Jézus Krisztus Urunk:

5. IMG_6341 jav.

V: állomás

[Köszöntöm] testvéreimet a mai napon, és köszöntöm mindazokat, akik ma csak lélekben kísértétek el kiválasztott Mária testvéremet a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Ti, akik pedig jelen vagytok, részesüljetek e mai nap tanításának kegyelmében, amellyel ma felétek szólok, hisz ma a tanítás, ahogy ebben az esztendőben elkezdtem, mindig egy tanítást adok számotokra, és az egy tanítás ma arról szólt felétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok elküldtem tanítványaimat, és mikor visszaérnek, és jönnek Felém és Hozzám, hogy örömmel elújságolják, hogyan és miképpen cselekedtek, hogyan és miképpen tanítottak, és hogyan és miképpen vettek részt azokon a helyeken, ahol megjelentek.1 Rájuk tekintettem, és így szóltam feléjük:

‒ Jöjjetek, kísérjetek el, hogy együtt elmehessünk a pusztaságba egy magányos helyre, hogy ti is egy kicsit pihenjetek, mert itt, ahol most jelen vagyunk, olyan nagy a sürgés-forgás, jövés-menés, hogy még ételre sem marad idő.

A tanítványok boldogan fogadták el e szavaimat, hogy kövessenek.

De a nép sokaságában sokan voltak, akik figyeltek szavaimra, megfontolták, és elindultak gyalogmenettel a városokból és falvakból. És mire mi bárkába szállva oda értünk a tanítványokkal, ők már jelen vannak, hisz megelőztek, és várták jövetelünket.

Én, Jézus Krisztus Uratok reájuk tekintettem, és megsajnáltam őket, s megesett rajtuk Szívem, hisz, ahogy ott álltak, olyanok lettek, mint a pásztor nélküli juhok. Ezért oda mentem, leültem köréjük, ők is helyet foglalva e pusztaságban, és elkezdtem tanítani őket sok mindenre.

E tanítást most, amelyet ismételten, ha nem is teljesen szó szerint adtam, ahogy le van írva, de az értelme és a megtapasztalása ez felétek, hogy hogyan vannak jelen a pásztor nélküli juhaim.

Most egy kicsit merüljünk el e tanítás mondanivalójában, mert ha figyelitek, ebben is jelen van a szeretet, a szeretet kegyelme. Mert először szeretettel és örömmel tértek vissza tanítványaim, akik örömmel újságolták, hogy valójában velük mi történt.

Jelen van a szeretet kegyelme a működésben, hogy ha fáradtak vagytok, jöjjetek, hogy egy kicsit ti is pihenjetek. Néha a jelen lévő testvéreimre is lehet mondani: ha fáradtak vagytok, egy kicsit pihenjetek, hogy megerősödve ismét érezzétek, hogy „jelen vagyok, és megint cselekedhetek mindabban, ami nekem van megadva, hogy a küldetés követése valójában mit nyújt számomra, és mit nyújt számunkra”.

Ezekre megint oda lehet figyelni, elmélkedni, átértékelni e tanítás mondanivalóját. Hisz a tanítványok szeretete, öröme jelen van e tanítás által, és bennetek ez a szeretet és ez az öröm hogy’ érinti meg szíveteket és a lelketeket? Hogyan működtök e kegyelem által? Hogyan fogadod el a felebarátodat, testvéredet? Hogyan segítesz mindannak, aki éppen tőled várja a segítségnyújtást?

Hisz tanítványaim is nem csak tanítottak, hanem mindenről beszámoltak, amiért ők elmentek, és amit rájuk bíztam, és örömmel újságolták, hogy mi mindent tudtak tenni, cselekedni és tanítani, hogyan és miképpen fogadták el azokat, akik jelen voltak, és akik figyeltek rájuk.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a Pásztor, és a Pásztor figyel az Ő juhaira, hogy ne maradjanak pásztor nélkül. Segítséget küld számukra, de ha nincs segítség, akkor, ahogy itt is láttátok a tanítás megtapasztalásában, Én, Jézus Krisztus Uratok ültem köréjük, Én tanítottam őket sok mindenre, mert nem akartam, hogy pásztor nélkül maradjanak, nem akartam, hogy elvesszenek, ha már szükségük van a kegyelemre, szükségük van a jelenben a szeretetre, és ezért bármilyen áldozatot tudnak hozni, akkor az áldozat, az mindig elhozza bármely testvérem számára a megfelelő kegyelmet és a gyümölcsöt. Mert a kegyelem és a gyümölcs szintén olyanná válik, mint az ima meghallgatása a felajánlásában: nem hiábavaló. Mert hozol egy áldozatot a felebarátodért, a testvéredért, és ez az áldozat a te saját erődön fölüli. És mikor ezt megtapasztalod, akkor érzed, hogy a szeretet és a kegyelem hogy jelenik meg előtted, hogy árad reád, hogy ölel át, és hogyan erősít meg, és hogyan érzed, hogy: „Az áldozatom nem volt hiábavaló, mert éreztem az áldozatom hozatalával a szeretetet, éreztem, hogy örülnek nekem ebben az áldozatban. Érzem, hogy van gyümölcse a működésben. És akkor már öröm és boldogság, hogy én mit tudok kiadni önmagamból a felajánlásban, az áldozathozatalban és mindabban, ami mondanivaló” – a ti saját szavatokkal, most azt mondom el, mikor így beszéltek egymás között, hogy „biztos kedves lehet az Úr Jézusnak vagy az Édesanyánknak, a mi Szűzanyánknak, ha mi ezeket megtesszük”. Mert az áldozathozatalért, ha nem is várod, de idővel jelen van a kegyelem és a gyümölcs, amit megkapsz, amiért akkor lehet, hogy a földig hajolsz, és hálát adsz, mert: „Igen, Uram, Te mindent látsz, Te mindent tudsz, Te mindent hallasz, Te mindent megtapasztalhatsz, hogy valójában ki vagyok a Te testvéredben és e nyájban, ahova tartozom.”

És ha ezeket megtapasztaljátok, akkor ez a mai tanítás számotokra megmutatja, hogy milyen a szeretet az áldozathozatallal. Mert, úgy-e, itt is, akik figyeltek, s akik hallottak, hogy valójában mit mondott a Názáreti ‒ Én, Jézus Krisztus Uratok ‒ tanítványaimnak:

‒ Elfáradtatok. Jöjjetek, menjünk a pusztaságba, és egy kicsit pihenjetek, hogy legyünk magunkban.

És ekkor elindulnak, úgy-e, gyalogosan. És ez egy áldozathozatal, mert igyekeztek, hogy ők előbb érhessenek oda, mint Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis, ahogy neveztek, a Názáreti, a Mester tanítványaimmal.

És ez az áldozathozatal meghozta számukra a kegyelmet a gyümölcsben, hisz Én, Jézus Krisztus Uratok nem néztem át fölöttük, nem küldtem el őket, nem szóltam meg őket, hanem közéjük ültem, mert éreztem rajtuk azt a hiányt, hogy valamire vágyakoznak, valami hiányzik szívükből, lelkükből, és ezt a hiányt és ezt a vágyakozást Én most megadom számukra e kegyelem tanítása révén. Hisz ha közéjük ültem, elkezdtem őket tanítani sok mindenre, amire éppen azokban a pillanatokban szükségük volt a felismeréshez, az elfogadáshoz és a megtapasztaláshoz.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok mindig figyelek reátok, testvéreim, ahogy tanítványaimra. És ha ti szívből és őszintén és szeretettel tudtok felajánlani, tudtok kérni, tudtok áldozathozatalt hozni, akkor Én, Jézus Krisztus Uratok reátok tekintek, és megajándékozlak benneteket, nem siklok el e kegyelmek mellett, nem nézek át fölöttetek, nem hajtalak el, nem szóllak meg, hanem Szívem szeretetét árasztom felétek a felismeréshez, az elfogadáshoz és a megerősítéshez, mindahhoz és mindarra, amire a jelenben szükségetek van, ahogy mondottam ennek az esztendőnek a megkezdésében, hogy: „Néha – a ti saját szavatokat használva – e rohanó mindennapi élet világában hogyan is éljek, miként cselekedjek, és hogyan fogadjam el mindazt, amely körülvesz?”

És előtte, az előző év befejezése körül pedig azt mondottam számotokra, hogy ha valóban testvérem vagy, és tudod, hogy mi a küldetésed és a követésed, és hogyan akarod élni életedet, és mire van időd, és ezt az időt hogyan osztod be, az szintén rajtatok múlik. Mert amit szeretnél, és ami fontos számodra, arra biztos, hogy szakítasz időt. És ha ebben az időhozatalban néha egy áldozatot is hozol, mennyivel más a mindennapi élet e kegyelemben, amikor megtapasztalod e szeretet ajándékát, ami felétek árad, ami átölel, ami felmelegít, és ami segítséget nyújt, hogy haladhassatok a mindennapi életben. És akkor boldogság tölti el szíveteket, hogy: „Mi már azok a testvérek vagyunk, akiknek van pásztora, mert Hozzád, Jézus Krisztus Urunk, tartozhatunk, hisz Te vagy a mi Pásztorunk, és mi vagyunk ‒ a Te juhaid, a Te bárányaid? Vagy a jelenben: a Te testvéreid ‒, akik követünk, és akik boldogan haladunk ezen a meghívott úton a szeretet kegyelmében. És nekünk már nem kell a pusztaságba menni, hogy magányosak legyünk. Mi örülünk, hogy ha az áldozathozatalban családiasan eggyé válunk a mindennapi életben, a felajánlásban, a kegyelemben, az imaestében és a tanításokban, mert az áldozathozatal elhozza számunkra a szeretet kegyelmének ajándékát, gyümölcsét, amit megkaphatok, és amire azt mondhatom boldogan: »Köszönöm, mert ez az enyém! Köszönöm, hogy ezzel megajándékoztál, megerősítettél, és tudom, hogy testvéred lehetek ebben a nyájban, és követhetlek a mindennapi életben.«”

És akkor ezt a tanítást a jelenben így lehet értékelni, így lehet felismerni, s így lehet elfogadni, és így lehet ehhez a tanításhoz tartozni, hogy: „Valójában, Uram, ha minket is elküldesz, hogy cselekedjünk, tegyünk, tanítsunk a tanúságtételben, és ha majd visszatérünk ismét Hozzád ‒ a tabernákulumhoz, a szentáldozáshoz, a mindennapi imában? ‒, boldogan elújságolhassuk, hogy valójában velünk is mi történt. És köszönjük, ha meghívsz, hogy menjünk Veled a pusztaságban.”

Ez a pusztaság legyen egy szeretet-hely, Atyám háza, egy imádság, egy ének, egy szentáldozás, egy önfeláldozás, egy áldozathozatal ‒ ezek mind-mind Hozzám tartoznak, amiért köszönetet és hálát mondhatsz, és ez által haladhatunk a mindennapi élet meghívott útpályánkon a küldetés, követés részében. És akkor ez a megerősítő szeretet kegyelme átölel, és megadja szívetek által a meghívást mindabban és mindahhoz, amire szükségetek van e felismerő kegyelemben. És akkor örömmel tudjátok venni tanításomat, amely a mai napon is e jelenben összekapcsol a múlt tanításának szeretetével, hogy a jelen tanítása továbbra is vezessen benneteket e szeretet által a küldetés, követés részében, a mindennapokban, a mindennapokhoz.

S ennek reményében fogadjátok el ma áldásomat, amelyet kiválasztott testvérem által árasztok felétek.

Áradjon reátok a mai nap áldásom e szeretet kegyelmében, a megtapasztalásban, a felismerésben és az elfogadásban, hogy mi is e Pásztorhoz tartozzunk, és már nem csak kimondott a juh, a bárány, hanem inkább a testvéri felebarátban, az önfeláldozásban pedig felismerjük mindig mindazt, amit megad szívünk, lelkünk meghívása révén, mert ez által árad reánk a gyümölcs a szeretetében, ami által kegyelem működik rajtunk és bennünk.

És így ma a tanítás a szeretetről, a felismerésről, az elfogadásról és a megtapasztalásról szólt felétek ‒ ennek reményében áradjon reátok.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket e jelen tanításával, és vezessen benneteket a mindennapi életben, hogy erőt merítve, a felismerés megtapasztalásában valóban e Pásztorhoz tartozhassunk a testvéri felebarátban, a meghívás révén.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

A bűnbánat időszakára elsőként szólok bástyáimhoz és a segítő testvéreimhez, kik a felkérésetekben az elmúlt esztendőben igent mondottatok, és az igenben várom, hogy megint úgy cselekedjetek, ahogy eddig tettétek.

A bűnbánat-idő, ahogy ‒ a ti szavatokat használjam? ‒, pedig Mária kiválasztott testvérem elmondotta számotokra ma többször: Ma csak első péntek van, még ez után jön a bűnbánat-idő. De azért elmondotta ő is számotokra, átvéve már a ti szavaitokat:

‒ Igen, most kilenc péntek lesz. Kilenc! Kilenc!

Sokszor hallotta már ezt a számot.

Felkészítitek, nehogy elfelejtse, holott tisztában van vele ő is, hogy mit vállalt, és mit fogadott el a felkérésben.

A bűnbánat-idő, az, tudjátok, egy kicsit mindig más, mint az első pénteki fájdalom, szenvedés Golgotája. Nem a megjelenésben és a megtapasztalásban, hanem néha a jelenben és a tanításban, amelyet számotokra nyújtok és adok.

S ezt kérem tőletek: ismét legyetek felkészültek. Legyetek egyek, hisz a mai tanítást nem véletlen adtam számotokra, amivel megerősítettelek, amivel felkészítettelek, hogy hogyan és miképpen értelmezzétek e tanítást a közelgő bűnbánat-időhöz.

Most pedig szólok mindazon testvéreimhez, akik ma jelen vagytok, és akik ma nincsenek itt, de lélekben elkísértek, és e tanítást és e szavakat úgy is megtapasztaljátok, s megkapjátok, kiválasztott Mária testvérem így szólt Felém:

‒ Uram, Jézusom, én szívem szeretetével meghívtam testvéreimet. De kérlek, Te is add meg a meghívást szívükbe, lelkükbe, hogy eljöjjenek, hogy érezzék e bűnbánat-időnek is a fontosságát, érezzék szívükben, hogy nekem szükségem van reájuk: erőt adnak jelenlétükkel és szeretetükkel.

Én, Jézus Krisztus Uratok elfogadtam kiválasztott testvéremnek e kérését, és most Én szólok hozzátok, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária testvér által. Kopogtatni fogok szívetek ajtaján, és ha figyelsz és felismered, meghallod hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve majd elzarándokoltok, hogy ismét egyek legyetek e bűnbánat-idő ünnepeiben is, hogy érezzétek jelenlétem szeretetét, amellyel megajándékozlak benneteket.

Hisz, ha emlékeztek, és ha visszapergetitek az elmúlt időszakokat, mikor Mária, kiválasztott testvérem Felém fordult, és kért valamit, Én elfogadtam, és megadtam. És ha Én hívlak benneteket, Jézus Krisztus Uratok, ki kopogtatok szívetek ajtaján, és ez a szív megnyílik a felismerés által, és befogad, és elfogadja kérésemet, és eggyé váltok a bűnbánat-időben, mindig valamivel megajándékozlak benneteket: lehet ez kegyelem, lehet ez tanítás, lehet ez szeretet-ajándék, hisz most nem sorolom fel mindazt, aminek már részeseivé váltatok, amiben van kapaszkodnivalótok, ami által érzitek, hogy nincs hiábavaló felajánlás, kérés, fohász, hála, köszönet. És nincs hiábavaló – ha csak a mai tanítást veszem nektek – önfeláldozás a saját idődből. Hisz azt mondottam: arra van időd, amit szeretnél, amit ki tudsz adni önmagadból. Amire nem akarsz időt szakítani, arra biztos, hogy nem tudsz, mert nem tartod fontosnak, s akkor, ha már nem fontos, akkor: „Hogyan és miképpen cselekedjek?” Ez szintén megint minden testvéremnek saját szíve joga a szabad akarata eldöntésében a cselekedetekhez.

Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy szóltam felétek és hozzátok, a meghívást meg fogom adni testvéreim felé szíve kopogtatásában. Ha felismered, ha elfogadod, ha beengeded, akkor tudod, hogyan és miképpen cselekedj, és hogyan és miképpen alakítod ki hozzá idődet e felismerés által.

A mai nap még egy röviden szólok csak a tanításról most külön e részében.

Kéritek, hogy mielőbb legyen pásztorotok, hogy ne maradjatok pásztor nélkül. A mai tanítás is erről szólt felétek.

De azért Én, Jézus Krisztus Uratok nem hagytalak pásztor nélkül eddig sem benneteket. És ha benned van a hit szeretete a kegyelemben, és ha őszintén továbbra is imádkoztok, felajánlotok és kértek, meghallgatásra talál.

És most itt előttetek azért Én, Jézus Krisztus Uratok köszönöm meg pásztor testvéremnek, aki a saját idejét úgy osztja be, hogy önfeláldozást hoz, hogy itt legyen körötökben. De ezt az önfeláldozást ő is érzi, hogy a szeretet kegyelme pedig átöleli, megerősíti, és ő is ekkor helyt tud állni mindott, ami reá vár.

Tehát ismételten azt mondom számotokra: minden testvérem arra szakít időt, ami számára fontos, és amihez különösképpen még megkapja a kegyelmet a meghívásban, a megtapasztalásban, a felismerésben és az elfogadásban, hogy egyek legyetek.

Többen és többen várjátok, hogy a mikorra mikor lesz válasz.

A válasz majd eljön akkor, amikor nem is várjátok, és nem is gondoljátok. De itt csak röviden annyit mondok, amit már egyszer megadtam számotokra, az évek folyamán lehet, hogy nem is egyszer: senkinek sem ígértem örök életet a Földön. Az Örök Élet a lélek elindulásával, fent van Velem, ahol a helyet elkészítem mindazoknak, akik oda szeretnének visszatérni, ahonnan jöttek és érkeztek a földi életbe.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti ajándék-tanítás a következő volt: A tanítványok visszatérése (Mk 6,30‒34).

2. R IMG_6290  jav

Második állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat első fájdalom-, szenvedés Golgotáján. S köszöntöm mindazokat, akik meghallottátok szívetekben hívásomat, hisz a hívást Én, Jézus Krisztus Uratok adtam számotokra, kiválasztott Mária testvérem pedig szavaival szólt felétek, meghívott benneteket, azt mondotta:

– Szükségem van, hogy eljöjjetek, hogy erősítsetek, testvéreim.

Biztos, láttátok, éreztétek és megtapasztalhattátok, hisz a bűnbánat Golgotája, az mindig másképp elevenedik meg előttetek, kik jelen vagytok, és tanúságot tehettek róla. Hisz, ami az első péntek Golgotájában van jelen, az a megemlékezés vállalása, és a bűnbánat Golgotája, az pedig már a szenvedés átélését tükrözi számotokra, és ez által egy kicsit mindig mást nyújtok számotokra a felismerés elfogadásának megtapasztalásában. És ez által érzitek, hogy talán van, ami egy kicsit jobban kiemelkedik, mint a múlt Golgotán a jelenlétben.

És a mai nap tanítása is a Hegyi beszéddel kezdődik felétek és hozzátok. Ma az imának azt a részét emeltem ki, amikor nem kimondottan azt az imát imádkozzuk, amelyre tanítványaimat, és általa benneteket és titeket, testvéreim, tanítottalak. Itt az ima a felajánlás, a kérés, a keresés és a zörgetés részében jött el felétek és hozzátok.1 Hisz hogyan szóltam tanítványaimnak és a nép sokaságának?

– Kérjetek, és adnak nektek. Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. S aki kér, az talál. Aki kér, az kap. Aki keres, az talál. És aki zörget, annak ajtó nyílik.

Ez is egyfajta ima a felajánlásban, ha tudsz hinni, ha tudsz bízni abban, hogy ezek mind megvalósulhatnak a te saját felajánlásod részében. Hisz ezt is imának lehet nevezni, de az imának egy másik változatát a folyamatában. Hisz itt nem azt mondom, amire tanítványaimat tanítottam: Mi Atyánk, aki a Mennyben vagy, s akihez imádkozol. Itt az imának azt a részét adom számotokra, amikor azt mondom, hogy kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtó nyílik.

Na, most hol szeretnél zörgetni: szíved ajtaján, hogy megnyíljon? Vagy Hozzám fohászkodsz, Jézus Krisztus Uradhoz? Vagy az Édesanyához? Hogy zörgetsz: kopogtatsz a Szívem ajtaján, hogy megnyíljon?

Hisz emlékezetes az a tanításotok, amelyet már megélhettetek, hogy a szívetek ajtaján nincsen kilincs, nincs, ki megfogja, és így megnyissa. A szíveteken az ajtót ti saját magatok nyissátok meg a felismerésben, az elfogadásban és a szeretet működésében. S akkor ez az ajtó megnyílik. És ha keresel valamit, mi az, amit a legjobban kell keresni ahhoz, hogy érezd, hogy te hova tartozol?

Szükséged van a szeretetre, szükséged van a békére, szükséged van a kegyelemre, hogy ezek mind-mind a felismerésben jelen legyenek. De ehhez lehet, hogy elkezdesz keresni, és kéred szívedben a Szentlelket, ami benned van, ami működik rajtad és benned, hogy működjön, hogy keressen, és a keresésben azokat, ami a legfontosabb számodra. S akkor utána jön, hogy kérsz: mit szeretnél kérni a szeretet, a béke és a kegyelem mellett? Lehet kérni, hogy: „Uram, Hozzád tartozni szeretnék. A Te testvéred szeretnék lenni. Veled szeretnék élni és haladni. Szeretném felismerni, hogy kövesselek.”

Ezek mind-mind egy kérésnek folyamata. De hogy hogyan és miképpen helyezed el, ez ismét rajtad és bennetek múlik, hogy a szabad akarat cselekvése mit nyújt számotokra, és ez által hogyan ismered fel ennek az imának a jelenét és a mondanivalóját. Mert, úgy-e, hogy ha az imát így is lehet érzékelni, értékelni, másképp tudok figyelni, nem csak önmagamra, hanem a felebarátra és a testvérre, akikkel szeretnénk eggyé válni ebben a csodálatos szeretet-tanításban, hogy a kegyelem reánk áradjon, töltse be szívünket, töltse be lelkünket, és működhessen rajtunk és bennünk.

És akkor hogyan folytatódik ez a tanítás?

Ti tudtok jót cselekedni és adni gyermekeiteknek. Mert aki kenyeret kér tőled, nem követ adsz számára. Vagy, ha halat kér tőled, nem kígyót nyomsz a kezébe.

Ti, ha tudtok jót adni saját gyermekeiteknek, akkor mennyivel jót tud adni a Mennyei Atya számotokra és nektek!

S ez a tanítás pedig ezt próbálja tükrözni, hogy mikor tudod már, mi az a kérés, a keresés és a zörgetés, akkor hogyan ismerem fel a felebarátomat, a testvéremet, a szeretteimet, a családomat? Hogyan tartozok hozzájuk? Hogyan fogadom el? Hogyan próbálok segítséget nyújtani e felismerés által?

Mert itt nem kimondottan csak az a tanítás, hogy ha kenyeret kérsz, akkor ne követ adj gyermekednek, hanem az, hogy milyen a szíved, hogyan működik a felismerésben, a felebarátod felé, és a szeretet, ha megelevenedik rajtatok és bennetek, amelyet nem lehet megvásárolni, amelyet nem lehet csak úgy ráerőszakolni valakire. A szeretet, amely itt a szívben jelenik meg a felismerés révén és az elfogadásában, s akkor ez a szeretet növekedik, s ebből a növekedésből próbálok árasztani a szeretteim és a felebarátaim körében. S akkor érzem azt, hogy eggyé válhatunk, s egy hullámhosszon működhetünk és haladhatunk. Mert a Mózes-i törvény tanítása, amit a próféták adtak, ez így tud eggyé válni a működés révén. Mert te elvárod, hogy veled jót cselekedjenek, de te, testvérem, akarsz-e jót cselekedni a felebarátoddal, a testvéreddel, a szeretteiddel a mindennapi életben, akikkel eggyé váltok?

Hányszor és hányszor lehet megtapasztalni, hogy „én elvárom, hogy én mit kapjak, elvárom, hogy velem hogy foglalkozzanak, elvárom, hogy én legyek a középpontban”.

És hogy ha ezeket elvárod, akkor te ennek ellenértékében mit próbálsz nyújtani a felebarátnak, a testvérnek, a szeretteidnek vagy a családnak?

A működés, az úgy van jelen, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok adok nektek egy kegyelmi áldást a szeretet által, hogy megerősítselek, hogy érezd, hogy felismertelek, érezd, hogy Hozzám tartozol, és ismerd a küldetés-követésedet. Akkor te ezért megpróbálsz jót cselekedni. Megpróbálsz kiadni önmagadból egy felajánló imát egy szentmisén való részvétellel, egy hálavirággal, egy köszönetnyilvánítással, és érzed, hogy valahova tartozol. És ez egy szeretetet áraszt, s „ezt a szeretetet nem szeretnéd elveszíteni, hanem szeretném megtartani, és együtt élni vele”. És akkor működik, hogy „én mit várok el, s én mit tudok nyújtani”.

Mert ha ti nem ismeritek egymást a felebaráti szeretetben, ha nem fogadjátok egymást el a felebaráti szeretetben, ha nem változtok a felebaráti szeretetben, akkor nem csak kérek és kérek és kérek, és elvárok, hanem próbálok adni, mert a cselekedet csak így tud működni, hogy nem csak a középpontban vagyok, és nem csak az a fontos, amit talán egy testvér szeretne, hanem az is fontos, amit a többiek. Ha egy beszélgetés van, egy imádkozás van, egy közösség van, egy éneklés van, itt mindig ki kell alakítani a megfelelő sorrendet mindabban és mindahhoz, hogy ez a tanítás utolsó szakasza, ha három részre osztod, hogy mit nyújt nektek, hogy „én, ha elvárom, hogy velem hogy cselekedjenek a körülöttem lévők, akkor nekem is ugyanúgy kell cselekednem, feléjük fordulni, szeretettel lenni, és nem csak az, hogy én kapok, és a többivel nem törődöm”. Mert akkor nem működik a kegyelem a szeretet által. Akkor nem tudod felismerni felebarátodat, testvéredet, szeretteidet, családtagjaidat, hanem csak éltek egymás mellett e jelenben, e rohanó világban, ahogy mondottam a múltkor, hogy arra van időd, amire szakítasz, ami fontos. Ha valami nem fontos, bárki bármit mondhat, akkor nem tudsz rá időt szakítani, és azt mondod: „Nem érek rá.” Ez a legkönnyebb, elmondani.

De a cselekedetekben is ez így működik, hogy nem csak várni kell, hogy én mit kaphatok, velem hogy viselkednek, és hogyan vagyok jelen, hanem arra is ügyelni kell, hogy te hogyan vagy jelen, hogyan közelítesz felebarátodhoz és testvéredhez a szeretteidben és a családod körében, hogy megpróbáltok együttműködni és érezni, hogy a szeretet kegyelme így árad reátok e mindennapokban.

A bűnbánat-idő első Golgotáján ezt az imádságot nyújtom számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Tudom, hogy nem ismeretlen már ez a tanításom, hisz már egy másik év folyamán jelen volt, de akkor nem kimondottan a tanítást így nyújtottam számotokra, hogy ez is lehet egy szívből jövő őszinte, átértékelő és átélő imádság abban a működésében, hogy hogyan vagyok jelen e jelenben, hogyan élek e jelenben, hogyan szeretnék haladni e meghívásban, e jelenben, és hogyan fogadom el mindazokat, akikkel szeretnék együtt élni a mindennapjaimban, a felebaráttal, a testvérrel, a szeretteimmel és a családommal.

S ennek reményében megajándékozlak benneteket ma áldással, ami áradjon reátok, töltse be szíveteket és a lelketeket, és erősítsen meg benneteket e megkezdett bűnbánat-időhöz az időben, hogy érezd a felebarátban és a testvérben, hogy ki vagy, és hova tartozol, és hogyan szeretnél élni és haladni e meghívás küldetés-követésében, a mindennapokban.

Ennek reményében áradjon rátok ma e különleges tanítás, ima kegyelmének szeretete és áldása, óvjon, védjen és vezessen, és mutassa meg a fény útját e meghívásban, e küldetésben, e követésben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

E áldásban a Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, kik megnyitottátok, és felkészültetek e befogadásra, hogy működhessen rajtatok és bennetek, és megmutassa számotokra e mai tanítás imádságát, „ami által haladok, élek e jelen életben, amelynek részese vagyok a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

6.  IMG_6343  jav.

VI. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotáján.

Köszöntöm mindazokat, akik a mai napon meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok, hogy eggyé váljatok e mai jelenlétben és a tanításban.

S köszöntöm azokat is, akik ma nincsenek jelen köztetek, de lélekben, imával kísértek benneteket, hogy érezzétek az ő jelenlétüket is a távolból.

A mai nap tanításom pedig így szólt felétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szólok az írástudóknak és a tanítványaimnak a tanításom részében, hogy a Mózes tanítószékében kik ülnek, hogyan élnek, és hogyan cselekednek, és hogyan adják át a tanítást.1

De Én erre, Jézus Krisztus Uratok, így szólottam e tanításban:

‒ Fogadjátok meg, amit mondanak, cselekedjetek a szerint, ahogyan elvárható tőletek, de tetteikben ne kövessétek őket.

Ezek a szavak lehet, hogy keményen hangzanak, de a keménységben jelen van mindaz, ami a tanítás mondanivalóját nyújtja, hogy igen, a székben lehet helyet foglalni örömmel, szeretettel, és lehet helyet foglalni fő helyként: „Ki, ha én nem vagyok?! És nekem senki nem mondhat semmit, mert én vagyok az, aki ott helyet foglalok. Én utasíthatok, én követelhetek, én parancsolhatok, én átadhatom a tanításnak a mondanivalóját ezzel a formával is.”

Ezért mondottam: A tanítást fogadjátok el, cselekedjetek a szerint, de a tetteket, azokat ne kövessétek.

És hogyan szóltak a tettek?

A tettekben mi a mondanivaló?

Hogy ők terheket kötöznek össze, amit ráraknak az emberekre, súlyos, nehéz terheket, de ők maguk egy ujjal, ha kellene hozzá nyúlni, még azt is nem teszik.

Akkor hogy van jelen a példa?

Majdan imaszíjukat szélesre szabják, hogy jól látható legyen; a köntösükre nagyobb bojtot készítenek, hogy szembetűnő legyen.

Ennek mi is a mondanivalója?

„Hogy ha jövök veled szembe, te biztosan felismerj, hogy én ki vagyok! Ha kell, fejet hajtsál, és így köszönjél nekem – a főtereken? És ha lehet, rabbinak nevezzél, ami annyit jelent, hogy mester.”

Szeretik a különleges megszólítást. Szeretik, ha nekik ti hajlongtok. Szeretik, ha ti szembetűnően észreveszitek.

De ennek mi is a mondanivalója?

Nem a ruha, nem a bojt, nem a hajlongás kimondottan a tanítás jelképe, mert itt meg lehet kérdezni: Van-e jelen szeretet? Van-e jelen béke? Van-e jelen megbecsülés a tiszteletben? Vagy ezekre azt mondani: „Hát, ezek nem fontosak. Ezekkel menni előre, hogy ilyenekre gondolni?! Csak én legyek a valaki, aki szólhatok, aki utasíthatok, aki netán parancsolhatok és követelhetek!”

Ezeken el szabad gondolkodni, hogy ilyenkor ez a tanítás hogyan kapcsolódik az első bűnbánati tanításához. Hogy is volt ott jelen?

Kérjetek, adnak nektek. Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és ajtót nyitnak.

Itt elmondottam szintén, hogy ezeket fel lehet váltani az ima szeretetéhez az odaadásra, a segítségnyújtásra, hogy a kegyelem jelen legyen, és működhessen rajtatok és bennetek.

És a mai tanításban ugyanúgy jelen van, hogy kérjél, keressél, és zörgessél. Mert jelen vannak az írástudók, a farizeusok, akik többet tudnak elképzelni önmagukról, mint amennyi valójában jelen van, és megilleti őket. Lehet, hogy te kérsz tőlük, de hogy meghallják-e a te kérésedet a cselekedetek felé, az nem biztos, hogy jelen van.

Jelen, hogy zörgetsz, nyílhat számodra ajtó, de az ajtón nem biztos, hogy kívánsz áthaladni.

És akkor keresel?

De mit keresel?

Ezeknél te nem nagyon szeretnél keresni, mert ha keresel, nem biztos, hogy azt a kegyelmet kapod meg, amire szükséged van.

Fontos, hogy el lehessen gondolkodni azon a tanításon, hogy ez valójában mit nyújt számukra.

Úgy-e, hogy is mondottam a múlt Golgotán?

Most már a tanítás vége felé tartunk, amikor azt mondottam, hogy:

– Úgy vagyon írva nektek, hogy amit elvársz, hogy veled tegyenek, te is add azt mindazok felé, akiktől te vársz, vagy ha lehet, még többet.

Így a mai napban hogy lehet mondani?

Ők, úgy-e, szembetűnően akarják, hogy ti észrevegyétek: jelen van az imaszíjuk szélesebbre szabva, jelen van a nagyobb bojt, jelen van, hogy hajlongjál előtte, és jelen van, hogy megkülönböztetően szólítsad meg őt, rabbinak.

De ez még mind nem elég. Mit tesznek?

Vendégségben szeretnék elfoglalni a fő helyet, a zsinagógákban vagy a templomokban pedig az első széket, ami nem biztos, hogy számára van elkészítve.

Hát, ha én ezt akarom, hogy velem ezt tegyék, akkor visszafele is működik ez a kegyelem? Visszafelé is így tudok szólni én a felebaráthoz, a testvérhez? Visszafele is tudom mondani, hogy: „Barátom, ha én az első széket foglalom el, hát gyere te is mellém! Hát foglalj te is mellettem helyet!”

De a barát, az tud mérlegelni, a barát azt mondja: „Hát, nem biztos, hogy ez az én helyem. Nem biztos, hogy nekem készítették. Én talán nem akarok itt helyet foglalni. Én megkeresem az én saját helyemet, ahol helyet foglalok.”

És akkor itt lehet mondani azt: Van, aki felmagasztalja magát – azt majd megalázzák. És van, aki megalázza magát, akit az után felmagasztalnak.

Fontos, hogy ezekre tudjunk oda figyelni, hogy te mindenkinek a segítő szolgája akarsz-e lenni, vagy elég, ha csak te vagy a szolga, de olyan téren, hogy neked szolgáljanak. „Hogy én másokat észrevegyek, én másokon segítsek? Én másokkal egy legyek a kegyelemben, az örömben, a békében?” – ez nem biztos, hogy jelen van, és működik.

A mai tanítást úgy kell értelmezni, hogy jelen van a törvény, és a törvényt, akik adják nektek, azok példaértéket mutassanak számotokra. A példaértékben lehessen belekapcsolódni, tartozni hozzája, és a cselekedetek révén működni. Vagy a tanítás a törvényekben csak úgy van jelen, hogy „ami jó, ami engem felmagasztal, ami engem kiemel, azt elfogadom, s a többivel nem törődöm, a többit, ha kell – a ti saját szavatokat használva –, szinte le lehet írni, arra nincs szükség”.

Hányszor és hányszor megtapasztalni ezt a pásztorok körében, akik szintén szeretik elfoglalni a fő helyet, akik szintén szeretik elfogadni a köszöntést, akik szintén szeretik szembetűnően megmutatni, hogy ők kicsodák, és hogy „mi a tanítás révén vagyunk az első emberek, akik, ha kell, megalázhatunk, akik, ha kell, kitaszíthatunk, akik, ha kell, nem veszünk róluk tudomást”.

Csak az nincs még jelen előttük, hogy ők így most felmagasztalják magukat, de eljön az idő, amikor ebből a felmagasztalásból megalázás lehet, és a megalázást nem biztos, hogy olyan könnyedén tudják elfogadni, értékelni, változni és változtatni.

Hányan és hányan ilyenkor összetörnek, kétségbe esnek, hogy velük hogyan történhet meg ez?

És akkor ilyenkor könnyedén néha még ezt is mondják, egyszerűen, a ti saját szavatokkal: „Hát, ha Isten létezik, ezt hogyan engedi meg?!”

De olyankor nem kérdezi meg, hogy: „Ha Isten létezik, akkor ezt hogyan engedi meg?!”, mikor ő felmagasztalja megát!

Pedig az Isten, az Atyám akkor is jelen van, az Atyám akkor is figyel az Ő gyermekére, hogy a szabad akarat cselekvésében hogyan van jelen, és hogyan működik, és hogyan kapcsolódik be mindahhoz, amit Én, Jézus Krisztus Uratok adok.

Mert ennek a tanításnak van még egy szakasza, mert amikor már felmagasztalták magukat a fő helyek és az első székek elfoglalásában, még mindig nem elég nekik.

Hogy is folytatódik?

Ne nevezzétek magatokat mesternek, mert egy a ti Mesteretek, aki a ti Testvéretek lett, és ti testvéreivé válhattok.

Ezt hogyan is lehet értelmezni?

Én, Jézus Krisztus Uratok kiemeltelek benneteket az út porából, mert szükségem volt reá, és a szükségben meghívtalak benneteket, és a meghívásban már felismeritek, mi a küldetésetek és a követésetek, és megpróbáltok a szerint élni. És akkor valóban e Mesterhez a testvérben tartoztok a mindennapokban.

De atyának se hívjatok lent a Földön senkit se, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei.

Atya a gyermek szeretetét adta meg számotokra, mert ti mind gyermekei vagytok. És a szeretet ajándéka, amely jelen van, amely átölel, amely felmelegít, s amely megadja a kegyelmet a felismerés elfogadásához, hogy én ennek a Mennyei Atyának a gyermeke vagyok.

De tanítónak se hívjatok senkit, mert egy a ti Tanítótok, Krisztus.

És ki az a Krisztus?

Aki volt a testvér a Mesterben, és akit Krisztusnak neveztek e megszólítás révén, e szavakkal a jelenben, a ti szavatok révén: Jézus Krisztus, aki elfogadott benneteket e meghívás után, e tanítás révén, hogy ti e Krisztus testvérei vagytok.

„És e Krisztus tanítását, amely felénk jön, a tanítás által, a felismerés elfogadásában – megpróbálok e szerint élni és cselekedni, és számunkra ez a tanítás” – ahol nem azt hallod, hogy tettekben ne kövesd. Itt azt kapod, hogy jöjj, testvér, és élj e szerint, e cselekedetekkel.

És ez még úgy fejeződött be, e szakasz, aki a legnagyobb köztetek, az legyen mindenki szolgája. Nyújtson segítséget, vigaszt, erőt, mert a kegyelem így árad felétek, és tölti el szíveteket a felismerés révén.

S akkor jött még az, amit már ma is hallottatok, hogy valaki felmagasztalja magát. De ez nem maradhat örökké így, mert ez nem biztos, hogy kedves a Mennyei Atyának, kedves a Mesternek, s kedves Krisztusnak. Mert megaláznak, és aki magát kicsinynek a szeretetben próbálja élni, és azt mondja: „Jó nekem itt!”, szinte megalázza önmagát, majd ahhoz eljönnek, és felmagasztalják.

És úgy-e, mennyivel más a szeretet-tanítás a megtapasztalásában? És akkor tudom, hova tartozom, tudom, kit szeretnék követni, és tudom, hogyan szeretnék cselekedni, élni és haladni, és hogyan ismerem fel e tanítás mondanivalóját, ami által ismét tudom, hogyan kell elindulni és haladni az úton, hogy azért, ha kell, egy kicsit észrevegyenek, és ha szükség van a szeretetemre, a segítségnyújtásomra, akkor felismerjék és elfogadják. És ne legyek szembetűnő, és ne legyek az, aki meg akarom mondani mindenkinek, hogy hogyan és miképpen cselekedjünk, hogyan és miképpen haladjunk, hogyan és miképpen tudok nyújtani másoknak, ha éppen szükség van rá. Mert ez a tanítás az igaz testvéri felebarátról szól, aki elfogadja a kicsinyeket, elfogadja az imádkozókat, elfogadja mindazokat, akik szeretettel fogadják el a másik embert a felebarátban és a testvérben, és nem olyanokká válnak, hogy: „Ki, ha nem én, és én megtehetem, mert én azokhoz tartozok, akik szembetűnően szembeállnak ezekkel a kicsinyekkel, hogy én ezeket a kicsinyeket, ha lehet, megalázom, és elmondom nekik, hogyan és miképpen éljenek és cselekedjenek, és mi a törvény tanítása. De a tanítást a törvényben én nem veszem komolyan, és nem is teszek egy ujj segítségével sem ellene. Mert én az vagyok, aki másoknak megmondhatom, hogy hogyan és miképpen éljenek.”

Úgy-e, milyen szépen el lehet menni e tanítás mondanivalóján a szeretet igaz-, meghívott úton, ahol Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok jelen, és a meghívásban ölelésre tárom Karjaimat, és így várlak benneteket?

És van ismételten jelen egy út, ahol pedig azok vannak, akik szeretnék mások felett elmondani az ő saját döntésüket, akaratukat, cselekedetüket, hogy márpedig e szerint kellene élned, cselekedned és haladnod.

És ezekhez szól az: Ne kövessétek őket e tettekben, mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem ezt vártam és nem ezt várom.

Ti ismerjétek fel azt, ami felétek szól e meghívás által, ők pedig majd a felmagasztalásuk után megaláztatottá válnak.

Ennek reményében e tanítás mondanivalójában megajándékozlak benneteket a mai napon is, kiválasztott testvérem áldását árasztom felétek, hogy részesülhessetek a bűnbánat második Golgotáján e kegyelemmel, amely felétek árad.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be minden nyitott szívű testvérem szívét és a lelkét, egész lényét, hogy haladjatok e meghívott úton e felismerésben, e küldetésben és e követésben, hogy „a tanítás mondanivalója a törvényben mit nyújt számomra, mit fogadok el, mit értékelek, és mi alapján haladok, mert nem akarok olyanná válni, akik a törvényt szinte parancsban és utasításszerűen adják, de ők maguk nem a szerint cselekszenek”. Az ilyeneket nem kell követni e tettek révén.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

6. R  IMG_6299  jav.

VI. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik Golgotáján.

És köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is lélekben kísértétek el a fájdalom, szenvedés Golgotán mindazon testvéreimet, akik meghallottátok hívásomat, és e jelenben eggyé váltatok e ünnepen, és így most a tanítás, amely felétek árad e bűnbánat harmadik Golgotáján.

Ma a törvény tanítását vettem számotokra – a törvény felismerése, elfogadása, és hogyan van jelen a tanításában. Hisz a törvényből egy betűt, egy vesszőt, egy pontot nem illik elhagyni, megváltoztatni, vagy éppen másképp mondani.

Hisz hogy is mondottam tanítványaimnak?

– Én nem azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt és a prófétákat, kik tanítanak benneteket e törvényről. Én azért jöttem, hogy e törvényeket tökéletessé tegyem mindazoknak, akik hisztek e tanításban.1

Hisz a tanítás mondanivalója mindig az felétek, hogy felismerjétek, elfogadjátok, eggyé váljatok vele, és tudjatok a szerint működni és cselekedni. Mert a törvény a tanítását adja számotokra, és a tanítás pedig csak úgy lehet tökéletes, ha felismered.

Hisz ha most visszamegyünk a bűnbánat első Golgotájára, ott a tanítás ez volt számotokra, csak egy pár gondolat kiemelése, hogy: Kérjetek, és adnak nektek. Zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. Keressetek, és találtok. És amit elvártok, hogy veletek tegyenek, ti is csak annyit tegyetek a felebarátaitokkal és testvéreitekkel.2

Majd jött a bűnbánat második Golgotája a tanításból, amely pedig így szólt felétek, hogy Mózes tanítószékében, úgy-e, az írástudók és a farizeusok ülnek, akik megpróbálják átadni számotokra a tanítást.

Fogadjátok meg a tanítás mondanivalóját, de tettekben ne kövessétek őket, mert ők maguk sem teszik.3

Most a mai nap pedig a törvény tanítása jött el számotokra, hogy itt is a tanítás mondanivalója úgy jön el felétek és hozzátok, ha minden betűt és vesszőt meghagytok a helyén: nem írjátok el, nem hagyjátok el, és nem változtassátok meg. Mert egy tanítás így lehet fontos számotokra.

Most csak egy rövid példabeszédet próbálok felétek hozni, és ez a rövid példabeszéd legyen a mai Golgotának az Evangélium tanítása, amit a pásztortól hallottatok.4

Úgy-e, ott mi volt a tanítás számotokra?

Hogy van a gazdag ember, aki szőlőt ültet. És ezt a szőlőt kiadja munkásoknak. És a munkások nem elégednek meg mindazzal, amivel a gazda megjutalmazza őket. Ők többre vágynak. És ezért egész addig eljutnak, mikor eljöttek a termésért, hogy az egyiket megverték, másikat kidobták, a harmadikat megölték. Majdan elküldi fiát, mert a fiát már csak elfogadják! De a fiát sem fogadták el.

És a tanítás, ahogy le van írva a példabeszédben, így van jelen számotokra, és így tudjátok megérteni, hogy a betűk, a pont, a vessző, minden megmarad a törvény tanításában, mert így tökéletes, és így tudjátok megérteni.

Jaj annak, aki ezeket átírja, és így tanítja! Mert ha eljön az idő számára, hogy befejeződik földi pályája, és elindul az Örök Haza felé, és azt gondolja, hogy elfoglalhassa helyét Atyám Országában, és milyen nagy lesz ő ottan, mert ő tanított, ő jómódban volt jelen a tanítás mondanivalójában. Csak nem figyelt arra, hogy kissé megváltoztatta, egy kissé önmagára alakította, „csak egy kicsit írtam át, csak egy kicsit hagytam el belőle”, hogy már nem teljesen a tökéletes tanítást adja.

És ilyenkor, a bűnbánat-időben, úgy-e, milyen könnyű, ilyenkor mindazokra odafigyelni, akik tanítanak benneteket.

És kik számotokra ilyenkor a tanítók?

Mert hogy is mondottam a múlt Golgotán?

Ne hívjatok atyának senkit, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei.

Ne hívjatok tanítónak se senkit, mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus.5

És ma mégis a tanítóról van szó, de a tanító, az jelen van a pásztorban, akit a földi szavaitok szerint a keresztnévben mondjátok – most példának mondom a mai pásztor nevét, ahogy ti a jelenben szólítjátok, hogy először megnevezitek a nevén, hogy János, és utána mondod, hogy atya. Tehát nem azt mondod, hogy atya és János.

Ez a tanításnak a mondanivalója, hogy nem írjátok át, és nem azt mondjátok, hogy a tanítás azt mondja, hogy atyának ne hívjál senkit. Atya az Én Mennyei Atyám, akinek gyermekei vagytok, akihez tartoztok, és aki által kapjátok a kegyelmet.

Én, Jézus Krisztus Uratok a Krisztusban vagyok a Tanító, aki azért jöttem – ha csak a mai tanítást vesszük –, hogy a törvényeket nem eltörölni, hanem tökéletesíteni fogom a tanítás által. A tanítás pedig az Evangélium tanításával jön el felétek és hozzátok a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És úgy-e, az Evangélium tanítását, amivel a lelketeket tudjátok felemelni a megértésével és az elfogadásával, nem illik átírni, megváltoztatni, és elhagyni belőle. Mert ez a tanítás a mondanivalójában a tökéletességet hozza el számotokra. Mert több példabeszédet emelhetnék ki számotokra e tanítás törvényének felismeréséhez, amit szintén a bűnbánat-időben olvasni szoktátok, megtapasztalásában. Hisz itt már nem a Hegyi beszédet hozom el számotokra, hanem itt azt a tanítást emelem ki, mikor Én jelen vagyok tanítványaimmal a városban. És a tanítványaim egy kicsit széjjeltekintenek a városban, és várom tanítványaimat, és ahogy ülök, és ahogy írok a föld porában.6 Erre megjelen’ a város, mondhatom – nem illik ezt a szót használni, de a jelenben ti nagyon sokszor mondjátok –, az előkelőség? Én azt mondom, kik írástudók, kik farizeusok, kik mások felett szeretnek dönteni, és a döntést meghozni?

Ezért hát oda hozzák Elém az asszonyt, akire azt mondják, hogy házasságot tört, és meg kell büntetni, és el kell bocsájtani. És oda hozzák, hogy Én igazságot tegyek.

Én a tanítás törvényével adtam számukra az igazságot. Mert, ugyebár, a tanításból mit emeltek ki legjobban? Hogy:

– Megkaptuk, hogy válólevéllel elküldjük.7

Erre Én, Jézus Krisztus Uratok, a Tanító, mit mondok?

– De miért kaptátok ezt? Szívetek keménysége miatt.

Mert nincs benne megbocsájtás a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Ezért azt mondottam számukra, egyszerűen, amint ők büntetni akarták volna, és a büntetése a megkövezés lett volna. Így szóltam számukra, egyenként, először a vénekhez, az írástudókhoz, a farizeusokhoz és a nép sokaságához, akik eljöttek:

– Közületek az vesse rá az első követ, ki bűntelen köztetek.

Egyszerű megfogalmazott tanítás, amelyből szintén nem hiányzik egy „i” betű, nem hiányzik egy vessző, nincs átírva, és nincs elhagyva, csak az egyszerűségében van jelen, és ezt az egyszerűséget e bűnbánat-időben is majd még megtapasztaljátok, a tanítást, az Evangélium részében.

És, úgy-e, egy kis idő után, ismét feléje emeltem tekintetemet, és csak a bűnös volt Előttem, mert úgy hozták oda Elém, hogy ő a bűnös. Megkérdeztem hát tőle:

– És hol vannak a vádlóid?

Azt mondotta:

– Mind elmentek. És íme, eldobták kezeikből a köveket.

Erre Én, a Tanító is ezt mondottam:

– Én sem büntetlek meg. Menj békével, és ezután ne vétkezz.

És egyszerűen meg lehet érteni a törvény tanítását, amiből felemelkedhetsz, ami által megerősödhetsz, ami által tudod, hogy hova szeretnél tartozni a küldetés-, követésedben, e bűnbánat-idő jócselekedetek révén. Hisz a jócselekedetek nemcsak a bűnbánat-időben, hanem a mindennapokban segítséget tudnak nyújtani számotokra, és ami által érzed, hogy jelen van a kegyelem. A kegyelem működik, csak ezeket fel kell ismerni, tudni kell elfogadni, szívünkbe zárni, eggyé válni vele. És akkor érezzük, hogy a tanítás mondanivalója e törvény által is felénk és hozzánk úgy jön el, amiből valóban tanulhatunk, erőt meríthetünk, és akkor érezzük, hogy mi nem azok a tanítók vagyunk a tanítás révén, akik elhagyjuk, megváltoztassuk e mondanivalót a betű, vessző pontjában, hanem mi azok akarunk lenni, akik ismerjük a mi Tanítónkat, Jézus Krisztus Urunkat, aki által kapjuk a tanítást, és ezt a tanítást elfogadjuk, szívünkbe zárjuk, és megpróbálunk e szerint működni a cselekedetek és a mindennapok részében, mert a törvény így teljesedik ki előttünk, rajtunk és bennünk. S akkor mi azok a kicsinyek vagyunk, akik megpróbáljuk a tanítást úgy átadni mindazoknak, ahogy az írva vagyon – nem változtatunk semmit rajta. Ezért hát, ha kicsinyek is vagyunk most itt lent a Földön, de ha elkerülünk a Mennyekbe, hát lehet, hogy egy kicsit naggyá válhatunk. És akik itt naggyá érzik magukat, a Földön, és ha a Mennyekbe kerülnek, Atyámhoz, kicsinyeknek hívják majd őket, mert kicsinyekké válnak.

És fontos, hogy ezeket meg tudjuk érteni, felismerni és elfogadni. Mert a tanítás nem múlik el, ahogy a tanításban van jelen: Amíg az Ég és Föld el nem múlik, addig semmi sem változik meg, minden megmarad a törvény tanításában és a mindennapokban.

És így lesz számotokra teljes ismételten a bűnbánat harmadik Golgotája, ahogy mondottam a Hegyi beszéd folyamatában. És akkor értitek meg, hogy ez a tanítás is azt sugallja: Ha kértek, adnak nektek. Ha zörgettek, ajtó nyílik számotokra. És ha kerestek, találtok.

És ha ezek már megvannak e tanítással, akkor felismeritek a tanítókat, a hiteles tanítókat. És akkor figyeltek a tanításra a törvényben. S akkor nem azok lesztek, akik ugyan tanítanak, de ők maguk nem fogadják meg. Ők maguk azok, akik várják, hogy ők elfogadottak legyenek, köszönthessék őket, imaszíjukat szélesre szabják, megnagyobbítják a bojtokat, hogy szembetűnőek legyenek, hogy ők azok, akik itt úgy érzik, a Földön, hogy tanítók, és tőlük szinte muszáj, muszáj, mondhassuk azt, kötelező elfogadni, amit ők tanítanak. De hogy ők megfogadják-e…?

És ahogy mondottam, itt némely pásztoromat is lehet belevenni, akik pásztorok, de nem minden tanítást fogadnak el, nem minden tanítást adnak át úgy a híveiknek a nyájban, ahogy az írva van. Némelyek szeretnek elhagyni belőle egy-egy betűt, egy-egy vesszőt, egy-egy pontot, és akkor saját maguk szerint alakítsák át a törvény tanítását, amelyet szeretnének átadni számotokra.

És mikor ilyennel találkoztok a felismerésben, arra mondottam: a tanítást a törvényben fogadjátok el, de a tettekben ne kövessétek.

Így a mai nap a törvény megint a tanítás számotokra, hogy azt pedig nem írjuk át, nem változtassuk meg. A tanítás maradjon olyan tökéletes minden betűben, minden pontjában, minden vesszőjében, ahogy az le van írva, ami által emelkedsz, erősödsz, felismersz és haladsz a mindennapi élet-útpályádon.

S ennek reményében fogadjátok a bűnbánat harmadik áldását, amellyel megajándékozlak benneteket kiválasztott Mária testvérem által, hogy áradjon reátok ma a tanítás törvénye a szeretetében, felétek, hozzátok, érintse meg szíveteket, és ez által nevelkedjetek és erősödjetek, és ez által haladjatok e meghívott úton a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e tanítás törvényében áradjon reátok, erősítse meg szíveteket és lelketeket a törvény felismeréséhez és elfogadásához. És a szerint cselekedni, élni és haladni a mindennapokban, hogy felismerjétek a számotokra a megfelelő Tanítót, aki által felemelkedtek, megerősödtök és haladhattok a mindennapi élet-útpályátokon.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

a

Hozzászólások lezárása.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: