‘0323’ cimkéjű bejegyzések

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

 

Nagyböjt 2017

 

2017. 03. 01.

Kedveseim! Megkezdődött a nagyböjti szent időszak. Az engesztelőkre komoly feladat hárul. Fogadjatok el mindent az Úr kezéből. Minden nap a Szűzanya Szeplőtelen kezei által Jézus oldalsebébe helyezzétek azokat a személyeket, akikért imádkoztok. Minden eseményt ajánljatok fel Jézusnak, és törekedjetek a jóra. Legyetek bátrak hitetek megvallásában, és erősek az elfogadásban. Ne érzékenykedjetek, és ne tulajdonítsatok jelentőséget, amikor benneteket szidnak. Inkább imádkozzatok azokért, akik rágalmaznak titeket! A rosszat jóval viszonozzátok! Tanuljátok meg az ellenségszeretet parancsát! Törekedjetek az erények megszerzésére!

2017.03.02.

Kedveseim! A lemondás kegyelmét nemcsak a nagyböjt ideje alatt gyakorolhatjuk, hanem állandóan. Úgy kell élnünk, hogy igyekezzünk lemondani dolgokról azért, hogy felajánlhassuk Istennek a lelkek megmentésére. Ha Jézus példáját követjük, akkor értelmet kap lemondásunk. Jézus értünk jött, hogy szolgáljon nekünk, és ezt a cselekedetét nekünk is azzal kell utánoznunk, hogy másokért élünk. Ugyanazt teszi a családanya, a pap, a szerzetes, és mindaz, aki lemond életéről mások javára. Ti miben tudnátok áldozatot hozni testvéreitekért?

2017. 03.03.

Testvéreim! Úgy tegyétek a jót, hogy ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal. Nem kell kürtölnötök magatok előtt jótetteiteket, hiszen a Mennyei Atya látja cselekedeteiteket, és megjutalmaz érte. De ha a jutalom fejében teszitek a jót, annak nincs értéke. A meglepetést nyújtó szeretet cselekedet igen nagy kegyelem. Imádkozzatok azokért, akik nem számítanak imáitokra. Sokkal értékesebb, amikor azokért imádkoztok, akik ellenségesen viselkednek veletek. Hozzatok értük minél nagyobb áldozatot. Keressétek és találjátok meg a számotokra legmegfelelőbb lehetőséget a jótettekre.

2017. 03. 04.

Kedveseim! Arról tudják meg, hogy keresztények vagyunk, hogy szeretettel viseltetünk egymás iránt. Ha tényleg jó akarat és jó szándék vezet minket embertársaink felé, minden személyválogatás nélkül, akkor bennünk működik Isten szeretet parancsa. Nagyon nehéz minden ember felé szeretettel fordulni. Ez csak Jézussal lehetséges, ha az Ő példáját nézzük. Neki mindenkihez volt kedves szava. Csak, akik magukat igaznak tartották, azokat korholta, figyelmeztette, mert letértek a helyes útról. De Jézus azoknak is jót akart, akik elítélték és elárulták, mert minden embert meg akart menteni. Úgy szeressétek ellenségeiteket, hogy nem kívántok nekik rosszat, még akkor sem, ha nektek ártanak. Mondjatok azokra áldást, akik átkoznak titeket, akkor szívetekbe nem fog felgyülemleni a harag gerjedelme. Imádkozzatok, hogy megkapjátok a kegyelmet, és mentesek kegyetek minden gyűlölettől.

2017. 03. 05. Szentségi Jézus

Gyermekein! Szentségi Jelenlétemben szólok hozzátok, hogy felnyíljon a szemetek bűneitek felismerésére. Olyan dolgokra figyeljetek, amelyeket a Szentlélek tár fel előttetek, és amelyekre eddig nem annyira figyeltetek oda. Vannak olyan viselkedési formák, amelyek mellett könnyen el lehet menni. Pl. hogyan viselkedtek mások előtt, és mit tesztek, ha megbántanak titeket? Ha valaki egyedül él, kevésbé gondol arra, hogyan alkalmazkodjon a másikhoz, ezért sokkal nehezebb neki másokat szolgálni. Nehezebben küzd meg mások problémáival, mert neki is szüksége van meghallgatásra. Szoktatok arra gondolni, hogyan vagytok jelen az emberek között? Hogyan viselkedtek, és mit gondoltok másokról és magatokról? Mennyire ismered fel, és fogadod el mások megpróbáltatásait, vagy olyankor te is a sajátodéra gondolsz? Menyire tudsz együttműködni másokkal, amikor közösségben vagy velük? Meghallgatod őket, vagy fontos neked, hogy téged is meghallgassanak? Mennyire tudod magadat másoknak szentelni, vagy fontos, hogy rád is fordítsanak időt? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressétek a választ. Őszintén figyeljetek lelketek mozdulásaira. Fontos a helyes szemléletváltozás, hogy az eddigi bevett helytelen viselkedésformákat el tudjátok hagyni. Ha helyesen gondolkodtok önmagatokról, akkor könnyebben megtaláljátok a mások felé vezető utat. Ha bevett szokássá válik nálatok a másokért való önzetlen szolgálat, akkor fogtok teljesen megfeledkezni önmagatokról. Akkor más azt fogjátok keresni, minek örülne testvéred, és mivel tudnál neki kedveskedni. Még sok mindenre szeretném felhívni figyelmeteket, csak nyissátok meg szíveteket. Tanuljatok Tőlem, ahogy a szentek tették, hogy eljussatok Atyám dicsőségébe. Jézus

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1209-nagybojt-2017

Imapárok – egységben az erő

 

2017. 03. 13.

Kedveseim! Törekedjetek arra, hogy ne maradjon el az Irgalmasság, és a Szeretetláng rózsafüzér mindennapjaitokból. Ezek az imádságok legyenek mindennapi kenyeretek. Isten kiárasztja Irgalmát, és a Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja szétárad mindenhol, ahol imádkozzák. Most van a kellő idő a kegyelem befogadására. Lehetőség szerint, délután három órakor mondjátok el, hogy egyszerre egy időben felerősítse az Úr imáitokat, hiszen egységben az erő.

2017. 03.18.

Kedveseim! Buzgó szívvel imádkozzatok, és ne feledjétek, nagy kegyelmeket nyertek Istentől. Bátorítsátok egymást és kerítsetek alkalmat az együtt imádkozásra. Alkossatok párokat és legalább a közös engesztelő imákat mondjátok együtt. Hozzatok egymásért egy kis áldozatot! Hatalmas erő rejlik az így mondott imákban, és még jobban oda tudtok figyelni azokra. Már nincs arra lehetőség, hogy elhagyjuk imádságainkat, mert túl nagy a tét. Ha kitartóan mondjátok, megtermi majd gyümölcsét az ima. Apostolkodjatok, hogy mindenkinek legyen imatársa! A Szűzanyának ajánljatok fel minden imaszándékot, mert Ő eljuttatja Szent Fiához.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1204-imaparok-egysegben-az-ero

Nagyböjti program, lelkiismeretvizsgálat

 

2017. 03. 21.

Kedveseim! Legyetek nyitottak az Úr Igéinek befogadására. Olvassátok és gondolkodjatok el azon, mit vár el tőletek Jézus. Úgy elmélkedjetek a hallottakon vagy olvasottakon, hogy gondoljátok végig, mit akar ma mondani nektek Jézus. Melyek azok a cselekedetek, amelyeknek örülne, ha megtennétek. Nyitott szemmel járjatok, de a világ dolgain ne ragadjatok le, mert azok félrevezetnek benneteket. A napi eseményekben kövessétek a lelkiismeretetek hangját, mert az figyelmeztet benneteket. Indítsátok el a napot imafelajánlással, és a nap végén (végezzetek lelkiismeret vizsgálatot?) nézzétek végig az eseményeket, és szűrjétek meg, ami nem Istennek tetsző cselekedet volt, azt bánjátok meg, de a jóért, adjatok hálát Istennek.

2017. 04. 03.

Kedveseim! Hosszú idő telt el a nagyböjti szent időből, mégis oly kevesen értették meg mit jelent Isten irgalmas szeretetében megmaradni. Ez egy olyan kegyelmi idő, ami nem fog visszatérni, mert itt és most valósul meg azok számára, akik jól felhasználják lehetőségeiket. Mik ezek a lehetőségek? Az elcsendesedésben Istenre figyelni, és megragadni minden alkalmat a kegyelem befogadására. Odahallgatni a Szentlélekre, hogy mit kér tőlünk, hogy mire figyeljünk oda, és mit valósítsunk meg a mindennapi életben. Nagyon egyszerű dolgokat kér tőlünk Isten, mégis milyen nehezünkre esik jól átgondolni mindezeket. Ami jó, azt tartsuk meg, de ami nem visz előre és nem terem jó gyümölcsöt, attól szabaduljunk meg!

2017. 04. 04.

Kedveseim! Nem gondoltok sokszor arra, milyen komoly veszélyt jelent a meggondolatlan szavak kiejtése. Bekerültek mindennapi a szóhasználatunkba olyan kijelentések, amelyeket nem vizsgálunk meg, mielőtt kimondanánk. Ne engedjünk azoknak a szleng szavaknak, amelyeket a világban használnak. Ebben az esetben is kérjük a Szentlélek segítségét, hogy tisztán és értelemmel nyilvánuljunk meg. Ne beszéljünk feleslegesen. Inkább győződjünk meg arról, miről szeretnénk beszélni. Értékeljük a csendet, és a hallgatást is, mert nagy kegyelmeket hordoz. Gondoljuk át, mit szeretnénk mondani, mielőtt belekezdenénk. Imádkozzunk, hogy megtapasztaljuk az Úr vezetését.

2017. 04. 05.

Kedveseim! Amikor felemeltétek lelketeket Krisztushoz, szabadon kötelezzétek el magatokat Neki. Ne az emberek véleményét keressétek, mert senki nem képes töretlen tükröt tartani elétek. De amit Isten a lelkiismeret által feltár bennetek, az olyan tükör, amely valóságosabb képet mutat. Minél tisztább, és feddhetetlenebb az életünk, annál könnyebben felismerhetjük, hogy Isten milyennek lát minket. Ha bűnben maradunk, eltorzultan látjuk magunkban Krisztus lenyomatát. Adjunk Istennek szabad teret lelkünkben, hogy átformálhasson minket!

2017.04 06.

Kedveseim! Vegyétek komolyan a lelkiismeret szabadságának ajándékát. Ez olyan kegyelem, amelyben eljutunk arra a felismerésre, hogy bűneink által vétkeztünk Isten ellen. Mindenkinek személyesen tárja fel Isten lelkében a felismerést. De az is kegyelem, hogy erőt kapunk a megbánáshoz és a jóvátételhez. Azonban olyan mélyen kell megbánni bűneinket, hogy azokat soha többé ne akarjuk elkövetni. A legfontosabb az a szándék, hogy törekedjünk nem visszacsúszni oda, ahonnan kijöttünk. Imádkozzunk azért, hogy gyengeségeink, ne tudjanak minket lehúzni, és ne essünk bele a sátán csapdájába.

2017. 04. 07.

Kedveseim! Járjátok a keresztutatokat nagy türelemmel, hogy igazi engesztelést nyújtsatok Istennek. Az legyen a kedves áldozatotok, hogy elviselitek azokat a nehézségeket, amelyeket elszenvedtek. Ne panaszkodjatok, és ne is zúgolódjatok, hanem álljatok Jézus keresztje mellé Cirenei Simonként. Tanuljátok meg Jézustól, hogy amikor keresztjét hordozta, mindent értetek ajánlott fel a Mennyei Atyának. Elmélkedjétek át a keresztút állomásait, és jelenlétetekkel éljétek át amennyire tőletek telik.

2017. 04 08.

Kedveseim! Elérkezett a nagyböjt utolsó hete, adjunk számot Istennek az eddig eltelt időről. Örömmel hoztunk áldozatot, a Mennyei Atyának? Sikerült megtenni mindennap a felajánlásunkat, vagy voltak alkalmak, amikett elmulasztottunk? Mennyire vettük komolyan, amit megtettünk? Hálásak voltunk Istennek, hogy erre a nemes feladatra meghívást kaptunk? Törekedtünk-e közösségben, társainkkal együtt imádkozni? Alázatos hittel, és töredelmesen kérjünk bocsánatot minden hiányosságunkért. Így készüljünk a húsvéti misztériumokra.

2017. 04. 09. Jézus Virágvasárnap

Gyermekeim! Jeruzsálemi bevonulásomkor mindenki a tömegből királyként tisztelt és üdvözölt Engem. Senki közülük nem gondolt arra, hogy az Én időm lejárt. Elindultam arra az útra, amely a Golgota felé haladt. Eltervezték kivégzésemet a farizeusok és a főpapok, mert mindennek be kellett teljesednie az írások szerint. Ti mindezt a Feltámadás fényében látjátok, és vajon milyen lélekkel ünnepelitek jeruzsálemi bevonulásomat? Átérzitek Velem együtt, mit jelentett Nekem az emberek éljenzése? Amikor az ember az egyik pillanatban dicsőít, azután pedig „feszítsd meg”-et kiált? Mennyire gyorsan megváltozik az ember viselkedése! Arra vágyom, hogy maradjatok Mellettem, és tartsatok ki a végsőkig, mert mindent feláldoztam értetek. Jézus

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1211-nagybojti-program-lelkiismeretvizsgalat

Az engesztelő ima által tartja még Isten a világot

 

2017.03. 23.

Kedveseim! Tartsatok ki a három órai (15.00-16.00) engesztelő imában. Ha sikerül párosan mondani, hatalmas kegyelmekben részesültök. Mert most van a kegyelmi idő, amit a legjobban ki kell használnotok. Csak a legvégső esetben maradjon el az imaóra, de igyekezzetek még aznap pótolni. Fogjatok össze három órakor, és az egész engesztelő tábor alkosson egy fűzért. Az ima elején fejezzétek ki, hogy együtt imádkoztok a többi testvérrel, a Szűzanya oltalma alatt. Igyekezzetek minél többen bekapcsolódni ebbe a közösségbe. Kérjétek a Szent Vér oltalmát magatokra, hogy ne tudjon semmi megzavarni benneteket. De, ha mégis közbejön valami, az imapár be tudja fejezni az imát. Legyetek kitartóak, és áldottak.

2017. 03.24.

Kedveseim! Imádságaitokban legyetek nyitottak Isten Szentlelkének befogadására. Imádkozás közben gondoljatok arra, amiről szól az ima. Így biztos nem kalandoztok el. Készítsétek lelketeket, és hangolódjatok rá. Hagyjátok el a világ zaját, és emelkedjetek fel a Lélek szárnyán az imádság színterére. Ne feledjétek, ott már az angyalok és szentek társaságában vagytok, a Szűzanyával együtt. Minden erőtökkel koncentráljatok imáitokra. Ha egységben tudtok imádkozni, nagy kegyelmeket nyertek azoknak, akikért végzitek. Legyetek ennek tudatában!

2017. 03. 29.

Kedveseim! Legyetek készenlétben az imádság alatt, hogy lelketek felemelkedjen ahhoz, amit imádkoztok. Fontos, hogy ne kalandozzatok el, hanem tartsátok magatokat az ima szövegéhez. Imádkozzatok, hogy, megmaradjatok és kitartsatok az imában! Sajnos nagyon sok kísértés megzavarhatja az imát. Gondoljatok arra, hogy Isten előtt álltok, amikor engeszteltek, és másokért közben jártok. Óriási felelősség terheli a vállatokat, mert Isten előtt kell számot adni minden kimondott szóért. De ez a felelősség ne bénítson meg titeket!

2017.03. 30.

Kedveseim! Imádságaitokat vegyétek nagyon komolyan, mert ha az engesztelők nem imádkoznak, és elhanyagolják felajánlásaikat, akkor nehezedik a helyzet. Ti tartjátok imáitok által a világot. Isten szeretetét élvezitek, és minden kegyelmet megkaptok, hogy Neki tetsző módon végezzétek engeszteléseiteket. Különös kegyelmekben részesíti az Úr azokat, akik rendíthetetlenül minden nap kitartanak az imában. Rajtatok nyugszik Atyátok szeme, hogy megtegyétek, amit rátok bízott. Úgy imádkozzatok, hogy minden imátokat meghallgatják az égiek. Legyetek kitartóak, buzgók, és állhatatosak, mert az Úr katonái vagytok.

2017. 03. 31.

Kedveseim! Adjátok oda szíveteket az engesztelésben az Úrnak, és ne szabjatok feltételt Neki. Úgy tegyetek mindent, ahogyan kéri tőletek. Ne adjatok hozzá se többet, se kevesebbet, mert minden úgy jó, ahogy kaptátok. Ne tűnjetek ki a többiek közül. Az imádságotok olyan legyen, mintha mindnyájan egyszólamban énekelnétek. Ne szóljon ki feltűnően a hangja senkinek. Minél jobban belesimultok az isteni kórusba, annál tökéletesebben szóltok. Legyetek összhangban nemcsak azokkal, akikkel együtt imádkoztok, hanem minden engesztelővel is. Így szálljon éneketek a Mennybe.

2017. 04. 01.

Kedveseim! Az engesztelő ima által tartja Isten a világot. Ezért nagyon sok múlik azon, hogyan állnak hozzá az engesztelő közösségek. Óriási jelentősége van annak a kitartó munkának, amit belefektetünk. Soha nem szabad unottan és érzéketlenül végezni imáinkat, mert Isten szeme rátok szegeződik. Olyan különleges kegyelemben részesültök, amelyet csak azok értenek meg, akik benne vannak az imahadjáratban. Látjátok, mennyire fontos szerepe van imáitoknak, ezért minden áldozatot hozzatok meg.

2017. 04. 02. Oltáriszentségi Jézus

Gyermekeim! Amikor Szentségimádásra jöttök, tudatosítsátok magatokban Jelenlétemet. Közel vagyok hozzátok, mindent Elém hozhattok, mert örömmel hallgatlak benneteket. Beszélgessetek Velem úgy, mintha szemtől szemben állnék veletek, mert valóban így is van. Teljes közvetlenséggel szólítsatok meg, mintha a legjobb barátotokkal beszélnétek! De ne csak ti szóljatok, hanem hallgassatok is el, mert Én is szeretnék szólni hozzátok. Leginkább a szívetekben adom meg kérdéseitekre a választ, mert a szív gondolatai őszinték. Hallgassatok a csendben, és hagyjátok, hogy megérintsem szíveteket. Ha jól figyeltek Rám, megkapjátok a választ, hogy mit várok el tőletek. Imádkozzatok, hogy a csendben eltöltött idő, termékenynek bizonyuljon, hogy megszülethessenek azok a cselekedetek, amelyeket elvárok tőletek. Bár a csendben kiüresedik a lélek, és úgy tűnik nincs semmilyen gondolata, de ha képes vagy tovább csendben maradni, akkor hamarosan megnyílnak az ég csatornái, és betöltik szívedet. A csendben hozom el számodra a lelki békét, és azt a feltöltődést, amely által képes leszel Értem mindent megtenni. Szeressetek az Én csendemben megmaradni, és engedjétek magatokba szeretetem kiáradását! Arra vágyom, hogy mindnyájan megtapasztaljátok, mit jelent Jelenlétemben maradni. Megáldalak benneteket az Oltáriszentségből az Atya, Fiú, és a Szentlélek nevében. Ámen! Jézus

Anna Terézia


http://engesztelok.hu/lelkielet/1210-az-engesztelo-ima-altal-tartja-meg-isten-a-vilagot

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenetei

2017. március 2. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Hamarosan beteljesülnek próféciáim. Most különösen sokat imádkozzatok papjaimért! Most lesz a végső összecsapás, amikor szétválasztom a juhokat a kosoktól.

Kicsinyeim, újra mondom: imádkozzatok most még többet, hozzatok még több áldozatot a lelkek megmentéséért, mert ez az idő a sátán végső, elkeseredett harca a lelkek ellen, hogy kilopja belőlük a hitet, és miután kilopta, könnyűszerrel leterítse őket.

Kicsinyeim, Véremen megváltott gyermekeim! Ne tegyétek magatokban hiábavalóvá rettenetes kínszenvedésemet és kereszthalálomat! Ne hagyjátok, hogy ellenfelem a kárhozatba taszítson benneteket, és örökké gúnyolódjon rajtatok, hogy el tudott buktatni.

Gyermekeim! Legyetek felkészülve! Így készüljetek: Kérjétek magatokra a sziklaszilárd, erős hitet! Olvassátok naponta a Szent Evangéliumot, váltsátok tettekre annak tartalmát! Ami azzal ellentétes tanítás, hangozzék el bárkinek az ajkáról is, azonnal vessétek el magatoktól!

Kicsinyeim! Az antikrisztus már készen áll, hogy fellépjen, csak a megfelelő pillanatot várja. Ne higgyetek neki, amikor azt hazudja, hogy ő Én vagyok. Ne higgyetek megtévesztő csodáinak, melyeket a sátán művel általa. Az ördög az Isten majma, de ti ne dőljetek be neki.

Kicsi gyermekeim! Én legyek a ti egyedüli reményetek, Aki hamarosan visszajövök dicsőségemben az ég felhőin, hogy szám leheletével elsöpörjem a gonoszt, és megítéljem a népeket. Ítéletem kardja a Szent Evangélium és a főparancs: a szeretet. Mindazok, akik tettekre váltják tanításomat, Velem együtt fognak győzni, és uralkodnak majd örökkön-örökké. De aki bedől a tévtanításnak és az antikrisztusnak, az az örök vesztesekhez csatlakozik, és a kárhozat lesz az osztályrésze.

Kicsinyeim! Most van itt a nagy megmérettetés. Minden embernek magának kell döntenie örök sorsa felett. De nektek, akik osztatlan szívvel szerettek Engem, olyan lesz ez, mint egy színjáték, amire ti nem fogtok odafigyelni, mert elhatárolódtok tőle. A lelketekben zavartalanul fogtok imádni Engem. Tettekre váltjátok tanításomat és üzeneteimet, és boldogan várjátok a Velem való nagy találkozást, amikor színről-színre megláthattok Engem. Én pedig bennetek fogom elismételni főpapi imámat: „Atyám, a feladatot, amelyet Rám bíztál, elvégeztem, megdicsőítettem nevedet a Földön.” Legyetek hűségesek Hozzám, drága kicsinyeim, és Én veletek maradok mindennap a világ végezetéig! Amikor pedig elhozom a ti végórátokat, Magamhoz emellek benneteket örök dicsőségembe, ahol vég nélkül fogtok Velem együtt örvendezni. Ég és föld elmúlnak, de az Én igéim soha el nem múlnak. Fogadjátok megerősítő áldásomat, Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: 1Kor 7, 29: „az idő rövid” Fil 3, 6: „Az egyház üldözése”.

Tit 1, 2-3: „igazmondó Isten megígért” és „kinyilatkoztatta tanítását”

2017. március 4. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Vigasztalódjatok! Ne a körülöttetek levő világra és a jelenre tekintsetek, hanem Rám, a keresztre Feszítettre, Aki feltámadtam és örökké élek. Titeket is feltámasztalak, és beviszlek Atyám házába. Én, Aki veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig, fogom kezeteket, az ölemben tartalak, a szívetekben élek, és ti az Én Szívembe vagytok beírva. Ha így éltek, elmerültök irgalmas Szívem tűzkohójában, kiégetek belőletek minden tökéletlenséget, minden bűnt, még az árnyékát is. Akkor megtelik a szívetek derűvel, békével és az Isten iránt való végtelen szeretettel. Akkor úgy fogtok tekinteni a rátok váró szenvedésekre, mint átmeneti állapotra, ami gyorsan elmúlik, és örök dicsőséget szerez Nekem, mivel engedelmességetekkel megdicsőítitek Nevemet, és ezzel lelkek millióit mentitek meg.

 

Drága kicsinyeim! Így lássátok az eseményeket! Ne rémüldözzetek! Reményetek mindig csak Én legyek, és akkor soha nem fogtok csalódni. Fogadjátok szeretetteljes, megerősítő áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: Lk 1, 45: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.”

 

 

2017. március 5. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottai! Ez a végső szakasza Egyházam megsemmisítésének. Most vesznek el Engem tőletek, Aki az Egyház lényege és Feje vagyok.

 

Gyermekeim! Ez a cselekedet magára vonja jogos haragomat, amely az Egyháznak és a világnak pusztulását fogja okozni. Ezt a világot ugyanis az Én ártatlan, Szent Testem és Vérem tartja fent. A Szentmise az Én keresztáldozatom vértelen megjelenítése. Ha ez megszűnik, nem lesz többé irgalom, mert Mennyei Atyám eddig az Én kereszten haldokló, áldott, Szent Testemen keresztül látta ezt a bűneiben fetrengő világot, és azért könyörült meg eddig rajta. De ha elvesznek Engem (a Szentmisét, és az Oltáriszentséget), akkor már nem lesz ezen a világon és az Egyházon az Én ártatlan, Szent Testem és Vérem védelme. Akkor már csak a bűn marad. Egyházam nem lesz többé szentté, amelyet Én Magam tettem azzá. Pusztán a külső udvar, amelyre ez vonatkozik: Jelenések könyve 11, 1-2: „Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: „Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt. De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják.” E miatt, hogy engedelmeskednek a sátánnak, és megfosztják Tőlem híveimet, nagyon sok embernek el kell pusztulnia és kárhoznia. Mert mindazok, akik ezt meg merik tenni, és azok is, akik egyetértenek ezzel a kárhozatos eretnekséggel, áldozatul esnek ellenfelemnek, és a pokol tűzében fognak égni örökkön-örökké. Az ilyenek számára nincs irgalom, mert ők sem irgalmaztak Nekem, és rájuk is érvényesek a Szentírás szavai: aki a Szentlelket káromolja, örök vétek terheli, vagyis ez a megátalkodottság. Ők nem tartanak bűnbánatot, nem kérnek bocsánatot, ezért bűnük örökre megmarad. Minden bűn következménye a büntetés, és a meg nem bánt bűnök következménye az örök halál.

 

Kicsinyeim! Most vigyázzatok, figyeljetek, mert Egyházamban olyan megtévesztéseket és szokatlan dolgokat visznek végbe, amit csak figyelmes híveim fognak észrevenni. Ha már nem halljátok a Szentmisében az átváltoztatás szavait, akkor ne vegyetek részt rajta, és még véletlenül se fogadjátok el a kenyeret és a bort, mert ezeket a sátán maga nyújtja nektek, eszközein keresztül. Ha pedig annyira megszentségtelenítik templomaimat, hogy eretnek személyeket visznek be paphiányra hivatkozva, kerüljétek ki a templomot és ne lépjetek be oda! Ne hallgassátok eretnek szövegeiket, nehogy megfertőzzék a lelketeket! Ne értsetek velük egyet, akik majd azt hangoztatják, hogy egy az Isten és minden vallás egy. Az igaz, hogy valóban egy az Isten, Aki három Személy, és Én, a Második Isteni Személy rettenetes kínszenvedésem és kereszthalálom árán megalapítottam a Legméltóságosabb Oltáriszentséget és a Szentmisét, melyre vonatkozóan parancsba adtam apostolaimnak: „Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre!” Ez az egyetemes, az egész világra szóló apostoli Anyaszentegyházam megalapítása volt Részemről. Én csak ezt az egyetlen egy Egyházat hoztam létre, ahol valósággal jelen vagyok, ahol az átváltoztatott Szentostya és Bor színe alatt Legszentebb Testemmel és Véremmel táplálom a népeket, hogy megerősítsem lelküket. Általam éljenek és Én őbennük, hogy megvédjem őket a sátán támadásaitól, és az üdvösségre vezessem őket. Amikor emberi szempontok miatt széttépték Egyházamat, és a kárhozatos eretnekség kárhozatos bálványimádásnak minősítette a Legméltóságosabb Oltáriszentség imádását, ezzel kiközösítették magukat szentségeimből, és különváltak. Ellenfelem most ezt a levált tagot akarja beolvasztani a nagy egységbe, hogy megmételyezze a megmaradt igaz Egyházat, és az eretnekséget állítsa a szentség helyére. Ezért, mondom nektek, nem marad számukra mentség: a büntetés haragja sújt le rájuk. De meghagyok egy kis magot, egy szent nyájat, akik szüntelenül imádnak Engem, és égig érő kiáltással könyörögnek Hozzám, hogy maradjak köztük. Az ő szeretetteljes óhajukra, vágyukat betöltve szentéletű papokat jelölök ki és indítok rá, hogy a rejtekben bemutassák az Általam alapított Szentmisét, amely Egyházam lényege. Táplálom ezt a kis nyájat, ők Belőlem élnek, mint szőlővessző a Szőlőtőkéből. Én bennük leszek, fenntartom és üdvözítem őket. Így teljesítem ígéretemet, amikor azt mondtam: „Veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig.” A hivatalos egyházból, ahonnan száműznek Engem, nem maradok ott. Kiszolgáltatom őket ellenfelemnek, akit szolgálnak és választottak maguknak. Így teljesül be a kép, amiről beszéltem, hogy Egyházam, mint egy hajó, recsegve, ropogva kettészakad a viharos tengeren, és a leszakadt tag egészen a pokol fenekére süllyed. De akik a rejtekben is imádnak Engem, ők kikötnek a két kardinális oszlophoz: Hozzám, a Legméltóságosabb Oltáriszentséghez és Szent Édesanyámhoz, Aki szüntelenül közbenjár gyermekeimért. XVI. Benedek pápa vezeti a rejtekben működő Egyházat, az ő láthatatlan közbenjáró működésével, állandó imáival és felajánlott szenvedéseivel irányítja a megmaradt nyájat, akik hűségesek lesznek Hozzám mindhalálig. Imádkozzatok érte, hogy kegyelmem megóvja őt mindattól a sok rossztól, ami körülveszi és fenyegeti. Őt adtam vezetőnek és az ő Hozzám felszálló imái és szenvedései által mentem meg maradék Egyházamat.

 

Kicsi gyermekeim! Maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig, mert csak így üdvözültök! Megáldalak titeket Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: 1Tessz 2, 13: „Isten szava” 14-16: „Ti ugyanazt szenvedtétek el saját népetektől, amit ők a zsidóktól, akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten előtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei. Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre. Így betelik egyszer s mindenkorra bűneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen.”

 

2017. március 6. Itthon az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! Arra irányuljon a figyelmetek, ami Előttem kedves, és amit meg is éltek az Én kegyelmemből. A szentségre, a tiszta lelkűségre, az alázatra, az engedelmességre, az Én hűséges követésemre, amely az önmegtagadásban és a kereszthordozásban nyilvánul meg. Ez töltse be a lelketeket, mert mondom nektek, minden másról számot kell adni ítélőszékem előtt. Én megfizetek mindenkinek tettei szerint. De aki az Én törvényeim szerint erényes életet él, a fölött nem ítélkezem, mert kegyelmemből már átment az ítéleten. Mert ami gyarlóságuk volt, attól megszabadultak a bűnbánat szentségében. Valahányszor elestek, mindig fölkeltek, és Nekem tetsző nagy igyekezettel mindig egyedül csak Nekem akartak megfelelni.

 

Drága kicsinyeim! Azt kérem tőletek, hogy szeressétek egymást, viseljétek el egymás gyengéit türelemmel, és mindig bocsássátok meg egymásnak. Váltsátok tettekre a Szeretet himnuszának szavait, amiben ez áll: „a rosszat föl nem rója, mindent eltűr, mindet elvisel, a szeretet soha el nem múlik.” Most különösen nagy fontossággal bírnak ezek a tanítások, amelyeket meg kell valósítanotok, mert csak így tudjátok átvészelni a jelen és a közeljövő nyomorúságos korszakát. Miattatok rövidítem meg a napokat, hogy el tudjátok viselni. Azért, hogy megmentsem a lelketeket, mert a gonosz még a választottakat is a kárhozatba szeretné dönteni, de ezt Én nem engedem meg. Amikor majd látjátok, hogy Egyházamat a pusztulásba dönti, ne kérdezzétek Tőlem mit jelent: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”? A látszat sokszor csal. Ellenfelem csak azokat tudja elbuktatni, akik együttműködnek vele. De már most is van, és megmarad egy csoport, akik nem értenek egyet a romlás szellemével, és elhatárolódnak tőle. Szentségeimmel táplálkozva, Belőlem merítenek erőt, és csak Belém helyezik minden bizalmukat. Rájuk érvényesek szavaim: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. Ők alkotják Egyházam igazi arcát. Ők, a hűségesek, akik a rejtekben imádnak, és Velem táplálkoznak. Ők azok az emberek, akikben Atyám Engem lát, és rájuk is azt mondja, amit Rám mondott: „ezek az Én szeretett gyermekeim, akikben kedvem telik.” Így értelmezzétek az Evangéliumban leírt szavaimat, amelyeket megvalósítok: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta (Egyházamon)”. Miután szétválasztottam a hamisakat az igazaktól, a hűtleneket a hűségesektől, miután megítéltem a Földet, lejövök dicsőségemben, és szám leheletével elsöpröm a gonoszt. Egyházamat megújítom, mint Menyasszonyomat felékszerezem, gyönyörű, tiszta, új ruhába öltöztetem, hogy gyönyörködjek benne. Olyan lesz, mint Vőlegényének felékesített Menyasszony, akiben Istennek kedve telik.

 

Drága kicsinyeim! Imádkozzatok Egyházamért, hogy megújulva maradéktalanul beteljesítse rá vonatkozó örök, szent tervemet. Egyházam újra szép lesz, tiszta, egészséges. Rengeteg gyermekem fogja itt megkapni az életszentség kegyelmét a szentségek megújító, megtisztító hatalma által. Egyházam lesz a lelkek bölcsője, dajkája, anyja, táplálója. Mindezt Én, a feltámadott Megváltó, Üdvözítő viszem végbe, Aki drága szent Testemmel és Véremmel táplálom és éltetem hűséges gyermekeimet. Erre áldom meg minden követőmet, akik pedig hátat fordítanak Nekem, kigúnyolnak, megostoroznak és keresztre feszítenek, azokat átengedem ellenfelemnek, akit szolgálnak. Fogadjátok megerősítő áldásomat, drága kicsi gyermekeim, melyet Szívem túláradó, visszavonhatatlan szeretetével adok rátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

 

Szentírási megerősítések: Tit 1, 2: „Az igazmondó Isten megígért”


2017. március 7. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottjai! Nagyon nehéz, megpróbáltatásokkal teli időszak köszönt rátok. Véget ér a kényelem, üldözni fognak titeket, menekülnötök kell egyik helyről a másikra. Az idő rövid. Hamarosan beteljesülnek szavaim. Ezt a mostani időt tekintsétek úgy, mint utolsó alkalmakat, amikor még köztetek lehetek a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, amikor még templomaitokban nyíltan, akadálytalanul bemutathatják a Szentmisét, mert mondom nektek, már készen van a terv, hogy miként változtassák meg a liturgia szövegét, amely által kilopnak Engem a Szentségből. Akkor már nem lesz többé Szentostya, csak kenyér, profán tárgy, amiben Én nem leszek jelen. Ti oda ne menjetek, mert aki már egyszer birtokolta a teljességet, azt nem lehet kielégíteni a semmivel.

 

Kicsi gyermekeim! Tudatosítsátok magatokban, hogy Én soha nem hagylak el benneteket. Oly nagyon szerettelek titeket, hogy Véremmel fizettem értetek váltságdíjat. Megáldalak titeket kicsi gyermekem, Szívem minden emberi értelmet felülmúló, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

Szentírási megerősítések: 1Pét 1, 25: „az Úr szava”

 

2017. március 8. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Vegyétek nagy kegyelemnek és kitüntetésnek minden szavamat, hogy végtelen szeretetemben leszálltam közétek a parányi Ostyába, hogy a szívetekbe tudjatok fogadni, hogy Velem egyesüljetek, és ne ti éljetek többé már, hanem Én éljek bennetek. Megváltásom óta az Enyéim vagyok, nem vagytok többé a magatokéi, mert Én fizettem értetek hatalmas váltságdíjat, amivel kiváltottalak titeket a sátán rabszolgaságából, és átmentelek benneteket az üdvözültek dicsőséges seregébe, Atyám Országába. De csak akkor tudlak, ha ti is közreműködtök benne. Nélkületek nem tudlak titeket üdvözíteni, mert amikor Atyám megteremtett, a saját képére és hasonlatosságára alkotott meg, és nagy méltóságot helyezett belétek: értelmet és szabad akaratot kaptatok Tőle. Ezt Én, a Második Isteni Személy, az Atya Fia, teljességgel tiszteletben tartom, mint Atyám ajándékát, ezért soha nem merném szabad akaratotokat semmiben sem korlátozni. Nem így a sátán, aki engedetlen volt Atyámnak, és így engedetlen továbbra is Isten törvényeinek, és ezért kígyó képében már az első embert rászedte és becsapta, befolyásolva ezzel szabad akaratát, és így hazudozik a világ végezetéig élő összes embernek, akik szóba állnak vele.

 

Drága kicsinyeim! Ha nem akartok magatoknak rosszat, szenvedést, kellemetlenkedést, soha ne álljatok szóba ezzel a hazug kígyóval! Ti csak legyetek olyanok, mint a kisgyermekek: szelíd lelkűek, engedelmeskedjetek mindig Atyám törvényeinek, és a derűt úgy őrizzétek a szívetekbe, mint megtalált drága kincset, amelytől soha ne akarjatok megválni, mert ez segít a Velem való bizakodásra és az üdvösségre.”

 

Ó, gyermekeim! Ha tudnátok, mily nagy jutalom és kitüntetés vár rátok, amikor így éltek Engem követve. Örüljetek és adjatok hálát rágalmazóitokért, mert nagy lesz jutalmatok a Mennyben. Fogadjátok megerősítő áldásomat, melyet Szívem túláradó szeretetével adok rátok, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

Szentírási megerősítés: Mk 7, 13: „Isten szava”

 


 

2017. március 9. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Nagyon nehéz idők várnak rátok. Szavaim beteljesülnek úgy, ahogy megmondtam nektek. Azt kérem tőletek, ne az ideig való szenvedést nézzétek! Ne sajnáljátok azokat, akiket és amiket itt kell hagyni: sem személyeket, sem tárgyakat, hanem a jövőre tekintsetek, amelybe azonnal beléptek, mihelyst kiszáll lelketek porsátor testetekből. Ez az azonnali jövő pedig az Én szent színem látása: az örök boldogság, és béke. Letörlök szemetekről minden könnyet, és az Én dicsőségem ragyogja és tölti be lelketeket örökkön-örökké.

 

Drága kicsinyeim! Erre gondoljatok, ha majd elhurcolnak és kivégeznek titeket Miattam, mert meg van írva, hogy mindaz, aki Krisztusban buzgón él, üldözést szenved. Másutt pedig ez áll: titeket vágójuhok módjára tartanak Értem. Ezért, gyermekeim, ne csüggedjetek! Mindennek be kell teljesülnie. Ez az Evangélium. Így válnak ki a hűségesek a hűtlenektől, mert senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja Istenért. Erre áldalak meg, kicsi gyermekem, Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Mk 16, 15: „(Az Úr Jézus) szólt hozzájuk…”

 

Mk 14, 42. 49: „Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. …az Írásnak be kell teljesednie.” Mt 26, 45: „Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják.” Szó szerint ugyanaz, két Evangéliumban. 2 Kor 4, 2: „Isten szava”

 


 

2017. március 11. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim, Szívemnek szeretett választottjai! Az idő rövid. Már benne éltek a próféciák beteljesülésében. Kérjétek mindig magatokra a Szentlélek vezetését és a tisztánlátást! Mondjátok az elrejtő imát, mert a sátán leselkedik rátok!”

 

Ima rejtettség védelméért

 

„Rejtsen el minket a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek, a Szűzanya, és Szent József palástja alatt, a szent angyalok keze által abba a csipkebokorba, amelyből az Úr Jézus töviskoronáját vették, hogy semmilyen pokoli, testi vagy világi támadás ne tudjon nekünk ártani, sem testvéreinknek, sem ellenségeinknek. Ámen.”

 

„Kicsi gyermekeim! Nagyon szomorú idők jönnek Egyházamra, darabokra törik, szakad. Soha nem látott káosz fog uralkodni Egyházamban és a világban, ami már el is kezdődött. Maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig, akkor megadom nektek a kegyelmet, hogy világítótornyokként ragyogjatok ebben a világban, akik Engem hordoztok: a világ Világosságát, és tanúságot tesztek Rólam, amikor eljön az ideje. Fogadjátok megerősítő áldásomat, melyet Szívem túláradó szeretetével adok rátok, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: 1Tessz 5, 19-20: „Ne oltsátok ki a Lelket, a prófétai beszédet ne vessétek meg.”

 

2017. március 13. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Száműzetésem rövid ideig fog tartani. Csak addig, amíg az antikrisztus fel nem lép, illetve az ő uralkodása alatt, ami három és fél év lesz. Majd amikor leszállok dicsőségemben a felhőkön, elsöpröm szám leheletével, megsemmisítem a gonoszt, és akkor helyreállítom Egyházamat: olyan tiszta, szent és szeplőtelen lesz, mint kezdetben, amikor megalapítottam.

Gyermekeim! Ne sírjatok! Mindennek be kell következnie, mert az Írásnak be kell teljesülni. Most élitek a végidőket, annak is a legvégét, amikor minden összeomlik: a világ és az Egyház egyaránt. Mert a hivatalos „egyház” nem maradhat meg, mert az már nem az Általam alapított Egyház lesz, hanem eretnekek gyülekezete. Azt akarják elhitetni népemmel, hogy ez az egységesített egyház. Ezt Én nem tűröm meg, és ezért megsemmisítek mindent, ami akadályozza az igaz Evangélium terjedését, tanítását. Most teljesül a Jelenések könyve 11, 1-2: „Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: „Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt. De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják.” A szentély a rejtekben élő Egyház, az a kis mag, akik bemutatják az igaz Szentmisét, amely fönntartja ezt a világot; az udvar pedig az eretnekek és a tévtanítók gyülekezete, akik harcba szállnak igaz keresztény papjaimmal és gyermekeimmel. Ez a végső nagy összecsapás az anti-egyház és az igaz Egyház, az anti-evangélium és a hiteles Evangélium között.

Kicsinyeim! Jól vigyázzatok, hogy hova tartoztok, mert a szerint lesztek megítélve, a szerint kapjátok örök jutalmatokat, vagy büntetéseteket, a Mennyországot, vagy a poklot. Jaj, azoknak, akik a gonoszt választják, az e világi karrier és mammon érdekében. De akik hűségesen kitartanak Mellettem, azokra ez vonatkozik: ők ragyogni fognak Atyám Országában, mint a Nap.

Gyermekeim! Már mindent elmondtam nektek. Készüljetek föl a végső nagy megmérettetésre. Teremtsétek meg a feltételeket rejtekbe vonulásotokra! Az idő rövid. Már beteljesülnek a próféciák. Legyetek szüntelen készenlétben, mint a kivonulás előtt az Én népem Egyiptomban, mert az óráitok, perceitek meg vannak számlálva. Száműzetésetekben (a rejtekben) gondoljatok arra, hogy Üdvözítőtök sorsában osztoztok, amikor Nekem is menekülnöm kellett a gyilkos Heródes elől Egyiptomba, és nem mehettem a nyilvánosság elé tanítani és gyógyítani ellenségeim miatt, akik már összeesküdtek elfogatásomra és meggyilkolásomra. Így tekintsétek az előttetek álló eseményeket, és vegyétek nagy kitüntetésnek, hogy Miattam, az igaz hit miatt üldözni fognak benneteket. De Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. Fogadjátok megerősítő áldásomat, Szívem túláradó szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Mk 4, 1 cím: „Jézus… tanít.” 17: „üldözés”

 

2017. március 14. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! A Szívem ezer sebből vérzik, amikor az emberi gonoszságot szemlélem szerte a világban. Az emberek olyanok, mint a bogár, amit elvakít a fény, és jóllehet éhes, a táplálék előtte van, de nem veszi észre. Az emberek lelke is éhezi az Istent, Aki ott él a szívükben, de nem vesznek róla tudomást, hanem a hamis csillogás elvakítja őket, és a földi dolgok után futnak.

Kicsinyeim! Ti, akik Hozzám tartoztok, szüntelen adjatok Nekem hálát azért, hogy az Enyéim lehettek, hogy megismertétek a Szent Evangéliumot, Engem, a megtestesült Igét, Aki Atyám tanítását lehoztam a Földre. Váltsátok tettekre tanításomat! Kamatoztassátok a talentumokat, amelyeket kaptatok Tőlem! Imáitokkal még meg tudjátok menteni ezeket a hamis csillogás által megvakított embereket, akik a boldogságot keresve hamis értékekkel töltekeznek, amilyenek a bűn, a mammon-imádás, a paráznaság, a hatalomvágy, és a hiú dicsőségvágy. Elsősorban példamutatásotokkal, szavaitokkal és imádságaitokkal tudtok hatni ezekre az emberekre, mert megengedem, hogy ne legyenek boldogok, hogy csalódjanak mindabban, amit választottak maguknak. Fájdalmaikban, szenvedéseikben Engem keressenek, az egyedüli menekvést, a gyógyító Istent, Aki szent Testemmel és Véremmel táplálom enyéimet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, minden Szentmisében. Imáitok és jó példátok hatására sokan megtalálnak Engem, és megmenekülnek az örök kárhozattól.

Drága kicsinyeim! Az Én Vérem az erősek Bora, amelyet csak a tiszta lelkűek, vagyis az erősek vehetnek magukhoz. Mindazok, akik bűnben veszik, a kárhozatukra veszik. Ezért imádkozzatok azért, hogy papjaim gyakran hirdessék, amiről most leszoktak, hogy csak az járuljon Szentáldozáshoz, aki lélekben felkészült, vagyis tiszta lelkébe akar fogadni, és tudja, hogy Kit vesz magához, vagyis volt Elsőáldozó. Ezt minden áldoztatás előtt ki kellene hirdetni minden papomnak a Szentmisében. Ezért imádkozzatok, mert ennek nagyon-nagy jelentősége van! Fogadjátok megerősítő áldásomat, melyet Szívem túláradó szeretetével adok rátok, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: 2Tim 2, 9: „Isten szava”

2017. március 15. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Olyanok vagytok Számomra, mint az illatos balzsam, amellyel Mária Magdolna megkente lábamat. Szívetek az Én királyi palotám, amelyben trónolok. Előttem minden gondolatotok, szavatok, cselekedetek nyitott könyv. Születésetektől fogva, halálotok pillanatáig. Az a legértékesebb kincs számotokra, amikor akaratomat teszitek, mert akkor Én cselekszem általatok, és rátok vonatkozó örök tervemet valósítjátok meg. Erre adom Országomban a legnagyobb jutalmat. Minden kis elhajlás, amit szabad akaratotokból tennétek, másik útra irányítana, amely nem az Én ösvényem. Ezért, drága gyermekeim, szüntelenül kérjétek a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy mindenkor fölismerjétek és tettekre váltsátok akaratomat. A tisztánlátás a legnagyobb kincs, mert akkor nem jártok sötétben, és nem tud félrevezetni a sátán. Az életetek rövid. Csak egy szempillantás ezen a Földön. A Tőlem kapott idő a legnagyobb ajándék, amelyet kamatoztathattok mind a saját üdvösségetek, mind a lelkek megmentése javára. Ezért azt kérem tőletek, mindig az Én akaratomat helyezzétek a tiétek elé, s mindig kérjétek, hogy Én cselekedjek általatok, s akkor teljesen és tökéletesen megvalósítjátok Isten akaratát.

 

Kicsi gyermekeim! A mai nap még a tiétek. De hamarosan új körülmények között találjátok magatokat, amely nagy szomorúsággal fogja eltölteni lelketeket. Gyászolni és siratni fogtok Engem, mint az apostolok, amikor látták kereszthalálomat, illetve értesültek róla. De nektek is azt mondom, amit annak idején nekik: egy kis idő, és újra láttok Engem. Megengedtem ellenfelemnek, hogy megpróbálja megsemmisíteni Egyházamat, de ezt csak a ti érdeketekben tettem, hogy különválasszam az igazakat a bűnösöktől, mert így kinyilvánul minden bűn, képmutatás és gonosz tett. Akik karrierjük érdekében az embereknek akarnak megfelelni, és nem Énnekem, azok a pokol tüzében fognak égni örökkön-örökké. Akik viszont sziklaszilárd hittel, halált megvető bátorsággal megtagadják az eretnekségeket, őket trónomra ültetem Országomban, és ragyogni fognak örökké, mint a Nap.

 

Kicsinyeim! Ma még ti választhatjátok meg örök sorsotokat. A döntés a ti kezetekben van. Nagy méltóságot kaptatok Atyámtól: értelmet és szabad akaratot. De ha már kiléptetek porsátor testetekből, döntéseitek következményeit fogjátok viselni örökkön-örökké. Azért azt kérem tőletek, ne az ideig való földi életeteket akarjátok fölépíteni, hanem az odafent valókra figyeljetek. Egyedül az Én törvényeimet teljesítsétek, és akkor biztosítjátok magatoknak az örök életet. Nem lehet két úrnak szolgálni. Én elétek tártam az igazságot: Atyám igéjét, a Szent Evangéliumot. Keresztre feszítésemmel és kínhalálommal bizonyítottam irántatok való végtelen szeretetemet, mint a ti Megváltó Istenetek. Harmadnapra dicsőségesen feltámadtam, fölmentem Atyámhoz, hogy helyet készítsek nektek. Aztán visszajövök, és Magammal viszlek titeket oda, ahol Én vagyok, hogy lássátok dicsőségemet, és vég nélkül örvendezzetek Velem együtt. Mindig csak ezek a szavak lebegjenek előttetek, mert ezek örök érvényű igazságok. Ne higgyetek azoknak, akik mindent túlbonyolítanak, és Nélkülem akarják megoldani azt, amit nem tudnak. Mert Nálam nélkül semmit nem tehettek.

 

Drága kicsinyeim! Imádkozzatok az egységért, amint ezt Én is tettem Főpapi imámban: „Atyám, azt akarom, hogy egyek legyenek, amint Te és Én egy vagyunk.” Újra mondom: az egység csak abban nyilvánul meg, ha az Én tanításomban vagytok egyek. Vagyis részt vesztek az Utolsó vacsorán úgy, amint azt elétek tártam, amikor a kenyeret és a bort átváltoztattam saját feltámadott, megdicsőült Testemmé és Véremmé. Meghagytam apostolaimnak és az ő utódainak, hogy ezt cselekedjék az Én emlékezetemre. Mert az Eukarisztia az Egyház alapja és csúcsa, e nélkül nem lehet Egyházról beszélni. Az egység pedig a Velem való szoros egyesülés, a Szentáldozás, és az egymással való egység pedig a testvériség, ami szintén a Velem való egységből táplálkozik. Én vagyok a központ, az alap és a csúcs, Én vagyok a Fő, Aki összefogja a tagokat, és a tagok csak és kizárólag Énbennem lehetnek egyek. Aki Nélkülem akar egységet, az a sátán csapdájába esik. Az Egyház az Én oldalamból származik: a Vérből és vízből úgy, mint Ádám oldalából Éva, az ő felesége. Az Egyház az Én Menyasszonyom, az Én tulajdonom, aki Belőlem és Tőlem van. Ezért az Egyház nem választható el Tőlem, a Megtestesült Igétől, Akit Atyám azért küldött e világba, hogy Rám építse az Egyházat. Szavaim világosak és érthetőek. Aki mást tesz, vagy mond, az Ellenem van. Az a hamis egységnek állít kultuszt. Attól határolódjatok el, és ne kövessétek! Az egyetlen egység az Általam alapított katolikus, egyetemes Egyházban van jelen. A leszakadt tagok térjenek vissza ide, és akkor egységben lesznek. De a megszentelt tagok, az Egyház, nem térhet a leszakadt tagokhoz, mert akkor mind eretnekekké válnak. Ennek bölcs tudatában készüljetek föl az elközelgő nagy hitehagyásra, eretnekségre, káoszra és a vele járó nagyméretű üldözésre. Ha kell, adjátok oda az életeteket is az igaz tanításért, amit feltártam előttetek. Tegyetek tanúságot Rólam, és áldozzátok életeteket és véreteket is Értem, amint azt igaz apostolaim is tették.

 

Gyermekeim! Az idő elérkezett. Mindnyájatoknak színt kell vallani: vagy Mellettem vagytok, vagy ellenségeimmé váltok, és Júdást követitek. Szavaim igazak és világosak mindenki számára. Ti döntitek el, hogy mit választotok. Örök sorsotok múlik rajta. Én elküldtem nektek a bölcsesség és a jó tanács Lelkét, Aki lelkiismeretetek szava által tudatja veletek, hogy jó, vagy rossz irányba mentek. Figyeljetek lelkiismeretetek szavára, és válasszátok az üdvösséget! Erre áldalak meg benneteket, szeretett gyermekeim, Szívem féltékenyen szerető áldásával, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Fil 3, 1 cím: Óvás a téves tanítástól. 6: „Az Egyház üldözése” Mk 3, 28-29: „Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.”

2017. március 16. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Nagyon kedvesek vagytok Szívemnek. Az Én drága Szent Vérem nem omlott értetek hiába. Nagyon megvigasztaltok Engem ebben a zűrzavaros világban. Már a keresztfán láttam mindazok lelkét, akik a történelem folyamán igennel fognak válaszolni hívásomra, és megteszik szent akaratomat.

Drága kicsinyeim! Most azokról beszélek nektek, akik csak szomorúságomat és fájdalmaimat növelik. Ők azok, akik hitetlenségükkel elutasítják üzeneteimet, mondván, hogy az Evangéliummal lezárult a kinyilatkoztatás. Annyiban igazuk van, hogy újat nem mondhat senki, ahogy már Szent Pál apostol is leírta: „átkozott legyen, aki mást hirdet, mint amit tőlünk hallottatok.” (Gal 1, 8-9.) De az Evangéliumban szereplő próféciák időszerűségét nem lehet elvitatni. Mt 24, 14: „Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.” Ez az ismertető jele annak, hogy hamarosan visszatérek dicsőségemben. Ugyanígy az ezer éves béke uralma sem történt meg mindeddig, az elmúlt kétezer év során, hanem majd csak ezután teljesül be, mert amíg az ördögök és démonok hada belepi a Földet, és kínozza, gyötri a lelkeket, kísérti őket, addig nem lehet békéről beszélni. Ezért tehát, drága kicsinyeim, ti, akik szomjazzátok szavaimat, és megnyitjátok üzeneteim előtt a lelketeket, boldogok vagytok, mert tisztában vagytok az idők jeleivel, és az események sorrendjét fölismeritek, hogy milyen korban éltek. Ezért, drága kicsinyeim, készüljetek föl egy világméretű, hatalmas keresztényüldözésre, amely az Egyház megtisztulását fogja eredményezni. Készüljetek föl mindannak beteljesülésére, amit jó előre megmondtam nektek. A sátán megpróbálja megsemmisíteni Egyházamat; benne legelőször Engem, Aki az Oltáriszentségben jelen vagyok. Mert jól tudja, hogyha Tőlem megfoszt benneteket, elestek attól az erőforrástól, amit az Én védelmem jelent számotokra. De újra mondom: ne féljetek! Ne essetek kétségbe! Mert Én hű és igaz vagyok, veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Gondoskodom rólatok, hogy a rejtekben igaz és hű papjaim bemutassák újból és újból a Legszentebb Áldozatot, a Szentmisét; és kiosszanak Engem nektek, mint erőforrást és védelmet, Aki a Szent Eucharisztiában jelen vagyok. Azt kérem tőletek, hogy ebben a zűrzavaros, kaotikus korszakban, többszörözzétek meg imáitokat, kérjétek szentjeim és szent angyalaim közbenjárását, legfőképpen pedig azt, hogy rejtselek el benneteket, és akkor nincs mitől félnetek, mert még ha meg is engedem, hogy közületek sokan vértanúimmá legyetek, a végső győzelem a ti kezetekben van. Mert aki Bennem bízik, meg nem szégyenül. Az örök győztes, az Isten, Én vagyok. Bármennyire is acsarkodik a sátán és az ő eszköze, az antikrisztus, mindenféle szemfényvesztő csodáival megtéveszti áldozatait, ti ne higgyetek neki, ne menjetek oda. Határolódjatok el tőle! Ti csak Engem imádjatok, Aki a lelketekben trónolok! Engem, az élő Istent, a ti üdvözítő Királyotokat. Én megfizetek mindenkinek tettei szerint. Mindenkinek meg kell állni az Én ítélőszékem előtt, hogy elvegye örök jutalmát, vagy örök büntetését a szerint, amit földi életében cselekedett.

Drága kicsinyeim! Tartsatok ki mindhalálig! Bízzatok Bennem, és Én mindig megmutatom nektek segítő hatalmamat, mindenhatóságomat, még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is. Fogadjátok szeretetteljes áldásomat, mellyel megerősítelek titeket a végső nagy harcra, amiben már benne éltek, és ami még csak fokozódni fog, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: 1Tessz 5, 19-20. „Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg.” Mk 4, 1 cím: „Jézus… tanít.” 17: „üldözés”.


2017. március 20. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Tisztítsátok meg a lelketeket még a legkisebb gyarlóságoktól is a bűnbánatban szentségében! Azt akarom, hogy minden szempontból méltókká váljatok fogadásomra! A lelketeket Én magam tisztítom meg a Szentáldozásban minden hiábavaló és vétkes gondolattól, minden gyarlóságtól. Az Én fényességem, amely titeket betölt, távol tartja tőletek a gonoszt, amely retteg belépni az Én fényembe, mert megláttatom veletek dicsőségem által az ő rútságát és ocsmányságát. Undort támasztok bennetek minden kísértés és bűn iránt. Lelketeket pedig fölemelem az Én dicsőségembe, ahol méltóképpen imádtok, magasztaltok és dicsőítetek Engem, a szentek Szentjét, Aki a Legméltóságosabb Oltáriszentségben köztetek trónolok.

 

Drága kicsinyeim, Szívemnek kedves választottjai! Ti vagytok az Én vigaszom, akik már a kereszten függve is megvigasztaltatok Engem, mert előre láttam életszentségeteket, amely jóllehet az Én kegyelmem, de ti együttműködtök vele.

 

Drága gyermekeim! Maradjatok ilyenek mindig! Menjetek végig a keskeny úton, az önmegtagadás és a kereszthordozás útján, amely az Én követésem, és ez az út a Mennybe torkollik. Hívjatok meg ide mindenkit, akit csak elértek, és akiket nem, azokért imádkozzatok, hogy meghallják szavam, amikor a lelkiismeretük által szólítgatom őket, és a helyes irányba terelem. Nincs nagyobb boldogság Számomra, mint amikor egy lélek megtér, ahogy mondtam, hogy jobban örülnek a Mennyben az egy megtérőnek, mint a kilencven kilenc igaznak. Gyarapítsátok a megtérők számát, hogy ők is üdvösségre jussanak, és ezzel örömet szerezzenek Nekem, hogy Megváltásom és kínszenvedésem hatalmas ára nem lett hiábavalóvá bennük.

 

Drága gyermekeim! Most az Egyházról beszélek nektek. Egyházamat próbának vetettem alá. Ezért engedtem meg a főördögnek, aki kikérte, hogy megrostálja. Nagy fájdalmat jelentenek Számomra azok a lelkek, akik elbuknak, és a pillanatnyi dicsőség és karrier miatt nem Engem, hanem a világot és benne a sátánt szolgálják. De még több örömömet találom a hűséges, kicsiny lelkekben és szentéletű papjaimban, akik alázatosak, engedelmesek és kisded lelkűek a Belém vetett bizalomban és hűséges szolgálatomban. Ők az Én anyám és testvéreim, akik megteszik Atyám akaratát. Most különösen nagy örömömre szolgálnak ezek a kisded lelkek, amikor felkészültek a szenvedésre, még a vértanúhalálra is, Irántam való szeretetükből és hűségükből. Még ha nem is lesznek vértanúkká, a szándékukat úgy veszem, mintha azzá lennének.

 

Drága gyermekeim! Imádkozzatok ezekért a kisdedlelkű testvéreitekért, hogy megmaradjanak a szűk ösvényen, és semmi el ne tántorítsa őket az Irántam való szeretetüktől és hűségüktől. A másik táborra csak azt kérjétek, hogy megkapják és befogadják a tisztánlátás kegyelmét, és ne szolgálják a fenevadat, hogy ne rántsanak magukkal még több lelket, akik hiszékenyek, tudatlanok és könnyű őket a kárhozat széles útjára terelni. Mindazonáltal, mindenkit a kapott talentum szerint ítélek meg, vagyis aki keveset kapott és tudatlan, annak enyhébb lesz a büntetése, mint annak, aki sokat kapott, mert attól sokat kérek számon.

 

Drága gyermekeim! Életetek Előttem nyitott könyv elejétől a végéig. Igyekezzetek úgy élni, hogy az Nekem tetsző legyen életetek minden pillanatában. Erre áldalak meg titeket Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Zsid 2, 3: „az Úr hirdetett” 6: „Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá?”

 

 

 

2017. március 23. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Az óra itt van. Hamarosan kitör az üldözés. Legyetek szüntelen készenlétben! Éljetek életszentségben, hogy bármikor megvalljatok Engem ez előtt az erkölcstelen nemzedék előtt, és az életeteket tudjátok adni Értem.

 

Drága gyermekeim! Ti vagytok az Én kedves báránykáim a báránybőrbe bujtatott farkasok között. Határolódjatok el tőlük! Most különösen időszerűek szavaim: Óvakodjatok a képmutatóktól és eretnektanításaiktól! Ne féljetek megvallani Engem magaviseletetekkel, szavaitokkal és cselekedetekkel! Csak annyi történhet meg, amennyit Én megengedek. Az óra eljött. Éljetek halálra készen! Nagyon sok vértanúm lesz. Véghez viszik gonosz tervüket. De ez lesz a vesztük, mert amikor azt hiszik, hogy győztek, akkor fognak a legnagyobbat bukni, egészen a pokol fenekére. Mindezt pedig azért engedem meg, hogy szétválasszam az igazakat a hamisaktól, a képmutatóktól. Nektek pedig, drága kicsi gyermekeim, akik hűek vagytok, és azok is maradtok Hozzám mindvégig, ezt mondom: irgalmas Szívembe rejtettelek benneteket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nevetek fel van írva az élet könyvében. Bármikor megölhetnek titeket Értem, akkor se féljetek, mert mint vértanú szentek jöttök fel Atyám dicsőségbe.

 

Az idő itt van, hirtelen történik meg minden. Elvesznek Engem, az örök élet szerzőjét. A saját kárhozatukra cselekszenek. Ti határolódjatok el tőlük, maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig! Vonuljatok a rejtekbe, ahol helyet készítettem nektek, ahol újra meg újra bemutatjátok a Szentmisét, és Én a szívetekbe térek.

 

Így imádkozzatok: „Imádott Jézusom! A Te kínszenvedésed és kereszthalálod örök érdemeiért kérlek – melyet Égi Édesanyám Hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve által ajánlok fel Mennyei Örök Édesatyámnak. Engesztelésül a bűnösök megbántásaiért, amelyet Ellened és a Legszentebb Szentháromság és Égi Édesanyánk ellen elkövetnek. Égi Édesanyánk közbenjárására és Vele egyesülve, égig érő könyörgéssel esedezem Hozzád: add meg nekünk a kegyelmet, hogy maradéktalanul beteljesítsük ránk vonatkozó örök, szent tervedet!”

 

Ha így imádkoztok, csodákat fogtok megtapasztalni. Megkapjátok a tisztánlátást.

 

Megáldalak titeket megerősítő áldásommal, Szívem túláradó végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: 2Tessz 1, 4: „üldözés” 2, 1-8: „Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk, Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” 2Kor 4, 2: „Isten szava”

 

2017. március 26. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Nagyon szomorú események előtt álltok. A sátán mindent előre eltervezett. Régóta készül győzelmének megülésére. Az ő győzelme Fölöttem az lesz, hogy eszközei által elvesz Engem tőletek. Ezzel rengeteget árt nektek, mert mindazok, akik nem látnak tisztán és elfogadják tévtanításaikat, az eretnekekhez csatlakoznak. Ingoványos talajra jutnak, és sokan elkárhoznak közülük. Ez az ördög győzelme Fölöttem, amikor elrabolja Tőlem a lelkeket, akikért Én haltam kínhalált. Nagyon sajnálom mindazokat, akik csapdájába esnek, és örökre elvesznek.

Kicsinyeim, drága gyermekeim! Készüljetek föl, mert nemsokára csak a rejtekben fogják bemutatni kiválasztott és szentéletű papjaim a Szentmisét úgy, ahogy azt rátok hagyományoztam, amire ezt mondtam: „Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre.”

Drága gyermekeim! Nagyon kedvesek vagytok Nekem. Bízzatok Bennem mindenekfölött! Csak annyi történhet meg, amennyit Én megengedek. Tartsatok ki mindhalálig a Belém vetett hitben, szeretetben, alázatban és engedelmességben! Az idő rövid. Minden szavam beteljesül a maga idejében. Megáldalak titeket Szívem túláradó, végtelen, minden emberi értelmet felülmúló szeretetével, megerősítő, védelmező áldásommal, ami majd a rejtekre is vonatkozik, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: Ef 1, 9: „Tudtunkra adta… akaratának titkát” Fil 3, 6: „üldözés”

 

2017. március 27. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Nagyon szomorú idők várnak rátok. Az Egyház üldözése már elkezdődött. Imádkozzatok, hogy kitartsatok az életszentségben, Atyám törvényeinek megtartásában! Ne az eretnekek számát szaporítsátok, hanem a földalatti Egyház tagjai legyetek, mint igaz tanúim, akik megtartjátok Atyám törvényeit. Hű és igaz papjaim vezetésével továbbra is részt vesztek a legszentebb Áldozatban, a Szentmisén, és a szívetekbe fogadtok Engem.

Drága kicsinyeim! Ne keseredjetek el! Mindez nem tart sokáig. Rövid idő, és visszajövök dicsőségemben, amikor szám leheletével elsöpröm a gonoszt. Megújítom a Föld színét és visszaállítom az Általam alapított Egyházat eredeti szépségébe és fényébe. Egyházam ragyogása és fénye Én magam leszek a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ti pedig, akik tiszta lélekkel a szívetekbe fogadtok Engem, mind fényhordozóim lesztek, akik által kisugárzom jóságomat, szeretetemet környezetetekre és az egész világra.

Kicsinyeim! Ne aggódjatok, hogy ez hogyan és miként következik be! Bízzátok magatokat Rám, hagyatkozzatok Rám teljesen, mindenben! Én gondoskodom rólatok, és beteljesítem rátok vonatkozó örök, szent tervemet.

Drága gyermekeim! Bízzatok Bennem! Az Én békémet adom nektek, és Szívem szeretetét, amely lángra gyújtja pici szíveteket, hogy viszontszeressetek Engem, és Énbennem testvéreiteket, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Erre áldalak meg benneteket, Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Mk 9, 7: „a felhőből szózat hallatszott: ez az Én szeretett Fiam, Őt hallgassátok” 1Kor 10, 7: „Ne legyetek bálványimádóvá…” 20-22: „Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem az ördögöknek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek az ördögökkel. Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról. Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?”

 

2017. március 28. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! Templomaimban el fogják törölni az Átváltoztatást. Sokan ezt még észre sem fogják venni. Azok, akik gépiesen áldoztak, és nem volt Velem személyes kapcsolatuk, őket sokkal könnyebb lesz félrevezetni, mint titeket, akik éberen figyelitek a Szentmise minden szavát, és lángoló szeretettel imádtok Engem a kenyér és a bor színe alatt, ami az Én valóságos Testem és Vérem, amely Szent Jelenlétemet hordozza.

 

Drága gyermekeim! Rögtön e siralmas idők után, egy új világban fogjátok magatokat találni. Hűlt helye lesz mindannak a testi-lelki nyomorúságnak, amin keresztülmentek. Teljes szabadságban fogtok szárnyalni lélekben Felém, és Én betöltöm szíveteket és az egész Földet. Az Én dicsőségem fénye fogja beragyogni Egyházamból (a Földet). Az örök élet vizét fogjátok inni nap, mint nap Belőlem, a Sziklából, Aki az Oltáriszentségben jelen vagyok. Belőlem fogtok töltekezni, és már nem vágytok senkire és semmire, és nem hiányzik semmi, mert Isten, Aki betölt benneteket, egymaga elég. Ebben a reményben lássátok a rátok váró nagy szorongatást, ami előtt álltok. Bízzatok Bennem rendületlenül! Én gondotokat viselem, Bennem nem fogtok sohasem csalódni. Megáldalak titeket Szívem túlcsorduló, szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: Zsid 4, 12: „Isten szava”

 

2017. március 29. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

 

 

„Drága gyermekeim! Nagyon kedvesek vagytok Nekem. A megrostálás elkezdődik. Én, Aki a szíveket és a veséket látom, úgyis tudom, hogy kiben mi lakik. De mindezt miattatok engedem meg, hogy ti, akik csak a külsőt szemlélitek, a megrostálás által tudatában legyetek annak, hogy ki hova tartozik.

 

Az óra itt van. Mindaz beteljesül, amit előre elmondtam nektek. Készüljetek fel mindarra, ami rátok vár! Bízzatok Bennem! Én veletek maradok minden nap a világ végezetéig. Megáldalak titeket Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Ef 1, 9: „Tudtunkra adta akaratának titkát.” Mk 14, 42: „Itt az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják.” 49: „Az Írásnak be kell teljesülnie.”

 

2017. március 31. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! Most a Mennyországról beszélek nektek. Atyám csodálatos helyet készített nektek, minden embernek, akik a világ végezetéig fognak élni. Egy új Országot, egy végtelen boldogságot, örök boldog életet. Amikor beleteremtette Ádámot és Évát a Paradicsom-kertbe, akkor úgy képzelte, hogy az ember az Istennel lesz együtt, társalogni fognak, látják egymást, és mint egy nagy család, végtelenül szeretetteljes kapcsolatban élnek.

 

De sajnos az ember, az asszony hitt a kígyónak, pedig ha azonnal elutasította volna, semmi hatalma nem lett volna a sátánnak az ember fölött. Ahogy ma sincs, ha ti, szabad akaratotokból és élő hitetekkel visszautasítjátok a kísértéseket. Sajnos Éva hitt a kígyónak, aki Engem hazugnak nevezett, és rávette Évát, hogy ne engedelmeskedjen Nekem. Ezzel kitaszította magát a Paradicsomból, és a halált választotta.

 

Drága kicsinyeim! Ma is mindazok, akik engedetlenek Nekem, elvágják magukat éltető kegyelmemtől, mint a szőlővessző a szőlőtőkétől, aminek következménye az örök kárhozat.

 

A Mennyország ma is nyitva áll mindazok előtt, akik engedelmeskednek Nekem, megtartják törvényeimet, és hűségesen kitartanak követésemben, mindhalálig. Éva és Ádám bűne miatt kellett kínhalált szenvednem az emberiség megváltásáért. Már akkora volt a bűn, hogy csak az Isten Fia, Én voltam alkalmas rá, Aki szent, tiszta, szeplőtelen, ártatlan Bárányként Magamra vettem a világ összes bűnét, és kereszthalálommal kiengeszteltem Atyám jogos haragját. Ezzel megnyitottam az emberiség számára Atyám Országának kapuját. De a szabad akarat továbbra is keresztülhúzhatja Megváltásom szent tervét, mert csak azok üdvözülhetnek, akik Istent szeretik. Ez a főparancs: szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből, felebarátodat pedig úgy, mint magadat. Atyám házában csak szeretet van. Akik nem éltek a Földön szeretetben, azok nem hordozzák magukban ezt az ismeretet (mármint a szeretetet), ezért nem tudnak már odaát sem szeretni. Az ember ugyanis csak addig tud változni, fejlődni, változtatni, amíg testben él ezen a Földön. Mihelyst a lélek kirepül testéből, olyan marad, amilyen halála előtt volt. Ezért ez azt jelenti, hogy ha valaki bűnben élt ezen a Földön, a szeretet helyett a gyűlöletet választotta, akkor olyan marad az egész örökkévalóságon át. Az ilyen lelkek nem akarnak bejönni a Mennyországba, hanem elbújnak a sötétségre, mivel tudják, hogy cselekedeteik bűnösek, ezért titkolják azokat. A Mennyben csupa fényesség uralkodik, és minden tett napvilágra kerül. Én egyetlen lelket sem akarok a pokolra küldeni: ezt ők maguk választják maguknak. Én mindegyiket meg akarom menteni, de csak azokat tudom, akik együttműködnek kegyelmemmel. A szabad akarat és az értelem, amelyet az ember azért kapott, hogy Isten hasonlóságát hordozza magában, meghatározza életét, és döntése az egész örökkévalóságra is kihat. Ezért engedtem meg a poklot és a tisztítótüzet, mivel tiszteletben tartottam az ember szabad akaratát, hogy döntéseik következményét viseljék. Az ember menekül a szenvedés elől. Jóllehet Én az örömre, a boldogságra teremtettem, de a bűn következménye a szenvedés és a büntetés. Csak azok nem szenvednek örökké, akik a Földön elfogadták a kereszteket, megtagadták magukat, és Irántam való szeretetből követtek Engem. Őértük mondtam: Atyám, azt akarom, hogy akiket Nekem adtál, ott legyenek, ahol Én, és lássák dicsőségemet.

 

Drága gyermekeim! Amíg éltek, mindig lesz keresztetek, mert mindazokkal, akiket szeretek, megosztok egy kis szálkát hatalmas keresztemből. Hamarosan beléptek a nagy szenvedésbe, a nélkülözésbe, a rejtekbe. Mindezeket úgy vegyétek, hogy az Én szenvedéseimben osztoztok. A derűt soha ne hagyjátok kirepülni a lelketekből! Tegyetek úgy, mint Szűzanyátok, Aki örömeiből táplálkozott minden szenvedésében. Ti is, amikor szenvedtek, gondoljatok azokra az örömökre, amelyeket megosztottam veletek, hogy kibírjátok mindazt, ami még rátok vár. Bízzatok Bennem! Mindig megkapjátok Tőlem az erőt. Soha nem foglak benneteket erőtökön felül próbálni. Amíg ezen a Földön éltek, mindig próbatételeknek foglak titeket alávetni azért, hogy bizonyítsátok hűségeteket és szereteteteket Irántam. Kövessetek Engem a keresztúton, és akkor bennetek is el tudom mondani halálotok óráján: Atyám, a feladatot, amit rám bíztál, elvégeztem. Megdicsőítettem nevedet a Földön. Erre áldalak meg titeket, kicsi gyermekeim, Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

 

Szentírási megerősítések: 1Tim 4, 5: „Az Isten tanítása”


PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik Golgotáján.

A mai nap tanításai ismét folytatólagos az elmúlt két golgotai tanításához, hisz ha megfigyeled, ott is jelen volt az ima, jelen van a kérés, a zörgetés a kegyelemben. Jelen van az irgalmasság, és jelen van a bűnbocsájtó kegyelem.

És a mai napban folytatódik, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ki Kafarnaumban vagyok tanítványaimmal. Jönnek Jeruzsálemből az írástudók, akik azt terjesztik, hogy a Belzebub fejedelmével vagyok egy, s annak az erejével működöm és űzöm ki az ördögöt vagy a gonoszt — mindegy, hogy mely szót használod, az értelme ugyanaz.1

És ha megfigyeled ennek a tanítását, ennek nem kimondottan ez a tanítás, hogy mit is mondanak, hanem hogy ki mondja, és hogyan mondja. Mert a Belzebubról beszélnek, s ezzel Engem, Jézus Krisztus Urukat, vagyis — ahogy ti is hívtok — Én, „Jézus Krisztus Uramat” kicsúfolták, megalázták.

És ez a tanítás azt próbálja megvilágosítani számotokra, hogy amikor ezt hallod, akkor hogy is folytatódik?

Ha Én a Belzebub fejedelmével működöm együtt, akkor jelen van egy ország, amely meghasonlik. Ez az ország nem maradhat fent. Jelen van egy család, és ez a család is meghasonlik, ez sem maradhat fent. És jelen van a sátán, aki önmaga ellen támad, s ez által meghasonlik — ő sem maradhat fent.

Ezt úgy kell értelmezni, hogy könnyű másokat elítélni, pedig azt mondottam a múlt tanításában: Ne ítéljetek meg senkit, akkor titeket se ítélnek meg. Most ismét jelen ez a tanítás, amely ítéletet von maga mögött. De az ítéletnek van magyarázata, hogy hogyan és miképpen működik a kegyelem — az a kegyelem, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok árasztok felétek, ami jelen van előttetek, s amelyet el lehet fogadni, fel lehet ismerni és eggyé válni vele a mindennapokban, a kegyelem részében. És akkor ezt a példabeszédet meg tudod érteni épp úgy, mint az elmúlt golgotai péntekeken adott tanításokat, hisz most a bűnbánat-időben eddig még példabeszédben szóltam felétek a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És így ez a tanítás folytatódik, mert hogyan is megy tovább?

Mikor azt mondom, hogy az Emberfia, aki jelen van, és utána vannak az egyszerű emberek a fiaiban, akik néha nem törődnek senkivel és semmivel, és káromkodnak, káromolnak. De ezek mind-mind, ha eljutnak ahhoz a kegyelemhez, hogy bűnbocsánatot kérhessenek önmaguk számára, ezek mind-mind megbocsájtható bűnök, és bűnbocsánatot nyerhettek.

De ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bűnbocsánatot, az magával hordozza az örökös bűnt a tettekben.

De hogyan is kell értelmezni ezt?

Mert a Szentlélek, az az Isteni Harmadik Személy.

Úgy-e, ismerős előttetek már, mert van az Atya, van a Fiú s van a Szentlélek, ami Három, de így Egy.

És itt a Fiút is megalázták, kicsúfolták, egy szintre emelték a Belzebub fejedelmével. Nem figyelték, hogy a Fiú nem oda tartozik, mert megalázzák, kicsúfolják, szinte káromolják. És jelen ott a Szentlélek — az Atya, Fiú, Szentlélek, ami Egy. És így a Fiú által a Szentlelket is csúfolják és megalázzák.

De hányszor és hányszor a mindennapi élet történetében vannak, akik megfeledkeznek, és néha azt mondják: „Hát csak kiszaladt a számon: e szavak, e káromlás, e csúnya beszéd.” Sokszor fel sem mérik ennek súlyát, hogy lehet, hogy most könnyedén azt mondja, kiszaladt. De eljön a számadás tétele, amikor erről is számadást kell tenni, és akkor is ilyen könnyedén azt mondjuk, „hát kiszaladt, elmondtam”? Vagy akkor már megpróbálok mérlegelni, és rádöbbenni, hogy mi is ennek a tanításnak a mondanivalója. Hisz Jézus Krisztus Uratok, vagyis Én, aki jelen vagyok most köztetek, aki kiválasztott Mária szolga által a testvérben szólok felétek e tanítás példabeszédében, meghívást adtam mindazoknak a jelenben, kik elfogadnak és hisznek Bennem, követnek, és felismerik küldetésüket, és ezt megpróbálják komolyan venni, a hitet, a felismerést, a küldetést a követés részében. Mert az a legnagyobb probléma, amikor nem komoly ez a felismerés és elfogadás a küldetés, követés részében, amikor csak azt mondod: „Hát jelen van, hát hallottam. Hát figyelek. De hogy a hit, amelyet megkaphattam, komolyan veszek-e, vagy eltávolítom magamtól” — ez ismét a saját szabad akarat, cselekvés megelevenedése rajtatok és bennetek.

Érezni, hogy ez a tanítás hogyan és miképpen van jelen. Érezni, a bűnbánat-idő példabeszéde összekapcsolódik hétről hétre, hogy: „Igen, megpróbálok hű testvérré válni a küldetés, követés részében, a hitem, a szeretetem és a kegyelmem által, amelynek már részese lehettem a sok ajándék elfogadása révén. S ezeket mind-mind megpróbálom komolyan venni, és nem csak elsiklok felette, és nem törődöm vele.”

És idővel rádöbbensz, hogy: „Igen, kaptam én egy tanítást, ami kapaszkodó lehetett volna számomra, de elsiklottam felette, és nem törődtem a kapaszkodó segítségével.”

Érezni kell, hogy hogyan és miképpen vagyok jelen, s akkor ezt a részét is megértem, amikor azt mondottam: egy erős házába nem fogunk bemenni, és nem törünk be, mert onnan nem vihetünk el akkor semmit. De ha az erőst lefogom, lekötözöm, szinte mondhatjuk azt, hogy megsemmisítem, akkor már boldogan mehetek be, és szinte kirabolhatom holmijaiból. S akkor érzem, hogy én is vagyok olyan erős, mint ő.

De ez a tanítás nem ezt sugallja számotokra. Ez a tanítás pont arra akar rávezetni, hogy mindegy az, hogy erős vagy-e, vagy gyengének érzed magad — ha te komolyan veszed a saját életed, ha komolyan veszed a saját hitedet, ha komolyan veszed a saját meghívásodat, ha komolyan veszed a kegyelem ajándékát, ha komolyan veszed a küldetésed a követésben, és ha komolyan veszed a saját életed, akkor nem ilyen ember akarsz lenni a testvérben és a felebarátban, hanem tartozni valahova és valakihez, elfogadni a kapaszkodót, ami által előrébb juthatok, és ami által nem csak azon gondolkodom, hogy meghasonlik-e a sátán önmagával, és meghasonlik-e bennem — mert megjelenhet, és akkor semmivé válhatsz. És akkor érzed azt, hogy céltalan az életed, nincs szükséged senkire és semmire, szinte az élet is kényszer, amíg valaki kapaszkodót nem nyújt számodra a felismerés elfogadásában, hogy te egy ember vagy a testvérben, aki elindulhatsz a kegyelem útján a szeretet, az öröm és a béke felé a kapaszkodóban, a mindennapokban. És akkor tudsz különbséget tenni e mai példabeszéd tanítása részében.

És akkor már boldogan megérted a tanítás folytatását, hogy van egy lámpás, amelyet meggyújtunk.2 De ezt a lámpást nem dugjuk se az ágy alá, se a véka alá, hogy letakarjuk, hanem ennek a lámpásnak van egy megfelelő helye, ahova felteszem, hogy világosságot nyújtson, és nem csak önmagamnak, hanem mindazokat, akik észreveszik ezt a világosságot a fényben, és elindulok a fény fele. És ha ezeket mind megtapasztalom, akkor nem a szerint élek, hogy: „Jaj, csak ki ne tudódjon most valami, ami történt velem!” Megpróbálom mélyen elrejteni, szinte, ha lehet, eltűntetni, és hallgatni róla.

De ilyen nem történhet meg, mert idővel minden a felszínre kerül, és minden napvilágot lát. Néha, lehet mondani a saját szavaitok számításában: lehet, hogy el kell telni neki egy hétnek, lehet, hogy el kell telni egy hónapnak, lehet, hogy fél évnek, lehet, hogy egy évnek, és már úgy érzed, „ó, feledésbe merült, jó mélyen el tudtam rejteni az én saját titkomat, amit nem szabad kiadni, mert nehogy probléma legyen belőle”, és mikor már úgy érzed, hogy „most én biztonságban vagyok”, és akkor jön a félelem, az aggodalom, mert felszínre került és napvilágot látott, és nem tudod, hogy „hogyan és miképpen cselekedjek, és hogyan és miképpen cselekednek pont épp velem ez miatt”. És akkor szégyent érzek? Félelmet érzek? Elbujdosni szeretnék? Vagy akkor sem késő, és azt mondani: „Hát szerettem volna elrejteni, mert a földi gyarlóságában gondolkodtam, és nem azzal a kegyelemmel, a példabeszéd tanításával, hogy a lámpás is a lámpatartón van, hogy világosságot adjon, mert abból a világosságból én is merítettem, és senki nem rakta el, hogy én nem érdemlem meg. Mert én is egy testvér vagyok a földi életemben. S ezzel a földi életemmel tartozom valahova, és biztonságot szeretnék érezni.”

Soha nem késő önmagunkba nézni. Soha nem késő elgondolkodni. Soha nem késő bűnbocsánatot kérni önmagunk számára, ha szükséges. Mert akkor ezt a tanítást is a befejezésében úgy tudod értékelni, amikor azt mondom, hogy: Boldog légy, testvérem, mert ha megértetted e tanításomat, ami a felszínre és a napvilágra került, akkor majd te is megérted, hogy te milyen mércével mértél, olyannal mérhetnek neked. De ne lepődj meg akkor, ha úgy cselekedtél, hogy ráadást is adnak számodra.

De a ráadásban nem mindig épp úgy kapod, ahogy várjátok önmagatok számára, hanem a ráadásban néha lehet jó a szeretet kegyelmében, és néha érezheted, hogy elhagyatottá váltál, és nem érzed a szeretetet, s nem érzed a kegyelmet, s úgy érzed, önmagadra maradtál.

És ilyenkor, mikor ez a példabeszéd-tanítás jelen van számodra, akkor elhelyezed szívedbe, lelkedbe, és mikor ilyenhez kapcsolódva szinte úgy érzed, hogy talán most ez a tanítás, ahogy néha mondani szoktátok, „pont nekem szól”, akkor ne vedd felületesen, hanem engedd szívedbe, lelkedbe, engedd, hogy együtt élhess vele, és engedd, hogy, ha eljön az idő, a szükség kegyelme révén erőt adjon — az élethez, a küldetéshez, a felismeréshez, a kegyelemhez, az ajándékhoz, a biztonsághoz? Mert „én egy ember vagyok a Te testvéredben”.

És akkor érzed teljesen a boldogság átölelését, felemelkedését, és akkor azt mondod: „Igen, lehet, hogy rövid ez a példabeszéd, de a tanításában kiteljesedik, és ezzel a kiteljesedéssel ajándékot kaphatok az élet kegyelme révén a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor érzem teljesnek a jelenlétemet, akkor érzem teljesen, hogy Te is, Uram, Jézusom, szeretsz, mert szükséged volt reám, kiemeltél az út porából, átöleltél, felmelegítettél, megfogtad kezemet, ha szükséges, és már Ketten haladtunk a meghívott úton. De ebben a meghívott útban, ha haladtam, szomorúvá váltam, nehézség ölelt át, elszomorodok, és talán úgy fél tekintetet hátra teszek, és öröm tölti be szívemet, mert Ketten vagyunk, Uram, Veled. Mert ha szükséges, Te felemelsz, Magadhoz emelsz, átölelsz, és így nyújtod számomra azt a segítséget a kegyelemben, amire szükségem van a mindennapok felismerésében. Érezni, hogy Hozzád tartozom. Érezni, hogy a Te testvéred lehetek. Érezni, hogy fontos vagyok a mindennapokban, e életben.”

És hogy ha ezeket már megtapasztalod, felismered, akkor kell igazán komolyan venni e tanítás-példabeszéd mondanivalóját, az emberi értékedet a mivoltodban, és érezni, hogy: „Igen, nem vagyok egyedül, mert valaki szeret, átölel, és megmutatta, hogy milyen az, amikor imádkozom az ima szépségében, kegyelmében, felajánlásában, megtapasztalásában. Tudom, hogy milyen az, mikor hittel, bizalommal és szeretettel Hozzád fordulhatok, kérhetek, felajánlhatok és zörgethetek, mert akkor meglátogatsz, és ha kérek, akkor kaphatok, ha zörgetek, ajtó nyílik számomra. És nem a félelem és a megtorpanás elevenedik meg rajtam és bennem, hanem oda merek állni, és hogy ha érzem a hívást, beléphetek rajta. És ez által akkor megtapasztalom, hogy mi az az igazi irgalmasság, hogy az irgalmasság szeretetében eggyé válhassak. Ahogy a Mennyei Atya irgalmas, és ezt adja a Fiú által nekünk, én szívembe zárom, hogy eggyé válhassak vele a kegyelem részében. S ezzel az irgalmassággal meg tudok bocsájtani a felebarátnak és a testvérnek és mindazoknak, akiknek szükségük van az én saját bocsánatkérésemre.”

Majdan átlépek a példabeszéd, Hegyi beszéd tanításában arra a biztonságra, hogy jelen van az Atya, aki e Földön szőlőt telepít, hogy gyümölcs teremjék rajta. Mikor ez mind-mind megelevenedik nekünk és számunkra, és látjuk, hogy az Atya a bizalom szeretetében, a biztonságban ezt a szőlőt, amelyet bekerített, hogy megvédhessen, ezt a szőlőt, hogy biztonságban legyen, tapasógödröt is állított. Ebbe a szőlőbe őrtornyot épít, ami erőt ad a biztonságban, hogy „én oda tartozhatom”. Akkor elküldi először a szolgákat, hogy beszedjék a termést. De ilyenkor megelevenedik a kapzsiság és az indulat, és tudjuk, hogy mi történik e tanítással.

„És mi nem ilyenek akarunk lenni. Mi azok akarunk lenni, akik felismerjük a Fiút, aki eljön hozzánk, hogy a termés szeretetében, a felismerésben egyek legyünk.”

Majdan haladok tovább a mai tanításban, hogy: „Igen, Uram, a felismerésben én komolyan veszem mindazt, amit a tanítás által és a példabeszéddel nekünk adtál. És én nem mondok ítéletet, és nem mondok Reád olyant, hogy ez által káromoljam a Szentlelked, Általa, Veled, mert én bűnbocsánatot szeretnék nyerni minden tetteimre és cselekedeteimre. És én hiszem és vallom, hogy Te nem a Belzebub fejedelmével működsz, hanem Te a kegyelemmel és a szeretettel.”

És akkor lehet teljes számodra, hogy a fény világossága, amely most itt megelevenedik, hogy mindenkinek egyformán tud áradni, mert egyformán szeretlek benneteket, és egyformán tartoztok Hozzám. És nem az akarok lenni, aki elrejtem, eldugom, szinte elzárom, hogy senki semmiről ne vegyen tudomást, mert én így gondolkodom. És akkor jön a fájdalom, a megpróbáltatás, a félelem, az aggodalom, akkor, mikor a felszínre kerül és napvilágot lát.

De még akkor sem késő elgondolkodni, hogy: „Én nem ez vagyok, én komolyan vettem a Te tanításodat, a Te kegyelem-ajándékaidat, amelynek részese lehettem. És komolyan veszem, hogy én mit adok ki önmagamból, és ezt hogyan mérik, és majd hogyan kaphatom vissza, hogyan részesülhetek vele. És ha van ráadás, ha valóban, a ráadásban a kegyelmeket kaphassam a szeretet megtapasztalásával, és ne a félelmet, a kételyt, az aggodalmat, ami által elcsüggedek, ami által nem merek talán tovább haladni a komoly élet-útpályámon, amelyet pedig már megtapasztaltam és eggyé váltam.”

Így kell érezni, felismerni a bűnbánat tanítását e bűnbánat minden napján a kegyelem szeretetében, hogy ünnep legyen szívünkben, lelkünkben, egész lényünkben.

S ennek reményében megajándékozlak a mai nap áldásommal, hogy töltse be szíveteket, lelketeket.

Kiválasztott Mária testvér által árasztom felétek a mai tanítás-példabeszéd áldását, hogy felismerd önmagad, higgyél önmagadban, és próbáld komolyan venni az életet e ajándékával, amely jelen van, és akkor a Szentlélek valóban megelevenedik, és felétek áradhat a kegyelemben.

És akkor érzed a fényt a világosságában, aminek részese lehetsz, s akkor nem a szerint élsz, hogy „valamit elrejtek, hogy nehogy napvilágra kerüljön, hanem úgy szeretnék élni, hogy komolyan vettem az életem, komolyan veszem a Szentlelket, és komolyan veszem mindazt, ami által cselekszek a mindennapokban, mert a mérce így erősödik meg, amivel majd találkozhatok, és örülhetek”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És mivel ma a Szentlélek kegyelmének ajándék-tanítása a példabeszédben megelevenedett rajtatok és bennetek, így ez az Élő Szentlélek, ami már nem ismeretlen előttetek, áradjon reátok, árassza reátok a lámpásnak fényének sugarát a világosságában, hogy töltse be szíveteket, melegítsen fel, erősítsen meg, és így tudd elfogadni a felismert utadat a küldetés, követés részében, a komoly élet-megtapasztalás tanulságában.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat negyedik Golgotáján és a Golgota utáni tanításon.

A tanítás a mai nap, amely folytatódik a bűnbánat tanításában, hisz már nem kimondottan a Hegyi beszéd tanításai vannak jelen, hisz egyre közelebb és közelebb kerülünk az ünnephez e szent negyven napban, ahogy mondani szoktátok. Ezért már nem a Hegyi tanításokat adom nektek, hanem már azt, amikor Életemre törnének, és már a templomban vagyok1 jelen, és a városban2 vagyok. De ez még nem azt jelenti, hogy most teljesen ott maradok — még elhagyom a várost, és visszatérek. De a mai nap tanítása, az első tanítás3[/t az, amikor a templomban vagyok jelen, és tanítást adok mindazoknak a nép sokaságában, akik körülvesznek, hallgatják szavaimat, némelyek Prófétának neveznek, némelyek Mesternek, némelyek azt mondják:

— Nemde, Ő a Messiás, akire vártunk?

De e szavak után többen és többen nem akarják elfogadni, hisz azt mondják:

— Ő az, aki tanítást ad, és szól.

Ezért Életére törve jöttek azok, akiket a főtanács küldött a farizeusokban és az írástudókban. De ők is hallgatják szavait, és végül Nélkülem mennek vissza, amit nem jó szemmel vesznek. Kérdőre is vonják őket a szavak után:

— Talán már titeket is félrevitt?

De ők csak próbálják elmondani, hogy ember így nem beszélt, amit ők hallottak. Szinte mentegetőznek e szavak hallatán.

E tanítást többen és többen most talán úgy gondolják, hogy: „Mi is ennek a mondanivalója? Hogyan és miképpen éljük és fogadjuk el? Hogyan és miképpen érezzük, hogy ez számít és fontos számunkra?”

Íme, jelen van a Mester, aki elmegy a templomba, aki tanítást ad, de akit nem fogadnak el, hisz nem ismerték fel, hogy ki Ő.

Ő az, akit küldöttek.

De ki küldte, és miért?

Ezen el lehet gondolkodni a jelenben is.

Hányszor és hányszor van jelen, hányszor és hányszor segítséget nyújtana.

Hányszor és hányszor, ha felismernéd, mennyivel könnyebb lenne az elindulás az út haladásában.

De hányan és hányan eltávolítjátok önmagatoktól mindazt, ami ez által jöhet hozzátok a szeretet, kegyelem részében.

De itt még az a legnagyobb tanítás, hogy Ő galileai.

— Hát jöhet egyáltalán valami jó arról a helyről?!

Úgy-e, milyen könnyen lehet ítéletet mondani?

Holott miről is tanítottalak az elmúlt Golgotákon?

Ne mondjál ítéletet, mert akkor téged sem ítélnek meg.

De ők ezt a tanítást nem ismerték, nem fogadták el. Ők saját maguk döntenek mind a felett, amit ők úgy éreznek, hogy elmondhatnak.

És a jelenben hányan és hányan hallották a múltkori tanításokat, és most hányan és hányan fogadják el, és nem mondanak ítéletet mások felett? Mert könnyű ítélkezni, könnyű másokra ítéletet mondani, de nem gondolkodunk el azon, hogy eljön az idő, amikor talán éppen felettünk is ítélkeznek. Hisz azok, akik itt azt mondották, hogy: „Jöhet-e valami jó Galileából?!”, nem hiszik, és nem fogadják el. Ezért azt mondják:

— Életére lehet törni, mert nem Ő lehet a Messiás! A Messiás Dávid családjából, Dávid városából, Betlehemből kell érkezni!

És úgy-e, ha figyelték volna a kezdetet, mert annak az Ácsnak a Fia, az hol is jött világra?

Hol szállt le a Szeretet?

Betlehemnek pusztájában.

Hát valójában Dávid családjából érkezett Dávid városába.

De ők ezt nem fogadják, ők csak azt mondják: galileai vagy názáreti. S onnan semmi jó nem származhat!

Mondhatjuk most a jelenben — hogy is?

Mária4 honnan való?

Mi az ő helye?

Onnan semmi jó nem származhat!

Hányszor és hányszor lehet ezeket mind-mind megtapasztalni a jelen életben, amely körülvesz benneteket a szeretet kegyelmében.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok elfogadtam mindazt, amivel illettek, mindazt, ahogy cselekedtek. Én, Jézus Krisztus Uratok maga a Szeretet vagyok, és a Szeretet szaván, a Szeretet ajándékának kegyelmével ölellek át, árasztom reátok, megerősítelek, felmelegítelek, hogy ismét elindulhassatok az úton.

Számotokra nem azt mondom, mint tanítványaimnak az Ünnepi Vacsorában:

— Tiszták vagytok ugyan, de nem mindnyájan. És jöjjetek, hogy megmossam lábaitokat, hogy megtisztulhassatok az út porától, hogy ismét elindulhassatok.

Felétek csak annyit mondok:

Ti a szeretet, kegyelem részében vagytok jelen. Megajándékoztalak benneteket ezzel a szeretettel, ezzel a kegyelemmel, ezzel az ajándékkal. Ha felismerted, elfogadtad, szívedbe zártad, akkor elindulsz a mindennapi élet-útpályán e kegyelem jelenlétével, e kegyelem szeretetében, és akkor el tudod fogadni a felebarátot, a testvért. És akkor örülsz, hogy: „Igen, én boldog vagyok, hogy hallottam a tanítást. Én boldog vagyok, hogy ez a tanítás néha engem felemelt, néha erőt adott, néha e tanítás felmelegített, néha e tanítás megmutatta az élet útpályáját a mindennapjaimban, hogyan és miképpen éljek és haladjak, hogyan és miképpen fogadjam el a mindennap küzdelmeit, a mindennap megpróbáltatásait.”

Mert az ünnepben vannak küzdelmek, vannak megpróbáltatások és vannak nehézségek. Csak nem mindegy, hogyan fogadod el, és hogyan értékeled, hogyan indulsz és haladsz és működsz vele a mindennapok által e szeretet, kegyelem részében.

Fontos, hogy érezzétek mindazt, ami a tanítás által felétek áradt, mert ennek a tanításnak az a legnagyobb mondanivalója, hogy nem fogadtak el Engem, Jézus Krisztus Uratokat, mert aki Galileából érkezik, onnan senki sem jöhet, semmi jó nem származhat. De ha mégis beszélek, jót mondok, cselekszek, teszek, elgondolkodnak, el is indulnak, mert megtapasztalják, de amikor már az ellenfelet hallják, akkor ismét arra fordulnak, és a szerint élnek és cselekszenek.

És ez néha, néha —mondhatjuk: majdnem mindig — a jelen életben is jelen van. Hisz hallod tanításomat, megkapod áldásomat, szeretetemet, Fényem sugarát; örülsz, azt mondod, boldogság járta át szívedet, lelkedet, egész lényedet: „Boldog vagyok, hogy én ennek tanúja lehettem a tanúságtétel mellett.”

S ez a boldogság benned van — és meddig?

Míg egy ellenfeled meg nem áll melletted, előtted, mögötted, s el nem kezdi mondani reátok, hogy ti milyenek vagytok, a XXI. században ti hogy tudtok még ilyenben hinni?!

Oly könnyen el tudtok fordulni!

Már nincs szükségetek az igaz útra, az igaz életre, az igaz szeretetre, az igaz kegyelemre.

Már akkor: talán az az út jobb, talán az az út könnyebb, talán azon az úton történhet valami — „Hát miért maradjak én itt, ami nem kézen fogható, és amiben nem hiszek?”

Fontos, hogy értékeld és érezd, hogy ennek a tanításnak mi a mondanivalója, mert Én, Jézus Krisztus Uratok valóban galileai vagyok, valóban názáreti vagyok, s valóban Betlehemből jöttem. De ezek mind-mind megfogható tanítás kegyelmének ajándéka.

De aki úgy éli az életét, hogy ő mindenben hibát keres, az találhat, beleköthet, még ha nem is kézen foghatóan. Lehet boldog, ha ítélkezhet, boldog, ha piszkálhat, boldog, ha megalázhat, boldog, ha kitaszíthat, boldog, ha kicsúfolhat. És akkor rádöbben, hogy az ő boldogsága sincs jelen már, és úgy érzi, egyedül maradt, hisz az egyedüllétében szinte semmivé válik.

De még ekkor sem késő, ha rádöbben az egyedüllétére, és az egyedüllétében elindul kapaszkodni talán egy testvérért, talán egy ismerősért, talán egy felebarátért, talán egy családtagért. Talán megpróbálja meggondolni az életét, hogy hogyan is jobb élni az egyedülmaradottságában, amikor úgy érzi, hogy semmivé válik, nincs már öröme, nincs már békéje, nincs már nyugalma, nincs már szeretete a kegyelemben. És akkor el kell fogadni az élet szépségét, ajándékát, kegyelmét, szeretetét. És „akkor érzem a tanítások mondanivalóját, a bűnbánat hétről hétre kapott tanítását, és akkor felismerem”, mint Nikodémus, aki felismerte, és aki azt mondotta, hogy:

— A mi törvényünk olyan, hogy nem ítélünk el senkit addig, amíg meg nem hallgattuk, amíg ki nem vizsgáljuk, hogy valójában jót tesz, vagy rosszat cselekszik. És ha ezeket mind-mind így kivizsgáljuk, csak az után illik ítéletet mondani Felette.

S mikor valaki ilyen kedves szavakat mond, milyen könnyű arra is ráförmedni:

— Miért?! Talán már te is galileai vagy?! Próbálj keresni és kutatni, hogy mit találsz, hogy jöhet-e valami jó Galileából vagy Názáretből.

Ezért fontos, hogy érezd e tanítás súlyát a kegyelemben. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy akkor, most is jelen vagyok; ahogy akkor tanítottam, most is tanítalak; ahogy akkor árasztottam a kegyelem-ajándékot a szeretetben, a megtapasztalásban, úgy most is jelen van. De a szabad akarat cselekvésében, hogy mit ismersz fel, hogyan fogadod el, hogyan értékeled, és hogyan válsz vele eggyé a mindennapokban.

Majdan rátérhetünk a második tanításra, ami egy kicsit, úgy mondhatom a ti szavatokat használva: „Talán egy kicsit keményebb. Nincs talán neki összefüggése, vagy nem is tudom, hogy mi is ennek a mondanivalója, és hogyan kell ezt érezni, értékelni, felismerni?”

Ami nem másról szól, csak arról, hogy ha tiszteled az Atyát, és ha szereted az Atyát, akkor tiszteld a Fiút, és szeresd a Fiút. Mert a tisztelet épp úgy kijár a Fiúnak, ahogy az Atyának. Mert az Atya szüntelenül munkálkodik, és a Fiú Vele együtt munkálkodik.5

De miért is munkálkodik?

Hogy segítsen. Hogy elfogadjátok. Hogy felismerjétek. Mert Ő csak azt teszi, amit az Atyánál látott.

És a küldetésben csak azt adja meg, és az ítéletet úgy adja, amit az Atya a küldetésben megadott Számára.

Vagy mondhassuk azt, hogy adom tanításomat, mint ahogy most e bűnbánat-időben, Szívem szeretetével számotokra, hétről hétre. Most aki ezt a tanítást meghallja, az szívébe zárja, és megpróbál vele együtt élni, és figyelni, és hallani. És van, aki szintén jelen, meghallja ezt a tanítást, de a tanítás által nem figyel, nem fogadja, nem ismeri.

Akkor hogyan is lehet mondani a küldetés munkálatokban?

Hogy a Fiú hatalmat kapott, hisz Egy az Atyával, és az Atya megadta Neki azt a hatalmat, amely Neki is megvan. Ezzel a hatalommal működik, ezzel a hatalommal tanít, ezzel a hatalommal hív meg, ezzel a hatalommal szól mindazokhoz, akik hallják az Ő szavát.

És itt nem mindig azok hallják, akikre talán gondolnánk, felismernénk vagy elfogadnánk. Itt néha a halottak hallják meg a tanítás szavait, és előjönnek a sír mélyéből a Fénnyel, hogy tanúi legyenek, mert meghallották a Fiú szavait, és megpróbálnak a szerint élni és cselekedni. És ha jól éltek, cselekedtek és tettek, akkor a jó felé támadnak a Fényhez. És ha rosszak voltak a cselekedet-tételükben, akkor is a feltámadás megelevenedik előttük, de nem a Fényhez és a Szeretethez, hanem a kárhozathoz.

Tehát, ha figyelitek a tanítást, még itt sem késő, ha rádöbbensz, hogy: „Talán én nem a jó úton vagyok, talán én nem hallottam a Fiú szavait a tanításában, és nem a szerint cselekedtem. De most hallom a tanítást, szeretnék vele eggyé válni, és a szerint cselekedni. És ha feltámadok az életben, az élethez, akkor a jó, a Szeretet Fényéhez fordulhassak, és haladhassak. De ha rosszat teszek és cselekszek, akkor is megtörténik e csoda a feltámadásában, az új életben, az új élethez, csak nem a Fényhez, és nem a Szeretethez, hanem a kárhozathoz.”

Ezért fontos, hogy ezeken elgondolkozzunk, hogy „hogyan és miképpen szeretnék élni és haladni, és akkor elfogadom mindazt a tanításban, amelyek jelen vannak a mindennapokban”. Mert ebben a tanításban többször mondottam el:

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy Én nem Önmagamtól teszem mindazt, amit láttok, amit hallotok, vagy amit cselekszek. Engem az Atya küldött. És ha ismered az Atyát, ismersz Engem. Ha szereted és tiszteled az Atyát, akkor szeress és tisztelj Engem is. Mert Engem is megillet ez a szeretet és ez a tisztelet. És Én csak azt teszem, amit láttam az Atyánál, és amit megmutatott.

De Ő mutat még több minden mást is, amelyre meghívott lettem, és akkor feltámaszthatok — mindazokat, akiket akarok. De ezt nem Önmagamtól teszem, s nem Önmagamért, hanem az által, aki küldött Engem. Mert Ő hitt Bennem, és ezt a hitet hoztam el nektek a tanítás által. És ezt a hitet fogadod el — és komolyan veszed-e, és megpróbálsz élni a mindennapok részében a kegyelem által. Mert akkor nem szomorkodsz el azon, hogy: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy Én azt teszem, és azt cselekszem, aki tanított, és aki küldött Engem. És nem azért küldött, hogy Önmagamnak cselekedjek, és Önmagam által tegyem, hanem azért küldött: megkaptam a hatalmat, megkaptam az ítélethez való jogot, és mindenki felett a szerint ítélkezek, hogy hogyan él és cselekszik a jó és a rossz révén, „hogyan és miképpen ismerem fel a tanítás szavait, és fogadom el, és élek vele, és hogyan és miképpen ismerem fel mindazt, amit az Atya mutatott, tanított és láttam”, hogy e szerint tudjak Én is meghívni, mindazokat, akik felismernek és elfogadnak, és követnek az élők közül, és ne csak a holtak hallják meg szavamat, akik a sír rejtekéből előjönnek, hanem mindazok, akik komolyan veszik a mindennapi élet szeretetét a kegyelemben.

És akkor közelebb vagytok mindahhoz az ünnep tanításában, hisz ha figyeljük a bűnbánat tanításait, úgy-e, az első tanítás a bűnbánat első Golgotáján ez volt: Kérjetek — adnak nektek. Keressetek — találtok. Zörgessetek — ajtó nyílik.

Majdan jött a második tanítás: hogyan és miképpen imádkozzam az ima szépségének működő erejével.

Majdan jött az irgalmasság az irgalmasságában, hogy milyen a Mennyei Atya irgalmassága, hogyan működik és árad, és hogyan van jelen a mindennapokban.

Majdan jön a bűnbocsánat a megtapasztalásában, hogy „én is bűnbocsánatot kérjek önmagam számára és mindazoknak, akikkel talán haragban vagyok, vagy ítéletet mondottam felette”.

Majdan folytatódik a tanítás, hogy a hit kegyelme hogyan van jelen, és hogyan veszem komolyan, hogyan élem a komolyságát a mindennapokban a küldetés, követés részében, a felismerésben. És majdan felismerem mindazt, hogy hogyan fogadom el a felebarátot, a testvért, és próbálom kialakítani a mindennapi életet a szeretet, kegyelem részében, mert így a bűnbánat-időben haladhatunk előre, a Hegyi beszédtől egészen a templomig, ahol most tanítást adtam, szólásra nyitottam Ajkamat, ahol megbotránkoztak mindazon, hogy megszegtem a szombat napjának ünnepét, és Atyával Egy akarok lenni.

Úgy-e, mily szépek ezek a tanítások, ahogy szinte láncban összefonjuk, és végigmehetünk rajta? És érezzük a tanítás fontosságát, mert akkor érzed a mai tanítást is, hogy: „Igen, hogyan tartozom Hozzád, Uram, hogyan vagyok a Te testvéred, hogyan szeretnék élni a mindennapokban, és hogyan fogadom el a felismerést a tanítás révén, a küldetés követésében, a szeretet, kegyelem része által a mindennapokban.”

És mivel mindezeket meg tudtátok tapasztalni, elfogadni, felismerni, és ami a legfontosabb, meghallani, és „ha már meghallottam, akkor megpróbálok vele együtt élni és cselekedni, és akkor kaphatom meg azokat a kegyelmeket”, amelyek jelen vannak hétről hétre, felétek árasztom. Én nem erőltetem reátok. Mindenkinek saját szíve joga a szabad akarat cselekvésében, a szabadságában, hogy elfogadja. Mert szabadok vagytok, de a szabadságotokkal hogyan és miképpen működtök, ezt fel kell ismerni, meg kell érteni, el kell tudni fogadni, ahogy azt is, hogy a galileai és a názáreti, azok ilyen leértékelt emberek, onnan semmi jó nem jöhet, ahogy a jelenben ti is hamar tudtok leértékelni, néha még saját magatokat is, nem csak másokat. Vagy, ha figyelitek az Atyának a munkálkodását a szüntelenségében, ezt mind azért teszi, hogy a Fiú lássa, felismerje, megtapasztalja, és ha eljön, e szerint tudjon cselekedni, e szerint tudjon átölelni benneteket, e szerint tudjon vezetni a meghívott úton. És ha ezeket mind-mind hallottad, akkor könnyebb élni és haladni e meghívott úton a küldetés, követés részében.

S ennek reményében ajándékozlak meg benneteket a mai napon kiválasztott Mária szolga által áldásommal, hogy áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, mutassa meg mindazt, amire szükségetek van e kegyelem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, hogy munkálkodhasson bennetek és rajtatok, és felismerjétek mindazt a tanítás által, ami fontos a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy hogyan és miképpen éljed életedet, hogyan és miképpen ismerjed fel a Fiút, és hogyan és miképpen adjad meg Számára a megtisztelő bizalmat, tiszteletet, elismerést. Ezek mind-mind rajtatok és bennetek van e tanítás által. És ahogy a múlt Golgotán a Szentlélek ajándékával erősítettelek meg benneteket a tanítás révén, úgy most a munkálkodás kegyelmének ajándékát árasztom reátok. Hogy ha te szívedbe zárod, akkor engedd, hogy rajtad és benned is munkálkodjak, rajtad és benned is felismerést adhassak. És ha ezek mind-mind megelevenednek rajtad és benned, akkor felismerted a Fiút, felismerted a Fiúnak a működését, munkáját, ajándékát, kegyelmét, szeretetét. És akkor tudod tisztelni, megbecsülni és örülni, hogy Hozzá tartozol.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon a bűnbánat ötödik Golgotáján.

A mai nap tanítása ismételten közelebb, a ti szavatokat használva, a szent városhoz, és a szent városban történő események tanítása. Hisz a mai nap tanítása, hogy valójában ki van közöttünk, felismerjük-e, ki az, aki küldötte Őt hozzánk, és mi az, amit szeretne nekünk átadni, mi az, ami által Hozzája tartozhatunk, és mi az, ami által Vele együtt haladhatunk a mindennapi élet-útpályánkon.

Így a tanításra rátérve a sátoros ünnepén, amikor is Ő jelen van, és megkérdezi a farizeusoktól, miért akarják Őt megkövezni1: azért a jó cselekedetekért, amelyeket végbevitt, és amelyeket megadott?

Ők boldogan és büszkén vállalják:

— Nem, nem a jó cselekedetekért, mi azért, amit a káromkodásoddal tettél, mert káromoltad a Mennyei Atyát, az Istent, akivel Eggyé tetted Magadat.

De a Mester, vagyis Én, Jézus Krisztus Uratok, elmondom számukra, hogy Én Egy vagyok az Atyával, és csak azt teszem és cselekszem, ami által az Atya küldött, és amit az Atya megmutatott, és ami által így vannak jelen azok a tettek a cselekedetben.

De ők ezt nem tudják elfogadni, ők nem értik: nincs jelen a felismerés az elfogadásában, hogy valójában ki van jelen:

— Mert ha ismernétek, akkor tudnátok.

Hát akkor már veszik a bátorságot, s megkérdezik:

— Miért? Ki vagy Te?

— Én az vagyok, aki Engem küldött. És azért küldött, hogy hirdessem az Ő tanítását. Azért küldött, hogy jó cselekedetet adjak mindazok számára a tettekben, amelyek jelen vannak itt előttetek. De már, ha nem tudtok hinni Énbennem, nem tudtok hinni mindabban, amit mondottam számotokra, akkor nézzetek bár a jó cselekedetekre, amelyeket itt végbevittem előttetek.

Úgy-e, ez a tanítás is ma, mondhassátok, „egy kicsit más, mint amit megszoktunk, ez a tanítás egy kicsit talán nem is nekünk szól” — hanem mindazoknak, akik közel vannak a farizeusokhoz? Közel vannak mindazokhoz, akik felett ítélkeznek? Közel vannak mindazokhoz, akiket talán kitaszítunk, megalázunk, megkövezünk? Akinek nincs helye, élete a mi életünkben, e jelenben?

Fontos, hogy a felismerés a megismerésében legyen jelen számotokra a mindennapban, a mindennaphoz. Mert amíg ezeket nem tudjátok értékelni, felismerni és elfogadni, ahogy a múlt héten mondottam a hit tanításának komolyságában, az ima erejének komolysága, amely fontos, hogy ezeket mind-mind összekösse a mindennapi élethez, a mindennapi életben.

Érezd mindazt, ami e tanítás által számotokra jelen van, mert akkor felismered azt, aki küldött Engem, és megpróbálok úgy cselekedni és működni és tanítani, hogy Atyámnak kedve teljék Bennem.

E szavak hallatán:

— Nem elég, hogy Istennek nevezed Magad?! Nem elég, hogy Atyával Egy vagy?! Most még kedve teljék Benned?! — ezt már nem tudják elfogadni, ezért ismét megfogni, megragadni, hogy nem elég már csak a kövezés, hanem a kitaszítottságnak is jelen kell lennie.

De Én, Jézus Krisztus Uratok kiszakítottam Magam e megragadt kezekből, reájuk tekintettem, és elhaladtam mellettük. Elhagytam a várost, és elmentem oda, ahol jelen a nyugalom, a béke, és jelen mindaz, ami e tanítás által megelevenedett rajtatok és bennetek.

De akik felismertek, akik elfogadták szavaimat és tanításomat, felismerték, hogy valójában ki vagyok, azok Utánam jöttek. Így a jelenben ti is, akik felismertek, elfogadtok, elfogadjátok tanításomat, akkor a küldető követése részébe álltok, és megpróbáltok követni. Mert Engem is az Atya küldött a küldetésben. S ebben a küldetésében cselekedtem, s ezt a küldetést adtam és tanítottam mindazoknak, akik hittek Bennem, és akik felismertek, és elindulnak az úton, és követnek a mindennapokban e kegyelem által, mert a kegyelem fontossága, hogy jelen legyen bennetek a mindennapok jelenében. És akkor megértitek a tanítás mondanivalóját, hogy Én ki vagyok, felismerjétek, hogy Én nem ide tartozom, mert ti alulról valók vagytok, Én pedig felülről jöttem. Ti ebből a világból valók vagytok, Én pedig nem ebből a világból való vagyok.2

S akkor ismét gondolkodva, hogy valójában akkor ki lehetek, aki se ide se tartozik, oda se tartozik: „De mégis jelen van! Mégis szól hozzánk, és tanítást ad számunkra a felismeréshez.”

Mert Atya küldetése így van jelen, és így elevenedik meg rajtatok és bennetek a mindennapokban, különösképpen e nehéz időszakaszában, amelyben most jelen vagytok, amikor elcsüggedtetek, amikor úgy éreztétek, elfáradtatok, amikor úgy érzitek, hogy: „Hogyan és miképpen éljük a mindennapokat?”

De Én, Jézus Krisztus Uratok már a kezdet tanításában is azt mondottam: Ne félj, ne szomorkodj, ne essél kételybe, és ne csüggedj el, mert a tanítások úgy elevenednek meg előttetek, rajtatok és bennetek, hogy ha nyitott a szíved és a lelked, akkor be tudod fogadni mindazt, ami e tanítás által jelen van, és megelevenedik rajtatok és bennetek. És akkor felismertek. És ha már felismersz, akkor öröm járja át szívedet. Ezzel az örömmel tudsz te is a küldetés követésében haladni, s akkor megpróbálsz úgy cselekedni, hogy valóban az Atyának kedve teljék bennetek is. Mert a tanítás ezt akarja számotokra nyújtani, hogy Én Egy vagyok az Atyával, és Én nem káromlom Őt, hanem csak igazságot szolgáltatok, és igazságot mondok mindazoknak, akik nem hisznek, és akik távol vannak.

De fontos, hogy felismerjétek a tanítás szavait a mondanivalóban, mert akkor érzed teljesen mindazt, ami a mai napban megelevenedett számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz, a hithez, a kegyelemhez, a békéhez, az örömhöz, mert ezek mind-mind a mai nap is e tanítás által jelen vannak számotokra. Mert nem csak az ima ereje, tanítása, ami volt az elején, majdan — hogy is? Kérjetek — adnak nektek; keressetek — találtok; zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. Jelen van az irgalmasság a szeretetében, hogy váljunk irgalmasokká, ahogy a Mennyei Atya is irgalmas, s ezt az irgalmasságot árasztja mindazoknak, akik a gyermekben Hozzája tartozunk. Majdan jön a bűnbocsánat: ne ítélj meg senkit, hogy téged se ítéljenek. Ne mondj ítéletet mások felett, mert akkor reád sem mondanak ítéletet.

Úgy-e, milyen ismerősek a tanításnak a mondanivalói, amelyek megelevenedtek rajtatok, bennetek és előttetek? Mert ezek fontosak a mindennapokban.

Majdan folytatódik a hit felismerése, és a hit ereje a komolyságában, a megtapasztalásában és az elfogadásában. Hogy ha ezek is mind-mind bennetek élnek, akkor tudod, hogyan és miképpen kell cselekedni, hogyan és miképpen tudod az életedet elfogadni, s ezzel az élettel élni és haladni, mert ez az élet az Örök Életbe vezet át benneteket. Mert ha nem haltok meg bűneitekben, akkor átléphettek az Örök Életbe, mert az Örök Élet már itt van előttetek. És akkor érzed a tanítást, ahogy közelebb kerültél a Hegyi beszéd tanításából egészen közel a város történetének tanításába, mert a város történetének tanítása, az már azt akarja számotokra megadni, hogy közel vagyunk mindahhoz, amit ez a bűnbánat-idő rejt számotokra. Közel vagyunk már ahhoz, hogy ez a bűnbánat-idő beteljesedjék. Közel vagyunk már ahhoz, hogy ez a bűnbánat-idő megadja számunkra azt a felismerést a kegyelemhez, ami által tanultunk a tanítás révén, ami által közelebb kerültünk nem csak önmagunkhoz, hanem a felebaráthoz, a testvérhez. És ez a bűnbánat-idő közelebb vitt ahhoz, hogy elfogadd önmagad, elfogadd szeretteidet, elfogadd mindazokat, akikkel kialakítottad a mindennapi életedet. És akkor ez a bűnbánat-idő megmutatja számotokra, hogy nincs miért félni, aggodalmaskodni, kételybe esni, mert ha mégis megelevenedik előtted a sötétség a mindennapi életben, ebben a világban, nem kell félned, mert úgy-e, hogy is volt az elmúlt hét tanítása?

A lámpást sem azért gyújtják, hogy az ágy alá helyezzék, hogy ne lássa senki, hanem azért gyújtják, hogy feltegyék a magasba a lámpatartóra, hogy mindenkinek egyformán világítson, mert ti mind egyformák vagytok Atyám szeretetében, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretetében, aki itt vagyok, és aki tanításom által szólok hozzátok, és meghívlak ismételten e bűnbánat-idő tanításaira, amelyek megelevenedtek itt előttetek a felismeréshez és az elfogadáshoz, a kegyelem részében.

És ha ezek mind-mind rajtatok és bennetek van, és kialakítottátok már úgy az életet, hogy így próbáltok élni, hogy ezekkel a kegyelmekkel, akkor miért féltek, testvéreim?

A hit komolysága nem ad elég biztonságot a kegyelemhez?

Vagy nem érzed, hogy jelen van a kegyelem?

Vagy nem érzed, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, a tanítás által szinte kinyújtom felétek Kezemet?

Elérhető vagyok, ha elérhető a szíved és a lelked a tanítás által az eggyé váláshoz és a szeretethez.

És akkor biztos lépésekkel el tudtok indulni a mindennapokban. És akkor nem csak az aggodalom, nem csak a félelem vett erőt rajtad és benned, és a szerint szeretnéd kialakítani az életedet, és nem tudsz már másra figyelni, mert mindig itt táborozol le a gondolataiddal, és ha már tábort versz, akkor nem biztos, hogy abból a táborból ki szeretnél jönni. S akkor rádöbbensz, hogy „talán ez a tábor az élet jelenével nem biztos, hogy nekem jó, nem biztos, hogy általa kapom a kegyelmet, nem biztos, hogy általa ismerem fel mindazt, ami e bűnbánat-időben megelevenedett előttem, és ajándékul felém áradt a kegyelem szeretete révén”.

És akkor érzed a hit szeretetének komolyságát, biztonságát, kegyelmét és ajándékát. És akkor tudod értékelni e bűnbánat-időnek az első tanításától a mai nap tanításáig a mondanivalóját, mert szinte, ahogy a ti szavatokat használod, szinte mondhatod azt, hogy most itt a boldog József megfog egy zsinórt, és átnyújtja az íródeáknak, és ahogy ez benneteket összeköt, mert te fogod az egyik végét, és te fogod a másik végét, és rádöbbensz, hogy „mi így egyek vagyunk”. S milyen boldogság lehet, ha így az egészen tudtok eggyé válni a szeretet kegyelmében! Amikor boldogan tekinthetsz fel az egyikre és a másikra, boldogan öleled át szíved szeretetének melegségével. És akkor mennyivel jobban érzed magad, ha örülsz az életnek, mennyivel felemelőbb, és akkor az a szomorúság, az a bánat, az a kétely, az a fáradtság, azok a néha negatív gondolatok, amelyek szinte leterheltek nem csak lélekben, hanem testben is, valahogy így eltávoznak, szinte elröpülnek tőletek. S akkor érzed az élet értékét, ajándékát, szeretetét és kegyelmét, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai tanításában szóltam mindazoknak, akik jelen voltak. Hisz hogy mondtam?

Ott voltak a farizeusok is, ott voltak az írástudók is, ott voltak az egyszerű emberek, akik hallgattak. Mert hogy mondtam a múltkor: Akinek nyitott a füle, és meghallja, az megpróbál a szerint élni a kegyelemben. És akkor azok felismerik a küldetést a követés részében, és elindulnak. S akkor nem csak a félelem, az aggodalom, a kétely, a szomorúság, és vele együtt a negatív erő foglal helyet szívedben, lelkedben, és szinte elgyöngül a tested, élettelenné válsz, és szomorúság ül az arcodra, és szinte úgy érzed, ahogy néha a gondolataitokkal, mert nem mondjátok ki, csak a gondolataitokkal: „Milyen nehéz ez az élet! Minek is élek?”

Igen. Ezeket néha megteszitek, de csak ekkor, amikor ezek vannak bennetek. De amikor érzed a kegyelmet, az örömet, a boldogságot, a szeretetet, amikor úgy érzed, szinte repülni tudnál, amikor úgy érzed, hogy „nem vagyok egyedül, mert valaki fogja a kezemet, és vezet”, akkor már két kézzel ragaszkodhatnál az élethez.

És lehet, hogy ragaszkodsz is, de lehet, hogy az élet szépsége és ajándéka nem sokáig marad meg. S akkor ismét elcsüggedsz, ismét szomorúvá válsz, hogy hogyan és miképpen történik ez meg.

Ha hiszel Bennem, Jézus Krisztus Uradban, ha hiszel a tanításomban, ha hiszel a szeretetben, ha hiszel a kegyelemben, ha elfogadod mindazt, amit e bűnbánat-időben már az áldással ajándékul adtam, szívedbe zárod, megerősödsz általa, akkor boldogan haladj a Fény útján, és szinte feltekinthetsz, hogy látod-e a lámpának fényét a világosságban, érzed-e a fény simogatását a melegségben, érzed-e a kézfogást, érzed-e azt, hogy valaki veled van, és valaki szeretne átölelni, megerősíteni, hogy így induljunk és haladjunk e bűnbánat-úton, de nem csak a bűnbánatban, hanem majd tovább a mindennapi élet-útpályához. És akkor érzed, hogy te valóban felismertél, és te nem fogtál követ, hogy megkövezzél.

De a követ nem így kell értelmezni, hogy most kezedbe veszel egy követ, és így kövezel.

A kő lehet a megaláztatás, a kitaszítottság. A kő lehet, hogy nem hiszel Bennem. A kő lehet, hogy nem hallgatsz szavamra. A kő lehet, hogy „nekem nincs szükségem a tanításra”. A kő lehet, hogy „én nem érzem a szeretetet”. A kő lehet, hogy „távol vagyok Tőled, Uram”.

Most egy párat csak emeltem ki mindabból, ami által meg lehet kövezni, meg lehet alázni, és szinte azt mondani, hogy kitaszítani, ahogy a farizeusok szerették volna. De mivel nem tudták, ezért ők is elmentek, és Én is elhagytam e helyet.

De most itt vagyok köztetek, és ezt a helyet nem akarnám úgy elhagyni, ahogy akkor elhagytam a farizeusok által megjelent helyet.

Ez a szabad akarat cselekvése részében a bűnbánat tanításának, kegyelmének ajándékával jelen van számotokra, működik rajtatok és bennetek, hogy egyek lehessünk a mindennapokban. És „akkor én nem kételkedek abban, hogy Te valóban az Atyával Egy vagy, és Téged valóban az Atya küldött a küldetésben, mert felismertelek, elfogadtalak, és elfogadtam meghívásodat, a meghívásban megpróbálok hű testvérként követővé válni, és Veled élni és haladni a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér-szolga által, hogy érezd a szeretetet, érezd a kegyelmet, érezd, hogy ma Én szólottam hozzátok e tanítás által. És akkor érezd, hogy valójában ki vagyok, és ki szólt hozzátok, és akkor érezd, hogy valójában ki küldött Engem a küldetésben, hogy követőim legyenek a mindennapi életben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, ereje, Fénye áradjon reátok, töltse be szíveteket, melegítse fel szíveiteket, hogy érezzétek a mai tanítás meghívását a küldetéshez a felismerésben, mert csak akkor lehet számodra teljes a küldetés, ha felismerted mindazt, hogy ki van jelen, ki szól hozzád, és ki az, aki meghívott, és a meghívásban ki az, aki a küldetést megadta számodra, hogy a küldetésben együtt haladjunk, eggyé válva a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy a bűnbánat-idő így hozza el számunkra mindazt, a kegyelem által, amire az első bűnbánat Golgotája tanítása révén felkészítettelek, és így haladunk előre most már a város tanításának közelsége az ünnephez.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján.

E Golgota a mai napban a tanítás, bűnbánat utolsó része van számotokra, hisz a mai nap összefoglalva a bűnbánat hétről hétre adott tanítások kegyelmének ajándékát. De a mai nap tanítása elsőként az volt számotokra, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok abban az időben, ahogy írva vagyon, elmentem Názáretbe. Názáret az a hely, ahol nevelkedtem. És mikor ismét megjelentem, hisz akkor tudjátok, még a szombat volt a nap, olvasásra jelentkeztem. Mikor a felolvasás részéhez átadták Számomra Izajás próféta tekercsét, pont arra tekintettem, ahol ez vagyon írva: Az Én Lelkem van Rajtad.

Sokan és sokan nem értik ennek a mondanivalóját, pedig nem nehéz megérteni, hisz ha figyeltétek a bűnbánat tanításait, és ha csak a múlt heti tanítást nézitek, amikor azt mondottam: Én az Atyával Egy vagyok. S Engem az Atya küldött. És Önmagamtól semmit sem teszek, csak amit az Atya megmutatott, és még más csodát, amit adott s megmutatott, azt adtam.

Így a mai nap tanítása már: Az Úr Lelke Rajtam.1

Ezt már könnyű megérteni, megtapasztalni a tanítás részében, hogy valójában így Én az Atyával Egy vagyok.

De a tanítás folytatódott ma. Most már nem is azt mondhatjuk: a városban történő tanítás közelsége — most már az ünnephez kapcsolódó tanítást adtam számotokra, ami már az ünnep megkezdésének pillanatát adja számotokra az átélésben.

Mert hogyan is szólt ez a tanítás? Hogyan is van leírva?

Jézus jelen van az Ünnepi Vacsorán, és mélyen megrendül Lelkében.2

Én most, Jézus Krisztus Uratok pedig úgy mondom: Valóban megrendültem Lelkemben, de nem azért, mert a félelem vett csak Rajtam erőt, hanem azért, hogy tudtam, hogy mi fog történni; tudtam, hogy itt az idő, és az Írás a jövendölésében be kell, hogy teljesedjék.

És ekkor így szóltam tanítványaimhoz:

— Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Mindjárt vannak, akik felteszik a kérdést:

— Hát kire gondolsz, Uram?

Úgy, mint a mai helyzetben, mikor probléma történik köztetek, rajtatok és bennetek, akkor is oly hamar felteszitek a kérdést, hogy miért és hogyan, és: „Pont velem?!”

Úgy-e, ismerősek ezek a szavak? Mert ezek a mindennapi élet megtapasztalásai, amellyel együtt éltek a mindennapokban.

De itt a tanításában Én elmondom tanítványaimnak, hogy ki az, aki nem más, mint Simon fia, Iskarióti Júdás. De ő nem azért tette, mert rá lett volna szorulva bármire, ami ez által megadatott volna számára. Ő nem is kimondottan az árulás célját nézte maga előtt, hanem azt, hogy ők is megtapasztalják.3 Hisz ha emlékeztek, a fájdalom, szenvedés Golgotáján mindig elhangzik, amikor azt mondja Kaifásnak, hogy „milyen a mi Mesterünk, hogy milyen csodákat tesz, hogyan gyógyít, és hogyan tanít, és hogyan adta vissza a szegény asszony gyermekét”.

S erre mit mond Kaifás, a főpap? Szinte lekezelően:

— Hát mi is hallottunk Róla.

Hát ezzel már nem is kellene foglalkozni. Itt már tovább lehet lépni, ahogy ti a jelenben megtapasztaljátok néha, hogy hogyan és miképpen élitek át a mindennapokat. És ha csak ebből a szakaszból indultok el, itt azért figyeljetek arra, hogy ő nem kimondottan az árulás céljára törekedett. Ő azt hitte: „Ha már nekünk olyan csodálatos, mi, akik hiszünk Benne, mi, akik követjük Őt, mi, akik elfogadjuk mindazt, amit számunkra megad, akkor miért ne tapasztalja meg ezt más?”

Most ezt a jelenben hogy lehet érzékelni és értékelni?

Én, Jézus Krisztus Uratok a jelenben is itt vagyok. Most nem csak kimondottan ezen a helyen, ahol tanítalak, s ahol szólok hozzátok — jelen vagyok a szentmise áldozatában, jelen vagyok, amikor a szentáldozásban hozzátok térhetek, amikor eggyé válhatunk. És hányan és hányan elfordultok ezektől az ajándékoktól, ezektől a kegyelmektől. Hányan és hányan azt mondják a jelenben: „Nekem erre nincs szükségem.”

Vagy hányan és hányan, ahogy a farizeusok akkor és a főpapok és az írástudók megítéltek és mondtak, és hányan és hányan most azt mondják a pásztoraimban: „Csak nem hiszed el, hogy ebben jelen van neked az Úr Jézus?!”, mikor a szentáldozásról van szó.

És akkor néha gondolkodóba estek, hogy valójában ilyen történhet a pásztoraim között?

Most nem akarok se neveket mondani, se megjegyzéseket, de már a kezdetekben is mondottam számotokra, hogy mi minden várható. A jelenben is elmondottam, hogy mi minden van, amit megtapasztalhattatok, amiről a kezdetben beszéltem4, hogy már most jelen van a jelenben5.

És hányszor és hányszor azt mondottam számotokra, hogy a bizalom, a szeretet és a hit komolysága legyen jelen rajtatok és bennetek, és ne ítélkezzetek, hogy benneteket se ítéljenek meg.

Úgy-e, ezek mind-mind e bűnbánat tanításai voltak jelen számotokra. Ez által kell érzékelni, ahogy most azt mondom a jelenben, ahogy néha pásztoraim cselekednek, és néha, aki megbotránkozik ezen, vagy úgy érzi, hogy fájdalom és szomorúság ül az ő szívébe, lelkébe, ez abból a részéből jó dolog, abból a részéből elfogadható, mert benned jelen lehetek Én, Jézus Krisztus Urad, és érzed, hogy ez egy nem jó kifejezés, megtapasztalás, elfogadás, mert: „Én nem erre akarok törekedni, Uram, én nem akarlak Téged se meghazudtolni, se elhagyni, se letagadni. Én, Uram, Hozzád szeretnék tartozni, mert én a Te testvéred vagyok, hisz testvéreddé fogadtál, és ebben a testvériségben szeretnék Veled együtt élni a mindennapokban.”

És akkor érzed azokat a kegyelmeket, amelyek e bűnbánat-időben a mai nappal szinte teljessé válnak számotokra, és érzed, hogy most már valóban Egy vagyok, nem úgy csak, ahogy a múlt héten mondottam, hogy így kihúznátok magatok között egy zsinórt, egyik vége itt van fogva, a másik vége túl, és akkor ti úgy érzitek, hogy egyek vagytok, ha egymásra tekintetek. S érzitek tán a különleges kegyelmi erőt, „mely mintha összekötne bennünket”. De ez a különleges kegyelmi erő, ez ma összefogja az egész bűnbánat tanítását, hogy szinte, mint ahogy így egy szép kört alkotnánk, és ez a kör adja meg számotokra a tanításnak a mondanivalóját a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Ez által tudsz felállni, ez által tudsz felemelkedni, ez által tudsz elindulni és haladni. És ez által tudod elfogadni a felebarátot, a testvért. És ez által érzed azt, hogy „a tanítás, az ima szépsége, mondanivalója, felajánlása, megtapasztalása valójában mit nyújt számunkra”.

Majdan folytatódott, úgy-e: keressetek — találtok; zörgessetek — ajtó nyílik nektek; kérjetek, és adnak nektek jól megrázott, csordultig tömlőt.

Majdan folytatódik az irgalmasság szeretete, hogy legyetek irgalmasok, ahogy az Én Mennyei Atyám is irgalmas. És ezt az irgalmasságot árasztom felétek.

Majdan folytatódik, hogy meg ne ítélj senkit, és ne vegyél ítéletre senkit, mert akkor téged se ítélnek meg. És amit szeretnél elvárni önmagad számára, hogy veled hogyan bánjanak felebarátaid, testvéreid, legalább te is ennyit, hogy ha egy kicsivel többet tudsz nyújtani, mennyivel más a mindennapi élet a felismerés elfogadásában.

Majdan folytatódik az a tanítás, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok már befejezve a Hegyi beszédet, és most már a városba térek. Abba a városba, ahol jelen van az élet, a nép sokasága a megtapasztalásában. Érzed a város közelségét, érzed, hogy itt már valami történni fog, és a történet arról az Emberről szól, akit csak úgy neveznek: a Názáreti, vagy csak úgy nevezik: a Próféta, és a tanítványaim pedig úgy: a Mester.

És akkor ebben a tanításban az van, hogy Én nem azért vagyok jelen, hogy mikor megítéltetek másokat, hogy benneteket is megítélhessenek. És utána a tanításában így szólok felétek, hogy:

Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, és szeretlek titeket, és a szeretetemet árasztom felétek, hogy betöltekezzél ezzel a szeretettel. Ne akarjatok olyanok lenni, mint a farizeusok és az írástudók, akik szinte meg akarják szabni, hogy hogyan és miképpen cselekedjenek. Mert mit is mondtak a szolgáknak?

— Menjetek, fogjátok el, és hozzátok el.

De ők Nélkülem tértek vissza, és azt mondták: így Embert még hallani nem hallottak, ahogy beszélt.

Azonnal rájuk válaszoltak:

— Csak nem, hogy ti is már hisztek Benne?!

Mert úgy-e, hinni nem kell.

A hit szeretete, e tanítása részében azt akarták volna a farizeusok, az írástudók és a főpapok számotokra sugallni, hogy nem kell hinni:

— Egyáltalán ki hisz Neki közülünk?! Csak az — hogy is mondták? — átkozott nép!

Nem baj, ahogy mondottam, ti örüljetek, hogy csak azok is lehettek! Mert az ilyenekben van jelen a szeretetem! Mert ők felismerik az Én szeretetemet, elfogadják ezt a szeretetet. És akkor érzik, hogy „a hitnek az ereje hogy van jelen, hogy fogadom el mindazt, ami körülvehet”.

Majdan folytatódik, úgy-e, a megkövezéssel. Ez a múlt héten szólt felétek. Itt most csak kiemelem, hogy ez a tanítás is jelen volt számotokra, hisz oly közel volt, hogy még itt élhet bennetek, nem úgy, mint az első, a második, a harmadik, negyedik. Azok már egy kicsit távolabb voltak tőletek, de az ötödik, hát azt, mondhatom úgy, mint ahogy pásztor testvéretek szokta mondani: csak egy gondolat, és már itt van. Vagy egy gondolat, és elmúlott. Mert minden szép a kegyelem ajándékában, amelynek részesei lehetünk és megtapasztalhassuk.

És jelen volt az a tanítás is, hogy hogyan és miképpen van jelen a lámpás, és hova helyezem: nem azért, hogy elrejtsem, hogy senki ne lássa, mert az az enyém — föltesszük, hogy mindenkinek egyformán világítson. Mert hogy is mondottam?

Mert ti mind egyformák vagytok a testvérben, a felebarátban.

És ez a legfontosabb a tanításában az egyszerű testvéreimnél, akik felismertek, akik elfogadtatok, akik hittetek és bíztatok, és akik nem féltetek zörgetni, nem féltetek kérni, s nem féltetek keresni, és akik felismertétek az irgalmasság szeretetét, hogy hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek, és ez által tudjátok, hogy mi az imának az ereje, szépsége, kegyelme és ajándéka.

És akkor a mai bűnbánat tanításában már nincs miért félni — örülni és felkészülni az ünnep kezdetére, mert ennek az ünnepnek a kezdete, ez jelen kellett, hogy lenni. Mert e tanításában most csak addig mentünk el, hogy azt mondottam:

— Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Kérdezni:

— Kire gondolsz, Uram?

— Akinek a mártott falatot adom.

Hisz ennek az évnek az Evangélium tanítása ez számotokra. De a Szeretet-tanítás által pedig:

— Akivel egyszerre nyúlok a tálba.

De ne azon nézzetek, hogy mikor melyik szó van jelen: az értelme mindig ugyanaz felétek és számotokra.

És nem mentünk tovább, csak addig, hogy itt az Atya megdicsőül, és Én megdicsőülök az Atyában. És az Atya megdicsőülhet Engem most, e pillanata által, mert készülünk az ünnep megkezdésére.

De hisz folytatódik, úgy-e, ez a tanítás e Ünnepi Vacsora által, hogy mit adok nektek, és mit hagytam hátra:

Egyétek és igyátok az Én Testemet és az Én Véremet.

Amihez most már van egy kis elképzelés, hogy „valójában nagy küzdelmek árán adatott, töretett és ontatott érettünk”. Hisz ez a hosszú év sorozata megadta számotokra a parányi részben a fájdalom, szenvedés megtapasztalását, felismerését és elfogadását.

És így érezzétek teljesnek a bűnbánat felkészülését az ünnephez, ahhoz az ünnephez, ami által ti is testvéreimmé lettetek, hisz a Kereszt tövénél, hogy ne maradjatok Nélkülem abban a pillanatában mit mondottam?

Édesanyámra bíztalak benneteket. És így az Ő gyermekei lettetek, hogy ne érezd, hogy magad maradtál.

De utána megtörténik az ünnep legnagyobb kegyelmének ajándéka, s akkor már érzitek, majdan ismét, hogy testvéreimmé válva a mindennapokban a szeretet, kegyelem része, felismerésének elfogadásában.

És akkor érzed teljesen, hogy hogyan van Rajtam az Úr Lelke, hogyan dicsőített meg, és a megdicsőülés által hogyan ajándékozlak meg benneteket e bűnbánat hatodik tanításának a Golgotáján. Hisz a bűnbánat tanítása a mai Golgotával ebben a részében befejeződik. Ez után már csak az öröm szeretete elevenedik meg rajtatok és bennetek. De addig ne maradjatok, ahogy néha mondani szoktátok, sivárak, egyedülmaradott, hiányos — ehhez nyújtom számotokra a bűnbánat hatodik Golgotáján áldásomat. Áldásom pedig kiválasztott Mária testvér, szolga által árad felétek, és ebben az áldásban megadom számotokra e bűnbánat tanításának egy-egy gondolatát: az ima felajánlásának, erejének szépsége, a kérések elfogadása, felismerése, zörgetése az ajtó nyitáshoz, hogy ne félj belépni rajta, majdan az irgalmasság szeretetének megtapasztalása, eggyé válása. Közeledsz, hogy: „Nem ítélek meg senkit, hogy engem se ítéljenek meg. Csak azt nyújtom másoknak, amit saját magam részére is várok. Az után felismerem a hit kegyelmének ajándékát, és megpróbálok a szerint élni. És a bizalom, amely erőt ad mindahhoz, ami által én is egy testvér lehetek e meghívás által. Felismerem, hogy a hit által a követés-, küldetésem részét, hogy hogyan és miképpen haladok e küldetés követésében”. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok is csak azért jöttem, mert küldtek, és azért adtam meg mindazt, amire szükség van.

És így a mai napban pedig az Úr Lelke van Rajtam, és ez által örömhírt hirdetek a szegényeknek, világosságot a vakoknak, szabadulást a raboskodóknak, mert ez által érzed, hogyan lehet teljes számodra a bűnbánat tanítása a felismerésében, hogy ma már az ünnep megkezdett pillanatát éltétek át a megdicsőülésében, és ez a Megdicsőült kegyelmének ajándéka áradjon reátok:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És a Szentlélek árasszon reátok e megdicsőülés révén Fényt, szeretetet, örömet, békét a kegyelemhez, mert a kegyelemben akkor már felismered a küldetésedet a követésben e bűnbánat-idő összekötött tanítása által.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Mária kiválasztott szolga minden Húsvét vasárnap hajnalán — kiválasztotti kegyelmi állapotban — látja Jézus Krisztus Urunk feltámadását és a hozzá kapcsolódó eseményeket. Ebből az alkalomból Jézus Krisztus Urunk is szól a Sükösdi Szeretetközösséghez és a világhoz.

Mária 1 :

Jeruzsálem, Szent Sír-templom. A feltámadott Jézus ezüst ikonja a Szent Sírban.

Hallom az éneket. Örömmel, szeretettel énekelnek.2

Hajnalodik. A fény megjelenik. A fényből ének szózatként szól felém.

Dicsőséges, szép hajnal, kit így köszönt ma e hang.

Illatos olajjal elindulnak. És ahogy mennek, a hajnal illata öleli át őket. Hogy oda érhessenek a kertben (…) a Sírjához.

De hogy ott megjelennek, félelem öleli át őket, mert a követ valaki elvette. Nincs a helyén.

Krisztus feltámadt!

Örüljünk és vigadjunk e dicsőséges, szép napon!

Mert az Élet halni szállt e Sír rideg mélységébe, megpihenve, életre kelve, mert az Élet erősebb lett a halálnál e dicső, fénylő, ünneplő hajnalon.

Köszönöm e fényt, köszönöm az éneket, s köszönöm az Életet!3

Elindulunk az úton (…)

„Dicsőséges szép hajnal, kit így köszöntött az angyal…”4

Hol az ének?

Hol az öröm?

„Dicsőséges…”5

Íme, a Sír, amely már üres, hisz a kő már nincs jelen.6 A követ valaki elmozdította. Ezért, kik illatos olajjal érkezve, megijedve, és csak messziről figyelik, valójában most mi történt. Egymás között tanakodnak:

— Oda kellene menni, és megtekinteni a Sírt.

IMG_0111

De a Sír üres.

A Test nincs itt. A Test eltűnt.

Remegve, sírva elmennek.

Ó, Sírnak nyitott mélye, ki e ridegséget árasztottad, de a ridegséget átvette a fény és a melegség. A fény melegségében az üresség, ahol:

— Már nincs jelen a mi Urunk! Valaki ellopta, valaki elvitte.

Félelmükben elindulnak.

„Krisztus feltámadott…”7

Félelem és remegés jelenlétével, elindulva. Szól az ének ajkakon. Elhalkulnak. [Mt 28,1—8]

Dicsőséges, szép hajnal köszönt ma itt benneteket. E fénysugár szeretete, melegsége ölelje át mindazokat, kik megnyissák szívüket e öröm szeretetének kegyelméhez.

És eljött Magdolna. Ott álldogál e hajnal fényében a Sír mellett. Sírdogál a kőszikla-sírnál. Betekint a Sírba, és azt látja, hogy ahol az ő Jézusának Holtteste lett volna, nincs már ott más, mint két fehér ruhába öltözött angyal. Az egyik a fejénél, a másik a lábánál foglalt helyet. Szent Magdolna szomorúan, sírdogálva, illetődve áll a Sírnál. Ekkor az angyalok megkérdezik tőle:

— Asszony, miért sírsz?

Mária Magdolna így válaszol:

— Miért ne sírnék, mikor nincs itt az én Uram! És nem tudom, hol van, hol keressem.

Megfordul az üres Sírtól, és Jézus áll vele szemben. De ő csak nézi, nézi, és nem ismeri fel. Ekkor Jézus megszólítja:

— Asszony! Miért sírsz? Kit keresel?

— Uramat keresem, akit nem találok.

Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész áll vele szemben, így folytatja:

— Ha Te vitted el, mutasd meg, hova vitted, hadd lássam, hogy magammal vihessem.

Ekkor Jézus megszólítja őt:

— Mária!

Mária felkiált, hisz felismerte Őt:

— Rabboni! — amit Mesternek is szólítunk.

Ekkor Jézus így szól feléje:

— Ne tartóztassál. Még nem mentem fel. De te most menj, vidd a hírt testvéreidnek, hogy elmegyek az Én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az Én Istenemhez, a ti Istenetekhez. De még nem jött el e pillanat.

Mária Magdolna ekkor sietve elindult, elment a tanítványokhoz. Örömmel és mosollyal:

— Láttam az Urat! Ő küldött hozzátok, hogy hozzam el az Ő üzenetét nektek. [Jn 20,11—18]

Ekkor többen és többen nem értették e asszony szavait:

— E csendben megzavar bennünket?

Ketten — az egyik, akit Jézus szeretett — felálltak, elindultak, később már szaladtak, hogy oda érjenek a Sírhoz. Akit Jézus szeretett, előbb ért oda, de nem ment be. Megvárta, míg a másik tanítvány is oda ér, aki ekkor belép, és látja, hogy üres a Sír, és nincs már ott senki, csak azok a leplek, amelyek Jézust fedték. Amely pedig Arcát takarta, külön össze volt hajtva.

Megijedtek, hogy hova lett az ő Uruk.

Ekkor egymásra tekintenek:

— Az asszony, aki hírül adta nekünk, hogy látta az Urat, valóban az Úrral találkozhatott?!

És visszatérnek a többiekhez. [Jn 20,1—10]

Jézus Krisztus Urunk:

Pedig e dicsőséges hajnalon örülni kell, érezni szívünkben e hajnal fényének illat-erejét, örömét, amely felénk árad a szeretettel — a szeretet, amely összeköt e kegyelemmel. Örülni és vigadni kell e hajnalnak, e fénynek, e csodálatos illatnak, ami most megérinti egész lényünket. E hajnal illata, a fény melege, hogy átölelje mindazokat, akik felkészülve várták e dicső hajnal örömét, fényét, kegyelmét és szeretetét, hogy átöleljen, felmelegítsen, erőt adva. Érezni a csodálatos illatot, amely most áradhat felénk. Mert az öröm így jött el most hozzánk e köszöntéssel. E köszöntés fénye, ragyogása, öröme, békéje, szeretete emeljen fel.

Ennek örömében és fényében a szeretet lakozik már bennetek, és a félelem eltávozott, a remegés elhagyta ajkatokat, örömmel és szívvel énekeljetek, nem úgy, mint eddig:

„Szent Magdolna elmene…”8

Így örültök?9

Így várjátok a Feltámadás örömillatát?!

„…Erre-arra sírva jár, nincsen nyugodása…”10

„…Merre menjek, én, szegény, keserűségemben?”

Ez már nem keserűség! Öröm!11

Most már ez örömmel szólt, de a kezdetekben, mikor elkezdtem az éneket: egyiket sem ismertétek? Nem tudtátok, hogyan kell énekelni?

Hol van bennetek akkor a felkészülés virrasztó éjszakája, ha nem készültetek fel fogadásra?

Érezni kellett volna már szívetekben a melegség fényének kegyelmét, hogy melengeti szíveteket, simogatja: „Már nincs sok! Már csak egy pillanat, és újra itt lesz közöttünk. 11a Mert eljön a fénylő hajnal, és elhozza nekünk e dicső Feltámadást e Öröm Ünnepére. E Öröm Ünnepében érezzük, hogy nem volt hiábavaló mindaz, amire felkészítettél, mindaz, amin átmentünk, és mindaz, amit elfogadtunk, és megértettünk. Megpróbálunk a szerint élni és cselekedni, és érezni, Uram, a Te melegségedet, a Te szeretetedet, a Te kegyelmedet, ahogy átölelsz, ahogy felmelegítsz, ahogy erőt adsz, ami által mi is újraéledtünk, mint e dicső hajnalban a Feltámadás-élet. És akkor érezzük, hogy igen, Hozzád tartozunk, Uram, a Te testvéreid lehetünk, hisz felismertél, megkerestél, elfogadtál, meghívtál, és most így eggyé válva haladunk e dicső hajnal ünnepén együtt a fény szeretetének varázsában, kegyelmében és ajándékával.”

És ez az ajándék, hogy valóban teljes legyen számotokra, az Élő Szentlélek kegyelmének jelenlétével így most összefogjuk kezeinket.12

E dicsőséges, szép hajnal köszöntő ünnepében és jelenlétének szeretetében, amely most megérinti testvéreim szívét, hogy felmelegítse, és erőt adjon, érezzék az Élő Szentléleknek ajándékát, fényét, kegyelmét, melegségét, ahogy most végigmegy rajtatok és bennetek, ahogy átölel ez az Élő Szentlélek fényének melegsége a kegyelemben és a kegyelemhez. Mert ez által érzed azt, hogy: „Igen, Uram, most a Feltámadás fényének ajándéka valóban itt van, valóban szívemet simogatja, melegíti, erősíti. És akkor érzem a kegyelemnek a szeretetét, ajándékát, örömét, békéjét és varázsát, amely összeköt most bennünket, mint ahogy most ez a lánc kialakult együtt az eggyé válásban, a kegyelemben.”

Mária:

Ennek reményében most közösen együtt elmondjuk a köszönő, hála, szívből, szeretettel jövő imánkat, ami vezet bennünket a mindennapi élet-útpályánkon. Ezzel köszöntjük, nem csak Jézus Krisztus Urunkat szívünk szeretetének jelenlétével, hanem köszöntjük az Atyát, kinek gyermekei vagyunk. Majdan köszöntjük az Édesanyát, ki szintén elfogadott bennünket, hogy gyermekeivé lehettünk:

„Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.”

„Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.”

Jézus Krisztus Urunk:

E Feltámadási Fény tündöklő ragyogásának illata, békéje, szeretete, öröme áradjon az Élő Szentlélekkel most reátok. Érezzétek a Fény melegségét, a Feltámadás Fényének örömét, amely most átjárja szíveteket, átjárja egész lényeteket, s ami által érzed, hogy valóban a felmelegedés jelen van, átölelve, érezve, hogy: „Igen, ez a Feltámadás a Fényben ismételten megadta számunkra az Új Életet a kegyelemhez, mert az Élet megtörte a halált, mert az Élet erősebb lett ettől a haláltól.”

És ebből a halálból, e üres Sziklasír mélyéből, ahol csak a ridegség, a hidegség és a sötétség volt jelen, és ez most mind megszűnt, mert a Sír megnyílott, és megjelent benne a Fény melegsége, szeretete, öröme, békéje, és ez árad most mindahhoz és mindazokhoz, akik nyitott szívvel, lélekkel, felkészülve elfogadták.

Ennek reményében érezzétek e Feltámadás ajándékát a kegyelemben, amellyel most teljes lett számotokra a felkészülés a bűnbánat várakozásában a kegyelem ajándékához, amelynek most részesei lehettek e dicső, fénylő hajnal örömünnepében.

Mária:

E öröm ünnepében boldogan és örömmel köszöntünk Téged, ó, Uram, Jézusom, ki már jelen vagy ismét közöttünk, hisz felkészítettél itt bennünket is, ahogy tanítványaidnak mondottad:

— Egy rövid idő, amit még veletek töltök, és egy rövid idő, amikor nem leszek veletek, és nem láttok Engem.

De érezni a szívben a melegség jelenlétét.

Jézus Krisztus Urunk:

És most ez az Élet ismét a Fényben, e dicső hajnalban eljött, hogy megerősítsen, hogy egy rövid idő után újra örömmel és szeretettel itt vagyok köztetek, veletek, és ha lehet, bennetek. Mert ezt tudjátok, rajtatok múlik. Én, Jézus Krisztus Uratok szárnyalok mindazokhoz, akik megnyissák szívüket, lelküket a befogadáshoz. Én most, úgy-e, hogy mondhatom, most itt, előtted állva, testvér: Ha te képes vagy e kegyelem, ajándék befogadására, akkor megnyitod a szíved, s akkor eggyé válhatunk e kegyelem ajándéka által a mindennapjainkban. És akkor könnyebb az élet útján együtt haladni. Akkor már nem csak a szomorúság, és nem csak a bánat ül az arcotokra, hanem ez a dicsőséges hajnal örömünnep mosolya! Ez világítson benneteket a mindennapokban. És akkor tudtok örülni minden új napnak, ahogy ennek a hajnalnak is örültetek, erre a hajnalra vártatok, készültetek, és most érzitek kegyelmének ajándékát a szeretetben.

Ennek reményében köszöntve Jó Jézus Krisztus Urunkat, ahogy mondani szoktátok, és az ének most ismételten szívből, örömmel és szeretettel szóljon, hogy: „Krisztus, virágunk…”13

Vigadjatok!

IMG_ 5280 Sükösd 2013. Feltámadás 2. R1

Ó, Kereszt a Szeretet Keresztjében!14

Mert ezen a Kereszten távozott el az Élet a Testből. De erre a Keresztre, ha feltekintünk, szeretet és öröm övezzen át bennünket. Mert ez a Kereszt lett a mi megváltásunk a mindennapi élet kegyelméhez. Mert ezzel a Kereszttel kaphattuk meg mindazt, hogy ha rátekintesz, ne a fájdalom, ne a bánat, ne a szomorúság, és ne csak a könnyek jussanak eszetekbe és jöjjenek elétek, mert ez a Kereszt a Megváltás szeretete, öröme és békéje. Mert ezzel a Kereszttel valósult be mindaz, amit az Írás megjövendölt, hogy az Emberfia szeretetből Önmagát adja mindazokért, akik hittek Benne, és mindazokért, akik felismerték és követik Őt. És ez a Kereszt adta meg számotokra az Új Élet ajándékát a kegyelemhez. Mert ha ez a Kereszt nem lenne, az Új Élet sem jöhetett volna el felétek és hozzátok. Ezért ez a Kereszt a Szeretet Keresztje, a tündöklésében elevenedjen meg rajtatok és bennetek.

És érezzétek azt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok erre a Keresztre, mikor már ott voltam, szeretetből mentem, szeretettel adtam oda Önmagam, mert a szeretet így tud megvalósulni rajtatok és bennetek. Mert a szeretetet sem megvenni, sem erőszakolni nem lehet. A szeretet a szívben és a lélekben van jelen, ami által él a tested. És ez a test szeretet nélkül üressé, rideggé és keménnyé válhat, mint a Sírnak üressége, mélysége, félelme, amikor e Keresztről a Testet elhelyezték. De ez a Test ebből a ridegségből, ebből a sötét félelemből feléledt, Új Életet adott, és Új Életet áraszt mindazoknak, akik a jelenben tudnak hinni, bízni, elfogadni tanítását, elfogadni szeretetének kegyelmét, ajándékát, áldását, megérinti a szíveket, és akkor lehetsz teljes, érezheted, hogy: Testvérem, Hozzám tartozol. Én meghívtalak. De a meghíváshoz ajándékot, kegyelmet, Új Életet, szeretetet árasztottam. És akkor tökéletes és teljes lehet az életed, ha ezeket mind elfogadod, és a te életed pedig ehhez a Kereszthez és ehhez a szeretethez szívből átadod. Nem csak mondani — átadni. Eggyé válni. És akkor lehet e szeretetben, e Fény hajnalában is teljes, tökéletes a szeretetében. S akkor ezzel a szeretettel nem csak magadat, hanem mindazokat tudod szeretni, átölelni, akik hozzád tartoznak a szeretteidben, hozzád tartoznak a felebarátban, a testvérben, s akkor ismered már az irgalmasság szeretetének kegyelmét, ajándékát, működését, s akkor lehetsz teljesen boldog, s akkor tudod örömmel élvezni, szeretettel a mindennapi életet, amely mint e dicső hajnallal most eljött számotokra, hogy ez az öröm vezessen benneteket a mindennapokban, mikor egy új nap virrad fel számotokra, amelyet meg lehet köszönni, hogy: „Boldog vagyok, hogy ismét egy új nap, amely megadatott nekem, amelyben élhetek, amelynek örülhetek, és amellyel teljes lehetek.”

Szeretettel és örömmel köszöntünk a Keresztnek.15

Mária 16 :

Most már kezdek látni, de még olyan erős a fény.

Azért mondom, hogy: Jézus feltámadt a dicső hajnalon, a Fény szeretetében!

Akkor köszöntök mindenkit!

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenetei

2013. március 2. Szentmise, Szentáldozás után az Úr Jézus:
 
Most kettéválik az Egyház. Lesz egy földalatti, ahol az igazak szentségben és igazságban fognak imádni Engem, és egy hivatalos, ahol kigúnyolnak és megcsúfolnak Engem. A földalatti Egyházból csak nagyon kevesen fognak megmaradni. Sokakat elhurcolnak és kivégeznek. De megmarad egy szent gyökér, amely majd kihajt. Azok, akik megváltoztatják tanaimat, kigúnyolnak, és arcul ütnek Engem, mindörökre elvesznek.”
 
2013. március 3. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus:
 
„Nyisd ki a Szentírást!” Ide nyílt ki: „A testvér figyelmeztetése.” Jézus: „Figyelmeztesd testvéreidet! Az idő közel. Térjenek meg még ma, mert mondom neked: nincs több haladék. A türelmi idő lejár. Most kezdődik el az ítélet Isten háza népe, és a világ fölött. Aki megtér, üdvözül. Aki nem, elkárhozik.”
 
Szentírási megerősítések: Jel. 11,18. „…eljött a megtorlásnak…az ideje.” Júdás:14-15: Ide kétszer nyílt ki: „…jön az Úr tízezernyi szentjével, hogy ítéletet tartson mindenki fölött, és hogy megbüntesse az istentelenek minden gonoszságban véghezvitt cselekedetét, és minden durva szót, amit az istentelen bűnösök ellene szóltak.”
2013. március 5. Itthon az Úr Jézus:
 
Imádkozz papjaimért, mert sokakat ki fognak végezni közülük. Így dicsőítik meg Istent hűségükkel, amikor vértanúságukban is sorsközösséget vállalnak Velem, Aki kereszthalált haltam értük. Csak a képmutatók nem adják Értem az életüket. Sok igaz papom meg fog halni.
 
2013. március 5. Szentségimádáson Jézus:
 
„Drága kislányom! Most az idők végét élitek. Most teljesülnek be a Szentírásban megírt próféciák. Most lép föl az Antikrisztus. (2 Thessz. 2, 3-4.) Most tisztítom meg tűz által a világot. (2 Péter 3, 10. 12.) Miután megtisztult, visszajövök a földre. Egy új korszakot hozok, a béke és a szeretet korát. A sátánt ezer évre megbilincselem, és a pokol fenekére taszítom, hogy ne tudja többé megtéveszteni az embereket. Ezt az új kort viszont csak az emberek egyharmada fogja megérni. Ezért ezt mondom nektek: Éljetek szüntelen készenlétben! Éljetek mindig halálra készen! Szüntelen imádkozzatok! Kérjétek a Szentlelket, hogy adja meg nektek a tisztánlátást és a bölcsességet! Ő vezessen titeket, adja meg a hit kegyelmét, és hitetek megerősítését! Csak Bennem higgyetek, Aki a keresztfán meghaltam értetek, a ti bűneitekért, és harmad napra feltámadtam. Felmentem Atyámhoz, és helyet készítettem nektek a mennyben, hogy ti is ott legyetek, ahol Én, és lássátok dicsőségemet. Annyira szeretlek benneteket, hogy mindörökké veletek együtt akarok lenni Atyám házában. De csak akkor jöhettek fel a mennybe, ha szeretitek Atyámat, Engem és a Szentlelket, mert a mennyország azoknak készült, akik Istent szeretik. Istent szeretni annyit jelent, hogy teljesítitek törvényeit. Törvényei nem nehezek. Ha beengedtek Engem a szívetekbe, és átadjátok az életeteket Nekem, akkor Én uralkodom bennetek. Ez azt jelenti, hogy mérhetetlen undort keltek a szívetekben minden bűn iránt, úgyhogy inkább a halált választanátok, mint a bűnt. Ezzel együtt hatalmas vonzást adok a lelketekbe a szentségek iránt, akaratom megtételére, és Szent Színem látására. A szentek mind azért lettek szentekké, mert ezeket a kegyelmeket megkapták Tőlem. Ti ne akarjatok magatoktól tökéletesek, szentek lenni, mert nem tudtok! Ti csak adjátok át magatokat Nekem úgy, amilyenek vagytok! Bízzatok Bennem! Én szentekké formállak benneteket. Szeressetek viszont Engem úgy, amilyenek vagytok! Az Én értetek kiontott drága szent Vérem lemossa minden bűnötöket. Csak bánjátok meg azokat teljes szívetekből, és erős fogadással kötelezzétek el magatokat, hogy többé nem vétkeztek! Gyónjátok meg bűneiteket, amilyen gyorsan csak tudjátok, mert figyelmeztetlek benneteket, hogy nemsokára nem lesz gyóntatás, Szentmise és Eucharisztia! Egyházam alapjaiban inog, recseg, ropog. Egy rövid időre úgy fog tűnni, hogy összeomlik. De megígértem Péternek, hogy a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Egyházamat kénytelen vagyok megrostálni. Ezért engedem meg a sátánnak ezt a támadást, mert külön kell választanom az igazakat a képmutatóktól. Már nem tudom tovább tűrni az elhatalmasodott bűnt, a kétszínűséget, amely Egyházamban még hatványozottabban nagyobb bűntett, mint a világban, mert aki többet kapott, többről ad számot. Akinek többet adtak, attól többet követelnek. Ez vonatkozik Egyházamra, a Nekem szenteltekre, és a hívekre. Mindenkit a szerint ítélek meg, hogy mennyi talentumot kapott. Aki keveset, és úgy vétkezik, az csak kevés verést kap. De aki sokat kapott, és ennek ellenére bűnt bűnre halmoz, nagyon sok verést kap. Ezért taszítottam le a mennyből az első engedetlenség miatt Lucifert és a többi bukott angyalt, mert ők birtokolták a tökéletes tudást, ezért nagy volt a felelősségük. Ti is, akik ismeritek törvényeimet, és mégis a bűnt választjátok, szigorú büntetésre számítsatok. A türelmi idő nem azt jelenti, hogy nem látlak benneteket, és hogy nem lesz számonkérés. Az időt kizárólag arra kaptátok, hogy térjetek meg, és tegyétek jóvá bűneiteket. Ne halogassátok megtenni ezt a kötelességeteket, mert akkor jövök el, amikor nem számítotok rá. Jaj nektek, ha bűnben talállak benneteket. Mondom nektek, nem leszek irgalmas hozzátok. Úgy fogtok járni, mint a balga szüzek, akik kinnrekedtek a menyegzőről. A külső sötétségben pedig nagy szenvedés vár rátok. Sírás és fogcsikorgatás mindörökre. Ne szakítsátok el magatokat Tőlem, örök életetek Szerzőjétől, mert ha így talál benneteket a halál, akkor már nincs többé Hozzám visszaút. Mindörökre el lesztek szakítva Tőlem, örök boldogságotoktól, ami a legnagyobb kár az ember számára, ezért mondják örök kárhozatnak.
 
Gyermekeim! Ezek az utolsó figyelmeztetéseim. Ha nem tértek meg, csak magatokat okolhatjátok. Én mindent tudtul adtam nektek. Mindezek le vannak írva a Szentírásban. De mivel azt nem veszitek a kezetekbe, ezért kénytelen vagyok kiválasztott gyermekemen keresztül tanítani benneteket. Adjatok hálát végtelen irgalmamért, szeretetemért! Térjetek vissza Hozzám! Gyűljetek keresztem alá! Sirassátok és bánjátok meg bűneiteket, amelyekkel keresztre feszítettetek Engem! Szolgáljatok és szeressetek Engem felebarátaitokban, legfőképpen hittestvéreitekben! Így tegyétek jóvá bűneiteket, amelyeket Ellenem és saját magatok ellen követtetek el. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2013. március 7. Szentségimádáson Jézus:

Drága gyermekeim! Az idő rövid. Már itt az óra, amikor beteljesülnek a próféciák. Az Antikrisztus fellép, felfedi magát. Sokakat el fog kápráztatni hatalmával és csodáival. Sokan fogják őt imádni, mert azt fogják állítani róla, hogy ő a messiás, a Krisztus. De ti, akik megismertetek Engem és tanításomat, ne menjetek ezek után a megtévesztett, ostoba emberek után! Ti tartsatok ki mindhalálig Mellettem, , Üdvözítő Istenetek mellett! Mert Én haltam kínhalált értetek a keresztfán. Én váltottalak meg titeket bűneitekből. Atyám az Én értetek kiontott drága Szent Véremet látja rajtatok, és ezért könyörül meg bűnös, érdemtelen népén. Csak Én vagyok számotokra az út, amelyen bejuthattok az Atyai Házba. Én vagyok az igazság, Aki kinyilvánítottam nektek Atyám Igéit, és csak Én vagyok számotokra az élet, Aki Szent Testemet és Véremet adom nektek, hogy Általam örök életetek legyen. Ne menjetek más istenek után! Ezek mind a sátán hazugságai. Azért, hogy letérítsen benneteket a szűk ösvényről, ami a mennybe visz, és az örök tűzbe, az örök kárhozatba taszítson benneteket. Gyermekeim! Ne higgyetek ellenfelemnek! Most a végső harc folyik ellenetek a sátán részéről. Tudja, hogy kevés az ideje, ezért mindent bevet, hogy megtévesszen és elbuktasson benneteket. Ne higgyetek neki! Ne álljatok vele szóba! Tartsatok ki Mellettem és az Evangélium megtartása mellett életetek feláldozása, véretek kiontása árán is! Én is az életemet adtam oda értetek. Így lesztek méltó követőim, és ha mindhalálig hűségesek maradtok Hozzám, bevezetlek titeket Atyám házába, és elnyeritek az örök boldogságot.

Gyermekeim! Ami most következik, az a végső harc, az utolsó ütközet. A sátán elkeseredett harcot vív a lelketekért, hogy megtévesszen, és a pokol tüzére taszítson. Újra mondom: ne higgyetek neki! Ne álljatok vele szóba! Akkor megmentitek a lelketeket az örök életre. Íme mindent tudtul adtam nektek. Kövessétek felhívásomat! Megáldalak titeket különleges, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

A vértanúk imája

Erre az imára sok gyermekemnek szüksége lesz, amit már most kezdjetek el imádkozni, mert sokakat meg fognak ölni közületek Énértem. De aki mindvégig kitart, csak az üdvözül. Ezért ti így imádkozzatok:

Imádott Jézusom! Te rettenetes kínszenvedések árán váltottál meg minket. Kínszenvedéseidre kérünk, erősíts meg minket!

Te, Aki a Getszemáné kertben vérrel verítékeztél, mert halálfélelem kerített hatalmába, de a szent angyal megerősített, és ki tudtad mondani: „Atyám, ha lehetséges, múljék el Tőlem ez a kehely, de ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd.” Drága Szent Jézusom! Kérlek, erősíts meg minket is! Add nekünk a Te erődet, küldd el hozzánk is szent angyalodat, hogy Veled együtt mi is ki tudjuk mondani, amit Te mondtál: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te.”

Jézusom, Téged elítélt Pilátus, és Te némán elfogadtad az ítéletet. Kérlek, add meg nekünk is a Te lelki békédet, hogy elfogadjuk az igazságtalan ítéletet abban a hitben, hogy Te megváltottál minket, és ha mindhalálig kitartunk Melletted, egy jobb hazát adsz nekünk, ahol Veled együtt örökké boldogok leszünk.

Drága Jézusom! Téged megostoroztak a mi bűneinkért. Te némán tűrted a fájdalmas ütlegeket. Kérlek, add meg nekünk is a Te erődet és a Te békédet, hogy elviseljünk Érted, és az Evangéliumért minden szenvedést, és azt a Te örök érdemeiddel egyesítve, Szűzanyánk hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által felajánljuk Neked a lelkekért.

Jézusom, Téged kigúnyoltak, leköpdöstek, Arcul ütöttek, és tövissel koronáztak. Így gyaláztak meg azért, mert kimondtad az igazságot: „Király vagyok. Az Én országom nem e világból való.” Drága Jézusom kérlek, adj nekünk is bátorságot, hogy megvalljunk Téged az emberek előtt. Még akkor is, ha ez az életünkbe kerül.

Jézusom, Te vérző, sebes Válladon vitted fel a Golgotára a súlyos keresztet. Többször elestél, összeroskadtál, de mindig felálltál. Kérlek, add nekünk a Te erődet, hogy mi is végigmenjünk a keresztúton. Meg ne torpanjunk, vissza ne forduljunk, csak Téged kövessünk. Dagadt, sebes Arcod és Tested indítson minket részvétre Irántad, hogy el ne hagyjunk Téged, Megváltó Istenünket, Aki a mi bűneinket vetted Magadra, és helyettünk adtál elégtételt. Szenvedő Arcod képét nyomd a mi lelkünkre, hogy soha ne felejtsük, mekkora árat fizettél értünk!

Jézusom, Téged hatalmas szegekkel szegeztek fel a keresztfára. Te ezt is békével, némán tűrted, mert tudtad, hogy áldozatoddal rengeteg lelket mentesz meg. Az egész világot, az egész történelmet. Kérünk, add nekünk a Te erődet, hogy soha ne magunkra, és saját szenvedéseinkre, áldozatainkra tekintsünk, hanem mindig csak Rád, hogy megtegyük akaratodat, és ez által példaképek lehessünk az elkövetkező nemzedékeknek. Ránk is úgy tekintsenek, mint az Egyház magvetésére, mert az Egyház ereje, és örök példája a vértanúk hite és hűsége.

Drága Jézusom! Nagy volt a mi váltságdíjunk. Ezért nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tied, Aki megváltottál minket. Kérve kérünk, tudatosítsd ezt bennünk, és add kegyelmedet, hogy maradéktalanul teljesítsük ránk vonatkozó örök szent tervedet! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

2013. március 11. Szentségimádáson Jézus:

Drága gyermekeim! Engem lássatok mindig mindenben, mert minden mögött Én állok. Így lássátok az eseményeket, a jövőt, mert mindent a ti javatokra, lelketek üdvösségére adok, vagy engedek meg. Ne féljetek a jövőtől! Én mindig veletek vagyok. Veletek szenvedek, és soha nem hagylak el. Ha kiáltotok Hozzám, meghallgatom. Ha hittel kértek, megsegítelek. A derűt ne engedjétek ki soha a lelketekből! A félelem és a kétségbeesés a sátántól van. Ha átadjátok az életeteket Nekem, és teljes bizalommal Rám hagyatkoztok, nem szégyenültök meg, mert Én vagyok a ti Megváltó Istenetek, Aki a keresztfán kínhalált szenvedtem értetek. Bízzatok Bennem! Higgyetek az örök életben, amelyet akkor kaptok meg Tőlem, amikor a lelketek kirepül testetekből. Tartsatok ki mindhalálig a Belém vetett hitben! Éljetek az Evangélium szellemében, és akkor elnyeritek az örök boldogságot. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Drága gyermekeim! Hamarosan bezárják templomaimat. Kidobják Az Oltáriszentséget és a gyóntatószéket. Megszüntetik a Szentmisét. Helyette gyalázatos tévtanításokat fognak templomaimban prédikálni. Mindezt a hamis ökumenizmus jegyében teszik. Engem ugyanúgy nem fognak elfogadni, mint amikor a földön éltem. Most is el fognak utasítani. Megvetik tanításomat, és elvetik törvényeimet, mert azokat túl szigorúnak találják. Helyette a saját ízlésük, bűneik szerint hoznak törvényeket. Eltörlik a cölibátust (papi nőtlenség). Megengedik a homoszexuálisok és a nők pappá szentelését, az abortuszt és az eutanáziát. Eltörlik a tíz parancsot. A bűn fogalmát elvetik. Helyette teljes szabadosságot engednek meg az élet minden területén. Az emberi méltóságot lábbal tiporják. Az embert az állat szintje alá süllyesztik. Ki fog törni a harmadik világháború, amely sokkal nagyobb pusztítást végez, mint az első kettő együttvéve. Rengeteg lesz a halott. Az emberek kétharmada kipusztul. Tűz által tisztítom meg a földet. (2 Péter 3, 10. 12.) Akik életben maradnak, azt fogják hinni, hogy egyedül vannak, mert oly ritka lesz egy-egy élő ember. A föld sivár és kietlen lesz. Ember és állat elpusztul. Mindez azért történik, mert annyira elhatalmasodott a bűn, hogy a pokol összes ördögét kiszabadították a földre. Mindezt azért engedem meg, mert lélekben újra keresztre feszítenek Engem az által, hogy még a legszentebb Eucharisztiát is ki fogják dobni. 

Gyermekeim! Készüljetek! Most az Egyház ketté fog szakadni. Nyissátok meg ajtótokat a menekülni kényszerülő keresztények, szerzetesek, és igaz papjaim előtt! Fogadjátok be őket házaitokba! Úgy gondoskodjatok róluk, mintha Engem, személyesen fogadnátok be! A rejtekben ünnepeljétek meg a Szentmisét, amely nagy kincs lesz, mert nagyon ritka lesz. Úgy fogadjátok a szívetekbe a legméltóságosabb Oltáriszentséget, mint utolsó útravalótokat, mert egyáltalán nem biztos, hogy halálotok előtt még újra meg tudtok áldozni. 

Gyermekeim! Tartsatok ki Mellettem mindhalálig, még életetek feláldozása árán is! Ha mindvégig kitartotok tanításom megtartásában, egy soha nem látott gyönyörű országba viszlek benneteket, a mennyországba. Atyám tárt karokkal fogad majd benneteket, és elnyeritek az örök életet.

Gyermekeim! Most nagy megmérettetés következik erre a világra. A jókat különválasztom a gonoszoktól, az igazakat a képmutatóktól. Éljetek szüntelen halálra készen! Járuljatok a Szentségekhez, amíg még lehet! Papjaimat hamarosan elhurcolják, azokat, akik nem hódolnak be az új tanításnak és az Antikrisztusnak.

Miután megtisztítottam a földet, visszajövök, és felvirágoztatom azt. Lesz egy kis gyökér, amely majd kisarjad. Sok gyermek fog születni. A földet virágos kertté változtatom. A sátánt ezer évre megbilincselem, és a pokol fenekére taszítom. Az emberek békében és szeretetben fognak élni. Köztük leszek az Oltáriszentségben. Imádni fognak Engem, és megtartják törvényeimet. Istenük leszek, és ők a népem lesznek. Nagy egyszerűségben, a két kezük munkájából fognak megélni. Nem lesznek többé uzsorások, akik kihasználják és becsapják őket. Népem igazságban és egyszerűségben fog élni. A kölcsönös szeretet és a béke fog köztük uralkodni. De ezt csak kevesen érik meg. Mindazok, akik meghalnak, elnyerik méltó jutalmukat, vagy büntetésüket, a szerint, amit érdemelnek.

Gyermekeim, készüljetek! Mindaz, ami most következik, az emberek bűneinek a következménye. Mivel Nélkülem akartak élni, és elvetették törvényeimet, ellenfelem markába kerültek. Mivel tiszteletben tartom szabad akaratukat, átengedem őket a sátánnak, akit bűneikkel szolgáltak. Vérkönnyeket sírok mindazokért, akik örökre elvesznek. 

Gyermekeim! Ti, akik szerettek Engem, és törvényeim szerint éltek, engeszteljétek fájdalmas Szívemet! Imádjatok Engem a legméltóságosabb Oltáriszentségben, és fogadjatok tiszta szívetekbe gyakran! Így engeszteljetek azok miatt, akik halálra sebeznek Engem halálos bűneikkel! Szeretlek benneteket, és felviszlek titeket Atyám trónja elé, a végtelen boldogságba. Megáldalak mindnyájatokat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

2013. március 20. délután itthon az Úr Jézus: „Nyisd ki a Szentírást!” Mt. 16,3. „…az idők jeleit nem tudjátok felismerni?”

 

Jézus: „Szánalmas ez a nép, mert az idők jeleit nem ismeri fel. Pedig most dúl a legnagyobb harc ellenfelem és követőim között. A sátán már évtizedek óta befészkelte magát a Vatikánba. Most fogják eltörölni a mindennapi áldozatot, a Szentmisét, amely az Én vértelen keresztáldozatom megújítása. Óvakodjatok azoktól, akiknek be van kötve a szemük! Nem fogadják el üzeneteimet, mert a gőg megvakította őket. Ne menjetek utánuk! Tartsatok ki Mellettem! Fogadjátok el üzeneteimet, melyek által felkészítelek benneteket a végső harcra, a döntő küzdelemre! A tét hatalmas: örök élet, vagy örök kárhozat. Tartsatok ki Mellettem mindhalálig, ha kell, véretek kiontásáig! Nem telik el sok idő, a harc végérvényesen eldől. Rövid ideig tart üldözésetek. Utána tűz által tisztítom meg a világot, és leszáll a Földre az Égi Jeruzsálem. Ezzel kezdetét veszi az ezer éves béke uralma. Készüljetek! Soha nem tapasztalt béke és boldogság vár mindazokra, akik hűségesek maradnak Hozzám mindhalálig. A hűtlenek, a gyávák a kénköves tóba vettetnek. Ott lesz sírás és fogcsikorgatás örökkön örökké. A Hozzám hűségesek pedig elnyerik az örök élet koronáját, és ragyogni fognak Atyjuk országában, miként a nap. Már előre felkészítettelek. Mindent megmondtam nektek. Fogadjátok meg figyelmeztetésemet! Megerősítő áldásomat adom rátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

2013. március 23. Szentmise, Szentáldozás után az Úr Jézus:

 

„Az ellenpápa megcsúfol Engem a nagyhéten. Én ugyanis apostolaim lábát mostam meg. Ő pedig gúnyt űz Belőlem, mert az elítéltek lábát mossa. Az apostol és a bűnöző nem ugyanaz. Apostolaimnak példát adtam az alázatra és a szolgálatra, hogy így hirdessék az Evangéliumot. A bűnözőkre nem vonatkozik ez a tanítás. Ő az embereknek akar megfelelni, nem az Istennek.”

 

2013. március 28. Nagycsütörtökön éjjel Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Az idő elérkezett. Megrostálom a világot. Ti a végidőt élitek. Ez azt jelenti, hogy ez a korszak, amelyben most éltek, elmúlik, és egy új következik. Ha most megtértek, még megmentitek a lelketeket az örök életre. Ha halogatjátok, lehet, hogy hirtelen tör rátok a halál, és örökre elvesztek. Most egy hatalmas méretű keresztényüldözés fog végigsöpörni a világon. Most teljesül be Dániel próféta jövendölése. Most szűnik meg a mindennapi áldozat, a Szentmise, amelyet igaz papjaim a rejtekben lesznek kénytelenek bemutatni. De ez sok gyermekemnek az életébe fog kerülni. Vigyázzatok! Legyetek éberek! Ne higgyetek mindenkinek! Ellenfelem most belülről akarja megsemmisíteni Egyházamat. Sok ál keresztény furakodott be Egyházamba. Óvakodjatok tőlük! Ellenfelem most teljesen megosztotta a Katolikus Egyházat. Figyeljétek a jeleket! Gyümölcséről ismeritek meg a fát. A jó fa jó gyümölcsöt terem. A rossz fa rossz gyümölcsöt. Ti csak tartsatok ki Mellettem! Azokat a papokat kövessétek, akik életszentségben élnek! Minden szolgámért imádkozzatok! Nagy a felelősségük. A sátán őket támadja legjobban, mert tudja, hogy sok lelket rántanak magukkal, ha elbuknak. Gyermekeim! Szüntelenül imádkozzatok! Oly sok lélek hull a kárhozatba, mert nincs, aki áldozatot hozna, és imádkozna értük. Engem lássatok a keresztfán! Ne hagyjátok, hogy egyetlen lélek számára is hiábavalóvá váljon értük kiontott drága Szent Vérem, rettenetes kínszenvedésem és halálom! Szenvedéseiteket és áldozataitokat egyesítsétek az Enyéimmel, így ajánljátok fel Nekem, égi Édesanyátok hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által a lelkekért! Ezzel rengeteg lelket mentetek meg. Különösen a fiatalokért imádkozzatok és a haldoklókért! Mondjátok el értük naponta többször is az irgalmasság rózsafüzérét! Így gazdagon érkeztek meg országomba. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

A Szentlélek így imádkozott bennem: „Hőn imádott édes, drága, jó Jézusom! Téged elítélt Pilátus. „Jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem az egész nép elvesszen.” Te vagy az Áldozat. A Te Véred és kereszthalálod váltott meg minket. Te vagy a mi édes reményünk, örök életünk. Drága Szent Testedet és Véredet adtad nekünk ezen az éjszakán, amely a Te utolsó vacsorád volt. Szent Tested és Véred a mi erősségünk, üdvösségünk, örök életünk. Védőpajzs a sátán támadásai ellen. Te vagy a mi fényünk, reményünk, örök boldogságunk. Jézusom, imádott Királyom! Kimondhatatlanul szeretlek! Követni akarlak Téged a keresztúton! Én is vinni akarom keresztemet, ahogy Te vitted! Ha összeroskadok is, mindig fel akarok állni! Ehhez kérem a Te kitartásodat és erődet. Köszönöm, hogy Te előbb szerettél engem. Elszerettél mindattól, ami kedves és vonzó volt nekem ezen a földön. Addig szerettél, amíg Rád találtam, és viszontszerettelek Téged, az egyedül élő Istent. Addig szerettél, amíg végre felfogtam, hogy Te vagy a teljesség, a tökéletes boldogság és szeretet, Aki nélkül nem lehet élni. Nélküled csak üres keresés és vergődés ez a földi lét. De Veled! Veled értelmet, célt nyer az életünk. Mert Te vagy az út, az igazság és az élet. Ezt mondtad: „Nálam nélkül semmit sem tehettek. Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.” Jézusom, imádott Királyom, örök boldogságom! Csak ezt kérem Tőled, Aki már mindent nekem adtál: mivel gyenge, semmi vagyok, vértezz fel engem a Te erőddel! Add nekem a Te hűségedet és engedelmességedet! Ne engedd, hogy megtorpanjak az úton! Vegyél ki minden félelmet a szívemből! Csak Téged, a Te vérző drága Szent Testedet lássam magam előtt mindig a keresztfán, hogy mennyire szerettél engem! Mennyit szenvedtél értem. Belőled merítsek erőt! Megvessek minden szenvedést, és csak a végcélt lássam: azt, hogy színről színre megláthatlak Téged, hogy nekem is ezt mondod majd: jöjjetek Atyám áldottai! Helyet készítettem nektek kínszenvedésem és kereszthalálom által. Jöjjetek, vegyétek birtokba a mennyországot, amelyet Atyám öröktől fogva nektek teremtett! Ne érdekeljen semmi és senki ezen a földön, ami eltérítene a céltól, az örök üdvösségtől! Mindig visszhangozzanak a fülembe drága szent szavaid: „Atyám, azt akarom, hogy akiket Nekem adtál, ott legyenek, ahol Én, és lássák dicsőségemet!” Ó Jézusom, kérlek, adj minden ember szívébe égig érő vágyat saját Magad, és a mennyország iránt! Valamennyien ki tudjuk mondani Szent Pállal együtt: „Érted minden megvetettem, sőt szemétnek tekintettem.” Jézusom, kérlek, töltsd be szívünket Önmagaddal, drága szent kegyelmeddel, hogy csak egyedül Veled legyünk boldogok. A mi eledelünk is az legyen, ami a Tied: teljesítsük a Mennyei Atya akaratát! Ezt add meg nekünk Jézusom, és akkor a világ mennyországgá változik, mert az Isten országa köztünk van, ha szeretjük egymást. Ezt add meg nekünk Jézusunk, és áldj meg minket megerősítő áldásoddal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

2013. március 29. Nagypénteken Szentségimádáson az Úr Jézus: „Keresztre feszítésem napján a földre éjszaka borult. Ez a bűn sötétsége. Ma, amikor megünnepeltétek kereszthalálomat, szintén a bűn sötétsége borítja be a világot. Akkor, amikor Engem halálra ítéltek, el akartak tenni láb alól, mert túl sok csodát tettem, és féltékenyek voltak, hogy mindenki hinni fog Nekem, és elfogadják tanításomat. Ma Testemben már nem tudnak újra megölni, de megölnek a lelkükben, amikor hátat fordítanak tanításomnak, az Evangéliumnak, ellene mondanak a szeretet főparancsának, illetve elferdítik annak jelentését, mert a bűnös a szent dolgokból is bűnt kreál. Ma keresztre feszítenek Engem a lelkükben, amikor Nélkülem akarnak élni. De nagyon tévednek, mert Én mindent látok és hallok. Akkor is, ha ők ebben nem hisznek, és Én az Örök Bíró haláluk után megítélem őket, és csak két végállomás létezik: mennyország vagy pokol. Az Én legnagyobb szenvedésem az, ha nem fogadják el tanításomat, bűnt bűnre halmoznak, és elkárhoznak. Az ilyen ember számára hiábavaló lett rettenetes kínszenvedésem és kereszthalálom.
 
Drága gyermekeim! Sürgetlek benneteket! Mielőbb térjetek meg! Az idő nagyon-nagyon rövid. Ne menjetek a széles úton, ami a kárhozatba visz! Nézzetek fel keresztemre! Mekkora árat fizettem értetek! Kövessetek Engem a keskeny ösvényen, amelyre mindnyájatokat meghívtam. Ez az önmegtagadás és a kereszthordozás útja. Csak ez visz az üdvösségre. Ezzel mentitek meg a magatok és mások lelkét. Ne legyetek önzőek! Kövessetek Engem! Én a Magam számára a pusztában nem tettem csodát, hogy a kövek változzanak át kenyérré, pedig 40 napig nem ettem. De az emberek számára megszaporítottam a kenyeret és a halat, hogy jól lakjanak. Kövessétek példámat! Ha Engem szolgáltok a felebarátban, akkor Én gondoskodom rólatok. Soha ne aggódjatok! Én veletek vagyok minden nap, és sokkal jobban gondoskodom rólatok, mint ti magatokról. Ti csak keressétek a mennyek országát, és annak igazságát, a többi mind megadatik nektek! Tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mire van szükségetek, még ha nem is kéritek. Én azért jöttem erre a világra, hogy életetek legyen, és bőségben legyen. Ne féljetek a holnaptól! Bízzátok Rám magatokat! Aki Istenben bízik, soha nem csalódik. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
 
A Szentlélek így imádkozott bennem: „Hőn imádott édes jó Jézusom! Nagypéntek van. Te ott függsz a keresztfán. A csőcselék gúnyol: Szállj le a keresztről! Szabadítsd meg Magad! Édesanyád már félholt, elalélva támaszkodik Jánosra, szeretett tanítványodra. Már a könnyei is elapadtak. A jobb lator a pártodat fogja, majd kér: Emlékezzél meg rólam országodban! Te megígéred: Még ma Velem leszel a paradicsomban. Majd hangosan felkiáltasz: Atyám, kezedbe ajánlom Lelkemet. Ezzel kilehelted Lelkedet. Nagy volt a lelkünk ára. Kérlek, tudatosítsd ezt bennünk, hogy mekkora árat fizettél a mi üdvösségünkért. Ne veszítsük el könnyedén lelkünk üdvét, hanem jobban vigyázzunk rá, mint szemünk fényére! Soha ne kövessünk el bűnt, mert azzal Téged sértünk meg! Inkább meghaljunk, mint vétkezzünk!
 
Most azokért kérlek, akik közel állnak Hozzád, és igyekeznek életszentségben élni: gyújtsd meg a szívüket Szent Szíved szeretetlángjával, hogy hozzanak minél több áldozatot, és ezzel mentsenek sok lelket a Te mindnagyobb dicsőségedre! Neked nem tudunk mást adni, mint lelkeket menteni. De ennek örül az egész mennyország, és mindenek előtt Te. Ó Jézusom, imádott Királyom! Nagy a mi felelősségünk, akik megismertük tanításodat. Számot adunk minden talentumról, amelyet nekünk adtál. Kamatoztatni kell őket. Ez pedig a lélekmentés. A Te kegyelmed olyan kincs, amely akkor gyarapszik, ha minél több emberrel megosztjuk. Kérlek, add nekünk kegyelmedet, hogy nagylelkűek legyünk tanításod terjesztésében, az imában és az áldozatok meghozatalában! Erre áldj meg bennünket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotai tanításán, hisz a múlt hét tanítása a szeretetről szólt, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagad, és szeresd ellenségedet, mint önmagadat. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok adtam ezt a tanítást tanítványaimnak és a nép sokaságának, így a jelenben a számotokra is.

Ma pedig erről szólt a tanításom, hogy legyetek irgalmasok, amint az Én Mennyei Atyám is irgalmas.1 Az irgalmas legyen bennetek, és ez által ne ítélkezzél senki felett, mert akkor feletted sem ítélkeznek. Ne mondj ítéletet mások felett, akkor rád sem mondanak ítéletet. Mert ha ezeket mind megérted, akkor felismered, hogy az irgalmasságnak a jelenléte a tanításban valójában mit is nyújt számotokra, hogy hogyan is kell irgalmasnak lenni a szeretet tanítása részében, a megbocsátásban? Hisz úgy-e, a szeretet, a megbocsátás, a szívből jövő ima, és most az irgalmasság, amivel folytattam felétek tanításomat. De az irgalmasság is csak úgy tud működni rajtatok és bennetek, ha már benned él a szeretet-tanítása, ha benned él a megbocsájtás, ha benned él, hogy miképpen és hogyan imádkozzál, hogyan fogadod el felebarátodat, testvéredet a megbocsátás kegyelme részében, akkor értékelni, felismerni és elfogadni az irgalmasságot, mert a Mennyei Atya irgalmas mindazokhoz, akik hiszik, hogy Atyának gyermekei, akik hiszik, hogy az Atya szeretete árad feléjük, akik hiszik, hogy az irgalmasságban, mint ahogy most itt vagytok jelen, nem csak ezen a helyen, hanem a Szeretet Házába, egyek vagytok. Így akkor már az irgalmasság áradhat felétek, és működhet rajtatok és bennetek, mert az irgalmasság szeretete, megbocsájtása megmutassa, hogy hogyan is nézzél a mai napon is felebarátodra, testvéredre, hogyan szereted, és hogyan nem mondasz felette ítéletet, mert az ítélet akkor épp úgy reád is fog áradni.

Mert hogy mondtam tanítványaimnak?

Hogy ha te mások felett ítéletet mondasz, mindegy, hogy milyen apró kis ítélet, mert te azt hiszed, hogy az apró kis ítélet, az olyan, mint ha el sem hangzott volna. Pedig az ítélet, az megjelent, és elhangzott. Akkor már reád szabad-e ítéletet mondani másnak? És ha te kapod netán, testvérem, az ítéletet, akkor szomorúvá válsz, és a szomorúságodban talán ki is kéred magadnak, hogy: „Mire föl kapok én ítéletet?”

S ezért mondom, ti ne mondjatok senki felett ítéletet, akkor felettetek se mondanak. Így, hogy ha már ezt mind megértettétek az irgalmasság részében, akkor valóban azt mondod, ahogy Én mondottam:

— Adjatok, mert ha adtok, akkor nektek is adnak jól megtömött, csordultig töltött, megrázott tömlőt, amellyel megajándékoznak öletekben. De ha te nem adsz, akkor hogyan várod, hogy talán neked adjanak?

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok az irgalmasságában így szóltam felétek, hogy:

— Ha adtok, akkor nektek is adnak.

És akkor érted meg az irgalmasságnak a kegyelmét, ajándékát, szeretetét, áldását, örömét a felemelkedéshez, mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem arról beszéltem számotokra, hogy csak tőletek várom az irgalmasságot, ahogy a tanítványaimnak és a nép sokaságának mondottam e tanításban, ahogy közöttük jártam, és reájuk tekintettem, ahogy most reátok, és azt mondottam nekik örömmel, mosollyal, szeretettel, hogy:

— Legyetek irgalmasok, olyan irgalmasok, amilyen az Én Mennyei Atyám.

S erre talán arra gondoltok, amely megfordul néha bennetek, hogy: „Könnyű ezt elmondani! De hogyan kell ezt megélni, megtapasztalni, felismerni, elfogadni?”

Holott az irgalmasság a szeretet tanításával, a szeretet kegyelmének ajándékával, a szeretet kegyelmének áldásával árad felétek a felismerésben, az elfogadásban. És az irgalmasság nem egy olyan kérés, amelyet lehetetlen megtenni, mert már irgalmassá válsz, ha nem mondasz mások felett ítéletet, ha másokért imádkozol, ha másokat felajánlod, ha másoknak segítesz. Ezek mind-mind irgalmassági jótett-cselekedetek a kegyelem, ajándék részében.

És akkor, ha már benned a szeretet, a megbocsájtás, a felismerés, az ima, és már az irgalmasság itt lakozik, akkor mily könnyű e szerint cselekedni, élni a mindennapokban! Akkor már nem csak a szomorúság, a bánat, a kétely és az aggodalom elevenedik meg rajtatok és bennetek, hanem már érzitek a szépet, a jót, a kegyelmet, az ajándékot, az örömet, a békét a felismeréshez.

És mennyivel más úgy élni a mindennapokat, ha átélitek a tanítás mondanivalóját, és már az irgalmasság szeretetében éled mindennapjaidat. És már el tudod fogadni felebarátodat, testvéredet a megbocsájtás kegyelme részében; ha át tudod ölelni felebarátodat, testvéredet, mert a bűnbánat tanítása a szeretetről szólt, a megbocsájtásról szólt, az imáról szólt, „az ima által hogyan tudom felismerni mindazt, amit számomra ez a tanítás nyújt”.

És ma folytatod az irgalmassággal, amely már szeretetteljessé válik rajtad és benned, és e szerint élsz és cselekszel. És akkor nem mondasz mások felett ítéletet, talán a rágalomban, talán a fájdalomban, talán a bánatban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok tudnék nektek legtöbbet mondani, hisz most éltük át a fájdalom, szenvedés Golgotai átélését. És ha most csak egy kicsit visszatekintünk, egy pillanatot, mit mondok számotokra a megelevenítésben?

A nép sokaságában sokan énekelnek, táncolnak, kockát vetnek, gúnyolnak, ha megfoghatják ruháimat, megrángatnak, ha tehetik, arcul köpnek.

Ezek szerintetek az irgalmasság cselekedetét mutassák számotokra?

Nem. Ez az ítélet a mások felett.

De ha Én pedig arról beszélek nektek, Jézus Krisztus Uratok, hogy reájuk tekintettem, elfogadtam, és némán haladtam el mellettük, mert nem figyeltem, hogy az irgalmasságban hogyan mondtak Felettem ítéletet. Az irgalmasságban Bennem a szeretet tükröződött számukra. És ez a szeretet érinti meg mindazokat, akik megnyissák szívüket és befogadják. És hogy ha befogadták, akkor ezzel tudnak együtt élni, elfogadni, és akkor érzik, hogy az irgalmasság valóban Isten Országával van jelen, mert Isten Országa nem eljön, hanem már itt lehet benned. Mert a tanítások részén úgy élsz, a felismerésed részében, hogy benned él, eggyé váltál vele a szeretet-kegyelemmel. És akkor már változtál a változás útján, és tudod szeretni ellenségedet.

Tudom, hogy nehéz hallani e szavakat. Hisz ha visszatekintünk a kezdet tanítására, mikor Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok a nép sokasága között, a hegy oldalában, és ahogy helyet foglalnak és figyelnek, és Én szólok hozzájuk, és szeretettel vannak jelen, és örülnek egymásnak, ahogy néha ti is örültök egymásnak, akivel talán régen találkoztál és szinte magadhoz öleled.

Így van jelen a tanítás!

És akkor azt mondottam nekik:

— Igen, szeresd felebarátodat épp úgy, mint önmagadat.

És akkor egy kicsit megálltam, és a farizeusokra és a vámosokra, a zsidókra és a pogányokra mutatva, és azt mondom:

— Szeresd ellenségedet, mint önmagad.

— Hát ez lehetetlen!

El is mentek. Nem is voltak már kíváncsiak tovább a tanításra.

Én ezt kérem tőletek, ti ne legyetek ilyenek. Bennetek éljen a tanításom a szeretet szaván. Fogadjátok el. Éljétek. Mert így már az irgalmasság is megmutatta, hogy hogyan és miképpen tudtok haladni együtt. Amikor szoktam mondani, úgy-e: Fogjuk össze kezünket láncba, legyünk egyek e szeretetben. Érezzétek e szeretet ajándékát, és ez által irgalmassá tudtok válni, és akkor már nem azt nézitek, hogy ki felett, hogyan és miképpen ítélkezel, és ítéletet mondasz.

Mert ha te ezt nem teszed meg, akkor feletted se mond senki ítéletet.

De amíg ezeket nem tudjátok felismerni, elfogadni, eggyé válni vele, addig a tanítást meg kell adni számotokra ismételten a felismeréshez és az elfogadáshoz. Mert már elindultál a változás útján, elfogadtad a tanítás kegyelmének ajándékát a szeretetben, de a változásban, néha ilyenkor, mint a mai tanításban és a múlt heti tanításban, megállsz, elgondolkodsz, hogy: „Hogyan tudom szeretni ellenségemet? Hogyan tudok ez által irgalmassá válni? Hogyan tudom átélni a szeretetet? Hogyan tudok megbocsájtani? És hogyan élem mindazt, amit már nyújtottál számomra a mindennapokban?”

És akkor ma folytattam a tanítást számotokra ismételten arról, amit már máskor is hallottatok a fájdalom, szenvedés Golgotáján, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szóltam elsőként tanítványaimnak, hogy:

— Jeruzsálembe megyünk, mert az Emberfiának mennie kell. Itt az idő, hogy kicsúfolják, megalázzák, arcul üssék és köpjék, és majdan megöljék, és keresztre feszítsék.

És úgy-e, mikor ezeket halljuk, akkor át tudjuk értékelni, hogy mi is a fájdalom a szenvedésében.

De ez a tanítás nem kimondottan erről szólt számotokra, hanem arról — ahogy ti is jelen vagytok a mindennapi életben —, ott mi történt?

Két tanítványom, anyjával, Zebedeus2 és János, Elém jöttek. Leborultak Előttem, hogy kérhessenek.3 S megkérdezem tőlük, hogy mi a kérésük. És erre az anya megszólal, mert ő csak a két fiának szeretné, hogy jó legyen.

Hogy „az egyik fiam jobbodon”, a másik pedig balomon.

Úgy-e, hányszor, a mindennapi életben, ti is szeretnétek erre gondolni, átélni, megtapasztalni: De jó lenne egy jó helyen lenni! De jó lenne jobbomon és balomon ülni és szolgálni!

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem azért jöttem ebbe a világba, hogy Nekem szolgáljanak.

Én azért jöttem, hogy Én szolgáljak másoknak, mindazoknak, akik felismerik és elfogadják ezt a szolgálatot.

Ezért mondottam e két tanítványnak és anyjának:

— Készen álltok kiinni azt a kelyhet, amely Számomra is jelen van?

Boldogan mondták:

— Készen állunk!

Igen, készen álltak a szenvedés-kehelyre, mert a szenvedés számukra is jelen van, ahogy néha számotokra is jelen van.

De a szenvedés mellett még jelen a megaláztatás, a kitaszítottság, amelyet nem mindenki tud egyformán elfogadni, ami által úgy érzi: „Ha erről szól a tanítás a hitben, akkor talán én nem szeretném ezt a hitet a tanításával elfogadni, és vele együtt élni és haladni a mindennapjaimban.”

És ezért mondottam tanítványaimnak, amit most ismételtem nektek is mondok: Ti ne akarjatok ilyenek lenni. Ti ne kövessétek.

Mert ott is azt mondottam: A farizeusok, az írástudók, a pogányok teszik ezt. Ha hatalmuk van, akkor ezt a hatalmat gyakorolják mások felett, hogy biztosan tudtukra adhassák, hogy ők ezzel a hatalommal mit bírnak, mi szerint élhetnek, és mit cselekedhetnek.

Én pedig erre, Jézus Krisztus Uratok, azt mondottam nekik, tanítványaimnak:

— Ti ne a szerint éljetek, a szerint cselekedjetek. Ti szeressétek egymást, bocsássatok meg egymásnak, éljétek a szeretet kegyelmét, érezzétek az irgalmasság jelentőségét, és érezzétek, hogy mennyivel más így elfogadni egymást a szeretetben, a megbocsájtásban, az örömben és a békében.

Mert akkor tanítványaim ismét egyek lettek a tizenkettőben. Nem úgy, mint a tíz külön, és kicsit meglepődve figyelte a kettőt, hogy milyen kiváltságosat kérnek önmaguk számára.

Kérni, felajánlani minden testvérnek szabad szíve szeretetével.

De hogy a felajánlásában, a kérésében valójában mi történik a meghallgatásában, a segítségnyújtásában, ahogy itt tanítványaim részére is megmutattam a tanításban, így megmutatom számotokra is a jelenben, a mindennapjaitokban. Hisz vannak néha talán olyan kérések, amelyeken ti is saját magatok elgondolkodtok, hogy: „Nem is tudom, hogy illő-e ezt felajánlani, és kérni?”

A szíved szeretetével és őszintén, ha elhelyezed, és elmondod, hogy miért is fontos neked ez a kérés, akkor idővel megkapod a választ a segítségnyújtáshoz, vagy éppen a felismerés elfogadásában, vagy éppen, hogy rádöbbensz arra idővel, hogy nem történt meghallgatás. De a meghallgatás nem azért nem történik meg, mert nem jutott el az Én Szívemhez, hanem azért, mert talán olyat kértél — kérni lehet, de nem biztos, hogy megtörténik a meghallgatás.

Fontos, hogy átértékeljétek ti is, ahogy tanítványaimnak is mondottam, hogy hogyan és miképpen kell kérni, felajánlani, hogyan kell elfogadni felebarátodat, testvéredet, ahogy tanítványaimnak is mondottam. S ők is elfogadták már egymást.

És hogy mondtam nekik?

Ők ne legyenek olyanok, mint a farizeusok, az írástudók és a pogányok, akik a hatalmukat mindenki felett megmutatgatják, hogy:

— Nekünk van ez a hatalom, ezzel bírunk, és ti kicsinyek vagytok ehhez a hatalomhoz. Nektek csak ott lent törekedni kell a szolgálatban, a szolgálattételben.

Én ekkor így szóltam tanítványaimhoz:

— Ti legyetek olyanok, hogy szeressétek egymást. Fogadjátok el egymást. Bocsássatok meg egymásnak. És akkor megértitek, hogy az Emberfia miért is jött el közétek, hogy ne Neki szolgáljatok, hanem Ő fog szolgálni nektek.

Mert az Emberfiának ez volt a küldetése is, amikor eljött, és kiválasztotta a tizenkét tanítványát a tanításhoz, a felismeréshez, az elfogadáshoz és végül a haladáshoz.

Ezért mondom ma nektek, hogy a jelen tanítás, amelyet most hallottatok, épp olyan érvényes ma számotokra, mint ahogy — érvényes a tanítás — a tanítványaim részére volt.

Fontos, hogy érezd és értékeld, valójában ma mi is a mondanivalója ennek a tanításnak a felismerésben, az eggyé válásban, mert így tud működni rajtatok és bennetek a szeretet, a megbocsájtás, a szívből jövő, őszinte ima, az imának mondanivalója, értéke és ajándéka, kegyelme.

És érezni, hogy „hogyan tudok irgalmassá válni, mert az irgalmasság, szeretet, ha már bennem él, mennyivel jobban tudom elfogadni a felebarátjaimat, testvéreimet”.

„És akkor megpróbálok úgy élni, hogy nem csak azt nézem, mi jó nekem, és nem törődök senki mással, csak én éljek jól, én érezzem, hogy nekem mit, hogyan és miképpen kell értékelni a hatalmamat, hanem felismerni, hogy én nem ilyen szeretnék lenni, mint az írástudók, farizeusok és pogányok. Én Jézus testvéreként szeretnék élni a jelenben. A testvérben pedig elfogadni felebarátaimat, testvéreimet, és ha szükséges, adni számukra, mert ez által én is kaphatok. Megbocsájtani, mert ez által nekem is megbocsájtanak. És nem ítéletet mondani, mert akkor felettem se mondanak ítéletet. És akkor tudom, hogy Hozzád tartozom, Uram, és valóban testvéredként követhetlek a mindennapokban, a szeretet irgalmasságának ajándékával e tanítás részében.”

Ennek reményében árasztom reátok a bűnbánat második Golgotának tanításában áldásomat, hogy áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme megvilágosítja számotokra e bűnbánat tanítását.

„És a tanításokat elfogadom, elindulok vele a változás útján, és a szerint élek és cselekszek. Nehéz az elindulás, de hiszek és bízom Benned, Uram, e tanítás részében, és szeretettel, békével, megbocsájtással elindulok az irgalmasság kegyelme által a mindennapokban, a mindennapokhoz a küldetés, követés része, tanítása révén.”

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Az irgalmas Jézus

Köszöntöm a mai napon a bűnbánat harmadik Golgotáján testvéreimet.

Köszöntöm mindazokat, akik elfogadtátok a meghívást, és a meghívásban a mai napon egyek lettetek.

És köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben vannak jelen, imával, szentmise áldozatával a bűnbánat Golgotáján.

A mai nap tanítása, az első tanítását, ha felétek tárom, hisz ha nézzük a Szentírás tanítását a mai napra, az előrészben így írnak: Jézus Krisztus azért jött a küldetésében, hogy tanítást adjon a farizeusoknak, a pogányoknak is.

De Én, Jézus Krisztus Uratok a mai napon a jelenben így szólok felétek: hogy valóban a farizeusokhoz és a pogányokhoz szóltam. Vagyis nekik is szólt — helyesbítve — a tanításom, és szól minden testvéremhez, aki megnyissa szívét a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És a tanítás hogyan is szól?

Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, ahol nevelkedtem, vagyis Názáretben.1 És ott bemegyek a zsinagógába. És sok mindent beszélnek, és sokan mások felett ítélkeznek. De az ítéletet a múlt tanításán épp kiemeltem számotokra, hogy ne ítélkezz, nehogy téged is megítéljenek.

Így a mai napon ezt mondottam nekik:

— Bizony, bizony, mondom nektek, egyik prófétának sem könnyű saját hazájában.

S ezt a szót vagy ezt a mondatot nem csak így kell értelmeznetek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem voltam kedves abban a városban, ahol nevelkedtem, ahol ismertek.

Hisz ha arra figyeltek a jelen tanításában, kiválasztott Mária testvérem, ő sem ezen a helyen nevelkedett, de mégis megvetik. Épp úgy, ahogy abban a faluban, ahol nevelkedett.

De a megvetés nem kimondottan erről szól, hanem a megvetés arról szól, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok is jelen vagyok most a jelenben, és jelen vagyok a tanítás része által számotokra.

Hisz Én sem voltam kedves azon a helyen. Mert Rólam azt mondották:

— Egyáltalán valami jöhet jó Názáretből?2

Ezt a mai nyelvre fordítva, egyáltalán, ha csak a falvak megjegyzését az ítéletben mondom:

— Pont ő tud nekünk valamit mondani? — a szülőfalujában is így beszélnek.

Pedig ők azt mondják: „Mi egy vallásos falu vagyunk. Járunk a templomba, és imádkozunk.”

Rólatok is azt lehetne mondani, ahogy a tanítás jelenében, ott is jelen voltak az írástudók, a farizeusok, a pogányok is, kik megjelentek, de nem azért, hogy nyitott legyen a szívük, és a szív nyitottságával: „Én hiszem, hogy Uram, Te, itt e tabernákulumban jelen vagy. Én hiszem, hogy a Szentmise áldozatában, e szentségben jelen vagy, és hozzám jössz.”

Mert ha ezt el tudnátok hinni, akkor nem ítélkeznétek oly könnyen másokról és mások felett. Hanem akkor talán ti is megértenétek mindazt, ami a tanítás részében van jelen.

Hisz hogyan is szólt?

Sokan éltek Izraelben, de mégis a Próféta csak egy özvegyasszonyhoz ment.

Sokan voltak leprások Izraelben, de mégis csak egy tisztult meg, akihez Elizeus próféta elment.

A három nap, hat óra elteltével besötétedik az Ég a Földhöz.

Most ezt a jelenben sokan így képzelik, hogy „három napos sötétségre készüljünk”.

Holott akkor három év és hat hónapról van szó.

Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott testvéremet szintén elküldöttem szülőfalujába. Akik most itt jelen vagytok, ha megnézitek így önmagatokat és a melletted lévőt, rádöbbensz, hogy azért még talán mi vagyunk a (…), akik akkor ott jártunk, akik elkísértük.

Akik szintén akkor nevettek, és csúfolták, hogy:

— Mit nekünk?! Majd a Mari parancsol! Majd a Mari tanítást ad!

Holott nem ismerték fel, hogy nem a Mari szólt, és nem a Mari parancsol, s nem a Mari adja a tanítást, hanem őáltala Én, Jézus Krisztus Uratok.

Most már megtapasztalták egyre többen és többen, amit e testvér által számotokra megadtam, annak már tanúi vagytok.

És hányan fogadtátok el azóta saját falujának — mondhatod — prófétáját?

Nem próféta, csak kiválasztott.

De a régi időben, ha visszamegyünk, az Őskereszténységben az ilyen kiválasztott testvéreket nevezték időnként prófétának.

Ahogy elküldöttem az özvegyasszonyhoz vagy a lepráshoz a prófétát, ami miatt Názáretben az írástudók és a farizeusok mit csináltak? Haragra támadtak, mert:

— Mit?! Nekünk pont annak az Ácsnak a Fia fog beszélni?! Ő ad számunkra tanítást?!

Ők sem fogadták el. És nem ismerték fel, hogy Ő nem csak egy egyszerű ácsnak a Fia.

Így a mai tanítást így adom nektek.

Hisz először beszéltünk a megbocsátásról, hogy ne legyél haragban senkivel. Szívből és szeretettel tudjál megbocsátani.

Majd jelen az irgalmasság, hogy légy te is olyan irgalmas, amilyen a Mennyei Atya az irgalmasságban felétek.

Utána jött a tanítás szeretete, hogy hogyan szeresd felebarátodat, és hogyan szeresd ellenségedet. Ami miatt azóta többen és többen így gondolkodnak, nem mindig merik kiejteni e szót: „Hát, Uram, ez egy kicsit nehéz. Talán nem is kicsit, hanem nagyon-nagyon nehéz. Hogy én szeressem ellenségemet?!”

Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a példa, ahogy mondottam már nektek máskor is.

Én nem parancsolok, Én nem követelek, Én nem utasítok.

Én, Jézus Krisztus Uratok voltam a példa a tanítványaimnak, a nép sokaságának, és vagyok a példa most a jelenben.

Ha csak a mai fájdalom-szenvedés Golgotáját nézed?

Megaláztak.

Kicsúfoltak.

Arcul ütöttek és köptek.

Megkötöztek.

Elítéltek.

Végül keresztre feszítettek.

És mégis, hogyan szólottam?

— Ó, Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

Szeretem-e ellenségemet?

Imádkozok-e érte?

Kérem-e számára a feloldozást, a segítséget?

Úgy-e, milyen könnyen meg lehet érteni a tanítás mondanivalóját?

De utána folytatódott a tanítás, hogy ne ítélkezz, mert téged is megítélhetnek.

Most a jelenben, ha csak kitérünk erre az országra, amelynek ti a lakói vagytok. Erre az országra, amelynek Édesanyám a Királynője.

Hányan hisztek ebben?

Hányan reménykedtek a segítségében?

Hányan bíztok a jelenlétében?

Hányan fogadjátok el szívvel és szeretettel az Ő szeretetét, amit az Édesanya, a Királynő az Ő gyermekeinek áraszt, ami által elindulhatsz a szebb és a jobb jövő reményébe?

Oly könnyen ítéletet mondotok mások felett. A harag, az indulat, a gyűlölet vezérel néha benneteket. Majdnem olyanokká váltok, mint ahogy Názáret zsinagógájában szinte Nekem támadtak az írástudók, a farizeusok, a pogányok, a zsidók. Mert szinte mit csináltak?

Kiűztek.

Holott Nekem ott, az Isteni Második Személynek helye van.

De elfogadtam a megaláztató jelenetet. Hisz kiűztek.

De ez nem volt számukra elég. Felvittek arra a hegyre, ahol a városom épült, egészen a szakadék széléhez:

— Lehet, hogy csak egy ujjal meglökjük, és lezuhan!

De Én, Jézus Krisztus Uratok, kinek nincs félteni valója, kiben a szeretet és az irgalmasság van a kegyelemben, reájuk tekintettem, és elindultam, és elhaladtam, és ott hagytam őket.

Érezni kell azt a szeretetet és azt a kegyelmet, amivel oly sokszor megajándékoztalak benneteket. Mert a tanítás csak így lehet teljes a testvéreim számára a felismerésben és az elfogadásban. Mert akkor tudod értékelni mindazt, ami számotokra itt jelen van e tanítás, kegyelem által. És akkor valóban hiszel, bízol és reménykedsz, hogy nincs miért haragra gerjedned, nincs miért gyűlölködnöd, nincs miért kiabálnod, és nincs miért ítélkezned.

Mert ha lehet, hogy jobban önmagadba nézel, rádöbbensz, hogy terád is haragudhatnak, téged is gyűlölhetnek, feletted is ítélkezhetnek. És akkor mivé válsz, mikor szembetalálod mindazzal magad, amelyeket ti néha oly könnyedén megtesztek mások felett?

Akkor azt mondod: „Jaj, de fáj!”

Pedig csak megtapasztaltad mindazt, amit lehet, hogy te önmagadból könnyedén kiadtál a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor tudod értékelni mindazt, ami a jelen tanításában is itt van.

Én, Jézus Krisztus Uratok senkire sem erőltetem rá Magamat, Jézus Krisztus Uratokat.

Senkire sem erőltetem rá kiválasztott Mária testvéremet a szolgámban.

Mindenkinek meghívással fordulok.

A meghívás részében nyitott vagy-e, elfogadod-e, eggyé válsz-e vele?

De majd ne válj akkor szomorúvá, amikor rádöbbensz, hogy: „Számunkra is, Uram, Jézusom, eljöttél, tanítottál, üzentél, neveltél és meghívtál. És nem értékeltük, nem ismertük, és nem fogadtuk el.”

Mert valóban saját hazájában senki sem lehet se próféta, sem kedves, sem elfogadott.

De ez nem azt jelenti, hogy ez mind haraggá, gyűlöletté és indulattá váljék. Hanem éljen bennetek a szeretet a kegyelem békéjével és örömével, mert így meg tudsz bocsájtani, szeretni, elfogadni, változtatni.

És akkor érzed a felemelkedést, érzed a felebarátodat, érzed a testvéred jelenlétét. Érzed, hogy szükség van egymásra, mert így tudunk teljessé válni a tanítás mondanivalója részében.

De ha átmegyünk a második tanításra, amely szintén más formájában elevenedik meg előttetek. Itt már e tanítás törvényéről van szó és a prófétákról.3 Mert sokan azt hitték, hogy azért jöttem a küldetésben, hogy megváltoztassam a törvényt és a prófétákat.

Holott nem azért volt és van a küldetésem, hanem épp azért, hogy azokat kifejtsem számotokra, hogy még tökéletesebbek legyenek.

Ahogy, ha figyelitek a tanításokat, most, ha csak ennek az esztendőnek tanítását veszed — először hónapról hónapra, most a bűnbánat időben hétről hétre —, hogy a tanítások nem ismeretlenek előttetek, mert a tanításokat már más esztendőkben, bűnbánat-időkben megadtam számotokra. És akkor is így könyveltétek el, hogy „csodálatos ez a tanítás, mert meg tudom érteni könnyedén most, hogy ez az Evangélium-tanítás valójában mit rejt, és mit sugall és mond számomra”, és számotokra.

De mikor már egy tanítást többször veszünk elő, és még mindig Én, Jézus Krisztus Uratok a törvényben vagyok jelen, és a törvényt tökéletesítem, más szavakkal adom, ezt nem úgy kell értelmezni, hogy talán elvettem belőle egy betűt vagy egy vesszőt. Én inkább a tökéletességében kibővítettem számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz, az eggyé váláshoz. Mert ha ezeket így meg tudod érteni, és e szerint éled életed, és e szerint adod a tanítást, és e szerint szereted testvéreidet. és e szerint fogjátok meg egymás kezeit, és haladtok az élet útpályáján, akkor, ha majd eljön az idő, nagyokká váltok Atyám Országában.

De ha valamit elvettek, mert az ítélet, a harag, a gyűlölet erre vezérelt benneteket, hogy: „Ez így nem jó. Ezt meg kell változtatni. Ezt nem akarom elfogadni. Ez nem kedves előttem. Én nem e szerint szeretnék élni.” — És megpróbálnak benneteket így tanítani, és e szerint nevelni és vezetni.

Mindazok, akik ezt így cselekszik, nagyon-nagyon kicsik lesznek Atyám Országában.

De hogy ez ne így legyen, ezért van számotokra jelen a tanítás a megtapasztalásában. A tanítás mindahhoz, hogy milyen testvér legyél a földi élet emberében, ennek az országnak egy gyermeke. Mert Édesanyámban ti mind gyermekei vagytok.

És ha nem tudsz hinni elsőként önmagadban, akkor hogy akarsz hinni másban?

Ha nem tudsz te példát mutatni, akkor hogyan várod el mástól?

Ha nem tudsz imádkozni nyitottan, őszintén és szeretettel, akkor hogyan akarsz imádkozni másokért?

Ha nem tudsz megbocsátani elsőként önmagadnak, akkor hogyan akarsz megbocsátani másoknak?

Ha nem tudsz szeretni, mert nem tudod saját magadat szeretni, akkor hogyan akarsz szeretni másokat? Hogyan legyen tökéletes benned az irgalmasság szeretete?

És ha még saját magadat is időnként megítéled, és a megítélést úgy kell értékelni, érzékelni, hogy nem vagy kibékülve önmagaddal, s ez által megítélsz másokat. És mikor szembetalálod önmagad netán azzal az ítélettel, amely tőled származik, és éppen feléd megy vissza, akkor talán haragossá és gyűlöletté válsz. És akkor rádöbbensz, hogy nem találod helyed ebben a világban vagy ebben az országban.

Hányan és hányan zúgolódtok. Hányan és hányan ítélkeztek. Hányan és hányan azt mondjátok, hogy nem jó. És akik ezt teszik, olyanok, mint a farizeusok, olyanok, mint az írástudók. Ha nekik nem jó, és nem fogadják el, akkor másnak se legyen jó.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok itt, ebben az országban, ahol jelen vagyok, ahol Édesanyám a Királynő, ahol jelen számotokra a tanítás — hogyan indul el az irgalmasság szeretete a megbocsátó kegyelem révén?

Hogyan fogadod el felebarátodat, testvéredet?

Hogyan szereted ellenségedet?

És hogyan nem akarsz élni a gyűlölet, irigység, kapzsiság, indulat részében?

Mert ilyenkor nézz önmagadba, és nézz Édesanyámra, és nézz Reám, Jézus Krisztus Uradra, aki a példában a tanítást megadja számodra és számotokra.

És próbáljatok szeretettel összekovácsolódni, és így élni.

Mert ha ítélkeztek, gyűlölködtök, haragszotok, szemben álltok, mondhatom azt, mint a farizeusok, mikor kitaszítani akarnak valakit, akkor hogy várjátok, hogy Édesanyám, a Királynő és Én, Jézus Krisztus Uratok e jelen tanítása által segítséget nyújtsak számotokra, ha ti nem ismeritek önmagatokat, értékeiteket, a szeretet kegyelmének ajándékát?

Mert akik oly haragosak, indulatosak vagytok néha itt ezen a helyen is, azoknak a jelenben boldogan lehetne mondani:

Menj oda, és mutass példát! Mert te írástudó vagy. A másik talán farizeus, és ti majd megmutatjátok, hogy mi jó nektek, és hogyan kellene élni és cselekedni.

De ha még nem tudtok önmagatokból szeretettel, örömmel, békével, türelemmel, megbocsátással, a kegyelemmel elindulni, addig ennek a mai tanításnak is jelen van minden betűje a tökéletességben; de hogy megérinti-e szíveteket a felismeréshez, ez rajtatok múlik a cselekvésben.

Ennek reményében árasztom felétek áldásomat kiválasztott Mária testvér által, hogy a mai nap tanítása mutassa meg e bűnbánatban, hogy: „Hogyan, miképpen szeretnék szeretettel és örömmel élni. És elfogadni felebarátomat. Elfogadni saját falum kiválasztottját. Elfogadni általa kapott tanításokat. Mérlegelni. Mert a tanítás, az a tökéletes törvény által árad felém. És ha mind elfogadom, és a szerint tanítok és szólok másokhoz, idővel, ez által, majd naggyá válok Atyám Országában.”

És így áradjon reátok e Fény-áldás, a tökéletességhez, hogy az irgalmasság szeretete megmutassa mindazt, amit már a bűnbánatban e tanítás által felétek árasztottam.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, fénye áradjon reátok, és mutassa meg számotokra továbbra is a meghívott utat, amelyen elindultál a meghívásban, hogy haladhassál, és „a tanításokat felismerve, elfogadva tökéletessé tegyem szívem szeretetének jelenlétével”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK RENDKÍVÜLI TANÍTÁSA

A SÜKÖSDI SZERETETKÖZÖSSÉGHEZ

ÉS A MAGYARSÁGHOZ

Nem szoktam számotokra a tanítást belevenni az országotok jelenlétéhez és helyzetéhez. Ezek általában mindig a magyarság ünnepéhez szoktak kapcsolódni. De mivel ma olyan tanítást árasztottam felétek Szívem szeretetével, hogy ne legyen már bennetek ez a mérhetetlen nagy harag, gyűlölet, indulat, kapzsiság, féltékenység, mert ha ezeket engeditek, hogy jobban és jobban elhatalmasodjon bennetek és rajtatok, mivé váltok?

Hisz hányan és hányan csak úgy próbálják élni az életüket, hogy „Nekem legyen jó. Mit törődöm én a szomszédommal, felebarátommal vagy családtagommal?”

Akkor hogyan éled és értékeled a tanítás szavait a törvény tökéletességében?

Hisz a bűnbánati idő, megfigyelhettétek, másképp van jelen számotokra a tanításban. Másképp van jelen számotokra a fájdalom-szenvedés Golgota átélésében. És másképpen van jelen számotokra a kegyelmek ajándékában, hogy ki hogyan és miképpen részesül a kegyelem, ajándék elfogadásával, hogy elfogadja-e, értékeli-e és eggyé válik vele. Mert az elfogadás a tanításban, ha tanúságtételhez hívlak. Elfogadás a tanításban, ha éppen egy látást vagy egy hallást tapasztalsz meg. Elfogadás a tanításban, ha érzékelsz valamit a fájdalomból a felismerésben; ha elfogadsz, és érzékeled a meghívást bármely szolgálathoz a szolgálat tételében.

Ezek mind-mind másképp ábrázolják számotokra e bűnbánat elkezdését a mindennapokban, a mindennapokhoz, amely előtt álltok.

Fontos, hogy érezd a felismerést a szeretethez, az örömhöz, a békéhez. És ha megnyitod szívedet e kegyelmi ajándékokhoz, és befogadod, és eggyé válsz vele, akkor nem a harag, a gyűlölet, a kapzsiság, a féltékenység, az indulat fog vezérelni, hanem érzed a különbséget, hogy mennyivel más, ha a szeretet örömében, megtapasztalása révén éled az életed; a mindennapokban és a reményben bízol a Királynő jelenlétének segítségében, aki soha nem hagy el, aki soha nem fordít hátat, aki soha nem haragszik, nem gyűlölködik, aki mindig jelen van, és elfogadja mindazt, amivel a gyermekek a nemzet által e Királynőhöz fordulnak, ha szükség van a segítségre, a megtapasztalásra.

Jézus Krisztus Urunk:

Kormenet közben az évforduló ünnepén 2011. április 25-én

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik meghallottátok és elfogadtátok hívásomat.

És köszöntöm mindazokat, akik a mai napon a lélekjelenlétükkel próbáltak eggyé válni a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Ma a bűnbánat negyedik Golgotája volt jelen számotokra a felismerésben és az elfogadásában. Hisz ha visszamegyünk az elmúlt hétre, akkor, úgy-e, arról volt a tanítás, hogy senki sem lehet saját hazájában próféta. De ha a mai tanítást vesszük, ma pedig arról szólt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok elmentem Jeruzsálembe, és ott a Juh-kapunál bementem a fürdőbe1, amely magas, a csarnokában öt oszlopa van, és Betezdának is neveztétek. Ahol sokan vannak jelen, sánták, bénák és vakok, kik várják a segítséget. A segítség, amely a víz által jelenik meg. Hisz mozgásba jön a víz, és úgy volt írva: „Akik az elsők között térnek be, gyógyulást nyerhetnek.”

És ilyenkor jelen van egy elesett, béna ember, kiről azt hallom, már nagyon régóta van ott. Évszámot is mondanak, hány év telt el.

Reá tekintek, s megkérdezem tőle, hogy:

— Meg akarsz gyógyulni?

A jelenben ma ismét kérdezem tőletek is, kik betegnek érzitek magatokat, hogy:

Meg akarsz gyógyulni?

A jelen lévő testvérek közül:

Igen!

Jézus Krisztus Urunk:

Várod a kegyelmet?

Várod a jelenlétem ajándékát, a szeretetet, ami által megajándékozlak?

Hisz ott a férfi mit is mondott? Meglepődött e kérdésen. De azért nem jött teljesen zavarba, mert feltekintett saját ágyáról, és így szólt:

— Uram, nincs emberem, ki engem a vízhez vigyen.

Ő őszintén vallott. Ő vágyakozott a gyógyulásra, vágyakozott, mert hitt a csodában. És azért maradt ott ilyen hosszú ideig, mert a hit ereje erősebb volt, hogy: „Majd csak egyszer velem is megtörténik, hogy az elsők között léphetek a víz mozgásához, a vízbe.”

Úgy-e, milyen a hit?

Ő hit abban, hogy ott mások is meggyógyultak — „akkor talán Én is!”

S erre vágyakozott.

De azt el sem tudta képzelni, hogy még a víz közelébe se fog menni, s mégis gyógyulást nyerhet!

S kérdezem Én a jelen testvéreimtől:

Hányan hiszitek ti is ezt el, hogy ti se értek talán ennek a víznek a közelébe, de ha nyitott a szíved, a lelked, és hiszel az Én jelenlétemben, hiszel abban, hogy tőled is épp úgy kérdezhetem: Akarsz-e meggyógyulni?

És ha azt mondod, hogy: „Igen, Uram!”, akkor legyél nyitott a kegyelemre, a kegyelem befogadására, és érzed, hogy gyógyulás árad feléd.

Mert e béna hitt a víz erejében. De azt, hogy Én, Jézus Krisztus Ura megjelenek mellette, reá tekintek, és megkérdezem — ezt nem azért nem hitte, mert nagyon nem is hallott Rólam, és nem is ismert.

De a válasz, mikor megérkezett, hogy nincs embere, akkor ennyit mondtam neki:

— Kelj föl! Fogd ágyadat, és járj!

És ő nem kételkedett! Ő hit ebben a szóban! És ő érezte a gyógyulás erejét, érezte, hogy felállhat. Érezte, hogy felveheti az ágyat.

Ma kérdezem tőletek:

Hányan hinnétek, hogy azt mondom számodra: „Kelj fel! Fogd ágyadat, és menj! Járj, vagy menjél.”?

Vagy azt mondod, hogy: „Hát most higgyek? Hát most induljak el? Hát én félek! Hát…! De mégis, ez megtörténhet?!”

Ilyenkor kérdezem Én tőletek:

Hol van a hitetek?

Hol van a szeretet és a kegyelem, amivel megajándékoztalak benneteket?

Hol van az, hogy teljesen át tudod adni önmagad Felém, Jézus Krisztus Uradhoz?

Nem akarok most neveket mondani, de sokaktól megkérdezhetném ma, hogy: A „hát” még megvan jó barátnak?

S elkönyveled, hogy belenyugszol a mindennapi életed kegyelmébe. Belenyugszol, hogy „Igen, Uram, Hozzád tartozom.” Belenyugszol: „Uram, én Veled vagyok, és Te bennem. Nincs miért félnem, mert tudok hinni és bízni a szeretet, kegyelem részében.”

Oly példákat adok számotokra, amelyek szinte kézen foghatóak, amelyekbe belekapaszkodhatsz, ami által megkaphatod a segítséget, ami által ti is kiegyenesedhettek.

Nektek nem azt mondom, hogy fogd ágyadat, és járj.

Neked azt mondom:

Fogd a kegyelmet, és zárd be szívedbe. Erősödjél meg vele, és indulj el az élet-útpályádon a meghívásban, a küldetésben, a követésben. És ha megtapasztalod a kegyelmi ajándékokat, részesévé válsz, akkor te is azt mondod, hogy „tudom, kitől kaptam a segítséget”.

Mert a béna azt felelte, mikor rászóltak az írástudók és a farizeusok, hogy:

— Ma szombat van! S hogyan gondolod te vinni az ágyadat?!

Ne az ember legyen a szombatért, hanem a szombat legyen az emberért.2

Erről már adtam számotokra tanítást, hogy a szombat a megszentelésében abban az időben volt jelen. Ma a megszentelésében az Úr napját, a Feltámadást ülitek és ünneplitek. De ezen a napon is, ahogy a szombat tanításában is azt mondottam nekik, az írástudóknak, a farizeusoknak:

— Ha állatod egy verembe esik, mert szombat van, ott hagyod, hogy semmivé váljon? Vagy félre teszed a szombatot, és sietsz segítségére?

Ezért mondom ismételten, Én most az Úr napjáról beszélek, amelyet megültök és megszenteltek a Feltámadás részében.

És a szombatot is oda helyezem, hogy ne a szombat legyen a fő szempont, és ne te, testvérem az emberben legyél a szombatért, hanem a szombat menjen utánad, ahogy az Úr napját is megadom nektek a mindennapokban, a szeretet, kegyelem részében.

És ha már felismertél, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szólottam hozzátok, Én, Jézus Krisztus Uratok tanítottalak, Én, Jézus Krisztus Uratok árasztottam felétek gyógyító kegyelmemet, ami által gyógyulást nyerhetsz a hitben, a reményben és a szeretetben, akkor te valóban kitartasz ez mellet, mert ez a béna, ez még akkor nem tudta, hogy ki volt az, aki meggyógyította. Ő örült annak, hogy hosszú évek folyamán e betegségből felállhatott, és még ágyát is vihette. Nem törődött ő azzal, hogy azt mondják, hogy „szombat van, és miért viszed az ágyadat?”

Mert:

— Aki engem meggyógyított, az azt mondta: hogy: „Fogd ágyadat, és vidd!” És én szót fogadtam neki. De nem csak azért, mert meggyógyított — mert hittem a szavában!

Hányszor kérdezem tőletek, hogy csak akkor hiszitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok veletek vagyok, ha tanítást, kegyelmi ajándékot, megtapasztalást árasztok, adok nektek? Vagy akkor is, amikor bizonyságtételben valóban meg kell vallanod, hogy Hozzám tartoztok, Jézus Krisztus Uratokhoz, az Isteni Második Személyhez, aki lélekben megerősített és meggyógyított? És ez által már a test is gyógyulást nyerhet a mindennapi életben, a mindennapi élethez.

De ennek a tanításnak van egy mondanivalója még, mikor a templomban találkozok vele, e bénával, a meggyógyítottal, és így szólok feléje:

— Íme, lásd, örülj, hogy meggyógyultál. Éld életed, de vigyázz, nehogy elkövessél valamit. Nehogy még nagyobb problémád legyen.

Ezért kell hinni és bízni a jelen tanításban, a szeretetben, mert ha csak visszamegyünk az elmúlt tanításra, akkor pont arról beszéltem nektek, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok abban a városban, ahol nevelkedtem, ami által a nevemet is adták, és azt mondták:

— Senki sem lehet saját hazájában próféta. Senkit sem fogadunk el, akit ismerünk.

És így ma rátérünk a második tanításra. Abban hittek és örültek, hogy jelen van a csodálatos kenyérszaporítás, ami által sokan jóllaktak, ami által örültek, énekeltek. És ennek híre elterjedt, és ezért többen üldöztek.3 Ezért már csak Galileában maradok, és Júdeába most nem megyek, mert keresnek, s talán még Életemre is törtek volna. De még nem volt itt az óra. Ezért mivel következett a zsidók sátoros ünnepe, és rokonaim mind elzarándokoltak a városba, ezért hát titokban Én is elmentem, nem nyilvánosan.

Hát a titkot, azt úgy kell értelmezni, hogy a tanítványaim is előre elmentek. Én még maradtam egy kicsit, és később indultam el. De mikor oda értem, már nem titkoltam, hogy jelen vagyok. Már oda mertem állni, és tanítani mindazokat, akik hittek, és várták a tanítást. És akkor jönnek azok, akik néha kételkednek, akik néha nem hisznek, akik néha másokat is megbotránkoztatnak. Meglepődve figyelik:

— Íme, mióta keresik Őt, és mégis itt van, és nyilvánosan tanít!

Ennek láttán meglepődnek: ha már taníthatok, akkor talán már elhiszik, hogy Én vagyok a Messiás?

A jelenben talán elhiszitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szólok hozzátok?

A jelenben elhiszitek, hogy Én árasztom felétek tanításomat?

A jelenben elhiszitek, hogy Én ajándékozlak meg benneteket a kegyelemmel?

Ezt a mai nyelvben így lehet lefordítani számotokra.

De Én, Jézus Krisztus Uratok így vagyok jelen, és meglepődve figyelnek. S ekkor azt mondják:

— Hát mi ismerjük Őt. Azt is tudjuk, hogy honnan jött.

Úgy-e, mit mondottam múltkor?

— Názáretből jöhet valami jó?! Hát a Prófétának nem onnan kell jönni! A Mesternek nem onnan kell jönni!

A Messiásnak?!

Hát arról már nem is akarnak hallani, hogy Názáretből jöhet.

Egyáltalán ott van valami jó, amire mi figyeljünk, amit mi elfogadjunk, ami által érvényesüljünk?

Igen. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, akit a nép sokaságában nem csak Mesternek, nem csak Prófétának, hanem a Názáretinek is nevezték, valóban jelen vagyok, és valóban onnan jöttem, és valóban ismerhettek, ahogy ma Én is ismerlek benneteket, hogy ki honnan jött.

Nem akarom most sorolni, hisz vagytok a közelből, e helyről. Vagytok egy kicsit távolabb helyről, vagytok egy kicsit messzebbről, s vagytok talán még messzebbről.

De mind egyek vagyunk a szeretet tanításában, a szeretet jelenlétében, a szeretet meghívásában.

És ti is ismeritek ezt a helyet, hogy hova is jöttetek, ki vár itt benneteket, kihez jöttetek. Mert sokan és sokan azt mondjátok, főleg olyanok, akik még soha nem voltak itt, vagy ha egyszer igen, de oly nagy volt benne a kíváncsiság, hogy a kíváncsisága mellett nem tudta felismerni, hogy valójában ki van itt — mert nem „a Mari”, s nem „a Marihoz” jöttök.

Ezt is már többször elmondottam.

Felismeritek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok, aki ölelésre tárja az Ő karjait, és így várja mindazokat, akik hisztek és bíztok Bennem, és eljöttök, mert ismertek Engem. Már felismertetek a tanítások és az ajándékok és a kegyelmek részén, a bizonyosság megtapasztalásában, a felismerésében.

S akkor nektek nem kell azt mondanom: Igen, ti ismertek, hogy honnan jöttem — Én valóban Názáretből jöttem.

De Én nem Magamtól jöttem: Engem küldött az Igaz, akit Én ismerek, de ti nem ismertek.

És ki az Igaz? A Mennyei Atya, kinek gyermeke, kinek testvére e jelenben. Mert gyermekei vagyunk, és mivel az Atya és Én egyek vagyunk, ezért Nekem testvéreim vagytok.

És az Igaz elküldött erre a helyre is, ami most is jelen van számotokra, hogy szóljak hozzátok, hogy tanítsalak benneteket, hogy felismerjetek, hogy elfogadjatok, és a felismerés és az elfogadás után elinduljunk közösen, együtt az úton. És már az út az elindulásában, nem kimondottan csak a keskeny út és a keskeny kapu van, hanem a széles út és a széles kapu talán egy kicsit megváltozik. Mert ha tudunk hinni és bízni az Ő jelenlétében, az Ő szeretetében, az Ő kegyelmében, vagyis Bennem, Jézus Krisztus Uratokban, akkor valóban tudjátok, hogy: „…hogyan és miképpen jövök el, hogyan és miképpen fogadom el a tanítást, hogyan és miképpen érvényesülök e tanítással, hogyan és miképpen alakítom ki az életemet e tanítással. Mert ha ezeket mind-mind felismerem, elfogadom, akkor engesztelő testvérré válva, akkor elfogadom a tanításnak e bűnbánatban, hogy igen, mi is a felismerésben, az elfogadásban, hogy szeretem felebarátaimat, testvéreimet, és szeretem ellenségeimet. Megbocsátok elsőként önmagamnak, azután felebarátaimnak, testvéreimnek, ellenségeimnek. Ha ezeket már tudom gyakorolni, akkor már tudom, mi az irgalmasság a szeretetben. Mert Uram, Jézusom, a Te Atyád, a Mennyei Atya árasztja felénk az irgalmasságot. Mert ki a Legnagyobb Irgalom a szeretetében? A Mennyei Atya és Te, Uram, Jézusom. És mi a tanítás lévén ebből részesülünk.”

„És hogyan tudok megbocsátani felebarátaimnak, testvéreimnek? És ha már a megbocsátást is gyakorlom, akkor nem mondok ítéletet senki felett, nehogy engem is megítéljenek.”

Mert könnyű ítéletet mondani mások felett. De ilyenkor arra kell gondolni, „ez az ítéletmondás épp úgy vonatkozik miránk is”, mert feletted is ítélkezhetnek, reád is mondhatnak ítéletet, amin elgondolkozol, hogy hogyan és miképpen kell értékelni, majdan jelen a tanításban: senki sem lehet saját hazájában próféta.

„De a hit szeretetében megtanulok e szerint élni, cselekedni a felismerésben.”

Ti még nem éritek meg azt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok, hogy azt mondják:

— Kitaszítunk. Vigyük fel e város hegyére, ahol épült városunk. Hisz van ott szakadék, ahova levethessük.

De végül nem történik semmi, mert reájuk tekintek, és elindulok, és közöttük elhaladok.

És akkor tudom megérteni mindazt, ami által a tanítások így vannak jelen, mert így a mai tanítását is értem és érzékelem.

Mert jött a zsidók húsvétja, és Én is elmentem e városba, és e városban széjjelnéztem. És észrevettem a betegeket, és ismét működött mindaz, amiről tanítottam, mindaz, amit felismerhettek, és mindaz, amit megtapasztalhatok. Nem csak akkor a múltban, hanem ma itt a jelenben.

És akkor tovább haladva, a csodatételt mindenki elfogadja. Olyankor mindenki örül, olyankor éljeneznének, olyankor, ha lehetne, és ha engedném, szinte királlyá kiáltanának. De nem csak azért kell felismerni, elfogadni, éljenezni és szinte királlyá kiáltani, mert csodát tettem, hanem akkor is, amikor talán nem nyilvánosan, de titokban vagyok jelen, talán a saját szívedben, talán a saját lelkedben. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, úgy-e, felismertelek, kiemeltelek az út porából, mert szükségem volt reátok. Meghívtalak az útra. A meghívást, ha felismerted, elfogadtad, elindultál, akkor eggyé válhattál Velem. És Én nem csak titokban, hanem örömmel is szeretnék nyilvánosan mutatkozni rajtatok, bennetek a szeretet, kegyelem részében, az eggyé válásban, a mindennapokban, mert akkor valóban testvéremmé tudsz válni. Akkor valóban át tudod adni önmagad bármilyen problémával, nehézséggel, fájdalommal, bánattal, betegséggel, szomorúsággal. És ha ezeket mind-mind önmagadból kiadtad, akkor tudsz igazán felkészülni a szeretetre, az örömre, a békére, a kegyelemre, az ajándékra, a megtapasztalásra, mindarra és mindahhoz, ami által Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, tanítalak a tanítás által oly közel vagyok hozzátok, hogy szinte érzitek, hogy megfoghatom kezeiteket. Mert Én itt vagyok, és már nem jön el az az óra, amelyet már megéltem. Mert ezért nem fogtak el az üldözés részében, mert még nem volt itt az a bizonyos óra, az Írás a jövendölésében.

Én most itt vagyok, tanítalak, szeretlek, felemellek, ha szükséges, hogy együtt haladhassunk a mindennapi élet-útpályánkon, hogy érezd, hogy a tanítás ma is megadta számotokra mindazt, ami által testvéreimmé válva a hit, szeretet, kegyelem részében, átadjátok önmagatokat a felismerésben, a felismeréshez, és haladhatunk együtt e meghívott és e megvilágított úton a mindennapokban.

Ennek reményében most áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér által, hogy ma a hit felismerése az eggyé válásban a szeretethez, hogy valóban elhiszed, hogy ma Én, Jézus Krisztus Uratok hozzátok szólottam, és tőletek kérdeztem, ahogy a bénától, hogy: Akarsz-e gyógyulni?

És ha hiszel ebben, megnyitod szívedet, lelkedet, egész testedet és befogadod e gyógyító kegyelmet e hit szeretetének jelenlétében, a felismerésben és az elfogadásában.

És akkor tudod, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szeretettel válok eggyé veletek, és már nem titokban, hanem nyilvánosan.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, világosítsa meg számotokra e bűnbánat negyedik Golgotájának a tanítását a hit tanúságtételében, az elfogadásban, a szeretetben és a kegyelemben, mert akkor valóban eggyé tudsz válni, és valóban hiszel abban, hogy akarsz-e meggyógyulni.

És hogy ha igen, akkor felkészülsz, és elfogadod e kegyelmi ajándékot, amely jelen van számotokra a felismerés elfogadása részében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

IMG_5369  jav. honlapraKöszöntöm testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján, amikor a tanítást a mai napon kiemelve arról szólt felétek, hogy az Emberfia, akit az Atya küldött, szabaddá tesz mindazokat, akik „elfogadjuk a tanítását, és tanítványaivá szeretnénk válni, és hiszünk az igazságban, mert az igazságosság szabaddá tehet bennünket”.1

Ezt a tanítást adta a benne hívő zsidók részére. De akik meglepődtek először ezeken a szavakon, majdan tiltakoztak, hogy ők, mivel Ábrahám utódai, ezért senkinek sem szolgálnak, mert ők nem ezért vannak jelen. De hogy a bűnt elfogadva és bűnben élve, az igazságosság részében, hogy elfogadja-e? Mert hogy Ábrahám leszármazottja? Erre nem gondolnak, és nem figyelnek. Bennük csak az van, amit az atyáiktól hallottak. Mert az atyáik ezt mondják részükre, hogy ők nem szolgálnak másoknak, és nem fogadják el mások tanítását, hogy tanítványokká váljanak.

Így a jelenben ma is meg lehet kérdezni a testvéreimtől, hogy ti elfogadjátok-e ezt a tanításomat, hogy Én a tanítást megadtam nektek? Most, ha csak a jelenben nézzük, hétről hétre, hogy ez által tanítványaim lehessetek. És ha tanítványaim vagytok, akkor felismeritek az igazságosságot, mert az igazságosság, az megszabadíthat benneteket, és szabaddá tehet. Mert akkor már nem a bűnben kell élned, mert a bűn jelen van, és sokan e bűnt úgy értékelik, hogy nem leszel magad hazája vagy háza — mindegy, hogy melyik szót használod — e bűnnek.

De az Emberfia, az megmarad mindörökké, mert szabaddá teheti mindazokat, akik elfogadják a tanítást, és a tanítás által tanítványokká szeretnének válni, és felismerik az igazságot az igazságosságban.

Ezért fontos, hogy értékeljed és érezzed most a jelenben, hogy a bűnbánat-időben mi is volt számotokra a tanítás, amely igazságos, hogy igazságossá váljon?

Hisz megkezdődik a bűnbánat-idő az irgalmassággal, mert a Mennyei Atya is irgalmas felétek.

A szeretet, mert a Mennyei Atya is szeret benneteket.

A megbocsátás, mert a Mennyei Atya és Én, Jézus Krisztus Uratok a szeretet által megbocsátást adtam nektek, s arra tanítalak benneteket, hogy a megbocsátás lévén hogyan és miképpen értékeljed és fogadjad el a mindennapokat.

Majdan haladva még a tanítással, hogy hogyan és miképpen kell felismerni a Prófétát. Mert a Próféta saját hazájában nem lehet Próféta. Nem fogadják el. Megvetik, még ha lehetne, üldöznék és kitaszítanák. De mivel ez nem történt meg teljes mértékében, ezért még mindig a megvetés jelen van számára.

Majdan a csodatétel jelei a tanításban, az igazságban jelen van számukra, ahogy számotokra is. Hisz hogyan is mondjuk a kenyérszaporítás után?

Hisz az öröm és boldogság, ez a csodálatos csoda!

— Mert éhesek voltunk, és enni kaptunk, de úgy, hogy mikor ránéztünk az ételre, elgondolkodtunk, hogyan történik ez meg, hogy mindenki ehet, s végül jól is lakhat, és még maradék is marad?

Ez a csoda a csodatételben.

Amikor ilyennek vannak tanúi, akkor örülnek, énekelnek, szinte királyként köszöntik a Mestert, a Názáretit. De ha valaki megítéli, megveti, még ha kitaszíthassa, akkor oly könnyen el tudják fogadni, és a szerint cselekedni.

A jelenben most ezt szintén ugyanúgy élitek meg. Mert ha kézen foghatom, ajándékot, kegyelmet, csodát, áldást árasztok felétek, akkor örültök, szinte úgy érzitek, hogy ez az öröm, amely átölel, ez az ajándék a kegyelmében, ami reátok áradt, mintha felemelne, és lebegnél, mintha elfelejtenéd, hogy valóban egy egyszerű ember vagy a földi életben, Isten gyermekében.

De amikor jön egy kis nehézség, egy kicsi megpróbáltatás, egy kicsi kitaszítottság, akkor már mindjárt gondolkodóba esve, hogy ez valójában miért is van jelen.

Ilyenkor már nem hiszitek el, hogy a tanítással, az igazsággal az igazságossága elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek, hogy tanítványaimmá válhassatok e szeretet, kegyelem részében.

Ne akarjatok ti is olyanokká válni, mint a Bennem hívő zsidók, farizeusok vagy írástudók. Mert nem csak zsidók voltak, hanem voltak néhány farizeus, és néhány írástudó, aki elgondolkodott a tanítás szavain, a csoda megtapasztalásán, ami által, mert hívővé vált, és már a követés is megelevenedik rajta és benne. De amint Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításban, a tanúságtételben, a megtapasztalásban, a felismerésben e tanítás igazságossága részében szólok, és nyújtom át részükre, „azon már el kell gondolkodni, azt már el kell hessegetni önmagunktól, ha lehet, tiltakozok, mert én, ki Ábrahám utódja vagyok és leszármazottja, én ugyan nem hódolok, és nem szolgálok senkinek, hisz mi nem azért vagyunk, hogy másoknak szolgáljunk, hogy én másoknak elfogadjam mindazt, amivel hozzám fordul, talán a tanítás részében.”

Igen, a jelenben is vagytok ilyenek. A jelenben is lehet tapasztalni ilyen testvéreket, akikre szintén lehetne mondani, ahogy most mondom: Bennem hívők vagytok, talán imádkozol, talán hiszel, de a hitben, ha valamit szolgálni és tenni kell, megtapasztalni, tanítvánnyá válni, ami már feladattal jár, „akkor már erre nincs szükségem, akkor már azt nem akarom elfogadni, akkor az ellen tiltakozom”.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam e testvéreknek is, hisz azt mondottam:

— Igazatok van. Valóban ti Ábrahám leszármazottai vagytok. De mégis nem a szerint éltek és cselekedtek, hanem csak a szerint, amit hallotok, amit atyáitok hallottak, és ami megmaradt számotokra. Mert ha pedig a szerint élnétek és cselekednétek, ahogy Ábrahám tette, mert Ábrahám nem tört életemre. És ti pedig életemre törtök. Ti csak a szerint cselekszetek, amit atyáitok hallottak, és a hallás szerint megtapasztalva teszitek.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok pont erre hívom fel testvéreimet, hogy hogyan él bennetek a hit. Hisz ha visszamegyünk a tanítások részében a múlt hetire, mi is volt múlt héten a tanítás? A béna, az nem vetette el önmaga hitét — az a hit jelen volt, és megmaradt benne még akkor is, ha néha a kétely erőt vett rajta, hisz: „Nincs emberem, ki engem a vízhez vigyen. De mivel nincs emberem, ezért itt, ahol nem akadozom, itt megmaradok a hitem reményében, és várakozok.”

És ekkor nem más, mind maga Jézus Krisztus, az Isteni Második Személy vagy az Emberfia, mindegy, hogyan nevezed, szólította meg e bénát.

És a tanítás így van jelen számára.

És a tanítást így adom nektek is hétről hétre a felismerésben és az elfogadásban. Mert ha ezt a tanítást elfogadod az igazságban, hogy igazságossá válhassál, és akkor valóban érzed az Emberfiának jelenlétét, aki szabaddá tehet.

Most a szabaddá tételt, a szabadságot nem kimondottan úgy kell értelmezni, hogy „én most itt jelen vagyok, és szabad vagyok”.

A szabadságot úgy kell értelmezni, hogy szabad vagy itt belül, szíveddel, lelkeddel. Szabad vagy, mert nem kötöd meg magadban a bűnt, hanem kiadod önmagadból, mert neked szükséged van a szabadságra, és ez a szabadság a tanítás szeretetét árasztja és tükrözi számotokra. És vágyakozol erre a szabadságra, ami által érzékelni tudod, hogy valójában mi van körülötted, hogyan és miképpen fogadod el, hogyan fogadod el ezt a szabadságot, és hogyan szeretnél vele élni e mindennapokban, e meghívott úton a küldetés, követés részében. Mert így akkor rádöbbensz arra e tanítás révén, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem magamtól jöttem, mert amit Én tanultam, és amit Én láttam, azt nem máshol, mint Atyámnál. És az az Atya küldött el Engem, akire azt mondták ők is, hogy „Ábrahám leszármazottai vagyunk, de egy Atyánk van, az Isten.”

De ha ismernék az Istent, Atyámat, akkor nem törnének Életemre, hanem elfogadnák a szabadságot, a szeretetet, a kegyelmet, a tanítást, ami által igazságossá válnak, ami által kiadják önmagukból a bűnt, és nem engedik, hogy benn maradhasson önmagukban, a házban. Mert az Emberfia örökké megmarad e tanítás által, hogy tanítást nyújthasson számotokra, és szabaddá tehessen benneteket.

Így lesz teljes számotokra a bűnbánat tanítása az elfogadás felismerésében, hogy: „Érzem a tanítás mondanivalóját. Érzem, hogy szükségem van a szabadságra, a felismerésben. Érzem, hogy én is Mennyei Atya gyermeke vagyok, mert egy Atyánk van, akit ismerek, akit elfogadok, aki által ki szeretném alakítani az életemet, akitől várhatom a segítséget, a kegyelmet, mert eljött az, akit az Atya küldött. Hisz nem Önmagától, hanem azért jött el közénk, mert az Atya küldte, hogy minket is taníthasson, hogy tanítványaivá válhassunk e igazság részében, az igazságosság megtapasztalásában. És ezáltal érezzük, hogy szabaddá válhattunk szívünkkel, lelkünkkel és egész lényünkkel. És így haladunk a bűnbánat tanításával a felismerésben, az elfogadásban és a megtapasztalásban, hogy valójában hogyan jön számunkra a bűnbánat hétről hétre e tanúságtételében, ami által én is változok, változtatok, ami által én is elgondolkodom, s ami által én is boldog vagyok, hogy ehhez az Isteni Második Személyhez, az Isten Fiához tartozhatom, akit az Ata küldött számomra, akit az Atya küldött számunkra a felismerésben és az elfogadásában. Mert így tudom értékelni a tanítás mondanivalóját hétről hétre.”

Hisz most nem minden tanítást emeltem ki számotokra, csak néhányat az elmúlt négy hétből. Hisz a négy hét tanítása, lényegében nyolc tanítás elevenedett meg számotokra, s ebből néhányat emeltem ki, ami által felismerheted, hogy valójában ki vagy, hogy valójában hogyan szeretnéd élni életed, és valójában hova tartozol, és valójában, hogy elfogadd mindazt, aki küldött Engem, akitől tanultam, és amit láttam. Mert ezt szeretném átadni mindazoknak, akik tanítványaimmá szeretnének válni a tanítás részében, a megtapasztalásban. És akkor valóban érzik, hogy szívükkel, lelkükkel szabaddá válhattak a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet, kegyelem része által.

És érezd és értékeld mindazt, ami e bűnbánati időben hétről hétre összeköt a tanítással, hogy tanítvánnyá válva az igazságban az igazságosság felé, mert „így elnyerem szeretetemet, szabadságomat e öröm kegyelmének ajándéka részében”.

És most így érezd és fogadd el áldásomat, amellyel megajándékozlak ma benneteket, hisz ma Én, Jézus Krisztus Uratok jöttem el hozzátok, mert az Atya küldött e küldetés részében. Ahogy mondottam a tanításban, Én nem Magamtól jöttem, Én csak láttam, tanultam, megtapasztaltam, és az Atya, aki a ti Atyátok is, elküld, hogy e bűnbánatban árasszam felétek irgalmasságomat, szeretetemet, békémet, örömömet, megbocsátásomat, ami által el tudom fogadni felebarátaimat, testvéreimet, ami által tudom, hogy hogyan és miképpen kell élni, még akkor is, ha nem lehetek próféta saját hazámban e felismerés részében, de mégis tudok szólni mindazokhoz, akik hisznek és bíznak Bennem e felismerés részében, elfogadták tanításomat, és a tanítás a hit reményében megváltoztathat e felismerésben, és „ami által én is a tanítás igazságának igazságosságában szabaddá szeretnék válni, mert Te, Uram Jézusom ma azért jöttél, mert az Atya küldött felénk és hozzánk, hogy e áldás által szabaddá tegyél szívünkkel, lelkünkkel, egész lényünkkel e mindennapokban, a felismerésben, az elfogadásban, a küldetésben és a követés részében”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok és a mai nap tanítása tanúságtételében, a bizonyságban, hogy szabaddá válhassatok szívetekkel és lelketekkel e felismerés részében a küldetés követésében, hogy valóban testvéreimmé váltok e tanítás tanítványaiban, a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

IMG_5358

Köszöntöm a mai nap testvéreimet, akik ismételten elfogadtátok hívásomat, hogy egyek lehessünk a mai nap fájdalom, szenvedés jelenlétén, és most a tanítás üzenetén. Hisz a tanítást a mai napon, ismételten azt mondhatom, szinte két részre lehet osztani, ahogy az elmúlt héten is. Egy tanítás két szakaszában, amely ma felétek szólt, hisz egyre közelebb és közelebb e bűnbánat-időben a megemlékezés-naphoz a fájdalomban. És ahogy közelebb kerülünk, így akkor már a tanítás is így szól hozzátok. Hisz ma a tanítás, ahogy szolgám mondotta számotokra, amikor megkapta:

— Köszönöm, Uram, Jézusom e tanítást, ahol megmutattad számomra a tanítványaid — nem is tudom, hogy szabad-e ezt a szót mondani: hűtlenségét. Hisz az egyik tanítványod elárult, a másik pedig megtagad.

Most ezt a jelenre fordítva ismételten számotokra is el lehet mondani: a jelenben hányan és hányan árulnak el, hányan és hányan tagadnak meg1, ha olyan kedvező a jelenlét a helyzetben. Mert vannak, akik nem merik megvallani mindazt, hogy ő a vallás szerint él. De a vallás szerint — Én nem arról a vallásról beszélek, amelyet (…) A vallás a hit szeretetének jelenlétében van jelen, ahol azt mondod: „Én hiszek, Uram, Jézusom, a Te létezésedben. Én hiszek a Te szeretetedben. Én hiszek a Te kegyelmedben. Én hiszek a Te ajándékodban. Én hiszek, hogy valóban itt vagy, és fogod kezemet.”

Ezek már nem ismeretlenek előttetek, mert részesültök ebből a kegyelemből. Tanúi lehettetek e tanításoknak. De így most arról beszélünk, amikor elárulnak.

Hányan és hányan árulnak el most a jelen időben, amikor úgy kedvező számukra a megjelenés talán egy baráti körben, talán egy munkahelyen, talán egy ünnepi vacsorán, hisz sok mindent fel lehet sorolni, amikor nem mersz kiállni a te szíved szeretetének, jelenlétének, kegyelmének ajándékáról az igazban. Úgy érzed, könnyebb, ha azt mondod, elárulva, hogy: „Én nem ismerem Őt. Én nem akarok a szerint élni, amit Általa hallok, mert könnyebb így az élet a mindennapokban.”

Csak akkor döbbenünk rá, hogy ez az árulás, ez nem teljesen a szívből fakadó. Ez inkább, úgy kell értelmezni, ahogy az idő és a pillanat hozza. És „az időnek és a pillanatnak szeretnék megfelelni, nem pedig szívből és szeretettel, hanem néha a kényelmesebb utat választva a mindennapokban, a felismerésben és az elfogadás részében”.

Hisz akkor, mikor azt mondottam tanítványaim számára, hogy: „Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.”, mit mondott a szemben ülő tanítvány, Simon Péter, aki a Kéfa, a mellette levő tanítványnak, aki a vacsora alatt végig Jézus mellett, vagyis a Mester mellett ült?

— Hát kérdezd meg, kire gondol?

És ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok válaszolok:

— Kinek nyújtom e falatot, amelyet a tálba merítek.

S azt mondom neki:

— Ha menned kell, akkor most gyorsan menj, és cselekedd azt, amit cselekedned kell.

Ekkor többen gondolkodóba estek:

— Hát mit kell neki cselekedni? Őnála van a pénz, talán ő lesz az, aki most elmegy, és megvásárolja, amire ezen az ünnepen szükségünk lesz?

Pedig ezen az ünnepen már semmire sem lesz szükség e vacsorán kívül. És a vacsora megadatott számotokra, ahogy jelen van a mindennapi életben. Ha nyitott szívvel és szeretettel kérsz valamit, számotokra is épp így megjelenik minden, ahogy ez a vacsora jelen lett Számomra és tanítványaim számára.

— Vagy talán a szegényeknek ad belőle? — így gondolkodnak.

És nem döbbennek rá addig, amíg azt nem veszik észre, hogy elhagyja e ünnepi termet. Elhagyja a házat, és kimegy az éjszakába, mert már várják őt a cselekvésében.

Hányan és hányan szeretnétek felállni néha ti is egy ünnepi asztaltól, talán azért, mert nem meritek megvallani, hogy: „Igen, én hiszek, Uram, Benned, és én nem akarlak elárulni, se megtagadni. Én a Te testvéred akarok lenni, vagy a testvéred szeretnék lenni.”

Mindegy, hogy melyik szót használod. Mert most sokszor azt mondják, hogy az akarom szó, az nem illő e tanításban. De Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításomat sokszor e szóval adtam számotokra, mert hogy ha akarom, akkor felismered, és elfogadod. Mert ha szeretnéd, az még nem biztos, hogy eljut addig, hogy el is indulj az úton, felismerd mindazt, ami jelen van számodra.

Majdan elmondom számukra, hogy:

— Most dicsőült meg az Emberfia.

Nem értik még tanítványaim, hogy jelen vagyok közöttük, és hogyan fogok most itt megdicsőülni, vagy az Atya hogyan fog Engem megdicsőíteni. De az Atya, kit talán nem is ismerünk — de aki ismer Engem, az ismeri az Atyát is.

Ez a tanítás is már ismerős számotokra, hisz már jelen volt a tanításokban, az Élő Evangélium részében a mindennapokban.

És ekkor arról beszélek, hogy:

— Most Én elmegyek, és ti nem követtek Engem.

— Hát hova mehet a Mester, ahova mi nem követhessük?

S melyik tanítvány az, aki pont erőlködik, hogy:

— Bárhova mész, Uram, én követlek, még ha kell, az életet is odaadom Érted.

Igen, itt még nem mondtam neki, de egy másik tanításban már szóltam neki:

— Igen, eljön az idő, hisz most te övezed föl magadat, akkor majd mások öveznek fel. S eljön az idő, amikor valóban életedet adod Érettem. De nem most. Most még először megtagadsz, hogy nem ismersz Engem.

Én nem tartozom Hozzája. Én nem vagyok az Ő tanítványa.

Mert kényelmesebb volt megtagadni.

És: „Ezt a megtagadást valóban addig tettem, ameddig a kakas megszólalt.”

És mikor a kakas megszólalt, azonnal eszébe jutott Simon Péternek a Mester szavai, hogy: „Háromszor tagadsz meg Engem.”

És ez a megtagadás után a felismerésében összetalálkozik a Mesterrel a szempár, és elszégyelli magát. És ez a bátor ember a tanítványok közül sírva fakad, mert mégis úgy történt minden, ahogy a Mester elmondotta számára. Holott ő fogadkozott, ígérgetett, és mégsem történt úgy, ahogy ő szerette volna, hanem akképpen, ahogy a Mester adta meg számára.

Én, Jézus Krisztus Uratok hányszor és hányszor szeretettel szólok felétek, hányszor és hányszor áldást adok nektek, hányszor és hányszor felemellek benneteket, hányszor és hányszor megsimogatlak, hányszor és hányszor megvilágosítom számotokra az utat. Ezek mind-mind olyanok, amelyeket már ti is megtapasztalhattatok az életetek folyamán, a mindennapokban, mert felismertelek benneteket, mert szükségem van reátok, és ha a régi időben beszélünk, szükségem volt reátok, és kiemeltelek az út porából, hogy el ne vesszetek, és semmivé váljatok, hanem meghívjalak az útra, és a meghívást felismerve, elfogadva, és elindultok az úton. És ekkor már ismertek Engem, és Hozzám tartoztok, és bátran merjétek vállalni az ismeretséget és a hovatartozásotokat, mert ez által érzitek e bűnbánat-időnek tanításait is. Hisz most ismételten menjünk végig, hogy mi is volt a tanítás számotokra: az irgalmasság-szeretet, hogy legyetek olyan irgalmasok, amilyen az Atyám felétek, gyermekeihez. Legyen bennetek olyan szeretet, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok lejöttem közétek, testet öltve, hogy szeretetet árasszak, és ez a szeretet irgalmassággá válik az irgalom részében. Éljetek a megbocsájtó kegyelemmel, mert Én, Jézus Krisztus Uratok is azt mondom, mielőtt még a keresztre feszítés után elhal e Test:

— Ó, Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekszenek.

Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a példa a tanításban számotokra, hogy hogyan és miképpen gyakoroljátok a megbocsájtó kegyelmet.

Hisz ahogy Simon Péter kérdezte:

— Hétszer? Egyszer hétszer?

— Nem hétszer hetvenszer, hanem hetvenszer hétszer.

Gyakorolni kell a megbocsájtó kegyelmet, mert ez által váltok igazi testvéreimmé.

Majdan, mikor megkérdeztem tőletek, hogy: Ti is szeretnétek, vagy akarnátok meggyógyulni, ahogy a béna? Nem vetette el magától azt a reményt, hogy „nincs emberem, aki a fürdő vizébe vigyen.” Hosszú ideje várakozott. És ahogy akkor őt megszólítottam, soha nem tudjátok, hogy köztetek kit szólítok meg a jelenben, hogy: Mire van szükséged, testvérem? Vagy ahogy akkor mondottam: Akarsz-e gyógyulni? És feleltetek, hogy: „Igen, Uram, akarok. Kérem a gyógyító kegyelmet, hogy áradjon reám, töltse be szívemet, lelkemet.”

Majdan arról is tanítást adok számotokra, hogy ne akarjatok se olyanok lenni, mint a zsidók, se olyanok, mint a farizeusok vagy az írástudók, hanem ti váljatok igaz testvéreimmé, Mennyei Atya gyermekeivé, és alakítsátok ki a mindennapi életet e szeretet-tanítás révén. És akkor valóban szabaddá váltok, és senkinek sem kell a földi élet megtapasztalása részében megmondani, hogy te vagy te, testvérem, hogyan és miképpen éljél, vagy ezt csináljad, vagy azt csináljad, mert ha szabaddá válsz, akkor a szabadság megmutatja itt belül, hogy hogyan és miképpen éljél az emberben. Az ember, aki testvér, és gyermekké válik a felismerésben és az elfogadásában.

Így van jelen számotokra e bűnbánat tanítása, és így szól felétek ma, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok meghívlak benneteket e Ünnepi Vacsorára, hogy eggyé váljunk, ahogy tanítványaimmal. A megterítet asztalnál öröm, boldogság és szeretet járja át szíveteket és a lelketeket. És hogy ha ezt megtapasztalod, akkor már nem az foglalkoztat, hogy: „Uram, eláruljalak, hogy Te vagy-e a Názáreti? Megtagadjalak, hogy ismerlek vagy Hozzád tartozom?”

„Én már a tanításokból tanultam, a kegyelmekből élve, felismerve az utamat, és szeretném ezt az utat a meghívásban végigjárni.”

Ez az út néha lehet nehéz, néha lehet fájdalmas, néha lehet olyan, ahogy régen, a kezdetekben beszéltem nektek e tanítás részében, a bűnbánatban, hogy elindulsz az úton a felismerésben, de megtorpansz, és nem tudsz küzdeni, nem tudsz harcolni, nem tudsz kitűzni magad elé célokat, és visszaesel. Az még mindig nem baj, testvérem, mert ha visszaesel, az nem azt jeleni, hogy el is veszhetsz. Még mindig van idő, hogy felismerd önmagad, tudd, hogy ki vagy, tudd, hogy hova tartozol, tudd, hogy hogyan szeretnéd élni az életed. És ismét elkezdesz küzdeni, elkezdesz harcolni, mert szeretnéd ezt az utat végigmenni. Mert ezen az úton Én, Jézus Krisztus Urad, aki meghívtalak, ölelésre tárom a Karjaimat, és így várom mindazokat, akik hisznek és bíznak Bennem, és Hozzám jönnek. És nem félnek, mert a félelem nem vesz erőt a szíven, a testen és a lelken. Mert a félelem, ahogy már régebben mondottam e tanításokban, nem jó tanácsadó. A félelemmel elsiklotok, a félelem megtorpanhat, a félelem által másfele indulhatsz el, mert a félelem lévén talán egy könnyebb utat felismersz, és elindulsz rajta. De nem biztos, hogy az a te meghívott utad. Nem biztos, hogy azon az úton vagyok jelen, és azon várlak, testvérem. Ezért fontos, hogy érezd a felismerést, és már nincs jelen az árulás; érezd a szeretetet, és nincs jelen a megtagadás; érezd, hogy valóban Én, Jézus Krisztus Uratok várlak, tanítalak, nevellek, Fényem sugarát e áldás által árasztom. Mert ha ezek mind-mind bennetek vannak, akkor örömmel és szeretettel tudjátok élni a mindennapokat, örömmel és szeretettel tudjátok elfogadni elsőként a családot, ahogy éltek, a szeretteiteket, akikkel egyek vagytok, talán a barátokat, a munkahelyet, az engesztelő helyeket, hisz sok mindent lehet ilyenkor felsorolni, mi minden van jelen a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert akkor érzed és értékeled, hogy: „Igen, Uram, én a Te testvéred lettem a meghívás révén, és a mindennapokban szeretnék Veled együtt élni és haladni az úton. És most már e bűnbánati idővel, e sok kegyelmi ajándékokkal a tanítás révén megtanultam a szabadságom révén változni és változtatni. És ez a változás azt mutatja meg számomra és számunkra, hogy hogyan fogadjuk el egymást a felebarátban, a testvérben, a felemelkedésben. Érezzük azt, igen, Uram, hogy Te most jelen vagy, és árasztod felénk a szeretetedet.”

Így e bűnbánat-idő jelenlétében, hisz elérkeztünk a bűnbánat-tanítás utolsó tanításához. És ez a bűnbánat utolsó tanítása legyen számotokra egy felemelő, egy kegyelmi ajándék áldásában. Ezért most, ahogy jelen vagyunk a megterített asztalnál, hisz meghívtalak benneteket, és ma a megterített asztal jelenléte volt számotokra a tanítás. A tanítást is ebből nyújtottam a bűnbánat utolsó tanításában a felismeréshez és az elfogadáshoz, hogy érezd, hogyan vagyunk egyek a mindennapokban. Így a mai napban ismételten kérlek, fogjátok össze kezeiteket a láncban, hogy egy nagy családot alkothassatok. A családban érezzétek, hogy most ti is meghívottak lettetek e ünnepi, megterített asztalhoz. És az ünnepi, megterített asztalnál elsőként azt mondottam tanítványaimnak:

— Íme, e kovásztalan kenyér. Íme, e borral telt kehely, amely Testemmé és Véremmé válik.

Ezzel megajándékoztam tanítványaimat, és azt mondottam számukra:

— Egyétek és igyátok az Én Testemet és az Én Véremet. E ünnepi vacsora jelenlétében ezt adom nektek, és ezt hagyom hátra.

És most az áldásban ezt a csodálatos, felemelkedő kegyelmi ajándékot árasztom felétek a felismerésben, hogy áradjon reátok ez a szeretet, ami jelen van e ünnepi, megterített asztalnál tanítványaimmal. És ez az áldás öleljen át benneteket, emeljen fel, és mutassa számotokra meg, hogy: „Igen, Uram, Hozzád tartozom, mert ismerlek Téged, és nem akarlak sem elárulni, sem megtagadni. Én boldog vagyok, hogy meghívtál az útra, és a küldetés, követés részében együtt haladhatunk a mindennapokban.”

És most így áradjon felétek áldásom, ahogy tanítványaim felé is áradt e ünnepi vacsora révén. Hisz felkészítettem tanítványaimat, titeket pedig meghívtalak az útra, az Élet útjára, amelyen elindultál, hogy végig tudjál járni rajta a mindennapokban.

Ennek reményében árad áldás felétek pásztorral, aki elfogadta a felkérésben, hogy a ti pásztorotok lesz. Elfogadta, hogy bátran a szolgálatban hozzája fordulhattok. Elfogadta, hogy a tanításban jelen van, és a tanítás által szól felétek e jelenben. Ennek reményében most e ünnepi vacsorán így árad felétek áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, és mutassa meg továbbra is a megvilágosított utat a meghívásban, a kegyelemben és a szeretetben.

A jelen levő testvérek:

 

Dicsőség Neked, Istenünk!

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Beszédek – 98. Jézus: “Megfeszítették…”

2011. március 23.szerda
Jézus: „Megfeszítették…” (Hiszekegy) 1.rész
 
 
Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközöm hangján keresztül szólok hozzátok. Forró szeretettel köszöntelek benneteket, leghűségesebb Barátaim. Ma a „Hiszekegy”-nek erről a szaváról tanítalak benneteket: „Megfeszítették.” Most is a legjobb módszernek találom a szemlélődést, amely legmélyebben tud hatni érzelmeitekre.
 
Drága Kicsinyeim! Most, a szenvedésem legnehezebb szakaszában arra kérlek benneteket, egy percre se hagyjatok magamra! A képzelet szárnyán jöjjetek Velem a Golgotára! Máris ott vagyunk a hegy tetején, a vesztőhelyen. A kereszt a lábam előtt fekszik. Most durván rálöknek, hogy megjelöljék rajta a karjaim és lábaim hosszát. Csak így tudhatják, hogy hová kell a szegek helyét fúrni. Majd felrántanak és megkötözve egy sziklába vájt üregbe beledobnak. Térdeimre esek és kínomban jajgatok. Majd rácsapják a vízszintes pinceajtót. Ti ott térdeltek az üreg fölött és így kiáltoztok le Nekem: „Édes Megváltónk itt vagyunk feletted. Ó bárcsak kiszabadíthatnánk onnan! Köszönjük nagy félelmedet, amit most a várakozás alatt át kell élned.” Látom, ahogy egyiketek arcát odatapasztja a vízszintes hideg vasajtóhoz. Mások kezükkel simogatják. Az őr, akit odaállítanak, nem lát ebből semmit, mert csak képzeletben vagytok ott. Ezalatt a poroszlók megássák a 3 keresztnek a gödröket és az Én keresztemen megfúrják a szegeknek a helyét. Ti együttérző gyermekeim, ahogy térdeltek Felettem, azt hallhatjátok, hogy Atyámhoz imádkozom kínzóimért és ellenségeimért. Hamarosan jön 4 poroszló és kirángatnak onnan, ütve, verve visznek a keresztem mellé. Epével kevert ecetet nyújtanak Felém, de egyik fiam közületek ki akarja verni a poroszló kezéből, de nem sikerül. Még mondja is nekem könnyes szemekkel: „Uram, ne igyál belőle, mert ezzel is kínozni akarnak!” Én megkóstolom, de nem iszom belőle. Most nekem esnek hóhéraim és kíméletlenül lerángatják rólam ruhámat. Ott álltok körülöttem és próbáljátok megakadályozni őket, de nem sikerül. Egyik engesztelő kislányom odafordul a másikhoz és mondja: „Nézd, milyen aljasok! Felszaggatják a sebeit, most tépik ki a vállsebéből a beleszáradt ruhát!” Mind a ketten sírnak. Drágáim! Elborzadva nézitek, hogy töviskoronámon keresztül vadul próbálják leráncigálni Rólam a ruhát. Odakiáltotok nekik: „Miért vagytok ilyen kegyetlenek? Szakítsátok szét a ruháját és óvatosan emeljétek át a fején!” Gyermekeim! Hiába szóltok nekik, ők nem látnak, és nem hallanak titeket. Nézzétek csak! Dühösen letépik fejemről töviskoronámat, felszaggatva az összes sebemet, fejemet elönti a vér. Szitkozódva felsodorják hosszú ruhámat, és most már akadálytalanul lehúzzák a fejemről, majd újra fejembe nyomják a töviskoronát. Ott állok megszégyenülve, meztelenül a kaján, kíváncsiskodó tömeg szemeláttára, és mély szégyent érzek. Most engesztelő Kicsinyeim szorosan körülvesztek, hogy eltakarjatok, de sajnos a tömeg nem lát titeket csak Engem kiszolgáltatva, megszégyenítve, ahogy kezeimmel próbálom eltakarni meztelenségemet. E megszégyenítést felajánlottam Atyámnak a 6. parancs ellen elkövetett bűneitekért, engesztelésül. Édesanyám már éppen arra készül, hogy leveszi fátylát, de hirtelen odafut egy bátor, harcias viselkedésű ember és odanyújt nekem egy kendőt, amit ágyékkötőként magamra veszek. Rám parancsolnak, hogy feküdjek a keresztre Én engedelmeskedem és kinyújtom karjaimat és lábaimat. Kérlek benneteket, drága szerető Engesztelőim, jöjjetek gyorsan, mert rettenetesen félek! Álljatok szorosan a jobb kezemhez, a balkezemhez, a jobb lábamhoz, a bal lábamhoz és töviskoronás fejemhez. Nézzétek, ujjaim a félelemtől önkéntelenül ökölbe szorulnak. Hóhéraim káromkodva, szitkozódva kifeszítik ujjaimat, és a vaskalapáccsal elkezdik verni a szöget a jobb kezembe. A szög inaimat beleveri a lyukba. Fájdalmam elviselhetetlenül nagy. Vérem minden felé fröccsen. Kicsinyeim! Sebem fölé hajoló arcotokat lepermetezem Szent Véremmel, és ez védelmet nyújt nektek a Gonosz mostani támadásaival szemben. Forrón szeretett Engesztelőim, akik a bal kezem körül térdeltek, engedjétek, hogy együttérzésetekből erőt merítsek magamnak ahhoz, ami most következik. Hóhéraim dühösen, szitkozódva nézik, hogy a szög előfúrt lyuka 20 cm-rel messzebb van a kelleténél. Köteleket fonnak a karomra és egészen kinyújtják, csontokat, izületeket szétszaggatva. A vállcsontom, könyökcsontom kiböki a bőrömet. Hangosan jajgatok, mert ezt már nem bírom magamban tartani. Egyiketek sírva könyörög: „Inkább új lyukat fúrjatok, ne szakítsátok szét a karját!” De minden hiába! Ahogy ott térdeltek, próbáljátok elvenni a kalapácsot és szöget a pribék kezéből, de nem lehet. Minden kalapácsütés a szívetekig hatol és halljátok, hogy közben csendesen imádkozom ellenségeimért, kínzóimért és értetek. Szíveteket, Kicsinyeim teletöltöm bűnbánattal, éreztetem veletek, hogy a ti bűneitek is okozói e fájdalmaimnak. Lábaim felszegezése is gondot okozott a pribékeknek. Ugyanis kezeim erőszakos kifeszítése miatt egész testem felcsúszott és így lábaim nem érhették el a keresztre erősített tönköt, amin állnom kellene. Drága Kicsinyeim, akik lábam körül térdeltek, közelről nézhetitek lelki szemeitekkel, mit művelnek Velem. Kötelet kötnek lábaimra, nekifeszülnek és forgóimat kiszakítva medencecsontomból, recsegve, ropogva kifeszítik a kellő mértékben. Ugye érzitek, mintha egy nagy kő nyomná a szíveteket e látvány hatására? Ez azért van, mert nagyon szerettek Engem, és átérzitek hatalmas fájdalmamat. Közben térdre borulva kértek bocsánatot saját bűneitekért és az egész emberiség bűneiért, melyek okai az Én kegyetlen kifeszítésemnek. Ezzel befejezem a „Megfeszítették” című Hiszekegy-részlet tanításainak 1. részét. A jövő szerdán folytatom.
 
Drága engesztelő Gyermekeim! Most jelenlétünket próbálom leírni szavaimmal.
 
Atyám úgy van köztünk, hogy vakító, ragyogó fényével árasztja el a termet és ebben a fényben egy arany kereszt tündököl. Ez az aranykereszt azt fejezi ki, hogy az Én keresztre feszítésemnek fájdalmai növeli Mennyei Atyám dicsőségét és megdicsőítenek Engem.
 

Én, Jézus Krisztus most papi ruhában vagyok köztetek és a gyóntatószékben ülök. Nyakamon egy lila stóla. Várom gyermekeimet, hogy e nagyböjti időben mély bűnbánat után jöjjenek be Hozzám gyónni. Így szólok: Én ülök itt, pásztorom csak eszköz. Én hallgatom meg bűneiteket és Én oldozlak fel belőlük. Jöjjetek, amíg nem késő, mert közel van az idő, mikor már nem lesz lehetőségetek a szentgyónásra.
A Szentlélek Isten mint ifjú áll előttetek fehér ruhában, szárnyakkal. Az egyik kezében egy feszület van: barna kereszt az Én fehér testemmel, a másik kezéből halványlila fénysugarat bocsát szívetekbe. Így magyarázza meg nektek e szimbólumok jelentését: Gyermekeim! Jézus keresztjére nézve növekedjen bennetek a bűnbánat a saját és szeretteitek bűnei miatt, mert ti is okozói voltatok Jézus kínszenvedésének és kínhalálának. A lila fénysugár az Én kegyelmem, mely megvilágítja előttetek elfelejtett és meg nem gyónt bűneiteket.  A Szűzanya is itt van, végig megy köztetek és saját anyai fájdalmát rajzolja rá, mindannyiotok homlokára, egy keresztet. És most Én, a ti Jézusotok elbúcsúzok tőletek és megáldalak benneteket a bűnbánat kegyelmével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

PostHeaderIcon Kadarkúti Hétfői üzenetek -22- A Mennyei Atya beszél a Keresztút 7, 8. 9. stációjáról

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, Mennyei Atyátok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a Keresztút 7.,8., és 9. állomásáról tanítalak benneteket.: Jézus másodszor esik el a kereszttel, Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat, Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt.
Kezdjük a 7. stációval:
7. stáció: Jézus másodszor esik el a kereszttel.
Ez a második elesése Jézus Fiamnak – már említve volt múlt hétfőn – mikor Édesanyjával találkozott. Amikor vérbeborult szemeivel nagy részvéttel nézett gyötrődő anyja felé. A kereszt terhe alatt a gyengeségtől elbotlott és a térdére, kezére esett. Nagyon megütötte magát a kemény kövezeten, de a hóhér szolgák oly gonoszok voltak, hogy miután Máriát elráncigálták onnan, elkezdték ütni, verni, rugdalni, hogy álljon fel. Senki nem segített neki. Minden erejét megfeszítette, csak úgy remegtek a karjai, lábszárai, de a folyamatos ütlegelések zuhatagában csak harmadszori próbálkozásra tudott felemelkedni.
Egy festőművész festett egy olyan képet, melynek azt a címet adta: „Ha Krisztus ma ismét eljönne…” Nos, gondoljatok bele, mit történne, ha ismét eljönne!? A kép egy mai modern városrészletet ábrázol, és az úttesten megy a töviskoronás Krisztus nehéz kereszttel a hátán, csupa vér az ütlegeléstől, és a festményen azt a mozdulatot látni, ahogy éppen térdre esik. Van néhány jólelkű ember, aki részvéttel nézi egy kapualjból, de rejtőzködnek, nem merik együttérzésüket nyíltan megvallani. Az ablakból kíváncsi, szenzációra éhes fejek nézik ezt a jelenetet. Senki nem meg oda segíteni. Gyermekeim! Ez a kép szimbólum. Minden szenvedő emberben Jézus viszi a keresztjét, és Jézus esik el. A tömeg pedig érzéketlen a szenvedő iránt, úgy mint a képen, Krisztus iránt. Mint Atyátok, Én mindig köztetek vagyok, és gyakran látok, és hallok ilyen eseteket:
  • 1.) Két asszony találkozik bevásárlószatyorral a kezében. Az egyiknek ki van sírva a szeme és kérdi a másiktól: – Van egy kis időd? – Jaj, ne haragudj, most sietek, majd legközelebb! A kisírt szeműnek a csalódás könnyei szöknek a szemébe. Olyan jó lett volna valakinek elmondani, hogy milyen nagy igazságtalanság érte, de senki sem hallgatja meg.
  • 2.) Az iskolából hazatérő gyerek nagy lelkesedéssel mesélné Anyukájának, hogy ma az ő matek dolgozata lett a legjobb az osztályban, de türelmetlen anyja így felel: Most hagyjál! Nem látod milyen sok dolgom van? Ez a kislány, ha 16 éves lesz, bizonyára nem fogja megosztani fiú-ügyeit édesanyjával.
  • 3.) Az öreg mama szeretetotthonban él, mert a fiataloknak útban volt. Nem látogatja senki. Ha valaki kérdezi: „Miért nem jönnek magához sose?” Akkor védelmébe veszi fiát, lányát, unokáit, hogy ők igazán nem érnek rá, nagyon elfoglalt, fontos emberek, s közben nyeli a könnyeit.
  • A kisírt szeműben, az iskolásban és az öreg mamában Krisztus szenved, akivel nem törődnek, akit nem hallgatnak meg. Drágáim, emlékezzetek Jézus szavára: „Bizony mondom néktek, amit nem cselekedtek egynek a legkisebbek közül, Nekem sem cselekedtétek!” Mindig szakítsatok időt az elesettekre, mert megértésre, szeretetre vágynak. Ez annyi, mintha a másodszor térdre eső Jézust felsegítenétek.
8. stáció: Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat.
Amint Jézus véresen vánszorgott tovább keresztútján, az egyik utcában egy csoport asszonnyal találkozott, akik sajnálkozva, hangosan siratták Őt. Rájuk nézett, mély, lélekbe hatoló tekintetével és mondta: Jeruzsálem leányai! „Ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek fölött!” Szent Fiam és Én is többre tartjuk, ha bűneiteket siratjátok, mint Jézus szenvedését. Ne legyen részvétetek meddő sopánkodás, hanem ha szánjátok Jézust, ne bántsátok többé! Magatokon sírjatok, ez azt jelenti, hogy sírjatok a hiányos, erkölcstelen öltözékben járó kifestett nőkön, az ifjúság romlottságán, a nyílt házasságtöréseken, a fajtalankodásokon, a dolgozókat igazságtalanul megnyomorító munkaadókon, az elszaporodó rablógyilkosságokon, a magzatgyilkos anyákon, a hitetlen és közömbös emberek millióin. Jézus így folytatta az asszonyok felé fordulva: „Mert íme eljő az idő, midőn azt mondják: Boldogok a magtalanok és a méhek, melyek nem szültek és az emlők, melyek nem szoptattak. Akkor majd kezdik mondani a hegyeknek: Szakadjatok ránk! És a halmoknak: Takarjatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt cselekszik, mi lesz a szárazzal? Ezzel az utolsó Ítéletre utal Uratok, amikor majd mindenki felelősségre lesz vonva.
Az anyák hitre és szeretetre neveljék gyermekeiket, nehogy száraz ág váljék belőlük, hogy tűzre, vagyis kárhozatra jussanak. Jézus, az ártatlan Isten-ember a zöldellő ág jelképe. Ti is, gyermekeim, zöldellő ág legyetek, mint Ő, hogy elnyerjétek egykor a jutalmatokat. Ez a stáció bemutatja nektek az Én Szent Fiam végtelen önzetlenségét. Ugye, ha bajban vagytok – betegség, szomorúság, szegénység – milyen jól esik, hogy sajnálnak benneteket. Jézus a nagy testi-lelki szenvedése óceánjában nem kívánta, hogy Őt sajnálgassák, hanem az asszonyok könnyeit áthárította saját magukra és gyermekeikre. Nem önmagára gondolt nagy bajában, hanem rátok.
Kicsinyeim! Ezt próbáljátok eltanulni Tőle! Ha valami nagy gondotok van, vagy fizikai fájdalmatok, betegségetek, lelki sebetek, emelkedjetek felül magatokon, és Krisztust követve teljes szívvel más problémájával foglalkozzatok. Erre csak az életszentség útján járók képesek.
9. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt.
A menet egy régi városfal boltíves kapuján ment át. Itt Jézusnak megint egy nagy követ kellett volna átlépni, de a bilincsövet tartó pribékek akkorát rántottak rajta, hogy hiába emelte fel a lábát, elvesztette az egyensúlyát és teljes hosszában elzuhant. A fejét alaposan beütötte a kőbe, elöntötte a vér. Mozdulni se bírt tovább. Hiába ütlegelték, rugdosták, nem tudott felállni. Ekkor kényszerítették Cirenei Simont – ahogy múlt hétfői tanításában Édesanyátok említette – és ő segítette felállni.
Tudjátok-e, hogy Jézusotok eleséseivel és ezzel a harmadikkal is mire buzdít titeket? Két dologra: 1.) Ha olyan nehéz is a keresztetek, hogy összerogytok is alatta, minden erőtökkel igyekezzetek felállni, és ne akarjatok mindenáron szabadulni tőle, hanem vigyétek tovább, ameddig Én, Atyátok jónak látom. Minden szenvedést lelketek érdekében engedek meg. 2.) Üdvözítőtök azért esett el harmadszor is, hogy kiengeszteljen Engem, amiért mindig újra és újra visszaestek ugyanazokba a bűnökbe. Arra szólít fel titeket ezzel a harmadik elesésével, hogy törekedjetek levetkőzni megrögzött, megszokott hibáitokat, csak így tudtok fejlődni. Azt is tanítja nektek, hogy nincs olyan bűn, amiből ne lehetne felállni, bűnbánattal megtisztulni és új lappal kezdeni.
Drága Engesztelőim! Most a nagyböjt ideje alatt, legyetek különösen hálásak az Én Szent Fiamnak, amiért értetek a Föld porába hullt, megalázkodott, egészen felsebezte, összetörte magát, hogy bűneitekért engesztelve Engem, megszerezze nektek az Örök Életet. Tanuljatok meg jól sírni az Őt sirató asszonyoktól. Vannak, akik elolvasnak egy romantikus regényt és megsiratják szegény főhőst, de ugyanakkor hidegen néznek a feszületre. Vannak, akik hetekig zokognak agyonkényeztetett, imádott macskájuk pusztulása felett, de a szomszéd kisgyermek halála egy cseppet se rendíti meg őket. Van, aki siratja anyagi nyomorúságát, a másik elveszett állását, a harmadik édesanyja elvesztését, de ki sír Krisztus miatt?
Ki siratja az Ő 2000 évvel ezelőtti kínszenvedését és kínhalálát? Ki siratja az Ő nagy lelki szenvedését a szentmisék áldozati részében? Ki siratja a bűnök sokaságát, mellyel töviseket szúrnak a Szívébe? Kicsikéim! Ti vagytok azok. Látlak benneteket a szobátok mélyén, ahogy egyedül imádkoztok, és könnyek között felajánljátok Nekem szeretett Fiam szenvedését, szent Sebeit, kiontott Vérét. Köszönöm nektek és gazdagon megjutalmazlak benneteket érte.
Megáldalak titeket az igazi, értékes könnyek ajándékával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Az „5 Szent Seb” Rózsafüzér előtt:
Én: Ezt a rózsafüzért drága Megváltónk, a Te szenvedéseid enyhítésére ajánljuk fel és engesztelésül a bűnökért, melyekkel mindig megbántunk.
Újra kérünk valamit: Add meg nekünk a kegyelmet, hogy legalább most a Nagyböjt alatt – miközben a kis szobánkban imádkozunk, nagyon mélyen át tudjuk érezni szenvedéseidet!
Jézus: Drága Kincseim! Szívemnek nagyon kedves ez a kérés, hogy is ne teljesíteném! Hiszen az emberek milliói semmibe veszik, hogy életemet feláldoztam értük, el se hiszik, hogy megváltó Istenük vagyok, talán még történelmi létemet is kétségbe vonják. Ezek után a ti kérésetek balzsam a Szívemnek. Ti nemcsak elhiszitek az Én életáldozatomat, hanem együtt akartok szenvedni Velem.
Elmondom nektek, mit tegyetek, hogy ez valóban sikerüljön. Ha a keresztutat vagy szenvedésemmel kapcsolatos bármelyik imát mondjátok, elmélkedve és szemlélődve tegyétek. Először elmélkedjetek, és utána mondjátok a szóbeli imát. Ha pl. vérrel verítékezésemről van szó, képzeljétek el a rettegésemet, félelmemet, magányomat ezen az utolsó éjszakámon, és képzeletben töröljétek le arcomról a véres verítéket. Utána csókoljátok meg Arcomat jobbról-balról, és köszönjétek meg, hogy vállaltam bűneitekért az előttem álló szenvedést! Mintha most lenne, úgy szemléljétek ostorozásomat és gyengéden, szeretettel simogassátok meg a korbácsütések helyeit. Gondolatban óvatosan vegyétek le töviskoronámat, és a homlokomra, arcomra, szememre folyó vérpatakokat szárítsátok fel. A keresztúton vállsebemről képzeletben emeljétek le a nehéz keresztet, és könnyeitekkel mossátok le e mély Sebet. Gondolatban enyhítsétek kínzó szomjúságomat egy pohár hideg vízzel. Mikor térdre esek, nyújtsátok kezeteket Felém és segítsetek felállni! Behunyt szemmel gondoljatok arra, hogy a kereszt ott fekszik a földön, és Én rá vagyok feszítve. Képzeletben ti is feküdjetek rá a keresztre kitárt kezekkel, kinyújtott lábakkal, hogy kezeitek és lábaitok az Én véres Sebeimre simuljanak, hogy átérezzék végtagjaim fájdalmát. Közben homlokotokat szorítsátok töviskoronás homlokomra, hogy érezzétek Velem együtt a töviseket. Képzeljétek el, ahogy haldoklom, és kékülő arcomhoz simítsátok hozzá a ti arcotokat és súgjátok bele a fülembe: „Jézusom! Köszönöm”
Kedveseim! Ha így elmélkedve imádkoztok gondolataitok nem fognak száguldozni, hanem Velem maradnak, és ezzel jelentősen enyhítitek fájdalmaimat, amit a bűnök miatt érzek.
Megáldalak benneteket a mély Istenszeretet lelkületével!

PostHeaderIcon MAGDOLNA ASSZONY ÍRÁSAI Ármin által

1992. március 23.

 

AZ ÉN UTAM NEM A TI UTATOK, AZ ÉN GONDOLATOM NEM A TI GONDOLATOTOK MERT TI TÉRBEN ÉS IDŐBEN ÉS ANYAGBAN GONDOLKOZÓK, AZT FEL SEM TUDJÁTOK FOGNI

 

Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott vagy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme által. Ármin vagyok, ne félj!

 

Köszöntelek testvérem az Atya, a Fiú, a Szentlélek Isten nevében. A mi Urunk szent kegyelméből, a Szentlélek Isten ereje által.

 

Imádkozzunk testvérem! Örökké élő Atya, dicső Szentháromság, ki vagy mindöröktől és mindörökké. Minden dicsőség és tisztelet és imádás a Tied, Te örök Ige, Te örök Szeretet. Kinek szeretete örökké él és el nem hamvad. Kinek tekintetét az emberi szem el nem tudja viselni, ki áthatol a lélekig és tudva van előtte minden titkos gondolat. Ki ha rád tekint, előtte van egész életed, a legparányibb gondolatod és szándékod. Ki a vesék és szívek vizsgálója, ki végtelen irgalmában megkönyörül elesett esendő gyerme­kén. Ki előtt tudott megkísértéseitek, ki előtt tudott kűzdelmeitek, botlásaitok, újra felemelkedéstek, kicsiségtek, felékiáltásotok, akaratotok, mi szabad és tudva van előtte, hogy ezt az isteni kincset, az akaratotokat kinek adjátok.

 

Ezért mondom, ne féljetek, mert aki még hajatok szálát is számon tartja, mert mérhetetlenül szereti övéit, legyetek hozzá hasonlóvá, mert amennyire szeretitek ezt a felette tek álló végtelen szeretetet, úgy formál benneteket, magához hasonlóvá.

Ezért mondom, imádkozzatok és boruljatok le szent színe elé végtelen alázattal, gyermeki szeretettel és áldjátok a mindenható Atyát és Fiút és a lelket betöltő Szent­lelket. Hívogassátok magatokhoz, hagyatkozzatok rá, mint a gyámoltalan gyermek, ki az első lépéseit csak úgy tudja megtenni, ha atyja kezét fogja. Ilyen teljes ráhagyat­kozással könyörögjetek ti is Uratokhoz Istenetekhez, megint mondom, mint a gyer­mek, ki ha bármi kis bajban érzi magát, félelem nélkül.

Ha ti tudtok jók lenni gyermekeitekhez, mennyivel inkább az mennyei Atyátok, kiben nincs indulat, kiben nincs fáradtság, ki minden pillanatban igazán szeret és óvja lelketek és tökéletes védelmet ad lelketeknek.

 

Ezért és ezt megítélve imádkozzatok és áldjátok az Uratokat, Isteneteket, imádjátok a megváltó Jézus Krisztust, kit az Atya szeretete leküldött értetek, hogy magához emeljen, hogy a bűntől, a gonosztól megcsalatott embert újra felemelje és szent Fia vére által tisztára mossa. Ki nektek bűnös embereknek bemutatta végtelen szeretetét, kereszthalála kínja által, megaláztatása, megszégyenítése által, hogy megmutassa végtelen szeretetét emberileg is kézzel foghatóan. Mert a Fiúban az Atya is éppúgy szenvedett. Mert a ti Uratok és Istenetek kinyilatkoztatta:

 “ÉN ÉS AZ ATYA EGY VAGYUNK, MERT Ő BENNEM ÉS ÉN ŐBENNE VAGYOK.”

Mikor Fülöp azt mondotta, mutasd meg nekünk az Atyát, akkor hisszük! És a Fiú az igaz Isten és igaz ember azt felelte; “FÜLÖP, MÁR OLY RÉGEN VAGYOK VELETEK ÉS AZT MONDOD, MUTASD MEG NEKÜNK AZ ATYÁT. FÜLÖP, KI ENGEM LÁTOTT AZ LÁTTA AZ ATYÁT IS.” Ezért kérünk, te földre szállott Istenség, könyörülj az emberen, lásd el őket szent kegyelmed erejével és a te szent erődet add ó Uram és Istenem nekik, kik feléd kiáltnak, ki a tieid, és deritsd reájuk kegyelmed országát, mit nekik készítettél végtelen szeretetedben. Ámen.

 

Testvérem! Ne fáradj bele a küzdelembe. Kérd szüntelenül az erőt és megadatik neked, és megadatik mindenkinek. Erre búzdítsd testvéreidet! Mint már annyiszor mondottam, teljesen Istenre hagyatkozni. A megoldást mindig bízzátok Rá, mint a kicsiny gyennek. Bizalmatok legyen teljes. Kérjétek azt a végtelen kegyelmet, hogy a jelenlevésében élhessetek. Mert ki Isten jelenlevésében él, az Istenre hangolódik. Küzdjetek ezért a jelenlevés kegyelméért és semmitől se féljetek!

 

Ha ti nem is tudjátok ésszel felmérni Isten akaratát és szándékát veletek, de bízzatok és higgyetek, mint a gyermek. Tudjátok, hogy Atyátok nektek a ti lelketeknek csak a javát, az üdvösségét akarja.

 

Mert Isten nem percben, órában és napokban és években gondolkodik, hanem az örök életet, az időtlen időt és üdvösséget készíti a ti számotokra. Hisz világosan megmondotta Uratok, Istenetek, a mi Urunk, a megváltó Jézus Krisztus: “AZ ÉN UTAM NEM A TI UTATOK, AZ ÉN GONDOLATOM NEM A TI GONDOLATO­TOK!” Mert térben és időben és anyagban gondolkoztok, fel sem tudjátok fogni.

 

Még egyszer, mint a gyermek, teljes hittel és bizalommal forduljatok Uratok, Istenetek felé és nem kell semmitől sem félni. Mert ti Uratok nélkül semmit sem tehettek, de vele és őáltala mindent! Hisz mikor a tanítványai megkérdezték a megváltó Jézus Krisztust, a földre szállott Istent: Mester, ki üdvözül? – és Ő azt felelte: “Embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges”. Ezen elmélkedjetek!

 

Ajándékozzátok teljes szabad akaratotok által magatokat teljes szívvel és lélekkel Uratoknak, Isteneteknek és a durva faragatlan kőből kivési azt, ami az Istené, levés rólatok mindent, ami a földhöz köt, ami lehúz és így Istenéi lesztek és megszülettek, újjászülettek Istenben, a Szentlélekben, Ámen.

 

Testvérem, le ne térj erről az útról, haladj Krisztussal mindig előre. Keresztedet viseld Urad iránti szeretetből. Majd Urad tudja, mikor könnyítsen rajta, de utad nem lesz könnyű továbbra sem, mert a gonosz sokszor le akar térteni, de te csak higgyél, remélj és szeress, pici gyermekként kövesd Atyádat, mert te tudod, hogy Ő az igaz úton vezet, a többi mind a kárhozatba visz. Amint levetsz egy egy hibádat, úgy lesz lelked mindig szabadabb. Mert mint hibáidat – mit Isten kegyelméből – lefejted lelkedről, a föld, az anyag vonzása úgy hat rád mindig és mindig kisebb erővel és így válsz szabaddá, feloldódik megkötözöttséged. De ne félj, Isten veled van és a kért erőt mindig megadja. Mert Isten akarata az, hogy üdvözülj! Ámen.

 

Most búcsúzom és azt mondom, áldjon meg a Mindenható Atya, az ő Szent Fia, a lelket betöltő Szentlélek Isten, ki megkötözöttségedet feloldja és vezet az igaz úton, hogy Istenhez érj. Ámen. Ármin.

 

 

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

A kitartó, türelmes szeretetnél soha nincs melléfogás…”

1964. március 1. – vasárnap

A szentmise alatt átelmélkedte velem az előző évben elmondott szavait. S a nagy csöndességben, mely lelkemet betöltötte, megrendítő, de jóságos szavaival így szólt az Úr Jézus:
“Erre a felelősségteljes munkátokra különös áldásomat adom. Juttasd el kérésemet lelkivezetődön keresztül a Szentatyához.”

Írás közben az Úr Jézus megkért, hogy ezeket is úgy, mint a többi közlést, írjam piros betűkkel.
“Juttasd el kérésemet a Szentatyához, aki által kívánom kiosztani a nagy kegyelmekkel járó áldásomat. Azokra a szülőkre, kik a teremtés e nagy munkájában isteni tetszésemet és akaratomat elfogadják, minden alkalommal különös áldást adjanak. Ez az áldás egyedülálló, és csak a szülők részére adható. Minden gyermek születésénél rendkívüli kegyelmeimet árasztom a családokra.”

Most, hogy szavait elmondta, már nem a kétely szorongása volt bennem, hanem lelkem a rendkívüli kegyelmek kiáradására megrendült.
Ó, Jézusom, mily kimondhatatlan a Te jóságod és irgalmad!
Ő lelkemet elárasztotta azokkal a kegyelmekkel, melyeket azok az édesanyák kapnak, kik az Ő tetszése és akarata szerint világra hozzák és nevelik gyermekeiket…

1964. március 3.

A reggeli szentmisén:
“Az Én békémet adom neked. Tudod, mi az Én békém? Amit a világ nem adhat. Ezt csak azok élvezik, akik a testet alárendelik a lélek fölséges szép igényeinek. Igen, ezek igazán élvezik az Én békémet, mely oly fölséges és megnyugtató. Éld csak ezt a fenséges, békét adó lelki nyugalmat!”

1964. március 6. -péntek

Amint Eléje borultam, felszakadt lelkemből a mélységes alázat, melyre Ő indított. Áldott legyen az Isten! Áldott legyen az Ő szent Neve! Áldott legyen Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz Ember! Ő nem engedte folytatni tovább:

“Kedvemre hódolsz Előttem, leánykám. De majd Én folytatom helyetted: Igaz Isten és igaz Ember. Ha ez nem így volna, hogy tudnál közeledni Felém? Veled megismertettem magam, mint igaz Isten és igaz Ember. De nemcsak veled, hanem ismerik mindazok, akik eszik az Én Testemet és isszák az Én Véremet. Áthatom bensődet, mint igaz Isten, és beszélek hozzád, mint igaz Ember. Mert Istenségemmel együtt dobban emberi Szívem is. A te szíved együtt dobban az Én Szívemmel. Tudod, mit jelent ez? Azt, hogy Istenségem részesévé váltál, és ez a részesedés kijár mindannak, aki Velem érez, és akinek gondolata az Én gondolatom. Aki így él, az csak áldani tud. Ez az áldás megnöveli megváltó munkám sikerét. Ez a siker tesz szentté benneteket. -Látod, örök körforgás ez a menny és föld között! Az áldozat szünet nélküli körforgása által a kegyelmek bőségét árasztom reád és mindazokra, akik vállalják az Én Szent Nevem dicsőségére… A kitartó, türelmes szeretetnél soha nincs melléfogás…”

Ez az előző napokban történt, de csak most írom le. Figyelmeztetett az Úr Jézus:
“Leányom! Igen, erre van legnagyobb szükséged: az Erősség Lelkére. Vigyázz! Vigyázz, meg ne fogyatkozzék lelked ereje. A gonosz úgy áll lesben, hogy szemét sem, veszi le egy pillanatra sem rólad. Azért támaszt benned gyakran alaptalan zavart, mert ő még mindig remél. A lelked reménye a Szeretet Lelkéből táplálkozzék, kinek ereje megfélemlíti a Sátánt. Ez az Én kérésem és sugallatom, melyet, ha felfogsz, és magadévá teszel, lelkedben elnémítja a gonosz zavaró lármáját, mely lelked csendességébe beleüvölt.”

1964. március 11.

Az Ő Szentséges Szívének végtelen irgalmáról elmélkedtem, és lelkeket kívántam Neki. Különös irgalmába ajánlottam az én családomat. Amint így Benne elmélyedtem, az Úr Jézus biztató, szelíd hangon szólt:
“A fokozott bizalom fokozott biztosítékot jelent. Erzsébetem, mondd, el tudnád képzelni Rólam, hogy amit a lelkek érdekében kértek, azt ne adnám meg nektek? Hiszen akkor megváltó munkám ellen cselekednék!
Látom gondolataid forgását. A ki nem mondott szavakra felelek. Nem mindenkit egyformán hívok meg. Kinek sokat adtam, attól sokat kérek. De ne ez legyen a fontos neked. A lényeg az áldozat, melyet azokért hoztok, kiket az Én utamra akartok terelni.”

1964. március 12.

“Arra kérlek, vedd figyelembe különösen a papi hivatások rendkívüli fontosságát. Ezek az óhajtásaim nem újak előtted. S most különös áhítattal hozz áldozatot erre a célra. Mert nemcsak a még el nem indult hivatásokat ajánlom különös figyelmedbe, hanem még inkább a már elindult papi hivatásokért hozz sok áldozatot.”

Ugyanaznap este imádás közben:
“Mondd el lelkiatyádnak!”
Szívemet rögtön remegés fogta el. Majd harsogó hangon beszélt Az Úr Jézus:
“A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, melyre meghívtalak. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek, mert most készül a nagy vihar, melynek sodra elviszi a tétlenségben elmerülő közömbösöket. Azzal szemben csak az igazán hivatásos lelkek maradnak meg. A nagy veszély, mely most ellenetek, kitör, az Én Kezem felemelése által indul el. Adjátok figyelmeztető szavamat tovább, jusson el minden papi lélekhez. Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem…”

1964. március 14.

“Csodálkozol azon, hogy milyen világos előtted Istenségem őrök gondolata? Ezt megkapja Tőlem minden lélek, aki áldozatos élete által elmerül megváltó munkám részvételében. Az áldozat fényessé teszi cselekedeteidet, mely által felismered, mi az Én óhajom. Erről már több tanítást adtam.

Az óhaj az a csodás eszköz, mely magában foglalja az áldozatot is. A gyermek óhajtja, hogy kitűnő tanuló legyen, tehát szorgalmasan tanul. Az édesanya óhajtja az anyaságot, s benne él az áldozatvállalás. A tudós kutatásaiban is benne van az óhaj és az áldozat. A sportoló óhajtja, hogy első legyen, és ezért minden áldozatot vállal is. A családapa óhajtja, hogy családi házát felépítse, és ezért sok áldozatot meghoz érte. Ezért szorgalmazom állandóan azt, hogy szívetek teljék el óhajjal, mert ez magában hordja az áldozatot. E kettő el nem választható.”

1964. március 17.

Még aznap újra kiköltöztem kis lakásomba, mert a tél hidege miatt néhány hónapra egyik lányomnál tartózkodtam. Most, hogy a csendes magányom örömét kezdtem élvezni, egyszerre hirtelen megnyílt az ajtó. Kinéztem, és abban a pillanatban a gonosz jelenlétét éreztem. Vigyorogva így szólt: “Csak benéztem hozzád, hogy lássam, mit fogsz csinálni?” Többet egy szót sem szólt. Meglepődtem ezen a szűkszavúságán. Máskor órákig is szokott gyötörni. Most nem tehette, mert hatalmától megfosztva világtalanná lett. Csak állt a közelemben, ördögi tevékenységétől megfosztottan ugyan, de itt kellett maradnia mellettem. -Ugye, nincs hatalmad, nem tudsz bántani? (Mert amikor egy alkalommal ütlegelt, utána a Szent Szűz így szólt: “Ezt többé nem teheti meg!”)

Most kérdő szavaira válaszoltam: Hogy mit fogok csinálni itt, a csendes magányomban? Több alkalmam lesz Isten imádására. Még jobban akarok Neki szolgálni azok helyett is, akiket te eltérítettél erről az útról. Bármilyen rossz is hallgatnod, engesztelem az Úr Jézust a sok megbántásért, melyet a te rossz befolyásod által elkövettem, és ez által a végtelen fölségű és irgalmas Istent megbántottam… Ő annyira irgalmas, hogy minden megtérő bűnösnek megbocsát. Ha te kivetkőznél lázadozó kevélységedből és elismernéd Isten szent Fölségét és hatalmát, megbánnád gonoszságodat, neked is megbocsátana. De mivel ostoba kevélységed visszatart, bűnhődnöd kell. Pedig számodra is elérkezik hamarosan az idő, hogy hatalmadat vesztve világtalan leszel. Bármennyire is nem szereted ezt hallani, ez így lesz.

A gonosz kényszerülve volt válaszomat meghallgatni, és végigszenvedte tehetetlenségét. Az Úr Jézus éreznem engedte a megalázott gonosz vergődését. Majd észrevétlenül eltűnt. Sem jelenlétében, sem távozása után nem ébresztett bennem félelmet. Az Úr jelen volt, s ezt a gonosznak éreznie kellett. Utána Jézus így szólt:
“És most merüljünk el az édes magányba! Elménk gondolata egy legyen, kezünk is együtt gyűjt, szívünk együtt dobban, így térjünk nyugovóra!”

1964. március 18.

“Nem mondok most sokat, csak ennyit: akik igazán szeretik egymást, azoknak a kevés szó is a szeretet megnyilvánulását jelenti, és szívük összedobban. Hajtsd fejedet Szívemre, s ez a közelség töltsön el erővel a további küzdelemre. Nem vigasztalni akarlak, hiszen te örömmel szenvedsz, s az örömmel való szenvedés nem kíván vigasztalást. De isteni erőmből adok, igen, erre szükséged van. Az áldozatot, melyet sokaktól elvárok, sajnos csak igen kevesektől kapom meg, s ez megváltó munkám hátrányát jelenti.”

1964. március 21.

A nehéz, megtartóztatott napok után az Úr Jézus oly könnyűvé tette lelkemet! Úgy fogtam hozzá az evéshez, hogy az valóban nem volt számomra semmi élvezet. Az Úr Jézus kért már régen arra, hogy az ételeket ne ízletességük miatt fogyasszam, hanem csakis testem táplálására. Mivel gyermekeim bőségesen ellátnak élelemmel, így mindig az előzőleg hozott ételekből eszem, s így nem is fogyasztok friss ételt.

Étkezés közben az Úr Jézus biztosított jelenlétéről, s közben ezt mondta:
“Kis leánytestvérkém, gondolj Rám! Mily ritkán kerül Hozzám is friss lélek, ki mielőtt a bűnt megízlelte, Engem ízlelt volna! A bensőnk együtt érezzen! Ajánld fel ezt is Nekem! Ízetlen ételeid fogyasztása által lelked áldozata Így válik Számomra ízletessé. Így gyűjt kezünk is együtt. Ugye, te is kedvesnek találod ezt?”

1964. március 22. – vasárnap

A Szentlélek-kápolnában, amint a tabernákulum előtt térdeltem, az Úr Jézus kedvesen szólt hozzám:
“Nézz a szemembe! Én megengedem, hogy szemünk egymásba nézzen, és tekintetünk összeforrjon. Ne láss te már semmit! Olvass Szememből, melyben szeretetem sóvárgó óhaját könnyezve fordítom feléd. Engesztelj! Csak ez az, ami megvigasztal. Ó, Én rászorulok a ti vigaszotokra, Én, a szívetek után vágyakozó Istenember!”

1964. március 23.

Engedelmet kértem az Úr Jézustól, szabad-e megkérdeznem, hogy az Ő és a Szent Szűz közléseit szabad-e még földi életemben megismertetni. Ő szelíd, rövid szavakkal csak ennyit mondott:

“Miért kérdezel ilyesmit? Ez úgy érint, mintha azt kérdeznéd, hogy szabad-e földi életedben megváltó munkámban részt venned. Vagy újra soroljam el azt, amit állandóan sürgetek? Nem azért emeltelek-e ily nyílegyenesen Magamhoz, hogy közléseinkre minél hamarabb alkalmassá tegyelek? Nem sürgettelek-e a közeli napokban is háromszor egymás után? Kérő szavaimban az ügy sürgető fontosságán van az Én isteni hangsúlyom.”

Valóban, az elmúlt napokban az Úr Jézus háromszor is kért, hogy az Ő közléseit mielőbb közöljem lelkiatyámmal.

Nagycsütörtök és nagypéntek

Szerettem volna az egész virrasztást éjjel a kápolnában tölteni. Erre semmi mód nem adódott. Az Úr Jézus látta e miatti bánkódásomat, és így szólt:
“Jöjj! Mire hazajössz, Én már várlak kis szobánkban.”

Meglepett ez a kedves, nem várt, figyelmes jóság. Gondolni sem mertem erre. Amíg hazaértem, addig is állandó imádásába merültem, és mikor kis szobámba léptem: “Dicsértessék a Jézus Krisztus-sal!” köszöntöttem Őt. Ő leheletszerű könnyedséggel éreztette jelenlétét. De csak néhány percig. Utána azonnal nehéz bánattal és gondterhelt fájdalommal árasztott el, de úgy, hogy meg kellett fogódznom, hogy össze ne essem. S közben az Úr Jézus fájdalmasan így szólt:

“Lelkem és testem szenvedéseiből rész adok úgy, ahogy Én szenvedtem, mint ember. Mellőzve Istenségem erejét, csak mint ember éltem át a getszemán-éji borzalmat. Én megtisztellek lelkem és testem rendkívüli fájdalmaival. Ez a szenvedés igazán a megváltó munkám részvételében való elmélyülést jelentse számodra.”

S míg ezeket mondta, mellettem volt. Még hosszan panaszkodott, és szavai nyomán lelkemben a fájdalmat fokozta. Időközben éjfél lett, de én ezt az időt csak lepihenve tudtam megvárni. Éjféltől minden erőmet összeszedtem, hogy térden állva vegyek részt az Úr Jézus szenvedéseiben. Negyedórát alig tudtam térdelni, mert a nagy lelki fájdalom, mely eltöltött, annyira igénybe vette minden erőmet, hogy rövid idő után kis imazsámolyom térdeplőjére kuporodva tudtam csak elmélkedni az Úr szenvedéseiről. Az Általa átárasztott szenvedés egészen elgyengített, 2 óra előtt lefeküdtem. Álom nem jött szememre, csak az Úr szenvedéseire gondoltam. Az Úr Jézus reggel arra kért:
“Ne hagyd el magad! Ma egész nap szenvedj Velem!”

Húsvéthétfőn

Életemben ez volt a legszebb szentbeszéd, melyet ma hallottam. S amint átgondoltam az egyszerű és keresetlen szavakat, az Úr Jézus így szólt:

” Tudod miért volt ez a legszebb? Mert a kegyelmek bőségével árasztottam el azt a papi személyt, aki ezt mondta. S ez a kegyelem átáradt a templomban jelen levő hívekre is. Egyetlen szem sem maradt könny nélkül. De nemcsak könnyek hullottak, hanem a szívek is megrendültek a rendkívüli kegyelmek hatása alatt, hogy lásd megváltó munkámban való részvételednek érdemeit. Már régóta kértelek arra, hogy légy te egyházközséged képviselője. S mint ilyennel, közölnöm kell veled kegyelmeim működésének eredményét, mely fáradozásaidnak érdemeimmel egyesített gyümölcse.”

Egész nap az Úr szavain gondolkodtam, s hálálkodtam.
Egynéhány szóval leírom ezt a szentbeszédet, melyet az esperes atya mondott:
Az emmauszi tanítványok nehéz szívvel, csüggedten, tanakodva mentek az úton. S közben Prohászka elmélkedéseiből idézett: “Olyan volt a tanítványok lelke, mint a májusi zöldellő virágos réten a pásztortűz kiégett foltja.” -Majd hasonlatot mondott a kiégett lelkekre, kik Isten és remény nélkül élnek. S az után elbeszélte, hogy a háború idején egy fiatal katona súlyos sérülésekkel kórházba került. Életben való maradásához nem volt remény, ezt ő is tudta. Miután a pap meggyóntatta, arra kérte őt, lenne szíves és énekelne vele. A pap megkérdezte: Talán egy szép Szűzanya-éneket? Ő könnyes szemmel nézett fel, s nagy nehezen így szólt: ,,Énekeljünk az Oltáriszentségről” S könnybe lábadt szemmel a gyóntatóatyához fordult: “De boldog vagyok, hogy megismertem az Urat!” Amint az esperes atya beszélt, hangja mind elcsuklóbb és halkabb lett. A jelenlevőkre pillanatok alatt egyszerre áradt át Isten kegyelme.

Mily szerencsétlen az az ember, ki még élete utolsó perceiben sem ismeri fel az Urat, a végtelenül jó és irgalmas Istent! Az atya befejező szavai megrendítettek minden lelket. Majd a megkezdett idézettel fejezte be beszédét.

A nap folyamán szorongó szívvel vártam az estét. Elmentem az Úrhoz, hogy egyházközségünk nevében még egyszer megköszönjem a kegyelmet, melyet irgalmas Szívének szeretete által reánk árasztott. S amint a néma csendességben imádásába elmerültem, az Úr Jézus így szólt:
“Örülök, hogy legalább te eljöttél megköszönni a sok kegyelmet. Gondold csak át ezt a megrendítő tragédiát, melynek megakadályozását akarja Édesanyánk, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. Vegyetek részt mindannyian ebben a lélekmentő, nagy megváltó munkámban!”

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Élj még szentebbül minden erőddel

1963. március 5.

Az Úr Jézus szólt:
“Élj nagyon szentül, mert ennyi kegyelem, melyet Tőlem kapsz, mindegyre nagyobb erőt ad!”
“Élj még szentebbül minden erőddel, és érezd, mennyire fokozom benned kegyelmemet!”

1963. március 11.

A Szűzanya szólt:
“Látom, mennyire átadod magad Szeretetlángom kegyelmi hatásának. Anyai Szívem örömére teszed ezt. Már régen beszélgettünk. Ugye nagyon szenvedsz azért, mert félreértenek? Ugye nehéz a sok megpróbáltatás? Ne sajnáld a fáradtságot, csak menj és mondd az illetékeseknek, hogy nem tőled származik az erőszak, Én sürgetlek állandóan. Tudod, mit mondtam: Mégis a te kicsiségeden, tudatlanságodon és alázatosságodon keresztül fog kigyúlni Szeretetlángom.”

Utána még hosszan beszélgetett. Újra elmondta azt is, hogy a Sátán milyen feldühödött erővel ront rá azokra, akiknél még csak sejti Szeretetlángja kigyúlását:
“Mi megengedtük, hogy mindenféle kísértéseit végig próbálhatja azokon a lelkeken, akik el akarják indítani a Szeretetlángot, szent ügyemet…”

Majd beszélgetés közben visszatért arra, hogy ezt a kegyelmi időt, melyet most akar elindítani, nem szabad évtizedekig elhúzni:
“Nincs vesztegetni való időnk, csupán annyi idő van meghatározva, hogy Szeretetlángom kigyúlása idejéig a Sátán megkísérthesse a 12 kiváló kiválasztott papi lelket. Juttasd el hozzájuk szavamat, hogy ne féljenek. Én velük leszek, és mint téged, úgy őket is győzelemre segítem a Sátán kísértései felett.”

Lelkem ég a vágytól, hogy a Szűzanya óhaja minél előbb teljesüljön. Mostanában igen nehéz napokat élek át. Többször szólt a Szűzanya, hogy menjek el X. atyához, és mondjam meg neki, Ő üzeni, hogy tekintse kötelességének lelkem vezetését. E szavakra ismét a kételyek kezdtek szorongatni. Elmondtam ezt a mellém rendelt Nővérnek. Ő erre azt válaszolta, hogy menjek el…, most már ő sem tart vissza, csak menjek…

1963. március 23.

Gyónni mentem X. atyához… Vétkeim felsorolása után elmondtam az Úr Jézus és a Szent Szűz “üzenet”-ét. Ő erre azt válaszolta, hogy kitart előbbi állásfoglalása mellett, és nem vállalja el lelkem vezetését. Ő nem érez magában annyi erőt, hogy ezt megtegye. Hivatkozott nemrég lezajlott betegségére és a közben kapott nagyothallására, és főleg arra, hogy neki kételyei vannak…

Azt mondta, hogy igen makacs lélek vagyok, kiben semmi hajlékonyság nincs. Csak a magam akaratához ragaszkodom. Én megmondtam, ha a magam akaratából kellett volna idejönnöm, egyetlen lépést sem volna erőm megtenni. Nem közelednék feléje, ha erre égi felszólítást nem kaptam volna. Elmondtam, hogy most is, mielőtt elindultam, a mellém rendelt nővér tanácsát kértem ki. Majd visszatértem azon szavára, mellyel azt mondta, hogy türelmetlen vagyok. Én teljesen meg vagyok győződve arról, hogy ez a türelmetlenség nem az én akaraterőmből származik, mert nincs benne semmi személyes érdekem. Ő erre csak egy szóval válaszolt: “Szép!”

Megkértem, ha már ő nem akarja elvállalni lelkem vezetését, legyen olyan jó és küldjön valakihez… Azt ő is belátta, hogy valóban szükségem volna állandó lelkivezetésre, de ő nem segít hozzá. Azt mondta: “Majd lesz valahogy!” Ajánlotta, hogy olvassam Kis Szent Teréz életét és Kempis Tamás: “Krisztus követésé”-t, mely színtiszta evangélium.

Erre azt válaszoltam: Szívesen elfogadom tanácsát, de én nehezen olvasok, nemcsak iskolázatlanságom miatt, hanem azért is, mert ha egy mondatot elolvasok, és az megragadja a lelkemet, elkezdek arról elmélkedni. Egyébként már hónapok óta egyetlen mondat az elmélkedésem anyaga: ,,És az Ige Testté lett!” Ezen, mint ki nem meríthető témán, újra és újra elmélkedem.
Majd azt mondta: “Leányom, és most nagyon megáldalak téged!”
Erre az áldásra lelkemben megnyugodva távoztam…
Aztán megleptek újra a kételyek. Hiszen az atya nem is hisz nekem, és amit neki mondtam, szintén kételyt támasztott a lelkében. Arra gondoltam, most ő is át fogja szenvedni a sok kételyt, melyet én oly hosszú idő óta elszenvedek. Milyen megalázó volt ez az elutasítás! … De most már jól van ez így. Legyen meg Isten szent akarata. Ha az Úr Jézus ezt a megaláztatást szánta nekem, örömmel veszem szent kezéből. Ma, amikor Hozzá mentem, hosszas hallgatás után arra kért az Úr Jézus:

“Kislányom, megkérlek benneteket, vigyázzatok, a megszentelő kegyelem állapotát el ne veszítsétek! Lelketek szépsége az, mellyel gyönyörködtetni tudtok, és ha ezt a megszentelő kegyelmet elvesztettétek, ne késlekedjetek azt visszaszerezni. Ó, ha tudnátok, mekkora szeretettel szenvedtem értetek, hogy bűneitek bocsánatát elnyerjem mennyei Atyámtól! Téged pedig arra kérlek, segíts Nekem, hogy sok lélek szerezze vissza a keresztségben kapott szép kegyelem-ruháját.” (És hangja esdekelt felém.)

1963. március 24.

Még az előző napi, a szentgyónás keretében történt nagy megaláztatás és rideg visszautasítás zavart állandóan.
“Erzsébet!”
Lelkem megremegett. A megszólítás különös volt nekem.
“Hiszel-e Bennem, Bennünk? Hiszed-e, hogy Én és Édesanyánk igazoltunk téged az Ő pap-fiánál? Mondd, hiszed-e?”

Lelkemben a választ azonnal megadtam: Imádott Jézusom, Te tudod legjobban, milyen az én hitem.

“Bízol-e abban, hogy a rendeltetésnek – melyre kiválasztottunk – helyt tudsz állni? Megkérdezlek újra, vállalod-e a sok megaláztatást és szenvedést, mely szent ügyünk érvényre jutásával jár? Tudod-e, hogy azok a szenvedések, melyeket eddig kaptál, csak előkészítőül szolgáltak ahhoz a célhoz, melyet el kell érned? Eszköz vagy a kezünkben. Akarsz-e továbbra is eszköz maradni? Fel akarsz-e jönni Velem a Kálvária hegyére, a Golgotára? Ha igen, akkor a Fájdalmas Anya mellett a helyed. Az Ő Szívének Szeretetlángja, melyet általad kíván kigyújtani a Földön, teljes önátadást kíván tőled. Ne adj most azonnal választ erre. Vonulj magadba, és készülj fel a nagy üggyel kapcsolatos válaszra!”

Otthon a délelőtt folyamán is folytatta a beszélgetést:
“Látom, mennyire megrendített az, hogy nem hittek őszinte szavaidnak, melyek pedig Tőlem valók. Figyelem azt, hogy az első nagy szenvedést, mint a szenvedések kezdetének főpróbáját, mennyire fogadod erős lélekkel. Ez a világra szóló kegyelmi idő, e szent ügy, melyet általad akarunk elkezdeni, nem indulhat el agyaglábakon. Kemény, edzett, acélos lélekkel lehet csak elindítani.”

S közben, míg ezeket mondta, kegyelmeinek hatalmas áradata tört be a lelkembe. Az Úr Jézus megkérdezte, értem-e ezt? Ő felvilágosító szavaiban a Szentlélek Úristen, az Erősség Lelkének csodálatos kegyelmét árasztotta rám, s a Szentlélek Isten csodálatos fényessége megvilágította elmémet. A hit és bizalom csodálatos erejű kegyelmét adta most nekem – mondta az Úr Jézus. Mert e kettő nélkül semmi erény nem gyökeresedik meg bensőmben, sem mások lelkében. Ez az alappillére annak a nagy, szent ügynek, melyet csakis így lehet megindítani.

“Elmélkedd át szavaim fontosságát! Ami most veled történt, az a hit legelső mozdulata volt lelkedben… Látom, azon akadtál meg, hogy a szentéletű személy oly messzemenő visszautasítást tanúsított. E miatt ne aggódj! Én vezetlek téged, és ha aggódsz, azt kell hinnem, hogy nem vagy Velem megelégedve.”

E szavak hallatára lelkemben összeroskadtam. Imádott Jézusom, mit teszel velem? Hogyan alázkodjam meg Előtted? Mennyire bánom, hogy megbántottalak…
A lelki magányban az Úr Jézus valósággal megbeszélést tartott. Arra kért, hogy ezt, amit most leíratott velem, sürgősen vigyem el a Püspök atyához. (1963. március 27-én volt ez, el is vittem.)
Közben sokat beszélt velem a kegyelmi időről és a Szeretet lelkéről, mely szinte olyan lesz, mint az első Pünkösd, mely elárasztja erejével a Földet, s ez a nagy csoda, melyre felfigyel az emberiség. Ez mind a Szűzanya Szeretetlángja kegyelmi hatásának kiáradása…

Az emberiség lelkében a hitetlenség által elhomályosuló Föld nagy megrázkódtatáson megy keresztül. Utána hinni fognak, és ez a megrázkódtatás a hit erejének értelme által új világot teremt. A Szent Szűz Szeretetlángja által a hitbe vetett bizalom gyökeret ver a lelkekben és megújul a Föld színe, mert: “…ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett.” A szenvedésekkel elárasztott Föld megújhodása a Szent Szűz közbenjáró hatalma által történik.

A Püspök atya ebben az időszakban a hozzánk közeleső faluban bérmált. Én átutaztam oda, és megkértem a titkárát (H.), lenne szíves a Püspök atyát megkérdezni, volna-e alkalom arra, hogy beszélgessek vele? Míg a válaszra vártam, nagy szorongás vett erőt rajtam. Alig tudtam elhinni, hogy a Püspök atya egyáltalán szóba áll velem. S közben kértem a Szűzanyát, ha ez annyira sürgős, indítsa erre a Püspök atyát. Az ünnepi ebéd befejeztével néhány szót váltott velem a Püspök atya, mielőtt az autóba szállt. Legnagyobb meglepetésemre ő azt válaszolta, hogy szerdán délelőtt tíz órakor menjek le hozzá Fehérvárra, ott fogad a püspöki palotában. Azt sem tudtam, hová legyek a meglepetéstől. Ez az intézkedés igazán gyors volt, egyben bizonyíték arra is, hogy a Szűzanyának sürgős az ügye, s ezt Ő intézte el ily gyorsan.

Szerdán délelőtt várt a Püspök atya. A beszélgetés egy órán át tartott, csak mi ketten voltunk. Én átadtam az előre leírt írást, és megmondtam, hogy ez az Úr Jézus és a Szűzanya közlése. Közben eszembe jutott, hogy amikor először ott jártam, milyen nagy előkészülettel indultam el. S nem is egyedül, hanem a mellém rendelt nővérrel. Amint a vonaton ültünk, az Úr Jézus akkor is beszélgetett velem, és többek között azt mondta:
“Lesz idő, mikor elhagyatva, egymagadban fogsz eljárni a szent ügyben.”
Ezt a vonaton azonnal meg is mondtam a mellém rendelt nővérnek. Most utólag ez be is igazolódott.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2017. szeptember
    h k s c p s v
    « aug    
     123
    45678910
    11121314151617
    18192021222324
    252627282930