PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

(…)1 A böjtölést is sokan úgy fogadjátok el, hogy „én megvonom magamtól az ételt, és azzal tartom a böjtöt”2.

A böjt nem kimondottan az ételről szól, hisz a kísértő, aki jelen van, az figyel reátok – a kísértő, aki megkísért benneteket, épp úgy, ahogy Engem is megkísértett, hisz a pusztában mindig azt figyelte, hogy mikor tud megkísérteni.

Ti, akik most a jelenben éltek, ugyanúgy részesültök mindabban, hogy a kísértő megfigyeli, hogy mikor tud közbelépni, szólni, megzavarni, hogy valójában hogyan éled életed, hogyan fogadod el a tanítást, hogyan alakítod ki a tanítás által mindazt, ahogy a kegyelem működik felétek és hozzátok. Hisz figyelni kell mindarra, hogy a tanítás, amely a bűnbánat-idő megtapasztalásában most ismét az Élő Tanítást nyújtja az Élő Evangéliumában. Hisz vannak nehézségek, vannak problémák, amelyeket fel kell ismerni, és ha már felismerted, akkor tudod, hogyan cselekedjél, és hogyan nyújts segítséget mindazoknak, akik várják tőled.

Hisz a kísértő a mai tanításában mit is tett? Azt figyelte, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a pusztában mikor éhezem meg.

Mit szólt akkor?

– Ha Te Isten Fia vagy, akkor mondd ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré.

De nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Atyám Igéjével is, amelyet elhagy szája, ajka, szeretete és kegyelme, amely felétek szól a tanításban.

De, úgy-e, folytatódott, hogy bevitt a szent városba, és felvitt a templom ormára. És mit mondott ott gúnyosan, nevetve?

– Hát, ha Isten Fia vagy, vesd le Magad! Hisz megparancsolta angyalaidnak, hogy a tenyerükön hordozzanak, hogy be ne üsd lábadat a kőbe.

De Én, Jézus Krisztus Uratok hogy folytattam neki?

– Valóban írva van, hogy Uradat, Istenedet ne kísértsd.

És ti a földi életetekben hányszor teszitek próbára e kísértéseket Atyával és Velem szemben is? Holott itt a kísértő kísértett meg Engem, de a földi életben pedig ti teszitek meg. Nem érzitek a kegyelem ajándékának jelenlétét és működését, hogy a tanítás, az valójában mit rejt számotokra, és mit nyújt számotokra?

De, úgy-e, ez a tanítás még folytatódik mindazzal, hogy elvisz egy igen nagy hegyre, és Felém tárja némely országot és annak gazdagságát. És ha Én leborulok előtte, és hódolom őt, akkor mit mond?

– Ezt mind Neked adom.

Nem ezzel vagyunk boldogabbak, nem ez által működik a kegyelem és a szeretet. Hogy van feléje mondva?

Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam neki:

– Takarodj, sátán, mert írva van azon, hogy csak a Mennyei Atyának borulunk le, hódolunk és imádkozunk, és imádjuk.

Nem városokat, és nem gazdagságot. És a gazdagságban pedig nem a gonosznak, a kísértőnek, a sátánnak, hisz többféle szóval is lehet jellemezni számára a megszólítást. Csak nekünk, akik testvérek vagyunk, s akik azt mondjuk, hogy testvérré váltunk a meghívásban, a küldetésben és a követésben, hogy: „Hozzád tartozunk, Uram, Jézusom, Veled szeretnénk élni a mindennapi életet a kegyelemben.”

Nálunk is megjelenhet a kísértő, csak tudjuk felismerni, és tudjunk különbséget tenni, hogy mi nem akarunk neki sem szolgálni, sem leborulni, sem imádni, sem elfogadni mindazt, amit ő kínál. Mert ha különbséget tudunk tenni, akkor mi is meg tudjuk számára válaszolni, hogy valójában mitévők legyünk, és mi hogyan szeretnénk tovább cselekedni, és ki az, akihez tartozunk, ki az, akit követünk, és ki az, akitől várjuk a segítséget, a kegyelmet, az ajándékot, a szeretetet, mindaz, ami által az életünk elindulhat egy útvonalon a meghívás küldetésében.

Fontos, hogy ez ismét épüljön egymásra rajtunk és bennünk, hogy „én, Uram, Jézusom, a Te testvéred vagyok, hisz megtaláltál az út porából, kiemeltél és meghívtál. A meghívást felismertem és elfogadtam, és elindulok Veled a küldetés követésében, a mindennapi élet-útpályán e meghívásban”.

És ha ezeket mind-mind tudjuk értékelni, felismerni és örülni, akkor számunkra ez a mai tanítás valóban jelen van, hogy mitévők legyünk, hogy tudjunk elgondolkodni, tudjunk bizonyságot tenni a saját életünkről, hogy mi a meghívás küldetésében mely életet válasszuk, és hogyan haladunk e meghívásban az úton. Vagy ha nem értem és érzékelem a különbséget, akkor lehet, hogy hallgatok a kísértőre, aki megkörnyékez, és lehet, hogy itt van melletted, és próbálja neked adni, hogy hogyan és miképpen cselekedjél. És még nem ismered fel, hogy talán nem a helyes és a jó utat kapod meg, nem a helyes és a jó úton indulsz el.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodjunk.

És a böjt a bűnbánat-időben, ahogy mondjátok – hisz itt hogy is van ez a tanítás?

A Lélek kivitt a pusztába, de nem azért kimondottan, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok böjtöljek. Valóban ott vagyok negyven nap és negyven éjjel, hogy imádkozzam, hogy Atyával legyek, hogy felkészüljek arra a küldetésre, ami által Én is megkezdtem az Én saját küldetésemet, amiért lejöttem e Földre, testet öltve, hogy segítséget nyújthassak mindazoknak, akik várják és felkészülnek e segítségnyújtásra.

De sokan és sokan ezt a tanítást úgy könyvelik el, hogy: „Ez a böjt tanítása. És ha én böjtölök, akkor változhatok is.”

Valóban, ez is hozzá tartozik a tanításhoz. De a böjtölés nem kimondottan az ételről szól. Azzal megtisztítod önmagadat a bensődben, mert néha kell ilyen öntisztítást is végezni. De ezt nem kimondottan csak a böjtben lehet elkövetni. Ezt az év bármely idejében, napszakában vagy hónapjában, hetében el tudod végezni. A böjt – vagyis Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy mondom: a bűnbánat-idő –, az azt várja tőletek, hogy egy kicsit nyitottak legyetek, egy kicsit figyeljetek másokra is, nemcsak önmagatokra. Egy kicsit, ha kell, kovácsolódjatok össze a mindennapi imában, a felajánlásban, a kérésben, a cselekedetekben, amikor figyeljetek olyan testvéretekre, akinek lehet, hogy szüksége van a te jelenlétedre, a te kézszorításodra, vagy a szívből jövő átölelésedre, vagy a szívből jövő mosolyodra, amivel megerősíted. Hisz ez is mind a bűnbánat-idő tanítása, mert ezzel nemcsak saját magatokkal vagytok elfoglalva, hanem tudsz figyelni a felebarátra, a testvérre, hisz testvérekké váltok e tanítással e kegyelemben. S akkor fel tudsz készülni, hogy ez a bűnbánat-idő valójában mit fog nyújtani számotokra.

Igen, elkezdődött a bűnbánat-idő, és a cselekedetek jótetteit várom Én, Jézus Krisztus Uratok tőletek, hogy a kegyelem reátok áradjon, és működhessen rajtatok és bennetek, és ez által tudjatok különbséget tenni a jó és a rossz dolgok felett, különbséget tudjatok tenni, mi az, ami meghívás számotokra a küldetés-, követésben, és „mi az, aminek ellent tudok mondani, mert nem biztos, hogy az az én utam, amelyen nekem el kellene indulni”.

Ezek mind a szabad akarat cselekvésében elevenedik meg rajtatok, bennetek, hisz az Atya megadta számotokra ezt a csodálatos kegyelmet, amelyet szinte kincsnek is lehet mondani, mert van, úgy-e, az ember a testvérben, aki itt él lent a Földön, és megkapja hozzá azt a kegyelmet, hogy a szabad akarat cselekvésében tudjon dönteni, nem pedig irányítani, hogy: „Majd én és én megmondom, hogy te hogyan és mitévőn cselekedj; te hogyan imádkozz; te hogyan és miképpen dolgozzál; te hogyan és miképpen fogadod el a felebarátot és a testvért.”

Ez nem működik a szeretet, kegyelem által.

A szeretet és a kegyelem által úgy működik, hogy először imádkozom, először önmagamon próbálok változtatni, először önmagamba próbálok egy kicsit belenézni, hogy minden szép és jó így, ahogy van, vagy nem vagyok megelégedve vele, és el kell gondolkodni, hogy a változás elinduljon rajtam és bennem.

És hogy ha ezeket már megértem, akkor tudok segíteni talán a testvérnek és a felebarátnak úgy, hogy ha kell, rávezetem, hogy ha kell, imádkozom, felajánlom, és kérem számára is ezt a csodálatos segítséget a működéshez, hogy működhessen rajta és benne a felismerésében, a változásában és az elfogadásában. És akkor ez a bűnbánat-idő a megkezdésében megadja mindazt, hogy a szabad akarat cselekvésében hogyan és miképpen élek és indulok el e megkezdett bűnbánat-időben hétről hétre, hogy mit tud nyújtani számomra, számunkra a kegyelemben. És ez a kegyelem, ha reánk árad, ha a fénysugárral összeköt bennünket, szinte egy láncot tudunk alkotni, olyan láncot, mint amikor azt mondom nektek: „Fogjátok össze kezeiteket, hogy működjön az élő lánc.”

De ha ez a lánc hiányossá válik, akkor szétesik.

Akkor hogyan akartok egyek lenni?

Mert, úgy-e, emlékeztek, mikor van egy ajándék felétek egy áldásban, akkor arra törekszetek, hogy ez a lánc az élő láncban egy legyen, eggyé váljatok, tudjatok összefogott kézzel egymáshoz tartozni. S akkor nem értek rá szinte megnézni, hogy: „Jaj, ki is van mellettem, hogy meg-e fogom kezét vagy nem?!” Mert akkor arra ügyelsz, hogy „én is részese legyek ennek a láncnak az áldásban, a szeretetben, az örömben és a békében”.

Így most e bűnbánat-időben is megajándékozlak benneteket áldásommal, és az áldás áradjon reátok, hogy lélek-láncot alakítsatok ki egymással, és ez a lánc erős legyen, ez a lánc ne hulljon szét, ez a lánc kössön össze benneteket, és adja meg számotokra a segítséget a felismeréshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez, mert ezt mind-mind a szabad akarat cselekvésével tudjátok elérni és működtetni rajtatok és bennetek.

És így e megkezdett bűnbánat-időben áradjon reátok áldásom, amely most reátok árad és betölti szíveteket, lelketeket, és megmutatja számotokra a meghívást a bűnbánat-idő elindulásával a küldetés-, követésében kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket. Érezzétek a meleg fénysugárt, ahogy átölel, ahogy eggyé kovácsol e bűnbánat-idő megkezdésében az erős lánchoz, hogy egyek legyetek, és szorosan egymáshoz tartozzatok, hogy ne hulljatok szét, e kegyelem-tanítás maradjon meg bennetek és rajtatok.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotáján, akik a mai napon is megnyitott szívvel és lélekkel vettetek részt, hisz meghallottátok a hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok, hogy ismét, a mai nap is, számotokra is, ahogy együtt vagytok, ünnep legyen, mert az ünnep akkor ünnep számotokra, hogy ha ti is úgy készültök egy ilyen napra a zarándoklatban a fájdalom, szenvedés Golgotájához, hogy úgy éld meg, hogy ez egy ünnep, amelynek én is részesévé válhatok a többi testvéremmel együtt.

A bűnbánat második Golgotáján a tanításom az volt számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy a fénnyel átváltozom1, hisz Arcom ragyog, mint a Nap, a ruhám vakító fehér, mint a fény, ami azt adja számotokra, hogy kiválasztottam három tanítványomat, akikkel felmentem velük egy igen magas hegyre, hogy ők tanúi annak, amelynek részeseivé váltak a látásban, a hallásban, a megtapasztalásban, a felismerésben, hisz a jelenben ezek a szavak nem ismeretlenek számotokra, hisz nektek is a mindennapi életben ezek jelen vannak, hogy felismerjem, megtapasztaljam, észrevegyem, hogy valójában mit nyújt és rejt a fény, a világosság, a látás a látomásában. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok e mai nap tanítását így adom számotokra, hogy ez egy megdicsőülést nyújt felétek a felismerés elfogadásában.

Mert hogy is szólt a tanítás?

Kiválasztottam három tanítványomat, és felmentem velük egy igen magas hegyre, ahol ők azt vették észre, hogy Én, Jézus Krisztus Uruk, a Mester átváltozik. Pedig nemcsak átváltoztam, hisz Arcom ragyogott, mint a Nap, ruhám vakított, mint a fény, és két embert láttak, akik megjelentek – úgy-e, ő Mózes és Illés. S ekkor mit mondtak a tanítványok közül az egyik?

– Uram, jó nekünk itt lenni! Hadd építsünk három sátrat: Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.

A mai Golgotára, mikor mentetek, ha figyeltétek az összefüggést, mi volt az ének, amivel elindulni a fájdalom, szenvedés Golgotájára?

„Uram, jó nekünk itt lenni a Te szent hajlékodban!”

Hogy részeseivé válhassunk a mai ajándék kegyelmének, mert a kegyelem, az jelen van, a kegyelem működik, a kegyelem felétek árad, a kegyelem átölel, a kegyelem szeretetet ad, a kegyelem megmutassa, hogyan és miképpen éld életed. De ehhez mindig fel kell nőni, és mellette fel kell ismerni. Így a tanítványaim is felismerték:

– Hát, jól érezzük itt magunkat Veled, Uram! És még, hogy látomásban is volt részünk!

De ők nem gondolták, hogy ezt még, a ti szavatokat használva a jelenből, hogy ezt fokozni is lehet. Hisz egy fényes felhő, amely beborítja őket, és szózat hallatszik a magasból. És a szózatnak mi volt a mondanivalója?

– Íme, az Én Szeretett Fiam, akiben kedvem telik, és Őt hallgassátok!

Ha figyelitek, e mondanivalónak ajándékát, értékét, közelségét, szeretetét, ez ismételten megmondja számotokra, hogy itt az Atya, aki szólt nemcsak Felém és Hozzám, Fiához, és nemcsak a két látomásban látott prófétához, hanem tanítványaimhoz, akik jelen vannak. De akik megrémültek és megijedtek, és arccal leborultak a földre félelmükben.

Pedig ez a látomás nem a félelmet, és ez a szózat, a félelmet akarta hozni számotokra – ez a szózat azt, hogy kire hallgassatok, kire figyeljetek, kit kövessetek, és kinek akartok testvéreivé válni, mert jelen van a Fiú, az Isteni Második Személy e tanítás kegyelme révén is. És akarok-e e Isteni Második Személyhez tartozni, felismerni, majdan elfogadni és követni, és hallgatni szavára, amivel hozzánk szól? A szó, amely a tanítást rejti számotokra, és a tanítást tükrözi számotokra a felismerés elfogadásában, hogy valójában ki vagyok, és hogyan érzem és érzékelem mindazt, ami körülöttem zajlik, s ebből szeretnék-e kimozdulni, vagy megmaradni benne, vagy felismerést érezni az elfogadás megtapasztalásában. Mert ha ezeket mind-mind összekössük és kapcsoljuk egymáshoz, akkor a felismerés kegyelmének ajándéka megelevenedik rajtatok és bennetek. És akkor nektek is lehet mondani azt, hogy ragyog az arcod, mint a szikrázó Nap, vakít a ruhád, mint a szikrázó fény a megdicsőülésében, mert „én is a földi testvér, gyermek, felebarát, ismerős, szeretnék megdicsőülni Jó Jézus Krisztus Urunk tanítása révén e kegyelemben, mert Hozzá tartozom”.

Lehet, hogy bennünk is van egy kis félelem, de ezt a félelmet Jó Jézus Krisztus Urunk segítségével – hogyan is mondottuk régebben? – le lehet győzni, hisz tanítványaimhoz is odaléptem, megérintettem őket:

– Keljetek föl, és ne féljetek!

És a tanítványok is e szavak hallatán felemelték tekintetüket a földről, s akkor vették észre, hogy valójában, akit Mesternek, akit Jézusnak, akit Prófétának neveztek, már csak egyedül van jelen, és aki ismételten így szólt:

– Ne beszéljetek e látomásról senkinek semmit. Majdan, ha eljön az az idő, hogy az Emberfia feltámad a halottak közül, akkor már ti is elmondhassátok e látomás megelevenedésének ajándékát a kegyelem által.

S akkor öröm és boldogság tölti el szíveteket és lelketeket, mert a tanítás így lesz teljes felétek és nektek e kegyelem működésében, mert tudjátok, hogy ki szólt hozzátok, ki mondta, hogy: „Fogadjátok el az Én Szeretett Fiamat, akiben Nekem mint az Atya – mondom –, kedvem telik, s Őt hallgassátok!” Mert Ő szívből jövő tanítást áraszt felétek e kegyelem működése révén, aminek ti is részeseivé válhattok a mindennapokban, a mindennapokhoz, és akkor az ünnep valóban ilyen örömteli, szeretetteljes lesz, hogy az az ünnep számotokra is ragyoghat, mint a Nap, vakíthat, mint a ruha a fehérségében és a fényében.

De ezek mind csak egyszerű szavak a megtapasztalásának jelenlétében.

Hogy ki hogyan és miképpen fogadja el, és zárja be szívébe, lelkébe, az a saját szabad akarat cselekvésének megtapasztalása, felétek áradásának működése. És ha felismerem önmagam, akkor el tudom fogadni a tanításnak a mondanivalóját a kegyelemben. És akkor ez a tanítás úgy működik, ahogy szeretnétek megtapasztalni a mindennapi élet ajándékát e szeretet által.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom a mai napban, amelyet kiválasztott Mária testvér által árasztok felétek, hogy ma áldásom úgy áradjon reátok, mint ahogy az Én Arcom ragyogott, mint a Nap, és a ruha vakított, mint a fény, és ez a Nap és ez a fény öleljen át, óvjon, védjen, vezessen és erősítsen e meghívásban, e küldetésben, e követésben e bűnbánat-időben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e szikrázó Napnak vakító fénysugarával áradjon ma reátok, töltse be szíveteket, és érezzétek a melegség kegyelmét, ami által a meghívás küldetésében tudtok élni, cselekedni és haladni a mindennapokban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik Golgotáján, s köszöntöm mindazokat, akik meghallottátok hívásomat, és elzarándokoltatok e helyre.

Köszöntöm azokat is, akik ma jelenlétük révén csak lélekben vannak jelen, és így kísérnek el benneteket, hogy lélekkel legyetek egyek a kegyelem szeretetének működésével.

A bűnbánatban van az első tanítás, mielőtt megkezdem működésemet, s kimegyek a pusztába. Jött a második tanítás, amikor kiválasztottam három tanítványomat, és felmentem velük a hegyre, amelyet a jelenben most már úgy neveztek, hogy a Tábor hegye, ahol elváltoztam.

A mai tanításom pedig felétek arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom:

Aki Velem van, az nincs Ellenem1, s aki gyűjt, az nem szór szét. Mert aki Velem van, elfogadja tanításomat, elfogadja szeretetemet, az áldás kegyelmét, amellyel megajándékozom mindazokat, akik megnyissák szívüket, lelküket, és befogadják e kegyelmet, hogy ez által működhessen rajtatok és bennetek.

Mert ez a tanítás arról szól, hogy a megkezdett működésemben egy némát, akit oda hoztak Elém, és láttam, hogy jelen van a kísértő, a gonosz, az ördög – mindegy, mely szót használjátok a jelenben –, kiűztem belőle. És mikor elhagyta a testet, megszólalhatott, ami által többen elcsodálkoztak. Elcsodálkoztak, hogy:

– Ilyen történhet most itt a jelenben?! Hát valójában ki ez, aki ezt megtette?

Némelyek kételkedve így szólnak:

– Hát, Ő nem más, mint a Belzebub fejedelmének segítségével művelte ezeket.

Mások pedig így szólnak:

– Hát, ha ilyet tett, akkor kérjünk Tőle égi jelet!

Úgy-e, ez az égi jel nem ismeretlen előttetek, hisz már más Evangéliumban is, az Élő Evangélium megtapasztalásában hallottatok e tanításokról, e tanításban, hogy „égi jelet kérjünk”.2

Ott hogy is mondottam?

Ez a nemzedék nem érdemel égi jelet.

Itt sem adtam égi jelet, mert átláttam rajtuk, az ő gondolatukon és a gonoszságaikon, hogy próbára akarnak tenni. De a próbatételben próbáltam számukra megválaszolni, mert Én, ha Belzebubbal és annak fejedelmével űztem ki az ördögöt, akkor megkérdeztem tőlük:

– És a ti fiaitok – most lehetne ezt mondani a jelenben is –, azok hogyan és kivel fogják ezt ugyanúgy megtenni? Vagy ők lesznek majd a bíráitok, akik bíráskodnak felettetek? S a bíráskodásból néha ítélet alakul ki? De az ítélet nem biztos, hogy a helyes megfogalmazásában és tanításában van jelen?

El kell gondolkodni, hogy „hogyan és miképpen tartozom e meghívásban, e Élő Evangélium felismerésében, hogy elinduljak a meghívott úton, és a meghívásban érezzem a fény melegségét, a szeretet örömét, ami által megerősödök, és elfogadom mindazt, ami által Hozzád tartozom”.

Mert, úgy-e, Én, Jézus Krisztus Uratok meghívtalak az útra. A meghívást minden testvéremnek a szabad akarat cselekvésében tudni kell felismerni, elfogadni, és ez által haladni a mindennapokban.

Fontos, hogy érezd és értékeld, hogy ez az Élő Evangélium e tanítás mondanivalójával hogyan és miképpen jön el felétek és hozzátok. Mert a tanításában most nem kell csak arról beszélni, hogy a gonosz hogyan van jelen, hogyan környékez meg, s az ördög, aki megszállja a testet a gonoszságával, és szinte használja, s a használatban a test azt teszi, amit ez a gonosz lélek, ördög megpróbál táplálni beléje.

Én, Jézus Krisztus Uratok átláttam ezen is, s ezért siettem segítségére.

De segítségetekre sietek akkor is, amikor csak Felém fordultok, és azt mondjátok: „Uram, Jézusom, jöjj segítségemre! Uram, Jézusom, fogadd el szívből jövő, felajánló imámat a kéréshez, a fohászhoz és a meghallgatáshoz.”

És Én, Jézus Krisztus Uratok felétek fordulva, ha kell, lehajolok hozzátok, megfogom kezeiteket, és kézen foghatóan – ahogy mondani szoktátok a jelenben – érzitek az Én segítségemet, érzitek az Én jelenlétemet, hogy igen, megadom nektek mindazt, amiért Hozzám fordultatok a felajánló ima révén.

De itt a segítségnél el kell mondanom, hogy néha a felajánló imában lehet, hogy többet kell kiadnotok önmagatokból, tehát nem egyet, nem kettőt, és nem hármat, hanem néha hetek, hónapok, és néha, mondhatjuk azt, hogy évek a ti földi jelen számításotokban. Nálam, Jézus Krisztus Uratoknál volt olyan, mikor kiválasztott Mária testvérem felajánlott egy kérést, s volt, mikor már méltatlanul ő is így szólt Felém:

– Uram, már oly régóta imádkozom erre a szándékra. Miért nem fogadod el? Miért nem jössz segítségemre?

S erre azt mondottam neki a benső hangban:

– Miért? Hát nem tegnap helyezted el Felém?

Akkor értette meg kiválasztott Mária testvérem, hogy itt lent, a földi életetekben, a mindennapi jelenlétetekben múlnak a napok, a hetek, a hónapok, néha az évek, amelyek Nálam lehet, hogy csak egy pillanat vagy egy nap, ami miatt nem szabad elcsüggedni, elszomorkodni, hanem bízni e Szentséges Szívben. Hogyan énekeltétek?

„Ne csüggedj el…” Mert ha a csüggedésből felismered az Élő Szív jelenlétét, szeretetét és kegyelmét, akkor rádöbbensz, hogy nincs hiábavaló felajánló kérés, nincs hiába várakozás, mert a miértre, a felajánlásra eljön a meghallgatás segítsége. S az apró jelben, ahogy mondottam, ha egy kicsit éber vagy és figyelsz kiválasztott testvéremnek arról a mondanivalójáról, amivel felkészítem. Pedig néha ő is úgy jön ki:

– Itt az idő. Ki kell mennem, de még nem tudom, miről kell beszélnem.

– De becsukod szemed, átadod magad, és már a Szentlélek által feléd árad minden, és arról beszélsz, amit Én, Jézus Krisztus Urad megadok a te ajkadra.

Én, Jézus Krisztus Uratok pedig az Atyától veszem mindazt, amire felkészített, mert ebben a tanításban is az van, hogy Isten ujjával vagy Isten erejével űztem ki az ördögöt a néma emberből, hogy segítséget nyújtsak.

Tehát ha ti is tudtok felajánlani, áldást mondani, kérni, megköszönni, akkor mindenre eljön a segítő válasz a kegyelemben. S akkor nemcsak a kétely, a fájdalom és a bánat elevenedik fel, és akkor számotokra ez a rövid, kis példabeszéd nem azt fogja tükrözni – hogy is van ott? –, az erős ember, aki megtehette, fegyverzettel védte a saját területét, s addig volt csak biztonságban, amíg nem jött el nála erősebb, aki legyőzte őket, elvette fegyverzetét, és mindenét szétosztotta.

Úgy-e, számotokra már nem kell ilyen tanítás a példabeszédben? Mert ha ti már tartoztok a meghívásban Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, és követtek Engem, elfogadjátok az Élő Evangélium tanítását, amiből erőt merítve és belekapaszkodva haladhattok e meghívásban, e küldetésben, a mindennapokban, akkor érzitek, hogy Isten ujjának erejével nyújtok számotokra segítséget, hogy a kegyelem felétek áradjon, működjön rajtatok és bennetek. És akkor ti boldogan mondhassátok: „Mi Veled vagyunk, és egyhamar nem akarunk ellenségeddé válni, Uram. Mi azok vagyunk, akik Veled együtt gyűjtünk, és nem akarunk semmit szétszórni, tönkre tenni, hogy ne legyen neki értéke, ajándéka, kegyelme.”

Mert az érték, az bennetek van, a ti saját szívetekben és a lelketekben, ami által kialakul az egész lényetek az egyéniségben. S akkor tudod, hogy valójában egy értékes ember, gyermek, testvér vagy e földi életben, aki az Atyához tartozol mint gyermek, a Fiúhoz mint testvér és az Édesanyához, ismételten, mint a gyermek, akik mindenkor segítségetekre sietnek, ha hívjátok, mert szükségetek van Reá.

Ennek reményében áradjon reátok ma áldásom e kegyelem szeretetében, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok eljövök hozzátok, hogy segítséget nyújthassak számotokra, amikor szükségetek van, amikor hívtok, és a hívásban a megnyitott szív türelmével várjátok, hogy a kegyelem a megtapasztalásában, a meghívásában eljöjjön felétek és hozzátok, és árad reátok ez a mai kegyelmi ajándék, hogy: „Uram, Jézusom, mi Veled vagyunk, és nem akarunk egyhamar ellenségeddé válni. Mi azok vagyunk, akik tudunk Veled együtt gyűjteni, s ebben a gyűjtésben megmaradva, és nem akarunk semmit szétszórni, elpocsékolni és tönkre tenni.”

Mert a kegyelem a fény szeretetében, ahogy múlt héten is mondottam, ez érvényes a mai napra is: ismételten áradjon felétek kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e fénnyel, e kegyelemmel, e segítségnyújtással eljön felétek, hozzátok, hogy átöleljen, felmelegítsen, megerősítsen és meghívjon továbbra is a mindennapi élet-útpályátokra a felismerés elfogadásával. És akkor már tudod, mi a küldetésed és a követésed. S bármilyen problémád van, bármivel fordulsz Felém és Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, hogy a meghallgatás kegyelme működhessen ez által rajtatok és bennetek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

Jézus Krisztus Urunk:

Lassan megemlékeztek Nevelőatyámról.

Itt is az Élő Evangélium majdan arról szól felétek, hogy ez a család, amellyel Én együtt éltem, elmentünk fel a városba az ünnepre. De itt már Én, Jézus Krisztus Uratok a gyermekben tudtam, hogy Nekem mit is kell cselekednem, és hogyan. Édesanyám és Atyám nem vették észre, hogy nem vagyok velük, csak később, majdan visszaérve, hogy megkeressenek. És megtalálnak a vének között, az elöljárók között, hogy Én, a gyermek éppen felolvasok a megtapasztalás szeretetében.

Ez az Élő Evangélium is azt tükrözi számotokra, hogy lehet hinni, bízni, reménykedni, mert a kegyelem jelen van, eljön hozzátok, és megerősít, s megmutatja mindazt, ami által elindulsz e meghívásban az élet-úton.

Fontos, hogy Édesanyám és Atyám is példa legyen számotokra az egyszerűségében és a hitében és a bizalomban, hogyan tudtak együtt és egymással haladni, a mindennapok néha nehézségében is megtalálták a kiutat.

Így a mai Evangélium tanítása mellett még ezt nyújtom számotokra, hogy akik ezt a nevet viselik Atyám után, ők is alakítsák ki úgy életüket, hogy mindig a szerénység, a hit, a szeretet, az öröm és a remény éljen e testvéreimben, szívükben, lelkükben s egész lényükben.

 

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Hozzászólások lezárása.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2017. szeptember
    h k s c p s v
    « aug    
     123
    45678910
    11121314151617
    18192021222324
    252627282930