Jézus Krisztus Urunk:

4.  IMG_6339 jav.Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elfogadtátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre, hogy e ünnepben együtt vegyünk részt ezen a napon, amely jelen van számotokra.

A mai napon a tanítás, amely felétek szólt, arról szól, hogy jelen van az apa és két gyermeke.1 De Én most a tanítást úgy mondom nektek: jelen van az atya, és jelen vannak a gyermekek. Az atya oda szól az egyik gyermekéhez, majdan a másik gyermekéhez e mindennapi földi életben, és meghívást ad számára ‒ most itt a meghívásban vegyük például a példabeszéd tanítását ‒, hogy:

‒ Fiam, menj ki a szőlőbe, és dolgozzál.

De ezt lehet átfordítani, a jelen tanítását, a jelen napokra, hogy:

‒ Gyermekem, jöjj, és tegyél jót felebarátaiddal és testvéreiddel.

Erre a gyermek a fiúban így szól:

‒ Nincs most kedvem, uram!

A jelenben is sokszor így mondják:

‒ Nincs rá időm, nem érek rá.

Minden testvérem Atyám gyermekében arra ér rá, amire időt szakít a huszonnégy órájából. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok senkire sem erőltetem rá se tanításomat, se meghívásomat. Minden testvérem a nyitottságában, a felismerésében tudja, hogy mikor, hogyan és miképpen tud cselekedni, felismerni, elfogadni e tanítás mondanivalójából. Hisz hogy’ is ment a tanítás?

‒ Most nincs kedvem!

De később megbánja, ahogy elgondolkodott, és mégis kiment és dolgozott, és a szerint cselekedett, ahogy kérte tőle az apa.

Az Atya is felétek fordul, és Én, Jézus Krisztus Uratok, az Isteni Második Személy, mikor kérek tőletek a cselekvésben, a tettekben, a jelenlétekben, hogy hogyan és miképpen vesztek részt, hogyan és miképpen veszitek észre a felebarátot, a testvért, és hogyan, miképpen váltok alázatossá a szeretet kegyelmében, hogy felismerve és elfogadva mindazt, amely körülvesz benneteket. Hisz a múlt tanításában azt adtam számotokra, hogy mindenki ismerje fel saját helyét, és a saját helyben törekedjen a szerint helyet foglalni, és a szerint élni, hogy ne törekedjünk az első helyekre, mert az első helyből majd fölkeltenek, és azt mondják: „Add át e helyet, barátom, akik most érkeztek!” És akkor úgy érzed, hogy szégyenben maradtál.

Ezt kérem ma is a testvéreimtől, hogy ennek a tanításának folytatása a mai napban, hogy hogyan és miképpen ismerem fel, hogy mi az én küldetésem és a követésem, és hogyan cselekedjek. Mert, úgy-e, a mai tanítás az volt, hogy először azt mondja: „Nem érek rá!, vagy: „Nincs kedvem!”

A „nem érek rá” a jelenben történik, mert „nincs rá időm”, a tanításában pedig, hogy „nincs kedvem”. De ezt még mindig meg lehet változtatni, ha önmagunkba nézünk, ha egy kicsit átnézzük mindazt, ami bennünk rejlik a felismerés elfogadásában. És akkor a szerint cselekedni, és a szerint felismerni mindazt, ami fontos a mindennapi életben.

Hisz a tanítás folytatása, amikor azt mondja az apa a fiának:

‒ Fiam, menj ki, és dolgozzál.

És erre ő könnyedén így válaszolja:

‒ Szívesen!

De múlik az idő, és a szívességből szinte teherré válik. Nem is figyel arra, hogy talán cselekednie kellene, mert nem megy, és nem tesz semmit.

És a jelenben is hányan és hányan azt mondjuk:

‒ Hát, szívesen! Megteszem, cselekszem.

De csak szóval, és a tett jelenléte nincs jelen.

És ekkor így jön felétek az, hisz a bűnbánat-idő, ami már az Én előkészítőm útja, mert mit mondottam nekik?

‒ Eljött János2, világító fény volt ő. Vagy mondhassuk még nagyobb szóval: világító fáklya volt ő. És hogyan ismerték fel? Hogyan hallgatták meg szavait? Hogyan tértek meg, és hittek benne? S erre mondom azt, hogy kikerülnek bennetek a vámosok és az utcanők.

Ezen az írástudók, a farizeusok és a nép vénei szinte sértve érezték magukat, hogy nekik ilyet mondani?!

És ez a jelenben ‒ hogyan lehet összekötni?

Hát a jelenben is, ha valakinek szóltok, hogy „talán nem jól cselekszel, talán nem jó úton haladsz, talán másképp kellene élned”, de először önmagadat kell meggyőzni mindarról, ami jelen van, mert számunkra is a tanításban azt mondjuk: „Eljött János. A tanítását a világító fénnyel átadta nekünk. Előkészítette az útját annak, aki utána jön, és hatalmasabb lesz.”

Úgy-e, ismerős a tanítás?

És hányan és hányan hallgatnak a tanításra, és váltják föl tettekre az ígéretükben, és a szerint cselekednek? Mert akkor ne azt mondd: „Ó, Atyám, én egész életemben vallásos voltam” ‒ úgy-e, ismerős a szó?

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Nem vallásos kell Nekem, hanem a hitében és szeretetében elindul testvér az úton. Mert vallás sok lehet, és a vallásban melyik úton akarsz haladni? De a hit a szeretetében, ami itt van jelen, és ami szerint élsz és cselekszel, a felismerés útján haladsz, és ez által tudsz tenni, felismerni, elfogadni és a szerint élni.

És akkor, ha azt mondod, hogy: „Én vallásos voltam, hát a vallásom szerint megpróbáltam élni, a vallásom szerint megpróbáltam cselekedni, s a vallásom szerint megpróbáltam egy kicsit tenni is, s akkor mégsem ismersz, Atyám? Akkor nekem is azt mondod, hogy kikerülnek a vámosok és az utcanők? Kikerülnek azok, akik most térnek meg, akik most találkoztak Veled, Uram, és akik felismertek, elfogadtak, és megpróbálnak a szerint cselekedni?”

Igen, a tanítás ezt mondja számotokra, hogy saját magatoknak kell felismerni, elfogadni és cselekedni, és e szerint a jelenre váltani e tanítást, amely nem csak akkor volt érvényes, mikor tanítványaimnak, a főpapoknak, az írástudóknak és nép véneinek adtam, hanem most a jelenben nektek, kik most éltek, kik most hallgatjátok tanításomat, és a szerint szeretnétek élni és cselekedni. Mert akkor már öröm a felismerésben, hogy eljött János, ki tanúságot tett az Igazságról.

És Tőlem szintén tanúságot vártok az Igazságban?

De Nekem nincs szükségem tanúságot tenni, mert az Én tetteim, az Én cselekedeteim és az Én tanúságom, a tanításom, a példabeszédek tanúskodnak mindarról, hogy miért jöttem, és ki küldött.

Jánost is elküldték Előttem: ő volt a világító fény. Elmentetek ugyan, hogy megnézzétek, és csak ideig-óráig gyönyörködtetek e fényben. Úgy éreztétek, hogy nincs szükségetek egész évben, egész életetekben ‒ ez a gyönyörködő fény.

Mert Tőlem mit is vártok a tettekben és a cselekedetekben?

Hisz János erről szólt a tanúságtételében.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok, az Isteni Második Személy pedig a saját tettem cselekedeteit nyújtottam felétek, és ez bizonyíthassa számotokra, hogy Engem az Atya küldött ‒ az Atya, kinek gyermekei vagyunk, kihez tartozunk, kivel szeretnénk élni és haladni a mindennapi élet-útpályánkon a felismerésben és az elfogadásában. Mert akkor „nem azok akarunk lenni, akik csak várunk és várunk, és nem teszünk semmit, majd történik valahogy”, hanem legyünk azok, akik teszünk a cselekedetek révén, és majdan e cselekedeteket felismerik, és a felismerés révén a szerint mérlegelnek, és vesznek számításba a jelen mindennapjaiban.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodjunk, és e szerint cselekedjünk. Hisz most az Egyházban a megkezdett év tanításai vannak jelen számotokra, hogy hogyan és miképpen, mert János, ki eljött, hogy a tanításával előkészítse az utat Számomra, ki majd érkezem.

E hónap ajándéka számotokra még a Szeretet-ünnep ‒ a Szeretet, amely jelen van, amely megszületik, és ami fényben, békében, örömben eljön felétek és hozzátok, hogy elfoglalhassa helyét minden nyitott szívű testvérem szívében, hogy újra érezd e szeretet ajándékát az átölelésben és a kegyelmi erőben, mert az ünnep a megemlékezésében, a szeretetében így lesz teljes szíveteknek örömében e kegyelem által.

Betlehem. A pásztorok látogatását ábrázoló freskó a Pásztorok Templomában

Jézus születését ábrázoló falfestmény Betlehemben, a Pásztorok templomában

Így a mai napon áldásomat a Szeretet ünnepével, örömével, békéjével árasztom felétek, és ma Én, Jézus Krisztus Uratok leszek számotokra a Fény a Világosságában, hogy megmutassam számotokra az utat, ami által a meghívás jelen van, de a meghívásra e Fényhez, e elfogadáshoz nektek, testvéreim, a jelenben kell elfogadni, felismerni, rálépni és elindulni az úton. És mivel ez már többször és többször megtörtént az évek folyamán, számotokra nem ismeretlen ez a tanítás a kérésben, ezért árasztom felétek kiválasztott Mária testvérem által áldásomat a Szeretet ünnepe révén, e Szeretet Fényének ajándéka, felismerésének elfogadásával.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme öleljen át, melegítsen fel, mutassa meg számotokra e sötétben a Fényt, a Világosságot, a békét, az örömet, és amelyet összeköt a mérhetetlen nagy Szeretet a felismerés elfogadásában és elindulásában e meghívásban, e kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Betlehem. A Mennyből az angyal freskó a Pásztorok Templomában.

“Mennyből az angyal”. Falfestmény Betlehemben a Pásztorok templomában.

Kedves Testvéreinknek szeretettel kívánunk

ÁLDOTT, ÖRÖMTELI KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS ISTEN SZERETETÉBEN BOLDOG ÚJ ÉVET.

Ez úttal őszinte szívből köszönjük mindenkinek, akik a Kápolnánk fenn tartására küldtek adományokat. Az értünk mondott imákat, és a felajánlott Szentmise áldozatokat. Isten áldását kérve továbbra is életükre.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik elfogadtátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre, hogy e ünnepben együtt vegyünk részt ezen a napon, amely jelen van számotokra.

A mai napon a tanítás, amely felétek szólt, arról szól, hogy jelen van az apa és két gyermeke.1 De Én most a tanítást úgy mondom nektek: jelen van az atya, és jelen vannak a gyermekek. Az atya oda szól az egyik gyermekéhez, majdan a másik gyermekéhez e mindennapi földi életben, és meghívást ad számára ‒ most itt a meghívásban vegyük például a példabeszéd tanítását ‒, hogy:

‒ Fiam, menj ki a szőlőbe, és dolgozzál.

De ezt lehet átfordítani, a jelen tanítását, a jelen napokra, hogy:

‒ Gyermekem, jöjj, és tegyél jót felebarátaiddal és testvéreiddel.

Erre a gyermek a fiúban így szól:

‒ Nincs most kedvem, uram!

A jelenben is sokszor így mondják:

‒ Nincs rá időm, nem érek rá.

Minden testvérem Atyám gyermekében arra ér rá, amire időt szakít a huszonnégy órájából. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok senkire sem erőltetem rá se tanításomat, se meghívásomat. Minden testvérem a nyitottságában, a felismerésében tudja, hogy mikor, hogyan és miképpen tud cselekedni, felismerni, elfogadni e tanítás mondanivalójából. Hisz hogy’ is ment a tanítás?

‒ Most nincs kedvem!

De később megbánja, ahogy elgondolkodott, és mégis kiment és dolgozott, és a szerint cselekedett, ahogy kérte tőle az apa.

Az Atya is felétek fordul, és Én, Jézus Krisztus Uratok, az Isteni Második Személy, mikor kérek tőletek a cselekvésben, a tettekben, a jelenlétekben, hogy hogyan és miképpen vesztek részt, hogyan és miképpen veszitek észre a felebarátot, a testvért, és hogyan, miképpen váltok alázatossá a szeretet kegyelmében, hogy felismerve és elfogadva mindazt, amely körülvesz benneteket. Hisz a múlt tanításában azt adtam számotokra, hogy mindenki ismerje fel saját helyét, és a saját helyben törekedjen a szerint helyet foglalni, és a szerint élni, hogy ne törekedjünk az első helyekre, mert az első helyből majd fölkeltenek, és azt mondják: „Add át e helyet, barátom, akik most érkeztek!” És akkor úgy érzed, hogy szégyenben maradtál.

Ezt kérem ma is a testvéreimtől, hogy ennek a tanításának folytatása a mai napban, hogy hogyan és miképpen ismerem fel, hogy mi az én küldetésem és a követésem, és hogyan cselekedjek. Mert, úgy-e, a mai tanítás az volt, hogy először azt mondja: „Nem érek rá!, vagy: „Nincs kedvem!”

A „nem érek rá” a jelenben történik, mert „nincs rá időm”, a tanításában pedig, hogy „nincs kedvem”. De ezt még mindig meg lehet változtatni, ha önmagunkba nézünk, ha egy kicsit átnézzük mindazt, ami bennünk rejlik a felismerés elfogadásában. És akkor a szerint cselekedni, és a szerint felismerni mindazt, ami fontos a mindennapi életben.

Hisz a tanítás folytatása, amikor azt mondja az apa a fiának:

‒ Fiam, menj ki, és dolgozzál.

És erre ő könnyedén így válaszolja:

‒ Szívesen!

De múlik az idő, és a szívességből szinte teherré válik. Nem is figyel arra, hogy talán cselekednie kellene, mert nem megy, és nem tesz semmit.

És a jelenben is hányan és hányan azt mondjuk:

‒ Hát, szívesen! Megteszem, cselekszem.

De csak szóval, és a tett jelenléte nincs jelen.

És ekkor így jön felétek az, hisz a bűnbánat-idő, ami már az Én előkészítőm útja, mert mit mondottam nekik?

‒ Eljött János2, világító fény volt ő. Vagy mondhassuk még nagyobb szóval: világító fáklya volt ő. És hogyan ismerték fel? Hogyan hallgatták meg szavait? Hogyan tértek meg, és hittek benne? S erre mondom azt, hogy kikerülnek bennetek a vámosok és az utcanők.

Ezen az írástudók, a farizeusok és a nép vénei szinte sértve érezték magukat, hogy nekik ilyet mondani?!

És ez a jelenben ‒ hogyan lehet összekötni?

Hát a jelenben is, ha valakinek szóltok, hogy „talán nem jól cselekszel, talán nem jó úton haladsz, talán másképp kellene élned”, de először önmagadat kell meggyőzni mindarról, ami jelen van, mert számunkra is a tanításban azt mondjuk: „Eljött János. A tanítását a világító fénnyel átadta nekünk. Előkészítette az útját annak, aki utána jön, és hatalmasabb lesz.”

Úgy-e, ismerős a tanítás?

És hányan és hányan hallgatnak a tanításra, és váltják föl tettekre az ígéretükben, és a szerint cselekednek? Mert akkor ne azt mondd: „Ó, Atyám, én egész életemben vallásos voltam” ‒ úgy-e, ismerős a szó?

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Nem vallásos kell Nekem, hanem a hitében és szeretetében elindul testvér az úton. Mert vallás sok lehet, és a vallásban melyik úton akarsz haladni? De a hit a szeretetében, ami itt van jelen, és ami szerint élsz és cselekszel, a felismerés útján haladsz, és ez által tudsz tenni, felismerni, elfogadni és a szerint élni.

És akkor, ha azt mondod, hogy: „Én vallásos voltam, hát a vallásom szerint megpróbáltam élni, a vallásom szerint megpróbáltam cselekedni, s a vallásom szerint megpróbáltam egy kicsit tenni is, s akkor mégsem ismersz, Atyám? Akkor nekem is azt mondod, hogy kikerülnek a vámosok és az utcanők? Kikerülnek azok, akik most térnek meg, akik most találkoztak Veled, Uram, és akik felismertek, elfogadtak, és megpróbálnak a szerint cselekedni?”

Igen, a tanítás ezt mondja számotokra, hogy saját magatoknak kell felismerni, elfogadni és cselekedni, és e szerint a jelenre váltani e tanítást, amely nem csak akkor volt érvényes, mikor tanítványaimnak, a főpapoknak, az írástudóknak és nép véneinek adtam, hanem most a jelenben nektek, kik most éltek, kik most hallgatjátok tanításomat, és a szerint szeretnétek élni és cselekedni. Mert akkor már öröm a felismerésben, hogy eljött János, ki tanúságot tett az Igazságról.

És Tőlem szintén tanúságot vártok az Igazságban?

De Nekem nincs szükségem tanúságot tenni, mert az Én tetteim, az Én cselekedeteim és az Én tanúságom, a tanításom, a példabeszédek tanúskodnak mindarról, hogy miért jöttem, és ki küldött.

Jánost is elküldték Előttem: ő volt a világító fény. Elmentetek ugyan, hogy megnézzétek, és csak ideig-óráig gyönyörködtetek e fényben. Úgy éreztétek, hogy nincs szükségetek egész évben, egész életetekben ‒ ez a gyönyörködő fény.

Mert Tőlem mit is vártok a tettekben és a cselekedetekben?

Hisz János erről szólt a tanúságtételében.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok, az Isteni Második Személy pedig a saját tettem cselekedeteit nyújtottam felétek, és ez bizonyíthassa számotokra, hogy Engem az Atya küldött ‒ az Atya, kinek gyermekei vagyunk, kihez tartozunk, kivel szeretnénk élni és haladni a mindennapi élet-útpályánkon a felismerésben és az elfogadásában. Mert akkor „nem azok akarunk lenni, akik csak várunk és várunk, és nem teszünk semmit, majd történik valahogy”, hanem legyünk azok, akik teszünk a cselekedetek révén, és majdan e cselekedeteket felismerik, és a felismerés révén a szerint mérlegelnek, és vesznek számításba a jelen mindennapjaiban.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodjunk, és e szerint cselekedjünk. Hisz most az Egyházban a megkezdett év tanításai vannak jelen számotokra, hogy hogyan és miképpen, mert János, ki eljött, hogy a tanításával előkészítse az utat Számomra, ki majd érkezem.

E hónap ajándéka számotokra még a Szeretet-ünnep ‒ a Szeretet, amely jelen van, amely megszületik, és ami fényben, békében, örömben eljön felétek és hozzátok, hogy elfoglalhassa helyét minden nyitott szívű testvérem szívében, hogy újra érezd e szeretet ajándékát az átölelésben és a kegyelmi erőben, mert az ünnep a megemlékezésében, a szeretetében így lesz teljes szíveteknek örömében e kegyelem által.

Betlehem. A pásztorok látogatását ábrázoló freskó a Pásztorok Templomában

Jézus születését ábrázoló falfestmény Betlehemben, a Pásztorok templomában

Így a mai napon áldásomat a Szeretet ünnepével, örömével, békéjével árasztom felétek, és ma Én, Jézus Krisztus Uratok leszek számotokra a Fény a Világosságában, hogy megmutassam számotokra az utat, ami által a meghívás jelen van, de a meghívásra e Fényhez, e elfogadáshoz nektek, testvéreim, a jelenben kell elfogadni, felismerni, rálépni és elindulni az úton. És mivel ez már többször és többször megtörtént az évek folyamán, számotokra nem ismeretlen ez a tanítás a kérésben, ezért árasztom felétek kiválasztott Mária testvérem által áldásomat a Szeretet ünnepe révén, e Szeretet Fényének ajándéka, felismerésének elfogadásával.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme öleljen át, melegítsen fel, mutassa meg számotokra e sötétben a Fényt, a Világosságot, a békét, az örömet, és amelyet összeköt a mérhetetlen nagy Szeretet a felismerés elfogadásában és elindulásában e meghívásban, e kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Betlehem. A Mennyből az angyal freskó a Pásztorok Templomában.

“Mennyből az angyal”. Falfestmény Betlehemben a Pásztorok templomában.

Kedves Testvéreinknek szeretettel kívánunk

ÁLDOTT, ÖRÖMTELI KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS ISTEN SZERETETÉBEN BOLDOG ÚJ ÉVET.

Ez úttal őszinte szívből köszönjük mindenkinek, akik a Kápolnánk fenn tartására küldtek adományokat. Az értünk mondott imákat, és a felajánlott Szentmise áldozatokat. Isten áldását kérve továbbra is életükre.

a

Hozzászólások lezárása.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: