‘0318’ cimkéjű bejegyzések

 

Nagyböjt 2017

 

2017. 03. 01.

Kedveseim! Megkezdődött a nagyböjti szent időszak. Az engesztelőkre komoly feladat hárul. Fogadjatok el mindent az Úr kezéből. Minden nap a Szűzanya Szeplőtelen kezei által Jézus oldalsebébe helyezzétek azokat a személyeket, akikért imádkoztok. Minden eseményt ajánljatok fel Jézusnak, és törekedjetek a jóra. Legyetek bátrak hitetek megvallásában, és erősek az elfogadásban. Ne érzékenykedjetek, és ne tulajdonítsatok jelentőséget, amikor benneteket szidnak. Inkább imádkozzatok azokért, akik rágalmaznak titeket! A rosszat jóval viszonozzátok! Tanuljátok meg az ellenségszeretet parancsát! Törekedjetek az erények megszerzésére!

2017.03.02.

Kedveseim! A lemondás kegyelmét nemcsak a nagyböjt ideje alatt gyakorolhatjuk, hanem állandóan. Úgy kell élnünk, hogy igyekezzünk lemondani dolgokról azért, hogy felajánlhassuk Istennek a lelkek megmentésére. Ha Jézus példáját követjük, akkor értelmet kap lemondásunk. Jézus értünk jött, hogy szolgáljon nekünk, és ezt a cselekedetét nekünk is azzal kell utánoznunk, hogy másokért élünk. Ugyanazt teszi a családanya, a pap, a szerzetes, és mindaz, aki lemond életéről mások javára. Ti miben tudnátok áldozatot hozni testvéreitekért?

2017. 03.03.

Testvéreim! Úgy tegyétek a jót, hogy ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal. Nem kell kürtölnötök magatok előtt jótetteiteket, hiszen a Mennyei Atya látja cselekedeteiteket, és megjutalmaz érte. De ha a jutalom fejében teszitek a jót, annak nincs értéke. A meglepetést nyújtó szeretet cselekedet igen nagy kegyelem. Imádkozzatok azokért, akik nem számítanak imáitokra. Sokkal értékesebb, amikor azokért imádkoztok, akik ellenségesen viselkednek veletek. Hozzatok értük minél nagyobb áldozatot. Keressétek és találjátok meg a számotokra legmegfelelőbb lehetőséget a jótettekre.

2017. 03. 04.

Kedveseim! Arról tudják meg, hogy keresztények vagyunk, hogy szeretettel viseltetünk egymás iránt. Ha tényleg jó akarat és jó szándék vezet minket embertársaink felé, minden személyválogatás nélkül, akkor bennünk működik Isten szeretet parancsa. Nagyon nehéz minden ember felé szeretettel fordulni. Ez csak Jézussal lehetséges, ha az Ő példáját nézzük. Neki mindenkihez volt kedves szava. Csak, akik magukat igaznak tartották, azokat korholta, figyelmeztette, mert letértek a helyes útról. De Jézus azoknak is jót akart, akik elítélték és elárulták, mert minden embert meg akart menteni. Úgy szeressétek ellenségeiteket, hogy nem kívántok nekik rosszat, még akkor sem, ha nektek ártanak. Mondjatok azokra áldást, akik átkoznak titeket, akkor szívetekbe nem fog felgyülemleni a harag gerjedelme. Imádkozzatok, hogy megkapjátok a kegyelmet, és mentesek kegyetek minden gyűlölettől.

2017. 03. 05. Szentségi Jézus

Gyermekein! Szentségi Jelenlétemben szólok hozzátok, hogy felnyíljon a szemetek bűneitek felismerésére. Olyan dolgokra figyeljetek, amelyeket a Szentlélek tár fel előttetek, és amelyekre eddig nem annyira figyeltetek oda. Vannak olyan viselkedési formák, amelyek mellett könnyen el lehet menni. Pl. hogyan viselkedtek mások előtt, és mit tesztek, ha megbántanak titeket? Ha valaki egyedül él, kevésbé gondol arra, hogyan alkalmazkodjon a másikhoz, ezért sokkal nehezebb neki másokat szolgálni. Nehezebben küzd meg mások problémáival, mert neki is szüksége van meghallgatásra. Szoktatok arra gondolni, hogyan vagytok jelen az emberek között? Hogyan viselkedtek, és mit gondoltok másokról és magatokról? Mennyire ismered fel, és fogadod el mások megpróbáltatásait, vagy olyankor te is a sajátodéra gondolsz? Menyire tudsz együttműködni másokkal, amikor közösségben vagy velük? Meghallgatod őket, vagy fontos neked, hogy téged is meghallgassanak? Mennyire tudod magadat másoknak szentelni, vagy fontos, hogy rád is fordítsanak időt? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressétek a választ. Őszintén figyeljetek lelketek mozdulásaira. Fontos a helyes szemléletváltozás, hogy az eddigi bevett helytelen viselkedésformákat el tudjátok hagyni. Ha helyesen gondolkodtok önmagatokról, akkor könnyebben megtaláljátok a mások felé vezető utat. Ha bevett szokássá válik nálatok a másokért való önzetlen szolgálat, akkor fogtok teljesen megfeledkezni önmagatokról. Akkor más azt fogjátok keresni, minek örülne testvéred, és mivel tudnál neki kedveskedni. Még sok mindenre szeretném felhívni figyelmeteket, csak nyissátok meg szíveteket. Tanuljatok Tőlem, ahogy a szentek tették, hogy eljussatok Atyám dicsőségébe. Jézus

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1209-nagybojt-2017

Imapárok – egységben az erő

 

2017. 03. 13.

Kedveseim! Törekedjetek arra, hogy ne maradjon el az Irgalmasság, és a Szeretetláng rózsafüzér mindennapjaitokból. Ezek az imádságok legyenek mindennapi kenyeretek. Isten kiárasztja Irgalmát, és a Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja szétárad mindenhol, ahol imádkozzák. Most van a kellő idő a kegyelem befogadására. Lehetőség szerint, délután három órakor mondjátok el, hogy egyszerre egy időben felerősítse az Úr imáitokat, hiszen egységben az erő.

2017. 03.18.

Kedveseim! Buzgó szívvel imádkozzatok, és ne feledjétek, nagy kegyelmeket nyertek Istentől. Bátorítsátok egymást és kerítsetek alkalmat az együtt imádkozásra. Alkossatok párokat és legalább a közös engesztelő imákat mondjátok együtt. Hozzatok egymásért egy kis áldozatot! Hatalmas erő rejlik az így mondott imákban, és még jobban oda tudtok figyelni azokra. Már nincs arra lehetőség, hogy elhagyjuk imádságainkat, mert túl nagy a tét. Ha kitartóan mondjátok, megtermi majd gyümölcsét az ima. Apostolkodjatok, hogy mindenkinek legyen imatársa! A Szűzanyának ajánljatok fel minden imaszándékot, mert Ő eljuttatja Szent Fiához.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1204-imaparok-egysegben-az-ero

Nagyböjti program, lelkiismeretvizsgálat

 

2017. 03. 21.

Kedveseim! Legyetek nyitottak az Úr Igéinek befogadására. Olvassátok és gondolkodjatok el azon, mit vár el tőletek Jézus. Úgy elmélkedjetek a hallottakon vagy olvasottakon, hogy gondoljátok végig, mit akar ma mondani nektek Jézus. Melyek azok a cselekedetek, amelyeknek örülne, ha megtennétek. Nyitott szemmel járjatok, de a világ dolgain ne ragadjatok le, mert azok félrevezetnek benneteket. A napi eseményekben kövessétek a lelkiismeretetek hangját, mert az figyelmeztet benneteket. Indítsátok el a napot imafelajánlással, és a nap végén (végezzetek lelkiismeret vizsgálatot?) nézzétek végig az eseményeket, és szűrjétek meg, ami nem Istennek tetsző cselekedet volt, azt bánjátok meg, de a jóért, adjatok hálát Istennek.

2017. 04. 03.

Kedveseim! Hosszú idő telt el a nagyböjti szent időből, mégis oly kevesen értették meg mit jelent Isten irgalmas szeretetében megmaradni. Ez egy olyan kegyelmi idő, ami nem fog visszatérni, mert itt és most valósul meg azok számára, akik jól felhasználják lehetőségeiket. Mik ezek a lehetőségek? Az elcsendesedésben Istenre figyelni, és megragadni minden alkalmat a kegyelem befogadására. Odahallgatni a Szentlélekre, hogy mit kér tőlünk, hogy mire figyeljünk oda, és mit valósítsunk meg a mindennapi életben. Nagyon egyszerű dolgokat kér tőlünk Isten, mégis milyen nehezünkre esik jól átgondolni mindezeket. Ami jó, azt tartsuk meg, de ami nem visz előre és nem terem jó gyümölcsöt, attól szabaduljunk meg!

2017. 04. 04.

Kedveseim! Nem gondoltok sokszor arra, milyen komoly veszélyt jelent a meggondolatlan szavak kiejtése. Bekerültek mindennapi a szóhasználatunkba olyan kijelentések, amelyeket nem vizsgálunk meg, mielőtt kimondanánk. Ne engedjünk azoknak a szleng szavaknak, amelyeket a világban használnak. Ebben az esetben is kérjük a Szentlélek segítségét, hogy tisztán és értelemmel nyilvánuljunk meg. Ne beszéljünk feleslegesen. Inkább győződjünk meg arról, miről szeretnénk beszélni. Értékeljük a csendet, és a hallgatást is, mert nagy kegyelmeket hordoz. Gondoljuk át, mit szeretnénk mondani, mielőtt belekezdenénk. Imádkozzunk, hogy megtapasztaljuk az Úr vezetését.

2017. 04. 05.

Kedveseim! Amikor felemeltétek lelketeket Krisztushoz, szabadon kötelezzétek el magatokat Neki. Ne az emberek véleményét keressétek, mert senki nem képes töretlen tükröt tartani elétek. De amit Isten a lelkiismeret által feltár bennetek, az olyan tükör, amely valóságosabb képet mutat. Minél tisztább, és feddhetetlenebb az életünk, annál könnyebben felismerhetjük, hogy Isten milyennek lát minket. Ha bűnben maradunk, eltorzultan látjuk magunkban Krisztus lenyomatát. Adjunk Istennek szabad teret lelkünkben, hogy átformálhasson minket!

2017.04 06.

Kedveseim! Vegyétek komolyan a lelkiismeret szabadságának ajándékát. Ez olyan kegyelem, amelyben eljutunk arra a felismerésre, hogy bűneink által vétkeztünk Isten ellen. Mindenkinek személyesen tárja fel Isten lelkében a felismerést. De az is kegyelem, hogy erőt kapunk a megbánáshoz és a jóvátételhez. Azonban olyan mélyen kell megbánni bűneinket, hogy azokat soha többé ne akarjuk elkövetni. A legfontosabb az a szándék, hogy törekedjünk nem visszacsúszni oda, ahonnan kijöttünk. Imádkozzunk azért, hogy gyengeségeink, ne tudjanak minket lehúzni, és ne essünk bele a sátán csapdájába.

2017. 04. 07.

Kedveseim! Járjátok a keresztutatokat nagy türelemmel, hogy igazi engesztelést nyújtsatok Istennek. Az legyen a kedves áldozatotok, hogy elviselitek azokat a nehézségeket, amelyeket elszenvedtek. Ne panaszkodjatok, és ne is zúgolódjatok, hanem álljatok Jézus keresztje mellé Cirenei Simonként. Tanuljátok meg Jézustól, hogy amikor keresztjét hordozta, mindent értetek ajánlott fel a Mennyei Atyának. Elmélkedjétek át a keresztút állomásait, és jelenlétetekkel éljétek át amennyire tőletek telik.

2017. 04 08.

Kedveseim! Elérkezett a nagyböjt utolsó hete, adjunk számot Istennek az eddig eltelt időről. Örömmel hoztunk áldozatot, a Mennyei Atyának? Sikerült megtenni mindennap a felajánlásunkat, vagy voltak alkalmak, amikett elmulasztottunk? Mennyire vettük komolyan, amit megtettünk? Hálásak voltunk Istennek, hogy erre a nemes feladatra meghívást kaptunk? Törekedtünk-e közösségben, társainkkal együtt imádkozni? Alázatos hittel, és töredelmesen kérjünk bocsánatot minden hiányosságunkért. Így készüljünk a húsvéti misztériumokra.

2017. 04. 09. Jézus Virágvasárnap

Gyermekeim! Jeruzsálemi bevonulásomkor mindenki a tömegből királyként tisztelt és üdvözölt Engem. Senki közülük nem gondolt arra, hogy az Én időm lejárt. Elindultam arra az útra, amely a Golgota felé haladt. Eltervezték kivégzésemet a farizeusok és a főpapok, mert mindennek be kellett teljesednie az írások szerint. Ti mindezt a Feltámadás fényében látjátok, és vajon milyen lélekkel ünnepelitek jeruzsálemi bevonulásomat? Átérzitek Velem együtt, mit jelentett Nekem az emberek éljenzése? Amikor az ember az egyik pillanatban dicsőít, azután pedig „feszítsd meg”-et kiált? Mennyire gyorsan megváltozik az ember viselkedése! Arra vágyom, hogy maradjatok Mellettem, és tartsatok ki a végsőkig, mert mindent feláldoztam értetek. Jézus

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1211-nagybojti-program-lelkiismeretvizsgalat

Az engesztelő ima által tartja még Isten a világot

 

2017.03. 23.

Kedveseim! Tartsatok ki a három órai (15.00-16.00) engesztelő imában. Ha sikerül párosan mondani, hatalmas kegyelmekben részesültök. Mert most van a kegyelmi idő, amit a legjobban ki kell használnotok. Csak a legvégső esetben maradjon el az imaóra, de igyekezzetek még aznap pótolni. Fogjatok össze három órakor, és az egész engesztelő tábor alkosson egy fűzért. Az ima elején fejezzétek ki, hogy együtt imádkoztok a többi testvérrel, a Szűzanya oltalma alatt. Igyekezzetek minél többen bekapcsolódni ebbe a közösségbe. Kérjétek a Szent Vér oltalmát magatokra, hogy ne tudjon semmi megzavarni benneteket. De, ha mégis közbejön valami, az imapár be tudja fejezni az imát. Legyetek kitartóak, és áldottak.

2017. 03.24.

Kedveseim! Imádságaitokban legyetek nyitottak Isten Szentlelkének befogadására. Imádkozás közben gondoljatok arra, amiről szól az ima. Így biztos nem kalandoztok el. Készítsétek lelketeket, és hangolódjatok rá. Hagyjátok el a világ zaját, és emelkedjetek fel a Lélek szárnyán az imádság színterére. Ne feledjétek, ott már az angyalok és szentek társaságában vagytok, a Szűzanyával együtt. Minden erőtökkel koncentráljatok imáitokra. Ha egységben tudtok imádkozni, nagy kegyelmeket nyertek azoknak, akikért végzitek. Legyetek ennek tudatában!

2017. 03. 29.

Kedveseim! Legyetek készenlétben az imádság alatt, hogy lelketek felemelkedjen ahhoz, amit imádkoztok. Fontos, hogy ne kalandozzatok el, hanem tartsátok magatokat az ima szövegéhez. Imádkozzatok, hogy, megmaradjatok és kitartsatok az imában! Sajnos nagyon sok kísértés megzavarhatja az imát. Gondoljatok arra, hogy Isten előtt álltok, amikor engeszteltek, és másokért közben jártok. Óriási felelősség terheli a vállatokat, mert Isten előtt kell számot adni minden kimondott szóért. De ez a felelősség ne bénítson meg titeket!

2017.03. 30.

Kedveseim! Imádságaitokat vegyétek nagyon komolyan, mert ha az engesztelők nem imádkoznak, és elhanyagolják felajánlásaikat, akkor nehezedik a helyzet. Ti tartjátok imáitok által a világot. Isten szeretetét élvezitek, és minden kegyelmet megkaptok, hogy Neki tetsző módon végezzétek engeszteléseiteket. Különös kegyelmekben részesíti az Úr azokat, akik rendíthetetlenül minden nap kitartanak az imában. Rajtatok nyugszik Atyátok szeme, hogy megtegyétek, amit rátok bízott. Úgy imádkozzatok, hogy minden imátokat meghallgatják az égiek. Legyetek kitartóak, buzgók, és állhatatosak, mert az Úr katonái vagytok.

2017. 03. 31.

Kedveseim! Adjátok oda szíveteket az engesztelésben az Úrnak, és ne szabjatok feltételt Neki. Úgy tegyetek mindent, ahogyan kéri tőletek. Ne adjatok hozzá se többet, se kevesebbet, mert minden úgy jó, ahogy kaptátok. Ne tűnjetek ki a többiek közül. Az imádságotok olyan legyen, mintha mindnyájan egyszólamban énekelnétek. Ne szóljon ki feltűnően a hangja senkinek. Minél jobban belesimultok az isteni kórusba, annál tökéletesebben szóltok. Legyetek összhangban nemcsak azokkal, akikkel együtt imádkoztok, hanem minden engesztelővel is. Így szálljon éneketek a Mennybe.

2017. 04. 01.

Kedveseim! Az engesztelő ima által tartja Isten a világot. Ezért nagyon sok múlik azon, hogyan állnak hozzá az engesztelő közösségek. Óriási jelentősége van annak a kitartó munkának, amit belefektetünk. Soha nem szabad unottan és érzéketlenül végezni imáinkat, mert Isten szeme rátok szegeződik. Olyan különleges kegyelemben részesültök, amelyet csak azok értenek meg, akik benne vannak az imahadjáratban. Látjátok, mennyire fontos szerepe van imáitoknak, ezért minden áldozatot hozzatok meg.

2017. 04. 02. Oltáriszentségi Jézus

Gyermekeim! Amikor Szentségimádásra jöttök, tudatosítsátok magatokban Jelenlétemet. Közel vagyok hozzátok, mindent Elém hozhattok, mert örömmel hallgatlak benneteket. Beszélgessetek Velem úgy, mintha szemtől szemben állnék veletek, mert valóban így is van. Teljes közvetlenséggel szólítsatok meg, mintha a legjobb barátotokkal beszélnétek! De ne csak ti szóljatok, hanem hallgassatok is el, mert Én is szeretnék szólni hozzátok. Leginkább a szívetekben adom meg kérdéseitekre a választ, mert a szív gondolatai őszinték. Hallgassatok a csendben, és hagyjátok, hogy megérintsem szíveteket. Ha jól figyeltek Rám, megkapjátok a választ, hogy mit várok el tőletek. Imádkozzatok, hogy a csendben eltöltött idő, termékenynek bizonyuljon, hogy megszülethessenek azok a cselekedetek, amelyeket elvárok tőletek. Bár a csendben kiüresedik a lélek, és úgy tűnik nincs semmilyen gondolata, de ha képes vagy tovább csendben maradni, akkor hamarosan megnyílnak az ég csatornái, és betöltik szívedet. A csendben hozom el számodra a lelki békét, és azt a feltöltődést, amely által képes leszel Értem mindent megtenni. Szeressetek az Én csendemben megmaradni, és engedjétek magatokba szeretetem kiáradását! Arra vágyom, hogy mindnyájan megtapasztaljátok, mit jelent Jelenlétemben maradni. Megáldalak benneteket az Oltáriszentségből az Atya, Fiú, és a Szentlélek nevében. Ámen! Jézus

Anna Terézia


http://engesztelok.hu/lelkielet/1210-az-engesztelo-ima-altal-tartja-meg-isten-a-vilagot

a

Jézus Krisztus Urunk:

(…)1 A böjtölést is sokan úgy fogadjátok el, hogy „én megvonom magamtól az ételt, és azzal tartom a böjtöt”2.

A böjt nem kimondottan az ételről szól, hisz a kísértő, aki jelen van, az figyel reátok – a kísértő, aki megkísért benneteket, épp úgy, ahogy Engem is megkísértett, hisz a pusztában mindig azt figyelte, hogy mikor tud megkísérteni.

Ti, akik most a jelenben éltek, ugyanúgy részesültök mindabban, hogy a kísértő megfigyeli, hogy mikor tud közbelépni, szólni, megzavarni, hogy valójában hogyan éled életed, hogyan fogadod el a tanítást, hogyan alakítod ki a tanítás által mindazt, ahogy a kegyelem működik felétek és hozzátok. Hisz figyelni kell mindarra, hogy a tanítás, amely a bűnbánat-idő megtapasztalásában most ismét az Élő Tanítást nyújtja az Élő Evangéliumában. Hisz vannak nehézségek, vannak problémák, amelyeket fel kell ismerni, és ha már felismerted, akkor tudod, hogyan cselekedjél, és hogyan nyújts segítséget mindazoknak, akik várják tőled.

Hisz a kísértő a mai tanításában mit is tett? Azt figyelte, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a pusztában mikor éhezem meg.

Mit szólt akkor?

– Ha Te Isten Fia vagy, akkor mondd ezeknek a köveknek, hogy váljanak kenyérré.

De nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Atyám Igéjével is, amelyet elhagy szája, ajka, szeretete és kegyelme, amely felétek szól a tanításban.

De, úgy-e, folytatódott, hogy bevitt a szent városba, és felvitt a templom ormára. És mit mondott ott gúnyosan, nevetve?

– Hát, ha Isten Fia vagy, vesd le Magad! Hisz megparancsolta angyalaidnak, hogy a tenyerükön hordozzanak, hogy be ne üsd lábadat a kőbe.

De Én, Jézus Krisztus Uratok hogy folytattam neki?

– Valóban írva van, hogy Uradat, Istenedet ne kísértsd.

És ti a földi életetekben hányszor teszitek próbára e kísértéseket Atyával és Velem szemben is? Holott itt a kísértő kísértett meg Engem, de a földi életben pedig ti teszitek meg. Nem érzitek a kegyelem ajándékának jelenlétét és működését, hogy a tanítás, az valójában mit rejt számotokra, és mit nyújt számotokra?

De, úgy-e, ez a tanítás még folytatódik mindazzal, hogy elvisz egy igen nagy hegyre, és Felém tárja némely országot és annak gazdagságát. És ha Én leborulok előtte, és hódolom őt, akkor mit mond?

– Ezt mind Neked adom.

Nem ezzel vagyunk boldogabbak, nem ez által működik a kegyelem és a szeretet. Hogy van feléje mondva?

Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam neki:

– Takarodj, sátán, mert írva van azon, hogy csak a Mennyei Atyának borulunk le, hódolunk és imádkozunk, és imádjuk.

Nem városokat, és nem gazdagságot. És a gazdagságban pedig nem a gonosznak, a kísértőnek, a sátánnak, hisz többféle szóval is lehet jellemezni számára a megszólítást. Csak nekünk, akik testvérek vagyunk, s akik azt mondjuk, hogy testvérré váltunk a meghívásban, a küldetésben és a követésben, hogy: „Hozzád tartozunk, Uram, Jézusom, Veled szeretnénk élni a mindennapi életet a kegyelemben.”

Nálunk is megjelenhet a kísértő, csak tudjuk felismerni, és tudjunk különbséget tenni, hogy mi nem akarunk neki sem szolgálni, sem leborulni, sem imádni, sem elfogadni mindazt, amit ő kínál. Mert ha különbséget tudunk tenni, akkor mi is meg tudjuk számára válaszolni, hogy valójában mitévők legyünk, és mi hogyan szeretnénk tovább cselekedni, és ki az, akihez tartozunk, ki az, akit követünk, és ki az, akitől várjuk a segítséget, a kegyelmet, az ajándékot, a szeretetet, mindaz, ami által az életünk elindulhat egy útvonalon a meghívás küldetésében.

Fontos, hogy ez ismét épüljön egymásra rajtunk és bennünk, hogy „én, Uram, Jézusom, a Te testvéred vagyok, hisz megtaláltál az út porából, kiemeltél és meghívtál. A meghívást felismertem és elfogadtam, és elindulok Veled a küldetés követésében, a mindennapi élet-útpályán e meghívásban”.

És ha ezeket mind-mind tudjuk értékelni, felismerni és örülni, akkor számunkra ez a mai tanítás valóban jelen van, hogy mitévők legyünk, hogy tudjunk elgondolkodni, tudjunk bizonyságot tenni a saját életünkről, hogy mi a meghívás küldetésében mely életet válasszuk, és hogyan haladunk e meghívásban az úton. Vagy ha nem értem és érzékelem a különbséget, akkor lehet, hogy hallgatok a kísértőre, aki megkörnyékez, és lehet, hogy itt van melletted, és próbálja neked adni, hogy hogyan és miképpen cselekedjél. És még nem ismered fel, hogy talán nem a helyes és a jó utat kapod meg, nem a helyes és a jó úton indulsz el.

Fontos, hogy ezeken elgondolkodjunk.

És a böjt a bűnbánat-időben, ahogy mondjátok – hisz itt hogy is van ez a tanítás?

A Lélek kivitt a pusztába, de nem azért kimondottan, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok böjtöljek. Valóban ott vagyok negyven nap és negyven éjjel, hogy imádkozzam, hogy Atyával legyek, hogy felkészüljek arra a küldetésre, ami által Én is megkezdtem az Én saját küldetésemet, amiért lejöttem e Földre, testet öltve, hogy segítséget nyújthassak mindazoknak, akik várják és felkészülnek e segítségnyújtásra.

De sokan és sokan ezt a tanítást úgy könyvelik el, hogy: „Ez a böjt tanítása. És ha én böjtölök, akkor változhatok is.”

Valóban, ez is hozzá tartozik a tanításhoz. De a böjtölés nem kimondottan az ételről szól. Azzal megtisztítod önmagadat a bensődben, mert néha kell ilyen öntisztítást is végezni. De ezt nem kimondottan csak a böjtben lehet elkövetni. Ezt az év bármely idejében, napszakában vagy hónapjában, hetében el tudod végezni. A böjt – vagyis Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy mondom: a bűnbánat-idő –, az azt várja tőletek, hogy egy kicsit nyitottak legyetek, egy kicsit figyeljetek másokra is, nemcsak önmagatokra. Egy kicsit, ha kell, kovácsolódjatok össze a mindennapi imában, a felajánlásban, a kérésben, a cselekedetekben, amikor figyeljetek olyan testvéretekre, akinek lehet, hogy szüksége van a te jelenlétedre, a te kézszorításodra, vagy a szívből jövő átölelésedre, vagy a szívből jövő mosolyodra, amivel megerősíted. Hisz ez is mind a bűnbánat-idő tanítása, mert ezzel nemcsak saját magatokkal vagytok elfoglalva, hanem tudsz figyelni a felebarátra, a testvérre, hisz testvérekké váltok e tanítással e kegyelemben. S akkor fel tudsz készülni, hogy ez a bűnbánat-idő valójában mit fog nyújtani számotokra.

Igen, elkezdődött a bűnbánat-idő, és a cselekedetek jótetteit várom Én, Jézus Krisztus Uratok tőletek, hogy a kegyelem reátok áradjon, és működhessen rajtatok és bennetek, és ez által tudjatok különbséget tenni a jó és a rossz dolgok felett, különbséget tudjatok tenni, mi az, ami meghívás számotokra a küldetés-, követésben, és „mi az, aminek ellent tudok mondani, mert nem biztos, hogy az az én utam, amelyen nekem el kellene indulni”.

Ezek mind a szabad akarat cselekvésében elevenedik meg rajtatok, bennetek, hisz az Atya megadta számotokra ezt a csodálatos kegyelmet, amelyet szinte kincsnek is lehet mondani, mert van, úgy-e, az ember a testvérben, aki itt él lent a Földön, és megkapja hozzá azt a kegyelmet, hogy a szabad akarat cselekvésében tudjon dönteni, nem pedig irányítani, hogy: „Majd én és én megmondom, hogy te hogyan és mitévőn cselekedj; te hogyan imádkozz; te hogyan és miképpen dolgozzál; te hogyan és miképpen fogadod el a felebarátot és a testvért.”

Ez nem működik a szeretet, kegyelem által.

A szeretet és a kegyelem által úgy működik, hogy először imádkozom, először önmagamon próbálok változtatni, először önmagamba próbálok egy kicsit belenézni, hogy minden szép és jó így, ahogy van, vagy nem vagyok megelégedve vele, és el kell gondolkodni, hogy a változás elinduljon rajtam és bennem.

És hogy ha ezeket már megértem, akkor tudok segíteni talán a testvérnek és a felebarátnak úgy, hogy ha kell, rávezetem, hogy ha kell, imádkozom, felajánlom, és kérem számára is ezt a csodálatos segítséget a működéshez, hogy működhessen rajta és benne a felismerésében, a változásában és az elfogadásában. És akkor ez a bűnbánat-idő a megkezdésében megadja mindazt, hogy a szabad akarat cselekvésében hogyan és miképpen élek és indulok el e megkezdett bűnbánat-időben hétről hétre, hogy mit tud nyújtani számomra, számunkra a kegyelemben. És ez a kegyelem, ha reánk árad, ha a fénysugárral összeköt bennünket, szinte egy láncot tudunk alkotni, olyan láncot, mint amikor azt mondom nektek: „Fogjátok össze kezeiteket, hogy működjön az élő lánc.”

De ha ez a lánc hiányossá válik, akkor szétesik.

Akkor hogyan akartok egyek lenni?

Mert, úgy-e, emlékeztek, mikor van egy ajándék felétek egy áldásban, akkor arra törekszetek, hogy ez a lánc az élő láncban egy legyen, eggyé váljatok, tudjatok összefogott kézzel egymáshoz tartozni. S akkor nem értek rá szinte megnézni, hogy: „Jaj, ki is van mellettem, hogy meg-e fogom kezét vagy nem?!” Mert akkor arra ügyelsz, hogy „én is részese legyek ennek a láncnak az áldásban, a szeretetben, az örömben és a békében”.

Így most e bűnbánat-időben is megajándékozlak benneteket áldásommal, és az áldás áradjon reátok, hogy lélek-láncot alakítsatok ki egymással, és ez a lánc erős legyen, ez a lánc ne hulljon szét, ez a lánc kössön össze benneteket, és adja meg számotokra a segítséget a felismeréshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez, mert ezt mind-mind a szabad akarat cselekvésével tudjátok elérni és működtetni rajtatok és bennetek.

És így e megkezdett bűnbánat-időben áradjon reátok áldásom, amely most reátok árad és betölti szíveteket, lelketeket, és megmutatja számotokra a meghívást a bűnbánat-idő elindulásával a küldetés-, követésében kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, egész lényeteket. Érezzétek a meleg fénysugárt, ahogy átölel, ahogy eggyé kovácsol e bűnbánat-idő megkezdésében az erős lánchoz, hogy egyek legyetek, és szorosan egymáshoz tartozzatok, hogy ne hulljatok szét, e kegyelem-tanítás maradjon meg bennetek és rajtatok.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotáján, akik a mai napon is megnyitott szívvel és lélekkel vettetek részt, hisz meghallottátok a hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok, hogy ismét, a mai nap is, számotokra is, ahogy együtt vagytok, ünnep legyen, mert az ünnep akkor ünnep számotokra, hogy ha ti is úgy készültök egy ilyen napra a zarándoklatban a fájdalom, szenvedés Golgotájához, hogy úgy éld meg, hogy ez egy ünnep, amelynek én is részesévé válhatok a többi testvéremmel együtt.

A bűnbánat második Golgotáján a tanításom az volt számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy a fénnyel átváltozom1, hisz Arcom ragyog, mint a Nap, a ruhám vakító fehér, mint a fény, ami azt adja számotokra, hogy kiválasztottam három tanítványomat, akikkel felmentem velük egy igen magas hegyre, hogy ők tanúi annak, amelynek részeseivé váltak a látásban, a hallásban, a megtapasztalásban, a felismerésben, hisz a jelenben ezek a szavak nem ismeretlenek számotokra, hisz nektek is a mindennapi életben ezek jelen vannak, hogy felismerjem, megtapasztaljam, észrevegyem, hogy valójában mit nyújt és rejt a fény, a világosság, a látás a látomásában. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok e mai nap tanítását így adom számotokra, hogy ez egy megdicsőülést nyújt felétek a felismerés elfogadásában.

Mert hogy is szólt a tanítás?

Kiválasztottam három tanítványomat, és felmentem velük egy igen magas hegyre, ahol ők azt vették észre, hogy Én, Jézus Krisztus Uruk, a Mester átváltozik. Pedig nemcsak átváltoztam, hisz Arcom ragyogott, mint a Nap, ruhám vakított, mint a fény, és két embert láttak, akik megjelentek – úgy-e, ő Mózes és Illés. S ekkor mit mondtak a tanítványok közül az egyik?

– Uram, jó nekünk itt lenni! Hadd építsünk három sátrat: Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.

A mai Golgotára, mikor mentetek, ha figyeltétek az összefüggést, mi volt az ének, amivel elindulni a fájdalom, szenvedés Golgotájára?

„Uram, jó nekünk itt lenni a Te szent hajlékodban!”

Hogy részeseivé válhassunk a mai ajándék kegyelmének, mert a kegyelem, az jelen van, a kegyelem működik, a kegyelem felétek árad, a kegyelem átölel, a kegyelem szeretetet ad, a kegyelem megmutassa, hogyan és miképpen éld életed. De ehhez mindig fel kell nőni, és mellette fel kell ismerni. Így a tanítványaim is felismerték:

– Hát, jól érezzük itt magunkat Veled, Uram! És még, hogy látomásban is volt részünk!

De ők nem gondolták, hogy ezt még, a ti szavatokat használva a jelenből, hogy ezt fokozni is lehet. Hisz egy fényes felhő, amely beborítja őket, és szózat hallatszik a magasból. És a szózatnak mi volt a mondanivalója?

– Íme, az Én Szeretett Fiam, akiben kedvem telik, és Őt hallgassátok!

Ha figyelitek, e mondanivalónak ajándékát, értékét, közelségét, szeretetét, ez ismételten megmondja számotokra, hogy itt az Atya, aki szólt nemcsak Felém és Hozzám, Fiához, és nemcsak a két látomásban látott prófétához, hanem tanítványaimhoz, akik jelen vannak. De akik megrémültek és megijedtek, és arccal leborultak a földre félelmükben.

Pedig ez a látomás nem a félelmet, és ez a szózat, a félelmet akarta hozni számotokra – ez a szózat azt, hogy kire hallgassatok, kire figyeljetek, kit kövessetek, és kinek akartok testvéreivé válni, mert jelen van a Fiú, az Isteni Második Személy e tanítás kegyelme révén is. És akarok-e e Isteni Második Személyhez tartozni, felismerni, majdan elfogadni és követni, és hallgatni szavára, amivel hozzánk szól? A szó, amely a tanítást rejti számotokra, és a tanítást tükrözi számotokra a felismerés elfogadásában, hogy valójában ki vagyok, és hogyan érzem és érzékelem mindazt, ami körülöttem zajlik, s ebből szeretnék-e kimozdulni, vagy megmaradni benne, vagy felismerést érezni az elfogadás megtapasztalásában. Mert ha ezeket mind-mind összekössük és kapcsoljuk egymáshoz, akkor a felismerés kegyelmének ajándéka megelevenedik rajtatok és bennetek. És akkor nektek is lehet mondani azt, hogy ragyog az arcod, mint a szikrázó Nap, vakít a ruhád, mint a szikrázó fény a megdicsőülésében, mert „én is a földi testvér, gyermek, felebarát, ismerős, szeretnék megdicsőülni Jó Jézus Krisztus Urunk tanítása révén e kegyelemben, mert Hozzá tartozom”.

Lehet, hogy bennünk is van egy kis félelem, de ezt a félelmet Jó Jézus Krisztus Urunk segítségével – hogyan is mondottuk régebben? – le lehet győzni, hisz tanítványaimhoz is odaléptem, megérintettem őket:

– Keljetek föl, és ne féljetek!

És a tanítványok is e szavak hallatán felemelték tekintetüket a földről, s akkor vették észre, hogy valójában, akit Mesternek, akit Jézusnak, akit Prófétának neveztek, már csak egyedül van jelen, és aki ismételten így szólt:

– Ne beszéljetek e látomásról senkinek semmit. Majdan, ha eljön az az idő, hogy az Emberfia feltámad a halottak közül, akkor már ti is elmondhassátok e látomás megelevenedésének ajándékát a kegyelem által.

S akkor öröm és boldogság tölti el szíveteket és lelketeket, mert a tanítás így lesz teljes felétek és nektek e kegyelem működésében, mert tudjátok, hogy ki szólt hozzátok, ki mondta, hogy: „Fogadjátok el az Én Szeretett Fiamat, akiben Nekem mint az Atya – mondom –, kedvem telik, s Őt hallgassátok!” Mert Ő szívből jövő tanítást áraszt felétek e kegyelem működése révén, aminek ti is részeseivé válhattok a mindennapokban, a mindennapokhoz, és akkor az ünnep valóban ilyen örömteli, szeretetteljes lesz, hogy az az ünnep számotokra is ragyoghat, mint a Nap, vakíthat, mint a ruha a fehérségében és a fényében.

De ezek mind csak egyszerű szavak a megtapasztalásának jelenlétében.

Hogy ki hogyan és miképpen fogadja el, és zárja be szívébe, lelkébe, az a saját szabad akarat cselekvésének megtapasztalása, felétek áradásának működése. És ha felismerem önmagam, akkor el tudom fogadni a tanításnak a mondanivalóját a kegyelemben. És akkor ez a tanítás úgy működik, ahogy szeretnétek megtapasztalni a mindennapi élet ajándékát e szeretet által.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom a mai napban, amelyet kiválasztott Mária testvér által árasztok felétek, hogy ma áldásom úgy áradjon reátok, mint ahogy az Én Arcom ragyogott, mint a Nap, és a ruha vakított, mint a fény, és ez a Nap és ez a fény öleljen át, óvjon, védjen, vezessen és erősítsen e meghívásban, e küldetésben, e követésben e bűnbánat-időben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e szikrázó Napnak vakító fénysugarával áradjon ma reátok, töltse be szíveteket, és érezzétek a melegség kegyelmét, ami által a meghívás küldetésében tudtok élni, cselekedni és haladni a mindennapokban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik Golgotáján, s köszöntöm mindazokat, akik meghallottátok hívásomat, és elzarándokoltatok e helyre.

Köszöntöm azokat is, akik ma jelenlétük révén csak lélekben vannak jelen, és így kísérnek el benneteket, hogy lélekkel legyetek egyek a kegyelem szeretetének működésével.

A bűnbánatban van az első tanítás, mielőtt megkezdem működésemet, s kimegyek a pusztába. Jött a második tanítás, amikor kiválasztottam három tanítványomat, és felmentem velük a hegyre, amelyet a jelenben most már úgy neveztek, hogy a Tábor hegye, ahol elváltoztam.

A mai tanításom pedig felétek arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom:

Aki Velem van, az nincs Ellenem1, s aki gyűjt, az nem szór szét. Mert aki Velem van, elfogadja tanításomat, elfogadja szeretetemet, az áldás kegyelmét, amellyel megajándékozom mindazokat, akik megnyissák szívüket, lelküket, és befogadják e kegyelmet, hogy ez által működhessen rajtatok és bennetek.

Mert ez a tanítás arról szól, hogy a megkezdett működésemben egy némát, akit oda hoztak Elém, és láttam, hogy jelen van a kísértő, a gonosz, az ördög – mindegy, mely szót használjátok a jelenben –, kiűztem belőle. És mikor elhagyta a testet, megszólalhatott, ami által többen elcsodálkoztak. Elcsodálkoztak, hogy:

– Ilyen történhet most itt a jelenben?! Hát valójában ki ez, aki ezt megtette?

Némelyek kételkedve így szólnak:

– Hát, Ő nem más, mint a Belzebub fejedelmének segítségével művelte ezeket.

Mások pedig így szólnak:

– Hát, ha ilyet tett, akkor kérjünk Tőle égi jelet!

Úgy-e, ez az égi jel nem ismeretlen előttetek, hisz már más Evangéliumban is, az Élő Evangélium megtapasztalásában hallottatok e tanításokról, e tanításban, hogy „égi jelet kérjünk”.2

Ott hogy is mondottam?

Ez a nemzedék nem érdemel égi jelet.

Itt sem adtam égi jelet, mert átláttam rajtuk, az ő gondolatukon és a gonoszságaikon, hogy próbára akarnak tenni. De a próbatételben próbáltam számukra megválaszolni, mert Én, ha Belzebubbal és annak fejedelmével űztem ki az ördögöt, akkor megkérdeztem tőlük:

– És a ti fiaitok – most lehetne ezt mondani a jelenben is –, azok hogyan és kivel fogják ezt ugyanúgy megtenni? Vagy ők lesznek majd a bíráitok, akik bíráskodnak felettetek? S a bíráskodásból néha ítélet alakul ki? De az ítélet nem biztos, hogy a helyes megfogalmazásában és tanításában van jelen?

El kell gondolkodni, hogy „hogyan és miképpen tartozom e meghívásban, e Élő Evangélium felismerésében, hogy elinduljak a meghívott úton, és a meghívásban érezzem a fény melegségét, a szeretet örömét, ami által megerősödök, és elfogadom mindazt, ami által Hozzád tartozom”.

Mert, úgy-e, Én, Jézus Krisztus Uratok meghívtalak az útra. A meghívást minden testvéremnek a szabad akarat cselekvésében tudni kell felismerni, elfogadni, és ez által haladni a mindennapokban.

Fontos, hogy érezd és értékeld, hogy ez az Élő Evangélium e tanítás mondanivalójával hogyan és miképpen jön el felétek és hozzátok. Mert a tanításában most nem kell csak arról beszélni, hogy a gonosz hogyan van jelen, hogyan környékez meg, s az ördög, aki megszállja a testet a gonoszságával, és szinte használja, s a használatban a test azt teszi, amit ez a gonosz lélek, ördög megpróbál táplálni beléje.

Én, Jézus Krisztus Uratok átláttam ezen is, s ezért siettem segítségére.

De segítségetekre sietek akkor is, amikor csak Felém fordultok, és azt mondjátok: „Uram, Jézusom, jöjj segítségemre! Uram, Jézusom, fogadd el szívből jövő, felajánló imámat a kéréshez, a fohászhoz és a meghallgatáshoz.”

És Én, Jézus Krisztus Uratok felétek fordulva, ha kell, lehajolok hozzátok, megfogom kezeiteket, és kézen foghatóan – ahogy mondani szoktátok a jelenben – érzitek az Én segítségemet, érzitek az Én jelenlétemet, hogy igen, megadom nektek mindazt, amiért Hozzám fordultatok a felajánló ima révén.

De itt a segítségnél el kell mondanom, hogy néha a felajánló imában lehet, hogy többet kell kiadnotok önmagatokból, tehát nem egyet, nem kettőt, és nem hármat, hanem néha hetek, hónapok, és néha, mondhatjuk azt, hogy évek a ti földi jelen számításotokban. Nálam, Jézus Krisztus Uratoknál volt olyan, mikor kiválasztott Mária testvérem felajánlott egy kérést, s volt, mikor már méltatlanul ő is így szólt Felém:

– Uram, már oly régóta imádkozom erre a szándékra. Miért nem fogadod el? Miért nem jössz segítségemre?

S erre azt mondottam neki a benső hangban:

– Miért? Hát nem tegnap helyezted el Felém?

Akkor értette meg kiválasztott Mária testvérem, hogy itt lent, a földi életetekben, a mindennapi jelenlétetekben múlnak a napok, a hetek, a hónapok, néha az évek, amelyek Nálam lehet, hogy csak egy pillanat vagy egy nap, ami miatt nem szabad elcsüggedni, elszomorkodni, hanem bízni e Szentséges Szívben. Hogyan énekeltétek?

„Ne csüggedj el…” Mert ha a csüggedésből felismered az Élő Szív jelenlétét, szeretetét és kegyelmét, akkor rádöbbensz, hogy nincs hiábavaló felajánló kérés, nincs hiába várakozás, mert a miértre, a felajánlásra eljön a meghallgatás segítsége. S az apró jelben, ahogy mondottam, ha egy kicsit éber vagy és figyelsz kiválasztott testvéremnek arról a mondanivalójáról, amivel felkészítem. Pedig néha ő is úgy jön ki:

– Itt az idő. Ki kell mennem, de még nem tudom, miről kell beszélnem.

– De becsukod szemed, átadod magad, és már a Szentlélek által feléd árad minden, és arról beszélsz, amit Én, Jézus Krisztus Urad megadok a te ajkadra.

Én, Jézus Krisztus Uratok pedig az Atyától veszem mindazt, amire felkészített, mert ebben a tanításban is az van, hogy Isten ujjával vagy Isten erejével űztem ki az ördögöt a néma emberből, hogy segítséget nyújtsak.

Tehát ha ti is tudtok felajánlani, áldást mondani, kérni, megköszönni, akkor mindenre eljön a segítő válasz a kegyelemben. S akkor nemcsak a kétely, a fájdalom és a bánat elevenedik fel, és akkor számotokra ez a rövid, kis példabeszéd nem azt fogja tükrözni – hogy is van ott? –, az erős ember, aki megtehette, fegyverzettel védte a saját területét, s addig volt csak biztonságban, amíg nem jött el nála erősebb, aki legyőzte őket, elvette fegyverzetét, és mindenét szétosztotta.

Úgy-e, számotokra már nem kell ilyen tanítás a példabeszédben? Mert ha ti már tartoztok a meghívásban Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, és követtek Engem, elfogadjátok az Élő Evangélium tanítását, amiből erőt merítve és belekapaszkodva haladhattok e meghívásban, e küldetésben, a mindennapokban, akkor érzitek, hogy Isten ujjának erejével nyújtok számotokra segítséget, hogy a kegyelem felétek áradjon, működjön rajtatok és bennetek. És akkor ti boldogan mondhassátok: „Mi Veled vagyunk, és egyhamar nem akarunk ellenségeddé válni, Uram. Mi azok vagyunk, akik Veled együtt gyűjtünk, és nem akarunk semmit szétszórni, tönkre tenni, hogy ne legyen neki értéke, ajándéka, kegyelme.”

Mert az érték, az bennetek van, a ti saját szívetekben és a lelketekben, ami által kialakul az egész lényetek az egyéniségben. S akkor tudod, hogy valójában egy értékes ember, gyermek, testvér vagy e földi életben, aki az Atyához tartozol mint gyermek, a Fiúhoz mint testvér és az Édesanyához, ismételten, mint a gyermek, akik mindenkor segítségetekre sietnek, ha hívjátok, mert szükségetek van Reá.

Ennek reményében áradjon reátok ma áldásom e kegyelem szeretetében, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok eljövök hozzátok, hogy segítséget nyújthassak számotokra, amikor szükségetek van, amikor hívtok, és a hívásban a megnyitott szív türelmével várjátok, hogy a kegyelem a megtapasztalásában, a meghívásában eljöjjön felétek és hozzátok, és árad reátok ez a mai kegyelmi ajándék, hogy: „Uram, Jézusom, mi Veled vagyunk, és nem akarunk egyhamar ellenségeddé válni. Mi azok vagyunk, akik tudunk Veled együtt gyűjteni, s ebben a gyűjtésben megmaradva, és nem akarunk semmit szétszórni, elpocsékolni és tönkre tenni.”

Mert a kegyelem a fény szeretetében, ahogy múlt héten is mondottam, ez érvényes a mai napra is: ismételten áradjon felétek kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e fénnyel, e kegyelemmel, e segítségnyújtással eljön felétek, hozzátok, hogy átöleljen, felmelegítsen, megerősítsen és meghívjon továbbra is a mindennapi élet-útpályátokra a felismerés elfogadásával. És akkor már tudod, mi a küldetésed és a követésed. S bármilyen problémád van, bármivel fordulsz Felém és Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, hogy a meghallgatás kegyelme működhessen ez által rajtatok és bennetek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

 

Jézus Krisztus Urunk:

Lassan megemlékeztek Nevelőatyámról.

Itt is az Élő Evangélium majdan arról szól felétek, hogy ez a család, amellyel Én együtt éltem, elmentünk fel a városba az ünnepre. De itt már Én, Jézus Krisztus Uratok a gyermekben tudtam, hogy Nekem mit is kell cselekednem, és hogyan. Édesanyám és Atyám nem vették észre, hogy nem vagyok velük, csak később, majdan visszaérve, hogy megkeressenek. És megtalálnak a vének között, az elöljárók között, hogy Én, a gyermek éppen felolvasok a megtapasztalás szeretetében.

Ez az Élő Evangélium is azt tükrözi számotokra, hogy lehet hinni, bízni, reménykedni, mert a kegyelem jelen van, eljön hozzátok, és megerősít, s megmutatja mindazt, ami által elindulsz e meghívásban az élet-úton.

Fontos, hogy Édesanyám és Atyám is példa legyen számotokra az egyszerűségében és a hitében és a bizalomban, hogyan tudtak együtt és egymással haladni, a mindennapok néha nehézségében is megtalálták a kiutat.

Így a mai Evangélium tanítása mellett még ezt nyújtom számotokra, hogy akik ezt a nevet viselik Atyám után, ők is alakítsák ki úgy életüket, hogy mindig a szerénység, a hit, a szeretet, az öröm és a remény éljen e testvéreimben, szívükben, lelkükben s egész lényükben.

 

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

a

7. IMG_6345 jav.

VII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 (…) a mai napon, a bűnbánat negyedik Golgotáján testvéreimet, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik a mai napon is lélekben kísérnek el benneteket imával, szentmise-áldozat bemutatásával, hogy részeseivé válhassanak e mai nap meghívásban. De a meghívás nem testben és lélekben történik, hanem ma csak a lélekjelenlét, amely erőt ad mindahhoz, ami a mai napon is jelen van e bűnbánat-golgotán.

A mai tanítás, ami felétek szólt, nem ismeretlen volt számotokra, hisz már az évek folyamán hallottátok. Lehet, hogy éppen akkor nem teljesen e szavakkal, de az értelme ugyanez volt. Hisz a mai tanítás az, amikor a tanítványaim és a nép sokasága körében a példabeszédet emelem ki számukra. De hogy ezt ki kellett emelni, ez mind azért történik, hogy vannak olyan testvérek a jelenben is, akiket megaláznak, megvetnek, és ha kell, kicsúfolnak. És magukat pedig felemelik, szinte mondhatjuk azt, hogy kitüntetik önmagukat, hogy ők biztos a legjobbak, és mindent helyesen tesznek, őket csak figyelni és elfogadni kell. És akkor minden rendben van.

Hisz a mai nap folytatódik a bűnbánat első, második és harmadik hetének tanításában. Hisz ha csak egy pillanatra megyünk vissza, egy-egy gondolatmenetnek, az első, úgy-e: Kérjél, keressél és találjál. És úgy cselekedj a felebarátoddal és a testvéreddel, amit magadnak is elvársz. Te is csak annyit nyújts.

Majdan a döntés, hogy kik ülnek Mózes székében. S azt mondom, hogy a törvényt, amiről beszélnek nektek, fogadjátok meg, de őket ne kövessétek. Mert amit ők cselekszenek, az nem a szeretet kegyelme révén van. Ők magukat szintén itt felmagasztalták, elvárják, hogy hogyan és miképpen jelenj meg előttük, s hogyan és miképpen köszönthessétek. Szeretik az első helyeket elfoglalni.

Majdan jön a harmadik Golgota-i tanítás, ami szintén a törvényről szól felétek, hogy a törvényben hogyan cselekedj, hogyan fogadd el, és hogyan nem szabad azt tanítani. Hisz hogyan is szólt felétek?

Jelen van egy tanítás, a tanítás, amelyet átadok, és a tanítás, amely felétek szól, és azt mondottam:

– Nem azért jöttem, hogy eltöröljem, hanem azért, hogy tökéletes legyen.

És ha úgy tanítotok, hogy minden betűt, „i” betűt, vesszőt, mindent meghagytok a tanításban, akkor lesznek, akik meghallgatnak. De ha valamelyiket elhagyjátok, az nem a tökéletességet nyújtja.

És aki itt felmagasztalja magát, majd jönnek, és megalázzák.

És a mai tanítás ismét folytatódik ezekhez.1

Hisz hogyan is mondottam?

Van a két testvér, ember, barát, ismerős, mindegy, hogy hogyan nevezed, kik felmennek Atyám házába, hogy imádkozzanak. Az egyik bátran előrébb megy. Tekintetét felemeli, hisz neki nincs szégyenkeznivalója, úgy érzi. Ő bátran szembenézhet, és nemcsak magával foglalkozik, hanem hogyan is mondja?

„Atyám, milyen jó, hogy itt vagyok, és imádkozhatom. Hogy én nem olyan vagyok, mint a többi ember, vagy netán ez a vámos, hisz én, ha imádkozom, jót teszek a cselekedetekben. Nem vagyok bűnös ember, nem törtem házasságot, kétszer böjtölök hetente, és mindenemből a tizedet oda adom.”

Úgy-e, ennek a mondanivalóját mindjárt meg lehet érteni, hogy ez mit tesz: először megveti azt, aki jelen van, ha nem is mellette, csak hátrébb. De mit mond?

„Milyen jó, hogy én nem vagyok olyan, mint az.”

Hát ő biztos tudja, hogy az milyen ember!

Hogy van ez a jelenben?

Hányan és hányan másokról ítéletet mondotok, hogy milyen ember, hogyan cselekszik. Holott először önmagatokba kell nézni, nem mindjárt felmagasztalni önmagamat, és az első helyre tenni, mint ahogy mondottam, szeretik az első helyeket elfoglalni.

Ennek a mondanivalója is azt értelmezi és tükrözi számotokra, hogy önmagát szinte az első helyre szeretné felhelyezni, mert hogy ő nem olyan, mint a másik ember vagy a vámos. Hát ő olyan, aki biztos jó helyen van, akinek nem szabad semmit sem mondani, sem kérni, netán még ránézni sem, nehogy megbántsátok.

És a jelenben sajnos egyre többen és többen az ilyenek – az ember, a testvér, a felebarát, az ismerős?

Ahogy mondottam, a jelenben most is lehet mondani.

Némelyek messzire elkerülnek az igazságtól, a szeretettől, a megbocsájtástól és a békétől. Beszélnek ugyan róla, de ők maguk nem teszik. Elvárják, hogy velük hogyan bánjanak, de ők másokkal nem teszik.

Ezért fontos, hogy elgondolkodjál, értelme legyen az életnek a felismerés elfogadásával, hogyan és miképpen indulok el egy olyan úton, amelyen először önmagamba nézek, először megnézem, hogy ki a testvérem, megnézem, ki hívott meg erre az útra, megnézem, hogy méltó vagyok-e én is rálépni erre az útra, vagy talán így nem helyes elindulnom, talán előbb változni és változtatni kell, hogy valóban felismerhető legyek, és elfogadható.

De hogy ezek megtörténjenek, elsőként önmagunkba kell nézni. Először önmagunkkal kell tisztában lenni, hogy én valójában ki vagyok, milyen vagyok a bensőmben, hogyan cselekszek a mindennapokban, és hogyan fogadom el mindazokat, akik körülvesznek, és akikkel szeretném kialakítani a mindennapi életemet, netán az engesztelésben, a felajánló imában, a munkában, a cselekedetekben, vagy éppen a szentmisén való részvétellel, vagy egy engesztelési közösségben. Ezek mind-mind rajtatok és bennetek jelen. De ezeket nektek kell saját magatoknak felismerni.

Én, Jézus Krisztus Uratok e tanítás által hozzátok szólok, megadom nektek, hogy hogyan és miképpen ismerd fel önmagadat, és miképpen próbálj meg cselekedni, és miképpen próbálj jót tenni. És ne akarjátok magatokat felmagasztalni, mert hamarosan megaláznak. Ti legyetek inkább olyan kicsinyek, mint a törvénynél, ahogy mondottam, a kicsinyek, akik figyelnek a tanításra, a tanítás mondanivalójára, annak minden szójára és betűjére, vesszőjére, semmit sem hagynak el, mert a szerint szeretnének cselekedni. S akkor a kicsinyekben felismerik őket.

Ha a mai tanítást veszed, akkor itt is lehet mondani, hogy ti lehettek olyanok, akiket lehet, hogy most nem farizeusnak és nem vámosnak nevezek meg. Van a testvér, és van a felebarát. Most te melyik akarsz lenni? Az, aki elöl van, aki magát felhelyezi, vagy az, aki hátul vagy egy kicsit, és önmagadba tekintesz, nem mered felemelni tekintetedet, de nem azért, mert félsz, és csak bűnös ember vagy, hanem azért, hogy önmagadba tekintesz, önmagadhoz szólsz elsőként, hogy: „Ó, Uram, ó, Istenem! Bocsáss meg nekem, bűnösnek. Add nekem irgalmasságodat, mert akkor, ha jelen van az irgalmasság, akkor megbocsájtottál a bűnösnek, az egyszerűnek, aki Feléd fordult, aki Reád hagyatkozott, és aki bízott Benned, hogy meghallgatsz, és segítséget nyújtasz.”

És akkor boldogan lehet mondani, ahogy tanítványaimnak is mondottam, és most a jelenben mondom: megigazulva tér haza, és kegyelmet nyert.

A másik pedig nem, mert ő igyekezett felmagasztalni magát, de ez a felmagasztalás nem érkezett meg egészen az Atyához vagy Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz. Elindult, de valahol elmaradt. Mert az igazság a szeretetében nem volt teljes. Nincs megbánás, nincs lelkiismeret-vizsgálat. A kegyelem, amely ajándék minden nyitott szívű testvéremhez, nem jutott el ehhez a szívhez, és nem történt meg az együttműködés.

Fontos, hogy ezekre tudjatok figyelni, különösképpen most a bűnbánat-időben, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok a ti szívetekre figyelek, a ti működésetekre, a ti kegyelmetekre, a ti szeretetetekre és a békére, hogy ez hogyan van jelen, és hogyan tudsz vele együtt működni, mindezekkel, hogy te egy felebaráti testvér vagy, aki elfogadod a felebarátodat és a testvéredet, hogy eggyé váljatok e kegyelem által. És akkor tudtok megbocsájtani egymásnak, nem pedig haragudni, gyűlölködni, ítéletet mondani, és ha kell, megalázni vagy kitaszítani. Mert ha ezek mind jelen vannak, akkor hogyan van jelen a megbocsájtás? Csak így egyszerűen kimondom: „Nézd, megbocsájtok. De miért is? Mert arra már nem emlékszem.”?

És talán úgy könyvelitek el, hogy „nincs is miért megbocsájtani, mert talán én semmit sem tettem”.

Hát, ha nem néztél önmagadba, nem tettél lelkiismeret-vizsgálatot, amivel felismerted mindazt, ami körülvett, akkor ez a tanítássorozat e bűnbánat-időben, ami számotokra jelen van, hogy egy tanítást sem szabad kiemelni, hogy „ez az én tanításom, és a többivel nem törődöm”.

Ahogy régebben is mondottam, a Golgota-i tanításból nem csak egy mondatot emelünk ki, és ha kell, azt aláhúzzuk egy megkülönböztetett színnel, és csak a köré mondjuk a mondókánkat, a saját magunk kialakított gondolatát, holott nem biztos, hogy az helyes, és nem biztos, hogy csak az a mondanivaló.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok nem egy mondatot adok, hanem a tanításon végigmegyünk. Nem kimondottan pontról pontra, de mégis egybe tartozik, mert a tanítás a mondanivalójában így tökéletes. Így adom számotokra, hogy felismerhető és elfogadható legyen ahhoz az élethez, amire Én, Jézus Krisztus Uratok a meghívást megadtam, és te a meghívást felismerted, elfogadtad, szívedbe zártad, és megpróbálsz e szerint élni, cselekedni, és különösképpen e bűnbánat-időben jót tenni a cselekedetekkel, talán egy felajánló imával, talán egy szentmise áldozatával, talán egy másféle cselekedet, amit úgy érzel, hogy: „Én észrevettem, és talán e szerint tudok most segíteni a felebarátomnak és a testvéremnek, vagy ha elhozom szívemmel-lelkemmel egy felajánló imához, egy felajánló kéréshez, egy szentmisén való részvételhez, mert látom, talán a betegség őtet2 most távol tartja, de én nem feledkezem meg róla, mert én jót szeretnék adni és tenni, akkor azt mondom: »Uram, elhoztam szívemmel-lelkemmel most e szentmise-áldozatra, és szinte így mondom neki, hogy foglalj mellettem helyet, hogy egyek lehessünk e cselekedetek révén.«”

És akkor érzitek, hogyan van jelen a kegyelem, és hogyan van az, hogy ha te elvárod, hogy veled hogy cselekedjenek, akkor neked is talán ugyanannyit, vagy, ha lehet, még többet kiadnod embertársad, felebarátod, testvéred felé e tanítás révén.

A tanításom soha nem olyan felétek, amit nem lehet felismerni, elfogadni és a szerint cselekedni.

A tanítás olyan mindig, hogy megérthető, felismerhető és e szerint működtethető a mindennapi életünk kegyelme által. Mert a kegyelem, az jelen van és megadatott számotokra, „ha én ehhez megnyitottam szívemet, lelkemet, és befogadom, eggyé válok vele, akkor együtt tudok működni a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

És akkor ez a mai tanítás is kegyelmet ad számotokra, mert akkor nem így járultok Atyám házába, hogy „én és én és én legyek valaki, és érvényesüljek”, hanem „talán az vagyok, aki először önmagam számára kérem a felismerést, a bűnbocsánatot a változásban, a cselekedetekben, és akkor felismerem mindazt, aki körülöttem van, és akikkel szeretnék eggyé válni e tanítás által, és így haladni a mindennapokban”.

S akkor lesz tökéletes számotokra e bűnbánat-idő minden hét tanítása, amelyet, mondhatom, hogy egyik tanítás sem érvényes a másik nélkül, egyik mondat sem érvényes a másik nélkül.

Hogyan is mondottam valamikor régebben számotokra?

Mielőtt házat akarsz építeni, megnézed a talajt. Ha a talaj biztos és jó, akkor elkezded, és a téglákat egymásra helyezed. Mert ha közte hézagot hagysz ki, és úgy építed, összedől, mint a kártyavár.

Ilyenkor szoktuk mondani: ha a talaj nem megfelelő, akkor homokra építitek házatokat. És jön a forgószél, felkapja, tovább viszi, és mi marad belőle? Egy romhalmaz. De ha a talaj biztos alapokon áll, ha ott építesz, és mindent egymásra helyezel, nem hagysz közte hézagot, akkor ott jöhet a forgószél, nem kapja fel és viszi odébb, hogy romhalmaz legyen.

Így van a ti szívetek és a ti lelketek, hogy ha a tanítást így elfogadjátok hétről hétre, és minden egymásra épülő tanítás fontos számotokra, és nem emelek ki belőle csak egy gondolatot vagy egy mondatot, mert akkor már nem tökéletes. Akkor a múlt heti tanítás érvényes rá, hogy Én azért jöttem, hogy tökéletessé tegyem, de ha ti elhagytok belőle egy betűt, egy pontot, egy vesszőt, akkor már nem tökéletes számotokra.

És Én, Jézus Krisztus Uratok a tökéletességre hívlak, és várlak a vezetés révén a mindennapokban.

És ennek reményében ajándékozlak meg benneteket ma áldásommal, amely ma felétek ezt nyújtja, hogy: „Nem akarom magam felmagasztalni, és a másikat megvetni, hanem azt akarom, hogy a testvéri felebarátban, az emberben, az ismerősben eggyé válhassunk e tanítás által a jelen lévő testvérekkel a mindennapokban, a mindennapokhoz. S akkor lesz számunkra tökéletes a mai tanítás is, mert tudom, hogy ennek a tanításnak is mi a mondanivalója, és mit nyújt számomra a mindennapokhoz, hogy ez által haladjak e meghívott úton.”

És ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, szeretete, öröme, békéje áradjon reátok, töltse be szíveteket, hogy a tanítás a bűnbánat-időben, amely egymásra épül, hozza el számotokra a megfelelő gyümölcsöket, és a gyümölcsök beérjenek, és ez által kegyelmet és szeretetet sugározzanak, nemcsak önmagatoknak, hanem mindazoknak, akikkel szeretnétek e tanítás, e tanítások által eggyé válni a meghívás szeretetében, a mindennapokban.

 Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

7. R IMG_6301 jav.

VII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

(…) testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján. És köszöntöm mindazokat, akik ma is jelen vagytok, és mindazokat, akik lélekben kísértetek el e Golgotán.

A mai nap tanítása folytatódik a bűnbánat tanításában, hisz, ahogy már kiválasztott Mária testvér is mondotta számotokra a beszédében, hogy ebben az esztendőben a bűnbánat-golgota a felmagasztalás és a megaláztatás jelenlétében van jelen, a tanítás így szól felétek a felismeréshez és az elfogadáshoz.

De ahogy közeledtek az ünnep felé, úgy érzitek, hogy már a tanításomban, nem némely példabeszédben, hanem a tanításból már Én, Jézus Krisztus Uratok, ki a tanítást adtam a jelenlévőknek a nép sokaságában, az írástudóknak, a farizeusoknak vagy a zsidóknak, akik meghallgatták, és akik nem mindig fogadták el tanításomat. Hisz a mai tanítás is így szólt feléjük, és ez a tanítás most a zsidókhoz szólt, akiknek azt mondottam, hogy:

– Ha megtartsátok és elfogadjátok tanításomat, nem haltok meg, örökké éltek.1

De ez nem tetszett, akik jelen voltak, és akik hallgatták e beszédemet, hisz azt mondották:

– Hogyan mondod ezt Magadról, hogy ha megtartják tanításodat, akkor nem halnak meg, hanem örökké élnek? Jelen voltak a próféták, Ábrahám atyánk, azok is tanítottak, és mégis meghaltak. És Te mivé teszed Önmagad?

– Nem tudjátok, hogy ki küldött Engem. Nem kell Nekem tanúságot tenni, hisz ha Én Magamról tanúságot teszek, a dicsőségben, a megdicsőülésében ez nem érvényes. Majd Engem megdicsőül az, aki küldött. Én ismerem Őt, de ti csak azt mondjátok, hogy Istenetek. De mégsem ismeritek. Én ismerem Őt, ezért Ő megdicsőül Engem, Én pedig megteszem mindazt, amit kér Tőlem.

Ezért ez a tanítás úgy van jelen számotokra, hogy ők azt képzelték, hogy Én saját Magamat felmagasztalom a megdicsőülésben, holott Én arról beszéltem számukra, hogy az nem ér semmit, majd az megdicsőül Engem, aki küldött, s akit ismerek.

S ezen el lehet gondolkodni, hogy hogyan és miképpen van jelen ez a tanítás.

Hisz az első tanítás a bűnbánat Golgotáján, a három, ami szólt felétek: Kérjetek, és adnak nektek. Zörgessetek, és ajtót nyittok. Keressetek, és találtok.

Majdan: Amit elvársz, hogy veled tegyenek, te is annyit tegyél embertársaddal és felebarátoddal.

Utána jött az a tanítás, hogy: Mózes tanítószékében kik is ülnek? És erre azt mondottam: A törvényt fogadjátok el, de ne kövessétek őket tettekben. Hisz a törvény, az felétek is szól, de a tettek, amelyet ők cselekszenek, azt nem fontos nektek elfogadni és követni. Hisz ők szeretik, ha köszöntitek őket, szeretik elfoglalni az első helyeket, és még, ha egész addig elmegyünk, imaszíjukat is megnagyobbítják, a bojtokkal együtt, hogy szembetűnő és felismerhető legyen.

És akkor jelen van ismét a törvény, amikor a törvény, hogy hogyan fogadod meg, és a törvényben hogyan cselekszel. Hogyan fogadod el az embertársadat, a felebarátodat, és hogyan cselekszel. Mert te magadnak kéred, hogy téged elfogadjanak, tiszteljenek és megbecsüljenek. De hogy te helyében mit nyújtasz, és hogyan ismered fel embertársadat és felebarátodat a törvényben, ezzel már nem törődsz, tehát önmagadat felmagasztalod, a másikat megalázod.

Folytatódott utána a tanítás azzal, hogy ketten felmentek imádkozni. Az egyik önmagát felmagasztalja, a másik szinte nem is az, hogy megalázza, lekicsinyíti, mert ő úgy érzi, hogy nem méltó arra, hogy közelebb menjen, nem méltó arra, hogy felemelje tekintetét. Ő inkább lehajtott fejjel, önmagába fordulva, és irgalmat kér a bűnbocsánatában önmaga számára.

A másik pedig elkezdi, hogy milyen jó, hogy ő nem olyan, mint azok, vagy „az, aki itt mellettem van”. „Mindenből tizedet adok” – tehát magát felmagasztalta.

És a mai tanításban pedig az van számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításról, a megtartásról a felismeréssel szólok. Hogy ha ezeket mind felismered és megtartod, nem halsz meg, örökké élsz.

De vannak, akik ezt nem így fogadják el. Ők a szerint cselekszenek, hogy: „Volt prófétánk, prófétáink, Ábrahám atyánk, akitől tanultunk, de azok már meghaltak. Akkor Te hogyan jössz még mindig azzal, hogy ha a tanításodat megtartjuk, akkor nem halunk meg, örökké élünk?”

– De Ábrahám atyánk felkészült arra a napra a jövetelemben. Ujjongott. És mikor ez a nap eljött, örült a találkozásnak az ujjongásában.

– Te láttad Ábrahám atyánkat, mikor még ötven esztendős sem vagy?!

De Én, Jézus Krisztus Uratok így szólottam feléjük:

– Mielőtt még Ábrahám lett volna, Én már voltam.

Amit szintén nem tudtak elfogadni, hogy:

– Hogyan akarod Magadat ennyire – hogy is szól a szó? – felmagasztalni?! De mi majd megalázunk!

Hisz köveket ragadnak, hogy megkövezzék.

De mielőtt még ez megtörtént volna, eltűntem szemük előtt, és elhagytam Atyám házát.

És úgy-e, milyen könnyű mások felett ítélkezni, köveket ragadni, és megkövezni?

Úgy-e, a bűnbánat-időben már volt ez a tanítás, amikor oda hozzák a bűnös asszonyt? Ott is köveket ragadnak, hogy megkövezzék őt. De mielőtt még ezt a cselekedetet végrehajtják, oda hozzák, hogy próbára tegyenek, és kérdőre vonjanak?

De a próbatételben megkérdezték, hogy mitévők legyenek, mert bűnös asszony, aki házasságot tört. Azt meg kell ítélni!

S várták, hogy Én mit mondok számukra.

Elmondottam:

– Valóban Mózes adott számotokra, hogy adhattok válólevelet. De szívetek keménysége miatt, és nem a szeretet miatt. De most ti ide jöttetek, és várjátok, hogy mit mondok. Íme, hallgassátok szavamat: Én azt mondom, az vesse rá közületek az első követ, aki bűntelen köztetek.

És ilyenkor, mikor önmagunkba, úgy-e, nézünk, a lelki tükrünk vizsgálatában, rádöbbenünk, hogy: „Talán nekünk is van bűnünk a cselekedetek jelenlétében, vagy a megtapasztalás, vagy könnyedén vettünk valamit, vagy nem figyeltünk, vagy nem fogadtuk meg a tanítást?” Hisz lehet sok mindent felsorolni, ami jelen van bennetek, s amin el lehet gondolkodni, hogy: „Valóban bűntelen vagyok? Vagy először önmagamon kell lelki vizsgálatot gyakorolni?” És ha önmagamon ezeket megteszem, és ez által bűnbocsánatot kérek a feloldozás kegyelme által, hogy megkönnyebbülhessek, és akkor – talán – a segítségben szólok felebarátomhoz és testvéremhez, de nem a szerint, hogy megítéljem, nem a szerint, hogy kicsúfoljam, nem a szerint, hogy gúnyoljam, nem a szerint, hogy megmondjam, mi helyes a számára, és hogyan éljen. És nem azért, hogy néha, vagy könnyedén mondjátok, hogy „pálcát törjünk fellette”. Hanem talán azért, hogy először önmagamba nézek, lelki vizsgálatot teszek, és az után, ha tudok, segítek a felebarátnak és a testvérnek a cselekedetek révén. Mert akkor nem a felmagasztalás és nem a megaláztatás van teljesen jelen az előtérben, hanem már gyakorlom a kegyelmet, a működést a szeretetben, hogyan és miképpen van jelen, és hogyan és miképpen szeretnék én jót tenni a cselekedetek által, hogyan és miképpen ismerem fel az Atyát, kinek gyermeke vagyok, hogyan és miképpen fogadom el Jézust, aki a Tanítóm, akinek testvére lehetek.

Úgy-e, ismerős?

A harmadik bűnbánat-golgotáján hoztam számotokra pont ezt a tanítást.

És mi volt még ott benne?

Atyának se hívjatok senkit, mert egy a ti Atyátok – a Mennyei.

De Tanítónak se hívjatok senkit, mert egy a ti Tanítótok: Krisztus.

És ezek mind a tanítás törvényében van jelen a felmagasztalás és a megaláz szempontjából.

És ma ismét a tanítás van előtérben, hogy ha felismered, elfogadod, és a szerint cselekszel, akkor te felismered mindazt, aki küldött Engem, és akinek szeretnék mindent megtenni, amit csak kér a cselekedetek révén, a tanítás által, hogy ez által meghívjalak, hogy elinduljatok az úton a küldetés követésében, hogy testvéreimmé váljatok, és a testvérben ehhez az egy Pásztorhoz és e nyájhoz tartozzatok, akitől a tanítást kaphassátok a felismeréshez, az elfogadáshoz, és „ami által érzem, hogy én hogyan és miképpen alakítsam ki az életemet, hogyan és miképpen segítsek azokon, akik tőlem várják a segítségnyújtást”. Mert néha csak egy szó, egy mosoly, egy ölelés elég egy felebarátnak, egy testvérnek, hogy eggyé válhassatok a tanítás kegyelmében.

És akkor: „Felismerem, és megtartom a tanítást, nem távolodok el tőle, és a tanítás, hogy bennem élhessen, hogy erőt adhasson, és ez által elfogadjam a felebarátomat és testvéremet.”

S akkor ki tudjuk alakítani a mindennapi életet, ami által élünk és haladunk e meghívásban, e küldetésben és e követésben.

S ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvérem által áldásom, ami most a tanítás részében szól felétek és hozzátok, hogy érintse meg ez a tanítás szíveteket a lélekben, maradjon bennetek, fogadjátok el, és a szerint cselekedjetek, s akkor, ahogy mondottam e tanítás elején, aki elfogadja és megtartja tanításomat, nem hal meg, hanem örökké élhet.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, erősítsen, óvjon és védelmezzen, hogy felismerhessétek mindazt, ami fontos a mindennapi élethez e tanításból, e ajándékból, e kegyelemből, amivel a mai nap megajándékoztalak benneteket e tanításomban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

8. IMG_6302 jav.

VIII. állomás

Jézus Krisztus Urunk:

 (…) testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján, s köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben kísértétek el a fájdalom, szenvedés Golgotáján kiválasztott testvéremet.

A bűnbánat hatodik Golgotája, a tanítás, amely összefoglalja mindazt, amit e bűnbánatban számotokra megadtam. Hisz a mai nap tanítása – már egész közel vagyunk az ünnephez. Az ünnep, amelynek részeseivé váltak tanítványaim, és ez által az ünnepben ti is, hisz a mai tanítás arról szólt felétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis, ahogy tanítványaim szólítottak, a Mester, jelen van az ünnepi vacsorán, és mélyen megrendülök Szívemben és Lelkemben1, és azt mondom nekik:

– Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Ezen szinte meglepődve, és elcsodálkozva vesztek részt, hisz nem értitek, kiről is beszélek, s miért gondolom e szavakat.

Kérdőre is vonja az egyik tanítványom, akit megkért Simon Péter, hogy miért mondottam e szavakat, s kire gondolok. S elmondom részükre e ünnepi vacsorának jelenlétében, hogy akinek a mártott falatot adom, az árul el Engem: Simon fia, karióti Júdás.

De a mai tanítás nem csak ezt tükrözte számotokra, hisz ha a tanítás elejére megyünk teljesen vissza, akkor itt azt mondom: Én, Jézus Krisztus Uratok szembeállítottam tanítványaimat azzal, hogy az egyik elárul, a másik pedig megtagad. Amit nem akarnak elfogadni, hogy ők ilyent nem tesznek.

Hisz mit mondott Simon Péter, mikor azt mondottam neki?

– Én elmegyek, és ahova Én megyek, oda ti most nem jöhettek. Ahogy ezt a zsidóknak is elmondottam, úgy elmondom nektek is, hogy ahova Én megyek, ti nem jöhettek. Keresni fogtok ugyan, de nem találtok.

S erre ő mit mond?

– Uram! Hogy, hogy nem követhetlek, mikor én mindenhova követni akarlak?! Még, ha kell, életemet is odaadom.

– Igen, életedet odaadod.

De itt kérdezni is lehet, hogy: Életedet odaadod?

– De mondom neked: Ma, mielőtt a kakas megszólal, háromszor fogsz megtagadni Engem.

Simon Péter szomorúvá vált, hisz nem akarta elhinni e szavakat, amit a Mester mondott.

Pedig elmondotta, hogy: „Az egyik elárul, a másik megtagad.”

És e bűnbánat tanításában a felmagasztalásról és a megaláztatásról adtam számotokra tanítást e jelmondatában. Hisz minden évben valamihez kötődnek a tanítások, amelyek egymásra épülnek.

Most csak röviden megyünk minden bűnbánati Golgotán egy tanítás gondolatában.

Az első, úgy-e: Kérjetek, adnak nektek. Keressetek, és találtok. Zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. És amit elvársz, hogy neked tegyenek, vagy veled tegyék meg, ugyanannyit kell csak neked is megtenni? Nem. Ettől többet. Ez ismét itt jelen van, a felmagasztalás és a megaláztatás.

Majdan folytatódott, hogy Mózes tanítószékében kik ülnek? S erre azt mondottam: Fogadjátok el a törvényt, a szerint éljetek, de tetteikben ne kövessétek. Hisz megnagyobbítják imaszíjukat, a bojtokat szembetűnően megnagyobbítják, hogy felismerő legyen, és előttük nagy hajlással köszönjenek, első helyeket elfoglalják.

Úgy-e, itt is van, aki felmagasztalja magát, a másikat megalázzák, mert mit mondottam? Ők másokon nem segítenek. Súlyos terheket kötnek össze, amit az emberek vállára tesznek.

Majdan jött a harmadik bűnbánat-tanítás, amikor szintén a törvény is jelen van, és a törvényben pedig az, hogy hogyan és miképpen éljetek, és hogyan és miképpen cselekedjetek, és hogyan fogadjátok el mindazokat, akikhez tartoztok. És akkor azt mondottam, hogy jelen van az Atya, aki a Mennyei Atya. És hogy is mondottam?

Ne hívjatok senkit atyának, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei.

Tanítónak se hívjatok senkit, mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus.

De itt azt is elmondottam, hogy ha úgy szólítod valamelyik pásztor testvéremet, hogy elöl megadod számára a tiszteletet a keresztnévben, és akkor ezt a példát hoztam számotokra például, a jelen lévő pásztor: János atya, Jenő atya, Kálmán atya, Antal atya.

Itt azt mondottam, hogy a keresztnéven van a hangsúly, és az atya itt már lehet utána kisbetű, amely csatlakozik hozzá, tehát nem megadjátok a nagybetűs Atya szót, ami csak a Mennyei Atyát illeti meg. Mert: Egy a ti Atyátok, a Mennyei. S e szerint kell a törvényt felismerni és elfogadni, és cselekedni.

Majdan folytatódik, úgy-e, a tanítás a két emberrel, akik felmennek Atyám házába imádkozni. Az egyik előre megy, magabiztosan, imádkozik, önmagát felmagasztalja, hogy ő milyen ember, hogyan imádkozik, mit cselekszik, mindenből odaadja a tizedet, milyen jó, hogy nem olyan, mint a többi ember, vagy ez, a vámos, aki ott imádkozik.

Ő pedig megalázta önmagát, lehajtotta fejét, a mellét verte: „Én Uram, én Istenem! Irgalmazz nekem!”

És itt azt mondottam: Igen, aki felmagasztalja magát, majd a Mennyországban megalázzák. És aki megalázza magát, azt pedig a Mennyországban felmagasztalják.

Mennyivel más a tanítás, ha megértjük, hogy hogyan és miképpen haladunk.

És itt röviden csak kiemeltem számotokra, hogy fontos figyelni a tanításokra, amelyek a bűnbánat-időben vannak jelen, és azt mondani, hogy jelen van a tékozló fiú Evangélium tanítása, hogy az atya mennyire szereti az ő gyermekeit, és gyermekét, akit haza vár, mert az elgondolkodik, önmagába néz, és bűnbocsánatot kér a feloldozásban. És az atya az ő szeretetében megbocsájt.

Majdan jött az ötödik tanítás, amely már arról szólt számotokra, hogy itt nem mást aláznak meg, hanem Engem, Jézus Krisztus Uratokat a tanításban. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok milyen tanítást is adtam számotokra? Hogy aki megfogadja tanításomat, és a szerint él és cselekszik, nem hal meg örökre. Amit a zsidók nem tudtak elfogadni, és a farizeusok is. Mit mondtak?

– Hogyan mered e szavakat mondani?! Te nagyobb vagy Ábrahám atyánknál vagy a prófétáknál, akik mind már meghaltak?! Mivé akarod tenni Magadat?!

S Ő erre akkor válaszol nekik:

– Én ismerem az Atyát, és az Atya is ismer Engem. És ha azt mondanám, hogy nem ismerem Őt, épp olyanokká válnék a hazugságban, mint ti vagytok, ha azt mondanám, hogy nem ismerem Őt. És Én megteszem mindazt, amit az Atya kér Tőlem, vagy elvárja, hogy tegyek.

S ekkor megint, úgy-e, Nekem támadnak. Erre mondom, hogy:

– Én nem Magamtól teszem, hanem aki küldött Engem, aki ismer Engem, mert Én is ismerem Őt.

S ekkor ismét mit mondanak?

– Még ötven esztendős sem vagy, és Te már nagyobb vagy Ábrahámnál, vagy ismerted Ábrahámot?

Erre mit mondott?

– Ábrahám örült és ujjongott az eljövetelem-napom érkezésére. És mikor láthatott, örült és ujjongott.

S erre azt mondottam:

– Mielőtt Ábrahám volt, Én vagyok.

Ezeket már végképp nem tudták elfogadni, és köveket ragadtak, hogy megkövezzenek.

Tehát itt, ebben a tanításban a megaláztatás a Mesternek, vagyis, ahogy mondjuk most e jelenben, Rólam, Jézus Krisztus Uratokról szólt a felismerés elfogadása részében.

És itt számotokra csak egy gondolatig mentem el a házasságtörő asszonyhoz, akit szintén megkövezni akartak volna. De mielőtt még megtették, hát oda vezették, hogy próbára tegyenek. A válasz számukra az volt:

– Az vesse rá az első követ, aki bűntelen köztetek.

E szavak hallatán önmagukba néztek, és eldobták a követ, mert rádöbbentek, hogy nem bűntelenek. Valami belül számukra is el van rejtve, amiről azt hitték, hogy senki sem tudja. De mivel Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, e pontokra világítottam, így nem merték megkövezni az asszonyt.

Ezért mondottam, hogy a megaláztatás könnyen megy, de a felismerés az önmagunk megaláztatásánál vagy az önmagunk felmagasztalásánál, mikor szeretjük magunkat felmagasztalni?

Az Atyánál, akik ilyenek, nem egy hamar veszik észre, előbb megalázzák őket. És aki magát megalázta, vagy akiket megaláztak, azokat felmagasztalják.

A mai tanítás pedig az felétek, hogy bezárja a bűnbánati idő tanításait, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ki megpróbálom a tanítványaimnak elmondani, és a ti szavatokat használva, rávilágítani, hogy az egyik elárul, a másik pedig megtagad.

Amit először nemigen akarnak elfogadni, csak majd akkor, amikor szembesülnek vele.

Közeledünk, úgy-e, az ünnephez, ez már, mondhatod a tanításában, a három szent nagy nap előtt halljátok majd, és az után pedig közeledtek az ünnep kegyelmének átéléséhez a megtapasztalásában, hogy hogyan és miképpen cselekedjek, hogyan és miképpen fogadjam el mindazt, ami körülvesz, hogyan és miképpen éljek e bűnbánat minden hét tanításával, amiből erőt merítek, ami által önmagamba nézhetek, és lelkiismereti vizsgálatban, ahogy mondottam többször már az elmúlt időkben, a lelkivizsgálati tükröt megnézed, hogy valójában tetszik-e mindaz, ami benned rejlik, vagy ezen változtatni kell. És megnyitni szívedet a szeretet felé és a kegyelem felé. Mert, ahogy egy régebbi bűnbánat-idő tanítását végig az irgalmasság szeretetéről adtam számotokra a felismerésében, és e bűnbánat-időben is egy gondolatnyi menetben rátértünk erre, hogy most az irgalmasság évét ülitek, és az irgalmasság évében milyen csodálatos visszaemlékezni e tanításokra, amely szinte összekötött, hogy az irgalmasság szeretete, amely jelen van minden nyitott szívű testvérem előtt. De senkire sem erőltetem rá és parancsolom. Minden testvéremnek saját magának kell e irgalmassági szeretetet felismerni és befogadni, eggyé válni vele, megengedni, hogy működjön rajtunk és bennünk, és ez által éljünk és haladjunk a mindennapi élet meghívott útpályánkon. Mert a meghívást is minden testvérem felé megadom. Ha nyitott a szíve és a lelke, akkor felismeri a meghívásomat, és akkor a meghívás olyan erősen működik a Szentlélek által rajtatok és bennetek, hogy szinte úgy érzitek, hogy „valamit tenni, cselekedni kell”, vagy „mennem kell valahova”, vagy „részt kell vennem”, vagy „imádkoznom kell”, vagy „jót kell tennem”, hisz sok mindent lehet felsorolni ezekhez a cselekedetekhez, ami által a kialakított életetek jelenléte hogyan van jelen és működik rajtatok és bennetek.

És akkor e bűnbánat-idő tanítása segítséget nyújt számotokra, hogy nem felmagasztalni akarjuk magunkat, hanem inkább kicsinyekké válni a megaláztatásában, észrevenni a fontos dolgokat, amiből erőt merítünk, ami által tanulhatunk, és ami által segíthetünk a segítségnyújtásban. És ha eljön az idő, akkor, „akiről én tanúságot teszek itt lent a Földön, majd felmagasztal, ha méltó vagyok ehhez a kegyelemhez” – úgy-e, így szoktátok mondani a ti saját szavaitokkal?

De itt nem kimondottan a méltóságon van a hangsúly, hanem a jelen cselekedetekről, hogy hogyan és miképpen ismerem fel a tanítás mondanivalóját, és hogyan helyezem be a mindennapi életembe, és ez után hogyan tudok változni vagy változtatni, és hogyan fogadom el a felebarátot és a testvért a megbocsájtó kegyelem által a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És hogy ha ezeket felismerem, akkor e bűnbánat tanítása, mint egy lánc, összeköt, erőt ad, s akkor érezni lehet, hogy hogyan alakítsam ki az életemet. S akkor tudom, hogy a szeretet mondanivalója a megtapasztalásában hogyan működik rajtunk és bennünk, és hogyan tudok én ez által cselekedni, és talán többet adni önmagamból e szeretet, kegyelem által az elesettnek, a magányosnak, az árvának, az özvegynek, a betegnek, a szomorúnak.

Hisz, úgy-e, most is csak egy párat soroltam fel, és mi minden vesz körül benneteket a mindennapi élet jelenlétében, mi minden felé lehet tenni és cselekedni e irgalmasság szeretete révén a mindennapok jelenlétében.

Ennek reményében áradjon reátok ma áldásom, és az áldás nem kimondottan csak a felmagasztalás és a megaláztatás részében szól felétek és hozzátok e bűnbánat hatodik Golgotáján, hanem az irgalmasság szeretetét is szeretném tükrözni és árasztani felétek, hogy kössön össze benneteket ez az irgalmasság-szeretet, ami által tudok figyelni önmagamra, a megnyitott szívem benső hangjára, a Szentlélek működésére, amely szinte élőként van jelen, ami által tudok cselekedni, ami által tudok segíteni, ami által meghallom a meghívást, hogy hogyan és miképpen éljek és haladjak a mindennapokban.

És akkor így áradjon reátok e bűnbánat hatodik Golgotáján áldásom kiválasztott Mária testvérem által, és ahogy a jelmondat is volt e bűnbánatban, hogy „megalázom önmagam, hogy ha eljön, aki ismer engem, az felmagasztaljon, és akkor az irgalmasság szeretete működhet rajtunk és bennünk, és vezethet e meghívott úton”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, hogy működhessen rajtatok és bennetek, és mutassa meg számotokra a meghívott út felismerését, elfogadását, és majdan elindulását. És akkor az irgalmasság szeretete erőt ad mindahhoz, amely a jelenben körülvesz benneteket e élet által.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

Mária — kiválasztotti kegyelmi állapotban:

Felriadtak, valami mozog. És a fény megjelent, a kő csak úgy elgördült. Félelmükben nem is mernek ide nézni.

Megnyílott a rideg Sír ajtaja, hisz a követ elgördítették. Akik jelen vannak, megijedtek, megrémültek, kezeiket félelmükben felcsapják, és szólni nem tudnak. A vakító fény, amely megjelent, szétárad. És a fényben jelen van.

Jézus Krisztus Urunk:

Kilépek e rideg Sírból, amelyben eddig a Test pihent. De az élettelen test már nincs jelen, mert íme, az Élet erőre szállt.

A fény világossága, amely most átölel.

Ó, dicsőséges, szép hajnal, ki megérkeztél e illattal! Az illat, amely a hajnal fényének sugarát árasztja, amellyel betöltekezünk, ami által érezzük, hogy az Élet ismét jelen van – az Élet, amely e Testet eltöltötte, és már nincs jelen az élettelen test, hanem az élő, az Ember. Az Ember, amely vállalta mindezt, hogy megdicsőülhessen, és most dicsőségével ismét itt lehessen.

A Sír ridegsége, amely eddig e Testnek pihenője volt, most már a fény veszi át, a fény, amely megjelent, a fény, amely szétárad, ami által a jelenlévők megijedtek, megrémültek, hanyatt estek, hisz nem tudták, valójában most mi történik, minek tanúi, és hogyan fogadják el az Embert, ki eddig itt pihent, aki most megdicsőült, és a dicsőség fényével, íme, kijött e Sír ridegségéből.

Üres már a Sír, a leplek elhelyezve, és már csak a két angyal van jelen, kik örülnek e dicső hajnalnak. E dicső hajnal, amely ismét megjelent. A dicső hajnal, amelyet sokan nem vártak, mert azt hitték, e élettelen testtel befejeződött e Mester, e Názáreti, e Próféta küldetése, holott felkészítette tanítványait, a főpapokat és elöljárókat. De a felkészítés nem érintette meg a szív nyitottságának szeretetét és kegyelmét.

Íme, megjelent a dicsőséges, szép hajnal fényének illata, amely most itt van jelen előttetek. A nyitott szív felismeri és befogadja.

Íme, e hely, amely eddig mindig számotokra a megemlékezésben e elmúlt hetek révén a fájdalmat tükrözte. De a fájdalomban jelen volt a szeretet, az öröm és a béke, amely most megelevenedik előttetek e hajnal fényének ragyogásával.

Íme, a hajnal fényének, új életének mai tanítása:

Mária:

A hét első napja, mikor a tanítványok közül ketten elindultak egy Emmausz nevű faluba, amely Jeruzsálemtől olyan 60 stádiumra van, két-három óra járásnyira. És ahogy elindultak, lassan haladva, egymás között beszélgetnek a mostani dolgok történéséről. És ahogy beszélgetnek, néha mintha kissé vitatkoztak volna. És ahogy így haladnak, Jézus jön velük szembe, melléjük szegődik, de nem ismerték fel, hisz látásukban akadályozva lettek.

Hallgatja őket, majd megszólítja:

– Miről beszélgettetek most útközben?

Ők szomorúan megállnak, majdan Reá néznek, az egyik, kit Kleofásnak hívtak, így szólt Feléje:

– Te vagy talán az egyedüli idegen itt a városban, aki nem hallottál ezekről a dolgokról, amelyek most történtek?

Jézus így szól feléjük:

– Miért? Mi történt? – kérdezi.

Még szomorúbbak lettek:

– Hát a Názáreti Jézus esete, aki szóban, tettben nagyhatalmú Próféta volt Isten és a nép szeretetében. De a főpapjaink és az elöljáróink kiszolgáltatták Őt, elítélték, és keresztre feszítették. Azóta eltelt három nap. Pedig mi azt hittük a reményünkben, hogy Ő váltja meg Izraelt. De ez mind nem elég, hozzánk tartozó asszonyok kimentek kora reggel a Sírhoz, és mikor visszatértek, ezt mondták: „A Sír üres. Eltűnt a holttest, már csak két angyal jelent meg, akik azt mondták nekünk, hogy él.” Ekkor a tanítványok közül páran elmentek, hogy megnézzék, és mikor visszaérkeztek, mindent úgy találtak, ahogy az asszonyok mondották.

Ekkor Jézus reájuk nézett, és így szól:

– Ó, ti, oktalanok, késedelmes szívűek! Még mindig nem tudtok hinni abban, amit a Próféták mondtak el és írtak le, hogy nem ezt kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bejuthasson, és megdicsőülhessen?

Ekkor Mózestől és más prófétától is elkezdte nekik elmondani, ami a Názáreti Jézusról, vagyis a Mesterről írva vagyon. És ahogy így beszélgettek, és haladtak, oda értek a faluhoz, ahova tartottak. A Mester, Jézus úgy tesz, mint aki tovább akar menni. Ők ekkor kérlelik, marasztalják:

– Ne menj. Estére jár az idő, a Nap lemenőben van már.

És ahogy így kérlelték és marasztalták, ott maradt. Így bement velük a házba, majdan asztalhoz ültek. Ekkor Ő az asztalról Kezébe vette a kenyeret, megtörte, és oda nyújtotta nekik. Ekkor ismerték fel Mesterüket, hisz megnyíltak szemeik! De ahogy ezt látták, Ő eltűnt előlük.

Ekkor egymáshoz fordulva így szóltak:

– Úgy-e, lángolt a szívünk, mikor szólt hozzánk, és mikor a próféták írásait magyarázta?

Azonnal útra keltek, hogy visszatérhessenek ismét a városba. És mikor oda értek, egybegyűlve találták a tizenegyet, társait, azok így fogadták őket:

– Valóban feltámadt az Úr! Megjelent Simonnak!

Ekkor ők is e lángoló szívükkel így szóltak, hogy:

– Mi is láttuk! – és elmesélték pontosan számukra, hogy mi történt velük az útban, és mikor haza érkeztek, és most ezért jöttek vissza, hogy elmeséljék, hogyan ismerték fel a Mestert a kenyértörésben.1

Köszönöm e tanítást, amely az élet erejét árasztotta felénk!

Örvendetes napunk támadt…2

Jézus Krisztus Urunk:

A hajnal öröme most így jött el hozzátok, hisz jelen lett a tanítás számotokra, és a tanítás után pedig az ének mondanivalója, ami – a kettő egymásra épülve – megadta e kegyelem fényének tündöklő ragyogását, mert, úgy-e, az Élet erősebb lett a halálnál, és a Test már ismét él a fényével, és kegyelmet áraszt mindazoknak, akik megnyissák Feléje szívüket, hogy befogadhassák, hogy megerősödve a mindennapi élet ajándékával így tudjunk élni, így tudjunk haladni, így váljunk testvérekké e szeretet-hajnal üzenetével.

És most összefogjuk kezünket a láncba, megtartjuk imánkat. Az ima, amely elmondása alatt a szív nyitottságát kérem, és a szív nyitottságával, a felkészülésével fogadjátok be, testvéreim, fénylő hajnal ragyogását, amely most felétek árad, amely átölel, amely felmelegít, s már ti is boldogan mondhassátok egymásnak: „Úgy-e, lángol a szívünk e öröm-hajnalban?”

Mi Atyánk…

Jelen lévő testvérek:

…aki a Mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te Neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség. Mindörökké. Ámen.

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntve Édesanyát.

Jézus Krisztus Urunk és a jelen lévő testvérek:

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van Teveled! Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Jézus Krisztus Urunk:

Áradjon e hajnal fényének ragyogása minden nyitott szívű testvérem szívébe. Ölelje át, melegítse fel, hogy szinte érezze e tanítás jelmondatát, hogy: „Lángoljon szívünk örömünkben!” És ez a lángoló szív kísérjen el a mindennapokban, hogy: „Jézus testvérei lehetünk!”, és a mindennapokban, hogy: „Kövessük Őt, Hozzája tartozunk!”

E remény, e szeretet, e kegyelem e élettel ma így jött el felétek, hozzátok, szívetekhez.

És érezzük, hogy az Ember, akit csak így mondottak, elhelyeztek e Sziklasírba, hogy ott pihenjék a Teste, hisz nem hitték el, hogy Ő az, aki azért jött, valóban, hogy a Megváltást elhozza mindazon testvérei felé, akik felismerik Őt, akik követik Őt, és akik hallgatnak tanítására, mert a tanítás az Életet nyújtja – hisz hogyan is szólt felétek e tanítás szava?

Aki hallgat tanításomra, nem hal meg örökre, hanem örök életet nyerhet.3

És ez az örök élet adja meg minden ember, testvér felé a meghívást az elinduláshoz, a küldetéshez és a követéshez.

És ennek reményében most, hogy eljött ez a dicső hajnal fényének ragyogása e Élettel, hálát adunk, hogy itt vagyunk, hogy részeseivé válhattunk e hajnalban.

Énekeljük az énekünket, 276-os:

Jelen lévő testvérek:

Téged, Isten, dicsérünk…4

Jézus Krisztus Urunk:

Íme, e dicsőséges Kereszt, amely azért van mindig jelen, és ha reá tekintesz, mindig arra figyelj szíved szeretetének nyitottságával, hogy: „Uram, nem hiába haltál meg értem, egyszerű kicsinyért, mert mikor Reád tekintek, ha Feléd fordulok szívem nyitottságának felajánlásával, kérésével, fohászával vagy mérhetetlen nagy hálájával, tudom, hogy meghallgatsz, tudom, hogy segítséget nyújtasz, mert ezen a Kereszten már csak azért vagy így jelen számunkra,hogy emlékezzünk szívünk szeretetével, hogy Te lejöttél a Földre, testet öltöttél, nevelkedtél, majd elhagytad a nevelő házat, kiválasztottad tanítványaid, és elkezdted tanítani, és általa mindazokat, akik hisznek és bíznak Benned. És most mi a jelenben hiszünk és bízunk Benned, figyelünk tanításodra, hogy érintse meg szívünket, és ez a tanítás nyújtson segítséget, különösképpen akkor, amikor egy kicsit bánatosak, szomorúak vagyunk, megalázottak, kitaszítottak.”

Érezni kell e Kereszt szeretetét, amely felétek árad, ha szíved nyitottságával jössz e Kereszthez, mert a Kereszt jelenléte a szeretetet tükrözi számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok ezt mind szeretetből fogadtam el, és szeretetből vállaltam el, hogy ez által megválthassam mindazokat, akik ismernek, akik követnek, s akik hisznek Bennem.

És ez a Kereszt mindig reményt tud adni számotokra. Nincs olyan probléma, nincs olyan fájdalom, amire ne érezd a Kereszt szeretetét, ami feléd árad. Hisz már a Keresztről levéve elhelyezték a Sziklasírba, a ridegségbe, e hajnal emlékében – az Élet erősebb lett a halálnál, és már így van jelen köztetek a tanítás jelenetében.

És így a Kereszt mindig a szeretetet tükrözze felétek, és mindig érezzétek azt a békés szeretetet, ami sugárzik felétek.

Mária – éber állapotban:

Hallom, hogy itt vagytok, s nem bírom kinyitni a szememet. Olyan erős a fény, vakító…

Akkor jó reggelt mindenkinek!

a

Az engesztelő imák felajánlások értéke

2015. 03. 15.

Kedveseim, engesztelő országunk sorsa megpecsételődött! Mindazok, akik felajánlják az egész országot a Szentháromságnak, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át, nagy kegyelmeket eszközölnek ki népünkre. Bár úgy tűnik, továbbra sem változik a lelkek állapota, mégis felajánlásaitok által rengeteg lelket sikerült kiszabadítani a sátán kezeiből. Továbbra is tartsatok ki engesztelő felajánlásaitokban, mert akkor még több ember megtérését esditek ki! Most már az engesztelő imaórában nyújtott felajánlásaitok óriási kegyelmeket közvetítetnek a hitetlenek számára. Az imaóra a napotok középpontjába került. Imádságotok úgy száll fel nap, mint nap a Mennyei Atyához, ahogyan a szív lüktetése biztosítja a véráramlást.
2015. 03. 27.
Kedveseim, maradjatok meg állhatatosan az engesztelésben. Ne engedjétek, hogy a kísértő eltántorítson benneteket ettől az óriási nagy lélekmentéstől. Bár a gonosz mindent megkísérel, hogy eltérítsen titeket a kitartó imahadjárattól, ti azonban rá se hederítsetek. Adjátok oda Jézusnak fáradtságaitokat és hősiesen küzdjetek! Soha ne adjátok fel a küzdelmeket, mert ha kitartotok, hatalmas kegyelmeket eszközöl ki nektek Jézus. Óh, bárcsak figyelnétek arra, mennyire nagy szükség van menteni a lelkeket! Ezért legalább az engesztelés órájában tegyetek meg mindent a lelkek érdekében. Ha csak ketten is imádkoztok, és kitartóan kéritek Jézus irgalmas szeretetét a lelkekért, akkor az Úr megsokszorozza imáitokat, mintha egyszerre sokan imádkoznátok. Ez hatalmas kegyelem, éljetek vele!

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/938-az-engesztelo-imak-felajanlasok-erteke

 

A saját helyünk

 

2015. 03. 18.

Kedveseim, közösségeitek épüljenek fel szent házzá, hogy benne mindenkinek helye legyen. Senki ne érezze saját helyzetét alantasnak, mert Isten nagyon jól tudja, hogy kire mit akar építeni egyházában. Jól illeszkedjetek egymás mellé, mint a puzzle játékban, hogy szorosan és résmentesen helyezkedjetek el Isten művében. Legyen mindenki megelégedve a saját helyzetével és ne akarja a másét elkívánni. Ugyanakkor segítenetek is kell egymásnak a helyes és jó beilleszkedésben. Figyelnetek kell a másik adottságaira és nem állhattok senki fölé, de alá sem rendelhetitek magatokat senkinek. Mindenkinek rendeltetésének megfelelően kell beilleszkednie abban a rendszerben, melyet az Úr számára kijelölt. Így lesztek hasznára egymásnak és tudtok kibontakozni a kegyelem által.

Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/939-a-sajat-helyunk

Az engesztelő hivatás

 

2015. 03. 28.

Kedveseim, engesztelő élethivatásotokat úgy ajánljátok oda a Szentháromságnak, hogy lelketeket teljesen adjátok oda Neki. Ezt a küldetést nagyon kevesen kapták meg az emberiség közül. De hazánknak komoly osztályrész jutott ebből. Ha mindenki, aki elhívást kapott erre a küldetésre, komolyan venné, amit kapott Istentől, akkor sokkal nagyobb erővel működne az engesztelés műve. Még ha kevesen is vagytok, legyetek meggyőződve arról, hogy engesztelő mivoltotok felerősíti köztetek és bennetek a kegyelmek közvetítését. Minél buzgóbban végzitek ájtatosságaitokat, annál hatékonyabbá válik a lelkek megmenekülése. Buzgólkodjatok, és ne feledjétek, mekkora ereje van egyetlen összeszedetten elmondott imádságnak, mely hathatósan száll fel a Mennybe.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/940-az-engesztelo-hivatas

ÉGI ÜZENETEK

2014.02.11

Szűzanya: Jézus élete XIX.  A hegyi beszéd I.

Szűzanya: Drága Gyermekeim! Szívem összes melegével köszöntelek benneteket a mai engesztelésen. Boldoggá tesztek, hogy most is sok lelket fogtok megmenteni. Nagyon szép részlet jutott Nekem Szent Fiam életének történetéből: a hegyi beszéd.

A múlt héten arról volt szó, hogy egyre növekszik Ellene a farizeusok és írástudók gyűlölete. Míg ezek tanácskozásra gyülekeztek egyre gyakrabban, megbeszélni, hogyan veszejtsék el Őt, addig csak nőttön-nőtt a nép érdeklődése Iránta. Csak úgy tódult a tömeg Kafarnaumba minden felől, nemcsak Galileából, hanem Júdeából, Jeruzsálemből, Tiruszból, Szidonból, Föníciából és Szíriából. Jézus némelykor kénytelen a sokaság elől egy kis időre elmenekülni, hogy kipihenje fáradalmait. Most is fölment egy hegyre, mely Kafarnaumtól 3 órányi járásra volt. Ezt a magaslatot a Szent Hagyomány Hattin Szarvá-nak nevezi. Lejtői kopár kőtörmelékkel borítottak. Van itt egy kisebb, enyhén rézsútos síkság, amely kiválóan alkalmas a tanítást hallgató nép letelepedésére. Szent Fiam ezen a helyen töltötte az éjszakát. Itt elmélkedett és imádkozott a következő napra eltervezett nagy beszédjéről. Akkorra már mind a 12 apostolt kiválasztotta, a hegyen is vele voltak. Másnap gyülekezett a nép nagy lelkesedéssel. Leültette őket és szeretettel nézett végig rajtuk. Apostolai felé fordulva így szólt: Nézzétek őket! Pásztor nélkül tévelygő, elhagyott nyáj. Majd búzamezőhöz hasonlítja a tömeget. A termés ugyan nagy, mondja tanítványainak, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. Ez nektek is szól, kedves Engesztelő Gyermekeim! Oly kevés a felszentelt szolgánk! Imádkozzatok új papi hivatásokért! Bizony oly kevesen vannak a papok, különösen vidéken, hogy 8-10 falut is el kell egy papnak látnia. Nem csoda, ha a sok feladat mellett a hívek lelkével már nem tudnak eleget törődni, ha nem vezetik a szentségimádásokat, litániákat, zarándokutakat.

Drága Gyermekeim! A hegyi beszédnek nagy jelentősége van Jézus nyilvános életében és messiási hivatásának gyakorlásában. Nem úgy beszélt a néphez, mint az egyszerű próféták, akik Isten sugallatait közvetítik, hanem saját nevében szólt. Nem vetette el Mózest és Istentől kapott törvényeit, csak kiegészítette. Visszautasította az írástudók merev, szabályokat hirdető tanítását és vádolta őket a képmutatásuk miatt. Jól tudta, hogy minden ember szívében ott él a boldogság utáni vágy, ezért a hegyi beszédet a „nyolc boldogsággal” kezdte:

  1. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Sok mai gyermekem nem jól értelmezi ezt a fogalmat, hogy lelki szegények. Azt hiszik, hogy ez a nyomorgó, nélkülöző, éhező szegénységet jelenti. Szó sincs róla! A gazdag ember is lehet „lelki szegény”. Hát akkor mit tartalmaz ez a kifejezés?

A lélek kiüresítését, amikor az ember lemond mindenről, ami testének és szellemének kedves és vonzó. Tehát élvezeti cikkekről, mint a cigaretta, az alkohol, az édességek, az üdítőitalok, az ínyenc ételek, a feketekávé, és a szellemét szórakoztató szellemi termékekről, minta az üres, tartalmatlan TV sorozatokról, az erőszakot sugárzó horrorfilmekről, erkölcstelen szex-filmekről, értéktelen képes-folyóiratokról, a bömbölő rock zenéről, heavy metal koncertekről. Tehát boldog, aki képes lemondani a világi élvezetekről, minden földi dologról, mert ez a szegénység Isten Országába vezet.

  1. Boldogok a szelídek, mert ők lesznek birtokosai a földnek.

Az öntelt, gőgös, erőszakos, könyöklő, taposó emberek, akik csak a saját akaratukat akarják érvényesíteni, és halálukig ilyenek maradnak, nem nyerhetik el az Örök Boldogságot. Csak abból lehet szent, csak az juthat be a Mennyországba, aki szelíd és alázatos és mindig alárendeli magát az Atya akaratának. Egy példát hozok fel nektek erre a mai életből. Az egyik imacsoportban van egy gyermekem, aki minden héten ott van az imaórán, napi áldozó, zarándokolni jár, és aki felületesen ismeri, azt gondolja róla, hogy olyan, mint egy szent. De Én, a ti Édesanyátok látom az ő igazi „én”-jét. Úgy érzi, hogy ő jobb, különb, buzgóbb és okosabb, mint hittestvérei. Nem ő az imacsoport vezető, mégis diktálja, hogy mikor, mit imádkozzanak. Ő választja ki a következő éneket. Ha valaki ellenkezik, bűbájos, lehengerlő mosolyával, bőbeszédűségével mindig megmagyarázza, miért az a jó, amit ő akar. Zarándokutakon a buszon előretolakszik, hogy az első székre üljön. Meggyőzi a zarándokvezető testvért, hogy majd segít a mikrofonnál. Már az elején kedves hangon kéri a mikrofonon keresztül, hogy akinek nincs jó hallása, inkább ne énekeljen, mert rontja a színvonalat. A szálláson négyen fekszenek egy szobában. Azon az éjszakán rekkenő hőség van, és az egyik szobatárs ablakot akar nyitni, de ő könyörögve kéri, hogy csukja be gyorsan, mert nagyon érzékeny a torka és megfázik. A másik 3 kénytelen miatta szenvedni a melegtől. Ez az akaratos, öntelt leányom, aki csak mindig önmagára gondol, mindent ő akar irányítani, ha nem lesz szelídebb és alázatosabb, bizony nem jut a mennybe.

  1. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást találnak.

Sok gonoszság van a földön, temérdek bűn, mely következtében gyermekeink szíve tele van lelki sebekkel. Van, aki a bántások miatt hangosan sír és ömlik a könnye, és van, aki a szívével sír, befele. Ez az utóbbi a rosszabbik, mert depresszióhoz vezethet. A mi eszközünk, Éva telefonon sok ilyen kesergő embert hallgat. Az egyik a nemrég meghalt férjét siratja, a másik kábítószerező leányát, a harmadik a fiatalok miatt sír, mert elöregedett, tehetetlenné vált és öregek otthonába akarják tenni. Jézus mindegyiket meg tudja vigasztalni különböző tanácsokkal, szerető szavakkal, de egy vonás közös minden vigasztalásban: nekik is azt mondja, amit a hegyi beszédben a tömegnek: „Boldogok, akik sírnak.” Ugyanis ez a lelki bánat – ha elfogadják és felajánlják – lelki kinccsé alakul, érdem lesz belőle, majd a Mennyben megvigasztalják érte.

  1. Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.

Tapasztalhatjátok, Gyermekeim, hogy itt a földön nincs igazság. A nagyszájúak, az erőszakosak és a gőgösek tartják kezükben a hatalmat, a sok pénzt, az anyagi javakat, a szerény, jószándékú, istenszerető, alázatos embereket kihagyják mindenből, elnyomják, lenézik, kihasználják és becsapják. A földi igazságszolgáltatás sem áll hivatása magaslatán. Van egy 3 gyermekes fiatalasszony. Férje egy másik nő miatt elhagyta. 4,7,10 évesek a kicsik, egyedül kell felnevelnie őket. Takarítónő egy iskolában, alacsony fizetéssel. Mielőtt megtörtént volna a tárgyalás a gyermektartásról, a férfi busásan lefizette, megvesztegette az ügyvédet és a bírót is. A feleségről hamis vádakat sorakoztattak fel, és a volt férj pedig hamis orvosi igazolásokat mutatott be, hogy betegsége miatt nem képes gyermektartást fizetni. Szegény asszony elvesztette a pert. Számtalan ehhez hasonló eset van az életben. El kell fogadnotok a tényt, hogy ti, akik most szenvednek az igazságtalanságtól, boldogok lesztek az Örök Életben, mert ott majd kárpótolnak titeket.

  1. Boldogok az irgalmasok, mert majd őnekik is irgalmaznak.

Azt hiszem, drága Kicsinyeim, egy sincs köztetek, aki ne érezte volna Isten irgalmas szeretetét. Életének egy olyan periódusában, amikor hanyagoltátok a lelketeket, esetleg ima címén az esti fogmosás alatt eldaráltatok gondolatban egy Miatyánkot és gépiesen leültetek a TV elé, ha akkor szólít el az Úr, vajon hová kerültetek volna? Ha életetek legnagyobb bűne elkövetése közben kellett volna Szent Fiam ítélőszéke elé állni, lehet, hogy a pokolban kötöttetek volna ki. De Isten végtelenül irgalmas és türelmes volt hozzátok. Követnetek kell őt, és minden felebarátotokkal – aki rászorul – nektek is irgalmasnak kell lenni. Minden esetben gyakorolnotok kell az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit. Segítsetek a nélkülözőkön, betegeken, magányosokon, vigasztaljátok a szomorúakat, imádkozzatok a szenvedő lelkekért, és a közömbös, hitetlen és bűnös testvéreitekért! Ha így tesztek, veletek is irgalmas lesz Mennyei Atyátok.

  1. Boldogok a tisztaszívűek, mert meg fogják látni az Istent.

A tiszta szív nagyon kedves Szent Fiam előtt. Kimondhatatlan öröm számára, mikor a szentáldozásban egy tiszta szívbe térhet be. Ragyogó, meleg fehérség veszi körül és az ilyen lélekből szeretetsugarak áradnak az Ő Testébe, Lelkébe, melyek simogatják, dédelgetik. Az ilyen gyermeke szívét nem kell Szent Vérével megtisztítania, mert semmi homály, folt nincs rajta. Az Én édes sokat szenvedett Fiam legdrágább pihenőhelye az ilyen lélek. Egy üdítő oázis a bűnös emberiség sivatagában. Kicsikéim! Ha szeretitek Istent, akkor minden erővel arra törekedtek, hogy szívetek tiszta legyen. Ezt a mindennapi lelkiismeretvizsgálattal, bűnbánattal, gyakori szentgyónással és a teljes búcsú igénybevételével lehet elérni. Leírhatatlan boldogságban lesz részetek, ha kiáradásakor egészen tiszta lélekkel talál benneteket Szentlelkem.

  1. Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak fognak hivatni.

Sok gyermekem panaszkodik, hogy nincs béke és nyugalom benne. Ideges, minden kihozza a sodrából, a bántásokat nem tudja megbocsátani. Ezt a zaklatottságot a bűn okozza, ami benne van. Figyeljétek csak meg, hogy egy jó szentgyónás, szentáldozás és teljes búcsú elnyerése után, milyen kellemesen érzitek magatokat. Még a sértések, szurkálások sem fájnak, egy boldog megelégedettség uralkodik a szívetekben. Még a legnagyobb gondok is eltörpülnek, teljes gyermeki ráhagyatkozást éreztek, mert az Atya tenyerén vagytok. Tehát nem a körülményeken múlik a belső béke, hanem rajtatok. Az a titka, hogy nem kell gyűjtögetni a bűnöket, meg kell szabadulni tőlük.

  1. Boldogok, aki üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Jézus, itt a 8. boldogságnál így szól az Őt elmerülten hallgató tömeghez: „Bizony, bizony mondom nektek, igen boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudván, minden rosszat beszélnek ellenetek, én érettem… De örüljetek és vigadjatok, mert bőséges lesz jutalmatok a mennyekben.” Ez most nagyon aktuális nektek, hűséges engesztelőim. Amiért idejártok tanításainkat hallgatni, szektásoknak neveznek titeket, és eljön majd az idő, hogy templomotokból kizárással fognak fenyegetni. Mindez azért lesz, mert bátran Jézus Krisztus mellé álltok, az egyetlen Igazság mellé. Jól választottatok, mert a másik út a pokol felé vezet. Ezzel a választással megalapoztátok lelketek örök sorsát, üdvösségeteket.

Drága Kicsinyeim! Én is mondom Jézussal együtt, hogy ne féljetek az üldözéstől. Csukjátok be földi szemeteket és lelketekkel nézzétek, mit történik itt. Most már nem egyedül állok előttetek, hanem az angyalok sokasága vesz körül. Ruhájuk a szivárvány minden szívében tündököl. Fejük körül glória csillog. Leveszem magamról hosszú, bő, világoskék csillagokkal borított palástomat. Ők megfogják a szegélyét körbe, magasabbra emelve kiterítik és beborítanak benneteket vele. Ez a láthatatlan anyai palást meg fog védeni benneteket és szeretteiteket minden megpróbáltatás idején. Először is a gonosz lelkek belső támadásaitól, akik egymás ellen akarnak uszítani benneteket, megvédi palástom családotokat a viszályoktól, békétlenségtől. Oltalmat nyújtok nektek, engesztelőknek az üldözőitekkel szemben, akik eleinte hittestvéreitek soraiból kerülnek majd ki. Védelmet ad a ragályos betegségek ellen, megóv a fenevad bélyegétől és a háborútól. Sokan közületek, különösen az egészen tisztalelkű felnőttek és kisgyermekek nem fogják mindezt átélni, mert elragadják és csak az Új Világba hozzák vissza őket. Lesznek vértanúk is, és lesznek, akik e borzalmak között sértetlenül megmaradnak és élve lépnek a gyönyörűséges Új Világba, ahol Szent Fiam és Én várjuk őket. Mi minden gyermekünket üdvözíteni akarjuk. Ti, engesztelők nagyon sokat tudtok segíteni nekünk ebben: felajánlott imáitokkal, áldozataitokkal, szenvedéseitekkel. Az összes ima kedves előttem, de most mutatok nektek 3 rózsafüzért, melyek nagyon hatásosak a lélekmentésben.

Az első rózsafüzér, amit felemelek az Irgalmasság Rózsafüzére. Minden szeme egy csillogó vércsepp, mely azt jelenti, hogy minden fohásszal egy vércsepp hullik azokra, akikért mondjátok, Krisztus Vére.

A levegőbe emelem a második rózsafüzért, a Keresztút Rózsafüzért. Minden szeme egy piros kereszt, Jézus kínhalálának és kínszenvedésének szimbóluma, mely által ezrek és ezrek menekülnek meg a kárhozattól.

Felemelek egy rövid, csillagokból álló rózsafüzért, a medugorjei rózsafüzért. Miközben imádkozzátok, e csillagocskák ráhullanak a tisztuló lelkekre és kiszabadulnak.

Drága Gyermekeim! E hosszú tanítás után búcsúzom tőletek, és megáldalak benneteket a nyolc boldogság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Szűzanya: Drága Gyermekeim! Szívem összes melegével köszöntelek benneteket a mai engesztelésen. Boldoggá tesztek, hogy most is sok lelket fogtok megmenteni. Nagyon szép részlet jutott Nekem Szent Fiam életének történetéből: a hegyi beszéd.

A múlt héten arról volt szó, hogy egyre növekszik Ellene a farizeusok és írástudók gyűlölete. Míg ezek tanácskozásra gyülekeztek egyre gyakrabban, megbeszélni, hogyan veszejtsék el Őt, addig csak nőttön-nőtt a nép érdeklődése Iránta. Csak úgy tódult a tömeg Kafarnaumba minden felől, nemcsak Galileából, hanem Júdeából, Jeruzsálemből, Tiruszból, Szidonból, Föníciából és Szíriából. Jézus némelykor kénytelen a sokaság elől egy kis időre elmenekülni, hogy kipihenje fáradalmait. Most is fölment egy hegyre, mely Kafarnaumtól 3 órányi járásra volt. Ezt a magaslatot a Szent Hagyomány Hattin Szarvá-nak nevezi. Lejtői kopár kőtörmelékkel borítottak. Van itt egy kisebb, enyhén rézsútos síkság, amely kiválóan alkalmas a tanítást hallgató nép letelepedésére. Szent Fiam ezen a helyen töltötte az éjszakát. Itt elmélkedett és imádkozott a következő napra eltervezett nagy beszédjéről. Akkorra már mind a 12 apostolt kiválasztotta, a hegyen is vele voltak. Másnap gyülekezett a nép nagy lelkesedéssel. Leültette őket és szeretettel nézett végig rajtuk. Apostolai felé fordulva így szólt: Nézzétek őket! Pásztor nélkül tévelygő, elhagyott nyáj. Majd búzamezőhöz hasonlítja a tömeget. A termés ugyan nagy, mondja tanítványainak, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. Ez nektek is szól, kedves Engesztelő Gyermekeim! Oly kevés a felszentelt szolgánk! Imádkozzatok új papi hivatásokért! Bizony oly kevesen vannak a papok, különösen vidéken, hogy 8-10 falut is el kell egy papnak látnia. Nem csoda, ha a sok feladat mellett a hívek lelkével már nem tudnak eleget törődni, ha nem vezetik a szentségimádásokat, litániákat, zarándokutakat.

Drága Gyermekeim! A hegyi beszédnek nagy jelentősége van Jézus nyilvános életében és messiási hivatásának gyakorlásában. Nem úgy beszélt a néphez, mint az egyszerű próféták, akik Isten sugallatait közvetítik, hanem saját nevében szólt. Nem vetette el Mózest és Istentől kapott törvényeit, csak kiegészítette. Visszautasította az írástudók merev, szabályokat hirdető tanítását és vádolta őket a képmutatásuk miatt. Jól tudta, hogy minden ember szívében ott él a boldogság utáni vágy, ezért a hegyi beszédet a „nyolc boldogsággal” kezdte:

  1. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Sok mai gyermekem nem jól értelmezi ezt a fogalmat, hogy lelki szegények. Azt hiszik, hogy ez a nyomorgó, nélkülöző, éhező szegénységet jelenti. Szó sincs róla! A gazdag ember is lehet „lelki szegény”. Hát akkor mit tartalmaz ez a kifejezés?

A lélek kiüresítését, amikor az ember lemond mindenről, ami testének és szellemének kedves és vonzó. Tehát élvezeti cikkekről, mint a cigaretta, az alkohol, az édességek, az üdítőitalok, az ínyenc ételek, a feketekávé, és a szellemét szórakoztató szellemi termékekről, minta az üres, tartalmatlan TV sorozatokról, az erőszakot sugárzó horrorfilmekről, erkölcstelen szex-filmekről, értéktelen képes-folyóiratokról, a bömbölő rock zenéről, heavy metal koncertekről. Tehát boldog, aki képes lemondani a világi élvezetekről, minden földi dologról, mert ez a szegénység Isten Országába vezet.

  1. Boldogok a szelídek, mert ők lesznek birtokosai a földnek.

Az öntelt, gőgös, erőszakos, könyöklő, taposó emberek, akik csak a saját akaratukat akarják érvényesíteni, és halálukig ilyenek maradnak, nem nyerhetik el az Örök Boldogságot. Csak abból lehet szent, csak az juthat be a Mennyországba, aki szelíd és alázatos és mindig alárendeli magát az Atya akaratának. Egy példát hozok fel nektek erre a mai életből. Az egyik imacsoportban van egy gyermekem, aki minden héten ott van az imaórán, napi áldozó, zarándokolni jár, és aki felületesen ismeri, azt gondolja róla, hogy olyan, mint egy szent. De Én, a ti Édesanyátok látom az ő igazi „én”-jét. Úgy érzi, hogy ő jobb, különb, buzgóbb és okosabb, mint hittestvérei. Nem ő az imacsoport vezető, mégis diktálja, hogy mikor, mit imádkozzanak. Ő választja ki a következő éneket. Ha valaki ellenkezik, bűbájos, lehengerlő mosolyával, bőbeszédűségével mindig megmagyarázza, miért az a jó, amit ő akar. Zarándokutakon a buszon előretolakszik, hogy az első székre üljön. Meggyőzi a zarándokvezető testvért, hogy majd segít a mikrofonnál. Már az elején kedves hangon kéri a mikrofonon keresztül, hogy akinek nincs jó hallása, inkább ne énekeljen, mert rontja a színvonalat. A szálláson négyen fekszenek egy szobában. Azon az éjszakán rekkenő hőség van, és az egyik szobatárs ablakot akar nyitni, de ő könyörögve kéri, hogy csukja be gyorsan, mert nagyon érzékeny a torka és megfázik. A másik 3 kénytelen miatta szenvedni a melegtől. Ez az akaratos, öntelt leányom, aki csak mindig önmagára gondol, mindent ő akar irányítani, ha nem lesz szelídebb és alázatosabb, bizony nem jut a mennybe.

  1. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást találnak.

Sok gonoszság van a földön, temérdek bűn, mely következtében gyermekeink szíve tele van lelki sebekkel. Van, aki a bántások miatt hangosan sír és ömlik a könnye, és van, aki a szívével sír, befele. Ez az utóbbi a rosszabbik, mert depresszióhoz vezethet. A mi eszközünk, Éva telefonon sok ilyen kesergő embert hallgat. Az egyik a nemrég meghalt férjét siratja, a másik kábítószerező leányát, a harmadik a fiatalok miatt sír, mert elöregedett, tehetetlenné vált és öregek otthonába akarják tenni. Jézus mindegyiket meg tudja vigasztalni különböző tanácsokkal, szerető szavakkal, de egy vonás közös minden vigasztalásban: nekik is azt mondja, amit a hegyi beszédben a tömegnek: „Boldogok, akik sírnak.” Ugyanis ez a lelki bánat – ha elfogadják és felajánlják – lelki kinccsé alakul, érdem lesz belőle, majd a Mennyben megvigasztalják érte.

  1. Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.

Tapasztalhatjátok, Gyermekeim, hogy itt a földön nincs igazság. A nagyszájúak, az erőszakosak és a gőgösek tartják kezükben a hatalmat, a sok pénzt, az anyagi javakat, a szerény, jószándékú, istenszerető, alázatos embereket kihagyják mindenből, elnyomják, lenézik, kihasználják és becsapják. A földi igazságszolgáltatás sem áll hivatása magaslatán. Van egy 3 gyermekes fiatalasszony. Férje egy másik nő miatt elhagyta. 4,7,10 évesek a kicsik, egyedül kell felnevelnie őket. Takarítónő egy iskolában, alacsony fizetéssel. Mielőtt megtörtént volna a tárgyalás a gyermektartásról, a férfi busásan lefizette, megvesztegette az ügyvédet és a bírót is. A feleségről hamis vádakat sorakoztattak fel, és a volt férj pedig hamis orvosi igazolásokat mutatott be, hogy betegsége miatt nem képes gyermektartást fizetni. Szegény asszony elvesztette a pert. Számtalan ehhez hasonló eset van az életben. El kell fogadnotok a tényt, hogy ti, akik most szenvednek az igazságtalanságtól, boldogok lesztek az Örök Életben, mert ott majd kárpótolnak titeket.

  1. Boldogok az irgalmasok, mert majd őnekik is irgalmaznak.

Azt hiszem, drága Kicsinyeim, egy sincs köztetek, aki ne érezte volna Isten irgalmas szeretetét. Életének egy olyan periódusában, amikor hanyagoltátok a lelketeket, esetleg ima címén az esti fogmosás alatt eldaráltatok gondolatban egy Miatyánkot és gépiesen leültetek a TV elé, ha akkor szólít el az Úr, vajon hová kerültetek volna? Ha életetek legnagyobb bűne elkövetése közben kellett volna Szent Fiam ítélőszéke elé állni, lehet, hogy a pokolban kötöttetek volna ki. De Isten végtelenül irgalmas és türelmes volt hozzátok. Követnetek kell őt, és minden felebarátotokkal – aki rászorul – nektek is irgalmasnak kell lenni. Minden esetben gyakorolnotok kell az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit. Segítsetek a nélkülözőkön, betegeken, magányosokon, vigasztaljátok a szomorúakat, imádkozzatok a szenvedő lelkekért, és a közömbös, hitetlen és bűnös testvéreitekért! Ha így tesztek, veletek is irgalmas lesz Mennyei Atyátok.

  1. Boldogok a tisztaszívűek, mert meg fogják látni az Istent.

A tiszta szív nagyon kedves Szent Fiam előtt. Kimondhatatlan öröm számára, mikor a szentáldozásban egy tiszta szívbe térhet be. Ragyogó, meleg fehérség veszi körül és az ilyen lélekből szeretetsugarak áradnak az Ő Testébe, Lelkébe, melyek simogatják, dédelgetik. Az ilyen gyermeke szívét nem kell Szent Vérével megtisztítania, mert semmi homály, folt nincs rajta. Az Én édes sokat szenvedett Fiam legdrágább pihenőhelye az ilyen lélek. Egy üdítő oázis a bűnös emberiség sivatagában. Kicsikéim! Ha szeretitek Istent, akkor minden erővel arra törekedtek, hogy szívetek tiszta legyen. Ezt a mindennapi lelkiismeretvizsgálattal, bűnbánattal, gyakori szentgyónással és a teljes búcsú igénybevételével lehet elérni. Leírhatatlan boldogságban lesz részetek, ha kiáradásakor egészen tiszta lélekkel talál benneteket Szentlelkem.

  1. Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak fognak hivatni.

Sok gyermekem panaszkodik, hogy nincs béke és nyugalom benne. Ideges, minden kihozza a sodrából, a bántásokat nem tudja megbocsátani. Ezt a zaklatottságot a bűn okozza, ami benne van. Figyeljétek csak meg, hogy egy jó szentgyónás, szentáldozás és teljes búcsú elnyerése után, milyen kellemesen érzitek magatokat. Még a sértések, szurkálások sem fájnak, egy boldog megelégedettség uralkodik a szívetekben. Még a legnagyobb gondok is eltörpülnek, teljes gyermeki ráhagyatkozást éreztek, mert az Atya tenyerén vagytok. Tehát nem a körülményeken múlik a belső béke, hanem rajtatok. Az a titka, hogy nem kell gyűjtögetni a bűnöket, meg kell szabadulni tőlük.

  1. Boldogok, aki üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Jézus, itt a 8. boldogságnál így szól az Őt elmerülten hallgató tömeghez: „Bizony, bizony mondom nektek, igen boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudván, minden rosszat beszélnek ellenetek, én érettem… De örüljetek és vigadjatok, mert bőséges lesz jutalmatok a mennyekben.” Ez most nagyon aktuális nektek, hűséges engesztelőim. Amiért idejártok tanításainkat hallgatni, szektásoknak neveznek titeket, és eljön majd az idő, hogy templomotokból kizárással fognak fenyegetni. Mindez azért lesz, mert bátran Jézus Krisztus mellé álltok, az egyetlen Igazság mellé. Jól választottatok, mert a másik út a pokol felé vezet. Ezzel a választással megalapoztátok lelketek örök sorsát, üdvösségeteket.

Drága Kicsinyeim! Én is mondom Jézussal együtt, hogy ne féljetek az üldözéstől. Csukjátok be földi szemeteket és lelketekkel nézzétek, mit történik itt. Most már nem egyedül állok előttetek, hanem az angyalok sokasága vesz körül. Ruhájuk a szivárvány minden szívében tündököl. Fejük körül glória csillog. Leveszem magamról hosszú, bő, világoskék csillagokkal borított palástomat. Ők megfogják a szegélyét körbe, magasabbra emelve kiterítik és beborítanak benneteket vele. Ez a láthatatlan anyai palást meg fog védeni benneteket és szeretteiteket minden megpróbáltatás idején. Először is a gonosz lelkek belső támadásaitól, akik egymás ellen akarnak uszítani benneteket, megvédi palástom családotokat a viszályoktól, békétlenségtől. Oltalmat nyújtok nektek, engesztelőknek az üldözőitekkel szemben, akik eleinte hittestvéreitek soraiból kerülnek majd ki. Védelmet ad a ragályos betegségek ellen, megóv a fenevad bélyegétől és a háborútól. Sokan közületek, különösen az egészen tisztalelkű felnőttek és kisgyermekek nem fogják mindezt átélni, mert elragadják és csak az Új Világba hozzák vissza őket. Lesznek vértanúk is, és lesznek, akik e borzalmak között sértetlenül megmaradnak és élve lépnek a gyönyörűséges Új Világba, ahol Szent Fiam és Én várjuk őket. Mi minden gyermekünket üdvözíteni akarjuk. Ti, engesztelők nagyon sokat tudtok segíteni nekünk ebben: felajánlott imáitokkal, áldozataitokkal, szenvedéseitekkel. Az összes ima kedves előttem, de most mutatok nektek 3 rózsafüzért, melyek nagyon hatásosak a lélekmentésben.

Az első rózsafüzér, amit felemelek az Irgalmasság Rózsafüzére. Minden szeme egy csillogó vércsepp, mely azt jelenti, hogy minden fohásszal egy vércsepp hullik azokra, akikért mondjátok, Krisztus Vére.

A levegőbe emelem a második rózsafüzért, a Keresztút Rózsafüzért. Minden szeme egy piros kereszt, Jézus kínhalálának és kínszenvedésének szimbóluma, mely által ezrek és ezrek menekülnek meg a kárhozattól.

Felemelek egy rövid, csillagokból álló rózsafüzért, a medugorjei rózsafüzért. Miközben imádkozzátok, e csillagocskák ráhullanak a tisztuló lelkekre és kiszabadulnak.

Drága Gyermekeim! E hosszú tanítás után búcsúzom tőletek, és megáldalak benneteket a nyolc boldogság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.02.18

Szentlélek: Jézus élete XX.  A hegyi beszéd II.

Szentlélek: Forrón szeretett Engesztelő Gyermekeim! Köszöntelek benneteket, Én a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy. Kitárt karral, mosolyogva állok itt előttetek, és Éva hangján szólok hozzátok. A Hegyi Beszédben nemcsak a „8 boldogság” hangzott el, hanem Jézus Krisztus, egészen lenyűgözve a hallgatóságot, sok bölcs és lényeges dologra tanította őket. Fényt derített az emberek értelmében arról, hogy óriási különbség van a mózesi Törvény és az írástudók hagyományai között. A farizeusok összezavarták a törvényt a hagyományokkal, megtoldották a törvényeket, megnehezítették, hogy elviselhetetlen teherként zúdultak a népre. Ezt a kritikát hallván, haragra gerjedtek, Jézust fölforgatónak nevezték és szembeállították Mózessel. A Mester, hogy tanítványai el ne higgyék ezt a rágalmat, kijelentette, hogy Ő nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy beteljesítse. Szerinte ég és föld elmúlhatnak, de a törvényből egyetlen szó se maradhat ki. Drága Engesztelőim! Beléptetek a harmadik évezredbe, és a Tízparancsolat ugyanúgy érvényben van, mint mikor a nagy próféta kapta. Csakhogy ezt mai gyermekeim figyelmen kívül hagyják. A hitetlenségnek ebben a zűrzavarában sokan nem is hallottak róla. A bűn és az erény szívükben össze-vissza keveredik. Jézus korában senki sem fedte fel a kőtáblákba vésett törvények igaz értelmét, úgy mint Ő. Itt van pl. az V. parancs: Ne ölj! Az írástudók vitatkoztak az emberölés különböző eseteiről, mikor is az megengedett. Ő szembeszállt ezzel, mert embernek nincs joga kioltani a másik életét. Sőt, továbbmegy ennél: mindaz, aki haragszik felebarátjára, méltó az ítéletre. Aki pedig azt mondja „bolond”, „istentelen”, méltó a gyehenna tüzére. Elgondolkoztató, hogy hányszor és hányszor mondtátok ki erre vagy arra az emberre, hogy „bolond” vagy „istentelen”. Soha ne tegyétek, Gyermekeim, mert ezért súlyosan felelnetek kell. Nemcsak az vét a másik ellen, aki megöli, hanem az is, aki szóban sértegeti. Amikor keményen, szeretetlenül és igazságtalanul megbántjátok egy családtagotokat vagy másvalakit, esetleg egyenes, bátor viselkedésnek gondoljátok ezt, mert nem a háta mögött, hanem a szemében mondjátok. Tévedtek! A szeretetlenség az V. parancs elleni súlyos bűn. A harag szintén az. Hiába gyónjátok meg, ha nem engesztelődtök ki. De mi van akkor, ha a haragosod nem akar békülni, annak ellenére sem, ha bocsánatot kértél tőle? Az már nem a te bűnöd. Neked ilyenkor az a feladatod, hogy imádkozz a lelkéért, és ha úgy adódik az életben, hogy rád van utalva, segíts rajta. Ezzel tökéletesen megszűnik a te haragod, és teljes megbocsátást nyersz Istentől. A veszekedés és verekedés is ez ellen a törvény ellen vét. A testi sértést még a földi törvényszék is bünteti.

A hegyi beszédben Jézus a VI. és IX. paranccsal kapcsolatos házasságtörésről is beszél.

– Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne törj házasságot! Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz, hogy megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében… Az asszonyok megkívánását úgy kell megfékezni, hogy már csírájában elfojtassék a tilos vágy. Ezzel a tanításával a Mester visszaállítja a házasság fölbonthatatlanságát.

Gyermekeim! Ha a mai időkben visszajönne a ti Üdvözítőtök hegyi beszédet tartani, lenne mit tanítania a házasságtörésről. Hiszen már alig akad szentségi házasság és egészen eltűnőben van a hűség. Még a polgári házasságkötés is csak szórványos. A férfiak és nők rövidebb-hosszabb lejáratú bűnös kapcsolatban élnek. Még büszkék is rá, és kigúnyolják azokat, akik nem így tesznek. A testi kapcsolatokon épülő együttélést hamar megunják, szétköltöznek és új élettárs után néznek. Az a szomorú, hogy mindezt nem is érzik bűnnek, pedig szegénykéim a pokol felé vezető, széles úton járnak.

A VIII. parancs a hazugságon, a rágalmazáson kívül magába foglalja a hamis esküt. Erről is beszélt Jézus ott a népnek. Egy súlyos vallási tévedése volt a zsidóknak az esküről megfogalmazott törvény. „Ne esküdjél hamisan!” – hagyta rá népére Mózes Isten szavát. A farizeus írástudók hagyták az embereket hadd esküdözzenek csip-csup dolgokról fölöslegesen, csak azzal törődtek, hogy igazat bizonyít-e az eskü. Megszaporították az eskü fajtákat. Jézus ezzel szemben figyelmeztet, hogy nemcsak a hamis esküt, hanem a hiábavaló esküt is kerülni kell. Azt mondja, hogy egyáltalán ne esküdözzetek semmire se. Legyen a ti beszédetek: igen, igen…nem, nem! Aki esküszik, gyanakszik másra, hogy nem hisz neki. Akik szeretik egymást, azok között bizalom van, nincs szükségük esküdözésre.

Az ókorban szinte miden népre a megtorlás vastörvénye nehezedett. A zsidók törvényében is ott állt: a szemet-szemért, fogat-fogért elv. A megtorlás joga növelte az emberekben a bosszúvágyat. Ez a vágy eleinte testi büntetésekben realizálódott, de a későbbiek folyamán a zsidó hagyomány pénzbüntetésre változtatta. Ez enyhítette a bosszú-vezette megtorlást, de az alapelv megmaradt. Megváltótok erre így reagált: -Ne álljatok ellen a gonosznak, hanem aki megüti jobb orcádat, fordítsd oda neki a másikat is. És annak, aki pörölni akar veled, hogy elvegye köntösödet, engedd át a palástodat is. És ha valaki kényszerít 1000 lépésnyire, menj vele kétannyira. Aki kér tőled, adj neki, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. Ugyanis az ellenállás csak megfékezi a gonoszt, a szelídség viszont, megtérítheti. Tetteivel bizonyította nektek Üdvözítőtök, hogy Ő nem azok közé tartozik, akik bort isznak és vizet prédikálnak, hiszen ellenállás nélkül tűrve, szelíden szenvedett. Gondoljatok bele, Kicsinyeim, hogy hányszor estek nektek rosszakaróitok igazságtalan, vádló szavakkal! És mit tettetek? Védeni kezdtétek magatokat, elborított a méltatlankodás. Veszekedésbe torkollott az egész. Fölháborodásotokban eszetekbe se jutott az ártatlan, szelíd Jézus, ahogy szó nélkül állt a főpap és a hamis tanúk előtt. Itt az ideje, hogy példát vegyetek Róla.

A híres hegyi beszédben Jézus sokat beszélt a szeretetről. „- Hallottátok, hogy mondatott? Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek Atyátoknak… Mert micsoda jutalmatok lesz, ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek? Nem azt cselekszik a vámosok is? És ha csak atyátok fiait köszöntitek, mi különöset műveltek? Nem azt cselekszik-e a pogányok is?”

Jézus a gőgöt úgy emlegeti tanításában, mint a legnagyobb bűnt. Óva inti tanítványait attól, hogy kevélyek legyenek, mint a farizeusok, akik jobban szeretik önmagukat, mint Istent, és minden tettükben saját dicsőségüket keresik. Nagyon jámbornak és vallásosnak tüntetik fel magukat. Csak pereg az idő a történelem lapjain, de az ember mindig ugyanaz. Van egy középkorú asszony, aki az idős asszonyokat meghaladó buzgósággal, zengő hangon elmélkedik a templomban az imaórákon a rózsafüzér alatt. Gyakran látogatja az egyedülálló beteg öregeket, és ezt mindenkinek elmondja, szerettei lelkéért nagyon sok szentmisét fizet be. Mindig észreveszi a nélkülözőt és gyűjtést rendez számára. Megszólja a többieket, hogy nem követik példáját, elhanyagolják a hitéletet. Környezetétől szomjasan várja az elismerést. A vele együtt imádkozóknál minden apró hibát észrevesz és szóvá tesz. Érzékeny, hamar megsértődik. Sok rosszakarója van és állandóan valami belső gyűlölet fűti vélt ellenségeivel kapcsolatban. Ő a mai kor farizeusainak egyik megtestesítője. „Mikor alamizsnát adsz- mondja Jézus a hallgatóinak – ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták a jutalmukat… Te ellenben, mikor alamizsnát adsz, ne tudja balkezed, hogy mit cselekszik a jobb kezed… és egyedül Atyád kedvéért cselekedd azt… mert Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked.” A farizeusok olyan álszentek voltak, hogy még az imádkozásukkal is kérkedtek. A zsinagógákban állva, fennszóval, jó hangosan imádkoztak, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ezt tették az utcákon, tereken, hogy az egész város lássa, hogy ők milyen jámborok.  Jézus pedig, így oktatta tanítványait: „… mikor imádkozol, menj be kamarádba és ajtódat becsukva imádkozzál Atyádhoz a rejtekben, és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked… Mikor böjtöltök ne legyetek szomorúak, mint a képmutatók; meghervasztják orcáikat, hogy böjtölni lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te pedig, mikor böjtölsz kend meg fejedet és orcádat mosd meg, hogy ne lássanak böjtölni az emberek, hanem a te Atyád, ki a rejtekben vagyon. És Atyád ki lát e rejtekben, megfizet neked.”

Mit is jelent ez nektek, a mai kor engesztelőinek? Ne beszéljetek egymás között arról, hogy hetente hányszor és hogyan böjtöltök, mert ezzel a dicsekvéssel elvész az értéke az áldozatnak. Így az emberek elismerésével már meg is van jutalmatok. Van egy férfi az engesztelők között, aki szenvedélyesen böjtöl, de sose szól róla. Arca mindig csupa mosoly és derű. Nem panaszkodik, hogy éhes. Tele van rejtett áldozatkészséggel, kitartóan imádkozik, vezetés közben az autóutakon, bárhova utazik. Közben vigyáz rá a Szentháromság és gazdag, titkos áldozatait mennyei kincsekké alakítja.

Az örökérvényű hegyi beszédben Jézus az Istenbe vetett bizalomról és felesleges aggódásról is beszél: „… ne aggódjatok, hogy mit egyetek és mibe öltözzetek… Nézzétek az ég madarait, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem értek-e ti többet azoknál? Nézzétek meg a mezők liliomát, mint növekednek, nem dolgoznak és nem fonnak; pedig mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül… Ha pedig a mezei füvet, mely ma van és holnap kemencébe vetik az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek… Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnapi nap majd gondoskodik magáról, elég a napnak a mai baja.”

Itt a hegyen az ítélkezést is emlegeti Jézus, mint gyakran előforduló bűnt: – „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket… Mit látod meg a szálkát atyádfia szemében, magad szemében pedig a gerendát nem veszed észre?”

Kicsinyeim! Ugye észrevettétek, hogy az összes ember közül magatokat ismeritek legkevésbé? Elfogultak vagytok önmagatokkal szemben. Erre utal Megváltótok a szálka és gerenda hasonlattal. Egyik telefonáló panaszkodik eszközömnek, Évának, hogy szomszédja ítélkezik, mindenkiről az utcában van néhány rossz szava. Törődve inkább saját hibáival, hiszen folyton különböző ürügyekkel utazgat. Mindenki tudja, hogy a barátjához megy, megcsalja a férjét. Mástól hallotta, hogy az ő fiát is kibeszélte, elújságolta a fél falunak, hogy megbukott matematikából. Jézus, Éva hangján keresztül felvilágosította a panaszkodót, hogy ő semmivel sem különb ítélkező szomszédjánál. Először bánja meg és gyónja meg saját ítélkezését, és csak azután segítsen felismerni hibáit a szomszédasszonynak.

Amint hallottátok, a ti Mesteretek magasan túlszárnyalta az ókori bölcsek és a zsidó főpapok erkölcsi tanításait, mert Ő úgy tanított, mint még soha senki, az abszolút igazságot, szeretetet, szelídséget, áldozatosságot, bölcsességet oltotta bele az Őt hallgató nép és a mai nemzedékek szívébe. A hegyi beszéd örökérvényű igazságként, kincsként tündöklik az evangélium lapjain. Minden szavát raktározzátok el magatokban, mert az örök üdvösségre vezet el titeket.

Drága engesztelő Gyermekeim! Most egy misztikus dolog következik. Én, a Szentlélek Isten egy magas hegyet látok, melyet ragyogó fény vesz körül. A hegy csúcsán áll Jézus Krisztus fehér ruhában, arany övvel a derekán és kezében egy csengőt tart, a másik kezében egy díszes arany pásztorbotot. Ő a jó pásztor. Juhai szorosan körülveszik. Leül egy sziklára. Az egyik bárány nem tudja leküzdeni lángoló szeretetét és felugrik az ölébe. Van, amelyik lábához dörgölőzik, sokan békésen legelésznek. Drága Engesztelőim, ti vagytok körülötte a szelíd bárányok. A hegy lábánál sötétség van. Hirtelen farkasüvöltés hallatszik. A pásztor megsimogatja az ölében lévő báránykát és leteszi a földre. Rövid keresgélés után kiválaszt egyet közülük és a csengőt a nyakába teszi. Így szól hozzá: Akadt egy kis dolgom, hamar visszajövök. Helyettesíts, legeltesd nyájamat! Néhány bátor, elszánt bárány könyörögve kéri, engedje meg, hogy kövessék Őt, segíteni akarnak. Jézus lehajol, megsimogatja őket, és közben szent kézsebeiből erőt sugároz beléjük. Megengedi, hogy kövessék. A hang irányába mennek és odaérnek a sötét helyre, és látják, hogy egy farkascsorda körben áll körülzárva sok bégető, reszkető bárányt. Hol egyik, hol másik farkas befut a körbe és beléjük harap. A Jézussal érkező bátor bárányok segíteni próbálnak testvéreiken, de a farkasok megtámadják és szétszaggatják őket. Vérüket a föld issza fel. Erre Jézus felemeli botját és így szól a farkasokhoz: Takarodjatok! Ők az Enyémek. A pásztorból és botjából természetfeletti fény árad, mely megvakítja az ellenséget, és fejveszetten futnak szerte-széjjel. Először letérdel hős juhainak maradványai előtt, és lelküket szívére ölelve felküldi őket Atyjához. Ők a vértanúkat szimbolizálják, akik közületek, Engesztelők véreteket fogjátok adni testvéreitekért.

Majd odalép az egymáshoz simuló, reszkető bárányaihoz, akik még időben nem hallották meg a csengő szavát. Simogatásaival begyógyítja sebeiket és hívja, hogy kövessék Őt. Ők a megtért bűnösök. Visszaérnek a fénybe, és elvegyülnek a többi boldogan legelésző társuk között. Szívük tele van hálával, alig tudnak tágítani Megmentőjük mellől. Ó, Gyermekeim, újra Én állok előttetek, a Szentlélek. A jövő-kép eltűnt. Jelenleg, Jézus hűséges nyája, még nem életeteket kell áldozni testvéreitekért, hanem sokat kell imádkoznotok értük, hogy megmeneküljenek a farkasok, tehát a gonosz lelkek kezéből, kísértéseiből. E hosszú tanítás után megáldalak benneteket a határtalan felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Szentlélek: Forrón szeretett Engesztelő Gyermekeim! Köszöntelek benneteket, Én a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy. Kitárt karral, mosolyogva állok itt előttetek, és Éva hangján szólok hozzátok. A Hegyi Beszédben nemcsak a „8 boldogság” hangzott el, hanem Jézus Krisztus, egészen lenyűgözve a hallgatóságot, sok bölcs és lényeges dologra tanította őket. Fényt derített az emberek értelmében arról, hogy óriási különbség van a mózesi Törvény és az írástudók hagyományai között. A farizeusok összezavarták a törvényt a hagyományokkal, megtoldották a törvényeket, megnehezítették, hogy elviselhetetlen teherként zúdultak a népre. Ezt a kritikát hallván, haragra gerjedtek, Jézust fölforgatónak nevezték és szembeállították Mózessel. A Mester, hogy tanítványai el ne higgyék ezt a rágalmat, kijelentette, hogy Ő nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy beteljesítse. Szerinte ég és föld elmúlhatnak, de a törvényből egyetlen szó se maradhat ki. Drága Engesztelőim! Beléptetek a harmadik évezredbe, és a Tízparancsolat ugyanúgy érvényben van, mint mikor a nagy próféta kapta. Csakhogy ezt mai gyermekeim figyelmen kívül hagyják. A hitetlenségnek ebben a zűrzavarában sokan nem is hallottak róla. A bűn és az erény szívükben össze-vissza keveredik. Jézus korában senki sem fedte fel a kőtáblákba vésett törvények igaz értelmét, úgy mint Ő. Itt van pl. az V. parancs: Ne ölj! Az írástudók vitatkoztak az emberölés különböző eseteiről, mikor is az megengedett. Ő szembeszállt ezzel, mert embernek nincs joga kioltani a másik életét. Sőt, továbbmegy ennél: mindaz, aki haragszik felebarátjára, méltó az ítéletre. Aki pedig azt mondja „bolond”, „istentelen”, méltó a gyehenna tüzére. Elgondolkoztató, hogy hányszor és hányszor mondtátok ki erre vagy arra az emberre, hogy „bolond” vagy „istentelen”. Soha ne tegyétek, Gyermekeim, mert ezért súlyosan felelnetek kell. Nemcsak az vét a másik ellen, aki megöli, hanem az is, aki szóban sértegeti. Amikor keményen, szeretetlenül és igazságtalanul megbántjátok egy családtagotokat vagy másvalakit, esetleg egyenes, bátor viselkedésnek gondoljátok ezt, mert nem a háta mögött, hanem a szemében mondjátok. Tévedtek! A szeretetlenség az V. parancs elleni súlyos bűn. A harag szintén az. Hiába gyónjátok meg, ha nem engesztelődtök ki. De mi van akkor, ha a haragosod nem akar békülni, annak ellenére sem, ha bocsánatot kértél tőle? Az már nem a te bűnöd. Neked ilyenkor az a feladatod, hogy imádkozz a lelkéért, és ha úgy adódik az életben, hogy rád van utalva, segíts rajta. Ezzel tökéletesen megszűnik a te haragod, és teljes megbocsátást nyersz Istentől. A veszekedés és verekedés is ez ellen a törvény ellen vét. A testi sértést még a földi törvényszék is bünteti.

A hegyi beszédben Jézus a VI. és IX. paranccsal kapcsolatos házasságtörésről is beszél.

– Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne törj házasságot! Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz, hogy megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében… Az asszonyok megkívánását úgy kell megfékezni, hogy már csírájában elfojtassék a tilos vágy. Ezzel a tanításával a Mester visszaállítja a házasság fölbonthatatlanságát.

Gyermekeim! Ha a mai időkben visszajönne a ti Üdvözítőtök hegyi beszédet tartani, lenne mit tanítania a házasságtörésről. Hiszen már alig akad szentségi házasság és egészen eltűnőben van a hűség. Még a polgári házasságkötés is csak szórványos. A férfiak és nők rövidebb-hosszabb lejáratú bűnös kapcsolatban élnek. Még büszkék is rá, és kigúnyolják azokat, akik nem így tesznek. A testi kapcsolatokon épülő együttélést hamar megunják, szétköltöznek és új élettárs után néznek. Az a szomorú, hogy mindezt nem is érzik bűnnek, pedig szegénykéim a pokol felé vezető, széles úton járnak.

A VIII. parancs a hazugságon, a rágalmazáson kívül magába foglalja a hamis esküt. Erről is beszélt Jézus ott a népnek. Egy súlyos vallási tévedése volt a zsidóknak az esküről megfogalmazott törvény. „Ne esküdjél hamisan!” – hagyta rá népére Mózes Isten szavát. A farizeus írástudók hagyták az embereket hadd esküdözzenek csip-csup dolgokról fölöslegesen, csak azzal törődtek, hogy igazat bizonyít-e az eskü. Megszaporították az eskü fajtákat. Jézus ezzel szemben figyelmeztet, hogy nemcsak a hamis esküt, hanem a hiábavaló esküt is kerülni kell. Azt mondja, hogy egyáltalán ne esküdözzetek semmire se. Legyen a ti beszédetek: igen, igen…nem, nem! Aki esküszik, gyanakszik másra, hogy nem hisz neki. Akik szeretik egymást, azok között bizalom van, nincs szükségük esküdözésre.

Az ókorban szinte miden népre a megtorlás vastörvénye nehezedett. A zsidók törvényében is ott állt: a szemet-szemért, fogat-fogért elv. A megtorlás joga növelte az emberekben a bosszúvágyat. Ez a vágy eleinte testi büntetésekben realizálódott, de a későbbiek folyamán a zsidó hagyomány pénzbüntetésre változtatta. Ez enyhítette a bosszú-vezette megtorlást, de az alapelv megmaradt. Megváltótok erre így reagált: -Ne álljatok ellen a gonosznak, hanem aki megüti jobb orcádat, fordítsd oda neki a másikat is. És annak, aki pörölni akar veled, hogy elvegye köntösödet, engedd át a palástodat is. És ha valaki kényszerít 1000 lépésnyire, menj vele kétannyira. Aki kér tőled, adj neki, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. Ugyanis az ellenállás csak megfékezi a gonoszt, a szelídség viszont, megtérítheti. Tetteivel bizonyította nektek Üdvözítőtök, hogy Ő nem azok közé tartozik, akik bort isznak és vizet prédikálnak, hiszen ellenállás nélkül tűrve, szelíden szenvedett. Gondoljatok bele, Kicsinyeim, hogy hányszor estek nektek rosszakaróitok igazságtalan, vádló szavakkal! És mit tettetek? Védeni kezdtétek magatokat, elborított a méltatlankodás. Veszekedésbe torkollott az egész. Fölháborodásotokban eszetekbe se jutott az ártatlan, szelíd Jézus, ahogy szó nélkül állt a főpap és a hamis tanúk előtt. Itt az ideje, hogy példát vegyetek Róla.

A híres hegyi beszédben Jézus sokat beszélt a szeretetről. „- Hallottátok, hogy mondatott? Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek Atyátoknak… Mert micsoda jutalmatok lesz, ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek? Nem azt cselekszik a vámosok is? És ha csak atyátok fiait köszöntitek, mi különöset műveltek? Nem azt cselekszik-e a pogányok is?”

Jézus a gőgöt úgy emlegeti tanításában, mint a legnagyobb bűnt. Óva inti tanítványait attól, hogy kevélyek legyenek, mint a farizeusok, akik jobban szeretik önmagukat, mint Istent, és minden tettükben saját dicsőségüket keresik. Nagyon jámbornak és vallásosnak tüntetik fel magukat. Csak pereg az idő a történelem lapjain, de az ember mindig ugyanaz. Van egy középkorú asszony, aki az idős asszonyokat meghaladó buzgósággal, zengő hangon elmélkedik a templomban az imaórákon a rózsafüzér alatt. Gyakran látogatja az egyedülálló beteg öregeket, és ezt mindenkinek elmondja, szerettei lelkéért nagyon sok szentmisét fizet be. Mindig észreveszi a nélkülözőt és gyűjtést rendez számára. Megszólja a többieket, hogy nem követik példáját, elhanyagolják a hitéletet. Környezetétől szomjasan várja az elismerést. A vele együtt imádkozóknál minden apró hibát észrevesz és szóvá tesz. Érzékeny, hamar megsértődik. Sok rosszakarója van és állandóan valami belső gyűlölet fűti vélt ellenségeivel kapcsolatban. Ő a mai kor farizeusainak egyik megtestesítője. „Mikor alamizsnát adsz- mondja Jézus a hallgatóinak – ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták a jutalmukat… Te ellenben, mikor alamizsnát adsz, ne tudja balkezed, hogy mit cselekszik a jobb kezed… és egyedül Atyád kedvéért cselekedd azt… mert Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked.” A farizeusok olyan álszentek voltak, hogy még az imádkozásukkal is kérkedtek. A zsinagógákban állva, fennszóval, jó hangosan imádkoztak, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ezt tették az utcákon, tereken, hogy az egész város lássa, hogy ők milyen jámborok.  Jézus pedig, így oktatta tanítványait: „… mikor imádkozol, menj be kamarádba és ajtódat becsukva imádkozzál Atyádhoz a rejtekben, és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked… Mikor böjtöltök ne legyetek szomorúak, mint a képmutatók; meghervasztják orcáikat, hogy böjtölni lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te pedig, mikor böjtölsz kend meg fejedet és orcádat mosd meg, hogy ne lássanak böjtölni az emberek, hanem a te Atyád, ki a rejtekben vagyon. És Atyád ki lát e rejtekben, megfizet neked.”

Mit is jelent ez nektek, a mai kor engesztelőinek? Ne beszéljetek egymás között arról, hogy hetente hányszor és hogyan böjtöltök, mert ezzel a dicsekvéssel elvész az értéke az áldozatnak. Így az emberek elismerésével már meg is van jutalmatok. Van egy férfi az engesztelők között, aki szenvedélyesen böjtöl, de sose szól róla. Arca mindig csupa mosoly és derű. Nem panaszkodik, hogy éhes. Tele van rejtett áldozatkészséggel, kitartóan imádkozik, vezetés közben az autóutakon, bárhova utazik. Közben vigyáz rá a Szentháromság és gazdag, titkos áldozatait mennyei kincsekké alakítja.

Az örökérvényű hegyi beszédben Jézus az Istenbe vetett bizalomról és felesleges aggódásról is beszél: „… ne aggódjatok, hogy mit egyetek és mibe öltözzetek… Nézzétek az ég madarait, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem értek-e ti többet azoknál? Nézzétek meg a mezők liliomát, mint növekednek, nem dolgoznak és nem fonnak; pedig mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül… Ha pedig a mezei füvet, mely ma van és holnap kemencébe vetik az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek… Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnapi nap majd gondoskodik magáról, elég a napnak a mai baja.”

Itt a hegyen az ítélkezést is emlegeti Jézus, mint gyakran előforduló bűnt: – „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket… Mit látod meg a szálkát atyádfia szemében, magad szemében pedig a gerendát nem veszed észre?”

Kicsinyeim! Ugye észrevettétek, hogy az összes ember közül magatokat ismeritek legkevésbé? Elfogultak vagytok önmagatokkal szemben. Erre utal Megváltótok a szálka és gerenda hasonlattal. Egyik telefonáló panaszkodik eszközömnek, Évának, hogy szomszédja ítélkezik, mindenkiről az utcában van néhány rossz szava. Törődve inkább saját hibáival, hiszen folyton különböző ürügyekkel utazgat. Mindenki tudja, hogy a barátjához megy, megcsalja a férjét. Mástól hallotta, hogy az ő fiát is kibeszélte, elújságolta a fél falunak, hogy megbukott matematikából. Jézus, Éva hangján keresztül felvilágosította a panaszkodót, hogy ő semmivel sem különb ítélkező szomszédjánál. Először bánja meg és gyónja meg saját ítélkezését, és csak azután segítsen felismerni hibáit a szomszédasszonynak.

Amint hallottátok, a ti Mesteretek magasan túlszárnyalta az ókori bölcsek és a zsidó főpapok erkölcsi tanításait, mert Ő úgy tanított, mint még soha senki, az abszolút igazságot, szeretetet, szelídséget, áldozatosságot, bölcsességet oltotta bele az Őt hallgató nép és a mai nemzedékek szívébe. A hegyi beszéd örökérvényű igazságként, kincsként tündöklik az evangélium lapjain. Minden szavát raktározzátok el magatokban, mert az örök üdvösségre vezet el titeket.

Drága engesztelő Gyermekeim! Most egy misztikus dolog következik. Én, a Szentlélek Isten egy magas hegyet látok, melyet ragyogó fény vesz körül. A hegy csúcsán áll Jézus Krisztus fehér ruhában, arany övvel a derekán és kezében egy csengőt tart, a másik kezében egy díszes arany pásztorbotot. Ő a jó pásztor. Juhai szorosan körülveszik. Leül egy sziklára. Az egyik bárány nem tudja leküzdeni lángoló szeretetét és felugrik az ölébe. Van, amelyik lábához dörgölőzik, sokan békésen legelésznek. Drága Engesztelőim, ti vagytok körülötte a szelíd bárányok. A hegy lábánál sötétség van. Hirtelen farkasüvöltés hallatszik. A pásztor megsimogatja az ölében lévő báránykát és leteszi a földre. Rövid keresgélés után kiválaszt egyet közülük és a csengőt a nyakába teszi. Így szól hozzá: Akadt egy kis dolgom, hamar visszajövök. Helyettesíts, legeltesd nyájamat! Néhány bátor, elszánt bárány könyörögve kéri, engedje meg, hogy kövessék Őt, segíteni akarnak. Jézus lehajol, megsimogatja őket, és közben szent kézsebeiből erőt sugároz beléjük. Megengedi, hogy kövessék. A hang irányába mennek és odaérnek a sötét helyre, és látják, hogy egy farkascsorda körben áll körülzárva sok bégető, reszkető bárányt. Hol egyik, hol másik farkas befut a körbe és beléjük harap. A Jézussal érkező bátor bárányok segíteni próbálnak testvéreiken, de a farkasok megtámadják és szétszaggatják őket. Vérüket a föld issza fel. Erre Jézus felemeli botját és így szól a farkasokhoz: Takarodjatok! Ők az Enyémek. A pásztorból és botjából természetfeletti fény árad, mely megvakítja az ellenséget, és fejveszetten futnak szerte-széjjel. Először letérdel hős juhainak maradványai előtt, és lelküket szívére ölelve felküldi őket Atyjához. Ők a vértanúkat szimbolizálják, akik közületek, Engesztelők véreteket fogjátok adni testvéreitekért.

Majd odalép az egymáshoz simuló, reszkető bárányaihoz, akik még időben nem hallották meg a csengő szavát. Simogatásaival begyógyítja sebeiket és hívja, hogy kövessék Őt. Ők a megtért bűnösök. Visszaérnek a fénybe, és elvegyülnek a többi boldogan legelésző társuk között. Szívük tele van hálával, alig tudnak tágítani Megmentőjük mellől. Ó, Gyermekeim, újra Én állok előttetek, a Szentlélek. A jövő-kép eltűnt. Jelenleg, Jézus hűséges nyája, még nem életeteket kell áldozni testvéreitekért, hanem sokat kell imádkoznotok értük, hogy megmeneküljenek a farkasok, tehát a gonosz lelkek kezéből, kísértéseiből. E hosszú tanítás után megáldalak benneteket a határtalan felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK     2014.03.04  Mennyei Atya: Jézus élete XXII.  Példabeszédek

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Édesapai szeretetem minden melegével köszöntelek benneteket. Én azt szeretném megmagyarázni nektek, hogy Szent Fiam miért használta oly sokszor a példabeszédeket tanításaiban.

Az ókorban minden népnek megvolt a maga előadás stílusa. A hinduknak a meseszerű, fantasztikus hősi mondakörük, a görögöknek és rómaiaknak a mese és a hitregék világa, a zsidó szónokok pedig, a példabeszédekben és közmondásokban tanították a hallgatóikat. Jézus is így tett, de a régi rabbik, a farizeus papok fellengzős, hangzatos beszédeit nem utánozta. Magát a példabeszédet, mint népszerű előadásformát felhasználta, de leegyszerűsítette. Megtöltötte józan életbölcselettel, természetes logikával és igazsággal. A példabeszéd nem más, mint jelkép, allegória, a lényege az összehasonlítás. Az elvont dolgokat és igazságokat látható, kézzel fogható dolgokhoz hasonlítja. Jézus, mint legkiválóbb szónok, tudta, hogyan kell a nép elé tárni az igazságot. Tapintatosan, óvatosan, nehogy a konkrét megfogalmazást közömbösen, vagy megvetéssel hallgassák. Hogy megértsék, egy példát hozott fel rá, a Magvető példáját. A világvégi igazságszolgáltatásról kellett felvilágosítania a köré sereglett népet. Nem így szólt: Reszkessetek, mert hamarosan itt a világvége és a bűnös, gonosz emberek az örök tűzre vettetnek, a jók pedig üdvözülnek. Ő a világ végét aratáshoz hasonlította, a rosszakat a konkolyhoz, a jókat a búzakalászokhoz, az ellenségét, aki a rossz magot veti a Sátánhoz, azt aki a jó magot veti az Emberfiához hasonlította. Gyakran hozzátette, hogy akinek füle van a halláshoz, az fel tudja fogni a példabeszéd rejtett értelmét. Figyeljétek meg, kedves engesztelő Gyermekeim, hogy a mai idők prófétáin keresztül már sokkal konkrétabban szólnak az Égiek. Pl. La Salett-ben Melániának mondja a Szűzanya: „A Földet mindenféle csapások érik a járványok és éhínségek mellett… háborúk sorozatai lesznek az utolsó háborúig, az Antikrisztus egyeduralkodója lesz a Földnek… Az évszakok megváltoznak. A föld nem terem mást, csak rossz gyümölcsöt. A csillagok eltérnek megszokott pályájuktól. A Hold elmosódott, pirosas fényt ad ki…” Borzalmas földrengések lesznek, amelyek elnyelnek hegyeket és városokat. Róma elveszti hitét és az Antikrisztus székhelye lesz… Rettenetes jégesőben állatok fognak a földre hullani… az emberek halálukért esdekelnek.

Jézus kortársai nem akarta lesújtani a meztelen nyers igazság erejével, mert akkor még nem jött el annak az ideje, hanem szelíd fénnyel árasztja a világosságot, ezért tanított rejtélyes szavakkal, példabeszédekben. De mikor beesteledett, eloszlott a tömeg és egyedül maradt apostolaival, pihenés közben kitárta előttük legbensőbb gondolatait, bölcsességének és szentségének kincseit, melyekről a világnak sejtelme sem volt. Ugye, kedves Engesztelőim, ti is úgy vagytok, hogy legrejtettebb lelki titkaitokat csak itt beszélitek meg egymás között, hiszen nem tartozik a világra. Szent Fiam miért is beszélt volna nyíltan, kendőzetlenül a Mennyország kimondhatatlan gyönyörűségeiről és a pokol elviselhetetlen szenvedéseiről a köré sereglő népnek, mikor ők csak a látható, megérinthető világról tudtak képet alkotni magukban, a láthatatlanról, a természetfelettiről nem.

Jézus tanításának alapeszméje Isten országa volt. Városról-városra, faluról-falura haladva mindenütt a mennyek országát hirdette. Apostolai mindenhová követték. Szent asszonyokat állítottam Neki segítségül. Ilyen volt az Ő Édesanyja, Mária, Mária Magdolna, Johanna, aki Heródes felügyelőjének a felesége volt, és Zsuzsanna. Ők hárman gazdagok és bőkezűek voltak, fedezték utazásai költségeit, gondoskodtak a kis társaság élelmezéséről és kiválasztották a házakat, ahol vendégszeretettel fogadták őket. Isten országának evangéliumát vagy egyik hegyen, vagy a genezáreti tó partján egy bárkából vízen ringatózva hirdette a Mester. Egyszer így szólt:

-Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, melyet az ember elvetett a földjébe; mely kisebb ugyan minden magnál, de mikor felnő, nagyobb minden veteménynél, fa lesz belőle, az égi madarak eljönnek és ágai között laknak.

Bizony ez igazi jelképe Krisztus Egyházának. Ott, az utolsó vacsorán, mikor megalapította, még kicsiny volt, mint a mustármag, de az évszázadok során egyre erősödött, növekedett és a Föld nemzetei megpihennek és boldogan laknak ágai között.

-Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz – magyarázza Szent Fiam tanítványaimnak – mindenféle halat összefog. Kihúzzák a partra, leülnek, kiválogatják a javát edényekbe, a selejteset pedig kivetik. Így lesz a világ végén is. Majd kimennek az angyalok és az igazak közül kiválasztják a gonoszokat és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lészen aztán sírás és fogak csikorgatása.

-Hasonló a mennyek országa a szántóföldön elrejtett kincshez, melyet az ember, aki megtalálta, eldugott, és azon való örömében megy, és eladja minden vagyonát, és megveszi a szántóföldet.

-Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, ki szép gyöngyöket keres. Találván pedig egy drágagyöngyöt, elment és eladta minden vagyonát és megvette azt.

Bizony, Gyermekeim, ha a Mennyországba akartok jutni, fel kell áldozni önmagatokat, minden világi dologról le kell mondanotok, hogy megvehessétek a szántóföldbe ásott kincset vagy a drágagyöngyöt, mely nem más, mint az Örök Élet. Vizsgáljátok meg lelketeket este, mikor egyedül vagytok. Soroljátok fel magatokban, miről sikerült eddig lemondanotok, amihez ragaszkodtatok, és kedves számotokra. Vannak-e még olyan élvezeti cikkek, melyekhez erősen kötődtök? Kávé, szeszesital, üdítőital, édességek, cigaretta, üres, de szórakoztató TV filmsorozatok, túlzott internetezés, számítógépezés, szerencsejátékok stb. Ide tartozik a felesleges időtöltés haszontalan, végnélküli fecsegésekkel, személyesen vagy telefonon. Nem egyszerre kell mindenről lemondani, hanem fokozatosan. Ha csak az édességet tekinted, először a csokoládét kell mellőzni, majd a fagylaltot. És ha ehhez sikerült hozzászoknod, jöhet a jégkrém, a gyümölcsjoghurt. Ha ez már jól megy, elmaradhatnak a krémes-habos sütemények. Hidd el, Gyermekem, csak a kezdet nehéz. Egyszer csak szokásoddá válik a lemondás, és kincseket szerzel vele magadnak a Mennyben. Persze csak akkor válik áldozattá, ha felajánlod valami nemes célra. Pl. lélekmentésre, valaki megtéréséért, halottaid szabadulásáért, engesztelésül a világ bűneiért, stb.

Most még azt szeretném, drága Kicsinyeim kifejteni előttetek, hogy mi mindent jelent a Mennyek Országa, amit Jézus példabeszédekben mutatott be. Először is magát a Mennyországot jelenti, ahol lakik a Szentháromság, és ahol laknak a Szentek és az angyalok. Másodszor Isten földi országát, a Paradicsomot, amit Szent Fiam második dicsőséges eljövetelekor ad nektek. Harmadszor a tiszta, áldozatos, alázatos gyermekeim szívében is ott van a Mennyek Országa. Ott trónol benne a Szentháromság, akit az ő szívében dicsőítenek az angyalok és szentek.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Most egy nagyon kedves, ünnepélyes élményben szeretnélek benneteket részesíteni. Eljönnétek-e Velem jövendő otthonotokba? … Fogjátok meg a kezemet, és már indulunk is. Az Oltáriszentség hirtelen elkezd növekedni, 2 m átmérőjű körlappá változik. Van rajta egy ajtó két szárnnyal és Én, Atyátok kitárom előttetek. Szépen sorban lépjetek be rajta. Én leszek az utolsó és becsukom magam után az ajtót. Egy hosszú tündöklő szivárvány úton lépkedünk. Ugye milyen puha? Az ég nem kék, hanem aranyló sárga. Az út két oldalán arany színben játszó selymes fű van tele egészen különleges színekben pompázó virágokkal. A fű is és a virágok is hajladoznak, mintha minket köszöntenének. Egy magas dombhoz közeledünk, melynek a tetején kerítéssel körülvett hatalmas kristálypalota látható. A szivárványútról rálépünk egy hófehér végelláthatatlan, hosszú lépcsősorra, mely puha felhőkből készült. Jobbról-balról mosolygós angyalok állnak, mindegyik karján a megszentelő kegyelem fehér ruhája. Csak az léphet be a Mennyországba, akin ilyen ruha van. Emeljétek fel a karotokat, hogy rátok adhassa az angyal. Nézzétek rá van hímezve a nevetek, de nem az, amit most hordotok, hanem az új név, amit Én adok majd nektek üdvözülésetekkor. Ez a név csak a tiétek lesz, mást nem neveznek így. Ez a név magába foglalja teljes egyéniségedet, személyiségedet, a Hozzám való viszonyodat, Istenszereteted fokát. E palotának sok kapuja van és mindegyik bejárat előtt két gyönyörű angyal áll. A kapuk fényből vannak, nem kell kinyitni, mert akadálytalanul át lehet hatolni rajtuk. Az angyalok térdet hajtanak előttem, és mi bevonulunk. Először egy halványkék fényben úszó terembe lépünk be. Nézzétek ki fogad benneteket?! Mennyei Édesanyátok. Boldogan mosolyog és köszönt titeket. Mellette gyermekangyalok pompás virágkoszorúkat tartanak és egyenként nyújtják a Szűzanyának, aki megölel benneteket és fejetekre illeszti az ajándékot. Így szól: Ezt azért kaptátok, drága Kincseim, mert az utóbbi időben többszázezer lelket mentettetek nekünk. Mindnyájatok homlokára egy kis keresztet rajzol, így búcsúzik tőletek. Tovább megyünk és benyitunk egy piros fénnyel teli szobába. Azonnal észreveszitek, hogy a fény forrása egy nagy piros szív, tetején szeretetláng lobog. Hatalmas töviskoszorú fut körbe rajta, és lejjebb ott van Jézus Szívsebe, melyből kihúzták a lándzsát. E Szent Sebből árad szüntelenül a piros fény, mely betölti az egész termet. Gyermekeim! Aki ide belép, az feltöltődik a Megváltó szenvedése iránti együttérző szeretettel, és e szentséges Szívből áradó piros fény lelkéről minden homályt eltüntet.

Az egész Mennyországot nem fogom megmutatni nektek, de egy fontos helyet még megtekinthettek: a könyvtárszobát. Itt Szent Fiam várakozik ránk. Nagyon örül nektek. Mindenkit Szívére ölel és rámutat a könyvekkel teli polcokra: „Nézzétek, itt tartom az életkönyveket, a tiétek is itt sorakoznak a polcon.” Egy pillanat alatt végighordozza tekintetét a ruhátokra hímzett neveken és levesz annyi könyvet, ahányan vagytok. A kezetekbe adja. A tetején arany színnel ugyanaz az új név van, ami fehér mennyei ruhátokon. Elkezdtek lapozni a könyvben. Különböző színű írások vannak benne. Kékkel a bocsánatos bűnök, pirossal a felajánlott szenvedések, lemondások, önmegtagadások vannak feljegyezve, arannyal az imádságok. „Tudjátok, gyermekeim – folytatja Jézus – az életkönyvekben szoktak lenni fekete írások is, ezek a halálos bűnök, de ti a könyvetekben egy sincs ilyen, mert a meggyónt bűnöket örökre eltöröltem. Mi, amint látjátok, mindent rögzítünk, ami történik veletek földi életetek folyamán. A piros és arany bejegyzésekért sok mennyei kincset fogtok kapni. Boldog vagyok, hogy Atyám elhozott ide benneteket, és örülök, hogy mindezt megmutathattam nektek.”

Üdvözítőtök szívére ölel mindenkit, és szeretetcsókot lehel homlokotokra. Észreveszi, hogy közületek egyik engesztelőnek elered a könnye. Odamegy, letörli szemét egy fehér selyemkendővel és így szól: „Ezek örömkönnyek-drágagyöngyök.”

Kedveseim! Mai tanításomnak vége. Köszönöm figyelmeteket. Hazaérkeztünk a csodálatos utazásból. Megáldalak titeket édesapai kezemmel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Édesapai szeretetem minden melegével köszöntelek benneteket. Én azt szeretném megmagyarázni nektek, hogy Szent Fiam miért használta oly sokszor a példabeszédeket tanításaiban.

Az ókorban minden népnek megvolt a maga előadás stílusa. A hinduknak a meseszerű, fantasztikus hősi mondakörük, a görögöknek és rómaiaknak a mese és a hitregék világa, a zsidó szónokok pedig, a példabeszédekben és közmondásokban tanították a hallgatóikat. Jézus is így tett, de a régi rabbik, a farizeus papok fellengzős, hangzatos beszédeit nem utánozta. Magát a példabeszédet, mint népszerű előadásformát felhasználta, de leegyszerűsítette. Megtöltötte józan életbölcselettel, természetes logikával és igazsággal. A példabeszéd nem más, mint jelkép, allegória, a lényege az összehasonlítás. Az elvont dolgokat és igazságokat látható, kézzel fogható dolgokhoz hasonlítja. Jézus, mint legkiválóbb szónok, tudta, hogyan kell a nép elé tárni az igazságot. Tapintatosan, óvatosan, nehogy a konkrét megfogalmazást közömbösen, vagy megvetéssel hallgassák. Hogy megértsék, egy példát hozott fel rá, a Magvető példáját. A világvégi igazságszolgáltatásról kellett felvilágosítania a köré sereglett népet. Nem így szólt: Reszkessetek, mert hamarosan itt a világvége és a bűnös, gonosz emberek az örök tűzre vettetnek, a jók pedig üdvözülnek. Ő a világ végét aratáshoz hasonlította, a rosszakat a konkolyhoz, a jókat a búzakalászokhoz, az ellenségét, aki a rossz magot veti a Sátánhoz, azt aki a jó magot veti az Emberfiához hasonlította. Gyakran hozzátette, hogy akinek füle van a halláshoz, az fel tudja fogni a példabeszéd rejtett értelmét. Figyeljétek meg, kedves engesztelő Gyermekeim, hogy a mai idők prófétáin keresztül már sokkal konkrétabban szólnak az Égiek. Pl. La Salett-ben Melániának mondja a Szűzanya: „A Földet mindenféle csapások érik a járványok és éhínségek mellett… háborúk sorozatai lesznek az utolsó háborúig, az Antikrisztus egyeduralkodója lesz a Földnek… Az évszakok megváltoznak. A föld nem terem mást, csak rossz gyümölcsöt. A csillagok eltérnek megszokott pályájuktól. A Hold elmosódott, pirosas fényt ad ki…” Borzalmas földrengések lesznek, amelyek elnyelnek hegyeket és városokat. Róma elveszti hitét és az Antikrisztus székhelye lesz… Rettenetes jégesőben állatok fognak a földre hullani… az emberek halálukért esdekelnek.

Jézus kortársai nem akarta lesújtani a meztelen nyers igazság erejével, mert akkor még nem jött el annak az ideje, hanem szelíd fénnyel árasztja a világosságot, ezért tanított rejtélyes szavakkal, példabeszédekben. De mikor beesteledett, eloszlott a tömeg és egyedül maradt apostolaival, pihenés közben kitárta előttük legbensőbb gondolatait, bölcsességének és szentségének kincseit, melyekről a világnak sejtelme sem volt. Ugye, kedves Engesztelőim, ti is úgy vagytok, hogy legrejtettebb lelki titkaitokat csak itt beszélitek meg egymás között, hiszen nem tartozik a világra. Szent Fiam miért is beszélt volna nyíltan, kendőzetlenül a Mennyország kimondhatatlan gyönyörűségeiről és a pokol elviselhetetlen szenvedéseiről a köré sereglő népnek, mikor ők csak a látható, megérinthető világról tudtak képet alkotni magukban, a láthatatlanról, a természetfelettiről nem.

Jézus tanításának alapeszméje Isten országa volt. Városról-városra, faluról-falura haladva mindenütt a mennyek országát hirdette. Apostolai mindenhová követték. Szent asszonyokat állítottam Neki segítségül. Ilyen volt az Ő Édesanyja, Mária, Mária Magdolna, Johanna, aki Heródes felügyelőjének a felesége volt, és Zsuzsanna. Ők hárman gazdagok és bőkezűek voltak, fedezték utazásai költségeit, gondoskodtak a kis társaság élelmezéséről és kiválasztották a házakat, ahol vendégszeretettel fogadták őket. Isten országának evangéliumát vagy egyik hegyen, vagy a genezáreti tó partján egy bárkából vízen ringatózva hirdette a Mester. Egyszer így szólt:

-Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, melyet az ember elvetett a földjébe; mely kisebb ugyan minden magnál, de mikor felnő, nagyobb minden veteménynél, fa lesz belőle, az égi madarak eljönnek és ágai között laknak.

Bizony ez igazi jelképe Krisztus Egyházának. Ott, az utolsó vacsorán, mikor megalapította, még kicsiny volt, mint a mustármag, de az évszázadok során egyre erősödött, növekedett és a Föld nemzetei megpihennek és boldogan laknak ágai között.

-Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz – magyarázza Szent Fiam tanítványaimnak – mindenféle halat összefog. Kihúzzák a partra, leülnek, kiválogatják a javát edényekbe, a selejteset pedig kivetik. Így lesz a világ végén is. Majd kimennek az angyalok és az igazak közül kiválasztják a gonoszokat és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lészen aztán sírás és fogak csikorgatása.

-Hasonló a mennyek országa a szántóföldön elrejtett kincshez, melyet az ember, aki megtalálta, eldugott, és azon való örömében megy, és eladja minden vagyonát, és megveszi a szántóföldet.

-Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, ki szép gyöngyöket keres. Találván pedig egy drágagyöngyöt, elment és eladta minden vagyonát és megvette azt.

Bizony, Gyermekeim, ha a Mennyországba akartok jutni, fel kell áldozni önmagatokat, minden világi dologról le kell mondanotok, hogy megvehessétek a szántóföldbe ásott kincset vagy a drágagyöngyöt, mely nem más, mint az Örök Élet. Vizsgáljátok meg lelketeket este, mikor egyedül vagytok. Soroljátok fel magatokban, miről sikerült eddig lemondanotok, amihez ragaszkodtatok, és kedves számotokra. Vannak-e még olyan élvezeti cikkek, melyekhez erősen kötődtök? Kávé, szeszesital, üdítőital, édességek, cigaretta, üres, de szórakoztató TV filmsorozatok, túlzott internetezés, számítógépezés, szerencsejátékok stb. Ide tartozik a felesleges időtöltés haszontalan, végnélküli fecsegésekkel, személyesen vagy telefonon. Nem egyszerre kell mindenről lemondani, hanem fokozatosan. Ha csak az édességet tekinted, először a csokoládét kell mellőzni, majd a fagylaltot. És ha ehhez sikerült hozzászoknod, jöhet a jégkrém, a gyümölcsjoghurt. Ha ez már jól megy, elmaradhatnak a krémes-habos sütemények. Hidd el, Gyermekem, csak a kezdet nehéz. Egyszer csak szokásoddá válik a lemondás, és kincseket szerzel vele magadnak a Mennyben. Persze csak akkor válik áldozattá, ha felajánlod valami nemes célra. Pl. lélekmentésre, valaki megtéréséért, halottaid szabadulásáért, engesztelésül a világ bűneiért, stb.

Most még azt szeretném, drága Kicsinyeim kifejteni előttetek, hogy mi mindent jelent a Mennyek Országa, amit Jézus példabeszédekben mutatott be. Először is magát a Mennyországot jelenti, ahol lakik a Szentháromság, és ahol laknak a Szentek és az angyalok. Másodszor Isten földi országát, a Paradicsomot, amit Szent Fiam második dicsőséges eljövetelekor ad nektek. Harmadszor a tiszta, áldozatos, alázatos gyermekeim szívében is ott van a Mennyek Országa. Ott trónol benne a Szentháromság, akit az ő szívében dicsőítenek az angyalok és szentek.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Most egy nagyon kedves, ünnepélyes élményben szeretnélek benneteket részesíteni. Eljönnétek-e Velem jövendő otthonotokba? … Fogjátok meg a kezemet, és már indulunk is. Az Oltáriszentség hirtelen elkezd növekedni, 2 m átmérőjű körlappá változik. Van rajta egy ajtó két szárnnyal és Én, Atyátok kitárom előttetek. Szépen sorban lépjetek be rajta. Én leszek az utolsó és becsukom magam után az ajtót. Egy hosszú tündöklő szivárvány úton lépkedünk. Ugye milyen puha? Az ég nem kék, hanem aranyló sárga. Az út két oldalán arany színben játszó selymes fű van tele egészen különleges színekben pompázó virágokkal. A fű is és a virágok is hajladoznak, mintha minket köszöntenének. Egy magas dombhoz közeledünk, melynek a tetején kerítéssel körülvett hatalmas kristálypalota látható. A szivárványútról rálépünk egy hófehér végelláthatatlan, hosszú lépcsősorra, mely puha felhőkből készült. Jobbról-balról mosolygós angyalok állnak, mindegyik karján a megszentelő kegyelem fehér ruhája. Csak az léphet be a Mennyországba, akin ilyen ruha van. Emeljétek fel a karotokat, hogy rátok adhassa az angyal. Nézzétek rá van hímezve a nevetek, de nem az, amit most hordotok, hanem az új név, amit Én adok majd nektek üdvözülésetekkor. Ez a név csak a tiétek lesz, mást nem neveznek így. Ez a név magába foglalja teljes egyéniségedet, személyiségedet, a Hozzám való viszonyodat, Istenszereteted fokát. E palotának sok kapuja van és mindegyik bejárat előtt két gyönyörű angyal áll. A kapuk fényből vannak, nem kell kinyitni, mert akadálytalanul át lehet hatolni rajtuk. Az angyalok térdet hajtanak előttem, és mi bevonulunk. Először egy halványkék fényben úszó terembe lépünk be. Nézzétek ki fogad benneteket?! Mennyei Édesanyátok. Boldogan mosolyog és köszönt titeket. Mellette gyermekangyalok pompás virágkoszorúkat tartanak és egyenként nyújtják a Szűzanyának, aki megölel benneteket és fejetekre illeszti az ajándékot. Így szól: Ezt azért kaptátok, drága Kincseim, mert az utóbbi időben többszázezer lelket mentettetek nekünk. Mindnyájatok homlokára egy kis keresztet rajzol, így búcsúzik tőletek. Tovább megyünk és benyitunk egy piros fénnyel teli szobába. Azonnal észreveszitek, hogy a fény forrása egy nagy piros szív, tetején szeretetláng lobog. Hatalmas töviskoszorú fut körbe rajta, és lejjebb ott van Jézus Szívsebe, melyből kihúzták a lándzsát. E Szent Sebből árad szüntelenül a piros fény, mely betölti az egész termet. Gyermekeim! Aki ide belép, az feltöltődik a Megváltó szenvedése iránti együttérző szeretettel, és e szentséges Szívből áradó piros fény lelkéről minden homályt eltüntet.

Az egész Mennyországot nem fogom megmutatni nektek, de egy fontos helyet még megtekinthettek: a könyvtárszobát. Itt Szent Fiam várakozik ránk. Nagyon örül nektek. Mindenkit Szívére ölel és rámutat a könyvekkel teli polcokra: „Nézzétek, itt tartom az életkönyveket, a tiétek is itt sorakoznak a polcon.” Egy pillanat alatt végighordozza tekintetét a ruhátokra hímzett neveken és levesz annyi könyvet, ahányan vagytok. A kezetekbe adja. A tetején arany színnel ugyanaz az új név van, ami fehér mennyei ruhátokon. Elkezdtek lapozni a könyvben. Különböző színű írások vannak benne. Kékkel a bocsánatos bűnök, pirossal a felajánlott szenvedések, lemondások, önmegtagadások vannak feljegyezve, arannyal az imádságok. „Tudjátok, gyermekeim – folytatja Jézus – az életkönyvekben szoktak lenni fekete írások is, ezek a halálos bűnök, de ti a könyvetekben egy sincs ilyen, mert a meggyónt bűnöket örökre eltöröltem. Mi, amint látjátok, mindent rögzítünk, ami történik veletek földi életetek folyamán. A piros és arany bejegyzésekért sok mennyei kincset fogtok kapni. Boldog vagyok, hogy Atyám elhozott ide benneteket, és örülök, hogy mindezt megmutathattam nektek.”

Üdvözítőtök szívére ölel mindenkit, és szeretetcsókot lehel homlokotokra. Észreveszi, hogy közületek egyik engesztelőnek elered a könnye. Odamegy, letörli szemét egy fehér selyemkendővel és így szól: „Ezek örömkönnyek-drágagyöngyök.”

Kedveseim! Mai tanításomnak vége. Köszönöm figyelmeteket. Hazaérkeztünk a csodálatos utazásból. Megáldalak titeket édesapai kezemmel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.


ÉGI ÜZENETEK

2014.03.11

Szentlélek: Jézus élete XXIII.  A farizeusok megbocsáthatatlan rágalma

Szentlélek: Drága Engesztelőim! Ne féljetek, Én vagyok a 3. isteni személy, és Éva hangján szólok hozzátok. Fehér ruhás ifjú alakjában állok előttetek és tenyeremen lobogó szeretetlángomat nyújtom felétek. Lángra lobbantom vele szíveteket, hogy tanításom alatt lángoljon, hiszen a számotokra oly forrón szeretett Üdvözítőtökről fogtok hallani Tőlem.

Kafarnaum, a tóparti város egyre híresebbé vált Jézus nyilvános működése során. A nép csodálta és lelkesedett az új próféta iránt. Messzi vidékről tódultak az emberek, hogy láthassák és hallhassák Őt. Viszont tanításai és csodái az itteni farizeusokban és írástudókban is hódolat és elismerés helyett gyűlöletet, féltékenységet keltettek ellene. A gyűlölet legravaszabb és leghatásosabb eszköze a rágalom. A lelkendező tömeg között elterjesztették a leggyalázatosabb rágalmat, hogy ne hallgassák Jézust, mert nem Isten lakozik benne, hanem az ördög. Ez a fogás kísértetiesen hasonlít ahhoz az aljas rágalomhoz, amivel egyesek a ti engesztelőcsoportotokat megnyirbálták: „Ne menjetek oda, mert ott már nem a Szentlélek működik!” Ha valakinek tekintélye és jó rábeszélő készsége van, akkor a rosszat könnyen elhiszik neki. Így történt Kafarnaumban is. Volt, aki elmaradozott a Mester mellől, de azért megmaradt a hűséges, hívő serege, akik továbbra is követték mindenhová. Közben a farizeusok ráfogták, hogy varázsló és ördöngös. Azt állították, hogy a gonosz lélek parancsol neki: Belzebub nevében űzi ki az ördögöket. Jézus nem bátortalanodott el ettől. Továbbra is hirdette az igazságot, tette a csodákat és szabadította a megszállottakat, de keményen visszautasította a rágalmakat és így szólt a farizeusokhoz: – Hogyan űzheti ki a Sátán a sátánt? Ha valamely ország önmagában meghasonlik, nem állhat fönn az az ország. És ha a ház önmagában meghasonlik, nem állhat fönn az a ház. És ha a Sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fönn, hanem vége van. És ha Én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? … Ti azt mondjátok, hogy Isten nevében: de miért nem mondjátok rám is ugyanezt? … Ha pedig Én Isten lelke által űzöm ki az ördögöket: akkor elérkezett hozzátok az Isten országa… Aki nincs velem, az ellenem van.

Ezzel azt akarta mondani, hogy ha Ő Isten Lelke által cselekszik, akkor az, aki nincs Ővele, Isten Lelke ellen van. Aki nem gyűjt ebben a Lélekben, az csak szétszórhat. És még ezeket a szavakat vágta oda a farizeusoknak: – Azért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás meg nem bocsáttatik. És ha valaki az Emberfia ellen szól valamit, megbocsáttatik neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak meg nem bocsáttatik sem ezen a világon, sem a jövendőben.

Tehát Jézus szerint, aki a gonosz léleknek tulajdonítja az Ő isteni cselekedeteit: az ördögök kiűzését, a halottak föltámasztását és számos csodát, az a Szentlelket sérti meg. Sőt, ha Őt magát is gonosz léleknek nevezi, az istenkáromlás és nem bocsátható meg.

Gyermekeim! Ezeket a szavakat nyugodtan a jelenlegi végső időkre is vonatkoztathatjuk. Ugyanis, aki a mai kor igaz prófétáinak üzeneteit az ördögnek tulajdonítja, akkor a Szentlelket káromolja, és olyan halálos bűnben él, ami megbocsáthatatlan. Vigyázzatok, Kicsinyeim, mielőtt ítéletet mondotok egy üzenetről, mert háromféle helyről származhat az: vagy Istentől, vagy az ember saját gondolataiból, vagy a gonosz lélektől. Mint ahogy gyümölcseiről lehet felismerni a jó fát és rossz fát, ugyanígy gyümölcseiről lehet következtetni az igaz prófétára vagy a hamisra. Az igaz próféta tanítása nyomán megtérések, lelki előrehaladások, lelki megújulások fakadnak. Az ilyen választottat nem hajtja a feltűnési vágy, a szereplési ösztön. Nagyon alázatos, és érdemeit nem magának tulajdonítja, hanem a Szentlélektől kapott ajándéknak. Nem várja hallgatóságától az elismerést, a dicséretet. Ha személyes üzenetet kell átadnia valakinek a tiszta, hízelgés-mentes igazságot közvetíti, mert célja, hogy az illető lelke egyre jobban tisztuljon, csiszolódjon, fényesedjen az égiek hiteles üzenetei által. Az igaz választottat onnan is fel lehet ismerni, hogy rajta keresztül Isten nem fedi fel a személyes jövőt, nem sorolja fel mások bűneit, hibáit, és eltakarja az égi titkokat. Pl. ide tartozik, hogy a túlvilágon az elhunytak hová jutottak. Isten, eszközén át a betegről sosem állít fel diagnózist. Ez az orvostudomány feladata. Azt sem jósolja meg, hogy meggyógyul-e vagy meghal. Az igazi próféta nem anyagias, nem húz hasznot a kegyelemből. Nem irigy és féltékeny a többi választottra, mások lelki ajándékaira.

Mindezeknek gyökeres ellentéte a hamis próféta, akit valóban a sátán vezet. A jövőről mindig rózsaszín képet fest, eltakarja az igazságot. Célja, hogy hangzatos beszédeivel, kívülről betanult szentírási idézeteivel, színészi tehetségével elbűvölje az őt hallgató közösséget. Az igaz prófétákat leszólja, elhitelteleníti. Anyagi haszonra törekszik. A személyes üzeneteiben mindig úgy beszél, hogy az őt kérdezők tetszését hízelgéssel, sima szavaival elnyerje. Hamis jósolásaival – amit az ördög sugall neki – félrevezeti őket. Veszélyes és ravasz módszere, hogy a sok szép és igaznak tűnő mondata közé rejt egy-egy hamis megtévesztő eszmét. A hamis próféta gyümölcsei romlottak. Az őt hallgatók lelke visszahanyatlik, lelkiismeretük elalszik, prédái lesznek a gonosznak, hiszen az ő eszköze vezeti őket. Sok-sok ember, aki tanítványává válik, a széles tágas útra lép, mely a pokolba vezet.

Sajnos az ördög az igaz prófétákat is megtámadja néha. Ez azért van, mert Isten próbára teszi őket. Beleköltöznek az Égiek alakjába, szavaiba és mézédes, fennkölt hangon, nagyon megtévesztően tudnak szólni. Ravasz módon jónak látszó tanácsot adnak, de Isten embere a Szentlélek segítségével előbb-utóbb rájön, hogy a gonosz incselkedett vele. Az ördögnek ilyenkor az a célja, hogy elbizonytalanítsa az illetőt, el akarja hitetni vele, hogy nem az Égiek szólnak hozzá, hanem saját agya szüleménye ez a kommunikálás. Az Én eszközömet, Évát egyszer majdnem egészen elszakította Tőlünk. Több mint 10 évvel ezelőtt, mikor kezdődött ez a kegyelem, a benső szó ajándéka, naplót kezdett írni. Már 40 oldal kézirat volt belőle, mikor a következő dolog történt. A gonosz lélek két napon át tartó kételkedést bocsátott rá. Úgy érezte, egy szó sem igaz ebből a párbeszédből, már hogy is szólhatna hozzá Jézus, hiszen Ő egy méltatlan porszem. Tépelődött, sírt, bánkódott. Megfogta a naplóját, és lement a kazánhoz, hogy elégesse. De az Úr Jézus nem engedte. A lépcsőn egy kimondhatatlanul nagy szeretettel és gyengédséggel beburkolta és így szólt hozzá: „Gyermekem, az ördög tudja, hogy nagy terveim vannak veled, e napló által sok lélek felém fordul, majd és nagy lépésekben megindul az életszentség felé. Írd tovább szavaimat, higgy Nekem! Én szólok hozzád. Ez komoly próbatétel volt, hited próbája, hogy ezután is fogsz-e Velem beszélgetni, vagy sem.” A mi gyermekünk engedelmesen fölment a lakásba és folytatta a naplóírást. Így tudott kifejlődni városotokban az engesztelés műve, és terjedtek szét az országban általa küldött üzeneteink, tanításaink.

Gyermekeim! Mai beszédem elején kifejtettem nektek, milyen súlyos következménnyel jár, ha valaki Isten igaz üzeneteit a sátán szavának tekinti. Nincs számára bocsánat. De vajon mi történik azzal a gyermekünkkel, aki túlzott óvatosságból igaz égi szavainkat emberi agyszüleményének gondolja? Talán azért teszi, nehogy csorba essen az Egyház tanításainak tisztaságán. Ezt a tévedést segítünk, mi Égiek helyretenni benne, és ez a Mi szemünkben megbocsátható. Az interneten olvasható próféciákat alaposan vizsgáljátok meg, hasonlítsátok össze a Szentírással, és meggondolatlanul sose vonjátok le a következtetést, hogy a sátántól vannak. Ha hamis üzenetről van szó, akkor ezoterikus elemeket találtok benne: pl. univerzum-imádat, energia, reinkarnáció, meditáció, önmegváltás, ufó-hit, jóga, agykontroll stb. Ezek mind az okkultizmus területei és bátran megállapíthatjátok róluk, hogy az ördögtől valók, az ilyesmiket tartalmazó üzenetektől óvakodjatok!

Drága Engesztelőim! Szomorú valóság, hogy ebben az Istentől eltávolodott, hitetlen világban nagy teret hódít az okkultizmus. Terjed a fekete és fehér mágia, a jóslások, asztrológia, boszorkányság. Közömbös gyermekeink szívében hiányérzet van, valláspótlékot keresnek, és ellenségem gazdag kínálatot nyújt nekik. Aki belekeveredik ebbe az okkult világba, lelkét eladja a sátánnak. A haldoklók közül egyre több ilyen lélek hull a pokolba. Szeretném, ha lélekmentés céljából most eljönnétek velem egy szegény szerencsétlen haldoklóhoz. Eljöttök? Felülünk a gondolatunk szárnyára és elindulunk. Forgalmas autópályára érkezünk. Egy meggondolatlan előzés miatt két kocsi összeütközött. Több súlyos sérült fekszik az út szélén, az egyik haldoklik. Középkorú nő vörös festett hajjal, csillogó műkörmökkel, arany ékszerekkel feldíszítve. Én, a Szentlélek ott állok mellette és ti körülöttem, várjátok mi fog történni. A mentők először a haldoklót próbálják élesztgetni, oxigénpalackot tesznek rá, de úgy látszik már késő. Hirtelen fény támad, és megjelenik Jézus, itt tartja a különítéletet. Nem egyedül van. A nő másik oldalán a sátán várakozik. Nagyon biztos a dolgában. Az orvos nem tud segíteni, a másik sérülthöz lép. Ti nem láthatjátok, de a nőből a fején keresztül kicsúszik a lelke és talpra áll. Ugyanolyan formája van, mint a testének. Bodorított hosszú haja, kövér arca, elomló formája. Csodálkozik, alig ismeri fel saját holttestét. Ámulva látja Jézust, és mellette egy feketeruhás jómegjelenésű fiatalembert. Próbál visszaemlékezni gyermekkorára, amikor nagymamája a templomba vitte és egy szentképet adott neki az imakönyvéből: a fehérruhás feltámadt Üdvözítőt ábrázolta. Azt hitte, hogy csak a mesében létezik, most itt áll előtte a valóságban. A másik, a fekete öltönyös kedvesen és csábítóan közeledett hozzá, megfogta a kezét, magához húzta és ígérte, hogy nagyon boldoggá és gazdaggá teszi, mert évtizedek óta hűségesen szolgálja. Jézus is odalép mellé és így szól: Leányom! Jézus vagyok, Megváltó Istened. Életemet adtam érted, bánd meg bűneidet és megmentelek. Ne higgy ellenségemnek, a pokolba taszít. – Nem ismerlek. Ő gazdagságot, sikert, gyönyöröket adott nekem a földön, most is ezt kínálja, vele megyek. Jézus szeméből bánatában egy könny csordul ki, felétek fordul, Engesztelők, és ezt mondja: Segítsetek! Hívjátok Szent Mihály arkangyalt az ismert imával!… Szent Mihály arkangyal… Szent Mihály arkangyal fehér lovon érkezik, leszáll róla, kivonja a kardját és megérinti vele a fekete ruhás fiatalembere szívét, aki e pillanatban felveszi rút, ijesztő sátánformáját. A nő sikoltozni kezd és igyekszik kiszabadulni a gonosz karmainak szorításából. Ezt kiáltozza: Jézus, segíts! Jézus erélyesen ráparancsol a gonoszra, aki elengedi, és dühösen, káromkodva eltűnik onnan. A lélek leroskad Megváltója lába elé, nem mer a szemébe nézni, csak irgalomért könyörög, és egyfolytában zokog. Jézus felemeli, megsimogatja az arcát, és rátok mutat. Engedi, hogy megpillantson benneteket. „Rajtam kívül nekik köszönheted menekülésedet. Sokat kell még vezekelned, Gyermekem, őrangyalod fog a tisztítóhelyre kísérni.”

Átveszem a szót, Én a Szentlélek elbúcsúzom tőletek, Drágáim! Köszönöm, hogy türelmesen végighallgattatok. Megáldalak benneteket Megváltótok iránti szeretetetek növekedésének kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2014.03.18

Szűzanya: Jézus élete XXIV. A süllyedő bárka

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Köszönöm, hogy újra eljöttetek lelkeket menteni és tanításainkat meghallgatni. Szeretettel nézek végig rajtatok és gyönyörködöm a hűségetekben és kitartásotokban. Ugye megígérte nektek Szent Fiam, hogy a ti engesztelő csoportotok meg fog maradni végig, de a külső és belső támadások hatására létszáma lecsökken? Akik ma idejárnak, azoknak a szíve telve van Istenszeretettel és felebaráti szeretettel, hiába próbál a gonosz titeket egymás ellen fordítani, nem sikerül neki, mert édesanyai védelmem alatt álltok. Nézzük Szent Fiam életének további eseményeit!

Miután a farizeusok a legszörnyűbb rágalommal illették, hogy Belzebub nevében űzi ki az ördögöket és Ő keményen visszautasította őket, elhagyták a házat. A nép egyszerű fiai körbevették és vigasztalták szomorú lelkét. Egyre többen érkeztek, már be se fértek az épületbe. Én, Édesanyátok néhány rokonommal ott várakoztam a tömeg között. Valaki észrevett minket, bement és így szólt Jézusnak: -Íme, anyád és atyádfiai kinn állnak, keresve téged. – Kik az én anyám, és kik az én atyámfiai? –kérdezte. Rámutatva a népre így folytatta: – Íme, az én anyám és atyámfiai. Mert aki Atyám akaratát cselekszi, aki mennyekben vagyon: az az én fivérem és anyám.

Odahallatszott, amit mondott és a mellettem álló asszony megkérdezte: – Csak nem tagad meg téged a fiad? Első pillanatra magam is megdöbbentem, de a Szentlélek megvilágosított, ezért így válaszoltam a szomszédomnak: – Fiamnak nem fontosak a test és vér kötelékei, hidd el, azért nagyon szeret engem. A többit elhallgattam előtte, mert úgysem értette volna meg. De nektek, Engesztelőim elmondom: Ha ugyanaz a lélek lakozik bennetek, mint Jézusban, akkor mindnyájan a mennyei családba tartoztok. Jézus a Szentlélektől született, és Ő tölti el. Ha tibennetek is a Szentlélek él, akkor mindannyian anyja, húga, fivére vagytok az én Szent Fiamnak.

Egy csodálatos eseményt mesélek el nektek, amit jól ismertek a Szentírásból. A Mester egész nap a Genezáreti tó partján tanított és estére nagyon elfáradt. A tanítványok ezt látva elbocsátották az összesereglett népet és Jézus így szólt hozzájuk: – Menjünk át a túlsó partra.

Úgy látszik, a Mennyei Atya terveiben benne volt, hogy az apostolokban megerősítse Fia természetfeletti hatalmába vetett hitét. Beszálltak a bárkába, és kifeszítették a vitorlákat. Jézus fáradtan leheveredett és elaludt a hajó hátuljában. Hirtelen vihar kerekedett. A nagy hullámok között vészesen himbálódzott a bárka és megtelt vízzel. Már a tó közepén voltak, és nagyon féltek, hogy elsüllyednek. Felrázták a mélyen alvó Mesterüket:

– Uram, szabadíts meg minket, mert elveszünk!

– Mit féltek kicsinyhitűek? – mondta nekik. Fölkelt, kiterjesztette karjait a hullámok fölé. Parancsolt a szeleknek és egészen lecsendesítette a tengert.

– Még sincs hitetek? – kérdezte a tanítványokat.

Azok pedig ámulva mondogatták: – Kicsoda ez, hogy még a szelek és tenger is engedelmeskedik neki?

Bizony ti is így vagytok, kedves Gyermekeim, ha veszélyhelyzetbe kerültök. Ó, hisztek ti Isten létezésében, gondoskodásában, és ezt szavaitokkal meg is valljátok, de a bajban közületek többen megijednek, és nem tudják rábízni magukat és szeretteiket a Gondviselésre. Egy példát mondok erre. Egy édesanya sírva hívta fel eszközömet, Évát, hogy leánya missziós küldetést vállalt és egy kis csoporttal elment Afrikába néhány hónapra. Vallását gyakorló jó katolikus, és mégis egészen összetört ennek a hatására. Minden szörnyűséget elképzelt, hogy egyetlen gyermekét ott az őslakók megbecstelenítik, megölik, vagy valami ragályos betegséggel megfertőzik. Az én drága Fiam szerető, együttérző szavakkal nyugtatta: – Ne félj! Leányodat én választottam ki e nemes feladatra. Ott is vele vagyok, vigyázok rá, a tenyeremen hordozom. Az egész földkerekségen mindenütt ott van az Én jelenlétem. Bízz Bennem, légy türelmes! Felesleges aggodalmaidat ajánld fel hitetlen férjed megtéréséért!

Három hónap múlva nagy öröm érte, mert hazaért a leány boldogan, tele szép lelki élményekkel. Nem győzött hálát adni Istennek, hogy vigyázott gyermekére.

Drágáim! Ugye tapasztaltátok már nem is egyszer, hogy lelketek olyan, mint a viharos tenger. Ilyenkor gondok emésztenek, lelki fájdalmak gyötörnek, még imádkozni se tudtok rendesen. Minden olyan reménytelennek tűnik. Ti tudjátok, hogy ilyen nehéz helyzetekben Jézushoz kell fordulni. Ő nemcsak a szeleknek és a tengernek tud parancsolni, hanem lelketek ura is. Ha hívjátok, hogy segítsen, már ott is terem. Ott áll előttetek láthatatlanul, hosszú, fehér ruhájában. Együttérzően átöleli vállatokat és átlyuggatott kezét zaklatott, feldúlt, remegő szívetekre helyezi, és értelmetekbe ezeket a gondolatokat adja:

– Drága nyugtalan, szenvedő Gyermekem! Ezt a lelki sötétséget és vihart a szívedben ellenségem okozza. Én csak boldogságot, nyugalmat és szeretetet tudok adni neked. Azért engedem meg a gonosznak, hogy némelykor bántson, incselkedjen veled vagy kísértsen, mert ezáltal növelem benned az alázatot. Időnként éreztetem kicsinységedet, kiszolgáltatottságodat, gyengeségedet, hogy fordulj Felém, és kérd segítségemet. Legtöbbször az ördög legközelebbi hozzátartozóid, hittestvéreid, munkatársaid, szomszédjaid által sérteget, kínoz téged. Ilyen esetben ne hibáztasd őket, hanem a mögöttük álló ellenségemet. Így nem lesz a szívedben harag. Most pedig elveszem lelkedből, értelmedből a zaklatottságot és az Én tökéletes békémet helyezem beléd.

Drága Engesztelőim! Gondoltatok-e arra, hogy a vihar lecsendesítésének csodája nem más, mint allegória? Péter bárkája; az Egyház. A vihar az emberiség történelmének felkorbácsolt tengerét jelenti, most a végső időkben, amelyben éltek. A bárka, az Egyház, ezen a viharos tengeren, elindul az örök révbe. Ott van Krisztus a bárkán, nem hagyja el Egyházát, de alszik, azaz láthatatlan. Gyermekeink – akik hisznek szent Fiamban – látván a tornyosuló hullámokat, katasztrófákat, zűrzavart a világban és Egyházban, megijednek és imádkoznak. Az Oltáriszentségben rejtőző, láthatatlan Krisztus megfedd benneteket, hogy féltek, nem elég erős a hitetek. Rajtam és prófétáin keresztül beszél nektek a rátok váró megpróbáltatásokról, és harcba hív. Fegyvert ad a kezetekbe: rózsafüzért, imahadjáratot, önmegtagadásokat, lemondásokat és a szenvedések, böjtök felajánlását. Valójában Jézus kormányozza az Egyház bárkáját, ezért nem süllyed el sohasem.

Kicsinyeim! Most engedjétek el magatokat, hunyjátok be földi szemeteket, mert a képzelet szárnyán egy nagy tenger partjára viszlek benneteket. Nyújtom a kezem. Ugye eljöttök velem, Édesanyátokkal? / … – Igen… /Köszönöm.

Ez a tenger az Örök Élet vize, melynek forrása Mennyei Édesapátok trónja. A parton egy hatalmas, díszes hajó van kikötve. A hajó orra felett egy nagy, 2 méteres átmérőjű Szentostya lebeg. Hosszanti irányban 3 felé törik és átalalkul 3 fényes, fehérruhás ifjúvá és ott áll előttük a teljes Szentháromság: az Atya és jobbra tőle a Fiú, balra a Szentlélek. Ők hárman elsőként lépnek be a bárkába, majd felénk fordulnak, akik a parton állunk. Atyám először Engem szólít:

– Jöjj, legszentebb Leányom! A te segítségedre az Egyháznak nagy szüksége van.

Jézus felém nyújtja kezét, mosolyogva, segít beszállni. Majd mindhárman kitárják karjukat és ti egyenként röpültök hozzájuk. Az idősebbeknek segítenek beszállni. Ahogy a bárkából visszatekintetek a partra, csodálkozva veszitek észre, hogy nemcsak a ti közösségetek várakozik ott, hanem a világból sok-sok engesztelő csoport, rózsafüzérrel a nyakukban és imafüzetekkel a kezükben. Fehérek, sárgabőrűek, feketék egyaránt. A hajóról azt is láthatjátok, hogy nagy kígyó tekereg a kavicsos parton és körülötte fekete öltönyös emberek várakoznak. A kígyó felemeli a fejét és sziszeg nekik valamit, majd elvegyülnek a tömegben. Mindegyikük kezében egy nagy ékszerláda van, és csak úgy csillog-villog bennük a sok drágaság. A népből sokan körülveszik őket. Ravaszul mosolyogva mondják: – Semmi akadálya, hogy válogassatok magatoknak ezekből a drágakövekből, de cserében egy csekélységet kérünk, azt ami nálatok van: a rózsafüzért és az imafüzetet.

A tömegnek körülbelül harmadrésze engedett a csábításnak és beleegyezett a cserébe. A többiek pedig futottak a bárka felé, amit majdnem lekéstek. Ó, drága Gyermekeim! Mennyire örülök, hogy ti itt vagytok Velem az Egyház bárkáján. Bizony a többiek pórul járnak. A feketeruhások, az Antikrisztus csatlósai azokat, akiket meg tudnak vesztegetni a széles útra terelik, és testüket, lelküket elpusztítják. Jézus Krisztus a kormányhoz lép, Ő vezeti a hajót az Örök Élet felé. A Mennyei Atya, a Szentlélek Isten és Én ott járunk-kelünk az engesztelők között. Segítünk az imádkozásban, böjtben, engesztelésben, áldozatok vállalásában és jó tanácsokkal látjuk el őket. Méltóságteljesen halad a bárka a történelem alkonyán a nyugodt tengeren, de néha feltámadnak a hullámok. Még vannak kételkedők, akik próbálják meggyőzni a többieket, hogy talán mégse kellett volna beszállni, talán jobb lett volna a feketeruhásokra hallgatni. Háborog a lelkük. De Jézus ilyenkor feláll a kormány mellől, lecsendesíti a vihart és békét ad a szívükbe. Mert Ő mindenkit üdvözíteni akar.

Drága Kicsinyeim! Most hagyjuk ringatózni az Egyház képzeletbeli bárkáját az örök élet nyugodt vizén és menjünk vissza az engesztelés termébe.

Higgyétek el, hogy aki mélyen hívő, akár kételkedő, akár botladozó, az nem vész el, mert Isten irgalma mindenen átsegíti.

Megáldalak benneteket az erős hit és gyermeki bizalom lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2007. március 18.

Szentségimádáson Jézus: „Drága Gyermekem! Szeretlek. Szeretetem, mint a fény átölel. Szeretetem tart fenn. Szeretetem óv meg minden bűntől, minden csalódástól. Szeretetem vezet téged, irányítja minden léptedet. Szeretetem által létezel. Szeretetem átjár, mint a levegő. Mindent az Én szeretetemből kapsz. Csupán annyit kérek tőled, hogy te is szeress Engem.

 

Most a világ jövőjéről beszélek neked. Ez a világ a végítélet előestéjén áll, mert hamarosan visszatérek dicsőségemben, hogy megítéljem. A számban, mint kétélű kard, az ige, amelynek fényében jutalmazom, vagy büntetem a lelkeket. Tanításom, az ige lélek és élet. Örök életet ad mindazoknak, akik szerinte élnek, de örök halál mindazok számára, akik megvetik, és a saját maguk alkotta mindenféle bűnös szabályok szerint élnek. Atyám a mennyben csak azok számára készített helyet, akik Őt szeretik. Az szereti Atyámat, aki az Ő törvényeit megteszi. Az az ember, aki megveti Atyám törvényeit, az magát az Istent is megveti. Az ilyen ember a saját ítéletét írja meg. Kicsinyeim! Az emberek egymást félre tudják vezetni, de Istennek nem lehet hazudni. Isten előtt minden ember egy nyitott könyv. Isten a szívek és a vesék vizsgálója, vagyis még a gondolataitokat is látja. Amikor egy ember meghal, a lelke, a tudata, az énje kilép a testéből. Ez olyan, mint amikor leveszed a ruhádat. Abban a pillanatban megkapja Tőlem a tökéletes tudás ajándékát, vagyis az Én szememmel lát. Ekkor felvonultatom előtte egész élete minden eseményét. Minden gondolatát, szavát, cselekedetét. Megláttatom vele minden jó vagy rossz cselekedetét, a legkisebbtől a legnagyobbig. Látni fogja, mikor működött együtt a kegyelemmel, és mikor utasította azt vissza. Mindennek csak egy a fokmérője, a szeretet. Eszerint az egy szerint lesztek megítélve. Ez a főparancs. Ha megtartottátok, elkerülitek az ítéletet, és bemehettek az örök boldogság honába. Ha nem, akkor ítélet alá estek.

 

Most a tisztítótűzről beszélek neked. Oda azok kerülnek, akik nem tartották meg mindig törvényeimet. Megvolt a hitük, de nem hallgattak mindig a lelkiismeretük szavára, hanem engedtek bűnös vágyaiknak, szenvedélyeiknek. Ha követték volna tanításomat, miszerint tagadják meg magukat, nem estek volna bele ellenfelem csapdájába. Kicsinyeim! Minden bűn forrása az önszeretet. Aki önmagát bálványozza, ahelyett, hogy megtagadná, az elveszti életét. Kérjétek Tőlem magatokra gyakran az önmegtagadás szellemét. Különösen a kísértések idején. Vegyetek példát Rólam, amikor a pusztában kísértett a sátán. Jóllehet, már nagyon éhes voltam, mégsem változtattam át a köveket kenyérré, hanem önmagamat megtagadva Atyám igéjét tettem magamévá, hogy annak akaratát teljesítsem, Aki küldött Engem. Nem voltam nagyravágyó, nem a magam dicsőségét kerestem, hanem teljes szívemből Atyámat imádtam, és az Ő nevét dicsőítettem meg. Nem voltam merész, és nem akartam felállítani új világcsúcsot, hanem ezt válaszoltam ellenfelemnek: „Ne kísértsd Uradat Istenedet!” Íme a követendő példa: Ha megtagadjátok magatokat, és Isten törvényét akarjátok követni, megkapjátok hozzá a kegyelmet. Bőven akad még követendő példakép szentjeim között, akik mindenben Engem utánoztak. Ha el akarjátok nyerni az örök életet, akarjatok szentekké válni. Tudjátok hogyan? Olvassátok el az evangéliumot, és váltsátok tettekre tanításomat. De közben állandóan imádkozzatok, hogy ez nektek is sikerüljön. Szentjeim is ezt tették. A szüntelen ima a ti fegyveretek a sátán ellen, aki mindig leselkedik rátok, hogy elbuktasson titeket. Különösen akkor, ha jó útra tértek, ha Engem akartok követni. A szentek élete egy szakadatlan, állandó harc a sátánnal. Csak akkor nyugodhatnak meg, ha teljesen átadják magukat Nekem. Ha mindenben Rám hagyatkoznak, és ha teljes odaadó hittel és bizalommal ki tudják mondani: Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te. A teljes lelki béke titka az, ha átadjátok Nekem még a szabad akaratotokat is. Ha nem kötődtök semmihez és senkihez. Ha lélekben szabadok vagytok, akkor nem tud kísérteni a sátán. Ezért mondtam: „Boldogok a lélekben szegények.” Íme a recept, hogyan kell megszentelődni. Nagyon egyszerű, mert ha valaki őszintén erre törekszik, az szárnyakat kap Tőlem, és Én magam fogom őt szentté tenni, hisz ez az Én akaratom. Erre adtam példát nektek egész földi életemben, és ezért haltam értetek kínhalált a keresztfán, hogy ti is meghaljatok Velem együtt a bűnnek, és Velem együtt feltámadjatok az örök életre. Minden megtérő bűnös már itt a földön a feltámadást hordozza magában, mert hite által az örök életet birtokolja. Aki viszont ellenáll kegyelmeimnek, és megveti Isten törvényét, annak olyan a lelke, mint a háborgó tenger. Nyugtalan, szüntelenül keres, de újra meg újra csalódik. Rengeteget szenved. Hasonlít ahhoz a hajótörést szenvedőhöz, akit a hullámok szüntelenül a sziklához csapnak. Nincs kibe kapaszkodni, nincs reménye, mert nincs hite. Az élete egy állandó nyugtalan keresés. Ez azért van, mert Isten arra teremtette az embert, hogy a lelke Isten-hordozó legyen. Azért, mert csak így van biztonságban. Az a hívő keresztény, aki Engem eszik a szentáldozásban, a legnagyobb védelem alatt áll. A sátán ugyanis tehetetlen vele szemben, mivel Én vagyok az ő ereje, Aki legyőzöm általa a kísértést és a bűnt. Én vagyok az ő reménye, hite, szeretetének tárgya, biztonsága. Én vagyok az ő Istene, az ő Mindene. Én töltöm be a lelkét derűvel, örömmel, szeretettel. Az Én békémet adom neki, amely felül emeli őt minden szenvedésen. Nem engedem őt aggódni, mert Bennem bízik. Mindig gondoskodom róla. Ez az életszentség, ez a mennyország már itt a földön. Drága kicsinyeim! Minden itt dől el, amíg a testben éltek. Az örök élet, vagy az örök halál. Sokat kell szenvedni azoknak, akik elutasítanak Engem, mert az ő keresztjüket nem Én választottam nekik, amely az örök üdvösségre vezetné őket, hanem ők maguk. Az Én keresztem könnyű, mert megadom hozzá a kegyelmet, és senkit sem próbálok erején felül. De aki a sátánt szolgálja, az maga választja a keresztjét, és annak súlya agyonnyomja, úgy, hogy belerokkan. A fa arra zuhan, amerre dől. Az az ember, aki sorozatosan visszautasítja kegyelmeimet, és ezáltal újra meg újra elbukik ellenfelem kísértései miatt, egyre gyengébb lesz, és végül a sátán a pokolba rántja. Ha van valaki, aki buzgón imádkozik érte, az imádkozó érdemeire megkönyörülök rajta, és irgalmam megadja neki, hogy a pokol helyett a tisztítótűzbe mehessen. Az az ember, aki Belém kapaszkodik, Bennem bízik, és mindig ellene mond a kísértéseknek, egyre erősebb lesz. Végül győztesen kerül ki, és Én a fejére teszem az örök élet koronáját. Igyekezzetek tettekre váltani tanításomat! Látjátok, minden kegyelmet megadok, hogy az örök életre vezesselek benneteket. Prófétákat választok ki Magamnak azok közül, akik semminek látszanak, hogy általuk szóljak hozzátok, és tanítsalak benneteket. Adjatok hálát kegyelmeimért, és legyetek buzgó követőim az örök életre vezető úton!

 

Szeress Engem mindhalálig! Szeress örömben, bánatban! Szeress Engem jó- és balsorsban! Szeress az imádásban és az üldözésben! Szeres a sírásban és az örömben! Szeress a békében és a gyötrelemben, mert minderre Én adtam példát neked. Én szerettelek először már akkor, amikor megfogantam. Amikor nélkülöztem, és tanítottam. De szerettelek akkor is, amikor érted a keresztet hordoztam, és vágyva vágyott istenségem, hogy a kereszten áldozzam az életemet érted. Jóllehet emberségem teljességgel irtózott e kíntól, de szeretetem és engedelmességem legyőzte emberségemet. Te is, amikor irtózol a szenvedésektől, és emberséged tiltakozik ellene, kérd Tőlem az erőt, hogy szereteted és engedelmességed legyőzze emberi gyengeségedet, és be tudd teljesíteni végső küldetésedet. Az a te küldetésed, hogy az életedet add oda Értem. Nagy ajándék ez számodra Tőlem, mert így tudod bizonyítani Irántam való végtelen szeretetedet, és így fogsz teljesen hasonulni Hozzám.”

1984. március 9.
 
 
AKI A KRISZTUSI UTAT VÁLASZTJA, A KRISZTUSI SORSOT VÁLASZTJA
 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ármin vagyok, ne félj.
 
Köszöntelek testvérem. Az Atya Isten, a megváltó Fiú Isten és a lelket betöltő Szentlélek Isten szent nevével. Az Úr Jézus szent kegyelméből.
Adjunk hálát Urunknak, Istenünknek szent kegyelméért és végtelen nagy szeretetéért, mi szent és szentséges szívéből kiáradóan kilövell, a szeretet égő lángja által. Hálát és imát rebeg az emberi nyelv, mert felérhetetlen a te dicsőséged és emberi szóval felfoghatatlan a te szent szereteted. Mert ki az, ki felmérheti a végtelent? Ki az, ki meghatározná a te nagy-nagy szeretetedet Urunk és Istenünk. Áldassék és felmagasztaltassék a te szent neved, mindöröktől és mindörökké. Ámen.
 
Testvérem, mint már mondottam megerősíttetik a te lelked hitben, reményben, szeretet­ben, alázatban és béketűrésben.
Ne félj testvérem, tedd le a te gondjaidat minden nap a te Urad és Istened lábai elé. Mert a te Urad azt a kezében tartja és gondja a te gondod a te Uradnak. Te csak legyél nagyon alázatos. Te csak higgy, higgyed azt is – ha bármi történik is – mind a te lelkedet szolgálja, mert a lelkedet minél több fájdalom éri, te tudd azt, hogy azt a te Urad csinálja és formálja, de ezt csak a lélek fájdalma teheti fényesebbé és a szem könnye teheti tisztábbá, mit odanyújtasz a te Uradnak és Istenednek. Te tudd azt, hogy az Úr azt teszi próbára, kivel tervei vannak. Ne félj testvérem, te csak higgy, bízzál és remélj! Mert reménységed az Úrban, Jézus Krisztusban.
 
Mert az a fa, mi sok vihart ér és egy szál magában áll a viharban és gyökereit nem ereszti mind mélyebbre és mélyebbre a földbe, a vihar előbb-utóbb kidönti és kárba vész addigi küzdelme, és legyőzötté válik. Te is testvérem. A te gyökereid a feltétel nélküli hitbe kapaszkodjanak, mind és mind mélyebbre. Minél nagyobb lesz az élet vihara, a te gyökereid biztos talajba kapaszkodnak, és hited győzelemre viszi a te lelkedet a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
Keresd fel testvérem az ima fegyverét és imádkozzál sokat, és a te lelked gondolatai szóljanak a te Uradhoz, Istenedhez és nincs mitől félni és nincs mitől tartani. Mert testvérem a világ kiveti azokat, kik nem az övéi, de jusson eszedbe, amit az Úr, az Isten, Jézus Krisztus mondott: “Meggyűlölnek benneteket az én nevemért, de jusson eszetekbe, hogy engemet már előbb gyűlöltek.”
 
Testvérem! Aki a krisztusi útra lép, az a krisztusi sorsot választja. Választja a világ megvetését, a világ gyűlöletét, mert kiveti a világ mi nem az övé. De te testvérem, ne félj, mert majd téged is Krisztusért gyűlölnek. Nehéz ezt megérteni, ehhez csak a hit, a feltétel nélküli hit ad erőt Jézus Krisztus által. Mert nincs az a rossz, mit a világ ad, ami a hívő ember lelke javára ne válna, Jézus Krisztus által.
       Kérd testvérem a krisztusi erőt, és ne félj! Mert az Úr, ha megpróbáltatást enged, annak arányába erőt is ad hozzá. De a te lelked ne féljen, mert Krisztus és a félelem nem egy szívben lakik. Mert félni csak ott kell, ahol az Úr nincs jelen, mert ahol nincs Isten és jönnek a nehéz napok és a lélek egyedül áll a viharban és nincsenek gyökerei és nincs mibe kapaszkodnia.    .
 
Testvérem, ajánld fel minden munkádat, fáradalmaidat, örömödet, bánatodat a te Uradnak és Istenednek, és nincs mitől félni. Mert a te Urad átvezet téged a háborgó tengeren anélkül, hogy a vihart – mindazt, ami külső – lecsendesítené. De lelked belső tengere nyugodt és sima lesz, hogy a te lelked menyegzős köntösét nem éri szenny, hogyha az Úr úgy látja jónak, elhívhasson úgy, hogy ne kelljen szégyenkezni hányódásaid miatt.
 
Most búcsúzom testvérem. Tudd azt is, hogy én is melletted vagyok és vigyázok rád, az Úr Jézus végtelen nagy kegyelméből.
Áldjon meg testvérem az Atya, ki visszavár, az ő szent Fia, a Messiás, a Megváltó Jézus Krisztus, a Szentlélek Úr Isten, ki megajándékozott téged az ő szent ajándékával, az Úr Jézus szent akarata által. Ámen.
 

Téged áldjon meg testvérem az Úr, Jézus Krisztus és szent kegyelme árassza el a te lelkedet. Ármin.

1984. március 18.
 
 
MERT KINEK HOL SZÍVE, OTT A KINCSE
 
 
Dicsértessék a Jézus Krisztus! Áldott légy testvérem a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ármin vagyok, ne félj!
 
       Köszöntelek testvérem a mennyek Ura és Istene, a mindenható Atya Isten szent nevében és az ő szent Fia, a mi Urunk, Jézus Krisztus által, az Isten Szent Lelkének, a Szentlélek Úr Isten adománya által, mivel meglátogatott az Úr, a te Urad és Istened. Miért is áldassék és dicsértessék szent és szentséges neve, most és mindenkor és mind­örökké. Ámen.
Testvérem, áldjuk az Urat, imádjuk és adjunk hálát az ő nagy kegyelméért, mert meg­látta az ő méltatlan leányát, kit megálda és megterhelte az ő szent adományával a Szentlélek Isten által.
 
Leborulunk előtted Urunk és Istenünk és megköszönjük mindazt a jót, mit testvé­remnek adtál a te szent ajándékaidból. Lehajoltál te felséges Istenség és eszközöddé tetted őt a te szándékaid szerint. Mert megadtad a te országod számára és megterhelted a világban. Mert megerősítetted hitében, reményében, szeretetében, alázatában és béketűrésében a te szent nevedért. Add továbbra is a te szent kegyelmed erejével, hogy a nehéz napokon – mit a világ ad számára a te csodálatos irgalmad által – legyen terhe könnyű és igája édes. Mert te Uram, mindent
Add, Ó Uram Jézus, hogy szeméről lehulljon a hályog és fülei mint szemei nyíljanak ki a te szavadra és világossá váljon számára a te szent akaratod, hogy lelkében a szeretet fája – mi a te szent keresztedből fakadó kereszt, mit éltet a forrás mi a te szent szívedből buzog, mit az ő lelkében felállítottál és a szent sebeidből áradó forrásból táplálsz – mi itt a földön szárba szökellt és bimbót hozott és virágot bontott ­gyümölcsöt teremjen a te országod részére.
 
Uram Jézus! Add, ó Uram Jézus, hogy tisztán lássa azt az utat, mit neki szántál, hogy megláthasson téged Uram az út végén, ahol várod a te juhaidat megtépetten, megtépázva, kik kitartottak mindvégig, nem azt mondom, hogy mindhalálig. Mert kik az ő küzdelmüket megnyerték – mert te Uram akaratuk által velük voltál és győzelemre vitted őket – azok átléptek a mulandóból az örökkévalóságba, a sötétből a fényre, mert a tieid akartak lenni mindvégig.
 
De azt is tudjuk Uram, hogy te próbára teszed a tieidet, hogy érdemeiket gyarapítsd fenn a te országodban. Mert te Uram mindig és mindig többet adsz a tieidnek, mert megengeded, hogy gyűjtsék kincseiket, mit nem e világ ad nekik, mit az idő meg­emészt, hanem mi örök, mi a lélek.
 
Mert kinek hol kincse, ott a szíve, ezt te mondottad Uram Jézus. Mert ki az életre gyújt mit te adsz meg neki abból a jóból nem engedsz elveszni még csak egy morzsányi! Sem.
 
Uram Jézus, te felséges, igazságos Isten, ki előtt nincs titok. Te, aki a szívek és a vesék vizsgálója vagy, ki előtt minden ember élete külső és belső, előtted áll minden tett, minden szándék és minden gondolat, amit elrejteni nem lehet, mert ott állsz lélekben Urad és Istened előtt.
 
       Kérd a te Uradat, Istenedet és esedezz irgalmáért, mert ki az, ki megállhat az igazság kútfője előtt? És csak a te Urad irgalmában bizakodjál, mert Isten végtelenül irgalmas. Ehhez az irgalomhoz, ehhez a jósághoz fordulok, hogy irgalmazzon meg családodnak, hogy ők sem haljanak meg, hanem csak átlépjék azt a küszöböt, mi a mulandóból az életre nyílik. Uram Jézus! – add meg ezt a te leányodnak, ki az övéit teéretted Uram nem hagyja el, mert azt te úgy akarod. Add, ó Uram, hogy ez a harc ne legyen meddő küzdelem, hanem add a te szent irgalmadat és add meg a hit kegyelmét és keresd meg lelkükben azt, ami a tiéd, és használd fel részükre testvérem imáit, hogy rád találjanak. Te mindenség Ura és Istene, hogy odanyújtsák szívüket, lelküket akaratuk által, hogy te munkálkodj benne. Ámen.
 
Testvérem, nagy dolog az, mi készülőben van a te hazádban. Adatott egy lélek, kit elzártak a fénytől, az emberi gyarlóság megtagadta tőle annak a forrásnak a vizét, azt az isteni erőt, ami megjelölje, ami az Isten pecsétjével látja el a lelket és biztosítja számára azt a kegyelmet, ami a mennyek országában, részére mint meghívott jegyez­tessék fel. A te feladatod az testvérem, példával, de kevés szóval irányítsd a krisztusi útra. Légy ebben állhatatos. Lassan, óvatosan vezesd ki a sötétből a fényre, mert lelki szemei vakok, és hogy lássanak, sok-sok kegyelemre van szüksége.
Testvérem, imádkozz sokat érettük, a gyermek, kit ölében hord, nagy dolgokra hivatott. Te vagy arra rendelve, hogy előkészítsd. De ne félj, a te Urad és Istened a kegyelmet mind megadja, az ő szent kegyelme által. Az út nem könnyű. Fiút fog szülni a te születésed napján. Légy kitartó és bizalmad csak Krisztusban van.
Most búcsúzom és azt mondom. Áldjon meg benneteket a mennyei Atya, és szent vonzását mindig jobban érezzétek magatokon. Az Úr Jézus szent kegyelme őrizzen meg benneteket az örök élet számára. A szentlélek világossága oszlassa el lelketekből a homályt, hogy tisztán lássátok.
 

Téged pedig testvérem az Úr Jézus szent kegyelme árasszon el és vezessen át az örök élet fényébe. Ámen. Ármin.

1984. március 27.
 
 
AKI ÖNMAGÁT SZERETI, AZ NEM VÁLASZTJA A KRISZTUSI UTAT
 
 
Dicsértessék a Jézus Krisztus. Áldott légy testvérem, a mi Urunk, Jézus Krisztus által.
Ármin vagyok, ne félj!
Köszöntelek testvérem, áldjon meg az Atya, a Fiú, a Szentlélek Úr Isten, az Úr, az Isten, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Az ő végtelen kegyelme munkálkodjon a te lelkedben, és mint megszentelő kegyelem, örökös lakója legyen a te lelkednek.
 
Imádkozzunk testvérem!
 
Mennyei Atyánk! Áldjuk szent neved, imádunk téged, mert te szerető Atyánk vagy, mert te ezt megüzented nekünk a te szent Fiad által. A mi Urunk, Jézus Krisztus meghozta nekünk az örömhírt, hogy te vagy Atyja mindeneknek és ennek az örömhírnek megtestesítője. A te szeretett fiad, kit leküldtél hozzánk és te Atyám, te is velünk voltál és velünk is vagy a te szent Fiad által. Mert mondatott, hogy én és az Atya egy vagyunk. Uram Jézus add, hogy mint te egy vagy az Atyával, úgy lehessünk mi is veled eggyé, kik téged szeretünk, és így eggyé váljunk veled, mint élő szeretet és felolvadjunk a te szereteted szent tüzében, hogy korlátlan ura légy a mi lelkünknek és úgy járja át lelkünket a te szereteted kegyelme, mint ahogy a kovász eggyé lesz a kenyérrel. Így lakozzál te is bennünk Uram Jézus, hogy ne legyen lelkünknek még csak egy parányi része sem, mit meg akarnánk tartani a magunk számára. Hanem légy ó Uram Jézus a mi lelkünk kovásza és lakozzál bennünk, és mint ahogy a kovász munkálkodik a kenyérben – mit te adsz nekünk – úgy gyúrd és formáld át a mi lelkünket is a te tetszésed és akaratod szerint.
 
Uram Jézus, te az Atyával egyetemben szabad akaratot adtál nekünk. De most átnyújtom Uram neked az akaratomat, és azt mondom: tőled kaptam Uram és tőled kapta testvérem is, és most neked adjuk, de nem visszaadjuk. Hanem a tőled kapott szabad akaratunkból ezt a legnagyobb kincset, amink csak van, odatesszük a te szentséges lábaid elé, és azt mondjuk: Uram Jézus fogadd el tőlünk és emeld fel a te szentséges szent kezeiddel. Mert most már a tieid vagyunk, és a te szent akaratod munkálkodjon bennünk, mert ez a mi legfőbb akaratunk, hogy te vezess, és te irányíts minket.
 
Uram, leborulunk szent lábaid elé és imádunk, áldunk téged és megköszönjük mindazt a jót, mit velünk és érettünk tettél. Áldassék és dicsértessék a te szent és szentséges szent neved mindöröktől és mindörökké. Ámen.
 
Testvérem, ne csüggedj, legyen a te gondolatod az Úr Jézus Krisztusé. Szólj a te Uradhoz a magad botladozó nyelvén, mert nem a szó, vagy a mondat szépen csengése a fontos, hanem a te lelked akarása és szándéka.
 
Ne csüggedj, ha lelked nem is szárnyal, ha az események és a körülmények érintik is a te lelkedet. Ne veszítsd el a te lelked nyugalmát. A te lelked szavak nélkül is akarja Krisztust. Majd felemeli, majd szárnyat ad a te Urad és Istened, amikor ő azt jónak látja. Mert a lélek próbája a lelki szárazság. Majd megöntözi azt a te Urad a kegyelmek forrásából, mikor azt ő jónak látja. Ezért a te lelked úgy szomjazza Krisztust, mint a száraz föld az esőt, mint a szomjazó a vizet. Mert ugyan mi lenne a te érdemed Isten előtt, ha a te lelked állandóan a kegyelem táplálná, anélkül, hogy te bármit is tennél érte. Hol maradna a te érdemed? – Mert bizony már mondottam: Gyűjtsetek kincseket, ami az e világi, az nem a tietek, mert itt hagyjátok. Hanem gyűjtsetek az örök élet részére, mit soha el nem vesznek tőletek.
 
Mert a krisztusi út nem sima, amin gyorsan lehet haladni és nem síkos, amin fáradtság nélkül előbbre lehet siklani, hanem göröngyös és nehéz, ahol minden lépésért meg kell küzdeni. Mert mit mondott az Úr, az Isten, Jézus Krisztus:
 “AKI NEM GYŰLÖLTE MEG MAGÁT, AZ NEM MÉLTÓ HOZZÁM.”
 
Most ezt megmagyarázom:
 
Testvérem! Tehát aki önmagát szereti, az nem választja a krisztusi utat, mert az önszeretet nem viseli el a nehézségeket. Mert aki a testté, az keresi a test kényelmét, és szereti önmagát testben. De aki Krisztust szereti és követi, gyűlöli magát testben, mert nem keresi annak a kényelmét, az nem törődik fáradtsággal, küzdelemmel és követi bármily nehéz is a testnek követni Urát és Istenét, mert lelkét, mint a mágnest, úgy vonzza az ő Ura és Istene szeretete. Ez a lélek lelkében szereti Istenét. Csak így tud a lélek kibontakozni. Mert az Úr lélekben imádókat keres. Mert mondotta az Úr, Jézus Krisztus: “CSAK A LÉLEK, AMI SZÁMÍT, A TEST NEM ÉR SEMMIT”.
 
Aki legyőzte testének bűnös vágyait és hajlamait, Uráért, Istenéért, az jár a krisztusi úton. Mert ez testvérem a krisztusi út, mi keskeny és göröngyös, mi az életre visz. De testvérem, ez a küzdelem tart a bölcsőtől a sírig. Mert a test bűnös hajlamai, bűnös vágyai minden nappal újra élednek és a küzdelemben nincs megnyugvás, mert ha a lélek elszunnyad, a test ördöge erőre kap, és a küzdelem mind nehezebbé válik. Ezért mondotta az Úr: “Ki követni akar, az minden nap vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem.
Ezért hangsúlyozom annyiszor az éberséget, a törtetést a tökéletesedés felé. De ne féljetek, mert Krisztus mellettetek van, és segíti a ti nagy akarásotokat. Ezért mondotta: “Az én utam könnyű és az én igám édes”– mert lelketeket körülzárja az isteni szeretet és megszenteli Isten Szent Lelke a megszentelő kegyelem.
 
Most búcsúzom testvérem és azt mondom: a mennyei Atya szent vonzása és szeretete, az Úr Jézus szent kegyelme, a Szentlélek Isten világossága szentelje meg és töltse be a te lelkedet. Az Úr Jézus szent áldása kísérjen végig a földi utadon, és vezessen át az örök életre. Ámen. Ármin

A kitartó, türelmes szeretetnél soha nincs melléfogás…”

1964. március 1. – vasárnap

A szentmise alatt átelmélkedte velem az előző évben elmondott szavait. S a nagy csöndességben, mely lelkemet betöltötte, megrendítő, de jóságos szavaival így szólt az Úr Jézus:
“Erre a felelősségteljes munkátokra különös áldásomat adom. Juttasd el kérésemet lelkivezetődön keresztül a Szentatyához.”

Írás közben az Úr Jézus megkért, hogy ezeket is úgy, mint a többi közlést, írjam piros betűkkel.
“Juttasd el kérésemet a Szentatyához, aki által kívánom kiosztani a nagy kegyelmekkel járó áldásomat. Azokra a szülőkre, kik a teremtés e nagy munkájában isteni tetszésemet és akaratomat elfogadják, minden alkalommal különös áldást adjanak. Ez az áldás egyedülálló, és csak a szülők részére adható. Minden gyermek születésénél rendkívüli kegyelmeimet árasztom a családokra.”

Most, hogy szavait elmondta, már nem a kétely szorongása volt bennem, hanem lelkem a rendkívüli kegyelmek kiáradására megrendült.
Ó, Jézusom, mily kimondhatatlan a Te jóságod és irgalmad!
Ő lelkemet elárasztotta azokkal a kegyelmekkel, melyeket azok az édesanyák kapnak, kik az Ő tetszése és akarata szerint világra hozzák és nevelik gyermekeiket…

1964. március 3.

A reggeli szentmisén:
“Az Én békémet adom neked. Tudod, mi az Én békém? Amit a világ nem adhat. Ezt csak azok élvezik, akik a testet alárendelik a lélek fölséges szép igényeinek. Igen, ezek igazán élvezik az Én békémet, mely oly fölséges és megnyugtató. Éld csak ezt a fenséges, békét adó lelki nyugalmat!”

1964. március 6. -péntek

Amint Eléje borultam, felszakadt lelkemből a mélységes alázat, melyre Ő indított. Áldott legyen az Isten! Áldott legyen az Ő szent Neve! Áldott legyen Jézus Krisztus, igaz Isten és igaz Ember! Ő nem engedte folytatni tovább:

“Kedvemre hódolsz Előttem, leánykám. De majd Én folytatom helyetted: Igaz Isten és igaz Ember. Ha ez nem így volna, hogy tudnál közeledni Felém? Veled megismertettem magam, mint igaz Isten és igaz Ember. De nemcsak veled, hanem ismerik mindazok, akik eszik az Én Testemet és isszák az Én Véremet. Áthatom bensődet, mint igaz Isten, és beszélek hozzád, mint igaz Ember. Mert Istenségemmel együtt dobban emberi Szívem is. A te szíved együtt dobban az Én Szívemmel. Tudod, mit jelent ez? Azt, hogy Istenségem részesévé váltál, és ez a részesedés kijár mindannak, aki Velem érez, és akinek gondolata az Én gondolatom. Aki így él, az csak áldani tud. Ez az áldás megnöveli megváltó munkám sikerét. Ez a siker tesz szentté benneteket. -Látod, örök körforgás ez a menny és föld között! Az áldozat szünet nélküli körforgása által a kegyelmek bőségét árasztom reád és mindazokra, akik vállalják az Én Szent Nevem dicsőségére… A kitartó, türelmes szeretetnél soha nincs melléfogás…”

Ez az előző napokban történt, de csak most írom le. Figyelmeztetett az Úr Jézus:
“Leányom! Igen, erre van legnagyobb szükséged: az Erősség Lelkére. Vigyázz! Vigyázz, meg ne fogyatkozzék lelked ereje. A gonosz úgy áll lesben, hogy szemét sem, veszi le egy pillanatra sem rólad. Azért támaszt benned gyakran alaptalan zavart, mert ő még mindig remél. A lelked reménye a Szeretet Lelkéből táplálkozzék, kinek ereje megfélemlíti a Sátánt. Ez az Én kérésem és sugallatom, melyet, ha felfogsz, és magadévá teszel, lelkedben elnémítja a gonosz zavaró lármáját, mely lelked csendességébe beleüvölt.”

1964. március 11.

Az Ő Szentséges Szívének végtelen irgalmáról elmélkedtem, és lelkeket kívántam Neki. Különös irgalmába ajánlottam az én családomat. Amint így Benne elmélyedtem, az Úr Jézus biztató, szelíd hangon szólt:
“A fokozott bizalom fokozott biztosítékot jelent. Erzsébetem, mondd, el tudnád képzelni Rólam, hogy amit a lelkek érdekében kértek, azt ne adnám meg nektek? Hiszen akkor megváltó munkám ellen cselekednék!
Látom gondolataid forgását. A ki nem mondott szavakra felelek. Nem mindenkit egyformán hívok meg. Kinek sokat adtam, attól sokat kérek. De ne ez legyen a fontos neked. A lényeg az áldozat, melyet azokért hoztok, kiket az Én utamra akartok terelni.”

1964. március 12.

“Arra kérlek, vedd figyelembe különösen a papi hivatások rendkívüli fontosságát. Ezek az óhajtásaim nem újak előtted. S most különös áhítattal hozz áldozatot erre a célra. Mert nemcsak a még el nem indult hivatásokat ajánlom különös figyelmedbe, hanem még inkább a már elindult papi hivatásokért hozz sok áldozatot.”

Ugyanaznap este imádás közben:
“Mondd el lelkiatyádnak!”
Szívemet rögtön remegés fogta el. Majd harsogó hangon beszélt Az Úr Jézus:
“A nehéz idők elérkezése előtt készüljetek fel újra erős elhatározással arra a hivatásra, melyre meghívtalak. Ne unott, közömbös tétlenségben éljetek, mert most készül a nagy vihar, melynek sodra elviszi a tétlenségben elmerülő közömbösöket. Azzal szemben csak az igazán hivatásos lelkek maradnak meg. A nagy veszély, mely most ellenetek, kitör, az Én Kezem felemelése által indul el. Adjátok figyelmeztető szavamat tovább, jusson el minden papi lélekhez. Rázzon fel benneteket előre figyelmeztető szavam és szigorú kérésem…”

1964. március 14.

“Csodálkozol azon, hogy milyen világos előtted Istenségem őrök gondolata? Ezt megkapja Tőlem minden lélek, aki áldozatos élete által elmerül megváltó munkám részvételében. Az áldozat fényessé teszi cselekedeteidet, mely által felismered, mi az Én óhajom. Erről már több tanítást adtam.

Az óhaj az a csodás eszköz, mely magában foglalja az áldozatot is. A gyermek óhajtja, hogy kitűnő tanuló legyen, tehát szorgalmasan tanul. Az édesanya óhajtja az anyaságot, s benne él az áldozatvállalás. A tudós kutatásaiban is benne van az óhaj és az áldozat. A sportoló óhajtja, hogy első legyen, és ezért minden áldozatot vállal is. A családapa óhajtja, hogy családi házát felépítse, és ezért sok áldozatot meghoz érte. Ezért szorgalmazom állandóan azt, hogy szívetek teljék el óhajjal, mert ez magában hordja az áldozatot. E kettő el nem választható.”

1964. március 17.

Még aznap újra kiköltöztem kis lakásomba, mert a tél hidege miatt néhány hónapra egyik lányomnál tartózkodtam. Most, hogy a csendes magányom örömét kezdtem élvezni, egyszerre hirtelen megnyílt az ajtó. Kinéztem, és abban a pillanatban a gonosz jelenlétét éreztem. Vigyorogva így szólt: “Csak benéztem hozzád, hogy lássam, mit fogsz csinálni?” Többet egy szót sem szólt. Meglepődtem ezen a szűkszavúságán. Máskor órákig is szokott gyötörni. Most nem tehette, mert hatalmától megfosztva világtalanná lett. Csak állt a közelemben, ördögi tevékenységétől megfosztottan ugyan, de itt kellett maradnia mellettem. -Ugye, nincs hatalmad, nem tudsz bántani? (Mert amikor egy alkalommal ütlegelt, utána a Szent Szűz így szólt: “Ezt többé nem teheti meg!”)

Most kérdő szavaira válaszoltam: Hogy mit fogok csinálni itt, a csendes magányomban? Több alkalmam lesz Isten imádására. Még jobban akarok Neki szolgálni azok helyett is, akiket te eltérítettél erről az útról. Bármilyen rossz is hallgatnod, engesztelem az Úr Jézust a sok megbántásért, melyet a te rossz befolyásod által elkövettem, és ez által a végtelen fölségű és irgalmas Istent megbántottam… Ő annyira irgalmas, hogy minden megtérő bűnösnek megbocsát. Ha te kivetkőznél lázadozó kevélységedből és elismernéd Isten szent Fölségét és hatalmát, megbánnád gonoszságodat, neked is megbocsátana. De mivel ostoba kevélységed visszatart, bűnhődnöd kell. Pedig számodra is elérkezik hamarosan az idő, hogy hatalmadat vesztve világtalan leszel. Bármennyire is nem szereted ezt hallani, ez így lesz.

A gonosz kényszerülve volt válaszomat meghallgatni, és végigszenvedte tehetetlenségét. Az Úr Jézus éreznem engedte a megalázott gonosz vergődését. Majd észrevétlenül eltűnt. Sem jelenlétében, sem távozása után nem ébresztett bennem félelmet. Az Úr jelen volt, s ezt a gonosznak éreznie kellett. Utána Jézus így szólt:
“És most merüljünk el az édes magányba! Elménk gondolata egy legyen, kezünk is együtt gyűjt, szívünk együtt dobban, így térjünk nyugovóra!”

1964. március 18.

“Nem mondok most sokat, csak ennyit: akik igazán szeretik egymást, azoknak a kevés szó is a szeretet megnyilvánulását jelenti, és szívük összedobban. Hajtsd fejedet Szívemre, s ez a közelség töltsön el erővel a további küzdelemre. Nem vigasztalni akarlak, hiszen te örömmel szenvedsz, s az örömmel való szenvedés nem kíván vigasztalást. De isteni erőmből adok, igen, erre szükséged van. Az áldozatot, melyet sokaktól elvárok, sajnos csak igen kevesektől kapom meg, s ez megváltó munkám hátrányát jelenti.”

1964. március 21.

A nehéz, megtartóztatott napok után az Úr Jézus oly könnyűvé tette lelkemet! Úgy fogtam hozzá az evéshez, hogy az valóban nem volt számomra semmi élvezet. Az Úr Jézus kért már régen arra, hogy az ételeket ne ízletességük miatt fogyasszam, hanem csakis testem táplálására. Mivel gyermekeim bőségesen ellátnak élelemmel, így mindig az előzőleg hozott ételekből eszem, s így nem is fogyasztok friss ételt.

Étkezés közben az Úr Jézus biztosított jelenlétéről, s közben ezt mondta:
“Kis leánytestvérkém, gondolj Rám! Mily ritkán kerül Hozzám is friss lélek, ki mielőtt a bűnt megízlelte, Engem ízlelt volna! A bensőnk együtt érezzen! Ajánld fel ezt is Nekem! Ízetlen ételeid fogyasztása által lelked áldozata Így válik Számomra ízletessé. Így gyűjt kezünk is együtt. Ugye, te is kedvesnek találod ezt?”

1964. március 22. – vasárnap

A Szentlélek-kápolnában, amint a tabernákulum előtt térdeltem, az Úr Jézus kedvesen szólt hozzám:
“Nézz a szemembe! Én megengedem, hogy szemünk egymásba nézzen, és tekintetünk összeforrjon. Ne láss te már semmit! Olvass Szememből, melyben szeretetem sóvárgó óhaját könnyezve fordítom feléd. Engesztelj! Csak ez az, ami megvigasztal. Ó, Én rászorulok a ti vigaszotokra, Én, a szívetek után vágyakozó Istenember!”

1964. március 23.

Engedelmet kértem az Úr Jézustól, szabad-e megkérdeznem, hogy az Ő és a Szent Szűz közléseit szabad-e még földi életemben megismertetni. Ő szelíd, rövid szavakkal csak ennyit mondott:

“Miért kérdezel ilyesmit? Ez úgy érint, mintha azt kérdeznéd, hogy szabad-e földi életedben megváltó munkámban részt venned. Vagy újra soroljam el azt, amit állandóan sürgetek? Nem azért emeltelek-e ily nyílegyenesen Magamhoz, hogy közléseinkre minél hamarabb alkalmassá tegyelek? Nem sürgettelek-e a közeli napokban is háromszor egymás után? Kérő szavaimban az ügy sürgető fontosságán van az Én isteni hangsúlyom.”

Valóban, az elmúlt napokban az Úr Jézus háromszor is kért, hogy az Ő közléseit mielőbb közöljem lelkiatyámmal.

Nagycsütörtök és nagypéntek

Szerettem volna az egész virrasztást éjjel a kápolnában tölteni. Erre semmi mód nem adódott. Az Úr Jézus látta e miatti bánkódásomat, és így szólt:
“Jöjj! Mire hazajössz, Én már várlak kis szobánkban.”

Meglepett ez a kedves, nem várt, figyelmes jóság. Gondolni sem mertem erre. Amíg hazaértem, addig is állandó imádásába merültem, és mikor kis szobámba léptem: “Dicsértessék a Jézus Krisztus-sal!” köszöntöttem Őt. Ő leheletszerű könnyedséggel éreztette jelenlétét. De csak néhány percig. Utána azonnal nehéz bánattal és gondterhelt fájdalommal árasztott el, de úgy, hogy meg kellett fogódznom, hogy össze ne essem. S közben az Úr Jézus fájdalmasan így szólt:

“Lelkem és testem szenvedéseiből rész adok úgy, ahogy Én szenvedtem, mint ember. Mellőzve Istenségem erejét, csak mint ember éltem át a getszemán-éji borzalmat. Én megtisztellek lelkem és testem rendkívüli fájdalmaival. Ez a szenvedés igazán a megváltó munkám részvételében való elmélyülést jelentse számodra.”

S míg ezeket mondta, mellettem volt. Még hosszan panaszkodott, és szavai nyomán lelkemben a fájdalmat fokozta. Időközben éjfél lett, de én ezt az időt csak lepihenve tudtam megvárni. Éjféltől minden erőmet összeszedtem, hogy térden állva vegyek részt az Úr Jézus szenvedéseiben. Negyedórát alig tudtam térdelni, mert a nagy lelki fájdalom, mely eltöltött, annyira igénybe vette minden erőmet, hogy rövid idő után kis imazsámolyom térdeplőjére kuporodva tudtam csak elmélkedni az Úr szenvedéseiről. Az Általa átárasztott szenvedés egészen elgyengített, 2 óra előtt lefeküdtem. Álom nem jött szememre, csak az Úr szenvedéseire gondoltam. Az Úr Jézus reggel arra kért:
“Ne hagyd el magad! Ma egész nap szenvedj Velem!”

Húsvéthétfőn

Életemben ez volt a legszebb szentbeszéd, melyet ma hallottam. S amint átgondoltam az egyszerű és keresetlen szavakat, az Úr Jézus így szólt:

” Tudod miért volt ez a legszebb? Mert a kegyelmek bőségével árasztottam el azt a papi személyt, aki ezt mondta. S ez a kegyelem átáradt a templomban jelen levő hívekre is. Egyetlen szem sem maradt könny nélkül. De nemcsak könnyek hullottak, hanem a szívek is megrendültek a rendkívüli kegyelmek hatása alatt, hogy lásd megváltó munkámban való részvételednek érdemeit. Már régóta kértelek arra, hogy légy te egyházközséged képviselője. S mint ilyennel, közölnöm kell veled kegyelmeim működésének eredményét, mely fáradozásaidnak érdemeimmel egyesített gyümölcse.”

Egész nap az Úr szavain gondolkodtam, s hálálkodtam.
Egynéhány szóval leírom ezt a szentbeszédet, melyet az esperes atya mondott:
Az emmauszi tanítványok nehéz szívvel, csüggedten, tanakodva mentek az úton. S közben Prohászka elmélkedéseiből idézett: “Olyan volt a tanítványok lelke, mint a májusi zöldellő virágos réten a pásztortűz kiégett foltja.” -Majd hasonlatot mondott a kiégett lelkekre, kik Isten és remény nélkül élnek. S az után elbeszélte, hogy a háború idején egy fiatal katona súlyos sérülésekkel kórházba került. Életben való maradásához nem volt remény, ezt ő is tudta. Miután a pap meggyóntatta, arra kérte őt, lenne szíves és énekelne vele. A pap megkérdezte: Talán egy szép Szűzanya-éneket? Ő könnyes szemmel nézett fel, s nagy nehezen így szólt: ,,Énekeljünk az Oltáriszentségről” S könnybe lábadt szemmel a gyóntatóatyához fordult: “De boldog vagyok, hogy megismertem az Urat!” Amint az esperes atya beszélt, hangja mind elcsuklóbb és halkabb lett. A jelenlevőkre pillanatok alatt egyszerre áradt át Isten kegyelme.

Mily szerencsétlen az az ember, ki még élete utolsó perceiben sem ismeri fel az Urat, a végtelenül jó és irgalmas Istent! Az atya befejező szavai megrendítettek minden lelket. Majd a megkezdett idézettel fejezte be beszédét.

A nap folyamán szorongó szívvel vártam az estét. Elmentem az Úrhoz, hogy egyházközségünk nevében még egyszer megköszönjem a kegyelmet, melyet irgalmas Szívének szeretete által reánk árasztott. S amint a néma csendességben imádásába elmerültem, az Úr Jézus így szólt:
“Örülök, hogy legalább te eljöttél megköszönni a sok kegyelmet. Gondold csak át ezt a megrendítő tragédiát, melynek megakadályozását akarja Édesanyánk, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. Vegyetek részt mindannyian ebben a lélekmentő, nagy megváltó munkámban!”


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: