‘1203’ cimkéjű bejegyzések

Mitől kedves Isten szemében a Szent Anna réti megépítendő kápolna és bármely templom?

2016. 12. 03, Szombat Szent Anna Rét. Első szombati szentmise alatt

 

Láttam, hogy Jézus és a Szűzanya között egy beszélgetés zajlott, melyen Natália nővér, Mindszenty József bíboros és négy angyal is részt vett. Középen el volt helyezve az engesztelő kápolnáról készült legfrissebb makett. Amikor a beszélgetés befejeződött, az Úr odament a maketthez, szemlélte és megáldotta, majd így szólt:

„Áldásom van az engesztelő kápolna tervein, mert egyházam mögötte áll. Ne féljetek, mert Én ott állok a tervező mellett, és kísérem őt feladatában! Ne kételkedjetek a főpásztorban, aki a ti tudomásotokra jutott megnyilvánulások alapján is most már hajlamos áldását adni a kápolnára! A vele való egység által tudtok szépen és lassan előrehaladni. Én, a ti Megváltótok mindenkit engedelmességre és alázatosságra intek, mert ezek az erények oszlopként fogják megtartani a kápolnát és a körülötte álló rendeket. Gondoljatok a szentek példájára! Egyházam szenté avatásuknál nemcsak az életszentséget vizsgálja meg, hanem az alázatosságot és engedelmességet is. E két erény nélkül nem juthattok feljebb ti sem a tökéletesség lépcsőfokain. Gyermekeim, inkább arra irányítsátok figyelmeteket, hogy még jobban imádkozzatok, mert el sem tudjátok képzelni, hogy a bukott angyalok mi mindent megtesznek annak érdekében, hogy megakadályozzák azt a kiépített utat az egyházzal, amelyet sok áldozat árán sikerült elérnetek. Mit gondoltok, mi fogja fölemelni igazán a kápolnát? Mindaz, ami benne fog zajlani: az engesztelés, szentmise, szentségimádás, a bűnbánat szentségének a kiszolgáltatása.

Atyám nem hagyta meg a zsidók számára a jeruzsálemi templomot, mert a farizeusok és az akkori emberek méltatlanul viselkedtek, és ezt Én, a Fiú sem tűrtem tovább. Kiűztem a kufárokat a templomból. És harmadnapra új templomot adtam, vagyis önmagamat az Eucharisztiában. Gyermekeim, az Eucharisztiában való jelenlétem fölülmúlja a világ összes templomának szépségét. Szentséges jelenlétem az, ami tökéletessé teszi a templomokat, helyreállítja még a hibáikat is. Az Én szeretetem vonzó erő, amely sokakat képes megérinteni és megszólítani. Édesanyám tökéletesen ismer Engem és megkapta a kegyelmet, hogy szeretetemet az egész világ felé közvetítse. Amikor megépül az engesztelő kápolna és ünnepélyesen el fognak ott helyezni Engem, akkor édesanyám boldogan fog belépni oda, mert ahol Én vagyok, ott ő is szüntelen jelen van. Édesanyám legnemesebb erénye, hogy képes akaratát belesimítani Atyám akaratába. Győzelmét a gonosz fölött nem önmagának tulajdonítja, hanem Isten kegyelmének.

Ma a világ kiemeli pásztoraim hibáit, ám nem gondolnak arra, hogy egyházam szent, mert Szentlelkem vezeti. Pásztoraim bűnei semmit nem csorbítanak a szentségek érvényességén, hiszen Egyházamat kősziklára helyeztem. Örvendezzetek és adjatok hálát szeretetemért, mert Egyházam ma is fönnáll minden történelmi megpróbáltatás ellenére!”

 

Megkérdeztem Jézustól, hogy miután elfogadja az engesztelő kápolna felépítésének terveit, akkor elkerülhetjük-e a háborút. Ő így válaszolt: „A háborút nagymértékben el fogjátok kerülni, amint felépül a kápolna, és betölti azt a feladatát, amelyre rendeltetett.”

 

Holnap készülünk a Világ Győzelmes Királynője szobor megszentelésére Szlovákiában. Láttam, hogy az Ég áldása lesz a szoborszentelésen. A Szűzanya tekintetében mély hálát és örömöt éreztem. Az angyali seregek is meghajoltak a szobor előtt, mely Édesanyánkat ábrázolja.

(Ez a látomás a mise prédikácója alatt zajlott, a látnok tudatába nem jutottak el a prédikácóban elhangzottak.)

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/szent-anna-ret/1162-mitol-kedves-isten-szemeben-a-szent-anna-reti-megepitendo-kapolna-es-minden-templom

 

Az Égben a trianoni egyezmény nem érvényes

 

2016. 12. 04, Vasárnap Nagytúr, A Világ Győzelmes Királynője szobor felszentelése.

 

Láttam, hogy Mennyei Édesanyánk ráterítette palástját a Szlovákiában élő engesztelőkre is. Az Ég nagy örömmel szemléli, hogy Szlovákiában is engesztelő közösségek jöttek létre, és imádságaikkal támogatják a Világ Győzelmes Királynője kápolnájának felépítését a Szent Anna Réten. Láttam, hogy Szlovákia különleges módon össze lett kötve Magyarországgal (a két országból fény indult ki, amelyeket egy fehér galamb egyesített).

Szűzanya: „A Szlovákiában élő engesztelő gyermekeimet részesíteni fogom győzelmem kegyelmi kiáradásában. Édesanyai szívem hálás mindazoknak, akik engesztelik szívemet, melyet hét tőr jár át. Haláluk óráján karjaimban fogom őket tartani, és általa a legnagyobb oltalomban fognak részesülni a gonosz lelkekkel szemben. Az Égben a trianoni egyezmény nem érvényes. A Magyarországról leszakított területek misztikusan ugyanúgy a magyar nemzethez tartoznak, mint korábban.”

Láttam, hogy a Szűzanya egy hatalmas rózsafüzért helyezett Európa köré. A rózsafüzér két szemét, amelyek Magyarországot és Szlovákiát jelképezték, fény járta át, és az égiek megmutatták, hogy az engesztelő kápolna megújulást fog hozni más nemzetek számára is. Több európai ország csatlakozni fog a magyar engesztelés küldetéséhez. Szűzanya:

Mindazok, akik a rózsafüzért imádkozzák, védelemben részesülnek. Az ima hatalmasabb fegyver, mint a fizikai fegyverek, melyekkel emberi életeket lehet kioltani. Imádkozzatok, hogy minél többen felismerjék az ima erejét és hatékonyságát. Ha az emberek tiszta szívvel imádkoznának, akkor elkerülhetnék a csapásokat és a háborút. Fiam szenvedését nemcsak a hit elvesztése okozza, hanem az ima hiánya is.”

Az angyalok diadalmenetben elindultak Magyarországról és hirdették Mária győzelmének közeledtét minden nemzetnek. Sokan várják annak az örömhírnek a beleljesedését, hogy az Asszony letiporja a kígyót.


http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1164-az-egben-a-trianoni-egyezmeny-nem-ervenyes

 

Éjféli szentmise 2016.

Láttam, hogy Jézus megtestesülésének örömhíre nemcsak a túlvilágot járta át, hanem az egész Földet is misztikusan. A Mennyből ujjongás és örömzene hallatszott, ami a tisztítótűzben szenvedő lelkekhez is eljutott. A Mennyből fénysugarak áradtak ki és az angyalok számtalan megtisztult lelket vezettek fel egyenesen a Szentháromsághoz. Ezen az éjféli misén minden bukott angyal kénytelen volt a Messiás előtt leborulni, hiszen az Ő megtestesülése kitüntetett ünnep. Az örömhír hallatára az egész pokol megremegett. Láttam, hogy elkárhozott lelkek hallották a Menny dicshimnuszát, de arcukon már soha nem lesz öröm, mert soha meg nem szűnő szenvedésben van részük. Szívemben mélyen átéreztem az állapotukat, hiszen ha megbánták volna a vétkeiket és életüket elrendezték volna, akkor az üdvözültek társaságában szemlélnék Isten dicsőségét. Szavakkal nehéz megfogalmazni azt, ami odaát van. Isten kegyelméből megértettem, hogy az emberek döntéseinek és életvitelének mekkora súlya van. A hűtlen angyalok visszavonhatatlan döntést hoztak Isten ellen, míg az emberek ezt a döntést egész életükben formálhatják és a lelkünk sorsa a halál órájában dől el (Isten mellett vagy ellen). Odaát már semmit nem lehet megváltoztatni, mert ott csak a döntéseink következményeivel fogunk szembesülni.

A Mennyben szemléltem a szent család örömét, és ez a boldogság minden szent szívét betöltötte. Láttam, ahogyan az Atya karjaiba vette a kisdedet, fölemelte és így szólt: „Nézzetek szeretett Fiamra, aki nem más, mint a világ világossága. Ő képviseli azt a fényt, ami mellett eltörpül a sötétség. A karácsony titka Fiam megtestesülésében rejlik. Ti keresztények boldognak mondhatjátok magatokat, mert birtokában vagytok az igazságnak. Ez az igazság maga Jézus Krisztus, aki megtestesülésével, kereszthalálával és feltámadásával elhozta számotokra a megváltást. Ő most is élő személy – bár sokan tagadják létét –, és teste már nincs alávetve a természetnek. Feltámadott állapotban ül jobbomon és szüntelen veletek van, mert Velem együtt akarja a ti üdvösségeteket elősegíteni. Szomorúan szemlélem, hogy a világ mennyire eltávolodott a karácsony igazi misztériumától. A sátán minden igyekezetével azon van, hogy a karácsony és a húsvét ünnepének értelmét megváltoztassa. Ne féljetek, mert Én nem engedem, hogy e két ünnep misztériuma teljesen megszűnjön a világban! Mindig lesznek olyan hívő papjaim és gyermekeim, akik méltóképpen fognak megemlékezni az egyház ünnepeiről. A szentmise értéke, melyet a világ minden táján bemutatnak, mindig felül fogja múlni a világ hibáit és tévedéseit. Gyermekeim, mit jelent számotokra az igazi ajándékozás? Az Én szememben az igazi ajándék belülről fakad. Mindennél többet ér a családban a segítségnyújtás, egy kis szeretet gesztus, egy együtt töltött ünnepi ebéd a külsőségekkel szemben. A három királyok igazi ajándéka nem a külső tárgyakban rejlett, amit Fiamnak adtak, hanem a szívből fakadó mély meghajlásban. Ők értelmükkel és szívükkel elfogadták a Messiást, mint igaz királyukat és mindvégig kitartottak mellette. A szívetek legyen olyan, mint a betlehemi barlang, amit Fiam kedves hajlékának tekinthet. Megáldalak titeket végtelen békémmel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1176-ejfeli-szentmise-2016

Karácsony 2016 2

2016. 12. 25, Vasárnap

Láttam, hogy a Mennyben Jézus előtt számtalan király letérdelt és koronájukat a lábai elé helyezték. A királyok között jelen volt: Szent István, Szent László és az Ószövetség királyai is pl. Dávid, Salamon. Az Úr így szólt hozzájuk: „Gyermekeim, boldogok vagytok, mert ti felismertétek Atyám nagyságát és szeretetét. Tekinteteket az ég felé emeltétek és az Ő vezetését kértétek nemzetetekre. Emberként szembesültetek saját gyarlóságaitokkal, és bűneiteket megbántátok, így megbocsátást nyertetek. Atyám növelte bennetek az alázatosság erényét, mert alázat nélkül nem lehet egy országot igazán jól kormányozni. A Földön már nincsenek igaz királyok, akik az Én országomért harcolnának. A legtöbb nemzet miniszterelnöke vagy államfője boldogtalan, mert nem Isten szeretetét keresik, hanem a földi dicsőséget. Ezek a nemzetek hamar elbuknak, hiszen rendszereik csődöt mondanak, mert múlandó alapokon állnak. Ám szentséges szívemben öröm lakozik, amikor olyan vezetőket látok, akik elfogadják a kereszténységet és nem akarják eltiporni.”

Az Üdvözítő ránézett Szent Istvánra (általa az egész magyar népre) és azt mondta: „Fiam, nézz magad mögé! Számtalan magyar szentet ajándékoztam országotoknak, akik között olyan szentek is vannak, akiket rejtettségben éltek és nem tudnak róluk. Most is vannak élő szentek Magyarországon, akik nagyon sok áldozatot vállalnak a bűnösök megmentéséért. A világ és a családtagok megveti őket, de felajánlott életük kedves a szememben. Az átadott életük olyan boldogsággal tölti el őket, amit semmivel sem cserélnének el. E rejtekben élő szentek életszentsége és imádságai igen gyümölcsöző hatással vannak nemzetedre nézve. De ne feledkezzetek meg azokról sem, akik példás életükkel sokakat Felém vezetnek. Minden kereszténynek szüksége van egy mintaképre, aki vonzó életszentségével megszólítja szívüket és felébreszti bennük a vágyat Isten szeretete iránt.” A magyar népre tekintve így folytatta: „Örüljetek, mert mindig gondoskodni fogok arról, hogy olyan példás embereket állítsak elétek, akiket Szentlelkem vezet, és akiket követhettek. Egyetlen céljuk az, hogy Velem összekössenek titeket, hiszen minden jót Nekem tulajdonítanak. Magyarországnak különleges áldásban van része, mert édesanyám kezében van. E nemzet kivette részét a szenvedésből történelme során. Vannak, akik most is a múltba tekintenek, és nem tudnak megbocsátani. A múltat el kell engedni, és csak a jelenre szabad figyelni, ami meghatározza jövőtöket. Csak akkor lesztek képesek elengedni a fájdalmat, ha meglátjátok a rosszban rejlő jót. A keresztényeket az emeli föl igazán, amikor képesek meglátni mindenben a dolgok értelmét. Törekedjetek arra, hogy ne csak a saját szemszögetekből nézzétek az események alakulását, hanem külső szemszögből is. Ha kívülről látjátok, akkor másképpen fogtok viszonyulni Istenhez és az emberekhez. Lépjetek ki önmagatokból, ahogyan Én is tettem, mert mindig a ti érdeketeket tartottam szemem előtt. Ez az Én szeretetem titka.”

Az Üdvözítő egy gyümölcsökkel teli fához vezetett. A gyümölcsök maradandóak voltak (nem romlott meg soha) és láttam, hogy több új gyümölcs termett rajta. A fa mellett egy kis forrást vettem észre, ami táplálta a fa gyökereit. Jézus azt mondta: „Magyarország olyan, mint ez a fa, mely mélyen belegyökerezett a földbe. Jó gyümölcsök teremnek rajta, mert az élet forrásából táplálkozik, vagyis a szeretetemből. Édesanyám úgy hordozza karjaiban a magyar népet, miként Engem hordozott. Nem engedem, hogy országotok elvesszen, mert azzal édesanyámat hagynám cserben. Mária mindennél becsesebb számomra és kéréseinek nem mondok nemet. Az igazi kérések szereteten és alázatosságon alapulnak. Mindig keressétek mások üdvös javát, mert azzal önmagatokkal is jót cselekedtek. Ne az önös érdek vezéreljen titeket, hanem az Isten akaratában való megnyugvás! Atyám pontosan tudja, hogy mire van szükségetek, és hogy a nehézségek által milyen érdemeket szerezhettek.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1177-karacsony-2016

Imádság

2016.10.16.

Kedveseim, magasztaljátok a mindenség Urát és dicsőítsétek Szent Nevét, mert Ő valóban hatalmas és minden dicséretre méltó. Énekeljetek Neki hálaéneket és mindenkor fejezzétek ki hódolatotokat. Alázkodjatok meg Isten jelenlétében, amikor a szentmisén vagytok, és minden erőtökkel figyeljetek Rá. Amikor imádkoztok, úgy tegyétek, mint akik ott állnak Isten színe előtt. Lélekben ima közben is sokszor boruljatok le Előtte és hódolattal fogadjátok Őt, mert valóban szent és halhatatlan Isten, aki mindennek a Teremtője. Minél jobban kifejezitek az Atya előtt szereteteteket, annál hatékonyabb lesz kegyelme felétek. Éljétek át az imát olyan mély hódolattal, amellyel kifejezitek hozzátartozásotokat.

2016. 10. 19.

Kedveseim, amikor közösségeitekben összegyűltök, buzgón imádkozzatok. Ezt úgy tegyétek, mintha nagy tömegben imádkoznátok. Ez azért fontos, mert sokak helyett kell imádkoznotok. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy mennyire fontos a közösségben elmondott ima. Gyulladjon szívetek lángra és gyújtsátok meg azoknak a szívét is, akik nem imádkoznak. Az ima nagy kegyelem, mert eljut azokhoz, akikért felajánljátok. Úgy imádkozzatok, mintha égne a ház és úgy hívjátok Istent segítségül. Vegyétek komolyan, hogy az Úr is komolyan vegye imáitokat!

2016. 10. 24.

Kedveseim, amikor az Úr elé járultok az Oltáriszentségben, akkor egészen feledkezzetek meg önmagatokról. Engedjétek Jézust egészen feloldódni magatokban, váljatok vele eggyé, hogy minden feszültség kisimuljon bennetek. Ez a találkozás legyen egészen bensőséges kapcsolat köztetek és Jézus között. Őt dicsőítsétek, imádjátok és magasztaljátok, mert Ő valóban szent és örök Isten. Hódoló szívetek képes ilyenkor egészen megújulni, mert Isten dicsőítése átragyogja lelketeket. Ez a megtérés, az első szeretet állapotához is hasonlítható, mert Isten odafordította lelketeket Őhozzá, ezért vagytok képesek dicsőíteni Őt. Legyetek azon, hogy a Krisztussal való egységetek áramoljon rá a környezetetekre. Így éljétek le napjaitokat mindig megújulva.

2016. 10. 27.

Kedveseim, amikor összegyűltök, hogy közösségben imádkozzatok, ne feledjétek, hogy a közös imának óriási ereje van. Mindenki azért felelős, hogy teljes összeszedettségben egészen a Szentháromság személyeire és a Szűzanyára figyeljen. Adjátok át magatokat az imának, mert csak így lesz hatékony a ti közbenjárásotok. Vigyázzatok, hogy el ne nehezedjen szívetek a világi dolgokban, mert az kizökkenthet titeket az átadottságból. Az Úr kéri, hogy ne az érzelmekre törekedjetek, hanem értelemmel imádkozzatok. Amikor értelmeteket rászegezitek az imádságra, akkor tudatosul bennetek, hogy mit és hogyan imádkoztok.

2016. 11. 02. Halottak napja

Kedveseim, imádkozzatok és ne csak saját elhunytjaitokért, hanem a tisztítótűzben szenvedő többi lelkekért is. Ebben a hónapban különösen sokat tehettek értük, mert nagy kegyelmet készített Isten az Ő irgalmasságának évében. Különösen azokért imádkozzatok, akikről senki sem emlékezik meg. Csak a tiszta lélekkel végzett ima hatékony, mert általa tudjátok oda vinni őket Krisztushoz. Engedjétek, hogy lelketeket is átformálja azáltal, hogy komoly lelkiismeretvizsgálatot és bűnbánatot tartotok. Így megtartjátok lelketek tisztának és fedhetetlen életmódotokkal méltóképpen közbenjárhattok elhunytjaitokért.

2016. 11. 03.

Kedveseim, amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, hanem vessétek Jézus lábai elé kéréseiteket és higgyétek, hogy Ő meghallgatja azokat. Akkor nem szaporítjátok a szót, ha bíztok abban, aki elé viszitek könyörgéseiteket és tudjátok, hogy Ő meghallgat titeket. Mielőtt imába kezdtek a Szentlélek megmutatja nektek, hogy mit imádkozzatok. Bízzátok rá magatokat teljesen. Ha a Szent Szűz közbenjárását kéritek, akkor ő megtanítja nektek, hogy vele együtt végezzétek imáitokat, mert az biztosan Szent Fia elé jut. Amikor saját szavaitokat viszitek Isten elé, ne gondoljátok, hogy az nem a Szentlélek indítására történik, mert Jézus neve csak a Szentlélek által mondható ki, ezért bátran terjesszétek Elé kéréseiteket és bízzatok abban, hogy meghallgatásra találnak.

2016. 11. 04.

Kedveseim, bíztatlak benneteket, hogy ne lankadjatok el, amikor imádkoztok. Mindig találhattok kifogásokat és jól meg is magyarázzhatjátok, pedig óriási a tét. Nem kér sok imát tőletek Jézus, de amiről érzitek a szívetekben, hogy kéri, azt ne mulasszátok el. Vannak állapotbeli kötelességek, amelyeket meg kell tenni, és ha emiatt marad el az ima, akkor nem hibáztok. Igyekezzetek azon, hogy önhibátokból ne hiányozzon életetekből az ima és az engesztelés. Amikor imádkoztok, akkor odaviszitek Jézus elé ügyeiteket, főleg az egyház sorsát és mindazt, ami a szívetekbe van írva. Jézus jelenlétében a Szűzanyával együtt végezzétek felajánlásaitokat! Ezeket a pillanatokat nagyon szeressétek, mert hatalmas kegyelmet jelentenek.

2016. 11. 09.

Kedveseim, amikor Isten hajlékába léptek, gondoljatok arra, hogy az Úr nemcsak előttetek van, hanem bennetek is jelen van, hiszen a Szentlélek templomai vagytok. A templom legdíszesebb helye az oltár, ahol az Oltáriszentséget őrzik. Nektek is a lelketek templomában őriznetek kell Jézust, aki gyakran betér szívetekbe és vigaszt nyújt nektek. Minél tisztább a lelketek, annál nagyobb örömmel van jelen Jézus bennetek. Vigyázzatok, hogy a bűn által ne okozzatok Neki szomorúságot. Ne hagyjátok, hogy a bűn megfertőzze lelketeket, hanem inkább akarjátok azt, hogy Ő gyönyörűséget leljen bennetek. Imádjátok Jézust tiszta lélekkel, szent ünnepi díszben és adjátok meg számára a Neki kijáró tiszteletet.

2016. 11. 10.

Kedveseim, senki ne kényszerből imádkozzon! Imádkozni csak önként és Isten iránti szeretetből lehet. Ha ezt valaki nem így éli meg, akkor inkább ne imádkozzon, mert az lelkének kárára válna. Az imát nem lehet senkitől sem kikényszeríteni. De aki megkapta a hívást, még ha a nehezére is esik, akkor is imádkozzon, és ne engedje, hogy a kísértő megzavarja őt. Az imádság a legnagyobb kegyelmek közé tartozik, amit Isten azoknak ad meg, akik Őt szeretik.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1159-imadsag

 

Adventi lelkiismeret vizsgálat.

2016. 11. 27.

Gyermekeim, vegyétek komolyan az adventi készülést. Keressetek alkalmat az elvonulásra és kérjétek a Szentlelket, hogy mutassa meg nektek a hiányosságaitokat. Ne féljetek felismerni korlátaitokat, mert ezek segítenek rávilágítani hibáitokra. Éljetek a jelenlétemben, és akkor könnyebben felismeritek gyengeségeiteket. De ne feledkezzetek meg a jócselekedeteitekről sem, melyeket Én ajándékoztam nektek. Ragadjatok pajzsot, vértet és harcoljatok a gonosz támadásai ellen, aki állandóan keresi az alkalmat arra, hogy elgáncsoljon titeket.

Jézus

2016.11.28.

Kedveseim, az új egyházi év kezdetén végezzünk komoly lelkiismeret vizsgálatot. Sok minden van, amire nem gondolunk, és olyan könnyen elmegyünk mellette, pedig bennünk van, mert a megszokás rabul ejtett. Érdemes lenne megvizsgálni milyenek a megszokott viselkedési formáink! Van-e köztük olyan, ami nem Istennek tetsző? Milyenek a világban végzett tevékenységeink? Milyenek az emberi kapcsolataink? Kikre neheztelünk? Mi lehet ennek az oka? Talán a mi visszahúzódásunk, mert nincs kedvünk kommunikálni? Engedjétek magatokat Krisztus szemüvegén keresztül szemlélni! A Szentlélek segítsen felismerni mindazt, ami hiányosság az életünkben!

2016.11.29.

Kedveseim, amikor megvizsgáljátok lelketeket, gondoljatok arra, hogy mekkora kegyelemben részesít az Úr benneteket. Mert Isten kegyelme nélkül nem tudnátok kijavítani hibáitokat. Az Úr hatalmas ereje képessé tesz arra, hogy felismerjétek korlátaitokat és megvalljátok bűneiteket. Sok ember teljesen elaltatta lelkiismeretét, mert nem jelent neki semmit Jézus. Ezért nekünk nemcsak azért kell imádkoznunk, hogy jól felismerjük bűneinket, hanem azért is, hogy testvéreinket is megérintse a bűnbánat kegyelme. Minél jobban sikerül beismerni saját bűneinket, annál hatékonyabbak lesznek a másokért mondott imáink is.

2016.12.01.

Kedveseim, amikor lelkiismeret vizsgálatot tartotok, ne arra gondoljatok, hogy mit nem csináltatok jól, hanem engedjétek, hogy Jézus segítsen nektek a felismerésben. Nem biztos, hogy a ti elgondolásotok szerinti mércével mér benneteket. Lehetnek olyanok is, amelyekre nem gondoltok, mégis fontos lehet számotokra. Imádkozzatok, hogy Jézus szemüvegén keresztül szemléljétek magatokat. Mindent adjatok át Neki, mert gondja van rátok. Tudja mi használ lelketek javára. Így imádkozzatok: Jézusom, átadom Neked minden rendetlenségemet, és segíts nekem, hogy minden jóra forduljon. Hálás vagyok Neked mindörökké.

2016.12.02.

Kedveseim, ne csak a bűneiteket vizsgáljátok meg, hanem keressétek meg azoknak gyökereit. Pl. mi okoz félelmet bennetek, és miért aggódtok a jövő miatt? Mért vagytok sokszor elégedetlenek? Mert ezek zavart idézhetnek elő a lelketekben. Legyetek őszinték magatokkal és ismerjétek fel a károk okozóit. Törekedjetek a helyes önismeretre és értékeljétek a szándékot. Ne hozzatok ítéletet magatokra, ne legyetek túl szigorúak! Alázattal fogadjátok a figyelmeztetéseket, inkább okuljatok belőlük. Mindenért adjatok hálát Istennek.

2016. 12. 03.

Kedveseim, tűzzétek ki fontos célul saját lelketek megmentését. Ennek érdekében kövessetek el mindent. Imádkozzatok, hogy legyen erőtök kitartani a buzgóságban. Ne engedjétek szíveteket lankadni. Kérjétek az erősség Lelkét, hogy mindig kibírjátok a rátok mért megpróbáltatást. Mindenki saját magáért tud a leghatékonyabban imádkozni. Bár előfordul, hogy nem látjuk tisztán önmagunkat. Akkor Jézus feltárja nekünk Szentlelke által gyenge pontjainkat, és fel tudjuk ismerni, hogy kijavítsuk azokat. Soha ne hagyjuk abba saját magunk megtérésén munkálkodni, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt.

2016.12. 04.

Oltáriszentségi Jézus: Drága engesztelő gyermekeim! Szeretetem irántatok határtalan. Itt vagyok köztetek és árasztom kegyelmeimet azokra, akik kérik Tőlem. Legyetek nagyon boldogok, mert Hozzám tartoztok. Őrizzétek szíveteket szentségben és igazságban. Milyen kiváltságos kegyelemben részesültök, akik eljöttetek imádásomra. Szeretnék szívetekhez szólni és feltámasztani lelketekben az új embert. Nyissátok meg fületeket és hallgassatok Szentlelkemre. Sokszor éltetek már át komoly lelki élményt, mégis kevesen vannak, akik beengednek lelkük mélyére. Amikor követtek Engem feltárom nektek és felszínre hozom a valóságot. Engedjétek, hogy vezesselek benneteket. Tanuljátok meg úgy látni magatokat, ahogy Én látlak titeket. Hívjatok és megérkezem és megmutatok mindent, ami lelketek üdvösségét előmozdítja. Ne féljetek felismerni lelketek visszásságait, inkább örüljetek ennek, mert ha nem kerülnének napvilágra dolgaitok, vakságban élnétek. Szeretném, ha visszanyernétek lelki békéteket.

Anna Terézia

 

http://engesztelok.hu/lelkielet/1167-adventi-lelkiismeretvizsgalat

Szeplőtelen Fogantatás

 

2016.12.08.

Gyermekeim! Édesanyai szeretettel jöttem el hozzátok. Szeplőtelen Fogantatásom Ünnepén nagy kegyelmeket kértem számotokra Jézusnál. Adja meg nektek, hogy szentül és feddhetetlenül éljetek, ahogy Mennyei Atyánk kívánja tőletek. Ezt csak azok tudják megélni, akik megszabadulnak még a rejtett bűneiktől is. Úgy szeretnélek látni benneteket, mint akik törekedtek a kiengesztelődésre. Maradjatok Velem, és segítek nektek megszerezni azokat a kegyelmeket, melyek szükségesek lelki fejlődésetekhez. Legyetek nagyon buzgók. Vértezzétek fel magatokat lelki fegyverekkel, mert a gonosz azon mesterkedik, hogyan raboljon el titeket. Ha velem együtt imádkoztok, és egymással egységben, akkor a szeretetem köteléke körülvesz és oltalmamba fogadlak benneteket. Szeplőtelen Szűzanya

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1170-szeplotelen-fogantatas

 

Rejtett bűnök

 

 

2016.12. 09. Önigazollás, helytelen önismeret

Kedveseim, az ádventi idő lehetőséget ad a mélyebb átgondolásra. Amikor az ember rosszat tesz, igyekszik tettét megmagyarázni. Így próbálja ártatlanságát megvédeni. Nem védeni kellene magát, hanem beismernie gyarlóságát. Ha sikerül elfogadni önmagát, helyreáll szívében a béke, még akkor is, ha fájdalommal jár. Próbáljátok gyakorolni ezt a magatartást, hogy megújult lélekkel haladjatok a számotokra kijelölt úton. Évátok, amen

2016.12.10. Túlzott érzékenység, érzékenykedés

Kedveseim, ha önmagatokra figyeltek, felfedezhetitek miért alakul ki bennetek túlzott érzékenység. Amikor sokat foglalkoztok saját érzéseitekkel, vágyaitokkal, kialakulhat olyan helyzet, amit nehéz kezelni. Lehetnek olyan időszakaink, amikor bántásnak vesztek olyanokat is, amiket mások nem annak szántak. Érzékenyen érint mindenki, akihez szóltok, könnyen megbántódtok. Keressétek sértődöttségetek okát, még ha nehezen tudjátok elfogadni és beismerni is azt. Az érzékenység állapota levesz a lábunkról. Nem tudjuk elfogadni önmagunkat, és ez mélyen megviseli lelkünket. Elveszítjük a kontrollt és eluralkodik szívünkben a békétlenség. Legyünk őszinték önmagunkhoz, és igyekezzünk felismerni és beismerni ezeket a rejtekben meghúzódó bűnöket. Évátok, amen

2016.12.11. Pazarlás

Kedveseim, kevesen gondolnak arra, hogy mi mindennel pazarolhat az ember. Amire nincs szükségünk és nem használjuk, könnyen feledésbe merül. Ha ételről van szó, akkor kidobásra kerül. Nem használjuk fel kellő időben. De lehet az idővel is rosszul bánni, ha nem használjuk fel jól a rendeltetésre szánt időt. Így, nagyon sok fontos dolgot elmulaszthatunk. Az egymással való kapcsolatunkban előfordul, hogy feltartóztatjuk a másik embert, és kötődésünk miatt nehezen bírjuk elengedni őt. Nehezen megy a kiengesztelődésünk? Nem kezdeményezzük a kibékülést? Sok ehhez hasonló kérdés megzavarhatja lelkünk békéjét, és nem értjük mi a bajunk. Sajnos a pazarlásra nem figyelünk oda, és nem ismerjük fel mennyi mindennel megbántjuk az Urat. Legyetek körültekintők és gondolkodjatok el ezeken a kérdéseken.

2016.12.12. Panaszkodás

Kedveseim, készítsük fel lelkünket, hogy elfogadjunk mindent Isten kezéből. Ne zúgolódjunk sorsunk miatt, hanem mindenért legyünk hálásak, mert Isten mindent a javunkra fordít. Fogadjuk el saját magunkat, minden korlátunkkal együtt. Mert a korlátok figyelmeztetnek, és megálljt parancsolnak nekünk. Ha nem akarunk mást mutatni magunkból, mint amik vagyunk, akkor közelebb kerülünk az igazsághoz. Ez az ismeret elvezet bennünket lelkünk szabadságához. Nem akarunk mást, mint aminek Isten megalkotott minket. Saját magunk elfogadása, Isten ajándéka. Szeretnénk olyannak látszani, mint amik vagyunk. Keressétek meg azokat a pontokat, ahol megtalálhatjátok önmagatokat Istenben.

Anna Terézia


http://engesztelok.hu/lelkielet/1171-rejtett-bunok

 

A hátralevő időt jól használjátok ki.

 

2016.12.17.

Kedveseim, Ádvent negyedik hetéhez érkeztünk. Sajnos nagyobb a sürgés-forgás, mint a lelkiekben való elmélyülés. A hátralevő időt jól használjátok ki. Álljatok oda Szűz Mária és Szent József mellé és lessétek el tőlük a várakozás pillanatait. Szemléljétek a szent Szüzet, milyen mérhetetlen gyengédséggel vette körül magzatát. Így imádkozzunk: „Örömteli Szűzanya, taníts minket Jézust befogadni a szentáldozás pillanatában. Segíts nekünk a legbensőségesebb kapcsolatba kerülni Vele, hogy veled együtt szemlélhessük azt a titkot, melyet hordoztál. Szent József, te, aki nagy buzgalommal készültél Jézus születésére, készíts helyet nekünk a nagy találkozáshoz. Ismerjük fel Jézust, aki azért jött e világba, hogy önmagával megajándékozzon minket!”

Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/1169-a-hatralevo-idot-jol-hasznaljatok-ki

 

Karácsony 2016

 

2016.12.23

Kedveseim, Véget ért az ádventi időszak, és lelketeket átjárta a kegyelem. Várjátok, mert nem késlekedik. Készítsétek szíveteket az újszülött gyermek befogadására. Figyeljetek Máriára, a boldog Édesanyára, mert hív benneteket egyszülött Fiának imádására. Készítsetek helyet számára, mert a szív az a hely, ahol felgyullad a szeretet édes tüzének fénye, hogy szétáradjon lelketekben. Csak a csend békés magányában találtok rá Jézusra. Várjátok, és érző szívvel közeledjetek hozzá!

2016.12.24

Kedveseim! Elérkezett Jézus Krisztus születése napja. Látogassátok meg a szentmisén és adjátok át magatokat neki. Jön, és felétek nyújtja kezét, hogy megajándékozzon benneteket. Halljátok meg az angyalok énekét és induljatok útnak, mert várja érkezéseteket. Dicsőítsétek lelketek mélyéből és adjatok hálát neki, amiért közénk jött. Köszönjétek meg a Szűzanyának, hogy „Igent” mondott a Mennyei Atya akaratának. Beteljesedett, amit a próféták régtől megígértek: elérkezett a Megváltó, Jézus Krisztus, a szabadító.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1173-karacsony-2016

Felelősség közösségünk tagjai iránt

 
2015. 11. 26.
Kedveseim, mindenkor legyetek éberek, és ne engedjétek magatokat csapdába csalni! Most különösen a választottak kerülnek rostára. Aki körül nem áll senki és nincs lelki támogatója, az nem fog tudni egyedül megállni. Legyen gondotok egymásra, és soha ne engedjétek el egymás kezét, még akkor sem, ha úgy tűnik, az illető már elengedte a ti kezeteket! Bízzatok az Úrban és tartsatok ki a végsőkig, nehogy szétessenek közösségeitek! Szeressétek azokat, akik kilengenek a sorból és ne ítéljétek el őket, mert az rátok is kihatással lesz. Nagyon buzgón imádkozzatok azokért a tagokért, akik jelen pillanatban labilisan állnak! Ne féljetek, csak imádkozzatok!
2015. 11. 27.
Kedveseim, tartsatok össze, és úgy tartsátok meg egymást imáitokkal, hogy közületek senki se kerülhessen a gonosz lélek fogságába. Tegyetek meg mindent azokért, akik bajban vannak! Bízzatok abban, hogy imáitokat meghallgatja az Úr, és ha ti is kellőképpen küzdötök, akkor nem fog senki közületek kikerülni körötökből. Gyógyítsátok be egymás sebeit és ne nehezteljetek azokra, akik problémát okoznak nektek. Gondoljatok arra, hogy nektek is mekkora küzdelem volt az Úr közelében megmaradni. Harcoljatok a végsőkig és soha ne adjátok fel a reményt! Minden ellenállást győzzetek le a szeretet gesztusaival, főleg azzal, hogy jót akartok tenni testvéreiteknek!
2015. 12. 01.
Kedveseim, tartsatok ki a különböző megpróbáltatások idején! Akik Jézushoz tartoztok, azok most komoly próbatételek előtt álltok. Ez eddig is így volt, de most olyan mértékű lett a szellemi támadás, hogy az nagyon könnyen lehúzhatja az embert. Segítsetek egymásnak, támogassátok egymást bíztatással és szeretet-gesztusokkal. De senki ne féljen a lehúzó erők zaklatásai miatt, mert Jézus, aki veletek együtt küzd angyalaival és szentjeivel együtt, hatalmas erőt ad nektek a bajok leküzdéséhez. Ne hallgassatok azokra, akik el akarnak bizonytalanítani benneteket, mert ha kitartóan küzdötök, lehetetlen, hogy ne Krisztus győzzön! Emelkedjetek felül saját problémáitokon! Inkább dícsőítsétek a Mindenhatót, aki megadja nektek a világosságot a győzelemhez. Krisztus bölcsessége vezessen titeket ezen a keskeny, meredek úton, hogy jól tudjatok számot adni életetekről.
2015. 12. 11.
Kedveseim, találjatok megoldást mindazokra a problémákra, amik foglalkoztatnak titeket. Magatokra is figyeljetek oda miközben másokért engeszteltek! Saját ügyeiteket is át kell adnotok Istennek azért, hogy szabadok legyetek minden tehertől. Bízzatok az Úrban, mert Ő tesz szabaddá benneteket minden korlátotoktól, ha azokat szabadon átengeditek Neki. Bátran hagyatkozzatok Rá és ne féljetek attól, aki a kísértést előidézi és okozza számotokra. Éberen őrködjetek lelketek fölött és ne lazítsátok meg szeretet-kötelékeiteket sem az Úrral, sem pedig embertársaitokkal! Élesszétek fel szívetekben a krisztusi szeretetet és adjátok át magatokat Neki egészen elégő áldozatul. Bízzatok és szeressetek, mert a szeretet legyőzi az önzés minden változatát. Teremtsétek meg azt a békességet magatok körül, amit Krisztus adott nektek, és akkor nem férkőzhet közétek a gonosz ellenség!
2015. 12. 15.
Kedveseim, közösségeitekben gyógyítsátok be sebeiteket a testvérei szeretet gesztusaival. Tegyetek jót azokkal, akik nem viszonozzák, mert nem vagytok szimpatikusak nekik. Figyeljétek meg, ha szeretettel közelítetek hozzájuk, utóbb belátják irántatok érzett ellenszenvüket. Ti soha ne azzal törődjetek, hogy ki milyen mértékben lázad fel ellenetek, hanem azokat az erőket szemléljétek, melyek őket mozgatják. Lehet, hogy nem is veletek van baja, hanem saját magával, mert képtelen elviselni önmagát. Ezt azonban kivetíti rátok. Tehát vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy mi az, ami tönkretette kapcsolatotokat, és aki előbb kapja meg a kegyelmet, az engesztelődjön ki a másikkal. Nagyon sokszor a hallgatás félreértett szavakból ered, amit fontos lenne tisztázni. Tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy mihamarabb létrejöjjön a teljes kiengesztelődés.
Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1021-felelosseg-kozossegunk-tagjai-irant

Csütörtök éjszakai virrasztás

 

 

 

2015. 12. 03.

Jézus csütörtök éjjel: Virrasztva imádkozzatok és kérjétek a Szentlelket, emelje fel lelketeket Hozzám! Haláltusát vívó Jézusként jelenek meg előttetek drága engesztelők, és arra kérlek, ne húzódjatok el Tőlem, mert példám által tanítani szeretnélek titeket. Ösztönözni akarlak mindnyájatokat a kitartásra, mert bizony mondom nektek, sok keresztény testvéretek nem is gondolja, hogy mekkora lehetőség rejlik abban, hogy virrasztásotokkal, amellyel engem vigasztaltok, rendkívüli kegyelmeket eszközölhettek ki. Amikor felajánljátok Atyámnak haláltusámat, a legnagyobb engesztelést nyújtjátok Neki. Mert elfogadjátok Irántam érzett szeretetének hűségét. Atyám lemondott Rólam, csakhogy megmentsen benneteket az örök kárhozattól. A szeretetnek ez a legmagasabb foka, mely nem mérhető semmi máshoz. Becsüljétek meg és legyetek nagyon hálásak Atyámnak, aki öröktől fogva kiválasztott benneteket az engesztelés művére. Amikor Atyám akarata által kiszolgáltatottá váltam a sátán dühének, teljesen átéltem elhagyatottságomat. Mindezeket a rám váró borzalmakat saját emberségemben éltem meg, melyeket senki sem lett volna képes elszenvedni. Én, öröktől fogva létező isteni szeretetem által vállaltam értetek a legnagyobb megpróbáltatást ezen a földön, a kereszthalált, annak minden testi és lelki gyötrelmével együtt. Drága engesztelők, példám által üzenem nektek, hogy tartsatok ki Mellettem a végsőkig, hogy együtt élvezhessük országom dicsőségét. Virrasztásotok által hajoljatok egészen Hozzám, és fejezzétek ki mélységes együttérzéseteket! Őszinte bűnbánatotokkal könyörögjetek Atyámhoz önmagatok és minden ember bűnének bocsánatáért! Imádkozzatok rendületlenül felszentelt fiaimért, akiknek Velem együtt kellene virrasztaniuk! Drága engesztelő testvéreim, megköszönöm áldozataitokat, melyeket Értem vállaltok és felajánlotok. Rátok árasztom kegyelmeimet, hogy még hatékonyabb legyen virrasztásotok. Boldog az a szív, aki megérti, mit mond neki a Szentlélek, és aki nem fárad bele a jótettekbe. Haláltusát vívó Jézusotok.

2015. 12. 17.

Jézus: Gyermekeim, virrasszatok és imádkozzatok, hogy a föld megújuljon. Tekintsetek Rám, aki a haláltusámat vívom! Lássátok meg, mily mérhetetlenül szenvedek! Misztikus módon most is átélem fájdalmaim iszonyatos gyötrelmeit. Ti meg tudtok vigasztalni Engem, ha kitartotok és mellettem maradtok. Arra kérlek titeket, ne lankadjatok, hanem vegyétek nagyon komolyan ígéretetek. Töredelmes szívvel bánjátok meg bűneiteket, és engesztelődjetek ki szívből egymással! Ne engedjétek, hogy a neheztelés lelke eluralkodjon rajtatok! Győzzétek le a rosszat a jóval! Mindent úgy tegyetek, ahogy azt Tőlem tanultátok! Emlékezzetek arra, amit a Gecemáni Kertben mondtam a tanítványaimnak: „Halálosan szomorú a lelkem. Maradjatok itt és virrasszatok!” De a tanítványokat alva találtam. Nem volt egy sem közülük, aki kitartott volna ígéretében és mellettem állt volna. Egyedül maradtam halálfélelemben. Atyámat szólítottam leborulva és teljes halálfélelemben: „Abba, Atyám! Minden lehetséges Neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet, de ne az legyen, amit én akarok, hanem amit Te!” Mennyire vágyom arra, hogy ti, engesztelő gyermekeim, ne a saját akaratotokat keressétek, hanem amit Atyám kért tőletek. Tartsatok ki mellettem, mert oly nagy szükséget szenvedtek. Sokan elhagytak, mert elfordultak tőlem és a vesztükbe rohannak. Ha a ti imáitok áldozatát egyesítitek az Én legszentebb áldozatommal, akkor nagyon sok lélek meg fog menekülni a kárhozattól. Kérjétek Édesanyámat, segítsen nektek a kitartásban, mert bizony, a gonosz lélek azon mesterkedik, hogyan raboljon el titeket a virrasztástól. Gyermekeim, halljátok meg hangomat és imádkozzatok rendületlenül! Haláltusát vívó Jézusotok

Anna Terézia

 

http://engesztelok.hu/lelkielet/1031-csutortok-ejszakai-virrasztas

A Szűzanya tanít meg az engesztelés útján járni

 

 

 

2015. 12. 08. Szűzanya

 

Drága gyermekeim, tartsatok ki velem imádságaitokban és engeszteljetek! Aki mellém szegődik, könnyen megtanul általam cselekedni, mert megmutatom neki szívében az engesztelés útját járni. Édesanyai szívem számít rátok, amikor szeretettel fordultok felém. Legyetek áldottak és az én szent ünnepnapomon kieszközlöm számotokra a kegyelmet Szent Fiamtól, hogy még a legnagyobb nehézségek idején is ki tudjatok tartani mellettünk. Várjátok nagyon gyermekem születése napját és boldog vágyakozásban egyesüljetek Szent Fiammal. Tanuljatok meg minden szükséges ismeretet a szentírásból, hogy el ne tévedjetek ebben a megtévesztő világban. Ne adjátok fel a küzdelmet, mert aki kitart, az győz. Boldog az én Szeplőtelen Szívem, amikor együtt látlak benneteket és kéritek az én közbenjárásomat. Ezek a kérések meghallgatást nyernek. Mindent velem együtt tegyetek és akkor nagy biztonságban lesztek. Édesanyátok

 

2015. 12. 10.

 

Kedveseim, várjatok az Úrra, mert Ő jön, és nem késlekedik. Vigyázzatok, nehogy elnehezüljön szívetek és lemaradjatok a kegyelmi pillanatokról. Bízzátok magatokat egészen Jézusra úgy, hogy engeditek, hogy a Szűzanya vigyen el titeket Hozzá. Amikor szentáldozáshoz járultok és előtte kitakarítjátok lelketeket, kérjétek, hogy a Szűzanya vigyen el benneteket Jézus elé. Akkor biztosak lehettek abban, hogy nem fogja engedni, hogy Szent Fia bármi kivetnivalót találjon bennetek. Ilyenkor Jézus az édesanyjára pillant és biztosan az ő kedveltjeként fogad benneteket. Nagyon legyetek hálásak a Szent Szűznek, mert nagy kegyelmeket eszközöl ki számotokra, mert engeditek, hogy ő kísérjen el Jézushoz.

 

Anna Terézia


http://engesztelok.hu/lelkielet/1035-a-szuzanya-tanit-meg-az-engeszteles-utjan-jarni

Karácsony 2015

 
2015. 12. 13.

Kedveseim, örvendjetek és újjongjon a szívetek, mert érkezik Üdvözítőnk születésnapja. Készüljetek olyan lelki ajándékokkal, ami kedves a kis Jézus előtt. Hozzatok elé sok-sok lelki áldozatot, ami oly kedves az Ő szívének. Legyetek szerények és elégedjetek meg azzal, amitek van. Ne akarjatok mások fölé kerekedni és velük rivalizálni, mert hozzátok nem lenne méltó ez a viselkedés. Legyetek szelídek és békeszeretők, hiszen ezeket a tulajdonságokat Jézustól tanuljátok meg. Legyetek alázatosak és tanuljatok attól, aki zokszó nélkül elviselte, már a születése körüli nehézségeket is. Mégsem volt hiánya semmiben, mert édesanyja és szent József szerető szíve oltalomhelyet biztosítottak számára. Készüljetek, hogy meglátogassátok lélekben Jézust a betlehemi barlangistállóban. Vigyétek el Neki szívetek melegét és repeső örömét. Higgyétek, nagy vigasztalására lesztek. Örvendjetek, mert elérkezett megváltásotok napja és az üdvösségetek csillaga ragyog fent az égen. Bocsássatok meg egymásnak és ne nehezteljetek senkire, még magatokra sem!

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1021-karacsony-2015

Ítélkezés és tisztánlátás

 

 

 

2015. 12. 20.

Kedveseim, fontos, hogy megkülönböztessétek az ítélkezést a tisztánlátás érdekében való megítélésétől. Az ítélkezés egyedül Isten kezében van. Ő az, aki ismeri szándékainkat és cselekedeteinket meg fogja ítélni. De az egyedül az Ő hatáskörébe tartozik. A keresztény ember nem hunyhatja be szemét a negatív dolgok láttán. Ezért meg kell különböztetnie, hogy mikor, kinek és hogyan kell ezeket szóvá tennie. Vannak olyan események, amelyek kimenetelét befolyásolhatjuk, ha nem hunyászkodunk meg. Ilyen, amikor valakit figyelmeztetni kell a tettei miatt. De vannak olyan folyamatok is, amiket közvetlenül ugyan nem befolyásolhatunk, de imáinkkal igen. Ami a legfontosabb, hogy szíveteket tartsátok tisztán az ítélkezés bűnétől, inkább lássátok meg a saját negatív elhajlásaitokat. Törekedjetek a helyes felismerésre!

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1042-itelkezes-es-tisztanlatas


Karácsony 2015

2015. 12. 21.

Kedveseim, nyissátok meg lelketeket a kegyelmek befogadására Urunk eljövetelének ünepén! Mindezt csak a csendben tudjátok megvalósítani. A világ forgatagából nem hallatszik ki a Szentlélek finom hangja. A csendben való elmélyülés biztosítja a Szentlélek bennünk történő működését. A csendben működhet bennünk a Szentlélek és az utána való vágy is a csendből fakad. Ahogy kinyitjátok szíveteket a csendben, úgy fogjátok megérteni Isten bennetek való működését. Repesve örvendjen a szívetek, és hagyjátok elhatalmasodni szívetekben Isten szeretetének áramlását. Valaki érzékeli az Istennek ilyenfokú működését. De az is lehet, hogy ezekből a kegyelmekből semmit sem érzékel a lélek. Igazából nem ez a fontos, hanem a hit, mely mélyen átjárja lelketeket, mely megnyílik Isten szeretetének. Engedjétek, hogy Karácsony szent ünnepén megkapjátok az Isten szeretetének bensőséges ajándékát! Legyetek áldottak és készüljetek.

2015. 12. 22.

Kedveseim, közel már az Úr, jöjjetek, imádjuk! Hangozzék fel szívetekből-lelketekből ez a hálaadó ének. Dícsőítsétek a Mennyei Atyát, aki elküldte hozzánk egyszülőtt fiát, Jézus Krisztust, aki értünk emberré lett, hogy meghozza számunkra az örök üdvösséget! Vágyódjatok Utána és kérjétek, jöjjön el az Ő uralmának országa! Béküljenek meg a szívek és találkozzanak egymással különösen azok, akik eddig eltávolodtak egymástól. Ti kezdeményezzétek a közeledést! Ha kell, alázkodjatok meg, csak hogy az Úr akarata felmagasztosuljon köztetek és kiáradjon rátok az Ő békéje. Óh, mennyire vágyakozik az Úr megbékélésetekre. Hozzatok egy kis áldozatot és meglátjátok, nagy jutalomban részesültök! Ápoljátok a testvéri egységet, akkor lelketek felemelkedik Istenhez!

2015. 12. 23.

Kedveseim, találjatok lelketekben helyet Jézusnak, ne hagyjátok magára. Különösen most, amikor oly nagy a sürgés-forgás. Mindent úgy készítsetek, mintha a szent családnak kedveskednétek. Ajándékozzátok meg azokat, akik nem tudják viszonozni, mert szegényebbek, mint ti vagytok. De a legértékesebb ajándék mégis szívetek forró szeretete legyen. Vigyétek az áldást az embereknek, bátran mondjátok nekik, hogy „áldott, szent Karácsonyt kívántok!” Mert az áldás Isten szeretetét gyullasztja fel bennük. Imádkozzatok mindazokért, akiket elétek hoz az Úr és szeretettel forduljatok mindenki felé.

2015. 12. 24.

Kedveseim, eljött az Úr, amelyre régóta készültetek és hordoztátok magatokban az Üdvözítő eljövetelét. Boruljatok le a magasságbeli Isten fölsége előtt, mert elérkezett hozzátok az Ő egyszülőtt Fia, aki egészen be akar tölteni beneteket. Magasztaljátok Isten fölséges kegyelmét, aki azért adta nekünk szent Fiát, mert szeretetét Ő általa akarta kinyilvánítani. Óh, csodálatos éjszaka, amely a Szűzanya szülése által jött közénk e világra, hogy megszentelje a világot és benne minden embert. Óh gyönyörüséges éjszaka, mely elhozta nékünk a Megváltót, aki közöttünk lakozott, de akit nem fogadtunk be és kivetettük Őt, pedig nem bántott minket. Ő csak jót adott nekünk, mert Ő a szeretet Istene. Fejezzétek ki iránta érzett hálátokat és csendesedjetek el szent jelenlétében.

2015. 12. 26. Jézus

Drága gyermekeim, megszülettem. Eljöttem erre a világra, hogy üdvözítselek titeket. Köszönöm, hogy szívből megünnepeltétek születésem napját. Mindenkit szíve nyitottságának mértékében ajándékoztam meg szeretetemmel. Minél jobban megnyíltok kegyelmeimre, annál hatékonyabb módon érkezem hozzátok. Legyetek áldottak és imádkozzatok testvéreitekért, akik most nagyon szenvednek testi-lelki betegségeikben, mert hozzájuk is el szeretném vinni szeretetem. Mindent és mindenkit adjatok át nekem, mert szeretném szívem szeretetével átjárni lelküket. Ne ragaszkodjatok saját elgondolásaitokhoz, inkább kérdezzetek Engem, mi lenne kedves és üdvös a ti számotokra. Soha ne érezzétek magatokat egyedül, mert ha ti is úgy akarjátok, akkor Én veletek vagyok és maradok mindörökre. Jézusotok

Anna Terézia


http://engesztelok.hu/lelkielet/1023-karacsony-2015

2013. december 3. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Nagyon, nagyon szomorú az Én Lelkem! Magam előtt látom mindazokat, akiket sikerült rászedni a sátánnak, akik leborulnak előtte, és imádni fogják a kígyót, a fenevadat és az antikrisztust. Kérve kérlek benneteket, ti ne kövessétek példájukat! Lelkemben újra meg újra meghalok minden elveszett lélek miatt. De nem tudok rajtuk segíteni. Értelmük és szabad akaratuk van. Ők döntenek örök sorsuk felett. Én megadtam nekik az időt és az alkalmakat a megtérésre. Akinek hiábavaló volt kegyelmem, és nagy irgalmasságom, azok maguk választják a poklot, a végleges elszakítottságot Tőlem, Megváltó Uruktól, Aki a végtelen szeretet vagyok. 

Gyermekeim, Véremen megváltott kicsinyeim! Kérve kérlek benneteket, jöjjetek Hozzám még ma, még most, mert lehet, hogy holnap már késő lesz. Ma még hívlak, de holnap már megítéllek benneteket. Fogadjátok meg szavam, és engedjétek, hogy megmentsem a lelketeket. Megáldalak benneteket Szívem túlcsorduló szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. 

Ezt üzenem X-nek: Tartson ki mindhalálig! Nemsokára az életét fogja adni Értem. Vegye nagy kitüntetésnek, hogy szólok hozzá, és vértanú szentjeim között foglal majd helyet. Csak a mennyben fogja meglátni, mennyi lelket mentek meg áldozatai és imái által. Egy sem vész el azok közül, akikért imádkozik. Vegye nagy kegyelemnek a Tőlem kapott időt és az alkalmakat, amikor még Szentmisére járhat! Y személlyel ne foglalkozzon! Imádkozzon érte! Nemsokára bezárják templomaimat, és eltörlik a Szentmisét. Még addig jöjjön Hozzám, ameddig megteheti. Megáldom őt Szívem túlcsorduló szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

2013. december 4. itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottai! Most hozzátok szólok, aki hűségesek vagytok követésemben, elolvassátok, és tettekre váltjátok üzeneteimet. Készüljetek! Soha nem látott csapást zúdít ellenfelem Egyházamra és rátok, kicsi gyermekeim, akik hűségesek maradtok Hozzám! Újra mondom, ne féljetek azoktól, akik fenyegetőzve minden rosszat fognak rátok! Ti továbbra is higgyetek üzeneteimben! Újra mondom, ne fenyegetőiteknek higgyetek, hanem Nekem, drága és igaz Megváltótoknak, Aki a Véremet ontottam ki értetek a keresztfán! Ne hódoljatok azok előtt, akik megmásítják keresztemet, mert ezek ellenfelemet, a fenevadat állítják a Helyembe! Ezek közönséges sátánimádók. Ne a címüket és a rangjukat nézzétek, hanem a tetteiket! Ha azok nincsenek összhangban tanításommal, akkor nem jöhetnek Tőlem, hanem ellenfelemet szolgálják, és az örök tűz, a kárhozat vár rájuk. 

Kicsinyeim! Én a kereszten haltam meg értetek. Legfájdalmasabb haláltusámat és kínhalálomat szenvedtem el rajta irántatok való szeretetből. A kereszten a halott Krisztust, Engem tiszteljetek és imádjatok! Kiterjesztett karokkal, lehajtott fővel vagyok a keresztfán, élettelenül. A legsértőbb és a legmerészebb gúnyt követik el Ellenem, a második Isteni Személy, drága Szent Megváltótok ellen, akik megmásítják keresztemet. Mondom nektek: ezek a sátán szolgái, akik mindörökre elvesznek, mert nem tisztelnek, nem imádnak Engem, Megváltó Istenüket. Gúnyt űznek Belőlem, mint egykor hóhéraim, akik leköpdöstek, arcul vertek, tövissel koronáztak. Most ugyanezt teszik Velem, amikor Engem eltávolítanak a keresztről, és ráhelyezik a kárhozatos undokságot, a kígyót, a fenevadat, ami tévútra vezette az egész világot. Mindezt azért teszik, hogy a keresztények előtte hódoljanak, Helyettem őt imádják. Újra mondom: ne tegyétek, ne kövessétek példájukat, mert ez az örök kárhozatba vezet. Minden bűnnek következménye van. Ne vállaljatok velük közösséget! Tartsatok ki Mellettem mindhalálig! Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. 

A Szentírás erre a helyre nyílt ki: Jelenések 12, 10-11. „Ekkor harsány hangot hallottam az égben: „Eljött Istenünk üdvössége, ereje és országa, és az Ő Fölkentjének uralma, mert letaszították testvéreink vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk színe előtt. De legyőzték a Bárány Vérével és tanúságuk szavával, s nem kímélték életüket mindhalálig.” 

Jézus: „Hamarosan eljövök dicsőségemben, és megszabadítom népemet a sátántól. Az ördögöt megbilincselem, és a pokol mélyére vetem. Szenvedésetek ideje rövid lesz. Tartsatok ki Mellettem mindhalálig, és Én a fejetekre teszem az igazság győzelmi koszorúját. Megáldalak benneteket Szívem minden értelmet meghaladó, csodálatos, végtelen szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”


2013. december 12. Szentségimádáson Jézus: „Drága gyermekeim! Az idő itt van. Elérkezett. Most fogja megmutatni magát az antikrisztus. Sokan be fognak hódolni neki. Ti ne menjetek utána! Nektek csak egy Istenetek legyen, a legszentebb Szentháromság, csak egy Krisztusotok legyen, Én, Aki meghaltam a ti üdvösségetekért a keresztfán, Aki megváltottalak benneteket, és elsőnek feltámadtam a halottak közül. Feltámadásom után még negyven napig megjelentem az apostoloknak. Velük ettem. Tamás, a hitetlen megérinthette Szent Sebeimet, és hitt.

 

Drága gyermekeim! Az ég felhőin fogok visszajönni a földre, dicsőségben. Úgy, ahogy felmentem Atyámhoz. Szent Sebeimet, amelyeket értetek szenvedtem el, Magamon viselem mindörökre. Sebeim, mint tündöklő drága kövek, mint gyémántok fénysugarakként díszítik feltámadott, megdicsőült, fényárban úszó Testemet. Erről ismertek fel Engem. Bárki jön az Én nevemben, nem nézhet úgy ki, mint Én. Ezek mind hamis próféták, antikrisztusok. Még csodákat is tehetnek a sátán segítségével, mégse higgyetek nekik! Ne kérjetek tőlük segítséget, mert ha szóba álltok velük, már eladtátok a lelketeket a sátánnak, aki az örök kárhozatba taszít. Egyedül Nekem higgyetek, csak Engem imádjatok, Aki még veletek vagyok a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ti, akik olvassátok üzeneteimet, vegyétek nagy kegyelemnek, hogy szólok hozzátok! Fogadjátok meg szavamat, és váltsátok tettekre figyelmeztetéseimet! Ha engedelmeskedtek Nekem, megmentitek a lelketeket. Ha nem, becsap titeket ellenfelem, és a pokolba taszít.

 

Gyermekeim! Szívemnek kedves választottai! Nagy harc folyik értetek ezen a földön. A bukott angyalok légiói támadnak benneteket, hogy elbuktassanak, bűnre csábítsanak, hogy aztán örök veszteteket okozzák. Csak úgy tudjátok megmenteni a lelketeket, ha szüntelen imádkoztok, vagyis állandó Jelenlétemben éltek. Kéritek magatokra értetek kiontott drága Szent Vérem védelmét, hogy Véremmel borítsalak be titeket, hozzátartozóitokat, és mindazt, ami a létfenntartásotokhoz szükséges. Házatokat, járműveteket, stb. Így nem tud közel férkőzni hozzátok a sátán. Ő fél az Én Szent Véremtől, mert Vérem kiontásával győztem le. Tudja, hogy Vérem a legnagyobb védelmetek akár úgy, hogy magatokhoz vesztek a Szentáldozásban, vagy úgy, hogy kértek Engem, hogy borítsalak be titeket drága Szent Véremmel.

 

Édes gyermekeim! Szent Vérem a ti legnagyobb kincsetek. Feltámadott Testem és Vérem a ti örök életetek, ha tiszta lélekkel fogadtok magatokhoz a Szentáldozásban. A legnagyobbat, Magát az élő Istent birtokolhattok, ha megtartjátok törvényeimet, és így szerettek Engem, Aki meghaltam értetek. Ennél nagyobbat és többet senki sem adhat nektek, még Én sem, mert saját Magammal mindent nektek adtam. A mennyországot, az örök életet és az örök boldogságot. Mert Én vagyok a menny, a ti örök életetek. Én vagyok a kapu. Csak Rajtam keresztül léphettek be Atyám gyönyörűséges országába, amelyet azoknak készített, akik szeretik Őt. Olvassátok figyelmesen üzeneteimet, amelyek elvezetnek az örök életre! Felnyitják szemeteket, megadják a bölcsességet, hogy meg tudjátok különböztetni az igazat a hamistól, a jót a rossztól. Mindezekre nagy szükségetek van, mert ellenfelem mindent összezavar, és csatlósai színes mázosak, látszólag nagyon kedvesek, de valójában a lelketek üdvössége ellen munkálkodnak. Tévtanításokat hirdetnek, gyógyítanak, a sátán erejével még csodákat is tesznek. Újra mondom: ne higgyetek nekik, és ne álljatok velük szóba! Ti egyedül csak Tőlem kérjetek segítséget! Aki Bennem bízik, meg nem szégyenül.

 

Gyermekeim! Most nagyon nehéz időket éltek. De ha megfogadjátok figyelmeztetéseimet, nem árthat nektek a gonosz. Veletek vagyok szüntelen. Csak a súlyos, halálos bűn tud Engem elválasztani tőletek. Ezért nyomatékosan kérlek benneteket: ne kövessetek el bűnt! A jelszavatok ez legyen: inkább meghalni, mint vétkezni! Mert a test halála után, ha bűn nélkül éltetek, elnyeritek az örök életet. De ha súlyos bűnben talál a halál, örökre elvesztek. Ne higgyetek a tévtanítóknak, akik ezt hangoztatják: Isten igazságossága a könyörület. Nem, ez így nem igaz. Az apák is megfenyítik fiaikat, ha rosszat tesznek. Ha nem így cselekednének, akkor a gyermekek nem tudnák megkülönböztetni a jót a rossztól. Minden bűn elnyeri méltó büntetését, mert ez a következménye, és minden jó tett jutalmat érdemel. Igazságosságom ugyanolyan tökéletes, mint irgalmam. Rajtatok múlik, hogy melyiket választjátok. Ha megbánjátok bűneiteket, és szakítotok vele, elnyeritek megbocsátó irgalmamat. De ha konokul kitartotok súlyos, halálos bűneitekben, nem lesz számotokra bocsánat. Meg nem bánt bűneitek következménye az örök kárhozat. Ez az Isteni igazságosság. Mert Én megfizetek kinek-kinek cselekedetei szerint. Ehhez tartsátok magatokat! Előre figyelmeztettelek benneteket. Ez az Evangélium tanítása. Megáldalak benneteket megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

2013. december 13. Szentségimádáson Jézus…

 

Most nagyon sokan meg fognak halni. Kérd mindnyájukra a jó halál kegyelmét! Így imádkozz! Jézusom, Királyom! Te vagy az élet és a halál Ura. A Te értünk kiontott drága Szent Véredre kérlek, irgalmazz minden bűnösnek! Add meg nekik az igaz bűnbánat kegyelmét, még mielőtt lelkük kiröppenne testükből. Kérlek, mentsd meg őket a pokol rettenetes tüzétől! A tisztítótűz jótékony lángjai által égess ki belőlük minden tökéletlenséget, hogy megtisztult lélekkel léphessenek be Isten országába. Ámen.

A Szentírás ide nyílt ki: 2 Tesszaloniki 2, 1. 3-12. „Krisztus eljövetelének előzményei. …előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. A gonoszság titka már munkálkodik… Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk, Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.”

Jézus: „Most ezeket az időket élitek. Most fogok visszajönni dicsőségben, hogy szám leheletével elsöpörjem, és megsemmisítsem a gonoszt, az antikrisztust, aki ha lehetne, még a választottakat is eltántorítaná az igaz hittől és Tőlem.”

A Szentlélek így imádkozott bennem: „Drága Jézusom, imádott egyetlen Királyom! A szívem telve van az Irántad való lángoló tűz szeretettel. Mérhetetlenül vágyom Szent Színed látására! Már-már haldoklom, a lelkem minduntalan kikívánkozik halandó porsátor testemből, hogy végre színről színre lásson Téged, Megváltó Istenét, és a Szívedre omoljon! Jézusom mikor? Mikor jelenhetek meg végre Isteni Színed előtt? Jobban vágyom Szent Színed látására, mint kitikkadt szarvas a hűs patak vizére! Csak a könnyeimet iszom éjjel és nappal, és fájdalmamban Hozzád kiáltozom: Jézusom, vegyél Magadhoz! Szabadíts meg ettől a testtől! Elemészt a vágy, hogy Hozzád mehessek! De Nálad nélkül semmit sem tehetek – ezt Te mondtad. Ezért szüntelen így imádkozom: Jézusom, legyen nekem a Te akaratod szerint! Bár mérhetetlenül vágyom Szent Színed látására, de egy pillanattal sem kérem előbb vagy később, mint ahogy Te akarod. Kérem a Te erődet és a Te kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsem rám vonatkozó örök szent tervedet. Erre kérem Tőled megerősítő áldásodat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

 

2013. december 15. Szentségimádáson Jézus: „Drága gyermekeim! Az idő rövid. Készüljetek! Készítsétek a lelketeket a Velem való nagy találkozásra, mert hamarosan visszajövök dicsőségemben, és mindnyájatoknak meg kell állni ítélőszékem előtt. Mindenekelőtt tartsatok bűnbánatot! Járuljatok a szentségekhez! Gyónjatok, áldozzatok! A lelketeket tartsátok mindig patyolat tisztán! Így várjatok Engem, Üdvözítő Uratokat, és mindig így fogadjatok a szívetekbe a Szentáldozásban. Akkor nincs mitől félnetek, mert nem estek ítélet alá. Ha így éltek, akkor már átmentetek az ítéleten, amikor megbántátok, és meggyóntátok vétkeiteket, és feloldozást nyertetek. Így tartalmas az életetek. Ne a testetekkel foglalkozzatok, mert az a halál után feloszlik. A lelketekkel törődjetek, mert a lelketek halhatatlan, mivel Maga Isten lehelte belétek. Mindaz, aki lélek szerint él, az Énbennem él, és elnyeri az örök életet. De akik test szerint élnek, azok bűnben élnek, mert a test alá van vetve a léleknek. Ezért tusakodik ellene. Erre mondtam: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, úgy kövessen Engem.

Gyermekeim! Ne kövessetek el bűnt, mert az eltávolít titeket Tőlem, és kiszolgáltatjátok magatokat a sátánnak. De ha életszentségben éltek, akkor nagyon boldogok lesztek, mert a nevetek fel van írva az Élet Könyvében. Tudjátok, mi a lelki béke titka? Ne foglalkozzatok a problémákkal, és ne ti akarjátok azokat megoldani. Ezt mondtam: „Nálam nélkül semmit sem tehettek.” Semmi jót, csak rosszat. Azért adjátok át Nekem gondjaitokat, és határtalanul bízzatok Bennem! Aki Bennem bízik, meg nem szégyenül. Ne szomorkodjatok, ha valaki megsért, vagy megaláz benneteket, és ne legyetek büszkék magatokra, ha megdicsérnek! Legyetek közömbösek gyalázásra és dicséretre egyaránt! Mert minden ember olyan, amilyennek Isten látja. Előttem pedig valamennyien porszemek vagytok, mert minden az Én kegyelmem. Ezért, ha megdicsérnek, magasztaljátok az Én Nevemet érte. Ha megaláznak, akkor gondoljatok Rám, Aki töviskoronával a fejemen függök a keresztfán. Nincs az a gyalázat és kínszenvedés, amit Én el ne szenvedtem volna a ti bűneitekért ártatlanul. Ezért adjatok hálát Nekem, ha ártatlanul gyaláznak, hogy méltóknak találtalak benneteket, hogy sorsomban osztozzatok. Mondom nektek, ha így viszonyultok az emberek véleményéhez, rendíthetetlen lelki békét fogtok élvezni, és szüntelenül dicsőíteni fogjátok az Én Nevemet. Csak egy bölcsesség van, az Istené, amit mindazoknak megad a Szentlélek, akik kérik Tőle. Ezért ne a világ dolgaival foglalkozzatok, mert ez a világ elmúlik, de aki Isten törvényét megteszi, örökké élni fog. Ezért azt kérem tőletek, hogy minden szabad időtöket arra fordítsátok, hogy megismerjétek a Szentírást. Az Evangéliummal kezdjétek, és váltsátok tettekre a benne foglaltakat! Imádkozzatok érte, mert csak Isten segítségével tudjátok megvalósítani! Én vagyok az út, az igazság és az élet. Ezért mielőbb ismerjétek meg tanításomat, az Evangéliumot, mert így nyeritek el az örök életet. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottai! Készüljetek, és már előre örvendezzetek, mert hamarosan meg fogtok látni Engem színről színre. Akkor olyan boldogok lesztek, mintha a mennyben lennétek. Visszajövök az ég felhőin dicsőségben a földre. Minden szem meglát Engem. Ti, akik szerettek, és vágyva vágytok Szent Színem látására, ugyanazt a boldogságot fogjátok megtapasztalni, amit apostolaim a Tábor hegyén, amikor megláttak Engem dicsőségben Mózessel és Illéssel beszélgetni. Péter akkor ezt mondta: „Uram, jó nekünk itt lenni. Csinálunk három sátrat. Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Ti is, amikor megláttok Engem, nagyon-nagyon fogtok Nekem örülni, és szeretnétek mindig Velem együtt lenni, amit meg is kaptok Tőlem a mennyben. Imádkozzatok, hogy szüntelen készenlétben várjátok dicsőséges visszajövetelemet a földre, és mondogassátok gyakran, mint az első tanítványok és apostolaim: Marana Tha! Jöjj el Uram Jézus! Megáldalak benneteket, hogy szüntelen készenlétben várjátok dicsőséges visszajövetelemet, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Drága gyermekeim! Nagyon szeretlek benneteket. Én mindnyájatokat megváltottalak. Az Evangélium mindnyájatokhoz szól. Kérlek titeket, hogy ha még nem ismeritek, szerezzétek be, olvassátok el, és váltsátok tettekre! Csak így ismertek meg Engem, Aki meghaltam értetek a keresztfán. Csak így tudtok követni, ha ismertek. Kérlek titeket, fordítsatok Rám időt mielőbb, mert nem tudjátok, mikor ér véget az életetek, és akkor már késő. Fogadjátok meg szavam, és váltsátok tettekre üzeneteimet! Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Ima a Szentlélek által a betegekért: „Jézusom, Te minden betegséget meggyógyítottál. De előbb a lelket gyógyítottad, csak utána a testet. Te ugyanaz vagy tegnap, ma és mindörökké. Amikor meggyógyítottál egy beteget, ezt mondtad: „Legyen neked a te hited szerint!” Názáretben csak néhány beteget tudtál meggyógyítani, mert nem hittek Benned.

Jézusom! Kérjük Tőled a hit kegyelmét! Kérlek, adj nekünk hegyeket mozgató, erős hitet! Hisszük, hogy Te Mindenható vagy, Aki lecsillapítottad a tengert, jártál a vízen, megszaporítottad a kenyeret és a halat, halottakat támasztottál fel, és kiűzted az ördögöket. Hisszük, hogy ezt ma is meg tudod tenni. Ezzel az erős hittel kérünk, hogy gyógyítsd meg betegeinket. Gyógyítsd meg a lelküket, hogy hitre térjenek, és mindenekfölött szeressenek Téged, és aztán, ha akarod, gyógyítsd meg a testüket is, hogy szolgáljanak Téged felebarátaikban. De ha elérkezettnek találod az időt, hogy kiszólítsd őket ebből a világból, kérlek, add meg nekik a végső állhatatosság és a jó halál kegyelmét. Mert nem az a fontos, hogy itt meddig élünk, hanem az, hogy elnyerjük az örök életet. Te mindenkit akkor szólítasz ki ebből az árnyékvilágból, amikor a legalkalmasabbnak tartod arra, hogy üdvözítsed. Ezért kérlek, add meg a békét minden elhunyt hozzátartozójának. Ámen.”

 

 

2013. december 27. itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! Már nagyon közel van mindannak a beteljesedése, amire évek óta felkészítettelek benneteket. Éljetek szüntelen készenlétben! Ez a ti egyedüli feladatotok. Ezt olvashatjátok az Evangéliumban is. Ez egy életprogram legyen számotokra, ugyanis minden pillanatotokkal el fogtok számolni Előttem, hogy mire fordítottátok a Tőlem kapott időt, amelyet kizárólag saját megszentelődésetekre, és arra adtam nektek, hogy embertársaitokat Hozzám vezessétek. Mindnyájatokat emberhalászatra hívtalak meg, amikor ezt mondtam: „Menjetek el az egész világra! Hirdessétek az Evangéliumot minden népnek!” A mennyben mindenki annyira gazdag, és olyan fokban boldog, amennyi lelket megmentett az örök életre. Ezért erre törekedjetek kicsinyeim! A földön minden itt marad. A moly megrágja, a rozsda megemészti, a tolvaj ellopja. Ezért ti ne akarjatok itt meggazdagodni! Gyűjtsetek kincset a mennyben, ahol senki el nem lophatja tőletek, mert az általatok megmentett lelkekért kapott jutalom mindörökké a tietek marad. Álljatok be ti is a szőlőmbe! Ez a lélekmentés. Tegyétek meg mindazt, amire indítalak benneteket! Engedjétek meg, hogy lefoglaljalak Magamnak titeket, hogy megtegyétek parancsaimat, és Engem szolgáljatok felebarátaitokban, amikor az üdvösség útjára vezetitek őket. Erre kapjátok fizetségeteket, az egy dénárt, ami a menny, az örök boldogság. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”


2013. december 28. Szentségimádáson Jézus…

 

 

 

„Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottai! Most hozzátok szólok, akik elolvassátok üzeneteimet, és tettekre váltjátok figyelmeztetéseimet. Tudjátok meg, hogy ti vagytok az Én szomorú Szívem megvigasztalói. Rátok való tekintettel vagyok még irgalmas a föld lakóihoz. Ti vagytok az Én árva Szívem vigaszai, az Én örömöm, és azért adom továbbra is üzeneteimet, mert követőkre találok soraitokban. Most ezt mondom nektek: az eljövendő rendkívül gyászos és nehéz idők betonként fognak rátok nehezedni. Fekete felhői beborítják az eget, úgy hogy nagy sötétség szakad a világra. De Én mégis azt mondom: soha ne féljetek, mert Én veletek vagyok a világ végezetéig. Kérjetek Tőlem, és kaptok, és aki Bennem bízik, meg nem szégyenül. Ha mindvégig hűségesek maradtok Hozzám, örökké tartó jutalmat adok nektek. Azt kérem, hogy soha ne forduljatok segítségért senki máshoz, csak egyedül Hozzám. Csak Én legyek a ti Istenetek és Mindenetek. A bálványok előtt ti soha ne boruljatok le! Soha ne tiszteljetek, ne viseljetek, és a házaitokban se tegyetek ki más keresztet, csak azt, amin Én vagyok megfeszítve, és holtan. Én így haltam meg a keresztfán ártatlanul a ti bűneitekért, amelyeket azért vettem Magamra, hogy eltöröljem, és kiengeszteljem érte Atyámat. Mondom nektek: mindaz, aki más keresztet visel vagy tisztel, kigúnyol és meggyaláz Engem. Ha hinne kereszthalálomban és feltámadásomban, nem tudná megtenni. De mivel a sátán ellopta a hitét, így kigúnyol Engem, mert nem hisz Bennem, Isten egyszülött Fiában, Aki kínhalált haltam az ő bűneiért is. Sajnos az ilyen eretnekek számára hiábavaló lett keresztáldozatom és megváltásom. Imádkozzatok értük, hogy megkapják Tőlem, és befogadják a tisztán látás kegyelmét, és elfogadják a Szentlélek megvilágosító erejét. Olvassák el üzeneteimet, amelyek lélek és élet, és váltsák tettekre azokat. Ha így tennének, akkor kitartanának Mellettem mindhalálig, és üdvözülnének. De ha megátalkodottan továbbra is kigúnyolnak és súlyosan megsértenek Engem, örökre elvesznek. 

 

Gyermekeim! Már sokszor mondtam, most újra ismétlem: van kárhozat, és pokol, ahonnan nincs visszaút. Széles az út, amely oda visz. Sokan mennek rajta. Az Én kegyelmem a bűnbánat szentsége, a szentgyónás, de nektek kell hozzá járulni. Ha ti nem bánjátok meg szívből vétkeiteket, és nem járultok a bűnbocsánat szentségéhez, örökre elvesztek. Jaj azoknak, akik elfecsérelik a tőlem kapott időt, ahelyett, hogy megtérésükre fordítanák, és arra, hogy életszentségben éljenek. 

 

Gyermekeim! Ti, akik még alusztok, ébredjetek! Halljátok meg szavam, és váltsátok tettekre, hogy üdvözíteni tudjalak benneteket! Erre áldalak meg titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. 

 

Drága gyermekeim! Most hozzátok szólok, akik megvettek Engem. Gőgötökben hátat fordítotok Nekem, és nem figyeltek szavamra. Azt mondjátok: elég a Szentírás, de ti ezt sem olvassátok. Mert ha elolvasnátok, üdvözülnétek. De nem teszitek. Nem ismeritek sem az Evangéliumot, sem üzeneteimet, amelyeket minden embernek szántam. Olyanok vagytok, mint a balga ember, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, és a ház romhalmazzá lett. A ház a ti lelketeket jelképezi. A homok pedig a könnyű életet. Ha Rám, a sziklára építenétek házatokat, akkor azért meg kellene dolgozni. De ha jönnek a bajok, a lelketek szikla szilárd maradna a Belém vetett hitben és bizalomban. Nem omlanátok össze a világ megpróbáltatásai miatt, hanem erős hittel bíznátok Bennem, és Én megsegítenélek benneteket. Az Evangéliumban ezt mondtam: kérjetek, és kaptok. Nem ezt: ha nem kértek, akkor is kaptok. Nem. Az igaz, hogy Atyám szüntelenül gondoskodik jókról és gonoszokról egyaránt, de nektek, akik hisztek Bennem, kérnetek kell, hogy így megtapasztaljátok gondviselő jóságomat. Megérezzétek tehetetlenségeteket és semmisségeteket, hogy alázatosak legyetek Előttem, és megtudjátok, hogy Én vagyok az Úr, az Isten, a Mindenható, Akinek alá vagytok vetve, és csak úgy üdvözülhettek, ha kértek, bíztok, hisztek és imádkoztok. Mert Én váltottalak meg benneteket bűneitekből, Én vettem Magamra a ti vétkeiteket, Én haltam értetek kínhalált a keresztfán ártatlanul. Ezért ti nem vagytok a magatokéi, hanem az Enyéim, mert nagy volt a ti váltságdíjatok. Ezért ne a magatok feje és a világ romlott erkölcse után menjetek, hanem Engem kövessetek a keresztúton, amely az önmegtagadás, a kereszthordozás, és törvényeim megtartása. Ez az a keskeny ösvény, amely az örök életre visz. 

 

Drága gyermekeim! Én mindnyájatokat meg akarlak menteni. Nem akarom, hogy csak egy lélek számára is hiábavalóvá legyen keresztáldozatom. Gyűljetek Hozzám mindnyájan! Olvassátok szavamat az Evangéliumban, és üzeneteimet, amely megvilágosítja elméteket, mert a ti időtökre szólnak. Figyelmeztetéseimet váltsátok tettekre, mert csak így üdvözülhettek! Erre áldalak meg benneteket megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” 

 

Ima a Szentlélek által: „Imádott Teremtőm, mennynek és földnek hatalmas Ura, Istene! Földre borulok Előtted, és úgy imádlak Téged, Magadért, Aki minden imádatra, dicséretre és szeretetre méltó vagy. Köszönöm Neked Fiadat, a mi drága Megváltó Urunkat. Köszönöm Neked, hogy megteremtettél. Drága Jézusom, köszönöm, hogy engem, a legméltatlanabbat meghívtál az Általad alapított Katolikus Egyházba. Akkor, harminc évvel ezelőtt ezt mondtad nekem: „Áldozz meg! Bűneid el vannak véve. Térjél be közéjük!” Ez a három rövid mondat gyökeresen megváltoztatta egész addigi életemet. A szívem teljesen lángra gyulladt Irántad, a legméltóságosabb Oltáriszentség iránt. Nincs más vágyam, és nem kérek mást, mint azt, hogy amíg e földön élek, addig naponta tiszta szívembe fogadjalak Téged a Szentáldozásban! És ha majd eljön a várva várt nap, színről színre lássalak Téged, hőn imádott drága Megváltóm, az Atyával és a Szentlélekkel együtt, Aki uralkodik örökkön örökké. Ámen.”

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.augusztus 27.

Mennyei Atya: Jézus élete I. Fogantatás

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Atyai szeretetemmel lehajolok hozzátok és eszközömön, Éván keresztül tanítalak benneteket. Mi, az egész Szentháromság, legszentebb leányommal, Szűz Máriával együtt elhatároztuk, hogy egy terjedelmes tanítássorozatot indítunk „Jézus élete” címmel. Ezekben az utolsó időkben nagy szükség van arra, hogy Szent Fiamról bőséges ismeretanyagot nyújtsunk át nektek, hogy legyen mit továbbadnotok a Nagyfigyelmeztetés után a frissen megtérteknek. Ők alig hallottak eddig Jézus Krisztusról és tőletek várják majd a felvilágosítást.

Természetesen a Szentírásból is meg lehet ismerni Jézus életét. Jézus alakja soha nem halványuló fényességben ragyog az evangéliumok lapjain, de ezek az írások mégis csak mozaik kockák, melyeket gondosan össze kell raknotok, hogy kiformálódjon az Emberfia, aki megváltotta a világot.

Drága Gyermekeim! Mielőtt Szent Fiamról beszélnék nektek, vessetek egy pillantást a 2000 évvel ezelőtti világra, melybe Ő beleszületett. Mi is volt a római birodalom? A legnagyobb hódító és politikai szervező hatalom, amit akkor az emberiség látott. Európában, Ázsiában és Afrikában szinte minden népet leigázott és elfoglalt Róma. Augusztus császár uralkodott. Az akkori népek mind pogányok, csak a választott népem, a zsidók voltak egyisten imádók. Nagy terveim voltak ezzel a nemzettel, ezért nem engedtem, hogy elpusztítsa a pogányság. Elhatároztam, hogy belőlük származtatom és emelem ki a Messiást, hogy létre jöhessen a kereszténység. Ezt a nagy elhatározásomat prófétákkal üzentem meg nekik: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiat szül, és nevezi azt Immanuelnek, ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Izaiás) Az én népem elképzelése nem egyöntetű volt a Messiás-várásról. Egyesek a Római Birodalomhoz hasonló nagy zsidó hatalomra gondoltak, melyet a Messiás erős keze kormányozna. Ők félreértették a szándékomat. De népem megvilágosodottabb, Isten-szeretőbb, mélyebb hitű része a Messiásban az egész emberiség Megváltóját látta. A zsidó származású Heródes király nem jó szemmel nézte ezt a Messiás-várást. Féltette hatalmát. Ez volt a történelmi háttér Jézus emberré válásakor.

Ezután Jézus eredetéről, fogantatásáról szeretnék beszélni nektek. Mert Ő nem úgy fogant, mint a többi gyermek, hanem asszonytól és Isten Lelkétől . Én, a ti Istenetek vagyok a legnagyobb teremtő erő. Létrehoztam a világmindenséget, benne az embert. Majd személyesen egyesültem legszűziesebb, legártatlanabb művemmel és ezzel megtestesítettem Önmagamat az emberiségben. Hogy mindez hogyan történt, azt csak az evangéliumon keresztül tudom megmutatni nektek.

Az első jelenet, amit ezzel kapcsolatban a Szentírás feljegyez Galilea egy kis városában, Názáretben történt, melynek neve Virágot, új hajtást jelent. Lapos tetejű, szürke négyszögletes házai a két szomszédos domb lejtőin épültek, és a dombokat elválasztó szakadék Názáret főutcája. A várostól keletre egy forrás látható, ma Mária forrás a neve. Olaj-, füge-, citromfák és ciprusok díszítik a várost, ahol élt egy fiatal, 16 éves lány, Mária, Joahim és Anna gyermeke. Dávid király véréből való és a templomban nevelték. Erre az egyszerű, alázatos, teljesen tisztalelkű leányra esett a választásom, hogy a várva várt Messiás anyja legyen. Legközelebbi rokonának, Józsefnek, jegyese volt. Még nem tartották meg a mátkasággal járó első szertartást, az ünnepélyes bevonulást férje házába. Anyjával lakott készítgetve kelengyéjét, mint más hajadonok. Már nagyon régen szüzességet fogadott Nekem, a Magasságbelinek. Egyik nap nagy fényesség támadt kis szobájában, és a fényben megjelent egy ifjú, Gábriel, Isten angyala és így köszöntötte: „Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között.” A fiatal Mária még angyalt nem látott. Megijedt, és azon gondolkozott, hogy miféle köszöntés ez. De a fényes ifjú így folytatta: „Ne félj, Mária, mert kedvet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút fogsz szülni, és Jézusnak fogod hívni. Nagy lészen Ő, és a Magasságbéli fiának fog hivatni.” Most már megértette a Szűz, hogy a régóta várt megváltóról van szó, csak nagy alázatosságában azon csodálkozott, hogy miért éppen Őt választotta Isten erre a szerepre. Meglepetésében ezt kérdezte: „Miképpen lesz ez, mikor férfit nem ismerek?” Az angyal így felelt: „A Szentlélek száll tereád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged. Ezért a Szentet, ki tőled születik, Isten fiának fogják hívni.” Mária alázatosan így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Ezzel beteljesedett Izaiás próféta jövendölése. Ezt az angyali üdvözletet az Én Szent Fiam legkedvesebb apostola, János a jelenet után majdnem 100 év múlva így magyarázza nektek evangéliumában: „Az ige testé lőn, és miköztünk lakozék.” Jézusban vált az ige testté, mivel Szűz Mária a Szentlélek által megfogant, Isten Fia, az Én Szent Fiam emberré lett. Ez az Ő származása. Elkerüli a földi származás megszokott módját: nem ember nemzi Őt, hanem a Szentlélek hívja életre a Szűz tiszta méhéből. Ebben a fölséges titokban már 2000 éve sok teremtményem kételkedik. Az eszükkel próbálják megmagyarázni ezt a páratlan eseményt, de képtelenek rá. Csak az tudja elfogadni, aki hisz az Én mindenhatóságomban. Nekem, aki megteremtette és fenntartja a világmindenséget, semmi problémát nem okozott, hogy a Messiás egy tiszta szűz méhében földi ember beavatkozása nélkül foganjon meg. Aki ezt nem hiszi el, annak szemében Jézus Krisztus egy mindennapi, közönséges ember, esetleg történelmi alak. Jézus misztikus fogantatásában való mély hit nélkül semmit nem érne a hitetek. Mert akkor, drága Gyermekeim, azt sem hinnétek el, hogy 3 évig tanított, gyógyított, csodákat tett, szenvedett és meghalt értetek, hogy megmentsen a kárhozattól. Akkor úgy viselkednétek, mint sokan mások, nem gondolnátok Rá, nem imádkoznátok hozzá, nem követnétek a szeretetben és szenvedésben, és nélküle nem nyernétek el az Örök Életet.

Eszembe jut egy idős asszony, Juliska. Hosszú életet adtam neki, hogy legyen ideje megtérni. Már 89 éves. Egész életében egészséges volt, gazdag és gondtalan. Élvezte a földi örömöket. Fiatal korában csak úgy rajzottak körülötte a férfiak. Minden ujjára akadt egy. Szülei vallásosan nevelték, de ő hamar, 15 évesen hátat fordított nekem és a tízparancsolatnak. Többször férjhez ment és mindig elvált. Nem tudott alkalmazkodni. Gyermek nem kellett neki, fogamzásgátlók, abortuszok váltották egymást. Züllött életmódjával a pokol felé haladt. Próbáltam kegyelmeimmel megérinteni, de minden hiába volt. Pl. egy özvegyember barátja elvitte moziba a Máté evangéliuma c. filmre. Meg se rezdült a lelke. Már idős volt, mikor egy barátnője rábeszélte, hogy menjen vele egy medugorjei zarándokútra. Kirándulásnak nézte, folyton evett, beszélgetett, nem érdekelte az ima. Dühös volt, hogy a tengerpartot kihagyták a programból. Már régóta egyedül élt. Történt egyszer, hogy otthon a szobában megbotlott a szőnyegben és elesett, oly szerencsétlenül, hogy lábát maga alá temetve combnyaktörést szenvedett. A szomszédja mentőt hívott, és kórházba került. A mellette lévő ágyban egy 60 körüli asszony feküdt, aki mindig a rózsafüzért imádkozta. Egyszer csak Juliska megszólalt: „Hát maga minek imádkozik ilyen sokat, azt hiszi ettől fog meggyógyulni?” „Én sosem magamért imádkozom, noha Jézus bármikor meggyógyíthat, ha akar, hanem a családomért és a hitetlen, közömbös embertársaimért.” „Maga Istennek tekinti Jézust? Ő csak egy közönséges ember volt, mint mi vagyunk. Meghalt, mert lázadónak hitték, majd apostolai kilopták a testét a sírból, és valahol elhantolták.” „Idefigyeljen, Juliska! A Szentírás szavaival tudom alátámasztani, hogy Jézus Isten Fia. Szűz Mária nem egy embertől, hanem a Szentlélektől fogant és fiút szült, aki Jézusnak hívtak.” Erre Juliska a műtét utáni fájdalmai ellenére hangosan és gúnyosan felkacagott: „Ugyan már, férfi nélkül? Azóta se történt ilyen, mert ez csak mese.” Az Én kis apostolkodó, hívő gyermekem erre már nem szólt semmit. Teltek a napok, és Juliska nagyon belázasodott. Tüdőgyulladás. Egyre rosszabbul lett. Hirtelen nyílott az ajtó, és belépett a kórterembe egy katolikus pap, aki Juliska betegtársát szokta gyóntatni, áldoztatni. Ez a beteg asszony rámutatott Juliskára, hogy ő is katolikus. Mikor a pap közeledett ágyához, gyűlölettel rázta a fejét, hogy „nem kell!” Keményen visszautasította Szent Fiamat és felszentelt szolgáját. Néhány nap múlva bűnbánat, hit és szentségek nélkül meghalt. Betegtársa csak annyit látott és hallott, hogy hangosan kiabált, mintha veszekedne valakivel, tenyerét védekezésül maga elé tartotta, nagy félelemmel nézett előre felé, majd lehanyatlott a feje. Már ott is voltak a nővérék körülötte. Az orvos megállapította a halál beálltát és letakarták egy fehér lepedővel. Eddig láthatta az emberi szem.

Gyermekeim! Szeretném elmondani, hogyan folytatódott a sorsa. Jézus ott állt az ágya mellett, de ő elfordult tőle. Amikor a mellette lévő beteg veszekedni, kiabálni, kapálózni látta, egy szürke sűrű ködfelhő ereszkedett le az ágyára. Kilépett belőle a gonosz. Nem álcázta magát. Szörnyű valóságában, fekete szőrrel borított testtel, éles karmokkal, szarvakkal, patákkal, torz, állati vonásokkal vigyorogva hajolt föléje. Mikor lelke kiröppent belőle, két karját megragadva, vitte egyenesen a pokolba. Szent Fiam és Én szomorúan néztünk utána. Hogy nem tudott hinni Jézus Krisztus csodálatos fogantatásában, emberré válásában, megváltói valóságában, ez a gondolkodás makacs hitetlenséget váltott ki belőle. Ezért utasított vissza minden kegyelmet, még a legutolsót is, mikor papot küldtem hozzá.

Drága Kicsinyeim! Nézzetek Rám! Jelképesen azt mutatom nektek, hogy ahányszor valaki a pokolba hull egy nagy tövist szúr belém. Ahogy itt állok előttetek, testem ruhámon keresztül telis tele van szúrva nagy 8-10 cm hosszú hegyes tövisekkel. Lángoló Szent Szívem, mely kívül van a ruhámon, szintén tövisekkel van övezve. Ezek apróbbak és az emberek bűneit szimbolizálják. Akarjátok-e enyhíteni szenvedésemet? Akkor gyertek ide gondolatban, és mindegyiketek húzzon ki néhány nagy tövist a testemből, a kárhozottak töviseit, és egy kicsi tövist a szívemből, amit saját bűneitekkel szúrtatok bele. Minden maradék tövistől megszabadíthatnátok, ha otthon elalvás előtt, engesztelésül a világ bűneiért, elimádkoznátok az engesztelő rózsafüzért.

Ó, Gyermekeim, boldoggá tettétek szomorú Atyátokat. Már alig van tövis bennem, könnyeimet felszárítottátok. Hálából mindannyiótokat beborítalak kegyelmem fényes sugaraival és megáldalak Jézus Krisztus istenségébe vetett hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.szeptember 03.

 

Jézus: Jézus élete II. Áldott állapot

Jézus: Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, kedves engesztelő Gyermekeim. A múlt héten az Én fogantatásomról volt szó, most azt fogom elmondani nektek, hogyan telt az ezt követő 9 hónap, az áldott állapot.

Az Én engedelmes és alázatos Édesanyám „igen”-t mondott az Atyának, és közben bátorságáról is tanúságot tett. Ugyanis elgondolkozott azon, hogy jegyese, József hogyan fogadja majd az Ő megváltozott helyzetét, hogy a Magasságbeli Őt választotta ki a várva-várt Messiás anyjául. Vajon fog-e hinni jegyesi hűségében? A zsidóknál az volt a szokás, hogy a fiatalok először megtartották az ünnepélyes jegyváltás szertartását: a vőlegény a két család jelenlétében gyűrűt és írott házassági ígéretet adott a menyasszonynak, majd 1 év jegyesség után megtörtént a nő átvezetése a férj házába. Ez fényes, zenés szertartás volt. Az apa és anya megáldották leányukat meg a vőlegényt, és a fiatal párt a fiú barátai, és a leány barátnői lámpásokkal, zenével és énekszóval kísérték új otthonába. A vígasság 7 napig tartott. A mai jó keresztény családokban ma is így van, hogy a jegyesség alatt nem költözik össze a pár, és csak az esküvő után élnek házaséletet. Akkoriban volt egy kemény, kegyetlen zsidó törvény. Ha a jegyesség alatt a menyasszony hűtlennek találtatott, terhes lett, büntetésből agyon kövezték. Édesanyám ismerte ezt a szokást, aggodalommal gondolt sorsára, de ugyanakkor bízott Isten gondoskodásában. Tartózkodásból és alázatból fogantatása titkát megőrizte a lelkében, és még jegyesének sem mondta el. De mikor már kezdtek látszani rajta az anyaság jelei, József észrevette, elszomorodott és jóságos, szelíd szíve arra ösztönözte, hogy ne vádolja nyilvánosan házasságtöréssel, hanem inkább bocsássa el feltűnés nélkül. Azonban Isten angyala álmában megjelent neki, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami Őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon. És fiat fog szülni, kit Jézusnak fogsz nevezni, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől.” Miután a vőlegény hitt a mennyei szónak, engedelmeskedett, és megtörtént Édesanyám hivatalos átvezetése a hitvesi házba.

Drága Gyermekeim! Mintegy háromszáz évvel ezelőtt egy kedves választottamnak Baij Mária Cecilia nővérnek lediktáltam életem történetét. Megkérem eszközömet, Évát, hogy olvasson belőle részleteket. A könyv címe: „Jézus benső élete”. Hallgassátok e szentnek kinyilvánított szavaimat magzati koromról. „Miután az Igével egyesült Lelkem leszállott, hogy az anyaméh szűk terében lakjék, és Testemet éltesse, abban a pillanatban érezte mindazt a fájdalmat és szomorúságot, amelyet egy érett ítélőképességű és teljes ismerettel bíró személy ilyen „lakásban” és korlátozásban érezne. Én épp úgy be voltam zárva Anyám méhébe, mint a többi anyák gyermekei, akik azonban ítélőképességüktől természetszerűleg ott meg vannak fosztva. Én azonban, mint Isten, minden tudás birtokában voltam, és Lelkem érezte a gyötrődést, melyet ilyen kényelmetlen helyzet idézhet elő.”

Kedves Engesztelőim! Elmondtam Cecíliának, az Én jegyesemnek, hogy megfogantatásom pillanatától kezdve Édesanyám méhéből nagy szeretettel és hálával imádtam Atyámat. Megköszöntem Neki, hogy Engem, mint Megváltót az emberiségnek ajándékozott. Édesanyám számára kértem, hogy minden percben növelje benne a megszentelő kegyelmet, és tegye lehetővé kettőnknek, hogy benső beszélgetésben telhessen ez a 9 hónap. Most hozzátok szólok édesanyák, akik itt ültök előttem, és átéltétek az áldott állapot bensőséges és édes időszakát. Ugye már akkor szerettétek, dédelgettétek, szólongattátok kicsi magzatotokat? Simogattátok domborodó kis hasatokat, és örömmel tapintottátok ki tenyeretekkel az első mozgásokat. El-el mosolyodtatok, és énekeltetek neki. Már alig vártátok, hogy megszülethessen. Ugyanígy volt Szűz Mária is, de az Ő boldogságát jelentősen növelte, hogy nem egyszerű földi gyermekként hordott Engem a szíve alatt, hanem, mint Isten Fiát, és hogy Ő a benső szó kegyelmével párbeszédet folytatott velem. A szívébe és értelmébe kedves, becéző szavakat küldtem, melyekre Ő mindig válaszolt. Azt is elmondtam Cecíliának, hogy bármilyen puha, meleg lakásom volt a Szűz méhében, bármennyire elárasztott édesanyai szeretetével, mégis sok szenvedésben volt ott részem. A többi földi magzat még öntudatlan, de Én a hatalmas, tágas, fényes Mennyországból érkeztem, ahol korlátlan mozgásban, szabadságban volt részem, itt pedig egy szűk helyre voltam zárva, sötétségben, mély csendben éltem isteni értelmemmel, és ahogy növögettem, egyre nehezebben fértem el, a végén a kezem, lábam se tudtam moccantani. „Az anyaméhbe beszorított állapotom megkötözöttségét, korlátozott mozgásomat elégtételül ajánlottam fel Atyámnak mindama szabadosságért, amellyel az emberek élnek, miközben ide-oda kószálnak a világban, meg nem engedett élvezetek és szórakozások után futkosnak, Atyámat pedig megsértik.”

Kedveseim! Míg a többi földi magzat nem szenved attól, hogy szeme mindig csukva van, higgyétek el, a látásomtól való megfosztásom nagy megpróbáltatás volt számomra. Hiszen a Mennyben színről-színre láttam Atyámat, a Szentlelket, az angyalok kilenc karát, és a fényekben, színekben tündöklő egész Mennyországot, a megteremtett univerzumot, itt viszont zárt szemekkel, sötétségben éltem. E nagy különbség okozta szenvedésemet felajánlottam mindazokért a bűnökért, melyeket az emberek a szemükkel követnek el: pornófilmek, és lapok nézegetéséért, hiányos öltözékű lányok bámulásáért, istent-tagadó könyvek olvasásáért. Felajánlottam szegény vak teremtményeimért, akik állandó sötétségben élnek itt a földön. Atyám elfogadta ezt a felajánlást Tőlem, és megígérte, hogy erre való tekintettel csökkenteni fogja e bűnösök túlvilági kínjait.

Tudnotok kell, Engesztelőim, hogy a magzatok nem hallanak, inkább érzik a zörejeket, hangokat. Az is fájdalom volt nekem Édesanyám méhében, hogy nem hallottam semmit. Bezzeg a Mennyországban élvezhettem Atyám és az angyalok szeretetteljes hangját, az angyalok kórusának dicsőítő himnuszát. Ezt elégtételül ajánlottam fel az emberek sok bűnéért, amit fülükkel követnek el: erkölcstelen, hitetlen beszédeket, trágár szavakat, káromkodásokat hallgatnak, vagy éppenséggel bezárják fülüket, ha Istenről és a túlvilágról van szó. A kilenc hónap alatt – mint a többi kicsi magzat – Én sem tudtam beszélni, megszakítás nélkül hallgattam. Csak gondolatban, bensőleg beszélgethettem Mennyei Atyámmal és Édesanyámmal. Nekem, az örök bölcsességnek csendben kellett lennem. Ezt a hallgatást engesztelésül ajánlottam fel azokért, akik sokat veszekednek, ítélkeznek, rágalmaznak, hazudoznak. Felajánlottam a hallgatás kínját azokért a drága követőimért, akiket Irántam táplált szeretetükért, hűségükért csúfolnak, gyaláznak, rágalmaznak. Tehát értetek is, Kicsinyeim, akiket miattam, a hitetekért bántanak. Imádkoztam, hogy lelki sebeiteket legyetek képesek elviselni, önként vállalni. Látjátok? Még meg sem születtem, és már értetek könyörögtem a Mennyei Atyához. Már akkor, mint magzat, tudtam, hogy az utolsó időkben híveimre sok üldözés, megpróbáltatás vár. Már akkor előre láttam, hogy amiért beálltatok keresztes imahadjáratom harcosai közé, maradinak, eretneknek, szentfazéknak, szektásnak fognak nevezni. Mint csöpp kis Magzat, erőt kértem nektek, hogy mindvégig állhatatosak maradjatok. Hogy csendben hallgattam anyám méhében, ennek megvan a gyümölcse. Egyik ilyen gyümölcs a kolostori hallgatás, a szilencium. A másik gyümölcs, hogy Isten megnövelte irgalmát és türelmét a sok hiábavalóságot lefetyelő, pletykázó, ítélkező, rágalmazó és hazudozó gyermekünk iránt. A magzati idő alatti hallgatásommal esdettem ki Atyámtól a kegyelmet egyeseknek, hogy a csendet és magányt keressék. Az ilyeneknek szeretem megadni a benső szó kegyelmét, hogy a szívükhöz, értelmükhöz szólok, beszélgetek velük. Az ilyen választottjaimnál a magány nem azt jelenti, hogy elszigetelődnek felebarátaiktól, hanem mások társaságában is érzik jelenlétemet. Beszélnek ők embertársaikkal, de csak akkor, ha fontos mondanivalójuk van. A szószátyár, folyton csacsogó, bőbeszédű gyermekeimet nem szoktam kiválasztani ekkora kegyelemre.

Az anyaméhben való szenvedéseim csak akkor szüneteltek, mikor aludtam. Ilyenkor Lelkem Istenségemnek örvendett. Gyönyörködtem Istenségem tökéletességében, nagyságában, erejében, jóságában, bölcsességében. Magasztaltam az Örök Atyát, hogy nagy erényekkel és tökéletességgel ruházta fel Lelkemet. Alvásomat érdemszerzővé tettem: kértem az Atyát, szentelje meg az emberek éjszakai nyugalmát. Hiszen éjjel történnek a sötétben a legaljasabb bűnök: paráznaság, gyilkosság, rablás. Atyám könyörgésemre való tekintettel nem egyszer megakadályozta ezeket a bűnöket, figyelembe véve a szabadakaratot.

Drága engesztelő Gyermekeim! Most, hogy tanításom végére értem, egy különös, misztikus dolog történik. Édesanyám áll előttetek világoskék, bő kismama ruhában. Fején fehér fátyol, mely alól kikandikál szép, hosszú, barna, göndör haja. Áldott állapotban van, a kilencedik hónapban. Két kis tenyerét, gömbölyödő hasára teszi. Finom, vékony ujjacskái ruháján keresztül szinte érezhetően simogatnak Engem. Csilingelő hangján így szól hozzátok: „Én, a boldogságos kismama, meleg szeretettel köszöntelek benneteket. Azért jöttem, mert Szent Fiam a szívem alól szólni szeretne hozzátok. Hallgassátok szeretettel.”

„Én, a magzati kicsi Jézus, Édesanyám méhéből beszélek hozzátok. Ne zavarjon, hogy nem láttok. Higgyétek el, hogy szavam, Évám szívén, értelmén keresztül árad rátok. Köszönöm, hogy az előbb végighallgattátok tanításomat Édesanyám áldott állapotáról és az Én kezdeti életemről. A teljes Szentháromság akarata volt, hogy isteni természetem egyesüljön a ti emberi természetetekkel, magamra öltsem hozzátok hasonlóan az emberi testet, hogy megmutassam nektek, hogyan kell Istennek tetszően, erényesen, áldozatosan élni, és hogy szenvedésemmel és halálommal megváltsalak benneteket a kárhozattól, hogy üdvözítselek benneteket.

Emlékeztek a Szentírásból arra a részletre, mikor a gecemáni kert barlangjában vérrel verítékeztem és közben így imádkoztam? „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, de ne az Én, hanem a Te akaratod teljesüljön.” Megtestesülésem előtt újra Atyám elé állhattam volna ezzel a kéréssel. Ugyanis a Mennyben közös elhatározásunkkor előre láttam a Rám váró nehéz földi életet: a szegénységet, a 3 évig tartó nyilvános működésemet, a farizeusok rosszindulatát, a kínszenvedésemet, és kínhalálomat. Mégsem torpantam meg a megváltói hivatás előtt, nem kértem Atyámtól hogy mentesítsen, mégsem vállalom. Inkább készségesen engedelmeskedtem óhajának, és beköltöztem a legtisztább és legártatlanabb Szűz méhébe. Képzeljétek, Kistestvéreim, mi lett volna, ha Én ezt nem vállalom? A pogányság, a bálványimádás mindenütt elterjedt volna, és ellenségem elnyelte volna a világot. Mindnyájan a pokol tüzében égnétek. De mivel emberré váltam, tért hódított a kereszténység és emberek milliárdjai tértek meg. Mivel ezt megtettem – és tudtam, hogy hálásak vagytok – kérek tőletek valamit. Mindegyiketeknek vannak mostani vagy múltbeli szenvedései a szívében. Ezeket gyűjtsétek össze egy kicsi arany kereszt alakjában. Édesanyátok kezébe fog egy aranyfonalat, a végén csomót köt. Körbejár köztetek, és összegyűjtve felfűzi keresztjeiteket… Visszajött. Újra itt áll veletek szemben, és e hosszú láncot nyakába akasztja. Születésem után jászolomat körültekeri e szép lánccal, ez lesz az én legszebb játékom. Érintésemre megcsendülnek a keresztek, és áldozataitokat, szenvedéseiteket juttatják eszembe. E kedves lánc végigkíséri életemet, gondolatban Velem lesz a Golgotán, és enyhíti szenvedéseimet. Feltámadásomkor magammal viszem az Égbe, és mindegyiketekét elhelyezem a nektek régóta készített hajlékra. Köszönöm ezt a szép ajándékot.

Végül megáldalak titeket Édesanyám kezével – mert Én itt bent moccani se tudok – a hála és szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.09.17

Szentlélek: Jézus élete III. (Jézus születése)

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni Személy, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Nekem jutott az a nagyon kedves feladat, hogy Jézus Krisztus földi születéséről bővebben beszámoljak nektek. Ez az esemény megható, romantikus és csodálatos.

Augusztusz császár összeíratta alattvalóit népszámlálás formájában az uralkodása alá tartozó tartományokban, továbbá a szövetséges vagy adófizető országokban. Ez a császári rendelet Júdeára is vonatkozott, ahol Heródes király kormányzott. Ezt a történelmi tényt a négy evangélium író közül csak Lukács örökítette meg a következő szavakkal: „Ebben az időben történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ezt az összeírást Círinusz, Szíria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.” A szolgalelkű Heródes sem szegült ellen a császár akaratának, és megparancsolta, hogy minden zsidót írjanak össze születésének helyén. Mivel József Betlehemben született, oda kellett utaznia feleségével, Máriával. Mindketten csodálattal vették tudomásul, hogy a Magasságbeli terve így teljesedik be, mert a próféták szerint Izrael Megváltójának Betlehemben kell megszületnie. Názáret 3-4 napi járásra van Betlehemtől. A karavánok egymást követik ezen az úton, de a nép gyalog megy. Majdnem minden utazó családnak van egy teherhordó szamara, mely cipeli gazdája eleségét, ruháját. A vándorok esténként megállnak, és reggel továbbmennek zsoltárokat énekelve. Így utaztak a többiekkel együtt József és Mária. Ez a város Jeruzsálemtől délre fekszik, dombos vidéken, tele szőlőskertekkel, olaj-, füge-, mandula-, és szentjánoskenyérfákkal. Itt hullámzik a Holt tenger sötétkék vize is. A házak zsúfolásig tele vannak vendégekkel. Józseféknek már nem jutott hely, sehol sem fogadták be őket. Kénytelenek voltak egy közeli barlangba behúzódni, melyet az emberek barmok istállójának használtak. Ezen a nyomorúságos helyen kellett megszületnie Isten Fiának, a világ Urának. Erről is csak Lukácsnál találhattok rövid, tömör megfogalmazást: „Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a születés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott hely nekik a szálláson.”(Lukács 2.-1) Az igaz, hogy a születésről szűkszavú az evangélium, de a ti Megváltótok, választottjain keresztül küldött üzeneteiben bőségesen ellát benneteket szavaival, erről a nagy eseményről. Például Baij Mária Cecilia nővérnek Jézus elmondja, hogy a születése előtti percekben Mennyei Atyjától áldást kért, és isteni beleegyezést, hogy elhagyhassa Szűz Mária méhét. Majd kérte, hogy jutalmazza meg Őt, hogy „lakás”-t adott neki 9 hónapon át. Az Atya megkérdezte legszentebb leányát, hogy milyen jutalmat kér ezért. A Szűzanya csak annyit kért Istentől, hogy mindenben utánozhassa Szent Fiát, de főleg a szenvedésben. Jézus születése előtti pillanatokban nevelőatyájáért, Józsefért is imádkozott, hogy áldja meg Isten a fáradozásáért, amit jegyeséért, Máriáért vállalt, és a sikertelen szálláskeresésért.

Drága Gyermekeim! Az anya, aki szüzességben fogant, szüzességben szült is. Hogy lehet ez? Emberi ésszel fel nem fogható. Már az is érthetetlen nektek, hogy Szűzanyátok áldott állapota alatt 9 hónapon át nem érzett semmi kényelmetlenséget, elnehezedést, és vajúdás, fájdalom nélkül szülte a kis Jézust. A csodálatos szűzen szülést, mely ellentmond a természet törvényeinek, az Úr Jézus több választottjának megmutatta vagy elmondta. Elgondolkoztató, hogy ezek a látomások teljesen megegyeznek, pedig évszázadok, évtizedek választják el egymástól őket. A mi eszközünk, Éva, Emmerich Anna Katalin könyvében olvasott először Mária szűzen szüléséről, kb. 20 évvel ezelőtt. Akkor is volt egy rózsafüzér csoportja, és háznál imádkoztak. Az örvendetes rózsafüzér 3. titkáról elmélkedtek: „akit te Szent Szűz a világra szültél.” Rozika néni, az egyik engesztelő boldogan megjegyezte, hogy Szűz Mária nem fájdalommal szült, mint mi, hanem egyszerűen megnyílt a hasa, és kiszállott belőle a kisded Jézus. Éva ismerve Rozika egyszerűségét és tanulatlanságát, ámulva kérdezte: – Hát te ezt honnét tudod? Talán olvastad Emmerich Katalin látomását? – Dehogy olvastam! Csak így érzem – felelte.

Látjátok Gyermekeim? Isten a legkisebbeknek nyilvánítja ki az igazságot.

Az előbb említett Baij Mária nővér és Valtora Mária beszámolója Jézus megszületéséről, teljesen megegyezik egymással.

Először hallgassátok, Baij Mária Ceciliának mit mondott az Úr: „Mialatt szeretett Anyám elragadtatásban az Istenséget élvezte, és József isteni édességben és mennyei vigasztalásban részesült, a világra jöttem. Csodálatos módon születtem! Anyám tiszta szűz maradt és nagy kegyelmekkel gazdagodott. Miután elhagytam a szűzi méhet, a földön feküdtem elterülve, és sírni kezdtem. Hangom Mária szívébe hatolt és fölséges elragadtatásából visszavonta őt. József is visszatért érzékei használatához, mindketten letérdeltek és imádtak Engem. Hogy mily nagy örömöt érzett a szívük, azt emberi elme fel nem foghatja, legkevésbé szeretett Anyámét, aki oly nagy sóvárgással várta világrajövetelemet. Mily szeretettel imádott, hogyan hódolt Előttem, mily szívvel ajánlotta fel magát szolgálatomra, s mily méltatlannak tartotta magát e kitüntetésre! S mindezt mily szép lélekkel, anyai érzéssel és édes kedvességgel cselekedte. Szívesen vettem tőle és felajánlottam Atyámnak. Bár rá-rá néztem onnan a szalmáról testi Szemeimmel, de inkább Szívemmel gyönyörködtem benne.”

Valtora Máriának látomásban mutatja Megváltónk a világrajövetelét. „A barlangistállóban hideg van. Mária a tehén nyakán melengeti a kezét, mialatt József tüzet gyújt. Biztatja Máriát, próbáljon meg aludni. Mária azonban nem alszik. Egy idő múlva feltérdel, és így imádkozik… Mosolyogva, mintha látna valamit. Testéből fény árad, mintegy fátyolba borítja Máriát. József a tűzrakás közben imádság közben elragadtatásba esik, és így nem veszi észre a fényt. Amikor a fény alábbhagy, a boldog kismama felébred az elragadtatásból és felemeli újszülöttjét. A gyermek rózsaszínű, kövérkés, mozgatja a kezét, lábát, gyenge hangon sír, mint egy bárányka. Mária imádattal nézi, könnyezve, mosolyogva egyúttal megcsókolja a mellén, a szíve fölött. A nagy fényre a tehén felébred, nagy zajjal feláll és elbődül, a szamár is felemeli a fejét és ordít egyet. Mintha az állatvilág nevében üdvözölnék Teremtőjüket. József is felocsúdik, odasiet Máriához. Mindketten letérdelnek és imádják Isten Fiát. Mária felemeli gyermekét, felajánlja az Atyának, és a kicsi helyett mondja ezeket a szavakat: „Íme itt vagyok Atyám, hogy megtegyem akaratodat.” Majd így folytatja: „Mi, Mária és József a Te szolgáid vagyunk, Uram. Történjék velünk minden órában és minden eseményben a te akaratod a te dicsőségedre, a te szeretetedért.” Ezután átadja József kezébe, míg ő pólyáért megy. A jászolt kibélelik Mária meleg puha köpenyével, és belefektetik az isteni Gyermeket.”

Drága Engesztelőim! Mindez december egyik éjszakáján történik, a zsidó naptár szerint Tebet havában, teljesen titokban, csak Mária és József jelenlétében. Az álomba merült kisváros nem is sejtette annak megszületését, aki örökre hallhatatlanná teszi a nevét. De Isten Lelke ébren virraszt a barlang és a jászol fölött, oda vezeti választottjait.

Most Gyermekeim, olyan történik, amit csak Én látok, a Szentlélek, aki elmondom ezt a tanítást. Látom, amint megnyílik a mennyezet. Látom, ahogy a Mennyei Atya áll a Mennyország kapujában és egy tündöklő aranyszínű fénysugarat küld le ide, hozzátok. E fényben áll a Szűzanya. Szűzi tisztaságát hangsúlyozva hófehér ruha van rajta, és egy aranyöv fogja össze bő ruhája ráncait. Mintha enyhe szellő kísérné, mert fehér átlátszó fátyla habosan lengedezik feje körül. Nincs egyedül. Bal karján fekszik kicsi újszülött Fia meztelenül, mintha ezekben a percekben született volna. Hosszú fátylával takargatja be. Alszik a Pici. Két kis gömbölyű karját, ökölbe zárt kezecskéit feje mellett tartja, lábacskái felhúzva pihennek. Gödrös térdecskéi kikandikálnak a fátyol alól. A Szűzanya megáll veletek szemben az asztal előtt. Mikor ajkát köszöntésre nyitja és megszólal csengő hangján, a kis Jézuska nagyra nyitja ragyogó kék szemeit. Nem sírással ébred, mint a legtöbb földi kisbaba, hanem mosolyogva, és meglepődve néz körül, hogy hová is került. Mennyei Édesanyátok így szól hozzátok: „Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, Engesztelő Gyermekeim. Amiért ilyen türelmesen és érdeklődve végighallgattátok a Szentlélek Isten tanítását, jutalmul elhoztam nektek Kisfiamat, mint újszülött gyermekemet.” A kicsi Jézus nem tud tovább várni, kapálózni kezd, és vékony kis hangján ezt mondja Édesanyjának: „Hónomnál tartva emelj fel, légy szíves, hogy végigtekinthessek az Én kistestvéreimen. Beszélni szeretnék hozzájuk.” A Szűzanya magasra tartja, és Ő így szól: „Drága, hűséges Engesztelőim! Lángoló szeretettel köszöntelek benneteket, mint az utolsó idők apostolait. A ti nemzedéketeket választottuk ki arra, hogy átélhessétek a történelem legizgalmasabb és legnagyobb szabású eseményeit. Legyetek boldogok, mert az előző évezredek földi lakói szent irigységgel nézik majd, azokat a világot és emberiséget formáló történéseket, melyeket csak ti fogtok látni. Közvetlen közelről szemlélhetitek majd a végső harcot a jó és a gonosz, a világosság és a sötétség között. Látni fogjátok a nektek teremtett Új világot elbűvölő szépségében, és tanúi lesztek, második dicsőséges eljövetelemnek. Ne féljetek a megpróbáltatásoktól, mert ti állhatatos és kitartó engesztelők, mindazokkal együtt, akikért imádkoztok, Atyám tenyerén vagytok, aki nem engedi elveszni az övéit. Édesanyám, szeretném kifejezni Kistestvéreimnek azt a kimondhatatlan szeretetet, amit érzek irántuk, ezért most adj engem Évám kezébe, akit arra kérek, hogy vigyen körbe, hogy egyenként odasimulhassak szívükhöz, és fülükbe súghassak egy-egy kedves szót. Végül visszamegyek Édesanyám ölébe, és onnan mindketten megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”

 

ÉGI ÜZENETEK

 

2013.09.24

 

Szűzanya: Jézus élete IV. A gyermekkor kezdetei

 

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, és ma Én tanítalak benneteket eszközömön, Éván keresztül. Forró anyai szeretetemmel köszöntelek mindannyiótokat: a távolról érkezőket, akik vállalták a fárasztó utazást Irántuk érzett szeretetből és a közelről jövőket, akik hétről-hétre állhatatosan megjelennek és mentik a lelkek sokaságát. Boldog vagyok, hogy folytathatom a Szent Fiam életéről megkezdett elmélkedés sorozatot. Nagyon szeretek róla beszélni. Ott hagytuk abba, hogy csodálatos módon megszületett a szegényes, nyomorúságos barlang-istállóban. Most első látogatóiról hallhattok.

Betlehem alatt nyájaikat legeltették a pásztorok. Ezek az egyszerű emberek keleten a nép legalsó rétegébe tartoztak. Olyan szép, és nagy esemény történt ezekkel a jámbor emberekkel, hogy örökre fennmaradt a Szentírásban. Lukács evangélista így írta ezt le: „Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték a nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek, de az angyal megnyugtatta őket: – Ne féljetek, mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok… Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” (Lukács 2, 8-12) A pásztorok ezekre az angyali szavakra nyomban elindultak és az úton nagy lelkesedésükben így beszélgettek: Itt van már a várva-várt Messiás, Isten egyszülött Fia. Ő majd megismerteti velünk Isten szeretetét, a béke törvényét. Ő majd megszabadít minket a pogányok elnyomása alól. Menjünk Betlehembe, hogy lássuk a jó hírt, amit az Úr üzent nekünk. Meghatódottan és félve álltak a barlang előtt, nem mertek bemenni. József a lépések neszére odamegy az ajtóhoz és kérdi, kik vagytok? Így válaszolnak: -Hallottuk egy angyaltól, hogy megszületett a Megváltó és most jövünk imádni Őt. Hoztunk ajándékot is: ennivalót és gyapjút. Én éppen a jászol mellett térdelek és takargatom a kicsi újszülöttemet, mert ahogy rugdalózik, lerúgja magáról a takarót. Felállok és odamegyek a vendégekhez. Mosolyogva bíztatom őket, hogy jöjjenek közelebb. Az egyikük egy szép nagy és fehér puha, szőrmés báránybőrt nyújt át Nekem. A kicsinek hoztam. Ebben majd nem fog fázni, és nem szúrja rajta keresztül a szalma, nem töri gyenge testét tovább a jászol kemény fája. Ennek a jó embernek kezébe adtam a bepólyált kis Jézust, hogy tartsa, és Én közben körben bebugyoláltam a puha szőrmébe. Hálásan megköszöntem neki. Visszafektettem a helyére, ahonnan kedvesen rámosolygott a pásztorra. A másik gyorsan megfejte a bárányát és langyos tejet adott Nekem, hogy itassam meg vele Kisfiamat. Ezután bátorítottam őket, hogy csak nyugodtan lépjenek közelebb a jászolhoz. Letérdeltek, körbevették és megindultan imádták az Üdvözítőt.

Drága Engesztelőim! Azt hiszem, ebben a pillanatban szeretnétek a pásztorok helyében lenni. Körülvenni és közvetlen közelről szemlélni Isten Fiát, Jézust. Ne szomorkodjatok, mert hozzátok még közelebb van, hiszen minden Szentáldozáskor a szívetekbe száll, és eggyé válik veletek. A pásztorok csak néhányszor látogatták meg a Kis Jézust, de ti, Gyermekeim egész életeteken át meglátogathatjátok Őt az Oltáriszentségben, akár minden nap. Higgyétek el Nekem, hogy Szent Fiam egyidejűleg mindenféle életkorában valóságosan jelen van a Szentostyában: újszülöttként, csecsemőként, gyermekként, ifjúkén egyaránt. Mindig vár benneteket, és szeretettel fogad. Valamikor ezeknek a kedves pásztoroknak odanyújtottam Jézust, hogy csókolják meg lábacskáit. Ma közületek, aki Tőlem kéri Őt, annak odaadom, hiszen boldoggá tesz Engem, ha imádjátok és szeretitek. Én vagyok az Élő Szentségtartó. Mindig Én adom nektek Jézust, rajtam keresztül lehet a leggyorsabban eljutni az Ő Szentséges Szívéhez.

Folytatom a régi történetet. Nem sokáig tartózkodtunk a hideg barlangban. Az egyik pásztor egy asszony házában szerzett egy kis szobát nekünk. Itt látogatott meg minket Zakariás, Erzsébet nagynéném férje, a pap. Alig tudtunk betelni egymással. Hosszasan elbeszélgettünk, majd a kedves vendég átadta nekünk ajándékait: egy puha ágytakarót, gyolcsokat és Jézuskámnak való kicsi ruhákat. Élelmiszereket is hozott. Sajnálkozott Zakariás, hogy ilyen szegényesen élünk ennek a jószívű betlehemi asszonynak a házában. Erre Én megnyugtattam, hogy úgy tervezzük, hogy hazautazunk a mi kedves názáreti házunkba. Ott kell felnőnie gyermekemnek, mert az írás így szól róla, hogy „názáreti”.

Nagyon kicsi volt az Én Jézuskám, csak 8 napos, mikor a zsidó törvények szerint el kellett vinnünk körülmetélésre. Hallgassátok meg, hogy Baij Mária Cecilia nővérnek hogy beszél Ő maga erről! „Mielőtt bejteljesedett volna a körülmetélés titka, arra kértem Atyámat, fogadja el kegyesen kiömlő véremet első váltságdíjul az emberek megváltásáért… Felajánlottam Atyámnak a körülmetélés fájdalmát, és így kérleltem Őt: – Amint a kemény kés az Én ártatlan testemet metszi, úgy adjon Ő szeretetétnek olyan erőt, hogyha az behatol az emberi szívbe, vágja ki abból a rossz hajlamokat, a test, a világ és az ördög kísértéseit.”

Isteni gyermekem ekkor kapta meg hivatalosan a JÉZUS nevet, amit már fogantatásakor adott a Magasságbeli neki. Gondoljatok arra, Kedveseim, hogy ezek az első elhullatott vércseppek olyan értékesek voltak, hogy belőlük egyetlen csepp is elég lett volna az emberiség megmentéséhez, ha a Mennyei Atya így akarta volna. 33 napra a körülmetélés után a csaknem másfélhónapos gyermeket – mint minden elsőszülöttet – el kellett vinnünk a jeruzsálemi templomba bemutatni Istennek. Most is szamárra ültetett Engem és Jézust jegyesem, ő pedig kantáránál fogva vezette az állatot. A templomban a papnak 5 sékelt és 2 galambot kellett fizetni a szertartásért. Mikor letérdeltem az áldozati oltár előtt és bemutattam Szent Fiamat a papnak, egy Simeon nevű aggastyán is ott volt, botra támaszkodva lépegetett felém. Bizonyára nyolcvanon felül volt. Nem pap volt, hanem próféta. Szavai örökre belevésődtek a Szentírásba a következőképpen: „Bocsásd el, Uram szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, amelyet minden nép színe előtt készítettél… dicsőségül népednek, Izraelnek.(Lukács 2, 29-32)” Közben átveszi tőlem a gyermeket, aki kedvesen rámosolyog. Majd így folytatja a szent öreg: „Ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak. A te Lelkedet is tőr járja át, hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolataik.” Simeon nem tudott meghalni, míg meg nem látja a Messiást. A Szentlélek nyilatkoztatta ki neki, hogy ez a kicsi Gyermek az Üdvözítő. Bizony Jézus jel, mert megszületésével két részre osztja az emberiséget: azokra, akik gyűlölik, nem hisznek benne – ezeknek romlására lesz – és azokra, akik imádják és hisznek benne – ezeknek üdvösségükre, feltámadásukra lesz. Nekem pedig, megjövendölte, amit már az írásokból tudtam, hogy –mint Isten anyjára – sok szenvedés vár rám.

Gyermekeim! Elgondolkoztató tény, hogy nem a díszes ruhába öltözött, tekintélyes pap ismerte fel Fiamban a Megváltót, hanem egy egyszerű, jóságos ember, aki prófétai kegyelmet kapott. Lám, ma is így van! Nem az egyházi hierarchia élén álló főpapok ismernek rá Szent Fiamra a választottaknak küldött üzeneteimben, hanem ti, akiknek gyermeki hitük van.

Most, hogy tanításom végéhez értem, ó, drága Kincseim, nagyon kedves dolog történik. Csodálatos módon megnyílik a mennyezet, és a magas égből egy fénylő Szentostya száll alá. Ahogy közeledik, mindig nagyobbnak látszik, majd leereszkedik ide az asztal elé a padlóra. Elkezd ragyogni, tündökölni, kinyílik rajta egy kis ajtó és azon keresztül kiszáll belőle egy másfélhónapos csecsemő, egyre magasabbra emelkedik és elfoglalja helyét karjaim között. Ő az én drága, hőn szeretett, egyetlen Gyermekem. Szeretettel mosolyog Rám, Édesanyjára, gödröcskés kezeivel belekapaszkodik ujjaimba és könnyedén felül az ölemben, annak ellenére, hogy még kicsi hozzá. Felétek fordul, két gömbölyű karját kitárja és így szól hozzátok: „Nézzétek csak kistestvéreim, újra itt vagyok. A múlt héten olyan jól éreztem magam köztetek, ezért elhatároztam, hogy megint eljövök. Édesanyám látta, hogy az Oltáriszentségből léptem elő. Ezzel erősíteni akarom bennetek a valóságos jelenlétemben vetett hiteteket.” Váratlanul kicsi Fiam elkomolyodik és szemeimből két nagy könnycsepp gördül végig a kis piros arcán. – Miért sírsz, Jézusom? – kérdezem tőle. „Azért Édesanyám, mert eszembe jutott, hogy hamarosan mi vár rám az Eucharisztiában. Nem elég a sok méltatlan áldozás, hogy bűnös szívekbe kell szállnom, hogy nem térdelnek le előttem, mialatt magukhoz vesznek, hogy a hívek kézbe veszik testemet, hogy a sátánista szektáknak eladnak meggyalázásra, hanem hamarosan eltávolítanak templomaimból, elválasztanak tőletek, akiket olyan lángoló szívvel szeretek. Segítsetek, Kistestvéreim! Imádkozzatok, böjtöljetek, hogy Ellenségem, a Sátán terve ne teljesüljön. Könyörögjetek az ő eszközeiért, csatlósaiért, hogy térjenek meg. Mindenkit üdvözíteni akarok, mert Én maga vagyok a szeretet. Édesanyámmal együtt mindketten megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.08

Mennyei Atya: Jézus élete V.  Napkeleti bölcsek


Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok! Már nagyon vártam, hogy újra találkozhassak veletek. Szeretném úgy elmondani nektek kicsi Fiam, a csecsemő Jézus kezdődő földi életének eseményeit, ahogy innen a Mennyből láttam. Ma a napkeleti bölcsek látogatásával foglalkozunk.

Most már egy éves Szent Fiam. Az istengyermekség minden bájával, szépségével megajándékoztam. Nagyon szép piros arcocskájából kiragyog a kék szeme, göndör szőke hajfürtjei úgy csillognak, mint az arany. Az Én atyai akaratom és az Ő akarata, hogy ne fejlődjön gyorsabban, mint kortársai, így aztán csak néhány szót tud kimondani, és édesen gőgicsél, mosolyog, nevet. De bölcsességének ez a rejtettsége csak az emberek felé mutatkozik, mert a lelke mélyén ott rejtőzik az isteni tudás. Titokzatos, benső beszélgetés fűzi Hozzám és Édesanyjához, mely fogantatása pillanatától folyamatosan tart. Amint a múltkori tanításból hallhattátok, ekkor már nem a barlangistállóban lakik a Szentcsalád, hanem egy jószívű betlehemi asszony lakásában.

Ez idő tájt történt, hogy a csillagjósok egy különösen fényes csillagot láttak feltűnni az égen. Megdöbbenve a szokatlan jelenségen, elkezdtek kutatni őseik hagyományában, és isteni sugallattól felvilágosítva fölismerték e csillagban a Júdeának ígért Messiás jelét. Három ilyen mágus fölkerekedik országából, és tevékre ülve elindul Jeruzsálem felé. Mindenkit megkérdeznek: „Hol van, aki született: a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk Őt.” Ez a hír fülébe jutott a gonosz és zsarnok Heródesnek, és magához hivatta a 3 bölcset. Ezt megelőzően kikérdezte a zsidó főpapokat és prófétákat, akiktől megtudta, hogy Betlehem az a hely, ahol Krisztusnak, a Messiásnak születnie kell. A bölcsektől ravaszul megtudakolta, hogy mikor jelent meg nekik a csillag, és Betlehembe irányította őket, mivel hogy ott kell megszületnie a Királynak. „-Kérdezősködjetek a gyermek felől, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenvén imádjam őt.” Ezután a mágusok elutaztak. Alig, hogy kiértek Jeruzsálemből, ismét feltűnt ugyanaz a csillag, amit keleten láttak. A csillag vezette őket és megállt a ház fölött, ahol a gyermek volt. Én, Mennyei Atyátok egész útjukon figyelemmel kísértem őket. A ház bejáratához lépcső vezetett. Bekopogtak. József nyitott ajtót, és illendően köszöntötte őket. „Kik vagytok?”- kérdezte. Ők, Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyenként bemutatkoztak, elmondták miért jöttek, és hogy egy különös csillag vezérelte ide őket, mert ebben a házban lakik a zsidók Királya, a várva várt Messiás. Nem egyedül jöttek szolgák hozták utánuk ajándékaikat. Ó, Gyermekeim, ha láttátok volna, mekkora hódolattal és alázattal viselkedtek ezek a bölcsek! Tisztes távolságban letérdeltek és onnan imádták az anyja ölében ülő kis Jézust. Mária bátorította őket, hogy jöjjenek közelebb. Engedelmeskedtek, és az isteni Gyermek bájos mosolya és csodálatos fönsége egészen elbűvölte őket. Mindhármuk szívét nagy félelem és hódolat töltötte és egészen leborultak előtte, homlokukat a földhöz érintve. Pogány hitükből egy szempillantás alatt megtértek. Csak akkor mertek felegyenesedni, mikor Legszentebb Leányom felszólította erre őket. Tudjátok, Drága Engesztelőim, ezek a kedves bölcsek nem az eljövendő hódítót imádták a Kisdedben, hanem Emmánuelt, a Szabadítót, az igazi Krisztust. A Szentlélektől fölvilágosítva hisznek Benne és imádják Őt. Leteszik gazdag ajándékaikat a Szűzanya lábaihoz: aranyat, tömjént és mirhát. Ők nem is sejtik, hogy ezek az ajándékok milyen mély értelműek: aranyat ajánlanak föl a jövendő királynak, Jézus Krisztusnak, aki Ég és Föld királya és minden gazdagság Neki jár. Tömjént a főpapnak, aki a keresztség első és legnagyobb főpapja, és mirhát az áldozatnak, aki halálának árán alapítja meg az örök királyságot és főpapságot az emberek közt. Ó, mekkora nagy szeretettel és hálával fogadta mindezt az alig 1 éves kicsi Jézus! Azonnal betért a szívükbe, birtokba vette és soha el nem hagyta őket, bármilyen messze sodorta őket az élet Tőle. Kicsi lábát, kezét nyújtotta nekik, hogy csókolják meg. Közben Hozzám, Atyjához imádkozott, hogy erősítsem meg szívükben friss hitüket, Isten-szeretetüket, és hogy ebben a hitben állhatatosak maradjanak, és bármerre mennek, terjesszék a régóta várt Messiás születésének hírét.

A bölcsek olyan jó érezték magukat a Szent családnál, hogy alig tudtak elszakadni tőlük, mégis el kellett határozniuk, hogy elbúcsúzzanak és hazatérjenek országaikba. A kis Jézus tisztában volt Heródes gonosz terveivel, hogy Őt meg akarja ölni, és ezért ravaszul visszavárja a három mágust, hogy megtudja pontos tartózkodási helyét. Ezért arra kért Engem, az Atyját, hogy akadályozzam meg a király aljas szándékát. Meg is tettem. Egy angyalt küldtem álmukban a bölcseknek, hogy visszafelé kerüljék ki Heródest, más úton térjenek haza. Bizony ez az út sokkal veszélyesebb volt számukra, mint a másik, tele rablókkal és szinte járhatatlan utakkal, de Én az egyetlen igaz Isten átsegítettem őket a nehézségeken. Eleinte várta visszatérésüket Heródes, de ahogy múlt az idő, rá kellett döbbennie, hogy terve nem sikerül. Ezért kiadta a legembertelenebb parancsot, hogy fegyveres katonái lepjék el Betlehemet, és minden 2 éven aluli fiú-gyermeket mészároljanak le. Végignéztem ezt a borzalmat, és ez a nagy emberi gonoszság megrázta atyai Szent Szívemet. Láttam, hogy az egész várost betöltötte az anyák zokogása, hallottam a fölcsukló sírást és jajgatást a frissen ásott sír körül. Ez sok ártatlanul megölt kisgyermek azonnal vértanú és szent lett. Országom fényes kapuját nagyra nyitottam, és egyenként Szent Szívemre ölelve a vértanúknak járó dicsőséges koronát helyeztem a fejükre. Ők azok, akiket ma „aprószentek”-ként tiszteltek, minden év december 28-án.

Mikor a zsarnok, gyilkos Heródes elrendelte ezt az iszonyatot, Józsefnek éjszaka álmában megjelent egy angyal és ezt mondta: „Vedd a gyermeket és anyját, és menekülj velük Egyiptomba.” Azonnal felöltözött és felébresztette az alvó Máriát, aki felfogta és szívében mélyen átérezte a veszélyt, hogy kisfia életéről van szó. Ami csak lehetett összecsomagoltak: élelmiszert, ruhákat, meleg takarókat, ahány zsák csak ráfért a szamarak hátára, azt mind teletömték vigyázva, hogy ne terheljék meg nagyon az állatokat, hogy bírják megtenni a hosszú utat. A bölcsek ajándékait is magukkal vitték. Jézus kedvenc játéka is belekerült a csomagba, egy fából faragott kisbárány. Ha a bölcső nem is fért már a szamár hátára, a kicsi matracát még rákötözték valahogy. Mária fölébresztette mélyen alvó kisfiát, megszoptatta, felöltöztette meleg, puha gyapjúruhájába. Ő maga felvette köpenyét, Jézuskát egy kendőbe burkolta. Felült a szamár hátára a csomagok elé, és József felnyújtotta neki a gyermeket. Elindultak a sötét éjszakába, az Én atyai oltalmamban bízva.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Tanításom végéhez értem, és most olyat hallotok Tőlem, amit csak Én, Atyátok láthatok. Hirtelen nagy fényesség támad, mert eltűnik a mennyezet és felülről, az Égből egy ragyogó fénysugár ereszkedik alá, és benne megdicsőült Legszentebb Leányom, karján az 1 éves Szent Fiával. Nem egyedül érkeznek a fényben, hanem bájos, vidám, kicsi 2 éven aluli gyermekek serege kíséri Őket. Hófehér ruhában vannak, fejükön pici aranykorona, csillogó piros rubintokkal kirakva. A Szűzanya most leteszi a földre kisfiát. Sorba állítja a fehérruhás kicsiket. Kezében tart egy mennyei aranykelyhet, tele Jézus Krisztus Szent Vérével. Odatartja a kis Jézus elé, aki belemártja ujjacskáját, és mosolyogva keresztet rajzol vérével az aprószentek homlokára és közben mindegyiket egyenként átöleli, és arcukat megcsókolva így szól: „Köszönöm, Kistestvérem, hogy rövid életed feláldozásával, fájdalmaiddal, félelmeddel és haláloddal lehetővé tetted, hogy Én, a világ Megváltója életben maradhassak, és véghezvihessem Atyám akaratát, az emberiség üdvözítését.” Ezután a vértanúk megfogván egymás kezét kört alkotva körbevesznek benneteket, engesztelőket. Belenyúlnak keblükbe és kicsi szívükből kivesznek egy szép piros rózsát, átadják nektek ajándékba, és közben mondják: „Kedves Testvéreink Jézusban! Úgy fogadjátok el tőlünk e rózsaszálakat, mint az áldozatosság jelképét. Jézus Krisztus mai üzeneteit, mint legtisztább igazságot véssétek örökre szívetekbe és védjétek meg, ha kell, életetek árán is!”

Újra Én szólok hozzátok Mennyei Atyátok. Búcsúzom tőletek, és megáldalak benneteket a szeretet, az áldozatosság és az állhatatosság, a bátorság és igazság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.15

Jézus: Jézus élete VI.  Menekülés Egyiptomba

 

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközöm, Éva hangján szólok hozzátok. Mindenekelőtt forró szeretetemben végignézek rajtatok és köszöntelek benneteket, akik távolról és közelről eljöttetek, hogy találkozzatok velünk, Égiekkel. Olyan boldog vagyok, mikor látom, hogy csillogó szemekkel, érdeklődve, mély csendben hallgatjátok tanításomat. A mai témánk: Menekülés Egyiptomba. Erről az eseményről édes keveset ír a Biblia. Nincs egyetlen szó se arról, hogy mik voltak ennek a hosszú útnak eseményei, hol telepedett le a Szentcsalád. Csak azt árulja el nektek a Szentírás, hogy Egyiptomban maradtunk egészen Heródes haláláig.

Annál gazdagabb fantáziával őrizték meg a legenda, az apokrit iratok az Én kora gyermekkorom csodákkal tarkított történeteit: a vadállatok egyetlen tekintetemre kezesbáránnyá szelídültek, amerre járok a pálmafák lehajtják ágaikat, hogy köszöntsenek, az egyiptomi bálványok ledőlnek közeledésemre, a megszállottak megszabadulnak jelenlétemkor. A sok csoda felfedi isteni mivoltomat. Ezeket a legendákat az Egyház sohasem szentesítette.

A legrégibb idők hagyományai szerint, amelyek még ma is élnek az egyiptomi kopt egyházban, a mi kis családunk a Matarea forrás mellett pihent meg és kezdetben a régi Kairóban telepedett le, Memphis kapuja közelében. Ezek az ott élő keresztények sok száz évvel ezelőtt egy templomot építettek az Én kisgyermekkori ott tartózkodásom emlékére.

Drága Gyermekeim! A múlt héten ott hagytuk abba életem történetét, hogy legszentebb Anyám és jegyese József egy szamárral megrakodva elindultak velem a sötét éjszakában, egy fáklyával világítva. Körülbelül 500 km-t kellett gyalog megtenniük. Bizony sok keserves, fárasztó napba telt ez az utazás. Körülbelül ilyen messze van Betlehemtől Kairó. Szeretett Anyám hol a szamár hátán ült Velem, hol karjaiban tartva gyalogolt, hogy kímélje az állatot, amely nehéz csomagjainkat hurcolta. Az úton sokat imádkoztak, hálásan dicsőítették Atyámat, amiért megvédett Engem a gyilkos Heródestől. A fárasztó úton többször megpihentünk. Ilyenkor Édesanyám bármilyen éhes és fáradt volt, először Engem megszoptatott és tisztába tett. Milyen nagy felüdülést jelentett ez nekem! Majd elővette otthonról hozott kis ennivalójukat, két részre osztotta, Józsefnek adta a nagyobbik részt. Elmondták ebéd előtti imájukat és ettek. Engem egy puha, vastag takaróra fektetett, arra, amit még a pásztoroktól kaptam. Sietve folytatták útjukat, karjára vett és tovább mentünk. A válla fölött néztem a pálmafákkal díszített tájat. El akartam búcsúzni a fától, amely alatt pihentünk – és képzeljétek csak – ágai meghajoltak Nekem. Mosolyogva integettem neki. Édesanyám azt hitte valami ember tévedt arra, akit köszöntök. Megfordult, és ámulva látta, hogy a fa hajladozik, pedig szélcsend volt. József is csodálkozott a természet hódolatán. Az úton az éjszakák voltak a legkeményebbek. Lement a Nap, hideg volt. Általában Anyámék a puszta hideg földön aludtak, de felváltva. Az egyik mindig őrködött és ölében tartott Engem. Nem mertek a földre tenni, hogy ott aludjak, mert féltek, hogy megfázom. Vadállatok és rablók támadása leselkedett ránk. Ők nem tudták, hogy állandóan nagy fényes angyalok vigyáznak ránk, csak Én láttam Őket.

Ahogy fogyott az út, az élelem is elfogyott. Már se víz, se kenyér nem volt a tarisznyában. Én, aki most is benső beszélgetésben voltam Atyámmal, kértem, küldjön valami segítséget ebben a pusztaságban. Meghallgatott. Isten angyala láthatatlanul egy szalvétába kötözött csomagot tett le eléjük. Ők ezt sem látták, csak Én. –József, hol rejtegetted eddig ezt az ennivalót?

–Nem én tettem ide, talán te, Mária?

Majd csodálkozva felnéztek az égre, és könnyek között köszönték meg Atyám rendkívüli gondoskodását. Ez a csoda a hosszú utazásuk alatt néhányszor megismétlődött. E nélkül éhen haltunk volna.

Időnként ujjongás fogott el Engem, a kisdedet, mert lelkem nem gyermeki volt, hanem isteni. Eszembe jutott, hogy pogányok, bálványimádók közé megyünk, és hogy az Én ott tartózkodásom miatt közülük majd sokan megismerik az egy-Isten-hitet, és megtérnek. Kértem Atyámat, hogy a jövő hittérítőit erősítse meg és bátorítsa, hogy sok pogány lelket megmentsenek. Nemcsak a pusztában gyalogoltunk, hanem lakott területeken is. Józsefben, nevelőatyámban felcsillant a remény, hogy bekopog az idegenek házába és egy kis kenyeret kér. Hiszen mindketten nagyon éhesek voltak. Újra találkozniuk kellett az emberek fösvénységével és kegyetlenségével, mint Betlehemben az Én születésem előtt. Szinte mindenki elutasította őket, szitkozódva, gorombán. Az Én kicsi Szívem nagyon fájt ennyi gonoszság láttán, de felajánlottam szenvedésünket és megaláztatásainkat Atyámnak az irigy és részvétlen gyermekeim bűntől való szabadulásáért. Ott, ahol élelemmel kisegítettek minket, hálát adtam testvéreim nagylelkűségéért, és kértem Atyámat jutalmazza meg őket.

Több ízben előfordult, hogy Egyiptom földjére érve láttam hatalmas fáraó szobrokat és különböző állatszobrokat, melyeket az emberek Istenként imádnak. Ahogy elvonultunk mellettük, utánunk ledőltek a szobrok és darabokra törtek. Atyám ezzel megmutatta a bálványimádó népnek, hogy nem jó úton jár. Megérkeztünk az idegen városba, és nem volt hová lehajtani a fejünket. Nevelőatyám bárhová bekopogott, elutasították. Végre hosszas próbálkozás után rátaláltak egy üres kunyhóra. Ajtaja nem volt, ablakai betörve, egy szál bútor se volt benne, nem lakott senki se ott. Ennél még a barlang istálló is jobb volt. Mégis beköltöztünk. Mikor beléptünk e kicsi házba, József és Mária azonnal letérdeltek a szoba földjére és leborulva dicsérték Atyámat, hogy van fedél a fejük fölött. Beesteledett. Anyám nagy gyönyörűséggel megszoptatott és ágy híján ők a földre feküdtek, Engem Édesanyám a szívére fektetett, hogy meg ne fázzak.

Drága Engesztelőim! Ez a szegény viskó maga volt a Mennyország, de legalábbis a Paradicsom. Ugyanis rajtunk kívül sok angyal lakott benne. Atyám küldte őket, hogy nagy szegénységemben dicsőítsenek és tiszteljenek Engem. Csodálkoztak a nagy szegénységen, amit Én, Ég és Föld Ura választottam magamnak.

Semmi ennivalónk nem volt, Anyámék nagyon éhesen feküdtek le. A reggeli ima után József járta a házakat, hogy alamizsnát kolduljon. Mindenhonnan elzavarták. Végre megszánta egy jószívű asszony, szelt két vastag szelet kenyeret és egy edénybe tejet töltött. Ez a teremtés néhány alkalommal meglátogatott minket a viskóba, és mindig hozott valamit: kenyeret, gyümölcsöt, tejet. Kicsi gyermeki szívem tele lett hálával és megsimogattam jótevőnk arcát. Elpanaszkodta, hogy azért jár bottal, mert a térde pár éve nagyon fáj. Édesanyámhoz bensőleg így szóltam: -Állíts le eléje a földre, hogy ráhelyezzem kicsi kezemet a térdére. Búcsúzásnál, mikor lépni akart, csodálkozva kiáltott fel: -Mi történt? Nem fáj a lábam. Letérdelt előttem, karjába vett, szívéhez szorított és kérdezte: -Ki vagy te, kicsi gyermek? Meggyógyítottál. Attól kezdve gyakrabban jött hozzánk, és ajándékaival próbálta meghálálni segítségemet. Összebarátkozott Édesanyámmal. Megtudta, hogy szépen tud kézimunkázni. Hozott neki hozzá való anyagokat. Drága Anyám keze alól egyre szebb terítők, kendők hímzett fátylak kerültek ki. Ez a jóságos asszony elvitte a munkáit a piacra és eladta neki. Már volt egy kis pénze a családunknak élelemre. Józsefnek ugyanez az asszony ácsmunkákat szerzett. Megélhetésünk nagyon szerényen, de beindult. Józsefnek lassan sikerült annyi faanyagot venni, hogy készített 2 ágyat, és nekem egy bölcsőt faragott. Rendbehozta az ajtót és az ablakot. Nem győzték sok-sok imával megköszönni Atyámnak a jólelkű asszonyt. Mária elhatározta, hogy ezt a bálványimádó, pogány, de jószándékú lelket megmenti a pokoltól. Elkezdett az igazi Istenről beszélni neki. Ámulva hallgatta, és e tanítás mélyen megérintette a lelkét. Másnap elhozta a legjobb barátnőjét, aztán még egyet és egyre többet. Ott ültek körülötte, és amit hallottak, az megragadta a lelküket. Kisgyermekeket is hoztak magukkal. Ó, de boldog voltam, Engesztelőim! Hiszen erre vártam itt Egyiptomban, hogy mentsem a szegény pogányok lelkét. Édesanyám volt rá az eszközöm. Akiket Ő tanított, azok továbbadták az egy-Isten-hitet másoknak, így terjedt a hit egyre szélesebb körben. A vezető, gazdag emberek felfigyeltek rá, és felkutatták, honnan indul ki ez a „zavarkeltés”. Így aztán üldözésben és zaklatásban is volt része az áldott, szelíd és bátor Édesanyámnak.

Évek teltek el, és Én növekedtem az emberek előtt testben és bölcsességben. Megtanultam járni, folyékonyan beszéltem, térdenállva imádkoztam. Első szavaimmal Atyámhoz szállt dicsőítésem, azután Szűzanyámhoz és nevelőapámhoz intéztem köszöntő szavakat velem való fáradozásaikért. Egyiptomban tartózkodásom mély élménye szomorúsággal töltött el. Láttam, hogy a romlott, gyilkos Heródes megátalkodott lélekkel halt meg. Egy pillanatra se bánta meg a sok ártatlan csecsemő lemészárlását, és a pokol mélységébe zuhant. Nagy fájdalom Nekem, hogy az emberek üdvösségéért jöttem e világra, és mégis látnom kell, hogy sokan elkárhoznak.

Elérkezett a napja annak, hogy Atyám Józsefhez angyalt küldött azzal az üzenettel, hogy családjával visszatérhet hazájába, mert meghalt a tömeggyilkos Heródes, már nem fenyeget veszély, Engem, a Messiást.

Ennyit szerettem volna mondani nektek száműzetésünkről és Egyiptomban tartózkodásunkról. Közben végig itt állt mellettem Atyám és a Szentlélek Úristen emberalakban, fehér ruhában, glóriával körülvéve. Mennyei Atyátok egy szép nagy vekni kenyeret és egy vízzel teli üveget tart a kezében. Így szól hozzátok: Drága Engesztelő Kicsinyeim! Hallottátok, hogyan mentettem meg az éhhaláltól a Szentcsaládot? A közelgő megpróbáltatások a jövőben komoly éhínséget vonnak majd maguk után. De ne féljetek! Bármily kevés tartalékot tudtok félretenni, Én ha szükségetek lesz rá, megsokasítom. De csak akkor, ha nem tagadtok meg Engem, és hűségesen kitartotok Jézus Krisztus igaz üzenetei és a Szentségek mellett. Amint látjátok lelki szemeitekkel, az Én atyai kezeim kifogyhatatlanok ételből és italból. Én táplállak majd benneteket.

És most a Szentlélek nyitja ajkait szólásra: Mária és József nem féltek a hosszú, veszélyes úttól. Gyermeki hitet öntöttem lelkükbe, érezték, hogy semmi baj nem történhet, mert a Magasságbeli oltalma alatt állnak. Ígérem nektek, hogy a Nagyfigyelmeztetés alatt egészen megváltoztatlak benneteket. Eltörlök belőletek minden aggodalmat, félelmet, és akkora bátorsággal, elszántsággal, hittel és forró Isten-szeretettel ajándékozlak meg titeket, hogy nem fogtok magatokra ismerni. Ennek egyetlen feltétele van, hogy ne hallgassatok ellenségem hamis, alázatba és toleranciába burkolt ígéreteire, hanem szilárdan tartsátok be a tízparancsolatot, higgyetek az Egyház tiszta hagyományaiban, még akkor is, ha maradinak, ellenségnek, eretneknek, szektásoknak bélyegeznek meg, és rejtőzésre kényszerítenek. Már most előre megerősítést hoztam. Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját! Tenyeremen magasan lobogó Szeretetlángomat nyújtom felétek, melyből egyenként mindegyiketek szívébe 3 fénycsóvát küldök: a feltétel nélküli hit fényét, az állhatatosság fényét, és a bátorság fényét.

Újra Én állok előttetek, a ti Jézusotok. Búcsúzom tőletek, köszönöm figyelmeteket. Mindhárman felemeljük áldást osztó jobb kezünket, és nagy szeretetünkben megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.22 Szentlélek:

Jézus élete VII.  Názáreti évek

 

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Kezemben tüzes szeretetlángom lobog, nyissátok ki szívetek ajtaját, mert mindannyiótoknak egy fényes lángcsóvát küldök. Ez a láng, ha befogadjátok, megnöveli bennetek a gyermek-Jézus iránti hódolatotokat és szereteteteket. Szent Szívemből köszöntelek benneteket, kik fáradságot és anyagi kiadásokat nem tekintve eljöttetek a messzeségből, és titeket, Kicsinyeim, akik minden kedden itt vagytok, hogy befogadjátok tanításainkat, és mentsétek a lelkeket.

Ma Jézus Krisztus gyermekkoráról, a názáreti évekről lesz szó. Csak Máté és Lukács evangéliumában olvashattok röviden erről a hosszú időszakról. Máté így szól: „Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala, és így szólt hozzá: -Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek.”(Máté 1, 19-20) József erre az álomra hallgatva, át is lépte az egyiptomi határt családjával, de mikor meghallotta, hogy Archelaus, Júdea új királya tovább folytatja atyjának, Heródesnek zsarnoki politikáját, jobbnak találta Júdea helyett az attól északra fekvő Galileába menni. Ott Heródes másik fia, Antipas uralkodott, jóval szelídebb, humánusabb fejedelem volt. A Szentcsalád így Názáretben telepedett le. Lukács evangélista így szól nektek a kis Jézusról: „A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.” (Lukács 2,40)

Az isteni gyermek názáreti éveire két egyszerű szó volt a jellemző: növekedett és engedelmes volt. Testileg éppen úgy fejlődött, mint kortársai, szomszédai, és az utcabeli többi gyermek. Évről-évre a korának megfelelő értelmet, erényeket, kedvességet és erőt mutatta. Isteni  bölcsességét, teljes tudását mélyen elrejtette magában. Ideális, engedelmes kisfiú volt, a rossz semmiféle formában nem fért hozzá, szüleinek mindig szót fogadott. Egy-két kedves történetet elmesélek nektek, hogy közelebb vigyem szívetekhez Őt. Ezeket a történeteket hiába keresitek a Szentírásban. Vagy szájhagyományként maradt fenn, vagy Én mesélem el eszközeimnek, mint valóságos eseteket a régmúltból.

Jézus 5-6 éves lehetett, mikor gyakran átment játszani a szomszédba. Ott lakott egy nála egy évvel fiatalabb kis barátja, Simon és annak még kisebb húga, Mária. Az udvarban lévő homokból várat építettek. Kis lapátokkal alagutat fúrtak a várba, egymással szembe térdelt a két fiú, addig dolgoztak, míg át lehetett látni a lyukon. A kislány, aki csak 3 éves volt, nagy boldogan felállt a vár tetejére, amely azonnal összeomlott. Simon nagy haragra gerjedt és a kislapáttal nagyot ütött Mária lábacskájára. Mér vérzett is egy kicsit, és a fájdalomtól nagy sírásba tört ki. Jézus kivette barátja kezéből a lapátot és szelíden így szólt: „Simon! Ő még kicsi, nem tudja, hogy a homok ilyen gyenge, puha anyag. Nem akart rosszat. Hajolj le és csókold meg a megsebzett kis lábát.” Erre a kislány megvigasztalódott és Jézus így bíztatta: „Kérj Simontól bocsánatot, és öleld meg. A két kis testvér összeölelkezett és szent volt a béke. Új vár készült, amit már nem rontott szét Mária.

Egy alkalommal, mikor Simon Jézuséknál játszott, agyagból galambokat készítettek. Amelyik elkészült, azt odatették száradni a napra, a ház fala mellé. Volt az utcában egy náluk pár évvel nagyobb, rosszindulatú fiú, aki már sokat bosszantotta, bántotta őket. Nem is sejtették, hogy ma is baj lesz vele. Mikor a 15. agyaggalamb is elkészült, bementek kezet mosni a konyhába. Mária délutáni kézimunkázással volt elfoglalva, de felállt és nagy kedvességgel a fiúk felé fordult: „Bizonyára megéheztetek a nagy munkában. Üljetek asztalhoz, szelek nektek ebből a puha, friss kenyérből, délelőtt sütöttem. Tessék, itt a tej hozzá.” Rövid ima után elfogyasztották az uzsonnát. Már szaladtak is ki az udvarra, de ámulva tapasztalták, hogy valaki széttaposta az agyaggalambokat. Simon sírva fakadt. Jézus kifutott az utcára és látta a sarkon befordulni Jakabot, az ismerős goromba fiút. Letörölte a kis Simon könnyeit és így vigasztalta: „Nézd, csak! Új galambokat csinálok neked és ezekre majd vigyázunk.” Hamarosan elkészült az új madársorozat, ott száradtak a napon. Rövid idő leforgása alatt visszajött a gonosz Jakab, kezében egy vastag bottal. Hangosan kacagva az agyaggalambok felé szaladt. De a kis Jézus hirtelen ennyit mondott: „Madárkáim, hess!” És a játékmadarak megelevenedtek és elröpültek. A rossz gyerek elkerekedett szemekkel, tátott szájjal nézett utánuk és szégyenkezve elkullogott. Simon átölelte kis barátját, és megköszönte a segítségét.

Jézus nemcsak engedelmes volt, hanem segítőkész is. Ott volt a főzésnél Édesanyja mellett és kézre adta az edényeket, szitálta a lisztet, ebéd előtt megterítette az asztalt, megtanult mosogatni, söprögetni, port törölgetni. Ha Mária Józsefhez küldte a műhelyébe, boldogan szaladt. Már 3-4 éves korában a famunka minden fogása a kisujjában volt, de örömet akart szerezni nevelőatyjának és ezt nem árulta el. Hagyta, hogy ő tanítsa meg minden mozdulatra. Alig volt 4 éves, mikor Édesanyja születésnapjára ajándékot készített. Egy zsámolyt a lába alá, mikor leül kézimunkázni. József minden hozzávalót odatett eléje és egy kicsit besegített neki. Már majdnem kész volt vele, mikor Mária benyitott a műhelybe. Ebédelni hívta őket. Gyorsan lekapta magáról kicsi köténykéjét, hogy anyja észre ne vegye a meglepetést. Mekkora öröm volt, mikor eljött a pillanat, hogy első önálló munkáját, mint születésnapi ajándékot édes gyermeki mosolya kíséretében átnyújtotta. Mária könnyes szemmel zárta karjaiba ügyes kisfiát.

Már nagyobbacska volt, mikor atya mellett ácsolt magának egy méretben hozzáillő kicsi keresztet. Józsefet megkérte, vegyen méretet testhosszáról, kitárt karjairól. Csak akkor vette észre nevelőatyja, hogy mire kellenek a méretek, mikor már ácsolta össze kisfia a fadarabokat. Mikor kész volt vele, felemelte a földről, elégedetten nézte, szeretettel megcsókolta és beszaladt vele a szobájába. József mélyen elszomorodott és futott a konyhába Máriához: „Gyere gyorsan, nézd, mit tesz a Fiad.” Benyitottak és akkora már ott feküdt a kicsi kereszt a földön és rajta kinyújtózkodva, kitárt karokkal a 9 éves kis Jézus. Szótlanul álltak szegény szülők, a szomorúságtól és a meghatottságtól egy darabig szólni se tudtak. Majd Mária törte meg a csendet: „Gyermekem, mit művelsz itt?” -közben folyt a könnye. Jegyese gyöngéden átölelte a vállát. Jézus felállt, nagyon komoly volt és ezt mondta: „Meg akartam próbálni, milyen érzés lesz, majd nagy koromban, mikor keresztre feszítenek. Ne aggódjatok, még soká lesz!” Azután mindkettőjüket szeretettel átölelte.

Drága engesztelő Gyermekeim! A kis Jézus tanulásáról és imádkozásáról is szeretnék néhány szót szólni. Míg a mai korban nyilvános iskolákban tanulnak a gyermekek 6 éves koruktól 18 éves korukig, addig Jézus idejében a zsidó gyermekeknek nem volt iskolájuk, ahová járjanak. A nevelés, a tanítás a szülői házban és a zsinagógában történt. Otthon az anya és apa oktatja, a zsinagógában a Tórát tanulja, a műhelyben pedig, a mesterségére készítik. A zsidók házi nevelése kizárólag vallásos és nemzeti volt: csakis a Törvényre, az erkölcsre és a történelemre vonatkozott. A cél az volt, hogy a gyermekekbe belevésődjön a parancsok tisztelte és a hazafiság, a nemzet szeretete. Gyermekeim! Csak olvassátok a Szentírásban a „Példabeszédek”-ben a buzdításokat, melyekben Isten bölcsessége tanítja a gyermeket, hogy hallgassa meg apja oktatásait, és ne vesse meg anyja tanítását.

A názáreti szülői ház volt Jézus igazi iskolája. Atyjától, anyjától tanulta meg olvasni az Írást, az ő szájukból hallotta a Törvény parancsait és népének történetét. Már 6 éves korában folyékonyan olvasott. Nevelőatyja gyakran elvitte a zsinagógába, ahol sokat imádkozott és elmélkedett Isten igéin, amelyek jóformán csak Vele foglalkoztak, s amelyeknek rejtett értelmét egykor majd Ő fogja megmagyarázni. A zsinagógában ülve, ölében a szent tekercsek, olvashatta az Írásban saját sorsát, melyet már régen előre megjósoltak a próféták. Jézus mindig tisztán és világosan hallotta Isten szavát. Ez a hang volt soha el nem apadó örök forrása a benne rejlő bölcsességnek és tudománynak: ez volt az Ő sajátos lángesze.

A 12. év határkő volt Jézus gyermekkorában, ezért ezt új fejezetként tanítjuk nektek a következő alkalommal.

Míg, Én, a Szentlélek ezeket a záró szavakat mondtam, a Mennyei Atya elhatározta, hogy egy szép misztikus ajándékkal lep meg benneteket. Nyissátok ki lelki szemeiteket, és közben hunyjátok be testi szemeteket. Eltűnik a mennyezet, és a ragyogó kék égből egy fehéren világító fényes nagy gömb ereszkedik le. Kinyílik rajta egy ajtó, és kilép rajta Mennyei Édesanyátok, az Üdvösség Anyja, majd az 5 éves kis Jézus és utoljára Szent József. Szembefordulna veletek, a kicsi középen áll. A kis Jézus szeméből könny pereg és nagyon szomorú. Édesanyja látja, és megkérdezi: „Miért sírsz, Kisfiam? Nézd, testvéreid, az engesztelők hogy örülnek Neked!” „Édesanyám, siratom a mai családokat és a mai gyermekeket. Emlékezz, mi milyen szeretetben, boldogságban, békében éltünk itt a földön. A mai családok között alig van hasonló. Rohanás, pénzhajhászás, idegeskedés, türelmetlenség, veszekedés, verekedés, házasságtörés, válás lépten-nyomon. A gyermekek ilyen szörnyű környezetben nevelkednek hit nélkül, Isten nélkül, szeretet nélkül. A bűnös környezet, a sok rossz példa következtében a mai gyermekek többsége már nem olyan ártatlan, mint Én és kortársaink voltunk valamikor itt a földön. Már az 5-6 éves kicsik szívét megtámadja az irigység, a hazugság, a paráznaság, a gorombaság, a trágárság, a hitetlenség gyíkocskája, és ahogy növekszik, úgy halad egyenesen a pokol felé vezető úton.”

Nézzétek, mi történik! Szent József hóna alatt fogva magasra emeli a kis Jézust, aki két kis karját kitárja, és ezt kéri tőletek: „Kistestvéreim! Segítsetek! Imádkozzatok a családok békéjéért, a válások megszűnéséért és a gyermekek buzgó hitre neveléséért. Böjtjeiteket és egyéb áldozataitokat ajánljátok fel értük. Most pedig mondjatok el egy tizedet mellette álló Édesanyámnak a „Szeretetláng” rózsafüzérből!”

Újra Én szólok, a Szentlélek. Míg mondtátok ezeket a fohászokat felszáradtak a Kis Jézus könnyei, mosolyog, mert a rózsafüzér minden egyes szeméből kicsi fényes szív formájában szeretet áradt a családok és a gyermekek iránt a Szűzanya Szent Szívébe. Ezeket a fény szíveket odaadta Szent Fiának, aki kegyelemként szétosztotta a rászoruló családok és gyermekek között. Köszönjük a segítségeteket. Megáldalak benneteket az együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.29

Szűzanya: Jézus élete VIII.  A 12 éves Jézus

 

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok,  eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a 12 éves Jézusról szeretnék beszélni nektek. Erre Én vagyok a legalkalmasabb, az Édesanyja, mert előttem cseperedett fel, életének minden mozzanatát és lelkének minden apró rezdülését közvetlen közelről tapasztalhattam.

A 12. év ünnepélyes határkő minden fiatal izraelita életében. Ettől kezdve férfinak tekintik, felszabadul a gyámság alól, tagja Izrael közösségének. A vallásos szertartások alatt homlokán és karjain viseli az imaszíjakat, meg kell tartania a böjtöket és nagy ünnepeken, a pászka és a sátorok ünnepén köteles Jeruzsálembe zarándokolni. Így mikor Szent Fiam betöltötte a 12. évét, Józseffel elvittük a názáreti zsinagógába, ahol fölvették a hit-községbe és megkapta Ő is az imaszíjakat.

Elérkezett a pászka ünnepe, és mint minden jámbor zsidó család, mi is elindultunk Jeruzsálembe. Ennek az ünnepnek az alkalmával zsúfolásig tele volt karavánokkal a városba vezető út. Mielőtt kiléptünk názáreti házunkból, Fiam letérdelt előttem és nevelőatyja előtt a földre és a Mennyei Atya áldását kérte utunkra. Mi is ezt tettük. Végig kettőnk között lépdelt, mert tudta, hogy József és Én egyaránt nagyon örülünk testi közelségének. Mi ketten abból a célból mentünk Jeruzsálembe, hogy eleget tegyünk az előírásoknak és imádjuk a Magasságbelit. Jézusnak magasabb rendű célja volt ezzel az úttal: hogy kinyilatkoztassa Atyja irgalmasságát, és a világgal tudassa eljövetelét. Útközben benső szavakkal arról beszélgetett Istennel, hogy a templomban ezt a célját hogyan fogja megvalósítani. Amerre mentünk, mindenfelé jobb kezét felemelve megáldotta a réteket, a termőföldeket, a legelésző állatokat, a falvakat a benne lakókkal együtt. Kérte az Atyát, hogy termékenyítse meg a vidéket, amit megáldott. Menetközben az emberekre, akik körülöttünk jöttek, mély hatást gyakorolt a 12 éves Szent Fiam személye, mert szépség, báj és szeretet sugárzott belőle. Nem egy asszony odalépett hozzám, és így szólított meg: „Boldog lehetsz, hogy ilyen fiad van!” Viszont egyesek – akik súlyos bűn állapotában voltak – nem merték szemüket Jézusra emelni, lelkiismeretfurdalást éreztek, és mélyen megrendültek.

Megérkeztünk, és beléptünk a templomba. Mindhárman leborultunk, homlokunkat a templom kövéhez érintve, és szívünk mélyéből köszöntöttük és dicsőítettük a Mindenhatót. Körülnéztünk és láttuk, hogy a templom környékét, oszlopcsarnokait és udvarait elözönlötte az ájtatos tömeg. A papok bemutatták az áldozatokat, a tanítók, a farizeusok és írástudók vitatkoztak a törvényről, magyarázták a parancsokat. Azért voltak a viták, mert Jeruzsálemnek, mint az akkori hittudomány székhelyének 2 féle iskolája volt: a Hillel és a Sammai iskola. A Hilleré mérsékeltebb volt, mert a törvény erkölcsi oldalát hangsúlyozta, nem annyira a szertartásokat. A Sammai iskola keményebb volt, szigorúbb, a mózesi törvényeket megnehezítette.

Mikor befejeztük imáinkat, felajánlásainkat, a többi názáreti zarándokkal együtt elhagytuk a templomot és elindultunk hazafelé. Fiam most nem közöttünk jött, hanem a többi fiatallal együtt. Este megdöbbenve tapasztaltuk, hogy elveszett. Az első állomáshelyen végigjártuk a pihenő embereket, kérdezgettük nem láttak-e egy 12 éves fiút. Próbáltunk személyleírást adni róla, de senki nem tudott segíteni. Három napig bolyongtunk rettegve, aggódva, de sehol nem találtuk, enni, aludni se tudtunk. Rémes képek tárultak anyai szemem elé: talán rossz emberek megtámadták, megragadták és valami erőszakot követtek el rajta? Talán ravaszul elcsalták hazug ígéretekkel és követte őket? Vagy gyilkosok kezébe került? Egy ember azt javasolta, forduljunk vissza Jeruzsálembe, talán lassabban jött és lemaradt vagy eltévedt, hiszen még gyermek. Elfogadtuk a tanácsát. Visszamentünk a városba, a templomhoz. Átkutattuk a templomudvar minden zegét-zugát. Minden oszlop mögé benéztünk, nem áll-e ott. Sírva kiáltoztuk: Jézus, Jézuskám, hol vagy? Bentről hangok szűrődtek ki. Mintha gyermekhang is vegyült volna bele. Zaklatott szívvel, reménykedve benyitottunk. Láttuk, hogy tudósok, farizeusok, papok egy oszlop közelében szorosan egymás mellett körben állnak, és kihallatszik közülük a mi Fiunk gyermekhangja. Odafutottam, két kezemmel rést csináltam az embergyűrűn, és láttam Jézust, ahogy egy törött oszlop alján áll, és fennkölt szavakkal, bölcsen, hatalommal eltelve magyarázta az írást az álmélkodó papoknak. Azonnal odaléptem hozzá, miközben ömlött a könnyem: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk. Ezt felelte: Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?”

Kedves Engesztelő Gyermekeim, akkor én még nem tudtam azt, amit most, hogy már a Jeruzsálembe haladó úton Ő benső beszélgetéssel megkérdezte Atyjától, hogyan kerítsen sort arra, hogy kinyilatkoztassa az Ő atyai könyörületességét és a saját Messiási eljövetelét. Akkor utasította Őt a Mennyei Atya, hogy hazamenetel közben szakadjon el tőlünk, szüleitől és a zarándokoktól. Így lesz alkalma a tanításra. Én, Mennyei Édesanyátok elnyert dicsőségemből visszatekintve már tisztán látom Jézus beszélgetését a doktorokkal. Valamennyien feszült figyelemmel hallgatták, bölcs szavai megragadták őket. Elmondta nekik, hogy a Messiás már eljött a világba, már él, hogy megmentse az emberiséget. Ezek a tudós papok azt még elhitték valahogy, hogy már megszületett a várva várt Messiás, de amit a gyermek sejtetett velük, hogy íme Ő az, ezt már gőgjük nem tudta befogadni. Még hogy egy egyszerű ács fia, egy ilyen jelentéktelen, alacsony származású fiú legyen a zsidó nép megmentője, vezére, királya, szabadítója? Azt már nem! Pedig értelmükkel felismerték a bölcs, különös gyermek kinyilatkoztatásait, de szívükbe nem tudták befogadni. Keménységük nagy fájdalmat okozott Jézusnak.

Drága kicsi Fiam e 3 nap alatt, ameddig mi kerestük, megismerhette az éhezést és fázást. Egész nap a templomban tanított, estefelé összebarátkozott szegény kis koldusgyerekekkel és próbált alamizsnát kérni a járókelőktől. Egyszer-egyszer kapott valami kis ételt, de azonnal szétosztotta a szegénygyerekek között. Az éjszakát szabad ég alatt töltötte, még pokróca se volt, hogy betakarózhasson. Nappal a templomban állt tovább tanítva a tudós papokat. Milyen kegyetlenek voltak! Egyiküknek se jutott eszébe, hogy ezt a szegény, éhező gyermeket éjszakára befogadja. Így telt el a három nap és két éjszaka. Mikor rátaláltunk és hazavittük, egy szóval se panaszkodott nekünk. Hogy milyen keservesen telt el ez a pár nap, azt a Mennyben tudtam meg. Hogy nem engedetlenség volt részéről, hogy elszökött tőlünk, azt még a válaszából megsejtettem, hogy „Atyám dolgaiban kell lennem.” Emlékeztetett minket arra, hogy Ő elsősorban a Mennyei Atya Fia és csak utána az Én gyermekem. Ez a válasz nektek is szól, drága Engesztelőim. Számotokra az legyen az első és legfontosabb, amire Isten meghívott benneteket, mert Ő a ti Atyátok, az Ő dolgaiban kell lennetek. Titeket, Kicsinyeim azzal a felemelő feladattal bízott meg, hogy mentsétek a lelkeket, a közömbös, hitetlen és bűnökben megátalkodott felebarátaitokat, és segítsetek a tisztítóhelyen szenvedőknek imáitokkal, böjtjeitekkel, áldozataitokkal, önmegtagadásaitokkal.

Kedves Gyermekeim! Próbáljátok átérezni azt a három rendkívül nehéz napot, amiben részem volt, mikor elveszítettem 12 éves Szent Fiamat. Semmit nem tudtam róla. Rám bízta a Mennyei Atya, hogy szüljem meg, neveljem fel, és ha valami baja lesz, ha nem találom meg, hogyan álljak meg Előtte? Éles tőrként hasított a szívembe, hogy talán már sosem láthatom. Ti, imádságos lelkületű, buzgó Kincseim, valami hasonlót érezhettek, mikor Isten lelki szárazságot bocsát rátok. Úgy élitek ezt meg, hogy ti is elvesztettétek Jézusotokat. Nem tapasztaljátok a szeretetét, mint máskor. Ilyenkor a ti szívetek szeretetlángja is kialszik Iránta. Eltűnik az áhítat, az öröm imádkozásotokból. Viszont hasonló boldogságot éreztek az enyéméhez – ahhoz, mikor a Jeruzsálemi templomban megpillantottam Jézusomat – ha Isten véget vet lelketekben ennek a sivár állapotnak, és újra rátaláltok Szent Fiamra, szívetek Királyára.

Most pedig, drága Kincseim, olyan dolog történik, amit csak Én, Édesanyátok láthatok. A Mennyei Atya az Égből küld nektek egy kedves ajándékot. Egy hatalmas, ember-méretű Szentostya ereszkedik alá, és megáll előttetek a földön. Ti, akik szentmisére jártok, nem egyszer tapasztalhattátok, hogy a nagy Oltáriszentség felületén valami kidombordó kép látható: pl. a jászolos kis Jézus, a feltámadt Jézus, vagy egy feszület. Ezen az óriási Szentostyán a 12 éves gyermek Jézus látható fehéren, az Ostya anyagából. Hirtelen elkezd színesedni, megelevenedik, és kilép elétek. Gyönyörű, szőke fiú, haja göndör fürtökben eltakarja a fülét, kreol bőréből, piros arcából kivilágítanak ragyogó kék szemei. Arcának finom, nemes vonásai, bájos mosolya egészen elbűvölő. Mivel a Szentostyában teljes isteni dicsőségében van jelen, most is gazdagon ontja magából a fényt. Először Felém fordul, nagy szeretettel átölel és így szól hozzám: „Forrón szeretett Édesanyám! Köszönöm, hogy ilyen hitelesen és alapos részletességgel bemutattál Engem, mint 12 éves Jézust kistestvéreimnek. Ezzel a tanítással befejezted előttük gyermekkorom történetét.” Egy gyermeki csókot ad arcomra, és újra veletek szemben áll. Térdig érő, hófehér ruha van rajta, és egy aranyöv fogja össze a redőit. Nyakában egy hosszú láncon aranykereszt feszülettel. Így szólít meg titeket: „Drága engesztelő Kistestvéreim! Nem véletlenül érkeztem Szentostyába rejtőzve közétek. Fel akarom hívni figyelmeteket a veszélyre, ami a közeljövőben fenyegeti Testemet és Véremet. Valóságos Jelenlétemet a templomokban hamarosan megszüntetik. Meg akarják akadályozni, hogy tápláljalak benneteket és erősítselek titeket a megpróbáltatások idejére. De ne féljetek! Mi, a Szentháromság tagjai ott fenn a Mennyben tervezgetjük nektek a szentáldozás lehetőségét. Terveinket e tanításban nyilvánosan nem fedhetjük fel előttetek, de titkunkat meg fogjuk osztani legbátrabb, és legbuzgóbb felszentelt fiainkkal és igaz, választott prófétáinkkal. Mint ahogy földi egyházam megtisztul, de nem vész el, fennmarad az utolsó napig, ugyanúgy az Eucharisztia is élő valóságként, mint megtestesült Ige élni fog köztetek eledelként és italként a világ végéig.” A 12 éves Fiam leveszi nyakából a keresztet, melyen megelevenedik szenvedő Teste. Közétek megy, és egyenként mindnyájatokkal megcsókoltatja. Közben ezt mondja: „Megérintem ajkatokat, hogy szenvedésemről mindenkinek beszéljetek, aki befogadja.”

Én, Édesanyátok egy áldással búcsúzom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.11.05

Mennyei Atya: Jézus élete IX.  Serdülő és ifjúkora

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Atyai szeretetem melegével köszöntelek benneteket. Szeretlek titeket tanítani, mert szavaimat örömmel és feszült figyelemmel, összeszedetten hallgatjátok. Ma Szent Fiam, Jézus serdülőkoráról és ifjúkoráról fogok beszélni.

A négy evangéliumban életének erről a korszakáról, 12 éves kora utáni időkről a nyilvánosságra lépéséig szinte semmit sem olvashattok Lukács evangélista e mondatain kívül: „Visszatért Názáretbe és engedelmeskedett nekik (mármint a szüleinek). Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, Isten és emberek előtti kedvességben.” Luk.3,51-52. Ez a szűkszavúság azért volt, mert azt akartam, hogy Fölkentem, Jézus Krisztus rejtve maradjon. 12 éves korában, mikor szülei rátaláltak a jeruzsálemi templomban, visszament velük Názáretbe, ahol tovább élte alázatos és munkás életét, várván Isten hívását, hogy kilépjen a névtelenségből. Serdülőkora és ifjúkora arra volt jó, hogy kortársainak megmutassa, hogyan kell az Én akaratom, a Teremtő Isten akarata szerint élni, hogyan kell a tízparancsolatot betartani. Miként kell az embernek tisztelni a szüleit, engedelmeskedni nekik, hogyan kell legyőzni a kísértéseket és helyes értékrendet felállítani maga elé: első helyen áll Isten, második helyen a család, a felebaráti szeretet, harmadik helyen a munka és mindezek után következik a pihenés, szórakozás. Életének ez a szakasza követendő példa minden korok ifjúságának. Zsenge fiatalkorával alátámasztja a közismert latin szavak igazságát: „Ora et labora!” – Imádkozzál és dolgozzál!

Drága Engesztelőim! Szeretném közelebb hozni nektek az én serdülő fiacskámat. Ezért eszközöm előtt feltárom e bájos kornak egy-egy esetét.

József már egész kicsi korától megengedte, hogy ott lehessen a műhelyében. Megtanította neki az ácsmunka és asztalosmunka minden fogását. Keze egyre ügyesebb lett. 13-14 éves korában már úgy dolgozott, mint egy férfi. Egyre többen jöttek Józsefhez, az ácshoz a rendelők, mert Jézus oly szelíden, kedvesen köszöntötte őket, hogy mindig újra és újra kívánták látni és hallani. Történt egyszer, hogy egy názáreti ember eljött asztalt rendelni. József szabadkozott, hogy olyan sok rendelés jött össze, csak 2 hónap múlva lesz kész. – Az már késő – mondta a férfi, mert hamarosan sok vendége jön, és terített asztallal kell várnia őket. Jézus, a 14 éves fiú bátorítóan rámosolygott és így szólt nevelőatyjához: „Csak nyugodtan vállaljuk el Atyám, Én 2 éjszaka fennmaradok és elkészítem.” Így is történt. Feláldozta a pihenést és 3 nap múlva átvehette a rendelő a kis „inas” mestermunkáját. Felesége még aznap este hálából egy nagy tál gyümölccsel kedveskedett Jézusnak.

A jóságos József örült, hogy fia segít neki a műhelyben, de azért aggódott, mikor látta, hogy ebben a zsenge korban túlhajszolja, megerőlteti magát. Hiszen más fiatal még játszik, szórakozik az ő korában

Jézus szeretett Édesanyját sem hanyagolhatta el. Tudta, hogy sokat fáradozik értük, és azt is érezte, hogy mint anya, erősen vágyódik az Ő jelenléte után. Ezért napközben gyakran átment hozzá, mikor főzött, mosott vagy szőtt-font. Máriának nagyon jó szíve volt, mélyen együtt érzett a náluk szegényebb szomszéd családdal, nem egyszer kisegítette őket. Egyik nap az egyik rendelő hálából nagy halat hozott Józsefnek a szép munkájáért. Mária azonnal elkészítette ebédre. Hallevest és sült halat tett az asztalra. A maradék legszebb szeleteket egy tálra rakta, egy lábost megtöltött levessel, és hívta a műhelyéből Jézusát.

Így szólt hozzá: „Kisfiam! Vidd át ezeket a falatokat Rebeka néniékhez. Oly ritkán kerül az asztalukra ilyen finomság. Várj! Kenyeret is sütöttem, hadd tegyem még a tetejére.” Az engedelmes Jézus boldog volt, hogy segíthet a szomszéd családon és már indult is hozzájuk. Köszönés után így adta át az ételt: „Rebeka néni! A mama küldi ezt az ebédet, fogyasszák el, jó étvágyat kívánok. De előtte az Örökkévaló áldását kérjék rá.” A szegény asszony csak nézte a pirosra sült halakat, a ropogós friss kenyeret és szeme megtelt örömkönnyekkel. Hálás szeretettel simogatta meg Jézus arcát.

Bizony a Szent családnál is nem egyszer fordult elő, hogy szűkölködtek. Elérkezett a vacsoraidő és nem volt mit az asztalra tenni. Mária bízott Fia isteni erejében, kérlelő tekintettel nézett rá: „Fiam, nincs ennivalónk!” Erre Szent Fiam benső szóval kérlelt Engem, hogy segítsek rajtuk. Küldtem is egy jólelkű teremtményt egy nagy tál étellel.

Drága Gyermekeim! Jézus nemcsak benső beszélgetéssel volt kapcsolatban Velem, Atyjával, hanem rendszeresen Édesanyjával és nevelőatyjával együtt imával kezdték a napot, és imával fejezték be, minden étkezés előtt áldásomat kérték és minden étkezés után hálát adtak nekem. A Miatyánkot először szüleinek tanította meg. Amikor ott tartott benne, hogy „Legyen meg a te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is…”, jelentőségteljesen megállt egy kicsit, hogy kiemelje nekik, milyen fontos, hogy mindenben az Atya akaratát teljesítsék.

Még nagyon fiatal volt, mikor József meghalt. Ahogy telt az idő nevelőatyja egyre jobban elgyengült. Ágynak esett, és ápolásra szorult. Mária nagy szeretettel, szívében mély fájdalommal gondozta. Az ács- és asztalosmunka mind a még nagyon fiatal Jézusra maradt. Ahogy ott a műhelyben kitartóan, elmerülve dolgozott, nyílik az ajtó és belép Édesanyja, szomorúan, felzaklatva és így szól hozzá: „Ó, Jézus, gyere gyorsan, nagyon rosszul van.” Ő engedelmesen levette kötényét és belépett a szomszédos szobába. Ott van nevelőapja egy ágyon sok párnával feltámasztva. Haldoklik. Szinte élettelenül, mozdulatlanul fekszik, kapkodja a levegőt. Jegyese simogatja a kezét, letörli verítékét a homlokáról, egy kis vízbemártott kendővel megnedvesíti kicserepesedett ajkát. Jézus átöleli, kisség felülteti, hogy visszategye a párnákra, melyekről lecsúszott. Könnyeit alig tudja visszatartani. Ránéz Édesanyja kisírt szemeire és ahogy ott mellette áll, átöleli és csak ennyit mond: „Mama, próbálj megnyugodni, és fogadd el Isten akaratát.” Majd leül az ágy szélére és megcsókolja József kezét. Közel hajol hozzá, és a következő zsoltárt mondja el neki búcsúzóul: „Mily szeretetreméltóak a te hajlékaid, ó, Uram! Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba… A veréb is otthont talál magának, a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, én Istenem és Királyom! Boldogok, akik a házadban laknak… Boldog az az ember, akinek ereje Benned gyökeredzik, szívében elhatározza, hogy felmegy a siralmak völgyéből a választott helyre. Ó, Uram, hallgasd meg imámat.” (Zs.84.)

Végül megköszönte Józsefnek, hogy jó atyja volt itt a földön, és tisztaságos jó jegyese volt Máriának, az Ő édesanyjának. A haldokló lélegzete egyre nehezebbé válik, szemei elhomályosodnak. Jézus megígéri Józsefnek, hogy hamarosan elmegy érte és a pátriárkákért a pokol tornácára és felviszi őket a Mennybe. Ezt már hangosabban mondja, hogy még meghallja, mert József máris nagyot sóhajt és kileheli lelkét.

Anya és Fia ágyára borulnak és fájdalmasan felzokognak.

Már elmúlt Jézus 20 éves, mikor egyre többen kérdezgették Máriát, hogy fia mikor választ magának jegyest. Hiszen olyan szép, fiatal és egészséges. Bármelyik leány boldog lenne mellette. Hiába mondogatta a kíváncsiskodóknak, hogy neki más a hivatása, nem tudták felfogni. Nem mondhatta, hogy Ő a várva-várt Messiás, nagy küldetése van. Volt, aki egyenesen Jézusnak tette fel a kérdést: – Itt az idő a családalapításra, mire vársz? Volt olyan anya, aki kinézte Őt a saját lánya számára, boldogan elfogadta volna a szelíd és szorgalmas ácsot vejéül.

Ellenségem, a Gonosz is bevetette magát. Egyik este barátjával, akivel a zsinagógában ismerkedett meg, vacsora utáni sétát tettek a városban. Miközben hosszú beszélgetést folytattak, az utolsó házból kilépett egy hiányos öltözékű szép nő, és nyájas szavakkal be akarta csalni őket magához. De Jézus átölelte barátja vállát, és hátat fordítva elsiettek onnan. Az Én szűzi szent Fiam azonnal legyőzte a kísértést, a bűnnek még az árnyéka se esett rá. Ifjúsága éveiben, ahogy közeledett nyilvánosságra lépésének ideje, egyre többet gondolt fenséges megbízatására, megváltói hivatására, amiért vállalta az emberré válást.

Drága porszem Gyermekeim! Szeretném bemutatni nektek a még nagyon fiatal, 16 éves Jézust. Fölöttetek e pillanatban megnyílik a mennyezet, és egy hosszú fénysugáron messze a távolban egy pici fényes emberalak látszik. Ahogy közeledik, egyre nagyobb lesz, és mire ideér elétek a padlóra, egy nyulánk, magas fehér ruhás ifjút láttok, aki nem más, mint a 16 éves Jézus. Ruhája bokáig ér, derekán aranyöv, fején fehér liliomokból font koszorú. Égi virágokból készítették az angyalok. Barna, hullámos haja majdnem a válláig ér. Arca már nem olyan kerek, mint kicsi korában volt, hanem ovális, de még rajta van a gyermekkor hamvas bája és ártatlansága. Szelídség és szépség sugárzik róla. Tengerkék szemei átható tekintetet kölcsönöznek neki. Kezében egy nagy csokor fehér liliomot tart. Kedvesen rátok mosolyog, Engesztelőim, és így szól hozzátok: „Drága Kistestvéreim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Azt kérem tőletek, hogy ne csak a szeretetben és szenvedésben kövessetek Engem, hanem a lelki tisztaságban is. Törekedjetek a tökéletességre, és ezt csak úgy tudjátok elérni, mivel gyengék és gyarlók vagytok, hogy a bűnbánat szentségére támaszkodtok, amit alapítottam nektek. Menjetek gyónni, minél gyakrabban, ameddig csak lehet. A szentgyónást hamarosan el fogják törölni. Azzal indokolják majd, hogy a fülbegyónás idejétmúlt, nincs rá szükség, nem kell közvetítő, elég, ha Istennek bánjátok meg bűneiteket. Ne higgyetek nekik! Eltüntetik a Szentírásba foglalt szavaimat. Az apostolokra ráleheltem és így szóltam: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” Ezt fogják megszüntetni. De legbátrabb papfiaim nem hagynak benneteket szentgyónás nélkül. Rejtekben fogják biztosítani nektek a gyónás lehetőségét. Ezeket a liliomokat nektek hoztam. Körbemegyek, nyissátok ki szívetek ajtaját, hadd helyezzem bele ezt a tisztaságtól sugárzó jelképet. Ez jutassa eszetekbe, hogy a legparányibb foltot sem tűrhetitek meg lelketeken. Ezután még teszek valamit veletek. Leveszem fejemről a liliomkoszorút és rápróbálom a ti fejetekre. Szeretett Kistestvéreim, ezzel a mozdulattal már előre gyönyörködöm benneteket, hogy milyenek is lesztek mellettem a Mennyben tökéletes tisztaságotokban. Atyám és Én, ahogy itt állunk, nagy szeretettel átöleljük egymást, és mindketten felemelve áldást osztó jobb kezünket megáldunk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.11.12 Jézus:

Jézus élete X.  A nyilvános fellépés kezdete

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Az utóbbi égi tanítással lezárult gyermekkorom. Nyilvánosságra lépésem kezdetéről szeretnék beszélni nektek. Először a hivatásomat fogom kifejteni előttetek. Mivel Isten és ember voltam és vagyok egy személyben, magamban hordozom Isten lelkét. Úgy ismerem Őt, ahogy fiú ismeri az atyját, és a bölcsességnek és tudásnak minden kincse rejtve van bennem. Nem földi ember oktatott és képzett, hanem Isten tanítványa voltam. Az isteni ihlet bennem van, de nem úgy, mint a prófétáknál, hogy fel-fel csillan, majd eltűnik, hanem az örök Igének végtelen, szakadatlanul ragyogó világossága. Atyám hatalma működik bennem, mindig az Ő akaratát keresem, az Ő szolgálatában járok, az Ő parancsait teljesítem. Az Én alapvető jellemvonásaim: a szeretet, a jóság, a bőkezűség, az igazság szeretete. Én is emberek közt éltem, mint ti, csak így ismerhettem meg az örömöt, a szomorúságot, a fáradalmakat, a résztvevő szánalmat, a szent felháborodást a gonoszság ellen, a szakadatlan küzdelmet, a hűtlen hálátlanságot és az ámítást, a gyötrelmeket és a véres halálfélelem vergődését, a kínszenvedést és a halál borzalmait. Sírni is tudtam, mint ti, mikor emberi szenvedést láttam. Vallásalapító voltam, mint sokan mások, de a többiek csak egyetlen egy néphez, fajhoz, korhoz beszélnek, az Én szavam viszont az egész emberiséghez szól. Mint Isten Fiának, nem lehetett más rendeltetésem a földön, csak az, hogy megalapítsam Atyám országát, és megváltsam az emberiséget bűneiből.

Előhírnököm volt Keresztelő Szent János, akit sokan hallgattak e forrongó, messiás-váró világban.  30 éves voltam, mikor elérkezett színrelépésem ideje. Már csak ketten éltünk Édesanyámmal a názáreti házban. Az Én ácsmunkámból tartottuk fenn magunkat. Közeledtek a búcsúzás percei. Mária könnybelábadt szemmel tette elém utoljára vacsorámat. Tarisznyámat megtöltötte az általa sütött friss kenyérrel. Egy kis bort is csomagolt nekem az útra. Evés után imádkoztunk, és Ő átölelte derekamat, arcát a szívemhez szorította. Csak néztünk egymás szemébe és e tekintetből is megértette, hogy már nem várhatok tovább. Kezét, homlokát megcsókoltam, megköszöntem neki, hogy világra hozott, és szeretettel felnevelt. Kikísért a kapuig. Megígértem, hogy utamról gyakran haza fogok térni hozzá. Kértem, engedje, hogy a rokonok odaköltözzenek hozzá, ne maradjon egyedül. Letérdeltem előtte, hogy áldjon meg a hosszú út előtt. Majd Ő is térdre ereszkedett és Én kezemet feje fölé helyeztem és megáldottam. Elkezdődött az Evangéliumot hirdető utam, mely kereszthalálommal fog befejeződni. Rokonaim, mikor hallottak távozásomról, azzal tetézték Mária fájdalmát, hogy Engem engedetlennek, csavargónak neveztek előtte, aki puszta kalandvágyból ment el. Szerintük otthon kellett volna maradnom, és gondoskodnom Anyámról, folytatnom apám mesterségét.

Első utam a Jordán folyó felé vezetett. Közben benső beszélgetéssel kértem Atyámat, hogy sugallat formájában világosítsa fel keresztelő Jánost érkezésemről, Ő ezt meg is tette. János már alig várta, hogy meglásson Engem. Amint odaértem, egy pillanatra megállt a kereszteléssel és rám mutatva így kiáltott fel a nép előtt: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Íme az, akiről már sokat beszéltem nektek… Utánam jön a férfiú, aki megelőzött engem, mert előbb volt nálamnál, kinek nem vagyok méltó saruszíját megoldozni… Én vízzel keresztelek, a Krisztus pedig Lélekben keresztel.” Kértem Jánost, ahogy elé álltam, hogy kereszteljen meg. Ő először szabadkozott, hogy méltatlan erre, inkább Én kereszteljem meg őt, de mivel a Szentlélek felvilágosította, szótfogadott. Ahogy belemerítette edényét a folyóba, és rám öntötte a vizet, hirtelen hófehér galamb száll a fejem fölé, a Szentlélek. A körülállók közben Atyám hangját hallották a felhőből amint ezt mondta:

„-Ez az Én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Az Atya hangja ámulatba ejtette a jelenlévőket. Így szóltak egymáshoz: -Valóban ez lesz az igazi Messiás!

Egy ideig még ott maradtam Jánosnál és kértem, hogy készítse fel őket a fogadásomra, arra, mikor majd népemnek beszélni fogok Isten Országáról, és elkezdem kinyilatkoztatni magam, mint Isten Fiát. Ezután a pusztába mentem. Elhagyván a Jordánt át kellett mennem a Jerikói síkságon és a várostól Jobbra föl kellett kapaszkodnom a ma „Negyvennapi”-nak nevezett hegység lejtős lépcsőjén. Ez a tömör sziklahegy óriási vöröses mészkődarab, melynek 5 gúla alakú csúcsa van, mély szakadékokkal elválasztva. Lejtőibe az időjárás viszontagságai barlangokat ástak. A legmagasabb csúcs barlangja volt az Én menedékem a pusztában. E csúcs alatt terült el Júdea pusztasága és innen látszik csillogni a Holt tenger tükre. Erre már minden szikla, a növényzet gyér. Ha innen letekintettem a Jordán völgyére, láthattam a tömeget, aki mindenfelől tódult Jánoshoz keresztelkedni.

Azért mentem a pusztába – kedves Gyermekeim –,  hogy az ottani megpróbáltatásokkal és kísértésekkel előkészítsem magamat az előttem álló küzdelmekre, szenvedésekre, áldozatokra. Nagyon egyedül éreztem magam ezen a rettenetes helyen, magamra hagyva, távol az emberektől. Atyám ezért az ott élő vadállatokat elküldte hozzám. Nem bántottak. Szelíden hozzám simultak, engedték megsimogatni magukat, szeretgettem és gyógyítgattam őket. A madarak is körülvettek. Vállamra és kezemre szálltak és dicsőítő énekeket csicseregtek Istennek. Az időjárás viszontagságai nagy szenvedést okoztak nekem. Hol jeges szél fújt, hol szakadó eső esett, hol forró sziklák égették a talpamat. Sarum levált a lábamról, és mezítláb mentem éles sziklákon és tüskés bozótokon. Sehol egy csepp vizet nem találtam, szájüregem, nyelvem egészen kiszáradt, ajkam kicserepesedett. Éhes voltam a végtelenségig. Sehol egy szál gyümölcsfa, se egy búzakalász. 40 napig böjtöltem: nem ettem és nem ittam semmit. Az Egyház nektek, mai gyermekeimnek elrendelte a nagyböjtöt, mely abból áll, hogy a péntekeken megtartóztatjátok magatokat a hústól, azután hamvazószerdán és nagypénteken csak 3-szor étkeztek. Ez aránytalanul kevés lemondás ahhoz képest, amit Én tettem, de az emberiség tömege ennyire se képes, mint ti. Ezt a nagyon kemény, szigorú böjtöt a pusztában felajánlottam azokért a teremtményeinkért, akiknek a gyomra az istene és nem elégszenek meg a szükséges táplálékkal, hanem a válogatott ételeket hajszolják, és ezzel a torkossággal megbántják Atyámat.

Ó, drága Kincseim! Most azokhoz szólok, akik a legmesszebbmenőkig igyekszenek az áldozatokban követni Engem. Akik irántam és a mentenivaló lelkek iránti szeretetből egyre több élvezeti cikkről vagy ínyencségről, kedvenc ételeikről képesek lemondani vagy rendszeresen, hetenként néhányszor vagy minden nap böjtölnek. Áldottak legyetek, Követőim! Jutalomból megadom nektek az erőt az ördög és kísértései legyőzéséhez. És most elmondom a 40 napos böjtöm a pusztában hogyan erősített meg Engem a kísértések legyőzésében.

Közeledett felém ellenségem, s mivel nem tudta biztosan, hogy Isten Fia vagyok, meg mert kísérteni. Miközben jött, úgy érezte, hogy egyre jobban elgyengül jelenlétemtől. Úgy tett, mintha sajnálna, hogy éhezem. Köveket adott a kezembe, hogy változtassam át kenyérré. Én így feleltem neki: „Nemcsak kenyérrel éle az ember, hanem minden igével, ami Istentől származik.” Megmagyaráztam neki, hogy ő meg van fosztva Isten kegyelmétől, ezért nem is érti Isten igéjét, örök halál az osztályrésze. Dühösen elviharzott.

Csakhogy ellenségem nem ismert Engem, Isten Fiát eléggé, azt hiszi olyan vagyok, mint a többi ember, elbizakodok saját akaraterőmtől és ebből kiindulva visszatért. Igen, ti gyermekeim hajlamosak vagytok arra, hogy ha legyőztök egy kísértést büszkék lesztek az erőtökre. Van egy asszony, aki szűzi tisztaságban ment férjhez és csak teltek az évek, évtizedek és soha sem csalta meg a férjét. Arra gondolt: „Ó, mennyivel jobb vagyok, mint a kolléganőim, mindegyiknek van valami barátja a férje mellett. Lám-lám! Nincs olyan akaratuk, mint nekem. Mennyivel erősebb az én lelkem!” Történt egyszer, mikor egyedül volt otthon meglátogatta élete első szerelme. Órákig beszélgettek és fellobbantak a régi érzelmek. Nem telt bele két hét, férjének valami hazugságot kitalálva autóba ült és meglátogatta fiatalkori szerelmét a balatoni nyaralójában. Vigyázzatok, gyermekeim, mert hiúságotok és elbizakodottságotok ingerli arra a gonoszt, hogy újra és újra megkísértsen benneteket.

Bizony hozzám, Isten Fiához is visszajött kísérteni. Felvitt egy magas torony tetejére és ezt mondta Nekem: „Ha te Isten Fia vagy, vesd le magadat a mélységbe, mert írva vagyon, hogy angyalainak parancsolt felőled és kezeikben hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.” Én így válaszoltam neki: „Ne kísértsd, Uradat, Istenedet!” Ezzel a kísértéssel azt akarta sugallni Nekem a Sátán, hogy mint Messiás, ejtsem bámulatba a népet, hogy a toronyból lezuhanva, mintha az égből szállnék, épen érkezzek közéjük a földre, mintegy bizonyítva, hogy Én vagyok az Isten Fia.

A gonosz sehogy se tudott beletörődni, hogy nem bír velem. A pusztabeli és a templomi jelenet után következik a hegység. Felvitt Engem egy magas hegy tetejére és megmutatta Nekem a szemhatár négy világtáján elterülő királyságokat és birodalmakat, és azok földi dicsőségét. Azt mondta, hogy ha leborulva imádom őt, mindent nekem ad. Javaslatára ezt válaszoltam: „Távozz Sátán, mert meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Erre egészen dühbe gurult, és dúlva-fúlva eltávozott.

Drága, szeretett Engesztelőim! Akartok-e nekem segíteni lelkeket menteni a Gonosz kísértéséből? Akkor gyertek velem, Jézusotokkal. Először Édesanyám rátok adja a megszentelő kegyelem fehér ruháját. Emeljétek fel a kezeteket, hogy fel tudja húzni nektek. Mindegyiketek ruháján szikrázó fényből egy fehér liliom van, a szívetek fölött. Ez a mennyei ruha védelmet ad nektek. Gyertek! Indulunk. A pusztában vagyunk egy hegy tetején. Koromsötét van, de a fényliliom megvilágítja a mély völgyet, ahol hemzsegnek az emberek. Egy vastag, hatalmas zöldes-barna kígyó körülöttük tekereg fején egy csillogó korona. Szájából undorító démonok szállnak ki, rátelepednek az emberekre, egészen ellepik őket. Fülükbe kísértő szavakat suttognak. Szegények nem látnak semmit a démonokból, úgy érzik, gondolataik vezetik őket. Ezeknek a csábításoknak hatására egyesek féktelenül elkezdenek falni, habzsolni és sosem laknak jól. Mindig többet kívánnak. Rosszul lesznek, könnyítenek magukon, és kezdik előről az egészet. A ruha már szétreped rajtuk, alig tudnak szuszogni, mozogni. Másokat ivásra ingerelnek a gonoszok. Töménytelen sok szeszes italt elfogyasztanak. Leesnek a lábukról, a sárban hemperegnek, de a konyakos üveg ott van, a kezükben. Két férfi az alkohol mámorában dulakodik, csillan a kés valamelyiknek a kezében. Elhaló sikoly hallatszik. Egy férfi életét kockáztatva veszélyes, vakmerő mutatványt produkál, a többiek ámulva nézik, mit művel a 10 emeletes ház tetején, de megbillen, lezuhan, és mi egy tompa puffanást hallunk. Nézzétek csak, mit művel a gonosz egy szerénynek látszó fiatalemberrel? Azt suttogja neki, hogy miniszter is lehet belőle, ha éles eszét maximálisan kihasználja. Már 4 diplomája van, és 6 nyelven beszél. Hatalomszerzés a rögeszméje. Nincs ideje szüleire, testvéreire, barátaira. Most az 5. diplomája megszerzésére készül.

Drága Gyermekeim! Ezek a szegény, becsapott gyermekeim az álnok kígyó szorításában vannak, a pokol felé haladnak. Isten nélkül élnek, elmerülve a világ örömeiben. Képtelenek a kísértésekkel szembeszállni. Segítsetek nekik! Imádkozzátok el értük a Szent Mihály arkangyalt” és a „Most segíts meg Mária”-t. Forduljatok meg! Az égből hófehér lovon érkezik Szent Mihály arkangyal kezében kivont karddal. Mögötte angyalok hosszú sora repül. Szent Mihály a nagy kígyó fölé vágtat, kardja hegyével megérinti és az köddé válik. Az angyalok felemelt kardjukkal közelednek a gonosz démonok felé és egészen a pokolig űzik őket. A bűnben eddig elmerült emberek most felállnak, szinte megdermednek, nem értik, mi van velük. Mennyei Édesanyátok, az Üdvösség anyja leszáll mellénk a hegyre. Kebléből kiemeli szeretetlángtól ragyogó, virágkoszorús Szent Szívét. Szeretetlángjából minden ember szívébe egy fénysugarat küld, a bűnbánat szimbólumát. A legtöbben térdre borulnak és megbánják bűneiket. De vannak köztük kőszívűek, akikről lepattan a fénysugár és üres lélekkel, dühösen, elégedetlenül hazasietnek. A megtértek új életet kezdenek. Nem értik mit történt, de valami mélyen megindította őket és e lelki változásban Isten útját látják.

Kedves Követőim! Köszönöm, hogy eljöttetek Velem és így ma is sok lelket mentettetek. Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.11.19 Szentlélek:

Jézus élete XI.  Első apostolok, Kána, Jeruzsálem

 

 

Szentlélek: Kedveseim! Elmondom nektek, mi történt Jézus megkeresztelése után. A Keresztelő, mint ahogy Jézus kérte tőle egyre többet beszélt a népnek Róla, Isten bárányáról, aki elveszi a világ bűneit. Mondogatta a farizeusoknak, hogy nem a napjában kétszer áldozott báránynak az áldozati oltáron kiömlő vére fogja megtisztítani a népet, hanem ez itt: az igazi Bárány. És nem győzte hangoztatni a köré gyűlő tanítványainak, hogy „Láttam a Lelket, mint galambot leszállni az égből, és rajta maradt… Láttam és tanúságot tettem, hogy ez az Isten Fia.” De népének megkeményedett lelke visszautasította szavait. Csak az egyszerű, szelíd, jószándékú kisebbség fogadta el. Sokan így gondolkodtak: Hogyan lehetne a várva várt dicső Messiás ez az egyszerű názáreti ács? Jézus még nem mutatta meg magát, nem prédikált, így a nép megbámulta, de nem értette.

 

Jézus egyelőre ott sétálgatott a Jordán partján. A Nap éppen nyugovóra tért, a folyó felett pirosra festette a felhőket és a víz tükrét. Ott állt keresztelő János, és két tanítványával beszélgetett. Észrevették a Názáretit és ő lelkesedésében újra felkiáltott: „Íme, az Isten Báránya. Erre mindketten Jézus után eredtek. Ő érezte, hogy követik, megfordult és kérdezte tőlük: „Mit akartok?” Ők megkérdezték, hogy lakik, és Ő meghívta őket. Az egyik András volt, a másik János, a későbbi szeretett tanítvány. Gyermekeim, őt ismeritek a Szentírásból, ő írta a 4. evangéliumot. Hosszan beszélgettek Isten országáról, a Messiásról, aki elhozza majd a népnek az üdvösséget. Jézus szavai világosságot gyújtottak bennük, egészen felvillanyozta őket. Másnap reggel András, aki szintén galileai volt és halász, hazaszaladt és elhívta Simont is e szavakkal: „Megtaláltuk a Messiást.” A Mester rátekintett Simonra, és Péternek, kősziklának nevezte. Akkor még nem magyarázta meg neki ennek az új névnek nagy jelentését, a rendeltetést, amit ez takar. Már három tanítványa volt, útnak indult Galilea felé. Ott Fülöppel találkozott, aki Péternek és Andrásnak falubelije volt, Betszaida nevű faluban lakott. Néhány kedves szóval nagy hatást gyakorolt rá, és így hívogatta: „Kövess Engem!” Fülöpöt is elragadta társainak ébredező hite és lelkesedése, és mikor találkozott Natánaellel, boldogan mondta neki, hogy megtaláltuk Jézust, Názáretből. Natánael kételkedve kérdezte: „Ugyan mi jó jöhet Názáretből?” Ugyanis az igazhitű ortodox zsidók megvetették Názáretet, jelentéktelen helynek tartották. Fülöp csak bíztatta: Gyere és lásd Őt. És mikor Natánael a Mester elé lépett, ennyit mondott neki: – Íme, az igaz izraelita, kiben nincs álnokság!

 

-Honnan ismersz? –kérdezte Natánael csodálkozva. Jézus így válaszolt: -Mielőtt Fülöp téged hívott volna, láttalak, mikor a fügefa alatt voltál.

 

Ez teljesen meggyőzte arról, hogy a Názáreti Isten Fia, Izrael királya. Jézus meghatódva mondta ekkor: -Bizony, bizony mondom nektek, látni fogjátok megnyílni az eget és föl és leszállni Isten angyalait az Emberfia fölött.

 

Jézus két-három napig Fülöpnél tartózkodott tanítványaival együtt és innen a kis Kána városába sietett. Apja rokonai Édesanyját és őt menyegzőre hívták. Mária már napokkal előbb odaért, mert a rokonok meghívták. Jézus is megérkezett tanítványaival. Anyja és Fia nem egymás mellett ültek. Mária a többi asszony társaságában volt. Észrevette, hogy a jegyespár zavarban van, elfogyott a boruk. Megsajnálta őket, segíteni akart. Ezért odament Szent Fiához, és ismervén mindenhatóságát, kérte, hogy tegyen valamit. Lehet, hogy nemcsak segíteni akarás vezérelte, hanem a vágy, hogy Jézus mutassa már meg hatalmának erejét? Jézus szelíden figyelmeztette, hogy még nem jött el az ő csodáinak ideje. János evangélista ezt így fogalmazta meg: „Asszony, mi közöm nekem és neked ehhez?… Miért sürgetsz engem? Az én időm még nem érkezett el.” Azt akarta érzékeltetni Máriával, hogy neki, Jézusnak elsősorban nem a földi érzésekkel kell foglalkoznia, hanem csakis Atyjának kell engedelmeskednie. De látván Édesanyja könyörgő szavait, teljesítette kérését. Már csak azért is, mert meghatotta a készséges, gyors anyai intézkedés a szolgák felé, és a bizalom Fia irányába.

 

-Amit nektek mond, cselekedjétek! – mondta nekik. Ezek után Jézus, a szerető Fiú intett a legényeknek: – Töltsétek meg a 6 kővedret vízzel! – Merítsetek most – parancsolta- és vigyétek a násznagynak. Amint az megkóstolta a borrá vált vizet, hivatta a vőlegényt, és így szólt:

 

-Minden ember először a jó bort adja, és miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te pedig, mindeddig tartogattad a jó bort.

 

Tudjátok, drága Engesztelőim ez a kedves lakodalmi jelenet több dologra felhívja a figyelmeteket. Először is arra, hogy ha valami nagy kérésetek van, legnagyobb közbenjárótokhoz, a Szűzanyához folyamodjatok. Jézus annyira szereti őt, hogy nem akar Neki ellenállni, és ha kér nektek valamit, azt Jézusa teljesíti, amennyiben lelketek javát szolgálja.

 

Másodszor ez a kánai menyegző bemutatja üdvözítőtök derűs, vidám oldalát. Szeret emberek között lenni, mértékadóan enni-inni, mosolyogni, nevetni, beszélgetni. Örül a rokonokkal való találkozásnak. Nem búskomor, kesergő, pesszimista alkat, hanem hálás Istennek a földi életért, hogy értetek emberré válhatott. Megmutatja kortársainak és a jövő nemzedékének is, hogy a szórakozás alatt is józannak kell maradni, tudni kell, hol a határ. Kicsinyeim! Emlékezzetek a lakodalmakra, melyeken résztvettetek! Hányan leitták magukat a sárga földig, a rosszullétig, nem ismerve a mértékletességet. Hány és hány diszkózó fiatal süllyed szórakozás címén az erkölcstelenkedés, paráznaság bűnébe! Jézus bemutatja, hogyan kell vidáman szórakozni, jól érezni magatokat, kultúráltan.

 

Azután e kedves kánai jelenetnél egy kicsit gondoljatok saját lelketekre. Miközben elmélkedtek Jézus első csodáján, kérjétek, hogy amint a közönséges vizet finom nemes borrá változtatta, úgy alakítsa át a szentségek segítségével a ti gyarló, visszaeső, csetlő-botló, bűnös lelketeket tisztává, ragyogóvá, buzgóvá, ellenállóvá a kísértésekkel szemben.

 

Azután képzeljétek el, hogy Isten országa, melyet alapítani fog, szintén menyegző – Isten és az emberiség egyesülése. Krisztus a ti örök vőlegényetek, aki mindenkit meghív erre a frigyre.

 

Hallgassátok meg, mit ír János próféta a Jelenések Könyvében a Bárány menyegzőjéről!

 

Úgy hangzott, mint hatalmas tömeg moraja: „Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült. Megadatott neki, hogy ragyogó, fehér patyolatba öltözzék.” A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti.

 

A kánai menyegző után Jézus nem megy haza Názáretbe, hanem édesanyjával és tanítványaival Kafarnaumba megy, ahol háza volt Péternek. János, András, Fülöp is Betszaidában laktak, Kafarneumhoz közeli településen. Jézus csak azért ment ide, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatot tanítványaival, és hogy Péter házát, mint tartózkodási helyet előkészítse magának. Hamarosan megint útnak indult. Az volt a terve, hogy a fővárosban, Jeruzsálem templomában föllépjen ünnepélyesen és nyilvánosan a nép és a papság előtt. Tanítványai is vele mentek. A híre egyre jobban terjedt az emberek között. Ahogy haladt, egyre többen mutogattak rá – „Ez Jézus, a názáreti próféta.” Akkor nemcsak ők mentek a főváros templomába, hanem özönlöttek a zsidók mindenfelől a pászka ünnepe alkalmából. Megdöbbenve tapasztalták, ahogy beértek a hatalmas templom udvarába, hogy a tágas tornácokban zsibongva jár, kel a nép. A pénzváltók itt állították fel bankjukat. Csordákba hajtották ide a juhokat, teheneket, bikákat. Kalitkákba, ketrecekbe, állványokon helyezték el a madarakat. Mások édességeket, csecse-becséket teregettek ki az asztalaikra. A templomudvar tömve volt árusokkal és vásárlókkal. Ez a látvány megbotránkoztatta Jézust. Szabadjára eresztette szent haragját, ostor fon, kikergeti az árusokat, a kufárokat, az állatokat kihajtja, szétszórja a pénzváltók pénzét, fölfordítja az asztalokat, és közben kiabálva mondja: „Vigyétek el innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Ezt egymaga tette, és senki se mert rászólni. Fönség és erély, hatalom sugárzott belőle. Az első döbbent percek után följelentették a templom őreinek. Kérdőre vonták, hogy miért tette: Ő így felelt kezét mellére téve: – Bontsátok el ezt a templomot, és harmadnapra felépítem azt.

 

A zsidók így méltatlankodtak: -Micsoda? 46 évig épült ez a templom és te 3 nap alatt fogod azt felépíteni?

 

Gyermekeim! Eltűnődhettek azon, hogy ma mit szólna Jézus, ha köztetek élne, és belépne a legnagyobb zarándokhelyek bazársorai közé? Vajon ma is szétverne az árusok között? A sok fényes, giccses árucikk elvonja a figyelmet az áhítatról, az imádkozásról.

 

Drága Engesztelőim! Én a Szentlélek Isten egy misztikus képet mutatok nektek. A ti Úr Jézusotok megdicsőülten elindul városaitokban, és falvaitokban apostolokat gyűjteni magának. Este 10 óra van. Világít a villany a házakban. Benéz egy kivilágított ablakon. A családapa ül az internet előtt és már órák óta érdeklődésének megfelelően elmerülten kattintgat, a vacsoráját is ott költi el. A feleség egy romantikus TV filmet néz. Az 5 éves ikrek a televízió előtt ruhástól a fotelben alszanak. Jézus szomorú, nem hallják a kopogását. Bánatosan továbbmegy. Az egyik házban a konyhaablak van kivilágítva. Zaj, ricsaj, veszekedés hallatszik ki. Röpülnek a tányérok és a palacsinták. Az anyós és menye ordítoznak egymással. Itt már be se kopog, hiszen ők ellenségem gyűlöletében élnek, hogy is vállalnának apostolkodást? Még egy kísérletet tesz, abban reménykedve, hogy talán sikerül ebben a 21. században apostolra találni. A függöny mögött gyenge fény világít. Benéz és látja, hogy a szoba közepén egy kis asztalon gyertya ég. Mellette feszület és az asztal körül térdel a család: Apa, anya, nagymama és 3 unoka. Mindegyik kezében rózsafüzér. A feltámadt, megdicsőült Jézus oly boldog, hogy örömkönnyek csillognak a szemében. Mint apostolainál tette valamikor a zárt ajtón keresztül, belép közéjük. Imádkozásuk alatt egyenként fejükre teszi kezét és megáldja Őket. Egyszerre hat apostolt talált magának. Mind a hatnak sugallatokat küld, hogy ismerőseik közül kinek beszéljenek Istenről, a hitről, a szeretetről, a szentségekről és a Szentírásról, kinek adjanak igaz és szent üzeneteket az Égiekről.

 

Tovább folytatja útját az édes, fáradhatatlan Jézus. Sok-sok negatív tapasztalata van, de nem veszti el kedvét, mert tudja, hogy vannak buzgó, tisztaszívű, lélekmentő gyermekei. Ó, drága imádságos lelkületű Kincseim! Ma este, a sötétben, mikor rejteketekben imádkoztok, hozzátok is benéz és meglátogat titeket. E szavakkal köszön: „Béke veled Kicsim! Köszönöm, hogy fenn vagy még, és Velem foglalkozol. Te vagy az Én egyik legdrágább segítségem. Akarsz-e az apostolom lenni?” Így felelsz: „Igen, Uram!” „Akkor kérlek, imádkozz kegyelemért az utcátokban lakó összes közömbös családért! Ha holnap kilépsz az utcára, kérd irgalmamat azokra az idegenekre, akik szembe jönnek veled! Ma is mondd el az irgalmasság rózsafüzért azokért, akik ma fognak meghalni. Vigyél át a szomszédba egy imafüzetet, annak, akiről tudod, hogy nyitott rá. Egész nap rengeteg alkalmad van apostolkodni. Én, a te Urad majd súgok, hogy mit tegyél. Ahogy itt ülsz a szobádban, átölelem a válladat és arcomat a fejedre hajtom.”

 

Újra Én vagyok a Szentlélek Isten! Ne felejtsétek el, hogy az Úr Jézus ma is gyűjti az apostolait. Mindig legyetek készek a szolgálatára.

 

Nagy szeretetemben megáldalak benneteket az apostolkodás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.03

Szűzanya: Jézus élete XII.  Jézus Jeruzsálem és Júdea többi településén

 

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket, és ott folytatom Szent Fiam életének történetét, ahol abbahagytuk.

Miután kiűzte a jeruzsálemi templomból a pénzváltókat és árusokat, ott maradt a városban, sok csodát tett, egymás után gyógyította meg a betegeket. Éppen ezért a nép tömegesen tódult Hozzá, a Messiást látta Benne, a zsidó nép királyát, aki majd felszabadítja őket a rómaiak elnyomatása alól. Nem szerette Jézus a nagy ünneplést, mert előre látta, hogy hamarosan ugyanez a tömeg majd ellene fordul. Egyelőre ezek az egyszerű emberek csodálták és rajongtak érte, de a vezetők, a farizeus főpapok ellenszenvvel tekintettek rá, különösen a kalmárok kiűzése után. Volt a farizeusok között egy pap, Nikodémus, aki egy ideje titokban oda állt az emberek közé hallgatni tanításait, megfigyelni csodatételeit. Titkos találkozást kért Jézustól. Nem mert nappal, nyíltan közeledni, mert féltette hivatalát és tekintélyét, hiszen a főtanács tagja volt. Komoly érdeklődés, szimpátia és jó szándék vezette Hozzá, még ha félénk is volt. Tudnotok kell, hogy minden izraelita érdeklődésének középpontjában az állt, hogy ki is az igaz ember és hogyan érheti el az Örök Életet. Nikodémus így kezdi a beszélgetést: „-Tudjuk, hogy Istentől küldött Mester vagy, mert senki sem cselekedheti a jeleket, melyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus belelátott ebbe a főpapba, hogy mi izgatja legjobban, és így felelt neki: „-Bizony, bizony mondom neked: nem láthatja meg az Isten Országát senki, hacsak újonnan nem születik.” Közben az járt Nikodémus fejében, hogy esetleg a pogánynak és bűnösnek újjá kell születnie, de egy tisztavérű, buzgó farizeusnak miért lenne erre szüksége? Meg is kérdezte: „-Hogyan születhetik újonnan az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy újra szülessen?” Az Én Szent Fiam látta, hogy nem érti, és így magyarázta tovább: „-Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újból nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába…”

A vízzel való keresztség, amelyben János részesít, előkészít az újjászületésre, de csak a Messiás idejére megígért Szentlélek beáramlása teszi teljessé azt… A lélek átáradhat a testre, de a test a maga erejéből sohasem emelkedhet a Lélekhez. Aki be akar jutni a Lélek Országába, annak a Lélektől kell születnie… A Lélek éppen úgy titokzatos és szabad, mint a szél. Ott fú, ahol akar…

Jézus-mivel látta ébredezni a főpap lelkét az előítéleteiből, felfedte előtte az Emberfiát, aki felemeltetik, hogy lássák és higgyenek benne, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ennek a beszélgetésnek nagy hatása volt Nikodémusra. Tanítványa és titkos követője lett, és védelmére kelt, ha úgy adódott.

Jézus az ünnepek után tanítványaival együtt Jeruzsálemből Júdeába ment és 4 hónapot töltött ott. Az evangélium nem szól erről az időszakról, de annál többet nyilatkoztatott ki Szent Fiam egy kedves választottjának, Valtorta Máriának, látomásokban. Ebből fog most idézni a mi eszközünk. Júdea az Ő hazája volt, ott született, ott nőtt fel, ott lakott Édesanyja, Názáretben. Először Betlehembe ért, és meglátogatta a pásztorokat, akik 30 évvel ezelőtt, az Ő születésekor elmentek Hozzá a betlehemi barlangba. „Az egyik pásztor, Jónás – írja Valtorta Mária – egy kegyetlen farizeus birtokán dolgozik, aki halálra hajszolja munkásait. Jónást is kegyetlenül megverte. Amikor Jézus elbúcsúzik tőle, azt kéri: „- Uram, ha te szeretsz minket, többé nem szenvedünk! Senki sem szeretett… Ó, ha legalább láthatnám Anyádat!” „- Ne aggódj, elhozom Őt hozzád… Ne tedd ki magad embertelen büntetéseknek azért, mert hamar meg akarod látni… Gondolj arra, hogy már mostantól fogva kiárasztja feléd szeretetének ajándékait!”

A másik pásztor, Lévi letérdel előtte és kéri: „-Szolgádnak van egy kérése hozzád. Vigyél el engem Anyádhoz! Ő árva, mint én. Ne tagadd meg tőlem azt, amit neki megadsz, hogy lássam egy anyának az arcát…” „-Jöjj, amit valaki Anyám nevében kér, azt Anyám nevében megadom neki.”

Tanítványaival és a két pásztorral megérkezett Názáretbe. Jézus szinte repül, olyan gyorsan megy. A kútnál ismerős és rokon asszonyok üdvözlik. Júdás és Jakab anyja, Mária, 3 korsóval érkezik a kúthoz. Még észre se veszi Jézust és már mondja: „- Mária nagyon szomorú, mert virágai haldokolnak a szomjúságtól. Ezeket még Jézus és József ültette, és megszakad a szíve, amikor látja, hogy elhervadnak.”

Megpillantja Jézust és a korsókat vízzel megtöltve mondja: „- Ó, Jézusom áldott vagy, viszem Édesanyádnak a vizet és bejelentelek.”

„-Ne, meg akarom lepni! Add a 3 korsót, előremegyek. Jézus gyorsan megy. Megérkezik a házhoz, betolja a kaput. Anyja a kertben, háttal a háznak a rózsabokor mellett áll, szánakozva a szomjas növényen. Jézus a földre teszi a korsót, az nagyot csendül, mert egy kőhöz ütődik.”

„- Már itt vagy, Mária? – mondja a mama anélkül, hogy megfordulna. – Gyere, gyere! Nézd ezt a rózsabokrot! És ezeket a szegény liliomokat! Mind elhal, ha nem segítünk rajtuk. Hozd ide a korsókat is, hogy megtámasszuk ezt a szárat, amelyik a földre hajlik.” „- Mindent odaviszek neked, mama.” Mária hirtelen megfordul. Egy másodpercig tágra nyílt szemmel néz, utána felkiált, és kitárt karokkal fut a fiához, aki szintén kitárt karral, nagyon szeretetteljes mosollyal várja. „- Ó, fiam!”- Ó, mama, drága mama!” „Fiam, miért jöttél ilyen időben?” Piros lettél és egészen kiizzadtál ebben a hőségben. Hozok neked új ruhát, és tiszta szandált. Miért kelsz útra ekkora forróságban?” „- Azért, hogy hamarabb érjek hozzád, mama!” „- Ó, te drága, biztosan szomjas vagy.” „- Igen, a te csókodra, te simogatásodra. Hagyj így maradni, fejemmel a válladon, mint amikor kicsi voltam. Ó, mama! Mennyire hiányzol nekem!” Jézus a mamája kezét fogva visszamegy a házba, és leül a ládapadra a fal mellett. Mária előtte áll. Jézus erősen fogja a kezét, és a fejét a szívére hajtja. Újból megcsókolja. Így szól: „-Engedd, hogy nézzelek téged! Hogy beteljek látásoddal, szent mamám!”

Anyja friss ruhát ad neki. Jézus elmondja, hogy nem egyedül jött. A tanítványait és barátait a melkai erdőben hagyta. Holnap hajnalban érkeznek. Azt is elmesélte, hogy felkereste a betlehemi pásztorokat, és kettőt elhozott közülük. Mondta, hogy Hebronban is volt az üldözött pásztoroknál, akiknek nagyon kemény, goromba uruk van. Elújságolta, hogy meggyógyította a beteg Izsákot, és Juttában saját nevét adta egy kisdednek. Úgy, hogy most abban a faluban van egy család, melynek tagjait Máriának, Józsefnek és Jézusnak hívják. Végül így szól: „-Mama, engedd, hogy így aludjak, fejemmel a térdeden. Oly fáradt vagyok! Mindig a te kisgyermeked vagyok.” És Jézus valóban elalszik, fáradtan és kimerülten, egy zsámolyon ülve, fejét anyjának ölébe hajtva, aki simogatja a haját és boldog.

Ahogyan Jézus ígérte, hajnalban megérkeztek a többiek is. Mária friss kenyérrel, fügével és mézes pogácsával vendégelte meg őket. Éjszakára, bár sokan voltak, mindenkinek jutott hely a kis házban.”

Drága Gyermekeim! Én Mennyei Édesanyátok, most átveszem a szót Valtora Máriától, a választottunktól. Az Én Fiamnak volt egy nagyon szomorú élménye Názáretben. Egy alkalommal, mikor Engem meglátogatott, elhatározta, hogy Velem együtt felkeresi nagybátyját, József testvérét Alfeust, aki nagyon beteg volt, haldoklott. Gyűlölte két fiát Júdást és Jakabot, mert követték Jézust, mellé szegődtek. A halálos ágyán szidta-hordta Jézust, hogy elcsábította fiait, és rám is haragudott, hogy Jézust nem tartottam otthon. Fiamat le akartam beszélni arról, hogy bemenjen a szobájába, de nem sikerült. Alfeus sértegetve és gorombán fogadta: „-Na, Jézus! Itt vagy? Itt, hogy kigúnyoljál?” „-Nem. Azért, hogy békét hozzak neked. Miért vagy ilyen nyugtalan? Ezzel betegebbé teszed magad.” Én is ott állok, és míg megigazítom a beteg lepedőjét, Fiam oly gyengéden veszi karjába a panaszkodó, nyomorúságos öreget, mint egy újszülöttet, és gondosan beteszi az ágyba. Magasabbra tette a párnáját, hogy könnyebben lélegezzen. A lámpást arrébb teszi, hogy ne essen a fény a szemébe. Az öreg a sok jóért cserébe csak vádolja Jézust, hogy Názáret céltáblájává tette, mert fiait elbolondította egy „gyengeelméjű”, akiről azt hitték a zsidók, hogy hódító. Gyermekei miatta hagyták el. Jézus próbálja nyugtatni, hogy bocsásson meg fiainak, és ha nem lesz benne gyűlölet, akkor enyhíteni fogja szenvedését. Alfeus dühösen mondja, hogy csak akkor bocsát meg a fiúknak és neki, ha meggyógyítja. Ezzel legalább megfizetne azért, hogy elvette tőle gyermekeit. Elfúló hangon kiabál Jézusra, hogy menjen innen és hagyja meghalni. Az Én szomorú, jóságos Fiam elköszön, és kijön a szobájából. Szíve nehéz.

Jézus júdeai tartózkodása nemcsak rokonlátogatásban és hazatéréseiben merült ki, hanem honfitársainak tanításokat tartott és sok beteget meggyógyított. Lebilincselő kedvességgel és nagy bölcsességgel tudott prédikálni. De a gonosz lélek egyre több kételyt támasztott a názáretiek szívében. Azt igyekezett elhitetni velük, hogy a várva-várt Messiás nem lehet egy alacsony származású, egyszerű ács. Az ilyenek lemaradoztak a beszédeiről, nem fordultak hozzá gyógyulásért. De voltak a városban alázatosak, tiszták és nyíltszívűek, akik nem engedték a gőgöt elhatalmasodni magukban. Ők továbbra is lelkesen jártak hallgatni Őt. Mivel e város lakóinak nagy része kemény és konok volt, Jézus keserűen megállapította: „Senki sem próféta saját hazájában!” Júdea más városaiban, falvaiban nagyobb volt a lelkesedés iránta. Az itteni eredményei, sikerei ismertté válnak Jeruzsálemben, a fővárosban is. Eljutnak a farizeusok füléhez és fölizgatja őket. János tanítványai féltékenyek voltak Jézusra, mert elhomályosítja az ő prófétájukat, keresztelő Jánost. Ez az irigykedés is erősítette a Jeruzsálemben mutatkozó ellenségeskedést. A farizeusok próbálták elfojtani a jeruzsálemi nép rokonszenvét Jézus iránt. Azt mondták az embereknek, ne adjanak hitelt szavainak. Tetteinek, amit cselekszik, amikor gyógyít, ne tulajdonítsanak fontosságot, mert az ördög segítségével teszi. Azt mondták, ők is majd odamennek tanításaira, meg akarják figyelni, hogy csakugyan Ő-e a Messiás, akinek gondolják, vagy pedig egy csaló. Mindent megtettek, hogy sokakat megtévesszenek álnokságukkal.

Ó, gyermekeim! Hát nem ugyanez ismétlődik a 21. században a mai igaz prófétáitokkal? A magukat képzettnek tartó teológusok, egyes vezető beosztású felszentelt szolgáink nem abban fáradoznak-e, hogy nektek küldött szent, égi szavainkat hiteltelenítsék? Ahelyett, hogy megvizsgálnák az üzeneteket, kidobják a szemétkosárba. Imádkozzatok az ilyen farizeus-lelkületű papfiaimért, hogy a Szentlélek világosítsa fel értelmüket, szívüket. Az ő lelkük se veszhet el, mert ő értük is vérét ontotta drága Üdvözítőnk.

Drága Kincseim! Ebben a mai tanításban Jézus Nikodémussal beszélgetve, azt fejtegeti, hogy Ő vízzel és Szentlélekkel keresztel, így teljes a keresztelés. Figyeljetek, mert most egy misztikus élmény történik előttetek.

Elviszlek titeket egy szép fehér templomba. Fehérek a falak, az oltár, az oltárt borító csipketerítő és fehér a tabernákulum. Nyílik az ajtó, és belép egy kis család. Egy apa és egy anya, karján egy bájos, néhány hónapos szőke, kékszemű kisbabával. A pólya fehér csipketerítővel borítva. Leülnek az első padba. Velük vannak a fiatal keresztszülők is. Kilép a sekrestyéből liturgikus ruhában a pap. Int a családnak, hogy lépjenek eléje. Én, veletek engesztelőim, hátrébb állok. Hirtelen magától kitárul a tabernákulum ajtaja és az ott rejtőző Oltáriszentségből kilép a Mennyei Atya, Jézus és a Szentlélek Isten. Hófehér ruhát viselnek. Az Atya a pap baloldalára áll, a Szentlélek a paptól jobbra. Az Úr Jézus pedig egy pillanat alatt beköltözik a pap alakjába, és ott van középen miseruhában, ünnepélyes arccal, hosszú barna hajával. Szeme szeretettől sugárzik, ahogy a babára néz, és egy kis kancsóból a keresztelő kút fölött ráönti homlokára, szőke hajacskájára a vizet és így szól: László, én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A Szentlélek kebléből egy lángocskát vesz elő és belehelyezi a kicsi szívébe, az Ő kegyelmének jelét, új életet ajándékoz neki. Az Atya pedig szeretettel lehajol, átveszi a keresztmamától a kisfiút és így szól hozzá: Jöjj, László, kicsiny Gyermekem, hadd szorítsalak a szívemhez, ezután Atyád vagyok és te az Én fiam. Az istengyermekség kegyelmével ruházlak fel. Majd szeretetcsókot ad a homlokára. Jézus és a Szentlélek szintén ölben tartják egy kicsit, és útravalóul megcsókolják piros arcocskáját, majd visszaadják a keresztmamának. A szertartás egész szövege ünnepélyesen és pontosan hangzott el Szent Fiam ajakairól. És most hozzátok is szól: Drága Engesztelőim! Valamikor a ti keresztelőtök is így történt, az egész Szentháromság jelenlétében és közreműködésével. Akkor lettetek a Mennyei Atya gyermekeivé, az Én testvéreimé, és a Szentlélek által részesültetek az Isten kegyelméből.

Ezután, Drágáim, nagy szeretetükben mind a négyen megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.10

Mennyei Atya: Jézus élete XIII.  Jézus Szamáriában és Galileában

Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Hallgassátok tovább Szent Fiam életét. Legutóbb Nikodémussal való beszélgetés kapcsán kifejtette, hogy Ő vízzel és Szentlélekkel keresztel. Ma további útját ismertetem veletek.

Elhagyta Júdeát, és tanítványaival együtt Szamárián keresztül Galileába igyekezett. Útközben Szamária egy régi városának, Szichemnek határában pihent meg. Ez a város valamikor régen, hajdani fénykorában Izrael királyságának fővárosa volt, de Jézus idejében egy jelentéktelen hellyé zsugorodott.

Bevezetésül el kell mondanom, hogy Szamária lakói és a többi zsidó – a júdeaiak és a galileaiak között – évszázadok óta kibékíthetetlen ellentét volt. A többiek azért gyűlölték a szamáriabeli zsidókat, mert pogány népekkel keveredtek. Azonkívül, volt egy esemény, amely még jobban eltávolította őket egymástól. Ugyanis amikor a zsidók hazatértek a babilóniai fogságból, és tervezték, hogy felépítik Jeruzsálemet és a templomot, a szamáriabeliek felajánlották segítségüket hozzá, de durván visszautasították őket. Bosszúból a szamaritánusok egy hasonló templomot építettek a Garizim hegyen, hogy vetélytársa legyen a jeruzsáleminek. Az igazhitű júdeai zsidók erre nagy haragra gerjedtek és földig rombolták a szamáriai templomot.

Jézus idejében ez már történelemnek számított, de a honfitársai szívében kemény előítélet élt. Ennek ellenére az Én Szent Fiam szerette a szamaritánusokat, tudta, hogy jobban elfogadják majd Őt, mint a sajátjai.

Jézus szomjasan, fáradtan leült Szichem szélén egy kút mellé, melyet Jákob kútjának neveztek. A tanítványok bementek a városba eleségért. December volt és dél körül járt az idő. Egy szamáriai asszony jött vizet meríteni. „Adj innom!”- szólította meg. Az asszony kiejtéséből észrevette, hogy zsidó, és így felelt: „-Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem inni, aki szamáriai asszony vagyok?” „- Ha tudnád, hogy ki az, aki neked mondja: adj innom, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked!” A rejtélyes beszéd meglepte a szamáriabeli nőt és fölébresztette kíváncsiságát: „-Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély. Honnan vennél hát élő vizet? Csak nem vagy te nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, melyből ő maga ivott, és fiai és jószágai?”

Jézus így folytatta: -Mindaz, aki ennek a kútnak a vizéből iszik, ismét megszomjazik, aki pedig abból a vízből iszik, amit Én adok neki, soha többé nem szomjazik mindörökké, hanem a víz, amit Én adok neki, az örök életre szökellő vízforrás lesz benne.

Erre így válaszol az asszony: „-Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam többé, és ne járjak ide meríteni.” Ebből Jézus azonnal látta, hogy a nő nem érti, amit mond, és felszólítja, hogy hívja ide a férjét. Bevallotta szégyenkezve, hogy nincs ura.

„-Mert öt urad volt, és aki most van, az nem az urad.”

„- Uram, látom próféta vagy. A mi atyáink ezen a helyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell.” Jézus erre azt felelte neki, hogy eljön az óra, hogy nem itt vagy ott, hanem lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. Már el is jött ez az óra. „Tudom – mondta az asszony – tudom, hogy eljön a Messiás.” Jézust meghatotta ez az őszinte hit és kinyilatkoztatta magát ennek a léleknek: „Én vagyok a Messiás, aki veled beszélek.”

Drága Gyermekeim, itt el kell mondanom valamit, ami beleillik ebbe a történetbe. Évának, az Én eszközömnek adtam egy álmot 4 éves korában. Ma is úgy emlékszik rá, mintha most látná. Azt álmodta, hogy 7 éves bátyja és ő meghaltak. Egy nagyon hosszú, égigérő fehér lépcsősort láttak maguk előtt. Megfogták egymás kezét és elindultak fölfelé. Fönt, a lépcső végén volt egy ajtó. Bekopogtak, és az Úr Jézus hosszú, fehér ruhában kinyitotta és ők így köszöntek: „Kezicsókolom.”

„-Szeretettel köszöntelek benneteket, Gyermekeim – szólalt meg Szent Fiam – ugye nagyon elfáradtatok? Szomjasak vagytok?” Éva bekukucskált a háta mögé, és egy egyszerű, fekete-fehér kockás kővel borított konyhát látott és szemben egy vízcsapot. Jézus egy poharat vett elő, behívta őket és nyújtotta feléjük a pohár vizet e szavakkal: „- Kicsinyeim! Most olyan vizet adok nektek, amitől soha többé nem lesztek szomjasak.” Mindketten jó nagy kortyot ittak belőle. Ez az álom azért figyelemreméltó, mert egy 4 éves gyermek, még olyan kicsi, hogy nem ismerheti a Szentírást és ebből a szamáriai asszony történetét. Az Én Évámnak ebben a zsenge korában kinyilatkoztattam az evangélium egy mondatát.

Visszatérve a biblia történetéhez, az asszony vitte haza a kútról a vizet. Szíve tele volt hittel és lelkesedéssel. Szétkürtölte a városban, hogy itt a Messiás, Jákob kútjánál. Szichem lakosai azonnal eléje jöttek, lelkesen fogadták, és kérték, hogy maradjon náluk. Minden előítélet eltűnt belőlük. Két napig volt közöttük. Tanította és gyógyította őket. Szavai, a jó magvak, termékeny talajra hullottak. Jézus boldog volt, mert itt mindenki hitt benne, áhítattal hallgatták. Itt nem voltak rosszindulatú elöljárók, akik az egyszerű népet ellene hangolták volna, itt nem vártak csodákra, nem kértek jeleket bizonyítékul. Az elpogányosodott szichemiek között bőséges aratás volt. Az Én drága Fiam szíve tele volt reménységgel, hogy evangéliuma, ha terjed a pogány világban, sokkal nagyobb sikerrel fog járni, mint a zsidók között.

Otthagyva Szamáriát, tanítványaival együtt elindult Galilea felé, északi irányban. Közeledve hazájához szomorúan mondogatta barátainak: „-Prófétának nincs becsülete saját hazájában.”

Gyermekeim! Nem kell messzire menni. Nézzétek Nagyfalut, Sükösdöt, Kadarkútot! Saját lakosaikból alig jár oda néhány ember, pedig kegyelmekkel bőségesen elárasztott helyek. Például ez az ajándék, amit ezekben a percekben kaptok, ti, akik hűségesen jártok ide – páratlan kegyelem. Nem sok helyen van összekötve az engesztelés égi tanítással. A helyben lakók nagy része mégsem vágyódik ide, szívük zárva van a kegyelemáradat előtt. Miért? Mert senki se próféta a saját hazájában, ahogy Jézus mondja.

Galileába érkezvén Jézus egyedül maradt, mert tanítványai szétszéledtek, ki-ki visszatért hazájába: Kánába, Betszaidába és Kafarnaumba. Ez utóbbi helyen történt a következő eset. Jézus Péter házában szállt meg és felkereste egy főtiszt fényes kíséretével. Elé terjesztette kérését, hogy gyógyítsa meg haldokló fiát. Jézus először nem akart segíteni. Úgy érezte, nem a Messiást látják benne, hanem a csodatévő embert, aki meggyógyítja őket nyavalyáikból. Így méltatlankodott: „-Milyen hit a tiétek? Ha csak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!”

„-Uram, – könyörgött a főtiszt – jöjj le, míg meg nem hal a gyermekem!” Jézus meghatódott e fájdalomkitörésen. „- Menj el, a te fiad él – mondta az aggódó apának.” A tiszt habozás nélkül hitt, és távozott. Útközben elé jöttek szolgái és megnyugtatták, hogy fia él. Abban az órában hagyta el a láz, mikor ő Jézussal beszélt. Ennek a csodának nagy visszhangja lett. Amilyen csöndben történt a kánai menyegzőn a víz borrá változtatása, épp oly feltűnő és nyilvános volt a főtiszt haldokló fiának meggyógyulása. Ezzel a csodával meg kívánta erősíteni Szent Fiam a közvélemény előtt hatalmának, mindenhatóságának hírét. Ezután körülbelül 3 hónapig maradt Galileában. Városról városra, faluról falura járva tanította a népet és sok csodálatos gyógyítást vitt végbe. Egyre nagyobb lett a tekintélye. Februárban tartották Jeruzsálemben a Purim (a Sors) ünnepét. Ez volt a második látogatása a fővárosban. Ott tartózkodása döntő hatással volt küldetése további fejlődésére.

Amint a mai tanításban hallottátok, Jézus a szamáriai asszonynak egy olyan vízről beszélt, amitől többé nem lesz szomjas. Ő és Én, Atyátok ma lélekben, misztikusan ezzel a különleges vízzel szeretnénk megitatni benneteket. Mi ketten, itt állunk egymás mellett. Dicsőségünk fénye betölti az egész termet. Fölöttünk lebeg a Szentlélek Isten, galamb alakban, kiterjesztett szárnyakkal. Megváltótok kebléből kiemeli Szent Szívét, melyet a bűnök fekete töviskoszorúja fon körül. Tetején magas szeretetláng lobog, mely irántatok érzett szeretetét szimbolizálja. Szívsebe, a lándzsa helye egyre jobban ragyog és hirtelen egy fényes vízsugár tör ki belőle. Én, Mennyei Atyátok az Égből hoztam magammal egy csillogó aranykelyhet, melyet a vízsugár elé teszek és teletöltöm. Mire megtelik a nagy kehely, a Szívseb már nem ontja magából tovább a vizet. Jézus, ahogy jobb kezében tartja Szívét, rátok emeli tekintetét, mely végtelen szeretettől sugárzik és megnyitja ajkait. Hallgassátok! Drága, szeretett Engesztelőim! Szent Szívem Sebe az Örök Élet vizének forrása. Atyám és Én most megajándékozunk e csodálatos vízzel benneteket. Ha ezt a vizet megízlelitek lelketekbe háromféle kegyelmet kaptok:

1.) Először is bőséges, magasfokú szellemi örömöket, melyektől megnő bennetek az Istenszeretet, lángol a szívetek az Isten iránti érzelemtől, mintha kitágulna a kebletek, szólni se tudtok a boldogságtól. E vízzel ezt árasztom belétek.

2.) Másodszor e vízzel az együttérzés kegyelmét adom nektek. Magasfokú empátiát fogtok tapasztalni az én szenvedéseim iránt. Ugyanakkor ezután a korty után sokkal jobban át tudjátok érezni felebarátaitok örömét és bánatát.

3.) Ez a víz, az Örök Élet Vize, megadja nektek a könnyek ajándékát. Elég, ha rátekintetek egy szentképre, mely Engem ábrázol, vagy egy templom előtt elhaladtok, vagy kiejtitek a nevemet, és máris könny szökik a szemetetekbe.

Atyám, kezében tartva a vízzel teli kelyhet, közétek megy. Mindenki előtt megáll, ajkatokhoz érinti és ti kortyoljatok belőle! Most nyeljétek le! Olyan mértékben fog működni bennetek az Élet Vize, amilyen erős a belé vetett hitetek, és amekkora áhítattal és összeszedettséggel fogtok ezután imádkozni egyedül és közösségben egyaránt.

A Szentlélek ehhez az áhítathoz és összeszedettséghez hozott nektek egy erősítő ajándékot. Mindenkinek a feje fölé repül és egy tüzes lángnyelvet bocsát rátok, mint az apostolokra valamikor. Ez a lángnyelv az Ő isteni szeretetéből forró áhítattal és szent összeszedettséggel tölti el szíveteket.

Újra Én szólok hozzátok, Kicsinyeim! Köszönöm, hogy végighallgattátok a felnőtt Jézus fontos küldetésének eddigi állomásait. Mélyen szívjátok magatokba életének minden részletét, mert majd tovább kell adnotok frissen, újonnan megtért felebarátaitoknak.

Megáldalak benneteket az igaz ismeretszerzés örömének lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.17

Szentlélek: Jézus élete XIV. A betszaidai csoda

 

Szentlélek: Drága Engesztelőim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Áldottak legyetek, amiért eljöttetek és elfogadtátok meghívásunkat. Tudom, ma is sok lelket fogtok menteni. Hallgassátok figyelemmel az Úr Jézus életének további eseményeit. Ebben a szép adventi időben gondoljatok vissza beszéd-sorozatunk elejére, az Ő különös, misztikus fogantatására! Olyan szent áhítattal és buzgó előkészületekkel várjátok születésének ünnepét, mint Mennyei Édesanyátok tette. Áldozatokból, böjtökből, önmegtagadásokból, lemondásokból készítsetek egy nagy ajándékcsomagot a kis Jézusnak, amit majd Szenteste a karácsonyfa alá tesztek.

Amint említettük, Jézus 3 hónapig tartózkodott Galileában, és innen Jeruzsálembe ment. Már az első idelátogatásakor feléje fordult a nemzet érdeklődése. Mindenki róla beszélt: a nép, a papok, a farizeusok és az írástudatlanok egyaránt. A csodatételei miatt sokan prófétának tartották, akik viszont ismerték a szent írásokat – mint Nikodémus – Isten küldöttjét, a Mestert tisztelték benne. Messiásnak senki sem nevezte, mert se az egyszerű emberek, se az előítéletekkel teli farizeusok nem tudták elképzelni, hogy egy názáreti ács lesz az ő királyuk, aki majd megszabadítja őket a zsarnok római elnyomatás alól és üdvözíti az emberiséget. Messiási kilétét Ő maga sem fedte még fel népe előtt, még akkor sem, mikor a kereskedők kiűzése miatt heves támadás érte. Isten házának bátor megvédésével észrevették benne a vallásújítót, akit lángoló buzgóság emészt Istenért. Ez volt az első ok, ami kiváltotta ellene a farizeus főpapok gyűlöletét. Tíz hónappal később, mikor újra megjelent a fővárosban, egy nyilvános csodával még jobban maga ellen haragította a merev törvényeket tisztelő papokat.

Egy szombati napon, a betszaidai fürdőben történt a következő eset. Az emberek e tó vízének gyógyító erőt tulajdonítottak. Azt beszélték, hogy időnként valami rejtélyes erő hullámokat okoz a vízen, és aki először belelép a tóba, az azonnal meggyógyul. Volt ott egy ember, aki már 38 éve béna volt. Jézus megszánta és hozzá lépett. –Akarsz-e meggyógyulni? –Uram, nincs emberem, aki engem a tóba bocsásson, mire fölkavarodik a víz, mire pedig én odaérek, más száll le előttem. –Kelj föl, – mondta neki Jézus – vedd az ágyadat és járj!

És azonnal meggyógyult az ember, fölvette ágyát és elment. Azon a napon pedig szombat volt. A farizeusok ezt látván megbotránkozva mondták: –Szabbat van, nem szabad vinned az ágyadat. Az ember így válaszolt nekik: –Aki meggyógyított, azt mondta nekem, vedd az ágyadat és járj! – Kicsoda ez az ember, aki ezt mondta neked? – kérdezték tőle. A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus hamarosan eltávozott onnan. Jézus később találkozott a meggyógyulttal és így szólt hozzá: –Íme egészséges lettél, többé már ne vétkezzél hát, hogy rosszabbul ne járj!

A béna azelőtt bűnös életet élt és Jézus a lelkét is meg akarta gyógyítani. Ez az ember ettől kezdve mindenfelé dicsérte, magasztalta megsegítőjét, nem is sejtve, hogy ezzel fölébreszti a farizeusok irigységét és gyűlöletét. Ez a csoda volt első feltűnő ténykedése az Üdvözítőnek jeruzsálemi látogatása kezdetén. Napközben a templomban tanított, beszélgetett és egyre jobban elnyerte jótéteményeivel, nyilvános nagy beszédeivel a nép rokonszenvét. Egyre többen hallgatták nagy áhítattal. Nyíltan hirdeti, hogy Ő Isten Fia. Arról beszélt, hogy megalapítja Isten országát, és Istent jóságos, irgalmas Atyának mutatja be. A „szemet szemért, fogat fogért” törvény helyett ellenség-szeretetről, megbocsátásról beszélt. A főpapok az Ő „istenfiúság” elméletét legnagyobb istenkáromlásnak minősítik. Féltik tőle merev törvényeiket, melyekkel rémségesen elferdítették Mózes törvényét. Rengeteg kicsinyes előírást tettek hozzá, és így megnehezítették az egyszerű zsidó emberek életét. Amikor Jézust kérdőre vonták, hogy a fürdőben hogyan merészelt szombaton gyógyítani, Ő Atyjának példájára hivatkozva mondta: –Az én Atyám mind ez ideig (öröktől fogva) munkálkodik, én is munkálkodom tehát.

Isten maga a cselekvés, az Ő működése által él mindenki és van minden. Ha megszűnne a munkája, minden teremtmény megsemmisülne. Azzal a bátor kijelentéssel, hogy a farizeusok szemében Istent Atyának nevezi, nyíltan állítja, hogy Ő nem más, mint Isten Fia. Ez volt az első ünnepélyes kinyilatkoztatás, ami elhagyta ajkát. A farizeus főpapok nagy részét ez az istenfiúi kinyilatkoztatás azért botránkoztatta meg, mert még nem ismerték a Szentháromság titkát. Azt hirdették: –Jehova a mi Istenünk, és Jehova egy. Ebbe a fogalomba sehogy se tudták beleilleszteni, hogy Istennek fia van, aki ugyanolyan isteni hatalommal és erővel bír, mint Ő. Pedig Jézus kijelentette, hogy az Atya és Én egyek vagyunk… Aki engem lát, az Atyát látja. Ezt a tényt a főpapok nem tudták elfogadni.

Tehát Isten leküldte a várva-várt Messiást az emberiségnek, de nem hittek benne, elhatározták, hogy elfogják és megölik. A farizeus főpapok nem fogadták el az Ő bátor egyenes szavait arról, hogy Ő Isten fia. Tanúbizonyságra vártak. Nem vették észre, hogy az első tanú keresztelő Szent János volt, aki rámutatva így szólt: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ezt az első tanút, mint igaz prófétát, lefejezték. A második tanú maga a Mennyei Atya volt, aki János és a sokaság előtt a felhőkből így szólt: „Ez az Én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Istenben sem hittek, mint tanúban. Harmadszor Jézus csodái tanúskodtak az Ő istenfiúsága mellett, de ezeket a gonosz lélek hatalmának tulajdonították. Végül a Szent Írások tanúsítják, hogy elérkezett a Messiás. Olvashatjátok Dávid 110. zsoltárában a Messiás főpapságáról: „Azt mondja az Úr az Én Uramnak: Ülj jobbomra és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul. Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette. Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen…” Az akkori főpapok Izajás próféta jövendölésében sem ismerték fel Jézus Krisztust, a Messiást: „Mert gyermek születik, fiú adatik nékünk, az Ő vállára kerül az uralom: így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten… Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában…” Jákob jövendölése se ébresztette föl őket, mely meghatározza a Megváltó eljövetelének idejét és Mózes jövendölése se, mikor a hozzá hasonló nagy próféta eljövetelére céloz, azzal fenyegetve azokat, akik nem hallgatnak rá, hogy ki fognak írtatni a népből.

Kedves Engesztelő Gyermekeim! Ma sincs másképp. A nagyok, az előljárók, a teológiai doktorok közül sokan vajon hogyan fogadnák Jézus Krisztust, ha most testben eljönne közétek? Hiszen a nyilvános jelenéseket sem hiszik, és évtizedeken át vizsgálgatják, abból a célból, hogy megvédjék Isten tiszta igéjét. Azt hangoztatják, hogy nem kellenek látnokok, próféták, jelenések, mert az evangéliumban minden benne van. Csakhogy az a baj, hogy ismerik ugyan az evangéliumot, de nem élik. Jézus ma nem testben van közöttetek, hanem a választottak, próféták által küldött szent szavaival. Rajtuk keresztül felhívja az emberiség figyelmét arra, hogyan kell az evangélium szerint élni. Azonkívül segít nektek felkészülni a rátok váró komoly megpróbáltatásokra. Mivel a sok akadályozás miatt sokkal több gyermekünkhöz nem jutnak el az üzenetek, minta ahányan olvassák, ezért minden esemény váratlanul fogja érinteni őket. Emberek millióit éri majd úgy a Nagyfigyelmeztetés, hogy elmerülve a világban, gyanútlanul, súlyos bűnökben, hitetlenségben, közömbösségben kell majd megtapasztalniuk életük legnagyobb megrázkódtatását. Ha viszont ilyen tárgyú szentbeszédeket, előadásokat, TV műsorokat hallhatnának és láthatnának, ha a rádiók széltében-hosszában sugároznák, és a napilapok foglalkoznának e fontos témával, az emberek tömegével bűnbánatot gyakorolnának, gyónni mennének, megtérnének és a templomok megtelnének. Mint ahogy Jézust az Ő korában nem fogadták el, üldözték, ma szent szavát rejtik véka alá, és aki mégis terjeszteni meri, hamis prófétának, eretneknek bélyegzik meg, és gúny tárgyává teszik.

Drágáim, egy hét múlva itt a Szenteste. Szívetek tele van szent várakozással. Szeretnénk megajándékozni benneteket egy szép megható misztikus élménnyel. Ugyanaz a Jézus száll le közétek, aki a betszaidai tónál meggyógyította a bénát, de most újszülöttként érkezik. Hirtelen ragyogó, fehér fény tölti be a termet, mely mindannyiótokat beborít. Én, a Szentlélek Isten látom, hogy a fény angyalok sokaságából árad. Kezükben hárfa, trombita, citera, lant. Szent Rafael arkangyal áll előttük és intésére megindul a mennyei zene és ének. E percben a magasból egy fényes fehér felhőn alászáll Mennyei Édesanyátok karján az újszülött Jézussal. A Szűzanya ünnepi ruhát öltött, világoskéket, aranyszínű csillagokkal díszítve. Fehér fátyla körül 12 csillagból álló korona. Vállait hófehér, puha szőrmének látszó, rövid palást borítja. A kisded fehér térdig érő ruhácskában van. Alszik Édesanyja szívéhez simulva. Az angyalok zenéjére fölébred és érdeklődve néz körül. Rámosolyog Édesanyjára, aki így szól hozzá:

–Kisfiam! Ez az éteri muzsika Neked szól. Születésnapi ajándék az angyaloktól.

Csilingelve nevet örömében, és kezecskéjével puszit dob a zenélő angyalok felé. Majd rátok tekint, engesztelőkre, akik egészen át vannak itatva az égi fénytől és kéri a Szűzanyát, hogy vigye körbe Őt köztetek. Elindulnak felétek. Mindenki előtt megállnak egy percre.

–Édesanyám, úgy szeretnék egyenként egy kicsit a karjukban lenni!

–Kisfiam, kérésed máris teljesült. Már ott is van nálatok a kis Jézuska. Nyújtja a karját és szeretettel megsimogatja arcotokat. Mivel nála nincs lehetetlen, ez egyidejűleg történik mindegyiketekkel és most egyes szám második személyben szól hozzátok:

–Ó, drága Kistestvérem! De jó az öledben lenni. Úgy érzem most magam, mint mikor szentáldozás után a szívedbe szállok. Tisztaság és szeretet árad belőled Felém. A mai tanításban hallhattad, hogy a farizeus főpapok milyen ridegek, ellenségesek, irigyek és szeretetlene voltak Irányomban. Te, most testvérem, ölelő karjaiddal, csókjaiddal és dédelgetéseddel egészen megvigasztalsz az ő szeretetlenségük miatt. Vigasztalsz a sok-sok kortársad miatt is, akik Karácsonykor elmerülnek az ajándékozás, evés-ivás, szórakozás, vendégeskedés örömeiben és egy pillanatra se gondolnak Rám. Kedvesem! Köszönöm, hogy olvasod és terjeszted üzeneteimet – amennyire lehet – és olvasod az utolsó prófétámmal küldött imáimat. Talán nem is sejted, hogy ezekkel az imákkal milyen sokat segítesz az emberiségen. Hajolj le hozzám! Ajándékul egy égi, színes virágokból álló rózsakoszorút teszek a fejedre, áldott Karácsonyt kívánok neked. Most visszamegyek Anyukám ölébe. A Szűzanyával és a Szentlélekkel együtt mindhárman megáldunk benneteket a szeretet ünnepi lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.11.05

Mennyei Atya: Jézus élete IX. Serdülő és ifjúkora

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Atyai szeretetem melegével köszöntelek benneteket. Szeretlek titeket tanítani, mert szavaimat örömmel és feszült figyelemmel, összeszedetten hallgatjátok. Ma Szent Fiam, Jézus serdülőkoráról és ifjúkoráról fogok beszélni.

A négy evangéliumban életének erről a korszakáról, 12 éves kora utáni időkről a nyilvánosságra lépéséig szinte semmit sem olvashattok Lukács evangélista e mondatain kívül: „Visszatért Názáretbe és engedelmeskedett nekik (mármint a szüleinek). Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, Isten és emberek előtti kedvességben.” Luk.3,51-52. Ez a szűkszavúság azért volt, mert azt akartam, hogy Fölkentem, Jézus Krisztus rejtve maradjon. 12 éves korában, mikor szülei rátaláltak a jeruzsálemi templomban, visszament velük Názáretbe, ahol tovább élte alázatos és munkás életét, várván Isten hívását, hogy kilépjen a névtelenségből. Serdülőkora és ifjúkora arra volt jó, hogy kortársainak megmutassa, hogyan kell az Én akaratom, a Teremtő Isten akarata szerint élni, hogyan kell a tízparancsolatot betartani. Miként kell az embernek tisztelni a szüleit, engedelmeskedni nekik, hogyan kell legyőzni a kísértéseket és helyes értékrendet felállítani maga elé: első helyen áll Isten, második helyen a család, a felebaráti szeretet, harmadik helyen a munka és mindezek után következik a pihenés, szórakozás. Életének ez a szakasza követendő példa minden korok ifjúságának. Zsenge fiatalkorával alátámasztja a közismert latin szavak igazságát: „Ora et labora!” – Imádkozzál és dolgozzál!

Drága Engesztelőim! Szeretném közelebb hozni nektek az én serdülő fiacskámat. Ezért eszközöm előtt feltárom e bájos kornak egy-egy esetét.

József már egész kicsi korától megengedte, hogy ott lehessen a műhelyében. Megtanította neki az ácsmunka és asztalosmunka minden fogását. Keze egyre ügyesebb lett. 13-14 éves korában már úgy dolgozott, mint egy férfi. Egyre többen jöttek Józsefhez, az ácshoz a rendelők, mert Jézus oly szelíden, kedvesen köszöntötte őket, hogy mindig újra és újra kívánták látni és hallani. Történt egyszer, hogy egy názáreti ember eljött asztalt rendelni. József szabadkozott, hogy olyan sok rendelés jött össze, csak 2 hónap múlva lesz kész. – Az már késő – mondta a férfi, mert hamarosan sok vendége jön, és terített asztallal kell várnia őket. Jézus, a 14 éves fiú bátorítóan rámosolygott és így szólt nevelőatyjához: „Csak nyugodtan vállaljuk el Atyám, Én 2 éjszaka fennmaradok és elkészítem.” Így is történt. Feláldozta a pihenést és 3 nap múlva átvehette a rendelő a kis „inas” mestermunkáját. Felesége még aznap este hálából egy nagy tál gyümölccsel kedveskedett Jézusnak.

A jóságos József örült, hogy fia segít neki a műhelyben, de azért aggódott, mikor látta, hogy ebben a zsenge korban túlhajszolja, megerőlteti magát. Hiszen más fiatal még játszik, szórakozik az ő korában

Jézus szeretett Édesanyját sem hanyagolhatta el. Tudta, hogy sokat fáradozik értük, és azt is érezte, hogy mint anya, erősen vágyódik az Ő jelenléte után. Ezért napközben gyakran átment hozzá, mikor főzött, mosott vagy szőtt-font. Máriának nagyon jó szíve volt, mélyen együtt érzett a náluk szegényebb szomszéd családdal, nem egyszer kisegítette őket. Egyik nap az egyik rendelő hálából nagy halat hozott Józsefnek a szép munkájáért. Mária azonnal elkészítette ebédre. Hallevest és sült halat tett az asztalra. A maradék legszebb szeleteket egy tálra rakta, egy lábost megtöltött levessel, és hívta a műhelyéből Jézusát.

Így szólt hozzá: „Kisfiam! Vidd át ezeket a falatokat Rebeka néniékhez. Oly ritkán kerül az asztalukra ilyen finomság. Várj! Kenyeret is sütöttem, hadd tegyem még a tetejére.” Az engedelmes Jézus boldog volt, hogy segíthet a szomszéd családon és már indult is hozzájuk. Köszönés után így adta át az ételt: „Rebeka néni! A mama küldi ezt az ebédet, fogyasszák el, jó étvágyat kívánok. De előtte az Örökkévaló áldását kérjék rá.” A szegény asszony csak nézte a pirosra sült halakat, a ropogós friss kenyeret és szeme megtelt örömkönnyekkel. Hálás szeretettel simogatta meg Jézus arcát.

Bizony a Szent családnál is nem egyszer fordult elő, hogy szűkölködtek. Elérkezett a vacsoraidő és nem volt mit az asztalra tenni. Mária bízott Fia isteni erejében, kérlelő tekintettel nézett rá: „Fiam, nincs ennivalónk!” Erre Szent Fiam benső szóval kérlelt Engem, hogy segítsek rajtuk. Küldtem is egy jólelkű teremtményt egy nagy tál étellel.

Drága Gyermekeim! Jézus nemcsak benső beszélgetéssel volt kapcsolatban Velem, Atyjával, hanem rendszeresen Édesanyjával és nevelőatyjával együtt imával kezdték a napot, és imával fejezték be, minden étkezés előtt áldásomat kérték és minden étkezés után hálát adtak nekem. A Miatyánkot először szüleinek tanította meg. Amikor ott tartott benne, hogy „Legyen meg a te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is…”, jelentőségteljesen megállt egy kicsit, hogy kiemelje nekik, milyen fontos, hogy mindenben az Atya akaratát teljesítsék.

Még nagyon fiatal volt, mikor József meghalt. Ahogy telt az idő nevelőatyja egyre jobban elgyengült. Ágynak esett, és ápolásra szorult. Mária nagy szeretettel, szívében mély fájdalommal gondozta. Az ács- és asztalosmunka mind a még nagyon fiatal Jézusra maradt. Ahogy ott a műhelyben kitartóan, elmerülve dolgozott, nyílik az ajtó és belép Édesanyja, szomorúan, felzaklatva és így szól hozzá: „Ó, Jézus, gyere gyorsan, nagyon rosszul van.” Ő engedelmesen levette kötényét és belépett a szomszédos szobába. Ott van nevelőapja egy ágyon sok párnával feltámasztva. Haldoklik. Szinte élettelenül, mozdulatlanul fekszik, kapkodja a levegőt. Jegyese simogatja a kezét, letörli verítékét a homlokáról, egy kis vízbemártott kendővel megnedvesíti kicserepesedett ajkát. Jézus átöleli, kisség felülteti, hogy visszategye a párnákra, melyekről lecsúszott. Könnyeit alig tudja visszatartani. Ránéz Édesanyja kisírt szemeire és ahogy ott mellette áll, átöleli és csak ennyit mond: „Mama, próbálj megnyugodni, és fogadd el Isten akaratát.” Majd leül az ágy szélére és megcsókolja József kezét. Közel hajol hozzá, és a következő zsoltárt mondja el neki búcsúzóul: „Mily szeretetreméltóak a te hajlékaid, ó, Uram! Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba… A veréb is otthont talál magának, a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, én Istenem és Királyom! Boldogok, akik a házadban laknak… Boldog az az ember, akinek ereje Benned gyökeredzik, szívében elhatározza, hogy felmegy a siralmak völgyéből a választott helyre. Ó, Uram, hallgasd meg imámat.” (Zs.84.)

Végül megköszönte Józsefnek, hogy jó atyja volt itt a földön, és tisztaságos jó jegyese volt Máriának, az Ő édesanyjának. A haldokló lélegzete egyre nehezebbé válik, szemei elhomályosodnak. Jézus megígéri Józsefnek, hogy hamarosan elmegy érte és a pátriárkákért a pokol tornácára és felviszi őket a Mennybe. Ezt már hangosabban mondja, hogy még meghallja, mert József máris nagyot sóhajt és kileheli lelkét.

Anya és Fia ágyára borulnak és fájdalmasan felzokognak.

Már elmúlt Jézus 20 éves, mikor egyre többen kérdezgették Máriát, hogy fia mikor választ magának jegyest. Hiszen olyan szép, fiatal és egészséges. Bármelyik leány boldog lenne mellette. Hiába mondogatta a kíváncsiskodóknak, hogy neki más a hivatása, nem tudták felfogni. Nem mondhatta, hogy Ő a várva-várt Messiás, nagy küldetése van. Volt, aki egyenesen Jézusnak tette fel a kérdést: – Itt az idő a családalapításra, mire vársz? Volt olyan anya, aki kinézte Őt a saját lánya számára, boldogan elfogadta volna a szelíd és szorgalmas ácsot vejéül.

Ellenségem, a Gonosz is bevetette magát. Egyik este barátjával, akivel a zsinagógában ismerkedett meg, vacsora utáni sétát tettek a városban. Miközben hosszú beszélgetést folytattak, az utolsó házból kilépett egy hiányos öltözékű szép nő, és nyájas szavakkal be akarta csalni őket magához. De Jézus átölelte barátja vállát, és hátat fordítva elsiettek onnan. Az Én szűzi szent Fiam azonnal legyőzte a kísértést, a bűnnek még az árnyéka se esett rá. Ifjúsága éveiben, ahogy közeledett nyilvánosságra lépésének ideje, egyre többet gondolt fenséges megbízatására, megváltói hivatására, amiért vállalta az emberré válást.

Drága porszem Gyermekeim! Szeretném bemutatni nektek a még nagyon fiatal, 16 éves Jézust. Fölöttetek e pillanatban megnyílik a mennyezet, és egy hosszú fénysugáron messze a távolban egy pici fényes emberalak látszik. Ahogy közeledik, egyre nagyobb lesz, és mire ideér elétek a padlóra, egy nyulánk, magas fehér ruhás ifjút láttok, aki nem más, mint a 16 éves Jézus. Ruhája bokáig ér, derekán aranyöv, fején fehér liliomokból font koszorú. Égi virágokból készítették az angyalok. Barna, hullámos haja majdnem a válláig ér. Arca már nem olyan kerek, mint kicsi korában volt, hanem ovális, de még rajta van a gyermekkor hamvas bája és ártatlansága. Szelídség és szépség sugárzik róla. Tengerkék szemei átható tekintetet kölcsönöznek neki. Kezében egy nagy csokor fehér liliomot tart. Kedvesen rátok mosolyog, Engesztelőim, és így szól hozzátok: „Drága Kistestvéreim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Azt kérem tőletek, hogy ne csak a szeretetben és szenvedésben kövessetek Engem, hanem a lelki tisztaságban is. Törekedjetek a tökéletességre, és ezt csak úgy tudjátok elérni, mivel gyengék és gyarlók vagytok, hogy a bűnbánat szentségére támaszkodtok, amit alapítottam nektek. Menjetek gyónni, minél gyakrabban, ameddig csak lehet. A szentgyónást hamarosan el fogják törölni. Azzal indokolják majd, hogy a fülbegyónás idejétmúlt, nincs rá szükség, nem kell közvetítő, elég, ha Istennek bánjátok meg bűneiteket. Ne higgyetek nekik! Eltüntetik a Szentírásba foglalt szavaimat. Az apostolokra ráleheltem és így szóltam: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” Ezt fogják megszüntetni. De legbátrabb papfiaim nem hagynak benneteket szentgyónás nélkül. Rejtekben fogják biztosítani nektek a gyónás lehetőségét. Ezeket a liliomokat nektek hoztam. Körbemegyek, nyissátok ki szívetek ajtaját, hadd helyezzem bele ezt a tisztaságtól sugárzó jelképet. Ez jutassa eszetekbe, hogy a legparányibb foltot sem tűrhetitek meg lelketeken. Ezután még teszek valamit veletek. Leveszem fejemről a liliomkoszorút és rápróbálom a ti fejetekre. Szeretett Kistestvéreim, ezzel a mozdulattal már előre gyönyörködöm benneteket, hogy milyenek is lesztek mellettem a Mennyben tökéletes tisztaságotokban. Atyám és Én, ahogy itt állunk, nagy szeretettel átöleljük egymást, és mindketten felemelve áldást osztó jobb kezünket megáldunk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.11.12 Jézus:

Jézus élete X. A nyilvános fellépés kezdete

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Az utóbbi égi tanítással lezárult gyermekkorom. Nyilvánosságra lépésem kezdetéről szeretnék beszélni nektek. Először a hivatásomat fogom kifejteni előttetek. Mivel Isten és ember voltam és vagyok egy személyben, magamban hordozom Isten lelkét. Úgy ismerem Őt, ahogy fiú ismeri az atyját, és a bölcsességnek és tudásnak minden kincse rejtve van bennem. Nem földi ember oktatott és képzett, hanem Isten tanítványa voltam. Az isteni ihlet bennem van, de nem úgy, mint a prófétáknál, hogy fel-fel csillan, majd eltűnik, hanem az örök Igének végtelen, szakadatlanul ragyogó világossága. Atyám hatalma működik bennem, mindig az Ő akaratát keresem, az Ő szolgálatában járok, az Ő parancsait teljesítem. Az Én alapvető jellemvonásaim: a szeretet, a jóság, a bőkezűség, az igazság szeretete. Én is emberek közt éltem, mint ti, csak így ismerhettem meg az örömöt, a szomorúságot, a fáradalmakat, a résztvevő szánalmat, a szent felháborodást a gonoszság ellen, a szakadatlan küzdelmet, a hűtlen hálátlanságot és az ámítást, a gyötrelmeket és a véres halálfélelem vergődését, a kínszenvedést és a halál borzalmait. Sírni is tudtam, mint ti, mikor emberi szenvedést láttam. Vallásalapító voltam, mint sokan mások, de a többiek csak egyetlen egy néphez, fajhoz, korhoz beszélnek, az Én szavam viszont az egész emberiséghez szól. Mint Isten Fiának, nem lehetett más rendeltetésem a földön, csak az, hogy megalapítsam Atyám országát, és megváltsam az emberiséget bűneiből.

Előhírnököm volt Keresztelő Szent János, akit sokan hallgattak e forrongó, messiás-váró világban. 30 éves voltam, mikor elérkezett színrelépésem ideje. Már csak ketten éltünk Édesanyámmal a názáreti házban. Az Én ácsmunkámból tartottuk fenn magunkat. Közeledtek a búcsúzás percei. Mária könnybelábadt szemmel tette elém utoljára vacsorámat. Tarisznyámat megtöltötte az általa sütött friss kenyérrel. Egy kis bort is csomagolt nekem az útra. Evés után imádkoztunk, és Ő átölelte derekamat, arcát a szívemhez szorította. Csak néztünk egymás szemébe és e tekintetből is megértette, hogy már nem várhatok tovább. Kezét, homlokát megcsókoltam, megköszöntem neki, hogy világra hozott, és szeretettel felnevelt. Kikísért a kapuig. Megígértem, hogy utamról gyakran haza fogok térni hozzá. Kértem, engedje, hogy a rokonok odaköltözzenek hozzá, ne maradjon egyedül. Letérdeltem előtte, hogy áldjon meg a hosszú út előtt. Majd Ő is térdre ereszkedett és Én kezemet feje fölé helyeztem és megáldottam. Elkezdődött az Evangéliumot hirdető utam, mely kereszthalálommal fog befejeződni. Rokonaim, mikor hallottak távozásomról, azzal tetézték Mária fájdalmát, hogy Engem engedetlennek, csavargónak neveztek előtte, aki puszta kalandvágyból ment el. Szerintük otthon kellett volna maradnom, és gondoskodnom Anyámról, folytatnom apám mesterségét.

Első utam a Jordán folyó felé vezetett. Közben benső beszélgetéssel kértem Atyámat, hogy sugallat formájában világosítsa fel keresztelő Jánost érkezésemről, Ő ezt meg is tette. János már alig várta, hogy meglásson Engem. Amint odaértem, egy pillanatra megállt a kereszteléssel és rám mutatva így kiáltott fel a nép előtt: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Íme az, akiről már sokat beszéltem nektek… Utánam jön a férfiú, aki megelőzött engem, mert előbb volt nálamnál, kinek nem vagyok méltó saruszíját megoldozni… Én vízzel keresztelek, a Krisztus pedig Lélekben keresztel.” Kértem Jánost, ahogy elé álltam, hogy kereszteljen meg. Ő először szabadkozott, hogy méltatlan erre, inkább Én kereszteljem meg őt, de mivel a Szentlélek felvilágosította, szótfogadott. Ahogy belemerítette edényét a folyóba, és rám öntötte a vizet, hirtelen hófehér galamb száll a fejem fölé, a Szentlélek. A körülállók közben Atyám hangját hallották a felhőből amint ezt mondta:

„-Ez az Én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Az Atya hangja ámulatba ejtette a jelenlévőket. Így szóltak egymáshoz: -Valóban ez lesz az igazi Messiás!

Egy ideig még ott maradtam Jánosnál és kértem, hogy készítse fel őket a fogadásomra, arra, mikor majd népemnek beszélni fogok Isten Országáról, és elkezdem kinyilatkoztatni magam, mint Isten Fiát. Ezután a pusztába mentem. Elhagyván a Jordánt át kellett mennem a Jerikói síkságon és a várostól Jobbra föl kellett kapaszkodnom a ma „Negyvennapi”-nak nevezett hegység lejtős lépcsőjén. Ez a tömör sziklahegy óriási vöröses mészkődarab, melynek 5 gúla alakú csúcsa van, mély szakadékokkal elválasztva. Lejtőibe az időjárás viszontagságai barlangokat ástak. A legmagasabb csúcs barlangja volt az Én menedékem a pusztában. E csúcs alatt terült el Júdea pusztasága és innen látszik csillogni a Holt tenger tükre. Erre már minden szikla, a növényzet gyér. Ha innen letekintettem a Jordán völgyére, láthattam a tömeget, aki mindenfelől tódult Jánoshoz keresztelkedni.

Azért mentem a pusztába – kedves Gyermekeim –, hogy az ottani megpróbáltatásokkal és kísértésekkel előkészítsem magamat az előttem álló küzdelmekre, szenvedésekre, áldozatokra. Nagyon egyedül éreztem magam ezen a rettenetes helyen, magamra hagyva, távol az emberektől. Atyám ezért az ott élő vadállatokat elküldte hozzám. Nem bántottak. Szelíden hozzám simultak, engedték megsimogatni magukat, szeretgettem és gyógyítgattam őket. A madarak is körülvettek. Vállamra és kezemre szálltak és dicsőítő énekeket csicseregtek Istennek. Az időjárás viszontagságai nagy szenvedést okoztak nekem. Hol jeges szél fújt, hol szakadó eső esett, hol forró sziklák égették a talpamat. Sarum levált a lábamról, és mezítláb mentem éles sziklákon és tüskés bozótokon. Sehol egy csepp vizet nem találtam, szájüregem, nyelvem egészen kiszáradt, ajkam kicserepesedett. Éhes voltam a végtelenségig. Sehol egy szál gyümölcsfa, se egy búzakalász. 40 napig böjtöltem: nem ettem és nem ittam semmit. Az Egyház nektek, mai gyermekeimnek elrendelte a nagyböjtöt, mely abból áll, hogy a péntekeken megtartóztatjátok magatokat a hústól, azután hamvazószerdán és nagypénteken csak 3-szor étkeztek. Ez aránytalanul kevés lemondás ahhoz képest, amit Én tettem, de az emberiség tömege ennyire se képes, mint ti. Ezt a nagyon kemény, szigorú böjtöt a pusztában felajánlottam azokért a teremtményeinkért, akiknek a gyomra az istene és nem elégszenek meg a szükséges táplálékkal, hanem a válogatott ételeket hajszolják, és ezzel a torkossággal megbántják Atyámat.

Ó, drága Kincseim! Most azokhoz szólok, akik a legmesszebbmenőkig igyekszenek az áldozatokban követni Engem. Akik irántam és a mentenivaló lelkek iránti szeretetből egyre több élvezeti cikkről vagy ínyencségről, kedvenc ételeikről képesek lemondani vagy rendszeresen, hetenként néhányszor vagy minden nap böjtölnek. Áldottak legyetek, Követőim! Jutalomból megadom nektek az erőt az ördög és kísértései legyőzéséhez. És most elmondom a 40 napos böjtöm a pusztában hogyan erősített meg Engem a kísértések legyőzésében.

Közeledett felém ellenségem, s mivel nem tudta biztosan, hogy Isten Fia vagyok, meg mert kísérteni. Miközben jött, úgy érezte, hogy egyre jobban elgyengül jelenlétemtől. Úgy tett, mintha sajnálna, hogy éhezem. Köveket adott a kezembe, hogy változtassam át kenyérré. Én így feleltem neki: „Nemcsak kenyérrel éle az ember, hanem minden igével, ami Istentől származik.” Megmagyaráztam neki, hogy ő meg van fosztva Isten kegyelmétől, ezért nem is érti Isten igéjét, örök halál az osztályrésze. Dühösen elviharzott.

Csakhogy ellenségem nem ismert Engem, Isten Fiát eléggé, azt hiszi olyan vagyok, mint a többi ember, elbizakodok saját akaraterőmtől és ebből kiindulva visszatért. Igen, ti gyermekeim hajlamosak vagytok arra, hogy ha legyőztök egy kísértést büszkék lesztek az erőtökre. Van egy asszony, aki szűzi tisztaságban ment férjhez és csak teltek az évek, évtizedek és soha sem csalta meg a férjét. Arra gondolt: „Ó, mennyivel jobb vagyok, mint a kolléganőim, mindegyiknek van valami barátja a férje mellett. Lám-lám! Nincs olyan akaratuk, mint nekem. Mennyivel erősebb az én lelkem!” Történt egyszer, mikor egyedül volt otthon meglátogatta élete első szerelme. Órákig beszélgettek és fellobbantak a régi érzelmek. Nem telt bele két hét, férjének valami hazugságot kitalálva autóba ült és meglátogatta fiatalkori szerelmét a balatoni nyaralójában. Vigyázzatok, gyermekeim, mert hiúságotok és elbizakodottságotok ingerli arra a gonoszt, hogy újra és újra megkísértsen benneteket.

Bizony hozzám, Isten Fiához is visszajött kísérteni. Felvitt egy magas torony tetejére és ezt mondta Nekem: „Ha te Isten Fia vagy, vesd le magadat a mélységbe, mert írva vagyon, hogy angyalainak parancsolt felőled és kezeikben hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.” Én így válaszoltam neki: „Ne kísértsd, Uradat, Istenedet!” Ezzel a kísértéssel azt akarta sugallni Nekem a Sátán, hogy mint Messiás, ejtsem bámulatba a népet, hogy a toronyból lezuhanva, mintha az égből szállnék, épen érkezzek közéjük a földre, mintegy bizonyítva, hogy Én vagyok az Isten Fia.

A gonosz sehogy se tudott beletörődni, hogy nem bír velem. A pusztabeli és a templomi jelenet után következik a hegység. Felvitt Engem egy magas hegy tetejére és megmutatta Nekem a szemhatár négy világtáján elterülő királyságokat és birodalmakat, és azok földi dicsőségét. Azt mondta, hogy ha leborulva imádom őt, mindent nekem ad. Javaslatára ezt válaszoltam: „Távozz Sátán, mert meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Erre egészen dühbe gurult, és dúlva-fúlva eltávozott.

Drága, szeretett Engesztelőim! Akartok-e nekem segíteni lelkeket menteni a Gonosz kísértéséből? Akkor gyertek velem, Jézusotokkal. Először Édesanyám rátok adja a megszentelő kegyelem fehér ruháját. Emeljétek fel a kezeteket, hogy fel tudja húzni nektek. Mindegyiketek ruháján szikrázó fényből egy fehér liliom van, a szívetek fölött. Ez a mennyei ruha védelmet ad nektek. Gyertek! Indulunk. A pusztában vagyunk egy hegy tetején. Koromsötét van, de a fényliliom megvilágítja a mély völgyet, ahol hemzsegnek az emberek. Egy vastag, hatalmas zöldes-barna kígyó körülöttük tekereg fején egy csillogó korona. Szájából undorító démonok szállnak ki, rátelepednek az emberekre, egészen ellepik őket. Fülükbe kísértő szavakat suttognak. Szegények nem látnak semmit a démonokból, úgy érzik, gondolataik vezetik őket. Ezeknek a csábításoknak hatására egyesek féktelenül elkezdenek falni, habzsolni és sosem laknak jól. Mindig többet kívánnak. Rosszul lesznek, könnyítenek magukon, és kezdik előről az egészet. A ruha már szétreped rajtuk, alig tudnak szuszogni, mozogni. Másokat ivásra ingerelnek a gonoszok. Töménytelen sok szeszes italt elfogyasztanak. Leesnek a lábukról, a sárban hemperegnek, de a konyakos üveg ott van, a kezükben. Két férfi az alkohol mámorában dulakodik, csillan a kés valamelyiknek a kezében. Elhaló sikoly hallatszik. Egy férfi életét kockáztatva veszélyes, vakmerő mutatványt produkál, a többiek ámulva nézik, mit művel a 10 emeletes ház tetején, de megbillen, lezuhan, és mi egy tompa puffanást hallunk. Nézzétek csak, mit művel a gonosz egy szerénynek látszó fiatalemberrel? Azt suttogja neki, hogy miniszter is lehet belőle, ha éles eszét maximálisan kihasználja. Már 4 diplomája van, és 6 nyelven beszél. Hatalomszerzés a rögeszméje. Nincs ideje szüleire, testvéreire, barátaira. Most az 5. diplomája megszerzésére készül.

Drága Gyermekeim! Ezek a szegény, becsapott gyermekeim az álnok kígyó szorításában vannak, a pokol felé haladnak. Isten nélkül élnek, elmerülve a világ örömeiben. Képtelenek a kísértésekkel szembeszállni. Segítsetek nekik! Imádkozzátok el értük a Szent Mihály arkangyalt” és a „Most segíts meg Mária”-t. Forduljatok meg! Az égből hófehér lovon érkezik Szent Mihály arkangyal kezében kivont karddal. Mögötte angyalok hosszú sora repül. Szent Mihály a nagy kígyó fölé vágtat, kardja hegyével megérinti és az köddé válik. Az angyalok felemelt kardjukkal közelednek a gonosz démonok felé és egészen a pokolig űzik őket. A bűnben eddig elmerült emberek most felállnak, szinte megdermednek, nem értik, mi van velük. Mennyei Édesanyátok, az Üdvösség anyja leszáll mellénk a hegyre. Kebléből kiemeli szeretetlángtól ragyogó, virágkoszorús Szent Szívét. Szeretetlángjából minden ember szívébe egy fénysugarat küld, a bűnbánat szimbólumát. A legtöbben térdre borulnak és megbánják bűneiket. De vannak köztük kőszívűek, akikről lepattan a fénysugár és üres lélekkel, dühösen, elégedetlenül hazasietnek. A megtértek új életet kezdenek. Nem értik mit történt, de valami mélyen megindította őket és e lelki változásban Isten útját látják.

Kedves Követőim! Köszönöm, hogy eljöttetek Velem és így ma is sok lelket mentettetek. Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.11.19 Szentlélek:

Jézus élete XI. Első apostolok, Kána, Jeruzsálem

Szentlélek: Kedveseim! Elmondom nektek, mi történt Jézus megkeresztelése után. A Keresztelő, mint ahogy Jézus kérte tőle egyre többet beszélt a népnek Róla, Isten bárányáról, aki elveszi a világ bűneit. Mondogatta a farizeusoknak, hogy nem a napjában kétszer áldozott báránynak az áldozati oltáron kiömlő vére fogja megtisztítani a népet, hanem ez itt: az igazi Bárány. És nem győzte hangoztatni a köré gyűlő tanítványainak, hogy „Láttam a Lelket, mint galambot leszállni az égből, és rajta maradt… Láttam és tanúságot tettem, hogy ez az Isten Fia.” De népének megkeményedett lelke visszautasította szavait. Csak az egyszerű, szelíd, jószándékú kisebbség fogadta el. Sokan így gondolkodtak: Hogyan lehetne a várva várt dicső Messiás ez az egyszerű názáreti ács? Jézus még nem mutatta meg magát, nem prédikált, így a nép megbámulta, de nem értette.

Jézus egyelőre ott sétálgatott a Jordán partján. A Nap éppen nyugovóra tért, a folyó felett pirosra festette a felhőket és a víz tükrét. Ott állt keresztelő János, és két tanítványával beszélgetett. Észrevették a Názáretit és ő lelkesedésében újra felkiáltott: „Íme, az Isten Báránya. Erre mindketten Jézus után eredtek. Ő érezte, hogy követik, megfordult és kérdezte tőlük: „Mit akartok?” Ők megkérdezték, hogy lakik, és Ő meghívta őket. Az egyik András volt, a másik János, a későbbi szeretett tanítvány. Gyermekeim, őt ismeritek a Szentírásból, ő írta a 4. evangéliumot. Hosszan beszélgettek Isten országáról, a Messiásról, aki elhozza majd a népnek az üdvösséget. Jézus szavai világosságot gyújtottak bennük, egészen felvillanyozta őket. Másnap reggel András, aki szintén galileai volt és halász, hazaszaladt és elhívta Simont is e szavakkal: „Megtaláltuk a Messiást.” A Mester rátekintett Simonra, és Péternek, kősziklának nevezte. Akkor még nem magyarázta meg neki ennek az új névnek nagy jelentését, a rendeltetést, amit ez takar. Már három tanítványa volt, útnak indult Galilea felé. Ott Fülöppel találkozott, aki Péternek és Andrásnak falubelije volt, Betszaida nevű faluban lakott. Néhány kedves szóval nagy hatást gyakorolt rá, és így hívogatta: „Kövess Engem!” Fülöpöt is elragadta társainak ébredező hite és lelkesedése, és mikor találkozott Natánaellel, boldogan mondta neki, hogy megtaláltuk Jézust, Názáretből. Natánael kételkedve kérdezte: „Ugyan mi jó jöhet Názáretből?” Ugyanis az igazhitű ortodox zsidók megvetették Názáretet, jelentéktelen helynek tartották. Fülöp csak bíztatta: Gyere és lásd Őt. És mikor Natánael a Mester elé lépett, ennyit mondott neki: – Íme, az igaz izraelita, kiben nincs álnokság!

-Honnan ismersz? –kérdezte Natánael csodálkozva. Jézus így válaszolt: -Mielőtt Fülöp téged hívott volna, láttalak, mikor a fügefa alatt voltál.

Ez teljesen meggyőzte arról, hogy a Názáreti Isten Fia, Izrael királya. Jézus meghatódva mondta ekkor: -Bizony, bizony mondom nektek, látni fogjátok megnyílni az eget és föl és leszállni Isten angyalait az Emberfia fölött.

Jézus két-három napig Fülöpnél tartózkodott tanítványaival együtt és innen a kis Kána városába sietett. Apja rokonai Édesanyját és őt menyegzőre hívták. Mária már napokkal előbb odaért, mert a rokonok meghívták. Jézus is megérkezett tanítványaival. Anyja és Fia nem egymás mellett ültek. Mária a többi asszony társaságában volt. Észrevette, hogy a jegyespár zavarban van, elfogyott a boruk. Megsajnálta őket, segíteni akart. Ezért odament Szent Fiához, és ismervén mindenhatóságát, kérte, hogy tegyen valamit. Lehet, hogy nemcsak segíteni akarás vezérelte, hanem a vágy, hogy Jézus mutassa már meg hatalmának erejét? Jézus szelíden figyelmeztette, hogy még nem jött el az ő csodáinak ideje. János evangélista ezt így fogalmazta meg: „Asszony, mi közöm nekem és neked ehhez?… Miért sürgetsz engem? Az én időm még nem érkezett el.” Azt akarta érzékeltetni Máriával, hogy neki, Jézusnak elsősorban nem a földi érzésekkel kell foglalkoznia, hanem csakis Atyjának kell engedelmeskednie. De látván Édesanyja könyörgő szavait, teljesítette kérését. Már csak azért is, mert meghatotta a készséges, gyors anyai intézkedés a szolgák felé, és a bizalom Fia irányába.

-Amit nektek mond, cselekedjétek! – mondta nekik. Ezek után Jézus, a szerető Fiú intett a legényeknek: – Töltsétek meg a 6 kővedret vízzel! – Merítsetek most – parancsolta- és vigyétek a násznagynak. Amint az megkóstolta a borrá vált vizet, hivatta a vőlegényt, és így szólt:

-Minden ember először a jó bort adja, és miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te pedig, mindeddig tartogattad a jó bort.

Tudjátok, drága Engesztelőim ez a kedves lakodalmi jelenet több dologra felhívja a figyelmeteket. Először is arra, hogy ha valami nagy kérésetek van, legnagyobb közbenjárótokhoz, a Szűzanyához folyamodjatok. Jézus annyira szereti őt, hogy nem akar Neki ellenállni, és ha kér nektek valamit, azt Jézusa teljesíti, amennyiben lelketek javát szolgálja.

Másodszor ez a kánai menyegző bemutatja üdvözítőtök derűs, vidám oldalát. Szeret emberek között lenni, mértékadóan enni-inni, mosolyogni, nevetni, beszélgetni. Örül a rokonokkal való találkozásnak. Nem búskomor, kesergő, pesszimista alkat, hanem hálás Istennek a földi életért, hogy értetek emberré válhatott. Megmutatja kortársainak és a jövő nemzedékének is, hogy a szórakozás alatt is józannak kell maradni, tudni kell, hol a határ. Kicsinyeim! Emlékezzetek a lakodalmakra, melyeken résztvettetek! Hányan leitták magukat a sárga földig, a rosszullétig, nem ismerve a mértékletességet. Hány és hány diszkózó fiatal süllyed szórakozás címén az erkölcstelenkedés, paráznaság bűnébe! Jézus bemutatja, hogyan kell vidáman szórakozni, jól érezni magatokat, kultúráltan.

Azután e kedves kánai jelenetnél egy kicsit gondoljatok saját lelketekre. Miközben elmélkedtek Jézus első csodáján, kérjétek, hogy amint a közönséges vizet finom nemes borrá változtatta, úgy alakítsa át a szentségek segítségével a ti gyarló, visszaeső, csetlő-botló, bűnös lelketeket tisztává, ragyogóvá, buzgóvá, ellenállóvá a kísértésekkel szemben.

Azután képzeljétek el, hogy Isten országa, melyet alapítani fog, szintén menyegző – Isten és az emberiség egyesülése. Krisztus a ti örök vőlegényetek, aki mindenkit meghív erre a frigyre.

Hallgassátok meg, mit ír János próféta a Jelenések Könyvében a Bárány menyegzőjéről!

Úgy hangzott, mint hatalmas tömeg moraja: „Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült. Megadatott neki, hogy ragyogó, fehér patyolatba öltözzék.” A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti.

A kánai menyegző után Jézus nem megy haza Názáretbe, hanem édesanyjával és tanítványaival Kafarnaumba megy, ahol háza volt Péternek. János, András, Fülöp is Betszaidában laktak, Kafarneumhoz közeli településen. Jézus csak azért ment ide, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatot tanítványaival, és hogy Péter házát, mint tartózkodási helyet előkészítse magának. Hamarosan megint útnak indult. Az volt a terve, hogy a fővárosban, Jeruzsálem templomában föllépjen ünnepélyesen és nyilvánosan a nép és a papság előtt. Tanítványai is vele mentek. A híre egyre jobban terjedt az emberek között. Ahogy haladt, egyre többen mutogattak rá – „Ez Jézus, a názáreti próféta.” Akkor nemcsak ők mentek a főváros templomába, hanem özönlöttek a zsidók mindenfelől a pászka ünnepe alkalmából. Megdöbbenve tapasztalták, ahogy beértek a hatalmas templom udvarába, hogy a tágas tornácokban zsibongva jár, kel a nép. A pénzváltók itt állították fel bankjukat. Csordákba hajtották ide a juhokat, teheneket, bikákat. Kalitkákba, ketrecekbe, állványokon helyezték el a madarakat. Mások édességeket, csecse-becséket teregettek ki az asztalaikra. A templomudvar tömve volt árusokkal és vásárlókkal. Ez a látvány megbotránkoztatta Jézust. Szabadjára eresztette szent haragját, ostor fon, kikergeti az árusokat, a kufárokat, az állatokat kihajtja, szétszórja a pénzváltók pénzét, fölfordítja az asztalokat, és közben kiabálva mondja: „Vigyétek el innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Ezt egymaga tette, és senki se mert rászólni. Fönség és erély, hatalom sugárzott belőle. Az első döbbent percek után följelentették a templom őreinek. Kérdőre vonták, hogy miért tette: Ő így felelt kezét mellére téve: – Bontsátok el ezt a templomot, és harmadnapra felépítem azt.

A zsidók így méltatlankodtak: -Micsoda? 46 évig épült ez a templom és te 3 nap alatt fogod azt felépíteni?

Gyermekeim! Eltűnődhettek azon, hogy ma mit szólna Jézus, ha köztetek élne, és belépne a legnagyobb zarándokhelyek bazársorai közé? Vajon ma is szétverne az árusok között? A sok fényes, giccses árucikk elvonja a figyelmet az áhítatról, az imádkozásról.

Drága Engesztelőim! Én a Szentlélek Isten egy misztikus képet mutatok nektek. A ti Úr Jézusotok megdicsőülten elindul városaitokban, és falvaitokban apostolokat gyűjteni magának. Este 10 óra van. Világít a villany a házakban. Benéz egy kivilágított ablakon. A családapa ül az internet előtt és már órák óta érdeklődésének megfelelően elmerülten kattintgat, a vacsoráját is ott költi el. A feleség egy romantikus TV filmet néz. Az 5 éves ikrek a televízió előtt ruhástól a fotelben alszanak. Jézus szomorú, nem hallják a kopogását. Bánatosan továbbmegy. Az egyik házban a konyhaablak van kivilágítva. Zaj, ricsaj, veszekedés hallatszik ki. Röpülnek a tányérok és a palacsinták. Az anyós és menye ordítoznak egymással. Itt már be se kopog, hiszen ők ellenségem gyűlöletében élnek, hogy is vállalnának apostolkodást? Még egy kísérletet tesz, abban reménykedve, hogy talán sikerül ebben a 21. században apostolra találni. A függöny mögött gyenge fény világít. Benéz és látja, hogy a szoba közepén egy kis asztalon gyertya ég. Mellette feszület és az asztal körül térdel a család: Apa, anya, nagymama és 3 unoka. Mindegyik kezében rózsafüzér. A feltámadt, megdicsőült Jézus oly boldog, hogy örömkönnyek csillognak a szemében. Mint apostolainál tette valamikor a zárt ajtón keresztül, belép közéjük. Imádkozásuk alatt egyenként fejükre teszi kezét és megáldja Őket. Egyszerre hat apostolt talált magának. Mind a hatnak sugallatokat küld, hogy ismerőseik közül kinek beszéljenek Istenről, a hitről, a szeretetről, a szentségekről és a Szentírásról, kinek adjanak igaz és szent üzeneteket az Égiekről.

Tovább folytatja útját az édes, fáradhatatlan Jézus. Sok-sok negatív tapasztalata van, de nem veszti el kedvét, mert tudja, hogy vannak buzgó, tisztaszívű, lélekmentő gyermekei. Ó, drága imádságos lelkületű Kincseim! Ma este, a sötétben, mikor rejteketekben imádkoztok, hozzátok is benéz és meglátogat titeket. E szavakkal köszön: „Béke veled Kicsim! Köszönöm, hogy fenn vagy még, és Velem foglalkozol. Te vagy az Én egyik legdrágább segítségem. Akarsz-e az apostolom lenni?” Így felelsz: „Igen, Uram!” „Akkor kérlek, imádkozz kegyelemért az utcátokban lakó összes közömbös családért! Ha holnap kilépsz az utcára, kérd irgalmamat azokra az idegenekre, akik szembe jönnek veled! Ma is mondd el az irgalmasság rózsafüzért azokért, akik ma fognak meghalni. Vigyél át a szomszédba egy imafüzetet, annak, akiről tudod, hogy nyitott rá. Egész nap rengeteg alkalmad van apostolkodni. Én, a te Urad majd súgok, hogy mit tegyél. Ahogy itt ülsz a szobádban, átölelem a válladat és arcomat a fejedre hajtom.”

Újra Én vagyok a Szentlélek Isten! Ne felejtsétek el, hogy az Úr Jézus ma is gyűjti az apostolait. Mindig legyetek készek a szolgálatára.

Nagy szeretetemben megáldalak benneteket az apostolkodás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.03

Szűzanya: Jézus élete XII. Jézus Jeruzsálem és Júdea többi településén

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket, és ott folytatom Szent Fiam életének történetét, ahol abbahagytuk.

Miután kiűzte a jeruzsálemi templomból a pénzváltókat és árusokat, ott maradt a városban, sok csodát tett, egymás után gyógyította meg a betegeket. Éppen ezért a nép tömegesen tódult Hozzá, a Messiást látta Benne, a zsidó nép királyát, aki majd felszabadítja őket a rómaiak elnyomatása alól. Nem szerette Jézus a nagy ünneplést, mert előre látta, hogy hamarosan ugyanez a tömeg majd ellene fordul. Egyelőre ezek az egyszerű emberek csodálták és rajongtak érte, de a vezetők, a farizeus főpapok ellenszenvvel tekintettek rá, különösen a kalmárok kiűzése után. Volt a farizeusok között egy pap, Nikodémus, aki egy ideje titokban oda állt az emberek közé hallgatni tanításait, megfigyelni csodatételeit. Titkos találkozást kért Jézustól. Nem mert nappal, nyíltan közeledni, mert féltette hivatalát és tekintélyét, hiszen a főtanács tagja volt. Komoly érdeklődés, szimpátia és jó szándék vezette Hozzá, még ha félénk is volt. Tudnotok kell, hogy minden izraelita érdeklődésének középpontjában az állt, hogy ki is az igaz ember és hogyan érheti el az Örök Életet. Nikodémus így kezdi a beszélgetést: „-Tudjuk, hogy Istentől küldött Mester vagy, mert senki sem cselekedheti a jeleket, melyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus belelátott ebbe a főpapba, hogy mi izgatja legjobban, és így felelt neki: „-Bizony, bizony mondom neked: nem láthatja meg az Isten Országát senki, hacsak újonnan nem születik.” Közben az járt Nikodémus fejében, hogy esetleg a pogánynak és bűnösnek újjá kell születnie, de egy tisztavérű, buzgó farizeusnak miért lenne erre szüksége? Meg is kérdezte: „-Hogyan születhetik újonnan az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy újra szülessen?” Az Én Szent Fiam látta, hogy nem érti, és így magyarázta tovább: „-Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újból nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába…”

A vízzel való keresztség, amelyben János részesít, előkészít az újjászületésre, de csak a Messiás idejére megígért Szentlélek beáramlása teszi teljessé azt… A lélek átáradhat a testre, de a test a maga erejéből sohasem emelkedhet a Lélekhez. Aki be akar jutni a Lélek Országába, annak a Lélektől kell születnie… A Lélek éppen úgy titokzatos és szabad, mint a szél. Ott fú, ahol akar…

Jézus-mivel látta ébredezni a főpap lelkét az előítéleteiből, felfedte előtte az Emberfiát, aki felemeltetik, hogy lássák és higgyenek benne, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ennek a beszélgetésnek nagy hatása volt Nikodémusra. Tanítványa és titkos követője lett, és védelmére kelt, ha úgy adódott.

Jézus az ünnepek után tanítványaival együtt Jeruzsálemből Júdeába ment és 4 hónapot töltött ott. Az evangélium nem szól erről az időszakról, de annál többet nyilatkoztatott ki Szent Fiam egy kedves választottjának, Valtorta Máriának, látomásokban. Ebből fog most idézni a mi eszközünk. Júdea az Ő hazája volt, ott született, ott nőtt fel, ott lakott Édesanyja, Názáretben. Először Betlehembe ért, és meglátogatta a pásztorokat, akik 30 évvel ezelőtt, az Ő születésekor elmentek Hozzá a betlehemi barlangba. „Az egyik pásztor, Jónás – írja Valtorta Mária – egy kegyetlen farizeus birtokán dolgozik, aki halálra hajszolja munkásait. Jónást is kegyetlenül megverte. Amikor Jézus elbúcsúzik tőle, azt kéri: „- Uram, ha te szeretsz minket, többé nem szenvedünk! Senki sem szeretett… Ó, ha legalább láthatnám Anyádat!” „- Ne aggódj, elhozom Őt hozzád… Ne tedd ki magad embertelen büntetéseknek azért, mert hamar meg akarod látni… Gondolj arra, hogy már mostantól fogva kiárasztja feléd szeretetének ajándékait!”

A másik pásztor, Lévi letérdel előtte és kéri: „-Szolgádnak van egy kérése hozzád. Vigyél el engem Anyádhoz! Ő árva, mint én. Ne tagadd meg tőlem azt, amit neki megadsz, hogy lássam egy anyának az arcát…” „-Jöjj, amit valaki Anyám nevében kér, azt Anyám nevében megadom neki.”

Tanítványaival és a két pásztorral megérkezett Názáretbe. Jézus szinte repül, olyan gyorsan megy. A kútnál ismerős és rokon asszonyok üdvözlik. Júdás és Jakab anyja, Mária, 3 korsóval érkezik a kúthoz. Még észre se veszi Jézust és már mondja: „- Mária nagyon szomorú, mert virágai haldokolnak a szomjúságtól. Ezeket még Jézus és József ültette, és megszakad a szíve, amikor látja, hogy elhervadnak.”

Megpillantja Jézust és a korsókat vízzel megtöltve mondja: „- Ó, Jézusom áldott vagy, viszem Édesanyádnak a vizet és bejelentelek.”

„-Ne, meg akarom lepni! Add a 3 korsót, előremegyek. Jézus gyorsan megy. Megérkezik a házhoz, betolja a kaput. Anyja a kertben, háttal a háznak a rózsabokor mellett áll, szánakozva a szomjas növényen. Jézus a földre teszi a korsót, az nagyot csendül, mert egy kőhöz ütődik.”

„- Már itt vagy, Mária? – mondja a mama anélkül, hogy megfordulna. – Gyere, gyere! Nézd ezt a rózsabokrot! És ezeket a szegény liliomokat! Mind elhal, ha nem segítünk rajtuk. Hozd ide a korsókat is, hogy megtámasszuk ezt a szárat, amelyik a földre hajlik.” „- Mindent odaviszek neked, mama.” Mária hirtelen megfordul. Egy másodpercig tágra nyílt szemmel néz, utána felkiált, és kitárt karokkal fut a fiához, aki szintén kitárt karral, nagyon szeretetteljes mosollyal várja. „- Ó, fiam!”- Ó, mama, drága mama!” „Fiam, miért jöttél ilyen időben?” Piros lettél és egészen kiizzadtál ebben a hőségben. Hozok neked új ruhát, és tiszta szandált. Miért kelsz útra ekkora forróságban?” „- Azért, hogy hamarabb érjek hozzád, mama!” „- Ó, te drága, biztosan szomjas vagy.” „- Igen, a te csókodra, te simogatásodra. Hagyj így maradni, fejemmel a válladon, mint amikor kicsi voltam. Ó, mama! Mennyire hiányzol nekem!” Jézus a mamája kezét fogva visszamegy a házba, és leül a ládapadra a fal mellett. Mária előtte áll. Jézus erősen fogja a kezét, és a fejét a szívére hajtja. Újból megcsókolja. Így szól: „-Engedd, hogy nézzelek téged! Hogy beteljek látásoddal, szent mamám!”

Anyja friss ruhát ad neki. Jézus elmondja, hogy nem egyedül jött. A tanítványait és barátait a melkai erdőben hagyta. Holnap hajnalban érkeznek. Azt is elmesélte, hogy felkereste a betlehemi pásztorokat, és kettőt elhozott közülük. Mondta, hogy Hebronban is volt az üldözött pásztoroknál, akiknek nagyon kemény, goromba uruk van. Elújságolta, hogy meggyógyította a beteg Izsákot, és Juttában saját nevét adta egy kisdednek. Úgy, hogy most abban a faluban van egy család, melynek tagjait Máriának, Józsefnek és Jézusnak hívják. Végül így szól: „-Mama, engedd, hogy így aludjak, fejemmel a térdeden. Oly fáradt vagyok! Mindig a te kisgyermeked vagyok.” És Jézus valóban elalszik, fáradtan és kimerülten, egy zsámolyon ülve, fejét anyjának ölébe hajtva, aki simogatja a haját és boldog.

Ahogyan Jézus ígérte, hajnalban megérkeztek a többiek is. Mária friss kenyérrel, fügével és mézes pogácsával vendégelte meg őket. Éjszakára, bár sokan voltak, mindenkinek jutott hely a kis házban.”

Drága Gyermekeim! Én Mennyei Édesanyátok, most átveszem a szót Valtora Máriától, a választottunktól. Az Én Fiamnak volt egy nagyon szomorú élménye Názáretben. Egy alkalommal, mikor Engem meglátogatott, elhatározta, hogy Velem együtt felkeresi nagybátyját, József testvérét Alfeust, aki nagyon beteg volt, haldoklott. Gyűlölte két fiát Júdást és Jakabot, mert követték Jézust, mellé szegődtek. A halálos ágyán szidta-hordta Jézust, hogy elcsábította fiait, és rám is haragudott, hogy Jézust nem tartottam otthon. Fiamat le akartam beszélni arról, hogy bemenjen a szobájába, de nem sikerült. Alfeus sértegetve és gorombán fogadta: „-Na, Jézus! Itt vagy? Itt, hogy kigúnyoljál?” „-Nem. Azért, hogy békét hozzak neked. Miért vagy ilyen nyugtalan? Ezzel betegebbé teszed magad.” Én is ott állok, és míg megigazítom a beteg lepedőjét, Fiam oly gyengéden veszi karjába a panaszkodó, nyomorúságos öreget, mint egy újszülöttet, és gondosan beteszi az ágyba. Magasabbra tette a párnáját, hogy könnyebben lélegezzen. A lámpást arrébb teszi, hogy ne essen a fény a szemébe. Az öreg a sok jóért cserébe csak vádolja Jézust, hogy Názáret céltáblájává tette, mert fiait elbolondította egy „gyengeelméjű”, akiről azt hitték a zsidók, hogy hódító. Gyermekei miatta hagyták el. Jézus próbálja nyugtatni, hogy bocsásson meg fiainak, és ha nem lesz benne gyűlölet, akkor enyhíteni fogja szenvedését. Alfeus dühösen mondja, hogy csak akkor bocsát meg a fiúknak és neki, ha meggyógyítja. Ezzel legalább megfizetne azért, hogy elvette tőle gyermekeit. Elfúló hangon kiabál Jézusra, hogy menjen innen és hagyja meghalni. Az Én szomorú, jóságos Fiam elköszön, és kijön a szobájából. Szíve nehéz.

Jézus júdeai tartózkodása nemcsak rokonlátogatásban és hazatéréseiben merült ki, hanem honfitársainak tanításokat tartott és sok beteget meggyógyított. Lebilincselő kedvességgel és nagy bölcsességgel tudott prédikálni. De a gonosz lélek egyre több kételyt támasztott a názáretiek szívében. Azt igyekezett elhitetni velük, hogy a várva-várt Messiás nem lehet egy alacsony származású, egyszerű ács. Az ilyenek lemaradoztak a beszédeiről, nem fordultak hozzá gyógyulásért. De voltak a városban alázatosak, tiszták és nyíltszívűek, akik nem engedték a gőgöt elhatalmasodni magukban. Ők továbbra is lelkesen jártak hallgatni Őt. Mivel e város lakóinak nagy része kemény és konok volt, Jézus keserűen megállapította: „Senki sem próféta saját hazájában!” Júdea más városaiban, falvaiban nagyobb volt a lelkesedés iránta. Az itteni eredményei, sikerei ismertté válnak Jeruzsálemben, a fővárosban is. Eljutnak a farizeusok füléhez és fölizgatja őket. János tanítványai féltékenyek voltak Jézusra, mert elhomályosítja az ő prófétájukat, keresztelő Jánost. Ez az irigykedés is erősítette a Jeruzsálemben mutatkozó ellenségeskedést. A farizeusok próbálták elfojtani a jeruzsálemi nép rokonszenvét Jézus iránt. Azt mondták az embereknek, ne adjanak hitelt szavainak. Tetteinek, amit cselekszik, amikor gyógyít, ne tulajdonítsanak fontosságot, mert az ördög segítségével teszi. Azt mondták, ők is majd odamennek tanításaira, meg akarják figyelni, hogy csakugyan Ő-e a Messiás, akinek gondolják, vagy pedig egy csaló. Mindent megtettek, hogy sokakat megtévesszenek álnokságukkal.

Ó, gyermekeim! Hát nem ugyanez ismétlődik a 21. században a mai igaz prófétáitokkal? A magukat képzettnek tartó teológusok, egyes vezető beosztású felszentelt szolgáink nem abban fáradoznak-e, hogy nektek küldött szent, égi szavainkat hiteltelenítsék? Ahelyett, hogy megvizsgálnák az üzeneteket, kidobják a szemétkosárba. Imádkozzatok az ilyen farizeus-lelkületű papfiaimért, hogy a Szentlélek világosítsa fel értelmüket, szívüket. Az ő lelkük se veszhet el, mert ő értük is vérét ontotta drága Üdvözítőnk.

Drága Kincseim! Ebben a mai tanításban Jézus Nikodémussal beszélgetve, azt fejtegeti, hogy Ő vízzel és Szentlélekkel keresztel, így teljes a keresztelés. Figyeljetek, mert most egy misztikus élmény történik előttetek.

Elviszlek titeket egy szép fehér templomba. Fehérek a falak, az oltár, az oltárt borító csipketerítő és fehér a tabernákulum. Nyílik az ajtó, és belép egy kis család. Egy apa és egy anya, karján egy bájos, néhány hónapos szőke, kékszemű kisbabával. A pólya fehér csipketerítővel borítva. Leülnek az első padba. Velük vannak a fiatal keresztszülők is. Kilép a sekrestyéből liturgikus ruhában a pap. Int a családnak, hogy lépjenek eléje. Én, veletek engesztelőim, hátrébb állok. Hirtelen magától kitárul a tabernákulum ajtaja és az ott rejtőző Oltáriszentségből kilép a Mennyei Atya, Jézus és a Szentlélek Isten. Hófehér ruhát viselnek. Az Atya a pap baloldalára áll, a Szentlélek a paptól jobbra. Az Úr Jézus pedig egy pillanat alatt beköltözik a pap alakjába, és ott van középen miseruhában, ünnepélyes arccal, hosszú barna hajával. Szeme szeretettől sugárzik, ahogy a babára néz, és egy kis kancsóból a keresztelő kút fölött ráönti homlokára, szőke hajacskájára a vizet és így szól: László, én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A Szentlélek kebléből egy lángocskát vesz elő és belehelyezi a kicsi szívébe, az Ő kegyelmének jelét, új életet ajándékoz neki. Az Atya pedig szeretettel lehajol, átveszi a keresztmamától a kisfiút és így szól hozzá: Jöjj, László, kicsiny Gyermekem, hadd szorítsalak a szívemhez, ezután Atyád vagyok és te az Én fiam. Az istengyermekség kegyelmével ruházlak fel. Majd szeretetcsókot ad a homlokára. Jézus és a Szentlélek szintén ölben tartják egy kicsit, és útravalóul megcsókolják piros arcocskáját, majd visszaadják a keresztmamának. A szertartás egész szövege ünnepélyesen és pontosan hangzott el Szent Fiam ajakairól. És most hozzátok is szól: Drága Engesztelőim! Valamikor a ti keresztelőtök is így történt, az egész Szentháromság jelenlétében és közreműködésével. Akkor lettetek a Mennyei Atya gyermekeivé, az Én testvéreimé, és a Szentlélek által részesültetek az Isten kegyelméből.

Ezután, Drágáim, nagy szeretetükben mind a négyen megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Mindent átadni

 

Kedveseim, ismét elérkezett az adventi készületek ideje. Drága kis engesztelő testvéreim, ajánljatok fel minden áldozatot a Szentháromságnak mindazokért az emberekért, akik teljesen közömbösek Isten irgalmának befogadására. Imádkozzatok és böjtöljetek, mert a gonosz lélek nem takarodik el másként, csak szüntelen áldozatok felajánlása által! Tartsatok ki a küzdelemben, hűségesen kövessétek a Szentháromság utasításait! Figyeljétek, mit kíván tőletek a Szentlélek! Adventben nagyon sok mindent adjatok át, különösen a meglévő ragaszkodásaitokat, még a saját elképzeléseitektől is szabaduljatok meg. Mindezt azért tegyétek, hogy ne találjon akadályt bennetek a Szentháromság. Engedjétek, hogy egészen lefoglaljon benneteket, és azt tegyen veletek, ami az Ő tetszése. Szabaduljatok meg minden saját elképzeléstől, és akkor nagyon

 

2012.12. 01.    Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/mindent-atadni

 

Kételkedés, bizalmatlanság leküzdése

Kedveseim, miért kételkedtek még mindig oly sokan a Szentháromság irgalmas szeretetében? Inkább azon legyetek, hogy buzgóságban találjon titeket, amikor hozzátok érkezik. A kételkedés bizalmatlanságot szül. A bizalmatlanság pedig elutasítja a szeretetet. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni a gonosz lélek által, aki azon munkálkodik, hogy eltérítsen az igaz ösvénytől. Ne hallgassatok vádaskodásaira, inkább nyissátok meg a szíveteket, hogy a Szentháromság szerető jelenlétében álljatok. Ne feledjétek, a bizalom hitet szül, mert elhiszi azt, amit ugyan a szem nem lát, de szíve meghallja annak hangját, aki a jóra ösztönzi. Lássátok meg a jót életetekben, és akkor biztosak lehettek, hogy a Szentháromság él bennetek! Még akkor is, ha a gonosz kísértő megpróbál tőle elszakítani a bennetek meggyökerezett bűnös készségek kívánságaival.

 

2012.12. 03.   Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/ketelkedes-bizalmatlansag-lekuezdese

 

Gondoljátok át eddigi életutatokat!

Kedveseim, az adventi bűnbánati időszakot jól használjátok fel, gondoljátok át eddigi életutatokat! Figyeljetek a Szentlélekre, és engedjétek, hogy ráirányítsa figyelmeteket arra, amin változtatnotok kell. Ha felismeritek, ne féljetek átadni neki azokat a területeket, melyeket megérintett szívetekben. Bátran engedjétek átformáló kegyelmét működni bennetek! Nagy bizalommal legyetek iránta, és hagyjátok, hogy világító kegyelmét árassza rátok. Mindent a javatokra akar fordítani, ezért nincs vesztenivalótok. Áldjátok a szívetekben is a Szentháromságos egy Istent, és adjatok hálát mindenért, amit bennetek és köztetek művel.

 

2012.12. 04.            Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/gondoljatok-at-eddigi-eletutatokat

 

Legyetek tüzes lelkületűek

Kedveseim, ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek! Mit jelent ez? Azt, hogy szüntelenül égjen szívetekben a vágy a tenni akarásra. Kérjétek ezt a kegyelmet, mert ez Istentől jövő ajándék. Mit kíván tőletek a Szentháromság és égi Édesanyánk? Azt, hogy soha ne aludjon ki szívetekből szeretetének lángja. Ami azt jelenti, hogy nem szakadhat meg sohasem az állandó Szentháromság jelenlétében való élet. Hiszen ez táplálja bennetek a szeretet tüzét. Benne élni olyan, mint szüntelenül égni a vágytól, hogy világító lámpásotokban Ő legyen az el nem fogyó olaj, mely táplálja mécsesetek fényét és melegét. Így éljetek buzgón és lankadatlanul fáradozva a lelkekért, amíg nem késő! Örömmel tegyétek ezt, mert ha őszintén ég szívetekben a Szentháromság tüze, akkor azt nem tudjátok megfékezni. Engedjétek, hogy szabadon áramoljon rajtatok keresztül mindazokra, akik hozzátok folyamodnak!

2012.12. 05.          Anna Terézia

Elköteleződés a Szűzanyának

Kedveseim, a Szűzanya Szeplőtelen Fogantatásának ünnepén újítsátok meg elköteleződéseteket és fejezzétek ki hozzá tartozásotokat. Édesanyai palástja alá vont benneteket, mert ott biztos menedékhelyet és oltalmat találtok. Édesanyánk Szeplőtelen Szívének szeretetlángja soha ki ne aludjon szívetekben! Ha engeditek, hogy ez a tűz szüntelenül bennetek égjen, akkor valóban az övéi vagytok. Ne keserítsétek meg szeplőtelen anyai szívét hitetlenségetekkel, inkább álljatok szilárdan mellette, mint akik hűségesek hozzá. Bízzatok benne, mert mindnyájatokat vezet a saját ösvényeteken, és ha vele maradtok, nem tértek le utatokról. Legyen bennetek nagy bizalom iránta, hogy az Ő igen-je bennetek is maradandót hozzon létre.

 

Szűzanya: Drága gyermekeim, mennyire közel állok mindazon gyermekeimhez, akik mellettem kitartanak. A legnehezebb idők ezután következnek. De ha ti az Én biztonságot adó jelenlétemben éltek, és gyermeki módon rám bízzátok magatokat, akkor bátran elébe nézhettek az elkövetkezendő eseményeknek. Nektek nem kell rémüldöznötök a sok szerencsétlenség láttán, hiszen erősen fogjátok kezemet. Akik Velem teljes közösségre lépnek, azok bátran szembenézhetnek még a legkeményebb eseményekkel is. Én tudom, mi válik javatokra, amikor döntés előtt álltok. Minden ügyeteket megosztom Szent Fiammal, mert Neki gondja van arra is, hogy az elhibázott lépéseiteket helyreigazítsa. Ehhez természetesen szükséges az alázatban gyökerező jószándék, amely jó gyümölcsöket érlel bennetek. A türelemben való kitartásnak állhatatosságá kell válnia a lelketekben. Ehhez azonban a hit ajándékára van szükségetek. Szüntelenül kérjétek a sziklaszilárd, rendíthetetlen hitet, mely megingathatatlanokká teszi lépteiteket. Legyetek bátrak, amikor Isten ügyét képviselitek! Ne azt fontolgassátok, hogyan fog megvalósulni az, amiről felismeritek, hogy Isten akarata, és rá igent modtok, hanem bátran lépjetek rá a bizalom hídjára, mely összeköt benneteket az isteni akarattal. Bízzatok Jézusban, aki meghívott titeket. Válaszoljatok kéréseire igennel. Édesanyai áldásomat adom rátok, és hűségesen kitartok mellettetek, akiket nekem adott Szent Fiam. Amen.

 

2012.12. 08.         Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/elkoetelezdes-a-szzanyanak

Dicsőítés

Kedveseim, közel van már az Úr eljövetelének napja. Jöjjetek, és imádjátok üdvözítő Istenünket! Szívetek legyen erős és hagyatkozzatok a Szentháromságra! Minél inkább megdicsőítitek életetekkel Őt, annál jobban megnyílik szívetek kegyelmeinek befogadására. A dicsőítés olyan kiváltság, mely a szentek osztályrésze. Magasztalásotok által egyre jobban felemelkedtek az isteni dimenzióba, ahol megszűnik minden fájdalom. Ott már a Szentháromság veszi át a szerepet, és egyre inkább megsemmisíti bennetek a világ lelkét. Ezért jöjjetek és hódoljatok lélekben minden nap a szívetekbe betérő szentségi Jézus előtt. Egyszerűen, de felemelt lélekkel marasztaljátok, akkor nektek sem kell tartanotok a gonosz kísértő csábításaitól. Mert ha Isten bennetek van, ki árthat nektek? Bizalommal járuljatok az Úr színe elé!

2012.12. 17.        Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/dicsites

Minden nap újra kezdeni

Kedveseim, jöjjetek minden nap a Szentháromsághoz, és maradjatok meg a szeretetében! Azért kell minden nap ezt tennetek, mert bűnre való hajlam és a bűnös készség a nap végére, kioldja belőletek a szoros köteléket. Ezért, amikor este lelkiismeretet vizsgáltok, adjatok lehetőséget a kellő alázatban történő bűnbánatra. Engedjétek szívetekbe az irgalmas Jézus szeretetét, hogy másnap megújult lélekkel léphessetek a Szentháromság elé! Soha ne utasítsátok el az irgalmas Isten felétek való lehajlását. Tanuljátok el Jézus szelídségét, melyre oly nagy szükségetek van, hogy megállhassatok a világban. Bízzatok, minden nap megkapjátok az újrakezdéshez szükséges kegyelmeket, csak ne felejtsétek el kérni!

 

2012.12. 18.     Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/minden-nap-ujra-kezdeni

 

Józanul költekezni

Kedveseim, ne engedjétek, hogy a világi forgatagban elvesszen megszentelő ruhátok, mert bizony oly nagy a csábítás, melynek ki vagytok téve. Tanuljatok meg józanul, célirányosan költekezni. Ne engedjetek a kísértésnek, amit az üzleti őrület kínál az embereknek. Nézzétek a szentcsaládot, mekkora nélkülözésben keresték a szállást, hogy befogadják őket, amikor elérkezett Mária szülésének ideje. Legalább ti legyetek részvéttel a szentcsalád iránt, és legyetek buzgó kovász a környezetetekben. Apró, pici önfeláldozásaitokkal álljatok a Szűzanya mellé, és kitartó, áldozatos imáitokkal hozzatok áldozatokat a lelkekért. Virrasszatok, és minden lehetőséget használjatok fel az engesztelésre, hogy a világ megújuljon!

 

2012.12. 19.           Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/jozanul-koeltekezni

Karácsony másnapja

Mennyei Atya: Drága gyermekem, valóban elhoztam közétek Szent Fiamat, hogy megajándékozzalak benneteket legnagyobb ajándékommal, szeretetemmel. Mindazokat a gyermekeimet megörvendeztetem, akik várva vártátok Szent Fiam érkezését. Saját kezemből szolgáltattam ki Egyszülöttemet, akit az én legszentebb leányom szült e világra nektek. Ó felfoghatatlan és csodálatos éjszaka! Mennyire vágytam arra, hogy beteljesítsem ígéretemet. Mindazoknak, akik felkészülve várták Szent Fiam ékezését megerősítettem a hit remény és szeretet ajándékával. Felerősítem bennük jelenlétemet, és felnövesztem őket arra a szeretetre, amelyet szüntelenül feléjük árasztok. Atyai szeretetemmel szeretem hűséges követőimet, és nem hagyom elveszni őket. Bízzatok bennem, és kiáradó nagylelkű szeretetemben, mert ez a szeretet burkol be benneteket még a legnagyobb megpróbáltatások idején is. Védőpalástként borítom rátok irgalmamat, mely megvédi lelketeket. Ahogy szent István diakónus első vértanút dühödt ellensége szeme láttára egészen betöltötte Szentlelkem és látta dicsőségemet és Jézust a jobbomon, úgy fogtok ti is megdicsőíteni engem és imádkozni üldözőitekért. Közel már az idő mindannak a bejteljesedésére, amiket prófétáim által közöltem veletek. Siessetek, ne késlekedjen szívetek megadni a Szent Fiamnak kijáró hódolatot! Krisztus megszületett, jöjjetek és imádjátok őt. Mária az én kedves leányom, a ti édesanyátok soha nem tapasztalt erővel küzd értetek különösen azokért, akik a ti imáitok és áldozataitok felajánlása nélkül elvesznének. Atyai szeretetemben kérlek, jöjjetek, és segítsetek neki a lelkek tömegeit megmenteni. Imádkozzátok a rózsafüzért! Kapaszkodjatok Máriába, és egy napotok se se tejen el a rózsafüzér elimádkozása nélkül. Tanítsátok meg azoknak is ezt az ájtatosságot, akik még nem ismerik! Különösen a fiatalokkal ismertessétek meg, hogy a Szűzanyába kapaszkodva megmeneküljenek az ellenség csábító és lehúzó erejétől. Virrasszatok és minél több nehézséget tapasztaltok a világban, annál erőteljesebben imádkozzatok, mert minden hozzám forduló lélek imájára oly nagyon szomjazom. Legyetek áldottak, akik meghalljátok szavamat! Állhatatosan tartsatok ki. Újszülött Szent Fiammal áldalak meg mindnyájatokat, így egyesítem szíveteket Drága Szent Fiam szívével, hogy egységben haladjatok kitűzött célotok felé. Amen.

 

2012. 12.26.     Anna Terézia  

http://engesztelok.hu/egi-uezenetek/karacson-masnapja

2011. december 3. Itthon a kegyelem órájában Jézus: „Az emberek bűnben élnek, és lelkileg halottak. Ezért megbüntetem a világot. Sok lesz a halott. Sokan el fognak kárhozni. Ma a világon a sátán az úr. De hamar letűnik ez a korszak, és az Isten lesz az Úr.”

2011. december 16. Szentségimádáson Jézus:“Hamar eljön az óra, amikor megítélem a világot. Most még alusznak, de felrázom őket csipkerózsika álmukból. A Nagyfigyelmeztetés itt van már az ajtó előtt. Hamarosan belép a világba. Mindenki meglátja egész életét, minden cselekedetét. A jók még jobbak lesznek, és nagyon fognak örülni. A rosszak megtérnek, és hálát fognak adni ezért a nagy kegyelemért Istennek. De lesznek megátalkodottak, akik nem térnek meg. Ők lesznek a ti üldözőitek, és minden baj okozói. Imádkozzatok ezekért a megátalkodottakért, hogy minél kevesebbet tudjanak ártani nektek. A sátán tehetetlen lenne, ha az emberek nem állnának szóba vele. Egyházam példaképül adja elétek a szenteket. Egyik sem állt szóba a sátánnal, pedig ugyancsak kísértette őket, szinte folyamatosan. Tanuljatok a szentektől! Ti se álljatok szóba a gonosszal, és így ti is megdicsőítitek az Én Nevemet. Belőletek is szenteket formálok, és mindörökre boldogokká teszlek benneteket.Ha eljön a Nagyfigyelmeztetés, sokan fognak érdeklődni az igaz hit iránt. Nektek, akik hisztek Bennem, és követtek Engem, kell őket tanítani, Hozzám vezetni. Akkor hirtelen sok munkátok lesz, de Én megadom nektek hozzá az erőt és a bölcsességet, hogy sokakat tanítsatok az igaz hitre. Már most készüljetek fel! Olvassátok az Evangéliumot, és tanuljátok meg, hogy könyv nélkül tudjátok idézni, ha kérdeznek benneteket.Az idő rövid. Jól osszátok be! Az első helyen Én álljak az életetekben! Akkor semmiről sem maradtok le. A világi dolgokkal ne foglalkozzatok! Úgyis itt marad minden. Engem hordozzatok a szívetekben! Értem lángoljatok! Engem hirdessetek! Én a tietek maradok mindörökké. Engem nem veszítetek el. Én vagyok az igazgyöngy, Akiért érdemes lemondani mindenről. Én vagyok az igazi boldogság, Aki az egész örökkévalóságon át boldoggá teszek minden üdvözült lelket. Engem szeressetek, és állítsatok az első helyre, akkor Bennem fogjátok egymást szeretni önzetlen, tiszta, igaz szeretettel. Ne felejtsétek el a főparancsot: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, a felebarátot pedig úgy, mint magadat. Te állsz az utolsó helyen. Ha így élsz, akkor nem leszel önző. Ha adakozol, azt Én százszorosan adom vissza neked, mert Engem nem lehet felülmúlni a bőkezűségben, és a gondoskodó szeretetben.

Ó, mily csodálatos lesz az új világ! Valóságos földi paradicsom. Azért, mert a szeretet lesz az úr köztetek, mint az első keresztények korában. De sajnos, csak kevesen fogják megérni. Azért, mert nem fog mindenki megtérni. Már most imádkozzatok üldözőitekért, hogy ne tudjanak ártani nektek. Ha ezt mégis megengedem, az azért lesz, hogy véretek kiontása árán is megvalljatok Engem, a Megfeszítettet, Aki az életemet áldoztam a ti üdvösségetekért. Minden hűséges vértanúmnak örök boldogsággal fizetek meg. Én is megvallom őket Atyám és szent angyalai előtt, és mindörökké ragyogni fognak Atyám országában, miként a csillagok. Legyetek hűségesek Hozzám mindhalálig!

Erre áldalak meg titeket kicsi gyermekeim az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2011. december 18. Szentségimádáson Jézus: “Drága gyermekeim! Atyám házában sok hely van, de csak azok foglalhatják el, akik Őt szeretik. Azzal bizonyítjátok be, hogy szeretitek Őt, ha megtartjátok az Ő törvényét. Az Ő törvénye nem nehéz. Egyetlen szó csupán: szeretet. Istent szeretni annyit jelent, hogy életetek minden pillanatában Mellette döntötök. Vagyis minden élethelyzetben a szeretetet választjátok. Még az ellenség esetében is. Utánozzatok Engem, Aki mint Isten, rengeteg csodát tettem, de egyszer sem álltam bosszút ellenségeimen. Még gyilkosaimért is imádkoztam: “Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit  cselekszenek.” Tőletek is ezt várom el. Olvassátok el Szent Pál szeretet himnuszát, és váltsátok tettekre! (1 Kor. 13) Ha ezt teszitek, megtelik a szívetek szeretettel, békével és örömmel. Gyermekeim! A földön a legnagyobb boldogság a szeretet megélése és gyakorlása Isten és a felebarát felé. A szeretet a mennyország egy része, mert aki szeret, az Istenben él, mert Isten Maga a szeretet. Aki gyűlöl, az a sátán uralma alatt haldoklik, mert a gyűlöletben nincs élet, nincs béke, nincs öröm. A gyűlölet ellenfelem béklyója, amely gúzsba köt, rabszolgaságba dönt, és a lélek halálát okozza. Aki gyűlöl és bosszút áll, az kizárja Istent az életéből, sőt saját magát állítja a helyébe. Pedig Én ezt mondtam: “Enyém a bosszú, Én megfizetek.” Szent Pál pedig ezt írja: Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, hanem hagyjatok teret az Isten haragjának, hiszen írva van: “Enyém a bosszú, Én majd megfizetek.” mondja az Úr.” (Róm. 12, 19) “Az Úr ítélkezik népe fölött. Rettenetes az élő Isten kezébe jutni.” (Zsid.10, 30-31) Én vagyok a Bíró. Én a szívek és a vesék vizsgálója vagyok. Csak az Én ítéletem igazságos. A tiétek nem, mert ti csak a felszínt látjátok, míg Én az indítékokat is, és a teljes embert és a körülményeket. Én a könnyebbik részt bíztam rátok, és ez a megbocsátás. Hagyjátok meg az ítéletet Nekem! Az ítélet pedig ez: mindaz, aki szívből megbánja és meggyónja bűneit, az üdvözül. De aki nem tart bűnbánatot, az elkárhozik. Természetesen a megbánt és meggyónt bűnöket is le kell vezekelni. Vagy itt a földön, vagy a tisztítótűzben. De aki nem tart bűnbánatot, és megmarad a gyűlöletben, az már itt a poklot választotta, és ott folytatja életét az egész örökkévalóságon át, ami az örök kárhozat, az örök halál. Erre mondtam, hogy a tűz ki nem alszik, és a féreg ki nem pusztul. Ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Ne higgyetek a sátánnak, aki azt mondja, hogy a bűnből már nincs visszaút. Mindaddig van, amíg a földön éltek. Csak Hozzám kell fordulnotok. Csak meg kell szólítanotok. Csak ennyit kell mondanotok: Jézusom, bocsáss meg nekem, nyomorult bűnösnek! Én azonnal lehajolok hozzátok, mert végtelenül irgalmas vagyok. Hisz a bűnösökért haltam kínhalált a keresztfán. Szerető Szívemnek nincs nagyobb öröme, mint amikor egy bűnös elhagyja bűneit, és megtér Hozzám. Hisz a bűnösök megtérése ad értelmet rettenetes kínszenvedésemnek és kereszthalálomnak. Értsétek meg, ti bűnösök! Értetek mondtam a keresztfán: szomjazom. A ti lelketekre szomjaztam. Miattatok szálltam alá a mennyből, és öltöttem testet Szent Szűz Anyám méhében. Miattatok tanítottam az Evangéliumot, hirdettem meg a bűnbánatot és a megtérést. Miattatok alapítottam meg a Szentségeket. A bűnbocsánat Szentségét, amit apostolaimra bíztam: “Amit megbocsáttok a földön, az meg lesz bocsátva a mennyben is. Amit megköttök a földön, az meg lesz kötve a mennyben is.” Miattatok alapítottam az Oltáriszentséget, hogy hótiszta lelketekbe betérve megerősítselek benneteket a sátán kísértéseivel szemben. Miattatok rendeltem az Egyházi rend Szentségét, hogy felszentelt papjaim kiszolgáltassák nektek a feloldozást és a Szentáldozást.

Drága gyermekeim! Minden segítséget megadok, hogy felkeljetek bűneitekből, és életszentségre jussatok. De nektek kell választani a jó és a rossz között, mert szabad akaratot és értelmet kaptatok. Én pedig a legmesszebb menőkig tiszteletben tartom szabad akaratotokat. Jóllehet, vérkönnyeket sírok minden elkárhozott gyermekem miatt, de nem tudom megállítani őket a lejtőn, ha ők nem akarják. Kérlek benneteket, vegyétek nagyon komolyan figyelmeztetésemet, mert van pokol, és örökké tart. Minden erőtökkel törekedjetek az életszentségre, és akkor nem okoztok csalódást Nekem, és elnyeritek az örök életet. Erre áldalak meg benneteket kicsi gyermekeim az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
 
2011. december 18. Szentségimádáson Jézus: “Drága gyermekeim! Eljön a nap, szinte már itt is van, amikor beteljesülnek szavaim. Eljön a nagy figyelmeztetés. Meglátja mindenki a bűneit. Szembesülnek gonosz tetteikkel. Ha legalább akkor nem kiáltanak Hozzám irgalomért, és nem bíznak Bennem, meg fognak halni a rémülettől. Ettől akarlak megóvni benneteket, amikor sürgetlek, hogy térjetek meg. Hagyjátok el bűnös tetteiteket! Tartsatok bűnbánatot, gyónjatok meg, és járuljatok Hozzám, az Oltáriszentséghez, fogadjatok a szívetekbe Engem a Szentáldozásban! Felfoghatatlan kegyelmeket adok mindazoknak, akik tiszta lélekkel fogadnak magukhoz Engem. Gyermekeim! Ez a világ elmúlik. A ti életetek is véget ér. Készüljetek fel az örök életre, mert ezt kínálom nektek. Örök boldogságra teremtett benneteket Atyám, az örök életre. Arra kaptátok ezt az életet, hogy megismerjetek, és szeressetek Engem, Megváltó Isteneteket, és Énbennem a második Isteni Személyben, Teremtőtöket, örök mennyei Atyátokat, és a Szentlelket, Aki elvezet titeket az életszentségre. Gyermekeim! Ne a mulandók után törjétek magatokat! Azt megkapjátok az Atyától. Keressétek inkább az Isten országát, és annak igazságát, a többi mind megadatik nektek. Ne a láthatókra irányítsátok a figyelmeteket, mert az mind elmúlik, hanem a láthatatlanokra, mert az örökké tart. Mi a láthatatlan? A Szentírás, az Isten törvénye és annak megtartása. Úgy éljetek, hogy jócselekedeteitek láttán magasztalják értetek az Istent! Akkor kedvesek lesztek Atyám szemében, és Ő bőségesen megjutalmaz benneteket már itt a földön is, és az örök életben.
Gyermekeim! Ha láthatnátok a mennyet, mindent elveszítenétek a földön, csakhogy megszerezzétek azt. Erre mondtam a példabeszédet: a mennyország olyan, mint az igazgyöngy. Ha valaki megtalálta, eladja mindenét, hogy megszerezze. Mit jelent ez? Lemond a világról, és annak minden csábításáról. Keresztre feszíti vágyait, ellene mond minden kísértésnek, és így szerzi meg az örök életet, amely már itt a földön kezdődik el minden ember életében, ha életszentségben él. Ezt is mondtam: a mennyország köztetek van, ha szeretetben éltek egymással. Ti döntitek el, hogy a mennyben, vagy a pokolban akartok élni. Ti élitek meg az egyiket vagy a másikat. Az örökkévalóságban az folytatódik, amiben a földön éltek. Mondok egy példát: ha valaki ismeri az Evangéliumot, és tettekre váltja, az már döntött Mellettem, és a mennyet választotta. Ha valaki nem ismeri a Szentírást, de hallgat a lelkiismerete szavára, akkor a jót teszi. De ha ellene mond a lelkiismeretének, és szóba áll a sátánnal, és enged a kísértéseknek, akkor fokról fokra egyre lejjebb csúszik. Minél mélyebbre zuhan, annál nehezebb neki feljutni. A sátán pedig rendkívül gonosz, intelligens és ravasz. Folyton hazudik. Jó színben tünteti fel a bűnt, és rossz színben az életszentséget. Ha Éva nem állt volna vele szóba, nem tudta volna elbuktatni. Tőletek is ezt kérem mindig. Soha ne álljatok szóba a sátánnal!!! Ha kísértéssel közeledik, azonnal imádkozzatok! Mondjátok el az ördögűző imát!”
Ó Mária mennyek Királynője, az angyalok Úrnője, Akit Isten azzal hatalmazott és bízott meg, hogy a sátán fejét széttapossad, alázatosan kérünk, küldj égi sereget, akik a Te vezénylésed mellett szüntelenül gyengítik a sátán hatalmát, míg végül mind a pokol fenekére taszítsák. Ki olyan, mint az Isten?! Szent angyalok, kerubok és szeráfkarok, kérünk, szorgosan őrködjetek felettünk! Te pedig jóságos, gyöngéd égi Édesanyánk, kérünk Téged, szánj meg minket, légy mindenkor a mi édes reményünk és biztos menedékünk. Ámen.

Szent Mihály arkangyal! Védelmezz minket a csatában! A sátán gonosz cselszövései ellen légy oltalmunk! Esedezve kérjük: parancsoljon neki az Isten! Te pedig mennyei seregek vezére, a sátánt, és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére! Ámen.

“Így kérjetek Engem: Jézusom! Te meghaltál az én bűneim miatt a keresztfán! Inkább meghaljak, mint vétkezzek! Én soha, de soha nem akarom a kezedbe és a lábadba verni a szegeket. Én soha nem akarok szenvedést okozni Neked. Kérlek, őrizz meg engem minden kísértéstől és minden bűntől!
Ha szívből így imádkoztok, akkor tehetetlen lesz veletek a sátán. Elkerülitek a bűnt, és annak minden negatív következményét. Sok szerencsétlenséget, keserűséget és csalódást. Én pedig nagy lelki békével és derűvel jutalmazlak meg benneteket, és elnyeritek az örök életet. Erre áldalak meg titeket kicsi gyermekeim az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2011. december 20. Itthon az Úr Jézus:

 

Ezt üzenem X-nek: “A rózsafüzér-szemek koppanása az idők jelei. Minden koppanás egy egységet jelent. Elérkeztetek az idők végéhez. Véget ér ez a korszak a ti napjaitokban. Ítélet kezdődik most a világ felett. Még egy nagy jel adatik ennek a bűnös emberiségnek, egy utolsó nagy jel, amikor az Én szememmel látja meg mindenki a saját lelkét. Sokan meg fognak halni a rémülettől. A szemek koppanása azt is jelenti, hogy most még van idő az imára.
Imádkozzatok a lelkekért, hogy megmeneküljenek a kárhozattól! Készüljetek! Készítsétek a lelketeket! Olyan jeleknek lesztek tanúi, amilyeneket még soha nem látott a világ. Éljetek szüntelen készenlétben! Akkor nyugodtan hajthatjátok álomra fejeteket. Ti, akik imádkoztok, és megtartjátok törvényeimet, ne féljetek! Ti különleges védelmem alatt álltok. Senki nem árthat nektek. Őrizzétek meg hiteteket mindhalálig! Fogadjátok megerősítő áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: Kol. 3,16. Kol. 4,5. “Krisztus tanítása… Az időt jól használjátok fel.”

2011. december 28. Szentségimádáson Jézus: „Drága kislányom! Eljön az óra, sőt már itt is van, amikor bekövetkezik mindaz, amit mondtam neked. Elsőként a nagy figyelmeztetés jön, amikor mindenki meglátja bűneit és nyomorúságát. Még az életszentségben élők is találni fognak magukban tökéletlenségeket és gyarlóságokat. Akkor mindenki felfogja, hogy minden az egy igaz Isten kegyelme, szeretete, ami fenntartja ezt a bűnös világot. Hálát adnak akkor majd Nekem a bűnösök, az Én nagy türelmemért, és azért a kegyelemért, hogy most még egy esélyt adok nekik, és megkapják Tőlem a tisztán látás kegyelmét, hogy meglássák nyomorúságukat és bűneiket. Hálát adnak Nekem azért, hogy még nem halnak meg, és kapnak időt a megtérésre, és arra, hogy bizonyítsák Irántam való hűségüket és szeretetüket. Kimondhatatlan lesz akkor az ilyen lelkekben a béke, a hála, és az Irántam érzett nagy szeretet.

 

Gyermekeim! Készüljetek! Soha nem látott csodás eseményeknek lesztek részesei az elkövetkező közeli időben. Amikor majd meglátjátok a keresztet az égen, akkor már tudjátok meg, hogy nagyon közel van a nagy figyelmeztetés. Azért mondom nektek, éljetek szüntelen készenlétben! Ne várjátok meg, amíg mindezek beteljesülnek! Járuljatok a Szentségekhez még ma! Gyónjátok meg bűneiteket, és járuljatok a Szentáldozáshoz! Hótiszta lelketekbe fogadjatok Engem, akkor nincs mitől félnetek. Én megvédelek benneteket a sátán minden támadásától. Én vagyok a védőpajzs, a ti biztos menedéketek. Én, az Üdvözítő kimenekítelek benneteket ellenfelem markából, és megadom mindnyájatoknak az üdvösségre vezető kegyelmet.

 

Drága kicsinyeim! Újra mondom, készüljetek! Tartsatok bűnbánatot! Imádkozzátok a rózsafüzért! Olvassátok, és váltsátok tettekre az Evangéliumot! Éljetek életszentségben! Várjatok Engem szüntelen készenlétben, mint az okos szüzek, mert közel van második eljövetelem. Erre áldalak meg benneteket kicsi gyermekeim az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

 

Drága gyermekeim! Én vagyok az Örök Bíró. Előttem minden lélek számot fog adni tetteiről. Én megítélek mindenkit cselekedetei szerint. Mindazok, akik megátalkodottak maradnak, és halálukig nem bánják meg bűneiket, örökre elkárhoznak. Akik megbánják tetteiket, a tisztítótűzbe jutnak, ahol sokat fognak szenvedni, de tisztulásuk után bebocsátást nyernek a mennybe.

 

Gyermekeim! Értsétek meg, hogy csak egyedül a szeretet üdvözít. Aki gyűlöletben él, az már lélekben halott. Mindaz, aki másokat gyűlöl, magát öli meg, mert nem lehet egy szívben szeretet meg gyűlölet. Vagy Istent szeretem, és szolgálom, vagy a sátánt szolgálják, ezért gyűlöletben élnek.

 

Drága, Véremen megváltott gyermekeim! Könyörögve kérlek benneteket, éljetek mindenkivel szeretetben, még ellenségeitekkel is! Engedjetek el minden sérelmet, bocsássatok meg szívből egymásnak! Akkor Atyám is megbocsát nektek, és bejöhettek országába, amelyet azoknak készített, akik Őt szeretik. Erre áldalak meg titeket kicsi gyermekeim az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Mária Julianna eddig megjelent lelki naplói az Úr Jézus által kapott üzenetekkel

 

Mária Julianna lelki naplója I-II. kötet
Mária Julianna lelki naplója III. kötet
Mária Julianna lelki naplója IV. kötet
Mária Julianna lelki naplója V. kötet
Mária Julianna lelki naplója VI. kötet
Mária Julianna lelki naplója VII. kötet
Mária Julianna lelki naplója VIII. kötet 
Mária Julianna lelki naplója IX. kötet 
Mária Julianna lelki naplója X. kötet
Mária Julianna lelki naplója XI. kötet

 

 

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek e engesztelésre, az engesztelésben is a fájdalom, szenvedés Golgotájára e várakozásban, hogy a várakozás kegyelme valóban elhozza a szeretetet, a békét, az örömet a türelmében. Hisz a mai nap az ajándék minden testvérem részére, akik nyitottan, szeretettel felkészültek és elfogadták, és elfogadják mindazt, ami a mai napban jelen lett számotokra e jelenlétben.

Sokan sokféleképpen éreztétek a kegyelmet. A kegyelmet, amely oly közel volt hozzátok. És a közelségében, aki nyitott volt, be tudta fogadni. Mert a szeretetem határtalan, amit felétek árasztok. A szeretet a határtalanságában erőt ad számotokra. És a szeretet, amely segít e határtalanságában elfogadni a mindennapi életet. Lehet az egy kicsit nehéz, egy kis megpróbáltatás. De a szeretet kegyelmének ereje, az meg tud változtatni mindent és mindenkit, csak érezni kell az érzéssel, a szívvel és a lélekkel elfogadni, és érvényesülni. Ez által más vagy és más lehetsz. Hisz a mai nap tanításai felétek, hogy amit látsz, azt el tudod-e fogadni, és ez által hinni a megtapasztalásában, vagy másra van szükséged a felismeréshez, a megtapasztaláshoz és az elfogadásához? Hisz a tanításom a tanításaimban egyértelmű és megértett volt felétek. Mert várjátok a második eljövetelt. De míg a második eljövetel eljön, addig a megtisztulásnak, a korszakának végbe kellene menni. De a jelet, amely most jelen van a jelenemmel, ezt nem akarjátok megérteni és elfogadni. De a távolt, ami egy kicsit távolabb van tőletek, arra igen, szeretnétek felkészülni és elfogadni. De a távolságot a felkészítésében és az elfogadásában csak úgy valósíthatod meg, ha tudsz élni a mának, a jelennek, a kegyelemnek, a szeretetnek, az örömnek, a békének, a türelemnek és a megbocsájtásának. Hisz ezek benned vannak és élnek a jelenben. Akkor valóban lehet majd készülni a távolra a felkészülésében, az eljövetelnek a felismeréséhez és az elfogadásához.

Most e jelen, amely itt van számotokra, de talán nem oly kézen fogható, ahogy a tanításomban voltam jelen, hisz ott oda jöhettek Hozzám János tanítványai, megkérdezhették Tőlem, hogy: „Valóban Te vagy, akire vártunk? Vagy ha nem vagy Te, akkor várnunk kell tovább?” De Jézus nem azt felelte számukra, hogy: „Menjetek.” És: „Én vagyok, akire vártatok.” És nem mondta, hogy: „Nem kell már másra várnotok.”1.

Én azt mondom: Lássatok. Fogadjátok el és higgyetek. Amit láttál és megtapasztaltál, amit hallottál és átélhettél.

A tanítás kegyelme a jelenben épp így van számotokra jelen a mindennapjaiban. Hányan és hányan mindig csak a távol lévő részekre vagytok kíváncsiak. A távoli részről való gondolatok foglalkoztatnak: „És valójában akkor mi lesz, ha már a tisztogatás korszakán átesünk?”

Igen. De hányszor és hányszor már megadtam számotokra: ma jelen vagy, ma itt vagy. Ma örülsz. Ma örülsz a napnak, hogy élsz. De egészen bizonyos vagy abban, hogy a távolban is jelen leszel? Hisz nem tudod, mit hoz a holnap. Mert a holnap küszöbje az ajtó, amely előttetek van, amely már kezd megnyílni felétek, hogy majdan átléphessetek rajta.2. És talán úgy érezd: „Most már elindulok a távolság felé egy jobb korszakhoz, egy szebb élethez, egy tisztább jövőhöz.”

Igen, előttetek van épp úgy, mint a mai tanításom. Ha mai tanításomat figyeltétek: minden szava a mai napra épp úgy érvényes ebben a jelenben, hogy mit tudsz elfogadni, mit láttál, mit hallottál, hogyan éled meg, s hogyan fogadod el. Vagy ha ezt nem tudod elfogadni, akkor hova készülsz? Akkor számotokra is feltehetem azt a kérdést a kérésben: Miért mentek a pusztába? Mire vártok ott? Mit fogtok megtapasztalni? Mit élhettek át? Mi lesz talán az ajándék, ami jelen van? 3.

Ha kézen foghatóbban, mert ti talán csodára vártok, a csodában kegyelemre, de a kegyelem, az mindig itt van jelen a jelenben előttetek. Csak figyelni, megtapasztalni és elfogadni kell. Különösképpen most, amikor az Eucharisztia Évét földi helytartótok megnyitotta.

Oly régen volt már ily esztendő! Sok-sok évtizeddel ezelőtt.4. És ha azokat visszapergetitek magatok elé, nem teljesen úgy volt jelen, ahogy többen várták és készültek rá. Mert az Eucharisztia Éve az összetartozást az eggyéválásában, Krisztushoz az Eucharisztiában és a Szeretethez hív.

És hányan és hányan tudjátok ezt megérteni, elfogadni és szívetekbe zárni, és ez által élni, érvényesülni és felismerni?

Vagy elfogadod, hogy jelen van, „de én távol tartom magam tőle”. És a távol tartásával talán éppen segítesz — nem az Eucharisztia szeretetét és kegyelmét árasztani, hanem éppen a távolságoddal megakadályozni. Hisz fontos, hogy ez a szeretet, amely az Eucharisztiából árad minden testvérem felé a nyitottságában, a szeretetében, az őszinteségében, jelen legyen, ha befogadásra felkészült.

Nehogy ismét a kudarc fulladásába és a megaláztatásába érjen. Hisz idő van a felismeréshez és a megtéréshez és az elfogadáshoz. És az elfogadása révén a változtatáshoz.5.

Mert a szeretet a kegyelmében megadatott minden nyitott szívű testvérem felé, aki felkészül, és be tudja fogadni. Hisz ahogy mondottam az elmúlt Golgotán: halál nélkül nincs új élet a Feltámadás szeretetében és kegyelmében. Eucharisztia sincs az új élet és a halál nélkül. Mert a halállal megváltottam felebarátaimat, testvéreimet. Számukra meghagytam az Eucharisztiát, hogy: Egyétek és vegyétek. És fogadjátok el Vele a kegyelmet és a szeretetet. Hogy ínyetekhez tapadjon ez a csodálatos ajándék a maga szeretetében és kegyelmében.

Érezd, hogy mily fontos ajándék, amely jelen van számotokra.

De a tanítást még folytatva az ünneppel kapcsolatosan, hisz Mária és József egy pár volt a jegyességük révén. Szerették egymást. Örültek egymásnak. Tervezték a jövőt a családhoz. De az ember tervezéséhez Isten szeretete a kegyelmében megszólalt. Nem beleszólt, csak megszólalt! És az ember által tervezett élet- és jövőt egy kissé megváltoztatta, de a Maga szeretetében. Hisz József, aki félt már elvenni Jegyesét, hisz: „Mit szólnak?”

Úgy-e, az embernek mi a fontos? „Mit szól az a másik, vagy az a harmadik, vagy a közösség?” Holott ha néha szívünkre és a lelkünkre figyelnénk, hogy az mit nyújt számunkra.

De József az Úr angyala szeretetét, kegyelmét, tanítását, kérését elfogadta, és ez által megváltoztatta úgy az életét a jövőhöz, ahogy ezt megadták számára.6.

Mi a földi emberben szintén várjuk az Úr angyalát: „Mikor jön el? Mikor adja meg számomra — vagy számunkra —, hogy mitévő legyek?”

Holott a jelenben ez mind itt van számotokra, csak fel kell ismerni, el kell fogadni, és meg kell érteni, és a szívedbe és a lelkedbe zárni, hogy a Szeretet-ünnep valóban a család ünnepe.

Legyen most minden családban béke, szeretet, türelem és megbecsülés a megbocsájtásában. Ne legyen harag, ne legyen gyűlölet, ne legyen irigység, ne legyen kapzsiság. Hisz nem tudjátok, hogy a holnap a jövő távlatában mit fog nyújtani számotokra. Örüljetek a mának, a jelennek, a szeretetnek és a kegyelemnek.

A mai ajándék-tanításom, kérésem ez felétek. Minden testvérem a saját maga szívének, lelkének, hitének, felismerésének, elfogadásának érzésében cselekszik. Tapasztalja meg, fogadja el, változtassa meg életét. És halad az élet útpályáján.

Legyen hát bennetek nem átlátszó, nem megvett, hanem igazi szív-szeretet a kegyelmében.

Örüljetek egymásnak a jelenben, amíg még megadatik számotokra.

Ennek reményében küldöm áldásomat kiválasztott szolga által felétek. Az áldásom a jelen szeretet áldása, amely erőt és kegyelmet, békét és örömet áraszt felétek a maga szeretetének jelenében, amely minden nyitott testvéremhez egyformán árad. Csak a jelenben mennyire vagy megnyitott, hogy befogadd, hogy a jövőhöz is segítsen a haladásban, a felismerésben. Az út, amely előttetek áll. Hisz a küszöb az ajtóban megkezdte a megnyitását, hogy a távolság, a távlata előrébb jöjjön felétek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok. Óvjon, védjen, vezessen. Ez által ajándékozlak meg benneteket a szeretetem áldásával a család ünnepéhez, hogy valóban szeretetteljes legyen a béke otthonában a család, a felebarát és a testvér az eggyéválásában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked Istenünk!


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • 44 év szabad garázdálkodása
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Afrikai Hűség Hőség
  • Afrikai Víz
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – VESZPRÉM
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Albert Líra
  • Alföld – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • Alvidék-Délvidék, mikor térsz vissza hozzánk? – ZENTA
  • Amarilliszfélék
  • Amerikai Hűség Hőség
  • Amerikai Hűség Hőség – SOPRON
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Amoris Laetitia Háború
  • Andre Lowoa – VESZPRÉM
  • Április
  • Antikrisztus által Irányított Népvándorlás
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Augusztus
  • Ausztrálázsiai Hűség Hőség
  • Ausztrálázsiai Hűség Hőség – SORPON
  • Ausztrálázsiai Víz
  • Bács-Kiskun – SÜKÖSD
  • Bálványtemplomok, vértanuk vesztőhelye
  • Baranya – MOHÁCS
  • Begóniák
  • Békés – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • Borsod-Abaúj-Zemplén – SÁTORALJAÚJHELY
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran – ESZTERGOM
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsen Okosan Törpemagyaran – BUDAPEST
  • Bölcsességek
  • Bölcsességek idézetekben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Bölcsességek terjedelmében
  • BTankok
  • Buda
  • Budapest
  • BudaPilisSolt – ESZTERGOM
  • Buzogányvirágok
  • Csongrád – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • December
  • Dél-Alföld
  • Dél – Alföld – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • Dél-Dunántúl
  • Dél – Dunántúl – BALATONFÖLDVÁR
  • Délvidék
  • Dezső Líra
  • Dunántúl – BALATONFÖLDVÁR
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Előbb-utóbb
  • Előre! Győzelemre Fel! – VESZPRÉM
  • Epikus Gyökereink
  • Epikusan A-C Lírailag
  • Epikusan A-E Lírailag
  • Epikusan D-F Lírailag
  • Epikusan F-K Lírailag
  • Epikusan FGIK Lírailag
  • Epikusan G-I Lírailag
  • Epikusan J-L Lírailag
  • Epikusan L-R Lírailag
  • Epikusan LMR Lírailag
  • Epikusan M-O Lírailag
  • Epikusan P-S Lírailag
  • Epikusan S-Z Lírailag
  • Epikusan SZ Lírailag
  • Epikusan T-Z Lírailag
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Erdély-Bánát-Csángó-Körösmező-Máramaros-Székelyföld, mikor térsz vissza hozzánk? – ZSOMBOLYA
  • Erkölcsi Gyökereink
  • Ervin Líra
  • Esti Éjszakák
  • Észak-Alföld
  • Észak – Alföld – NYÍREGYHÁZA
  • Észak-Amerikai Víz
  • Észak-Magyarország
  • Észak – Magyarország – SÁTORALJAÚJHELY
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Komárom – ESZTERGOM
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Eurázsiai Unió az Európai Unió ellen
  • Európai Hűség Hőség
  • Eurázsiai Hűség Hőség – SOPRON
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Európai Víz
  • Február
  • Fejér – ESZTERGOM
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Felvidék, mikor térsz vissza hozzánk? – ZSOLNA
  • Ferenc Líra
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Föld
  • Föld
  • Frank Hűség Hőség – SOPRON
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Függtelen Határzár
  • Gábor Líra
  • Gomora Szodoma Technika
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyermeki Hűség
  • GyökereiNK
  • Gyökereink
  • GyökereiNK TöbbEzer Kárpát-medencében – ESZTERGOM
  • Győr-Moson-Sopron – SOPRON
  • Hajdú-Bihar – NYÍREGYHÁZA
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Heves – VÁC
  • Heves Jeges – SOPRON
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Hosszúság – AL-SAFIROV
  • HőseiNK PéldaképeiNK
  • Hűség Hőség
  • Hűség Hőség – SOPRON
  • Ibolyafélék
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • István Líra
  • Jácintok
  • Január
  • Jász-Nagykun-Szolnok – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • Jelenések-Zarándoklások – VÁC
  • Jelenések-Zarándoklások – VÁC
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Dobogó Szíve és Szeretete – SOPRON
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • József Líra
  • Jövő a Múltból kikövetkeztethető – SÜKÖSD
  • Július
  • Június
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalitka
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsonyi kaktuszok
  • Kard(Gladiátor)virágok
  • Károly Líra
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Keresztes Imahadjárat
  • Kolon (S)Zala – SÜMEG
  • Kontyvirágfélék
  • Koralkák
  • Közép-Dunántúl
  • Közép – Dunántúl – ESZTERGOM
  • Közép-Magyarország
  • Közép – Magyarország – VÁC
  • Ladik
  • Lajos Líra
  • Latin.Amerikai Víz
  • Lég
  • Lég
  • Legendák, mesék, mondák
  • Liliomok
  • Lírikus Gyökereink
  • Legendás MeseMondaVilág – HERCEGSZÁNTÓ
  • Lélektárs – MOHÁCS
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magasság -VARSÓ
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • Május
  • Március
  • Margitvirágok
  • MártírSors
  • MártírSzentSors – SÜMEG
  • MédBabiloni Hűség Hőség – SOPRON
  • Meddig még?
  • Mélység – TRIESZT
  • Messze Távolban
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Mihály Líra
  • Munkanapló
  • Muskátlik
  • Nebáncsvirágok
  • Nefelejcsek
  • Nemzeti Imahadjárat
  • Nógrád – VÁC
  • November
  • Nyugat-Dunántúl
  • Nyugat-Dunántúl – SOPRON
  • Október
  • Olajfafélék
  • Olvasó gondolkodó
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pálmafélék
  • Pest – VÁC
  • Pesti kerületek – VÁC
  • Pesti Nagykörút
  • Péter Líra
  • Polgárháborús Védelem
  • Pólusharc
  • Pünkösd-ElJövet
  • Római Katolikus – keresztény rádió – ZENTA
  • Rózsák
  • Sándor Líra
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Skandináv Hűség Hőség
  • Somogy, Pannonhalmi főapáti birtoktól napjainkig – BALATONFÖLDVÁR
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg – NYÍREGYHÁZA
  • Szegfűk
  • Szélesség – TACHOV
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeptember
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • SzívHang
  • SzívSzólam
  • Szodomán túl Armageddon
  • TABU
  • Tamás Líra
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Tolna – Mohács
  • TöbbEzer
  • Tulipánok
  • Tűz
  • Tűz
  • Üdvözlet
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Változás
  • Vas – SOPRON
  • Veszprém – SÜMEG
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • Vigyázz!
  • Visegrádi Hűség Hőség – SOPRON
  • Víz
  • Víz
  • Zoltán Líra
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: