III. fejezet

Az Egyház papjaihoz intézett felszólítások (1939-1943)

Bevezetés

Európában pusztít a világháború, a politikusok egy része már Magyarországon is egyre tisztábban látja az elkerülhetetlen összeomlást.
A Gondviselés figyelmeztet az engesztelésre, az önmegtagadásra, a böjtre. Krisztus Natália nõvéren keresztül megüzente a magyar egyháznak, hogy ossza szét vagyonát a szegények között, hagyja el a fényes palotákat, s vezekeljen, mert ha nem: Isten kényszeríti õket erre. Ez a felszólítás õrültségnek tûnt akkor. A fõpapság egy része a felszólításokat komolyan vette ugyan, ám a végsõ döntés mindenkor elmaradt. Így történhetett meg, hogy még Natália nõvér lelkiatyjának, az engesztelési mozgalom apostolának mûködését is rövid úton meggátolták.

Mindszenty József hercegprímás fölismerte az engesztelés mûvének fontosságát, konkrétan: az Engesztelõ Kápolna fölépítését Budapesten, a Normafánál, s egy engesztelõ nõi rend fölállítását, és bár az emberek térden állva hordták a köveket, az ekkor már késõ volt.
Mégis, e szövegek idõszerûsége növekedett. Bizonyíték erre, hogy Natália nõvér nem szûnt meg hallani és jegyezni az engesztelésre és vezeklésre felszólító közléseket jóval a háború után sem, és azok ma is folytatódnak.

1. Hozz áldozatot és imádkozz a lelkekért!

Egyik éjszaka, a papokhoz intézve szavait, ezeket mondta Jézus: “Én a lelkekért és a lelkek miatt jöttem a világra. A ti hivatástok és kötelességetek: a lelkeket megmenteni! A lelkekért kell élnetek! Ha Bennem és szeretetemben megmaradtok, gyõzni fogtok.”
Hozzám fordulva így szólt: “Velem együtt szenvedõ jegyesem! Ma éjjel nem kevesebb. mint háromszáz pap bántott meg halálosan, nem az egész világból, hanem csak három országból, száznyolcvan pedig abból az országból, ahol te élsz. Áldozataid által, kétszázat megmentek borzalmas bûnétõl, a többi százért vajon ki hozna áldozatot? Amilyen gyakran ezek a lelkek halálosan megsebzik Szívemet, annyiszor kellene értük meghalnom.”
Jézussal együtt szenvedtem ezekért a lelkekért. Szívesen elvállaltam volna a világ összes szenvedését, hogy legalább egy súlyos bûnt, mely az én Jézusomat oly nagyon sérti, megakadályozzak. Azt mondtam: “Jézusom, készen állok minden áldozatra.” Õ így felelt: “Még ma, a matutinum alatt ostorozd / 36 / meg magad, hogy ezáltal megtévedt papjaimat kiszabadíthassam a bûnbõl, és Szívembe zárhassam. (Mivel ebben az idõben elöljár6im, a feltûnõ kegyelmek miatt, felmentettek a közös ima végzése a161, mindezt titokban elvégezhettem.) De mivel elõzõ önostorozásaim miatt nyílt sebek voltak a testemen, azt mondtam Uramnak: “Édes Üdvözítõm! Sebeim még nagyon fájnak, nincs ép hely a testemen, ahová az ostorral lesújthatnék. “Ö azt felelte: “Leányom! Nyílt sebeid re üss, mert fölöttébb szükséges most a szenvedés vállalása, hogy a lelkeket megmenthessem. Fájdalmaidat ajánld föl isteni Szívemnek, azokkal a szenvedésekkel együtt, amelyeket ostorozásomkor szenvedtem el. Ajánld föl virrasztásaidat és imáidat
a lelkekért.”

2. Jézus panasza bûnben élõ papjai miatt

1944-ben mondta nekem az Úr: “Akarom, hogy közöljék a Szentatyával, vonja vissza a pénteki hústilalom szabályának enyhítését, mivel az enyhítés miatt sok pap megbánt Engem. Az enyhítéssel nincs felmentve az önmegtagadás alól sem az emberiség, sem a Nekem szentelt lelkek serege. Egyházamnak tudnia kell, hogy amilyen mértékben süllyed az Egyházban az önmegtagadás szelleme, oly mértékben süllyed a világ a bûnbe és a kárhozatba.” Nagyon szomorú volt látnom a bûnöket, és következményeit. Egy szentáldozás után az Úr megmutatta nekem, hogyan zuhan egyre mélyebben a bûnbe a papi lélek, az önmegtagadás hiánya miatt. Egy papot láttam, dúsan megterített asztalnál. Az Úr azt súgta neki, ne vegye magához jóllakottsága után az ínyencfalatot, amelyért nyúlni készült. Ö egy ideig gondolkozott, azután ellenállt a sugallatnak, azzal / 38 /a megjegyzéssel: “Mire jó az önmegtagadás?” A kegyelem elvetése után a pap mind mélyebbre süllyedt. Következett a restség, a lelki lanyhaság; gondolataival egyre jobban a test és a világ felé fordult, és szemein át utat engedett a bûnnek. Majd jött a súlyos vétek, kételkedés az Oltáriszentségben is. Szentségtörõ módon áldozott. Végül elhagyta hivatását, istentagadó lett, ment a kárhozat sötét útján. Jézus különösen a miatt szenvedett, hogy a pap hosszú ideig, méltatlanul mutatta be a szentmisét. Ezekre vonatkozóan azt mondta: “Lányom, sajnos, sokan vannak szolgáim között ehhez hasonlók. Ilyen mélyre süllyednek azok, akik a kegyelmet elvetik.” Megmutatta fájdalmát, amit olyankor szenved el, amikor ilyen pap szavára kénytelen leszállnia az oltárra, és engednie, hogy Öt megérintse, és magához vegye. Láttam, amikor a pap az oltárhoz közeledett, Jézus elfordult tõle, leborult Mennyei Atyja elõtt, és Öt kérlelte: “Atyám, ha lehetséges, ments föl azon kötelességem alól, hogy ennek a papnak a szavára kénytelen legyek megjelenni az oltáron”. A Mennyei Atya lehajolt Fiához, és vigasztalta: “Fiam, tarts ki: gondolj a hivõ lelkekre, akik mit sem tudnak a pap bûneirõl, és õszinte buzgalommal járulnak hozzá.”
Az Úr azért mutatta meg nekem mindezt, hogy sejtelmem legyen arról, mi megy végbe Jézus lelkében egy ilyen szentmisén. Azt is mondta nekem: “Ha lenne valami, amit tetteim közül meg kellene bánnom, hát ez volna az: hogy a papságot olyanokra ruháztam, akik méltatlannak bizonyultak. Szomorú, hogy a szerzetesnõvérek között is vannak hasonlóan vétkes lelkek. Jaj az ilyeneknek, ha haláluk órájáig meg nem térnek, mert rettenetes látni az ilyen lelkek örök sorsát!” / 39 /

Más alkalommal – hogy engem megvigasztaljon -, megmutatta, milyen örömmel, ujjongva száll le az oltárra, amikor egy tisztalelkû pap szólítja, amikor az Atya dicsõségére és a lelkek üdvösségére újul meg a keresztáldozat. Az ilyen szentéletû papokra vonatkozóan mondta nekem az Üdvözítõ: “Õk az én örömöm, büszkeségem, vigasztalásom és reménységem. Részben õmiattuk váltottam meg a világot.”

3. A kereszt és a szenvedés szeretete

Az Úr így szólt hozzám: “Kevés olyan papi lélek van, aki szereti a szenvedést. Sok pap egyáltalán nem akar szenvedni, még kevésbé önmagát megtagadni. Ez azért történhet így, mert nem kérik Tõlem a szenvedés iránti szeretetet. A papoknak mindennap kérniük kell a kereszt és a szenvedés szeretetét önmaguk és a rájuk bízott lelkek számára. Ha ezt bizalommal megteszik, olyan mértékben megadom nekik ezt a kegyelmet, hogy a szenvedés édessé lesz számukra, és hõsies tettekre is képesek lesznek. Megsemmisítem bennük azt, ami a szeretetet kioltja; megnövelem bennük a szeretetet a kereszt és a szenvedés iránt. Sõt, még többet ígérek nekik: szeráfi szeretettel ajándékozom meg õket. Misztikus kegyelmet kapnak Tõlem, amelyek által megismerik Szívem különös titkait. Különösen a mostani idõkben szeretném megadni ezt a kegyelmet választottaim számára.
Ez alkalommal Jézus imát is mondott: “Így imádkozzatok:

– Add nekem a kegyelmet, hogy szeressem a szenvedést, úgy, mint Te, Uram!
– Add nekem a kegyelmet, hogy úgy hordozzam a keresztet, amint Te viselted, Uram!” / 40 /

Add nekem a kegyelmet, hogy mindenkor fölismerjem és teljesítsem akaratodat, Veled egyesüljek, és Téged mindig és mindenben megdicsõítselek, Uram!
Mária, Jézus Anyja és az én lelkemnek Anyja, taníts engem arra, hogy a szenvedést, és a bensõ életet szeressem. Amen.”
Jézus egyik látomásomban, egy papsereghez fordulva így szólt: “Papjaim, szeretlek benneteket. A bûnök sötétjébõl jöjjetek Hozzám! Jöjjetek isteni Szívemhez, amely rátok vár és nyitva áll elõttetek. Ez a Szív nem az Enyém, hanem mindazoké, akiket szeretek. Térjetek be ebbe a meleg otthonba, hogy fölmelegítselek, megtisztítsalak benneteket. s hogy isteni erõmmel fölruházhassalak titeket. Ehhez az egyesüléshez semmi más nem kell, mint az Irántam való szeretet! Ha így szerettek Engem, fölvezetlek titeket nemcsak a Kálváriára, hanem a Tábor hegyére is!”
Itt sóhajtott az Úr, majd kisvártatva folytatta: “Ó Tábor, ó lélek, miért vagy olyan üres? Ó Golgota, miért vagy olyan elhagyatott? Ó bûn, ó test, ó pokol, miért vagy annyira népes?”
“Némely pap oly mértékben el van telve önmagával és a világgal, hogy lelkében Számomra már semmi hely nincs. Ezek a papok nem akarják kegyelmeimet elfogadni. Elvetik irgalmamat, mivel azt mondják: “Elég, ha szeretjük az Üdvözítõt!” De azt már nem gondolják meg, hogy szeretetüknek legalább egy kicsit hasonlónak kellene lennie az Én szeretetemhez. Így akadályozzák meg, hogy hamis szeretetüket helyettesítsem az Én szeretetemmel, s megnöveljem hitüket. A szeretet igazi tápláléka a szenvedés. Ezzel a táplálékkal táplálom mindazon / 41 / lelkeket, akik Engem szeretnek, s akiket Én is szeretek.”
Ekkor az Úr, kimondhatatlan szeretetével odahajolt azokhoz, akik Õt szeretik. De kimondhatatlan volt fájdalma is azon lelkek miatt, akik az Õ szeretetét és mindenhatóságát nem hajlandók felismerni. Azt mondta: “Papjaim, szeretett apostolaim! A mû, amelyet általatok akarok bevégezni, nem rendkívüli! Már évekkel ezelõtt kinyilvánítottam az Egyháznak és a világnak: bûnbánatot kell tartani! De nem hallgattak Rám. Pedig minden igaz maradt: aki nem tart bûnbánatot, meghal bûneiben. Vannak papok, akik nem élnek kegyelmi életet, s errõl nem is akarnak tudomást venni. Így nem tudják, de nem is akarják elfogadni az igazi életet. Az igazi élet Én vagyok. Nálam nélkül semmit sem tehettek.”
Ekkor megmutatta nekem az Úr néhány pap lelki életét. Jézust, ezekben a lelkekben, megostorozva, töviskoronásan láttam, kötéllel a nyakán, úgy, hogy állni is alig volt képes. Így szólt: “Látod, szenvedek ezekben a lelkekben, mert botránkozásokat okoznak. Korholom õket, de csak azért, hogy bûnbánóéletet éljenek, s Én általuk fejthessem ki üdvözítõtevékenységemet.”

4. Natália nõvér gyóntatójának feladata

“Mondd meg gyóntatóatyádnak, itt az idõ, hogy beteljesedjenek szavaim: “Tüzet hoztam a földre! Mi mást akarnék, mint hogy ez a tûz fellobbanjon?!” (Lk. 12. 49.) Mennyi sok lelket megvilágosított már ez a tûz az ember teremtése óta! De lángja még nem tisztította meg teljes egészében a földet, fényét papjaim fogják csodálatos módon elterjeszteni, s nem lesz erõ, amely kioltsa. Szeretetem tüzével egybeolvasztok eget és földet; papjaim táplálni fogják ezt a tüzet; isteni Szívem megadja ehhez a szükséges kegyelmet, és az emberek megtapasztalják, mily édes az Én igám, és mily könnyû az Én terhem.”
“Papjaim által meg akarom ismételni azt, amit Én cselekedtem a jeruzsálemi templomban. Most készítem az ostort, amellyel kiûzöm elõször belõlük, majd általuk a Nekem szentelt lelkekbõl a bûnök sötét felhõit, s helyükbe saját lelkemet adom!”
Valamivel késõbb, lelkivezetõm részére, ezt diktálta nekem Jézus: “Fiam, édes fiam! Föl, föl! Menj, és keresd, mentsd a lelkeket! Menj, és vezesd vissza a tévelygõ papokat nyájamhoz, hogy meggyógyítsam, és szentté tegyem õket. Nem tanulni, vagy tanítani küldelek, hanem téríteni és apostolkodni! Fogd a vándorbotot, indulj a világba!”
Kérdeztem az Úrtól, hová menjen. Mire az Úr így felelt: “Az ország egyik felébõl menjen a másikba; azt akarom, hogy tüzem fellobbanjon a lelkekben, s a határokon keresztültörjön. Minden bûnben élõ papot vissza akarok fordítani kárhozatos útjáról, éljen akárhol a világon. Ha a világ harcba indul, elõször kémeket küld ki. Én is harcba indulok a gonosz ellen, s azt akarom, hogy apostolaim: fiaim és szolgáim készítsék Számomra az utat.”

Romok

Miközben az Úr a föntieket diktálta, városokat láttam, falvakat és pusztákat, omladozó kolostorokat, piszkos, elhanyagolt szentségházakat, romos templomokat. Jézus panaszkodott: Ó papjaim, tisztítsátok / 43 /ki a templomokat, hogy ne kelljen elhagynom valamennyit! Jaj annak a városnak, falunak, amelyben az életnek élete kialszik; de még inkább, jaj azoknak a papoknak, akik miatt kénytelen vagyok büntetéssel sújtani a világot. Jaj a püspököknek is, akik fényes palotákban élnek, de Velem nem törõdnek.”
Az egyik elhanyagolt szentségházból hallottam a következõ szavakat: “Papjaim, papjaim, miért hagytatok el Engem?” Láttam egy papot, amint egy elhagyatott, s elhanyagolt templomba betér. Láttam, mint tör elõ a szenvedõ Üdvözítõ Szívébõl egy hatalmas láng, az öröm lángja. Azt is láttam, hogy hasonló nagy örömöt szereznek neki azok a papok és püspökök is, akik Öt az Eucharisztiában tisztelik és szereti k.

Adj innom!

Egy buzgó papnak mondta az Úr: “Adj innom! Adj lelkeket Nekem! Adj tiszta templomokat! Adj Nekem lelkeket, hogy átélhessék, mily jó, mily gyönyörû az Én Szívem közelében élni! Lássák, menynyire szeretem õket, hogyan vágyódom utánuk, mint törekszem arra, hogy mindenkor velük legyek!”
Krisztus oldalsebe

Láttam Krisztus oldalsebét. Magához vonta egyik papját, és mondta: “Fiam, meríts, kortyolj erõt innét annak a keresztnek a hordozására, melyet neked készítettem. Ekkor az Üdvözítõ egy véres keresztet tett vállára, azon külsõ és belsõ szenvedések jeleként, amelyek a rárótt feladat következtében érni fogják.” Hozzám pedig így szólt: “Azt akarom, hogy / 44 / fiam megállja a helyét, minden nehézség ellenére.
Csak elõre nézzen. a keresztre! Szenvedései által sok léleknek kieszközölheti az új életet.” Eközben sokféle szenvedés és kín nyomait láttam ezen a papi lelken, ezekrõl azonban most nem akarok beszélni

A megtisztító szeretet

Leányom! Ha a lélek nem tisztul meg a szeretetben, tettei keveset vagy semmit sem érnek Elõttem. A lélek tiszta szándékkal, az Én dicsõségemre végezze tetteit. Az Én áldozatommal és Máriáéval egyesítve mutassa be áldozatait, akkor tettei eredményesek lesznek. Ezt kívánom minden Nekem szentelt lélektõl, különösképpen lelkiatyádtól.”

Ismét a vezeklésrõl

“Közöld gyóntatóatyáddal, hogy Én, a te Jézusod az Ö Jézusa, amíg a földön idõztem, csak imádság és áldozat árán érhettem el mindazt, amit Atyámtól kaptam. Sok vezeklést végeztem. Éhezést, szomjazást, kimondhatatlan keserûségeket, fáradtságot, éjszakai imákat, virrasztásokat és mindenfajta szenvedést kellett magamra vennem, hogy elnyerhessem Atyámtól a betegek meggyógyítása, a halottak feltámasztása és az ördögök kiûzésének erejét.”
“De Én nem parancsolok, és nem követelek; csak kérek, Szívem teljes alázatával kérem Egyházamat lelkiatyádon keresztül: gyûjtse össze az áldozatos lelkû papokat, hogy általuk Szívem kívánsága teljesüljön.”
“Ám csak akkor kedves Elõttem az áldozat, ha az áldozatot hozó lelkek nem sebeznek meg, különösen / 45 / nyelvük által, felebarátaik megbántásával. Ha valaki azt mondja: Uram, én szeretlek Téged -, de ugyanakkor arcul üt, az nem szeret Engem. Ezt leginkább a szerzetesnõknek üzenem, mert nagyon szeretem, és éjjel-nappal szemmel kísérem õket. Ismerem hûségüket -, de lanyhaságukat is. Ezért figyelmeztetem õket: mindenekelõtt nyelvüket és érzéseiket áldozzák föl Nekem, mert e kettõ, ha rosszra hajlik, nagyon hamar kioltja a szent tüzet.”

A nyelv bûnei

Jézus még sok mást is elmondott a nyelv bûneirõl. De nem kaptam felszólítást, hogy egyet is közöljek. Ám kifejezetten megparancsolta Jézus, hogy mondjam meg gyóntatóatyámnak: beszéljen a nyelv bûneirõl, és más tökéletlenségekrõl is, mert ezek miatt bûnhõdnünk kell. Ezt erõsen hangsúlyozta az üdvözítõ: “Nem hagyom, hogy csúfot ûzzenek Belõlem! Az ilyen áldozattól, de az áldozathozótól is elfordítom arcomat!”
Láttam egyszer Jézus arcát: nagyon szenvedett. Tele volt sebekkel. Az Úr azt mondta: “Nézd, menynyire szenvedek a nyelv bûneitõl! Mondd lelkiatyádnak, hogy a kolostor falára függesszék ki a következõ írást:
“Ó, ti Nekem szentelt lelkek! Nyelvetek élesebb, mint a kard, ütése fájdalmasabb, bármi botnál! Egyetlen nap egyetlen kolostorban hatvannégyszer ütöttetek arcul a nyelv bûneivel! Miért érdemlem Én ezt? Vigasztaljatok és engeszteljetek! Adjátok Nekem szíveteket, mert ha nem: kardotokat és bototokat magatok ellen fordítom!”
Máskor ezt mondta Jézus: “Az elõírt csendet a Nekem szentelt lelkek pontosan tartsák be, mert / 46 / csak így lesz távol tõlük a bûn, és közel hozzájuk az erény. Figyeljenek a csendet jelzõ csengõszóra. A lelkiismeret szava által Én szólok: csend! Az ellenség viszont ezt súgja: “Beszélj csak tovább!” Ezt látva felébredt Bennem a vágy, hogy elmenjek minden kolostorba, és kérjem a bentlakókat, ne engedjék, hogy az ellenség gyõzzön az Úr ellenében.”
Az Úr a továbbiakban ezt mondta nekem: “Örülök, mikor látom, hogy egyes kolostorokban virágzik az engedelmesség, az alázat, és fõképpen a szeretet, a legfõbb erény. Az elöljárók legyenek másaim, mindenekelõtt a szeretetben, a jóságban, és a szelídségben. A szomorkodókat vigasztalják, bátorítsák – amint ezt Én is tettem földi életem során.”

Buzdítalak benneteket

Jézus egy buzgó paphoz: “Az Én fiam dolgozzék csak mûvemen; minden nehézség ellenére folytassa, fáradozzon, mint egy apostol, még ha körülötte minden lángokban állna is. Én vele vagyok és semmi bántódása nem eshet, mert Én parancsolok a szeleknek és a viharnak, atyja és ura vagyok minden lénynek a mennyben és a földön.”
Majd közvetlenül a munkatársakhoz intézte szavait: “Ne féljetek! Csak elõre! Ne gondoljatok sem élettel, sem halállal, sem az eredményekkel! Minden az Én kezemben van! Tekintsetek Rám mindenkor, s cselekedjétek meg akaratomat! Ez lesz a ti kincsetek és dicsõségetek.” Megtudtam azt is, hogy lelkiatyám a küzdelem idején nem fog meghalni.
Az Üdvözítõ ismételten rámutatott, hogy a papok ne foglalkozzanak ilyen kérdésekkel: “Mi lesz ezután? Hogyan fog helyzetünk alakulni?” Kérjék / 47 / állandóan a Mennyei Atya kegyelmét, bocsánatát és irgalmát.
Más alkalommal Jézus így szólt munkatársaihoz: “Buzdítalak benneteket; mindig csak Rám tekintsetek, minden félelmet elûzzetek! Örüljetek, amint Én is örülök, ha rátok tekintek. Örüljetek, ismét mondom, mert a rátok bízott mû kedves az Én Atyám elõtt. Nem ti, hanem az Én isteni erõm mûködik cselekedeteitekben. Általatok adom magamat a lelkeknek, hogy bennük megdicsõíthessem az Én mennyei Atyámat. Mivel hatalmat adtam nektek a lelkek fölött, menjetek, és gyõzzétek meg a világot és ellenségeimet, hogy Én, az Úr, hatalmasabb vagyok minden hatalomnál, erõsebb minden erõnél.” Az Üdvözítõ, e szavakkal, arra figyelmeztette a papokat, hogy szavait közöljék a politikai vezetõkkel is, mert részint tõlük függ a bûnök visszaszorítása.
Ismét más alkalommal így szólt az Úr az õ szolgáihoz: “Papjaim, közöltem veletek terveimet, hajtsátok azokat végre! Beszéljetek, írjatok, dolgozzatok, míg van még idõ, míg Veletek van a Világosság; mert ha elvétetik tõletek a Világosság, örök éjszaka vár rátok, ahol lészen sírás és fogak csikorgatása.”

5. Ellenállás az elöljárók részérõl

1941-ben egyszer azt mondta nekem Jézus: “Az akciót (Az engesztelés mûvének hirdetésérõl van szó) bátran és buzgón meg kell kezdened, hogy isteni terveim megvalósuljanak.”
Ugyanezen év nagyhetében láttam, mint szõnek terveket lelkivezetõm sorsáról elöljárói és néhány más pap. Az Úr nem helyeselte terveiket, mert azok / 48 / az engesztelési mû ellen irányultak. Jézus azt mondta: “Isteni akaratommal ne helyezkedjenek szembe; célom nem más, mint eltévelyedett és bûnös papjaim visszavezetése Szívemhez, kiválasztott edényeim által.”
Az elöljárók megbíztak, hogy jelentsem Jézusnak: az engesztelés mûve négy, vagy öt év múlva kezdõdhetne. Az Úrtól a következõ választ kaptam: “Lányom, mondd meg gyóntatóatyádnak, és általa az elöljáróknak, hogy az engesztelés mûvének most rögtön el kell kezdõdnie, hogy a lanyha papokat és a Nekem szentelt lelkeket megmenthessem; vajon el lehet-e odázni az aratást, ha a gabona már beérett? Vajon meg lehet-e várakoztatni a magas vendéget, ha a házatokba betérni készül? Ha nem siettek, esõ és jég veri tönkre a vetést, s a vendég más szállást keres magának.”
Az elöljárók úgy gondolták, sok idõ van még arra. Képtelenségnek tartották, hogy Magyarországon háború lehet. Nem létezik – mondták -, amikor ezt is megüzente nekik Jézus -, itt senki sem akar háborút. – És engem a bolondok házába akartak csukatni.
Ám mikor mégis bekövetkezett, akkor sem hitték buzgalommal, hogy végre komolyan az egész országnak engesztelnie kell. Holott Jézus, kérésükre jelet is adott: Elõre megmondta, hogy az elsõ bombatalálat a városmajori templomot fogja érni.
Ekkor már a hercegprímás felszólítására sokan térden állva hordták a köveket a Normafához, ahol az engesztelõ kápolna alapkövét Mindszenty bíboros maga tette le.
Az Úr mindezekhez hozzátette: “Ha az elöljárók késlekednek, szólítsd fel õket, feleljenek a következõ kérdésre: vajon vállalják-e a felelõsséget azokért / 49 / a lelkekért, akiket eszközeim által megmenthetnék, s akik õmiattuk mégis elvesznek? Háromszor is gondolják meg a választ! Én, a lelkek Ura, nem hagyom, hogy a körülményekre és más személyekre hárítsák a felelõsséget! Az elöljárók tegyenek eleget kívánságomnak, és engedjék, hogy választottaim által szabadon mûködhessem.”
Amikor az elöljárók úgy döntöttek, hogy lelkiatyámat egy tanintézetbe helyezik oktatónak, így szólt hozzám Jézus: “Nem akarom, hogy a páter tanítson. Azt akarom, hogy a papok és a Nekem szentelt lelkek közt tevékenykedjék. Várok rá a piszkos és elhanyagolt szentségházakban! Nem élhetek tovább az omladozó templomok falai közt, a romlásnak indult ostyákban. Nem tûrhetem, hogy egyes papok lanyhasága miatt annyi sok lélek elvész. Kívánom, hogy ez a mû minél hamarébb megkezdõdjék!”
Más alkalommal az Úr még nyomatékosabban szólt: “Fiam, jöjj! Várok rád és követõidre! Ne féljetek a feladatoktól! Veletek vagyok, és veletek maradok! Bízzatok Bennem, és kövessetek, s látni fogjátok csodáimat a lelkekben, és megdicsõülésemet az Egyházban!”
Egyeseknek nem tetszett, hogy Jézus sürgeti az engesztelés mûvét. Erre Õ így válaszolt: “Megütköztök-e az anyán, aki gyermekét minden áron meg akarja szabadítani a halálos veszélytõl? Képmutatók! Nem nagyobb-e az Úr szeretete egy anya szereteténél? Évszázadok óta várom ezt az idõt, amikor megkezdhetem Egyházam megtisztításának mûvét, amikor papjaim által eltörülhetem a bûnt, legyõzzem a sátánt, s kinyilvánítsam minden hatalomnál erõsebb hatalmamat!”
Látomásban láttam, hogy a bûntõl való megtisztítás mûve az egész világot érinti; láttam azt is, hogy / 50 / ez szerte a világon megkezdõdött, de gyorsasága és hatékonysága a papok buzgalmától függ.
Amikor némelyek a világ vége felõl kérdezõsködtek az Úrtól, azt a választ kaptam: “Nem a világ vége, hanem a bûnök vége van közel! Hamarosan véget ér sok lélek kárhozata, és szavaim beteljesednek: egy akol lesz és egy pásztor.” Láttam, hogy a másvallásúak minden ellenkezés nélkül lépnek be a megtisztult és megszentelõdött Egyházba, de csak akkor, amikor a bûn legyõzetett, és a sátánra láncot vetettek.
Azokhoz pedig, akik nem hitték, hogy az Úr üzenhet nekik, így szólt: “Papjaim, akik szerettek Engem, hogyan is gondolhat játok azt, hogy Én nem üzenhetek oly szavakkal, amelyek a lelkek javát szolgálják? Azt mondtam nektek: Én veletek maradok a világ végezetéig” (Mt. 28. 20.) Amikor veletek vagyok, vajon lehetek-e tétlen? Lehetek-e néma, amikor tudom, hogy szavaim ezer és ezer lelket menthetnek meg? Én le tudom leplezni a hamis prófétákat és meg is fogom tenni. Ha nem tudnám megtenni, hogyan is lehetnék Én Szeretet, Világosság, Gondviselés? Már az elsõ emberpárt is bûnbánatra szólítottam fel. Ezt tettem elõfutárom: Keresztelõ János által. S nem adtam-e magam is példát a bûnbánatra, engesztelésre, az áldozatos életre? Nem ezért vagyok-e a szentségházakban, hogy a lelkeket a szeretetre és az engesztelésre vezessem? Nem azért élek-e díszes ajtóik mögött, hogy bennük kiengeszteljem a megbántott mennyei Atyát? Ha tehát ilyen nemes szándékkal leereszkedtem hozzátok, miért húzódoztak Tõlem?” / 51 /
Néhány nappal késõbb, egy szentáldozás után így szólt hozzám Jézus: “Ha papjaim a világot az igazság fényében szemlélnék, látnák, hogy csakis az igazak engesztelése miatt tartom fönn a világot. Az igazak engesztelése megindítja Szívemet, és kieszközli, hogy népemen könyörüljek, és a megérdemelt szenvedéseket és csapásokat megrövidítsem.”

A világ pusztulása (Lásd errõl részletesebben a VII. fejezetet)

“Lányom, közöld papjaimmal, ha nem térnek meg õk is, és az egész világ, a bûnök sokasága miatt el fog pusztulni. Szavaim igazak. Aki szavamat megfogadja, élni fog; aki elveti, elvész. Papjaim, egyetlen kívánságom, hogy a bûnösök megtérjenek, szeressenek Engem és nyújtsanak elégtételt bûneikért. Mindenkinek abban a tudatban kell élnie, hogy élete – bûnei sokasága miatt – már csak az Én akaratom és szeretetem által maradhat fönn és gyarapodhat. Az ilyen lélek szeretetben és engesztelésben éljen. A test szenvedésre és engesztelésre, a lélek imára és hódolatra, a szív pedig boldogságra és szeretetre teremtetett. Én vagyok a Szeretet. Ahol az Én szeretetem él, ott élek Én, ott imádkozom és hódolok. Béke, csend és öröm honol az ilyen lelkekben. Ezek az Én végtelen szeretetemnek gyümölcsei.”
“Lányom isteni Szívem nem nézheti tovább, mint nélkülözi a bûnös és szenvedõ emberiség, az igazi, a boldog életet. A világ nyomorúsága irgalomra indít; meg akarom ajándékozni a világot szeretetem gyümölcseivel.” / 52 /

6. “Imádkozz megvilágosításukért!”

Nehéz és komoly feladat volt számomra, hogy közöljem az elöljárókkal az Úr hozzájuk intézett kívánságait, intéseit, korholásait. Ilyenkor úgy éreztem, valaki más cselekszik általam. Máskülönben aligha tudtam volna egyetlen szót is leírni, mert a papi méltóság oly nagy és szent dolog elõttem. Mióta ezt a méltóságot az Úr nekem megmutatta, megsemmisülve érzem magam a papok elõtt. Csak semmiségem tudatában adhatom át lelkemet, eszközként, az Úrnak. Életemet ezerszer is föláldoznám a vétkezõ papokért. Az Üdvözítõ – jóllehet a bûnben élõ papokat korholja bûneik miatt – mennyei Atyja elõtt mégis védelmezi õket és így imádkozik értük: “Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek; mert ha tudnák, nem bántanának meg, hanem szeretnének. Kérlek, irgalmazz nekik, csillapodjék jogos haragod.”
Az ima után láttam, mint viszi kegyelmeit ezekhez a papi lelkekhez sietve az Üdvözítõ, részint belsõ sugallatok, részint más személyek szavai útján.

Az akarat szabadsága

Majd így szólt az Úr: “A szabad akarat és az ebbõl eredõ mentegetõzés az oka, hogy sok vezetõ visszautasítja kívánságaimat, amelyeket alattvalóik által kérek. Vigyázzanak, nagyon vigyázzanak az elöljárók! Mert sokan akadályokat gördítenek kegyelmeim elé.” Úgy láttam, hogy az Üdvözítõ sokat szenved az elöljárók miatt, akik szembefordulnak akaratával. Az Úr szavai szerint egyes elöljáróknak súlyosan bûnhõdniük kell emiatt. / 53 /

“Áldozd föl magad”

Az Úr a következõ szavakat intézte hozzám: “Lányom áldozd föl magad azokért az elöljárókért, akik gõgös önteltségük miatt keresztezik akaratomat, és sötétben, távol vannak Tõlem. Azt akarom, hogy fölismerjenek Engem a valóság fényében, megtisztuljanak a szeretet tüzében, s kövessék a végtelen szeretet parancsait”
“Lányom, imádkozz és áldozd föl magad ezekért az elöljárókért, akik Engem nem akarnak fölismerni a lelkekben. Sokat kell szenvednem ezért, mert szeretem õket, s szeretném, ha alattvalóikban fölismernének Engem. Imádkozz megvilágosításukért!
Fontolják meg ezek az elöljárók, hogy Én vagyok az igazi, és legfõbb elöljáró, Én vagyok az egyetlen Úr, aki szabadon cselekszik, akit semmi és senki meg nem köthet. Helyetteseim, tudnotok kellene, miért beszélek hozzátok ilyen kemény szavakkal! Uralmam nem önkényuralom, hatalmam nem erõszak! Ha szólok, tiértetek szólok; engedelmeskedjetek, míg nem késõ!”
Ezután két hónapon át nem beszélt az Úr az elöljárókról. Két hónap múltán ismét láttam az Urat: szomorúan tekintett azokra az elöljárókra, akik köteleket készítettek elõ, hogy Öt megkötözzék.* Az Úr sírt miattuk, de még inkább sírt azok miatt, akik elöljáróik engedetlensége következtében elvesznek. Fájdalmában így szólt: “Eltávolítom utamból ezeket az elöljárókat! Lányom! Szavadat véreddel írd le és küldd el hozzájuk: amit megkezdtem, azt be is fogom./ 54 / fejezni; amit akarok, azt meg is valósítom – ha nem általuk, hát mások által.”**
Megértettem, hogy az Úr elõre jelezte bizonyos elöljárók halálát; ez a halál kegyelem volt számukra, mert ezáltal a nagyobb rosszat kerülték el: tévelygõ életük folytatását

* Páter G. mûködésének végleges megakadályozásáról van szó.
** A mondat utolsó része elsõsorban a történelmi eseményekre értendõ.

A béklyó

1943-tól kezdõdõen az Úr hét alkalommal kérte, oldozzák fel köteleit. Egy alkalommal így szólt hozzám: “Közölni akarom Rómával és fiam, páter G. elöljáróival, vegyék le Rólam a béklyót, ha dicsõségemet látni és áldásomat elnyerni akarják.”
Máskor így szólt: “Lányom! Utoljára intem elöljáróidat! Ha õk nem engedik, hogy fiam által megerõsítsem a szolgálatomban fáradozó, gyenge és erõtlen lelkeket, nem fogják elkerülni a büntetést.” Amikor az Úr így szól hozzám, én is nagyon szenvedek. Sokszor inkább meghalnék, minthogy az Üdvözítõt így lássam, és panaszait hallgassam anélkül, hogy képes lennék Neki segíteni.

7. Irgalom helyett igazságosság

Egy alkalommal Jézus kinyilvánította nekem az elveszett kegyelmek titkát. A lelkek két csoportját mutatta meg nekem. Az elsõ csoport imái és áldozatai fölszálltak Hozzá az égbe, és Ö kegyelmekkel tele kinyújtotta mindkét kezét Magyarország fölé. A lelkek másik csoportja nem élt áldozatos életet, de / 55 /
ráadásul másoknál is kigúnyolták az ilyen törekvéseket. Ezek a lelkek, nagy fájdalmakat okoztak Jézusnak. Szándékosan és erõszakkal megakadályozták abban, hogy kegyelmeit a jóknak megadja. Ezért azt mondta nekem Jézus: “Nézd, kedves gyermekem! A jó lelkek kegyelmeket kérnek Tõlem, s Én szívesen teljesítem is kérésüket. Akkor azonban megjelennek a gonosz lelkek, és megakadályozzák a kegyelmek szétosztását. A Nekem szentelt lelkeknek tudniuk kell, hogy a gonoszak bûne következtében nemcsak a rosszak, hanem a jók is szenvednek, mivel a rosszak megakadályozzák, hogy a szeretetre és igazságra szomjas lelkek vágya kielégítést nyerjen.”
Megrázó látomás volt ez, amelynek hatása mély nyomokat hagyott lelkemben. Megkérdeztem hát Jézust, miként lehetséges, hogy egy gonosz lélek ilyen nagy akadályt jelent. Az Úr erre így válaszolt: “Luther is egy ember volt, Loyolai Ignác is az volt. S mily nagy különbség van e között, amit ez a két ember tett! Választottaim lanyhaságai és bûnei olyan fájdalmat okoznak Nekem, hogy belehalnál a szenvedésbe, ha annak csak töredékét érezhetnéd !”

Kegyelemtõl megfosztott lelkek

1942 során az Üdvözítõ sok olyan lelket mutatott nekem, akik akadályok miatt nem részesülhettek kegyelemben. Ha ezek a lelkek együttmûködhettek volna Isten akaratával, Magyarország, és az egész világ, sok veszedelemtõl megmenekült volna.
Amikor az Úr ilyen dolgokat mutat nekem, kimondhatatlanul sokat szenvedek. Eddig nem tudtam, hogy ekkora nagy az emberek felelõssége. Jaj azoknak, akik miatt Isten kegyelemadományai / 56 / hiábavalókká válnak! Nemcsak azok jutnak a kárhozat közelébe, akik a kegyelmet visszautasítják, hanem azok is, akik ezek mulasztásai miatt nem részesülhetnek kegyelmekben.

Bogáncs és vasvesszõ

Más alkalommal így szólt hozzám Jézus: “Több fájdalmat és szenvedést okoz Nekem egy kételkedõ, vagy hitetlen papi lélek, mint ezer más lélek; mert míg az utóbbiak bogánccsal csapnak arcomba, amikor szembeszegülnek akaratommal, az elõbbiek vasvesszõvel zúzzák Testemet.”
“Azokat a papokat, akik tudatos ellenszenvbõl, vagy gyûlöletbõl megkötöznek Engem, nem az Én isteni akaratom vezeti; ezek nemcsak az Én terveim, hanem kiválasztottaim ellen is harcolnak. Amíg kételyeiket és gonosz szándékaitokat el nem vetitek, s míg alázattal nem törekedtek arra, hogy Én legyek bennetek minden, ígéreteim nem fognak beteljesedni lelketekben.”
“Jaj nektek, hálátlan és keménynyakú papok! Mily könnyen elháríthatnátok az akadályokat! Mily könnyen meg tudnátok menteni hazátokat és részint az egész világot, ti magatok! De hitetlenségek megkötözve tart Engem azokban a lelkekben, akik által terveim keresztülvihetném. Mivel saját hibátokból terveimet és akaratomat meghiúsítjátok, ezáltal magatokra vonjátok az igazságos büntetés csapásait, de nemcsak magatokra, hanem azokra is, akikkel éltek.”
“Lányom, irgalmas szeretetem helyet kell, hogy adjon az igazságosságnak. Látni fogják nyakasságuk következményeit!” / 57 /

A közelgõ szenvedések

Láttam elõre, lélekben, azokat a szenvedéseket, amelyeket el kell viselnünk csakhamar. Ez a látvány nem volt oly fájdalmas, mint a szenvedõ Üdvözítõ látványa. Jézus rám nézett és azt mondta: “Gyermekem, böjtölj és imádkozz azokért a papokért, akik ellennem dolgoznak. Õk nem élnek a hit tanítása szerint. Figyelemmel kísérem minden szavukat és tettüket. Ez még csak a kezdete a csapásoknak. S ha ez csak a kezdet, mi jön még akkor, ha nem térnek meg?! Papjaim! Hivõk! Ha majd bekövetkeznek a csapások, ne gúnyolódjatok hû szolgáimon és ne mondjátok: “Látjátok, az Úr nem mentett meg minket, jóllehet ezt oly gyakran hirdették!” Nem! Hûséges híveim mindent megtettek, de munkájukat meghiúsították a szembeszegülõ papok.”
Ezeknél a szavaknál láttam azokat a szerzeteseket, akik Rómában éppúgy, mint az egyes püspökök mellett, Jézus mûve ellen mûködtek. Jézus elõtt ez nem volt titok, és éppen ezért szenvedett oly sokat. De láttam azt is, hogy mindezt türelmesen viseli, csak vár és vár. A szembeszegülõ papokra utalva mondta: “Ez most a ti órátok, de elérkezik majd az Én órám is.”

A tilalom ideje

Egy szentmise alatt figyelmeztetést kaptam Jézustól, siessek leírni és továbbadni üzeneteit, mert a tilalom ideje közel van. Akkor elcsüggedve így panaszkodtam: “Mindig ezzel az írással kell veszõdnöm! Sokat szenvedek emiatt.” Jézus rosszallta szavaimat és ezért egy idõre elhagyott. Azután visszatért és így szólt: “Leányom, azt gondolod, hogy / 58 / más eszközeim, akikhez szóltam, nem szenvedtek, és nem fáradoztak? Bizony, mondom neked, sokat dolgoztak, és mindig újból összeszedték erejüket. Én mindenkor megadtam nekik a szükséges kegyelmeket, és megadom neked is, hogy feladatodat hûséggel el tudd végezni.” Akkor új erõt nyertem a munkához.

Könyörgés csodáért

Egy napon Jézushoz járultam a szentségházhoz, hogy segítségét kérjem az akaratának ellentmondó elöljárókkal szemben. Kértem, mûveljen nem is egy kicsiny, de egy hatalmas csodát, hogy a kétkedõket meggyõzze üzeneteinek valódiságáról. Az Úr így felelt: “Bízd rám a dolgot! Az Én órám még nem jött el. Ha majd eljön, mindenkinek felnyílik a szeme, a köd eloszlik. Akkor mindazok, akik most szenvednek, és velem dolgoznak, ámulni fognak mestermûvemen. Örökké fogják élvezni annak gyümölcseit.”
Minthogy többen is elutasították ezt a feleletet, újra kértem az Urat, adjon valami jelet. Jézus ekkor erélyesen így szólt: “Lányom! A szükségeset már megtettem. Miért nem fogadják el ezt? Én vagyok szolgáim ura. Miért nem ragadják meg kinyújtott kezemet, s miért nem követnek azon az úton, amelyen engem fölismerhetnek?” Az Úr ezután említett egy bizonyos jelet, amely által egyesek már majdnem fölismerték, de mégsem léptek az útra. Az Úr itt azt mondta: “Miért visszakozott az a lélek, akinek pedig megadtam a világosságot, és már majdnem fölismert Engem? És miért köti meg kezemet azaz alattvalói által befolyásolt elöljáró, akinek hatalmában állna megengedni, hogy papjaim és a Nekem / 59 / szentelt lelkek között munkálkodjanak. Jaj a lelkeknek, akik ellenállnak! De még inkább jaj azoknak, akik másokat is arra sarkallnak, hogy ne hajoljanak meg Elõttem!”

Nincs külsõ csodajel

Bizonyos idõ elteltével így szólt hozzám az Úr: “Papjaimnak tudniuk kell, hogy semmiféle csodajelet nem kívánhatnak. Most nem csodálatos kenyérszaporítás, hanem a bûnösök még csodálatosabb megtérése által fogom magamat kinyilvánítani. Ne kívánják hát a külsõ csodát; ha hisznek, megmenekülnek; ha nem hisznek, bûnhõdni fognak.”*

Ne szomorkodj

Nekem azt mondta Jézus: “Ne szomorkodj azért, hogy oly nehezen ismernek el Engem, és oly könnyen ellentmondanak Nekem. Ez az Én sorsom itt a földön. Ennek így kell lennie. Nem az fáj Nekem, hogy a lelkek oly félénken jönnek Hozzám, hanem az sebzi meg isteni Szívemet, hogy néhány pap egyáltalán nem hajlandó fölismerni Engem. Még te is kételkedtél Bennem! Biztosítalak, hogy közléseim miatt nem ér semmi károsodás!”

* Jézus ezeket a második világháború idején mondta, jelezve azonban a késõbbi szenvedéseket is, amelyek Magyarországra szakadnak, mivel az illetékesek oly kevéssé engedelmeskedtek akaratának. / 60 /

Két aranykapu

Egyszer két elöljárót mutatott nekem az Úr. Szomorúan mondta: “Tekintsd meg ezt a két aranykaput, lányom. Minél szebben ragyognak ezek az emberek felé, annál nehezebb Nekem belépni rajtuk.” Ez a két lélek szép volt, de nem akartak meghajolni az Úr akarata elõtt, és elutasították közléseit.

“Én vagyok mindene”

A fenti közlésekrõl valójában hallgatni akartam, gondolván, hogy Jézus nálam nélkül is el tudja érni, amit akar, és így elkerülhetõk lennének az esetlenségembõl adódó kellemetlenségek. De az Úr ezt mondta: “Gyermekem! Nem tudod, hogy az Én igám könnyû és édes azoknak, akik Engem szeretnek? Lehet valami nehéz, ami könnyû? Lehet keserû, ami édes? Lehet valami kellemetlen, ami kellemes? Mármost: Én vagyok minden! Én nemcsak akkor vagyok a te boldogságod, amikor éppen hozzád beszélek, hanem mindig: akkor is, ha arra szólítalak föl, hogy beszélj az Én közléseimrõl. Ezért nem szabad hallgatnod! Én folytatom a mûvet, amelyet néhány pap oly nehéznek talál.”

8. “A világ feletti hatalmat és uralmat Szeplõtlen Anyámnak adtam át”

A második világháború folyamán, egy napon Jézus kifejezte aggodalmát Rómát illetõen. Nyomatékkal mondta: “Akaratom, hogy áldott fiamnak, a pápának tudomására hozzák, ne hagyja el a Vatikánt. Ha elhagyja, az ellenség azt nyomban romba dönti. Ha / 61 / azonban helytartóm ott marad, megvédem a Vatikánt.” Az üzenetet átadták. A Szentatya nem távozott el a Vatikánból. A bombatalálat Castelgandolfót érte, ahová korábban szándékozott menni.

Az angyali pápa

“Kedves gyermekem! Már régebben közöltem a világgal, hogy ezekben a napokban egy szentéletû, angyali pápa fog uralkodni.” (XII. Pius pápa) Alázatossága, szentsége, és engesztelõ élete az emberiségért arra indítottak, hogy a kegyelem sugarát kiárasszam az egész világra.”
Egyszer láttam, amint az Üdvözítõ könnyeket törölt le a Szentatya arcáról, amelyeket a világ bûnei miatt ontott. Nagyon megindító volt ez a látvány. Mindig szerettem és tiszteltem a Szentatyát. De amióta Jézus sok mindent közölt a pápáról, azóta még nagyobb szeretettel és részvéttel vagyok iránta.

A gyõzelem hegye

A pápa számára ezeket mondta Jézus: “Fiam, áldott fiam, nézz körül, és tisztítsd meg a városokat azoktól, akik az igazság ellen harcolnak és megölik az igaz életet! Állíts õröket a városok kapui elé, nehogy még gonoszabb vadállatok hatoljanak be a házakba! Nehéz munkáid közepette Szeplõtelen Anyámra emeld tekinteted; ragadd meg anyai kezét és megerõsödsz. Ö felvezet téged a gyõzelem hegyére, oda, hol tanítványaim is megláthatták színeváltozásomat. Bízzál benne! A világ feletti hatalmat és uralmat Szeplõtelen Anyám kezébe helyeztem!” / 62 /

A végnélküli tüzes lánc
A Szûzanya többszöri felszólítására szokásos éjjeli engesztelésemet azokért a papokért végeztem, akik véglegesen elpártoltak Jézustól. Éjfél után egy óra körül Jézus így szólt: “Egyszer mindenki látni fogja azt a végnélküli tüzes láncot, amelyre a papfiaim vannak felfûzve, akik Engem, Jézus Krisztust, Megváltójukat, a gyóntatóhelységben cserélték föl a pokol örökös kínjaival. Ezek a papi lelkek a gyóntatószéket átkozzák a pokolban, és fájdalmas jajkiáltásaik közepette az ott elkövetett bûnökre emlékeznek.” (Ekkor különös dolgot tudtam meg Jézustól) “Évekkel ezelõtt már küldtem egy figyelmeztetést és kértem Rómát, hogy az Egyház vezetõsége ne hagyja rendezetlenül a gyóntatóhelyek kérdését, és a gyónás lefolyását. (Jézus tudomásomra hozta, hogy nem kívánja a hatodik parancs elleni vétkek részletes kitárgyalását, a bánat a fontos.) Negyven év is elmúlt, kérésemet mégsem vették komolyan, minden maradt a régiben. Vajon ki felelõs az elkárhozott paptestvérek lelkéért? Az, hogy az Egyház vezetõsége a hagyományos gyóntatószék helyett gyóntatószobát ajánlott, egyes papjaimnak ajtót nyitott újabb bûnre.”

Kegyelemszikra
Jézus így szólott a Tõle elpártolt papokhoz: “Itt az Én órám, hogy ismét szóljak hozzátok; de a ti órátok is közel, amikor majd ti szóltok Hozzám. Kedves pap fiaim! Álljatok meg és gondolkozzatok el szent hivatásotokon és az örök számadáson. És ti, testvéreim, akik a világnak engedve, Tõlem elpártoltatok, s most szabadon éltek a test kívánságai / 63 / szerint, lám, boldogok mégsem vagytok. Nem lehettek boldogak, mert szeretetem, régi, hûséges életetek miatt egy szikrányi kegyelmet megóvott számotokra, s ez a kegyelemszikra, mint a lelkiismeret vádló szava, nem hagy nyugodni benneteket. Térjetek vissza Hozzám, az irgalmas Szeretet kútfõjéhez! Ha rámtekintve elfeledkeztek a világról, Én is elfeledem bûneiteket; de ha Rólam feledkeztek el, bûneitek fognak ítélni felettetek!”

A Szûzanya palástja

Jézus így tanított: “Ha papjaimért imádkozol, kedves lányom, mindenkor Szeplõtelen Édesanyámhoz fordulj, õ a papi lelkek Édesanyja. Imátokat meghallgatja, s papfiait megoltalmazza a veszélyektõl. Királynõi palástjával takarja be õket, és anyai szeretettel vigyáz rájuk, hogy el ne kárhozzanak.”

Az isteni erények köntösei

Jézus így intette a Neki fölszentelt lelkeket: “Kedves papfiaim! Örülök, ha szeretetemet szeretettel viszonozzátok, és kitartotok Mellettem bármi bajban. Öltsétek magatokra erényeim köntösét, hogy lelketek nagy ellensége ne férkõzhessen hozzátok ravasz hazugságaival.”

A szelídség köntöse

“Öltözzetek az Én szelídségembe. Legyetek szelíd bárányok a kiéhezett farkasok között. Megértéssel
szemléljétek õket és fáradhatatlanul imádkozzatok értük.” / 64 /

Az alázatosság köntöse

“Öltözzetek az alázatosság köntösébe, bajban, örömben egyaránt. Szeretettel nyújtsatok kezet a nagyravágyóknak és dölyfösöknek, s ne tagadjátok meg tõlük a közösen végzett imát. Világítsatok nekik örökmécses gyanánt, hogy a becsvágy útjáról letérjenek, Hozzám jöjjenek, alázatosságomból merítsenek. Ha így cselekszenek, megáldom életüket a bûnbánat szentségével s megmentem lelküket a további veszélyektõl”

A segítõkészség köntöse

“Kedves papfiaim! Öltsétek magatokra a segítõkészség köntösét! Vezessétek az alázatosság útjára azon papfiaimat, akik máris a gyõzelem hegyén érzik magukat hamis biztonságban. Mondjátok gõgös papjaimnak: “Én, Jézus, a kicsinyeket szeretem, de a nagyokat is befogadom. Befogadom és magamhoz ölelem õket, hogy alázatosságuk nagyságához és gõgjük kicsinységéhez mérten a lelkek megmentésének feladatát bízzam rájuk, hogy apostolokká avassam õket imádságos és engesztelõ életük által.”

A kegyelem fénylõ köntöse

“Kedves papfiaim! Öltsétek magatokra az életszentség fénylõ köntösét. Ragyogtassátok ezt a fényt azok között, akik magukra hagyva, lelki sötétségben élnek, s Engem csak tétován, tapogatózva keresnek. Ne ítéljétek meg õket, mert elhagyatottságuk miatt lettek a bûn és a test áldozatai. Sugározzátok a kegyelem fényét minden magányos lélek, / 65 / elhagyatott paptestvér szomorú, sötét életébe. Lássátok meg sebeiket és gyógyítgassátok õket! Míg van idõtök, addig tegyétek a jót! Ne feledjétek: amit egynek cselekedtek a legkisebbek közül, Nekem teszitek.” (Mt. 25.40.)

A boldog papi élet

“Kedves papfiaim! Mindennapi életetekbõl öröm és derû sugározzék! Éljétek meg az üdvözültek boldogságát, már itt a földön! Ettõl fog megtisztulni a világ. Így lesz képes befogadni a nagy kegyelmet: az eljövendõ világbékét. A kegyelem nem késik, legyetek készen és imádkozzatok.”

Az engesztelõ élet

“Kedves papfiaim! Váljatok engesztelõ áldozattá isteni kezemben. Könyörögjetek a Mennyei Atyához, hogy a béke kegyelmének érkezésekor legyen irgalmas a szenvedõ emberiséghez. Kérjétek, akadályozza meg, hogy a fordulópont elérkeztekor elpusztuljanak az emberek.”

A misztikus élet
“Kedves papfiaim! Megvigasztalódom, ha látom, szívetek mennyire vágyódik Utánam; hogy mennyire szomjúhoztok Engem, s mennyire eltelik lelketek az Én isteni jelenlétemmel. Tudjátok meg: Én titokzatos módon bennetek élek, csak hogy Atyám dicsõsége nyilvánvalóvá legyen. Éljetek tehát tisztán és / 66 / menten a teremtmények rendetlen szeretetétõl, nehogy ez a dicsõség ellenetek valljon ama napon.”

“Társalogjatok Velem!”

“Kedves papfiaim! Életetek legyen csendes és összeszedett. Szeressétek a szemlélõdõ imádságot. Szeressétek a zavartalan, szótlan visszavonultságot. Figyeljetek a lelketekben mûködõ kegyelmi hatásokra. Gondoljatok Rám gyakran, szeressetek Velem foglalkozni. Társalogjatok Velem, ügyes-bajos dolgaitokkal forduljatok Hozzám! A misztikus kegyelem szent pillanataiban szótlanul pihenjetek Bennem. Az így nyert kegyelmek hatását akkor tapasztaljátok majd meg, amikor visszatértek a mindennapok gondjaihoz. Látni fogjátok, másként gondolkodtok, szóltok, cselekedtek; halljátok szózataimat, s meg is értitek õket nyomban. Akinek van füle a hallásra és hívásomat követi, evilági életét elveszítette Bennem, s Engem megtalált, már itt, az evilági életben.”
“Kedves papjaim, szeretném, ha nemcsak az áldozat bemutatásakor találkoznátok Velem. Találkozzatok Velem a földi élet sivár mindennapjaiban is. Találkozzatok Velem, amikor a világ összeesküszik ellenetek, amikor nektek támadnak vádlóitok, amikor igazságtalanul üldöznek titeket, Nevemért.”
“Hallottátok, hogy megmondatott nektek: papok vagytok ti mindörökké, Melkizedek rendje szerint. Megértettétek, hogy utatok e világban rövid és keskeny; beleegyeztetek abba, hogy nem kívántok más örömet és gyönyört, mint az örök életét; tudomásul vettétek, hogy Velem együtt meghaltatok a kereszten, s ezt a halált ti el is fogadtátok. Akkor hát miért akartok föltámadni e világra? Miért keresitek az / 67 / örök kárhozatra való megszületést? Bizony mondom nektek, amit kerestek, azt fogjátok megtalálni.”

A természetrõl

“Paptestvéreim! Én, Jézus szólok hozzátok. A mindennapi kenyeret, s mindazt, ami életetek fönntartásához szükséges, ne a természet adományának tulajdonítsátok. Ami jó, azt ne a természetnek köszönjétek. Az úr ti vagytok. A természet csak szolga, amely földi életetek során szolgál benneteket, s mikor e földi élet véget ér, testetekkel együtt számotokra a természet is porrá változik. Ha úgy képzelitek, hogy a természet a ti istenetek, a természettel együtt ti is örökre elpusztultok. Vigyázzatok, nehogy a természet áldozataivá legyetek! Mindenben Engem lássatok, akkor nem váltok semmivé él természettel együtt. A természet szépségeiben is az Én szépségemet vegyétek észre, a természetes örömben is az én örömömnek örüljetek. Ha így tesztek, megértitek, hogy Én vagyok mindennek kezdete és vége, Én vagyok forrása a mindenségnek, s Rajtam kívül semmi nem lett, ami lett.”

Egy bûneibõl megtért paphoz

“Én, Jézus, vagyok az öröm és az örök boldogság. Te pedig, boldog paptestvérem, a földi élet sötét felhõi ellenére megleltél Engem. Én ugyan már réges-régen kerestelek és hívtalak, de te akkor még nem tértél Hozzám. Most viszont rámtaláltál, s Én is rádtaláltam. Enyém vagy! Légy mindenkor hûséges / 68/ Hozzám, mert nagyon szeretlek. Jöjj Hozzám bátran, és ne félj! Én téged Szívemre szorítlak. lelkedbe lehelem szeretetemet, örök boldogságomat és szentséges békémet Megáldalak isteni erõmmel, hogy szeress Engem nagylelkûen és szolgáld a lelkek üdvösségét.”

A haldoklók szolgálata

“Papjaim, ti, akik Engem igazán szerettek, s életeteket is feláldoznátok Érettem, hallgassatok meg! Ha haldoklóhoz hívnak benneteket, akinek lelke távozni készül testébõl, ne háborogjatok, ne zúgolódjatok! Mindent félretéve fussatok, hogy lelkét megmentsétek!”

A teremtés pillanata

Amikor Jézus lábainál térdepeltem, elétártam egyik nõvértársam kérdését: “Jézusom, mondd meg, van-e különbség az Atyaistennek az egyszerû emberek, illetve a felszentelt papok iránti szeretetében teremtésük pillanatában?” Jézus így válaszolt: “Minden lélek egyenlõképpen részesül mennyi Atyám szeretetében most és mindenkor. Minthogy Atyámban a változásnak árnyéka sincs, szeretete sem lehet változó. A teremtmények azok, akik különbözõképpen fogadjátok be ezt az állandó és változhatatlan szeretetet. Az a lélek, aki alázatosan, õszintén és hûségesen engedelmeskedik akaratomnak, jobban eltelik a mennyei Atya szeretetével. De bizony mondom neked: ha egy homályos fémlemez nem tükrözi vissza tökéletesen a fölé hajló arcot, semmi kára nem származik abból. Ám a tükröt, amelyet / 69 /a gondatlanság szennye letörülhetetlenül befedett, összetörik.”

A megváltó Vér szózata

“Papjaim! Most az a Vér beszél hozzátok, amely a rátok bízott lelkek üdvösségéért a keresztfáról lecsordult. E mindenható Vér tisztított és szentelt meg benneteket is. Hasonlóképpen e Vér által ti is tisztítsátok és szenteljétek meg azon lelkeket, akiket felszentelésetek pillanatában rátok bíztam. Közöljétek velük a megváltás boldogító titkát, hogy õk is ott legyenek, ahol Én vagyok, s ahová benneteket is várlak. Megváltó Véremre kérlek benneteket, ne hagyjátok elpusztulni a rátok bízott lelkeket!

Adjatok nekik egy pohár vizet, mert szomjaznak Engem.
Adjatok nekik egy falat kenyeret, mert éheznek Engem.
Adjatok nekik némi pihenést, mert elfáradtak az Én keresésemben.
Adjatok nekik szelíd szavakat, mert a világ meggyötörte õket.
Adjatok nekik õszinte imákat, mert száraz a lelkük, mint a sivatag.
Adjatok nekik mennyei orvosságot, mert a bûn megsebezte õket.
Mutassatok nekik szabadulást, mert tõrbe csalta õket a gonosz.

Papjaim! Egy lélek megmentéséért mondjatok le a világról, annak minden múló javáról, mondjatok le még önmagatokról is! Szent reménnyel eltelve forduljatok Hozzám a haldoklók lelkének távozásakor. Hallgatok hívó szavatokra, s közös erõvel eltiporjuk a pokol szörnyetegét. Bízzatok Bennem! Aki halálakor / 70 /az örök halál felé indul, imáitok szent ereje által az örök életbe érkezhet!”

“Halljátok meg hívásomat!”

“Lányom, úgy szeretem papjaimat, éjjel-nappal gondolok rájuk. Egészen az övék vagyok az áldozat bemutatásakor. Ott vagyok mellettük nehéz napi munkájukban, minden szenvedésükben, és mégsem vesznek észre. Mert önmagukat Elibém állítják, mert elõbbre valónak képzelik magukat Nálam. Szólok hozzájuk, de nem hallanak, mert önszeretetük, féltékenységük, nagyravágyásuk, fertõzõ gõgjük és a hiúság mindent elpusztító sarával betömték fülüket! Így, önmagukat elvakítva, süketen élik ezt az életet, amellyel megajándékoztam õket. Papjaim! Kedves papjaim! Halljátok meg hívásomat! Jöjjetek Hozzám! Hagyjátok el azt az utat, amelyet a pokol füsttakarója tesz sötétté! Térjetek meg, mert az idõ már nagyon rövid! Ha végképp elveszítetek Engem, senki sem segíthet rajtatok többé!”

“Imáidat elfogadom.”

A papokért és az Egyházért imádkoztam, amikor a Szûzanya megszólított: “Kedves lányom! Imáid meghallgatást nyernek. Sietve jövök, hogy Egyházamat megszabadítsam bilincseibõl, s megmenekítsem a kárhozat útjára tért papi lelkeket. Szeplõtelen Szívem áldása volt imáidon és vezekléseiden: Fiam kegyelmeit sok bûnbánó lélek elfogadta.” A Szûzanya tudtomra adta, hogy az engesztelés hatására nagyon sokan megtértek, közülük többen külföldön. / 71 /

Rettenetes idõszak közeledik

Jézus többször is elismételte: “Papfiaim! Most Szívem szól szívetekhez: olyan idõk jönnek, amilyeneket még nem látott a világ. Szüntelen könyörögjetek a lelkekért és önmagatokért, hogy a mennyei Atya rövidítse meg a szenvedést, s ne hagyja elpusztítani azokat, akik imáik és engesztelésük által a világot fönntartják. Esedezzetek irgalomért!”

Késedelem

Így szólt hozzám az ÚR: “Ismét mondom, ha Én magam késlekedem is, mert várom, hogy egyes papjaim még elnyerjék a megtérés kegyelmét, ti nem késlekedhettek! Minden perc késlekedéssel meghosszabbodnak a szenvedõ lelkek kínjai; minden tovább nem halogatott megtéréskor a mennyország ereje diadalmaskodik.”

A közvetítõ

Így szóltam Jézushoz: “Én Uram, miért általam szólsz oly gyakran papjaidhoz?” Jézus ezt válaszolta: “Nem te választottál Engem, hanem Én választottalak téged; de feltétel nélküli önátadásod, alázatosságod és buzgalmad megkönnyítette választásomat; meg is áldottam életedet sokféle szenvedéssel, hogy elhatározásodban mindenkor megerõsítselek. Szócsövemmé tettelek, hogy meghallják hangomat, megértsék szavaimat, s megcselekedjék akaratomat. Ha másként tesznek, magukra vessenek.” / 72 /