Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik Golgotáján.

A mai nap tanításai ismét folytatólagos az elmúlt két golgotai tanításához, hisz ha megfigyeled, ott is jelen volt az ima, jelen van a kérés, a zörgetés a kegyelemben. Jelen van az irgalmasság, és jelen van a bűnbocsájtó kegyelem.

És a mai napban folytatódik, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ki Kafarnaumban vagyok tanítványaimmal. Jönnek Jeruzsálemből az írástudók, akik azt terjesztik, hogy a Belzebub fejedelmével vagyok egy, s annak az erejével működöm és űzöm ki az ördögöt vagy a gonoszt — mindegy, hogy mely szót használod, az értelme ugyanaz.1

És ha megfigyeled ennek a tanítását, ennek nem kimondottan ez a tanítás, hogy mit is mondanak, hanem hogy ki mondja, és hogyan mondja. Mert a Belzebubról beszélnek, s ezzel Engem, Jézus Krisztus Urukat, vagyis — ahogy ti is hívtok — Én, „Jézus Krisztus Uramat” kicsúfolták, megalázták.

És ez a tanítás azt próbálja megvilágosítani számotokra, hogy amikor ezt hallod, akkor hogy is folytatódik?

Ha Én a Belzebub fejedelmével működöm együtt, akkor jelen van egy ország, amely meghasonlik. Ez az ország nem maradhat fent. Jelen van egy család, és ez a család is meghasonlik, ez sem maradhat fent. És jelen van a sátán, aki önmaga ellen támad, s ez által meghasonlik — ő sem maradhat fent.

Ezt úgy kell értelmezni, hogy könnyű másokat elítélni, pedig azt mondottam a múlt tanításában: Ne ítéljetek meg senkit, akkor titeket se ítélnek meg. Most ismét jelen ez a tanítás, amely ítéletet von maga mögött. De az ítéletnek van magyarázata, hogy hogyan és miképpen működik a kegyelem — az a kegyelem, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok árasztok felétek, ami jelen van előttetek, s amelyet el lehet fogadni, fel lehet ismerni és eggyé válni vele a mindennapokban, a kegyelem részében. És akkor ezt a példabeszédet meg tudod érteni épp úgy, mint az elmúlt golgotai péntekeken adott tanításokat, hisz most a bűnbánat-időben eddig még példabeszédben szóltam felétek a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És így ez a tanítás folytatódik, mert hogyan is megy tovább?

Mikor azt mondom, hogy az Emberfia, aki jelen van, és utána vannak az egyszerű emberek a fiaiban, akik néha nem törődnek senkivel és semmivel, és káromkodnak, káromolnak. De ezek mind-mind, ha eljutnak ahhoz a kegyelemhez, hogy bűnbocsánatot kérhessenek önmaguk számára, ezek mind-mind megbocsájtható bűnök, és bűnbocsánatot nyerhettek.

De ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bűnbocsánatot, az magával hordozza az örökös bűnt a tettekben.

De hogyan is kell értelmezni ezt?

Mert a Szentlélek, az az Isteni Harmadik Személy.

Úgy-e, ismerős előttetek már, mert van az Atya, van a Fiú s van a Szentlélek, ami Három, de így Egy.

És itt a Fiút is megalázták, kicsúfolták, egy szintre emelték a Belzebub fejedelmével. Nem figyelték, hogy a Fiú nem oda tartozik, mert megalázzák, kicsúfolják, szinte káromolják. És jelen ott a Szentlélek — az Atya, Fiú, Szentlélek, ami Egy. És így a Fiú által a Szentlelket is csúfolják és megalázzák.

De hányszor és hányszor a mindennapi élet történetében vannak, akik megfeledkeznek, és néha azt mondják: „Hát csak kiszaladt a számon: e szavak, e káromlás, e csúnya beszéd.” Sokszor fel sem mérik ennek súlyát, hogy lehet, hogy most könnyedén azt mondja, kiszaladt. De eljön a számadás tétele, amikor erről is számadást kell tenni, és akkor is ilyen könnyedén azt mondjuk, „hát kiszaladt, elmondtam”? Vagy akkor már megpróbálok mérlegelni, és rádöbbenni, hogy mi is ennek a tanításnak a mondanivalója. Hisz Jézus Krisztus Uratok, vagyis Én, aki jelen vagyok most köztetek, aki kiválasztott Mária szolga által a testvérben szólok felétek e tanítás példabeszédében, meghívást adtam mindazoknak a jelenben, kik elfogadnak és hisznek Bennem, követnek, és felismerik küldetésüket, és ezt megpróbálják komolyan venni, a hitet, a felismerést, a küldetést a követés részében. Mert az a legnagyobb probléma, amikor nem komoly ez a felismerés és elfogadás a küldetés, követés részében, amikor csak azt mondod: „Hát jelen van, hát hallottam. Hát figyelek. De hogy a hit, amelyet megkaphattam, komolyan veszek-e, vagy eltávolítom magamtól” — ez ismét a saját szabad akarat, cselekvés megelevenedése rajtatok és bennetek.

Érezni, hogy ez a tanítás hogyan és miképpen van jelen. Érezni, a bűnbánat-idő példabeszéde összekapcsolódik hétről hétre, hogy: „Igen, megpróbálok hű testvérré válni a küldetés, követés részében, a hitem, a szeretetem és a kegyelmem által, amelynek már részese lehettem a sok ajándék elfogadása révén. S ezeket mind-mind megpróbálom komolyan venni, és nem csak elsiklok felette, és nem törődöm vele.”

És idővel rádöbbensz, hogy: „Igen, kaptam én egy tanítást, ami kapaszkodó lehetett volna számomra, de elsiklottam felette, és nem törődtem a kapaszkodó segítségével.”

Érezni kell, hogy hogyan és miképpen vagyok jelen, s akkor ezt a részét is megértem, amikor azt mondottam: egy erős házába nem fogunk bemenni, és nem törünk be, mert onnan nem vihetünk el akkor semmit. De ha az erőst lefogom, lekötözöm, szinte mondhatjuk azt, hogy megsemmisítem, akkor már boldogan mehetek be, és szinte kirabolhatom holmijaiból. S akkor érzem, hogy én is vagyok olyan erős, mint ő.

De ez a tanítás nem ezt sugallja számotokra. Ez a tanítás pont arra akar rávezetni, hogy mindegy az, hogy erős vagy-e, vagy gyengének érzed magad — ha te komolyan veszed a saját életed, ha komolyan veszed a saját hitedet, ha komolyan veszed a saját meghívásodat, ha komolyan veszed a kegyelem ajándékát, ha komolyan veszed a küldetésed a követésben, és ha komolyan veszed a saját életed, akkor nem ilyen ember akarsz lenni a testvérben és a felebarátban, hanem tartozni valahova és valakihez, elfogadni a kapaszkodót, ami által előrébb juthatok, és ami által nem csak azon gondolkodom, hogy meghasonlik-e a sátán önmagával, és meghasonlik-e bennem — mert megjelenhet, és akkor semmivé válhatsz. És akkor érzed azt, hogy céltalan az életed, nincs szükséged senkire és semmire, szinte az élet is kényszer, amíg valaki kapaszkodót nem nyújt számodra a felismerés elfogadásában, hogy te egy ember vagy a testvérben, aki elindulhatsz a kegyelem útján a szeretet, az öröm és a béke felé a kapaszkodóban, a mindennapokban. És akkor tudsz különbséget tenni e mai példabeszéd tanítása részében.

És akkor már boldogan megérted a tanítás folytatását, hogy van egy lámpás, amelyet meggyújtunk.2 De ezt a lámpást nem dugjuk se az ágy alá, se a véka alá, hogy letakarjuk, hanem ennek a lámpásnak van egy megfelelő helye, ahova felteszem, hogy világosságot nyújtson, és nem csak önmagamnak, hanem mindazokat, akik észreveszik ezt a világosságot a fényben, és elindulok a fény fele. És ha ezeket mind megtapasztalom, akkor nem a szerint élek, hogy: „Jaj, csak ki ne tudódjon most valami, ami történt velem!” Megpróbálom mélyen elrejteni, szinte, ha lehet, eltűntetni, és hallgatni róla.

De ilyen nem történhet meg, mert idővel minden a felszínre kerül, és minden napvilágot lát. Néha, lehet mondani a saját szavaitok számításában: lehet, hogy el kell telni neki egy hétnek, lehet, hogy el kell telni egy hónapnak, lehet, hogy fél évnek, lehet, hogy egy évnek, és már úgy érzed, „ó, feledésbe merült, jó mélyen el tudtam rejteni az én saját titkomat, amit nem szabad kiadni, mert nehogy probléma legyen belőle”, és mikor már úgy érzed, hogy „most én biztonságban vagyok”, és akkor jön a félelem, az aggodalom, mert felszínre került és napvilágot látott, és nem tudod, hogy „hogyan és miképpen cselekedjek, és hogyan és miképpen cselekednek pont épp velem ez miatt”. És akkor szégyent érzek? Félelmet érzek? Elbujdosni szeretnék? Vagy akkor sem késő, és azt mondani: „Hát szerettem volna elrejteni, mert a földi gyarlóságában gondolkodtam, és nem azzal a kegyelemmel, a példabeszéd tanításával, hogy a lámpás is a lámpatartón van, hogy világosságot adjon, mert abból a világosságból én is merítettem, és senki nem rakta el, hogy én nem érdemlem meg. Mert én is egy testvér vagyok a földi életemben. S ezzel a földi életemmel tartozom valahova, és biztonságot szeretnék érezni.”

Soha nem késő önmagunkba nézni. Soha nem késő elgondolkodni. Soha nem késő bűnbocsánatot kérni önmagunk számára, ha szükséges. Mert akkor ezt a tanítást is a befejezésében úgy tudod értékelni, amikor azt mondom, hogy: Boldog légy, testvérem, mert ha megértetted e tanításomat, ami a felszínre és a napvilágra került, akkor majd te is megérted, hogy te milyen mércével mértél, olyannal mérhetnek neked. De ne lepődj meg akkor, ha úgy cselekedtél, hogy ráadást is adnak számodra.

De a ráadásban nem mindig épp úgy kapod, ahogy várjátok önmagatok számára, hanem a ráadásban néha lehet jó a szeretet kegyelmében, és néha érezheted, hogy elhagyatottá váltál, és nem érzed a szeretetet, s nem érzed a kegyelmet, s úgy érzed, önmagadra maradtál.

És ilyenkor, mikor ez a példabeszéd-tanítás jelen van számodra, akkor elhelyezed szívedbe, lelkedbe, és mikor ilyenhez kapcsolódva szinte úgy érzed, hogy talán most ez a tanítás, ahogy néha mondani szoktátok, „pont nekem szól”, akkor ne vedd felületesen, hanem engedd szívedbe, lelkedbe, engedd, hogy együtt élhess vele, és engedd, hogy, ha eljön az idő, a szükség kegyelme révén erőt adjon — az élethez, a küldetéshez, a felismeréshez, a kegyelemhez, az ajándékhoz, a biztonsághoz? Mert „én egy ember vagyok a Te testvéredben”.

És akkor érzed teljesen a boldogság átölelését, felemelkedését, és akkor azt mondod: „Igen, lehet, hogy rövid ez a példabeszéd, de a tanításában kiteljesedik, és ezzel a kiteljesedéssel ajándékot kaphatok az élet kegyelme révén a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor érzem teljesnek a jelenlétemet, akkor érzem teljesen, hogy Te is, Uram, Jézusom, szeretsz, mert szükséged volt reám, kiemeltél az út porából, átöleltél, felmelegítettél, megfogtad kezemet, ha szükséges, és már Ketten haladtunk a meghívott úton. De ebben a meghívott útban, ha haladtam, szomorúvá váltam, nehézség ölelt át, elszomorodok, és talán úgy fél tekintetet hátra teszek, és öröm tölti be szívemet, mert Ketten vagyunk, Uram, Veled. Mert ha szükséges, Te felemelsz, Magadhoz emelsz, átölelsz, és így nyújtod számomra azt a segítséget a kegyelemben, amire szükségem van a mindennapok felismerésében. Érezni, hogy Hozzád tartozom. Érezni, hogy a Te testvéred lehetek. Érezni, hogy fontos vagyok a mindennapokban, e életben.”

És hogy ha ezeket már megtapasztalod, felismered, akkor kell igazán komolyan venni e tanítás-példabeszéd mondanivalóját, az emberi értékedet a mivoltodban, és érezni, hogy: „Igen, nem vagyok egyedül, mert valaki szeret, átölel, és megmutatta, hogy milyen az, amikor imádkozom az ima szépségében, kegyelmében, felajánlásában, megtapasztalásában. Tudom, hogy milyen az, mikor hittel, bizalommal és szeretettel Hozzád fordulhatok, kérhetek, felajánlhatok és zörgethetek, mert akkor meglátogatsz, és ha kérek, akkor kaphatok, ha zörgetek, ajtó nyílik számomra. És nem a félelem és a megtorpanás elevenedik meg rajtam és bennem, hanem oda merek állni, és hogy ha érzem a hívást, beléphetek rajta. És ez által akkor megtapasztalom, hogy mi az az igazi irgalmasság, hogy az irgalmasság szeretetében eggyé válhassak. Ahogy a Mennyei Atya irgalmas, és ezt adja a Fiú által nekünk, én szívembe zárom, hogy eggyé válhassak vele a kegyelem részében. S ezzel az irgalmassággal meg tudok bocsájtani a felebarátnak és a testvérnek és mindazoknak, akiknek szükségük van az én saját bocsánatkérésemre.”

Majdan átlépek a példabeszéd, Hegyi beszéd tanításában arra a biztonságra, hogy jelen van az Atya, aki e Földön szőlőt telepít, hogy gyümölcs teremjék rajta. Mikor ez mind-mind megelevenedik nekünk és számunkra, és látjuk, hogy az Atya a bizalom szeretetében, a biztonságban ezt a szőlőt, amelyet bekerített, hogy megvédhessen, ezt a szőlőt, hogy biztonságban legyen, tapasógödröt is állított. Ebbe a szőlőbe őrtornyot épít, ami erőt ad a biztonságban, hogy „én oda tartozhatom”. Akkor elküldi először a szolgákat, hogy beszedjék a termést. De ilyenkor megelevenedik a kapzsiság és az indulat, és tudjuk, hogy mi történik e tanítással.

„És mi nem ilyenek akarunk lenni. Mi azok akarunk lenni, akik felismerjük a Fiút, aki eljön hozzánk, hogy a termés szeretetében, a felismerésben egyek legyünk.”

Majdan haladok tovább a mai tanításban, hogy: „Igen, Uram, a felismerésben én komolyan veszem mindazt, amit a tanítás által és a példabeszéddel nekünk adtál. És én nem mondok ítéletet, és nem mondok Reád olyant, hogy ez által káromoljam a Szentlelked, Általa, Veled, mert én bűnbocsánatot szeretnék nyerni minden tetteimre és cselekedeteimre. És én hiszem és vallom, hogy Te nem a Belzebub fejedelmével működsz, hanem Te a kegyelemmel és a szeretettel.”

És akkor lehet teljes számodra, hogy a fény világossága, amely most itt megelevenedik, hogy mindenkinek egyformán tud áradni, mert egyformán szeretlek benneteket, és egyformán tartoztok Hozzám. És nem az akarok lenni, aki elrejtem, eldugom, szinte elzárom, hogy senki semmiről ne vegyen tudomást, mert én így gondolkodom. És akkor jön a fájdalom, a megpróbáltatás, a félelem, az aggodalom, akkor, mikor a felszínre kerül és napvilágot lát.

De még akkor sem késő elgondolkodni, hogy: „Én nem ez vagyok, én komolyan vettem a Te tanításodat, a Te kegyelem-ajándékaidat, amelynek részese lehettem. És komolyan veszem, hogy én mit adok ki önmagamból, és ezt hogyan mérik, és majd hogyan kaphatom vissza, hogyan részesülhetek vele. És ha van ráadás, ha valóban, a ráadásban a kegyelmeket kaphassam a szeretet megtapasztalásával, és ne a félelmet, a kételyt, az aggodalmat, ami által elcsüggedek, ami által nem merek talán tovább haladni a komoly élet-útpályámon, amelyet pedig már megtapasztaltam és eggyé váltam.”

Így kell érezni, felismerni a bűnbánat tanítását e bűnbánat minden napján a kegyelem szeretetében, hogy ünnep legyen szívünkben, lelkünkben, egész lényünkben.

S ennek reményében megajándékozlak a mai nap áldásommal, hogy töltse be szíveteket, lelketeket.

Kiválasztott Mária testvér által árasztom felétek a mai tanítás-példabeszéd áldását, hogy felismerd önmagad, higgyél önmagadban, és próbáld komolyan venni az életet e ajándékával, amely jelen van, és akkor a Szentlélek valóban megelevenedik, és felétek áradhat a kegyelemben.

És akkor érzed a fényt a világosságában, aminek részese lehetsz, s akkor nem a szerint élsz, hogy „valamit elrejtek, hogy nehogy napvilágra kerüljön, hanem úgy szeretnék élni, hogy komolyan vettem az életem, komolyan veszem a Szentlelket, és komolyan veszem mindazt, ami által cselekszek a mindennapokban, mert a mérce így erősödik meg, amivel majd találkozhatok, és örülhetek”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És mivel ma a Szentlélek kegyelmének ajándék-tanítása a példabeszédben megelevenedett rajtatok és bennetek, így ez az Élő Szentlélek, ami már nem ismeretlen előttetek, áradjon reátok, árassza reátok a lámpásnak fényének sugarát a világosságában, hogy töltse be szíveteket, melegítsen fel, erősítsen meg, és így tudd elfogadni a felismert utadat a küldetés, követés részében, a komoly élet-megtapasztalás tanulságában.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat negyedik Golgotáján és a Golgota utáni tanításon.

A tanítás a mai nap, amely folytatódik a bűnbánat tanításában, hisz már nem kimondottan a Hegyi beszéd tanításai vannak jelen, hisz egyre közelebb és közelebb kerülünk az ünnephez e szent negyven napban, ahogy mondani szoktátok. Ezért már nem a Hegyi tanításokat adom nektek, hanem már azt, amikor Életemre törnének, és már a templomban vagyok1 jelen, és a városban2 vagyok. De ez még nem azt jelenti, hogy most teljesen ott maradok — még elhagyom a várost, és visszatérek. De a mai nap tanítása, az első tanítás3[/t az, amikor a templomban vagyok jelen, és tanítást adok mindazoknak a nép sokaságában, akik körülvesznek, hallgatják szavaimat, némelyek Prófétának neveznek, némelyek Mesternek, némelyek azt mondják:

— Nemde, Ő a Messiás, akire vártunk?

De e szavak után többen és többen nem akarják elfogadni, hisz azt mondják:

— Ő az, aki tanítást ad, és szól.

Ezért Életére törve jöttek azok, akiket a főtanács küldött a farizeusokban és az írástudókban. De ők is hallgatják szavait, és végül Nélkülem mennek vissza, amit nem jó szemmel vesznek. Kérdőre is vonják őket a szavak után:

— Talán már titeket is félrevitt?

De ők csak próbálják elmondani, hogy ember így nem beszélt, amit ők hallottak. Szinte mentegetőznek e szavak hallatán.

E tanítást többen és többen most talán úgy gondolják, hogy: „Mi is ennek a mondanivalója? Hogyan és miképpen éljük és fogadjuk el? Hogyan és miképpen érezzük, hogy ez számít és fontos számunkra?”

Íme, jelen van a Mester, aki elmegy a templomba, aki tanítást ad, de akit nem fogadnak el, hisz nem ismerték fel, hogy ki Ő.

Ő az, akit küldöttek.

De ki küldte, és miért?

Ezen el lehet gondolkodni a jelenben is.

Hányszor és hányszor van jelen, hányszor és hányszor segítséget nyújtana.

Hányszor és hányszor, ha felismernéd, mennyivel könnyebb lenne az elindulás az út haladásában.

De hányan és hányan eltávolítjátok önmagatoktól mindazt, ami ez által jöhet hozzátok a szeretet, kegyelem részében.

De itt még az a legnagyobb tanítás, hogy Ő galileai.

— Hát jöhet egyáltalán valami jó arról a helyről?!

Úgy-e, milyen könnyen lehet ítéletet mondani?

Holott miről is tanítottalak az elmúlt Golgotákon?

Ne mondjál ítéletet, mert akkor téged sem ítélnek meg.

De ők ezt a tanítást nem ismerték, nem fogadták el. Ők saját maguk döntenek mind a felett, amit ők úgy éreznek, hogy elmondhatnak.

És a jelenben hányan és hányan hallották a múltkori tanításokat, és most hányan és hányan fogadják el, és nem mondanak ítéletet mások felett? Mert könnyű ítélkezni, könnyű másokra ítéletet mondani, de nem gondolkodunk el azon, hogy eljön az idő, amikor talán éppen felettünk is ítélkeznek. Hisz azok, akik itt azt mondották, hogy: „Jöhet-e valami jó Galileából?!”, nem hiszik, és nem fogadják el. Ezért azt mondják:

— Életére lehet törni, mert nem Ő lehet a Messiás! A Messiás Dávid családjából, Dávid városából, Betlehemből kell érkezni!

És úgy-e, ha figyelték volna a kezdetet, mert annak az Ácsnak a Fia, az hol is jött világra?

Hol szállt le a Szeretet?

Betlehemnek pusztájában.

Hát valójában Dávid családjából érkezett Dávid városába.

De ők ezt nem fogadják, ők csak azt mondják: galileai vagy názáreti. S onnan semmi jó nem származhat!

Mondhatjuk most a jelenben — hogy is?

Mária4 honnan való?

Mi az ő helye?

Onnan semmi jó nem származhat!

Hányszor és hányszor lehet ezeket mind-mind megtapasztalni a jelen életben, amely körülvesz benneteket a szeretet kegyelmében.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok elfogadtam mindazt, amivel illettek, mindazt, ahogy cselekedtek. Én, Jézus Krisztus Uratok maga a Szeretet vagyok, és a Szeretet szaván, a Szeretet ajándékának kegyelmével ölellek át, árasztom reátok, megerősítelek, felmelegítelek, hogy ismét elindulhassatok az úton.

Számotokra nem azt mondom, mint tanítványaimnak az Ünnepi Vacsorában:

— Tiszták vagytok ugyan, de nem mindnyájan. És jöjjetek, hogy megmossam lábaitokat, hogy megtisztulhassatok az út porától, hogy ismét elindulhassatok.

Felétek csak annyit mondok:

Ti a szeretet, kegyelem részében vagytok jelen. Megajándékoztalak benneteket ezzel a szeretettel, ezzel a kegyelemmel, ezzel az ajándékkal. Ha felismerted, elfogadtad, szívedbe zártad, akkor elindulsz a mindennapi élet-útpályán e kegyelem jelenlétével, e kegyelem szeretetében, és akkor el tudod fogadni a felebarátot, a testvért. És akkor örülsz, hogy: „Igen, én boldog vagyok, hogy hallottam a tanítást. Én boldog vagyok, hogy ez a tanítás néha engem felemelt, néha erőt adott, néha e tanítás felmelegített, néha e tanítás megmutatta az élet útpályáját a mindennapjaimban, hogyan és miképpen éljek és haladjak, hogyan és miképpen fogadjam el a mindennap küzdelmeit, a mindennap megpróbáltatásait.”

Mert az ünnepben vannak küzdelmek, vannak megpróbáltatások és vannak nehézségek. Csak nem mindegy, hogyan fogadod el, és hogyan értékeled, hogyan indulsz és haladsz és működsz vele a mindennapok által e szeretet, kegyelem részében.

Fontos, hogy érezzétek mindazt, ami a tanítás által felétek áradt, mert ennek a tanításnak az a legnagyobb mondanivalója, hogy nem fogadtak el Engem, Jézus Krisztus Uratokat, mert aki Galileából érkezik, onnan senki sem jöhet, semmi jó nem származhat. De ha mégis beszélek, jót mondok, cselekszek, teszek, elgondolkodnak, el is indulnak, mert megtapasztalják, de amikor már az ellenfelet hallják, akkor ismét arra fordulnak, és a szerint élnek és cselekszenek.

És ez néha, néha —mondhatjuk: majdnem mindig — a jelen életben is jelen van. Hisz hallod tanításomat, megkapod áldásomat, szeretetemet, Fényem sugarát; örülsz, azt mondod, boldogság járta át szívedet, lelkedet, egész lényedet: „Boldog vagyok, hogy én ennek tanúja lehettem a tanúságtétel mellett.”

S ez a boldogság benned van — és meddig?

Míg egy ellenfeled meg nem áll melletted, előtted, mögötted, s el nem kezdi mondani reátok, hogy ti milyenek vagytok, a XXI. században ti hogy tudtok még ilyenben hinni?!

Oly könnyen el tudtok fordulni!

Már nincs szükségetek az igaz útra, az igaz életre, az igaz szeretetre, az igaz kegyelemre.

Már akkor: talán az az út jobb, talán az az út könnyebb, talán azon az úton történhet valami — „Hát miért maradjak én itt, ami nem kézen fogható, és amiben nem hiszek?”

Fontos, hogy értékeld és érezd, hogy ennek a tanításnak mi a mondanivalója, mert Én, Jézus Krisztus Uratok valóban galileai vagyok, valóban názáreti vagyok, s valóban Betlehemből jöttem. De ezek mind-mind megfogható tanítás kegyelmének ajándéka.

De aki úgy éli az életét, hogy ő mindenben hibát keres, az találhat, beleköthet, még ha nem is kézen foghatóan. Lehet boldog, ha ítélkezhet, boldog, ha piszkálhat, boldog, ha megalázhat, boldog, ha kitaszíthat, boldog, ha kicsúfolhat. És akkor rádöbben, hogy az ő boldogsága sincs jelen már, és úgy érzi, egyedül maradt, hisz az egyedüllétében szinte semmivé válik.

De még ekkor sem késő, ha rádöbben az egyedüllétére, és az egyedüllétében elindul kapaszkodni talán egy testvérért, talán egy ismerősért, talán egy felebarátért, talán egy családtagért. Talán megpróbálja meggondolni az életét, hogy hogyan is jobb élni az egyedülmaradottságában, amikor úgy érzi, hogy semmivé válik, nincs már öröme, nincs már békéje, nincs már nyugalma, nincs már szeretete a kegyelemben. És akkor el kell fogadni az élet szépségét, ajándékát, kegyelmét, szeretetét. És „akkor érzem a tanítások mondanivalóját, a bűnbánat hétről hétre kapott tanítását, és akkor felismerem”, mint Nikodémus, aki felismerte, és aki azt mondotta, hogy:

— A mi törvényünk olyan, hogy nem ítélünk el senkit addig, amíg meg nem hallgattuk, amíg ki nem vizsgáljuk, hogy valójában jót tesz, vagy rosszat cselekszik. És ha ezeket mind-mind így kivizsgáljuk, csak az után illik ítéletet mondani Felette.

S mikor valaki ilyen kedves szavakat mond, milyen könnyű arra is ráförmedni:

— Miért?! Talán már te is galileai vagy?! Próbálj keresni és kutatni, hogy mit találsz, hogy jöhet-e valami jó Galileából vagy Názáretből.

Ezért fontos, hogy érezd e tanítás súlyát a kegyelemben. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy akkor, most is jelen vagyok; ahogy akkor tanítottam, most is tanítalak; ahogy akkor árasztottam a kegyelem-ajándékot a szeretetben, a megtapasztalásban, úgy most is jelen van. De a szabad akarat cselekvésében, hogy mit ismersz fel, hogyan fogadod el, hogyan értékeled, és hogyan válsz vele eggyé a mindennapokban.

Majdan rátérhetünk a második tanításra, ami egy kicsit, úgy mondhatom a ti szavatokat használva: „Talán egy kicsit keményebb. Nincs talán neki összefüggése, vagy nem is tudom, hogy mi is ennek a mondanivalója, és hogyan kell ezt érezni, értékelni, felismerni?”

Ami nem másról szól, csak arról, hogy ha tiszteled az Atyát, és ha szereted az Atyát, akkor tiszteld a Fiút, és szeresd a Fiút. Mert a tisztelet épp úgy kijár a Fiúnak, ahogy az Atyának. Mert az Atya szüntelenül munkálkodik, és a Fiú Vele együtt munkálkodik.5

De miért is munkálkodik?

Hogy segítsen. Hogy elfogadjátok. Hogy felismerjétek. Mert Ő csak azt teszi, amit az Atyánál látott.

És a küldetésben csak azt adja meg, és az ítéletet úgy adja, amit az Atya a küldetésben megadott Számára.

Vagy mondhassuk azt, hogy adom tanításomat, mint ahogy most e bűnbánat-időben, Szívem szeretetével számotokra, hétről hétre. Most aki ezt a tanítást meghallja, az szívébe zárja, és megpróbál vele együtt élni, és figyelni, és hallani. És van, aki szintén jelen, meghallja ezt a tanítást, de a tanítás által nem figyel, nem fogadja, nem ismeri.

Akkor hogyan is lehet mondani a küldetés munkálatokban?

Hogy a Fiú hatalmat kapott, hisz Egy az Atyával, és az Atya megadta Neki azt a hatalmat, amely Neki is megvan. Ezzel a hatalommal működik, ezzel a hatalommal tanít, ezzel a hatalommal hív meg, ezzel a hatalommal szól mindazokhoz, akik hallják az Ő szavát.

És itt nem mindig azok hallják, akikre talán gondolnánk, felismernénk vagy elfogadnánk. Itt néha a halottak hallják meg a tanítás szavait, és előjönnek a sír mélyéből a Fénnyel, hogy tanúi legyenek, mert meghallották a Fiú szavait, és megpróbálnak a szerint élni és cselekedni. És ha jól éltek, cselekedtek és tettek, akkor a jó felé támadnak a Fényhez. És ha rosszak voltak a cselekedet-tételükben, akkor is a feltámadás megelevenedik előttük, de nem a Fényhez és a Szeretethez, hanem a kárhozathoz.

Tehát, ha figyelitek a tanítást, még itt sem késő, ha rádöbbensz, hogy: „Talán én nem a jó úton vagyok, talán én nem hallottam a Fiú szavait a tanításában, és nem a szerint cselekedtem. De most hallom a tanítást, szeretnék vele eggyé válni, és a szerint cselekedni. És ha feltámadok az életben, az élethez, akkor a jó, a Szeretet Fényéhez fordulhassak, és haladhassak. De ha rosszat teszek és cselekszek, akkor is megtörténik e csoda a feltámadásában, az új életben, az új élethez, csak nem a Fényhez, és nem a Szeretethez, hanem a kárhozathoz.”

Ezért fontos, hogy ezeken elgondolkozzunk, hogy „hogyan és miképpen szeretnék élni és haladni, és akkor elfogadom mindazt a tanításban, amelyek jelen vannak a mindennapokban”. Mert ebben a tanításban többször mondottam el:

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy Én nem Önmagamtól teszem mindazt, amit láttok, amit hallotok, vagy amit cselekszek. Engem az Atya küldött. És ha ismered az Atyát, ismersz Engem. Ha szereted és tiszteled az Atyát, akkor szeress és tisztelj Engem is. Mert Engem is megillet ez a szeretet és ez a tisztelet. És Én csak azt teszem, amit láttam az Atyánál, és amit megmutatott.

De Ő mutat még több minden mást is, amelyre meghívott lettem, és akkor feltámaszthatok — mindazokat, akiket akarok. De ezt nem Önmagamtól teszem, s nem Önmagamért, hanem az által, aki küldött Engem. Mert Ő hitt Bennem, és ezt a hitet hoztam el nektek a tanítás által. És ezt a hitet fogadod el — és komolyan veszed-e, és megpróbálsz élni a mindennapok részében a kegyelem által. Mert akkor nem szomorkodsz el azon, hogy: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy Én azt teszem, és azt cselekszem, aki tanított, és aki küldött Engem. És nem azért küldött, hogy Önmagamnak cselekedjek, és Önmagam által tegyem, hanem azért küldött: megkaptam a hatalmat, megkaptam az ítélethez való jogot, és mindenki felett a szerint ítélkezek, hogy hogyan él és cselekszik a jó és a rossz révén, „hogyan és miképpen ismerem fel a tanítás szavait, és fogadom el, és élek vele, és hogyan és miképpen ismerem fel mindazt, amit az Atya mutatott, tanított és láttam”, hogy e szerint tudjak Én is meghívni, mindazokat, akik felismernek és elfogadnak, és követnek az élők közül, és ne csak a holtak hallják meg szavamat, akik a sír rejtekéből előjönnek, hanem mindazok, akik komolyan veszik a mindennapi élet szeretetét a kegyelemben.

És akkor közelebb vagytok mindahhoz az ünnep tanításában, hisz ha figyeljük a bűnbánat tanításait, úgy-e, az első tanítás a bűnbánat első Golgotáján ez volt: Kérjetek — adnak nektek. Keressetek — találtok. Zörgessetek — ajtó nyílik.

Majdan jött a második tanítás: hogyan és miképpen imádkozzam az ima szépségének működő erejével.

Majdan jött az irgalmasság az irgalmasságában, hogy milyen a Mennyei Atya irgalmassága, hogyan működik és árad, és hogyan van jelen a mindennapokban.

Majdan jön a bűnbocsánat a megtapasztalásában, hogy „én is bűnbocsánatot kérjek önmagam számára és mindazoknak, akikkel talán haragban vagyok, vagy ítéletet mondottam felette”.

Majdan folytatódik a tanítás, hogy a hit kegyelme hogyan van jelen, és hogyan veszem komolyan, hogyan élem a komolyságát a mindennapokban a küldetés, követés részében, a felismerésben. És majdan felismerem mindazt, hogy hogyan fogadom el a felebarátot, a testvért, és próbálom kialakítani a mindennapi életet a szeretet, kegyelem részében, mert így a bűnbánat-időben haladhatunk előre, a Hegyi beszédtől egészen a templomig, ahol most tanítást adtam, szólásra nyitottam Ajkamat, ahol megbotránkoztak mindazon, hogy megszegtem a szombat napjának ünnepét, és Atyával Egy akarok lenni.

Úgy-e, mily szépek ezek a tanítások, ahogy szinte láncban összefonjuk, és végigmehetünk rajta? És érezzük a tanítás fontosságát, mert akkor érzed a mai tanítást is, hogy: „Igen, hogyan tartozom Hozzád, Uram, hogyan vagyok a Te testvéred, hogyan szeretnék élni a mindennapokban, és hogyan fogadom el a felismerést a tanítás révén, a küldetés követésében, a szeretet, kegyelem része által a mindennapokban.”

És mivel mindezeket meg tudtátok tapasztalni, elfogadni, felismerni, és ami a legfontosabb, meghallani, és „ha már meghallottam, akkor megpróbálok vele együtt élni és cselekedni, és akkor kaphatom meg azokat a kegyelmeket”, amelyek jelen vannak hétről hétre, felétek árasztom. Én nem erőltetem reátok. Mindenkinek saját szíve joga a szabad akarat cselekvésében, a szabadságában, hogy elfogadja. Mert szabadok vagytok, de a szabadságotokkal hogyan és miképpen működtök, ezt fel kell ismerni, meg kell érteni, el kell tudni fogadni, ahogy azt is, hogy a galileai és a názáreti, azok ilyen leértékelt emberek, onnan semmi jó nem jöhet, ahogy a jelenben ti is hamar tudtok leértékelni, néha még saját magatokat is, nem csak másokat. Vagy, ha figyelitek az Atyának a munkálkodását a szüntelenségében, ezt mind azért teszi, hogy a Fiú lássa, felismerje, megtapasztalja, és ha eljön, e szerint tudjon cselekedni, e szerint tudjon átölelni benneteket, e szerint tudjon vezetni a meghívott úton. És ha ezeket mind-mind hallottad, akkor könnyebb élni és haladni e meghívott úton a küldetés, követés részében.

S ennek reményében ajándékozlak meg benneteket a mai napon kiválasztott Mária szolga által áldásommal, hogy áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, mutassa meg mindazt, amire szükségetek van e kegyelem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, hogy munkálkodhasson bennetek és rajtatok, és felismerjétek mindazt a tanítás által, ami fontos a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy hogyan és miképpen éljed életedet, hogyan és miképpen ismerjed fel a Fiút, és hogyan és miképpen adjad meg Számára a megtisztelő bizalmat, tiszteletet, elismerést. Ezek mind-mind rajtatok és bennetek van e tanítás által. És ahogy a múlt Golgotán a Szentlélek ajándékával erősítettelek meg benneteket a tanítás révén, úgy most a munkálkodás kegyelmének ajándékát árasztom reátok. Hogy ha te szívedbe zárod, akkor engedd, hogy rajtad és benned is munkálkodjak, rajtad és benned is felismerést adhassak. És ha ezek mind-mind megelevenednek rajtad és benned, akkor felismerted a Fiút, felismerted a Fiúnak a működését, munkáját, ajándékát, kegyelmét, szeretetét. És akkor tudod tisztelni, megbecsülni és örülni, hogy Hozzá tartozol.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon a bűnbánat ötödik Golgotáján.

A mai nap tanítása ismételten közelebb, a ti szavatokat használva, a szent városhoz, és a szent városban történő események tanítása. Hisz a mai nap tanítása, hogy valójában ki van közöttünk, felismerjük-e, ki az, aki küldötte Őt hozzánk, és mi az, amit szeretne nekünk átadni, mi az, ami által Hozzája tartozhatunk, és mi az, ami által Vele együtt haladhatunk a mindennapi élet-útpályánkon.

Így a tanításra rátérve a sátoros ünnepén, amikor is Ő jelen van, és megkérdezi a farizeusoktól, miért akarják Őt megkövezni1: azért a jó cselekedetekért, amelyeket végbevitt, és amelyeket megadott?

Ők boldogan és büszkén vállalják:

— Nem, nem a jó cselekedetekért, mi azért, amit a káromkodásoddal tettél, mert káromoltad a Mennyei Atyát, az Istent, akivel Eggyé tetted Magadat.

De a Mester, vagyis Én, Jézus Krisztus Uratok, elmondom számukra, hogy Én Egy vagyok az Atyával, és csak azt teszem és cselekszem, ami által az Atya küldött, és amit az Atya megmutatott, és ami által így vannak jelen azok a tettek a cselekedetben.

De ők ezt nem tudják elfogadni, ők nem értik: nincs jelen a felismerés az elfogadásában, hogy valójában ki van jelen:

— Mert ha ismernétek, akkor tudnátok.

Hát akkor már veszik a bátorságot, s megkérdezik:

— Miért? Ki vagy Te?

— Én az vagyok, aki Engem küldött. És azért küldött, hogy hirdessem az Ő tanítását. Azért küldött, hogy jó cselekedetet adjak mindazok számára a tettekben, amelyek jelen vannak itt előttetek. De már, ha nem tudtok hinni Énbennem, nem tudtok hinni mindabban, amit mondottam számotokra, akkor nézzetek bár a jó cselekedetekre, amelyeket itt végbevittem előttetek.

Úgy-e, ez a tanítás is ma, mondhassátok, „egy kicsit más, mint amit megszoktunk, ez a tanítás egy kicsit talán nem is nekünk szól” — hanem mindazoknak, akik közel vannak a farizeusokhoz? Közel vannak mindazokhoz, akik felett ítélkeznek? Közel vannak mindazokhoz, akiket talán kitaszítunk, megalázunk, megkövezünk? Akinek nincs helye, élete a mi életünkben, e jelenben?

Fontos, hogy a felismerés a megismerésében legyen jelen számotokra a mindennapban, a mindennaphoz. Mert amíg ezeket nem tudjátok értékelni, felismerni és elfogadni, ahogy a múlt héten mondottam a hit tanításának komolyságában, az ima erejének komolysága, amely fontos, hogy ezeket mind-mind összekösse a mindennapi élethez, a mindennapi életben.

Érezd mindazt, ami e tanítás által számotokra jelen van, mert akkor felismered azt, aki küldött Engem, és megpróbálok úgy cselekedni és működni és tanítani, hogy Atyámnak kedve teljék Bennem.

E szavak hallatán:

— Nem elég, hogy Istennek nevezed Magad?! Nem elég, hogy Atyával Egy vagy?! Most még kedve teljék Benned?! — ezt már nem tudják elfogadni, ezért ismét megfogni, megragadni, hogy nem elég már csak a kövezés, hanem a kitaszítottságnak is jelen kell lennie.

De Én, Jézus Krisztus Uratok kiszakítottam Magam e megragadt kezekből, reájuk tekintettem, és elhaladtam mellettük. Elhagytam a várost, és elmentem oda, ahol jelen a nyugalom, a béke, és jelen mindaz, ami e tanítás által megelevenedett rajtatok és bennetek.

De akik felismertek, akik elfogadták szavaimat és tanításomat, felismerték, hogy valójában ki vagyok, azok Utánam jöttek. Így a jelenben ti is, akik felismertek, elfogadtok, elfogadjátok tanításomat, akkor a küldető követése részébe álltok, és megpróbáltok követni. Mert Engem is az Atya küldött a küldetésben. S ebben a küldetésében cselekedtem, s ezt a küldetést adtam és tanítottam mindazoknak, akik hittek Bennem, és akik felismertek, és elindulnak az úton, és követnek a mindennapokban e kegyelem által, mert a kegyelem fontossága, hogy jelen legyen bennetek a mindennapok jelenében. És akkor megértitek a tanítás mondanivalóját, hogy Én ki vagyok, felismerjétek, hogy Én nem ide tartozom, mert ti alulról valók vagytok, Én pedig felülről jöttem. Ti ebből a világból valók vagytok, Én pedig nem ebből a világból való vagyok.2

S akkor ismét gondolkodva, hogy valójában akkor ki lehetek, aki se ide se tartozik, oda se tartozik: „De mégis jelen van! Mégis szól hozzánk, és tanítást ad számunkra a felismeréshez.”

Mert Atya küldetése így van jelen, és így elevenedik meg rajtatok és bennetek a mindennapokban, különösképpen e nehéz időszakaszában, amelyben most jelen vagytok, amikor elcsüggedtetek, amikor úgy éreztétek, elfáradtatok, amikor úgy érzitek, hogy: „Hogyan és miképpen éljük a mindennapokat?”

De Én, Jézus Krisztus Uratok már a kezdet tanításában is azt mondottam: Ne félj, ne szomorkodj, ne essél kételybe, és ne csüggedj el, mert a tanítások úgy elevenednek meg előttetek, rajtatok és bennetek, hogy ha nyitott a szíved és a lelked, akkor be tudod fogadni mindazt, ami e tanítás által jelen van, és megelevenedik rajtatok és bennetek. És akkor felismertek. És ha már felismersz, akkor öröm járja át szívedet. Ezzel az örömmel tudsz te is a küldetés követésében haladni, s akkor megpróbálsz úgy cselekedni, hogy valóban az Atyának kedve teljék bennetek is. Mert a tanítás ezt akarja számotokra nyújtani, hogy Én Egy vagyok az Atyával, és Én nem káromlom Őt, hanem csak igazságot szolgáltatok, és igazságot mondok mindazoknak, akik nem hisznek, és akik távol vannak.

De fontos, hogy felismerjétek a tanítás szavait a mondanivalóban, mert akkor érzed teljesen mindazt, ami a mai napban megelevenedett számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz, a hithez, a kegyelemhez, a békéhez, az örömhöz, mert ezek mind-mind a mai nap is e tanítás által jelen vannak számotokra. Mert nem csak az ima ereje, tanítása, ami volt az elején, majdan — hogy is? Kérjetek — adnak nektek; keressetek — találtok; zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. Jelen van az irgalmasság a szeretetében, hogy váljunk irgalmasokká, ahogy a Mennyei Atya is irgalmas, s ezt az irgalmasságot árasztja mindazoknak, akik a gyermekben Hozzája tartozunk. Majdan jön a bűnbocsánat: ne ítélj meg senkit, hogy téged se ítéljenek. Ne mondj ítéletet mások felett, mert akkor reád sem mondanak ítéletet.

Úgy-e, milyen ismerősek a tanításnak a mondanivalói, amelyek megelevenedtek rajtatok, bennetek és előttetek? Mert ezek fontosak a mindennapokban.

Majdan folytatódik a hit felismerése, és a hit ereje a komolyságában, a megtapasztalásában és az elfogadásában. Hogy ha ezek is mind-mind bennetek élnek, akkor tudod, hogyan és miképpen kell cselekedni, hogyan és miképpen tudod az életedet elfogadni, s ezzel az élettel élni és haladni, mert ez az élet az Örök Életbe vezet át benneteket. Mert ha nem haltok meg bűneitekben, akkor átléphettek az Örök Életbe, mert az Örök Élet már itt van előttetek. És akkor érzed a tanítást, ahogy közelebb kerültél a Hegyi beszéd tanításából egészen közel a város történetének tanításába, mert a város történetének tanítása, az már azt akarja számotokra megadni, hogy közel vagyunk mindahhoz, amit ez a bűnbánat-idő rejt számotokra. Közel vagyunk már ahhoz, hogy ez a bűnbánat-idő beteljesedjék. Közel vagyunk már ahhoz, hogy ez a bűnbánat-idő megadja számunkra azt a felismerést a kegyelemhez, ami által tanultunk a tanítás révén, ami által közelebb kerültünk nem csak önmagunkhoz, hanem a felebaráthoz, a testvérhez. És ez a bűnbánat-idő közelebb vitt ahhoz, hogy elfogadd önmagad, elfogadd szeretteidet, elfogadd mindazokat, akikkel kialakítottad a mindennapi életedet. És akkor ez a bűnbánat-idő megmutatja számotokra, hogy nincs miért félni, aggodalmaskodni, kételybe esni, mert ha mégis megelevenedik előtted a sötétség a mindennapi életben, ebben a világban, nem kell félned, mert úgy-e, hogy is volt az elmúlt hét tanítása?

A lámpást sem azért gyújtják, hogy az ágy alá helyezzék, hogy ne lássa senki, hanem azért gyújtják, hogy feltegyék a magasba a lámpatartóra, hogy mindenkinek egyformán világítson, mert ti mind egyformák vagytok Atyám szeretetében, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretetében, aki itt vagyok, és aki tanításom által szólok hozzátok, és meghívlak ismételten e bűnbánat-idő tanításaira, amelyek megelevenedtek itt előttetek a felismeréshez és az elfogadáshoz, a kegyelem részében.

És ha ezek mind-mind rajtatok és bennetek van, és kialakítottátok már úgy az életet, hogy így próbáltok élni, hogy ezekkel a kegyelmekkel, akkor miért féltek, testvéreim?

A hit komolysága nem ad elég biztonságot a kegyelemhez?

Vagy nem érzed, hogy jelen van a kegyelem?

Vagy nem érzed, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, a tanítás által szinte kinyújtom felétek Kezemet?

Elérhető vagyok, ha elérhető a szíved és a lelked a tanítás által az eggyé váláshoz és a szeretethez.

És akkor biztos lépésekkel el tudtok indulni a mindennapokban. És akkor nem csak az aggodalom, nem csak a félelem vett erőt rajtad és benned, és a szerint szeretnéd kialakítani az életedet, és nem tudsz már másra figyelni, mert mindig itt táborozol le a gondolataiddal, és ha már tábort versz, akkor nem biztos, hogy abból a táborból ki szeretnél jönni. S akkor rádöbbensz, hogy „talán ez a tábor az élet jelenével nem biztos, hogy nekem jó, nem biztos, hogy általa kapom a kegyelmet, nem biztos, hogy általa ismerem fel mindazt, ami e bűnbánat-időben megelevenedett előttem, és ajándékul felém áradt a kegyelem szeretete révén”.

És akkor érzed a hit szeretetének komolyságát, biztonságát, kegyelmét és ajándékát. És akkor tudod értékelni e bűnbánat-időnek az első tanításától a mai nap tanításáig a mondanivalóját, mert szinte, ahogy a ti szavatokat használod, szinte mondhatod azt, hogy most itt a boldog József megfog egy zsinórt, és átnyújtja az íródeáknak, és ahogy ez benneteket összeköt, mert te fogod az egyik végét, és te fogod a másik végét, és rádöbbensz, hogy „mi így egyek vagyunk”. S milyen boldogság lehet, ha így az egészen tudtok eggyé válni a szeretet kegyelmében! Amikor boldogan tekinthetsz fel az egyikre és a másikra, boldogan öleled át szíved szeretetének melegségével. És akkor mennyivel jobban érzed magad, ha örülsz az életnek, mennyivel felemelőbb, és akkor az a szomorúság, az a bánat, az a kétely, az a fáradtság, azok a néha negatív gondolatok, amelyek szinte leterheltek nem csak lélekben, hanem testben is, valahogy így eltávoznak, szinte elröpülnek tőletek. S akkor érzed az élet értékét, ajándékát, szeretetét és kegyelmét, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai tanításában szóltam mindazoknak, akik jelen voltak. Hisz hogy mondtam?

Ott voltak a farizeusok is, ott voltak az írástudók is, ott voltak az egyszerű emberek, akik hallgattak. Mert hogy mondtam a múltkor: Akinek nyitott a füle, és meghallja, az megpróbál a szerint élni a kegyelemben. És akkor azok felismerik a küldetést a követés részében, és elindulnak. S akkor nem csak a félelem, az aggodalom, a kétely, a szomorúság, és vele együtt a negatív erő foglal helyet szívedben, lelkedben, és szinte elgyöngül a tested, élettelenné válsz, és szomorúság ül az arcodra, és szinte úgy érzed, ahogy néha a gondolataitokkal, mert nem mondjátok ki, csak a gondolataitokkal: „Milyen nehéz ez az élet! Minek is élek?”

Igen. Ezeket néha megteszitek, de csak ekkor, amikor ezek vannak bennetek. De amikor érzed a kegyelmet, az örömet, a boldogságot, a szeretetet, amikor úgy érzed, szinte repülni tudnál, amikor úgy érzed, hogy „nem vagyok egyedül, mert valaki fogja a kezemet, és vezet”, akkor már két kézzel ragaszkodhatnál az élethez.

És lehet, hogy ragaszkodsz is, de lehet, hogy az élet szépsége és ajándéka nem sokáig marad meg. S akkor ismét elcsüggedsz, ismét szomorúvá válsz, hogy hogyan és miképpen történik ez meg.

Ha hiszel Bennem, Jézus Krisztus Uradban, ha hiszel a tanításomban, ha hiszel a szeretetben, ha hiszel a kegyelemben, ha elfogadod mindazt, amit e bűnbánat-időben már az áldással ajándékul adtam, szívedbe zárod, megerősödsz általa, akkor boldogan haladj a Fény útján, és szinte feltekinthetsz, hogy látod-e a lámpának fényét a világosságban, érzed-e a fény simogatását a melegségben, érzed-e a kézfogást, érzed-e azt, hogy valaki veled van, és valaki szeretne átölelni, megerősíteni, hogy így induljunk és haladjunk e bűnbánat-úton, de nem csak a bűnbánatban, hanem majd tovább a mindennapi élet-útpályához. És akkor érzed, hogy te valóban felismertél, és te nem fogtál követ, hogy megkövezzél.

De a követ nem így kell értelmezni, hogy most kezedbe veszel egy követ, és így kövezel.

A kő lehet a megaláztatás, a kitaszítottság. A kő lehet, hogy nem hiszel Bennem. A kő lehet, hogy nem hallgatsz szavamra. A kő lehet, hogy „nekem nincs szükségem a tanításra”. A kő lehet, hogy „én nem érzem a szeretetet”. A kő lehet, hogy „távol vagyok Tőled, Uram”.

Most egy párat csak emeltem ki mindabból, ami által meg lehet kövezni, meg lehet alázni, és szinte azt mondani, hogy kitaszítani, ahogy a farizeusok szerették volna. De mivel nem tudták, ezért ők is elmentek, és Én is elhagytam e helyet.

De most itt vagyok köztetek, és ezt a helyet nem akarnám úgy elhagyni, ahogy akkor elhagytam a farizeusok által megjelent helyet.

Ez a szabad akarat cselekvése részében a bűnbánat tanításának, kegyelmének ajándékával jelen van számotokra, működik rajtatok és bennetek, hogy egyek lehessünk a mindennapokban. És „akkor én nem kételkedek abban, hogy Te valóban az Atyával Egy vagy, és Téged valóban az Atya küldött a küldetésben, mert felismertelek, elfogadtalak, és elfogadtam meghívásodat, a meghívásban megpróbálok hű testvérként követővé válni, és Veled élni és haladni a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér-szolga által, hogy érezd a szeretetet, érezd a kegyelmet, érezd, hogy ma Én szólottam hozzátok e tanítás által. És akkor érezd, hogy valójában ki vagyok, és ki szólt hozzátok, és akkor érezd, hogy valójában ki küldött Engem a küldetésben, hogy követőim legyenek a mindennapi életben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, ereje, Fénye áradjon reátok, töltse be szíveteket, melegítse fel szíveiteket, hogy érezzétek a mai tanítás meghívását a küldetéshez a felismerésben, mert csak akkor lehet számodra teljes a küldetés, ha felismerted mindazt, hogy ki van jelen, ki szól hozzád, és ki az, aki meghívott, és a meghívásban ki az, aki a küldetést megadta számodra, hogy a küldetésben együtt haladjunk, eggyé válva a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy a bűnbánat-idő így hozza el számunkra mindazt, a kegyelem által, amire az első bűnbánat Golgotája tanítása révén felkészítettelek, és így haladunk előre most már a város tanításának közelsége az ünnephez.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján.

E Golgota a mai napban a tanítás, bűnbánat utolsó része van számotokra, hisz a mai nap összefoglalva a bűnbánat hétről hétre adott tanítások kegyelmének ajándékát. De a mai nap tanítása elsőként az volt számotokra, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok abban az időben, ahogy írva vagyon, elmentem Názáretbe. Názáret az a hely, ahol nevelkedtem. És mikor ismét megjelentem, hisz akkor tudjátok, még a szombat volt a nap, olvasásra jelentkeztem. Mikor a felolvasás részéhez átadták Számomra Izajás próféta tekercsét, pont arra tekintettem, ahol ez vagyon írva: Az Én Lelkem van Rajtad.

Sokan és sokan nem értik ennek a mondanivalóját, pedig nem nehéz megérteni, hisz ha figyeltétek a bűnbánat tanításait, és ha csak a múlt heti tanítást nézitek, amikor azt mondottam: Én az Atyával Egy vagyok. S Engem az Atya küldött. És Önmagamtól semmit sem teszek, csak amit az Atya megmutatott, és még más csodát, amit adott s megmutatott, azt adtam.

Így a mai nap tanítása már: Az Úr Lelke Rajtam.1

Ezt már könnyű megérteni, megtapasztalni a tanítás részében, hogy valójában így Én az Atyával Egy vagyok.

De a tanítás folytatódott ma. Most már nem is azt mondhatjuk: a városban történő tanítás közelsége — most már az ünnephez kapcsolódó tanítást adtam számotokra, ami már az ünnep megkezdésének pillanatát adja számotokra az átélésben.

Mert hogyan is szólt ez a tanítás? Hogyan is van leírva?

Jézus jelen van az Ünnepi Vacsorán, és mélyen megrendül Lelkében.2

Én most, Jézus Krisztus Uratok pedig úgy mondom: Valóban megrendültem Lelkemben, de nem azért, mert a félelem vett csak Rajtam erőt, hanem azért, hogy tudtam, hogy mi fog történni; tudtam, hogy itt az idő, és az Írás a jövendölésében be kell, hogy teljesedjék.

És ekkor így szóltam tanítványaimhoz:

— Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Mindjárt vannak, akik felteszik a kérdést:

— Hát kire gondolsz, Uram?

Úgy, mint a mai helyzetben, mikor probléma történik köztetek, rajtatok és bennetek, akkor is oly hamar felteszitek a kérdést, hogy miért és hogyan, és: „Pont velem?!”

Úgy-e, ismerősek ezek a szavak? Mert ezek a mindennapi élet megtapasztalásai, amellyel együtt éltek a mindennapokban.

De itt a tanításában Én elmondom tanítványaimnak, hogy ki az, aki nem más, mint Simon fia, Iskarióti Júdás. De ő nem azért tette, mert rá lett volna szorulva bármire, ami ez által megadatott volna számára. Ő nem is kimondottan az árulás célját nézte maga előtt, hanem azt, hogy ők is megtapasztalják.3 Hisz ha emlékeztek, a fájdalom, szenvedés Golgotáján mindig elhangzik, amikor azt mondja Kaifásnak, hogy „milyen a mi Mesterünk, hogy milyen csodákat tesz, hogyan gyógyít, és hogyan tanít, és hogyan adta vissza a szegény asszony gyermekét”.

S erre mit mond Kaifás, a főpap? Szinte lekezelően:

— Hát mi is hallottunk Róla.

Hát ezzel már nem is kellene foglalkozni. Itt már tovább lehet lépni, ahogy ti a jelenben megtapasztaljátok néha, hogy hogyan és miképpen élitek át a mindennapokat. És ha csak ebből a szakaszból indultok el, itt azért figyeljetek arra, hogy ő nem kimondottan az árulás céljára törekedett. Ő azt hitte: „Ha már nekünk olyan csodálatos, mi, akik hiszünk Benne, mi, akik követjük Őt, mi, akik elfogadjuk mindazt, amit számunkra megad, akkor miért ne tapasztalja meg ezt más?”

Most ezt a jelenben hogy lehet érzékelni és értékelni?

Én, Jézus Krisztus Uratok a jelenben is itt vagyok. Most nem csak kimondottan ezen a helyen, ahol tanítalak, s ahol szólok hozzátok — jelen vagyok a szentmise áldozatában, jelen vagyok, amikor a szentáldozásban hozzátok térhetek, amikor eggyé válhatunk. És hányan és hányan elfordultok ezektől az ajándékoktól, ezektől a kegyelmektől. Hányan és hányan azt mondják a jelenben: „Nekem erre nincs szükségem.”

Vagy hányan és hányan, ahogy a farizeusok akkor és a főpapok és az írástudók megítéltek és mondtak, és hányan és hányan most azt mondják a pásztoraimban: „Csak nem hiszed el, hogy ebben jelen van neked az Úr Jézus?!”, mikor a szentáldozásról van szó.

És akkor néha gondolkodóba estek, hogy valójában ilyen történhet a pásztoraim között?

Most nem akarok se neveket mondani, se megjegyzéseket, de már a kezdetekben is mondottam számotokra, hogy mi minden várható. A jelenben is elmondottam, hogy mi minden van, amit megtapasztalhattatok, amiről a kezdetben beszéltem4, hogy már most jelen van a jelenben5.

És hányszor és hányszor azt mondottam számotokra, hogy a bizalom, a szeretet és a hit komolysága legyen jelen rajtatok és bennetek, és ne ítélkezzetek, hogy benneteket se ítéljenek meg.

Úgy-e, ezek mind-mind e bűnbánat tanításai voltak jelen számotokra. Ez által kell érzékelni, ahogy most azt mondom a jelenben, ahogy néha pásztoraim cselekednek, és néha, aki megbotránkozik ezen, vagy úgy érzi, hogy fájdalom és szomorúság ül az ő szívébe, lelkébe, ez abból a részéből jó dolog, abból a részéből elfogadható, mert benned jelen lehetek Én, Jézus Krisztus Urad, és érzed, hogy ez egy nem jó kifejezés, megtapasztalás, elfogadás, mert: „Én nem erre akarok törekedni, Uram, én nem akarlak Téged se meghazudtolni, se elhagyni, se letagadni. Én, Uram, Hozzád szeretnék tartozni, mert én a Te testvéred vagyok, hisz testvéreddé fogadtál, és ebben a testvériségben szeretnék Veled együtt élni a mindennapokban.”

És akkor érzed azokat a kegyelmeket, amelyek e bűnbánat-időben a mai nappal szinte teljessé válnak számotokra, és érzed, hogy most már valóban Egy vagyok, nem úgy csak, ahogy a múlt héten mondottam, hogy így kihúznátok magatok között egy zsinórt, egyik vége itt van fogva, a másik vége túl, és akkor ti úgy érzitek, hogy egyek vagytok, ha egymásra tekintetek. S érzitek tán a különleges kegyelmi erőt, „mely mintha összekötne bennünket”. De ez a különleges kegyelmi erő, ez ma összefogja az egész bűnbánat tanítását, hogy szinte, mint ahogy így egy szép kört alkotnánk, és ez a kör adja meg számotokra a tanításnak a mondanivalóját a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Ez által tudsz felállni, ez által tudsz felemelkedni, ez által tudsz elindulni és haladni. És ez által tudod elfogadni a felebarátot, a testvért. És ez által érzed azt, hogy „a tanítás, az ima szépsége, mondanivalója, felajánlása, megtapasztalása valójában mit nyújt számunkra”.

Majdan folytatódott, úgy-e: keressetek — találtok; zörgessetek — ajtó nyílik nektek; kérjetek, és adnak nektek jól megrázott, csordultig tömlőt.

Majdan folytatódik az irgalmasság szeretete, hogy legyetek irgalmasok, ahogy az Én Mennyei Atyám is irgalmas. És ezt az irgalmasságot árasztom felétek.

Majdan folytatódik, hogy meg ne ítélj senkit, és ne vegyél ítéletre senkit, mert akkor téged se ítélnek meg. És amit szeretnél elvárni önmagad számára, hogy veled hogyan bánjanak felebarátaid, testvéreid, legalább te is ennyit, hogy ha egy kicsivel többet tudsz nyújtani, mennyivel más a mindennapi élet a felismerés elfogadásában.

Majdan folytatódik az a tanítás, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok már befejezve a Hegyi beszédet, és most már a városba térek. Abba a városba, ahol jelen van az élet, a nép sokasága a megtapasztalásában. Érzed a város közelségét, érzed, hogy itt már valami történni fog, és a történet arról az Emberről szól, akit csak úgy neveznek: a Názáreti, vagy csak úgy nevezik: a Próféta, és a tanítványaim pedig úgy: a Mester.

És akkor ebben a tanításban az van, hogy Én nem azért vagyok jelen, hogy mikor megítéltetek másokat, hogy benneteket is megítélhessenek. És utána a tanításában így szólok felétek, hogy:

Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, és szeretlek titeket, és a szeretetemet árasztom felétek, hogy betöltekezzél ezzel a szeretettel. Ne akarjatok olyanok lenni, mint a farizeusok és az írástudók, akik szinte meg akarják szabni, hogy hogyan és miképpen cselekedjenek. Mert mit is mondtak a szolgáknak?

— Menjetek, fogjátok el, és hozzátok el.

De ők Nélkülem tértek vissza, és azt mondták: így Embert még hallani nem hallottak, ahogy beszélt.

Azonnal rájuk válaszoltak:

— Csak nem, hogy ti is már hisztek Benne?!

Mert úgy-e, hinni nem kell.

A hit szeretete, e tanítása részében azt akarták volna a farizeusok, az írástudók és a főpapok számotokra sugallni, hogy nem kell hinni:

— Egyáltalán ki hisz Neki közülünk?! Csak az — hogy is mondták? — átkozott nép!

Nem baj, ahogy mondottam, ti örüljetek, hogy csak azok is lehettek! Mert az ilyenekben van jelen a szeretetem! Mert ők felismerik az Én szeretetemet, elfogadják ezt a szeretetet. És akkor érzik, hogy „a hitnek az ereje hogy van jelen, hogy fogadom el mindazt, ami körülvehet”.

Majdan folytatódik, úgy-e, a megkövezéssel. Ez a múlt héten szólt felétek. Itt most csak kiemelem, hogy ez a tanítás is jelen volt számotokra, hisz oly közel volt, hogy még itt élhet bennetek, nem úgy, mint az első, a második, a harmadik, negyedik. Azok már egy kicsit távolabb voltak tőletek, de az ötödik, hát azt, mondhatom úgy, mint ahogy pásztor testvéretek szokta mondani: csak egy gondolat, és már itt van. Vagy egy gondolat, és elmúlott. Mert minden szép a kegyelem ajándékában, amelynek részesei lehetünk és megtapasztalhassuk.

És jelen volt az a tanítás is, hogy hogyan és miképpen van jelen a lámpás, és hova helyezem: nem azért, hogy elrejtsem, hogy senki ne lássa, mert az az enyém — föltesszük, hogy mindenkinek egyformán világítson. Mert hogy is mondottam?

Mert ti mind egyformák vagytok a testvérben, a felebarátban.

És ez a legfontosabb a tanításában az egyszerű testvéreimnél, akik felismertek, akik elfogadtatok, akik hittetek és bíztatok, és akik nem féltetek zörgetni, nem féltetek kérni, s nem féltetek keresni, és akik felismertétek az irgalmasság szeretetét, hogy hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek, és ez által tudjátok, hogy mi az imának az ereje, szépsége, kegyelme és ajándéka.

És akkor a mai bűnbánat tanításában már nincs miért félni — örülni és felkészülni az ünnep kezdetére, mert ennek az ünnepnek a kezdete, ez jelen kellett, hogy lenni. Mert e tanításában most csak addig mentünk el, hogy azt mondottam:

— Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Kérdezni:

— Kire gondolsz, Uram?

— Akinek a mártott falatot adom.

Hisz ennek az évnek az Evangélium tanítása ez számotokra. De a Szeretet-tanítás által pedig:

— Akivel egyszerre nyúlok a tálba.

De ne azon nézzetek, hogy mikor melyik szó van jelen: az értelme mindig ugyanaz felétek és számotokra.

És nem mentünk tovább, csak addig, hogy itt az Atya megdicsőül, és Én megdicsőülök az Atyában. És az Atya megdicsőülhet Engem most, e pillanata által, mert készülünk az ünnep megkezdésére.

De hisz folytatódik, úgy-e, ez a tanítás e Ünnepi Vacsora által, hogy mit adok nektek, és mit hagytam hátra:

Egyétek és igyátok az Én Testemet és az Én Véremet.

Amihez most már van egy kis elképzelés, hogy „valójában nagy küzdelmek árán adatott, töretett és ontatott érettünk”. Hisz ez a hosszú év sorozata megadta számotokra a parányi részben a fájdalom, szenvedés megtapasztalását, felismerését és elfogadását.

És így érezzétek teljesnek a bűnbánat felkészülését az ünnephez, ahhoz az ünnephez, ami által ti is testvéreimmé lettetek, hisz a Kereszt tövénél, hogy ne maradjatok Nélkülem abban a pillanatában mit mondottam?

Édesanyámra bíztalak benneteket. És így az Ő gyermekei lettetek, hogy ne érezd, hogy magad maradtál.

De utána megtörténik az ünnep legnagyobb kegyelmének ajándéka, s akkor már érzitek, majdan ismét, hogy testvéreimmé válva a mindennapokban a szeretet, kegyelem része, felismerésének elfogadásában.

És akkor érzed teljesen, hogy hogyan van Rajtam az Úr Lelke, hogyan dicsőített meg, és a megdicsőülés által hogyan ajándékozlak meg benneteket e bűnbánat hatodik tanításának a Golgotáján. Hisz a bűnbánat tanítása a mai Golgotával ebben a részében befejeződik. Ez után már csak az öröm szeretete elevenedik meg rajtatok és bennetek. De addig ne maradjatok, ahogy néha mondani szoktátok, sivárak, egyedülmaradott, hiányos — ehhez nyújtom számotokra a bűnbánat hatodik Golgotáján áldásomat. Áldásom pedig kiválasztott Mária testvér, szolga által árad felétek, és ebben az áldásban megadom számotokra e bűnbánat tanításának egy-egy gondolatát: az ima felajánlásának, erejének szépsége, a kérések elfogadása, felismerése, zörgetése az ajtó nyitáshoz, hogy ne félj belépni rajta, majdan az irgalmasság szeretetének megtapasztalása, eggyé válása. Közeledsz, hogy: „Nem ítélek meg senkit, hogy engem se ítéljenek meg. Csak azt nyújtom másoknak, amit saját magam részére is várok. Az után felismerem a hit kegyelmének ajándékát, és megpróbálok a szerint élni. És a bizalom, amely erőt ad mindahhoz, ami által én is egy testvér lehetek e meghívás által. Felismerem, hogy a hit által a követés-, küldetésem részét, hogy hogyan és miképpen haladok e küldetés követésében”. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok is csak azért jöttem, mert küldtek, és azért adtam meg mindazt, amire szükség van.

És így a mai napban pedig az Úr Lelke van Rajtam, és ez által örömhírt hirdetek a szegényeknek, világosságot a vakoknak, szabadulást a raboskodóknak, mert ez által érzed, hogyan lehet teljes számodra a bűnbánat tanítása a felismerésében, hogy ma már az ünnep megkezdett pillanatát éltétek át a megdicsőülésében, és ez a Megdicsőült kegyelmének ajándéka áradjon reátok:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És a Szentlélek árasszon reátok e megdicsőülés révén Fényt, szeretetet, örömet, békét a kegyelemhez, mert a kegyelemben akkor már felismered a küldetésedet a követésben e bűnbánat-idő összekötött tanítása által.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Mária kiválasztott szolga minden Húsvét vasárnap hajnalán — kiválasztotti kegyelmi állapotban — látja Jézus Krisztus Urunk feltámadását és a hozzá kapcsolódó eseményeket. Ebből az alkalomból Jézus Krisztus Urunk is szól a Sükösdi Szeretetközösséghez és a világhoz.

Mária 1 :

Jeruzsálem, Szent Sír-templom. A feltámadott Jézus ezüst ikonja a Szent Sírban.

Hallom az éneket. Örömmel, szeretettel énekelnek.2

Hajnalodik. A fény megjelenik. A fényből ének szózatként szól felém.

Dicsőséges, szép hajnal, kit így köszönt ma e hang.

Illatos olajjal elindulnak. És ahogy mennek, a hajnal illata öleli át őket. Hogy oda érhessenek a kertben (…) a Sírjához.

De hogy ott megjelennek, félelem öleli át őket, mert a követ valaki elvette. Nincs a helyén.

Krisztus feltámadt!

Örüljünk és vigadjunk e dicsőséges, szép napon!

Mert az Élet halni szállt e Sír rideg mélységébe, megpihenve, életre kelve, mert az Élet erősebb lett a halálnál e dicső, fénylő, ünneplő hajnalon.

Köszönöm e fényt, köszönöm az éneket, s köszönöm az Életet!3

Elindulunk az úton (…)

„Dicsőséges szép hajnal, kit így köszöntött az angyal…”4

Hol az ének?

Hol az öröm?

„Dicsőséges…”5

Íme, a Sír, amely már üres, hisz a kő már nincs jelen.6 A követ valaki elmozdította. Ezért, kik illatos olajjal érkezve, megijedve, és csak messziről figyelik, valójában most mi történt. Egymás között tanakodnak:

— Oda kellene menni, és megtekinteni a Sírt.

IMG_0111

De a Sír üres.

A Test nincs itt. A Test eltűnt.

Remegve, sírva elmennek.

Ó, Sírnak nyitott mélye, ki e ridegséget árasztottad, de a ridegséget átvette a fény és a melegség. A fény melegségében az üresség, ahol:

— Már nincs jelen a mi Urunk! Valaki ellopta, valaki elvitte.

Félelmükben elindulnak.

„Krisztus feltámadott…”7

Félelem és remegés jelenlétével, elindulva. Szól az ének ajkakon. Elhalkulnak. [Mt 28,1—8]

Dicsőséges, szép hajnal köszönt ma itt benneteket. E fénysugár szeretete, melegsége ölelje át mindazokat, kik megnyissák szívüket e öröm szeretetének kegyelméhez.

És eljött Magdolna. Ott álldogál e hajnal fényében a Sír mellett. Sírdogál a kőszikla-sírnál. Betekint a Sírba, és azt látja, hogy ahol az ő Jézusának Holtteste lett volna, nincs már ott más, mint két fehér ruhába öltözött angyal. Az egyik a fejénél, a másik a lábánál foglalt helyet. Szent Magdolna szomorúan, sírdogálva, illetődve áll a Sírnál. Ekkor az angyalok megkérdezik tőle:

— Asszony, miért sírsz?

Mária Magdolna így válaszol:

— Miért ne sírnék, mikor nincs itt az én Uram! És nem tudom, hol van, hol keressem.

Megfordul az üres Sírtól, és Jézus áll vele szemben. De ő csak nézi, nézi, és nem ismeri fel. Ekkor Jézus megszólítja:

— Asszony! Miért sírsz? Kit keresel?

— Uramat keresem, akit nem találok.

Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész áll vele szemben, így folytatja:

— Ha Te vitted el, mutasd meg, hova vitted, hadd lássam, hogy magammal vihessem.

Ekkor Jézus megszólítja őt:

— Mária!

Mária felkiált, hisz felismerte Őt:

— Rabboni! — amit Mesternek is szólítunk.

Ekkor Jézus így szól feléje:

— Ne tartóztassál. Még nem mentem fel. De te most menj, vidd a hírt testvéreidnek, hogy elmegyek az Én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az Én Istenemhez, a ti Istenetekhez. De még nem jött el e pillanat.

Mária Magdolna ekkor sietve elindult, elment a tanítványokhoz. Örömmel és mosollyal:

— Láttam az Urat! Ő küldött hozzátok, hogy hozzam el az Ő üzenetét nektek. [Jn 20,11—18]

Ekkor többen és többen nem értették e asszony szavait:

— E csendben megzavar bennünket?

Ketten — az egyik, akit Jézus szeretett — felálltak, elindultak, később már szaladtak, hogy oda érjenek a Sírhoz. Akit Jézus szeretett, előbb ért oda, de nem ment be. Megvárta, míg a másik tanítvány is oda ér, aki ekkor belép, és látja, hogy üres a Sír, és nincs már ott senki, csak azok a leplek, amelyek Jézust fedték. Amely pedig Arcát takarta, külön össze volt hajtva.

Megijedtek, hogy hova lett az ő Uruk.

Ekkor egymásra tekintenek:

— Az asszony, aki hírül adta nekünk, hogy látta az Urat, valóban az Úrral találkozhatott?!

És visszatérnek a többiekhez. [Jn 20,1—10]

Jézus Krisztus Urunk:

Pedig e dicsőséges hajnalon örülni kell, érezni szívünkben e hajnal fényének illat-erejét, örömét, amely felénk árad a szeretettel — a szeretet, amely összeköt e kegyelemmel. Örülni és vigadni kell e hajnalnak, e fénynek, e csodálatos illatnak, ami most megérinti egész lényünket. E hajnal illata, a fény melege, hogy átölelje mindazokat, akik felkészülve várták e dicső hajnal örömét, fényét, kegyelmét és szeretetét, hogy átöleljen, felmelegítsen, erőt adva. Érezni a csodálatos illatot, amely most áradhat felénk. Mert az öröm így jött el most hozzánk e köszöntéssel. E köszöntés fénye, ragyogása, öröme, békéje, szeretete emeljen fel.

Ennek örömében és fényében a szeretet lakozik már bennetek, és a félelem eltávozott, a remegés elhagyta ajkatokat, örömmel és szívvel énekeljetek, nem úgy, mint eddig:

„Szent Magdolna elmene…”8

Így örültök?9

Így várjátok a Feltámadás örömillatát?!

„…Erre-arra sírva jár, nincsen nyugodása…”10

„…Merre menjek, én, szegény, keserűségemben?”

Ez már nem keserűség! Öröm!11

Most már ez örömmel szólt, de a kezdetekben, mikor elkezdtem az éneket: egyiket sem ismertétek? Nem tudtátok, hogyan kell énekelni?

Hol van bennetek akkor a felkészülés virrasztó éjszakája, ha nem készültetek fel fogadásra?

Érezni kellett volna már szívetekben a melegség fényének kegyelmét, hogy melengeti szíveteket, simogatja: „Már nincs sok! Már csak egy pillanat, és újra itt lesz közöttünk. 11a Mert eljön a fénylő hajnal, és elhozza nekünk e dicső Feltámadást e Öröm Ünnepére. E Öröm Ünnepében érezzük, hogy nem volt hiábavaló mindaz, amire felkészítettél, mindaz, amin átmentünk, és mindaz, amit elfogadtunk, és megértettünk. Megpróbálunk a szerint élni és cselekedni, és érezni, Uram, a Te melegségedet, a Te szeretetedet, a Te kegyelmedet, ahogy átölelsz, ahogy felmelegítsz, ahogy erőt adsz, ami által mi is újraéledtünk, mint e dicső hajnalban a Feltámadás-élet. És akkor érezzük, hogy igen, Hozzád tartozunk, Uram, a Te testvéreid lehetünk, hisz felismertél, megkerestél, elfogadtál, meghívtál, és most így eggyé válva haladunk e dicső hajnal ünnepén együtt a fény szeretetének varázsában, kegyelmében és ajándékával.”

És ez az ajándék, hogy valóban teljes legyen számotokra, az Élő Szentlélek kegyelmének jelenlétével így most összefogjuk kezeinket.12

E dicsőséges, szép hajnal köszöntő ünnepében és jelenlétének szeretetében, amely most megérinti testvéreim szívét, hogy felmelegítse, és erőt adjon, érezzék az Élő Szentléleknek ajándékát, fényét, kegyelmét, melegségét, ahogy most végigmegy rajtatok és bennetek, ahogy átölel ez az Élő Szentlélek fényének melegsége a kegyelemben és a kegyelemhez. Mert ez által érzed azt, hogy: „Igen, Uram, most a Feltámadás fényének ajándéka valóban itt van, valóban szívemet simogatja, melegíti, erősíti. És akkor érzem a kegyelemnek a szeretetét, ajándékát, örömét, békéjét és varázsát, amely összeköt most bennünket, mint ahogy most ez a lánc kialakult együtt az eggyé válásban, a kegyelemben.”

Mária:

Ennek reményében most közösen együtt elmondjuk a köszönő, hála, szívből, szeretettel jövő imánkat, ami vezet bennünket a mindennapi élet-útpályánkon. Ezzel köszöntjük, nem csak Jézus Krisztus Urunkat szívünk szeretetének jelenlétével, hanem köszöntjük az Atyát, kinek gyermekei vagyunk. Majdan köszöntjük az Édesanyát, ki szintén elfogadott bennünket, hogy gyermekeivé lehettünk:

„Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.”

„Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.”

Jézus Krisztus Urunk:

E Feltámadási Fény tündöklő ragyogásának illata, békéje, szeretete, öröme áradjon az Élő Szentlélekkel most reátok. Érezzétek a Fény melegségét, a Feltámadás Fényének örömét, amely most átjárja szíveteket, átjárja egész lényeteket, s ami által érzed, hogy valóban a felmelegedés jelen van, átölelve, érezve, hogy: „Igen, ez a Feltámadás a Fényben ismételten megadta számunkra az Új Életet a kegyelemhez, mert az Élet megtörte a halált, mert az Élet erősebb lett ettől a haláltól.”

És ebből a halálból, e üres Sziklasír mélyéből, ahol csak a ridegség, a hidegség és a sötétség volt jelen, és ez most mind megszűnt, mert a Sír megnyílott, és megjelent benne a Fény melegsége, szeretete, öröme, békéje, és ez árad most mindahhoz és mindazokhoz, akik nyitott szívvel, lélekkel, felkészülve elfogadták.

Ennek reményében érezzétek e Feltámadás ajándékát a kegyelemben, amellyel most teljes lett számotokra a felkészülés a bűnbánat várakozásában a kegyelem ajándékához, amelynek most részesei lehettek e dicső, fénylő hajnal örömünnepében.

Mária:

E öröm ünnepében boldogan és örömmel köszöntünk Téged, ó, Uram, Jézusom, ki már jelen vagy ismét közöttünk, hisz felkészítettél itt bennünket is, ahogy tanítványaidnak mondottad:

— Egy rövid idő, amit még veletek töltök, és egy rövid idő, amikor nem leszek veletek, és nem láttok Engem.

De érezni a szívben a melegség jelenlétét.

Jézus Krisztus Urunk:

És most ez az Élet ismét a Fényben, e dicső hajnalban eljött, hogy megerősítsen, hogy egy rövid idő után újra örömmel és szeretettel itt vagyok köztetek, veletek, és ha lehet, bennetek. Mert ezt tudjátok, rajtatok múlik. Én, Jézus Krisztus Uratok szárnyalok mindazokhoz, akik megnyissák szívüket, lelküket a befogadáshoz. Én most, úgy-e, hogy mondhatom, most itt, előtted állva, testvér: Ha te képes vagy e kegyelem, ajándék befogadására, akkor megnyitod a szíved, s akkor eggyé válhatunk e kegyelem ajándéka által a mindennapjainkban. És akkor könnyebb az élet útján együtt haladni. Akkor már nem csak a szomorúság, és nem csak a bánat ül az arcotokra, hanem ez a dicsőséges hajnal örömünnep mosolya! Ez világítson benneteket a mindennapokban. És akkor tudtok örülni minden új napnak, ahogy ennek a hajnalnak is örültetek, erre a hajnalra vártatok, készültetek, és most érzitek kegyelmének ajándékát a szeretetben.

Ennek reményében köszöntve Jó Jézus Krisztus Urunkat, ahogy mondani szoktátok, és az ének most ismételten szívből, örömmel és szeretettel szóljon, hogy: „Krisztus, virágunk…”13

Vigadjatok!

IMG_ 5280 Sükösd 2013. Feltámadás 2. R1

Ó, Kereszt a Szeretet Keresztjében!14

Mert ezen a Kereszten távozott el az Élet a Testből. De erre a Keresztre, ha feltekintünk, szeretet és öröm övezzen át bennünket. Mert ez a Kereszt lett a mi megváltásunk a mindennapi élet kegyelméhez. Mert ezzel a Kereszttel kaphattuk meg mindazt, hogy ha rátekintesz, ne a fájdalom, ne a bánat, ne a szomorúság, és ne csak a könnyek jussanak eszetekbe és jöjjenek elétek, mert ez a Kereszt a Megváltás szeretete, öröme és békéje. Mert ezzel a Kereszttel valósult be mindaz, amit az Írás megjövendölt, hogy az Emberfia szeretetből Önmagát adja mindazokért, akik hittek Benne, és mindazokért, akik felismerték és követik Őt. És ez a Kereszt adta meg számotokra az Új Élet ajándékát a kegyelemhez. Mert ha ez a Kereszt nem lenne, az Új Élet sem jöhetett volna el felétek és hozzátok. Ezért ez a Kereszt a Szeretet Keresztje, a tündöklésében elevenedjen meg rajtatok és bennetek.

És érezzétek azt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok erre a Keresztre, mikor már ott voltam, szeretetből mentem, szeretettel adtam oda Önmagam, mert a szeretet így tud megvalósulni rajtatok és bennetek. Mert a szeretetet sem megvenni, sem erőszakolni nem lehet. A szeretet a szívben és a lélekben van jelen, ami által él a tested. És ez a test szeretet nélkül üressé, rideggé és keménnyé válhat, mint a Sírnak üressége, mélysége, félelme, amikor e Keresztről a Testet elhelyezték. De ez a Test ebből a ridegségből, ebből a sötét félelemből feléledt, Új Életet adott, és Új Életet áraszt mindazoknak, akik a jelenben tudnak hinni, bízni, elfogadni tanítását, elfogadni szeretetének kegyelmét, ajándékát, áldását, megérinti a szíveket, és akkor lehetsz teljes, érezheted, hogy: Testvérem, Hozzám tartozol. Én meghívtalak. De a meghíváshoz ajándékot, kegyelmet, Új Életet, szeretetet árasztottam. És akkor tökéletes és teljes lehet az életed, ha ezeket mind elfogadod, és a te életed pedig ehhez a Kereszthez és ehhez a szeretethez szívből átadod. Nem csak mondani — átadni. Eggyé válni. És akkor lehet e szeretetben, e Fény hajnalában is teljes, tökéletes a szeretetében. S akkor ezzel a szeretettel nem csak magadat, hanem mindazokat tudod szeretni, átölelni, akik hozzád tartoznak a szeretteidben, hozzád tartoznak a felebarátban, a testvérben, s akkor ismered már az irgalmasság szeretetének kegyelmét, ajándékát, működését, s akkor lehetsz teljesen boldog, s akkor tudod örömmel élvezni, szeretettel a mindennapi életet, amely mint e dicső hajnallal most eljött számotokra, hogy ez az öröm vezessen benneteket a mindennapokban, mikor egy új nap virrad fel számotokra, amelyet meg lehet köszönni, hogy: „Boldog vagyok, hogy ismét egy új nap, amely megadatott nekem, amelyben élhetek, amelynek örülhetek, és amellyel teljes lehetek.”

Szeretettel és örömmel köszöntünk a Keresztnek.15

Mária 16 :

Most már kezdek látni, de még olyan erős a fény.

Azért mondom, hogy: Jézus feltámadt a dicső hajnalon, a Fény szeretetében!

Akkor köszöntök mindenkit!

a

Hozzászólások lezárása.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: