PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat negyedik fájdalom, szenvedés Golgotáján, mindazokat, akik a mai napon is meghallottátok szívetekben hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik szintén hallották a hívást, de ma valamiért nem tudtak eljönni közétek, de lélekben elkísérnek benneteket, hogy egyek legyetek e jelenlétben.

A mai nap tanítása felétek arról szól, ami szintén nem ismeretlen előttetek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok elindulok Szamáriából Galilea felé1, holott jóllehet, azt mondottam, saját hazájában a prófétának nincsen becsülete.

Úgy-e, milyen igaz ez, itt, ezen a helyen is, most, ennyi év után is ez a tanítás?

Épp ezt adja, tükrözi számotokra, hogy itt sincs becsülete a prófétának, bárhogyan cselekszik, bármit tesz, hogyan tanít. Mindig vannak, akik tőle másképp értelmezik, okosabbak, és mást akarnak inkább látni, mint őt ezen a helyen.

Pedig Én, Jézus Krisztus Uratok is, mikor megjelentem saját helyemen, Tőlem is a csodajeleket várták, hogy ha azok vannak, akkor egy ideig-óráig figyelnek, elfogadnak, talán még örülnek is, de amint nincs csodajel, akkor már ezek mind-mind eltávolodnak tőlük. Mert az emberi gyarlóságban sokszor hamar felejtünk, hogy valójában néha mi az a kegyelem a szeretet ajándékában, amelyet ajándékul adhattam, ami által részeseivé válhattál, ami által megtapasztalhattál sok mindent. És ha már ez egy kicsit eltávolodik, akkor már feledésbe is merül, s akkor, ha már nincsen segítő, a csodajel, akkor mit is várjunk a jelekre?

A mai tanítás nemcsak erről szólt felétek, hogy saját hazájában senki sem lehet próféta, mert nem fogadják el. Itt, ebben a tanításban pont most azt a részt emeltem ki nektek, amikor szívesen fogadtak, mert jól látták, hogyan és miképpen cselekedtem Jeruzsálem ünnepeiben, ahol ők is részt vettek az ünnepen.

Mert mikor valaki valamit lát és megtapasztal, akkor mindjárt másképp tudja kialakítani az életét, akkor másképp tudja elfogadni mindazt, amiről talán beszélnek a felismerés és az elfogadás részében.

Fontos, hogy ezekre tudjunk odafigyelni e kegyelem mindennapjában.

De ennek a tanításnak van még egy része a beszédben, amikor van a királyi tisztviselő, akinek beteg lett fiúgyermeke, és mikor tudomást szerez arról, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis, ahogy írva vagyon, a Názáretinek majd arra kell jönnie, akkor hogyan gondolkodik?

– Elmegyek Eléje, és megkérem, hogy jöjjön segítségünkre, mert fiam már halálán van.

És Én, Jézus Krisztus Uratok ebből a tanításból próbálom számotokra azt kiemelni, hogy úgy-e, van a királyi tisztviselő – most a tisztviselőben lehet mondani a ti nyelvezetetekben is, akik nem kimondottan az Egyházban dolgoznak, nem kimondottan a vallásosságot, ahogy mondani szokták, „a vallásosságot gyakorlom”, holott Én nem a vallásosságot kérem tőletek, hanem a hitet. Tehát nem a hitben él, a hit szeretetében, de mégis ismer Engem, hallott Rólam, és azért elfogad. Mert a jócselekedeteket néha nem kimondottan csak azoktól a testvérektől és földi emberektől várhatod, akik azt mondják, ismételten mondom e szót, ami nem kedves Előttem, hogy „vallásos vagyok”.

Nekem a hitetek kell, a szívetek szeretetével, hogy hitben éljünk, örömben és békében, mert akkor nem a megszokottságában fogsz menni, hanem egy kicsit kell önmagadból adni, egy kicsit jobban, talán, oda kell figyelned, hogy a hitben hogyan fogadod el a felebarátot és a testvért, hogyan segítetek egymásnak.

Mert itt is a hit elevenedett meg.

Hisz hogy is mondottam?

Mikor ő szólt, hogy:

– Uram, jöjj segítségemre, mert fiúgyermekem nagyon beteg, halálán van.

Én hallottam, Jézus Krisztus Uratok e kéréseket, de ekkor még az előzőekhez válaszoltam, hogy:

– Ha nem láttok apró jeleket, csodákat, akkor mit tegyek?

Ő ekkor ismételten megszólított, de már csak pár szó gondolatával:

– Uram! Jöjj, segíts fiamnak!

Erre szólok neki:

– Menj, fiad él.

És ő hitt ezeknek a szavaknak. És elindult.

Pedig ki is volt ő?

Tisztviselő.

Tehát róla nem mondhatod el azt, amit most néha ti itt magatokról azt mondjátok: „Hát én vallásos vagyok! Én imádkozom.”

És mégis, ha hallanál ilyen szót, elengednéd füled mellett, nem is figyelnél, hogy mi a mondanivalója. Holott a hit így elevenedik meg rajtatok és bennetek.

És hogyan is indultunk ma a bűnbánat negyedik Golgotájára? Mi is volt ma az éneketek?

„Jézus Szíve, hiszek Benned…”

Úgy-e?

Figyelitek? Minden héten a tanítást már szinte föl lehet ismerni az ének alapján. Ha nyitott, persze, a szíved, ha tudsz különbséget tenni, mert mindig úgy szólt hozzátok, ahogy múlt héten is volt, hogy: „Ne csüggedj…!”

Most nem megyek vissza teljesen az elejére, most csak éppen, hogy a múlt hétre mentünk vissza, és ma pedig ez volt. És ma mi a tanítás? A hit a szeretetében és a megtapasztalásában. Mert akkor másképp éled az életed, hogy hogyan és miképpen szeretném kialakítani, és hogyan fogadom el a felebarátot és a testvért, akikkel szeretnénk kialakítani ilyen közös imádkozó estet, vagy egy beszélgetést, vagy hogy figyeljünk csak egymásra, mert testvérek vagyunk?

Igen, ezek mind-mind csak egy apró, kis megnyilvánulások, de ezek mind a szeretet jelében szoktak történni. És a szeretetben jelen van a hit kegyelme, ami által hitt abban, amit neki a Názáreti Jézus mondott, hogy: „Menj, fiad él.”

És akkor ő elindult.

De hogy szerzett bizonyosságot arról, hogy ez valóban meg is történt?

Mert ő elindult: hitt a szavaknak.

Amikor eléje jöttek az ő szolgái.

És hogy fogadták őt?

Kijelentették neki, hogy:

– Fiad él!

Öröm tölti el a szívét és a lelkét, és ebben az örömben azért megkérdezi:

– És mikortól lett jobban a fiam?

S erre elmondják neki:

– Tegnap, olyan déltájban hagyta el a láz.

Mindjárt le tudta maga előtt pergetni:

– Hát akkor szólt nekem a Mester, hogy: „Menj, fiad él.”

S ez által nemcsak ő hitt, nemcsak családja, hanem vele együtt az egész háza népe elindult a hit, szeretet útján, hogy Hozzája tartozzanak.

De nemcsak azért indultak el, mert megtapasztalhatták ezt a csodát, hanem azért, mert részeseivé váltak, hogy az ő uruk, a tisztviselő, az tudott hinni az Ő szavaiban még akkor, amikor nem tapasztalta meg a csodát.

Hányszor és hányszor kaptok ti is apró jeleket, apró figyelmességeket a felismerés elfogadásában!

Van is, hogy egy ideig-óráig örültök is neki, de azért annyira nem, hogy úgy érezzétek, hogy ez felbecsülhetetlen öröm. Pedig néha, ha ti is így könyvelnétek el az önmagatok apró, kis ajándékát, kedvességét a felismerésében, amely ajándékul jelen van nálatok, rajtatok és bennetek, s akkor rádöbbentek, hogy: „Igen, igen. Köszönjük, hogy így szeretsz és megajándékozol bennünket!”

Az ajándékok a tanításokban mindig jelen vannak. És a tanítások mindig úgy szólnak felétek, amely az Élő Evangélium tanításából szól felétek és hozzátok, de nem azért, hogy valami mellett el lehessen siklani. És ha a tanításokat figyelitek az Élő Evangéliumában, nagyon-nagyon ritkán van olyan, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítványaimra félelmet árasztok, vagy félelemben szeretném tartani őket. Néha-néha, ha egy kicsit elszaladt velük – mondjuk azt, a ti szavatok használatával – a ló, akkor néha meg kell őket állítani, és beszélgetni velük, hogy visszataláljanak ismételten a helyes útra.

De ez nem azt jelenti, hogy félelmet árasztok, szakadást zúdítok.

Mert azok, ha nincsenek jelen az Élő Evangélium tanításában, akkor az honnan is jön felétek és hozzátok?

Akkor azokra lehet boldogan mondani előre, hogy a Golgota első tanítása volt a bűnbánat-időben, hogy a kísértő megjelenik, mindegy, hogy hol vagy, mindegy, hogy mit csinálsz. Ha egy kis rést észrevesz a te saját szíveden és a lelkeden, ha észreveszi, hogy egy kicsit nem vagy kiegyensúlyozott, akkor már a kísértő megjelenhet, és átveheti szinte az uralmat felettetek, és már másképp vezethet benneteket. És akkor elfogadjátok azt, hogy félelemben, megaláztatásban, megpróbáltatásokban kell csak élni, hogy mellette nincsen szeretet, nincsen öröm, nincsen béke, nincsen megbocsájtás, holott ezeknek ugyanúgy jelen kell lenni a mindennapokban, hogy felismerjétek és elfogadjátok, hogy a kettő csak tud együtt működni. Mert a félelem, a kétely, a megpróbáltatás, az is néha azért van jelen, hogy ez által csiszolódunk, ez által felismerünk, és ez által haladunk előre a mindennapokban, mint a második golgotai tanításon, mikor azt mondottam, hogy: Engedjétek, hogy a Szentlélek legyen olyan, aki megcsiszol benneteket, mint a drágakövet, hogy értéke legyen, hogy bennetek is érték legyen, hogy értékesek legyetek a mindennapi életben, s nemcsak önmagatoknak, hanem mindazoknak, akik lehet, hogy tőletek várják a segítő kegyelmet.

Fontos, hogy ezeken el tudjunk gondolkodni, hogy a mai nap tanítása, amely két részre van bontva, valójában mit nyújtott számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez, hogyan szeretnék kialakítva élni e mindennapokban.

Fontos, hogy ezeken el tudjunk gondolkozni, hogy ennek a tanításnak ma az a mondanivalója, hogy a hit szeretete valójában mit tud nyújtani neked, neked vagy neked, testvérem; megengeded-e, hogy megérintse szívedet és a lelkedet; megengeded, hogy működjön rajtad és benned; megengeded, hogy ez által vezet, és elindulsz ezen a meghívott úton a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Fontos, hogy ezeken el tudjunk gondolkodni, mert akkor mi is boldogan mondhassuk önmagunkra, hogy: „Már úgy tudtunk változni, hogy mi is olyanok vagyunk, mint a királyi tisztviselő. Ha csak egy fél mondatot hallunk, mi is örülünk annak, és a szerint cselekszünk. Nem várjuk, hogy lesz-e csoda a megpróbáltatásában, nem várjuk, hogy valóban ezzel valami változik-e, és majd csak az után lépek.” Hanem bennünk is éljen ez a hit a szeretet meghívásában, mert akkor tudom, hogy mi az én úti célom, és hogyan és miképpen szeretnék élni és haladni, és elfogadni a felebarátot és a testvért a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert akkor másképp tudom elfogadni a szeretetet.

Így a mai napban már, úgy-e, átjöttetek egy új nap kezdetébe2, s az új nap kezdetében ma ünnep van számotokra, a ti szavatokat használva, hogy: Gyümölcsoltó Boldogasszony. Vagyis ma hírül jön Gábor angyal, ki elhozza a hírt az érkezésről, és amelyre felkészült ez a Mária, hogy képes legyen befogadni mindazt, amire kiválasztott lett e gyermekáldással a szeretet kegyelmében.

Figyelni kell, hogy a tanításoknak a mondanivalója valójában mit nyújt számotokra a kegyelem szeretetében, a felismerésben, az elfogadás működésében, s akkor „tudom, hogy ki vagyok, hova tartozom, és hogyan szeretném kialakítani az életemet, amelyben jól érezzem magam, amelyben érezzem azt, hogy én is egy testvér vagyok, egy gyermek vagyok, és aki várhassa azt a segítséget, amelyre szükség van a hit reményében, hogy a kegyelem átöleljen, felmelegítsen, erőt adjon, s akkor készen állok mindahhoz és mindarra, ami fontos a mindennapi életben”.

Ennek reményében áradjon reátok ma áldásom a hit szeretetének ajándékában, hogy töltse be szíveteket és lelketeket.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme nyújtson világosságot e meghívásban, e küldetésben a mindennapi élethez, hogy a hit szeretete kovácsolódjon össze rajtatok és bennetek, és ez által tartozzatok egymáshoz a felebarátban és a testvérben, s akkor ki tudjátok alakítani a mindennapi életet e felismerés szeretete által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján a meghívásban, akik megnyitott szívvel és lélekkel felismerték és elfogadták, szívükbe zárták, s a mai nap ismét e ünnepben megjelentetek, hogy egyek legyetek.

A mai nap tanítása a bűnbánatban most arról szólt felétek, a hit után, hogy ha szabadok akarunk lenni, hogy hogyan és miképpen lehetünk szabadok. Hisz ha tudunk hinni abban a tanításban, amelyek jelen vannak számotokra, és a tanítást elfogadom, tanítvánnyá változhatok, válhatok, és akkor várhatom azt, hogy felszabadítanak, szabad lehetek.

De a szabadságban hogyan kell értelmezni ezt a szabadot?

Mert a bűneid súlyát, amelyek jelen vannak, azokon el tudsz gondolkodni, és a bűntől szeretnél megszabadulni, mert a bűn, az megadja számotokra, hogy a tanítás a tanúságtételben, a megtapasztalásában, a bűn igazságosságot tud nyújtani, hogy ha felismerem, és ki szeretnék lépni belőle. Mert ha kilépek, akkor szabaddá válhatok.

Ha szeretet lakozik szívünkben-lelkünkben, akkor is tudunk bocsánatot nyújtani a felebarátnak és a testvérnek a felismerésnek elfogadásában.

Hisz hogyan is szólt ez a mai tanítás?

A Bennem hívő zsidók felé szóltam1, akik egy kicsit már kezdtek elgondolkodni, hogy hogyan kell a küldetést és a követést felismerni, elfogadni, hogyan kell változtatni az életen. De amikor meghallották azt, hogy „ha megfogadjátok a tanításomat, tanítványaimmá válhattok, és akkor meg tudtok szabadulni, hogy szabadok legyetek”:

– Hát azt már nem igen akarjuk elfogadni, hogy szabadok legyünk. Mink szeretnénk úgy élni, ahogy nekünk ezt Ábrahám atyánk megadta. Mert Ábrahám atyánk leszármazottai és utódai vagyunk.

És ti, a jelenben, akik itt vagytok, ti pedig Hozzám tartozhattok, Jézus Krisztus Uratokhoz vagy a Mennyei Atyához, akit itt az Írásban is úgy mondunk, hogy Isten vagy Isten Fia, mert Isten az Atya, és a Fia, az a Második Személy, Én, Jézus Krisztus Uratok.

S Én szóltam a Bennem hívő zsidóknak, hogy hogyan és miképpen tudják kialakítani az életet, mert a tanúság és a tanítás megad mindent a válaszhoz, a felismeréshez és az elfogadáshoz.

De ha ők csak ragaszkodnak ahhoz, hogy ők Ábrahám atyához tartoznak, az ő leszármazottai vagy utódai, de mégsem fogadják el azt a tanítást, amit Ábrahám is adott nekik, hisz – hogy is mondottam számukra?

– Ti nem fogadjátok el a tanítást, nem akartok szabaddá válni, ti életemre törtök. De mégis azt mondjátok, hogy ti Ábrahám atyához tartoztok, és megpróbáltok a szerint élni és cselekedni. Holott Ábrahám atyátok sosem tett ilyent. Ő soha nem tört volna az Én életemre, mint ahogy ti teszitek majd.

Mert: „Ha én szabad akarok lenni, akkor a tanúságot elfogadom a tanításban. És a tanítás megmutatja, hogy hogyan és miképpen alakítom ki azt az életet, amelynek részesévé válhattam.”

Úgy-e, közelebb vagyunk már a bűnbánat-időben, majdan, az öröm, Feltámadás ünnepéhez. Ezért most már nem a pusztában vagyok jelen, akit megkísértett a kísértő. De nem is az vagyok e tanításban már, aki megmutatta, hogyan és miképpen alakítja ki az életét, mert a kísértő, az eltávozott. És jelen a szeretet és az öröm a békében. Utána jelen van a hit, szintén a szeretetével. Jelen van most, a mai napban, hogy: Ha a tanításban élsz, akkor szabaddá válhatsz, mert a szabadság, az jelen van minden testvéremnek, aki felismeri, s aki elfogadja, és szívébe zárja; mert a szabadság megmutatja, hogy hogyan és miképpen alakítod ki az életedet a felismerésben és az elfogadásban.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok elmondottam itt a Bennem hívő zsidóknak is, hogy:

– Ha ismernétek Engem, mert Én nem Magamtól jöttem, Engem az Atya küldött, és mindent azt teszek és cselekszek, amit az Atyánál láttam vagy hallottam.

Mert Én nem Magamtól jöttem, úgy-e, Engem küldtek, hogy Én szeretetet, örömet és békét vigyek mindazoknak, akik felkészülnek, és befogadják ezeket a kegyelmeket.

E bűnbánat-időben mindenből volt részetek a tanításokban, hogy hogyan és miképpen ismerjük fel, hogyan és miképpen fogadjuk el, hogyan és miképpen fogadom el a felebarátomat és a testvéremet. Mert hogy is mondtam itt ezt a tanítást Én a Bennem hívő zsidóknak?

– Hogy ha tudnátok, hogy Én ki vagyok, ha ismernétek Engem, hogy aki küldött Engem, az Isten, az Atya, akit ti azt mondotok, hogy nektek is van atyátok, de ti az Ábrahámot nevezitek atyának, akkor hogyan akartok a felismerés szeretetében eggyé válni a tanításban?

Mert az Élő Evangélium és a tanítás, az együtt párosulva megadja nektek, hogy „hogyan és miképpen cselekedjünk, hogyan szeretnék én Jézushoz tartozni, hogyan szeretnék az Ő testvére lenni, hogyan fogadom el az Ő tanítását, és majd a tanításban élni”. Mert itt ebben a tanításban az is van, hogy aki a bűnnel él együtt, s a bűnt nem tudja elhagyni önmagától, akkor azt mondhatom, hogy a fiú elhagyja, idővel, az ura házát, mert nem maradhat ott végleg. De az Isten Fia, Jézus, az mindvégig ott marad.

Úgy-e, milyen érdekes ez a tanítás?

Hogy hova tartozom?

Kit követek?

Kinek a gyermeke és a testvére vagyok?

Hogyan ismerem fel ennek a tanításnak a mondanivalóját a szeretetben, a szabadságban? Mert szabad lehetek, ha elfogadom, ha nem tiltakozok ellene. Ha elzárkózok ellene, akkor senki sem erőlteti rátok a szabadságot. Mert a szabadságban meg tudunk változni, meg tudjuk ismerni a felebarátot és a testvért.

Hogy is van?

„Szabadságom, Uram, Néked visszaadom…”

Igen, akkor adod vissza, mikor rádöbbensz arra, hogy nélküle nincs élet.

Sivár és kopár a szomorúságában?

„Nem akarok megmaradni, nekem a szabadság csak akkor kell, ha Benned élhetek, Uram, a szabadságommal, és hogyha érzem a szabadságban a szeretetet a kegyelem által. Mikor átölel ez a szeretet a kegyelemmel, akkor érzem, hogy szabad a szívem, a lelkem, tudom, hogy hova tartozom, tudom, hogy kinek a gyermeke, és kinek a testvére vagyok, és ez alapján szeretném kialakítani az életemet a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor mi nem azok a testvérek vagyunk, úgy-e, akik Jó Jézus Krisztus Urunk életére akarunk törni, mint a Benne hívő zsidókban. Mert ők már azért hittek egy kicsit Benne, elfogadták. De ha már a tanítás szerint kell élni, akkor már elzárkóznak. Mi a jelenben elfogadjuk a tanítást, megpróbálunk a tanításban élni, és a tanítás által jön a szeretet, a szeretet által jön a szabadság, és szabadok leszünk, mert testvéreid vagyunk a mindennapi életünkben. És akkor mi megismerünk, hogy Te az vagy, akit az Atya küldött, és azt tanítod számunkra, amit láttál az Atyánál, hallottál az Atyánál, hogy ezt hozod el felénk és hozzánk a kegyelem szeretetében.”

S akkor tudod, hogy kinek a testvére vagy, és kinek a gyermeke vagy. Akkor tudod, hogy’ szeretnéd kialakítani a mindennapi életet ebben a szeretetben, ebben a kegyelemben, ami felétek árad, működhet rajtatok és bennetek. És akkor a tanítás, az megmutatja, hogy hogyan és miképpen induljunk el ezen az úton, és az út haladásában hogyan és miképpen kapom meg mindazt, amire szükség van, amire vágyakozok, ami által változok és változtatok, és elfogadom a felebarátomat, elfogadom a testvéremet, mert szeretnék eggyé válni velük e tanítás által, mert akkor: „Mink is azok a testvérek vagyunk a tanításban, a tanításhoz, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk tanít számunkra a kegyelemben, mert mi is a Benne hívő testvérei vagyunk, akiket meghívott az útra, mert szüksége volt reánk. Mi ezt a meghívást felismertük és elfogadtuk, ez által elfogadtuk az Élő Evangéliumot, az Élő Szeretetet – az Élő Szeretetet, és ez által működik rajtunk és bennünk a Szentlélek működése, amely szintén élővé válik rajtunk és bennünk, s akkor már várhassuk a szabadságot is a kegyelem ajándéka révén, hogy szabad testvéreid, szabad gyermekeid lehessünk. De a szabadságunkat nem úgy akarjuk elfogadni, ahogy mi szeretnénk, hanem ahogy Tőled és Atyától megkapjuk a kegyelem működése révén a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor ismerem azt, aki küldött, ismerem azt, aki miatt eljöttél, ismerem azt, amit tanítasz, és szeretettel átadsz mindazoknak, akik Benned hisznek, Hozzád tartoznak, és követnek a mindennapokban, hogy a kegyelem működhessen rajtunk, bennünk, és megmutathassa e meghívott szeretet-utat a szabadságban és a kegyelemben. S akkor mi nem azok a testvérek vagyunk, akik az életre törnek, vagy akik azt mondjuk, hogy van nekünk atyánk, Ábrahám atyánk, mi hozzája tartozunk. Mi már a jelenben Hozzád tartozunk, Uram, Jézusom, mert Te vagy a mi testvérünk, és Teáltalad kerülünk az Atyához, akinek gyermekei vagyunk a mindennapi életünkben, az elfogadásunkban, a küldetésünkben, a felismerés által. És akkor tudod, hogy mi, a szabad gyermekek és testvérek a kegyelemmel együtt haladunk e mindennapokban, a meghívásban. És elfogadjuk mindazokat, akiket ajándékul adsz számunkra a testvéri felebarátban, hogy a szeretet-testvérekként a szabadságunkban egyek legyünk, fogadjuk el egymást, tudjunk egymásnak örülni, és egymással kialakítani az életet a mindennaphoz, a szeretethez, az örömhöz, a békéhez, mert a kegyelem, az mindig jelen van.”

De a kegyelmet fel kell ismerni, és tudnunk kell befogadni, és megengedni, hogy működhessen rajtunk és bennünk.

És hogy ha ez már jelen van, akkor érezzük a szabadság ízét a szeretet által, amely szinte így jön felétek e kegyelemben.

És akkor tudod, hogy kinek a testvére, és kinek a gyermeke vagy e mindennapi életben a küldetés-követésed részén a felismerésben. S akkor boldogan mondhatod azt, hogy: „Szabadságomat, Uram, köszönöm, amelyet megadtál, ami által testvéred lehetek, s ami által követlek a tanításod és az Élő Evangéliumod részén a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

És így áradjon reátok a mai nap áldásom, amely a kegyelemben most a szeretet mellett a szabadságot is árassza felétek, mert a szabadság megérinti szíveteket, és a szabadságban tudod, hogy hogyan és miképpen szeretnéd kialakítani az életet, hogyan fér bele ebbe a szabadságba a tanítás az Élő Evangéliummal, ami megmutatja a meghívást a küldetéshez és a követéshez.

S ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, amely élővé válik rajtatok és bennetek, működjön, vezessen, neveljen, és mutassa meg az utat, amelyre ráléptek, és amelyen haladtok a szeretet szabadságának felismerésében, küldetésében és követésében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Hozzászólások lezárása.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2017. november
    h k s c p s v
    « okt    
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    27282930