2015. február 20. (NAGYBÖJT 1.)

3.  IMG_6338 jav.Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon a bűnbánat első Golgotáján testvéreimet, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok erre a helyre, hogy ismét egyek legyünk e bűnbánat megkezdésében.

A mai nap tanítását a bölcsességről adtam számotokra, és a bűnbánatról.1 Hisz csodajelet várnak, akik Körém sereglenek – a csodajelben ez a nemzedék nem kap csodajelet. Hisz hogy is van írva az Evangélium írásában, a ti nyelvetekre fordítva?

Hogy gonosz ez a nemzedék.

De Én, Jézus Krisztus Uratok nem kimondottan ebben a szóban fejeztem ki, hogy a nemzet a nemzedékében a csodajel várásában nem ismerte fel azt a jelet, ami valójában megjelent.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításokból, a megtapasztalásokból a jelben csodát nyújtottam tanítványaimmal, tanítványaim által, tanítványaimnak és mindazoknak, akik megjelentek. Hisz ha most csak elmegyünk, nem a bűnbánat, hanem a hónap első tanítására, ahol szintén mi is volt a csodajel? Mert csak egy kenyér van – hogyan lesz elég ez mindenkinek?

De már a csoda a megtapasztalásában feledésbe merült, úgy kellett figyelmeztetni és rávezetni őket, hogy a csodajel hogyan volt jelen szemük előtt a megtapasztalásában.

Most a nemzedék körüláll, és várja a csodajelet.

De ez a nemzedék nem méltó a csodajelre, mert nem ismerték fel a megbocsájtást, nem ismerték fel a bűnbánatot, és nem ismerik fel a jeleket.

Erre mi a tanítás lényege?

Hogy ez a nemzedék, aki várja a csodajelet, nem érdemel mást, mint Jónás próféta jelét, aki elment Ninivébe, és bűnbánatra hívta a ninivei embereket a testvérben és a felebarátban. Ők felismerték a prófétát, és hallgattak szavára, és bűnbánatot tartottak, és ez által megmenekülnek. De még mindig jelet várnak, de nincs számukra más jel, e nemzedéknek, ki nem ismeri fel azt, hogy aki jelen van, az hatalmasabb Jónásnál és Jónás jelétől.

Majdan eljönnek, hogy megítéljék a megbüntetetteket, hogy hogyan és miképpen cselekedjenek, és a Föld végéről még Dél királynője is megjelenik, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét a tanításban, mert a bölcsesség, az fontos a felismeréshez és az elfogadáshoz; mert a bölcsesség a tanúságtételében megadja számotokra a bűnbánat kegyelmét e bűnbánati időben, hogy hogyan és miképpen cselekedjünk, hogyan és miképpen ismerjük fel mindazt, aki jelen van a mindennapi életben.

Fontos, hogy érezd és érzékeld e tanítás mondanivalóját, és nem kimondottan a szerint kell élni és cselekedni, hogy a csodajel hogyan és miképpen elevenedik meg előttetek.

Ez a tanítás a jelen nemzetben is épp olyan fontos, hisz ezen a helyen, ahol Én, Jézus Krisztus Uratok megjelentem, Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak, Én, Jézus Krisztus Uratok megajándékozlak áldással, kegyelemmel, szeretettel az irgalmasságban, az örömben és a békében, hányan és hányan megtapasztaltátok a jelenlétet a csodajelben, s hányan és hányan nem zártátok be szívetekbe, szinte nem érintette meg szíveteket, és továbbállsz. De mellette nyitott a szíved egy újabb csodajelre, ahogy mondani szoktátok, a kézen foghatóra, „amit szinte megfoghatok, és megtapasztalhatok, amit láthatok és érezhetek”.

De hogyan is volt a múltkori tanítás?

Van szemetek, és mégsem láttok. Van fületek, és mégsem hallotok.

A mai tanításban pedig mondhatom azt, most ismét látni és megtapasztalni akarjátok a csodajelet, amire várakoztok, s amire vágyakoztok. De hogy a bölcsesség e szeretetben mit tud nyújtani, hogyan és miképpen ismered fel, s ez a bölcsesség hogyan tud rajtatok és bennetek működni és elvezetni mindahhoz, hogy a bölcsesség által bűnbánatot tarthassunk, „bűnbánatot tarthassak, hogy önmagamba nézhessek, és felismerjem azt az apró jelet, ami által én is változhatok s változtathatok”. Mert a tanítás nem véletlenül a ninivei tanítását emeli ki számotokra: ez egy bűnös nemzet volt. Élte a saját kialakított életét. De amikor a próféta ott megjelent, és elkezdett nekik beszélni a tanítás részében, hogy mi várhat reátok, és mit kaphattok, és mit tapasztalhattok meg – megnyitották szívüket, befogadták a tanítást, és elindultak a változás útján, és a változásban hallgattak a prófétára, arra a prófétára, aki azt mondotta számukra, hogy meg kell térnetek, és bűnbocsánatot kell tartanotok.

Most nem boncoljuk ki teljesen ennek a tanításnak a lényegében a mondanivalót, hisz tudjuk, hogy nem csak ez a pár gondolat van jelen, tudjuk, milyen ruhát húztak, hogyan és miképpen tartották meg és tartózkodtak meg a bűnbocsánatban a feloldozáshoz és a kegyelemhez.

A jelenben szintén így kell önmagatokba nézni, és tenni és cselekedni, és a bűnbánat első Golgotáján meghívni e tanítás mellett az imához az imában. Ez minden bűnbánat első Golgotáján jelen van számotokra. Igaz, hogy most nem azt a tanítást adom, amikor hogyan és miképpen imádkozom abban az imában, amelyen megtapasztalni, hogy hogyan tanítottam Én, Jézus Krisztus Uratok tanítványaimat a buzgó, hű imádságra2, hogyan és miképpen kell tudni megbocsájtani és elfogadni a felebarátot és a testvért. De a bűnbánat ezt tudja nyújtani számotokra a mai tanításában is, hogy fontos, hogy bölcsességetek legyen, hogy a bölcsesség, az bennetek találja meg a lélek és a szív eggyé válását, és a bölcsesség által tudsz bűnbánatot tartani, s a bűnbánatban felismerni azokat az apró jeleket, amelyek fontosak a mindennapi élethez, mert ez által tudsz változni, változtatni és elindulni az élet útpályáján.

Fontos, hogy érezd és értékeld azt a kegyelmet, ami e tanítás által a mai napban is megjelenik számotokra. Mert a bűnbánat első tanítása e Golgotán pont ezt nyújtja számotokra, hogy meghív a bölcsesség a bűnbánathoz és az imádsághoz, hogy az imádság által hogyan és miképpen imádkozom: szívből és szeretettel, odaadással, szinte érezni, mintha lebegne, mert kiadom önmagamból, és nem megkötözött vagyok, és nem szinte ilyen stresszben, a ti szavatokat használva, aggodalmakban, félelmekben és kételyekben, hanem nyitott a szív e bölcsesség szeretetének kegyelme révén, tudom, mi a megbocsájtás a megbánás kegyelmében, és tudom, hogy mi az, amikor szívből és szeretettel, átéléssel imádkozom, és kiadom önmagamból. És nem csak önmagamért, hanem felebarátaidért, testvéreidért és mindazokért, akik lehet, hogy számítanak a te hű, buzgó imádra. Számítanak a bölcsesség segítségére, a bölcsesség jelenlétére, és a bölcsesség szeretetére, hogy ez által tudok változni és változtatni és elindulni ezen az úton, ahol nem csak a jelek a fontosak, mert a jellel együtt még nincs meg minden, ami által tanulhatok és megtapasztalhatok.

Fontos, hogy a jel oda tudjon vezetni a kegyelemhez, a jel meg tudja mutatni, hogy milyen az, mikor szeretetben élek, a jel meg tudja mutatni, hogyan tudok változni és változtatni, a jel megmutatja, hogyan fogadom el a felebarátot, a testvért, és a jel megmutathassa, hogyan tudok szívből és szeretettel imádkozni. És ahogy mondottam, nem csak önmagamért, és nem csak felebarátaimért, hanem azokért is, akik talán felkeresnek és megtisztelnek bizalmukban, hogy: „Testvérem, segíts nekem imádkozni. Van egy szándékom, van egy kérésem, van egy felajánlásom, van egy fohászom, amit nagyon szeretnék az Úr Jézus elé tárni, vagy az Ő Édesanyjának, a Boldogságos Szent Szűznek, de úgy érzem, hogy én kicsi vagyok, és talán kevés. De ha te, testvérem, és te, testvérem, és te elfogadod e bölcsesség jelében az én felajánló kérésemet, és segítesz e bűnbánat meghívásában az imához és az imában teljesíteni, akkor szívünk szeretetének nyitottságával várhassuk a meghallgatást a kegyelem szeretetében.”

Ezek mind-mind fontosak, hogy felismerjük, hogy ez a bűnbánat-idő valójában mit rejt, és mit nyújt számodra és számotokra.

Én, Jézus Krisztus Uratok meghívtalak, és ma is meghívlak a bűnbánatra és a bűnbánat időszakára, hogy egyek legyetek, érezzétek a szeretet-ünnepet a jelenlétben és az eggyé válásban. Érezzétek, hogy fontosak vagytok kiválasztott Mária testvérem számára, aki reátok tekint, és ha csak egy mosoly, egy pillantás, egy köszöntés üdvözlésében erőt adhat számára e bűnbánat-időben. És ez mind a bölcsesség szeretete a kegyelmében, a meghívás a bűnbánat-időben.

Néha a cselekedet olyan könnyedén teljesíthető, csak meg kell nyitni szívünket, lelkünket, felismerni és befogadni, és a szerint menni és cselekedni, és érezni, hogy a kegyelem hogyan és miképpen van jelen és működik rajtunk és bennünk, mert a mai tanítás a meghívás a bűnbánathoz, a bölcsességhez a szeretet kegyelemének megtapasztalásában, hogy hogyan és miképpen változtassak, és hogyan és miképpen tegyek többet, jobbat és szerethetőbbet nemcsak önmagam részére, hanem mindazok részére, akiknek fontos ez az én szívből jövő felajánlásom a kegyelem által.

S akkor tirátok is lehet mondani: e nemzedék a jelenben felismerte, hogy aki jelen van, hatalmasabb Jónás prófétától és jelétől, és hatalmasabb a Salamon bölcsességétől. De ezek mind fontosak a felismeréshez és az elfogadáshoz és az eggyé váláshoz, mert a tanítás így lehet teljes számomra és számotokra e kegyelem által, amit a mai nap első bűnbánat-tanításában, a meghívásban nyújtottam.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok e bűnbánat meghívásában a bölcsesség kegyelmének szeretetével, hogy ez által felismerd, hogy milyen az, és hogyan kell bűnbánatot tartani a cselekedetek révén, ami által változok és változtatok, és érzem a jel megtapasztalását, felismerését és elfogadását.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

3. R  IMG_6292 jav.Köszöntöm a bűnbánat második Golgotáján minden azon testvéremet, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedtetek és megjelentetek.

Köszöntöm a mai nap azon testvéreimet is, akik ma csak lélekben kísérnek el benneteket e Golgotán – a lélek imája, amely most megpróbál eggyé válni a tanítás, szeretet kegyelme révén.

A bűnbánat-idő a második Golgotája révén ismételten arról szól, hogy hogyan és miképpen éljem az életem a megbocsájtó kegyelemben és a bűnbánatban. Hisz, ha visszatérünk egy pillanat gondolatmenetében az első bűnbánati golgotai tanításra, arról szól, hogy ugye, Jónás próféta, ki nehezen fogadja meg a hozzája forduló kérés intelmét a küldetéshez, a tanításhoz, a bűnbánathoz, a megtapasztaláshoz. Majdan a mai tanítás szintén egy kicsit más formájában, vagy a ti szavatokat használva, megvilágításában jött el felétek és hozzátok, hisz ma Én, Jézus Krisztus Uratok azt a tanítást emeltem ki, amikor Én jelen vagyok tanítványaim és a farizeusok körében. És a farizeusok szeretnek úgy beszélni, olyan helyeken megjelenni, hogy mindenki őket figyelje és felismerje.

És most itt ezen a helyen Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítás példabeszédével fordultam feléjük, hozzájuk.

A példabeszéd tanítása nem ismeretlen számotokra, hisz már az évek folyamán többször is megkaphattátok, de mindig más tanítás formájában hoztam el hozzátok és felétek.1

Most inkább az a tanítás lényege, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, most a jelenben köztetek, és jelen voltam akkor a tanítványaim és a farizeusok körében, akkor ezt a példabeszédet más megvilágításában Rólam is mondhattam számukra, hogy Én, aki feltámadok, a halottakból eljövök – hányan ismernek fel, hányan fogadnak el, és hányan követnek a felismerő küldetésük révén?

De ne szaladjunk ily gyorsan előre, hisz ennek van előzménye.

Előzménye pedig arról szól, hogy ugye, jelen van a dúsgazdag, ki bársonyba és patyolatba öltözik. Jól éli életét, és dúsan lakmározik. A mának él. Hogy mi lesz a jövő az elkövetkezendőben, erre nem gondol.

A jelenben hányan vagytok, akik csak néha a mának éltek, és nem figyeltek egy kicsit előre, hogy mit hozhat majd a jövő, és a jövőben hogyan és miképpen tudok jelen lenni, hogyan és miképpen tudok kapcsolódni, csak példának ehhez a példabeszéd tanításhoz.

A dúsgazdag is csak a mának élt: jól élt, nem törődött azzal, hogy mi veszi körül, nem törődött azzal, talán éppen segítséget is tudna nyújtani – az elesettnek, a betegnek, az éhezőnek? Ő csak az ő kialakított életében a mának élt.

De a tanítás folytatódott, hogy az asztalról lehulló maradék – ugye, hányszor és hányszor megtapasztaljuk a jelenben is, hogy ilyenek vannak. Hányszor és hányszor, néha, az állatok felé vetitek, vagy az állatoknak örömet szerezve, átnyújtva. Holott néhol, mint az a szegény, beteg, elesett ember, a Lázár, aki boldogan fogadná el az ilyen lehullott maradékot, hogy csak egy kicsit ő is jól éljen, csak egy kicsit úgy érezze, hogy most ehettem valamit.

Nem, az ilyen embert a felebarátban sokszor észre sem venni, nem törődni: „Hát, fekélyes! Beteg! Ilyenre nincs szükség közénk! Ő csak maradjon ott, a kapu külsőségében.”

Majd a kutyák eljönnek – megvigasztalják? Nyalogatják sebeit, és így vigaszt találhat?

Majd eljött a befejezés az elváláshoz, hisz meghal, és kik jönnek érte?

Ugye, milyen szép?

És jöttek az angyalok, kik felvitték, és Ábrahám kebelére helyezték, szinte átadták Ábrahámnak: Íme, ez a szegény ember, aki sokat gyötrődött, nélkülözött, elesett volt, de a hite, a bizalma a szeretetében megmaradt, és tudta, hogy majd valami is történik vele. A történés elhozta számára a vigaszt a megnyugvásban, hisz ő is elfoglalhatta azt a méltó, csodálatos helyet.

Na, aztán folytatódik a tanítás: meghal e gazdag, dús ember, aki szintén befejezte földi pályáját, megtörténik az elválás, és eltemetik. Ki már nem gondol arra, hogy még történhet vele valami, még valamin elgondolkodhat, még valamiért kérhet és könyöröghet. Ő csak akkor döbbent rá minderre, amikor lent volt, gyötrődött, kínlódott a lángok között, és szörnyű kínjában feltekint, és a távolban azt látja, hogy Lázár, a szegény, beteg, elesett, Ábrahám kebelén foglal helyet.

Ekkor ő is elkezd gondolkodni, hogy mitévő lehessen, hát felkiált:

– Ábrahám, atyám, könyörülj rajtam!

A jelenben hányan kéritek a segítséget: „Uram, Jézusom, jöjj segítségemre! Tekints reám, ha kell, fogd meg kezem, ha kell, vezess az élet-útpályámon! Ha szükséges, tekints reám, ölelj át!”

A jelenben is megvannak ezek a felkiáltó, könyörgésért kiáltó szavak, hisz ott Ábrahám atyjához fordul, hogy: „Könyörülj rajtam!”, a jelenben meg pedig ti azt mondjátok: „Uram, Jézusom!” – Hozzám fordultok, mert tudtok hinni és bízni és reménykedni. Mert amíg megvannak ezek szívetekben, amíg élnek e szívben és e testben, addig nem kell félni, nem kell kételkedni, s nem kell aggodalmaskodni.

Ugye, ma is visszatérünk: a félelem, a kétely és az aggodalom. E bűnbánat-idő, az imádság mellett még ez a három nagyon fontos, hogy jelen legyen hétről hétre, hogy érezzétek az érintést, érezzétek a simogatást, érezzétek a felemelkedést az átölésében, mert akkor értitek meg e tanítás mondanivalóját az egyszerűségében. Hisz, ha már kérsz, ha már könyörögsz, ha már reménykedsz, ha már a hited bizalma megmarad, és nem rendül meg, és nem dobod el a félelmed kételyével, az aggodalmával, akkor tudsz hinni, bízni és reménykedni, hogy: „A segítség a kegyelem ajándékában megjelenhet, eljöhet hozzám, átölelhet, és megmutathassa számomra is a azt a csodálatos kegyelmet a biztonságban, hogy: »Igen, Uram, Te meghallottad az én felkiáltó szavamat, kérésemet!«”

Mert Ábrahám atya is meghallotta az ő szörnyű felkiáltását és könyörgését, de nem teljesíthető. Hisz mit mond neki Ábrahám atyja?

– Emlékezzél, hogy neked milyen jó dolgod volt e földi életedben, és mennyi rossz jutott Lázárnak. Ő most itt vigasztalódik, megerősödik, és betöltekezik. Te pedig ott lent gyötrődsz a kínok között.

S akkor mi az ő saját kérése:

– Ha már énrajtam nem segíthetsz, ó, Ábrahám atyám – akkor már tud gondolni azokra, akiket hátrahagyott az atyai házban, az öt testvérére, hogy nehogy azok is erre a sorsra jussanak, hogy nekik, ha lehet, könnyebb legyen az élet az elbúcsúzás és az elszakadás után, e örök életben.

Mert már a dúsgazdag tudja, hogy létezik örök élet a kegyelemben. Hisz nem hiába tekintett fel szörnyű kínjai között, mert ez által megtapasztalta, hogy ha bűnbánatot tartunk, ha önmagunkba nézünk, ha másképp próbáljuk kialakítani életünket, akkor más lehet az élet e elválás után is.

De mit mond számára Ábrahám atya?

– Én nem küldhetem őt sem hozzád, sem az atyai házhoz, hisz vannak próféták, és van Mózes tanítása.

De ő mit mond erre? Kérleli, hogy:

– Atyám! Nem hallgatnak reája! De ha valaki a halottak közül oda megy, és bizonyságot tesz, neki biztos, hinni fognak.

És itt jön az a szó, amit az elején mondottam, hogy igen, a farizeusoknak e tanításban egy kicsit e megtapasztalt tanításból Rólam, Jézus Krisztus Uratokról beszéltem, hisz akkor még ők nem tudták, hogy pont ők fognak Engem keresztre feszíteni, és visszatérek e halálból az életbe. És akikben jelen van a szeretet, jelen van a hit reménye az öröm békéjében, azok felismertek, azok felismernek a jelenben is, és követnek, és megpróbálnak e szerint cselekedni. De akik azok, mint a farizeusok, és nem ismertek, nem fogadtak, örültek a megaláztatásoknak, azok nem várták az Én eljövetelemet, azok nem várták, hogy megjelenjek. Azok azt mondották, hogy az Írásokban írva vagyon, és majd a tanítás végén hallani fogjátok, hogy ez nem történhetett meg.

Pedig a tanítás úgy szól felétek, hogy érthető legyen, felismerhető legyen, elfogadható legyen, és ez által érezd a kegyelem ajándékának működését a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És a mai tanítás lényege: szintén jelen a felismerés, az elfogadás és a bűnbánat, hogy tartsanak bűnbánatot, hisz a dúsgazdag erre kéri Ábrahám atyját, hogy ha elmegy Lázár, felismerik, akkor talán tudnak tartani bűnbánatot.

Igen, mivel ő megtapasztalta a kínok kínját, gyötrelmét e lángok között, ő már tudta, hogy: „Talán testvéreimért úgy tehetnék valamit, ha elküldök valakit hozzájuk, megpróbálni figyelmeztetni őket, rávezetni a szeretet-útra, az élet-útra.”

Az életben nem csak a mának élni, és nem csak azért, hogy jól lakmározok, és mindenem megvan, hanem azért is, hogy észrevegyem az elesett, beteg, szegény Lázárt, akinek szükség van a segítségnyújtásra, aki vágyakozik a segítségnyújtásért, aki boldogan elfogadja a hulladékot táplálékul. És akkor a bűnbánat kegyelme is mást tud nyújtani számotokra e bűnbánatban hétről hétre a mindennapokban, a mindennapokhoz. S akkor tud teljes lenni számotokra ez a tanítás a jelenben.

És a jelenben fontos az imádság, a szívből jövő, őszinte, felajánló, kiadó imádság, amit nem zárok el, amit nem akarok kiadni önmagamból, amit talán csak elmondok, de hogy eljut-e oda, ahova szeretném, abban nem vagyok biztos – ezért kell ezen is változtatni. És ezt csak úgy lehet megtenni, ha szabadon, és nyitottak vagytok, ha megértitek, hogy mi az, hogy megnyitni szívemet, és kiadni belőle mindent, ami bennem rejlik, és már nem félek, nem kételkedek, és nem vagyok tele aggodalmakkal. S akkor már működik a bűnbánat kegyelmének ajándéka a szeretetében, a felismerésében és az öröm ajándékában. S akkor lehetek teljesen boldog, mert tudom, ki az, aki meghívott, ki az, akihez tartozom, ki az, aki a küldetés követését megadta számomra és számunkra, ami által én is az emberben egy testvér vagyok, és a testvérben fel tudom ismerni mindazt, ami körülvesz a szeretet kegyelme révén, és nem csak a bűnbánatban a mának élek, hanem megpróbálom kialakítani az életemet az előttem álló jövőnek, hogy a jövő is tudjon szeretetet, örömet és békét nyújtani a tanítások révén a felemelkedéshez és az átöleléshez a mindennapok kegyelmének ajándékában és ajándékához.

És ha ezeket mind-mind megtapasztaljuk, felismerjük és szívünkbe zárjuk, akkor tudunk készülni, hogy ez a bűnbánat-idő, amelynek második Golgotáján vettünk részt szívünk szeretetének jelenlétével e meghívásban, és a meghívás küldetését felismerve és elfogadva, hogy mások lehessünk, és elfogadjuk azokat a felismerés révén, akik elesettek, akik szomorúak, akik bánatosak, akik betegek, akik tőlünk várják a segítségnyújtást e szeretet működése révén, hogy valóban érezzük nyitottan, őszintén, hogy ez a bűnbánat mást is tud nyújtani számunkra, és másképp is élhetünk, és másképp is fogadhassuk el a felebarátainkat, testvéreinket az eggyé válásban és az eggyé váláshoz a mindennapi élet ajándékában. S akkor nem csak magamra gondolok, és nem csak a mának fogok élni, hanem előttem lebeghet a jövő, és a jövőnek szeretet-kegyelmének ajándéka, ami lehet, hogy még úgy tűnik, hogy messze van, de látom már, és ehhez tenni és cselekedni kell, hogy eggyé válhassak vele e bűnbánat kegyelme révén a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy átöleljen, felmelegítsen, erőt adjon, és teljesen önmagam lehessek, és felismerhessem önmagamat, és tudjam, hogy mit tudok önmagamból kiadni, és mit tudok befogadni, ami által változok és változtatok. Mert a bűnbánat kegyelme ebben a bűnbánat-időben így szól felénk, így jön el hozzánk, és így mutassa meg számunkra a mindennapok ajándékát a kegyelemben.

És így áradjon reátok kiválasztott Mária testvérem által áldásom e bűnbánat második Golgotáján ajándékul, szeretettel, hogy töltse be szíveteket, töltse be lelketeket, egész lényeteket a felismeréshez, az elfogadáshoz és a cselekedetekhez, hogy az ajándék valóban megérinthesse szívünket, lelkünket, és e szerint tudjunk élni, e szerint érezzük a bűnbánat küldetését a kegyelemhez.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítsa meg számotokra a mai bűnbánat tanítását, hogy ne csak a mának éljek, hanem lebegjen előttem a jövő szeretete, fénye, sugara, amely lehet, hogy most még egy kicsit úgy érezzük, hogy távol van, de már láthatjuk, hogy eggyé válhassunk vele e kegyelem működése révén.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

a

Hozzászólások lezárása.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: