IV. fejezet
Általános tanítások

Bevezetés

Az ebbe a fejezetbe tartozó szövegeket négy csoportba osztottuk:
– A megvilágítások.
– Az erények kimunkálása.
– Imaélet. -, illetve
– Engesztelés.

1. Megvilágítások

Isten eredete

Egyszer megkérdeztem Istent:
– Honnan származol, Istenem?
– “Önmagamtól, az Örökkévalóságtól.”
– És Jézus honnan származik?
– “Istentõl, Önmagától és az Örökkévalóságtól” – És a Szentlélek Isten lehelete honnan származik?
– “Istentõl, Jézus Krisztustól, Önmagától és az Örökkévalóságtól.”
– Mi az Örõkkévalóság?
– “Nincs kezdete, sem vége. Én magam vagyok.” – És hol a Te országod?
– “Benned.”
– És hol az én országom?
– “Bennem. És a kettõ egy!”

A misztikus életre való dolgok:

Egy alkalommal így szólt hozzám Jézus: “Minden ember Isten leheletébõl él. Isten lehelete a lélek, amely fönntartja életünket. Ha a lelket megérinti Isten, Ö Önmagával találkozik. Önmagával egyesül / 73 / a szeretetben. A test csak eszköz. Amikor Isten találkozik Önmagával a lélekben, a lélek úgy érzi, a test megszûnt létezni.”

Isten nem emberrel találkozik

Nem! Isten és ‘én’ nem találkoznak! Isten Önmagával találkozik és Önmagával egyesül. Így tudtam meg, hogy az élet: Isten lehelete. Maga Isten, aki bennem él. Isten lehelete éltet engem.

A szentáldozás titka

Egyszer megkérdeztem Jézust: “A szentáldozáskor Isten van mibennünk, vagy mi vagyunk Õbenne?” Mire Jézus így válaszolt: “A kettõ egy és ugyanaz. Az Én Testem és Vérem a ti testetekbe és véretekbe költözik. Én bennetek lakozom, ti meg Énbennem.”

Az Egyház Anyja

Jézus mondta: “A keresztség által mindenki részesül az istenélmény kegyelmében. De aki nem fogadja el a keresztség kegyelmi hatását, abban nem is terem semmi gyümölcsöt. A sátán nem látja, mi történik Isten és a lélek között. Ö csak figyeli az embert, és arcvonásaiból olvas. A sátán leolvassa a gonoszságot az ember arcáról, és bizonyos abban, hogy övé lesz a gyõzelem. Ebben a küzdelemben Isten ígéretére kell figyelni: “Õ megrontja fejedet, te meg sarka után leselkedel.” A Boldogságos Szûz azért lett az Egyház Anyja, hogy mindenkor gondoskodjék gyermekeirõl. S nem is kér mást, mint azt, amit egy anya a gyermekétõl: bizalmat, hitet. Ennek /74 / az ima és az engesztelés köntösében kell megjelennie.”

Üdvösség

Jézus mondta: “Ne aggódj amiatt, hogy ez, vagy az a lélek üdvözült-e. Ha valakiért mégis fohászkodni akarsz, mondd: “Jézusom, nem aggódom érte. Bízom irgalmas jóságodban. Legyen meg a Te akaratod, hiszen Te tudod, mily kedves volt nekem ez a lélek.” Egy lélekkel kapcsolatban se akarj egyebet. Te se akarj szentté válni. Csak szeress és merülj el Bennem. Mindig csak Rólam gondolkodj, Hozzám beszélj. Életed minden mozzanatában Velem találkozz. Én teszlek szentté. És minden várakozásodat felülmúlja majd az, amit így nyersz el Tõlem.”

Az egyesülés kulcsa
Jézus mondta: “A Velem való állandó egyesülés lényege, annak az átélése, hogy Én a léleké vagyok, a lélek pedig az Enyém.”

Hol van Jézus?

Egyszer, halálosan kimerülve, úgy éreztem, Jézus nincs velem. Ijedten kiáltozni kezdtem: “Jézusom, Jézusom, hol vagy?” Akkor Jézus így válaszolt: “Én mindig ott vagyok, ahol te; csak te nem vagy mindig ott, ahol Én. Gondolkozz el ezen.” Elgondolkoztam, s azt mondtam: “Jézusom, áldott legyen igaz szavad!” / 75 /

Szomjazó lelkek

Azoktól a lelkektõl, akikkel a tisztulás helyén találkoztam, megtudtam mennyire szomjazzák Jézus Vérét. Jézusomat is megkérdeztem e felõl. Õ így felelt. “Amíg a földön csak egy szentmiseáldozatot is bemutatnak, addig szent Vérem dúsan árad a tisztuló lelkekre s a szenvedõ emberekre. Földi misztikus életemnek titka ez. E titkot csak a Legszentebb Háromság ismeri. Titok marad ez mindaddig, amíg az utolsó ember is el nem hagyja a földet.” Továbbérdeklõdtem: “Jézusom, mi történik, ha a földön csak egyetlen szentmiseáldozatot mutatnak be?””Szentséges Vérem akkor is ugyanoly dúsan folyna a földi emberekre, és a tisztulás helyén idõzõ szenvedõkre.”

A bûnösökhöz vezetõ út

Éjjel Jézussal társalogtam, S látva, mennyire szereti a bûnösöket, ezt kérdeztem Tõle: “Van-e valami, vagy valaki égen és Földön, aki Téged a bûnös lélektõl eltéríthetne?” Jézus így válaszolt: “Csupán a bûnös maga teheti meg. Azon kívül nincsen oly hatalom, amely irgalmas szeretetem elõtt a bûnösökhöz vezetõ utat lezárhatná.”

Az Irgalmas Szeretet csókjai

Jézus mondta: “Ezek a szavaim mindenkihez szólnak, akik törekednek a jóra. Kedves gyermekeim! Az ember élete, ha Istenben folyik, mindenkor nagy érték. De mivel az emberi természet hajlik a rosszra, bízzatok irgalmas szeretetem jóságában, hogy gyarlóságaitok Nálam állandó megbocsátást / 76 / nyerjenek. Bármily gyarlóságot is kövessetek el (itt Jézus hangsúlyozta, hogy nem bûnökrõl, hanem gyarlóságokról beszél), ha nyomban megbánjátok, és Hozzám futtok segítségért, csókot adok érte. Ha tízszer estek el naponta, tíz csókot kaptok érte.” “Ha azt mondjátok: holnap jobb leszek, magatokban bíztok, csókot nem kaptok.”

A lényeg

Egy éjszaka, amint fölébredtem, Jézushoz fordultam: “Itt vagyok, Uram, virrasztok.” – Õ így válaszolt: “Számomra nem az a fontos, hogy mit csinálsz. Az a lényeg, hogy mindig Mellettem légy.”

Hol a tökéletesség?

Olvastam a Szentírásban: “Legyetek tökéletesek”( Mt. 5.48 ), és elszomorodtam. Jézushoz fordulva ezt mondtam: “Jó Jézusom, hát hogyan is kérhettél tõlünk ilyesmit? Hogyan lehetnénk tökéletesek, bûnökkel, gyarlóságokkal, megterhelve?” Jézus így válaszolt: “Ha egy lélek Bennem él, akkor Én vagyok benne a tökéletes.”

Fiat
(Latin szó, jelentése: Legyen)

Jézus mondta: “Ahogyan a földön szüntelenül azt mondtam: “Atyám, legyen meg a Te akaratod”, neked sincs más feladatod. Amint emberként tettem, ezt cselekszem most is, istenségemben.” / 77 /
Amikor Jézus ezt a szót kimondta: “istenségemben”, rávezetett a szónak rejtett értelmére. Ezt az értelmét csak az képes felfogni, aki Benne él, mivel e rejtett értelem emberi szavakkal kifejezhetetlen. De én, Jézus kegyelme által, felfogtam, miként éli át Õ Önmagában azt a “Legyen-t”, amelyre sokszor hivatkozott. Abban a pillanatban, amikor kimondta: “Fiat!”, láttam, hogy embersége és istensége egyszerre mondta; az egész Szentháromság egyesül az Ö akaratával. Világosan láttam, hogy Isten akarata, Fiat-ja akkor is megvalósulna, ha Ö semmiféle teremtményt nem teremtett volna (minthogy a teremtmények az Ö akaratának eszközei). Láttam, hogy Isten Fiat-jának nincsen sem kezdete, sem vége. Tudtam, hogy ez a Fiat Istentõl ered és Benne van. Ez a Fiat az Ö akaratának éltetõ és megvalósító ereje és hatalma, amely nem más, mint a Szeretet. Egyszóval: láttam a legszentebb Szentháromság mûvét. Úgy láttam, hogy a teremtményeket illetõen ez a Fiat egy fonál, amely Isten akaratából ered és két ágra bomlik. Ez a szétágazás Isten akarata és ereje által történt. A lelkekre vonatkozólag az egyik ág az örök üdvösséget, a másik az õrök kárhozatot jelen tette. De a Fiat nem egyformán érvényesült a két fonal esetében; az üdvösség Fiatját Isten szabadon mondta ki, ám a kárhozatét mintegy kényszerítve. A Fiat kapcsán az üdvözítõ még a következõket mondta: “Lányom! Föl akarom tárni elõtted, hogyan kell megvalósítani a léleknek a Fiatot. Ha a lélek nemcsak szavakkal, hanem egész életével mondja ki, akkor egyesülök vele oly módon, ahogyan a Három Személy egy lesz az egy Istenben. Ha így egyesültem a lélekkel, akkor az már semmit sem akar tudni, látni, bírni, ismerni, szeretni és élvezni Kívülem. / 78 /
S ha ez a lélek hûségesen kitart Mellettem, közölni fogom vele magamat. Ebben a közlésben úgy ismerhet meg a lélek, ahogyan Én ismerem Önmagam. Ez a lélek a mennyországot fogja látni és ízlelni, mert Én vagyok a mennyország, és ahol Én vagyok és élek, ott találom meg dicsõségemet. Örömömet és boldogságomat megosztom azzal, aki az Én dicsõségem.”
“Azok, akik a Fiatot élik, nem lehetnek meg bizonyos öröm nélkül, amely kívülrõl is megmutatkozik rajtuk. Öröm nélkül az Én szeretetem lángjától égõ lélek is ellanyhul, kedvét veszti, végül pedig hitetlenné válik.” Örömön az Úr nem a világias, bûnös örömöt értette, hanem a mennyei, szent, békés, csöndes derût, amely fölmelegíti a szíveket átsugározva másokra is. A lelket megerõsíti, és mind közelebb emeli Istenhez.
Én, méltatlan lélek, átéltem valóságban ezt az örömöt, nem az én érdemembõl, hanem Isten kegyelmébõl, Isten bensõ tapasztalásából. Jézus tárta föl elõttem, hogy másoknak is továbbadjam. Ezekrõl a dolgokról még semmit sem hallottam, és járatlan vagyok, nem merészelek ezekrõl beszélni, ne hogy félreértsenek.
Ami az alázatos lelket illeti, csodálatos dolgokat mutatott nekem Jézus. Egy ilyen alázatos lélek Istent szinte kényszeríti, hogy hozzá leereszkedjék, mert az alázatos léleknek Isten nem tud ellenállni, amíg ugyanis az igazi alázatosságban marad. Mindent Istenben látni, Istennel mindenre képesnek lenni. Isten által mindent elérni – ez a titkok titka.
Oktalan világ! Oktalan ember! Hogyan tudtok Istenen kívül mást keresni? Miért nem elég nektek az Isten? / 79 /

2. Az erények kimunkálása

Jézus mondta: “Ne gondold azt, hogy Én kivételezek veled. Nem. Minden emberre egyforma bõséggel árasztom kegyelmeimet. A ti feladatotok annyi, hogy fölismerjétek.”

Az egészen szabad lélek szárnyalása

Jézus végtelen jóságában gyöngéden hajol le lelkemhez, mint egy anya gyermekéhez. Ilyenkor szeretnék elrejtõzni, nyomorúságom tudatában megsemmisülni. Minél mélyebbre süllyedek nyomorúságom mélységeibe, annál nagyobb szeretettel közeledik Ö hozzám és talál rám. Akkor hatalmába ejti lelkemet, és szeretettel oktat isteni dolgokra. Néha kifejezi kívánságát, hogy tanításait leírjam és így adjam tovább. Ezt teszem most is. Fáj, hogy ezt a megbízatást gyarlóságom miatt csak tökéletlenül vagyok képes teljesíteni. 1942 õszén, egy imádság közben, a következõ tanítást adta az Úr: “Három dolog szükséges ahhoz, hogy trónusomat rövid idõ alatt fölállítsam egy lélekben. Ezek: kristály, szárnyak és porszem. Szeretném, ha papjaim, különösen a lelkivezetõk, gyakran beszélnének ezekrõl a dolgokról, és értékérõl.”

Kristály

Nemcsak a test tisztaságát jelenti, hanem a lélek, a szív tisztaságát is. A léleknek nagy és kis bûnöktõl egyaránt tisztának kell lennie, sõt, a szándékos hibáktól, és a könnyelmûségbõl elkövetett tökéletlenségektõl is. A hûtlenség, akár a legcsekélyebb / 80 / dolgokban, rögtön beszennyezi a lelket. Tehát e téren négy tennivalótok van:

1. Meg kell tagadnotok a testtõl mindazt, ami rendetlen érzéki élvezet.
2. Meg kell tisztítani szíveteket minden olyan érzelemtõl, ami nem az isteni, természetfölötti szeretetbõl fakad.
3. Az akarattól mindazt távol kell tartani, ami nem a jó és a helyes felé irányul.
4. Gondolatvilágotokból számûzni kell mindent, ami földies – a múltra, jelenre és jövõre vonatkozó aggodalmaskodást -, mert mindez csak bepiszkolja a lelkeket, és Engem megakadályoz abban, hogy vele egyesüljek.

Szárnyak

Ez a lélek szabadságát jelenti. A lélek legyen szabad a testtõl, a teremtményektõl, a világtól; de legyen tele a szent dolgok iránti vágyakozással. Legyen a lélek szabad még attól a szándéktól is, hogy önmagát irányítsa, mert Én csak az igazán szabad lelkeket tudom magasba emelni és istenségem részesévé tenni.

Porszem

Szükséges, hogy a lélek elismerje és fölismerje, kicsoda Nálam nélkül valójában. Kell, hogy önmagát megvesse, jelenlétemben éppúgy, mint mások elõtt. Nem szabad megengednie a gondolatot, hogy õ valami, vagy valaki, mert abban a pillanatban, hogy ezt teszi, Tõlem eltávolodik, és kegyelmet veszít.
Ha a lélek õszintén elismeri saját nyomorúságát és gyarlóságát, és mellét verve könyörög megbocsátásért / 81 / – igen, amikor örül annak, hogy õ semmi, akkor átérzi, hogy nem is méltó semmire, s így nem csodálkozik gyarlósága miatt és nem keseredik el.
Ha megintem, nem sértõdik meg, hanem õszintén elismeri, hogy hibázott, s tudja, hogy az életszentség nem az elbukásoktól való mentességben, hanem a fölkelés akarásából áll. Ezért, ha semmiségének tudatában egészen Rám bízza sorsát; nyomorúságában bizalommal és szeretettel tekint Felém, Reám. Nem csupán azért, hogy Tõlem kegyelmi adományokat kapjon, hanem hogy Nekem elégtételt nyújtson és megvigasztaljon elkövetett gyarlóságai miatt. Nagy alázatosságában önmagát inkább tartja méltónak az elvettetésre, mint a kegyelemre. Ezáltal akaratlanul is aranyláncot kovácsol, amely által a mélységekbõl égi magasságokba, az Isten közelébe jut, s Engem ugyanakkor arra késztet, hogy leszálljak hozzá és szívében fölállítsam trónusomat.”
Mialatt az Úr e három dologról beszélt, kegyelme által szemlélhettem is mindazt, amit elmondott. Ezek közül csak egyet említek. Amikor az Üdvözítõ a lélek szabadságát említette, láttam, hogy egy bizonyos lélek azért nem képes e szabadságot elérni, mert hiúságból saját tulajdonságaival, testi szépségével volt eltelve, s ezekben örömét lelte. Ez a lélek azzal nyugtatta magát: mindez nem hiba, mert látom, mások kiválóságait is. Az isteni kegyelem föltárta ugyan elõttem, hogy az ilyen gondolatok nem tetszenek Istennek, de az illetõ elaltatta lelkiismeretét. Láttam, hogy ez a lélek le van bilincselve, s azt is láttam, hogy az isteni Üdvözítõ nem tudott ebbe a lélekbe szépségével és erényeivel beköltözni. Valóban: a lélek csak akkor tudja a kegyelmet befogadni, ha egészen szabad. Más lelkeknél is láttam akadályokat, amelyek meggátolták az isteni fényt, hogy / 82 / teljesen áthassa azt a lelket. Ezek a lelkek kívülrõl fényárban ragyogtak, de belül sötétség uralkodott. Azoknak a lelke viszont, akiknél semmi sem akadályozta az isteni fény bevonulását, bensõleg is ragyogott. A fény átjárta egész valójukat és megszentelte õket. Ezekben a lelkekben az Úr örömöt, dicsõséget, szépséget és szentséget talált – e lelkekben Ö volt minden.

Istenben nincs háborgás

Jézus mondta: “Semmiért ne izguljatok. Ne akarjatok valamivé válni. Ne kételkedjetek, ne méltatlankodjatok. Istenben nincs háborgás, izgalom, bizonytalanság.”

Az alázatos lélek értéke

Egy alkalommal az Üdvözítõ rámutatott egy elöljáró nagyfokú alázatára, és azt mondta: “Vannak jegyeseim között oly vakok, akik nem veszik észre, mennyire leereszkedem hozzájuk elöljáróik által. Oly hidegek, hogy szeretetem lángja, amelyet elöljáróik által árasztok lelkük felé, a legkisebb mértékben sem éri õket. Lányom! Én mondom, és az Én szavam igazság: az alázatos lélek oly értékes Elõttem, hogyha nem lettem volna emberré, egy ilyen lélekért emberré lennék. S ha a gonosz be tudná fogadni a kegyelmet, és Én megengedném neki, hogy egy rövid ideig egy ilyen alázatos lélek mellett élhessen, ez oly hatással lenne rá, hogy seregeivel egyetemben hamarább jutna el Hozzám, mint egy hideg és megkeményedett lélek. Ó, az Én jegyeseim kegyelmeim világosságában járnak, és mégsem látnak! A tûz közelében élnek, és mégis jéghidegek. / 83 / De bizony mondom, eljõ még az idõ, hogy kiváló elöljáróik mellett látókká és áthevültekké válnak.”
A legmélyebb völgy
Míg Jézus beszélt, szemlélhettem egy bizonyos lélek alázatosságát. Az Üdvözítõ megengedte, hogy a következõket közöljem:
Mialatt az Úr beszélt, láttam egy mélységes mély völgyet, ahonnét roppant lángnyelvek törtek elõ. Hangot hallottam: “A legmélyebb völgybõl tör elõ a legnagyobb tûz.” Megértettem, hogy a völgy az alázatos lélek, a tûz pedig az istenszeretet.

Az elöljáróban rejtezõ Jézus

Az Üdvözítõ így oktatott: “Ó, ha az Én jegyeseim sejtenék, hogy mily szomorú az Én lelkem, amikor kegyelmeimet, amelyeket elöljáróik által kínálok fel, milyen belsõ ellenkezéssel, zúgolódva, okoskodva fogadják! Elöljáróim által nemcsak kincseimet, hanem Önmagamat is felajánlom nekik. De õk elvetnek Engem, mert úgy adom nekik, amint Én akarom, és nem úgy, ahogyan õk szeretnék. Ha õk nem kívánnak elöljáróim által Velem egyesülten maradni, nem jegyeseimnek, hanem közönséges szolgálóknak nevezem õket. A menyasszony elnevezés csak azokat illeti, akik menyasszonyként élnek. és életüket a võlegénynek áldozzák. Ha az Isten szolgálatára szentelt lelkek azt akarják, hogy õket menyasszonyaimnak ismerjem, akkor ne kényük és kedvük, hanem akaratom szerint éljenek. Azt, amit elöljáróik, vagy a körülmények és események által küldök, fogadják örömmel!” / 84 /

Különbségtétel

Máskor így tanított az Úr: “Nem szabad különbséget tenni az elöljárók közt! Az elöljárókat elõírások szerint nevezik ki, nem pedig tehetség, elõkelõ származás, vagy a beosztottak kívánsága alapján. Amíg hivatását viseli, alattvalói számára nem egy közönséges ember, hanem az Én templomom: Én rejtõzöm benne. Nagy hibát követnek el azok, akik nem így gondolkoznak. Az alacsonyabb rendû elöljáró éppen úgy vezetõje a rábízottaknak, mint a magasabb rendû – mindketten felelõsek a rájuk bízott lelkekért. Ezért helytelenül cselekszenek mindazok, akik elöljáróimat ócsárolják, megvetik, mert egyúttal Engem és isteni Szívemet csúfolják és veszik semmibe. Saját Véremmel szeretném a szívükbe írni: addig vagyok velük, amíg õk az elöljáróikkal, és addig vagyok egyesülve velük, amíg egyek elöljáróikkal. Olyan mértékben osztom kegyelmeim, amilyen mértékben elismernek Engem az elöljárókban.”
“Az a lélek, aki Engem elöljárójában elismer, eléri, hogy szeretete egyesüljön az Enyémmel, amint egy csepp víz a tenger vizével. És ekkor már nem a saját érdekét, hanem az Enyéimet keresi. Az ilyen lélek már nem tudna megsértõdni, vagy másokat megsérteni. Mindegy neki, az elsõ, vagy utolsó helyre kerül, elöljárója nemes, vagy alacsony születésû, dicsõség éri-e, avagy megszégyenülés. Még az sem érdekli, több, vagy kevesebb kegyelmet kap-e. Nem ismer lehetetlent, mert tudja, hogy a Minden ható maga lakik õbenne. Szeretet és béke, öröm és engedelmesség: ezek azok a szárnyak, amelyeken elöljárójához repül, aki pedig, mint erõs sasmadár fiókáját a magasba, a felhõk fölé, a végtelenbe röpíti.” / 85 /”Amikor az Én jegyeseim elöljáróik intézkedéseit bírálgatják, nagy sziklát hengerítenek Elém, és megakadályozzák, hogy hozzájuk közeledjem, és velük egyesüljek.”

Az Úr szava az elöljárókhoz

“Amit jegyeseimre vonatkozóan mondottam, szolgáljon intésül az elöljárók számára, hogy ne magukat keressék, hanem alattvalóik javát. Ha észreveszik az utamra hengerített követ, igyekezzenek eltávolítani, és megakadályozni, hogy a kövek felhalmozódjanak, s Engem falként válasszanak el jegyeseimtõl. Vigyázzanak, ne sodorják jegyeseimet abba a veszélybe, amely esetleg hivatásuk elhagyásához vezethet.”
Az Úr megmutatta nekem a szerzetesek hibáit: pl. a szeretetlenség, ellenszenv, türelmetlenség, képmutatás stb. Ezek azok a kövek, amelyeket az elöljáróknak el kell távolítaniok.

Az önszeretet

Jézus mondta: “Kedves lányom! A következõ figyelmeztetés mindenkinek szól: kerüljétek önmagatokat! Kerüljétek saját elgondolásaitokat, a fertõzõ és mindig veszélyes képzelgést, a csalódásokba torkolló üres fantáziálást. Az önszeretet szüli mindazt a rosszat, ami lelketekre nézve veszélyt jelent Gyermekeim! Ha igazat adtok tévelygõ gondolataitoknak (e szónál Jézus két kezébe temette arcát és felsóhajtott), akkor Engem, aki minden vagyok fölcseréltek magatokkal, akik pedig semmi vagytok. Így lesztek az örökös kárhoztatás szolgálói és imádói. / 86 / Imádkozzatok! Gondolkodjatok józanul! Bölcsen cselekedjetek, amíg veletek a kegyelem!”

A kegyelem útja

Egy szemlélõdõ imám közben Jézus így oktatott: “Az Én utam a lemondás és a kegyelem útja. Életetek irányzéka az legyen, hogy komoly igyekezettel járjátok utaimat. Lelketek ellenségének útja a bálványozó önszeretet. Imádkozzatok, s a kegyelem útján járjatok! Én, Jézus, azt akarom, hogy szentséges Véremmel megváltott minden testvérem üdvözüljön, s Velem éljen együtt mindörökké.”

A nehézségek elviselése

Gyakran támadtak életemben nehézségeim, amelyekrõl beszámoltam Jézusnak. Egyszer így vigasztalt: “A sok nehézség és baj elviselése dicsõségemre szolgál, ha azokat szelíd alázattal, szótlanul fogadod el Kezembõl, és Nekem a lelkek javára fölajánlod.”

A szegénység

Valaki a szegénység evangéliumi tanácsáról kérdezett engem. Elmondtam neki azt, amit Jézustól tanultam: “Nagyon téved az, aki arra gondol, hogy csak egy kis szobája legyen, s akkor máris megvalósította a szegénységet. Az a fontos, hogy szívetek ne ragaszkodjék senkihez és semmihez. Ha Engem helyeztek mindenek fölé, akkor lakhattok akár színarany palotában is, nem számít. Ha van valamitek, mondjátok érte: “Dicsõség Neked Uram!” Ha elveszítitek, ugyanígy mondjátok: “Dicsõség / 87 / Neked, Uram!” Valaki rászorul közületek valamire? Mondjátok: “Itt van, rendelkezz vele, a tiéd.” Az a lényeg, hogy a külsõ dolgok ne kössék gúzsba a lelketeket, szabadon fussatok Uratok felé. Örüljetek, ha van, de legyetek készek bármikor visszaadni Istennek adományait.”

Keserûség

Jézus mondta: “Nem szeretem, ha keseregtek. Amíg a kegyelem állapotában vagytok, semmi okotok sincs a bánatra. Mindenkinek elpanaszoljátok, mi bánt benneteket, hogy vigasztalást nyerjetek, s csak legutoljára fordultok Hozzám. Miért engeditek, hogy a külsõ dolgok indítsanak örömre titeket? Azt szeretném, ha Én lennék az elsõ, a legkedvesebb, akinek elmondjátok gondjaitokat; ha annyira bíznátok Bennem, hogy semmi okot sem lelnétek a további kesergésre.”

A nyelv tõr

Jelenlétemben jóakaratú emberek igaztalanul szidtak valakit, aki sírva védekezett. Jézus eközben így beszélt hozzám: “Látod, leányom, a nyelv olyan tõr, amely megsebezheti, akár meg is ölheti a lelket. “Aki felebarátját nyelvével sebzi, a kárhozat útján jár (Szentírás: Aki azt mondja felebarátjának “bolond”, méltó a kárhozatra). Minden mû, ami a legkisebb bûnnel dolgozik, eleve kudarcra van ítélve – mondd meg ezt vádló gyermekeimnek.” Eszközeim ne bízzák el magukat. Ha gõgösek lesznek, felhasználom, összetöröm és eldobom õket.” Mondd meg ezt! A másikhoz pedig így szólt: “Alázattal és derûsen fogadd ezeket a megaláztatásokat, mert semmi / 88 / sem hasznosabb a lélek és ártalmasabb az önszeretet számára. Én is alázatos voltam, Elmélkedj errõl. Alázatosság formájában akarok élni a lelkekben.”

Böjt

Jézus mondta: “Nem elegendõ kenyéren és vízen böjtölni. A böjti nap legyen a harag, a zúgolódás, a szúrkálások böjtje is, a nyelvé, az ajaké; éljetek a test tisztaságában e napon. E teljes böjt nélkül hiába imádkoztok, kitárt karokkal, oda sem hallgatok. Ajkatok még véres szentáldozás után s máris gyaláztok Engem. Ezért nincs hatása a virrasztásnak és a kitárt karoknak.”
A sátán egyszer arra bíztatott:
– Átkozz meg engem!
– Nem vagy eléggé megátkozva? – kérdeztem. – Csak átkozz meg, szeretném ha gyûlölködnél, ezzel õrajta ütnék.

A legkisebb tövis

Jézus mondta: “Egész életedre megajándékoztalak töviskoronám legkisebb tövisének fájdalmával. Nem baj, ha a természet ellenkezik a fájdalommal. Az a lényeg, hogy szívesen hordozd e tüskét, áldj és dicsõíts érte úgy, ahogyan majd az örök boldogságban teszed. Amíg a tövis fájdalmát érzed, szíved Hozzám emelkedik; amíg a szíved Velem van, nem fogsz fájdalmat érezni. Ha isteni kezembõl szabadon elfogadod ezt a szenvedést, bebizonyítod, hogy igazán szeretsz. Öleld hát örömmel magadhoz a tövis okozta gyötrelmeket!” / 89 /

A két legnagyobb ellenség

Jézus tanított erre is: az önszeretetre és a sátánra kell vigyáznunk leginkább. Mert rendszerint e kettõ visz bûnbe bennünket. Nem szabad vitába szállnunk egyikükkel sem. Ha valaki azt mondja: ilyen, vagy olyan vagy, azonnal egyetérteni vele: igen, igaza van. Az önszeretet ilyenkor megsértõdik. Jézust kell szeretnünk nagyon, S ha vádolnak bennünket, rögtön Hozzá kell menekülnünk: nézd, Uram, ilyen vagyok. Ha vitába szállsz a sátánnal, máris támad valami, ami elválaszt Jézus szeretetétõl. A Jézussal való állandó egyesültségbõl nem szabad kilépni.

A kedvetlenség

A kedvetlenség, a rosszkedv, a levertség: a sátán leghatásosabb eszköze, hogy a lelket a kétségbeesésbe kergesse, és megfossza a segítõ kegyelmektõl. Ilyenkor mondd: “Jézusom, szeretlek” – s a sátán eltûnik.

Kétszínûség, képmutatás

Jézus és a Boldogságos Szûz jelenlétében nincs helye kétszínûségnek, képmutatásnak.

Jézus “megvakítása”

Gyarlóságaimon gondolkoztam, és azon, hogyan kéne megjavulnom. Jézus így szólt: “Ha nem lennének gyarlóságaid, gondoskodnék róla, hogy legyenek. Mit kotorászol a trágyadombon? Ott nem találsz meg Engem. Csak arra legyen gondod, hogy / 90 / Engem szeress. Ha Engem szeretsz, nem látom, nem tudom bûneidet. A szeretet elvakít Engem. Ilyenkor nem látok mást, csak azt, hogy a lélek szeret Engem, és Én õt. Te mindig tisztátlan vagy, s ha arra várnék, hogy tiszta légy, sohasem tudnálak szeretni.

“Legyen meg a Te akaratod”

Egy alkalommal így tanított Jézus: “Te ne akarj semmit! Ne akarj se adni, se kapni, se élni, se meghalni; mert amikor te akarsz valamit, akkor Én nem vagyok képes benned azt akarni, amit Én akarok. Te ne akarj még szentté se lenni, hogy Én tudjalak szentté tenni. Mert ha te akarod az életszentséget, abban a fokban nem fogod elérni, ahogyan Én akarlak oda eljuttatni. Ha te nem akarsz semmit, akkor Én akarok benned mindent. Amit Én akarok benned és a te nevedben, az mindig szent és tökéletes lesz. Mert Én vagyok a tökéletesség és a szentség. Ha te valamit akarsz, az mindenkor tökéletlen lesz, mivel te is tökéletlen vagy. S mert te egy nyomorúságos és tökéletlen teremtmény vagy, nem vagy képes azt akarni, ami igazán tökéletes, szent és nemes. Ezért ne akarj semmit, hogy Én akarjak Benned. Mondd hát gyakran: “Legyen meg a te akaratod!” Így tettem Én is, mint Isten és ember, s most sem teszek másként.”
Más alkalommal ezeket a szavakat mondta: “Embertestvéreim szeretete olyan, mint egy erõs fénycsóva: elvakít Engem! Ilyenkor nem látok mást, csak a szeretetet, csak a szeretetet.” / 91 /

Tisztaság

Jézus mondta: “Lányom! A lélek csak akkor tiszta, ha Én élek benne. A szeretet az, aminek nem tudok ellenállni.” Megkérdeztem: “Jézusom, mit szeretsz bennem?” Jézus így válaszolt: “Mi mást szeretnék? Önmagamat. Te csak csendben és nyugodtan szeress Engem, a többivel ne törõdj. Ha Rajtam kívül valami mással foglalkozol, nem tudok hozzád szólni.” Jézus ekkor megtanított arra, ne foglalkozzam azzal a gondolattal, hogy meg fogok térni, én, magam, saját erõmbõl! Az emberi törekvések határt szabnak az Ö szabad cselekvésének, megkötik isteni kezét. A sátán, ha látja, hogy másként nem bír el egy lélekkel, fölkelti benne a mind nagyobb szentség elérésének vágyát. De e gondolat örve alatt a lélek önmagával foglalkozik, és nem Istennel.
Ha tudom, hogy a kegyelem állapotában vagyok, de mégis gyötörni kezd a bûntudat, így kell szólnom: “Sátán, távozz tõlem! Én tudom, hogy semmi vagyok, de Jézus így szeret engem!” Jézushoz kell menekülni, csak Vele foglalkozni.

A panaszkodás

Jézus mondta: “A panaszkodó ember tömérdek bûnnel sérti meg isteni jóságomat. Az ilyen ember ajka legtöbbször önzésbõl, féltékenységbõl, hazugságból, dölyfösségbõl szól. Sokan, nagyon sokan kárhoznak el a szeretet ellen vétkezõ nyelv bûnei miatt.” / 92 /

Meg kell semmisülnünk

Mérhetetlenül meg kell semmisülnünk az Úr Jézus elõtt. Öt, a mindenség Urát csak az vonzza. ha mélységesen tudatában vagyunk saját semmiségünknek.
Jézus tanítása a sértõdésrõl:
Jézus arra tanított, sohasem szabad megsértõdnöm. Hogy jól megjegyezzem, ezért három pontba foglalta az oktatást:

1. Azonnal arra gondolj, ha megsértenek, Én már elõbb tudtam róla, és megengedtem azt, hogy megtörténjék.
2. Fogadd el azt, kérlek szépen, és így szólj Hozzám: “Bocsáss meg neki, hiszen igaza van, ha nem is ezért, más rejtett bûnömért megérdemeltem. Légy irgalmas hozzám Jézusom.”
3. Nagyon vigyázz arra, hogyan adod tovább!
Lehetõleg ne mondd el senkinek. Ha mégis szükséges, így szólj: “Fájt nekem, hogy ez meg az történt, de lehet hogy igaza volt, annyi hibám van, amivel megsérthetek másokat…”

Szûzanya egy aggodalmaskodó Édesanyának:
“Édes Kislányom! Rosszul esik Nekem, ha kételkedsz Bennem. Növeld bizalmadat egészen az emberi esztelenségig, nem hagyom, hogy csalódj Bennem! Nem vagyok-e szeretõbb Édesanya, mint te?
Légy megelégedett, és boldog a sorssal, amit isteni Fiam kijelölt neked. Terveidet anyai Szívembe zárjad, így vagy kedves Jézusnak és Nekem. Ahogy te szereted gyermekeidet, és gondoskodsz róluk, annál sokkal jobban szeretlek, és gondoskodom / 93 / rólad. Tenyeremben hordozlak, és segítõ kegyelmeimmel elhalmozlak olyan fokban, ahogyan te Belém kapaszkodol. Viszonzásul azt kérem tõled: Sajátítsd el azt a szép gyakorlatot, hogy mindig mosolyogva beszélj Velem, családoddal, és mindenkivel, akivel találkozol. Ez a gyakorlat legyen mindennapi kegyelemkenyered, amíg élsz.
Valahányszor mosolyogsz valakire, Én is rád sugárzom mosolyomat. Ez lesz kettõnk szeretõ titka. Üzenetemet fõleg akkor olvasd, amikor az élet keserûsége közeledik szívedhez!”

Csak néhány percet…

Jézus: “Édes Kislányunk! Jólesik Nekem, ha szenteltek néhány percet arra, hogy Rólam beszéljetek. Jólesik, hogy érdemesnek tartotok erre.”
Ekkor bámultam és csodáltam Jézus nagy alázatosságát és szelídségét, amit ha ismernénk, sírva fakadnánk örömünkben. S kértem õket, rendszeresen szánjanak a családban, a gyermekek részvételével néhány percet arra, hogy Jézusról beszélgessenek. Jó lenne, ha minden család szánna erre idõt.
Jézus csak néhány percet kér.

3. Imaelmélet

Csak nézni kell

Csak nézni kell Jézust, Reá gondolni, megölelni Öt. Ha így teszel, Ö is megölel téged. Csendben figyeld és hagyd, hogy Ö növekedjék, te pedig kisebbedj. Jézus és a lélek: mennyei szerelem. Élvezni / 94 / kell Öt, látni, érezni és élvezni tekintetét. Benne kell megpihenni, átélni istenségét.

Advent
1985. nov. 21-én megkérdeztem Jézust: “Jézusom, hogyan éljünk az ádventi szent idõben?” – Ö így válaszolt: “Éljetek mélységes csendben, mind lélekben, mind testben. Szent életet élve imádjátok Istenségem és emberségem teljességét, amely Szeplõtelen Édesanyám Szíve alatt rejtõzött. Végtelen szeretetem örömével várjatok, tiszta szívetek melegével leborulva fogadjatok, ti, akik isteni szeretetem ölében éltek.
Ha az adventi szent idõben örömöt akartok szerezni Édesanyámnak, naponta háromszor, bensõséges tisztelettel és térden állva mondjátok el az Úrangyalát, amint Édesanyám is térden állva fogadta az angyal üdvözletét és az Ige megtestesülését. Az ima idõbe kerül, a térdenállás áldozatot kíván. Ezt az áldozatot Szeplõtelen Édesanyám szívesen fogadja és az alázatosság kegyelmével viszonozza. Így benneteket közelebb vezet Hozzám, az Igéhez, amely Õbenne megtestesült.”

“Szeress Engem!”

“Magad helyett Velem foglalkozz! – mondotta nemegyszer Jézus – és ha így teszel, eggyé leszünk a szeretetben. Miért nem dobod hát magad karjaimba? Miért nem hagysz Engem szóhoz jutni? Szeress Engem! Áldj Engem! Földi életem során Én mindenkor áldottam a mennyei Atyát. Mint az Ö Fia, áldottam Öt mindenért, ami Velem történt. Mindig csak Vele töltekeztem. – Dicsérj Engem, imádj Engem, / 95 / áldj Engem! Kérd, hogy tiéd legyek, minden mozdulatod, szavad, gondolatod, egész végsõ célod Én legyek, hogy a mélybõl a csúcsokra eljuss. Ez a világ nem múlik el anélkül, hogy mindaz, ami a kinyilatkoztatásban van, be ne teljesedjék. Olyan lét elõtt áll a megtisztuló és kegyelemben újjászületõ emberiség, amely az elsõ emberpár számára megadatott a Paradicsomban. A Paradicsomban leírt öröm és boldogság vár mindazokra, akik megtérnek és a nyolc boldogság ( Vö. Mt. 5,3. )szeretetében élnek.”
Jézus összefoglalta, hogy mibõl álljon az én imám, és mindazoké, akiket a szóbeli ima már nem elégit ki:

1. Élj mindig isteni szent jelenlétemben.
2. Mint igaz valóságot éld át, hogy Én benned élek.
3. Életed minden mozzanatában te Énvelem találkozol, és Én veled.
“Jézusom, mit tegyek, hogyan éljek szent Jelenlétedben, ha másokkal beszélek?
“Maradj akkor is Bennem, és soha ki ne lépj Belõlem. Figyeld testvéred szavait, és ajánld Nekem ügyét, vagy lelkét. Ha olyan embert küldök hozzád, aki arra kér, hogy imádkozzál érte, és eszközölj ki számára valamilyen kegyelmet, te csak ennyit mondj: “Igen”, s Én máris cselekszem. Ha az illetõnek szüksége van arra, amit kér, megkapja, ha azonban lelkének kárára volna, megtagadom kérését.”
Azóta mindig így teszek. Jézus e beszélgetések közben sokszor feltárja elõttem testvéreim azon / 96 / szándékait és gondolatait, amelyekrõl hallgatnak. Amíg õk beszélnek, én Jézusban hallgatom, Jézusnak ajánlom õket és imádkozom értük. Ha Jézus megmutatja nekem, hogy szenved bennük egyes bûnük, rossz szokásuk, tökéletlenségük miatt, akkor engesztelek értük. Ezt teszem mindenkivel, akivel csak találkozom életem folyamán.
Jézus sokszor említette, hogy legtöbbször azért nem hallgatja meg imáinkat, mert nem hagyatkozunk teljesen Õreá; mert megszabjuk Neki, nem így, hanem úgy intézze el ügyünket; mert nincs bennünk bizalom Õiránta; mert nem hisszük, hogy egyedül Õ az, aki valóban a mi javunkra és örömünkre tudná elintézni bajos ügyeinket.

“Bennük vagyok”

Mivel tanulatlan vagyok, Jézus éveken át oktatott. Amikor másokkal beszélgettem, mindig láttam Jézust, amint mellettem áll, azért egy-egy mondatba belefûztem: “Jézus itt van közöttünk!” – De Jézus kijavította: “Nem, kislányom, nem! Én nem mellettük, nem közöttük, Én bennük vagyok!” – Ekkor megmutatta nekem, hogy minden lélekben Õ él. Így tanultam meg lassan, hogy imádság közben ne a felhõk között képzeljem el az Istent, hanem önmagamban keressem Õt. Õ közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz. S ha így áll a helyzet, vajon mi nehézség van abban, hogy mindig Vele beszélgessünk? Ami engem illet, nekem ez a gyakorlat olyan szárnyakat adott, amilyent a szóbeli ima sohasem. A szóbeli ima közben sokszor arra vágytam, bár jutnék már a végére, holott éreztem Jézus édességét. Ennél az imánál azonban soha sincs vége a beszélgetésnek, vagy a szeretõ hallgatásnak. Minden testvérem nek, / 97 / aki lelki életet akar élni, ezt az imafajtát ajánlom.
Jézus felszólított, ha bárki jön hozzám, mindig úgy fogadjam, mint ahogyan a Szûzanya fogadta õt. Így tudatosította bennem, hogy Ö él a felebarátban. S ha örömet akarok Neki szerezni, akkor szerezzek örömet testvéreimnek.
– Jézusom, és ha valaki halálos bûnben él, akkor is Neked szerzek örömet?
Akkor Jézus megmutatta nekem egy ilyen testvérem lelkét. Legnagyobb megdöbbenésemre Jézus nem hagyta el, hanem benne élt. De hogyan? Úgy, ahogyan a keresztúton oly sokszor láttam: összeverve, nem volt rajta semmi épség, annyira eltorzulva, hogy még a Szûzanya sem ismert azonnal Szent Fiára, amikor megpillantotta; úgy összeverték az Ö gyönyörû szép Jézusát. Csak akkor ismerte meg, amikor ránézett. A szemérõl ismerte meg, a tekintetérõl. Így nézett ki Jézus ebben a lélekben! Sebei véreztek, könyörögve nézett rám fájdalomtól elgyötört tekintetével: Segíts, imádkozz ezért a lélekért! Értem: hozz áldozatot, szenvedj érte, hogy megmenthessem!
Így tanultam meg, ha valaki bûnös, még több szeretettel kell körülvenni, mivel Jézus szenved benne, Neki nyújtunk enyhülést.

Megkérdeztem Jézust: “Hogyan találkozom Veled életem minden mozzanatában?”
Jézus megmagyarázta nekem:
“Kislányom, ha sikerül valamit elvégezned napközben, vagy valami öröm ér, mondd azonnal: “Áldott légy! Köszönöm!” Ha pedig nem sikerül, mondd: “Áldott légy! Köszönöm!” – Megérdemlem háládat, mert nem tudod, milyen kincset készítek neked arra / 98 / az esetre, ha elfogadod kezembõl a kudarcot és szenvedést.” – volt Jézus válasza.
“Ha valaki bajban és szenvedésben is áld Engem, megtett mindent, amit ember megtehet. Ennél többet nem is kívánok. Ez többet ér, mintha ostorozná magát egész nap, vagy reggeltõl estig követ törne.”
(Natália nõvér 30 éven át végzett szigorú önostorozást és sokat böjtölt. Aszkézisére jellemzõ, hogy deszkán feküdt, párnája egy darab kõ volt, csak három órát aludt éjjelente, a többit virrasztásban töltötte Jézussal, aki sokszor elvitte a szenvedés kertjébe, ahol Vele együtt szenvedett. – Minderrõl úgy nyilatkozott: “Jézus sokat küszködött velem, míg megtanultam, hogy a Vele való egyesültség minden önostorozásnál többet ér.”)

Enyém vagy s ez éppen elég ahhoz, hogy akár örömben, akár bánatban mindig boldog légy, és boldogan szolgálj Engem úgy, hogy másoknak örömet szerzel. Sok olyan lélek van, aki közel áll Hozzám, mégsem találkozik Velem így, élete minden mozzanatában. Az öröm is, a bánat is elszakít Tõlem, ha nem tanulod meg, hogyan találkozhatsz Velem. Ha viszont mind örömben, mind bánatban Velem találkozol, Velem egyesülsz, közömbös lesz számodra mindkettõ.”

Mit gyakoroljunk?

Jézus üzenete egy paphoz, aki mindenáron erõszakkal akart lelkeket menteni, s ezért nagy buzgón mindig izgalomban volt, mit mulasztott el vajon, s mit kell még tennie:
– “X semmit se csináljon erõszakos erõfeszítéssel. Többször merüljön el Bennem. A lelkipásztori munka eredményét pedig bízza Rám. Ha teljesen / 99 / Rám hagyatkozik és Bennem megnyugszik, akkor eredményes lesz Értem végzett becsületes munkája, és nem felel semmiért. Akkor téved, ha arra gondol, hogy erõszakos erõfeszítéssel kell eredményt elérnie. X. lelkében ég az Irántam való szeretet és Engem keres. De ne önmagától várja az eredményt. Ez az izgalom akadályozza abban, hogy elmerüljön Bennem.”
Mikor nehézségek elõl külföldre akartam menni, Csehszlovákiába, az Úr Jézus: “Ha itt maradsz, ölemben hordozlak, ha kimész, térdem alá csúsztatlak.” – Itthon maradtam, s megszólás, üldözés ( ismerõs részérõl ), félreértés, bujdosás stb. lett az osztályrészem…

A Boldogságos Szent Szûz szolgálata

Ha sokat foglalkozunk Szeplõtelen Édesanyánkkal és apostolkodunk az Ö ügyében, percig se aggodalmaskodjunk azért, hogy az Úr Jézus ezért megneheztel ránk. – “A Szûzanya önmagában nem létezik – Szeplõtelen Édesanyám és Én egy vagyunk. – Ha valaki Engem szeret, Szeplõtelen Édesanyám olvadozik az örömtõl” – mondotta egy alkalommal Jézus.
Minden tevékenységünk elõtt: munka, rózsafüzér, elmélkedés stb. az Úr kívánságára fohászkodjunk így: “Szeplõtelen Édesanyám örömére!” – A mennyei dicsõségben a Szûzanya nem önmagában létezik, de nem is oldódik fel a Szentháromság világában. Ö Krisztus megdicsõült emberi természetével azonos ragyogásban részesül. Ez teszi Öt képessé arra, hogy nekünk, gyermekeinek, fölfedhesse a világmindenség és az örökkévalóság elrejtett dolgait, hogy nyíltan kimondjon tényeket a múltat és / 100 / jövõt illetõen. Ö, Jézus Anyja, kimondhatatlanul boldog akkor, ha ragaszkodunk az Oltáriszentségben továbbélõ Szent Fiához. Ellenben Jézus nem örvend annak, ha a lélek mellõzi a Szûzanya tiszteletét. – “Amit Szeplõtelen Édesanyámnak mondasz, Nekem mondod, s amit Tõle kérsz, Tõlem kéred.” Ezek Jézus szavai.
Mindezek igen titokzatos és elrejtett dolgok. A halál után majd egészen másként látjuk a világ és a túlvilág dolgait, mint most és itt látjuk. Testben nem vagyunk képesek teljességében megélni Isten szeretetét, hiszen a szeretet, ahogyan Isten fölsége és dicsõsége is, emberi nyelven ki nem fejezhetõ. A szavak vakon tapogatóznak, amikor titokhoz érkeznek. Jézus sok mindent éppen ezért nem magyarázott el tanítványainak. Amikor Jézus azt mondja: ” … ezt csak a mennyei Atya tudja, még a Fiú sem” -, arra utal, hogy a nyelv adta keretek nem elégségesek az illetõ igazság kifejtésére.

“Ami az enyém, a tiéd is”

Egy Jézushoz mélységesen ragaszkodó lélek általam kérdezte meg az Urat: mit tegyen még? Jézus így válaszolt: “Nagyon szeress! A te szereteted vonzza Szívemet feléd, hogy a szeretetben összeforrjak veled. Nagy kegyelemben kívánlak részesíteni, de ehhez sok mindenrõl le kell mondanod, ami az anyagi javakat illeti. Úgy kell az anyagi javakat használnod, mintha semmik volnának, mintha Velem egyesülnél általuk is. Számodra ne legyen senki és semmi, csak Én. Szívedhez nem tapadhat olyan dolog, ami nem Én vagyok. Miután összeforrtunk a szeretetben, életed és ennek fenntartásához szükséges anyagi javak is mind Engem illetnek. De az / 101 / egyesült szeretet alapján, ami az Enyém, a tiéd is egyben.”
A fönti elvek az én életemben úgy jelentek meg, hogy nekem az utolsó tûrõl is le kellett mondanom, ami nagyon nehéz volt. A leggyötrelmesebb arról lemondani, amit a legkevésbé adnánk oda, amirõl úgy képzeljük, mindenképpen szükségünk van rá. De ha egyszer már megtörtént a lemondás, a szív hirtelen szabaddá válik, s akkor akár vissza is kaphatná az elvetett dolgokat. Lakhatsz akár aranypalotában is, nem számít, ha a szíveddel nem ragaszkodsz semmihez, s bármely pillanatban le tudsz róla mondani, ha Jézus úgy kívánja. S mintha megnyílt volna elõttem egy könyv, Jézus fenti szavai hallatán láttam a szavakban rejlõ kincsek garmadáját. “Vigasztalást ne az anyagban keress, hanem Énbennem.” – “Örömben és boldogságban szolgálj Nekem.” – Elmondhatatlan, mi minden rejtõzik Jézus szavai mögött.

4. Engesztelés

A kegyelem kiáradása

Jézus mondta: “Nagyon sok engesztelésben benne van az emberi tökéletlenség. Betolakodik az emberi hazugság. Egyetlen biztos út van: ha Szeplõtelen Édesanyámmal engeszteltek. Vele az engesztelés tökéletes lesz.”
A Szûzanyával egyesült engesztelésben nincsen torzulás, nincsen ferdeség és bûn. A Vele egyesült engesztelés ment minden tökéletlenségtõl. A Vele egyesült engesztelõk a Szeplõtelen Szûz hitével engesztelnek. Amit a szórakozottság, fáradtság és egyebek miatt tökéletlenül végeznek, fedhetetlen / 102 / lesz a Szûzanya által. Csak kérnünk kell Öt, szívbõl és õszintén. akkor Mária velünk imádkozik.

Egy imaközösséghez

Jézus szavai: “Elfogadom kicsiny csoportotok engesztelését. Engesztelésetek azért volt Számomra kedves, azért lett kegyelemmel teljes, mert tökéletlenségeitekkel Szeplõtelen Anyámhoz menekültetek.”
Jézusnak nagy örömére szolgál, ha mindenkor Márián keresztül fordulnak Hozzá. Az Isten Fia a Szûzanyában áld meg bennünket és az egész emberiséget. A bûnökbe merült világot Szeplõtelen Édesanyja által kívánja megmenteni.

“Kevés az engesztelés”

Sok kegyelmet hoznak le a földre az imák és engesztelések. A vezeklések megrövidítik a szenvedést… Kedvesek az engesztelõ könyörgések, de kevesek.

A dicsõséges korszak

Eljõ a Szûzanya dicsõséges korszaka. Lehet, hogy még én is megérem a szenvedések megrövidítésének idejét. – Megkérdeztem Jézust: “Jézusom, mondd meg, milyen szándék kedves a Szûzanyának?” – Jézus így válaszolt: “Imádkozd a rózsafûzért mindig Szeplõtelen Édesanyám örömére, mert Ö nagyon sokat szenvedett földi életében, ám szenvedései ismeretlenek maradtak az emberek elõtt. S azóta is kevés öröme és sok bánata van az emberekben.” / 103 /

“Leányom! Ne számolgasd, mennyit imádkoztál. Én számon tartom azt. A számolgatás megzavarja a kegyelmek harmóniáját.”

Kit keres Jézus?

Imádkoztam, s láttam, hogy Jézus valakit keres. Megkérdeztem Tõle: “Jézusom, kit keresel?” – Így válaszolt: “Édes leányom, az embereket és a papokat keresem. Nehéz õket megtalálnom, de még nehezebb megközelítenem, oly mélyre ásták magukat az önszeretet sarába. Kérlek benneteket, imádkozzatok állandóan értük és engeszteljétek a mennyei Atyát e bûnökért. E nélkül aligha térnek meg. Sok áldozatot kell hoznotok, hogy bûnös népem és papjaim megtérjenek, különben hasztalan haltam meg értûk.”

A legkedvesebb ima

Engesztelõ imám közben lelkem ellensége azt mondta: “Imáid Isten elõtt semmit sem érnek, kár az idõt pazarolnod!”, – Mindezt oly csendesen és nyugodtan mondta, hogy szavait majdnem összekevertem Jézuséival. Azonnal Jézushoz fordultam: “Uram, mikor kedves Elõtted imádságom?” – Ö így válaszolt: “Akkor, amikor Bennem elmerülve szótlanul pihensz, nem törõdve azzal, mi történik körülötted.” – Megkérdeztem: “Mikor vagyok Benned elmerülve?” – “Amikor Jelenlétemben az a tudat hat át, hogy testben alszol, lélekben pedig Bennem ébren élsz.” / 104 /

Az arany nyílvesszõ

Az Üdvözítõ egyszer azt mondta nekem:
– “A káromkodás olyan, mint a mérgezett nyíl, amely megsebzi Szívemet. Neked viszont, leányom, arany nyílvesszõket akarok adni, amelyekkel kiengesztelheted az Isten Neve elleni káromlásokat és gyalázkodásokat.” – Ekkor az Úr a következõ imára tanított: “Dicséret, imádás, szeretet és magasztalás az Isten szent Nevének minden teremtmény részérõl, amelyet Isten alkotott a mennyben, a földön, és a föld alatt. Különösen illesse tisztelet és dicsõítés az isteni Nevet az Oltárszentségben jelenlévõ Jézusnak legszentebb Szíve által, és Máriának szeretettel teljes Szeplõtelen Szíve által.”
“Ó Jézusom, kívánom, hogy a lelkek iránti szeretettel teljes szomjúságod mindenkor kielégítést nyerjen, s hogy Téged minden emberszív igazán szeressen és vigasztaljon! Amen.”