‘0528’ cimkéjű bejegyzések

ÉGI ÜZENETEK 2013.05.14 Szentlélek: Szentmise I.
 
Szentlélek: Drága Engesztelőim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni Személy, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Ma a szentmise tartalmáról és jelentőségéről lesz szó. Erről a témáról hallottatok Tőlünk, de kétféle okunk is van rá, hogy újra elétek tárjuk. Egyrészt kissé más megvilágításban közelítjük meg, másrészt e végső időkben nagyon időszerű és fontos beszélni a szentmiséről.
 
Tudnotok kell, hogy a szentmisét nem az emberek találták ki, hanem isteni eredetű. Jézus Krisztus, a Szentháromság 2. személye, az Újszövetség főpapja alapította, húsvét előtt, nagycsütörtökön, az utolsó vacsorán. Ugyanis ezen a csütörtökön ajándékozta meg apostolait isteni szeretetének legnagyobb jeleivel: a lábmosással, az Oltáriszentséggel és utolsó tanításaival, mely búcsúbeszédnek tekinthető. A lábmosást János evangéliumában így olvashatjátok: „Jézus fölkelt a vacsora mellől, levetette felsőruháját, fogott egy vászonkendőt és maga elé kötötte. Aztán vizet öntött egy mosdótálba, majd hozzáfogott, hogy sorra megmossa, s a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványai lábát… Péter tiltakozott: -Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha! Ha nem moslak meg – felelte Jézus – nem lehetsz közösségben velem. Akkor, Uram, ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is – mondta Simon Péter. De Jézus ezt felelte: Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan… Tudta, ki árulja el.”
 
Elgondolkodtató, kedves Engesztelőim, hogy Jézus miért éppen az apostolai lábát mosta meg, nem pedig az utcáról összeszedett bármilyen emberekét? Mert nagy tervei voltak tanítványaival, őket tette utódjaivá. Pétert és Jánost felkente pappá, és megbízta őket azzal, hogy a Szentlélek eljövetele után ők maguk szenteljék fel a többi apostolt is. Ez a szent hagyomány megmaradt az Egyházban, ezért a pápák évezredek óta bíborosaik lábát mossák meg, nem akárkiét.
 
Krisztus mély szeretetének másik jele ezen a nagycsütörtökön az Eucharisztia megalapítása volt. Kedveseim! Ha nem tudnátok, elmondom nektek, hogy a zsidóknál ősi szokás volt a vendéget a háznál érkezésnél és búcsúzásnál kenyértöréssel és közös kehelyből való ivással megtisztelni. Jézus ezt ezen a Húsvét előtti nagycsütörtökön a Legméltóságosabb Szentséggé emelte. Máté így ír erről az evangéliumban: „Vacsora közben Jézus kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta tanítványainak ezekkel a szavakkal: Vegyétek, és egyétek, ez az én testem! Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta oda nekik: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országában.” Emerich Anna Katalin, a mi kedves választottunk úgy látta ezeket a cselekményeket, hogy közben egyre bensőségesebb lett az Úr, és hallotta, amint mondta: „Mindent oda akarok adni nektek, amim van, még önmagamat is.” Ekkor úgy tűnt, mintha egészen kiöntené magát szeretetében. Egészen átlátszóvá lett, olyan volt, mint egy fénylő árnyék. Majd az első kenyérdarabot megfogta, letört belőle egy picit és a kehelybe hullatta, úgy mint ahogy a papok szokták tenni a szentmisén. Abban a pillanatban, ahogy ezt cselekedte, úgy látta Emerich Anna, mintha a Szűzanya lelkileg fogadta volna a szentséget, pedig valójában nem is volt jelen. Mielőtt megáldoztatta az apostolokat, a tálcán lévő kenyérdarabkákat jobbjával megáldotta. Fény jött ki a szájából, ahogyan beszélt és a kenyér világító anyagként ment be az apostolok szájába. Azután felemelte a kelyhet az ajkáig és belé mondotta az alapítás szavait: „Ez az én vérem, a szövetségé stb…. Közben egészen átszellemült, átlátszóvá vált, valósággal átment a borba, amit adott.
 
A harmadik jel, amivel az apostolok és az emberiség felé kifejezte szeretetét: a búcsúbeszéde volt. Titkos tanítást adott apostolainak arról, hogyan folytassák az Oltáriszentséggel kapcsolatos tennivalókat, mikor és hogyan vegyék magukhoz a megmaradt, átváltoztatott kenyereket, mikor áldoztassák meg a Szűzanyát és miután kiáradt rájuk a vigasztaló Szentlélek, hogyan konszekrálják majd magukat. Azután tanította őket a papi rendről, a fölkenésről, a krizma és a szent olajok elkészítéséről.
 
Azután elmondta nekik, hamarosan mi történik majd vele. János evangélistát idézem erről: „Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itt hagyom a világot, és visszatérek az Atyához… Eljön az óra, és már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” … „Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy Engem előbb gyűlölt, mint titeket… Mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak titeket a világból, gyűlöl benneteket a világ.”… „Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.”
 
Ezt, kedves Engesztelőim, Jézus nektek is mondja. Titeket is kiválasztott a világból. Évámat, eszközünket felhívta egy lelki testvér, tele szomorúsággal és keserűséggel. Rendszeres szentmise látogató, zarándokló és engesztelő. Férje ateista, állandóan üldözi, csúfolja túlbuzgósága miatt. Bigottnak, bolondnak nézi. Tele van lelki sebekkel. Jézus Éván keresztül így vigasztalta: „Kicsi, szomorú Gyermekem! Légy boldog, mert hitedért és Irántam érzett szeretetedért bántanak. Ezeket a kereszteket Én engedem meg, mert lelkedet csiszolom, fényesítem vele. Ezek lelki kincsek, ha nem sírdogálsz és zúgolódsz miattuk, hanem felajánlod Nekem, szegény férjed lelkéért. Kérj Engem, enyhítsem büntetését, amit majd kap Tőlem gúnyolódásaiért. Hiszen nemcsak téged bánt ezzel, hanem Engem is. Én helyette is szeretlek. Búcsúzóul forró ölelésemmel vigasztallak.
 
Gyermekeim, visszatérek beszédem vezérfonalához a szentmiséhez. A ti drága Üdvözítőtök ezen az utolsó estéjén nemcsak az Oltáriszentséget, a többi szentséget, a papi rendet alapította meg, hanem magát a szentmisét. Az említett három jel közül a második kettőn alapul minden szentmise: az Oltáriszentségen és Jézus tanításán. A szentmise misztérium. Nem egy közösségi, szórakoztató rendezvény, ahol összejönnek a hívő emberek, hanem látható jelek által végbemenő láthatatlan, isteni esemény. A szentmisére nem azért kell mennetek, hogy ott valami különös, érdekes, fülcsiklandozó élményben részesüljetek, hanem a hitetek és istenszeretetetek kell, hogy odavezessen benneteket. Ne törődjetek vele, hogy éppen kedvetlenek, fásultak vagytok, mikor menni kell, vagy lelki szárazság kínoz és üres a lelketek, vagy a miséző pap személye ellenszenves, vagy pedig unalmat, megszokottságot éreztek. Ezeket ellenségem teszi veletek. Küzdjétek le, és menjetek a szentmisére. Menjetek addig, amíg lehet! Ugyanis ez a vallásgyakorlat képes csak Isten közelében tartani benneteket. Hamarosan eljön az idő, mikor már nem lesz lehetőségetek rá. Az üzenetek szerint egyszer csak beköszönt a keresztényüldözés, amikor már nem mindenki tudja elérni a rejtekben miséző bátor pap fiaimat. Ilyenkor, Kicsinyeim, jusson eszetekbe a lelki áldozás, mely előtt gyakoroljatok mély bűnbánatot. Jézus Uratok kérésetekre el fog menni hozzátok láthatatlanul és megáldoztat benneteket.
 
Hogy itt közösen felelevenítsük ezt a páratlanul szép élményt, most eszközöm, Éva kérni fogja Tőlünk számotokra a lelki áldozás nagy kegyelmét.
 
A sorrend a következő: 1.) Mély bűnbánat gondolatban a szívetek mélyén. 2.) A Mennyei Atya a Szentlélek kezébe adja a kelyhet, melyben Jézus vére lakozik, és Szent Fia kezébe adja a láthatatlan cibóriumot, melyben a konszekrált Szentostyák vannak. 3.) A Szentlélek tartja a kelyhet, Jézus a vérbe mártja az Oltáriszentséget, és szépséges szavak kíséretében mindenkit megáldoztatnak.
 
Eszközöm mindenki nevében megköszöni ezt a nagy kegyelmet. Végezetül Én, a Szentlélek Isten köszönöm figyelmeteket tanításom alatt és a szentmiséhez való hűség lelkületével megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 
 
ÉGI ÜZENETEK 2013.05.21 Jézus: Szentmise II.
 
Jézus: Drága Engesztelőim! Én folytatom a Szentmiséről szóló sorozatunkat. Ma a két szín alatti valóságos jelenlétemet szeretném kifejteni előttetek. Ez hittitok, amit élő ember felfogni képtelen. Csak az tudja elhinni és magáévá tenni ezt a gondolatot, aki nem az értelmével, hanem a szívével közelíti meg. Csak az képes elfogadni, akinek gyermeki, mély hite van.
 
Emlékezzetek pár éves kicsi korotokra. Szenteste délutánján apukátok vagy nagyobb testvéretek elvitt benneteket sétálni. Közben édesanyátok feldíszítette a karácsonyfát és elhelyezte alá az ajándékokat. Teljes szívvel hittetek szüleiteknek, hogy a Jézuska és az angyalok teszik mindezt. Meg se fordult a fejetekben, hogy kételkedjetek. A mai elsőáldozók, ha jó felkészítésben van részük, gyermeklelkükkel mélyen hiszik és vallják, hogy Én, az Ő Jézusuk szállok a szívükbe. Az apostolaim az utolsó vacsorán őszintén, minden kételkedés nélkül elhitték szavaimat, hogy valóban Én vagyok a kenyérdarabokban és a borban, hogy az Én Testemet és Véremet veszik magukhoz. Vajon a kicsi gyermekek, az elsőáldozók és apostolaim miért tudtak hinni bennem feltétel nélkül? A gyermeki lelkületük miatt.
 
Az én eszközöm, Éva 8 éves korában, mikor elsőáldozó volt, oly erősen hitte, hogy valóságosan egyesült Velem, hogy egy kis osztálytársával szentül elhatározták, hogy egyszer vértanúk lesznek. Járt ő a templomba szüleivel, testvéreivel együtt, heti áldozó volt, de mégis ez a lángoló hite ellaposodott, megszokottá vált. Kamaszkorában már nem is jelentett számára különösebb örömet a szentáldozás. 18 éves volt, mikor a kegyelem mélyen megérintette a lelkét a Szentostyában lévő valóságos jelenlétemmel kapcsolatban. Édesanyjához eljött egyik nap egy vallásos barátnője, aki egy oltáriszentségi csodát, a lanciano-i csodát mesélte el, nagy lelkesen. Az Én Évám úgy itta a szavait, mint a kiszáradt szivacs a vizet. A hitetlenkedő miséző pap kezében a bor az Én Szent Véremmé változott és ma romlatlan állapotban szemlélhetik a zarándokok egy díszes szentségtartóban. Azóta Éva eljutott oda, és személyesen, könnyhullatás kíséretében térdelt előtte, mint fiatalkori megtérése bizonyítéka előtt.
 
Kedves Gyermekeim! Ebből a mai példából láthatjátok, hogy a valóságos jelenlétben való hit kegyelem kérdése. Én mindenkinek küldöm a kegyelmet valaki vagy valami által, és csak az tudja elhinni, hogy a konszekrált kenyérben és borban Én vagyok, aki kinyitja a szívét Felém. A Trienti Zsinat megfogalmazta: „Az Oltáriszentségben jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére, lelkével és istenségével együtt és így jelen van az egész Krisztus; mégpedig nem csak úgy van benne, mint jelben vagy képben vagy hatóereje szerint, hanem igazán, valósággal, lényegileg.” A zsinatnak ebből a kijelentéséből levonhatjátok az igazságot, hogy az Oltáriszentség nem jelkép. Valóságos Jelenlétem benne nem attól függ, hogy elhiszitek-e vagy sem. Akkor is jelen vagyok benne, ha nem hiszitek el, akkor is, ha hanyagul bánnak velem, akkor is, ha leejtenek, ha bűnösen hívnak le az oltárra, ha bűnösen vesznek magukhoz, ha megtaposnak, ha megaláznak. Csak akkor szűnök meg létezni a kenyér és bor színében, ha megsemmisítenek.
 
Drágáim! Szeretnék még mélyebbre hatolni az Oltáriszentség titkaiba. Az Egyház Szentlélek által vezetett tanításaiból tudjátok, hogy két szín alatt vagyok jelen: a kenyér és bor színe alatt. Az átváltoztatás szavaival azt mondom, hogy ez az Én Testem az ostyára, a kehelybe lévő borra pedig, hogy ez az Én Vérem. Ennek ellenére úgy tudjátok és hiszitek, hogy magában a Szentostyában is imádhatjátok testemet és véremet egyaránt. Megpróbálom világossá tenni előttetek, miért van ez. A Szentostyában, ahol a testem van, teljes egészében jelen vagyok: tehát ott van a testem, a vérem, a lelkem, egész emberségem és megdicsőült Istenségem. Ugyanígy az átváltoztatott borba teljességben jelen vagyok. Nemcsak vérem, hanem testem, lelkem, emberségem és istenségem. Tehát a két szín alatt együtt és külön-külön teljes egészében ott vagyok.
 
Drága Kicsinyeim! El se tudjátok képzelni, mekkora örömöt okoztok nekem, mikor meglátogattok és szemléltek engem az Oltáriszentségben. Míg néztek és szó nélkül imádtok Engem, Én is nézlek benneteket, gyönyörködöm szeretetetekben. Amikor köszöntötök engem, Én is köszöntelek titeket. Mikor kéritek, hogy öleljelek át titeket, kilépek a szentségtartóból, láthatatlanul, elétek állok, és nagy szeretettel szívemre ölellek benneteket. Ez történik olyankor, mikor jelenlétemben elérzékenyültök. Hasonló boldogságban részesítetek Engem, Üdvözítőtök, mikor szentségimádáson vesztek részt. Ilyenkor, amikor ott ül néhány buzgó gyermekem és szívből fakadó imákat, saját egyszerű szavait küldi felém, akkor mindegyikhez odalépek a padba, megsimogatom az arcát, homlokára egy keresztet rajzolok, és fejét a szívemhez szorítom. Ha szomorú valamelyik, letörlöm a könnyeit újaimmal és átölelem a vállát, s közben vigasztaló gondolatokat sugallok neki. Van, akit a szentségimádás alatt az örök élet vizével itatok, mely nagy szellemi örömökkel árasztja el. Mások az együttérzés kegyelmét kapják tőlem. De van olyan gyermekem, aki úgy érzi, hiába ül előttem és várja az áhítatot, lelki szárazságot, ürességet, közönyt érez. Pedig hozzá is odamegyek. Neki a legnehezebb, ezért ő kapja a legtöbbet: ölbe veszem, simogatom és így szólok hozzá: Ne szomorkodj, Báránykám, jelenleg itt te mented a legtöbb lelket. Csak ajánld fel unalmadat, fásultságodat, szétszórtságodat és Én kegyelemmé alakítva viszem a közömbösökhöz és hitetleneknek.
 
Tehát Gyermekeim, a szentségimádás mindig eredményes és érdemszerző. Szívesen hallgatom a gyönyörű rózsafüzéreket, litániákat, de várom a szívből fakadó imákat is. Azért tértem ki a szentségimádásra, mert az Eucharisztia, a szentmise királya, a szentségimádáson hosszasan, kiemelve találkozik veletek. Aki sokat jár szentségimádásra, annak a lelkébe mélyebben beleivódik az Oltáriszentség szeretete, és mikor a szentmisében megtörténik az átváltoztatás, Irántam érzett szeretete és hálája sokkal forróbb lesz. A szentáldozás után pedig nemcsak a szentostya ízét fogja érezni, hanem az egyesülés örömét Velem, Istenével. Érezni fogja, hogy nemcsak testemmel egyesült, hanem mindenestül az övé lettem.
 
Tudjátok, Drágáim, ki érzi megszokottnak és üresnek a szentáldozást? Aki még nagyon kötődik a világhoz. Naponta elmond egy Miatyánkot, Üdvözlégyet gépiesen és a szentmisét egy megszokott kötelességnek tartja. A szentáldozáskor pedig, nem gondol bele Valóságos Jelenlétembe. Nem jut eszébe, hogy ő a kicsi Teremtmény Istennel egyesül. Neki én csak egy fizikai valóság, egy ostya vagyok, amit elfogyaszt, csak úgy szokásból. Rosszul érzem magam a szívében, mert el se hiszi, hogy ott vagyok. Benne élek abban a sivárságban, szeretetlenségben, közömbösségben. Gondoljatok arra, hogy a nagy templomok áldozói között a kígyózó sorokban mindig vannak ilyen szegény gyermekeim. Imádkozzatok értük, hogy ismerjenek fel végre Engem az Oltáriszentségben, mint valóságosan élő Jézust. Ó, milyen mások vagytok ti, hűséges engesztelő gyermekeim. Már előre otthon készültök a nagy eseményre, hogy a szentmisében újra együtt lehettek Velem. Az átváltoztatáskor erősen hiszitek, hogy az ostya és bor csak egyszerű fizika valóság, anyagok, amelyekbe beleköltözöm. Valóban leszálltam az oltárra, hogy megújuljon keresztáldozatom. Mélyen hívő, áhítatos Kicsinyeim! Bennetek van minden örömöm. Úgy, de úgy szeretek veletek találkozni a szentmisében! S nektek nem elég a vasárnapi együttlét, minden alkalmat megragadtok, hogy együtt lehessetek Velem. Minden nap kitárt karokkal várlak benneteket, hogy nektek ajándékozhassam Magamat teljes egészében.
 
Megáldalak benneteket a valóságos jelenlétben való hit növekedésének kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 
 
ÉGI ÜZENETEK 2013.05.28 Mennyei Atya: Szentmise III.
 
Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a ti teremtő és gondoskodó Atyátok, eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Szentmise sorozatunk 3. részében az ÁLDOZAT-ról beszélek nektek.
 
A múlt héten Jézus Krisztus, az Én Szent Fiam azt fejtette ki előttetek, hogy Ő a kenyér és bor színében két szín alatt valóságosan van jelen a szentmisében testével, vérével, emberségével és isteni dicsőségével. Én most ehhez hozzáteszem, hogy a Szentostyában nem egyszerűen Teste és Vére van jelen, hanem az Ő megtöretett Teste és kiontott Vére. Mit is jelent, hogy megtöretett Teste? Azt a testet jelenti, amelyet régen 2000 éve elfogtak, megostoroztak, tövissel koronáztak, amely vérben és verítékben ázva felvitte a Golgotára a nehéz keresztet, azt a testet, melyet megfeszítettek és megöltek. Mit jelent, hogy kiontott Vére is jelen van? Azt a Vért, melyet a vérrel verítékezéskor hullatott, mely az ostorcsapások nyomán kiserkent a bőre alól, és az ostorozó oszlop köré folyt, azt a vért, mely a töviskorona alól patakokban csorgott az arcán, azt a vért, mely a felszegezéskor sugárban spriccelt szent kezeiből és lábaiból, és azt a vért, mely Oldalsebéből áradt, mikor a lándzsát kihúzták belőle.
 
Drága Gyermekeim! Ahányszor részt vesztek a szentmisén és rátekintettek az átváltoztatott Eucharisztiára, mindig gondoljatok arra, hogy a ti Megváltótok feláldozottként van benne. Ezért mondhatjátok, hogy a szentmise áldozat, a keresztáldozat megújítása. A trienti zsinaton ez így hangzott el: „Üdvözítőnk az utolsó vacsora alkalmával azon az éjszakán, amelyen elárultatott, megalapította testének és vérének eucharisztikus áldozatát, hogy ezáltal a keresztáldozat az időkön át egészen az Ő újra eljöveteléig örökre jelenlévő valóság legyen.” Tehát a szentmise a keresztáldozat megújítása, de nem újra és újra ismétlése. Ezt a kifejezést, hogy a szentmise a keresztáldozat megújítása, könnyen félre lehet érteni. Ez emberi ésszel fel nem fogható misztérium. Mikor az átváltoztatáskor rápillantotok a Szentostyára, nem valami fizikai folyamat történik, hogy Jézust a kenyér színe alatt kínozzák, bántalmazzák és megölik, hanem mindez misztikusan, titokzatosan valósul meg, amelyet csak a Mennyben, üdvözült testetekben fogtok megérteni. Tulajdonképpen egy látható, földi, anyagi dolog – a kenyér és bor – egy láthatatlan isteni tartalmat közvetít nektek. Ezt az isteni tartalmat nem tudjátok, hanem hiszitek, és ez a titokzatos cselekmény csak így jöhet létre, hogy a kétféle fizikai valóság egyesül az átváltoztatás szavaival. Így jelenik meg az oltáron a keresztáldozat. Egy hittanóra utáni szünetben két gimnazista kislány beszélgetését hallottam. A szentmise áldozati részének tartalmáról beszélt nekik a hitoktató. Szilvike sehogy se értette, hogy miért van szükség a szentmisében Jézus kereszthalálára. Hát nem volt elég, hogy egyszer már megváltott minket? Barátnője Kati, így próbálta megmagyarázni neki: – Dehogynem, elég Krisztus 2000 évvel ezelőtti keresztáldozata az egész emberiség megváltására. A szentmise nem azért van, ahhoz az egyetlen nagy áldozathoz mindig újabb és újabb áldozatokat hozzátegyen, hanem hogy Jézus Krisztus régi keresztáldozatát jelenvalóvá tegye mindenki számára. Pl. nekünk, akik nem éltünk Krisztus korában, és azoknak, akik még ezután fognak megszületni. Szilvi tovább kérdezősködik: – De hát, miért kell folyton a híveknek eszébe juttatni Jézus áldozatát? Miért van szükség erre? Hiszen a reformátusoknál nincs az istentiszteletben áldozati rész.
 
Kati így világosította fel: – A szentmise nálunk katolikusoknál azért tulajdonít ilyen nagy jelentőséget az áldozatnak, mert az üdvözüléshez nem elég a hit, a biblia olvasása, és a szentségek felvétele, hanem követnünk kell Jézust a tetteiben és a szenvedésében. Tehát azért jelenik meg a szentmisében Jézus keresztáldozata, hogy a hívek az Ő szenvedéseiből erőt meríthessenek saját fájdalmaikhoz, gondjaikhoz, és követve az Üdvözítőt, fel tudják ajánlani az ő keresztjeiket saját lelkükért és másokért.
 
Ez az Én kis Kati Gyermekem milyen bölcsen válaszolt! Bizony az emberek szenvedése az Én Szent Fiam keresztje nélkül semmit nem ér. Gondoljatok Istvánra, egy idős, hitetlen nehéz természetű emberre, aki két évig rákos agydaganatban szenvedett. Csak panaszkodott, káromkodott, mindenkit hibáztatott és eszébe se jutott Hozzám fordulni. A végén papot se engedett magához hívatni, így halt meg. Mélyen hívő felesége sokat imádkozott érte. Jelenleg a tisztítótűz legmélyén van. Ha ez a férfi eljárt volna szentmisére és betegségéhez merített volna Jézus megújuló keresztáldozatából, és fájdalmait felajánlotta volna bűnei eltörléséért, halála után azonnal Magamhoz vettem volna a lelkét. Elkerülhette volna a szörnyű szenvedést, amelyben még évtizedekig része lesz.
 
Tudjátok, azért válik keresztetek nagy értékűvé, mert zúgolódás helyett egyesítitek a szentmisében Fiam szenvedésével. Ugyanis mindarra, amit felajánlotok, ez esetben úgy tekintek, mintha Fiam tette és szenvedése lenne, és ezért keresztetek nagyon kedves az Én szememben. Jézus az Egyház feje, ti pedig Gyermekeim a test vagytok. Jézus egészen az Egyházának ajándékozza keresztáldozatát, hogy a hívek abba belehelyezhessék azt, amit Előttem, az Atya előtt kedvessé akarnak tenni. Minden szentmisében a felajánlás éppen erre a belehelyezésre való. Mikor a miséző pap felemeli a kelyhet a borral a felajánlási könyörgésben ezt mondja: „Ez a felajánlás, mely a mi teljes szentségi önátadásunknak jele, váljék szünet nélküli áldozattá, hogy egyszerre teljesítse a szent misztérium alapítványát és ugyanakkor a te üdvösségi művedet csodálatosan munkálja mibennünk.” Míg a pap ezeket a szavakat mondja, helyezzétek bele a kehelybe fájdalmaitokat, gondjaitokat, örömeiteket és egész lelketeket. És mindazok lelkét, akiket Elém akartok hozni. Tehát azért válik jelenvalóvá Jézus keresztáldozata, hogy az Ő áldozata az Egyház áldozatává váljon. Ó, Gyermekeim, a ti áldozatotokká. Most már egészen világos mindannyiatok előtt, miért olyan fontos nálatok, katolikusoknál a szentmise áldozati része.
 
Természetesen a felajánlás még nem áldozat, csak megelőzi azt. Képzeljétek csak el, ha felajánláskor beleteszitek magatokat a kenyérbe és borba, akkor az átváltoztatásban ti magatok is átváltoztok Krisztussá. Isten emberré lett, hogy az ember Istenné legyen. És mindez miért történhet meg? Mert Jézus áldozatával titeket magával egyesít.
 
Drága Gyermekeim, e tanításom utolsó perceiben az Én drága Fiam egy fényes felhőn leereszkedett a Mennyből és most itt áll Mellettem megdicsőülve. Kezében egy nagy aranyszínű keresztet tart. Öt szent Sebe úgy ragyog, mint a legfényesebb drágakő. Mosolyogva néz rátok és azt kéri, hogy fájdalmaitokat, gondjaitokat, betegségeteket, fáradságotokat gondolatban gyűjtsétek össze. Így szól hozzátok: „Drága Gyermekeim, lélekmentő segítőtársaim, engem követő Barátaim. Körbemegyek köztetek. Két tenyeretekbe tartsátok felém problémáitokat. Mindegyiketek előtt megállok, magammal víve keresztemet. Bal kezemmel megáldom, amit Felém nyújtotok és egy kicsi aranykeresztté változtatom. Ezt a kicsi keresztet érintsétek hozzá az Én nagy keresztemhez, és Én beleolvasztom. Visszamegyek a helyemre, és Atyám elé térdelve átnyújtom Neki egyesített szenvedéseinket. Arra kérem, alakítsa kegyelemmé és ossza ki a sok közömbös, hitetlen és megátalkodott lelkek között.
 
Újra Én szólok hozzátok, Mennyei Atyátok. Szenvedéseiteket, gondjaitokat Fiam keresztjével együtt elfogadtam. E közös, egyesített nagy keresztet jobb kezemmel végigsimítom, és ragyogó kegyelemsugarakká változtatom. Mindenkinek küldök belőle egy fényes sugarat, a többit pedig szétszórom a rászorulók között. Köszönöm, hogy végighallgattátok tanításomat, és most Én is viszonzásul végig fogom hallgatni imáitokat.
 
Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 
 
ÉGI ÜZENETEK 2013.06.04 Szűzanya: Szentmise IV.
 
Szűzanya: Drága Gyermekeim! Édesanyai szeretetem összes melegével köszöntelek benneteket. Boldog vagyok, hogy eljöttetek és érdeklődéssel hallgattok Engem. Folytatom a sorozatunkat a Szentmiséről, mely az Egyház első és legfontosabb liturgiája. 1.) Először arról fogok beszélni nektek, hogy melyik paphoz érdemes szentmisére járni.
 
Egy példával kezdem. Kendereskútja egy kicsi alföldi falu új plébánost kapott. Az előzőt egy nagyobb városba helyezték, ahol kezdett a hitélet kihalni, és szükség volt egy rátermett, lánglelkű, nagy tapasztalatú lelkipásztorra. Éppen vasárnap van, az új pap tartja a szentmisét. Három asszony egy irányban mennek haza: Juliska, Anna és Rózsika. Anna így szól: „Én ezután inkább a közeli Gácsalmásiba fogok járni vasárnaponként. Észrevettétek, hogy ez az új pap, hogy összecsapta a szertartást? Hadarva beszél, alig értettem valamit az evangéliumból.” „Igazad van – mondja Rózsika – a szentbeszéd is nagyon rövid volt és semmitmondó. Emlékezzetek vissza, hogy a mi János atyánk az átváltoztatáskor milyen sokáig és milyen áhítattal tartotta a levegőben a Szentostyát és a kelyhet a Szent Vérrel! Ő csak egy pillanatra emelte fel. Az egész szentmise 30 percig tartott.” Juliska, aki eddig hallgatott, így válaszolt: „Idefigyeljetek! Ez a pap más vérmérsékletű, más alaptermészetű. Talán még nem kapott annyi kegyelmet Istentől, hiszen még olyan fiatal. Nem az számít, hogy hogyan tartja a szentmisét a pap, mindenképpen érvényes, teljes értékű a hívek számára.”
 
Drága Gyermekeim! Juliska jól látja ezt a kérdést. Ha Krisztus azt akarta, hogy keresztáldozata örökké jelen való legyen, akkor ezt nem erre vagy arra a papra bízta, hanem Egyházára, az Ő titokzatos Testére, akiben Ő maga működik. Tehát a szentmise más és több, mint ahogy a papok gyarlóságuk arányában celebrálják. Mint ahogy szent Ágoston a keresztelésről mondta: „Péter keresztel? Nem. Jézus az, akik keresztel.” Ezt Én is mondom: „A pap-e az, aki olvassa az evangéliumot és mondja a szentbeszédet? Nem, hanem maga Jézus Krisztus. A pap-e az, aki végzi a felajánlást és átváltoztatást? Nem, hanem Jézus. A szentmise végén a pap-e az, aki megáld benneteket? Nem, hanem Jézus Krisztus, személyesen. A pap csak helyettesít, ő az eszköz. Tehát a miséző pap bármilyen tehetséges vagy tehetségtelen, bármilyen lanyha vagy buzgó, az általa mondott szentmisében egyaránt megújul Jézus Krisztus keresztáldozata.
 
Higgyétek el, Gyermekeim, minden szentmisén Én is ott vagyok a szentélyben, mindent közelről látok. Ha áhítatot és összeszedettséget tapasztalok a miséző pap fiam mozdulataiban, szavaiban, lelkében, akkor repes a szívem a boldogságtól. De ha azt látom, hogy közönyösen, unottan, sietve mondja el a misét az illető pap, elszomorodok Szent Fiammal együtt. De ő olyan irgalmas hozzátok, hogy az ilyen lélek nélkül misézőknek is a szavára leszáll az oltárra. Miért? Hogy a szentáldozásban nektek adhassa magát.
 
Kendereskútján teltek a hetek és a hívők kezdték megszokni az új plébános miséző szokásait. De egyik vasárnap reggel történt valami. Képzeljétek csak, az én pap fiam bizonytalan léptekkel jött be és akadozva, szavakat ismételve olvasta fel Isten igéjét. A prédikáció elmaradt. Mikor a ministráns öntötte a bort és vizet a kehelybe, alig tudott beletalálni, mert az atya el-elszédült és mozgott kezében a kehely. A legnagyobb botrány akkor történt, mikor az átváltoztatás után kezében a kehellyel megbotlott a szőnyegbe, és a Szent Vére egy része kiömlött az oltárterítőre. Én, a ti Édesanyátok ott álltam mögötte és láthatatlanul megmentettem a kehely többi tartalmát. Szegény hívek felszisszentek, sírtak, sóhajtoztak. A szentmise végén kifelé menet megbotránkozva, felháborodva tárgyalták az ügyet. Felmerülhet bennetek a kérdés, drága Kicsinyeim, hogy az ilyen illuminált állapotban mondott szentmise érvényesnek számít-e a résztvevő híveknek?
 
Megnyugtatásul mondom nektek, hogy nagy irgalmában Isten az ilyen méltatlan szentmisét is elfogadja. Nem kell utána máshová templomba menni. Lehet gyarló, vagy éppen bűnös a misét kiszolgáltató pap, ha a Jézus által előírt szentségi jelek megtörténnek (a felajánlás és átváltoztatás szavai és mozdulatai), akkor a szentség létrejön, akkor nyugodt szívvel szentáldozáshoz járulhattok.
 
Vannak templomba járók, akik csak a hagyományos, orgonás szentmisét szeretik, mert fenségesebbnek, Istenhez méltóbbnak tartják. Másokat a gitáros misék vonzanak, karizmatikus tartalommal vegyítve. Pap fiaim is különbözők. Egyesek hűségesen követik minden szavukkal és mozdulatukkal a régi hagyományt. Vannak, akik az önmegvalósítás érdekében formai újításokat vezetnek be. Bízzatok abban, amit mondok! Nem a pap stílusa, egyéni szokásai számítanak, hanem, hogy a Jézusi szentségi jelek működjenek. Tehát fogadjátok el saját lelkipásztorotokat olyannak, amilyen: Soha nem a pap számít a hívek szempontjából, hanem a szentmise, melyben megújul Krisztus keresztáldozata.
 
2.) A másik mai témánk, hogy miért kell szentmisére járni. Van két 25 éves barátnő: Orsi és Gabika. Orsi bulikra jár, cigarettázik és váltogatja a barátait. Gabika szolíd, vallásos életet él. Van egy közös hobbyjuk: a festés, rajzolás. Együtt járnak egy képzőművészkörbe és nyaranként művésztelepre. Ez köti össze őket. Egyik vasárnap délután Orsinál találkoznak. Szóba kerül a vasárnapi szentmise.
 
– Mondd, Gabikám, már megint templomban voltál? Nem sajnálod ezt a pihenőidőt? Inkább jöttél volna el velünk úszni. Az egész heti ülőmunka után, olyan jól kimozogtuk magunkat Danival. Tulajdonképpen minek jársz szentmisére? Ugye emlékszel, hogy engem is küldtek a szüleim, míg elsőáldozó lettem, de nekem nagyon unalmas volt. Talán ismeretszerzés céljából mész, hogy a prédikációból tanulj valamit, amit hasznosíthatsz az életben?
 
– Dehogy is – mondja Gabi – ennél fontosabb célom van a szentmisével. Nem mondom, egy-egy szép gondolat megfogja az embert ott, de itthon a Bibliából és a többi vallásos irodalomból is meríthetek ilyesmit. A szentmise nem tanóra.
 
– Talán a jó társaságért jársz oda? Bizonyára vannak jóképű, rendes vallásos fiúk és közülük társra találhatsz.
 
– Hová gondolsz? – válaszol Gabi – Nem ismerkedni megyek. A a közösség sokkal mélyebb és sokkal lényegesebb, mint amit a mi közösségi érzésünk akár csak elképzelhetne. Ott mindenki egy irányba néz, Isten felé, és Benne szeretjük egymást. Az Ő megújuló keresztáldozatát éljük át.
 
– Esetleg enyhületért, vigaszért mész a misére?
 
– Az igaz, Orsikám, hogy a szentmisébe az a Jézus fogad minket, aki magához hívja a fáradt szívűeket, hogy megenyhítse őket, de én mégsem azért megyek, hogy csökkenjenek a gondjaim, bajaim. Rábízom Istenre, hogy akkor segítsen, ha akar.
 
– Mondd, Gabi, ott a templomban valami nagy misztikus élményben van részed? Talán hallasz vagy látsz valamit?
 
– Á, szó sincs erről. Az igaz, hogy a szentmise a legszebb, legfölemelőbb cselekmény az összes liturgia közül. A pap díszes miseruhában méltóságteljes mozdulatokkal végzi a feladatát, a hófehér ruhás ministránsok olyanok, mint az angyalkák, a csodálatos orgonaszó és közös ének mennyei hangulattal árasztja el a templomot, mégsem azért járok oda, hogy valami élményben legyen részem. Nem azért, hogy meghatódjak, gyönyörködjek és fellelkesüljek, hanem azért, mert tudom és hiszem, hogy e szent misztériumban, a szentmisében megváltásunk műve valósul meg. Hát nem megmondta Jézus? „Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, annak örök élete van.” Azért járok oda, mert azt akarom, hogy valóban Örök Életem legyen. A másik, amiért oda megyek, hogy a szentmisében életem Krisztus életének részévé lesz. Ez úgy történik, hogy a Szentmise felajánló részében egészen átadom magam neki. Valahogy így: „Uram, felajánlom Neked egész életemet, szívemet, lelkemet, testemet, örömömet, bánatomat, szeretteimet, mindent, amivel rendelkezem, mert mindent tőled kaptam.”
 
Orsi csak ámulva hallgatta ezt a nagy rendíthetetlen hitet és elhatározta, hogy egyik vasárnap elmegy Gabival a szentmisére és a sok mulasztás után, megpróbálja felajánlani magát Jézusnak.
 
Ó, drága Kicsinyeim! Ha ti mindnyájan Gabikához hasonlóan csak egyetlen lelket tudnátok a vasárnapi szentmisére vonzani, még egyszer annyian lennétek a templomban.
 
Én, Édesanyátok meghívlak benneteket egy misztikus utazásra. Nyújtom a kezemet, fogjátok meg! Néhány pillanat és képzeletünk szárnyán már ott is vagyunk. Csodálatos a táj. Körben magas sziklás hegyláncok, a csúcsukat hó fedi. Üde, zöld fűvel borított réten állunk. Nem messze az egyik hegy lábánál csillogó patak folydogál. Áll valaki a partjánál és integet nekünk. Elindulunk felé, és az Én Szent Fiam fogad minket fehér ruhában, piros köpenyben, kitárt karokkal. Mintha kérdezni: „Ki szeret Engem?” És ti, Kicsikéim, elkezdtek szaladni Felé. Egyenként megölel benneteket. Kéri, hogy álljatok sorba, és rámutat a patakra: „Nézzétek ez az Örök Élet vize, melynek forrása az Én Szent Szívem. Átléptetek Édesanyámmal a jövőbe, az Új Világba és Én most egyenként megitatlak benneteket az Örök Élet vizével.” Leguggol, egy kelyhet belemerít a patakba, a kezembe teszi és kéri, tegyem az ajkatokhoz. Miután megittátok, szívetek megtelik Jézus iránti mérhetetlen szeretettel és kimondhatatlan vággyal, hogy részt vehessetek egy újvilági szentmisén. Jézus megálld benneteket, és hirtelen eltűnik a szemetek elől. Jöjjetek Utánam, Drágáim! Nézzetek arra! A rét közepén van egy hatalmas, fehér, magas templom. Sok ember halad feléje az úton. Menjünk utánuk. Mire odaérünk, még állóhely is alig van. Ahogy nézünk az oltár felé, a szentély felett a mennyezet megnyílik és nagy fényességben, papi öltözékben megjelenik és leereszkedik Jézus Krisztus, a mi Főpapunk. Ő tartja a szentmisét. Az átváltoztatás szavait megrendülve, áhítattal, térden állva hallgatja a tömeg. Angyalok sokaság imádja velünk együtt az Oltáriszentségben Jézust. Angyalok segítenek Neki áldoztatni. Gyertek, Kicsinyeim! Odaviszlek benneteket az Ő sorába. Mikor odaérünk, így szól hozzátok: „Ó, hát ti vagytok, kadarkúti imahadjáratom lelkes kis csoportja? Mennyire szeretlek benneteket? Köszöntelek titeket templomomban. Miután ittatok az Örök Élet vizéből, nektek adom magamat két szín alatt az Eucharisztiában.” Ezután megáldoztat bennetek, és utánozhatatlan kedvességgel mindegyiketeknek megsimogatja az arcát vagy fejét. A Szentmise végén minden embert és angyalt megáld. Nyújtsátok kezeteket, mert visszamegyünk az engesztelés helyére. Búcsúzom tőletek, köszönöm, hogy hosszú tanításomat érdeklődve és türelemmel végighallgattátok.
 
Édesanyai szeretetemmel mindegyiketeknek egy keresztet rajzolok a homlokára és megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 
 
ÉGI ÜZENETEK 2013.06.11 Szentlélek: Szentmise V.
 
Szentlélek: Ne féljetek, Gyermekeim, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni személy, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Azért tart még mindig ez a sorozat, mert a szentmise rendkívül nagy jelentőségű és fontos a katolikus keresztények számára. Ez az alappillér, melyre épül az Egyház. Eddig beszéltünk nektek a szentmise alapításáról, mely nagycsütörtökön, Jézus halálának előestéjén történt, az Oltáriszentség alapításának szavairól és Jézus valóságos jelenlétéről a kenyér és bor színében. Arról, hogy a szentmise áldozat, Jézus keresztáldozatának megújulása, hogy hová, melyik paphoz érdemes szentmisére járni, és végül arról, hogy mi a célja a szentmisén való részvételnek. Mindezt bőven, alaposan kifejtettük nektek. Ma, Gyermekeim, szeretném közelebb hozni szívetekhez a szentmise egyes részeit.
 
Először az előkészületről szólok nektek. Városban nagy lehetőség van, hogy naponta más és más templomba járjatok és változó időpontokban, hol este, hol reggel. A kis falvakban meg kell elégedni azzal az egy alkalommal, ami adva van. Jóska és Erzsike vallásukat szorgalmasan gyakorló házaspár, szeretik a változatosságot. Budapesten élnek. Nyugdíjasok, ingyen utaznak és képesek naponta más és más helyekre járni szentmisére. Még a távoli templomokat is felkeresik busszal, vagy villamossal. Erzsi egyik barátnője, Jutka vasárnap megkérdezi a mise után: Régen láttalak benneteket, csak nem voltatok betegek? –Á, dehogy, csak mi mindig máshova megyünk szentmisére – mondja Erzsike.
 
– Én mindig ugyanabban az időpontban és ugyanabba a templomba szeretek járni. És tudjátok miért? Mert a sok újdonság és másság: a templom belső elrendezése, az oltár formája, a csillár, a képek, szobrok különbözősége a miséző pap eltérő stílusa nem vonja el a figyelmemet a szentmise belső tartalmáról.
 
Gyermekeim! Teljesen igaza van Jutkának. A szentmisére járásban nem kell keresni a változatosságot. Jó, ha mindig egy adott templom egy adott szentmiséjére mentek és csak indokolt esetben máshova. Így a megszokott környezetben vagytok, ismerős hívek és falak között. Nem kötnek le a külsőségek, jobban el tudtok mélyedni a szent áldozatban.
 
Az előkészülethez tartozik az a pillanat is, mikor átlépitek a templom küszöbét. Ott van a szenteltvíztartó. Ez nem külsőség, belső tartalma, jelentősége van. Amikor belenyúltok és megnedvesített újakkal keresztet vettek magatokra, megtisztítjátok, megszentelitek lelketeket, hogy méltókká váljatok a szent cselekményre. A régebbi időben a pap a szenteltvízhintővel végigment a templomon és meghintett vele mindent, padokat, oltárokat, híveket. Isten áldásának harmatát szórta szét. Ez ma már kiment a divatból. Gyermekeim! Mielőtt bementek a padba, térdet szoktak hajtani, hogy a tabernákulumban lévő Oltáriszentséget megtiszteljék. Helyetekre érve, látom, mindig letérdeltek egy kicsit, hogy köszöntsétek a Szentháromságot. Igyekeztek ebben az alázatos testhelyzetben minden világi gondot kiűzni elmétekből és szeretettel Ránk gondolni. Mi égiek nagy örömmel látjuk, hogy egyik-másik helyen szokás a közös rózsafüzér imádkozás valami nemes szándékra. Drága Engesztelőim, ahol nincs ilyen, próbáljátok kiharcolni, mert a szentmise előtti hangos, közös ima értékes kegyelmi ajándékokat terem. Ahol erre nem kerülhet sor, mellőzzétek ilyenkor a fecsegést. Csukjátok be szemeteket és szívből fakadó szavakkal beszélgessetek Velünk, Égiekkel.
 
És most elkezdődik a Szentmise: bevonul a miséző pap a ministránsokkal orgonaszó és ének kíséretében. Ezt a részt hívjuk introitusnak. Eleinte az introitus egy zsoltárrészlet volt énekelve, de ma már megelégszik az Egyház egy miseénekkel az imakönyvből. Ez a kezdő közös éneklés arra szolgál, hogy szép, megindító, ünnepélyes gondolatokat adjon a híveknek. Az introitus éneklése elején a pap megcsókolja az oltárt. Ha pedig ünnepélyes mise van meg is tömjénezi. Ez sem üres formalitás. Megtiszteli a helyest, ahová a legdrágább és legszentebb dolog kerül: az Oltáriszentség. A tömjén mint kedves illatáldozat a Mennyei Atya felé száll, hódolatotok jeleként.
 
A hívek köszöntése után a szent liturgia első része a bűnbánati ima: a közgyónás. Egy alkalommal látom, hogy néhányan állnak a gyóntatószék előtt és a 75 éves Sári néni lép be a kapun. Valaki megkérdezi: Maga nem akar gyónni? Ő így válaszol: Minek? Mindjárt kezdődik a közgyónás. Nekem az is elég, Kedveském, nincs már nekem bűnöm.
 
Ó, Gyermekeim, mennyire téved Sári néni! Éppen most, mielőtt misére indult volna, megalázta és megrágalmazta a menyét, hogy az ő drága fiát megcsalta a postással. És most mély bűnbánat és szentgyónás nélkül oda fog menni áldozni. Nem tudja, hogy a közgyónás nem arra való, hogy az egyes bűneitek megbocsáttassanak, annak a szentgyónás a helye. Hanem arra való, hogy komolyan magatokba nézve, őszintén elismerjétek, hogy bűnösök vagytok. Szent János első levele szerint, aki azt mondja magáról, hogy nincs bűne, magát csalja meg, és nincs benne igazság. Az Úr Jézus szavaival élve: „Aki felmagasztalja magát, megaláztatik.” A közgyónásban ezzel a lelkülettel tárjátok fel bűnösségeteket a Szűzanya, a többi szentek és angyalok előtt.
 
A közgyónást követi azonnal a Kyrie: az „Uram, irgalmazz!” éneklése. Ez a rövid ének hódolatot fejez ki, hogy Isten az egyetlen Úr, akitől függtök, aki mindent megtehet veletek, aki adja nektek az életet, és bármikor elveheti. Ő az egyetlen, aki irgalmában örök életet adhat nektek. A Kyrie kifejezi Isten előtt kicsinységeteket, gyarlóságotokat, esendőségeteket, nyomorúságotokat és a megváltás utáni vágyakozásotokat.
 
Ezután következik a Szentmisében a Gloria. Ó, Kicsinyeim, ha tudnátok, mi történik, mialatt ezt énekelitek, nem olyan megszokottan tennétek. Képzeljétek csak, a templomotok ilyenkor megtelik szentekkel és angyalokkal. Mennyei zenéjükkel és csodálatos zengő hangú kórusukkal veletek együtt, térdelve a tabernákulum felé fordulva zengik: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsőítünk Téged, áldunk Téged…” A Glória első része a Mennyei Atya dicsőítése. Ki lehet érezni belőle, hogy az Ő dicsősége nem a ti dicséretetektől függ, hanem ez Benne van, valami belső fényesség. Ezért éneklitek: „Hálát adunk Neked a te nagy dicsőségedért.” A Glória második része Jézus Krisztushoz fordul, az Isten Bárányához, aki elveszi a világ bűneit. És az egész a Szentháromság dicséretével zárul.
 
Ó, Gyermekeim! Ismerem lelketeket, még meg kell tanulnotok a Glória lelkületét. A szavak gépies éneklése még nem engedi, hogy szívetek mélyén valóban, őszintén kívánjátok Isten dicsőségének növekedését. Ezt a szentmise részt akkor fogjátok igazán átérezni, ha egyre közelebb kerültök a tökéletességhez, ha mindig jobban növekszik bennetek az Istenszeretet. Ez pedig csak úgy tud növekedni, ha kiüresítitek önmagatokat lemondásokkal, önmegtagadásokkal és Isten kerül szívetek középpontjába. Minden és mindenki Őutána következik. Ezenkívül úgy tudjátok tökéletesebben énekelni a Glóriát, ha szívetek Királyát még jobban megismeritek: sok-sok imával, Szentírás-olvasással, Üzenetek olvasásával, elmélkedéssel, szorgalmas engesztelésre és napi szentmisére járással, gyakori szentgyónással és napi szentáldozással. De ha mindez megvan, akkor sem tudjátok itt a földi életben Istennek kijáró módon zengeni a Glóriát, csak majd ott fönn a Mennyben, ahol színről-színre látjátok majd Istent. Ezzel a hosszadalmas tanítással csak a szentmise bevezető részét ismertettem veletek. Azért szedem ízekre e legszentebb cselekményt, a szentmisét, amit Jézus Krisztus alapított nektek, hogy amikor részt vesztek rajta, mélyen megértsétek, és át tudjátok élni. Ha értitek, mi történik a mise részei alatt, akkor összeszedettebbek tudtok lenni. Legyetek hálásak nekünk, hogy ilyen alaposan és mélyen bevezetünk benneteket a szentmise rejtelmeibe.
 
Most pedig kedves Gyermekeim egy nagyon szép dolog következik. Én a Szentlélek Isten azt látom, hogy eltűnik a mennyezet a fejünk felől, és helyette ragyogó kék színben tündököl az égbolt. Nagyon messziről közeledik felénk egy fényes, fehér felhő. Van rajta valami. Mire egészen közel jött, látom, hogy tetején egy díszes arany trón van, melyben a ti Mennyei Atyátok ül. E trón leereszkedik egészen a padlóra. Az Atya királyi öltözékben van. Vállát aranyszínű, csillagokkal borított palást takarja. Fehér, krémszínű ruha van alatta, és annak dús redőit egy aranyöv fogja össze. Fehér haján drágakövekkel díszített aranykorona ragyog, jobb kezében egy kékes-lila színben játszó gömböt tart, mely a világot jelképezi. A baljában egy díszes kormánypálcát. Teljes dicsőségében ül előttünk. Ontja kegyelme fényét szerte-szét, mindannyiatokra. Rengeteg angyal jött vele, és most trónja előtt térdelnek, arcra borulva hódolnak Neki. Ő, a Menny és Föld leghatalmasabb Ura nagy szeretetében és irántatok érzett tiszteletből feláll a trónjáról és így szól hozzátok: „Drága kicsi, engesztelő Gyermekeim! Úgy képzeljétek el, minden szentmisén, még a legeldugottabb falu templomában is, így vagyok jelen. Tekintetemet végighordozom híveimen és belelátok a lelkükbe. Sokan közülük összeszedetten, szívükben hálával és szeretettel élik át a legszentebb liturgia részeit, de vannak, akik csak testileg vesznek részt, gondolataik messze járnak. Számukra az egész szertartás üres külsőség. Hiába próbálom kegyelmem sugaraival záporozni őket, nem nyílnak meg Felém. Kérlek, benneteket, akik mindig nyitott szívvel, lélekkel vagytok ott a szentmiséken, hogy imádkozzatok ezekért a kiszáradt, langyos, szétszórt gyermekeimért, hogy hagyják otthon gondjaikat, problémáikat és legalább a szentmisén foglalkozzanak velünk, Égiekkel.
 
Van egy másik kérésem is. A „Glóriával”, ahogyan a templomban szoktátok, együtt énekelve dicsőítsetek Engem, Mennyei Atyátokat, Jézus Krisztust, az Isten Bárányát és a Szentlelkemet, aki ezt a mai tanítást adja nektek. Álljatok fel és egyszerre zengjétek:
 
„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú embereknek. Dicsőítünk Téged, áldunk Téged, magasztalunk Téged, hálát adunk néked nagy dicsőségedért. Urunk és Istenünk! Mennyei Király! Mindenható Atyaisten!
 
 
ÉGI ÜZENETEK 2013.06.18 Jézus: Szentmise VI.
 
Jézus: Drága Kicsinyeim, Ne féljetek, Én vagyok a ti Jézusotok. Múltkor a Szentmise egy megható részével foglalkoztunk, a Glóriával. Ezt követi az ünnepélyes napi könyörgés. Zoltán és Sándor a szentmise alatt fönt a kóruson hallgatják a könyörgést. Sanyi odasúgja barátja fülébe, hogy a pap, miért nem aktuális egyházközösségi ügyekben kéri Isten segítségét? Miért általános dolgokért könyörög? Hiszen annyi mindent lehetne kérni a különböző problémákkal küszködő helybelieknek. Pl. itt vannak a rákos betegeink, vagy a falu sok munkanélkülije. Zoltán csendre inti, és ígéri, hogy a Szentmise után meg fogják beszélni. Mikor vége a szertartásnak és kilépnek az utcára, így válaszol: A könyörgés, a szentmisének ez a része, nem magánimádság, és nem a falu plébánosa által megfogalmazott kérés, hanem a pap a liturgikus könyörgések könyvéből meríti. A könyörgés nem a mindennapi élet ügyes-bajos dolgairól szól, hanem az Egyháznak legfontosabb szükségeiről, az üdvösség közös ügyéről, ami minden egyes hívőre vonatkozik. Egy szépen megfogalmazott rövid szöveg, egyetlen összetett mondat. Ebben az ünnepélyes könyörgésben az Egyház hivatalos kérését terjeszti Isten elé. Sándor ezután a Szentmisén más szemmel tekint a könyörgésre. Most, az olvasmány következik. Ez a Szentírásból vett egyik szakasz. Gyakran két olvasmány is van, melyeket zsoltárének választ el egymástól és az oltárlépcsőről egy szólista szokta énekelni. A hívek erre a zsoltárénekre refrénnel szoktak válaszolni. Ezt is úgy kell hallgatnotok és énekelnetek, mint Isten igéjét. Tehát ez a rövid zsoltárének nem csupán egy hangos zenei betét, hanem az olvasmányhoz tartozó tanítói része a misének. Ezt követi az evangélium.
 
Drága Engesztelőim! Természetesen Én minden szentmisén mindent és mindenkit látok. Ott ül az első padban egy őszhajú nagymama 8 éves unokájával, aki most nála nyaral. A kislányt, aki eddig csendben, fegyelmezetten ült mellette, Andikának hívják. Észreveszi, hogy a pap mélyen meghajol és csendesen mond valamit, majd mindenki feláll. Andi csodálkozva kérdezi: Mit suttog a pap bácsi és miért álltunk fel? A nagymama így felel: Azért hajol meg, hogy kifejezze alázatát és kéri Istent, hogy tisztítsa meg a szívét és ajkát. Nekünk pedig azért kell felállni, mert ilyenkor a papon keresztül maga Jézus szól hozzánk az Újszövetség szavaival. Andi folytatja: Figyeltelek, Mama, hogy most nem keresztet vetettél, hanem valami mást tettél az ujjaddal. – Igen. A hüvelykujjammal kicsi keresztet rajzoltam a homlokomra, ajkamra és szívemre. – Mit jelent ez? – kérdezi Andika. – Ezekkel az apró keresztekkel kifejezzük, hogy amit most hallani fogunk, az evangéliumot, Isten szavait, eszünkkel felfogjuk, ajkunkkal megvalljuk, és szívünkben megtartjuk. Ez a mélyen vallásos nagymama hazafelé menet tovább oktatta érdeklődő kis unokáját:
 
– Tudod, Andikám, amit Jézus mond az evangéliumban, azt tulajdonképpen nekünk, ma élő embereknek mondja. Amikor a gyógyításáról beszél, mi vagyunk a betegek és minket gyógyít. Nem biztos, hogy konkrétan a lázunkat viszi le, vagy a torokfájásunkat, rákos daganatunkat tünteti el, hiszen a szenvedésre mindenkinek szüksége van, hanem lelki bajainkat is orvosolja. Amikor az evangéliumban a vak meggyógyításáról van szó, akkor mi vagyunk a vakok, mert nem látjuk világosan az igazságot, az élet célját, a lelkünk elsőbbrendűségét a testünk felett. Ilyenkor Jézus lelki vakságunkból gyógyít minket. Andikám, mikor azt hallod az evangéliumban, hogy Jézus a háborgó tengeren a reszkető apostolok előtt feláll a csónakban, és egy mozdulatával lecsendesíti a hullámokat, akkor nemcsak erre a régi jelenetre kell gondolnod, hanem arra, hogy Ő képes a feldúlt emberi lelkekben békét, nyugalmat teremteni.
 
Látjátok, drága Gyermekeim, ez a kis unoka nem hiába jött el a nagymamájával a templomba. Kár, hogy szülei sosem viszik ilyen helyre. De talán ezután kedvet kap, hogy az ő lakóhelyén- ha egyedül is – elmenjen a vasárnapi szentmisére.
 
Most pedig térjünk vissza a szentmise további részeihez. Az evangélium után a szentbeszéd, a prédikáció arra szolgál, hogy még jobban elmélyítse bennetek az előbb hallottakat, hogy tisztábban lássátok, és egészen megértsétek az evangélium régi szent szövegeit. Másrészt felkelti lelketekben az áhítatot, az istenszeretetet, és méltóvá tesz a hamarosan közelgő eucharisztikus szentség ünneplésére, előkészít a szentmise áldozati részére. Pap fiaim nem egyformák. Ahány pap, annyiféle prédikáció van. A szentmisének ebbe a részébe mindegyik beleteszi egyéniségét, saját gondolatait, képességeit. Van, aki mély átéléssel, hangzatos felkiáltásokkal és érzelmekre ható, tanulságos példákkal illusztrálva egészen lenyűgözi hallgatóit, és utána szem nem marad szárazon. Másik pap inkább gondolatébresztő, nyugodt, bölcs szavaival az emberek értelmére hat. De olyan pap fiaim is vannak, akik nem kapták meg az ékesszólás kegyelmét, nem előadónak születtek. Soha ne a szónoki tehetséget keressétek a szentbeszédben, hanem higgyetek abban, hogy függetlenül a teljesítménytől, a pap szavai által az Egyház hiteles magyarázata jut el minden kor minden keresztényéhez.
 
A szentmisének a felajánlás előtt van két átvezető része: a Credo – vagy ahogy ti nevezitek – a Hiszekegy, a másik az egyetemes könyörgések. A Credo-t együtt mondják vagy éneklik a hívek, az utóbbit csak a pap mondja az oltárnál. Miért van szükség a Credo-ra? Mert ez előkészület a szentség bemutatására. Csak akkor járulhattok szentáldozáshoz, ha tiszta, tévedéstől mentes hitetek van. Aki nem hisz, az nem veheti magához az Én Testemet és Véremet. Az Egyház azért fogalmazta meg nektek, híveinek az Hiszekegy-et, hogy a szentáldozáshoz ezzel erősítsétek meg Istenbe vetett hiteteket. A Credo, a hitvallás szövege idők folyamán változott. Az első századokban rövidebb volt, de a 4. században kibővítették. Ezzel hangsúlyozták a két fontos hittitkot: a Szentháromságnak és Jézus Istenemberségének megvallását. Azon kívül ez a kibővített Hiszekegy kifejezi, hogy Credo-t imádkozó közösség részese az Egyház egyetemes hitének.
 
A másik előkészítő rész a felajánláshoz az egyetemes könyörgések. Ilyenkor a miséző pap a misekönyvből olvasva könyörög a pápáért, a helybeli püspökökért, a hívő népért a bajban lévőkért és a halottakért. Drága Engesztelőim! Ilyenkor ti is vele együtt gondolatban kérjetek kegyelmeket a felsoroltaknak. Nagyon fontos, hogy a szentmise minden részének – az elejétől a végéig – aktív részesei legyetek. A szent cselekmény csak akkor válik igazán lelketek hasznára.
 
Drága Kicsinyeim! Miután befejeztem tanításomat, a padok közé megyek és ott sétálok köztetek. Közben meg-megállok és gyönyörködöm összeszedettségetekben, figyelmes tekintetetekben. Sajnos ti nem láthattok Engem, de Én titeket igen. Így szólok hozzátok: „Gyakran jöjjetek Kedveseim a szentmiséimre! Ilyenkor minden templomban ott állok a szentélyben, a tabernákulum előtt hófehér hosszú ruhában, és repesve várom, hogy kinyíljon a kapu és belépjenek rajta első vendégeim. Milyen boldog vagyok, mikor térdet hajtva üdvözöltök! Válaszul integetek és mosolygok rátok. Mire mindenki megérkezett és pap fiam meghúzza a csengőt, láthatatlanul visszasurranok a tabernákulum sötétségébe. Majd misztikusan magamra öltöm főpapi ruhámat, és a miséző pap fiam szavaiba és mozdulataiba öltözködve Én celebrálom a szentmisét. Ez mindig és mindenütt így történik, higgyétek el!
 
Végül megköszönöm, forrón szeretett Gyermekeim, hogy ilyen fegyelmezetten és türelemmel végighallgattátok tanításomat, és megáldalak benneteket a szentmise iránti kitartó hűség kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen. 
2013.07.02Mennyei Atya: Szentmise VII.

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Ma is a szentmiséről lesz szó, mely 2 nagy részből áll: a tanítói és az áldozati részből. A Credóval és az egyetemes könyörgéssel befejeztük a tanítói rész bemutatását.

Ma elkezdjük tanítani nektek a szentmise áldozati részét. A felajánlással kezdődik. Ez önmagában véve még nem áldozat, de annak előkészítő részévé válik. A miséző pap egy fehér kendőt, ún. korporálét terít az oltár asztalára, és arra helyezi a nagy ostyát egy aranyszínű tálcára, a paténára, az áldoztatáshoz való sok kicsi ostyát a kehelyhez hasonló ciboriummal, és a bornak egy kelyhet. Itt gondoljatok arra, Drága Gyermekeim, hogy annak idején Jézus is elküldte tanítványait a városba, hogy készítsék el az utolsó vacsora termét, az eledeleket, a kenyeret és bort is, amit majd az Ő szent Testévé és Vérévé változtat. Tehát a szentmisén a pap is mindent előkészít, ami kell a legszentebb áldozathoz. Sőt, az ünnepi misében még meg is tömjénezi, illatfelhőkbe burkolja az adományokat. Ezt követi a pap kézmosása, azért, hogy tisztuljon meg a szíve-lelke az elkövetkező áldozati cselekményhez. Előtte felemeli a paténát a rajta lévő ostyával, és áldozatul ajánlja Nekem, az Atyaistennek önmagáért, és a hívekért. Éppen úgy tesz, mint a Szűzanya, mikor vitte a templomba bemutatni a kis Jézust és felemelte Nekem, a Mennyei Atyának áldozati ajándékul az emberiségért. A korporálén lévő üres kehelybe a pap bort és egy csepp vizet önt, és ezt a bort is felajánlja Nekem. Ilyenkor kicsinyeim, ne legyetek tétlenek. A mindig mellettetek álló őrangyalotokkal gondolatban küldjétek oda saját lelketeket, családtagjaitok, barátaitok, ellenségeitek lelkét, hogy helyezze a paténára és a kehelybe, hogy ezek a lelkek is felajánlásra kerüljenek. Ezután le se vegyétek a szemeteket a felemelt és oltárra helyezett kenyérről és borról, mert rövid időn belül, az átváltoztatáskor, átalakul majd Jézus valóságos Testévé és Vérévé. Jézus önátadásával Hozzám emeli nemcsak önmagát, hanem azokat a lelkeket is, akiket az előbb odaküldtelek neki az őrangyalotokkal.

Az előbb említettem nektek, hogy mielőtt a pap felajánlja az adományokat, egy kevés vízzel keveri a bort. Hogy mit jelent ez, arra egy élő példával szeretnék válaszolni,

Kati és Joli, két barátnő. Joli éppen vendégségben van Katinál, aki magával viszi őt a vasárnapi szentmisére. Ő nem szokott templomba járni, bizony nem ismeri a szentmise részeit. Suttogva kérdezi a felajánlás előtt:

-Mit önt a pap a kehelybe?

-Fehérbort.

-Van ennek valami jelentése?

-Igen. A bor Jézus jele. Ő így mondta: „Én vagyok a szőlőtő”

-Mi van a másik edényben, amiből csak egy cseppet öntött a borhoz?

-Víz.

-Ez is jelképez valamit?

-Igen, ez minket, megkeresztelt embereket jelképez. A víz a keresztség jele. Miután a pap összevegyítette a bort és a vizet, így imádkozott: „A bor és víz titka által részesüljünk (Jézus) Istenségében.” Így jön létre a Szentmisében a teljes egység Jézussal. Látod, Jolikám? Mennyire szeret Jézus? A kehelyben egyesít magával minket, hogy a Mennyei Atya bennünket is fogadjon, ne csak Őt.

Drága Engesztelőim! Akkor tudjátok a felajánlást, mint a Szentmise egyik legfontosabb részét átélni, ha nézitek a pap mozdulatait és odafigyeltek arra, amit mond. Hasonló ez ahhoz, mikor bementek egy festőművész kiállítótermébe. Ha végigsiettek a képek egymásutánján, nem marad bennetek semmi élmény. De ha megálltok egy őszi erdőt ábrázoló kép előtt, és hosszasan szemlélitek, akkor odaképzelitek magatokat a száraz levelekkel borított erdei útra, és szinte zizeg a lábatok alatt az aranyszínű avar és a sárgás-piros leveles ágak között átszűrődő napfény melegével szinte simogatja az arcotokat. Így van ez a felajánláskor. Ha minden lelki tehetségetek részt vesz benne: figyelmetek, akaratotok, értelmetek, szeretetetek, akkor áhítattal követitek a pap szavait: „Áldott vagy Urunk, mindenség Istene, mert a Te bőkezűségedből kaptuk a bort. Fölajánljuk neked, mint a szőlő termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra a lélek itala.” Igen, ebből a borból lesz Jézus szent Vére, mely a szentáldozás által táplálja, tisztítja lelketeket.

A szentmisén a felajánlás után egy kedves, megható, párbeszédes áldozati imádság következik, melyben felemelitek szíveteket Hozzám, és hálát adtok Nekem. Ó, ha tudnátok, milyen boldoggá tesztek ezekkel az egyszerű szavakkal! Úgy éhezem, és szomjazom szeretetetekre és hálátokra! Ilyenkor láthatatlanul atyai szívemre ölellek benneteket, még akkor is, ha csak megszokásból mondjátok, hogy „Emeljük fel szívünket… , fölemeltük az Úrhoz… ”

Ezt az áldozati imádságot a Sanctus, a „Szent vagy, szent vagy…” követi. A szentírásból két látomás is utal arra, hogy ilyenkor az Ég megmozdul, a kerubok és szeráfok, Istenhez legközelebb álló égi szellemek Isten szentségét hirdetik. Ezt fejezi ki Izajás látomása. A másik a Jelenések könyvéből, ahol az üdvözültek is éneklik a Sanctust az angyalokkal. Milyen nagy dicsőség, megtiszteltetés nektek földieknek, hogy a Sanctus alatt az angyalokkal és szentekkel együtt énekelhettek.

Ó, drága Kicsinyeim! Akartok, Atyátoknak örömet szerezni? Akkor itt és most álljatok fel és énekeljétek el nekem a Sanctust! Nézzétek! Megnyílik az Ég. Sok-sok angyal és szent szállt le közétek. Veletek akarják az Én megközelíthetetlen szentségemet hirdetni. Kezdjétek hát el!

 

„Szent vagy, szent vagy, szent vagy,

Mindenség Ura Istene

Dicsőséged betölti a mennyet és a földet,

Hozsanna a magasságban!

Áldott, aki jön az Úr nevében

Hozsanna a magasságban.”

 

Ó, drága Gyermekeim! Köszönöm szépen ezt a közös szép ajándékotokat, melyet a Mennyország lakóival együtt énekeltetek el. Foglaljatok helyet, és most figyeljétek, mi történik. Égi Édesanyátok a Mennyből egy nagy fonott kosarat hozott, aranyszínű szalagokkal díszítve. A kosárral körbejár köztetek. Arra kérlek benneteket, e kosárba tegyétek bele jócselekedeteiteket, áldozataitokat, amit nap, mint nap gyűjtögettek: imáitokat, szentgyónásaitokat, szentáldozásaitokat, szentmiséiteket, adakozásaitokat, böjtjeiteket, Szentírás-olvasásotokat, igaz üzeneteim terjesztését, beteglátogatásaitokat, betegápolásaitokat, szentséglátogatásaitokat, az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit, szenvedéseitek elfogadását, és felajánlását.

Látom telis-tele lett a nagy kosár. Legszentebb Leányom, kérlek, hozd ide Elém! Egy keresztet rajzolok fölé, és a benne lévő sok jócselekedet fényes kegyelemsugarak özönévé változik. Kinyitom isteni Szent Szívem ajtaját, és e kegyelemsugarakat elraktározom Szívem belsejében. És mikor megpillantok a földön egy közömbös, hitetlen vagy megátalkodott embert, a ti ajándékotok kegyelemsugaraiból kiválasztok egyet és beborítom. Így segítek nektek a lélekmentésben.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ezzel a nagy kosár ajándékkal nemcsak a lelkeken segítettetek, hanem rajtam is. Szívem tele van bánattal, keserűséggel az emberiség hitetlensége, fekete bűnei, kételkedései és megátalkodottsága miatt. Ezekkel a jócselekedetekkel enyhítettétek fájdalmamat, mintha gyógyító balzsammal kenegettétek volna szent Szívem sajgó sebeit. Köszönöm nektek, kicsiny Gyermekeim ezt az ajándékot. Jutalmatok nagy lesz érte.

Megáldalak benneteket a szentmise iránti szeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2013.07.09

Szűzanya: Szentmise VIII.

Szűzanya: Drága Gyermekeim! Nagyon örülök, hogy most Én, Mennyei Édesanyátok következhetek a tanításban, mert a szentmise egyik leggyönyörűségesebb részletével folytathatom: az ÁTVÁLTOZTÁSSAL.

Nekem megengedte a Mennyei Atya, hogy mindent láthassak és hallhassak itt a földön, jót és rosszat egyaránt. Egyik vasárnap reggel a következő beszélgetés tanúja voltam: két férfi találkozott az utcán és megálltak néhány percre. Meleg nyári nap volt. Zoltán fehér ingben, hosszú sötét nadrágban volt, ünnepélyesen felöltözve. Sanyin rövid, lenge kockás nadrág volt és egy végig kigombolt zöld ing, melyből kikandikált a sörhasa.

-Hová mész, Zolikám ilyen elegánsan?

-A szentmisére, hiszen vasárnap van. Hát te hova igyekszel?

-Ide a kocsmába. Elbeszélgetek a cimborákkal. Te is jobban tennéd, ha velem tartanál, hiszen olyan unalmas az a mise, mindig ugyanaz történik benne. Itt a haverok között mindig hallasz valami érdekes, új dolgot. Mi aztán mindenről tudunk, ami a faluban történik.

-Mondd, Sanyi, hiszel te Jézus Krisztusban?

-Már hogyne hinnék! Hát nem emlékszel, együtt voltunk elsőáldozók és bérmálkozók? Csakhogy én a templomba járást fölöslegesnek tartom, és a misét unalmas időtöltésnek. Otthon is lehet imádkozni.

-Azért gondolkozol így Sanyikám, mert nem ismered és nem érted a Szentmisének és egyes részeinek a jelentését. Például tudod-e, hogy az Átváltoztatáskor miért mutatja fel a pap az ostyát és a bort a kehellyel?

-Ezen még nem gondolkoztam el. Talán azt mutatja a híveknek, hogy hamarosan ilyennel fog áldoztatni.

-Nem, nem. Az Átváltoztatás pillanatában a templom oltárát úgy kell elképzelni, hogy az nem más, mint az utolsó vacsora asztala. Akkor régen körbeültették apostolaival az asztalt, Jézus felemelte a felszentelt kenyeret és így szólt: „Ez az Én Testem.”

-No, Zolikám, itt hagyd abba! Ti csak képzelődjetek, én bizony két lábbal a földön járok és keresem az élet kellemes oldalát. Na, minden jót!- és belépett a kocsma ajtaján.

Ahogy ezt láttam, egy nagy könnycsepp gördült végig édesanyai arcomon, a szomorúságtól. Nem baj, Zoltán fiam helyett én folytatom nektek. Amikor e szent szavakat kiejti a pap, nem úgy mondja, hogy „Nézzétek Testvéreim, ez Jézus Teste”, hanem úgy, ahogy Ő annakidején, amikor az apostolai előtt mondta: „Ez az Én Testem.” Mert Jézus eszközévé válik, egy lesz vele, az Üdvözítő egészen áthatja, betölti őt. Ahogy a levegőben, magasra emelve tartja a nagy Szentostyát, valahogy misztikusan megkezdődik az Én Szent Fiam kínszenvedésének megújulása: a vérrel verítékezés, az elfogatás, az ítélet, az ostorozás, a tövissel koronázás, a véres keresztút és a keresztre feszítés. Lelkében a Szentostyán keresztül újra érzi Megváltónk a szörnyű kínokat, mert az átváltoztatáskor nemcsak a pappal válik eggyé, hanem az egész emberiséggel. A Szentostyában rejtőző Isten-ember mindenki bűnét magára veszi, és misztikus Testében mindenkiért elszenvedi a kimondhatatlan fájdalmakat. Ezért az Úrfelmutatáskor ne csak nézzétek a felemelt szép fehér Szentostyát, hanem közben próbáljátok átérezni az Ő nagy szenvedéseit. E szent pillanatokat, míg a miséző pap Őt a levegőben tartja, arra használja fel az Üdvözítő, hogy mindannyiótokat, bűnös embereket, a Mennyei Atya tenyerébe helyez. Aki mély lelkiséggel tekint a felmutatott Oltáriszentségre, az bátran elhiheti, hogy gyarlósága ellenére e percben odakerült Isten szeretetet sugárzó, melengető, óvó, védő tenyerére.

Amikor a pap az átváltoztatott Szentostyát leteszi és felemeli a kelyhet a borral és így szól: „Ez az Én Vérem, mely sokakért kiontatik”, akkor is jusson eszetekbe az utolsó vacsora, melyen Máté evangéliuma szerint így cselekedett és beszélt. „Aztán fogta a kelyhet, hálát adott, és ezekkel a szavakkal nyújtotta nekik. Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az Én Vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontanak a bűnök bocsánatára. Mondom nektek, mostantól fogva nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg majd az újat nem iszom veletek Atyám országban.” Egyedül Lukács evangélistánál van hozzátéve az átváltoztatás szavaihoz, hogy „ezt tegyétek az Én emlékezetemre”. Erre hivatkoznak a protestáns egyházak, ezért nem ismerik el Jézus valóságos jelenlétét az Eucharisztiában. Pedig ez a Jézusi kifejezés, hogy „ezt tegyétek az Én emlékezetemre”, nincs ellentmondásban a másikkal, hogy „Ez az Én testem és ez az Én vérem.”.

Ez a két mondat inkább kiegészíti egymást. Attól, hogy a katolikus egyház visszaemlékezik az utolsó vacsora eseményére, értelmetlen dolog lenne kételkedni Jézus valóságos jelenlétében. Hát nem lehet valami emlékeztető is, valóság is?

Hogy ezt világossá tegyem előttetek, a Bibliát hozom fel példának. Ez a Könyv emlékeztet titeket a teremtésre, a prófétákra, az ókori zsidó nép hányattatott sorsára, Jézus Krisztus életére, születésére, tanításaira, csodáira, kínszenvedésére, kínhalálára és feltámadására, és mellette levonhatjuk a konzekvenciát, hogy ami benne van, az valóságos és igaz. A két megállapítás egyáltalán nem zárja ki egymást. Hogy menyire igaz az állítás, hogy az Eucharisztia Jézus valóságos teste és vére, azt bizonyítja maga Jézus Krisztus, mert a kafarnaumi beszédben 6-szor egymás után kifejezésre juttatja, hogy az Ő testét és vérét fogja adni eledelül és italul és az Ő teste valóban étel lesz, és az Ő vére valóban ital (Jn. 6,56). Azt is hozzáteszi: „Atyáitok mannát ettek a pusztában, és meghaltak ugyebár? Nos a kenyér, amelyről Én beszélek az égből száll alá, de úgy hogy ki abból eszik, nem hal meg.. Én vagyok az eleven kenyér, mely az égből szálltam alá, és aki majd enni fog ebből a kenyérből, az örökké élni fog.” Erre azt hitték a körülötte álló zsidók, hogy ezt átvitt értelemben kell érteni, mely szerint úgy szereti az embereket, hogy szeretetéből nekik adja magát. De Jézus megdöbbentett őket, mikor így szólt: „És a kenyér, amelyet én a világ életéért adok, nem más, mint az Én TESTEM.” Hát bizony ez a beszéd felkavarta a hallgatóságát, és sokan otthagyták. Csak a 12 apostol maradt vele. Ők hittek Neki. Az utolsó vacsorán aztán megmutatta nekik, hogy miképpen válik az ő eledelükké, a kenyér és bor színei alatt. Tehát a kafarnaumi beszédben és az utolsó vacsora átváltoztató szavaiban minden hívő ember számára nyilvánvaló, hogy az Eucharisztia valóságosan az Én Szent Fiam Teste és Vére. Ezt ezen kívül alátámasztja a sok Oltáriszentség csoda, amely évszázadok óta történik a világban.

Ezek közül az egyik a váci Eucharisztikus kongresszus könyvében olvasható a 143.oldalon.

Mindezek után megköszönöm figyelmeteket és az átváltoztatott Oltáriszentségből küldött kegyelemsugarakkal megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen

ÉGI ÜZENETEK

2013.07.16

Szentlélek: Szentmise IX.

Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni Személy. Eszközöm hangját használom e mai tanításomhoz.

Afeletti örömünkben, hogy ilyen sokan összejöttetek, mindnyájan itt vagyunk a teljes Szentháromság és Mennyei Édesanyátok. Fejetek felett megnyílt a mennyezet és egy fényes, fehér felhőn szálltunk alá. Most itt állunk az asztal mögött mind a négyen és dicsőségünk fényében fürdetünk benneteket. Én, a Szentlélek, aki tartja nektek az égi beszédet, jobb kezemben egy kis csillogó arany tálcát tartok, melyben magas, lobogó láng van, az Én isteni szeretetem lángja.

Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját, mert körbemegyek, egyenként mindegyiketek előtt megállok, és e tüzes lángból egy forró szeretet-csóvát ültetek szívetekbe. Azt akarom, hogy ezt a szentmiséről szóló gyönyörű záró- tanítást lángoló istenszeretettel hallgassátok.

A múlt héten az átváltoztatásról hallottatok, ma a szentáldozás szertartásáról lesz szó. Ezt megelőzi az Úr imádsága, a „Miatyánk” és az ún. békecsók, melyet a hívek között a kézfogás helyettesít. Ez a két bevezető részlet a szentáldozás előtt arra való, hogy bennetek, akik a szentmisén részt vesztek, elmélyítse a megbocsátás érzését minden felebarátotok iránt. Hiszen a „Miatyánk” úgy kéri Isten bocsánatát, hogy fontos feltételhez köti: „Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” A kézfogás is ezért van. Kezet fogtok a körülöttetek lévőkkel azért, hogyha bármi útjában áll felebarátotok iránti szereteteteknek, akármi megzavarná ezt, sürgősen béküljetek ki vele, hogy egészen tiszta szívvel egyesülhessetek Jézussal az elkövetkező percekben.

A „Miatyánk” elimádkozása ilyenkor nemcsak a kiengesztelődésért van, hanem a mindennapi kenyérért és az átváltoztatott szent kenyérért is. A szentáldozásban nemcsak egyszerűen Jézus Krisztust veszitek magatokhoz, hanem a feláldozott és megdicsőül Bárányt, aki meghalt értetek, hogy bennetek tovább éljen.

A szentáldozás a kenyértöréssel kezdődik: a pap kettétöri a nagy Szentostyát és megáldoztatja önmagát vele. A felületes szemlélő ebben csak annyit lát, azért töri el a Szentostyát, hogy könnyebben beférjen a szájába. A kenyértörésnek ennél sokkal fontosabb jelentése van.

Először is azt jelenti, hogy Jézus 2000 évvel ezelőtti teste a szenvedésben és a keresztre feszítésben megtört. Ő ezt a keresztfán megtört testét adja nektek.

Másodszor kifejezi, hogy Ő az utolsó vacsorán ugyanazt a kenyeret törte meg és osztotta szét tanítványai között. Ti is akárhányan áldoztok, ugyanabból a szent Kenyérből részesültök.

Harmadszor emlékeztet titeket arra, hogy üdvözítőtök meghalt értetek a kereszten. Míg szemlélitek a miséző pap mozdulatát, ahogyan kettétöri a szentostyát, gondoljatok arra, hogy ebben a pillanatban hanyatlott le az Ő töviskoronás véres feje a mellére, Atyjának ajánlotta magát, és kilehelte lelkét.

Egy csodálatos titkot árulok el nektek azzal a mozdulattal kapcsolatban, mikor a pap saját maga megáldoztatása előtt a Szentostyából letör egy kis darabot és a Szent Vérbe teszi. Így imádkozik közben: „A mi Urunk Jézus Krisztus testének és vérének egyesítése váljék a szentáldozásban lelkünk üdvösségére.” Ennek misztikus jelentése van. Azt fejezi ki, hogy az a szent Vér, mely halálakor az utolsó cseppig kifolyt, most felszentelt gyermekünk mozdulatával újra egyesült szent holtestével. Most történik a szentmisében a feltámadás. A Szentostya egy pici darabjának beleejtése a kehelybe a ti feltámadásotokat is szimbolizálja, így tekintsetek erre a cselekedetre. A szentáldozás előtt fontos és szép pillanatai a szentmisének az Agnus Dei (Isten Báránya). Ezt ti együtt imádkozzátok a pappal és közben képzeletben nézzetek az Úr Jézus töviskoronás haldokló arcába, és ne csak képletesen verjétek melleteket, hanem őszintén bánjátok meg bűneiteket e szavakkal: Isten Báránya, Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk…

Mikor pedig a miséző pap készülődik az áldoztatáshoz, mély bűnbánattal a szívetekben együtt mondjátok vele: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem.” E pillanatban némán kérjétek az Urat, hogy mielőtt beálltok a sorba, egészen tisztítsa meg lelketeket a rárakódott szennytől, hogy hófehér lélekkel fogadhassátok Őt. Valójában Jézus áll a pap helyett az áldozandók előtt és szomorú. Egymásután hullik a könnye és végigcsorog szent Arcán. Vajon miért? Hiszen olyan sokan áldoznak. Fáj neki az állva- és kézbeáldozás, mint az imádatnak és tiszteletnek lábbal tiprása. Végre valaki letérdel, de keményen rászólnak: „Álljon fel!” Sokan kezüket nyújtják a Szentostyáért. Jézus ezért is bánatos, mert csak felszentelt papfiai érinthetnék az Ő testét és vérét. De elfogadja, mert ez Egyháza újítása. Pedig mennyi veszélyt rejt magában! Pl. valaki bosszút áll rajta, mert nem nyert a lottón, ezért zsebre vágja, hazaviszi, dühösen megtapossa, és a mosogató lefolyójában vizet eresztve rá megsemmisíti. Másnak már egész gyűjteménye van belőle, 10 darab. Elviszi a sátánista szektába és eladja, jó pénzért. Ma is vannak Júdások. Az ilyen okkult szektákban fekete szertartás keretében megalázzák és megsemmisítik. Ezek ellenére mégis veletek marad a világ végezetéig, mert lángolóan szeret benneteket. Azokat a híveket is, akik bűnökkel terhelve, 1 órás böjt nélkül, megszokásból, üres, szeretet nélküli lélekkel járulnak elébe, azokat is, akik vágyakozva, hálával eltelve, megtisztított lélekkel közelednek hozzá. Azokat a papfiait is, akik méltatlanul, ittasan és tisztátalan szívvel mutatják be a szentmisét, és azokat a felszentelt szolgáit is, akik égnek az Isten-szeretettől és áhítattól, és akiknek minden mozdulatuk és szavuk a mély hitet és alázatot fejezi ki az Oltáriszentség felé.

Ó, drága Gyermekeim! Én, a Szentlélek Isten látom, hogy ki, hogyan megy vissza a helyére a szentáldozás után. Minden áldozó lelkébe betért Jézusnak nemcsak teste és vére, hanem embersége és isteni dicsősége. Akik méltóképpen végezték szentáldozásukat, azoknak lelkéből testén keresztül kisugárzik Isten dicsősége, nagy fény veszi őket körül, de akik méltatlanul áldoznak, azoknál ezt nem látom.

Megköszönöm kitartó figyelmeteket, amelyet tanításom alatt végig tapasztaltam. Megáldalak benneteket az Oltáriszentség iránti vágyakozás és szeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

a
1984. május 9.
 
 
NE FÉLJETEK, LEGYŐZTEM A VILÁGOT
 
 
Dicsértessék a Jézus Krisztus. Áldott légy testvérem, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ármin vagyok, ne félj!
 
Köszöntelek testvérem, az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten szent nevével, a mi Urunk és Istenünk szent kegyelme által.
 
       Áldás és dicséret és dicsőség neked Uram, Jézus Krisztus. Légy öröktől, örökké áldott, te isteni Bárány, az Atya egyszülött fia, ki egy vagy az Atyával, most és mindöröktől és mindörökké.
 
Testvérem, imádkozzunk!
 
Áldassék és dicsértessék a szentháromságú egy Isten. Minden áldás és dicsőség tied Uram Jézus, a mennyei Atya által, mert minden hatalom neked adatott, mennyben és a Földön. Mert az Atya ellenségeidet a te lábad zsámolyává tette. Mert te Uram, Jézus győzelmet arattál a világ felett. Te ezt megmondottad apostolaidnak és rajtuk keresztül nekünk is. “Ne féljetek, én legyőztem a világot!”
Tehát testvérem nekünk nincs mitől félni, mert a győzelmes Krisztus előttünk jár és dicsőségben tért meg az Atyához, és a Világ fejedelme már megítéltetett. Ezért bizakodik a mi szívünk, ezért ujjong a lelkünk, mert a világ fejedelme érettünk győzetett le, mert lábbal tiporta a mi Urunk és Istenünk, Jézus Krisztus. Diadalt aratott felette az égő szeretet, ami a te szívedből kiárad felénk.
 
Legyünk bizakodóak, és higgyünk feltétel nélküli hittel benne, az értünk győzedelmes Krisztusban és köszönjük meg ezt a nagy szeretetet, mit kioszt ránk. De még többet mondok, hogy ne szűnjön meg a lélek imádni és hálát adni Urának, Istenének. Mert az ő ura és megváltója kiürítette kelyhét érettünk az utolsó cseppig. Lélekben keressük fel ezt a felséges Urat, ezt a nagy Istent, és boruljunk le az ő szentséges lábai elé és adjunk hálát, mondjunk köszönetet és kérjük szent kegyelmét, hogy ő a kebelére vonhasson bennünket, mert szeretete nem ismer határt.
Legyen gondolatunk az övé és testvérem, te add minden gondodat a te Uradnak, Istenednek és higgyed azt, hogy az ott van a legjobb helyen, mert a kegyelemnek semmi sem lehetetlen.
Kérj testvérem, mert adatik, kopogtass és nyittatik. Ezt mind hidd feltétel nélkül. Te csak imádd a te Uradat Istenedet, és a lelkedről sugározzon vissza Istened felé az a szeretet, mit a te Urad feléd sugároz. Tehát szeresd Istenedet mindenek felett! Szeresd Istenedet embertársaidon keresztül is, szeresd Istenedet munkádon keresztül is, szeresd Istenedet örömödben, bánatodban és megpróbáltatásaidban, de ne feledd, hogy a te gondod, mint már mondottam is annyiszor, gondja a te Uradnak. Te csak légy imádkozó lélek, higgy és higgy, feltétel nélkül, bármi történik is.
 
Teljes bizalommal hagyatkozz a te Uradra és Istenedre, és lelked szabad lesz és csak, de csakis Istenéhez kötődik, és ezt a kapcsot nem oldja szét a világ gondja, nem rontja vissza a test béklyója. Mert Krisztus a teljes szabadságot, a lélek szabadságát adja neked anélkül, hogy a földön neked adott feladatban mulasztásod lenne, mert szolgáljon minden tetted és minden munkád Isten dicséretére.
 
Mert Krisztus nem olyan imádkozókat keres, aki csak akkor az övé, mikor imádkozik, a munkájában pedig a világé, hanem a ti Uratok és Istenetek mindig a tietek, ezért legyetek ti is mindig Krisztusé. Mert bármit tesztek, azt mindig Isten dicséretére cselekedjétek, és ti Uratok megadja lelketek teljes, tökéletes szabadságát.
 
Mondottam testvérem, megerősítettél hitben, reményben, szeretetben, béketűrésben és alázatban és most azt mondom, megadja neked a te Urad és Istened a lelked teljes sza­badságát, a kötődés csak Istenhez köt. Mert mondotta az Úr prófétája által:
” ÉN FÉLTÉKENY ISTEN VAGYOK”.
Ami annyit jelent, aki Istenének vallja magát, az nem lehet a világé is. Mert mondotta az Úr, két urat nem lehet szolgálni. Tehát ne legyetek langyosak. “Legyetek vagy hidegek, vagy melegek, mert a langyosat kivetem a számból” – mondotta a te Urad Istened, a mi Urunk, Jézus Krisztus.
 
Testvérem, most búcsúzom és azt mondom, az Atya Isten szeretetének vonzása, az Úr Jézus szent kegyelme és a Szentlélek Isten világossága töltse be a te lelkedet, hogy átlépd azt a kaput, mi Istenhez, a megváltó Jézushoz vezet. Áldjon meg testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus. Ármin.
1984. május 28.
 
 
SZENT SZERETETED ÉS SZENT VÉRED ÁLTAL MOSD LELKÜNKET FEHÉRRE
 
 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ármin vagyok, ne félj!
 
Köszöntelek testvérem az Atya, a Fiú és a Szentlélek Isten szent nevével. Az Úr, az Isten Jézus Krisztus kegyelme által. Minden hatalom és dicsőség tied Urunk és Istenünk, az Atyának egyszülött fia. Mert neked adta Atyád a hatalmat és dicsőséget, mennyben és a földön. Isten báránya, az Atyának egyszülött fia, jöjjön el a te orszá­god.
Imádkozzunk testvérem. Mi Atyánk Isten, ki vagy mindöröktől és mindörökké fent a mennyben, eljövendő a te országod a mennyei 1eruzsálem. “Mert láték új eget és új földet és láték földre szállani a mennyei Jeruzsálemet” – mondotta általad a te apostolod, miért is legyen áldott a te szent neved, most és mindörökké.
 
Urunk, Jézus Krisztus! – esedezve kérünk, emlékezz meg rólunk, mint szolgádról és szolgálódról, a te szent dicsőségedben, és láss meg minket méltatlanokat, kik arcukkal feléd fordulva könyörgünk hozzád. Mert látjuk esendőségünket és érezzük, hogy méltatlanok vagyunk hozzád, mert a te szent kegyelmed bevilágította a lelket és minden bűn és vétek láthatóvá vált a te szent kegyelmed fényénél a maga undokságával. Ezért alázatos szívvel kérünk és könyörgünk hozzád, te bűnbocsátó Isten, te megváltó Isten, engedj benned újjászületnünk, hogy mindazt, ami visszatetsző, ami visszataszító a lélekben, azt tisztára moshassa testvérem a te szent kegyelmed erejével a te végtelen irgalmad által.
Te Uram, ki mindenben tökéletes és végtelen vagy – szent szereteted által – szent sebeid érdeme és a te szentséges szent véred erejével, mosd tisztára testvérem lelkét, hogy ne kelljen majd szégyenkeznie azon a napon és abban az órában, mikor magad­hoz szólítani méltóztatod.
Uram, mint várva várt vendég, akinek lelke ki van díszítve a vendég fogadására. Ne úgy érkezzél Uram, mint a tolvaj, oly időben, mikor legkevésbé számítanak a te látogatásodra, ezért könyörgök hozzád Uram, Jézus Krisztus. A te szent kegyelmed töltse el lelkét azzal a szent várakozással, ahogy téged felséges Isten várni illik. Könyörgök Uram hozzád még övéiért is, tekints rájuk és hallgasd meg testvérem imáit. Hisz te mondtad Uram, hogy “kopogtassatok és nyittatik, kérjetek és adatik.” Mert te Uram, mindent megtehetsz, mert neked semmi nem lehetetlen”.
 
Uram Jézus! – esedezem hozzád hittel és reménnyel, szeretettel irántad Uram és testvérem iránti szeretetből. Add, ó kérünk szent malasztodat, hogy szent kegyelmed és irgalmad által töltsd be lelkünket hittel, reménnyel és szeretettel irántad, Uram Jézus Krisztus és egymás iránti szeretettel. Ámen.
a

Szívem Szeretetlángját szítsd áldozataiddal!

1964. május 16.

A Szűzanya szólt:
“Kármelita kislányom! Anyai Szívem szeretetével szólok hozzád. Szívem Szeretetlángját szítsd áldozataiddal! Ne engedd, hogy Szeretetem Lángja, melyet reád árasztottam először, csak gyengén pislákoljon benned!”

Nem tudtam, hogy a Szűzanya miért mondta ezt, és megkérdeztem Őt. Ő szelíd kedvességgel válaszolt:
“Hogy a rendelkezésedre bocsátott időt jól használd ki, és fokozott vággyal hozd meg az áldozatot itt a földön.”

1964. május 18. – pünkösdhétfő

Szentmisét hallgattam, és az Úr Jézus szentáldozás előtt ezeket mondta:
“Mivel látom nagy elhatározásodat, melyet még az ünnep sem tart távol tőled, azért Én is örömet szerzek neked. A tisztítótűzben szenvedő papi lelkek közül ma éjféltől minden órában kiszabadul egy lélek.”

Tudniillik az Úr Jézus kérésére én a hétfői napon állandóan kenyéren és vízen böjtölök, és még ha ünnepre esik is a hétfői nap, ezt akkor sem mellőzöm el. Boldog vagyok, hogy megtarthatom ezt a szigorú böjtöt, hiszen azt ígérte, hogy minden hétfői böjt után egy papi lélek jut színelátására. S most, ahogy ezt mondta, hogy minden órában kiszabadul egy papi lélek, elárasztotta lelkemet avval a szenvedéssel, melyet azok a lelkek most még elszenvednek, kik már néhány óra múlva az Ő színelátására jutnak. Ez a szenvedés csak egy-két percig tartott, de még térdelő helyzetemben is majd összeroskadtam a fájdalmak miatt. Áldozás után egy lélek kiszabadulását engedte éreznem az Úr Jézus. Érzéseimet az egyik végletből a másikba helyezte: a szenvedés mélységei után az Isten színe elé jutott lélek fenséges örömével árasztott el. A kegyelmek mámorában remegő lelkem állapota órákon át kiforgatott a föld vonzó erejéből…

1964. május 22.

Csak ennyit mondott az Úr:
“Fájdalmak és szenvedések által jut csak előbbre szent ügyem.”

1964. május 28.

Amint kis szobámban az esti pihenőre készültem, még utoljára leborultam az Ő Szent Arcát ábrázoló kép előtt. Ebben a pillanatban isteni Fönségének rendkívüli átáramlását éreztem. Ez csak egy pillanatig tartott. Erős remegés fogott el. Nem tudtam felfogni, mi is ez az erős átáramlás? Abban a pillanatban a föld megszűnt számomra, és én egészen Isten színe előtt voltam. Ismétlem, csak egy pillanatig tartott.

Másnap az Úr Jézus hosszan beszélgetett, de nem tudom, csak néhány szavát leírni. Beszélgetés közben felvilágosított, hogy ez a pillanat a Szentháromság bírása volt. Így lesz ez üdvözülésem után.

“De ezt azért engedtem meg csak egy pillanatra, mert ezt itt a földön nem bírnád ki. Így is csak isteni kegyelmem különös ereje által bírtad ki.”

a

Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: