Jézus Krisztus Urunk:

 

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik ismételten meghallottátok hívásomat — a hívás, amelyet megadtam felétek és számotokra.

És köszöntöm mindazokat, akik szintén meghallották a hívást, de a hívásban most nem tudtak engedelmeskedni, mert vannak több testvéreknek más elfoglaltságuk a család részében, a munka, vagy éppen más, ami tartsa őket távol.

De a hívás a szívben és a lélekben megelevenedik, és jelenné válik. Ezért róluk sem feledkezünk el, feléjük is szól a mai nap tanításom.

A tanítás, amely arról szólt, mikor Én, Jézus Krisztus Uratok a búcsúbeszédben felkészítettem „Övéimet”, vagyis tanítványaimat. Íme, a búcsúbeszéd pont arról szól, hogy ha Én, Jézus Krisztus Uratok elmegyek ahhoz, aki küldött Engem1, szomorúvá válnak tanítványaim, meg sem kérdezik, hogy hova megyek, és miért megyek. Mert a szomorúság nagyobb volt szívükben és lelkükben, mint az, hogy megkérdezzék az ő Mesterüket, hogy: „Uram, hova mész?”

De Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom: Én oda megyek, aki küldött Engem.

És most mondom a jelenben is: Jobb nektek, hogy Én elmehettem.

A jelenben, mert így már részesülhettetek és részesülhettek a Vigasztalóban.

Tanítványaim ezt nem így értelmezték. Ők szívükben, lelkükben szomorúvá váltak, és a szomorúságukban, hogy mi történik velük Nélkülem.

De Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy tanítványaimnak, úgy nektek is elmondom: Ezeknek mind meg kellett történnie, és be kellett következnie. Hisz őket is készítettem már, hogy:

— Egy rövid idő, mikor veletek vagyok, s láttok Engem. És egy rövid idő, mikor nem leszek veletek, és nem láttok Engem. És ismét egy rövid idő, amikor elmegyek ahhoz, aki küldött Engem.2

Csak itt mindig figyelni kellett volna azokra a szavakra a tanításában, amelyeket megadtam számotokra, ami által élitek, értitek mindazt, ami a tanításban megelevenedik rajtatok és bennetek. Mert mivel a tanítványaim már megértették, hogy Nekem, Jézus Krisztus Uruknak, vagyis a Mesternek el kell menni, nekik el kell fogadni mindazt, amit a tanítás által nekik adtam.

Így most ti, a jelenben, szintén megértitek, miért is mentem el, mi által tudtam elküldeni a Vigasztalót mindazoknak, akik felkészülnek, hogy elfogadják a Vigasztaló ajándékát. Hisz a Vigasztaló, hogy eljön, és megerősítsen mindenkit mindabban és mindahhoz, ami által jelen vagyunk. Hisz a Vigasztaló által hogyan is mondottam tanítványaimnak?

— Ha majd elküldöm a Vigasztalót, a Vigasztaló igazságot tesz mindarról, amiért Én elmentem.

Igazságot tesz a bűnről, a hitről, az igazságról és az életről. Mert a bűn, amely megelevenedett, és ez által letörte és megmutatta, hogy hogyan kell hinni és bízni, hogyan kell felismerni és elfogadni, hogyan megyek el az Atyához, amikor elmondottam. És hogyan történt az ítélet az ítélkezésben, mert a világ fejedelmét már rég elítélték. Még talán nem is volt róla szó, de már az ítélet megjelent. Ezért a Vigasztaló, ha eljön, ezeket mind-mind másképp tudjátok értékelni, felismerni és elfogadni. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok azért jöttem e világba, megszülettem, Ember lettem, hogy taníthassalak, szerethesselek, vezethesselek, és megmutassam számotokra, hogy mi minden fontos a mindennapi életben mindahhoz, hogy érezd, hogy te is egy ember vagy Atyám gyermekében, egy ember vagy az Én testvéremben, aki kiválasztottalak az út porából, kiemeltelek, mert szükségem volt reád, szükségem volt reátok, hogy Velem együtt elinduljunk, s haladjatok a mindennapi élet útpályáján.

Vannak ezen az útpályán néha örömök, néha boldogságok, néha a szeretet és a kegyelem, amely átölel. De jelen vannak ezen az útszakaszon megpróbáltatások, fájdalmak, ami által el kell gondolkozni, hogy hogyan és miképpen élem mindazt, amely megelevenedik rajtam és bennem, hogyan és miképpen ismerem fel a felebarátot, a testvért, hogyan és miképpen tudok eggyé válni a felebaráttal és a testvérrel, hogyan és miképpen tudok tenni, cselekedni, imádkozni mindazokért a felebarátban és a testvérben, akinek éppen szüksége van mindahhoz és mindarra, hogy felismerjük egymást, elfogadjuk egymást, és együtt tudjunk élni a kegyelem, szeretet által.

Fontos, hogy ezekkel mind-mind egyek lehessetek a mindennapokban.

És akkor már nem ismeretlen előttetek a Vigasztalónak az eljövetele. Hisz tanítványaimat, akiket felkészítettem, akik megértették, és ha féltek is, de várták a Vigasztaló ajándékát.

Ti, akik már évről évre részesei lehettek ennek az ajándéknak, ennek a kegyelemnek, mennyivel másképp tudod élni, értékelni az életet önmagad, a felebarátot és a testvért, mert akkor tudjátok igazából észrevenni, hogy az élet ajándéka, kegyelme, értéke milyen fontos a mindennapi életben, a jelenben számotokra.

És akkor folytatódott a tanítás a Feltámadás utáni tanítások ajándéka, csodatétel-jelenlétével.3 Hisz ott is jelen vagyok mindazokkal, akik Hozzám tartoznak, ahogy ti mondjátok, és ahogy le van írva számotokra, a tanítványaimmal. A tanítványaimat felkészítem mindarra és mindahhoz, hogy ha Én már nem leszek, hogyan és miképpen szeressék egymást, hogyan és miképpen fogadják el egymást, és hogyan és miképpen tekintsenek egymásra a szeretet, kegyelem által. Mert itt azt mondottam, hogy igen, Én a Feltámadás után jelen vagyok tanítványaimmal, akiket szintén felkészítek, hogyan és miképpen kell cselekedniük, élniük és haladniuk, hogyan és miképpen kell elfogadni az életet akkor is, ha Én, Jézus Krisztus Uratok nem leszek velük, és hogyan és miképpen értékeljék a tanítást.

Mert úgy-e, itt a tanítás miről is szólt?

Arról, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok tanítványaimmal, és tanítást adok. Majdan megjelenik az a tanítvány, akit csak ti az írásokból így ismertek: akit szerettem. Hisz a tanítványok is így beszéltek róla: „akit a Mester szeretett”. És „akit szeretett”, az az Ünnepi Vacsorán is Mellettem ült, Felém hajtotta fejét, és megkérdezte:

— Uram, ki akar Téged elárulni?

Mert neki, azt gondolták a többiek, bármit lehet kérdezni, mert őt szeretem, „másképp van jelen a szeretet — ők így gondolták —, mint talán felettünk”.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok már hányszor megmutattam a szeretetemet a jelenben, hogy mindenki egyforma. Egyformán szeretek, nincs kivételezés, nincs felemelkedés, és nincs előny, alulmaradott. Mindenki egyforma. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok egyformán kiemeltelek, s egyformán szeretlek. Egyformán fogom meg kezeiteket, egyformán vezetlek. Egyformán mutatom meg a megvilágosított utat a meghívásban, hogy ha felismerted, elfogadod, reá lépsz, és haladsz rajta.

Hogy ezek a különbségek időnként megjelennek, azokat ti a földi ember gyarlóságában teszitek, nem Én, Jézus Krisztus Uratok, és nem Atyám adja, mutatja és eleveníti meg rajtatok és bennetek.

Úgy-e, most volt az örömünnep, amikor örültetek, eggyé váltatok. Volt vidámság, volt néha sírás, volt néha elmélkedés, volt néha megemlékezés, a megemlékezésben olyan, amikor nagyokat nevettetek, és örültetek, mint a kezdetben, mikor még csak páran jöttetek össze ezen a bizonyos napon, és kiválasztott Mária testvéremet a szolgában tanítottam a nyelvek adományában, és akkor nevettetek rajta, hogy nem tudta kimondani mindazokat, amelyre előttetek tanítottam. És ti nagyokat nevettetek, és örültetek. Most ugyan az örömünnep megemlékezésében ez nem volt jelen, de már máskor felhoztam számotokra a megemlékezésben. És meg akarom mindig mutatni számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok egyformán szeretlek benneteket, egyformán árasztom felétek Szívemből a szeretetet, a kegyelmet, az ölelést, a felemelést, a felismerést.

De hogy ezek mind-mind a földi gyarlóságában hogyan helyezkedik el saját szívetekben, saját lelketekben, hogyan értékelitek az ajándékokat, hogyan fogadjátok el a meghívásokat, és hogyan indultok el az úton, ezeket mind-mind azért kell elmondanom, mert a tanítványaim között is mit mondottak:

— Mert őt a Mester szereti.

Holott őket is épp úgy szerettem.

Hogy ők nem vették észre az Én szeretetemet? Érezték a szeretetet, de valahogy úgy érezték, hogy őt másképp szeretem. S ezért úgy is írták le, és az Írásban így maradt meg nektek: „akit a Mester szeretett”.

Hogy van a Kereszt tövénél is?

Jelen van Édesanyja, és jelen van az a tanítvány, akit a Mester szeretett.

Mivel így írták le, így maradt meg nektek, ti is így beszéltek róla.

Holott menjünk csak a tanítványaimon: Simon, akinek a Kéfa nevet adtam a Péterben, akinek azt mondottam a Feltámadás után, mikor már ő háromszor megtagadott Engem, amiről beszéltem neki, és azt mondta:

— Én, Uram, én, Mesterem, én nem! Én, ha kell, életemet adom Érted.

— Majd odaadod az életet akkor, amikor nem is gondolsz reá. Mások téged felöveznek, te csak kitárod hozzá kezedet.

Elmondtam neki.

S akkor mégis megtörtént a tagadás, a tagadásban a harmadik szónál összetalálkoznak a szemek, és sírásban tör ki.

Majdan a Feltámadás után mit mondok, s mit kérdezek tőle?

— Simon, János fia, szeretsz te Engem?

— Igen, Uram, szeretlek.

Másodszor. Akkor már a szomorúság jelét lehet látni rajta:

— Igen, Uram, szeretlek.

S mikor már harmadszor kérdezem:

— Uram, Te mindent tudsz. Te azt is tudod, hogy szeretlek.

Tehát a három megerősítés kellett a három tagadáshoz, hogy ő az, akire rábízom Egyházamat. Ő az, aki segítséget nyújt mindazoknak, akik hozzá fordulnak a tanítványaimban és a nép sokaságában. És ő az, akit épp úgy szerettem, mint azt, akit úgy írtak le: mert a Mester szerette.

Tehát Én, Jézus Krisztus Uratok nem teszek különbséget sem tanítványaim, sem a jelenben, épp úgy testvéreim körében Én egyformán szeretlek benneteket, és egyformán hívlak, s egyformán várlak ölelésre tárt Karjaimmal. Hogy te, testvérem, hogyan éled meg, hogyan fogadod el, hogyan válsz vele eggyé, és hogyan haladsz a mindennapi élet-útpályádon a küldetés, követés részében, ez rajtatok múlik. Mert itt ez a tanítás ezt is tükrözi számotokra, nem csak azt. Mert ott mit mondott Péter, aki már nem csak Simon, hanem Péter, a Kéfa, a Kőszikla?

— Uram, és mi lesz vele?

— Ha akarom, akkor megmarad így, amíg újra, ismételten, eljövök.

Megfigyeltétek a szavakat?

Erre ők mit mondottak tovább?

— A Mester azt mondta, hogy ő nem fog meghalni.

Így.

Én, Jézus Krisztus Uratok erről nem is beszéltem.

Én csak azt mondottam:

— Ha akarom, megmarad így, amíg újra el nem jövök.

Mert Én tanítalak benneteket, ahogy tanítványaimat, Én adom meg számotokra a kegyelmet, az ajándékot, a felismerést a felemeléshez. És ahogy itt azt mondottam nekik:

— Mert ő az a tanítványom, aki tanúságot tesz Rólam, és a tanúságban leírja mindazt, amit tanítottam, s amit megadtam.

De ha csak a Feltámadás utánról beszélünk, milyen sok csodát és tanítást adtam. Ha csak mindazt leírták volna, a világ könyvtárai nem tudták volna befogadni, és az emberek a testvérben sem mindazt.4 De örülni és örvendezni lehet mindahhoz és mindabban, ami így is megadatik számotokra a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És akkor érzitek a szeretet ajándékának kegyelmét, ahogy kifejeztem felétek nyitott szív szeretetével a szeretetemet. Mert a szeretet simogat, felmelegít, átölel, éltet, erőt ad, és érzed a kegyelmet, és érzed, hogy már nem vagy egy elveszett ember a felebarátban és a testvérben, érzed, hogy önmagad vagy, érzed, hogy tartozol valahova, és érzed a hovatartozásod révén, hogy hogyan és miképpen alakítod ki az életed a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Így a mai napon majd készüljetek fel, hogy majdan megajándékozlak benneteket a Vigasztalóval. Hisz a Vigasztaló nemsokára eljön közétek, és reátok árad. De mivel ma a tanítás által így vagyok jelen köztetek, ezért Én, Jézus Krisztus Uratok megajándékozlak ezzel az ajándékkal, a kegyelemmel. És majdan, mikor kiérkeztek a szeretet házába, akkor majd szívből, örömmel e ajándék után felhangozhat az ének e Vigasztaló ajándékában.5 De ne úgy, mint ahogy az elmúlt ünnepek alkalmával, hisz most, ami legutoljára volt ünnep6, már szívből és örömmel énekeltetek. De azelőtt volt, amikor egy kicsit akadoztatok, egy kicsit, mint aki nem is tud énekelni: „Néma voltam. Hát majd talán más énekel.” De talán az a más sem kezdett el énekelni! S akkor öröm és boldogság járja át azért a szíveteket, mert Én, Jézus Krisztus Uratok akkor is megajándékoztalak benneteket, mert ott is kifejeztem, és megmutattam számotokra, hogy Én szeretlek benneteket, Én kiválasztottalak.

Nem ti választotok Engem, mint némelyek gondolják!

Én, Jézus Krisztus Uratok meg is hívlak.

De hogy te ezt elfogadod-e, felismered-e, és utána elindulsz az úton, az már a ti saját problémátok, ahogy ezt a pásztorotok szokta nektek mondani.

És ha valaki ezt úgy könyveli el: „Mert én választottalak, Uram, és nekem ez így jó, és elindulok.” — még ez is elfogadható, de csak az után, hogy Én először meghívtalak, kiválasztottalak, és elindultál a mindennapi élet-útpályádon.

S ennek reményében majdan próbáljatok egy szeretetláncot alkotni a szeretet tanításában. Érezni azt, hogy most a Vigasztaló, aki majd betölti szíveteket, lelketeket, egész lényeteket, átjárjon. Mondjam ismételten azt, ahogy tanítványaim felnéztek, és látták a piros, tüzes nyelveket, hogy megjelentek fejük felett, és így reájuk árad, betölti szívük lényével?

Én, Jézus Krisztus Uratok most nem a tüzes lángnyelvekről beszélek, most a Vigasztalóról beszélek, hogy a Vigasztaló jöjjön át, a Vigasztaló öleljen át, a Vigasztaló mutassa meg számotokra mindazt, amire ismételten szükségetek van a kegyelemhez, a kegyelemben.

És ha most már fel tudtok készülni, akkor próbáljatok egy szeretetláncot alkotni.

Most ez a szeretetlánc ismételten egy kicsit más lesz, mint máskor. Most azt kérem tőletek, testvéreim, ahogy mondottam, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretlek benneteket, hogy egyek vagytok, és ezt az egységet az örömünnepben meg is adtam nektek. Most ebben az egységben egy rövid ideig még várok ebben a láncban, próbáljátok a felebarátot, a testvért, az ismerőst és mindazokat magatok mellé helyezni, még ha úgy gondolod, „egy kicsit széjjelébb teszem kezemet, mert ide talán most elfér két testvér vagy három testvér, akiket ide helyezek, Uram”.

Mária, kiválasztott testvérem elsőként e pásztor testvér mellett elhelyezi a lelkivezető testvérét. Elhelyezi Kálmán testvérét, elhelyezi a többi pásztorait7, hogy ők is érezzék szívükben, lelkükben a meghívás kegyelmét. Elhelyezi családjának minden tagját a szűkebb és a nagyobb családjában. Elhelyezi fogadott testvéreit, akik most nincsenek jelen, és elhelyezi a családtagokban Ági testvérét, és elhelyezi mindazokat, akik fontosak, hogy most ők is részesülhessenek ebből a Vigasztaló kegyelmi ajándék-áldásból, akik, mondhassuk azt, hónapról hónapra, vagy abban az időszakban, mikor hétről hétre itt vagytok, jelen vagytok, és egyek vagytok.

És most tudjátok, hogy abban az időszakában vagytok jelen a jelenben, amikor ma többen nem tudnak itt lenni, mert az ünnep, amely ma és a tegnapi napjában már megjelent, készülnek, készültek, hogy részesei lehessenek ennek az áldásnak.

A felajánlás, az elhelyezés, most már úgy látom rajtatok és bennetek, hogy megtörtént.

Így most nyissuk meg közösen a jelenlévőkkel és mindazok számára, akiket elhelyeztünk, szívünket, felkészülünk az ajándékra a Vigasztalóban, hogy reánk áradjon, betöltse szívünket, lelkünket, melegítsen fel, a tüzes, piros nyelvek melegsége, átölelése, jelene erőt adjon mindahhoz és mindabban, hogy „én egy testvér vagyok Jézus Krisztus Urunk mellett, egy gyermek vagyok Atyának, aki részesülhetek ebben a kegyelemben s ebben az ajándékban, hogy a Vigasztaló reám árad, átölel, felmelegít, megsimogat, erőt ad, megvilágosítja szívemet, lelkemet, egész lényemet, hogy valóban egyek vagyunk, Uram, és ebben az egységben szeretnénk megmaradni, és ezzel az egységgel szeretnénk egymást a felebaráti, testvéri szeretetben elfogadni, és együtt élni”.

S ennek reményében most áradjon reátok kiválasztott Mária testvér-szolga által és pásztorom által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Vigasztaló Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, hogy érezd a tűznyelvek melegségét, erejét, kegyelmét az egységhez, a hovatartozáshoz a szeretet, kegyelem által a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Mária imája:

E kertbe lépve rózsák illata megjelenik, és ez az illat átölel. E rózsakertnek Legszebb Virágszála e kert Édesanyja.8

Ó, Édesanya, e virágoskertben köszöntelek Téged, rózsák illatával. Te vagy az az Édesanya, ki mindenkor figyelsz a Te gyermekeidre. Anyai Szívedet mindenkor megnyitod a Te gyermekeid felé. Árasztod Anyai Szívedből a szeretetedet, hogy gyermekeidet átöleljed, felemeljed, és megadjad számára mindazt, amire ennek a gyermeknek szüksége van. De most, íme, Édesanya, ahogy széjjeltekintünk e kertben, sok-sok rózsaszál, ki megjelent, illatot áraszt. Ezek a rózsaszálak az illatban legyenek a Te gyermekeid, kik így jönnek hálát és köszönetet mondani a Legnagyobb Édesanyának, aki mindenkor figyel az Ő gyermekeire. Talán elhelyezünk szívünkből egy szál virágot, talán nem érzed úgy az illatát, mint ennek a rózsának, amely most pont Előtted van. De érezd szívünkből azt a szeretet-melegséget, amelyet most a gyermekek szeretetből küldenek Anyai Szívedhez, mert így szeretnénk kifejezni mindazt, hogy Édesanyánk vagy, mindazt, hogy Édesanyaként megfogod a Te gyermekeid kezét, s mindazt, hogy mindenkor jelen vagy a Te gyermekeid számára, mindenkor figyelsz, és segítséget nyújtasz a szükségben.

És most ebben az éjszakában, ebben az örömben, ebben a felemelkedésben mi is szeretnénk kifejezni az Édesanyának mindazt, amit Tőled kaptunk.

Köszönjük, hogy Édesanyánk lettél.

Köszönjük, hogy figyelsz gyermekeidre.

Köszönjük, hogy nem feledkezel el rólunk.

És köszönjük, ha Hozzád fordulunk, Anyai Szívedet megnyitod, és elfogadod mindazt, amivel Hozzád fordultunk.

Ezért szeretnénk most szívünk virágát, a szeretetet a Te Anyai Szívedhez küldeni, hogy felmelegítsük Anyai Szívedet hű imával, énekkel e szeretet által. Így szeretnénk kifejezni hálánkat, köszönetünket, a Te gyermekeid, akik ma jelen vagyunk, és mindazok, akik most lélekben fejezik ki az Édesanyának a hálát, a köszönetet és a szeretetet.

De egyben meg is kérünk, ó, Édesanya, ismételten, hogy fogadj el bennünket gyermekeidnek, fogadd el, ha Hozzád fordulunk bármilyen problémával, nehézségben, kérésben és fohászban, Anyai Szíved, ahogy eddig, továbbra is rendelkezésre álljon számunkra, és kopogtathassunk, ha kell, könnyekkel, ha kell, összetett kezekkel, ha kell, imával, ha kell, szívből fakadó énekkel Anyai Szívednél, hogy meghallgatásra találjon mindaz, ami által, Közbenjáró, Szentséges Fiadtól kiesdekled a Te gyermekeid számára mindazt, amire szükségünk van, és amire vágyakozunk a mindennapi élet-útpályán, a haladás által.

És így most én, a Te Fiad kiválasztott Mária testvér-szolgád nem csak önmagam nevében, hanem jelen lévő testvéreim és mindazok nevében, kik ma lélekben vagyunk egyek, így fordultunk Anyai Szívedhez e szeretet által, mert így fejezzük ki mindazt szívünkből, hogy Te Édesanya vagy számunkra a mindennapokban, a mindennapokhoz. És ez által tudunk élni és haladni, mert Te fogod, Édesanyánk, kezünket, Te segítesz a küzdelmekben, a nehézségekben, a harcokban. Tőled várjuk mindazt, amit egy Édesanya mindenkor gyermekei mellett állva segítséget nyújt a felemelkedéshez, az elfogadáshoz, a küldetés, követés haladásában.

Boldog vagyok, ó, Édesanya, hogy e virágoskertben együtt lehetek testvéreimmel, és minden virág a rózsa szirmával Feléd szállunk hálát és köszönetet zengünk szívből, szeretettel az Édesanyának.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

a

Hozzászólások lezárása.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: