Ezen a napon a Sükösdi Szeretetközösség Jézus Krisztus Urunk sükösdi megjelenésének 20. évfordulóját ünnepli. Ezen alkalomból Jézus Krisztus Urunk — kiválasztott szolgája, Takács Zoltánné Rogács Mária által — visszaemlékezik az elmúlt 20 évben adott egyes tanításaira és a Közösség életében történt néhány emlékezetes eseményre.

Mária 1 :

Eljött a mai szép ünnep, amikor megjelenünk itt együtt a Szeretet házában2, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk kért, hogy számunkra legyen jelen, ahol összegyűlünk imára, énekre, de ez mellett a legnagyobb áldozatra, a szentmise áldozatára, amelyet Isten dicsőségére és a mi lelkünk üdvére mutatunk be, hogy ez által gazdagodjunk a lelkünkben, megerősödve, és így tudjunk elindulni a mindennapi élet-útpályánkon.

IMG_5343

 

Vannak megpróbáltatások, vannak néha nehézségek, amelyeket le kell küzdenünk, le kell gyűrnünk. Néha nem értjük, hogy hogyan és miképpen — elcsüggedünk. Szomorúvá válunk, és nem tudjuk, hogy mi vár reánk. Hisz Jó Jézus Krisztus Urunk, mikor engem is kiválasztott húsz éve, ezen a napon, Bátmonostoron, azon a napon én sem gondoltam volna még délelőttjében, hogy velem valami történni fog. De éreztem, hogy valami különleges, amely körülvesz. És különösképpen az, amikor én is részt vettem, mikor elmentem arra a helyre, ahol gyógyítást adtak át az embereknek3, és a betegségem révén, mi a földi gyarlóságunkban néha mindenben kapaszkodunk, néha egy szalmaszálban is, mert szeretnénk meggyógyulni. Most már meg tudtam érteni ebben a húsz évben, hogy nem a testi gyógyulás a legfontosabb, hanem a lelki gyógyulásunk. Ha a lelkünk rendben van, meggyógyult, működik rajtunk és bennünk a kegyelem, akkor már a testünk is más, másképp élünk, másképp érezzük a környezetet, és másképp érezzük mindazt, amely körülvesz bennünket. És ezen a napon, mikor én is elmentem erre az összejövetelre, és ott tartottak beszédeket némelyek, hogy ők mit éreztek a gyógyulás részében, én is, ahogy ott álltam a tömegben, egyszer csak azt vettem észre, mintha hátulról valaki meglökött volna, szinte úgy, hogy kilépek, nem tudtam magam megtartani. Először azt hittem, hogy a papa4 az, rá is néztem, és úgy megjegyeztem, hogy miért lökdös. Ő rám néz, olyan csodálkozva, s azt mondja:

— Nem nyúltam én hozzád!

Eltelik egy bizonyos idő, egy húsz perc körülbelül, mikor ismételten érzem ezt a lökést, de akkor már annyira erős volt, hogy szabályosan, mint aki kiesik a tömegből, s azt hitték, hogy én is szólni akarok, és mindjárt szóltak, hogy hát menjek, ha már szólni akarok, pedig én egyáltalán nem akartam szólni. Azt sem tudtam, hogy mit is kellene itt mondani, meg miért is vannak ott, akik ott beszélnek. (…)

IMG_5372  jav

És akkor azon a napon történt velem, egy olyan másfél óra elteltével, amikor én is szinte hanyatt vágódva a földön, a fűbe, először sírtam, utána furcsa nyelveken beszéltem. Többen rám néztek, és gondolták, hogy valami különleges bajom lehet, és ott hagytak, és elmentek.

Majdan, később, eltelik egy bizonyos idő, még mindig nem történik semmi. Most már egy óra, másfél óra, a busz szeretne elindulni vissza Sükösdre, és én mindig fekszek, egyedül már, Bátmonostoron, a futballpályán. Rángatnak, ébresztgetnek, szólogatnak, hogy keljek föl, mert menni kellene. De — azt mondták — én nem reagáltam semmire, a szememből a könny csak úgy gurult, és csak még mindig valami furcsa nyelven beszéltem.

Majdan, mikor nagy sokára, már sötétedett, kinyitottam a szememet, és akkor láttam, hogy egy páran vannak már csak körülöttem, és azt mondják:

— Gyere már, mert itt hagynak! Miért kellett neked ennyi ideig feküdni?!

S akkor megszeppenve ismét sírásba burkolóztam:

— Nem tudom, de én nem bírok még most sem elindulni, még egy kicsit várni kell.

Később felsegítettek, majdan oda mentem a buszhoz, s akkor már ott azért kezdték kérdezni, hogy:

— Valami történt veled?

— Igen. De most nem tudom elmondani.

Mikor már úgy megnyugodtam a sírásból, az után tudtam elmondani, hogy:

— Egy fényt láttam, a fényből szivárványszínek jelentek meg, majdan egy Száj alakult ki, és beszélt hozzám.5 De úgy beszélt, hogy megértettem, amit mondott. És én is beszéltem Vele.

Erre azt mondták:

— Te! Hát te olyan furcsán beszéltél, hogy azt, semmit nem lehetett érteni!

De aki engem hallgatott, az tudta, hogy én mit mondok, hogy miről beszéltünk.

Ennek a történetnek ma húsz éve. Az öröm, a boldogság, a szeretet, amely átjárhatta szívemet, lelkemet, egész lényemet. Ma, húsz év után, így mondom, de az első évfordulón sírva azt mondottam:

— Uram, én ezt nem kértem Tőled. Én visszaadom. Hisz azóta kitaszítanak, bolondnak néznek, gyermekeimet megalázzák, és egy édesanyának ez a legnagyobb fájdalma.

De az Úr Jézus csak mosolygott, és azt mondotta:

— Vannak körülötted és lesznek, akik meghallják hívásomat, és öröm tölti el szívüket, hogy itt lehetnek.

Ma, húsz év után, azt mondom, valóban öröm tölti el szívünket, mindazokkal, akik ma itt vagyunk. De mindazokkal, akik ma lélekben vannak jelen, elsőként Antal atyát6 helyezem, és majdan mindazon testvéreimet, hisz többen, akiket most talán nem láttok a jelenben, és a bűnbánat-idő, Húsvét-időben mindig itt voltak, sőt, még a nagy három szent napot itt töltötték a Szentsírnál, és most kórházban van7. Számára is kérem a segítséget és a kegyelmet, hogy mielőbb itt lehessen körünkben.

Én akkor is hálát és köszönetemet fejeztem ki feléje és feléjük, és most is mindazoknak, akik ma eljöttetek, hogy felkészülve az ünnepre, örömmel és szeretettel vegyünk részt.

Hogy ma az ünnep részében mit kapunk, miben lesz részünk, hogyan próbáljuk értékelni mindazt, amit az Úr Jézus ebben a húsz évben — visszatekintésként? Nem tudom, mert eddig mindig így volt — fogja nyújtani, nem tudom. De mi boldogok vagyunk, és boldogok leszünk, ha érezzük az Ő jelenlétének szeretetét, meleg simogatását, átölelését, ahogy felemel az út porából, mert szüksége van minden egyes testvérére, akik Hozzája tartozunk, akik felismertük az Ő hívását, és megpróbáltunk Vele együtt elindulni a mindennapi élet-útpályánkon.

És most mielőtt még folytatnánk az ünnepet, szeretném először a testvéreknek átnyújtani azon testvéreimmel azt az ajándékot, amit erre a húsz éves évfordulóra készítettek. Most, amit be fognak mutatni számotokra, az először csak egy minta része lesz, de elkezdődött a szerkesztése, és ez után majd mi is, mivel már tudjuk, ahogy a János atya a szentbeszédében is azt mondotta, most már az elektronikus út, ami biztosan előre halad, így Sükösdnek is lesz egy honlapja, ahol több mindent tudunk tájékoztatni: Jézus Krisztus Urunk tanításait, a következőt, és amit már eddig megkaptunk, majd föltenni. Ha lesznek olyan testvérek, akik vállalják, ahogy itt a tanúságtételüket átadták, hogy azokból föltehessünk, vagy akinek valami más része és gondolata van. Ezekkel mind szeretnénk majd mi is ezt a honlapot éltetni, továbbnyújtani, és ez által mindazokat megajándékozni, akik talán nehezebben tudnak eljönni felénk és hozzánk.

Most kérem majd azokat a testvéreket, hogy jöjjenek, és osszák meg ők elsőként a testvérek felé ezt az ajándékot erre az ünnepre. (…)

De addig Józsi testvér elmondja röviden, mert ő volt a kivitelező az anyagi részében.

Lovró József:

Én nem tudom, sírjak vagy nevessek, de úgy gondolom, hogy ezen az ünnepen az Úr Jézussal, Marikával együtt kell ünnepelnünk, és nagyon boldogoknak kell lennünk, hogy itt lehetünk húsz év…

Jaj, ne rakjam ilyen közel.8 Jó.

Egész évben, úgy-e, motoszkált bennem valami, és úgy-e, többször nekimentem ennek a gondolatnak, hogy Sükösdről, úgy-e, ahogy a Marika a beszédében az elején, mikor köszöntött bennünket, említette, hogy a világon tulajdonképpen nincs olyan földrész, ahol nem ismerik. De énbennem év eleje óta valahol motoszkált az Úr, és azt mondta:

— Józsi, ebben az évben is kell valamit cselekedned, és valamit tenned azért, hogy Sükösd minél távolabbi földrészekre, és minél közelebb lévő embertársainkhoz és hivatalokhoz eljusson.

Hisz miről szól a világ?

A fiataljaink, és nagyon sokan, idősek, akik úgy-e, ágyhoz vagy asztalhoz vannak kötve, mind min keresztül tájékozódnak? Interneten, vagy úgy-e, nevén, magyarul nevezve, laptopon keresztül jutnak mindennapi információhoz.

Én úgy gondoltam, olyan sok sarat szórtak Sükösd, olyan sok minden rosszat leírtak, akkor miért ne írjuk le mi is a másik oldalon azt, hogy miről is szól a Sükösd, hogy milyen jó, hogy itt lehetünk, milyen jó, hogy van ez a Sükösd számunkra.

És ekkor tulajdonképpen, úgy-e, mindig azt szoktam mondani, nincsenek véletlenek az életben, egy alkalommal nem tudtam elmenni, lekéstem egy buszt vagy egy vonatot, és Fekete Gábor barátommal és Zsuzsival, feleségével, Csomor Lajossal együtt utaztam egy autóban. És megszületett a megoldás, mondtam a Zsuzsinak, Gábor feleségének:

— Az Úr téged és engem választott ki arra, hogy a világban megmutassuk, a világ dolgain keresztül Sükösdöt.

S megírhassuk, és ahogy Marika is elmondta, felvállalhassuk.

Felvállalhassuk azért, hogy az sok ember, aki itt járt és itt jár, elvigye, ahogy az atya is prédikálta, valamennyiünknek kötelessége a hitet terjeszteni, nem csak szóval megvallva, tetteinkkel, lábainkkal, hanem elektronikusan is.

Én úgy gondolom, hogy ebből a Közösségből valamennyien ki kell lépjünk ezen az elektronikus úton keresztül, meg kell szólítani ez által a fiataljainkat, hogy a Sükösdi Szeretetközösség a következő húsz évben még jobban gazdagodjon hitben, szeretetben, fiatalokban, ismeretlenekben, ismerősökben, és mindenki értesüljön arról, ne csak, úgy-e, újságokon keresztül, szólás-mondáson keresztül, hanem a legmodernebb hírközlési eszközön keresztül, úgy-e, az interneten is, a laptopokon keresztül, otthon azok az idősek vagy fiatalok, akik nem tehetik meg, hogy eljönnek.

Én úgy gondolom, hogy Zsuzsi, úgy-e, körülbelül két hét múlva, úgy-e?

Fekete Zsuzsi:

Igen.

Lovró József:

Zsuzsi és azoknak a patrónáknak a jóvoltából, akik ebben dolgoznak — úgy-e, minden pénzbe kerül. És köszönöm azoknak a testvéreknek, akik nincsenek itt, de anyagiakkal támogatják, úgy-e, azt, hogy tulajdonképpen ez létrejöhessen és működhessen.

Szeretném mondani, hogy nem férnek hozzá egyedileg. Marikánk engedélye nélkül senki nem fog hozzáférni. Nem kell attól félni, hogy ezt a lapot majd bárki is bármilyen más célra használhatja.

Úgy-e, Zsuzsi?

Úgy tudom, ez csak a Marika engedélyével lehet.

Fekete Zsuzsi:

Így van.

Lovró József:

Igen.

Megérkezett közben Fekete Gábor és technikusunk is, és mindjárt bemutatjuk.

Ez, mondom, egy próbálkozás, ez csak az első oldal, de remélem, hogy két hét múlva vagy az első, a következő, a júniusi első péntekre Zsuzsi jóvoltából és azoknak a patrónusoknak, akik ehhez hozzájárulunk anyagilag, már az interneten keresztül is láthatjátok Sükösdöt.

Isten áldja meg mindazokat, akik ebben segítenek, kiviteleznek, és eljuttatják az egész világra Sükösd szeretetét, és úgy-e, a mai nap boldogságát, amiben, Marika is mondta, biztos lesz részünk.

Köszönöm szépen.

Tudjátok, minden kezdet nehéz, a technika mindig megpróbál bennünket, de úgy-e, a tavalyi évben megajándékozott bennünket az Úr azzal, hogy egyszerre láthatjuk most már az üzeneteket, nem kell várni nektek és nekünk meg, kiválasztottaknak, bent.9 Úgy-e, a kiválasztott részt vehet, értesülhet előbb. De biztos, hogy ez is be fog állni, és mindenki otthon, az otthonában láthatja. És úgy-e, ahogy a Marika is mondta, akik felvállalják majd ennek a nyilvános szereplésnek a lehetőségét, úgy-e, magukat is megnézhetik majd otthon a televízióban10.

Zsuzsi! Hadd mutassam be, neki kell köszönni, mert ő vállalta a háziasszony szerepét, én csak a finanszírozási oldalt próbálom összehangolni. Megvan.

Fekete Zsuzsi:

Én csak annyit szerettem volna mondani, illetve kérni, hogy akinek van Sükösddel kapcsolatban tanúságtétele, és gondolom, sokunknak van, akkor az, ha tudja, nyugodtan írja le. Ha van számítógépes segítség, akkor, ha számítógépen leírja, és nekünk elküldi vagy elhozza, akkor lesz egy olyan rovat az oldalon, ami a „Tanúságtételek rovat”, és akkor ide szépen fölkerülhet, hogy akik meglátogatják, lássák azt, hogy itt azért húsz év alatt történtek dolgok. Jó?

Köszönöm.

Igen, itt annyit szerettem volna, hogy… Menjünk lejjebb, nem tudom, most ezen a képernyőn csak ennyit lehet hirtelen látni.11 Ez csak egy mintabejegyzés. A háttérben most ez a kép állt rendelkezésünkre, amit így be tudtak tenni, de nem a Szűz Mária lesz a középpontban, hanem az Úr Jézus, a kereszt.

És —visszamehetsz —, ott van egy video rész, ez úgy-e, nem Sükösdhöz tartozik ez a videó, ez is csak egy minta most. Lehetőségünk lesz, hogy videofelvételt vagy részletet is közöljünk. Ez mind-mind csak egy minta, hogy a Marikának megmutassuk, hogy milyen lehetőségeink vannak, és majd ezen kialakítjuk a végleges formát.

Ennyit. Köszönöm szépen.

Lovró József:

Fel kell készülni arra, hogy sokan fogják támadni, úgy-e, eddig keveset írtak rólunk, úgy-e, biztos, többet fognak írni, de mi még több tanúságot fogunk tenni a szeretetről, a megbékélésről és az alázatról. Mivel fogjuk őket legyőzni? Az alázattal. Így van?

János atya:

Meg imával.

Lovró József:

Ahogy te mondtad, hogy biztos, ez után még jobban támadnak bennünket, de hát…

Köszönjük meg az Úrnak, hogy ezt is megadta.

Úgy, hogy a következő alkalommal, a következő még nagyobb évfordulóra már nagyobb templomot is kell építeni.

Mária:

Ahogy mondottam, valóban, ez tényleg csak egy minta része volt, hogy már így működik a számítógép. Majd hamarosan fog teljesen élőben menni, a Sükösdi Szeretetközösség nevében lesz fönt, majd ez lesz a címe, és ez alapján tudják a testvérek majd keresni akkor, amikor már majd beszélünk róla teljesen, hogy miért. Ezt még most csak pár napja kezdték el, ennyire tudtak jutni, hogy ennyit összeállítsanak a mai napra, hogy meg tudják mutatni, hogy ez alapján fogunk mi is létezni fent az interneten, a számítógépeken.

És most már mivel az ünnep hatásában az ajándékot is láthattuk, amit a Közösségnek nyújtottak, ennek reményében indulunk el közösen Jó Jézus Krisztus Urunkhoz, aki ölelésre tárja a mai nap is az Ő Karjait, és így várja mindazokat, akik hiszünk és bízunk Benne.

Az évforduló révén csak most annyit szeretnék elmondani, ilyenkor, tudják a testvérek: egy évben ez az egy nap, amelyet szoktam mindig elmondani, hogy ez a családé, a bástyáké és a segítő testvéreké az első padok részében. Most is arra kérem a testvéreket, akik már netán elfoglalták a helyüket, mint máskor, egy Golgota-i napon, ne sértődjenek meg. A többi napokon a segítők, a bástyák, a család, azok szolgálnak. Szolgálatot teljesítenek, hisz a szolgálatra Jó Jézus Krisztus Urunk felkérte. Ezt a szolgálatot ők elfogadták, és most már hűen végzik ezt a szolgálatot húsz éve. Igaz, hogy ők egy kicsit később lettek felkérve, közel egy év után, tehát akkor mondhassuk, hogy tizenkilenc éve, és minden évben ezen az egy napon szoktam kérni a testvérektől, hogy senkiben se legyen se harag, se olyan, hogy kiválasztom az embereket.

Nem választom ki.

Ezt Jó Jézus Krisztus Urunktól kaptuk, hogy minden évben ezen az egy napon, amikor az első sorokban a családtagok szoktak ülni, és ha van még hely, akkor természetes, a segítők és a bástyák megosztják, és utána a második, és úgy, körbe, mondom, elöl, ahogy a Józsi testvér szokott a videóval működni. Tehát mellette is most ne olyan testvér üljön, aki máskor ott szokott ülni, hanem adja át a helyet majd a segítőknek, bástyáknak, akik itt vannak ilyenkor.

Tehát szeretném most kérni a testvéreket, hogy mire átkerülünk, addigra legyen hely, hogy ők is elfoglalhassák ott a helyet, ahogy minden évben ezen az egy napon, az évfordulón.

S ennek reményében indulunk el, és most nem kimondottan a megszokott énekkel, hogy „Indulj az úton”, mert Jó Jézus Krisztus Urunk mindig jelen van az életünkben, jelen van az utunkon, és jelen van mindennapjainkban. Tehát Hozzája megyünk, ezt az utat végig kell járni, valóban, mindenkinek, és ezen az úton Ő fog várni bennünket ölelésre tárt Karjaival. Így most a sükösdi könyvből12, majd mindjárt mondják, hányas éneket fogjuk énekelni. Húszas! Akkor lehet kezdeni.13

Nézem a bástyákat. Hol a Tibi bástya?

Segítők?

Zsóka?

Juliska?

Hát várom, hogy… Mert ilyenkor létszámot tartok. Hát kénytelen vagyok, mert ha nem, akkor nem… Képes nem jönni be! Pedig csak egy évben egyszer kapnak ilyen ajándékot!

Na, akkor most már úgy látom, mindenki itt van, úgy-e?

És hol van Loncika? Hát nem ül a helyén? Loncikát ott kerestem.

Sipos Józsefné Loncika:

Én itt vagyok az énekesekkel.

Mária:

Jó. Hát mert máskor itt szokott ülni. S most kerestem a helyén.

Lehet, hogy meleg lesz egy kicsit most, megértük ezt a szép napot, hogy meleg van, nem hideg. Télen volt hideg mindenféle formában, és akkor is azért kitartottatok, és itt voltatok velem.

Az ünnepet elkezdtük már a szentmise elején, azóta folyamatosan megy. Volt, mert az előbb a bekezdés ott megtörtént14, most itt majd letérdelek, és majd kezdjük akkor.

Ma mi lesz, azt nem tudom, de azt mondom mindenkinek: ma nincs felajánlás. Többen kérték a felajánlásokat, azt majd holnaptól, meg majd jövő héten, a Golgotán ismét megteszem. De ma nem a felajánlás van, meg ma nincs rózsafüzér-osztás, ezt is elmondom mindenkinek. Ezt már mindenki tudja. Jó?

Akkor kezdjük el.15

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Uram, Jézusom, eljött ez a csodálatos ünnep a mai napban, hogy megjelenhessek Szentséges Szíved előtt. Felkészültem nyitott szívvel és lélekkel, hogy ismét részese legyek ennek a csodának, ennek az ajándéknak, ennek a kegyelemnek, amelyre kiválasztottál. Én a kiválasztást először elfogadtam, de tudod, utána a földi gyarlóságában, a kételyben, a megaláztatásban már szerettem volna inkább visszaadni, de Te megerősítettél, és felkészítettél az útra. És ez által ismételten végig tudtam járni az utat, mindazt, amelyet számomra ebben a húsz évben megadtál, hisz sok Golgota, amelyet elvállaltam, amelyen végigmentem. A Golgotában elsőként az ifjú testvéreimért kérted, hogy vállaljam el a fájdalom-, szenvedést a megtérésükért, a felismerésért, és majdan az elindulásért. Hisz a fiataljaink, mikor már egy kicsit felnőtté válnak, akkor önmaguk életét szeretnék élni, és ebben a szabadságban néha letérnek az útról, és hogy el ne tévelyedjenek, el ne vesszenek, ezért a felajánlást a fájdalom-, szenvedésében elsőként értük kérted.

Majdan később a pásztorokért. Hisz a pásztorokért is kell, hogy imádkozzunk, kell, hogy szenvedést vállaljunk, kell, hogy érezzék, hogy vannak mellettük testvérek, akik buzdítják őket arra a feladatra, hogy ők is elinduljanak a mindennapi élet-útpályájukon.

Majdan utána kérted már az összes testvérekért, akik a világban élnek, akik ismernek Téged, és akik Hozzád tartoznak. De utána azt mondottad: „Nem csak azokért, akik ismernek, és akik már Hozzám tartoznak és követnek, hanem mindazokért is, akik még talán tévelygők és keresők, és nem tudják, hogy hova tartoznak a mindennapi élet-útpályájukon.” Értük is vállalva ezt a csodálatos felkérést, hogy ők is megismerjenek, elfogadjanak, meghalljanak, és elindulhassanak Veled a mindennapi élet-útpályán.

Ennek reményében jelentem meg most Szíved előtt, felkészülve, hogy elindulhassak az örömünnephez.16

Pateri popoli, pateri popoli…17 Santa Maria… (…)18

Jézus Krisztus Urunk:

Most elmondom nektek, Én, Jézus Krisztus Uratok, hogy valójában most mi történt, hisz Mária, kiválasztott testvér-szolga a kezdetben szaggatottan beszélt felétek, amikor, ahogy ti mondottátok a ti sa-ját sza-va-i-tok-kal: el-vá-gó-dott a fű-ben. Hal-lot-tá-tok, hogy sír, és hal-lot-tá-tok, hogy be-szél, de nem ér-tet-té-tek a sza-va-it:

— Gyertek! Gyertek! Valami történt Marival! — az egyik így szól.

A másik:

— Hát, oda megyek, ha már hív — rátekint, és továbbmegy.

Majdan elkezdik rángatni:

— Keljél már föl! Keljél már föl! Meddig akarsz itt feküdni?!

Kiválasztott szolgám nem hallja e szavakat, nem érzékel semmit, és nem lát senkit. Ő a fényben van jelen.

Ismételten szólongatják, azt mondják többen:

— Küldjétek már oda a gyerekeit! Már csak azoknak föl fog kelni! Meddig akar még ott feküdni?!

A gyermekek sírnak:

— Anyu! Anyu! Keljél már föl, mindenki kiabál. Anyu! Keljél föl! Kiabálnak, itt hagynak!19

Kiválasztott szolga a testvérben semmire sem reagál. Nagy sokára kinyitja a szemeit, körbenéz, és nem törődik senkivel. Megismételi. Majdan felkeltik, s azt mondják, menni kell.

— De nem bírok elindulni. Olyan nehéz mennem. Én olyan jól érzem itt magam.

Már azt hitték, újra, mint aki alszik, nem törődik semmivel és senkivel. Ketten, jobbról és balján, letérdelnek, sírnak, imára kulcsolt kezeikkel, hogy majd csak történik valami. Majdan most már fel bír kelni, s akkor már kérdezik tőle lassan, ahogy haladnak, ez a pár személy, aki még mellette maradt:

— Mondd már, mi történt? Miért nem akartál fölkelni? Már olyan mérgesek a buszon. Azt mondták, ha azonnal nem megyünk, itt hagynak.

Mária:

De azzal sem törődve, hisz nem is értem, mi az, amit mondanak. Majd elmondom:

— A fényt láttam. A fény, amely itt jelen van.

— De mi nem láttunk semmit. Pont te látsz valamit?!

— Nagyon szép fény volt, mint aki forgott, majdan, mint aki közel jön hozzám. De olyan volt a fény, hogy melegített is. Utána a fény átalakult, átváltozott. Olyan szép, színes volt.20 S utána abban egy Száj, amely mozgott.

Majdan így szólnak:

— No, már ilyen hülyeséget ne mondj!

— Én csak azt mondom, amit láttam, amit hallottam. A Száj mozgott21, és hangok jöttek ki felém. (…)

— És ki mondta neked ezeket?

— Azt nem tudom. Én csak a fényt láttam, amely utána színes volt, ez a Száj, amely mozgott, és csak ezt hallottam.

— Jó lesz, ha nem beszélsz ezekről, mert azt mondják, hogy hülye vagy!

Majdan haza érünk, majd így szólnak a férjnek:

— Marival történt valami. Mari látott valamit, meg hallott.

— Persze! Pont ő! Miért? Más nem volt ott, csak ő?!

— Hidd el! Ez velem történt!22

— De miért veled? Pont veled?!

Senki se hiszi, amit mondok.23

— Majd mondjuk a Magdinak24, hátha ő elhiszi!

Ő is csodálkozva néz. Hallgat.

— Ez nagy dolog! — ő így szól. De teljesen nincs tisztában vele, de úgy érezte, valamit mondania kell.

Majd másnap várják, hogy mi történik:

— Na, mondjad már, láttál valamit? Szólt valaki hozzád? Nem képzelődtél te? Vagy tán elaludtál?

Jézus Krisztus Urunk:

Mindenféle szavakat adtak. De elkezd sírni, és azt mondja továbbra:

— Én nem mondhatok mást, csak azt, amit láttam, és amit hallottam.

— De akkor miért beszéltél olyan furcsán, hisz mi semmit nem hallottunk. Láttuk, hogy mozog a szád, és beszélsz. De nem értettük. És sírtál.

— Sírtam, mert először megijedtem, amit láttam, s utána, hogy hallom a hangot. De mégis jó volt. Olyan: a béke, nyugalom, amit ott éreztem. Azt nem tudom elmondani nektek úgy, ahogy én azt ott éreztem. De nagyon-nagyon jó és szép volt.

— De akkor most miért nem látsz és hallasz semmit?!

Újabb nap, ami ismételten nem hoz semmit sem a látásban, sem a hallásban.

— Ah, nem is kell ezzel foglalkozni! Lehet, hogy csak beképzelte!

Majdan eljön a harmadik nap, amikor ismét, ahogy ti mondottátok, elesett. De most már annyira nem sírt, csak úgy, mint aki meglepődött:

— Pateri, popoli, pateri. Nincs béke és szeretet a Földön. A gyűlölet és az irigység tombol. Szeretetre és békére van szükségünk — ezeket hallottam ma. Erről beszélt. Ezt láttam. De olyan szép, olyan jó érzés érezni az átélés kegyelmével.

De ismételten nem akarnak hinni, nem akarják elfogadni a hallást, a látást.

Majdan eltelik közel egy hónap, amikor már felkészítették testvéremet, a kiválasztott szolgát:

— Jó lesz, ha vigyázol, mert lehet, hogy a gonosszal cimborálsz, lehet, hogy a gonosz jelent meg neked!

— Én nem tudom, de olyan jó ott lenni! Olyan jó érzés, amikor ott vagyok. Érzem a melegséget, érzem azt a különleges nyugalmat, azt a különleges érzést, amit nem is tudom, hogyan kell elmondani.

— Kérdezd meg, hogy ki az, akivel beszélsz! Hát nem látod?!

— De nem tudom, hogy szabad-e megkérdeznem. De megpróbálom.

Mária:

Eljött ismét a nap, amikor megjelent a fény, a fényben a színes színek, mint a szivárvány színe, vagy nem tudom, hogyan is mondjam, és a Száj, aki arról beszél, hogy megbocsájtás lakozzék bennünk a hit szeretete által.

Majd elmondom, de hogy hogyan fogadják, azt nem tudom.

Veszek magamon erőt, és megkérdezem, ki az, aki szól hozzám, kivel beszélek.

Félelem van bennem, nem tudom, hogy most mi fog történni.

És a fény eltávolodott, mint aki elmegy, és itt hagy.

Ismételten jön vissza.

— Bocsáss meg nekem!25 Nem magamtól kérdeztem. Azt mondták, hogy kérdezzem meg, azért tettem.26 Bocsáss meg nekem!27 Köszönöm! És boldog vagyok. Igen, elmondom.

Elment a fénnyel, és már nem látom.

Ismételten rángatnak és kérdeznek:

— Na, kit láttál? Mondjad, kit láttál?! Biztos, hogy láttál valakit!

— Az Úr Jézust láttam.

— Biztos, hogy te az Úr Jézust láttad?! Hát szabad azt látni?

Jézus  jav_4— Én Őt láttam, és Ő szólt hozzám. Most már nem csak a Száj van előttem. De először a fény elment. Azt hittem, hogy már ott hagyott. És utána ismét visszajött, és akkor kialakult benne először, mintha csak egy alakot láttam volna, és utána az Úr Jézust láttam. De olyan szép! Fehér ruhában, derekán van egy öv, ilyen, mintha aranyszíj lenne, vagy nem tudom pontosan elmondani. A haja, az vállig ért, ilyen minimális hullámokkal, s ilyen, ilyen, nem sötétbarna, hanem kicsit világosabb, nem is tudom, gesztenyének vagy minek mondjam. Hogy a Szeme milyen? Azt nem tudom megmondani. Olyan erős a fény, hogy azt nem láttam Neki, hogy milyen Szeme van. De mosolygott. És nyújtotta a Kezét, de nem mertem megfogni, nem mertem oda nyúlni, féltem, és bocsánatot kértem. De elmondtam, hogy nem magamtól kérdtem, hogy kivel beszélek, hisz azt mondtátok, kérdezzem meg, ti mondtátok, ti! Én most megkérdeztem, és Őt láttam.

Ez még hihetetlenebb volt, mint amit eddig mondtam. Megkérdezték:

— És hogyan mutatkozott be?

— Hát mondom, hogy Ő az Úr Jézus.

— És nem azt mondta, hogy „a Názáreti Jézus vagyok”?

— Nem. Nem azt mondta.

— Hát akkor te nem az Úr Jézust láttad! Ha nem mondta neked, hogy Ő a Názáreti, akkor te nem az Úr Jézust láttad.

— De mondom, hogy Őt láttam! Ő az. Fogadd el, hogy Ő az! Őt láttam!

Tudom, hogy nem hisznek.

De miért történt ez velem? Senki nem akar hinni.28 Bármit mondok. És miért pont én, azt mondják. De én ezt nem akartam, nem én kértem magamnak. Nem tudom, miért van ez így. De majd legközelebb megkérdezem.29

Erre így készítenek fel — azt hittem, hogy ők az okosabbak, hát őket el kell fogadnom, meg kell hallgatnom —, azt mondták nekem, legyen nálam szenteltvíz, magamat is szenteljem meg, legyen nálam rózsafüzér, mert talán akkor nem fog a gonosz többet jelentkezni, mert:

— Biztos, hogy a gonosz az, akit te látsz, aki szól hozzád.

— De hogy a gonosz ilyent tud adni?!

— Az mindent tud!

Elfogadtam.

Felkészültem, hogy nálam legyen, ahogy mondták, a rózsafüzér, legyen mindig nálam szenteltvíz egy kis üvegben. Magamat is megszenteltem, elmondtam az imát, amit mondtak. Most így minden nap ezt megismétlem, és majd várok.

S mikor ismételten megjelenik, s ismét megjelenik előbb a fény, ez a csodálatos, szép fény, és benne először csak az alakot látom, majdan, ahogy közeledik hozzám, ismételten az Úr Jézus az.

— Köszöntelek, Uram, Jézusom!

S veszem elő a szenteltvizet és a rózsafüzért, hisz azt mondták, tartsam oda, majd a szenteltvízzel, hogy „szenteld meg, és majd eltűnik”. S erre nagyon ügyeltem, hogy megtegyem.

És nem ment el!!

Itt maradt!!

És csak mosolyog rajtam, vagy nem tudom, de csak mosolyog.

Bocsánatot kérek, és elmondom:

— Nem magamtól tettem megint, mert azt mondták, hogy biztos, a gonosz van jelen nekem, és a gonosszal beszélek. Majd, ha megszentellek, meg, ha odateszem a szentolvasót, a rózsafüzért, akkor úgy is elmész. Bocsáss meg nekem, Uram, Jézusom, bocsáss meg!

Majdan így folytatja felém, mosollyal, a fény simogatásával, e nyugalommal:

— A kicsinyhitűség a gyarlóságában így van jelen. De nem baj, hogy megtetted. Most elmondhatod, hogy nem mentem el, itt maradtam. Kiválasztottalak az út porából, mert szükségem van reád, hogy taníthassalak.

— Engem tanítani?! De miért kell engem tanítani? És mire kell tanítani? De elfogadom mindazt, amit mondasz, mindazt, amit mutatsz. S azt mondottad: a kicsinyhitűség gyarlóságában nyissuk meg szívünket a hithez a szeretetben, mert a hit a szeretetében erőt ad nekünk. Köszönöm. Köszönöm, hogy nem mentél el. Köszönöm, hogy itt maradtál. És köszönöm ezeket a szavakat, amit most adtál, s amit átadhatok, amikor kérdeznek.

Jézus Krisztus Urunk:

Ekkor már a hír elterjedt, ahogy a faluban szokás: „A Takácsék udvarában leszállt az Úr Jézus. Vagy mondjuk azt, hogy az Úr? Annyi ember megy oda! De hogy miért, azt még nem tudjuk. Majd mi is elmegyünk, és megnézzük, hogy mi van ott.”

És ahogy ott összejönnek, először csak énekelnek énekeket. Az énekek, amelyek először csak hangszórón érkeztek felétek, de ti azoknak is, kik eljöttetek, örültetek, és megpróbáltátok vele együtt énekelni mindazt, ami akkor éppen jelen lett számotokra. Később már bevezettétek, hogy imádkozzatok is a rózsafüzérben. De többen és többen azt mondták: „Elmegyünk beállni, mert az fontos, hogy beálljunk.30 A Mari közöttünk járkál, mond valamit. Van, aki elesik, van, aki állva marad. De hogy mi az értelme, azt még nem tudjuk. De elmegyünk, mert azért jó érzés.”

Így terjedt el ennek a helynek a kiválasztása.

És akkor többen és többen, mikor énekeltetek, hányszor és hányszor tapsolva, énekkel, mosollyal, hisz azt mondottátok: „Szinte szárnyalunk, mintha nem is a Földön járnánk. Hát most már többen és többen vagyunk.” És a kezdetiek, azok már azt mondták: „Hát mi már valakik vagyunk, mert mi már most már lassan két hónapja ide járunk! Hát nekünk már megszokott helyünk van, ahol leülhetünk, vagy állhatunk, meg beszélhetünk. Beállhatunk. Vannak markos emberek, akik figyelnek ránk, hogy el ne essünk.” És mindenki ennek reményében, ennek örömében eljött.

IMG_5450

És akkor hányszor és hányszor boldogan énekeltétek még ezeket az énekeket, amelyeket máshonnan vettetek el, hogy: „Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak31, zengjünk az Úrnak álleluját…”

S akkor ennek az éneknek örömében örültetek, énekelve, mosollyal, és azt mondottátok: „Mint aki feltöltődött, mint egy elem, most már mehetünk haza. Most már boldogok vagyunk.”

Némelyek megjegyezték még azt is:

— Hát, ha nem jön ma az Úr közénk, akkor elhúzunk, mint a vadlibák! —azt mondja. — El is indulunk.

És erre a kapuig értek, azt hallják:

— A Mari eldőlt!32

Nem baj, futás vissza mind, mind, mind!

— Megnézzük, hogy most mi történik. Most már nem megyünk haza!

Visszaértek, körbeállták, és föntről nézték lefelé. Erre mosolyogva megkérdeztem:

— Már nem húztok el, mint a vadlibák?

— Nem, Uram, már maradunk! Nem sietünk.

Örömmel vártátok, hogy ma mely tanítás lesz számotokra, mi az, aminek részesei lehettek az öröm, szeretet, kegyelem által. Éreztétek, hogy: „Igen, Uram, Te valóban jelen vagy. Te adod ezeket a szavakat felénk. Te érinted meg szíveinket, és Te adod mindazt, ami által érezzük — ahogy némelyek mondották —, mintha a Föld felett járnák, olyan boldog vagyok. Olyan szeretet járta át szívemet, nem is tudok haragudni. Mindenkit szeretettel átölelek, megpuszilok, mert én most boldog vagyok, és ezt átadom másnak is.”

És akkor éreztétek mindazt, amit néha most már e megemlékezés ünnepében elfelejtetek. Azt mondjátok: nehéz az élet, vannak megpróbáltatások, vannak szenvedések, jelen van a betegség? Némelyek azt mondjátok: „Már a kor is velünk van.”

De most kérdezem: a kor most hol volt benned, mikor énekelni kellett vagy tapsolni? Úgy-e, elfelejtetted, hogy hány éves vagy? Most boldogan énekelsz, és most azt mondod, nem kell már lecserélni, úgy-e? Mert azt mondtad, nem oly régen: „Tán már le kéne cserélni. Én már elfáradtam.”

A fáradtságot mindenki úgy érzi, ahogy él. Hisz ezt a tanítást már megadtam nektek. Vannak néha nehézségek, vannak néha megpróbáltatások, és vannak, ami által meg kell élned mindennapodat. De a mindennapnak, most a megemlékezésben menjünk csak vissza e Feltámadás-hajnal örömünnepére, mit mondottam ott, ahogy a Keresztre tekintettetek?

Ne csak azt a Keresztet nézd, amelyen a Szenvedő Jézust látod, hanem nézd ennek a hajnalnak fényének varázsát, szeretetét, életét, örömét, kegyelmét és ajándékát. Érezd, hogy itt vagyok. Érezd, hogy ha problémád van, hogy kihez fordulj. Érezd, hogy ki ölel át, ki segít felemelni, és ki az, aki veled együtt halad a mindennapi élet-útpályádon. És akkor már nem is fogod érezni a korodat. Nem érzed mindazt, amely körülvesz. Akkor ismételten úgy tudsz örülni, énekelni a mindennapnak, ahogy az előbb örültetek és énekeltetek.

Mert, ugyebár, volt itt az az ének is, és már az ezen a helyen történt, amikor szintén egy testvéretek magába zuhanva a problémáival, kételyeivel elfoglalta a helyet, és nem tudtátok megvigasztalni, mert ő akkor csak azzal foglalkozott, és azzal, amit mondottak, hogy: „Talán te nem jó helyre jársz.” S Én, Jézus Krisztus Uratok, veletek együtt, ismételten megajándékoztam, és örömmel ismét énekeltétek, szeretettel, ezt az éneket is, mert ez is még abból az énekből való, amikor kint még örömmel énekeltetek, mikor még ez a hely33 nem volt számotokra. És boldog öröm és szeretet, amely akkor is megjelent, ami által örültetek egymásnak, tudtatok beszélni, tudtatok örülni, mikor valaki eljött, átöleltétek boldogan, mintha saját testvéred lett volna — most a saját testvérben úgy mondom, hogy úgy a testvéred, mint mikor jelen vannak egy anyától, egy apától a testvérek, szinte így tudtatok figyelni egymásra. De most Én azt mondom, lelki testvérek vagytok, ami még jobban összeköt benneteket a mindennapokban. És boldog szeretetében erősítették mindazokat, akiknek szükségük volt e jelen kegyelem szeretetére.

És akkor jött a tanítás, amikor már a tanítást ismét e rövid, szaggatott szavakkal adtam számotokra.34 S akkor megpróbáltam arról beszélni, amit most már többször hallottatok az Élő Evangélium tanításában, hogy oda megy a gazdag ember az ő Mesteréhez a Názáretiben, és megkérdezi, hogyan és miképpen éljen, mit cselekedjen, mitévővé váljon, és hogy elinduljon ő is a követés révén. Ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok így szólottam feléje:

— Menj haza. Add el mindenedet, oszd szét a szegényeknek, és majd jöjj, és kövess Engem.

A gazdag ifjúnak ezek a szavak nem tetszettek: hogy ő mindenét adja el, ossza szét a szegényeknek?! Eltávolodott, és nem kereste már a Názáreti közelségét.

S ekkor így szólottam mindazoknak, akik jelen vannak:

— Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdag embernek a Mennyek Országába.

És sokan és sokan nem értik ezt a tanítást, mert sokan azt mondják: „Hát azért, hogy én követni akarom Jézus Krisztus Uramat, ezért hát hadd ne kelljen mindenemet szétosztani.”

Most a minden nem kimondottan csak az anyagiakról szólt, hanem arról is, hogy önmagadból kivetkőzve, szeretettel, lélekkel elindulhass az úton a küldetés követésében, amikor felismered, hogy mi a küldetésed a követés révén. És ez által tudsz segíteni mindazoknak, akik talán éppen tőled, tőled vagy tőled várják a segítséget, néha talán egy jó szó, néha talán egy átölelés, néha talán egy szívből jövő, őszinte ima a felajánlásban, ami megerősíthet a kegyelem, szeretet része által, ami által érzed, hogy a testvérednek részesévé váltál a mindennapi életben a kegyelemmel. S akkor érzed azt, hogy: „Igen, Uram, köszönöm, hogy elmondod számunkra, hogy valójában az Evangélium tanításának mi a mondanivalója.”

Mert ezt a tanítást, amit most elmondottam, ezt most kiválasztott Mária szolga által, Velem együtt így adja nektek. De emlékeztek rá, mikor még így beszélt:

Pateri, popoli, pateri.

S erre megjegyezte, hogy:

— Uram, nem értjük.

Majdan hangosabban beszélve, e szavakkal:

— Még mindig nem értjük.

S utána elmondotta kiválasztott Mária, testvér-szolga számotokra a tanítást:

(…) ta-ní-tá-sa, kö-ve-té-se a kül-de-té-sé-ben. Mi-kor el-mon-dot-ta ne-ki, hogy ho-gyan cse-le-ked-jen.35

S ekkor ezt nagyon nehéz volt azoknak ezt megérteni, jegyzetelni, hogy megjelentető lehessen. Sokszor, többször, többször, néha mondották: „Órák is kellettek a visszahallgatáshoz, hogy néha egy pár mondatot értelmesen, olvashatóan le tudjak gépelni.”

Voltak testvérek, és vannak testvérek, akik vállalták ezt a feladatot is a mindennapi életben, mert ők így ismerték fel saját küldetésüket a követés részében, hogy: „Ez az én küldetésem. Elfogadtam az én küldetésemet, és ezzel a küldetéssel megpróbálok élni és haladni, és ez által tenni és adni mindazoknak, akik erre várnak, vágyakoznak, hogy így tudják elolvasni mindazt, ami itt megjelenik.”

S akkor volt olyan tanítás, amikor kiválasztott Mária testvér szintén elfeküdt, és halkan beszélt. Szinte nem is lehetett hallani a tanításban. Erre viccesen valaki megjegyzi, fel fogjátok ismerni:

— Uram, társaságban nem illik sugdolózni!

Pateri, popoli…36 — elkezdett Mária testvér beszéli nyelvek szólásán.

Majdan megkérdeztem tőle:

— Testvérem, most már jól hallod, és érted-e?

— Nem, Uram, most még rosszabb, mint eddig volt!

Van olyan tanítás, amelyet mindjárt nem adtam ki nektek, hanem először kiválasztott Mária testvéremet tanítottam.37 Hisz volt a kezdetekben, mikor már úgy az év vége felé jártatok, és azt vettétek észre, a családfő: „Úh! Mari beszél! Szaladok mamának szólni!”:

— Anya! Gyere! Mari beszél!

— Úh! Kinek is szóljunk?! Ki jöjjön át?

Nem törődtek, hogy éjfél után van:

— Hát, ha mi halljuk, hallják meg mások is.

Elkezdi számolni:

— Egy, kettő, három, négy, öt. Jól megjegyeztem. Na, majd holnap elmondom.

Erre a befejezés: ezt nem lehet elmondanotok, mert így tanítottam és készítettem fel szolgámat a következő napra.

De másnap azt mondja:

— Nem is tudom elmondani, mintha kiesett volna a fejemből. De tudom, hogy ötféle volt38, de hogy mi, nem tudom. Pedig úgy megjegyeztem, felsoroltam, megszámoltam, és mégsem tudom.

Igen, mert nem neki kellett megtanulni és elmondani. Ő csak boldog lehetett a jelen tanításában.

De voltak ilyen mások is, aki szintén megjelenve hallgatta, jegyzetelt:

— Majd én. Majd én! Megtanulom.

De ő sem tudta utána átadni.

Utána következtek az ajándékok már, hisz készültetek az ünnepekre: az ének kegyelemének ajándéka. Az ének, amelyeket ajándékul adtam nektek az ima megelevenedésében.

Most majd kérek két olyan testvéremet, aki leírta az éneket, és egy éneket a sokból most kiválaszt, hogy ti is eléneklitek, elsőként a gráciák közül hívom a testvért, aki azt mondotta:

— Én? Én? Én írok? Én? Velem ilyen megtörténhet? De, Uram, de úgy jön a dallam, az írás, csak leírom! De azért én ezt most hozzam el? Vagy mit csináljak vele?

Megjelent — akkor még abban a sarokban foglalt helyet, meghúzódva, mint akivel nem történt semmi.39 Majdan testvér oda megy, s azt mondja neki:

— Neked nincs semmi mondanivalód?

— Jaj, jaj, velem történt valami, de nem tudom, hogy mondjam-e el?

— Nem véletlen kérdeztelek.

Most szeretném, ha a testvér megjelenne, és elmondaná, hogy hogyan is történt vele, és hogyan adta meg számára a dallamot, számára az írást, és hogyan fogadtad el, és hogyan tudtál örülni neki. És egy éneket kiválasztva elénekeltek.

Majdan utána pedig azt a testvéremet hívom, ő is felkészülhet, aki szintén sok-sok éneket írt, imát, amelyek megjelentek számotokra. De őt pedig majd arra fogom kérni, amikor az első évben utaztatok, és az utazásra való énekét, amelyet írt.

Grácia! Kérvény kell, ahogy te szoktad mondani? A te szavadat ismételem, mert másra azt mondtad!40

Azt mondottam: grácia!

Csomor Lajos:

Hárman vagytok, nem? Valaki a három…

Jézus Krisztus Urunk:

Nem! Ő tudja, ki írta az éneket, akire rászóltam ott a sarokban annak idején!41

Nem, ő máshol foglalt helyet. Ő majd még ez után jön! Ő nincs elfelejtve.

Egy asszonytestvér:

Hány grácia volt?

Többen:

Három.

Egy asszonytestvér:

Álljon föl a három grácia, s akkor…

Jézus Krisztus Urunk:

Ki írta az énekeket?

Többen:

Zsóka.

Jézus Krisztus Urunk:

Zsóka testvér!! Nem grácia vagy? Nem írtál? Kérlelteted magad?! Te szoktad mondani másokra, hogy miért kérlelteti magát, ha ki kell hívni — most te is ezt várod?!

IMG_5413  jav

Pankart Antalné Zsóka:

Jézusom! Így már értem, ha a nevemet mondod.

Jézus Krisztus Urunk:

Miért? Mikor szoktam nevedet mondani? Nem gráciának hívtunk? Ti neveztétek el magatokat: három grácia! Arra mutattam, ott foglalsz helyet. A másik testvér nem ott ül.

Pankart Antalné Zsóka:

És melyik ének?

Jézus Krisztus Urunk:

Előbb mondd el az első találkozásodat az írással — azt kértem. Amikor nem merted elmondani, és kiválasztott Mária testvér-szolga oda ment, és megkérdezte: „Neked nincs semmi mondanivalód?” Emlékezzél. Régen volt, de magad elé vetíted a gondolatot, a szavakat, a képet, és mindent tudsz.

Pankart Antalné Zsóka:

Úr Jézus! Azt se tudom, melyik volt az első énekem. Uram, Jézusom, segíts meg! „Falunk felett szállnak angyalok”. Énszerintem nem. Hát én… Nem tudom. Akkor mondd meg, Uram, nem tudom. Vers volt vagy ének? „Mindenható, Örök Istenünk”? Nem tudom. Ó!

Jézus Krisztus Urunk:

Akkor elmondom.

Pankart Antalné Zsóka:

Jaj!

IMG_5358

Jézus Krisztus Urunk:

Mert majdnem minden nap látod a Kereszten a refrénedet.42 Emlékezzél, mikor itt volt a pásztor testvér, és énekelt. És mit mondtál? „Haza mentem, és csak a dallam egész napokat járt a fejemben, fejemben, fejemben, mire egyszer írnom kellett.” Emlékszel már?

Pankart Antalné Zsóka:

Most már igen. Most már igen.

Lovák Istvánné Éva:

39-es.43 Kezdhetjük. Kezdd el.44

Jézus Krisztus Urunk:

Most mondd el azért a testvéreknek, hogy hogy élted meg, míg ezt leírtad.

Pankart Antalné Zsóka:

Köszönöm, Uram, Jézusom. Annyira jöttek a gyönyörű szavak, a gondolatok és ez a dallam, és annyira gyönyörű volt! És én ezt nem tudom elmondani, hogy hogy jött ilyen gondolat, hogy ilyen gyönyörűen, hogy Jézus… Nem tudom. Nem tudom elmondani. De annyira szép volt! Akkor is sírtam, és nem tudtam ettől a gondolatoktól szabadulni. És a többi énekek is, amik jöttek. De annyira, hogy…!

Ma, ahogy gondolkozok, nem tudom elhinni, hogy ilyen gyönyörű gondolatok hogy tudtak jönni. És olyan gyorsan kellett mindig leírni, s utána írtam tisztán. És szóltam a Marikának, bármelyik éneket. De otthon is, ha imádkozok, annyira gyönyörű, hogy sírni tudok otthon is, hogy ilyen gyönyörű ajándékokat, amiket én itt kaptam! Megkaptam a szenvedést, a betegséget, de meggyógyultam, hiszem, hogy meggyógyultam, mert itt vagyok.

Ezek olyan gyönyörű dolgok!

És mindig azt mondom otthon is, hogy köszönöm a szenvedést, mert ez által láttam meg az Úr Jézust ott, a betegágyam felett, amit eddig nem mertem elmondani. S most a múltkor a tanúságtételben elmondtam. Mert imádkoztam az Irgalmas rózsafüzért a betegágyamon a kórházban. S egy olyan gyönyörű kép jött elém, és felismertem, hogy az Úr Jézus. És így lebújtam, hogy: Istenem, most meg fogok halni, mert eljött értem az Úr Jézus!

Pedig utána olyan gyönyörű gondolat jött, hogy nem azért jött, hogy meghalok, hanem azért, hogy meggyógyított, és megmutatta, hogy velem van, és nem féltem tovább a műtéttől, se semmitől.

És köszönöm minden nap.

Uram, Jézusom, nem tudom megköszönni, attól félek.

Ez olyan gyönyörű volt, hogy ezt soha el nem felejtem. És tudom, hogy velem van, és velünk van, mindegyikünkkel. Dicsőség érte Neki, és azért a sok gyönyörű énekért, imákért. Köszönöm. Köszönöm most is, hogy énekelhettünk. Köszönöm.

Jézus Krisztus Urunk:

Most azt a testvéremet hívtam, aki az utazásra írta az éneket, mikor mentetek kettő busszal Budapestre, mikor a Korona tanításán, hogy részt vegyetek. Örültetek, hogy van ebben részetek, hogy közelről majd megláthassátok, és majd hallhassátok mindazt, ami ott megelevenedik. Számára nem ez volt az első, amelyet leírt, de Én most csak ezt kérem tőle, hogy ezt mondja el, ezt adja át a testvéreknek.

Akkor, amíg ide ér, hogy el tudja nektek mondani, addig énekeljétek el…

Többen is:

Jön már.

Németh Kati:

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy újra szólítottál ezzel az énekkel kapcsolatban.

Ez egy csodálatos élmény volt, és nagyon nagy ajándék, hogy ezeket az énekeket kaptuk.

És itt voltam azon az estén, előző este, amikor a Marikát először a Koronára tanítottad. Köszönöm ezt a kegyelmet, hogy akkor részt vehettem benne. És másnap hajnalban arra ébredtem, énekelve, hogy a „Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád” dallamára énekeltem, hogy:

Koronánk Szent István

Terád hagyta,

Őrködjél felettünk

Kegyes Szűzanya.

Ha újra élni kezd,

Működőképes lesz,

Akkor hát, Istenem,

Segíts népeden.

Koronánk messziről

Megérkezett,

Ezt nagyon köszönjük

Néked, Istenem.

Két drága ereklye

Róla még hiányzik,

Gyöngyszemét a földben

Angyalok őrzik.

És akkor annyira sírtam, hogy nem tudtam elképzelni, hogy: Istenem, hát ilyent egy halandó ember hogy írhat le? Hát én hogy írhatok ilyent, hogy „a gyöngyszemét a földben angyalok őrzik”?

És alig vártam az estét, hogy jöhessek ide, és hogy megosszam a többiekkel, hogy most ez mi volt ez a, vagy…

Jézus Krisztus Urunk:

A többiek — most itt elnézést, hogy szólok, nem szoktam beleszólni, de itt elmondom úgy, mint az előtte lévő testvér: volt nektek, többiek, elsőként, akit ti magatok között Loncikának45 neveztek. Először mindig vele osztottátok!

Csak az után jöttetek Máriához, mikor Mária rátok kérdezett!!

Nem őt tartottátok először olyan fontosnak!

Előbb vele!

Németh Kati:

Igen.

Jézus Krisztus Urunk:

Vele! Majd ő megmondja, hogy jó-e!

Nem szolgám mondja meg, hogy jó!

Németh Kati:

IMG_5424

Nem tudom, Uram, Jézusom, olyan gyarló vagyok Nélküled, hogy a gyarlóságomban, és ez a sok kegyelem, amit itt kaptunk, hogy ránk zúdult ez a… Nem tudtunk mit kezdeni vele, hogy, hogy, hogy… Olyanok voltunk, hogy mint az emmauszi tanítványok, hogy lángolt a mi szívünk, hogy…

Én két kilométerről jártam biciklivel mindig, de úgy éreztem, hogy kettőt tekerek a biciklin, és már otthon vagyok. De öt órakor ide ültünk, és ilyen téglákra tett deszkán ültünk, és akkor itt voltunk még egy óra körül is, éjjel egy órakor, mert nem jött hozzánk az Úr. Vártuk, hogy majd jön, és hazafelé nem féltem, de már énekeltem az úton. Ceruza, papír mindig nálam volt, mert… Szóval csodálatos időket éltünk meg. És ez az ének is úgy…

És akkor jöttem este, hogy megmutassam, és kevesen voltunk, nem olyan sokan a szobában, és Marika mellé ültem le, és később a Marika kiment valahova, és akkor a Loncikának átnyújtom, nyújtom a papírt, hogy:

— Loncika, mi ez? Képzeld el!

Azt mondja:

— Juj! Ne mutasd a Marikának, nem szabad ezt tudnia.46

Akkor így visszaültem a helyemre, és így magam alá csúsztattam, és Marika bejött, s kihúzta alólam. Azt mondja:

— Mi ez a papír?

És akkor elkezdte olvasni, és akkor a fejéhez kapott, hogy:

— Jaj, de fáj a fejem, úgy szorít, mint az este!

És hát nem tudom, nem tehettem róla, hogy ő meglátta ezt a papírt, hogy átélte azt a fájdalmat, amit a Korona-tanításnál, ahogy kapott.

És akkor másnap a munkahelyen meg folytatódott tovább, hogy egymás után jött, a dallam nem ment ki a fejemből, állandóan benne volt, és akkor jött a többi versszak utána. És ez, ez csodálatos volt. És nagyon-nagyon köszönöm.

Jézus Krisztus Urunk:

Lehet közösen énekelni.47

Amikor ez az ének megíródott, s azóta sokszor és sokszor eléneklitek, ebben az énekben, ha figyelitek minden sorát, kimondottan nektek, magyaroknak szólt, ennek a népnek a nemzetben. De hogy ez az ének megjelenhetett előttetek, és ezt az éneket így kezeitekbe vehetitek és olvasva énekelhetitek, ehhez adódott nektek az a tanítás, ami a Korona története és jelene. A mai napig erőt ad számotokra, ha a Koronára tekintetek.

Most nem azt emelem ki számotokra e megemlékezés ünnepében, amikor az író-gyűjtő testvér48 megjelenése, kérdése, hogy hogyan és miképpen cselekedjen, hisz ezt már máskor kiemeltem, máskor tanúi lettetek, megtapasztaltátok.

Csak itt azt jegyzem meg, hogy az első eljövetele délelőtt tíz óra, két kérdéssel. A két kérdésből tíz órától délután fél hétig tartott. Tehát akkor képzelhetitek, hogy mekkora két kérdés volt, amelyre válaszolva. Azt is elfelejtettük, hogy közben lehetett ebédidő, közben lehetett volna valamit magunkhoz venni folyadékital részében, hisz az idő csak úgy szinte repült.

Mert most már, ahogy megneveztem számotokra író-gyűjtő testvért, akkor ő az ő saját maga szavait mondotta, és talán mondhatjuk azt, saját maga igazát, mert „hát kutattam, utána jártam, annak biztos, hogy jónak kell lenni”.

— És te még el sem olvasod? Csak így két kezed közé rakod49, és elmondod, hogy mi a rossz benne?! Hát ezt valahogy nem értem! Ezt valahogy nem tudom elfogadni.50

Végül úgy mentek el, mikor már kint, hogy beüljenek a járműjükbe, amellyel jöttek, hogy:

— Itt is voltunk…

Akkor képzelhetitek, hogy mit éreztek! Mert nekik újat mondani, hogy ez nem jó, mikor ő utazott, kutatott, keresett, írt! S mégis azt mondják neki, hogy nem jó, s még el se olvassa.

Kiválasztott Mária szolga-testvéremnek nem volt szüksége rá, hisz nem is lehetett volna abban a pillanatban ilyen vastagságú könyvet elolvasni, megmagyarázni. Ő csak így tette, és azt mondotta:

— Én nem tudom, hogy mi van ebben a könyvben, de majd megkérdezem az Úr Jézust, és majd Ő megadja rá a választ.

S a válasz hamarosan megérkezett, ami alapján kialakultak néha a szó szóváltásai, és ezért nyúlott — elmondom azt — délután, majdnem estébe.

De most már író-gyűjtő testvér már nem így látja. Már sokszor azt mondja:

— Boldog vagyok azoknak a szavaknak, mert ez által tudom, hogy mi mindent kaphattam, mi mindent megtanulhattam, és mi által tudok megjelenni továbbra is mind ott, ahol szükség van, és ahol várják, hogy továbbadjam, ami bennem van.

De hogy ez a tanítás megelevenedhessen rajtatok és bennetek, hogy „mi, magyarok elnyomottak vagyunk, mi, magyarok, akiket sokan lenéznek, mi, magyarok, akiknek nehéz az élet, ezeket csak velünk tehetik meg”.

És készültetek az ünnepre.51 Az ünnep, amely eljött számotokra. De hogy az ünnep tökéletes legyen a magyarok ünnepében, Én, Jézus Krisztus Uratok megadtam ezt a tanítást felétek, számotokra és nektek, hogy ne legyetek olyan szomorúak, kétségbeesettek, hogy úgy érezzétek, hogy senkik vagytok, hisz nektek van egy nagy kincsetek, a kincs, amely az egész országnak kincse: a ti Koronátok. Az a Korona, amelyet a ti királyotok felajánlott Édesanyámnak, országával, népével, nemzetével, óvja, védje ezt az országot, ezt a népet, ezt a nemzetet, akik itt együtt éltek.

De hogy miért kincs ez a Korona, és miért fontos, hogy erre szinte a magyar nép a nemzetében büszke lehessen, mert ez a kincs a Koronában úgy érkezett hozzátok, hogy köze van Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz. Mert ti nem az a nép s az a nemzet vagytok, akikre azt mondhassátok, hogy semmit sem értek. Mert néha valóban vannak, akik így gondolkodnak.

És e szavak után jelen vagytok, és figyeltek, és pont ezen a napon kevesen vagytok, számban nem akarok mondani, de azt mondom, szinte, mint egy nagyobb család. Egy családot el tudtok képzelni, hány főből lehet, csak ennyien voltatok akkor jelen, amikor a legelső tanítást, megelevenedést adtam számotokra:

Mária:

Látok egy ajtót. Fény veszi körül. És most megnyílik az ajtó, s mintha valamit kivennének. S akkor látom, mintha párna lenne. De mintha bordó is lenne a színében.

Jéé! Ezt csak képen láttam még! Ez biztos az lenne?! Jobban megnézem.

Ez talán a mi Koronánk! Olyan.

De én nem ismerem, mert csak képen láttam még.

S úgy közelebb jön felém.

Ez a Korona!

És rajta Alma.52

De mit képez az Alma?!

Alma?!

Az meg olyan, mintha Jogar lenne mellette.

Ez így együtt van!

Együtt kell ennek lenni?!

Nem tudom. Megnézem jobban.

Jéé! És emelkedik föl a Korona! De hova megy?! A fény viszi.

Jéé! Ez már itt felettem van!

Nekem akarják adni?!

Mi akar lenni ebből?

De már itt van felettem!

Nyugodtan várok, most mi történik.

Jéé! A fejemre teszik. Hm! Nekem? Fejemre?!53

Miért?!

Miért kellett elfogadnom?!

Jaj, de fáj!!

Jaj!

Nincs már itt, de úgy fáj!54

Jaj! Jaj! Jaj!55

Nem is baj, ha elviszik!

Én ezt többet nem kérem, ez nagyon fájt!

Azt se tudom, ki vette ki, vagy miért adták ide.56

Jézus Krisztus Urunk:

Majdan kinyissa szemét, és széjjelnéz. S mindjárt kérdezik:

— Mi volt veled? Olyan nagyon kiabáltál és sírtál! Mi történt veled?

— Nem tudom, el-e szabad mondani, de nagyon fáj még mindig.57

— Mondjad már, mi történt veled? Mi is megijedtünk.

— Jaj! Arról kaptam most — tanítás-e? Arról beszélt nekem a mi Jézusunk, hogy mi, magyarok örüljünk, s legyünk büszkék a mi kincsünkre. Talán elmondhatom, most nem érzem már jobban a fájdalmat, akkor talán elmondhatom: a Koronát. De olyan szép ez a Korona, amit én láttam!

De türelmetlenek, mindjárt közbeszól, hogy:

— Milyen Korona?! Mit láttál?! — közbeszólnak.

— A mi Koronánkról beszélek, az országnak a Koronájáról. Én még nem láttam, csak képen, de most itt láttam. Volt egy ajtó előttem. És olyan erős fény vette így körbe. S akkor ez az ajtó megnyílt, de hogy ki, mi, mert én kezeket nem láttam, lehet, hogy a fény, így, ahogy az ajtó kinyílt, először megemelkedett, és csak jött, jött, jött kifele. És mikor jobban megnéztem, akkor láttam, hogy ez a Korona. Mert úgy nézett ki, mint a képen. De nem teljesen, mert ennek fénye van. De volt mellette Alma is, meg Jogar is. S olyan bordó valami, nem tudom, hogy párna-e vagy mi, mintha azon olyan szépen el volt helyezkedve. És akkor először arról a bordóról felemelkedett, akkor még itt nem tudtam, mi történik, csak úgy figyeltem, hogy most mi lesz, és… Először csak úgy ment, ment fölfele. Már fejem fölött volt, még meg is néztem, és utána elhelyezték a fejemre. Akkor még olyan jó érzés volt. És utána, nem tudom, de szörnyű, nagy fájdalmam lett. Itt, így. Én, még most is úgy bizsereg a fejem, itt érzem. Itt. Nagyon fájt. Olyan volt, mintha be lett volna szorítva, vagy nem tudom. Nagyon, nagyon! Ezt nem akarom senkinek, hogy átélje. Ez nagyon-nagyon nem jó. Nagyon fájdalmas! De hogy miért kellett nekem ezt megnéznem, vagy elfogadnom, hogy rám rakják, azt nem tudom, erről nem volt több szó. De remélem, többet nem kapom meg, mert ez nagyon-nagyon fáj. Ezt én nem akarom.

Mária:

Akkor faggattak, kérdeztek, hogy más nem történt semmi, más semmit nem hallottam, nem mondtak semmit?

Nem.

Majd eltelik egy pár nap, amikor ismét e jelenben jelen van a fény, az ajtó, amely ismételten kinyílik előttem. S megint, mintha valami csak úgy kihozza. De én már előre félek, mert én most ezt nem akarom! Én ezt már többet nem kérem!

Nem akarom többet! Nagyon fáj! Nem kérem többet!

Így előttem ez nagyon szép.

S ekkor, íme, ezt hallom:

— Ez a kincs, amely az ország Koronája, amelyet, ahogy mondottam, királyotok felajánlott Édesanyám oltalmába. Ehhez úgy van közöm Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak, hogy ezt a Koronát nem a magyar népnek akarták elküldeni, teljesen más népnek és nemzetnek. És majdan a földi helytartó megkapta az éjszakában, hogy: holnap, mikor útnak indítja, a magyar népnek vigyék el ezt a Koronát.58

Így van hozzá Nekem is, Jézus Krisztus Uratoknak közöm.

— Igen, Uram, ezt én most megértem. De miért fájt a fejem ennyire, amikor a fejemre tettétek? Nagyon! Már most attól félek, ha megint a fejemre teszitek.

— Íme, nézd a Koronának eredeti jelenét.

És most másképp látom, mint tegnap.

Jéé! És föntről, mintha ilyen fény, körbe így vonná!59 És így van előttem.

— Ez a fény, amit most láthattál: a Korona működő ereje. Ennek a Koronának van működése. És ezt a Koronát ezért nem szabad elhelyezni a fejre, csak fölötte, mert a működő erő ilyen fájdalmat bocsájt ki.

És most milyen szép ebben a fényben!

Látom ezeket a csüngőket is most. Azt tegnap nagyon észre se vettem.

S azok ott mit jelképeznek?

A képek, a kövek, a gyöngyök. Megfigyeltem. Tudom, ha eljön az idő, beszélhetek róla. Igen.Már megint emelkedik fölfelé! Csak nem a fejemre akarják tenni?!60 Nem! Nem kérem! Nagyon fáááj!!61

Nem! Neeem!!

Megtapasztalom…62

Most nem annyira fájt, mint tegnap.

Ez a működő erő, amelyet kibocsájt a Korona a fény által.

Majd sokan jönnek e hír hallatán. És mindenki tudni akarja e Korona jelenének tanítását.

S ez után valóban egyre többen és többen, akik felkerestek. És mind úgy jött el: „Én vagyok a Korona-kutató. Én írok a Koronáról, és add át, ami van neked a Koronáról.”

Jézus Krisztus Urunk:

De sokan és sokan nem értették, hogy kiválasztott Mária szolga-testvérem soha nem jegyzetelt semmit. Őneki mindent, amit megadtam, így tudott átadni, és csak akkor tudta átadni, ha Én, Jézus Krisztus Uratok is jónak láttam, hogy átadhassa. Ha nem, akkor néha szomorúan, néha haragosan, néha megjegyzésekkel távoztak el erről a helyről.

De volt, aki megjegyezte: „Már hány éve kutatok, keresek! Le is írtam a könyvbe. Ővele még sosem találkoztam, sosem beszéltem, és ő azt mondja, most kapta, nem oly régen. Nekem évek mentek rá, ő meg pár óra alatt majdnem elmondja azt, amit én nagy nehezen leírtam. Akkor mi van még neki?! És nem akarja nekünk elmondani?!”

Nem értették.

De azért úgy nyilatkoztak némely helyen, hogy: „Igazat mond, mert vannak igaz szavak, mondatok, amiket elmond. Csak nem mondja el az egészet! Csak szinte, mondhassuk azt, morzsákat ad nekünk. S nekem évek mentek rá! De akkor ő miért hivatott erre, hogy ő ezt tudja? Egy egyszerű, falusi asszony?!”

Én, Jézus Krisztus Uratok nem mindig a DDr-eket kerestem!

Én az egyszerű embereket a testvérben keresem, akikkel taníthatok, aki által a működést megadhatom, aki által érzitek mindazt, hogy hogyan van jelen a kegyelem a szeretetében.

És most eltelt egy bizonyos idő — most kérem majd sáfár testvért63, és kérem, még innen két testvért, megnézhetitek még mindig a működő erőnek a jelenlétét.64

Mehetsz följebb is, még akkor is érzed.

És most, aki néha szokta az órát, ilyen, nézni, hogy hogyan, és megnézhette, hogy hány perc telt el azóta, ahogy kiválasztott Mária testvérem fejére elhelyeztem e Koronát a működésében, és utána még mindig érzitek a működő jelenét65, akkor elképzelhetitek, hogy milyen erős a fénye a működésben, amelyet kibocsájthat, ami által, ismételten azt mondom nektek, mint ahogy ezt akkor, az első esztendőben, hogy legyetek büszkék a ti kincsetekre! Mert ha tudtok hinni e kincs jelenének működésében, segítséget kaphattok a nép nemzetében, és elindulhattok.

Most Mária, kiválasztott testvér-szolga szavait mondom, ahogy szokott nektek szólni, mikor beszél: hogy ha csak egy lépéssel megyünk előre, már az is óriási, mert hinni és bízni kell mindabban, ami jelen lehet számotokra a mindennapokban.

Majdan, a jelenben most már többször és többször megtapasztalhattátok, hogy hogyan és miképpen van jelen számotokra ez a kincs a működésében.

És most jelen van köztetek író-gyűjtő testvéretek, aki nem oly régen szintén egy tanúságtételt tett a nemzetnek és a népnek, és itt próbálta úgy átadni, hogy érthető legyen az egyszerű embernek is.66 Mert ugyebár, az író-gyűjtő testvér is itt tanulta meg, hogy az egyszerűségében előre halad. Mert visszatérünk most azokba az esztendőkbe, mikor már megtalálta itt a helyét, és elkezdett jegyzetelni, és azt mondotta: „Most megírom ezt a könyvet.”67

A könyv íródik egy éve, a könyv íródik második éve, a könyv íródik már lassan harmadik éve. Hoz egy piszkozatot: olvassa el szolgám.

De szolgám nem olvasta, helyette olvasta a család többi tagja. Majdan, mielőtt ők szólnának, hogy ez így nem lesz jó, nem ám, mert ide az egyszerű emberek járnak, nem pedig lexikonokkal. Ismételten kértem író-gyűjtő testvéremet: Próbálj az egyszerűségében élni.

Az első piszkozat volt: „Az Égből szállott Szent Kenyér” — úgy-e, jól emlékszem?

Csomor Lajos:

Igen, jól, Uram.

Jézus Krisztus Urunk:

Utána változtat rajta, ismételten elhozza. Akkor az egyszerűségében elindult, de helyette rakott be elég kemény olyan szavakat, ami néha a külföldi szóhoz hasonlít. Ekkor mit mond neki a testvér68?

— Ide figyelj, Lajos! Hát nehogy azt hidd, hogy lexikont tartok magam mellett, és így olvasok! Hát nézzél már szét, hogy kik jönnek ide! Hát gondolkozz már el! Majd a Mari is mondja neked, nyugodj meg!

Azt mondta:

— Jó.

Na, harmadszor nekiáll. Az már alakul!

De ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam feléje:

— Író-gyűjtő testvérem, találd meg most már a pontot az írás végében, mert ha így haladsz, akkor mikor lesz könyv belőle?

Mindjárt be tudta fejezni!

Mindjárt nem azon gondolkodott, hogy mit hogyan kéne még neki megszerkeszteni, átírni. És rádöbbent ő is, hogy:

— Igen, Uram! — ahogy testvérem69 mondotta számára: ha valahol megakadsz, kérdezz, segítek.

De néha az is segítséged lehet, hogy elmondasz egy imát, kéred: „Uram, Jézusom, adj nekem segítséget!” — és ott nyílott meg számodra a Szentírás, ami által tudtad, hogy hogyan és miképpen kell írnod.

Most nem a könyvről kérdezlek, most inkább szólj arról, ahogy a tanúságtételben szóltál a magyar néphez, röviden, pár gondolattal e Koronáról, mert a Korona azért fontos számodra, mert az után70 a felkérésben te elkészítetted úgy a másik Koronát, amely Édesanya Fejére helyezve, hogy valóban a felajánlás az újabb 1000 évre megtörténjen.

Csomor Lajos:

Amit a Marika látott, az a Korona és a mai Szent Korona, az ugyanaz, de nem úgy nézett ki akkor, ahogyan Marika látta, ahogy az elkészült, hanem a tetején, ahogy — akik itt voltak régen, azok tudták —, hogy a tetején nem kereszt volt, hanem egy Szentháromság-jelkép, nem 9 csüngője volt, hanem 7, és a 7 csüngőben volt 8-8 gyöngy71, és az alatt volt a kő72.

És hátul nem a 3 földi uralkodó képe volt, hanem a Szűzanya képe volt, és 2 arkangyal-kép.

Tehát a Szent Korona 4 arkangyal-képpel készült és a Szűzanya-képpel, és így aztán a többi jelképpel együtt, a 64 piros kővel, melyek az Úr Jézus Vérét jelképezik, és ez által, mivel ez Korona, a Töviskoronát is jelképezi, és ez által az Úr Jézusnak a Feltámadás után elnyert világ feletti teljes hatalma, tehát amikor azt mondta az apostoloknak, hogy: „Most már Enyém a minden hatalom a Mennyben és a Földön.” És mivel az Úr Jézus ezt a hatalmát az Egyháznak adta át73, Péternek és az utódainak, ezért az ilyen jelképekkel az Égből származó földi hatalom a szenvedés által elnyerhető, Égből származó földi hatalom jelképeivel készült el ez a Korona, ezért kapta meg Szent István azzal a küldetéssel, amit II. Szilveszter pápa adott neki, hogy a magyar népnek védeni kell az Egyház szabadságát, az Egyház hitét, és engesztelnie kell. És ezért tanítja az Úr Jézus mindig azt, hogy a magyar népnek, úgy, ahogy a Szűzanyának, szenvednie kellett, úgy a Szűzanyának felajánlott Korona által irányított nemzetnek is szenvednie kell.

És ezért aztán a Szűzanya Koronája, amit a koronázására készítettünk el, készítettem el, az már 4 arkangyal-képpel és a Szűzanya képével készült el. És így vált alkalmassá arra, hogy a Szűzanya Koronázási Koronája legyen.

Jelen lévő testvérek:

Köszönjük szépen.

Jézus Krisztus Urunk:

Mert ugyebár, az énekben hogy énekelték?

Két ereklyét az angyalok a földben őrzik, a gyöngyszemekkel együtt.

És voltak olyan testvérek e Korona elkészítése előtt — ezt író-gyűjtő is tudja —, hogy mondjam meg, hogy merre kell keresni, bár csak a helységet.

A helységben megadtam.74

S megkérdeztem utána tőlük:

És merre mentek el? Északnak, délnek, keletnek vagy nyugatnak? Vagy azt mind ott fölássátok? És keresitek? És nem történik semmi, akkor azt mondjátok, hogy Én nem jó helyet adtam számotokra?

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Ha majd itt lesz az idő, akkor előjönnek az ereklyék, amelyek őrizve vannak.

De amikor a koronázás történt, a koronázásra már nem a földi királyok képével kell az Édesanyát megkoronázni. Azt már teljesen annak a mivoltával kell készíteni, ahogy az eredeti annak idején ennek a népnek megérkezett. Mert ez a nép megkapta, ennek a népnek ezzel a Koronával élni, haladni, küzdeni kell.

És ahogy mondotta író-gyűjtő testvér, hogy ha az Édesanyám példáját veszitek, jelen van az egyszerű, mondhassuk azt, hogy falusi Leány, aki éli a kialakított mindennapi életét Istenben bízó emberként, vagyis ahogy mondani szokták a régiek: Istenfélőként. Holott nem félni kell, a szeretet kegyelme révén kell élni.

Majdan kiválasztottá lett, a kiválasztottságában elfogadta mindazt, amire a Mi Atyánk, vagyis a Mennyei Atya meghívta. Elfogadta, és attól kezdve ismerős számotokra már ez a szó vagy szavak a mondatában, a tanítás által már megjelent, hogy teljesen megváltozott az élete, és az életben megjelentek a nehézségek, néha a küzdelmek. De mivel Ő megnyitotta Szívét és Lelkét, és Szívével fogadta el a felkérést, Ő a felkéréséhez hű maradt, és a hűsége által haladt és élt a mindennapjaiban, az Ő saját útpályáján, amely Számára is megjelent.

És ezért Én, Jézus Krisztus Uratok már nem egy Golgota-i tanításában e évek alatt megadtam számotokra: Édesanyám legyen számotokra a példa, a kegyelem-erőt Ő is árasztja felétek, és higgyetek és bízzatok az Édesanya jelenlétében. És most már Ő a ti Királynőtök, hisz most már jelképesen is megtörtént a koronázása75, megtörtént újabb 1000 év felajánlása, ami által várhassátok azt a segítséget, amire szükségetek van a mindennapokban. És hinni és bízni kell mindabban, amit ez által a Királynő, az Édesanya nyújthat számotokra. Nem szabad félni, nem szabad kétségbe esni, nem szabad szomorkodni, hanem a hitnek, a reménynek, a bizalomnak, a békének és a kegyelemnek kell működni rajtatok és bennetek.

És ha ezeket mind-mind felismertétek, elfogadtátok, akkor megéreztétek és megérzitek, hogy valóban az Édesanya, a Királynő a közbenjáró segítségével megadhassa számotokra mindazt, amire szükségetek van, amire vágyakoztok.

És most ismételten azt mondom, mint amit már a bűnbánat-időben, vagy az elmúlt évek folyamán elmondottam számotokra: nem a harag, nem a gyűlölet, nem az indulat vezethet benneteket előre, hanem a szeretet — elsőként —, a béke, a kegyelem, a megbocsájtás és az alázat. Ha ez jelen van a magyar nép nemzetében, akkor elindulhatunk. És ehhez, ami a legnagyobb, a szeretettel együtt, amit mondottam nem egyszer: az összefogás.

És hogy van jelen az összefogás?

Ha nem mindig csak azt nézitek, hogy kiben milyen hiba van, ki felett hogyan törünk pálcát, kit hogyan ítélünk meg, kiről mit mondunk, kit hogyan húzunk le a földig, és ha kell, még meg is tapossuk, mert talán ő egyenlő legyen a föld porával!

Holott ezt Én, Jézus Krisztus Uratok már többször, ismételten megadtam: hagyjátok meg az ítéletet Atyámra, majdan Énrám, mert eljön az idő, amikor mindenki felett ítélkeznek. És akkor lehet rádöbbenni mindarra, amely körülvesz benneteket.

És hányszor és hányszor azt mondjátok magatokról a nép nemzetében, hogy: „Itt élni?!”

Hányan és hányan most azt mondják: „Itt maradni?! Szinte szégyellem, hogy magyar vagyok.”

A magyar szégyenével te az Édesanyámat is akkor elhagyod.

A magyar szégyenével megalázod ezt az országot, ahol életet kaptál, ahol működött a kegyelem és élt a szeretet.

De hogy te megnyitottad-e szívedet ehhez? Azt nem kérdezed meg, úgy-e, magadtól, hogy te valóban tökéletes ember vagy a testvérben? Vagy neked is vannak hibáid?

És Én, Jézus Krisztus Uratok a bűnbánat tanításában szintén elmondottam:

Ne húzzatok szét, hanem inkább legyetek egyek. Az egység adja meg számotokra a kegyelem-erőt, ami által elindulhattok.

Az egységet, amelyet nektek megadtam, emlékezzetek, mikor eljött a Feltámadás fénylő hajnala a tündöklő ragyogásban, akkor, mikor örömmel, örömmel — mondjam? —, örömmel énekeltetek? És azt mondottam: De azért szeretlek benneteket, és megáldalak ajándékommal.

Most, hogy érezzétek, hogyan van jelen a működő erő az egységben, fogjuk össze kezünket.76

A hajnal tündöklő fényének ragyogásában megajándékoztalak benneteket e kegyelem szeretetének ajándékával, hisz elhoztam nektek az Életet, mert az Élet erősebb lett a halálnál. És hogy érezzétek az Élet jelenének kegyelmét és ajándékát, áradjon reátok áldásom.

Most ez az áldás, ahogy reátok árad, mutassa meg minden megnyitott szívű testvérem felé a működő egységet az eggyé váláshoz, hogy próbáljatok így eggyé válni e szeretet, kegyelem által. És próbáljatok így hinni és bízni a Királynőben, az Édesanyában, aki mindenkor jelen van az Ő országában, az Ő nemzetének népében, akik mind Hozzája tartozunk, hisz alattvalói lehettünk, és ezért csak hálát és köszönetet mondhatunk. És kérhessük nyitott szívvel és lélekkel az Édesanyát, hogy közbenjáró segítségével hozza el ennek a nemzetnek, ennek a népnek a reményt a felemelkedéshez.

De hogy ez a remény a felemelkedésben jelen legyen, nem haragszunk, nem gyűlölködünk, nem kiabálunk, nem ítélkezünk, és nem törünk pálcát, hanem megpróbálunk a szeretet-, kegyelem-, békének, alázatosságának jelenével működni együtt a mindennapokban, a mindennapokhoz, és így várhassuk azt a segítséget, ami fontos, hogy jelen legyen ennek az országnak népének nemzetében.

Ennek reményében most közösen úgy imádkozunk, ahogy a Hegyi beszédben tanítványaimat is és a nép sokaságát tanítottam a legfőbb imára. De a legfőbb ima után, mivel az Édesanya a Királynőtök, Őtet is köszöntjük.

A legfőbb ima:

Mi Atyánk…77

…aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj78 minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Magyarok Királynője, hozd el ennek az országnak a szebb és a jobb jövő reményét a kegyelemben!

Ez az ország megpróbál ehhez az Édesanyához, ehhez a Királynőhöz egységet alkotni, hogy az erőben, a szeretet kegyelme által, hittel és bizalommal imádkozni, abban a reményben, hogy mint Édesanya, mint Magyarok Királynője elfogadod szívből jövő, őszinte imáit, énekét, fohászát, felajánlását, és mint Közbenjáró Segítség elhozod e országnak, e nemzetnek, e népnek mindazt, amire szüksége van, amire vágyakozik, ami által érezze, hogy boldog, hogy ebben az országban él, és ehhez az országhoz tartozik.

Hogy ne csak az foglalkoztassa, hogy „én szégyellem, hogy magyar vagyok”.

Mert ha ezek a gondolatok, felajánlások mennek az Anyai Szív oltalmához, akkor hogyan hozza el számotokra a segítséget, a közbenjárással a jelenben?

Ezért kell hinni, bízni és reménykedni, mert a reményt soha nem szabad eldobni önmagatoktól. A remény tud éltetni, erőt adni. A reménnyel a kegyelem árad, és a reménnyel az erőt az egységhez meg tudod alkotni, és haladni a mindennapokban.

És ha minden nap csak egy ilyen rövid fohászt szívből és szeretettel elhelyezel az Anyai Szív Királynőjéhez, a meghallgatás megtörténhet, és eljöhet számotokra — ahogy eddig, úgy továbbra is — a szebb és a jobb jövő.

Hinni és bízni és reménykedni kell. A kegyelem csak így tud működni a jelenben és a mindennapokban.

Most folytatódva felétek az a megemlékezés, amikor arról volt szó számotokra, hogy hogyan elevenedik meg rajtatok a beállásban a gyógyító kegyelem. Mert, úgy-e, akkor egyesével jöttetek a testvér elé, egyesével vártátok mindazt, hogy reátok helyezve imádkozzék.

Mivel mindig többen és többen jelentetek meg, akkor már két testvért választott ki testvér, és így ment felettük.

Mikor már a két testvér is kevésnek bizonyult, akkor Én, Jézus Krisztus Uratok itt e helyen felállítottam kiválasztott Mária testvéremet, és azt mondottam: Majd közösen így imádkozol, azt az imát, amelyre megtanítottalak, majd az ének, amely megjelenik számotokra, és akkor megnyitott szívvel áradt felétek a gyógyító kegyelem ajándékáldás.

Na, ekkor, e szavak után megindul a versengés! Ki legyen elöl?! Mert: „Én ott hátul ennyi ember után mit kapok?!”

Nem kell félnetek, Én, Jézus Krisztus Uratok, ha így, pásztával nyújtom felétek áldásomat, és ha megnyitod szívedet, elfogadod, érzed, és működik rajtad.

És ekkor elkezdtetek potyogni szépen lefele, hisz még nem ezek a padokon voltatok — olyan szépen tudtatok potyogni lefelé!

Azt mondj a testvér, ott ült a kép alatt, szinte szörnyűvé vált előtte, azt mondja: „Mint egy csatatér! Uram, én hiszek! Én hiszek! Én nem akarok leesni, mint a többiek!”

Tehát így van jelen előttetek néha a kicsinyhitűség a gyarlóságában, mert: „Ha én úgy érzem, nem itt lehetek, csak hátrább, akkor hogyan élem meg a kegyelmet az ajándékában?”

És most ezért fogok hátramenni, mert itt vártátok. Azt mondjátok: „Minden évben mi kapjuk!” Sorban haladok, most megyünk hátra.

Kiválasztott a leghátsó testvérhez (…)

Nyissátok meg szíveteket, fogadjátok el a gyógyító kenetet, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária szolga-testvér által árasztok felétek, hogy érezzétek a kegyelem ajándékát a működésben.

Mária 79 :

Jézus nevében átadom nektek azt a gyógyító kegyelem-, ajándékáldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt általam felétek, mert ti mind Jézus Krisztus testvérei vagytok, és Szent Sebeiben meggyógyultok vagy meggyógyultatok.

Kérlek, fogadd el tőlem felajánló testvéreimet, akiket szeretnék elhelyezni a Te Szentséges Szíved oltalmába. És tudom, hogy testvéreim most a legjobb helyre kerülve, és szeretettel és türelemmel várják a gyógyító kegyelem ajándék-áldását, ami most reájuk árad, betölti szívét és lelkét, és működik rajtuk és bennük, hogy ez által gyógyulást nyerhessenek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Jézus nevében80 átadom nektek azt a gyógyító kegyelmi ajándék-áldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt általam felétek, mert ti mind Jézus Krisztus testvérei vagytok, és Szent Sebeiben meggyógyultok vagy meggyógyultatok.

Kérlek, jöjj a testvéreimhez, fogadd el őket e felajánlásban, hisz elhelyezem őket a Te Szentséges Szíved oltalmába, és tudom, hogy testvéreim most a legjobb helyre kerülve, és szeretettel és türelemmel várják a gyógyító kegyelem ajándék-áldását, amely most reájuk árad, betölti szívét és lelkét, és ez által működik rajtuk és bennük, és meghozza számukra a gyógyulás kegyelmét.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Jézus Krisztus Urunk:

És most innen81 adom felétek imámat, minden nyitott szívű testvéremnek, hogy ne azt mondjátok, hogy mindig csak onnan82 kapjátok. Most érezzétek, hogy közeletekben van a kegyelem és az áldás, ahogy néha némelyek így gondolták. Én nem azt mondom, hogy ti, csak voltak ilyen testvérek, akik azt mondták: „Hát, ha ennyien előttem vannak, akkor én mit kapok?” — ahogy mondottam az elején.

Ahogy annak idején Mária, kiválasztott testvérem szokta mondani számotokra az összejöveteleken, az engesztelésben:

Kérlek benneteket, nyissátok meg szíveteket, ajánljátok fel mindazt, ami bennetek van, és a nyitott, üres szív felkészülésében, hogy el tudjam fogadni azt a kegyelmet, amire szükségem van a gyógyító kegyelem által.

És mellette most azt kérem tőletek, helyezzétek el mindazokat, akiket ismertek vagy szeretteitek közül, akiknek fontos, hogy részesülhessenek a gyógyító kegyelemben, kegyelemből.

Mária:

Jézus nevében átadom nektek azt a gyógyító kegyelmi ajándék-áldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt felénk, mert mi mind Jézus Krisztus testvérei vagyunk, és Szent Sebeiben meggyógyultunk vagy meggyógyulunk.

Kérlek, fogadd el tőlem felajánló testvéreimet, akiket elhelyezek a Te Szentséges Szíved oltalmába, és tudom, hogy most testvéreim a legjobb helyre kerültek e felajánlás által, és szeretettel és türelemmel várjuk a gyógyító kegyelem ajándék-áldását, ami most reánk áradhat, betöltheti szívünket, lelkünket, hogy ez által működhessen rajtunk és bennünk.

Jézus Krisztus Urunk:

S ilyenkor történik az ének.83

S akkor, ilyenkor, hogy mondja Mária, kiválasztott testvérem?

— Köszönjük, Uram, hogy itt vagy közöttünk, hogy elfogadtál testvéreidnek, és megajándékoztál bennünket e gyógyító kegyelemmel. És köszönjük mindazon testvéreinket, akik most nem voltak közöttünk, de lélekben megpróbáltunk egyek lenni, reájuk gondolva, felajánlani őket, és csak reménykedünk, hogy ők is részesülhettek a gyógyító kegyelmi ajándék-áldásból ott, ahol jelenleg most tartózkodtak.

S ezért kell hinni és bízni mindabban, hogy a felajánlás megtörténik. Meg kell nyitni szívünket, és elfogadni mindazt, amit ez által kaphatunk, hogy érezzük a gyógyító kegyelemnek ajándékát, ami átölel bennünket, felmelegít, és erőt és kegyelmet érzünk általa.

És most kicsit visszatérve az énekekre, mikor még ez a része nem volt meg e jelen sátornak. Itt volt a vége, itt volt, úgy-e, az ajtótok, ahogy bementetek. Akkor minden még fordítva állt: ott voltatok elöl. És itt kuporgott most a második grácia84 testvér, aki azt hitte, hogy őtet senki nem is látja, nem is veszi észre. Most mintha ide begubóznám magamat, és így csinált: időnként felemeli fejét, nézi, mi történik, így. Mária testvér, ahogy mondottam, a beállások ideje volt, és ahogy erre jött és odalépett:

— Nem szabad ám azokat leírni! Az nem azért van ott jelen a te kezedben — mert akkor még a gépelt papírra szedtük össze az énekeket, és kemény lapból piros borítót tettünk.

— De hát… De hát én soha nem érek ide, és én meg akarom tanulni.

— Úgy sem tudod mind egyszerre megtanulni — mert ő azt hitte akkor, hogy még csak az a pár ének lesz, amit ő akkor látott.

Na, most, testvér, mondd el, akkor mit éltél át.

Mert itt erősödött meg benne, abban, hogy az Úr Jézus akkor is látta, mikor „én, úgy érzem, hogy elbújok, és engem nem lát senki”.

Csatai Lászlóné Juliska:

IMG_5456  jav

Köszönöm, Uram, Jézusom, ha szólítsz. És nagyon-nagyon megköszönöm ezt a sok kegyelmet, amit kaptam. Azt mindig is tudtam, hogy én mint földi ember, gyönge vagyok. De mikor olvashattam ezeket, meg énekelhettem ezeket az énekeket, én annyira boldog voltam, hogy elmondani nem tudtam, most se tudom. Mert annyira boldogság ez, hogy itt nekem megmutatta az Úr azt, hogy látott, amikor írtam, és hogy: „Nálam nélkül nem tudod. De ha veled vagyok, nézd meg, milyen csodákat adok, hogy olyanokra képes vagy, amit, te is látod, hogy nem úgy van, mint földi ember létedben tenni te tudnád.”

És én nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy énekelhettem, imádkozhattam a testvérekkel, és megtapasztalhattam azt, hogy az Úr Jézus szeretete milyen végtelen, hogy mennyire nagyon szeret engem, annyira éreztem minden éneknél, amikor leíratta is velem. Olyan csodálatos volt mindig, könnyek között, boldogan, örömmel! Mindig azt gondoltam, hogy én minden éneket meg fogok tudni tanulni! Dehogy is, nem is így van ez, de akkor úgy gondoltam.

Jézus Krisztus Urunk:

Igen, mert most te arról beszéltél, amikor te írtad az éneket, mint más testvéreid. Én azt kérdeztem, amikor ott titokban írtál! Mikor rád kellett szólni, mikor elszégyellted, úgy-e, magad! Mert azt mondottad: „Hát én azt hittem, evvel nem teszek rosszat, mert meg akarom tanulni.”

Csatai Lászlóné Juliska:

Igen, Jézusom, így volt, így volt. Azt hittem, hogy óh, hát én ezt leírhatom, és megtanulhatom. Hisz akkor még aktív munkás voltam a munkahelyemen, és mindig elkéstem. Mire kijöttem ide, kiértem a munkából, addigra már csak ott hátul volt egy kis hely. Volt egy aranyos testvér, az mindig ide előre szólított, hogy ha volt egy kis hely. De én annyira boldog voltam, hogy akkor is ide értem. De mindig úgy éreztem, hogy mindenről lemaradok, az elejéről. Hisz én azért gondoltam, hogy majd legalább ezeket, amiket én majd otthon megtanulom, és együtt leszek a többi testvérekkel. De ez, akkor még nem gondoltam, hogy ennyi ének lesz, és én ezt majd nem fogom győzni, úgy, ahogy az Úr Jézus is a Marika által nekem mondta.

Nem tudom, még mit mondjak, Uram.

a

Hozzászólások lezárása.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: