ÉGI ÜZENETEK

2013.12.10

Mennyei Atya: Jézus élete XIII. Jézus Szamáriában és Galileában

Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Hallgassátok tovább Szent Fiam életét. Legutóbb Nikodémussal való beszélgetés kapcsán kifejtette, hogy Ő vízzel és Szentlélekkel keresztel. Ma további útját ismertetem veletek.

Elhagyta Júdeát, és tanítványaival együtt Szamárián keresztül Galileába igyekezett. Útközben Szamária egy régi városának, Szichemnek határában pihent meg. Ez a város valamikor régen, hajdani fénykorában Izrael királyságának fővárosa volt, de Jézus idejében egy jelentéktelen hellyé zsugorodott.

Bevezetésül el kell mondanom, hogy Szamária lakói és a többi zsidó – a júdeaiak és a galileaiak között – évszázadok óta kibékíthetetlen ellentét volt. A többiek azért gyűlölték a szamáriabeli zsidókat, mert pogány népekkel keveredtek. Azonkívül, volt egy esemény, amely még jobban eltávolította őket egymástól. Ugyanis amikor a zsidók hazatértek a babilóniai fogságból, és tervezték, hogy felépítik Jeruzsálemet és a templomot, a szamáriabeliek felajánlották segítségüket hozzá, de durván visszautasították őket. Bosszúból a szamaritánusok egy hasonló templomot építettek a Garizim hegyen, hogy vetélytársa legyen a jeruzsáleminek. Az igazhitű júdeai zsidók erre nagy haragra gerjedtek és földig rombolták a szamáriai templomot.

Jézus idejében ez már történelemnek számított, de a honfitársai szívében kemény előítélet élt. Ennek ellenére az Én Szent Fiam szerette a szamaritánusokat, tudta, hogy jobban elfogadják majd Őt, mint a sajátjai.

Jézus szomjasan, fáradtan leült Szichem szélén egy kút mellé, melyet Jákob kútjának neveztek. A tanítványok bementek a városba eleségért. December volt és dél körül járt az idő. Egy szamáriai asszony jött vizet meríteni. „Adj innom!”- szólította meg. Az asszony kiejtéséből észrevette, hogy zsidó, és így felelt: „-Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem inni, aki szamáriai asszony vagyok?” „- Ha tudnád, hogy ki az, aki neked mondja: adj innom, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked!” A rejtélyes beszéd meglepte a szamáriabeli nőt és fölébresztette kíváncsiságát: „-Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély. Honnan vennél hát élő vizet? Csak nem vagy te nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, melyből ő maga ivott, és fiai és jószágai?”

Jézus így folytatta: -Mindaz, aki ennek a kútnak a vizéből iszik, ismét megszomjazik, aki pedig abból a vízből iszik, amit Én adok neki, soha többé nem szomjazik mindörökké, hanem a víz, amit Én adok neki, az örök életre szökellő vízforrás lesz benne.

Erre így válaszol az asszony: „-Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam többé, és ne járjak ide meríteni.” Ebből Jézus azonnal látta, hogy a nő nem érti, amit mond, és felszólítja, hogy hívja ide a férjét. Bevallotta szégyenkezve, hogy nincs ura.

„-Mert öt urad volt, és aki most van, az nem az urad.”

„- Uram, látom próféta vagy. A mi atyáink ezen a helyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell.” Jézus erre azt felelte neki, hogy eljön az óra, hogy nem itt vagy ott, hanem lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. Már el is jött ez az óra. „Tudom – mondta az asszony – tudom, hogy eljön a Messiás.” Jézust meghatotta ez az őszinte hit és kinyilatkoztatta magát ennek a léleknek: „Én vagyok a Messiás, aki veled beszélek.”

Drága Gyermekeim, itt el kell mondanom valamit, ami beleillik ebbe a történetbe. Évának, az Én eszközömnek adtam egy álmot 4 éves korában. Ma is úgy emlékszik rá, mintha most látná. Azt álmodta, hogy 7 éves bátyja és ő meghaltak. Egy nagyon hosszú, égigérő fehér lépcsősort láttak maguk előtt. Megfogták egymás kezét és elindultak fölfelé. Fönt, a lépcső végén volt egy ajtó. Bekopogtak, és az Úr Jézus hosszú, fehér ruhában kinyitotta és ők így köszöntek: „Kezicsókolom.”

„-Szeretettel köszöntelek benneteket, Gyermekeim – szólalt meg Szent Fiam – ugye nagyon elfáradtatok? Szomjasak vagytok?” Éva bekukucskált a háta mögé, és egy egyszerű, fekete-fehér kockás kővel borított konyhát látott és szemben egy vízcsapot. Jézus egy poharat vett elő, behívta őket és nyújtotta feléjük a pohár vizet e szavakkal: „- Kicsinyeim! Most olyan vizet adok nektek, amitől soha többé nem lesztek szomjasak.” Mindketten jó nagy kortyot ittak belőle. Ez az álom azért figyelemreméltó, mert egy 4 éves gyermek, még olyan kicsi, hogy nem ismerheti a Szentírást és ebből a szamáriai asszony történetét. Az Én Évámnak ebben a zsenge korában kinyilatkoztattam az evangélium egy mondatát.

Visszatérve a biblia történetéhez, az asszony vitte haza a kútról a vizet. Szíve tele volt hittel és lelkesedéssel. Szétkürtölte a városban, hogy itt a Messiás, Jákob kútjánál. Szichem lakosai azonnal eléje jöttek, lelkesen fogadták, és kérték, hogy maradjon náluk. Minden előítélet eltűnt belőlük. Két napig volt közöttük. Tanította és gyógyította őket. Szavai, a jó magvak, termékeny talajra hullottak. Jézus boldog volt, mert itt mindenki hitt benne, áhítattal hallgatták. Itt nem voltak rosszindulatú elöljárók, akik az egyszerű népet ellene hangolták volna, itt nem vártak csodákra, nem kértek jeleket bizonyítékul. Az elpogányosodott szichemiek között bőséges aratás volt. Az Én drága Fiam szíve tele volt reménységgel, hogy evangéliuma, ha terjed a pogány világban, sokkal nagyobb sikerrel fog járni, mint a zsidók között.

Otthagyva Szamáriát, tanítványaival együtt elindult Galilea felé, északi irányban. Közeledve hazájához szomorúan mondogatta barátainak: „-Prófétának nincs becsülete saját hazájában.”

Gyermekeim! Nem kell messzire menni. Nézzétek Nagyfalut, Sükösdöt, Kadarkútot! Saját lakosaikból alig jár oda néhány ember, pedig kegyelmekkel bőségesen elárasztott helyek. Például ez az ajándék, amit ezekben a percekben kaptok, ti, akik hűségesen jártok ide – páratlan kegyelem. Nem sok helyen van összekötve az engesztelés égi tanítással. A helyben lakók nagy része mégsem vágyódik ide, szívük zárva van a kegyelemáradat előtt. Miért? Mert senki se próféta a saját hazájában, ahogy Jézus mondja.

Galileába érkezvén Jézus egyedül maradt, mert tanítványai szétszéledtek, ki-ki visszatért hazájába: Kánába, Betszaidába és Kafarnaumba. Ez utóbbi helyen történt a következő eset. Jézus Péter házában szállt meg és felkereste egy főtiszt fényes kíséretével. Elé terjesztette kérését, hogy gyógyítsa meg haldokló fiát. Jézus először nem akart segíteni. Úgy érezte, nem a Messiást látják benne, hanem a csodatévő embert, aki meggyógyítja őket nyavalyáikból. Így méltatlankodott: „-Milyen hit a tiétek? Ha csak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!”

„-Uram, – könyörgött a főtiszt – jöjj le, míg meg nem hal a gyermekem!” Jézus meghatódott e fájdalomkitörésen. „- Menj el, a te fiad él – mondta az aggódó apának.” A tiszt habozás nélkül hitt, és távozott. Útközben elé jöttek szolgái és megnyugtatták, hogy fia él. Abban az órában hagyta el a láz, mikor ő Jézussal beszélt. Ennek a csodának nagy visszhangja lett. Amilyen csöndben történt a kánai menyegzőn a víz borrá változtatása, épp oly feltűnő és nyilvános volt a főtiszt haldokló fiának meggyógyulása. Ezzel a csodával meg kívánta erősíteni Szent Fiam a közvélemény előtt hatalmának, mindenhatóságának hírét. Ezután körülbelül 3 hónapig maradt Galileában. Városról városra, faluról falura járva tanította a népet és sok csodálatos gyógyítást vitt végbe. Egyre nagyobb lett a tekintélye. Februárban tartották Jeruzsálemben a Purim (a Sors) ünnepét. Ez volt a második látogatása a fővárosban. Ott tartózkodása döntő hatással volt küldetése további fejlődésére.

Amint a mai tanításban hallottátok, Jézus a szamáriai asszonynak egy olyan vízről beszélt, amitől többé nem lesz szomjas. Ő és Én, Atyátok ma lélekben, misztikusan ezzel a különleges vízzel szeretnénk megitatni benneteket. Mi ketten, itt állunk egymás mellett. Dicsőségünk fénye betölti az egész termet. Fölöttünk lebeg a Szentlélek Isten, galamb alakban, kiterjesztett szárnyakkal. Megváltótok kebléből kiemeli Szent Szívét, melyet a bűnök fekete töviskoszorúja fon körül. Tetején magas szeretetláng lobog, mely irántatok érzett szeretetét szimbolizálja. Szívsebe, a lándzsa helye egyre jobban ragyog és hirtelen egy fényes vízsugár tör ki belőle. Én, Mennyei Atyátok az Égből hoztam magammal egy csillogó aranykelyhet, melyet a vízsugár elé teszek és teletöltöm. Mire megtelik a nagy kehely, a Szívseb már nem ontja magából tovább a vizet. Jézus, ahogy jobb kezében tartja Szívét, rátok emeli tekintetét, mely végtelen szeretettől sugárzik és megnyitja ajkait. Hallgassátok! Drága, szeretett Engesztelőim! Szent Szívem Sebe az Örök Élet vizének forrása. Atyám és Én most megajándékozunk e csodálatos vízzel benneteket. Ha ezt a vizet megízlelitek lelketekbe háromféle kegyelmet kaptok:

1.) Először is bőséges, magasfokú szellemi örömöket, melyektől megnő bennetek az Istenszeretet, lángol a szívetek az Isten iránti érzelemtől, mintha kitágulna a kebletek, szólni se tudtok a boldogságtól. E vízzel ezt árasztom belétek.

2.) Másodszor e vízzel az együttérzés kegyelmét adom nektek. Magasfokú empátiát fogtok tapasztalni az én szenvedéseim iránt. Ugyanakkor ezután a korty után sokkal jobban át tudjátok érezni felebarátaitok örömét és bánatát.

3.) Ez a víz, az Örök Élet Vize, megadja nektek a könnyek ajándékát. Elég, ha rátekintetek egy szentképre, mely Engem ábrázol, vagy egy templom előtt elhaladtok, vagy kiejtitek a nevemet, és máris könny szökik a szemetetekbe.

Atyám, kezében tartva a vízzel teli kelyhet, közétek megy. Mindenki előtt megáll, ajkatokhoz érinti és ti kortyoljatok belőle! Most nyeljétek le! Olyan mértékben fog működni bennetek az Élet Vize, amilyen erős a belé vetett hitetek, és amekkora áhítattal és összeszedettséggel fogtok ezután imádkozni egyedül és közösségben egyaránt.

A Szentlélek ehhez az áhítathoz és összeszedettséghez hozott nektek egy erősítő ajándékot. Mindenkinek a feje fölé repül és egy tüzes lángnyelvet bocsát rátok, mint az apostolokra valamikor. Ez a lángnyelv az Ő isteni szeretetéből forró áhítattal és szent összeszedettséggel tölti el szíveteket.

Újra Én szólok hozzátok, Kicsinyeim! Köszönöm, hogy végighallgattátok a felnőtt Jézus fontos küldetésének eddigi állomásait. Mélyen szívjátok magatokba életének minden részletét, mert majd tovább kell adnotok frissen, újonnan megtért felebarátaitoknak.

Megáldalak benneteket az igaz ismeretszerzés örömének lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.17

Szentlélek: Jézus élete XIV. A betszaidai csoda

Szentlélek: Drága Engesztelőim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Áldottak legyetek, amiért eljöttetek és elfogadtátok meghívásunkat. Tudom, ma is sok lelket fogtok menteni. Hallgassátok figyelemmel az Úr Jézus életének további eseményeit. Ebben a szép adventi időben gondoljatok vissza beszéd-sorozatunk elejére, az Ő különös, misztikus fogantatására! Olyan szent áhítattal és buzgó előkészületekkel várjátok születésének ünnepét, mint Mennyei Édesanyátok tette. Áldozatokból, böjtökből, önmegtagadásokból, lemondásokból készítsetek egy nagy ajándékcsomagot a kis Jézusnak, amit majd Szenteste a karácsonyfa alá tesztek.

Amint említettük, Jézus 3 hónapig tartózkodott Galileában, és innen Jeruzsálembe ment. Már az első idelátogatásakor feléje fordult a nemzet érdeklődése. Mindenki róla beszélt: a nép, a papok, a farizeusok és az írástudatlanok egyaránt. A csodatételei miatt sokan prófétának tartották, akik viszont ismerték a szent írásokat – mint Nikodémus – Isten küldöttjét, a Mestert tisztelték benne. Messiásnak senki sem nevezte, mert se az egyszerű emberek, se az előítéletekkel teli farizeusok nem tudták elképzelni, hogy egy názáreti ács lesz az ő királyuk, aki majd megszabadítja őket a zsarnok római elnyomatás alól és üdvözíti az emberiséget. Messiási kilétét Ő maga sem fedte még fel népe előtt, még akkor sem, mikor a kereskedők kiűzése miatt heves támadás érte. Isten házának bátor megvédésével észrevették benne a vallásújítót, akit lángoló buzgóság emészt Istenért. Ez volt az első ok, ami kiváltotta ellene a farizeus főpapok gyűlöletét. Tíz hónappal később, mikor újra megjelent a fővárosban, egy nyilvános csodával még jobban maga ellen haragította a merev törvényeket tisztelő papokat.

Egy szombati napon, a betszaidai fürdőben történt a következő eset. Az emberek e tó vízének gyógyító erőt tulajdonítottak. Azt beszélték, hogy időnként valami rejtélyes erő hullámokat okoz a vízen, és aki először belelép a tóba, az azonnal meggyógyul. Volt ott egy ember, aki már 38 éve béna volt. Jézus megszánta és hozzá lépett. –Akarsz-e meggyógyulni? –Uram, nincs emberem, aki engem a tóba bocsásson, mire fölkavarodik a víz, mire pedig én odaérek, más száll le előttem. –Kelj föl, – mondta neki Jézus – vedd az ágyadat és járj!

És azonnal meggyógyult az ember, fölvette ágyát és elment. Azon a napon pedig szombat volt. A farizeusok ezt látván megbotránkozva mondták: –Szabbat van, nem szabad vinned az ágyadat. Az ember így válaszolt nekik: –Aki meggyógyított, azt mondta nekem, vedd az ágyadat és járj! – Kicsoda ez az ember, aki ezt mondta neked? – kérdezték tőle. A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus hamarosan eltávozott onnan. Jézus később találkozott a meggyógyulttal és így szólt hozzá: –Íme egészséges lettél, többé már ne vétkezzél hát, hogy rosszabbul ne járj!

A béna azelőtt bűnös életet élt és Jézus a lelkét is meg akarta gyógyítani. Ez az ember ettől kezdve mindenfelé dicsérte, magasztalta megsegítőjét, nem is sejtve, hogy ezzel fölébreszti a farizeusok irigységét és gyűlöletét. Ez a csoda volt első feltűnő ténykedése az Üdvözítőnek jeruzsálemi látogatása kezdetén. Napközben a templomban tanított, beszélgetett és egyre jobban elnyerte jótéteményeivel, nyilvános nagy beszédeivel a nép rokonszenvét. Egyre többen hallgatták nagy áhítattal. Nyíltan hirdeti, hogy Ő Isten Fia. Arról beszélt, hogy megalapítja Isten országát, és Istent jóságos, irgalmas Atyának mutatja be. A „szemet szemért, fogat fogért” törvény helyett ellenség-szeretetről, megbocsátásról beszélt. A főpapok az Ő „istenfiúság” elméletét legnagyobb istenkáromlásnak minősítik. Féltik tőle merev törvényeiket, melyekkel rémségesen elferdítették Mózes törvényét. Rengeteg kicsinyes előírást tettek hozzá, és így megnehezítették az egyszerű zsidó emberek életét. Amikor Jézust kérdőre vonták, hogy a fürdőben hogyan merészelt szombaton gyógyítani, Ő Atyjának példájára hivatkozva mondta: –Az én Atyám mind ez ideig (öröktől fogva) munkálkodik, én is munkálkodom tehát.

Isten maga a cselekvés, az Ő működése által él mindenki és van minden. Ha megszűnne a munkája, minden teremtmény megsemmisülne. Azzal a bátor kijelentéssel, hogy a farizeusok szemében Istent Atyának nevezi, nyíltan állítja, hogy Ő nem más, mint Isten Fia. Ez volt az első ünnepélyes kinyilatkoztatás, ami elhagyta ajkát. A farizeus főpapok nagy részét ez az istenfiúi kinyilatkoztatás azért botránkoztatta meg, mert még nem ismerték a Szentháromság titkát. Azt hirdették: –Jehova a mi Istenünk, és Jehova egy. Ebbe a fogalomba sehogy se tudták beleilleszteni, hogy Istennek fia van, aki ugyanolyan isteni hatalommal és erővel bír, mint Ő. Pedig Jézus kijelentette, hogy az Atya és Én egyek vagyunk… Aki engem lát, az Atyát látja. Ezt a tényt a főpapok nem tudták elfogadni.

Tehát Isten leküldte a várva-várt Messiást az emberiségnek, de nem hittek benne, elhatározták, hogy elfogják és megölik. A farizeus főpapok nem fogadták el az Ő bátor egyenes szavait arról, hogy Ő Isten fia. Tanúbizonyságra vártak. Nem vették észre, hogy az első tanú keresztelő Szent János volt, aki rámutatva így szólt: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ezt az első tanút, mint igaz prófétát, lefejezték. A második tanú maga a Mennyei Atya volt, aki János és a sokaság előtt a felhőkből így szólt: „Ez az Én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Istenben sem hittek, mint tanúban. Harmadszor Jézus csodái tanúskodtak az Ő istenfiúsága mellett, de ezeket a gonosz lélek hatalmának tulajdonították. Végül a Szent Írások tanúsítják, hogy elérkezett a Messiás. Olvashatjátok Dávid 110. zsoltárában a Messiás főpapságáról: „Azt mondja az Úr az Én Uramnak: Ülj jobbomra és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul. Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette. Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen…” Az akkori főpapok Izajás próféta jövendölésében sem ismerték fel Jézus Krisztust, a Messiást: „Mert gyermek születik, fiú adatik nékünk, az Ő vállára kerül az uralom: így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten… Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában…” Jákob jövendölése se ébresztette föl őket, mely meghatározza a Megváltó eljövetelének idejét és Mózes jövendölése se, mikor a hozzá hasonló nagy próféta eljövetelére céloz, azzal fenyegetve azokat, akik nem hallgatnak rá, hogy ki fognak írtatni a népből.

Kedves Engesztelő Gyermekeim! Ma sincs másképp. A nagyok, az előljárók, a teológiai doktorok közül sokan vajon hogyan fogadnák Jézus Krisztust, ha most testben eljönne közétek? Hiszen a nyilvános jelenéseket sem hiszik, és évtizedeken át vizsgálgatják, abból a célból, hogy megvédjék Isten tiszta igéjét. Azt hangoztatják, hogy nem kellenek látnokok, próféták, jelenések, mert az evangéliumban minden benne van. Csakhogy az a baj, hogy ismerik ugyan az evangéliumot, de nem élik. Jézus ma nem testben van közöttetek, hanem a választottak, próféták által küldött szent szavaival. Rajtuk keresztül felhívja az emberiség figyelmét arra, hogyan kell az evangélium szerint élni. Azonkívül segít nektek felkészülni a rátok váró komoly megpróbáltatásokra. Mivel a sok akadályozás miatt sokkal több gyermekünkhöz nem jutnak el az üzenetek, minta ahányan olvassák, ezért minden esemény váratlanul fogja érinteni őket. Emberek millióit éri majd úgy a Nagyfigyelmeztetés, hogy elmerülve a világban, gyanútlanul, súlyos bűnökben, hitetlenségben, közömbösségben kell majd megtapasztalniuk életük legnagyobb megrázkódtatását. Ha viszont ilyen tárgyú szentbeszédeket, előadásokat, TV műsorokat hallhatnának és láthatnának, ha a rádiók széltében-hosszában sugároznák, és a napilapok foglalkoznának e fontos témával, az emberek tömegével bűnbánatot gyakorolnának, gyónni mennének, megtérnének és a templomok megtelnének. Mint ahogy Jézust az Ő korában nem fogadták el, üldözték, ma szent szavát rejtik véka alá, és aki mégis terjeszteni meri, hamis prófétának, eretneknek bélyegzik meg, és gúny tárgyává teszik.

Drágáim, egy hét múlva itt a Szenteste. Szívetek tele van szent várakozással. Szeretnénk megajándékozni benneteket egy szép megható misztikus élménnyel. Ugyanaz a Jézus száll le közétek, aki a betszaidai tónál meggyógyította a bénát, de most újszülöttként érkezik. Hirtelen ragyogó, fehér fény tölti be a termet, mely mindannyiótokat beborít. Én, a Szentlélek Isten látom, hogy a fény angyalok sokaságából árad. Kezükben hárfa, trombita, citera, lant. Szent Rafael arkangyal áll előttük és intésére megindul a mennyei zene és ének. E percben a magasból egy fényes fehér felhőn alászáll Mennyei Édesanyátok karján az újszülött Jézussal. A Szűzanya ünnepi ruhát öltött, világoskéket, aranyszínű csillagokkal díszítve. Fehér fátyla körül 12 csillagból álló korona. Vállait hófehér, puha szőrmének látszó, rövid palást borítja. A kisded fehér térdig érő ruhácskában van. Alszik Édesanyja szívéhez simulva. Az angyalok zenéjére fölébred és érdeklődve néz körül. Rámosolyog Édesanyjára, aki így szól hozzá:

–Kisfiam! Ez az éteri muzsika Neked szól. Születésnapi ajándék az angyaloktól.

Csilingelve nevet örömében, és kezecskéjével puszit dob a zenélő angyalok felé. Majd rátok tekint, engesztelőkre, akik egészen át vannak itatva az égi fénytől és kéri a Szűzanyát, hogy vigye körbe Őt köztetek. Elindulnak felétek. Mindenki előtt megállnak egy percre.

–Édesanyám, úgy szeretnék egyenként egy kicsit a karjukban lenni!

–Kisfiam, kérésed máris teljesült. Már ott is van nálatok a kis Jézuska. Nyújtja a karját és szeretettel megsimogatja arcotokat. Mivel nála nincs lehetetlen, ez egyidejűleg történik mindegyiketekkel és most egyes szám második személyben szól hozzátok:

–Ó, drága Kistestvérem! De jó az öledben lenni. Úgy érzem most magam, mint mikor szentáldozás után a szívedbe szállok. Tisztaság és szeretet árad belőled Felém. A mai tanításban hallhattad, hogy a farizeus főpapok milyen ridegek, ellenségesek, irigyek és szeretetlene voltak Irányomban. Te, most testvérem, ölelő karjaiddal, csókjaiddal és dédelgetéseddel egészen megvigasztalsz az ő szeretetlenségük miatt. Vigasztalsz a sok-sok kortársad miatt is, akik Karácsonykor elmerülnek az ajándékozás, evés-ivás, szórakozás, vendégeskedés örömeiben és egy pillanatra se gondolnak Rám. Kedvesem! Köszönöm, hogy olvasod és terjeszted üzeneteimet – amennyire lehet – és olvasod az utolsó prófétámmal küldött imáimat. Talán nem is sejted, hogy ezekkel az imákkal milyen sokat segítesz az emberiségen. Hajolj le hozzám! Ajándékul egy égi, színes virágokból álló rózsakoszorút teszek a fejedre, áldott Karácsonyt kívánok neked. Most visszamegyek Anyukám ölébe. A Szűzanyával és a Szentlélekkel együtt mindhárman megáldunk benneteket a szeretet ünnepi lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.01.15

Jézus: Jézus élete XV. Galileában

Jézus: Szívem összes szeretetével köszöntelek benneteket. Ne féljetek, Gyermekeim, Én vagyok, a ti Üdvözítőtök. Ma a galileai működésemről szeretnék részletesebben beszélni nektek.

Mindenekelőtt az akkori Galileát mutatom be, hogy milyen volt ez az ország az Én koromban. Míg a dél-keletebbre fekvő Júdea volt a zsidóság politikai, nemzeti és vallási központja – hiszen ott volt a főváros, Jeruzsálem, a templom, ott székelt a kormány – addig Galileát lenézték, gúnyosan „pogányok kerületének” hívták. Heródes egyik fia, Antipas kormányzott fölötte. Termékenysége és vidékének változatossága, természeti szépségei miatt ez a tartomány volt Palesztínának legértékesebb és leghíresebb tartománya. Itt nőttem fel, Názáretben, itt volt a kánai menyegző, első csodám színhelye. Itt van a gyönyörűséges, és szeretett Genezáreti tó, és itt folyik a Jordán kezdődő szakasza. Ahogy rátekintettem fennsíkjaira, rónáira, hullámos dombjaira, magas hegyláncaira, zordon szakadékaira, zöld fűvel borított üde lejtőire, csillogó víztükreire, mindig betöltött a hála Atyám iránt, hogy ennyi szépséget ajándékozott népemnek. Ó, Gyermekeim! Mára mi lett Galileából? Végtelen pusztaság, ahol arabok legeltetik nyájaikat. A régi városok romjain a mecset és a minaret körül nyomorúságos négyszögletes házak sorakoznak. Néhány kereskedő karaván vonul át ma a kihalt országon. Názáretet ma már nem nézik le, mint az Én időmben, hanem zarándokok látogatják, keresvén ott a Szentcsalád emlékeit. Merő rágalom volt, hogy „pogányok”-nak nevezték a galileaiakat, mert őket nem rontották meg a szomszédaik. Megtartották tiszta zsidó hitüket. Igaz, hogy sok római, föníciai és szír ember lakott ebben a tartományban, de ők megmaradtak igazi zsidónak. A háborúk idején az idemenekült, üldözött júdeaiakat nem egyszer befogadták és rejtegették. Már csak hálából se szabadott volna lenézni őket. Itt is a népet az iskolázott írástudók, farizeusok vezették. Ők is egyetértettek a köznép rómaellenes viselkedésével, de volt egy pártjuk: a herodiánusok. Szadduceusoknak nevezték őket. Ez a gazdag és tekintélyes párt elismerte a Heródesek uralmát, barátkozott velük és ellenzett minden zendülést, ami a rómaiak ellen volt. A farizeusok és a szadduceusok tanításai a népet nem érdekelték. A tömeg érzelmeit a hazaszeretet és a Messiás-várás jellemezte. Tele voltak az emberek reménnyel, hogy közel van már a mennyek országa. Mivel beszédeimben gyakran használtam ezt a kifejezést, felgyújtottam vele a galileaiak szívét. A zsidók között volt egy politikai csoport „Isten országa” névvel, mely Izrael királyságának visszaállításáról, a római elnyomás alól való szabadulásról álmodozott, és egy olyan Messiásról, aki világi feje lesz a birodalomnak. Ez, drága Gyermekeim, csalódást okozott Nekem. Én nem azért jöttem a világra, hogy politikai hatalomra tegyek szert, hanem hogy elhozzam az egész emberiségnek az üdvösséget. Amikor Isten Országáról beszéltem hallgatóimnak, akkor tudatosítottam bennük, hogy ez az ország nem e világról való, mert a földi világban csak anyag, állatiasság, és ész van, és ezek mind alacsonyabb rendűek Isten Lelkénél. Volt, aki megkérdezte, hogyan lehet bejutni abba az országba, hiszen mi is anyagból vagyunk? Azt feleltem neki, hogy nagy átváltozáson kell átmenni, le kell mondani az anyagi javakról, a kényelemről, a bűnökről, el kell fogadni a szenvedést, mely tisztítja a lelket. Azt is kifejtettem nekik, hogy az „Isten országa” örök. Mivel Isten, aki öröktől fogva van és lesz, létrehozta ezt a helyet, örökké létezővé tette, hogy fölötte álljon minden időknek és századoknak. Elmondtam, hogy ez a békesség országa, mert Isten maga a szeretet, és ahol Ő uralkodik, ott béke és szeretet van.

Drága Gyermekeim! Ha akkor éltetek volna, amikor Én, és Galileában születtetek volna, lelketek ugyanígy vonzódott volna Hozzám, mint itt. Elmélyülten hallgattátok volna szavaimat. Igyekeztetek volna minél közelebb letelepedni körém, hogy jobban halljatok és lássatok Engem. Lehet, hogy egyiketek megkérdezte volna:

-Mester! Honnan való ez az ékesszólás?

-Gyermekeim! A nyilvános beszéd tehetsége a Lélek csodás adománya. Aki így szól a néphez, az szilárd meggyőződést tud kialakítani a hallgatója szívében és magasztosabb elhatározásokra, a hősiesebb erényekre és az önzetlenebb szeretetre ösztönzi őt. Egy másikotok ezt kérdezné tanításom közben:

-Drága Mester! Hogy lehet az, hogy szavaid mindig a legtalálóbb aranymondásokat tartalmazzák.

-Azért, mert Isten Fia vagyok, birtokosa Atyám teljes tudásának. Konkrétan melyik mondásra gondolsz, kedves Fiam?

-Például a felebaráti szeretet elmélyítésére ezt mondtad: „Mit látod meg a szálkát atyádfia szemében, magad szemében pedig a gerendát nem veszed észre.” A bűnösök iránti elnéző jóságot tanítva így szólsz: „Aki közületek bűn nélkül vagyon, az vesse rá először a követ.” Ekkor eloldalgott a dühös tömeg, és Te megbocsátottál a házasságtörő asszonynak. A hóhéraidnak pedig ezt mondtad: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.” Végül így vigasztaltad a csüggedőket és szenvedőket: „Jöjjetek Hozzám mindnyájan, ki elfáradtatok és meg vagytok terhelve, Én felüdítelek titeket.”

Majd a harmadik engesztelő is hozzám fordulna kérdésével:

-Édes Jézusom! Hogy lehet az, hogy tanításod minden szava egyaránt megérinti kortársaid lelkét, és a miénket is, akik a 21. században élünk?

-Drága Kicsi Engesztelőm! Ez azért van, mert az én Igéim örökérvényűek, soha el nem múlnak. Figyeld csak! A legnagyobb művészek, tudósok, politikusok, királyok, császárok és különböző vallásalapítók szavait, évek, évszázadok, évezredek után homály fedi, emlékük eltűnik, de az Én mondásaim örökre ott tündökölnek az Evangélium lapjain.

Kedveseim! Volt még valami a szónoki képességem mellett, ami a galileaiakban növelte a tisztelet Irántam: a csodatevő erőm. A csodák még jobban megfogják az emberek szívét, mint a szavak.

Most pedig elmesélem nektek, mit történt Velem a galileai zsinagógában, Názáretben. Az imák és a törvények szakaszainak felolvasása után Engem kértek fel, hogy olvassak fel valamelyik prófétából. A kezembe adták a szent tekercset, kigöngyölgettem és Izaiásra akadtam:

„Az Úr lelke énrajtam, azért kent föl engem, elküldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy meggyógyítsam a töredelmes szívűeket, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, hogy hirdessem az Úr kedvenc esztendejét és a visszafizetés napját.”

Összetekertem a könyvet és visszaadtam a szolgának, majd helyemre ültem. Mindenki engem nézett és ennyit mondtam nekik: -Ma teljesedett be az írás, füleitek hallatára.

Ezután konkrétan megmagyaráztam a názáretieknek, hogy Én vagyok, akire leszállt az Úr lelke, akit felkent. Én vagyok a Messiás, és azok a feladataim, amit Izaiás megjövendölt. A zsidó papok feldühödtek és jeleket, csodákat követeltek tőlem, amivel bizonyítom előttük Messiási mivoltomat. Nem voltam hajlandó csodákat tenni, ezért még jobban haragra gerjedtek. Így feleltem nekik: -Bizony, bizony mondom nektek, hogy egy próféta se kedves saját hazájában. Ezzel a mondatommal éreztettem velük, hogy ha itt nem hisznek Nekem a saját honfitársaim, majd megyek a pogányokhoz, akik bizonyára befogadnak.

Erre habozás nélkül kiűztek a zsinagógából, kitaszítottak a városukból, és le akartak lökni a hegy szirtfokáról. Isten ereje védett meg. Senki sem tudott bántani és sértetlenül átmentem közöttük.

Drága Gyermekeim! Nemcsak 2000 éve űztek ki Engem a templomból, hanem megint ezt fogják tenni Velem hamarosan. Bízom benne, hogy ti, Követőim megvédtek majd Engem. Én, most a képzelet szárnyán a jövőbe viszlek benneteket, a közeljövőbe. Fogjátok meg a kezem, indulunk. Már több templomot átrendeztek, modernné alakították. A TV-ben is láthatók az átalakított, leegyszerűsített templombelsők. Megérkeztünk a helybéli templom elé. Gyanús, hogy tárva-nyitva van és nagy teherautó áll előtte. Engem nem látnak a benn pakoló sötétöltönyös férfiak, de titeket igen. Rátok parancsolnak, hogy most nem lehet imádkozni, mert felső utasításra nekik ki kell üríteni a templomot. Megragadják a két oltárt, viszik és becsúsztatják az autó hátsó nyitott ajtaján. A tabernákulum következik. Túl terebélyesek az oltárok ez már nem fér be, leteszik a templom külső fala mellé. Egy engesztelő társatok nem fogadott szót. Ott maradt és elbújt kívül a templom mögé. Az emberek folytatták a pakolást a képekkel és szobrokkal. Beszállnak a gépkocsiba, és úgy tervezik, hogy a maradékért visszajönnek. Ahogy elindul az autó és eltűnik, az én bátor gyermekem előjön, körülnéz, és odamegy a tabernákulumhoz. Sajnos be van zárva. Minden erejét összeszedve felfeszíti, kiemeli a kicsi Szentostyákkal teli cibóriumot. A szentségtartót otthagyja, mert üres. Újra körbenéz. A végtelenül értékes Oltáriszentséget elrejti a táskájába és felszáll egy buszra. Egy távoli városba utazik, annak is a legszélére. Én, Jézus ott ülök mellette a buszban. Egyik kezemmel átölelem a vállát, a másikkal fogom a táskáját, ami az ölében fekszik. Megérkezik a házba, ahol egyik buzgó engesztelőtársa lakik. Suttogva mutatja, amit hozott, közösen elrejtik egy szekrénybe, rázárják az ajtót. A kulcs a háziasszony zsebébe kerül, mindketten letérdelnek és könyörögve kérnek Engem, hogy küldjek ide egy bátor felszentelt papot és sok engesztelő testvért. Én a hátuk mögött állok, kezemet áldólag a fejükre teszem. Mikor az ima végén felállnak, egyenként Szent Szívemre ölelem őket. Akié a ház, annak homlokára aranykeresztet rajzolok, a másikára egy piros véres keresztet. A vendég siet haza, már viszi is a busz.

Ti, a többiek, akiket hazaküldtek a helyi templomból, szomorúan, rémülten, reszketve imádkoztok. Van, aki családtagjaival beszéli meg az eseményeket. Minden engesztelőm lakásába elmegyek. Átölelem és megáldom. Ugye érzitek szeretetemet? Este 6 órára ér haza az Én bátor gyermekem, aki megmentett Engem a megsemmisítéstől és meggyalázástól. Nem is sejti, hogy van egy árulója. Egy asszony a ablakból végignézte a tabernákulum feltörését és a „lopást”. Mikor az öltönyösök visszajöttek a többi holmiért, ott állt a templom előtt, és elmondta, mit látott. Azt is tudta, ki volt a tettes. Még aznap este a sötétben elkísérte a két férfit gyermekemhez. Azok becsöngettek, két karjánál megragadták az Én védelmezőmet, és betuszkolták az autóba. Ő mosolygott és ennyit mondott nekem: -Uram, eljött az én órám, követlek. Fogadd el áldozatomat és használd fel szenvedésemet és halálomat a lelkek javára! Amen.

És most, drága engesztelőim, visszatértünk a jövőből. Itt ültök előttem, megrendülve. Ne féljetek! A galileaiak kiűztek a templomukból, de még a városukból is. Ti soha nem fogtok kiűzni Engem, mert veletek, bennetek, szívetekben, lelketekben és lakásaitokban élek. Kölcsönösen vigyázunk egymásra.

Megáldalak benneteket az örök hűség lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.01.21

Mennyei Atya: Jézus élete XVII. A bélpoklos és az inaszakadt

Én: Drága Mennyei Atyám! Hálásan köszönöm, hogy te Ég és Föld leghatalmasabb Királya leszállsz közénk, porszem gyermekeidhez és égi szavaiddal ajándékozol meg minket. Jöjj Szentlélek Istenem, hogy Atyánk bölcs szavait méltóképpen tudjam közvetíteni! Szent Mihály arkangyal, védelmezz…

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a ti Mennyei Atyátok, Teremtő és Gondoskodó Istenetek, és eszközöm hangján szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Öröm számomra, hogy újra az Én kedves egyszülött Fiamról beszélhetek nektek. Folytatom nyilvános működésének eseményeit. A kafarnaumi ördögűzés után a genezáreti tavat környező többi várost is végigjárta. Legtöbbet Betszaidában és Korazimban tartózkodott. Betszaida egy kis halászfalu volt, ott született Péter. Ezt a várost egy fontos karavánút keresztezte, mely a Földközi tengert összekötötte Damaszkusszal. Ma már csak a romjai vannak meg. A másik város, ahol sokat tanított, gyógyított Jézus: Korazim. Kafarneumtól északra épült a tó partján. A jelenlegi romokból lehet látni, hogy volt zsinagógája is. E két városban és a többi tóparti településen is sokat tevékenykedett Jézus. Lenyűgöző beszédeivel, csodáival, gyógyításaival nagy hírnévre tett szert. Bármelyik városba belépett tanítványaival, csak úgy özönlött felé a lelkes nép apraja-nagyja. A Genezáreti tó körüli eseményekből az evangélium csak egy történetet jegyez fel, azt, amikor meggyógyította a bélpoklost. Ez egy ragályos betegség, és még ma is felüti fejét Palesztinában. A zsidók a bélpoklosságot Isten büntetésének tekintették, és átkozódásaikban is csak a leghalálosabb ellenségeiknek kívánták. Az ilyen beteg bőre tele van pikkelyekkel, hámlik, szemük vörös gyulladásban van, fülük és orruk csupa fekély, bőrük fehér és fényes. Szegények nagyon szánalmasak és visszataszítóak.

Az ördögűzést követően Szent Fiam Kafarnaumból igyekezett a tóparti városok felé, hogy az ott élő honfitársait is taníthassa. Már besötétedett, csak az apostolai voltak vele. A város szélén egy ilyen visszataszító bélpoklos közeledett felé félve, térdre borult előtte és alázatosan kérte, hogy gyógyítsa meg. A tanítványok rettegve hátrébb léptek, és figyelmeztették Mesterüket, hogy hozzá ne érjen, mert elkapja a betegséget. Jézus hátrafordult, rámosolygott tanítványaira, megköszönte féltő szeretetüket, és kérte, hogy bízzanak benne. Mélyen meghatotta a beteg alázatos hite, pikkelyes, sebes arcát megsimogatta és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” És még hozzátette: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!” Az apostolok nem győztek csodálkozni, mert az érintés után az ember teljesen egészséges lett. A bélpoklos gyógyítása volt a legnagyobb csodák egyike, mely az Ő korában igazolhatta messiási küldetését. Az egész Ószövetségből csak Mózes és Illés tett ilyet. Mózes a nénjét, Miriámot, Illés pedig a szíriai Námánt gyógyította meg.

Hiába tiltotta meg Jézus a meggyógyultnak, hogy beszéljen róla, ujjongó boldogságát nem tudta magába zárni és mindenütt hirdette. Ennek azután az lett a következménye, hogy Fiam elhagyta a várost. Még korainak tartotta, hogy a farizeus főpapok vádló szemei elé kerüljön. Ettől kezdve nagyon sok bélpoklost meggyógyított, mindet, aki csak hittel és bizalommal fordult felé.

Útja megint Kafarnaumba vezetett. Alighogy megérkezett, rengetegen vették körül. Már alig várták, hogy visszatérjen. Egy emeletes ház felső ablakába állt és onnan szólt a néphez, akik széles gyűrűbe vették körül az épületet. Nemcsak egyszerű emberek gyűltek ott össze, hanem farizeus papok, írástudók, Júdea tartományaiból, még Jeruzsálemből is eljöttek. Egyesek nem annyira azért voltak jelen, hogy tanuljanak tőle, hanem hogy cáfolják, belekössenek szavaiba. Miközben beszélt a tömeghez, egy inaszakadt beteget akartak eléje vinni. Mivel a ház körül oly sokan voltak, hogy képtelenség volt átfurakodni az emberek között, egy két ügyesebb közülük a padlásra vezető létrán fölmászott a tetőre, lebontották a Jézus feje fölötti tetőrészt, és kötélen eresztették eléje a beteg, béna ember ágyát. Az Én drága Fiam jó Szíve nagyon meghatódott ekkora hit buzgóságának a láttán. Hogy mit tette erre, azt eszközöm fogja felolvasni nektek Márk evangéliumából:

„Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.”Néhány írástudó is ott ült. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?” Jézus lelke mélyén rögtön belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyet magatokban?”-kérdezte. „Mi könnyebb, azt mondani a bénának : Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok, hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására. Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza.” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent s hozzáfűzték: „Ilyet még nem láttunk soha!” ”

Drága Gyermekeim! Ezzel az evangéliumi részlettel szeretném felhívni figyelmeteket Szent Fiam bölcsességére. Hogyan, milyen sorrendben gyógyította az inaszakadtat? Először a lelkét, azután a testét. Nektek is szabad gyógyulást kérni magatok vagy betegeitek számára, mint a bénának, de ha helyesen akartok imádkozni, akkor először bánjátok meg bűneiteket, és kérjetek bocsánatot magatoknak és azoknak, akiknek gyógyulást kértek, és csak utána könyörögjetek a testetek egészségéért, vagy más fizikai gyógyulásáért.

Van egy asszony, Marika, akit súlyos, hátsófali infarktussal műtöttek. Mélyen hívő sógornője éjjel-nappal imádkozott a műtét sikeréért, életben maradásáért. De bizony valahogy eszébe se jutott, hogy ateista lelkének megtérésért kérje. E buzgó gyermekem kérését teljesítettem, az orvosok ámulatára sikerült visszahozniuk a klinikai halálból, ma is él, dolgozik, végzi a háztartását. Változatlanul nem hisz Bennem, gúnyosan mosolyog, mikor sógornője emlékezteti csodálatos gyógyulására, az ima erejére. Gőgös és folyton elégedetlen, hálátlanul hátat fordít Nekem. Jelenleg a pokol felé halad. Jobb lett volna az imát a lelkével kezdeni. Csak azért gyógyítottam meg, hogy irgalmamban időt adjak neki a megtérésre, mert ha a műtőasztalon hald volna meg, a Sátán markába került volna.

Az evangéliumnak ebben a szakaszában bölcsességén kívül szerénysége is kiviláglik: Emberfiának nevezi magát. Pedig még soha nem élt ember, aki ilyen fönséges szavakat mert volna kiejteni, mint Ő: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Bizony a bűnt csak Isten bocsáthatja meg. Ő azért mert jogot formálni erre, mert Én, az Atya lakozom benne, Velem egyenlő. Olyan tökéletes, hatalmas, mindenható és irgalmas, mint Én vagyok. Bizony nem káromkodás volt ez Tőle, hanem isteni igazság. Ő, mint Emberfia, Isten fia is, és mint ilyen, bemutatja erejét, hatalmát és meggyógyítja az inaszakadtat.

Drága Gyermekeim! Lehet, hogy néha megfordul fejetekben, hogy milyen jó lett volna akkor élni, amikor Jézus, és ott lenni a közelében. Odamenni Hozzá betegségeitekkel és odakísérni hozzá betegeiteket, szenvedő testvéreiteket. Semmi akadálya! Nem választhat el Tőle ez a 2000 év! Itt áll előttetek, mint feltámadt, megdicsőült Jézus és így szól hozzátok: Köszöntelek benneteket, drága Testvérkéim. Lélekben egyenként járuljatok Elém! Mutassátok szíveteket, hadd tekintsek bele. Ó, egyik-másik gyermekem szívében túláradó örömet látok. Neked, Gyermekem, béke és nyugalom árassza el lelkedet… Téged szomorúnak látlak, új seb van benned, egészen közeli szeretted ütötte rajtad. Engedd, hogy megsimogassam! … Te, kicsim, úgy érzed, kihasználnak. Ne aggódj, ez növeli az alázatodat… Benned is, Fiam, ott az apai fájdalom, mert gyermekeid, mire felnőttek lettek, eltávolodtak a hitüktől… Te, leányom, ugyanabban a cipőben jársz. Vallásos nevelést adtál nekik, és most még csak nem is imádkoznak… Ó, mit látok? Ez a szív magányos. Egy megértő, jó társra vágyakozik. Egyelőre szeretetemmel próbálom pótolni ezt a hiányt… Hát, te miért sírsz, Gyermekem? Mert a fiataljaid már nem törődnek, beszélgetnek veled? Ők a saját családjukkal vannak elfoglalva. Gyere, sírd ki magad a vállamon… Te, kicsi lányom, reszketsz a félelemtől. Ezt ellenségem kelti benned, nem engedem, hogy bántsanak. A gonosz csak ijesztget, de nincs hatalma rajtad… Te pedig, Gyermekem, mindig fáradt vagy. Túl sok terhet veszel magadra. Lazíts!… Ó, te Engem követő Harcos gyermekem! A családban mindenki túlbuzgónak tart, túlzásnak tartják a napi szentmisére járásodat. Ne búsulj, majd követnek… Úgy örülök, hogy te, aki most elém álltál, tele vagy hálával, derűvel és mosollyal. Mindenkit ilyennek szeretnék látni! … Téged nyomaszt, hogy nem tudsz eleget imádkozni, mert folyton zavar a család. Ne feledd, első a szeretet gyakorlása. A szeretetszolgálat is imának számít. …Kislányom, elém hoztad fizikai fájdalmaidat. Megsimogatom fájós derekadat, lábadat. Ez az állandó szenvedés, ha elfogadod és felajánlod, mennyei kincseket biztosít neked… Neked pedig Fiam, köszönöm, hogy nem magadra gondoltál, és idehoztad szenvedő betegeidet. Közülük azt gyógyítom meg, akinek az lelki hasznára válik… Kislányom! A te szívedben egy nagyon mély sebet látok. Leányod együtt él valakivel, de nem szentségi házasságban. Mivel hiába figyelmezteted, imádkozz mindkettőjükért. Az anyák imája ragyogó fénysugárként érkezik egyenesen Atyám szívébe. … Gyermekem! Amióta döntöttél Szent Szavaim mellett, az IGAZSÁG mellett, látom megsebezték a szívedet. Azok a lelki testvéreid, akik eddig egyetértettek veled, húzódoznak tőled, és alig köszönnek. Ne ítéld el őket, hanem imádkozz szegény megtévesztett hittestvéreidért…. Ó, te szegény édesanya! Még mindig elhunyt fiadat siratod? Hidd el, Velem van és boldog… Hogy kerül ide ez a sok pap Elém? Te hoztad őket, Gyermekem? Köszönöm, hogy felszentelt szolgáimra gondoltál. Különösen közülük ezekre a lanyhákra. Nemcsak a te lelked fáj értük, hanem az Enyém is. Próbálom megérinteni őket…

Most drága, szeretett Engesztelőim, elégedjetek meg azzal, hogy láthatatlanul állok előttetek és Szent Szavaimat egyenként küldöm nektek. Hamarosan elérkezik az ideje 2. dicsőséges eljövetelemnek, mikor nem eszközömön keresztül, hanem fönséges, királyi hangomon szólok hozzátok. Az Én hangom olyan méltóságteljesen zengő, mint a legszentebb mennyei zene, olyan édesen szeretetteljes, mint a kicsinyét altató édesanya dala és olyan lágy és meleg, simogató, mint a nyári éjszaka enyhe fuvallata. Aki hallhatja, elolvad a boldogságtól. De nemcsak hallani fogtok Engem Eljövetelemkor, hanem látni is. Még a látnokaim is csodálkozni fognak, hogy a legelragadóbb látomásaiknál is felülmúlhatatlanabb vagyok. Mert akkor úgy jelelnek meg nektek, mint ahogy a Mennyben látnak a megdicsőültek, színről színre. És most búcsúzom tőletek, kegyelmem sugaraival beburkolva benneteket.

Újra Én, Mennyei Atyátok szólok. Ezennel befejezem mai égi tanításomat és megáldalak titeket Jézus Krisztus iránti szeretetetek növekedésének kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.02.04

Mennyei Atya: Jézus élete XVIII. A farizeusok növekvő gyűlölete

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én állok előttetek a ti, Teremtő és Gondoskodó Istenetek, szerető Mennyei Atyátok. Örömmel tekintetek végig rajtatok, hogy ti, a leghűségesebbek, újra eljöttetek meghallgatni tanításunkat és menteni a lelkeket. Nagyon alaposan meg kell ismernetek az én szeretett Fiam földi életét, hogy majd alkalmas időben ezt a tudást átadhassátok az újonnan megtért gyermekeimnek. Meglátjátok, éhezni és szomjazni fognak minden szavatokra. Ugyanis Szentlelkem kiáradása után a tömegeknek felébred a hite, de tudatlanok lesznek. Tőletek várják majd a segítséget. Ezért, Kicsinyeim, alaposan véssétek értelmetekbe és szívetekbe, amit Jézus Krisztus életéről hallotok. Közben szorgalmasan olvassátok otthonaitokban az Újszövetséget, hogy a sok ismeretanyag még jobban elmélyüljön bennetek!

Legutóbb az inaszakadt meggyógyításáról volt szó. Ma azt szeretném kifejteni előttetek, hogy minél több jót tett Jézus a köré sereglő néppel, annál inkább növekedett ellene a farizeusok gyűlölete. Hát nem így van veletek is, Engesztelőim? Mivel nemcsak vasárnap, hanem naponta jártok szentmisére, áldoztok, gyóntok, órákig imádkoztok a TV nézés helyett, böjtöltök, áldozatokat hoztok, sok mindenről lemondotok, ezek miatt eltávolodnak tőletek a többi hívők, családtagjaitok, rokonaitok, szomszédaitok. Túlzásnak veszik, amit tesztek, régi barátaitok, ismerőseitek elszakadnak tőletek. Miért? Mert lelketek – az Én irgalmamból – előbbre jár, mint az övéké. Ha veletek ezt teszik, ne csodálkozzatok, hogy Szent Fiam sorsa is ez volt a hithű farizeusok részéről, hiszen hol van a ti jóságotok, istenszeretetetek és áldozataitok az Övétől?

Jézus nyilvános működése alatt a nép sorai közé vegyülve állandóan ott settenkedtek a kíváncsiskodó farizeusok, és várták, mikor lehet belekötni szavaiba, tetteibe.

A béna meggyógyítása után a Mester elhagyta a házat. Tanítványaival és egyre több Őt követő emberrel sétálgatott a Genezáreti tó partján, útközben tanított. Megállt egy vámszedő hivatala előtt, akit Lévinek hívtak, csak ránézett elbűvölő, átható tekintetével, és ennyit mondott neki: -Kövess Engem! Puszta szavai, melyek előbb meggyógyították a bélpoklost, talpra állították az inaszakadtat, most tanítványává, apostolává tették a hitetlen vámost, aki Máté néven a Szentírás evangélistája lett. Lévi e pár szóra ott hagyott mindent, fölkelt, és követte Őt. Egyik nap nagy lakomát rendezett Neki, melyre meghívta barátait, ismerőseit, akik bizony többségükben nem voltak vallásos, hívő emberek. Drága Gyermekeim, tudnotok kell, hogy a farizeusok, törvénytudók, és az őket vakul követő buzgó lelkületű zsidók szóba se álltak azokkal a vallástalan emberekkel, akiknek társasága felfogásuk szerint beszennyezte volna őket, mivel egyedül magukat tartották tisztának, mert ők vakbuzgón követték az előírásokat. Milyen másképpen gondolkodott Jézus. Ő nem tett különbséget tanult és tanulatlan, tiszta és bűnös, szegény és gazdag között. Az Ő szemében mindenki ember, akit meg kell váltani. Szerinte két csoportba lehet osztani az emberiséget: az egyik kitárja a szívét Isten igéje előtt, a másik nem hajlandó meghallgatni Isten hívását, és a kárhozat széles országútján tévelyeg. Kicsinyeim! Nektek Szent Fiam példáját kell követni. Nehogy a farizeusokhoz hasonlóan lenézzétek a közömbös és hitetlen felebarátaitokat! Inkább segítsetek nekik az igaz útra lépni, imáitokkal, áldozataitokkal és apostolkodásaitokkal.

Tehát a farizeusok, mikor látták, hogy Jézus egy asztalról eszik a vámosokkal és bűnösökkel, megbotránkoztak rajta, és tanítványaitól kérdezgették, hogy tehet ilyet. A Mester tanítványai helyett így felelt nekik:

Nem az egészségesek szorulnak orvosra, hanem a betegek. Mert nem jöttem az igazakat hívni, hanem a bűnösöket… Máté így folytatja a Szentírásban: „Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” Az Én Szent Fiam szemében az erény kedvesebb a szertartásnál, és a jóság többet ér, mint az áldozat. Itt a zsidó vallás állat-áldozataira gondol. Ahogy éppen ezeket mondta tanítványainak, az utána tóduló embereknek és a közéjük vegyülő farizeusoknak, a zsinagóga egyik elöljárója, Jairus lépett hozzá. A 12 éves kislánya haldokolt. Odaborult a Mester lábai elé, és így könyörgött: -Leánykám halálán van, Mester. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen! Jézus azonnal követte őt. Rengetegen tolongtak körülötte, és közben egy már 12 éve vérfolyásban szenvedő asszony mögötte megérintette a ruháját. Szegény, mindenét ráköltötte az orvosokra, de senki se tudott rajta segíteni. Azt gondolta, ha csak ruháját megérintheti, meggyógyul. Úgy is lett, abban a pillanatban elállt a vérfolyása. Lukács ezt az esetet így folytatja a Szentírásban: „-Jézus megkérdezte: – Ki érintett? Mindenki tagadta. Péter pedig megjegyezte: -Mester! A tömeg szorongat és lökdös. Jézus azonban megismételte: -Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem. Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, eléje borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. Jézus megnyugtatta: -Leányom, hited meggyógyított. Menj békével.”

E csodálatos gyógyítás után alig tett néhány lépést az elöljáró után, hogy siessen lányát meggyógyítani, odaért hozzájuk egy hírvivő, hogy Jairus ne fárassza a Mestert, mert kislánya meghalt. Innen eszközöm, Éva Lukács szavaival folytatja a történetet: „Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: -Ne félj, csak higgy! Megmenekül. Amikor odaértek a házhoz nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost meg a lány apját és anyját. Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. –Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg, csak alszik. Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. De Ő megfogta kezét és emelt hangon megszólította: „Leány, kelj fel!” Erre visszatért a lelke, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni. A szülők nem tudtak hová lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.” Ezután kedves engesztelőim a csodák sorozata következett. Két vak járult elé gyógyulásért könyörögve. Ezt kérdezte tőlük: -Hisztek-e, hogy megtehetem, amit kértek? – Hisszük mester – felelték áhítattal. Jézus megérintette a két vak szemét és mondta: -Legyen nektek a ti hitetek szerint! Figyelmeztette őket, hogy erről senkinek se szóljanak. Azután eléhoztak egy némát és egy megszállottat. Meggyógyította mind a kettőt: az ördöngösből kiűzte a gonoszt, a némának megnyitotta a nyelvét. A csodák hatására a galileai tömeg egyre jobban lelkesedett, egészen lenyűgözték a Mester tettei. A farizeusok azonban kételkedtek, és elferdítették a csodákat. Azt híresztelték róla, hogy az ördög nevében űzi ki az ördögöket. Ahol csak lehetett belekötöttek. Például egyik szombaton búzatáblában vonult át tanítványaival. Mivel éhesek voltak letéptek egy-egy érett búzakalászt, a szemeket kidörzsölve belőle, megették. A farizeusok ezt látván fölháborodtak. Szombati napra teljes nyugalmat parancsol Mózes törvénye. Még a kalászból sem szabad leszakítani, nem szabad semmit dolgozni, még gyógyítani sem. Jézus megvédte tanítványait. Emlékeztette a farizeusokat Dávidra, és akik vele voltak, hogy bementek Isten házába, és ettek a kitett kenyérből, ami csak a papok számára volt ott. Mégsem kárhoztatják őt. A szükség fölött áll az előírásoknak.

Mikor Jézus újra a zsinagógába ment tanítani megint éppen szombat volt. Új alkalom kínálkozott, amivel megint maga ellen haragította a farizeusokat. Egy elszáradt kezű ember könyörgött hozzá gyógyulásért. Azonnal meggyógyította. Az írástudók ezután megkérdezték tőle: Szabad-e gyógyítani szombaton.

Ő a farizeusok felé fordult és megkérdezte: -Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat? Életet menteni vagy veszni hagyni? Azok csak hallgattak. Szent Fiam ezt a kérdést is nekik szegezte: -Ha valakinek közületek egyetlen juha van és az szombaton gödörbe esik, nem ragadja-e meg és nem húzza ki azt? Pedig mennyivel többet ér az ember a juhnál. Ennélfogva szabad szombaton jót cselekedni. A farizeusok a csodától nem hatódtak meg. Jézus szavaitól megszégyenültek és elteltek gyűlölettel. Kezdtek azon tanakodni, miként veszíthetnék el Jézust.

Drága Engesztelőim! Nagyon vigyázzatok lelketekre, hogy a farizeusi gondolkodásnak még a csírája se üsse fel a fejét bennetek. Ne vessétek meg azokat a lelki testvéreket, akik csak vasárnap járnak a szentmisére! Lehet, hogy állapotbeli kötelességeik, lehet, hogy kényelemszeretetük, lehet, hogy családtagjaik ellenállása tartja vissza őket. Ne tegyétek szóvá, hogy a hétköznapi szentmisékre, a közös imaórákra, szentségimádásokra és engesztelésekre rendszeresen járó lelki testvéreitek néha miért nincsenek ott. Ne botránkozzatok meg a temetési szentmiséken résztvevők tudatlan viselkedésén! Lelketek mélyén ez a farizeusi, öntelt érzés lehet ilyenkor úrrá rajtatok: „Lám, én tudom, mikor kell felállni és letérdelni, leülni, hogy mit kell a papnak felelni. Bezzeg ők semmit se tudnak, úgy ülnek, mint a moziban.” Az is farizeusságnak számít, mikor lelki testvérednek büszkén sorolod, hogy naponta hány rózsafüzért és litániát mondasz el. A böjtöket, áldozatokat, lemondásokat is magatokban kell tartani, csak Én, az Isten és te tudjál róla. Így nem veszít értékéből.

Eddig olyan enyhébb farizeusi viselkedésről beszéltem, amelyek még veletek, legbuzgóbbakkal is előfordulhatnak. Most a súlyosabb farizeusi lelkületet szeretném bemutatni nektek.

Ugye ismeritek Szent Fiam elvét, hogy nem az nyeri el Isten Országát, aki mondogatja, hogy Uram! Uram! Hanem az, aki a szeretet alapján cselekszik. Van egy idős asszony, aki napi áldozó. Gyónni nem szokott menni, mert neki a koránál fogva már „nincs semmi bűne”. Amúgy mindenkiről van egy-egy rosszindulatú megjegyzése a szemében, a háta mögött. Családja életét parancsolgatásával, veszekedéseivel pokollá tette. Öregkorára teljesen egyedül maradt. Leesett a lábáról, idegei tönkrementek és egy öregotthonba került. A templomban nála senki se tette össze szebben a kezét. Senki se mondta hangosabban és kifejezőbben a rózsafüzéreket. Az ilyen mai farizeusok nagyon távol vannak tőlem, a széles, pokol felé vezető úton haladnak. Sokat kell imádkozni értük, hogy megváltozzanak.

Vagy másik gyermekem, aki szintén élenjár az imádkozásban, szíve mélyéből, saját szavaiból szól Hozzám, de ugyanakkor több ember felé haragot táplál magában. Nem képes megbocsátani, minduntalan ítélkezik és rágalmaz. Ezek a vallásukat gyakorló, mai, farizeus lelkű gyermekeim nagyobb fájdalmat okoznak nekem, mint a hitetlenek és közömbösök.

Egy szomorú, megdöbbentő, misztikus képet mutatok nektek, melyet csak lelki szemeitekkel láttok. Én a ti szerető Atyátok, itt állok előttetek eszközöm jobb keze mellett. Piros palást borítja vállamat a szenvedés jelképeként. Keblemből kiemelem fájdalmas atyai Szent Szívemet. E piros, lüktető, dobogó szív feketéllik a tövisektől. Nagy és kis tövisek borítják, egy négyzetcentiméternyi üres hely sincs rajta. Ezek most nem a legnagyobb bűnök, hanem a ma élő farizeus viselkedésű gyermekeim bűneinek a szimbólumai. Akarjátok-e enyhíteni szenvedésemet? … Köszönöm. Akkor lélekben gyertek elém! Nézzétek, minden tövis alól egy piros vércsepp folyik a földre. Gondoljatok azokra, akik álszent módon viselkednek és közben gonoszkodnak, rágalmaznak, ítélkeznek. Azután gondoljatok azokra, akik napi áldozók és közben haragot tartanak. Reggel szentáldozáshoz járulnak, és otthon átkozzák családtagjaikat. Azok is jussanak eszetekbe, akik szentmiséről kijövet szidják-hordják a papot. Miután összegyűjtöttétek e sok farizeusi bűnt, melyet Én annyira utálok, húzzátok ki e bűnök jelképeit fájdalmas szívemből és csorgó véremet töröljétek le. Ó, Gyermekeim, minden tövis eltűnt! Mekkora megkönnyebbülés ez Nekem. Magasra emelem örömtől sugárzó Szentséges Szívemet és annyi fénysugár árad rátok, ahányan vagytok. E fény egyenként mindnyájatok kicsi emberi szívébe behatol, körüljárja és átmelegíti. Ezzel az Én atyai szeretetemet és hálámat sugároztam belétek. Mai tanításom véget ért. Köszönöm figyelmeteket! Megáldalak benneteket az őszinte, alázatos vallásosság és áhítatos hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

a

Hozzászólások lezárása.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: