‘0401’ cimkéjű bejegyzések

 

Nagyböjt 2017

 

2017. 03. 01.

Kedveseim! Megkezdődött a nagyböjti szent időszak. Az engesztelőkre komoly feladat hárul. Fogadjatok el mindent az Úr kezéből. Minden nap a Szűzanya Szeplőtelen kezei által Jézus oldalsebébe helyezzétek azokat a személyeket, akikért imádkoztok. Minden eseményt ajánljatok fel Jézusnak, és törekedjetek a jóra. Legyetek bátrak hitetek megvallásában, és erősek az elfogadásban. Ne érzékenykedjetek, és ne tulajdonítsatok jelentőséget, amikor benneteket szidnak. Inkább imádkozzatok azokért, akik rágalmaznak titeket! A rosszat jóval viszonozzátok! Tanuljátok meg az ellenségszeretet parancsát! Törekedjetek az erények megszerzésére!

2017.03.02.

Kedveseim! A lemondás kegyelmét nemcsak a nagyböjt ideje alatt gyakorolhatjuk, hanem állandóan. Úgy kell élnünk, hogy igyekezzünk lemondani dolgokról azért, hogy felajánlhassuk Istennek a lelkek megmentésére. Ha Jézus példáját követjük, akkor értelmet kap lemondásunk. Jézus értünk jött, hogy szolgáljon nekünk, és ezt a cselekedetét nekünk is azzal kell utánoznunk, hogy másokért élünk. Ugyanazt teszi a családanya, a pap, a szerzetes, és mindaz, aki lemond életéről mások javára. Ti miben tudnátok áldozatot hozni testvéreitekért?

2017. 03.03.

Testvéreim! Úgy tegyétek a jót, hogy ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal. Nem kell kürtölnötök magatok előtt jótetteiteket, hiszen a Mennyei Atya látja cselekedeteiteket, és megjutalmaz érte. De ha a jutalom fejében teszitek a jót, annak nincs értéke. A meglepetést nyújtó szeretet cselekedet igen nagy kegyelem. Imádkozzatok azokért, akik nem számítanak imáitokra. Sokkal értékesebb, amikor azokért imádkoztok, akik ellenségesen viselkednek veletek. Hozzatok értük minél nagyobb áldozatot. Keressétek és találjátok meg a számotokra legmegfelelőbb lehetőséget a jótettekre.

2017. 03. 04.

Kedveseim! Arról tudják meg, hogy keresztények vagyunk, hogy szeretettel viseltetünk egymás iránt. Ha tényleg jó akarat és jó szándék vezet minket embertársaink felé, minden személyválogatás nélkül, akkor bennünk működik Isten szeretet parancsa. Nagyon nehéz minden ember felé szeretettel fordulni. Ez csak Jézussal lehetséges, ha az Ő példáját nézzük. Neki mindenkihez volt kedves szava. Csak, akik magukat igaznak tartották, azokat korholta, figyelmeztette, mert letértek a helyes útról. De Jézus azoknak is jót akart, akik elítélték és elárulták, mert minden embert meg akart menteni. Úgy szeressétek ellenségeiteket, hogy nem kívántok nekik rosszat, még akkor sem, ha nektek ártanak. Mondjatok azokra áldást, akik átkoznak titeket, akkor szívetekbe nem fog felgyülemleni a harag gerjedelme. Imádkozzatok, hogy megkapjátok a kegyelmet, és mentesek kegyetek minden gyűlölettől.

2017. 03. 05. Szentségi Jézus

Gyermekein! Szentségi Jelenlétemben szólok hozzátok, hogy felnyíljon a szemetek bűneitek felismerésére. Olyan dolgokra figyeljetek, amelyeket a Szentlélek tár fel előttetek, és amelyekre eddig nem annyira figyeltetek oda. Vannak olyan viselkedési formák, amelyek mellett könnyen el lehet menni. Pl. hogyan viselkedtek mások előtt, és mit tesztek, ha megbántanak titeket? Ha valaki egyedül él, kevésbé gondol arra, hogyan alkalmazkodjon a másikhoz, ezért sokkal nehezebb neki másokat szolgálni. Nehezebben küzd meg mások problémáival, mert neki is szüksége van meghallgatásra. Szoktatok arra gondolni, hogyan vagytok jelen az emberek között? Hogyan viselkedtek, és mit gondoltok másokról és magatokról? Mennyire ismered fel, és fogadod el mások megpróbáltatásait, vagy olyankor te is a sajátodéra gondolsz? Menyire tudsz együttműködni másokkal, amikor közösségben vagy velük? Meghallgatod őket, vagy fontos neked, hogy téged is meghallgassanak? Mennyire tudod magadat másoknak szentelni, vagy fontos, hogy rád is fordítsanak időt? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressétek a választ. Őszintén figyeljetek lelketek mozdulásaira. Fontos a helyes szemléletváltozás, hogy az eddigi bevett helytelen viselkedésformákat el tudjátok hagyni. Ha helyesen gondolkodtok önmagatokról, akkor könnyebben megtaláljátok a mások felé vezető utat. Ha bevett szokássá válik nálatok a másokért való önzetlen szolgálat, akkor fogtok teljesen megfeledkezni önmagatokról. Akkor más azt fogjátok keresni, minek örülne testvéred, és mivel tudnál neki kedveskedni. Még sok mindenre szeretném felhívni figyelmeteket, csak nyissátok meg szíveteket. Tanuljatok Tőlem, ahogy a szentek tették, hogy eljussatok Atyám dicsőségébe. Jézus

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1209-nagybojt-2017

Imapárok – egységben az erő

 

2017. 03. 13.

Kedveseim! Törekedjetek arra, hogy ne maradjon el az Irgalmasság, és a Szeretetláng rózsafüzér mindennapjaitokból. Ezek az imádságok legyenek mindennapi kenyeretek. Isten kiárasztja Irgalmát, és a Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja szétárad mindenhol, ahol imádkozzák. Most van a kellő idő a kegyelem befogadására. Lehetőség szerint, délután három órakor mondjátok el, hogy egyszerre egy időben felerősítse az Úr imáitokat, hiszen egységben az erő.

2017. 03.18.

Kedveseim! Buzgó szívvel imádkozzatok, és ne feledjétek, nagy kegyelmeket nyertek Istentől. Bátorítsátok egymást és kerítsetek alkalmat az együtt imádkozásra. Alkossatok párokat és legalább a közös engesztelő imákat mondjátok együtt. Hozzatok egymásért egy kis áldozatot! Hatalmas erő rejlik az így mondott imákban, és még jobban oda tudtok figyelni azokra. Már nincs arra lehetőség, hogy elhagyjuk imádságainkat, mert túl nagy a tét. Ha kitartóan mondjátok, megtermi majd gyümölcsét az ima. Apostolkodjatok, hogy mindenkinek legyen imatársa! A Szűzanyának ajánljatok fel minden imaszándékot, mert Ő eljuttatja Szent Fiához.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1204-imaparok-egysegben-az-ero

Nagyböjti program, lelkiismeretvizsgálat

 

2017. 03. 21.

Kedveseim! Legyetek nyitottak az Úr Igéinek befogadására. Olvassátok és gondolkodjatok el azon, mit vár el tőletek Jézus. Úgy elmélkedjetek a hallottakon vagy olvasottakon, hogy gondoljátok végig, mit akar ma mondani nektek Jézus. Melyek azok a cselekedetek, amelyeknek örülne, ha megtennétek. Nyitott szemmel járjatok, de a világ dolgain ne ragadjatok le, mert azok félrevezetnek benneteket. A napi eseményekben kövessétek a lelkiismeretetek hangját, mert az figyelmeztet benneteket. Indítsátok el a napot imafelajánlással, és a nap végén (végezzetek lelkiismeret vizsgálatot?) nézzétek végig az eseményeket, és szűrjétek meg, ami nem Istennek tetsző cselekedet volt, azt bánjátok meg, de a jóért, adjatok hálát Istennek.

2017. 04. 03.

Kedveseim! Hosszú idő telt el a nagyböjti szent időből, mégis oly kevesen értették meg mit jelent Isten irgalmas szeretetében megmaradni. Ez egy olyan kegyelmi idő, ami nem fog visszatérni, mert itt és most valósul meg azok számára, akik jól felhasználják lehetőségeiket. Mik ezek a lehetőségek? Az elcsendesedésben Istenre figyelni, és megragadni minden alkalmat a kegyelem befogadására. Odahallgatni a Szentlélekre, hogy mit kér tőlünk, hogy mire figyeljünk oda, és mit valósítsunk meg a mindennapi életben. Nagyon egyszerű dolgokat kér tőlünk Isten, mégis milyen nehezünkre esik jól átgondolni mindezeket. Ami jó, azt tartsuk meg, de ami nem visz előre és nem terem jó gyümölcsöt, attól szabaduljunk meg!

2017. 04. 04.

Kedveseim! Nem gondoltok sokszor arra, milyen komoly veszélyt jelent a meggondolatlan szavak kiejtése. Bekerültek mindennapi a szóhasználatunkba olyan kijelentések, amelyeket nem vizsgálunk meg, mielőtt kimondanánk. Ne engedjünk azoknak a szleng szavaknak, amelyeket a világban használnak. Ebben az esetben is kérjük a Szentlélek segítségét, hogy tisztán és értelemmel nyilvánuljunk meg. Ne beszéljünk feleslegesen. Inkább győződjünk meg arról, miről szeretnénk beszélni. Értékeljük a csendet, és a hallgatást is, mert nagy kegyelmeket hordoz. Gondoljuk át, mit szeretnénk mondani, mielőtt belekezdenénk. Imádkozzunk, hogy megtapasztaljuk az Úr vezetését.

2017. 04. 05.

Kedveseim! Amikor felemeltétek lelketeket Krisztushoz, szabadon kötelezzétek el magatokat Neki. Ne az emberek véleményét keressétek, mert senki nem képes töretlen tükröt tartani elétek. De amit Isten a lelkiismeret által feltár bennetek, az olyan tükör, amely valóságosabb képet mutat. Minél tisztább, és feddhetetlenebb az életünk, annál könnyebben felismerhetjük, hogy Isten milyennek lát minket. Ha bűnben maradunk, eltorzultan látjuk magunkban Krisztus lenyomatát. Adjunk Istennek szabad teret lelkünkben, hogy átformálhasson minket!

2017.04 06.

Kedveseim! Vegyétek komolyan a lelkiismeret szabadságának ajándékát. Ez olyan kegyelem, amelyben eljutunk arra a felismerésre, hogy bűneink által vétkeztünk Isten ellen. Mindenkinek személyesen tárja fel Isten lelkében a felismerést. De az is kegyelem, hogy erőt kapunk a megbánáshoz és a jóvátételhez. Azonban olyan mélyen kell megbánni bűneinket, hogy azokat soha többé ne akarjuk elkövetni. A legfontosabb az a szándék, hogy törekedjünk nem visszacsúszni oda, ahonnan kijöttünk. Imádkozzunk azért, hogy gyengeségeink, ne tudjanak minket lehúzni, és ne essünk bele a sátán csapdájába.

2017. 04. 07.

Kedveseim! Járjátok a keresztutatokat nagy türelemmel, hogy igazi engesztelést nyújtsatok Istennek. Az legyen a kedves áldozatotok, hogy elviselitek azokat a nehézségeket, amelyeket elszenvedtek. Ne panaszkodjatok, és ne is zúgolódjatok, hanem álljatok Jézus keresztje mellé Cirenei Simonként. Tanuljátok meg Jézustól, hogy amikor keresztjét hordozta, mindent értetek ajánlott fel a Mennyei Atyának. Elmélkedjétek át a keresztút állomásait, és jelenlétetekkel éljétek át amennyire tőletek telik.

2017. 04 08.

Kedveseim! Elérkezett a nagyböjt utolsó hete, adjunk számot Istennek az eddig eltelt időről. Örömmel hoztunk áldozatot, a Mennyei Atyának? Sikerült megtenni mindennap a felajánlásunkat, vagy voltak alkalmak, amikett elmulasztottunk? Mennyire vettük komolyan, amit megtettünk? Hálásak voltunk Istennek, hogy erre a nemes feladatra meghívást kaptunk? Törekedtünk-e közösségben, társainkkal együtt imádkozni? Alázatos hittel, és töredelmesen kérjünk bocsánatot minden hiányosságunkért. Így készüljünk a húsvéti misztériumokra.

2017. 04. 09. Jézus Virágvasárnap

Gyermekeim! Jeruzsálemi bevonulásomkor mindenki a tömegből királyként tisztelt és üdvözölt Engem. Senki közülük nem gondolt arra, hogy az Én időm lejárt. Elindultam arra az útra, amely a Golgota felé haladt. Eltervezték kivégzésemet a farizeusok és a főpapok, mert mindennek be kellett teljesednie az írások szerint. Ti mindezt a Feltámadás fényében látjátok, és vajon milyen lélekkel ünnepelitek jeruzsálemi bevonulásomat? Átérzitek Velem együtt, mit jelentett Nekem az emberek éljenzése? Amikor az ember az egyik pillanatban dicsőít, azután pedig „feszítsd meg”-et kiált? Mennyire gyorsan megváltozik az ember viselkedése! Arra vágyom, hogy maradjatok Mellettem, és tartsatok ki a végsőkig, mert mindent feláldoztam értetek. Jézus

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1211-nagybojti-program-lelkiismeretvizsgalat

Az engesztelő ima által tartja még Isten a világot

 

2017.03. 23.

Kedveseim! Tartsatok ki a három órai (15.00-16.00) engesztelő imában. Ha sikerül párosan mondani, hatalmas kegyelmekben részesültök. Mert most van a kegyelmi idő, amit a legjobban ki kell használnotok. Csak a legvégső esetben maradjon el az imaóra, de igyekezzetek még aznap pótolni. Fogjatok össze három órakor, és az egész engesztelő tábor alkosson egy fűzért. Az ima elején fejezzétek ki, hogy együtt imádkoztok a többi testvérrel, a Szűzanya oltalma alatt. Igyekezzetek minél többen bekapcsolódni ebbe a közösségbe. Kérjétek a Szent Vér oltalmát magatokra, hogy ne tudjon semmi megzavarni benneteket. De, ha mégis közbejön valami, az imapár be tudja fejezni az imát. Legyetek kitartóak, és áldottak.

2017. 03.24.

Kedveseim! Imádságaitokban legyetek nyitottak Isten Szentlelkének befogadására. Imádkozás közben gondoljatok arra, amiről szól az ima. Így biztos nem kalandoztok el. Készítsétek lelketeket, és hangolódjatok rá. Hagyjátok el a világ zaját, és emelkedjetek fel a Lélek szárnyán az imádság színterére. Ne feledjétek, ott már az angyalok és szentek társaságában vagytok, a Szűzanyával együtt. Minden erőtökkel koncentráljatok imáitokra. Ha egységben tudtok imádkozni, nagy kegyelmeket nyertek azoknak, akikért végzitek. Legyetek ennek tudatában!

2017. 03. 29.

Kedveseim! Legyetek készenlétben az imádság alatt, hogy lelketek felemelkedjen ahhoz, amit imádkoztok. Fontos, hogy ne kalandozzatok el, hanem tartsátok magatokat az ima szövegéhez. Imádkozzatok, hogy, megmaradjatok és kitartsatok az imában! Sajnos nagyon sok kísértés megzavarhatja az imát. Gondoljatok arra, hogy Isten előtt álltok, amikor engeszteltek, és másokért közben jártok. Óriási felelősség terheli a vállatokat, mert Isten előtt kell számot adni minden kimondott szóért. De ez a felelősség ne bénítson meg titeket!

2017.03. 30.

Kedveseim! Imádságaitokat vegyétek nagyon komolyan, mert ha az engesztelők nem imádkoznak, és elhanyagolják felajánlásaikat, akkor nehezedik a helyzet. Ti tartjátok imáitok által a világot. Isten szeretetét élvezitek, és minden kegyelmet megkaptok, hogy Neki tetsző módon végezzétek engeszteléseiteket. Különös kegyelmekben részesíti az Úr azokat, akik rendíthetetlenül minden nap kitartanak az imában. Rajtatok nyugszik Atyátok szeme, hogy megtegyétek, amit rátok bízott. Úgy imádkozzatok, hogy minden imátokat meghallgatják az égiek. Legyetek kitartóak, buzgók, és állhatatosak, mert az Úr katonái vagytok.

2017. 03. 31.

Kedveseim! Adjátok oda szíveteket az engesztelésben az Úrnak, és ne szabjatok feltételt Neki. Úgy tegyetek mindent, ahogyan kéri tőletek. Ne adjatok hozzá se többet, se kevesebbet, mert minden úgy jó, ahogy kaptátok. Ne tűnjetek ki a többiek közül. Az imádságotok olyan legyen, mintha mindnyájan egyszólamban énekelnétek. Ne szóljon ki feltűnően a hangja senkinek. Minél jobban belesimultok az isteni kórusba, annál tökéletesebben szóltok. Legyetek összhangban nemcsak azokkal, akikkel együtt imádkoztok, hanem minden engesztelővel is. Így szálljon éneketek a Mennybe.

2017. 04. 01.

Kedveseim! Az engesztelő ima által tartja Isten a világot. Ezért nagyon sok múlik azon, hogyan állnak hozzá az engesztelő közösségek. Óriási jelentősége van annak a kitartó munkának, amit belefektetünk. Soha nem szabad unottan és érzéketlenül végezni imáinkat, mert Isten szeme rátok szegeződik. Olyan különleges kegyelemben részesültök, amelyet csak azok értenek meg, akik benne vannak az imahadjáratban. Látjátok, mennyire fontos szerepe van imáitoknak, ezért minden áldozatot hozzatok meg.

2017. 04. 02. Oltáriszentségi Jézus

Gyermekeim! Amikor Szentségimádásra jöttök, tudatosítsátok magatokban Jelenlétemet. Közel vagyok hozzátok, mindent Elém hozhattok, mert örömmel hallgatlak benneteket. Beszélgessetek Velem úgy, mintha szemtől szemben állnék veletek, mert valóban így is van. Teljes közvetlenséggel szólítsatok meg, mintha a legjobb barátotokkal beszélnétek! De ne csak ti szóljatok, hanem hallgassatok is el, mert Én is szeretnék szólni hozzátok. Leginkább a szívetekben adom meg kérdéseitekre a választ, mert a szív gondolatai őszinték. Hallgassatok a csendben, és hagyjátok, hogy megérintsem szíveteket. Ha jól figyeltek Rám, megkapjátok a választ, hogy mit várok el tőletek. Imádkozzatok, hogy a csendben eltöltött idő, termékenynek bizonyuljon, hogy megszülethessenek azok a cselekedetek, amelyeket elvárok tőletek. Bár a csendben kiüresedik a lélek, és úgy tűnik nincs semmilyen gondolata, de ha képes vagy tovább csendben maradni, akkor hamarosan megnyílnak az ég csatornái, és betöltik szívedet. A csendben hozom el számodra a lelki békét, és azt a feltöltődést, amely által képes leszel Értem mindent megtenni. Szeressetek az Én csendemben megmaradni, és engedjétek magatokba szeretetem kiáradását! Arra vágyom, hogy mindnyájan megtapasztaljátok, mit jelent Jelenlétemben maradni. Megáldalak benneteket az Oltáriszentségből az Atya, Fiú, és a Szentlélek nevében. Ámen! Jézus

Anna Terézia


http://engesztelok.hu/lelkielet/1210-az-engesztelo-ima-altal-tartja-meg-isten-a-vilagot

a

Az engesztelő ima által tartja még Isten a világot

2017.03. 23.

Kedveseim! Tartsatok ki a három órai (15.00-16.00) engesztelő imában. Ha sikerül párosan mondani, hatalmas kegyelmekben részesültök. Mert most van a kegyelmi idő, amit a legjobban ki kell használnotok. Csak a legvégső esetben maradjon el az imaóra, de igyekezzetek még aznap pótolni. Fogjatok össze három órakor, és az egész engesztelő tábor alkosson egy fűzért. Az ima elején fejezzétek ki, hogy együtt imádkoztok a többi testvérrel, a Szűzanya oltalma alatt. Igyekezzetek minél többen bekapcsolódni ebbe a közösségbe. Kérjétek a Szent Vér oltalmát magatokra, hogy ne tudjon semmi megzavarni benneteket. De, ha mégis közbejön valami, az imapár be tudja fejezni az imát. Legyetek kitartóak, és áldottak.

2017. 03.24.

Kedveseim! Imádságaitokban legyetek nyitottak Isten Szentlelkének befogadására. Imádkozás közben gondoljatok arra, amiről szól az ima. Így biztos nem kalandoztok el. Készítsétek lelketeket, és hangolódjatok rá. Hagyjátok el a világ zaját, és emelkedjetek fel a Lélek szárnyán az imádság színterére. Ne feledjétek, ott már az angyalok és szentek társaságában vagytok, a Szűzanyával együtt. Minden erőtökkel koncentráljatok imáitokra. Ha egységben tudtok imádkozni, nagy kegyelmeket nyertek azoknak, akikért végzitek. Legyetek ennek tudatában!

2017. 03. 29.

Kedveseim! Legyetek készenlétben az imádság alatt, hogy lelketek felemelkedjen ahhoz, amit imádkoztok. Fontos, hogy ne kalandozzatok el, hanem tartsátok magatokat az ima szövegéhez. Imádkozzatok, hogy, megmaradjatok és kitartsatok az imában! Sajnos nagyon sok kísértés megzavarhatja az imát. Gondoljatok arra, hogy Isten előtt álltok, amikor engeszteltek, és másokért közben jártok. Óriási felelősség terheli a vállatokat, mert Isten előtt kell számot adni minden kimondott szóért. De ez a felelősség ne bénítson meg titeket!

2017.03. 30.

Kedveseim! Imádságaitokat vegyétek nagyon komolyan, mert ha az engesztelők nem imádkoznak, és elhanyagolják felajánlásaikat, akkor nehezedik a helyzet. Ti tartjátok imáitok által a világot. Isten szeretetét élvezitek, és minden kegyelmet megkaptok, hogy Neki tetsző módon végezzétek engeszteléseiteket. Különös kegyelmekben részesíti az Úr azokat, akik rendíthetetlenül minden nap kitartanak az imában. Rajtatok nyugszik Atyátok szeme, hogy megtegyétek, amit rátok bízott. Úgy imádkozzatok, hogy minden imátokat meghallgatják az égiek. Legyetek kitartóak, buzgók, és állhatatosak, mert az Úr katonái vagytok.

2017. 03. 31.

Kedveseim! Adjátok oda szíveteket az engesztelésben az Úrnak, és ne szabjatok feltételt Neki. Úgy tegyetek mindent, ahogyan kéri tőletek. Ne adjatok hozzá se többet, se kevesebbet, mert minden úgy jó, ahogy kaptátok. Ne tűnjetek ki a többiek közül. Az imádságotok olyan legyen, mintha mindnyájan egyszólamban énekelnétek. Ne szóljon ki feltűnően a hangja senkinek. Minél jobban belesimultok az isteni kórusba, annál tökéletesebben szóltok. Legyetek összhangban nemcsak azokkal, akikkel együtt imádkoztok, hanem minden engesztelővel is. Így szálljon éneketek a Mennybe.

2017. 04. 01.

Kedveseim! Az engesztelő ima által tartja Isten a világot. Ezért nagyon sok múlik azon, hogyan állnak hozzá az engesztelő közösségek. Óriási jelentősége van annak a kitartó munkának, amit belefektetünk. Soha nem szabad unottan és érzéketlenül végezni imáinkat, mert Isten szeme rátok szegeződik. Olyan különleges kegyelemben részesültök, amelyet csak azok értenek meg, akik benne vannak az imahadjáratban. Látjátok, mennyire fontos szerepe van imáitoknak, ezért minden áldozatot hozzatok meg.

2017. 04. 02. Oltáriszentségi Jézus

Gyermekeim! Amikor Szentségimádásra jöttök, tudatosítsátok magatokban Jelenlétemet. Közel vagyok hozzátok, mindent Elém hozhattok, mert örömmel hallgatlak benneteket. Beszélgessetek Velem úgy, mintha szemtől szemben állnék veletek, mert valóban így is van. Teljes közvetlenséggel szólítsatok meg, mintha a legjobb barátotokkal beszélnétek! De ne csak ti szóljatok, hanem hallgassatok is el, mert Én is szeretnék szólni hozzátok. Leginkább a szívetekben adom meg kérdéseitekre a választ, mert a szív gondolatai őszinték. Hallgassatok a csendben, és hagyjátok, hogy megérintsem szíveteket. Ha jól figyeltek Rám, megkapjátok a választ, hogy mit várok el tőletek. Imádkozzatok, hogy a csendben eltöltött idő, termékenynek bizonyuljon, hogy megszülethessenek azok a cselekedetek, amelyeket elvárok tőletek. Bár a csendben kiüresedik a lélek, és úgy tűnik nincs semmilyen gondolata, de ha képes vagy tovább csendben maradni, akkor hamarosan megnyílnak az ég csatornái, és betöltik szívedet. A csendben hozom el számodra a lelki békét, és azt a feltöltődést, amely által képes leszel Értem mindent megtenni. Szeressetek az Én csendemben megmaradni, és engedjétek magatokba szeretetem kiáradását! Arra vágyom, hogy mindnyájan megtapasztaljátok, mit jelent Jelenlétemben maradni. Megáldalak benneteket az Oltáriszentségből az Atya, Fiú, és a Szentlélek nevében. Ámen! Jézus

Anna Terézia


http://engesztelok.hu/lelkielet/1210-az-engesztelo-ima-altal-tartja-meg-isten-a-vilagot

a

8. R IMG_6304 jav.

VIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve, hogy elzarándokoltatok e mai nap fájdalom, szenvedés Golgotájára, hogy ismét eggyé válva a kegyelem szeretetében.

A mai nap tanításom felétek arról szólt, hogy felkészítettem tanítványaimat és a sokaságot, hogy hogyan és miképpen fogadjuk el a kenyérszaporítás utáni napokban a Mennyből Alászálló Élő Kenyeret, hisz ez a szentáldozás része a szentmise keretében. Hogy szükségem van-e, e szentáldozásban, találkozni-e Jézussal, aki Önmagát adta felebarátaiért és testvéreiért a megváltás kegyelmében. Hisz a mai tanítás az, hogy senki sem jöhet Hozzám, ha az Atya nem vonzza őt.1 És ha az Atya vonzását érezzük szívünkkel-lelkünkkel, akkor megpróbálunk a szerint cselekedni. Majdan azt mondom: Ha testvéreim lehettek Isten testvéreiben, akkor feltámasztalak benneteket az utolsó napon, s azután haladsz e meghívott úton.

S akkor érted a tanításnak ezt a részét, ahogy ezt több szakaszra is lehet bontani, hogy az Élő Kenyér. Aki eszik ebből az Élő Kenyérből, örök élete lesz, hogy örök életet kap.

Hisz van ennek a tanításnak egy olyan része, ami nem oly régen volt számotokra itt jelen: Aki eszi az Én Testemet, s issza az Én Véremet, az nem hal meg örökre.

S azt mondják: „Uram, add nekünk szüntelenül ezt a Kenyeret a Testben, s ezt a Bort a Vérben.”

És ma pedig az Élő, Mennyből Alászállott Kenyér, amely a szentáldozását – az Oltáriszentségben van jelen, és ami jelen van előttetek a szentmise keretében, és részesülhettek e Táplálékkal.

De ez a Táplálék csak akkor lesz a Mennyből Alászállott Kenyér, ha hiszel e tanításban, ha hiszel abban, amit a prófétáknál olvastunk, hogy Isten testvérei lehetünk.

De hogyan is lehetsz te Isten testvére?

Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok az Isteni Második Személy, aki testvéreimmé fogadom mindazokat, akik felismernek, akik követnek, és akik Hozzám tartoznak.

És akkor jelen van e mai tanítás, hisz jelen van a kenyérszaporítás, ami egy kegyelmi ajándék e jelenben, a megtapasztalásban, a felismerésben és az elfogadásban.

De akkor nem kimondottan a tanítás mondanivalója volt számukra a csodálatos, hanem az, hogy miben volt részük, hisz jóllaktak a kevésből, és még maradékot is összeszedtek.

És most ez a tanítás az Élő Kenyérről szól, amely a Testem. S ezt az Élő Kenyeret Én, a Mennyből Alászállott Kenyeret a világért adom, mert Én magam ezt tudom nyújtani, hogy ez által részesüljél e csodálatos szentáldozásban a szentmise keretében. Hisz az Oltáriszentség így van jelen előttetek, és így részesülhetsz Vele a kegyelemben, ha megnyitott szívvel és lélekkel e szentáldozásban szükségetek van erre az Élő Kenyérre, amely táplálék, amely kegyelem, amely megmutatja, hogy hogyan és miképpen cselekedjünk, hogyan és miképpen fogadjuk el, hogyan és miképpen kapcsolódunk e közösséghez e tanítás által. S akkor: „Boldog vagyok, hogy engem az Atya vonzott Hozzád, Uram, Jézusom, hogy megismerjelek, hogy elfogadjam tanításodat, és a tanítás által részesülhessek e szentáldozásban e Élő Kenyérrel, amelyet Te testvéreidért és felebarátaidért adtad, hogy Hozzád tartozzanak, és Te megadod abban a kegyelemben, ha szükséges, hogy feltámasztod a halottak közül. Feltámasztod, mert az Élő Kenyér, amely alászállott, megmutassa, hogy milyen, hogy eggyé válni a testvéri felebarátban.”

Tehát hogyan van jelen még az Írás a próféták által?

Hisz nemcsak az, hogy Atyám tanítványai lettek, hanem az is, hogy atyáitok mannát ettek, és mégis meghaltak, pedig mindenki azt remélte, hogy a kegyelem és szeretet hogyan működik.2 És akkor lehet érezni, hogy az ajándék hogyan működik rajtatok és bennetek. Mert úgy-e, ti nem kimondottan a mannát akarjátok most elfogyasztani, ahogy a próféták és az atyák tették, hanem nektek ajándék és kegyelem a Mennyből Alászállott Kenyér az Élő Kenyérben, amely megváltoztathat, amely szeretetet áraszt, ami által érzed a békét, a nyugalmat a megerősítésben, és fel tudsz készülni a nap és nap tanítására az élethez, mert az élet az ajándék jelenlétével így elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek.

És ti ne olyanok akarjatok lenni, akik hallották tanításomat, de nem érinti meg szívüket, akik hallották a tanításban az Élő Kenyér tanítását, amely a Mennyből Alászállott, hogy hogyan van jelen, és hogyan működik, és nektek erre szükségetek van a kegyelem által. És nemcsak hallotok róla, és elengeditek, hogy tovább haladjon mellettetek el, hanem szükségetek van e Élő Kenyérre, amely nemcsak táplálék, hanem szeretet is a megerősítésében. Hisz akkor nem hiába vonzz az Atya Felém és Hozzám, hogy részesüljetek mindebben, amely fontos, hogy hogyan és miképpen alakítsátok ki a mindennapi életet e szentmise áldozatában. Mert egy szentmise-áldozat akkor teljes számotokra a kegyelem átélésével, felismerésével, hogy ha egy szentmisében is jelen van az Élő Kenyér, amely Mennyből Alászállott, mert így jön el felétek és hozzátok e dicsőségben.

S akkor ez a Kenyér – nem csak a szerint fogadod be, hogy egy kis táplálék. Ez is fontos, de nem a táplálék erősít benneteket, hanem az az Élő Kenyér, amely szeretetet, örömet, békét, kegyelmet és nyugalmat áraszt a felismeréshez, az elfogadáshoz és a mindennapi élethez, hogy: „Tudom, hogy a meghívás által hova szeretnék tartozni, kinek a testvére, kinek a gyermeke szeretnék lenni. És ha ezek mind-mind megjelennek számomra, akkor megpróbálok a szerint élni és cselekedni, hogy a mai tanítás, amely az Oltáriszentség tanítását nyújtja a szentáldozás alapításában, hogy részeseivé válhassunk e tanítással e kegyelemben. Mert csak akkor részesülünk e Élő Kenyérből, a Mennyből Alászállott… És nem a mannát esszük, ahol az atyák is meghaltak, akik részesültek e kegyelemben a mindennapjaikban.”

Fontos, hogy értékeljük, hogy a mai tanítás a szentmisének ajándékának titkát nyújtsa át felétek e szentáldozással, e Élő Kenyér elfogadásával, hogy a szentmise titka, szeretete, kegyelme, békéje, öröme így jön el felétek és hozzátok, így ölel át, így emel fel, hogy valóban az Atya vonzásában Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz jöjjetek, testvéreimmé váljatok, a küldetés követésében haladjatok, és felismerjétek mindazt, ami számotokra e tanításban megelevenedik a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor érzitek, hogy: „Valóban, ez az Élő Kenyér a Test szeretetét hordozza, és ezt a szeretetet kaphassuk meg e szentáldozással az eggyé válás kegyelme titkában. S akkor érzem, hogy testvéreddé válhattam, Hozzád tartozhatom, és követhetlek a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

S akkor ez a tanítás már nem nehéz a felismerésében, hanem elfogadható, mert a mai tanítás a szentáldozást, az Oltáriszentség alapítását, az eggyé válást, a kegyelmet, a szeretetet és a békét tükrözi számotokra, hogy: „Miből részesülhetek, és mivé válhatok eggyé, és hogyan érzem a kegyelmet, a szeretet, az örömet és a békét, és hogyan tartozhatom Hozzád, Uram, Jézusom, a Te testvéredhez e megtapasztalt tanítás által. És nem akarok az lenni az Írás szerint, hogy elmegyek, hogy mannát egyek, mert a manna által talán mégis meghalhatok. És hogyan elevenedik meg akkor számomra az örök élet titka a kegyelemben e tanításból, ami felemel, megerősít, felmelegít, és megadja mindazt, ami szükséges e mindennapok kegyelmének ajándékában, hogy tudom, hogy valahova tartozhatok, tudom, hogy valakinek testvére lehetek, és tudom, hogy valakitől megkaphatom ezt a csodálatos kegyelmet az elismerésben és a felismerésben a mindennapok ajándékához.”

És ha már értjük, hogy mi ennek a tanításnak a mondanivalója az Élő Kenyérben és a Mennyből Alászállott Kenyér titka által, s eggyé válhatok vele, akkor felkészülök e kegyelmi áldásra, amely a mai nap is kiválasztott Mária testvér által árad felétek, töltse be szíveteket és a lelketeket, hogy ez a szív a felismerésben nyitott legyen az Élő Kenyér befogadásához az eggyé válásban, mert az Atya vonzása a Fiúhoz így adja meg a meghívás kegyelmében.

Ennek reményében fogadjátok most e áldást.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme öleljen át, melegítsen fel, és megadja számotokra a meghívást e tanítás által, hogy az Élet Kenyere legyen a legfontosabb táplálék, erő, szeretet, öröm és béke, hogy „ez által tudom, kinek a testvére lehetek, a tanításban tanítvány, és kihez tartozom a küldetés, követés részében.”

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

IMG_5319. honlaphoz  jav_1

Mária1:

Eljött a mai nap, hogy ismét ünnepelünk az örömünnepben, hisz ma évfordulót ülünk e ünnepben, nem a fájdalom, szenvedés Golgotájára, hanem az öröm ünnepére megyünk együtt Jó Jézus Krisztus Urunkhoz, aki ölelésre tárja az Ő Karjait, és így várja mindazokat, akik hiszünk és bízunk Benne.

Én szeretném megköszönni pásztor testvéreimnek, akik elfogadták a meghívást, és eljöttek a mai napon, hogy ez az ünnep valóban szeretetteljes legyen. Hisz ha nem lett volna szentmise-bemutatásunk, valami hiányossággal éltük volna meg ezt a mai napot. De mivel, most János atyához fordulok jobban, akinek, mondhatom, jó hat hét múlva lesz húsz éve, hogy ide jött hozzánk, és azóta itt van körünkben. Igaz, hogy neki vannak plébániái, templomai, tehát állandó jelleggel nem lehet, de amikor csak teheti, itt van körünkben. Az évfordulók, úgy mondhatom, talán egy pár maradt ki, amikor nem tudott eljönni, a húsz év alatt a java évfordulón mindig itt volt, részesült ennek az ünnepnek a jelenlétében és kegyelmében.

Ma először van körünkben Jenő atya, aki az évfordulón vesz részt, mert hisz engeszteléseken, első pénteken, tizenharmadikán már sokat itt volt körünkben, de az évforduló számára is ma először lesz jelen, ahogy itt Vilmos atyának is. Számukra meg pedig csak annyi a kérésem, hogy a mai napban lehet, hogy mindent teljesen nem úgy értitek meg, ahogy volt, hisz Jó Jézus Krisztus Urunk, ha az évek folyamára tekintünk vissza, kicsit ad a kezdetből – a kezdet az, ahogy megkaptam –, abból ki szokott olyan két hónapot kicsit bővebben emelni, utána már az évek folyamán van, hogy mindjárt a következő év, de van, mikor jövünk a jelenbe, utána megint a múltban… Hogy ma hogy fogja összerakni a megemlékezésünket, azt nem tudom; kiket fog felszólítani, hogy szóljanak a tanúságtételben még mellettem a kérésben, azt sem tudom előre, azt mind ott fogjuk tudni meg. De aki már régóta ide jár, azoknak ez a nap, azt szokták mondani, egy különlegesnek számít, mert ők azok, akik ezt már megtapasztalták, jelen voltak, és átélték mindazt, amiről már úgy beszélünk, hogy a múlt, de a múlt jelene, az a mindennapokban elkísér, kegyelmet, szeretetet és örömet ad.

Ennek reményében indulunk el most közösen, együtt erre a mai napra, és így kérem most pásztoraimtól, ahogy a Golgota-i napon, úgy a mai napon is, hogy áldásban részesítsenek.

János atya:

Áldjon meg téged a Mindenható Isten. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ámen.

Jenő atya:

Áldjon meg téged a Mindenható Isten. (…) Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Mária:

Köszönöm.

Akkor minden pásztor testvéremmel szeretettel indulok.2

Lovák Istvánné Éva, Mária húga:

Mi meg megyünk veled, az örömben is kísérünk!

Lovró József:

Az örömben is veled vagyunk!

Mária:

Eljött számunkra ez a mai ünnep az évfordulóban, amikor összejöttünk, hogy együtt ünnepeljünk, és együtt vegyünk részt ezen a mai meghíváson, amelyre Jó Jézus Krisztus Urunk is megadta a meghívást minden testvérem szívéhez. Akinek nyitott volt a szíve, az felismerte, elfogadta, és elzarándokoltak.

Így a mai napon most szeretnék azért azokról a testvéreimről is megemlékezni, akik szintén meghallották a hívást, de vannak, akik azt mondták, hogy neki olyan a munkabeosztás, hogy ma nem lehet itt. Van, aki a betegsége révén maradt távol, és van, aki pedig azt mondta, hogy most ma nem mondja telefonon, hogy mi, de nem tud eljönni, de lélekben elkísér.

Én szeretnék ezekről a testvéreimről is megemlékezni, és kérni számukra ennek az ünnepnek a kegyelmét, szeretetét, hogy áradjon reájuk ott, ahol jelenleg a mai nap is tartózkodnak.

Szeretnék ma megemlékezni a határon túl élő magyar testvéreinkről. Elsőként itt Vajdaságban, akik jelen vannak, hisz ma most csak a pásztorok vannak jelen, ma nem jöttek más vajdasági testvérek, pedig ők is mindig szoktak részt venni – biztos, valami közbejöhetett nekik, és nem jöhettek –, hogy érezzék a felajánlásban, hogy egyek vagyunk a mai napon is.

De ugyanúgy szeretnék a Felvidékről, és minden olyan magyar testvérünkről megemlékezni, akik a határon túl élnek, magyarnak vallják magukat, és itt szoktak lenni, és itt most szeretnék azért megemlékezni arról a távol országról, Ausztrália, ahol én is voltam jelen annak idején Antal atyával, Ferenc atyával és János atyával – Farkas János atya –, akik akkor velem együtt elfogadták a meghívást, és elkísértek erre az útra a tanúságtételben három hétre, részt vettünk az ausztrál testvéreknél, a magyar testvéreknél, akik örömmel és szeretettel fogadtak. Én így a mai napon most innen, erről a helyről kívánom számukra az itteni szeretet örömét, hogy áradjon reájuk ott, ahol jelenleg vannak, hogy mi soha nem feledkezünk meg róluk imáinkban, énekeinkben, engeszteléseinkben – egyek vagyunk. Hisz amikor a kápolnára tekintünk, akkor mindig azért az jut eszünkbe, hogy sokan adakoztak, de ők voltak a legszorgalmasabb adakozóink, Ausztráliából, nagyon-nagyon sokat gyűjtöttek ott, és küldték el számunkra, hogy a kápolna mielőbb felépüljön, és tudja befogadni azokat a testvéreket, akik elzarándokolnak erre a helyre. Nyári időben szoktak eljönni, mondhatom, majdnem minden évben valaki valahonnan jön, most is majd Canberrából várok júliusban testvéreket, akik jönnek, tavaly Melbourne-ből voltak meg Adelaide-ból, úgy, hogy valamelyik városrészből jönnek ide körünkbe, akik örömmel és szeretettel vannak jelen, és örülnek, hogy ehhez a Közösséghez tartoznak.

De itt minden testvéremet szeretném elhelyezni, akik a mai napon eljöttetek, akik meghallottátok a hívást, és a hívásban most ismét örömet adtok számomra, hisz tudjátok, nem régen múlott el a bűnbánat-idő és a Feltámadás örömhajnala, amikor én is örömmel kértelek benneteket, hogy jöjjetek, szükségem van rátok, erőt adjatok, hogy a kilenc hét bűnbánati Golgotát végig tudjam járni, hisz tudjuk első péntekkel kezdtem, első péntekkel fejeztem be, és közte volt még a hét péntek. Ezért mondjuk, hogy kilenc péntek. És amiért a hálámat, szeretetemet, imámat így tudom kifejezni felétek, hogy eljöttetek, és ma ismét itt vagytok, hogy örömmel részt vegyünk ezen az ünnepen, hogy ezt az ünnepet átélhessük, tanúságot tehessünk arról, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk majd elénk vetít, hogy a kezdetből egészen a mai napig, amit huszonhárom év alatt – a kegyelem, ajándék, szeretet, tanítás – megadott számunkra, amelyet most ki fog emelni, és kit fog felkérni, hogy a mai napban valamiről tanúságot tegyen, azt még előre nem tudom. De minden testvéremet arra kérek most is, ahogy a Golgotán szoktam mondani, nyissátok meg szíveteket, és figyeljetek a benső hangra, mert lehet, hogy éppen te vagy te leszel felszólítva a mai napon, hogy kell szólnod, és ne lepődj akkor meg, és ne mondd azt, hogy „nem tudok mit is mondani”. Mert ha most már megnyitjuk szívünket, most már felkészülünk ahhoz, amit Jó Jézus Krisztus Urunk kér tőlünk, amit, érezzük szívünk-lelkünk kegyelmének működésében, akkor erről valóban tanúságot tudunk tenni e meghívás által.

Így a mai napon most, mikor közösen elindulunk erre az ünnepre, amelyre készültünk, amelyet várunk, hogy mi lesz az ajándék, az énekek, ahogy szoktak ilyenkor szólni, most elsőként azt az éneket énekeljük el közösen, együtt, hogy: „Uram, Jézus, köszöntünk most Téged”, és majd azután, később megint a mindig megszokott énekünkkel, hogy „Indulj az úton”, mert tudjuk, az indulás az úton nemcsak a fájdalom, szenvedés Golgotáján, hanem az öröm mindennapjában is örömmel lehet énekelni, elfogadni, értékelni a kegyelem ajándékát.

Akkor most szóljon az ének:

Uram, Jézus, köszöntünk most Téged,

Szeretetből fakadt ez az ének…3

Így a mai napon most közösen elindulunk erre a mai meghívásra Jó Jézus Krisztus Urunkhoz, aki ölelésre tárja az Ő Karjait, és így várja mindazokat, akik hiszünk és bízunk Benne, akik elfogadtuk a felkérést, és akik elindultunk a küldetés, követés részében, hogy Jó Jézus Krisztus Urunk testvérei lehessünk, és ezen az úton, amelyen Ő a Pásztor és mi vagyunk a bárányok, akik hallgatunk a Pásztorunkra, és megpróbáljuk követni Őt a mindennapi élet-útpályánkban, elfogadni keresztünket, és a kereszttel együtt Hozzája tartozni.

Ennek reményében most Gyuri4 testvérünk kezdi el most az éneket, mert itt van körünkben: „Indulj az úton”. És akkor így indulunk.

Azt tudjátok, a bástyák, segítők, pásztoraim, mindenki előttem megy be. A mai napon én zárom a sort.

Indulj az úton, előre nézz,

Nem tántoríthat ezernyi vész…5

Mária:

Akkor, ha mindenki itt van6, akkor én letérdelek, és kérjük az Úr Jézusnak a szerető kegyelmét, hogy jöjjön el hozzánk, és a mai évforduló ünnepén, hogy mivel fog megajándékozni, azt előre nem tudom, de megnyitott szívvel felkészülünk, és várjuk. Jó?7

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Uram, Jézusom, eljött a mai nap, hogy megjelenjek Szentséges Szíved előtt, és elinduljak a mai napon is az úton, az út örömében, hisz ma nem a fájdalom, szenvedés útjára jöttem Színed elé, hanem ma az örömhöz az évfordulóban. Hogy ma milyen ajándékot, kegyelmet és szeretet adsz számunkra, azt még nem tudom, de jelen lévő testvéreimmel együtt felkészülünk, hogy részeseivé válhassunk ennek a mai napnak és a kegyelmeknek a Szentlélek működésében, amelyet ajándékul adsz számunkra.8

Valamit látok.9 Jön felém, és félek tőle.

Jön a fény, forog. És jön felém. De mit akar tőlem? Nem tudom.

Most már megállt. A Gömb a fényben átváltozik, mint egy szivárvány, a színében. Kialakul benne egy Száj. Majdan ezt hallom:

– Ne félj. Megszabadultál e jelen bűneidtől, és gyógyulást nyertél.10

De ki mondja nekem ezt?

Nem tudom.

Megint átváltozik: eltűnik a Száj, a szivárványszínek, és már csak a fény és a fényben a Gömb, amely forog, és távolodik.

Most már kicsit… Elment, elment!

Közben valaki ráz, hogy keljek föl.

De miért kell fölkelnem? Hisz olyan jól érzem magam!

De még mindig szólongatnak:

– Kelj már föl! Itt hagyunk! – a távolból hallom e szavakat. – Kelj már föl! Itt hagyunk!

De miért keljek föl, mikor olyan jól érzem magam?

Kinyitom szemem, és látom, kik vannak körülöttem, és így szólnak:

– Gyere már, mert itt hagynak. Meddig akarsz még itt feküdni?

Elkezdek sírni:

– Én nem akartam! Ne bántsatok! Nem akartam…11

– Mi történt veled? – kérdezik. De nem tudok szólni.

Ismét megkérdezik:

– Mi történt veled?

Nem tudom. Nem tudom, hogyan mondjam el. Nem tudom:

– Először olyan jó érzés volt. Utána, mintha egy kicsit féltem volna. Láttam erős fényt, ami jött felém. Abban volt a Gömb, és a Gömbben egy Száj, aki szólt hozzám. De nem tudom, ki volt, senkit nem láttam. Azt mondta, megszabadultam e jelen bűneimtől, és gyógyulást nyertem. De ki mondta, nem tudom. Nem tudom, ne kérdezzétek, nem láttam.

Oda megyünk a többiekhez, a buszhoz, s mind rám förmed, már – nézzem meg – mindenki elment, csak mi vagyunk itt, „mert te nem voltál hajlandó felkelni”.

De nem bírtam. Nem bírtam felkelni.

És csak a sírás jelen. Nem tudok szólni, mert nem bírok beszélni.12

Onnan haza érünk13, és elmondjuk itthol14, mi történt velem.

– Mondd el – mondják. – Mondd el!

És elmondom, szinte félve, hogy láttam a fényt, benne a Gömböt, onnan hangot, de senki mást.

Először csak hallgatnak, majdan így szól:

– Pont te?! Miért te?! Nem volt más ott, csak te?

– Nem tudom, miért lettem én15, de én láttam. Én nem akartam! Én nem tudom, mi ez, de ne bántsatok, ne szóljatok semmit…16

Megint azt mondják:

– Pont te?!

Majdan megnyugodunk17.

Elmúlik a nap, jön egy újabb nap, majdan kérdezik:

– Na, mi van? Nem látsz semmit? Nem kaptál semmit? Nem érzel semmit?

De nem értik, hogy ez nem így működik: nem hallok, nem látok semmit.

Majdan megint egy újabb nap. Megint kérdezik:

– Ma se láttál semmit? És nem szólt hozzád senki?

Kérdezik:

– Nem csak beképzelted, amit mondtál?

De már nem tudom, mitévő legyek.

– Én ezt nem kértem magamnak. És miért kaptam, nem tudom. De az biztos, hogy láttam, hallottam.

Már egy hét is eltelt, és még mindig nem történik semmi. Már én is megnyugodtam. Nem tudom, miért történt, nem tudom, ki szólt hozzám.

Majdan ismét, mikor nem számítottunk rá, senki nem várta, hisz már nem is kérdezték, ismét itt a fény, a fény melege, a Gömb, amely forog, és a forgásban átváltozik színekké, kialakul a Száj, és ismét szól:

– Ne félj! Mondd el mindazoknak, akik itt vannak, hogy szeretet legyen szívükben, ne a gyűlölet tomboljék a szívekben.

– Megígérem, hogy elmondom.

Ismét megkérdezték:

– És mit mondott neked, ha már láttad?

– És mit láttál? – kérdezik.

– Ugyanúgy láttam a fényt, benne a Gömböt, amely átalakult, átváltozott, és megjelent Benne a Száj, és azt kérte, hogy szeretet legyen az emberek szívében, ne pedig a gyűlölet tomboljék. De csak ezt mondta, mást nem.

De olyan jó érzés, megnyugtató!

– S más semmit nem szólt? És ki szól hozzád: nő vagy férfi? Vagy milyen hang?

– Nem tudom megmondani. Olyan különleges, nem tudom hasonlítani semmihez.

Akkor már többen és többen hallottak róla, a szomszédokból is jöttek át. És ahogy ide érkeztek hozzám, így jöttek, közben dudorászva, énekelve ezt az éneket:

Vezetsz, Uram, vezetsz, érzem Szent kezedet,

Veszélyes szirteken, sötét ormok felett…18

– Jönnöm kellett. Nem tudom, mi, de csak jönnöm kellett hozzátok. És csak ezt az éneket dudorásztam és daloltam. De hogy miért, azt nem tudom.

S akkor elmesélik feléje.

– Igen, ezt hallottam. De hogy most mi van akkor? – kérdezi. – De nekem csak jönnöm kellett – ezt mondogatja.

Öröm, mosoly, ahogy együtt vagyunk.

– Imádkozni kell, énekelni kell – mondják –, mert valaki csak itt van, valaki csak szól a Marin keresztül vagy Marinak, nem tudjuk, hogy mit is kell mondani.

De én nem tudok hozzászólni. Én elfogadom. Én meghallgatom, amit mondanak, de nem tudok hozzája szólni. Hallgatom őket. És várom, hogy mi fog történni, hisz megint már több nap telt el, és nem történt semmi. Valójában hogyan és miképpen, nem tudom.

Most már eltelt több mint két hét, mire ismét megjelent a fény! A fény, amitől már nem félek, és várom, hogy mi történik. És jelen van ismét a fényben a Gömb, amely forog, amely átváltozik, amelyben megjelenik a Száj. A Száj mozog, és így szól:

– Megbocsájtás és béke lakozzék bennetek.

És nem értettem, hogy csak ennyit mondott a Száj felém, hogy a megbocsájtás és a béke.

És mikor ismét jelen vagyok19, megkérdezik tőlem:

– És mit láttál, hallottál?

S elmondom, hogy:

– Ma csak annyi volt: a megbocsájtás és a béke legyen bennünk.

És mikor már egyre többen és többen eljöttek hozzánk, mert talán csodát vártak, nem tudom, és megkérdezték tőlem ismételten:

– És ki szólt hozzád? Nő vagy férfi?

– Nem tudom megmondani. Nem tudom elmondani. Ez a hang, ez különleges.

Majdan így szóltak felém:

– Lehet, hogy a gonosz. Nem kéne vele többet társalognod, mert lehet, hogy a gonosz szól hozzád.

– De olyan jó érzés! Érzem a melegséget. Nem tudom elmondani, hogy hol is vagyok, de hogy nem itt, az biztos. Ígérem nektek, legközelebb megkérdezem, hogy ki szólt hozzám, ha még eljön. Mert nem mondta, hogy jön, ahogy eddig sose. De én várom.

Megint eltelik több nap, mikor ismét megjelent a fény, a Gömb az átváltozásában, a megjelenésében. És ekkor nem tudtam, hogy merjem-e felemelni feléje szememet, vagy fordítsam el. De megkérdeztem, hogy ki van jelen, és ki szól hozzám.

De nem történt semmi, csak ismét a Száj van jelen, és az mozog. És hallom a hangot.

Öröm a kegyelmével van jelen. De a kegyelem csak akkor működik, ha elfogadjuk, amiket már elmondott: a szeretet, a megbocsájtás, a béke, hogy a harag, a gyűlölet, és most azt mondja, az irigység ne tomboljék.

De nem változik semmi, mindent úgy látok, ahogy eddig.

Nem is tudom, hogy el merjem-e mondani nekik. Megkérdeztem, hogy ki szólt hozzám, és nem tudom. Nem változik semmi. Most már kezdek én is megint félni, hisz azt mondták, lehet, hogy a gonosz, a gonosz működik.20

De kérdeznek, s valamit mondani kell.

De mit is mondjak?

Nem tudom.

Megint inkább a sírás erőltet21, s a félelem vesz erőt rajtam.

– Beszélj már, beszélj már! Mi történt? – így szólnak felém.

– Megkérdeztem, hogy ki szól hozzám.

– És mit láttál?

– Nem tudom megmondani, ki szól hozzám. Nem változott semmi. Minden úgy van, ahogy eddig. Minden csak úgy, a Gömb a fényben és a Száj.

– Ó, akkor ez már csak a gonosz lehet!22

Nem tudom, hogy a gonosz milyen, de ez olyan jó érzés! Olyan jó ott lenni!

El se mondom tovább, hogy mi van, mi volt, mit kér, hisz azt mondják úgyis, hogy ez a gonosz.

Felkészítettek. Azt mondták, imádkozzak többet, legyen nálam rózsafüzér, szenteltvíz:

– Majd meglátod, ha előveszed, biztos, hogy nem történik semmi. Majd eltűnik előled minden, és akkor befejeződik. Mert csak a gonosz lehet itt veled!

Ettől kezdve állandóan nálam volt a rózsafüzér, egy kis üvegcsében készítettem szenteltvizet. És azt mondottam, hogy:

– Ha ismét megjelenik, és ha láthatom, megkérdezem, hogy ki az.

S már elég hosszú idő telt el az első találkozástól, és ismét itt a fény, itt a Gömb, s öröm járja át szívemet. És ismét megkérdeztem:

– Ki szól hozzám? Nagyon szeretném tudni, hogy ki az, aki szól hozzám. Meg is kértek erre, hogy kérdezzem meg.

S ekkor a fény eltávolodik.

És megijedtem, hogy elmegy, itt hagy.23

De nem ment el! Csak ott van, távolabb tőlem.

És mikor a fény ismét elindul felém… És valaki jelen van a fényben, hisz mozog benne valaki.

De ki az, nem tudom.

És kilép a fényből…!

– Bocsáss meg nekem!24 Azt mondták, kérdezzem meg, kivel beszélek. Bocsáss… Bocsáss… Bocsáss meg nekem!

Hisz ez az Úr Jézus! Ez az Úr Jézus!25

Csodálatos érzés, mintha lebegtem volna.

Elment a fénnyel együtt.

És boldogan mondom:

– Tudom már, ki szól hozzám! Láttam! Tudom már, ki szól hozzám, és láttam!

S mondom nekik, hogy:

– Az Úr Jézus! Az Úr Jézus az! Az Úr Jézus!

Mindjárt felém szegezték a kérdéseket:

– Milyen? Milyen ruhában van? Hogy néz ki?

Hirtelen nem is tudtam nekik szólni a meglepetéstől.

– Olyan erős, vakító fény, amely jelen van, amelyben jelen van, és kilépett. Fehér ruhája van. A haja vállig érő, nem az a nagyon sötétbarna, hanem egy kissé világosabb, ilyen minimális hullámokkal. A Szemét nem tudom megmondani: sötétes, de hogy barna-e vagy már inkább a fekete árnyalata, azt nem tudom megmondani. Magassága? Hát, én azt nem tudom, azt nem tudom elmondani.

Erre ismét megkérdezték:

– És hol volt a szenteltvized és a rózsafüzéred? Mondtuk, hogy az legyen nálad, mert lehet, hogy ám a gonosz az megint!

– Nálam volt, csak annyira meglepődtem, hogy el is felejtettem, hogy itt van.

Pár nap után ismét megjelenik: jelen van a fény, és a fény, ahogy jön felém, látom, hogy mintha valaki jönne a fényben.

Ismét itt van. Meghajolok Előtte.

És így szólt:

– Kiválasztottalak a föld porából, hogy taníthassalak majd, és te átadd, amelyet neked elmondok.

– Köszönöm. Köszönöm.

Majdan – most ügyeltem rá! – veszem elő a rózsafüzéremet, meg veszem elő a szenteltvizet, hisz azt mondták, jól szenteljem meg, és majd meglátom, hogy eltűnik.

És ahogy kiveszem, elkezd mosolyogni felém, és így szólt:

– Bátran kilocsolhatod az egész vizet, Én itt maradok! Hisz tudom, hogy ezt kérték tőled.

Meglepődtem, de ezért meglocsolom.

– Bocsáss meg, de ezt kérték tőlem!26

– Igen, felkészítettek a kicsinyhitűség működésére.

– Köszönöm. Köszönöm, hogy nem mentél el!27 Köszönöm, hogy itt maradtál. És bocsánatot kérek!28

Mikor visszatérek, örömmel újságolom:

– Nem ment el, pedig meglocsoltam ám, ahogy mondtátok! És csak kinevetett. Azt mondta, hogy a kicsinyhitűség működik bennünk. De most már el tudom mondani, hogy mezít…, mezítláb láttam, nem volt most rajta semmi a Lábán. És a derekán egy öv volt, arany színben, ami meg volt kötve a fehér ruháján. Most még ezt is láttam. S azt mondta, kiválasztott a föld porából, hogy majd taníthasson. És ha majd tanít, akkor majd át kell adnom.

Ezen megint nevetnek, hogy:

– Te fogod átadni?! Hát még kettőt se tudsz szólni!

– De nekem ezt mondta. És én elfogadtam.

Majdan egyre többen és többen jöttek, hisz a hír elterjedt. Sokan érkeztek, hogy megnézzék, hogy valójában mi történik itt ezen a helyen.

De akkor még nem kimondottan azért voltak jelen, hogy imádkozzanak. Egy rövid ima elment, de inkább énekeltek, és sokan és sokan azt mondták:

– Eljövünk, és beállunk a sorba, mert akarunk eldőlni.29

Ez miatt jöttek ekkor többen és többen. Mert többen, mikor eljöttek, imádkoztak rövidet, és énekelgettek, közben a sorba álló testvérekhez egyesével mentem, és én is imádkoztam, amelyre megtanított30. És többen és többen eldőltek. Volt, aki azt mondta, úgy puffant, mint a krumpliszsák. De hogy mit éreztek, azt ekkor még nem tudtam.

S ekkor már a család is, többen és többen eljöttek megnézni:

– Ha már mások jönnek, akkor mink is eljövünk, hogy megnézzük, hogy valójában ott mi történt, és mi történik.

S ekkor a nyelvek adományában31, a beszédben, a tanításban vettem részt: Pateri, popoli, pateri… Santa fora Crista… Peti…32 (…)

És nevettek rajta, mikor valamelyik szót nem tudtam mindjárt kimondani, ahogy tanított.

És ekkor többen és többen részesültek a nyelvek adományában. De ez az adomány a kegyelem működésében úgy van jelen, hogy ő megkapta, imádkozhat vele, énekelhet vele, de senki más nem hallja, mint az, aki mondja, és akihez mondja, Jó Jézus Krisztus Urunk felé. Hisz én is megkaptam e csodálatos kegyelmet, és mellettem többen és többen, akik ekkor, velem együtt, ők is elmondták az ő saját imájukat.33

S ekkor többen és többen meglepődtek, hogy valójában mi történt itten.

A nyelvek adománya az ajándékban ezt adja számunkra, hogy ez egy adomány a kegyelemben. De ezzel nem hivalkodni kell, hanem örülni, és ezt az adományt nem mindenki előtt, hanem csak csendben, vagy ha egyedül vagyok, átadhatom az felé, akitől kaptam.

Jézus Krisztus Urunk:

A mai nap is vannak testvérek jelen a kezdetekből, akik részesültek e nyelvek adományának ajándékából, és akik most e jelenben ide állnak, és elmondják az ő saját ajándékukat, hogyan is van jelen a nyelvek adománya. De a nyelvek adományában imádkozhatom én magam, ki megkaptam, ahhoz, akitől kaptam, de nem a Közösségben, mert a Közösségben sokan és sokan nem ismerik, nem értik, és nem tudják, hogy hogyan és miképpen működik. Így most a kezdetekből két olyan testvért kérek, jelenjen meg itt, és mondja el az ő saját kegyelmének ajándékát a nyelvek adományáról.

Ne kelljen szólongatnom, mindenki tudja, hogy ki részesült e kegyelmi ajándékban.

Többen vagytok, Én két testvért kérek most.

Kiss Józsefné Márti:

Köszönöm, Imádott, Jó Uram, hogy kiválasztottál engem e szeretet, kegyelem ajándékára, s megkaptam a nyelveken szólás adományait: Páteri… (…) Santa Maria, Jesus Christ (…) Mamma Mia.

Köszönöm, hogy elmondhattam.

Dicsőség érte Neked, Istenem!

Jézus Krisztus Urunk:

Egy másik testvért is hívok és várok, aki szintén részesült e kegyelem-ajándékban. Hisz többen vagytok.

Jó, ha nem akar szólni, nem mondja el a megtapasztalását, a kegyelmének ajándékát, akkor a felajánlás részében, hisz mikor imádkozunk, érezzük, hogyan és miképpen van jelen, és működik felénk és hozzánk, hogyan és miképpen ölel át e jelen ajándéka a kegyelemben.

Majdan ebben az esztendőben még a szeretet kegyelmi ajándékában működött minden, hisz ekkor még az engesztelésben azt kértem tőletek, imádkozzátok az Örvendetes szentolvasót, imádkozzátok a Dicsőséges szentolvasót, a Fájdalmas szentolvasót még ne, amíg nem értitek a Fájdalmas szentolvasónak minden titkának ajándékát, kegyelmét, működését.

E szavak e tanítása után többen és többen ismét úgy cselekedtetek: „Ha már csak Öröm- és Dicsőséges szentolvasóban lehet imádkozni, akkor ez nem lehet jó hely, hisz nem tudjuk, hogy még volna-e olyan hely, ahol azt kérték, hogy csak az Öröm és a Dicsőség legyen jelen az engesztelésen a mindennapi imában, a felajánlásban és a kérésben.”

S ekkor a tanítások elkezdődtek felétek kiválasztott testvér által, akit az éjszakában sokszor és sokszor tanítottam, mikor felkészítettem, hogyan és miképpen adja át számotokra. Hisz volt, mikor azt a tanítást adtam neki, hogy a megbocsájtás kegyelme hogyan működik rajtatok és bennetek, hisz a megbocsájtásban el kell fogadni a felebarátot és a testvért. És ekkor ezt mondottam felétek:

Az Evangélium tanítása, amikor oda megy a gazdag ember a Názáretihez, és megkérdezi Tőle, hogy mitévővé váljon, hogyan cselekedjen, hogy jó emberré változzék, és ő is követhesse Őt. Ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok e Evangélium tanítása kiemeléséből ezt adtam feléje:

– Menj el, add el mindenedet, oszd szét a szegények között, és utána jöjj, és kövess Engem.

A férfi elszomorodott, hisz nagy vagyona volt, és ezt nem akarta megtenni, ezért hát eltávolodott.

E tanításban ekkor így szóltam a jelenlévőkhöz:

– Íme, nézzétek, a tevének könnyebb átmenni a tű fokán, mint a gazdag embernek belépni a Mennyek Országába.34

Ekkor még nem értették, hogy ezt a tanítást hogyan és miképpen kell felismerni, elfogadni.

Még ti sem értettétek, kiknek megadtam kiválasztott szolga-testvér által számotokra, hogy hogyan és miképpen ismerjük fel e tanítás mondanivalóját.

Igaz, hogy akkor még kiválasztott testvér nem így szólt felétek, nagyon nehéz volt összerakni néha a szavakat, a szavak után a mondatot. Hisz most egy kis ízelítő a kezdet szavainak tanításából, mikor így szóltam hozzátok:

Kö-szön-te-lek ben-ne-te-ket Én, Jé-zus Krisz-tus U-ra-tok. Ki-vá-lasz-tott Má-ri-a szol-ga ál-tal a-dom meg ta-ní-tá-so-mat. Fo-gad-já-tok sze-re-tet-tel e ta-ní-tást, a-mit ma szá-mo-tok-ra meg-a-dok.35

Nem akarom az egész tanítást így adni, hisz erről most majd az Íródeák36 beszél majd nektek, aki akkor még, nem volt más segítsége számára, csak az Írószolga37, és ő mint Íródeák, akik összeállították számotokra az akkori tanítást a „Golgota”-i tanítás megjelenésében, vagy éppen a kezdet tanítás szavait, hogy hogyan és miképpen működött ez, hogyan és miképpen tudta leírni, majdan pontosítani és átadni számotokra.

Most ezért ő szól felétek e tanításról.

Kádár Györgyné Anna:

Bocsáss meg, Uram, Jézusom!38

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy szólítottál, és elmondhatom az első időben… (…)

Tehát, Uram, Jézusom, elmondanám, mint ahogy szólítottál, hogy az első időben hogyan írtuk vagy írtam, nem: írtuk a tanításokat. Ehhez nagy segítséget kaptam egy testvértől, aki adott egy eszközt, amivel magnóra, magnóról vissza tudtam hallgatni a tanítást, és nagyon sokszor sajnos, és Te mindig segítettél, mert akkor még az Író-gyűjtő testvért39 nem adtad mellénk, így sajnos, be kell valljam, hogy nagyon sok Mi Atyánk és Üdvöz légy és Rózsafüzér kellett ahhoz, hogy le tudjam írni, mert nagyon nehezen értettem pontosan. Ebből adódott, hogy néha talán nem úgy írtam, ahogy valójában talán kellett volna, nem egy kicsit magyarul, vagyis azt hittem. És utóbb még egy segítőnk volt, aki átolvasta még egyszer, és ő is javítgatott benne.

És akkor utána kaptuk Lajos testvért, aki teljesen precízen, és a felesége, Zsuzsika40, az gépelte tovább.

Én nyolc évig, azt hiszem, nyolc évig írtam, és az utóbbi tizenvalahány évben a Lajos írja a Zsuzsával együtt.

Nem tudom, hogy eléggé jól mondtam-e el, ahogy kérted, Uram, de most ez jutott, sajnos, eszembe csak.

Jézus Krisztus Urunk:

Igen. Ezt kellett volna elmondani, ahogy mondtad, hogy mivel Mária, kiválasztott testvér ilyen szakaszokban beszélt felétek, hozzátok, valóban nagyon nehéz volt megtapasztalni, hogy a szó mit rejt, és a szó után a mondat mit akar nyújtani számotokra.

Ezeket még a mai napig bármikor vissza lehet nézni, hisz meg vannak örökítve. Lehet belőle tanulni olyan téren a tanításban, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, mikor kiválasztottam testvért, és azt mondottam számára, hogy Én leszek a Tanítója, Én fogom tanítani őt szemetek láttára. És a tanítást úgy kell értelmeznetek, mint mikor egy házat akartok építeni, de nem a homokba, hanem a kősziklára, hogy megmaradhasson. És a házat az alapoknál kezditek, az alapok után pedig majd jönnek a téglák sorba-sorba, egymás mellé, hogy emelkedjen. Így fog kiválasztott Mária testvér is a tanításban számotokra megjelenni, a tanítást megmutatni előttetek, hogy hogyan működik, hogyan van jelen, hogyan lehet értékelni, és hogyan lehet most már belekapcsolódni mindabba, ami jelen van. Hisz a kezdetekben valóban nagyon-nagyon nehéz volt ezeket így követni, és volt olyan, mikor számára adtam tanítást, és azt kicsit halkabban mondottam. Erre voltak köztetek, úgy-e, akik így szóltatok, viccesen:

– Uram, a közösségben nem illik sugdolódzni!

Ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok megadtam a hangot hangosan kiválasztott testvérnek – a nyelvek adományában. És elkezdte mondani, hogy: Páteri, popoli… (…)

S akkor megkérdeztem a testvért:

– Most jól hallod, és megérted?

– Hallani hallom, Uram, de nem értem. Bocsánatot kérek!

Tehát ilyen viccesek is voltatok a kezdetekben, mikor arra vártátok, s arra várakoztatok, hogy hogyan és miképpen vegyetek részt a mindennapokban, a kegyelem ajándékában és a működésében.

S ez az esztendő41 még azt rejtette számotokra az öröm szeretetében, amikor megajándékoztalak benneteket az ének és az ima ajándékával, hogy az ének és az ima hogyan és miképpen működött, hogyan és miképpen írtátok le, hogyan és miképpen adtátok át akkor, amikor először azt hittétek, hogy az a sajátotok. Leírtátok ugyan, de nem szóltatok róla. Kivételesen akkor, amikor kiválasztott testvér néha így név szerint ide szólt, hogy:

– Testvérem, a te írásodat mikor szeretnéd leadni?

Nagy meglepődve:

– Te tudod, hogy én írtam?

– Hát, igen, valaki megmondta nekem, hogy te is írtál, és várom, hogy leadjad írásodat.

S ekkor sokan és sokan összefogva, hogy az írásokat legépelve, egy kis füzetkébe összefűzve, és ezekből van jelen az ének a könyvben, hisz az első könyvetek, az énekeskönyvben, amelyet ti saját magatok készítettetek, legépeltétek, lefénymásoltátok, és összefűztétek a lapokat, piros borítót tettetek reája, összekötöttétek, hogy ezek az énekek a jelenben megjelenjenek, és írva, és az írást majd megőrizzük, mert az írás most már jelen van az énekeskönyvetekben.42

De akkor még nem tudtátok, hogy az ima és az ének hogyan és miképpen jelenik meg rajtatok és bennetek.

És most ismét vannak itt a kezdetekből, a segítőkből, így mondom, a segítőkből két olyan testvért kérek, akik írtak éneket, hogy hogyan működött a Szentlélek, hogyan adta meg számotokra, és hogyan elevenedett meg rajtatok, bennetek az írás, és most, mikor énekeljük az éneket.

Most kérem először az egyik segítő testvért, és utána a másik segítő testvért, hogy mondják el az ő kegyelmi ajándékukat e megtapasztalásban, körülbelül olyan örömmel, mint az első évben, úgy a sarokban, ott bent: az egyik ott ült, boldogan elmesélte, de nem Máriának, először másik testvérnek, hogy ővele mi történt. A másik segítő, akit kérek, az pedig itt, még akkor itt volt még az ajtó, ő itt gubbasztva a széken, nem elégedett meg a saját énekével, a többit gyorsan másolta, nehogy valamiből kimaradjon.

Most szóljatok mindketten.

Csatai Lászlóné Juliska:

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy szólítottál.

Köszönöm, hogy elmondhatom ezt a csodálatos ajándékot, amire nagyon vágytam, hisz már többen kaptak éneket, imát, és én is nagyon vágytam rá, hogy én is írhassak valamit. Aztán kaptam olyan nagyon szép éneket, hogy ha az élet útján elfáradok – akkor, amikor tényleg úgy éreztem, hogy elfáradtam az élet útján. És nagyon boldogan énekeltem! Kimondhatatlan boldog voltam, mert akárhol voltam, csak dudorásztam, és erőt kaptam belőle. És akkor egyre több énekeket kaptunk, és nagyon-nagyon örültem, hogy énekelhetek, mindig is szerettem énekelni, még régen nótáztam is, de hogy most az énekek jöttek, hát, az nagyon csodálatos volt!

És hogy le ne maradjak – igaz, Uram! – mindent akartam tudni, hogy én mindent, majd, ha öreg leszek, akkor is tudjam dalolni, énekelni.

Nagyon-nagyon siettem mindig az énekeket leírni, hogy nekem ez megmaradjon.

Bocsáss meg, Uram, én akkor nem gondoltam, hogy ennyi lesz! Azt hittem, hogy én azt le tudom írni, és majd én milyen boldogan fogom énekelni. Hát, nem mintha nem boldogan énekelném, mert nagyon-nagyon-nagyon boldog vagyok, kimondhatatlanul, hogy itt lehetek, és ezt a kegyelmet megkaphattam.

Hát dicsőség a Jó Istennek, Neked, Uram, Jézusom!

Nagyon örülök, hogy részese lehetek ennek az ajándéknak.

És az is igaz, Uram, hogy talán egy kicsit kapzsi voltam ebben. De bocsáss meg, Uram!

A Te szereteted vonzott ide, és ez váltotta ki belőlem ezt a kapzsiságot, mert olyan jó itt lenni! Olyan jó Veled, közeledben, Uram, Jézusom!

Én megköszönöm, hogy szólhattam, és megköszönöm, hogy ennyire szeretsz, a végtelen szeretetedet, jóságodat.

Jézus Krisztus Urunk:

Igen. De azt nem mondtad, hogy mi történt itt a tévé környékén. Hogy szólt rád Mária, kiválasztott szolga, hogy:

– Te mit csinálsz? Ki szólt neked, hogy te írogasd az énekeket?

Mert ő mindent magának akart.

Nem elégedett meg azzal, amit kapott, neki még a másoké is kellett. Hogy le ne maradjon róla.

Csatai Lászlóné Juliska:

Igen, Uram, így volt. Így volt, mert nagyon szeretem az énekeket. És valóban úgy gondoltam, hogy mindet szeretném tudni.

És nagyon köszönöm, hogy azért tudok is nagyon sokat, még fejből is! És ez is a kegyelmi ajándék, Drága, Jó Uram. Köszönöm szépen.

És nagyon-nagyon, kimondhatatlan boldog vagyok, hogy itt lehetek, és hogy énekelhetek, imádkozhatok. Köszönöm ezt a csodálatos kegyelmet.

Dicsőség érte Neked, Uram, Jézusom, és Drága, Jó Mennyei Atyánknak!

Nem tudom, hogy… Mondjak-e még valamit, Uram?

Jézus Krisztus Urunk:

Másik testvér, aki először nem a Máriával osztotta meg örömét?

Pankart Antalné Zsóka:

Uram, Jézusom, ha énhozzám szóltál, hogy most én következek, nagyon sok éneket kaptam. De most arra kérlek, hogy segíts nekem, mert én már azóta nagyon sok gyógyszert szedtem, meg nagyon sok nyugtatót. Attól félek most, hogy nem tudom elmondani úgy, ahogy az akkor történt.

Erdélybe is, amikor mentünk, ott írtam…

Jézus Krisztus Urunk:

Én nem Erdélyről beszéltem most, a mai nap. Én a sarokról43 beszéltem, a legeslegelső énekedről, amelyet a testvérnek mondtál el – Mária irányában ül, a harmadik padban, vele osztottad meg az örömödet először, majd akkor ő segít neked kipótolni.

Úgy-e, Loncika? Majd te kisegíted. Neked kell emlékezni, te voltál az első, aki meghallgattad örömét.

Pankart Antalné Zsóka:

Nekem kellene, bocsánat, nekem kellene emlékezni arra, hogy melyik volt az az első ének. És az Úr Jézus itt van, és hall engem, ismer, tudja, hogy mikor mit kaptam, és nem tudom elmondani, hogy melyik volt az első ének. Nem tudom, melyik volt. „Falunk felett szállnak angyalok”.

Többen is:

Nem. Nem!

Pankart Antalné Zsóka:

Én azt hiszem, hogy az.

Többen is:

Nem, nem. Nem!

Pankart Antalné Zsóka:

Nem. Akkor segíts, Szűzanyám.

Jézus Krisztus Urunk:

A keresztre tekints, a keresztre tekints.

Hisz ki után kaptad ezt? Ki volt akkor itt, akik énekelték ezt az éneket? És az énekben keresztet, mint a kereszt-hódolatban, itt, ezen a helyen a pásztor testvér oda adta nektek, hogy részesüljetek. És te azt mondtad, az után csak dudolásztad44 ezt a dallamot, nem tudtad, hogy miért, csak dudolászod, dudolászod. S utána jött az írás, de az írást utána nem kiválasztott szolgával osztottad meg, hanem a másik testvérrel. Ennek reményében, ha most már nem emlékeztél, átadtam feléd és hozzád, akkor most közösen és boldogan énekeljétek.

Jelen lévő testvérek:

Édes Jézus, Hozzád jöttem,

Nagyon nehéz a keresztem…45

Jézus Krisztus Urunk:

Valóban, az ének, ez megadja minden testvérem számára, hogy az írás, ahogy megjelent számotokra, és az írásban az ének, az ének mondanivalója, hogy el kell gondolkodnunk, hogy vagyunk, és hogyan és miképpen éljük az életünket. Mert a gyarlóságban követhetünk el hibákat a cselekedetek, a bűnök és a tettek révén, de soha nem késő a megbocsájtó kegyelmet kérni önmagunk számára.

És mikor önmagunk számára kérjük a kegyelmet, akkor a megbocsájtás reánk árad, működik rajtunk és bennünk, és megadja mindazt, ami által változni és változtatni tudunk. Hisz az ének örömet és szeretetet áraszt minden testvérem szívéhez, lelkéhez, aki szeretettel és örömmel kapcsolódik be e közös imádságba. Hisz tudjuk a tanításból, amelyet már megadtam felétek, hogy az ének is imádság a mindennapokban.

De az imádságban még ebben az esztendőben, amikor megtanítottalak benneteket, hogyan és miképpen imádkozzunk, hogyan és miképpen mondjuk el önmagunkkal mindazt, ami bennünk rejlik a felajánló ima részében.46 Hisz akkor, abban az estében, mondhatjuk azt, közel három órában a fő imát, amit a tanítványaimnak is adtam a tanításban, számotokra is megadtam, hogy összefogott kézzel imádkoztuk először el ezt az imát, amelyre azt mondottam: Próbáljuk minden mondatát átélni, értékelni, felismerni, szívünkbe zárni, és érezni a kegyelmet.

S akkor először összefogott kézzel elkezdtetek imádkozni, hangosan. Mert azt hittétek, hogy csak azon van a hangsúly, ha hangosan imádkozzuk a „Mi Atyánk”-ot.

Elmondottátok hangosan, de különbözően. Tehát nem együtt és egyformán és átéléssel. Újra kértem. És újra kértem, mert a végén belefáradtatok.

Erről most egy olyan testvért kérek, hogy mondja el ennek az estének az átélését, amikor azt mondta már a végén, hogy: „Uram, még mindig nem jó? Hát most már annyiszor elmondtuk, már lassan, már vontatottan, már hangosan, és még mindig azt mondod, hogy újra?”

És mikor már ez a fáradtság jelentkezett rajtatok, akkor tudtatok szépen figyelni egymásra, és szinte úgy imádkozni, mintha csak egyetlen egy száj mondta volna az imát.

Most akkor erről kérem, hogy beszéljen most egy olyan testvér, aki szintén akkor már úgy érezte, hogy ez fáradtság egy estében ennyiszer elmondani ezt az egy fő imát a Mi Atyánkhoz.

Szóljon most testvérem, aki mögé Mária testvér annak idején többször elbújt.

Most nem arról, most az imáról.

Sipos Józsefné Loncika:

Itt maradhatok, úgy-e, Uram, ezen a helyen?

Hát csodálatos volt. Én gyerekkorom óta mindig imádkoztam, tanított a drága nagymama, és hát ide kerültem, kisült, hogy én nem is tudok imádkozni úgy, ahogy illene, vagy ahogy kell imádkozni. Hát mondtuk, egyszer hadarva, egyszer lassabban, akkor azt mondta az Úr Jézus, hogy ne kapkodjunk, hanem hát mérsékelten. Na, a mérsékelt, az majdnem suttogás volt. Akkor az azért nem volt jó. Hát, bizony, nem tudom, hogy hányszor, de az biztos, hogy nyolcig megszámoltam, s akkor, már akkor azt mondtam, hogy: „Jaj, Uram, hát mikor fogjuk mi ezt megtanulni, ha még mindig nem tudjuk? Már ennyiszer elmondtuk, és nem jó.”

És végül olyan szépen, türelmesen intett bennünket, hogy olyannak kell az imának lenni, mintha egyetlen egy ember mondaná.

És a csoda megtörtént, nagyon nehezen, de megtörtént: összekovácsolódtunk, és gyönyörűen tudtunk imádkozni.

És erre még el kell, hogy mondjak egy olyan esetet, hogy volt Bátmonostoron, az én falumban egy hölgy, aki nagyon gyűlölte a Sükösdöt. És egyszer valami megérintette szívét, és eljött ide. És azt mondta, hogy megállt itt az udvaron, és megmeredt, mert azt mondta, még ilyen gyönyörűen embereket imádkozni nem hallott.

Hát, ő volt a Csiriné, szegénykém most már meghalt, de csodálatosan el volt ragadtatva, és attól kezdve Bátmonostoron, a falunkban úgy imádkozunk, ahogy Sükösdön megtanultuk.

Úgy-e, tudod, Drága Jézusom?

Jézus Krisztus Urunk:

Legyen meg az összefogott kéz, és most szeretném hallani a tanításból azt az egy szájat az imában.

Nem kell felállni. Mindenki maradjon helyén, legyen meg az összefogott lánc, és mintha egy száj imádkozna a Mi Atyánk-ban és az Üdvöz légy-ben, hisz az Édesanyát is köszöntjük.

Jelen lévő testvérek:

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus.

Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Jézus Krisztus Urunk:

Valóban, az ima ereje, az összekovácsolja a nyitott szívű testvéreket a meghallgatásban és majdan a felajánlásban.

És ezt az imát, amikor tanítottam számotokra e jelenben, azt szerettem volna felétek tükrözni, hogy minden ima meghallgatásra talál, tehát nincs kivételezés, hogy most melyik ima az, amelyik meghallgatásra talál. Csak nem mindegy, hogy hogyan imádkozol, és nem mindegy, hogy hogyan éled át, hogy te tudod, hogy a Mi Atyánk-ban először az Atyához fordulsz, kinek a gyermeke vagy, ahhoz az Atyához, akitől várod a kegyelmet és a segítséget.

Elmondod Fiának, Jézus Krisztus Uratoknak, aki tanított benneteket erre az imára. Mert az imában, mikor így együtt, átélve, megtapasztalva szépen átadod, akkor nincsen zavaró körülmény, mint néha, mikor vannak azért nálatok is jelen, mikor az egyik vagy előrébb mondja, vagy egy-két szóval hátrább mondja. És akkor már nem összefüggő az ima. Akkor már az egyik a másikat figyeli, esetleg talán reá is szól, hogy: „Nem veszed észre, hogy nem együtt mondjuk?”

És már nincs az az átélés, az a kegyelem, ahogy ez jelen van és működik.

Ezért tanítottalak meg benneteket, hogy hogyan és miképpen imádkozzál. Hisz azt mondottam akkor is számotokra, abban az estében valóban sokszor mondottátok el, de azt mondtam: Egy nap, amely huszonnégy órából van jelen, egy napban, ha nincs több időd, neked van egy órád, van tíz perced, amit szeretnél átadni, azt ne hadard el, a gondolatod ne legyen máshol, hanem azt valóban akkor add át az Atyához vagy Jézus Krisztus Uradhoz, aki tanított.

Mert mikor úgy imádkoztok, ahogy mondtam akkor, úgy-e, emlékeztek, hogy: „Te is eredj, te is eredj, te is eredj, mert én kiadom magamból, de hogy én hol vagyok az ima alatt, azzal nem törődöm.”

Mert lehet, hogy imádkozom, elmondom az imát, de hogy az ima elindul-e fel Atyához és Jó Jézus Krisztus Uratokhoz, akihez szeretnétek elküldeni, vagy az Édesanyához, a Boldogságos Szent Szűzhöz a felajánlásban, majd a meghallgató kegyelemhez, ahhoz egy kicsit teremtsetek csendet magatokban. Akkor egy kicsit próbáld rendezni önmagadat, és utána kezdd el a szívből jövő, őszinte imáitokat.

Ez az, amire tanítottam testvéreimet s kiválasztott Mária testvéremet is, a tanúságtételben többször megadtam, hogy a meghívásában erről beszéljen azon testvéreimnek, akik megjelennek, és akik részeseivé válnak a meghallgatásban.

És volt ilyenben részetek, kik akkoriban kísértétek Mária kiválasztott szolgámat a testvérben a megtapasztalásban, a tanúságtételében. És mikor szintén egy pásztor testvérnél volt jelen, és többen összejöttek, és a tanúságtételét adta át, és mikor ehhez a részhez ért, hogy inkább kevesebbet imádkozzál, de az őszinte legyen és szívből jövő, és hogy valóban kiadod önmagadból a felajánlás meghallgatásához. És erre azt mondta a pásztor:

– Érdekes, Sükösdön arra tanít az Úr Jézus, hogy nem kell imádkozni!

Én sosem mondtam ilyent sem Mária testvéremnek, sem nektek, kik jelen vagytok, a kezdetektől és most a mai nap is, hisz mindig csak azt tanítottam számotokra, hogy ha imádkozol, ha felajánlasz, ha kérsz, vagy ha hálát adsz, az valóban olyan legyen, ahol te is ott vagy élőben, nyitott szíveddel, lelkeddel, és átnyújtod, átadod.

Fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni, tudjuk átadni, tudjuk érezni, hogy: „Valakinek én ezt most felajánlottam, és én hiszem, hogy meghallgatja, én hiszem, hogy a meghallgatásomra eljön a segítség. De addig türelmesen várok, és a türelemben, ha kell, többet imádkozom.”

Fontos, hogy ezekre tudjunk oda figyelni, értékelni, megtapasztalni és felismerni, és átadni, mert a kegyelem az ajándékában így működik, és így van jelen a mindennapi életben.

Majdan jött az első szeretetünnepetek47, amelyre lázasan készülődtetek, nemcsak ti, hanem a gyermekek és unokák, akik akkor még köztetek voltak, még kicsik és gyermekek voltak, most már azok is felnőtté, sőt szülőkké váltak már. És készültek számotokra pásztorjátékkal, ti pedig készültetek az ünnepre, elterveztétek erre a helyre, „mekkora karácsonyfát helyezünk el”, hogy mennyire legyen díszes, hogy hogyan és miképpen ünnepeljünk.

S erre Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam felétek:

Ez itt, amely számotokra jelen van, a szeretetben és a jelenlétben működik. És lehet, hogy azt mondjátok, hogy szegényes ez a hely, de Én hogy mondtam számotokra akkor?

Lehet, hogy szegényes, de mégis gazdagabb, mint ahol Én születtem.

És ezért ti ne a fényűzésre és a pompára menjetek. Legyen ez számotokra a szeretet az ünnepben, és az ünnephez járuljon hozzátok az a megtiszteltetés, hogy szolidan díszítitek fel e helyet.

És így voltak jelen számotokra a fenyőágak itt-ott, amely mégis megadta azt a kegyelmet, hogy mégis ünnep volt e jelen helyen. Tudtatok örülni, boldogan énekelni, imádkozni, és éreztétek, hogy hogyan és miképpen van jelen e szeretetünnep e kegyelem ajándékában.

Hisz sokan és sokan az ünnepet nem a szeretet megtapasztalásában élik meg, holott a szeretet, amelyet nem lehet megvenni, erőltetni, átruházni, kikövetelni, a szeretet az, ami a szívben jelenik meg, a szív nyitottságával, elfogadásával, eggyé válásával és a mindennap jelenlétének élésével. És a szeretetet, ha kell, átadom, átölelem felebarátomat, testvéremet, örömmel megajándékozom, hogy nincs más talán nekem, csak a szeretetem az ölelésemmel, ezt nyújtom számotokra és felétek.

És milyen csodálatos lehet így is az ünnep a kegyelemben!

És boldogan ünnepeltetek, boldogan éreztétek magatokat, ahogy mondtátok, „e szegényes helyen”.

Mindegy az, hogy mennyire, ahogy mondta nektek akkor a Koros szolga48 – emlékeztek? –, „primitív helyetek van, brüsszeli csipkével kirakva”.

De ti azt mondtátok neki:

– Nem baj, ha primitív, nem baj, ha brüsszeli csipkének mondod, mink akkor is olyan boldogok vagyunk, mintha szállnánk örömünkben!

És úgy-e, a szeretetet, ezt nem így szokták mérni, hogy mi van jelen, és hogyan kell értékelni, hanem azt, hogy hogyan jelenik meg a szívben, és a szívből te hogyan tudod átadni a felebarátodnak és a testvérednek. Mert fontos, hogy ezekre tudjatok figyelni, ezeket tudjátok átadni, mert ezzel néha többet tudsz nyújtani a felebarátnak, a testvérnek, vagy aki éppen melletted ül, egy kézfogással, egy szeretet-mosollyal, egy átöleléssel, mintha lehet, hogy nem tudom, mit adnál számára. Mert, ahogy mondottam, ez az egy, amely nem pénz formájában elevenedik meg rajtatok és bennetek. Ez az egy, ami a szívben van jelen, és a szívből lehet árasztani mindazoknak, akik felkészülnek, és akik elfogadják ezt a csodálatos ajándékot a kegyelemben.

És az öröm a szeretetében így volt jelen számotokra, és még mindig csak az Örvendetes és a Dicsőséges szentolvasót imádkoztátok. És némelyek azért hát elzarándokoltak, némelyek azért hát itt voltak köztetek, ha nem is állandó jelleggel, mert valahogy nem tudták befogadni, hogy miért nincs jelen a Fájdalmas szentolvasó.

Majdan eljött az örömünnep után a felkészítés a fájdalomra.49 Arra a fájdalomra, amelyet a megtapasztalásában átélhetünk, felismerhetünk és elfogadhatunk. Hisz akkor, amikor eljött számotokra ez az időszak, akkor Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam felétek:

Most pedig tanúivá váltok, hogy a Fájdalmas szentolvasó valójában mit takar, és mit rejt számotokra, hogy ezt hogyan és miképpen kell értékelnetek, hogyan kell ebbe belekapcsolódni és eggyé válni.

És eljött a bűnbánat-idő, amikor még senki sem tudta, hogy a bűnbánat-időben hogyan fogunk részt venni, és hogyan és miképpen működik majd számotokra a bűnbánat-idő.

És ekkor eljött az első péntek felétek és hozzátok. Összejöttetek imára, engesztelésre. És akkor Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam:

A mai nap már közösen, együtt imádkozzuk a Fájdalmas szentolvasót. De mielőtt még elkezditek, elmondom számotokra, hogy ma részeseivé válhattok, hogy hogyan van jelen a fájdalom előttetek.

S ekkor még nem tudtátok, hogy ezt hogyan és miképpen kell értékelni, felismerni, elfogadni, és az elfogadásban együttműködni.

Ekkor kiválasztott Mária testvéretek letérdelt, de mielőtt letérdelt, így szólt felétek:

– Ma valami különleges fog történni, még nem tudom, de valamit érzek, valamire fel lettem készítve, de még nem tudom elmondani számotokra. De majd együtt figyelünk, és megtapasztaljuk.

És ekkor elkezdtétek imádkozni a Fájdalmas szentolvasóban az imát. És közben, hogy hogyan és miképpen vegyünk részt. S akkor kiválasztott testvéretek letérdelt, imádkozott, és meglepődtetek, hisz azt vettétek észre, hogy mintha félne, és sír, és nem tudjátok, hogy most mi történik.50

– Nehéz, nem bírom. Leroskadok.51

Ekkor már éreztétek, hogy valami nehéz a fájdalomban, ami megjelent előttetek.

És mikor visszatért közétek, ti megkérdeztétek, hogy most mi történt. S ekkor elmondta számotokra:

– Megmutatja a Fájdalom-szentolvasónak titkának átélését, de a Fájdalom-szentolvasó titka mellett, hogy a bűnbánat-idő valójában mit rejt. Ma megkaptam egy kicsit a Kereszt nehéz súlyát, ami nagyon nehéz volt, amit, úgy éreztem, nem bírok, hogy leroskadok.

Majd hat pénteken keresztül a bűnbánatban mindent megmutattam kiválasztott testvéremnek: a korbácsütést, a töviskoszorút, a megaláztatást, a vérverejtéket a könnyekkel, és mikor ezt mind megtapasztalta, mikor már ti is tudtátok, hogy valójában mit rejt a Fájdalmas szentolvasó a szívből jövő, őszinte imával, a hatodik péntek után, mikor először jöttetek össze, amelyet úgy neveztek már, a nagyhét, megkérdeztem kiválasztott testvéremet itt, előttetek, hogy elfogadja-e e fájdalom, szenvedés Golgotáját az ifjúságért, a megtérésért.

S ekkor nem kellett még válaszolnia, jelen volt számára két egész nap a gondolkodásban, az elfogadáshoz.

És nem tudta, mitévő legyen. Kérdezte tőletek.

Most olyan testvér szóljon, aki még ma nem szólt, és a jelenben itt volt a kezdetben, és megtapasztalhatta, mikor megkérdezte kiválasztott Mária testvér tőletek, hogy:

– Mit csináljak? Olyan nehéz ez a fájdalom. Mi lesz velem? Mi lesz a betegségemmel?

Hisz a gyarlóság, a gyarlóság a földiekben mindig felülemelkedett, és megadta, hogy elgondolkozzunk.

S ekkor ti hogyan és miképpen válaszoltatok?

Most szóljanak a bástyák, akik még akkor nem voltak bástyák, csak ez után lettek kiválasztva. De itt voltak.

Mit szóltatok testvéreteknek?

Szóljatok!

Bástyák!

Kiss József bástyatestvér, Barika:

Itt voltunk ugyanúgy, mint most, és hallgattunk. Bölcsen hallgattunk, mert nem tudtuk, hogy mit mondjunk. Nem tudtunk tanácsot adni. Sírtál, könnyek közt kértél bennünket, kérted a tanácsunkat. Itt voltunk, veled voltunk, ugyanúgy, mint most. És csak lestünk. Vártuk, hogy mi lesz, hogy lesz-e okosabb köztünk, lesz-e keményebb dió, aki többet tud mondani, de nem jutottunk semmire se.

Maradtál magadnak megint.

Rád volt hagyva az egész.

És te döntöttél.

Mária:

Megkérdeztem Koros szolgát is. Őtőle azt a választ kaptam, hogy:

– A szenvedésre minden embernek szüksége van. Szenvedni kell!

Ez volt az „okos” válasz.

És a félelem erősebb volt bennem is, és úgy jöttem ki, itt, köztetek, hogy:

– Lehet, hogy ma lesz utolsó jelenésünk, lehet, hogy ma látom az Úr Jézust utoljára52, de nem vagyok erős, nem tudom elfogadni ezt a nehéz fájdalmat, ezt a szenvedést, amit kér tőlem.53

Nagyon nehéz ezt kimondani, de meg kell tennem, mert nem bírok…

Erre csak hallom a hangokat halkan, könnyek között, ezt mondtátok:

– Bármit mondasz, veled vagyunk!

Emlékeztek?

Lehet most is elmondani, ahogy súgva mondtátok nekem:

– Bármit mondasz, veled vagyunk!

Olyan nehezen jöttem az Úr Jézus elé, mert féltem, és valahogy éreztem, hogy szégyellem magam, mert nem tudom elvállalni ezt a szenvedést.54

Mi lesz velem?

Hisz magamra gondoltam.

Megjelentem Jó Jézus Krisztus Urunk előtt, könnyeimmel, félelmemmel. Nem is tudtam, hogy hogyan és miképpen. Nem merek Rá nézni55:

– Íme, megjelentem ismételten Előtted, hisz megkértél, hogy a mai nap itt legyek. Igen! Elvállalom!56 De kérlek, kérlek, segíts nekem, mert félek!

És ekkor azt kérte, nyitott szívvel és lélekkel adjam át önmagamat Feléje.57

Felkészített a Golgotára.

Majd, mikor eltávozott, és visszatértem közétek, megkérdeztétek tőlem, hogy mi történt, hisz csak azt hallottátok, hogy elvállaltam. S akkor elmondtam nektek:

– Nem az a Jézus volt előttem, akit mindig láttam58, s aki mindig szólt hozzám. Ma először láttam ezt, a Kereszten Függő Jézust, aki szenved a Kereszten, és aki nem szólt semmit, csak nézett rám!59 És nem tudtam már akkor nemet mondani. Nem tudom, mi történt, nem az jött ki belőlem, amire felkészültem, és amit, azt mondtam, hogy nem tudom elvállalni. Ott, nem tudom, miért, de azt, azt mondtam, hogy: „Igen. Igen, elvállalom.”

És amikor elfogadtam, azt mondta, felkészít a holnapi Golgotára.60

És ahogy lehajoltam, s ismét feltekintettem, már nem a Kereszten Függő Jézust láttam, hanem azt a Jézust, akit mindig látok, s aki szeretettel van jelen, és szeretettel mondja, hogy felkészít holnap, amit eddig hat héten keresztül kaptam meg a megtapasztalásban, a fájdalom, szenvedés Golgotájának átélésében, most holnap az egészet egyben kapom meg.

Erre ti is kérdezitek:

– Az egészet egyben?! Hát milyen nehéz volt ez is!

S ekkor felkészített, és holnap61, azt mondta, már nem este lesz a Golgota, hanem három órakor kezdem a Golgotát.

Meglepődtetek ti is mind:

– Hogy, hogy három óra? Nem este?

– Nem tudom, de ezt kérte tőlem, hogy három órakor lesz a Golgota.

Eljött a péntek, s eljött a délutáni óra, és jöttek és jöttek a testvérek, és szinte ismét a félelem vett rajtam erőt, hisz azt láttam, hogy mindenki tiszta feketében van jelen, mintha gyászolnánk, vagy halott lenne, vagy nem tudom. És ettől a félelem ismét erőt vett rajtam.

De mellette magamban kértem a segítő erőt, hogy: „Uram, Jézusom! Ölelj át fényed sugarával, erősíts meg, hogy felkészüljek, hogy ki tudjak jönni, és elinduljak az úton, amelyre felkészítettél, és amelyet elvállaltam.”

Jézus Krisztus Urunk:

És akkor ti a János Evangéliuma alapján mondottátok a Golgotát, vagyis, ahogy mondjátok most, a Keresztutat62, kiválasztott Mária testvér pedig megjelent, letérdelt, hogy elkezdje, amelyre felkészítettem.

És a felkészítésben átéltétek, hogy milyen az, amikor megaláznak, amikor egyedül van a hegyen, vérverejtékével, könnyeivel, félelmével imádkozik, milyen az, mikor arcul ütik és köpik, és kimondják Felette ítéletét, megostorozzák, és még mindig nem elég a megaláztatása, a megcsúfolása, Pilátus elé viszik, ahol megkoronázzák a megaláztatásában, s majdan kiállítja a Fő téren a néphez, e ünnep alkalmából ők mondjanak felette ítéletet.

Úgy-e, most hallani ezt a kezdetekről, ismét nehéz.

De most kérdezem hát tőletek, hogy tudtok-e a jelenben különbséget tenni a kezdet és a mostani Golgota között?

Hogy az számotokra milyen nehéz volt, kiválasztott Mária testvér által, együtt, és milyen most, amelyet megéltek, amelyet megtapasztaltok, és aminek tanúivá váltatok.

Erre ismételten kérem a kezdetből a jelen testvéreket is, hogy megtapasztalva elmondhassák, ahogy a tanúságtételben, mikor hívlak benneteket, hogy szóljatok.

Ma, most kérek olyan testvért, aki valóban már rég óta jár ide, tehát, ha nem is a kezdettől, de elég rég óta figyelhette, hogy milyen a Golgota-i átélés hétről hétre a bűnbánat-időben, hónapról hónapra az évek folyamán, amelynek tanúivá váltatok.

Először szól egy olyan testvérem, aki a kezdetekből jelen van, és megtapasztalhatta, és részesévé vált.

Most ehhez kérem elsőként Sáfár testvért63, aki bástyatestvér is lett, aki tudja, hogy milyen a teher súlya a felismerés elfogadásában.

Az után pedig hívom és várom egy olyan testvért a tanúságtételben, aki szintén már a kezdetek óta, ha nem is az első évektől, kicsit később jött ide, és azóta rendszeresen, ha csak lehet, itt van, és megtapasztalta a Golgotának súlyát, felismerését, elfogadását. Őt pedig onnan kérem, ahogy jelen van az oszlop, és az oszlop mögött legyen az első pad mindjárt, és a második testvér, hogy ő is majd elmondja a megtapasztalás tanúságtételét.

Elsőként Sáfár testvér.

Kádár György bástyatestvér:

Köszönöm szépen, Uram, hogy megkérted, hogy szóljak.

Az az igazság, hogy az elején nem tudtuk, hogy mi lesz, nem tudtuk fölfogni, hogy ez, ez milyen nagy dolog, azt a Golgotát így átélve látni, megélni. És, mondjam így, hogy mint a kisgyerek, amikor megszokta, hogy ezt csináld, csináld, és mi is így megszoktuk, hogy már így jönnek a Golgoták. És nem azt mondom, hogy könnyebb, de már az átélés, a megélés, az a könnyebb nekünk. Marikának nem biztos.

Köszönöm szépen, Uram.

Egy asszonytestvér:

Hát, először biztosan nagyon nehéz volt, amikor először hallottunk erről a szenvedésről, meg, hát… Én mostanában egy éve nem voltam, mert én beteg vagyok, beteg voltam, úgy, hogy nagyon keveset tudok, most már kétévenként kétszer voltam, most meg tavaly ilyenkor.

De eleinte nehezebb volt sokkal, mint majd később az átélése ennek a Golgotának, amikor megtudtuk, hogy ez micsoda, szóval nagyon nehezen értettük mi eleinte.

És utána talán egy picikét máshogy néztük, hogy ennyi ideig, és akkor csak folytatódik ez a szenvedés.

Jézus Krisztus Urunk:

Igen, azt mondják, hogy az eleje, az nehéz volt, de a testvérek – most mit mondtok mindig a Golgota után?

Néha magatokban: „Uram, lehet még ezt fokozni?”

Hogy mondjátok?

Lehet mondani róla, akik ilyenkor így szokták mondani.

Van, hogy a testvére is, és van a testvérek közül is, akik azt mondják, hogy: „Borzalmas nehéz a mostani. Nem gondoltuk, hogy valamikor még ennyire lehet ezt fokozni, és egyre nehezebbet és nehezebbet…”

Lovák Istvánné Éva, Mária húga:

Én, Uram, a bűnbánat-időben is láttam, hogy mindig minden egyes Golgota nehezebb, de talán most az első péntek, ez valami iszonyat volt. Én látom, ahogy itt ülök, a súlyát annak, amit hordoz a Marika, ez valami eszméletlen nehéz. A lábai, ahogy ki vannak fordulva.

Ezt, Uram, Tenélküled ezt nem tudná megtenni.

Évről évre látom, hogy mennyire nehéz.

És én azt is látom, hogy az ő teste mennyire ki van fáradva, mert amikor visszük a helyére, úgy-e, én viszem, a fiúk elviszik a vécéig a székkel, én ültetem rá a vécére, és ha látnák a lábait, hogy milyen, micsoda erek vannak a lábaiban, hogy föl vannak a kezei duzzadva olyankor! Valami borzalmas!

És ezt minden évben látom, a bűnbánat után is, hogy milyen nagyon nehéz, meg…

De most az első péntek…

A vér, ahogy előjött ebben a bűnbánat-időben végig, de még ott is, éjjel64, akkor is jön neki a vér a szájából.

Úgy, hogy ezt nagyon sokan nem tudják, nagyon keveset beszélünk róla, de…

Én tudom, én látom rajta, hogy mennyire nagyon nehéz.

És most nem tud fölépülni. Erre az időre mindig föl szokott már épülni a Golgotákból, a bűnbánatból, és most nem tud. Kedden is kérdezem tőle:

– Mi a probléma? Látom, hogy valami nincs rendben.

Azt mondja:

– Még mindig nem vagyok fölépülve.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és hogy szólhattam.

Jézus Krisztus Urunk:

Vannak itt testvérek, akik nem minden Golgotán vannak jelen, de amikor kimarad egy pár Golgota, és legközelebb jön, szokták mondani, már közte is lehet érezni a teher súlyát és a teherbíróságot.

A bástyák, akik pedig megtapasztalják, hogy milyen nehéz, amikor be kell vinni, hisz nem kimondottan ezt a súlyt65 viszitek, amit most láttok rajta, és ami itt van előttetek, hanem a Keresztnek a súlya, ahogy mondani szoktuk vagy szoktátok – inkább úgy mondom –, a Kereszt súlyán a bűnök terhe van jelen.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a Kereszt súlyát a bűnök terhével értetek és a megváltásért vállaltam. És a Keresztnek súlya és a bűnök terhe most a jelent adják meg számotokra, hogy hogyan és miképpen vagyunk, hogyan és miképpen kell változni és változtatni, hogyan és miképpen kell haladni másképp e meghívott úton, hogy először önmagamba nézzek, és ha kell, változtassak.

De a változtatást másra nem erőltetheted rá, hisz a tanításból nem egyszer ezt adtam számotokra: a változtatást mindenkinek saját magának kell felismerni, saját magának kell megérteni, elgondolkodni rajta, hogy: „Talán most itt az idő, hogy változtassak, talán nem kedves az Úr előtt az én jelenlétem, vagy megjelenésem, vagy működésem.”

És soha nem késő, mikor így önmagunkba nézünk. És mikor így önmagunkba nézünk, ismerjük önmagunkat, és nemcsak azt látjuk, amit a külsőségben láthatunk, hanem azt is a megtapasztalásban, amit talán belül rejtünk el.

Fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni, tudjunk változni és változtatni, mert „akkor válok igazi testvérré Jó Jézus Krisztus Urunk felé, mert Ő választott ki bennünket”.

Úgy-e, hogy szólt felétek a tanítás?

Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztottalak benneteket az út porából. Észrevettem az út porában, hogy megcsillantatok, ott vagytok. És azt mondtam:

– Kiemellek, mert szükségem van reád, hogy a küldetés követésében e nyájhoz tartozzál. Vedd fel minden nap keresztedet, és ezzel a kereszttel kövess. De ha kereszted súlya nehezedik reád, úgy érzed már te is, hogy összeroskadsz a keresztnek súlya alatt, nincs már erő, és nem bírod vinni, ne félj e keresztet felajánlani a te Jézus Krisztus Uradnak, és megkérni: „Uram, csak egy kicsit segíts, csak egy kicsit vidd a keresztem súlyát, míg magamhoz térek, míg megerősödöm, mire ismét olyan testvéred vagyok, aki visszaveheti saját keresztjét, és haladhat az úton.”

Ezeket, amíg nem ismerjük fel itt bent, szívünkben, lelkünkben, amíg nem indulunk el a változásban, addig senki sem tud segíteni rajtad.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok mit mondok a tanításokban?

Hányszor és hányszor elmondottam már felétek: Jelen vagyok. Szinte mellettetek állok. Várom, hogy megszólíts, várom, hogy szükséged-e van66 Rám, várod, hogy Én, Jézus Krisztus Urad eggyé válhassak veled szíved tabernákulumában. Hisz jelen van a szentáldozás az Eucharisztiában, amelyet magatokhoz vesztek, amikor találkoztok Velem, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok hozzátok megyek, szinte eggyé válhatok veletek e Eucharisztia által.

S akkor hiszed- és vallod-e, hogy valóban befogadtál, valóban szükséged-e van erre a kegyelemre, erre a működésre, erre a csodára?

Mert Én Önmagamat adtam értetek is, hogy nektek is elhozzam a kegyelem üdvösségét e szeretet ajándéka révén. Hisz nem csak azokért, akik akkor éltek, azokért, akik akkor sirattak, ha kevesen is voltak, azokért, akik várták a kegyelmet, hanem azokért is, akik ma jelen vagytok, és akik ma éltek, és akik várjátok a segítségnyújtást.

De a segítségnyújtásban megnyitod-e szívedet e befogadáshoz?

Érzed-e e kegyelmi ajándékot a kincsben, ami hozzátok megy?

Érzed, hogy ki az, akire vágyakozol?

Fontos, hogy ezekre a felismerésben, a megtapasztalásban elfogadjátok mindazt, ami fontos a mindennapi életetekben.

Mert a tanítások így szólnak felétek, hozzátok.

Soha nem adtam olyan tanítást az elmúlt időben, amelyet nem lehet teljesíteni. A tanítás mindig olyan, amit teljesíteni lehet.

Ismerlek benneteket, hisz juhaim vagytok, Én vagyok a Pásztorotok. A Pásztor ismeri juhait, és az ajtón keresztül megy be juhaihoz, és hallgatnak szavára.

A tolvaj? A rabló?

Azok nem az ajtón mennek. Azok hátulról közelítik meg, akik nem őszinték, akik nem igazak, és akik nem azért mennek talán, hogy segítséget nyújtsanak, akik meghívjanak, hogy együtt haladjunk e meghívott úton.67

Ezeket mind-mind a tanításban úgy adtam számotokra, hogy nem volt ismeretlen, hanem ismerős, az évek folyamán már hallottátok, néha pár év után azt mondjátok, hogy: „Ismét megkaptuk ezt a tanítást, de a tanítás nem teljesen ugyanazokkal a szavakkal jönnek hozzánk, hanem mindig van benne valami más, más megközelítése, más felismerése, elfogadása, ami által tudom, hogy hova tartozom.”

Erről talán most az Író-gyűjtő testvér68 tudja nektek elmondani, aki szerkeszti, írja a „Golgotá”-kat, és aki most ígéretet tett a múltkori kérésemben, hogy igyekszik az időpontokra.

Ma kihangsúlyozom neki.

Csomor Lajos:

Köszönöm, Uram, Jézusom, de légy szíves, segíts most nekem, mert nem egészen tudom, hogy mit kívánsz most tőlem.

Jézus Krisztus Urunk:

Hogyan vannak jelen a tanítások. Mert te mondtad nem egyszer el itt már a testvéreknek is, vagy néha pásztor testvérnek, mikor beszélgetsz, hogy ezt a tanítást – most csak példának vegyük a böjtből valamelyik, ahogy te mondod, böjt, vagy bűnbánat-idő, ahogy Én mondom. Például vedd ki az ötödik tanítást, és az már évekkel ezelőtt is volt, de azt mondod, mégsem ugyanazt kapod.

Csomor Lajos:

Melyik volt az ötödik, Uram?

Jézus Krisztus Urunk:

Ki írta? Ki nézte át? Akkor hogy vagy jelen?

Csomor Lajos:

Én is átnéztem.

Lovró József:

A kislányod besegít.

Csomor Lajos:

Nem jut eszembe, Uram. Az viszont eszembe jutott, hogy az utolsó69, az Oltáriszentségről szóló tanításod, hogy…

Jézus Krisztus Urunk:

Az is megfelel, de az előtte lévő, az a pásztorokról szólt. Tudod? Hogy neveztétek pásztorotokat, aki most a lelkivezetést elvállalta nálatok?

Csomor Lajos:

Jaj, igen, igen! Igen, igen.

Tehát azt mondtad, Uram, az ötödik, a nagyböjti ötödik tanításodban, hogy visszaidézted azt a Szentírás-i tanításodat, amiben elmondtad, hogy: „Senkit ne nevezzetek tanítónak, senkit ne nevezzetek atyátoknak, mert csak egy Atyátok van, a Mennyei, és csak egy Tanítótok van, Én, Jézus Krisztus Uratok.”70

Jézus Krisztus Urunk:

Igen.

Csomor Lajos:

És ezt a tanítást régebben, évekkel ezelőtt úgy magyaráztad, hogy ezt a részét nem emelted ki, ez most egy másféle, valóban egy másféle megközelítés volt, és még azt is hozzátetted, hogy ha azt mondjuk, hogy ha a pásztor testvéreinket valahogy meg akarjuk szólítani, akkor előre vegyük mindig a keresztnevét, és ez lesz a meghatározó, és mondhatjuk utána, hogy atya. Például, hogy: Vilmos atya, János atya, Antal atya stb.

Lovró József:

Jenő atya.

Csomor Lajos:

Jenő atya.

Mert akkor már biztos, hogy nem keverjük össze a Mennyei Atyát a pásztor testvéreinkkel, és nem is tesszük őket egy helyre, mert a Mennyei Atya van legfelül, és ők a Te szolgáid, a Te választott, kijelölt pásztoraid.

Jézus Krisztus Urunk:

Na, nem is volt olyan nehéz, úgy-e?

Csomor Lajos:

Nem.

Mindig nehéz. Amikor itt kell beszélni, az sose könnyű.

Jézus Krisztus Urunk:

Tehát ezért van az, amikor mondjátok, hogy nem ugyanaz. Ugyanaz a tanítás, mert az Evangélium-részlet ugyanaz, de az Evangélium-részlet néha van ilyen rövid, néha van kicsit hosszabb, és néha van egész hosszú. Az egész hosszúból is, mikor jön egy pár év után, mert három évente váltakozik, ahogy most az Egyház tanítja felétek. Három év múlva, mikor azt az Evangélium-részletet vesszük, de nem biztos, hogy ugyanazt, ami három éve pont az volt, hisz egy hónapban több nap és vasárnap van.

Én egyet, esetleg kettőt emelek ki.

És nem mindig három, hanem jóval korábban lehetett az a tanítás.

És ekkor ezt mondjátok, hogy: „Hát, igen, Uram, ez megint egy csodálatos volt, mert ugyanaz, de mégis másképp adtad.”

Mert mindig van belőle egy-két olyan mondat, amit ki lehet emelni, amibe bele lehet kapaszkodni, ami által érzitek, hogy a tanítás az Evangéliumában mit nyújt számotokra.

De már könnyű most így az Evangéliumról, úgy-e, beszélni, hisz évekkel ezelőtt mit tanítottam nektek?

Mi az Élő Evangélium. Hogyan ismerjétek fel az Élő Evangélium tanítását. Hogyan működjön rajtatok és bennetek. Hogyan érezzétek a tanításnak a mondanivalóját. Vagy az Élő Szentlelket. Vagy mikor az irgalmasságot adtam nektek az irgalmasság szeretetében, a felajánlásában, kegyelmében, és az irgalmasság hogyan és miképpen tud működni a felebarát és a testvér felé.

És úgy-e, milyen csodálatos, mikor ti ennek már részeseivé váltatok, évekkel ezelőtt, és most a jelenben hogyan nevezzük az Egyházban az évet?

Az Irgalmasság évének.

És mennyivel könnyebb most belekapcsolódni ebbe az irgalmasságba, amikor már a tanítást Én számotokra megadtam?

Egy egész bűnbánati időben kimondottan az irgalmasságról adtam felétek és számotokra a tanítást, hogy az irgalmasságot mindenki megérthesse, szívébe zárhassa, és e szerint működjön és cselekedjen.

Fontos, hogy ezekre tudjatok figyelni.

És ilyenkor azt nézem rajtatok és bennetek, hogy jelen vagy, de nem mindig vagy teljesen képben, mert ha nincs segítség, akkor el sem tudjátok kezdeni, hogy mi is volt, vagy hogyan történt.

Erre azt mondjátok, mert oly régen történt.

Hát, igen, de a kegyelmi ajándék így működik felétek, rajtatok és bennetek.

És akkor érzitek, hogy hogyan és miképpen vagyunk jelen. Mert ma még nem adtam számotokra olyat az elmúlt időből, amikor nagyokat nevettetek, amikor megtapasztaltátok, és most azt mondjátok: „Hát, igen, Uram, akkor még talán kicsinyek voltunk? Talán nem nőttünk fel hozzája? És lehet nevetni, lehet mosolyogni, és szabad-e?”

És mit mondtam nektek?

Mindig, mikor ezen a helyen voltatok a kezdetben, és itt engeszteltetek napról napra, hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre, akkor itt jelen volt úgy a szeretet, a kegyelem, az ajándék, szinte egymásra figyeltetek, mikor jött valaki, örültetek, átöleltétek. Először beszélgettetek, mindenki elmondta saját maga örömét, bánatát vagy kérését a felajánló imához, és utána elkezdtetek imádkozni az engesztelésben.

De volt köztetek olyan bástya is, aki csak így beszólt az ének-kérdésre:

– Hát lehet énekelni a kacsatáncot is.

Igen.

Úgy-e, Bari testvér71?

Kiss József bástyatestvér, Barika:

Igen. Igen, igen, igen.

Jézus Krisztus Urunk:

Tenálad mindig voltak…

Kiss József bástyatestvér, Barika:

A piros hetest is szoktuk a könyvből.72

Jézus Krisztus Urunk:

Neki mindig voltak ilyen vicc-megjelenő kérések, hogy ami kell. És akkor a testvérek először mosolyogtak.

De arra is emlékszel, mikor ott elaludtál?

Kiss József bástyatestvér, Barika:

Hogyne! Én voltam az.

Jézus Krisztus Urunk:

És Mária testvér csak így átnyúlt a Sáfár testvér73 mögött, mert hisz jelen lévő új testvérek csak arra figyeltek, hogy: „Hogy lehet így aludni, mikor mi imádkozunk?”

És csak ennyit, így, így megbökte óvatosan.

Fölugrott:

– Itt vagyok!

Mindenki nézte, hogy tán jelenléti ívet akar írni.

De hát nem, nem. Ez csak így megtörtént a jelenben.

De történt a másik két bástyával is ilyen, ezt is elmondom nektek. Ezt csak azért mondom el, mert Mária testvér ezt akkor megkapta, és akkor, mikor bevittétek a Golgota után, hideg volt, úgy mondom, a ti szavatokat:

– Kemény, rohadt hideg. Hogy lehet ilyenben mezítláb járni?!74

Mert így mondtátok!

Bevittétek testvéremet, elhelyeztétek.

És toporogtak ám:

– Hú, de jó ez a meleg! Hú, de jó!

Az egyik testvér kilép a csizmájából is, melegíti talpát.

Na, mikor kiment, visszavette. Fölmelegedett, kiment, körbenézni. Megszólal a másik testvér, azt mondja, így a másiknak, de nem gondolta, hogy Mária testvér is tanúja ennek, azt mondja:

– Azt hiszi, hogy százezer forintos csizmában nem fázik a láb?

Úgy-e, testvér? Emlékezetes?

Igen, hát, hát ilyen is történt. Úgy-e?

Meg volt olyan is, amikor bevittétek, és azért ott is még, úgy-e, jön a köhögés, mint itten, szenved. Erre azt mondták:

– Hát, szenvedhet, jól elnáspángolták.

Ez volt a válasz.

Tehát ilyen, ilyen megjelenések is néha voltak, de akkor Én, Jézus Krisztus Uratok szóltam, hogy egy kicsit azért adjátok meg a tisztelet türelmét e jelenlétben, ha nincs is más köztetek, csak ti vagytok jelen. De hát néha a nevetés kell, mert a nevetés erőt ad, megváltoztat. A nevetésben érzed az örömet, és az öröm, az kisugárzik akkor arcotokra. És akkor nem vagytok savanyúak.

Hogy is mondtad, Bari testvér?

Kiss József bástyatestvér, Barika:

Hát, már nem tudom.

Jézus Krisztus Urunk:

Mert akkor is így volt szó, hogy olyan szomorúak és savanyúak voltatok: így ültetek magatokban, olyan vontatottan ment az ima is, hogy: „Üd-vöz légy, Má-ri-a…” S Én, Jézus Krisztus Uratok közétek jöttem, és azt mondtam:

– Hát, miért vagytok ennyire savanyúak?

Erre ő megszólalt:

– Nem vagyunk, Uram, annyira savanyúak, hisz még nem ugortunk ki az üvegből!

Emlékszel rá?

Emlékszel?

Kiss József bástyatestvér, Barika:

Igen. Igen.

Jézus Krisztus Urunk:

Tehát vannak ilyen, néha, de ez azért – megengedtem nekik –, mert akkor egy kicsit mosolyogtak, felrázódtak, s olyan szépen ment utána az ima, mindenki tudta, hogy hol van, tudta, hogy most nem szomorúskodni kell, nem mással foglalkozni, hanem azzal, hogy: „Most eljöttem, hogy lerakjam itt a problémámat, a fájdalmamat, a betegségemet, a nehézségemet, azokat, akik megkértek, hogy talán imádkozzak értük, le tudjam rakni. Mert most képben vagyok, most tudok koncentrálni, és tudom átadni magamat a szeretet-kegyelemhez, a felajánló imához és az átéléshez.”

Fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni, érezni és értékelni, mert az ajándék csak így erősödik meg rajtatok és bennetek. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok hányszor és hányszor mondottam el számotokra, hogy Én vagyok a Tanítótok, kiválasztott testvér által tanítalak benneteket is, nem csak őt, és ti így haladtok együtt e meghívott úton, és érzitek a kegyelem-ajándékot, érzitek a szeretetet, érzitek a fénysugárt, a melegséget. Hisz volt olyan, bűnbánat-idő után, a Feltámadás öröme, amikor azt mondottam nektek, hogy:

Ma adom és árasztom nektek a sárga, meleg fényt, hogy öleljen át benneteket, erősítsen, óvjon és védelmezzen, és mutassa meg számotokra az utat a meghívásban. S amikor szomorúak és bánatosak vagytok, akkor ezen az úton, ahogy haladsz, kérheted önmagad számára a fénysugárt, a melegséget, és akkor megerősödve tudod, hogy hogyan és miképpen haladsz az élet-útpályádon.

Fontos, hogy ezekre tudjatok odafigyelni, értékelni a kegyelem ajándékában.

Most ismét visszamegyünk a kezdetekhez, amikor, úgy-e, készültetek az első olyan nagyobb zarándoklatokra – de ez itt történt az országban, nem máshova mentetek –, mikor mentetek Máriakönnyére, hogy ott együtt részt vegyetek az engesztelésen, az imán, a megtapasztalásban.

S ekkor így szólt a testvér:

– Mi, sükösdisták itt fogunk lenni.

Úgy-e, testvér?

Sükösdisták.

Kihangsúlyoztad, hogy hol legyen a találkozó, hol jöjjünk össze, éss nem törődünk, hogy minket sükösdistáknak neveznek.

Sokan és sokan összejöttetek, részt vettetek az engesztelésen az éjszakában, az imában, a megtapasztalásban, hogy eggyé váljatok e kegyelem tanításában.

És az után, nemsokára, pedig Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária testvérem számára megadtam azt a kegyelmi ajándékot, hogy találkozhatott szüleivel – szüleivel, akiket, mondhatjuk úgy, inkább csak az édesanyára gondolva, kit nagyon korán, ahogy mondani szoktátok ti, elvesztett. De nem elvesztette, csak befejezte földi pályáját, és itt hagyta őket, és elindult az úton az Örök Hazába, hogy elfoglalja azt a helyet, amelyet számára is elkészítettek.

Kiválasztott testvér számára ez azért volt fontos, mert akkor, mikor ez az esemény, ahogy mondani szoktuk, a fájdalomban és a szomorúságban megjelent, ő nem tudta másképpen elfogadni, mint úgy, hogy rosszul lett, injekciókat kapott, és így a temetésen sem vehetett részt. És nem tudta feldolgozni, hogy ő el sem búcsúzhatott teljesen édesanyjától, mert ő csak látta élve, a kórházban, és utána csak egy sírhalmot, ahol, azt mondták, hogy itt nyugszik.

És ez egy gyermek számára talán nehéz a felismerésnek elfogadásában.

S akkor Én, Jézus Krisztus Uratok felkészítettem őt erre a kegyelmi ajándékra, hogy megajándékozom őt ezzel a csodával, hogy találkozhasson szüleivel, láthassa őket, érezze szeretetüket, hallja hangjukat, s akkor ez mind másképp jelenik meg a mindennapjában.

Most a jelenben már, ha kérdezitek, boldogan beszél róla, mert azt mondja:

– A test itt van, ahol eltemették, de tudom, hogy a lélek, az kiszállt a testből, és elment fel a mi Jó Jézusunkhoz, és elfoglalta a helyét ott, amelyet neki is, számára, elkészített.

S ekkor e öröm felkészítésének tanításában, ajándékában részeseivé váltatok.

Mária:

Érzem a szellő mozgását. Itt van a fény.75

Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm76, Uram, Jézusom, hogy megadtad ezt a csodálatos kegyelmi ajándékot!

Olyan szépek!

S azt mondták, jól érzik magukat.

Mondjam meg a testvéreimnek, hogy szeressük egymást, és vigyázzunk egymásra.

Megígértem, hogy megmondom nekik.

Köszönöm szépen, Uram, Jézusom, hogy megadtad ezt az ajándékot, ami által láthattam őket.

Jézus Krisztus Urunk:

És e találkozás óta még volt, hogy megkapta ezt az ajándékot, de akkor nemcsak szüleit, hanem unokaöccsét is láthatta, amelyet most nem elevenítek fel számotokra az elmúlt időkből.

Most csak ezt adtam, az első tanítás ajándékának megtapasztalását.

Sokan és sokan akkor is megkérdeztétek, hogy hogyan és miképpen szólt kiválasztott Mária testvér a szüleivel, annak idején, gyerekkorában és utána. Sokszor és sokszor ők így beszéltek, ahogy ezt mondani szokták, ahogy a rác nyelvben egy pár szót hallottatok csak most a megtapasztalásban.

De a jelenben, ha kérdeznétek, nem biztos, hogy így válaszolna nektek: megérti, de nem azon a nyelven, hanem a mostani nyelven, ahogy szól, így szólna vissza. Ez abban az időben számára ajándék és kegyelem, hisz ha a szülők így szóltak feléje, akkor neki is így illett visszaszólni. És ez a kegyelem ismét itt megjelent számotokra, hogy hogyan és miképpen lehet megszólítani azt olyan nyelven, amikor ti azt nem beszélitek.

Érteni lehet, de mondani?

Nem biztos.

És a kegyelem a szeretetében így működik rajtatok és bennetek, hogy a felismerés, az mindig megadja, bármilyen bánat, bármilyen szomorúság, bármilyen nehézség, amely erőt vesz rajtatok és bennetek, ki lehet belőle lépni, el lehet indulni tovább, hátra hagyni ezeket a problémákat és gondokat, és érezni a jelen szeretetének ajándékát a működésben. És akkor megtapasztalod, hogy hogyan és miképpen éled a mindennapjaidat.

Fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni, mert az ajándék, az mindig itt van előttetek, szinte mondhatni, azt így nyújtjuk felétek Atyámmal és Édesanyámmal számotokra, de ha te nem nyitod meg felé szívedet, ha nem tudod befogadni, ha nem tudsz vele eggyé válni, akkor hogyan legyen jelen számodra?

Ezeket mind-mind fel kell ismerni, tudni kell elfogadni, érezni és értékelni e kegyelem által.

Majdan visszamegyünk egy másik ilyen régebbi tanításhoz, amikor tanítottam számotokra, hogy milyen az, hogy jelen van az út, és az útban a szakaszok. Amikor a test és a lélek majd szétválik, és elindul a lélek a Fény útján az Örök Haza felé, ami által érezni, hogy örök élet itt lent, a Földön senkinek sem adatik. De a lélek-út, amely jelen van, amelyre ráléphetünk idővel, s amelyen haladhatunk, az mindenki előtt jelen van, mert a test és a lélek szétválik: a test visszatér a porba, hisz porból lettünk, és visszatérünk oda, ahonnan érkeztünk; de a lélek, az kiszáll ebből a testből, hisz ő nem válik porrá, hanem a lélek elindul a Fény útján az Örök Hazába, hogy elfoglalhassa azt a helyet, amely számára is elkészíttetett.

Hisz tudjuk, hogy hogyan és miképpen működik a kegyelem.

Hisz mikor meghal egy testvérünk, egy családtagunk, egy szerettünk, egy ismerősünk, egy rokonunk, bárkit föl lehet ilyenkor sorolni, akkor tudjuk, hogy a test pihenni tér. De a lélek, az kiszáll belőle, az elindul a Fény útján felfele, az Örök út felé.

Először jön, amikor szétválik a test és a lélek, az Édesanya kertje, tele illatos rózsákkal, szinte alig lehet észrevenni a rózsák között az utat, amelyen haladunk. A rózsák szinte ilyen nagyok, illatosak és csodálatosak. Valahogy itt lent ritkán lehet hasonló rózsát látni és találni.

És a kerten, ahogy próbálsz a rózsák között átmenni, a kert végén jelen van az Édesanya, aki ölelésre tárja az Ő Karjait, és így várja Hozzá gyermekeit. Majd a gyermeket átöleli a lélekkel, hogy elinduljon vele az Örök Fény útján Fiához.

És ekkor, a kertből kilépve, már jelen vannak a kicsi angyalok, akik harsonával vannak jelen, és akik köszöntik az oda érkező lelket.

És akkor most lehet énekelni ezt az éneket, amelyet már az előbb akartatok volna, hogy: „Falunk felett szállnak angyalok”77.

Igen, ez az ének ezt adja számotokra, hogy az Édesanya veletek van, ahogy vigyáz rátok, ahogy átvezethet a kerten, a kertből kilépve, ahol megszólaltak valóban az égi harsonák az angyalok által.

És haladsz tovább, és látod, hogy milyen az út, amely az Örök Atyához vezet, az Örök Élethez. Hisz találkozol őrangyalaiddal, akik egész életedben óvtak, vigyáztak, kísértek, mellettetek álltak jobbról és balról. Néha talán figyelmeztettek a benső hangban, hogy mi szerint cselekedjél és haladjál.

És mikor már ezen is túl vagy, akkor látod, hogy milyen a Szentléleknek az ajándéka és működése, hogyan világít a lélek fénye, mert amikor a Földön talán eltévelyegtél, amikor a Földön nem találtad helyedet, amikor nem tudtad, hogy mi az igazi utad, hogyan és miképpen éljél és haladjál, már a lélek lángja pislákolt. És ekkor talán valaki figyelmeztetett, talál valaki a benső hangban, hogy még nem késő megállni, önmagadba nézni, elgondolkodni, hogy mi a helyes út, és hogyan és miképpen ismerd fel, indulj el ismételten, és haladj rajta. És ha ezt ismét megtesszük, akkor ez a lélek a fényben világosságot nyújt, nemcsak itt lent a Földön, hanem ezen az úton is, amivel haladsz az Örök Úton a Fénybe.

És mikor már vele is találkozol, akkor még mindig van idő elgondolkodni, hogy „valójában hogyan és miképpen éltem, fontos-e bűnbocsánatot tenni önmagamban, hogy megváltoztassam mindazt, ami bennem rejlik”, és a megbocsájtásban keresni a szeretetet, a mérhetetlen és az irgalmasság szeretetét, hogy majd idővel megnyíljon számunkra is az ajtó, hogy beléphessünk e Örök Fénybe, ahol helyünk készen áll.

„De hogy ezt a helyet képes leszek-e elfogadni”, az a szabad akarat cselekvésében rajtunk múlik.

Jó Jézus Krisztus Urunk, ahogy jelen van, és a tanításban felétek szól, és megadja mindazt, aminek részeseivé válhattok, hogy hogyan és miképpen éljél és cselekedjél, megadja a szabad akarat, cselekvés mellé a meghívást a felismeréshez. De hogy te tudsz-e megnyílni e felismeréshez és e befogadáshoz, és ez által változtatni az életeden, az mind a ti saját kezeitekben és szívetekben van. Erre ti saját magatok hozzátok meg a döntést, és nem más.

Úgy-e, milyen ismerős ez a tanítás?

Lehet, hogy már régebben, évekkel ezelőtt volt ez a tanítás számotokra, de most többen és többen felismeritek, és örültök, hogy: „Ismét e tanítás részeseivé válhatok, ismét még önmagamba nézhetek, és változtathatok. Mert ha ezek mind-mind így megvannak, akkor tudom, hogy mi az, hogy testvér vagyok Jó Jézus Krisztus Urunknak, aki meghívott, aki értem is vállalta a kereszthalált, az én megváltásomért, hogy én is járjak Vele az úton e meghívásomban.”

S akkor ez az út, amely mindig eljön azok számára, akiknek befejeződik a földi pálya, és már tudja a tanításból, hogy: „Talán itt az idő, és felkészülök erre az útra, és Uram, Jézusom, köszönöm tanításodat. Én Veled együtt szeretnék menni ezen az úton.”

És akkor milyen jó ezen az úton haladni, mert nem lesz idegen számotokra, nem kell félni tőle. Hisz tudjátok, Mária testvért is már fölröptettük az úton, hogy megtapasztalja, hogy milyen is a Földről az elindulás.

Úgy-e, a rózsasziromban?

Elhelyezkedik.

Hisz először meglepődött, hogy ő hogy fog abba beleférni.

Úgy-e, emlékeztek?

Elhelyezkedett, és várta, hogy valójában most mi történik.

Mária78:

Rózsaszirom, röptében száll,

Szállj hát velem a habok közt.

Rózsaszirom, röptében száll,

Szállj hát velem a habok közt.79

Jaj! Pfú! De rossz!

De nem olyan lassan megy. Hú!

De már fönt vagyok!

Már lefele nézek.

Milyen jó itten! Milyen szép ez a fény!

Tán én nem is megyek haza, itt maradok! Itt olyan jó, ebben a fényben, ebben a szeretetben, ebben a nyugalomban.

Köszönöm, hogy feljöhettem.

De úgy-e, visszafelé nem ilyen gyorsan megyünk, ha már nem maradhatok itten?

Hisz azt mondja, haza kell mennem, várnak otthol, nem maradhatok itten. Pedig nem akarok haza menni. Itt olyan jó érzés! Béke, nyugalom, szeretet.

Elindulunk a Fény útján, de most nem olyan gyorsan.

Itt már nincs is olyan meleg.

Ott olyan jó volt! Olyan jó melegség, nyugalom, szeretet, béke.

De azt mondotta Jó Jézus Krisztus Uram, hogy vissza kell jönnöm, várnak, a család, a gyerekek és a küldetésem, amelyet elfogadtam.

Köszönöm, hogy megtapasztalhattam, hogy milyen az, mikor a lélek kiszáll a testből, és a lélek elindul a Fény útján az Örök Hazába.

Úgy ragaszkodunk ezért a testért, pedig semmit sem ér.

Vissza kell jönni, itt kell élni, ismételten, ebben a testben, de itt már nincs az a fény melegsége, az a szeretet, különlegesség varázsa, amelyet a lélekkel megtapasztalhattam.

Hányan és hányan szinte foggal-körömmel ragaszkodunk ehhez a testhez, holott tudnánk megtapasztalásában, hogy milyen csodálatos ott fenn a lélek élete, amely vár reánk, amelynek részesei lehetünk, hisz úgy élünk a földi életünkben, hogy visszatérhessünk oda, ahonnan jöttünk.

Jézus Krisztus Urunk:

Ez a tanítás is a megtapasztalásotokban nem kimondottan a kezdetekben, hanem kicsit később volt jelen számotokra, amikor megélhettétek, hogy hogyan és miképpen kell felkészülni a mindennaphoz, hogyan éljünk.

Mert hogy is mondottam akkor számotokra?

Ma vagytok, de nem biztos, hogy holnap is lesztek. És legyetek mindig felkészültek, hogy ha menni kell, akkor nem mindegy, hogy hogyan és miképpen, és merre.

Mert elindulhatsz így, a lélek útjával felfele, vagy elindulhatsz le a sötétség felé az úton. És nem mindegy, hogy ekkor, e pillanatában hogyan és miképpen induljál el. Hisz tudjuk, hogy felfelé a Fény útja, az mást tud tükrözni és nyújtani számotokra. De a sötétség útja, az a félelmet, a sírást adhassa meg számotokra.

Hisz oda is megengedtem, hogy levihették kiválasztott testvért, hogy megtapasztalhassa, hogy valójában ott mi vár reá. És emlékeztek reá, akik jelen voltatok ekkor, e tanításon, hogy milyen félelem ölelte át, hogyan sírt. És mi volt az első, amit mondtak neki?

– Sem a kereszt, sem a rózsafüzér nem mehet veled.

Elvették tőle.

És lement a sötétségbe.

És a sötétségből ilyen piros fény jelenik meg, és ahogy közelebb megy, a fény nem azt a fényt tükrözi, amit megtapasztalhatott már – ez a piros, világító fény a tüzet mutatta meg, és a tűzben a melegséget, a sírást és a jajgatást és a könyörgést:

– Enyhítsétek fájdalmamat. Ujjatok hegyével érintsetek meg. Enyhítsétek fájdalmunkat, fájdalmamat! – lehet hallani.80

Mária:

De egészen nem vagyok jelen mellettük.

Én csak lefelé nézhetek rájuk, és látom, ahogy szenvednek, eltorzulnak, sírnak, könyörögnek egy kis segítségért, egy kis enyhülésért.81

De olyan rossz itt lenni!

Félek!

Jelen van a tűz, de mégis, mintha fáznék.

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy visszahoztál! Hisz már féltem, fáztam, és már nem akartam ott lenni.

Jézus Krisztus Urunk:

S ekkor ezt azért adtam meg kiválasztott testvéreteknek, hogy megtapasztalhassa a kettő közötti különbséget, hisz látta, milyen felfelé a Fény útján haladni, és látta s megtapasztalta, milyen lefelé, a sötét ridegségébe lemenni az útba.82

Fontos, hogy ezekről a megtapasztalásokról beszélt számotokra.

A fényről, a szeretetről, az örömről mindig beszélt, de e fájdalom, sötétség ridegségéből nem mindig szeretett.

Úgy-e, Sáfár testvér?

Volt, mikor ő felkérte a tanúságtévők között lévő testvéreket, hogy ha majd kérdezi tőletek a Marika, hogy van-e valakinek kérdése, azt mondja:

– Kérdezzétek meg tőle, milyen a pokolban lenni.

Mindig ezt mondta, hogy kérdezzétek…

– Arról úgy se szeret beszélni, de ha megkérdezitek, akkor majd beszél nektek!

Valóban, arról is kell beszélni, de valahogy nem szeretett róla beszélni, valahogy mindig félt erről az átélésről elmondani azt a megtapasztalást, amelynek részesévé vált. Pedig kell, mert a földi emberek a testvéreimben kell, hogy tudjanak különbséget tenni a mindennapi életükben, hogy a szabad akarat cselekvésében hogyan és miképpen válasszunk utat a döntéseinkben, és haladjunk a mindennapokban e meghívásban, e szeretet, kegyelem által.

És: „Ha én elzárkózom Jó Jézus Krisztus Urunk szeretetétől, ajándékától, Eucharisztiától, azoktól a kegyelmektől, amelynek részeseivé válhatok, ezekre mind, úgy érzem, hogy nincs szükségem, és eltántorítom magamtól, és elzárkózom, akkor lehet, hogy eltévelyedtem a földi út haladásában, és talán, amikor eljön ez az utolsó pillanat a döntésemben, már nem a helyes úton haladhatok, hanem talán a sötétség ridegségében indulnak el velem.”83

Fontos, hogy ezeket tudjuk mérlegelni, felismerni, átélni és értékelni, mert akkor a kegyelem ajándéka így működik rajtatok, bennetek, és megmutassa, hogy hogyan és miképpen vagytok Jó Jézus Krisztus Urunknak testvérei. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, meghívlak az útra, a meghívást meg is adom egyenként, mindenkinek, de hogy el-e84 indultok rajta, az már ismét rajtatok múlik, a ti saját döntésetek a meghozatalban, a szabad akarat cselekvése részében. Mert ha ezek így működnek rajtatok és bennetek, akkor a felismerésben érzitek, hogy: „Igen, Uram, én a Te testvéred lehetek, s ezt megköszönöm, és boldog vagyok, és haladok az úton a kegyelem szeretete révén.”

Ezek a tanítások szintén sok segítséget, ajándékot és kegyelmet nyújtottak számotokra a mindennapokban. És így tudtatok különbséget tenni, hogy „hogyan és miképpen éljek, és hogyan fogadjam el a családomat, a szeretteimet, a felebarátaimat, a testvéreimet, a rokonaimat, az ismerőseimet”.

Úgy-e, milyen hosszú lehet a felsorolás, akikkel ki szeretném alakítani a mindennapi életemet?

Vagy itt ez a Közösség, akik szinte már egymáshoz tartoztok, szinte örültök egymásnak, és ha már valakit nem láttok egyszer vagy kétszer, akkor már kérdezősködtök, hogy mi történhetett vele, és miért nincsen itten, vagy beteg-e, vagy problémája van-e, imádkozni kell-e érte, segíteni kell-e neki, számára valamivel.

Úgy-e, milyen jó, mikor így tudunk egymásra tekinteni, egymással eggyé válni e meghívásban a kegyelem által?

S akkor ezek a tanítások megadják számotokra azt a csodálatos kegyelmet, ami által részeseivé válhattatok.

Fontos, hogy ezekre mind-mind tudjunk odafigyelni és értékelni.

És akkor e kezdet tanítása a mai nap jelenlétéig sok mindent rejt számotokra, sok minden, amelyet ki lehet emelni, sok minden, amely miatt tudtunk örülni, mosolyogni, szeretetben lenni, és érezni, hogy „mi e Közösség testvérei vagyunk, mert ide tartozunk, és boldogok vagyunk”, mert akkor a tanítások mást nyújtanak számotokra a felismerés részében.

És így a mai nap most a kenetátadás ajándékát is megadom számotokra, hisz arra sokan és sokan vágyakoztok, hogy részeseivé válhassatok. De a kenet tanítását nem egyenként adom nektek, ahogy a kezdetekben volt, majd a kézfogás által.

De most már, remélem, mindenki tudja, hogy ha megnyissa a szívét, felkészül rá, akkor befogadhassa, nem csak arra gondoltok, mint akkor, mikor azt mondottam számotokra: Oly sokan jöttetek, hogy már az egy kézrátétellel való kenet-ima nem fér be szinte egy estébe, hogy mindenkihez eljussatok, hisz sokan voltatok. S akkor azt mondottam: Kiválasztott Mária testvér által így adom számotokra az ajándékot.

Akkor többen megijedtetek:

– Hát én ott egész hátul ülök. Akkor én mit kapok belőle?! Miből részesülök? Hát, előttem mennyien vannak, azok már mind megkapják!

Hányan és hányan megijedtetek e tanítás után, mert azt mondottátok:

– Ó, ha Mária testvér itt elkezdi, és itt majd fog imádkozni, akkor én ott hátul… Hát, nem lesz jó. Valahogy nekem is előre kell jönni.

S akkor Én, Jézus Krisztus Uratok, mikor elmondtuk az imát, és így megadtam számotokra a gyógyító kenet által áldásomat, hányan és hányan szinte ledőltetek és leestetek a padról. Akkor értettétek meg, hogy a kegyelem az ajándékában nemcsak úgy működik, aki itt jelen van az első és a második sorban, hogy részesül, hanem azok is, akik hátul foglalnak helyet. És akkor érzik e működésnek kegyelmét és ajándékát.

És most, mielőtt azért összefogjuk láncban majd kezünket, hogy áradjon reátok és felétek a gyógyító kenet-ima, és majd utána az ének, azért két testvéren ismételten meg fogom mutatni, hogy hogyan és miképpen történt akkor egyesével az imádkozás, és amelynek részeseivé váltak.

Most kiválasztok két testvért, hogy részesüljenek e csodálatos ajándékban és kegyelemben.

Mária:

Jézus nevében átadom neked azt a gyógyító kegyelem-, ajándék-áldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt általam feléd, mert te Jézus Krisztus testvére vagy, és Szent Sebeiben meggyógyulsz, vagy meggyógyultál.

Kérlek, jöjj e testvéremhez, fogd a kezét, óvjad és oltalmazzad minden bajtól, minden veszedelemtől, nehézségtől, és főként betegségtől. Áraszd reá fénylő sugarad, szereteted, békéd, örömöd e testvéremnek, akit én most felajánlottam a Te Szentséges Szíved oltalmába, és tudom, hogy testvérem most a legjobb helyre kerülve, és szeretettel és türelemmel várja a gyógyító kegyelem-, ajándék-áldásodat, ami most betölti szívét és lelkét, hogy ez által működhessen rajta és benne.

Jézus Krisztus Urunk:

Most a másik felén is választunk egy testvért.

Mária:

Jézus nevében átadom neked azt a gyógyító kegyelmi ajándék-áldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt feléd, mert te Jézus testvére vagy, és Szent Sebeiben meggyógyulsz, vagy meggyógyultál.

Kérlek, jöjj e testvéremhez, fogd a kezét, óvjad és oltalmazzad minden bajtól, minden veszedelemtől, nehézségtől, és főként betegségtől. Áraszd reá fénylő sugarad, szereteted, békéd, örömöd e testvéremnek, akit én most felajánlottam a Te Szentséges Szíved oltalmába. És tudom, hogy testvérem most a legjobb helyre kerülve, és szeretettel és türelemmel várja a gyógyító kegyelmi ajándék-áldásodat, ami reá árad, betölti szívét és lelkét, hogy működhessen rajta és benne.

Most két olyan testvérre imádkoztam, aki még nem részesült benne, és aki valamikor a kezdetekben részesült.

Jézus Krisztus Urunk:

Most majd tőlük kérdezem, hogy ki hogyan élte meg.

Először kérdezem e testvéremet, aki a kezdetekben is részese volt ennek a kegyelmi ajándéknak. Az után pedig az a testvér, aki először részesült ebben.

Sipos József bástyatestvér:

Nekem kell mondanom?

Sipos Józsefné Loncika:

Neked, neked. Hogy mit éreztél, szívem. Nem kell fölkelni, csak mondd.

Sipos József bástyatestvér:

Hát, nem tudok mit mondani most hirtelen, mert annyira magamhoz vettem az egészet, hogy… Nem is tudok, tényleg, beszélni, vagy értelmesen elmondani valamit. Olyan. De nagyon… Nekem csodálatosan, nagyon jó, és éreztem azt, hogy mintha kezdenék úgy kitisztulni.

Kiss József bástyatestvér, Barika:

Nem találsz rá szavakat, mondjad már!

Sipos József bástyatestvér:

Nem.

Kiss József bástyatestvér, Barika:

Na! Ennyi.

Jézus Krisztus Urunk:

Most szóljon az a testvér, aki először részesült ebben.

Gyuri testvér:

Úgy ültem itt, hogy próbáltam teljes szívemmel, lelkemmel befogadni a gyógyító kenetet. És nagyon figyeltem, hogy most mit érzek, és egy melegséget éreztem a fejemtől indulva. És vágytam, hogy megtisztuljak ez által a kenet által.

Köszönöm Neked, Uram!

Jézus Krisztus Urunk:

Most összefogjuk láncban kezünket, hogy ti se maradjatok ki belőle!

Nem kell felállni, mindenki maradjon a saját helyén.

Legyen nyitott a szívetek, készüljetek fel, hogy érezzétek a kegyelem ajándékáldását, amelyet most a gyógyító kenetben árasztok felétek, hogy töltekezzetek be vele.

Mária:

Jézus nevében átadom nektek azt a gyógyító kegyelem-ajándékáldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt felénk, mert mi mind Jézus Krisztus testvérei vagyunk, és Szent Sebeiben meggyógyultunk, vagy meggyógyulunk.

Kérlek, jöjj e testvéreimhez, fogd kezeinket, óvjál és oltalmazzál minket.

Fogadd el felajánló testvéreimet, akiket elhelyezek a Te Szentséges Szíved oltalmába. És tudom, hogy testvéreim most a legjobb helyre kerülve, és szeretettel és türelemmel várják a gyógyító kegyelem-, ajándék-áldást, hogy áradjon reájuk, töltse be szívüket, lelküket, hogy működhessen rajtuk és bennük.

Jézus Krisztus Urunk:

Most kérlek, benneteket, helyezzetek magatok mellé egy-egy testvért, akik nincsenek jelen köztetek, és akik lélekben kísértek el a mai napon e kegyelem-ajándék ünnepére, hogy ők is érezzék ott, ahol jelenleg most tartózkodnak e gyógyító kegyelem ajándék-áldásának átölelését, fényének melegségét, hogy szívükbe, lelkükbe áradjon, működhessen rajtuk és bennük, és megkaphassák azt a kegyelmet, amire szükségük van.

És ennek reményében most nyitott szívvel és lélekkel énekeljük a hozzá való énekünket.

Én Irgalmas, Jó Istenem, el ne hagyjál engem.

Köszönöm, hogy szent kenettel árasztasz el engem…85

Valóban, áradjon minden nyitott szívű testvéremhez e gyógyító kegyelmi-, ajándék-áldás, akik felkészültetek, akik befogadtátok, hogy ez által működhessen rajtatok és bennetek.

És megköszönöm most azon testvéreimet, akiket elhelyeztetek magatok mellé erre a csodálatos felajánlásra, és kértétek számukra is e gyógyító kegyelmet, mindazoknak, akik ma lélekben vannak jelen, hogy ők is részesülhessenek a gyógyító kegyelmi-, ajándék-áldásból ott, ahol jelenleg most tartózkodnak, hogy befogadhassák, szívükbe zárhassák, és ez által működhessen rajtuk és bennük, hogy elinduljunk a mindennapi élet-útpályánkon e meghívásban, a kegyelem szeretetében.

Érezni lehetett a melegség kegyelmét a mai nap, hogy Jó Jézus Krisztus Uratok, ki jelen vagyok köztetek, ki szólok hozzátok kiválasztott testvér által, és megadtam számotokra e tanításnak sok-sok megemlékezését, ajándékát, szeretetét. Lehet, hogy többet vártatok volna abból, hogy ma is egy kicsit többet mosolyogjunk, egy kicsit nagyobb örömben lehessünk?

De ma is, ha a szíved nyitott, ha érzed e kegyelmet, ha érzed ezt a fénysugár-melegséget, amely felétek áradt, ami átölel, akkor így is lehet örülni, nevetni, mosolyogni és jól érezni magunkat e tanítás felismerésének megemlékezésében, e jelenben, amelyet ma nyújtottam számotokra, hogy az ünnep valóban ünnep legyen minden testvéremnek. Mert az ünnep úgy lehet teljes, „ha én is tudok örülni, ha tudom szeretni felebarátomat és testvéremet, ha nincs szívemben harag, gyűlölet, irigység, kapzsiság, ha tudok megbocsájtani, ha tudom érezni, hogy egy másik testvéremnek szüksége van – talán az én jelenlétemre, talán az én szeretetemre, talán az én imámra, felajánlásomra, elhelyezésemre, vagy talán az, hogy szóljak csak hozzája pár szót? S akkor már örömet tudok nyújtani.” Mert az öröm is a szívből fakad, és a szívből tud eljutni egy másik testvérhez e tanítás, kegyelem által. Mert így tudunk figyelni, nemcsak önmagunkra, hanem felebarátainkra és testvéreinkre.

Ma jelen vannak körünkben pásztoraink, de a pásztorainkból most felkérem azt a pásztoromat, aki elfogadta a testvér kérését, hogy:

– Ne hagyjál engem pásztor nélkül, legyél a mi pásztorunk.

Ő elfogadta, de utána Mária testvér egy másik pásztort is felkért erre a feladatra, és ők szolgálatukat szeretettel teszik, és most elsőként azt a pásztoromat szólítom, akit ti csak magatok között annak idején elneveztetek, hogy ő a „beugrós” pap testvérünk, aminek ő nem nagyon örül, pedig örülhetne, mert egy csodálatos megszólítás, nem mindenkinek mondhassák el ezeket a szavakat, mert annál nagyobb szeretettel fogadnak, mert akkor tudják, hogy rólad van szó, és örülnek neked.

János atya:

Igen. Az úgy kezdődött, hogy hát, mondtam, hogy hát eljövök ide, van egy kis időm, errefelé járok, és szívesen beugrok. És kétszer-háromszor megemlítettem, és akkor rajtam maradt, hogy „beugró”.

Takács Zoltán, Mária férje:

Nem, összekevert valakivel. Mással.

János atya:

Persze, és jó, a Marika összekevert, jó, és nem, azt gondolta, hogy másvalaki.

Jó, mindegy. Hát, hála Istennek, hát, rátaláltam erre a mozgalomra, vagyis, bocsánat, nem, a Marikára, még ’96-ban hallottam, hogy az Úr Jézus itt megjelenik. Hát, volt egy kis probléma is a püspök atyával stb., stb. Tudjuk, ’98-ban, vagy mikor is volt, jó, rendben van, hát, az már régen volt.

Hát, Uram, adj erőt, hogy tudjam ezt a terhet vinni, illetve ezt az állapotot vinni itt is, ott is, amennyire lehet. És minél több oltártestvér jöjjön ide, mert egészen más közösen csinálni egy csapatmunkát a lelkipásztori életben is.

Jézus Krisztus Urunk:

Nekik is vannak feladataik, s a feladatokért mindig kiválasztott testvérem által azt kérem tőletek, imádkozzatok a pásztoraimért, a pásztorokért, akik a szolgálatot számotokra tudják teljesíteni.

A másik pásztort is felkérte, aki a mai nap ünnepében először van jelen. De viszont már a Golgota-i napokon, tizenharmadikán, és tudjátok, nem régen volt a csodálatos Feltámadás-, örömhajnal ünnepetek, amikor szintén ő elvállalta, hogy eljön körötökbe, és ő sem hagyott bennünket pásztor nélkül. Most őt is kérem, hogy egy pár szóval, gondolattal szóljon a Közösséghez, mert mi őt is elfogadtuk, és szeretettel meghívjuk, hogy továbbra is legyen a segítő pásztorunk itt, ezen a helyen.

Jenő atya:

Én is a ’90-es évek közepén voltam itt először, amikor még nem volt kápolna, csak ez a sátor volt. Az első unokatestvérem, az Erzsike hívott meg először, vele jöttem ide először. És az nagyon megragadott, az a szentmise, amikor még szabad ég alatt volt. És hát az egész terület, az a kertrész, az mind megtelt hívőkkel, és nagyon mély lelki élményt adott az a szentmise, amit Regőczy atya mutatott be annak idején.86

És akkor így, hát azóta időközönként, amikor tudtam, jöttem. Most, hát, Antal atya halála óta most gyakrabban jövök. Most plébániához már nem vagyok kötve, de hát beosztásaim azért vannak. Úgy, hogy valahogy úgy eszközölöm ki, mint a húsvétot is, hogy előtte is helyt álltam otthon, meg másnap is. Éjjel pedig itt voltam.

Jelen lévő testvérek:

Köszönjük szépen! Köszönjük szépen! Az Úr adjon hozzá erőt!

Jézus Krisztus Urunk:

Mert az ünnepetek úgy volt teljes, hogy részesülhettetek a szentmise áldozatának bemutatásában, amelyet e pásztor testvér átadott nektek. És Én boldog vagyok, Jézus Krisztus Uratok – most így szólok felétek –, hogy elfogadjátok, hogy kiválasztott Mária testvér sokszor nem úgy mondja, hogy a keresztnévvel, hogy atya, hanem azt mondja nektek, hogy pásztoraim. Hisz tudjátok, mikor Én, Jézus Krisztus Uratok őt arra kértem, hogy:

Ti pásztorok vagytok, ti vagytok a nyáj élén a pásztor, aki vezeti és terelgeti ezt a nyájat Atyám Országa felé. Ezért nektek is sokat tenni és cselekedni kell, és elfogadni a nyájat a hívőkben, aki néha nem teljesen egyszerűségében van jelen, hanem azért néha vannak, úgy-e, problémák, gondok, amelyet szintén meg kell élnetek, küzdenetek, de mégis valahol megtalálni azt az egyszerű hangot, hogy szeretetben tudjunk egyek lenni a híveinkkel.

Hisz volt egy olyan tanúságtétele kiválasztott Mária testvérnek, amelyről majd ő csak röviden fog beszélni, majd felkérem azokat a testvéreket, akik akkor elkísérték őt erre az útra, és amikor a – most úgy mondom, ahogy ő kérte, kikérte magának, hogy:

– Én pap bácsi vagyok!

A „pap bácsi” a tanúságtétel után feltette egymás után tíz kérdését kiválasztott Mária testvérem részére.

Ő állt így elöl, ahol megtartotta a tanúságtételét. Háta mögött, mint ahogy most ti itt jelen vagytok, ott foglaltak helyet, akik elkísérték az útra. Hát egy kicsit felszisszentek, és megijedtek, hogy most valójában hogyan is fog ez történni, hogy egymás után a tíz kérdést oda, amit ő lejegyzetelt a beszéd tanúságtétele alatt, azokat mind feltette.

Kiválasztott testvérem, ahogy volt az első kérdése, válaszolt rá.

Második kérdésére, harmadik és negyedik.

Mikor az ötödik kérdéshez ért, akkor azt mondta neki, hogy:

– Most kéri mindenki előtt a választ, vagy jó lesz akkor, amikor majd ketten lehetünk?

Erre így szólt a tömegbe:

– Aha! Már nem is tudja, mi a kérdés és mi a válasz rá!

Hát, gondolta, hogy egy kicsit megalázza kiválasztott testvért.

Ekkor a testvér feléje fordulva így szólt:

– Az ötödik kérdése pedig az volt, hogy kikéri magának, hogy őtet én pásztornak nevezzem, mert ő nem pásztor, ő csak pap testvér, mert pásztorok a református egyházban vannak!

Így.

Ekkor kiválasztott Mária testvér így szólt feléje:

– Ha nem vagy pásztor, akkor megkérdezem én itt tőled, testvérem, e jelenlévők közül: kihez tartozol? Mert Péter utódja – akkor még II. János Pál pápa volt, azt mondja – jelen van a pásztorbottal. Ha ő a főpásztorunk, ha te kikéred magadnak, hogy nem vagy pásztor, akkor te melyik nyájhoz tartozol?

Mária:

Erre megharagudott, és elment, már a többi kérdést nem is várta meg, hogy válaszoljak neki.

Jézus Krisztus Urunk:

S erre vannak jelenlévők, akik elmondják, hogyan élték meg ezt, mert ők jobban megijedtek, mint Mária testvérem.

Tessék, szóljatok, az úton lévő testvérek. Mind ott voltatok, többen és többen.

Ki kezdi elsőként a sort?

Takács Zoltán, Mária férje:

Az Erzsike ott volt, Gugánné Erzsike.

Jézus Krisztus Urunk:

Most nem akartok szólni, vagy már nem emlékeztek rá?

Itt is vannak jelenlévők, akik ott voltak!

És miért húzódzkodtok úgy félre?

Gugán Istvánné Erzsike:

Hát, most lepődgettem, mert nem csak egyszer, hanem kétszer voltam Marikával az erdélyi úton, és hát, ha most erről van szó, akkor ez, úgy emlékszem, hogy nagyon sokan voltak, és tíz kérdést, valóban tíz kérdést írt össze, és akkor először, én úgy emlékszem, hogy egyenként akart a Marika válaszolni, és akkor ő azt mondta, hogy ha ő kiválasztott, akkor a tíz kérdést, amit föltett egyszerre, arra a Marika is egyszer, tehát egymás után válaszoljon, tehát nem egyenként a kérdésekre.

És akkor én teljesen lerökönyödtem, úgy, hogy már nem is emlékszem, mert én úgy gondoltam, hogy: „Úr Isten, hát én már a harmadik kérdést nem tudom, hát hogy fog ő a tízre egyszerre válaszolni, a tíz kérdésre?”

És hogy is mondjam? Tehát ki is hagytam, mert én még jobban féltem, mint ő. Vagy nem is tudom, hogy mit éltem át. És akkor, mikor láttam, hogy ez megy, ez az egész, akkor, úgy-e, visszakapcsolódtam az egészbe. És valóban volt még ott egy testvér kísérőként, aki mondta, hogy most végre legalább valaki, úgymond, idézőjelben, rendesen megválaszolt a pap testvérnek.

Úgy, hogy…

Egy férfitestvér:

A „pap bácsinak”.

Gugán Istvánné Erzsike:

Vagy „pap bácsinak”. Most pontosan nem tudom, hogy…

Mondjuk, több ilyen eset volt, de erre úgy most ez így beugrott. Hát, remélem, azt mondtam el, amire az Úr Jézus gondolt. És köszönöm szépen, hogy elmondhattam.

Jézus Krisztus Urunk:

Ez is jó volt, mert így volt ez a része rövid változatában, persze, de volt olyan rész is, nem mindjárt ez a következő nap, hanem az utána való, mikor szintén elmentetek egy helyre a tanúságtételben, és szintén így volt, hogy van a szentmise bemutatása, úgy-e, átadása, átélése, amelynek részeseivé válhattunk, és felültetek, hisz a pásztor testvér felültetett benneteket Mária testvérrel így a szentélybe, szintén. És ment a szentmise bemutatása, és ekkor egy gyász-szentmise volt jelen. Erre a pásztor, hogy ő is próbára tegye kiválasztott testvért, így szólt:

– Most, az Evangélium után, itt van egy kiválasztott, akit most megkérünk, hogy a szentmise alatt a hívőkhöz szóljon, és adja át a tanúságtételét, de úgy, hogy a szentmiséhez is kapcsolódjon.

Erre megint a testvérek szisszentettek, hogy mi történik.

Most ezt – az Íródeákot87 kérem, hogy mondja el, mert előbb nem jelentkezett, most kiszólítom.

Mert ő ott, ő volt jobban megijedve, mert azt mondta, hogy (…) mondja, azt mondja: „…a szentbeszéd. Marikának mindig több a beszéde. De most itt mi lesz?”88

Kádár Györgyné Anna:

Igen. Valóban így volt, Jó Jézus Krisztus Uram, mert ott ültek a gyászoló család, és annyira meglepődtünk azon, hogy a Marika, hát persze, tudtuk, az Úr Jézus, vagyis jelen vagy, Uram, Jézusom, de mégis a riadalom nagyobb volt bennünk, és annyira szép, az Evangélium-részhez kapcsolódóan erősítette az ott ülő gyászoló családot, hogy azok teljesen, látszott az arcukon, hogy, úgymond, megkönnyebbültek. És az atya is nagyon meglepődött, hogy a Marika, Marikával valóban az Úr lehet, mert csak így nem jön ki ez az Evangélium-részhez való beszéd, aki ezt nem tanulta.

Azt hiszem, Uram, Jézusom, ennyit.

Mária:

Rövid, dióhéj. Mert azért ez nem eddig tartott, és itt el kell azért mondani, hogy utána, ez a szentmise után, minket akkor vendégül láttak, s akkor a pásztor testvér is utánunk akkor oda megérkezett, akkor már mellettem foglalt helyet, és azt mondta, hogy hát megmondja őszintén, ő próbára akart engem tenni, mert ő is azt mondta, hogy ha az Úr van vele, a kiválasztottal, akkor neki itten tudni kell szólni. De azt mondja, arra nem gondolt, hogy még ő is tanul általam. Mert azt mondja, nem tudta, hogy hogy kell egy gyászoló testvért, a családot megvigasztalni.

Jézus Krisztus Urunk:

Mária testvér könnyen mondhatta, hisz az előbb mit mutattam meg nektek?

Hogyan volt a test és a lélek szétválása? Hol volt? És hova kerül le, amikor valaki a szabad akaratában eltántorítja magát Jó Jézus Krisztus Urunk meghívásától, tehát nem ezt az utat járja, hanem lemegy a sötét, rideg félelmébe. És mikor ezek így mind megjelentek, akkor testvér, ahogy mondotta felétek, azt mondta, hogy:

– Az Evangéliumhoz és a gyászolókhoz is tudott szólni.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok megmutattam, hogy valóban most egy szentbeszéd, ha húsz perc, végül lestoppolták ám az órát, azt mondták: huszonkét perc volt.

Tehát két perccel meghúztam a beszédet, de azért csodálatosan át tudtam adni, megadni. De ezt nem kiválasztott Mária testvér adta önmaga révén, hanem itt is meg volt számukra, akik kísérték és a jelenlévők számára adva az, hogy valóban egy testvér, ha így megjelenik először egy helyen, alig van ott egy jó fél órája, az után így odaállni és beszélni, azt nem teheti más meg, csak az, aki megkapja ezt a kegyelmet, ezt a szeretetet, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok számára megadtam.

Mert, ugyebár, most, hogy ezt így a tanúságtételben, a megtapasztalásban szóltak a testvérek róla, jelen van itt a családban egy olyan testvér is, foglal helyet, aki azt mondotta, mikor azt mondottam Én, Jézus Krisztus Uratok, hogy Én leszek Mária testvérnek Tanítója, Én fogom tanítani, és majd ki fog állni, és mások előtt beszélni, erre azt mondta:

– Majd én erre befüzetek!

Úgy-e, férfitestvérek?

Takács Zoltán, Mária férje:

– Nem én voltam! Ott van.

Jézus Krisztus Urunk:

Ketten mondottátok a Papával együtt, egyetemben. Foghattok kezet egymással, mert ez így volt! Ő kezdte, te jóváhagytad, és bizonyítottad.

Takács Zoltán, Mária férje:

Jó. Régen volt.

Kiss József bástyatestvér:

De igaz volt.

Jézus Krisztus Urunk:

Igen, valóban akkor még Mária testvér, ahogy mondtam a kezdetek kezdetén, amikor elkezdtük ezt a mai ünnepet, hogy is mondtam számotokra?

Kiválasztottam őt, és Én tanítom, úgy, mint mikor egy házat építetek, és az alapoknál kezditek. Mikor az alap megvan, csak az után történik további építkezés. És akkor azt mondottam: Ahogy a téglák sorban egymás mellé kerülnek, és így épül a ház, így fog szemetek láttára kiválasztott Mária testvér is épülni, tanulni és szólni, és ha majd a tanúságtételben tanúságot kell tennie róla, akkor valóban megtapasztalhassátok, és érzitek a kegyelem, ajándék működését.

És ezt kimondottan pásztor testvérem is már megtapasztalta, hisz nála is Mária testvér meghívott volt, ahogy ő is mondotta az előbbi pár gondolat beszédében. De ott nem ez volt kimondottan a lényeg, hanem az, hogy ő így áll a szentmise oltáránál, és várja a vendégeket a zsúfolt templomban. És ekkor szépen elindulnak lassan be, és énekelnek. De az ének már nem hallatszik: nem jönnek a testvérek. Elindulunk lassan visszafele.

Erre János atya:

– Csak jöjjenek, jöjjenek! Jó helyen vannak.

De János atya nem tudta, hogy miről van szó: hát, a testvérek beszorultak az ajtóba. Ezért vissza kellett curukkolni, hogy ne csak ketten vonuljunk be, hanem a többiek is: az egyik elölről húzza, a másik hátulról löki:

– Majd csak valahogy bejutunk az ajtón.

Ahelyett, hogy csak kinyitották volna.

Mind a ketten egyszerre akartak bemenni.

Gyere, Sáfár testvér89, mutassuk meg nekik, mert nem értik, hogy hogy lehet beszorulni az ajtóba.

Kádár György bástyatestvér:

Hozzá kell tenni ehhez: egy idős néni volt, alig bírt menni, és azért segítettem így.

Mária:

És súlyban egyformák vagyunk?

Kádár György bástyatestvér:

Igen, igen. Az is egy ilyen kicsit, hát igen, Margit néni, igen, Margit néni volt. Hát így mondom, hogy próbáltunk egyesével…

Mária:

Igen, és akkor egyszerre így beálltak – se előre, se hátra. Akkor a testvér megfogja, így. Hátulról lökik. A János atyánk meg az oltárnál:

– Jöjjenek csak, jöjjenek. Jó helyen vannak!

Mert ő azt hitte talán, hogy mi azt hittük, hogy nem jó helyre jöttünk, mert körülbelül félig már bent voltunk a templomban, és nem hallom az éneket, ahogy elkezdtük, és mondom:

– Hát, akkor menjünk.

És akkor elkezdtünk curukkolni visszafele. És azt senki nem tudta, hogy miért kell így visszamenni, csak az után értették meg, mikor elmeséltük, hogy egy szárnya volt kinyitva az ajtónak, és a két testvér egyszerre akart bejutni, holott csak egy fér be rajta.

Jézus Krisztus Urunk:

Tehát voltak ilyen események is a meghívásban, a tanúságtételben, ahol valóban az öröm és a szeretete volt jelen, hisz a pásztor testvér is meg tudja erősíteni, de akik elkísérték Mária testvért az útra, azok is tudják, sokszor mondják mai napig is, hogy: „Néha ebből élek a fájdalmamban, bánatomban vagy szomorúságomban. Eszembe jutnak ezek az utak, amelynek részeseivé válhattunk, és ebből erőt merítve, és haladhatunk. És tudom, hogy az azért volt jelen, hogy most én örömmel tudjak élni és haladni a mai utamon, ami ma van jelen számomra.”

Hisz valóban, azóta többen és többen más kort éltünk már meg, másképp vagyunk jelen, és akkor érezzük, hogy a fájdalom és a bánat a szomorúságában erőt tud adni, amikor így visszaemlékezünk egy ilyen örömteli pillanatra, és ebből az örömteli pillanatból érezzük, hogy mennyivel más az élet, és mennyivel más az, mikor örömmel és szeretettel tudunk mosolyogni, szeretni a felebarátot, a testvért, és eggyé válni vele, és érezni, hogy egyek vagyunk. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok ezt tanítom számotokra, hogy váljatok eggyé, szeressétek egymást, örüljetek egymásnak, tartozzatok egymáshoz. És ha ez megvan, akkor bármi, ami az életetek folyamán körülvesz benneteket, könnyebben tudjuk elfogadni, viselni, és haladni a mindennapi életutunkon, ami néha lehet, hogy nem kimondottan ez a szép, piros szőnyegút, amelyen csak sétálni lehet, hanem bizony vannak göröngyök, vannak kapaszkodók, amiben meg kell kapaszkodni, hogy tudjunk haladni, hogy ne csússzunk vissza a kezdetekhez, ahonnan elindultunk. Mert néha nem könnyű haladni, de érezni kell, hogy a szeretet mindig erőt ad ahhoz, ami most talán nehéz. Ki lehet belőle lépni, lehet elindulni és tovább haladni a mindennapi élet-útpályánkon.

Ahogy beszéltünk már ma az ünnepről, hisz jelen volt nem régen a Feltámadás hajnalünnepe, akkor az az Evangélium-részlet volt számotokra a tanítás, hogy a lángoló szeretet. S azt kértem tőletek, legyen nyitott a szívetek, és a szívetek nyitottságával fogadjátok el e lángoló szeretetet, ahogy a tanítványok is egymásnak mondották:

– Úgy-e, lángolt a szívünk, mikor szólt hozzánk, mikor a prófétákat mondta el számunkra.90

Hát most nektek is lángoljon a szívetek e tanítás szeretetéből, amely jelen van számotokra, amit be tudtok zárni szívetekbe, ami által erőt merítetek, s ami által tudtok haladni a mindennapi élet-útpályánkon.

(…)

Ez a mai tanítás felétek. Ez az ünnep, amit átnyújtottam számotokra, ami által érzem most, és látom szíveteket, hogy most már betöltődtetek kegyelem szeretetével, az örömmel, a mosollyal, most már teljes számotokra ez a mai ünnep, amelyre elzarándokoltatok, meghallottátok szívetekben és lelketekben e hívást, elfogadtátok kiválasztott Mária testvér kérését, és az ünnep így lett teljes számotokra.

Ennek reményében most elénekeljük azt az éneket, amikor be szoktátok fejezni az estéteket, és kéritek a segítséget és a kegyelmet a mindennapokhoz, hogy működjön a szeretet rajtatok és bennetek, de nem a „Csendes éjjel”, ahogy most gondoljátok, mert tudom, hogy avval szeretnétek befejezni az estét. De most nem azzal fejezzük be. Most egy csodálatos énekkel, hogy még legyen, min gondolkodni, hogy ki vagyok, és hogyan akarok élni és haladni a mindennapi élet-útpályánkon. „Ki vagyok én, Uram?”

Jelen lévő testvérek:

Ki vagyok én, Uram? – egyre csak tűnődöm.

Ki vagyok én, Uram, s mért élek a Földön?…91

Jézus Krisztus Urunk:

Hát, valóban hagyja el szíveteket a bánat.

Most az öröm költözzék szívetekbe, és ezzel az örömmel küldöm áldásomat felétek. Nyissátok meg szíveteket és lelketeket, és fogadjátok áldásomat, amelyet a mai nap ajándékaként árasztok felétek, hogy töltse be szíveteket, lelketeket, és működhessen rajtatok és bennetek, és megmutassa számotokra, hogy az út a meghívásában mindenki előtt jelen van, de az útra mindenkinek saját magának kell rálépni, és elindulni rajta, és haladni. Az úton a saját keresztünket nekünk kell cipelni, senki sincs, aki helyettünk viszi, de ha kérjük Jó Jézus Krisztus Urunkat, kérjük, hogy Ő fogadja el a keresztet a cipelés hordozásában akkor, mikor nagyon magam alatt vagyok, vagy bánatos vagyok, vagy szomorú vagyok, vagy nehéz a keresztem súlya, szinte úgy érzem, leroskadok az út porába, e segítségnyújtásra kérheted Jó Jézus Krisztus Uradat, s az után, mikor ismét megerősödtél, felemelkedtél, érzed, hogy önmagad lehettél, akkor visszakéred saját keresztedet, és a küldetés követésében így haladsz a mindennapi élet-útpályán.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, és működjön rajtatok és bennetek a lángoló szeretet tanításának, kegyelmének ajándéka, hogy mutassa meg a mindennapi utat a küldetés követésében és haladásában.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Glória szálljon a Mennybe fel,

Jöjjön a Földre a béke!

És az emberi szívbe a jóakarat.

Ámen. Ámen.

a

2014. április 1. Szentségimádáson Jézus…

Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottai! Most arra kérlek benneteket, hogy virrasszatok és imádkozzatok! Kérjétek a Szentlelket, hogy ragyogja be elméteket és szíveteket, hogy világosítsa meg minden gondolatotokat, és Ő vezesse minden cselekedeteteket, egész életeteket, mert most olyan idők jönnek, és már vannak is, amikor egyre nagyobb lesz a zűrzavar és a káosz. Ellenfelem már régóta készül erre, hogy jól összekuszáljon mindent, és belopja magát az Egyház szívébe, hogy Helyettem őt imádják és bálványozzák.

Gyermekeim! Legyetek hűségesek Hozzám mindhalálig! Maradjatok meg a keskeny úton! Ha el is vesznek Engem, az Oltáriszentséget, ti akkor is csak Engem imádjatok! Ne menjetek azok közé, akik bálványisteneket imádnak! A rejtekben, ha ritkán is, de lesz Szentmise, amelyet szentéletű papjaim fognak bemutatni. Ti oda menjetek! Minden Szentáldozásotokat úgy fogadjátok, mint utolsó útravalótokat, mert egyáltalán nem biztos, hogy halálotok előtt még meg tudtok áldozni.

Gyermekeim! Ez a sátán legnagyobb támadása, amióta fennáll a világ. Most mindent bevet, hogy a legtöbb lelket a pokolba taszítsa. Ti, akik olvassátok, és tettekre váltjátok üzeneteimet, biztonságban vagytok. De jaj azoknak, akik lesöprik, és figyelmen kívül hagyják, sőt ellene beszélnek. Ők süketek és vakok. Behódolnak a sátánnak, és minden csatlósának, mert nem ismerik fel ellenfelem ravaszságát, hogy kilencven kilenc igazságot mond, csakhogy egy hamisságot belecsempésszen. De ez olyan, mint amikor a finom friss ételbe belefullad egy egér. Akkor már senkinek sem kell.

Gyermekeim! Ti, akik elfogadjátok Tőlem a tisztánlátást, imádkozzatok vak és süket testvéreitekért, hogy lehulljon szemükről a hályog, és felismerjék az idők jeleit! Mert most azokat az időket élitek, amelyek le vannak írva a Jelenések könyvében és a Szentírás más helyein, és amiket előre megjövendölt Szűz Anyám. De a legegyszerűbb ezeket félre dobni, és behódolni a sátán embereinek. Mondom nektek, az ilyen emberek az örök üdvösségüket teszik kockára. Imádkozzatok értük, hogy megkapják és befogadják a tisztánlátás kegyelmét.

Drága gyermekeim! Az idő rövid. Hatalmas keresztényüldözés fog végigsöpörni a földön. Sokakat ki fognak végezni Énértem. Készüljetek, és imádkozzatok! Váltsátok tettekre üzeneteimet! Akkor bevezetlek titeket Atyám országába, ahol vég nélkül fogtok Velem együtt örvendezni. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Ima a Szentlélek által: „Jézusom, Te ott függsz a keresztfán. Látom, amint a Véred ömlik. Szentmise van. Te a kereszten a földgolyó fölött vagy. Drága, Szent kiomló Véred beborítja az egész földgolyót. Ez azt jelenti, hogy mindenütt, ahol Szentmise van, a Te drága Szent Véred tisztít meg minden áldozót bocsánatos vétkeitől, amelyeket nem gyónt meg. A Te Véred a mi üdvösségünk és menedékünk. Szent Véred a hatalom, a mi védőpajzsunk, amely elűzi közelünkből a sátánt. Ha a Mennyei Atya a Te drága Szent Véredet látja rajtunk, megenyhül irántunk, nyomorult bűnösök iránt. Rád való tekintettel megbocsátja minden bűnünket. Jézusom, köszönjük Neked ezt a kegyelmet, hogy annyira szerettél, hogy a Véredet ontottad, az életedet adtad oda értünk. A magunk számára csak egyet kérek: Adj nekünk hűséges, szeretettől lángoló szívet, amely sohasem mondja: elég az áldozatból, hanem mindig készséggel öleljük át a keresztet, amelyet megosztasz minden Téged szerető gyermekeddel. Fogadjunk el Tőled mindent, jót, rosszat egyaránt! Minden döntéshelyzetben Veled együtt mondjuk: Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te. Ezt kérem Tőled Jézusom, és azt, hogy végy fel minket is választottaid körébe, ahol vég nélkül imádunk Téged, és örvendezünk Veled. Erre áldj meg minket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

2014. április 3. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Készüljetek! Az idő rövid. Hamarosan olyan eseményeknek lesztek tanúi, amelyekről nem hinnétek, hogy megtörténhetnek. Éljetek szüntelen készenlétben, mert hamarosan kitör a harmadik világháború. Rengeteg lesz a halott. Ne féljetek a haláltól, mert ez minden halandó sorsa. Ezt senki sem kerülheti el. Inkább nézzetek szembe a halállal, és készüljetek fel rá! Ne az elmúlást lássátok benne, mert az csak a testre vonatkozik, amely porból lett, és újra porrá lesz. A lélek életére fordítsátok figyelmeteket, amely halhatatlan. Ezért mondtam: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.” A szüntelen készenlét, amelyet az Evangéliumban kértem, azt jelenti, hogy éljetek halálra készen. Más szóval: várjátok kitörő örömmel a nagy találkozást Velem, Isteni Megváltótokkal, Aki úgy szerettelek benneteket, hogy az életemet adtam oda értetek, hogy aki hisz Bennem, el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Gyermekeim! Az idő elszáll. Itt a földön minden ember élete véget ér. Ezért aki bölcs, arra készül, ami felé halad. Ha előkelő vendéget vártok, milyen körültekintő felkészüléssel előzitek meg. Kitakarítjátok a házat, mindenféle finomságokat vásároltok be, és jó ebédet készítetek a tiszteletére. Engem, a második Isteni Személyt hogyan vártok? Először is vegyetek fürdőt a bűnbocsánat szentségében! Bánjátok meg, és gyónjátok meg minden bűnötöket, így tegyétek ragyogó tisztává lelketek szobáját, amely az Én lakásom. Gyűjtsetek be minél több tiszta, önzetlen szeretetből fakadó jócselekedetet! Ezzel ajándékozzatok meg Engem! Amit a kicsinyek közül egynek adtok, azt Nekem adjátok. Végül lángoljon a szívetek az Irántam való szeretettől, így várjátok epekedve a Velem való nagy találkozást, kérve magatokra a jó halál és a végső állhatatosság kegyelmét! Ha így éltek, nem lesz félelmetes a halál, hanem a földi lét velejárója. Ha hisztek az örök életben, amelyet megígértem, minden Bennem hívőnek, akkor örülni fogtok, és várjátok halálotok napját, amely örök boldogságotok kezdete lesz, ha úgy éltek, hogy megtartjátok parancsaimat. A főparancs a szeretet. Az első az Isten szeretete, a második a felebarát szeretete. Atyám azoknak készítette országát, akik Őt szeretik. Igyekezzetek megmaradni a keskeny úton, amely a mennybe visz! Éljetek bűn nélkül, akkor tágasra nyitom előttetek országom kapuját, és bevezetlek benneteket az örök boldogságba. Erre áldalak meg mindnyájatokat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

2014. április 6. Szentségimádáson Jézus…

 

 

„Drága gyermekeim! Az idő rövid. Készüljetek! Hamarosan nagy keresztényüldözés lesz. Minden hirtelen jön. Az Egyház szétválása már megkezdődött. Szinte észrevétlenül, de már itt van. A tévtanítások már rég beszivárogtak az Egyházba. Ilyenek: „Mindenki üdvözül. Isten nem büntet. Isten igazságossága az Ő végtelen irgalma.” Ezek féligazságok. Az Én irgalmasságom csak a bűnbánó lelkekre árad ki. A megátalkodott bűnösökre igazságosságom haragja sújt le. A mennyországban Isten irgalma érvényesül. A pokolban Isten igazságossága, a földön pedig Isten türelme. De türelmem nem végtelen. Az igaz, hogy hosszan tűrő és könyörületes vagyok a bűnösökhöz, és minden lelket üdvözíteni akarok, de ez mindig az ember válaszától függ. Ezért figyelmeztettelek benneteket oly sokszor a megtérésre, a bűnbánatra, mert rajtatok múlik örök sorsotok. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! Az antikrisztus még nem lépett fel, de a rejtekből már régóta manipulálja a világot és az Egyházat. Letagadja a sátánt, a poklot és a bűnt. Ami nincs, az ellen nem kell harcolni, védekezni. Ez ellenfelem félrevezetése azért, hogy még könnyebben elbánjon veletek. Az egész világ erről szól: lefoglalni a gondolatotokat, minden percet a világi és a bűnös dolgokkal, hogy Rám, Istenre ne jusson idő. 

 

Gyermekeim! Kérve kérlek benneteket, hagyjatok Rám időt! Ismerjétek meg az Evangéliumot, és váltsátok tettekre! Ismerjetek meg Engem, és szeressetek viszont úgy, hogy megteszitek tanításomat! Az életetek rövid. Arra kaptátok, hogy elnyerjétek az üdvösséget. Ahhoz, hogy elnyerjétek, azt kell tenni, amit tanítok nektek. Ne rendezkedjetek be erre a rövid földi életre! A hídon nem építenek házat, csupán átmennek rajta. A földi életetek is erről szól. Tőlem jöttetek, és Hozzám kell visszaérkezni. Tartsátok meg törvényeimet, tegyétek a jót, és éljetek mindenkivel szeretetben! Akkor elnyeritek az örök életet. Atyám azoknak készítette országát, akik Őt szeretik. Szeressétek Őt úgy, ahogy tanítottalak benneteket! Teljes szívetekből, teljes lelketekből, teljes elmétekből és minden erőtökből. A felebarátot pedig úgy, ahogy Én szerettelek titeket, hogy az életemet adtam oda értetek. Ezt mondtam: aki követni akar Engem, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, és úgy kövessen. Ha így mentek végig a szűk ösvényen, elnyeritek az örök boldogságot.

 

Drága gyermekeim! Már itt az óra, amikor színt kell vallanotok: vagy Mellettem, ami a Szent Evangélium megtartását jelenti, vagy az antikrisztus mellett, ami az ő tévtanításainak az elfogadása, és a bálványimádás, melynek vége az örök kárhozat. 

 

Kicsinyeim! Óvakodjatok attól, hogy elfogadjátok az antikrisztust és az ő tévtanításait! Őrajta keresztül maga a sátán működik, akinek csak egy célja van: minél több lelket a pokolra taszítani.

 

Gyermekeim! A pokolból nincs visszaút. Addig tartsatok bűnbánatot, amíg még itt élek! Fogadjátok meg szavaimat! Erre áldalak meg benneteket megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. 

 

Drága gyermekeim! Most hozzátok szólok, akik még kerestek, és nem találtatok meg.

 

Gyermekeim! Ott vagyok a lelketek legmélyén, a legbelső szobában. Teremtsetek magatokban csendet bent és kint! Szólítsatok meg Engem! Beszéljetek Hozzám! Én Isten-Ember vagyok. Megértem szavaitokat, belelátok gondolataitokba. Mondjátok el Nekem örömeiteket, bánataitokat, megoldatlan problémáitokat! Én Mindenható és végtelenül gazdag vagyok. Én minden gondotokat meg tudom oldani, de csak úgy, ha bizalommal kértek Engem, és Rám bízzátok a megoldást. Ezt azért kérem, mert egyedül Én tudom, mi válik az üdvösségetekre, és azt meg is adom. 

 

Gyermekeim! Az élet rövid. Addig jöjjetek Hozzám, amíg még ebben a testben éltek, mert ha már kirepült lelketek testetekből, akkor lezárul életetek. Lepereg előttetek minden gondolatotok, szavatok, cselekedetetek. Minden válaszotok, amelyeket hívásomra, indításaimra adtatok. Addig jöjjetek Hozzám, amíg még időt és alkalmat adok rá! Használjátok fel a nektek juttatott kegyelmet, amely az örök életre vezet benneteket!

 

Drága kicsinyeim! Én a Véremet ontottam a ti üdvösségetekért. Nektek is együtt kell működni kegyelmemmel, ha üdvözülni akartok. Nélkületek nem megy. 

 

Drága gyermekeim! Nézzetek föl a keresztre! Ott függök rászegezve. Elmélkedjetek kínszenvedéseimen és kereszthalálomon! Nagy árat fizettem a lelketekért. Nem vagytok a magatokéi, hanem az Enyéim. Meg akarlak menteni benneteket! Válaszoljatok hívó szavamra! Lépjetek személyes kapcsolatba Velem! Szerető Barátotok vagyok. Azt várom, hogy kérjetek, mert segíteni akarok nektek! Jöjjetek Hozzám mindnyájan, és Én felüdítelek benneteket! Itt várlak a lelketekben. Szomjazom a lelketekre, figyelem minden rezdüléseteket! Szólítsatok meg, és Én válaszolok nektek! Mennyei békét és örömöt árasztok a lelketekbe. Innen tudjátok meg, hogy veletek vagyok. Nálam nélkül semmit sem tehettek. De ha hívtok, mindenben segítek nektek. Mindnyájatokat meg akarlak hívni oltáromhoz, ahol drága Szent Testemmel és Véremmel akarom táplálni, erősíteni a lelketeket. Előtte tisztuljatok meg a bűnbocsánat szentségében! A szívetekbe akarok térni. Egyesíteni akarlak benneteket Magammal! Azt akarom, hogy merüljetek el Bennem, mint parányi vízcsepp a hatalmas szeretet óceánban! Azt akarom, hogy Bennem éljetek, és Én tibennetek, elválaszthatatlanul, mindörökre! Akkor elnyeritek a boldog örök életet, amely Én Magam vagyok. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Ima a Szentlélek által: „Hőn imádott édes jó Jézusom! Te lépdelsz előttem a keresztúton. Drága Szent Fejedből patakzik a Vér. Rajta a szúrós töviskorona. Az egész Fejedet belepi, hogy mindenütt szúrjon. Te némán tűröd, nem veszed le. Csendben lépdelsz, és Válladon cipeled a nehéz keresztgerendát. Inognak Lábaid a kimerültségtől, sajgó Sebeid fájdalmától, amelyek egész Testedet beborítják a megostorozás kínjai miatt. A nap, forró tüze csak fokozza kimerültségedet. Végül is fáradt Lábad nem bírja tovább. Megbotlasz, mert már vonszolni sincs erőd, és elesel. Rád zuhan a súlyos keresztgerenda, hatalmas ütést mérve mindenütt vérző, csupa Seb Testedre. Szent Édesanyád kísér, és sírva, könnyezve néz. Felemelni Téged, nincs ereje, csak imádkozik félig elaléltan. Veronika kilép a tömegből, és odanyújtja kendőjét Neked. Te az Arcodhoz teszed, letörlöd vele Szent Véredet, és az izzadtságot, majd visszaadod neki. Rajta hagyva Szent Arcod képét. A durva hóhérok ordítanak: elég! Láncokkal felhúznak, dorongokkal ütnek. Aztán lassan újra elindulsz felfelé a Golgota csúcsára. 

 

Jézusom! Engem is idehívtál, hogy kövesselek Téged. „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, úgy kövessen Engem!” A mi számunkra is ez az egyetlen út, amely az üdvösségre vezet. Jézusom, Szent Sebeidre kérlek, amelyeket ártatlanul értem szenvedtél, adj erőt, segíts feljutni a Golgotára! Segíts minden nap újra meg újra odaadni az életemet Neked, hőn imádott drága Megváltómnak, Aki úgy szerettél, ahogy soha senki más. Te az életedet adtad oda értem. Jézusom, segíts, hogy mindig csak Téged lássalak magam előtt a keresztúton! Téged szeresselek, imádjalak és kövesselek egész életemben! Soha ne térjek le a keskeny ösvényről! Mindig csak Rád figyeljek, és megtegyem akaratodat! Szeresselek Téged egyre jobban, hogy ha az életemet kéred tőlem, azt is Neked tudjam adni, szabadon, boldogan. Soha ne mérlegeljek, hanem mindig csak szeresselek úgy, ahogy Te szerettél engem! Erre áldj meg, kérlek, megerősítő áldásoddal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”


 

2014. április 17. Nagycsütörtökön, Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Nagycsütörtök van. Ma éjjel megverték a Pásztort, és szétszéledt a nyáj. Most, a ti korotokban is így van. Ellenfelem beszivárgott Egyházamba. Folyamatosan tévtanításokat hirdet. Csak egy a cél: megnyerni a tömegeket, és lehetőleg mindenkit egyesíteni. Azért, hogy ha majd fellép az antikrisztus, a megtévesztett tömegek minél többen imádják őt, és leboruljanak a fenevad előtt. Mindez ellenfelem műve, aki most az utolsókat rúgja, és minél több lelket akar a kárhozatra magával rántani.

Gyermekeim! Most színt kell vallanotok. Ne higgyetek a gonosznak, aki most mindent összezavar azért, hogy káoszt teremtsen, és ha lehet, még a választottakat is megtévessze.

Gyermekeim! Ti tartsatok ki Mellettem! Ne higgyetek az antikrisztusnak, aki imádtatni akarja magát! Ne boruljatok le a bálványaik előtt! Ti szigorúan csak az Evangéliumban higgyetek: Egy Isten van, Aki három Személy, Atya, Fiú és Szentlélek. Én, a második Isteni Személy, Emberré lettem. A Szentlélek ereje által Szűz Anyám méhében megtestesültem, és megszülettem. Majd felléptem az emberek között. Megkeresztelkedtem, és hirdettem Atyám Igéjét, az örömhírt. Számos csodát műveltem. Minden betegséget meggyógyítottam. Halottakat támasztottam fel. Mivel Isten Fiának neveztem Magam, mert Az is vagyok, és az Igazságot nem lehet elhallgatni, és ezt csodáimmal is bizonyítottam, ezért a zsidók csúfos kereszthalálra ítéltek, mert szerintük káromkodtam. A keresztfán értük imádkoztam: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Majd harmadnapra feltámadtam. Megjelentem apostolaimnak. Velük ettem, és megérinthették feltámadott Testemet, Szent Sebeimet. Majd fölmentem a mennybe, ahol most is Atyám jobbján ülök, és uralkodom. Előttem hajol meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban. Mint ahogy ezt már többször is megmondtam, most újra megismétlem: nem fogok többet úgy visszajönni a földre, mint először. Másodjára az ég felhőin térek vissza dicsőségben, mint Isten-Ember. Minden szem meglát Engem, még azok is, akik keresztülszúrtak. Olvassátok el a Szentírást! Csak így jövök vissza. Ne higgyetek az antikrisztusnak, aki hamis csodáival fogja megtéveszteni a világot, és azt fogja hazudni, hogy ő Én vagyok. Ő nem a Messiás. Ő csak a sátán megtévesztett áldozata, aki azt hiszi magáról, hogy ő a messiás.

Gyermekeim! Ne hallgassatok rá! Ne boruljatok le előtte! Ne kérjetek segítséget tőle, és ne higgyetek a sátán által művelt hamis csodáiban! Fogadjátok meg szavam, mert ha szóba álltok vele, és igénybe veszitek a segítségét, már eladtátok a lelketeket a sátánnak, aki úrrá lesz fölöttetek, és a pokol szakadékába taszít.

Gyermekeim! Ne kövessetek el bűnt! Akkor a Szentlélek mindent megmutat nektek. Kérjétek Tőle a tisztán látás kegyelmét, és azt, hogy vezessen el az örök életre!

Gyermekeim! Most nagy a tét. Mindenkinek meg lesz rostálva a hite és a hűsége. Tartsatok ki Mellettem mindhalálig, mert csak így üdvözülhettek! Az idő vészesen fogy. Éljetek szüntelen készenlétben, mert hamarosan sokan meg fogtok állni Szent Színem előtt! Ellenfelem már eltervezte a harmadik világháborút. Sok embert ki fog irtani. De ti ne féljetek! Atyám házában sok lakóhely van. Ti csak legyetek lélekben kisdedek, hagyatkozzatok Rám teljesen, és határtalanul bízzatok Bennem! Az ilyeneké a mennyek országa. Aki Bennem bízik, meg nem szégyenül. A mennyország sokkal szebb és tökéletesebb, mint a föld. Igyekezzetek elnyerni az örök életet! Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Ezt üzenem X-nek: Drága gyermekem! Nagyon-nagyon kedves vagy Nekem. Kiválasztottalak téged az Én szent szolgálatomra az új világba. Megadtam neked a tudást, mint annak idején apostolaimnak. Továbbra is megkapod Tőlem a bölcsességet és a tisztán látást, hogy tudj követni Engem, és tudd Hozzám vezetni a lelkeket. Légy nagyon-nagyon alázatos! Magasztalj és dicsőíts Engem! Légy állandóan tudatában annak, hogy minden az Én kegyelmem benned! Nélkülem egy elkárhozott bukott lélek lennél. De Én megmentettelek. Lehajoltam hozzád, és Magamhoz emeltelek. Szent Testemmel és Véremmel táplállak, hogy megerősödj a hitben és a bölcsességben. Tanítalak, hogy tanításomat add tovább a lelkeknek, mint egykor apostolaim. Téged is lélekhalászommá teszlek. Nagyon-nagyon szeretlek. Meggyújtom szívedet, hogy lángoljon Értem, és ebben a szeretet izzásban és lángolásban ne találj nehéznek semmi áldozatot a lelkekért. Ha mégis nehéz, nézz Rám, a keresztre! Belőlem meríts erőt! Én megtanítalak rá, hogy mily édes az a szolgálat, amelyet Irántam való szeretetből tesznek gyermekeim. Nekem is édes volt a kereszt minden gyötrelme, amikor arra gondoltam, hogy lelkek végeláthatatlan sokaságát mentem meg a pokoltól, és ők Velem együtt örvendeznek örökké Atyám országában. Édes volt a kereszt minden kínja és szenvedése, amikor Atyámra gondoltam, Akinek jogos haragját ártatlan Szent Véremmel és Sebeimmel engeszteltem ki az emberi nem bűneiért. Végül édes volt a kereszt minden kínja és szenvedése, ha arra gondoltam, hogy az ördögnek semmi hatalma nem lesz azok fölött, akik Szent Vérem oltalmát kérik, és Atyám szeretetteljes tekintete nyugszik azokon, akiken az Én drága Szent kiontott Véremet látja. Szent Vérem és keresztáldozatom tartja fenn az egész világot.

Kisfiam! Tiszteld, imádd és szeresd az Én érted kiontott Véremet, és egész életedben arra gondolj, hogy milyen nagy volt a lelked ára! Élj méltóan életed minden pillanatában ehhez a nagy áldozathoz, amelyet a keresztfán meghoztam érted! Szeress Engem lángolóan, úgy, ahogy Én szerettelek téged, amikor vállaltam érted a rettenetes kínszenvedést és a kereszthalált! Nézd, milyen értékes a lelked, amelyért Maga a második Isteni Személy ekkora áldozatot hozott, hogy megmentse! Soha ne engedd, hogy ellenfelem beszennyezze a lelkedet! Őrizd jobban lelked tisztaságát, mint szemed fényét! Ha mégis megengedem, hogy megbotolj, az csak azért van, hogy el ne bízd magad. De azonnal fuss a gyóntatószékbe, és Én hónál fehérebbre, napnál ragyogóbbra mosom lelkedet, hogy újra meg újra örömömet találjam benned. Légy az Én hű szolgám mindhalálig! Lelked az Én palotám, király trónom. Én legyek a te Kincsed, Mindened, örök boldogságod! Erre áldalak meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2014. április 18. Nagypénteken, Szentségimádáson a Szentlélek imája:

„Drága jó Jézusom! Te itt függsz a keresztfán. Szent Tested már halott. Tanítványaid levesznek a keresztről, és Szent Édesanyád ölébe fektetnek. Ó mily nagy volt az Ő szomorúsága! Csak a hit és a remény tartotta benne az életet, hogy meg nem szakadt az Ő Szeplőtelen Szíve. Erősen hitt és remélt szavaidban: „Harmadnapra feltámadok.” Imájával siettette feltámadásod óráját. Amikor feltámadtál, megjelentél Neki. Elsőnek Ő látott meg, és forró öleléssel, lángoló szeretettel Szeplőtelen Szívére szorított. Ó mily nagy volt az Ő boldogsága! Soha többé nem veszít el, mert az első halál már elmúlt, és a feltámadás örökké tart. Már csak egyetlen vágya volt, hogy Veled együtt Ő is felmenjen a mennybe. Később, amikor a megalakuló Egyháznak nem volt már rá szüksége, ez a vágya is teljesült.                               

Édes jó Jézusom, imádott Krisztusom! Köszönöm, hogy feltámadtál és örökké élsz, hogy köztünk maradtál, és hiszünk Benned, hogy Veled együtt mi is feltámadunk. Köszönöm, hogy nekünk is helyet készítettél a mennyben, ahol Veled együtt örökké örvendezni fogunk. Jézusom, imádott Királyom! Már csak egy nagy vágyam van: vigyél fel engem is Magad mellé a mennybe! Kérlek, add, hogy mindörökké gyönyörködjek Szent Színed látásában! Örökké imádjalak, és dicsőítselek! Magasztaljam örök jóságodat, szeretetedet és irgalmadat! Jézusom, örömöm, örök boldogságom! Kérlek, add meg a kegyelmet, hogy amíg e földön élek, egyfolytában csak engeszteljelek, imádjalak, és mindenekfölött szeresselek! Úgy akarlak Téged szeretni, mint Ahogy Te engem, hogy az életedet adtad oda értem! Erre áldj meg, kérlek, megerősítő áldásoddal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

 

2014. április 24. Szentmisén, Szentáldozás után Jézus…

„Szeretlek. Felfogni nem tudod, mennyire szeretlek. Merülj el Szívem szeretetének lángtengerében, mint parányi vízcsepp a hatalmas szeretetóceánban! Semmisülj meg teljesen Bennem! Hagyd, hogy Én éljek, és működjek általad! A szíved lángoljon Értem! Szeress úgy, ahogy Én téged! Add az életedet Értem! Mindnyájatoktól ezt kérem. Áldozzátok az életeteket Értem a szent szolgálatban, amelyet felebarátaitokért kérek! Az életáldozatban egészen a vértanúságig. Már nagyon közel az óra, amikor színt kell vallani: vagy Velem, vagy Ellenem. Készüljetek! Én mindnyájatoknak megadom a szükséges kegyelmet, hogy hűségesen kitartsatok Mellettem mindhalálig. Én mindnyájatok fejére fel akarom tenni az örök élet koronáját. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

ÉGI ÜZENETEK

2014.03.25

Jézus: Jézus élete XXV. Gerazai ördögűzés

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus, a ti Megváltótok. Lángoló szeretetemben már alig várom, hogy életem eseményeiről Én taníthassalak benneteket.

A múlt héten a vihar csodálatos lecsendesítésről volt szó. A bárka minden baj nélkül kikötött a Genezáreti tó keleti partján, közel Geraza városához, melynek környékén több barlang van, ahová a halottakat szokták temetni. Ahogy kiszálltunk a hajóból, egy rémisztő külsejű ember közeledett felénk. Piszkos és elhanyagolt volt, ruhát nem viselt. Dühöngő őrültnek látszott, kövekkel marcangolta testét és emellett láttam rajta, hogy megszállott. Mikor meglátott Engem, így kiáltozott: – Mi közöm veled Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek: Ne gyötörj engem!

Az ördög beszélt belőle. Atyám megsejtette ezzel a tébolyulttal, hogy Én, aki vele szemben áll, Isten Fia vagyok és a benne lévő gonosz lélek meghunyászkodott, és könyörgőre fogta. Tudjátok, Gyermekeim, ezeknek a démonoknak nagy gyötrelem a pokol fenekén lenni. Megkönnyebbülés és szórakozás nekik beleköltözni az emberek testébe. Így válaszoltam a benne lévő gonosz léleknek.

-Tisztátalan lélek! Takarodjál ki ebből az emberből. Mi a neved?

-Légió – felelte a gonosz és könyörögve kért, hogy ne űzzem vissza a pokolba. A közelben egy legelésző sertéscsordát láttam.

-Küldj minket oda a sertésekbe – visítozták a gonosz lelkek a megszállottból – hogy azokba költözhessünk.

Megengedtem nekik, és azonnal átköltöztek az állatokba. Erre a 2000 sertés a tóba rohant és belefulladt. A kondások ijedten szaladtak haza és elújságolták, mi történt. Perceken belül összeszaladtak az emberek és látták, hogy az őrült, megszállott ember egészségesen, felöltözve ül a lábaimnál. Ahelyett, hogy csodálták volna természetfeletti hatalmamat és örültek volna, hogy megszabadítottam őket ettől a félelmetes és veszélyes ördöngöstől, csak egy gondjuk volt: a sertések pusztulása. Bizony, az anyagiasságba süllyedt ember, csak a kárt veszi észre, még y legnagyobb csoda is hidegen hagyja. Figyeljétek meg, Gyermekeim, hogy ha egy mai orvos – aki nem tartozik a hívők közé – szembe találja magát egy megmagyarázhatatlan, természetfeletti gyógyulással, próbál okoskodni: talán pszichés alapon bemagyarázta magának ez a beteg, hogy meggyógyul és ennek a görcsös, erős akaratnak eredményeként elpusztultak a beteg sejtek, és új sejtek, szövetek képződtek. Ugye belátjátok Kedveseim, hogy ez ostobaság? Az igazság abban áll, hogy Isten élet és halál Ura, és ha úgy kívánja, hogy tovább éljen valaki, egyik pillanatról a másikra meggyógyítja. Az ateizmus, mely az egész világon tért hódított, kiűzte az emberek értelméből a csoda lehetőségét. Mint ahogyan 2000 évvel ezelőtt, a sertéscsorda pusztulása esetében az emberek hitét megzavarta az anyagi kár feletti ijedelem, így van ez a mai nemzedékeknél is. A nagy pénzhajhászás, a mammon-imádat eltereli gyermekeim figyelmét a transzcendentális, természetfeletti valóságról, a csodákról, Istenről és a túlvilágról.

Tehát visszatérve a gerazénusok siránkozására és rémületére a megfulladt csorda felett, csodálkozás helyett féltek Tőlem, és megkérték, hogy távozzak a környékről. A meggyógyult ördöngös Velem akart jönni, mert nagyon hálás volt. Nem vittem magammal, inkább arra bíztattam, apostolkodjon, tegyen tanúságot szabadulásáról honfitársai előtt. Meg is voltak ennek a gyümölcsei: az ő népe is meghallotta messiási híremet, az őrültségből és ördöngösségből felépült ember hálája meghatotta őket. Hiszen látták, hogy ez a szerencsétlen és számukra félelmetes ember mekkora változáson esett át. Megértették, és szívükben elfogadták, hogy csak Isten Fia képes erre a különleges jócselekedetre.

Drága Gyermekeim! Felszentelt szolgáim és a laikusok között is vannak, akik nem hisznek a gonosz lelkek létezésében és a ördögűzésben. Vajon ők hogyan magyarázzák ezt a szentírási történetet? Bizony ők csak dühöngő tébolyodottat látnak a gerazai ördöngösben: a tengerbe rohanó disznócsorda megijedt az őrültnek az ordítozásától és a riadt kondások kiabálásától, ezért megvadult és a tengerbe rohant. Van, aki azt gondolja, hogy Én hipnotizáltam az őrültet és lecsillapítottam. Az igazságnak ezek az elferdítői szeretik ráfogni az evangélistákra, hogy tanulatlan, hiszékeny emberek és nem igaz történeteket, hanem legendákat, meséket írtak. Pedig az általuk megőrzött tanításaim, gyógyításaim, ördögűzéseim, csodatételeim oly igazak, fenségesek és tiszteletreméltóak, hogy semmi kétség nem fér hozzájuk. Aki megtagadja az evangélistákat, mint szemtanúiamat, az Engem tagad meg. Aki azt állítják, hogy démonok nem léteznek és így nincs ördögűzés, azok nagyot tévednek. A megszállottak sokasága bizonyítja ennek ellenkezőjét. Ha ezek sohasem szabadulnának meg, talán lehetne gondolni, hogy idegbetegek, őrültek. Az elmegyógyintézet lakónak legalább a fele megszállott. Aki közülük exorcisták, ördögűzők kezébe kerül, annak nagy esélye van, hogy megszabadul az őt megszálló ördögtől. A mai világban rengeteg ilyen szabadítás történik, és ezek tanúskodnak a gonosz lelkek létezéséről. Mindenféle gyógyszer és hosszú kezelés nélkül, erős szabadító imák hatására, hirtelen minden panasza elmúlik az ilyen ördöngős gyermekemnek.

Ezután folytatom életem történetét. Gerazából – mivel onnan kiutasítottak – apostolaimmal visszatértem Kafarnaumba. A nép lelkesen várt, de csak átutaztam közöttük, és Názáretbe igyekeztem. Nagyon vágyódtam haza, pedig néhány héttel ezelőtt halálos fenyegetéssel és megátkozva elzavartak onnan. De Én annyira szerettem őket, hogy elfelejtettem a sértéseket és újra megpróbáltam megvilágosítani őket. Abban reménykedtem, hogy más városokban szerzett jó hírem oda is eljutott, és talán megenyhültek a zsinagógában. Úgy láttam, hogy az ellenszenv és gyűlölködés enyhült valamelyest. Ahogy beszéltem, többen álmélkodva hallgattak, nem tagadták csodatételeimet. De sajnos, a farizeusok hatására, alacsony származásom mégy mindig botránykő volt a szemükben. Ilyeneket mondtak egymás között:

-Honnét van ennek ez a bölcsessége és csodatévő ereje? Nemde ez az ács fia? Az anyját nem Máriának nevezik? És atyjafiai nemde Jákob és József, Simon és Júdás? És nővérei nemde nálunk vannak? Honnét vette hát mind ezeket?

Mint egyszerű mestert, a nép fiát elfogadtak volna a názáretiek, de mint a jövendő, várva-várt Messiást, mint Isten Fiát… azt már nem. Még a saját rokonságom sem volt mentes ettől a botránkozástól. Emlékezzetek nevelő atyám testvérére Alfeusra, aki még haldoklásában is gyűlölt, mert fiai Hozzám csatlakoztak. Elmeháborodottnak nevezett Engem. Hogyan is hitt volna Messiási mivoltomban, Istenfiúságomban, mikor még emberként se fogadott el Engem. A saját fiaim, a názáretiek megvetettek, ellenben a szamaritánusok és más idegen népek boldogan befogadtak, szerettek, csodáltak és imádtak. Többször keserűen megjegyeztem: -Bizony, bizony mondom nektek: senki se próféta saját hazájában.

Ezért aztán nem is maradtam ott sokáig. Néhány hozzám forduló beteget meggyógyítottam kézrátétellel, majd elbúcsúztam a leghűségesebb názáreti barátaimtól, és többé nem tértem vissza ebbe a városba.

Drága Kincseim! Most, hogy befejeztem ezt a tanítást, egy különös élményben lesz részetek. Leküldte Atyám a Mennyből közétek a 4 evangélistát, akikről azt állítják egyesek, hogy tanulatlan, nem hiteles emberek voltak. Megtagadják őket, tehát az egész Újszövetséget mesebeszédnek tartják. Most itt állnak egymás mellett, veletek szemben. Máté, Márk, Lukács homlokukon piros kereszt van és fehér hosszú, ruhájuk fölött bíborszínű palást. Ez azt jelképezi, hogy hárman vértanúk lettek. János evangélistának nincs kereszt a homlokán és egy hófehér, hosszú ruha van rajta, a szentek viselete. Mind a négyük fején csillogó aranykorona, égi drágakövekkel kirakva. Mindegyikük kezében feltekert, sárgásfehér pergament tekercs van. Egyenként mutatkoznak be nektek:

Az első egy lépést tesz felétek és így szól: -Máté vagyok, vagy másik nevemen Lévi. Szeretettel köszöntelek benneteket Testvéreim, akik hűségesen lapozzátok írásomat. Mint Jézus Krisztus apostola, szem és fültanúja voltam a vele történt eseményeknek. Összegyűjtöttem és gondosan megőriztem Mesterem szavait, elraktároztam magamban cselekedeteit, és születése után 40-ben leírtam erre a tekercsre. E pergamenről minden betű ragyogó fényt áraszt felétek, és szívetekbe hatol. Kibontom e tekercset, nagy része leomlik a földre. Beleolvashattok. Vámos voltam, ami a zsidók szemében elítélendő, de Jézus hívására felkeltem és követtem Őt. Evangéliumom 7 részből áll: elejére került Jézus gyermekkora, a végére szenvedése és feltámadása. A közepén van a 3 évi nyilvános működése, különösen kiemelten írtam a mennyek országának eljöveteléről. Gyakran rámutattam arra, hogy beteljesednek az Ószövetségi jövendölések. Vértanúként haltam meg, követve drága Mesteremet. Nagy dicsőséget kaptam Tőle, mindig körülötte lehetek. Gyakran leborulok Előtte, és könyörgöm értetek e nehéz időben.

-Márk evangélista vagyok. Szeretném, Testvéreim, ha közelebbről megismernétek. Jeruzsálemben éltem és még 10-12 éves gyermek voltam, mikor Jézust megkeresztelték és nyilvánosságra lépett. Édesanyámnak, Máriának a házában volt az Utolsó vacsora. A Getsemáni kert is a mi tulajdonunk volt, ahol Ő vérrel verejtékezett. Péter apostollal egész közeli kapcsolatom volt, csak úgy ittam a szavait, mikor a Megváltóról beszélt. Mikor Péter nagyon megöregedett, kérték a rómaiak, hogy foglaljam írásba prédikációit. Ezek alapján írtam az evangéliumomat. Ezért olvashattok tőlem apró részleteket, amiket Péter a szemével látott, elmondta nekem. Pl. Jézus – amikor a vihart lecsendesítette – előtte a hajó végében egy párnán aludt. Krisztus után 50-60 között születtek írásaim. Én alapítottam meg az Alexandriai Egyházat. Traianus császár idejében vértanúságot szenvedtem.

-Lukács evangélista vagyok. Személyesen nem ismertem Jézust. Pogány voltam, de Barnabás és Pál tanítványaként buzgó keresztény lettem. Orvosként működtem Antiochiában. A Szentlélektől vezérelve Galileába és Jeruzsálembe utaztam, hogy utána járjak mindannak, amit Jézusról hallottam. Az Ő édesanyjával, Máriával is találkoztam, ezért tudtam olyan részletesen megírni Jézus gyermekkorát. Beszélhettem olyanokkal, akiket ő gyógyított meg, támasztott fel. Pl. Lázárral. Szent Pál mellett működve állítottam össze az evangéliumomat. Én vagyok a szerzőse az apostolok cselekedeteinek. Ott voltam Pál mellett a fogsága alatt, egészen haláláig. Dél-Görögországban püspökké szenteltek és Patara városában vértanúként kivégeztek. A mai Egyházért szüntelenül imádkozom.

-Testvéreim! Én János evangélista, szeretnék magamról szólni nektek. Így vagyok emlegetve a Szentírásban: „A tanítvány, akit Jézus szeretett.” Az utolsó vacsoránál Én hajtottam a fejemet a Mester keblére. Rám bízta édesanyját, mikor haldoklott. Ott lehettem a színeváltozásakor, és én voltam egyike azoknak, akik a getsemáni kertbe előre mehettem vele. Testvéremet, Jakabot és engem a „mennydörgés fiainak” nevezett. Mi voltunk azok, akik kérték, hogy majd a Mennyben egyikünk a jobbjára, másikunk a baljára állhasson. Ezután helyretett minket. Mikor édesanyám meghalt, Efezusba költöztem. Ígéretemet betartva Jézus édesanyja, Mária haláláig velem élt, oltalmam alatt állt. Már öreg voltam, mikor Domitiánus császár halálra ítélt. Forró olajjal teli üstbe dobtak, de sértetlenül kiléptem belőle. Majd méreggel akartak megölni, az se ártott nekem. Pathmosz szigetére száműztek és egy viharos éjszakán a tengerparton kaptam a látomást az Egyház jövőjéről. Így született a Jelenések Könyve, a 4. evangélium 90-100 között, azután visszatértem Efezusba. Halálom közeledtével az oltár mellett ásattam meg a síromat. Leszálltam a sírgödörbe, imára tártam karjaimat, vakító fény villant, s mire a körülállók észhez tértek, testem eltűnt a szemük elől. Elragadtattam.

Miután a 4 evangélista bemutatkozott nektek, egyszerre felemelték jobb karjukat és megáldottak benneteket.

Köszönöm figyelmeteket és az Evangélium örömhírének kegyelmével megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.04.01

Mennyei Atya: Jézus élete XXVI. Hogyan tanítja az apostolokat

Mennyei Atya: Drága Engesztelőim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Forró szeretettel köszöntelek benneteket, akik hűségesen és kitartóan részt vesztek az Én nagy Művemben, az engesztelésben. Ezeket a szorgalmas eljöveteleteket mindig feljegyzem az életkönyvetekben, és gazdag mennyei jutalom vár ezért rátok.

Ma arról hallotok, hogy Szent Fiam hogyan tanította apostolait. Miután kiválasztotta a tizenkettőt, mindenfelé magával vitte őket, hogy tanulják Tőle az apostolkodást: a hithirdetést. Az volt a terve, hogy tizenkét tanítványát világraszóló nagy feladattal bízza meg. Nekifogott az alapos kiképzésüknek. Kafarnaumban gyűjtötte össze őket, Péter házának felső szobájában. Az igaz, hogy tanításának erről a helyéről az evangéliumok nem tesznek említést, de Én elárulom nektek, hogy Jézus ezt a helyszínt választotta. Azt akarta, hogy először választott népem, Izrael részesüljön a megváltás ígéreteiben, ezért így szól az összegyűlt tanítványaihoz: -Ne menjetek a pogányok útjára és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek: hanem inkább menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz.

Fiam apostolkodási szándékában benne voltak a pogányok is, a megfelelő időben. Azután így folytatta: -Elmenvén pedig, hirdessétek, mondván, hogy elközelgett a mennyek országa.

A mester kidomborította előttük ennek a nagy fontosságát. Előző tanításainkból hallhattátok, Gyermekeim, hogy nagy súlyt fektetett Isten országának hirdetésére. Sokszor ismételgette a zsinagógákban, a nép előtt mondott példabeszédekben. Bíztatta apostolait, hogy ha majd elindulnak téríteni, bátran beszéljenek arról, hogy Isten országa a Messiás országa, a Messiás pedig elérkezett, mi ismerjük Őt. Gyermekeim, mint ahogy 2000 évvel ezelőtt, ma is vannak apostolok, akiknek ugyanaz a dolguk, mint a régieknek: beszélni arról, hogy Isten országa közel van, ahová csak úgy lehet bejutni, ha a halandó ember befogadja magába Isten személyes és élő Lelkét, melynek egyedüli forrása, Jézus, aki nemcsak forrás, hanem kapu is, és csak ezen keresztül lehet elérni az örök boldogságot. A Mennybe jutás eszközei, feltételei a következők: a rendíthetetlen, szilárd hit Krisztus tanításában, a lemondások, az önmegtagadások, a lelki tisztaság és a teljes bűnbánat. Az az igehirdető, aki nem ezekről beszél, arra nem hallgassatok, az hamis próféta. Jézus tisztában van azzal, hogy tanítványai még gyengék, gyarlók és esendők. Fegyvert ad a kezükbe, hogy képesek legyenek az apostolkodásra: átruházza tanítványaira Isten Lelkét, aki benne lakozik, és így bocsátja útnak őket:

-Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, poklosokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki!

Drága Gyermekeim! Az apostolok saját erejükből ezt nem tudták volna megtenni, csak az Én erőmből, melyet a Szentlélek ültetett beléjük. A mai kor választottjai is megkapják a Szentlélek különleges ajándékait: a tanítás és prófétálás, a gyógyítás, a szabadítás, a látás-hallás, a benső szó kegyelmét, a nyelveken beszélést. De akár a régi, akár a mai apostolok az erőt az emberek javára kapják. Csak így tudják enyhíteni mások testi-lelki fájdalmát, csak így képesek egyeseket megszabadítani a gonosz lélek támadásaitól és csak így tudják továbbadni maradéktalanul az igét, csak így tudják felébreszteni a hitetlen, közömbös és megátalkodott felebarátaiknak alvó lelkiismeretét. Mivel a 12 apostolnak nem saját érdemük volt az erő és a hatalom, hanem a bennük lakó Lélek ajándéka, így szól hozzájuk Jézus: -Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyotok, se ezüstötök, se pénzetek övetekben, se táskátok az útra, se 2 köntösötök, se sarutok, se bototok; mert méltó a munkás az ő élelmére…

Ez azt jelenti, hogy az apostol azoknak az adományaiból fog élni, akiknek a hitet hirdeti, és azok hálájából, akiket meggyógyított. A Mester továbbá arra utasítja őket, hogy az útra kettesével menjenek, hogy támogathassák egymást. Nem a zsinagógákba és a tömeg közé küldi őket egyelőre, mert tudja, hogy még nem elég erősek, hanem házakhoz, családokhoz.

-Ha bementek valamely faluba vagy városba, tudakozódjatok, ki méltó abban és maradjatok ott, míg tovább nem mentek. Bemenvén pedig a házba, köszöntsétek azt mondván: „Békesség e háznak!” És ha méltó ez a ház, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem méltó, békességtek visszatér hozzátok. És ha valaki nem fogad be titeket, sem beszédeiteket nem hallgatja, kimenvén abból a házból vagy városból, rázzátok le a port lábaitokról.

Figyeljétek, Kicsinyeim, hogy Fiamnak ezen szavai rátok is vonatkoznak. Eszetekbe ne jusson a templomokban kiállni az oltár elé és ismeretlen hittestvéreiteknek hirdetni igaz prófétáim üzeneteit! Az ilyennek a vége merev ellenállás és fenyegetőzés lesz, rosszabb esetben a szentségek megvonása és kitiltás onnan. Az utcasarkokról se prédikáljatok, mert kigúnyolnak, kinevetnek benneteket. Családtagjaitokon, szomszédaitokon, legjobb barátaitokon kezdjétek az evangelizálást. De náluk se ajánlatos ajtóstól a házba törni. Először családjuk munkájáról, egészségi állapotáról beszélgessetek velük. Azután tegyetek személyes tanúságot arról, hogy milyen pozitív változásokat hozott az életetekben, hogy egészen Felém fordultatok. Az ő problémái is egycsapásra megoldódhatnának a hit fényében. De ha látjátok, hogy keményen tiltakozik, ne erőltessétek a térítést. Ez esetben csak imádkozni lehet értük.

Jézus a hithirdetés veszedelmeit is feltárja a 12 előtt, és megnöveli bátorságukat. Így szól hozzájuk: -Íme, úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé… Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjatok pedig az emberektől, mert átadnak titeket a törvényszékeknek és megostoroznak benneteket a zsinagógában, és a helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak majd én érettem… Mikor pedig átadnak titeket, ne legyen rá gondotok, hogy miképpen és mit mondjatok, mert adatik nektek azon órában, hogy mit szóljatok. Hisz nem ti vagytok, akik beszélnek, hanem Atyátok Lelke az, amely szól belőletek… Mikor pedig üldöznek benneteket az egyik városban, fussatok a másikba… A mi sorsunk közös. Veletek is úgy bánnak tehát, mint Velem. Mert nem nagyobb a tanítvány a Mesterénél, sem a szolga az uránál. Azt is mondja apostolainak, hogy senkitől nem kell félniük, csak éppen attól, aki mind a testet, mind a lelket megölheti és gyehennára vetheti.

Végül Mesterük így fokozza bennük a bátorságot és reményt: -Mert mindenkit, aki megvall Engem az emberek előtt, Én is megvallom az Atyám előtt, ki a mennyekben vagyon. Aki pedig megtagad Engem az emberek előtt, Én is megtagadom az Atyám előtt, ki a mennyekben vagyon.

Arról is beszél, hogy Ő nem békét hozni jött a világra, hanem kardot. Az Ő megjelenésével kétfelé oszlott az emberiség. Azokra, akik hisznek benne, és szereti Őt, és azokra, akik nem hisznek Isten-fiúságában, és gyűlölik Őt. E téren megoszlanak a családok, a vallásos közösségek és az egész emberiség. Ezzel az embernek ellenségévé válik a saját háza népe. Arra oktatja tanítványait, hogy szívükben Ő legyen az első, ne a családtagjaik. Bátorítja őket, hogy ne féljenek a haláltól. –Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen Engem. Ne féljetek kockára tenni életeteket énértem ebben a világban, amely öl. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszti azt, aki pedig elveszti életét énérettem, megmenti azt. Mit is jelent ez, Gyermekeim? Hogy aki e rövid földi életét föláldozza, örök életet nyer. Viszont ha valaki mindenáron meg akarja tartani azt, ami mulandó, méltatlan lesz arra, ami sosem múlik el, a Mennyországra.

Drága Engesztelőim! Azért nagyon fontos, hogy beszéljek nektek arról, hogyan tanította Jézus apostolait, mert szinte minden szava rátok is vonatkozik. Ugyanis mindannyiatokat apostolnak választottalak ki. Az Ő idejében, az első keresztények életében nagy keresztényüldözés volt. És ma? Már jó ideje halljátok a hírekben, a TV-ben, rádióban, olvashatjátok az újságokban és interneten, hogy egyes országokban milyen válogatott kínzásokkal írtják a hitüket bátran megvalló keresztényeket, Afrikában és Keleten van a legtöbb keresztényüldözés: Észak-Koreában, Szaud Arábiában, Irakban, Szomáliában, Iránban, Jemenben, Maliban és a Maldiv szigeteken. Európában még nem üldözik a keresztényeket, de a keresztény értékeket itt-ott megcsorbítják. Van egy keresztény segélyszervezet, Open Doors a neve melynek jelentésében benne van, hogy 2000 és 2010 között a Földön a keresztény áldozatok száma meghaladta az 1 milliót. Az utóbbi 10 évben szerintük a világon naponta 270 keresztény szenvedett vértanúságot. A keresztényüldözés egyre nagyobb méreteket ölt. Kicsinyeim, rátok is nagy megpróbáltatások várnak. Szent Fiam prófétái által előre jelzi nektek a veszélyhelyzetet, nem ijesztegetés céljából hanem, hogy ne érjen váratlanul a jövő. Hogy lelketeket kellőképpen készíthessétek fel sok imával, böjttel, áldozatokkal, rendszeres szentgyónással és szentáldozással, folytonos bűnbánattal. Ne féljetek semmitől, mert veletek van védelmem, az Élő Isten Pecsétje, Szent Fiam Vérével, Legszentebb Leányom pedig palástjával borít be benneteket. Szent Lelkem ezekben az utolsó időkben szokatlan nagy bátorsággal és elszántsággal, forró hittel és reménnyel tölti majd be kicsiny szíveteket.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Hunyjátok be a szemeteket, mert egy képzeletbeli utazásra hívlak benneteket a jövőbe. Nem mondom meg, melyik évben járunk, mert dátumot sosem adok nektek. Egy biztos. Megtörtént a Nagyfigyelmeztetés. Sok milliárd ember lelke hiszi, hogy Én, Mennyei Atyátok létezem. Az átélt, megrázó élmények után gyermekeim lelke tele van bűnbánattal, tudásszomjjal. A templomok zsúfolásig megtelnek. A gyóntatószékek előtt kígyózó sorok állnak. A hívek oly sokan vannak, hogy a kevés pap képtelen a gyóntatásnak eleget tenni. Egy fiatalasszony rettenetesen zokog, próbál bejutni, már harmadik napja várakozik, de nem kerül rá a sor. Meséli a mellette állónak, hogy egész sorozat abortusza volt, és a Szentlélek kiáradásakor megmutatta neki azt a borzasztó helyet, ami a pokolban várna rá, ha őszinte bűnbánattal nem gyónik meg. A szomszédja, akit megszólított, szintén nagyon aggódik lelkéért. Ő a tisztítóhely legmélyének szenvedéseit élte át, mert az ítélkezés szokásává vált. Úgy érezte, hogy szájürege, az ajkai, a fogínye, torka és nyelve telis-tele volt fekélyekkel, és nagy fájdalmakat élt át. Egy hang közölte vele, hogy ezt történt volna, ha most meghal. Egy férfi is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Hulló könnyek között előadta, hogy Jézus megjelent neki a keresztrefeszítés előtti pillanatokban, meztelenre vetkőztetve, megalázva, tetőtől-talpig vérben. Gondolati úton közölte vele, hogy az ő házasságtörései miatt kell elszenvednie ezt a nagy szégyent, és csak a szentgyónás mentheti meg, a kárhozattól. Hála felszentelt gyermekeim áldozatkészségének, pár hét múlva ritkulnak a gyónások. Az emberek megnyugszanak, megkönnyebbülnek. Egyre több a mosolygós, boldog arc. A szentmiséken tömegek vannak, be se férnek a templomba. A kinnrekedtek hangszórókon hallják a szentmise szövegét. A többség még se tudja, mikor kell állni, térdelni. Semmit nem tudnak, de szívük tele van hittel, Isten iránti szeretettel és szomjaznak az Igére.

Ti, engesztelő gyermekeim kívülről nézitek ezt a lelkes, kíváncsi, érdeklődő tömeget. Mindannyiatoknak van valami a kezében: Biblia, imakönyv, rózsafüzér, Engesztelő imafüzet, keresztes imahadjárat füzet, Igazság Könyve stb. Ahogy ott álltok körülöttem, hívom Szentlelkemet. Máris megérkezik galamb alakjában. Kicsi csőrében parazsat hoz és homlokotokhoz, szívetekhez és ajkatokhoz érinti. Bátorságot, tudást, szónoki képességet, tüzes szeretetet éreztek magatokban. A mise végén a templomból kiáradó tömeg körülvesz benneteket és ti boldogan és felkészülve, nyelveken imádkozva tanítani kezditek őket, és közbenjáró imákat mondotok értük. Beszédetek után a családok egymást átölelve, sugárzó örömmel hálálkodnak nektek, és elbúcsúznak tőletek, hogy átadhassák helyüket másoknak. Közületek, kis Apostolaim, többen meglátták a Mennyországot a Nagyfigyelmeztetés perceiben, ezért tudtok olyan lenyűgözően szólni a frissen megtért gyermekeimhez. Nyújtsátok kezeteket, Kicsinyeim, visszaviszlek benneteket az engesztelő terembe, visszatérünk a jelenbe. Megmutattam nektek, hogy terveim szerint mindnyájan apostolok lesztek, és hinteni fogjátok a sokaságnak a hit és Isten szeretet magvait. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.04.08

Szentlélek: Jézus élete XXVII. Hamis-Messiás várás

Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Ma Én tanítalak benneteket, a Szentlélek Isten, eszközömön, Éván keresztül. Szívem tüzes szeretetlángját végighordozom közöttetek, hogy szíveteket lángragyújtsam Megváltótok, Jézus Krisztus iránt. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, és megköszönöm, hogy újra eljöttetek. Láthatatlanul itt vagyunk előttetek mind a hárman, mint a Szentháromság tagjai és mellettünk áll Mennyei Édesanyátok.

A múlt héten arról hallottatok, hogy Jézus Kafarnaumban hogyan készítette fel apostolait a rájuk váró feladatokra. Ma arról lesz szó, hogy az Őt követő nép mennyire félreértette messiási szerepét.

Kafarnaumban hajóra szállt tanítványaival, átkelt a tavon és a keleti parton kötöttek ki. Jézus a magányt kereste, hogy imádkozhasson Atyjához és elindult egy dombra. Észrevette, hogy a szomjas nép utánaeredt. Kedvesen, szelíden fogadta őket, és a domb tetején letelepedtek. Egész nap fáradhatatlanul beszélt nekik Isten országáról. Beesteledett és a sokaság megéhezett. Az apostolok kérték a Mestert, hogy bocsássa el a népet, hogy a faluban valami eleséget vegyenek maguknak. Jézus így felelt:

-Szánom a sereget, mert íme harmadnapja vannak már velem és nincs mit enniük. És ha étlen bocsátom őket haza, kimerülnek az úton, mert némelyek közülük messziről jöttek… Adjatok nekik enni!

-Hogyan? -álmélkodtak az apostolok, hiszen ennyi embernek hol és miből vegyenek kenyeret. Erre Jézus megkérdezte őket, hogy hány kenyerük van. András, Péter bátyja körülnézett, tudakozódott, kinél van valami étel és jelentette:

-Csak öt kenyerünk és 2 halunk van, de mi az ennyinek? Ötezren voltak férfiak, az asszonyokat és gyermekeket nem is számítva. Jézus így szólt tehetetlenkedő apostolaihoz:

-Hozzátok ide, amitek van, és telepítsétek le a népet ötvenes csoportokban.

Az apostolok így is tettek. A Mester pedig vette az 5 kenyeret és 2 halat, föltekintett az égre, hálát adott, megáldotta azokat, megszegte és szétosztotta tanítványainak, hogy a sereg elé vigyék, hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak. A kenyerek és halak pedig, megszaporodtak kezeiben. És mindnyájan ettek és jól laktak, a megmaradt kenyér darabokból és halakból pedig 12 kosarat szedtek tele. A nép csodálkozva, rajongva tekintett Jézusra. Az emberek lelkesen mondogatták egymás között, hogy Ő a Messiás, az Isten fia, Ő az e világra jövendő. Kétségtelen, hogy csodái közül az Ő korában ez volt a legnépszerűbb, hiszen nem egy emberrel tette, hanem a sokasággal.

Gondoltatok-e már arra, Gyermekeim, hogy ez a csodálatos kenyér- és halszaporítás előképe a mai szentáldozásnak? Míg a kenyér és a hal a test eledele, földi táplálék, mely életben tartja a testet, addig az Oltáriszentség lelki eledel, mely a lelket táplálja és őrzi meg az örök életre. Mint ahogy Jézus a hegyen maga köré telepítette a népet és megszaporította számukra a földi kenyeret és halat, és ezzel lakatta jól őket, úgy most is maga köré gyűjti gyermekeit. A mennyei eledel, a Szentostya kezeiben megszaporodik, és apostolai utódaival, a papokkal a szentáldozás keretében táplálja őket.

A kenyérszaporítás volt az a csoda, mely az ókori zsidó népet meggyőzte arról, hogy Jézus nem egy egyszerű próféta, mint elődei, hanem maga a Messiás. A baj az volt, hogy félreismerték Őt. Földi, nemzeti, politikai vezért láttak benne, aki, mint egy elszánt forradalmár, megszabadítja őket a rómaiak zsarnokságától. Királlyá akarták kiáltani. A hazafias szenvedély lobogott a tömegben és ez hajtotta őket Jézushoz. De az Ő országa nem e világból való volt. Mennyei, lelki Messiásként jött a világra, hogy az egész emberiség lelkét megmentse, megváltsa. Mivel a nép nem tágított e hamis Messiás-képtől, és a Mester féltette tanítványait, hogy őket is megfertőzik a zendülés elvével, ezért elhatározta, hogy nem marad a tömeg közt. Meghagyta az apostoloknak, hogy szálljanak hajóra és evezzenek a túlsó partra, Ő pedig, a sokaságot elbocsátva felment a hegyre imádkozni. Hirtelen nagy szél kerekedett és látta, hogy Péterék veszélybe kerültek, ezért eléjük sietett. A háborgó hullámok tetején járva közeledett hozzájuk. Azok megijedtek, mert azt gondolták, szellemet látnak. De Jézus így bátorította őket:

-Bízzatok….Én vagyok…Ne féljetek!

Péter így válaszolt: -Uram, ha valóban te vagy, parancsold nekem, hogy hozzád menjek a vízen!

-Jer! – mondta neki Jézus. Simon Péter azonnal kiszállt a hajóból és elkezdett lépegetni a víz tetején, de az erős széltől megijedt és elkezdett merülni és így kiáltozott: – Uram, ments meg engem!

És Jézus kinyújtotta a kezét, kiemelte és ezt mondta neki: -Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

Mindketten beszálltak a hajóba, és a szél elcsendesedett. Az apostolok csak mondogatták csodálkozva: -Valóban Isten fia vagy.

Jézus hiába kerülte a rajongó néppel való találkozást, mégis utána mentek. A múltkori kenyérszaporítás nem volt elég jel nekik. Abban a csodatételben ők csak a földi kenyeret látták, amelytől jóllakhattak. Nem értették, hogy Isten ennél sokkal nagyobb ajándékot küld nekik: az Élő Kenyeret. Szemrehányásként emlegették, hogy Mózes nemcsak 5000 embert laktatott jól, hanem 40 esztendőn át táplálta a zsidó népet a pusztában. Jézus megmagyarázta nekik, hogy a manna eredete mennyei, de lényegében mégiscsak anyagi volt és a test fenntartására szolgált. Azt mondta nekik, hogy most Isten az élet kenyerét, mennyei kenyeret ad nekik. Felfedte a tömegnek, hogy kicsoda Ő: – Én vagyok az Élet Kenyere, aki énhozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik… A kenyér, amelyet majd én adok, az Én testem a világ életéért… Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én föltámasztom őt az utolsó napon. Mert az Én testem valóban étel és az Én vérem valóban ital… Aki eszi az Én testemet és issza az Én véremet Énbennem marad és Én őbenne.

Jézusnak ezek a mélyértelmű kinyilatkoztatásai nagy felháborodást keltettek a nép körében. Ilyeneket suttogtak: – Azt merte mondani, hogy ő az élet kenyere, mely a mennyből szállt alá. Ugyan kicsoda ez az ember? Nemde József és Mária fia? Gyermekeim! Képzeljétek magatokat a helyükbe! Hogy gondolkoznátok, ha ma odaállna elétek egy kortársatok, hogy ő az égből szállott kenyér és egyétek az ő testét és vérét? Mit képzelnétek felőle? Talán kannibál? Vagy egy pszichiátriai eset? Valahogy így érezhettek az akkori zsidók, akik a csodák, jelek ellenére se tudtak hinni abban, hogy Jézus Isten Fia, a Messiás. Mert ha hittek volna Benne, akkor tudták volna, hogy Istennél nincs lehetetlen, képes élő kenyérként táplálni őket, saját testével és vérével. Nektek, mai hívő keresztényeknek könnyebb elhinni, túl az utolsó vacsorán történt Oltáriszentség alapításon és az évezredes hagyományokon. Mégis hány és hány olyan katolikus keresztény van, aki kétségbe vonja Jézus Oltáriszentségi jelenlétét. Két asszony, Aranka és Juliska szomszédok, és minden vasárnap együtt járnak a szentmisére. Juliska gyakran gyónik, és minden vasárnap áldozik. Aranka sosem járul szentségekhez. Juliska már nem bír tovább hallgatni és kérdezi:

-Mondd, Arankám, te miért nem jössz áldozni velem? Talán valami akadályba ütközik? Esetleg nem szentségi házasságban élsz? Vagy nem voltál elsőáldozó?

-Ó, dehogy! Nincs semmi akadálya. Egyszerűen külsőségnek tartom. Miért egyek meg egy üres, íztelen ostyát? Én is tanultam valamikor, hogy abban Jézus teste és vére van, de ez csak a papok kitalációja.

-Gondolod, Aranka, hogy ez a sok ember, aki itt szentáldozásra sorakozik, tévedésben lenne? Számtalan Oltáriszentség csoda tanúsítja, hogy Jézus, sőt az egész Szentháromság ott van a Szentostyában, a kenyér és bor színe alatt.

Két hónap múlva a plébános zarándokutat szervezett Horvátországba, Ludbregbe. Juliska hívogatta Arankát, hogy iratkozzanak fel erre az útra. Ott megható élmény várt rájuk. Az ottani plébános elmesélte, hogy régen 1401-ben a pap misézése közben, az Úrfelmutatás alatt sóhajtozva gondolt arra, hogy bizony képtelen hinni a valóságos jelenlétben. És miközben ezen elmélkedett a magasra emelt Szentostyából elkezdett hullani a vér. Kehelybe felfogta, és a meghatottságtól remegve vitte megmutatni az elöljárójának. Azóta a friss állapotban való vért egy szép díszes ereklyetartóban őrzik, és minden zarándok láthatja. Ez a vér több vizsgálaton ment át és megállapították, hogy zsidó ember vére, és vérképe megegyezik a torinói lepel vérképével. Aranka az ereklye előtt térdelve könnyek között bánta meg kételkedését, és azóta buzgón minden vasárnap szentáldozáshoz járul.

Sajnos Aranka nem egyedül van. A vallásukat gyakorló gyermekeim közül sok az Oltáriszentségben kételkedő. Még felszentelt szolgáim között is akad. Ó, mekkora fájdalmat okoznak ezzel a visszautasítással! Nemcsak a kafarnaumi régi zsidók okoztak bánatot neki hitetlenkedésükkel, hanem a ma élő hívők is.

Mint ahogy ebben a tanításban megvilágosítottam előttetek, hogy Jézus nem forradalmárként, hadvezérként jött el, mint Messiás, a zsidó népet felszabadítani a római iga alól, úgy összefoglalom az Ő igazi, magasztos tervét, mint az emberiség Messiásának célkitűzését.

Az Ő fenséges messiási tervének gerince a megváltás. Nem az elnyomatás, a szenvedés megszüntetéséért jött el a földre, hanem az egész bűnös emberiség lelkének megmentéséért. Ehhez eszközül használta a három éves nyilvános működését, kínszenvedését, kínhalálát és az Oltáriszentség megalapítását. Végtelen nagy szeretetében üdvözítésetekre kínálja fel mindannyiatoknak szent Testét és Vérét, mely úti eledel számotokra az Örök Életre.

Eme égi tanítás méltó befejezéseképpen, Jézus Krisztus lelki áldozásban kíván részesíteni benneteket. Először gondolatban mélyen bánjátok meg bűneiteket, és együtt hangosan mondjátok: „Teljes szívemből bánom…”A Mennyei Atya 2 kelyhet tart a kezében. Az egyikben bor van, ezt a Szűzanya kezébe adja, a másikban annyi ostya, ahányan vagytok. Ezt Jézusnak nyújtja. Én, a Szentlélek, keresztet rajzolok a két kehely fölé, és mindkettőre rálehelek. Erre a bor vérré válik, az ostya pedig, Szentostyákká. A Lélek leheletétől misztikus láng veszi körül a két kelyhet és beborítja a tartalmát is. Térdeljetek le és nyissátok ki a kis szájatokat! Jézus és Szűzanyátok körbe jár. Jézus felemeli a lángoló Szentostyát, belemártja a tűzzel égő vérbe, és mondja: „Ez az Én Testem.” Majd a nyelvetekre helyezi. Nyeljétek le! Mennyei Édesanyátok megsimogatja arcotokat, és Jézus egy keresztet rajzol homlokotokra. Jézus így szól hozzátok: Drága Gyermekeim! Az egész Szentháromság költözött belétek Szeretetlángjával. Így szíveteket csordultig töltöttük a Mi tüzes szeretetünkkel. Ezután ezt sugározzátok mindenki felé. Az Élet Kenyerét és Italát ajándékoztuk nektek, mint üdvösségetek legszentebb eszközét. Megáldunk mind a négyen benneteket az Oltáriszentség iránti hódolat lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.04.15

Szűzanya: Jézus élete XXVIII. Jézus további utazásai

Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, Én, Égi Édesanyátok, és örömmel folytatom Jézus életének ismertetését.

Ha nem is kísérhettem el Őt minden útjára, mégis lélekben vele voltam és tanítványai gyakran hozták nekem róla a hírt, hogy hol jár, mit csinál. Így tudtam meg, hogy egyre messzebbre jutott, átment Galileán, egészen Szidon és Tírusz határáig, és eljutott Dekapolisba, a 10 város területére, ahogy annakidején nevezték. A kafarnaumi beszéde után, mikor kifejtette, hogy Ő az égből alászállott kenyér, és aki eszi az Ő testét, és issza az Ő vérét, annak örök élete van, bizony sokan elhagyták, még tanítványai is kételkedtek benne. A farizeusok azon igyekeztek, hogy rontsák népszerűségét. Heródes is gyűlöli, és a lefejezett keresztelő szellemét látja benne. A forrongó tömeg még mindig hadvezérré és királlyá akarja tenni, pedig kifejtette előttük, hogy Ő az emberiség megmentéséért jött, az üdvözítéséért. Ezért apostolaival igyekszik távol tartani magát a néptől. A farizeusok, írástudók ott kötöttek bele, ahol csak lehetett. Éppen látták Jézus tanítványait ebédelni és megbotránkoztak, hogy a kenyértörés előtt nem mostak kezet, és ezt szóvá is tették neki. Tudnotok kell, Gyermekeim, hogy a zsidóknál a mosakodás elmulasztása súlyos bűn volt, kiközösítették a zsidó hitközösségből azt, aki ezt elmulasztotta. Meg kellett mosni a helyeket, az edényeket, az ágyakat. Különbséget tettek a meghintés, a mosás és a vízbemerülés között. Előírták, hogy a szükséges vízért 4000 lépésnyire kell fáradni, és inkább szomjan kell halni, mint megszegni ezt a régi hagyományt. Természetes, hogy az Én Fiam felháborodott ezeken a túlzásokon. Mikor megkérdezték tőle a farizeusok, hogy tanítványai miért nem mosakodnak evés előtt, így válaszolt nekik: – Képmutatók! Jól jövendölt rólatok Izaiás: „Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szíve pedig távol vagyon tőlem… Elhagyva az Isten parancsolatait, az emberek hagyományait tartjátok.” Itt többek között arra gondolt, hogy kijátszák a 4. parancsolatot, hogy atyádat és anyádat tiszteld. Úgy tanítják, hogy csak addig kell tisztelniük szüleiket, ameddig saját hasznukra válik, azon túl már nem tehet értük semmit. Ez egy képmutató, gőgös jámborság, merev előírás, amit Szent Fiam keményen elítélt. Apostolainak így magyarázta a nemtetszését: – Nem látjátok-e, hogy mindaz, ami kívülről megyen az emberbe, nem szennyezheti be őt, mert nem megyen be a szívébe, hanem a gyomrába jut és a csatornába kerül, ami megtisztít minden ételt? Hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek rossz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, kapzsiság, gonoszságok, csalárdság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, bolondság. Mind ez a rossz belülről származik és bemocskolja az embert.

Egy példát mondok erre, Én, Édesanyátok. A városban van egy feltűnően csinos szép fiatalasszony. Mielőtt lemegy vásárolni, tetőtől talpig megfürdik, illatos dezodorokkal lepermetezi magát, sokáig fésülködik, begöndöríti hosszú szempilláit, körülfesti a szemeit, kirúzsozza a száját, és három ruhát is felpróbál, mielőtt elindul. Ez a készülődés egy órát vesz igénybe. Valóban szép, tiszta, illatos és kívánatos. A bolt előtt összetalálkozik egy barátnőjével és legalább fél órát beszélgetnek. Elmondja, hogy Julika, aki közös osztálytársuk volt, férjhez ment, és hűséges, becsületes férjét, már a harmadik emberrel csalja meg. Megjátssza az álszentet, mindig templomba jár, és közben házasságtörések sorozatát követi el. Ez az ápolt fiatalasszony, aki ilyen elítélően beszél, nem tudja, hogy Julika ártatlan az ügyben, mert édestestvéreivel szokott találkozni, jönnek hozzá és ő is időnként meglátogatja őket. Amint halljátok, ez az asszony kívülről tiszta és ápolt, de lelke mocskos a rágalmazás bűnétől. Ami a szájából kijön, az piszkolja be. Ez nem azt jelenti, hogy ne törődjetek testetek tisztaságával, mert hiszen azt mondja a közmondásotok, hogy a tisztaság félegészség. Természetesen továbbra is evés előtt kezet kell mosnotok egészségetek védelmében. De a testi tisztaságnál sokkal fontosabb a lelketek tisztántartása.

Tovább kísérem Szent Fiam útját. Fönícia határai felé tartott. Apostolaival belépett egy házba, ahol nagy vendégszeretettel fogadták őket. Figyelmeztette a házigazdát, hogy ne beszéljen érkezéséről. Mégis a szomszéd pogányok tudomást szereztek róla és egy föníciai asszony bekopogott hozzájuk. Márk evangélista ezt a bájos jelenetet így örökítette meg nektek:

„Mert mindjárt neszét vevé egy asszony, kinek leányában tisztátalan lélek volt, eljött és lábaihoz borult… és nagy buzgósággal kérte a Mestert: – Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! Az én leányomat gonoszul gyötri az ördög.

Jézus nem felelt. Mire tanítványai kérték őt…: -Bocsásd el, mert utánunk kiált! –Én csak Izrael házának juhaihoz küldettem. -felelte Jézus. Az asszony, pedig lábai elé borulván imádta Őt, mondván: – Uram, segíts rajtam!

Jézus próbára akarta tenni az asszony hitét: – Nem helyes elvenni a gyermek kenyerét és az ebeknek vetni. Az asszony zúgolódás nélkül belenyugszik, és sóhajtva így szól: -Úgy van, Uram, csakhogy a kiskutyák is esznek a morzsákból, melyek lehullanak uraik asztaláról.

Ez a nagy alázatosság meghatja Jézust: – Ó, asszony, nagy a te hited! Legyen hát neked, ahogy kívánod!

És meggyógyult a lánya attól az órától fogva, mikor Jézus e szavakat mondta.”

Az igaz, hogy az Én drága Fiamat a Mennyei Atya először a választott népéhez küldte, de szava eljutott a világ összes népéhez, akik nem morzsát-szedegető kiskutyák, hanem mind Isten gyermekei. Ma is sok pogány van, ateisták sokasága. Jézus nem zárja ki őket Szívéből, mindannyiukat üdvözíteni akarja. Hány és hány friss megtérésről lehet hallani. Eszközömnél, Évámnál telefonon jelentkezett egy fiatal rendőr. Feleségével, gyermekeivel és szüleivel együtt élte a maga világias, Istentől, hittől távol eső életét. Az internetet nézegetve ráakadt Évánk lelki naplójára. A belőle áradó gyermeki hit és tisztaság, a szentmise lényegének kifejtése és a szentségek mélysége annyira megérintette lelkét, hogy személyesen felkereste eszközünket. Azóta Jézusnak nagy tervei vannak vele, buzgó gondolkodásra serkenti. Egyre több ilyen megtért báránykánk van a világban, és buzgó, áhítatos engesztelések következtében mindig egyre több lesz. Szent Fiam, mint ahogy segített a pogány, föníciai asszonynak, ma sem zárkózik el a hitetlen és közömbös felebarátaitok elől. Azt akarja, minden ember szívéhez eljusson az örömhír, az üdvösség ereje.

Drága Kicsinyeim! Az igaz, hogy Jézus próbálta kerülni a tömeget, mely még mindig királlyá akarta koronázni, de ennek ellenére nem tudta megtagadni segítségét a hozzáforduló nyomorultaktól. Vakok, némák, sánták kerültek útjába. Szent Márk így írja le a süketnéma meggyógyítását: „Félre vivén őt Jézus, külön a seregből, füleibe bocsájtá ujjait és köpvén, illeté nyelvét, és föltekintvén az égre, fohászkodék és mondá neki: -Effeta! –azaz: Nyílj meg! És azon nyomban megnyílának fülei és megoldódék nyelvének köteléke és helyesen szól vala.”

Néhány nappal később megtörtént a második csodálatos kenyérszaporítás. Most is étlen-szomjan már 3 napja hallgatta tanítását a tömeg és Ő megsajnálta őket. 7 kenyér és néhány hal megszaporításával bőségesen ellátta a 4000 férfit, nőket és gyermekeket élelemmel.

Kedveseim! Ne féljetek, most az utolsó időkben, mikor szűkölködni fogtok, Jézus nem felejtkezik el rólatok. Ő most is ugyanaz a bőkezű, irgalmas Isten, mint 2000 évvel ezelőtt. Fontos, hogy legyen valamennyi félretett, nem romlandó élelmiszeretek, és ha gyermeki bizalommal hiszitek, meg fogja szaporítani ételeteket. Hát nem ezt üzeni mai prófétáival? Higgyetek Benne! Különösen akkor lesz ez nyilvánvaló előttetek, mikor bátran visszautasítjátok a fenevad bélyegét. Ne aggódjatok! Hűségeteket látva, nem hagy nélkülözni és éhenhalni benneteket.

Drága Kicsinyeim! E mai tanításból lépten-nyomon kicsendül Megváltótok segítőkészsége, irgalma és szeretete. Akarjátok-e ebben követni Őt? … Amit ezután mondok nektek, azt csak Én láthatom, Édesanyátok, mer ti még nem kaptátok meg a látás kegyelmét. Itt áll előttetek Jézus Krisztus görnyedve, nehéz kereszttel a vállán. Jobb oldalán egy angyal annyi kereszttel ahányan vagytok. Ezek különböző méretűek. Az egyik nagy tűhegyes tövisekkel van tele, a másik kisebbekkel, van, amelyiken nincs is tövis. Jézus így szól hozzátok: – Köszönöm, hogy önként résztvesztek keresztutamban. Egy magas, sziklás hegy áll előttünk. Ott fönn a csúcson egy tündöklő kristálypalota, utunk célja, mely nem más, mint a boldog Örök Élet. A kereszteket tartó angyal látja, hogy minden keresztre aranybetűvel ráírtam a neveteket, ismerem erőtöket, kitartásotokat, gyengeségeteket. Az egyiketek kisebb, a másikotok nagyobb keresztet kap. A másik angyal a töviskoronákat illeszti fejetekre. Mutatom neki, melyik korona kire való. Én megyek elől, drága Követőim, gyertek utánam. Míg viszitek saját keresztjeiteket, feladatokat kell végrehajtanotok, olyan formában, hogy segíteni kell a rászorulóknak. Az egyiketek jó nagy keresztet cipel: meghalt legkedvesebb hozzátartozója és minden férfimunka ráhárul, pedig már nem fiatal. Bármilyen nehezére esik, súlyos terhe mellett segítenie kell beteg szomszédasszonyának, aki magányos és tehetetlen. Naponta 3-szor átmegy megetetni. Hálából odamegyek a háta mögé, és egy kicsit szabad kezemmel megemelem a keresztjét, hogy könnyebb legyen neki. A töviskoronáján 1 tövis piros virággá változott. A másik engesztelőm egy kisebb keresztet hordoz: sokat fáj a dereka. Ennek ellenére naponta viszi és hozza unokáját az óvodába. Odamegyek hozzá, ahogy lépeget a sziklákon, megsimogatom fájós derekát, és szeretettel megcsókolom. Az ő töviskoronája is megváltozott, az egyik tövisből egy fehér virág lett. A harmadik közületek közepes nagyságú keresztet visz, mely áldozatok sokaságából tevődik össze. Ő többgyermekes családapa. Nem szűnik meg gyermekei lelkéért imádkozni, a nagyobbakért, akik nem akarják követni a szülők buzgó hitéletét. Meg kell állnia a nehéz úton, mert a szűkölködőkön segíteni akar. Odasietek hozzá, adakozó szívét megcsókolom. Egy piros rózsa nyílik egyik tövise helyén. A következő az Én kicsi apostolkodó lányom, bátor harcosom, aki nagy keresztet hordoz: legközelebbi hozzátartozójától nem kap hűséges szeretetet. Utána sietek, megérintem töviskoronáját, és egyik tövis helyén egy lobogó láng gyullad. Van egy engesztelőm, aki kicsi keresztet cipel, mely rágalmakból és gúnyolódásokból, jelentéktelen fizikai fájdalmakból áll, ezért ő ide-oda cikázik a hegyen és segít másoknak vinni a terhét. Az egyik töviséből egy világoskék virág lesz. Nem is sorolom fel mindannyiótokat, mert hasonló a sorsotok. Csak annyit mondok, hogy közületek többen nem törődve terhükkel Nekem, Üdvözítőjüknek segítenek cipelni a keresztet. Mindegyiknek az egyik tövise színes virággá változik. Ahogy telik az idő, és fogy a meredek, sziklás út, hullik a veríték mindenkiről, mindig több virág lesz a töviskoronákon, és mire fölérünk a csúcsra, minden töviskorona virágba borul. Feltűnik a kristálypalota és nyitott kapujában a Mennyei Atya vár minket. Keresztjeinket letesszük a lábához, Ő pedig, hálásan szívére öleli minden gyermekét, aki Engem követett. Vége ennek a misztikus útnak, és Édesanyám visszavisz benneteket az engesztelő helyre. Mindketten itt állunk előttetek. Mennyei Édesanyátok így szól: -Ha hűségesen és kitartóan, másokat segítve végigviszitek kereszteteket az úton, a végén nagy boldogság vár rátok.

Megáldunk benneteket az áldozatosság soha meg nem szűnő lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Felajánlásaitokkal lelkek tömegét menthetitek meg
 
Éva asszony
Kedveseim, maradjatok együtt lélekben, a nagyhét napjaiban! Viseljétek el némán, és zokszó nélkül, azokat a megpróbáltatásokat, amelyek benneteket érnek ezekben a napokban! Egyesítsétek mindnyájatok keresztjével, és úgy adjátok át a Szentháromságnak! Vágyódjatok egyesülni Jézus szent szenvedésével és kereszthordozásával, mert felajánlásaitokkal lelkek tömegét menthetitek meg az örök kárhozattól, különösen az egyesített felajánlásaitok által. Ne nézzétek, hogyan szabadulhattok meg áldozathozatalaitoktól, hanem hősiesen vállaljátok, és hűségesen hordozzátok keresztjeiteket!

2012.04. 01                  Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/felajanlasaitokkal-lelkek-toemeget-menthetitek-meg

Mindent ajánljatok fel!

 Kedveseim, mindent ajánljatok fel, ami nehezetekre esik, és amit már elviselni sem bírtok! Legyetek meggyőződve arról, hogy minden ilyen áldozathozatal nemcsak kedves a Szentháromságnak, hanem olyan felbecsülhetetlen értékeket hordoz, amelyhez foghatót nem találhattok földi életetekben. Engedelmes szívvel és bátor lélekkel tegyetek meg minden tőletek telhetőt! Kísérje végig életeteket ez a tudat és így legyetek megajándékozottak! Hűséges a Szentháromság mindazokhoz, akik állhatatosan kitartanak, mert megédesíti önfelajánlásaitokat, melyeket tiszta szívből mutattok be neki.

2012.04. 03.           Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/mindent-ajanljatok-fel

 Álljatok helyt ott, ahol éppen vagytok!

 Kedveseim, mindenkor álljatok helyt ott, ahol éppen vagytok! Minden helyzetben a Szentháromság jelenlétében éltek, ezért ügyeljetek arra, hogyan vagytok az ő jelenlétükben! Nem az számít, hogyan rendezitek el magatok körül a dolgokat, hanem a lelkület, amellyel hozzáálltok feladataitokhoz. Amikor buzgó szívvel átengeditek az elsőbbséget a cselekvésben a Szentháromság személyeinek, akkor teljesítitek igazán küldetéseteket, hiszen semmit sem tehettek az égiek nélkül! Erre buzdít benneteket Édesanyánk is, különösen most a nagyhétben, amikor felerősödnek körülöttetek a szellemi harc küzdelmei. Mindig szorosan csatlakozzatok a Szűzanyához, és vele tegyetek meg minden lépést, akkor soha nem vesztek el a gonosz kísértő kelepcéjében!

2012.04. 04.               Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/alljatok-helyt-ott-ahol-eppen-vagytok

Nagypéntek 

 Kedveseim, őrizzétek szíveteket az Úr eljövetelére! Tartsátok tisztán lelketeket, és akkor nem érhet szégyen benneteket! Nagypéntek misztériumát is csak tisztán megőrzött szívvel élhetitek át igazán. Csak úgy állhattok a kereszt alatt Édesanyánkkal és a szeretett tanítvánnyal, Jánossal együtt, ha a lelkiismeretetek nem vádol semmivel. Akkor a Jézus átdöfött szívéből feltárulkozó forrást felfedezhetitek és belőle merítve testi-lelki gyógyulást nyerhettek. Gyertek mindnyájan Jézus keresztfájához, és hódoljatok előtte méltó tisztelettel!
2012.04. 06.            Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/nagypentek

Nagyszombat 2012

Kedveseim, múlóban az éjszaka és közel már a nappal, mely fényárban úsztatja az egész földet. Készüljetek drága engesztelő lelkek, mert itt van már a virradat, mely szétszakítja a sötétséget. Nyissátok meg szíveteket és álljatok a feltámadt Krisztus fényébe! Engedjétek, hogy beragyogja szívetek rejtekét! A Szentháromság fénye áradjon rátok és örvendeztessen meg benneteket, akik oly közel álltok hozzá! Krisztus békéje töltsön el titeket gazdagon és az Ő irgalmas szeretetével hajoljon le hozzátok! Krisztus fénye megvakítja a sátánt, és elszakítja az alvilág kötelékeit. Örvendjetek és ujjongjatok, mert ma nagyon sok lélek szabadult ki a börtönéből és jut el a Szentháromság dicsőségébe. Imádkozzatok, hogy minél több kegyelem birtokosai lehessetek! Ne a látszatra figyeljetek, hanem a bensőtökben felhangzó hívó szóra! Jézus: „Jöjjetek drága kedveseim, nézzétek mit készítettem nektek ezen a csodálatos hajnalon! Legyetek áldottak drága kiválasztottaim!”

http://engesztelok.hu/lelkielet/nagyszombat

Húsvét 2012

Kedveseim, ragyogjon a fény, tündököljön az éj! Krisztus fénye virradt fel szívetekben és elárasztotta bensőtöket békéjével. Örvendjetek és vigadjatok, mert fénylik már ruhátok az Ő irgalmas szeretetétől. Béke és bizalom alakul ki szívetekben, melyet soha senki el nem rabolhat tőletek, ha ti benne maradtok. Vár rátok egy út, amelynek elején ott van előttetek a feltámadt Üdvözítő. Jöjjetek, közeledjetek hozzá! Soha ne féljetek, mert az Ő jelenlétében éltek! Igazodjon lelketek a Szentlélek ajándékaihoz, melyeket nemcsak kiosztott számotokra Krisztus, hanem feltárta előttetek az üdvösség titkát. Figyeljétek, milyen nagy ajándékok bontakoznak szívetekben! Legyetek hálásak!
2012.04.08.               Anna Terézia

 http://engesztelok.hu/lelkielet/husvet-2012

Húsvét nyolcada 2012

Kedveseim, húsvét nyolcadában folyamatosan és bőven árad a kegyelem. Ha jól használjátok fel az időt, akkor gazdagon részesít benneteket kincseiből a Szentháromság. Hozzatok áldozatokat, hogy minél többet halmozzatok fel azokból az értékekből, melyeket felkínálnak nektek! Figyeljétek meg a tavasszal megújuló természetet! Szinte minden nap újabb csodás látvány tárul elétek az isteni gazdagságból. Hasonlóképpen képzeljétek el a bennetek kibontakozó kegyelmeket, amelyek napról-napra, időszakról-időszakra növekednek, formálódnak és érlelődnek. Mily felfoghatatlan ez a gazdagság, mely szüntelenül alakítja lelketeket, míg el nem éritek a tökéletességet. Örvendjetek hát, mert egyre közelebb kerültök a Szentháromság által eltervezett beteljesedéshez! Engedjétek, hogy szabadon formáljon titeket az Élet Ura!
2012.04. 10.        Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/husvet-nyolcada-2012

 
Növekedés alázatban

Kedveseim, élvezzétek mindazokat az előnyöket, amelyekben a Szentháromság részesít benneteket! Ahogyan a meghozott áldozatok számát növelitek, úgy bontakozik és erősödik lelketekben a kegyelem! Vannak olyan ajándékok, amelyek hajtásai már szárba szökkentek, de ezek legtöbbje el van rejtve előletek, hogy még nagyobb buzgósággal dolgozzatok az isteni művön. De olyan területek is bontakoznak szívetekben, melynek eredményeit ugyan megengedi látni, leginkább másokon keresztül, de hogy lelki növekedésetekben ne akadályozzon titeket ez az előmenetel, ezért azt a látszatot kelti bennetek, mintha nem tettetek volna meg semmit. Valóban, csak haszontalan szolgák vagytok. Ám az alázatban való növekedés csak így érlelődhet meg. Ezért fontos, hogy kicsinyek maradjatok az Úr szemében és soha ne gondoljátok, hogy előmozdíthatjátok tetteitekkel a Szentháromság ügyét. Mert minden, amit tesztek az ő műve bennetek. Őt dicsőítitek meg cselekedeteitekkel, amikor jól felismeritek helyeteket az isteni gondviselés részeként!
2012.04. 11.              Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/noevekedes-az-alazatban

 Isten irgalma

Kedveseim, mindig álljatok ellen a kísértésnek, amely arra akar rávenni benneteket, hogy hanyagoljatok el mindent, amit a Szentháromság kér tőletek. Úgy sikerülhet ellenállnotok a gonosz erők fondorlatainak, ha mindenkor éberen őrködtök mind az érzékeitek, mind a lelketek fölött. Magatok erejéből, ez szinte lehetetlen feladat. De ha segítségül hívjátok a Szentháromság személyeit, éstőlük kértek segítséget, megkapjátok! De Égi Édesanyánk szerető figyelmére is hagyatkozhattok, mert látja és tudja mikor és mire van szükségetek. Mégis fontos segítségül hívnotok mindnyájukat, mert másképp a küzdelemben elbukhattok. Kérjétek továbbra is a ráhagyatkozás ajándékát, akkor biztos, hogy nem maradtok egyetlen egy helyzetben sem segítség nélkül. Bízzatok, az Úr irgalma vár rátok! Bizalommal közeledjetek és mindig a jót tapasztaljátok meg!
2012.04. 12.            Anna Terézia

 http://engesztelok.hu/lelkielet/isten-irgalma

Irgalmasság vasárnapja 2012

Kedveseim, ahogy közeledik Jézus irgalmasságának vasárnapja, úgy ontja a kegyelmi záporát azokra a lelkekre, akik készen várják ezt a szent napot. Legyetek nyitottak és befogadó készek a kegyelem elfogadására! Mindenkit hozzatok a Szentháromság elé, és hajoljatok meg ajándékai előtt! Ne csak szeretteiteket hozzátok el a kegyelem forrásához, Jézushoz, hanem minden megátalkodott lelket is, főleg azokat, akikről senki sem emlékezik meg! Vágyódjatok a Szentháromság szent jelenlétében időzni és bátorítsatok erre sokakat! A Szentháromság áldása kísér benneteket.
2012.04. 13.                   Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/irgalmassag-vasarnapja-2012

Szűzanyánál a teljes gyógyulás 

 

Kedveseim, kérjétek, hogy a Szentháromság jelenléte gyógyítsa be sebeiteket! Oly sok sérülést okoznak nektek a bűneitek következtében kialakult tályogok. Mindazok, amelyeket ti magatok okoztatok önmagatoknak, mind pedig, melyeket mások szenvedtek el a ti megbántásaitok miatt. Gyógyulás csak égi Édesanyánk szeplőtelen Szívén keresztül, Jézus szent Szívében történhet, melyet a Mennyei Atya végtelen szeretete és irgalma táplál és a Szentlélek ereje pecsétel meg. Ezért fontos, hogy elsősorban a Szűzanya segítségét kérjétek, mert Ő ismeri az utat Szent Fia szívéhez a legtökéletesebben, melyben biztos gyógyulásra találtok. Ha Őt kikerülitek, nem juthattok el a teljes felépüléshez. Bízzatok, mert Édesanyánk tudja, hogyan segítsen nektek, ha bajban vagytok!

2012.04. 20.            Anna Terézia

 

 http://engesztelok.hu/lelkielet/szzanyanal-a-teljes-gyogyulas

 

 

Minden a Szentháromság ajándéka 

 

Kedveseim, mindig figyeljetek arra a sugallatra, melyet a Szentháromság ad nektek! Minden nap egyre határozottabban bontakoztatja ki bennetek kegyelmeit. Amikor imádkoztok, kérjétek a teljes ráhangolódást, figyelmetek összpontosítását, hogy ez által mindent megtegyetek, ami csak tőletek telik. A forrás a Szentháromságból ered. Ezért ti csak nyissátok fel edényeitek fedelét, had töltekezzetek csordultig a kegyelem vizével, amely nemcsak felüdíti lelketeket, hanem megtisztít és kellemes illatú áldozati kehellyé váltok. Hozzátok meg ezt az áldozatot nagy szeretetetekben, hogy kiáradjon mindenkire, akikkel csak érintkeztek! Bízzatok, mert minden a Szentháromság ajándéka, amelyben nap, mint nap részesültök!

2012.04. 23.                   Anna Terézia

 

http://engesztelok.hu/lelkielet/minden-a-szentharomsag-ajandeka

A Nagyhét megünneplése
 
Jézus: Gyermekem, ma röviden szólok hozzád. Először is legyél nagyon erős! Ma ne érettem hullajtsd könnyeidet! Szenvedéseid ma ne értem szóljanak! Szenvedj Édesanyám országáért és az ő papfiaiért! Könnyeid legyenek sokak tisztulására! Halld, mit üzenek Édesanyám országának és papfiainak!
 
Ma nem Jeruzsálembe akarok bevonulni, hanem a szívetekbe. A szívetekben akarok szállást venni a Nagyhéten. A ti szívetekkel és lelketekkel akarom átélni a szenvedéseket. Hullajtsátok könnyeiteket! Tartsatok bűnbánatot! Induljatok el a magatok keresztútján! Ne másra tekintsetek! Ez legyen most a ti keresztutatok! Áztassátok könnyeitekkel, és könyörögjetek irgalomért! Én, szerető Uratok némán, csendben ott haladok mellettetek. Legyetek erősek és győzzétek le a sátánt! Győzzétek le a félénkségeteket, engedetlenségeteket, makacsa akaratotokat, és gyengeségeiteket! Tárjátok ki a szíveteket egészen és tisztítsátok meg! Amikor eljön az idő, hogy meg kell halnom és ismét feltámadok, akkor teljesen be akarom tölteni a szíveteket. Eggyé akarok válni veletek. Nemcsak a jóban akarok osztozni veletek, hanem gyengeségeitekben és fájdalmaitokban is! Kész vagyok értetek ismét felvenni a keresztet és kész vagyok ismét meghalni.
 
Gondolkodjatok el ezeken a szavakon most! Gyermekeim, és papfiaim, készek vagytok-e meghalni az igazságért és a tiszta szeretetért? Készen vagytok-e eggyé válni az én keresztem gyötrelmeivel? Tegyétek fel magatokban a kérdést, hogy mire vagytok képesek! Hisztek-e az örök életben? Én békét, örök életet és tiszta szeretetet hirdetek nektek. Jöjjetek és merüljetek el szenvedéseimben, és készüljetek velem együtt megünnepelni az Eucharisztia ünnepét, keresztre feszítésemet, és dicsőséges feltámadásomat! Merüljetek el szívemben és csendesedjetek el a Nagyhéten! Minden pillanat tartogathat meglepetést nektek. Figyeljetek, imádkozzatok és tartsatok szüntelenül bűnbánatot! Könnyeitek öntözzék sok-sok gyermekemet, és váljanak ezek tisztulásukra! Most minden gyermekemnek és papfimnak a szívébe egy kis pálmaágot rejtek átitatva szenvedésemmel, és véremmel. Adjon ez nektek erőt a megpróbáltatásokban! Végtelen mosolyommal és szívem szeretetlángjával áldalak meg titeket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 
 
 
Mennyei Atya: Szeretném, ha ezt az imát egész nagyhéten így imádkoznátok.
 
Krisztus Lelke, szenteld meg Édesanyánk gyermekeit és papfiait!
 
Krisztus teste üdvözítsd az egész világot!
 
Krisztus vére ihlesd meg az eleső és bűnben járó gyermekeket!
 
Krisztus oldalából kifolyó víz, mosd tisztára egyházadat!
 
Krisztus kínszenvedése, erősítsd meg a magyar nemzetet!
 
Ó jóságos Jézus halld meg az esendő világ kiáltozását!
 
Szent sebeidbe rejts el a Föld gyermekeit!
 
Ne engedd, hogy a sátán elszakítsa tőled gyermekeidet!
 
A gonosz ellenségtől és a sötétségtől mentsd megy gyermekeidet, és papfiaidat!
 
Haláluk óráján állítsd melléjük Fiam Édesanyját, és add, hogy ölelő karjaiban vigye trónod elé őket.
 
Add, hogy minden elhunyt gyermeked az örök országba költözzön és szentjeiddel dicsérjenek Téged most és mindörökkön örökké. Amen.
 
2012.04.01.              Veronika Márta

http://engesztelok.hu/egi-uezenetek/a-nagyhet-meguenneplese

2010. április 1. Nagycsütörtökön Szentségimádáson Jézus: „Drága kislányom! Itt ülsz Előttem a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt. Nagy áldozatba került Nekem az Oltáriszentség szerzése. Szent Testemet és Véremet adom a világ végezetéig minden egyes léleknek, akik magukhoz akarnak Engem venni. Rettenetes kínszenvedésem és kereszthalálom árán adhattam nektek drága Szent Testemet és drága Szent Véremet. A Szentmise kereszthalálom vértelen magújítása. Ó, ha tudnátok, mekkora kegyelem a Szentmise és a Szentáldozás, nem hagynátok ki egyetlen napot sem, hogy élnétek vele. Önmagamat ajándékozom a léleknek. Az a lélek, aki méltóképpen, vagyis tiszta lélekkel fogad Engem a szívébe, és megnyitja magát Előttem, vagyis figyel Rám, és befogadja tanításomat, hatalmas kincsek birtokosa lesz. Ha együttműködik kegyelmemmel, Én rövid úton szentté formálom. Jöjjetek Hozzám mindnyájan! Én leveszem vállatokról a terheket, és felüdítelek benneteket. Önmagammal táplállak titeket, hogy megerősödjetek a kísértések idején, és Velem együtt legyőzzétek a sátánt. Én vagyok a védőpajzs Egyházam számára. Ezért mondtam: a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Én vagyok a ti erőforrásotok, Akiből mindig meríthettek. Én vagyok az élő vizek forrása, az örök élet, a feltámadás. Én vagyok az Üdvözítő, a Megváltó, Aki úgy szerettem az emberiséget, hogy az életemet adtam érte. Legalább ti, kicsi gyermekeim, akiket naponta táplálok Szent Testemmel és Véremmel, imádkozzatok hűségesen a világért, amely elfelejtett Engem. Nem akar tudni Rólam. Hiábavalóságokra fecsérli idejét, és tele van bűnnel, undokságokkal. Jól érzi magát a pocsolyában. Nem akarja, hogy megtisztítsam. Jól írta Izaiás próféta: süketek és vakok. Tanításomat nem fogadják be. Tetteimet nem akarják meglátni. Az Egyházat kerülik. Jaj lesz nekik, ha ebben az állapotban találja őket a halál. Örökre elvesznek. Ezekért imádkozzatok kicsinyeim, Véremen megváltott drága gyermekeim! Nem tudjátok elképzelni, mekkora öröm van a mennyben egy megtérő bűnös miatt. Ez az öröm örökké tart, és ti, akik imáitokkal lelkeket mentetek meg az örök életre, még sokkal jobban fogtok ennek örülni, mert ti esdettétek le ezeknek a bűnösöknek a kegyelmet, hogy megtérjenek, és mindörökké dicsőítsék az Én végtelen irgalmamat. Gyűjtsétek össze Szent Vérem cseppjeit, és osszátok ki a bűnösöknek! Szent Vérem a tiétek, akik szerettek és imádtok Engem. Mindenkit megmentek, akikért imádkoztok. Vegyetek rész szent megváltói művemben! Imáitokkal és áldozataitokkal mentsétek meg a lelkeket! Ha csak egyet is megmentetek, már nem éltetek hiába. Sugározzátok ki rájuk szeretetemet és derűmet! Tegyétek vonzóvá számukra a keresztény életet! Mutassatok példát az Irántam való szeretetre és buzgóságra! Szükségem van rátok. Legyetek apostolok ott, ahová nem jutnak el szolgáim, a felszentelt papok! Éljetek törvényeim szerint! Hirdessétek az Evangéliumot életpéldátokkal, cselekedeteitekkel és szavaitokkal! Hitelességetek miatt találtok követőkre.
 
Eljött az óra, amiért leszálltam ebbe a siralomvölgybe. Júdás elárult Engem. A Getszemáné kertben vérrel verítékeztem. Emberségem remegett, mert istenségem előre tudta mindazt, ami Rám várt. Az emberi kegyetlenség nem ismer határokat. Ekkor mondtam: „Atyám, ha lehetséges múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Ekkor Atyám nagy szeretettel ölelt körül, és megerősített Engem. Megmutatta Nekem, hogy áldozatomért meg fog telni a menny üdvözült boldog lelkekkel, akik mindörökké fogják zengeni dicsőségünket. (Az Atya, a Fiú és a Szentlélek dicsőségét.) Ekkor kimondhatatlan nagy szeretetet éreztem az egész emberi nem iránt, akiket meg akartam menteni, és be akartam vinni Atyám országába. Ezért mindent vállalni akartam. Tudtam előre, hogy milyen elviselhetetlen kínok várnak Rám. De mint Isten, azt is tudtam, hogy ezzel az áldozattal mindörökre kiengesztelem Atyám jogos haragját, és ezentúl már csak az Én Véremen keresztül fogja látni az összes bűnöst. Szent Vérem ott fog csillogni minden ember lelkén, mert Én mindegyiket megváltom. Az már az ember szabad akaratától függ, hogy elfogadja-e Tőlem ezt a nagy kegyelmet, vagy elutasítja. Én minden szenvedést és áldozatot vállaltam a lelkek üdvösségéért. Egyedül Én, a Szeplőtelen Bárány, a Megtestesült Ige, az Isten-Ember hozhattam meg ezt a nagy áldozatot, mert csak az Én áldozatom volt tökéletes. Erre senki más nem volt alkalmas Rajtam kívül. Szent Anyám, János, a tanítvány, és mindazok, akik keresztem alatt álltak, és egyesültek fájdalmaimmal, szintén nagy érdemeket szereztek, mivel szenvedéseiket és áldozataikat egyesítették az Enyémmel, ezért Atyám úgy tekintett le rájuk, mintha Én szenvedtem volna el az ő szenvedéseiket is. Mondom neked: a világ végezetéig élő összes ember, ha szenvedéseit és áldozatait egyesíti az Én kínszenvedéseimmel és kereszthalálommal, rengeteg lelket ment meg, mert Atyám úgy tekint ezekre a lelkekre, mintha Én szenvednék általuk. Én a világ összes bűnét Magamra vettem, jóllehet Én Magam egyet sem követtem el. Minden bűnért elégtételt nyújtottam. A töviskoronázással a gondolatban elkövetett bűnökért. A ruháimtól való megfosztással, a paráznaság és mindenféle tisztátalanság bűneiért. A megostorozással az összes kegyetlenség bűnéért. A kereszthalállal minden gyilkosságért. Rettenetes kínszenvedésekkel váltottam meg a világot. Az Én szenvedéseimhez nincs, és nem is lesz hasonló a világ végezetéig. Ha valaki csak egyetlen fohászt mond el Hozzám bizalommal, és keresztemre tekint, az megmenekül a kárhozattól. Még akkor is, ha a világ összes bűnét elkövette volna. Nagy volt a lelketek ára! Szent kiomló Vérem tisztított meg a bűntől. Nézzetek fel keresztemre! Fogjátok fel, mennyire szeretlek benneteket! Gyűlöljétek a bűnt, ami ennyi sok szenvedést okozott Nekem! Ne kövessetek el bűnt soha! Inkább akarjatok meghalni, mint vétkezni! A keresztről hívlak benneteket! Térjetek meg, amíg még időt kaptok rá! Éljetek szüntelen készenlétben! A halál hirtelen jön. Jobban őrködjetek lelketek tisztasága fölött, mint szemetek világa fölött! Ne gyűjtsetek kincseket ezen a földön, mert minden itt marad. Mentsetek lelkeket az örök életre, akikkel együtt mindörökre örvendezni fogtok Isten nagyobb dicsőségére! Erre áldalak meg titeket drága Véremen megváltott gyermekeim az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
 
2010. április 1. Nagycsütörtökön Szentségimádáson a Szentlélek imája bennem:
„Imádott Megváltó Jézusom! Te ott függsz a keresztfán. Ránk nézel, s ezt mondod: „Szomjazom.” Nem az ecetre szomjaztál, amely felmarta Ajkad Sebét. Nem. Te a mi lelkünkre szomjazol. Te a mi igenünkre vársz, hogy igennel válaszoljunk a Te hívásodra. Te azt mondtad: „Legyetek tökéletesek, mint Mennyei Atyátok!” Te minden életállapotot megszenteltél. A papságot, a szerzetesrendet, a magányt és a házasságot. Nekünk csak Téged kell követni, mert Te vagy az út, az igazság és az élet. Te az életedet adtad a mi üdvösségünkért. Nekünk is az életünket kell odaadni a mi megszentelődésünkért. Jézusom, kérlek, add nekünk a Te hitedet és a Te erődet, hogy mi is igennel válaszoljunk Mennyei Édesatyánknak úgy, ahogy Te: „Atyám, ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd. Ámen.”
2010. április 2. Nagypénteken éjjel Szentségimádáson a Szentlélek így imádkozott bennem: „Ó Jézusom, Aki a keresztfán értünk meghaltál! Kérlek, hallgasd meg imám! Eléd hozok minden bûnös embert, akik süketek szavaid meghallására. Kérlek, teremts bennük halló fület! Te, Aki a süketek fülét megnyitottad, hogy meghallják a Te Igédet, nyisd meg a bûnösök lelkét, hogy befogadják Szent Evangéliumodat! Jézusom, most a megátalkodottakat hozom Eléd, akik megvetnek Téged, és nem akarnak hallani Rólad. Kérlek, ne vesd meg könyörgõ szavam! Adj nekik kegyelmet, tisztánlátást, hogy megátalkodott szívük megtérjen, hogy õszinte bûnbánat által megtisztuljanak értünk kiontott drága Szent Véred harmatától, és új életre támadjanak. Jézusom, Te vagy az út, az igazság és az élet. Kérlek, vezesd népedet az üdvösség útján, amely a Te követésed az önmegtagadás és a kereszthordozás útja. Kérlek, mutasd meg népednek az igazságot, amely a Te törvényedben van. Csak egy igazság van: a szeretet törvénye, amely az üdvösségre visz. A gyûlölet és a hazugság pedig a kárhozatba taszít. Kérlek, adj tisztánlátást, hogy meg tudják különböztetni a jót a rossztól, hogy felismerjenek Téged, a jó Pásztort, és engedelmeskedjenek Neked. Felismerjék a sátánt, a hazugság atyját, és megvessék azt. Jézusom, Te vagy az örök élet, mert Te feltámadtál a halálból, és mi is fel fogunk támadni, ha hiszünk Benned. Kérlek, add nekünk mindig ezt az élõ hitet, hogy minden keserûség és nehézség közepette határtalanul bízzunk Benned, és kegyelmed erejével mindig felkeljünk eleséseinkbõl. Jézusom, Te az Atya jobbján ülsz, és onnan leszel eljövendõ ítélni eleveneket és holtakat. Kérlek, add meg nekünk a kegyelmet, hogy a halál küszöbét bûn nélkül lépjük át, és az ítéletkor a Te Jobbodon állhassunk az áldottak között. Ámen.”
Az Úr Jézus: „Azt akarom, hogy ezt az imát sokan imádkozzák.”A Szentlélek imája: „Drága jó Jézusom! Hálát adok Neked végtelen irgalmadért. Köszönöm a megváltás nagy mûvét, amelyet beteljesítettél a keresztfán. Jézusom, köszönöm a Te önfeláldozó szeretetedet, végtelen irgalmadat és jóságodat. Emberi elme képtelen felfogni ekkora szeretetet és lelki békét:
„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Jézusom, Te azt ígérted: „Az Én békémet adom nektek, amit a világ nem adhat.” Kérlek, add nekünk a Te békédet, hogy ne átkozzuk ellenségeinket, hanem imádkozzunk értük. Ha igazságtalanság ér, ne lázadjunk, hanem nézzünk fel a Te keresztedre, és megtanuljuk, hogy a Te sorsodban osztozunk. Te azokat hívod meg erre, akiket kiválasztottál és megerõsítettél. Kérlek Téged, add meg nekünk a kegyelmet, hogy amikor
igazságtalanság ér bennünket, nagy bizalommal így kérjünk Téged: Jézusom, bízom Benned. Te gondoskodj, Te cselekedj! Jó Uram, ha ezt megengedted, biztosan azért tetted, hogy megdicsõülj bennünk. Kérlek, adj nekünk készséges szívet, hogy a megaláztatásokat békével tûrjük. Rólad vegyünk példát, és mindig mindenért hálát adjunk Neked. Azért, mert boldogok a
lélekben szegények – övék a mennyek országa. Ámen.”
2010. április 8. Szentségimádáson Jézus: “Édes kislányom! Nagyon fáj az Én Szívem! Nagyon-nagyon szomorú vagyok. Népem vak, süket és konok.  Nem akar megtérni. Már nem várhatok tovább. Sokan rohannak a vesztükbe, az örök halálba. Meg kell akadályoznom. Én tiszteletben tartom a szabad akaratot, de Engem nem lehet félrevezetni. Én ismerem még a gondolataitokat is, és minden szándékotokat. Én nem erőltetem rá Magamat senkire. Ezért van pokol. Aki hátat fordított Nekem, és megvetett Engem, az élet Szerzőjét, azt Én átengedem annak, akitől hagyta magát rászedni. Ha a hazugság atyját választotta, akkor vele lesz egy egész örökkévalóságon át. Hamarosan megfenyítem ezt a világot. Úgy, mint az apa a gyermekét, hogy megóvja a veszélytől. Én a legnagyobb rossztól, a kárhozattól akarom megőrizni, ezért fogom megfenyíteni, mint szerető apa a gyermekét. A nagy figyelmeztetés valójában egy nagy fenyítés lesz minden bűnös számára. Egy pillanat alatt felismertetem velük súlyos bűneiket, és megmutatom nekik, hogy hova kerülnek, ha meg nem bánják. Megmutatom nekik azt is, hogy bűneikkel mennyi kárt okoztak nem csak maguknak, hanem a környezetüknek is, akikre kihatottak önző, felelőtlen döntéseik. Ezért mondtam apostolaimnak: Ha valaki első akar lenni, a legyen mindenkinek a szolgája. Ezt azért mondtam, mert az első embernek a legnagyobb a felelőssége. Az ő döntése kihat mindazokra, aki rá vannak bízva. Rengeteget kell annak szenvedni, aki akár mulasztásból, vagy kapzsiságból megkárosít egy közösséget, egy családot, vagy egy országot. Mondom neked, nagyon sokat fognak szenvedni a bűnösök, ha meglátják saját lelkük állapotát, szembesülnek bűneikkel, és azok következményeivel.
Gyermekeim! A sátán állandóan ólálkodik körülöttetek, hogy kit nyeljen el. Nektek erősen ellen kellene állni a hitben, nem hagyni magatokat leteperni. Ne álljatok vele szóba, mert akkor rászed, és a pokolba taszít. Neki a lelketek kell. Minden testi élvezetbe belevisz, csakhogy a lelketeket megrontsa. Értsétek meg végre, hogy a test a lélek ellen tusakodik. Aki enged a testi élvezeteknek, az elveszti lelki életét. Mert mi a lelki élet? Isten imádása, és a felebarát iránti önzetlen tiszta szeretet, vagyis áldozat. Ebben az esetben a lélek az úr. A test követi a lélek parancsát, vagyis megvalósítja a szándékot. Ez így helyes, mert a lélek sokkal magasabb rendű, mint a test. Evangéliumomban ezt mondtam: A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. De ahol a test az úr, ott a lélek halott. Ott ugyanis a sátán uralkodik, és mindent elkövet, hogy a kárhozatba taszítsa az embert, ami az örök halál. Hangsúlyozom: nincs megsemmisülés, mert a lélek örökké él. A pokol örök szenvedés, a kínok kínja. Örök tűz. Leírhatatlan lelki-testi szenvedés. Ettől akarlak megóvni titeket gyermekeim. Most, amikor egyre közeledtek ehhez a nagy naphoz, amikor meglátjátok lelketek állapotát, egyre többet imádkozzatok magatokért és egymásért! Tegyetek félre mindent! Csak az állapotbeli kötelességeiteket végezzétek el! Minden szabad perceteket töltsetek imával! Ha tudtok, naponta vegyetek részt Szentmisén, és járuljatok Szentáldozáshoz. Imádkozzátok gyakran az ördögűző imát! A sátán ilyenkor megfutamodik. Mondjátok gyakran, naponta többször is az irgalmasság rózsafüzért. Amikor ezt imádkozzátok, irgalmam körül öleli a világot, és sok kegyelmet adok minden embernek, hogy felismerve bűneiket, megtérjenek Hozzám. Magasztalják az Én irgalmamat és szeressenek Engem. Imádkozzátok naponta többször is Szent Vérem litániáját, amelynek a válasza: “üdvözíts minket”. (Hozsanna 66. old.) Ilyenkor lehajolok a bűnöshöz, és minden kegyelmet megadok neki, ami az üdvösségére válik. Imádkozzátok a hagyományos rózsafüzéreket! Szemléljétek az Én életemet fogantatásomtól mennybemenetelemig. Ilyenkor égi Édesanyátok imádkozik veletek és értetek. Ő a nagyhatalmú Szűz, Aki minden kegyelmet leesd számotokra, hogy még a legnagyobb bűnös is üdvözüljön. Minden szívből jövő, hittel teli ima meghallgattatik. Legyen az egy röpima, egy fohász, vagy hosszabb, akár órákig tartó Szentségimádás. Ez utóbbi a legnagyobb kegyelem. Szakítsatok Rám időt! Imádjatok Engem a legméltóságosabb Oltáriszentségben! Szomjazom a lelketekre! Meg akarom tölteni az Én szeretetemmel, békémmel és örömömmel. Nem akarom, hogy szenvedjetek a világ gondja, baja miatt. Jöjjetek Hozzám mindnyájan, Én felüdítelek benneteket! Adjátok át Nekem terheiteket! Én átveszem tőletek, és megoldom gondjaitokat. Én Mindenható vagyok. De ha egyedül akarjátok hordozni, ha nem kértek Engem, akkor ne csodálkozzatok, hogy összeroskadtok alatta. Én tiszteletben tartom szabad akaratotokat. Várlak titeket a tabernákulumban! A szívetekbe akarok betérni! De azt akarom, hogy előtte tisztuljatok meg a bűnbánat szentségében! Jöjjetek Hozzám! Vágyom rá, hogy megosszátok Velem örömeiteket, bánataitokat! Várom, hogy hálát adjatok azért, hogy rettenetes kereszthalálom által megváltottalak benneteket. Várom, hogy hálát adjatok minden Szentmiséért és Szentáldozásért. Azért, hogy köztetek maradtam, hogy adok papokat, akik bemutatják a Szentmisét, és megáldoztatnak titeket. Hallgassatok Rám! Velem boldogok lesztek nem csak itt a földön, hanem egy egész örökkévalóságon át. Sírva kérlek benneteket, Véremen megváltott gyermekeim! Ne hallgassatok a sátánra! Térjetek meg Hozzám! Hozzatok áldozatokat a szegény bűnösökért, mert értetek is imádkoztak, hogy megtérjetek. Csak egy a fontos, hogy elnyerjétek az örök életet. Erre kaptátok földi életeteket. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
2010. április 11. Szentségimádáson Jézus: „Drága Jézusom! Te, Aki meghaltál értem a keresztfán, kérlek, fogadj be engem a Te irgalmas Szívedbe! Szíved legyen az én lakásom, örök menedékem. Védj meg engem a sátán támadásaitól! Te légy az életem központja, öröme, békéje és biztonsága. Te légy a cél, Akihez költözöm. A Te irgalmad öleljen körül engem most, éshalálom óráján. Ámen.”
Az Úr Jézus: „Imádkozzál! Így kérj Engem:
Imádott Jézusom! Kérlek, add nekem a Te erõdet, a Te hitedet, és a Te szeretetedet! Add, hogy úgy szeresselek Téged, ahogy Te szerettél engem, amikor a Getszemáné kertben rám gondoltál. Bár remegtél a halálfélelemtõl, és vérrel verítékeztél, mert mint Isten elõre láttad azt az iszonyú kegyetlenséget, ami Rád várt, mégis irántam való szeretetbõl kimondtad: Atyám, ne az Énakaratom legyen, hanem a Tiéd. Én is így akarom kimondani Veled együtt. Ehhez adj nekem erõt, hitet, és végtelen szeretetet, hogy életem minden nehézségében Veled együtt újra meg újra ki tudjam mondani: Atyám, a Te akaratod legyen, ne az enyém. Ámen”

A Szentlélek imája bennem:

„Hõn imádott édes jó Jézusom! Köszönöm, hogy itt lehetek a Te drága Szent Színed elõtt. Köszönöm, hogy szeretsz engem, és Te szerettél elõbb. Köszönöm, hogy Neked terved van velem, és minden megfogant élettel, még mielõtt megfogant, már létezett a Te gondolatodban. Imádott Jézusom, köszönöm ezt a nagy kegyelmet, amelyet nekem adtál. Köszönöm, hogy hallom szavadat, hogy leírhatom, és nagyon köszönöm, hogy ebbõl tanulhatunk, erõt, bölcsességet és vigaszt meríthetünk, mert Te Magad erõsítesz minket, a Te bölcsességedet adod nekünk, és Te vigasztalsz meg, amikor csalódunk, mert mi hiszékenyen szóba álltunk a sátánnal, és õ becsapott minket. Istenem szeretlek Téged teljes szívembõl, teljes lelkembõl, teljes elmémbõl és minden erõmbõl. Csak Téged imádlak. Csak Neked adok hálát. A halál nem választ el Tõled. Sõt, ha meghalunk, akkor nyerjük el az örök életet. Drága Jézusom, imádott Királyom! A szívem egyre csak örvendezik Benned azért, hogy feltámadtál, és Veled együtt mi is fel fogunk támadni. Azért, hogy köztünk vagy és velünk maradtál. Az Igében, a legméltóságosabb Oltáriszentségben és a szeretetben. Ez utóbbiban nem kell hinni. De ha szeretetben élünk, megtapasztalják az emberek, hogy Te itt vagy köztünk.
Te Magad vagy a menny, az örök élet, és ez mind egyetlen szóban benne van: szeretet. Szeretni Téged, annyit jelent, mint birtokolni az örök életet. Szeretni a felebarátot, annyit jelent, mint szeretni Téged. Mert amit egynek tesztek, azt Velem teszitek.
Így mondtad Jézusom. Csodálatosak a Te szavaid. Neked nincs szükséged a mi gondoskodásunkra, de a Te szereteted kívánja meg tõlünk, hogy a rászorulókon segítsünk. Jézusom, köszönöm ezt a tanítást, mert ha megtesszük, boldog lesz ez a világ.”
2010. április 11. Szentségimádáson Jézus: „Drága kislányom! Az idő elszáll. Élj szüntelen készenlétben! Ne foglalkozz a mával, a holnappal, csupán a pillanattal, mert csak ez a tiéd. A holnapot Én irányítom. Te csak higgyél szavamban, és tedd meg, amit kérek! Az út, amelyen mész, lassan véget ér. A legvége lesz a legrögösebb, a legnehezebb. Ezért imádkozzál! Így kérj Engem: Imádott Jézusom! Kérlek, add nekem a Te erődet, a Te hitedet, és a Te szeretetedet! Add, hogy úgy szeresselek Téged, ahogy Te szerettél engem, amikor a Getszemáné kertben rám gondoltál. Bár remegtél a halálfélelemtől, és vérrel veritékeztél, mert mint Isten előre láttad azt az iszonyú kegyetlenséget, ami Rád várt, mégis irántam való szeretetből kimondtad: Atyám, ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd. Én is így akarom kimondani Veled együtt. Ehhez adj nekem erőt, hitet, és végtelen szeretetet, hogy életem minden nehézségében Veled együtt újra meg újra ki tudjam mondani: Atyám, a Te akaratod legyen, ne az enyém. Ámen
 
Ha így teszel, végig mégy az úton, amelyet Én jelöltem ki számodra. Megkapod Tőlem az erőt, a hitet és a szeretetet. Olyan lángoló szeretetet adok, amely megkönnyíti terhedet, és megédesíti igádat. Te Deumot fogsz Nekem zengeni, és beteljesíted küldetésedet, amellyel megbíztalak. Áldásommal erősítelek téged, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
2010. április 11. Szentségimádáson Jézus: “Ezt üzenem X-nek: Drága kislányom! Az idő hamar elszáll. Hamarosan megállsz Előttem. Lepereg előtted az életed. Kéredzkedj be az Én irgalmas Szívembe! Így kérd: Drága Jézusom! Te, Aki meghaltál értem a keresztfán, kérlek, fogadj be engem a Te irgalmas Szívedbe! Szíved legyen az én lakásom, örök menedékem. Védj meg engem a sátán támadásaitól! Te légy az életem központja, öröme, békéje és biztonsága. Te légy a cél, Akihez költözöm. A Te irgalmad öleljen körül engem most, és halálom óráján. Ámen.”
Egy imacsoportnak ezt üzeni az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Folytassátok az imát továbbra is! Nagy örömömet találom bennetek. Imátokra sok kegyelmet adok a bűnösöknek, akik közül sokan elkárhoznának, mert rajtatok kívül senki sem imádkozik értük. Ti vagytok az Én kis seregem, akik imáitokkal győzelmet arattok a sátán fölött. Majd csak a mennyben fogjátok megtudni, milyen nagy kegyelmeket vonzottatok le a mennyből. Mert ahol imádkoznak, ott Én, a Mindenható cselekszem. Kérésetek felhatol fülembe, és minden kegyelmet megadok, ami az üdvösségetekre válik. Folytassátok az imát! Akikért imádkoztok, azoktól elfut a sátán. Mindenható kegyelmemet kiárasztom rájuk. Irgalmas szeretetemmel körülölelem őket, és lángra gyújtom szívüket az Irántam való szeretetre. A mennyben annak fogtok legjobban örülni, hogy a földön imádkoztatok. Mert az ima a lelki irgalmasság legmagasabb fokú jócselekedete, és ezt az Én nagyobb dicsőségemre teszitek. Folytassátok! Abba ne hagyjátok! Ezt az egyet kértem, hogy szüntelen tegyétek. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2010. április 20. Szentségimádáson Jézus: „Egy nagy ébredés következik. A Szentlélek megérinti a lelketeket. Akkor mindenki
fel fogja ismerni, mi a kötelessége. Hívjátok a Szentlelket! Kérjétek el az Õ világosságát! Fénye kívül-belül beragyog benneteket. A Szentlélek tüzesíti fel a lelketeket, hogy méltó szeretettel válaszoljatok Isten szeretetére. Jöjj Szentlélek! Jöjj, jöjj, jöjj! Jöjj, áraszd ki Lelkedet, és minden életre kel! Jöjj Szentlélek! Gyújtsd meg szívünket szereteted tüzével! Jöjj, áradj ki minden lélekre! Hozz fényt, békét, szeretetet! Hozd el az üdvösséget minden ember számára, akik sötétségben ülnek! Jöjj, jöjj, jöjj! Úgy kérünk, várunk jöjj, jöjj, jöjj Szentlélek, jöjj! Ámen, ámen, ámen. Alleluja, alleluja, alleluja! Ámen.”

A Szentlélek imája bennem: „Imádott Uram!

Köszönöm, hogy itt maradtál köztünk a legméltóságosabb Oltáriszentségben.
Köszönöm, hogy szólsz, tanítasz, szeretsz és nevelsz.
Köszönöm, hogy Te vagy az út, az igazság és az élet.
Köszönöm, hogy Te vagy az Úr, a Megváltó, az Üdvözítõ.
Köszönöm, hogy viszontszerethetlek Téged. Mert minden a Te kegyelmed ó én Jézusom, Szerelmem, Üdvözítõm. Lábad elé teszem életem. Fogadd el imádott Királyom, és tégy velem, amit csak akarsz. Mindent elfogadok Tõled. Te vagy az én Üdvözítõm, Aki meghaltál értem a keresztfán. Mindent Neked adok. Cselekedj velem tetszésed szerint a Te nagyobb dicsõségedre és a lelkek megmentésére. Ámen.”

1991. április 1.

 

A HARC ELÖSZÖR A SZÍVETEKBEN FOLYIK – GONDOLAT ÚTJÁN – ÉS MIKOR OTT GYŐZÖTT A GONOSZ, ÚGY TERELI A HARCOT A CSELEKEDE­TEKRE

 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ármin vagyok, ne félj!

 

Imádkozzunk! Uram, Jézus Krisztus áldunk téged, magasztalunk téged, imádunk Ó, dicső Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek.

Köszöntelek testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelméből, a Szentlélek kiáradása által. Örvendezzünk testvérem a feltámadott Úrban, a Húsvéti Bárányban, ki legyőzte a halált és megváltotta Isten népét és örök életet adott, egyben örök üdvösséget az övéinek, mert üdvösség csak Jézus Krisztus által van! Mert jegyezzétek meg, Jézus Krisztus nélkül nincs üdvösség,

 

– mert Ő egyedül az üdvösség forrása és senki más,

– mert Ő a megváltó, de nem a közbenjáró. Ő egy az Atyával,

– mert ki a Fiút látta, az látta az Atyát is, mert az Atyával egylényegű, ki az Atyával és a Szentlélekkel egyetemben él és uralkodik most és mindörökké. Ámen.

 

Az Atya, a Teremtő. A Fiú, a Megváltó, a Szentlélek, a megszentelő kegyelemnek kiárasztója. A közbenjáró, a kegyelmek hordozója, Isten Anyja Mária, a szeplőtelenül fogantatott Szent Szűz, kinek tisztaságos teste, a földre született Isten földi bölcsője lett. Ezért a végtelen szeretetért imádjuk a Mindenható Atyát, ki szent Fiában nemcsak leszállt közétek, hanem szeretetét annyira kiárasztotta, hogy szent szeretete nem ismert határt, hanem magára vette az ember rút bűneit és szenvedése által megszerezte az üdvösség lehetőségét.

 

A testi szenvedés, mi szemmel látható és kézzel fogható, minél több nincs a földön, csak elenyésző kicsiség volt mindahhoz a szenvedéshez képest, mit az Úr lelkében el­szenvedett. Mert az ő isteni és egyben emberi lelke úgy öltötte magára az emberi bűnt és undokságot, mintha ő követte volna el és összerogyott alatta. Ez a fájdalom olyan mérhetetlen és felfoghatatlan, mint maga az Isten. Ennél csak egy volt nagyobb, az Isten szeretete.

Ezért testvérem ne higgyétek, hogy ti, a ti pislákoló hitetekben bármit is túlságba tudtok vinni.

 

Itt domborodik ki a szeplőtelenül született Szent Szűz Mária szerepe és társmegváltói szerepe, mikor anyai szíve végigjárta a keresztút minden stációját és végigélte lélekben Szent Fia testi szenvedését, de ugyanakkor megérezte Fia lelki szenvedése mérhe­tetlenségét, és ugyanakkor szeplőtelen szíve megtelt Isten végtelen nagy szeretetével, ami emberfeletti erővel halmozta el.

 

Imádjátok és áldjátok Istent végtelen szeretetéért és irgalmáért, aki a ti nagypéntekjei­tek után, Húsvétot tud rátok virrasztani, mert Atyátok először és Istenetek, és végül bírátok, kinek-kinek akarata és élete szerint. Kérjétek Isten Anyját, a szeplőtelenül fogantatott szent Szüzet, Máriát, hogy legyen közbenjárótok és az ő érdemei által vigyen el benneteket szent Fia színe elé és könyörögjön értetek. Ámen.

 

Testvérem! Imádkozzatok és ne féljetek az áldozattól, se magatok, sem mások részére ­- és ne féljetek a szándékot Isten Anyjára bízni – mert ez a bizalom teljes. Ne akarja­tok okosak lenni, mert ez a bizalom alázatot is hordoz magában. Mert bármi kicsi tettet is hajtotok végre és odaviszitek a kereszt alatt álló Máriához és egyesititek az ő hét tőrrel átdöfött szeplőtelen szivével, ő elvisz és elrejt szent Fia sebeibe, és közben­járótok lesz. Csak arról ne fedkezzetek meg, hogy a sátán ezekre a lelkekre les. Ezért legyetek éberek, mert a harc állandó út, nincs fegyverszünet, de már az erőt a ti Uratok és Istenetek kínszenvedéséből és szent sebeiből merítitek.

 

Ezért intette Uratok és Megváltótok az ő tanítványait az éberségre, mert ki nem harcra kész, azt az ellenség körülfogja és becsapja. A harc a szívetekben folyik, elsősorban gondolat útján, és mikor ott győzött a gonosz, úgy tereli a harcot a cselekedetekre. Mert cselekedeteitek és beszédeitek által tud ártani másik embemek is, mert az ő eszközeivé akar tenni benneteket. Ezért mondotta a ti Uratok, Istenetek: “Jaj annak, aki megbotránkoztatott, jobb lett volna ha malomkövet kötöttek volna a nyakára és a tengerbe dobják.” A sátánnak az a legfőbb vágya, hogy rajtatok keresztül munkálkod­jon.

Ez az igazi ördögi kör. Ezért legyen lelketek éber, a csatát meg kell nyerni még a gondolataitokon belül!!! De ne féljetek, Uratok veletek van ha kéritek, és a kegyelem nem hagy el benneteket, de ragaszkodni kell hozzá teljes erőtökből.

 

Mert mint már annyiszor mondottam, az erőt csak erőtökön felül kapjátok. Ezért könyörögjetek Isten Anyjához a szeplőtelenül fogantatott Szűzhöz, hogy a kegyelmeket necsak megkapjátok, hanem meg is tartsátok!

 

Amint már mondottam, sem testeteket, sem lelketeket ne hagyjátok henyélni. Amikor a pihenés ideje van, pihenjen a test, de ugyanakkor lelketek legyen éberen és keressétek meg lélekben Uratok keresztjét és ott pihenjen a lélek, de ne henyéljen, és Uratok veletek van.

Mert már annyiszor mondottam, szűk a kapu, keskeny az út, min át az üdvösségre mész. Széles az út, tág a kapu, mi a kárhozatba vezet! – De ne féljetek, ha a gonosz erőszakosan kísért, odalopódzik hozzád, imáid közben is odamegy hozzád azon az úton is mikor szentáldozáshoz járulsz, de te légy résen, tehát ébren és szaladj Uradhoz Istenedhez, mert így biztos a győzelem. Magadba ne bízz, csak Istenedben! És hagyd Istent működni benned és semmitől ne félj.

 

Testvérem haladj ezen az úton, vértezd fel magad imával, fohásszal. Járulj a szentáldozáshoz, hívd őrangyalodat és bízzál Szent Mihály arkangyalban, mert nehéz út áll előtted. Mert a keskeny úton végig kell menned és a szűk kapun be kell jutni. De ne félj, mert Krisztus kegyelme veled van, mert a te Urad és Istened semmiképp sem hagy el, csak te távolodhatsz el tőle.

 

Neked azt mondta valaki, hogy azt az embert, akit úgy lát a sátán, hogy hiába kísért, azt elhagyja. Ez nem így van. Aki ezt hiszi, azt éppen akkor kaparintja meg.

 

Ezen elmélkedj és imádkozz és fohászkodj, tagadd meg magad, hogy Krisztusé lehess!

 

Most búcsúzom és azt mondom: áldjon meg a mindenható Atya, az ő szent Fia, a megváltó Jézus Krisztus, a lelket betöltő Szentlélek Isten. A szűz Anya oltalma legyen veled, Ámen.

 

Én pedig Isten alázatos szolgája, imádkozom érted és veled. Ármin.

 

 


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: