‘0924’ cimkéjű bejegyzések

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete

2016. szeptember 4. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Készüljetek! Eljött az óra, amikor szétválasztom a búzát a pelyvától, az igazakat a képmutatóktól. Eljött az igazak üldözésének ideje, mert mindaz, aki buzgón akar élni Krisztusban, üldözést szenved.
 
 
Gyermekeim, vigyázzatok, a tét nagy: aki mindvégig hűséges, az üdvözül. Aki megvall Engem az emberek előtt, azt Én is megvallom Atyám és az Ő szent angyalai előtt.
 
 
Gyermekeim, készüljetek, mert itt van a számadás ideje. Megfizetek mindenkinek tettei szerint. Éljetek úgy, mint az okos szüzek, legyetek a kegyelem állapotában, amíg még lehetőséget kaptok rá, járuljatok a szentségekhez, gyónjatok, áldozzatok, mert mondom nektek: hamarosan lezárul a kegyelem ideje, amelyet felvált igazságosságom jogos haragja. Elkülönítem a bálványimádókat az igazaktól és mindenki megkapja azt a helyet, amit kiérdemelt.
 
 
Kicsinyeim, készüljetek, hamarosan a véreteket fogják ontani Értem, de legyetek tudatában annak, hogy ha bátran szembe szálltok üldözőitekkel és kitartotok Mellettem mindhalálig, örök boldogsággal jutalmazlak meg benneteket. Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem foghatja, amit Isten azoknak készített, akik Őt szeretik.
 
 
Ezt üzenem X-nek: Drága kisfiam! Szememnek fénye, lelkemnek vigasza, Szívemnek édes kis csöppsége te vagy. Majd csak a Mennyben tudod meg, mennyire szeretlek téged. A keresztfán a Véremet ontottam a te üdvösségedért. Most pedig, hogy eltaláltál Hozzám és örök hűséget fogadtál Nekem, megtisztítottalak, megszentellek és befejezem benned művemet, amit elkezdtem. Szent papom leszel, mert öröktől fogva így akartam. Ezt a csodálatos, bár nehéz hivatást szántam neked, amelyhez minden kegyelmet és erőt megadok, hogy véghezvidd rád vonatkozó örök szent tervemet. Kisfiam, vedd nagy kegyelemnek, hogy szólok hozzád és mindazt, amit neked mondok, váltsd tettekre és adj hálát szüntelen minden szóért, minden kegyelemért. A rejtekben helyet készítettem neked, biztonságban maradsz, mert azt akarom, hogy az új világban is hirdesd tanításomat és üzeneteimet. Te leszel a hírmondó, a túlélő, akit megőrzök, mint szemem fényét, hogy végbe vidd örök tervemet. Maradj hűséges Hozzám mindhalálig! Te mindig csak Engem adj az embereknek! Nagy szentet formálok belőled. Már itt a földön a szentség hírében fogsz meghalni. Rengeteg lelket fogsz Hozzám vonzani, vezetni. Különlegesen sok kegyelmet kapsz Tőlem, a szellemek elbírálására és a rád bízott lelkek vezetésére. Kérd mindig, hogy Én gyóntassak általad, Én vezessem a lelkeket és akkor sok szentet fogsz fölnevelni.
 
 
Kisfiam! Légy mindig nagyon alázatos, engedelmes és hűséges gyermekem! A szent alázat az alapja minden erénynek és az engedelmesség az életszentségnek. Végy mindig Rólam és Égi Édesanyádról, az Én Szent Anyámról példát! Mi legyünk a példaképeid és minden döntéshelyzetben úgy cselekedjél, ahogy a te helyedben Én, vagy Édesanyám tennénk. A kegyelem ideje hamar lezárul, de te soha ne félj, mert igazságosságom haragja csak azokat sújtja, akik erre rászolgáltak. Mindazok, akik engedelmeskednek Nekem, különleges védelmemet élvezik, gondviselő, hűséges szeretetemet soha nem vonom meg tőlük. Ne félj akkor sem, ha körülötted hullahegyeket látnál, mert téged jól elrejtelek és biztonságba helyezlek. Tudom, hogy szívesebben megérkeznél Hozzám már most a Mennybe, de Én is csak akkor mehettem vissza Atyámhoz, amikor a feladatot, amelyet Rám bízott, elvégeztem. Így minden ember, aki Nekem szolgál, csak akkor jöhet Hozzám, ha elvégezte, amit rá bíztam. Örülj annak, hogy szándékom van veled, mert ha beteljesíted rád vonatkozó örök szent tervemet, hatalmas jutalmat kapsz érte Országomban, és rengeteg lelket mentek általad. Készülj, hamarosan fölszentelnek és elkezded földi pályafutásodat, a lelkek megmentését. A napot mindig kezdd imával! Elfoglaltságaid közepette, a nap folyamán mindig röpíts Felém egy-egy fohászt! Főleg a szeretetedre, a teljes ráhagyatkozásodra szomjazom és a bizalmadra, amit oly kevés embertől kapok meg. Tudatosítsd magadban, hogy állandóan Szent Színem előtt jársz-kelsz, dolgozol. Mindig az Én Jelenlétemben vagy. Látom gondolataidat, ismerem érzéseidet, hallom szavaidat, szüntelen őrködöm feletted. Én indítalak minden üdvös cselekedetre. Naponta gyakran mondd Nekem: „Uram, add meg a tisztánlátást, hogy mindig fölismerjem és megtegyem a Te szent akaratodat!” Kérd meg Szent Mihályt, hogy szüntelen legyen melletted, mondd gyakran a Szent Mihályhoz szóló imát, hogy megőrizzen ellenfelem csapdáitól, kísértéseitől, kavarásától. Ha nem ragaszkodsz senkihez és semmihez ehhez a földön és tekintetedet szüntelenül csak Rám szegezed, akkor nem talál fogást rajtad a gonosz és nyugodtan, nagy lelki békében élhetsz és dolgozhatsz. Jóért és rosszért egyaránt adj hálát mindig! A jelszavad legyen a szent közömbösség! Ne sértsen a kritika, a bírálat, a rossz emberek gúnyolódása, se a dicséret ne tegyen felfuvalkodottá, mert mindannyian csak annyik vagytok, amennyik Isten szemében vagytok. Ne az embereknek, hanem mindig csak Nekem akarj megfelelni! Minden az Én kegyelmem, ti pedig por és hamu vagytok, de ha megteszitek akaratomat, nagy szentek lesztek a Mennyben és ragyogni fogtok, mint a Nap.
 
 
Drága kisfiam, te itt most, az Én iskolámban, Tőlem kapod a lelki vezetést, amely a szentté formálás. Ezt nem helyettesítheti senki és semmi. Emellett lehet lelki vezetőd, akinek engedelmeskedni tartozol, de Én soha nem fogom keresztezni az ő tanácsait, hisz Egytől fakad minden, Én indítom őt is, téged is. Így egységben vagytok, mert minden az Isten kegyelme. Isten áll legfelül, minden Belőle forrásozik, és akik Őt szolgálják és követik, azok egységben vannak. Légy áldott, gyermekem, és áldjad mindazokat, akiket eléd vezetek, és már most imádkozz érte, hogy nagy és magasztos feladatodat Hozzám méltóan, hűségesen és engedelmesen betöltsd, maradéktalanul beteljesítsd rád vonatkozó örök szent tervemet. Sokat bíztam rád, sokról kell majd számot adnod Előttem, de ha mindvégig kitartasz, mindent könnyűnek és édesnek fogsz érezni. Erre áldalak meg téged Szívem túlcsorduló szeretetével. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
 
 
Szentírási megerősítés: Mt 25, 21: „Jól van, te hűséges, derék szolga – mondta neki ura. – Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe!”

2016. szeptember 9. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! A keresztényüldözés már itt van a küszöbön. Egész Európát be fogja borítani a keresztények vére. Készüljetek, éljetek szüntelen készenlétben! Az óra itt van. Az Emberfia a bűnösök kezére kerül. Mint ahogy Én akkor, kétezer évvel ezelőtt fölmentem a Golgotára és a Keresztre, hogy megváltsalak benneteket Szent Vérem kiontása és kínszenvedésem árán, ugyanúgy most Egyházamnak föl kell mennie utánam a Golgotára és a Keresztre, hogy a saját vérében és könnyeiben tisztuljon meg, mert csak miután megtisztult, azután jöhet be dicsőségembe.

Gyermekeim! Éljetek halálra készen! Aki mindvégig kitart, üdvözül. Valljatok meg Engem ezelőtt a bűnös nemzedék előtt! Adjátok az életeteket Értem, akkor Én is megvallak titeket Atyám és szent angyalai előtt és elnyeritek az örök boldogságot, az örök életet. Erre áldalak meg titeket Szívem csodálatos, emberi értelemmel fel nem fogható végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: 1Kor 14, 36: „Isten tanítása”

2016. szeptember 11. kegy. ó. itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Adjatok hálát azért, hogy katolikusok vagytok, az Általam alapított Egyház tagjai. Köszönjétek meg hálás szívvel, hogy itt maradtam köztetek a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, hogy táplálom lelketeket ebben a siralomvölgyben, ebben a kietlen sivatagban, ahol éhen és szomjan halnátok a lelki táplálék nélkül.
 
Drága gyermekeim, Szívemnek kicsi választottai! Szívem repes a boldogságtól, amikor rátok nézek, mert látom szívetek lángoló szeretetét Irántam és nagyon jól érzem bennetek Magamat, mint élő tabernákulumaimban. Ti vagytok az Én földi Mennyországom. Tudjátok meg, kicsinyeim, hogy ti és a hozzátok hasonló kisded lelkek tartják fönn még mindig ezt a világot. Ha ti nem lennétek, és nem engesztelnétek és vigasztalnátok a földön burjánzó bűnök miatt szomorú Szívemet, már rég megsemmisítettem volna az egész emberiséget. De most nem a bűnnel akarok foglalkozni, hanem az engesztelő lelkek nagyságával, akik úgy isszátok be lelketekbe kegyelmeimet, mint a szivacs a vizet, mint a kiszikkadt föld a ráhulló harmatot.
 
Kicsinyeim, Szívemnek szeretett gyermekei! Maradjatok meg szeretetemben és bízzatok Bennem lángoló szívvel! Nagyon kérlek titeket, ne botránkozzatok meg azon, aminek be kell következni, mert a bűn úgy vonzza le magára a büntetést, mint a mágnes a vasport, mert minden rossz a bűnök következménye. Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de semmi egyebet nem tudnak nektek ártani. Örüljetek és ujjongjatok kitörő örömmel azon a napon, amikor mindez bekövetkezik, mert nevetek föl van írva az Élet Könyvében, és abban az órában, amikor az életeteket kioltják Értem, lelketek kiszabadul porsátor testetekből és soha nem látott fenségben, méltóságban, távlatokban fog szárnyalni az örök hazában, ahol helyet készítettem nektek. Egy örökkévalóság boldogsága nem lesz elég rá, hogy teljesen betöltekezzetek Velem, Szent Színem látásával, amely oly gyönyörű és csodálatos, amelyhez foghatót az egész világ nem adhat. Jóllehet, az egész világ az Én teremtésem és a fűszáltól kezdve egy kismadárig, a hatalmas hegyekig, az emberig, az állatvilág, a növényvilág, a vizek, a tengerek, a felhők, a szivárvány, a Nap, mind-mind az Én csodálatos remekművem. Mindent az emberért teremtettem, azért, hogy bőségben éljen, hogy testvérekként szeressék egymást Énbennem és boldogságban, békességben ragyogjanak színem előtt. De ez csak úgy lehetséges, ha Belőlem töltekeztek, az Örök Fényből. Én kisugárzom belőletek a szeretetet és a békét. És mindez megvalósul a keresztény közösségekben, ahol Irántam való nagy szeretetből egymásnak igazi, szerető testvérei vagytok, és Én nagy megelégedéssel tekintek rátok. De a lelkem facsarodik, a Szívemet tőrök járják át, amikor azt látom, hogy az ember a sátán rabszolgája és nem tud szeretni és a gonoszság az egyetlen tápláléka. Az ilyenek miatt sírok vérkönnyeket, mert ők elutasítanak Engem és mivel tiszteletben tartom a szabad akaratot, amelyet kaptak, ezért megengedem nekik, hogy egy örökkévalóságon át Nélkülem éljenek, de ez már nem élet, hanem az örök halál birodalma, ahol a démonok kínozzák őket folyton-folyvást, pontosan úgy, ahogyan ők kínozták embertársaikat, mert mindenki ugyanazt kapja vissza, amit a másiknak adott.
 
Kicsinyeim, újra mondom: ne álljatok szóba a sátánnal, mert minden bűn ítéletet von magára és Én megfizetek mindenkinek tettei szerint. A ti mindennapi kenyeretek az Én tanításom legyen, hogy amit rátok bíztam, a szeretetet, adjátok tovább és a szolgálatot, amit Tőlem kaptatok, végezzétek lelkiismeretesen! Ha így éltek, nagy lesz jutalmatok a Mennyben. Megáldalak téged Szívem túlcsorduló szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
 
Szentírási megerősítés: Mk 14, 72: „Jézus szavai”
 
2016. szeptember 18. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottjai! Nagyon közel van ennek a korszaknak a vége. Ez a világ elpusztul, és vele együtt a sátán összes műve.
 
Gyermekeim, újra csak azt mondom, éljetek halálra készen, mert közel van pusztulásotok! Legyetek szüntelen készenlétben a számadásra, amelyet egyetlen élő ember sem kerülhet el. Előttem minden nyitott könyv bennetek, ismerem minden gondolatotokat, szavatokat, látom minden cselekedeteket. Ha úgy éltek, hogy megtartjátok törvényeimet, akkor jó úton haladtok és elkerülitek az ítéletet, de ha bűnben vagytok megátalkodottan, akkor nagyon szomorú sors vár rátok. Mindenki ugyanazt kapja vissza, amit a másik emberrel tett. Aki öl, azt a pokolban örökké ki fogják végezni és ez vég nélkül ismétlődik, mert ott nincs halál. Aki paráználkodott, az azzal a testrészével fog kegyetlenül szenvedni örökké. Aki hatalmaskodott és uralkodott, a fölött a démonok serege fog uralkodni. Aki a mammont imádta és fösvény volt, az nélkülözni fog minden jót, amire csak szüksége lenne, a fényt, a levegőt, és a vizet. Örökkön-örökké égetni fogja a tűz, a hőség, a bűz és a férgek.
 
Kicsinyeim, ti nem tudnátok úgy egymást megbüntetni a vétkekért, mint amennyire az Én igazságosságom jogos haragja sújtja őket úgy, ahogy megérdemlik. A börtön az csak egy szanatórium ezeknek a bűnösöknek, hogy gondolkodásra késztesse őket, hogy megtérjenek és megváltozzanak. De ha ez sem használ, akkor ítéletem sújtja valamennyit, örökre.
 
Kicsinyeim, készüljetek! Ami most jön, olyan még nem volt, mióta a világ fenn áll. Éljetek szüntelen készenlétben, halálra készen! Olvassátok minden nap a Evangéliumot, váltsátok tettekre tanításomat! Szeressétek az Istent mindenek fölött, felebarátiatokat pedig úgy, ahogy Én szerettelek titeket, amikor a keresztfán életemet adtam értetek! Ha így éltek, nincs mitől félnetek. Halálotok pillanatában a lelketek az örök boldogságba tér meg, ahol vég nélküli béke, öröm, biztonság és csodálatos, vég nélküli örök boldogság, örök élet vár rátok. Betöltekeztek szent színem látásával, megtapasztaljátok mindeneket felülmúló, soha el nem múló örök szeretetemet, amelyet minden gyermekemre kiárasztok, akik tettekre váltották szavaimat és engedelmeskedtek jóságos meghívásomnak.
 
Kicsinyeim, ne féljetek! Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig. Maradjatok egységben Velem, mint a szőlővessző a szőlőtővel, és így sok gyümölcsöt fogtok hozni. Kegyelmemből rengeteg lélek fog megtérni életpéldátok és tanításotok láttán. Itt a földön a legfontosabb cselekedetetek a lélekmentés. Elsősorban a saját lelketek üdvösségén fáradozzatok és testvéreiteket is vezessétek Hozzám! Fogadjátok el az áldozatokat és a szenvedéseket, amelyeket kínszenvedésem és kereszthalálom örök érdemeivel egyesítve Szűzanyám hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által ajánljátok fel Mennyei örök Édesatyátoknak a szegény bűnösök megmentéséért! Ha így éltek, nagy örömöt szereztek Nekem, amelyért nagy jutalmat kaptok Tőlem a Mennyben.
 
Kicsinyeim, Szívemnek kedves választottjai! Ti vagytok az Én örömöm, boldogságom, reményem, kinyújtott jobb kezem, szócsövem, akik által segítséget nyújtok a rászorulóknak, hirdetem az Igét a tudatlanoknak és megmentem őket az örök haláltól. Nagy szükségem van a ti közreműködésetekre! Egyetlen ember sem hal meg az Én tudtomon kívül, jóllehet szabad akaratot kaptatok, de akik engedelmeskednek Nekem, azok addig élnek ezen a világon, ameddig rájuk vonatkozó örök szent tervemet be nem teljesítik. Nekem minden emberrel örök tervem van. Itt a földön és az örök üdvösségben. Atyám országában minden embernek előre meghatározott helye van. Ha életszentségükkel elérik ezt a fokot a földön, akkor elfoglalják helyüket haláluk után. De ha meghiúsítják magukban kegyelmeimet, akkor sajnálatos módon más kapja meg örökségüket. Olyan ez, mint a példabeszédben szereplő két fiúból az, amelyik ígérte, de mégse ment ki apja szőlőjébe dolgozni. Vagyis, ha nem teljesítitek akaratomat, levágjátok magatokat Rólam és örökre elszáradtok, mint a szőlővessző, amelyet tűzre vetnek.
 
Kicsinyeim, már mindent elmondtam nektek. Mivel nagyon szeretlek titeket, újra meg újra ismétlem Önmagamat és figyelmeztetlek benneteket. Éljetek szüntelen készenlétben, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát. A csapások már itt vannak. Gyűjtsetek magatoknak eleséget, vizet, mert nagyon ínséges idők jönnek! Egy pohár víz, amit most természetesnek vesztek, nagy kincs lesz. Az idő eljött, igazságosságom megtisztítja a földet. Hamar lezárul ez a korszak, amelyet az általános megtisztítás után egy új fog felváltani. Az ezer éves béke uralma. Miután megtisztítottam a földet, megláncolom ellenfelemet, a sátánt és a pokol fenekére vetem. Ezer évig nem jöhet ki onnan, hogy kísértse az embereket. Akkor békében és szeretetben fogtok élni, papokat és nevelőket küldök a népeknek és ismeretem betölti a földet. Csak egy vallás lesz, az Általam alapított katolikus, egyetemes Egyház. Csak egy törvény lesz, a szeretet. Csak egy Isten lesz, a legszentebb Szentháromság, Aki a Legméltóságosabb Oltáriszentségben jelen van. Soha nem látott tisztelet és imádás fog körülvenni minket, Szentháromságot, az Eucharisztiában. A föld bőségben megtermi gyümölcsét, és az embereknek marad elég ideje az imádásra, a hódolatra, a Szentmisén való részvételre. A Szentírás olvasására és az egymással való szeretetteljes kapcsolat megélésére. Nem lesz rohanás, nem lesz szenvedés, mert minden ember egymást fogja segíteni. Ez a korszak a Mennyország előszobája lesz, ahol olyan szeretetben fognak élni, amilyennek az első emberpárt teremtettem.
 
Kicsinyeim, készüljetek! Adjatok hálát, hogy köztetek maradtam, hogy szólok hozzátok, hogy gondoskodom rólatok. Ne féljetek, ezeknek mindnek meg kell történni, mert benne van a Szentírásban. A Szentírást többféle módon lehet értelmezni, és akik elvetik üzeneteimet, azok tévedésbe esnek. Mindent világosan tudtul adtam nektek. Az idő itt van, készüljetek! Megáldalak benneteket Szívem túlcsorduló, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
 
Szentírási megerősítések: Mk 13, 5Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen titeket! 6Sokan jönnek az én nevemben, s azt mondják, hogy én vagyok. És sokakat megtévesztenek. 7Ha majd háborúkról hallotok és háborús hírek terjednek, ne ijedjetek meg. Ezeknek be kell következniük, de még nem jelentik a véget. 8Nemzet nemzet ellen, ország ország ellen támad. Némely vidéken földrengés és éhínség támad. De ez még csak a kezdete lesz a gyötrelmeknek. 9Vigyázzatok majd magatokra! Bíróság elé állítanak, és a zsinagógákban megostoroznak benneteket. Aztán miattam helytartók és királyok elé hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük rólam. 10Előbb azonban hirdetni kell az evangéliumot minden népnek. 11Ha majd elvezetnek benneteket és átadnak a bíróságnak, ne törjétek a fejeteket, hogy mit feleljetek, hanem azt mondjátok, ami akkor megadatik nektek. Mert nem ti fogtok beszélni, hanem a Szentlélek. 12Halálra adja majd testvér a testvért, apa a gyermekét, a gyerekek meg szüleikre támadnak, és a vesztüket okozzák. 13A nevemért mindenki gyűlölni fog benneteket. De aki végig kitart, az üdvözül.
21Akkor ha valaki azt mondja: »Nézzétek, itt van a Krisztus vagy ott van!« – ne higgyétek. 22Álkrisztusok és álpróféták lépnek fel, jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is félrevezessék. 23Vigyázzatok, mindent előre megmondtam nektek.
24Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, 25a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. 26Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel. 27Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig.  
28Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. 29Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban. 30Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. 31Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el.

2016. szeptember 24: Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim!

Az idő elfogy. Sajnos nagyon sok embernél, akik a hiábavalóságot követik, napjaik, éveik, egész életük az enyészetbe hull. Nincs semmi értéke, mert elvesztegették a lehetőséget és nem fogadták be a kincseket, amelyeket kegyelmeim által kaptak volna Tőlem. De azok, akik átadták az életüket Nekem és fölajánlották magukat szent szolgálatomra, az ő idejük olyan, mint a szőlőtőkén virágzó szőlővessző, amely sok gyümölcsöt hoz, rengeteg lelket ment meg az örök üdvösségre.

Gyermekeim! Az időt arra kaptátok, hogy bő terméssel érkezzetek meg az atyai házba. Életetek folyamán először is a saját életszentségeteken fáradozzatok és lelkeket mentsetek. Ragadjátok ki őket a sátán markából imáitokkal, Nekem felajánlott áldozataitokkal és szenvedéseitekkel és tanításotokkal, amelyet a bűnös lelkeknek mondotok. Ha így tesztek, az Én munkatársaim lesztek és nektek is azt mondom, amit Péternek, hogy emberhalásszá teszlek benneteket. Nem tettem különbséget apostolaim és a világ végezetéig élő összes Engem követő ember között. Mindnyájatoknak ezt mondtam: Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok! Ez nem csak a papokra és a szerzetesekre vonatkozik, hanem minden emberre, mert minden életállapotban meg lehet szentelődni és mindenütt szükség van a szentekre. Nektek is ugyanazt mondom, amit apostolaimnak: Menjetek el az egész világra és tegyetek tanítványaimmá minden népet! Ez nem csak a misszionáriusokra és papjaimra vonatkozik, hanem minden emberre, hogy ott, ahol él: a családjában, a munkahelyén, a környezetében, életpéldájával, cselekedeteivel és szavaival hirdesse Evangéliumomat. Nagy gyönyörűségem telik az ilyen lelkekben és mondom nektek: hasonló nagy jutalmat kap Tőlem a legegyszerűbb, legkisebb ember is, aki a környezetében és a családjában Engem képvisel és hirdet, mint nagy papjaim, szentjeim, akik a világ előtt ismertek és megbecsültek, mert minden az Én kegyelmem. Én osztom a talentumokat kinek-kinek rátermettsége szerint, és aki kamatoztatja, annak nagy jutalmat adok.

Gyermekeim! Az óra itt van. Mint sötét ködfelhő, úgy ereszkedik le a világra igazságosságom súlyos haragja. Csak ti, akik ugyan nagyon kevesen vagytok, a ti imátok tartóztatja föl még lesújtó karomat. Csak rátok való tekintettel adok még lehetőséget a megtérésre, de már nem sokáig. Az idő lejár, és megfizetek mindenkinek tettei szerint.

Gyermekeim, készüljetek! Soha nem látott üldözés vár rátok. Megtisztítom a Földet. Csak nagyon kevés ember fog megmaradni, és akik élnek, irigyelni fogják a holtakat. Olyan kietlen és sivár pusztaság lesz a Föld, hogy akik megmaradtak azt hiszik, hogy egyedül vannak. Nem lesz kommunikáció, nem lesz média, csak Isten lesz, Akihez ha fohászkodik hívő lélekkel az ember, meghallgatásra talál és segítséget kap.

Gyermekeim! Meg kell tisztítanom ezt a világot, mert ha nem tenném, rengeteg lélek kárhozna el, mint ahogy napjaitokban is nagyon sokan zuhannak a pokolba, mert az emberek gonosz, aljas cselekedeteikkel és bűneikkel a pokol összes ördögét és démonát kiszabadították, akik a Földön garázdálkodnak és embereket vesznek rá a gonoszságra. Imádkozzatok! Imádkozzatok! Imádkozzatok! Most van a legnagyobb szükség az imára. Ha erős hittel kértek Engem, még sok lelket térítek meg, és az igazság útjára vezetem őket. Ha látnátok, hogy mennyi démon van a Földön, akik az embereket igyekeznek mindenféle rosszra rávenni, belehalnátok a rémületbe. Ezek a gonosz szellemi hordák oly pocsékok, hogy meghalnátok a rémülettől. Minden egyes embert a gyenge pontján támadnak. Az egyiknek a hatalom, a másiknak a testi élvezetek, a harmadiknak a mammon a gyenge pontja, amelyeken keresztül meg tudja őket kötözni és a kárhozatba tudja dönteni.

Kicsinyeim, ha elétek hozok egy-egy embert, aki a segítségeteket kéri, mert bűnben van, azt azért teszem, mert általatok akarom megmenteni a lelkét. Az ilyenért imádkozzatok, ha tudtok, böjtöljetek és vezessétek őt Hozzám, a jó útra, az igazságra, a tisztaságra, az életszentségre. A Mennyországban az ilyen lelkeknek fogtok a legjobban örülni, mert jobban örülnek az egy megtérő bűnösnek, mint a 99 igaznak. Kérve-kérlek titeket gyermekeim! Hirdessétek az Igét, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Beszéljetek mindenkinek úton-útfélen Rólam, az evangéliumi tanításról! Én legyek a központ, Én legyek az, Aki mindig legelöl és legfelül van az életetekben! Ha megvallotok Engem az emberek előtt, Én is megvallak titeket Atyám és szent angyalai előtt, ami azt jelenti, hogy nagy tisztességben és megbecsülésben lesz részetek örökkön-örökké a Mennyben.

Drága kicsinyeim, fogadjátok el tanításomat, váltsátok tettekre szavaimat és Én megáldalak titeket Szívem túláradó szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: 1Tessz 5, 19-20: „Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg.”

2016. szeptember 28. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus:
„Drága gyermekeim! Szeressetek Engem lángolóan! Merüljetek el Szívemben, mint parányi vízcsepp a hatalmas Szeretetóceánban! Minden gondotokat adjatok át Nekem, teljesen hagyatkozzatok Rám, ne foglalkoztasson a jövő, sem a jelen, sem a múlt! Csupán a jelen pillanatban éljetek! Gondoljatok Rám szüntelen, adjatok hálát Nekem mindenért és így nem tud becsapni a sátán. Ha közömbösek vagytok és dicsőítetek Engem, minden jóért és rosszért egyaránt, akkor nagy lelki békében lesz részetek, Belém vetett bizalmatok sziklaszilárd lesz, mint a sziklára épített ház és nem tud megingatni sem kísértés, sem semmi esemény, ami veletek kapcsolatos, és ami rajtatok kívül van a világban. Akkor már a Mennyországban éltek, mert bizalmatok és örömötök egyedül Én vagyok, Én, az örök, változatlan, szerető, gondviselő, jóságos Megváltó Isten. Csüngjetek mindig az Én isteni szerelmemen, amely sokszorosan felülmúlja a világ összes szeretetét és jóságát! Féltékenyen szeretlek benneteket és azért féltelek, hogy ne legyetek a sátán martaléka, hanem örökké Hozzám tartozzatok és üdvözítselek benneteket. A lelketekre beszélek, vonzalak titeket, minden kegyelmet megadok, hogy elnyerjétek az örök életet, amire megteremtettelek.

Drága gyermekeim, a legnagyobbat: az életemet adtam értetek a keresztfán. A legnagyobbat: Önmagamat adom nektek nap, mint nap a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Járuljatok Hozzám tiszta lélekkel és minden Szentáldozásnak végtelenül örüljetek, mert mindenhatóságomban Engem fogadtok be, Akit az egész világ be nem fogadhat. Ezt a képességet a hitetek és a szeretetetek révén adom nektek. Imádkozzatok azokért, akik szentségtörő módon fogadnak Engem magukba, mert nagy lesz a számadásuk és emiatt sokan el is kárhoznak. Kérjétek a tisztánlátást mindazokra, akik a szentségekhez járulnak, hogy ne kövessenek el szentségtörést, sem a gyónáskor, sem a Szentáldozásnál, mert Isten nem hagy Magából gúnyt űzni és megfizet mindenkinek tettei szerint.

Gyermekeim! Szeressetek viszont Engem mindenekfölött! Elmélkedjetek szenvedéseimen! Dicsőítsetek és magasztaljatok mindig, folyamatosan, mindenért! Fogadjátok megerősítő áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: Mk 8, 2: „(Jézus) mondta”

PostHeaderIcon Szentek

2016. 06. 29.            Péter-Pál

Drága engesztelő testvéreim, ne szomorkodjatok, amikor elérkezik hozzátok a nehéz időszak. Azoknak a lelkeknek, akik kitartanak Krisztus mellett és igehirdetésünk mellett, azoknak nem kell félniük. Azért kell a Szentlélekre figyelni és nem a saját elképzeléseitekre hagyatkozni, mert Ő megmutat minden szükségeset, amit követnetek kell. De ezt csak az imádságos lelkülettel érhetitek el, és figyelnetek kell, hogy mit mutat nektek a Szentlélek, és aszerint cselekedjetek. Már nagyon közel van az az idő, amikor mindezek bekövetkeznek. Bízzatok, mert Jézus legyőzte a gonosz hatalmát. Ha kitartotok Mellette, semmi sem szakíthat el Tőle. Szent Péter és szent Pál

2016. 07. 11.        Szent Benedek

Drága engesztelőim, mindig osszátok be az időtöket, hogy legyen lehetőség ne csak a munkára, hanem az imára is. A legfontosabb, hogy minden tevékenységet imával kezdjetek, és amikor befejezitek, adjatok hálát az Úrnak és ajánljátok fel Neki engesztelésül. Így biztos, hogy a munka imádsággá változik. Ezt mindenki, még az aktív dolgozók is meg tudjá tenni, csak oda kell figyelni, hogy minden munka imádság legyen és az imádság pedig munka. Így mindenben az Isten szent akarata szerint jártok el. Tehát mindent Isten dicsőségére kezdjetek, és Isten dicséretében fejezzetek be. Így kiegyensúlyozottá válik lelketek és nem lesz hiányotok semmiben. Fogadjátok el tőlem ezt a tanítást és valósítsátok meg életetekben. Szent Benedek apát

2016. 08. 11.         Szent Klára

Testvéreim, a teljes szegénység olyan ajándék, melyet Jézustól kaptam, hogy teljesen Rá hagyatkozhassak. Így nem kellett mással törődnöm, csak az odafönt valókkal. Aki képes Isten kegyelmével elhagyni mindent és rábízni életét az Úrra, meg fogja tapasztalni gondviselő szeretetét és jóságát. Ne ragaszkodjatok semmihez sem, mert minden, amitek van az Úr ajándéka. Úgy használjátok, hogy mindig képesek legyetek lemondani vagyonotokról mások javára, Isten dicsőségére. Szent Klára

2016. 08. 20.         Szent István király

Drága engesztelő testvéreim, imádkozzunk a Szűzanyával együtt magyar hazánkért. Amikor felajánlottam a szent Szűznek Magyarországot, nem vonakodott elfogadni felajánlásomat. Azóta szüntelenül együtt könyörgünk az Úrhoz országotokért. Nagy veszélynek van kitéve az ország, ezért alkossunk imaláncot. Minden nap az irgalmasság órájában ti is tegyétek meg felajánlásotokat országunk megmeneküléséért. Imádkozzunk, hogy a gonosz erők ne tudjanak szétzúzni, hanem állhatatosan ki tudjatok tartani az imában. Velünk együtt egységben tegyétek meg a felajánlást három órakor, az imaidő elején. Imádkozzatok, hogy a kormány ereje ne gyengüljön meg és hogy az örök értékeket képviseljék hazánkban. Szent István király

2016. 08. 24.         Szent Bertalan apostol

Drága engesztelő testvéreim, az Úr apostolaként hívott meg engem. Olyan meggyőző erővel szólt hozzám, hogy azonnal követtem Őt. Nem volt kétség bennem, hogy akit követek, az a Messiás. Mindenre megtanított, hogy vállalhassam az apostoli küldetést. Szörnyű kínzatásokkal ontottam véremet Jézusért, de Ő volt az én példaképem. Nemcsak amíg velünk volt, hanem amikor elszenvedte a szörnyű kereszthalált. Ti ugyanis találkoztok Vele a hit által és minden kegyelmet megkaptatok, hogy a Szentlélek megtanítsa, hogyan kövessétek Mestereteket. Sohase hátráljatok meg, hogy a győzelem részesei lehessetek. Szent Bertalan apostol

2016. 08. 29.         Keresztelő Szent János

Engesztelő testvéreim, az én küldetésem az volt, hogy előfutára legyek az Üdvözítőnek. Bár pusztába kiáltó szó voltam, mégis értették, amit mondtam. Amikor a bűn elhatalmasodik, akkor a kegyelem túlárad. Még a farizeusok és írástudók is kivonultak, hogy meghallgassák a szót, amit Isten az ajkamra adott. Ők legtöbb esetben nem mentek át az alázat alagútján, hanem fennhéjázóan bírálgattak engem. Jézus eljött hozzám, akinek még a lábáról sem voltam méltó levenni a saruját, és beállt a sorba, hogy példát mutasson mindenkinek. A Mennyei Atya a szózatával jutalmazta meg az Ő alázatosságát. Bár Jézus nem szorult rá a bűnbánatra, mégis megalázta magát és a vízbe lépve megszentelte azt. Ekkor nyert értelmet az én küldetésem, mert kinyilvánult előttem is Jézus személye. Keresztelő Szent János

2016. 09. 24.         Szent Gellért

Drága engesztelő gyermekeim, szent István király meghívott az országába, hogy tanácsadója legyek a királynak és nevelhessem Imre gyermekét. Istengyermeki bizalommal vállaltam el ezt a magasztos tisztséget. De ne gondoljátok, hogy oly könnyű tanácsokkal ellátni a királyt. Nekem is nehéz feladat volt betölteni ezt a tisztséget. Minden munkámat átjárta az imádság lelkülete, és mindenben ráhagyatkoztam a Szentlélek sugallataira. Csak az Ő irányítását voltam hajlandó elfogadni és tanácsként átadni a királynak. Hosszas elmélkedéseim a remete magányban érlelték meg a Szentlélek által irányított gondolatokat. A szent király bölcs belátással hallgatta szavaimat és követte ő is a Szentlélek utasításait. Testvéreim, mindig a Szentlélek vezessen benneteket, hogy Istennek tetsző döntéseket hozzatok életetekben. Szent Gellért püspök

2016. 09. 29.         Szent Mihály

Drága engesztelők, hívjatok minket, mert segíteni akarunk. A gonosz lelkekkel való küzdelmetekben támogatunk benneteket minden szükségetekben. Szent Mihály, az angyali seregek vezére vagyok, ezért kérjétek, oltalmazzam házaitokat védő angyalaimmal együtt. Ne féljetek a gonosz erőktől, mert Jézus legyőzte őket keresztáldozatával. Azért vagyunk, hogy segítsünk elhárítani minden veszedelmet, amely országotokra leselkedik. Kapaszkodjatok belénk, és imában hívjatok minket segítségül. Meglátjátok, aki hittel kér minket, az megtapasztalja segítségünket. Ti pedig fogjatok össze, imádkozzatok és szólítsatok meg minket, és mi rögtön jelen vagyunk, hogy elhárítsuk az akadályt. Szent Mihály

2016. 10. 04.           Assisi Szent Ferenc

Testvéreim, szeressétek a szegénységet, nem önmagáért, hanem mert Jézus és a szent család is szegény volt. Ez azt jelenti, hogy ne legyen más elképzelésetek, mint ami Isten akarata bennetek. Ha sikerül kiüresednetek és azt mondjátok, nincs más javam Uram rajtad kívül, akkor képesek lesztek engedni, hogy Krisztus egészen betöltsön titeket. A kicsiny lelkek azok, akik elfogadnak minden jót és rosszat egyaránt az Úr kezéből. Keressétek és szeressétek a szegénységet, mert alázatban tart benneteket. Hagyatkozzatok egészen Jézusra, akinek szüntelenül gondja van rátok. Mert ha azt megteszitek, nem lesz gondotok semmire sem, mert Ő maga meglátja szükségeteket. De ha megkapjátok, amire vágytok, ne tartsátok meg magatoknak, hanem adjatok belőle bőséggel másoknak, hogy újból megajándékozhasson benneteket. Szent Ferenc testvéretek

2016. 10. 08.         Magyarok Nagyasszonya

Gyermekeim, magyarok Nagyasszonyaként köszöntelek benneteket. Édesanyai palástomat terítem hazátokra és minden népre, akik a keresztény értékek mellett kiállnak. Szeretnék segíteni nektek, mert ha velem együtt imádkoztok, akkor a sátán hatalma megtörik és győzelemre viszitek terveteket. Csak ha szorosan mellettem maradtok, tudlak megvédeni benneteket a gonosz erők hatalma ellen. Fogjatok össze és imádkozzátok minden nap szent Fiam vérének rózsfüzérét és litániáját kilencedként és ezt mostantól folyamatosan tegyétek meg. Imádkozzatok országotok keresztény értékeinek megtartásáért, Orbán Viktorért és a kormányért, hogy ellene mondjanak a gonosz erőknek, akik el akarják lehetetleníteni országotokat. Legyetek egységben közösségeitekkel, és akik fizikailag nem tudnak jelen lenni az imában, azok ajánlják fel magukat az ima oltárán engesztelésül Magyarország megmeneküléséért és engesztelő hivatásotokért. Édesanyai szeretetemmel egyesítem imacsoportjaitokat. Magyarok Nagyasszonya

2016. 10. 15.         Avilai szent Teréz

Testvéreim, Jézus határtalan szeretetében megajándékozott olyan kegyelmekkel, amellyel a misztikus élet rejtelmeibe pillanthattam be. Elöljáróim kérésére írásba kellett foglalnom azokat a misztikus gondolatokat, amiket a Szentlélek ihletésére kaptam. Nagyon nehéz volt szavakba öntenem azt, amiről nem igen lehetett beszélni. Olyan lelki ösvényekre vezetett Jézus, amiket igazából csak azok érthettek meg, akik hasonló kegyelmeket kaptak Tőle. Mégis meg kellett fogalmaznom azokat a gondolatokat, hogy elsősorban nővéreim lelki épülésére szolgáljanak, de másoknak is úttörő munkát végezhessek. Bízom benne, hogy Isten legnagyobb dicsőségére szolgál mindaz, amit papírra vetettem. Avilai szent Teréz

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1142-szentek-2016-jun-szept

http://engesztelok.hu/lelkielet/lelki-gyakorlatok/1156-szentek-szeptember-oktober

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

A szentek segítsége


2015. 07. 24.
Kedveseim, a szentek életpéldája mindig nagy buzgósággal töltsön el titeket! Keressétek velük a kapcsolatot lélekben és figyeljétek meg, hogy mi mindenben jártak előttetek. Buzduljatok fel az ő szent életük láttán és ne feledjétek, ha nekik sikerült eljutniuk az életszentségre, akkor nektek sem lehetetlen. Kérjétek a napi szenteket, hogy legyenek a segítségetekre. Ne gondoljátok, hogy ők olyan távol vannak tőletek. Engedjétek, hogy bátorítsanak és buzdítsanak mindarra a jóra, amit tőletek is elvár az Úr. Ne feledjétek, senki sem áll oly közel hozzátok, mint akik hozzátok hasonlóan átéltek sok-sok küzdelmet és örömet. Nektek is meg kell találnotok a ti saját utatokat, melyen haladnotok kell Krisztus felé, hogy eljuthassatok a mennyei hazába.
2015. 07. 25. Szent Jakab apostol
Testvéreim, készüljetek a hitetek megvallására, ha kell életetek árán is! Krisztus urunk mellett tanúságot tenni nem jelent mást, mint teljesen Őt követni. Tanítását elfogadni és befogadni a világ szemében utálatos dolog. Isten előtt azonban a legtökéletesebb út, amin az emberiség járhat. Jól szívleljétek meg, hogyan követitek Krisztust, és kinek a szolgálatába álltok, mikor követését vállaljátok. Szembe kell néznetek nektek is a különféle megpróbáltatásokkal, hogy kiállva a próbát bejuthassatok az Ő országába. Törekedjetek arra, hogy mindig, minden körülmények között állhatatosan kitartsatok, hogy a dicsőség pálmáját elnyerjétek! Kérjétek segítségünket és kapaszkodjatok égi Édesanyátokba, aki jól ismeri az üdvösségetekre vezető utat! Szent Jakab testvéretek.
2015. 07. 31. Loyolai Szent Ignác
Testvéreim, hogy mennyire fontos a szellemek megkülönböztetése, azt az is mutatja, hogy megtérésem legfontosabb állomását jelentette. A Szentlélek megvilágosító ereje rádöbbentett a megkülönböztetés fontosságára és nélkülözhetetlenségére. Minden, ami bár lehet, hogy jól indul, de a vége depressziót okoz, az biztos, hogy a gonosz műve. Ami viszont, ha nehézségekbe ütközik is az induláskor, de a végén mindig erőt merít belőle az ember, sőt nem múlik el az öröm sem, melyet ez az élmény jelent, akkor az a Szentlélek megerősítő jelenléte bennünk. Mindenki megfigyelheti a saját életében mikor, mi vezérli. Azután annak megfelelően járhat el és könnyen szét tudja választani a jót a rossztól. Ebben az esetben az érzések fontosak lehetnek, mert azok segítenek megállapítani, mi is történt valójában a bensőnkben. Vizsgálódjatok és figyeljétek meg saját magatokon mennyire helytálló ez a megállapítás. Jézusban testvéretek. Loyolai Szent Ignác.
2015. 08. 04. Vianney Szent János
Testvéreim, kérjétek a Szentháromságtól a kegyelmet, hogy eljuthassatok az életszentségre. Ehhez azonban komoly önmegtagadások sorozatát kell megtennetek. Engedjétek, hogy önző hajlamaitok megtörjenek áldozatvállalásaitok által! Az erények gyakorlásában növekedjetek! A szeretetben való elfogadás, mely a lemondásban gyökerezik, tegye hatékonnyá bennetek Isten kegyelmét. Aki rátalál erre az útra, az nem keres tovább, mert tudja, hogy ez vezet el az üdvösségre. Aki keres, az talál, és aki megtalálja az elrejtett kincset, annak már mindene megvan. Keressétek Krisztust és Ő feltárja magát előttetek! Jézusban testvéretek, Vianney Szent János.
2015. 08. 07.
Kedveseim, ragaszkodjatok mindig ahhoz a jóhoz, amit Jézustól tanultatok! Vegyetek példát a szentekről, akik hűek voltak Hozzá, és mindvégig állhatatosan kitartottak Mellette. Kapaszkodjatok, mert egyre erősebb az ellenszél. Mindenki vizsgálja meg önmagában azokat a területeket, ahová bele tud kapaszkodni az ellenség és kezdi szétfeszíteni lelketek meggyengült hálópontjait. Mindenkinek magának kell rájönnie a hibákra és kegyelmet kérve kijavítani az elrongálódott felületeket. Ezért kérjétek mindenkor a Szentlélek segítségét, hogy jól és gyorsan felismerjétek a problémákat! Ha kihagyjátok, és nem veszitek komolyan az esti lelkiismeret vizsgálatot, hamar összekuszálódnak a szálak és egyre nehezebben fogjátok felismerni és megkülönböztetni a jót a rossztól. Tartsátok lelketek hajóját egyensúlyban azáltal, hogy figyeltek lelketek belső hangjára, hogy mihamarabb ki tudjátok küszöbölni a bajt a szentgyónásban!
2015.09.21. Szent Máté
Testvéreim, amikor Jézus a követésére szólított engem, akkor hagytam, hogy a vonzáskörébe kerüljek. Valójában Jézus olyan szeretettel fordult felém és tekintett rám, hogy képtelen voltam ellenállni ennek az erőnek. Megadó lélekkel fordultam utána, mert szívemet, amint megszólított, lefoglalta. A pénz utáni sóvárgás, és az értelmetlen zsarolások megkeményítették szívemet. Jézus egy szempillantás alatt megértette velem, hogy rossz úton járok. Annyira lenyűgözött a jelenléte, hogy azonnal felszámoltam bűnös életemet és Hozzá csatlakoztam. Csak annyit fogtam fel, hogy jó nekem Jézus társaságában lennem. Ez a változás gyorsan történt. Jézus jelenléte felszabadított bűneim rabságából. Megértettem, hogy eddigi életem rossz vágányon haladt. Szívem vágyakozását Jézus, a Hozzá való csatlakozásommal beteljesítette. Máté apostol
2015.08.27. Szent Mónika
Gyermekeim, mindnyájan tartsatok ki a szüntelen imádságban, mert az Úr mindenre figyel. Ha buzgón és állhatatosan kéritek az ég Urát, bizonyára engesztelésetek megtermi gyümölcsét. Soha ne azt nézzétek, hogy már milyen régóta imádkoztok gyermekeitek megtéréséért, hanem gondoljátok azt, hogy még nem tettem eleget a lelkek megmentéséért. Küzdjetek tehát és soha ne adjátok fel a harcot, mert a végső győzelem eljön azok számára, akik kitartanak. Ne feledjétek, ti csak haszontalan szolgák vagytok, mert aki imáitokra a kegyelmet adja, az a jóságos és hatalmas szent Isten. Szüntelenül adjatok hálát Neki azért a kegyelemért, hogy kitartotok a buzgó imádságban. Szent Mónika
2015.08.28. Szent Ágoston
Drága engesztelő testvéreim, imádkozzatok nagyon a katolikus egyházért, mert a pokol erői szét akarják verni Krisztus egyházát. Az egyház a mi édesanyánk, melyben Krisztus létrehozta a szentségeket. Ne engedjétek, hogy eltiporja a sátán a szentségek általi legnagyobb kegyelmeket! Ezért minden engesztelő ajánlja fel az életét a szentségek védelmére. Ne hátráljatok meg! A gonosz minden áron szakadást akar okozni, amit már elindított az egyházon belül. Tartsatok ki a katolikus hitetek megvallásában és ne engedjétek, hogy különböző hamis tanításokkal elcsábítsanak titeket. Vigyázzatok nagyon, mert lelkiismeretén keresztül fogja a gonosz támadni azokat, akik kétségek között vannak, akik még nem biztosak abban, hogy kihez akarnak tartozni. Én is imádkozom a Katolikus Egyházért, de szükséges a ti kitartó, buzgó hitvallásotok is, amely nem hátrál meg semmiféle hazug erőtől. Szent Ágoston
2015.09.24. Szent Gellért püspök
Drága testvéreim, hozzátok fordulok drága engesztelők. Virrasszatok, imádkozzatok, mert az egyház mélyre süllyedt. Nagy megpróbáltatások sorozatát éli át azáltal, hogy nem követi úgy Isten parancsát és akaratát, ahogyan azt megkapta Krisztustól. Nagy a széthúzás és szakadások is bekövetkeztek. Imádságaitokkal engeszteljétek a Mennyei Atyát, hogy minél több bűnbánó lélek megtérjen és csatlakozzon az engesztelés művéhez. Csoportjaitok vállalják fel különösen a magyar egyház lelki felemelkedéséért való imádságot. Ma ott leszek köztetek Szegeden, akik ellátogattatok a Dóm újraszentelésére. Kegyelmeket eszközlök ki mindazok számára, akik megtisztelnek jelenlétükkel, és akik minél többeket hoznak el szívükben magukkal. Nagy kegyelem lesz közös imádságunk, melyet a boldogságos szent Szűzzel együtt ajánlunk fel a Szentháromságnak. Szent Gellért püspök
2015.09.23. Szent Pió atya
Testvéreim, hogy mennyire fontos az engesztelés, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a meghívás, amit Jézustól kaptam én is. Ez nem más volt számomra, mint hordozni testemben Jézus szent sebhelyeit a világ szeme láttára mintegy 40 éven át. Emberfeletti engesztelést kért és várt el tőlem Jézus, mert azt akarta, hogy egyre jobban hasonuljak Hozzá. Nektek is, drága engesztelő testvérek, nyújtanotok kell a kezeteket Ő felé, mert csak akkor lesztek képesek maradéktalanul megtenni akaratát. Figyeljetek arra, hogy most már senki se lazítsa meg a szálat, hanem közös akarattal összefogva imádkozzatok, böjtöljetek és virrasszatok, hogy lelketek megmeneküljön az örök haláltól. A ti nemzedéketek nagy változáson megy keresztül és ez komoly kihívás számotokra is. Tartsatok ki minden nap a küzdelmeitekben! Ne hagyjátok el a Szentháromság személyeit és a Szűzanyát sem, hanem hozzatok Istennek tetsző, testi-lelki áldozatot! Pió atya
Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/985-a-szentek-segitsege

 

Migránsok


2015.09.01.
Kedveseim, maradjatok meg állhatatosan Krisztus szeretetében! Ma különösen is aktuális az ellenségszeretet gyakorlása. Imádkozzatok a migránsokért, hogy nyissa meg az Úr a szívüket és megtérjenek! Ami embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges. Tisztuljatok meg, el gonosz tetteitekkel és gyűlölködéseitekkel. Fogadjatok el mindent Jézus kezéből és ne akarjatok kitérni a megpróbáltatások elől! Tartsatok őszinte bűnbánatot! Vegyétek sorra, kikre nehezteltek és őket helyezzétek a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át Jézus Szent Szívébe! Imádkozzatok, hogy képesek legyetek szívből megbocsátani azoknak, akiket nem szerettek! Tanuljatok Jézus példájából, elmélkedjetek, hogyan tudott Jézus megbocsátani ellenségeinek, vagyis nekünk, akik bűnben éltünk!
2015.09.06. Jézus
Imádkozzatok a migránsokért, akik átvonulnak országotokon, és akik tömegesen érkeznek Európába, és beláthatatlan nyomokat hagynak maguk után. Eddig nem igen jutott eszetekbe, hogy értük imádkozzatok, de most, hogy tömegesen érkeznek közétek nem hanyagolhatjátok el az értük végzett engesztelést. Ők elképesztő áldozatra vállalkoznak, amikor elhagyják hazájukat és gyökértelenül vándorolnak. Kérjétek számukra azt a kegyelmet, hogy Én mutassam meg számukra az utat, melyen járniuk kell. Tanulják meg, hogy eme viszontagságos földi élet nem oldja meg a problémájukat. Ezek a szerencsétlenek áldozatai azoknak a manipulációknak, amikkel befolyásolni akarják őket az elvándorlásra egy jobb jövő érdekében. De nem jön más számukra, csak megpróbáltatás és halál. Mert az új paradicsomi élet csak Bennem található meg. Ezért az európai keresztényekre most óriási felelősség hárul, hogy egységesen imádkozzanak a bevándorlók megtéréséért. Nem humanitárius program által oldódnak meg problémáik, hanem csak akkor, ha képesek lesznek Rám bízni életüket. Sajnos, egyre jobban elterelődik a figyelem Rólam. Mindenki rájuk összpontosít, ezért megfeledkeznek isteni gondviselésemről. Azonban mindezeknek a megpróbáltatásoknak be kell következniük, hogy az írások beigazolódjanak. Jönnek napok, sőt már itt is vannak, amikor nemzet nemzet ellen lázad, ország-ország ellen és háború bontakozik ki itt is ott is. Ne csodálkozzatok ezen, hiszen mindezeknek be kell teljesednie. A háború éhínséget, járványt hoz magával és nem kímél senkit, aki útjába kerül. Drága engesztelők, nagyon komoly feladat elé állítottalak titeket. Nem futamodhattok meg gyáván, hanem tegyetek meg mindent, amire indítalak benneteket. Sok lesz a fájdalom és a szenvedés mindenhol. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Figyeljetek Rám és Édesanyámra, aki már összegyűjtötte gyermekeit, azokat, akik hűségesen küzdenek a szent ügyért, hogy engesztelésükkel megmentsék a világot. Jézusotok.
2015.09.09.
Kedveseim, ne bátortalanítson el benneteket a jelen kaotikus állapota. Senki nem gondolt bele, hogy mivel fog járni és milyen messzemenő következményei lesznek ennek a bevándorló népáradatnak. Ti ne ezzel foglakozzatok elsősorban, hanem imádkozzatok megkettőzött erővel, hogy Isten irgalma áradjon ki minden átvonulóra, és megtérjenek. Ne féljetek azoktól, akik a testet megölhetik, de lelketekben nem tudnak kárt tenni, mert ti már a Szentháromsághoz tartoztok! Az Úr békéjét ne veszítsétek el, mert akkor nem lesz, aki segíteni fog a kétségbeesetteken. Az Úr fel akarja rázni Európa államait és csak az fog megmenekülni, aki kitart keresztényi küldetésében. Mert bizony, nem hátrálhattok meg keresztény identitásotok megvallásában még akkor sem, ha ez életetekbe kerülne. Imában erősödjetek és fogjatok össze. Ne engedjetek a széthúzás erőinek, hanem tartsatok össze egységben és Krisztus szeretetében.
2015.09.10.
Kedveseim, soha ne féljetek azoktól, akik bántanak titeket gondolattal, szóval vagy tettekkel, mert ilyenkor saját magukra vonnak ítéletet. Azért imádkozzatok, hogy Isten bocsássa meg bűneiket és térjenek meg. Ha így imádkoztok ellenségeitekért, akkor lelketeknek nem fog semmi sem ártani. Ha a félelem és a gyűlölet fog eluralkodni szívetekben, mert nem tudtok megbocsátani nekik, akkor ti sem fogtok bocsánatot nyerni, amikor Isten ítélőszéke előtt álltok. Tanuljatok azoktól is, akik előttetek jártak, a szentektől, akikben magas szinten megvolt a megbocsátás és a teljes kiengesztelődés kegyelme azokkal szemben, akik bántották őket. Nincs más út az üdvösségre, csak a teljes szívből való megbocsátás azoknak, akik ellenségeinkké válnak. Bízzatok az ima rendíthetetlen erejében és álljatok őrt lelketek bástyáján!

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/986-migransok

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 192-205. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

ÉGI ÜZENETEK

2013.augusztus 27.

Mennyei Atya: Jézus élete I. Fogantatás

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Atyai szeretetemmel lehajolok hozzátok és eszközömön, Éván keresztül tanítalak benneteket. Mi, az egész Szentháromság, legszentebb leányommal, Szűz Máriával együtt elhatároztuk, hogy egy terjedelmes tanítássorozatot indítunk „Jézus élete” címmel. Ezekben az utolsó időkben nagy szükség van arra, hogy Szent Fiamról bőséges ismeretanyagot nyújtsunk át nektek, hogy legyen mit továbbadnotok a Nagyfigyelmeztetés után a frissen megtérteknek. Ők alig hallottak eddig Jézus Krisztusról és tőletek várják majd a felvilágosítást.

Természetesen a Szentírásból is meg lehet ismerni Jézus életét. Jézus alakja soha nem halványuló fényességben ragyog az evangéliumok lapjain, de ezek az írások mégis csak mozaik kockák, melyeket gondosan össze kell raknotok, hogy kiformálódjon az Emberfia, aki megváltotta a világot.

Drága Gyermekeim! Mielőtt Szent Fiamról beszélnék nektek, vessetek egy pillantást a 2000 évvel ezelőtti világra, melybe Ő beleszületett. Mi is volt a római birodalom? A legnagyobb hódító és politikai szervező hatalom, amit akkor az emberiség látott. Európában, Ázsiában és Afrikában szinte minden népet leigázott és elfoglalt Róma. Augusztus császár uralkodott. Az akkori népek mind pogányok, csak a választott népem, a zsidók voltak egyisten imádók. Nagy terveim voltak ezzel a nemzettel, ezért nem engedtem, hogy elpusztítsa a pogányság. Elhatároztam, hogy belőlük származtatom és emelem ki a Messiást, hogy létre jöhessen a kereszténység. Ezt a nagy elhatározásomat prófétákkal üzentem meg nekik: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiat szül, és nevezi azt Immanuelnek, ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Izaiás) Az én népem elképzelése nem egyöntetű volt a Messiás-várásról. Egyesek a Római Birodalomhoz hasonló nagy zsidó hatalomra gondoltak, melyet a Messiás erős keze kormányozna. Ők félreértették a szándékomat. De népem megvilágosodottabb, Isten-szeretőbb, mélyebb hitű része a Messiásban az egész emberiség Megváltóját látta. A zsidó származású Heródes király nem jó szemmel nézte ezt a Messiás-várást. Féltette hatalmát. Ez volt a történelmi háttér Jézus emberré válásakor.

Ezután Jézus eredetéről, fogantatásáról szeretnék beszélni nektek. Mert Ő nem úgy fogant, mint a többi gyermek, hanem asszonytól és Isten Lelkétől . Én, a ti Istenetek vagyok a legnagyobb teremtő erő. Létrehoztam a világmindenséget, benne az embert. Majd személyesen egyesültem legszűziesebb, legártatlanabb művemmel és ezzel megtestesítettem Önmagamat az emberiségben. Hogy mindez hogyan történt, azt csak az evangéliumon keresztül tudom megmutatni nektek.

Az első jelenet, amit ezzel kapcsolatban a Szentírás feljegyez Galilea egy kis városában, Názáretben történt, melynek neve Virágot, új hajtást jelent. Lapos tetejű, szürke négyszögletes házai a két szomszédos domb lejtőin épültek, és a dombokat elválasztó szakadék Názáret főutcája. A várostól keletre egy forrás látható, ma Mária forrás a neve. Olaj-, füge-, citromfák és ciprusok díszítik a várost, ahol élt egy fiatal, 16 éves lány, Mária, Joahim és Anna gyermeke. Dávid király véréből való és a templomban nevelték. Erre az egyszerű, alázatos, teljesen tisztalelkű leányra esett a választásom, hogy a várva várt Messiás anyja legyen. Legközelebbi rokonának, Józsefnek, jegyese volt. Még nem tartották meg a mátkasággal járó első szertartást, az ünnepélyes bevonulást férje házába. Anyjával lakott készítgetve kelengyéjét, mint más hajadonok. Már nagyon régen szüzességet fogadott Nekem, a Magasságbelinek. Egyik nap nagy fényesség támadt kis szobájában, és a fényben megjelent egy ifjú, Gábriel, Isten angyala és így köszöntötte: „Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között.” A fiatal Mária még angyalt nem látott. Megijedt, és azon gondolkozott, hogy miféle köszöntés ez. De a fényes ifjú így folytatta: „Ne félj, Mária, mert kedvet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút fogsz szülni, és Jézusnak fogod hívni. Nagy lészen Ő, és a Magasságbéli fiának fog hivatni.” Most már megértette a Szűz, hogy a régóta várt megváltóról van szó, csak nagy alázatosságában azon csodálkozott, hogy miért éppen Őt választotta Isten erre a szerepre. Meglepetésében ezt kérdezte: „Miképpen lesz ez, mikor férfit nem ismerek?” Az angyal így felelt: „A Szentlélek száll tereád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged. Ezért a Szentet, ki tőled születik, Isten fiának fogják hívni.” Mária alázatosan így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Ezzel beteljesedett Izaiás próféta jövendölése. Ezt az angyali üdvözletet az Én Szent Fiam legkedvesebb apostola, János a jelenet után majdnem 100 év múlva így magyarázza nektek evangéliumában: „Az ige testé lőn, és miköztünk lakozék.” Jézusban vált az ige testté, mivel Szűz Mária a Szentlélek által megfogant, Isten Fia, az Én Szent Fiam emberré lett. Ez az Ő származása. Elkerüli a földi származás megszokott módját: nem ember nemzi Őt, hanem a Szentlélek hívja életre a Szűz tiszta méhéből. Ebben a fölséges titokban már 2000 éve sok teremtményem kételkedik. Az eszükkel próbálják megmagyarázni ezt a páratlan eseményt, de képtelenek rá. Csak az tudja elfogadni, aki hisz az Én mindenhatóságomban. Nekem, aki megteremtette és fenntartja a világmindenséget, semmi problémát nem okozott, hogy a Messiás egy tiszta szűz méhében földi ember beavatkozása nélkül foganjon meg. Aki ezt nem hiszi el, annak szemében Jézus Krisztus egy mindennapi, közönséges ember, esetleg történelmi alak. Jézus misztikus fogantatásában való mély hit nélkül semmit nem érne a hitetek. Mert akkor, drága Gyermekeim, azt sem hinnétek el, hogy 3 évig tanított, gyógyított, csodákat tett, szenvedett és meghalt értetek, hogy megmentsen a kárhozattól. Akkor úgy viselkednétek, mint sokan mások, nem gondolnátok Rá, nem imádkoznátok hozzá, nem követnétek a szeretetben és szenvedésben, és nélküle nem nyernétek el az Örök Életet.

Eszembe jut egy idős asszony, Juliska. Hosszú életet adtam neki, hogy legyen ideje megtérni. Már 89 éves. Egész életében egészséges volt, gazdag és gondtalan. Élvezte a földi örömöket. Fiatal korában csak úgy rajzottak körülötte a férfiak. Minden ujjára akadt egy. Szülei vallásosan nevelték, de ő hamar, 15 évesen hátat fordított nekem és a tízparancsolatnak. Többször férjhez ment és mindig elvált. Nem tudott alkalmazkodni. Gyermek nem kellett neki, fogamzásgátlók, abortuszok váltották egymást. Züllött életmódjával a pokol felé haladt. Próbáltam kegyelmeimmel megérinteni, de minden hiába volt. Pl. egy özvegyember barátja elvitte moziba a Máté evangéliuma c. filmre. Meg se rezdült a lelke. Már idős volt, mikor egy barátnője rábeszélte, hogy menjen vele egy medugorjei zarándokútra. Kirándulásnak nézte, folyton evett, beszélgetett, nem érdekelte az ima. Dühös volt, hogy a tengerpartot kihagyták a programból. Már régóta egyedül élt. Történt egyszer, hogy otthon a szobában megbotlott a szőnyegben és elesett, oly szerencsétlenül, hogy lábát maga alá temetve combnyaktörést szenvedett. A szomszédja mentőt hívott, és kórházba került. A mellette lévő ágyban egy 60 körüli asszony feküdt, aki mindig a rózsafüzért imádkozta. Egyszer csak Juliska megszólalt: „Hát maga minek imádkozik ilyen sokat, azt hiszi ettől fog meggyógyulni?” „Én sosem magamért imádkozom, noha Jézus bármikor meggyógyíthat, ha akar, hanem a családomért és a hitetlen, közömbös embertársaimért.” „Maga Istennek tekinti Jézust? Ő csak egy közönséges ember volt, mint mi vagyunk. Meghalt, mert lázadónak hitték, majd apostolai kilopták a testét a sírból, és valahol elhantolták.” „Idefigyeljen, Juliska! A Szentírás szavaival tudom alátámasztani, hogy Jézus Isten Fia. Szűz Mária nem egy embertől, hanem a Szentlélektől fogant és fiút szült, aki Jézusnak hívtak.” Erre Juliska a műtét utáni fájdalmai ellenére hangosan és gúnyosan felkacagott: „Ugyan már, férfi nélkül? Azóta se történt ilyen, mert ez csak mese.” Az Én kis apostolkodó, hívő gyermekem erre már nem szólt semmit. Teltek a napok, és Juliska nagyon belázasodott. Tüdőgyulladás. Egyre rosszabbul lett. Hirtelen nyílott az ajtó, és belépett a kórterembe egy katolikus pap, aki Juliska betegtársát szokta gyóntatni, áldoztatni. Ez a beteg asszony rámutatott Juliskára, hogy ő is katolikus. Mikor a pap közeledett ágyához, gyűlölettel rázta a fejét, hogy „nem kell!” Keményen visszautasította Szent Fiamat és felszentelt szolgáját. Néhány nap múlva bűnbánat, hit és szentségek nélkül meghalt. Betegtársa csak annyit látott és hallott, hogy hangosan kiabált, mintha veszekedne valakivel, tenyerét védekezésül maga elé tartotta, nagy félelemmel nézett előre felé, majd lehanyatlott a feje. Már ott is voltak a nővérék körülötte. Az orvos megállapította a halál beálltát és letakarták egy fehér lepedővel. Eddig láthatta az emberi szem.

Gyermekeim! Szeretném elmondani, hogyan folytatódott a sorsa. Jézus ott állt az ágya mellett, de ő elfordult tőle. Amikor a mellette lévő beteg veszekedni, kiabálni, kapálózni látta, egy szürke sűrű ködfelhő ereszkedett le az ágyára. Kilépett belőle a gonosz. Nem álcázta magát. Szörnyű valóságában, fekete szőrrel borított testtel, éles karmokkal, szarvakkal, patákkal, torz, állati vonásokkal vigyorogva hajolt föléje. Mikor lelke kiröppent belőle, két karját megragadva, vitte egyenesen a pokolba. Szent Fiam és Én szomorúan néztünk utána. Hogy nem tudott hinni Jézus Krisztus csodálatos fogantatásában, emberré válásában, megváltói valóságában, ez a gondolkodás makacs hitetlenséget váltott ki belőle. Ezért utasított vissza minden kegyelmet, még a legutolsót is, mikor papot küldtem hozzá.

Drága Kicsinyeim! Nézzetek Rám! Jelképesen azt mutatom nektek, hogy ahányszor valaki a pokolba hull egy nagy tövist szúr belém. Ahogy itt állok előttetek, testem ruhámon keresztül telis tele van szúrva nagy 8-10 cm hosszú hegyes tövisekkel. Lángoló Szent Szívem, mely kívül van a ruhámon, szintén tövisekkel van övezve. Ezek apróbbak és az emberek bűneit szimbolizálják. Akarjátok-e enyhíteni szenvedésemet? Akkor gyertek ide gondolatban, és mindegyiketek húzzon ki néhány nagy tövist a testemből, a kárhozottak töviseit, és egy kicsi tövist a szívemből, amit saját bűneitekkel szúrtatok bele. Minden maradék tövistől megszabadíthatnátok, ha otthon elalvás előtt, engesztelésül a világ bűneiért, elimádkoznátok az engesztelő rózsafüzért.

Ó, Gyermekeim, boldoggá tettétek szomorú Atyátokat. Már alig van tövis bennem, könnyeimet felszárítottátok. Hálából mindannyiótokat beborítalak kegyelmem fényes sugaraival és megáldalak Jézus Krisztus istenségébe vetett hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.szeptember 03.

 

Jézus: Jézus élete II. Áldott állapot

Jézus: Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, kedves engesztelő Gyermekeim. A múlt héten az Én fogantatásomról volt szó, most azt fogom elmondani nektek, hogyan telt az ezt követő 9 hónap, az áldott állapot.

Az Én engedelmes és alázatos Édesanyám „igen”-t mondott az Atyának, és közben bátorságáról is tanúságot tett. Ugyanis elgondolkozott azon, hogy jegyese, József hogyan fogadja majd az Ő megváltozott helyzetét, hogy a Magasságbeli Őt választotta ki a várva-várt Messiás anyjául. Vajon fog-e hinni jegyesi hűségében? A zsidóknál az volt a szokás, hogy a fiatalok először megtartották az ünnepélyes jegyváltás szertartását: a vőlegény a két család jelenlétében gyűrűt és írott házassági ígéretet adott a menyasszonynak, majd 1 év jegyesség után megtörtént a nő átvezetése a férj házába. Ez fényes, zenés szertartás volt. Az apa és anya megáldották leányukat meg a vőlegényt, és a fiatal párt a fiú barátai, és a leány barátnői lámpásokkal, zenével és énekszóval kísérték új otthonába. A vígasság 7 napig tartott. A mai jó keresztény családokban ma is így van, hogy a jegyesség alatt nem költözik össze a pár, és csak az esküvő után élnek házaséletet. Akkoriban volt egy kemény, kegyetlen zsidó törvény. Ha a jegyesség alatt a menyasszony hűtlennek találtatott, terhes lett, büntetésből agyon kövezték. Édesanyám ismerte ezt a szokást, aggodalommal gondolt sorsára, de ugyanakkor bízott Isten gondoskodásában. Tartózkodásból és alázatból fogantatása titkát megőrizte a lelkében, és még jegyesének sem mondta el. De mikor már kezdtek látszani rajta az anyaság jelei, József észrevette, elszomorodott és jóságos, szelíd szíve arra ösztönözte, hogy ne vádolja nyilvánosan házasságtöréssel, hanem inkább bocsássa el feltűnés nélkül. Azonban Isten angyala álmában megjelent neki, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami Őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon. És fiat fog szülni, kit Jézusnak fogsz nevezni, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől.” Miután a vőlegény hitt a mennyei szónak, engedelmeskedett, és megtörtént Édesanyám hivatalos átvezetése a hitvesi házba.

Drága Gyermekeim! Mintegy háromszáz évvel ezelőtt egy kedves választottamnak Baij Mária Cecilia nővérnek lediktáltam életem történetét. Megkérem eszközömet, Évát, hogy olvasson belőle részleteket. A könyv címe: „Jézus benső élete”. Hallgassátok e szentnek kinyilvánított szavaimat magzati koromról. „Miután az Igével egyesült Lelkem leszállott, hogy az anyaméh szűk terében lakjék, és Testemet éltesse, abban a pillanatban érezte mindazt a fájdalmat és szomorúságot, amelyet egy érett ítélőképességű és teljes ismerettel bíró személy ilyen „lakásban” és korlátozásban érezne. Én épp úgy be voltam zárva Anyám méhébe, mint a többi anyák gyermekei, akik azonban ítélőképességüktől természetszerűleg ott meg vannak fosztva. Én azonban, mint Isten, minden tudás birtokában voltam, és Lelkem érezte a gyötrődést, melyet ilyen kényelmetlen helyzet idézhet elő.”

Kedves Engesztelőim! Elmondtam Cecíliának, az Én jegyesemnek, hogy megfogantatásom pillanatától kezdve Édesanyám méhéből nagy szeretettel és hálával imádtam Atyámat. Megköszöntem Neki, hogy Engem, mint Megváltót az emberiségnek ajándékozott. Édesanyám számára kértem, hogy minden percben növelje benne a megszentelő kegyelmet, és tegye lehetővé kettőnknek, hogy benső beszélgetésben telhessen ez a 9 hónap. Most hozzátok szólok édesanyák, akik itt ültök előttem, és átéltétek az áldott állapot bensőséges és édes időszakát. Ugye már akkor szerettétek, dédelgettétek, szólongattátok kicsi magzatotokat? Simogattátok domborodó kis hasatokat, és örömmel tapintottátok ki tenyeretekkel az első mozgásokat. El-el mosolyodtatok, és énekeltetek neki. Már alig vártátok, hogy megszülethessen. Ugyanígy volt Szűz Mária is, de az Ő boldogságát jelentősen növelte, hogy nem egyszerű földi gyermekként hordott Engem a szíve alatt, hanem, mint Isten Fiát, és hogy Ő a benső szó kegyelmével párbeszédet folytatott velem. A szívébe és értelmébe kedves, becéző szavakat küldtem, melyekre Ő mindig válaszolt. Azt is elmondtam Cecíliának, hogy bármilyen puha, meleg lakásom volt a Szűz méhében, bármennyire elárasztott édesanyai szeretetével, mégis sok szenvedésben volt ott részem. A többi földi magzat még öntudatlan, de Én a hatalmas, tágas, fényes Mennyországból érkeztem, ahol korlátlan mozgásban, szabadságban volt részem, itt pedig egy szűk helyre voltam zárva, sötétségben, mély csendben éltem isteni értelmemmel, és ahogy növögettem, egyre nehezebben fértem el, a végén a kezem, lábam se tudtam moccantani. „Az anyaméhbe beszorított állapotom megkötözöttségét, korlátozott mozgásomat elégtételül ajánlottam fel Atyámnak mindama szabadosságért, amellyel az emberek élnek, miközben ide-oda kószálnak a világban, meg nem engedett élvezetek és szórakozások után futkosnak, Atyámat pedig megsértik.”

Kedveseim! Míg a többi földi magzat nem szenved attól, hogy szeme mindig csukva van, higgyétek el, a látásomtól való megfosztásom nagy megpróbáltatás volt számomra. Hiszen a Mennyben színről-színre láttam Atyámat, a Szentlelket, az angyalok kilenc karát, és a fényekben, színekben tündöklő egész Mennyországot, a megteremtett univerzumot, itt viszont zárt szemekkel, sötétségben éltem. E nagy különbség okozta szenvedésemet felajánlottam mindazokért a bűnökért, melyeket az emberek a szemükkel követnek el: pornófilmek, és lapok nézegetéséért, hiányos öltözékű lányok bámulásáért, istent-tagadó könyvek olvasásáért. Felajánlottam szegény vak teremtményeimért, akik állandó sötétségben élnek itt a földön. Atyám elfogadta ezt a felajánlást Tőlem, és megígérte, hogy erre való tekintettel csökkenteni fogja e bűnösök túlvilági kínjait.

Tudnotok kell, Engesztelőim, hogy a magzatok nem hallanak, inkább érzik a zörejeket, hangokat. Az is fájdalom volt nekem Édesanyám méhében, hogy nem hallottam semmit. Bezzeg a Mennyországban élvezhettem Atyám és az angyalok szeretetteljes hangját, az angyalok kórusának dicsőítő himnuszát. Ezt elégtételül ajánlottam fel az emberek sok bűnéért, amit fülükkel követnek el: erkölcstelen, hitetlen beszédeket, trágár szavakat, káromkodásokat hallgatnak, vagy éppenséggel bezárják fülüket, ha Istenről és a túlvilágról van szó. A kilenc hónap alatt – mint a többi kicsi magzat – Én sem tudtam beszélni, megszakítás nélkül hallgattam. Csak gondolatban, bensőleg beszélgethettem Mennyei Atyámmal és Édesanyámmal. Nekem, az örök bölcsességnek csendben kellett lennem. Ezt a hallgatást engesztelésül ajánlottam fel azokért, akik sokat veszekednek, ítélkeznek, rágalmaznak, hazudoznak. Felajánlottam a hallgatás kínját azokért a drága követőimért, akiket Irántam táplált szeretetükért, hűségükért csúfolnak, gyaláznak, rágalmaznak. Tehát értetek is, Kicsinyeim, akiket miattam, a hitetekért bántanak. Imádkoztam, hogy lelki sebeiteket legyetek képesek elviselni, önként vállalni. Látjátok? Még meg sem születtem, és már értetek könyörögtem a Mennyei Atyához. Már akkor, mint magzat, tudtam, hogy az utolsó időkben híveimre sok üldözés, megpróbáltatás vár. Már akkor előre láttam, hogy amiért beálltatok keresztes imahadjáratom harcosai közé, maradinak, eretneknek, szentfazéknak, szektásnak fognak nevezni. Mint csöpp kis Magzat, erőt kértem nektek, hogy mindvégig állhatatosak maradjatok. Hogy csendben hallgattam anyám méhében, ennek megvan a gyümölcse. Egyik ilyen gyümölcs a kolostori hallgatás, a szilencium. A másik gyümölcs, hogy Isten megnövelte irgalmát és türelmét a sok hiábavalóságot lefetyelő, pletykázó, ítélkező, rágalmazó és hazudozó gyermekünk iránt. A magzati idő alatti hallgatásommal esdettem ki Atyámtól a kegyelmet egyeseknek, hogy a csendet és magányt keressék. Az ilyeneknek szeretem megadni a benső szó kegyelmét, hogy a szívükhöz, értelmükhöz szólok, beszélgetek velük. Az ilyen választottjaimnál a magány nem azt jelenti, hogy elszigetelődnek felebarátaiktól, hanem mások társaságában is érzik jelenlétemet. Beszélnek ők embertársaikkal, de csak akkor, ha fontos mondanivalójuk van. A szószátyár, folyton csacsogó, bőbeszédű gyermekeimet nem szoktam kiválasztani ekkora kegyelemre.

Az anyaméhben való szenvedéseim csak akkor szüneteltek, mikor aludtam. Ilyenkor Lelkem Istenségemnek örvendett. Gyönyörködtem Istenségem tökéletességében, nagyságában, erejében, jóságában, bölcsességében. Magasztaltam az Örök Atyát, hogy nagy erényekkel és tökéletességgel ruházta fel Lelkemet. Alvásomat érdemszerzővé tettem: kértem az Atyát, szentelje meg az emberek éjszakai nyugalmát. Hiszen éjjel történnek a sötétben a legaljasabb bűnök: paráznaság, gyilkosság, rablás. Atyám könyörgésemre való tekintettel nem egyszer megakadályozta ezeket a bűnöket, figyelembe véve a szabadakaratot.

Drága engesztelő Gyermekeim! Most, hogy tanításom végére értem, egy különös, misztikus dolog történik. Édesanyám áll előttetek világoskék, bő kismama ruhában. Fején fehér fátyol, mely alól kikandikál szép, hosszú, barna, göndör haja. Áldott állapotban van, a kilencedik hónapban. Két kis tenyerét, gömbölyödő hasára teszi. Finom, vékony ujjacskái ruháján keresztül szinte érezhetően simogatnak Engem. Csilingelő hangján így szól hozzátok: „Én, a boldogságos kismama, meleg szeretettel köszöntelek benneteket. Azért jöttem, mert Szent Fiam a szívem alól szólni szeretne hozzátok. Hallgassátok szeretettel.”

„Én, a magzati kicsi Jézus, Édesanyám méhéből beszélek hozzátok. Ne zavarjon, hogy nem láttok. Higgyétek el, hogy szavam, Évám szívén, értelmén keresztül árad rátok. Köszönöm, hogy az előbb végighallgattátok tanításomat Édesanyám áldott állapotáról és az Én kezdeti életemről. A teljes Szentháromság akarata volt, hogy isteni természetem egyesüljön a ti emberi természetetekkel, magamra öltsem hozzátok hasonlóan az emberi testet, hogy megmutassam nektek, hogyan kell Istennek tetszően, erényesen, áldozatosan élni, és hogy szenvedésemmel és halálommal megváltsalak benneteket a kárhozattól, hogy üdvözítselek benneteket.

Emlékeztek a Szentírásból arra a részletre, mikor a gecemáni kert barlangjában vérrel verítékeztem és közben így imádkoztam? „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, de ne az Én, hanem a Te akaratod teljesüljön.” Megtestesülésem előtt újra Atyám elé állhattam volna ezzel a kéréssel. Ugyanis a Mennyben közös elhatározásunkkor előre láttam a Rám váró nehéz földi életet: a szegénységet, a 3 évig tartó nyilvános működésemet, a farizeusok rosszindulatát, a kínszenvedésemet, és kínhalálomat. Mégsem torpantam meg a megváltói hivatás előtt, nem kértem Atyámtól hogy mentesítsen, mégsem vállalom. Inkább készségesen engedelmeskedtem óhajának, és beköltöztem a legtisztább és legártatlanabb Szűz méhébe. Képzeljétek, Kistestvéreim, mi lett volna, ha Én ezt nem vállalom? A pogányság, a bálványimádás mindenütt elterjedt volna, és ellenségem elnyelte volna a világot. Mindnyájan a pokol tüzében égnétek. De mivel emberré váltam, tért hódított a kereszténység és emberek milliárdjai tértek meg. Mivel ezt megtettem – és tudtam, hogy hálásak vagytok – kérek tőletek valamit. Mindegyiketeknek vannak mostani vagy múltbeli szenvedései a szívében. Ezeket gyűjtsétek össze egy kicsi arany kereszt alakjában. Édesanyátok kezébe fog egy aranyfonalat, a végén csomót köt. Körbejár köztetek, és összegyűjtve felfűzi keresztjeiteket… Visszajött. Újra itt áll veletek szemben, és e hosszú láncot nyakába akasztja. Születésem után jászolomat körültekeri e szép lánccal, ez lesz az én legszebb játékom. Érintésemre megcsendülnek a keresztek, és áldozataitokat, szenvedéseiteket juttatják eszembe. E kedves lánc végigkíséri életemet, gondolatban Velem lesz a Golgotán, és enyhíti szenvedéseimet. Feltámadásomkor magammal viszem az Égbe, és mindegyiketekét elhelyezem a nektek régóta készített hajlékra. Köszönöm ezt a szép ajándékot.

Végül megáldalak titeket Édesanyám kezével – mert Én itt bent moccani se tudok – a hála és szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.09.17

Szentlélek: Jézus élete III. (Jézus születése)

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni Személy, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Nekem jutott az a nagyon kedves feladat, hogy Jézus Krisztus földi születéséről bővebben beszámoljak nektek. Ez az esemény megható, romantikus és csodálatos.

Augusztusz császár összeíratta alattvalóit népszámlálás formájában az uralkodása alá tartozó tartományokban, továbbá a szövetséges vagy adófizető országokban. Ez a császári rendelet Júdeára is vonatkozott, ahol Heródes király kormányzott. Ezt a történelmi tényt a négy evangélium író közül csak Lukács örökítette meg a következő szavakkal: „Ebben az időben történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ezt az összeírást Círinusz, Szíria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.” A szolgalelkű Heródes sem szegült ellen a császár akaratának, és megparancsolta, hogy minden zsidót írjanak össze születésének helyén. Mivel József Betlehemben született, oda kellett utaznia feleségével, Máriával. Mindketten csodálattal vették tudomásul, hogy a Magasságbeli terve így teljesedik be, mert a próféták szerint Izrael Megváltójának Betlehemben kell megszületnie. Názáret 3-4 napi járásra van Betlehemtől. A karavánok egymást követik ezen az úton, de a nép gyalog megy. Majdnem minden utazó családnak van egy teherhordó szamara, mely cipeli gazdája eleségét, ruháját. A vándorok esténként megállnak, és reggel továbbmennek zsoltárokat énekelve. Így utaztak a többiekkel együtt József és Mária. Ez a város Jeruzsálemtől délre fekszik, dombos vidéken, tele szőlőskertekkel, olaj-, füge-, mandula-, és szentjánoskenyérfákkal. Itt hullámzik a Holt tenger sötétkék vize is. A házak zsúfolásig tele vannak vendégekkel. Józseféknek már nem jutott hely, sehol sem fogadták be őket. Kénytelenek voltak egy közeli barlangba behúzódni, melyet az emberek barmok istállójának használtak. Ezen a nyomorúságos helyen kellett megszületnie Isten Fiának, a világ Urának. Erről is csak Lukácsnál találhattok rövid, tömör megfogalmazást: „Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a születés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott hely nekik a szálláson.”(Lukács 2.-1) Az igaz, hogy a születésről szűkszavú az evangélium, de a ti Megváltótok, választottjain keresztül küldött üzeneteiben bőségesen ellát benneteket szavaival, erről a nagy eseményről. Például Baij Mária Cecilia nővérnek Jézus elmondja, hogy a születése előtti percekben Mennyei Atyjától áldást kért, és isteni beleegyezést, hogy elhagyhassa Szűz Mária méhét. Majd kérte, hogy jutalmazza meg Őt, hogy „lakás”-t adott neki 9 hónapon át. Az Atya megkérdezte legszentebb leányát, hogy milyen jutalmat kér ezért. A Szűzanya csak annyit kért Istentől, hogy mindenben utánozhassa Szent Fiát, de főleg a szenvedésben. Jézus születése előtti pillanatokban nevelőatyájáért, Józsefért is imádkozott, hogy áldja meg Isten a fáradozásáért, amit jegyeséért, Máriáért vállalt, és a sikertelen szálláskeresésért.

Drága Gyermekeim! Az anya, aki szüzességben fogant, szüzességben szült is. Hogy lehet ez? Emberi ésszel fel nem fogható. Már az is érthetetlen nektek, hogy Szűzanyátok áldott állapota alatt 9 hónapon át nem érzett semmi kényelmetlenséget, elnehezedést, és vajúdás, fájdalom nélkül szülte a kis Jézust. A csodálatos szűzen szülést, mely ellentmond a természet törvényeinek, az Úr Jézus több választottjának megmutatta vagy elmondta. Elgondolkoztató, hogy ezek a látomások teljesen megegyeznek, pedig évszázadok, évtizedek választják el egymástól őket. A mi eszközünk, Éva, Emmerich Anna Katalin könyvében olvasott először Mária szűzen szüléséről, kb. 20 évvel ezelőtt. Akkor is volt egy rózsafüzér csoportja, és háznál imádkoztak. Az örvendetes rózsafüzér 3. titkáról elmélkedtek: „akit te Szent Szűz a világra szültél.” Rozika néni, az egyik engesztelő boldogan megjegyezte, hogy Szűz Mária nem fájdalommal szült, mint mi, hanem egyszerűen megnyílt a hasa, és kiszállott belőle a kisded Jézus. Éva ismerve Rozika egyszerűségét és tanulatlanságát, ámulva kérdezte: – Hát te ezt honnét tudod? Talán olvastad Emmerich Katalin látomását? – Dehogy olvastam! Csak így érzem – felelte.

Látjátok Gyermekeim? Isten a legkisebbeknek nyilvánítja ki az igazságot.

Az előbb említett Baij Mária nővér és Valtora Mária beszámolója Jézus megszületéséről, teljesen megegyezik egymással.

Először hallgassátok, Baij Mária Ceciliának mit mondott az Úr: „Mialatt szeretett Anyám elragadtatásban az Istenséget élvezte, és József isteni édességben és mennyei vigasztalásban részesült, a világra jöttem. Csodálatos módon születtem! Anyám tiszta szűz maradt és nagy kegyelmekkel gazdagodott. Miután elhagytam a szűzi méhet, a földön feküdtem elterülve, és sírni kezdtem. Hangom Mária szívébe hatolt és fölséges elragadtatásából visszavonta őt. József is visszatért érzékei használatához, mindketten letérdeltek és imádtak Engem. Hogy mily nagy örömöt érzett a szívük, azt emberi elme fel nem foghatja, legkevésbé szeretett Anyámét, aki oly nagy sóvárgással várta világrajövetelemet. Mily szeretettel imádott, hogyan hódolt Előttem, mily szívvel ajánlotta fel magát szolgálatomra, s mily méltatlannak tartotta magát e kitüntetésre! S mindezt mily szép lélekkel, anyai érzéssel és édes kedvességgel cselekedte. Szívesen vettem tőle és felajánlottam Atyámnak. Bár rá-rá néztem onnan a szalmáról testi Szemeimmel, de inkább Szívemmel gyönyörködtem benne.”

Valtora Máriának látomásban mutatja Megváltónk a világrajövetelét. „A barlangistállóban hideg van. Mária a tehén nyakán melengeti a kezét, mialatt József tüzet gyújt. Biztatja Máriát, próbáljon meg aludni. Mária azonban nem alszik. Egy idő múlva feltérdel, és így imádkozik… Mosolyogva, mintha látna valamit. Testéből fény árad, mintegy fátyolba borítja Máriát. József a tűzrakás közben imádság közben elragadtatásba esik, és így nem veszi észre a fényt. Amikor a fény alábbhagy, a boldog kismama felébred az elragadtatásból és felemeli újszülöttjét. A gyermek rózsaszínű, kövérkés, mozgatja a kezét, lábát, gyenge hangon sír, mint egy bárányka. Mária imádattal nézi, könnyezve, mosolyogva egyúttal megcsókolja a mellén, a szíve fölött. A nagy fényre a tehén felébred, nagy zajjal feláll és elbődül, a szamár is felemeli a fejét és ordít egyet. Mintha az állatvilág nevében üdvözölnék Teremtőjüket. József is felocsúdik, odasiet Máriához. Mindketten letérdelnek és imádják Isten Fiát. Mária felemeli gyermekét, felajánlja az Atyának, és a kicsi helyett mondja ezeket a szavakat: „Íme itt vagyok Atyám, hogy megtegyem akaratodat.” Majd így folytatja: „Mi, Mária és József a Te szolgáid vagyunk, Uram. Történjék velünk minden órában és minden eseményben a te akaratod a te dicsőségedre, a te szeretetedért.” Ezután átadja József kezébe, míg ő pólyáért megy. A jászolt kibélelik Mária meleg puha köpenyével, és belefektetik az isteni Gyermeket.”

Drága Engesztelőim! Mindez december egyik éjszakáján történik, a zsidó naptár szerint Tebet havában, teljesen titokban, csak Mária és József jelenlétében. Az álomba merült kisváros nem is sejtette annak megszületését, aki örökre hallhatatlanná teszi a nevét. De Isten Lelke ébren virraszt a barlang és a jászol fölött, oda vezeti választottjait.

Most Gyermekeim, olyan történik, amit csak Én látok, a Szentlélek, aki elmondom ezt a tanítást. Látom, amint megnyílik a mennyezet. Látom, ahogy a Mennyei Atya áll a Mennyország kapujában és egy tündöklő aranyszínű fénysugarat küld le ide, hozzátok. E fényben áll a Szűzanya. Szűzi tisztaságát hangsúlyozva hófehér ruha van rajta, és egy aranyöv fogja össze bő ruhája ráncait. Mintha enyhe szellő kísérné, mert fehér átlátszó fátyla habosan lengedezik feje körül. Nincs egyedül. Bal karján fekszik kicsi újszülött Fia meztelenül, mintha ezekben a percekben született volna. Hosszú fátylával takargatja be. Alszik a Pici. Két kis gömbölyű karját, ökölbe zárt kezecskéit feje mellett tartja, lábacskái felhúzva pihennek. Gödrös térdecskéi kikandikálnak a fátyol alól. A Szűzanya megáll veletek szemben az asztal előtt. Mikor ajkát köszöntésre nyitja és megszólal csengő hangján, a kis Jézuska nagyra nyitja ragyogó kék szemeit. Nem sírással ébred, mint a legtöbb földi kisbaba, hanem mosolyogva, és meglepődve néz körül, hogy hová is került. Mennyei Édesanyátok így szól hozzátok: „Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, Engesztelő Gyermekeim. Amiért ilyen türelmesen és érdeklődve végighallgattátok a Szentlélek Isten tanítását, jutalmul elhoztam nektek Kisfiamat, mint újszülött gyermekemet.” A kicsi Jézus nem tud tovább várni, kapálózni kezd, és vékony kis hangján ezt mondja Édesanyjának: „Hónomnál tartva emelj fel, légy szíves, hogy végigtekinthessek az Én kistestvéreimen. Beszélni szeretnék hozzájuk.” A Szűzanya magasra tartja, és Ő így szól: „Drága, hűséges Engesztelőim! Lángoló szeretettel köszöntelek benneteket, mint az utolsó idők apostolait. A ti nemzedéketeket választottuk ki arra, hogy átélhessétek a történelem legizgalmasabb és legnagyobb szabású eseményeit. Legyetek boldogok, mert az előző évezredek földi lakói szent irigységgel nézik majd, azokat a világot és emberiséget formáló történéseket, melyeket csak ti fogtok látni. Közvetlen közelről szemlélhetitek majd a végső harcot a jó és a gonosz, a világosság és a sötétség között. Látni fogjátok a nektek teremtett Új világot elbűvölő szépségében, és tanúi lesztek, második dicsőséges eljövetelemnek. Ne féljetek a megpróbáltatásoktól, mert ti állhatatos és kitartó engesztelők, mindazokkal együtt, akikért imádkoztok, Atyám tenyerén vagytok, aki nem engedi elveszni az övéit. Édesanyám, szeretném kifejezni Kistestvéreimnek azt a kimondhatatlan szeretetet, amit érzek irántuk, ezért most adj engem Évám kezébe, akit arra kérek, hogy vigyen körbe, hogy egyenként odasimulhassak szívükhöz, és fülükbe súghassak egy-egy kedves szót. Végül visszamegyek Édesanyám ölébe, és onnan mindketten megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”

 

ÉGI ÜZENETEK

 

2013.09.24

 

Szűzanya: Jézus élete IV. A gyermekkor kezdetei

 

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, és ma Én tanítalak benneteket eszközömön, Éván keresztül. Forró anyai szeretetemmel köszöntelek mindannyiótokat: a távolról érkezőket, akik vállalták a fárasztó utazást Irántuk érzett szeretetből és a közelről jövőket, akik hétről-hétre állhatatosan megjelennek és mentik a lelkek sokaságát. Boldog vagyok, hogy folytathatom a Szent Fiam életéről megkezdett elmélkedés sorozatot. Nagyon szeretek róla beszélni. Ott hagytuk abba, hogy csodálatos módon megszületett a szegényes, nyomorúságos barlang-istállóban. Most első látogatóiról hallhattok.

Betlehem alatt nyájaikat legeltették a pásztorok. Ezek az egyszerű emberek keleten a nép legalsó rétegébe tartoztak. Olyan szép, és nagy esemény történt ezekkel a jámbor emberekkel, hogy örökre fennmaradt a Szentírásban. Lukács evangélista így írta ezt le: „Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték a nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek, de az angyal megnyugtatta őket: – Ne féljetek, mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok… Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” (Lukács 2, 8-12) A pásztorok ezekre az angyali szavakra nyomban elindultak és az úton nagy lelkesedésükben így beszélgettek: Itt van már a várva-várt Messiás, Isten egyszülött Fia. Ő majd megismerteti velünk Isten szeretetét, a béke törvényét. Ő majd megszabadít minket a pogányok elnyomása alól. Menjünk Betlehembe, hogy lássuk a jó hírt, amit az Úr üzent nekünk. Meghatódottan és félve álltak a barlang előtt, nem mertek bemenni. József a lépések neszére odamegy az ajtóhoz és kérdi, kik vagytok? Így válaszolnak: -Hallottuk egy angyaltól, hogy megszületett a Megváltó és most jövünk imádni Őt. Hoztunk ajándékot is: ennivalót és gyapjút. Én éppen a jászol mellett térdelek és takargatom a kicsi újszülöttemet, mert ahogy rugdalózik, lerúgja magáról a takarót. Felállok és odamegyek a vendégekhez. Mosolyogva bíztatom őket, hogy jöjjenek közelebb. Az egyikük egy szép nagy és fehér puha, szőrmés báránybőrt nyújt át Nekem. A kicsinek hoztam. Ebben majd nem fog fázni, és nem szúrja rajta keresztül a szalma, nem töri gyenge testét tovább a jászol kemény fája. Ennek a jó embernek kezébe adtam a bepólyált kis Jézust, hogy tartsa, és Én közben körben bebugyoláltam a puha szőrmébe. Hálásan megköszöntem neki. Visszafektettem a helyére, ahonnan kedvesen rámosolygott a pásztorra. A másik gyorsan megfejte a bárányát és langyos tejet adott Nekem, hogy itassam meg vele Kisfiamat. Ezután bátorítottam őket, hogy csak nyugodtan lépjenek közelebb a jászolhoz. Letérdeltek, körbevették és megindultan imádták az Üdvözítőt.

Drága Engesztelőim! Azt hiszem, ebben a pillanatban szeretnétek a pásztorok helyében lenni. Körülvenni és közvetlen közelről szemlélni Isten Fiát, Jézust. Ne szomorkodjatok, mert hozzátok még közelebb van, hiszen minden Szentáldozáskor a szívetekbe száll, és eggyé válik veletek. A pásztorok csak néhányszor látogatták meg a Kis Jézust, de ti, Gyermekeim egész életeteken át meglátogathatjátok Őt az Oltáriszentségben, akár minden nap. Higgyétek el Nekem, hogy Szent Fiam egyidejűleg mindenféle életkorában valóságosan jelen van a Szentostyában: újszülöttként, csecsemőként, gyermekként, ifjúkén egyaránt. Mindig vár benneteket, és szeretettel fogad. Valamikor ezeknek a kedves pásztoroknak odanyújtottam Jézust, hogy csókolják meg lábacskáit. Ma közületek, aki Tőlem kéri Őt, annak odaadom, hiszen boldoggá tesz Engem, ha imádjátok és szeretitek. Én vagyok az Élő Szentségtartó. Mindig Én adom nektek Jézust, rajtam keresztül lehet a leggyorsabban eljutni az Ő Szentséges Szívéhez.

Folytatom a régi történetet. Nem sokáig tartózkodtunk a hideg barlangban. Az egyik pásztor egy asszony házában szerzett egy kis szobát nekünk. Itt látogatott meg minket Zakariás, Erzsébet nagynéném férje, a pap. Alig tudtunk betelni egymással. Hosszasan elbeszélgettünk, majd a kedves vendég átadta nekünk ajándékait: egy puha ágytakarót, gyolcsokat és Jézuskámnak való kicsi ruhákat. Élelmiszereket is hozott. Sajnálkozott Zakariás, hogy ilyen szegényesen élünk ennek a jószívű betlehemi asszonynak a házában. Erre Én megnyugtattam, hogy úgy tervezzük, hogy hazautazunk a mi kedves názáreti házunkba. Ott kell felnőnie gyermekemnek, mert az írás így szól róla, hogy „názáreti”.

Nagyon kicsi volt az Én Jézuskám, csak 8 napos, mikor a zsidó törvények szerint el kellett vinnünk körülmetélésre. Hallgassátok meg, hogy Baij Mária Cecilia nővérnek hogy beszél Ő maga erről! „Mielőtt bejteljesedett volna a körülmetélés titka, arra kértem Atyámat, fogadja el kegyesen kiömlő véremet első váltságdíjul az emberek megváltásáért… Felajánlottam Atyámnak a körülmetélés fájdalmát, és így kérleltem Őt: – Amint a kemény kés az Én ártatlan testemet metszi, úgy adjon Ő szeretetétnek olyan erőt, hogyha az behatol az emberi szívbe, vágja ki abból a rossz hajlamokat, a test, a világ és az ördög kísértéseit.”

Isteni gyermekem ekkor kapta meg hivatalosan a JÉZUS nevet, amit már fogantatásakor adott a Magasságbeli neki. Gondoljatok arra, Kedveseim, hogy ezek az első elhullatott vércseppek olyan értékesek voltak, hogy belőlük egyetlen csepp is elég lett volna az emberiség megmentéséhez, ha a Mennyei Atya így akarta volna. 33 napra a körülmetélés után a csaknem másfélhónapos gyermeket – mint minden elsőszülöttet – el kellett vinnünk a jeruzsálemi templomba bemutatni Istennek. Most is szamárra ültetett Engem és Jézust jegyesem, ő pedig kantáránál fogva vezette az állatot. A templomban a papnak 5 sékelt és 2 galambot kellett fizetni a szertartásért. Mikor letérdeltem az áldozati oltár előtt és bemutattam Szent Fiamat a papnak, egy Simeon nevű aggastyán is ott volt, botra támaszkodva lépegetett felém. Bizonyára nyolcvanon felül volt. Nem pap volt, hanem próféta. Szavai örökre belevésődtek a Szentírásba a következőképpen: „Bocsásd el, Uram szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, amelyet minden nép színe előtt készítettél… dicsőségül népednek, Izraelnek.(Lukács 2, 29-32)” Közben átveszi tőlem a gyermeket, aki kedvesen rámosolyog. Majd így folytatja a szent öreg: „Ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak. A te Lelkedet is tőr járja át, hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolataik.” Simeon nem tudott meghalni, míg meg nem látja a Messiást. A Szentlélek nyilatkoztatta ki neki, hogy ez a kicsi Gyermek az Üdvözítő. Bizony Jézus jel, mert megszületésével két részre osztja az emberiséget: azokra, akik gyűlölik, nem hisznek benne – ezeknek romlására lesz – és azokra, akik imádják és hisznek benne – ezeknek üdvösségükre, feltámadásukra lesz. Nekem pedig, megjövendölte, amit már az írásokból tudtam, hogy –mint Isten anyjára – sok szenvedés vár rám.

Gyermekeim! Elgondolkoztató tény, hogy nem a díszes ruhába öltözött, tekintélyes pap ismerte fel Fiamban a Megváltót, hanem egy egyszerű, jóságos ember, aki prófétai kegyelmet kapott. Lám, ma is így van! Nem az egyházi hierarchia élén álló főpapok ismernek rá Szent Fiamra a választottaknak küldött üzeneteimben, hanem ti, akiknek gyermeki hitük van.

Most, hogy tanításom végéhez értem, ó, drága Kincseim, nagyon kedves dolog történik. Csodálatos módon megnyílik a mennyezet, és a magas égből egy fénylő Szentostya száll alá. Ahogy közeledik, mindig nagyobbnak látszik, majd leereszkedik ide az asztal elé a padlóra. Elkezd ragyogni, tündökölni, kinyílik rajta egy kis ajtó és azon keresztül kiszáll belőle egy másfélhónapos csecsemő, egyre magasabbra emelkedik és elfoglalja helyét karjaim között. Ő az én drága, hőn szeretett, egyetlen Gyermekem. Szeretettel mosolyog Rám, Édesanyjára, gödröcskés kezeivel belekapaszkodik ujjaimba és könnyedén felül az ölemben, annak ellenére, hogy még kicsi hozzá. Felétek fordul, két gömbölyű karját kitárja és így szól hozzátok: „Nézzétek csak kistestvéreim, újra itt vagyok. A múlt héten olyan jól éreztem magam köztetek, ezért elhatároztam, hogy megint eljövök. Édesanyám látta, hogy az Oltáriszentségből léptem elő. Ezzel erősíteni akarom bennetek a valóságos jelenlétemben vetett hiteteket.” Váratlanul kicsi Fiam elkomolyodik és szemeimből két nagy könnycsepp gördül végig a kis piros arcán. – Miért sírsz, Jézusom? – kérdezem tőle. „Azért Édesanyám, mert eszembe jutott, hogy hamarosan mi vár rám az Eucharisztiában. Nem elég a sok méltatlan áldozás, hogy bűnös szívekbe kell szállnom, hogy nem térdelnek le előttem, mialatt magukhoz vesznek, hogy a hívek kézbe veszik testemet, hogy a sátánista szektáknak eladnak meggyalázásra, hanem hamarosan eltávolítanak templomaimból, elválasztanak tőletek, akiket olyan lángoló szívvel szeretek. Segítsetek, Kistestvéreim! Imádkozzatok, böjtöljetek, hogy Ellenségem, a Sátán terve ne teljesüljön. Könyörögjetek az ő eszközeiért, csatlósaiért, hogy térjenek meg. Mindenkit üdvözíteni akarok, mert Én maga vagyok a szeretet. Édesanyámmal együtt mindketten megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.08

Mennyei Atya: Jézus élete V.  Napkeleti bölcsek


Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok! Már nagyon vártam, hogy újra találkozhassak veletek. Szeretném úgy elmondani nektek kicsi Fiam, a csecsemő Jézus kezdődő földi életének eseményeit, ahogy innen a Mennyből láttam. Ma a napkeleti bölcsek látogatásával foglalkozunk.

Most már egy éves Szent Fiam. Az istengyermekség minden bájával, szépségével megajándékoztam. Nagyon szép piros arcocskájából kiragyog a kék szeme, göndör szőke hajfürtjei úgy csillognak, mint az arany. Az Én atyai akaratom és az Ő akarata, hogy ne fejlődjön gyorsabban, mint kortársai, így aztán csak néhány szót tud kimondani, és édesen gőgicsél, mosolyog, nevet. De bölcsességének ez a rejtettsége csak az emberek felé mutatkozik, mert a lelke mélyén ott rejtőzik az isteni tudás. Titokzatos, benső beszélgetés fűzi Hozzám és Édesanyjához, mely fogantatása pillanatától folyamatosan tart. Amint a múltkori tanításból hallhattátok, ekkor már nem a barlangistállóban lakik a Szentcsalád, hanem egy jószívű betlehemi asszony lakásában.

Ez idő tájt történt, hogy a csillagjósok egy különösen fényes csillagot láttak feltűnni az égen. Megdöbbenve a szokatlan jelenségen, elkezdtek kutatni őseik hagyományában, és isteni sugallattól felvilágosítva fölismerték e csillagban a Júdeának ígért Messiás jelét. Három ilyen mágus fölkerekedik országából, és tevékre ülve elindul Jeruzsálem felé. Mindenkit megkérdeznek: „Hol van, aki született: a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk Őt.” Ez a hír fülébe jutott a gonosz és zsarnok Heródesnek, és magához hivatta a 3 bölcset. Ezt megelőzően kikérdezte a zsidó főpapokat és prófétákat, akiktől megtudta, hogy Betlehem az a hely, ahol Krisztusnak, a Messiásnak születnie kell. A bölcsektől ravaszul megtudakolta, hogy mikor jelent meg nekik a csillag, és Betlehembe irányította őket, mivel hogy ott kell megszületnie a Királynak. „-Kérdezősködjetek a gyermek felől, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenvén imádjam őt.” Ezután a mágusok elutaztak. Alig, hogy kiértek Jeruzsálemből, ismét feltűnt ugyanaz a csillag, amit keleten láttak. A csillag vezette őket és megállt a ház fölött, ahol a gyermek volt. Én, Mennyei Atyátok egész útjukon figyelemmel kísértem őket. A ház bejáratához lépcső vezetett. Bekopogtak. József nyitott ajtót, és illendően köszöntötte őket. „Kik vagytok?”- kérdezte. Ők, Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyenként bemutatkoztak, elmondták miért jöttek, és hogy egy különös csillag vezérelte ide őket, mert ebben a házban lakik a zsidók Királya, a várva várt Messiás. Nem egyedül jöttek szolgák hozták utánuk ajándékaikat. Ó, Gyermekeim, ha láttátok volna, mekkora hódolattal és alázattal viselkedtek ezek a bölcsek! Tisztes távolságban letérdeltek és onnan imádták az anyja ölében ülő kis Jézust. Mária bátorította őket, hogy jöjjenek közelebb. Engedelmeskedtek, és az isteni Gyermek bájos mosolya és csodálatos fönsége egészen elbűvölte őket. Mindhármuk szívét nagy félelem és hódolat töltötte és egészen leborultak előtte, homlokukat a földhöz érintve. Pogány hitükből egy szempillantás alatt megtértek. Csak akkor mertek felegyenesedni, mikor Legszentebb Leányom felszólította erre őket. Tudjátok, Drága Engesztelőim, ezek a kedves bölcsek nem az eljövendő hódítót imádták a Kisdedben, hanem Emmánuelt, a Szabadítót, az igazi Krisztust. A Szentlélektől fölvilágosítva hisznek Benne és imádják Őt. Leteszik gazdag ajándékaikat a Szűzanya lábaihoz: aranyat, tömjént és mirhát. Ők nem is sejtik, hogy ezek az ajándékok milyen mély értelműek: aranyat ajánlanak föl a jövendő királynak, Jézus Krisztusnak, aki Ég és Föld királya és minden gazdagság Neki jár. Tömjént a főpapnak, aki a keresztség első és legnagyobb főpapja, és mirhát az áldozatnak, aki halálának árán alapítja meg az örök királyságot és főpapságot az emberek közt. Ó, mekkora nagy szeretettel és hálával fogadta mindezt az alig 1 éves kicsi Jézus! Azonnal betért a szívükbe, birtokba vette és soha el nem hagyta őket, bármilyen messze sodorta őket az élet Tőle. Kicsi lábát, kezét nyújtotta nekik, hogy csókolják meg. Közben Hozzám, Atyjához imádkozott, hogy erősítsem meg szívükben friss hitüket, Isten-szeretetüket, és hogy ebben a hitben állhatatosak maradjanak, és bármerre mennek, terjesszék a régóta várt Messiás születésének hírét.

A bölcsek olyan jó érezték magukat a Szent családnál, hogy alig tudtak elszakadni tőlük, mégis el kellett határozniuk, hogy elbúcsúzzanak és hazatérjenek országaikba. A kis Jézus tisztában volt Heródes gonosz terveivel, hogy Őt meg akarja ölni, és ezért ravaszul visszavárja a három mágust, hogy megtudja pontos tartózkodási helyét. Ezért arra kért Engem, az Atyját, hogy akadályozzam meg a király aljas szándékát. Meg is tettem. Egy angyalt küldtem álmukban a bölcseknek, hogy visszafelé kerüljék ki Heródest, más úton térjenek haza. Bizony ez az út sokkal veszélyesebb volt számukra, mint a másik, tele rablókkal és szinte járhatatlan utakkal, de Én az egyetlen igaz Isten átsegítettem őket a nehézségeken. Eleinte várta visszatérésüket Heródes, de ahogy múlt az idő, rá kellett döbbennie, hogy terve nem sikerül. Ezért kiadta a legembertelenebb parancsot, hogy fegyveres katonái lepjék el Betlehemet, és minden 2 éven aluli fiú-gyermeket mészároljanak le. Végignéztem ezt a borzalmat, és ez a nagy emberi gonoszság megrázta atyai Szent Szívemet. Láttam, hogy az egész várost betöltötte az anyák zokogása, hallottam a fölcsukló sírást és jajgatást a frissen ásott sír körül. Ez sok ártatlanul megölt kisgyermek azonnal vértanú és szent lett. Országom fényes kapuját nagyra nyitottam, és egyenként Szent Szívemre ölelve a vértanúknak járó dicsőséges koronát helyeztem a fejükre. Ők azok, akiket ma „aprószentek”-ként tiszteltek, minden év december 28-án.

Mikor a zsarnok, gyilkos Heródes elrendelte ezt az iszonyatot, Józsefnek éjszaka álmában megjelent egy angyal és ezt mondta: „Vedd a gyermeket és anyját, és menekülj velük Egyiptomba.” Azonnal felöltözött és felébresztette az alvó Máriát, aki felfogta és szívében mélyen átérezte a veszélyt, hogy kisfia életéről van szó. Ami csak lehetett összecsomagoltak: élelmiszert, ruhákat, meleg takarókat, ahány zsák csak ráfért a szamarak hátára, azt mind teletömték vigyázva, hogy ne terheljék meg nagyon az állatokat, hogy bírják megtenni a hosszú utat. A bölcsek ajándékait is magukkal vitték. Jézus kedvenc játéka is belekerült a csomagba, egy fából faragott kisbárány. Ha a bölcső nem is fért már a szamár hátára, a kicsi matracát még rákötözték valahogy. Mária fölébresztette mélyen alvó kisfiát, megszoptatta, felöltöztette meleg, puha gyapjúruhájába. Ő maga felvette köpenyét, Jézuskát egy kendőbe burkolta. Felült a szamár hátára a csomagok elé, és József felnyújtotta neki a gyermeket. Elindultak a sötét éjszakába, az Én atyai oltalmamban bízva.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Tanításom végéhez értem, és most olyat hallotok Tőlem, amit csak Én, Atyátok láthatok. Hirtelen nagy fényesség támad, mert eltűnik a mennyezet és felülről, az Égből egy ragyogó fénysugár ereszkedik alá, és benne megdicsőült Legszentebb Leányom, karján az 1 éves Szent Fiával. Nem egyedül érkeznek a fényben, hanem bájos, vidám, kicsi 2 éven aluli gyermekek serege kíséri Őket. Hófehér ruhában vannak, fejükön pici aranykorona, csillogó piros rubintokkal kirakva. A Szűzanya most leteszi a földre kisfiát. Sorba állítja a fehérruhás kicsiket. Kezében tart egy mennyei aranykelyhet, tele Jézus Krisztus Szent Vérével. Odatartja a kis Jézus elé, aki belemártja ujjacskáját, és mosolyogva keresztet rajzol vérével az aprószentek homlokára és közben mindegyiket egyenként átöleli, és arcukat megcsókolva így szól: „Köszönöm, Kistestvérem, hogy rövid életed feláldozásával, fájdalmaiddal, félelmeddel és haláloddal lehetővé tetted, hogy Én, a világ Megváltója életben maradhassak, és véghezvihessem Atyám akaratát, az emberiség üdvözítését.” Ezután a vértanúk megfogván egymás kezét kört alkotva körbevesznek benneteket, engesztelőket. Belenyúlnak keblükbe és kicsi szívükből kivesznek egy szép piros rózsát, átadják nektek ajándékba, és közben mondják: „Kedves Testvéreink Jézusban! Úgy fogadjátok el tőlünk e rózsaszálakat, mint az áldozatosság jelképét. Jézus Krisztus mai üzeneteit, mint legtisztább igazságot véssétek örökre szívetekbe és védjétek meg, ha kell, életetek árán is!”

Újra Én szólok hozzátok Mennyei Atyátok. Búcsúzom tőletek, és megáldalak benneteket a szeretet, az áldozatosság és az állhatatosság, a bátorság és igazság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.15

Jézus: Jézus élete VI.  Menekülés Egyiptomba

 

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközöm, Éva hangján szólok hozzátok. Mindenekelőtt forró szeretetemben végignézek rajtatok és köszöntelek benneteket, akik távolról és közelről eljöttetek, hogy találkozzatok velünk, Égiekkel. Olyan boldog vagyok, mikor látom, hogy csillogó szemekkel, érdeklődve, mély csendben hallgatjátok tanításomat. A mai témánk: Menekülés Egyiptomba. Erről az eseményről édes keveset ír a Biblia. Nincs egyetlen szó se arról, hogy mik voltak ennek a hosszú útnak eseményei, hol telepedett le a Szentcsalád. Csak azt árulja el nektek a Szentírás, hogy Egyiptomban maradtunk egészen Heródes haláláig.

Annál gazdagabb fantáziával őrizték meg a legenda, az apokrit iratok az Én kora gyermekkorom csodákkal tarkított történeteit: a vadállatok egyetlen tekintetemre kezesbáránnyá szelídültek, amerre járok a pálmafák lehajtják ágaikat, hogy köszöntsenek, az egyiptomi bálványok ledőlnek közeledésemre, a megszállottak megszabadulnak jelenlétemkor. A sok csoda felfedi isteni mivoltomat. Ezeket a legendákat az Egyház sohasem szentesítette.

A legrégibb idők hagyományai szerint, amelyek még ma is élnek az egyiptomi kopt egyházban, a mi kis családunk a Matarea forrás mellett pihent meg és kezdetben a régi Kairóban telepedett le, Memphis kapuja közelében. Ezek az ott élő keresztények sok száz évvel ezelőtt egy templomot építettek az Én kisgyermekkori ott tartózkodásom emlékére.

Drága Gyermekeim! A múlt héten ott hagytuk abba életem történetét, hogy legszentebb Anyám és jegyese József egy szamárral megrakodva elindultak velem a sötét éjszakában, egy fáklyával világítva. Körülbelül 500 km-t kellett gyalog megtenniük. Bizony sok keserves, fárasztó napba telt ez az utazás. Körülbelül ilyen messze van Betlehemtől Kairó. Szeretett Anyám hol a szamár hátán ült Velem, hol karjaiban tartva gyalogolt, hogy kímélje az állatot, amely nehéz csomagjainkat hurcolta. Az úton sokat imádkoztak, hálásan dicsőítették Atyámat, amiért megvédett Engem a gyilkos Heródestől. A fárasztó úton többször megpihentünk. Ilyenkor Édesanyám bármilyen éhes és fáradt volt, először Engem megszoptatott és tisztába tett. Milyen nagy felüdülést jelentett ez nekem! Majd elővette otthonról hozott kis ennivalójukat, két részre osztotta, Józsefnek adta a nagyobbik részt. Elmondták ebéd előtti imájukat és ettek. Engem egy puha, vastag takaróra fektetett, arra, amit még a pásztoroktól kaptam. Sietve folytatták útjukat, karjára vett és tovább mentünk. A válla fölött néztem a pálmafákkal díszített tájat. El akartam búcsúzni a fától, amely alatt pihentünk – és képzeljétek csak – ágai meghajoltak Nekem. Mosolyogva integettem neki. Édesanyám azt hitte valami ember tévedt arra, akit köszöntök. Megfordult, és ámulva látta, hogy a fa hajladozik, pedig szélcsend volt. József is csodálkozott a természet hódolatán. Az úton az éjszakák voltak a legkeményebbek. Lement a Nap, hideg volt. Általában Anyámék a puszta hideg földön aludtak, de felváltva. Az egyik mindig őrködött és ölében tartott Engem. Nem mertek a földre tenni, hogy ott aludjak, mert féltek, hogy megfázom. Vadállatok és rablók támadása leselkedett ránk. Ők nem tudták, hogy állandóan nagy fényes angyalok vigyáznak ránk, csak Én láttam Őket.

Ahogy fogyott az út, az élelem is elfogyott. Már se víz, se kenyér nem volt a tarisznyában. Én, aki most is benső beszélgetésben voltam Atyámmal, kértem, küldjön valami segítséget ebben a pusztaságban. Meghallgatott. Isten angyala láthatatlanul egy szalvétába kötözött csomagot tett le eléjük. Ők ezt sem látták, csak Én. –József, hol rejtegetted eddig ezt az ennivalót?

–Nem én tettem ide, talán te, Mária?

Majd csodálkozva felnéztek az égre, és könnyek között köszönték meg Atyám rendkívüli gondoskodását. Ez a csoda a hosszú utazásuk alatt néhányszor megismétlődött. E nélkül éhen haltunk volna.

Időnként ujjongás fogott el Engem, a kisdedet, mert lelkem nem gyermeki volt, hanem isteni. Eszembe jutott, hogy pogányok, bálványimádók közé megyünk, és hogy az Én ott tartózkodásom miatt közülük majd sokan megismerik az egy-Isten-hitet, és megtérnek. Kértem Atyámat, hogy a jövő hittérítőit erősítse meg és bátorítsa, hogy sok pogány lelket megmentsenek. Nemcsak a pusztában gyalogoltunk, hanem lakott területeken is. Józsefben, nevelőatyámban felcsillant a remény, hogy bekopog az idegenek házába és egy kis kenyeret kér. Hiszen mindketten nagyon éhesek voltak. Újra találkozniuk kellett az emberek fösvénységével és kegyetlenségével, mint Betlehemben az Én születésem előtt. Szinte mindenki elutasította őket, szitkozódva, gorombán. Az Én kicsi Szívem nagyon fájt ennyi gonoszság láttán, de felajánlottam szenvedésünket és megaláztatásainkat Atyámnak az irigy és részvétlen gyermekeim bűntől való szabadulásáért. Ott, ahol élelemmel kisegítettek minket, hálát adtam testvéreim nagylelkűségéért, és kértem Atyámat jutalmazza meg őket.

Több ízben előfordult, hogy Egyiptom földjére érve láttam hatalmas fáraó szobrokat és különböző állatszobrokat, melyeket az emberek Istenként imádnak. Ahogy elvonultunk mellettük, utánunk ledőltek a szobrok és darabokra törtek. Atyám ezzel megmutatta a bálványimádó népnek, hogy nem jó úton jár. Megérkeztünk az idegen városba, és nem volt hová lehajtani a fejünket. Nevelőatyám bárhová bekopogott, elutasították. Végre hosszas próbálkozás után rátaláltak egy üres kunyhóra. Ajtaja nem volt, ablakai betörve, egy szál bútor se volt benne, nem lakott senki se ott. Ennél még a barlang istálló is jobb volt. Mégis beköltöztünk. Mikor beléptünk e kicsi házba, József és Mária azonnal letérdeltek a szoba földjére és leborulva dicsérték Atyámat, hogy van fedél a fejük fölött. Beesteledett. Anyám nagy gyönyörűséggel megszoptatott és ágy híján ők a földre feküdtek, Engem Édesanyám a szívére fektetett, hogy meg ne fázzak.

Drága Engesztelőim! Ez a szegény viskó maga volt a Mennyország, de legalábbis a Paradicsom. Ugyanis rajtunk kívül sok angyal lakott benne. Atyám küldte őket, hogy nagy szegénységemben dicsőítsenek és tiszteljenek Engem. Csodálkoztak a nagy szegénységen, amit Én, Ég és Föld Ura választottam magamnak.

Semmi ennivalónk nem volt, Anyámék nagyon éhesen feküdtek le. A reggeli ima után József járta a házakat, hogy alamizsnát kolduljon. Mindenhonnan elzavarták. Végre megszánta egy jószívű asszony, szelt két vastag szelet kenyeret és egy edénybe tejet töltött. Ez a teremtés néhány alkalommal meglátogatott minket a viskóba, és mindig hozott valamit: kenyeret, gyümölcsöt, tejet. Kicsi gyermeki szívem tele lett hálával és megsimogattam jótevőnk arcát. Elpanaszkodta, hogy azért jár bottal, mert a térde pár éve nagyon fáj. Édesanyámhoz bensőleg így szóltam: -Állíts le eléje a földre, hogy ráhelyezzem kicsi kezemet a térdére. Búcsúzásnál, mikor lépni akart, csodálkozva kiáltott fel: -Mi történt? Nem fáj a lábam. Letérdelt előttem, karjába vett, szívéhez szorított és kérdezte: -Ki vagy te, kicsi gyermek? Meggyógyítottál. Attól kezdve gyakrabban jött hozzánk, és ajándékaival próbálta meghálálni segítségemet. Összebarátkozott Édesanyámmal. Megtudta, hogy szépen tud kézimunkázni. Hozott neki hozzá való anyagokat. Drága Anyám keze alól egyre szebb terítők, kendők hímzett fátylak kerültek ki. Ez a jóságos asszony elvitte a munkáit a piacra és eladta neki. Már volt egy kis pénze a családunknak élelemre. Józsefnek ugyanez az asszony ácsmunkákat szerzett. Megélhetésünk nagyon szerényen, de beindult. Józsefnek lassan sikerült annyi faanyagot venni, hogy készített 2 ágyat, és nekem egy bölcsőt faragott. Rendbehozta az ajtót és az ablakot. Nem győzték sok-sok imával megköszönni Atyámnak a jólelkű asszonyt. Mária elhatározta, hogy ezt a bálványimádó, pogány, de jószándékú lelket megmenti a pokoltól. Elkezdett az igazi Istenről beszélni neki. Ámulva hallgatta, és e tanítás mélyen megérintette a lelkét. Másnap elhozta a legjobb barátnőjét, aztán még egyet és egyre többet. Ott ültek körülötte, és amit hallottak, az megragadta a lelküket. Kisgyermekeket is hoztak magukkal. Ó, de boldog voltam, Engesztelőim! Hiszen erre vártam itt Egyiptomban, hogy mentsem a szegény pogányok lelkét. Édesanyám volt rá az eszközöm. Akiket Ő tanított, azok továbbadták az egy-Isten-hitet másoknak, így terjedt a hit egyre szélesebb körben. A vezető, gazdag emberek felfigyeltek rá, és felkutatták, honnan indul ki ez a „zavarkeltés”. Így aztán üldözésben és zaklatásban is volt része az áldott, szelíd és bátor Édesanyámnak.

Évek teltek el, és Én növekedtem az emberek előtt testben és bölcsességben. Megtanultam járni, folyékonyan beszéltem, térdenállva imádkoztam. Első szavaimmal Atyámhoz szállt dicsőítésem, azután Szűzanyámhoz és nevelőapámhoz intéztem köszöntő szavakat velem való fáradozásaikért. Egyiptomban tartózkodásom mély élménye szomorúsággal töltött el. Láttam, hogy a romlott, gyilkos Heródes megátalkodott lélekkel halt meg. Egy pillanatra se bánta meg a sok ártatlan csecsemő lemészárlását, és a pokol mélységébe zuhant. Nagy fájdalom Nekem, hogy az emberek üdvösségéért jöttem e világra, és mégis látnom kell, hogy sokan elkárhoznak.

Elérkezett a napja annak, hogy Atyám Józsefhez angyalt küldött azzal az üzenettel, hogy családjával visszatérhet hazájába, mert meghalt a tömeggyilkos Heródes, már nem fenyeget veszély, Engem, a Messiást.

Ennyit szerettem volna mondani nektek száműzetésünkről és Egyiptomban tartózkodásunkról. Közben végig itt állt mellettem Atyám és a Szentlélek Úristen emberalakban, fehér ruhában, glóriával körülvéve. Mennyei Atyátok egy szép nagy vekni kenyeret és egy vízzel teli üveget tart a kezében. Így szól hozzátok: Drága Engesztelő Kicsinyeim! Hallottátok, hogyan mentettem meg az éhhaláltól a Szentcsaládot? A közelgő megpróbáltatások a jövőben komoly éhínséget vonnak majd maguk után. De ne féljetek! Bármily kevés tartalékot tudtok félretenni, Én ha szükségetek lesz rá, megsokasítom. De csak akkor, ha nem tagadtok meg Engem, és hűségesen kitartotok Jézus Krisztus igaz üzenetei és a Szentségek mellett. Amint látjátok lelki szemeitekkel, az Én atyai kezeim kifogyhatatlanok ételből és italból. Én táplállak majd benneteket.

És most a Szentlélek nyitja ajkait szólásra: Mária és József nem féltek a hosszú, veszélyes úttól. Gyermeki hitet öntöttem lelkükbe, érezték, hogy semmi baj nem történhet, mert a Magasságbeli oltalma alatt állnak. Ígérem nektek, hogy a Nagyfigyelmeztetés alatt egészen megváltoztatlak benneteket. Eltörlök belőletek minden aggodalmat, félelmet, és akkora bátorsággal, elszántsággal, hittel és forró Isten-szeretettel ajándékozlak meg titeket, hogy nem fogtok magatokra ismerni. Ennek egyetlen feltétele van, hogy ne hallgassatok ellenségem hamis, alázatba és toleranciába burkolt ígéreteire, hanem szilárdan tartsátok be a tízparancsolatot, higgyetek az Egyház tiszta hagyományaiban, még akkor is, ha maradinak, ellenségnek, eretneknek, szektásoknak bélyegeznek meg, és rejtőzésre kényszerítenek. Már most előre megerősítést hoztam. Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját! Tenyeremen magasan lobogó Szeretetlángomat nyújtom felétek, melyből egyenként mindegyiketek szívébe 3 fénycsóvát küldök: a feltétel nélküli hit fényét, az állhatatosság fényét, és a bátorság fényét.

Újra Én állok előttetek, a ti Jézusotok. Búcsúzom tőletek, köszönöm figyelmeteket. Mindhárman felemeljük áldást osztó jobb kezünket, és nagy szeretetünkben megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.22 Szentlélek:

Jézus élete VII.  Názáreti évek

 

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Kezemben tüzes szeretetlángom lobog, nyissátok ki szívetek ajtaját, mert mindannyiótoknak egy fényes lángcsóvát küldök. Ez a láng, ha befogadjátok, megnöveli bennetek a gyermek-Jézus iránti hódolatotokat és szereteteteket. Szent Szívemből köszöntelek benneteket, kik fáradságot és anyagi kiadásokat nem tekintve eljöttetek a messzeségből, és titeket, Kicsinyeim, akik minden kedden itt vagytok, hogy befogadjátok tanításainkat, és mentsétek a lelkeket.

Ma Jézus Krisztus gyermekkoráról, a názáreti évekről lesz szó. Csak Máté és Lukács evangéliumában olvashattok röviden erről a hosszú időszakról. Máté így szól: „Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala, és így szólt hozzá: -Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek.”(Máté 1, 19-20) József erre az álomra hallgatva, át is lépte az egyiptomi határt családjával, de mikor meghallotta, hogy Archelaus, Júdea új királya tovább folytatja atyjának, Heródesnek zsarnoki politikáját, jobbnak találta Júdea helyett az attól északra fekvő Galileába menni. Ott Heródes másik fia, Antipas uralkodott, jóval szelídebb, humánusabb fejedelem volt. A Szentcsalád így Názáretben telepedett le. Lukács evangélista így szól nektek a kis Jézusról: „A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.” (Lukács 2,40)

Az isteni gyermek názáreti éveire két egyszerű szó volt a jellemző: növekedett és engedelmes volt. Testileg éppen úgy fejlődött, mint kortársai, szomszédai, és az utcabeli többi gyermek. Évről-évre a korának megfelelő értelmet, erényeket, kedvességet és erőt mutatta. Isteni  bölcsességét, teljes tudását mélyen elrejtette magában. Ideális, engedelmes kisfiú volt, a rossz semmiféle formában nem fért hozzá, szüleinek mindig szót fogadott. Egy-két kedves történetet elmesélek nektek, hogy közelebb vigyem szívetekhez Őt. Ezeket a történeteket hiába keresitek a Szentírásban. Vagy szájhagyományként maradt fenn, vagy Én mesélem el eszközeimnek, mint valóságos eseteket a régmúltból.

Jézus 5-6 éves lehetett, mikor gyakran átment játszani a szomszédba. Ott lakott egy nála egy évvel fiatalabb kis barátja, Simon és annak még kisebb húga, Mária. Az udvarban lévő homokból várat építettek. Kis lapátokkal alagutat fúrtak a várba, egymással szembe térdelt a két fiú, addig dolgoztak, míg át lehetett látni a lyukon. A kislány, aki csak 3 éves volt, nagy boldogan felállt a vár tetejére, amely azonnal összeomlott. Simon nagy haragra gerjedt és a kislapáttal nagyot ütött Mária lábacskájára. Mér vérzett is egy kicsit, és a fájdalomtól nagy sírásba tört ki. Jézus kivette barátja kezéből a lapátot és szelíden így szólt: „Simon! Ő még kicsi, nem tudja, hogy a homok ilyen gyenge, puha anyag. Nem akart rosszat. Hajolj le és csókold meg a megsebzett kis lábát.” Erre a kislány megvigasztalódott és Jézus így bíztatta: „Kérj Simontól bocsánatot, és öleld meg. A két kis testvér összeölelkezett és szent volt a béke. Új vár készült, amit már nem rontott szét Mária.

Egy alkalommal, mikor Simon Jézuséknál játszott, agyagból galambokat készítettek. Amelyik elkészült, azt odatették száradni a napra, a ház fala mellé. Volt az utcában egy náluk pár évvel nagyobb, rosszindulatú fiú, aki már sokat bosszantotta, bántotta őket. Nem is sejtették, hogy ma is baj lesz vele. Mikor a 15. agyaggalamb is elkészült, bementek kezet mosni a konyhába. Mária délutáni kézimunkázással volt elfoglalva, de felállt és nagy kedvességgel a fiúk felé fordult: „Bizonyára megéheztetek a nagy munkában. Üljetek asztalhoz, szelek nektek ebből a puha, friss kenyérből, délelőtt sütöttem. Tessék, itt a tej hozzá.” Rövid ima után elfogyasztották az uzsonnát. Már szaladtak is ki az udvarra, de ámulva tapasztalták, hogy valaki széttaposta az agyaggalambokat. Simon sírva fakadt. Jézus kifutott az utcára és látta a sarkon befordulni Jakabot, az ismerős goromba fiút. Letörölte a kis Simon könnyeit és így vigasztalta: „Nézd, csak! Új galambokat csinálok neked és ezekre majd vigyázunk.” Hamarosan elkészült az új madársorozat, ott száradtak a napon. Rövid idő leforgása alatt visszajött a gonosz Jakab, kezében egy vastag bottal. Hangosan kacagva az agyaggalambok felé szaladt. De a kis Jézus hirtelen ennyit mondott: „Madárkáim, hess!” És a játékmadarak megelevenedtek és elröpültek. A rossz gyerek elkerekedett szemekkel, tátott szájjal nézett utánuk és szégyenkezve elkullogott. Simon átölelte kis barátját, és megköszönte a segítségét.

Jézus nemcsak engedelmes volt, hanem segítőkész is. Ott volt a főzésnél Édesanyja mellett és kézre adta az edényeket, szitálta a lisztet, ebéd előtt megterítette az asztalt, megtanult mosogatni, söprögetni, port törölgetni. Ha Mária Józsefhez küldte a műhelyébe, boldogan szaladt. Már 3-4 éves korában a famunka minden fogása a kisujjában volt, de örömet akart szerezni nevelőatyjának és ezt nem árulta el. Hagyta, hogy ő tanítsa meg minden mozdulatra. Alig volt 4 éves, mikor Édesanyja születésnapjára ajándékot készített. Egy zsámolyt a lába alá, mikor leül kézimunkázni. József minden hozzávalót odatett eléje és egy kicsit besegített neki. Már majdnem kész volt vele, mikor Mária benyitott a műhelybe. Ebédelni hívta őket. Gyorsan lekapta magáról kicsi köténykéjét, hogy anyja észre ne vegye a meglepetést. Mekkora öröm volt, mikor eljött a pillanat, hogy első önálló munkáját, mint születésnapi ajándékot édes gyermeki mosolya kíséretében átnyújtotta. Mária könnyes szemmel zárta karjaiba ügyes kisfiát.

Már nagyobbacska volt, mikor atya mellett ácsolt magának egy méretben hozzáillő kicsi keresztet. Józsefet megkérte, vegyen méretet testhosszáról, kitárt karjairól. Csak akkor vette észre nevelőatyja, hogy mire kellenek a méretek, mikor már ácsolta össze kisfia a fadarabokat. Mikor kész volt vele, felemelte a földről, elégedetten nézte, szeretettel megcsókolta és beszaladt vele a szobájába. József mélyen elszomorodott és futott a konyhába Máriához: „Gyere gyorsan, nézd, mit tesz a Fiad.” Benyitottak és akkora már ott feküdt a kicsi kereszt a földön és rajta kinyújtózkodva, kitárt karokkal a 9 éves kis Jézus. Szótlanul álltak szegény szülők, a szomorúságtól és a meghatottságtól egy darabig szólni se tudtak. Majd Mária törte meg a csendet: „Gyermekem, mit művelsz itt?” -közben folyt a könnye. Jegyese gyöngéden átölelte a vállát. Jézus felállt, nagyon komoly volt és ezt mondta: „Meg akartam próbálni, milyen érzés lesz, majd nagy koromban, mikor keresztre feszítenek. Ne aggódjatok, még soká lesz!” Azután mindkettőjüket szeretettel átölelte.

Drága engesztelő Gyermekeim! A kis Jézus tanulásáról és imádkozásáról is szeretnék néhány szót szólni. Míg a mai korban nyilvános iskolákban tanulnak a gyermekek 6 éves koruktól 18 éves korukig, addig Jézus idejében a zsidó gyermekeknek nem volt iskolájuk, ahová járjanak. A nevelés, a tanítás a szülői házban és a zsinagógában történt. Otthon az anya és apa oktatja, a zsinagógában a Tórát tanulja, a műhelyben pedig, a mesterségére készítik. A zsidók házi nevelése kizárólag vallásos és nemzeti volt: csakis a Törvényre, az erkölcsre és a történelemre vonatkozott. A cél az volt, hogy a gyermekekbe belevésődjön a parancsok tisztelte és a hazafiság, a nemzet szeretete. Gyermekeim! Csak olvassátok a Szentírásban a „Példabeszédek”-ben a buzdításokat, melyekben Isten bölcsessége tanítja a gyermeket, hogy hallgassa meg apja oktatásait, és ne vesse meg anyja tanítását.

A názáreti szülői ház volt Jézus igazi iskolája. Atyjától, anyjától tanulta meg olvasni az Írást, az ő szájukból hallotta a Törvény parancsait és népének történetét. Már 6 éves korában folyékonyan olvasott. Nevelőatyja gyakran elvitte a zsinagógába, ahol sokat imádkozott és elmélkedett Isten igéin, amelyek jóformán csak Vele foglalkoztak, s amelyeknek rejtett értelmét egykor majd Ő fogja megmagyarázni. A zsinagógában ülve, ölében a szent tekercsek, olvashatta az Írásban saját sorsát, melyet már régen előre megjósoltak a próféták. Jézus mindig tisztán és világosan hallotta Isten szavát. Ez a hang volt soha el nem apadó örök forrása a benne rejlő bölcsességnek és tudománynak: ez volt az Ő sajátos lángesze.

A 12. év határkő volt Jézus gyermekkorában, ezért ezt új fejezetként tanítjuk nektek a következő alkalommal.

Míg, Én, a Szentlélek ezeket a záró szavakat mondtam, a Mennyei Atya elhatározta, hogy egy szép misztikus ajándékkal lep meg benneteket. Nyissátok ki lelki szemeiteket, és közben hunyjátok be testi szemeteket. Eltűnik a mennyezet, és a ragyogó kék égből egy fehéren világító fényes nagy gömb ereszkedik le. Kinyílik rajta egy ajtó, és kilép rajta Mennyei Édesanyátok, az Üdvösség Anyja, majd az 5 éves kis Jézus és utoljára Szent József. Szembefordulna veletek, a kicsi középen áll. A kis Jézus szeméből könny pereg és nagyon szomorú. Édesanyja látja, és megkérdezi: „Miért sírsz, Kisfiam? Nézd, testvéreid, az engesztelők hogy örülnek Neked!” „Édesanyám, siratom a mai családokat és a mai gyermekeket. Emlékezz, mi milyen szeretetben, boldogságban, békében éltünk itt a földön. A mai családok között alig van hasonló. Rohanás, pénzhajhászás, idegeskedés, türelmetlenség, veszekedés, verekedés, házasságtörés, válás lépten-nyomon. A gyermekek ilyen szörnyű környezetben nevelkednek hit nélkül, Isten nélkül, szeretet nélkül. A bűnös környezet, a sok rossz példa következtében a mai gyermekek többsége már nem olyan ártatlan, mint Én és kortársaink voltunk valamikor itt a földön. Már az 5-6 éves kicsik szívét megtámadja az irigység, a hazugság, a paráznaság, a gorombaság, a trágárság, a hitetlenség gyíkocskája, és ahogy növekszik, úgy halad egyenesen a pokol felé vezető úton.”

Nézzétek, mi történik! Szent József hóna alatt fogva magasra emeli a kis Jézust, aki két kis karját kitárja, és ezt kéri tőletek: „Kistestvéreim! Segítsetek! Imádkozzatok a családok békéjéért, a válások megszűnéséért és a gyermekek buzgó hitre neveléséért. Böjtjeiteket és egyéb áldozataitokat ajánljátok fel értük. Most pedig mondjatok el egy tizedet mellette álló Édesanyámnak a „Szeretetláng” rózsafüzérből!”

Újra Én szólok, a Szentlélek. Míg mondtátok ezeket a fohászokat felszáradtak a Kis Jézus könnyei, mosolyog, mert a rózsafüzér minden egyes szeméből kicsi fényes szív formájában szeretet áradt a családok és a gyermekek iránt a Szűzanya Szent Szívébe. Ezeket a fény szíveket odaadta Szent Fiának, aki kegyelemként szétosztotta a rászoruló családok és gyermekek között. Köszönjük a segítségeteket. Megáldalak benneteket az együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.29

Szűzanya: Jézus élete VIII.  A 12 éves Jézus

 

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok,  eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a 12 éves Jézusról szeretnék beszélni nektek. Erre Én vagyok a legalkalmasabb, az Édesanyja, mert előttem cseperedett fel, életének minden mozzanatát és lelkének minden apró rezdülését közvetlen közelről tapasztalhattam.

A 12. év ünnepélyes határkő minden fiatal izraelita életében. Ettől kezdve férfinak tekintik, felszabadul a gyámság alól, tagja Izrael közösségének. A vallásos szertartások alatt homlokán és karjain viseli az imaszíjakat, meg kell tartania a böjtöket és nagy ünnepeken, a pászka és a sátorok ünnepén köteles Jeruzsálembe zarándokolni. Így mikor Szent Fiam betöltötte a 12. évét, Józseffel elvittük a názáreti zsinagógába, ahol fölvették a hit-községbe és megkapta Ő is az imaszíjakat.

Elérkezett a pászka ünnepe, és mint minden jámbor zsidó család, mi is elindultunk Jeruzsálembe. Ennek az ünnepnek az alkalmával zsúfolásig tele volt karavánokkal a városba vezető út. Mielőtt kiléptünk názáreti házunkból, Fiam letérdelt előttem és nevelőatyja előtt a földre és a Mennyei Atya áldását kérte utunkra. Mi is ezt tettük. Végig kettőnk között lépdelt, mert tudta, hogy József és Én egyaránt nagyon örülünk testi közelségének. Mi ketten abból a célból mentünk Jeruzsálembe, hogy eleget tegyünk az előírásoknak és imádjuk a Magasságbelit. Jézusnak magasabb rendű célja volt ezzel az úttal: hogy kinyilatkoztassa Atyja irgalmasságát, és a világgal tudassa eljövetelét. Útközben benső szavakkal arról beszélgetett Istennel, hogy a templomban ezt a célját hogyan fogja megvalósítani. Amerre mentünk, mindenfelé jobb kezét felemelve megáldotta a réteket, a termőföldeket, a legelésző állatokat, a falvakat a benne lakókkal együtt. Kérte az Atyát, hogy termékenyítse meg a vidéket, amit megáldott. Menetközben az emberekre, akik körülöttünk jöttek, mély hatást gyakorolt a 12 éves Szent Fiam személye, mert szépség, báj és szeretet sugárzott belőle. Nem egy asszony odalépett hozzám, és így szólított meg: „Boldog lehetsz, hogy ilyen fiad van!” Viszont egyesek – akik súlyos bűn állapotában voltak – nem merték szemüket Jézusra emelni, lelkiismeretfurdalást éreztek, és mélyen megrendültek.

Megérkeztünk, és beléptünk a templomba. Mindhárman leborultunk, homlokunkat a templom kövéhez érintve, és szívünk mélyéből köszöntöttük és dicsőítettük a Mindenhatót. Körülnéztünk és láttuk, hogy a templom környékét, oszlopcsarnokait és udvarait elözönlötte az ájtatos tömeg. A papok bemutatták az áldozatokat, a tanítók, a farizeusok és írástudók vitatkoztak a törvényről, magyarázták a parancsokat. Azért voltak a viták, mert Jeruzsálemnek, mint az akkori hittudomány székhelyének 2 féle iskolája volt: a Hillel és a Sammai iskola. A Hilleré mérsékeltebb volt, mert a törvény erkölcsi oldalát hangsúlyozta, nem annyira a szertartásokat. A Sammai iskola keményebb volt, szigorúbb, a mózesi törvényeket megnehezítette.

Mikor befejeztük imáinkat, felajánlásainkat, a többi názáreti zarándokkal együtt elhagytuk a templomot és elindultunk hazafelé. Fiam most nem közöttünk jött, hanem a többi fiatallal együtt. Este megdöbbenve tapasztaltuk, hogy elveszett. Az első állomáshelyen végigjártuk a pihenő embereket, kérdezgettük nem láttak-e egy 12 éves fiút. Próbáltunk személyleírást adni róla, de senki nem tudott segíteni. Három napig bolyongtunk rettegve, aggódva, de sehol nem találtuk, enni, aludni se tudtunk. Rémes képek tárultak anyai szemem elé: talán rossz emberek megtámadták, megragadták és valami erőszakot követtek el rajta? Talán ravaszul elcsalták hazug ígéretekkel és követte őket? Vagy gyilkosok kezébe került? Egy ember azt javasolta, forduljunk vissza Jeruzsálembe, talán lassabban jött és lemaradt vagy eltévedt, hiszen még gyermek. Elfogadtuk a tanácsát. Visszamentünk a városba, a templomhoz. Átkutattuk a templomudvar minden zegét-zugát. Minden oszlop mögé benéztünk, nem áll-e ott. Sírva kiáltoztuk: Jézus, Jézuskám, hol vagy? Bentről hangok szűrődtek ki. Mintha gyermekhang is vegyült volna bele. Zaklatott szívvel, reménykedve benyitottunk. Láttuk, hogy tudósok, farizeusok, papok egy oszlop közelében szorosan egymás mellett körben állnak, és kihallatszik közülük a mi Fiunk gyermekhangja. Odafutottam, két kezemmel rést csináltam az embergyűrűn, és láttam Jézust, ahogy egy törött oszlop alján áll, és fennkölt szavakkal, bölcsen, hatalommal eltelve magyarázta az írást az álmélkodó papoknak. Azonnal odaléptem hozzá, miközben ömlött a könnyem: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk. Ezt felelte: Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?”

Kedves Engesztelő Gyermekeim, akkor én még nem tudtam azt, amit most, hogy már a Jeruzsálembe haladó úton Ő benső beszélgetéssel megkérdezte Atyjától, hogyan kerítsen sort arra, hogy kinyilatkoztassa az Ő atyai könyörületességét és a saját Messiási eljövetelét. Akkor utasította Őt a Mennyei Atya, hogy hazamenetel közben szakadjon el tőlünk, szüleitől és a zarándokoktól. Így lesz alkalma a tanításra. Én, Mennyei Édesanyátok elnyert dicsőségemből visszatekintve már tisztán látom Jézus beszélgetését a doktorokkal. Valamennyien feszült figyelemmel hallgatták, bölcs szavai megragadták őket. Elmondta nekik, hogy a Messiás már eljött a világba, már él, hogy megmentse az emberiséget. Ezek a tudós papok azt még elhitték valahogy, hogy már megszületett a várva várt Messiás, de amit a gyermek sejtetett velük, hogy íme Ő az, ezt már gőgjük nem tudta befogadni. Még hogy egy egyszerű ács fia, egy ilyen jelentéktelen, alacsony származású fiú legyen a zsidó nép megmentője, vezére, királya, szabadítója? Azt már nem! Pedig értelmükkel felismerték a bölcs, különös gyermek kinyilatkoztatásait, de szívükbe nem tudták befogadni. Keménységük nagy fájdalmat okozott Jézusnak.

Drága kicsi Fiam e 3 nap alatt, ameddig mi kerestük, megismerhette az éhezést és fázást. Egész nap a templomban tanított, estefelé összebarátkozott szegény kis koldusgyerekekkel és próbált alamizsnát kérni a járókelőktől. Egyszer-egyszer kapott valami kis ételt, de azonnal szétosztotta a szegénygyerekek között. Az éjszakát szabad ég alatt töltötte, még pokróca se volt, hogy betakarózhasson. Nappal a templomban állt tovább tanítva a tudós papokat. Milyen kegyetlenek voltak! Egyiküknek se jutott eszébe, hogy ezt a szegény, éhező gyermeket éjszakára befogadja. Így telt el a három nap és két éjszaka. Mikor rátaláltunk és hazavittük, egy szóval se panaszkodott nekünk. Hogy milyen keservesen telt el ez a pár nap, azt a Mennyben tudtam meg. Hogy nem engedetlenség volt részéről, hogy elszökött tőlünk, azt még a válaszából megsejtettem, hogy „Atyám dolgaiban kell lennem.” Emlékeztetett minket arra, hogy Ő elsősorban a Mennyei Atya Fia és csak utána az Én gyermekem. Ez a válasz nektek is szól, drága Engesztelőim. Számotokra az legyen az első és legfontosabb, amire Isten meghívott benneteket, mert Ő a ti Atyátok, az Ő dolgaiban kell lennetek. Titeket, Kicsinyeim azzal a felemelő feladattal bízott meg, hogy mentsétek a lelkeket, a közömbös, hitetlen és bűnökben megátalkodott felebarátaitokat, és segítsetek a tisztítóhelyen szenvedőknek imáitokkal, böjtjeitekkel, áldozataitokkal, önmegtagadásaitokkal.

Kedves Gyermekeim! Próbáljátok átérezni azt a három rendkívül nehéz napot, amiben részem volt, mikor elveszítettem 12 éves Szent Fiamat. Semmit nem tudtam róla. Rám bízta a Mennyei Atya, hogy szüljem meg, neveljem fel, és ha valami baja lesz, ha nem találom meg, hogyan álljak meg Előtte? Éles tőrként hasított a szívembe, hogy talán már sosem láthatom. Ti, imádságos lelkületű, buzgó Kincseim, valami hasonlót érezhettek, mikor Isten lelki szárazságot bocsát rátok. Úgy élitek ezt meg, hogy ti is elvesztettétek Jézusotokat. Nem tapasztaljátok a szeretetét, mint máskor. Ilyenkor a ti szívetek szeretetlángja is kialszik Iránta. Eltűnik az áhítat, az öröm imádkozásotokból. Viszont hasonló boldogságot éreztek az enyéméhez – ahhoz, mikor a Jeruzsálemi templomban megpillantottam Jézusomat – ha Isten véget vet lelketekben ennek a sivár állapotnak, és újra rátaláltok Szent Fiamra, szívetek Királyára.

Most pedig, drága Kincseim, olyan dolog történik, amit csak Én, Édesanyátok láthatok. A Mennyei Atya az Égből küld nektek egy kedves ajándékot. Egy hatalmas, ember-méretű Szentostya ereszkedik alá, és megáll előttetek a földön. Ti, akik szentmisére jártok, nem egyszer tapasztalhattátok, hogy a nagy Oltáriszentség felületén valami kidombordó kép látható: pl. a jászolos kis Jézus, a feltámadt Jézus, vagy egy feszület. Ezen az óriási Szentostyán a 12 éves gyermek Jézus látható fehéren, az Ostya anyagából. Hirtelen elkezd színesedni, megelevenedik, és kilép elétek. Gyönyörű, szőke fiú, haja göndör fürtökben eltakarja a fülét, kreol bőréből, piros arcából kivilágítanak ragyogó kék szemei. Arcának finom, nemes vonásai, bájos mosolya egészen elbűvölő. Mivel a Szentostyában teljes isteni dicsőségében van jelen, most is gazdagon ontja magából a fényt. Először Felém fordul, nagy szeretettel átölel és így szól hozzám: „Forrón szeretett Édesanyám! Köszönöm, hogy ilyen hitelesen és alapos részletességgel bemutattál Engem, mint 12 éves Jézust kistestvéreimnek. Ezzel a tanítással befejezted előttük gyermekkorom történetét.” Egy gyermeki csókot ad arcomra, és újra veletek szemben áll. Térdig érő, hófehér ruha van rajta, és egy aranyöv fogja össze a redőit. Nyakában egy hosszú láncon aranykereszt feszülettel. Így szólít meg titeket: „Drága engesztelő Kistestvéreim! Nem véletlenül érkeztem Szentostyába rejtőzve közétek. Fel akarom hívni figyelmeteket a veszélyre, ami a közeljövőben fenyegeti Testemet és Véremet. Valóságos Jelenlétemet a templomokban hamarosan megszüntetik. Meg akarják akadályozni, hogy tápláljalak benneteket és erősítselek titeket a megpróbáltatások idejére. De ne féljetek! Mi, a Szentháromság tagjai ott fenn a Mennyben tervezgetjük nektek a szentáldozás lehetőségét. Terveinket e tanításban nyilvánosan nem fedhetjük fel előttetek, de titkunkat meg fogjuk osztani legbátrabb, és legbuzgóbb felszentelt fiainkkal és igaz, választott prófétáinkkal. Mint ahogy földi egyházam megtisztul, de nem vész el, fennmarad az utolsó napig, ugyanúgy az Eucharisztia is élő valóságként, mint megtestesült Ige élni fog köztetek eledelként és italként a világ végéig.” A 12 éves Fiam leveszi nyakából a keresztet, melyen megelevenedik szenvedő Teste. Közétek megy, és egyenként mindnyájatokkal megcsókoltatja. Közben ezt mondja: „Megérintem ajkatokat, hogy szenvedésemről mindenkinek beszéljetek, aki befogadja.”

Én, Édesanyátok egy áldással búcsúzom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.11.05

Mennyei Atya: Jézus élete IX.  Serdülő és ifjúkora

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Atyai szeretetem melegével köszöntelek benneteket. Szeretlek titeket tanítani, mert szavaimat örömmel és feszült figyelemmel, összeszedetten hallgatjátok. Ma Szent Fiam, Jézus serdülőkoráról és ifjúkoráról fogok beszélni.

A négy evangéliumban életének erről a korszakáról, 12 éves kora utáni időkről a nyilvánosságra lépéséig szinte semmit sem olvashattok Lukács evangélista e mondatain kívül: „Visszatért Názáretbe és engedelmeskedett nekik (mármint a szüleinek). Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus meg gyarapodott bölcsességben, korban, Isten és emberek előtti kedvességben.” Luk.3,51-52. Ez a szűkszavúság azért volt, mert azt akartam, hogy Fölkentem, Jézus Krisztus rejtve maradjon. 12 éves korában, mikor szülei rátaláltak a jeruzsálemi templomban, visszament velük Názáretbe, ahol tovább élte alázatos és munkás életét, várván Isten hívását, hogy kilépjen a névtelenségből. Serdülőkora és ifjúkora arra volt jó, hogy kortársainak megmutassa, hogyan kell az Én akaratom, a Teremtő Isten akarata szerint élni, hogyan kell a tízparancsolatot betartani. Miként kell az embernek tisztelni a szüleit, engedelmeskedni nekik, hogyan kell legyőzni a kísértéseket és helyes értékrendet felállítani maga elé: első helyen áll Isten, második helyen a család, a felebaráti szeretet, harmadik helyen a munka és mindezek után következik a pihenés, szórakozás. Életének ez a szakasza követendő példa minden korok ifjúságának. Zsenge fiatalkorával alátámasztja a közismert latin szavak igazságát: „Ora et labora!” – Imádkozzál és dolgozzál!

Drága Engesztelőim! Szeretném közelebb hozni nektek az én serdülő fiacskámat. Ezért eszközöm előtt feltárom e bájos kornak egy-egy esetét.

József már egész kicsi korától megengedte, hogy ott lehessen a műhelyében. Megtanította neki az ácsmunka és asztalosmunka minden fogását. Keze egyre ügyesebb lett. 13-14 éves korában már úgy dolgozott, mint egy férfi. Egyre többen jöttek Józsefhez, az ácshoz a rendelők, mert Jézus oly szelíden, kedvesen köszöntötte őket, hogy mindig újra és újra kívánták látni és hallani. Történt egyszer, hogy egy názáreti ember eljött asztalt rendelni. József szabadkozott, hogy olyan sok rendelés jött össze, csak 2 hónap múlva lesz kész. – Az már késő – mondta a férfi, mert hamarosan sok vendége jön, és terített asztallal kell várnia őket. Jézus, a 14 éves fiú bátorítóan rámosolygott és így szólt nevelőatyjához: „Csak nyugodtan vállaljuk el Atyám, Én 2 éjszaka fennmaradok és elkészítem.” Így is történt. Feláldozta a pihenést és 3 nap múlva átvehette a rendelő a kis „inas” mestermunkáját. Felesége még aznap este hálából egy nagy tál gyümölccsel kedveskedett Jézusnak.

A jóságos József örült, hogy fia segít neki a műhelyben, de azért aggódott, mikor látta, hogy ebben a zsenge korban túlhajszolja, megerőlteti magát. Hiszen más fiatal még játszik, szórakozik az ő korában

Jézus szeretett Édesanyját sem hanyagolhatta el. Tudta, hogy sokat fáradozik értük, és azt is érezte, hogy mint anya, erősen vágyódik az Ő jelenléte után. Ezért napközben gyakran átment hozzá, mikor főzött, mosott vagy szőtt-font. Máriának nagyon jó szíve volt, mélyen együtt érzett a náluk szegényebb szomszéd családdal, nem egyszer kisegítette őket. Egyik nap az egyik rendelő hálából nagy halat hozott Józsefnek a szép munkájáért. Mária azonnal elkészítette ebédre. Hallevest és sült halat tett az asztalra. A maradék legszebb szeleteket egy tálra rakta, egy lábost megtöltött levessel, és hívta a műhelyéből Jézusát.

Így szólt hozzá: „Kisfiam! Vidd át ezeket a falatokat Rebeka néniékhez. Oly ritkán kerül az asztalukra ilyen finomság. Várj! Kenyeret is sütöttem, hadd tegyem még a tetejére.” Az engedelmes Jézus boldog volt, hogy segíthet a szomszéd családon és már indult is hozzájuk. Köszönés után így adta át az ételt: „Rebeka néni! A mama küldi ezt az ebédet, fogyasszák el, jó étvágyat kívánok. De előtte az Örökkévaló áldását kérjék rá.” A szegény asszony csak nézte a pirosra sült halakat, a ropogós friss kenyeret és szeme megtelt örömkönnyekkel. Hálás szeretettel simogatta meg Jézus arcát.

Bizony a Szent családnál is nem egyszer fordult elő, hogy szűkölködtek. Elérkezett a vacsoraidő és nem volt mit az asztalra tenni. Mária bízott Fia isteni erejében, kérlelő tekintettel nézett rá: „Fiam, nincs ennivalónk!” Erre Szent Fiam benső szóval kérlelt Engem, hogy segítsek rajtuk. Küldtem is egy jólelkű teremtményt egy nagy tál étellel.

Drága Gyermekeim! Jézus nemcsak benső beszélgetéssel volt kapcsolatban Velem, Atyjával, hanem rendszeresen Édesanyjával és nevelőatyjával együtt imával kezdték a napot, és imával fejezték be, minden étkezés előtt áldásomat kérték és minden étkezés után hálát adtak nekem. A Miatyánkot először szüleinek tanította meg. Amikor ott tartott benne, hogy „Legyen meg a te akaratod, amint a Mennyben, úgy a földön is…”, jelentőségteljesen megállt egy kicsit, hogy kiemelje nekik, milyen fontos, hogy mindenben az Atya akaratát teljesítsék.

Még nagyon fiatal volt, mikor József meghalt. Ahogy telt az idő nevelőatyja egyre jobban elgyengült. Ágynak esett, és ápolásra szorult. Mária nagy szeretettel, szívében mély fájdalommal gondozta. Az ács- és asztalosmunka mind a még nagyon fiatal Jézusra maradt. Ahogy ott a műhelyben kitartóan, elmerülve dolgozott, nyílik az ajtó és belép Édesanyja, szomorúan, felzaklatva és így szól hozzá: „Ó, Jézus, gyere gyorsan, nagyon rosszul van.” Ő engedelmesen levette kötényét és belépett a szomszédos szobába. Ott van nevelőapja egy ágyon sok párnával feltámasztva. Haldoklik. Szinte élettelenül, mozdulatlanul fekszik, kapkodja a levegőt. Jegyese simogatja a kezét, letörli verítékét a homlokáról, egy kis vízbemártott kendővel megnedvesíti kicserepesedett ajkát. Jézus átöleli, kisség felülteti, hogy visszategye a párnákra, melyekről lecsúszott. Könnyeit alig tudja visszatartani. Ránéz Édesanyja kisírt szemeire és ahogy ott mellette áll, átöleli és csak ennyit mond: „Mama, próbálj megnyugodni, és fogadd el Isten akaratát.” Majd leül az ágy szélére és megcsókolja József kezét. Közel hajol hozzá, és a következő zsoltárt mondja el neki búcsúzóul: „Mily szeretetreméltóak a te hajlékaid, ó, Uram! Lelkem vágyakozva eped az Úr udvaraiba… A veréb is otthont talál magának, a fecske fészket, hogy kicsinyeit oda rejthesse, oltáraidnál, Seregek Ura, én Istenem és Királyom! Boldogok, akik a házadban laknak… Boldog az az ember, akinek ereje Benned gyökeredzik, szívében elhatározza, hogy felmegy a siralmak völgyéből a választott helyre. Ó, Uram, hallgasd meg imámat.” (Zs.84.)

Végül megköszönte Józsefnek, hogy jó atyja volt itt a földön, és tisztaságos jó jegyese volt Máriának, az Ő édesanyjának. A haldokló lélegzete egyre nehezebbé válik, szemei elhomályosodnak. Jézus megígéri Józsefnek, hogy hamarosan elmegy érte és a pátriárkákért a pokol tornácára és felviszi őket a Mennybe. Ezt már hangosabban mondja, hogy még meghallja, mert József máris nagyot sóhajt és kileheli lelkét.

Anya és Fia ágyára borulnak és fájdalmasan felzokognak.

Már elmúlt Jézus 20 éves, mikor egyre többen kérdezgették Máriát, hogy fia mikor választ magának jegyest. Hiszen olyan szép, fiatal és egészséges. Bármelyik leány boldog lenne mellette. Hiába mondogatta a kíváncsiskodóknak, hogy neki más a hivatása, nem tudták felfogni. Nem mondhatta, hogy Ő a várva-várt Messiás, nagy küldetése van. Volt, aki egyenesen Jézusnak tette fel a kérdést: – Itt az idő a családalapításra, mire vársz? Volt olyan anya, aki kinézte Őt a saját lánya számára, boldogan elfogadta volna a szelíd és szorgalmas ácsot vejéül.

Ellenségem, a Gonosz is bevetette magát. Egyik este barátjával, akivel a zsinagógában ismerkedett meg, vacsora utáni sétát tettek a városban. Miközben hosszú beszélgetést folytattak, az utolsó házból kilépett egy hiányos öltözékű szép nő, és nyájas szavakkal be akarta csalni őket magához. De Jézus átölelte barátja vállát, és hátat fordítva elsiettek onnan. Az Én szűzi szent Fiam azonnal legyőzte a kísértést, a bűnnek még az árnyéka se esett rá. Ifjúsága éveiben, ahogy közeledett nyilvánosságra lépésének ideje, egyre többet gondolt fenséges megbízatására, megváltói hivatására, amiért vállalta az emberré válást.

Drága porszem Gyermekeim! Szeretném bemutatni nektek a még nagyon fiatal, 16 éves Jézust. Fölöttetek e pillanatban megnyílik a mennyezet, és egy hosszú fénysugáron messze a távolban egy pici fényes emberalak látszik. Ahogy közeledik, egyre nagyobb lesz, és mire ideér elétek a padlóra, egy nyulánk, magas fehér ruhás ifjút láttok, aki nem más, mint a 16 éves Jézus. Ruhája bokáig ér, derekán aranyöv, fején fehér liliomokból font koszorú. Égi virágokból készítették az angyalok. Barna, hullámos haja majdnem a válláig ér. Arca már nem olyan kerek, mint kicsi korában volt, hanem ovális, de még rajta van a gyermekkor hamvas bája és ártatlansága. Szelídség és szépség sugárzik róla. Tengerkék szemei átható tekintetet kölcsönöznek neki. Kezében egy nagy csokor fehér liliomot tart. Kedvesen rátok mosolyog, Engesztelőim, és így szól hozzátok: „Drága Kistestvéreim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Azt kérem tőletek, hogy ne csak a szeretetben és szenvedésben kövessetek Engem, hanem a lelki tisztaságban is. Törekedjetek a tökéletességre, és ezt csak úgy tudjátok elérni, mivel gyengék és gyarlók vagytok, hogy a bűnbánat szentségére támaszkodtok, amit alapítottam nektek. Menjetek gyónni, minél gyakrabban, ameddig csak lehet. A szentgyónást hamarosan el fogják törölni. Azzal indokolják majd, hogy a fülbegyónás idejétmúlt, nincs rá szükség, nem kell közvetítő, elég, ha Istennek bánjátok meg bűneiteket. Ne higgyetek nekik! Eltüntetik a Szentírásba foglalt szavaimat. Az apostolokra ráleheltem és így szóltam: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” Ezt fogják megszüntetni. De legbátrabb papfiaim nem hagynak benneteket szentgyónás nélkül. Rejtekben fogják biztosítani nektek a gyónás lehetőségét. Ezeket a liliomokat nektek hoztam. Körbemegyek, nyissátok ki szívetek ajtaját, hadd helyezzem bele ezt a tisztaságtól sugárzó jelképet. Ez jutassa eszetekbe, hogy a legparányibb foltot sem tűrhetitek meg lelketeken. Ezután még teszek valamit veletek. Leveszem fejemről a liliomkoszorút és rápróbálom a ti fejetekre. Szeretett Kistestvéreim, ezzel a mozdulattal már előre gyönyörködöm benneteket, hogy milyenek is lesztek mellettem a Mennyben tökéletes tisztaságotokban. Atyám és Én, ahogy itt állunk, nagy szeretettel átöleljük egymást, és mindketten felemelve áldást osztó jobb kezünket megáldunk az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.11.12 Jézus:

Jézus élete X.  A nyilvános fellépés kezdete

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Az utóbbi égi tanítással lezárult gyermekkorom. Nyilvánosságra lépésem kezdetéről szeretnék beszélni nektek. Először a hivatásomat fogom kifejteni előttetek. Mivel Isten és ember voltam és vagyok egy személyben, magamban hordozom Isten lelkét. Úgy ismerem Őt, ahogy fiú ismeri az atyját, és a bölcsességnek és tudásnak minden kincse rejtve van bennem. Nem földi ember oktatott és képzett, hanem Isten tanítványa voltam. Az isteni ihlet bennem van, de nem úgy, mint a prófétáknál, hogy fel-fel csillan, majd eltűnik, hanem az örök Igének végtelen, szakadatlanul ragyogó világossága. Atyám hatalma működik bennem, mindig az Ő akaratát keresem, az Ő szolgálatában járok, az Ő parancsait teljesítem. Az Én alapvető jellemvonásaim: a szeretet, a jóság, a bőkezűség, az igazság szeretete. Én is emberek közt éltem, mint ti, csak így ismerhettem meg az örömöt, a szomorúságot, a fáradalmakat, a résztvevő szánalmat, a szent felháborodást a gonoszság ellen, a szakadatlan küzdelmet, a hűtlen hálátlanságot és az ámítást, a gyötrelmeket és a véres halálfélelem vergődését, a kínszenvedést és a halál borzalmait. Sírni is tudtam, mint ti, mikor emberi szenvedést láttam. Vallásalapító voltam, mint sokan mások, de a többiek csak egyetlen egy néphez, fajhoz, korhoz beszélnek, az Én szavam viszont az egész emberiséghez szól. Mint Isten Fiának, nem lehetett más rendeltetésem a földön, csak az, hogy megalapítsam Atyám országát, és megváltsam az emberiséget bűneiből.

Előhírnököm volt Keresztelő Szent János, akit sokan hallgattak e forrongó, messiás-váró világban.  30 éves voltam, mikor elérkezett színrelépésem ideje. Már csak ketten éltünk Édesanyámmal a názáreti házban. Az Én ácsmunkámból tartottuk fenn magunkat. Közeledtek a búcsúzás percei. Mária könnybelábadt szemmel tette elém utoljára vacsorámat. Tarisznyámat megtöltötte az általa sütött friss kenyérrel. Egy kis bort is csomagolt nekem az útra. Evés után imádkoztunk, és Ő átölelte derekamat, arcát a szívemhez szorította. Csak néztünk egymás szemébe és e tekintetből is megértette, hogy már nem várhatok tovább. Kezét, homlokát megcsókoltam, megköszöntem neki, hogy világra hozott, és szeretettel felnevelt. Kikísért a kapuig. Megígértem, hogy utamról gyakran haza fogok térni hozzá. Kértem, engedje, hogy a rokonok odaköltözzenek hozzá, ne maradjon egyedül. Letérdeltem előtte, hogy áldjon meg a hosszú út előtt. Majd Ő is térdre ereszkedett és Én kezemet feje fölé helyeztem és megáldottam. Elkezdődött az Evangéliumot hirdető utam, mely kereszthalálommal fog befejeződni. Rokonaim, mikor hallottak távozásomról, azzal tetézték Mária fájdalmát, hogy Engem engedetlennek, csavargónak neveztek előtte, aki puszta kalandvágyból ment el. Szerintük otthon kellett volna maradnom, és gondoskodnom Anyámról, folytatnom apám mesterségét.

Első utam a Jordán folyó felé vezetett. Közben benső beszélgetéssel kértem Atyámat, hogy sugallat formájában világosítsa fel keresztelő Jánost érkezésemről, Ő ezt meg is tette. János már alig várta, hogy meglásson Engem. Amint odaértem, egy pillanatra megállt a kereszteléssel és rám mutatva így kiáltott fel a nép előtt: „Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Íme az, akiről már sokat beszéltem nektek… Utánam jön a férfiú, aki megelőzött engem, mert előbb volt nálamnál, kinek nem vagyok méltó saruszíját megoldozni… Én vízzel keresztelek, a Krisztus pedig Lélekben keresztel.” Kértem Jánost, ahogy elé álltam, hogy kereszteljen meg. Ő először szabadkozott, hogy méltatlan erre, inkább Én kereszteljem meg őt, de mivel a Szentlélek felvilágosította, szótfogadott. Ahogy belemerítette edényét a folyóba, és rám öntötte a vizet, hirtelen hófehér galamb száll a fejem fölé, a Szentlélek. A körülállók közben Atyám hangját hallották a felhőből amint ezt mondta:

„-Ez az Én szeretett Fiam, akiben kedvem telik. Őt hallgassátok!” Az Atya hangja ámulatba ejtette a jelenlévőket. Így szóltak egymáshoz: -Valóban ez lesz az igazi Messiás!

Egy ideig még ott maradtam Jánosnál és kértem, hogy készítse fel őket a fogadásomra, arra, mikor majd népemnek beszélni fogok Isten Országáról, és elkezdem kinyilatkoztatni magam, mint Isten Fiát. Ezután a pusztába mentem. Elhagyván a Jordánt át kellett mennem a Jerikói síkságon és a várostól Jobbra föl kellett kapaszkodnom a ma „Negyvennapi”-nak nevezett hegység lejtős lépcsőjén. Ez a tömör sziklahegy óriási vöröses mészkődarab, melynek 5 gúla alakú csúcsa van, mély szakadékokkal elválasztva. Lejtőibe az időjárás viszontagságai barlangokat ástak. A legmagasabb csúcs barlangja volt az Én menedékem a pusztában. E csúcs alatt terült el Júdea pusztasága és innen látszik csillogni a Holt tenger tükre. Erre már minden szikla, a növényzet gyér. Ha innen letekintettem a Jordán völgyére, láthattam a tömeget, aki mindenfelől tódult Jánoshoz keresztelkedni.

Azért mentem a pusztába – kedves Gyermekeim –,  hogy az ottani megpróbáltatásokkal és kísértésekkel előkészítsem magamat az előttem álló küzdelmekre, szenvedésekre, áldozatokra. Nagyon egyedül éreztem magam ezen a rettenetes helyen, magamra hagyva, távol az emberektől. Atyám ezért az ott élő vadállatokat elküldte hozzám. Nem bántottak. Szelíden hozzám simultak, engedték megsimogatni magukat, szeretgettem és gyógyítgattam őket. A madarak is körülvettek. Vállamra és kezemre szálltak és dicsőítő énekeket csicseregtek Istennek. Az időjárás viszontagságai nagy szenvedést okoztak nekem. Hol jeges szél fújt, hol szakadó eső esett, hol forró sziklák égették a talpamat. Sarum levált a lábamról, és mezítláb mentem éles sziklákon és tüskés bozótokon. Sehol egy csepp vizet nem találtam, szájüregem, nyelvem egészen kiszáradt, ajkam kicserepesedett. Éhes voltam a végtelenségig. Sehol egy szál gyümölcsfa, se egy búzakalász. 40 napig böjtöltem: nem ettem és nem ittam semmit. Az Egyház nektek, mai gyermekeimnek elrendelte a nagyböjtöt, mely abból áll, hogy a péntekeken megtartóztatjátok magatokat a hústól, azután hamvazószerdán és nagypénteken csak 3-szor étkeztek. Ez aránytalanul kevés lemondás ahhoz képest, amit Én tettem, de az emberiség tömege ennyire se képes, mint ti. Ezt a nagyon kemény, szigorú böjtöt a pusztában felajánlottam azokért a teremtményeinkért, akiknek a gyomra az istene és nem elégszenek meg a szükséges táplálékkal, hanem a válogatott ételeket hajszolják, és ezzel a torkossággal megbántják Atyámat.

Ó, drága Kincseim! Most azokhoz szólok, akik a legmesszebbmenőkig igyekszenek az áldozatokban követni Engem. Akik irántam és a mentenivaló lelkek iránti szeretetből egyre több élvezeti cikkről vagy ínyencségről, kedvenc ételeikről képesek lemondani vagy rendszeresen, hetenként néhányszor vagy minden nap böjtölnek. Áldottak legyetek, Követőim! Jutalomból megadom nektek az erőt az ördög és kísértései legyőzéséhez. És most elmondom a 40 napos böjtöm a pusztában hogyan erősített meg Engem a kísértések legyőzésében.

Közeledett felém ellenségem, s mivel nem tudta biztosan, hogy Isten Fia vagyok, meg mert kísérteni. Miközben jött, úgy érezte, hogy egyre jobban elgyengül jelenlétemtől. Úgy tett, mintha sajnálna, hogy éhezem. Köveket adott a kezembe, hogy változtassam át kenyérré. Én így feleltem neki: „Nemcsak kenyérrel éle az ember, hanem minden igével, ami Istentől származik.” Megmagyaráztam neki, hogy ő meg van fosztva Isten kegyelmétől, ezért nem is érti Isten igéjét, örök halál az osztályrésze. Dühösen elviharzott.

Csakhogy ellenségem nem ismert Engem, Isten Fiát eléggé, azt hiszi olyan vagyok, mint a többi ember, elbizakodok saját akaraterőmtől és ebből kiindulva visszatért. Igen, ti gyermekeim hajlamosak vagytok arra, hogy ha legyőztök egy kísértést büszkék lesztek az erőtökre. Van egy asszony, aki szűzi tisztaságban ment férjhez és csak teltek az évek, évtizedek és soha sem csalta meg a férjét. Arra gondolt: „Ó, mennyivel jobb vagyok, mint a kolléganőim, mindegyiknek van valami barátja a férje mellett. Lám-lám! Nincs olyan akaratuk, mint nekem. Mennyivel erősebb az én lelkem!” Történt egyszer, mikor egyedül volt otthon meglátogatta élete első szerelme. Órákig beszélgettek és fellobbantak a régi érzelmek. Nem telt bele két hét, férjének valami hazugságot kitalálva autóba ült és meglátogatta fiatalkori szerelmét a balatoni nyaralójában. Vigyázzatok, gyermekeim, mert hiúságotok és elbizakodottságotok ingerli arra a gonoszt, hogy újra és újra megkísértsen benneteket.

Bizony hozzám, Isten Fiához is visszajött kísérteni. Felvitt egy magas torony tetejére és ezt mondta Nekem: „Ha te Isten Fia vagy, vesd le magadat a mélységbe, mert írva vagyon, hogy angyalainak parancsolt felőled és kezeikben hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat.” Én így válaszoltam neki: „Ne kísértsd, Uradat, Istenedet!” Ezzel a kísértéssel azt akarta sugallni Nekem a Sátán, hogy mint Messiás, ejtsem bámulatba a népet, hogy a toronyból lezuhanva, mintha az égből szállnék, épen érkezzek közéjük a földre, mintegy bizonyítva, hogy Én vagyok az Isten Fia.

A gonosz sehogy se tudott beletörődni, hogy nem bír velem. A pusztabeli és a templomi jelenet után következik a hegység. Felvitt Engem egy magas hegy tetejére és megmutatta Nekem a szemhatár négy világtáján elterülő királyságokat és birodalmakat, és azok földi dicsőségét. Azt mondta, hogy ha leborulva imádom őt, mindent nekem ad. Javaslatára ezt válaszoltam: „Távozz Sátán, mert meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” Erre egészen dühbe gurult, és dúlva-fúlva eltávozott.

Drága, szeretett Engesztelőim! Akartok-e nekem segíteni lelkeket menteni a Gonosz kísértéséből? Akkor gyertek velem, Jézusotokkal. Először Édesanyám rátok adja a megszentelő kegyelem fehér ruháját. Emeljétek fel a kezeteket, hogy fel tudja húzni nektek. Mindegyiketek ruháján szikrázó fényből egy fehér liliom van, a szívetek fölött. Ez a mennyei ruha védelmet ad nektek. Gyertek! Indulunk. A pusztában vagyunk egy hegy tetején. Koromsötét van, de a fényliliom megvilágítja a mély völgyet, ahol hemzsegnek az emberek. Egy vastag, hatalmas zöldes-barna kígyó körülöttük tekereg fején egy csillogó korona. Szájából undorító démonok szállnak ki, rátelepednek az emberekre, egészen ellepik őket. Fülükbe kísértő szavakat suttognak. Szegények nem látnak semmit a démonokból, úgy érzik, gondolataik vezetik őket. Ezeknek a csábításoknak hatására egyesek féktelenül elkezdenek falni, habzsolni és sosem laknak jól. Mindig többet kívánnak. Rosszul lesznek, könnyítenek magukon, és kezdik előről az egészet. A ruha már szétreped rajtuk, alig tudnak szuszogni, mozogni. Másokat ivásra ingerelnek a gonoszok. Töménytelen sok szeszes italt elfogyasztanak. Leesnek a lábukról, a sárban hemperegnek, de a konyakos üveg ott van, a kezükben. Két férfi az alkohol mámorában dulakodik, csillan a kés valamelyiknek a kezében. Elhaló sikoly hallatszik. Egy férfi életét kockáztatva veszélyes, vakmerő mutatványt produkál, a többiek ámulva nézik, mit művel a 10 emeletes ház tetején, de megbillen, lezuhan, és mi egy tompa puffanást hallunk. Nézzétek csak, mit művel a gonosz egy szerénynek látszó fiatalemberrel? Azt suttogja neki, hogy miniszter is lehet belőle, ha éles eszét maximálisan kihasználja. Már 4 diplomája van, és 6 nyelven beszél. Hatalomszerzés a rögeszméje. Nincs ideje szüleire, testvéreire, barátaira. Most az 5. diplomája megszerzésére készül.

Drága Gyermekeim! Ezek a szegény, becsapott gyermekeim az álnok kígyó szorításában vannak, a pokol felé haladnak. Isten nélkül élnek, elmerülve a világ örömeiben. Képtelenek a kísértésekkel szembeszállni. Segítsetek nekik! Imádkozzátok el értük a Szent Mihály arkangyalt” és a „Most segíts meg Mária”-t. Forduljatok meg! Az égből hófehér lovon érkezik Szent Mihály arkangyal kezében kivont karddal. Mögötte angyalok hosszú sora repül. Szent Mihály a nagy kígyó fölé vágtat, kardja hegyével megérinti és az köddé válik. Az angyalok felemelt kardjukkal közelednek a gonosz démonok felé és egészen a pokolig űzik őket. A bűnben eddig elmerült emberek most felállnak, szinte megdermednek, nem értik, mi van velük. Mennyei Édesanyátok, az Üdvösség anyja leszáll mellénk a hegyre. Kebléből kiemeli szeretetlángtól ragyogó, virágkoszorús Szent Szívét. Szeretetlángjából minden ember szívébe egy fénysugarat küld, a bűnbánat szimbólumát. A legtöbben térdre borulnak és megbánják bűneiket. De vannak köztük kőszívűek, akikről lepattan a fénysugár és üres lélekkel, dühösen, elégedetlenül hazasietnek. A megtértek új életet kezdenek. Nem értik mit történt, de valami mélyen megindította őket és e lelki változásban Isten útját látják.

Kedves Követőim! Köszönöm, hogy eljöttetek Velem és így ma is sok lelket mentettetek. Megáldalak benneteket a felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.11.19 Szentlélek:

Jézus élete XI.  Első apostolok, Kána, Jeruzsálem

 

 

Szentlélek: Kedveseim! Elmondom nektek, mi történt Jézus megkeresztelése után. A Keresztelő, mint ahogy Jézus kérte tőle egyre többet beszélt a népnek Róla, Isten bárányáról, aki elveszi a világ bűneit. Mondogatta a farizeusoknak, hogy nem a napjában kétszer áldozott báránynak az áldozati oltáron kiömlő vére fogja megtisztítani a népet, hanem ez itt: az igazi Bárány. És nem győzte hangoztatni a köré gyűlő tanítványainak, hogy „Láttam a Lelket, mint galambot leszállni az égből, és rajta maradt… Láttam és tanúságot tettem, hogy ez az Isten Fia.” De népének megkeményedett lelke visszautasította szavait. Csak az egyszerű, szelíd, jószándékú kisebbség fogadta el. Sokan így gondolkodtak: Hogyan lehetne a várva várt dicső Messiás ez az egyszerű názáreti ács? Jézus még nem mutatta meg magát, nem prédikált, így a nép megbámulta, de nem értette.

 

Jézus egyelőre ott sétálgatott a Jordán partján. A Nap éppen nyugovóra tért, a folyó felett pirosra festette a felhőket és a víz tükrét. Ott állt keresztelő János, és két tanítványával beszélgetett. Észrevették a Názáretit és ő lelkesedésében újra felkiáltott: „Íme, az Isten Báránya. Erre mindketten Jézus után eredtek. Ő érezte, hogy követik, megfordult és kérdezte tőlük: „Mit akartok?” Ők megkérdezték, hogy lakik, és Ő meghívta őket. Az egyik András volt, a másik János, a későbbi szeretett tanítvány. Gyermekeim, őt ismeritek a Szentírásból, ő írta a 4. evangéliumot. Hosszan beszélgettek Isten országáról, a Messiásról, aki elhozza majd a népnek az üdvösséget. Jézus szavai világosságot gyújtottak bennük, egészen felvillanyozta őket. Másnap reggel András, aki szintén galileai volt és halász, hazaszaladt és elhívta Simont is e szavakkal: „Megtaláltuk a Messiást.” A Mester rátekintett Simonra, és Péternek, kősziklának nevezte. Akkor még nem magyarázta meg neki ennek az új névnek nagy jelentését, a rendeltetést, amit ez takar. Már három tanítványa volt, útnak indult Galilea felé. Ott Fülöppel találkozott, aki Péternek és Andrásnak falubelije volt, Betszaida nevű faluban lakott. Néhány kedves szóval nagy hatást gyakorolt rá, és így hívogatta: „Kövess Engem!” Fülöpöt is elragadta társainak ébredező hite és lelkesedése, és mikor találkozott Natánaellel, boldogan mondta neki, hogy megtaláltuk Jézust, Názáretből. Natánael kételkedve kérdezte: „Ugyan mi jó jöhet Názáretből?” Ugyanis az igazhitű ortodox zsidók megvetették Názáretet, jelentéktelen helynek tartották. Fülöp csak bíztatta: Gyere és lásd Őt. És mikor Natánael a Mester elé lépett, ennyit mondott neki: – Íme, az igaz izraelita, kiben nincs álnokság!

 

-Honnan ismersz? –kérdezte Natánael csodálkozva. Jézus így válaszolt: -Mielőtt Fülöp téged hívott volna, láttalak, mikor a fügefa alatt voltál.

 

Ez teljesen meggyőzte arról, hogy a Názáreti Isten Fia, Izrael királya. Jézus meghatódva mondta ekkor: -Bizony, bizony mondom nektek, látni fogjátok megnyílni az eget és föl és leszállni Isten angyalait az Emberfia fölött.

 

Jézus két-három napig Fülöpnél tartózkodott tanítványaival együtt és innen a kis Kána városába sietett. Apja rokonai Édesanyját és őt menyegzőre hívták. Mária már napokkal előbb odaért, mert a rokonok meghívták. Jézus is megérkezett tanítványaival. Anyja és Fia nem egymás mellett ültek. Mária a többi asszony társaságában volt. Észrevette, hogy a jegyespár zavarban van, elfogyott a boruk. Megsajnálta őket, segíteni akart. Ezért odament Szent Fiához, és ismervén mindenhatóságát, kérte, hogy tegyen valamit. Lehet, hogy nemcsak segíteni akarás vezérelte, hanem a vágy, hogy Jézus mutassa már meg hatalmának erejét? Jézus szelíden figyelmeztette, hogy még nem jött el az ő csodáinak ideje. János evangélista ezt így fogalmazta meg: „Asszony, mi közöm nekem és neked ehhez?… Miért sürgetsz engem? Az én időm még nem érkezett el.” Azt akarta érzékeltetni Máriával, hogy neki, Jézusnak elsősorban nem a földi érzésekkel kell foglalkoznia, hanem csakis Atyjának kell engedelmeskednie. De látván Édesanyja könyörgő szavait, teljesítette kérését. Már csak azért is, mert meghatotta a készséges, gyors anyai intézkedés a szolgák felé, és a bizalom Fia irányába.

 

-Amit nektek mond, cselekedjétek! – mondta nekik. Ezek után Jézus, a szerető Fiú intett a legényeknek: – Töltsétek meg a 6 kővedret vízzel! – Merítsetek most – parancsolta- és vigyétek a násznagynak. Amint az megkóstolta a borrá vált vizet, hivatta a vőlegényt, és így szólt:

 

-Minden ember először a jó bort adja, és miután megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te pedig, mindeddig tartogattad a jó bort.

 

Tudjátok, drága Engesztelőim ez a kedves lakodalmi jelenet több dologra felhívja a figyelmeteket. Először is arra, hogy ha valami nagy kérésetek van, legnagyobb közbenjárótokhoz, a Szűzanyához folyamodjatok. Jézus annyira szereti őt, hogy nem akar Neki ellenállni, és ha kér nektek valamit, azt Jézusa teljesíti, amennyiben lelketek javát szolgálja.

 

Másodszor ez a kánai menyegző bemutatja üdvözítőtök derűs, vidám oldalát. Szeret emberek között lenni, mértékadóan enni-inni, mosolyogni, nevetni, beszélgetni. Örül a rokonokkal való találkozásnak. Nem búskomor, kesergő, pesszimista alkat, hanem hálás Istennek a földi életért, hogy értetek emberré válhatott. Megmutatja kortársainak és a jövő nemzedékének is, hogy a szórakozás alatt is józannak kell maradni, tudni kell, hol a határ. Kicsinyeim! Emlékezzetek a lakodalmakra, melyeken résztvettetek! Hányan leitták magukat a sárga földig, a rosszullétig, nem ismerve a mértékletességet. Hány és hány diszkózó fiatal süllyed szórakozás címén az erkölcstelenkedés, paráznaság bűnébe! Jézus bemutatja, hogyan kell vidáman szórakozni, jól érezni magatokat, kultúráltan.

 

Azután e kedves kánai jelenetnél egy kicsit gondoljatok saját lelketekre. Miközben elmélkedtek Jézus első csodáján, kérjétek, hogy amint a közönséges vizet finom nemes borrá változtatta, úgy alakítsa át a szentségek segítségével a ti gyarló, visszaeső, csetlő-botló, bűnös lelketeket tisztává, ragyogóvá, buzgóvá, ellenállóvá a kísértésekkel szemben.

 

Azután képzeljétek el, hogy Isten országa, melyet alapítani fog, szintén menyegző – Isten és az emberiség egyesülése. Krisztus a ti örök vőlegényetek, aki mindenkit meghív erre a frigyre.

 

Hallgassátok meg, mit ír János próféta a Jelenések Könyvében a Bárány menyegzőjéről!

 

Úgy hangzott, mint hatalmas tömeg moraja: „Alleluja! Megkezdte uralmát Urunk, Istenünk, a Mindenható. Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja. Menyasszonya felkészült. Megadatott neki, hogy ragyogó, fehér patyolatba öltözzék.” A patyolat a szentek igaz tetteit jelenti.

 

A kánai menyegző után Jézus nem megy haza Názáretbe, hanem édesanyjával és tanítványaival Kafarnaumba megy, ahol háza volt Péternek. János, András, Fülöp is Betszaidában laktak, Kafarneumhoz közeli településen. Jézus csak azért ment ide, hogy szorosabbra fűzze a kapcsolatot tanítványaival, és hogy Péter házát, mint tartózkodási helyet előkészítse magának. Hamarosan megint útnak indult. Az volt a terve, hogy a fővárosban, Jeruzsálem templomában föllépjen ünnepélyesen és nyilvánosan a nép és a papság előtt. Tanítványai is vele mentek. A híre egyre jobban terjedt az emberek között. Ahogy haladt, egyre többen mutogattak rá – „Ez Jézus, a názáreti próféta.” Akkor nemcsak ők mentek a főváros templomába, hanem özönlöttek a zsidók mindenfelől a pászka ünnepe alkalmából. Megdöbbenve tapasztalták, ahogy beértek a hatalmas templom udvarába, hogy a tágas tornácokban zsibongva jár, kel a nép. A pénzváltók itt állították fel bankjukat. Csordákba hajtották ide a juhokat, teheneket, bikákat. Kalitkákba, ketrecekbe, állványokon helyezték el a madarakat. Mások édességeket, csecse-becséket teregettek ki az asztalaikra. A templomudvar tömve volt árusokkal és vásárlókkal. Ez a látvány megbotránkoztatta Jézust. Szabadjára eresztette szent haragját, ostor fon, kikergeti az árusokat, a kufárokat, az állatokat kihajtja, szétszórja a pénzváltók pénzét, fölfordítja az asztalokat, és közben kiabálva mondja: „Vigyétek el innét ezeket, ne tegyétek Atyám házát vásárcsarnokká!” Ezt egymaga tette, és senki se mert rászólni. Fönség és erély, hatalom sugárzott belőle. Az első döbbent percek után följelentették a templom őreinek. Kérdőre vonták, hogy miért tette: Ő így felelt kezét mellére téve: – Bontsátok el ezt a templomot, és harmadnapra felépítem azt.

 

A zsidók így méltatlankodtak: -Micsoda? 46 évig épült ez a templom és te 3 nap alatt fogod azt felépíteni?

 

Gyermekeim! Eltűnődhettek azon, hogy ma mit szólna Jézus, ha köztetek élne, és belépne a legnagyobb zarándokhelyek bazársorai közé? Vajon ma is szétverne az árusok között? A sok fényes, giccses árucikk elvonja a figyelmet az áhítatról, az imádkozásról.

 

Drága Engesztelőim! Én a Szentlélek Isten egy misztikus képet mutatok nektek. A ti Úr Jézusotok megdicsőülten elindul városaitokban, és falvaitokban apostolokat gyűjteni magának. Este 10 óra van. Világít a villany a házakban. Benéz egy kivilágított ablakon. A családapa ül az internet előtt és már órák óta érdeklődésének megfelelően elmerülten kattintgat, a vacsoráját is ott költi el. A feleség egy romantikus TV filmet néz. Az 5 éves ikrek a televízió előtt ruhástól a fotelben alszanak. Jézus szomorú, nem hallják a kopogását. Bánatosan továbbmegy. Az egyik házban a konyhaablak van kivilágítva. Zaj, ricsaj, veszekedés hallatszik ki. Röpülnek a tányérok és a palacsinták. Az anyós és menye ordítoznak egymással. Itt már be se kopog, hiszen ők ellenségem gyűlöletében élnek, hogy is vállalnának apostolkodást? Még egy kísérletet tesz, abban reménykedve, hogy talán sikerül ebben a 21. században apostolra találni. A függöny mögött gyenge fény világít. Benéz és látja, hogy a szoba közepén egy kis asztalon gyertya ég. Mellette feszület és az asztal körül térdel a család: Apa, anya, nagymama és 3 unoka. Mindegyik kezében rózsafüzér. A feltámadt, megdicsőült Jézus oly boldog, hogy örömkönnyek csillognak a szemében. Mint apostolainál tette valamikor a zárt ajtón keresztül, belép közéjük. Imádkozásuk alatt egyenként fejükre teszi kezét és megáldja Őket. Egyszerre hat apostolt talált magának. Mind a hatnak sugallatokat küld, hogy ismerőseik közül kinek beszéljenek Istenről, a hitről, a szeretetről, a szentségekről és a Szentírásról, kinek adjanak igaz és szent üzeneteket az Égiekről.

 

Tovább folytatja útját az édes, fáradhatatlan Jézus. Sok-sok negatív tapasztalata van, de nem veszti el kedvét, mert tudja, hogy vannak buzgó, tisztaszívű, lélekmentő gyermekei. Ó, drága imádságos lelkületű Kincseim! Ma este, a sötétben, mikor rejteketekben imádkoztok, hozzátok is benéz és meglátogat titeket. E szavakkal köszön: „Béke veled Kicsim! Köszönöm, hogy fenn vagy még, és Velem foglalkozol. Te vagy az Én egyik legdrágább segítségem. Akarsz-e az apostolom lenni?” Így felelsz: „Igen, Uram!” „Akkor kérlek, imádkozz kegyelemért az utcátokban lakó összes közömbös családért! Ha holnap kilépsz az utcára, kérd irgalmamat azokra az idegenekre, akik szembe jönnek veled! Ma is mondd el az irgalmasság rózsafüzért azokért, akik ma fognak meghalni. Vigyél át a szomszédba egy imafüzetet, annak, akiről tudod, hogy nyitott rá. Egész nap rengeteg alkalmad van apostolkodni. Én, a te Urad majd súgok, hogy mit tegyél. Ahogy itt ülsz a szobádban, átölelem a válladat és arcomat a fejedre hajtom.”

 

Újra Én vagyok a Szentlélek Isten! Ne felejtsétek el, hogy az Úr Jézus ma is gyűjti az apostolait. Mindig legyetek készek a szolgálatára.

 

Nagy szeretetemben megáldalak benneteket az apostolkodás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.03

Szűzanya: Jézus élete XII.  Jézus Jeruzsálem és Júdea többi településén

 

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Nagy szeretettel köszöntelek Benneteket, és ott folytatom Szent Fiam életének történetét, ahol abbahagytuk.

Miután kiűzte a jeruzsálemi templomból a pénzváltókat és árusokat, ott maradt a városban, sok csodát tett, egymás után gyógyította meg a betegeket. Éppen ezért a nép tömegesen tódult Hozzá, a Messiást látta Benne, a zsidó nép királyát, aki majd felszabadítja őket a rómaiak elnyomatása alól. Nem szerette Jézus a nagy ünneplést, mert előre látta, hogy hamarosan ugyanez a tömeg majd ellene fordul. Egyelőre ezek az egyszerű emberek csodálták és rajongtak érte, de a vezetők, a farizeus főpapok ellenszenvvel tekintettek rá, különösen a kalmárok kiűzése után. Volt a farizeusok között egy pap, Nikodémus, aki egy ideje titokban oda állt az emberek közé hallgatni tanításait, megfigyelni csodatételeit. Titkos találkozást kért Jézustól. Nem mert nappal, nyíltan közeledni, mert féltette hivatalát és tekintélyét, hiszen a főtanács tagja volt. Komoly érdeklődés, szimpátia és jó szándék vezette Hozzá, még ha félénk is volt. Tudnotok kell, hogy minden izraelita érdeklődésének középpontjában az állt, hogy ki is az igaz ember és hogyan érheti el az Örök Életet. Nikodémus így kezdi a beszélgetést: „-Tudjuk, hogy Istentől küldött Mester vagy, mert senki sem cselekedheti a jeleket, melyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus belelátott ebbe a főpapba, hogy mi izgatja legjobban, és így felelt neki: „-Bizony, bizony mondom neked: nem láthatja meg az Isten Országát senki, hacsak újonnan nem születik.” Közben az járt Nikodémus fejében, hogy esetleg a pogánynak és bűnösnek újjá kell születnie, de egy tisztavérű, buzgó farizeusnak miért lenne erre szüksége? Meg is kérdezte: „-Hogyan születhetik újonnan az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy újra szülessen?” Az Én Szent Fiam látta, hogy nem érti, és így magyarázta tovább: „-Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újból nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be az Isten országába…”

A vízzel való keresztség, amelyben János részesít, előkészít az újjászületésre, de csak a Messiás idejére megígért Szentlélek beáramlása teszi teljessé azt… A lélek átáradhat a testre, de a test a maga erejéből sohasem emelkedhet a Lélekhez. Aki be akar jutni a Lélek Országába, annak a Lélektől kell születnie… A Lélek éppen úgy titokzatos és szabad, mint a szél. Ott fú, ahol akar…

Jézus-mivel látta ébredezni a főpap lelkét az előítéleteiből, felfedte előtte az Emberfiát, aki felemeltetik, hogy lássák és higgyenek benne, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ennek a beszélgetésnek nagy hatása volt Nikodémusra. Tanítványa és titkos követője lett, és védelmére kelt, ha úgy adódott.

Jézus az ünnepek után tanítványaival együtt Jeruzsálemből Júdeába ment és 4 hónapot töltött ott. Az evangélium nem szól erről az időszakról, de annál többet nyilatkoztatott ki Szent Fiam egy kedves választottjának, Valtorta Máriának, látomásokban. Ebből fog most idézni a mi eszközünk. Júdea az Ő hazája volt, ott született, ott nőtt fel, ott lakott Édesanyja, Názáretben. Először Betlehembe ért, és meglátogatta a pásztorokat, akik 30 évvel ezelőtt, az Ő születésekor elmentek Hozzá a betlehemi barlangba. „Az egyik pásztor, Jónás – írja Valtorta Mária – egy kegyetlen farizeus birtokán dolgozik, aki halálra hajszolja munkásait. Jónást is kegyetlenül megverte. Amikor Jézus elbúcsúzik tőle, azt kéri: „- Uram, ha te szeretsz minket, többé nem szenvedünk! Senki sem szeretett… Ó, ha legalább láthatnám Anyádat!” „- Ne aggódj, elhozom Őt hozzád… Ne tedd ki magad embertelen büntetéseknek azért, mert hamar meg akarod látni… Gondolj arra, hogy már mostantól fogva kiárasztja feléd szeretetének ajándékait!”

A másik pásztor, Lévi letérdel előtte és kéri: „-Szolgádnak van egy kérése hozzád. Vigyél el engem Anyádhoz! Ő árva, mint én. Ne tagadd meg tőlem azt, amit neki megadsz, hogy lássam egy anyának az arcát…” „-Jöjj, amit valaki Anyám nevében kér, azt Anyám nevében megadom neki.”

Tanítványaival és a két pásztorral megérkezett Názáretbe. Jézus szinte repül, olyan gyorsan megy. A kútnál ismerős és rokon asszonyok üdvözlik. Júdás és Jakab anyja, Mária, 3 korsóval érkezik a kúthoz. Még észre se veszi Jézust és már mondja: „- Mária nagyon szomorú, mert virágai haldokolnak a szomjúságtól. Ezeket még Jézus és József ültette, és megszakad a szíve, amikor látja, hogy elhervadnak.”

Megpillantja Jézust és a korsókat vízzel megtöltve mondja: „- Ó, Jézusom áldott vagy, viszem Édesanyádnak a vizet és bejelentelek.”

„-Ne, meg akarom lepni! Add a 3 korsót, előremegyek. Jézus gyorsan megy. Megérkezik a házhoz, betolja a kaput. Anyja a kertben, háttal a háznak a rózsabokor mellett áll, szánakozva a szomjas növényen. Jézus a földre teszi a korsót, az nagyot csendül, mert egy kőhöz ütődik.”

„- Már itt vagy, Mária? – mondja a mama anélkül, hogy megfordulna. – Gyere, gyere! Nézd ezt a rózsabokrot! És ezeket a szegény liliomokat! Mind elhal, ha nem segítünk rajtuk. Hozd ide a korsókat is, hogy megtámasszuk ezt a szárat, amelyik a földre hajlik.” „- Mindent odaviszek neked, mama.” Mária hirtelen megfordul. Egy másodpercig tágra nyílt szemmel néz, utána felkiált, és kitárt karokkal fut a fiához, aki szintén kitárt karral, nagyon szeretetteljes mosollyal várja. „- Ó, fiam!”- Ó, mama, drága mama!” „Fiam, miért jöttél ilyen időben?” Piros lettél és egészen kiizzadtál ebben a hőségben. Hozok neked új ruhát, és tiszta szandált. Miért kelsz útra ekkora forróságban?” „- Azért, hogy hamarabb érjek hozzád, mama!” „- Ó, te drága, biztosan szomjas vagy.” „- Igen, a te csókodra, te simogatásodra. Hagyj így maradni, fejemmel a válladon, mint amikor kicsi voltam. Ó, mama! Mennyire hiányzol nekem!” Jézus a mamája kezét fogva visszamegy a házba, és leül a ládapadra a fal mellett. Mária előtte áll. Jézus erősen fogja a kezét, és a fejét a szívére hajtja. Újból megcsókolja. Így szól: „-Engedd, hogy nézzelek téged! Hogy beteljek látásoddal, szent mamám!”

Anyja friss ruhát ad neki. Jézus elmondja, hogy nem egyedül jött. A tanítványait és barátait a melkai erdőben hagyta. Holnap hajnalban érkeznek. Azt is elmesélte, hogy felkereste a betlehemi pásztorokat, és kettőt elhozott közülük. Mondta, hogy Hebronban is volt az üldözött pásztoroknál, akiknek nagyon kemény, goromba uruk van. Elújságolta, hogy meggyógyította a beteg Izsákot, és Juttában saját nevét adta egy kisdednek. Úgy, hogy most abban a faluban van egy család, melynek tagjait Máriának, Józsefnek és Jézusnak hívják. Végül így szól: „-Mama, engedd, hogy így aludjak, fejemmel a térdeden. Oly fáradt vagyok! Mindig a te kisgyermeked vagyok.” És Jézus valóban elalszik, fáradtan és kimerülten, egy zsámolyon ülve, fejét anyjának ölébe hajtva, aki simogatja a haját és boldog.

Ahogyan Jézus ígérte, hajnalban megérkeztek a többiek is. Mária friss kenyérrel, fügével és mézes pogácsával vendégelte meg őket. Éjszakára, bár sokan voltak, mindenkinek jutott hely a kis házban.”

Drága Gyermekeim! Én Mennyei Édesanyátok, most átveszem a szót Valtora Máriától, a választottunktól. Az Én Fiamnak volt egy nagyon szomorú élménye Názáretben. Egy alkalommal, mikor Engem meglátogatott, elhatározta, hogy Velem együtt felkeresi nagybátyját, József testvérét Alfeust, aki nagyon beteg volt, haldoklott. Gyűlölte két fiát Júdást és Jakabot, mert követték Jézust, mellé szegődtek. A halálos ágyán szidta-hordta Jézust, hogy elcsábította fiait, és rám is haragudott, hogy Jézust nem tartottam otthon. Fiamat le akartam beszélni arról, hogy bemenjen a szobájába, de nem sikerült. Alfeus sértegetve és gorombán fogadta: „-Na, Jézus! Itt vagy? Itt, hogy kigúnyoljál?” „-Nem. Azért, hogy békét hozzak neked. Miért vagy ilyen nyugtalan? Ezzel betegebbé teszed magad.” Én is ott állok, és míg megigazítom a beteg lepedőjét, Fiam oly gyengéden veszi karjába a panaszkodó, nyomorúságos öreget, mint egy újszülöttet, és gondosan beteszi az ágyba. Magasabbra tette a párnáját, hogy könnyebben lélegezzen. A lámpást arrébb teszi, hogy ne essen a fény a szemébe. Az öreg a sok jóért cserébe csak vádolja Jézust, hogy Názáret céltáblájává tette, mert fiait elbolondította egy „gyengeelméjű”, akiről azt hitték a zsidók, hogy hódító. Gyermekei miatta hagyták el. Jézus próbálja nyugtatni, hogy bocsásson meg fiainak, és ha nem lesz benne gyűlölet, akkor enyhíteni fogja szenvedését. Alfeus dühösen mondja, hogy csak akkor bocsát meg a fiúknak és neki, ha meggyógyítja. Ezzel legalább megfizetne azért, hogy elvette tőle gyermekeit. Elfúló hangon kiabál Jézusra, hogy menjen innen és hagyja meghalni. Az Én szomorú, jóságos Fiam elköszön, és kijön a szobájából. Szíve nehéz.

Jézus júdeai tartózkodása nemcsak rokonlátogatásban és hazatéréseiben merült ki, hanem honfitársainak tanításokat tartott és sok beteget meggyógyított. Lebilincselő kedvességgel és nagy bölcsességgel tudott prédikálni. De a gonosz lélek egyre több kételyt támasztott a názáretiek szívében. Azt igyekezett elhitetni velük, hogy a várva-várt Messiás nem lehet egy alacsony származású, egyszerű ács. Az ilyenek lemaradoztak a beszédeiről, nem fordultak hozzá gyógyulásért. De voltak a városban alázatosak, tiszták és nyíltszívűek, akik nem engedték a gőgöt elhatalmasodni magukban. Ők továbbra is lelkesen jártak hallgatni Őt. Mivel e város lakóinak nagy része kemény és konok volt, Jézus keserűen megállapította: „Senki sem próféta saját hazájában!” Júdea más városaiban, falvaiban nagyobb volt a lelkesedés iránta. Az itteni eredményei, sikerei ismertté válnak Jeruzsálemben, a fővárosban is. Eljutnak a farizeusok füléhez és fölizgatja őket. János tanítványai féltékenyek voltak Jézusra, mert elhomályosítja az ő prófétájukat, keresztelő Jánost. Ez az irigykedés is erősítette a Jeruzsálemben mutatkozó ellenségeskedést. A farizeusok próbálták elfojtani a jeruzsálemi nép rokonszenvét Jézus iránt. Azt mondták az embereknek, ne adjanak hitelt szavainak. Tetteinek, amit cselekszik, amikor gyógyít, ne tulajdonítsanak fontosságot, mert az ördög segítségével teszi. Azt mondták, ők is majd odamennek tanításaira, meg akarják figyelni, hogy csakugyan Ő-e a Messiás, akinek gondolják, vagy pedig egy csaló. Mindent megtettek, hogy sokakat megtévesszenek álnokságukkal.

Ó, gyermekeim! Hát nem ugyanez ismétlődik a 21. században a mai igaz prófétáitokkal? A magukat képzettnek tartó teológusok, egyes vezető beosztású felszentelt szolgáink nem abban fáradoznak-e, hogy nektek küldött szent, égi szavainkat hiteltelenítsék? Ahelyett, hogy megvizsgálnák az üzeneteket, kidobják a szemétkosárba. Imádkozzatok az ilyen farizeus-lelkületű papfiaimért, hogy a Szentlélek világosítsa fel értelmüket, szívüket. Az ő lelkük se veszhet el, mert ő értük is vérét ontotta drága Üdvözítőnk.

Drága Kincseim! Ebben a mai tanításban Jézus Nikodémussal beszélgetve, azt fejtegeti, hogy Ő vízzel és Szentlélekkel keresztel, így teljes a keresztelés. Figyeljetek, mert most egy misztikus élmény történik előttetek.

Elviszlek titeket egy szép fehér templomba. Fehérek a falak, az oltár, az oltárt borító csipketerítő és fehér a tabernákulum. Nyílik az ajtó, és belép egy kis család. Egy apa és egy anya, karján egy bájos, néhány hónapos szőke, kékszemű kisbabával. A pólya fehér csipketerítővel borítva. Leülnek az első padba. Velük vannak a fiatal keresztszülők is. Kilép a sekrestyéből liturgikus ruhában a pap. Int a családnak, hogy lépjenek eléje. Én, veletek engesztelőim, hátrébb állok. Hirtelen magától kitárul a tabernákulum ajtaja és az ott rejtőző Oltáriszentségből kilép a Mennyei Atya, Jézus és a Szentlélek Isten. Hófehér ruhát viselnek. Az Atya a pap baloldalára áll, a Szentlélek a paptól jobbra. Az Úr Jézus pedig egy pillanat alatt beköltözik a pap alakjába, és ott van középen miseruhában, ünnepélyes arccal, hosszú barna hajával. Szeme szeretettől sugárzik, ahogy a babára néz, és egy kis kancsóból a keresztelő kút fölött ráönti homlokára, szőke hajacskájára a vizet és így szól: László, én megkeresztellek téged az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. A Szentlélek kebléből egy lángocskát vesz elő és belehelyezi a kicsi szívébe, az Ő kegyelmének jelét, új életet ajándékoz neki. Az Atya pedig szeretettel lehajol, átveszi a keresztmamától a kisfiút és így szól hozzá: Jöjj, László, kicsiny Gyermekem, hadd szorítsalak a szívemhez, ezután Atyád vagyok és te az Én fiam. Az istengyermekség kegyelmével ruházlak fel. Majd szeretetcsókot ad a homlokára. Jézus és a Szentlélek szintén ölben tartják egy kicsit, és útravalóul megcsókolják piros arcocskáját, majd visszaadják a keresztmamának. A szertartás egész szövege ünnepélyesen és pontosan hangzott el Szent Fiam ajakairól. És most hozzátok is szól: Drága Engesztelőim! Valamikor a ti keresztelőtök is így történt, az egész Szentháromság jelenlétében és közreműködésével. Akkor lettetek a Mennyei Atya gyermekeivé, az Én testvéreimé, és a Szentlélek által részesültetek az Isten kegyelméből.

Ezután, Drágáim, nagy szeretetükben mind a négyen megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.10

Mennyei Atya: Jézus élete XIII.  Jézus Szamáriában és Galileában

Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Hallgassátok tovább Szent Fiam életét. Legutóbb Nikodémussal való beszélgetés kapcsán kifejtette, hogy Ő vízzel és Szentlélekkel keresztel. Ma további útját ismertetem veletek.

Elhagyta Júdeát, és tanítványaival együtt Szamárián keresztül Galileába igyekezett. Útközben Szamária egy régi városának, Szichemnek határában pihent meg. Ez a város valamikor régen, hajdani fénykorában Izrael királyságának fővárosa volt, de Jézus idejében egy jelentéktelen hellyé zsugorodott.

Bevezetésül el kell mondanom, hogy Szamária lakói és a többi zsidó – a júdeaiak és a galileaiak között – évszázadok óta kibékíthetetlen ellentét volt. A többiek azért gyűlölték a szamáriabeli zsidókat, mert pogány népekkel keveredtek. Azonkívül, volt egy esemény, amely még jobban eltávolította őket egymástól. Ugyanis amikor a zsidók hazatértek a babilóniai fogságból, és tervezték, hogy felépítik Jeruzsálemet és a templomot, a szamáriabeliek felajánlották segítségüket hozzá, de durván visszautasították őket. Bosszúból a szamaritánusok egy hasonló templomot építettek a Garizim hegyen, hogy vetélytársa legyen a jeruzsáleminek. Az igazhitű júdeai zsidók erre nagy haragra gerjedtek és földig rombolták a szamáriai templomot.

Jézus idejében ez már történelemnek számított, de a honfitársai szívében kemény előítélet élt. Ennek ellenére az Én Szent Fiam szerette a szamaritánusokat, tudta, hogy jobban elfogadják majd Őt, mint a sajátjai.

Jézus szomjasan, fáradtan leült Szichem szélén egy kút mellé, melyet Jákob kútjának neveztek. A tanítványok bementek a városba eleségért. December volt és dél körül járt az idő. Egy szamáriai asszony jött vizet meríteni. „Adj innom!”- szólította meg. Az asszony kiejtéséből észrevette, hogy zsidó, és így felelt: „-Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem inni, aki szamáriai asszony vagyok?” „- Ha tudnád, hogy ki az, aki neked mondja: adj innom, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked!” A rejtélyes beszéd meglepte a szamáriabeli nőt és fölébresztette kíváncsiságát: „-Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély. Honnan vennél hát élő vizet? Csak nem vagy te nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, melyből ő maga ivott, és fiai és jószágai?”

Jézus így folytatta: -Mindaz, aki ennek a kútnak a vizéből iszik, ismét megszomjazik, aki pedig abból a vízből iszik, amit Én adok neki, soha többé nem szomjazik mindörökké, hanem a víz, amit Én adok neki, az örök életre szökellő vízforrás lesz benne.

Erre így válaszol az asszony: „-Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam többé, és ne járjak ide meríteni.” Ebből Jézus azonnal látta, hogy a nő nem érti, amit mond, és felszólítja, hogy hívja ide a férjét. Bevallotta szégyenkezve, hogy nincs ura.

„-Mert öt urad volt, és aki most van, az nem az urad.”

„- Uram, látom próféta vagy. A mi atyáink ezen a helyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell.” Jézus erre azt felelte neki, hogy eljön az óra, hogy nem itt vagy ott, hanem lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. Már el is jött ez az óra. „Tudom – mondta az asszony – tudom, hogy eljön a Messiás.” Jézust meghatotta ez az őszinte hit és kinyilatkoztatta magát ennek a léleknek: „Én vagyok a Messiás, aki veled beszélek.”

Drága Gyermekeim, itt el kell mondanom valamit, ami beleillik ebbe a történetbe. Évának, az Én eszközömnek adtam egy álmot 4 éves korában. Ma is úgy emlékszik rá, mintha most látná. Azt álmodta, hogy 7 éves bátyja és ő meghaltak. Egy nagyon hosszú, égigérő fehér lépcsősort láttak maguk előtt. Megfogták egymás kezét és elindultak fölfelé. Fönt, a lépcső végén volt egy ajtó. Bekopogtak, és az Úr Jézus hosszú, fehér ruhában kinyitotta és ők így köszöntek: „Kezicsókolom.”

„-Szeretettel köszöntelek benneteket, Gyermekeim – szólalt meg Szent Fiam – ugye nagyon elfáradtatok? Szomjasak vagytok?” Éva bekukucskált a háta mögé, és egy egyszerű, fekete-fehér kockás kővel borított konyhát látott és szemben egy vízcsapot. Jézus egy poharat vett elő, behívta őket és nyújtotta feléjük a pohár vizet e szavakkal: „- Kicsinyeim! Most olyan vizet adok nektek, amitől soha többé nem lesztek szomjasak.” Mindketten jó nagy kortyot ittak belőle. Ez az álom azért figyelemreméltó, mert egy 4 éves gyermek, még olyan kicsi, hogy nem ismerheti a Szentírást és ebből a szamáriai asszony történetét. Az Én Évámnak ebben a zsenge korában kinyilatkoztattam az evangélium egy mondatát.

Visszatérve a biblia történetéhez, az asszony vitte haza a kútról a vizet. Szíve tele volt hittel és lelkesedéssel. Szétkürtölte a városban, hogy itt a Messiás, Jákob kútjánál. Szichem lakosai azonnal eléje jöttek, lelkesen fogadták, és kérték, hogy maradjon náluk. Minden előítélet eltűnt belőlük. Két napig volt közöttük. Tanította és gyógyította őket. Szavai, a jó magvak, termékeny talajra hullottak. Jézus boldog volt, mert itt mindenki hitt benne, áhítattal hallgatták. Itt nem voltak rosszindulatú elöljárók, akik az egyszerű népet ellene hangolták volna, itt nem vártak csodákra, nem kértek jeleket bizonyítékul. Az elpogányosodott szichemiek között bőséges aratás volt. Az Én drága Fiam szíve tele volt reménységgel, hogy evangéliuma, ha terjed a pogány világban, sokkal nagyobb sikerrel fog járni, mint a zsidók között.

Otthagyva Szamáriát, tanítványaival együtt elindult Galilea felé, északi irányban. Közeledve hazájához szomorúan mondogatta barátainak: „-Prófétának nincs becsülete saját hazájában.”

Gyermekeim! Nem kell messzire menni. Nézzétek Nagyfalut, Sükösdöt, Kadarkútot! Saját lakosaikból alig jár oda néhány ember, pedig kegyelmekkel bőségesen elárasztott helyek. Például ez az ajándék, amit ezekben a percekben kaptok, ti, akik hűségesen jártok ide – páratlan kegyelem. Nem sok helyen van összekötve az engesztelés égi tanítással. A helyben lakók nagy része mégsem vágyódik ide, szívük zárva van a kegyelemáradat előtt. Miért? Mert senki se próféta a saját hazájában, ahogy Jézus mondja.

Galileába érkezvén Jézus egyedül maradt, mert tanítványai szétszéledtek, ki-ki visszatért hazájába: Kánába, Betszaidába és Kafarnaumba. Ez utóbbi helyen történt a következő eset. Jézus Péter házában szállt meg és felkereste egy főtiszt fényes kíséretével. Elé terjesztette kérését, hogy gyógyítsa meg haldokló fiát. Jézus először nem akart segíteni. Úgy érezte, nem a Messiást látják benne, hanem a csodatévő embert, aki meggyógyítja őket nyavalyáikból. Így méltatlankodott: „-Milyen hit a tiétek? Ha csak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!”

„-Uram, – könyörgött a főtiszt – jöjj le, míg meg nem hal a gyermekem!” Jézus meghatódott e fájdalomkitörésen. „- Menj el, a te fiad él – mondta az aggódó apának.” A tiszt habozás nélkül hitt, és távozott. Útközben elé jöttek szolgái és megnyugtatták, hogy fia él. Abban az órában hagyta el a láz, mikor ő Jézussal beszélt. Ennek a csodának nagy visszhangja lett. Amilyen csöndben történt a kánai menyegzőn a víz borrá változtatása, épp oly feltűnő és nyilvános volt a főtiszt haldokló fiának meggyógyulása. Ezzel a csodával meg kívánta erősíteni Szent Fiam a közvélemény előtt hatalmának, mindenhatóságának hírét. Ezután körülbelül 3 hónapig maradt Galileában. Városról városra, faluról falura járva tanította a népet és sok csodálatos gyógyítást vitt végbe. Egyre nagyobb lett a tekintélye. Februárban tartották Jeruzsálemben a Purim (a Sors) ünnepét. Ez volt a második látogatása a fővárosban. Ott tartózkodása döntő hatással volt küldetése további fejlődésére.

Amint a mai tanításban hallottátok, Jézus a szamáriai asszonynak egy olyan vízről beszélt, amitől többé nem lesz szomjas. Ő és Én, Atyátok ma lélekben, misztikusan ezzel a különleges vízzel szeretnénk megitatni benneteket. Mi ketten, itt állunk egymás mellett. Dicsőségünk fénye betölti az egész termet. Fölöttünk lebeg a Szentlélek Isten, galamb alakban, kiterjesztett szárnyakkal. Megváltótok kebléből kiemeli Szent Szívét, melyet a bűnök fekete töviskoszorúja fon körül. Tetején magas szeretetláng lobog, mely irántatok érzett szeretetét szimbolizálja. Szívsebe, a lándzsa helye egyre jobban ragyog és hirtelen egy fényes vízsugár tör ki belőle. Én, Mennyei Atyátok az Égből hoztam magammal egy csillogó aranykelyhet, melyet a vízsugár elé teszek és teletöltöm. Mire megtelik a nagy kehely, a Szívseb már nem ontja magából tovább a vizet. Jézus, ahogy jobb kezében tartja Szívét, rátok emeli tekintetét, mely végtelen szeretettől sugárzik és megnyitja ajkait. Hallgassátok! Drága, szeretett Engesztelőim! Szent Szívem Sebe az Örök Élet vizének forrása. Atyám és Én most megajándékozunk e csodálatos vízzel benneteket. Ha ezt a vizet megízlelitek lelketekbe háromféle kegyelmet kaptok:

1.) Először is bőséges, magasfokú szellemi örömöket, melyektől megnő bennetek az Istenszeretet, lángol a szívetek az Isten iránti érzelemtől, mintha kitágulna a kebletek, szólni se tudtok a boldogságtól. E vízzel ezt árasztom belétek.

2.) Másodszor e vízzel az együttérzés kegyelmét adom nektek. Magasfokú empátiát fogtok tapasztalni az én szenvedéseim iránt. Ugyanakkor ezután a korty után sokkal jobban át tudjátok érezni felebarátaitok örömét és bánatát.

3.) Ez a víz, az Örök Élet Vize, megadja nektek a könnyek ajándékát. Elég, ha rátekintetek egy szentképre, mely Engem ábrázol, vagy egy templom előtt elhaladtok, vagy kiejtitek a nevemet, és máris könny szökik a szemetetekbe.

Atyám, kezében tartva a vízzel teli kelyhet, közétek megy. Mindenki előtt megáll, ajkatokhoz érinti és ti kortyoljatok belőle! Most nyeljétek le! Olyan mértékben fog működni bennetek az Élet Vize, amilyen erős a belé vetett hitetek, és amekkora áhítattal és összeszedettséggel fogtok ezután imádkozni egyedül és közösségben egyaránt.

A Szentlélek ehhez az áhítathoz és összeszedettséghez hozott nektek egy erősítő ajándékot. Mindenkinek a feje fölé repül és egy tüzes lángnyelvet bocsát rátok, mint az apostolokra valamikor. Ez a lángnyelv az Ő isteni szeretetéből forró áhítattal és szent összeszedettséggel tölti el szíveteket.

Újra Én szólok hozzátok, Kicsinyeim! Köszönöm, hogy végighallgattátok a felnőtt Jézus fontos küldetésének eddigi állomásait. Mélyen szívjátok magatokba életének minden részletét, mert majd tovább kell adnotok frissen, újonnan megtért felebarátaitoknak.

Megáldalak benneteket az igaz ismeretszerzés örömének lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.17

Szentlélek: Jézus élete XIV. A betszaidai csoda

 

Szentlélek: Drága Engesztelőim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Áldottak legyetek, amiért eljöttetek és elfogadtátok meghívásunkat. Tudom, ma is sok lelket fogtok menteni. Hallgassátok figyelemmel az Úr Jézus életének további eseményeit. Ebben a szép adventi időben gondoljatok vissza beszéd-sorozatunk elejére, az Ő különös, misztikus fogantatására! Olyan szent áhítattal és buzgó előkészületekkel várjátok születésének ünnepét, mint Mennyei Édesanyátok tette. Áldozatokból, böjtökből, önmegtagadásokból, lemondásokból készítsetek egy nagy ajándékcsomagot a kis Jézusnak, amit majd Szenteste a karácsonyfa alá tesztek.

Amint említettük, Jézus 3 hónapig tartózkodott Galileában, és innen Jeruzsálembe ment. Már az első idelátogatásakor feléje fordult a nemzet érdeklődése. Mindenki róla beszélt: a nép, a papok, a farizeusok és az írástudatlanok egyaránt. A csodatételei miatt sokan prófétának tartották, akik viszont ismerték a szent írásokat – mint Nikodémus – Isten küldöttjét, a Mestert tisztelték benne. Messiásnak senki sem nevezte, mert se az egyszerű emberek, se az előítéletekkel teli farizeusok nem tudták elképzelni, hogy egy názáreti ács lesz az ő királyuk, aki majd megszabadítja őket a zsarnok római elnyomatás alól és üdvözíti az emberiséget. Messiási kilétét Ő maga sem fedte még fel népe előtt, még akkor sem, mikor a kereskedők kiűzése miatt heves támadás érte. Isten házának bátor megvédésével észrevették benne a vallásújítót, akit lángoló buzgóság emészt Istenért. Ez volt az első ok, ami kiváltotta ellene a farizeus főpapok gyűlöletét. Tíz hónappal később, mikor újra megjelent a fővárosban, egy nyilvános csodával még jobban maga ellen haragította a merev törvényeket tisztelő papokat.

Egy szombati napon, a betszaidai fürdőben történt a következő eset. Az emberek e tó vízének gyógyító erőt tulajdonítottak. Azt beszélték, hogy időnként valami rejtélyes erő hullámokat okoz a vízen, és aki először belelép a tóba, az azonnal meggyógyul. Volt ott egy ember, aki már 38 éve béna volt. Jézus megszánta és hozzá lépett. –Akarsz-e meggyógyulni? –Uram, nincs emberem, aki engem a tóba bocsásson, mire fölkavarodik a víz, mire pedig én odaérek, más száll le előttem. –Kelj föl, – mondta neki Jézus – vedd az ágyadat és járj!

És azonnal meggyógyult az ember, fölvette ágyát és elment. Azon a napon pedig szombat volt. A farizeusok ezt látván megbotránkozva mondták: –Szabbat van, nem szabad vinned az ágyadat. Az ember így válaszolt nekik: –Aki meggyógyított, azt mondta nekem, vedd az ágyadat és járj! – Kicsoda ez az ember, aki ezt mondta neked? – kérdezték tőle. A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus hamarosan eltávozott onnan. Jézus később találkozott a meggyógyulttal és így szólt hozzá: –Íme egészséges lettél, többé már ne vétkezzél hát, hogy rosszabbul ne járj!

A béna azelőtt bűnös életet élt és Jézus a lelkét is meg akarta gyógyítani. Ez az ember ettől kezdve mindenfelé dicsérte, magasztalta megsegítőjét, nem is sejtve, hogy ezzel fölébreszti a farizeusok irigységét és gyűlöletét. Ez a csoda volt első feltűnő ténykedése az Üdvözítőnek jeruzsálemi látogatása kezdetén. Napközben a templomban tanított, beszélgetett és egyre jobban elnyerte jótéteményeivel, nyilvános nagy beszédeivel a nép rokonszenvét. Egyre többen hallgatták nagy áhítattal. Nyíltan hirdeti, hogy Ő Isten Fia. Arról beszélt, hogy megalapítja Isten országát, és Istent jóságos, irgalmas Atyának mutatja be. A „szemet szemért, fogat fogért” törvény helyett ellenség-szeretetről, megbocsátásról beszélt. A főpapok az Ő „istenfiúság” elméletét legnagyobb istenkáromlásnak minősítik. Féltik tőle merev törvényeiket, melyekkel rémségesen elferdítették Mózes törvényét. Rengeteg kicsinyes előírást tettek hozzá, és így megnehezítették az egyszerű zsidó emberek életét. Amikor Jézust kérdőre vonták, hogy a fürdőben hogyan merészelt szombaton gyógyítani, Ő Atyjának példájára hivatkozva mondta: –Az én Atyám mind ez ideig (öröktől fogva) munkálkodik, én is munkálkodom tehát.

Isten maga a cselekvés, az Ő működése által él mindenki és van minden. Ha megszűnne a munkája, minden teremtmény megsemmisülne. Azzal a bátor kijelentéssel, hogy a farizeusok szemében Istent Atyának nevezi, nyíltan állítja, hogy Ő nem más, mint Isten Fia. Ez volt az első ünnepélyes kinyilatkoztatás, ami elhagyta ajkát. A farizeus főpapok nagy részét ez az istenfiúi kinyilatkoztatás azért botránkoztatta meg, mert még nem ismerték a Szentháromság titkát. Azt hirdették: –Jehova a mi Istenünk, és Jehova egy. Ebbe a fogalomba sehogy se tudták beleilleszteni, hogy Istennek fia van, aki ugyanolyan isteni hatalommal és erővel bír, mint Ő. Pedig Jézus kijelentette, hogy az Atya és Én egyek vagyunk… Aki engem lát, az Atyát látja. Ezt a tényt a főpapok nem tudták elfogadni.

Tehát Isten leküldte a várva-várt Messiást az emberiségnek, de nem hittek benne, elhatározták, hogy elfogják és megölik. A farizeus főpapok nem fogadták el az Ő bátor egyenes szavait arról, hogy Ő Isten fia. Tanúbizonyságra vártak. Nem vették észre, hogy az első tanú keresztelő Szent János volt, aki rámutatva így szólt: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ezt az első tanút, mint igaz prófétát, lefejezték. A második tanú maga a Mennyei Atya volt, aki János és a sokaság előtt a felhőkből így szólt: „Ez az Én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Istenben sem hittek, mint tanúban. Harmadszor Jézus csodái tanúskodtak az Ő istenfiúsága mellett, de ezeket a gonosz lélek hatalmának tulajdonították. Végül a Szent Írások tanúsítják, hogy elérkezett a Messiás. Olvashatjátok Dávid 110. zsoltárában a Messiás főpapságáról: „Azt mondja az Úr az Én Uramnak: Ülj jobbomra és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul. Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette. Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen…” Az akkori főpapok Izajás próféta jövendölésében sem ismerték fel Jézus Krisztust, a Messiást: „Mert gyermek születik, fiú adatik nékünk, az Ő vállára kerül az uralom: így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten… Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában…” Jákob jövendölése se ébresztette föl őket, mely meghatározza a Megváltó eljövetelének idejét és Mózes jövendölése se, mikor a hozzá hasonló nagy próféta eljövetelére céloz, azzal fenyegetve azokat, akik nem hallgatnak rá, hogy ki fognak írtatni a népből.

Kedves Engesztelő Gyermekeim! Ma sincs másképp. A nagyok, az előljárók, a teológiai doktorok közül sokan vajon hogyan fogadnák Jézus Krisztust, ha most testben eljönne közétek? Hiszen a nyilvános jelenéseket sem hiszik, és évtizedeken át vizsgálgatják, abból a célból, hogy megvédjék Isten tiszta igéjét. Azt hangoztatják, hogy nem kellenek látnokok, próféták, jelenések, mert az evangéliumban minden benne van. Csakhogy az a baj, hogy ismerik ugyan az evangéliumot, de nem élik. Jézus ma nem testben van közöttetek, hanem a választottak, próféták által küldött szent szavaival. Rajtuk keresztül felhívja az emberiség figyelmét arra, hogyan kell az evangélium szerint élni. Azonkívül segít nektek felkészülni a rátok váró komoly megpróbáltatásokra. Mivel a sok akadályozás miatt sokkal több gyermekünkhöz nem jutnak el az üzenetek, minta ahányan olvassák, ezért minden esemény váratlanul fogja érinteni őket. Emberek millióit éri majd úgy a Nagyfigyelmeztetés, hogy elmerülve a világban, gyanútlanul, súlyos bűnökben, hitetlenségben, közömbösségben kell majd megtapasztalniuk életük legnagyobb megrázkódtatását. Ha viszont ilyen tárgyú szentbeszédeket, előadásokat, TV műsorokat hallhatnának és láthatnának, ha a rádiók széltében-hosszában sugároznák, és a napilapok foglalkoznának e fontos témával, az emberek tömegével bűnbánatot gyakorolnának, gyónni mennének, megtérnének és a templomok megtelnének. Mint ahogy Jézust az Ő korában nem fogadták el, üldözték, ma szent szavát rejtik véka alá, és aki mégis terjeszteni meri, hamis prófétának, eretneknek bélyegzik meg, és gúny tárgyává teszik.

Drágáim, egy hét múlva itt a Szenteste. Szívetek tele van szent várakozással. Szeretnénk megajándékozni benneteket egy szép megható misztikus élménnyel. Ugyanaz a Jézus száll le közétek, aki a betszaidai tónál meggyógyította a bénát, de most újszülöttként érkezik. Hirtelen ragyogó, fehér fény tölti be a termet, mely mindannyiótokat beborít. Én, a Szentlélek Isten látom, hogy a fény angyalok sokaságából árad. Kezükben hárfa, trombita, citera, lant. Szent Rafael arkangyal áll előttük és intésére megindul a mennyei zene és ének. E percben a magasból egy fényes fehér felhőn alászáll Mennyei Édesanyátok karján az újszülött Jézussal. A Szűzanya ünnepi ruhát öltött, világoskéket, aranyszínű csillagokkal díszítve. Fehér fátyla körül 12 csillagból álló korona. Vállait hófehér, puha szőrmének látszó, rövid palást borítja. A kisded fehér térdig érő ruhácskában van. Alszik Édesanyja szívéhez simulva. Az angyalok zenéjére fölébred és érdeklődve néz körül. Rámosolyog Édesanyjára, aki így szól hozzá:

–Kisfiam! Ez az éteri muzsika Neked szól. Születésnapi ajándék az angyaloktól.

Csilingelve nevet örömében, és kezecskéjével puszit dob a zenélő angyalok felé. Majd rátok tekint, engesztelőkre, akik egészen át vannak itatva az égi fénytől és kéri a Szűzanyát, hogy vigye körbe Őt köztetek. Elindulnak felétek. Mindenki előtt megállnak egy percre.

–Édesanyám, úgy szeretnék egyenként egy kicsit a karjukban lenni!

–Kisfiam, kérésed máris teljesült. Már ott is van nálatok a kis Jézuska. Nyújtja a karját és szeretettel megsimogatja arcotokat. Mivel nála nincs lehetetlen, ez egyidejűleg történik mindegyiketekkel és most egyes szám második személyben szól hozzátok:

–Ó, drága Kistestvérem! De jó az öledben lenni. Úgy érzem most magam, mint mikor szentáldozás után a szívedbe szállok. Tisztaság és szeretet árad belőled Felém. A mai tanításban hallhattad, hogy a farizeus főpapok milyen ridegek, ellenségesek, irigyek és szeretetlene voltak Irányomban. Te, most testvérem, ölelő karjaiddal, csókjaiddal és dédelgetéseddel egészen megvigasztalsz az ő szeretetlenségük miatt. Vigasztalsz a sok-sok kortársad miatt is, akik Karácsonykor elmerülnek az ajándékozás, evés-ivás, szórakozás, vendégeskedés örömeiben és egy pillanatra se gondolnak Rám. Kedvesem! Köszönöm, hogy olvasod és terjeszted üzeneteimet – amennyire lehet – és olvasod az utolsó prófétámmal küldött imáimat. Talán nem is sejted, hogy ezekkel az imákkal milyen sokat segítesz az emberiségen. Hajolj le hozzám! Ajándékul egy égi, színes virágokból álló rózsakoszorút teszek a fejedre, áldott Karácsonyt kívánok neked. Most visszamegyek Anyukám ölébe. A Szűzanyával és a Szentlélekkel együtt mindhárman megáldunk benneteket a szeretet ünnepi lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

ÉGI ÜZENETEK

2013.augusztus 27.

Mennyei Atya: Jézus élete I. Fogantatás

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Atyai szeretetemmel lehajolok hozzátok és eszközömön, Éván keresztül tanítalak benneteket. Mi, az egész Szentháromság, legszentebb leányommal, Szűz Máriával együtt elhatároztuk, hogy egy terjedelmes tanítássorozatot indítunk „Jézus élete” címmel. Ezekben az utolsó időkben nagy szükség van arra, hogy Szent Fiamról bőséges ismeretanyagot nyújtsunk át nektek, hogy legyen mit továbbadnotok a Nagyfigyelmeztetés után a frissen megtérteknek. Ők alig hallottak eddig Jézus Krisztusról és tőletek várják majd a felvilágosítást.

Természetesen a Szentírásból is meg lehet ismerni Jézus életét. Jézus alakja soha nem halványuló fényességben ragyog az evangéliumok lapjain, de ezek az írások mégis csak mozaik kockák, melyeket gondosan össze kell raknotok, hogy kiformálódjon az Emberfia, aki megváltotta a világot.

Drága Gyermekeim! Mielőtt Szent Fiamról beszélnék nektek, vessetek egy pillantást a 2000 évvel ezelőtti világra, melybe Ő beleszületett. Mi is volt a római birodalom? A legnagyobb hódító és politikai szervező hatalom, amit akkor az emberiség látott. Európában, Ázsiában és Afrikában szinte minden népet leigázott és elfoglalt Róma. Augusztus császár uralkodott. Az akkori népek mind pogányok, csak a választott népem, a zsidók voltak egyisten imádók. Nagy terveim voltak ezzel a nemzettel, ezért nem engedtem, hogy elpusztítsa a pogányság. Elhatároztam, hogy belőlük származtatom és emelem ki a Messiást, hogy létre jöhessen a kereszténység. Ezt a nagy elhatározásomat prófétákkal üzentem meg nekik: „Íme, a szűz fogan méhében, és fiat szül, és nevezi azt Immanuelnek, ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Izaiás) Az én népem elképzelése nem egyöntetű volt a Messiás-várásról. Egyesek a Római Birodalomhoz hasonló nagy zsidó hatalomra gondoltak, melyet a Messiás erős keze kormányozna. Ők félreértették a szándékomat. De népem megvilágosodottabb, Isten-szeretőbb, mélyebb hitű része a Messiásban az egész emberiség Megváltóját látta. A zsidó származású Heródes király nem jó szemmel nézte ezt a Messiás-várást. Féltette hatalmát. Ez volt a történelmi háttér Jézus emberré válásakor.

Ezután Jézus eredetéről, fogantatásáról szeretnék beszélni nektek. Mert Ő nem úgy fogant, mint a többi gyermek, hanem asszonytól és Isten Lelkétől . Én, a ti Istenetek vagyok a legnagyobb teremtő erő. Létrehoztam a világmindenséget, benne az embert. Majd személyesen egyesültem legszűziesebb, legártatlanabb művemmel és ezzel megtestesítettem Önmagamat az emberiségben. Hogy mindez hogyan történt, azt csak az evangéliumon keresztül tudom megmutatni nektek.

Az első jelenet, amit ezzel kapcsolatban a Szentírás feljegyez Galilea egy kis városában, Názáretben történt, melynek neve Virágot, új hajtást jelent. Lapos tetejű, szürke négyszögletes házai a két szomszédos domb lejtőin épültek, és a dombokat elválasztó szakadék Názáret főutcája. A várostól keletre egy forrás látható, ma Mária forrás a neve. Olaj-, füge-, citromfák és ciprusok díszítik a várost, ahol élt egy fiatal, 16 éves lány, Mária, Joahim és Anna gyermeke. Dávid király véréből való és a templomban nevelték. Erre az egyszerű, alázatos, teljesen tisztalelkű leányra esett a választásom, hogy a várva várt Messiás anyja legyen. Legközelebbi rokonának, Józsefnek, jegyese volt. Még nem tartották meg a mátkasággal járó első szertartást, az ünnepélyes bevonulást férje házába. Anyjával lakott készítgetve kelengyéjét, mint más hajadonok. Már nagyon régen szüzességet fogadott Nekem, a Magasságbelinek. Egyik nap nagy fényesség támadt kis szobájában, és a fényben megjelent egy ifjú, Gábriel, Isten angyala és így köszöntötte: „Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között.” A fiatal Mária még angyalt nem látott. Megijedt, és azon gondolkozott, hogy miféle köszöntés ez. De a fényes ifjú így folytatta: „Ne félj, Mária, mert kedvet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút fogsz szülni, és Jézusnak fogod hívni. Nagy lészen Ő, és a Magasságbéli fiának fog hivatni.” Most már megértette a Szűz, hogy a régóta várt megváltóról van szó, csak nagy alázatosságában azon csodálkozott, hogy miért éppen Őt választotta Isten erre a szerepre. Meglepetésében ezt kérdezte: „Miképpen lesz ez, mikor férfit nem ismerek?” Az angyal így felelt: „A Szentlélek száll tereád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged. Ezért a Szentet, ki tőled születik, Isten fiának fogják hívni.” Mária alázatosan így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Ezzel beteljesedett Izaiás próféta jövendölése. Ezt az angyali üdvözletet az Én Szent Fiam legkedvesebb apostola, János a jelenet után majdnem 100 év múlva így magyarázza nektek evangéliumában: „Az ige testé lőn, és miköztünk lakozék.” Jézusban vált az ige testté, mivel Szűz Mária a Szentlélek által megfogant, Isten Fia, az Én Szent Fiam emberré lett. Ez az Ő származása. Elkerüli a földi származás megszokott módját: nem ember nemzi Őt, hanem a Szentlélek hívja életre a Szűz tiszta méhéből. Ebben a fölséges titokban már 2000 éve sok teremtményem kételkedik. Az eszükkel próbálják megmagyarázni ezt a páratlan eseményt, de képtelenek rá. Csak az tudja elfogadni, aki hisz az Én mindenhatóságomban. Nekem, aki megteremtette és fenntartja a világmindenséget, semmi problémát nem okozott, hogy a Messiás egy tiszta szűz méhében földi ember beavatkozása nélkül foganjon meg. Aki ezt nem hiszi el, annak szemében Jézus Krisztus egy mindennapi, közönséges ember, esetleg történelmi alak. Jézus misztikus fogantatásában való mély hit nélkül semmit nem érne a hitetek. Mert akkor, drága Gyermekeim, azt sem hinnétek el, hogy 3 évig tanított, gyógyított, csodákat tett, szenvedett és meghalt értetek, hogy megmentsen a kárhozattól. Akkor úgy viselkednétek, mint sokan mások, nem gondolnátok Rá, nem imádkoznátok hozzá, nem követnétek a szeretetben és szenvedésben, és nélküle nem nyernétek el az Örök Életet.

Eszembe jut egy idős asszony, Juliska. Hosszú életet adtam neki, hogy legyen ideje megtérni. Már 89 éves. Egész életében egészséges volt, gazdag és gondtalan. Élvezte a földi örömöket. Fiatal korában csak úgy rajzottak körülötte a férfiak. Minden ujjára akadt egy. Szülei vallásosan nevelték, de ő hamar, 15 évesen hátat fordított nekem és a tízparancsolatnak. Többször férjhez ment és mindig elvált. Nem tudott alkalmazkodni. Gyermek nem kellett neki, fogamzásgátlók, abortuszok váltották egymást. Züllött életmódjával a pokol felé haladt. Próbáltam kegyelmeimmel megérinteni, de minden hiába volt. Pl. egy özvegyember barátja elvitte moziba a Máté evangéliuma c. filmre. Meg se rezdült a lelke. Már idős volt, mikor egy barátnője rábeszélte, hogy menjen vele egy medugorjei zarándokútra. Kirándulásnak nézte, folyton evett, beszélgetett, nem érdekelte az ima. Dühös volt, hogy a tengerpartot kihagyták a programból. Már régóta egyedül élt. Történt egyszer, hogy otthon a szobában megbotlott a szőnyegben és elesett, oly szerencsétlenül, hogy lábát maga alá temetve combnyaktörést szenvedett. A szomszédja mentőt hívott, és kórházba került. A mellette lévő ágyban egy 60 körüli asszony feküdt, aki mindig a rózsafüzért imádkozta. Egyszer csak Juliska megszólalt: „Hát maga minek imádkozik ilyen sokat, azt hiszi ettől fog meggyógyulni?” „Én sosem magamért imádkozom, noha Jézus bármikor meggyógyíthat, ha akar, hanem a családomért és a hitetlen, közömbös embertársaimért.” „Maga Istennek tekinti Jézust? Ő csak egy közönséges ember volt, mint mi vagyunk. Meghalt, mert lázadónak hitték, majd apostolai kilopták a testét a sírból, és valahol elhantolták.” „Idefigyeljen, Juliska! A Szentírás szavaival tudom alátámasztani, hogy Jézus Isten Fia. Szűz Mária nem egy embertől, hanem a Szentlélektől fogant és fiút szült, aki Jézusnak hívtak.” Erre Juliska a műtét utáni fájdalmai ellenére hangosan és gúnyosan felkacagott: „Ugyan már, férfi nélkül? Azóta se történt ilyen, mert ez csak mese.” Az Én kis apostolkodó, hívő gyermekem erre már nem szólt semmit. Teltek a napok, és Juliska nagyon belázasodott. Tüdőgyulladás. Egyre rosszabbul lett. Hirtelen nyílott az ajtó, és belépett a kórterembe egy katolikus pap, aki Juliska betegtársát szokta gyóntatni, áldoztatni. Ez a beteg asszony rámutatott Juliskára, hogy ő is katolikus. Mikor a pap közeledett ágyához, gyűlölettel rázta a fejét, hogy „nem kell!” Keményen visszautasította Szent Fiamat és felszentelt szolgáját. Néhány nap múlva bűnbánat, hit és szentségek nélkül meghalt. Betegtársa csak annyit látott és hallott, hogy hangosan kiabált, mintha veszekedne valakivel, tenyerét védekezésül maga elé tartotta, nagy félelemmel nézett előre felé, majd lehanyatlott a feje. Már ott is voltak a nővérék körülötte. Az orvos megállapította a halál beálltát és letakarták egy fehér lepedővel. Eddig láthatta az emberi szem.

Gyermekeim! Szeretném elmondani, hogyan folytatódott a sorsa. Jézus ott állt az ágya mellett, de ő elfordult tőle. Amikor a mellette lévő beteg veszekedni, kiabálni, kapálózni látta, egy szürke sűrű ködfelhő ereszkedett le az ágyára. Kilépett belőle a gonosz. Nem álcázta magát. Szörnyű valóságában, fekete szőrrel borított testtel, éles karmokkal, szarvakkal, patákkal, torz, állati vonásokkal vigyorogva hajolt föléje. Mikor lelke kiröppent belőle, két karját megragadva, vitte egyenesen a pokolba. Szent Fiam és Én szomorúan néztünk utána. Hogy nem tudott hinni Jézus Krisztus csodálatos fogantatásában, emberré válásában, megváltói valóságában, ez a gondolkodás makacs hitetlenséget váltott ki belőle. Ezért utasított vissza minden kegyelmet, még a legutolsót is, mikor papot küldtem hozzá.

Drága Kicsinyeim! Nézzetek Rám! Jelképesen azt mutatom nektek, hogy ahányszor valaki a pokolba hull egy nagy tövist szúr belém. Ahogy itt állok előttetek, testem ruhámon keresztül telis tele van szúrva nagy 8-10 cm hosszú hegyes tövisekkel. Lángoló Szent Szívem, mely kívül van a ruhámon, szintén tövisekkel van övezve. Ezek apróbbak és az emberek bűneit szimbolizálják. Akarjátok-e enyhíteni szenvedésemet? Akkor gyertek ide gondolatban, és mindegyiketek húzzon ki néhány nagy tövist a testemből, a kárhozottak töviseit, és egy kicsi tövist a szívemből, amit saját bűneitekkel szúrtatok bele. Minden maradék tövistől megszabadíthatnátok, ha otthon elalvás előtt, engesztelésül a világ bűneiért, elimádkoznátok az engesztelő rózsafüzért.

Ó, Gyermekeim, boldoggá tettétek szomorú Atyátokat. Már alig van tövis bennem, könnyeimet felszárítottátok. Hálából mindannyiótokat beborítalak kegyelmem fényes sugaraival és megáldalak Jézus Krisztus istenségébe vetett hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.szeptember 03.

Jézus: Jézus élete II. Áldott állapot

Jézus: Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, kedves engesztelő Gyermekeim. A múlt héten az Én fogantatásomról volt szó, most azt fogom elmondani nektek, hogyan telt az ezt követő 9 hónap, az áldott állapot.

Az Én engedelmes és alázatos Édesanyám „igen”-t mondott az Atyának, és közben bátorságáról is tanúságot tett. Ugyanis elgondolkozott azon, hogy jegyese, József hogyan fogadja majd az Ő megváltozott helyzetét, hogy a Magasságbeli Őt választotta ki a várva-várt Messiás anyjául. Vajon fog-e hinni jegyesi hűségében? A zsidóknál az volt a szokás, hogy a fiatalok először megtartották az ünnepélyes jegyváltás szertartását: a vőlegény a két család jelenlétében gyűrűt és írott házassági ígéretet adott a menyasszonynak, majd 1 év jegyesség után megtörtént a nő átvezetése a férj házába. Ez fényes, zenés szertartás volt. Az apa és anya megáldották leányukat meg a vőlegényt, és a fiatal párt a fiú barátai, és a leány barátnői lámpásokkal, zenével és énekszóval kísérték új otthonába. A vígasság 7 napig tartott. A mai jó keresztény családokban ma is így van, hogy a jegyesség alatt nem költözik össze a pár, és csak az esküvő után élnek házaséletet. Akkoriban volt egy kemény, kegyetlen zsidó törvény. Ha a jegyesség alatt a menyasszony hűtlennek találtatott, terhes lett, büntetésből agyon kövezték. Édesanyám ismerte ezt a szokást, aggodalommal gondolt sorsára, de ugyanakkor bízott Isten gondoskodásában. Tartózkodásból és alázatból fogantatása titkát megőrizte a lelkében, és még jegyesének sem mondta el. De mikor már kezdtek látszani rajta az anyaság jelei, József észrevette, elszomorodott és jóságos, szelíd szíve arra ösztönözte, hogy ne vádolja nyilvánosan házasságtöréssel, hanem inkább bocsássa el feltűnés nélkül. Azonban Isten angyala álmában megjelent neki, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, mert ami Őbenne fogantatott, a Szentlélektől vagyon. És fiat fog szülni, kit Jézusnak fogsz nevezni, mert Ő szabadítja meg népét bűneitől.” Miután a vőlegény hitt a mennyei szónak, engedelmeskedett, és megtörtént Édesanyám hivatalos átvezetése a hitvesi házba.

Drága Gyermekeim! Mintegy háromszáz évvel ezelőtt egy kedves választottamnak Baij Mária Cecilia nővérnek lediktáltam életem történetét. Megkérem eszközömet, Évát, hogy olvasson belőle részleteket. A könyv címe: „Jézus benső élete”. Hallgassátok e szentnek kinyilvánított szavaimat magzati koromról. „Miután az Igével egyesült Lelkem leszállott, hogy az anyaméh szűk terében lakjék, és Testemet éltesse, abban a pillanatban érezte mindazt a fájdalmat és szomorúságot, amelyet egy érett ítélőképességű és teljes ismerettel bíró személy ilyen „lakásban” és korlátozásban érezne. Én épp úgy be voltam zárva Anyám méhébe, mint a többi anyák gyermekei, akik azonban ítélőképességüktől természetszerűleg ott meg vannak fosztva. Én azonban, mint Isten, minden tudás birtokában voltam, és Lelkem érezte a gyötrődést, melyet ilyen kényelmetlen helyzet idézhet elő.”

Kedves Engesztelőim! Elmondtam Cecíliának, az Én jegyesemnek, hogy megfogantatásom pillanatától kezdve Édesanyám méhéből nagy szeretettel és hálával imádtam Atyámat. Megköszöntem Neki, hogy Engem, mint Megváltót az emberiségnek ajándékozott. Édesanyám számára kértem, hogy minden percben növelje benne a megszentelő kegyelmet, és tegye lehetővé kettőnknek, hogy benső beszélgetésben telhessen ez a 9 hónap. Most hozzátok szólok édesanyák, akik itt ültök előttem, és átéltétek az áldott állapot bensőséges és édes időszakát. Ugye már akkor szerettétek, dédelgettétek, szólongattátok kicsi magzatotokat? Simogattátok domborodó kis hasatokat, és örömmel tapintottátok ki tenyeretekkel az első mozgásokat. El-el mosolyodtatok, és énekeltetek neki. Már alig vártátok, hogy megszülethessen. Ugyanígy volt Szűz Mária is, de az Ő boldogságát jelentősen növelte, hogy nem egyszerű földi gyermekként hordott Engem a szíve alatt, hanem, mint Isten Fiát, és hogy Ő a benső szó kegyelmével párbeszédet folytatott velem. A szívébe és értelmébe kedves, becéző szavakat küldtem, melyekre Ő mindig válaszolt. Azt is elmondtam Cecíliának, hogy bármilyen puha, meleg lakásom volt a Szűz méhében, bármennyire elárasztott édesanyai szeretetével, mégis sok szenvedésben volt ott részem. A többi földi magzat még öntudatlan, de Én a hatalmas, tágas, fényes Mennyországból érkeztem, ahol korlátlan mozgásban, szabadságban volt részem, itt pedig egy szűk helyre voltam zárva, sötétségben, mély csendben éltem isteni értelmemmel, és ahogy növögettem, egyre nehezebben fértem el, a végén a kezem, lábam se tudtam moccantani. „Az anyaméhbe beszorított állapotom megkötözöttségét, korlátozott mozgásomat elégtételül ajánlottam fel Atyámnak mindama szabadosságért, amellyel az emberek élnek, miközben ide-oda kószálnak a világban, meg nem engedett élvezetek és szórakozások után futkosnak, Atyámat pedig megsértik.”

Kedveseim! Míg a többi földi magzat nem szenved attól, hogy szeme mindig csukva van, higgyétek el, a látásomtól való megfosztásom nagy megpróbáltatás volt számomra. Hiszen a Mennyben színről-színre láttam Atyámat, a Szentlelket, az angyalok kilenc karát, és a fényekben, színekben tündöklő egész Mennyországot, a megteremtett univerzumot, itt viszont zárt szemekkel, sötétségben éltem. E nagy különbség okozta szenvedésemet felajánlottam mindazokért a bűnökért, melyeket az emberek a szemükkel követnek el: pornófilmek, és lapok nézegetéséért, hiányos öltözékű lányok bámulásáért, istent-tagadó könyvek olvasásáért. Felajánlottam szegény vak teremtményeimért, akik állandó sötétségben élnek itt a földön. Atyám elfogadta ezt a felajánlást Tőlem, és megígérte, hogy erre való tekintettel csökkenteni fogja e bűnösök túlvilági kínjait.

Tudnotok kell, Engesztelőim, hogy a magzatok nem hallanak, inkább érzik a zörejeket, hangokat. Az is fájdalom volt nekem Édesanyám méhében, hogy nem hallottam semmit. Bezzeg a Mennyországban élvezhettem Atyám és az angyalok szeretetteljes hangját, az angyalok kórusának dicsőítő himnuszát. Ezt elégtételül ajánlottam fel az emberek sok bűnéért, amit fülükkel követnek el: erkölcstelen, hitetlen beszédeket, trágár szavakat, káromkodásokat hallgatnak, vagy éppenséggel bezárják fülüket, ha Istenről és a túlvilágról van szó. A kilenc hónap alatt – mint a többi kicsi magzat – Én sem tudtam beszélni, megszakítás nélkül hallgattam. Csak gondolatban, bensőleg beszélgethettem Mennyei Atyámmal és Édesanyámmal. Nekem, az örök bölcsességnek csendben kellett lennem. Ezt a hallgatást engesztelésül ajánlottam fel azokért, akik sokat veszekednek, ítélkeznek, rágalmaznak, hazudoznak. Felajánlottam a hallgatás kínját azokért a drága követőimért, akiket Irántam táplált szeretetükért, hűségükért csúfolnak, gyaláznak, rágalmaznak. Tehát értetek is, Kicsinyeim, akiket miattam, a hitetekért bántanak. Imádkoztam, hogy lelki sebeiteket legyetek képesek elviselni, önként vállalni. Látjátok? Még meg sem születtem, és már értetek könyörögtem a Mennyei Atyához. Már akkor, mint magzat, tudtam, hogy az utolsó időkben híveimre sok üldözés, megpróbáltatás vár. Már akkor előre láttam, hogy amiért beálltatok keresztes imahadjáratom harcosai közé, maradinak, eretneknek, szentfazéknak, szektásnak fognak nevezni. Mint csöpp kis Magzat, erőt kértem nektek, hogy mindvégig állhatatosak maradjatok. Hogy csendben hallgattam anyám méhében, ennek megvan a gyümölcse. Egyik ilyen gyümölcs a kolostori hallgatás, a szilencium. A másik gyümölcs, hogy Isten megnövelte irgalmát és türelmét a sok hiábavalóságot lefetyelő, pletykázó, ítélkező, rágalmazó és hazudozó gyermekünk iránt. A magzati idő alatti hallgatásommal esdettem ki Atyámtól a kegyelmet egyeseknek, hogy a csendet és magányt keressék. Az ilyeneknek szeretem megadni a benső szó kegyelmét, hogy a szívükhöz, értelmükhöz szólok, beszélgetek velük. Az ilyen választottjaimnál a magány nem azt jelenti, hogy elszigetelődnek felebarátaiktól, hanem mások társaságában is érzik jelenlétemet. Beszélnek ők embertársaikkal, de csak akkor, ha fontos mondanivalójuk van. A szószátyár, folyton csacsogó, bőbeszédű gyermekeimet nem szoktam kiválasztani ekkora kegyelemre.

Az anyaméhben való szenvedéseim csak akkor szüneteltek, mikor aludtam. Ilyenkor Lelkem Istenségemnek örvendett. Gyönyörködtem Istenségem tökéletességében, nagyságában, erejében, jóságában, bölcsességében. Magasztaltam az Örök Atyát, hogy nagy erényekkel és tökéletességgel ruházta fel Lelkemet. Alvásomat érdemszerzővé tettem: kértem az Atyát, szentelje meg az emberek éjszakai nyugalmát. Hiszen éjjel történnek a sötétben a legaljasabb bűnök: paráznaság, gyilkosság, rablás. Atyám könyörgésemre való tekintettel nem egyszer megakadályozta ezeket a bűnöket, figyelembe véve a szabadakaratot.

Drága engesztelő Gyermekeim! Most, hogy tanításom végére értem, egy különös, misztikus dolog történik. Édesanyám áll előttetek világoskék, bő kismama ruhában. Fején fehér fátyol, mely alól kikandikál szép, hosszú, barna, göndör haja. Áldott állapotban van, a kilencedik hónapban. Két kis tenyerét, gömbölyödő hasára teszi. Finom, vékony ujjacskái ruháján keresztül szinte érezhetően simogatnak Engem. Csilingelő hangján így szól hozzátok: „Én, a boldogságos kismama, meleg szeretettel köszöntelek benneteket. Azért jöttem, mert Szent Fiam a szívem alól szólni szeretne hozzátok. Hallgassátok szeretettel.”

„Én, a magzati kicsi Jézus, Édesanyám méhéből beszélek hozzátok. Ne zavarjon, hogy nem láttok. Higgyétek el, hogy szavam, Évám szívén, értelmén keresztül árad rátok. Köszönöm, hogy az előbb végighallgattátok tanításomat Édesanyám áldott állapotáról és az Én kezdeti életemről. A teljes Szentháromság akarata volt, hogy isteni természetem egyesüljön a ti emberi természetetekkel, magamra öltsem hozzátok hasonlóan az emberi testet, hogy megmutassam nektek, hogyan kell Istennek tetszően, erényesen, áldozatosan élni, és hogy szenvedésemmel és halálommal megváltsalak benneteket a kárhozattól, hogy üdvözítselek benneteket.

Emlékeztek a Szentírásból arra a részletre, mikor a gecemáni kert barlangjában vérrel verítékeztem és közben így imádkoztam? „Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a pohár, de ne az Én, hanem a Te akaratod teljesüljön.” Megtestesülésem előtt újra Atyám elé állhattam volna ezzel a kéréssel. Ugyanis a Mennyben közös elhatározásunkkor előre láttam a Rám váró nehéz földi életet: a szegénységet, a 3 évig tartó nyilvános működésemet, a farizeusok rosszindulatát, a kínszenvedésemet, és kínhalálomat. Mégsem torpantam meg a megváltói hivatás előtt, nem kértem Atyámtól hogy mentesítsen, mégsem vállalom. Inkább készségesen engedelmeskedtem óhajának, és beköltöztem a legtisztább és legártatlanabb Szűz méhébe. Képzeljétek, Kistestvéreim, mi lett volna, ha Én ezt nem vállalom? A pogányság, a bálványimádás mindenütt elterjedt volna, és ellenségem elnyelte volna a világot. Mindnyájan a pokol tüzében égnétek. De mivel emberré váltam, tért hódított a kereszténység és emberek milliárdjai tértek meg. Mivel ezt megtettem – és tudtam, hogy hálásak vagytok – kérek tőletek valamit. Mindegyiketeknek vannak mostani vagy múltbeli szenvedései a szívében. Ezeket gyűjtsétek össze egy kicsi arany kereszt alakjában. Édesanyátok kezébe fog egy aranyfonalat, a végén csomót köt. Körbejár köztetek, és összegyűjtve felfűzi keresztjeiteket… Visszajött. Újra itt áll veletek szemben, és e hosszú láncot nyakába akasztja. Születésem után jászolomat körültekeri e szép lánccal, ez lesz az én legszebb játékom. Érintésemre megcsendülnek a keresztek, és áldozataitokat, szenvedéseiteket juttatják eszembe. E kedves lánc végigkíséri életemet, gondolatban Velem lesz a Golgotán, és enyhíti szenvedéseimet. Feltámadásomkor magammal viszem az Égbe, és mindegyiketekét elhelyezem a nektek régóta készített hajlékra. Köszönöm ezt a szép ajándékot.

Végül megáldalak titeket Édesanyám kezével – mert Én itt bent moccani se tudok – a hála és szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.09.17

Szentlélek: Jézus élete III. (Jézus születése)

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni Személy, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Nekem jutott az a nagyon kedves feladat, hogy Jézus Krisztus földi születéséről bővebben beszámoljak nektek. Ez az esemény megható, romantikus és csodálatos.

Augusztusz császár összeíratta alattvalóit népszámlálás formájában az uralkodása alá tartozó tartományokban, továbbá a szövetséges vagy adófizető országokban. Ez a császári rendelet Júdeára is vonatkozott, ahol Heródes király kormányzott. Ezt a történelmi tényt a négy evangélium író közül csak Lukács örökítette meg a következő szavakkal: „Ebben az időben történt, hogy Augusztusz császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ezt az összeírást Círinusz, Szíria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják.” A szolgalelkű Heródes sem szegült ellen a császár akaratának, és megparancsolta, hogy minden zsidót írjanak össze születésének helyén. Mivel József Betlehemben született, oda kellett utaznia feleségével, Máriával. Mindketten csodálattal vették tudomásul, hogy a Magasságbeli terve így teljesedik be, mert a próféták szerint Izrael Megváltójának Betlehemben kell megszületnie. Názáret 3-4 napi járásra van Betlehemtől. A karavánok egymást követik ezen az úton, de a nép gyalog megy. Majdnem minden utazó családnak van egy teherhordó szamara, mely cipeli gazdája eleségét, ruháját. A vándorok esténként megállnak, és reggel továbbmennek zsoltárokat énekelve. Így utaztak a többiekkel együtt József és Mária. Ez a város Jeruzsálemtől délre fekszik, dombos vidéken, tele szőlőskertekkel, olaj-, füge-, mandula-, és szentjánoskenyérfákkal. Itt hullámzik a Holt tenger sötétkék vize is. A házak zsúfolásig tele vannak vendégekkel. Józseféknek már nem jutott hely, sehol sem fogadták be őket. Kénytelenek voltak egy közeli barlangba behúzódni, melyet az emberek barmok istállójának használtak. Ezen a nyomorúságos helyen kellett megszületnie Isten Fiának, a világ Urának. Erről is csak Lukácsnál találhattok rövid, tömör megfogalmazást: „Ott tartózkodásuk alatt elérkezett a születés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott hely nekik a szálláson.”(Lukács 2.-1) Az igaz, hogy a születésről szűkszavú az evangélium, de a ti Megváltótok, választottjain keresztül küldött üzeneteiben bőségesen ellát benneteket szavaival, erről a nagy eseményről. Például Baij Mária Cecilia nővérnek Jézus elmondja, hogy a születése előtti percekben Mennyei Atyjától áldást kért, és isteni beleegyezést, hogy elhagyhassa Szűz Mária méhét. Majd kérte, hogy jutalmazza meg Őt, hogy „lakás”-t adott neki 9 hónapon át. Az Atya megkérdezte legszentebb leányát, hogy milyen jutalmat kér ezért. A Szűzanya csak annyit kért Istentől, hogy mindenben utánozhassa Szent Fiát, de főleg a szenvedésben. Jézus születése előtti pillanatokban nevelőatyájáért, Józsefért is imádkozott, hogy áldja meg Isten a fáradozásáért, amit jegyeséért, Máriáért vállalt, és a sikertelen szálláskeresésért.

Drága Gyermekeim! Az anya, aki szüzességben fogant, szüzességben szült is. Hogy lehet ez? Emberi ésszel fel nem fogható. Már az is érthetetlen nektek, hogy Szűzanyátok áldott állapota alatt 9 hónapon át nem érzett semmi kényelmetlenséget, elnehezedést, és vajúdás, fájdalom nélkül szülte a kis Jézust. A csodálatos szűzen szülést, mely ellentmond a természet törvényeinek, az Úr Jézus több választottjának megmutatta vagy elmondta. Elgondolkoztató, hogy ezek a látomások teljesen megegyeznek, pedig évszázadok, évtizedek választják el egymástól őket. A mi eszközünk, Éva, Emmerich Anna Katalin könyvében olvasott először Mária szűzen szüléséről, kb. 20 évvel ezelőtt. Akkor is volt egy rózsafüzér csoportja, és háznál imádkoztak. Az örvendetes rózsafüzér 3. titkáról elmélkedtek: „akit te Szent Szűz a világra szültél.” Rozika néni, az egyik engesztelő boldogan megjegyezte, hogy Szűz Mária nem fájdalommal szült, mint mi, hanem egyszerűen megnyílt a hasa, és kiszállott belőle a kisded Jézus. Éva ismerve Rozika egyszerűségét és tanulatlanságát, ámulva kérdezte: – Hát te ezt honnét tudod? Talán olvastad Emmerich Katalin látomását? – Dehogy olvastam! Csak így érzem – felelte.

Látjátok Gyermekeim? Isten a legkisebbeknek nyilvánítja ki az igazságot.

Az előbb említett Baij Mária nővér és Valtora Mária beszámolója Jézus megszületéséről, teljesen megegyezik egymással.

Először hallgassátok, Baij Mária Ceciliának mit mondott az Úr: „Mialatt szeretett Anyám elragadtatásban az Istenséget élvezte, és József isteni édességben és mennyei vigasztalásban részesült, a világra jöttem. Csodálatos módon születtem! Anyám tiszta szűz maradt és nagy kegyelmekkel gazdagodott. Miután elhagytam a szűzi méhet, a földön feküdtem elterülve, és sírni kezdtem. Hangom Mária szívébe hatolt és fölséges elragadtatásából visszavonta őt. József is visszatért érzékei használatához, mindketten letérdeltek és imádtak Engem. Hogy mily nagy örömöt érzett a szívük, azt emberi elme fel nem foghatja, legkevésbé szeretett Anyámét, aki oly nagy sóvárgással várta világrajövetelemet. Mily szeretettel imádott, hogyan hódolt Előttem, mily szívvel ajánlotta fel magát szolgálatomra, s mily méltatlannak tartotta magát e kitüntetésre! S mindezt mily szép lélekkel, anyai érzéssel és édes kedvességgel cselekedte. Szívesen vettem tőle és felajánlottam Atyámnak. Bár rá-rá néztem onnan a szalmáról testi Szemeimmel, de inkább Szívemmel gyönyörködtem benne.”

Valtora Máriának látomásban mutatja Megváltónk a világrajövetelét. „A barlangistállóban hideg van. Mária a tehén nyakán melengeti a kezét, mialatt József tüzet gyújt. Biztatja Máriát, próbáljon meg aludni. Mária azonban nem alszik. Egy idő múlva feltérdel, és így imádkozik… Mosolyogva, mintha látna valamit. Testéből fény árad, mintegy fátyolba borítja Máriát. József a tűzrakás közben imádság közben elragadtatásba esik, és így nem veszi észre a fényt. Amikor a fény alábbhagy, a boldog kismama felébred az elragadtatásból és felemeli újszülöttjét. A gyermek rózsaszínű, kövérkés, mozgatja a kezét, lábát, gyenge hangon sír, mint egy bárányka. Mária imádattal nézi, könnyezve, mosolyogva egyúttal megcsókolja a mellén, a szíve fölött. A nagy fényre a tehén felébred, nagy zajjal feláll és elbődül, a szamár is felemeli a fejét és ordít egyet. Mintha az állatvilág nevében üdvözölnék Teremtőjüket. József is felocsúdik, odasiet Máriához. Mindketten letérdelnek és imádják Isten Fiát. Mária felemeli gyermekét, felajánlja az Atyának, és a kicsi helyett mondja ezeket a szavakat: „Íme itt vagyok Atyám, hogy megtegyem akaratodat.” Majd így folytatja: „Mi, Mária és József a Te szolgáid vagyunk, Uram. Történjék velünk minden órában és minden eseményben a te akaratod a te dicsőségedre, a te szeretetedért.” Ezután átadja József kezébe, míg ő pólyáért megy. A jászolt kibélelik Mária meleg puha köpenyével, és belefektetik az isteni Gyermeket.”

Drága Engesztelőim! Mindez december egyik éjszakáján történik, a zsidó naptár szerint Tebet havában, teljesen titokban, csak Mária és József jelenlétében. Az álomba merült kisváros nem is sejtette annak megszületését, aki örökre hallhatatlanná teszi a nevét. De Isten Lelke ébren virraszt a barlang és a jászol fölött, oda vezeti választottjait.

Most Gyermekeim, olyan történik, amit csak Én látok, a Szentlélek, aki elmondom ezt a tanítást. Látom, amint megnyílik a mennyezet. Látom, ahogy a Mennyei Atya áll a Mennyország kapujában és egy tündöklő aranyszínű fénysugarat küld le ide, hozzátok. E fényben áll a Szűzanya. Szűzi tisztaságát hangsúlyozva hófehér ruha van rajta, és egy aranyöv fogja össze bő ruhája ráncait. Mintha enyhe szellő kísérné, mert fehér átlátszó fátyla habosan lengedezik feje körül. Nincs egyedül. Bal karján fekszik kicsi újszülött Fia meztelenül, mintha ezekben a percekben született volna. Hosszú fátylával takargatja be. Alszik a Pici. Két kis gömbölyű karját, ökölbe zárt kezecskéit feje mellett tartja, lábacskái felhúzva pihennek. Gödrös térdecskéi kikandikálnak a fátyol alól. A Szűzanya megáll veletek szemben az asztal előtt. Mikor ajkát köszöntésre nyitja és megszólal csengő hangján, a kis Jézuska nagyra nyitja ragyogó kék szemeit. Nem sírással ébred, mint a legtöbb földi kisbaba, hanem mosolyogva, és meglepődve néz körül, hogy hová is került. Mennyei Édesanyátok így szól hozzátok: „Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, Engesztelő Gyermekeim. Amiért ilyen türelmesen és érdeklődve végighallgattátok a Szentlélek Isten tanítását, jutalmul elhoztam nektek Kisfiamat, mint újszülött gyermekemet.” A kicsi Jézus nem tud tovább várni, kapálózni kezd, és vékony kis hangján ezt mondja Édesanyjának: „Hónomnál tartva emelj fel, légy szíves, hogy végigtekinthessek az Én kistestvéreimen. Beszélni szeretnék hozzájuk.” A Szűzanya magasra tartja, és Ő így szól: „Drága, hűséges Engesztelőim! Lángoló szeretettel köszöntelek benneteket, mint az utolsó idők apostolait. A ti nemzedéketeket választottuk ki arra, hogy átélhessétek a történelem legizgalmasabb és legnagyobb szabású eseményeit. Legyetek boldogok, mert az előző évezredek földi lakói szent irigységgel nézik majd, azokat a világot és emberiséget formáló történéseket, melyeket csak ti fogtok látni. Közvetlen közelről szemlélhetitek majd a végső harcot a jó és a gonosz, a világosság és a sötétség között. Látni fogjátok a nektek teremtett Új világot elbűvölő szépségében, és tanúi lesztek, második dicsőséges eljövetelemnek. Ne féljetek a megpróbáltatásoktól, mert ti állhatatos és kitartó engesztelők, mindazokkal együtt, akikért imádkoztok, Atyám tenyerén vagytok, aki nem engedi elveszni az övéit. Édesanyám, szeretném kifejezni Kistestvéreimnek azt a kimondhatatlan szeretetet, amit érzek irántuk, ezért most adj engem Évám kezébe, akit arra kérek, hogy vigyen körbe, hogy egyenként odasimulhassak szívükhöz, és fülükbe súghassak egy-egy kedves szót. Végül visszamegyek Édesanyám ölébe, és onnan mindketten megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”

ÉGI ÜZENETEK

2013.09.24

Szűzanya: Jézus élete IV. A gyermekkor kezdetei

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, és ma Én tanítalak benneteket eszközömön, Éván keresztül. Forró anyai szeretetemmel köszöntelek mindannyiótokat: a távolról érkezőket, akik vállalták a fárasztó utazást Irántuk érzett szeretetből és a közelről jövőket, akik hétről-hétre állhatatosan megjelennek és mentik a lelkek sokaságát. Boldog vagyok, hogy folytathatom a Szent Fiam életéről megkezdett elmélkedés sorozatot. Nagyon szeretek róla beszélni. Ott hagytuk abba, hogy csodálatos módon megszületett a szegényes, nyomorúságos barlang-istállóban. Most első látogatóiról hallhattok.

Betlehem alatt nyájaikat legeltették a pásztorok. Ezek az egyszerű emberek keleten a nép legalsó rétegébe tartoztak. Olyan szép, és nagy esemény történt ezekkel a jámbor emberekkel, hogy örökre fennmaradt a Szentírásban. Lukács evangélista így írta ezt le: „Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték a nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek, de az angyal megnyugtatta őket: – Ne féljetek, mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok… Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” (Lukács 2, 8-12) A pásztorok ezekre az angyali szavakra nyomban elindultak és az úton nagy lelkesedésükben így beszélgettek: Itt van már a várva-várt Messiás, Isten egyszülött Fia. Ő majd megismerteti velünk Isten szeretetét, a béke törvényét. Ő majd megszabadít minket a pogányok elnyomása alól. Menjünk Betlehembe, hogy lássuk a jó hírt, amit az Úr üzent nekünk. Meghatódottan és félve álltak a barlang előtt, nem mertek bemenni. József a lépések neszére odamegy az ajtóhoz és kérdi, kik vagytok? Így válaszolnak: -Hallottuk egy angyaltól, hogy megszületett a Megváltó és most jövünk imádni Őt. Hoztunk ajándékot is: ennivalót és gyapjút. Én éppen a jászol mellett térdelek és takargatom a kicsi újszülöttemet, mert ahogy rugdalózik, lerúgja magáról a takarót. Felállok és odamegyek a vendégekhez. Mosolyogva bíztatom őket, hogy jöjjenek közelebb. Az egyikük egy szép nagy és fehér puha, szőrmés báránybőrt nyújt át Nekem. A kicsinek hoztam. Ebben majd nem fog fázni, és nem szúrja rajta keresztül a szalma, nem töri gyenge testét tovább a jászol kemény fája. Ennek a jó embernek kezébe adtam a bepólyált kis Jézust, hogy tartsa, és Én közben körben bebugyoláltam a puha szőrmébe. Hálásan megköszöntem neki. Visszafektettem a helyére, ahonnan kedvesen rámosolygott a pásztorra. A másik gyorsan megfejte a bárányát és langyos tejet adott Nekem, hogy itassam meg vele Kisfiamat. Ezután bátorítottam őket, hogy csak nyugodtan lépjenek közelebb a jászolhoz. Letérdeltek, körbevették és megindultan imádták az Üdvözítőt.

Drága Engesztelőim! Azt hiszem, ebben a pillanatban szeretnétek a pásztorok helyében lenni. Körülvenni és közvetlen közelről szemlélni Isten Fiát, Jézust. Ne szomorkodjatok, mert hozzátok még közelebb van, hiszen minden Szentáldozáskor a szívetekbe száll, és eggyé válik veletek. A pásztorok csak néhányszor látogatták meg a Kis Jézust, de ti, Gyermekeim egész életeteken át meglátogathatjátok Őt az Oltáriszentségben, akár minden nap. Higgyétek el Nekem, hogy Szent Fiam egyidejűleg mindenféle életkorában valóságosan jelen van a Szentostyában: újszülöttként, csecsemőként, gyermekként, ifjúkén egyaránt. Mindig vár benneteket, és szeretettel fogad. Valamikor ezeknek a kedves pásztoroknak odanyújtottam Jézust, hogy csókolják meg lábacskáit. Ma közületek, aki Tőlem kéri Őt, annak odaadom, hiszen boldoggá tesz Engem, ha imádjátok és szeretitek. Én vagyok az Élő Szentségtartó. Mindig Én adom nektek Jézust, rajtam keresztül lehet a leggyorsabban eljutni az Ő Szentséges Szívéhez.

Folytatom a régi történetet. Nem sokáig tartózkodtunk a hideg barlangban. Az egyik pásztor egy asszony házában szerzett egy kis szobát nekünk. Itt látogatott meg minket Zakariás, Erzsébet nagynéném férje, a pap. Alig tudtunk betelni egymással. Hosszasan elbeszélgettünk, majd a kedves vendég átadta nekünk ajándékait: egy puha ágytakarót, gyolcsokat és Jézuskámnak való kicsi ruhákat. Élelmiszereket is hozott. Sajnálkozott Zakariás, hogy ilyen szegényesen élünk ennek a jószívű betlehemi asszonynak a házában. Erre Én megnyugtattam, hogy úgy tervezzük, hogy hazautazunk a mi kedves názáreti házunkba. Ott kell felnőnie gyermekemnek, mert az írás így szól róla, hogy „názáreti”.

Nagyon kicsi volt az Én Jézuskám, csak 8 napos, mikor a zsidó törvények szerint el kellett vinnünk körülmetélésre. Hallgassátok meg, hogy Baij Mária Cecilia nővérnek hogy beszél Ő maga erről! „Mielőtt bejteljesedett volna a körülmetélés titka, arra kértem Atyámat, fogadja el kegyesen kiömlő véremet első váltságdíjul az emberek megváltásáért… Felajánlottam Atyámnak a körülmetélés fájdalmát, és így kérleltem Őt: – Amint a kemény kés az Én ártatlan testemet metszi, úgy adjon Ő szeretetétnek olyan erőt, hogyha az behatol az emberi szívbe, vágja ki abból a rossz hajlamokat, a test, a világ és az ördög kísértéseit.”

Isteni gyermekem ekkor kapta meg hivatalosan a JÉZUS nevet, amit már fogantatásakor adott a Magasságbeli neki. Gondoljatok arra, Kedveseim, hogy ezek az első elhullatott vércseppek olyan értékesek voltak, hogy belőlük egyetlen csepp is elég lett volna az emberiség megmentéséhez, ha a Mennyei Atya így akarta volna. 33 napra a körülmetélés után a csaknem másfélhónapos gyermeket – mint minden elsőszülöttet – el kellett vinnünk a jeruzsálemi templomba bemutatni Istennek. Most is szamárra ültetett Engem és Jézust jegyesem, ő pedig kantáránál fogva vezette az állatot. A templomban a papnak 5 sékelt és 2 galambot kellett fizetni a szertartásért. Mikor letérdeltem az áldozati oltár előtt és bemutattam Szent Fiamat a papnak, egy Simeon nevű aggastyán is ott volt, botra támaszkodva lépegetett felém. Bizonyára nyolcvanon felül volt. Nem pap volt, hanem próféta. Szavai örökre belevésődtek a Szentírásba a következőképpen: „Bocsásd el, Uram szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, amelyet minden nép színe előtt készítettél… dicsőségül népednek, Izraelnek.(Lukács 2, 29-32)” Közben átveszi tőlem a gyermeket, aki kedvesen rámosolyog. Majd így folytatja a szent öreg: „Ő sokak romlására és sokak feltámadására lesz Izraelben, jel lesz, amelynek ellene mondanak. A te Lelkedet is tőr járja át, hogy sokaknak kiderüljenek a titkos gondolataik.” Simeon nem tudott meghalni, míg meg nem látja a Messiást. A Szentlélek nyilatkoztatta ki neki, hogy ez a kicsi Gyermek az Üdvözítő. Bizony Jézus jel, mert megszületésével két részre osztja az emberiséget: azokra, akik gyűlölik, nem hisznek benne – ezeknek romlására lesz – és azokra, akik imádják és hisznek benne – ezeknek üdvösségükre, feltámadásukra lesz. Nekem pedig, megjövendölte, amit már az írásokból tudtam, hogy –mint Isten anyjára – sok szenvedés vár rám.

Gyermekeim! Elgondolkoztató tény, hogy nem a díszes ruhába öltözött, tekintélyes pap ismerte fel Fiamban a Megváltót, hanem egy egyszerű, jóságos ember, aki prófétai kegyelmet kapott. Lám, ma is így van! Nem az egyházi hierarchia élén álló főpapok ismernek rá Szent Fiamra a választottaknak küldött üzeneteimben, hanem ti, akiknek gyermeki hitük van.

Most, hogy tanításom végéhez értem, ó, drága Kincseim, nagyon kedves dolog történik. Csodálatos módon megnyílik a mennyezet, és a magas égből egy fénylő Szentostya száll alá. Ahogy közeledik, mindig nagyobbnak látszik, majd leereszkedik ide az asztal elé a padlóra. Elkezd ragyogni, tündökölni, kinyílik rajta egy kis ajtó és azon keresztül kiszáll belőle egy másfélhónapos csecsemő, egyre magasabbra emelkedik és elfoglalja helyét karjaim között. Ő az én drága, hőn szeretett, egyetlen Gyermekem. Szeretettel mosolyog Rám, Édesanyjára, gödröcskés kezeivel belekapaszkodik ujjaimba és könnyedén felül az ölemben, annak ellenére, hogy még kicsi hozzá. Felétek fordul, két gömbölyű karját kitárja és így szól hozzátok: „Nézzétek csak kistestvéreim, újra itt vagyok. A múlt héten olyan jól éreztem magam köztetek, ezért elhatároztam, hogy megint eljövök. Édesanyám látta, hogy az Oltáriszentségből léptem elő. Ezzel erősíteni akarom bennetek a valóságos jelenlétemben vetett hiteteket.” Váratlanul kicsi Fiam elkomolyodik és szemeimből két nagy könnycsepp gördül végig a kis piros arcán. – Miért sírsz, Jézusom? – kérdezem tőle. „Azért Édesanyám, mert eszembe jutott, hogy hamarosan mi vár rám az Eucharisztiában. Nem elég a sok méltatlan áldozás, hogy bűnös szívekbe kell szállnom, hogy nem térdelnek le előttem, mialatt magukhoz vesznek, hogy a hívek kézbe veszik testemet, hogy a sátánista szektáknak eladnak meggyalázásra, hanem hamarosan eltávolítanak templomaimból, elválasztanak tőletek, akiket olyan lángoló szívvel szeretek. Segítsetek, Kistestvéreim! Imádkozzatok, böjtöljetek, hogy Ellenségem, a Sátán terve ne teljesüljön. Könyörögjetek az ő eszközeiért, csatlósaiért, hogy térjenek meg. Mindenkit üdvözíteni akarok, mert Én maga vagyok a szeretet. Édesanyámmal együtt mindketten megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenetei

2012. szeptember 4. Szentségimádáson Jézus:

 

„Drága kislányom! Készülj! Egy nem várt esemény következik. (Ez azokra vonatkozik, akik nem ismerik, vagy nem fogadják el a próféciákat. Mária Julianna) Beteljesülnek a próféciák. A nagy figyelmeztetés már itt csoszog a küszöbön. Ma is úgy lesznek, mint a tíz szűzről szóló példabeszédben. Aki készenlétben vár, az bejön a menyegzőre. Aki nem, az kinn reked.

 

Gyermekeim! Imádkozzatok, mert mondom nektek, a felkészülési idő immár lejár. Kezdetét veszi az ítélet haragja. Minden népet megítélek a számból kijövő kard, az általam hirdetett Ige által. Ez lesz a mérce. Minden embernek csak két kérdést teszek fel: Szerettél-e? Követtél-e? Ha a szeretet vezérelte gondolataidat, szavaidat, tetteidet, megmentetted a lelkedet. De ha te akartál igazságot szolgáltatni, és a gyűlöletre gyűlölettel válaszoltál, akkor az Én igazságosságommal, az Én ítéletemmel fogsz szembesülni. Mindenkinek azt adom vissza, amit ő adott a felebarátjának.

 

Drága gyermekeim! Az idő közel. Az ítélet minden emberhez közeleg. Ez alól kivételt képeznek azok, aki tisztára mosták lelkük köntösét drága Szent Véremben, a bűnbocsánat szentségében. Ők már átmentek az ítéleten, mert magukat vádolták bűneik miatt. Szívből megbánták azokat, és erős fogadást tettek, hogy soha többé nem követik el. Én Magam oldoztam fel őket felszentelt papjaim keze által. Én mondtam ki felettük papjaim ajka által a megbocsátás szavait.

 

Gyermekeim! Amíg itt éltek a földön, a legnagyobb, amit megtehettek, a bűnbánat. Ha megbánjátok bűneiteket, és jóváteszitek azokat, akkor bejöhettek az Isten Szent Színe látására a mennybe. Ha megátalkodottak maradtok, akkor a sátán martalékai lesztek mindörökre. Ott lesz sírás és fogcsikorgatás, és a szenvedéseknek soha nem lesz vége. Igyekezzetek tettekre váltani figyelmeztetéseimet, mert hamar lezárul ez a korszak. Megtisztítom ezt a világot. Utána egy új korszak következik. A szeretet és a béke uralma. Ez a szentek kora lesz. Mindenki imádni fog Engem a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Én pedig kinyilatkoztatom Magamat nekik. Kimondhatatlan boldogságban és lelki gazdagságban fognak élni. Úgy, mint az első keresztények.

 

Gyermekeim! Készüljetek, mert ez a korszak már itt van a küszöbön. Örüljetek és ujjongjatok, mert Isten meglátogatja az Ő népét. Velük fogok lakni, és ők Énvelem. Népemnek fogom őket nevezni, ők pedig az Istenüknek fognak Engem hívni. Mindez a megújult Egyházban teljesedik be. A Szent Eukarisztia, és a hívő nép között. Készüljetek! Már most örvendezzetek, mert véget vetek ennek a kornak, amelyben a sátán az úr. Megtisztítom a világot a rossztól, a bűntől, és akik megmaradnak, mint teljes szívükből fognak imádni Engem, és a Legszentebb Szentháromságot. Megszűnik a kapzsiság, és a helyébe lép az adakozás. Az új korban gyermekeim egyszerűségben és (a mai fogalmak szerint) szegénységben fognak élni. De lélekben kimondhatatlanul gazdagok lesznek. A szeretet és a béke fog uralkodni a szívükben, ezért köztük lesz a mennyország. Ez lesz az a földi paradicsom, amelyről beszéltem nektek. Én Magam fogok gondoskodni népemről. Nem fognak nélkülözni, mert lesz mit enniük, a föld megtermi gyümölcsét. Aki pedig szűkölködik, azt a többiek fogják segíteni. Megáldalak benneteket Szívem túlcsorduló szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

 

A Szentlélek így imádkozott bennem:

 

„Jézusom szeretlek. Imádlak mindenek felett. Kérlek, jöjj el értem! Úgy várlak! Várom, hogy eljöjj értem, és Magaddal vigyél a mennybe! Minden vágyam ez. Elepedek a vágytól, hogy megláthassam dicsőséges Arcodat, hogy halljam zengő, fenséges Hangodat! Jézus! Jézus! Jézus! A Te neved maga a mennyország, mert a Te neved azt jelenti: szabadító. Te megszabadítasz az ellenségtől, a pokoli hordáktól. A Te Véred adott nekünk örök életet. A Te Tested és Véred a mi lelkünk tápláléka a legméltóságosabb Oltáriszentségben.

 

Jézusom, most még szelíd szavad hív: Térjetek meg! Keljetek fel bűneitekből! De jaj azoknak, akik elengedik fülük mellett jóságos szavaidat, mert holnap már, mint félelmetes Bíró fogod kimondani a rettegett szavakat: Távozzatok az örök tűzre, amely a sátánnak és csatlósainak készült! Mert meg van írva a Szentírás utolsó oldalán a Jelenések könyvében: „A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak.” (Jel.22,15. A kutyák a hitetlenségben megátalkodott emberek.)

 

Jézusom, köszönöm, a Te kegyelmedet, hogy én Téged követhetlek. Mindig kaptam Tőled elegendő keresztet ahhoz, hogy szorosan a Te nyomdokaidban járhattam. Köszönöm bölcs atyai fenyítésedet, amikor ezt érdemeltem. Köszönöm, hogy elhívtál Szent Édesanyád közbenjárására. Köszönöm, hogy naponta táplálod lelkemet drága Szent feltámadott Testeddel és Véreddel a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Felsorolni nem vagyok képes, mi mindent köszönhetek Neked. Most már csak egyet kérek: Végy fel szentjeid sorába! Akkor, amikor Te akarod. Úgy, ahogy Te akarod. Hiszem, és tudom, hogy ez a Te akaratod, mert Te minden embert az üdvösségre szántál. Ámen.”

 

2012. szeptember 21. Szentségimádáson Jézus:

 

„Drága Gyermekeim! Beteljesülnek szavaim. Az idő rövid. Készüljetek! Megítélem a föld lakóit. Az ítélet ez: megrostálok mindenkit kivétel nélkül. A jókat megjutalmazom, a gonoszokat megbüntetem. A Szentírásban ez áll: mindenki elveszi jutalmát, vagy büntetését a szerint, hogy jót, vagy gonoszat cselekedett.

 

Édes Kicsinyeim! Ti, akik Engem követtek, nektek mondom: Menjetek végig az úton, amelyen elindítottalak benneteket! Ne féljetek! Soha nem próbállak erőtökön felül benneteket! Veletek megyek. A rögös, nehéz úton a karjaimba veszlek. Együtt megyünk fel a Golgotára. Onnan viszlek fel az örök dicsőségbe. Mert a ti számotokra is ugyanaz az út vezet a mennybe, ami az Én utam volt. Mindnyájatokat végig kísérlek a keresztúton. Előttetek megyek. Minden élethelyzetben Engem kövessetek! Csak egy törvény van: a szeretet. Csak erről az egyről kérek számon mindenkit. Ha szeretet nincs bennetek, mit sem értek. De ha szeretetből cselekedtek, az örök élet a jutalmatok.

 

Drága Gyermekeim! Minden elmúlik. Mindent itt hagytok. Atyám egy csodálatos mennyországot készített nektek. Én drága Szent Vérem árán megnyitottam előttetek ennek a csodálatos, gyönyörű országnak a kapuját. De csak azok mehetnek be rajta, akik megtartják Atyám törvényét, és akik Őt szeretik. Ez a világ elmúlik. A ti életetek is véget ér. De a másvilágon örökké folytatódik. Csak két végállomás van: örök élet, vagy örök halál. Örök boldogság vagy örök szenvedés. Az elsőt el kell nyerni. Aki mindvégig állhatatos, az üdvözül. A második hely azoknak készült, akik megvetnek Engem, és nem követik tanításomat. Vigyázzatok! Ne álljatok szóba a sátánnal! Minden itt marad. Ne az e világi szórakozásokat és élvezeteket keressétek! Törekedjetek bejutni a szűk kapun, amely az örök életre visz. Vessétek meg a világ élvezeteit, akkor nem fogtok csalódni! Haljatok meg e világ kísértéseinek, és akkor feltámadtok az örök életre! Értsétek meg végre: ez a világ elmúlik. Én egy szebb, örök mennyországot kínálok fel nektek. Kövessétek tanításomat, és elnyeritek azt! Erre áldalak meg benneteket kicsi gyermekeim, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

A Szentlélek imája bennem: „Ó legszentebb Szentháromság, Aki a kerubokon trónolsz! A szent angyalok és a szentek megszámlálhatatlan serege arcra borulva imád, örökké háladalt és dicsőítő himnuszokat zeng jóságodról, irgalmadról, és végtelen szeretetedről ó Fölséges, Mindenható, Dicsőséges, végtelen Szeretet. Tanításod oly kristálytiszta, egyszerű, hogy még egy kisgyermek is megérti. Csak egyet kértél tőlünk: a szeretetet. Úgy teremtettél bennünket, hogy erre szomjazzunk, és akkor legyünk boldogok, ha szeretünk. A mennyben csak szeretet van. Ezért van ott örök boldogság. Köszönjük Atyánk, hogy elküldted közénk Szent Fiadat, Aki példát adott nekünk a szeretetre, és megtanította nekünk, hogy hogyan kell szeretni.

 

Ó jó Atyám kérlek, adj minden ember szívébe szeretetet Saját Magad, és Szent Fiad iránt! Add nekünk Szentlelkedet, hogy Ő szeressen bennünk, általunk! Ő tanítson meg minket törvényeid megtartására! Jóságos, hőn imádott drága Szent Örök Édesatyám! Kérlek, adj vágyat minden ember szívébe, hogy elnyerje az örök boldogságot! Te tápláld bennünk ezt a vágyat, és Te teljesítsd be! Te add meg nekünk a kegyelmet, hogy mindenkor törvényeid szerint éljünk, és Téged, a Dicsőséges Szentháromságot mindennél jobban szeressünk, Neked mindenkor hálát adjunk, és elnyerjük az örök életet! Ámen.”

 

Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Drága Gyermekem! Az idő rövid. Készülj! Hamarosan megállsz Színem előtt. Erre készülj! Az idő elszáll. Minden itt marad. Minden elmúlik. Ne foglalkozz azzal, ami nyugtalanít! Ad át Nekem, és felejtsd el! Tekintsd úgy, hogy már meg van oldva! Én Mindenható vagyok. Te csak törődj az Én dolgaimmal! A tieidre Én Magam viselek gondot. Bízzál Bennem még jobban! Aki Bennem bízik, meg nem szégyenül. Én most itt vagyok előtted a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Én most is ugyanaz vagyok, mint két ezer évvel ezelőtt. Én most is cselekszem. Nekem minden lehetséges. Mindarra, amit hittel kérsz Tőlem, tekints úgy, mintha már megkaptad volna! Mindazt megadom neked, ami az üdvösségedre válik. Nagyon szeretlek téged. Kedvesek Előttem imádságaid. Már eddig is sok lélek megmentőjévé tettelek. Így lásd sorsodat! Mindent a te, és mások üdvösségére fordítok. Az Én kínszenvedéseimmel egyesített, Nekem felajánlott szenvedéseid és áldozataid által lelkek ezreit, sőt millióit mentem meg. Minden lélegzetvételednek örök értéke van, mert felajánlottad az életedet Nekem. Téged a lélekmentésre választottalak ki. Menj végig az úton, és bízzál Bennem! Hagyatkozz Rám teljesen! Erre áldalak meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

2012. szeptember 21. Szentmisén, Úrfelmutatáskor Jézus:„Halálra sebzett Szívemet adom neked, hogy szeresd, imádd és vigasztald!” Szentáldozás után Jézus: „Borulj Szívemre! Csókold meg! Ezt mondd: szeretlek, imádlak, engesztellek. Bocsánatot kérek Tőled minden bűnös nevében, és mindenki helyett. Ezzel nagyon megvigasztalod Szívemet.”

 

 

 

2012. szeptember. 22. Szentségimádáson Jézus:

 

Gyermekeim, készüljetek, mert elérkezett az idő! Megrostálom a népeket. A jókat elválasztom a gonoszoktól. Nagy keresztényüldözés lesz. Éljetek szüntelen készenlétben! Most még jobban figyeljetek erre, mint valaha, mert nagyon hirtelen jön! Valamennyien megálltok Színem előtt. Megítélek mindenkit tettei szerint. Készüljetek, mert mondom nektek, megfizetek mindenkinek tettei szerint! Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

Drága kislányom! Szívem a szívednek dalol. Szívem a szeretet dalát énekli szívedben. Te, aki befogadtál Engem a Szentáldozásban, nem vagy többé a magadé, hanem mindörökre az Enyém lettél. Megpecsételtelek téged Szent Véremmel, amelyet személyesen érted ontottam a keresztfán. Feltámadott Testemmel és Véremmel a szívedbe tértem Én, az Isten-Ember, hogy te is átistenülj Belém, és mi ketten elválaszthatatlanul egyek legyünk már itt és most e földi zarándokúton azért, hogy ez az egység folytatódjon a mennyben, az örök dicsőségben, boldogságban örökkön örökké.

 

Nagy kegyelem a Szentáldozás. Ti, akik tiszta lélekkel veszitek magatokhoz drága Szent Testemet és véremet, teljes szívetekből adjatok hálát Nekem, és engeszteljetek Engem! Tudjátok meg, hogy értetek, tiszta lelkekért maradok jelen a legméltóságosabb Oltáriszentségben a világ végezetéig. A ti imáitokra és életszentségetekre tűröm meg a szentségtörőket, és a ti állhatatos imáitokra és engesztelésetekre mentem meg őket az örök kárhozattól, és tartom fenn ezt a bűnös világot. Ezért nagy a ti felelősségetek. Maradjatok meg mindhalálig az életszentségben! Tartsatok ki mindvégig az Irántam való szeretetben és hűségben! Valljatok meg Engem az emberek előtt szép életpéldátokkal, szavaitokkal és teteitekkel! Imádkozzatok és engeszteljetek szüntelen ezért a bűneiben fetrengő nyomorult világért, amelyben az emberek tömege vonul a széles úton a kárhozat felé! De hamarosan megtorpannak, mert kiárasztom rájuk megvilágosító kegyelmemet. Megmutatom nekik bűzlő hulla lelküket, amelyben a sátán az úr, aki mindenféle bűnbe sodorja őket. Szüntelenül leselkedik rájuk, hogy az örök tűzbe taszítsa valamennyit. Véget vetek a sátán uralmának. Megkötözöm ezer évre, és a kénköves lángtengerbe vetem. Ez lesz az új korszak, az ezer éves béke és szeretet uralma. Akkor az emberek úgy fognak élni, mint az első emberpár a paradicsomban. Nem fog ártani semmi. A párduc együtt fog legelni az őzikével. Béke és szeretet fog uralkodni az egész földön. Mindezek előtt megtisztítom a világot. A jókat Magammal viszem Atyám országába. A gonoszok pedig elveszik méltó büntetésüket. De egy kis részt meghagyok. Ők lesznek a szent gyökér, amely kihajt. Sok gyermek születik majd. Az emberek hosszú ideig fognak élni. A halál nem fog fájni. Csak átszenderülés lesz az örök életbe, ahol vég nélkül fogják dicsőíteni nagy irgalmamat és végtelen szeretetemet. Ez a korszak már nagyon közel van. Készüljetek, mert hamar beteljesül mindaz, amit mondtam nektek! Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

Szívem szeretete átölel. Szívem szeretete kiárad minden emberre, állatra, az egész természetre, és az egész világmindenségre. Szívem szeretete és nagy irgalma tartja fenn ezt a világot. Az egész emberiség elmerült a bűn fertőjében. Csak néhány kiválasztott életszentségben élő gyermekem imájára és engesztelésére tűröm meg még ezt a bűnös világot. Sajnos az emberek süketek és vakok lelkiismeretük szavára, amely által hívom őket is a megtérésre és az életszentségre.

 

Gyermekeim! A bűn nagyobb és súlyosabb betegség az összes testi, lelki betegségnél. Azért, mert a bűn az örök kárhozatra taszítja az áldozatát. A betegség csupán a testi halál okozója. Ennek a szenvedésnek hamar vége lesz, és a beteg, ha bele is hal betegségébe, a lelke az örök dicsőségbe megy fel, ha arra érdemes. Ezért gyermekeim elsősorban ne a testi egészséggel törődjetek, hanem sokkal inkább szüntelen őrködjetek lelketek tiszta állapota fölött, hogyha hirtelen jön a halál, megállhassatok Előttem, az örök Bíró előtt, és jobbomra állítsalak benneteket az áldottak közé, és bevezesselek titeket Atyám dicsőségébe, ahol örökké örvendeztek majd, és boldogságotoknak soha nem lesz vége.

 

Az ember élete olyan, mint a mező virága. Ma virít, de holnap már a helyét sem lehet felismerni. Mondom nektek, éljetek szüntelen készenlétben! Gyakoroljátok a felebaráti szeretetet, mert csak egy pillanat, és kieresztetek a kezetekből mindent, és élettelenül hevertek a földön. A testetek feloszlik. Por és hamu lesztek. De a bennetek levő lélek, az én tovább él. A halál után a számadás következik. Számot adtok Előttem egész életetekről. Vigyázzatok, mert mindenre fény derül, amit titokban műveltek! A világ nem büntet meg a házasságtörésért, a paráznaságért, de Isten törvénye szerint a pokol örök tüze fogja égetni azokat, akik ezeket művelték, és nem tartottak bűnbánatot, és nem hagytak fel bűneikkel. Mondom nektek: Olvassátok el a tíz parancsot, és éljetek a szerint! Ha meg nem tértek, mindnyájan elvesztek. Most még figyelmeztetlek, de holnap már megítéllek benneteket. Szavaim lélek és élet. Örök élet azoknak, akik megtartják, de örök tűzben égés és halál azoknak, akik megvetik.

 

Gyermekeim! Már mindent megmondtam nektek. Kínhalált haltam a ti bűneitekért. Megnyitottam számotokra a mennyország kapuját. De ha nem tértek meg, örökre elvesztek. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

2012. szeptember 24. Szentségimádáson Jézus: Most a mennyország boldogságáról szólok hozzátok.

Drága gyermekeim! Én mindenkinek a teljességet kínálom fel, de a mértéket ti szabjátok meg magatoknak a szerint, hogy mennyire nyíltok meg kegyelmeim befogadására. Aki teljesen átadja az életét Nekem, Megváltójának, és Engem szolgál, az a legmagasabb fokú örök boldogság részese lesz. Én nagyon szeretlek mindnyájatokat. Nagy méltóság a szabad akarat, amelyet Én nagy tiszteletben tartok. Ezért a ti döntéseteken múlik örök sorsotok, örök boldogságotok. Én minden tanítást megadok, hogy tisztán lássatok. De a döntés a ti kezetekben van.

Édes gyermekeim, Szívemnek drága választottai! Ti, akik átadtátok az életeteket Nekem, és Engem szolgáltok, imádtok, igen nagy örömömet találom bennetek. Lelketek az Én tiszta palotám. Szívetek az Én szentélyem. Bennetek lakom, mint szívetek boldog Királya. Ti vagytok az Én földi mennyországom. Most azt kérem tőletek, hogy készüljetek, mert nemsokára sokakat elszólítok közületek ebből a világból. Gyakoroljátok továbbra is a testvéri szeretetet, mert ez számomra a legkedvesebb. Imádkozzatok egymásért és magatokért! Most első helyen a végső állhatatosság, és a jó halál kegyelmét kérjétek Tőlem, mert nemsokára erre lesz szükségetek. Amikor megláttok Engem, az örök boldogság részesei lesztek. Bevezetlek titeket Atyám országába, az örök hazába. Meglátjátok Atyámat, Akinek végtelen szeretetéből keltetek életre. Örökké hálát fogtok adni Neki azért a kegyelemért, hogy megteremtett, és vonzott Hozzám, Szent Fiához, Aki megváltottalak benneteket. Hálát adtok az Atyának azért is, hogy kiárasztotta rátok a Szentlelket, Aki megtanított mindarra, ami az üdvösségre vezet. Örökké hálát fogtok adni a dicsőséges Szentháromságnak azért, hogy itt lehettek a mennyben, az örök boldogságban, és azért, hogy örök életet kaptatok. Készüljetek, mert mindez hamarosan megvalósul! Tartsatok ki mindhalálig a rátok bízott szolgálatban! Legyetek erősek a hitben! Maradjatok meg a reményben és a lángoló Isten szeretetben! Bízzatok Bennem szikla szilárdan! Aki Bennem bízik, meg nem szégyenül. Erre áldalak meg benneteket drága kicsi gyermekeim, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Drága gyermekeim! Szívemnek kedves választottai! Most hozzátok szólok, akik körülvesztek Engem szeretetetekkel, szolgálatotokkal, és tiszta szívből imádtok Engem: Azt akarom, hogy mondjatok le mindenről, ami ehhez a világhoz köt. Személyekről, tárgyakról, mindenről. Azt akarom, hogy csak Hozzám tartozzatok. Szakadjatok el lélekben ettől a világtól, és mindattól, amihez, vagy akihez kötődtök, mert boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Ne ragaszkodjatok ebben a világban semmihez és senkihez. Még ha birtokoljátok is, vegyétek úgy, mintha nem volna a tiétek, mert ez a világ elmúlik. Az életetek véget ér. Ti csak Hozzám, és elsősorban törvényeim megtartásához ragaszkodjatok, mert ezzel bizonyítjátok, hogy szerettek Engem. A ti életetek a földön olyan, mintha egy hídon mennétek át. Egy átmeneti állapot. Isten szeretetéből lettetek, és Istenhez kell megérkeznetek. Kaptatok egy biztos iránytűt, a lelkiismeretetek szavát. Maga a Szentlélek imádkozik bennetek, és a jó célba vezet. Ha figyeltek rá, és engedelmeskedtek neki, biztosan célba értek. Ezt azért mondom, mert Isten mindenkit az üdvösségre szánt. Így gondoskodik mindenkiről. Azokról is, akiknek nincs módjukban hittant tanulni, Szentmisére járni, Szentírást olvasni. A lelkiismeret szava a szeretet. Ha béke és derű uralkodik a lelketekben, akkor jó úton haladtok. De ha kétségbeesés, és nyugtalanság, akkor azonnal irányt kell változtatni. Ilyenkor mindig kérdezzétek meg lelkiismeretetek szavát! Ott belül, a lélek hetedik szobájában a Szentlélek trónol. Ha figyeltek rá, indítani fog benneteket, hogy újra rálépjetek a szeretet útjára, és akkor újra béke és derű lesz a lelketekben. Ilyen egyszerű. Csak ne hagyjátok, hogy a világ zaja elnyomja a lelkiismeret szavát! Teremtsetek csendet kint a környezetetekben, és bent a lelketekben! A csend elengedhetetlen feltétele a befelé való figyelésnek. Ha ezt teszitek, megtelik a szívetek békével és derűvel, és ezek állandó társaitok lesznek. Megtaláljátok életetek értelmét az önzetlen, tiszta szeretet kapcsolatokban. Nem csapongtok össze-vissza, hanem kiegyensúlyozott tempóban haladtok egyenesen a jó célba, lelketek örök üdvösségére Istenhez, Akinek örök szeretetéből lettetek, és Aki tárt karokkal vár haza az Atyai házba. Fontoljátok meg ezt a tanításomat különösen most, a világ hangoskodásában, amikor a sátán ellopja a csendet, hogy ne tudjatok befelé figyelni, gondolkozni, hogy elvakítson a hamis fényekkel, megsüketítsen a lármával, és megtévesszen a reklámokkal.

Drága gyermekeim! Ez a világ elmúlik. De a lelketek, a személyetek, az én örök életre lett teremtve. Nektek nem mindegy, hogy örök életeteket hol folytatjátok. A sátán szüntelenül harcol ellenetek, hogy megkaparintsa, és a pokolba taszítsa a lelketeket. Isten utánatok megy, és felkínálja megmentő kezét. Nektek kell belekapaszkodni, ha nem akartok örökre elveszni.

Gyermekeim! Én nagyon szeretlek mindnyájatokat. Mindenkit megváltottam a keresztfán. Imádkozom értetek Atyámnál, és felétek nyújtom segítő kezem. Megáldalak benneteket megerősítő áldásommal, hogy legyőzzétek a sátán minden kísértését úgy, hogy nem álltok szóba vele, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

A Szentlélek így imádkozott bennem: „Drága Jézusom! Imádott Királyom! Légy áldva, dicsőítve és imádva mindörökké! Szívem szeretete lángba borítja egész elmémet, úgy imádlak Téged, Aki itt jelen vagy a legméltóságosabb Oltáriszentségben! Ó felfoghatatlan csoda, amelyben valósággal jelen van a Feltámadott Isten-Ember, a mi drága Megváltó Krisztusunk, Akit a mi bűneinkért keresztre feszítettek, és a keresztfán kínhalált halt. De amint előre megmondta, harmad napra feltámadott, és él, örökkön örökké él!!! Akik hiszünk Benne, Vele együtt mi is feltámadunk. Nem hagy minket a holtak honában, mert szeret bennünket. Ő ígérte: „Aki Bennem hisz, ha meghal is élni fog. Én vagyok a feltámadás és az élet.”

Drága Jézusom, imádott Királyom! Köszönöm ezt az ígéretet. Köszönöm, hogy értünk leszálltál Atyád öléből, megtestesültél Szűzanyád tisztaságos méhében, és megszülettél közénk, hogy elhozd nekünk Atyád tanítását, az örök igét, amely az üdvösségre visz. Köszönöm, hogy meghaltál a mi bűneinkért a keresztfán, feltámadtál, és elküldted nekünk a Szentlelket, Aki megtanít bennünket mindenre, ami üdvözít minket. Köszönöm, hogy mi is feltámadunk, és ott leszünk, ahol Te vagy, és látni fogjuk dicsőségedet és szépségedet.

Ó drága üdvözítő Urunk és Istenünk, mily nagy a Te szereteted, irgalmad és kegyelmed! Lehajolsz hozzánk elesett bűnösökhöz, hogy Magadhoz emelj. Megtisztítod lelkünket értünk kiontott drága Szent Véreddel a bűnbocsánat szentségében. Drága Szent Testeddel és Véreddel táplálod lelkünket, hogy éhen, szomjan ne vesszünk ebben a pusztában, és megvédj a sátán támadásaitól.

Ó felfoghatatlan szeretet! Az egész világot átölelő irgalom! Szeretném belekiáltani a világba, hogy mindenki megtudja: Jézus él, és Vele együtt mi is feltámadunk, és örök életet kapunk! Ti emberek, akik még sötétségben éltek! Nyissátok meg lelketeket és értelmeteket! Fogadjátok be Isten igéjét és szeretetét! A szívetek gyulladjon lángra ekkora nagy szeretet láttán! Szeressétek viszont Őt, Aki úgy szeretett titeket is, hogy az életét adta értetek!

Jézus! Jézus! Jézus! Szabadító! Bűntől szabadító, Aki letöröd bűneink rabláncát, Aki megszabadítasz a sátán hatalma alól! Kérlek, gyújts fényt a lelkünkbe, az elménkbe, hogy Téged keressünk, megtaláljunk és szeressünk! Mindig csak szeressünk, és Téged szolgáljunk egész életünkkel, minden erőnkkel! Ha kell, az életünket is adjuk oda érted, így bizonyítsuk Irántad való hűségünket!

Jézus! Szabadító! Megváltó Istenünk! Légy áldva, szeretve, imádva most és mindörökké! Ámen.”

PostHeaderIcon MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által

1992. szeptember 24.

 

A SZENT KERESZT AZ IRÁNYTŰ, MI UTATOKAT BEHATÁROLJA

 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy testvérem a mi Urunk kegyelméből, Jézus Krisztus által. Ámen. Ármin vagyok, ne félj!

 

Köszöntelek testvérem a Mindenható örök Isten; az Atya, az ő szent Fia, Jézus Krisztus kegyelméből, a Szentlélek Úristen közreműködése által.

Imádkozzunk testvérem! Imádjuk az örökké élőt, a mindenható, örök Atyát. Áldjuk és magasztaljuk az ő egyszülött Fiát, a megváltó, az üdvözítő Örök Igét; Krisztust, a megfeszítettet, az egyedüli üdvözítő Urat, a kínhalált halt Égi Bárányt, a köztetek élőt, a szívetek ajtaján kopogtatót, az irántatok égő örök szeretetet. Te, aki kiüresítetted magad és az utolsó csepp véred is elhullajtottad, hogy a bűnös lelket szent véred harmatával tisztára mossad és az Oltáriszentségben magadat adtad eledelül. Mert te mondottad Uram; Jézus Krisztus: “AZ ÉN TESTEM VALÓBAN ÉTEL, AZ ÉN VÉREM VALÓBAN ITAL.” Te, aki magadat adtad az embemek, hogy lelki táplá­lékunk légy, hogy erősítsd a tieidet és szereteted lángja gyújtsa lángra szívünket. Te, aki bemutattad, hogy a szeretet az végtelen. Ki ezzel a végtelen szeretettel szereted a tieidet, könyörüljön meg szent szíved a nyomorult, bűnös emberen. Védd meg őket ezekben a nehéz időkben, hol a gonosz szedi áldozatait szörnyű mennyiségben.

Uram, Jézus Krisztus! Parancsolj megállást a gonosz kísértőnek! Taszítsd le trónjáról! Tipord el már a gonosz fejét a szeplőtelenül fogantatott szent Szűz által, mert szétszéled a nyáj, hol a bárányok pásztor nélkül bolyonganak és a farkasok prédái lesznek.

Könyörgök hozzád örökké élő szentháromságú egy igaz Isten, mentsd meg a tieidet!

Alázatos szívvel kérünk és könyörgünk, ne engedd a vesztébe rohanni a te népedet, az embert, hisz te alkottad őket! Ne engedd bennük meggyalázni szentséges, szent arcodat, hiszen az a hivatásuk a földön, hogy szent Fiadhoz hasonlóvá váljanak, mert az üdvözül, kiben te Örök Atya felismered Szent Fiadat, a te végtelen kegyelmed által. Mert neked Atyám minden lehetséges.

Légy velük a nehéz napokban és áldd meg őket, hogy úgy legyenek egyek, mint te Atyám a dicső Szentháromságban egy vagy a Fiúval, egy a Szentlélekkel, úgy legyenek ők is veled mindörökké. Ámen.

Testvérem, haladj mindig csak előre Krisztus felé! Legyetek éberek és kitartóak mindhalálig.

Pedig ha tudnátok mi vár azokra, ki Uruk és Istenük; Jézus Krisztus vonásait magukon hordják! Úgy várnátok Uratok érkezését, úgy epednétek utána, mint a kitikkadt vándor a forrás után! Mint Szent Pál mondotta: “Szem nem látta, fül nem hallotta milyen gyönyörűség vár mindazokra, kik hűségesek maradnak mindvégig. ” Legyetek hűségesek testvéreim a hitben, a feltétel nélküli hitben!

 

Lássátok meg a teremtett világban az alkotót, a ti Uratokat, Isteneteket, mert felismerhetitek hitetekkel. És lássátok meg a gonoszt az e világ szennyében és mocskában. Mert semmi sem undorítóbb, mint mindaz a bűn mibe a ti világotok fetreng. A sátán tobzódik, a sátán szedi áldozatait, még ha lehet megtéveszti a válasz­tottatakat is.

De ne féljetek! Isten Szentlelke rávezet az igazságra, hisz testvéremnek is azért kell mindezt leírni, hogy felnyíljon szemetek és tisztán lássatok. Csak kérjétek Isten Szent Lelkét, majd ő rávezet az igazságra és tisztán láttok az ő szent kegyelme által.

Az evangéliumi igazságokban nincs megalkuvás. Azok az igazságok, miket a ti Uratok és Istenetek tanított, ma is szentek és igazak. Nincs megalkuvás, mert mint Uratok mondotta:

“AKI EGY BETŰT IS ELVESZ, VAGY HOZZÁTESZ, MÉLTÓ A GYEHENNA TŰZÉRE. “

Tehát testvéreim, mint ahogy örök a felséges Isten, úgy örök tanításai is, felette áll az időnek. Szent keresztje pedig az iránytű, mi utatokat behatárolja. Aki a krisztusi utat és szent keresztjét követi, az hazatalál.

Mint már annyiszor mondottam: ne nézzetek se jobbra, se balra, mert mindkét oldalon már a sátán uralkodik, csörgeti hamis gyöngyeit. De hátra se nézzetek, mert ott evilági életetek gyötrelmei vannak. Erre utal még az Ószövetségi eset, mikor Lót felesége kővé vált, mert visszatekintett. Ezért ti sem nézzetek vissza, mert megbénít benneteket az múlt bűne és gyötrelme. csak előre, csakis a krisztusi úton járjatok!

Ha mégis botlanátok, ne essetek kétségbe. Mert a gonosz ugyan igyekszik elhitetni veletek, hogy már úgyis mindegy. Ezt tette Júdással is, mert nem tudta és nem is akarta azt a mérhetetlen kincset felhasználni, mi a Bűnbánat Szentsége. Nem volt hit. Nem hitte el, hogy Ura és Istene végtelen irgalmában megbocsátaná neki. Nem hitte el, hogy szent vére lemossa az ő vétkét. Megbánta ugyan bűnét az embemek, de nem fordult Urához, Istenéhez; Jézus Krisztushoz, hanem megtette a legnagyobb vétket, kezet elemelt életére, mert azt hitte, ezzel vége mindennek. Tehát nem volt hite.

Ezért annyiszor hangsúlyozom a feltétel nélküli hit fontosságát. Az Istenre való hagyatkozást, mert enélkül nem juttok az életere, mit Uratok és Istenetek készít nektek. De azt is mondom, Isten elől nem lehet elbújni, sem ezen, sem a másik világban. De legyetek éberek, még egyszer mondom. Mert a hit semmivé válik, ha ti azt nem élitek meg. A hiteteket meg kell élni. Hisz Uratok; és Istenetek mondotta: ” ÉN PÉLDÁT ADTAM NEKTEK.”

 

Mert ha a hit nem párosul szeretettel, alázattal, béketűréssel, irgalmassággal, tiszta élettel, a keresztetek viselésével Krisztusért, semmik és senkik vagytok. De ne féljetek! Krisztusotok nem azért hullatta vérét, hogy magatokra hagyjon, hanem hogy segítsen és útitársatok legyen a nehéz úton.

Csak Krisztussal és Krisztusért és megnyílik a mennyek kapuja előttetek. Ámen.

 

Most pedig búcsúzom és azt mondom, áldjon meg benneteket a mindenható Atya, az ő szent Fia, a megváltó és üdvözítő Jézus Krisztus, ki kezeteket megfogja, ha odanyújtjátok neki. A lelketeket betöltő és elméteket megvilágító Isten Szent Lelke, az Igazság Lelke, és a szeplőtelenül fogantatott Szűz, Isten Anyja Mária oltalmazzon benneteket, hogy hazataláljatok. Ámen.

 

Én pedig Isten alázatos szolgája imádkozom értetek és veletek. Ármin.

 

 

PostHeaderIcon MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által

1982. szeptember 6.
 
RÁZZÁTOK FEL ALVÓ LELKETEKET, MERT KÖZTETEK A SÁTÁN ARAT, GONDOLKODJATOK ÉS GONDOLKODJATOK!
 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy Testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ármin vagyok, ne félj.
 
 
 
Köszöntelek Testvérem a Jézus Krisztus szent nevével. Áldott legyen mindörökké! Ámen.
 
 
 
       Örülök és örömmel tölt el testvérem az, hogy te lelkedben felkészültél az isteni igazságok befogadására és a Szentlélek Isten segítségét kéred, hogy a tanítást amit rajtam keresztül kapsz, megérthesd és erre a nagy kegyelemre méltó akarsz lenni. Az akaratod nagy éstovábbra is törekedj a tökéletesedésre. A tanítás, mit kapsz az nem az enyém, azt én is úgy kapom a mi Urunk, Jézus Krisztustól azért, hogy közvetítsem neked, de nem azért, hogy magadnak megtartsd, hanem azért hogy tovább add!
 
 
 
       Testvérem, ne légy kicsinyhitű. Kérd a te Urad Istenedet, hogy erősítse meg a hitedet. imádkozzál, fohászkodjál! Imádkozni kell a bűnösök megtéréséért, mert ha sejtenétek milyen ereje és hatalma van az imának, akkor sokkal többet fordulnátok a ti Uratok Istenetekhez.Ez rejtve van előtted egy bizonyos fokig. Ennekfelismerése is a hívő lelkeké. Mert Krisztus a bűnös emberért halt meg, de azért a bűnös emberért, aki hisz. Krisztus vére csak azét, annak a bűnös embernek a bűnét mossa le, aki hisz benne és bizalommal van iránta. Krisztus csak a hívő emberért halt meg. Viszont hívő ember minden ember lehet. A kegyelem minden embernek, még a gonosztevőnek is felkínálja a megváltást. De azt kell megint mondani, hogy mégis kevés ember, aki é1 vele a maga akarata által. De vannak, akik sok-sok megpróbáltatás, szenvedés árán jutnak el idáig, mert mint mondottam a kegyelem minden eszközt felhasznál a lelkek megmentéséért.
 
Sok-sok embert Isten végtelen nagy-nagy kegyelme vezet e1 ahhoz a forráshoz, ahol az örök élet forrása buzog. De ez mind úgy történik, hogy az emberi szabad akaraton nem esik csorba. Elveszni csak a legmegátalkodottabb lélek veszik el. Mikor kérdezték az Üdvözítőt az apostolok: “Mester, ki üdvözül?” – erre Jézus Krisztus azt felelte: Embernek lehetetlen, de Istennek semmi sem lehetetlen”.
 
 
 
       Tehát Istennek minden lehetséges. A Ti mennyei Atyátoknak az az akarata, hogy mindenki üdvözüljön. De Isten szabad akaratot adott minden embernek, ami soha csorbát nem szenvedhet. De Isten tudta, mennyire esendő az ember, ezért nem hagyta magára, és mindvégig segíti, míg a lélek a testben van, hogy örök üdvössége legyen.
 
       Ideát már számot kell adni tetteitekről. Isten végtelen nagy kegyelme megengedte, hogy bűneiteket letörlesszétek. Mert ugyan ki üdvözülne? Ki meri azt mondani, hogy bűntelen? Ezért mondotta Krisztus az isteni Üdvözítő, hogy embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.
 
       Megtisztul a lélek ideát, de kínban és gyötrelemben, de Isten végtelen nagy irgalma megengedte, hogy a  földön is letörlesszétek bűneiteket. Mondom, boldog az az ember, ki tiszta lélekkel lépi át az örök élet kapuját, de még egyszer mondom, Istennek minden lehetséges. Ezért mondom, hinni és hinni kell. Soha ne kételkedj! Te tudod azt, hogy minden úgy történik, hogy a te üdvősségedet szolgálja. Küzdeni kell a bűnök ellen. Törekedni kell a tökéletesedésre. Legyen bennetek a nagy akarat.
 
       Küzdeni és még egyszer küzdeni! Mint már mondottam, a szenvedésre nagyon nagy szükségetek van, fogadjátok el úgy, mint Jézus Krisztus is elfogadta a keresztet. Öleljétek magatokhoz ezt a nagy kincset, mert ez az életre vezető kapunak a kulcsa.
 
 
 
       Higgyétek és ismételten mondom a szenvedésnek nagyon nagy érdeme és súlya van, amit ti Krisztusért és neki felajánlva fogadtok el. Ne féljetek! Krisztus nem enged benneteket elveszni, ha Ti is Krisztusban akartok élni. A ti Üdvözítőtök őrködik felettetek, hogy erőtőkön felül ne kísértessetek, mert az erőt a kísértés arányában kapjátok. De ehhez nektek akarni kell és hinni az isteni gondviselésben, mert ha ez nincs, mind elvesznétek. Ezért mondottam, hogy imádkozni kell a bűnösök megtéréséért, mert az isteni irgalom felhasználja a részükre. Legyetek ti is könyörületesek, irgalmasak, – mint már mondottam – hatalmatok van az ellenetek elkövetett bűnnel szemben, mivel embertársatok titeket megterhelt, megbocsátani.
 
       Mint már mondottam, gyakoroljátok mindazt a jót, mit a ti Atyátok és Jézus Krisztus.
 
Ébredjetek hát fel, hogy kik vagytok! Méltóságotok végtelen, mert Isten gyermekei vagytok, de ti lemondtatok erről a méltóságról, múló örömökért és megaláztátok magatokat a poklok tüzéig. Ti magatok terhelitek meg lelketeket, ami lehúz. Rázzátok fel alvó lelketeket! Mert köztetek a sátán arat. Ismerjétek meg magatokat, és még egyszer azt mondom gondolkodni és gondolkodni kell! Ha a gondolataitok által eljutottatok Istenhez, forduljatok hozzá gyermeki szeretettel és bizalommal és meghallgat benneteket.
 
 
       Mára búcsúzom és azt mondom: áldjon meg a mennyei Atya, aki szereti és vonzza gyermekeit, az Üdvözítő Jézus Krisztus, aki a mennyek országát megnyitotta, a Szentlélek Isten, a kegyelmek hordozója, és a lelkedben munkálkodó Isten. A mi Urunk Jézus Krisztus áldása kísérjen végig, míg meg nem érkezel!
1982. szeptember 7.
 
 
IMÁDKOZZATOK MÁSOKÉRT, MERT AZ AZ EMBER, KI NEM IMÁDKOZIK MÁSOKÉRT, HITE LEHET NAGY, DE NINCS BENNE SZERETET.
 

 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy Testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus által.
 
Ármin vagyok, ne félj!
 
 
 
Köszöntelek Testvérem az Úr, Jézus Krisztus szent erejével és vérének harmatával, ami lemossa, és fehérré teszi lelked a bűnbánat szentsége által.
 
 
 
       Ne legyél kicsinyhitű. Tudja a te Üdvözítőd, hol élsz. Ott élsz, ahol a sátán is fészket rakott és a bűn fészkel. De ne félj, gondja a te Uradnak a te gondod ésmegkönyörül rajtad. Őrködik a lelkeden az Üdvözítő Jézus. Ezért adott melléd engem, hogy el ne vessz. Helyes az út, amin haladni akarsz és haladsz. Még egyszer mondom, ne légy kicsinyhitű. Kérd a krisztusi segítséget, kérd a lelki békét. Te már tudod, mi a fegyvered a gonosz ellen: ima, fohász. Ebből te nem fogysz ki soha. Ez egyedül rajtad múlik. Imádkozz a fiadért, mert neked kell először kiérdemelni részére a kegyelmet. Ebben sem légy kicsinyhitű és imádkozz azért is, akivel az eskü köt. Tudja a te üdvözítő Jézusod, hogy ti ketten úgy illetek, vagy tartoztok egymáshoz, mint a tűz a vízhez. De ne félj, te csak állj szilárdan. Legyél erős hitben és szeretetben. Még egyszer mondom, hagyatkozz egészen a te Uradra és Istenedre, ne félj semmitől!
 
       Testvérem ma is fogsz kapni tanítást. Mindent úgy írj le, ahogy én mondom, és nagyon figyelj. Tanítani kell az embereket Krisztust szeretni. Ki kell használni minden alkalmat, mert az idő sürget. Közel, nagyon közel van a nagy megpróbáltatások ideje. Fel kell készülni, mert mint már mondottam, addig sosem késő megtérni Istenhez, míg a lélek a testben van. Ezt nemcsak neked mondom, hanem mondom a nővérednek is. Igenis, hirdetni kell a rettenetes napok közeledtét. Hisz olvassátok a Szentírásban: ”Hegyek omoljatok ránk és rejtsetek el minket!”. Higgyetek ennek az isteni kinyilat­koztatásnak. Ne elégedjetek meg azzal, hogy a ti lelketek legyen készen! Mert írva van: “Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” Ez tehát a parancs. Ezért mondom, nem elégedhetsz meg azzal, hogy a Te lelked készen áll. Nem lehetsz nyugodt, ha te szereted embertársaidat, neked a felebarátod lelke legyen olyan fontos, mint a magadé. Kérlek Testvéreim! Ezt jegyezzétek meg és tegyetek eleget ennek a legfőbb törvénynek. Az, hogy embertársaitok hogy fogadják, hogy hogyan dönt, az már nem tartozik rátok. De ne mulasszatok, és ne lankadjon a hitetek, ha úgyis látjátok, hogy hiába fáradoztatok. Mégis mondom, hogy ti ezt nem tudjátok megítélni. Mert egyetlen egy ember lelkét sem látjátok. Ezt csak az Atya és az Ő szent Fia Jézus Krisztus tudja. Imádkozzatok magatokért és másokért, mert nem igaz, hogy a ti másokért elmondott imátok elszáll a semmibe. Felhasználja a ti Atyátok és Jézus Krisztus a részükre.
 
       Emberi hasonlattal élve: valaki meghal és az összegyűjtött vagyonát, amiért ő dolgozott meg, arra hagyja akire, és akikre akarja, pedig ők nem fáradoztak meg érte, és mégis teljes joggal az övék, ők használják fel a javat maguk részére. Az pedig tőlük függ, hogy megbecsülik-e, vagy elprédálják. Ehhez már az adakozónak semmi köze. Igenis, az imádság érdemét miért nem adhatnád át bárkinek? – az már a te Urad dolga, hogy hasznosítja részére. Ugyanakkor az Üdvözítő Jézus Krisztus rólad, mint adakozóról sem feledkezik meg.
 
       Igenis, szerezzetek érdemeket másoknak is! Mert az az ember, aki csak magának harácsol és a másiknak, aki erre rászorul nem ad, az önző. Akkor miért ne lenne önző az az ember, aki csak kizárólag magáért imádkozik. Ez az ember hiszi Istent, és tudja az ima érdemét, és még hite is van.
 
Még többet mondok, még nagy hite is lehet, de nincs benne szeretet. Mert a szeretet adakozó. Mert az az ember, aki szeret is, a hit mellett azt szeretné, hogy az embertársai is megkapják mindazt a jót, mit Ő Istentől remél. Még egyszer hangsúlyozom, mint már mondottam is: a ti Atyátok nem veszi el ami a tietek. Mert az érdem kettős, de ti ne az érdemért tegyétek, hanem mert van bennetek szeretet is hitetetek mellett.
       Mára búcsúzom és ez nemcsak neked szól, ez szól a nővérednek is és minden hívő embernek. Áldjon meg Testvérem a mindenható Atya, a Fiú Isten és a Szentlélek Úristen és áldjon meg és őrizzen meg a mi Urunk, Jézus Krisztus benneteket az Örök üdvösség számára. Ámen.
1982. szeptember 12.
 
 
BOCSÁSSATOK MEG AZ ELLENETEK VÉTKEZŐKNEK
 
 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy Testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ármin vagyok, ne félj!
 
       Köszöntelek Testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus és az Ő szent anyja a boldogságos Szűz Mária a bűnösök közbenjárójának szent nevével. Áldassék és dicsértessék a Szentháromság egy Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten most és mindörökkön örökké.
       Testvérem, emeld fel szívedet és nyisd ki a te lelkedet a te Urad és Üdvözítőd felé. Ne lankadjon el a te hited, és ne keseredjen el a te szíved, és a lelked legyen mindig és mindenkor készen az Úr igéinek és az evangéliumi tanítás befogadására.
       Imáid és fohászaid kedvesek a te Uradnak. Ne feledd, a megpróbáltatásokhoz erő is adatik. Ne félj és legyél nagyon nagy bizalommal az Úr Jézus iránt, és még egyszer mondom, add át minden gondodat, terhedet a te Megváltódnak. Mert ne feledd, nem könnyű életet ígért neked itt a földön az Úr, de ígért erőt és ígért neked sok-sok lelki vigaszt. A te terhed, mint már mondotta is, az Ő terhe és a te gondod az Ő gondja.
 
Testvérem a mai tanítás a következő:
 
       Tárd szélesre lelked kapuját, hogy befogadd, és a Szentlélek ereje által megértsd. Ma az irgalmasságból és a könyörületességből fogsz tanítást kapni, mivel erre hamarosan szükséged is lesz. „LEGYETEK IRGALMASOK” mondotta az Úr és “LEGYETEK KÖNYÖRÜLETE­SEK” mert a kettő nem ugyanaz. Az irgalom az párosul a megbocsátással.
 
– Mert ha te megbocsátod azt a bűnt, amit ellened felebarátod elkövet, te gyakorolod az irgalmasságot is.
– Könyörületes vagy, ha másokért imádkozol. Ehhez párosul a szeretet, meg­szánod embertársaidat a bajban, és segítesz rajta, amennyiben ezt megadatik neked megtenni.
 
       Könyörületes lehetsz felebarátod betegágya mellett, de ennek is csak akkor van értelme, ha szeretet párosul hozzá. Tehát most azt mondom, hatalmatok van a bűnök megbocsátásában. Még egyszer hangsúlyozom, azokat a bűnöket bocsáthatjátok meg, mit embertársatok ellenetek elkövetett, és amivel a ti életeteket és lelketeket megterhelte.
       Most kitérek arra, amit aláhúzva értsetek, tehát amit többször is mondottam neked, csak az ellenetek elkövetett bűnt bocsáthatjátok meg, mert ez rátok tartozik Mert azt a bűnt, te vagy más már nem bocsáthatjátok meg, ami a te felebarátodat érte. Te bármennyire is tudsz erről, ez már a te felebarátod dolga, hogy miképp cselekszik. De viszont te figyelmeztetheted felebarátodat erre az üdvös cselekedetre.
       Itt is már tovább nem a te dolgod, mert az emberi szabad akaratából joga van elfogadni és megtagadni, illetve fenntartani ezt a bűnt a felebarátja részére. De viszont az, ki őt megbántotta és megbánja, és Isten végtelen nagy kegyelméből elmegy és megköveti embertársát, és Istent hívja segítségül, és a megbántott ember ezek után is fenntartja bűnét és nem bocsátott meg az az ember magát ítélte el. Mert Isten megbocsátott, mert alázatos, ebből fakad a könyörületesség.
       Megint emberi hasonlattal éljek, van egy ember, aki felebarátja ellen nagyon sokat vétkezett egy emberi életen keresztül és te megbocsátod minden ellened elkövetett bűnét, anélkül, hogy felebarátod jelét adta volna neked, hogy csak egyszer is megbánta volna. Te irgalmas voltál vele szemben, ennek az irgalomnak sokkal nagyobb érdeme van Isten előtt, mintha felebarátod bocsánatot kért volna. De viszont ez az ember sokszor van bajban és te sokszor segítettél rajta, pedig te mindig tudtad, hogy ott folytatja, ahol abbahagyta, ha eleinte reménykedtél is. Akkor te könyörületes voltál és ez az, amire szeretet nélkül a lélek nem képes.
 
       Testvérem! – nagyon sok olyat lehet cselekedni, ami nagyon kedves a te Urad előtt, mert te azt tetted, amit magadnak is kívánsz, és te könyörületes tudtál lenni egy olyan emberhez, aki a te megítélésed szerint erre érdemtelen volt De te testvérem ne ítélj, hogy nem ítéltess! Ez a te Urad dolga. Te csak legyél nagyon alázatos, mert Isten még a földön a legnagyobb gyalázatot is, amivel téged megaláznak, a javadra fordítja. Ez csak rajtad múlik. Mert aki téged megaláz, és te ezt alázatos szívvel felajánlod a te Uradnak, ezáltal felmagasztalódsz. Ezért mondom, szerezzetek érdemeket, mert nemcsak imában, fohászban, jócselekedetben, hanem a megalázásban is, a megbocsátásban is nagyon nagy érdemeket lehet szerezni, amit te felajánlhatsz Krisztusnak.
       Még itt van a szenvedésvállalás is. A kegyelemnek nagyon sok eszköze van, sőt még többet mondok, ezek az eszközök is kimeríthetetlenek, csak élni kell vele, mert mit mondott Krisztus Urunk és Üdvözítőnk: “Aki köztetek a legkisebb és szolgája mindenkinek, az a legnagyobb.”
 
       Csak gondolkodni kell, amit nem győzők eléggé hangsúlyozni. Az Üdvözítő Jézus sem földi királynak jött a világra, hanem szegény, egyszerű munkás emberként élt harminc évig. Hiszen olvastad a Szentírásban, mit mondott az Üdvözítő: “A madárnak fészke, az állatnak odúja van, az emberfiának, pedig nincs, hova fejét lehajtsa”. Pedig mit mondott Izajás próféta: „Tulajdonába jött, de övéi Őt be nem fogadták.” Jézus Krisztus megalázta magát a kereszthalálig és itt vált valóra, amit Krisztus az Üdvözítő mondott: “Aki magát megalázza, felmagasztaltatik, aki pedig magát felmagasztalja, megaláztatik”.
       Testvérem, most búcsúzom és kérlek ezen elmélkedj és azt mondom, nincs igaza a nővérednek, hogy ez csak neked szól. Mert a tanítások, mik el vannak határolva a neked szóló üzenettől, azok szólnak mindenkinek. Ezt vésse az agyába, és akinek tudomására jut, az tanuljon és gondolkodjon róla.
Testvérem, áldjon meg az Atya, aki még hajad szálát is számon tartja. Áldjon meg a Fiú, az Isteni Bárány, aki minden bűnöd és botlásod megváltója, aki a te gondjaidat átvette. A Szentlélek Isten, aki meggyújtotta lelked mécsesét, hogy jelezze, hogy ott a te Urad; Jézus Krisztus lakik. És még egyszer áldjon meg a mi Urunk Jézus Krisztus!
Ámen.
1982. szeptember 24.
 
 
A MEGBOCSÁTÁS ÉDESTESTVÉRE A SZERETET, EBBŐL FAKAD A
TÜRELEM, AZ ALÁZAT, AZ IRGALMASSÁG, A KÖNYÖRÜLETESSÉG, A
LEMONDÁS.
 
 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy Testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Ármin vagyok, ne félj! Minden dicsőség és imádás a mindenható Atya Istennek, az Ő Szent Fiának az Úr Jézus Krisztusnak és a lelked betöltő Szentlélek Istennek.
 
       Köszöntelek Testvérem az Üdvözítő szent nevével. Áldassék és dicsértessék az Ő szent neve, mindenkor és mindörökkön örökké. Táruljon a te szíved és lelked, nyisd fel a te Megváltódnak és teljes szívedből, és akaratod által imádd és szeresd mindenek felett a te Uradat, Istenedet a mi Urunk Jézus Krisztust! Kérdd a te Uradat és fohászkodj és kérj, mert a te kérésed meghallgatást talál a Megváltó Jézusnál! Megkönyörül rajtad a te Urad, mert mit mondott: “Kopogtassatok és nyittatik.” Igen Testvérem, te is kopogtass imáid és fohászaid által és megkönyörül rajtad a te Megváltó Üdvözítőd! Ne lankadjon el a te szíved, ha a lelki elragadtatás nem is kíséri minden imádat. Mert mint mondotta, hogy könnyű úgy imádkozni, ha a lelked szárnyakat kap. De a te Urad tudja az ima értékét és tudja, hogy te honnan imádkozol, és tudja, hogy mennyire akarsz, és az akaratod Krisztushoz vezet. Testvérem, mindig csak Isten felé, és csak azután jönnek a földi gondok.
 
       De a te gondjaidat van ki megoldja és a te könnyeidet van ki letörölje és van ki erőt ad neked és aki erővel lát el egész életedben. Ezt azért mondom, hogy lelked erősödjön a küzdelemben. Haladj ezen az úton és törekedj mindig és mindig jobbá válni és a tökéletesedésre törekedni. Testvérem ma is kapsz tanítást. A te Üdvözítődnek ma is van üzenete rajtam keresztül.
 
       A Szentlélek nyissa meg a te lelkedet ennek a befogadására. A tanítás a következő: a megbocsátó szeretet lesz a mai elmélkedésre neked adva és másoknak is.
 
       Legyetek megbocsátással embertársaitok iránt, mert akkor ti is megbocsátást nyertek. A megbocsátás mellett ott van a szeretet, ami nélkül nem lehet megbocsátani. Mert aki gyűlöl, az soha nem tud megbocsátani. Mert egymás mellett nem fér meg a szívetekben a megbocsátás és a gyűlölet. Mert a megbocsátás édes testvére a szeretet, mert a fő ez a kettő és ebből fakad a türelem, az alázat az irgalmasság, a könyörületesség, a lemondás, mert te ezeket az erényeket nem gyakorolhatod addig, míg harag él szívedben embertársaid iránt és ha a szeretet nem él szívedben. Mert mondom a megbocsátás, és ami a fő, a szeretet nemcsak testvérek, hanem ikertestvérek, mert egyiket a másik nélkül nem lehet mívelni. A gyűlölet ikertestvére a harag és ezeknek a gyümölcsei: a hazugság, a rosszindulat, a káröröm, az álnokság, ami a hazugságnak az ikertestvére és e kettő egymásból születik.
       De még egyszer, a szeretet, a megbocsátás és a többi, ami ebből a forrásból táplálkozik, ez egy család. A gyűlölet, a harag és a többi is egy család. Ez a kettő nem keveredhet a lélekben. Mert abban a szívben nincs szeretet, ahol a gyűlölet is fészket rakhat. Mert az ilyen lélek nem kell Istennek. Mert Isten azt mondja: vagy-vagy. Vagy egyiké legyen egészen a lélek, vagy a másiké. Mert megint földi hasonlattal éljek: ha ti összekevertek 1 kg sót egy kiló cukorral, mi lesz belőle? Ezt senki sem fogyasztja cl, pedig mindegyik külön-külön használható. Tehát ilyen az a lélek is, amiben a szeretet meg a gyűlölet meg tud egymás mellett férni. Mert az az ember nemcsak embertársait akarja becsapni, hanem magát az Istent.
 
“Vagy legyél hideg, vagy legyél meleg de, a langyosat kivetem a számból”
 
Tehát erre ügyelj Testvérem! A te lelkedben ne kapjon még egy percig sem helyet a gyűlölet és a harag. Tudja a te Üdvözítőd, hogy okod lenne rá, de itt is valljon színt a lelked. Ne feledd el egy pillanatra sem a töviskoronát és keresztet hordozót, Krisztust, aki még a halál gyötrelmeiben is megfeszítőiért imádkozott. Ő példával járt elől és azt várja, hogy kövesd. Kérj, és adatik, kopogtass és nyittatik, de úgy kérj, hogy bízd azt a te Uradra és Krisztusodra, hogy milyen formában adja. Remélj, és hited legyen erős Krisztusban, mert az idő közel van. Ne félj!
 
       Most búcsúzom. Áldás és békesség legyen rajtad. Áldjon meg az Atya Isten, a fiú Isten és a Szentlélek Isten. A mi Urunk Jézus Krisztus áldása maradjon rajtad, míg e földi életed le nem zárul, hogy újjászülethess az Örök Élet számára. Ámen.
Ármin.
1982. szeptember 26.
 
 
NE HAGYJÁTOK A LELKETEKET EGY PILLANATRA SEM ELSZUN­NYADNl, AKINEK A LELKI SZEME BECSUKÓDOTT, OTT A SÁTÁN URALKODIK.
 
 
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Áldott légy Testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ármin vagyok, ne félj!
       Köszöntelek Testvérem az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében és által. Minden hatalom és dicsőség a mi Urunk Jézus Krisztusé, ki az Atyával és a Szentlélekkel él és uralkodik az idők kezdte előtt, most és mindörökkön örökké.
 
       Imádkozz testvérem, és fohászaidat küldd fel a te Urad és Üdvözítőd trónusa elé, és a te imáid meghallgatást nyernek! Ne félj Testvérem! Ne legyenek kétségeid magad iránt. Te tudod, mik a te fegyvereid, és használd fel őket és a te Urad nem hagy el soha. A te Üdvözítőd nem nyugalmat ígért neked, hanem harcot. Igenis, harcot a bűn ellen és neked harcolnod is kell. Nem lelki tespedtséget ad a te Urad, hanem lelki békét, ami neked a megpróbáltatásban erőt ad. Mint mondotta te Urad: “Aki követni akar, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem.”
 
       Ne félj testvérem, tudja a te Urad, hogy milyen megpróbáltatások érik a te lelkedet és azt is tudja, hogyan állod a harcot. Mondom még egyszer: a mennyek országáért nem fél erővel kell harcolni, hanem igenis egész erővel.
 
       A te erődet teljesen ki kell meríteni, mert mint már erről beszéltem is neked, amit az Üdvözítő Jézus tanított, mikor azt mondta: “A mennyek országa az erőszakosaké”. Tehát testvérem a mennyek országáért nemcsak egyszer kell megküzdeni, hanem nap, mint nap, óráról órára, még többet mondok percről percre. Nektek embereknek vannak olyan szólásaitok, amit a ti Atyátok ültetett a szívetekbe, amit olyan tökéletesen fejeztek ki: “az ördög nem alszik”. El van köztetek hintve az igazság, csak oda kell figyelni, hogy mit jelent? Valóban az ördög nem alszik; pillanatról-pillanatra prédáját lesi, hogy mikor van rá alkalma és lecsap. Ebből annak kell adódni, hogy ha a harcot meg akarjátok nyerni, nektek is olyan, sőt még éberebbnek kell lenni. Ne hagyjátok a lelketeket egy pillanatra sem elszunnyadni.
 
       Tehát elértünk testvérem oda, amin neked elmélkedni kell, mert a Te lelkednek erre van szüksége. De nem győzöm hangsúlyozni, hogy ezek nemcsak egyedül neked szólnak.
       Most lelki éberségről kapsz tanítást:
 
       Mint már annyiszor, most is mondom, mit a mi Urunk Jézus Krisztus mondott: “Ébren legyek és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” A lelki éberség nem az, hogy a szemetek legyen nyitva. Van neked és mindenkinek a testi szemén kívül egy másik szeme, a lelki szem. Igenis a lelki szemetek nehogy lecsukódjon, mert ezáltal a lélek elalszik.
 
       Mert ezt is szépen fejezitek ki. A gonosz emberre szoktátok mondani, hogy elaludt a lelkiismerete. Ez így igaz. Akinek a lelki szeme becsukódott, ott a sátán uralkodik és a szó legszorosabb értelmében az könnyű prédája a sátánnak. Hisz egyedül csak erre vár, mert mint tudjátok, a gonosz nem alszik. Értsétek meg, les rátok minden pillanatban, még az imáitokban is rajtatok van a gonosz szeme. Hányszor tapasztaltátok, hogy az imátokat el tudjátok végezni, de hányszor, de hányszor megzavar benneteket. Hányszor vonja be lelketeket a közömbösség ködével és ha ti hagyjátok, elalszik a lelketek. Ezért mondottam Neked, hogy az az ima is felér Istenhez, amit te a szó legszorosabb értelme szerint, úgy erőlteted rá testedre, lelkedre. Sokszor nem is tudod, hogy hányszor és hányszor vívod meg a te csatádat a gonosszal, mert a gonosz nem köt veletek békét, mint már mondottam. A sátánnak minden lélek kell. A gonosz is megküzd minden egyes lélekért, de ez már rajtatok múlik, ki lesz a győztes, mert egyedül nektek kell megnyerni. Jézus Krisztus értetek halt meg a keresztfán, de nem helyettetek!
 
       Még egyszer mondom, teljesen szabadok vagytok. De viszont: a ti harcotokban, a ti szabad akaratotok által kéritek Krisztus segítségét és akkor az Üdvözítő mellettetek van. Nem utasít egy lelket sem vissza, aki kéri. Ezt mondom neked Testvérem, aki mellett az Üdvözítő Jézus Krisztus van a harcban, az az ember megnyerte a csatát. De azt is mondom: Krisztus csak a hívő ember mellett áll, mert akinek nincs hite, annak teljesen cél nélküli a küzdelme a sátánnal. Ez az ember ugyan ki ellen akarna harcolni, mikor tagadja az Istent és így a sátán sem létezik számára. Azt mondom testvérem, köszönjétek meg Istennek azt a végtelen nagy kegyelmét, hogy a Szentlélek által eljutottatok ahhoz a forráshoz, hol a hit eleven forrása buzog. De egyben elértetek a harc mezejére, ahol a küzdelem nem ér véget soha.
 
       Többször mondottam: sokat kell gondolkodni, keresni kell mindennek a miértjét. Ne csak a földi gondok foglalkoztassanak benneteket, mert a földi gondok könnyen elaltatják a lelket. Ezért mondottam, hogy add át a te gondjaidat az Úr Jézusnak, mert megteheted. Te imádkozzál, fohászkodjál és ne csak egyszer, hanem mindenkor hívd segítségül Krisztust, mert minden csatát, mit a lélekben vívsz a gonosszal, azt mind külön-külön meg kell vívnod és külön-külön meg kell nyerned.
 
       De Isten végtelen nagy kegyelméből adta nektek a bűnbánat szentségét, mert tudta a ti Uratok, hogy milyen esendők vagytok. Ha a harc kimenetele nem is mindig a ti győzelmetekkel ér véget a bűnnel szemben, és ti a hitetek által a Szentlélek segítségével felismertétek a bűnt, és töredelmesen megbánjátok, mert a mennyei Atya jó Atyátok, végtelenül szeret benneteket, az Ő Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus által mindenkor megbocsát nektek. De ezért mondottam, mint mindig, hogy tökéletesedésre törekedjetek, mert aki tökéletesedni akar, annak a lelke nem szunnyad, és résen van és így sikerül elérnie, hogy kevesebbszer vétkezzen és előbb felismeri a bűnt.
       Mert már mondottam a bűn a bűnbeesés pillanatában foltot hagy a lelken. De a megbánt bűnök olyan foltot hagynak a lelken, amit le lehet tisztítani, mint már mondottam a kínban és gyötrelemben. Ezért hangsúlyozom mindig, hogy egy percre se szunnyadjon a lelked, és mindig jobbá és jobbá kell válni. Már többször kértem az alázatot, alázatosak legyetek!
 
       Kevélyen nem lehet Istent szeretni, csak végtelen alázattal. Ebben példát adott az Úr Jézus. Végtelen alázatos volt mindvégig, méghozzá a kereszthalálig alázta meg magát. Kövessétek Krisztus példáját és hajtsátok meg fejeteket a ti Uratok Istenetek előtt kellő tisztelettel, szeretettel és imádással. De nemcsak Isten előtt kell ezt a fő erényt gyakorolnotok, hanem embertársaitokkal szemben sem lehettek kevélyek. Te azt nem tudhatod, hogy a felebarátod milyen magasan áll Isten előtt. Ebből fakad, hogy ne ítélj!
 
       Még egyszer mondom, legyél éber lélekben, legyél alázatos, és kérd a te Üdvözítőd segítségét minden egyes küzdelmedben a gonosszal szemben, mert Jézus Krisztus nélkül senkik és semmik vagytok. Mert csak Isten segítségével győzedelmeskedhettek a gonosz felett. Mert hangsúlyozottan mondom a gonosz erősebb nálatok, de Jézus Krisztus segítségével lábbal tiporhatjátok. Mert akinek hite van, annak minden lehetséges.
 
Most búcsúzom. Mondd meg nővérednek, hogy nem igaz az, hogy ez csak egyedül neked szól. Ugyanúgy szól ez nekik is rajtad keresztül és szól mindenkinek. Téged használt fel Isten végtelen nagy kegyelme eszközül, hogy külön tanítson benneteket. Várlak Testvérem, mert még sok van, mit le kell írni. Áldjon meg benneteket az Atya Isten, ki a kegyelmét bőkezűen ontja rátok. A Fiú Isten, aki külön megváltója minden embernek, aki a hit által igényli ezt az Istennek a végtelen nagy ajándékát. A Szentlélek Isten, aki nem szűnik meg munkálkodni az emberek lelkében.
 
       Áldjon meg a mi Urunk Jézus Krisztus, aki melletted van minden küzdelemben.

Ármin.

1982. szeptember 30.
 
 
NE LEGYEN EGY NYUGODT PERCED ADDIG, MÍG EMBERTÁRSAIDAT
FÖLDI ROKONAIDAT NEM IRÁNYÍTOTTAD ARRA AZ ÖSVÉNYRE, AMI
KRISZTUS FELÉ VEZET
 
 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy testvérem a mi Urunk Jézus Krisztus által. Ármin vagyok, ne félj!
 
       Köszöntelek örömmel Testvérem az Üdvözítő Jézus által, az Ő szent vére mossa fehérre a te lelkedet, az Atya és a Szentlélek ereje által. Kegyelmezzen neked az irgalmas Isten, mert ugyan ki állhat meg az Ő szent színe előtt, ha Isten az Ő végtelen igazságossága mellett nem volna szerető Atyátok és végtelen szeretete által nem lenne irgalmas.
       Ne félj Testvérem! Bizakodjál Isten végtelen irgalmában és végtelen könyörületességében, de mindenekelőtt véghetetlen szeretetében, mert mint mondottam Isten végtelenül szereti az embert. Hisz odaadta egyszülött Fiát az emberért, hogy el ne vesszen. Jézus Krisztus végigélt egy olyan életet, ami tele volt gyötrelemmel. Mikor Jézus Krisztus emberi szavát panaszra használta fel, azt mondotta: “A madárnak fészke, az állatnak odúja van, az emberfiának, pedig nincs hova fejét lehajtani.”
 
       Mivel Jézus Krisztus valóságos ember is volt, valóságos emberi testtel, Jézus Krisztusnak le kellett győzni minden emberi gyarlóságot, amivel a test megterhelte. Neki is meg kellett küzdeni minden emberi tulajdonsággal, de Jézus Krisztus, mint ember legyőzte a bűnt, lábbal tiporta. Ezért mondom, tudja a ti Uratok: ti küzdelmeiteket. Ő tulajdonába jött, de Ő mégsem igényelt, mégsem vett el a földi javakból semmit, mert szegénynek és szenvedésre jött a világra. Ő tudta mind azt a gyötrelmet, mit e földön végig kell szenvednie, mert Isten is a ti Uratok, tehát legyőzte és még egyszer győzelmet aratott a bűn felett.
 
       Megváltott benneteket a bűntől olyan formában, hogy ti is győzedelmeskedhettek a bűn felett, mert maga Jézus Krisztus a szövetségesetek a harcban. Mert ti is harcra születtetek és a harcotok a bölcsőtől a sírig tart, mert aki nem harcol az nem is győzedelmeskedhetik. Jaj annak az embernek, aki győzelem nélkül lépi át azt a kaput, ahova úgy lép be, hogy nincs mit vigyen magával, tehát érdem nélkül.
       Szerezzetek érdemeket Testvéreim! Mert mondom, nem elég ha te magadnak harácsolod az érdemeket, mert mind hiába. Nincs benned szeretet. Mert mondom, szeretet nélkül nem léphettek be az üdvösség kapuján. Legyetek ti is adakozóak, mert szerettek és segítsetek a felebarátotoknak is a küzdelemben. Legyen bennetek még erre is erő, mert szerettek. Akkor juttok igazán előre, ha a hozzátok közel álló embertársaitokat is viszitek magatokkal. Hidd el testvérem, ez az ember megy igazán Isten felé.
       Mert milyen az az Isten felé törés, ha a felebarátaival mit sem törődve hagyja el őket.
De azt is mondom, hogy az önző ember Istent sem szereti önzetlenül, mert ez az ember csak kizárólag magát, önmagát szereti. „Aki engem követ, gyűlölje meg saját magát, úgy kövessen engem.” – mondotta Jézus Krisztus.
 
       Igen Testvérem, ne legyen egy nyugodt perced addig, míg embertársaidat, földi rokonaidat nem irányítottad arra az ösvényre, ami Krisztus felé vezet. Lesz, aki meggyűlöl érte, de ne félj! Mit mondott a te Urad: „Meggyűlölnek benneteket az én nevemért, de jusson eszetekbe, hogy engem már előbb gyűlöltek.” Mint már mondottam, minden ember szabad. Az akaratodat nem adhatod oda, vagy jobban mondva nem erőltetheted rá senkire. Már előzőleg mondottam, te tedd meg a magadét, ahogy a lelkiismereted diktálja, a többi a felebarátod dolga. Övé a választás joga. De te imádkozhatsz érte, és a te Urad javára fordítja. Ne lankadjatok el imádkozni embertársaitokért! Imádkozzatok a bűnösök megtéréséért! De külön családtagjaitokért és azokért, akit a gondviselés mellétek adott, mert közel az idő.
 
       Testvérem tevékenynek kell lenni, mert a lelkeket meg kell menteni. Ne félj, mert Isten Szent Lelke köztetek van és bármikor segítségetekre siet. Tartsatok Össze, akik szeretitek Istent mind a három személyben. Nem baj, ha nem is ismeritek egymást, vagy még egymás létezéséről sem tudtok, de mondom nektek az Isten és a felebaráti szeretet szorosan összekapcsol benneteket és egy családba tartozik az Úr színe előtt. Legyetek rajta, hogy ez a család szaporodjon és növekedjen. De ez mellett nyúljon át segítő imátok a túlsó partra is és imádkozzatok sokat a szenvedő lelkekért, mert ti is bőkezűen adakozhattok, akár csak Atyátok. Nem is tudjátok, milyen kincs van a birtokotokban. Az imának, az önfeláldozásnak, az önmegtagadásnak, az áldozat­vállalásnak mekkora értéke van. Ti annyi kincset gyűjthettek, amennyit csak akartok.
 
       Amit felsoroltam mindaz a jó végtelen mennyiségben áll rendelkezésetekre. Gazdagodhattok lélekben, és bőkezűen adhattok kincseitekből bárkinek szeretet által és alázatos szívvel. Nem azért, hogy hálát várjatok, hanem azért, hogy mindaz a jó, ami nektek megvan, az legyen meg másnak is. Csupán csak az töltsön el benneteket örömmel, hogy jót tettetek és sarkalljon benneteket arra a törekvésre, hogy minél többet és minél bőkezűbben adhassatok.
 
       Mert ki a legnagyobb? Mit mondott erre Jézus Krisztus: “Aki mindenkinek a szolgája”. Ebből adódik, hogy ki a leggazdagabb, aki szeretetből minden kincsét odaadta és az örömet csupán csak az jelenti számára, hogy embertársait boldognak lássa. Ezeket a lelki kincseket szétoszthatod úgy, mint Jézus Krisztus mondotta: „Atyám, aki a rejtekben is lát, csak Ő tudjon róla. Ezeket a kincseket a rozsda nem marja a tolvaj el nem viszi.”
 
       Testvérem! Tehát imádkozzatok embertársaitokért, erre buzdítsd nővéreidet is. Szüleiteken megkönyörült az Úr, imáitok meghallgatásra talált Az ő hitük, mit a gyermekeik szívébe ültettek, gyümölcsöt hozott
 
       Imádkozzatok Testvérem! Ha az Üdvözítő Jézus szenvedéssel ajándékoz meg benneteket, fogadjátok alázattal és tudjátok is vállalni Krisztus iránti szeretetből. Még egyszer mondom, osszátok szét kincseiteket a rászoruló lelkeknek, szeretteiteknek, mert ez a dénár hoz csak igazi kamatot. Aki csak kizárólag saját magáért imádkozik, mindenki másról elfelejtkezik, az olyan, aki a kincsét elássa. Aki pedig földi kincsért imádkozik, az a jutalmát is csak s földön várja. Tehát Testvéreim, adakozzatok, mert kincsetek annyi, emennyit csak akartok, és ha szétosszátok úgy, hogy nem hagytok magatoknak, akkor lesztek a leggazdagabbak.
 
       Ezt úgy tegyétek, hogy ne a ti Atyátok jutalmára gondoljatok, hanem úgy, hogy csak az önzetlen szeretet lakozzék szívetekben. A ti Atyátok nem önzésből szeret benneteket, hanem végtelen önzetlen szeretetből, és a ti érdemetekből és a vagyonotokból nem vész el még egy morzsányit sem. Ugyan, milyen szeretet az, aki csak folyton és kizárólag magáért imádkozik? Milyen gyermeke az Istennek, aki csak saját magát szereti, és felebarátait elfelejti. Pedig a parancs így szól: “SZERESD FELEBARÁTODAT, MINT TENMAGADAT.” Ebben benne foglaltatik a másokért való ima is. Még többet mondok, az az ember, aki az imáiban önző, azt Isten sem szereti, pedig hiszi Istent és a hite lehet nagy, de Isten az ő szemében csak végtelen igazságos ítélő bíró. Pedig Isten először végtelenül jó Atya, végtelenül jó szerető Atya, végtelenül irgalmas Isten, végtelenül bölcs Isten, és ezek után végtelenül kegyelmes Isten, végtelenül könyörületes Isten és ezek után végtelenül igazságos Isten. Minden embert a tettei ítélik meg. Isten a végtelenül igazságos Isten a bűnt ítéli el a végtelen szigorral, és a bűn ítéli el és húzza, vagy inkább rántja magával azt az embert, aki csakis a bűnben élt. Tehát testvérem, ezen elmélkedjetek. Nem csak neked szólnak.
 
       Most búcsúzom és azt mondom, áldjon meg benneteket, akik befogadják az isteni igazságokat, a mindenható Atya Isten, oldozza fel bűneiteket az Üdvözítő Jézus, szenteljen meg benneteket és lelketeket a megszentelő kegyelem. Téged pedig testvérem az Úr Jézus áldása kísérjen. Ármin.

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Értsd meg végre ezt az egyszerűséget

1964. szeptember 3.

A kis kápolnából átvittem a monstranciát (üresen!) a Szentlélek-plébániatemplomba, s amint vittem, útközben is beszélgettem, imádtam és engeszteltem az Urat. Ő meghatva így szólt:
“Te élő szentségtartóm vagy.
A Mennyei Atya elküldött Engem, mint egyszülött Fiát, hogy titeket megváltsalak, de nektek is részt kell vállalnotok az Én megváltó munkámban, melyet szeretettel hívjatok elő lelketek mélyéből. Ott szunnyad, csak ne legyetek restek, ébresztgessétek és tápláljátok magatokat Szent Véremmel.
Megkérlek, ne haragudj, hogy pihenő idődben ily hosszan zavartalak, de nincs más a közelemben, s úgy vártam, hogy kibeszélhessem magam valakivel. Kis testvérkém, szolgálj Engem az Én tetszésem szerint!”

Ez még júniusban történt, 13-án, keresztelésem 51-ik évfordulóján. Amint este kis szobámba léptem, abban a pillanatban az Úr Jézus elárasztott jelenlétével. Én megrendültem, mert annyira közel állt velem szemben, és így szólt:
“Látod, testvérkém, csak ennyi az egész: ez a leheletszerű lepel választ el minket egymástól, s tudod, mi ez? Az élet, mely még fogva tart a földön.”

Elmélkedésem közben arra gondoltam: Imádott Jézusom, a bűneim! Ó, bocsáss meg, hogy semmi el ne válasszon Tőled! -s Ő akkor csak egyetlen szóval ennyit mondott:
“Bízzál!”

Utána még hosszan időztem Előtte. Nem tudom leírni örömömet, melyet az Úr szavai nyomán éreztem. Amikor azt írtam, közel állt velem szemben, nem láttam, csak éreznem engedte jelenlétét. Azért írom ezt, nehogy félreértés legyen.

1964. szeptember 14.

Estefelé, amikor imádási órára készültem, az Úr Jézus kezdett ismét szólni:
– “Jöjj, csak jöjj! Alig tudom kivárni jöttödet. Minél több és nagyobb az áldozat, melyet meghozol, annál boldogabbá teszel. Hidd el, hatalmatok van az Istent boldoggá tenni. S Én ezt a boldogságot rajongva várom, mely által lekötelezel, és kegyelmeimet harmatként hullatom reátok állandóan.”

1964. szeptember 18.

Reggel a szentmisén az Úr Jézus beszélgetett. Akkor nehéz lelki kínjaim miatt nem tudtam leírni. Utólag csak azt írtam le, amire az Úr Jézus külön megkért:
“Erzsébetem, nagyon-nagyon köszönöm, hogy a sok szenvedést elfogadtad.”

Most lelkem megkönnyebbült. Az Úr hangjának hallatára megszűnt lelkemben a gonosz hatalma is, de néhány óra múlva újra hatalmába kerített, annyira, hogy majd megzavarodtam. Este már nem bírtam ki. Elmentem a mellém rendelt nővérhez, és megmondtam neki, milyen hazug vagyok, és bocsánatát kértem, hogy állandóan hazudoztam neki. Ő mindenáron meg akart nyugtatni: nem gondolná, hogy félre akarom vezetni őt. Ez azonban nem nyugtatott meg.

Azért tehát 19-én reggel elmentem lelkiatyámhoz, hogy neki is meggyónjam gyötrő kételyeimet, melyek miatt annyira szenvedek. Ő meglepve hallgatta vallomásomat, és alig ismert rám, hogy mi történt velem? Én tovább vallottam, hogy nem új ez a kín, hosszú hónapok szenvedései alatt görnyedek, nem bírom tovább. Nem merek a szentáldozáshoz járulni, állandó vétek nyomja a lelkemet. Nemegyszer sírva fuldokoltam bűneim miatt, melyektől sehogy sem tudok szabadulni. Ő jóságos szavaival mindenképpen meg akart nyugtatni, s így szólt: “Járuljon csak nyugodtan a szentáldozáshoz. Én magamra vállalom a teljes felelősséget, mert meg vagyok arról győződve, hogy nem követ el bűnt.” Ő még több mindent mondott: hogy biztos a dolgában, és lássam be én is, a gonosz akar engem távoltartani Istentől, és kétségbe akar ejteni.

Addig, míg szavait hallgattam, meg is nyugodtam, de amint kiléptem a gyóntatószékből, abban a pillanatban ismét elárasztottak a kínzó kételyek, de úgy, mint még soha. Százával támadtak rám a gonoszok, és úgy éreztem, kórusban ordították lelkembe, hogy igenis hazug vagyok, és siránkozásommal gyóntatómat is megtévesztettem, s ez még csak súlyosbítja hazugságaimat. -El lehet gondolni, hogy ezek után mily rettenetes lelki gyötrelmeim voltak! Teljesen Isten végtelen és irgalmas szeretetébe ajánlottam lelkemet… A Szűzanyához folyamodtam: Édesanyám, takard el vétkeim sokaságát Szent Fiad elől, hogy ne szomorodjék el rajtam …

1964. szeptember 20. és 23-a között

Az Úr Jézus többször kért:
“Leányom, tedd rendbe földi dolgaidat. Az idő gyorsan halad, s te úgy repülsz Felém, hogy sebességét már szinte nem is érzed. Szédítő távolság van a lelked és a föld között. Kedvesem, várlak szerető Szívvel. Az Isten hív mérhetetlen szeretetével.”

1964. szeptember 24.

“Leányom, most, miután pihentél, ne lepődj meg azon, hogy a szenvedések ismét elárasztják lelkedet. Ugye, érzed a gonosz kísérletezéseit? Ne bánkódj, hiszen Én veled vagyok s benned működöm. Sötét körülötted minden, és gátlásaid ismét előtörnek lelkedből. Mondtam már, így lesz ez halálod napjáig. Mint az éj és a nappal, úgy váltakoznak lelkedben a fény és a sötétség. Én nem engedem az éjt állandóan uralkodni lelkedben, de a nappalt sem. Nem akarom, hogy állandóan világosság legyen. Hidd el Nekem, így kell ennek lennie. Én tudom, mi válik lelked javára. Te csak add át magad továbbra is isteni tetszésem követeléseinek.”

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Én megyek szíveket keresni!

1963. szeptember 1. – hétfő

Ez a nap a szenvedő papi lelkekért felajánlott böjt. Ahogyan az Üdvözítő kérte tőlem, kenyéren és vízen való böjtöléssel egy szenvedő papi lelket szabadítok ki a tisztítótűzből. A böjt némileg elgyengít, mivel a házimunkámat is a megszokott módon végzem, gyermekeimnek segítek. Munkám végeztével estefelé az Úr Jézushoz mentem. A Benne való elmerülést egy váratlan kellemetlenség zavarta meg. El kellett köszönnöm az Úr Jézustól. Amint hazafelé mentem, így szólt:
“Várlak otthon, mire hazajössz, ott leszek kis szobácskánkban.” Igen meghatódtam ezen, s az Ő jelenlétében elfogyasztottam szerény kis vacsorámat, mely csak kenyér volt. Az Úr Jézus ott volt velem, nem láttam, de jelenlétének érzetével bizonyította ezt. A nagy fáradtságom miatt nem tudtam soká fennmaradni, hogy térden állva imádjam Őt. Az Úr Jézus végtelen jósággal és figyelmességgel így szólt:
“Pihenj csak le! Én még egy kissé időzöm nálad. Érezd az Én áldott jelenlétemet és Szívem bánatát, melyet megosztok veled. A mi szívünk együtt dobbanjon!”

Könnyeim megeredtek, a bűneim fölötti bánatot fokozta nagyon. Ki ne könnyezne ennyi jóságra és figyelmességre?
Az áhítatos csendben Ő állt mellettem, és utána elköszönt:
“Pihenj békében! Én megyek szíveket keresni!”

Amint éreztem szent jelenlétének távolodását, utána szóltam zokogó hangon: Hová mégy, imádott Jézusom? Ő bánattal teli hangon válaszolt:
“Csak megyek. Először is a Nekem szentelt lelkeket keresem fel, felkínálom nekik újra és újra kegyelmeimet.”

1963. szeptember 2.

Ebéd közben kezembe került a “Vigilia” c. folyóirat. Olvasni kezdtem egy cikket, s az Úr Jézus csendesen megszólalt:
“Tedd el! Elfelejtetted, amire kértelek, hogy mondj le minden szórakoztató olvasmányról? A te életed ez elvonultság, az imádság és áldozat legyen. Avagy nem akarsz igaz kármelita lenni? Ez nagyon fájna Nekem. Nehéz a lemondás? Ne félj, meghálálom neked!”

Szomorúan bántam, amit tettem, és utána gyorsan munkához láttam, miközben imádtam Őt. Amint kimentem a kertbe, a ruhákat teregetni, Ő így szólt:
“Várlak kis szobánkban. Jöjj be egy kicsit Hozzám!”

Amint a kis szobába léptem, abban a pillanatban szent áhítattal töltött el az Ő jelenléte. Rövid imádás után ismét munkához láttam. Az Úr Jézus arra kért:
“Igyekezz és gyere, visszavárlak!”

Visszasiettem és leborultam. Ő elárasztotta lelkemet isteni jelenlétével, és arra kért:
“Csak Engem szeress, csak Nekem szolgálj még jobban! Ugye, ismert szavak ezek előtted? Tudod, mindig azt kérem tőled, amire Szívem legjobban vágyik.”

1963. szeptember 12.

Szentgyónásom után nagy kínokkal árasztott el az Úr Jézus, és ezek a szenvedések változtak. Hol azért kellett szenvednem, mert a kételyek szorongattak, hol pedig a Szűzanya kérésére a haldoklók kínlódását és a Sátánnal való küzdelmét kellett elszenvednem. A Szűzanya újra így szólt:

“Látod, kislányom, ha Szívem Szeretetlángja kigyúl a földön, ennek kegyelmi hatása kiárad a haldoklókra is. A Sátán megvakul, és a ti virrasztó imátok segítségével a haldoklók kegyetlen küzdelme a Sátánnal megszűnik, és Szeretetlángom szelíd fényénél a legmegáltalkodottabb bűnös is megtér.”

S míg ezeket mondta, szenvedéseim annyira fokozódtak, hogy a fájdalomtól majd összeestem.

Megjegyzés:

“Ha a Szentírás (Mt. 12,31) a Szentlélek elleni bűnökről azt mondja, hogy sem a földön, sem a másvilágon nem bocsáttatnak meg, akkor ennek oka nem a bűnbocsátó hatalom hiányában, hanem a bűnös bűnbánatának hiányában keresendő. Nem a bűn nagysága az, mely a bűnt meg nem bocsáthatóvá teszi, hanem a bűnös megrögzöttsége, bánatának hiánya.” (Univ. Prof. Dr. J. Pritz: Dogmatik -Skriptum)

Prof. Dr. Schütz Antal ugyanúgy fejti ki a Szentírás eme idézetét, s egy lépéssel tovább megy: “Az Üdvözítő itt nem azt mondja, hogy a Szentlélek elleni bűnök egyáltalán nem bocsáthatók meg, hanem hogy nehezen nyernek bocsánatot, nehezebben, mint bármely más bűn. Márpedig nem azért, mert a bűnbocsátó hatalom velük szemben kevésbé hatékony, hanem mert mivoltuknál fogva akadékot vetnek a bűnbánó lelkületnek. A Szentlélek elleni bűn ugyanis a megismert hitigazság elleni tusakodás, amelynek nyomában jár a penitenciátlanság. Az ilyen bűnök az Üdvözítő szavai értelmében nagyon nehezen kapnak bocsánatot, nem azért, mert a bűnbocsátó hatalom rájuk nem terjeszkedik ki, hanem azért, mert a bűnbocsátás tényleges elnyerésének alanyi feltételeit hiúsítják meg…” -(Dogmatika, 11. 561)

Szent Jánost idézve (1Jn. 5,16) pedig ezt fűzi hozzá: “Lelkiállapotuk miatt az ilyen bűnösöknél kevés remény van megtérésükre… Egyébként nem tilalmazza (=Szt. János), hogy az ilyenekért imádkozzanak a hívők, csak nem buzdítja rá, minthogy meglehetősen kilátástalannak tartja.” (U.o.) Ha már most, adott esetben, egy bűneiben megátalkodott bűnössel szemben Isten kénytelen érvényre juttatni igazságosságát, akkor bölcsessége és mindenhatósága megtalálja az utat és módot, hogyan és mikor vessen véget az ilyen ember hiú és vakmerő terveinek. A halál óráját minden körülményével ugyanis senki sem tervezheti ki magának, és: “Isten nem hagy magával csúfot űzni!” De ettől eltekintve, fenti kifejtés alapján nem állítható a Szentírásról (Mt. 12,31), hogy a meg rögző” bűnösök megtérésének lehetőségét tagadná. Ez reménykeltő megállapítás, mely a Szentírás analóg összehasonlítására épült (Mal. 1,2,3; Oz. 4-14; Jer. 3,12-14, 3.22; Róm. 9), mint pl, Oz. 14,5: “Meggyógyítom hűtlenségüket, és szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom!”)

Egyébként ki meri magának fenntartani a jogot, hogy valamely bűnösön a megrögzöttség fokát megállapítsa? Ez az ítélet csak Istennek jár ki! Azért helyénvaló az ima és áldozat a megrögzött bűnösökért is, sőt őértük még inkább, mert a “legjobban rászorulnak Isten irgalmára.” (Fatimai-ima) Mindezek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a Szűzanyának a megátalkodott bűnösök érdekében adott ígérete nem ellenkezhet a Szentírással. Ha egy bűnös a maga erejéből nem képes bánatot indítani, akkor csak rendkívüli segítő kegyelemmel érheti el ezt. Ilyen -emberileg szólva – reménytelen esetekben a mi hatalmas Szószólónk: az Irgalmasság Anyja még mindig bánatra indíthatja a haldoklót. De ezt a kegyelmet hittel és bizalommal kell kérnünk és az Általa nyújtott “eszközök”-et igénybe vennünk. A csodásérem által történt rendkívüli megtérések, pl. nem beszédes bizonyítékai-e a Szűzanyának a lelkek feletti nagy hatalmának? A zöld skapulárét pedig a Szűzanya kifejezetten a megátalkodott bűnösök megtérése érdekében adta nekünk, s mennyi feltűnő megtérés történt általa! Napjainkban a Szűzanya “új eszköz”-t ad a kezünkbe. Mivel a Sátán vak gyűlölete tetőfokát érte el, s ezt a testben-lélekben legyöngült haldoklókon tombolja ki előszeretettel, azért a Szűzanya is hatványozott fokban árasztja rájuk anyai Szívének irgalmát. Áldozatos virrasztó imánk hatására a Szent Szűz ráirányítja a haldoklóra Szeretetlángja fényét, mely a Sátánt megvakítja. A Sátán szorongattatásaitól megszabadultan, a haldokló új erőre kap, s most már szabadon dönthet végső sorsát illetően.

Az ilyen nagy kegyelmeket azonban ki kell esdenünk. Nem hiába kéri tőlünk a Szűzanya a haldoklók megmentése érdekében áldozatkészségünk legmeggyőzőbb jelét: az éjjeli virrasztást, mert az emberi természetnek ez a tapasztalat szerint nehezebbre esik, mint a kenyéren és vízen való böjtölés. – S nem ok nélkül beszél XII. Piusz pápa “megrendítő titok”-ról, hogy oly sok lélek megmentését a jó Isten a mi imánktól és áldozatunktól teszi függővé. (Mystici corporis kezdetű enciklika)

A Szent Szűz felhívását nem szívlelhetjük meg eléggé. Tudatos-e bennünk az oly sok lélek örök elvesztése feletti nagy felelősségünk? Enyhítsük a Szűzanyának a lelkek elvesztése feletti fájdalmát, csillapítsuk így az Úrnak a lelkek utáni szomját! – A Kiadó.

1963. szeptember 14.

Munkám közben a Szűzanya sürgetett, hogy menjek el és sürgessem szent ügyét. Én annyira zavarban voltam emiatt, és eddig még soha nem érzett ellenállás kezdett gyötörni. Vajon a Szent Szűz hangja-e? Nem az én képzelgésemnek estem-e áldozatául? Ez azért merült fel bennem, mert a két nap előtt történt szentgyónásom után, amikor a lelkiatyámnak átadtam a Szent Szűz újabb kérését, mely szintén sürgető volt, ő azt válaszolta, hogy ne menjek a Püspök atyához, ő majd vállalja a Szent Szűz előtt a felelősséget. Ha a Szűzanyának sürgős, akkor intézkedjék Ő. Továbbá: Várjam meg, ha a Püspök atya a városba jön, akkor szóljak neki. Erre azt válaszoltam lelkiatyámnak: Igen, teljesen alávetem magam mindannak, amit mond, és semmit sem teszek az ő parancsa és engedélye nélkül. A Szűzanya közben tovább sürgetett:
“Menj sürgősen!”

Megkérdeztem: Édesanyám, hová, merre menjek? Kihez? Ő határozott választ adott:
“Menj az esperes atyához, és kérdezd meg őt, tudja-e, mikor jön a Püspök atya?”

Mikor e szavakat meghallottam, zavaromban már azt sem tudtam, hová legyek. Ez nem várt utasítás volt. De még mindig nem tudtam magam elhatározásra bírni. Magamban már előre számoltam az előttem lehetetlen következményekkel, hogy a Püspök atya ilyenkor nem szokott jönni, és mit fog szólni az esperes atya, ha elébe állok kérdésemmel. De a sürgetés sokkal erősebb volt, semhogy ellen tudtam volna neki állni. Abbahagytam házimunkámat, és sietve az atyához mentem, hogy ezt megkérdezzem. Ő nem lepődött meg, így válaszolt: “Igen, hétfőre várjuk sírkő-szentelésre, de még pontos választ nem kaptam.” Megkértem, jelezze az időt, ha eljön, beszélni szeretnék vele. Utána eléje térdeltem, kértem őt, áldjon meg, még mielőtt távozom. Ő – mikor áldást kérek – mindig meglepődik, én viszont ezt természetesnek tartom.

Mivel az atya nem jelezte az időt, nagy volt a belső megaláztatásom. Nem tudtam, mire jó ez? Habár az indítás, mely után elmentem, igaznak bizonyult, bennem mégis a kételyek szorongása vett erőt. S ha ez mégsem a Szent Szűz indítása volt? Vagy akkor melyik hatalom késztetett erre?

1963. szeptember 16.

A Szűzanya ismét szólt:
“Kislányom, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását minden népre és nemzetre kiterjesztem, nemcsak az Anyaszentegyházban élőkre, hanem mindazokra a lelkekre is, akik Szent Fiam áldott keresztjének jelével megjelöltettek.”
Utólagos naplóbejegyzés: “a meg nem kereszteltekre is!” (Ezeket a Szűzanya 19-én és 22-én is újra mondta.)

1963. szeptember 24.

Majd újra így szólt: “Szeretetlángom, melyet Szívemből reátok óhajtok árasztani mind nagyobb mértékben, kiterjed a tisztítóhelyen szenvedő lelkekre is. Jegyezd fel jól szavaimat, írd, amit mondok s add át az illetékeseknek: Azok a családok, akik csütörtöki vagy pénteki napon a családjukban az engesztelő imádási órát megtartják, ha a családban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után (a család egy tagja részéről megtartva -megjegyzés) a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről.” (Ha a kegyelem állapotában hunyt el.)

Az Úr Jézus így szólt:
“Tetszel most Nekem. Kérdezed, miért? Csak iparkodj! Mit mondott az őrangyalod? Fokozd magamban az imádást és hódolatot Isten szent fölsége iránt. Látod, elhatározásod által, hogy óránként tartasz lelkiismeret-vizsgálatot, lelked mindjobban hangolódik az Istenben való elmerülésre és imádásra. Hódolatod is nagymértékben fokozódik Isten szent fölsége iránt. Ez az elhatározásod igen nagy összeszedettséget kíván. De a szeretet előtt nincs lehetetlenség. Erre Én elég példát adtam. Erőszakos természeted megmarad, de ebből a rossz természetedből – ha alárendeled magad isteni kezemnek – Én mesterművet alkotok. Csak hagyd Rám magad úgy, mint a megtaposott szőlővessző, mely az átalakulás után borrá lesz, és ebből lesz Szent Vérem. Te is az Én Szent Véremtől ittasulsz meg, de csak akkor, ha előbb átalakulsz, és mint a must, kitisztulsz. Vagy mint a búza, mely őrletés után lesz csak Szent Testemmé átváltoztatva. Te is csak az őrletés után változol át és lesz istenivé nyomorúságos természeted. Ugye érted? Sokat elmélkedtünk erről együtt. Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, az Bennem marad, és Én őbenne. Akiben Isten van, az istenivé lesz. Kislányom, éld bele magad ebbe a nagy kegyelembe!”


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2017. szeptember
    h k s c p s v
    « aug    
     123
    45678910
    11121314151617
    18192021222324
    252627282930