‘0316’ cimkéjű bejegyzések

2017. március 2. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Hamarosan beteljesülnek próféciáim. Most különösen sokat imádkozzatok papjaimért! Most lesz a végső összecsapás, amikor szétválasztom a juhokat a kosoktól.

Kicsinyeim, újra mondom: imádkozzatok most még többet, hozzatok még több áldozatot a lelkek megmentéséért, mert ez az idő a sátán végső, elkeseredett harca a lelkek ellen, hogy kilopja belőlük a hitet, és miután kilopta, könnyűszerrel leterítse őket.

Kicsinyeim, Véremen megváltott gyermekeim! Ne tegyétek magatokban hiábavalóvá rettenetes kínszenvedésemet és kereszthalálomat! Ne hagyjátok, hogy ellenfelem a kárhozatba taszítson benneteket, és örökké gúnyolódjon rajtatok, hogy el tudott buktatni.

Gyermekeim! Legyetek felkészülve! Így készüljetek: Kérjétek magatokra a sziklaszilárd, erős hitet! Olvassátok naponta a Szent Evangéliumot, váltsátok tettekre annak tartalmát! Ami azzal ellentétes tanítás, hangozzék el bárkinek az ajkáról is, azonnal vessétek el magatoktól!

Kicsinyeim! Az antikrisztus már készen áll, hogy fellépjen, csak a megfelelő pillanatot várja. Ne higgyetek neki, amikor azt hazudja, hogy ő Én vagyok. Ne higgyetek megtévesztő csodáinak, melyeket a sátán művel általa. Az ördög az Isten majma, de ti ne dőljetek be neki.

Kicsi gyermekeim! Én legyek a ti egyedüli reményetek, Aki hamarosan visszajövök dicsőségemben az ég felhőin, hogy szám leheletével elsöpörjem a gonoszt, és megítéljem a népeket. Ítéletem kardja a Szent Evangélium és a főparancs: a szeretet. Mindazok, akik tettekre váltják tanításomat, Velem együtt fognak győzni, és uralkodnak majd örökkön-örökké. De aki bedől a tévtanításnak és az antikrisztusnak, az az örök vesztesekhez csatlakozik, és a kárhozat lesz az osztályrésze.

Kicsinyeim! Most van itt a nagy megmérettetés. Minden embernek magának kell döntenie örök sorsa felett. De nektek, akik osztatlan szívvel szerettek Engem, olyan lesz ez, mint egy színjáték, amire ti nem fogtok odafigyelni, mert elhatárolódtok tőle. A lelketekben zavartalanul fogtok imádni Engem. Tettekre váltjátok tanításomat és üzeneteimet, és boldogan várjátok a Velem való nagy találkozást, amikor színről-színre megláthattok Engem. Én pedig bennetek fogom elismételni főpapi imámat: „Atyám, a feladatot, amelyet Rám bíztál, elvégeztem, megdicsőítettem nevedet a Földön.” Legyetek hűségesek Hozzám, drága kicsinyeim, és Én veletek maradok mindennap a világ végezetéig! Amikor pedig elhozom a ti végórátokat, Magamhoz emellek benneteket örök dicsőségembe, ahol vég nélkül fogtok Velem együtt örvendezni. Ég és föld elmúlnak, de az Én igéim soha el nem múlnak. Fogadjátok megerősítő áldásomat, Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: 1Kor 7, 29: „az idő rövid” Fil 3, 6: „Az egyház üldözése”.

Tit 1, 2-3: „igazmondó Isten megígért” és „kinyilatkoztatta tanítását”

2017. március 4. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Vigasztalódjatok! Ne a körülöttetek levő világra és a jelenre tekintsetek, hanem Rám, a keresztre Feszítettre, Aki feltámadtam és örökké élek. Titeket is feltámasztalak, és beviszlek Atyám házába. Én, Aki veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig, fogom kezeteket, az ölemben tartalak, a szívetekben élek, és ti az Én Szívembe vagytok beírva. Ha így éltek, elmerültök irgalmas Szívem tűzkohójában, kiégetek belőletek minden tökéletlenséget, minden bűnt, még az árnyékát is. Akkor megtelik a szívetek derűvel, békével és az Isten iránt való végtelen szeretettel. Akkor úgy fogtok tekinteni a rátok váró szenvedésekre, mint átmeneti állapotra, ami gyorsan elmúlik, és örök dicsőséget szerez Nekem, mivel engedelmességetekkel megdicsőítitek Nevemet, és ezzel lelkek millióit mentitek meg.

 

Drága kicsinyeim! Így lássátok az eseményeket! Ne rémüldözzetek! Reményetek mindig csak Én legyek, és akkor soha nem fogtok csalódni. Fogadjátok szeretetteljes, megerősítő áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: Lk 1, 45: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.”

 

 

2017. március 5. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottai! Ez a végső szakasza Egyházam megsemmisítésének. Most vesznek el Engem tőletek, Aki az Egyház lényege és Feje vagyok.

 

Gyermekeim! Ez a cselekedet magára vonja jogos haragomat, amely az Egyháznak és a világnak pusztulását fogja okozni. Ezt a világot ugyanis az Én ártatlan, Szent Testem és Vérem tartja fent. A Szentmise az Én keresztáldozatom vértelen megjelenítése. Ha ez megszűnik, nem lesz többé irgalom, mert Mennyei Atyám eddig az Én kereszten haldokló, áldott, Szent Testemen keresztül látta ezt a bűneiben fetrengő világot, és azért könyörült meg eddig rajta. De ha elvesznek Engem (a Szentmisét, és az Oltáriszentséget), akkor már nem lesz ezen a világon és az Egyházon az Én ártatlan, Szent Testem és Vérem védelme. Akkor már csak a bűn marad. Egyházam nem lesz többé szentté, amelyet Én Magam tettem azzá. Pusztán a külső udvar, amelyre ez vonatkozik: Jelenések könyve 11, 1-2: „Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: „Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt. De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják.” E miatt, hogy engedelmeskednek a sátánnak, és megfosztják Tőlem híveimet, nagyon sok embernek el kell pusztulnia és kárhoznia. Mert mindazok, akik ezt meg merik tenni, és azok is, akik egyetértenek ezzel a kárhozatos eretnekséggel, áldozatul esnek ellenfelemnek, és a pokol tűzében fognak égni örökkön-örökké. Az ilyenek számára nincs irgalom, mert ők sem irgalmaztak Nekem, és rájuk is érvényesek a Szentírás szavai: aki a Szentlelket káromolja, örök vétek terheli, vagyis ez a megátalkodottság. Ők nem tartanak bűnbánatot, nem kérnek bocsánatot, ezért bűnük örökre megmarad. Minden bűn következménye a büntetés, és a meg nem bánt bűnök következménye az örök halál.

 

Kicsinyeim! Most vigyázzatok, figyeljetek, mert Egyházamban olyan megtévesztéseket és szokatlan dolgokat visznek végbe, amit csak figyelmes híveim fognak észrevenni. Ha már nem halljátok a Szentmisében az átváltoztatás szavait, akkor ne vegyetek részt rajta, és még véletlenül se fogadjátok el a kenyeret és a bort, mert ezeket a sátán maga nyújtja nektek, eszközein keresztül. Ha pedig annyira megszentségtelenítik templomaimat, hogy eretnek személyeket visznek be paphiányra hivatkozva, kerüljétek ki a templomot és ne lépjetek be oda! Ne hallgassátok eretnek szövegeiket, nehogy megfertőzzék a lelketeket! Ne értsetek velük egyet, akik majd azt hangoztatják, hogy egy az Isten és minden vallás egy. Az igaz, hogy valóban egy az Isten, Aki három Személy, és Én, a Második Isteni Személy rettenetes kínszenvedésem és kereszthalálom árán megalapítottam a Legméltóságosabb Oltáriszentséget és a Szentmisét, melyre vonatkozóan parancsba adtam apostolaimnak: „Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre!” Ez az egyetemes, az egész világra szóló apostoli Anyaszentegyházam megalapítása volt Részemről. Én csak ezt az egyetlen egy Egyházat hoztam létre, ahol valósággal jelen vagyok, ahol az átváltoztatott Szentostya és Bor színe alatt Legszentebb Testemmel és Véremmel táplálom a népeket, hogy megerősítsem lelküket. Általam éljenek és Én őbennük, hogy megvédjem őket a sátán támadásaitól, és az üdvösségre vezessem őket. Amikor emberi szempontok miatt széttépték Egyházamat, és a kárhozatos eretnekség kárhozatos bálványimádásnak minősítette a Legméltóságosabb Oltáriszentség imádását, ezzel kiközösítették magukat szentségeimből, és különváltak. Ellenfelem most ezt a levált tagot akarja beolvasztani a nagy egységbe, hogy megmételyezze a megmaradt igaz Egyházat, és az eretnekséget állítsa a szentség helyére. Ezért, mondom nektek, nem marad számukra mentség: a büntetés haragja sújt le rájuk. De meghagyok egy kis magot, egy szent nyájat, akik szüntelenül imádnak Engem, és égig érő kiáltással könyörögnek Hozzám, hogy maradjak köztük. Az ő szeretetteljes óhajukra, vágyukat betöltve szentéletű papokat jelölök ki és indítok rá, hogy a rejtekben bemutassák az Általam alapított Szentmisét, amely Egyházam lényege. Táplálom ezt a kis nyájat, ők Belőlem élnek, mint szőlővessző a Szőlőtőkéből. Én bennük leszek, fenntartom és üdvözítem őket. Így teljesítem ígéretemet, amikor azt mondtam: „Veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig.” A hivatalos egyházból, ahonnan száműznek Engem, nem maradok ott. Kiszolgáltatom őket ellenfelemnek, akit szolgálnak és választottak maguknak. Így teljesül be a kép, amiről beszéltem, hogy Egyházam, mint egy hajó, recsegve, ropogva kettészakad a viharos tengeren, és a leszakadt tag egészen a pokol fenekére süllyed. De akik a rejtekben is imádnak Engem, ők kikötnek a két kardinális oszlophoz: Hozzám, a Legméltóságosabb Oltáriszentséghez és Szent Édesanyámhoz, Aki szüntelenül közbenjár gyermekeimért. XVI. Benedek pápa vezeti a rejtekben működő Egyházat, az ő láthatatlan közbenjáró működésével, állandó imáival és felajánlott szenvedéseivel irányítja a megmaradt nyájat, akik hűségesek lesznek Hozzám mindhalálig. Imádkozzatok érte, hogy kegyelmem megóvja őt mindattól a sok rossztól, ami körülveszi és fenyegeti. Őt adtam vezetőnek és az ő Hozzám felszálló imái és szenvedései által mentem meg maradék Egyházamat.

 

Kicsi gyermekeim! Maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig, mert csak így üdvözültök! Megáldalak titeket Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: 1Tessz 2, 13: „Isten szava” 14-16: „Ti ugyanazt szenvedtétek el saját népetektől, amit ők a zsidóktól, akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten előtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei. Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre. Így betelik egyszer s mindenkorra bűneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen.”

 

2017. március 6. Itthon az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! Arra irányuljon a figyelmetek, ami Előttem kedves, és amit meg is éltek az Én kegyelmemből. A szentségre, a tiszta lelkűségre, az alázatra, az engedelmességre, az Én hűséges követésemre, amely az önmegtagadásban és a kereszthordozásban nyilvánul meg. Ez töltse be a lelketeket, mert mondom nektek, minden másról számot kell adni ítélőszékem előtt. Én megfizetek mindenkinek tettei szerint. De aki az Én törvényeim szerint erényes életet él, a fölött nem ítélkezem, mert kegyelmemből már átment az ítéleten. Mert ami gyarlóságuk volt, attól megszabadultak a bűnbánat szentségében. Valahányszor elestek, mindig fölkeltek, és Nekem tetsző nagy igyekezettel mindig egyedül csak Nekem akartak megfelelni.

 

Drága kicsinyeim! Azt kérem tőletek, hogy szeressétek egymást, viseljétek el egymás gyengéit türelemmel, és mindig bocsássátok meg egymásnak. Váltsátok tettekre a Szeretet himnuszának szavait, amiben ez áll: „a rosszat föl nem rója, mindent eltűr, mindet elvisel, a szeretet soha el nem múlik.” Most különösen nagy fontossággal bírnak ezek a tanítások, amelyeket meg kell valósítanotok, mert csak így tudjátok átvészelni a jelen és a közeljövő nyomorúságos korszakát. Miattatok rövidítem meg a napokat, hogy el tudjátok viselni. Azért, hogy megmentsem a lelketeket, mert a gonosz még a választottakat is a kárhozatba szeretné dönteni, de ezt Én nem engedem meg. Amikor majd látjátok, hogy Egyházamat a pusztulásba dönti, ne kérdezzétek Tőlem mit jelent: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”? A látszat sokszor csal. Ellenfelem csak azokat tudja elbuktatni, akik együttműködnek vele. De már most is van, és megmarad egy csoport, akik nem értenek egyet a romlás szellemével, és elhatárolódnak tőle. Szentségeimmel táplálkozva, Belőlem merítenek erőt, és csak Belém helyezik minden bizalmukat. Rájuk érvényesek szavaim: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. Ők alkotják Egyházam igazi arcát. Ők, a hűségesek, akik a rejtekben imádnak, és Velem táplálkoznak. Ők azok az emberek, akikben Atyám Engem lát, és rájuk is azt mondja, amit Rám mondott: „ezek az Én szeretett gyermekeim, akikben kedvem telik.” Így értelmezzétek az Evangéliumban leírt szavaimat, amelyeket megvalósítok: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta (Egyházamon)”. Miután szétválasztottam a hamisakat az igazaktól, a hűtleneket a hűségesektől, miután megítéltem a Földet, lejövök dicsőségemben, és szám leheletével elsöpröm a gonoszt. Egyházamat megújítom, mint Menyasszonyomat felékszerezem, gyönyörű, tiszta, új ruhába öltöztetem, hogy gyönyörködjek benne. Olyan lesz, mint Vőlegényének felékesített Menyasszony, akiben Istennek kedve telik.

 

Drága kicsinyeim! Imádkozzatok Egyházamért, hogy megújulva maradéktalanul beteljesítse rá vonatkozó örök, szent tervemet. Egyházam újra szép lesz, tiszta, egészséges. Rengeteg gyermekem fogja itt megkapni az életszentség kegyelmét a szentségek megújító, megtisztító hatalma által. Egyházam lesz a lelkek bölcsője, dajkája, anyja, táplálója. Mindezt Én, a feltámadott Megváltó, Üdvözítő viszem végbe, Aki drága szent Testemmel és Véremmel táplálom és éltetem hűséges gyermekeimet. Erre áldom meg minden követőmet, akik pedig hátat fordítanak Nekem, kigúnyolnak, megostoroznak és keresztre feszítenek, azokat átengedem ellenfelemnek, akit szolgálnak. Fogadjátok megerősítő áldásomat, drága kicsi gyermekeim, melyet Szívem túláradó, visszavonhatatlan szeretetével adok rátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

 

Szentírási megerősítések: Tit 1, 2: „Az igazmondó Isten megígért”


2017. március 7. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottjai! Nagyon nehéz, megpróbáltatásokkal teli időszak köszönt rátok. Véget ér a kényelem, üldözni fognak titeket, menekülnötök kell egyik helyről a másikra. Az idő rövid. Hamarosan beteljesülnek szavaim. Ezt a mostani időt tekintsétek úgy, mint utolsó alkalmakat, amikor még köztetek lehetek a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, amikor még templomaitokban nyíltan, akadálytalanul bemutathatják a Szentmisét, mert mondom nektek, már készen van a terv, hogy miként változtassák meg a liturgia szövegét, amely által kilopnak Engem a Szentségből. Akkor már nem lesz többé Szentostya, csak kenyér, profán tárgy, amiben Én nem leszek jelen. Ti oda ne menjetek, mert aki már egyszer birtokolta a teljességet, azt nem lehet kielégíteni a semmivel.

 

Kicsi gyermekeim! Tudatosítsátok magatokban, hogy Én soha nem hagylak el benneteket. Oly nagyon szerettelek titeket, hogy Véremmel fizettem értetek váltságdíjat. Megáldalak titeket kicsi gyermekem, Szívem minden emberi értelmet felülmúló, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

Szentírási megerősítések: 1Pét 1, 25: „az Úr szava”

 

2017. március 8. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Vegyétek nagy kegyelemnek és kitüntetésnek minden szavamat, hogy végtelen szeretetemben leszálltam közétek a parányi Ostyába, hogy a szívetekbe tudjatok fogadni, hogy Velem egyesüljetek, és ne ti éljetek többé már, hanem Én éljek bennetek. Megváltásom óta az Enyéim vagyok, nem vagytok többé a magatokéi, mert Én fizettem értetek hatalmas váltságdíjat, amivel kiváltottalak titeket a sátán rabszolgaságából, és átmentelek benneteket az üdvözültek dicsőséges seregébe, Atyám Országába. De csak akkor tudlak, ha ti is közreműködtök benne. Nélkületek nem tudlak titeket üdvözíteni, mert amikor Atyám megteremtett, a saját képére és hasonlatosságára alkotott meg, és nagy méltóságot helyezett belétek: értelmet és szabad akaratot kaptatok Tőle. Ezt Én, a Második Isteni Személy, az Atya Fia, teljességgel tiszteletben tartom, mint Atyám ajándékát, ezért soha nem merném szabad akaratotokat semmiben sem korlátozni. Nem így a sátán, aki engedetlen volt Atyámnak, és így engedetlen továbbra is Isten törvényeinek, és ezért kígyó képében már az első embert rászedte és becsapta, befolyásolva ezzel szabad akaratát, és így hazudozik a világ végezetéig élő összes embernek, akik szóba állnak vele.

 

Drága kicsinyeim! Ha nem akartok magatoknak rosszat, szenvedést, kellemetlenkedést, soha ne álljatok szóba ezzel a hazug kígyóval! Ti csak legyetek olyanok, mint a kisgyermekek: szelíd lelkűek, engedelmeskedjetek mindig Atyám törvényeinek, és a derűt úgy őrizzétek a szívetekbe, mint megtalált drága kincset, amelytől soha ne akarjatok megválni, mert ez segít a Velem való bizakodásra és az üdvösségre.”

 

Ó, gyermekeim! Ha tudnátok, mily nagy jutalom és kitüntetés vár rátok, amikor így éltek Engem követve. Örüljetek és adjatok hálát rágalmazóitokért, mert nagy lesz jutalmatok a Mennyben. Fogadjátok megerősítő áldásomat, melyet Szívem túláradó szeretetével adok rátok, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

Szentírási megerősítés: Mk 7, 13: „Isten szava”

 


 

2017. március 9. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Nagyon nehéz idők várnak rátok. Szavaim beteljesülnek úgy, ahogy megmondtam nektek. Azt kérem tőletek, ne az ideig való szenvedést nézzétek! Ne sajnáljátok azokat, akiket és amiket itt kell hagyni: sem személyeket, sem tárgyakat, hanem a jövőre tekintsetek, amelybe azonnal beléptek, mihelyst kiszáll lelketek porsátor testetekből. Ez az azonnali jövő pedig az Én szent színem látása: az örök boldogság, és béke. Letörlök szemetekről minden könnyet, és az Én dicsőségem ragyogja és tölti be lelketeket örökkön-örökké.

 

Drága kicsinyeim! Erre gondoljatok, ha majd elhurcolnak és kivégeznek titeket Miattam, mert meg van írva, hogy mindaz, aki Krisztusban buzgón él, üldözést szenved. Másutt pedig ez áll: titeket vágójuhok módjára tartanak Értem. Ezért, gyermekeim, ne csüggedjetek! Mindennek be kell teljesülnie. Ez az Evangélium. Így válnak ki a hűségesek a hűtlenektől, mert senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja Istenért. Erre áldalak meg, kicsi gyermekem, Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Mk 16, 15: „(Az Úr Jézus) szólt hozzájuk…”

 

Mk 14, 42. 49: „Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. …az Írásnak be kell teljesednie.” Mt 26, 45: „Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják.” Szó szerint ugyanaz, két Evangéliumban. 2 Kor 4, 2: „Isten szava”

 


 

2017. március 11. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim, Szívemnek szeretett választottjai! Az idő rövid. Már benne éltek a próféciák beteljesülésében. Kérjétek mindig magatokra a Szentlélek vezetését és a tisztánlátást! Mondjátok az elrejtő imát, mert a sátán leselkedik rátok!”

 

Ima rejtettség védelméért

 

„Rejtsen el minket a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek, a Szűzanya, és Szent József palástja alatt, a szent angyalok keze által abba a csipkebokorba, amelyből az Úr Jézus töviskoronáját vették, hogy semmilyen pokoli, testi vagy világi támadás ne tudjon nekünk ártani, sem testvéreinknek, sem ellenségeinknek. Ámen.”

 

„Kicsi gyermekeim! Nagyon szomorú idők jönnek Egyházamra, darabokra törik, szakad. Soha nem látott káosz fog uralkodni Egyházamban és a világban, ami már el is kezdődött. Maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig, akkor megadom nektek a kegyelmet, hogy világítótornyokként ragyogjatok ebben a világban, akik Engem hordoztok: a világ Világosságát, és tanúságot tesztek Rólam, amikor eljön az ideje. Fogadjátok megerősítő áldásomat, melyet Szívem túláradó szeretetével adok rátok, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: 1Tessz 5, 19-20: „Ne oltsátok ki a Lelket, a prófétai beszédet ne vessétek meg.”

 

2017. március 13. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Száműzetésem rövid ideig fog tartani. Csak addig, amíg az antikrisztus fel nem lép, illetve az ő uralkodása alatt, ami három és fél év lesz. Majd amikor leszállok dicsőségemben a felhőkön, elsöpröm szám leheletével, megsemmisítem a gonoszt, és akkor helyreállítom Egyházamat: olyan tiszta, szent és szeplőtelen lesz, mint kezdetben, amikor megalapítottam.

Gyermekeim! Ne sírjatok! Mindennek be kell következnie, mert az Írásnak be kell teljesülni. Most élitek a végidőket, annak is a legvégét, amikor minden összeomlik: a világ és az Egyház egyaránt. Mert a hivatalos „egyház” nem maradhat meg, mert az már nem az Általam alapított Egyház lesz, hanem eretnekek gyülekezete. Azt akarják elhitetni népemmel, hogy ez az egységesített egyház. Ezt Én nem tűröm meg, és ezért megsemmisítek mindent, ami akadályozza az igaz Evangélium terjedését, tanítását. Most teljesül a Jelenések könyve 11, 1-2: „Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: „Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt. De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják.” A szentély a rejtekben élő Egyház, az a kis mag, akik bemutatják az igaz Szentmisét, amely fönntartja ezt a világot; az udvar pedig az eretnekek és a tévtanítók gyülekezete, akik harcba szállnak igaz keresztény papjaimmal és gyermekeimmel. Ez a végső nagy összecsapás az anti-egyház és az igaz Egyház, az anti-evangélium és a hiteles Evangélium között.

Kicsinyeim! Jól vigyázzatok, hogy hova tartoztok, mert a szerint lesztek megítélve, a szerint kapjátok örök jutalmatokat, vagy büntetéseteket, a Mennyországot, vagy a poklot. Jaj, azoknak, akik a gonoszt választják, az e világi karrier és mammon érdekében. De akik hűségesen kitartanak Mellettem, azokra ez vonatkozik: ők ragyogni fognak Atyám Országában, mint a Nap.

Gyermekeim! Már mindent elmondtam nektek. Készüljetek föl a végső nagy megmérettetésre. Teremtsétek meg a feltételeket rejtekbe vonulásotokra! Az idő rövid. Már beteljesülnek a próféciák. Legyetek szüntelen készenlétben, mint a kivonulás előtt az Én népem Egyiptomban, mert az óráitok, perceitek meg vannak számlálva. Száműzetésetekben (a rejtekben) gondoljatok arra, hogy Üdvözítőtök sorsában osztoztok, amikor Nekem is menekülnöm kellett a gyilkos Heródes elől Egyiptomba, és nem mehettem a nyilvánosság elé tanítani és gyógyítani ellenségeim miatt, akik már összeesküdtek elfogatásomra és meggyilkolásomra. Így tekintsétek az előttetek álló eseményeket, és vegyétek nagy kitüntetésnek, hogy Miattam, az igaz hit miatt üldözni fognak benneteket. De Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. Fogadjátok megerősítő áldásomat, Szívem túláradó szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Mk 4, 1 cím: „Jézus… tanít.” 17: „üldözés”

 

2017. március 14. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! A Szívem ezer sebből vérzik, amikor az emberi gonoszságot szemlélem szerte a világban. Az emberek olyanok, mint a bogár, amit elvakít a fény, és jóllehet éhes, a táplálék előtte van, de nem veszi észre. Az emberek lelke is éhezi az Istent, Aki ott él a szívükben, de nem vesznek róla tudomást, hanem a hamis csillogás elvakítja őket, és a földi dolgok után futnak.

Kicsinyeim! Ti, akik Hozzám tartoztok, szüntelen adjatok Nekem hálát azért, hogy az Enyéim lehettek, hogy megismertétek a Szent Evangéliumot, Engem, a megtestesült Igét, Aki Atyám tanítását lehoztam a Földre. Váltsátok tettekre tanításomat! Kamatoztassátok a talentumokat, amelyeket kaptatok Tőlem! Imáitokkal még meg tudjátok menteni ezeket a hamis csillogás által megvakított embereket, akik a boldogságot keresve hamis értékekkel töltekeznek, amilyenek a bűn, a mammon-imádás, a paráznaság, a hatalomvágy, és a hiú dicsőségvágy. Elsősorban példamutatásotokkal, szavaitokkal és imádságaitokkal tudtok hatni ezekre az emberekre, mert megengedem, hogy ne legyenek boldogok, hogy csalódjanak mindabban, amit választottak maguknak. Fájdalmaikban, szenvedéseikben Engem keressenek, az egyedüli menekvést, a gyógyító Istent, Aki szent Testemmel és Véremmel táplálom enyéimet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, minden Szentmisében. Imáitok és jó példátok hatására sokan megtalálnak Engem, és megmenekülnek az örök kárhozattól.

Drága kicsinyeim! Az Én Vérem az erősek Bora, amelyet csak a tiszta lelkűek, vagyis az erősek vehetnek magukhoz. Mindazok, akik bűnben veszik, a kárhozatukra veszik. Ezért imádkozzatok azért, hogy papjaim gyakran hirdessék, amiről most leszoktak, hogy csak az járuljon Szentáldozáshoz, aki lélekben felkészült, vagyis tiszta lelkébe akar fogadni, és tudja, hogy Kit vesz magához, vagyis volt Elsőáldozó. Ezt minden áldoztatás előtt ki kellene hirdetni minden papomnak a Szentmisében. Ezért imádkozzatok, mert ennek nagyon-nagy jelentősége van! Fogadjátok megerősítő áldásomat, melyet Szívem túláradó szeretetével adok rátok, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: 2Tim 2, 9: „Isten szava”

2017. március 15. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Olyanok vagytok Számomra, mint az illatos balzsam, amellyel Mária Magdolna megkente lábamat. Szívetek az Én királyi palotám, amelyben trónolok. Előttem minden gondolatotok, szavatok, cselekedetek nyitott könyv. Születésetektől fogva, halálotok pillanatáig. Az a legértékesebb kincs számotokra, amikor akaratomat teszitek, mert akkor Én cselekszem általatok, és rátok vonatkozó örök tervemet valósítjátok meg. Erre adom Országomban a legnagyobb jutalmat. Minden kis elhajlás, amit szabad akaratotokból tennétek, másik útra irányítana, amely nem az Én ösvényem. Ezért, drága gyermekeim, szüntelenül kérjétek a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy mindenkor fölismerjétek és tettekre váltsátok akaratomat. A tisztánlátás a legnagyobb kincs, mert akkor nem jártok sötétben, és nem tud félrevezetni a sátán. Az életetek rövid. Csak egy szempillantás ezen a Földön. A Tőlem kapott idő a legnagyobb ajándék, amelyet kamatoztathattok mind a saját üdvösségetek, mind a lelkek megmentése javára. Ezért azt kérem tőletek, mindig az Én akaratomat helyezzétek a tiétek elé, s mindig kérjétek, hogy Én cselekedjek általatok, s akkor teljesen és tökéletesen megvalósítjátok Isten akaratát.

 

Kicsi gyermekeim! A mai nap még a tiétek. De hamarosan új körülmények között találjátok magatokat, amely nagy szomorúsággal fogja eltölteni lelketeket. Gyászolni és siratni fogtok Engem, mint az apostolok, amikor látták kereszthalálomat, illetve értesültek róla. De nektek is azt mondom, amit annak idején nekik: egy kis idő, és újra láttok Engem. Megengedtem ellenfelemnek, hogy megpróbálja megsemmisíteni Egyházamat, de ezt csak a ti érdeketekben tettem, hogy különválasszam az igazakat a bűnösöktől, mert így kinyilvánul minden bűn, képmutatás és gonosz tett. Akik karrierjük érdekében az embereknek akarnak megfelelni, és nem Énnekem, azok a pokol tüzében fognak égni örökkön-örökké. Akik viszont sziklaszilárd hittel, halált megvető bátorsággal megtagadják az eretnekségeket, őket trónomra ültetem Országomban, és ragyogni fognak örökké, mint a Nap.

 

Kicsinyeim! Ma még ti választhatjátok meg örök sorsotokat. A döntés a ti kezetekben van. Nagy méltóságot kaptatok Atyámtól: értelmet és szabad akaratot. De ha már kiléptetek porsátor testetekből, döntéseitek következményeit fogjátok viselni örökkön-örökké. Azért azt kérem tőletek, ne az ideig való földi életeteket akarjátok fölépíteni, hanem az odafent valókra figyeljetek. Egyedül az Én törvényeimet teljesítsétek, és akkor biztosítjátok magatoknak az örök életet. Nem lehet két úrnak szolgálni. Én elétek tártam az igazságot: Atyám igéjét, a Szent Evangéliumot. Keresztre feszítésemmel és kínhalálommal bizonyítottam irántatok való végtelen szeretetemet, mint a ti Megváltó Istenetek. Harmadnapra dicsőségesen feltámadtam, fölmentem Atyámhoz, hogy helyet készítsek nektek. Aztán visszajövök, és Magammal viszlek titeket oda, ahol Én vagyok, hogy lássátok dicsőségemet, és vég nélkül örvendezzetek Velem együtt. Mindig csak ezek a szavak lebegjenek előttetek, mert ezek örök érvényű igazságok. Ne higgyetek azoknak, akik mindent túlbonyolítanak, és Nélkülem akarják megoldani azt, amit nem tudnak. Mert Nálam nélkül semmit nem tehettek.

 

Drága kicsinyeim! Imádkozzatok az egységért, amint ezt Én is tettem Főpapi imámban: „Atyám, azt akarom, hogy egyek legyenek, amint Te és Én egy vagyunk.” Újra mondom: az egység csak abban nyilvánul meg, ha az Én tanításomban vagytok egyek. Vagyis részt vesztek az Utolsó vacsorán úgy, amint azt elétek tártam, amikor a kenyeret és a bort átváltoztattam saját feltámadott, megdicsőült Testemmé és Véremmé. Meghagytam apostolaimnak és az ő utódainak, hogy ezt cselekedjék az Én emlékezetemre. Mert az Eukarisztia az Egyház alapja és csúcsa, e nélkül nem lehet Egyházról beszélni. Az egység pedig a Velem való szoros egyesülés, a Szentáldozás, és az egymással való egység pedig a testvériség, ami szintén a Velem való egységből táplálkozik. Én vagyok a központ, az alap és a csúcs, Én vagyok a Fő, Aki összefogja a tagokat, és a tagok csak és kizárólag Énbennem lehetnek egyek. Aki Nélkülem akar egységet, az a sátán csapdájába esik. Az Egyház az Én oldalamból származik: a Vérből és vízből úgy, mint Ádám oldalából Éva, az ő felesége. Az Egyház az Én Menyasszonyom, az Én tulajdonom, aki Belőlem és Tőlem van. Ezért az Egyház nem választható el Tőlem, a Megtestesült Igétől, Akit Atyám azért küldött e világba, hogy Rám építse az Egyházat. Szavaim világosak és érthetőek. Aki mást tesz, vagy mond, az Ellenem van. Az a hamis egységnek állít kultuszt. Attól határolódjatok el, és ne kövessétek! Az egyetlen egység az Általam alapított katolikus, egyetemes Egyházban van jelen. A leszakadt tagok térjenek vissza ide, és akkor egységben lesznek. De a megszentelt tagok, az Egyház, nem térhet a leszakadt tagokhoz, mert akkor mind eretnekekké válnak. Ennek bölcs tudatában készüljetek föl az elközelgő nagy hitehagyásra, eretnekségre, káoszra és a vele járó nagyméretű üldözésre. Ha kell, adjátok oda az életeteket is az igaz tanításért, amit feltártam előttetek. Tegyetek tanúságot Rólam, és áldozzátok életeteket és véreteket is Értem, amint azt igaz apostolaim is tették.

 

Gyermekeim! Az idő elérkezett. Mindnyájatoknak színt kell vallani: vagy Mellettem vagytok, vagy ellenségeimmé váltok, és Júdást követitek. Szavaim igazak és világosak mindenki számára. Ti döntitek el, hogy mit választotok. Örök sorsotok múlik rajta. Én elküldtem nektek a bölcsesség és a jó tanács Lelkét, Aki lelkiismeretetek szava által tudatja veletek, hogy jó, vagy rossz irányba mentek. Figyeljetek lelkiismeretetek szavára, és válasszátok az üdvösséget! Erre áldalak meg benneteket, szeretett gyermekeim, Szívem féltékenyen szerető áldásával, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Fil 3, 1 cím: Óvás a téves tanítástól. 6: „Az Egyház üldözése” Mk 3, 28-29: „Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.”

2017. március 16. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Nagyon kedvesek vagytok Szívemnek. Az Én drága Szent Vérem nem omlott értetek hiába. Nagyon megvigasztaltok Engem ebben a zűrzavaros világban. Már a keresztfán láttam mindazok lelkét, akik a történelem folyamán igennel fognak válaszolni hívásomra, és megteszik szent akaratomat.

Drága kicsinyeim! Most azokról beszélek nektek, akik csak szomorúságomat és fájdalmaimat növelik. Ők azok, akik hitetlenségükkel elutasítják üzeneteimet, mondván, hogy az Evangéliummal lezárult a kinyilatkoztatás. Annyiban igazuk van, hogy újat nem mondhat senki, ahogy már Szent Pál apostol is leírta: „átkozott legyen, aki mást hirdet, mint amit tőlünk hallottatok.” (Gal 1, 8-9.) De az Evangéliumban szereplő próféciák időszerűségét nem lehet elvitatni. Mt 24, 14: „Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.” Ez az ismertető jele annak, hogy hamarosan visszatérek dicsőségemben. Ugyanígy az ezer éves béke uralma sem történt meg mindeddig, az elmúlt kétezer év során, hanem majd csak ezután teljesül be, mert amíg az ördögök és démonok hada belepi a Földet, és kínozza, gyötri a lelkeket, kísérti őket, addig nem lehet békéről beszélni. Ezért tehát, drága kicsinyeim, ti, akik szomjazzátok szavaimat, és megnyitjátok üzeneteim előtt a lelketeket, boldogok vagytok, mert tisztában vagytok az idők jeleivel, és az események sorrendjét fölismeritek, hogy milyen korban éltek. Ezért, drága kicsinyeim, készüljetek föl egy világméretű, hatalmas keresztényüldözésre, amely az Egyház megtisztulását fogja eredményezni. Készüljetek föl mindannak beteljesülésére, amit jó előre megmondtam nektek. A sátán megpróbálja megsemmisíteni Egyházamat; benne legelőször Engem, Aki az Oltáriszentségben jelen vagyok. Mert jól tudja, hogyha Tőlem megfoszt benneteket, elestek attól az erőforrástól, amit az Én védelmem jelent számotokra. De újra mondom: ne féljetek! Ne essetek kétségbe! Mert Én hű és igaz vagyok, veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Gondoskodom rólatok, hogy a rejtekben igaz és hű papjaim bemutassák újból és újból a Legszentebb Áldozatot, a Szentmisét; és kiosszanak Engem nektek, mint erőforrást és védelmet, Aki a Szent Eucharisztiában jelen vagyok. Azt kérem tőletek, hogy ebben a zűrzavaros, kaotikus korszakban, többszörözzétek meg imáitokat, kérjétek szentjeim és szent angyalaim közbenjárását, legfőképpen pedig azt, hogy rejtselek el benneteket, és akkor nincs mitől félnetek, mert még ha meg is engedem, hogy közületek sokan vértanúimmá legyetek, a végső győzelem a ti kezetekben van. Mert aki Bennem bízik, meg nem szégyenül. Az örök győztes, az Isten, Én vagyok. Bármennyire is acsarkodik a sátán és az ő eszköze, az antikrisztus, mindenféle szemfényvesztő csodáival megtéveszti áldozatait, ti ne higgyetek neki, ne menjetek oda. Határolódjatok el tőle! Ti csak Engem imádjatok, Aki a lelketekben trónolok! Engem, az élő Istent, a ti üdvözítő Királyotokat. Én megfizetek mindenkinek tettei szerint. Mindenkinek meg kell állni az Én ítélőszékem előtt, hogy elvegye örök jutalmát, vagy örök büntetését a szerint, amit földi életében cselekedett.

Drága kicsinyeim! Tartsatok ki mindhalálig! Bízzatok Bennem, és Én mindig megmutatom nektek segítő hatalmamat, mindenhatóságomat, még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is. Fogadjátok szeretetteljes áldásomat, mellyel megerősítelek titeket a végső nagy harcra, amiben már benne éltek, és ami még csak fokozódni fog, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: 1Tessz 5, 19-20. „Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg.” Mk 4, 1 cím: „Jézus… tanít.” 17: „üldözés”.


2017. március 20. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Tisztítsátok meg a lelketeket még a legkisebb gyarlóságoktól is a bűnbánatban szentségében! Azt akarom, hogy minden szempontból méltókká váljatok fogadásomra! A lelketeket Én magam tisztítom meg a Szentáldozásban minden hiábavaló és vétkes gondolattól, minden gyarlóságtól. Az Én fényességem, amely titeket betölt, távol tartja tőletek a gonoszt, amely retteg belépni az Én fényembe, mert megláttatom veletek dicsőségem által az ő rútságát és ocsmányságát. Undort támasztok bennetek minden kísértés és bűn iránt. Lelketeket pedig fölemelem az Én dicsőségembe, ahol méltóképpen imádtok, magasztaltok és dicsőítetek Engem, a szentek Szentjét, Aki a Legméltóságosabb Oltáriszentségben köztetek trónolok.

 

Drága kicsinyeim, Szívemnek kedves választottjai! Ti vagytok az Én vigaszom, akik már a kereszten függve is megvigasztaltatok Engem, mert előre láttam életszentségeteket, amely jóllehet az Én kegyelmem, de ti együttműködtök vele.

 

Drága gyermekeim! Maradjatok ilyenek mindig! Menjetek végig a keskeny úton, az önmegtagadás és a kereszthordozás útján, amely az Én követésem, és ez az út a Mennybe torkollik. Hívjatok meg ide mindenkit, akit csak elértek, és akiket nem, azokért imádkozzatok, hogy meghallják szavam, amikor a lelkiismeretük által szólítgatom őket, és a helyes irányba terelem. Nincs nagyobb boldogság Számomra, mint amikor egy lélek megtér, ahogy mondtam, hogy jobban örülnek a Mennyben az egy megtérőnek, mint a kilencven kilenc igaznak. Gyarapítsátok a megtérők számát, hogy ők is üdvösségre jussanak, és ezzel örömet szerezzenek Nekem, hogy Megváltásom és kínszenvedésem hatalmas ára nem lett hiábavalóvá bennük.

 

Drága gyermekeim! Most az Egyházról beszélek nektek. Egyházamat próbának vetettem alá. Ezért engedtem meg a főördögnek, aki kikérte, hogy megrostálja. Nagy fájdalmat jelentenek Számomra azok a lelkek, akik elbuknak, és a pillanatnyi dicsőség és karrier miatt nem Engem, hanem a világot és benne a sátánt szolgálják. De még több örömömet találom a hűséges, kicsiny lelkekben és szentéletű papjaimban, akik alázatosak, engedelmesek és kisded lelkűek a Belém vetett bizalomban és hűséges szolgálatomban. Ők az Én anyám és testvéreim, akik megteszik Atyám akaratát. Most különösen nagy örömömre szolgálnak ezek a kisded lelkek, amikor felkészültek a szenvedésre, még a vértanúhalálra is, Irántam való szeretetükből és hűségükből. Még ha nem is lesznek vértanúkká, a szándékukat úgy veszem, mintha azzá lennének.

 

Drága gyermekeim! Imádkozzatok ezekért a kisdedlelkű testvéreitekért, hogy megmaradjanak a szűk ösvényen, és semmi el ne tántorítsa őket az Irántam való szeretetüktől és hűségüktől. A másik táborra csak azt kérjétek, hogy megkapják és befogadják a tisztánlátás kegyelmét, és ne szolgálják a fenevadat, hogy ne rántsanak magukkal még több lelket, akik hiszékenyek, tudatlanok és könnyű őket a kárhozat széles útjára terelni. Mindazonáltal, mindenkit a kapott talentum szerint ítélek meg, vagyis aki keveset kapott és tudatlan, annak enyhébb lesz a büntetése, mint annak, aki sokat kapott, mert attól sokat kérek számon.

 

Drága gyermekeim! Életetek Előttem nyitott könyv elejétől a végéig. Igyekezzetek úgy élni, hogy az Nekem tetsző legyen életetek minden pillanatában. Erre áldalak meg titeket Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Zsid 2, 3: „az Úr hirdetett” 6: „Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá?”

 

 

 

2017. március 23. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Az óra itt van. Hamarosan kitör az üldözés. Legyetek szüntelen készenlétben! Éljetek életszentségben, hogy bármikor megvalljatok Engem ez előtt az erkölcstelen nemzedék előtt, és az életeteket tudjátok adni Értem.

 

Drága gyermekeim! Ti vagytok az Én kedves báránykáim a báránybőrbe bujtatott farkasok között. Határolódjatok el tőlük! Most különösen időszerűek szavaim: Óvakodjatok a képmutatóktól és eretnektanításaiktól! Ne féljetek megvallani Engem magaviseletetekkel, szavaitokkal és cselekedetekkel! Csak annyi történhet meg, amennyit Én megengedek. Az óra eljött. Éljetek halálra készen! Nagyon sok vértanúm lesz. Véghez viszik gonosz tervüket. De ez lesz a vesztük, mert amikor azt hiszik, hogy győztek, akkor fognak a legnagyobbat bukni, egészen a pokol fenekére. Mindezt pedig azért engedem meg, hogy szétválasszam az igazakat a hamisaktól, a képmutatóktól. Nektek pedig, drága kicsi gyermekeim, akik hűek vagytok, és azok is maradtok Hozzám mindvégig, ezt mondom: irgalmas Szívembe rejtettelek benneteket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nevetek fel van írva az élet könyvében. Bármikor megölhetnek titeket Értem, akkor se féljetek, mert mint vértanú szentek jöttök fel Atyám dicsőségbe.

 

Az idő itt van, hirtelen történik meg minden. Elvesznek Engem, az örök élet szerzőjét. A saját kárhozatukra cselekszenek. Ti határolódjatok el tőlük, maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig! Vonuljatok a rejtekbe, ahol helyet készítettem nektek, ahol újra meg újra bemutatjátok a Szentmisét, és Én a szívetekbe térek.

 

Így imádkozzatok: „Imádott Jézusom! A Te kínszenvedésed és kereszthalálod örök érdemeiért kérlek – melyet Égi Édesanyám Hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve által ajánlok fel Mennyei Örök Édesatyámnak. Engesztelésül a bűnösök megbántásaiért, amelyet Ellened és a Legszentebb Szentháromság és Égi Édesanyánk ellen elkövetnek. Égi Édesanyánk közbenjárására és Vele egyesülve, égig érő könyörgéssel esedezem Hozzád: add meg nekünk a kegyelmet, hogy maradéktalanul beteljesítsük ránk vonatkozó örök, szent tervedet!”

 

Ha így imádkoztok, csodákat fogtok megtapasztalni. Megkapjátok a tisztánlátást.

 

Megáldalak titeket megerősítő áldásommal, Szívem túláradó végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: 2Tessz 1, 4: „üldözés” 2, 1-8: „Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk, Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” 2Kor 4, 2: „Isten szava”

 

2017. március 26. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Nagyon szomorú események előtt álltok. A sátán mindent előre eltervezett. Régóta készül győzelmének megülésére. Az ő győzelme Fölöttem az lesz, hogy eszközei által elvesz Engem tőletek. Ezzel rengeteget árt nektek, mert mindazok, akik nem látnak tisztán és elfogadják tévtanításaikat, az eretnekekhez csatlakoznak. Ingoványos talajra jutnak, és sokan elkárhoznak közülük. Ez az ördög győzelme Fölöttem, amikor elrabolja Tőlem a lelkeket, akikért Én haltam kínhalált. Nagyon sajnálom mindazokat, akik csapdájába esnek, és örökre elvesznek.

Kicsinyeim, drága gyermekeim! Készüljetek föl, mert nemsokára csak a rejtekben fogják bemutatni kiválasztott és szentéletű papjaim a Szentmisét úgy, ahogy azt rátok hagyományoztam, amire ezt mondtam: „Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre.”

Drága gyermekeim! Nagyon kedvesek vagytok Nekem. Bízzatok Bennem mindenekfölött! Csak annyi történhet meg, amennyit Én megengedek. Tartsatok ki mindhalálig a Belém vetett hitben, szeretetben, alázatban és engedelmességben! Az idő rövid. Minden szavam beteljesül a maga idejében. Megáldalak titeket Szívem túláradó, végtelen, minden emberi értelmet felülmúló szeretetével, megerősítő, védelmező áldásommal, ami majd a rejtekre is vonatkozik, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: Ef 1, 9: „Tudtunkra adta… akaratának titkát” Fil 3, 6: „üldözés”

 

2017. március 27. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Nagyon szomorú idők várnak rátok. Az Egyház üldözése már elkezdődött. Imádkozzatok, hogy kitartsatok az életszentségben, Atyám törvényeinek megtartásában! Ne az eretnekek számát szaporítsátok, hanem a földalatti Egyház tagjai legyetek, mint igaz tanúim, akik megtartjátok Atyám törvényeit. Hű és igaz papjaim vezetésével továbbra is részt vesztek a legszentebb Áldozatban, a Szentmisén, és a szívetekbe fogadtok Engem.

Drága kicsinyeim! Ne keseredjetek el! Mindez nem tart sokáig. Rövid idő, és visszajövök dicsőségemben, amikor szám leheletével elsöpröm a gonoszt. Megújítom a Föld színét és visszaállítom az Általam alapított Egyházat eredeti szépségébe és fényébe. Egyházam ragyogása és fénye Én magam leszek a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ti pedig, akik tiszta lélekkel a szívetekbe fogadtok Engem, mind fényhordozóim lesztek, akik által kisugárzom jóságomat, szeretetemet környezetetekre és az egész világra.

Kicsinyeim! Ne aggódjatok, hogy ez hogyan és miként következik be! Bízzátok magatokat Rám, hagyatkozzatok Rám teljesen, mindenben! Én gondoskodom rólatok, és beteljesítem rátok vonatkozó örök, szent tervemet.

Drága gyermekeim! Bízzatok Bennem! Az Én békémet adom nektek, és Szívem szeretetét, amely lángra gyújtja pici szíveteket, hogy viszontszeressetek Engem, és Énbennem testvéreiteket, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Erre áldalak meg benneteket, Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Mk 9, 7: „a felhőből szózat hallatszott: ez az Én szeretett Fiam, Őt hallgassátok” 1Kor 10, 7: „Ne legyetek bálványimádóvá…” 20-22: „Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem az ördögöknek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek az ördögökkel. Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról. Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?”

 

2017. március 28. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! Templomaimban el fogják törölni az Átváltoztatást. Sokan ezt még észre sem fogják venni. Azok, akik gépiesen áldoztak, és nem volt Velem személyes kapcsolatuk, őket sokkal könnyebb lesz félrevezetni, mint titeket, akik éberen figyelitek a Szentmise minden szavát, és lángoló szeretettel imádtok Engem a kenyér és a bor színe alatt, ami az Én valóságos Testem és Vérem, amely Szent Jelenlétemet hordozza.

 

Drága gyermekeim! Rögtön e siralmas idők után, egy új világban fogjátok magatokat találni. Hűlt helye lesz mindannak a testi-lelki nyomorúságnak, amin keresztülmentek. Teljes szabadságban fogtok szárnyalni lélekben Felém, és Én betöltöm szíveteket és az egész Földet. Az Én dicsőségem fénye fogja beragyogni Egyházamból (a Földet). Az örök élet vizét fogjátok inni nap, mint nap Belőlem, a Sziklából, Aki az Oltáriszentségben jelen vagyok. Belőlem fogtok töltekezni, és már nem vágytok senkire és semmire, és nem hiányzik semmi, mert Isten, Aki betölt benneteket, egymaga elég. Ebben a reményben lássátok a rátok váró nagy szorongatást, ami előtt álltok. Bízzatok Bennem rendületlenül! Én gondotokat viselem, Bennem nem fogtok sohasem csalódni. Megáldalak titeket Szívem túlcsorduló, szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: Zsid 4, 12: „Isten szava”

 

2017. március 29. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

 

 

„Drága gyermekeim! Nagyon kedvesek vagytok Nekem. A megrostálás elkezdődik. Én, Aki a szíveket és a veséket látom, úgyis tudom, hogy kiben mi lakik. De mindezt miattatok engedem meg, hogy ti, akik csak a külsőt szemlélitek, a megrostálás által tudatában legyetek annak, hogy ki hova tartozik.

 

Az óra itt van. Mindaz beteljesül, amit előre elmondtam nektek. Készüljetek fel mindarra, ami rátok vár! Bízzatok Bennem! Én veletek maradok minden nap a világ végezetéig. Megáldalak titeket Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Ef 1, 9: „Tudtunkra adta akaratának titkát.” Mk 14, 42: „Itt az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják.” 49: „Az Írásnak be kell teljesülnie.”

 

2017. március 31. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! Most a Mennyországról beszélek nektek. Atyám csodálatos helyet készített nektek, minden embernek, akik a világ végezetéig fognak élni. Egy új Országot, egy végtelen boldogságot, örök boldog életet. Amikor beleteremtette Ádámot és Évát a Paradicsom-kertbe, akkor úgy képzelte, hogy az ember az Istennel lesz együtt, társalogni fognak, látják egymást, és mint egy nagy család, végtelenül szeretetteljes kapcsolatban élnek.

 

De sajnos az ember, az asszony hitt a kígyónak, pedig ha azonnal elutasította volna, semmi hatalma nem lett volna a sátánnak az ember fölött. Ahogy ma sincs, ha ti, szabad akaratotokból és élő hitetekkel visszautasítjátok a kísértéseket. Sajnos Éva hitt a kígyónak, aki Engem hazugnak nevezett, és rávette Évát, hogy ne engedelmeskedjen Nekem. Ezzel kitaszította magát a Paradicsomból, és a halált választotta.

 

Drága kicsinyeim! Ma is mindazok, akik engedetlenek Nekem, elvágják magukat éltető kegyelmemtől, mint a szőlővessző a szőlőtőkétől, aminek következménye az örök kárhozat.

 

A Mennyország ma is nyitva áll mindazok előtt, akik engedelmeskednek Nekem, megtartják törvényeimet, és hűségesen kitartanak követésemben, mindhalálig. Éva és Ádám bűne miatt kellett kínhalált szenvednem az emberiség megváltásáért. Már akkora volt a bűn, hogy csak az Isten Fia, Én voltam alkalmas rá, Aki szent, tiszta, szeplőtelen, ártatlan Bárányként Magamra vettem a világ összes bűnét, és kereszthalálommal kiengeszteltem Atyám jogos haragját. Ezzel megnyitottam az emberiség számára Atyám Országának kapuját. De a szabad akarat továbbra is keresztülhúzhatja Megváltásom szent tervét, mert csak azok üdvözülhetnek, akik Istent szeretik. Ez a főparancs: szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből, felebarátodat pedig úgy, mint magadat. Atyám házában csak szeretet van. Akik nem éltek a Földön szeretetben, azok nem hordozzák magukban ezt az ismeretet (mármint a szeretetet), ezért nem tudnak már odaát sem szeretni. Az ember ugyanis csak addig tud változni, fejlődni, változtatni, amíg testben él ezen a Földön. Mihelyst a lélek kirepül testéből, olyan marad, amilyen halála előtt volt. Ezért ez azt jelenti, hogy ha valaki bűnben élt ezen a Földön, a szeretet helyett a gyűlöletet választotta, akkor olyan marad az egész örökkévalóságon át. Az ilyen lelkek nem akarnak bejönni a Mennyországba, hanem elbújnak a sötétségre, mivel tudják, hogy cselekedeteik bűnösek, ezért titkolják azokat. A Mennyben csupa fényesség uralkodik, és minden tett napvilágra kerül. Én egyetlen lelket sem akarok a pokolra küldeni: ezt ők maguk választják maguknak. Én mindegyiket meg akarom menteni, de csak azokat tudom, akik együttműködnek kegyelmemmel. A szabad akarat és az értelem, amelyet az ember azért kapott, hogy Isten hasonlóságát hordozza magában, meghatározza életét, és döntése az egész örökkévalóságra is kihat. Ezért engedtem meg a poklot és a tisztítótüzet, mivel tiszteletben tartottam az ember szabad akaratát, hogy döntéseik következményét viseljék. Az ember menekül a szenvedés elől. Jóllehet Én az örömre, a boldogságra teremtettem, de a bűn következménye a szenvedés és a büntetés. Csak azok nem szenvednek örökké, akik a Földön elfogadták a kereszteket, megtagadták magukat, és Irántam való szeretetből követtek Engem. Őértük mondtam: Atyám, azt akarom, hogy akiket Nekem adtál, ott legyenek, ahol Én, és lássák dicsőségemet.

 

Drága gyermekeim! Amíg éltek, mindig lesz keresztetek, mert mindazokkal, akiket szeretek, megosztok egy kis szálkát hatalmas keresztemből. Hamarosan beléptek a nagy szenvedésbe, a nélkülözésbe, a rejtekbe. Mindezeket úgy vegyétek, hogy az Én szenvedéseimben osztoztok. A derűt soha ne hagyjátok kirepülni a lelketekből! Tegyetek úgy, mint Szűzanyátok, Aki örömeiből táplálkozott minden szenvedésében. Ti is, amikor szenvedtek, gondoljatok azokra az örömökre, amelyeket megosztottam veletek, hogy kibírjátok mindazt, ami még rátok vár. Bízzatok Bennem! Mindig megkapjátok Tőlem az erőt. Soha nem foglak benneteket erőtökön felül próbálni. Amíg ezen a Földön éltek, mindig próbatételeknek foglak titeket alávetni azért, hogy bizonyítsátok hűségeteket és szereteteteket Irántam. Kövessetek Engem a keresztúton, és akkor bennetek is el tudom mondani halálotok óráján: Atyám, a feladatot, amit rám bíztál, elvégeztem. Megdicsőítettem nevedet a Földön. Erre áldalak meg titeket, kicsi gyermekeim, Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

 

Szentírási megerősítések: 1Tim 4, 5: „Az Isten tanítása”


a

Az ősi pálosok és az engesztelők – és a mai magyar egyház

2016. 03. 13, Vasárnap

Jézus imádkozott a Mennyei Atyához, és közben könnyek peregtek le az arcán a bűnös emberiségre tekintve. Egy szeráf angyal kehelybe gyűjtötte a könnyeket, mert Jézus minden egyes könnycseppjének felülmúlhatatlan értéke van. Szemlélődésem alatt az angyal megjelent előttem és a kehelyben lévő könnyeket rám öntötte, miközben így szólt: „Te is rászorulsz Isten irgalmára, mert nem vagy különb másoknál. Az alázatosság erénye vezesse lépteidet, mert csak így haladhatsz egyenesen az üdvösség útján Krisztus példáját követve. Az Úr könnyeit hullatja a nemzetekért és a lelkek sokaságáért, akik elvesznek. Ó, nem is tudjátok, hogy milyen közel van az ítélet napja! Tartsatok bűnbánatot és térjetek meg mindennap, mert a megtérés egy egész életen át tart bűnre való hajlamotok miatt. De ne féljetek, mert Isten irgalmas azokhoz, akik hallgatnak az Ő szavára és törekednek a jóra! E könnyekkel nemcsak téged mostalak át, hanem veled együtt engesztelő testvéreidet is. Merüljetek el Krisztus szenvedéseiről való elmélkedésetekben, hogy átérezhesseték az Ő fájdalmát a bűnösök iránt. Az együttérzés vezesse gondolataitokat és szavaitokat az imádságaitok alatt, hogy érezzétek felelősségeteket a lelkek megmentésében. Ez a világ érzéketlenné vált Isten és a nyomorultak iránt. Vigyázzatok, nehogy a ti szívetek is keménnyé és közömbössé változzon! Legyetek szelídek és alázatos szívűek, ahogyan a ti Megváltótok, aki irgalmas volt a bűnbánókhoz! Testvéreim – mert mi angyalok is lélekben a testvéreitek vagyunk – az engesztelésetekben nélkülözhetetlen a bűnbánat gyakorlása. Ti az emberiség, nemzetetek és családjaitok bűneiért is engeszteltek, ezért őrizzétek szívetek tisztaságát, hogy engesztelésetek értéke fölemelkedhessen egészen Isten lábaihoz, aki a világmindenség Trónján ül. Mi, angyalok, a velünk való szövetségkötésetek óta különleges módon veletek vagyunk, hogy elősegítsük küldetéseteket.”

A szeráf angyal elvezetett egy templomba, és amikor beléptünk oda, engesztelőket láttam leborulva az Euchariszta előtt. Felfigyeltem arra, hogy a hófehér ruhák mellett csillogó zöld palástok fedték be az engesztelők hátát. A szüntelen imádat és imádság alatt megrendülve néztem, hogy az emberek testéből tömjénfüst árad. Mindenkinek más-más módón, mert különböző a lelkünk. Ott, ahol a füst halvány volt és nem tudott fölszállni az egekig, az angyalok hozzá segítettek. Az Eucharisztia előtt egy hatalmas edény volt, amiből áradt a tömjénfüst. Ezt az edényt a valaha itt élt pálos szerzetesek vették körül, és középen láttam Boldog Özsébet, aki így szólt: „Krisztus tökéletes engesztelő áldozata megnyilvánult kínszenvedése és kereszthalála során. Mi az életünket tettük arra, hogy Őt mindenekfelett szolgáljuk akár halálunk árán is. Az Úr összekötötte szíveiteket a mi szívünkkel, mert küldetésünk egy forrásból fakad. Most is veletek vagyunk – annak ellenére, hogy testünk sírban fekszik a föld alatt –,  mert Isten mellett állunk, aki égi megbízást adott nekünk, hogy a magyarokat vezessük Szűz Máriával az élén. Örömmel szemléljük, hogy a magyarok hazaszeretete (ország védelmezése) nem szunnyadt el ellentétben más nemzetekkel. Amíg ez az öntudat élő marad, országotok kifog virágozni. Ez a felvirágzás azonban nem jelenti azt, hogy a megpróbáltatások elkerülik Magyarországot. Még sok harcot kell megvívnotok, mert az akadályok nem szűnnek meg. Az idegen népek nem fognak megállni addig, amíg el nem érik a céljukat, vagyis a honfoglalást. Európára most sötétség száll, és nagy veszedelemben fog részesülni. Isten próbára teszi a kereszténységet jobban, mint Izrael népét. Mert a keresztén nép ismeri az igazságot, ami Krisztus személyében nyilvánul meg. A bálványimádással kivívjátok magatok ellen Isten szent haragját. Vizsgáljátok meg szíveteket, hogy egyedül csak az igaz király uralkodhasson fölötte! Leborulásotokkal megenyhítitek az Atya szívét a bálványimádás bűnei miatt. Imádkozzatok keresztény testvéreitekért, hogy felismerjék a világ tévedéseit, hazugságait és kísértéseit! Imádságaitokhoz mi is csatlakozunk, hogy a veletek való egységünk bőséges gyümölcsöket teremhessen.”

Jézussal, az angyallal és a pálosokkal együtt megtekintettük a magyar egyházat. Az Úr háromszor megtömjénezte a Szentháromság nevében egyházunkat, amelyet egy hatalmas, több tornyos épület jelképezett, hogy a gonosz lelkek sokasága eltávozzon onnan, akik gátolni akarják Isten tervét. Láttam, hogy a tömjén füstje szétáradt az épületben, és a gonosz lelkek menekültek vissza egyenesen a pokolba. Együtt bementünk az épületbe, és a klérus nagy része bűnbánatot tartott. Ám voltak olyanok is, akiknek kemény maradt a szívük. Jézus minden felszentelt szolgáját magához ölelte irgalmával és azt mondta nekik: „Ne féljetek, mert nem elpusztítani jöttem magyar egyházatokat, hanem megtisztítani! Örvendezzetek, mert halottak voltatok és életre keltetek, elvesztetek és megkerültetek (Lk 15, 24).” Akik keményszívűek voltak, őket az Úr meghintette könnyeivel, és szívük átváltozott érző szívvé. Jézus lehajolt a püspökökhöz és azt mondta: „Fiaim, ti vagytok az Én apostolaim és nyájam pásztorai. Az Egyház híveinek nagy szüksége van a vezetésetekre, hisz – ne feledjétek! – minden juhomat rátok bíztam. Az életemet adtam értetek, hogy ti is életeteket adjátok felebarátaitokért és Istenért. Fogadjátok Szentlelkem megújító erejét, hogy tisztábban lássatok, és szilárd hitetek legyen az örök életben!” Néhány püspök letérdelt az Úr előtt és a szeretettől megrendülve azt kérték, hogy vigye őket magával. Erre Jézus így felelt: „El fogok jönni értetek hamarosan. Még időre van szükségetek, hogy megtisztuljatok egészen és alkalmassá váljatok az üdvösségre.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1058-az-osi-palosok-es-az-engesztelok-es-a-mai-magyar-egyhaz

Még egy kis haladék, de már közel az idő

2016. 03. 16,

Láttam a Szűzanyát, a Mennyei Atya előtt térdelt kezében a Jelenések könyvével, ami nyitva volt. Isten felemelte jobb kezét és olyan nyelven (talán arámul) beszélt, amit nem értettem. Megrendülve néztem, hogy az Úr szava által a Jelenések könyvéből egyre több szereplő jön elő, akik beléptek a világunkba és beteljesítik Isten igéjét, amelyet Szent Jánoshoz intézett. Édesanyánk mindezt könnyes szemekkel szemlélte, mert tudta, hogy az emberiség már nem kerülheti el Isten igazságosságát. Ekkor a Mennyei Atya együttérzéssel tekintett a Világ Királynőjére, majd arca komollyá változott, miközben így szólt: „Leányom, a bűnöket eltörölhetem a bűnbocsánat szentségében, de a következményeket nem. Ezzel az egész emberiségnek számolnia kell, hogy felismerje a bűn lényegét. De Én ezt a megrostálást is a javukra fordítom éppúgy, mint Izrael népének.” Az Atya bal tenyerében láttam egy követ, melynek súlya lefelé húzta a kezét és közben jobb keze felfelé emelkedett. Az Atya így szólt: „Ahogyan a bűn súlya növekszik, és lefelé húzza bal kezemet, úgy igazságos kezem fölemelkedik és ítéletet mondok az emberiségre. De nem feledkezem meg maradék népemről, akiknek az Újvilágot ígértem.” A Szűzanya oldalán megjelent Jézus, és mindketten egymásra tekintettek, majd a Fiú azt mondta az Atyának:Atyám, az emberiségnek szüksége van irgalmamra. Ez az utolsó mentőövük. Még sok lélekre várakozok, hogy megtérjenek Hozzám. Tudom, hogy sok haladékot adtál, mert hosszantűrő vagy. Még egy kis időt kérek Tőled, hogy engesztelőimmel még több bűnös embert megmentsünk. Légy kegyes, mint király az ő szolgáihoz!” Erre az Atya ezt felelte: „Rendben van, Fiam, engedek a kérésednek, mert szeretlek, és veled együtt az emberek megváltását akarom. Bölcsességemben úgy döntöttem, hogy még lehetőségeket és felhívásokat tárok a bűnösök elé. Aki él ezekkel és megváltozik, az megmenekül. Aki pedig elhalasztja, és nem foglalkozik velük, az elvész.” Ezután a Mennyei Atya lehajolt a Szűzanyához, és atyai szívéből elővette igazságának fénysugarát és arra kérte legszentebb leányát, hogy helyezze el minden engesztelő szívében. Miután megtette és imádkozott értünk, a Szűzanya, így szólt hozzánk: „Fiam, az út, az igazság és az élet. Az út a szenvedést jelenti, az igazság a lelketek megmérettetését, az élet pedig az örökkévalóságot. Akik követik Fiamat, ezeken keresztül kell menniük, hogy elérhessék életük végső célját. Imádkoztam értetek, hogy amikor az igazság feltárul előttetek, és a földre zuhantok, talpra tudjatok állni és tovább tudjatok menni úgy, mint Szent Pál.”

Mária Magdolna


http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1059-meg-egy-kis-haladek-de-mar-kozel-az-ido

a

Jézus fájdalmait átélni

2015. 03. 16.       
Kedveseim, fejezzétek ki hódolatotokat az isteni Üdvözítő előtt! Lépjetek hozzá és időzzetek vele végig a fájdalmas keresztútján, egészen a Golgotáig! Hallgassátok szívetekben, mire indít, mit mutat meg nektek Jézus! Engedjétek, hogy minden olyan fájdalommal megérintsen titeket, amelyet szenvedése során az emberiség okozott neki! Ha valakinek megengedi a szenvedés egy kis darabját, viselje el nagy szeretettel és ne dobja el magától. Legyen hálás a szíve annak, aki azt megtapasztalja! Maradjatok Jézussal és tartsatok ki vele együtt a megpróbáltatásokban! Ő ad bőven erőt nektek, de csak akkor, ha szorosan mellette álltok.  
2015. 03. 20.     
Kedveseim, kísérjétek el keresztútján Jézust! Álljatok lélekben szorosan mellé és éljétek át megpróbáltatásait! Aki így végzi a keresztutat, annak szívébe belevésődik Jézus minden gyötrelme. Ez azért fontos, hogy tudjátok, Jézus előttetek ment keresztútján és a ti szenvedéseiteket megelőzte. Nincsen olyan fájdalom, amit át ne élt volna testében, lelkében és egész valójában. Ezért bátran rábízhatjátok magatokat és engedjétek meg neki, hogy végigkísérjen a ti fájdalmaitokban. Mert ha ezt megengeditek, meglátjátok, hogy megédesül szenvedéseitek gyötrelme, mert Ő az, aki átveszi tőletek a keserűség kelyhét, még akkor is, ha azt nektek is ki kell még innotok. Szemléljétek, és akkor megértitek saját megpróbáltatásaitok értékét! Így érezzetek rá a szenvedés elfogadásának értékére!
2015. 03. 30.     
Kedveseim, a nagyhét, Krisztus szenvedésének hete elérkezett. Járjátok végig a hét liturgikus állomásait és úgy hallgassátok Isten szavát, a szent igét, mintha ti magatok is jelen lennétek az eseményeken. Amennyire csak lehetséges, és lelki adottságaitok megengedik, éljétek át minél hitelesebben és használjátok ki a kegyelmi időt amennyire csak lehetséges. Úgy készüljetek, mintha a ti életetek utolsó állomásához érkeznétek és rendüljetek meg az Úr Jézus szenvedésének láttán. Inkább befelé éljétek meg és ne külsőségekben nyilvánuljon meg e készületetek, mert azzal sokat veszítene értékéből. Hozzatok még több áldozatot, és legyetek nagyon áldottak!
2015. 04. 03.   Jézus       Nagypéntek
Gyermekeim, életemet adom értetek. Kísérjetek el a Golgotára és éljétek át Velem keresztutam iszonyatos borzalmait és keresztre feszítésem gyötrelmeit! Semmihez sem fogható ez a fájdalom, melyet ekkor elszenvedtem, de amelyet misztikus módon ma is el fogok szenvedni. Engedjétek, hogy szenvedésem iszonyata titeket is megérintsen, hogy minél erőteljesebben lelketekbe vésődjön, az Én értetek önként meghozott áldozatom! Maradjatok Velem és ne széledjetek el világias gondolataitok által, hanem összeszedetten lépjetek rá keresztutamra! Minden erőtökkel azon legyetek, hogy Édesanyám mellé állva, egy szívvel és lélekkel engeszteljétek mennyei Atyámat értem! Imádkozzatok, és soha ne feledkezzetek meg az üdvösség hozó tervemről, hogy bevezethesselek benneteket az örökkévalóságba!

Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/934-jezus-fajdalmait-atelni

Húsvét nyolcada


2015. 04. 07.       Jézus
Gyermekeim, jöjjetek, éljétek át az Én feltámadásom örömét. Ezt a világ nem tudja nektek megadni, mert nincs meg benne a hit fénye, mely egyedül képes Hozzám vezetni a lelkeket. Békesség nektek, ahogy apostolaimnak is mondtam. Én legyőztem a halált. Ha Hozzám tartoztok, akkor a sátánnak nincs hatalma felettetek. De vigyázzatok, mert ott ólálkodik körülöttetek és próbál rávenni titeket mindenféle földi örömre. Ti azonban szóra se méltassátok, csak egyedül Énrám figyeljetek és Bennem bízzatok. Buzdítalak mindnyájatokat, hogy a nagy küzdelem idején, mely hamarosan rátok szakad, tartsatok ki. Maradjatok Édesanyámmal, mert ő fog titeket Hozzám vezetni a leghatékonyabban. Az Ő édesanyai palástja védelmezni fog benneteket, de tegyetek meg mindent, amire felszólítást kaptok általa. Tartsatok ki és tartsatok össze. Közösségeitek forrjanak egységessé, családotokat is beleértve, amely a legnagyobb közösséget alkotja. Vigyázzatok egymás testi-lelki épségére, ne legyetek közömbösek egymás iránt, hanem segítsetek, különösen a rászorulókon! Szeretettel emellek magamhoz titeket, és megáldom minden tevékenységeteket. Jézusotok
 
2015. 04. 08.       Jézus
Gyermekeim, adjátok át magatokat úgy, ahogy vagytok. Ne akarjatok megfelelni senkinek sem, csak egyedül Nekem, mert egyedül Én tudok rajtatok segíteni és tudlak titeket elvezetni az örök üdvösségre. Ne hajszoljátok a világi élvezeteket, és ne akarjatok meggazdagodni, mert az, aki így tesz, az mindennél szánalomra méltóbb! Vigyázzatok nagyon lelketek épségére és engedjétek, hogy Szentlelkem vezessen benneteket. Legyetek nagyon boldogok, látszódjon rajtatok megváltásom öröme és békéje. Hitben éljetek és tanítsatok meg másokat is hitben járni. Ne féljetek attól, aki a testet megölheti, mert a ti lelketekben kárt nem tehet, ha ti nem futamodtok meg. Legyetek áldottak és ne szomorkodjatok, mint akiknek nincs reményük. Vigyétek az emberek közé az Én feltámadásom békéjét. Legyen ez a ti küldetésetek. Apostolkodjatok hát, és örvendezzetek, mert veletek vagyok a világ végezetéig. Jézusotok
 
2015. 04. 09.       Jézus
Gyermekeim, legyetek bátrak és erősödjék szívetek a buzgóságban. Legyetek kitartóak és tüzes lelkűek! Engedjétek magatokat Szentlelkem által vezetni! Önmagatok megismerésére fordítsatok nagy gondot. Csak az önismeret vezethet el benneteket Hozzám. Őszinte lélekkel keressetek magatokban Engem, mert akkor biztosan megtaláltok. Legyetek bátrak hitetek megvallásában, de arra is figyeljetek, mikor és ki előtt tesztek hitvallást! Sajnos egyre több rosszindulatú és fondorlatos ember ólálkodik körülöttetek, akik csak arra várnak, mikor csalhatnak kelepcébe benneteket. Tőlük ne féljetek, csak bízzátok Rám kellő megfontolással kimondott szavaitokat. Ne ítélkezzetek mások fölött, még akkor sem, ha azok másképp gondolkodnak. Ha Hozzám fordultok, akkor segítek nektek felismerni önmagatokban a gerendát. Ne féljetek ezektől a szembesítésektől, mert ezek csakis a lelketek előmenetelére szolgálnak! Bátran bízzátok Rám magatokat, akkor Én mindig időben érkezem segítségetekre! Jézusotok
 
2015. 04. 10.      Jézus
Gyermekeim, oldozzátok el kötelékeiteket rendetlen ragaszkodásaitoktól. Engedjétek, hogy feltámadásom fénye eloszlasson bennetek minden bűnös vágyat, amely eltérít ösvényemtől! Ti is vessétek ki a hálót szavamra és meglátjátok mekkora lesz a fogás. Vagyis nyissátok meg szíveteket az imádságra, hogy sok lélek fennakadjon hálótokban. Buzgón imádkozzatok, és kérjetek Engem, Üdvözítőtöket, hogy sok kegyelmet tudjak kieszközölni a lelkek megmentésére. Minden felajánlásotokat hatékonyan járja át buzgóságotok. Engedjetek magatokhoz Engem egészen közel, hogy teljes bizonyosságot élvezhessetek. Nagyon szeretlek benneteket és bizalommal számítok rátok. Jézusotok
 
2015. 04. 11.      Jézus
Gyermekeim, készüljetek és fogadjatok el minden megaláztatást, ami benneteket ér. Engeszteljetek azokért, akik elutasítanak benneteket, akik rosszat forralnak ellenetek. Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni azáltal, hogy elhiszitek azokat a vádakat, amelyekkel illetnek titeket. Hozzátok ezeket a lelkeket is irgalmam tengerébe, mert ha ti nem ajánljátok fel értük megpróbáltatásaitokat, akkor nagyon könnyen elveszhetnek. Azok az emberek, akik nem látják be tévedéseiket, és akik nem élnek a bocsánatkérés kegyelmével az elkárhozás veszélyében élnek. Imádkozzatok, imádkozzatok és ne feledjétek, milyen jó vagyok mindnyájatokhoz. Még a bűnösöket sem vetem el, hogy lehetőséget adjak nekik a megtérésre. Legyetek hálásak minden felismerésért, és azért a nagy kegyelemért, hogy Hozzám tartoztok! Jézusotok
 
2015. 04. 12.     Jézus        Irgalmasság vasárnapja
Gyermekeim, irgalmasságom kiárad az egész világra. Hozzatok áldozatokat a lelkekért! Engedjétek, hogy irgalmamat kiárasszam rátok! Ne álljatok ellen az Én határtalan szeretetemnek és ne engedjétek, hogy a világ behálózzon benneteket! Nyissátok meg szíveteket és jöjjetek irgalmam tengerébe. Mártózzatok szívem irgalmas szeretetébe, mert csak ott találjátok meg békéteket. Ne féljetek Tőlem, aki oly nagy szeretettel közeledek felétek. Bízzatok Bennem, akkor Én is bizalommal leszek irántatok. Szeretetem mérhetetlenül árad felétek. Kérlek, ne utasítsátok vissza, mert az nagy fájdalmat okoz Nekem. Legyetek készek mindenben engedelmeskedni, akkor megvédelek benneteket. Jézusotok

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/948-husvet-nyolcada-2

a
Átérezni az Egyház helyzetét
 
Kedveseim, az imádság mindig készenlétben tart titeket és készségessé teszi lelketeket a kegyelmek befogadására. Most van a kellő idő, jól használjátok fel. Ne lankadjatok és ne legyetek késedelmes szívűek megtenni a jót, amit tőletek vár a Szentháromság! Tanuljatok meg csendben, a rejtekben imádkozni, mindazokért, amiket megmutatnak nektek. Éberen őrködjetek gondolataitok felett, és ne engedjétek, hogy bizonyos érzések indulatokat váltsanak ki belőletek, mert az biztos, hogy nem a jótól van. Kérjétek a kegyelmet, hogy át tudjátok érezni az egész katolikus egyház helyzetét! Mi az, amit most leginkább elvár tőletek Jézus? Az engeszteléshez minden olyan terület odatartozik, amelyben felismeritek Jézus fájdalmát és a tiéteket egyesítitek az övével. Bátran vigyétek keresztjeiteket Hozzá és engedjétek, hogy hasson rátok az Ő irgalmas szeretete!

2013. 03. 15. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/aterezni-az-egyhaz-helyzetet

 

Feláldozni magunkat

Kedveseim, vigyázzatok, hogy ne legyen dac, ellenállás a szívetekben a körülöttetek zajló események miatt. Ahogy Jézus is mindent elszenvedett és elviselt, úgy nektek is fel kell áldoznotok a megpróbáltatás oltárán magatokat. Semmi nem vész el abból, amit tiszta szívből és őszinte szándékkal tesztek, vagy elviseltek. Imában készítsétek lelketeket azoknak az elviselésére, amiket majd megtapasztaltok. Csendben, némán tűrve készüljetek! Először csak a kis dolgokban viseltek el megpróbáltatást azért, hogy hozzáedződjetek a nehezebb helyzetek elviseléséhez. Mégsem kell félnetek, mert a lelketek és egész lényetek az Szentháromság oltalmában van.

 

2013. 03. 16. Anna Terézia

 

Imádkozzatok a főpapokért!

Kedveseim, alázattal boruljatok le a Szentháromság színe előtt és könyörögjetek irgalomért! Imádkozzatok a főpapokért, hogy bűnbánó szívvel Isten irgalmába kapaszkodjanak és felismerjék és megkülönböztessék a lelkeket, melyek az Egyházban erőteljesen működnek. Támogassátok meg szolgálatukat ima-kilencedekkel, hogy megálljanak a felelősségre vonás napján. Imádkozzatok, hogy az Egyházban ne a széthúzás, hanem a krisztusi evangélium útját járók egysége erősödjön. Ne kételkedjetek a próféciákban! Mindennek be kell következnie, amit a Szentírás megjövendölt. Ne féljetek, csak higgyetek és imádkozzatok szüntelenül a magyar egyház egységéért és megerősödéséért.

 

 

 

2013. 03. 17. Anna Terézia

 
 
A gondolat bűnei

Kedveseim, éberen őrködjetek gondolataitok felett, mert nem is sejtitek, milyen nagy erőket mozgat meg a gonosz lélek, hogy a gondolat bűneinek csapdájába essetek. A legveszélyesebb, amikor hamisan és helytelenül gondolkodtok olyan személyekről, akik nem túl szimpatikusak nektek. Nagy veszélyt jelenthet számotokra az, amikor beleegyeztek olyan dolgokba, amiket az illető személy ellen fordítotok, és ezzel már meg is bélyegeztétek, vagy rosszabb esetben megítéltétek őt. Óvakodjatok attól, hogy másik emberről elsőként a rosszat feltételezzétek. A megítélés sohasem a ti feladatotok. Ezt azért mondom nektek, hogy figyelmeztesselek benneteket, hogy a rossz milyen alattomos módon próbál hozzátok férkőzni, akár egy rossz gondolaton keresztül is. Imádkozzatok az unszimpátia leküzdéséért, hogy mindig szeretettel gondoljatok egymásra még akkor is, ha másik ember élete kivetnivalót hagy maga után.

2013. 03. 22. Anna Terézia

 
 
Megkezdődött a Nagyhét

Kedveseim,arra figyeljetek, ami előttetek áll és ne arra, ami már elmúlt. Megkezdődött aNagyhét. Mélyedjetek el Krisztus szenvedésének misztériumában! Menjetek és haladjatok lábai nyomában, akkor megismeritek keresztútjának állomásait. Ne féljetek, olyan helyen nem kell járnotok, amelyet Jézus már ne járt volna meg. Ha elindultok, Ő biztosan veletek megy, mert előttetek halad. Ő adja az erőt a küzdelmekhez. Bízzatok benne, mert legyőzte a halált!

2013. 03. 24. Anna Terézia

 
 
Ne féljetek, csak engeszteljetek!

Kedveseim, minden helyzetben őrizzétek meg nyugalmatokat! Ne féljetek, a gonosz lélek nem tud kikezdeni veletek, mert egészen elköteleztétek magatokat a Szentháromságnak. Tartsatok ki mellette mindhalálig! Vigyázzatok, a gyorsan pergő események ne ingassanak meg benneteket. Már sokan vannak, akik elpártoltak attól az úttól, melyet számukra kijelölt a Szentháromság. Imádkozzatok értük, hogy legalább a Nagyfigyelmeztetéskor felismerjék tévedésüket, beismerjék mulasztásukat. Megkezdődtek az igazán komoly engesztelések, amelyek arra szolgálnak, hogy az igazságtól elpártoltakért felajánljátok szenvedéseiteket. Minél rejtettebben teszitek, annál hatékonyabbak lesznek áldozataitok. Ne féljetek, csak engeszteljetek! Ne bírálgassatok, csak buzgón imádkozzatok!

2013. 03. 25. Anna Terézia

 

Rendkívüli időjárás

Kedveseim, a körülöttetek történő eseményekkel is figyelmeztetni akar benneteket a Szentháromság. A rendkívüli időjárás is ezek közé tartozik. Vajon észreveszitek e, hogy egyre kaotikusabb állapotok között kell élnetek, amit az emberek egyre nehezebben viselnek el? A Szentháromság rá szeretné ébreszteni a lelkeket, hogy ébredjenek fel és ne a világi dolgokban keressék problémáikra a megoldást, hanem Isten irgalmában. Egyedül csak az segíthet rajtuk, ha feltekintenek arra, akit átszúrtak, a kereszten függő Jézus Krisztusra. Onnan kell várniuk az üdvösségüket, melyet a feltámadás dicsősége ragyog be. Sajnos, még a választottak is kételkednek, amikor nem látnak maguk körül biztos pontot. Legyetek éberek és vigyázzatok magatokra és egymásra is, hogy el ne bukjatok, amikor megpróbáltatások érnek titeket! Bízzatok!

2013. 03. 26. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/rendkivueli-idjaras

 

Boldogok a lélekben szegények

Kedveseim,hozzátok fordulok drága kis engesztelőim. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni, amikor a szegénység és az egyszerűség látszatával próbálnak meggyőzni titeket! Minden keresztényben természetesen kell működnie azoknak az erényeknek, melyeket maga Jézus mutatott meg. Elsősorban lélekben kell a szegénységet, az alázatos lelkületet élni úgy, ahogy azt Jézus elénk tárta. Ne feledjétek, egy szegény sorsú ember is lehet felfuvalkodott, amikor nem képes elfogadni sorsát és folyton lázadozik és nem képes elfogadni nincstelenségét. Vigyázzatok, ne engedjetek a megtévesztés lelkének, aki el akarja hitetni veletek, hogy minden kereszténynek ezt az utat kell járnia. Csak azok képesek mindenüket elhagyni Jézusért, akiket egészen a szoros útra hívott meg. Csak nagyon kevés ember van, aki a kegyelem által megkapja a teljes kiüresedés és a teljes Istenre hagyatkozás ajándékát. Ez a kegyelem ajándék és nem kiváltság. Bízzatok, és ne kételkedjetek utatokban!

2013. 03. 27. Anna Terézia

 

Nagycsütörtök

Kedveseim,ma, Nagycsütörtökön, amikor összegyűltök az Utolsó Vacsora emlékére a templomokban, ne feledjétek, valóságosan is jelen vagytok Krisztussal egy asztalközösségben. Ezért nagyon fontos, hogy gondosan elmélkedjétek át és helyettesítsétek be magatokat az apostolok helyébe. Úgy foglaljatok helyet, hogy ne Júdásként viselkedjetek, hanem egészen adjátok át magatokat a szent misztériumnak. Krisztus Teste és Vére valóságos jelenlétében éljétek át, hogy Jézus valóságosan nektek ajándékozza szent Testét és Vérét ételül és italul. Ha nem eszitek az Ő testét, és nem isszátok az Ő vérét, nem lesz élet bennetek. Éljétek át a mai nap csodálatos együtt létét, és engedjétek, hogy ez az esemény egészen meghatározza életetek hátralévő részét! Legyetek egyek Krisztussal, ahogy Ő is eggyé vált veletek!

2013. 03. 28. Anna Terézia

 
 
Nagypéntek

Kedveseim, minden fájdalmat és szenvedést ajánljatok fel, különösen a mai napon, amikor Jézus Krisztus kereszthalálára emlékeztek! A megpróbáltatások annak reményében viseljétek, hogy a fájdalmak tengerén túl ott vár rátok az Örök Élet dicsősége! Ne féljetek felvenni Jézussal a keresztet, mert akkor eljuttok vele a feltámadás dicsőségébe! Hódoljatok az Úr Szent Keresztje előtt! Nyissátok meg szíveteket, hogy rátok áradjon a Jézus oldalsebéből fakadó vér és víz, mert onnan jön az üdvösség számotokra! Éljétek át az Úr szent jelenlétét a kereszten, és kérjétek az Ő irgalmát rátok és testvéreitekre! Engedjétek, hogy a fájdalom tőre átjárja a lelketeket, ahogy Égi Édesanyánk szívét is mélyen általjárta! Érezzetek vele együtt, hogy egyre jobban megértsétek, milyen nagy ára van megváltásotoknak! Tartsatok ki szorosan mellette, így az Egyház biztos hajóján evezhettek!

2013. 03. 29. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/nagypentek

Egy akarattal, egy közös célért.

Kedveseim, ragadjatok pajzsot és vértet, és úgy küzdjetek a sátán gonosz támadásai ellen! Fegyveretek legyen kifényesítve, és eddzétek magatokat a harcra! Szüntelenül vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy kik és milyen erők akarnak titeket rászedni olyan dolgokra, amely nem a Szentháromság akarata. Legyetek éberek, és segítsetek egymásnak, ha valamelyikőtöknek problémája van a küzdelem során! Fogjatok össze, imaláncotokat úgy erősítsétek meg, hogy mindnyájan egy akarattal, egy közös célért küzdötök! Így válik rendkívül hatékonnyá kilencedeitek végzése. Nagyon erős bázist alkot az egységben felajánlott imaszándék. Ezekre az ellenséges erők meggyengülnek, és darabokra hullanak. Ezért tartsatok ki minden közösségben mondott imában! Vegyétek ezt nagyon komolyan, akkor majd meglátjátok mily hatékony erőt képviseltek a gonosszal szemben!
2012.03.06.           Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/egy-akarattal-egy-koezoes-celert

 

Próbatételek.

Kedveseim, mindig a kegyelemosztó Szentháromságra tekintsetek! Onnan várjatok minden segítséget, mely a megpróbáltatások miatt szükségesek számotokra. Győzzétek le a félelmet, mely mást akar mondani bennetek, mint amit az Úr irgalma megmutat. Maradjatok mindvégig kitartóak a megpróbáltatások alatt is, és vessétek alá magatokat a Szentháromság átvilágító kegyelmének. A próbatételeket hősies kitartással kell kiállnotok, melynek jutalma nem marad el. Bízzatok és imádkozzatok! Fogjatok össze egymás megsegítésére, akkor még jobban felerősödnek kegyelmeitek. Édesanyánk vezetésével haladjatok továbbra is,
2012.03.07.        Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/probatetelek

Ráhagyatkozni teljesen a Szentháromságra.

Kedveseim, miért nem adjátok át magatokat teljesen és fenntartás nélkül a Szentháromságnak? Ne kételkedjetek, hanem bízzatok, mert Ő vezeti életeteket! Mindig mellettetek áll és megsegít, amikor szükséget szenvedtek. Tanuljatok meg teljesen ráhagyatkozni és engedjétek át magatokat neki! Bízzatok, még ha harcolnotok is kell, mert Ő mellettetek küzd mindvégig. Ezért ti is állhatatosan küzdjetek a Szentháromság oldalán Édesanyánk védelme alatt. Szüntelenül követlek és kísérem göröngyös útjaitokat. Mindig csak felfelé nézzetek, mert csak onnan jöhet a segítség!
2012.03.08.            Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/rahagyatkozni-teljesen-a-szentharomsagra

Irgalmasság órája

Kedveseim, Isten irgalmassága valóban felülmúlja minden elképzeléseteket. Ha az irgalmasság órájában elmerültök a Szentháromság irgalmas szeretetében, és elé hozzátok a bűnben megátalkodott lelkeket, és kéritek rájuk az irgalom végtelen kiáradását, meg fogjátok tapasztalni a kegyelem kézzel fogható jeleit mindazokon, akikért imádkoztok. Ezért ne mulasszatok el egyetlen alkalmat sem, hogy segítségükre siessetek a bajban sínylődő lelkeknek. Bízzatok a Szentháromság irgalmában, mert kész kiárasztani rátok szeretetének áradatát. Miközben másokért imádkoztok, készítsétek lelketeket a nagy találkozásra!
2012.03.09.              Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/az-irgalmassag-oraja

A lelkiismeret szava 
Kedveseim, mindig figyeljetek a belső hang hívó szavára! Ez a lelkiismeretetek hangja, melyet soha nem altathattok el. Jól karban kell tartanotok, hogy tisztán csendüljön fel, és amikor figyelmeztet benneteket, meghalljátok szavát! Éberen őrködjetek tehát, hogy azonnal reagálhassatok! Ha ügyeltek cselekedeteitekre, és engeditek, hogy a Szentlélek Isten bevilágítson lelketekbe, akkor biztosak lehettek, hogy pontosan reagáltok lelkiismeretetek szavára. Ne féljetek soha, amikor mélyen elrejtett dolgokat hoz a felszínre, mert az biztos nem a ti gondolataitokat jelzi, hanem az isteni igazságosság fénye nyilvánul meg bennetek. Engedjétek feltárulkozni az igazság ismeretét, mert csak így tudjátok felfedezni a helyes ösvényt.
2012.03.10.                     Anna Terézia
 
 
 
Önmagunk Szűzanyára bízása
 
Kedveseim, miért kételkedtek abban, aki meghívott titeket? Ne engedjétek, hogy a hitetek bizonyossága elferdüljön, és hamis irányt váltson! Rendíthetetlenül és sziklaszilárdan bízzatok a Szentháromságban, aki felkészített titeket a nehéz küzdelmekre. Bízzátok rá egészen magatokat és tegyetek félre mindent, ami eltérítene az égiek szeretetétől! Édesanyánk veletek együtt érezve szenved, és segít keresztjeitek hordozásában. Bízzátok magatokat egészen őrá, és nyíljatok meg egészen édesanyai szíve szeretetének! Nektek is az ő szeretetét kell továbbítanotok testvéreiteknek, akik mellett soha ne menjetek el üres kézzel, hanem mindig túlcsorduló mértékkel mérjetek nekik abból, amit ti is ingyen kaptatok! Buzgón cselekedjetek!
2012.03.11.           Anna Terézia
 
 
 Hogyan sáfárkodjunk?
 
Kedveseim, most is szeretetem élő jeleként szólok hozzátok, hogy jól sáfárkodjatok az időtökkel és minden feladatotok elvégzésével, amelyet rátok bízott a Szentháromság! Soha nem lehet majd akkora öröm a szívetekben, mint amikor mindennel el tudtok majd számolni neki, amivel megbízott benneteket. Mindent adjatok oda, még a mulasztásaitokat is, az örömötöket is, mert a Szentháromságnak nagy gondja van mindezekre. Amikor valamire nem jut időtök, azt ajánljátok fel. Ha sikerül elvégeznetek valamit, akkor annak örömét adjátok át! Minden, amit tiszta szívből és őszinte bűnbánattal tesztek az Úrnak, az mind nagy kincset jelent számotokra és a lelkek megmentésére. Tehát így szorgoskodjatok, hogy ne maradjon ki semmi értékes dolog, ami nem jut el a Szentháromság dicsőségébe. Legyetek áldottak felajánlásaitokban!
2012.03.13.             Anna Terézia
 
 
 
Már egész nagy tábort alkot az engesztelők közössége
 
Kedveseim, maradjatok meg ti mindnyájan a Szentháromság egységében azáltal, hogy egyesítitek imáitokat és cselekedeteiteket ővele. Már egész nagy tábort alkottok az engesztelők közössége, de minden nap tudatosítsátok egymáshoz tartozásotokat! Nagy erőt képeztek a Szentháromságban, de engedjétek szétáradni a kegyelmeket rajtatok keresztül, akik egymásba kulcsoljátok kezeiteket. Ez az erő felbecsülhetetlen érték, akár hegyeket is megmozgathat, de még háborúkat is visszafoghat. Kötelezzétek el magatokat minden nap, hogy hűségesen kiálltok a csatamezőre, ahol nagy erők vonulnak fel értetek küzdve. Bízzatok, és csatlakozzatok ahhoz a felhíváshoz, mely a Szentháromsághoz hűséges, és Édesanyánk vezetését elfogadva küzd minden nap,
2012.03.16.            Anna Terézia
 

 http://engesztelok.hu/lelkielet/mar-egesz-nagy-tabort-alkot-az-engesztelk-koezoessege

 Isten érkezése
Kedveseim, miképp vélekedtek arról, mit kell tennetek, amikor a Szentháromság megérint titeket? Fel tudjátok e fogni, mekkora kincs számotokra, amikor feltárulkozik előttetek? Hamarosan megtudjátok, és elmétekbe vésitek, milyen hatalmas az élő Isten, aki betölti egészen életeteket! Tegyétek készségessé szíveteket érkezésére! Nem csalódtok benne, mert Ő ígéretéhez híven jön, hogy betöltse ezt a Földet az ő irgalmas szeretetével és igazságos ítéletével. Ne féljetek, ha erős lesz az ítélet, mert ezeknek be kell következnie az írások szerint! Úgy imádkozzatok, hogy szüntelenül figyeljetek a Szentlélek sugallataira, és e szerint kérjétek imáitokban, a Szentháromság segítségét. Bár tisztában vagytok azzal, hogy semmit sem tehettek magatoktól, mert Isten mindent eltervezett és ennek a tervnek a részesei vagytok. Mégis szükséges, hogy azonnal engedelmeskedjetek szent akaratának, és elfogadjátok kezéből mindazt, amit felétek küld minden nap! 
2012.03.17.             Anna Terézia

 http://engesztelok.hu/lelkielet/isten-erkezese

Feltétlen bizalom és teljes ráhagyatkozás 
 
Kedveseim, maradjatok meg a Szentháromság szeretetében és őrizzétek meg kincseiteket, melyeket rátok bíztak! Ne féljetek kamatoztatni azokat, és úgy használjátok fel minden javatokat, ahogyan az csak tőletek telik. Mindennel el kell majd számolnotok, amikor megjelentek az Úr ítélőszéke előtt. Úgy tudtok jól sáfárkodni, ha mindenben a Szentháromság támogatását kéritek. Minden lépéseteket bízzátok rá, és adjátok át neki! Úgy tegyetek, mint a kisgyermekek, akik atyjukra szegezik tekintetüket, és minden segítséget tőle várnak! Legyen meg bennetek is ez a feltétlen bizalom és teljes ráhagyatkozás! Akkor biztosan nem fogjátok saját döntéseitekkel áthúzni az Úr szándékát. Így találtok tetszésre Nála.
2012.03.19.             Anna Terézia
 

http://engesztelok.hu/lelkielet/feltetlen-bizalom-es-teljes-rahagyatkozas

Szentháromságos élet

Kedveseim, készítsétek lelketeket a szentháromságos életre! Mindig tartsátok tisztán lelketeket úgy, hogy éberen őrködjetek felette és ne engedjétek, hogy a kísértő megzavarjon titeket! Ha meghozzátok a mindennapi áldozataitokat és azokat felajánljátok, akkor nagy biztonságban tart benneteket a kegyelem Istene. Forduljatok nagy bizalommal Égi Édesanyánkhoz! Ő vezet mindennapi keresztútjaitokon, és nem hagyja, hogy eltévelyedjetek a világ útvesztőiben. A bizalom istene adja meg nektek a szükséges erőt ahhoz, hogy soha semmiféle kényszer el ne tántorítson a Szentháromság szeretetétől! Azért üresedjetek ki, hogy feltöltődjetek óriási bizalommal, így engedjétek az irgalmas Isten határtalan szeretetét magatokra ölteni.
2012.03. 20.                Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/szentharomsagos-elet

Oldjatok el minden köteléket!

Kedveseim, gondosan fáradozzatok nap, mint nap a lelkek megmentésén! Vegyétek nagyon komolyan imádságaitok, és legyetek nagyon boldogok, ha van mit felajánlanotok, mert akkor biztosan tudhatjátok, hogy sok lelket mentettetek meg áldozataitokkal! Óh, mily nagy szeretettel vesz körül benneteket a Szentháromság és Égi Édesanyánk! Oly jó ezt látni, és megtapasztalni. Legyetek hálásak és szüntelen viszont szeretetetekkel ajándékozzátok meg az égieket! Oldjatok el minden köteléket, amely akadályoz benneteket a szeretet szabad áramlásában! Tegyétek szabaddá lelketeket azáltal, hogy tisztán tartjátok a bűntől! Akkor a szeretet szellője ott fúj, ahol csak akar, és úgy átjár titeket, hogy arra fel sem tudtok készülni, mert a képzeleteteket is felülmúlja. Éljetek szeretetben, jó akarattal!
2012.03. 21.            Anna Terézia

 http://engesztelok.hu/lelkielet/oldjatok-el-minden-koeteleket

Hogy éljük át a Nagyhetet?

Kedveseim, készüljetek! A Nagyhetet úgy éljétek át, hogy minden kegyelmet kieszközöljetek a Szentháromságtól! Fogjatok össze! Lélekben alkossatok egy nagy rózsafüzért, melynek szemeit Jézus szenvedéstörténete alkossa, és az összekötő láncszemek pedig a ti felajánlott szenvedéseitek legyenek! Mindent, ami a nagyheti liturgiában elhangzik, véssetek jól szívetekbe, hogy gyökeret verjen bennetek! Megingathatatlan, biztos cölöpöt verjenek lelketekben Jézus földi élete utolsó állomásának szakaszai. Elmélkedjetek a kereszt misztériumáról, hogy hatékonyan megérlelődjön bennetek Húsvét szent titka, a feltámadás öröme! Miközben szemlélitek az eseményeket, növekedjetek Jézus erényeiben! Legyetek áldottak
2012.03. 30.                       Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/hogy-eljuek-at-a-nagyhetet


Elmélkedjetek a kereszt misztériumáról!

 Kedveseim, készüljetek! A Nagyhetet úgy éljétek át, hogy minden kegyelmet kieszközöljetek a Szentháromságtól! Fogjatok össze! Lélekben alkossatok egy nagy rózsafüzért, melynek szemeit Jézus szenvedéstörténete alkossa, és az összekötő láncszemek pedig a ti felajánlott szenvedéseitek legyenek! Mindent, ami a nagyheti liturgiában elhangzik, véssetek jól szívetekbe, hogy gyökeret verjen bennetek! Megingathatatlan, biztos cölöpöt verjenek lelketekben Jézus földi élete utolsó állomásának szakaszai. Elmélkedjetek a kereszt misztériumáról, hogy hatékonyan megérlelődjön bennetek Húsvét szent titka, a feltámadás öröme! Miközben szemlélitek az eseményeket, növekedjetek Jézus erényeiben! Legyetek áldottak!

2012.03. 30.                Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/elmelkedjetek-a-kereszt-miszteriumarol

Jézus Krisztus Urunk:

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotai tanításán, hisz a múlt hét tanítása a szeretetről szólt, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagad, és szeresd ellenségedet, mint önmagadat. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok adtam ezt a tanítást tanítványaimnak és a nép sokaságának, így a jelenben a számotokra is.

Ma pedig erről szólt a tanításom, hogy legyetek irgalmasok, amint az Én Mennyei Atyám is irgalmas.1 Az irgalmas legyen bennetek, és ez által ne ítélkezzél senki felett, mert akkor feletted sem ítélkeznek. Ne mondj ítéletet mások felett, akkor rád sem mondanak ítéletet. Mert ha ezeket mind megérted, akkor felismered, hogy az irgalmasságnak a jelenléte a tanításban valójában mit is nyújt számotokra, hogy hogyan is kell irgalmasnak lenni a szeretet tanítása részében, a megbocsátásban? Hisz úgy-e, a szeretet, a megbocsátás, a szívből jövő ima, és most az irgalmasság, amivel folytattam felétek tanításomat. De az irgalmasság is csak úgy tud működni rajtatok és bennetek, ha már benned él a szeretet-tanítása, ha benned él a megbocsájtás, ha benned él, hogy miképpen és hogyan imádkozzál, hogyan fogadod el felebarátodat, testvéredet a megbocsátás kegyelme részében, akkor értékelni, felismerni és elfogadni az irgalmasságot, mert a Mennyei Atya irgalmas mindazokhoz, akik hiszik, hogy Atyának gyermekei, akik hiszik, hogy az Atya szeretete árad feléjük, akik hiszik, hogy az irgalmasságban, mint ahogy most itt vagytok jelen, nem csak ezen a helyen, hanem a Szeretet Házába, egyek vagytok. Így akkor már az irgalmasság áradhat felétek, és működhet rajtatok és bennetek, mert az irgalmasság szeretete, megbocsájtása megmutassa, hogy hogyan is nézzél a mai napon is felebarátodra, testvéredre, hogyan szereted, és hogyan nem mondasz felette ítéletet, mert az ítélet akkor épp úgy reád is fog áradni.

Mert hogy mondtam tanítványaimnak?

Hogy ha te mások felett ítéletet mondasz, mindegy, hogy milyen apró kis ítélet, mert te azt hiszed, hogy az apró kis ítélet, az olyan, mint ha el sem hangzott volna. Pedig az ítélet, az megjelent, és elhangzott. Akkor már reád szabad-e ítéletet mondani másnak? És ha te kapod netán, testvérem, az ítéletet, akkor szomorúvá válsz, és a szomorúságodban talán ki is kéred magadnak, hogy: „Mire föl kapok én ítéletet?”

S ezért mondom, ti ne mondjatok senki felett ítéletet, akkor felettetek se mondanak. Így, hogy ha már ezt mind megértettétek az irgalmasság részében, akkor valóban azt mondod, ahogy Én mondottam:

— Adjatok, mert ha adtok, akkor nektek is adnak jól megtömött, csordultig töltött, megrázott tömlőt, amellyel megajándékoznak öletekben. De ha te nem adsz, akkor hogyan várod, hogy talán neked adjanak?

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok az irgalmasságában így szóltam felétek, hogy:

— Ha adtok, akkor nektek is adnak.

És akkor érted meg az irgalmasságnak a kegyelmét, ajándékát, szeretetét, áldását, örömét a felemelkedéshez, mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem arról beszéltem számotokra, hogy csak tőletek várom az irgalmasságot, ahogy a tanítványaimnak és a nép sokaságának mondottam e tanításban, ahogy közöttük jártam, és reájuk tekintettem, ahogy most reátok, és azt mondottam nekik örömmel, mosollyal, szeretettel, hogy:

— Legyetek irgalmasok, olyan irgalmasok, amilyen az Én Mennyei Atyám.

S erre talán arra gondoltok, amely megfordul néha bennetek, hogy: „Könnyű ezt elmondani! De hogyan kell ezt megélni, megtapasztalni, felismerni, elfogadni?”

Holott az irgalmasság a szeretet tanításával, a szeretet kegyelmének ajándékával, a szeretet kegyelmének áldásával árad felétek a felismerésben, az elfogadásban. És az irgalmasság nem egy olyan kérés, amelyet lehetetlen megtenni, mert már irgalmassá válsz, ha nem mondasz mások felett ítéletet, ha másokért imádkozol, ha másokat felajánlod, ha másoknak segítesz. Ezek mind-mind irgalmassági jótett-cselekedetek a kegyelem, ajándék részében.

És akkor, ha már benned a szeretet, a megbocsájtás, a felismerés, az ima, és már az irgalmasság itt lakozik, akkor mily könnyű e szerint cselekedni, élni a mindennapokban! Akkor már nem csak a szomorúság, a bánat, a kétely és az aggodalom elevenedik meg rajtatok és bennetek, hanem már érzitek a szépet, a jót, a kegyelmet, az ajándékot, az örömet, a békét a felismeréshez.

És mennyivel más úgy élni a mindennapokat, ha átélitek a tanítás mondanivalóját, és már az irgalmasság szeretetében éled mindennapjaidat. És már el tudod fogadni felebarátodat, testvéredet a megbocsájtás kegyelme részében; ha át tudod ölelni felebarátodat, testvéredet, mert a bűnbánat tanítása a szeretetről szólt, a megbocsájtásról szólt, az imáról szólt, „az ima által hogyan tudom felismerni mindazt, amit számomra ez a tanítás nyújt”.

És ma folytatod az irgalmassággal, amely már szeretetteljessé válik rajtad és benned, és e szerint élsz és cselekszel. És akkor nem mondasz mások felett ítéletet, talán a rágalomban, talán a fájdalomban, talán a bánatban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok tudnék nektek legtöbbet mondani, hisz most éltük át a fájdalom, szenvedés Golgotai átélését. És ha most csak egy kicsit visszatekintünk, egy pillanatot, mit mondok számotokra a megelevenítésben?

A nép sokaságában sokan énekelnek, táncolnak, kockát vetnek, gúnyolnak, ha megfoghatják ruháimat, megrángatnak, ha tehetik, arcul köpnek.

Ezek szerintetek az irgalmasság cselekedetét mutassák számotokra?

Nem. Ez az ítélet a mások felett.

De ha Én pedig arról beszélek nektek, Jézus Krisztus Uratok, hogy reájuk tekintettem, elfogadtam, és némán haladtam el mellettük, mert nem figyeltem, hogy az irgalmasságban hogyan mondtak Felettem ítéletet. Az irgalmasságban Bennem a szeretet tükröződött számukra. És ez a szeretet érinti meg mindazokat, akik megnyissák szívüket és befogadják. És hogy ha befogadták, akkor ezzel tudnak együtt élni, elfogadni, és akkor érzik, hogy az irgalmasság valóban Isten Országával van jelen, mert Isten Országa nem eljön, hanem már itt lehet benned. Mert a tanítások részén úgy élsz, a felismerésed részében, hogy benned él, eggyé váltál vele a szeretet-kegyelemmel. És akkor már változtál a változás útján, és tudod szeretni ellenségedet.

Tudom, hogy nehéz hallani e szavakat. Hisz ha visszatekintünk a kezdet tanítására, mikor Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok a nép sokasága között, a hegy oldalában, és ahogy helyet foglalnak és figyelnek, és Én szólok hozzájuk, és szeretettel vannak jelen, és örülnek egymásnak, ahogy néha ti is örültök egymásnak, akivel talán régen találkoztál és szinte magadhoz öleled.

Így van jelen a tanítás!

És akkor azt mondottam nekik:

— Igen, szeresd felebarátodat épp úgy, mint önmagadat.

És akkor egy kicsit megálltam, és a farizeusokra és a vámosokra, a zsidókra és a pogányokra mutatva, és azt mondom:

— Szeresd ellenségedet, mint önmagad.

— Hát ez lehetetlen!

El is mentek. Nem is voltak már kíváncsiak tovább a tanításra.

Én ezt kérem tőletek, ti ne legyetek ilyenek. Bennetek éljen a tanításom a szeretet szaván. Fogadjátok el. Éljétek. Mert így már az irgalmasság is megmutatta, hogy hogyan és miképpen tudtok haladni együtt. Amikor szoktam mondani, úgy-e: Fogjuk össze kezünket láncba, legyünk egyek e szeretetben. Érezzétek e szeretet ajándékát, és ez által irgalmassá tudtok válni, és akkor már nem azt nézitek, hogy ki felett, hogyan és miképpen ítélkezel, és ítéletet mondasz.

Mert ha te ezt nem teszed meg, akkor feletted se mond senki ítéletet.

De amíg ezeket nem tudjátok felismerni, elfogadni, eggyé válni vele, addig a tanítást meg kell adni számotokra ismételten a felismeréshez és az elfogadáshoz. Mert már elindultál a változás útján, elfogadtad a tanítás kegyelmének ajándékát a szeretetben, de a változásban, néha ilyenkor, mint a mai tanításban és a múlt heti tanításban, megállsz, elgondolkodsz, hogy: „Hogyan tudom szeretni ellenségemet? Hogyan tudok ez által irgalmassá válni? Hogyan tudom átélni a szeretetet? Hogyan tudok megbocsájtani? És hogyan élem mindazt, amit már nyújtottál számomra a mindennapokban?”

És akkor ma folytattam a tanítást számotokra ismételten arról, amit már máskor is hallottatok a fájdalom, szenvedés Golgotáján, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szóltam elsőként tanítványaimnak, hogy:

— Jeruzsálembe megyünk, mert az Emberfiának mennie kell. Itt az idő, hogy kicsúfolják, megalázzák, arcul üssék és köpjék, és majdan megöljék, és keresztre feszítsék.

És úgy-e, mikor ezeket halljuk, akkor át tudjuk értékelni, hogy mi is a fájdalom a szenvedésében.

De ez a tanítás nem kimondottan erről szólt számotokra, hanem arról — ahogy ti is jelen vagytok a mindennapi életben —, ott mi történt?

Két tanítványom, anyjával, Zebedeus2 és János, Elém jöttek. Leborultak Előttem, hogy kérhessenek.3 S megkérdezem tőlük, hogy mi a kérésük. És erre az anya megszólal, mert ő csak a két fiának szeretné, hogy jó legyen.

Hogy „az egyik fiam jobbodon”, a másik pedig balomon.

Úgy-e, hányszor, a mindennapi életben, ti is szeretnétek erre gondolni, átélni, megtapasztalni: De jó lenne egy jó helyen lenni! De jó lenne jobbomon és balomon ülni és szolgálni!

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem azért jöttem ebbe a világba, hogy Nekem szolgáljanak.

Én azért jöttem, hogy Én szolgáljak másoknak, mindazoknak, akik felismerik és elfogadják ezt a szolgálatot.

Ezért mondottam e két tanítványnak és anyjának:

— Készen álltok kiinni azt a kelyhet, amely Számomra is jelen van?

Boldogan mondták:

— Készen állunk!

Igen, készen álltak a szenvedés-kehelyre, mert a szenvedés számukra is jelen van, ahogy néha számotokra is jelen van.

De a szenvedés mellett még jelen a megaláztatás, a kitaszítottság, amelyet nem mindenki tud egyformán elfogadni, ami által úgy érzi: „Ha erről szól a tanítás a hitben, akkor talán én nem szeretném ezt a hitet a tanításával elfogadni, és vele együtt élni és haladni a mindennapjaimban.”

És ezért mondottam tanítványaimnak, amit most ismételtem nektek is mondok: Ti ne akarjatok ilyenek lenni. Ti ne kövessétek.

Mert ott is azt mondottam: A farizeusok, az írástudók, a pogányok teszik ezt. Ha hatalmuk van, akkor ezt a hatalmat gyakorolják mások felett, hogy biztosan tudtukra adhassák, hogy ők ezzel a hatalommal mit bírnak, mi szerint élhetnek, és mit cselekedhetnek.

Én pedig erre, Jézus Krisztus Uratok, azt mondottam nekik, tanítványaimnak:

— Ti ne a szerint éljetek, a szerint cselekedjetek. Ti szeressétek egymást, bocsássatok meg egymásnak, éljétek a szeretet kegyelmét, érezzétek az irgalmasság jelentőségét, és érezzétek, hogy mennyivel más így elfogadni egymást a szeretetben, a megbocsájtásban, az örömben és a békében.

Mert akkor tanítványaim ismét egyek lettek a tizenkettőben. Nem úgy, mint a tíz külön, és kicsit meglepődve figyelte a kettőt, hogy milyen kiváltságosat kérnek önmaguk számára.

Kérni, felajánlani minden testvérnek szabad szíve szeretetével.

De hogy a felajánlásában, a kérésében valójában mi történik a meghallgatásában, a segítségnyújtásában, ahogy itt tanítványaim részére is megmutattam a tanításban, így megmutatom számotokra is a jelenben, a mindennapjaitokban. Hisz vannak néha talán olyan kérések, amelyeken ti is saját magatok elgondolkodtok, hogy: „Nem is tudom, hogy illő-e ezt felajánlani, és kérni?”

A szíved szeretetével és őszintén, ha elhelyezed, és elmondod, hogy miért is fontos neked ez a kérés, akkor idővel megkapod a választ a segítségnyújtáshoz, vagy éppen a felismerés elfogadásában, vagy éppen, hogy rádöbbensz arra idővel, hogy nem történt meghallgatás. De a meghallgatás nem azért nem történik meg, mert nem jutott el az Én Szívemhez, hanem azért, mert talán olyat kértél — kérni lehet, de nem biztos, hogy megtörténik a meghallgatás.

Fontos, hogy átértékeljétek ti is, ahogy tanítványaimnak is mondottam, hogy hogyan és miképpen kell kérni, felajánlani, hogyan kell elfogadni felebarátodat, testvéredet, ahogy tanítványaimnak is mondottam. S ők is elfogadták már egymást.

És hogy mondtam nekik?

Ők ne legyenek olyanok, mint a farizeusok, az írástudók és a pogányok, akik a hatalmukat mindenki felett megmutatgatják, hogy:

— Nekünk van ez a hatalom, ezzel bírunk, és ti kicsinyek vagytok ehhez a hatalomhoz. Nektek csak ott lent törekedni kell a szolgálatban, a szolgálattételben.

Én ekkor így szóltam tanítványaimhoz:

— Ti legyetek olyanok, hogy szeressétek egymást. Fogadjátok el egymást. Bocsássatok meg egymásnak. És akkor megértitek, hogy az Emberfia miért is jött el közétek, hogy ne Neki szolgáljatok, hanem Ő fog szolgálni nektek.

Mert az Emberfiának ez volt a küldetése is, amikor eljött, és kiválasztotta a tizenkét tanítványát a tanításhoz, a felismeréshez, az elfogadáshoz és végül a haladáshoz.

Ezért mondom ma nektek, hogy a jelen tanítás, amelyet most hallottatok, épp olyan érvényes ma számotokra, mint ahogy — érvényes a tanítás — a tanítványaim részére volt.

Fontos, hogy érezd és értékeld, valójában ma mi is a mondanivalója ennek a tanításnak a felismerésben, az eggyé válásban, mert így tud működni rajtatok és bennetek a szeretet, a megbocsájtás, a szívből jövő, őszinte ima, az imának mondanivalója, értéke és ajándéka, kegyelme.

És érezni, hogy „hogyan tudok irgalmassá válni, mert az irgalmasság, szeretet, ha már bennem él, mennyivel jobban tudom elfogadni a felebarátjaimat, testvéreimet”.

„És akkor megpróbálok úgy élni, hogy nem csak azt nézem, mi jó nekem, és nem törődök senki mással, csak én éljek jól, én érezzem, hogy nekem mit, hogyan és miképpen kell értékelni a hatalmamat, hanem felismerni, hogy én nem ilyen szeretnék lenni, mint az írástudók, farizeusok és pogányok. Én Jézus testvéreként szeretnék élni a jelenben. A testvérben pedig elfogadni felebarátaimat, testvéreimet, és ha szükséges, adni számukra, mert ez által én is kaphatok. Megbocsájtani, mert ez által nekem is megbocsájtanak. És nem ítéletet mondani, mert akkor felettem se mondanak ítéletet. És akkor tudom, hogy Hozzád tartozom, Uram, és valóban testvéredként követhetlek a mindennapokban, a szeretet irgalmasságának ajándékával e tanítás részében.”

Ennek reményében árasztom reátok a bűnbánat második Golgotának tanításában áldásomat, hogy áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme megvilágosítja számotokra e bűnbánat tanítását.

„És a tanításokat elfogadom, elindulok vele a változás útján, és a szerint élek és cselekszek. Nehéz az elindulás, de hiszek és bízom Benned, Uram, e tanítás részében, és szeretettel, békével, megbocsájtással elindulok az irgalmasság kegyelme által a mindennapokban, a mindennapokhoz a küldetés, követés része, tanítása révén.”

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Az irgalmas Jézus

Köszöntöm a mai napon a bűnbánat harmadik Golgotáján testvéreimet.

Köszöntöm mindazokat, akik elfogadtátok a meghívást, és a meghívásban a mai napon egyek lettetek.

És köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben vannak jelen, imával, szentmise áldozatával a bűnbánat Golgotáján.

A mai nap tanítása, az első tanítását, ha felétek tárom, hisz ha nézzük a Szentírás tanítását a mai napra, az előrészben így írnak: Jézus Krisztus azért jött a küldetésében, hogy tanítást adjon a farizeusoknak, a pogányoknak is.

De Én, Jézus Krisztus Uratok a mai napon a jelenben így szólok felétek: hogy valóban a farizeusokhoz és a pogányokhoz szóltam. Vagyis nekik is szólt — helyesbítve — a tanításom, és szól minden testvéremhez, aki megnyissa szívét a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És a tanítás hogyan is szól?

Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, ahol nevelkedtem, vagyis Názáretben.1 És ott bemegyek a zsinagógába. És sok mindent beszélnek, és sokan mások felett ítélkeznek. De az ítéletet a múlt tanításán épp kiemeltem számotokra, hogy ne ítélkezz, nehogy téged is megítéljenek.

Így a mai napon ezt mondottam nekik:

— Bizony, bizony, mondom nektek, egyik prófétának sem könnyű saját hazájában.

S ezt a szót vagy ezt a mondatot nem csak így kell értelmeznetek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem voltam kedves abban a városban, ahol nevelkedtem, ahol ismertek.

Hisz ha arra figyeltek a jelen tanításában, kiválasztott Mária testvérem, ő sem ezen a helyen nevelkedett, de mégis megvetik. Épp úgy, ahogy abban a faluban, ahol nevelkedett.

De a megvetés nem kimondottan erről szól, hanem a megvetés arról szól, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok is jelen vagyok most a jelenben, és jelen vagyok a tanítás része által számotokra.

Hisz Én sem voltam kedves azon a helyen. Mert Rólam azt mondották:

— Egyáltalán valami jöhet jó Názáretből?2

Ezt a mai nyelvre fordítva, egyáltalán, ha csak a falvak megjegyzését az ítéletben mondom:

— Pont ő tud nekünk valamit mondani? — a szülőfalujában is így beszélnek.

Pedig ők azt mondják: „Mi egy vallásos falu vagyunk. Járunk a templomba, és imádkozunk.”

Rólatok is azt lehetne mondani, ahogy a tanítás jelenében, ott is jelen voltak az írástudók, a farizeusok, a pogányok is, kik megjelentek, de nem azért, hogy nyitott legyen a szívük, és a szív nyitottságával: „Én hiszem, hogy Uram, Te, itt e tabernákulumban jelen vagy. Én hiszem, hogy a Szentmise áldozatában, e szentségben jelen vagy, és hozzám jössz.”

Mert ha ezt el tudnátok hinni, akkor nem ítélkeznétek oly könnyen másokról és mások felett. Hanem akkor talán ti is megértenétek mindazt, ami a tanítás részében van jelen.

Hisz hogyan is szólt?

Sokan éltek Izraelben, de mégis a Próféta csak egy özvegyasszonyhoz ment.

Sokan voltak leprások Izraelben, de mégis csak egy tisztult meg, akihez Elizeus próféta elment.

A három nap, hat óra elteltével besötétedik az Ég a Földhöz.

Most ezt a jelenben sokan így képzelik, hogy „három napos sötétségre készüljünk”.

Holott akkor három év és hat hónapról van szó.

Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott testvéremet szintén elküldöttem szülőfalujába. Akik most itt jelen vagytok, ha megnézitek így önmagatokat és a melletted lévőt, rádöbbensz, hogy azért még talán mi vagyunk a (…), akik akkor ott jártunk, akik elkísértük.

Akik szintén akkor nevettek, és csúfolták, hogy:

— Mit nekünk?! Majd a Mari parancsol! Majd a Mari tanítást ad!

Holott nem ismerték fel, hogy nem a Mari szólt, és nem a Mari parancsol, s nem a Mari adja a tanítást, hanem őáltala Én, Jézus Krisztus Uratok.

Most már megtapasztalták egyre többen és többen, amit e testvér által számotokra megadtam, annak már tanúi vagytok.

És hányan fogadtátok el azóta saját falujának — mondhatod — prófétáját?

Nem próféta, csak kiválasztott.

De a régi időben, ha visszamegyünk, az Őskereszténységben az ilyen kiválasztott testvéreket nevezték időnként prófétának.

Ahogy elküldöttem az özvegyasszonyhoz vagy a lepráshoz a prófétát, ami miatt Názáretben az írástudók és a farizeusok mit csináltak? Haragra támadtak, mert:

— Mit?! Nekünk pont annak az Ácsnak a Fia fog beszélni?! Ő ad számunkra tanítást?!

Ők sem fogadták el. És nem ismerték fel, hogy Ő nem csak egy egyszerű ácsnak a Fia.

Így a mai tanítást így adom nektek.

Hisz először beszéltünk a megbocsátásról, hogy ne legyél haragban senkivel. Szívből és szeretettel tudjál megbocsátani.

Majd jelen az irgalmasság, hogy légy te is olyan irgalmas, amilyen a Mennyei Atya az irgalmasságban felétek.

Utána jött a tanítás szeretete, hogy hogyan szeresd felebarátodat, és hogyan szeresd ellenségedet. Ami miatt azóta többen és többen így gondolkodnak, nem mindig merik kiejteni e szót: „Hát, Uram, ez egy kicsit nehéz. Talán nem is kicsit, hanem nagyon-nagyon nehéz. Hogy én szeressem ellenségemet?!”

Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a példa, ahogy mondottam már nektek máskor is.

Én nem parancsolok, Én nem követelek, Én nem utasítok.

Én, Jézus Krisztus Uratok voltam a példa a tanítványaimnak, a nép sokaságának, és vagyok a példa most a jelenben.

Ha csak a mai fájdalom-szenvedés Golgotáját nézed?

Megaláztak.

Kicsúfoltak.

Arcul ütöttek és köptek.

Megkötöztek.

Elítéltek.

Végül keresztre feszítettek.

És mégis, hogyan szólottam?

— Ó, Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

Szeretem-e ellenségemet?

Imádkozok-e érte?

Kérem-e számára a feloldozást, a segítséget?

Úgy-e, milyen könnyen meg lehet érteni a tanítás mondanivalóját?

De utána folytatódott a tanítás, hogy ne ítélkezz, mert téged is megítélhetnek.

Most a jelenben, ha csak kitérünk erre az országra, amelynek ti a lakói vagytok. Erre az országra, amelynek Édesanyám a Királynője.

Hányan hisztek ebben?

Hányan reménykedtek a segítségében?

Hányan bíztok a jelenlétében?

Hányan fogadjátok el szívvel és szeretettel az Ő szeretetét, amit az Édesanya, a Királynő az Ő gyermekeinek áraszt, ami által elindulhatsz a szebb és a jobb jövő reményébe?

Oly könnyen ítéletet mondotok mások felett. A harag, az indulat, a gyűlölet vezérel néha benneteket. Majdnem olyanokká váltok, mint ahogy Názáret zsinagógájában szinte Nekem támadtak az írástudók, a farizeusok, a pogányok, a zsidók. Mert szinte mit csináltak?

Kiűztek.

Holott Nekem ott, az Isteni Második Személynek helye van.

De elfogadtam a megaláztató jelenetet. Hisz kiűztek.

De ez nem volt számukra elég. Felvittek arra a hegyre, ahol a városom épült, egészen a szakadék széléhez:

— Lehet, hogy csak egy ujjal meglökjük, és lezuhan!

De Én, Jézus Krisztus Uratok, kinek nincs félteni valója, kiben a szeretet és az irgalmasság van a kegyelemben, reájuk tekintettem, és elindultam, és elhaladtam, és ott hagytam őket.

Érezni kell azt a szeretetet és azt a kegyelmet, amivel oly sokszor megajándékoztalak benneteket. Mert a tanítás csak így lehet teljes a testvéreim számára a felismerésben és az elfogadásban. Mert akkor tudod értékelni mindazt, ami számotokra itt jelen van e tanítás, kegyelem által. És akkor valóban hiszel, bízol és reménykedsz, hogy nincs miért haragra gerjedned, nincs miért gyűlölködnöd, nincs miért kiabálnod, és nincs miért ítélkezned.

Mert ha lehet, hogy jobban önmagadba nézel, rádöbbensz, hogy terád is haragudhatnak, téged is gyűlölhetnek, feletted is ítélkezhetnek. És akkor mivé válsz, mikor szembetalálod mindazzal magad, amelyeket ti néha oly könnyedén megtesztek mások felett?

Akkor azt mondod: „Jaj, de fáj!”

Pedig csak megtapasztaltad mindazt, amit lehet, hogy te önmagadból könnyedén kiadtál a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor tudod értékelni mindazt, ami a jelen tanításában is itt van.

Én, Jézus Krisztus Uratok senkire sem erőltetem rá Magamat, Jézus Krisztus Uratokat.

Senkire sem erőltetem rá kiválasztott Mária testvéremet a szolgámban.

Mindenkinek meghívással fordulok.

A meghívás részében nyitott vagy-e, elfogadod-e, eggyé válsz-e vele?

De majd ne válj akkor szomorúvá, amikor rádöbbensz, hogy: „Számunkra is, Uram, Jézusom, eljöttél, tanítottál, üzentél, neveltél és meghívtál. És nem értékeltük, nem ismertük, és nem fogadtuk el.”

Mert valóban saját hazájában senki sem lehet se próféta, sem kedves, sem elfogadott.

De ez nem azt jelenti, hogy ez mind haraggá, gyűlöletté és indulattá váljék. Hanem éljen bennetek a szeretet a kegyelem békéjével és örömével, mert így meg tudsz bocsájtani, szeretni, elfogadni, változtatni.

És akkor érzed a felemelkedést, érzed a felebarátodat, érzed a testvéred jelenlétét. Érzed, hogy szükség van egymásra, mert így tudunk teljessé válni a tanítás mondanivalója részében.

De ha átmegyünk a második tanításra, amely szintén más formájában elevenedik meg előttetek. Itt már e tanítás törvényéről van szó és a prófétákról.3 Mert sokan azt hitték, hogy azért jöttem a küldetésben, hogy megváltoztassam a törvényt és a prófétákat.

Holott nem azért volt és van a küldetésem, hanem épp azért, hogy azokat kifejtsem számotokra, hogy még tökéletesebbek legyenek.

Ahogy, ha figyelitek a tanításokat, most, ha csak ennek az esztendőnek tanítását veszed — először hónapról hónapra, most a bűnbánat időben hétről hétre —, hogy a tanítások nem ismeretlenek előttetek, mert a tanításokat már más esztendőkben, bűnbánat-időkben megadtam számotokra. És akkor is így könyveltétek el, hogy „csodálatos ez a tanítás, mert meg tudom érteni könnyedén most, hogy ez az Evangélium-tanítás valójában mit rejt, és mit sugall és mond számomra”, és számotokra.

De mikor már egy tanítást többször veszünk elő, és még mindig Én, Jézus Krisztus Uratok a törvényben vagyok jelen, és a törvényt tökéletesítem, más szavakkal adom, ezt nem úgy kell értelmezni, hogy talán elvettem belőle egy betűt vagy egy vesszőt. Én inkább a tökéletességében kibővítettem számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz, az eggyé váláshoz. Mert ha ezeket így meg tudod érteni, és e szerint éled életed, és e szerint adod a tanítást, és e szerint szereted testvéreidet. és e szerint fogjátok meg egymás kezeit, és haladtok az élet útpályáján, akkor, ha majd eljön az idő, nagyokká váltok Atyám Országában.

De ha valamit elvettek, mert az ítélet, a harag, a gyűlölet erre vezérelt benneteket, hogy: „Ez így nem jó. Ezt meg kell változtatni. Ezt nem akarom elfogadni. Ez nem kedves előttem. Én nem e szerint szeretnék élni.” — És megpróbálnak benneteket így tanítani, és e szerint nevelni és vezetni.

Mindazok, akik ezt így cselekszik, nagyon-nagyon kicsik lesznek Atyám Országában.

De hogy ez ne így legyen, ezért van számotokra jelen a tanítás a megtapasztalásában. A tanítás mindahhoz, hogy milyen testvér legyél a földi élet emberében, ennek az országnak egy gyermeke. Mert Édesanyámban ti mind gyermekei vagytok.

És ha nem tudsz hinni elsőként önmagadban, akkor hogy akarsz hinni másban?

Ha nem tudsz te példát mutatni, akkor hogyan várod el mástól?

Ha nem tudsz imádkozni nyitottan, őszintén és szeretettel, akkor hogyan akarsz imádkozni másokért?

Ha nem tudsz megbocsátani elsőként önmagadnak, akkor hogyan akarsz megbocsátani másoknak?

Ha nem tudsz szeretni, mert nem tudod saját magadat szeretni, akkor hogyan akarsz szeretni másokat? Hogyan legyen tökéletes benned az irgalmasság szeretete?

És ha még saját magadat is időnként megítéled, és a megítélést úgy kell értékelni, érzékelni, hogy nem vagy kibékülve önmagaddal, s ez által megítélsz másokat. És mikor szembetalálod önmagad netán azzal az ítélettel, amely tőled származik, és éppen feléd megy vissza, akkor talán haragossá és gyűlöletté válsz. És akkor rádöbbensz, hogy nem találod helyed ebben a világban vagy ebben az országban.

Hányan és hányan zúgolódtok. Hányan és hányan ítélkeztek. Hányan és hányan azt mondjátok, hogy nem jó. És akik ezt teszik, olyanok, mint a farizeusok, olyanok, mint az írástudók. Ha nekik nem jó, és nem fogadják el, akkor másnak se legyen jó.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok itt, ebben az országban, ahol jelen vagyok, ahol Édesanyám a Királynő, ahol jelen számotokra a tanítás — hogyan indul el az irgalmasság szeretete a megbocsátó kegyelem révén?

Hogyan fogadod el felebarátodat, testvéredet?

Hogyan szereted ellenségedet?

És hogyan nem akarsz élni a gyűlölet, irigység, kapzsiság, indulat részében?

Mert ilyenkor nézz önmagadba, és nézz Édesanyámra, és nézz Reám, Jézus Krisztus Uradra, aki a példában a tanítást megadja számodra és számotokra.

És próbáljatok szeretettel összekovácsolódni, és így élni.

Mert ha ítélkeztek, gyűlölködtök, haragszotok, szemben álltok, mondhatom azt, mint a farizeusok, mikor kitaszítani akarnak valakit, akkor hogy várjátok, hogy Édesanyám, a Királynő és Én, Jézus Krisztus Uratok e jelen tanítása által segítséget nyújtsak számotokra, ha ti nem ismeritek önmagatokat, értékeiteket, a szeretet kegyelmének ajándékát?

Mert akik oly haragosak, indulatosak vagytok néha itt ezen a helyen is, azoknak a jelenben boldogan lehetne mondani:

Menj oda, és mutass példát! Mert te írástudó vagy. A másik talán farizeus, és ti majd megmutatjátok, hogy mi jó nektek, és hogyan kellene élni és cselekedni.

De ha még nem tudtok önmagatokból szeretettel, örömmel, békével, türelemmel, megbocsátással, a kegyelemmel elindulni, addig ennek a mai tanításnak is jelen van minden betűje a tökéletességben; de hogy megérinti-e szíveteket a felismeréshez, ez rajtatok múlik a cselekvésben.

Ennek reményében árasztom felétek áldásomat kiválasztott Mária testvér által, hogy a mai nap tanítása mutassa meg e bűnbánatban, hogy: „Hogyan, miképpen szeretnék szeretettel és örömmel élni. És elfogadni felebarátomat. Elfogadni saját falum kiválasztottját. Elfogadni általa kapott tanításokat. Mérlegelni. Mert a tanítás, az a tökéletes törvény által árad felém. És ha mind elfogadom, és a szerint tanítok és szólok másokhoz, idővel, ez által, majd naggyá válok Atyám Országában.”

És így áradjon reátok e Fény-áldás, a tökéletességhez, hogy az irgalmasság szeretete megmutassa mindazt, amit már a bűnbánatban e tanítás által felétek árasztottam.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, fénye áradjon reátok, és mutassa meg számotokra továbbra is a meghívott utat, amelyen elindultál a meghívásban, hogy haladhassál, és „a tanításokat felismerve, elfogadva tökéletessé tegyem szívem szeretetének jelenlétével”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK RENDKÍVÜLI TANÍTÁSA

A SÜKÖSDI SZERETETKÖZÖSSÉGHEZ

ÉS A MAGYARSÁGHOZ

Nem szoktam számotokra a tanítást belevenni az országotok jelenlétéhez és helyzetéhez. Ezek általában mindig a magyarság ünnepéhez szoktak kapcsolódni. De mivel ma olyan tanítást árasztottam felétek Szívem szeretetével, hogy ne legyen már bennetek ez a mérhetetlen nagy harag, gyűlölet, indulat, kapzsiság, féltékenység, mert ha ezeket engeditek, hogy jobban és jobban elhatalmasodjon bennetek és rajtatok, mivé váltok?

Hisz hányan és hányan csak úgy próbálják élni az életüket, hogy „Nekem legyen jó. Mit törődöm én a szomszédommal, felebarátommal vagy családtagommal?”

Akkor hogyan éled és értékeled a tanítás szavait a törvény tökéletességében?

Hisz a bűnbánati idő, megfigyelhettétek, másképp van jelen számotokra a tanításban. Másképp van jelen számotokra a fájdalom-szenvedés Golgota átélésében. És másképpen van jelen számotokra a kegyelmek ajándékában, hogy ki hogyan és miképpen részesül a kegyelem, ajándék elfogadásával, hogy elfogadja-e, értékeli-e és eggyé válik vele. Mert az elfogadás a tanításban, ha tanúságtételhez hívlak. Elfogadás a tanításban, ha éppen egy látást vagy egy hallást tapasztalsz meg. Elfogadás a tanításban, ha érzékelsz valamit a fájdalomból a felismerésben; ha elfogadsz, és érzékeled a meghívást bármely szolgálathoz a szolgálat tételében.

Ezek mind-mind másképp ábrázolják számotokra e bűnbánat elkezdését a mindennapokban, a mindennapokhoz, amely előtt álltok.

Fontos, hogy érezd a felismerést a szeretethez, az örömhöz, a békéhez. És ha megnyitod szívedet e kegyelmi ajándékokhoz, és befogadod, és eggyé válsz vele, akkor nem a harag, a gyűlölet, a kapzsiság, a féltékenység, az indulat fog vezérelni, hanem érzed a különbséget, hogy mennyivel más, ha a szeretet örömében, megtapasztalása révén éled az életed; a mindennapokban és a reményben bízol a Királynő jelenlétének segítségében, aki soha nem hagy el, aki soha nem fordít hátat, aki soha nem haragszik, nem gyűlölködik, aki mindig jelen van, és elfogadja mindazt, amivel a gyermekek a nemzet által e Királynőhöz fordulnak, ha szükség van a segítségre, a megtapasztalásra.

Jézus Krisztus Urunk:

Kormenet közben az évforduló ünnepén 2011. április 25-én

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik meghallottátok és elfogadtátok hívásomat.

És köszöntöm mindazokat, akik a mai napon a lélekjelenlétükkel próbáltak eggyé válni a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Ma a bűnbánat negyedik Golgotája volt jelen számotokra a felismerésben és az elfogadásában. Hisz ha visszamegyünk az elmúlt hétre, akkor, úgy-e, arról volt a tanítás, hogy senki sem lehet saját hazájában próféta. De ha a mai tanítást vesszük, ma pedig arról szólt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok elmentem Jeruzsálembe, és ott a Juh-kapunál bementem a fürdőbe1, amely magas, a csarnokában öt oszlopa van, és Betezdának is neveztétek. Ahol sokan vannak jelen, sánták, bénák és vakok, kik várják a segítséget. A segítség, amely a víz által jelenik meg. Hisz mozgásba jön a víz, és úgy volt írva: „Akik az elsők között térnek be, gyógyulást nyerhetnek.”

És ilyenkor jelen van egy elesett, béna ember, kiről azt hallom, már nagyon régóta van ott. Évszámot is mondanak, hány év telt el.

Reá tekintek, s megkérdezem tőle, hogy:

— Meg akarsz gyógyulni?

A jelenben ma ismét kérdezem tőletek is, kik betegnek érzitek magatokat, hogy:

Meg akarsz gyógyulni?

A jelen lévő testvérek közül:

Igen!

Jézus Krisztus Urunk:

Várod a kegyelmet?

Várod a jelenlétem ajándékát, a szeretetet, ami által megajándékozlak?

Hisz ott a férfi mit is mondott? Meglepődött e kérdésen. De azért nem jött teljesen zavarba, mert feltekintett saját ágyáról, és így szólt:

— Uram, nincs emberem, ki engem a vízhez vigyen.

Ő őszintén vallott. Ő vágyakozott a gyógyulásra, vágyakozott, mert hitt a csodában. És azért maradt ott ilyen hosszú ideig, mert a hit ereje erősebb volt, hogy: „Majd csak egyszer velem is megtörténik, hogy az elsők között léphetek a víz mozgásához, a vízbe.”

Úgy-e, milyen a hit?

Ő hit abban, hogy ott mások is meggyógyultak — „akkor talán Én is!”

S erre vágyakozott.

De azt el sem tudta képzelni, hogy még a víz közelébe se fog menni, s mégis gyógyulást nyerhet!

S kérdezem Én a jelen testvéreimtől:

Hányan hiszitek ti is ezt el, hogy ti se értek talán ennek a víznek a közelébe, de ha nyitott a szíved, a lelked, és hiszel az Én jelenlétemben, hiszel abban, hogy tőled is épp úgy kérdezhetem: Akarsz-e meggyógyulni?

És ha azt mondod, hogy: „Igen, Uram!”, akkor legyél nyitott a kegyelemre, a kegyelem befogadására, és érzed, hogy gyógyulás árad feléd.

Mert e béna hitt a víz erejében. De azt, hogy Én, Jézus Krisztus Ura megjelenek mellette, reá tekintek, és megkérdezem — ezt nem azért nem hitte, mert nagyon nem is hallott Rólam, és nem is ismert.

De a válasz, mikor megérkezett, hogy nincs embere, akkor ennyit mondtam neki:

— Kelj föl! Fogd ágyadat, és járj!

És ő nem kételkedett! Ő hit ebben a szóban! És ő érezte a gyógyulás erejét, érezte, hogy felállhat. Érezte, hogy felveheti az ágyat.

Ma kérdezem tőletek:

Hányan hinnétek, hogy azt mondom számodra: „Kelj fel! Fogd ágyadat, és menj! Járj, vagy menjél.”?

Vagy azt mondod, hogy: „Hát most higgyek? Hát most induljak el? Hát én félek! Hát…! De mégis, ez megtörténhet?!”

Ilyenkor kérdezem Én tőletek:

Hol van a hitetek?

Hol van a szeretet és a kegyelem, amivel megajándékoztalak benneteket?

Hol van az, hogy teljesen át tudod adni önmagad Felém, Jézus Krisztus Uradhoz?

Nem akarok most neveket mondani, de sokaktól megkérdezhetném ma, hogy: A „hát” még megvan jó barátnak?

S elkönyveled, hogy belenyugszol a mindennapi életed kegyelmébe. Belenyugszol, hogy „Igen, Uram, Hozzád tartozom.” Belenyugszol: „Uram, én Veled vagyok, és Te bennem. Nincs miért félnem, mert tudok hinni és bízni a szeretet, kegyelem részében.”

Oly példákat adok számotokra, amelyek szinte kézen foghatóak, amelyekbe belekapaszkodhatsz, ami által megkaphatod a segítséget, ami által ti is kiegyenesedhettek.

Nektek nem azt mondom, hogy fogd ágyadat, és járj.

Neked azt mondom:

Fogd a kegyelmet, és zárd be szívedbe. Erősödjél meg vele, és indulj el az élet-útpályádon a meghívásban, a küldetésben, a követésben. És ha megtapasztalod a kegyelmi ajándékokat, részesévé válsz, akkor te is azt mondod, hogy „tudom, kitől kaptam a segítséget”.

Mert a béna azt felelte, mikor rászóltak az írástudók és a farizeusok, hogy:

— Ma szombat van! S hogyan gondolod te vinni az ágyadat?!

Ne az ember legyen a szombatért, hanem a szombat legyen az emberért.2

Erről már adtam számotokra tanítást, hogy a szombat a megszentelésében abban az időben volt jelen. Ma a megszentelésében az Úr napját, a Feltámadást ülitek és ünneplitek. De ezen a napon is, ahogy a szombat tanításában is azt mondottam nekik, az írástudóknak, a farizeusoknak:

— Ha állatod egy verembe esik, mert szombat van, ott hagyod, hogy semmivé váljon? Vagy félre teszed a szombatot, és sietsz segítségére?

Ezért mondom ismételten, Én most az Úr napjáról beszélek, amelyet megültök és megszenteltek a Feltámadás részében.

És a szombatot is oda helyezem, hogy ne a szombat legyen a fő szempont, és ne te, testvérem az emberben legyél a szombatért, hanem a szombat menjen utánad, ahogy az Úr napját is megadom nektek a mindennapokban, a szeretet, kegyelem részében.

És ha már felismertél, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szólottam hozzátok, Én, Jézus Krisztus Uratok tanítottalak, Én, Jézus Krisztus Uratok árasztottam felétek gyógyító kegyelmemet, ami által gyógyulást nyerhetsz a hitben, a reményben és a szeretetben, akkor te valóban kitartasz ez mellet, mert ez a béna, ez még akkor nem tudta, hogy ki volt az, aki meggyógyította. Ő örült annak, hogy hosszú évek folyamán e betegségből felállhatott, és még ágyát is vihette. Nem törődött ő azzal, hogy azt mondják, hogy „szombat van, és miért viszed az ágyadat?”

Mert:

— Aki engem meggyógyított, az azt mondta: hogy: „Fogd ágyadat, és vidd!” És én szót fogadtam neki. De nem csak azért, mert meggyógyított — mert hittem a szavában!

Hányszor kérdezem tőletek, hogy csak akkor hiszitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok veletek vagyok, ha tanítást, kegyelmi ajándékot, megtapasztalást árasztok, adok nektek? Vagy akkor is, amikor bizonyságtételben valóban meg kell vallanod, hogy Hozzám tartoztok, Jézus Krisztus Uratokhoz, az Isteni Második Személyhez, aki lélekben megerősített és meggyógyított? És ez által már a test is gyógyulást nyerhet a mindennapi életben, a mindennapi élethez.

De ennek a tanításnak van egy mondanivalója még, mikor a templomban találkozok vele, e bénával, a meggyógyítottal, és így szólok feléje:

— Íme, lásd, örülj, hogy meggyógyultál. Éld életed, de vigyázz, nehogy elkövessél valamit. Nehogy még nagyobb problémád legyen.

Ezért kell hinni és bízni a jelen tanításban, a szeretetben, mert ha csak visszamegyünk az elmúlt tanításra, akkor pont arról beszéltem nektek, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok abban a városban, ahol nevelkedtem, ami által a nevemet is adták, és azt mondták:

— Senki sem lehet saját hazájában próféta. Senkit sem fogadunk el, akit ismerünk.

És így ma rátérünk a második tanításra. Abban hittek és örültek, hogy jelen van a csodálatos kenyérszaporítás, ami által sokan jóllaktak, ami által örültek, énekeltek. És ennek híre elterjedt, és ezért többen üldöztek.3 Ezért már csak Galileában maradok, és Júdeába most nem megyek, mert keresnek, s talán még Életemre is törtek volna. De még nem volt itt az óra. Ezért mivel következett a zsidók sátoros ünnepe, és rokonaim mind elzarándokoltak a városba, ezért hát titokban Én is elmentem, nem nyilvánosan.

Hát a titkot, azt úgy kell értelmezni, hogy a tanítványaim is előre elmentek. Én még maradtam egy kicsit, és később indultam el. De mikor oda értem, már nem titkoltam, hogy jelen vagyok. Már oda mertem állni, és tanítani mindazokat, akik hittek, és várták a tanítást. És akkor jönnek azok, akik néha kételkednek, akik néha nem hisznek, akik néha másokat is megbotránkoztatnak. Meglepődve figyelik:

— Íme, mióta keresik Őt, és mégis itt van, és nyilvánosan tanít!

Ennek láttán meglepődnek: ha már taníthatok, akkor talán már elhiszik, hogy Én vagyok a Messiás?

A jelenben talán elhiszitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szólok hozzátok?

A jelenben elhiszitek, hogy Én árasztom felétek tanításomat?

A jelenben elhiszitek, hogy Én ajándékozlak meg benneteket a kegyelemmel?

Ezt a mai nyelvben így lehet lefordítani számotokra.

De Én, Jézus Krisztus Uratok így vagyok jelen, és meglepődve figyelnek. S ekkor azt mondják:

— Hát mi ismerjük Őt. Azt is tudjuk, hogy honnan jött.

Úgy-e, mit mondottam múltkor?

— Názáretből jöhet valami jó?! Hát a Prófétának nem onnan kell jönni! A Mesternek nem onnan kell jönni!

A Messiásnak?!

Hát arról már nem is akarnak hallani, hogy Názáretből jöhet.

Egyáltalán ott van valami jó, amire mi figyeljünk, amit mi elfogadjunk, ami által érvényesüljünk?

Igen. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, akit a nép sokaságában nem csak Mesternek, nem csak Prófétának, hanem a Názáretinek is nevezték, valóban jelen vagyok, és valóban onnan jöttem, és valóban ismerhettek, ahogy ma Én is ismerlek benneteket, hogy ki honnan jött.

Nem akarom most sorolni, hisz vagytok a közelből, e helyről. Vagytok egy kicsit távolabb helyről, vagytok egy kicsit messzebbről, s vagytok talán még messzebbről.

De mind egyek vagyunk a szeretet tanításában, a szeretet jelenlétében, a szeretet meghívásában.

És ti is ismeritek ezt a helyet, hogy hova is jöttetek, ki vár itt benneteket, kihez jöttetek. Mert sokan és sokan azt mondjátok, főleg olyanok, akik még soha nem voltak itt, vagy ha egyszer igen, de oly nagy volt benne a kíváncsiság, hogy a kíváncsisága mellett nem tudta felismerni, hogy valójában ki van itt — mert nem „a Mari”, s nem „a Marihoz” jöttök.

Ezt is már többször elmondottam.

Felismeritek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok, aki ölelésre tárja az Ő karjait, és így várja mindazokat, akik hisztek és bíztok Bennem, és eljöttök, mert ismertek Engem. Már felismertetek a tanítások és az ajándékok és a kegyelmek részén, a bizonyosság megtapasztalásában, a felismerésében.

S akkor nektek nem kell azt mondanom: Igen, ti ismertek, hogy honnan jöttem — Én valóban Názáretből jöttem.

De Én nem Magamtól jöttem: Engem küldött az Igaz, akit Én ismerek, de ti nem ismertek.

És ki az Igaz? A Mennyei Atya, kinek gyermeke, kinek testvére e jelenben. Mert gyermekei vagyunk, és mivel az Atya és Én egyek vagyunk, ezért Nekem testvéreim vagytok.

És az Igaz elküldött erre a helyre is, ami most is jelen van számotokra, hogy szóljak hozzátok, hogy tanítsalak benneteket, hogy felismerjetek, hogy elfogadjatok, és a felismerés és az elfogadás után elinduljunk közösen, együtt az úton. És már az út az elindulásában, nem kimondottan csak a keskeny út és a keskeny kapu van, hanem a széles út és a széles kapu talán egy kicsit megváltozik. Mert ha tudunk hinni és bízni az Ő jelenlétében, az Ő szeretetében, az Ő kegyelmében, vagyis Bennem, Jézus Krisztus Uratokban, akkor valóban tudjátok, hogy: „…hogyan és miképpen jövök el, hogyan és miképpen fogadom el a tanítást, hogyan és miképpen érvényesülök e tanítással, hogyan és miképpen alakítom ki az életemet e tanítással. Mert ha ezeket mind-mind felismerem, elfogadom, akkor engesztelő testvérré válva, akkor elfogadom a tanításnak e bűnbánatban, hogy igen, mi is a felismerésben, az elfogadásban, hogy szeretem felebarátaimat, testvéreimet, és szeretem ellenségeimet. Megbocsátok elsőként önmagamnak, azután felebarátaimnak, testvéreimnek, ellenségeimnek. Ha ezeket már tudom gyakorolni, akkor már tudom, mi az irgalmasság a szeretetben. Mert Uram, Jézusom, a Te Atyád, a Mennyei Atya árasztja felénk az irgalmasságot. Mert ki a Legnagyobb Irgalom a szeretetében? A Mennyei Atya és Te, Uram, Jézusom. És mi a tanítás lévén ebből részesülünk.”

„És hogyan tudok megbocsátani felebarátaimnak, testvéreimnek? És ha már a megbocsátást is gyakorlom, akkor nem mondok ítéletet senki felett, nehogy engem is megítéljenek.”

Mert könnyű ítéletet mondani mások felett. De ilyenkor arra kell gondolni, „ez az ítéletmondás épp úgy vonatkozik miránk is”, mert feletted is ítélkezhetnek, reád is mondhatnak ítéletet, amin elgondolkozol, hogy hogyan és miképpen kell értékelni, majdan jelen a tanításban: senki sem lehet saját hazájában próféta.

„De a hit szeretetében megtanulok e szerint élni, cselekedni a felismerésben.”

Ti még nem éritek meg azt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok, hogy azt mondják:

— Kitaszítunk. Vigyük fel e város hegyére, ahol épült városunk. Hisz van ott szakadék, ahova levethessük.

De végül nem történik semmi, mert reájuk tekintek, és elindulok, és közöttük elhaladok.

És akkor tudom megérteni mindazt, ami által a tanítások így vannak jelen, mert így a mai tanítását is értem és érzékelem.

Mert jött a zsidók húsvétja, és Én is elmentem e városba, és e városban széjjelnéztem. És észrevettem a betegeket, és ismét működött mindaz, amiről tanítottam, mindaz, amit felismerhettek, és mindaz, amit megtapasztalhatok. Nem csak akkor a múltban, hanem ma itt a jelenben.

És akkor tovább haladva, a csodatételt mindenki elfogadja. Olyankor mindenki örül, olyankor éljeneznének, olyankor, ha lehetne, és ha engedném, szinte királlyá kiáltanának. De nem csak azért kell felismerni, elfogadni, éljenezni és szinte királlyá kiáltani, mert csodát tettem, hanem akkor is, amikor talán nem nyilvánosan, de titokban vagyok jelen, talán a saját szívedben, talán a saját lelkedben. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, úgy-e, felismertelek, kiemeltelek az út porából, mert szükségem volt reátok. Meghívtalak az útra. A meghívást, ha felismerted, elfogadtad, elindultál, akkor eggyé válhattál Velem. És Én nem csak titokban, hanem örömmel is szeretnék nyilvánosan mutatkozni rajtatok, bennetek a szeretet, kegyelem részében, az eggyé válásban, a mindennapokban, mert akkor valóban testvéremmé tudsz válni. Akkor valóban át tudod adni önmagad bármilyen problémával, nehézséggel, fájdalommal, bánattal, betegséggel, szomorúsággal. És ha ezeket mind-mind önmagadból kiadtad, akkor tudsz igazán felkészülni a szeretetre, az örömre, a békére, a kegyelemre, az ajándékra, a megtapasztalásra, mindarra és mindahhoz, ami által Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, tanítalak a tanítás által oly közel vagyok hozzátok, hogy szinte érzitek, hogy megfoghatom kezeiteket. Mert Én itt vagyok, és már nem jön el az az óra, amelyet már megéltem. Mert ezért nem fogtak el az üldözés részében, mert még nem volt itt az a bizonyos óra, az Írás a jövendölésében.

Én most itt vagyok, tanítalak, szeretlek, felemellek, ha szükséges, hogy együtt haladhassunk a mindennapi élet-útpályánkon, hogy érezd, hogy a tanítás ma is megadta számotokra mindazt, ami által testvéreimmé válva a hit, szeretet, kegyelem részében, átadjátok önmagatokat a felismerésben, a felismeréshez, és haladhatunk együtt e meghívott és e megvilágított úton a mindennapokban.

Ennek reményében most áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér által, hogy ma a hit felismerése az eggyé válásban a szeretethez, hogy valóban elhiszed, hogy ma Én, Jézus Krisztus Uratok hozzátok szólottam, és tőletek kérdeztem, ahogy a bénától, hogy: Akarsz-e gyógyulni?

És ha hiszel ebben, megnyitod szívedet, lelkedet, egész testedet és befogadod e gyógyító kegyelmet e hit szeretetének jelenlétében, a felismerésben és az elfogadásában.

És akkor tudod, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szeretettel válok eggyé veletek, és már nem titokban, hanem nyilvánosan.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, világosítsa meg számotokra e bűnbánat negyedik Golgotájának a tanítását a hit tanúságtételében, az elfogadásban, a szeretetben és a kegyelemben, mert akkor valóban eggyé tudsz válni, és valóban hiszel abban, hogy akarsz-e meggyógyulni.

És hogy ha igen, akkor felkészülsz, és elfogadod e kegyelmi ajándékot, amely jelen van számotokra a felismerés elfogadása részében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

IMG_5369  jav. honlapraKöszöntöm testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján, amikor a tanítást a mai napon kiemelve arról szólt felétek, hogy az Emberfia, akit az Atya küldött, szabaddá tesz mindazokat, akik „elfogadjuk a tanítását, és tanítványaivá szeretnénk válni, és hiszünk az igazságban, mert az igazságosság szabaddá tehet bennünket”.1

Ezt a tanítást adta a benne hívő zsidók részére. De akik meglepődtek először ezeken a szavakon, majdan tiltakoztak, hogy ők, mivel Ábrahám utódai, ezért senkinek sem szolgálnak, mert ők nem ezért vannak jelen. De hogy a bűnt elfogadva és bűnben élve, az igazságosság részében, hogy elfogadja-e? Mert hogy Ábrahám leszármazottja? Erre nem gondolnak, és nem figyelnek. Bennük csak az van, amit az atyáiktól hallottak. Mert az atyáik ezt mondják részükre, hogy ők nem szolgálnak másoknak, és nem fogadják el mások tanítását, hogy tanítványokká váljanak.

Így a jelenben ma is meg lehet kérdezni a testvéreimtől, hogy ti elfogadjátok-e ezt a tanításomat, hogy Én a tanítást megadtam nektek? Most, ha csak a jelenben nézzük, hétről hétre, hogy ez által tanítványaim lehessetek. És ha tanítványaim vagytok, akkor felismeritek az igazságosságot, mert az igazságosság, az megszabadíthat benneteket, és szabaddá tehet. Mert akkor már nem a bűnben kell élned, mert a bűn jelen van, és sokan e bűnt úgy értékelik, hogy nem leszel magad hazája vagy háza — mindegy, hogy melyik szót használod — e bűnnek.

De az Emberfia, az megmarad mindörökké, mert szabaddá teheti mindazokat, akik elfogadják a tanítást, és a tanítás által tanítványokká szeretnének válni, és felismerik az igazságot az igazságosságban.

Ezért fontos, hogy értékeljed és érezzed most a jelenben, hogy a bűnbánat-időben mi is volt számotokra a tanítás, amely igazságos, hogy igazságossá váljon?

Hisz megkezdődik a bűnbánat-idő az irgalmassággal, mert a Mennyei Atya is irgalmas felétek.

A szeretet, mert a Mennyei Atya is szeret benneteket.

A megbocsátás, mert a Mennyei Atya és Én, Jézus Krisztus Uratok a szeretet által megbocsátást adtam nektek, s arra tanítalak benneteket, hogy a megbocsátás lévén hogyan és miképpen értékeljed és fogadjad el a mindennapokat.

Majdan haladva még a tanítással, hogy hogyan és miképpen kell felismerni a Prófétát. Mert a Próféta saját hazájában nem lehet Próféta. Nem fogadják el. Megvetik, még ha lehetne, üldöznék és kitaszítanák. De mivel ez nem történt meg teljes mértékében, ezért még mindig a megvetés jelen van számára.

Majdan a csodatétel jelei a tanításban, az igazságban jelen van számukra, ahogy számotokra is. Hisz hogyan is mondjuk a kenyérszaporítás után?

Hisz az öröm és boldogság, ez a csodálatos csoda!

— Mert éhesek voltunk, és enni kaptunk, de úgy, hogy mikor ránéztünk az ételre, elgondolkodtunk, hogyan történik ez meg, hogy mindenki ehet, s végül jól is lakhat, és még maradék is marad?

Ez a csoda a csodatételben.

Amikor ilyennek vannak tanúi, akkor örülnek, énekelnek, szinte királyként köszöntik a Mestert, a Názáretit. De ha valaki megítéli, megveti, még ha kitaszíthassa, akkor oly könnyen el tudják fogadni, és a szerint cselekedni.

A jelenben most ezt szintén ugyanúgy élitek meg. Mert ha kézen foghatom, ajándékot, kegyelmet, csodát, áldást árasztok felétek, akkor örültök, szinte úgy érzitek, hogy ez az öröm, amely átölel, ez az ajándék a kegyelmében, ami reátok áradt, mintha felemelne, és lebegnél, mintha elfelejtenéd, hogy valóban egy egyszerű ember vagy a földi életben, Isten gyermekében.

De amikor jön egy kis nehézség, egy kicsi megpróbáltatás, egy kicsi kitaszítottság, akkor már mindjárt gondolkodóba esve, hogy ez valójában miért is van jelen.

Ilyenkor már nem hiszitek el, hogy a tanítással, az igazsággal az igazságossága elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek, hogy tanítványaimmá válhassatok e szeretet, kegyelem részében.

Ne akarjatok ti is olyanokká válni, mint a Bennem hívő zsidók, farizeusok vagy írástudók. Mert nem csak zsidók voltak, hanem voltak néhány farizeus, és néhány írástudó, aki elgondolkodott a tanítás szavain, a csoda megtapasztalásán, ami által, mert hívővé vált, és már a követés is megelevenedik rajta és benne. De amint Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításban, a tanúságtételben, a megtapasztalásban, a felismerésben e tanítás igazságossága részében szólok, és nyújtom át részükre, „azon már el kell gondolkodni, azt már el kell hessegetni önmagunktól, ha lehet, tiltakozok, mert én, ki Ábrahám utódja vagyok és leszármazottja, én ugyan nem hódolok, és nem szolgálok senkinek, hisz mi nem azért vagyunk, hogy másoknak szolgáljunk, hogy én másoknak elfogadjam mindazt, amivel hozzám fordul, talán a tanítás részében.”

Igen, a jelenben is vagytok ilyenek. A jelenben is lehet tapasztalni ilyen testvéreket, akikre szintén lehetne mondani, ahogy most mondom: Bennem hívők vagytok, talán imádkozol, talán hiszel, de a hitben, ha valamit szolgálni és tenni kell, megtapasztalni, tanítvánnyá válni, ami már feladattal jár, „akkor már erre nincs szükségem, akkor már azt nem akarom elfogadni, akkor az ellen tiltakozom”.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam e testvéreknek is, hisz azt mondottam:

— Igazatok van. Valóban ti Ábrahám leszármazottai vagytok. De mégis nem a szerint éltek és cselekedtek, hanem csak a szerint, amit hallotok, amit atyáitok hallottak, és ami megmaradt számotokra. Mert ha pedig a szerint élnétek és cselekednétek, ahogy Ábrahám tette, mert Ábrahám nem tört életemre. És ti pedig életemre törtök. Ti csak a szerint cselekszetek, amit atyáitok hallottak, és a hallás szerint megtapasztalva teszitek.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok pont erre hívom fel testvéreimet, hogy hogyan él bennetek a hit. Hisz ha visszamegyünk a tanítások részében a múlt hetire, mi is volt múlt héten a tanítás? A béna, az nem vetette el önmaga hitét — az a hit jelen volt, és megmaradt benne még akkor is, ha néha a kétely erőt vett rajta, hisz: „Nincs emberem, ki engem a vízhez vigyen. De mivel nincs emberem, ezért itt, ahol nem akadozom, itt megmaradok a hitem reményében, és várakozok.”

És ekkor nem más, mind maga Jézus Krisztus, az Isteni Második Személy vagy az Emberfia, mindegy, hogyan nevezed, szólította meg e bénát.

És a tanítás így van jelen számára.

És a tanítást így adom nektek is hétről hétre a felismerésben és az elfogadásban. Mert ha ezt a tanítást elfogadod az igazságban, hogy igazságossá válhassál, és akkor valóban érzed az Emberfiának jelenlétét, aki szabaddá tehet.

Most a szabaddá tételt, a szabadságot nem kimondottan úgy kell értelmezni, hogy „én most itt jelen vagyok, és szabad vagyok”.

A szabadságot úgy kell értelmezni, hogy szabad vagy itt belül, szíveddel, lelkeddel. Szabad vagy, mert nem kötöd meg magadban a bűnt, hanem kiadod önmagadból, mert neked szükséged van a szabadságra, és ez a szabadság a tanítás szeretetét árasztja és tükrözi számotokra. És vágyakozol erre a szabadságra, ami által érzékelni tudod, hogy valójában mi van körülötted, hogyan és miképpen fogadod el, hogyan fogadod el ezt a szabadságot, és hogyan szeretnél vele élni e mindennapokban, e meghívott úton a küldetés, követés részében. Mert így akkor rádöbbensz arra e tanítás révén, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem magamtól jöttem, mert amit Én tanultam, és amit Én láttam, azt nem máshol, mint Atyámnál. És az az Atya küldött el Engem, akire azt mondták ők is, hogy „Ábrahám leszármazottai vagyunk, de egy Atyánk van, az Isten.”

De ha ismernék az Istent, Atyámat, akkor nem törnének Életemre, hanem elfogadnák a szabadságot, a szeretetet, a kegyelmet, a tanítást, ami által igazságossá válnak, ami által kiadják önmagukból a bűnt, és nem engedik, hogy benn maradhasson önmagukban, a házban. Mert az Emberfia örökké megmarad e tanítás által, hogy tanítást nyújthasson számotokra, és szabaddá tehessen benneteket.

Így lesz teljes számotokra a bűnbánat tanítása az elfogadás felismerésében, hogy: „Érzem a tanítás mondanivalóját. Érzem, hogy szükségem van a szabadságra, a felismerésben. Érzem, hogy én is Mennyei Atya gyermeke vagyok, mert egy Atyánk van, akit ismerek, akit elfogadok, aki által ki szeretném alakítani az életemet, akitől várhatom a segítséget, a kegyelmet, mert eljött az, akit az Atya küldött. Hisz nem Önmagától, hanem azért jött el közénk, mert az Atya küldte, hogy minket is taníthasson, hogy tanítványaivá válhassunk e igazság részében, az igazságosság megtapasztalásában. És ezáltal érezzük, hogy szabaddá válhattunk szívünkkel, lelkünkkel és egész lényünkkel. És így haladunk a bűnbánat tanításával a felismerésben, az elfogadásban és a megtapasztalásban, hogy valójában hogyan jön számunkra a bűnbánat hétről hétre e tanúságtételében, ami által én is változok, változtatok, ami által én is elgondolkodom, s ami által én is boldog vagyok, hogy ehhez az Isteni Második Személyhez, az Isten Fiához tartozhatom, akit az Ata küldött számomra, akit az Atya küldött számunkra a felismerésben és az elfogadásában. Mert így tudom értékelni a tanítás mondanivalóját hétről hétre.”

Hisz most nem minden tanítást emeltem ki számotokra, csak néhányat az elmúlt négy hétből. Hisz a négy hét tanítása, lényegében nyolc tanítás elevenedett meg számotokra, s ebből néhányat emeltem ki, ami által felismerheted, hogy valójában ki vagy, hogy valójában hogyan szeretnéd élni életed, és valójában hova tartozol, és valójában, hogy elfogadd mindazt, aki küldött Engem, akitől tanultam, és amit láttam. Mert ezt szeretném átadni mindazoknak, akik tanítványaimmá szeretnének válni a tanítás részében, a megtapasztalásban. És akkor valóban érzik, hogy szívükkel, lelkükkel szabaddá válhattak a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet, kegyelem része által.

És érezd és értékeld mindazt, ami e bűnbánati időben hétről hétre összeköt a tanítással, hogy tanítvánnyá válva az igazságban az igazságosság felé, mert „így elnyerem szeretetemet, szabadságomat e öröm kegyelmének ajándéka részében”.

És most így érezd és fogadd el áldásomat, amellyel megajándékozlak ma benneteket, hisz ma Én, Jézus Krisztus Uratok jöttem el hozzátok, mert az Atya küldött e küldetés részében. Ahogy mondottam a tanításban, Én nem Magamtól jöttem, Én csak láttam, tanultam, megtapasztaltam, és az Atya, aki a ti Atyátok is, elküld, hogy e bűnbánatban árasszam felétek irgalmasságomat, szeretetemet, békémet, örömömet, megbocsátásomat, ami által el tudom fogadni felebarátaimat, testvéreimet, ami által tudom, hogy hogyan és miképpen kell élni, még akkor is, ha nem lehetek próféta saját hazámban e felismerés részében, de mégis tudok szólni mindazokhoz, akik hisznek és bíznak Bennem e felismerés részében, elfogadták tanításomat, és a tanítás a hit reményében megváltoztathat e felismerésben, és „ami által én is a tanítás igazságának igazságosságában szabaddá szeretnék válni, mert Te, Uram Jézusom ma azért jöttél, mert az Atya küldött felénk és hozzánk, hogy e áldás által szabaddá tegyél szívünkkel, lelkünkkel, egész lényünkkel e mindennapokban, a felismerésben, az elfogadásban, a küldetésben és a követés részében”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok és a mai nap tanítása tanúságtételében, a bizonyságban, hogy szabaddá válhassatok szívetekkel és lelketekkel e felismerés részében a küldetés követésében, hogy valóban testvéreimmé váltok e tanítás tanítványaiban, a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

IMG_5358

Köszöntöm a mai nap testvéreimet, akik ismételten elfogadtátok hívásomat, hogy egyek lehessünk a mai nap fájdalom, szenvedés jelenlétén, és most a tanítás üzenetén. Hisz a tanítást a mai napon, ismételten azt mondhatom, szinte két részre lehet osztani, ahogy az elmúlt héten is. Egy tanítás két szakaszában, amely ma felétek szólt, hisz egyre közelebb és közelebb e bűnbánat-időben a megemlékezés-naphoz a fájdalomban. És ahogy közelebb kerülünk, így akkor már a tanítás is így szól hozzátok. Hisz ma a tanítás, ahogy szolgám mondotta számotokra, amikor megkapta:

— Köszönöm, Uram, Jézusom e tanítást, ahol megmutattad számomra a tanítványaid — nem is tudom, hogy szabad-e ezt a szót mondani: hűtlenségét. Hisz az egyik tanítványod elárult, a másik pedig megtagad.

Most ezt a jelenre fordítva ismételten számotokra is el lehet mondani: a jelenben hányan és hányan árulnak el, hányan és hányan tagadnak meg1, ha olyan kedvező a jelenlét a helyzetben. Mert vannak, akik nem merik megvallani mindazt, hogy ő a vallás szerint él. De a vallás szerint — Én nem arról a vallásról beszélek, amelyet (…) A vallás a hit szeretetének jelenlétében van jelen, ahol azt mondod: „Én hiszek, Uram, Jézusom, a Te létezésedben. Én hiszek a Te szeretetedben. Én hiszek a Te kegyelmedben. Én hiszek a Te ajándékodban. Én hiszek, hogy valóban itt vagy, és fogod kezemet.”

Ezek már nem ismeretlenek előttetek, mert részesültök ebből a kegyelemből. Tanúi lehettetek e tanításoknak. De így most arról beszélünk, amikor elárulnak.

Hányan és hányan árulnak el most a jelen időben, amikor úgy kedvező számukra a megjelenés talán egy baráti körben, talán egy munkahelyen, talán egy ünnepi vacsorán, hisz sok mindent fel lehet sorolni, amikor nem mersz kiállni a te szíved szeretetének, jelenlétének, kegyelmének ajándékáról az igazban. Úgy érzed, könnyebb, ha azt mondod, elárulva, hogy: „Én nem ismerem Őt. Én nem akarok a szerint élni, amit Általa hallok, mert könnyebb így az élet a mindennapokban.”

Csak akkor döbbenünk rá, hogy ez az árulás, ez nem teljesen a szívből fakadó. Ez inkább, úgy kell értelmezni, ahogy az idő és a pillanat hozza. És „az időnek és a pillanatnak szeretnék megfelelni, nem pedig szívből és szeretettel, hanem néha a kényelmesebb utat választva a mindennapokban, a felismerésben és az elfogadás részében”.

Hisz akkor, mikor azt mondottam tanítványaim számára, hogy: „Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.”, mit mondott a szemben ülő tanítvány, Simon Péter, aki a Kéfa, a mellette levő tanítványnak, aki a vacsora alatt végig Jézus mellett, vagyis a Mester mellett ült?

— Hát kérdezd meg, kire gondol?

És ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok válaszolok:

— Kinek nyújtom e falatot, amelyet a tálba merítek.

S azt mondom neki:

— Ha menned kell, akkor most gyorsan menj, és cselekedd azt, amit cselekedned kell.

Ekkor többen gondolkodóba estek:

— Hát mit kell neki cselekedni? Őnála van a pénz, talán ő lesz az, aki most elmegy, és megvásárolja, amire ezen az ünnepen szükségünk lesz?

Pedig ezen az ünnepen már semmire sem lesz szükség e vacsorán kívül. És a vacsora megadatott számotokra, ahogy jelen van a mindennapi életben. Ha nyitott szívvel és szeretettel kérsz valamit, számotokra is épp így megjelenik minden, ahogy ez a vacsora jelen lett Számomra és tanítványaim számára.

— Vagy talán a szegényeknek ad belőle? — így gondolkodnak.

És nem döbbennek rá addig, amíg azt nem veszik észre, hogy elhagyja e ünnepi termet. Elhagyja a házat, és kimegy az éjszakába, mert már várják őt a cselekvésében.

Hányan és hányan szeretnétek felállni néha ti is egy ünnepi asztaltól, talán azért, mert nem meritek megvallani, hogy: „Igen, én hiszek, Uram, Benned, és én nem akarlak elárulni, se megtagadni. Én a Te testvéred akarok lenni, vagy a testvéred szeretnék lenni.”

Mindegy, hogy melyik szót használod. Mert most sokszor azt mondják, hogy az akarom szó, az nem illő e tanításban. De Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításomat sokszor e szóval adtam számotokra, mert hogy ha akarom, akkor felismered, és elfogadod. Mert ha szeretnéd, az még nem biztos, hogy eljut addig, hogy el is indulj az úton, felismerd mindazt, ami jelen van számodra.

Majdan elmondom számukra, hogy:

— Most dicsőült meg az Emberfia.

Nem értik még tanítványaim, hogy jelen vagyok közöttük, és hogyan fogok most itt megdicsőülni, vagy az Atya hogyan fog Engem megdicsőíteni. De az Atya, kit talán nem is ismerünk — de aki ismer Engem, az ismeri az Atyát is.

Ez a tanítás is már ismerős számotokra, hisz már jelen volt a tanításokban, az Élő Evangélium részében a mindennapokban.

És ekkor arról beszélek, hogy:

— Most Én elmegyek, és ti nem követtek Engem.

— Hát hova mehet a Mester, ahova mi nem követhessük?

S melyik tanítvány az, aki pont erőlködik, hogy:

— Bárhova mész, Uram, én követlek, még ha kell, az életet is odaadom Érted.

Igen, itt még nem mondtam neki, de egy másik tanításban már szóltam neki:

— Igen, eljön az idő, hisz most te övezed föl magadat, akkor majd mások öveznek fel. S eljön az idő, amikor valóban életedet adod Érettem. De nem most. Most még először megtagadsz, hogy nem ismersz Engem.

Én nem tartozom Hozzája. Én nem vagyok az Ő tanítványa.

Mert kényelmesebb volt megtagadni.

És: „Ezt a megtagadást valóban addig tettem, ameddig a kakas megszólalt.”

És mikor a kakas megszólalt, azonnal eszébe jutott Simon Péternek a Mester szavai, hogy: „Háromszor tagadsz meg Engem.”

És ez a megtagadás után a felismerésében összetalálkozik a Mesterrel a szempár, és elszégyelli magát. És ez a bátor ember a tanítványok közül sírva fakad, mert mégis úgy történt minden, ahogy a Mester elmondotta számára. Holott ő fogadkozott, ígérgetett, és mégsem történt úgy, ahogy ő szerette volna, hanem akképpen, ahogy a Mester adta meg számára.

Én, Jézus Krisztus Uratok hányszor és hányszor szeretettel szólok felétek, hányszor és hányszor áldást adok nektek, hányszor és hányszor felemellek benneteket, hányszor és hányszor megsimogatlak, hányszor és hányszor megvilágosítom számotokra az utat. Ezek mind-mind olyanok, amelyeket már ti is megtapasztalhattatok az életetek folyamán, a mindennapokban, mert felismertelek benneteket, mert szükségem van reátok, és ha a régi időben beszélünk, szükségem volt reátok, és kiemeltelek az út porából, hogy el ne vesszetek, és semmivé váljatok, hanem meghívjalak az útra, és a meghívást felismerve, elfogadva, és elindultok az úton. És ekkor már ismertek Engem, és Hozzám tartoztok, és bátran merjétek vállalni az ismeretséget és a hovatartozásotokat, mert ez által érzitek e bűnbánat-időnek tanításait is. Hisz most ismételten menjünk végig, hogy mi is volt a tanítás számotokra: az irgalmasság-szeretet, hogy legyetek olyan irgalmasok, amilyen az Atyám felétek, gyermekeihez. Legyen bennetek olyan szeretet, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok lejöttem közétek, testet öltve, hogy szeretetet árasszak, és ez a szeretet irgalmassággá válik az irgalom részében. Éljetek a megbocsájtó kegyelemmel, mert Én, Jézus Krisztus Uratok is azt mondom, mielőtt még a keresztre feszítés után elhal e Test:

— Ó, Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekszenek.

Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a példa a tanításban számotokra, hogy hogyan és miképpen gyakoroljátok a megbocsájtó kegyelmet.

Hisz ahogy Simon Péter kérdezte:

— Hétszer? Egyszer hétszer?

— Nem hétszer hetvenszer, hanem hetvenszer hétszer.

Gyakorolni kell a megbocsájtó kegyelmet, mert ez által váltok igazi testvéreimmé.

Majdan, mikor megkérdeztem tőletek, hogy: Ti is szeretnétek, vagy akarnátok meggyógyulni, ahogy a béna? Nem vetette el magától azt a reményt, hogy „nincs emberem, aki a fürdő vizébe vigyen.” Hosszú ideje várakozott. És ahogy akkor őt megszólítottam, soha nem tudjátok, hogy köztetek kit szólítok meg a jelenben, hogy: Mire van szükséged, testvérem? Vagy ahogy akkor mondottam: Akarsz-e gyógyulni? És feleltetek, hogy: „Igen, Uram, akarok. Kérem a gyógyító kegyelmet, hogy áradjon reám, töltse be szívemet, lelkemet.”

Majdan arról is tanítást adok számotokra, hogy ne akarjatok se olyanok lenni, mint a zsidók, se olyanok, mint a farizeusok vagy az írástudók, hanem ti váljatok igaz testvéreimmé, Mennyei Atya gyermekeivé, és alakítsátok ki a mindennapi életet e szeretet-tanítás révén. És akkor valóban szabaddá váltok, és senkinek sem kell a földi élet megtapasztalása részében megmondani, hogy te vagy te, testvérem, hogyan és miképpen éljél, vagy ezt csináljad, vagy azt csináljad, mert ha szabaddá válsz, akkor a szabadság megmutatja itt belül, hogy hogyan és miképpen éljél az emberben. Az ember, aki testvér, és gyermekké válik a felismerésben és az elfogadásában.

Így van jelen számotokra e bűnbánat tanítása, és így szól felétek ma, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok meghívlak benneteket e Ünnepi Vacsorára, hogy eggyé váljunk, ahogy tanítványaimmal. A megterítet asztalnál öröm, boldogság és szeretet járja át szíveteket és a lelketeket. És hogy ha ezt megtapasztalod, akkor már nem az foglalkoztat, hogy: „Uram, eláruljalak, hogy Te vagy-e a Názáreti? Megtagadjalak, hogy ismerlek vagy Hozzád tartozom?”

„Én már a tanításokból tanultam, a kegyelmekből élve, felismerve az utamat, és szeretném ezt az utat a meghívásban végigjárni.”

Ez az út néha lehet nehéz, néha lehet fájdalmas, néha lehet olyan, ahogy régen, a kezdetekben beszéltem nektek e tanítás részében, a bűnbánatban, hogy elindulsz az úton a felismerésben, de megtorpansz, és nem tudsz küzdeni, nem tudsz harcolni, nem tudsz kitűzni magad elé célokat, és visszaesel. Az még mindig nem baj, testvérem, mert ha visszaesel, az nem azt jeleni, hogy el is veszhetsz. Még mindig van idő, hogy felismerd önmagad, tudd, hogy ki vagy, tudd, hogy hova tartozol, tudd, hogy hogyan szeretnéd élni az életed. És ismét elkezdesz küzdeni, elkezdesz harcolni, mert szeretnéd ezt az utat végigmenni. Mert ezen az úton Én, Jézus Krisztus Urad, aki meghívtalak, ölelésre tárom a Karjaimat, és így várom mindazokat, akik hisznek és bíznak Bennem, és Hozzám jönnek. És nem félnek, mert a félelem nem vesz erőt a szíven, a testen és a lelken. Mert a félelem, ahogy már régebben mondottam e tanításokban, nem jó tanácsadó. A félelemmel elsiklotok, a félelem megtorpanhat, a félelem által másfele indulhatsz el, mert a félelem lévén talán egy könnyebb utat felismersz, és elindulsz rajta. De nem biztos, hogy az a te meghívott utad. Nem biztos, hogy azon az úton vagyok jelen, és azon várlak, testvérem. Ezért fontos, hogy érezd a felismerést, és már nincs jelen az árulás; érezd a szeretetet, és nincs jelen a megtagadás; érezd, hogy valóban Én, Jézus Krisztus Uratok várlak, tanítalak, nevellek, Fényem sugarát e áldás által árasztom. Mert ha ezek mind-mind bennetek vannak, akkor örömmel és szeretettel tudjátok élni a mindennapokat, örömmel és szeretettel tudjátok elfogadni elsőként a családot, ahogy éltek, a szeretteiteket, akikkel egyek vagytok, talán a barátokat, a munkahelyet, az engesztelő helyeket, hisz sok mindent lehet ilyenkor felsorolni, mi minden van jelen a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert akkor érzed és értékeled, hogy: „Igen, Uram, én a Te testvéred lettem a meghívás révén, és a mindennapokban szeretnék Veled együtt élni és haladni az úton. És most már e bűnbánati idővel, e sok kegyelmi ajándékokkal a tanítás révén megtanultam a szabadságom révén változni és változtatni. És ez a változás azt mutatja meg számomra és számunkra, hogy hogyan fogadjuk el egymást a felebarátban, a testvérben, a felemelkedésben. Érezzük azt, igen, Uram, hogy Te most jelen vagy, és árasztod felénk a szeretetedet.”

Így e bűnbánat-idő jelenlétében, hisz elérkeztünk a bűnbánat-tanítás utolsó tanításához. És ez a bűnbánat utolsó tanítása legyen számotokra egy felemelő, egy kegyelmi ajándék áldásában. Ezért most, ahogy jelen vagyunk a megterített asztalnál, hisz meghívtalak benneteket, és ma a megterített asztal jelenléte volt számotokra a tanítás. A tanítást is ebből nyújtottam a bűnbánat utolsó tanításában a felismeréshez és az elfogadáshoz, hogy érezd, hogyan vagyunk egyek a mindennapokban. Így a mai napban ismételten kérlek, fogjátok össze kezeiteket a láncban, hogy egy nagy családot alkothassatok. A családban érezzétek, hogy most ti is meghívottak lettetek e ünnepi, megterített asztalhoz. És az ünnepi, megterített asztalnál elsőként azt mondottam tanítványaimnak:

— Íme, e kovásztalan kenyér. Íme, e borral telt kehely, amely Testemmé és Véremmé válik.

Ezzel megajándékoztam tanítványaimat, és azt mondottam számukra:

— Egyétek és igyátok az Én Testemet és az Én Véremet. E ünnepi vacsora jelenlétében ezt adom nektek, és ezt hagyom hátra.

És most az áldásban ezt a csodálatos, felemelkedő kegyelmi ajándékot árasztom felétek a felismerésben, hogy áradjon reátok ez a szeretet, ami jelen van e ünnepi, megterített asztalnál tanítványaimmal. És ez az áldás öleljen át benneteket, emeljen fel, és mutassa számotokra meg, hogy: „Igen, Uram, Hozzád tartozom, mert ismerlek Téged, és nem akarlak sem elárulni, sem megtagadni. Én boldog vagyok, hogy meghívtál az útra, és a küldetés, követés részében együtt haladhatunk a mindennapokban.”

És most így áradjon felétek áldásom, ahogy tanítványaim felé is áradt e ünnepi vacsora révén. Hisz felkészítettem tanítványaimat, titeket pedig meghívtalak az útra, az Élet útjára, amelyen elindultál, hogy végig tudjál járni rajta a mindennapokban.

Ennek reményében árad áldás felétek pásztorral, aki elfogadta a felkérésben, hogy a ti pásztorotok lesz. Elfogadta, hogy bátran a szolgálatban hozzája fordulhattok. Elfogadta, hogy a tanításban jelen van, és a tanítás által szól felétek e jelenben. Ennek reményében most e ünnepi vacsorán így árad felétek áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, és mutassa meg továbbra is a megvilágosított utat a meghívásban, a kegyelemben és a szeretetben.

A jelen levő testvérek:

 

Dicsőség Neked, Istenünk!

2011. február 23.
Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…” (Hiszekegy)
Jézus: Drága, Engesztelő Gyermekeim! Lángoló Szívem szeretetével köszöntelek benneteket. Boldog vagyok, hogy újra taníthatlak titeket, köszönöm, hogy eljöttetek.
A „Hiszekegy” ma következő mondata: szenvedett Poncius Pilátus alatt. A szokásostól eltérő formában fogok beszélni hozzátok erről: SZEMLÉLŐDVE. Meghívlak benneteket, Kicsinyeim, hogy Velem együtt tegyétek meg a szenvedés útját. Így kívánom Irántam való együttérzéseteket növelni.
Jöjjetek, Gyermekeim, erősen fogjátok meg kezemet, mert már repítelek is mindnyájatokat a Gecemáni kert barlangjának bejáratához. Csak Én megyek be, ti maradjatok kint, hogy meg ne fázzatok, mert ott bent nyirkos, hűvös a levegő. Így is érzem, hogy Velem vagytok és lelketekkel láttok Engem. Ha szükségem lesz erősítésre, majd szólok.
Éppen le akarok térdepelni, hogy Atyámhoz imádkozzak, de hirtelen ijesztő, förtelmes és hatalmas alakban megjelenik ellenségem. Vigyorgó állatpofával néz Rám, szarvai vannak, testét fekete szőr borítja és a lábai patákban végződnek. Azelőtt a kísértéseikor nem így mutatkozott. Ijedtemben a barlang hideg, sziklás falához lapulok. De ő közelebb jön, hogy még jobban féljek tőle. Pillanatok alatt a barlang megtelik undorító, csúf szörnyekkel, akik megállás nélkül lökdösnek, bántalmaznak, Arcomba vihognak.
Gyermekeim! Amikor a gonosz lélek és démonai kísértenek, bűnre csábítanak titeket, ugyanígy néznek ki, csak nem engedem, hogy lássátok őket, mert lehet, hogy belehalnátok a félelembe. Majd e szörnyű démonok eltűnnek és a bűnök sokasága tárul Elém képekben. Látom, hogy ezek az ocsmány bűnök nélkülem kárhozatba taszítanák az emberiséget. Látom pokolba hullani gyermekeim millióit.
Most, drága Kicsi Engesztelőim, lélekben, ott a barlang bejáratánál boruljatok térdre, és kérjetek bocsánatot Tőlem, mert a ti bűneiteket is látom. Kérjétek a bűnbánat kegyelmét és Én azonnal megadom. Alighogy felocsúdok e látványból, végig kell néznem engesztelő szenvedésemet, ami Rám vár: elfogatásomtól halálomig.
Nézzétek, most térdre esek, egész testemet a rettenetes félelemtől véres veríték borítja el. Reszketek, homlokom a földet éri és így fordulok Atyámhoz: „Atyám, ha lehetséges múljék el ez a pohár, de ne az Én, hanem a Te akaratod teljesüljön.” Ti engesztelők, ahogy ott térdeltek, megrendülve halljátok Tőlem e mondat második felét és sűrű könnyhullatások között köszönitek meg, hogy a nagy félelmem ellenére, mégis vállaltam értetek a szenvedést és a halált. Ti igen, Gyermekeim, de hány és hány milliónak eszébe se jut megváltásom. E hálátlanokért küldjetek az Égbe egy fohászt, hogy ennek ellenére csak irgalmasságommal találkozzanak. Végül vigasztaló képek sorát mutatják Nekem: szentek, vértanúk, hitvallók sokaságát. Nézzétek csak kicsi hűséges Engesztelőim, ti is ott vagytok közöttük.
Most jöjjetek be ide hozzám, a barlangba, vegyetek körül ölelő karjaitokkal, így enyhítsétek magányomat. Már látom, hogy jönnek elfogatóim. Látom, kicsinyeim el akartok rejteni előlük, egyesek menekülésre késztetnek, de meg kell értenetek, hogy itt az időm. Júdás segítségével ide találtak és Én eléjük sietek. Ti segítségemre sietnétek, el akarjátok venni tőlük a köteleket, az ostorokat, de ez nem lehetséges, mert ti csak képzeletben vagytok itt. Az úton végig ütlegelnek. A hídról durván kötéllel leeresztenek a Kidron patakba, hogy utoljára „teleihassam” magam. Felhúznak, és közületek valaki letörli és megcsókolja a sziklától felsebzett térdeimet. Mindnyájan együttérzéssel követtek, és nézitek, milyen nehézkesen, botladozva haladok a hozzám tapadt, vizes ruhámban.
Drága Engesztelőim! Jöjjetek velem tovább, menjünk a farizeus főpapok elé. A sok gúnyolódó szóra, rágalmazásra némasággal válaszolok. Rémülve nézitek, hogy egy talpnyaló katona vaskesztyűs kezével úgy szájon vág, hogy eleredt a vérem, és elvesztve az egyensúlyomat a lépcsőre zuhantam. Egyiketek odaszalad egy fehér zsebkendővel és szeretettel, sírva letörli a számat.
Kaifás udvarában van egy kerek pince. Nézzétek, milyen kegyetlenek velem! Egy kicsi, rácsos ablak van a börtönömön azon keresztül látható a sok kínzás: egy oszlophoz kötöznek, böködnek, szurkálnak, szakállamat tépdesik, a talpaimat égetik. Egy percet sem hagynak pihenni. Bizony szeretett Gyermekeim, ti is okozói vagytok ezeknek a szüntelen bántalmazásoknak. Ezért bánjátok meg összes bűnötöket kora gyermekkorotoktól a mai napig. Kivágódik reggel a börtönajtó és felfelé lökdösnek a lépcsőn. Látjátok, mit műveltek Velem? Csupa seb vagyok, alig támolygok, a ruhám csupa sár és vér, talpaim hólyagosra égtek. Így hurcolnak ismét a főtanács elé.
Ne hagyjatok magamra a sok rosszindulatú ember között! Halljátok, hogy Kaifás gyűlölettel és dühvel mit ordít Felém? „– Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk!” Figyeljétek, hogy még ilyenkor is milyen szelíd türelemmel tudok válaszolni nekik: „Mostantól fogva az Emberfia az Isten hatalmának jobbján fog ülni.” Ők pedig gúnyos mosollyal mondják: „–Tehát te Isten fia vagy.” Én így válaszolok: „– Amint mondád, az vagyok.”
Mindezek után indulnak Pilátus palotája felé. Nézzétek csak, hogyan kötöznek most meg! Úgy, mint a halálraítélteket szokás: szoros láncot helyeznek a nyakamra, és annál fogva vonszolnak. Ti engesztelők most láthatatlanul szorosan mellettem jöjjetek, hogy a sok gonosz ember között érezzem a ti együttérző szereteteteket. Kislányom, – szólok egyiketekhez – köszönöm, hogy ujjaiddal próbálod meglazítani nyakamon a láncot. A pribékek közben derekamhoz erősített kötelekkel rángatnak, így alig tudok egyensúlyozni. Közületek néhányan összekötözött kezemet és lábamat fogjátok, hogy el ne essek. Mások sírnak és bánják bűneiket. Örülök, hogy itt vagytok körülöttem és egészen átérzitek szenvedésemet.
– Oda nézzetek, drága Kicsinyeim, ott van Édesanyám egy ház falához támaszkodva Magdolnával és Jánossal. Mikor odaérünk és meglát, a fájdalomtól elájul. Kérjétek az Atyát, hogy tegye szívetekbe az ő nagy fájdalmát, hogy engeszteljétek vele a világ bűneiért szent Szívemet.
Látjátok, ez a római helytartó, Pilátus palotája. Ott fönt pihen a teraszon. Most felrángatnak a lépcsőn hozzá. Ellenszenvesek neki a zsidó papok, tőlem pedig undorodik és szánakozik rajtam, hogy így megkínoztak. Látjátok, nem hiszi el a vádakat, amit a zsidók felhoznak ellenem és Heródeshez küld Engem, a zsidók királyához. Heródes sokat hallott rólam, kíváncsi volt a csodáimra, de Én visszautasítottam meghívásait.
Figyeljétek, Gyermekeim, milyen kárörömmel nézi megkínzott külsőmet. Most is csodákat kér, de Én nem elégítem ki kíváncsiságát. Ezért dühösen visszaküld Pilátushoz. Előtte még haragjában, bosszúból ő is megkínoztat.
Pilátus sehogy sem akar Engem elítélni, nem talál vétkesnek, de fél a nép lázadásától. Így aztán megostoroztat Engem. A „Hiszekegy” mondatából, hogy szenvedett Pilátus alatt, ma csak az első felét mondtam el.
Drága Engesztelő Gyermekeim. Most is szavakkal mutatom be nektek jelenlétünket. Itt állunk egymás mellett, mint 3 ifjú. Én, Jézus Krisztus középen állok sáros, poros, véres ruhában elcsúfított, szenvedő arccal és a kezemben tartok egy nagy véres keresztet. Egyik oldalamon a Mennyei Atya, másik oldalamon a Szentlélek. Egyik kezükkel átölelnek Engem, a másik kezükkel fogják keresztemet. A Szűzanya fájdalmában térdre omlik Előttem, átöleli lábaimat és könnyeit hullatja. Ez azt jelenti, hogy szenvedésemet az egész Szentháromság átélte lélekben. Édesanyám felajánlja az Én szenvedésemet az egész Szentháromságnak, siratja azokat a megátalkodott, hálátlan bűnösöket, akikért hiába szenvedtem, mert pokolba hullanak. Megáldalak benneteket az együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
2011. március 2.
Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…” II. (Hiszekegy)
Jézus: Drága, Engesztelő Gyermekeim! Forró szeretettemmel köszöntelek benneteket. Folytatom tanításomat a „Hiszekegy”-ről.
A következő mondat értelmezésének a 2. részéről lesz szó: „Szenvedett Poncius Pilátus előtt.” Most is a szemlélődés formáját alkalmazom, mert úgy érzem, hogy így szíveteket jobban meg tudom érinteni.
Édes Testvéreim! Nyújtom felétek a kezem, fogjátok meg, és gyertek velem a Fórumra, a praetorium melletti piactérre. Ott áll az egyik csarnok előtt az ostorozó oszlop. Ide küldött Pilátus a poroszlókkal. Jöttek a hóhérszolgák. Nézzétek csak milyen szörnyű korbácsokat, virgácsokat hoznak! Ledobják az oszlop mellé. A korbácsok nyelén bőrszíjak lógnak és vaskampókba és vasgömbökben végződnek. Erre a látványra összeszorul a szívem a félelemtől és ti is elborzadva nézitek. Most meztelenre vetkőztetnek. Szégyenkezve állok ott, de ti ahányan csak vagytok, körbevesztek Engem, hogy eltakarjatok a kíváncsi szemek elől.
Nézzétek csak, ki áll ott a katonák mögött? Fájdalomba merült Édesanyám, aki végig akarja nézni ostorozásomat. Szembe állok az oszloppal. Kezeimnél, lábaimnál, derekamnál hozzákötöznek erősen és durván az oszlophoz. Az első két pribék kemény bőrszíjakból készített ostorokkal kezd ütlegelni. Tépik, marcangolják fejemet, hátamat, lábaimat.
Közületek a legbátrabb, egyik engesztelő fiam mögém áll egészen szorosan, átölel és ezt mondja: Ne ezt az ártatlant üssétek, hanem inkább engem, Én bűnös vagyok, megérdemlem! Én így szólok hozzá: -Fiam, áldott légy az együttérzésedért, de így nem tudsz segíteni, hiszen csak képzeletben vagy itt, inkább azzal tudsz segíteni, ha társammá válsz abban, hogy imádkozol a lelkekért és így mented Nekem őket. Az ütések nyomán a testem tele lett piros vércsíkokkal. Ez a két ember negyed óráig ütlegelt így engem, majd felváltja másik kettő. Ezek valami tövisszerű virgácsokkal ütöttek, melyekre gombok és szögek voltak tűzködve. Össze visszafröccsen a vérem, még a hóhérok kezét is elborítja. Én csak nyögdécselek, imádkozom és vonaglom kínomban. Vérem még bőségesebben hull.
Egyik kislányom közületek elővesz egy fehér kendőt és a lábam alatt összegyűlt vértócsából felitat egy keveset és elteszi magának emlékbe, mint drága ereklyét. Még nincs vége a borzalmaknak. Leoldják a kötelékeimet és Én erőtlenül belehullok a vértócsába. Most háttal az oszlopnak kötöznek oda, jó szorosan mellemnél, lábaimnál és a kezeimet az oszlop közepén hátra. A következő két pribék olyan korbácsokat használ, melyek vasnyélbe erősített kis láncok és vaskampóba végződnek. Ezekkel aztán testemet teljesen széttépik, már nem található egy négyzetcentiméternyi ép hely se. Ez az ostorozásom legfájdalmasabb része. Ránézek hóhéraimra és irgalomért könyörgök, de azok csak annál vadabbul esnek nekem. Ez a rettenetes ostorozás jó háromnegyed óráig tart.
Ekkor egy bátor idegen férfi késsel a kezében odarohan és így kiabál: Hagyjátok abba! Ne verjétek halálra ezt az ártatlan embert! Majd odajön az oszlophoz és elvágja kötelékeimet. Félájultan rogyok bele a lábam alatt összegyűlt vérem tavába. Ti, drága engesztelőim most ott álltok körülöttem és nagy részvéttel nézitek nyitott nagy sebeimet és a belőlük szivárgó vért. Letérdeltek és zokogva kértek bocsánatot bűneitekért, melyekkel hozzájárultatok e szörnyű ütlegeléshez. Odalépnek hozzám a pribékek és megrugdosnak, hogy kelje fel. Az ágyékkötőm ott hever oldalt. Csúszva-mászva próbálom elérni. Mikor már majdnem sikerül megfogni, hóhéraim gúnyröhej kíséretében elrúgják onnan. Tovább vonszolom magam, mint egy véres féreg és ők nevetve továbbtaszítják. Végre megunják a játékot és megengedik, hogy magamra öltsem.
Kicsi gyermekeim! Látjátok édesanyámat? Végignézte az egész szörnyű ostorozást, és lelkében végigszenvedte. Pilátus felesége fehér kendőket ad neki és azokkal felitatja Szent Véremet. Gyermekeim, most ti is lehajoltok, és papír zsebkendőtökkel próbáltok egy kis Vért magatoknak emlékbe eltenni.
Az ostorozás helyszínétől nem messze lesz a töviskoronázás, az őrség házának belső udvarában. Már várakozott ott vagy 50 ember a nép söpredékéből. Középen van egy oszlopláb, mint ülő alkalmatosság. Ezt telerakják éles törött cserepekkel és rálöknek Engem. Mielőtt ráülök, valamelyiktök le akarja söpörni, de lehetetlen volt. Sok római katona áll körbe, hogy a nép ne tolongjon ott. Ahogy ott ülök egy vörös rongyot dobnak a hátamra, gúnyból, mintha királyi palást lenne. Egy suhanc ült a földön és előkészítette a töviskoronát. Véletlenül megszúrta az ujját és nagyot káromkodott. Mikor kész volt, a hóhérszolgák a fejemre nyomták.
Ott álltok körülöttem és a szívetek összeszorul a fájdalomtól, mikor a náddal nagyot ütnek a koronám tetejére. A tövisek mélyen beleszúródnak a csontig és Én feljajdulok a fájdalomtól. Többen letérdeltek és nagy részvéttel az ölembe hajtjátok fejeteket. Nagyon bánt titeket, hogy nem tudtok semmit tenni. Rátok nézek és mondom. De igen, enyhíteni tudjátok fájdalmamat bűnbánatotokkal, imáitokkal, áldozataitokkal.
Most egyiketek kíméletesen, nagy szeretettel letörli arcomról a vérpatakokat, melyek a tövisek sebeiből erednek. Ó, Kicsinyeim, nézzetek körül, rajtatok kívül senki nem szeret itt Engem. Hát nem így van ez az életben is? Sok millióan úgy élik le az életüket felebarátaitok, hogy eszükbe se jutok, rá se gondolnak, hogy meghaltam értük.
Itt a töviskoronázás alatt a hóhéraim csúfondárosan letérdelnek és mondják nevetve: „Üdvözlégy zsidók királya!”, leköpdösnek, kövekkel dobálnak, addig a ti kortársaitok káromolva szidnak, titeket buzgó engesztelőket kicsúfolnak, bolondnak, szentfazéknak mondanak. Most is szenvedek a megaláztatástól, -bennetek- Engem szerető gyermekeim.
Drága Engesztelőim! Most is jelen vagyunk mind a négyen: a Szentháromság és a Szűzanya. Atyám úgy van most itt közöttünk, hogy nem emberi alakban, hanem ragyogó fényével beragyogja az egész termet. Én, Jézus Krisztus letérdelek Atyám fönsége előtt, jobb kezemben tartok egy véres keresztet, balkezemben a töviskoronámat és magasba emelve így szólok Hozzá: „Atyám! Fogadd el Tőlem ostorozásom és töviskoronázásom véres áldozatát a ma élő emberiség megtéréséért. Szenvedésemhez hozzáillesztem az itt jelenlévő gyermekeim összes megélt fájdalmát, fizikai és lelki szenvedését, lelki sebeit és megaláztatásait, minden imáját, böjtjét és virrasztását, és így helyezem lábaid elé. Tekintsd kegyesen e felajánlást és fogadd el az emberiség megmentéséért. Kérlek, enyhítsd a betervezett nagy büntetést! Vagy pedig Szent Lelked kiáradásával irgalmadban tisztítsd meg minden gyermekedet, hogy az emberiség egésze megszabaduljon a büntetéstől, hogy szenvedésem és halálom gyümölcseit, a megváltást minden teremtményed élvezhesse.
A Szentlélek Isten itt áll Mellettem fehérruhás ifjú alakjában és egy lobogó fehér lángot tart a tenyerében. Ez az Ő tüzes szeretetlángja. Hirtelen e láng sok apró lángra oszlik, és mindegyiketek szívébe száll, hogy fellobbantsa parázsló szíveteket, hogy előkészítsen titeket az Ő közelgő érkezésére.
Édesanyám hálából, mert ma mélyen együttéreztetek Szent Fia szenvedésével, körbejár köztetek, megcsókolja arcotokat és egy keresztet rajzol homlokotokra.
Én, -a ti Jézusotok- megáldalak benneteket a mély együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 
2011. március 9.
 
Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…” III. (Hiszekegy)(Elítélés)
Jézus: Szívem minden szeretetével köszöntelek benneteket, drága engesztelő Gyermekeim! Köszönöm, hogy újra eljöttetek meghallgatni tanításomat. Ma Én szólok hozzátok, Jézus Krisztus, a ti Üdvözítőtök. A Hiszekegynek az a mondata, hogy „szenvedett Pontius Pilátus alatt” ma folytatódik elítélésemmel.
Most, mint múlt héten, újra kérlek benneteket drága Gyermekeim, hogy kísérjetek el az ítélet helyére. Már itt is vagyunk, Pilátus, a római helytartó előtt. Ide vonult ki kíséretével a Fórumra. Itt az ostorozó térrel szemben egy magas emelvény áll. Ünnepélyes öltözet van a helytartón, valami csillogó koronaféle a fején. Az emelvényre több oldalról lépcsők vezetnek fel. A farizeus papok közül Annás és Kaifás meg még harmincan vannak itt. Pilátus széke piros takaróval van leborítva és egy kékszínű vánkos van rajta sárga bojtokkal. Látjátok? A két lator már ott áll elővezetve. Most Engem megragadnak a poroszlók és odaállítanak közéjük.
Egyiketek részvéttel megkérdezi: – Jézusom, még annyira se tiszteltek, hogy magadra ölthetted volna a saját ruhádat? Összeszorul a szívem, mikor látom, hogy még mindig a királyi gúnyöltözet van rajtad: a töviskoszorú és a rongyos vörös „palást”, a kezeid pedig elől összekötve, mint egy közönséges bűnözőnek. És Én így válaszolok a kérdezőnek: -Gyermekem! Bennük nincs tisztelet és szeretet Irántam. Pilátus rám mutatott, és erős, gúnyos hangon így szólt a zsidókhoz: – Íme a ti királyotok. A nép így zúgott: El vele! El vele! Feszítsd meg őt! – De hát a ti királyotokat feszítsem meg? – kérdezte a helytartó. – Nekünk nincs királyunk, hanem csak császárunk! – kiáltották a főpapok. Ekkor ti szorosabban körülvesztek Engem, mintha védelmezni akarnátok a rosszindulatú, dühös főpapok és a felbőszített, zúgolódó néppel szemben. És így kiáltoztok: – Pilátus, gondolkozz! A mi Jézusunk ártatlan! Ő valóban Isten Fia! Ha elítéled, felelni fogsz tettedért Isten előtt! Hallgass feleséged bölcs szavára! Ne légy gyáva és kétszínű! Én így válaszolok nektek, Engem szerető, hűséges gyermekeimnek: – Még mindig nem értitek, hogy semmit nem tehettek? Hiszen csak képzeletben vagytok itt, és Pilátus nem hallja védelmező szavaitokat. Itt meg kell történni az ítéletnek, hogy az Írás beteljesedjék.
Pilátus most felolvassa az igazságtalan vádakat, hogy Én lázító és felforgató vagyok, minduntalan megszegem a zsidó törvényeket, azután Isten Fiának és a zsidók királyának hivatom magam. Kihirdeti a nép előtt, hogy a főpapok és az egész nép halálomat követeli. Még azt is hozzáteszi, hogy ő a nép véleményét tiszteletben tartja és igaznak véli. Közületek egy bátor fiam felkiált a helytartóhoz: – Pilátus! Most igaznak véled a nép ítéletét? Hát akkor miért hangoztattad órákon keresztül, hogy Jézus ártatlan? Gyáva, kétszínű ember vagy. – Kisfiam, – mondom felé fordulva – ennek semmi értelme. A helytartó rád se hederít, mert nem is hall téged. Ezzel nem tudsz rajtam segíteni. Viszont nézd, milyen némán tűröm igazságtalan elítélésemet. Kövess Engem, hogy te is tudj hallgatni az igazságtalan elítélések esetében.
Forrón szeretett Gyermekeim, most mindannyiatokhoz szólok. Szinte emberfeletti dolgot kérek tőletek: Ha legközelebb olyan helyzetbe kerültök, hogy ellenségeitek hazudozva rosszat állítanak rólatok és pletyka formájában elterjesztik, akkor jusson eszetekbe, hogy Én hogyan reagáltam Pilátus igazságtalan szavaira! Némán hallgattam, nem védtem magamat. Ne törődjetek azzal a közmondással, hogy a „hallgatás beleegyezés”. Az nem számít, hogy jó híreteket, tekintélyeteket tönkreteszik. Nem az a fontos, hogy embertársaitok körében milyen véleménnyel vannak rólatok, hanem az, hogy viselkedésetek az Én elvárásomnak megfeleljen. „Akit megaláznak, az felmagasztaltatik”, mondja a Szentírás.
Most visszatérek e gondolatok után a helyszínre. Pilátus a nép előtt hangosan kijelenti: – Tehát a názáreti Jézust, a zsidók királyát, arra ítélem, hogy keresztre feszítessék! Azután megparancsolja a poroszlóknak, hogy hozzák elő a keresztemet. Közben kezébe vesz egy pálcát, kettétöri és ledobja a lábam elé. Van is egy ilyen ismerős szólás: „pálcát tör felette”, tehát elítél valakit a viselkedése miatt.
Édesanyám végignézte az elítélésemet. Ezzel nyilvánvalóvá vált számára, hogy az Ő hőn szeretett Fiát és Megváltóját szégyenteljes módon megölik, keresztre feszítik. Ti, engesztelőim mély részvétet éreztek iránta és többen odamentek hozzá, ahogy ott reményvesztetten áll. Átölelitek, kezét nagy tisztelettel megcsókoljátok és vigasztalni próbáljátok. Ő így szól hozzátok: Ó, ti hűséges engesztelő Kicsinyeim! Felismerlek benneteket. Ti vagytok, akik epedve várjátok szavaimat az engesztelésen a medugorjei rózsafüzér után. Nekem úgy, mint Szent Fiamnak, megengedte a Mennyei Atya, hogy lássalak és hallhassalak benneteket. Köszönöm együttérző szavaitokat! Balzsam ez az Én végtelenül fájdalmas anyai Szívemre. Veletek együtt hiszem és tudom, hogy drága Szent Fiam szenvedése hamarosan véget ér és fel fog támadni.
Miután elhangzott a halálos ítélet, Engem átadnak a poroszlóknak. Leszakítják Rólam a vörös gúnyköpenyt, amely egészen bele volt ragadva sebeimbe, ezzel felszakították sebeimet, folyt a vérem. Letépték fejemről a töviskoronát iszonyú fájdalmak között, hogy Rám tudják húzni kimosott ruhámat. Rám csatolják a bilincsövet, amiről 4 köteg lóg le. A poroszlók nagy rúgások és ütlegelések közepette a fórum közepére vezetnek, és már hozzák is a keresztfámat a rabszolgák a nyugati kapun át. Nagy puffanással dobják le a földre a lábam elé. És itt most megszakítom szenvedésem történetét, hogy folytathassam legközelebb a keresztutammal.
Most pedig, ahogy lenni szokott, szavaimmal érzékeltetem a Szentháromság és a Szűzanya valóságos jelenlétét.
A Szentlélek Isten egy óriási nagy fehér galamb képében egész beszédem alatt ott lebegett fölöttetek, engesztelők fölött és kiterjesztett szárnyaiból ragyogó fehér fénysugarakat bocsátott rátok, melyekkel bevilágította lelketek minden zugát. Most nem bűneiteket vizsgálja, hanem azt, hogy elítélésem története megérintette –e eléggé lelketeket.
Én, Jézusotok miután befejeztem tanításomat, úgy vagyok jelen előttetek, mint Pilátus előtt: töviskoronával a fejemen, vörös gúnyköpenyben vérborultan, elől összekötött kezekkel és így szólok: Drága Gyermekeim! Ennek az égbekiáltó igazságtalanságnak néma eltűrése pecsételte meg teremtményeim örök sorsát, mert ha ezt a szörnyű ítéletet nem fogadom el, minden ember lelke elkárhozna.
Atyám is itt van, fehér ruhában. Egyik kezében egy pálca van, a bűntől feketéllő földgolyó előtte lebeg a levegőben. Majd a pálcát úgy tartja a Föld felett, mintha ketté akarná törni és így szól: Eme igazságtalan pilátusi ítélet és az emberiség bűnei arra indítanak, hogy pálcát törjek az emberiség felett, de atyai végtelen szeretetem irgalmat követel Tőlem.
Édesanyám letérdel az Atya előtt és így könyörög: Atyám! Egyre gyarapodó engesztelő hadseregem kedvéért irgalmazz minden teremtményednek!
És most Én, Jézus Krisztus úgy búcsúzom tőletek, hogy Szent Szívem összes melegével megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
 
2011. március 16.
 
Jézus: „…szenvedett Poncius Pilátus alatt…” IV. (Hiszekegy)(Keresztút)
 
 
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok, eszközöm hangján szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Még mindig a „Hiszekegy” következő mondatáról beszélek nektek: „szenvedett Pontius Pilátus alatt és a keresztúttal folytatom. Újra szemlélődő módon fogom előadni, hogy szívetekbe jobban belevésődjön.
Az ítélet elhangzása után ledobták a keresztemet a lábam elé. A hóhérszolgák gorombán és kíméletlenül ráhelyezték a jobb vállamra. A kereszt végére egy kötelet kötöttek és megemelve tartották, hogy ne húzzam a földön. Megragadták a bilincsövemen lógó 4 kötelet, majd nagyot ütöttek az ostorozástól felsebzett hátamra és elindultunk. Ettől kezdve jelen időben beszélek, mintha most történne minden, nem 2000 éve. Drága engesztelő kis csapatom! Mindnyájan itt jöttök körülöttem, hűségesen. Közületek egyik leányom könnyes szemmel megszólal: -Uram! Azért olyan nehéz a kereszted, mert a világ összes bűne ránehezedik. Ha legalább mi engesztelők egy szál bűnt ránehezedik. Ha legalább mi, engesztelők egy szál bűnt se követtünk volna el, akkor egy kicsit könnyebb lenne neked. Testvéreim! Mindannyian emeljünk egy kicsit a kereszten, hogy ne nyomja annyira sebes vállát! Így válaszolok nektek: Az igaz, hogy mivel gondolatban vagytok itt, fizikailag nem tudtok enyhíteni terhemen, de együttérző szeretetetek miatt máris könnyebben érzem magam. Ó, Gyermekeim! Látjátok, hogy rángatnak a köteleimmel? Egyszerűen nem lehet így egyensúlyozni. A kötelek abban is akadályoznak, hogy bő ruhámat balkezemmel felemeljem, így pedig alig tudok lépni. Ketten közületek jobbról és balról magasba emelitek ruhámat. Milyen jól esik, hogy segíteni akartok. Nézzétek az ablakokat! Sárral, konyhahulladékkal dobálnak és egy asszony trágyaléval leönt Engem. Egyik drága jó Fiam látja, hogy egy 10 év körüli kisfiú köveket gyűjt kötényébe, hogy lábaim elé szórja. Odafut, hogy megakadályozza, de már késő. Botladozok a kemény, éles köveken összeégetett, sebes mezítlábaimmal. Marikám, Kislányom, te pedig ki akarod venni a nagy követ egy felém szaladó kisfiú kezéből, de nem sikerül és hozzávágja a térdemhez. Így bánnak velem a gyermekek, akiket annyira szeretek. Drága Kicsinyeim! Eleséseimet a stáció képeken szépítve ábrázolják, mintha csak térdre estem volna. Nem úgy van az! Az első elesésem előtt a kötelekkel elrántottak és ezért teljes hosszamban a földre esek. Könyökömből, kezeimből, térdeimből ömlik a vér. A kereszttől összeroncsolt vállam sebe a zökkenéstől most még mélyebb. A nehéz kereszt ahogy rám zuhan mégjobban beleveri a töviskoronát a fejembe és a hátamat is nagyon megütötte. Közben ütnek a pribékek, hogy álljak már fel. Akkor ti, drága Kincseim, hónom alá nyúlva próbáltok felállítani, de ti csak képzeletben vagytok ott. Viszont drága együttérzésetek erőt ad Nekem, és nagyon nehezen felállok. A hóhéraim újra beleteszik mély vállsebembe a keresztet. Ó, Kicsinyeim! Ez most már rettenetesen fáj! Egyik leányom megszólal: Édes Jézusom! Te Isten vagy, nem csak ember. Dobd le a keresztet és kergesd el kínzóidat! Én így válaszolok: Kislányom, Margitkám, nem lehet, mert irántatok érzett szeretetből szenvedésem kelyhét az utolsó cseppig ki kell ürítenem, különben mindnyájan elkárhoztok. Gyertek csak hűséges követőim, menjünk tovább. Nézzétek, ki áll ott a kapualjban? Édesanyám, kétoldalról János, a szeretett tanítvány és Mária Magdolna támogatják. A mély fájdalomtól alig áll a lábán, a szemei vörösre kisírva, megdagadva, az arca sápadt. Most ide támolyog Elém, két keze közé veszi balkezemet, és mély részvéttel elgyötört szemembe néz. De a katonák ellökdösik. Közületek néhányan utána mentek, sírva átölelitek, próbáljátok vigasztalni és kértek magatoknak az Ő végtelen anyai fájdalmából.  És ő keresztet rajzol a homlokotokra. Visszajöttök Hozzám a többiekhez, és haladunk tovább. Hirtelen egy magas házból egy előkelő ismert asszony a gyermekével odaáll Elém – nem törődve a goromba, kiabáló katonákkal – és egy kendőt nyújt Felém. Úgy hívják Szerafia, de ti Veronika néven ismeritek. Én elfogadom és belenyomom véres, sáros arcomat, majd visszaadom neki? Látjátok? Ennek a bátor asszonynak kendőjére hagytam fájdalmas arcom mását. Nektek, Engem hűségesen kísérő, kicsiny Gyermekeim, a szívetekbe vésem arcomat, egész szenvedésemet. Most közeledik Veronika kislánya, aki finom, fűszeres borral akarja enyhíteni szomjúságomat, de kilökik kezéből a korsót és a drága nedűt a föld pora issza fel. Én pedig kimondhatatlanul szomjas vagyok: torkom, szájpadlásom, nyelven, ajkaim cserepesek a szárazságtól, alig tudok nyelni. Ekkor közületek az Én István fiam egy hideg vízzel teli flakont nyújt Nekem, és Én nagyot kortyolok belőle, majd köszönettel visszaadom. De ez csak gondolatban van, mert Én –Gyermekeim- egy csepp vízzel sem enyhíthetem szomjamat. Ez is része a megváltásnak.
Drága együttérző Kísérőim. Most tovább megyünk, közben szinte szünet nélkül bántalmaznak, ütnek, rugdosnak. Többször elesek, mert egyre gyengébb leszek. Nézzétek csak! Ott egy csoportban asszonyok állnak és sírnak. Nem törődve a magam bajával, feléjük fordulok és mondom: Ne Engem sirassatok, hanem magatokon és fiaitokon sírjatok! Kedves Engesztelőim! Nektek is azt mondom, a sajnálkozással nem sokra mentek. Inkább mély bűnbánattal és sok imával, böjttel, engeszteléssel menteni kell a lelkeket.
Egyre gyengébbek a lábaim, a fizikai és lelki fájdalmak annyira eluralkodtak rajtam, hogy már az út vége felé nem tudom egyedül vinni  a keresztemet, a földre rogyok. Hóhéraim dühösek, káromkodnak. Ahelyett, hogy helyettem felemelték volna a keresztet, hogy továbbvigyék, Engem ütnek, hogy álljak föl. Képtelen vagyok. Szembe jön velünk Cirenei Simon. Egy kertész, aki fáradtan bandukol hazafelé a munkájából. Ráordítanak, hogy vigye tovább terhemet. Erősen tiltakozik, de kényszerítik rá. Dühös és tehetetlenül káromkodik. Ti, Engem kísérő gyermekeim nyugtatjátok: Simon! Ő a názáreti Jézus, Isten fia! Neki segíteni kitüntetés. Nézd, hogy megkínozták! Érted is szenved. Egyszercsak Simonnal összetalálkozik tekintetünk és ezzel akkora együttérző szeretet keletkezik benne, hogy boldogan segít. Szeretett Fiaim, Leányaim, soha ne kényszerűségből tegyétek a jót a felebarátaitokkal, hanem szívből jövő szeretettel. Akkor is ha fáradtak vagy álmosak vagytok, akkor is ha éppen rossz a hangulatotok. Kövessetek Engem a felebaráti szeretetben. Hamarosan felérünk a Golgota tetejére, ezért most befejezem mai tanításomat a keresztútról.
Drága Engesztelőim! Most szeretném elmondani, hogyan vagyunk mi Égiek jelen itt köztetek. A Mennyei Atya fehér ruhában és nagy fényben áll előttetek, a kezében egy lila stólát tart elétek, és így szól: Drága Gyermekeim! Múlt héten, hamvazószerdával elkezdődött a nagyböjt. Ez a bűnbánat ideje. Gyakran járuljatok a bűnbánat szentségéhez. A szentgyónás előtti bűnbánatotok igazi, mély, szívből jövő legyen. Ne felejtsétek el olyan családtagjaitok, barátaitok, rokonaitok bűneit is megbánni, akik soha nem mennek gyónni.
Én, Jézus Krisztus is itt állok előttetek és szeretettől lángoló, töviskoszorús, lándzsával átszúrt Szent Szívemet tartom a tenyeremben. Gondolatban jöjjetek ki Hozzám és húzzatok ki 1-1 tövist töviskoszorúmból. Ez a tövis képviselje saját és családtagjaitok bűneit és rokonaitok bűneit. Így jelentősen enyhíthetitek fájdalmamat, amit a Szívemben a bűnök miatt érzek. A Szentlélek Isten fehérruhás ifjú alakjában van jelen és egy nagy csokor színes virágot helyez a szívetekbe. Tele akarja rakni lelketeket erényekkel, hogy gazdagon feldíszített lélekkel várhassátok az Ő közelgő eljövetelét. A Szűzanya fájdalmas Anya képében áll elétek és sírva kéri, hogy imádkozzatok a legnagyobb bűnösökért, akik ma is szüntelenül megsértik Szent Fia Szívét.
Én, Jézus Krisztus Megáldalak titeket a mély együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
A Szűzanya a 4.,5.,6. stációról
Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, égi Édesanyátok, Éva hangján szólok hozzátok. Ma Jézus keresztútjának a 4., 5. és 6. stációjáról tanítalak benneteket.
4. stáció: Jézus Szent Anyjával találkozik, 5: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni, 6.: Veronika kendőt nyújt Jézusnak. Ez az a három mozzanat a Keresztúton, melyben Szent Fiam némi enyhülést, vigasztalást kap, de ezekbe a vigasztalásokba fájdalom is vegyül. Nézzük végig e 3 állomást!
4. Jézus Szent Anyjával találkozik
Ó, Gyermekeim! Életem legfájdalmasabb napját éltem meg ekkor. A pilátusi ítélet után úgy éreztem, Fiam mellett van a helyem. János és néhány asszony kíséretében elindultunk, hogy lássuk őt ezen a fájdalmas úton. Egy átjáró házon kellett átmennünk, hogy a szomorú menet elé kerüljünk. Mát hallatszott a közeledők zaja, kiabálás, kürtök harsogása. Azon gondolkodtam, ki fogom-e bírni Szent Fiam látását, vagy inkább forduljunk vissza. Mégis úgy döntöttem, hogy maradok. A farizeusok lovagoltak elől, utánuk egy fiú a felirattal, amit a keresztre készítettek és néhány lépésnyire tőle az Én Jézusom. Alig ismertem rá saját gyermekemre. Támolyogva, kimerülve, görnyedten lépegetett vállán a nehéz kereszttel, fején töviskoronával. Arca, az Ő drága imádott szép arca kínzásoktól eltorzítva csupa vér, seb, daganat, köpet, sár, por. Vérbeborult, beesett szemével komolyan és részvéttel nézett Rám, szenvedő anyjára. Drága édesanyák! Ti akik nem egyszer virrasztottatok lázas gyermekeitek ágya fölött, ti, akik a műtő előtt vártatok reszketve, mikor tolják ki sápadt fiaitokat, ti, akik tehetetlenül nézitek lelki fájdalmakban küszködő leányotokat rossz házassága miatt, bizonyára át tudjátok érezni anyai fájdalmamat, mikor rápillantottam összetört, vérben ázott Fiamra. Láttam, amint térdre esett, mert elbotlott. Nem törődve a durva katonákkal, odasiettem Hozzá, mellétérdeltem és átkaroltam Őt. Eszembe jutott, hogy mikor pici volt, elesett és sírva fakadt, mindig odaszaladtam, ölbe kaptam és össze-vissza pusziltam, vigasztaltam. Most nem tudtam ölbe kapni, de még felemelni sem. A katonák gorombán elkergettek mellőle. Nagyon elgyengültem a fájdalomtól. János és az asszonyok egy kapu tövébe kísértek, ahol már nem bírtak el a lábaim, és összeestem. Ez a találkozás Szent Fiam szívében egyrészt vigasztalást keltett, hogy szeretett anyja a legnagyobb bajban vele van, másrészt növelte a szenvedését, mert az Én anyai gyötrelmem nagy részvétet keltett Benne.
Mivel nem csak Jézus az Én gyermekem, hanem ti is, mindnyájan, együtt érző anyai szeretetem sokszor próbára van téve. Minden bajotokat, gondotokat, gyötrelmeiteket, fájdalmaitokat, betegségeiteket szívemen hordozom és együtt szenvedek veletek. Féltelek titeket, különösen lelketeket, amely örök és hallhatatlan. Sürgetem a megtérést, a bűnbánatot, az imákat és áldozatokat, de mindhiába. Oly kevesen hallgattok üzeneteimre. Az olyanokat, akik bezárkóznak és nem figyelnek Rám, nem tudom megmenteni a kárhozattól. Véres könnyeket hullatok értük. Többségüket nem tudom megóvni a közelgő Figyelmeztetés kemény szenvedésétől. Miért ilyen érthetetlenek az Én szeretett gyermekeim? Bennetek van minden reményem kicsi, hűséges engesztelőim, hogy Velem együtt fáradhatatlanul imádkoztok értük, a megtérésükért. Csak együtt tudunk segíteni rajtuk.
5. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Emlékezzetek, hogy mikor először esett el a kereszttel, akkor is egy kiálló kőbe botlott bele. Most is ez történt. Elzuhant és olyan gyenge volt, hogy nem bírt felállni. Az egyik farizeus megjegyezte, hogy élve kell feljutnia a hegyre, segítséget kell keresni. Éppen arra jött egy pogány kertész: Cirenei Simon családjával. Megfogták és követelték, hogy vigye az elítélt Jézus keresztjét. Hevesen ellenkezett, hallani se akart róla, fáradt volt és sietett volna haza. Ránézett Jézusra, aki olyan véres, piszkos és sáros volt, hogy undorodott tőle. De az Én Szent Fiam sírt és olyan könyörgően nézett Simonra, hogy az fölsegítette a Földről. Ettől kezdve ketten vitték a nehéz keresztet. Simon pár perc múlva mély részvétet érzett Megváltónk iránt. Jézus a nagy szenvedése közben még azt a csekély vigasztalást se érezhette, hogy az Őt szerető barátai közül az egyik segít neki. Látnia kellett, hogy az az idegen milyen dühösen, kedvetlenül, kényszerítve nyúl a kereszthez. Így érezheti magát a szenvedő, ágyban fekvő, tehetetlen öreg, akit lánya vagy menye szeretetlenül, zúgolódva ápol. De mikor látta Jézus, hogy Simonban részvét támad, megbocsátotta neki ezt a rossz hozzáállást és megjutalmazta a hit kegyelmével. Simon késve kialakult együtt érző szeretete adott némi vigasztalást Szent Fiamnak, hiszen nemcsak hogy vitte a keresztet, hanem védelmébe is vette Jézust, mikor látta, hogy az egyik elesésekor milyen kíméletlenül ütlegelik. Rákiabált a hóhérszolgákra, hogy ha tovább kínozzák, ledobja a keresztet, és keressenek mást helyette. Ezért a viselkedéséért meg is ölhették volna Cirenei Simont, tehát nagy bátorság volt tőle. Drága Gyermekeim! Ezt a stációt vonatkoztassátok saját mai élethelyzeteitekre! Segítsetek a szenvedőn! Annyi, mintha Szent Fiamnak segítenétek. Gyűrjétek le magatokban az ellenállást, amit a gonoszt támaszt ilyenkor bennetek! Szívesen, együtt érző szeretettel segítsetek azon, aki hozzátok fordul. Oly sok lehetőség kínálkozik erre: egy nélkülöző családnak bevásárolni egy reklámszatyor élelmiszert, egy öreg, beteg, magányos néninek befűteni, hogy ne fázzon, egy munkanélkülit összeköttetéseitek révén álláshoz juttatni, egy öregotthon szomorú lakóját meglátogatni, egy lelkileg összeomlott felebarátodat megvigasztalni, és még sok-sok alkalmat találtok. Ezeket a szeretetcselekedeteket Mennyei Atyám beírja az Élet Könyvébe és nagy jutalomban fogtok részesülni.
6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Ahogy a menet lassan haladt az utcán, egy szép nagy házból egy magas, előkelő asszony lépett ki kislányával és szaladt Jézus felé. Szeráfiának hívták, ti Veronikának nevezitek. Siráknak, a templomtanács tagjának felesége volt. Ezután Veronikának fogom nevezni. Veronika rokonuk volt, Keresztelő Szent János nagynénje, nálam 5 évvel idősebb volt. Mikor az én 12 éves kis Jézusom 3 napig a templomban tanított, Veronika szerzett neki szállást és vitt neki ennivalót. Mikor odalépett Jézushoz egy gyapjúkendő volt a kezében és a 9 éves kislányának egy borral telt korsó. Veszélyes vállalkozás volt, mert a durva katonák akadályozták őket. Jézus elé lépett és térdrehullva felnyújtotta neki a kendőt és így szólt Hozzá: „Méltass engem arra, hogy Uram arcát felszárítsam!” Szent Fiamnak jobb kezével a keresztet kellett tartani, így bal kezével megfogta a kendőt és tenyerével véres arcára borította. A 9 éves kislány felemelte a boros korsót, de a katonák kiütötték a kezéből, darabokra törté és elfolyt a tartalma. Szegény, drága Fiam egy kortyot se ihatott gyötrő szomjúságában. Mikor Veronika hazatért, a kendőt kinyitotta, kiterítette az asztalra és megdöbbenésében ájultan esett össze, a kislánya ott sírdogált mellette. Bejött a lakásba egyik ismerősük és így találta őket. Veronikát magához térítette, azután ámulva és imádattal nézték a kendőt, melyre Szent Fiam véres, elkínzott Arca csodálatos élesen rá volt nyomódva. Veronika bátorságáért, együtt érző szeretetéért ezt a nagy ajándékot kapta.
Ez a stáció, Gyermekeim, sok mindenre tanít benneteket. Ha olyan helyzetbe kerültök, hogy meg kell vallani hiteteket, Isten-szereteteteket, akkor nem kell törődni mások véleményével, elutasításával, támadásával, hanem nyíltan meg kell vallani meggyőződéseteket, még akkor is, ha hátrányotok lesz belőle, sőt életetek árán is. Hiszen mondta nektek Jézus: Aki megtagad Engem az emberek előtt, azt Én is megtagadom Atyám előtt.
Bátorságot is tanulhattok Veronikától. Mit számított neki a sok fenyegetőző, szitkozódó katona, pedig bármikor letámadhatták volna. Csak rohant Szent Fiam felé a kendővel. Pedig ő csak egy gyenge nő volt. A katonák és poroszlók annyira megdöbbentek elszántságán és merészségén, hogy meglepetésükben elfelejtették lefogni és megfenyíteni. Hányszor és hányszor előfordul a ti életetekben is, hogy bátornak kell lenni.
Már gyermekkorban is előfordul, hogy gyengébb, félősebb játszópajtásotokat meg kell védeni egy agresszív, nagyobb gyerektől. Vagy szüleidnek be kell vallani, hogy focizás közben betörtél egy ablakot, vagy rossz jegyet kaptál az iskolában. Ahhoz is bátorság kell, hogyha megtudod, hogy gyógyíthatatlan beteg vagy, csak hónapjaid, vagy heteid vannak hátra. Ilyenkor le kell győznöd a félelmet, ami elkeseredésbe kerget. Bátorság kell ahhoz, hogy kiállj barátod mellett, akit mindenhonnan támadás ér. Ezekben az esetekben gondolj a hősies Veronikára, aki életét is kockáztatva sietett Jézus segítségére. És ami a legfontosabb, együtt érző szeretetet meríthettek e jóságos asszony viselkedéséből.
Tanuljatok meg együtt örülni és együtt sírni fele barátaitokkal. Hány és hány ember panaszkodik, hogy míg jól ment a sora, volt sok pénze, autója, szép háza, addig rengeteg barátja volt. De amint rosszra fordult az élete, elvesztette állását, leszegényedett, mindenki elfordult tőle. Magára maradt. Ez azért van, mert sokan önzőek és érdekből tartják a kapcsolataikat. Hiányzik az igazi, mély hiten alapuló, együtt érző felebaráti szeretet. Drága Gyermekeim! Belelátok az emberek életébe: nem mennek át a haldokló szomszédhoz, mert nem bírnak ilyen nézni. Nem segítenek az úttesten fekvő embernek, mert hátha részeg. Ha az utcán férfiak letámadnak egy magányos nőt, hogy kirabolják, a járókelők – bármily sokan vannak – nem védik meg. Hiába sikoltozik segítségért egy anya gyermekeivel, mert brutális, részeg férje félholtan üti őket, senki nem nyitja rájuk az ajtót.
Csak tibennetek van reményem kicsi Engesztelőim, hogy a bajbajutottakat nem hagyjátok magukra és Veronikaként nyújtjátok segítő karjaitokat feléjük. Mind a három stáció – amit ma hallottatok – együtt érző szeretetre, segíteni akarásra nevel benneteket: az Én mély anyai együttérzésem Fiammal, Cirenei Simon szívből eredő szánalma és Veronika nőies színvallása.
Megáldalak benneteket az együtt érző és segítő felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
 
Az „5 Szent Seb” Rózsafüzér előtt:
Én: Jelenleg legfontosabb feladatunk a közömbös és hitetlen lelkek mentése. Ezt a rózsafüzért az ő megtérésükért ajánljuk fel. Segíts, Uram, hogy a Nagy Figyelmeztetés előtt egyre többen megtérjenek és megbánják bűneiket, hogy a rájuk váró nagy szenvedéstől mentesüljenek.
Édes Jézusom! Tanácsot szeretnék Tőled kérni. Szinte szakadatlanul küldöd az égi jeleket, melyek arra engednek következtetni, hogy a Nagy Figyelmeztetés igen közel van. Hogyan viselkedjünk, ha bekövetkezik? Maradjunk a lakásban? Vagy menjünk ki a szabad ég alá? Vagy siessünk a templomba? És ha éppen úton vagyunk? Bújjunk össze családtagjainkkal, vagy mindenki vonuljon a saját szobájába?
Jézus: Kicsinyeim! A Figyelmeztetés nagyon hamar és egészen váratlanul fog jönni. Lesz, aki álmából ébred, lesz, aki éppen főzi az ebédet, lesz, aki a kertben dolgozik, lesz, aki az irodájában ül, lesz, aki éppen utazik valahova. A járművek és gépek le fognak állni. Az egész Földön egy időpontban, egyszerre következik be, így az egyik helyen éjszaka lesz, a másik helyen nappal. Ezért teljesen mindegy, hogy hol lesztek, és mit csináltok éppen.
Attól kezdve, hogy meglátjátok a keresztemet az égen, térdepeljetek le és bánjátok bűneiteket! Imádkozzatok családtagjaitokért, szeretteitekért és minden ember megtéréséért! Ne féljetek! Veletek leszek! Nektek és szeretteiteknek a haja szála se fog görbülni. Teljesen hagyatkozzatok Rám, Édesanyámra és az egész Szentháromságra. A bátorság lelkületét öntöm szívetekben.
2009. március 16.

Áldott lélek vagy te!

1966. január 3.

Reggel korán feltört lelkemből a mélységes bűnbánat. S amint a reggeli imádásra és az utána való szentmisére mentem, közben egész úton Ő beszélgetett. Nem tudom leírni, csak ezt a néhány szót, mely élénk nyomott hagyott lelkemben bűneim bánata közben:
“Látod, kedvesem, mily óriási hatalom a bűnbánat! Az Isten hatalmát, mellyel büntetni készül, ti lefegyverezhetitek. Nézd, Erzsébetem, büntetésre emelt kezemet a bűnbocsánatra készteted te és mindazok, kik másokért engesztelnek. Én mennyei Atyám elé kiterjesztettem keresztre szegett kezemet, hogy megvédjelek, megmentselek benneteket az örök kárhozattól. Elégtételt nyújtottam Atyámnak. Nektek is ezt kell tennetek. Ez az igaz részvétel az Én megváltó munkámban.”

1966. január 13.

Szentáldozás után az Úr Jézus szólt:
“Megható a bűnbánatod. Testvérkém, fényjelet nyomok lelkedre. Ugye, értesz? A színarany fémjelével jelöllek meg, melyet bűneid folytonos bánata által már rég kiérdemeltél. Kedvesem, ne szabadkozz! A bűnbánattól fénylő lelked-halálod után is ragyogva tündököljön! S lelked fénye, mely a bűnbánattól ily ragyogó, mások lelkére is a bűnbánat fényét derítse!”

Még ugyanaznap este, lefekvés előtt történt. Imádságomat mindig a bűntudattal kezdem, mert úgy érzem, csak akkor tudok igazán elmerülni Isten imádásában, ha előbb a bűnbánat sóhajának szépséges szőnyegét terítem az Úr elé és ezen nesztelenül leborulok. Bűneim bánata közben az Úr Jézus ismét szólt:
“Áldott lélek vagy te!”

S ebben a pillanatban elragadta lelkemet a földről, s csak szavainak utóhangja az, miről megkísérlem ezt a néhány szót leírni. Mert utána még ezt mondta:
“Csak a bűntől megtisztult lelket ragadom így Magamhoz.”

Erről többet nem tudok írni. Ez az Istenhez való felemelkedés nem foglalható szavakba.
Másnap a szentmise alatt az előző esti beszélgetésből egy mondatról elmélkedtem: “Áldott jó lélek vagy te!” Az Úr Jézus állandóan arra kért, hogy az én Hozzá intézett szavaimat írjam le! Én az Úr Jézushoz visszaimádkoztam azt, amit Ő mondott rólam: Imádott Jézusom! Lehetnék-e áldott, ha Te meg nem áldottál volna? Lehetnék-e jó a Te kegyelmed nélkül? Ó, Jézusom, áldott legyen a Te Szent Neved, mely által én is áldott lettem, én nyomorúságos kis semmi! Uram, imádott Jézusom, ez is a Te határtalan jóságod, mely a Te dicsőségedet hirdeti. Mily jó vagy, hogy állandó alázatosságban tartod lelkemet! Uram, hogy engem dicsértél, ezáltal a Te dicsőséged nagyobbodott. Én megsemmisülve, mint porszem, lábadhoz hullok.

1966. január 16.

Délután tűzrakás közben gyufát gyújtottam. Az Úr Jézus ismét meglepett szavaival:
“Látod, kedvesem, te is ilyen gyufa szál vagy. Az Én isteni Kezemben meggyúltál, mert Én akartam, és gyújtani fogod az egész világot, mint egyetlen szál gyufa, mert ezt az Isten akarja. Kicsiny eszköz vagy te éppúgy, mint kezedben a gyufaszál. Ne lepődj meg azon, hogy Én mondom: Egyetlen szál gyufával Lángra lobbantom milliók lelkében Anyám Szeretetlángját , melyet a Sátán tüze nem tud eloltani, hiába készíti borzalmas gyűlölettől égő gonoszságait. Egyetlen szál gyufa, melyet Anyám gyújt, meg fogja vakítani, és te vagy az, kit Anyám erre eszközül használ.”

1966. január 25.

Este hazajövet, amint a buszról leléptem, a jeges hóban alig tudtam megállni, s ebben a percben nyomasztó egyedüllét lepett meg. Amint körülnéztem, az utasok hamar elszéledtek, legtöbben kísérővel. Egyedül maradtam. A sötét, jeges úton alig mertem menni. S amint elindultam, az Úr Jézus meglepett, először csak szavaival, s utána fokozott jelenlétével. Közben ezt kérdezte:
“Mondd, testvérkém, miért gondolod, hogy egyedül vagy? Hiszen téged Én vezetlek. Ne félj! Nem engedlek el. Gyere, menjünk együtt, és máskor ne gondolj ilyesmire, hogy te egyedül vagy!”

S míg ezeket mondta, még jobban felfokozta lelkemben jelenléte érzetét, és tovább beszélt velem:
“Erzsébetkém, régen, mikor még nem gondoltál olyan sokat Reám, Én akkor is melletted voltam, hogy az élet jeges és síkos útján megvédjelek az esésektől. Ugye, akkor nem hitted el, hogy Én tartalak vissza a tengernyi eséstől? Pedig ez így volt, mert Én különösen vigyáztam minden lépésedre. Ó, kedvesem, ha az elhagyatottságot csak magadban gondolod is, Én fájlalom ezt a legjobban. A mi bensőnk együttérzése és elménk gondolata is e g y, tehát tekintsd kizártnak az egyedüllétet. Ez kettőnk között lehetetlen. S ha mégis ezt gondolod, ez nagyon fájna Nekem. Ugye, nem gondolsz többé ilyet!? Szívem dobbanása szívedben visszhangzik, s ha egyedül vagy, ezt még jobban kell hallanod. Látod, ha csak egyetlen pillanatig nem gondolsz Rám, máris milyen nehéz a szenvedés! Tudom Én ezt jól. Ez az Én szeretetem örökké tartó biztosítéka. S most megkérdezlek, van-e valami óhajod?”…

Igen, van. Mindenekelőtt lelkeket kívánok Neked, és azt, hogy minden lélek bírja Istent, a Te végtelen jó és megbocsátó szeretetedet!

-S közben -míg elmerültem Benne -Ő csendesen lelkembe sóhajtotta:
“Köszönöm, Erzsébet! Ezt el is vártam tőled. Látom, nem vész kárba kegyelmem lelkedben.”

1966. január 26.

A reggeli szentmisén, amint az orgona hangja megcsendült, a karácsonyi ének egyik során keresztül elragadta az Úr a lelkemet. Ilyenkor valóban úgy vagyok, hogy se látok, se hallok, csak az Úr Jézus szavait hallgatom, amint egészen hatalmába kerítve lelkemet, ismét beszélgetni kezdett:
“Igen, kedvesem: szép ajándékot vivén szívünkben magunkkal. Tudod, mi a legszebb ajándék?”

Ebben a pillanatban bűneim bánatával feleltem az Úr Jézusnak. – Isteni Mesterem, nem tudom, mástól milyen legszebb feleletet várnál, de énnekem nincs semmim, csak bűneim bánata. Ezt az ajándékot hozom én szívemben, és hordozom lelkemben alázatos hittel és reménységgel, és hálás szeretettel Neked kínálgatom, isteni Mesterem. -S ezekben az elragadtatott percekben az Úr Jézus szívet-lelket cserélt velem, és éreznem engedte, hogy most az isten Szív dobban meg bennem, és az Ő lelke hatja át bensőmet. Ami még lelkemben történt, annak nincs leírható formája, ez részesedés Isten végtelen jóságából.

1966. március 4.

Az Úr Jézus ismét szólt, vagyis hosszasan beszélgetett. Tartott ez egész délelőtt. Ha valaki olvasni fogja soraimat, ne gondolja, hogy ez a beszélgetés szünet nélküli. Az Úr Jézus közben elárasztotta és fokozta bennem jelenlétének érzetét, s közben mond néhány szót. Tudja Ő jól, hogy én minden szavát, mint imádságot, úgy hallgatom meg. Tanítását át meg átgondolom. Ma is ez történt Estefelé e szavakkal szólt:
“Lelked húrjain úgy pendítem meg a bűnbánat dallamát, hogy annak hallatára még a megrögzött bűnös is megtér. Áldozatos szenvedéseid refrénje ez, mely mások lelkébe hangzik át, s így a lelkeket ezáltal Hozzám tereled te, és mindazok, kik a bűnösökért engesztelnek.”

1966. március 16.

“Te az isteni színmű súgója vagy. Azért mondom ezt, hogy ne engedj az álláspontodból. Ez az isteni elv, melyet az Én kegyelmemből magadévá tettél, szent és igaz legyen előtted. A gonosz most kétségbe akar ejteni olyan cselszövéssel, melyről láthatod, hogy ismét a te alázatosságodat akarja meglékelni. Tudja a gonosz, ha léket üt alázatosságodon, akkor ő minden egyéb gonoszságát lelkedbe tudja csempészni. De te csak légy alázatos! Kell-e tudni a nézőknek a súgóról? Nem! Minek? A súgó szerepe, hogy a mű érvényre jusson. De neki nem szabad csillognia, sem felszínre jutnia. Még sokszor levegőt sem vehet kénye-kedve szerint, hanem csakis ahogy a mű kívánja. Leányom, ez a te helyzeted! Tudj meg mindent, amire az isteni műnek szüksége van, ott súgj, ahol kell! Én, a te Mestered, mindenre megtanítottalak, s ha tanításomat megtartod, nem kell félned. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy te itt pihenőt tarthatsz kényed-kedved szerint, csak ha a mű engedi. Tudom, látom gondolatodat, erőlködésedet, mellyel isteni kérésemnek s akaratomnak eleget akarsz tenni. Ez Nekem elég! Erzsébetkém, Én nem is eredményt várok tőled. Azért mondom ezt, hogy légy megalázva. Most, ezekben a napokban és nehéz időkben a megaláztatások felnagyítására és megsokszorozására van a legnagyobb szükséged. Tudom Én ezt. Azért küldöm reád mindazt, ami által lelked fürödhet a megaláztatásban, mely nélkül nem maradhat meg lelked tisztasága. ”

1966. március 17.

…Szentáldozás előtt bűneim mélységes bánatát küldtem az Úr Jézus felé: Ó, imádott Mesterem, nagyon fájlalom mindazt, amivel megbántottalak. Végtelen jóságod csodálatba ejt, hogy Te mindezt megbocsátottad. -Utána az Úr Jézus válaszolt:
“És mondd, még miért bánkódsz, és mit fájlalsz?”

Az Úr Jézus kérdését néhány pillanat alatt átgondoltam, és meg is válaszoltam: Ó, imádott Jézusom! Bánkódom azon, hogy mások is megbántanak, és fájlalom mindazt, hogy ők sem fájlalják bűneiket. Szavaim után ismét az Úr Jézus szólt:
“És még miért bánkódsz? Mondd, édes lelkem! Úgy szeretem hallani beszédedet, mely dallam Nekem és örömmel tölti el isteni Szívemet! Mondd csak tovább, hogy egyedüllétemben felvidulj, hogy gazdagságom bőségéből kinek juttassak? Hallani akarom szíved óhaját!”

Ezen idő alatt jelenlétének csodás áradata járta át testemet-lelkemet, s ez létrehívta lelkemből az Úr Jézus kérdésére a választ: Hogy még miért bánkódom? Ó, Jézusom, azokért fáj a szívem a legjobban, akik oly gőgösen visszautasítják feléjük kínált kegyelmeidet, hogy e miatt az elkárhozás szörnyű veszélye fenyegeti őket. Ó, imádott Jézusom, ezeknek adj a te isteni gazdagságod bőségéből! Mert Te kérdeztél, én alázatosan kérek számukra is kegyelmet. Jézusom, az előbb azt mondtad, hogy édes lélek vagyok Részedre, és úgy szereted hallgatni beszédemet, mely dallam Neked és örömmel tölti el isteni Szívedet. Ó, Te végtelen jóság és irgalom! Most még bátrabbá tettél. Adj nekem is gazdagságod bőségéből, hogy minden fohászom olyan dallam legyen, hogy a visszautasító lelkek a Te isteni kegyelmedtől áthatott lelkülettel folytassák azt a dallamot, mely Neked oly kedves. Közben elérkezett a szentáldozás ideje, lelkemben néma csend lett. Még a szívverésem is csendesebb lett, az Úr tért be lelkembe. Szavai még fülemben csengtek, de az egyesülés pillanatában lelkemben minden rezgés eggyé olvadt Istennel. Csoda ez, mely megismétlődik mindennap, és újra mossa lelkemet az Ő Szent Vérével és táplál Szent Testének erejével, mely által képes vagyok lelkemtől távol tartani a gonosz minden cselszövését.

1966. április 9.

A Szentsírnál imádtam az Urat. Át akartam gondolni a nagy kínt, melyet Jézus értem szenvedett. Az Úr Jézus csendes sóhaján keresztül így kezdett beszélgetni:
“Látod, az Ige Testté lett.”

Én hiába próbálkozom, soha nem jutok el egy lépést sem tovább. Gondolatomat most az Úr Jézus erre hívta fel. Nem tudom felfogni még most sem, imádott Jézusom, ezt a csodát. -Az Úr Jézus újra szólt:
“Engem ez nem lep meg, leánykám. Megnyugtatlak, ezt a nagy csodát Anyámon kívül még senki sem fogta fel, mert ez Rajta kívül még nem adatott senkinek sem, mivel ennek megértéséhez a szenvedéseket is hozzá kell kapni. S csak a szenvedéseken keresztül fogja fel a lélek az Ige megtestesülése nagy csodáját. Az áldozat beteljesülése által világosodik meg lelkedben az, amit érted, értetek tettem.”

Imádott Jézusom, mély gondolatok ezek, melyeket megvilágítottál előttem. Isten Mesterem, nem tudom felfogni, csak azt érzem, hogy mindezt bűneim bánatával tudom csak meghálálni. Nincs más szavam és kérésem sem, mint a jobb latornak volt: “Uram, emlékezzél meg rólam országodban!” -S ahogy e szavakkal kérleltem az Úr Jézust, a Szűzanya közben hozzám szólt:
“Igen, kis kármelita leánykám, forduljatok mindannyian Szent Fiamhoz bűnbánó lélekkel! Akkor szereztek örömet Szent Fiamnak és Nekem, ha gondoltok Szent Fiam Országára, és megtesztek mindent, hogy az eljöjjön mindannyiatok számára. -Azért akarom kiárasztani Szeretetlángomat a földre, hogy lássátok az utat, mely Szent Fiam Országába vezet .”

Majd újra szólt az Úr Jézus:
“Neked is azt mondom, amit a jobb latornak: Még halálod napján Velem leszel a paradicsomban. Te sem vágyódhatsz jobban Utánam, mint Én teutánad, hiszen a mi szívünk együtt dobban. Halld meg Szívem dobbanását, mely szívedben visszhangzik!”

Most, hogy e sorokat leírtam, térdre ereszkedtem. Szívének dobbanása térdre kényszerít, és nem tudtam tovább írni.

1966. április 14.

Az esti imánál sokszor elmondtam: Uram Jézusom, köszönöm, nagyon köszönöm a Te végtelen jóságodat! -Közben arra gondoltam, volna-e erre egy illendőbb kifejezés? Hirtelen eszembe jutott az, ha embertársaim jót tesznek velem, mindig azt mondom: “Isten fizesse meg!” -Édes Jézusom, ki Magad vagy a mindenható Isten, Neked csak köszönetet tudok mondani. -Utána csöndben hallgattam, és közben átgondoltam: Istennek nem lehet fizetni! -Jézusom, de én vakmerő vagyok, ne vedd ezt neveletlenségnek, sem gőgnek, hogy én ezt gondolni merem: Én bűneim bánatával fizetek Neked. Azt adom, ami Neked nincs, és nekem van. -Ahogy így beszéltem az Úr Jézushoz, Ő így szólt:
“Erzsébetem, tudod, hogy nem régen szívet-lelket cseréltem veled. Ez azt jelenti, hogy az Én Szent Vérem árán bűneidet már megvásároltam tőled. De hogy a te, felajánlásod ne legyen értéktelen, úgy fogadom el ezt most tőled, hogy másoknak fizess te az Én nevemben. Érted? A te bánatod által a lelkek tömegesen tökéletes bánatra indulnak.”

1966. április 18.

Reggel a szentmisén a Szűzanya így szólt:
“Szeretetlángom és a te bűnbánatod együttműködik, és ezáltal sok lélek Szent Fiamhoz tér.”

1966. április 19.

“Elcsodálkozol azon, hogy az isteni titkokat ily világosan látod és fogod fel? Ezt csak az tudja így látni, kinek szeme összeforrt az Én isteni szememmel, és gondolata is egy az Én isteni gondolatommal. Erzsébetem, a sok isteni titok, mit az elragadtatások közben isteni fényességemben átéltél, legyen erőt adó kegyelem ahhoz a sok szenvedéshez, melyet a lelkek megváltásáért neked is el kell viselned. Tudom, hogy örömmel szenvedsz, áldozatkészségedet azonban állandóan erősítem, mert erre – tudom – szünet nélkül szükséged van neked, és mindazoknak, kikhez utasítottalak a mi szent közléseinkkel kapcsolatban. Neked őértük is meg kell hoznod áldozataidat. Azért mondom ezt újra és újra, hogy legyen ez frissen és üdén a te állandó imádságod.”

1966. április 24.

Reggel, a szentmise előtt, amint Eléje borultam, e szavakkal köszöntöttem: Imádott Jézusom, Te vagy az én Szememfénye! S amint hosszan, csendben térdeltem Előtte, egy szót sem tudtam volna többet mondani, mert az Úr Jézus így fogadta szavaimat:
“Oly ritkán mondod ezt Nekem, pedig emberi természetemnél fogva Én is vágyom a becézgetésre!”

1966. május 8.

Amint hazafelé jöttem az esti szentségtátogatásról, az Úr Jézus szólt:
“Minden csepp könny, melyet a szenvedés sajtol ki szemedből, a bűnösök lelkére hull és a bűnbánat könnyeit indítja meg lelkükben.”

1966. június 3.

A Szűzanya szólt. Én ugyanis a Szűzanyának néhány nap előtt elmondtam, hogy mit mondott a gyóntatóm: Míg az Úr Jézus, vagy Te, Édesanyám, nem adod tudtára kéréseiteket, addig ő nem tesz semmit.
Erre felelt most nekem a Szűzanya:
“Kislányom, az Én Szeretetlángom nem tesz kivételt az Ő lelkében sem. Őt is szelíd fényével árasztom el, melynek nem fog tudni ellenállni sem ő, sem mások, kik hivatva lesznek a kegyelmeket továbbvinni. Amint a te lelkedbe is szelíd fényt árasztottam, akképpen cselekszem másokkal is. Csak azt meg kell mondanom neked, kislányom, hogy minél tisztább az a lélek, aki befogadja, annál teljesebben fog ragyogni lelkében Szeretetlángom kegyelme. Mert a lélek tisztasága az, melyen keresztül Szeretetlángom ragyogásában visszaverődik a kegyelemnek az a Fénye, mely fogékonnyá teszi a lelket. S akkor a bűnbánat könnyeit hívom létre anyai szeretetemmel.”

A Szűzanya ezen szavaira tökéletes nyugalom tért be a lelkembe.

1966. június 12.

Reggel, amint az oltár előtt imádtam Őt, és Eléje tártam lelkem nyomorúságát, Ő közben ezt mondta:
“Kedvesem, Én most befödöm lelked nyomorúságát, és érezd ezt te is, hogy erőt meríts! Lelked nyomorúságát immár befödtem, s most már csak a szépség az, mely kiragyog belőled. S ha te érzed is lelked nyomorúságát, de mások ezt nem érzik, kisugárzik lelkedből az Én Istenségem gazdagsága, melyből másoknak osztogathatsz. Szóval, kegyelmeim sáfárjává tettelek.”


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: