PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján, akik meghallottátok szívetekben hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

Köszöntöm mindazokat a mai napon, akik lélekben kísértek el benneteket e fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Hisz már közelebb vagyunk a bűnbánat-időben haladva előre a fő ünnephez, és így ma a tanítás már egészen közel jár ahhoz az időhöz, amikor szinte Mária felkészít temetésem napjára, hisz úgy kell elfogadni e tanítás mondanivalóját, hogy felkészített a temetésem napjára. Hisz a múlt héten még a bűnök súlyát a bűn megszabadulásától, feloldozástól készítettelek fel benneteket, és ma már pedig arról szól a tanítás, hogy eljött az ünnep.1

Hisz hogyan is kezdődik?

Hat nappal a zsidók kovásztalan kenyér ünnepe előtt elmentem Betániába a testvérekhez, ahol feltámasztottam halottaiból Lázárt. S ez a hír gyorsan elterjedt, hogy milyen csoda, amit művelt a Názáreti. És ez a csoda megtapasztalása és látása alapján egyre többen és többen hinni kezdtek Bennem.

De ez a hit hogyan is van jelen?

Hisz a bűnbánat-időben már az elején a hit tanítását adtam számotokra, hogy: „Hogy’ tudok hinni Benned, Uram, Jézusom, és a hit által követni?”

És a mai tanítás is szintén egy kicsit a hitet tükrözi számotokra, hogy a hit szeretete hogyan van jelen, és hogyan működik rajtatok és bennetek. Mert itt a zsidók és a főpapok a csoda miatt hittek. De nem kimondottan a csoda miatt kellett volna hinniük, hanem mindabban, amit már a tanítás által is adtam számukra. De a tanítás felett elsiklottak, és ők csak a csodára figyeltek – a csoda, amely a feltámasztást adta számukra a megtapasztalás jelenlétében.

De ennek a mondanivalónak nem kimondottan ez volt csak a jelenléte és jelentősége, hanem ez a tanítás azzal folytatódott, hogy jelen van Márta, aki felszolgál, jelen van Lázár, aki helyet foglal a Mesterrel és tanítványai körében, és jelen van Mária, aki pedig vesz egy font illatos nárduszolajat, amellyel megkeni az ő Mesterének lábát, és hajával megtöröli. És az illat betölti, mint például e helységet, erősen lehetett érezni az illatot.

És sokan nem ennek az illatnak örültek, sokan nem azt figyelték, hogy mit cselekszik ez az asszony, hanem többekben az elevenedett fel bennük, és közülük is egy tanítványban, aki azt mondotta, hogy:

– Miért kellett – szinte nem úgy mondta, de ez az értelme –, miért kellett pocsékolni ezt az illatos olajat?! Miért nem adtuk el 300 dinárért? – Milyen sokat ért ez a megnevezés a dinárban. – És ezt szét tudtuk volna osztani a szegények között.

De ezt nem azért tette, mert neki figyelme és odaadása lett volna a szegények felé, hanem azért, hogy elvett az adományokból, amelyben ő volt a pénztáros, és valahogy, gondolta, hogy visszahelyezi.

És ekkor a Mester reá szólt, úgy-e, a tanításban:

– Hagyd őt békén, hisz temetésem napjára készíti.

Hisz Mária így mutatta meg az ő Mesterének azt a szeretetet, amelyben ő részesült. A megbocsájtás és a kegyelem ajándéka révén valahogy ezt ki kell fejezni, s ezt a kifejezést ő úgy adta meg, hogy vette e font illatos olajat, amellyel megkente Mesterének lábát. Ő ekkor még nem kimondottan a temetésre gondolt, ő csak az ő szeretetét akarta volna, tükrözve, átadni a Mester számára. A Mester már tovább ment, és azt mondotta:

– Hagyd őt békén, hisz temetésemre készítette el.

Mindezt, amelynek részeseivé váltunk, fel kell ismerni, hogy valójában hogyan és miképpen alakítsuk ki a mindennapi életünket, mert ezt a tanítást ma szinte három részre lehet bontani: az első rész az, hogy meglátogattam a testvéreket, és közülük is azt, akinek, akit feltámasztottam a halálból; a második része pedig az, hogy a testvér, aki megvette az olajat, hogy megkenhesse a Mester lábát; a harmadik pedig az a része, amikor a tanítvány, aki ezt nem jó szemmel vette, s azt javasolta, hogy miért nem adtuk el, és segítettünk volna a szegényeken.

De ha tovább megyek, akkor mondhatom, hogy van még egy része, és ennek a része pedig azt tükrözi számotokra, hogy szegények mindig lesznek veletek, de Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, Én nem leszek mindig veletek.

Itt még nem értették, hogy hamarosan eljön az idő, és Neki mennie kell. El kell hagynia e Földet, meg kell halnia, hogy majd feltámadhasson, mert az Élet erősebb lesz a halálnál.

De ezt mind-mind meg kell élni, végig kell menni rajta, és érezni e kegyelem ajándékának működését e szeretetben. És hogyha ezeket felismerjük és elfogadjuk, akkor mi is a tanítások részeit ugyanebben a formájában el tudjuk fogadni, és mi olyan testvérekké válunk, akik ismerjük a Mestert, akik elfogadjuk a Mester tanítását e bűnbánat-időben, és akik azt mondjuk – úgy-e –, hogy mi nem akarunk olyanokká válni, akik nem jól sáfárkodnak a földi életükben, hanem inkább a cselekedetekben bíznak, még akkor is, hogyha ezek a cselekedetek nem az igaz szeretetében van jelen. Mert ha sáfárkodok, és helyesen döntök, és helyesen sáfárkodok, akkor nem azt a szót illetik reád, hogy talán te is lopós voltál, mert az adományokból el-elvettél, és utána csak arra figyeltél, hogyan is lehetne ezt visszaadni, még mielőtt észrevennék. De hogy én visszategyem? Hát az nem érte el az ő szívét és a lelkét, őbenne az volt, hogy máshonnan: „Hát, ha ma megjelenik ez az illatos olaj, hát akkor ezt kellett volna eladni jó pénzért, és akkor adhattunk volna…” – mert ő akkor sem a szegényeknek adta volna, hanem visszatette volna az adományok közé, ahonnan elvett.

És valóban, ennyi esztendő után, amelyben most ti a jelenben éltek, ti is megtapasztalhatjátok, hogy szegények a mai nap is vannak köztetek, de Én, Jézus Krisztus Uratok szintén jelen vagyok, és veletek lehetek, és élhetek bennetek, de most annyi a különbség a két tanításnak a mondanivalója között, ami akkor szólt tanítványaimhoz, és most, a jelenben, hogy ott azt mondottam: „Temetésemre készíti elő. Mert szegények lesznek mindig veletek, de Én nem leszek mindig veletek.” Most azt mondom: Már itt vagyok veletek, ha megnyissátok szíveteket, be tudtok fogadni, és már együtt élhetünk és haladhatunk a mindennapi élet meghívott-útpályán. Hisz ez az útpálya köt össze benneteket a szeretet által. És a szeretetet, ha elfogadom szívembe és a lelkembe, és megpróbálok a szerint élni és cselekedni, és ezt a szeretetet árasztani önmagamból felebarátaim és testvéreim felé, és érezni, hogy hogyan van jelen és működik, és a működés által hogyan tartozunk egymáshoz, szinte a láncban, mint mikor összefonódtok a szívből jövő, őszinte imákkal. Mert tudjátok, érzitek, hogy az imának ereje van; tudjátok, érzitek, hogy az ima meghallgatásra talált; tudjátok, érzitek, hogy az ima összeköt bennünket, egymáshoz a szeretet jelenlétében, és tudunk figyelni egymásra a mindennapi életben.

És hogyha ezek már így működnek rajtatok és bennetek, akkor el tudjátok fogadni e tanítás mondanivalóját, s akkor ti nemcsak akkor hisztek Bennem, ha csodát láttok, hanem akkor is, amikor a tanítás megjelenik itt előttetek, és „a tanítást elfogadom, s a tanítás szerint élek a mindennapi életemben, hogy a kegyelem áradjon reánk, működjön rajtunk és bennünk, és megadhassa mindazt, amire szükség van, és amire vágyakozunk”.

És hogyha ezeket, e bűnbánat-idő tanításait, ami szépen egymásra épült, mert, úgy-e, a tanítás, amit már azt mondjátok néha, hogy „már oly régen volt az első Golgota, már talán nem is emlékszek, mi volt” – kimentem a pusztába, és a kísértő megjelent. A kísértő, az mindig figyel, rátok is, hogy mikor jelenhet meg mellettetek, mikor adhat számotokra a kísértő egy olyan gondolatot, egy szavat, amit, ha nem vagy éber, és nem figyelsz, szinte elfogadod, s megpróbálsz, lehet, hogy a szerint cselekedni. De ha rádöbbensz, hogy: „Nem ez az én utam! Én nem a kísértővel akarok élni, cselekedni és haladni a mindennapokban! Én elhagyom ezt a kísértőt, és megmaradok Jézus Krisztus Urunk mellett, az Ő tanításában, az Ő szeretetében és az Ő kegyelmében, mert Ő ezt árassza mindazoknak és mindazok felé, akik felkészülünk, akik megnyissuk szívünket, hogy be tudjuk fogadni.”, érezni és értékelni, hogy a kegyelem ajándéka hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek.

„S akkor mink is nem úgy éljük életünket a mindennapokban, hogy hallom ezt az Evangélium tanítását, de nem értem a tanítás mondanivalóját, mert hisz azzal kezdődik, hogy hat nappal húsvét előtt – vagyis, hogy érthetőbb legyen: a kovásztalan kenyér ünnepe előtt – Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítványaimmal bevonulok Jeruzsálembe, a városba, hogy ott legyek az ünnepen, mert az Írás a jövendölésében ezt adta, hogy Nekem részt kell vennem ezen az ünnepen, hogy ennek az ünnepnek részesévé válhassak, s ez által ti is a küldetés követésében, a megtapasztalásában. És akkor a tanítás megadja számotokra azt a kegyelmet, ami által összeköt benneteket, mint ahogy meghívlak benneteket a mindennapi imához, hogy alakítsatok ki egy élő, őszinte Rózsafüzér-imaláncot, mert ti vagytok az élő szemek az összekötöttségben, akik egymás kezét, ha megfogjuk, akkor egymáshoz tartozunk, és egymás felé tudunk figyelni, és a figyelemmel tudunk egymásnak segítséget nyújtani a mindennapi élet jelenlétének elfogadásában, a kegyelem szeretetében. S akkor mi boldogan mondhassuk azt: „Uram, valóban, szegények lesznek állandóan velünk, de mi azt akarjuk, hogy Te is mindig itt legyél velünk, szívünkben, lelkünkben érezzük jelenléted szeretetét, a meleg kegyelmet, amelyet árasztasz mindazoknak, akik hiszünk és bízunk Benned, és követünk Téged a mindennapokban e kegyelem szeretete révén.”

Ennek reményében áradjon reátok a mai nap tanítás áldása, amely meghív benneteket e ünnephez, és e ünnepen legyetek örömmel és szeretettel, és fogadjátok el szívetekhez és a lelketekhez e bűnbánat szenvedésének jelenlétében azt a Mestert, aki értetek vállalja a kereszthordozást és a kereszthalált, hogy ez által megválthasson, és halála által bennetek életre kelhessen, és működhessen rajtatok, bennetek, és ez által vezessen a mindennapokban.

Ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme töltse be szíveteket, lelketeket, melegítsen fel, kössön össze benneteket a meghívás küldetéséhez a felismerésben, és tartozzatok együtt, egymáshoz élő Rózsafüzér-ima révén az imalánccal. S akkor érzitek, hogyan van jelen a szeretet kegyelme. S akkor értitek meg igazából e bűnbánatnak ezt a mondatát, ami elkísért benneteket hétről hétre, hogy Én szeretetből vállaltam mindezt, és szeretetből mondhatom azt, hogy: Halálom által életre kelek bennetek ebben a világban, hogy tartozzatok Hozzám, fogadjatok el, és kövessetek a mindennapi élet-útpályán a meghívásban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

IMG_8869 jav

Az üres sír

Mária1:

Itt a hajnal fénylő illata. A követ elgördítik. Az angyal reá ül, és a Sír nyitottá válik, hisz fel kell támadnia, amit sokan nem értettek, ezért kijön e sziklasírból, mert Testét nem fedi sír. A fénylő hajnal és illata, amely új életet adott, hisz halálod által életre keltetted e világot. E világ, amely most új életbe öltözve megkezdi működését; de nem működését – uralmát és kormányzását.

Az élet erősebb lett a halálnál.

Az angyalok énekelnek, fújják a harsonákat, mert új hajnal, fénylő napra virradtunk.2

Feltámadt az Úr, amint megmondotta. Örüljetek és vigadjatok mindnyájan, mert hatalma, uralmának kormányzása mindörökkön él!

Íme, a Sírhely3, amely már Testét nem fedi, hisz az Élet erősebb lett a halálnál, hisz elmondotta: „Fel kell támadnom harmadnapra.” És ez most végbement e illatos hajnalában. És a Test új erőre éledt, és az új erőből az angyal megnyitotta Számára a Sír ajtaját, és kijött a Sírból, mert az Élet erősebb a halálnál.

S ezért örvendjünk és vigadjunk, mert amit mondott és tanított, most e hajnallal végbement. Végbe, mert megmutatta, hogy a dicsőség hatalma, uralkodásának vagy kormányzásának eljött az ideje, amely már most és mindörökké megmarad.

Feltámadt e halálból, mert az Élet erősebb lett a halálnál, és új idő kezdődik e hajnal illatával.4

Jézus Urunk:

Íme, ismét itt vagyunk e helyen – a hely, amely már ismerős minden ember és testvér számára, akik jelen vannak és jelen voltak, hisz e helyen a szenvedés átélésének lehettünk tanúi. De ez a szenvedés nem büntetés, nem parancs; az ember mulandó életéhez a szenvedés, az a szeretet; és a szenvedés, amely megerősít és megtisztít a bensőben, ami nem látszik, de kívülre kivetítődik, és akkor egészen fehér, szép fényessé válhatunk, mert ez a szenvedés, ez jelen van az ember mivoltában. De a szenvedést, azt nem Atyám adja nektek. A szenvedés, az a szeretet jelszavával párosul minden gyermek- és minden testvérrel együtt, mert így tudunk megújulni, mint ez a hajnal illatának kezdetével az Élet. Nekünk is mindig meg kell újulnunk bensőnkben, lelkünkben, testünkben, hogy egészen mások lehessünk e megkezdett hajnal illatának életével. S akkor érezzük, hogy valóban szeretet a szenvedés.

Mert hogy’ is mondottam nektek már a tanítás által?

Hogyha a keresztre nézel, és jelen vagyok, ne a Kereszten Függő Embert figyeld, akit Jézusnak nevezünk, úgy-e, szeretettel, hanem azt, hogy ez mind a szeretetből elevenedett meg, és a szeretetből van jelen felétek. Mert ez által az Élet megerősödik, és nemcsak arra gondolsz, hogy a saját bűnök terhe, amely a szenvedést adja, hanem Isten szeretete, amely így erősít, és így ölel át benneteket.

„Örvendetes napunk támadt…”5

Mária:

Korán reggel az asszonyok kimentek a Sírhoz örömmel, de mikor oda értek, látták, hogy a Sír nyitott. Sietve oda érve, majdan remegve, félelmükkel elindultak, elhagyják a sírhelyet. De örömmel sietnek és futnak, hogy elvigyék a testvéreknek a hírt.

És ím, Jézus jön velük szembe, majdan köszönti őket:

– Üdv nektek!

E szavak hallatán felismerték Őt, Eléje siettek, leborultak, átkarolták Lábát. Erre azt mondja nekik:

– Ne féljetek! Keljetek föl, induljatok, vigyétek meg a jó hírt testvéreimnek, hogy induljanak Galileába, mert ott viszontláthatjuk egymást.

Ők e hír hallatán még nagyobb örömmel elindultak. De ahogy a város felé vették útjukat, már hallották, hogy a katonákból néhányan már jelen vannak a városban: elmentek a főpapokhoz, és elmesélték, hogy mi történt. Ekkor ők a vénekkel tanácsot tartottak, és a tanácsban megbeszélték:

– Sok pénzt adunk nekik, és azt mondják, hogy „amíg mi éjnek idején elaludtunk, eljöttek a tanítványai, és elvitték a Holttestet”.

Ki is jöttek, átadták a sok pénzt a katonáknak, és meghagyták nekik, hogyan cselekedjenek a történetben. Ők pedig elfogadták a pénzt, és kimentek, és mindenhol híresztelték, hogy:

– Éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek a tanítványai, és elvitték a Holttestet.

Ez a szóbeszéd még a mai nap is megvan a zsidók beszédeiben, jelenlétükben. Ők nem hitték el, amiről tanított, hogy az Emberfiát elítélik, megalázzák, arcul ütik és köpik, s majdan megölik, és az Emberfia harmadnapon fel fog támadni a halálból, mert az Élet erősebb lett a halálnál.6

Így, akik hittek Benne, azok pedig elfogadták azokat a híreket, amelyekkel az asszonyok érkeztek a városba, hogy: Nem fedi már sír Jézus Testét. Angyal ült a kövön. És Jézust látták, hallották, és átkarolták Lábát, mert feltámadt, mert az Élet erősebb lett a halálnál. Mert ez által váltotta meg mindazon testvéreit az emberiségben, akik hittek Benne, akik hisznek Benne, és akik felismerték és követik.

„Föltámadt Krisztus e napon, / Alleluja!…”7

Jézus Urunk:

Most pedig arra kérlek benneteket, fogjuk össze kezeinket szívünk szeretetével, a szívünk pedig legyen nyitott, legyen felkészült, hisz eljött a várva várt hajnal, amelyre már hét héten keresztül készülődtetek, és mindig azt mondottátok: „Majd csak eljön ez a csodálatos nap!”

Hát ez a csodálatos hajnal most jelen van számotokra, és részesüljetek e meleg kegyelemből a Szeretet-szív érintéséhez, ami által most felétek árad áldásom, szeretetem, örömöm, hogy ti is ujjongjatok és vigadjatok, és örüljetek e csodálatos napnak e hajnal kezdetében, amely most jelen van számotokra.

És az áldás átölel most, felmelegít, megerősít, és megadja számotokra e bűnbánat-időnek azt a gondolatát, amelyet adtam számotokra, hogy Nekem meg kellett halni, hogy feltámadhassak. S erre így szóltam felétek: Halálom által életre keltettem ezt a világot, mert a világ, amely jelen van, s amelyben éltek, az most ismét új életre indul e kezdettel, e hajnal fényének ragyogásával és illatával.

És most szívünk szeretetének nyitottságával, a melegség érintésével köszöntjük imával, ahogy mondani szoktátok, Jézus Krisztus Urunkat és Édesanyját, aki szintén végig jelen van Mellette, elkíséri fájdalmában, de jelen van az örömben is.

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség…

Amellyel most uralkodik.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Áradjon reátok e hajnal fényének ragyogásának Feltámadás-áldása. Öleljen át benneteket, melegítsen, erősítsen, óvjon és védjen, hogy ez által elindulhassatok e Feltámadás után e Új Élettel a mindennapokban, a felismerésben, a küldetésben és a követésben.

Dicsőség-ének.8

Mária:

Köszönöm, Uram, ezt a csodálatos hajnalt, hogy megadtad, megélhettem. Köszönöm!

Jézus Urunk:

Az ének elmarad?9

Mária:

Eljött e csodálatos hajnal!

Eljött e csodálatos hajnal.

Örüljetek és vigadjatok!

Jézus Urunk:

Íme, a Golgota, amely jelen van számotokra, s ez a Golgota azt adja vissza, hogy jelen van a szenvedés, ami által az Élet megtörte a halált. Hisz, ahogy mondottam, a Kereszt a Szeretet Keresztje legyen számotokra, mert az Atya, ahogy Engem szeretett, és mégis megadta, hogy elítéljenek és megalázzanak, és a Kereszten meghaljak – ez mind szeretetből történt, nem azért, hogy elhagyott, nem azért, hogy büntessen, s nem azért, hogy ezzel embereit a gyermekeiben félemlítse, hanem a szenvedés, amely megváltoztathat bennünket, nemcsak a külső részében, hanem a bensőnkben is, és a bensőnkben a szeretet gyökeret verhet. És ez a szeretet nagyra duzzadhat bennünk, s ez által átölelhessük, szinte mondhatjuk, a világot, amelyben élhetünk, és ami által kegyelmet kaphatunk.

Jelen van az Édesanya, aki pedig mindig Fia mellett van – elkísérte e fájdalom-úton is –, erősítette, óvta és védte, amennyire csak egy édesanya teheti.

A világban az édesanyák is így figyeljenek gyermekeikre, unokáikra. Örüljenek, akik örömet adhatnak. Mert egy édesanyának mindig öröm a gyermekáldás, de nem azért, hogy uralkodjon felettük, nem azért, hogy csak parancsoljon, nem azért, hogy oktassa – ezek is fontosak. De egy édesanyának legnagyobb anyai szívének szeretete, amelyet áraszthat a gyermekeinek, általa unokáinak, és így egy a család.

És az Édesanya, mikor Reá tekintetek, mindig ez jusson, így, elétek, hogy ez az Édesanya, amint igent mondott a felkérésre, még leányként, megváltozott az élete. De soha nem szállt szembe azzal, aki meghívta Őt erre az útra a küldetésében. Elfogadta.

Vegyünk Róla, Belőle példát.

Mária10:

Uram, nem látom, merre kell menni. Hol a fény?

Vissza.

Itt van a barlang, a kereszt. Akkor most fordulok, jó.11

Mária – éber állapotban:

Akkor jó reggelt mindenkinek!

Feltámadott az Úr, amint megmondotta!

Hozzászólások lezárása.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2017. november
    h k s c p s v
    « okt    
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    27282930