‘1022’ cimkéjű bejegyzések

ÉGI ÜZENETEK

2013.augusztus 27.

Mennyei Atya: Jézus élete I. Fogantatás

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Atyai szeretetemmel lehajolok hozzátok és eszközömön, Éván keresztül tanítalak benneteket. Mi, az egész Szentháromság, legszentebb leányommal, Szűz Máriával együtt elhatároztuk, hogy egy terjedelmes tanítássorozatot indítunk „Jézus élete” címmel. Ezekben az utolsó időkben nagy szükség van arra, hogy Szent Fiamról bőséges ismeretanyagot nyújtsunk át nektek, hogy legyen mit továbbadnotok a Nagyfigyelmeztetés után a frissen megtérteknek. Ők alig hallottak eddig Jézus Krisztusról és tőletek várják majd a felvilágosítást.

Természetesen a Szentírásból is meg lehet ismerni Jézus életét. Jézus alakja soha nem halványuló fényességben ragyog az evangéliumok lapjain, de ezek az írások mégis csak mozaik kockák, melyeket gondosan össze kell raknotok, hogy kiformálódjon az Emberfia, aki megváltotta a világot.

Drága Gyermekeim! Mielőtt Szent Fiamról beszélnék nektek, vessetek egy pillantást a 2000 évvel ezelőtti világra, melybe Ő beleszületett. Mi is volt a római birodalom? A legnagyobb hódító és politikai szervező hatalom, amit akkor az emberiség látott. Európában, Ázsiában és Afrikában szinte minden népet leigázott és elfoglalt Róma. Augusztus császár uralkodott. Az akkori népek mind pogányok, csak a választott népem, a zsidók voltak egyisten imádók. Nagy terveim voltak ezzel a nemzettel, ezért nem engedtem, hogy elpusztítsa a pogányság. Elhatároztam, hogy belőlük származtatom és emelem ki a Messiást, hogy létre jöhessen a kereszténység. Ezt a nagy elhatározásomat prófétákkal üzentem meg nekik: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiat szül, és nevezi azt Immanuelnek, ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Izaiás) Az én népem elképzelése nem egyöntetű volt a Messiás-várásról. Egyesek a Római Birodalomhoz hasonló nagy zsidó hatalomra gondoltak, melyet a Messiás erős keze kormányozna. Ők félreértették a szándékomat. De népem megvilágosodottabb, Isten-szeretőbb, mélyebb hitű része a Messiásban az egész emberiség Megváltóját látta. A zsidó származású Heródes király nem jó szemmel nézte ezt a Messiás-várást. Féltette hatalmát. Ez volt a történelmi háttér Jézus emberré válásakor.

Ezután Jézus eredetéről, fogantatásáról szeretnék beszélni nektek. Mert Ő nem úgy fogant, mint a többi gyermek, hanem asszonytól és Isten Lelkétől . Én, a ti Istenetek vagyok a legnagyobb teremtő erő. Létrehoztam a világmindenséget, benne az embert. Majd személyesen egyesültem legszűziesebb, legártatlanabb művemmel és ezzel megtestesítettem Önmagamat az emberiségben. Hogy mindez hogyan történt, azt csak az evangéliumon keresztül tudom megmutatni nektek.

Az első jelenet, amit ezzel kapcsolatban a Szentírás feljegyez Galilea egy kis városában, Názáretben történt, melynek neve Virágot, új hajtást jelent. Lapos tetejű, szürke négyszögletes házai a két szomszédos domb lejtőin épültek, és a dombokat elválasztó szakadék Názáret főutcája. A várostól keletre egy forrás látható, ma Mária forrás a neve. Olaj-, füge-, citromfák és ciprusok díszítik a várost, ahol élt egy fiatal, 16 éves lány, Mária, Joahim és Anna gyermeke. Dávid király véréből való és a templomban nevelték. Erre az egyszerű, alázatos, teljesen tisztalelkű leányra esett a választásom, hogy a várva várt Messiás anyja legyen. Legközelebbi rokonának, Józsefnek, jegyese volt. Még nem tartották meg a mátkasággal járó első szertartást, az ünnepélyes bevonulást férje házába. Anyjával lakott készítgetve kelengyéjét, mint más hajadonok. Már nagyon régen szüzességet fogadott Nekem, a Magasságbelinek. Egyik nap nagy fényesség támadt kis szobájában, és a fényben megjelent egy ifjú, Gábriel, Isten angyala és így köszöntötte: „Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között.” A fiatal Mária még angyalt nem látott. Megijedt, és azon gondolkozott, hogy miféle köszöntés ez. De a fényes ifjú így folytatta: „Ne félj, Mária, mert kedvet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút fogsz szülni, és Jézusnak fogod hívni. Nagy lészen Ő, és a Magasságbéli fiának fog hivatni.” Most már megértette a Szűz, hogy a régóta várt megváltóról van szó, csak nagy alázatosságában azon csodálkozott, hogy miért éppen Őt választotta Isten erre a szerepre. Meglepetésében ezt kérdezte: „Miképpen lesz ez, mikor férfit nem ismerek?” Az angyal így felelt: „A Szentlélek száll tereád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged. Ezért a Szentet, ki tőled születik, Isten fiának fogják hívni.” Mária alázatosan így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Ezzel beteljesedett Izaiás próféta jövendölése. Ezt az angyali üdvözletet az Én Szent Fiam legkedvesebb apostola, János a jelenet után majdnem 100 év múlva így magyarázza nektek evangéliumában: „Az ige testé lőn, és miköztünk lakozék.” Jézusban vált az ige testté, mivel Szűz Mária a Szentlélek által megfogant, Isten Fia, az Én Szent Fiam emberré lett. Ez az Ő származása. Elkerüli a földi származás megszokott módját: nem ember nemzi Őt, hanem a Szentlélek hívja életre a Szűz tiszta méhéből. Ebben a fölséges titokban már 2000 éve sok teremtményem kételkedik. Az eszükkel próbálják megmagyarázni ezt a páratlan eseményt, de képtelenek rá. Csak az tudja elfogadni, aki hisz az Én mindenhatóságomban. Nekem, aki megteremtette és fenntartja a világmindenséget, semmi problémát nem okozott, hogy a Messiás egy tiszta szűz méhében földi ember beavatkozása nélkül foganjon meg. Aki ezt nem hiszi el, annak szemében Jézus Krisztus egy mindennapi, közönséges ember, esetleg történelmi alak. Jézus misztikus fogantatásában való mély hit nélkül semmit nem érne a hitetek. Mert akkor, drága Gyermekeim, azt sem hinnétek el, hogy 3 évig tanított, gyógyított, csodákat tett, szenvedett és meghalt értetek, hogy megmentsen a kárhozattól. Akkor úgy viselkednétek, mint sokan mások, nem gondolnátok Rá, nem imádkoznátok hozzá, nem követnétek a szeretetben és szenvedésben, és nélküle nem nyernétek el az Örök Életet.

Eszembe jut egy idős asszony, Juliska. Hosszú életet adtam neki, hogy legyen ideje megtérni. Már 89 éves. Egész életében egészséges volt, gazdag és gondtalan. Élvezte a földi örömöket. Fiatal korában csak úgy rajzottak körülötte a férfiak. Minden ujjára akadt egy. Szülei vallásosan nevelték, de ő hamar, 15 évesen hátat fordított nekem és a tízparancsolatnak. Többször férjhez ment és mindig elvált. Nem tudott alkalmazkodni. Gyermek nem kellett neki, fogamzásgátlók, abortuszok váltották egymást. Züllött életmódjával a pokol felé haladt. Próbáltam kegyelmeimmel megérinteni, de minden hiába volt. Pl. egy özvegyember barátja elvitte moziba a Máté evangéliuma c. filmre. Meg se rezdült a lelke. Már idős volt, mikor egy barátnője rábeszélte, hogy menjen vele egy medugorjei zarándokútra. Kirándulásnak nézte, folyton evett, beszélgetett, nem érdekelte az ima. Dühös volt, hogy a tengerpartot kihagyták a programból. Már régóta egyedül élt. Történt egyszer, hogy otthon a szobában megbotlott a szőnyegben és elesett, oly szerencsétlenül, hogy lábát maga alá temetve combnyaktörést szenvedett. A szomszédja mentőt hívott, és kórházba került. A mellette lévő ágyban egy 60 körüli asszony feküdt, aki mindig a rózsafüzért imádkozta. Egyszer csak Juliska megszólalt: „Hát maga minek imádkozik ilyen sokat, azt hiszi ettől fog meggyógyulni?” „Én sosem magamért imádkozom, noha Jézus bármikor meggyógyíthat, ha akar, hanem a családomért és a hitetlen, közömbös embertársaimért.” „Maga Istennek tekinti Jézust? Ő csak egy közönséges ember volt, mint mi vagyunk. Meghalt, mert lázadónak hitték, majd apostolai kilopták a testét a sírból, és valahol elhantolták.” „Idefigyeljen, Juliska! A Szentírás szavaival tudom alátámasztani, hogy Jézus Isten Fia. Szűz Mária nem egy embertől, hanem a Szentlélektől fogant és fiút szült, aki Jézusnak hívtak.” Erre Juliska a műtét utáni fájdalmai ellenére hangosan és gúnyosan felkacagott: „Ugyan már, férfi nélkül? Azóta se történt ilyen, mert ez csak mese.” Az Én kis apostolkodó, hívő gyermekem erre már nem szólt semmit. Teltek a napok, és Juliska nagyon belázasodott. Tüdőgyulladás. Egyre rosszabbul lett. Hirtelen nyílott az ajtó, és belépett a kórterembe egy katolikus pap, aki Juliska betegtársát szokta gyóntatni, áldoztatni. Ez a beteg asszony rámutatott Juliskára, hogy ő is katolikus. Mikor a pap közeledett ágyához, gyűlölettel rázta a fejét, hogy „nem kell!” Keményen visszautasította Szent Fiamat és felszentelt szolgáját. Néhány nap múlva bűnbánat, hit és szentségek nélkül meghalt. Betegtársa csak annyit látott és hallott, hogy hangosan kiabált, mintha veszekedne valakivel, tenyerét védekezésül maga elé tartotta, nagy félelemmel nézett előre felé, majd lehanyatlott a feje. Már ott is voltak a nővérék körülötte. Az orvos megállapította a halál beálltát és letakarták egy fehér lepedővel. Eddig láthatta az emberi szem.

Gyermekeim! Szeretném elmondani, hogyan folytatódott a sorsa. Jézus ott állt az ágya mellett, de ő elfordult tőle. Amikor a mellette lévő beteg veszekedni, kiabálni, kapálózni látta, egy szürke sűrű ködfelhő ereszkedett le az ágyára. Kilépett belőle a gonosz. Nem álcázta magát. Szörnyű valóságában, fekete szőrrel borított testtel, éles karmokkal, szarvakkal, patákkal, torz, állati vonásokkal vigyorogva hajolt föléje. Mikor lelke kiröppent belőle, két karját megragadva, vitte egyenesen a pokolba. Szent Fiam és Én szomorúan néztünk utána. Hogy nem tudott hinni Jézus Krisztus csodálatos fogantatásában, emberré válásában, megváltói valóságában, ez a gondolkodás makacs hitetlenséget váltott ki belőle. Ezért utasított vissza minden kegyelmet, még a legutolsót is, mikor papot küldtem hozzá.

Drága Kicsinyeim! Nézzetek Rám! Jelképesen azt mutatom nektek, hogy ahányszor valaki a pokolba hull egy nagy tövist szúr belém. Ahogy itt állok előttetek, testem ruhámon keresztül telis tele van szúrva nagy 8-10 cm hosszú hegyes tövisekkel. Lángoló Szent Szívem, mely kívül van a ruhámon, szintén tövisekkel van övezve. Ezek apróbbak és az emberek bűneit szimbolizálják. Akarjátok-e enyhíteni szenvedésemet? Akkor gyertek ide gondolatban, és mindegyiketek húzzon ki néhány nagy tövist a testemből, a kárhozottak töviseit, és egy kicsi tövist a szívemből, amit saját bűneitekkel szúrtatok bele. Minden maradék tövistől megszabadíthatnátok, ha otthon elalvás előtt, engesztelésül a világ bűneiért, elimádkoznátok az engesztelő rózsafüzért.

Ó, Gyermekeim, boldoggá tettétek szomorú Atyátokat. Már alig van tövis bennem, könnyeimet felszárítottátok. Hálából mindannyiótokat beborítalak kegyelmem fényes sugaraival és megáldalak Jézus Krisztus istenségébe vetett hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.szeptember 03.

 

Jézus: Jézus élete II. Áldott állapot

Jézus: Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, kedves engesztelő Gyermekeim. A múlt héten az Én fogantatásomról volt szó, most azt fogom elmondani nektek, hogyan telt az ezt követő 9 hónap, az áldott állapot.

Az Én engedelmes és alázatos Édesanyám „igen”-t mondott az Atyának, és közben bátorságáról is tanúságot tett. Ugyanis elgondolkozott azon, hogy jegyese, József hogyan fogadja majd az Ő megváltozott helyzetét, hogy a Magasságbeli Őt választotta ki a várva-várt Messiás anyjául. Vajon fog-e hinni jegyesi hűségében? A zsidóknál az volt a szokás, hogy a fiatalok először megtartották az ünnepélyes jegyváltás szertartását: a vőlegény a két család jelenlétében gyűrűt és írott házassági ígéretet adott a menyasszonynak, majd 1 év jegyesség után megtörtént a nő átvezetése a férj házába. Ez fényes, zenés szertartás volt. Az apa és anya megáldották leányukat meg a vőlegényt, és a fiatal párt a fiú barátai, és a leány barátnői lámpásokkal, zenével és énekszóval kísérték új otthonába. A vígasság 7 napig tartott. A mai jó keresztény családokban ma is így van, hogy a jegyesség alatt nem költözik össze a pár, és csak az esküvő után élnek házaséletet. Akkoriban volt egy kemény, kegyetlen zsidó törvény. Ha a jegyesség alatt a menyasszony hűtlennek találtatott, terhes lett, büntetésből agyon kövezték. Édesanyám ismerte ezt a szokást, aggodalommal gondolt sorsára, de ugyanakkor bízott Isten gondoskodásában. Tartózkodásból és alázatból fogantatása titkát megőrizte a lelkében, és még jegyesének sem mondta el. De mikor már kezdtek látszani rajta az anyaság jelei, József észrevette, elszomorodott és jóságos, szelíd szíve arra ösztönözte, hogy ne vádolja nyilvánosan házasságtöréssel, hanem inkább bocsássa el feltűnés nélkül. Azonban Isten angyala álmában megjelent neki, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami Őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon. És fiat fog szülni, kit Jézusnak fogsz nevezni, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől.” Miután a vőlegény hitt a mennyei szónak, engedelmeskedett, és megtörtént Édesanyám hivatalos átvezetése a hitvesi házba.

Drága Gyermekeim! Mintegy háromszáz évvel ezelőtt egy kedves választottamnak Baij Mária Cecilia nővérnek lediktáltam életem történetét. Megkérem eszközömet, Évát, hogy olvasson belőle részleteket. A könyv címe: „Jézus benső élete”. Hallgassátok e szentnek kinyilvánított szavaimat magzati koromról. „Miután az Igével egyesült Lelkem leszállott, hogy az anyaméh szűk terében lakjék, és Testemet éltesse, abban a pillanatban érezte mindazt a fájdalmat és szomorúságot, amelyet egy érett ítélőképességű és teljes ismerettel bíró személy ilyen „lakásban” és korlátozásban érezne. Én épp úgy be voltam zárva Anyám méhébe, mint a többi anyák gyermekei, akik azonban ítélőképességüktől természetszerűleg ott meg vannak fosztva. Én azonban, mint Isten, minden tudás birtokában voltam, és Lelkem érezte a gyötrődést, melyet ilyen kényelmetlen helyzet idézhet elő.”

Kedves Engesztelőim! Elmondtam Cecíliának, az Én jegyesemnek, hogy megfogantatásom pillanatától kezdve Édesanyám méhéből nagy szeretettel és hálával imádtam Atyámat. Megköszöntem Neki, hogy Engem, mint Megváltót az emberiségnek ajándékozott. Édesanyám számára kértem, hogy minden percben növelje benne a megszentelő kegyelmet, és tegye lehetővé kettőnknek, hogy benső beszélgetésben telhessen ez a 9 hónap. Most hozzátok szólok édesanyák, akik itt ültök előttem, és átéltétek az áldott állapot bensőséges és édes időszakát. Ugye már akkor szerettétek, dédelgettétek, szólongattátok kicsi magzatotokat? Simogattátok domborodó kis hasatokat, és örömmel tapintottátok ki tenyeretekkel az első mozgásokat. El-el mosolyodtatok, és énekeltetek neki. Már alig vártátok, hogy megszülethessen. Ugyanígy volt Szűz Mária is, de az Ő boldogságát jelentősen növelte, hogy nem egyszerű földi gyermekként hordott Engem a szíve alatt, hanem, mint Isten Fiát, és hogy Ő a benső szó kegyelmével párbeszédet folytatott velem. A szívébe és értelmébe kedves, becéző szavakat küldtem, melyekre Ő mindig válaszolt. Azt is elmondtam Cecíliának, hogy bármilyen puha, meleg lakásom volt a Szűz méhében, bármennyire elárasztott édesanyai szeretetével, mégis sok szenvedésben volt ott részem. A többi földi magzat még öntudatlan, de Én a hatalmas, tágas, fényes Mennyországból érkeztem, ahol korlátlan mozgásban, szabadságban volt részem, itt pedig egy szűk helyre voltam zárva, sötétségben, mély csendben éltem isteni értelmemmel, és ahogy növögettem, egyre nehezebben fértem el, a végén a kezem, lábam se tudtam moccantani. „Az anyaméhbe beszorított állapotom megkötözöttségét, korlátozott mozgásomat elégtételül ajánlottam fel Atyámnak mindama szabadosságért, amellyel az emberek élnek, miközben ide-oda kószálnak a világban, meg nem engedett élvezetek és szórakozások után futkosnak, Atyámat pedig megsértik.”

Kedveseim! Míg a többi földi magzat nem szenved attól, hogy szeme mindig csukva van, higgyétek el, a látásomtól való megfosztásom nagy megpróbáltatás volt számomra. Hiszen a Mennyben színről-színre láttam Atyámat, a Szentlelket, az angyalok kilenc karát, és a fényekben, színekben tündöklő egész Mennyországot, a megteremtett univerzumot, itt viszont zárt szemekkel, sötétségben éltem. E nagy különbség okozta szenvedésemet felajánlottam mindazokért a bűnökért, melyeket az emberek a szemükkel követnek el: pornófilmek, és lapok nézegetéséért, hiányos öltözékű lányok bámulásáért, istent-tagadó könyvek olvasásáért. Felajánlottam szegény vak teremtményeimért, akik állandó sötétségben élnek itt a földön. Atyám elfogadta ezt a felajánlást Tőlem, és megígérte, hogy erre való tekintettel csökkenteni fogja e bűnösök túlvilági kínjait.

Tudnotok kell, Engesztelőim, hogy a magzatok nem hallanak, inkább érzik a zörejeket, hangokat. Az is fájdalom volt nekem Édesanyám méhében, hogy nem hallottam semmit. Bezzeg a Mennyországban élvezhettem Atyám és az angyalok szeretetteljes hangját, az angyalok kórusának dicsőítő himnuszát. Ezt elégtételül ajánlottam fel az emberek sok bűnéért, amit fülükkel követnek el: erkölcstelen, hitetlen beszédeket, trágár szavakat, káromkodásokat hallgatnak, vagy éppenséggel bezárják fülüket, ha Istenről és a túlvilágról van szó. A kilenc hónap alatt – mint a többi kicsi magzat – Én sem tudtam beszélni, megszakítás nélkül hallgattam. Csak gondolatban, bensőleg beszélgethettem Mennyei Atyámmal és Édesanyámmal. Nekem, az örök bölcsességnek csendben kellett lennem. Ezt a hallgatást engesztelésül ajánlottam fel azokért, akik sokat veszekednek, ítélkeznek, rágalmaznak, hazudoznak. Felajánlottam a hallgatás kínját azokért a drága követőimért, akiket Irántam táplált szeretetükért, hűségükért csúfolnak, gyaláznak, rágalmaznak. Tehát értetek is, Kicsinyeim, akiket miattam, a hitetekért bántanak. Imádkoztam, hogy lelki sebeiteket legyetek képesek elviselni, önként vállalni. Látjátok? Még meg sem születtem, és már értetek könyörögtem a Mennyei Atyához. Már akkor, mint magzat, tudtam, hogy az utolsó időkben híveimre sok üldözés, megpróbáltatás vár. Már akkor előre láttam, hogy amiért beálltatok keresztes imahadjáratom harcosai közé, maradinak, eretneknek, szentfazéknak, szektásnak fognak nevezni. Mint csöpp kis Magzat, erőt kértem nektek, hogy mindvégig állhatatosak maradjatok. Hogy csendben hallgattam anyám méhében, ennek megvan a gyümölcse. Egyik ilyen gyümölcs a kolostori hallgatás, a szilencium. A másik gyümölcs, hogy Isten megnövelte irgalmát és türelmét a sok hiábavalóságot lefetyelő, pletykázó, ítélkező, rágalmazó és hazudozó gyermekünk iránt. A magzati idő alatti hallgatásommal esdettem ki Atyámtól a kegyelmet egyeseknek, hogy a csendet és magányt keressék. Az ilyeneknek szeretem megadni a benső szó kegyelmét, hogy a szívükhöz, értelmükhöz szólok, beszélgetek velük. Az ilyen választottjaimnál a magány nem azt jelenti, hogy elszigetelődnek felebarátaiktól, hanem mások társaságában is érzik jelenlétemet. Beszélnek ők embertársaikkal, de csak akkor, ha fontos mondanivalójuk van. A szószátyár, folyton csacsogó, bőbeszédű gyermekeimet nem szoktam kiválasztani ekkora kegyelemre.

Az anyaméhben való szenvedéseim csak akkor szüneteltek, mikor aludtam. Ilyenkor Lelkem Istenségemnek örvendett. Gyönyörködtem Istenségem tökéletességében, nagyságában, erejében, jóságában, bölcsességében. Magasztaltam az Örök Atyát, hogy nagy erényekkel és tökéletességgel ruházta fel Lelkemet. Alvásomat érdemszerzővé tettem: kértem az Atyát, szentelje meg az emberek éjszakai nyugalmát. Hiszen éjjel történnek a sötétben a legaljasabb bűnök: paráznaság, gyilkosság, rablás. Atyám könyörgésemre való tekintettel nem egyszer megakadályozta ezeket a bűnöket, figyelembe véve a szabadakaratot.

Drága engesztelő Gyermekeim! Most, hogy tanításom végére értem, egy különös, misztikus dolog történik. Édesanyám áll előttetek világoskék, bő kismama ruhában. Fején fehér fátyol, mely alól kikandikál szép, hosszú, barna, göndör haja. Áldott állapotban van, a kilencedik hónapban. Két kis tenyerét, gömbölyödő hasára teszi. Finom, vékony ujjacskái ruháján keresztül szinte érezhetően simogatnak Engem. Csilingelő hangján így szól hozzátok: „Én, a boldogságos kismama, meleg szeretettel köszöntelek benneteket. Azért jöttem, mert Szent Fiam a szívem alól szólni szeretne hozzátok. Hallgassátok szeretettel.”

„Én, a magzati kicsi Jézus, Édesanyám méhéből beszélek hozzátok. Ne zavarjon, hogy nem láttok. Higgyétek el, hogy szavam, Évám szívén, értelmén keresztül árad rátok. Köszönöm, hogy az előbb végighallgattátok tanításomat Édesanyám áldott állapotáról és az Én kezdeti életemről. A teljes Szentháromság akarata volt, hogy isteni természetem egyesüljön a ti emberi természetetekkel, magamra öltsem hozzátok hasonlóan az emberi testet, hogy megmutassam nektek, hogyan kell Istennek tetszően, erényesen, áldozatosan élni, és hogy szenvedésemmel és halálommal megváltsalak benneteket a kárhozattól, hogy üdvözítselek benneteket.

Emlékeztek a Szentírásból arra a részletre, mikor a gecemáni kert barlangjában vérrel verítékeztem és közben így imádkoztam? „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, de ne az Én, hanem a Te akaratod teljesüljön.” Megtestesülésem előtt újra Atyám elé állhattam volna ezzel a kéréssel. Ugyanis a Mennyben közös elhatározásunkkor előre láttam a Rám váró nehéz földi életet: a szegénységet, a 3 évig tartó nyilvános működésemet, a farizeusok rosszindulatát, a kínszenvedésemet, és kínhalálomat. Mégsem torpantam meg a megváltói hivatás előtt, nem kértem Atyámtól hogy mentesítsen, mégsem vállalom. Inkább készségesen engedelmeskedtem óhajának, és beköltöztem a legtisztább és legártatlanabb Szűz méhébe. Képzeljétek, Kistestvéreim, mi lett volna, ha Én ezt nem vállalom? A pogányság, a bálványimádás mindenütt elterjedt volna, és ellenségem elnyelte volna a világot. Mindnyájan a pokol tüzében égnétek. De mivel emberré váltam, tért hódított a kereszténység és emberek milliárdjai tértek meg. Mivel ezt megtettem – és tudtam, hogy hálásak vagytok – kérek tőletek valamit. Mindegyiketeknek vannak mostani vagy múltbeli szenvedései a szívében. Ezeket gyűjtsétek össze egy kicsi arany kereszt alakjában. Édesanyátok kezébe fog egy aranyfonalat, a végén csomót köt. Körbejár köztetek, és összegyűjtve felfűzi keresztjeiteket… Visszajött. Újra itt áll veletek szemben, és e hosszú láncot nyakába akasztja. Születésem után jászolomat körültekeri e szép lánccal, ez lesz az én legszebb játékom. Érintésemre megcsendülnek a keresztek, és áldozataitokat, szenvedéseiteket juttatják eszembe. E kedves lánc végigkíséri életemet, gondolatban Velem lesz a Golgotán, és enyhíti szenvedéseimet. Feltámadásomkor magammal viszem az Égbe, és mindegyiketekét elhelyezem a nektek régóta készített hajlékra. Köszönöm ezt a szép ajándékot.

Végül megáldalak titeket Édesanyám kezével – mert Én itt bent moccani se tudok – a hála és szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.09.17

Szentlélek: Jézus élete III. (Jézus születése)

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni Személy, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Nekem jutott az a nagyon kedves feladat, hogy Jézus Krisztus földi születéséről bővebben beszámoljak nektek. Ez az esemény megható, romantikus és csodálatos.

Augusztusz császár összeíratta alattvalóit népszámlálás formájában az uralkodása alá tartozó tartományokban, továbbá a szövetséges vagy adófizető országokban. Ez a császári rendelet Júdeára is vonatkozott, ahol Heródes király kormányzott. Ezt a történelmi tényt a négy evangélium író közül csak Lukács örökítette meg a következő szavakkal: „Ebben az időben történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ezt az összeírást Círinusz, Szíria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.” A szolgalelkű Heródes sem szegült ellen a császár akaratának, és megparancsolta, hogy minden zsidót írjanak össze születésének helyén. Mivel József Betlehemben született, oda kellett utaznia feleségével, Máriával. Mindketten csodálattal vették tudomásul, hogy a Magasságbeli terve így teljesedik be, mert a próféták szerint Izrael Megváltójának Betlehemben kell megszületnie. Názáret 3-4 napi járásra van Betlehemtől. A karavánok egymást követik ezen az úton, de a nép gyalog megy. Majdnem minden utazó családnak van egy teherhordó szamara, mely cipeli gazdája eleségét, ruháját. A vándorok esténként megállnak, és reggel továbbmennek zsoltárokat énekelve. Így utaztak a többiekkel együtt József és Mária. Ez a város Jeruzsálemtől délre fekszik, dombos vidéken, tele szőlőskertekkel, olaj-, füge-, mandula-, és szentjánoskenyérfákkal. Itt hullámzik a Holt tenger sötétkék vize is. A házak zsúfolásig tele vannak vendégekkel. Józseféknek már nem jutott hely, sehol sem fogadták be őket. Kénytelenek voltak egy közeli barlangba behúzódni, melyet az emberek barmok istállójának használtak. Ezen a nyomorúságos helyen kellett megszületnie Isten Fiának, a világ Urának. Erről is csak Lukácsnál találhattok rövid, tömör megfogalmazást: „Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a születés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott hely nekik a szálláson.”(Lukács 2.-1) Az igaz, hogy a születésről szűkszavú az evangélium, de a ti Megváltótok, választottjain keresztül küldött üzeneteiben bőségesen ellát benneteket szavaival, erről a nagy eseményről. Például Baij Mária Cecilia nővérnek Jézus elmondja, hogy a születése előtti percekben Mennyei Atyjától áldást kért, és isteni beleegyezést, hogy elhagyhassa Szűz Mária méhét. Majd kérte, hogy jutalmazza meg Őt, hogy „lakás”-t adott neki 9 hónapon át. Az Atya megkérdezte legszentebb leányát, hogy milyen jutalmat kér ezért. A Szűzanya csak annyit kért Istentől, hogy mindenben utánozhassa Szent Fiát, de főleg a szenvedésben. Jézus születése előtti pillanatokban nevelőatyájáért, Józsefért is imádkozott, hogy áldja meg Isten a fáradozásáért, amit jegyeséért, Máriáért vállalt, és a sikertelen szálláskeresésért.

Drága Gyermekeim! Az anya, aki szüzességben fogant, szüzességben szült is. Hogy lehet ez? Emberi ésszel fel nem fogható. Már az is érthetetlen nektek, hogy Szűzanyátok áldott állapota alatt 9 hónapon át nem érzett semmi kényelmetlenséget, elnehezedést, és vajúdás, fájdalom nélkül szülte a kis Jézust. A csodálatos szűzen szülést, mely ellentmond a természet törvényeinek, az Úr Jézus több választottjának megmutatta vagy elmondta. Elgondolkoztató, hogy ezek a látomások teljesen megegyeznek, pedig évszázadok, évtizedek választják el egymástól őket. A mi eszközünk, Éva, Emmerich Anna Katalin könyvében olvasott először Mária szűzen szüléséről, kb. 20 évvel ezelőtt. Akkor is volt egy rózsafüzér csoportja, és háznál imádkoztak. Az örvendetes rózsafüzér 3. titkáról elmélkedtek: „akit te Szent Szűz a világra szültél.” Rozika néni, az egyik engesztelő boldogan megjegyezte, hogy Szűz Mária nem fájdalommal szült, mint mi, hanem egyszerűen megnyílt a hasa, és kiszállott belőle a kisded Jézus. Éva ismerve Rozika egyszerűségét és tanulatlanságát, ámulva kérdezte: – Hát te ezt honnét tudod? Talán olvastad Emmerich Katalin látomását? – Dehogy olvastam! Csak így érzem – felelte.

Látjátok Gyermekeim? Isten a legkisebbeknek nyilvánítja ki az igazságot.

Az előbb említett Baij Mária nővér és Valtora Mária beszámolója Jézus megszületéséről, teljesen megegyezik egymással.

Először hallgassátok, Baij Mária Ceciliának mit mondott az Úr: „Mialatt szeretett Anyám elragadtatásban az Istenséget élvezte, és József isteni édességben és mennyei vigasztalásban részesült, a világra jöttem. Csodálatos módon születtem! Anyám tiszta szűz maradt és nagy kegyelmekkel gazdagodott. Miután elhagytam a szűzi méhet, a földön feküdtem elterülve, és sírni kezdtem. Hangom Mária szívébe hatolt és fölséges elragadtatásából visszavonta őt. József is visszatért érzékei használatához, mindketten letérdeltek és imádtak Engem. Hogy mily nagy örömöt érzett a szívük, azt emberi elme fel nem foghatja, legkevésbé szeretett Anyámét, aki oly nagy sóvárgással várta világrajövetelemet. Mily szeretettel imádott, hogyan hódolt Előttem, mily szívvel ajánlotta fel magát szolgálatomra, s mily méltatlannak tartotta magát e kitüntetésre! S mindezt mily szép lélekkel, anyai érzéssel és édes kedvességgel cselekedte. Szívesen vettem tőle és felajánlottam Atyámnak. Bár rá-rá néztem onnan a szalmáról testi Szemeimmel, de inkább Szívemmel gyönyörködtem benne.”

Valtora Máriának látomásban mutatja Megváltónk a világrajövetelét. „A barlangistállóban hideg van. Mária a tehén nyakán melengeti a kezét, mialatt József tüzet gyújt. Biztatja Máriát, próbáljon meg aludni. Mária azonban nem alszik. Egy idő múlva feltérdel, és így imádkozik… Mosolyogva, mintha látna valamit. Testéből fény árad, mintegy fátyolba borítja Máriát. József a tűzrakás közben imádság közben elragadtatásba esik, és így nem veszi észre a fényt. Amikor a fény alábbhagy, a boldog kismama felébred az elragadtatásból és felemeli újszülöttjét. A gyermek rózsaszínű, kövérkés, mozgatja a kezét, lábát, gyenge hangon sír, mint egy bárányka. Mária imádattal nézi, könnyezve, mosolyogva egyúttal megcsókolja a mellén, a szíve fölött. A nagy fényre a tehén felébred, nagy zajjal feláll és elbődül, a szamár is felemeli a fejét és ordít egyet. Mintha az állatvilág nevében üdvözölnék Teremtőjüket. József is felocsúdik, odasiet Máriához. Mindketten letérdelnek és imádják Isten Fiát. Mária felemeli gyermekét, felajánlja az Atyának, és a kicsi helyett mondja ezeket a szavakat: „Íme itt vagyok Atyám, hogy megtegyem akaratodat.” Majd így folytatja: „Mi, Mária és József a Te szolgáid vagyunk, Uram. Történjék velünk minden órában és minden eseményben a te akaratod a te dicsőségedre, a te szeretetedért.” Ezután átadja József kezébe, míg ő pólyáért megy. A jászolt kibélelik Mária meleg puha köpenyével, és belefektetik az isteni Gyermeket.”

Drága Engesztelőim! Mindez december egyik éjszakáján történik, a zsidó naptár szerint Tebet havában, teljesen titokban, csak Mária és József jelenlétében. Az álomba merült kisváros nem is sejtette annak megszületését, aki örökre hallhatatlanná teszi a nevét. De Isten Lelke ébren virraszt a barlang és a jászol fölött, oda vezeti választottjait.

Most Gyermekeim, olyan történik, amit csak Én látok, a Szentlélek, aki elmondom ezt a tanítást. Látom, amint megnyílik a mennyezet. Látom, ahogy a Mennyei Atya áll a Mennyország kapujában és egy tündöklő aranyszínű fénysugarat küld le ide, hozzátok. E fényben áll a Szűzanya. Szűzi tisztaságát hangsúlyozva hófehér ruha van rajta, és egy aranyöv fogja össze bő ruhája ráncait. Mintha enyhe szellő kísérné, mert fehér átlátszó fátyla habosan lengedezik feje körül. Nincs egyedül. Bal karján fekszik kicsi újszülött Fia meztelenül, mintha ezekben a percekben született volna. Hosszú fátylával takargatja be. Alszik a Pici. Két kis gömbölyű karját, ökölbe zárt kezecskéit feje mellett tartja, lábacskái felhúzva pihennek. Gödrös térdecskéi kikandikálnak a fátyol alól. A Szűzanya megáll veletek szemben az asztal előtt. Mikor ajkát köszöntésre nyitja és megszólal csengő hangján, a kis Jézuska nagyra nyitja ragyogó kék szemeit. Nem sírással ébred, mint a legtöbb földi kisbaba, hanem mosolyogva, és meglepődve néz körül, hogy hová is került. Mennyei Édesanyátok így szól hozzátok: „Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, Engesztelő Gyermekeim. Amiért ilyen türelmesen és érdeklődve végighallgattátok a Szentlélek Isten tanítását, jutalmul elhoztam nektek Kisfiamat, mint újszülött gyermekemet.” A kicsi Jézus nem tud tovább várni, kapálózni kezd, és vékony kis hangján ezt mondja Édesanyjának: „Hónomnál tartva emelj fel, légy szíves, hogy végigtekinthessek az Én kistestvéreimen. Beszélni szeretnék hozzájuk.” A Szűzanya magasra tartja, és Ő így szól: „Drága, hűséges Engesztelőim! Lángoló szeretettel köszöntelek benneteket, mint az utolsó idők apostolait. A ti nemzedéketeket választottuk ki arra, hogy átélhessétek a történelem legizgalmasabb és legnagyobb szabású eseményeit. Legyetek boldogok, mert az előző évezredek földi lakói szent irigységgel nézik majd, azokat a világot és emberiséget formáló történéseket, melyeket csak ti fogtok látni. Közvetlen közelről szemlélhetitek majd a végső harcot a jó és a gonosz, a világosság és a sötétség között. Látni fogjátok a nektek teremtett Új világot elbűvölő szépségében, és tanúi lesztek, második dicsőséges eljövetelemnek. Ne féljetek a megpróbáltatásoktól, mert ti állhatatos és kitartó engesztelők, mindazokkal együtt, akikért imádkoztok, Atyám tenyerén vagytok, aki nem engedi elveszni az övéit. Édesanyám, szeretném kifejezni Kistestvéreimnek azt a kimondhatatlan szeretetet, amit érzek irántuk, ezért most adj engem Évám kezébe, akit arra kérek, hogy vigyen körbe, hogy egyenként odasimulhassak szívükhöz, és fülükbe súghassak egy-egy kedves szót. Végül visszamegyek Édesanyám ölébe, és onnan mindketten megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”

 

ÉGI ÜZENETEK

 

2013.09.24

 

Szűzanya: Jézus élete IV. A gyermekkor kezdetei

 

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, és ma Én tanítalak benneteket eszközömön, Éván keresztül. Forró anyai szeretetemmel köszöntelek mindannyiótokat: a távolról érkezőket, akik vállalták a fárasztó utazást Irántuk érzett szeretetből és a közelről jövőket, akik hétről-hétre állhatatosan megjelennek és mentik a lelkek sokaságát. Boldog vagyok, hogy folytathatom a Szent Fiam életéről megkezdett elmélkedés sorozatot. Nagyon szeretek róla beszélni. Ott hagytuk abba, hogy csodálatos módon megszületett a szegényes, nyomorúságos barlang-istállóban. Most első látogatóiról hallhattok.

Betlehem alatt nyájaikat legeltették a pásztorok. Ezek az egyszerű emberek keleten a nép legalsó rétegébe tartoztak. Olyan szép, és nagy esemény történt ezekkel a jámbor emberekkel, hogy örökre fennmaradt a Szentírásban. Lukács evangélista így írta ezt le: „Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték a nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek, de az angyal megnyugtatta őket: – Ne féljetek, mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok… Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” (Lukács 2, 8-12) A pásztorok ezekre az angyali szavakra nyomban elindultak és az úton nagy lelkesedésükben így beszélgettek: Itt van már a várva-várt Messiás, Isten egyszülött Fia. Ő majd megismerteti velünk Isten szeretetét, a béke törvényét. Ő majd megszabadít minket a pogányok elnyomása alól. Menjünk Betlehembe, hogy lássuk a jó hírt, amit az Úr üzent nekünk. Meghatódottan és félve álltak a barlang előtt, nem mertek bemenni. József a lépések neszére odamegy az ajtóhoz és kérdi, kik vagytok? Így válaszolnak: -Hallottuk egy angyaltól, hogy megszületett a Megváltó és most jövünk imádni Őt. Hoztunk ajándékot is: ennivalót és gyapjút. Én éppen a jászol mellett térdelek és takargatom a kicsi újszülöttemet, mert ahogy rugdalózik, lerúgja magáról a takarót. Felállok és odamegyek a vendégekhez. Mosolyogva bíztatom őket, hogy jöjjenek közelebb. Az egyikük egy szép nagy és fehér puha, szőrmés báránybőrt nyújt át Nekem. A kicsinek hoztam. Ebben majd nem fog fázni, és nem szúrja rajta keresztül a szalma, nem töri gyenge testét tovább a jászol kemény fája. Ennek a jó embernek kezébe adtam a bepólyált kis Jézust, hogy tartsa, és Én közben körben bebugyoláltam a puha szőrmébe. Hálásan megköszöntem neki. Visszafektettem a helyére, ahonnan kedvesen rámosolygott a pásztorra. A másik gyorsan megfejte a bárányát és langyos tejet adott Nekem, hogy itassam meg vele Kisfiamat. Ezután bátorítottam őket, hogy csak nyugodtan lépjenek közelebb a jászolhoz. Letérdeltek, körbevették és megindultan imádták az Üdvözítőt.

Drága Engesztelőim! Azt hiszem, ebben a pillanatban szeretnétek a pásztorok helyében lenni. Körülvenni és közvetlen közelről szemlélni Isten Fiát, Jézust. Ne szomorkodjatok, mert hozzátok még közelebb van, hiszen minden Szentáldozáskor a szívetekbe száll, és eggyé válik veletek. A pásztorok csak néhányszor látogatták meg a Kis Jézust, de ti, Gyermekeim egész életeteken át meglátogathatjátok Őt az Oltáriszentségben, akár minden nap. Higgyétek el Nekem, hogy Szent Fiam egyidejűleg mindenféle életkorában valóságosan jelen van a Szentostyában: újszülöttként, csecsemőként, gyermekként, ifjúkén egyaránt. Mindig vár benneteket, és szeretettel fogad. Valamikor ezeknek a kedves pásztoroknak odanyújtottam Jézust, hogy csókolják meg lábacskáit. Ma közületek, aki Tőlem kéri Őt, annak odaadom, hiszen boldoggá tesz Engem, ha imádjátok és szeretitek. Én vagyok az Élő Szentségtartó. Mindig Én adom nektek Jézust, rajtam keresztül lehet a leggyorsabban eljutni az Ő Szentséges Szívéhez.

Folytatom a régi történetet. Nem sokáig tartózkodtunk a hideg barlangban. Az egyik pásztor egy asszony házában szerzett egy kis szobát nekünk. Itt látogatott meg minket Zakariás, Erzsébet nagynéném férje, a pap. Alig tudtunk betelni egymással. Hosszasan elbeszélgettünk, majd a kedves vendég átadta nekünk ajándékait: egy puha ágytakarót, gyolcsokat és Jézuskámnak való kicsi ruhákat. Élelmiszereket is hozott. Sajnálkozott Zakariás, hogy ilyen szegényesen élünk ennek a jószívű betlehemi asszonynak a házában. Erre Én megnyugtattam, hogy úgy tervezzük, hogy hazautazunk a mi kedves názáreti házunkba. Ott kell felnőnie gyermekemnek, mert az írás így szól róla, hogy „názáreti”.

Nagyon kicsi volt az Én Jézuskám, csak 8 napos, mikor a zsidó törvények szerint el kellett vinnünk körülmetélésre. Hallgassátok meg, hogy Baij Mária Cecilia nővérnek hogy beszél Ő maga erről! „Mielőtt bejteljesedett volna a körülmetélés titka, arra kértem Atyámat, fogadja el kegyesen kiömlő véremet első váltságdíjul az emberek megváltásáért… Felajánlottam Atyámnak a körülmetélés fájdalmát, és így kérleltem Őt: – Amint a kemény kés az Én ártatlan testemet metszi, úgy adjon Ő szeretetétnek olyan erőt, hogyha az behatol az emberi szívbe, vágja ki abból a rossz hajlamokat, a test, a világ és az ördög kísértéseit.”

Isteni gyermekem ekkor kapta meg hivatalosan a JÉZUS nevet, amit már fogantatásakor adott a Magasságbeli neki. Gondoljatok arra, Kedveseim, hogy ezek az első elhullatott vércseppek olyan értékesek voltak, hogy belőlük egyetlen csepp is elég lett volna az emberiség megmentéséhez, ha a Mennyei Atya így akarta volna. 33 napra a körülmetélés után a csaknem másfélhónapos gyermeket – mint minden elsőszülöttet – el kellett vinnünk a jeruzsálemi templomba bemutatni Istennek. Most is szamárra ültetett Engem és Jézust jegyesem, ő pedig kantáránál fogva vezette az állatot. A templomban a papnak 5 sékelt és 2 galambot kellett fizetni a szertartásért. Mikor letérdeltem az áldozati oltár előtt és bemutattam Szent Fiamat a papnak, egy Simeon nevű aggastyán is ott volt, botra támaszkodva lépegetett felém. Bizonyára nyolcvanon felül volt. Nem pap volt, hanem próféta. Szavai örökre belevésődtek a Szentírásba a következőképpen: „Bocsásd el, Uram szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, amelyet minden nép színe előtt készítettél… dicsőségül népednek, Izraelnek.(Lukács 2, 29-32)” Közben átveszi tőlem a gyermeket, aki kedvesen rámosolyog. Majd így folytatja a szent öreg: „Ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak. A te Lelkedet is tőr járja át, hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolataik.” Simeon nem tudott meghalni, míg meg nem látja a Messiást. A Szentlélek nyilatkoztatta ki neki, hogy ez a kicsi Gyermek az Üdvözítő. Bizony Jézus jel, mert megszületésével két részre osztja az emberiséget: azokra, akik gyűlölik, nem hisznek benne – ezeknek romlására lesz – és azokra, akik imádják és hisznek benne – ezeknek üdvösségükre, feltámadásukra lesz. Nekem pedig, megjövendölte, amit már az írásokból tudtam, hogy –mint Isten anyjára – sok szenvedés vár rám.

Gyermekeim! Elgondolkoztató tény, hogy nem a díszes ruhába öltözött, tekintélyes pap ismerte fel Fiamban a Megváltót, hanem egy egyszerű, jóságos ember, aki prófétai kegyelmet kapott. Lám, ma is így van! Nem az egyházi hierarchia élén álló főpapok ismernek rá Szent Fiamra a választottaknak küldött üzeneteimben, hanem ti, akiknek gyermeki hitük van.

Most, hogy tanításom végéhez értem, ó, drága Kincseim, nagyon kedves dolog történik. Csodálatos módon megnyílik a mennyezet, és a magas égből egy fénylő Szentostya száll alá. Ahogy közeledik, mindig nagyobbnak látszik, majd leereszkedik ide az asztal elé a padlóra. Elkezd ragyogni, tündökölni, kinyílik rajta egy kis ajtó és azon keresztül kiszáll belőle egy másfélhónapos csecsemő, egyre magasabbra emelkedik és elfoglalja helyét karjaim között. Ő az én drága, hőn szeretett, egyetlen Gyermekem. Szeretettel mosolyog Rám, Édesanyjára, gödröcskés kezeivel belekapaszkodik ujjaimba és könnyedén felül az ölemben, annak ellenére, hogy még kicsi hozzá. Felétek fordul, két gömbölyű karját kitárja és így szól hozzátok: „Nézzétek csak kistestvéreim, újra itt vagyok. A múlt héten olyan jól éreztem magam köztetek, ezért elhatároztam, hogy megint eljövök. Édesanyám látta, hogy az Oltáriszentségből léptem elő. Ezzel erősíteni akarom bennetek a valóságos jelenlétemben vetett hiteteket.” Váratlanul kicsi Fiam elkomolyodik és szemeimből két nagy könnycsepp gördül végig a kis piros arcán. – Miért sírsz, Jézusom? – kérdezem tőle. „Azért Édesanyám, mert eszembe jutott, hogy hamarosan mi vár rám az Eucharisztiában. Nem elég a sok méltatlan áldozás, hogy bűnös szívekbe kell szállnom, hogy nem térdelnek le előttem, mialatt magukhoz vesznek, hogy a hívek kézbe veszik testemet, hogy a sátánista szektáknak eladnak meggyalázásra, hanem hamarosan eltávolítanak templomaimból, elválasztanak tőletek, akiket olyan lángoló szívvel szeretek. Segítsetek, Kistestvéreim! Imádkozzatok, böjtöljetek, hogy Ellenségem, a Sátán terve ne teljesüljön. Könyörögjetek az ő eszközeiért, csatlósaiért, hogy térjenek meg. Mindenkit üdvözíteni akarok, mert Én maga vagyok a szeretet. Édesanyámmal együtt mindketten megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.08

Mennyei Atya: Jézus élete V.  Napkeleti bölcsek


Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok! Már nagyon vártam, hogy újra találkozhassak veletek. Szeretném úgy elmondani nektek kicsi Fiam, a csecsemő Jézus kezdődő földi életének eseményeit, ahogy innen a Mennyből láttam. Ma a napkeleti bölcsek látogatásával foglalkozunk.

Most már egy éves Szent Fiam. Az istengyermekség minden bájával, szépségével megajándékoztam. Nagyon szép piros arcocskájából kiragyog a kék szeme, göndör szőke hajfürtjei úgy csillognak, mint az arany. Az Én atyai akaratom és az Ő akarata, hogy ne fejlődjön gyorsabban, mint kortársai, így aztán csak néhány szót tud kimondani, és édesen gőgicsél, mosolyog, nevet. De bölcsességének ez a rejtettsége csak az emberek felé mutatkozik, mert a lelke mélyén ott rejtőzik az isteni tudás. Titokzatos, benső beszélgetés fűzi Hozzám és Édesanyjához, mely fogantatása pillanatától folyamatosan tart. Amint a múltkori tanításból hallhattátok, ekkor már nem a barlangistállóban lakik a Szentcsalád, hanem egy jószívű betlehemi asszony lakásában.

Ez idő tájt történt, hogy a csillagjósok egy különösen fényes csillagot láttak feltűnni az égen. Megdöbbenve a szokatlan jelenségen, elkezdtek kutatni őseik hagyományában, és isteni sugallattól felvilágosítva fölismerték e csillagban a Júdeának ígért Messiás jelét. Három ilyen mágus fölkerekedik országából, és tevékre ülve elindul Jeruzsálem felé. Mindenkit megkérdeznek: „Hol van, aki született: a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk Őt.” Ez a hír fülébe jutott a gonosz és zsarnok Heródesnek, és magához hivatta a 3 bölcset. Ezt megelőzően kikérdezte a zsidó főpapokat és prófétákat, akiktől megtudta, hogy Betlehem az a hely, ahol Krisztusnak, a Messiásnak születnie kell. A bölcsektől ravaszul megtudakolta, hogy mikor jelent meg nekik a csillag, és Betlehembe irányította őket, mivel hogy ott kell megszületnie a Királynak. „-Kérdezősködjetek a gyermek felől, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenvén imádjam őt.” Ezután a mágusok elutaztak. Alig, hogy kiértek Jeruzsálemből, ismét feltűnt ugyanaz a csillag, amit keleten láttak. A csillag vezette őket és megállt a ház fölött, ahol a gyermek volt. Én, Mennyei Atyátok egész útjukon figyelemmel kísértem őket. A ház bejáratához lépcső vezetett. Bekopogtak. József nyitott ajtót, és illendően köszöntötte őket. „Kik vagytok?”- kérdezte. Ők, Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyenként bemutatkoztak, elmondták miért jöttek, és hogy egy különös csillag vezérelte ide őket, mert ebben a házban lakik a zsidók Királya, a várva várt Messiás. Nem egyedül jöttek szolgák hozták utánuk ajándékaikat. Ó, Gyermekeim, ha láttátok volna, mekkora hódolattal és alázattal viselkedtek ezek a bölcsek! Tisztes távolságban letérdeltek és onnan imádták az anyja ölében ülő kis Jézust. Mária bátorította őket, hogy jöjjenek közelebb. Engedelmeskedtek, és az isteni Gyermek bájos mosolya és csodálatos fönsége egészen elbűvölte őket. Mindhármuk szívét nagy félelem és hódolat töltötte és egészen leborultak előtte, homlokukat a földhöz érintve. Pogány hitükből egy szempillantás alatt megtértek. Csak akkor mertek felegyenesedni, mikor Legszentebb Leányom felszólította erre őket. Tudjátok, Drága Engesztelőim, ezek a kedves bölcsek nem az eljövendő hódítót imádták a Kisdedben, hanem Emmánuelt, a Szabadítót, az igazi Krisztust. A Szentlélektől fölvilágosítva hisznek Benne és imádják Őt. Leteszik gazdag ajándékaikat a Szűzanya lábaihoz: aranyat, tömjént és mirhát. Ők nem is sejtik, hogy ezek az ajándékok milyen mély értelműek: aranyat ajánlanak föl a jövendő királynak, Jézus Krisztusnak, aki Ég és Föld királya és minden gazdagság Neki jár. Tömjént a főpapnak, aki a keresztség első és legnagyobb főpapja, és mirhát az áldozatnak, aki halálának árán alapítja meg az örök királyságot és főpapságot az emberek közt. Ó, mekkora nagy szeretettel és hálával fogadta mindezt az alig 1 éves kicsi Jézus! Azonnal betért a szívükbe, birtokba vette és soha el nem hagyta őket, bármilyen messze sodorta őket az élet Tőle. Kicsi lábát, kezét nyújtotta nekik, hogy csókolják meg. Közben Hozzám, Atyjához imádkozott, hogy erősítsem meg szívükben friss hitüket, Isten-szeretetüket, és hogy ebben a hitben állhatatosak maradjanak, és bármerre mennek, terjesszék a régóta várt Messiás születésének hírét.

A bölcsek olyan jó érezték magukat a Szent családnál, hogy alig tudtak elszakadni tőlük, mégis el kellett határozniuk, hogy elbúcsúzzanak és hazatérjenek országaikba. A kis Jézus tisztában volt Heródes gonosz terveivel, hogy Őt meg akarja ölni, és ezért ravaszul visszavárja a három mágust, hogy megtudja pontos tartózkodási helyét. Ezért arra kért Engem, az Atyját, hogy akadályozzam meg a király aljas szándékát. Meg is tettem. Egy angyalt küldtem álmukban a bölcseknek, hogy visszafelé kerüljék ki Heródest, más úton térjenek haza. Bizony ez az út sokkal veszélyesebb volt számukra, mint a másik, tele rablókkal és szinte járhatatlan utakkal, de Én az egyetlen igaz Isten átsegítettem őket a nehézségeken. Eleinte várta visszatérésüket Heródes, de ahogy múlt az idő, rá kellett döbbennie, hogy terve nem sikerül. Ezért kiadta a legembertelenebb parancsot, hogy fegyveres katonái lepjék el Betlehemet, és minden 2 éven aluli fiú-gyermeket mészároljanak le. Végignéztem ezt a borzalmat, és ez a nagy emberi gonoszság megrázta atyai Szent Szívemet. Láttam, hogy az egész várost betöltötte az anyák zokogása, hallottam a fölcsukló sírást és jajgatást a frissen ásott sír körül. Ez sok ártatlanul megölt kisgyermek azonnal vértanú és szent lett. Országom fényes kapuját nagyra nyitottam, és egyenként Szent Szívemre ölelve a vértanúknak járó dicsőséges koronát helyeztem a fejükre. Ők azok, akiket ma „aprószentek”-ként tiszteltek, minden év december 28-án.

Mikor a zsarnok, gyilkos Heródes elrendelte ezt az iszonyatot, Józsefnek éjszaka álmában megjelent egy angyal és ezt mondta: „Vedd a gyermeket és anyját, és menekülj velük Egyiptomba.” Azonnal felöltözött és felébresztette az alvó Máriát, aki felfogta és szívében mélyen átérezte a veszélyt, hogy kisfia életéről van szó. Ami csak lehetett összecsomagoltak: élelmiszert, ruhákat, meleg takarókat, ahány zsák csak ráfért a szamarak hátára, azt mind teletömték vigyázva, hogy ne terheljék meg nagyon az állatokat, hogy bírják megtenni a hosszú utat. A bölcsek ajándékait is magukkal vitték. Jézus kedvenc játéka is belekerült a csomagba, egy fából faragott kisbárány. Ha a bölcső nem is fért már a szamár hátára, a kicsi matracát még rákötözték valahogy. Mária fölébresztette mélyen alvó kisfiát, megszoptatta, felöltöztette meleg, puha gyapjúruhájába. Ő maga felvette köpenyét, Jézuskát egy kendőbe burkolta. Felült a szamár hátára a csomagok elé, és József felnyújtotta neki a gyermeket. Elindultak a sötét éjszakába, az Én atyai oltalmamban bízva.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Tanításom végéhez értem, és most olyat hallotok Tőlem, amit csak Én, Atyátok láthatok. Hirtelen nagy fényesség támad, mert eltűnik a mennyezet és felülről, az Égből egy ragyogó fénysugár ereszkedik alá, és benne megdicsőült Legszentebb Leányom, karján az 1 éves Szent Fiával. Nem egyedül érkeznek a fényben, hanem bájos, vidám, kicsi 2 éven aluli gyermekek serege kíséri Őket. Hófehér ruhában vannak, fejükön pici aranykorona, csillogó piros rubintokkal kirakva. A Szűzanya most leteszi a földre kisfiát. Sorba állítja a fehérruhás kicsiket. Kezében tart egy mennyei aranykelyhet, tele Jézus Krisztus Szent Vérével. Odatartja a kis Jézus elé, aki belemártja ujjacskáját, és mosolyogva keresztet rajzol vérével az aprószentek homlokára és közben mindegyiket egyenként átöleli, és arcukat megcsókolva így szól: „Köszönöm, Kistestvérem, hogy rövid életed feláldozásával, fájdalmaiddal, félelmeddel és haláloddal lehetővé tetted, hogy Én, a világ Megváltója életben maradhassak, és véghezvihessem Atyám akaratát, az emberiség üdvözítését.” Ezután a vértanúk megfogván egymás kezét kört alkotva körbevesznek benneteket, engesztelőket. Belenyúlnak keblükbe és kicsi szívükből kivesznek egy szép piros rózsát, átadják nektek ajándékba, és közben mondják: „Kedves Testvéreink Jézusban! Úgy fogadjátok el tőlünk e rózsaszálakat, mint az áldozatosság jelképét. Jézus Krisztus mai üzeneteit, mint legtisztább igazságot véssétek örökre szívetekbe és védjétek meg, ha kell, életetek árán is!”

Újra Én szólok hozzátok Mennyei Atyátok. Búcsúzom tőletek, és megáldalak benneteket a szeretet, az áldozatosság és az állhatatosság, a bátorság és igazság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.15

Jézus: Jézus élete VI.  Menekülés Egyiptomba

 

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközöm, Éva hangján szólok hozzátok. Mindenekelőtt forró szeretetemben végignézek rajtatok és köszöntelek benneteket, akik távolról és közelről eljöttetek, hogy találkozzatok velünk, Égiekkel. Olyan boldog vagyok, mikor látom, hogy csillogó szemekkel, érdeklődve, mély csendben hallgatjátok tanításomat. A mai témánk: Menekülés Egyiptomba. Erről az eseményről édes keveset ír a Biblia. Nincs egyetlen szó se arról, hogy mik voltak ennek a hosszú útnak eseményei, hol telepedett le a Szentcsalád. Csak azt árulja el nektek a Szentírás, hogy Egyiptomban maradtunk egészen Heródes haláláig.

Annál gazdagabb fantáziával őrizték meg a legenda, az apokrit iratok az Én kora gyermekkorom csodákkal tarkított történeteit: a vadállatok egyetlen tekintetemre kezesbáránnyá szelídültek, amerre járok a pálmafák lehajtják ágaikat, hogy köszöntsenek, az egyiptomi bálványok ledőlnek közeledésemre, a megszállottak megszabadulnak jelenlétemkor. A sok csoda felfedi isteni mivoltomat. Ezeket a legendákat az Egyház sohasem szentesítette.

A legrégibb idők hagyományai szerint, amelyek még ma is élnek az egyiptomi kopt egyházban, a mi kis családunk a Matarea forrás mellett pihent meg és kezdetben a régi Kairóban telepedett le, Memphis kapuja közelében. Ezek az ott élő keresztények sok száz évvel ezelőtt egy templomot építettek az Én kisgyermekkori ott tartózkodásom emlékére.

Drága Gyermekeim! A múlt héten ott hagytuk abba életem történetét, hogy legszentebb Anyám és jegyese József egy szamárral megrakodva elindultak velem a sötét éjszakában, egy fáklyával világítva. Körülbelül 500 km-t kellett gyalog megtenniük. Bizony sok keserves, fárasztó napba telt ez az utazás. Körülbelül ilyen messze van Betlehemtől Kairó. Szeretett Anyám hol a szamár hátán ült Velem, hol karjaiban tartva gyalogolt, hogy kímélje az állatot, amely nehéz csomagjainkat hurcolta. Az úton sokat imádkoztak, hálásan dicsőítették Atyámat, amiért megvédett Engem a gyilkos Heródestől. A fárasztó úton többször megpihentünk. Ilyenkor Édesanyám bármilyen éhes és fáradt volt, először Engem megszoptatott és tisztába tett. Milyen nagy felüdülést jelentett ez nekem! Majd elővette otthonról hozott kis ennivalójukat, két részre osztotta, Józsefnek adta a nagyobbik részt. Elmondták ebéd előtti imájukat és ettek. Engem egy puha, vastag takaróra fektetett, arra, amit még a pásztoroktól kaptam. Sietve folytatták útjukat, karjára vett és tovább mentünk. A válla fölött néztem a pálmafákkal díszített tájat. El akartam búcsúzni a fától, amely alatt pihentünk – és képzeljétek csak – ágai meghajoltak Nekem. Mosolyogva integettem neki. Édesanyám azt hitte valami ember tévedt arra, akit köszöntök. Megfordult, és ámulva látta, hogy a fa hajladozik, pedig szélcsend volt. József is csodálkozott a természet hódolatán. Az úton az éjszakák voltak a legkeményebbek. Lement a Nap, hideg volt. Általában Anyámék a puszta hideg földön aludtak, de felváltva. Az egyik mindig őrködött és ölében tartott Engem. Nem mertek a földre tenni, hogy ott aludjak, mert féltek, hogy megfázom. Vadállatok és rablók támadása leselkedett ránk. Ők nem tudták, hogy állandóan nagy fényes angyalok vigyáznak ránk, csak Én láttam Őket.

Ahogy fogyott az út, az élelem is elfogyott. Már se víz, se kenyér nem volt a tarisznyában. Én, aki most is benső beszélgetésben voltam Atyámmal, kértem, küldjön valami segítséget ebben a pusztaságban. Meghallgatott. Isten angyala láthatatlanul egy szalvétába kötözött csomagot tett le eléjük. Ők ezt sem látták, csak Én. –József, hol rejtegetted eddig ezt az ennivalót?

–Nem én tettem ide, talán te, Mária?

Majd csodálkozva felnéztek az égre, és könnyek között köszönték meg Atyám rendkívüli gondoskodását. Ez a csoda a hosszú utazásuk alatt néhányszor megismétlődött. E nélkül éhen haltunk volna.

Időnként ujjongás fogott el Engem, a kisdedet, mert lelkem nem gyermeki volt, hanem isteni. Eszembe jutott, hogy pogányok, bálványimádók közé megyünk, és hogy az Én ott tartózkodásom miatt közülük majd sokan megismerik az egy-Isten-hitet, és megtérnek. Kértem Atyámat, hogy a jövő hittérítőit erősítse meg és bátorítsa, hogy sok pogány lelket megmentsenek. Nemcsak a pusztában gyalogoltunk, hanem lakott területeken is. Józsefben, nevelőatyámban felcsillant a remény, hogy bekopog az idegenek házába és egy kis kenyeret kér. Hiszen mindketten nagyon éhesek voltak. Újra találkozniuk kellett az emberek fösvénységével és kegyetlenségével, mint Betlehemben az Én születésem előtt. Szinte mindenki elutasította őket, szitkozódva, gorombán. Az Én kicsi Szívem nagyon fájt ennyi gonoszság láttán, de felajánlottam szenvedésünket és megaláztatásainkat Atyámnak az irigy és részvétlen gyermekeim bűntől való szabadulásáért. Ott, ahol élelemmel kisegítettek minket, hálát adtam testvéreim nagylelkűségéért, és kértem Atyámat jutalmazza meg őket.

Több ízben előfordult, hogy Egyiptom földjére érve láttam hatalmas fáraó szobrokat és különböző állatszobrokat, melyeket az emberek Istenként imádnak. Ahogy elvonultunk mellettük, utánunk ledőltek a szobrok és darabokra törtek. Atyám ezzel megmutatta a bálványimádó népnek, hogy nem jó úton jár. Megérkeztünk az idegen városba, és nem volt hová lehajtani a fejünket. Nevelőatyám bárhová bekopogott, elutasították. Végre hosszas próbálkozás után rátaláltak egy üres kunyhóra. Ajtaja nem volt, ablakai betörve, egy szál bútor se volt benne, nem lakott senki se ott. Ennél még a barlang istálló is jobb volt. Mégis beköltöztünk. Mikor beléptünk e kicsi házba, József és Mária azonnal letérdeltek a szoba földjére és leborulva dicsérték Atyámat, hogy van fedél a fejük fölött. Beesteledett. Anyám nagy gyönyörűséggel megszoptatott és ágy híján ők a földre feküdtek, Engem Édesanyám a szívére fektetett, hogy meg ne fázzak.

Drága Engesztelőim! Ez a szegény viskó maga volt a Mennyország, de legalábbis a Paradicsom. Ugyanis rajtunk kívül sok angyal lakott benne. Atyám küldte őket, hogy nagy szegénységemben dicsőítsenek és tiszteljenek Engem. Csodálkoztak a nagy szegénységen, amit Én, Ég és Föld Ura választottam magamnak.

Semmi ennivalónk nem volt, Anyámék nagyon éhesen feküdtek le. A reggeli ima után József járta a házakat, hogy alamizsnát kolduljon. Mindenhonnan elzavarták. Végre megszánta egy jószívű asszony, szelt két vastag szelet kenyeret és egy edénybe tejet töltött. Ez a teremtés néhány alkalommal meglátogatott minket a viskóba, és mindig hozott valamit: kenyeret, gyümölcsöt, tejet. Kicsi gyermeki szívem tele lett hálával és megsimogattam jótevőnk arcát. Elpanaszkodta, hogy azért jár bottal, mert a térde pár éve nagyon fáj. Édesanyámhoz bensőleg így szóltam: -Állíts le eléje a földre, hogy ráhelyezzem kicsi kezemet a térdére. Búcsúzásnál, mikor lépni akart, csodálkozva kiáltott fel: -Mi történt? Nem fáj a lábam. Letérdelt előttem, karjába vett, szívéhez szorított és kérdezte: -Ki vagy te, kicsi gyermek? Meggyógyítottál. Attól kezdve gyakrabban jött hozzánk, és ajándékaival próbálta meghálálni segítségemet. Összebarátkozott Édesanyámmal. Megtudta, hogy szépen tud kézimunkázni. Hozott neki hozzá való anyagokat. Drága Anyám keze alól egyre szebb terítők, kendők hímzett fátylak kerültek ki. Ez a jóságos asszony elvitte a munkáit a piacra és eladta neki. Már volt egy kis pénze a családunknak élelemre. Józsefnek ugyanez az asszony ácsmunkákat szerzett. Megélhetésünk nagyon szerényen, de beindult. Józsefnek lassan sikerült annyi faanyagot venni, hogy készített 2 ágyat, és nekem egy bölcsőt faragott. Rendbehozta az ajtót és az ablakot. Nem győzték sok-sok imával megköszönni Atyámnak a jólelkű asszonyt. Mária elhatározta, hogy ezt a bálványimádó, pogány, de jószándékú lelket megmenti a pokoltól. Elkezdett az igazi Istenről beszélni neki. Ámulva hallgatta, és e tanítás mélyen megérintette a lelkét. Másnap elhozta a legjobb barátnőjét, aztán még egyet és egyre többet. Ott ültek körülötte, és amit hallottak, az megragadta a lelküket. Kisgyermekeket is hoztak magukkal. Ó, de boldog voltam, Engesztelőim! Hiszen erre vártam itt Egyiptomban, hogy mentsem a szegény pogányok lelkét. Édesanyám volt rá az eszközöm. Akiket Ő tanított, azok továbbadták az egy-Isten-hitet másoknak, így terjedt a hit egyre szélesebb körben. A vezető, gazdag emberek felfigyeltek rá, és felkutatták, honnan indul ki ez a „zavarkeltés”. Így aztán üldözésben és zaklatásban is volt része az áldott, szelíd és bátor Édesanyámnak.

Évek teltek el, és Én növekedtem az emberek előtt testben és bölcsességben. Megtanultam járni, folyékonyan beszéltem, térdenállva imádkoztam. Első szavaimmal Atyámhoz szállt dicsőítésem, azután Szűzanyámhoz és nevelőapámhoz intéztem köszöntő szavakat velem való fáradozásaikért. Egyiptomban tartózkodásom mély élménye szomorúsággal töltött el. Láttam, hogy a romlott, gyilkos Heródes megátalkodott lélekkel halt meg. Egy pillanatra se bánta meg a sok ártatlan csecsemő lemészárlását, és a pokol mélységébe zuhant. Nagy fájdalom Nekem, hogy az emberek üdvösségéért jöttem e világra, és mégis látnom kell, hogy sokan elkárhoznak.

Elérkezett a napja annak, hogy Atyám Józsefhez angyalt küldött azzal az üzenettel, hogy családjával visszatérhet hazájába, mert meghalt a tömeggyilkos Heródes, már nem fenyeget veszély, Engem, a Messiást.

Ennyit szerettem volna mondani nektek száműzetésünkről és Egyiptomban tartózkodásunkról. Közben végig itt állt mellettem Atyám és a Szentlélek Úristen emberalakban, fehér ruhában, glóriával körülvéve. Mennyei Atyátok egy szép nagy vekni kenyeret és egy vízzel teli üveget tart a kezében. Így szól hozzátok: Drága Engesztelő Kicsinyeim! Hallottátok, hogyan mentettem meg az éhhaláltól a Szentcsaládot? A közelgő megpróbáltatások a jövőben komoly éhínséget vonnak majd maguk után. De ne féljetek! Bármily kevés tartalékot tudtok félretenni, Én ha szükségetek lesz rá, megsokasítom. De csak akkor, ha nem tagadtok meg Engem, és hűségesen kitartotok Jézus Krisztus igaz üzenetei és a Szentségek mellett. Amint látjátok lelki szemeitekkel, az Én atyai kezeim kifogyhatatlanok ételből és italból. Én táplállak majd benneteket.

És most a Szentlélek nyitja ajkait szólásra: Mária és József nem féltek a hosszú, veszélyes úttól. Gyermeki hitet öntöttem lelkükbe, érezték, hogy semmi baj nem történhet, mert a Magasságbeli oltalma alatt állnak. Ígérem nektek, hogy a Nagyfigyelmeztetés alatt egészen megváltoztatlak benneteket. Eltörlök belőletek minden aggodalmat, félelmet, és akkora bátorsággal, elszántsággal, hittel és forró Isten-szeretettel ajándékozlak meg titeket, hogy nem fogtok magatokra ismerni. Ennek egyetlen feltétele van, hogy ne hallgassatok ellenségem hamis, alázatba és toleranciába burkolt ígéreteire, hanem szilárdan tartsátok be a tízparancsolatot, higgyetek az Egyház tiszta hagyományaiban, még akkor is, ha maradinak, ellenségnek, eretneknek, szektásoknak bélyegeznek meg, és rejtőzésre kényszerítenek. Már most előre megerősítést hoztam. Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját! Tenyeremen magasan lobogó Szeretetlángomat nyújtom felétek, melyből egyenként mindegyiketek szívébe 3 fénycsóvát küldök: a feltétel nélküli hit fényét, az állhatatosság fényét, és a bátorság fényét.

Újra Én állok előttetek, a ti Jézusotok. Búcsúzom tőletek, köszönöm figyelmeteket. Mindhárman felemeljük áldást osztó jobb kezünket, és nagy szeretetünkben megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.22 Szentlélek:

Jézus élete VII.  Názáreti évek

 

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Kezemben tüzes szeretetlángom lobog, nyissátok ki szívetek ajtaját, mert mindannyiótoknak egy fényes lángcsóvát küldök. Ez a láng, ha befogadjátok, megnöveli bennetek a gyermek-Jézus iránti hódolatotokat és szereteteteket. Szent Szívemből köszöntelek benneteket, kik fáradságot és anyagi kiadásokat nem tekintve eljöttetek a messzeségből, és titeket, Kicsinyeim, akik minden kedden itt vagytok, hogy befogadjátok tanításainkat, és mentsétek a lelkeket.

Ma Jézus Krisztus gyermekkoráról, a názáreti évekről lesz szó. Csak Máté és Lukács evangéliumában olvashattok röviden erről a hosszú időszakról. Máté így szól: „Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala, és így szólt hozzá: -Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek.”(Máté 1, 19-20) József erre az álomra hallgatva, át is lépte az egyiptomi határt családjával, de mikor meghallotta, hogy Archelaus, Júdea új királya tovább folytatja atyjának, Heródesnek zsarnoki politikáját, jobbnak találta Júdea helyett az attól északra fekvő Galileába menni. Ott Heródes másik fia, Antipas uralkodott, jóval szelídebb, humánusabb fejedelem volt. A Szentcsalád így Názáretben telepedett le. Lukács evangélista így szól nektek a kis Jézusról: „A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.” (Lukács 2,40)

Az isteni gyermek názáreti éveire két egyszerű szó volt a jellemző: növekedett és engedelmes volt. Testileg éppen úgy fejlődött, mint kortársai, szomszédai, és az utcabeli többi gyermek. Évről-évre a korának megfelelő értelmet, erényeket, kedvességet és erőt mutatta. Isteni  bölcsességét, teljes tudását mélyen elrejtette magában. Ideális, engedelmes kisfiú volt, a rossz semmiféle formában nem fért hozzá, szüleinek mindig szót fogadott. Egy-két kedves történetet elmesélek nektek, hogy közelebb vigyem szívetekhez Őt. Ezeket a történeteket hiába keresitek a Szentírásban. Vagy szájhagyományként maradt fenn, vagy Én mesélem el eszközeimnek, mint valóságos eseteket a régmúltból.

Jézus 5-6 éves lehetett, mikor gyakran átment játszani a szomszédba. Ott lakott egy nála egy évvel fiatalabb kis barátja, Simon és annak még kisebb húga, Mária. Az udvarban lévő homokból várat építettek. Kis lapátokkal alagutat fúrtak a várba, egymással szembe térdelt a két fiú, addig dolgoztak, míg át lehetett látni a lyukon. A kislány, aki csak 3 éves volt, nagy boldogan felállt a vár tetejére, amely azonnal összeomlott. Simon nagy haragra gerjedt és a kislapáttal nagyot ütött Mária lábacskájára. Mér vérzett is egy kicsit, és a fájdalomtól nagy sírásba tört ki. Jézus kivette barátja kezéből a lapátot és szelíden így szólt: „Simon! Ő még kicsi, nem tudja, hogy a homok ilyen gyenge, puha anyag. Nem akart rosszat. Hajolj le és csókold meg a megsebzett kis lábát.” Erre a kislány megvigasztalódott és Jézus így bíztatta: „Kérj Simontól bocsánatot, és öleld meg. A két kis testvér összeölelkezett és szent volt a béke. Új vár készült, amit már nem rontott szét Mária.

Egy alkalommal, mikor Simon Jézuséknál játszott, agyagból galambokat készítettek. Amelyik elkészült, azt odatették száradni a napra, a ház fala mellé. Volt az utcában egy náluk pár évvel nagyobb, rosszindulatú fiú, aki már sokat bosszantotta, bántotta őket. Nem is sejtették, hogy ma is baj lesz vele. Mikor a 15. agyaggalamb is elkészült, bementek kezet mosni a konyhába. Mária délutáni kézimunkázással volt elfoglalva, de felállt és nagy kedvességgel a fiúk felé fordult: „Bizonyára megéheztetek a nagy munkában. Üljetek asztalhoz, szelek nektek ebből a puha, friss kenyérből, délelőtt sütöttem. Tessék, itt a tej hozzá.” Rövid ima után elfogyasztották az uzsonnát. Már szaladtak is ki az udvarra, de ámulva tapasztalták, hogy valaki széttaposta az agyaggalambokat. Simon sírva fakadt. Jézus kifutott az utcára és látta a sarkon befordulni Jakabot, az ismerős goromba fiút. Letörölte a kis Simon könnyeit és így vigasztalta: „Nézd, csak! Új galambokat csinálok neked és ezekre majd vigyázunk.” Hamarosan elkészült az új madársorozat, ott száradtak a napon. Rövid idő leforgása alatt visszajött a gonosz Jakab, kezében egy vastag bottal. Hangosan kacagva az agyaggalambok felé szaladt. De a kis Jézus hirtelen ennyit mondott: „Madárkáim, hess!” És a játékmadarak megelevenedtek és elröpültek. A rossz gyerek elkerekedett szemekkel, tátott szájjal nézett utánuk és szégyenkezve elkullogott. Simon átölelte kis barátját, és megköszönte a segítségét.

Jézus nemcsak engedelmes volt, hanem segítőkész is. Ott volt a főzésnél Édesanyja mellett és kézre adta az edényeket, szitálta a lisztet, ebéd előtt megterítette az asztalt, megtanult mosogatni, söprögetni, port törölgetni. Ha Mária Józsefhez küldte a műhelyébe, boldogan szaladt. Már 3-4 éves korában a famunka minden fogása a kisujjában volt, de örömet akart szerezni nevelőatyjának és ezt nem árulta el. Hagyta, hogy ő tanítsa meg minden mozdulatra. Alig volt 4 éves, mikor Édesanyja születésnapjára ajándékot készített. Egy zsámolyt a lába alá, mikor leül kézimunkázni. József minden hozzávalót odatett eléje és egy kicsit besegített neki. Már majdnem kész volt vele, mikor Mária benyitott a műhelybe. Ebédelni hívta őket. Gyorsan lekapta magáról kicsi köténykéjét, hogy anyja észre ne vegye a meglepetést. Mekkora öröm volt, mikor eljött a pillanat, hogy első önálló munkáját, mint születésnapi ajándékot édes gyermeki mosolya kíséretében átnyújtotta. Mária könnyes szemmel zárta karjaiba ügyes kisfiát.

Már nagyobbacska volt, mikor atya mellett ácsolt magának egy méretben hozzáillő kicsi keresztet. Józsefet megkérte, vegyen méretet testhosszáról, kitárt karjairól. Csak akkor vette észre nevelőatyja, hogy mire kellenek a méretek, mikor már ácsolta össze kisfia a fadarabokat. Mikor kész volt vele, felemelte a földről, elégedetten nézte, szeretettel megcsókolta és beszaladt vele a szobájába. József mélyen elszomorodott és futott a konyhába Máriához: „Gyere gyorsan, nézd, mit tesz a Fiad.” Benyitottak és akkora már ott feküdt a kicsi kereszt a földön és rajta kinyújtózkodva, kitárt karokkal a 9 éves kis Jézus. Szótlanul álltak szegény szülők, a szomorúságtól és a meghatottságtól egy darabig szólni se tudtak. Majd Mária törte meg a csendet: „Gyermekem, mit művelsz itt?” -közben folyt a könnye. Jegyese gyöngéden átölelte a vállát. Jézus felállt, nagyon komoly volt és ezt mondta: „Meg akartam próbálni, milyen érzés lesz, majd nagy koromban, mikor keresztre feszítenek. Ne aggódjatok, még soká lesz!” Azután mindkettőjüket szeretettel átölelte.

Drága engesztelő Gyermekeim! A kis Jézus tanulásáról és imádkozásáról is szeretnék néhány szót szólni. Míg a mai korban nyilvános iskolákban tanulnak a gyermekek 6 éves koruktól 18 éves korukig, addig Jézus idejében a zsidó gyermekeknek nem volt iskolájuk, ahová járjanak. A nevelés, a tanítás a szülői házban és a zsinagógában történt. Otthon az anya és apa oktatja, a zsinagógában a Tórát tanulja, a műhelyben pedig, a mesterségére készítik. A zsidók házi nevelése kizárólag vallásos és nemzeti volt: csakis a Törvényre, az erkölcsre és a történelemre vonatkozott. A cél az volt, hogy a gyermekekbe belevésődjön a parancsok tisztelte és a hazafiság, a nemzet szeretete. Gyermekeim! Csak olvassátok a Szentírásban a „Példabeszédek”-ben a buzdításokat, melyekben Isten bölcsessége tanítja a gyermeket, hogy hallgassa meg apja oktatásait, és ne vesse meg anyja tanítását.

A názáreti szülői ház volt Jézus igazi iskolája. Atyjától, anyjától tanulta meg olvasni az Írást, az ő szájukból hallotta a Törvény parancsait és népének történetét. Már 6 éves korában folyékonyan olvasott. Nevelőatyja gyakran elvitte a zsinagógába, ahol sokat imádkozott és elmélkedett Isten igéin, amelyek jóformán csak Vele foglalkoztak, s amelyeknek rejtett értelmét egykor majd Ő fogja megmagyarázni. A zsinagógában ülve, ölében a szent tekercsek, olvashatta az Írásban saját sorsát, melyet már régen előre megjósoltak a próféták. Jézus mindig tisztán és világosan hallotta Isten szavát. Ez a hang volt soha el nem apadó örök forrása a benne rejlő bölcsességnek és tudománynak: ez volt az Ő sajátos lángesze.

A 12. év határkő volt Jézus gyermekkorában, ezért ezt új fejezetként tanítjuk nektek a következő alkalommal.

Míg, Én, a Szentlélek ezeket a záró szavakat mondtam, a Mennyei Atya elhatározta, hogy egy szép misztikus ajándékkal lep meg benneteket. Nyissátok ki lelki szemeiteket, és közben hunyjátok be testi szemeteket. Eltűnik a mennyezet, és a ragyogó kék égből egy fehéren világító fényes nagy gömb ereszkedik le. Kinyílik rajta egy ajtó, és kilép rajta Mennyei Édesanyátok, az Üdvösség Anyja, majd az 5 éves kis Jézus és utoljára Szent József. Szembefordulna veletek, a kicsi középen áll. A kis Jézus szeméből könny pereg és nagyon szomorú. Édesanyja látja, és megkérdezi: „Miért sírsz, Kisfiam? Nézd, testvéreid, az engesztelők hogy örülnek Neked!” „Édesanyám, siratom a mai családokat és a mai gyermekeket. Emlékezz, mi milyen szeretetben, boldogságban, békében éltünk itt a földön. A mai családok között alig van hasonló. Rohanás, pénzhajhászás, idegeskedés, türelmetlenség, veszekedés, verekedés, házasságtörés, válás lépten-nyomon. A gyermekek ilyen szörnyű környezetben nevelkednek hit nélkül, Isten nélkül, szeretet nélkül. A bűnös környezet, a sok rossz példa következtében a mai gyermekek többsége már nem olyan ártatlan, mint Én és kortársaink voltunk valamikor itt a földön. Már az 5-6 éves kicsik szívét megtámadja az irigység, a hazugság, a paráznaság, a gorombaság, a trágárság, a hitetlenség gyíkocskája, és ahogy növekszik, úgy halad egyenesen a pokol felé vezető úton.”

Nézzétek, mi történik! Szent József hóna alatt fogva magasra emeli a kis Jézust, aki két kis karját kitárja, és ezt kéri tőletek: „Kistestvéreim! Segítsetek! Imádkozzatok a családok békéjéért, a válások megszűnéséért és a gyermekek buzgó hitre neveléséért. Böjtjeiteket és egyéb áldozataitokat ajánljátok fel értük. Most pedig mondjatok el egy tizedet mellette álló Édesanyámnak a „Szeretetláng” rózsafüzérből!”

Újra Én szólok, a Szentlélek. Míg mondtátok ezeket a fohászokat felszáradtak a Kis Jézus könnyei, mosolyog, mert a rózsafüzér minden egyes szeméből kicsi fényes szív formájában szeretet áradt a családok és a gyermekek iránt a Szűzanya Szent Szívébe. Ezeket a fény szíveket odaadta Szent Fiának, aki kegyelemként szétosztotta a rászoruló családok és gyermekek között. Köszönjük a segítségeteket. Megáldalak benneteket az együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.29

Szűzanya: Jézus élete VIII.  A 12 éves Jézus

 

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok,  eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a 12 éves Jézusról szeretnék beszélni nektek. Erre Én vagyok a legalkalmasabb, az Édesanyja, mert előttem cseperedett fel, életének minden mozzanatát és lelkének minden apró rezdülését közvetlen közelről tapasztalhattam.

A 12. év ünnepélyes határkő minden fiatal izraelita életében. Ettől kezdve férfinak tekintik, felszabadul a gyámság alól, tagja Izrael közösségének. A vallásos szertartások alatt homlokán és karjain viseli az imaszíjakat, meg kell tartania a böjtöket és nagy ünnepeken, a pászka és a sátorok ünnepén köteles Jeruzsálembe zarándokolni. Így mikor Szent Fiam betöltötte a 12. évét, Józseffel elvittük a názáreti zsinagógába, ahol fölvették a hit-községbe és megkapta Ő is az imaszíjakat.

Elérkezett a pászka ünnepe, és mint minden jámbor zsidó család, mi is elindultunk Jeruzsálembe. Ennek az ünnepnek az alkalmával zsúfolásig tele volt karavánokkal a városba vezető út. Mielőtt kiléptünk názáreti házunkból, Fiam letérdelt előttem és nevelőatyja előtt a földre és a Mennyei Atya áldását kérte utunkra. Mi is ezt tettük. Végig kettőnk között lépdelt, mert tudta, hogy József és Én egyaránt nagyon örülünk testi közelségének. Mi ketten abból a célból mentünk Jeruzsálembe, hogy eleget tegyünk az előírásoknak és imádjuk a Magasságbelit. Jézusnak magasabb rendű célja volt ezzel az úttal: hogy kinyilatkoztassa Atyja irgalmasságát, és a világgal tudassa eljövetelét. Útközben benső szavakkal arról beszélgetett Istennel, hogy a templomban ezt a célját hogyan fogja megvalósítani. Amerre mentünk, mindenfelé jobb kezét felemelve megáldotta a réteket, a termőföldeket, a legelésző állatokat, a falvakat a benne lakókkal együtt. Kérte az Atyát, hogy termékenyítse meg a vidéket, amit megáldott. Menetközben az emberekre, akik körülöttünk jöttek, mély hatást gyakorolt a 12 éves Szent Fiam személye, mert szépség, báj és szeretet sugárzott belőle. Nem egy asszony odalépett hozzám, és így szólított meg: „Boldog lehetsz, hogy ilyen fiad van!” Viszont egyesek – akik súlyos bűn állapotában voltak – nem merték szemüket Jézusra emelni, lelkiismeretfurdalást éreztek, és mélyen megrendültek.

Megérkeztünk, és beléptünk a templomba. Mindhárman leborultunk, homlokunkat a templom kövéhez érintve, és szívünk mélyéből köszöntöttük és dicsőítettük a Mindenhatót. Körülnéztünk és láttuk, hogy a templom környékét, oszlopcsarnokait és udvarait elözönlötte az ájtatos tömeg. A papok bemutatták az áldozatokat, a tanítók, a farizeusok és írástudók vitatkoztak a törvényről, magyarázták a parancsokat. Azért voltak a viták, mert Jeruzsálemnek, mint az akkori hittudomány székhelyének 2 féle iskolája volt: a Hillel és a Sammai iskola. A Hilleré mérsékeltebb volt, mert a törvény erkölcsi oldalát hangsúlyozta, nem annyira a szertartásokat. A Sammai iskola keményebb volt, szigorúbb, a mózesi törvényeket megnehezítette.

Mikor befejeztük imáinkat, felajánlásainkat, a többi názáreti zarándokkal együtt elhagytuk a templomot és elindultunk hazafelé. Fiam most nem közöttünk jött, hanem a többi fiatallal együtt. Este megdöbbenve tapasztaltuk, hogy elveszett. Az első állomáshelyen végigjártuk a pihenő embereket, kérdezgettük nem láttak-e egy 12 éves fiút. Próbáltunk személyleírást adni róla, de senki nem tudott segíteni. Három napig bolyongtunk rettegve, aggódva, de sehol nem találtuk, enni, aludni se tudtunk. Rémes képek tárultak anyai szemem elé: talán rossz emberek megtámadták, megragadták és valami erőszakot követtek el rajta? Talán ravaszul elcsalták hazug ígéretekkel és követte őket? Vagy gyilkosok kezébe került? Egy ember azt javasolta, forduljunk vissza Jeruzsálembe, talán lassabban jött és lemaradt vagy eltévedt, hiszen még gyermek. Elfogadtuk a tanácsát. Visszamentünk a városba, a templomhoz. Átkutattuk a templomudvar minden zegét-zugát. Minden oszlop mögé benéztünk, nem áll-e ott. Sírva kiáltoztuk: Jézus, Jézuskám, hol vagy? Bentről hangok szűrődtek ki. Mintha gyermekhang is vegyült volna bele. Zaklatott szívvel, reménykedve benyitottunk. Láttuk, hogy tudósok, farizeusok, papok egy oszlop közelében szorosan egymás mellett körben állnak, és kihallatszik közülük a mi Fiunk gyermekhangja. Odafutottam, két kezemmel rést csináltam az embergyűrűn, és láttam Jézust, ahogy egy törött oszlop alján áll, és fennkölt szavakkal, bölcsen, hatalommal eltelve magyarázta az írást az álmélkodó papoknak. Azonnal odaléptem hozzá, miközben ömlött a könnyem: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk. Ezt felelte: Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?”

Kedves Engesztelő Gyermekeim, akkor én még nem tudtam azt, amit most, hogy már a Jeruzsálembe haladó úton Ő benső beszélgetéssel megkérdezte Atyjától, hogyan kerítsen sort arra, hogy kinyilatkoztassa az Ő atyai könyörületességét és a saját Messiási eljövetelét. Akkor utasította Őt a Mennyei Atya, hogy hazamenetel közben szakadjon el tőlünk, szüleitől és a zarándokoktól. Így lesz alkalma a tanításra. Én, Mennyei Édesanyátok elnyert dicsőségemből visszatekintve már tisztán látom Jézus beszélgetését a doktorokkal. Valamennyien feszült figyelemmel hallgatták, bölcs szavai megragadták őket. Elmondta nekik, hogy a Messiás már eljött a világba, már él, hogy megmentse az emberiséget. Ezek a tudós papok azt még elhitték valahogy, hogy már megszületett a várva várt Messiás, de amit a gyermek sejtetett velük, hogy íme Ő az, ezt már gőgjük nem tudta befogadni. Még hogy egy egyszerű ács fia, egy ilyen jelentéktelen, alacsony származású fiú legyen a zsidó nép megmentője, vezére, királya, szabadítója? Azt már nem! Pedig értelmükkel felismerték a bölcs, különös gyermek kinyilatkoztatásait, de szívükbe nem tudták befogadni. Keménységük nagy fájdalmat okozott Jézusnak.

Drága kicsi Fiam e 3 nap alatt, ameddig mi kerestük, megismerhette az éhezést és fázást. Egész nap a templomban tanított, estefelé összebarátkozott szegény kis koldusgyerekekkel és próbált alamizsnát kérni a járókelőktől. Egyszer-egyszer kapott valami kis ételt, de azonnal szétosztotta a szegénygyerekek között. Az éjszakát szabad ég alatt töltötte, még pokróca se volt, hogy betakarózhasson. Nappal a templomban állt tovább tanítva a tudós papokat. Milyen kegyetlenek voltak! Egyiküknek se jutott eszébe, hogy ezt a szegény, éhező gyermeket éjszakára befogadja. Így telt el a három nap és két éjszaka. Mikor rátaláltunk és hazavittük, egy szóval se panaszkodott nekünk. Hogy milyen keservesen telt el ez a pár nap, azt a Mennyben tudtam meg. Hogy nem engedetlenség volt részéről, hogy elszökött tőlünk, azt még a válaszából megsejtettem, hogy „Atyám dolgaiban kell lennem.” Emlékeztetett minket arra, hogy Ő elsősorban a Mennyei Atya Fia és csak utána az Én gyermekem. Ez a válasz nektek is szól, drága Engesztelőim. Számotokra az legyen az első és legfontosabb, amire Isten meghívott benneteket, mert Ő a ti Atyátok, az Ő dolgaiban kell lennetek. Titeket, Kicsinyeim azzal a felemelő feladattal bízott meg, hogy mentsétek a lelkeket, a közömbös, hitetlen és bűnökben megátalkodott felebarátaitokat, és segítsetek a tisztítóhelyen szenvedőknek imáitokkal, böjtjeitekkel, áldozataitokkal, önmegtagadásaitokkal.

Kedves Gyermekeim! Próbáljátok átérezni azt a három rendkívül nehéz napot, amiben részem volt, mikor elveszítettem 12 éves Szent Fiamat. Semmit nem tudtam róla. Rám bízta a Mennyei Atya, hogy szüljem meg, neveljem fel, és ha valami baja lesz, ha nem találom meg, hogyan álljak meg Előtte? Éles tőrként hasított a szívembe, hogy talán már sosem láthatom. Ti, imádságos lelkületű, buzgó Kincseim, valami hasonlót érezhettek, mikor Isten lelki szárazságot bocsát rátok. Úgy élitek ezt meg, hogy ti is elvesztettétek Jézusotokat. Nem tapasztaljátok a szeretetét, mint máskor. Ilyenkor a ti szívetek szeretetlángja is kialszik Iránta. Eltűnik az áhítat, az öröm imádkozásotokból. Viszont hasonló boldogságot éreztek az enyéméhez – ahhoz, mikor a Jeruzsálemi templomban megpillantottam Jézusomat – ha Isten véget vet lelketekben ennek a sivár állapotnak, és újra rátaláltok Szent Fiamra, szívetek Királyára.

Most pedig, drága Kincseim, olyan dolog történik, amit csak Én, Édesanyátok láthatok. A Mennyei Atya az Égből küld nektek egy kedves ajándékot. Egy hatalmas, ember-méretű Szentostya ereszkedik alá, és megáll előttetek a földön. Ti, akik szentmisére jártok, nem egyszer tapasztalhattátok, hogy a nagy Oltáriszentség felületén valami kidombordó kép látható: pl. a jászolos kis Jézus, a feltámadt Jézus, vagy egy feszület. Ezen az óriási Szentostyán a 12 éves gyermek Jézus látható fehéren, az Ostya anyagából. Hirtelen elkezd színesedni, megelevenedik, és kilép elétek. Gyönyörű, szőke fiú, haja göndör fürtökben eltakarja a fülét, kreol bőréből, piros arcából kivilágítanak ragyogó kék szemei. Arcának finom, nemes vonásai, bájos mosolya egészen elbűvölő. Mivel a Szentostyában teljes isteni dicsőségében van jelen, most is gazdagon ontja magából a fényt. Először Felém fordul, nagy szeretettel átölel és így szól hozzám: „Forrón szeretett Édesanyám! Köszönöm, hogy ilyen hitelesen és alapos részletességgel bemutattál Engem, mint 12 éves Jézust kistestvéreimnek. Ezzel a tanítással befejezted előttük gyermekkorom történetét.” Egy gyermeki csókot ad arcomra, és újra veletek szemben áll. Térdig érő, hófehér ruha van rajta, és egy aranyöv fogja össze a redőit. Nyakában egy hosszú láncon aranykereszt feszülettel. Így szólít meg titeket: „Drága engesztelő Kistestvéreim! Nem véletlenül érkeztem Szentostyába rejtőzve közétek. Fel akarom hívni figyelmeteket a veszélyre, ami a közeljövőben fenyegeti Testemet és Véremet. Valóságos Jelenlétemet a templomokban hamarosan megszüntetik. Meg akarják akadályozni, hogy tápláljalak benneteket és erősítselek titeket a megpróbáltatások idejére. De ne féljetek! Mi, a Szentháromság tagjai ott fenn a Mennyben tervezgetjük nektek a szentáldozás lehetőségét. Terveinket e tanításban nyilvánosan nem fedhetjük fel előttetek, de titkunkat meg fogjuk osztani legbátrabb, és legbuzgóbb felszentelt fiainkkal és igaz, választott prófétáinkkal. Mint ahogy földi egyházam megtisztul, de nem vész el, fennmarad az utolsó napig, ugyanúgy az Eucharisztia is élő valóságként, mint megtestesült Ige élni fog köztetek eledelként és italként a világ végéig.” A 12 éves Fiam leveszi nyakából a keresztet, melyen megelevenedik szenvedő Teste. Közétek megy, és egyenként mindnyájatokkal megcsókoltatja. Közben ezt mondja: „Megérintem ajkatokat, hogy szenvedésemről mindenkinek beszéljetek, aki befogadja.”

Én, Édesanyátok egy áldással búcsúzom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.11.05

Mennyei Atya: Jézus élete IX.  Serdülő és ifjúkora

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Atyai szeretetem melegével köszöntelek benneteket. Szeretlek titeket tanítani, mert szavaimat örömmel és feszült figyelemmel, összeszedetten hallgatjátok. Ma Szent Fiam, Jézus serdülőkoráról és ifjúkoráról fogok beszélni.

A négy evangéliumban életének erről a korszakáról, 12 éves kora utáni időkről a nyilvánosságra lépéséig szinte semmit sem olvashattok Lukács evangélista e mondatain kívül: „Visszatért Názáretbe és engedelmeskedett nekik (mármint a szüleinek). Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, Isten és emberek előtti kedvességben.” Luk.3,51-52. Ez a szűkszavúság azért volt, mert azt akartam, hogy Fölkentem, Jézus Krisztus rejtve maradjon. 12 éves korában, mikor szülei rátaláltak a jeruzsálemi templomban, visszament velük Názáretbe, ahol tovább élte alázatos és munkás életét, várván Isten hívását, hogy kilépjen a névtelenségből. Serdülőkora és ifjúkora arra volt jó, hogy kortársainak megmutassa, hogyan kell az Én akaratom, a Teremtő Isten akarata szerint élni, hogyan kell a tízparancsolatot betartani. Miként kell az embernek tisztelni a szüleit, engedelmeskedni nekik, hogyan kell legyőzni a kísértéseket és helyes értékrendet felállítani maga elé: első helyen áll Isten, második helyen a család, a felebaráti szeretet, harmadik helyen a munka és mindezek után következik a pihenés, szórakozás. Életének ez a szakasza követendő példa minden korok ifjúságának. Zsenge fiatalkorával alátámasztja a közismert latin szavak igazságát: „Ora et labora!” – Imádkozzál és dolgozzál!

Drága Engesztelőim! Szeretném közelebb hozni nektek az én serdülő fiacskámat. Ezért eszközöm előtt feltárom e bájos kornak egy-egy esetét.

József már egész kicsi korától megengedte, hogy ott lehessen a műhelyében. Megtanította neki az ácsmunka és asztalosmunka minden fogását. Keze egyre ügyesebb lett. 13-14 éves korában már úgy dolgozott, mint egy férfi. Egyre többen jöttek Józsefhez, az ácshoz a rendelők, mert Jézus oly szelíden, kedvesen köszöntötte őket, hogy mindig újra és újra kívánták látni és hallani. Történt egyszer, hogy egy názáreti ember eljött asztalt rendelni. József szabadkozott, hogy olyan sok rendelés jött össze, csak 2 hónap múlva lesz kész. – Az már késő – mondta a férfi, mert hamarosan sok vendége jön, és terített asztallal kell várnia őket. Jézus, a 14 éves fiú bátorítóan rámosolygott és így szólt nevelőatyjához: „Csak nyugodtan vállaljuk el Atyám, Én 2 éjszaka fennmaradok és elkészítem.” Így is történt. Feláldozta a pihenést és 3 nap múlva átvehette a rendelő a kis „inas” mestermunkáját. Felesége még aznap este hálából egy nagy tál gyümölccsel kedveskedett Jézusnak.

A jóságos József örült, hogy fia segít neki a műhelyben, de azért aggódott, mikor látta, hogy ebben a zsenge korban túlhajszolja, megerőlteti magát. Hiszen más fiatal még játszik, szórakozik az ő korában

Jézus szeretett Édesanyját sem hanyagolhatta el. Tudta, hogy sokat fáradozik értük, és azt is érezte, hogy mint anya, erősen vágyódik az Ő jelenléte után. Ezért napközben gyakran átment hozzá, mikor főzött, mosott vagy szőtt-font. Máriának nagyon jó szíve volt, mélyen együtt érzett a náluk szegényebb szomszéd családdal, nem egyszer kisegítette őket. Egyik nap az egyik rendelő hálából nagy halat hozott Józsefnek a szép munkájáért. Mária azonnal elkészítette ebédre. Hallevest és sült halat tett az asztalra. A maradék legszebb szeleteket egy tálra rakta, egy lábost megtöltött levessel, és hívta a műhelyéből Jézusát.

Így szólt hozzá: „Kisfiam! Vidd át ezeket a falatokat Rebeka néniékhez. Oly ritkán kerül az asztalukra ilyen finomság. Várj! Kenyeret is sütöttem, hadd tegyem még a tetejére.” Az engedelmes Jézus boldog volt, hogy segíthet a szomszéd családon és már indult is hozzájuk. Köszönés után így adta át az ételt: „Rebeka néni! A mama küldi ezt az ebédet, fogyasszák el, jó étvágyat kívánok. De előtte az Örökkévaló áldását kérjék rá.” A szegény asszony csak nézte a pirosra sült halakat, a ropogós friss kenyeret és szeme megtelt örömkönnyekkel. Hálás szeretettel simogatta meg Jézus arcát.

Bizony a Szent családnál is nem egyszer fordult elő, hogy szűkölködtek. Elérkezett a vacsoraidő és nem volt mit az asztalra tenni. Mária bízott Fia isteni erejében, kérlelő tekintettel nézett rá: „Fiam, nincs ennivalónk!” Erre Szent Fiam benső szóval kérlelt Engem, hogy segítsek rajtuk. Küldtem is egy jólelkű teremtményt egy nagy tál étellel.

Drága Gyermekeim! Jézus nemcsak benső beszélgetéssel volt kapcsolatban Velem, Atyjával, hanem rendszeresen Édesanyjával és nevelőatyjával együtt imával kezdték a napot, és imával fejezték be, minden étkezés előtt áldásomat kérték és minden étkezés után hálát adtak nekem. A Miatyánkot először szüleinek tanította meg. Amikor ott tartott benne, hogy „Legyen meg a te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is…”, jelentőségteljesen megállt egy kicsit, hogy kiemelje nekik, milyen fontos, hogy mindenben az Atya akaratát teljesítsék.

Még nagyon fiatal volt, mikor József meghalt. Ahogy telt az idő nevelőatyja egyre jobban elgyengült. Ágynak esett, és ápolásra szorult. Mária nagy szeretettel, szívében mély fájdalommal gondozta. Az ács- és asztalosmunka mind a még nagyon fiatal Jézusra maradt. Ahogy ott a műhelyben kitartóan, elmerülve dolgozott, nyílik az ajtó és belép Édesanyja, szomorúan, felzaklatva és így szól hozzá: „Ó, Jézus, gyere gyorsan, nagyon rosszul van.” Ő engedelmesen levette kötényét és belépett a szomszédos szobába. Ott van nevelőapja egy ágyon sok párnával feltámasztva. Haldoklik. Szinte élettelenül, mozdulatlanul fekszik, kapkodja a levegőt. Jegyese simogatja a kezét, letörli verítékét a homlokáról, egy kis vízbemártott kendővel megnedvesíti kicserepesedett ajkát. Jézus átöleli, kisség felülteti, hogy visszategye a párnákra, melyekről lecsúszott. Könnyeit alig tudja visszatartani. Ránéz Édesanyja kisírt szemeire és ahogy ott mellette áll, átöleli és csak ennyit mond: „Mama, próbálj megnyugodni, és fogadd el Isten akaratát.” Majd leül az ágy szélére és megcsókolja József kezét. Közel hajol hozzá, és a következő zsoltárt mondja el neki búcsúzóul: „Mily szeretetreméltóak a te hajlékaid, ó, Uram! Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba… A veréb is otthont talál magának, a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, én Istenem és Királyom! Boldogok, akik a házadban laknak… Boldog az az ember, akinek ereje Benned gyökeredzik, szívében elhatározza, hogy felmegy a siralmak völgyéből a választott helyre. Ó, Uram, hallgasd meg imámat.” (Zs.84.)

Végül megköszönte Józsefnek, hogy jó atyja volt itt a földön, és tisztaságos jó jegyese volt Máriának, az Ő édesanyjának. A haldokló lélegzete egyre nehezebbé válik, szemei elhomályosodnak. Jézus megígéri Józsefnek, hogy hamarosan elmegy érte és a pátriárkákért a pokol tornácára és felviszi őket a Mennybe. Ezt már hangosabban mondja, hogy még meghallja, mert József máris nagyot sóhajt és kileheli lelkét.

Anya és Fia ágyára borulnak és fájdalmasan felzokognak.

Már elmúlt Jézus 20 éves, mikor egyre többen kérdezgették Máriát, hogy fia mikor választ magának jegyest. Hiszen olyan szép, fiatal és egészséges. Bármelyik leány boldog lenne mellette. Hiába mondogatta a kíváncsiskodóknak, hogy neki más a hivatása, nem tudták felfogni. Nem mondhatta, hogy Ő a várva-várt Messiás, nagy küldetése van. Volt, aki egyenesen Jézusnak tette fel a kérdést: – Itt az idő a családalapításra, mire vársz? Volt olyan anya, aki kinézte Őt a saját lánya számára, boldogan elfogadta volna a szelíd és szorgalmas ácsot vejéül.

Ellenségem, a Gonosz is bevetette magát. Egyik este barátjával, akivel a zsinagógában ismerkedett meg, vacsora utáni sétát tettek a városban. Miközben hosszú beszélgetést folytattak, az utolsó házból kilépett egy hiányos öltözékű szép nő, és nyájas szavakkal be akarta csalni őket magához. De Jézus átölelte barátja vállát, és hátat fordítva elsiettek onnan. Az Én szűzi szent Fiam azonnal legyőzte a kísértést, a bűnnek még az árnyéka se esett rá. Ifjúsága éveiben, ahogy közeledett nyilvánosságra lépésének ideje, egyre többet gondolt fenséges megbízatására, megváltói hivatására, amiért vállalta az emberré válást.

Drága porszem Gyermekeim! Szeretném bemutatni nektek a még nagyon fiatal, 16 éves Jézust. Fölöttetek e pillanatban megnyílik a mennyezet, és egy hosszú fénysugáron messze a távolban egy pici fényes emberalak látszik. Ahogy közeledik, egyre nagyobb lesz, és mire ideér elétek a padlóra, egy nyulánk, magas fehér ruhás ifjút láttok, aki nem más, mint a 16 éves Jézus. Ruhája bokáig ér, derekán aranyöv, fején fehér liliomokból font koszorú. Égi virágokból készítették az angyalok. Barna, hullámos haja majdnem a válláig ér. Arca már nem olyan kerek, mint kicsi korában volt, hanem ovális, de még rajta van a gyermekkor hamvas bája és ártatlansága. Szelídség és szépség sugárzik róla. Tengerkék szemei átható tekintetet kölcsönöznek neki. Kezében egy nagy csokor fehér liliomot tart. Kedvesen rátok mosolyog, Engesztelőim, és így szól hozzátok: „Drága Kistestvéreim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Azt kérem tőletek, hogy ne csak a szeretetben és szenvedésben kövessetek Engem, hanem a lelki tisztaságban is. Törekedjetek a tökéletességre, és ezt csak úgy tudjátok elérni, mivel gyengék és gyarlók vagytok, hogy a bűnbánat szentségére támaszkodtok, amit alapítottam nektek. Menjetek gyónni, minél gyakrabban, ameddig csak lehet. A szentgyónást hamarosan el fogják törölni. Azzal indokolják majd, hogy a fülbegyónás idejétmúlt, nincs rá szükség, nem kell közvetítő, elég, ha Istennek bánjátok meg bűneiteket. Ne higgyetek nekik! Eltüntetik a Szentírásba foglalt szavaimat. Az apostolokra ráleheltem és így szóltam: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” Ezt fogják megszüntetni. De legbátrabb papfiaim nem hagynak benneteket szentgyónás nélkül. Rejtekben fogják biztosítani nektek a gyónás lehetőségét. Ezeket a liliomokat nektek hoztam. Körbemegyek, nyissátok ki szívetek ajtaját, hadd helyezzem bele ezt a tisztaságtól sugárzó jelképet. Ez jutassa eszetekbe, hogy a legparányibb foltot sem tűrhetitek meg lelketeken. Ezután még teszek valamit veletek. Leveszem fejemről a liliomkoszorút és rápróbálom a ti fejetekre. Szeretett Kistestvéreim, ezzel a mozdulattal már előre gyönyörködöm benneteket, hogy milyenek is lesztek mellettem a Mennyben tökéletes tisztaságotokban. Atyám és Én, ahogy itt állunk, nagy szeretettel átöleljük egymást, és mindketten felemelve áldást osztó jobb kezünket megáldunk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.11.12 Jézus:

Jézus élete X.  A nyilvános fellépés kezdete

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Az utóbbi égi tanítással lezárult gyermekkorom. Nyilvánosságra lépésem kezdetéről szeretnék beszélni nektek. Először a hivatásomat fogom kifejteni előttetek. Mivel Isten és ember voltam és vagyok egy személyben, magamban hordozom Isten lelkét. Úgy ismerem Őt, ahogy fiú ismeri az atyját, és a bölcsességnek és tudásnak minden kincse rejtve van bennem. Nem földi ember oktatott és képzett, hanem Isten tanítványa voltam. Az isteni ihlet bennem van, de nem úgy, mint a prófétáknál, hogy fel-fel csillan, majd eltűnik, hanem az örök Igének végtelen, szakadatlanul ragyogó világossága. Atyám hatalma működik bennem, mindig az Ő akaratát keresem, az Ő szolgálatában járok, az Ő parancsait teljesítem. Az Én alapvető jellemvonásaim: a szeretet, a jóság, a bőkezűség, az igazság szeretete. Én is emberek közt éltem, mint ti, csak így ismerhettem meg az örömöt, a szomorúságot, a fáradalmakat, a résztvevő szánalmat, a szent felháborodást a gonoszság ellen, a szakadatlan küzdelmet, a hűtlen hálátlanságot és az ámítást, a gyötrelmeket és a véres halálfélelem vergődését, a kínszenvedést és a halál borzalmait. Sírni is tudtam, mint ti, mikor emberi szenvedést láttam. Vallásalapító voltam, mint sokan mások, de a többiek csak egyetlen egy néphez, fajhoz, korhoz beszélnek, az Én szavam viszont az egész emberiséghez szól. Mint Isten Fiának, nem lehetett más rendeltetésem a földön, csak az, hogy megalapítsam Atyám országát, és megváltsam az emberiséget bűneiből.

Előhírnököm volt Keresztelő Szent János, akit sokan hallgattak e forrongó, messiás-váró világban.  30 éves voltam, mikor elérkezett színrelépésem ideje. Már csak ketten éltünk Édesanyámmal a názáreti házban. Az Én ácsmunkámból tartottuk fenn magunkat. Közeledtek a búcsúzás percei. Mária könnybelábadt szemmel tette elém utoljára vacsorámat. Tarisznyámat megtöltötte az általa sütött friss kenyérrel. Egy kis bort is csomagolt nekem az útra. Evés után imádkoztunk, és Ő átölelte derekamat, arcát a szívemhez szorította. Csak néztünk egymás szemébe és e tekintetből is megértette, hogy már nem várhatok tovább. Kezét, homlokát megcsókoltam, megköszöntem neki, hogy világra hozott, és szeretettel felnevelt. Kikísért a kapuig. Megígértem, hogy utamról gyakran haza fogok térni hozzá. Kértem, engedje, hogy a rokonok odaköltözzenek hozzá, ne maradjon egyedül. Letérdeltem előtte, hogy áldjon meg a hosszú út előtt. Majd Ő is térdre ereszkedett és Én kezemet feje fölé helyeztem és megáldottam. Elkezdődött az Evangéliumot hirdető utam, mely kereszthalálommal fog befejeződni. Rokonaim, mikor hallottak távozásomról, azzal tetézték Mária fájdalmát, hogy Engem engedetlennek, csavargónak neveztek előtte, aki puszta kalandvágyból ment el. Szerintük otthon kellett volna maradnom, és gondoskodnom Anyámról, folytatnom apám mesterségét.

Első utam a Jordán folyó felé vezetett. Közben benső beszélgetéssel kértem Atyámat, hogy sugallat formájában világosítsa fel keresztelő Jánost érkezésemről, Ő ezt meg is tette. János már alig várta, hogy meglásson Engem. Amint odaértem, egy pillanatra megállt a kereszteléssel és rám mutatva így kiáltott fel a nép előtt: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Íme az, akiről már sokat beszéltem nektek… Utánam jön a férfiú, aki megelőzött engem, mert előbb volt nálamnál, kinek nem vagyok méltó saruszíját megoldozni… Én vízzel keresztelek, a Krisztus pedig Lélekben keresztel.” Kértem Jánost, ahogy elé álltam, hogy kereszteljen meg. Ő először szabadkozott, hogy méltatlan erre, inkább Én kereszteljem meg őt, de mivel a Szentlélek felvilágosította, szótfogadott. Ahogy belemerítette edényét a folyóba, és rám öntötte a vizet, hirtelen hófehér galamb száll a fejem fölé, a Szentlélek. A körülállók közben Atyám hangját hallották a felhőből amint ezt mondta:

„-Ez az Én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Az Atya hangja ámulatba ejtette a jelenlévőket. Így szóltak egymáshoz: -Valóban ez lesz az igazi Messiás!

Egy ideig még ott maradtam Jánosnál és kértem, hogy készítse fel őket a fogadásomra, arra, mikor majd népemnek beszélni fogok Isten Országáról, és elkezdem kinyilatkoztatni magam, mint Isten Fiát. Ezután a pusztába mentem. Elhagyván a Jordánt át kellett mennem a Jerikói síkságon és a várostól Jobbra föl kellett kapaszkodnom a ma „Negyvennapi”-nak nevezett hegység lejtős lépcsőjén. Ez a tömör sziklahegy óriási vöröses mészkődarab, melynek 5 gúla alakú csúcsa van, mély szakadékokkal elválasztva. Lejtőibe az időjárás viszontagságai barlangokat ástak. A legmagasabb csúcs barlangja volt az Én menedékem a pusztában. E csúcs alatt terült el Júdea pusztasága és innen látszik csillogni a Holt tenger tükre. Erre már minden szikla, a növényzet gyér. Ha innen letekintettem a Jordán völgyére, láthattam a tömeget, aki mindenfelől tódult Jánoshoz keresztelkedni.

Azért mentem a pusztába – kedves Gyermekeim –,  hogy az ottani megpróbáltatásokkal és kísértésekkel előkészítsem magamat az előttem álló küzdelmekre, szenvedésekre, áldozatokra. Nagyon egyedül éreztem magam ezen a rettenetes helyen, magamra hagyva, távol az emberektől. Atyám ezért az ott élő vadállatokat elküldte hozzám. Nem bántottak. Szelíden hozzám simultak, engedték megsimogatni magukat, szeretgettem és gyógyítgattam őket. A madarak is körülvettek. Vállamra és kezemre szálltak és dicsőítő énekeket csicseregtek Istennek. Az időjárás viszontagságai nagy szenvedést okoztak nekem. Hol jeges szél fújt, hol szakadó eső esett, hol forró sziklák égették a talpamat. Sarum levált a lábamról, és mezítláb mentem éles sziklákon és tüskés bozótokon. Sehol egy csepp vizet nem találtam, szájüregem, nyelvem egészen kiszáradt, ajkam kicserepesedett. Éhes voltam a végtelenségig. Sehol egy szál gyümölcsfa, se egy búzakalász. 40 napig böjtöltem: nem ettem és nem ittam semmit. Az Egyház nektek, mai gyermekeimnek elrendelte a nagyböjtöt, mely abból áll, hogy a péntekeken megtartóztatjátok magatokat a hústól, azután hamvazószerdán és nagypénteken csak 3-szor étkeztek. Ez aránytalanul kevés lemondás ahhoz képest, amit Én tettem, de az emberiség tömege ennyire se képes, mint ti. Ezt a nagyon kemény, szigorú böjtöt a pusztában felajánlottam azokért a teremtményeinkért, akiknek a gyomra az istene és nem elégszenek meg a szükséges táplálékkal, hanem a válogatott ételeket hajszolják, és ezzel a torkossággal megbántják Atyámat.

Ó, drága Kincseim! Most azokhoz szólok, akik a legmesszebbmenőkig igyekszenek az áldozatokban követni Engem. Akik irántam és a mentenivaló lelkek iránti szeretetből egyre több élvezeti cikkről vagy ínyencségről, kedvenc ételeikről képesek lemondani vagy rendszeresen, hetenként néhányszor vagy minden nap böjtölnek. Áldottak legyetek, Követőim! Jutalomból megadom nektek az erőt az ördög és kísértései legyőzéséhez. És most elmondom a 40 napos böjtöm a pusztában hogyan erősített meg Engem a kísértések legyőzésében.

Közeledett felém ellenségem, s mivel nem tudta biztosan, hogy Isten Fia vagyok, meg mert kísérteni. Miközben jött, úgy érezte, hogy egyre jobban elgyengül jelenlétemtől. Úgy tett, mintha sajnálna, hogy éhezem. Köveket adott a kezembe, hogy változtassam át kenyérré. Én így feleltem neki: „Nemcsak kenyérrel éle az ember, hanem minden igével, ami Istentől származik.” Megmagyaráztam neki, hogy ő meg van fosztva Isten kegyelmétől, ezért nem is érti Isten igéjét, örök halál az osztályrésze. Dühösen elviharzott.

Csakhogy ellenségem nem ismert Engem, Isten Fiát eléggé, azt hiszi olyan vagyok, mint a többi ember, elbizakodok saját akaraterőmtől és ebből kiindulva visszatért. Igen, ti gyermekeim hajlamosak vagytok arra, hogy ha legyőztök egy kísértést büszkék lesztek az erőtökre. Van egy asszony, aki szűzi tisztaságban ment férjhez és csak teltek az évek, évtizedek és soha sem csalta meg a férjét. Arra gondolt: „Ó, mennyivel jobb vagyok, mint a kolléganőim, mindegyiknek van valami barátja a férje mellett. Lám-lám! Nincs olyan akaratuk, mint nekem. Mennyivel erősebb az én lelkem!” Történt egyszer, mikor egyedül volt otthon meglátogatta élete első szerelme. Órákig beszélgettek és fellobbantak a régi érzelmek. Nem telt bele két hét, férjének valami hazugságot kitalálva autóba ült és meglátogatta fiatalkori szerelmét a balatoni nyaralójában. Vigyázzatok, gyermekeim, mert hiúságotok és elbizakodottságotok ingerli arra a gonoszt, hogy újra és újra megkísértsen benneteket.

Bizony hozzám, Isten Fiához is visszajött kísérteni. Felvitt egy magas torony tetejére és ezt mondta Nekem: „Ha te Isten Fia vagy, vesd le magadat a mélységbe, mert írva vagyon, hogy angyalainak parancsolt felőled és kezeikben hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.” Én így válaszoltam neki: „Ne kísértsd, Uradat, Istenedet!” Ezzel a kísértéssel azt akarta sugallni Nekem a Sátán, hogy mint Messiás, ejtsem bámulatba a népet, hogy a toronyból lezuhanva, mintha az égből szállnék, épen érkezzek közéjük a földre, mintegy bizonyítva, hogy Én vagyok az Isten Fia.

A gonosz sehogy se tudott beletörődni, hogy nem bír velem. A pusztabeli és a templomi jelenet után következik a hegység. Felvitt Engem egy magas hegy tetejére és megmutatta Nekem a szemhatár négy világtáján elterülő királyságokat és birodalmakat, és azok földi dicsőségét. Azt mondta, hogy ha leborulva imádom őt, mindent nekem ad. Javaslatára ezt válaszoltam: „Távozz Sátán, mert meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Erre egészen dühbe gurult, és dúlva-fúlva eltávozott.

Drága, szeretett Engesztelőim! Akartok-e nekem segíteni lelkeket menteni a Gonosz kísértéséből? Akkor gyertek velem, Jézusotokkal. Először Édesanyám rátok adja a megszentelő kegyelem fehér ruháját. Emeljétek fel a kezeteket, hogy fel tudja húzni nektek. Mindegyiketek ruháján szikrázó fényből egy fehér liliom van, a szívetek fölött. Ez a mennyei ruha védelmet ad nektek. Gyertek! Indulunk. A pusztában vagyunk egy hegy tetején. Koromsötét van, de a fényliliom megvilágítja a mély völgyet, ahol hemzsegnek az emberek. Egy vastag, hatalmas zöldes-barna kígyó körülöttük tekereg fején egy csillogó korona. Szájából undorító démonok szállnak ki, rátelepednek az emberekre, egészen ellepik őket. Fülükbe kísértő szavakat suttognak. Szegények nem látnak semmit a démonokból, úgy érzik, gondolataik vezetik őket. Ezeknek a csábításoknak hatására egyesek féktelenül elkezdenek falni, habzsolni és sosem laknak jól. Mindig többet kívánnak. Rosszul lesznek, könnyítenek magukon, és kezdik előről az egészet. A ruha már szétreped rajtuk, alig tudnak szuszogni, mozogni. Másokat ivásra ingerelnek a gonoszok. Töménytelen sok szeszes italt elfogyasztanak. Leesnek a lábukról, a sárban hemperegnek, de a konyakos üveg ott van, a kezükben. Két férfi az alkohol mámorában dulakodik, csillan a kés valamelyiknek a kezében. Elhaló sikoly hallatszik. Egy férfi életét kockáztatva veszélyes, vakmerő mutatványt produkál, a többiek ámulva nézik, mit művel a 10 emeletes ház tetején, de megbillen, lezuhan, és mi egy tompa puffanást hallunk. Nézzétek csak, mit művel a gonosz egy szerénynek látszó fiatalemberrel? Azt suttogja neki, hogy miniszter is lehet belőle, ha éles eszét maximálisan kihasználja. Már 4 diplomája van, és 6 nyelven beszél. Hatalomszerzés a rögeszméje. Nincs ideje szüleire, testvéreire, barátaira. Most az 5. diplomája megszerzésére készül.

Drága Gyermekeim! Ezek a szegény, becsapott gyermekeim az álnok kígyó szorításában vannak, a pokol felé haladnak. Isten nélkül élnek, elmerülve a világ örömeiben. Képtelenek a kísértésekkel szembeszállni. Segítsetek nekik! Imádkozzátok el értük a Szent Mihály arkangyalt” és a „Most segíts meg Mária”-t. Forduljatok meg! Az égből hófehér lovon érkezik Szent Mihály arkangyal kezében kivont karddal. Mögötte angyalok hosszú sora repül. Szent Mihály a nagy kígyó fölé vágtat, kardja hegyével megérinti és az köddé válik. Az angyalok felemelt kardjukkal közelednek a gonosz démonok felé és egészen a pokolig űzik őket. A bűnben eddig elmerült emberek most felállnak, szinte megdermednek, nem értik, mi van velük. Mennyei Édesanyátok, az Üdvösség anyja leszáll mellénk a hegyre. Kebléből kiemeli szeretetlángtól ragyogó, virágkoszorús Szent Szívét. Szeretetlángjából minden ember szívébe egy fénysugarat küld, a bűnbánat szimbólumát. A legtöbben térdre borulnak és megbánják bűneiket. De vannak köztük kőszívűek, akikről lepattan a fénysugár és üres lélekkel, dühösen, elégedetlenül hazasietnek. A megtértek új életet kezdenek. Nem értik mit történt, de valami mélyen megindította őket és e lelki változásban Isten útját látják.

Kedves Követőim! Köszönöm, hogy eljöttetek Velem és így ma is sok lelket mentettetek. Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.11.19 Szentlélek:

Jézus élete XI.  Első apostolok, Kána, Jeruzsálem

 

 

Szentlélek: Kedveseim! Elmondom nektek, mi történt Jézus megkeresztelése után. A Keresztelő, mint ahogy Jézus kérte tőle egyre többet beszélt a népnek Róla, Isten bárányáról, aki elveszi a világ bűneit. Mondogatta a farizeusoknak, hogy nem a napjában kétszer áldozott báránynak az áldozati oltáron kiömlő vére fogja megtisztítani a népet, hanem ez itt: az igazi Bárány. És nem győzte hangoztatni a köré gyűlő tanítványainak, hogy „Láttam a Lelket, mint galambot leszállni az égből, és rajta maradt… Láttam és tanúságot tettem, hogy ez az Isten Fia.” De népének megkeményedett lelke visszautasította szavait. Csak az egyszerű, szelíd, jószándékú kisebbség fogadta el. Sokan így gondolkodtak: Hogyan lehetne a várva várt dicső Messiás ez az egyszerű názáreti ács? Jézus még nem mutatta meg magát, nem prédikált, így a nép megbámulta, de nem értette.

 

Jézus egyelőre ott sétálgatott a Jordán partján. A Nap éppen nyugovóra tért, a folyó felett pirosra festette a felhőket és a víz tükrét. Ott állt keresztelő János, és két tanítványával beszélgetett. Észrevették a Názáretit és ő lelkesedésében újra felkiáltott: „Íme, az Isten Báránya. Erre mindketten Jézus után eredtek. Ő érezte, hogy követik, megfordult és kérdezte tőlük: „Mit akartok?” Ők megkérdezték, hogy lakik, és Ő meghívta őket. Az egyik András volt, a másik János, a későbbi szeretett tanítvány. Gyermekeim, őt ismeritek a Szentírásból, ő írta a 4. evangéliumot. Hosszan beszélgettek Isten országáról, a Messiásról, aki elhozza majd a népnek az üdvösséget. Jézus szavai világosságot gyújtottak bennük, egészen felvillanyozta őket. Másnap reggel András, aki szintén galileai volt és halász, hazaszaladt és elhívta Simont is e szavakkal: „Megtaláltuk a Messiást.” A Mester rátekintett Simonra, és Péternek, kősziklának nevezte. Akkor még nem magyarázta meg neki ennek az új névnek nagy jelentését, a rendeltetést, amit ez takar. Már három tanítványa volt, útnak indult Galilea felé. Ott Fülöppel találkozott, aki Péternek és Andrásnak falubelije volt, Betszaida nevű faluban lakott. Néhány kedves szóval nagy hatást gyakorolt rá, és így hívogatta: „Kövess Engem!” Fülöpöt is elragadta társainak ébredező hite és lelkesedése, és mikor találkozott Natánaellel, boldogan mondta neki, hogy megtaláltuk Jézust, Názáretből. Natánael kételkedve kérdezte: „Ugyan mi jó jöhet Názáretből?” Ugyanis az igazhitű ortodox zsidók megvetették Názáretet, jelentéktelen helynek tartották. Fülöp csak bíztatta: Gyere és lásd Őt. És mikor Natánael a Mester elé lépett, ennyit mondott neki: – Íme, az igaz izraelita, kiben nincs álnokság!

 

-Honnan ismersz? –kérdezte Natánael csodálkozva. Jézus így válaszolt: -Mielőtt Fülöp téged hívott volna, láttalak, mikor a fügefa alatt voltál.

 

Ez teljesen meggyőzte arról, hogy a Názáreti Isten Fia, Izrael királya. Jézus meghatódva mondta ekkor: -Bizony, bizony mondom nektek, látni fogjátok megnyílni az eget és föl és leszállni Isten angyalait az Emberfia fölött.

 

Jézus két-három napig Fülöpnél tartózkodott tanítványaival együtt és innen a kis Kána városába sietett. Apja rokonai Édesanyját és őt menyegzőre hívták. Mária már napokkal előbb odaért, mert a rokonok meghívták. Jézus is megérkezett tanítványaival. Anyja és Fia nem egymás mellett ültek. Mária a többi asszony társaságában volt. Észrevette, hogy a jegyespár zavarban van, elfogyott a boruk. Megsajnálta őket, segíteni akart. Ezért odament Szent Fiához, és ismervén mindenhatóságát, kérte, hogy tegyen valamit. Lehet, hogy nemcsak segíteni akarás vezérelte, hanem a vágy, hogy Jézus mutassa már meg hatalmának erejét? Jézus szelíden figyelmeztette, hogy még nem jött el az ő csodáinak ideje. János evangélista ezt így fogalmazta meg: „Asszony, mi közöm nekem és neked ehhez?… Miért sürgetsz engem? Az én időm még nem érkezett el.” Azt akarta érzékeltetni Máriával, hogy neki, Jézusnak elsősorban nem a földi érzésekkel kell foglalkoznia, hanem csakis Atyjának kell engedelmeskednie. De látván Édesanyja könyörgő szavait, teljesítette kérését. Már csak azért is, mert meghatotta a készséges, gyors anyai intézkedés a szolgák felé, és a bizalom Fia irányába.

 

-Amit nektek mond, cselekedjétek! – mondta nekik. Ezek után Jézus, a szerető Fiú intett a legényeknek: – Töltsétek meg a 6 kővedret vízzel! – Merítsetek most – parancsolta- és vigyétek a násznagynak. Amint az megkóstolta a borrá vált vizet, hivatta a vőlegényt, és így szólt:

 

-Minden ember először a jó bort adja, és miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te pedig, mindeddig tartogattad a jó bort.

 

Tudjátok, drága Engesztelőim ez a kedves lakodalmi jelenet több dologra felhívja a figyelmeteket. Először is arra, hogy ha valami nagy kérésetek van, legnagyobb közbenjárótokhoz, a Szűzanyához folyamodjatok. Jézus annyira szereti őt, hogy nem akar Neki ellenállni, és ha kér nektek valamit, azt Jézusa teljesíti, amennyiben lelketek javát szolgálja.

 

Másodszor ez a kánai menyegző bemutatja üdvözítőtök derűs, vidám oldalát. Szeret emberek között lenni, mértékadóan enni-inni, mosolyogni, nevetni, beszélgetni. Örül a rokonokkal való találkozásnak. Nem búskomor, kesergő, pesszimista alkat, hanem hálás Istennek a földi életért, hogy értetek emberré válhatott. Megmutatja kortársainak és a jövő nemzedékének is, hogy a szórakozás alatt is józannak kell maradni, tudni kell, hol a határ. Kicsinyeim! Emlékezzetek a lakodalmakra, melyeken résztvettetek! Hányan leitták magukat a sárga földig, a rosszullétig, nem ismerve a mértékletességet. Hány és hány diszkózó fiatal süllyed szórakozás címén az erkölcstelenkedés, paráznaság bűnébe! Jézus bemutatja, hogyan kell vidáman szórakozni, jól érezni magatokat, kultúráltan.

 

Azután e kedves kánai jelenetnél egy kicsit gondoljatok saját lelketekre. Miközben elmélkedtek Jézus első csodáján, kérjétek, hogy amint a közönséges vizet finom nemes borrá változtatta, úgy alakítsa át a szentségek segítségével a ti gyarló, visszaeső, csetlő-botló, bűnös lelketeket tisztává, ragyogóvá, buzgóvá, ellenállóvá a kísértésekkel szemben.

 

Azután képzeljétek el, hogy Isten országa, melyet alapítani fog, szintén menyegző – Isten és az emberiség egyesülése. Krisztus a ti örök vőlegényetek, aki mindenkit meghív erre a frigyre.

 

Hallgassátok meg, mit ír János próféta a Jelenések Könyvében a Bárány menyegzőjéről!

 

Úgy hangzott, mint hatalmas tömeg moraja: „Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült. Megadatott neki, hogy ragyogó, fehér patyolatba öltözzék.” A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti.

 

A kánai menyegző után Jézus nem megy haza Názáretbe, hanem édesanyjával és tanítványaival Kafarnaumba megy, ahol háza volt Péternek. János, András, Fülöp is Betszaidában laktak, Kafarneumhoz közeli településen. Jézus csak azért ment ide, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatot tanítványaival, és hogy Péter házát, mint tartózkodási helyet előkészítse magának. Hamarosan megint útnak indult. Az volt a terve, hogy a fővárosban, Jeruzsálem templomában föllépjen ünnepélyesen és nyilvánosan a nép és a papság előtt. Tanítványai is vele mentek. A híre egyre jobban terjedt az emberek között. Ahogy haladt, egyre többen mutogattak rá – „Ez Jézus, a názáreti próféta.” Akkor nemcsak ők mentek a főváros templomába, hanem özönlöttek a zsidók mindenfelől a pászka ünnepe alkalmából. Megdöbbenve tapasztalták, ahogy beértek a hatalmas templom udvarába, hogy a tágas tornácokban zsibongva jár, kel a nép. A pénzváltók itt állították fel bankjukat. Csordákba hajtották ide a juhokat, teheneket, bikákat. Kalitkákba, ketrecekbe, állványokon helyezték el a madarakat. Mások édességeket, csecse-becséket teregettek ki az asztalaikra. A templomudvar tömve volt árusokkal és vásárlókkal. Ez a látvány megbotránkoztatta Jézust. Szabadjára eresztette szent haragját, ostor fon, kikergeti az árusokat, a kufárokat, az állatokat kihajtja, szétszórja a pénzváltók pénzét, fölfordítja az asztalokat, és közben kiabálva mondja: „Vigyétek el innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Ezt egymaga tette, és senki se mert rászólni. Fönség és erély, hatalom sugárzott belőle. Az első döbbent percek után följelentették a templom őreinek. Kérdőre vonták, hogy miért tette: Ő így felelt kezét mellére téve: – Bontsátok el ezt a templomot, és harmadnapra felépítem azt.

 

A zsidók így méltatlankodtak: -Micsoda? 46 évig épült ez a templom és te 3 nap alatt fogod azt felépíteni?

 

Gyermekeim! Eltűnődhettek azon, hogy ma mit szólna Jézus, ha köztetek élne, és belépne a legnagyobb zarándokhelyek bazársorai közé? Vajon ma is szétverne az árusok között? A sok fényes, giccses árucikk elvonja a figyelmet az áhítatról, az imádkozásról.

 

Drága Engesztelőim! Én a Szentlélek Isten egy misztikus képet mutatok nektek. A ti Úr Jézusotok megdicsőülten elindul városaitokban, és falvaitokban apostolokat gyűjteni magának. Este 10 óra van. Világít a villany a házakban. Benéz egy kivilágított ablakon. A családapa ül az internet előtt és már órák óta érdeklődésének megfelelően elmerülten kattintgat, a vacsoráját is ott költi el. A feleség egy romantikus TV filmet néz. Az 5 éves ikrek a televízió előtt ruhástól a fotelben alszanak. Jézus szomorú, nem hallják a kopogását. Bánatosan továbbmegy. Az egyik házban a konyhaablak van kivilágítva. Zaj, ricsaj, veszekedés hallatszik ki. Röpülnek a tányérok és a palacsinták. Az anyós és menye ordítoznak egymással. Itt már be se kopog, hiszen ők ellenségem gyűlöletében élnek, hogy is vállalnának apostolkodást? Még egy kísérletet tesz, abban reménykedve, hogy talán sikerül ebben a 21. században apostolra találni. A függöny mögött gyenge fény világít. Benéz és látja, hogy a szoba közepén egy kis asztalon gyertya ég. Mellette feszület és az asztal körül térdel a család: Apa, anya, nagymama és 3 unoka. Mindegyik kezében rózsafüzér. A feltámadt, megdicsőült Jézus oly boldog, hogy örömkönnyek csillognak a szemében. Mint apostolainál tette valamikor a zárt ajtón keresztül, belép közéjük. Imádkozásuk alatt egyenként fejükre teszi kezét és megáldja Őket. Egyszerre hat apostolt talált magának. Mind a hatnak sugallatokat küld, hogy ismerőseik közül kinek beszéljenek Istenről, a hitről, a szeretetről, a szentségekről és a Szentírásról, kinek adjanak igaz és szent üzeneteket az Égiekről.

 

Tovább folytatja útját az édes, fáradhatatlan Jézus. Sok-sok negatív tapasztalata van, de nem veszti el kedvét, mert tudja, hogy vannak buzgó, tisztaszívű, lélekmentő gyermekei. Ó, drága imádságos lelkületű Kincseim! Ma este, a sötétben, mikor rejteketekben imádkoztok, hozzátok is benéz és meglátogat titeket. E szavakkal köszön: „Béke veled Kicsim! Köszönöm, hogy fenn vagy még, és Velem foglalkozol. Te vagy az Én egyik legdrágább segítségem. Akarsz-e az apostolom lenni?” Így felelsz: „Igen, Uram!” „Akkor kérlek, imádkozz kegyelemért az utcátokban lakó összes közömbös családért! Ha holnap kilépsz az utcára, kérd irgalmamat azokra az idegenekre, akik szembe jönnek veled! Ma is mondd el az irgalmasság rózsafüzért azokért, akik ma fognak meghalni. Vigyél át a szomszédba egy imafüzetet, annak, akiről tudod, hogy nyitott rá. Egész nap rengeteg alkalmad van apostolkodni. Én, a te Urad majd súgok, hogy mit tegyél. Ahogy itt ülsz a szobádban, átölelem a válladat és arcomat a fejedre hajtom.”

 

Újra Én vagyok a Szentlélek Isten! Ne felejtsétek el, hogy az Úr Jézus ma is gyűjti az apostolait. Mindig legyetek készek a szolgálatára.

 

Nagy szeretetemben megáldalak benneteket az apostolkodás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.03

Szűzanya: Jézus élete XII.  Jézus Jeruzsálem és Júdea többi településén

 

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket, és ott folytatom Szent Fiam életének történetét, ahol abbahagytuk.

Miután kiűzte a jeruzsálemi templomból a pénzváltókat és árusokat, ott maradt a városban, sok csodát tett, egymás után gyógyította meg a betegeket. Éppen ezért a nép tömegesen tódult Hozzá, a Messiást látta Benne, a zsidó nép királyát, aki majd felszabadítja őket a rómaiak elnyomatása alól. Nem szerette Jézus a nagy ünneplést, mert előre látta, hogy hamarosan ugyanez a tömeg majd ellene fordul. Egyelőre ezek az egyszerű emberek csodálták és rajongtak érte, de a vezetők, a farizeus főpapok ellenszenvvel tekintettek rá, különösen a kalmárok kiűzése után. Volt a farizeusok között egy pap, Nikodémus, aki egy ideje titokban oda állt az emberek közé hallgatni tanításait, megfigyelni csodatételeit. Titkos találkozást kért Jézustól. Nem mert nappal, nyíltan közeledni, mert féltette hivatalát és tekintélyét, hiszen a főtanács tagja volt. Komoly érdeklődés, szimpátia és jó szándék vezette Hozzá, még ha félénk is volt. Tudnotok kell, hogy minden izraelita érdeklődésének középpontjában az állt, hogy ki is az igaz ember és hogyan érheti el az Örök Életet. Nikodémus így kezdi a beszélgetést: „-Tudjuk, hogy Istentől küldött Mester vagy, mert senki sem cselekedheti a jeleket, melyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus belelátott ebbe a főpapba, hogy mi izgatja legjobban, és így felelt neki: „-Bizony, bizony mondom neked: nem láthatja meg az Isten Országát senki, hacsak újonnan nem születik.” Közben az járt Nikodémus fejében, hogy esetleg a pogánynak és bűnösnek újjá kell születnie, de egy tisztavérű, buzgó farizeusnak miért lenne erre szüksége? Meg is kérdezte: „-Hogyan születhetik újonnan az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy újra szülessen?” Az Én Szent Fiam látta, hogy nem érti, és így magyarázta tovább: „-Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újból nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába…”

A vízzel való keresztség, amelyben János részesít, előkészít az újjászületésre, de csak a Messiás idejére megígért Szentlélek beáramlása teszi teljessé azt… A lélek átáradhat a testre, de a test a maga erejéből sohasem emelkedhet a Lélekhez. Aki be akar jutni a Lélek Országába, annak a Lélektől kell születnie… A Lélek éppen úgy titokzatos és szabad, mint a szél. Ott fú, ahol akar…

Jézus-mivel látta ébredezni a főpap lelkét az előítéleteiből, felfedte előtte az Emberfiát, aki felemeltetik, hogy lássák és higgyenek benne, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ennek a beszélgetésnek nagy hatása volt Nikodémusra. Tanítványa és titkos követője lett, és védelmére kelt, ha úgy adódott.

Jézus az ünnepek után tanítványaival együtt Jeruzsálemből Júdeába ment és 4 hónapot töltött ott. Az evangélium nem szól erről az időszakról, de annál többet nyilatkoztatott ki Szent Fiam egy kedves választottjának, Valtorta Máriának, látomásokban. Ebből fog most idézni a mi eszközünk. Júdea az Ő hazája volt, ott született, ott nőtt fel, ott lakott Édesanyja, Názáretben. Először Betlehembe ért, és meglátogatta a pásztorokat, akik 30 évvel ezelőtt, az Ő születésekor elmentek Hozzá a betlehemi barlangba. „Az egyik pásztor, Jónás – írja Valtorta Mária – egy kegyetlen farizeus birtokán dolgozik, aki halálra hajszolja munkásait. Jónást is kegyetlenül megverte. Amikor Jézus elbúcsúzik tőle, azt kéri: „- Uram, ha te szeretsz minket, többé nem szenvedünk! Senki sem szeretett… Ó, ha legalább láthatnám Anyádat!” „- Ne aggódj, elhozom Őt hozzád… Ne tedd ki magad embertelen büntetéseknek azért, mert hamar meg akarod látni… Gondolj arra, hogy már mostantól fogva kiárasztja feléd szeretetének ajándékait!”

A másik pásztor, Lévi letérdel előtte és kéri: „-Szolgádnak van egy kérése hozzád. Vigyél el engem Anyádhoz! Ő árva, mint én. Ne tagadd meg tőlem azt, amit neki megadsz, hogy lássam egy anyának az arcát…” „-Jöjj, amit valaki Anyám nevében kér, azt Anyám nevében megadom neki.”

Tanítványaival és a két pásztorral megérkezett Názáretbe. Jézus szinte repül, olyan gyorsan megy. A kútnál ismerős és rokon asszonyok üdvözlik. Júdás és Jakab anyja, Mária, 3 korsóval érkezik a kúthoz. Még észre se veszi Jézust és már mondja: „- Mária nagyon szomorú, mert virágai haldokolnak a szomjúságtól. Ezeket még Jézus és József ültette, és megszakad a szíve, amikor látja, hogy elhervadnak.”

Megpillantja Jézust és a korsókat vízzel megtöltve mondja: „- Ó, Jézusom áldott vagy, viszem Édesanyádnak a vizet és bejelentelek.”

„-Ne, meg akarom lepni! Add a 3 korsót, előremegyek. Jézus gyorsan megy. Megérkezik a házhoz, betolja a kaput. Anyja a kertben, háttal a háznak a rózsabokor mellett áll, szánakozva a szomjas növényen. Jézus a földre teszi a korsót, az nagyot csendül, mert egy kőhöz ütődik.”

„- Már itt vagy, Mária? – mondja a mama anélkül, hogy megfordulna. – Gyere, gyere! Nézd ezt a rózsabokrot! És ezeket a szegény liliomokat! Mind elhal, ha nem segítünk rajtuk. Hozd ide a korsókat is, hogy megtámasszuk ezt a szárat, amelyik a földre hajlik.” „- Mindent odaviszek neked, mama.” Mária hirtelen megfordul. Egy másodpercig tágra nyílt szemmel néz, utána felkiált, és kitárt karokkal fut a fiához, aki szintén kitárt karral, nagyon szeretetteljes mosollyal várja. „- Ó, fiam!”- Ó, mama, drága mama!” „Fiam, miért jöttél ilyen időben?” Piros lettél és egészen kiizzadtál ebben a hőségben. Hozok neked új ruhát, és tiszta szandált. Miért kelsz útra ekkora forróságban?” „- Azért, hogy hamarabb érjek hozzád, mama!” „- Ó, te drága, biztosan szomjas vagy.” „- Igen, a te csókodra, te simogatásodra. Hagyj így maradni, fejemmel a válladon, mint amikor kicsi voltam. Ó, mama! Mennyire hiányzol nekem!” Jézus a mamája kezét fogva visszamegy a házba, és leül a ládapadra a fal mellett. Mária előtte áll. Jézus erősen fogja a kezét, és a fejét a szívére hajtja. Újból megcsókolja. Így szól: „-Engedd, hogy nézzelek téged! Hogy beteljek látásoddal, szent mamám!”

Anyja friss ruhát ad neki. Jézus elmondja, hogy nem egyedül jött. A tanítványait és barátait a melkai erdőben hagyta. Holnap hajnalban érkeznek. Azt is elmesélte, hogy felkereste a betlehemi pásztorokat, és kettőt elhozott közülük. Mondta, hogy Hebronban is volt az üldözött pásztoroknál, akiknek nagyon kemény, goromba uruk van. Elújságolta, hogy meggyógyította a beteg Izsákot, és Juttában saját nevét adta egy kisdednek. Úgy, hogy most abban a faluban van egy család, melynek tagjait Máriának, Józsefnek és Jézusnak hívják. Végül így szól: „-Mama, engedd, hogy így aludjak, fejemmel a térdeden. Oly fáradt vagyok! Mindig a te kisgyermeked vagyok.” És Jézus valóban elalszik, fáradtan és kimerülten, egy zsámolyon ülve, fejét anyjának ölébe hajtva, aki simogatja a haját és boldog.

Ahogyan Jézus ígérte, hajnalban megérkeztek a többiek is. Mária friss kenyérrel, fügével és mézes pogácsával vendégelte meg őket. Éjszakára, bár sokan voltak, mindenkinek jutott hely a kis házban.”

Drága Gyermekeim! Én Mennyei Édesanyátok, most átveszem a szót Valtora Máriától, a választottunktól. Az Én Fiamnak volt egy nagyon szomorú élménye Názáretben. Egy alkalommal, mikor Engem meglátogatott, elhatározta, hogy Velem együtt felkeresi nagybátyját, József testvérét Alfeust, aki nagyon beteg volt, haldoklott. Gyűlölte két fiát Júdást és Jakabot, mert követték Jézust, mellé szegődtek. A halálos ágyán szidta-hordta Jézust, hogy elcsábította fiait, és rám is haragudott, hogy Jézust nem tartottam otthon. Fiamat le akartam beszélni arról, hogy bemenjen a szobájába, de nem sikerült. Alfeus sértegetve és gorombán fogadta: „-Na, Jézus! Itt vagy? Itt, hogy kigúnyoljál?” „-Nem. Azért, hogy békét hozzak neked. Miért vagy ilyen nyugtalan? Ezzel betegebbé teszed magad.” Én is ott állok, és míg megigazítom a beteg lepedőjét, Fiam oly gyengéden veszi karjába a panaszkodó, nyomorúságos öreget, mint egy újszülöttet, és gondosan beteszi az ágyba. Magasabbra tette a párnáját, hogy könnyebben lélegezzen. A lámpást arrébb teszi, hogy ne essen a fény a szemébe. Az öreg a sok jóért cserébe csak vádolja Jézust, hogy Názáret céltáblájává tette, mert fiait elbolondította egy „gyengeelméjű”, akiről azt hitték a zsidók, hogy hódító. Gyermekei miatta hagyták el. Jézus próbálja nyugtatni, hogy bocsásson meg fiainak, és ha nem lesz benne gyűlölet, akkor enyhíteni fogja szenvedését. Alfeus dühösen mondja, hogy csak akkor bocsát meg a fiúknak és neki, ha meggyógyítja. Ezzel legalább megfizetne azért, hogy elvette tőle gyermekeit. Elfúló hangon kiabál Jézusra, hogy menjen innen és hagyja meghalni. Az Én szomorú, jóságos Fiam elköszön, és kijön a szobájából. Szíve nehéz.

Jézus júdeai tartózkodása nemcsak rokonlátogatásban és hazatéréseiben merült ki, hanem honfitársainak tanításokat tartott és sok beteget meggyógyított. Lebilincselő kedvességgel és nagy bölcsességgel tudott prédikálni. De a gonosz lélek egyre több kételyt támasztott a názáretiek szívében. Azt igyekezett elhitetni velük, hogy a várva-várt Messiás nem lehet egy alacsony származású, egyszerű ács. Az ilyenek lemaradoztak a beszédeiről, nem fordultak hozzá gyógyulásért. De voltak a városban alázatosak, tiszták és nyíltszívűek, akik nem engedték a gőgöt elhatalmasodni magukban. Ők továbbra is lelkesen jártak hallgatni Őt. Mivel e város lakóinak nagy része kemény és konok volt, Jézus keserűen megállapította: „Senki sem próféta saját hazájában!” Júdea más városaiban, falvaiban nagyobb volt a lelkesedés iránta. Az itteni eredményei, sikerei ismertté válnak Jeruzsálemben, a fővárosban is. Eljutnak a farizeusok füléhez és fölizgatja őket. János tanítványai féltékenyek voltak Jézusra, mert elhomályosítja az ő prófétájukat, keresztelő Jánost. Ez az irigykedés is erősítette a Jeruzsálemben mutatkozó ellenségeskedést. A farizeusok próbálták elfojtani a jeruzsálemi nép rokonszenvét Jézus iránt. Azt mondták az embereknek, ne adjanak hitelt szavainak. Tetteinek, amit cselekszik, amikor gyógyít, ne tulajdonítsanak fontosságot, mert az ördög segítségével teszi. Azt mondták, ők is majd odamennek tanításaira, meg akarják figyelni, hogy csakugyan Ő-e a Messiás, akinek gondolják, vagy pedig egy csaló. Mindent megtettek, hogy sokakat megtévesszenek álnokságukkal.

Ó, gyermekeim! Hát nem ugyanez ismétlődik a 21. században a mai igaz prófétáitokkal? A magukat képzettnek tartó teológusok, egyes vezető beosztású felszentelt szolgáink nem abban fáradoznak-e, hogy nektek küldött szent, égi szavainkat hiteltelenítsék? Ahelyett, hogy megvizsgálnák az üzeneteket, kidobják a szemétkosárba. Imádkozzatok az ilyen farizeus-lelkületű papfiaimért, hogy a Szentlélek világosítsa fel értelmüket, szívüket. Az ő lelkük se veszhet el, mert ő értük is vérét ontotta drága Üdvözítőnk.

Drága Kincseim! Ebben a mai tanításban Jézus Nikodémussal beszélgetve, azt fejtegeti, hogy Ő vízzel és Szentlélekkel keresztel, így teljes a keresztelés. Figyeljetek, mert most egy misztikus élmény történik előttetek.

Elviszlek titeket egy szép fehér templomba. Fehérek a falak, az oltár, az oltárt borító csipketerítő és fehér a tabernákulum. Nyílik az ajtó, és belép egy kis család. Egy apa és egy anya, karján egy bájos, néhány hónapos szőke, kékszemű kisbabával. A pólya fehér csipketerítővel borítva. Leülnek az első padba. Velük vannak a fiatal keresztszülők is. Kilép a sekrestyéből liturgikus ruhában a pap. Int a családnak, hogy lépjenek eléje. Én, veletek engesztelőim, hátrébb állok. Hirtelen magától kitárul a tabernákulum ajtaja és az ott rejtőző Oltáriszentségből kilép a Mennyei Atya, Jézus és a Szentlélek Isten. Hófehér ruhát viselnek. Az Atya a pap baloldalára áll, a Szentlélek a paptól jobbra. Az Úr Jézus pedig egy pillanat alatt beköltözik a pap alakjába, és ott van középen miseruhában, ünnepélyes arccal, hosszú barna hajával. Szeme szeretettől sugárzik, ahogy a babára néz, és egy kis kancsóból a keresztelő kút fölött ráönti homlokára, szőke hajacskájára a vizet és így szól: László, én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A Szentlélek kebléből egy lángocskát vesz elő és belehelyezi a kicsi szívébe, az Ő kegyelmének jelét, új életet ajándékoz neki. Az Atya pedig szeretettel lehajol, átveszi a keresztmamától a kisfiút és így szól hozzá: Jöjj, László, kicsiny Gyermekem, hadd szorítsalak a szívemhez, ezután Atyád vagyok és te az Én fiam. Az istengyermekség kegyelmével ruházlak fel. Majd szeretetcsókot ad a homlokára. Jézus és a Szentlélek szintén ölben tartják egy kicsit, és útravalóul megcsókolják piros arcocskáját, majd visszaadják a keresztmamának. A szertartás egész szövege ünnepélyesen és pontosan hangzott el Szent Fiam ajakairól. És most hozzátok is szól: Drága Engesztelőim! Valamikor a ti keresztelőtök is így történt, az egész Szentháromság jelenlétében és közreműködésével. Akkor lettetek a Mennyei Atya gyermekeivé, az Én testvéreimé, és a Szentlélek által részesültetek az Isten kegyelméből.

Ezután, Drágáim, nagy szeretetükben mind a négyen megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.10

Mennyei Atya: Jézus élete XIII.  Jézus Szamáriában és Galileában

Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Hallgassátok tovább Szent Fiam életét. Legutóbb Nikodémussal való beszélgetés kapcsán kifejtette, hogy Ő vízzel és Szentlélekkel keresztel. Ma további útját ismertetem veletek.

Elhagyta Júdeát, és tanítványaival együtt Szamárián keresztül Galileába igyekezett. Útközben Szamária egy régi városának, Szichemnek határában pihent meg. Ez a város valamikor régen, hajdani fénykorában Izrael királyságának fővárosa volt, de Jézus idejében egy jelentéktelen hellyé zsugorodott.

Bevezetésül el kell mondanom, hogy Szamária lakói és a többi zsidó – a júdeaiak és a galileaiak között – évszázadok óta kibékíthetetlen ellentét volt. A többiek azért gyűlölték a szamáriabeli zsidókat, mert pogány népekkel keveredtek. Azonkívül, volt egy esemény, amely még jobban eltávolította őket egymástól. Ugyanis amikor a zsidók hazatértek a babilóniai fogságból, és tervezték, hogy felépítik Jeruzsálemet és a templomot, a szamáriabeliek felajánlották segítségüket hozzá, de durván visszautasították őket. Bosszúból a szamaritánusok egy hasonló templomot építettek a Garizim hegyen, hogy vetélytársa legyen a jeruzsáleminek. Az igazhitű júdeai zsidók erre nagy haragra gerjedtek és földig rombolták a szamáriai templomot.

Jézus idejében ez már történelemnek számított, de a honfitársai szívében kemény előítélet élt. Ennek ellenére az Én Szent Fiam szerette a szamaritánusokat, tudta, hogy jobban elfogadják majd Őt, mint a sajátjai.

Jézus szomjasan, fáradtan leült Szichem szélén egy kút mellé, melyet Jákob kútjának neveztek. A tanítványok bementek a városba eleségért. December volt és dél körül járt az idő. Egy szamáriai asszony jött vizet meríteni. „Adj innom!”- szólította meg. Az asszony kiejtéséből észrevette, hogy zsidó, és így felelt: „-Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem inni, aki szamáriai asszony vagyok?” „- Ha tudnád, hogy ki az, aki neked mondja: adj innom, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked!” A rejtélyes beszéd meglepte a szamáriabeli nőt és fölébresztette kíváncsiságát: „-Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély. Honnan vennél hát élő vizet? Csak nem vagy te nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, melyből ő maga ivott, és fiai és jószágai?”

Jézus így folytatta: -Mindaz, aki ennek a kútnak a vizéből iszik, ismét megszomjazik, aki pedig abból a vízből iszik, amit Én adok neki, soha többé nem szomjazik mindörökké, hanem a víz, amit Én adok neki, az örök életre szökellő vízforrás lesz benne.

Erre így válaszol az asszony: „-Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam többé, és ne járjak ide meríteni.” Ebből Jézus azonnal látta, hogy a nő nem érti, amit mond, és felszólítja, hogy hívja ide a férjét. Bevallotta szégyenkezve, hogy nincs ura.

„-Mert öt urad volt, és aki most van, az nem az urad.”

„- Uram, látom próféta vagy. A mi atyáink ezen a helyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell.” Jézus erre azt felelte neki, hogy eljön az óra, hogy nem itt vagy ott, hanem lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. Már el is jött ez az óra. „Tudom – mondta az asszony – tudom, hogy eljön a Messiás.” Jézust meghatotta ez az őszinte hit és kinyilatkoztatta magát ennek a léleknek: „Én vagyok a Messiás, aki veled beszélek.”

Drága Gyermekeim, itt el kell mondanom valamit, ami beleillik ebbe a történetbe. Évának, az Én eszközömnek adtam egy álmot 4 éves korában. Ma is úgy emlékszik rá, mintha most látná. Azt álmodta, hogy 7 éves bátyja és ő meghaltak. Egy nagyon hosszú, égigérő fehér lépcsősort láttak maguk előtt. Megfogták egymás kezét és elindultak fölfelé. Fönt, a lépcső végén volt egy ajtó. Bekopogtak, és az Úr Jézus hosszú, fehér ruhában kinyitotta és ők így köszöntek: „Kezicsókolom.”

„-Szeretettel köszöntelek benneteket, Gyermekeim – szólalt meg Szent Fiam – ugye nagyon elfáradtatok? Szomjasak vagytok?” Éva bekukucskált a háta mögé, és egy egyszerű, fekete-fehér kockás kővel borított konyhát látott és szemben egy vízcsapot. Jézus egy poharat vett elő, behívta őket és nyújtotta feléjük a pohár vizet e szavakkal: „- Kicsinyeim! Most olyan vizet adok nektek, amitől soha többé nem lesztek szomjasak.” Mindketten jó nagy kortyot ittak belőle. Ez az álom azért figyelemreméltó, mert egy 4 éves gyermek, még olyan kicsi, hogy nem ismerheti a Szentírást és ebből a szamáriai asszony történetét. Az Én Évámnak ebben a zsenge korában kinyilatkoztattam az evangélium egy mondatát.

Visszatérve a biblia történetéhez, az asszony vitte haza a kútról a vizet. Szíve tele volt hittel és lelkesedéssel. Szétkürtölte a városban, hogy itt a Messiás, Jákob kútjánál. Szichem lakosai azonnal eléje jöttek, lelkesen fogadták, és kérték, hogy maradjon náluk. Minden előítélet eltűnt belőlük. Két napig volt közöttük. Tanította és gyógyította őket. Szavai, a jó magvak, termékeny talajra hullottak. Jézus boldog volt, mert itt mindenki hitt benne, áhítattal hallgatták. Itt nem voltak rosszindulatú elöljárók, akik az egyszerű népet ellene hangolták volna, itt nem vártak csodákra, nem kértek jeleket bizonyítékul. Az elpogányosodott szichemiek között bőséges aratás volt. Az Én drága Fiam szíve tele volt reménységgel, hogy evangéliuma, ha terjed a pogány világban, sokkal nagyobb sikerrel fog járni, mint a zsidók között.

Otthagyva Szamáriát, tanítványaival együtt elindult Galilea felé, északi irányban. Közeledve hazájához szomorúan mondogatta barátainak: „-Prófétának nincs becsülete saját hazájában.”

Gyermekeim! Nem kell messzire menni. Nézzétek Nagyfalut, Sükösdöt, Kadarkútot! Saját lakosaikból alig jár oda néhány ember, pedig kegyelmekkel bőségesen elárasztott helyek. Például ez az ajándék, amit ezekben a percekben kaptok, ti, akik hűségesen jártok ide – páratlan kegyelem. Nem sok helyen van összekötve az engesztelés égi tanítással. A helyben lakók nagy része mégsem vágyódik ide, szívük zárva van a kegyelemáradat előtt. Miért? Mert senki se próféta a saját hazájában, ahogy Jézus mondja.

Galileába érkezvén Jézus egyedül maradt, mert tanítványai szétszéledtek, ki-ki visszatért hazájába: Kánába, Betszaidába és Kafarnaumba. Ez utóbbi helyen történt a következő eset. Jézus Péter házában szállt meg és felkereste egy főtiszt fényes kíséretével. Elé terjesztette kérését, hogy gyógyítsa meg haldokló fiát. Jézus először nem akart segíteni. Úgy érezte, nem a Messiást látják benne, hanem a csodatévő embert, aki meggyógyítja őket nyavalyáikból. Így méltatlankodott: „-Milyen hit a tiétek? Ha csak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!”

„-Uram, – könyörgött a főtiszt – jöjj le, míg meg nem hal a gyermekem!” Jézus meghatódott e fájdalomkitörésen. „- Menj el, a te fiad él – mondta az aggódó apának.” A tiszt habozás nélkül hitt, és távozott. Útközben elé jöttek szolgái és megnyugtatták, hogy fia él. Abban az órában hagyta el a láz, mikor ő Jézussal beszélt. Ennek a csodának nagy visszhangja lett. Amilyen csöndben történt a kánai menyegzőn a víz borrá változtatása, épp oly feltűnő és nyilvános volt a főtiszt haldokló fiának meggyógyulása. Ezzel a csodával meg kívánta erősíteni Szent Fiam a közvélemény előtt hatalmának, mindenhatóságának hírét. Ezután körülbelül 3 hónapig maradt Galileában. Városról városra, faluról falura járva tanította a népet és sok csodálatos gyógyítást vitt végbe. Egyre nagyobb lett a tekintélye. Februárban tartották Jeruzsálemben a Purim (a Sors) ünnepét. Ez volt a második látogatása a fővárosban. Ott tartózkodása döntő hatással volt küldetése további fejlődésére.

Amint a mai tanításban hallottátok, Jézus a szamáriai asszonynak egy olyan vízről beszélt, amitől többé nem lesz szomjas. Ő és Én, Atyátok ma lélekben, misztikusan ezzel a különleges vízzel szeretnénk megitatni benneteket. Mi ketten, itt állunk egymás mellett. Dicsőségünk fénye betölti az egész termet. Fölöttünk lebeg a Szentlélek Isten, galamb alakban, kiterjesztett szárnyakkal. Megváltótok kebléből kiemeli Szent Szívét, melyet a bűnök fekete töviskoszorúja fon körül. Tetején magas szeretetláng lobog, mely irántatok érzett szeretetét szimbolizálja. Szívsebe, a lándzsa helye egyre jobban ragyog és hirtelen egy fényes vízsugár tör ki belőle. Én, Mennyei Atyátok az Égből hoztam magammal egy csillogó aranykelyhet, melyet a vízsugár elé teszek és teletöltöm. Mire megtelik a nagy kehely, a Szívseb már nem ontja magából tovább a vizet. Jézus, ahogy jobb kezében tartja Szívét, rátok emeli tekintetét, mely végtelen szeretettől sugárzik és megnyitja ajkait. Hallgassátok! Drága, szeretett Engesztelőim! Szent Szívem Sebe az Örök Élet vizének forrása. Atyám és Én most megajándékozunk e csodálatos vízzel benneteket. Ha ezt a vizet megízlelitek lelketekbe háromféle kegyelmet kaptok:

1.) Először is bőséges, magasfokú szellemi örömöket, melyektől megnő bennetek az Istenszeretet, lángol a szívetek az Isten iránti érzelemtől, mintha kitágulna a kebletek, szólni se tudtok a boldogságtól. E vízzel ezt árasztom belétek.

2.) Másodszor e vízzel az együttérzés kegyelmét adom nektek. Magasfokú empátiát fogtok tapasztalni az én szenvedéseim iránt. Ugyanakkor ezután a korty után sokkal jobban át tudjátok érezni felebarátaitok örömét és bánatát.

3.) Ez a víz, az Örök Élet Vize, megadja nektek a könnyek ajándékát. Elég, ha rátekintetek egy szentképre, mely Engem ábrázol, vagy egy templom előtt elhaladtok, vagy kiejtitek a nevemet, és máris könny szökik a szemetetekbe.

Atyám, kezében tartva a vízzel teli kelyhet, közétek megy. Mindenki előtt megáll, ajkatokhoz érinti és ti kortyoljatok belőle! Most nyeljétek le! Olyan mértékben fog működni bennetek az Élet Vize, amilyen erős a belé vetett hitetek, és amekkora áhítattal és összeszedettséggel fogtok ezután imádkozni egyedül és közösségben egyaránt.

A Szentlélek ehhez az áhítathoz és összeszedettséghez hozott nektek egy erősítő ajándékot. Mindenkinek a feje fölé repül és egy tüzes lángnyelvet bocsát rátok, mint az apostolokra valamikor. Ez a lángnyelv az Ő isteni szeretetéből forró áhítattal és szent összeszedettséggel tölti el szíveteket.

Újra Én szólok hozzátok, Kicsinyeim! Köszönöm, hogy végighallgattátok a felnőtt Jézus fontos küldetésének eddigi állomásait. Mélyen szívjátok magatokba életének minden részletét, mert majd tovább kell adnotok frissen, újonnan megtért felebarátaitoknak.

Megáldalak benneteket az igaz ismeretszerzés örömének lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.17

Szentlélek: Jézus élete XIV. A betszaidai csoda

 

Szentlélek: Drága Engesztelőim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Áldottak legyetek, amiért eljöttetek és elfogadtátok meghívásunkat. Tudom, ma is sok lelket fogtok menteni. Hallgassátok figyelemmel az Úr Jézus életének további eseményeit. Ebben a szép adventi időben gondoljatok vissza beszéd-sorozatunk elejére, az Ő különös, misztikus fogantatására! Olyan szent áhítattal és buzgó előkészületekkel várjátok születésének ünnepét, mint Mennyei Édesanyátok tette. Áldozatokból, böjtökből, önmegtagadásokból, lemondásokból készítsetek egy nagy ajándékcsomagot a kis Jézusnak, amit majd Szenteste a karácsonyfa alá tesztek.

Amint említettük, Jézus 3 hónapig tartózkodott Galileában, és innen Jeruzsálembe ment. Már az első idelátogatásakor feléje fordult a nemzet érdeklődése. Mindenki róla beszélt: a nép, a papok, a farizeusok és az írástudatlanok egyaránt. A csodatételei miatt sokan prófétának tartották, akik viszont ismerték a szent írásokat – mint Nikodémus – Isten küldöttjét, a Mestert tisztelték benne. Messiásnak senki sem nevezte, mert se az egyszerű emberek, se az előítéletekkel teli farizeusok nem tudták elképzelni, hogy egy názáreti ács lesz az ő királyuk, aki majd megszabadítja őket a zsarnok római elnyomatás alól és üdvözíti az emberiséget. Messiási kilétét Ő maga sem fedte még fel népe előtt, még akkor sem, mikor a kereskedők kiűzése miatt heves támadás érte. Isten házának bátor megvédésével észrevették benne a vallásújítót, akit lángoló buzgóság emészt Istenért. Ez volt az első ok, ami kiváltotta ellene a farizeus főpapok gyűlöletét. Tíz hónappal később, mikor újra megjelent a fővárosban, egy nyilvános csodával még jobban maga ellen haragította a merev törvényeket tisztelő papokat.

Egy szombati napon, a betszaidai fürdőben történt a következő eset. Az emberek e tó vízének gyógyító erőt tulajdonítottak. Azt beszélték, hogy időnként valami rejtélyes erő hullámokat okoz a vízen, és aki először belelép a tóba, az azonnal meggyógyul. Volt ott egy ember, aki már 38 éve béna volt. Jézus megszánta és hozzá lépett. –Akarsz-e meggyógyulni? –Uram, nincs emberem, aki engem a tóba bocsásson, mire fölkavarodik a víz, mire pedig én odaérek, más száll le előttem. –Kelj föl, – mondta neki Jézus – vedd az ágyadat és járj!

És azonnal meggyógyult az ember, fölvette ágyát és elment. Azon a napon pedig szombat volt. A farizeusok ezt látván megbotránkozva mondták: –Szabbat van, nem szabad vinned az ágyadat. Az ember így válaszolt nekik: –Aki meggyógyított, azt mondta nekem, vedd az ágyadat és járj! – Kicsoda ez az ember, aki ezt mondta neked? – kérdezték tőle. A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus hamarosan eltávozott onnan. Jézus később találkozott a meggyógyulttal és így szólt hozzá: –Íme egészséges lettél, többé már ne vétkezzél hát, hogy rosszabbul ne járj!

A béna azelőtt bűnös életet élt és Jézus a lelkét is meg akarta gyógyítani. Ez az ember ettől kezdve mindenfelé dicsérte, magasztalta megsegítőjét, nem is sejtve, hogy ezzel fölébreszti a farizeusok irigységét és gyűlöletét. Ez a csoda volt első feltűnő ténykedése az Üdvözítőnek jeruzsálemi látogatása kezdetén. Napközben a templomban tanított, beszélgetett és egyre jobban elnyerte jótéteményeivel, nyilvános nagy beszédeivel a nép rokonszenvét. Egyre többen hallgatták nagy áhítattal. Nyíltan hirdeti, hogy Ő Isten Fia. Arról beszélt, hogy megalapítja Isten országát, és Istent jóságos, irgalmas Atyának mutatja be. A „szemet szemért, fogat fogért” törvény helyett ellenség-szeretetről, megbocsátásról beszélt. A főpapok az Ő „istenfiúság” elméletét legnagyobb istenkáromlásnak minősítik. Féltik tőle merev törvényeiket, melyekkel rémségesen elferdítették Mózes törvényét. Rengeteg kicsinyes előírást tettek hozzá, és így megnehezítették az egyszerű zsidó emberek életét. Amikor Jézust kérdőre vonták, hogy a fürdőben hogyan merészelt szombaton gyógyítani, Ő Atyjának példájára hivatkozva mondta: –Az én Atyám mind ez ideig (öröktől fogva) munkálkodik, én is munkálkodom tehát.

Isten maga a cselekvés, az Ő működése által él mindenki és van minden. Ha megszűnne a munkája, minden teremtmény megsemmisülne. Azzal a bátor kijelentéssel, hogy a farizeusok szemében Istent Atyának nevezi, nyíltan állítja, hogy Ő nem más, mint Isten Fia. Ez volt az első ünnepélyes kinyilatkoztatás, ami elhagyta ajkát. A farizeus főpapok nagy részét ez az istenfiúi kinyilatkoztatás azért botránkoztatta meg, mert még nem ismerték a Szentháromság titkát. Azt hirdették: –Jehova a mi Istenünk, és Jehova egy. Ebbe a fogalomba sehogy se tudták beleilleszteni, hogy Istennek fia van, aki ugyanolyan isteni hatalommal és erővel bír, mint Ő. Pedig Jézus kijelentette, hogy az Atya és Én egyek vagyunk… Aki engem lát, az Atyát látja. Ezt a tényt a főpapok nem tudták elfogadni.

Tehát Isten leküldte a várva-várt Messiást az emberiségnek, de nem hittek benne, elhatározták, hogy elfogják és megölik. A farizeus főpapok nem fogadták el az Ő bátor egyenes szavait arról, hogy Ő Isten fia. Tanúbizonyságra vártak. Nem vették észre, hogy az első tanú keresztelő Szent János volt, aki rámutatva így szólt: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ezt az első tanút, mint igaz prófétát, lefejezték. A második tanú maga a Mennyei Atya volt, aki János és a sokaság előtt a felhőkből így szólt: „Ez az Én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Istenben sem hittek, mint tanúban. Harmadszor Jézus csodái tanúskodtak az Ő istenfiúsága mellett, de ezeket a gonosz lélek hatalmának tulajdonították. Végül a Szent Írások tanúsítják, hogy elérkezett a Messiás. Olvashatjátok Dávid 110. zsoltárában a Messiás főpapságáról: „Azt mondja az Úr az Én Uramnak: Ülj jobbomra és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul. Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette. Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen…” Az akkori főpapok Izajás próféta jövendölésében sem ismerték fel Jézus Krisztust, a Messiást: „Mert gyermek születik, fiú adatik nékünk, az Ő vállára kerül az uralom: így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten… Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában…” Jákob jövendölése se ébresztette föl őket, mely meghatározza a Megváltó eljövetelének idejét és Mózes jövendölése se, mikor a hozzá hasonló nagy próféta eljövetelére céloz, azzal fenyegetve azokat, akik nem hallgatnak rá, hogy ki fognak írtatni a népből.

Kedves Engesztelő Gyermekeim! Ma sincs másképp. A nagyok, az előljárók, a teológiai doktorok közül sokan vajon hogyan fogadnák Jézus Krisztust, ha most testben eljönne közétek? Hiszen a nyilvános jelenéseket sem hiszik, és évtizedeken át vizsgálgatják, abból a célból, hogy megvédjék Isten tiszta igéjét. Azt hangoztatják, hogy nem kellenek látnokok, próféták, jelenések, mert az evangéliumban minden benne van. Csakhogy az a baj, hogy ismerik ugyan az evangéliumot, de nem élik. Jézus ma nem testben van közöttetek, hanem a választottak, próféták által küldött szent szavaival. Rajtuk keresztül felhívja az emberiség figyelmét arra, hogyan kell az evangélium szerint élni. Azonkívül segít nektek felkészülni a rátok váró komoly megpróbáltatásokra. Mivel a sok akadályozás miatt sokkal több gyermekünkhöz nem jutnak el az üzenetek, minta ahányan olvassák, ezért minden esemény váratlanul fogja érinteni őket. Emberek millióit éri majd úgy a Nagyfigyelmeztetés, hogy elmerülve a világban, gyanútlanul, súlyos bűnökben, hitetlenségben, közömbösségben kell majd megtapasztalniuk életük legnagyobb megrázkódtatását. Ha viszont ilyen tárgyú szentbeszédeket, előadásokat, TV műsorokat hallhatnának és láthatnának, ha a rádiók széltében-hosszában sugároznák, és a napilapok foglalkoznának e fontos témával, az emberek tömegével bűnbánatot gyakorolnának, gyónni mennének, megtérnének és a templomok megtelnének. Mint ahogy Jézust az Ő korában nem fogadták el, üldözték, ma szent szavát rejtik véka alá, és aki mégis terjeszteni meri, hamis prófétának, eretneknek bélyegzik meg, és gúny tárgyává teszik.

Drágáim, egy hét múlva itt a Szenteste. Szívetek tele van szent várakozással. Szeretnénk megajándékozni benneteket egy szép megható misztikus élménnyel. Ugyanaz a Jézus száll le közétek, aki a betszaidai tónál meggyógyította a bénát, de most újszülöttként érkezik. Hirtelen ragyogó, fehér fény tölti be a termet, mely mindannyiótokat beborít. Én, a Szentlélek Isten látom, hogy a fény angyalok sokaságából árad. Kezükben hárfa, trombita, citera, lant. Szent Rafael arkangyal áll előttük és intésére megindul a mennyei zene és ének. E percben a magasból egy fényes fehér felhőn alászáll Mennyei Édesanyátok karján az újszülött Jézussal. A Szűzanya ünnepi ruhát öltött, világoskéket, aranyszínű csillagokkal díszítve. Fehér fátyla körül 12 csillagból álló korona. Vállait hófehér, puha szőrmének látszó, rövid palást borítja. A kisded fehér térdig érő ruhácskában van. Alszik Édesanyja szívéhez simulva. Az angyalok zenéjére fölébred és érdeklődve néz körül. Rámosolyog Édesanyjára, aki így szól hozzá:

–Kisfiam! Ez az éteri muzsika Neked szól. Születésnapi ajándék az angyaloktól.

Csilingelve nevet örömében, és kezecskéjével puszit dob a zenélő angyalok felé. Majd rátok tekint, engesztelőkre, akik egészen át vannak itatva az égi fénytől és kéri a Szűzanyát, hogy vigye körbe Őt köztetek. Elindulnak felétek. Mindenki előtt megállnak egy percre.

–Édesanyám, úgy szeretnék egyenként egy kicsit a karjukban lenni!

–Kisfiam, kérésed máris teljesült. Már ott is van nálatok a kis Jézuska. Nyújtja a karját és szeretettel megsimogatja arcotokat. Mivel nála nincs lehetetlen, ez egyidejűleg történik mindegyiketekkel és most egyes szám második személyben szól hozzátok:

–Ó, drága Kistestvérem! De jó az öledben lenni. Úgy érzem most magam, mint mikor szentáldozás után a szívedbe szállok. Tisztaság és szeretet árad belőled Felém. A mai tanításban hallhattad, hogy a farizeus főpapok milyen ridegek, ellenségesek, irigyek és szeretetlene voltak Irányomban. Te, most testvérem, ölelő karjaiddal, csókjaiddal és dédelgetéseddel egészen megvigasztalsz az ő szeretetlenségük miatt. Vigasztalsz a sok-sok kortársad miatt is, akik Karácsonykor elmerülnek az ajándékozás, evés-ivás, szórakozás, vendégeskedés örömeiben és egy pillanatra se gondolnak Rám. Kedvesem! Köszönöm, hogy olvasod és terjeszted üzeneteimet – amennyire lehet – és olvasod az utolsó prófétámmal küldött imáimat. Talán nem is sejted, hogy ezekkel az imákkal milyen sokat segítesz az emberiségen. Hajolj le hozzám! Ajándékul egy égi, színes virágokból álló rózsakoszorút teszek a fejedre, áldott Karácsonyt kívánok neked. Most visszamegyek Anyukám ölébe. A Szűzanyával és a Szentlélekkel együtt mindhárman megáldunk benneteket a szeretet ünnepi lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.08

Mennyei Atya: Jézus élete V. Napkeleti bölcsek


Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok! Már nagyon vártam, hogy újra találkozhassak veletek. Szeretném úgy elmondani nektek kicsi Fiam, a csecsemő Jézus kezdődő földi életének eseményeit, ahogy innen a Mennyből láttam. Ma a napkeleti bölcsek látogatásával foglalkozunk.

Most már egy éves Szent Fiam. Az istengyermekség minden bájával, szépségével megajándékoztam. Nagyon szép piros arcocskájából kiragyog a kék szeme, göndör szőke hajfürtjei úgy csillognak, mint az arany. Az Én atyai akaratom és az Ő akarata, hogy ne fejlődjön gyorsabban, mint kortársai, így aztán csak néhány szót tud kimondani, és édesen gőgicsél, mosolyog, nevet. De bölcsességének ez a rejtettsége csak az emberek felé mutatkozik, mert a lelke mélyén ott rejtőzik az isteni tudás. Titokzatos, benső beszélgetés fűzi Hozzám és Édesanyjához, mely fogantatása pillanatától folyamatosan tart. Amint a múltkori tanításból hallhattátok, ekkor már nem a barlangistállóban lakik a Szentcsalád, hanem egy jószívű betlehemi asszony lakásában.

Ez idő tájt történt, hogy a csillagjósok egy különösen fényes csillagot láttak feltűnni az égen. Megdöbbenve a szokatlan jelenségen, elkezdtek kutatni őseik hagyományában, és isteni sugallattól felvilágosítva fölismerték e csillagban a Júdeának ígért Messiás jelét. Három ilyen mágus fölkerekedik országából, és tevékre ülve elindul Jeruzsálem felé. Mindenkit megkérdeznek: „Hol van, aki született: a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk Őt.” Ez a hír fülébe jutott a gonosz és zsarnok Heródesnek, és magához hivatta a 3 bölcset. Ezt megelőzően kikérdezte a zsidó főpapokat és prófétákat, akiktől megtudta, hogy Betlehem az a hely, ahol Krisztusnak, a Messiásnak születnie kell. A bölcsektől ravaszul megtudakolta, hogy mikor jelent meg nekik a csillag, és Betlehembe irányította őket, mivel hogy ott kell megszületnie a Királynak. „-Kérdezősködjetek a gyermek felől, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenvén imádjam őt.” Ezután a mágusok elutaztak. Alig, hogy kiértek Jeruzsálemből, ismét feltűnt ugyanaz a csillag, amit keleten láttak. A csillag vezette őket és megállt a ház fölött, ahol a gyermek volt. Én, Mennyei Atyátok egész útjukon figyelemmel kísértem őket. A ház bejáratához lépcső vezetett. Bekopogtak. József nyitott ajtót, és illendően köszöntötte őket. „Kik vagytok?”- kérdezte. Ők, Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyenként bemutatkoztak, elmondták miért jöttek, és hogy egy különös csillag vezérelte ide őket, mert ebben a házban lakik a zsidók Királya, a várva várt Messiás. Nem egyedül jöttek szolgák hozták utánuk ajándékaikat. Ó, Gyermekeim, ha láttátok volna, mekkora hódolattal és alázattal viselkedtek ezek a bölcsek! Tisztes távolságban letérdeltek és onnan imádták az anyja ölében ülő kis Jézust. Mária bátorította őket, hogy jöjjenek közelebb. Engedelmeskedtek, és az isteni Gyermek bájos mosolya és csodálatos fönsége egészen elbűvölte őket. Mindhármuk szívét nagy félelem és hódolat töltötte és egészen leborultak előtte, homlokukat a földhöz érintve. Pogány hitükből egy szempillantás alatt megtértek. Csak akkor mertek felegyenesedni, mikor Legszentebb Leányom felszólította erre őket. Tudjátok, Drága Engesztelőim, ezek a kedves bölcsek nem az eljövendő hódítót imádták a Kisdedben, hanem Emmánuelt, a Szabadítót, az igazi Krisztust. A Szentlélektől fölvilágosítva hisznek Benne és imádják Őt. Leteszik gazdag ajándékaikat a Szűzanya lábaihoz: aranyat, tömjént és mirhát. Ők nem is sejtik, hogy ezek az ajándékok milyen mély értelműek: aranyat ajánlanak föl a jövendő királynak, Jézus Krisztusnak, aki Ég és Föld királya és minden gazdagság Neki jár. Tömjént a főpapnak, aki a keresztség első és legnagyobb főpapja, és mirhát az áldozatnak, aki halálának árán alapítja meg az örök királyságot és főpapságot az emberek közt. Ó, mekkora nagy szeretettel és hálával fogadta mindezt az alig 1 éves kicsi Jézus! Azonnal betért a szívükbe, birtokba vette és soha el nem hagyta őket, bármilyen messze sodorta őket az élet Tőle. Kicsi lábát, kezét nyújtotta nekik, hogy csókolják meg. Közben Hozzám, Atyjához imádkozott, hogy erősítsem meg szívükben friss hitüket, Isten-szeretetüket, és hogy ebben a hitben állhatatosak maradjanak, és bármerre mennek, terjesszék a régóta várt Messiás születésének hírét.

A bölcsek olyan jó érezték magukat a Szent családnál, hogy alig tudtak elszakadni tőlük, mégis el kellett határozniuk, hogy elbúcsúzzanak és hazatérjenek országaikba. A kis Jézus tisztában volt Heródes gonosz terveivel, hogy Őt meg akarja ölni, és ezért ravaszul visszavárja a három mágust, hogy megtudja pontos tartózkodási helyét. Ezért arra kért Engem, az Atyját, hogy akadályozzam meg a király aljas szándékát. Meg is tettem. Egy angyalt küldtem álmukban a bölcseknek, hogy visszafelé kerüljék ki Heródest, más úton térjenek haza. Bizony ez az út sokkal veszélyesebb volt számukra, mint a másik, tele rablókkal és szinte járhatatlan utakkal, de Én az egyetlen igaz Isten átsegítettem őket a nehézségeken. Eleinte várta visszatérésüket Heródes, de ahogy múlt az idő, rá kellett döbbennie, hogy terve nem sikerül. Ezért kiadta a legembertelenebb parancsot, hogy fegyveres katonái lepjék el Betlehemet, és minden 2 éven aluli fiú-gyermeket mészároljanak le. Végignéztem ezt a borzalmat, és ez a nagy emberi gonoszság megrázta atyai Szent Szívemet. Láttam, hogy az egész várost betöltötte az anyák zokogása, hallottam a fölcsukló sírást és jajgatást a frissen ásott sír körül. Ez sok ártatlanul megölt kisgyermek azonnal vértanú és szent lett. Országom fényes kapuját nagyra nyitottam, és egyenként Szent Szívemre ölelve a vértanúknak járó dicsőséges koronát helyeztem a fejükre. Ők azok, akiket ma „aprószentek”-ként tiszteltek, minden év december 28-án.

Mikor a zsarnok, gyilkos Heródes elrendelte ezt az iszonyatot, Józsefnek éjszaka álmában megjelent egy angyal és ezt mondta: „Vedd a gyermeket és anyját, és menekülj velük Egyiptomba.” Azonnal felöltözött és felébresztette az alvó Máriát, aki felfogta és szívében mélyen átérezte a veszélyt, hogy kisfia életéről van szó. Ami csak lehetett összecsomagoltak: élelmiszert, ruhákat, meleg takarókat, ahány zsák csak ráfért a szamarak hátára, azt mind teletömték vigyázva, hogy ne terheljék meg nagyon az állatokat, hogy bírják megtenni a hosszú utat. A bölcsek ajándékait is magukkal vitték. Jézus kedvenc játéka is belekerült a csomagba, egy fából faragott kisbárány. Ha a bölcső nem is fért már a szamár hátára, a kicsi matracát még rákötözték valahogy. Mária fölébresztette mélyen alvó kisfiát, megszoptatta, felöltöztette meleg, puha gyapjúruhájába. Ő maga felvette köpenyét, Jézuskát egy kendőbe burkolta. Felült a szamár hátára a csomagok elé, és József felnyújtotta neki a gyermeket. Elindultak a sötét éjszakába, az Én atyai oltalmamban bízva.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Tanításom végéhez értem, és most olyat hallotok Tőlem, amit csak Én, Atyátok láthatok. Hirtelen nagy fényesség támad, mert eltűnik a mennyezet és felülről, az Égből egy ragyogó fénysugár ereszkedik alá, és benne megdicsőült Legszentebb Leányom, karján az 1 éves Szent Fiával. Nem egyedül érkeznek a fényben, hanem bájos, vidám, kicsi 2 éven aluli gyermekek serege kíséri Őket. Hófehér ruhában vannak, fejükön pici aranykorona, csillogó piros rubintokkal kirakva. A Szűzanya most leteszi a földre kisfiát. Sorba állítja a fehérruhás kicsiket. Kezében tart egy mennyei aranykelyhet, tele Jézus Krisztus Szent Vérével. Odatartja a kis Jézus elé, aki belemártja ujjacskáját, és mosolyogva keresztet rajzol vérével az aprószentek homlokára és közben mindegyiket egyenként átöleli, és arcukat megcsókolva így szól: „Köszönöm, Kistestvérem, hogy rövid életed feláldozásával, fájdalmaiddal, félelmeddel és haláloddal lehetővé tetted, hogy Én, a világ Megváltója életben maradhassak, és véghezvihessem Atyám akaratát, az emberiség üdvözítését.” Ezután a vértanúk megfogván egymás kezét kört alkotva körbevesznek benneteket, engesztelőket. Belenyúlnak keblükbe és kicsi szívükből kivesznek egy szép piros rózsát, átadják nektek ajándékba, és közben mondják: „Kedves Testvéreink Jézusban! Úgy fogadjátok el tőlünk e rózsaszálakat, mint az áldozatosság jelképét. Jézus Krisztus mai üzeneteit, mint legtisztább igazságot véssétek örökre szívetekbe és védjétek meg, ha kell, életetek árán is!”

Újra Én szólok hozzátok Mennyei Atyátok. Búcsúzom tőletek, és megáldalak benneteket a szeretet, az áldozatosság és az állhatatosság, a bátorság és igazság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.15

Jézus: Jézus élete VI. Menekülés Egyiptomba

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközöm, Éva hangján szólok hozzátok. Mindenekelőtt forró szeretetemben végignézek rajtatok és köszöntelek benneteket, akik távolról és közelről eljöttetek, hogy találkozzatok velünk, Égiekkel. Olyan boldog vagyok, mikor látom, hogy csillogó szemekkel, érdeklődve, mély csendben hallgatjátok tanításomat. A mai témánk: Menekülés Egyiptomba. Erről az eseményről édes keveset ír a Biblia. Nincs egyetlen szó se arról, hogy mik voltak ennek a hosszú útnak eseményei, hol telepedett le a Szentcsalád. Csak azt árulja el nektek a Szentírás, hogy Egyiptomban maradtunk egészen Heródes haláláig.

Annál gazdagabb fantáziával őrizték meg a legenda, az apokrit iratok az Én kora gyermekkorom csodákkal tarkított történeteit: a vadállatok egyetlen tekintetemre kezesbáránnyá szelídültek, amerre járok a pálmafák lehajtják ágaikat, hogy köszöntsenek, az egyiptomi bálványok ledőlnek közeledésemre, a megszállottak megszabadulnak jelenlétemkor. A sok csoda felfedi isteni mivoltomat. Ezeket a legendákat az Egyház sohasem szentesítette.

A legrégibb idők hagyományai szerint, amelyek még ma is élnek az egyiptomi kopt egyházban, a mi kis családunk a Matarea forrás mellett pihent meg és kezdetben a régi Kairóban telepedett le, Memphis kapuja közelében. Ezek az ott élő keresztények sok száz évvel ezelőtt egy templomot építettek az Én kisgyermekkori ott tartózkodásom emlékére.

Drága Gyermekeim! A múlt héten ott hagytuk abba életem történetét, hogy legszentebb Anyám és jegyese József egy szamárral megrakodva elindultak velem a sötét éjszakában, egy fáklyával világítva. Körülbelül 500 km-t kellett gyalog megtenniük. Bizony sok keserves, fárasztó napba telt ez az utazás. Körülbelül ilyen messze van Betlehemtől Kairó. Szeretett Anyám hol a szamár hátán ült Velem, hol karjaiban tartva gyalogolt, hogy kímélje az állatot, amely nehéz csomagjainkat hurcolta. Az úton sokat imádkoztak, hálásan dicsőítették Atyámat, amiért megvédett Engem a gyilkos Heródestől. A fárasztó úton többször megpihentünk. Ilyenkor Édesanyám bármilyen éhes és fáradt volt, először Engem megszoptatott és tisztába tett. Milyen nagy felüdülést jelentett ez nekem! Majd elővette otthonról hozott kis ennivalójukat, két részre osztotta, Józsefnek adta a nagyobbik részt. Elmondták ebéd előtti imájukat és ettek. Engem egy puha, vastag takaróra fektetett, arra, amit még a pásztoroktól kaptam. Sietve folytatták útjukat, karjára vett és tovább mentünk. A válla fölött néztem a pálmafákkal díszített tájat. El akartam búcsúzni a fától, amely alatt pihentünk – és képzeljétek csak – ágai meghajoltak Nekem. Mosolyogva integettem neki. Édesanyám azt hitte valami ember tévedt arra, akit köszöntök. Megfordult, és ámulva látta, hogy a fa hajladozik, pedig szélcsend volt. József is csodálkozott a természet hódolatán. Az úton az éjszakák voltak a legkeményebbek. Lement a Nap, hideg volt. Általában Anyámék a puszta hideg földön aludtak, de felváltva. Az egyik mindig őrködött és ölében tartott Engem. Nem mertek a földre tenni, hogy ott aludjak, mert féltek, hogy megfázom. Vadállatok és rablók támadása leselkedett ránk. Ők nem tudták, hogy állandóan nagy fényes angyalok vigyáznak ránk, csak Én láttam Őket.

Ahogy fogyott az út, az élelem is elfogyott. Már se víz, se kenyér nem volt a tarisznyában. Én, aki most is benső beszélgetésben voltam Atyámmal, kértem, küldjön valami segítséget ebben a pusztaságban. Meghallgatott. Isten angyala láthatatlanul egy szalvétába kötözött csomagot tett le eléjük. Ők ezt sem látták, csak Én. –József, hol rejtegetted eddig ezt az ennivalót?

–Nem én tettem ide, talán te, Mária?

Majd csodálkozva felnéztek az égre, és könnyek között köszönték meg Atyám rendkívüli gondoskodását. Ez a csoda a hosszú utazásuk alatt néhányszor megismétlődött. E nélkül éhen haltunk volna.

Időnként ujjongás fogott el Engem, a kisdedet, mert lelkem nem gyermeki volt, hanem isteni. Eszembe jutott, hogy pogányok, bálványimádók közé megyünk, és hogy az Én ott tartózkodásom miatt közülük majd sokan megismerik az egy-Isten-hitet, és megtérnek. Kértem Atyámat, hogy a jövő hittérítőit erősítse meg és bátorítsa, hogy sok pogány lelket megmentsenek. Nemcsak a pusztában gyalogoltunk, hanem lakott területeken is. Józsefben, nevelőatyámban felcsillant a remény, hogy bekopog az idegenek házába és egy kis kenyeret kér. Hiszen mindketten nagyon éhesek voltak. Újra találkozniuk kellett az emberek fösvénységével és kegyetlenségével, mint Betlehemben az Én születésem előtt. Szinte mindenki elutasította őket, szitkozódva, gorombán. Az Én kicsi Szívem nagyon fájt ennyi gonoszság láttán, de felajánlottam szenvedésünket és megaláztatásainkat Atyámnak az irigy és részvétlen gyermekeim bűntől való szabadulásáért. Ott, ahol élelemmel kisegítettek minket, hálát adtam testvéreim nagylelkűségéért, és kértem Atyámat jutalmazza meg őket.

Több ízben előfordult, hogy Egyiptom földjére érve láttam hatalmas fáraó szobrokat és különböző állatszobrokat, melyeket az emberek Istenként imádnak. Ahogy elvonultunk mellettük, utánunk ledőltek a szobrok és darabokra törtek. Atyám ezzel megmutatta a bálványimádó népnek, hogy nem jó úton jár. Megérkeztünk az idegen városba, és nem volt hová lehajtani a fejünket. Nevelőatyám bárhová bekopogott, elutasították. Végre hosszas próbálkozás után rátaláltak egy üres kunyhóra. Ajtaja nem volt, ablakai betörve, egy szál bútor se volt benne, nem lakott senki se ott. Ennél még a barlang istálló is jobb volt. Mégis beköltöztünk. Mikor beléptünk e kicsi házba, József és Mária azonnal letérdeltek a szoba földjére és leborulva dicsérték Atyámat, hogy van fedél a fejük fölött. Beesteledett. Anyám nagy gyönyörűséggel megszoptatott és ágy híján ők a földre feküdtek, Engem Édesanyám a szívére fektetett, hogy meg ne fázzak.

Drága Engesztelőim! Ez a szegény viskó maga volt a Mennyország, de legalábbis a Paradicsom. Ugyanis rajtunk kívül sok angyal lakott benne. Atyám küldte őket, hogy nagy szegénységemben dicsőítsenek és tiszteljenek Engem. Csodálkoztak a nagy szegénységen, amit Én, Ég és Föld Ura választottam magamnak.

Semmi ennivalónk nem volt, Anyámék nagyon éhesen feküdtek le. A reggeli ima után József járta a házakat, hogy alamizsnát kolduljon. Mindenhonnan elzavarták. Végre megszánta egy jószívű asszony, szelt két vastag szelet kenyeret és egy edénybe tejet töltött. Ez a teremtés néhány alkalommal meglátogatott minket a viskóba, és mindig hozott valamit: kenyeret, gyümölcsöt, tejet. Kicsi gyermeki szívem tele lett hálával és megsimogattam jótevőnk arcát. Elpanaszkodta, hogy azért jár bottal, mert a térde pár éve nagyon fáj. Édesanyámhoz bensőleg így szóltam: -Állíts le eléje a földre, hogy ráhelyezzem kicsi kezemet a térdére. Búcsúzásnál, mikor lépni akart, csodálkozva kiáltott fel: -Mi történt? Nem fáj a lábam. Letérdelt előttem, karjába vett, szívéhez szorított és kérdezte: -Ki vagy te, kicsi gyermek? Meggyógyítottál. Attól kezdve gyakrabban jött hozzánk, és ajándékaival próbálta meghálálni segítségemet. Összebarátkozott Édesanyámmal. Megtudta, hogy szépen tud kézimunkázni. Hozott neki hozzá való anyagokat. Drága Anyám keze alól egyre szebb terítők, kendők hímzett fátylak kerültek ki. Ez a jóságos asszony elvitte a munkáit a piacra és eladta neki. Már volt egy kis pénze a családunknak élelemre. Józsefnek ugyanez az asszony ácsmunkákat szerzett. Megélhetésünk nagyon szerényen, de beindult. Józsefnek lassan sikerült annyi faanyagot venni, hogy készített 2 ágyat, és nekem egy bölcsőt faragott. Rendbehozta az ajtót és az ablakot. Nem győzték sok-sok imával megköszönni Atyámnak a jólelkű asszonyt. Mária elhatározta, hogy ezt a bálványimádó, pogány, de jószándékú lelket megmenti a pokoltól. Elkezdett az igazi Istenről beszélni neki. Ámulva hallgatta, és e tanítás mélyen megérintette a lelkét. Másnap elhozta a legjobb barátnőjét, aztán még egyet és egyre többet. Ott ültek körülötte, és amit hallottak, az megragadta a lelküket. Kisgyermekeket is hoztak magukkal. Ó, de boldog voltam, Engesztelőim! Hiszen erre vártam itt Egyiptomban, hogy mentsem a szegény pogányok lelkét. Édesanyám volt rá az eszközöm. Akiket Ő tanított, azok továbbadták az egy-Isten-hitet másoknak, így terjedt a hit egyre szélesebb körben. A vezető, gazdag emberek felfigyeltek rá, és felkutatták, honnan indul ki ez a „zavarkeltés”. Így aztán üldözésben és zaklatásban is volt része az áldott, szelíd és bátor Édesanyámnak.

Évek teltek el, és Én növekedtem az emberek előtt testben és bölcsességben. Megtanultam járni, folyékonyan beszéltem, térdenállva imádkoztam. Első szavaimmal Atyámhoz szállt dicsőítésem, azután Szűzanyámhoz és nevelőapámhoz intéztem köszöntő szavakat velem való fáradozásaikért. Egyiptomban tartózkodásom mély élménye szomorúsággal töltött el. Láttam, hogy a romlott, gyilkos Heródes megátalkodott lélekkel halt meg. Egy pillanatra se bánta meg a sok ártatlan csecsemő lemészárlását, és a pokol mélységébe zuhant. Nagy fájdalom Nekem, hogy az emberek üdvösségéért jöttem e világra, és mégis látnom kell, hogy sokan elkárhoznak.

Elérkezett a napja annak, hogy Atyám Józsefhez angyalt küldött azzal az üzenettel, hogy családjával visszatérhet hazájába, mert meghalt a tömeggyilkos Heródes, már nem fenyeget veszély, Engem, a Messiást.

Ennyit szerettem volna mondani nektek száműzetésünkről és Egyiptomban tartózkodásunkról. Közben végig itt állt mellettem Atyám és a Szentlélek Úristen emberalakban, fehér ruhában, glóriával körülvéve. Mennyei Atyátok egy szép nagy vekni kenyeret és egy vízzel teli üveget tart a kezében. Így szól hozzátok: Drága Engesztelő Kicsinyeim! Hallottátok, hogyan mentettem meg az éhhaláltól a Szentcsaládot? A közelgő megpróbáltatások a jövőben komoly éhínséget vonnak majd maguk után. De ne féljetek! Bármily kevés tartalékot tudtok félretenni, Én ha szükségetek lesz rá, megsokasítom. De csak akkor, ha nem tagadtok meg Engem, és hűségesen kitartotok Jézus Krisztus igaz üzenetei és a Szentségek mellett. Amint látjátok lelki szemeitekkel, az Én atyai kezeim kifogyhatatlanok ételből és italból. Én táplállak majd benneteket.

És most a Szentlélek nyitja ajkait szólásra: Mária és József nem féltek a hosszú, veszélyes úttól. Gyermeki hitet öntöttem lelkükbe, érezték, hogy semmi baj nem történhet, mert a Magasságbeli oltalma alatt állnak. Ígérem nektek, hogy a Nagyfigyelmeztetés alatt egészen megváltoztatlak benneteket. Eltörlök belőletek minden aggodalmat, félelmet, és akkora bátorsággal, elszántsággal, hittel és forró Isten-szeretettel ajándékozlak meg titeket, hogy nem fogtok magatokra ismerni. Ennek egyetlen feltétele van, hogy ne hallgassatok ellenségem hamis, alázatba és toleranciába burkolt ígéreteire, hanem szilárdan tartsátok be a tízparancsolatot, higgyetek az Egyház tiszta hagyományaiban, még akkor is, ha maradinak, ellenségnek, eretneknek, szektásoknak bélyegeznek meg, és rejtőzésre kényszerítenek. Már most előre megerősítést hoztam. Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját! Tenyeremen magasan lobogó Szeretetlángomat nyújtom felétek, melyből egyenként mindegyiketek szívébe 3 fénycsóvát küldök: a feltétel nélküli hit fényét, az állhatatosság fényét, és a bátorság fényét.

Újra Én állok előttetek, a ti Jézusotok. Búcsúzom tőletek, köszönöm figyelmeteket. Mindhárman felemeljük áldást osztó jobb kezünket, és nagy szeretetünkben megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.22 Szentlélek:

Jézus élete VII. Názáreti évek

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Kezemben tüzes szeretetlángom lobog, nyissátok ki szívetek ajtaját, mert mindannyiótoknak egy fényes lángcsóvát küldök. Ez a láng, ha befogadjátok, megnöveli bennetek a gyermek-Jézus iránti hódolatotokat és szereteteteket. Szent Szívemből köszöntelek benneteket, kik fáradságot és anyagi kiadásokat nem tekintve eljöttetek a messzeségből, és titeket, Kicsinyeim, akik minden kedden itt vagytok, hogy befogadjátok tanításainkat, és mentsétek a lelkeket.

Ma Jézus Krisztus gyermekkoráról, a názáreti évekről lesz szó. Csak Máté és Lukács evangéliumában olvashattok röviden erről a hosszú időszakról. Máté így szól: „Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala, és így szólt hozzá: -Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek.”(Máté 1, 19-20) József erre az álomra hallgatva, át is lépte az egyiptomi határt családjával, de mikor meghallotta, hogy Archelaus, Júdea új királya tovább folytatja atyjának, Heródesnek zsarnoki politikáját, jobbnak találta Júdea helyett az attól északra fekvő Galileába menni. Ott Heródes másik fia, Antipas uralkodott, jóval szelídebb, humánusabb fejedelem volt. A Szentcsalád így Názáretben telepedett le. Lukács evangélista így szól nektek a kis Jézusról: „A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.” (Lukács 2,40)

Az isteni gyermek názáreti éveire két egyszerű szó volt a jellemző: növekedett és engedelmes volt. Testileg éppen úgy fejlődött, mint kortársai, szomszédai, és az utcabeli többi gyermek. Évről-évre a korának megfelelő értelmet, erényeket, kedvességet és erőt mutatta. Isteni bölcsességét, teljes tudását mélyen elrejtette magában. Ideális, engedelmes kisfiú volt, a rossz semmiféle formában nem fért hozzá, szüleinek mindig szót fogadott. Egy-két kedves történetet elmesélek nektek, hogy közelebb vigyem szívetekhez Őt. Ezeket a történeteket hiába keresitek a Szentírásban. Vagy szájhagyományként maradt fenn, vagy Én mesélem el eszközeimnek, mint valóságos eseteket a régmúltból.

Jézus 5-6 éves lehetett, mikor gyakran átment játszani a szomszédba. Ott lakott egy nála egy évvel fiatalabb kis barátja, Simon és annak még kisebb húga, Mária. Az udvarban lévő homokból várat építettek. Kis lapátokkal alagutat fúrtak a várba, egymással szembe térdelt a két fiú, addig dolgoztak, míg át lehetett látni a lyukon. A kislány, aki csak 3 éves volt, nagy boldogan felállt a vár tetejére, amely azonnal összeomlott. Simon nagy haragra gerjedt és a kislapáttal nagyot ütött Mária lábacskájára. Mér vérzett is egy kicsit, és a fájdalomtól nagy sírásba tört ki. Jézus kivette barátja kezéből a lapátot és szelíden így szólt: „Simon! Ő még kicsi, nem tudja, hogy a homok ilyen gyenge, puha anyag. Nem akart rosszat. Hajolj le és csókold meg a megsebzett kis lábát.” Erre a kislány megvigasztalódott és Jézus így bíztatta: „Kérj Simontól bocsánatot, és öleld meg. A két kis testvér összeölelkezett és szent volt a béke. Új vár készült, amit már nem rontott szét Mária.

Egy alkalommal, mikor Simon Jézuséknál játszott, agyagból galambokat készítettek. Amelyik elkészült, azt odatették száradni a napra, a ház fala mellé. Volt az utcában egy náluk pár évvel nagyobb, rosszindulatú fiú, aki már sokat bosszantotta, bántotta őket. Nem is sejtették, hogy ma is baj lesz vele. Mikor a 15. agyaggalamb is elkészült, bementek kezet mosni a konyhába. Mária délutáni kézimunkázással volt elfoglalva, de felállt és nagy kedvességgel a fiúk felé fordult: „Bizonyára megéheztetek a nagy munkában. Üljetek asztalhoz, szelek nektek ebből a puha, friss kenyérből, délelőtt sütöttem. Tessék, itt a tej hozzá.” Rövid ima után elfogyasztották az uzsonnát. Már szaladtak is ki az udvarra, de ámulva tapasztalták, hogy valaki széttaposta az agyaggalambokat. Simon sírva fakadt. Jézus kifutott az utcára és látta a sarkon befordulni Jakabot, az ismerős goromba fiút. Letörölte a kis Simon könnyeit és így vigasztalta: „Nézd, csak! Új galambokat csinálok neked és ezekre majd vigyázunk.” Hamarosan elkészült az új madársorozat, ott száradtak a napon. Rövid idő leforgása alatt visszajött a gonosz Jakab, kezében egy vastag bottal. Hangosan kacagva az agyaggalambok felé szaladt. De a kis Jézus hirtelen ennyit mondott: „Madárkáim, hess!” És a játékmadarak megelevenedtek és elröpültek. A rossz gyerek elkerekedett szemekkel, tátott szájjal nézett utánuk és szégyenkezve elkullogott. Simon átölelte kis barátját, és megköszönte a segítségét.

Jézus nemcsak engedelmes volt, hanem segítőkész is. Ott volt a főzésnél Édesanyja mellett és kézre adta az edényeket, szitálta a lisztet, ebéd előtt megterítette az asztalt, megtanult mosogatni, söprögetni, port törölgetni. Ha Mária Józsefhez küldte a műhelyébe, boldogan szaladt. Már 3-4 éves korában a famunka minden fogása a kisujjában volt, de örömet akart szerezni nevelőatyjának és ezt nem árulta el. Hagyta, hogy ő tanítsa meg minden mozdulatra. Alig volt 4 éves, mikor Édesanyja születésnapjára ajándékot készített. Egy zsámolyt a lába alá, mikor leül kézimunkázni. József minden hozzávalót odatett eléje és egy kicsit besegített neki. Már majdnem kész volt vele, mikor Mária benyitott a műhelybe. Ebédelni hívta őket. Gyorsan lekapta magáról kicsi köténykéjét, hogy anyja észre ne vegye a meglepetést. Mekkora öröm volt, mikor eljött a pillanat, hogy első önálló munkáját, mint születésnapi ajándékot édes gyermeki mosolya kíséretében átnyújtotta. Mária könnyes szemmel zárta karjaiba ügyes kisfiát.

Már nagyobbacska volt, mikor atya mellett ácsolt magának egy méretben hozzáillő kicsi keresztet. Józsefet megkérte, vegyen méretet testhosszáról, kitárt karjairól. Csak akkor vette észre nevelőatyja, hogy mire kellenek a méretek, mikor már ácsolta össze kisfia a fadarabokat. Mikor kész volt vele, felemelte a földről, elégedetten nézte, szeretettel megcsókolta és beszaladt vele a szobájába. József mélyen elszomorodott és futott a konyhába Máriához: „Gyere gyorsan, nézd, mit tesz a Fiad.” Benyitottak és akkora már ott feküdt a kicsi kereszt a földön és rajta kinyújtózkodva, kitárt karokkal a 9 éves kis Jézus. Szótlanul álltak szegény szülők, a szomorúságtól és a meghatottságtól egy darabig szólni se tudtak. Majd Mária törte meg a csendet: „Gyermekem, mit művelsz itt?” -közben folyt a könnye. Jegyese gyöngéden átölelte a vállát. Jézus felállt, nagyon komoly volt és ezt mondta: „Meg akartam próbálni, milyen érzés lesz, majd nagy koromban, mikor keresztre feszítenek. Ne aggódjatok, még soká lesz!” Azután mindkettőjüket szeretettel átölelte.

Drága engesztelő Gyermekeim! A kis Jézus tanulásáról és imádkozásáról is szeretnék néhány szót szólni. Míg a mai korban nyilvános iskolákban tanulnak a gyermekek 6 éves koruktól 18 éves korukig, addig Jézus idejében a zsidó gyermekeknek nem volt iskolájuk, ahová járjanak. A nevelés, a tanítás a szülői házban és a zsinagógában történt. Otthon az anya és apa oktatja, a zsinagógában a Tórát tanulja, a műhelyben pedig, a mesterségére készítik. A zsidók házi nevelése kizárólag vallásos és nemzeti volt: csakis a Törvényre, az erkölcsre és a történelemre vonatkozott. A cél az volt, hogy a gyermekekbe belevésődjön a parancsok tisztelte és a hazafiság, a nemzet szeretete. Gyermekeim! Csak olvassátok a Szentírásban a „Példabeszédek”-ben a buzdításokat, melyekben Isten bölcsessége tanítja a gyermeket, hogy hallgassa meg apja oktatásait, és ne vesse meg anyja tanítását.

A názáreti szülői ház volt Jézus igazi iskolája. Atyjától, anyjától tanulta meg olvasni az Írást, az ő szájukból hallotta a Törvény parancsait és népének történetét. Már 6 éves korában folyékonyan olvasott. Nevelőatyja gyakran elvitte a zsinagógába, ahol sokat imádkozott és elmélkedett Isten igéin, amelyek jóformán csak Vele foglalkoztak, s amelyeknek rejtett értelmét egykor majd Ő fogja megmagyarázni. A zsinagógában ülve, ölében a szent tekercsek, olvashatta az Írásban saját sorsát, melyet már régen előre megjósoltak a próféták. Jézus mindig tisztán és világosan hallotta Isten szavát. Ez a hang volt soha el nem apadó örök forrása a benne rejlő bölcsességnek és tudománynak: ez volt az Ő sajátos lángesze.

A 12. év határkő volt Jézus gyermekkorában, ezért ezt új fejezetként tanítjuk nektek a következő alkalommal.

Míg, Én, a Szentlélek ezeket a záró szavakat mondtam, a Mennyei Atya elhatározta, hogy egy szép misztikus ajándékkal lep meg benneteket. Nyissátok ki lelki szemeiteket, és közben hunyjátok be testi szemeteket. Eltűnik a mennyezet, és a ragyogó kék égből egy fehéren világító fényes nagy gömb ereszkedik le. Kinyílik rajta egy ajtó, és kilép rajta Mennyei Édesanyátok, az Üdvösség Anyja, majd az 5 éves kis Jézus és utoljára Szent József. Szembefordulna veletek, a kicsi középen áll. A kis Jézus szeméből könny pereg és nagyon szomorú. Édesanyja látja, és megkérdezi: „Miért sírsz, Kisfiam? Nézd, testvéreid, az engesztelők hogy örülnek Neked!” „Édesanyám, siratom a mai családokat és a mai gyermekeket. Emlékezz, mi milyen szeretetben, boldogságban, békében éltünk itt a földön. A mai családok között alig van hasonló. Rohanás, pénzhajhászás, idegeskedés, türelmetlenség, veszekedés, verekedés, házasságtörés, válás lépten-nyomon. A gyermekek ilyen szörnyű környezetben nevelkednek hit nélkül, Isten nélkül, szeretet nélkül. A bűnös környezet, a sok rossz példa következtében a mai gyermekek többsége már nem olyan ártatlan, mint Én és kortársaink voltunk valamikor itt a földön. Már az 5-6 éves kicsik szívét megtámadja az irigység, a hazugság, a paráznaság, a gorombaság, a trágárság, a hitetlenség gyíkocskája, és ahogy növekszik, úgy halad egyenesen a pokol felé vezető úton.”

Nézzétek, mi történik! Szent József hóna alatt fogva magasra emeli a kis Jézust, aki két kis karját kitárja, és ezt kéri tőletek: „Kistestvéreim! Segítsetek! Imádkozzatok a családok békéjéért, a válások megszűnéséért és a gyermekek buzgó hitre neveléséért. Böjtjeiteket és egyéb áldozataitokat ajánljátok fel értük. Most pedig mondjatok el egy tizedet mellette álló Édesanyámnak a „Szeretetláng” rózsafüzérből!”

Újra Én szólok, a Szentlélek. Míg mondtátok ezeket a fohászokat felszáradtak a Kis Jézus könnyei, mosolyog, mert a rózsafüzér minden egyes szeméből kicsi fényes szív formájában szeretet áradt a családok és a gyermekek iránt a Szűzanya Szent Szívébe. Ezeket a fény szíveket odaadta Szent Fiának, aki kegyelemként szétosztotta a rászoruló családok és gyermekek között. Köszönjük a segítségeteket. Megáldalak benneteket az együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.29

Szűzanya: Jézus élete VIII. A 12 éves Jézus

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a 12 éves Jézusról szeretnék beszélni nektek. Erre Én vagyok a legalkalmasabb, az Édesanyja, mert előttem cseperedett fel, életének minden mozzanatát és lelkének minden apró rezdülését közvetlen közelről tapasztalhattam.

A 12. év ünnepélyes határkő minden fiatal izraelita életében. Ettől kezdve férfinak tekintik, felszabadul a gyámság alól, tagja Izrael közösségének. A vallásos szertartások alatt homlokán és karjain viseli az imaszíjakat, meg kell tartania a böjtöket és nagy ünnepeken, a pászka és a sátorok ünnepén köteles Jeruzsálembe zarándokolni. Így mikor Szent Fiam betöltötte a 12. évét, Józseffel elvittük a názáreti zsinagógába, ahol fölvették a hit-községbe és megkapta Ő is az imaszíjakat.

Elérkezett a pászka ünnepe, és mint minden jámbor zsidó család, mi is elindultunk Jeruzsálembe. Ennek az ünnepnek az alkalmával zsúfolásig tele volt karavánokkal a városba vezető út. Mielőtt kiléptünk názáreti házunkból, Fiam letérdelt előttem és nevelőatyja előtt a földre és a Mennyei Atya áldását kérte utunkra. Mi is ezt tettük. Végig kettőnk között lépdelt, mert tudta, hogy József és Én egyaránt nagyon örülünk testi közelségének. Mi ketten abból a célból mentünk Jeruzsálembe, hogy eleget tegyünk az előírásoknak és imádjuk a Magasságbelit. Jézusnak magasabb rendű célja volt ezzel az úttal: hogy kinyilatkoztassa Atyja irgalmasságát, és a világgal tudassa eljövetelét. Útközben benső szavakkal arról beszélgetett Istennel, hogy a templomban ezt a célját hogyan fogja megvalósítani. Amerre mentünk, mindenfelé jobb kezét felemelve megáldotta a réteket, a termőföldeket, a legelésző állatokat, a falvakat a benne lakókkal együtt. Kérte az Atyát, hogy termékenyítse meg a vidéket, amit megáldott. Menetközben az emberekre, akik körülöttünk jöttek, mély hatást gyakorolt a 12 éves Szent Fiam személye, mert szépség, báj és szeretet sugárzott belőle. Nem egy asszony odalépett hozzám, és így szólított meg: „Boldog lehetsz, hogy ilyen fiad van!” Viszont egyesek – akik súlyos bűn állapotában voltak – nem merték szemüket Jézusra emelni, lelkiismeretfurdalást éreztek, és mélyen megrendültek.

Megérkeztünk, és beléptünk a templomba. Mindhárman leborultunk, homlokunkat a templom kövéhez érintve, és szívünk mélyéből köszöntöttük és dicsőítettük a Mindenhatót. Körülnéztünk és láttuk, hogy a templom környékét, oszlopcsarnokait és udvarait elözönlötte az ájtatos tömeg. A papok bemutatták az áldozatokat, a tanítók, a farizeusok és írástudók vitatkoztak a törvényről, magyarázták a parancsokat. Azért voltak a viták, mert Jeruzsálemnek, mint az akkori hittudomány székhelyének 2 féle iskolája volt: a Hillel és a Sammai iskola. A Hilleré mérsékeltebb volt, mert a törvény erkölcsi oldalát hangsúlyozta, nem annyira a szertartásokat. A Sammai iskola keményebb volt, szigorúbb, a mózesi törvényeket megnehezítette.

Mikor befejeztük imáinkat, felajánlásainkat, a többi názáreti zarándokkal együtt elhagytuk a templomot és elindultunk hazafelé. Fiam most nem közöttünk jött, hanem a többi fiatallal együtt. Este megdöbbenve tapasztaltuk, hogy elveszett. Az első állomáshelyen végigjártuk a pihenő embereket, kérdezgettük nem láttak-e egy 12 éves fiút. Próbáltunk személyleírást adni róla, de senki nem tudott segíteni. Három napig bolyongtunk rettegve, aggódva, de sehol nem találtuk, enni, aludni se tudtunk. Rémes képek tárultak anyai szemem elé: talán rossz emberek megtámadták, megragadták és valami erőszakot követtek el rajta? Talán ravaszul elcsalták hazug ígéretekkel és követte őket? Vagy gyilkosok kezébe került? Egy ember azt javasolta, forduljunk vissza Jeruzsálembe, talán lassabban jött és lemaradt vagy eltévedt, hiszen még gyermek. Elfogadtuk a tanácsát. Visszamentünk a városba, a templomhoz. Átkutattuk a templomudvar minden zegét-zugát. Minden oszlop mögé benéztünk, nem áll-e ott. Sírva kiáltoztuk: Jézus, Jézuskám, hol vagy? Bentről hangok szűrődtek ki. Mintha gyermekhang is vegyült volna bele. Zaklatott szívvel, reménykedve benyitottunk. Láttuk, hogy tudósok, farizeusok, papok egy oszlop közelében szorosan egymás mellett körben állnak, és kihallatszik közülük a mi Fiunk gyermekhangja. Odafutottam, két kezemmel rést csináltam az embergyűrűn, és láttam Jézust, ahogy egy törött oszlop alján áll, és fennkölt szavakkal, bölcsen, hatalommal eltelve magyarázta az írást az álmélkodó papoknak. Azonnal odaléptem hozzá, miközben ömlött a könnyem: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk. Ezt felelte: Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?”

Kedves Engesztelő Gyermekeim, akkor én még nem tudtam azt, amit most, hogy már a Jeruzsálembe haladó úton Ő benső beszélgetéssel megkérdezte Atyjától, hogyan kerítsen sort arra, hogy kinyilatkoztassa az Ő atyai könyörületességét és a saját Messiási eljövetelét. Akkor utasította Őt a Mennyei Atya, hogy hazamenetel közben szakadjon el tőlünk, szüleitől és a zarándokoktól. Így lesz alkalma a tanításra. Én, Mennyei Édesanyátok elnyert dicsőségemből visszatekintve már tisztán látom Jézus beszélgetését a doktorokkal. Valamennyien feszült figyelemmel hallgatták, bölcs szavai megragadták őket. Elmondta nekik, hogy a Messiás már eljött a világba, már él, hogy megmentse az emberiséget. Ezek a tudós papok azt még elhitték valahogy, hogy már megszületett a várva várt Messiás, de amit a gyermek sejtetett velük, hogy íme Ő az, ezt már gőgjük nem tudta befogadni. Még hogy egy egyszerű ács fia, egy ilyen jelentéktelen, alacsony származású fiú legyen a zsidó nép megmentője, vezére, királya, szabadítója? Azt már nem! Pedig értelmükkel felismerték a bölcs, különös gyermek kinyilatkoztatásait, de szívükbe nem tudták befogadni. Keménységük nagy fájdalmat okozott Jézusnak.

Drága kicsi Fiam e 3 nap alatt, ameddig mi kerestük, megismerhette az éhezést és fázást. Egész nap a templomban tanított, estefelé összebarátkozott szegény kis koldusgyerekekkel és próbált alamizsnát kérni a járókelőktől. Egyszer-egyszer kapott valami kis ételt, de azonnal szétosztotta a szegénygyerekek között. Az éjszakát szabad ég alatt töltötte, még pokróca se volt, hogy betakarózhasson. Nappal a templomban állt tovább tanítva a tudós papokat. Milyen kegyetlenek voltak! Egyiküknek se jutott eszébe, hogy ezt a szegény, éhező gyermeket éjszakára befogadja. Így telt el a három nap és két éjszaka. Mikor rátaláltunk és hazavittük, egy szóval se panaszkodott nekünk. Hogy milyen keservesen telt el ez a pár nap, azt a Mennyben tudtam meg. Hogy nem engedetlenség volt részéről, hogy elszökött tőlünk, azt még a válaszából megsejtettem, hogy „Atyám dolgaiban kell lennem.” Emlékeztetett minket arra, hogy Ő elsősorban a Mennyei Atya Fia és csak utána az Én gyermekem. Ez a válasz nektek is szól, drága Engesztelőim. Számotokra az legyen az első és legfontosabb, amire Isten meghívott benneteket, mert Ő a ti Atyátok, az Ő dolgaiban kell lennetek. Titeket, Kicsinyeim azzal a felemelő feladattal bízott meg, hogy mentsétek a lelkeket, a közömbös, hitetlen és bűnökben megátalkodott felebarátaitokat, és segítsetek a tisztítóhelyen szenvedőknek imáitokkal, böjtjeitekkel, áldozataitokkal, önmegtagadásaitokkal.

Kedves Gyermekeim! Próbáljátok átérezni azt a három rendkívül nehéz napot, amiben részem volt, mikor elveszítettem 12 éves Szent Fiamat. Semmit nem tudtam róla. Rám bízta a Mennyei Atya, hogy szüljem meg, neveljem fel, és ha valami baja lesz, ha nem találom meg, hogyan álljak meg Előtte? Éles tőrként hasított a szívembe, hogy talán már sosem láthatom. Ti, imádságos lelkületű, buzgó Kincseim, valami hasonlót érezhettek, mikor Isten lelki szárazságot bocsát rátok. Úgy élitek ezt meg, hogy ti is elvesztettétek Jézusotokat. Nem tapasztaljátok a szeretetét, mint máskor. Ilyenkor a ti szívetek szeretetlángja is kialszik Iránta. Eltűnik az áhítat, az öröm imádkozásotokból. Viszont hasonló boldogságot éreztek az enyéméhez – ahhoz, mikor a Jeruzsálemi templomban megpillantottam Jézusomat – ha Isten véget vet lelketekben ennek a sivár állapotnak, és újra rátaláltok Szent Fiamra, szívetek Királyára.

Most pedig, drága Kincseim, olyan dolog történik, amit csak Én, Édesanyátok láthatok. A Mennyei Atya az Égből küld nektek egy kedves ajándékot. Egy hatalmas, ember-méretű Szentostya ereszkedik alá, és megáll előttetek a földön. Ti, akik szentmisére jártok, nem egyszer tapasztalhattátok, hogy a nagy Oltáriszentség felületén valami kidombordó kép látható: pl. a jászolos kis Jézus, a feltámadt Jézus, vagy egy feszület. Ezen az óriási Szentostyán a 12 éves gyermek Jézus látható fehéren, az Ostya anyagából. Hirtelen elkezd színesedni, megelevenedik, és kilép elétek. Gyönyörű, szőke fiú, haja göndör fürtökben eltakarja a fülét, kreol bőréből, piros arcából kivilágítanak ragyogó kék szemei. Arcának finom, nemes vonásai, bájos mosolya egészen elbűvölő. Mivel a Szentostyában teljes isteni dicsőségében van jelen, most is gazdagon ontja magából a fényt. Először Felém fordul, nagy szeretettel átölel és így szól hozzám: „Forrón szeretett Édesanyám! Köszönöm, hogy ilyen hitelesen és alapos részletességgel bemutattál Engem, mint 12 éves Jézust kistestvéreimnek. Ezzel a tanítással befejezted előttük gyermekkorom történetét.” Egy gyermeki csókot ad arcomra, és újra veletek szemben áll. Térdig érő, hófehér ruha van rajta, és egy aranyöv fogja össze a redőit. Nyakában egy hosszú láncon aranykereszt feszülettel. Így szólít meg titeket: „Drága engesztelő Kistestvéreim! Nem véletlenül érkeztem Szentostyába rejtőzve közétek. Fel akarom hívni figyelmeteket a veszélyre, ami a közeljövőben fenyegeti Testemet és Véremet. Valóságos Jelenlétemet a templomokban hamarosan megszüntetik. Meg akarják akadályozni, hogy tápláljalak benneteket és erősítselek titeket a megpróbáltatások idejére. De ne féljetek! Mi, a Szentháromság tagjai ott fenn a Mennyben tervezgetjük nektek a szentáldozás lehetőségét. Terveinket e tanításban nyilvánosan nem fedhetjük fel előttetek, de titkunkat meg fogjuk osztani legbátrabb, és legbuzgóbb felszentelt fiainkkal és igaz, választott prófétáinkkal. Mint ahogy földi egyházam megtisztul, de nem vész el, fennmarad az utolsó napig, ugyanúgy az Eucharisztia is élő valóságként, mint megtestesült Ige élni fog köztetek eledelként és italként a világ végéig.” A 12 éves Fiam leveszi nyakából a keresztet, melyen megelevenedik szenvedő Teste. Közétek megy, és egyenként mindnyájatokkal megcsókoltatja. Közben ezt mondja: „Megérintem ajkatokat, hogy szenvedésemről mindenkinek beszéljetek, aki befogadja.”

Én, Édesanyátok egy áldással búcsúzom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

A kiengesztelődés fontossága

 

Kedveseim, legyetek állhatatosak és kitartóak hitetek megvallásában! Tűrjetek el minden nehézséget, amely utatokba áll, és adjátok át a Szentháromságnak! Ne engedjétek, hogy az ellentét növekedjen köztetek és azok között, akik nem szeretnek titeket! Mutassátok meg nekik, hogy Isten szeretete sürget benneteket arra, hogy velük jót tegyetek és jót gondoljatok róluk. Bízzatok abban, aki nektek is megbocsátott, és szüntelenül érezteti bizalmát bennetek. Szeressétek ellenségeiteket, hiszen egykor ti is ellenségei voltatok Istennek bűneitek által. Most rajtatok a sor, hogy teljesen kiengesztelődjetek szívetekben azokkal, akik teljesen elfordulnak tőletek. Várjátok a pillanatot, amikor jót tehettek velük. Bizony, nagy jutalomban részesültök, ha ezt megteszitek, mert jócselekedeteitekkel kihúzzátok őket az Istennel való szembenállás gödréből.

 

2012.10. 01.                Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/a-kiengeszteldes-fontossaga

Lelki felemelkedés

Kedveseim, mérjétek fel magatok is lelketek szintjét! Találjátok meg lelkiismeretetekben azokat a pontokat, amelyeken változtatni kell ahhoz, hogy a lelkiéletben magasabb szintre jussatok! Minél alázatosabb valaki, annál hatékonyabban emelkedik lelke a Szentháromság magaslataiba. Mert amilyen mértékben elfogadja a lelki megaláztatást, annál kedvesebb lesz az Úr szemében áldozata, ha azt állhatatosan, kitartóan felajánlja a lelkekért. Lelki felemelkedés csak a kereszt létráján lehetséges, ha elfogadjátok a szenvedésben rejlő megaláztatást, mert nem lehet különb a tanítvány a mesterénél. Legyen bennetek minél több elfogadás és alázat!

 

2012.10. 03.                 Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/lelki-felemelkedes

Magyarok Nagyasszonya

Kedveseim, Magyarok Nagyasszonya ünnepén helyezzétek magatokat boldogan az Ő Szeplőtelen Szívének Szeretetlángjába! Engedjétek, hogy teljesen átjárjon titeket szeretetének hevületével! Találjatok nála boldog együttlétre, mert Édesanyánknak különös gondja van rátok és terve van veletek! Minél jobban belevetitek magatokat szent karjaiba, annál tökéletesebb gyermekei lesztek. Különleges módon van gondja rátok, csak ne feledkezzetek meg, milyen ígéretnek vagytok részesei! Ahogy Szent István király átadta magyar nemzetünket a Szűzanyának, ígéretet nyertünk általa: ha kitartunk mellette és hűségünket megpecsételjük vele, akkor nincs mitől félnünk, mert mindenkor oltalmát élvezhetjük. Ajánljátok fel magatokat a magyarok Nagyasszonyának!

 

Szűzanya: Drága gyermekeim, a mai ünnepnapnak nagy jelentősége van a ti életetekben, mert első királyotok, Szent István, úgy bízta rám országotokat, mint egyetlen lehetőséget, hogy megmeneküljetek a pogányság karmaiból. Országotokat úgy bízta rám, mint gondoskodó és szerető édesanyára, aki soha sem fog megfeledkezni árva gyermekeiről. Oh, bárcsak gyakran megtennétek szentistváni felajánlásotokat! Ezzel kifejeznétek, irántam való odaadó hűségeteket. Arra kérlek gyermekeim, amíg még nem késő, hogy csatlakozzatok még többen országotok engesztelő táborához! Érezzétek át azt a felelősséget, amivel megbíztalak benneteket, hogy kitartó felajánlásaitokkal a lelkeket mentő hadsereg táborát erősítitek. Minden gondotok azon legyen, hogy hatékony eszközökkel lépjetek fel, és tegyetek meg mindent a bűnben fetrengő emberiség megmentéséért. Nem nektek kell kitalálnotok, mit és hogyan cselekedjetek! Én elkérek tőletek mindenkit, adjatok át nekem mindenkit, hogy közbenjárjak megtérésükért Szent Fiamnál! Ne a bűnökön sopánkodjatok, hanem az legyen a hivatásotok, hogy átadjátok nekem mindazokat, akik elfordultak Istentől, vagy nem tartják fontosnak megtalálni az üdvösségre vezető utat. Ebben a munkában serénykedjetek gyermekeim! Én minden kegyelmet kiesdek számotokra, csak ne legyetek közömbösek embertársaitok iránt! Ha ti, engesztelők, közösségeitekben hétről-hétre felajánljátok imáitokat és szenvedéseitek áldozatait értük, akkor megértettétek, milyen fontos küldetésetek van. Legyetek nagyon buzgók és kitartóak az imádságban, böjtben, virrasztásban és az engesztelésnek mindazon módjában, amit a szívetekbe írt Szent Fiam. Amikor Elém hozzátok a lelkek sokaságát, és kéritek számukra a megtérésüket, meg ne feledkezzetek saját lelketek tisztaságáról sem! Menjetek gyakran a bűnbánat forrásához, és engedjétek, hogy Fiam megtisztítson benneteket Szent Vérével! Édesanyai szeretetemet árasztom minden magyar lélekre, és szent palástom borítva rátok, megáldalak mindnyájatokat az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében, Ámen.

 

2012.10. 08.       Anna Terézia

http://engesztelok.hu/egi-uezenetek/magyarok-nagyasszonya

A szív békéje

Kedveseim,engedjétek megtapasztalni szívetekben azt a békét, melyet a Szentháromság ajándékoz számotokra minden nap. Amikor átadjátok magatokat Neki, csodálatos béke honol lelketekben. Bármit tesztek, bármilyen nehézség ér benneteket, a ti békéteket senki nem veheti el tőletek, ha tudatosítjátok magatokban, hogy ennek a kegyelemnek részesei vagytok. Márpedig ha ez így van, akkor nagy biztonságban élhettek, mert senki és semmi nem háborgathatja szívetek békéjét. Ha ti magatok nem engeditek meg, hogy kibillentsenek lelketek nyugalmából, akkor már elérkezett hozzátok az Isten országa. Mily nagy öröm, ebben a csodálatos biztonságban élni, és munkálkodni! Köszönjétek meg minden nap a Szentháromságnak e nagy ajándékát! Legyetek hálásak, és soha ne méltatlankodjatok megpróbáltatásaitok miatt!

 

2012.10. 09.             Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/a-sziv-bekeje

Áldozatainkat ne verjük nagydobra

Kedveseim, mit kell még tudnotok arról, amit az engesztelésben megmutat nektek a Szentháromság? Már oly sok mindent elmondtam nektek az engesztelés helyes értelmezéséről, mégis mindig van újabb feltárnivaló számotokra. Úgy hozzátok meg áldozataitokat, hogy ne verjétek nagydobra, mert akkor értékét veszti. Úgy váljatok áldozatokká, hogy érezzétek megajándékozottnak magatokat, amikor megpróbáltatást kell elszenvednetek! Ilyenkor komolyan részesültök Krisztus megváltói áldozatában. Sokkal jobban, mint amikor nem szenvedtek. Míg az előbbi esetben lelkek sokaságát menthetitek meg, az utóbbiban nem teremtek értékes gyümölcsöket. A jó gyümölcshöz sok minden kell. A ti részetekről csak annyi, hogy engedjétek magatokat megmetszeni az isteni kertész által, mert csak a fájdalmas növekedés és érlelődés által válhattok értékessé a Szentháromság szemében. Vállaljátok bátran a megpróbáltatásokat, és ajánljátok fel!

 

2012.10. 13.            Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/aldozatainkat-ne-verjuek-nagydobra

Készület a szombati Kiengesztelődési Találkozóra

Kedveseim, úgy készüljetek a szombati Országos Kiengesztelődési Találkozóra, hogy tudatosan mindent ajánljatok fel az összejövetel kegyelmeinek a kiáradásáért! Bízzátok magatokat teljesen a Szentháromságra és Égi Édesanyánkra! Nyissátok meg szíveteket sokkal jobban, mint ahogy azt eddig tettétek, mert a kegyelemek zápora fog rátok zúdulni, amely teljesen elárasztja lelketeket! Imádkozzatok, hogy minden kegyelmet örömmel elfogadjatok, különösen azokat, amelyek a szenvedés és a megpróbáltatás ajándékai! Engedjétek, hogy termékeny talajba hulljanak a búzaszemek, és elhalva százszoros termést hozzanak! Őrizzétek ezt a nagy kincset, amely minden aranynál értékesebb! Legyetek áldottak!

 

2012.10.17.         Anna Terézia

http://engesztelok.hu/egi-uezenetek/keszuelet-a-szombati-kiengeszteldesi-talalkozora

Jobb adni, mint kapni

Kedveseim,mindnyájan éljétek át a szeretetben való egységet közösségeitekben úgy, hogy ráhangolódtok egymás elfogadására és megértésére. Ha meritek magatok kezdeményezni a közeledést és nem várjátok meg, míg testvéretek megelőz benneteket, akkor megélhetitek a Szentháromság ajándékozó szeretetét. Milyen boldog az az ember, akinek része lehet ebben a határtalan nagy örömben! Törekedjetek késlekedés nélkül jót tenni, mert akkor a felebarát örvendezését megízlelhetitek. Így érvényesül az a mondás, hogy jobb adni, mint kapni.

 

2012.10. 22.           Anna Terézia

 

Egység a magyarságon belül

Kedveseim, október 23-a nagy jel kell, hogy legyen életetekben, hogy az összetartozás kegyelme felülről érkezik. Kérjétek a Szentháromságot és égi Édesanyánkat, árasszák rátok, nemzetetekre, az egész magyar népre az egység lelkét, a szeretetben megélt kiengesztelődés kegyelmét, mert ha ez megvan, népünk megmenekül a pusztulástól. Álljatok őrt és szüntelenül imádkozzatok! Gondoskodjatok arról, hogy ki ne aludjon a lámpásotok, hogy a kegyelem olaja táplálja a tüzet szívetekben, mert csak így valósulhat meg az egység életetekben.

 

2012.10. 23.    Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/egyseg-a-magyarsagon-beluel

Egység lelke

Kedveseim, október 23-a nagy jel kell, hogy legyen életetekben, hogy az összetartozás kegyelme felülről érkezik. Kérjétek a Szentháromságot és égi Édesanyánkat, árasszák rátok, nemzetetekre, az egész magyar népre az egység lelkét, a szeretetben megélt kiengesztelődés kegyelmét, mert ha ez megvan, népünk megmenekül a pusztulástól. Álljatok őrt és szüntelenül imádkozzatok! Gondoskodjatok arról, hogy ki ne aludjon a lámpásotok, hogy a kegyelem olaja táplálja a tüzet szívetekben, mert csak így valósulhat meg az egység életetekben.

 

2012.10. 23.           Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/egyseg-lelke

 
Türelem és figyelmesség

Kedveseim, bárhol vagytok és bármit tesztek, mindent a Szentháromság legnagyobb dicsőségére tegyetek! Úgy legyetek mások szolgálatára, hogy Istentől kapott szeretetetek vegye körül testvéreiteket. Ha érzik és megtapasztalják a türelmet és figyelmességet, és minden olyan jó tulajdonságot, ami a Szentháromság szeretetére emlékezteti őket, akkor hatékonyan elősegíthetitek a gyógyulásukat. Kérjétek ezt a mély istenszeretettől átitatott, bensőséges kapcsolatot, hogy akik titeket megismernek, bizalommal forduljanak rajtatok keresztül a Szentháromsághoz.

 

2012.10. 24.    Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/tuerelem-es-figyelmesseg

A gyónás fontossága

Jézus: Gyermekeim, ne féljetek a jövő megpróbáltatásaitól! Megengedem, hogy lelketek megedződjön általuk. Ha nem érne benneteket nehézség, akkor soha nem edződnétek meg arra a feladatra, amire meghívtalak titeket. Ne féljetek, Én mindig veletek vagyok, és megtanítalak, hogyan küzdjetek önmagatok korlátai, a sátán kísértései és környezetetek okozta keresztek által. Szeretnélek elvezetni titeket olyan ösvényre, amelyen biztonságban haladhattok, mert az Én fényem világítja meg számotokra. Ez a lelkiismeretetek által feltárt bűnbánat útja. Ugyanis, amikor felismeritek bűneiteket, és azokat őszinte, tiszta szívvel megbánjátok, akkor a megtisztulás fénye bevilágítja utatokat a következő lépéseitekhez. Ha kihagyjátok a bűnbánat szentségét, vagy elhanyagoljátok, könnyen ki lesztek téve a gonosz lélek fondorlatainak, mert lelketek apróbb foltjai elhomályosítják látásotokat, és könnyen megbotlotok. Minél tisztább a lelketek, annál nagyobb fénnyel világítom be előttetek ösvényeiteket. Miközben így haladtok rendületlen állhatatossággal, egyre jobban fogjátok felismerni és látni küldetésetek célját. Ne feledjétek, soha nem a harcon van a hangsúly, hanem azon, mennyire vagytok nyitottak és készséges lelkűek a kegyelmek elhordozására. Ugyanis minden ajándék nagy erővel érkezik hozzátok, melyet a gonosz lélek nem bír elviselni. Ezért próbálkozik szüntelenül elgáncsolni titeket. Én azonban megadtam nektek a legfontosabb eszközöket, hogy a szentgyónásban megtisztulva, az Eucharisztiában megerősödve mindig biztonságban haladjatok. Ha ezt komolyan veszitek, erősödni fog bennetek a hitben járás, mely biztos alapja az állandó veletek való együttlétemnek. Megáldalak benneteket drága kis engesztelőim az őszinte bűnbánat lelkületével és a tiszta szív egyszerűségével.

 

2012.10. 29.    Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/a-gyonas-fontossaga

Körültekintően dönteni
Kedveseim, legyetek körültekintőek döntéseitekben! Vizsgáljátok meg a lelkeket mielőtt bármit is tesztek! Tárjátok fel a körülményeket, mert csak akkor tudjátok felismerni, mi a helyes lépés! Mert van, amikor kísértés képez akadályt, van, amikor a saját bűnünk homályosítja el látásunkat, de a körülmények is ellehetetleníthetik jó döntéseinket. Ha objektíven feltárjátok a tényeket és kéritek a Szentháromság megvilágosító kegyelmét, a Szűzanya közbenjárásával, akkor nem téveszthetitek el az üdvösségetekre vezető irányt.
 
2012.10. 30.                      Anna Terézia

2012. 10. 22, Hétfő, Boldog II. János Pál pápa ünnepe

 

Ma reggel elmentünk Vicka előadására. Miközben ő beszélt egy látomásban volt részem. Megjelent előttem Mária és karjaiban a kis Jézust tartotta. A Földgömbünk fölött álltak, amelyet egy kígyó ölelt át testével. Mária Szent Fiával együtt rengeteg könnyet hullajtott értünk, majd a Szűzanya így szólt hozzánk: „Imádkozzatok, imádkozzatok és imádkozzatok! Mert a sátán el akarja tiporni az egész emberiséget és veletek együtt Szent Fiamat is, aki jelen van minden Oltáriszentségben.” Amikor Vicka befejezte előadását, megjelent jobb oldalán a Szűzanya (csupasz lábain egy-egy piros rózsa volt, kék palástot, fehér fátyolt és hosszú fehér ruhát viselt), mindenkit megáldott és előttem haladtak el.

 

Ezután részt vettünk Dankó atya előadásán a sárga házban. Ez alatt újból megjelent előttem a Szűzanya, aki előtt letérdelt Boldog II. János Pál pápa és megcsókolta jobb kezét. Az emberek példája láttán odamentek Máriához, leborultak lábai előtt és megcsókolták áldást adó kezét. Boldog II. János Pál pápa: „Ezzel a kézcsókkal elismertétek Máriát, mint országotok királynőjét.” Utána kezébe vette az Oltáriszentséget és így folytatta: „Szenteljetek minél több időt a Jézussal való bensőséges kapcsolatotokra! Imádkozom értetek, hogy életetek központjában mindig Jézus álljon!” Majd az Oltáriszentséggel megáldotta a jelenlévőket és velük együtt Magyarországot is.

 

Szentmisén az oltár előtt megjelent Boldog II. János Pál pápa, aki így szólt hozzánk: „Gyermekeim, tudjátok mi volt életem nagy örömének az oka? Az, hogy életemet teljesen átadhattam Máriának, mint legkedvesebb Édesanyámnak. Ő mindig mellettem állt fogantatásomtól kezdve pápaságom végéig. Máriának köszönhetem, hogy most a Mennyben Szent Fiának közelében tölthetem el örök életemet. Nem győzök hálát adni Jézusnak, amiért megváltott minket. Ha nem vállalta volna el a kereszthalált értetek, akkor nem léphetne be senki Isten országába. Boldognak mondhatom tehát magam, mert gyönyörködhetem Őbenne és Máriában is, aki nélkül nem lenne teljes a Mennyország. Sokat gondolok rátok, hiszen nem feledkeztem meg rólatok és utódomról sem. Imádkozzatok érte, ő minden hívő utolsó reménye! Szívetek legyen mindig Máriáé. Elmondom nektek, hogy Édesanyátok szívében Isten után az emberiség áll a második helyen. Ő mindnyájatok boldogságát kívánja. Azért jelenik meg a látnokoknak oly sokszor, mert félt benneteket a gonosztól. Segíteni akar rajtatok, hogy életetek mindig a jó irányban haladhasson. Örülök, hogy Medjugorjéba zarándokoltatok. Köszönöm, hogy a mai napon megemlékeztetek rólam. Ígérem nektek, hogy imádkozni fogok a ti szándékaitokért és az Örök Boldogságot kívánom mindnyájatok számára. Pápai áldásomat adom rátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

2012. 10. 23, Kedd

 

A reggeli szentmisén Mária letérdelt a Mennyei Atya előtt és arra kérte Őt, hogy áldja meg Magyarországot. Miután a Mennyei Atya megáldotta országunkat így szólt hozzánk: „Drága gyermekeim, nagy örömmel látom, hogy ilyen sokan összegyűltetek Medjugorjéban közvetlenül legszentebb leányom jelenésének helyén. Mária kérésére áldásomat adtam országotokra. Bizony mondom nektek, Én úgy tekintek leányomra, mint legféltettebb kincsemre. Szent Fiam után őt adtam ajándékba az egész emberiségnek. Íme, a ti Édesanyátok! Szeressétek mindig és tiszteljétek Máriát! Amikor hazamentek úgy térjetek otthonotokba, gyermekeim, mint a világosság a sötétségbe. Mutassatok példát az embereknek és mondjátok meg nekik: Mária szeret titeket, és nem hagyott el bennetek soha! Forduljatok hozzá, és akkor meglelitek vigasztalásotokat.” Nagy örömömre Mindszenty József bíboros is megjelent és azt üzente nekünk: „Gyermekeim, amikor minden magyar ember szívében Jézus után Mária is ott fog uralkodni, akkor közel lesz Isten országának megvalósulása. Sokat köszönhettek legszentebb édesanyátoknak.” Látomásban a Szűzanya átölelte fényes keresztjét és minden fájdalmát felajánlotta hazánkért majd az egész világért. Az ő közbenjárásának köszönhetjük a sok kegyelmet, mely kiárad országunk egész területére. Mindszenty József bíboros: „Mária országotok oszlopa, aki belekapaszkodik ebbe az oszlopba soha nem vész el. Mert ezt az oszlopot senki és semmi nem távolíthatja el, még a sátán sem.”

 

Délután megemlékeztünk az 1956. október 23-ról, melyen Szent István király jelent meg és a magyar szent koronát nyújtotta Mária kezébe, aki megáldott minket és szomorúan megjegyezte: „Ezt a koronát nem viselhetem fejemen, mivel még népem nem fogadott el engem királynőjének.” A magyar szentek is arra várnak, hogy mikor fogadja el a nép Máriát és kéri az ő pártfogását.

 

Az esti szentmisén Szent Édesanyánk letérdelt Jézus előtt, hogy kiesdje mindnyájunk számára az irgalmát. Jézus azt felelte neki: „Édesanyám, kérésedet meghallgattam. Mindazok, akik itt vannak elnyerték irgalmamat, mely kiárad szeretteikre is.” Mária kedvesen és szeretettel megköszönte Jézus jóságát. Majd végig nézett rajtunk és így szólt: „Drága kicsinyeim, közel van Isten országa. Ott nem lesz többé emberi meg nem értés. Minden ember egy nyelven fog beszélni, a szeretet nyelvén. Várjátok örömmel Szent Fiamat, aki eljövetelekor békét és szeretetet fog teremteni a Földön közöttetek.” Ezután Boldog II. János Pál pápa szólt hozzánk: „Szeretett gyermekeim, az Egyházzal és a pápával kapcsolatos próféciák hamarosan beteljesednek. Addig örüljetek, amíg az Égiek még üzennek számotokra, mert lesz olyan időszak, amikor nem tudtok másra hagyatkozni csak a hitetekre. Az Egyház nagy üldöztetésnek van kitéve. Imádkozom értetek! Bízzátok magatokat Máriára és ne féljetek, mert Isten nem hagyja magára azokat, akik legszentebb leányának szentelik magukat.”

 

2012. 10. 24, Szerda

 

A reggeli szentmisén a Szűzanyával lélekben felmentünk a jelenések hegyére. Útközben megkérdeztem tőle: Édesanyám, nem nehéz lépkedned lábaiddal ezeken a köveken? Ő azt válaszolta: „Gyermekem, fizikai fájdalmaim nem hasonlíthatók lelki fájdalmaimhoz.” Mária egyik kezében egy aranyszínű rózsafüzért tartott, melyről annyit mondott: „Aki elmélyül az imádságban, megleli örömét Istenben.” Amikor felértünk a hegyre egyenesen odamentünk Jézushoz és térden állva imádkoztunk előtte. A Szűzanya mélyen elmerült az imádságban, majd így szólt: „Minden zarándokot imáimba foglalok, akik eljönnek hozzám Medjugorjéba. Viszont szomorúan tapasztalom, hogy bizonyos gyermekeim szívében nem Szent Fiam az első, hanem én. Mindig Jézus legyen az első. Ő mindennél nagyobb imádatot, szeretetet és tiszteletet érdemel, hiszen az üdvösséget Neki köszönhetitek. Szeretlek titeket gyermekeim, ezért figyelmeztetlek benneteket!” A Medjugorjei Szűzanya szobra megelevenedett előttem, és láttam hogyan hajol le Mária hozzánk, hogy minket megvigasztalhasson. Szűzanya: „Ahol én megjelenek, ott jelenlétem sosem szűnik meg.” Szentáldozás után Jézus Szent Szívét helyezte a szívünkbe és azt mondta: „Azt akarom, hogy már itt a földön eljussatok a tökéletes szeretet magas lépcsőfokaira.”

 

Délután felmentünk a Krizsevácra, ahol az Égiek különleges ajándékokban részesítettek minket. Miután teljesítettük a feltételeket, Jézus megadta mindenkinek a teljes búcsú kegyelmét és eltörölte a bűneink után járó büntetést is. E hír hallatára nagy boldogság töltötte el a szívünket. Jézus megajándékozott bennünket misztikus Szent Testével is, és azt mondta: „Ma rendkívüli ajándékot adtam nektek, melynek nagysága felülmúlja az eddigi kegyelmeket. Ebben a misztikus szentáldozásban szoktam részesíteni azokat a haldokló lelkeket, akik elfogadnak Engem megváltójuknak. Tehát ez az égi manna mentesít titeket a kárhozattól és biztosítja számotokra az örök életet, amennyiben kitartóak maradtok és lehetőségetek szerint naponta szentáldozáshoz járultok.”

 

Este a szentségimádáson a feltámadt és megdicsőült Krisztus állt velünk szemben. Bal kezével Szent Szívére mutatott, melyből a szeretet fényének sugarai áradt ki minden ember szívébe. Jézus: „Szeretetemmel megújítottam szíveteket, ezeket a kegyelmeket mind Édesanyám közbenjárásának köszönhetitek. Veletek vagyok mindennap és erőt adok nektek a küzdelemhez.” Ezután a Szentháromságot nagy fény vette körül, amely egy hatalmas Oltáriszentséget alkotott. Egy nyitott aranykapu jelent meg benne, melynek közepén ott állt Mária és bevezetett minket a Szentháromság szeretetébe.

 

2012. 10. 25, Csütörtök

 

A Szűzanya egy aranykövekkel teli úton vezetett. Szűzanya: „Az aranykövek lelki kincseket jelképeznek.” Ahogy haladtunk személyesen találkoztunk Jézussal, aki a nehéz keresztet vállán hordozta. Segíteni akartam Jézusnak, mint ahogyan Cirenei Simon tette. De a keresztnek túl nagy volt a súlya és nem bírtam el. Ekkor Jézus azt mondta: „Ezt a keresztet csak Velem együtt tudod hordozni.” Amikor tovább mentünk, az út kettéágazódott: az egyik széles volt, a másik keskeny. A széles út előtt sok kereszt hevert a földön és láttam, hogy egyre többen teszik le oda keresztjüket és indulnak el rajta. A keskeny úton kevesen voltak, de örömmel vállalták a szenvedést. Jézus szomorú könnyeket hullajtott azokért, akik elutasítják a szenvedést és inkább a könnyű utat választják. Máriával együtt imádkoztunk értük. Egy idő után arra lettünk figyelmesek, hogy néhányan visszatérnek a széles útról és megbánták vétkeiket. Jézus azt mondta nekik: „Bűneiteket megbocsátottam végtelen irgalmamban. Most menjetek, vegyétek vállatokra keresztjeiteket és kövessetek Engem.” Az emberek rátértek a keskeny útra kereszttel a vállukon és haladtak a boldogság felé vezető úton. Szűzanya: „Látjátok kicsinyeim, milyen nagy eredményt hoztak felajánlott imáitok és áldozataitok? A szenvedés nem hiábavaló. Ha szeretet uralkodik a szívetekben, boldog emberré fogtok válni.”

 

A hazafelé úton megjelent köztünk Mária és kezében egy könyvet tartott, melyben a neveink fel voltak jegyezve. Szűzanya: „A szívembe véstem neveteket és nem feledkezek meg rólatok halálotok óráján. Különleges védelmemben fogtok részesülni, mert megóvlak titeket a gonosz támadásaitól.” Jézus: „Akik Édesanyámnak szentelik életüket, ha a tisztítótűzbe jutnak is, kevés időt fognak ott eltölteni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem kell tovább küzdenetek. Maradjatok állhatatosak és akkor nem lesz mitől félnetek.”

 

          Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/zarandoklat-medjugorjeba

Mennyország Ajtaja

 2012. 10. 14, Vasárnap

A Mennyei Jeruzsálem jelent meg előttem, úgy amint az a Jelenések könyvében is le van írva. Egy színaranyból és drágakövekből épült csodaszép várost láttam, és azt, hogy miként vezeti be abba a Szűzanya az ő gyermekeinek lelkét.

Mennyei Atya:„Gyermekeim, kérjétek Legszentebb Leányomat, hogy esdje ki számotokra az állhatatosság kegyelmét, hogy egykor az ő segítségével ti is bejuthassatok a Mennyei Jeruzsálembe. Fontoljátok meg, hogy nektek már földi életetek folyamán is az a hivatásotok, hogy gondolatban a Mennyországban éljetek. Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján!Vajon ki tudna benneteket erről a földről gondolataitokban a Mennybe emelni? Nem más, mint Mária szépsége és kedvessége. A Hiszekegyben gyakran megvalljátok, hogy hisztek a szentek egységében. Hány ember van a világon, aki semmit sem gondol e szavak kimondásakor, vagy legalábbis nem érti meg, hogy ezek is a Mennyországban való életre szólítanak fel benneteket.

Szűkebb földi hazátokon kívül ugyanis van nektek egy nagyobb hazátok, az Anyaszentegyház, mely a szentek közösségéből áll. Ti a földön az Anyaszentegyháznak élő tagjai vagytok. Odaát az örökkévalóságban a szentek egysége két nagy országot népesít be: a Tisztítóhelyet és a Mennyországot. Az utóbbiban azok a lelkek vannak, akik már elvették jutalmukat és élvezik a Szentháromság boldogító látását, az előbbiben pedig azok, akiknek még törleszteni kell adósságukat, mielőtt az örök üdvösségre juthatnának. A kegyelem az, ami fenntartja a szentek közösségét. Köztük nincsenek nemzetiségi ellentétek, társadalmi rangkülönbségek, mert egyek Velem. Gyakoroljátok a szentek egységének tanát, és már a Földön kezdjetek el a Mennyországban élni, és annak lakóival társalogni. Ha a gondolataitok a megdicsőültek és a tisztulók tökéletesen bűntelen, ártatlan seregei között járnak (ártatlanok a tisztulók is, és csupán volt bűneik büntetését szenvedik), akkor a ti lelketek is át fog alakulni, és jobban felszabadultok a test bűneinek súlya alól.

Nagyon fontos tudnotok, hogy Mária a Mennyországnak ajtaja. Ha ragaszkodtok a Szűzanyához, akkor mindig ott lesztek a Mennyország ajtaja előtt. Amikor pedig ütni fog az óra, akkor nem kell mást tennetek, csak megnyomni annak kilincsét, és benyithattok, ha nem is közvetlenül a mennyei boldogságba, de legalábbis annak előcsarnokába, a Tisztítóhelyre. Sajnos sokan élnek sötétségben és visszautasítják segítségemet. Számotokra biztosíték a Szűzanya. Ő az ajtó. Ezért tartsatok ki hűségesen mellette egész életetek folyamán, akkor a halál órájában rajta keresztül bejuthattok ti is a Mennyországba.”

 

      Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/a-mennyorszag-ajtaja

Titkos értelmű rózsa

2012. 10. 18, Csütörtök

 

      Megjelent előttem a Szűzanya ragyogó és mennyei szépségében, majd így szólt hozzánk: „Gyermekeim, én vagyok a titkos értelmű rózsa. Bizonyára már elgondolkoztatok azon, hogy miért kedveskedik az Anyaszentegyház nekem ezzel a címmel. Gondolatban vegyetek kezetekbe egy szép rózsát és vizsgáljátok meg közelebbről! Ha a maga egészében tekintitek meg, tökéletes szépség, ha pedig szirmaira szeditek, azt fogjátok látni, hogy minden egyes szirma, a maga nemében egy kis műremek. Nincs a földön művész, aki képes volna a rózsaszirom szép színét, alakját, bájos vonalait, gyöngéd szövetét, csodálatosan kedves hajtásait és kellemes illatát utánozni. Remekműve az a Teremtőnek. Márpedig egy-egy rózsabokron százával vannak ilyen szirmok. Rózsának mondhattok tehát engem is abban az értelemben, hogy nemcsak a magam egészében vagyok gyönyörűséges, hanem csupa szépségből vagyok összeállítva. A csodálatos adományaim, kiváltságaim, ajándékaim, isteni és erkölcsi erényeim mind megannyi elragadó rózsaszirom. 

      Vegyétek sorra ezeket a szirmokat! Szeplőtelen fogantatás, kegyelemmel teljesség, vétkezhetetlenség, tökéletes alázatosság, a Szentlélek ajándékai: bölcsesség, értelem, tudomány, jótanács, bátorság, jámborság és az Úr félelme, az isteni erények: a hit, a remény, a szeretet, az erkölcsi erények: erősség, okosság, mértéktartás, igazságosság és az ezeknek kíséretét képező számtalan többi erény, éspedig hiány nélkül, teljes számban. Igen, mert ennek a csodarózsának megvan minden egyes szirma. Egyet sem hullatott el. 

 

      Amikor Lourdes-ban Bernadettnek megjelentem, mezítelen kis lábaimat egy-egy aranyrózsa ékesítette. Ilyen csodaszép aranyrózsa vagyok magam is, minden fonnyadás, minden hervadás nélkül. Itt e földön szentségesen szent, szűzi tiszta testem nem volt kivéve a halál kötelezettsége alól, bár nálam az is csupán a léleknek elválásában, nem pedig a test romlásában nyilvánult meg. Egyébként azonban az eredeti bűnnek többi következménye alól is fel voltam mentve.

      Azonban ez az én nagy szépségem nehogy csüggesztően hasson reátok valahogyan! Ne mondjátok magatokban, hogy e tekintetben nem utánozhattok engemet. Vajon nem volna-e nevetséges, ha a kis százszorszép, az ibolya vagy a nefelejcs nem akarnának szépek lenni, csupán azért, mert a rózsa szebb náluknál? A ti lelketek is csodaszép remekműve az Úristennek, és mikor a kegyelem fényében ragyogtok, az összes égi seregek gyönyörűségére szolgáltok, éppúgy, mint a szentek, akik ha szebbnek is találják a rózsát, teljes mértékben képesek gyönyörködni az apró mezei virágocskákban. A ti lelketek nagyobb érték, mint az egész anyagi világegyetem. Hogy mi az ára? Nézzetek Szent Fiamra, aki a kereszten minden csepp vérét odaadta értetek! Ennyit értek! Ilyen fontosak vagytok! Tehát csak gondozzátok buzgón lelketek szirmait! Nézzétek, nem hullanak, nem hervadnak-e, és ha igen, növesszetek újakat. 

     Hogy mit jelent a „Titkos értelmű rózsa” kifejezés? A misztikus kegyelmek között a legmagasabb a lelki házasság, amelyben az Úristen az emberi lélekkel szoros, benső frigyre lép és az ember akarata tökéletesen beleolvad Isten akaratába, illetve a forró istenszeretet lángjában egybeforr vele. Ez a lelki házasság nálam olyan tökéletesen volt meg, mint soha senki másban, mert hiszen ennek a frigynek gyümölcse volt Szent Fiam. Ebben a frigyben éltem végig egész földi életemet. Akaratom soha, egy hajszálnyira sem térhetett el Isten akaratától, még a legirtózatosabb lelki gyötrelmek közepette, a kereszt tövében sem. Majdnem halálra vérzett tőle a szívem, de nem tiltakozhattam ellene. Isten úgy akarta, tehát én csak azt ismételgethettem: legyen meg mindenben Isten szent akarata. 

      A szentek tekintélyes része is azt vallja, hogy a lelki élet nemigen képzelhető valamelyes misztikus kegyelmek nélkül. Nem, ezen nem a feltűnő misztikus kegyelmeket értik, nem a látomásokat, elragadtatásokat, és így tovább, hanem a nyugalmi imát, a természetfölötti szemlélődést. Ennek színvonalára akar benneteket is fölemelni az Úr, ha megvannak nálatok a kellő föltételek a magasabb lelki élethez, tehát például ha megvan bennetek az igyekezet, hogy bensőséges lelki életet éljetek. De akár szemlélődők legyetek, akár nem, a lelki életnek nálatok is abban kell a tetőpontra jutnia, hogy a lelketek forró szeretetben egyesüljön Istennel, az akaratotoknak pedig tökéletesen bele kell olvadnia az Övébe. Ha ehhez hozzájárul az a körülmény, hogy ez az akarati egyesülés nemcsak valami időközönként megújuló és átmenetileg tartó dolog legyen nálatok, hanem teljesen második természetetekké válik, akkor vajon mi más kell még ahhoz, hogy megvalósuljon nálatok a lelki házasság? Mi szükség volna ehhez ráadásul látomásokra, elragadtatásokra és más egyéb feltűnő kegyelmekre, amelyeket az Úristen egyeseknek akkor szokott adni, amikor azzal külön céljai vannak? Íme, ha a titkos értelmű Rózsa nyomán követtek engem mily könnyű lesz eljutnotok a legmagasabb misztikus kegyelmekig.”

 

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/titkos-ertelm-rozsa

Frigynek szent szekrénye

2012. 10. 19, Péntek

Szentlélek: „Gyermekeim, Én most a Szűzanyáról tartok nektek egy elmélkedést, mint az Újszövetség szent frigyszekrényéről. Először is olvassátok el az Ószövetségben azt, hogy hogyan készült el a szent frigyláda.

 

      „Készítsenek – mondotta az Úr a Sínai hegyen Mózesnek – egy két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles és másfél könyök magas ládát akácfából! Vond be színarannyal, kívül-belül vond be, és készíts rá körös-körül aranyszegélyt! Önts négy aranykarikát és erősítsd azokat a négy alsó sarkára! Két karikát az egyik oldalára, és két karikát a másik oldalára! 

      Készíts rudakat is akácfából, és azokat is vond be arannyal! Dugd a rudakat a láda oldalain levő karikákba, hogy hordozható legyen a láda azokon! Legyenek a rudak a láda karikáiban, ne vegyék ki azokból!

      Készíts két és fél könyök hosszú, másfél könyök széles fedelet is színaranyból! Készíts két kerubot szintén aranyból! Ötvösmunkával készítsd azokat a födél két végére. Az egyik kerubot az egyik végére készítsd, a másik kerubot a másik végére, a födél két végére készítsétek a kerubokat! A kerubok kiterjesztett szárnnyal legyenek rajta, betakarva szárnyukkal a födelet, és egymás felé forduljanak. A kerubok arca a födél felé forduljon! 

      Ott jelenek meg neked, és beszélek veled a födélről, a két kerub közül, amelyek a bizonyság ládáján vannak. Beszélek veled mindarról, amit majd általad parancsolok Izráel fiainak.”(Kiv 25,10-15.17-20. 22)

      Íme tehát ez volt az a frigyszekrény, az ószövetségi istentisztelet középpontja és legszentebbje, amely előképe a Szűzanyának. A frigyszekrénybe azután Mózes beletette Atyám parancsára a Tízparancsolat két kőtábláját, egy mannával telt edényt és Áron kivirágzott vesszejét. Ezt a frigyszekrényt vitték a leviták a sereg előtt a pusztában való vonuláskor, ha pedig táboroztak, a frigysátornak teljesen elfüggönyözött részében, a Szentek Szentjében tartották. 

      A Szentföld elfoglalása után a frigyszekrény tartózkodási helye volt mindig az istentiszteleti központ. Dávid király a Sionra vitette föl, Salamon fényes templomot emelt neki. Ott állt azután századokon keresztül a jeruzsálemi templom Szentek Szentjében, a függöny mögött, és két vivőrúdja kissé kidomborodott a függöny mögül, hogy kívülről látni lehessen ottlétét. Mert a függöny mögé csak a főpapnak volt szabad bemennie, és annak is csak egyszer egy évben, a nagy tisztulási napon. Valószínűleg mindnyájan tudjátok, hogy mekkora tiszteletet követelt meg Atyám az Ő frigyszekrénye számára, és hogy miképpen büntette azonnali halállal azokat, akik könnyedén vették Vele szemben a dolgot. 

      Amikor azután a babiloniak végleg elvettéka Zsidó ország függetlenségét és elfoglalták Jeruzsálemet, Jeremiás prófétának sikerült megmentenie a frigyszekrényt. Titokban elvitte a Nebo hegyére, és annak valamelyik barlangjában rejtette el. A babiloni fogság végével hazatérő zsidók azonban már nem tudták megtalálni. Atyám ezzel elő akarta készíteni népét az újszövetségi frigyszekrény megjelenésére. 

      Hogy milyen gonddal és mindenhatóságának mennyire teljes érvényesítésével készítette el Atyám az újszövetségi frigyszekrényét, arról már több ízben hallottatok. Tudjátok, hogy a Szeplőtelen Fogantatás szolgáltatta hozzá a nemes anyagot, és azt tökéletes művészetével kívül-belül vastagon bevonta a kegyelemteljesség színaranyával. Feldíszítette a szüzesség és anyaság kettős koszorújával, és így tovább. Most arra fordítsátok figyelmeteket, hogy mit helyezett bele Atyám ebbe a frigyszekrénybe. 

      Az ószövetségi frigyszekrény csupán jelképeket tartalmazott: a Tízparancsolat kőtábláit, a mannás edényt és a kivirágzott vesszőt, amely Áronnak juttatta a főpapi méltóságot. Az Újszövetségben, az angyali üdvözlet után, ott van maga a Tízparancsolat, maga az éltető manna és maga az örök főpapság. Az Istenség második személye, az Atya Igéje, Önmegismerése, Eszméje, Gondolata, Önmagának Tükörképe testesült meg benne. Tehát maga a végtelen igazság, amelyből kiolvasható nemcsak a Tízparancsolat, hanem mindaz, ami a lelki élet magasba irányításához szükséges. Ott van az igazi manna, az élő kenyér, amely nemcsak arra van hivatva, hogy holtig táplálja az Ígéret földjének pusztai zarándokát, hanem arra, hogy az örök életet biztosítsa neki. Ott van az igazi főpap, a közvetítő Isten és ember között. 

      Ez a frigyszekrény tehát kimondhatatlan kincseket rejt magában, és azokat számotokra tartogatja. A Szűzanya nem önmagára irányítja a figyelmeteket, hanem az ő Szent Fiára. Ő Jézust akarja nektek adni. Amikor tehát ti őhozzá járultok, őhozzá imádkoztok, őt tisztelitek, Ő Isteni Gyermekét nyújtja felétek, és az Ő értékét igyekszik veletek megismertetni. Az izraeliták szeme nem felejtkezett rajta a frigyszekrény külsején azon ritka alkalmakkor, amikor láthatta az Istenség trónusát benne, hanem Istent imádta, amikor előtte leborult. Hasonlóképpen vagytok ti is. Csakhogy természetesen titeket a tiszteleten kívül a Szűzanyához, mint a ti élő frigyszekrényetekhez, a leggyöngédebb gyermeki szeretet szálai fűznek, és boldognak érzitek magatokat az ő lábainál, amikor Jézust tarja elétek.”

 

Mária  Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/frigynek-szent-szekrenye

 

Tisztaságos anya

2012. 10. 21, Vasárnap

 

Pio atya:  “Gyermekeim, a mai napon a Szűzanya szüzességének és anyaságának csodálatos egyesüléséről fogok beszélni. A Szűzanya mindenekelőtt tökéletesen szűzi volt nemcsak test, hanem lélek szerint is. Fontoljátok meg, hogy mit jelent ez a lelki szüzesség. Ez az emberi léleknek egyik legnagyobb szépsége, föltéve, hogy a kegyelem aranyozza be és az alázatosság kíséri. Mert hiszen nincs semmi, ami az embert annyira lesüllyesztené az állatok színvonalára, mint az ezzel az erénnyel ellenkező érzéki ösztönök, amelyek mint valami piszkos áradat hatolnak bele az ember képzeletébe, és ocsmány képekkel telítik Isten templomát. Milyen szép ezzel szemben az az ártatlan gyermeki lélek, amelyben ezek az ösztönök még nem ébredtek föl, és amelynek képzeletében semmi ilyen nem szerepel.

      A gyermekeknél azonban ennek a tisztaságnak oka a testi fejletlenség és a tudatlanság, ami, különösen kis gyermekeknél, ezt a tisztaságot megfosztja minden érdemétől. Sokkal magasabban áll tehát ennél a testileg fejlett szűznek – akár férfinak, akár nőnek – tisztasága, amilyen volt például Szent Terézé, akinek lelkét Isten kegyelme szintén olyan tisztán őrizte meg, hogy még csak kísértése sem volt soha ez irányban. Az a körülmény, hogy ezek a dolgok ismeretlenek voltak előtte, már nem gyermeki tudatlanság, hanem inkább nagy érdem, amennyiben a szűzi tisztaság szeretete visszatartotta attól, hogy olyan dolgok után kutasson, vagy irántuk érdeklődjék, amelyek az ő hófehér képzeletét beszennyezték volna. Annyit, amennyire neki szüksége volt, tudott.

      Így volt a Szűzanya is. Az angyalhoz intézett kérdése – „Hogyan volna ez lehetséges, hiszen férfiút nem ismerek?” (Lk 1,34) – eléggé mutatja, hogy nem volt tudatlan. Férfiút ismerni vagy nem ismerni, a zsidóknál közönséges, mindennapi kifejezés volt, amely annyit jelentett, hogy házas nőnek lenni, vagy pedig hajadonnak. Sem többet, sem kevesebbet. A Szűzanya is tudott tehát annyit, hogy a gyermek házasságból születik. Ez elég volt neki. Minek vett volna föl az ő ragyogóan tiszta lelkébe egyéb, szennyező fogalmakat? Kegyelemmel teljes volt, és így lelkéhez nem férhetett semmi tisztátalan. Átment a földi életen anélkül, hogy annak alacsony, állatias vonatkozásait észrevette volna. Lelke csodálatosan gazdag volt tudás tekintetében is, de ez a tudás az isteni dolgokra vonatkozott; anyagi dolognak nem sok hely jutott elméjében, tisztátalanoknak pedig egyáltalán semmi. Merüljetek el az Ő ragyogó, szűzi tiszta lelkének szemléletébe!

      Ha kora tavasszal kimentek a szabadba, a virágok gyönyörködtetik szemeiteket. A kis hóvirág dugja ki a fejét itt-ott a hótakaró alól. Majd pedig, amikor a hó elolvad, megjelenik a kis százszorszép, a boglárkafélék sárga virágai, majd a kis ibolya, a kökörcsinek, a liliom, pünkösdre pedig a pompás babarózsa. Nézzétek ez utóbbit! Csakúgy duzzad a szépségtől, és íme egyszer csak, mintegy varázsütésre, lehullanak szirmai, s előbújik alóla a magház. A virág megtermékenyült: helyébe a gyümölcs lépett. Éppen így van ez az embernél is. A nőnek szüzessége árán kell megvásárolnia az anyaságot. Nem azt mondjátok, hogy rosszul jár, mert hiszen az anyaság szintén fenséges valami, és a nőt egy másfajta, de azért fényes glóriával övezi, feltéve, hogy anyasága is kegyelemmel és alázatossággal párosul. De mégis milyen kár, hogy az előbbi dicsfényt, a szüzességét nem tudta szintén megtartani! S íme, ebben a nagy kiváltságban részesítette a Szűzanyát a Mindenható. „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje borít be árnyékával. Ezért a születendő Szentet is az Isten Fiának fogják hívni” (Lk 1,35).

      A Szűzanya teljesen sértetlen maradt, szüzességének dicsfénye nem homályosult el egy pillanatra sem, hanem körülvette azt egy másik, pompás fénykoszorú: az anyaságé, mégpedig az istenanyaságé! Ilyen csoda sohasem történt még, és nem is fog történni. Még az isteni Mindenhatóság sem lett volna képes ezt az Ő legkedvesebb leányát nagyobb szépséggel felruházni, mint tette ezáltal. A Napba öltözött asszony (vö. Jel 12,1) kifejezés teljesen ráillik, mert szépsége olyan, hogy abba véges emberi szem káprázat nélkül nem képes beletekinteni.

      A világirodalom két nagy érzelemről tud a természetes rendben. Az egyik a férfinak szeretete a szűztiszta leány iránt, akit oltár elé óhajt vezetni, és feleségül venni. A másik a gyermek szenvedélyes szeretete édesanyja iránt. Az előbbi érzelem is lehet teljesen tiszta és nemes, az utóbbi pedig természetéből kifolyólag az. Tehát mint tiszta, nemes érzelmekről beszélek itt róluk. És íme az Úr Szűz Máriában tárgyat adott mindkét érzelemnek, mert hiszen Ő a szüzesség példaképe, és ugyanakkor Ő a leggyöngédebb anya. Adjátok oda neki szíveteket fenntartás nélkül! Szeressétek őt, mint a legtisztább Szüzet, és mint a legdrágább édesanyát!”

 

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/tisztasagos-anya

Szeretetre méltó anya

2012. 10. 22, Hétfő

 

Slavko atya:  „Gyermekeim, ma én tartok nektek egy tanítást a Szűzanyáról, mint az isteni kegyelem fényében való rendkívüli szeretetreméltóságáról, hogy minél nagyobb szeretetre gyulladhassatok iránta, és teljesen az Ő belső szolgálatába szegődjetek. Azt szeretitek, aki jó, aki másokat jóságával elhalmoz, aki nem keresi a maga érdekeit, hanem önfeláldozóan segít másokon. Márpedig ezek a nemes vonások a Szűzanyában a legmagasabb fokban vannak meg. Láthatjátok ezt már azokból a részletekből is, amelyeket az evangélium őrzött meg számotokra. A szavakból, de még inkább a sorok között minduntalan megcsillan Máriának kimondhatatlan szívjósága. Ez tűnik ki föltétlen engedelmességéből József iránt, amikor az előrehaladott áldott állapotának ellenére Betlehembe viszi, majd a gyermekkel együtt Egyiptomba menekül vele. Pedig a szűkszavú Szent József aligha magyarázgatta neki hosszasan, hogy miért kell ezt is meg azt is megtenni.

         Hogy milyen szeretettel fogadta karjaiba újszülöttjét, hogy milyen gyöngéden csavarta pólyákba és fektette a jászolba, azt könnyebb elképzelni, mint elmondani. Hiszen ilyen pillanatokban minden közönséges anyának a szíve is csordultig van szeretettel! Engedjétek elvonulni lelki szemeitek előtt korai anyaságának további részleteit! Milyen boldog mosollyal mutatta meg a pásztoroknak az isteni Kisdedet! Milyen kimondhatatlan kedvességgel nyújtotta neki anyai keblét és szoptatta Őt! Milyen szeretetreméltó lehetett akkor, amikor a napkeleti bölcsek jöttek a Kisded imádására! Milyen szeretettel szoríthatta őt szívéhez a veszedelem órájában, a gyermek életéért aggódva, az Egyiptomba való menekülés alatt. És ami valószínűleg még ezen esemény előtt történt: milyen bájos lehetett a Szűzanya, amikor a templomban az öreg Simeonnak karjaiba adta! Bizonyára meglátszott minden mozdulatán, minden szaván, hogy az ő egész gondolkodásának központja az isteni gyermek, hogy Ő önmagával, a saját egyéni érdekeivel nem törődik, azok még csak eszébe sem jutnak.

      Mennyire szerethette őt Szent József, aki saját lelki kiválósága folytán teljesen meg tudta őt érteni! Mennyi jóság és szeretet hangzik ki szavaiból ott a jeruzsálemi templomban, amikor megtalálja gyermekét és szemrehányóan így szól hozzá: „Fiam, miért tettél így velünk? Íme, atyád és én fájdalommal kerestünk téged” (Lk 2,48). Nos, és végül, ott a kereszt tövében, haldokló Szent Fia oldalán, milyen szeretetreméltó a mi Szűzanyánk az Ő rettenetes kínszenvedése közepette. Nem kelt feltűnést, nem magát siratja, hanem csakis haldokló, agyongyötört gyermekét. Mennyire előkelő, milyen fenséges ő ott ebben a tengernyi fájdalmában! Igen, a mi Szűzanyánk végtelenül szeretetreméltó! És a legeslegjobb az egészben az, hogy Ő a miénk, teljesen a miénk, és jogunk van őt szeretni, mint a saját Édesanyánkat, hiszen Jézus nekünk adta őt! Gondolkozzatok el arról, hogy milyen szeretetreméltónak mutatta magát a Szűzanya az Ő hiteles jelenésében, Lourdes-ban. Megható már az a körülmény is, hogy lejött a földre, megköszönni a Szeplőtelen Fogantatásról szóló dogmának a kihirdetését. Ő, aki valamikor a Magnificatban olyan ékesszólóan fejezte ki háláját a Mindenható iránt az istenanyaságért, most az Anyaszentegyháznak fejezi ki köszönetét azért, mert legszebb kiváltságát hittétellé avatta. A hálaadás magában véve is rendkívül szeretetreméltó, mert igen nemes fényben tünteti fel a szívjóságot. De gondoljátok csak el, milyen végtelenül bájos lehetett a Szűzanya  Lourdes-i megjelenésében! Hófehér ruha, ugyanolyan színű, földig érő fátyol, kék öv, mezítelen lábain pedig egy-egy aranyrózsa. Igazán csak az égiek tudnak ilyen ízléses, egyszerű, és amellett egészen királynői ruhát kigondolni.

      Hát még az Ő csodaszép arca, gyöngéd anyai tekintete! Nem csoda, hogy Bernadett egy alkalommal egy kis gyermek kérdésére, hogy szép volt-e a Szűzanya, azt felelte: „Szép volt! Olyan szép, hogy az ember szeretne meghalni, hogy újra láthassa”. Hiába is fáradoztak a legnagyobb művészek, hogy leírása alapján elkészítsék a Szűzanya szobrát: Bernadett egyikkel sem volt megelégedve. Nem tudta megmondani, mi hiányzik rajta, csak annyit mondott, hogy nem lehet egy nap említeni az eredetivel. Ésmég azután, milyen kedves dolog volt a Szűzanya részéről, hogy éppen Bernadetthez ereszkedett le, egy szegény sorsú, teljesen tudatlan és annyira tehetségtelen leánykához, akinek egyetlen jó tulajdonsága az volt, hogy lelkét nem szennyezte bűn. Milyen kedvesen igyekezett megnyerni a gyermek bizalmát azáltal, hogy vele imádkozta az olvasót! Milyen édesen mosolygott le rá, amikor az ördögi szemfényvesztéstől félve, szenteltvizet hintett feléje! Hogyan oktatta őt a hosszú jelenés-sorozatban, mint valami szerető édesanya az ő egyetlen gyermekét! Valóban, a mi Szűzanyánknál szeretetreméltóbb anya még nem volt és nem is lesz ezen a földön. Szeressétek tehát Őt úgy, amint megérdemli részetekről!”

 

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/szeretetre-melto-anya

 

Örömünk oka

2012. 10. 23, Kedd

 

Boldog II. János Pál pápa: „Gyermekeim, ha egy fiatal anyát, aki éppen rajongó szeretettel öleli, csókolja és minden képzelhető módon becézi gyermekét, megkérdeznétek, miért örül annyira annak a gyermeknek, bizonyára azt felelné, hogy azért, mert először is az övé, azután mert olyan szép, és mert annyi viszontszeretetet talál nála. Így vagytok ti is a Szűzanyával. A Szűzanya először is mindenkié, illetve külön-külön azt mondhatjátok: az enyém. Hiszen a Mennyországban éppen az lesz a legnagyobb boldogság, hogy ott mindenki mindent és mindenkit a magáénak tekinthet és fog is tekinteni. Ott a szó szoros értelmében mondhatjátok majd, hogy enyém az Úristen, enyém az édes Jézus, enyém a Szűzanya, enyémek a szentek és az angyalok, úgy együttesen, mint mindegyikük külön-külön. Azonban ebben a boldogságban már itt a földön lehet részetek, éspedig annyira, amennyire szeretitek őket. Nem az Égieken múlik, hanem rajtatok. Ők mindig készek arra, hogy veletek legyenek.

      A földi dolgok tekintetében az enyém, és a tied között nagy a különbség. Rendesen sok a másé, és kevés az enyém. A szerzetesek e tekintetben még legkevésbé panaszkodhatnak. Mert bár jogilag semmi sem illeti meg őket, övék a szerzet és a testvéri szeretet révén a testület, amelyben élnek. Egy szerető család boldogsága éppen abban nyilvánul meg, hogy mindegyik magáénak tekintheti a másik családtagot. Nagy érték a földön a jó barátok köre is. De azért mindez csak ideig-óráig tudja az embert boldogítani, mert ösztönszerűen érzi, hogy ez a földi enyém többé-kevésbé képzelődés, és nem állja ki a próbát, az egy anyai szereteten kívül. Ez utóbbi pedig szintén csak a gyermekkorban tudja az embert kielégíteni.

      Tehát, igen kevés az a földön, amit ember igazán a magáénak nevezhet. Pénzről és vagyonról nem is beszélhettek: az csak rossz álmokat képes kelteni, de igazából nem tud boldogítani. A halállal pedig úgyis vége van mindezen dolgoknak. Ezért igen szegény az ember a földön. Igen szegény, mert semmije sincs. És még jó, ha ezt tudja!

      Ellenben a Szűzanya nemcsak lehet a tiétek, hanem akar is az lenni! Ő a szó legszorosabb értelmében felétek tárja karjait, hogy szeretettel szoríthasson titeket anyai szívéhez. Az Ő szeretete mindenért kárpótol, Jézushoz vezet és Istenhez. És már most részesít titeket a mennyei boldogság előízében. Ez az anyai szeretet nincs személyes változásoknak alávetve, nem befolyásolja sem kor, sem betegség. A földön az öregedő, betegeskedő, és ennek következtében zsémbes, zúgolódó, rosszkedvű édesanya sokszor igen nagy teher még saját gyermekeire nézve is. Mennyire más ő most, mint amikor harminc-negyven évvel ezelőtt első gyermekét ölelte, csókolta, becézte! Nem lehet ráismerni. Ellenben a Szűzanya nem öregszik, sohasem zárkózik keserűen önmagába, mindig teljesen a tiétek, gyermekkorotokban éppen úgy, mint életetek késő estéjén. Ő sohasem lesz ráncos, arckifejezése sohasem savanyú, mmindig tökéletesen szép. Hogy is ne volna tehát örömötöknek oka?”

       Képzeljétek magatok elé egy boldog családi kört karácsony estéjén! Nyílik az ajtó, és a gyermekek berohannak a karácsonyfás szobába, megállnak a gyertyadíszben pompázó fenyő előtt, s néhány pillanatig szinte szólni sem tudnak. Azután kitör belőlük az öröm, s mindegyik ujjongva nézi az ajándékot, amit neki hozott a Jézuska. Drága édesanyjuk pedig, aki sok önmegtagadás, munka és áldozat árán szerezte meg nekik ezt az örömöt, ott jár-kel közöttük, és élvezi gyermekei örömét. Igen, az ajándék örömöt okoz, még akkor is, ha magában véve csekély értékű, mert a szeretet kifejezője.

      De ha múló értékű, földi ajándékokkal így van az ember, vajon mit szólhattok akkor a Szűzanya ajándékaihoz, hiszen ő a kegyelmek osztogatója, márpedig azok segítenek benneteket az örök boldogságba, és már itt a földön is a legnagyobb gyönyörűséget, a lelki békét biztosítják! És ha annak a karácsonyfának fokozott értéket ad az a körülmény, hogy az édesanya saját két kezének keserves munkájával szerezte meg, és megszenvedett érte, csakhogy gyermekeinek egy kis örömet okozzon, mit mondjunk akkor a Szűzanya ajándékairól, amelyekért Ő a Golgota keresztjének tövében szenvedte el a legrettenetesebb vértanúságot? Igazából csak a másvilágon fogjátok megtudni, mennyit kaptatok tőle, és hogy mennyire igazán volt Ő oka ideiglenes és örökké tartó örömeiteknek. Általában véve csupán a hit kelti bennetek ezen ajándékoknak tudatát, mert hiszen a kegyelmeket nem látjátok, azonban ha a Szűzanya belső szolgálatába szegődtök, akkor valósággal érezhetitek, hogy miként halmoz el benneteket ajándékaival. Akkor nem tulajdonítjátok többé véletlennek, ha töviseitek közé minduntalan rózsák fonódnak. Tudjátok, kinek köszönhetitek őket. Tudjátok, hogy ki a ti örömötöknek oka.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/oeroemuenk-oka

Keresztények segítsége

2012. 10. 24, Szerda

 

Szent Péter: „Szeretett testvéreim, amit Simeon a kis Jézusra vonatkozóan mondott, hogy jel lesz, amelynek ellene mondanak, az mindig megvalósult az Ő híveire vonatkozólag is. Mindjárt az ő mennybemenetele után elkezdődött a véres üldözés a zsidóság részéről. Folytatta azt a legádázabb gyűlölettel a római birodalom pogánysága, és a császárok patakokban ontották a vértanúk vérét. Azután jöttek a népvándorlás pogány tömegei, sorjában a germánok, a hunok, az avarok, sőt nemsokára a ti őseitek is. Mialatt azonban ezek sorra hajtották nyakukat Jézus édes igájába, keleten feltűnt a kereszténység egyik legfélelmetesebb és legengesztelhetetlenebb ellensége, az Iszlám. Hogy mit szenvedett tőle a kereszténység, arról a ti szegény hazátok tudna legtöbbet beszélni. De amíg a ti hitetek mégis csak túlélte az üldözést és elnyomást, Kis-Ázsia és Észak-Afrika virágzó kereszténysége teljesen elpusztult alatta. Amikor azután ez a félelmetes hullám is megtört Szent Péter szikláján, a pokol kapui az újkori felvilágosultság zászlaja alatt, a szabadkőművesség és egyéb titkos társulatok révén Európa államainak udvarait és államférfiait mozgósították az Egyház ellen.

      Napjaitokban pedig valóságos szökőárrá nőtt és hihetetlen méreteket öltött a kereszténység ellen hadisorba álló tábor, amely ki akarja törölni Istennek még a fogalmát is az emberiség szívéből és elméjéből. Szovjet-Oroszországban folyik a keresztény vér, Kína állandóan küldi a vértanúkat az égbe. Azt lehetne mondani, hogy a kereszténységgel szemben sokkal nagyobb hatalom áll szemben most, mint Neró és Domitianus korában.

      Amikor a kereszténység az Iszlámmal állt szemben, valahányszor döntő küzdelemre került sor, az Anyaszentegyház mindig a Szűzanyánál keresett pártfogást, és Európa szerte közös imák és nyilvános körmenetek által igyekeztek az Ő védelmét biztosítani. Sok csatának emlékét a Szűzanyának szentelt ünnep örökíti meg. Tehát Ő valóban a keresztények segítsége.

       A Szűzanyának ez a szép címe: „a keresztények segítsége”, igen fontos jelentőséggel bír rátok nézve. Mert hiszen nem hívhatnátok Őt igaz szívvel ily módon segítségül, hacsak nem éreznétek át teljesen a római katolikus Anyaszentegyházhoz való tartozásunkat. Márpedig ez rendkívül fontos a lelki életben. Egyszer egy kedves szerzetesnővért halálos ágyán örök üdvösségét illetően kétségek gyötörték. Azzal a szép gondolattal vigasztalta magát: „De végtére is, én az Anyaszentegyháznak vagyok a leánya”. Igen, ő az volt, éspedig olyan fokban, mint kevesek. Kész lett volna ezer halált halni az Anyaszentegyház legkisebb törvénye vagy szertartási szabálya érdekében. Ő Kis Szent Teréz volt, akiről tudjátok, milyen hódolatos érzelmekkel járult a pápa trónja elé, mert annyira el volt telve szeretettel IX. Pius pápa iránt, hogy elragadtatásaiban néha még annak külsejéhez való hasonlóság is jelentkezett nála. Így akarta Isten megmutatni rajta, hogy milyen hűséges gyermeke az Anyaszentegyháznak.

      Ezt az érzelmet nektek is ápolnotok kell magatokban. Istenetek határozott akarata, hogy lelki üdvösségeteket ne elzárkózva és azzal semmit sem törődve, hanem igenis együtt műveljétek. Ádám is mint az emberiség feje követte el az eredeti bűnt, nektek is együttesen kell annak jóvátételét előmozdítanotok. Lelki életeteknek nem szabad az „én” jegyében lefolynia, hanem a „te”, vagyis a felebarát legyen a jelszó. Amikor Jézus az utolsó ítélet napján dicsér és fedd, egy szó sem esik az „én”-ről, hanem csakis arról, hogy ki mit cselekedett embertársa megsegítésére. Adtak-e italt a szomjazóknak, ételt az éhezőknek, ruhát a mezíteleneknek, vigasztalást a szomorúaknak, ápolást a betegeknek, és így tovább.

      Aki ezt meg nem érti, aki folyton csak a saját lelkének önző érdekeivel foglalkozik, az még igen messze van az igazi lelkiségtől. Kis Szent Teréz életének irányító elve tényleg az volt, hogy magáról teljesen megfeledkezve, mindenkinek mindene legyen. Ezen életelv a szemlélődő életű szerzeteseknél éppúgy megvan, mint a legaktívabbaknál. Szent Teréz gyermekeit arra oktatja, hogy másokért imádkozzanak és vezekeljenek, nem törődve önmagukkal. Ha ti így tesztek, akkor a ti saját érdekeiteket majd felkarolja az Úr, az Édes Jézus és Mária, a keresztények segítsége.”

 

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/keresztenyek-segitsege

2011.10.21. Péntek
 
Az esti családfa gyógyító szentmise elején Szűzanya megáldott minket és így szól hozzánk: „Drága kicsinyeim, a kegyelem Isten élete bennetek. Szentfiam azt mondta nektek: Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és Én ő benne, az bő termést hoz, hiszen nélkülem semmit sem tehettek. A keresztség által lettetek, az isteni élet részeseivé, drága gyermekeim. Ez természetfeletti ajándék. Így lettetek igazán Isten gyermekei. Természetes ajándékként tekintsetek az életre, a napsugárra, és a családi boldogságra is. Ti, kicsinyeim, Isten gyermekei vagytok és a Mennyország örökösei. Kérjétek a kegyelmeket, hogy istengyermeki életet tudjatok élni!”
 
Evangélium előtt: Mennyei Atya: „Drága, szeretett teremtményeim! Akkor váltok igazán az Én gyermekeimmé, ha részesültök a keresztség szentségében. A megszentelő kegyelmet először a keresztségben kaptátok meg. A megszentelő kegyelem belsőleg átalakít titeket. Egy új, és maradandó állapotot hoz létre számotokra, az istengyermekség állapotát. Az Én fogadott gyermekeim lettetek. Ez különbözik a földi örökbefogadástól, mert az örökbefogadó nem tudja vérszerinti gyermekévé tenni az idegen gyermeket. Mint hallottátok a szőlőtő és a szőlővessző hasonlatából, a velem való kegyelmi kapcsolat a földi vérszerinti kapcsolatra emlékeztet. Gyermekeim, képzeljetek el magatok elé egy kiéhezett, beteges öregembert, aki rongyaiban erőtlenül nyúlik el a földön. Ez most egy pillanat alatt életerős, ragyogó fiatalemberré változik át. Szebb lett, mint bárki. Csakúgy árad belőle az életerő, egész lénye ezt sugározza. Ráadásul, királyi bíborba öltöztetik, koronát tesznek a fejére, trónra ültetik, és csak a legfőbb király van fölötte, aki nem más, mint a tulajdon apja. Ilyen széppé és életerőssé teszi lelketeket a megszentelő kegyelem, és ilyen fontosak vagytok számomra. Egyszer Viannei Szent János azt mondta egy kisfiúnak, aki virágcsokrot nyújtott át neki: gyermekem, a te lelked sokkal szebb, mint ezek a virágok, ezt el ne felejtsd! Gyermekeim, tekintsétek példaképnek Szentfiamat! Életetek hasonlítson az Ő életére, viselkedéseteknek pedig az Ő tulajdonságait kell ragyogtatnia. Nagyon szeretlek titeket kicsinyeim, megáldalak benneteket végtelen atyai szeretetemmel, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.”
 
Az Újvilág. Jézus elvitt lélekben, és megmutatta az újvilágot. Egy templomba vezetett. Minden lélek fehér ruhát viselt, ezzel jelezték, hogy lelkük tiszta és olyanok, mint a bárányok. A szentek is jelen voltak közöttünk. Jézus maga tartott nekünk szentmisét, mely hasonlított az Utolsó Vacsorához. Az emberek egész szentmise alatt térdeltek. A teljes Szentháromság rengeteg kegyelemmel ajándékozott meg minket. A liturgia alatt sokan sírtak, mindnyájunkat megérintett Jézus végtelen szeretete. A legnagyobb kegyelem az volt számunkra, hogy láthattuk mi történik a szentmise alatt. Jézus mindenkit külön megáldoztatott. Az emberek úgy áldoztak, hogy előbb arcra borultak Jézus előtt, kinek arca ragyogott, mint a nap, ruhája tündöklött, mint a fény. Jézus mosolyogva így szólt: „Gyermekeim, Atyám az, aki megragyogtatja előttetek természetfeletti szépségemet. Ilyenek lesztek ti is a Mennyországban. Aki istengyermeki módon viselkedik, azt ragyogó állapotban találja Atyám.”
 
Ezután a Szűzanya lélekben elvitt a Golgotára.Középen Jézust láttam keresztre feszítveegy hatalmas kereszten, jobb oldalán rengeteg keresztre feszített embert láttam. Bal oldalán pedig kereszteket, amiknek sötét ruhás emberek hátat fordítottak. A Szűzanya azt mondta nekem: „Gyermekem, a Nagy Figyelmeztetés után még több szenvedés vár rátok. Sokan fognak vértanúként meghalni a nagy keresztényüldözésben. Sokan lesznek, akik nem térnek meg és még azután is tovább folytatják bűnös életüket. Imáitokra még nagyobb szükség lesz, mint most.”
 
Mikor hátranéztem sok olyan embert láttam, akiket égetett a tűz. Nagy fájdalom volt látni, hogyan szenvedtek. Rajtuk már nem tudtunk segíteni, mert elkárhoztak. Rajtuk kívül még sok lelket láttam, akik kérve-kérték a mi segítségünket. A Szűzanya elmondta nekem, hogy a Nagy Figyelmeztetéskor rengetegen kerülnek a tisztítóhelyre, és sajnos sokan nem fogják tudni elkerülni a kárhozatot.
 
Látomásban Jézus odajött hozzám és megkért, hogy imádkozzuk el együtt a papokért a Miatyánkot. Miközben imádkoztunk, szívemben úgy éreztem, hogy Jézus arra tanít engem, hogy ha vele együtt imádkozom, akkor imámnak sokkal nagyobb értéke van, mint amikor egyedül imádkozom.
 
A Mennyei Atya, elvezetett minket egy helyre, ahol bárányokat láttam (ezek mind papokat jelképeztek), és volt ott egy pásztor is, akinek egészen gonosz volt a tekintete (úgy éreztem, ez maga a sátán volt). A Mennyei Atya bement közéjük, és akkor láttam, hogy ezek a bárányok mind olyan papok voltak, akik hozzá voltak láncolva a gonoszhoz. Ahogy végig ment közöttük a Mennyei Atya, a láncok elszakadtak, lehullottak. A mi imáinkra, ezek a bilincsbe vert papok, akik hozzá voltak láncolva a gonoszhoz, megszabadultak. A gonosz tehetetlen volt a Mennyei Atyával szemben, és rögtön eltávozott. Ezek a papok, megmenekültek. Viszont láttam, hogy a gonosz, mikor felismerte, hogy ismét veszített, egy újabb olyan közösségbe ment, ahol papok és szerzetesek élnek. Jézus azt mondta: „Imádkozzatok és engeszteljetek a papokért, közösségekért, mert most ezekben az időkben még erősebben támadja ellenségem felszenteltjeimet, a nekem szentelteket, mint azelőtt!”
 
Az evangélium utáni szimbolikus kereszteléskor, mikoraz atya megkeresztelte a kereszteletlen gyermekeket, köréje gyűlt rengeteg különböző korú gyermek, előtte térdeltek, összetették a kezüket és sírtak. Mikor Csilik atya keresztelt, előtte egy vízből lévő nagy keresztet láttam és ebből kaptak a gyerekek néhány cseppet a keresztelés alatt. Jézus Szent Szívéből áradó fénysugarakat láttam, amelyek elárasztották ezeket a gyermekeket, majd jött értük Jézus, és elvitte őket magával a Mennyországba.
 
A miséző atya kihirdette, hogy teljes búcsúban részesülünk mindnyájan. Ez alatt Szent Mihályt láttam, aki ember nagyságú alakban odajött hozzánk. Felemelte kardját, keresztet rajzolt vele a levegőben és ezáltal a kötelékek mind leoldódtak rólunk.
 
Áldozásnál: Látomásban a Szűzanya fehér ruhába öltöztetett bennünket, mint gyermekeket, és édesanyai áldását adta ránk. Külön-külön odavezetett minket a Mennyei Atyához, aki szeretettel megáldoztatott minket és így szólt: „Gyermekeim, a megszentelő kegyelem addig marad bennetek, amíg halálos bűnt nem követtek el.”
 
 
 
2011.10.22 reggel útban Vác felé: Mi engesztelők, olyanok vagyunk, mint az égiek virágoskertje, ahol különböző színekben pompázó virágokat láttam, és egy szív alakú virágkerítéssel volt a kert körbefonva. A Szűzanya öntözgetett minket. A Mennyei Atya eljött a virágoskertbe, és nézte, hogyan ápol minket a Szűzanya. Örömmel nézte a virágokat, de talált néhány kókadozó, kicsit hervadt virágot is. Most olyan kegyelmeket osztott ki, melyek hatására a kókadozó virágok is feléledtek, újjászülettek. Jézus is ott volt, mutatta, hogy a virágokat (az engesztelőket) különböző helyekre viszi, mindenkinek különböző, az elkövetkezendő időre szóló feladatot ad. Mindnyájunkat az apostolkodásra hív.
 
A Szentháromság Szent Szívét láttam a virágok fölött, melyekből áradtak a virágokra a kegyelmek, amitől a virágok egyre jobban ragyogtak, tündököltek. Közben az angyalok és a szentek körénk gyűltek és értünk imádkoznak. Karjukat kitárva, tekintetüket az égre emelve kérik az égieket, a Szentháromságot, hogy minden szükséges kegyelemmel ajándékozzanak meg minket.
 
Pio atya:„Drága gyermekeim, az égiek áldása lesz ezen a napon! Rengeteg kegyelmet fogtok kapni. Bízzatok mindig az égiekben! Ne féljetek az elkövetkezendő időszaktól, törekedjetek minél több lelket menteni! Nagyon kevés az időtök gyermekeim. Készítsétek fel állandóan lelketeket, azért, hogy ne érjen váratlanul benneteket a Szentlélek kiáradása! Ha kitartóan fogtok engesztelni, és hűségesek lesztek az Úrhoz, akkor csak boldogságban lesz részetek a Figyelmeztetéskor. Az Úr már előre elkészítette nektek akkori ajándékait. Mindnyájatokban tudatosítani fogja szent tervét. Gyermekeim, most nézzetek a Szűzanyára! Ő úgy lesz jelen köztetek, mint a ti égi királynőtök, Jézus pedig úgy, mint a ti égi királyotok.”
 
Láttam, ahogy az Úrjézus és a Szűzanya, gyönyörű, ragyogó ruhában, koronával a fejükön kiveszik szent szívüket, és egyesítik a két szent szívet. Látom, ahogy kettejük szent szívén a láng most még nagyobb lesz. Ez a láng most mind ránk árad, és mindnyájunk lelkét ez a szeretetláng körbeveszi. Ez a láng nemcsak megtisztít bennünket, hanem növeli bennünk az erényeket, legfőképpen a szeretetet, az ellenség iránti szeretetet is. Most látom Szent Pált jönni felénk, aki áldását adja közösségünkre, minden engesztelő közösségére. Szent Pál, fehér galambként, a kezében tartja a Szentlelket, és elküldi hozzánk, hogy Ő vezesse a közösségeket, egységben. Ezt a lángot fogják az égiek egészen megnövelni bennünk a mai napon, a szentmisében. Ha egyre jobban szeretjük egymást, és egyre jobban törekszünk a szeretetre, akkor meg fogjuk tapasztalni a Nagy Figyelmeztetéskor Jézus szeretetét, és látni fogjuk az Ő hatalmas szeretetlángját. A Szűzanya fogja majd a kezünket, és a Szűzanyával együtt állunk majd Jézus előtt, aki nagy szeretettel megmutatja majd magát nekünk. Azt érzem Jézus tekintetében, hogy már alig várja, hogy megmutatkozhasson előttünk. Jézus: „Gyermekeim, azt szeretném, hogy megismerjetek engem, megismerjétek az én szeretetemet, irgalmamat. Nagyon sok kegyelemben lesz még részetek!” Mindnyájunkat átölel, homlokunkra szeretetcsókot ad, és megáld bennünket az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.
 
 
 
Az engesztelés alatt Szent István és Szent László király, karddal a kezükben odamentek a magyar engesztelők vezetőjéhez, és így szóltak hozzá: „Gyermekem, nagy feladatot bízott rád az Úr. De ne félj, mi magyar szentek mögötted állunk és segítünk neked, az ország engesztelőinek lélekben való vezetésében.” A Szűzanya egy gyönyörű kardot helyezett az engesztelők vezetőjének kezébe, majd Szent István és Szent László király a következőket kérték tőle: „Gyermekem, helyezzük egymásra kardjainkat és emeljük fel, kiáltsuk együtt: „Istenünk, teljesen rád bízzuk Magyarországot! Szűzanyánk, a mi égi közbenjárónk, kérünk téged, esd ki magyar népünk számára Urunk irgalmát! Védelmezz minket a gonosztól, Szent Mihály arkangyallal együtt, aki Isten ereje által, le tudta győzni a sátánt és csatlósait! Légy oltalmazónk mindennapi küzdelmeinkben, melyet a lelkek sokaságának megmentésére vállalunk, egészen az idők végéig! Amen.”
 
Az ima hatására megnyílt az égbolt, és a Mennyei Atya kezében egy élő feszületet tartott, melyet Magyarország közepére helyezett. Jézus a kereszten szenvedve áldását adta országunkra. Szent vérével minden engesztelő embert elárasztott, legfőképpen a papokat. Jézus azt mondta nekünk: „Gyermekeim, még sok tisztuláson kell átmennetek, hogy a végén egészen az enyéim lehessetek, és így elnyerhessétek az örök üdvösséget!”
 
A magyar szentek felsorakoztak Jézus előtt, mindnyájan letérdeltek előtte, és együtt imádkozták a rózsafüzéreket országunk megtéréséért. Meghallgatást nyertek imádságaink. A teljes Szentháromság lepecsételte magának egész Magyarországot! A Mennyei Atya, az ország katolikus templomait magához ölelte és ezt mondta: „Gyermekeim, azokat a templomokat, ahol az emberek hisznek Szent Fiamnak az Oltáriszentségben való valóságos jelenlétében, megvédem a keresztényüldözéstől és fenntartom egészen az Újvilágig. Ezekben a templomokban csodák történnek majd, mely sokak megtérésére válik.”
 
Szentmise elején a bűnbánat alatt
 
Szent Istvánkirály megáldott minket, majd így szólt hozzánk: „Drága, magyar gyermekeim! Egyedül Jézus által juthattok el az életszentségre. De hogyan juthattok el Őhozzá? Bánjátok meg bűneiteket, és térjetek meg, hogy Jézus eltörölhesse vétkeiteket. Fontos a bűnbánat napi gyakorlása. Mindaddig nem tudtok felhagyni vétkeitekkel, amíg azok bűnös voltát fel nem ismeritek. Életetekben csak akkor történhet valódi változás, ha teljes szívvel elfordultok a bűntől. Sok ember ma is félreérti a bűnbánat igazi lényegét. Sokan szomorkodnak vétkeik miatt. Külsőleg javulást is mutatnak, mert félnek a bűn következményeitől. Azonban ez nem az Isten akaratának megfelelő bűnbánat. Miután iskarióti Júdás elárulta urát és mesterét, így kiáltott fel: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért! Láthatjátok, hogy ez nem volt igazi bűnbánat, mert nem változott meg Júdás, és nem irtózott a bűntől. Ezt a bűnbeismerést csak a ráváró rettenetes kárhozat tudata és a végítélettől való rettegés csikarta ki belőle. Bűnének következményei félelemmel töltötték el. Sokan fájlaljátok a bűn következményeit, de nem bánkódtok bűneitek felett. Ha azonban szívetek enged a Szentlélek befolyásának, lelkiismeretek felébred, és felismeritek Isten törvényeinek mélységét és szentségét, amely Isten kormányzásának alapját képezi a mennyben és a földön. A bűnbánat megvilágítja lelketek titokzatos kamráit és a sötét, elrejtett dolgaitokat nyilvánvalóvá teszi. Meg kell értenetek, gyermekeim, Isten igazságosságát, és félelemmel kell gondolnotok arra, hogy egyszer bűnösen és tisztátalanul kell megjelennetek szívünk vizsgálóbírója előtt. Másrészt látnotok kell Isten szeretetét, a megszentelt lélek szépségét, a lelki tisztaság örömét. Sokan vágyódtok a megtisztulás után, szeretnétek a Mennyel való összeköttetést helyreállítani. A bűnbánat felette áll saját erőtöknek, csak egyedül Jézus által érhetitek ezt el, aki felment a mennybe és ajándékokat adott nektek. Gyermekeim, ha Isten Bárányát szemlélitek a Golgota keresztjén, akkor kibontakozik előttetek a megváltás titka, és Isten szeretete a bűnbánatra vezet benneteket. Aki törekszik a szeretetre, annak szíve meglágyul és szégyelli bűnös útját. Ti, akik teljes szívetekből egy jobb élet után vágyakoztok, mint amit evilág nyújthat nektek, ismerjétek fel ebben a vágyban Isten hívó szavát! Imádkozzatok az igazi bűnbánatért, és kérjétek, hogy Krisztus az ő végtelen szeretetében és tisztaságában, nyilatkoztassa ki nektek önmagát! Üdvözítőtök élete tökéletes példa számotokra. Ha Jézusra néztek, isteni szíve sugárzik rátok, és akkor ismeritek be igazán életetek bűnös voltát. Jézus pedig szent vérével megtisztít benneteket minden megbánt bűnötöktől, és szíveteket átalakítja az övé képmására. Kövessétek Jézust, aki szent Édesanyjával együtt elvezet benneteket az üdvösségre! Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
 
Evangélium előtt látomásban Szent Pál így szólt hozzánk: „Szeretett gyermekeim, Isten visszafogadott benneteket, mint megtérő gyermekeit. A bűn következményeit a tékozló fiú példabeszédével világítja meg nektek a legjobban. Bűnös az, aki Isten nélkül akar élni. Ennek a következménye: disznók között élni, kegyelem nélkül tengődni, és siratni a veszteséget. A megtérő bűnösnek viszont eszébe juthat, hogy mindent elölről lehetne kezdeni, ezért elindul az atyához, és vállalja az atyai ház fegyelmét. Az atya felöltözteti gyermekét egy szép, fehér ruhába, vagyis visszaadja nektek a megszentelő kegyelmet. Így mostantól, újból istengyermeki életet élhettek. A sátánnak már nincs hatalma rajtatok, a kárhozattól már nem kell félnetek! Aki megmarad az atyai házban, a testvérek közösségében, az védettebb lesz a bűn ellen. Erőt ad nektek az újra vétkezés ellen a szégyen, amit a bűneitek miatt éreztek, valamint a hálátok, hogy milyen jó Isten. Erőt ad a szentségi kegyelem, az atyai ház megtartó szeretete. Gyermekeim, sose legyen számotokra megszokássá, hogy bűnben éltek! Más dolog gyengeséggel vétkezni és más dolog a bűnnel nem törődni, és ezért bűnös állapotban élni. Aki azt mondja, hogy csak gyengeségben vétkezett, de ő szereti Istent, az nem mondhatja, hogy Istenem, várj egy kicsit, mert most nem bírok magammal. Mert ha így tesztek, már a bűnös állapothoz ragaszkodtok. Ha nem gyóntok is mindjárt, azonnal el kell kezdenetek a bűn elleni küzdelmeteket, például azzal, hogy kerülitek a bűntársat, a bűnre vezető alkalmat! Megáldalak benneteket a kitartás lelkületével az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében.”
 
Szentáldozáskor Jézus: „Gyermekem, az egyház szentségeiben a Szentlélek által Én cselekszem. Térjetek hozzám gyermekeim, mint üdvösségetek forrásához!”
 
A kiengesztelődési találkozó után: A Mennyben nagy ünnep volt ma, melynek mi is részesei voltunk. A Mennyei Atya kinevezte a Szűzanyát az engesztelők királynőjévé. A Szűzanya egy fehér ruhát és egy gazdagon díszített, gyönyörű zöld palástot viselt, koronája zöld gyémántokkal volt díszítve. Kezében zöld rózsafüzért tartott. Mindannyiunk kezében fehér rózsa volt, melyet a Szűzanyának ajándékoztunk. A Szűzanya és a Mennyei Atya megáldotta Nagy Magyarországot és lélekben összekapcsolta a két országot, Romániát és Magyarországot. Utána a Szűzanya, Jézussal együtt, a Föld felett térdelt, és a Szentlelket fehér galambként tartotta a kezében. Azt kérte a Szentlélektől, hogy a mi imáinkat, (akik ma, a kiengesztelődési találkozón részt vettünk), hallgassa meg, sokszorozzon meg, alakítsa kegyelmekké, és ossza szét az egész világon a kegyelmeket. A Szentlélek meghallgatta a Szűzanya kérését, és megvalósította. Szűzanya a Kisjézust tartotta a karjaiban, mi mögötte álltunk. Közben az égiek mutatták a sátánt, aki rengeteg lelket tartott a karmaiban. A Szűzanya és Jézus, a mi imáink által, ezeket a lelkeket mind kiszabadította a gonosz karmaiból. Azt mondta a Szűzanya, hogy a mai napon megszámlálhatatlanul sok lélek kerülte el a kárhozatot. A Mennyei Atya mindnyájunkat az üdvösség ragyogóan fehér ruhájába öltöztetett. A Mennyei Atya most örömkönnyeket ejtett, mert meghatódott attól, mennyire szeretjük Szentfiát, ez nagyon boldoggá tette Őt.
 
Tegnap az Úrjézust sírni láttam, véres könnyeket ejtett a papokért, de ma már örömkönnyeket hullatott, mert sok papot is megmentettünk.
 
                                     Mária Magdolna
 
 
 
2011.10.22.
 
Mialatt B atya áldást adott az Oltáriszentséggel, a Szűzanya fölemelte őt, a föld közepére helyezte, és innen áldotta meg az engesztelőket és az emberiséget. Szűzanya: „Drága engesztelő gyermekeim! Ma különös áldásban és kegyelemben részesítelek benneteket! Bizony, kicsiny engesztelő gyermekeim, nagyon rövid az idő. Most már komolyan készüljetek, buzgón imádkozzatok, segítsetek még több gyermekemet hozzám vezetni! Nagyon fontos, hogy minden gyermekem meg legyen keresztelve! Minden gyermekemnek fel kell vennie a kötelező szentségeket! Akik nincsenek megkeresztelve, azokat könnyen elragadhatja a másik oldal. Fontos, hogy rendszeresen gyónjatok és magatokhoz vegyétek Szentfiam testét és vérét. Fiam szent teste nélkül nehéz lesz a harc az ördöggel. Fiam szent teste képes megállítani a rosszat, oltalmaz és véd a sátán támadásai ellen. Gyermekeim, nem is tudjátok, mennyire fontos, hogy az Oltáriszentség közelében legyetek. Fontos, hogy pap fiaimnál ott legyen az Oltáriszentség, mikor szabadító imát végeznek. Ez akkora erőt ad nekik, hogy az ellenség ereje csökken. Gyermekeim, ti nem látjátok, de az Oltáriszentség egy olyan fényt áraszt, mely vakítja és gyengíti az ellenséget. Bizony, ha néha látnátok azt a fényt, amit áraszt az Eucharisztia, jobban tisztelnétek, és több szentségimádást végeznétek. Merüljetek el az Oltáriszentség fényében és melegében! Töltekezzetek, hogy erősek legyetek! Bízzatok és bátran kérjetek! Ne feledjétek, nagyon fontos számotokra Fiam szent teste és vére! Nézzétek Fiam szent testét, ahogy leveszik a keresztről, csupa vér. Felemelem Fiam szent testét és Magyarország felé tartom.”
 
Most a Mennyei Atyát látom jönni, aki egy hatalmas ostyát hoz a kezében. Odalép a Szűzanyához és együtt felemelik ezt a nagy ostyát, és Jézus szent testéhez érintik. Jézus teste eggyé válik ezzel az ostyával, ami csodálatosan ragyog. Mennyei Atya: „Gyermekeim, nézzétek, mit tettem! Egyesítettem Fiam szent testét ezzel az ostyával. Jól nézzétek meg ezt az ostyát, ami ragyog és fénylik. Szentfiam úgy van benne, ahogy levették a keresztről. Most ezt az ostyát szerető leányom országa fölé helyezem. Nézzétek, Fiam él a kereszten! Keresztre feszítettétek a bűneitekkel és gyengeségeitekkel. Ő most vállalja, hogy szerető édesanyja országa fölé feszíti magát. Nézd, hogy folyik Fiam szent vére, amit az angyalok kehelybe gyűjtenek, és mint az esőt, úgy permetezik a földre. Ezt azért adom, hogy tisztuljatok és térjetek meg! Térjetek meg irgalmas szívünkhöz, járuljatok a szentségekhez, táplálkozzatok Szentfiam testével és vérével! Gyermekeim, élő Oltáriszentséget helyeztem országotok fölé. Nézzetek fel az égre, ragyog nektek, táplál és vezet benneteket! Jöjjetek bátran, és merüljetek el a mi szeretetünkben! Ezzel az élő Oltáriszentséggel áldalak meg benneteket és az egész országot! Vegyétek a szívetekbe az élő Oltáriszentséget és vigyétek eleső gyermekeimnek, a bajbajutottaknak, és azoknak, akik sóvárogva várják Fiam szent testét. Legyetek ti is élő Eucharisztiák! Ne féljetek, veletek vagyok és vezetlek benneteket. Vakítsátok és tapossátok el a gonoszt, segítsetek visszakergetni a pokolba! Én, Atyátok, Fiam szent teste és szerető leányom, a Szentlélek és az összes angyali kar körülölelünk benneteket és Szent Mihály vezet benneteket a nagy harcban. Bízzatok, és ne féljetek! Bízzatok, és ne féljetek! Bízzatok, és ne féljetek! Áldásom és irgalmas szent szívem vezessen és oltalmazzon benneteket. Megáldalak titeket az Atya, a Fiú, és a Szentlélek nevében. Amen.
 
                                     Veronika Márta
 

http://engeszteles.bocsajozsef.hu/egi-uezenetek/egi-uezenetek-a-vaci-kiengeszteldesi-talalkozon-20111021

2010. október 16. Szombat

 
Reggel nézegettem az állataimat. Megkérdeztem az Úr véleményét. Jézus: Én is szeretem ezeket az állatokat, de még nagyobb, végtelen nagy szeretettel vagyok irántatok, hiszen saját képmásomra teremtettelek benneteket.
Megkérdeztem arról, hogy Y-ban megbízhatunk-e? Jézus: Drága gyermekem, ti már ismeritek Y gyermekemet. Ezért el tudjátok dönteni, hogy megbízhattok-e benne vagy nem. Akik szeretik Édesanyámat, azáltal engem is szeretnek. Ha valóban szeret engem Y, akkor hallgat az én szavaimra és az ő lelkiismeretére.
Kérésemre az Úr válaszolt Y-nak. Jézus: Drága gyermekem, ne lepődj meg azon, hogy ellenségem, a gonosz befészkelődik a katolikus vallást gyakorló családokba, így a tietekbe is. Fogadjátok el a keresztet és a szenvedéseket, mert én is elfogadtam! Mindenféle kínszenvedést elvállaltam értetek, hogy megváltsalak benneteket. Sokszor gondolj erre gyermekem! Ahogy gyermekemnek, akin keresztül most válaszolok neked, mondtam egyszer: „Csak a szenvedés által lehet üdvözülni.” A szenvedés közel visz Atyámhoz és hozzám is. Lányod férje annyira eltávolodott tőlem, hogy a gonosznak kinyitotta a szíve kapuját és ezáltal megengedte, hogy a gonosz befészkelődjön az ő életébe. Imádkozatok az ő lelkéért, mást nem tehettek! Ne felejtsétek el, az ima a legnagyobb eszköz, mellyel legyőzhetitek ellenségemet, a gonoszt. Az én segítségemmel győzedelmeskedni fogtok a gonosz felett!
Megkérdeztem Tőle, hogy elmenjünk-e újból Kadarkútra? Jézus: Drága gyermekeim! Nagy örömmel várunk benneteket a kadarkúti engesztelésre! Sok kegyelmet adunk nektek mi, a Szentháromság és a Szűzanya. Szükségetek van a sok kegyelemre gyermekeim, hogy fel tudjátok készíteni lelketeket eljövetelemre! Jöjjetek gyermekeim, mert mi tárt karokkal várunk benneteket!
Sajnos ezen a napon teljesen kiment a fejemből, hogy a szentmise 17 órakor van és nem 18 órakor. Készülődés közben jutott csak eszembe, bocsánatot kértem ezért az Úrtól. Jézus: Örömmel megbocsátottam neked. Ne aggódj emiatt! Holnap is van szentmise, így eljöhetsz hozzám!
Megkérdeztem a Szűzanyát, beszélhetek-e a Szentlélekhez? Szűzanya: Drága gyermekem, igen, beszélhetsz a Szentlélek Istenhez, mert Ő és Szentfiam egyek. Elmondom neked, gyermekem, hogy minden kegyelem a Szentlélek Istenből árad. Fordulj hozzá gyermekem, mert Ő rengeteg lelki dologra meg tud tanítani téged!
X atyáról kérdeztem. Jézus: X atya az én földi eszközöm, aki által felém vonzom az embereket Nagyfaluba.

Kérése volt hozzám az Úrnak. Jézus: Drága gyermekem! Ha kedves akarsz lenni Hozzám, akkor térden állva csókold meg 5 Szent Sebemet! Engedelmesen hallgattam az Ő kérésére. Jézus: El sem tudod képzelni gyermekem, hogy amikor megcsókoltad 5 Szent Sebemet, valóságos Sebeimet csókoltad meg a kereszten! Minden alkalommal, amikor átöleled a keresztet, kegyelmet adok nektek, mely segít szeretettel elfogadni a keresztet és a szenvedéseket.

http://engeszteles.bocsajozsef.hu/egi-kegyelmek-zapora/20101016

2010. október 17. Vasárnap
 
Készülődtem a reggeli szentmisére, és kértem Őt mondjon nekem valamit a szentmisével kapcsolatban. Jézus: Drága gyermekem! Nagy vágyakozással várlak titeket a szentmisére, hogy újból Szent Testemmel és Szent Véremmel táplálhassalak benneteket. Törekedjetek arra, hogy a szentmisében mélyen együtt érezzetek velem fájdalmaimért és szenvedéseimért, melyeket az egész világ bűneiért élek át. Gyakoroljatok őszinte bűnbánatot! Ebben az időben a bűnbánat és a szentségek vétele a ti lelketek mentsvára. Készüljetek eljövetelemre! Bármelyik napon, órában vagy percben eljöhet Szentlelkem és megvilágítja lelketeket! Ekkor lehull szemetekről a fátyol és mindent tisztán fogtok látni. Szentlelkem eljövettele által nagy káosz lesz az egész földön, mely felborítja eddigi életeteket. Ti gyermekeim, örömmel várjatok engem és továbbra is engeszteljetek, hogy minél többen megtérhessenek és a gonosz ne tudja őket újból visszacsábítani bűnös mivoltukba.
Szentmise előtt újból bocsánatot kértem Tőle. Jézus: Drága gyermekem, mindig bízz bennem, és irgalmamban! Örömmel hallgatom bocsánatkérésedet. Én mindig azonnal hófehér tisztára mosom a lelkedet Szent Véremmel.
Szentáldozás után. Szűzanya: Mindig bízz bennünk gyermekem, mert mi segítünk felkészíteni a lelkedet a Nagy Figyelmeztetésre!
Jézus:Drága gyermekem! Én boldog vagyok a szívedben, légy te is boldog! Irgalmam és Szent Vérem által újból tiszta a lelked. Szeress engem gyermekem és mindig légy hálás irántam!
Este megkérdeztem a Szűzanyát, beszélhetek-e a Mennyei Atyához? Szűzanya: Drága gyermekem! Igen, beszélhetsz a Mennyei Atyához. Ahogy Szentfiam mondta: „Nagy tisztelettel és szeretettel beszélj Hozzá. Én egész életemet neki szenteltem és mindenben az Ő akaratát láttam, így engedelmesen és alázatosan véghezvittem Mennyei Atyám tervét. Tanulj tőlem gyermekem, mert számodra Én kell, hogy a példa legyek. Mint lelki vezetőd, én tudlak megtanítani téged arra, hogyan élj helyes életet, melyben Atyám tetszését leli. Kövess engem gyermekem!
Először beszéltem a Mennyei Atyához és Ő így szólt. Mennyei Atya: Drága gyermekem! Ne félj, mert én vagyok Mennyei Atyád. Régóta vártam, hogy megszólíts engem és beszélj hozzám. Igen, valóban igaz, én mindenható vagyok és bármit megtehetek veletek, amit csak akarok! De nem kell félned tőlem, mert én teremtettelek benneteket végtelen nagy szeretetemből. Nem akarlak elpusztítani benneteket haragomban, ellenkezőleg gyönyörködöm lelketekben, mivel saját képmásomra teremtettelek titeket. Gyermekem, az én akaratom kellett ahhoz, hogy ezt a hatalmas kegyelmet megkaphasd. Egész életedben légy hálás Szentfiamhoz és a Szűzanyához, mert ők esdették ki számodra e nagy kegyelmet. Az egész Mennyország boldog, hogy mi úgy döntünk, hogy megadjuk a kegyelmet egy földi embernek, hogy velünk beszélgethessen! Gyermekem, tekints úgy rám, mint Atyádra. Bár méltatlanok vagytok arra, hogy így szólítsatok, de én megengedem számotokra, hisz nincs nagyobb boldogsága Istennek, mint amikor teremtménye hozzá fordul imával és tisztelettel. Gyermekem, én és Szentfiam jelöltük ki számodra a Szűzanyát, mint lelkivezetőt, aki nagy boldogsággal elvállalta ezt érted. Ezért igyekezz többször hozzá fordulni, mert ő fog megtanítani arra, hogyan élj szentül.  
A Szűzanyáról kérdeztem. Mennyei Atya: Drága gyermekem! Szűzanya az egész világ példaképe! Legszebb teremtményem, Mennyei Édesanyátok. Nektek teremtettem őt. Szentfiam után ő a legszebb út, mely házamba vezet titeket. Ha tudnátok, mennyire szeretünk benneteket! Az egész örökkévalóság kell nektek, hogy fel tudjátok ezt fogni!
A szeretetről kérdeztem. Mennyei Atya: Drága gyermekem! Én vagyok a Szeretetet, amely végtelen és felfoghatatlan!

Édesanyámnak volt egy álma, amely arról szólt, hogy a papok ellene szegültek. Sokszor mondogatta „Jézus Szent Vére födj be engem!”, utána egy szép díszes virágos lépcsőt látott, amely felfelé vezetett, és amelynek a végén ott állt a Szűzanya és az Úrjézus. Jézus: Imádkozzatok a papokért! Mert a gonosz az ő lelküket is elrabolja. A szentgyónás és a szentáldozás által betakarlak titeket Szent Véremmel. A tiszta lélek visz benneteket az öröm útján, mely hozzám és a Szűzanyához vezet.

http://engeszteles.bocsajozsef.hu/egi-kegyelmek-zapora/20101017

2010. október 18. Hétfő
Reggeli szentmise után. Jézus: Drága gyermekem! Nagyon boldoggá tettél Engem, hogy eljöttél hozzám a szentmisére. Figyelembe veszem fáradtságodat és áldozatodat, hogy korán keltél. Irgalmam és szentgyónásod által lelked újból hófehér tiszta. Törekedj arra, hogy vigyázni tudj lelked tisztaságára! Ha így cselekszel Szentlelkem boldog lesz lelked láttán, és te is boldog kegyelemekben és ajándékokban részesülsz. Ne aggódj, én ott leszek melletted. Te csak élj szent törvényeim szerint.
Először szólítottam meg a Szentlelket. Szentlélek: Drága gyermekem! Ne félj tőlem, mert én vagyok a Szentlélek Úristen, a harmadik Isteni személy. Bár te nem vetted észre, mindig is én működtem a te kis szívedben és lelkedben. Mivel megbérmálkoztál, sok lelki ajándékban részesítettelek, mely még jobban segíti további lelki életedet. Fordulj hozzám, gyermekem többször, mert az én kezeim tele vannak sok-sok kegyelemmel, mely lelked javára szolgál. Sok mindenre meg akarlak tanítani pl.: az imára, a szeretet gyakorlása, a szentmisén való részvétel stb. De ehhez a te beleegyezésed, akaratod kell, hogy együtt tudjunk működni. Örömmel és szeretettel fordulj hozzám mindig, mert én bármiben segítek neked, ami megegyezik Isten akaratával. 
ANagy Figyelmeztetéssel és a tanulással kapcsolatban kérdeztem. Jézus: Drága gyermekem, nagyon boldoggá teszel, hogy újból hozzám szólsz! Ne hanyagolj el engem! Bármennyire sok a tanulni valód, én akkor is ott vagyok melletted és a szívedben élek! Hogyan készülj fel eljövetelemre? Te most gyermekem a legjobb helyzetben vagy, mert mi szavainkkal alakítunk téged és tanítunk. Mindig kérd, hogy tanítsunk téged! Nagyon szeretlek, gyermekem, légy boldog mindig, mert az arcról és a cselekedetekről ismerik fel az emberek választottaimat. Közel van eljövetelem! Gyakorolj bűnbánatot, gyakorold vallásodat! Ennél többet nem kérek tőled.
A kápolnában Szűzanya: Drága gyermekem! Nagy örömmel hallgatlak téged! Bár te nem láthatod, de mi itt vagyunk veled a kápolnában. Hogyan oszd be az idődet? Számodra mindig mi legyünk az elsők! De Mi nagy megértéssel vagyunk az iránt, hogy rengeteg tanulnivalód van, ezért megy rá minden időd. Amint alkalmad van rá és kevesebb a tanulnivalód, akkor azt az időt a velünk való beszélgetésekkel töltsd el.

A Nagy Figyelmeztetésről kérdeztem. Szentlélek: Drága gyermekem! Ahogy álmodban mutattam, mindenkin áthatol az én Isteni Lelkem, megvilágítom a ti szíveteket és lelketeket. A Nagy Figyelmeztetés számotokra olyan, mint egy előítélet, melyben önmagatokról ítélkeztek Isten Szent Színe előtt. Hasonlítani fog a halál pillanatához. Mi, a Szentháromság végtelen irgalmunkból megadjuk az utolsó nagy kegyelmet, hogy megváltozzatok, és többé ne vétkezzetek! A rosszat kerüljétek, a jót éljétek meg. Sokan ellenetek fordulnak majd, de ne féljetek, mert mi ott leszünk mellettetek, és nem esik bántódásotok. Bízzatok bennünk! Mert emberben, gonoszban nem bízhattok. Szeressetek! Lelketeket ajánljátok fel a Mennyei Atyának! Ő örömmel elfogadja és gondoskodni fog rólatok. Bármilyen nagy problémátok van, Ő akkor is, ott van mellettetek még a legnehezebb időszakban is.

http://engeszteles.bocsajozsef.hu/egi-kegyelmek-zapora/20101018

2010. október 19. Kedd
Túlzásba vittem a tanulást és ezért nagyon elhanyagoltam az Égieket. Jézus: Drága gyermekem! Örülök, hogy újból velem akarsz beszélgetni. Vágyva vágyakoztam, hogy újból beszélgessünk. El sem tudod képzelni, gyermekem, mennyire vágyakozom szereteted és szavaid után. Gyermekem, mivel elhanyagoltál minket, és nem hallgattál rám, engedtél a gonosznak, hogy megakadályozza a mi benső beszélgetéseinket. Igen gyermekem, túlzásba estél a tanulás által, és megfeledkeztél a legfontosabbról, vagyis rólam és a Szűzanyáról. Ne hanyagolj el minket! Mert a végén annyira el fogsz hanyagolni bennünket, hogy beszélgetni sem akarsz velünk. Gyermekem, én megértem, hogy jó tanuló akarsz lenni, de ne ilyen áron. Mi bármiben segítünk neked, ezért hagyatkozz ránk és bízz bennünk. Ne felejtsd el, én bármit megtehetek! Az időt is úgy tudom alakítani, hogy az neked jó legyen. Gyermekem ne a tanulás által akarj példát mutatni, hanem a vallásgyakorlásod, a szereteted és cselekedeteid által tegyél tanúságot rólam mások előtt. Ne engedj a túlzásnak, mindent mértékkel kell tenni! Erre a példa testvéred. Annyira túlzásba vitte a munkát, hogy teljesen eltávolodott tőlem! Tanulj ebből a példából! Gyermekem, azt tanácsolom neked, hogy elsőként velünk beszélgess, utána jöhet a tanulás. Álmomban bementem egy olyan házba, mely tele volt szerencsejátékkal és romlott életű nőkkel. Nem akartak elengedni onnan, de a végén sikerült kimenekülnöm a kezükből. Sétáltam, majd betértem egy templomba és részt vettem a szentmisén és kértem az Úr bocsánatát. Jézus: Ezzel az álommal azt mutattam neked, hogy a gonosz mindenféle eszközt bevet, hogy téged elvegyen tőlem. A templomba menekültél hozzám. Ez így volt helyes. Gyermekem, értsd meg, csak nálam találhatod meg a boldogságot és lelked békéjét! Ne hanyagolj el engem! Mert, ha igen, boldoggá teszed a sátánt, engem pedig mélyen megbántasz.
A gonoszról és elesésemről beszélgettünk. Szűzanya: Drága gyermekem! Nagyon sok mindent kell alakítanunk a te lelkeden. Szentfiam megengedte a gonosznak, hogy kísérthessen téged. Mivel nem kérted segítségünket, elbuktál. Gyermekem, sok próbatétel elé állítunk téged, hogy úgy cselekszel-e, ahogy mi megmondtuk neked. Ne bánkódj! Mert Szentfiam újból felemelt téged irgalmával és jóságával. Törekedj az engedelmességre és a benső sugallatokra! Ha kísértést érzel, hívj engem, vagy imádkozd el a Szent Mihály imát! Küzdj gyermekem és akarj!
Azon gondoltam, hogyan éljek. Mennyei Atya: Drága gyermekem, a szeretet törvényei szerint élj!
Megkérdeztem Jézust, mi történik azokkal az emberekkel Nagy Figyelmeztetéskor, akik ott hagyták a katolikus vallást? Jézus: Drága gyermekem, bár ti nem tudhatjátok, de az ilyen lelkekért is engeszteltek! Ezért megkapják a kegyelmet és a világosság fényét, hogy rádöbbenjenek, hogy csakis a katolikus egyházban tudnak üdvözülni. Ezáltal visszatérnek Hozzám! Imádkozzatok, mert a gonosz mindent megtesz, hogy elvegye tőlem az emberek lelkét!
Szűzanya: Drága gyermekeim! Kérjétek tőlem a segítséget és kegyelmet, hogy rá tudjatok hagyatkozni Szentfiamra! Gyakoroljátok a szeretetet és a bizalmat irántunk. Az aggodalmat, kételyt, félelmet ne engedjétek be a szívetekbe! Zárjátok ki a szívetekből! Törekedjetek és imádkozzatok! Egész életetekben meg kell tanulnotok a ráhagyatkozást. Számotokra egyáltalán nem könnyű. De a böjtölés, lemondás is segít ebben. Minél jobban kiüresítitek magatokat, annál jobban ránk tudtok hagyatkozni!

A böjtölésről. Szűzanya: Drága gyermekem, Szentfiamnak teljesen mindegy hogyan és minként böjtölsz. A böjt önmagad elleni küzdelem, ezért saját akaratodon múlik minden.

http://engeszteles.bocsajozsef.hu/egi-kegyelmek-zapora/20101019

2010. október 20. Szerda
 
Reggel újból kértem az Úr bocsánatát. Jézus: Drága gyermekem! Én mindent megbocsátottam neked, mert végtelenül szeretlek! Gyermekem, törekedj a tisztaságra és az engedelmességre! Igyekezz azon, hogy ne bánts meg engem bűneiddel!
 
Szomorú voltam. Szűzanya: Drága gyermekem, ne bánkódj! Jöjj, gyermekem, mert én megvigasztallak téged! Ne lepődj meg azon, hogy sok a hibád és nem vagy még engedelmes irántunk! Más választottamnál is így van, sokszor évekig is eltart mire olyan lesz a lelkük, amilyennek mi szeretnénk, hogy legyen.
 
Ezen a napon Kadarkútra mentünk. Szűzanya: Drága gyermekeim! Nagy örömmel és tárt karokkal várunk benneteket Kadarkútra! Én és a Szentháromság sok kegyelemben részesítünk benneteket!
 
A kísértésekről. Jézus: Drága gyermekem, csakis a mi segítségünkkel tudsz ellenállni a gonosz kísértéseinek és csábításainak. De legfőképpen tőled függ minden. Imádkozz, és akkor minden jóra változik körülötted!
 
Megkérdeztem a Szűzanya véleményét, hogy ima alatt aludhatok-e valamennyit. Szűzanya: Drága gyermekem, ha úgy érzed, hogy fáradt vagy, nyugodtan pihenhetsz. De ha van erőd és kedved, imádkozz együtt a többiekkel! Minél többen imádkoztok, annál több lelket megmenthettek.
 
Csodáltam az Oltáriszentségben lévő Jézust. Jézus: Drága gyermekem, el sem tudod képzelni, hogy az én végtelen tisztaságom mennyire gyönyörű!
 
Kaposfüreden építettek egy szép Mária kápolnát, mely nagyon hasonlít a Szűzanya efezusi házához. Szűzanya: Drága gyermekem, megmutattam nektek, milyen házban éltem a földön! Az új világban is egyszerű és szerény házban fogtok élni, mely számotokra az imádság háza lesz. Életetek minden pillanatában Istent fogjátok imádni és dicsőíteni. Én pedig boldog szívvel fogok rátok tekinteni, mint mennyei édesanyátok!
 
Kis helyen volt a szentmise, én pedig az oltár mellett ültem. Örültem, hisz soha nem láthattam ilyen közelről az áldozati liturgiát. Megkérdeztem Jézust, volt-e jelentősége, hogy ilyen közel ültem az oltárhoz. Jézus: Nincs jelentősége, hogy ott ültél az oltár mellett. Boldog voltam, hogy ilyen közel voltatok hozzám, kicsinyeim és sok kegyelemben részesítettelek benneteket.
 
A kadarkúti engesztelésen jelen volt az egész Szentháromság és a Szűzanya. A Mennyei Atya egyik kezében egy kard volt, a másik kezében a Föld. Sajnos a földünk egyre sötétebbé változott a bűnök sokasága miatt. A Mennyei Atya a kardjával le akart sújtani a világra, de a Szűzanya és az Úrjézus visszatartotta az Ő kezét, majd rátekintett a Szentlélekre és azt mondta neki: „Most Te következel!”  Mennyei Atya: Hálásan köszönjétek meg Szentfiamnak és a Szűzanyának, hogy megállították haragomat, nehogy lesújtsak e világra. Imádkozzatok! Kérjétek irgalmamat és türelmemet! Készítsétek fel lelketeket! Mert a Nagy Figyelmeztetés minden ember életében eltörölhetetlen esemény lesz. Vegyétek komolyan a bűnbánatot és a szentgyónást, és éljetek szent törvényeim szerint! Készüljetek, készüljetek, mert nem tudhatjátok, melyik pillanatban döntök úgy, hogy most már elég! Szentlelkem ott ál trónom előtt és várja határozatomat. Ő készen áll! Kérdés, hogy ti készen álltok-e? Ezért mondom, engeszteljetek, imádkozzatok és őrizzétek lelketek tisztaságát! Bármelyik pillanatban eljöhetek e világra. Jaj azoknak az embereknek, akik a gonosz mellé álltak! Imádkozzatok és imádkozzatok, ne csak másokért, hanem önmagatokért is! Megáldalak titeket a felkészülés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 
Engesztelésen. Jézus és Szűzanya: Ez a mi szeretett engesztelő csoportunk, mely boldoggá teszi két Szent Szívünket.
 
Utazás közben néztük a napot, igazi égi csoda volt. Több volt, mint egy naplemente. Szűzanya: Kadarkút-ot az egész Szentháromság védelmezi.
 
Egy szivárvány is volt. Szűzanya: Drága gyermekem! Én és Szentfiam békét kötöttünk a Mennyei Atyával. Ez azt jelenti, hogy lecsillapítottuk az Ő haragját és megkegyelmez nektek, engedett egy kis időt számotokra, hogy fel tudjatok készülni a Szentlélek eljövetelére!
 
Vágyakoztam a Mennyország után. Szűzanya: Drága gyermekem! Nagyon kevés választottamnak mutatom meg a Mennyországot. Én láttam vágyakozásodat és mélyen megérintett engem és Szentfiamat. Gyermekem, ha hallgatsz ránk és törekszel betartani a szent törvényeket, megígérem neked, hogy a Szentlélek eljövetelekor magam mutatom meg neked a Mennyországot, de csak egy kis időre! Gyermekem, miután megláttad, egész földi életedben azért fogsz küzdeni és szenvedni, hogy újból visszatérhess Atyám házába.

http://engeszteles.bocsajozsef.hu/egi-kegyelmek-zapora/20101020

2010. Október 21. Csütörtök
 
Szentgyónás előtt. Jézus: Drága gyermekem! Mivel végtelenül irgalmas vagyok és szeretlek, ezért megbocsátok neked. Gyermekem, ne bánts meg engem újból bűneiddel. Törekedj a szeretetre és a tisztaságra!
 
Szentáldozásnál. Jézus: Gyermekem, látod, mennyire kötődöm és ragaszkodom hozzád!
 
Néha úgy éreztem, hogy szerzetesnő akarok lenni, hogy még jobban az Úrnak szentelhessem az életemet. Megkérdeztem erről az Úr véleményét. Jézus: Drága gyermekem, én azt mondom neked, hogy várj még ezzel a döntéseddel. Bízz rám mindent! Mert, ha én azt akarom, hogy te elkötelezd magad nekem teljesen, mint a vőlegényednek, akkor megadom a lelkedben az indíttatást a szerzetesi életre. Ne gondold azt, hogy ott könnyebb lenne! Ez tévedés! Ellenkezőleg még többet szenvednél, és még több kísértésnek lennél kitéve! Példa erre Szent Faustyna nővér, Szent Bernadett, Kis Szent Teréz. Tanulj az ő életükből! Gyermekem, még sokat kell fejlődnöd a lelkedben, hogy úgy érezd, képes vagy bármilyen áron nekem szentelni az életedet!
 
Kadarkúton kérte az Úrjézus, hogy minden hét csütörtökén virrasszunk este 20-tól 24 óráig. És azt ígérte, aki megteszi, annak a házát nem fogja katasztrófa érni. Megkérdeztem őt, hogy mi hogyan virrasszunk? Jézus: Drága gyermekem! Kérdezzétek meg először is otthon a papotokat. Ha azt mondja nem, akkor ne legyetek szomorúak, ellenkezőleg, örüljetek, hisz megpróbáltátok legalább. Én elfogadom az otthoni virrasztásotokat is, egyedül vagy ketten. Amint alkalmatok van rá, együtt imádkozzatok, ameddig csak bírjátok lelki erővel. Azok a választottaim, akik egymástól messze vannak, virraszthatnak otthon is, akikkel csak tudnak. De, ha egyedül virrasztotok, azt is elfogadom. Én nem azt nézem, hányan vagytok, hanem azt, hogy akartok-e minden erőtökkel virrasztani este 20 és 24 óra között. Akik megtehetik, örüljenek, akik nem, ne legyenek szomorúak, amennyit lehet, annyit imádkozzanak.  Mindenhol, ahol csak virrasztanak, legyen az templom vagy lakás, én ott jelen vagyok úgy, mint Nagycsütörtökön a Gecemáni Kertben. Elmélkedjetek rólam, és az én szenvedéseimről!

http://engeszteles.bocsajozsef.hu/egi-kegyelmek-zapora/20101021

2010. Október 22. Pétek
Vassula naplóját olvasgattam, és nagy vágyat éreztem az Úr iránt. Jézus: Drága gyermekem! Bízz bennem, mert eljön az az idő, amikor látni fogsz engem!
Bizalommal kértem az Úr bocsánatát. Jézus: Drága gyermekem, bizalmaddal boldoggá teszed Szent Szívemet! Mindent megbocsátottam neked! Légy boldog gyermekem! Nagyon szeretlek kicsim!
Megkérdeztem, hogy értette, hogy „látni fogsz engem.” Jézus: Drága gyermekem! Ezzel a mondattal azt akartam mondani, hogy a Mennyben örökké látni fogsz engem. Másként pedig, hogy megkaphatod a látás kegyelmét. De nem árulok el neked többet, mert ez a kegyelem mindenkit váratlanul érint. Ha megtudnád, mikor kapod meg, annak nem lenne jó a vége, mert minél jobban akarsz valamit, annál inkább elveszíted azt a kegyelmet. Bízz rám mindent, hogy mikor és milyen kegyelmet kapsz tőlem!
Jézus: Gyermekem! Mindent bízz Rám!  X atya fel fogja ismerni, hogy minden válasz, melyet leírtál a naplóba az tőlem és a Szűzanyától ered.
Hallgattam az Úr tanácsára. Jézus: Drága gyermekem, én mindig ott vagyok melletted és azáltal, hogy becsületesen vettél jeget a vonatra, boldoggá tettél engem és rád mosolyogtam. Nagyon örültem, hogy engedelmeskedtél nekem és hallgattál Rám! Érzed a szívedben? Nincs aggodalmaskodás a jegy vagy bérlet miatt.
A Nagy Figyelmeztetésről kérdeztem. Jézus: Drága gyermekem! Nem tudjátok elképzelni, mennyire közel van a Nagy Figyelmeztetés! Boldogan várd Szentlelkem eljövetelét, és így várja minden ember, aki törekszik a tisztaságra és szeretetre. Megkérdeztem, hol lesz ekkor a Szűzanya? Jézus: Gyermekem, Édesanyám mindig ott van mellettetek. A Szentlélek eljövetelekor mellettem lesz és imádkozni fog minden emberért, azokért a lelkekért is, akik ekkor fognak meghalni.
Csodáltam a Szűzanyát. Jézus: Drága gyermekem! Édesanyám lelke és teste sugárzik a tisztaságtól. Testéből áradnak a kegyelmek és különböző illatú virágok, legfőképpen a rózsa érezhető nála, mindez azért, mert az egész Mennyországot tükrözi valóságos jelenlétével.
A holnapi Váci kiengesztelődési találkozóról kérdeztem. Jézus: Drága gyermekem! A holnapi napot tekintsd úgy, mint a kegyelmek napját. Az egész Szentháromság és a Szűzanya jelen lesz köztetek a templomban. Szentlelkem sok lelki ajándékkal és kegyelemmel fog elhalmozni benneteket ezen a napon. Készítsd fel a lelkedet, hogy tiszta legyen, mert ezáltal még több kegyelmet be tudsz fogadni kis szívedbe.
Sajnos csütörtök este nem tudtam felolvasni másoknak az égiek egyik tanítását, ezért elszomorodtam. Jézus: Gyermekem, én is ugyanúgy elszomorodtam, mint te. De, boldoggá tettél engem, mert alázatosan elfogadtad a tanár döntését és kérését. Látod gyermekem, ilyen kis apró jó cselekedetekkel alakítom a lelkedet és szívedet.
Sokszor érzem magamat egyedül az iskolában, és ezt a problémámat megosztottam az Úrral. Jézus: Drága gyermekem, örülök, hogy elmondtad nekem a lelki problémádat. Ne légy szomorú! Most pedig főleg ne, mert Én itt vagyok veled és beszélgethetsz velem. Ne foglalkoztasson téged, gyermekem, hogy a többi diák közömbös irántad! Az érdekeljen, hogy törekedj őket úgy szeretni, mint önmagadat. Legyen számodra bármennyire fájdalmas és bántó a viselkedésük, te csak szeresd őket, amennyire csak tudod! Mindig gondolj az én életemre! Hisz sokan engem sem szerettek, pl. a farizeusok, a nép, de én ennek ellenére mégis úgy szerettem őket, mint a többi embert.
Nagyon szerettem volna egy-egy emberrel beszélgetni. Jézus: Drága gyermekem! Az természetes, hogy olyan emberekkel akarsz beszélgetni, akik számára én fontos vagyok. Én mindig nagy boldogsággal hallgatom beszélgetéseiteket, melynek témája én vagyok.
Tegnap nem csókoltam meg az Úr 5 Szent Sebét, mert nem mertem megtenni szobatársaim előtt. Jézus: Gyermekem, elszomorítottál engem, mert nem csókoltad meg 5 Szent Sebemet tegnap. De másrészt nem tettél rosszat vele, mert az ilyen tiszteletet, és szeretetet nem kell szobatársaid előtt mutogatni. Ne felejtsd el, a legtöbb szent is titokban élt, és cselekedeteiket eltitkolták a nyilvánosság elől. De törekedj arra, hogy kérésemet mindig boldog szívvel teljesítsd.
A gyónással kapcsolatban Jézus: Gyermekem! A héten eleget gyóntál, ezért holnap ne gyónj meg újra! Helyette tarts bűnbánatot és kérd irgalmamat és a teljes búcsú kegyelmét. Mert én mindig megtisztítom szent véremmel a te kis lelkedet!
Szentmise előtt kértem az Úr bocsánatát. Jézus: Drága gyermekem, hagyatkozz rám és bízz az én végtelen irgalmamban! Szentáldozás előtt. Jézus: Jöjj gyermekem, boldogan várlak szentáldozáskor!
Gyerekkoromra gondoltam, amikor egy-egy alkalommal ott voltam a szentmisén! Jézus: Már gyermekkorodban rajtad tartottam szemeimet!

http://engeszteles.bocsajozsef.hu/egi-kegyelmek-zapora/20101022

Vigyázz lelked csendjére

1963. október 2.

Az Úr Jézus így szólt:
“Ne engedd, hogy a föld vonzzon magához. Te nyílegyenesen repülsz Felém, a sok kegyelem segítségével, mellyel elhalmozlak. Ezáltal tudsz megmaradni röptödben. Visszaesést nem engedünk, mert kegyelmeim állandó röpülésben tartanak. S közel az idő, csak légy türelmes. Én már alig várom jöttödet. Kislányom, Erzsébetem! Szívemre ölellek, és minden szenvedésedért, melyet megváltó munkámért vállaltál, el nem mondható jutalmat kapsz.”

1963. október 9.

A Szűzanya is kért nagyon szelíd szavakkal:
“Kármelita kislányom! Vigyázz lelked csendjére! Semmi neszt be ne engedj, mely lelked csendjét zavarná, mert szavaink úgy fognak továbbra is szólni, ha alázatos, szent áhítattal hallgatsz szavainkra.”

A Szent Szűznek ezek a szavai úgy hangzottak lelkemben, mint mikor mi, édesanyák, intjük, óvjuk gyermekeinket aggódó, féltő szeretettel.

1963. október 18.

A virrasztás idején a Szűzanya kezdett velem beszélni, és közben édesanyai Szívének határtalan fájdalmát lelkembe árasztotta, és miközben lelkem megtelt anyai Szívének fájdalmával, Ő tovább beszélt:
“Kislányom, csak egy anya értheti meg lelkem szorongását és fájdalmát. Azért szólok hozzád. Te tudod, mi az aggodalom. Tudom, megértesz. Ó, az Én gyermekeim közül, de sokan elkárhoznak! Roskadok a fájdalomtól, s azért osztom meg veled, hogy ösztökéljen mindjobban a szent ügy megindítására. Anya vagy te is, és Szívem aggodalma a tied is.”

Közben anyai fájdalmát növelte lelkemben, s újra kért, ne sajnáljak semmi fáradságot, és ne mellőzzem kérését, mely rajtam keresztül fog megindulni.

1963. október 19. – szombat

Reggel, már az ébredésnél egy megrázó szavával csak ennyit mondott a Szűzanya:
“Menj, gyermekem, siess! Minden perc a lelkek elvesztését jelenti. Menj, gyermekem!” – ismételte újra.

A szentáldozás után is arra kért:
“Ne engedd úrrá lenni magadban a kételkedés ólomsúlyú érzelmeit, mert ez csak gátol terveim keresztülvitelében! Most rövidesen olyan személyekhez fogom az ügyet vezérelni, akik nagymértékben előre lendítik szent ügyemet.”

Ezen szavaira még jobban lelkemre nehezedett a kételkedés: Édesanyám, már annyi indítást elfogadtam és kérésednek minden erőmmel eleget tettem, mindez csak kísérlet maradt… Bocsáss meg!… Nem akarok én semmit tenni az én képzeletem szerint. De mivel látjátok, mennyit szenvedek emiatt, fosszatok meg hát teljesen minden gondolattól, és csak azt tudjam gondolni és tenni, amire ti kértek. Ha szabad azt kérnem, tartsátok távol tőlem azt, hogy saját képzelgéseimnek vagyok áldozata…
Míg így tehetetlenül vergődtem, a Szent Szűz csak ennyit mondott:
“Higgy anyai hatalmamban!”
Éreztem tehát, mennem kell az Ő indítására… Tennem kell a Szent Szűz kérését, mely lelkemben, mint vészjósló harang állandóan sürget.

1963. október 22.

Ahogy a szentmiséről hazajöttem és elkezdtem házimunkám végzését, Szent Őrangyalom arra kért, hogy vonuljak el és imádjam a Szentháromságot. Őrangyalom kérésére kis szobámba vonultam, mely a kert végében egy kis házacskában van. A Szentháromság imádása közben itt átélt csodás kegyelmekről nem lehet beszélni, sem írni. Ezt csak átélni lehet. Itt minden emberi szó gyenge. Volt idő, mikor a Szentháromság által átsugárzó kegyelmek átáradását fényességük és megvilágításuk fényénél valamelyest le tudtam írni, de az csak halvány, homállyal fedett ahhoz képest, ahogy ezt most éreznem, átélnem engedik.

1963. október 23-24.

A Szentháromság imádásában elmerülve telt el mind a két nap. S időközben a kételyek oly mértékben zavarták lelkemet, hogy most már úgy éreztem, ez a végsőkig kimerít. Nem tudok szabadulni nyomasztó lelki kínjaimtól, hogy saját képzelgéseimnek vagyok esztelen áldozata. Ki tud ettől megszabadítani? Hiszen ez nem a gonosz kísértése, lelkemben a Sátánt a Szűzanya megvakította már régen. Valóban önmagamtól erednek ezek a küzdelmek? Most éppen nincs alkalmam arra, hogy lelkiatyámhoz menjek, ő bizonyára tisztázni tudná a lelkemben uralkodó kételyek zavargását.

Úgy éreztem, hogy lelkem szédítő magas árbocra kapaszkodik fel, és vagy lesz erőm oda feljutni, vagy zuhanok le a mélybe. De ezt a hosszantartó küzdelmet már nem bírom tovább… Kínlódásom közben is éreztem, hogy a Szentháromságban való elmerülés tartja fenn lelkemet, hogy végképp fel ne adjam a heves küzdelmet, mely csak nem akart szűnni a lelkemben.

Estére járt már az idő, amikor az Úr Jézushoz mentem, hogy ott lelkem megpihenjen… Majd hirtelen a Szeretet Lelke remegő érzéssel töltött el.
Azt kell írnom, hogy a tér és idő érzete megszűnt bennem, és ebben a lelki elragadtatásban az Úr szólalt meg. Hangja rendkívüli erőt árasztott reám, és szavait egészen emberi hangja által adta tudtomra:
“Leányom, a nagy küzdelmek jutalmaként a Szentháromság fokozott mértékben birtokába vette lelkedet. Tetőfokára juttattam most minden emberi erőd megfeszítését. Ne lepődj meg azon, amit és ahogyan most szólok. Hogy megértsed szavaim értelmét, csakis ilyen, általad ismert szavakkal adhatom tudtodra, hogy mind mennyiségben, mind minőségben megfeleltél az isteni követelményeknek.”

E szavai lelkemet elképzelhetetlen örömökbe engedték elmerülni, miközben tovább szólt még:
“Ezentúl, mivel a kételyek szorongásától megtisztult a lelked, most már gyakran lesz részed abban, hogy a mennyei Atyához felemelkedj és elmerülj a Szentháromság csodálatos gyönyörűségében. Én most már ritkábban fogok szólni hozzád. A Szentháromságban való gyakori elmerülésed által emelkedik lelked mind nagyobb mértékben Istenhez és időzik a mennyei Atya társaságában. Szenvedéseid értékálló jutalma ez.

Kételyeid helyett most másféle szenvedések ajándékával jutalmazlak meg: Ezentúl nagy harcot kell vívnod állandóan a test követeléseivel, mely lelked magasra törő vágyait igyekszik nagy erővel a földhöz vonzani. Csakis ennek állandó leküzdése és féken tartása által maradhatsz meg a Szeretet Lelkének birtokában. Fáradságos küzdelmeid minden áldozatát a 12 papi személy javára fogom fordítani, kik Anyám Szeretetlángját lesznek hivatva ismertté tenni és elindítani.”

Most a Szűzanya kapcsolódott bele, és mérhetetlen szeretetében így szólt:
“Szavaim hitelességét érvényre juttatom lelkedben, kicsi eszközöm. Alázat, áldozat! Ez a kettő elválaszthatatlanul uralja lelkedet. Higgy most már végre anyai hatalmamban, mely hatalommal a Sátánt megvakítom és a világot a kárhozattól megmentem.”

1963. október 28.

Este az Úr Jézushoz mentem… Útközben is Benne elmerülve mentem, hogy legalább azt a csendességet jól kihasználjam… Megkérdeztem az Úr Jézust: Imádott Jézusom, a leírt szavak között van-e olyan, ami az én képzelgésemből származik? Mutass rá kérlek, mert ez még nyugtalanít! Ő egyszerre mellém állt, áldott kezét vállamra tette – nem láttam, csak éreznem engedte jelenlétét, mintegy mosolyogva azt mondta:
“Semmi okod arra, hogy ilyesmire gondolj!”
S szavai nyomán jelenlétének érzetét még tovább is fokozta.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • 44 év szabad garázdálkodása
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Afrikai Hűség Hőség
  • Afrikai Víz
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – VESZPRÉM
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Albert Líra
  • Alföld – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • Alvidék-Délvidék, mikor térsz vissza hozzánk? – ZENTA
  • Amarilliszfélék
  • Amerikai Hűség Hőség
  • Amerikai Hűség Hőség – SOPRON
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Amoris Laetitia Háború
  • Andre Lowoa – VESZPRÉM
  • Április
  • Antikrisztus által Irányított Népvándorlás
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Augusztus
  • Ausztrálázsiai Hűség Hőség
  • Ausztrálázsiai Hűség Hőség – SORPON
  • Ausztrálázsiai Víz
  • Bács-Kiskun – SÜKÖSD
  • Bálványtemplomok, vértanuk vesztőhelye
  • Baranya – MOHÁCS
  • Begóniák
  • Békés – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • Borsod-Abaúj-Zemplén – SÁTORALJAÚJHELY
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran – ESZTERGOM
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsen Okosan Törpemagyaran – BUDAPEST
  • Bölcsességek
  • Bölcsességek idézetekben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Bölcsességek terjedelmében
  • BTankok
  • Buda
  • Budapest
  • BudaPilisSolt – ESZTERGOM
  • Buzogányvirágok
  • Csongrád – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • December
  • Dél-Alföld
  • Dél – Alföld – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • Dél-Dunántúl
  • Dél – Dunántúl – BALATONFÖLDVÁR
  • Délvidék
  • Dezső Líra
  • Dunántúl – BALATONFÖLDVÁR
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Előbb-utóbb
  • Előre! Győzelemre Fel! – VESZPRÉM
  • Epikus Gyökereink
  • Epikusan A-C Lírailag
  • Epikusan A-E Lírailag
  • Epikusan D-F Lírailag
  • Epikusan F-K Lírailag
  • Epikusan FGIK Lírailag
  • Epikusan G-I Lírailag
  • Epikusan J-L Lírailag
  • Epikusan L-R Lírailag
  • Epikusan LMR Lírailag
  • Epikusan M-O Lírailag
  • Epikusan P-S Lírailag
  • Epikusan S-Z Lírailag
  • Epikusan SZ Lírailag
  • Epikusan T-Z Lírailag
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Erdély-Bánát-Csángó-Körösmező-Máramaros-Székelyföld, mikor térsz vissza hozzánk? – ZSOMBOLYA
  • Erkölcsi Gyökereink
  • Ervin Líra
  • Esti Éjszakák
  • Észak-Alföld
  • Észak – Alföld – NYÍREGYHÁZA
  • Észak-Amerikai Víz
  • Észak-Magyarország
  • Észak – Magyarország – SÁTORALJAÚJHELY
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Komárom – ESZTERGOM
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Eurázsiai Unió az Európai Unió ellen
  • Európai Hűség Hőség
  • Eurázsiai Hűség Hőség – SOPRON
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Európai Víz
  • Február
  • Fejér – ESZTERGOM
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Felvidék, mikor térsz vissza hozzánk? – ZSOLNA
  • Ferenc Líra
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Föld
  • Föld
  • Frank Hűség Hőség – SOPRON
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Függtelen Határzár
  • Gábor Líra
  • Gomora Szodoma Technika
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyermeki Hűség
  • GyökereiNK
  • Gyökereink
  • GyökereiNK TöbbEzer Kárpát-medencében – ESZTERGOM
  • Győr-Moson-Sopron – SOPRON
  • Hajdú-Bihar – NYÍREGYHÁZA
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Heves – VÁC
  • Heves Jeges – SOPRON
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Hosszúság – AL-SAFIROV
  • HőseiNK PéldaképeiNK
  • Hűség Hőség
  • Hűség Hőség – SOPRON
  • Ibolyafélék
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • István Líra
  • Jácintok
  • Január
  • Jász-Nagykun-Szolnok – HÓDMEZŐVÁSÁRHELY
  • Jelenések-Zarándoklások – VÁC
  • Jelenések-Zarándoklások – VÁC
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Dobogó Szíve és Szeretete – SOPRON
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • József Líra
  • Jövő a Múltból kikövetkeztethető – SÜKÖSD
  • Július
  • Június
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalitka
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsonyi kaktuszok
  • Kard(Gladiátor)virágok
  • Károly Líra
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Keresztes Imahadjárat
  • Kolon (S)Zala – SÜMEG
  • Kontyvirágfélék
  • Koralkák
  • Közép-Dunántúl
  • Közép – Dunántúl – ESZTERGOM
  • Közép-Magyarország
  • Közép – Magyarország – VÁC
  • Ladik
  • Lajos Líra
  • Latin.Amerikai Víz
  • Lég
  • Lég
  • Legendák, mesék, mondák
  • Liliomok
  • Lírikus Gyökereink
  • Legendás MeseMondaVilág – HERCEGSZÁNTÓ
  • Lélektárs – MOHÁCS
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magasság -VARSÓ
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • Május
  • Március
  • Margitvirágok
  • MártírSors
  • MártírSzentSors – SÜMEG
  • MédBabiloni Hűség Hőség – SOPRON
  • Meddig még?
  • Mélység – TRIESZT
  • Messze Távolban
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Mihály Líra
  • Munkanapló
  • Muskátlik
  • Nebáncsvirágok
  • Nefelejcsek
  • Nemzeti Imahadjárat
  • Nógrád – VÁC
  • November
  • Nyugat-Dunántúl
  • Nyugat-Dunántúl – SOPRON
  • Október
  • Olajfafélék
  • Olvasó gondolkodó
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pálmafélék
  • Pest – VÁC
  • Pesti kerületek – VÁC
  • Pesti Nagykörút
  • Péter Líra
  • Polgárháborús Védelem
  • Pólusharc
  • Pünkösd-ElJövet
  • Római Katolikus – keresztény rádió – ZENTA
  • Rózsák
  • Sándor Líra
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Skandináv Hűség Hőség
  • Somogy, Pannonhalmi főapáti birtoktól napjainkig – BALATONFÖLDVÁR
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szabolcs-Szatmár-Bereg – NYÍREGYHÁZA
  • Szegfűk
  • Szélesség – TACHOV
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeptember
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • SzívHang
  • SzívSzólam
  • Szodomán túl Armageddon
  • TABU
  • Tamás Líra
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Tolna – Mohács
  • TöbbEzer
  • Tulipánok
  • Tűz
  • Tűz
  • Üdvözlet
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Változás
  • Vas – SOPRON
  • Veszprém – SÜMEG
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • Vigyázz!
  • Visegrádi Hűség Hőség – SOPRON
  • Víz
  • Víz
  • Zoltán Líra
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: