‘0120’ cimkéjű bejegyzések


2017. január 4. Itthon az Úr Jézus ezt üzenem X-nek: „Drága kislányom! Azt akarom, hogy visszanyerd eredeti tisztaságodat! Olyan légy, mint amikor Én megteremtettelek, és a világba küldtelek. Imádkozz Y-ért, hogy ő is megtérjen Hozzám, mert mondom neked, amiket kimond, nem ő, hanem a gonosz lélek mondja általa. Te a sátánnal harcolsz, amit csak imával és böjttel tudsz kiűzni. Hagyatkozz Rám teljesen! Elepedek a lelkedért! Jöjj mielőbb Hozzám a gyóntatószékbe! Papom által Én oldozlak föl. A lelkedet érted kiontott drága Szent Véremmel mosom hónál fehérebbre, napnál ragyogóbbra, mert csak így vagy méltó fogadásomra. A Szentáldozásban egyesülni akarok veled! Azt akarom, hogy merülj el Bennem, mint parányi vízcsepp a szeretet óceánban! Örökre elválaszthatatlan egységre vágyom veled! Jöjj, hívlak, jöjj! Tarts őszinte bűnbánatot! Várlak, hogy feloldozzalak! Megáldalak téged Szívem minden emberi elképzelést felülmúló végtelen szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”


2017. január 17. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottai! Elérkezett az óra, s már itt is van, amikor meg kell vallanotok Engem ez előtt a bűnös, képmutató nemzedék előtt. Már itt az óra, amikor véretek kiontásával tesztek tanúságot Irántam való szeretetetekről és hűségetekről. Ne féljetek a haláltól, mert amikor lelketek kiröppen testetekből, akkor egy soha nem látott, örökkévaló, csodálatos Országba vezetlek át benneteket. Örökké Velem lesztek és látni fogtok Engem dicsőségemben úgy, amint vagyok. Dicsőségemet úgy hullatom vissza rátok, mint a nyári záport. Szívem szeretetének örök fényében fogtok tündökölni, mint a Nap. Én leszek számotokra minden öröm forrása. Az egész örökkévalóság kevés lesz rá, hogy magasztaljátok végtelen irgalmamat és szeretetemet, mellyel a Golgotán, a keresztfán, rettenetes kínszenvedésem és kínhalálom árán megnyitottam számotokra az örök élet kapuját. Akkor megmutatom nektek, mily sokba került a lelketek, mily nagy árat fizettem az üdvösségetekért. Ha most mindezt látnátok, belehalnátok a fájdalomba, ti, akik igazán szerettek Engem. Vigyázzatok lelketek tisztaságára! Úgy őrködjetek felette, mint szemetek világa fölött, mert hatalmas váltságdíjat fizettem érte! Ne szomorítsatok meg Engem, hogy semmibe vennétek kínszenvedésemet és kereszthalálomat, mellyel irántatok való örök szeretetemet bizonyítottam! Ne tegyétek magatokban hiábavalóvá kegyelmeimet! Bízzatok Bennem! Nálam jobban senki nem szerethet. Ne álljatok szóba a sátánnal! Ezt csak úgy tudjátok megtenni, ha szüntelenül tudatában vagytok annak, hogy állandó Jelenlétemben éltek. Ha szüntelenül imádkoztok, ami ennek a tudatnak az elmélyítése és állandó párbeszéd Velem. Hívjatok meg a munkátokba, az elmélkedésetekbe, még a szórakozásotokba is! Irántatok való végtelen szeretetem arra vágyik, hogy mindig veletek legyek, hogy szüntelenül segítségetekre legyek. Szent őrangyalokat rendeltem mellétek, hogy elhárítsák utatokból ellenfelem csapdáit, hogy elzárják szemetek elől a bűnös utakat és megnyissák lelketek ajtaját, hogy beengedjétek a fényt, a kegyelmet és meglássátok az örök életre vivő szűk ösvényt, amelyen végig kell mennetek, hogy elnyerjétek az örök boldogságot. Minderre hatalmas vágyat és késztetést adok és undort a lelketekbe minden bűn és minden rossz iránt.

 

Drága gyermekeim! Ne foglalkozzatok a világgal! Igyekezzetek elhatárolódni a világ zajától és attól a sok rossztól, ami abban zajlik. Mindezt ellenfelem tárja elétek, hogy elveszítsétek a derűt és kilátástalannak lássátok a jövőt. A félelmet is ő ülteti az emberszívekbe, hogy rettegjenek a jövőtől és inkább akarjanak meghalni, mint élni. Ezzel szemben Én azt mondtam, amikor a Földön éltem: azt akarom, hogy életetek legyen és bőségben legyen.

 

Gyermekeim! Én vagyok az örök élet forrása. Aki Belőlem iszik, örök életre szóló vízforrás fakad a lelkében. Kövessetek Engem, tartsátok meg tanításomat! Ha Belém helyezitek minden bizalmatokat és Rám hagyatkoztok, megtöltöm a szíveteket békével, örömmel, derűvel. Nem fogtok félni a jövőtől, mert Én, a Jó Pásztor, kies legelőkre vezetem nyájamat. Szent Testemmel és Véremmel táplállak benneteket és mindazt megadom, amire lelketeknek és testeteknek szüksége van. Ezen felül már az örök élet csíráját hordozzátok magatokban, amely mindeneket felülmúló reménnyel tölti el szíveteket. Az égiekre irányítsátok figyelmeteket, ne a földiekre! Szüntelenül töltekezzetek Belőlem! Ha szenvedtek, nézzetek keresztemre: ott függök rajta vértől ázottan, sebekkel borítva. Belőlem merítsetek erőt! Ne akarjatok megfutamodni kereszteteket elől! Inkább öleljétek át, Engem lássatok rajta, és Én megédesítem, megkönnyítem szenvedéseteket. Erőt adok hozzá, hogy szeretettel és türelemmel hordozzátok mindennapjaitok kis keresztjeit. Akinek pedig nagyobb szálkát adok keresztemből, az tudja meg, hogy Én magam egyesülök azzal a lélekkel és Én mentem általa a lelkeket, akiknek nagyon-nagy szükségük van Velem egyesített, kiválasztott gyermekeimre, mert a Megváltást a világ végezetéig ezekben a Nekem átadott, áldott lelkekben folytatom. Így tekintsetek betegségeitekre, lelki-testi szenvedéseitekre, amelyeknek örök értékük van Előttem, és ha Velem egyesítitek, szenvedéseitek érdeme a világ végezetéig élő összes lélekre kihathat és rengeteg megmentett léleknek lesztek a Mennyben boldog szülői.

 

Amikor a Földön éltem, végigszenvedtem földi életemet. Szenvedés volt az osztályrészem már az anyaméhben, a nélkülözések közepette töltött gyermekkoromban, a kemény munkában, amit nevelőatyám mellett végeztem, a rengeteg önmegtagadásban és böjtben, amit a szülői házban, szüleimmel együtt gyakoroltam. Naponta hétszer borultunk le imádni Atyámat, hálát adni Neki mindenért azok helyett is, akik ezt nem tették és imádkozni a bűnösök megmentéséért. Majd amikor el kellett hagynom hőn szeretett Anyámat, úgy éreztük, mindkettőnk Szíve megszakad, de Nekem Atyám akaratát kellett teljesíteni, hogy hirdessem az Igét, amiért megtestesültem. Majd amikor elkövetkezett kínszenvedésem órája, elfogatásom, kigúnyolásom, kereszthordozásom és keresztre feszítésem, megkérdeztem Szent Édesanyámat, hogy részt akar-e venni Velem együtt ezekben a rettenetes megpróbáltatásokban? Mire Ő kérlelt, hogy engedje meg, hogy jelen legyen Mellettem és vigasztaljon Engem, sőt, fölajánlotta, hogy Helyettem szívesen elvállalja, átvállalja mindazt, ami Rám várt. Így indultunk el ketten a Kálváriára. Ő lélekben mindig Velem volt, és ha fizikálisan nem is lehetett Mellettem, lelkében mindig érezte és látta minden gondolatomat, fájdalmamat, szenvedéseimet. Külön Isteni kegyelem volt, hogy meg nem szakadt Szeplőtelen, ártatlan Szíve az Én kínszenvedésem láttán.

 

Amikor nehézségek és fájdalmak vesznek körül benneteket, fogjátok meg az Ő Édesanyai kezét, Akit nektek adtam a kereszten, és kérjétek el Tőle megerősítő kegyelmemet, hogy túljussatok megpróbáltatásaitokon és mindig derűvel gondoljatok Rám, Aki rettenetes kínszenvedésem és kereszthalálom árán megszereztem számotokra az örök életet. Így kövessetek Engem drága kiválasztott kicsinyeim, gyermekeim! Gondoljatok arra, hogy ez a földi élet minden szenvedésével együtt hamar elmúlik, és ha mindhalálig kitartotok Mellettem, az örök élet dicsősége vár rátok. Erre áldalak meg titeket megerősítő áldásommal, Szívem végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Zsid 4, 12: „Isten szava”

 

2017. január 18. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! A Szentmise, az Én keresztáldozatom vértelen, de mégis valóságos megújulása. A Szentmise tartja fenn a világot. Minden Szentmise által Atyám az Én keresztre feszített testemen keresztül nézi a bűnös emberiséget és látja, hogy mekkora áldozatot hoztam az emberi nem üdvösségéért. Ezért még nagyobb irgalomra gyullad iránta és még több kegyelmet oszt ki a szegény bűnösök számára. A pap az Én munkatársam, aki Engem személyesít meg, mialatt bemutatja a Szentmisét. Amikor kimondja a szavaimat egyes szám első személyben: ez az Én Testem, ez az Én Vérem, akkor különösképpen azonosulok papommal és azt kérem tőle, hogy ő is teljesen azonosuljon Velem. Hagyja el a világot, helyezze Belém minden reményét, adja át Nekem az életét, és buzgón kérje, hogy Én éljek és működjek általa. Csak az ilyen papjaim által tudom megvalósítani örök tervemet. Ha egy pap csak gépiesen ismétli el az átváltoztatás szavait és nem azonosul Velem, meghiúsítja magára és a rábízott lelkekre vonatkozó örök, szent tervemet. Így nem tudok működni általa és a nyáj hiányt szenved, mert nincs, aki által kegyelmeimet kiosztanám. Papjaim kapták a legnagyobb kegyelmet. Egy papnak csak szentnek szabad lenni. Ezt úgy éri el, ha imádkozik és böjtöl azért, hogy elérje az életszentséget, ha tudatosan igyekszik tettekre váltani az Evangéliumban leírt tanításomat, és ha elszántan küzd és harcol a mindennapokban a sátán kísértései ellen. Ha sziklaszilárd, erős hittel szembe száll a gonosszal és Belém veti minden bizalmát, akkor nyert ügye van.

 

Kicsinyeim! Imádkozzatok sokat papjaimért, mert rajtuk is múlik a ti megszentelődésetek. Papjaimra bíztam a szentségeket, amelyeket általuk szolgáltatok ki számotokra, amely nélkül nem jutnátok el az életszentségre. Módfelett nagy kegyelem: ha egy pap bűnös állapotban mutatná is be a Szentmisét, vagy adná meg a feloldozást Szentgyónás után, ezek a szentségek akkor is érvényesek. Mindezt a kegyelmet híveim miatt adom. Minden lélek, legyen pap, vagy hívő, abban a fokban tud betöltekezni kegyelmeimmel, amilyen fokban kitárja lelkét Előttem. Ezért, drága gyermekeim, a teljes önátadást és Rám hagyatkozást kérem tőletek minden életállapotban. Hagyjátok, hogy Én formáljalak titeket szentekké, mert ezt egyedül Én tudom megtenni. Ti ne akarjatok mást tenni, mint az Én akaratomat elfogadni és megcselekedni. Ha beteljesítitek az Evangéliumban kért tanításomat, akkor már az életszentség útjára léptetek. Imádkozzatok papjaimért, hogy nyitott szívvel fogadják be kegyelmeimet! Legyenek alázatosak és engedelmesek, és mindig Engem hirdessenek és adjanak a rájuk bízott embereknek! Ne a maguk dicsőségét keressék, hanem igyekezzenek úgy élni, hogy miattuk magasztaljanak Engem az emberek. A legfontosabb erény az alázat, amit Én magam is megéltem. Ha elmélkedtek kínszenvedéseimen, elborzadtok, hogy milyen mélyre mentem az alázat megélésében. Kigúnyolás, tövissel koronázás, keresztre feszítés. Ha elolvassátok a Gecemáni kertben való imámat, ahol vérrel verítékeztem és remegve-félve, mivel előre tudtam, mi következik Rám, kértem Atyámat, hogy vegye el Tőlem ezt a kelyhet, de mindjárt hozzá tettem: ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd. Ezt az engedelmességet kérem tőletek, papoktól, hívektől egyaránt. Az életszentség ezen a két pilléren nyugszik: az alázaton és az engedelmességen. Példát adtam nektek, hogy kövessetek. Egész életutatokon jöjjetek Utánam az önmegtagadásban és a kereszthordozásban. Ha megfogjátok Égi Édesanyátok kezét és kéritek a közbenjárását, Ő segít nektek, hogy soha ne térjetek le az üdvösség szűk ösvényéről és mindig beteljesítsétek rátok vonatkozó örök, szent tervemet. Erre áldalak meg titeket, gyermekeim, ebben a vérzivataros, kaotikus világban, Szívem túláradó, végtelen szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Zsid 10, 7. 16: „Akkor így szóltam: Íme, jövök, Istenem, hogy teljesítsem akaratodat. …mondja az Úr.”

hogy teljesítsem akaratodat. …mondja az Úr.”

2017. január 19. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Most hozzátok szólok, akik szerettek, tiszteltek és szolgáltok Engem. Az Én Országom nem e világból való. Az Én Országom örökké tartó más világ. Mindenben más, mint amiben most éltek. Országomban egyetlen érték van csupán: szeretet és a szeretetből fakadó erények: az alázat, a türelem, az engedelmesség és az áldozat. Amikor lejöttem erre a Földre, hogy elhozzam nektek Atyám Igéjét, minderre példát adtam nektek, de sajnos nagyon kevés követőre találtam, mert az embereket megvakítja a külső csillogás, a haszonlesés, az azonnali meggazdagodás, a birtoklás, az önzés és a bűn. Csak kevesen mondanak le ezekről Értem, mert Engem magasabb rendűnek tartanak az egész világnál és az Én ismeretemhez képest szemét számukra minden, ahogy ezt Szent Pál is leírta. Ezek a hűségesek az Én követőim, akik magukra vették erényeimet: az önmegtagadást és a kereszthordozást és, Én állok az életükben legfelül és legelöl. Akik kitartanak mindhalálig követésemben, mert szívüket annyira Hozzám láncolták, hogy nem tudnának elszakadni Tőlem semmi áron, mivel megismerték az igazi kincset, így eladták mindenüket, hogy Engem megszerezzenek, mert Én vagyok az igazi kincs, az örök boldogság forrása, az örök élet. Bennem nincs semmi szeplő, semmi folt, Én tiszta, igaz és szent vagyok. Én vagyok a Nap, melynek sugarai elérnek mindent és megvilágítják a lelket, mert Én a szívek és a vesék vizsgálója vagyok. Előttem semmi sincs rejtve és Nekem tartozik számadással minden élő. Én fogom megítélni az utolsó napon, a személyt halála pillanatában és a végítéletkor, cselekedetei szerint. A számból kijövő kétélű, tüzes kard az Én ítélő kardom. Ez azt jelenti, hogy mindent az Evangéliumhoz mérten és a szeretet főparancsához viszonyítva ítélek meg. Ez az egyedüli mérték. Ha Hozzám szablyátok tetteiteket, elkerülitek az ítéletet, de ha szembe mentek tanításommal, nagy büntetést vontok magatokra.

 

Nektek is azt mondom, amit tanítványaimnak: óvakodjatok a farizeusok kovászától, az eretnek tanításoktól, amely által Engem először a középpontból vettek el, ó, mily nagyon fáj a Szívemnek, hogy már nem lehetek jelen az Oltáron, a Tabernákulumban, csak a mellékoltáron. Sőt, már oda fajultak, hogy letettek a pincébe, külön kamrába zártak, hogy elfelejtessenek Engem a hívekkel. Ezek a papok, akik ezt meg merték Velem tenni, ugyanezt kapják vissza az örökkévalóságban: el lesznek zárva Tőlem, nem élvezhetik fényemet, szeretetemet, jóságomat, mint ahogy most híveim nem láthatnak, és nem ünnepelhetnek Engem. Imádkozzatok szolgáimért, hogy engedelmeskedjenek lelkiismeret furdalásuknak és ne tudjanak több bűnt Ellenem elkövetni. Az ilyen lelkekben szüntelenül ott vagyok töviskoronával, keresztre feszítve és nagy erőfeszítésükbe telik, hogy elnémítsák lelkiismeretük hangját. Saját karrierjükre gondolva engedelmeskednek az eretnek vezetőknek.

 

Drága gyermekeim! Tartsátok tiszteletben az időt, amit még kaptok megtérésetekre! Használjátok föl, mert mondom nektek, ha hirtelen elérkezik halálotok órája, a szerint lesztek megítélve, amilyenek abban a pillanatban voltatok. Nem lesz számotokra haladék, mert ezt mondtam: éljetek szüntelen készenlétben, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát. Az Isten Én vagyok, a törvény Tőlem származik, függetlenül attól, hogy elfogadjátok-e, vagy nem: ítélet alá estek, és ha nem teljesítitek Atyám parancsait, nagy büntetést vontok magatokra. Igyekezzetek úgy élni, ahogy Tőlem és szentjeim példáján láttátok, akiket azért helyeztem elétek, hogy kövessétek őket. Ők ugyanolyan gyarló, hús-vér emberek voltak ezen a Földön, mint ti, de követték tanításomat és életszentségre jutottak. Parancsom nem elérhetetlen senki számára. Legyen az egyszerű, iskolázatlan ember, vagy főpap, vagy király: teljesíteni tudják, mert törvényeimet a szívetekbe írtam. A lelkiismeretetek vádol, ha nem teszitek meg, lelketek viszont szárnyal, ha törvényeim ösvényén jártok. Erről ismeritek fel, hogy jó, vagy rossz utat választottatok.

 

Kicsinyeim! Az idő eljött. Ne higgyétek, hogy Én akartam ezt a mai kaotikus, romhalmaz világot. Mindez a ti bűneitek következménye. Én csupán tiszteletben tartom a bűnös emberek szabad akaratát és kiszolgáltatom annak, akit szolgáltak, és választottak maguknak. Az Én akaratom nem az, hogy egymást öldököljék, hanem az, hogy életük legyen és bőségben legyen. Szeretet és béke csókolgassák egymást. Mivel nem kellettek tanításaim, hátat fordítottak neki és nem váltották tettekre figyelmeztetéseimet, ezért érte utol őket büntetésük, amely bűneik egyenes következménye. Ezt nem Én akartam, de kénytelen vagyok megfenyíteni gyermekeimet, mint szerető apa a fiait, hogy megmentsem őket a még nagyobb veszélytől: az örök kárhozattól. Ami most van ezen a világon, és még ami lesz, azért van megengedve, hogy szétválasszam a búzát a pelyvától, az igazakat a képmutatóktól. A Szívem vérzik értetek. Egyházammal együtt újra felmegyek a Golgotára, újra meghalok misztikusan a kereszten, mert együtt érzek minden gyermekemmel, minden vértanúmmal, akik hűségesek maradnak Hozzám mindhalálig. Velük együtt újra meghalok, Véremet ontom. De a bűnösöket kénytelen vagyok megfenyíteni, hogy észre térítsem, és visszairányítsam őket Magamhoz, hogy megóvjam őket a még nagyobb rossztól: az örök haláltól. Így lássátok az eseményeket, kicsinyeim, Szívemnek kedves választottjai! Mindennapi imátok ez legyen: „Atyám, jöjjön el a Te Országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is.” Ezek a szavak hamarosan beteljesednek. Mert miután megtisztítottam ezt a világot, újjáalkotom, és leszáll közéjük az ezer éves béke uralma. Megkötözöm a sátánt, köztük leszek, Istenük leszek, ők pedig az Én népem. Mindenki az Általam alapított katolikus, egyetemes Egyház tagja lesz. Nem lesznek elhajlások, egységben élnek, Engem magasztalnak és dicsőítenek. A Szent Eucharisztia soha nem látott tiszteletnek és imádásnak lesz kitéve, mert az igazak fogják lakni a világot. A sátánt ezer évre megkötözöm, nem fogja tudni megtéveszteni, kísérteni az embereket. Gyermekeim élvezni fogják a lélek szabadságát. Szeretetben és boldogságban fognak szárnyalni. Igazság és béke csókolgatják egymást. Már ezen a Földön az örök életet hordozzák szívükben, ami nem más, mint Én magam, Aki az Oltáriszentséggel táplálom őket. Tiszta, önzetlen, odaadó szeretetben fognak élni. Én leszek az Istenük és a mindenük. A föld megtermi gyümölcsét, nekik pedig bőven lesz idejük Engem imádni és szolgálni. Az új világban a legfőbb feladat az Evangelizáció lesz, amit nem csak papjaim, hanem híveim is fognak folytatni mindaddig, amíg ember él ezen a Földön. Soha nem látott boldogságban és békében élnek majd, mert Én, az Isten, beragyogom a lelküket, és vezetem őket a szűk ösvényen, amely az Isten Országába vezet. Áldottak lesznek. Átkot, hazugságot nem ismernek. Ha néha megengedek gyarlóságokat, az csak azért lesz, hogy el ne bízzák magukat. Kérjétek, hogy eljöjjön uralmam erre a Földre úgy, ahogy megígértem nektek. A megpróbáltatások idejét pedig lerövidítem, mert egyetlen egy sem menekülne meg közületek, ha ezt nem tenném. Most pedig készüljetek a legnagyobb megmérettetésre, a legádázabb harcra, amely a sátán és csatlósai és a szentek és a szent angyalok között zajlik. Fegyveretek ez legyen: erős hit, szüntelen ima, Belém vetett bizalom, teljes Rám hagyatkozás, Szentírás-olvasás és az Ige hirdetése minden nemzetnek. Akkor csatát nyertek, mert az örök győztes Én vagyok. Aki Mellém áll, győzni fog, de aki Ellenem lesz, az örökre elvész, mert az örök vesztes, a sátán oldalára áll. Megáldalak titeket, kicsi gyermekeim, Szívem túláradó, végtelen szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: 1Tessz 1, 8: „az Úr szava”

 

 

 

2017. január 20. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottjai! Örüljetek és ujjongjatok és adjatok hálát szüntelen, magasztaljátok az Én végtelen jóságomat, irgalmas szeretetemet azért, hogy Jelenlétemben élhettek. Itt maradtam köztetek a kenyér és a bor színe alatt feltámadott Testemmel és Véremmel. Hitetekkel megtapasztalhatjátok szeretetteljes Jelenlétemet.

 

Gyermekeim! Ha fel tudnátok fogni, mily nagy kegyelem a Szentáldozás, belehalnátok az örömbe, hogy Velem, Üdvözítő Istenetekkel, Aki értetek kínhalált szenvedtem, egyesültök. Elmerülhettek Bennem, mint vízcsepp a hatalmas Szeretetóceánban. Mindenki abban a mértékben kapja kegyelmemet, amilyen fokban megnyitja Előttem lelkét annak befogadására. Így tartom tiszteletben szabad akaratotokat. Jaj, annak, aki bűnben vesz Engem magához, vagy gépiesen, nem is törődve azzal, hogy Kit fogadott a lelkébe, csak, mint egy darabka kenyeret elszopogat, lenyel. Ezek a lelkek mind hiábavalóvá teszik magukban mindazt a sok jót és szépet, amit megálmodtam róluk.

 

Kicsinyeim! Hirdessétek mindig, mindenütt a Szentáldozás kimondhatatlan nagy kegyelmét és azt, hogy mindenki csak tiszta lélekkel közeledjen Felém, mert egyedül így méltó Hozzám. Merítsenek a kegyelem forrásából, amelynek két módja van: a lélek teljes megnyitása Előttem, a másik a bizalom. Aki Bennem bízik és Rám hagyatkozik, annak szívébe beáramlik a fény, az Én feltámadott Testem és Vérem dicsőséges ragyogása. Ahol ez a fény van, oda nem merészkednek a sötét szellemi erők: a démonok és az ördögök, hanem menekülnek és az ilyen lélek mindig nagy békét és boldogságot élvez.

 

Drága gyermekeim! Így tekintsetek minden Szentáldozásra, amely mindig új kegyelmeket áraszt belétek, mert Én, az Isten, Mindenható vagyok. Kimondhatatlanul szeretlek benneteket és minden vágyam az, hogy ott legyetek, ahol Én, és lássátok dicsőségemet! Mindaz a lélek, aki készenlétben várja halála pillanatát, amely nem halál, hanem a Velem való nagy találkozás végtelen öröme, vágyakozik, izzó, égő, lángoló vággyal Szent Színem örök látására. Ezt csak az életszentségben élők tudják megtenni. Lelke mélyén ugyanis minden ember érzi, hogy halála pillanatában hová vezet az útja. Akik félnek a haláltól, azok rossz úton járnak, és félnek az ítélettől, ami sújtani fogja őket. Az ilyen lelkek vagy a tisztítótűzbe, vagy a pokolra jutnak. De van egy kis hányad, akik buzgó hittel szeretnek Engem, törvényeim szerint élnek, magukban megtapasztalják Isteni Jelenlétemet, amelyet a szentségek révén csöpögtetek beléjük. Ezért kitörő örömmel és hatalmas vággyal indulnak Felém a nagy találkozásra, amikor színről színre láthatnak, és örökre egyesülnek Velem a szent frigyben. Az ilyen lelkek mondják Szent Pállal együtt, hogy a halál nyereség számukra, az élet pedig termékeny munka a Földön. Az ilyen lelkek Szent Pállal kiáltják: élek pedig többé már nem én, hanem a Krisztus él bennem. Aki méltón veszi az Én Testemet és Véremet, azokat fokról fokra átalakítom. Belém istenülnek, Én pedig lelkük hetedik szobájában lakom, és általuk folytatom Megváltásom nagy művét. Az ilyen lelkek mindig célratörően tevékenykednek, mert értelmet adtam életüknek. Én vagyok életük értelme és célja. A lelkek megmentése az ő boldogságuk és egyetlen akaratuk. Mivel átadták az életüket Nekem, megélik a Miatyánk szavait: Atyám, legyen meg a Te akaratod, jöjjön el a Te Országod, miként a Mennyben, úgy a Földön is. Atyám pedig kiárasztja rájuk Szentlelkét, Aki betölti és vezeti őket, és munkatársaimmá teszi a legszentebb feladatban, az Isten-szolgálatban. Ilyenek vagytok ti is, ezért vagytok boldogok, és a lelketek egy fényárban úszó hatalmas palota, ahol boldogan lakom és ahonnan kisugárzom környezetetekre is áldott Jelenlétemet, kegyelmemet.

 

Kicsinyeim! Legyetek boldogok! Adjatok hálát Nekem szüntelen! Szívetek minden dobbanása egy-egy Te Deum legyen! Magasztaljátok a mindenható, fölséges Istent, Aki arra használta föl mindenhatóságát, hogy Őt, Akit a világ befogadni nem képes, mert hatalmasabb mindennél és mindenkinél, és fölötte áll mindennek és mindenkinek, Isteni Lényegét bezárta a Szent Ostyába és a Szent Vérbe, hogy a szívetekbe térjen, hogy azonosuljon veletek, ti Belé istenüljetek, és egyre jobban fényeskedjetek ebben a sötét, bűnökkel terhelt világban. Ti, kicsinyeim, fényhordozók vagytok. Az Én fényemet sugározzátok és terítitek szét a világon, ezért a gonoszok gyűlölnek benneteket, de akik keresnek Engem, általatok hamar Rám találnak. Megáldalak titeket, gyermekeim, hogy életetek bőven termő, sok gyümölcsöt hozó szőlővessző legyen, Atyám mind nagyobb dicsőségére és az Én örömömre. Fogadjátok Szívből jövő áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: Mk 1, 17: „Jézus mondta…”


 

2017. január 21. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Az óra itt van. Már látszanak a jelek. Próféciáim beteljesülnek. Kérjétek magatokra a hit kegyelmét, mert csak erős hittel tudtok szembe szállni a gonosszal. Csak erős, Belém vetett bizalommal tudjátok megvívni a csatát a sötét erőkkel, amelyek szüntelenül ólálkodnak körülöttetek, hogy az örök sötétségbe taszítsanak. De ti soha ne féljetek, ne veszítsétek el bátorságotokat! Erőtöket és hiteteket tápláljátok szüntelen imával! Mindig Engem állítsatok a szemetek elé, mindig csak Rám figyeljetek! Hívjátok segítségül a Szentlelket! Ő vezet titeket a szűk ösvényen, amely az üdvösség felé halad, és Ő mindig Engem állít elétek, hogy példát vegyetek Rólam és erőt merítsetek Belőlem. Maga az üldözés nem tart sokáig, de annál keményebb és véresebb lesz. Már most imádkozzatok üldözőitekért, hogy megkapják a tisztánlátást és hitre térjenek. Imáitokra sokan meg fognak térni közülük és üdvösségre jutnak.

 

 

 

Drága gyermekeim! Ti, akik elhagytatok mindent és mindenkit Énértem azért, hogy osztatlan szívvel Nekem szolgáljatok, nagy védelemben részesítelek benneteket, és megkapjátok Tőlem az erőt és a kegyelmet, hogy bátran szembe szálljatok a gonosszal és megvalljatok Engem üldözőitek előtt. Olyan ékesszólást adok nektek, hogy maga a Szentlélek fog beszélni belőletek. Ezért ne készüljetek, és ne töprengjetek azon, hogy mit fogtok mondani.

 

 

 

Különösen a szenvedések viharában merüljetek el Bennem, elmélkedjetek kínszenvedésemen és kereszthalálomon, mert a Földön a keresztre vagyok felszegezve. Ez a ti üdvösségetek, ti pedig a keresztek által üdvözültök. De felvirrad rátok új fényem korszaka, az ezer éves béke uralma, amikor megkötözöm a sátánt, aki kísért és tévelygésbe taszítja a népeket. Akkor a szeretet és a béke fognak uralkodni, csókot váltanak egymással, Én pedig a szívetekben fogok élni és ti imádni fogtok Engem a legméltóságosabb Oltáriszentségben.

 

 

 

Drága kicsinyeim! Legyetek erősek! Legyetek tudatában annak, hogy a harc örökre eldőlt, amelyet mindig Én nyerek meg, mert Én vagyok az örök győztes, az Isten, Aki mindenekfölött állok. Aki Bennem bízik meg nem szégyenül. Fogadjátok Szívből jövő áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

 

Szentírási megerősítések: 2 Tessz 1, 4-6: „Dicsekszünk is veletek Isten egyházaiban: állhatatosságotokkal és hitetekkel, amelyet tanúsíttok a sok üldözés és zaklatás közepette. Ezeket elviselitek az Isten igazságos ítéletének előjeleként, hogy majd méltók legyetek az Isten országára, hiszen szenvedtek érte. Méltányos egyébként, hogy az Isten üldözőiteknek üldözéssel fizessen meg.”

 

2 Tessz 2, 3-4: „…be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani.”

 

Mk 2, 27: „Jézus mondta”


2017. január 22. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Most jön el a vég. Most teljesülnek be próféciáim. Az antikrisztus hamarosan hatalomra tör. Sokakat megtévesztve és rengeteg lelket maga alá temetve az örök kárhozat tűzhullámaiba. Készüljetek! Vigyázzatok! Eljött az óra. Az üldözés már elkezdődött, és egyre jobban kiterjed mindazokra a papjaimra és híveimre, akik nem értenek egyet a tévtanítókkal, az eretnekséggel, és kitartanak Mellettem. Ez most a nagy megmérettetés ideje. Papjaim és híveim külön lesznek választva. Egyházam olyan, mint egy nagy hajó, amely recsegve, ropogva kettészakad, és a hullámok becsapnak, hogy elsüllyedjen. A hajó egyik felét elnyelik a tajtékzó hullámok, és elsüllyed, egészen a pokol fenekére. A hajó másik fele kiköt a két oszlophoz: az Oltáriszentséghez és a Mária-tisztelethez, és megmenekül. Egyházam lényege ez a két kardinális oszlop, az Én valóságos Szent Testem és Vérem az Eucharisztiában, és Legszentebb Anyám közbenjárása, Akit a kereszten adtam nektek. Aki e két valóságos segítség mellett kitart, az üdvözül. Akinek a szívében Én lakom, az az örök életet hordozza magában. Aki Édesanyám közbenjárását kéri, az megmenekül az örök haláltól.

Kicsinyeim, gyermekeim! Soha nem látott vihar háborog a tengeren. A tenger ez a világ, ami háborgatja, az a sátán, aki érzi, hogy már csak kevés ideje van hátra, és minden erejét összeszedve ádáz harccal a lelkek ellen fordul, hogy minél többeket a kárhozatba taszítson.

Gyermekeim! Értsétek meg: nem az emberi okoskodás, hanem egyedül a szentségek tartanak fent benneteket, csak Általam, a szentségek révén üdvözültök. Egyházam olyan, mintha halott lenne. Rengeteg sebtől vérzik és ízekre szakadt. De közel van feltámadása, mert Én visszajövök dicsőségemben, megújítom és eggyé teszem Egyházamat. Mindazok, akik a maguk erejében bíztak, elbuknak, de aki Bennem bízik, meg nem szégyenül, és aki mindhalálig kitart Mellettem, annak örök élete van.

Drága kicsinyeim, gyermekeim! Készüljetek! Elérkezett a szétválasztás órája. Legyetek hűségesek Hozzám! Készüljetek föl, mert a nagy megmérettetés már itt van. Egyházam végérvényesen kettészakad. A rejtőző, földalatti Egyház az igazakból áll, akik megtartják tanításomat, akik Anyám gyermekei, akik ellen a sátán harcol.

„A sárkány haragra lobbant az asszony ellen, és harcba szállt többi gyermekével, aki megtartja Isten parancsait és kitart Jézus tanúsága mellett.” (Jel. 12,17.)

A többiek, a képmutatók, az eretnekek, a tévtanítók, akik nem állhatnak meg színem előtt, akik a végítéleten ezt fogják hallani Tőlem: távozzatok az örök tűzre, amely a sátánnak és a csatlósainak készült. Jól vigyázzatok! Nem lehet kétfelé sántikálni, és nem lehet két úrnak szolgálni. Én vagyok az ítélőbíró, a szívek és vesék vizsgálója. Előttem nincs rejtve semmi. Én megítélek mindenkit cselekedetei szerint. Azok, akik a pillanatnyi karrierjük miatt elhagytak Engem, térjenek vissza Hozzám addig, amíg még lehet, mert nekik mondom: ha megmaradnak a téves úton, örökre elvesznek. Nektek pedig, az igazaknak, követőimnek mondom, soha ne féljetek: hajatok szála sem görbülhet Atyám tudta nélkül. Ha mégis a vértanúság lesz a részetek, azt azért engedem meg, hogy hűséges szeretetetek által megdicsőítsétek az Istent. Fogadjátok megerősítő áldásomat Szívem túláradó, végtelen szeretetével, amely megóv mindnyájatokat az örök kárhozattól az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Mt 26, 1-2: „Jézus így szólt tanítványaihoz: „Tudjátok, hogy két nap múlva itt a húsvét. Az Emberfiát kereszthalálra adják.”

Mt 23, 34: „Nos, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok. Közülük némelyeket megöltök és keresztre feszíttek.” Mt 24, 9-13. 15: „Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég. Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt – aki olvassa, értse meg!”

a

 

2016. január 1. Szilveszter éjszakáján itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Egy új évbe léptetek, amely nagyon sok szenvedést rejt magában.

Kicsinyeim! Ezek az utolsó figyelmeztetéseim. Térjetek meg! Tartsatok bűnbánatot, mert az idő eljött. Ez azt jelenti, hogy beléptetek a nagy megpróbáltatás időszakába. Ítélet alatt áll most a világ. Addig térjetek meg, és imádkozzatok, amíg még időt és lehetőséget kaptok rá. Kicsinyeim nézzetek keletre! Rettenetes háború dúl. Az egész világot természeti katasztrófák sújtják. Az Egyház hirdessen bűnbánatot, és alakuljanak imacsoportok, hogy engeszteljetek a világ bűneiért, és leesdjétek Atyám irgalmát erre a bűneiben, szennyében, mocskában fetrengő világra.

Gyermekeim! Az idő eljött. Tanuljatok embertársaitok szenvedéseiből! Ti sem vagytok jobbak, mit ők. Ha nem tértek meg, ti is éppen úgy elvesztek, mint a többiek. Kicsinyeim a pokol létezik. Akkor is, ha nem hisztek benne. Térjetek meg Hozzám, tegyétek meg Isten törvényeit, és akkor nincs mitől félnetek. Ne bízzatok az anyagi javakban! Az nem tud megmenteni benneteket. Egyedül Bennem bízzatok, az élő Istenben, Aki meghaltam értetek a keresztfán, feltámadtam, és örökké élek. Én vagyok a ti örök életetek, ha hisztek Bennem, és megerősödtök a szentségekkel, amelyeket papjaim által szolgáltatok ki nektek. Már nincs több idő. Ne fordítsatok hátat még mindig Nekem! Értsétek meg: ha továbbra is a bűnt választjátok, el fogtok kárhozni. Ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Olvassátok el az Evangéliumot! Váltsátok tettekre, amit abban kértem tőletek. Már nincs több idő. Tegyétek meg sürgősen, amit üzenek nektek! Szavaim igazak. Ha megfogadjátok, megmentitek a lelketeket. Én vagyok az igazság, az út és az élet. Csak Bennem és általam van üdvösségetek. Senki másban. Az életetek lezárul, és akkor már nem tudtok változtatni sorsotokon. Örökre eldől, hogy hová kell mennetek. Én nem vagyok személyválogató. Mindenkit megítélek cselekedetei szerint. Bár végtelenül irgalmas vagyok, de csak a megbánt bűnöket tudom megbocsátani. A megátalkodottakat örök vétek terheli. Ez is benne van az Evangéliumban. Máté 12, 31-32: „Bűnök a Szentlélek ellen. Azért azt mondom nektek: minden bűn és káromlás bocsánatot nyer, de a Lélek ellen való káromlás nem nyer bocsánatot. Aki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer, de aki a Szentlélek ellen szól, nem nyer bocsánatot sem ezen a világon, sem a jövendőben.” Ez maga a megátalkodottság. A megismert igazság ellen való tusakodás.

Olvassátok az Evangéliumot, és váltsátok tettekre! Addig, amíg még nem késő. Már mindent tudtul adtam nektek. Vérkönnyeket sírok azok miatt, akik elkárhoznak, mert ellene mondanak üzeneteimnek, és ez által az Evangéliumnak is, amelyet szüntelenül ismételgetek nektek. Fogjátok fel végre: az ég és a föld elmúlnak, de az Én Igéim soha el nem múlnak. Szavaim lélek és élet. Örök élet mindazok számára, akik tettekre váltják. De örök halál azoknak, akik ellene mondanak, és a bűnt választják.

Kicsinyeim! Az idő lejár. Én az igazságot mondom nektek. Válasszátok az életet! Erre áldalak meg benneteket Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: 1 János 5, 14-16. Könyörögjetek bizalommal! Az a bizalom él bennünk Iránta, hogy bármit is kérünk akarata szerint, meghallgat minket. Tudjuk ugyanis, hogy Ő sugallta mindazt, amit kérünk. Ha látja valaki, hogy testvére vétkezik, de nem halált hozó bűnnel, könyörögjön érte, hogy visszakapja az életet. Ez arra áll, aki nem halált hozó bűnnel vétkezett. Van halált hozó bűn is. Ilyennél nem mondom, hogy könyörögjön érte.”

 

2016. január 5. Szentségimádáson az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! A legméltóságosabb Oltáriszentségből szólok hozzátok, ahol mindig jelen vagyok. Felfogni nem tudjátok ezt a nagy szeretetet és kegyelmet, amit Én, a második isteni Személy tanúsítok irántatok. Ti mégis figyelmen kívül hagytok, és elmerültök a világi szórakozásokban és élvezetekben. Ez azért van, mert az Isten helyébe a teremtményt állítjátok. Tudjátok mi ez? Közönséges bálványimádás.

Kicsinyeim! Isten tízparancsolatából a legelső ez: I. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Az Evangéliumban a főparancs pedig ez: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez a legnagyobb, az első parancs. 39A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. 40Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” (Máté 22, 37-40.) Tehát az első helyen Isten kell, hogy álljon. Ti mégis felborítjátok a helyes sorrendet. Ezért ne csodálkozzatok, ha maga a természet is fellázad ellenetek. Emiatt van annyi természeti katasztrófa.

Gyermekeim! Ha megtartanátok a tízparancsot és a főparancsot, és ha minden nap imádkoznátok, az Isten áldását hívnátok le magatokra. Békében, szeretetben és boldogan élnétek. Amíg ti a bűnt választjátok, ne csodálkozzatok, ha nem vagytok boldogok, háborúk dúlnak, és félelemben éltek. A bűn ugyanis kiszabadítja a pokol ördögeit, akik csak rosszat tesznek. A bűn magában hordja a büntetést.

Kicsinyeim! Térjetek meg! Bánjátok meg és gyónjátok meg bűneiteket, akkor megváltozik az életetek. Isten megáldja azokat, akik engedelmeskednek Neki.

Drága gyermekeim! Térjetek meg Hozzám mindnyájan, mert eljön az óra, sőt már itt is van, amikor kiszáll lelketek testetekből, és már nem lesz többé lehetőségetek a megtérésre. Akkor mindörökre abban az állapotban maradtok, mint amilyenben meghaltatok. Ezért kértem: éljetek szüntelen készenlétben! Meg ezt: szüntelenül imádkozzatok!

Kicsinyeim! Már benne vagytok a végső időben. Már nincs időtök a megtérés halogatására. Én mindent tudtul adtam nektek. Ha mégsem üdvözültök, csak magatokat okolhatjátok. A Szívem eleped a vágytól, hogy ott legyetek, ahol Én, és lássátok dicsőségemet. Erre áldalak meg benneteket megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2016. január 7. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Drága Gyermekem! Szeress Engem lángolóan mindenekfölött! Hamarosan meg kell vallanod Engem ezelőtt a bűnös nemzedék előtt. Úgy szeress, hogyha kell, az életedet is oda tudd adni Értem! Ne ragaszkodj itt a Földön senkihez és semmihez, egyedül törvényeim megtartásához és Hozzám, az Oltáriszentséghez! Hamarosan nagy üldözés fog kitörni, megrostálom a népeket, szétválasztom a búzát a konkolytól, most kiderül sok szív titkos gondolata [itt az agg Simeon énekére utal az Úr]. Szétválasztom az igazakat a hamisaktól, a hűségeseket a képmutatóktól, csak aki hűséges Hozzám mindhalálig, az üdvözül.

Te mindig maradj meg az igaz úton, légy hűséges Hozzám mindhalálig! Akkor felfedem előtted Isteni titkaimat, bevezetlek Irgalmas Szívem mélységébe, szentté foglak tenni, irgalmas szeretettől lángoló Szívem lesz a te otthonod. Ne légy személyválogató, szeress az Én kedvemért mindenkit, még a bűnösöket is úgy, hogy sokat imádkozz értük és vállalj áldozatokat a megtérésükért! A bűneiket utáld és gyűlöld és határolódj el tőlük, de a bűnösöket vezesd Hozzám, hogy megtérjenek és üdvözüljenek!

Téged sok lélek megmentőjévé teszlek. Ez az Én rád vonatkozó örök szent tervem. Ha mindig Rám figyelsz, és hívod a Szentlelket, Én utat mutatok neked és megadom az indítást, hogy mikor mit kell tenned. Én olyan ékesszólást adok neked, amelynek senki sem fog tudni ellene mondani.

Az élet a Földön rövid, és ellenfelem szüntelenül leselkedik, hogy kit nyeljen el. Ahhoz, hogy eredményesen tudd menteni a lelkeket, bátor harcosnak kell lenned, aki az Én erőmből, a szentségek által töltekezel, és így legyőzöd a gonoszt Szent Vérem erejével, amely ajkadon piroslik és az Én Szent Testemmel, amellyel eggyé válsz minden Szentáldozásban. A te nyelved csak az Én tanításomat hirdesse, csak az Isten dicsőségét beszélje! A népekkel, akiket eléd vezetek, légy mindig szeretetteljes, segítőkész és mindenkiért imádkozz! Kérd, hogy Én tanítsak általad, és Én álljak közted, és minden ember közt!

Gyermekem! Imádkozz az emberekért! Sokan nem veszik komolyan a szentségek súlyát. Sokkal gyakrabban kellene nekik gyónni, mint ahogy ezt teszik. Kérd a Szentlelket, hogy mutassa meg nekik a bűneiket és azt a nagy kegyelmet, hogy magát az Istenembert fogadják a lelkükbe a Szent Eucharisztiában. Beszélj nekik Rólam, hogy mily nagy árat fizettem azért, hogy köztük maradtam, hogy a világ végezetéig szenvedek azoktól, akik bűnben vesznek Engem magukhoz, ahol a sátán az úr, ahol Engem újra meg újra leköpdösnek, meggyaláznak, kigúnyolnak, megostoroznak, tövissel koronáznak és keresztre feszítenek. Valósággal bekényszerítenek Engem szabad akaratukkal a lelkükbe, ahol újrajárom a keresztutat, és újra meg újra kínhalált szenvedek. Jaj, annak az embernek, aki így vesz Engem magához, mert a saját kárhozatára teszi.

Gyermekem! Gyakran emlékezz meg ezekről a szavaimról és hirdesd mindenkinek! A szavaid izzanak az Irántam való szeretettől, és a bűnösök iránt való részvéttől és szánalomtól! Értesd meg az emberekkel, hogy soha ne megszokásból áldozzanak, hanem mindig csak szeretetből fogadjanak a szívükbe! Ha pedig szeretnek, akkor úgy fogadjanak Engem olyannak, Aki valójában vagyok, a második Isteni személy, az Istenember, Aki örökké élek, Aki hatalmasabb vagyok minden világi méltóságnál és fölötte állok az egész világnak. Szemléltesd velük, hogyha egy előkelő embert, egy királyt, egy császárt, vagy egy minisztert fogadnának a házukba, akkor bizonyára alaposan kitakarítanának, kifestenének, és finom ételeket készítenének a számára. Méltán várom el ezt egy lélektől, aki a szívébe akar fogadni Engem, hogy lelke hófehér és ragyogó fényes legyen, amit a Szentgyónásban, alapos bűnbánatban megtisztított. A finom csemegék pedig azok a szeretetaktusok legyenek, amelyekkel Rám figyelt a Szentmisében, nem kalandozik el, hanem összpontosít a felolvasott szentírási részekre és a pap szentbeszédére. És miután így összeszedte magát, így fogadjon Engem a lelkébe. Amikor pedig ez a nagy Találkozás megtörténik, hogy Én, az Istenember, Aki a Szentlélek közreműködése által leszállok az oltárra, és betérek egy hívő szívébe a Szentáldozásban, akkor pedig ne rohamozzon meg Engem a saját problémáival, mint egy automatát, hogy kikényszerítse Belőlem kívánságai teljesítését, hanem mint egy szeretett Vendéget, Akit várva várt, ültessen le lelke palotájában és nagy szeretettel figyeljen Rám, kiüresítve önmagát és szívja be a lelkébe a kegyelmeket, amelyeket ilyenkor kap Tőlem és ezután a csöndesség után, amivel megadja Nekem az elsőbbséget, hogy szóljak hozzá, ha úgy gondolom, mély megsemmisülésben adjon Nekem hálát azért, hogy itt maradtam köztetek, hogy az ő szívébe betértem és osztom kegyelmeimet kinek-kinek szükséglete szerint, és csak annyit kérjen: Uram, tégy engem méltóvá, hogy ajándékaidat befogadjam, és szent akaratodat tettekre váltsam. Te légy az én Istenem, Vezetőm, Mindenem, Örök Boldogságom. Ámen.

Gyermekem, azt a feladatot szántam neked, hogy tanítsd a híveket, hogy fölismerjék és fölfogják a Szentmise hatalmas kegyelmét, az Átváltoztatást, a Szentáldozást, a Szentségeket, a Gyónást. Különösen fontos, hogy ne csak egyszer vagy kétszer gyónjanak egy évben, hanem mindig, amikor a lelkiismeretük szava figyelmezteti őket. Azt kérem tőled, hogy ezt az üzenetemet egy az egyben hirdesd a szószékről a Szentmisében, gyakran ismételve mindaddig, amíg változást nem észlelsz a hívek között.

Kisfiam, ne csak hirdesd ezt a híveknek, hanem imádkozz is értük, hogy megnyissam a szívüket, hogy befogadják megvilágosító kegyelmemet és tettekre váltsák szavaimat. Ha mindezt megteszed, szenteket fogsz nevelni a plébánián. Ma az emberek lelkileg nélkülöznek. Megvan nekik mindaz, amire a testüknek szükségük van, de lelkileg éhezik és szomjazzák az igazságot, az Én tanításomat, és még a legalapvetőbb dolgokkal sincsenek tisztában. Magyarázd el nekik a Szentmise lényegét, az Átváltoztatást és az Én valóságos Jelenlétemet az Oltáriszentségben. Mutass rá a tabernákulumra, amint szent papom, Vianney Szent János tette, és ismételd el az ő szavait gyakran: Ő, Jézus, itt van! Itt maradt köztünk, hogy drága Szent Testével és Vérével táplálja lelkünket, hogy éhen és szomjan ne vesszünk a pusztában, ebben a siralomvölgyben.

Ha az emberek fölfognák ezeknek a szavaknak a jelentését, hátat fordítanának minden világi élvezetnek és minden ember a templomban térdepelne.

Kisfiam, szervezz a plébánián rendszeres Szentségimádásokat! Először csak havonta, majd hetente. Oszd be a híveket, hogy ki mikor, mennyi időt tud tölteni Előttem imádságban. Te is igyekezz részt venni ezeken az alkalmakon! Ahol gyakran imádnak Engem a kitett Oltáriszentségben, ott rengeteg kegyelmet adok. Megvédem és megőrzöm azt a helységet, várost, vagy falut, és a híveket elhalmozom kegyelmemmel, sőt, az egész családot is, ha csak egyetlen tagja is jön Hozzám imádkozni. Mondd meg ezt a híveknek és mondd, hogy Én legyek az ő örömük, boldogságuk, reményük, Engem szeressenek, Nálam keressék a beteljesülést! Csak egy Mennyország van, és az Én vagyok, a feltámadt Krisztus, Aki megnyitotta számukra Atyám Országának kapuját. A Földön csak szenvedés van, de aki Hozzám jön, annak a válláról leveszem a terhet, megkönnyítem és megszabadítom. Azt akarom, hogy szenteket nevelj, és te magad is szent légy! Mindez azért lehetséges, mert megnyitottad szívedet Szavaim befogadására, és engedelmeskedni akarsz Nekem. Bizalmad és engedelmességed vonzza le kegyelmeimet számodra és annak az egyházközségnek számára, ahová majd állítalak. Köszönöm neked, hogy megnyitod Előttem szívedet, nagyon megjutalmazlak Országomban és már itt a Földön is meglátod jó munkád gyümölcseit, a sok megtérő embert. Mindig mosolyogjál, mindenkihez legyen egy-két kedves szavad, szeretettel hajolj le minden megfáradotthoz, hallgasd meg panaszkodó szavaikat, vigasztald meg őket ezekkel a szavakkal: testvérem, mindig csak Jézusra tekints, Aki úgy szeret téged, amilyen vagy, és Ő gondot visel rád, akkor is, ha nem érezd. Bízzál Benne, mert bizalmad mértékében kapod Tőle a kegyelmet! Amikor az égen sötét felhők sorakoznak, fölöttük akkor is süt a nap. Isten nem hagy el, ha meg is engedi a próbatételt, utána leveszi a terhet a válladról, az ölébe fog, és a Szívére ölel. Kitartás, türelem, hűség, engedelmesség, alázat, alázat, alázat. Az ilyen emberben találja kedvét az Úr. Aki mindvégig állhatatos, csak az üdvözül. A derűt és a reményt soha nem szabad kiengedni a szívetekből. Erre áldalak meg édes kisfiam Szívem túláradó szeretetével, hogy hirdesd szavaimat úgy, ahogy most leírattam veled, fogadd megerősítő áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: Mk 3, 9 „(Jézus) szólt tanítványainak” 13-15 A tizenkét apostol kiválasztása. „Ezután fölment a hegyre, és magához hívta azokat, akiket akart. Azok hozzá mentek. Tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy elküldje őket hirdetni az igét. Hatalmat adott nekik, hogy kiűzhessék az ördögöket.”

 

 

2016. január 11. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Ne legyetek süketek és vakok figyelmeztetéseimre! Ha már a próféciáknak nem hisztek, higgyetek a saját szemeteknek! Már benne éltek a pusztulásban. Ítéletem sújtja ezt a világot. Térjetek meg, mert elvesztek mindnyájan! Mindezek benne vannak a Szentírásban, de ti azt hiszitek, hogy ezek nem most teljesülnek. Azért, mert bűnben éltek, és rettegtek a haláltól, mert féltek a számadástól.

Gyermekeim! Azt mondjátok: szavaim kemények és félelmetesek. Én az igazságot hirdetem nektek. A ti bűneitek az égben kiáltanak. Azt hiszitek, hogy Én, az Isten nem látom ezeket? De bizony látom, és számon kérem tőletek. Ezért figyelmeztetlek benneteket: térjetek meg, mert egyetlen gyilkosnak, paráznának, tolvajnak, hazugnak, képmutatónak sincs helye országomban. Csak a tiszta szívűek láthatják meg az Istent. A tiszta szívű ezt jelenti: gondolataitok, szavaitok és cselekedeteitek legyenek egységben! Vagyis éljetek igazságban és egyszerűségben! Szavatok legyen: igen – igen, nem – nem. Ami ettől eltér, az a sátántól van.

Gyermekeim! Nagyon eltávolodtatok Tőlem. A sátánnal cimboráltok. Pedig ő a legnagyobb ellenségetek. Ha őt szolgáljátok, mind elvesztek.

Gyermekeim! A pokol itt van köztetek, ha gyűlöletben éltek. Az lesz örökké osztályrészetek, amit a földön választottatok magatoknak. Szabad akaratot és értelmet kaptatok. Én senkire sem erőltetem rá Magamat. Nektek is megszereztem a keresztfán az örök üdvösséget. De ha elutasítjátok, csak magatokat okolhatjátok. Azért figyelmeztetlek benneteket, mert szeretlek titeket. Én tudom, milyen szörnyű kín és szenvedés vár rátok a pokolban, ami örökké tart. Szakítsatok a bűnnel! Térjetek meg Hozzám! Éljetek szeretetben! Akkor elkerülitek az örök kárhozatot. Ne tegyétek magatokban hiábavalóvá kegyelmeimet! Megáldalak benneteket megerősítő áldásommal, hogy válasszátok az életet, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szent Péter apostol II. levele: 1Szeretteim, ez már a második levelem, amelyet nektek írok. Arra törekszem, hogy bennük emlékeztesselek benneteket, és így ébren tartsam bennetek a tiszta gondolkodást, 2hogy jussanak eszetekbe, amiket a szent próféták előre megmondtak; továbbá Urunk és Megváltónk parancsa, amelyet apostolaitok közöltek veletek. 3Először is értsétek meg, hogy az utolsó napokban csúfondáros gúnyolódók fognak fellépni, akik saját vágyaik szerint élnek, 4és azt mondják: „No, hol van (Krisztus) megígért eljövetele? Amióta atyáink meghaltak, minden marad úgy, ahogy a teremtés kezdetétől volt.” 5De ezek szándékosan tagadják maguk előtt, hogy az ég ősidőktől fogva volt, és a föld is azóta, hogy Isten szavára a vízből és a víz által létrejött. 6Így pusztult el vízözönnel az akkori világ is. 7De a mostani eget és földet ez a szó megmentette, hogy az ítéletnek és az istentelen emberek pusztulásának napjára megmaradjon a tűznek. 8Szeretteim, főképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket: az, hogy egy nap az Úr előtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap. 9Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hanem türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson. 10Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld, és ami rajta van, elenyészik. 11Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, 12hiszen várjátok és siettetitek Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. 13Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.

Az Úr Jézus folytatja: „Drága gyermekeim! Nagyon kedvesek vagytok számomra. Atyám házában helyet készítettem nektek. Ha látnátok, mi vár rátok a mennyben, mind szentül élnétek, csak hogy elnyerjétek az örök üdvösséget.

Kicsinyeim! Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem foghatja, amit készítettem nektek. A ti nyelveteken nem lehet szavakba önteni azt, ami odaát vár rátok. Szeressetek! Szeressetek! Szeressetek! A mennyben csak szeretet létezik. Azért adtam ezt főparancsba, mert e nélkül lehetetlen bejönni Atyám országába. Olvassátok el újra meg újra a szeretet himnuszának ezt a részét: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély. Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel. Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli. Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. S a szeretet nem szűnik meg soha.” (1 Korintus 13, 4-8.) Addig ismételjétek, amíg meg nem tanultátok! Váltsátok tettekre! Ezért imádkozzatok, mert csak Velem együtt tudjátok megtenni.

Kicsinyeim! Ezt jól jegyezzétek meg: a szeretet és a megbocsátás Istentől jön, mert Isten Maga a szeretet. Minden, ami a szeretet ellen van, az a sátán műve. Nektek csak szeretni szabad. Imádkozzatok ellenségeitekért! Ezzel teszitek a legnagyobb jót magatoknak, és azoknak, akikért imádkoztok. Azért, mert nem a test és a vér ellen harcoltok, hanem a gonosz szellemek ellen, akiket csak imával és böjttel lehet kiűzni. Ha csak ennyit mondotok: Szűzanyám, Szeplőtelen Szíved Szeretetlángjával vakítsd meg a sátánt! Vagy egy „Most segíts meg Mária” imát, a sátán azonnal menekül. Azért, mert Égi Édesanyátok rögtön a segítségetekre siet, az ördög pedig nem bírja elviselni az Ő jelenlétét. Fénye égeti, lángoló szeretetét pedig gyűlöli. A sátán irigy rátok, mert tudja, hogy a mennyben mekkora boldogság részesei lesztek. Ezért harcol, hogy ne nyerjétek el az üdvösséget, hanem a pokolba taszítson benneteket.

Drága kicsinyeim! Higgyetek Nekem! Engedelmeskedjetek szavaimnak! Előttem a legnagyobb az engedelmesség, és mindenekfölött a szeretet. El nem tudjátok képzelni, milyen nagy boldogsággal jutalmazom meg országomban azokat a lelkeket, akik Irántam való szeretetből engedelmeskednek Nekem. Lemondanak szabad akaratukról, és átadják Nekem életüket, vagy csak egy-egy önmegtagadást végeznek azért, mert Én erre indítom őket. Majd csak országomban látjátok meg, hogy Én a legkisebb tettet, sőt, magát a szándékot is megjutalmazom. Igyekezzetek követni Engem a keresztúton, kitartva az önmegtagadásban és a kereszthordozásban. Akkor nagyon boldogok lesztek országomban.

Ti mindig csak szeressetek, kivétel nélkül mindenkit! De leginkább Istent, úgy, hogy megteszitek törvényeit. Akkor már itt az örök életet hordozzátok magatokban. Olvassatok minden nap egy részt a Szentírásból! A négy Evangéliummal kezdjétek! Váltsátok tettekre a benne foglaltakat! Imádkozzatok, hogy meg tudjátok tenni! Nálam nélkül semmit sem tehettek. Ti magatok semmik vagytok, de Velem együtt mindenre képesek lesztek.

Kicsinyeim! Így készüljetek a Velem való nagy találkozásra, hogy nektek is ezt tudjam mondani: Jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely öröktől fogva nektek készült! Erre áldalak meg benneteket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

2016. január 20. Itthon a kegyelem órájában (du. 3-4 óra között) az Úr Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Drága gyermekem! A papi hivatás a legnagyobb méltóság, amely működésénél fogva hatalmasabb, mint az összes szent angyalom működése, azért mert a Szentlélek ereje által lehozol Engem, Aki a kenyér és a bor színe alatt jelen leszek minden Szentmisében, hogy a híveket tápláld szent Testemmel és Véremmel, amely valóban Étel és valóban Ital. Azért maradtam köztetek, hogy éhen és szomjan ne vesszetek ebben a pusztában, ebben a siralomvölgyben.
Kisfiam, az élet rövid. Életed minden pillanatát vedd kimondhatatlan nagy kegyelemnek és kamatoztasd a lelkek javára. Azt kérem tőled, hogy mindig kérjél meg Engem, hogy Én működjek benned a lelkek javára. Engem sugározz, Engem hordozz, bárhová mégy, és te csak a szeretet nyelvét ismerd. Soha egyetlen egy gyermekemet se sértsél, vagy bántsál meg. Úgy nézz rájuk, mint akik számomra oly nagyon kedvesek, hogy a Véremet ontottam értük. Téged azért adtalak melléjük, hogy pásztoruk légy, és vezesd őket Hozzám, legnagyobb Jótevőjükhöz, Megváltó Istenükhöz. Mindig törekedj arra, hogy megőrizd magadban az Istenképet, amelyre teremtettelek, hogy aki téged néz, Engem lásson, és aki veled beszél, Engem halljon. Ezt úgy éred el, ha minden működésedben teljesen megfeledkezel magadról és kéred azt, hogy Én működjek, Én szolgáljak általad, és te az Én szeretetemet közvetítsd minden lélek felé. Gyakran beszélj nekik a szeretetről, amelyet főparancsba adtam. Erről foglak mindnyájatokat számon kérni, amikor megjelentek ítélőszékem előtt. Mindnyájatokhoz két kérdésem lesz: „Szerettél-e?” „Követtél-e?” Szerettél-e Engem a felebarátban, akit eléd hoztam? Segítségére voltál-e, amikor lelki-testi szükségben szenvedett? Követtél-e Engem, amikor önmegtagadást és lemondást kértem tőled? Amikor megengedtem, hogy ellenfelem kísértsen és azt kértem, hogy mindig mondj ellene minden kísértésnek. Hordoztad-e mindennapi kis keresztjeidet, amely által üdvözíteni akarlak, és ezek által a keresztek által, ha fölajánlod azokat az Én kínszenvedésem és kereszthalálom örök érdemeivel, lelkeket mentek általad az örök üdvösségre.
Kicsi gyermekem! A papi szolgálat hatalmas feladat, amely a legtöbb szeretetet igényli. Papjaimban mindig jelen akarok lenni. Azt kérem tőletek, hogy Engem képviseljetek, az Én szavaimat közvetítsétek és az Én lángoló szeretetem működjön bennetek! Gyermekem, szeretet nélkül nem tudsz Engem szolgálni. Ha nincs szívedben szeretet, csak puszta betűket és szavakat és ismereteket mondhatsz, de ha befogadod és tovább sugárzod az Én szeretetemet, akkor a rád bízott lelkek Engem, az Élő Krisztus jelenlétét fogják általad megtapasztalni. Ó, mekkora különbség! Egyszer Bonajunkta atyának ezt mondtam: „Amikor bemutatod a Szentmisét és felolvasod az Evangéliumot, ott jelen vagyok, de ebben hinni kell. Amikor kimondod az átváltoztatás szavait, ott is jelen vagyok, de ebben is hinni kell. De ha közvetíted az Én szeretetemet, ebben nem kell hinni és az emberek mégis megtapasztalják, hogy köztük járok.” Ezt kérem tőled, kisfiam! Ekkor leszel hiteles Énelőttem és az emberek előtt. Vedd nagy kitüntetésnek, hogy üzenek számodra, hogy beszélek hozzád, hogy tanítalak, és egész életedre őrizd meg szívedben-lelkedben az Én tanításomat és váltsd tettekre azokat! Módfelett nagy kegyelem, amelyet azért kapsz, mert azt akarom, hogy szent legyél. Szent papom, aki megszenteli az egész környezetét. A paptestvéreken kezdve az összes hívőkig és hogy el ne bízd magad, azt kérem tőled, hogy légy kicsiny gyermek az Én keblemen. Hajtsd fejedet szerető Szívemre, mint Szent János apostol az Utolsó Vacsorán és mindig kérdezz meg Engem, mielőtt bármit tennél: „Uram, ha a Te akaratod, Te indíts engem arra, amit Te jónak látsz!” És Én ellenállhatatlan vágyat és indítást adok szívedbe. Én vezetlek téged, hogy elvégezd azt, amit rád bíztam. Hamarosan ki fogod mondani egyes szám első személyben: „Ez az Én Testem, ez az Én Vérem”. Akkor nem te leszel többé te, hanem Én leszek benned, általad. Akkor Én működöm általad, és neked innentől életed minden pillanatában úgy kell élni, hogy Szent Pállal együtt el tudd mondani: „Élek pedig többé már nem én, hanem a Krisztus él bennem.” Ez azt jelenti, hogy szentté kell lenned! Ha nem leszel szent, hiába születtél. Kérj Engem, hogy fokról fokra vezesselek téged az életszentségre, mert csak akkor leszel alkalmas annak a hivatásnak a betöltésére, amelyre öröktől fogva elhívtalak, ha szent leszel. Ha a megszentelő kegyelem átjárja a gondolataidat, szavaidat, cselekedeteidet. Én pedig mindig éreztetem veled, hogy szorosan Mellettem haladsz-e, hogy a Szívemben vagy-e, vagy ha netán egy kissé eltávolodnál Tőlem. Azt kérem, maradj mindig az Én irgalmas Szívemben, légy eggyé Velem, gondolataidban, szavaidban, cselekedeteidben, egész életedben, mert Én veled egy akarok maradni itt és most, és egy örökkévalóságon át. Erre teremtettelek, erre hívtalak, erre adom megerősítő áldásomat Szívem túlcsorduló szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2016. január 30. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottjai! Készüljetek! Az üldözés már itt van. A rejtekből támadnak rátok. Már minden elő van készítve. Éljetek halálra készen! Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de semmi egyebet nem tudnak tenni. Valljatok meg Engem ezek előtt, akik azt hiszik, hogy Istennek tesznek szolgálatot azzal, ha titeket megölnek. Örüljetek, mert halálotok pillanatában jöttök fel a Mennybe. Ez lesz égi születésnapotok. Ti csak lélekben készüljetek! Éljetek tisztán, szentül! A többit bízzátok Rám! Fogadjátok el a vértanúságot, mert ezzel dicsőítitek meg a Szentháromságot, és Benne Engem, Aki a Véremet ontottam ki értetek.

Kicsinyeim! Nem nagyobb a szolga Uránál. Ha Engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az Én Véremet kiontották, a tiéteket is ki fogják ontani. Örüljetek, és ujjongjatok azon a napon! Zengjetek dicsőítő zsoltárokat, mert ahol Én vagyok, ott lesztek ti is. Látni fogjátok dicsőségemet, és örökké osztozni is fogtok benne. Fogadjátok el a kereszteket, a gyalázatot, amiképpen Én is elfogadtam ártatlanul értetek. Amilyen mértékben azonosultok Velem megpróbáltatásaimban, olyan mértékben kaptok részt dicsőségemből.

Gyermekeim! Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem foghatja, amit öröktől fogva készített nektek Atyám. A Föld összes szenvedése nem mérhető a Mennyország dicsőségének egyetlen pillanatával. A legmerészebb álmaitokban sem tudjátok elképzelni azt, ami odaát vár rátok. Örök élet, örök boldogság. Letörlök szemetekről minden könnyet.

Kicsinyeim! Éljetek szentül! Akkor nagy jutalmat kaptok a mennyben. Erre áldalak meg benneteket Szívem túlcsorduló szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Drága gyermekeim! Ne kövessetek el bűnt! Mindaz, amivel a lelkiismeretetek vádol, a sátántól van. Amit nem szeretnétek, ha veletek tennék, ti se tegyétek másoknak!

Gyermekeim! Ha másoknak ártotok, saját magatok látjátok kárát, mert ugyanazt kapjátok vissza.

Kicsinyeim! Szeressétek egymást! Isten arra teremtett mindnyájatokat, hogy szeretetben éljetek. Csak akkor vagytok boldogok, ha szeretetet adtok és kaptok. A szeretet fontosabb a lelketek számára, mint a testeteknek a levegő. Szeretet nélkül a lélek halott. Ezért adtam főparancsba a szeretetet, hogy boldogok legyetek már itt a Földön, és elnyerjétek az örök életet. A Mennyben csak szeretet létezik. Akiben nincs szeretet, az nem juthat be Isten országába. Atyám szeretetből teremtett meg minden embert. Azért, hogy ti is viszontszeressétek Őt, és Őbenne egymást. Ha így éltek, tehetetlen lesz veletek a sátán.

Kicsinyeim! Fogadjátok meg szavamat! Imádkozzatok azért, hogy szeretetben tudjatok élni! Ha a másiknak panasza van ellenetek, kérjetek bocsánatot, és tegyétek jóvá bűneiteket! Senki se károsítsa meg a másikat, mert odaát kemény szenvedéssel kell megfizetni érte. Bocsássatok meg egymásnak, és imádkozzatok egymásért, még ellenségeitekért is! A Miatyánkban ezt tanítottam: bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek. Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket. (Máté 6, 12, 14-15.)

Gyermekeim! Éljetek szüntelen készenlétben! Az óra itt van. hamarosan meg kell állnotok ítélőszékem előtt. Ott lepereg előttetek egész életetek. Számot kell adnotok mindenről. Ki – ki elveszi jutalmát, vagy büntetését cselekedetei szerint. Istennek nem lehet hazudni. A sátán hazug. Ő a hazugság atyja. Ne higgyetek neki! Ne álljatok szóba vele! Váltsátok tettekre figyelmeztetéseimet, akkor megmentitek a lelketeket. Erre áldalak meg benneteket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

a

A Szentmise értéke

2015. 01. 02, Szombat

Az Úr megmutatta nekem, hogy a szentmisének milyen nagy értéke van. Bárhol mondanak szentmisét a világon, ott abban az órában megnyílnak a Mennyország kapui. Én éppen szemléltem Jézussal, ahogyan a kapuk kinyílnak. Isten világossága és a Mennyországból áradó lelkek szeretete, békéje és tökéletes imádata kiáradt a templomban úgy, hogy az ég és a föld egyesült egymással. A hívek nem láthatják, hogy mi veszi őket körül, mert belehalnának. A szentmise a legnagyobb kegyelmi lehetőség a tisztítótűzben szenvedő lelkek kiszabadításához, akik vágyva vágyakoznak arra, hogy Istennel lehessenek. Ha tiszta lélekkel áldozunk, megkapjuk a kegyelmet Istentől, hogy átléphessük lelkünkkel a Mennyország küszöbét, amikor is egyesülünk a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal. Lehet, hogy külsőleg nem érzékelünk semmit, de a Mennyek Országa beköltözik a szívünkbe és boldogsággal tölt el minket.

Később az égiek lelkemet odarepítették a Szent Péter Bazilikába, ahol éppen Úrfelmutatás zajlott. Számtalan bukott angyalt láttam lelki szemeimmel, akik kénytelenek voltak meghajolni Krisztus előtt. Az ördögök mindig a papok közelében állnak, hiszen szándékuk gyengíteni a papok szolgálatát Isten és az emberek felé. Szűz Mária szüntelen Fia mellett áll, ahogyan a Golgotán is tette. Édesanyánk ott áll a papok jobb oldalán és az Egyházért imádkozik. Láttam, hogy a pap ruhája és keze nem volt egészen tiszta. Ám az Oltáriszentség oly makulátlanul tiszta és szent, hiszen Krisztus világossága veszi körül, hogy a pap bűnös lelke sem tudott sötét foltot ejteni rajta. Ő a Bárány, aki bűntelen és a bűnnek egyetlen szennyfoltját sem viselte magán. Aztán azt szemléltem, hogy a bazilika előtt nagy harc volt az emberek között. A bukott angyalok ösztönözték a gonosz embereket arra, hogy ártsanak az ártatlanoknak. Úgy éreztem, hogy ez két vallási közötti háború, az iszlám és a kereszténység harca. A jó angyalok menekítették a keresztényeket, hiszen ők nem az emberek halálát kívánják, hanem a boldogságukat és azt, hogy minél többen életben maradjanak, hiszen küldetésünk van a Földön. Jézus: „Soha nem látott harc lesz látható az Egyház életében. De Én az Eucharisztiában élő Jézus a világ végezetéig veletek maradok. Táplálkozzatok szentségemmel, amely az örök élet forrása. Életetek középpontjában egyedül Én legyek, mert Én vagyok a boldogságotok beteljesítője. A küzdelmek egyre nagyobbak lesznek, de ha kitartotok Mellettem, akkor megkapjátok Tőlem a kegyelmet, hogy a haláltól se féljetek. A félelmet a gonosz ülteti a szívetekbe, hogy könnyen meginogjatok. Bíztatlak titeket arra, hogy ne féljetek, és jobban bízzatok irgalmasságomban. Irgalmam végtelenségét egyedül a tisztítótűzben szenvedő lelkek ismerik igazán, akik még nem jutottak be Atyám országába. Kérjétek tőlük a kegyelmet, hogy jobban merjetek Istenre hagyatkozni. Ám éljen bennetek a helyes istenfélelem erénye, nehogy vakmerővé váljatok és elbízzátok magatokat. Megáldalak titeket végtelen szeretetemmel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1038-a-szentmise-erteke

Irgalmasság éve

2012. 01. 04, Hétfő

Lelkemet Jézus a Mennyországba vitte, ahol megmutatta a szeretet szépségét és harmóniáját a lelkek között. Az üdvösség magában hordozza a rend harmóniáját, amit senki és semmi nem tud felbontani. A szentek harmóniában élnek önmagukkal, felebarátaikkal és a Szentháromsággal. Mindenkit és mindent áthat a szeretet köteléke. Ott mindenki a másik javát akarja, és gondolataik cselekedeteikkel együtt makulátlanul tiszták, hiszen nincs mögöttük hátsó szándék, tisztázatlan motívum. A lelkek Krisztus előtt hódolnak, és szüntelen imádatban részesítik a Királyok Királyát, akiben jelen van az Atya és a Lélek. Jézus elmondta nekem, hogy a Mennyben továbbra is érvényesülnek az irgalmasság testi-lelki cselekedetei azzal a különbséggel, hogy ott nincs szenvedés. Jézus: „Az a szeretetet, amit itt látsz, az igaz és tökéletes szeretet. Szeressétek egymást, mert Én, az Örök Bíró nemcsak az igazság bírája vagyok, hanem a szereteté is. Mindenetek, ami van, a halálotok után a Földön marad. Semmit sem hozhattok magatokkal, csak a cselekedeteiteket. Ez Atyám országának törvénye. A Mennyben az egyedüli igaz kincs maga az Isten. Aki nem Atyámhoz ragaszkodik, hanem a világhoz, annak lelke igen távol van az üdvösségtől. A szeretet erényét gyakoroljátok az életetek minden napján. Én elétek tárom a próbatételeket, a lehetőségeket minden nap, hogy jót tehessetek a másikkal. Csak a ti szíveteken múlik, hogy felismeritek-e, hogy a másikban Én vagyok jelen. Ne legyetek keményszívűek és bírák, mert nehogy szörnyűbb legyen a ti ítéletetek, mint a legnagyobb bűnösöké, akik az utolsó pillanatban térnek meg! Figyeljetek jobban arra, hogy ne éljetek vissza irgalmam kegyelmével! Gyakran beleestek abba a hibába, hogy irgalmatlanok vagytok, miközben könyörögtök az Én irgalmamért. Az irgalmasság éve lehetőség számotokra, hogy nagyobb irgalmat gyakoroljatok ebben az évben másokkal, mint eddigi életetekben. Szentlelkem eljövetele során irgalmas lesz azokhoz, akikben az irgalom tüze lángol. Soha ne gondoljatok arra, hogy irgalmamat megérdemlitek, hiszen az emberi természet mindig gyenge és gyarló marad. Legyetek alázatos szívűek, és hajoljatok meg naponta Előttem, hogy tudatosuljon bennetek kicsiny voltotok az Én végtelen szeretetemmel szemben. Aki szavaim szerint cselekszik, annak megadom a kegyelmet, hogy a lelki életben növekedni tudjon, és Atyám tetszését fogja lelni őbenne.”

Mária Magdolna


http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1039-irgalmassag-eve

Leborulva imádjátok őt!

2015. 01. 09, Szombat

Irgalmasság órája

Jézus: „Drága gyermekeim, itt vagyok köztetek valóságosan az Eucharisztiában. Nézzetek körül lelki szemeitekkel, mert körülöttem vannak az angyalok és szentek, akik arcra borulva imádnak Engem. Egy kérésem van felétek. Ha igazán szerettek Engem, és azt akarjátok, hogy Én tetszésemet leljem bennetek, akkor jöjjetek Elém és boruljatok le előttem! Ne zavarjon titeket, ha a szőnyeg egy kicsit poros! Emlékezzetek arra, hogy porból lettetek és porrá lesztek. Ugye tudjátok, hogy a Mennyben is így fogjátok imádni a Szentháromság egy Istent? Gyakoroljátok már itt a Földön ezt a teljes imádatot, mert lelketek javára válik és általa nagyobb léptekkel haladhattok az életszentségben. Az imádat a legmagasabb fokozata az imádságnak.” Az Úr kérésére mindannyian leborultunk az imádásra kitett Oltáriszentség előtt, hogy teljes lényünkkel hódoljunk a mi Urunknak, Királyunknak.

Egy kis idő után Jézus így folytatta: „Gyermekeim, nagy kegyelmet készítettem nektek. De mielőtt átadom ajándékomat, elmondom, hogy mélyen megrendültem, és szemeimből könnyek csordultak ki az örömtől. Most irgalmasság órájában kiemelem isteni irgalmas szívemet és elhaladok köztetek, hogy megöntözzelek mindnyájatokat a belőle kifolyó Szentséges Vérrel és Vízzel.”

Ezután az Úr elment a Mennyei Atyához, és kezében tartotta országunkat, mint egy élő és dobogó szívet. Ez a szív több helyen sebzett volt, de látszott az is, hogy imádásunk hatására a sebek gyógyulni kezdtek. Jézus így szólt az Atyához: „Atyám, tekints erre a néhány lélekre, akik földre borultak Előttem.” Erre a Mennyei Atya azt felelte: „Fiam, kedvesek előttem ezek a lelkek. Helyezd Atyai szívembe a kezedben lévő szívet, amely Magyarországot jelképezi. Szeretetemmel megtisztítom és átformálom tetszésem szerint.” Miután ez megtörtént a Mennyei Atya elénk jött, és azt mondta: „Mivel teljesítettétek Fiam kérését, egy nagy ajándékot adok nektek. Ha naponta egy kis időt szántok arra, hogy házi oltárotok előtt otthonaitokban vagy közösségeitekben leborulva imádkoztok, úgy, ahogyan most tettétek, különösen az irgalmasság órájában, ami a kegyelem órája, akkor megadom a kegyelmet, hogy nagyobb változások lesznek országotokban, a büntetések enyhülni fognak, mert csillapítjátok ezáltal Szent Haragomat. El sem tudjátok képzelni, hogy az imádattal, a leborulással milyen nagy kegyelmet esdhettek ki Tőlem. Ha a világban legalább 10 városban találnék 10 igaz lelket, akik teljes szívükkel, lelkükkel és minden erejükkel leborulnak Előttem, és így imádkoznak, akkor bizony mondom nektek, hogy az emberiség élete a jó irányába változna. A mai naptól kezdve ti is gyakoroljátok az imádás legmagasabb fokozatát, hiszen ti magatok is rászorultok irgalmamra és kegyelmemre. Ezen felül pedig le kell győznötök önmagatokban a gőgötöket, büszkeségeteket azért, hogy alázatban legyetek, és megtanuljatok mindenben rám hagyatkozni, vagyis igent mondani az Én akaratomra.”

Láttam a Szűzanyát, mint a Világ Győzelmes Királynőjét, aki példát mutatva nekünk maga is leborult a Szentháromság előtt, majd így szólt: „Gyermekeim, legyetek hálásak a Szentháromságnak, hiszen mindent a három isteni személynek köszönhettek. Bár én az ég és a föld királynője vagyok, mégis leborulok Isten előtt, mert Ő a teremtés és a történelem Ura. A hatalmasokat lesöpri trónjukról, mert képtelenek elszakadni a világ múlandó csábításától és elismerni az egyetlen, mindenható Isten örökkévaló királyságát, amit senki és semmi nem tud megtörni. A királyi hatalom a földön csak akkor lehet gyümölcsöző, ha az együttműködik Istennel, tehát a kereszténységen keresztül. Nem véletlen, hogy országotok felajánlását elfogadtam Szent István királyotok által, mert a történelemben egyedülálló volt ez a felajánlás. Magyarországnak páratlan dicsőségben lesz része. Hazátok az Én Szeplőtelen Szívem menedéke a Földön a Mennyország után. Egyre több pap és hívő, karizmatikus személy fog ellátogatni országotokba azért, hogy veletek egységben engesztelhessen. Igen, így lesz, mert országotok fölött egy különleges pecsét van, amely az Istennel való szövetségkötést jelképezi.”

A Mennyei Atya elment a magyar papokhoz, hogy kegyelmét kiárassza reájuk, és közben azt mondta: „Magyar egyházatokat megtisztítom, és fölemelem Atyai szívemhez, amennyiben teljesítitek feltételeimet és hűek maradtok küldetésetekhez. Kérésemet, hogy Istent leborulva imádják, terjesszétek mindenhol az országban, hogy a magyar nép élete mielőbb felvirágozhasson még a büntetés előtt.” Amikor leborulva imádkoztunk láttam, hogy eddigi szövetségkötéseink az angyalokkal és szentekkel megelevenedtek a Mennyei Atya előtt, akit imádatunkkal kiengeszteltünk Krisztus kegyelme által. Egy érdekes szimbolikus cselekedetet láttam: előttünk álltak a magyar állam és a Katolikus egyház vezetője, akiknek kezét Isten stólával összekötötte, majd a Szentlélek két karját fölemelte fölöttük és kezeivel egy háromszög alakú tetőt képezett felettük. A Szentlélek megmagyarázta: „Amikor az állam és az egyház egységben lesz, és az engesztelő kápolna megépül, országotokat felemeli és megoltalmazza a Szentháromság, hogy a világ számára példát nyújtsatok.”

Isten azt is kérte tőlünk, hogy életünkben mindenekfelett álljon az első parancsolat és engeszteljünk, mert országunkban nagy a bálványimádás, amit én aranyborjúként láttam, és ez Isten haragját vonja a magyar népre.

A leborulva végzett szentségimádásunk után azt láttam, hogy Isten elkezdte kiárasztani hazánkra a kegyelmét. Néhány angyalt leküldött a parlamentbe, hogy a gonosz angyalokat megkötözzék, hogy ne tudjanak ártani hazánk egységének. A sátán ordított, és dühöngött, mert tervei kezdenek összedőlni.

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1028-leborulva-imadjatok-ot

Elkezdődött az aratás

2016. 01. 13, Szerda

Közel van az Én órám és a ti órátok

Jézus: „Gyermekem, látom, hogy mennyire felfigyeltél arra, hogy környezetedben milyen sokan lebetegednek, és mások már haldokolnak, különösen a papok között. Tudd, hogy elkezdődött az aratás. Minden úgy fog történni, ahogyan Atyám jónak látja. Az aratás egy folyamat, amely lépésről lépésre kiszélesedik. Választottaim a szenvedés által eljutnak a szeretet felső fokozatára, ami nem más, mint a teljes önátadás. Ők az életüket felajánlották Nekem és Édesanyámnak, aki azért imádkozik szüntelen, hogy Velem tökéletesen egyesülhessenek. Eljött az az idő, hogy választottaimnak megadjam a kegyelmet arra, hogy lelkük alkalmassá váljon az üdvösségre. Ne féljetek, mert a papok odaát többet tudnak segíteni nektek a Mennyben, mint a Földön! Súlyos betegségeiken és haldoklásukon mélyen gondolkozzatok el, mert Én felhívásként is adom nektek az ő helyzetüket. Az élet hamar elszáll, és egy szempillantás alatt azt fogjátok észrevenni, hogy ítélőszékem előtt vagytok és számot kell adnotok az életetekről. Szentlelkem nem véletlen sugallja nektek, hogy gyónjatok gyakrabban, és áldozzatok mindennap, ugyanis közel van az Én órám, és a ti órátok. Azt akarom, hogy lelketekben érettebbek legyetek. Szomorúan látom, hogy az idő mennyire fogy és ti mennyi mulasztást követtek el. Sokan be sem tudják látni, hogy milyen sok jó alkalmat elmulasztottak és azt mondják „még sok időm van, hogy jót tegyek másokkal.” Gyermekeim, ne engedjétek lelketeket ellanyhulni és ne kezeljetek mindent lazán, mert a nem várt órában tehetetlenek lesztek. Ezen esztendő jel számotokra, mert közeledik igazságosságosság ideje, melynek súlyát egyre jobban fogjátok érzékelni. Legyetek szelídek és alázatosak, mert az ilyen lelkek megörvendeztetnek Engem. Amikor gyengeségből és gyarlóságból újra és újra elestek, jusson eszetekbe, hogy nem a tökéletesség a fontos, hanem a szeretet. Egyedül csak Isten tökéletes és háromszorosan szent, és akik mégis elérték életükben az életszentséget, lelkükben mindig hordozták a bocsánatos bűnök nyomait, hogy alázatukat semmi ne törhesse meg.”


http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1030-elkezdodott-az-aratas

Leborulás

2016. 01. 20, Szerda

A Mennyei Atya trónszékében ült, és fejét jobb kezére hajtva könnyek között szemlélte a világ és az egyház állapotát. Krisztus örök bíróként állt a Mennyei Atya jobb oldalán, és közben vigasztalta az Atyát e szavakkal: „Atyám, tudom, hogy nemsokára az egész emberiség megismeri igazságosságodat. A bűn és a széles úton járó lelkek száma szüntelenül növekszik. De irgalmam megmenti azokat a lelkeket, akikért az emberek imádkoznak.” Az Atya így válaszolt: „Fiam, számtalan lélek elfordul Tőlem, mert a bűnt választják helyettem. Nem tudják, hogy az igazi boldogságuktól fosztják meg magukat. Ahol bűn van, ott igazságosságom megnyilvánul. Ahol nem tisztelnek és szeretnek Engem, ott minden összeomlik és az élet értelmetlenné váli. Ez a kor megérett arra, hogy szembesüljön szent haragommal. Fiam, hozz Elém minél több lelket az élők közül, hogy az Én országomban éljenek és mindazokat, akiket a Földön hagysz, részesítsd szereteted erejében, hogy kitartásukkal bizonyítsák irántam való hűségüket. Azt akarom, hogy minél többen legyenek választottaimból, akik Szentlelkem által a végsőkig harcolni fognak az egyházért és a bűnösök megtéréséért.”

Láttam Mennyei Édesanyánkat, mint a Világ Győzelmes Királynőjét, aki leborulva imádkozott az emberiségért. Az ő példáját követve rengeteg engesztelő leborulva imádta az Atyát, és könyörögtek az irgalomért, és egyben haladékért, hogy az emberek megtérhessenek. Az engesztelőkhöz fokozatosan csatlakoztak mások is, és ekkor a Mennyei Atya lehajolt leányához és azt mondta neki: „Atyai szívemet megérinti, ahogyan gyermekeid példádat követve elismernek Engem, mint egyetlen és örök Istenüknek. Leborulásukkal megvigasztalnak, és enyhítik azon fájdalmaimat, melyet a bálványimádások okoznak. Azt akarom, hogy ezek a bálványok minél több országban lerombolódjanak, mert ezek a legsúlyosabb bűnök, amellyel megsértenek Engem és kihívják maguk ellen Szent Haragomat.”

A Mennyei Atya feltárta az engesztelők és a Szűzanya előtt azt a négy legsúlyosabb bálványt, ami az emberiség vesztét okozza: az első a mammon (pénzimádat), a második az érzékiség, harmadik a hatalom, a negyedik pedig a hamis istenek imádása. Még sok bálvány létezik, amihez az emberek jobban ragaszkodnak, mint Istenhez. Isten megmutatta nekünk, hogy a bálványok mögött maga a sátán és angyali állnak, így gúnyolják ki Istent és közben a pokol kapui szélesebbre tárulnak, mivel sok lélek halad ezen az úton. A szerzetesek és papok hármas fogadalma példaértékű, mert ezek megtartóztatnak a világ csábításaitól. Mennyei Atya: „A legtöbb ország irányelve, mint pl. a demokrácia, diktatúra azért omlik össze, mert nem a keresztény értékekre építik azokat. Tekintetüket nem az ég felé emelik, hanem a földre. Ezek a népek elvesznek, ha nem kiáltanak fel Hozzám segítségért. Gyermekeim, ti leborulva imádtok Engem, és ezért most Mennyei Édesanyátokkal együtt lerombolok néhány bálványt az országotokban, amely rabszolgaságban tartja az embereket. Mert Én azt akarom, hogy szabadok legyetek és önként szolgáljatok nekem szeretetből.”

A néhány bálvány lerombolása során ezeket szemléltem: a családok fölött az ördögök kardokat tartottak, amely gyűlöletet és állandó konfliktust jelentett, és ez öldökléshez is vezetett. Isten áldása elűzte az ördögöket a családokból, és ott megszületett egy ideiglenes béke. Ezután az engesztelő közösségeket láttam, ahol az ördögök magas és kényelmes székeken ültek, és a kényelem szeretete elvette az emberek figyelmét az igazi istentisztelettől és imádattól, amely áldozatkészségekkel teli. Az Úr kezével lelökte az ördögöket a sötétségbe és székeiket elégette. A harmadik, amit még szemléltem, hogy a hívő emberek életében olyan ördögök vannak jelen, akik a jólétet, mint a gazdagság kívánatosságát felragyogtatják szemeik előtt, ami hamis biztonságot ad számukra. Jézus koldusnak öltözve elűzte az ördögöket és személyesen beköltözött hozzájuk azért, hogy emlékeztesse őket szegénységével arra, hogy minden, amijük van, itt marad a Földön és csak cselekedeteiket vihetik Isten színe elé.

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1044-leborulas

a
ÉGI ÜZENETEK
2014.12.16 Jézus: Jézus életeLV. Az ítélet
Jézus: Drága Engesztelőim! Én állok itt előttetek, a ti szenvedő Megváltótok. A mai tanítás az én feladatom. Ha megkaptátok volna a látás kegyelmét, fel se ismernétek Engem, mivel elfogatóim kegyetlenkedéseikkel teljesen eltorzítottak. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, hálás vagyok, hogy eljöttetek meghallgatni Engem, és imáitokkal ma is sok lelket mentetek majd nekünk.
Miután apostolaim elmenekültek elfogatásom színteréről, szorosan összekötözték kezeimet, karjaimat, úgy hogy a kötelek mélyen belevágódtak húsomba. Nyakamra is kötelet tettek olyan szorosan, hogy mikor megrántották fuldokoltam. A lábamra egy nagy láncot tettek. Még el se indultunk, de már ütlegelni kezdtek, mezítláb voltam, rátapostak lábaimra, többször belém haraptak. Fejemet, szememet ököllel verték, hajamat ráncigálták. Miközben ezeket művelték velem, aljas szavakkal illettek: csalónak, varázslónak, hazudozónak, lázítónak, istenkáromlónak neveztek, ahogyan az írástudóktól és farizeusoktól hallották. Bármennyire is kínoztak, nem tudtam haragudni rájuk, tisztában voltam azzal, hogy ellenségeim, a főpapok bíztatták fel őket erre a gorombaságra. Inkább azt kértem Atyámtól, hogy bántalmazásaik váljanak lelki hasznukra, mivel őértük is elszenvedem ezeket.
Drága Gyermekeim! Tanuljatok Tőlem! Ha valaki megbánt, ne haragudjatok rá! Gondoljatok arra, hogy ellenségem, a gonosz ingerli fel, azért sérteget. Gyűlölködés helyett imádkozzatok érte, hogy szabaduljon a Sátán szorításából.
Ezek a durva szolgák együtt elhatározták, hogy úgy kikészítenek Engem, hogy senki sem fog rám ismerni.
Ököllel verték az arcomat, orromat, szememet, fogaimat kiverték, tele voltam sebekkel, daganatokkal, vérrel. Kezem és karom megfeketedett a kötelek szorításától. Így állok most előttetek, Kicsinyeim. Akarjátok-e enyhíteni szenvedéseimet? …Akkor gondolatban vegyetek körül engem. Te, Kislányom töröld le arccsontomról, homlokomról, orromról, szememről a vért! Te, kedves Fiam lazítsd meg a köteléket a nyakamon, hogy levegőhöz juthassak! Te, gyermekem, tégy hűvös vizesborogatást elkínzott lábfejemre! Nézd, a körmeimet is leszaggatták! Te pedig, Kicsim, csókold meg felsebzett szemöldökömet! Nézd, Leányom, a karom egészen fekete! Bontsd ki ezt a kötelet, hogy megindulhasson a vérkeringésem. Nálad pedig, megelégszem a könnyeiddel, amiket a szemedben látok csillogni, az együttérzésed jelével. Mindannyiatoknak köszönöm a vigasztalást.
Folytatom történetemet. A Cedron patakhoz értünk, és ahogy a hídon mentünk, egyik poroszló nevetve megjegyezte, hogy „Dobjuk be a patakba, hadd igya tele magát!”. Felemeltek, és a korláton keresztül behajítottak, úgy, hogy közben a köteleimet fogták. A rángatásaiktól minduntalan odaverődtem vállammal, hátammal, térdeimmel a meder szikláihoz és csupa seb és vér lettem. Lezuhantam a patak aljára és lehajolva csak ittam, ittam és ittam. A vérveszteségtől nagyon szomjas voltam. Fölráncigáltak, és tovább vonszoltak. Vastag hosszú ruhám teleszívta magát vízzel és folyton rácsavarodott a lábamra, megbotlottam benne és többször elestem. Ők csak kíméletlenül ütlegeltek. Még éjszaka volt, mikor megérkeztünk a városba, mégis sok kíváncsiskodó ember összejött, hogy lássanak. Ők is csúfoltak, szitkozódtak, kövekkel dobáltak. Egy fiú közelebb jött és a fejemet egy nagy kővel verte. Felismertem benne egy lelkes hívemet, aki mindig hallgatta tanításaimat.
Először Annás házához vezettek, az első törvényszékre. János, a szeretett tanítvány eddig követett, most elment édesanyámhoz tudatni vele, hogy hol járok. Ő lélekben mindent látott, amit velem csináltak. A főpap és néhány farizeus és írástudó várt rám. Rosszindulatú, gyűlölködő tekintettel néztek engem. Annás megkérdezte, hol vannak a tanítványaim. Péter az idefelé vezető úton távolról követett minket és beosont a házba. Nem akart elhagyni engem. Az udvaron odament a tűz köré melegedni a többi ember közé. Egy szolgálólány felismerte, hogy tanítványaim közül való. Ő háromszor is letagadott Engem félelmében. De mélyen megbánta és bocsánatot is nyert.
Annás azt várta tőlem, hogy majd panaszkodni fogok tanítványaimra, hogy elhagytak a bajban, és Júdásra, hogy elárult. De én nem feleltem neki. Erre megkérdezte:
-Mit tanítottál a népnek?
-Én mindig a nyilvánosság előtt beszéltem. Kérdezd azokat, akik jelen voltak és hallgattak.
Vallatóim ettől a választól dühösek lettek. Malkusz, az egyik szolga – akinek Péter levágta a fülét és én helyére tettem – felemelte a kezét és rettentő nagy ütést mért az arcomra, melytől megszédültem és elestem. A többiek elismerően gratuláltak ennek a gonosz embernek, hogy derék módon cselekedett. Felálltam és ezt mondtam:
-Ha rosszul szóltam, tégy tanúságot róla. Ha helyesen szóltam, miért ütsz engem?
Annástól Kaifáshoz vezettek. Itt sok írástudó és farizeus fogadott. Sütött a szemükből a gyűlölet és utálkozás felém. Kaifás egy trónon ült és körülötte a talpnyalói. Hamis tanuk sokaságát állították fel ellenem. Azzal vádoltak, hogy a törvényeket megszegem, vámosokkal, bűnösökkel barátkozom, Isten Fiának nevezem magam, csaló, szemfényvesztő vagyok, ördögökkel cimborálok, eszem-iszom életet élek, hogy a zsidók királya akarok lenni és lázítom a népet. De ezek a vallomások nem vágtak egybe. Kaifásnak ez nem tetszett. Márk evangélista ezt így őrizte meg számotokra:
„…középre állt a főpap, s ezt a kérdést intézte Jézushoz:
-Semmit se válaszolsz azokra, amit ezek felhoznak ellened? De ő hallgatott és nem felelt semmit. A főpap újra megkérdezte:
-Te vagy a Messiás, az áldott Isten Fia? Jézus így válaszolt rá:
-Én vagyok. Látni fogjátok, hogy az Emberfia ott ül a Mindenható hatalmának jobbján és eljön az ég felhőin. A főpap erre megszaggatta ruháit és felkiáltott:
-Mi szükségünk van még tanukra? Hallottátok, hogy káromkodott. Mi a véleményetek?
Mind méltónak ítélték a halálra. Ekkor némelyek leköpdösték, aztán arcát letakarva ököllel verték, s közben kérdezgették: -Találd el, ki az!
Még az őrség tagjai is arcul verték.”
Gyermekeim! Bizony így történt az én igazságtalan elítélésem a főpapok előtt. Ezután Kaifás megparancsolta, hogy reggelig helyezzenek el egy börtönben. A főpap udvarában egy koszos pince volt, lépcső vezetett lefelé. Két lábamat erősen összekötözték, hogy mozdítani sem tudtam, és hátulról meglöktek. Összekötött kezeimet sem tudtam magam elé tartani. Alaposan összezúztam magamat. Ők pedig gúnyosan nevettek, hogy milyen ügyetlen vagyok. Még fel sem tudtam állni a pince kövezetén, mikor már ott lihegtek a hátam mögött. Elhatározták, hogy reggelig gyötörni fognak. A gonosz démonok sugallták nekik, mit tegyenek velem.
Volt ott egy kőpad, arra leültettek, és bejelentették, hogy királyként akarnak tisztelni engem, de először feldíszítik hajamat, arcomat „drágagyöngyökkel”. Versengtek, hogy ki tud több nyállal leköpni. Természetesen kezem össze volt kötve, nem tudtam védekezni. A sok köpet befödte az egész arcomat. A szememet sem kímélték. Ettől aztán elhomályosult a látásom. Még a számba is beleköptek. Undorodtam és fuldokoltam büdös nyáluktól. Majd letérdeltek velem szembe és gúnyolódva imádtak: -Ó, de gyönyörűséges vagy, Felség!
Majd megfordultak és röhögve a hátsó felüket mutatták nekem. Kihegyezett botokat hoztak, és mélyen belém szúrták több helyen. Rugdaltak, kitépdesték a szakállamat. Tüzet raktak, egy vaspálcát hevítettek fel, és azzal szurkáltak. Hoztak egy vaslapot, izzásig forrósították a tűzön és engem ráállítottak. Kapkodtam a lábaimat, hol egyikre, hol másikra álltam, de ők csak tartottak szorosan, le ne szálljak róla. Képzeljétek csak, Drága Engesztelőim! Reggel ezekkel a hólyagosra égetett talpakkal a többi gyötrelmet végigszenvedni. A börtönben elviselt szenvedéseim alatt az írástudók a népből hamis tanukat gyűjtöttek, hogy majd Pilátus előtt rágalmazzanak. Betanították nekik, hogy miket mondjanak. Újra megláncoltak, megkötöztek és vonszoltak Pilátus elé. Útközben a farizeusok által felizgatott tömeg vett körül. Sokan csúfolódtak, kövekkel dobáltak, moslékkal leöntöttek, hamis prófétának, csalónak, szélhámosnak, szemfényvesztőnek neveztek. Ugyanezek az emberek nemrég még csodálattal hallgatták tanításaimat, meggyógyultak betegségeikből kezem érintésétől. És most ellenem fordultak. Tetszeni akartak a főpapoknak és írástudóknak és mondogatták:
-Lám, lám! Igazuk volt elöljáróinknak, papjainknak, hogy ez nem a Messiás, hanem egy csaló!
Végre a sok bántalom és gúnyolódás kíséretében megérkeztem Pilátus udvarába. Ott álltam előtte vérben, szennyben, piszokban. Ahogy rámnézett a helytartó, elborzadva, részvéttel méregetett. A hamis tanuk rázendítettek:
-Hallottuk, mikor mondta: 3 nap alatt fel akarom építeni a templomot… Megtagadta, hogy adót fizessen a császárnak, és nekünk is azt mondta, hogy nem kell azt megfizetni, …király akart lenni,… engedély nélkül tanított, …az ördög által csodákat tett…
Pilátus csodálkozott, hogy nem válaszolok az alaptalan hazug vádakra, és ártatlannak talált. Elhatározta, hogy elküzd Heródeshez, hogy hűvös kapcsolatukat rendezze. Ezzel, hogy az ítéletemet rábízza, használni akart megromló barátságuknak.
Mikor Heródes elé lökdöstek és meglátott, nagyot csalódott bennem. Egy emberi roncs állt előtte, alig akarta elhinni, hogy én vagyok a názáreti Jézus, aki híres a csodáiról és vonzerejéről. A szolgák megmagyarázták neki, hogy én vagyok az, de én csaló és szélhámos vagyok. Kételkedve mondta:
-Ha valóban te vagy a názáreti, mutass nekem egy csodát. Nem válaszoltam neki, pedig azt mondta, halálra ítél, ha nem teszem meg, amit kér. Erre bolondnak nevezett, gúnyruhát adatott rám, fehéret.
Drága Követőim! Ne csodálkozzatok, ha a világ titeket is bolondnak tart, mint engem Heródes. A kevély, gőgös, Istentől, hittől elrugaszkodott kortársaitok értetlenül állnak a ti szelídségetek, tisztaságotok, megbocsátó szeretetetek, mély hitetek, alázatotok és áldozatosságotok előtt. Azt hiszik elment az eszetek, mert nem adjátok vissza a bántalmakat, engeditek magatokat kihasználni. Pénzhajhászás helyett, TV nézés, bulizás helyett szentmisére jártok, engeszteltek, zarándokoltok és imádkoztok. Szerintük mindez fölösleges időpazarlás. Szegény megtévedt gyermekeim, ha nem térnek meg, és nem lesznek hozzátok hasonlók, az örök kárhozat várja majd őket.
Kedveseim! Elég nektek a szenvedéseimből ennyi a mai napra. Heródestől visszavittek Pilátushoz, és hogy ott mi várt rám, legközelebb fogjuk elmondani.
Mi a tanulság e mai tanításból számotokra? Ha igazságtalan megítélések érnek, legyetek erősek és bátrak, szelídek, mint a bárány. Ne védjétek magatokat, ne magyarázkodjatok, hanem hallgassatok, mint én, a ti Uratok. Dicsőségetek nagy lesz utána a Mennyben.
Már nem úgy állok itt előttetek: megkínozva, elgyötörve.
A szenvedéseim szelíd tűrése, és hamis vádakkal szembeni hallgatásom megdicsőít engem. Ahogy szólok hozzátok feltámadt fenséges arcomról, kezeimről ragyogó, fehér ruhámról gazdagon árad dicsőségem fénye. Betölti ezt az egész termet és beburkol mindannyiatokat. Öt szent Sebemből irgalmam és szeretetem sugarai lövellnek szívetekbe.
Megáldalak benneteket a szelíd hallgatás kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
ÉGI ÜZENETEK 2015.01.20. Szentlélek: Jézus élete LVI. Megostorozás
Szentlélek: Én, a Szentlélek Isten állok előttetek, drága engesztelő Gyermekeim! Lángoló szeretettel köszöntelek benneteket. Egy aranytálcát hoztam a Mennyből, melyen annyi lángnyelvecske lobog, ahányan itt ültök. Tárjátok ki a szíveteket, hogy egyenként mindegyiketeknek betehessem az együttérző szeretet lángját. Szeretném, ha ma mélyen átélnétek Megváltótok fájdalmait! A múltkor megígértem nektek, hogy ott folytatom Jézus élettörténetét, mikor Heródestől visszavitték Pilátushoz.
A helytartó így szólt a papi fejedelmekhez és írástudókhoz:
-Idehoztátok nekem ezt az embert, mint a nép lázítóját. Kihallgattam és semmi vétséget nem találtam benne. Heródes visszaküldte hozzám, mert nem találta bűnösnek. Ezért megfenyítem és elengedem.
A farizeusok váltig hangoztatták, hogy a názáreti Jézus veszedelmes lázító, király akar lenni, a császár ellensége, tanításai felforgatóak. De Pilátus nem hitte el ezeket a vádakat, legszívesebben szabadon bocsátotta volna. A zsidóknál volt egy szokás, hogy ünnepnapokon megkegyelmeznek egy nagy bűnösnek a rabok közül. Erre hivatkozva megkérdezte a népet:
– Mit akartok? Azt-e, hogy Barabást vagy a zsidók királyát bocsássam nektek szabadon?
Ez a Barabás lázadásért és gyilkosságért került börtönbe. Tehát a helytartó nem azt mondja, hogy szabadon engedem a názáreti Jézust, mert ártatlan, hanem a népnek ad jogot a választásra Barabás és Jézus között. A papok és az írástudók addig izgatták a tömeget, míg egy emberként ordították: -Barabást!
-Mit csináljak tehát Jézussal, kit Krisztusnak mondanak?
-Keresztre vele!
-Semmi okot nem találok benne a halálra, megfenyítem és elbocsátom.
A félrevezetett tömeg egyre jobban fenyegetőzött, gyűlölettel, dühvel ordította:
-Feszítsd meg őt!
Pilátus vizet hozatott, megmosta kezeit és így szólt:
-Én ártatlan vagyok ennek az igaznak vérétől!
De a zsidók így válaszoltak:
-Az ő vére mirajtunk és a mi gyermekeinken.
Gondoljatok bele, Engesztelőim, hogy bizony Isten elfogadta ezt a rettenetes átkot választott népétől. Sok üldözést kellett elviselni a zsidóknak eddig és majd ezután is. Emlékezzetek a holokausztra!
Pilátus hivatalánál fogva megvédhette volna Jézust, de gyönge, gyáva, önző ember volt, félt a lázadástól, többre tartotta kényelmét, nyugalmát az igazságnál. Átadta a katonáknak, hogy megostorozzák. A kivégzés előtt ezt szokták tenni a bűnösökkel.
Pilátus udvarában volt egy ostorozó oszlop vérfoltokkal tarkítva. Odavezették és ráparancsoltak, hogy vetkőzzön. Nemcsak a fehér ruhát kellett levetnie, amit Heródes ráadatott, mint a bolondok öltözetét, hanem saját ruháját is az utolsó darabig. Így lemeztelenítve egész testét elöntötte a szégyenkezés pírja. Kigúnyolták, újjal mutogattak rá. Ezt a szégyent is vállalta az emberiség bűneiért, hogy miattuk kiengesztelje a Mennyei Atyát. Erősen hozzákötözték az oszlophoz, hogy moccani se tudjon, úgy megszorították a köteleket, hogy belevágódtak a húsába, és elzárták az ütőereket, aminek következtében feldagadtak a karjai, lábai. Hogy a félelmet növeljék benne, felmutatták arca előtt a szörnyű ostorokat. Egy-egy nyélen több bőrszíj lógott és azok végeire vasgömbök, vasszegek, kampók és éles csontok voltak erősítve. Először hátulról kezdték el verni eszeveszett erővel. Ó, drága Üdvözítőtök mekkora fájdalmakat élt át! Hiszen ott voltak testén az előző ütések sebei, melyeket kíméletlenül felszakítottak, és új ostorcsapások zuhogtak rá. A gonosz lelkek szították a gyűlöletet a katonákban, és egymást váltva, hosszú ideig kegyetlenkedtek vele. Majd elvágták kötelékeit és Ő egészen kimerülve a szenvedéstől és vérveszteségtől beleomlott saját vére tavába. Fölemelték, és most megfordítva is odakötözték, és elölről folytatták a kemény ütlegelést. Az arcát sem kímélték. Szeméből, szájából, orrából patakzott a vér. Melléből, hasából, combjából, lábszáraiból húscafatokat szakítottak ki. Bármelyik közönséges ember már belehalt volna ebbe a szörnyű ostorozásba. Csak azért hagyták abba a kínzói, mert féltek, hogy még meghal a keresztrefeszítés előtt. Újra eloldozták az oszloptól, és majdnem élettelenül zuhant a földre. Minden erejét összeszedve felült és négykézláb ment ruhája felé, hogy felöltözzön. De a gonosz poroszlók úgy játszadoztak vele, hogy mikor már elgyengült ujjai között volt, elrúgták előle. Ezt néhányszor megismételték, majd hagyták végre felöltözni.
Drága Engesztelő Gyermekeim! Egy misztikus jelenetnek lesztek tanúi és résztvevői. Ez a terem a pretórium udvarává változik. Középen áll az ostorozó oszlop és előtte reszkető Megváltótok. Parancsszóra leveszi ruháit, kezeivel próbálja eltakarni magát a bámészkodó, gúnyolódó emberek kíváncsi szem elől. Így szól hozzátok:
-Drága együttérző Engesztelőim! Jöjjetek közelebb, alkossatok szoros gyűrűt körülöttem! Takarjátok el mezítelenségemet. Így enyhítitek a szégyent, amit érzek a tisztátalan életet élő felebarátaitok miatt. E megaláztatással elégtételt adok Atyámnak a hiányos, kihívó, ledér öltözetű nők szemérmetlenségéért, a paráznák bűneiért, akik rendezetlen kapcsolatokban élnek, a házasságtörőkért, a fajtalankodókért, a bűnös szex filmekért és képeslapokért, kártyákért, a testüket áruló lányokért és fiúkért. Menjetek, Kicsinyeim, most engedjétek, hogy az oszlophoz kötözzenek. A katonák megragadják az ostorokat és ti legbátrabb, Fiaim felálltok, és ki akarjátok csavarni a kezükből a rettenetes szerszámokat, de mintha levegőt érintenétek, átmegy a kezetek rajtuk. Hiszen ez képzeletben történik. Ugyanis a 2000 évvel ezelőtti eseményt megengedem, hogy mainak érezzétek. El kell viselnetek, hogy lelki szemeitek előtt számtalanszor lesújtanak Rám. Egyiketek könnyekkel küszködve így szól:
-Uram! Engedd, hogy átöleljem hátadat, és helyetted inkább engem üssenek! Hiszen én bűnös vagyok és Te ártatlan.
-Gyere Fiam! Hálás vagyok áldozatos szeretetedért. Majd közületek jön a második, a harmadik, a negyedik jelentkező és végül mindnyájan Egyiketek se marad ki az áldozatvállalásból. Ó, milyen sokat enyhítettetek ostorozásomon! Drága Követőim! Az igaz, hogy ezzel kifejeztétek a szenvedésemmel való együttérzéseteket, de ha a mai ostorcsapásoktól meg akartok védeni, melyeket gyermekeim bűnei okoznak, akkor mentsétek a bűnösök lelkeit, akik életvitelük miatt a pokol felé haladnak. Minden halálos bűn egy mély ostorcsapás a testemen, új és új seb. Minden bocsánatos bűn egy kisebb ütés. Ha nem akartok új sérüléseket szerezni Nekem, óvakodjatok a bocsánatos bűnöktől is!
Tudjátok-e, Kicsinyeim, mit tettem e kíméletlen ostorozás alatt? Nem sajnálgattam magam, nem sírtam, hanem szüntelenül imádkoztam egyenként minden emberért, aki élt, él és élni fog ezen a földön. Arra kértem az Atyát, hogy ezzel az ostorozással megfizethessem adósságaitokat bűneitek szerint. Könyörögtem, hogy el tudjam viselni ezt a vérfürdőt, hogy még többet szenvedhessek, hogy terveit megvalósíthassam a kereszten. Lehet, hogy nem hiszitek el, de az ütlegelések alatt hívtam a jövő nemzedékeket, titeket is személy szerint, akik most itt ültök, hogy gyakran szemléljétek szenvedéseimet, elmélkedjetek rajta, hogy lássátok, mibe kerül nekem üdvösségetek! Nézzetek Engem, Testvéreteket és Isteneteket, hogy milyen sokat vállaltam értetek!
Míg fáradhatatlan dühvel ütöttek a katonák, láttam magam előtt a megátalkodottakat, hitetleneket és közömbösöket, és összeszorult szívvel, keserűen gondoltam arra, hogy kemény szívüket nem hatja meg ennyi fájdalom és vér, amit értük elviseltem. Nekik az Én ostorozásom nem jelent semmit. Talán hiába volt minden áldozatom számukra? Nem hiába! Mert, ha ti, Követőim imádkoztok, böjtöltök, zarándokoltok és különböző lemondásokat és szenvedéseket ajánlotok fel értük, meg fogjátok menteni Nekem őket. Különösen kedves Atyám előtt, ha Velem együtt kéritek Őt, hogy bocsásson meg az olyan gyermekeinek, akik nem tudnak bocsánatot kérni bűneikért.
Kedveseim! Már nincsenek itt az Engem kínzó katonák, csak ti meg Én. Véres ruhám magamra öltöttem. Vértócsában állok mezítláb. Őrangyalaitokat szólítom, akik egy kicsi égi kehellyel sorakoznak előttem. Szentséges vérem tavába bemerítik edényeiket és viszik hozzátok. Fejetekre öntik. Ez a szent Vér bevon benneteket tetőtől talpig. Beszivárog lelketekbe, és védőpáncélt képez külső és belső ellenségeitekkel szemben. Ahogy ott állok vérbe-öltözötten, a terem mennyezetén egy kis rés támad, a Mennyei Atya egy fényes sugárral borít be Engem, és a távolból, mint egy szózat a következő hallatszik:
-Legszentebb Fiam! Eme megostorozással megdicsőítetted magad és Engem.
Végül Én, a Szentlélek Isten zárom e tanítást. Köszönöm figyelmeteket, és megáldalak benneteket az együttérző szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Mennyei Atya: Jézus élete LVII. Töviskoronázás



Mennyei Atya:
Drága Engesztelő Gyermekeim, ma Én, Mennyei Atyátok folytatom Szent
Fiam szenvedéseinek történetét. Nagy szeretettel köszöntelek, és
fenséges fejemen most nem korona van, hanem egy fénylő, aranyszínű
töviskoszorú, Jézus töviskoronájának tökéletes mása. Leveszem és
körbeviszem közöttetek. Egy-egy tövis 5-6 cm hosszú és nagyon hegyes.
Annak a jelképe, hogy Én, az Atya együttszenvedtem Szent Fiammal. Minden
fájdalmát átéreztem a lelkemben. Miért aranyszínű? Mert Jézus, a
második isteni Személy a fájdalmas töviskoronázás türelmes viselésével
megdicsőített Engem az Égben. És most hallgassátok, mi történt az Én
engedelmes, drága Fiammal.


Miután a kegyetlen ostorozást követően megengedték
neki, hogy felvegye véres ruháját, nem hagyták pihenni egy percig se,
hanem teljesen legyengülve, támolyogva elhajtották a belső udvarba.
Keményen ráparancsoltak, hogy vetkőzzön. Engedelmesen, az ostorozás
sebeit felsértve újra vállalta a meztelenség szégyenét. Ó, mennyi
rosszakaratú ember kísérte és nézte őt: farizeusok, a főpapok
leghitványabb szolgái, római katonák és mindenféle kíváncsiskodó népség.
Mutogattak rá és gúnyolták a szemérmessége miatt. Hoztak egy vérfoltos,
piszkos vörös katonaköpenyt és koronaként egy töviskoszorút, melyet
olyan gonoszul fontak össze, hogy nagy tövisei befelé álljanak. Az egyik
katona nádpálcát adott át a hóhéroknak. Tudjátok-e Engesztelőim, kik
találták ki, hogy a hóhérok a „zsidók királya”-ként kigúnyolják? A
farizeusok. Azért, hogy úgy állíthassák Pilátus elé, mint aki a zsidók
királya akart lenni. Ott volt egy ledőlt oszlop alja, mely megfelelt
„trón”-nak. Tele rakták törött cserepekkel, és hogy még nagyobb
fájdalmat okozzanak neki rálökték. Jézus felszisszent a fájdalomtól,
ösztönösen próbált felemelkedni, de a két leggonoszabb pribék odament és
vállára nehezedve jól belenyomták. Még büszkék is voltak aljasságukra.
Körülnézett szegény elgyötört fiam, de egyetlen együttérző arcot se
látott a jelenlévők között. Hirtelen meglátta Édesanyját és Jánost egy
oszlop mögött rejtőzködve, félvén, hogy elzavarják őket. Legszentebb
Leányom arca tükörképe volt Jézus szenvedésének. A szeme beesett,
karikás volt, vérvörös a sok sírástól. Ő mindent a lelkében szenvedett
el, amit Fia testében és lelkében. Most következett a legborzalmasabb.
Hozták a töviskoronát és kegyetlenül a fejébe nyomták. E pillanatban
hallottam, amint Szent Fiam gondolatban kért Engem, hogy ezt a
hallatlanul fájdalmas kínt segítsek Neki kibírni. Meghallgattam. A
pribékek két botot hoztak és körbe-körbe a koponyacsontjáig beleverték a
koszorút. Mindenütt egyszerre érezte fájdalmas döféseket. Teste
remegett a rettenetes kíntól, de ajkai zárva maradtak. Egy szisszenést
se lehetett hallani. Szűz Mária ezt látva oda akart szaladni hozzá, de
János szorosan tartotta a vállainál fogva. Igen. Teljesítettem Jézus
kérését. Isteni erőmnél fogva nem engedtem belehalni. Ó, Gyermekeim!
Ekkora mérhetetlen fájdalomnak még a felét se bírtátok volna ki. Ő Isten
Fia, ti pedig teremtményeim vagytok. Neki be kellett teljesíteni közös
terveinket, a Megváltást, a szenvedés kelyhét fenékig ki kellett
ürítenie, nem halhatott meg idő előtt.


Drága Kicsinyeim! Kérlek benneteket, hogy ne
fásuljon el szívetekben soha a töviskoronázás ténye. Elmélkedjetek és
szemlélődjetek róla. Kínjaim láttán gondoljatok bele, milyen sokba
kerültek Jézusnak a ti bűneitek. Milyen rettentő mértékben mérem
szeretetemet irántatok, Teremtményeim, hogy megengedtem, hogy Fiammal,
az Én elsőszülöttemmel ezt tegyék. A töviskoronázást szemlélve két érzés
uralkodjon szívetekben: a bűnbánat és részvét. Ha kértek rá, megadom a
kegyelmet, hogy a töviskoronázást ne úgy nézzétek, mint 2000 év előtti
eseményt, hanem úgy, mintha most történne. Sokszor azért imádkozzátok
gépiesen, mert Jézus szenvedései sok-sok emberöltővel ezelőtt történtek.


Képzeljétek el a túlvilágot! Ott nincs múlt, jelen
és jövő. Ott mindig ma van. Szent Fiam nyilalló fájdalmai, arcán
végigömlő Vére ezekben a pillanatokban történik. A Mennyben a szentek és
angyalok hálásan és szüntelenül dicsőítik Őt a kínokért, amit a
töviskorona okozott. A szentek már tudják, hogy e nélkül nem
üdvözülhettek volna.


Mély szomorúság fog el Engem, Atyátokat, mikor
látom, hogy teremtményeim tömegei semmibe veszik a temérdek szenvedést,
amit Megváltójuk elviselt értük. Nem is beszélhettek nekik erről, mert
csak kinevetnek titeket. De ti, Kincseim, bízzatok irgalmamban,
imádkozzatok értük. Ha ti felajánljátok Nekem a töviskoronázás nyilalló
kínjait az Ő Szentséges Fejében azokért, akik nem értékelik és nem
hiszik el, rátok való tekintettel, lelkük nem vész el.


Tovább mondom nektek Üdvözítőtök gyötrését. Nem
elég, hogy kimondhatatlan nagy fájdalmakat okoztak Neki a fizikai, testi
kínzásokkal, hanem lelkileg is alaposan megalázták. Kormánypálcaként
nádat nyomtak összekötözött kezébe, mintegy nevetségessé téve ezzel,
hogy Ő királynak mondja magát. Hiszen megjegyezte, hogy az „én
királyságom nem e világból való”. Hangosan, nevetve jegyezték meg:


-Most aztán igazán király vagy, amint annak is hirdetted magadat. Egyenként gúnyolódva elé járultak és így köszöntötték:


-Üdvözlégy, zsidók királya!


A Sátán és szolgái ott settenkedtek a gonosz
pribékek és nevetgélő katonák körül. Egyre több aljasságra kísértették
őket. Nem voltak benne biztosak, hogy Jézus a Messiás, Isten Fia, de
azért gyanakodtak erre. Végtelenül bosszantotta őket, hogy minden
kínzást némán tűr, és ezt jelnek tekintették. Arra gondoltak, hogy egy
egyszerű teremtmény védekezne, szitkozódna, ordítozna. De ha Isten Fia,
miért hallgat, miért nem csap oda hatalmánál fogva? Ez az ördögök előtt
rejtély volt. Tehetetlenségükben nem tudtak mást kitalálni, mint mindig
újabb és újabb gyötréseket súgtak a hóhéroknak, a katonáknak és a
körülálló bámészkodóknak. Az egyik ember odament, megragadta az egyik
tövist és annál fogva forgatni kezdte a fején a töviskoronát. A vér
azonnal elborította arcát, haját, hiszen erőszakosan felszakított
fejsebeit, újakat képezve. Az Én bátor Fiam ezt is hang nélkül tűrte.
Gondoljatok bele, hogy ha egy teremtményem halálos bűnt követ el, ma ő
is ezt teszi szeretett Megváltótokkal: megpördíti Szent Fején a
töviskoronát, és Ő ezt a lelkében érzi. Elég hozzá egy káromkodás, egy
rágalmazás, egy vasárnapi szentmisemulasztás, egy gyilkosság, egy
abortusz stb., és az illető új sebeket okoz neki.


A gonosz démonok nem hagyták abba a szörnyű
sugallatokat. Volt a nép közül, akit arra ösztönöztek, hogy a katonai
vaskesztyűvel a tövisek tetejére csapjon. Volt, aki ököllel lesújtott a
vállára, a karjára, a lábszárára. Ettől aztán öklük Jézus vérétől
vöröslött. Látnia kellett Megváltótoknak, hogy az Ő végtelenül értékes
Szent Vérét szétfröcskölik és koszos ruhájukba törlik. Nekem, Atyátoknak
erről eszembe jut valami. Nem egyszer látom, hogy felszentelt szolgáim
közül valaki részegen misézik. Az átváltoztatás után egy esetlen
mozdulatával fellöki a Szent Vér kelyhét, melynek tartalma végigcsorog
az oltáron, lefolyik a földre és a pap piszkos cipőtalpával benne
támolyog és tocsog, majd elcsúszik és ott fekszik szétkenve ruhájával a
legtiszteletreméltóbb Vért. Mit tesznek szegény hívek? Odaszaladnak
hozzá, felemelik és beviszik a sekrestyébe. Az ő talpukon is ott marad
parányi foltja a vérré változtatott bornak és a szentmise után lépkednek
vele a piszkos aszfalton. És mi történik az oltárterítőbe ivódott
Szentséges Vérrel? Viszi a sekrestyés és kimossa, kicsavarja,
megsemmisíti az Eukarisztiát.


Drága Kincseim! Titeket, akiknek Jézus Krisztus
Szívetek Királya, meghívlak egy misztikus történésre. Csukjátok be
szemeteket, és nyissátok ki lelki szemeteket! Nézzétek, itt ül előttetek
Megváltótok vérbe-fürödve, tövissel koronázva, bíborköpenyben,
nádpálcával a kezében. Ó, milyen megrendítő látvány! Atyai Szívem
beleborzong és vérzik, hogy mit műveltek Egyszülöttemmel. Kínzói
eltűntek, itt csupa együttérző baráttal van körülvéve. Nem egyedül jött,
vele van Édesanyja. Ott térdel előtte és ölébe hajtja bánatos fejét.
Majd feláll és felétek fordul. Homloka véres lett Jézus kezétől,
szeméből patakokban hull a könny és elcsukló hangon szól hozzátok:


-Kicsinyeim! Azért jöttünk közétek, hogy elmélyítsük bennetek a bűnbánat és együttérzés kegyelmét.
Emlékezzetek vissza tanításunkra, hogy már az ítéletnél ott voltam
Jánossal és Mária Magdolnával. János megfogta a karomat, hogy elég a
fájdalmakból, ne nézzem tovább. Felajánlotta, hogy hazakísér és a szent
asszonyokra bíz. Én sírvafakadtam és kértem, maradjon mellettem, mert
mindent látni akarok, amit Fiammal tesznek. Végignéztem az ostorozást és
utána a töviskoronázást. Közelebb akartam menni, de a katonák durván
hátralökdöstek. Volt köztük egy szelídebb, megfogta a karomat és egy
oszlop mögé rejtett minket és így szólt:


-Innen nézzétek, innen már nem zavarnak el titeket.


Mondtam, hogy az édesanyja vagyok a Názáretinek.
Ezen annyira meghatódott, hogy marcona katona létére megsimogatta az
arcomat. Később egyike volt azoknak, akik Jézus halála után, mikor a
lándzsát kihúzták oldalából, Cassziusszal együtt megtért. A „koronázás”
alatt két ízben vesztettem el eszméletemet. Először, mikor botokkal
beverték a töviskoronát, másodszor, mikor kíméletlenül forgatták a
fején.


Most figyelmeteket Szent Fiamra terelem.
Emlékezzetek vissza régi megbánt, meggyónt bűneitekre és képzeljétek el,
hogy mindannyiszor, amikor elkövettétek, tövist szúrtatok a fejébe. A
bocsánatos bűnnel kis tövist, a súlyos bűnnel nagy tövist. Ó, milyen
fájdalom lelketeknek, hogy még mindig előfordulnak nálatok bocsánatos
bűnök, mint gyarló, esendő gyermekeinknél. Lélekben térdeljetek le, és
szívből bánjátok meg ezeket a bűnöket. Tekintsetek Jézusotokra! Mit
tesz? Töviskoronája által okozott sebeiből fényes piros sugarakat bocsát
bűnbánattól szenvedő szívetekbe, és kegyesen letörli velük a régi és új
bűneiteket. Ez azt jelenti, hogy bűnbánatotok őszinte volt, és Ő
elfogadta. Ezután az együttérzéseteket akarjuk növelni. Jézusnak minden
mozdulat fájdalmat okoz, most mégis felemeli töviskoronától nehéz,
elgyötört fejét, és ezt kérdezi tőletek:


-Akarjátok-e szenvedésemet enyhíteni? …Boldog
vagyok, hogy végre Engem nagyon szerető barátaim vesznek körül. Jöjj,
drága áldozatos fiam barátoddal, aki szintén nagyon szeret Engem.
Hozzatok egy fogót. Töviskoronám hátul van drótokkal összeerősítve.
Óvatosan vegyétek le róla, nehogy megszúrjátok kezeteket!
Megszabadítottatok e nehéz tehertől. Máris jobban érzem magam. Álljatok
ide Elém! Mutassátok kezeteket! Majdnem minden ujjatokat megszúrták a
tövisek. Még meg vagyok kötözve, ezért emeljétek ajkamhoz ujjaitokat,
hogy hálacsókjaimmal meggyógyíthassam. Ezután két szerető, engesztelő
kislányomat hívom. Jöjjetek, hozzatok egy kést magatokkal és
kötelékeimtől szabadítsátok meg elzsibbadt kezeimet. Ó, mennyivel jobb
most! Gyertek kicsiny segítségeim, nyújtom felétek két karomat, melyekbe
kezd visszatérni az élet, és tenyeremmel megsimogatom kedves
arcotokat.  Most titeket szólítalak fájdalmaim enyhítésére három drága
Kislányom: te hozz egy vízzel teli tálat, te kicsim, szivacsot és
sampont, törölközőt, te harmadik segítségem, illatos balzsamot
fejsebeimre! Mossátok meg hajamat, arcomat, tisztítsátok meg sebeimet és
kenjétek be gyógyító balzsammal. Jöjjetek! Hajtsátok ölembe fejeteket,
hadd simogassam meg köszönetképpen e szeretetteljes feladat
elvégzéséért. Gyermekem, te vagy a következő. Itt van a földön mellettem
piszokban és vérben ázva a ruhám, amit levetettek velem. Kérlek, vidd
el és mosd ki szép hófehérre, szárítsd meg és hozd vissza! Közben
jöjjetek hárman segítőkész engesztelőim! Vegyétek le a piszkos, véres
katonaköpenyt, mely aranypalástként szolgált, és mosogassátok le
agyonostorozott hátamat, mellemet, karjaimat. Hajoljatok fölém, hogy
köszönetül az alapos és kíméletes mosdatásért arcotokra egy-egy
szeretetcsókot leheljek. Már csak a lábam sajog a sok ütlegeléstől,
összetaposástól. Ti ketten, legalázatosabb gyermekeim, hozzatok egy
lavort meleg vízzel, szappant, törölközőt és mossátok meg elgyötört
lábaimat. Kicsiny Mária Magdolnáim, köszönöm a felfrissítést. Nagy
szeretetemben megsimogatom kezeiteket. Közben megérkezett kislányom a
kimosott, kivasalt hófehér ruhámmal. Nagy szeretettel Rám adja. Felállok
gúnytrónomról. Két angyal az égből leszáll. Az egyik kezében egy
rubinttal díszített aranykorona van, a másik egy díszes aranypalástot
hoz. A Mennyből leereszkedik egy díszes trón és Én, mint Királyotok
helyet foglalok rajta.


Ti mindannyian, ahányan csak vagytok térdre borultok előttem és egyszerre így kiáltotok:


-Üdvözlégy Jézus Krisztus, Ég és Föld Királya.


Itt áll mellettem Atyám és Mennyei Édesanyátok.
Mindhárman felemeljük áldást osztó jobbkezünket és szeretetünkben
megáldunk benneteket a bűnbánat és együttérzés kegyelmével az Atya, a
Fiú és a Szentlélek nevében . Amen

Szűzanya: Jézus élete LVIII. Keresztrefeszítésre ítélve


Szűzanya:
Drága Engesztelőim! A mennyezet megnyílt és egy fényes fehér felhőn
leereszkedtem közétek. Halvány szürke ruhát viselek és egy sötétkék
köpeny borít be engem, a hajamat is befedi, csak az arcom és kezem
látszik ki alóla. Éppen olyan öltözékben vagyok, mint akkor régen szent
Fiam elítélésekor. Arcomon szomorúság és fájdalom tükröződik, mert
vissza kell emlékeznem arra az igazságtalan eljárásra, a sok
gonoszságra, gyűlöletre, ami körülvette az Én imádott, ártatlan, forrón
szeretett Jézusomat.
Gyermekeim! Hallottátok az elmúlt hetekben, milyen
embertelenül bántak Vele az ostorozás és a töviskoronázás alatt. A
farizeusok és a pribékek elégedetten néztek végig felismerhetetlenségig
megkínzott, vérben ázott arcán, alakján. Úgy gondolták, ha ebben az
állapotban vezetik Pilátus elé, be fogja látni, hogy milyen semmitérő,
hitvány ember áll előtte, egy közönséges bűnöző, akik már alaposan
megkapta megérdemelt büntetésének egy részét, és ez a látvány majd arra
ösztönzi, hogy halálra ítélje. Ahogy ott ült, töviskoronával a fején,
véres katonaköpennyel a vállán, távolról néztem, mi következik. Keményen
ráordítottak: „Felállni! Most megmutatjuk a helytartónak, hogy milyen
„előkelő” király vagy.” Kötelekkel megkötözve, ütlegelve hajtották a
pretórium épülete felé. Minden ütésnél összerándult anyai szívem.
Pilátus, mikor eléállították a megkínzott embert, elborzadt azon, hogy
milyen kegyetlenül elbántak vele. Azt hitte, hogy a zsidók most már
dühükben lecsillapodnak, és nem fogják követelni a halálát. Kérdezgetni
kezdte Jézust a vádakat illetően és meg volt győződve arról, hogy
ártatlan. Az erkélyen a nép elé állította, láttam, hogy a rongyos vörös
köpenyt kissé lehúzza válláról olyan céllal, hogy részvétet keltsen
iránta a népben, majd dühösen így szólt: „Íme az ember!” Mintha ezt
akarta volna mondani: „Mit tettetek ezzel a szerencsétlennel? Úgy
szétmarcangoltátok, hogy felesleges elítélni, mert a kínzások
következtében már úgy sem bírja sokáig.” De a farizeusok és őket
követően a nép csak kiáltozta: „El vele, parancsold meg, hogy feszítsék
keresztre!” A tömeg szinte meg volt babonázva. A farizeus papok
körbejártak közöttük és Jézus ellen bőszítették. Körülnéztem, kik
kiabálnak ellene, és közülük nem egyet felfedeztem olyat, akit
meggyógyított leprából, vakságból, bénaságból. Milyen hamar
elfelejtették a sok jót, amit velük tett! Láttam, hogy Szent Fiamnak is
hogy fáj ez a hálátlanság.
Kicsinyeim! Tudom, köztetek is vannak olyanok, aki
önzetlenségből kisegítik és megvigasztalják a rászorulókat, és mikor ők
kerülnek szorongattatott helyzetbe, ellenük fordulnak és ellenségeivé
válnak. Ilyenkor azt élitek át, amit Jézus a hálátlanokkal. Tegyetek
úgy, mint Ő, a ti Mesteretek! Nem hánytorgatta fel nekik a sok jót, nem
emlékeztette őket hálátlanságukra, hanem imádkozott értük és hatalmas
szenvedését bűneik megbocsátásáért felajánlotta Atyjának. Boldog, aki
nem vár földi hálát felebarátaitól, mert az gazdag jutalmat kap érte a
Mennyben.
Ó, Gyermekeim! Milyen ravaszul félrevezették Jézus
kortársait, akik áhítattal hallgatták tanításait, ámultak csodatételein.
Papjaik elhitették velük, hogy szemfényvesztő, varázsló volt, és az
ördög által műveli a csodáit. Az egyszerű emberek úgy érezték, hogy
igazuk van a papoknak és írástudóknak, mert csaló volt és hamis próféta.
Így aztán úgy látta, honfitársai elhagyták. Még az apostolai se
kísérték el az ítéletre, csak János, Mária Magdolna és Én.
Ma is vannak igaz próféták, Isten hírnökei, akik
hiába próbálják Jézus szent szavait közvetíteni. Eleinte hallgatnak
rájuk, de azután jönnek a nagyfelkészültségű teológiai ismeretekkel
rendelkező emberek, akik „Isten nevében” a választottat hiteltelenítik,
rágalmakat szórnak rá, elmebetegnek állítják be, vagy hamis prófétának.
Így aztán egyre több ember, aki eddig követte Isten eszközét, kiábrándul
belőle.
Visszatérve Szent Fiam történetéhez – ahogy múlt
héten hallottátok a tanításban – a helytartó választási lehetőséget tárt
a nép elé: „Jézus vagy Barabás?” Ezt harsogta rá a felbőszült,
felizgatott tömeg: „Éljen Barabás, és haljon meg a názáreti Jézus!” Ez
nem tetszett Pilátusnak és még egyszer megkérdezte, mit tegyen, de a nép
változatlanul azt követelte, hogy ítélje halálra, feszítse meg. Még
utoljára így fordult a néphez: „De hát azt akarjátok, hogy megfeszítsem
királyotokat?” Még hangosabban kiabálták: „Nekünk nincs királyunk, csak
császárunk!” Erre aztán végleg kimondta a halálos ítéletet, a
kereszthalált. Rám, Édesanyátokra az ítélet elhangzása lesújtó hatással
volt, pedig a Szentírásból tudtam, mi vár a Messiásra. Mégis utolsó
percig reménykedtem, hogy felmentik. E kegyetlen szavakra újra
elvesztettem eszméletemet. János és Mária Magdolna támogattak két
oldalról.
Drágáim! Tekintsetek végig a történelmen! Hány és
hány embert végeztek ki Krisztus előtt és után ártatlanul. Hová vezet a
gyűlölet, az irigység, a bosszú, a szeretetlenség? Hány ember áldozata
lett a hamis tanuknak a bírósági tárgyalásokon. Szinte minden
ószövetségi prófétát megöltek! Milyen sok felszentelt gyermekünk végezte
életét vértanúhalállal! Zsidók milliói haltak meg a gázkamrákban. A mai
végső idők keresztényüldözései is arról tanúskodnak, hogy a történelem
ismétli önmagát. Mégis a rengeteg ártatlanul elítélt közül Jézus
Krisztus története véste bele magát legmélyebben az emberiség szívébe.
Vajon miért éppen Ő? Mellette elhomályosul az összes többi áldozat
fénye.
Először is az elítéltek közül Ő volt a
legártatlanabb: tökéletesen ártatlan. Soha még a bűn árnyéka sem esett
rá. Mivel nem volt benne áteredő bűn, a bűnre való hajlamot sem ismerte.
Másodszor, mint Isten Fia, a teljes Szentháromság második személyeként
vállalta az emberré-válást és a megváltás művét, mint Atyja akaratát.
Ezt az igazságtalan elítélés elfogadása nélkül nem tudta volna
beteljesíteni. Harmadszor a vértanúk egyetlen kicsi életükkel lelkek
százait, ezreit, millióit mentették meg, Krisztus viszont az egész
emberiségért adta oda az életét.
Most pedig, drága Gyermekeim, Én, Édesanyátok
nyújtom felétek a kezem és kérdezem, eljöttök-e velem egy csodálatos
helyre? … Akkor csukjátok be testi szemeiteket! Felülünk a gondolat
szárnyára, és már ott is vagyunk a Mennyország kapujában. Két hatalmas
fehér angyal kinyitja az aranykaput. Mindenkinek itt az őrangyala és
hófehér ruhát ad rá. E nélkül nem lehet ide belépni. Puha, fényes
felhőkön lépkedünk. Az ég aranysárga, mintha a Nap lemenő sugarai
világítanák meg. Sok fehér, fényes, átlátszó angyalt látunk és fehér
ruhás szenteket, aki dicsőségük foka szerint eltérő fényben ragyognak,
egymással nagy szeretettel kommunikálnak. Nézzétek, mennyi hajlék van
itt. Ott szemben különös nagy fényben tündökölik egy fényhajlék, amerre
mutatok. Gyertek utánam! Megérkeztünk. Sok kicsi harangból álló
csengősor van a bejáraton. Meghúzom, és egy szeráf kitárja az ajtót. Ide
csak Én léphetek be, az Isten Anyja. Ott trónol a Szentháromság.
Elmélyülten beszélgetnek. Az Atya így szól:
„-Drága egyszülött Fiam! Szeretném megköszönni
neked, hogy terveinket elősegítve vállaltad és elfogadtad a földön a
legigazságtalanabb ítéletet, a keresztrefeszítést. Viszonzásul
megajándékozlak a bírói tiszttel a világ fölött. Neked adom a
különítélet jogát: minden egyes ember megítélését a halála pillanatában.
Azonkívül, Te leszel, Fiam, az utolsó Ítélet bírója, aki majd
szétválasztja a kosokat a bárányoktól. Jézus feláll, letérdel a Mennyei
Atya előtt, aki megáldja Őt. Majd távozik a különítélet helyére.”
Gyertek, Engesztelőim, kövessük Őt. Leül egy díszes
székre. Hófehér, aranyszegélyű ruha van rajta, és a kezében egy nagy
piroskötésű könyv: AZ ÉLET KÖNYVE. Nem messze Tőle baloldalt áll a
gonosz a maga szörnyű, ijesztő valóságában. Nézzétek, Gyermekeim!
Tömegével közelednek a lelkek, most hagyták el testüket: öregek,
fiatalok, férfiak, nők, gyermekek. Viselkedésük más és más. Van, aki
mosolyogva, de megrendülve jön, van, aki reszketve, van, aki vagány
nemtörődömséggel, cinikusan, van, aki alázatosan, zokogva. Jézus
egyenként foglalkozik velük. A Sátán közelebb jön, mindenkinél lesben
áll. Sűrűn nyitogatja a Bíró az Élet könyvét, mindenki nevénél
felolvassa, hogy mi van róla feljegyezve. Nézzétek, ott térdel előtte
egy öreg néni lelke. Csókolgatja az Üdvözítő lábát, és örömkönnyeivel
öntözi. Neve mellett csupa aranybetűs feljegyzés van: alázat, böjt,
áldozat, önmegtagadások, zarándoklatok, apostolkodás stb. Jézus feláll,
szívére öleli, és őrangyalával azonnal a Mennybe küldi. A gonosz
dühösen, irigyen távolról nézi. Egy 5 éves kisfiú következik.
Biciklibaleset áldozata lett. A gyermek kacagva fut Jézus karjaiba.
Ölbeveszi, össze-vissza csókolgatja, és őrangyala már viszi is a ragyogó
fénybe. Egy 60 éves férfi ott remeg Megváltója színe előtt, mert sok a
tartozása. Neki is láthatóvá válik a sok feljegyzés a könyvben: 40 éve
gyónt, nem gyakorolja vallását, jó családapa és hűséges férj volt,
felesége halálos ágyához papot hívott. Meggyónt és felvette a betegek
szentségét. Jézus szeretettel átöleli, és a tisztítóhelyre küldi. Ó,
nézzétek, egy csinos 40 éves nő közeledik. A gonosz jóképű fiatalember
alakjában áll mellette és csábítja. Jézus mutatja a róla való
feljegyzéseket: öntörvényűen váltogatja a kapcsolatait, abortuszok,
édesanyjának haldoklásakor eutanáziát kért a kórházba, hitetlen volt,
minden kegyelmet visszautasított. Most sem fogadja el Jézus ajánlatát,
hogy bánja meg bűneit. A gonosz egészen átöleli, és ő viszonozza a
közeledését. Jézus szeméből két nagy könnycsepp gördül le.
„Segítsetek!”- kiáltja felétek. Itt csak az Irgalmasság Rózsafüzér
segít. Mondjatok el érte egy tizedet. „Jézus fájdalmas szenvedéséért…” A
Mennyei Atya küldi a Szentlelkét galamb alakban. Szárnyai alól fényt
bocsát a lélekre, aki hirtelen megvilágosodik és megbánja bűneit.
Letérdel, és hangosan zokog. Jézus mosolyog, átöleli és a tisztítótűz
legmélyére küldi vezekelni.
Drága Gyermekeim! Egyszer majd ti is odaálltok a
hosszú sorban. Készüljetek fel bűnbánattal, szentgyónással,
szentáldozással, teljes búcsúkkal! Úgy szeretném, ha egyenesen a Mennybe
irányítana titeket Megváltótok, az Égi Bíró.
Megáldalak benneteket a tisztaság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.


Jézus: Jézus élete LIX. Keresztút 1


Jézus:
Drága Engesztelő Gyermekeim! Én állok előttetek, a ti Megváltótok
hosszú, fehér ruhában, aranyövvel a derekamon, ragyogó glóriával a fejem
körül. Szenvedésem jelképét, egy tündöklő fényt sugárzó keresztet
hoztam magammal, és magasra emelve megáldalak vele benneteket. Ma az Én
feladatom, hogy folytassam életem történetét.


A halálos ítéletem kihirdetése után a pribékek a
farizeusok parancsára leszaggatták rólam a vörös gúnyköpenyt, feltépve
sebeimet, durván lerántották fejemről a töviskoronát, melynek
következtében elöntött a vér. Odadobták elém saját ruhámat, hogy vegyem
fel. Miután felöltöztem, kegyetlenül belevágták fejembe a
töviskoronámat. Ó, Gyermekeim, mekkora kínt kellett ezzel elviselnem!
Közelembe vezettek két másik elítéltet is, a két latort. Azt akarták a
farizeus papok, hogy gonosztevők között haladjak, hadd lássa a nép, hogy
közéjük tartozom. Noha a sok eddigi kínzástól alig álltam a lábamon,
mégis vállamra tették a durván ácsolt keresztet. Hátam, vállam, ahol
csak hozzám ért, sajgott alatta. Ennek ellenére szeretettel öleltem át,
és megcsókoltam, mert úgy tekintettem rá, mint engesztelő áldozati
oltáromra. Drága Követőim, akik most itt hallgattok Engem, soha ne
húzódozzatok a szenvedésektől, melyekkel találkoztok életetek folyamán!
Vegyétek fel kereszteteket és kövessetek! Én megyek elől, mutatom az
utat nektek. Ez a tövisekkel, fájdalmakkal kirakott út a Mennybe vezet.
Én nem kaptam vigaszt a keresztutamon, csak bántalmakat, de ne féljetek,
a ti szenvedéseteket megédesítem, és megerősítelek benneteket állandó
jelenlétemmel.


Úgy állították össze a menetet, hogy egy hírnök
menjen elől trombitával és nagy hangon hirdesse a népnek, hogy Pilátus
halálra ítélt. Felsorolta a hamis vádakat, hogy aki hallja,
gonosztevőnek, csalónak tartson. Azután Én következtem a keresztet
cipelve, mint „főlator”, és mögöttem másik két elítélt. Hozták a
keresztre szánt feliratot is: „Názáreti Jézus, a zsidók királya”. A
farizeusok dühösek voltak, mikor meglátták, nem akarták, hogy a „zsidók
királya” elnevezés szerepeljen rajta, mert nekik ugyancsak nem királyuk
ez a „hazug, csaló ember”. Ők valahogy így akarták: „A názáreti Jézus,
aki király akart lenni.” Bizony a helytartó nem változtatott az eredeti
íráson. Hóhéraim nyakamra tettek egy erős kötelet és a derekamra,
melyhez több kötél volt erősítve. Ezek végét szolgák fogták. Megindult a
menet. Már az első lépéseknél úgy éreztem, nem bírom vinni a keresztet a
gyengeségtől, de Atyámhoz fohászkodtam, hogy adjon erőt. Erre az erőm
növekedett, de vele együtt a szenvedésem is erősebb lett. Mivel a
tehertől és fáradságtól csak görnyedezve, támolyogva haladtam előre,
hajtottak, mint egy állatot, folyton ütlegeltek, lökdöstek, taszigáltak.
Minden keserves lépésemet és ostorcsapást felajánlottam Istennek
engesztelésül az emberiség bűneiért. Keresztem folyton töviskoronámhoz
koccant, amitől a tövisek még mélyebbre fúródtak a fejembe. Gyakran
elestem, nem csak háromszor. Hol megbotlottam egy gödörbe, hol
elrántottak a kötelekkel, hol pedig hosszú, lecsüngő ruhám tekeredett a
lábamra, mert kezemmel nem mindig tudtam tartani, hiszen a keresztet
fogtam. Botokkal, ostorokkal, lándzsával kényszerítettek a felállásra.


Eleséseim és felkeléseim arra buzdítanak titeket,
drága, hűséges követőim, hogy ha az életszentség felé vezető úton
haladva, a kegyelem állapotában élve hirtelen beleestek egy bűnbe, akkor
álljatok fel, kérjetek bocsánatot, és Én megtisztítva benneteket
segítek továbbmenni nektek. Mély szomorúság tölt el, ha valaki az elesés
után többé nem akar felkelni. Ellenségem ilyenkor örül, hogy a lélek
benne marad a bűnben, és a lelke az övé lesz.


Látva, Mennyei Atyám, hogy mennyi gonosz,
részvétlen emberrel vagyok körülvéve, küldött egy kis vigasztalást egy
jólelkű asszony, Veronika képében. A kislányával jött, aki egy edényben
valami hűsítő italt hozott Nekem. Ő pedig, részvétteljesen letérdelt
Előttem és egy kendőt nyújtott át, hogy töröljem bele vérrel, porral,
sárral, köpetekkel borított arcomat. Meghatódva és hálával néztem rá.
Jutalmul, amiért legyőzte félelmét és keresztülment a hóhérok között,
kendőjére rányomtam arcom valóságos képmását.


Drága Követőim, akik itt ültök Előttem, és mély
együttérzéssel kíséritek figyelemmel keresztutamat, titeket is meg
akarlak ajándékozni. Nyissátok ki szívetek ajtaját, mert szenvedő Szent
Arcom képmását örökre bele akarom nyomni. Bízom benne, hogy ezután is
többet gondoltok sebekkel teli elkínzott Arcomra, mely a ti bűneitekért
is szenvedett.


Visszatérve nehéz utamra, mesélem tovább a
történetet. Veronika kislánya remegve egyik kezével anyja szoknyájába
kapaszkodott, másik kezével nyújtotta Felém az itallal teli edényt.
Végtelenül szomjas voltam a vérveszteségtől. Szájüregem egészen
kiszáradt, nyelvem cserepes volt. Már majdnem elértem a tálacskát, mikor
egy gonosz katona kiverte a kislány kezéből, a drága nedűt a száraz
föld itta fel. Kicsordult a könny a szememből. Még egy kortyot sem
ihattam enyhülésül, mert az volt Atyám akarat, hogy a szenvedés kelyhét
fenékig igyam ki. Ez a nagy szomjúságom is hozzájárult a ti
Megváltásotokhoz.


Szeretett Gyermekeim! Ha van köztetek olyan, aki
éhezi és szomjazza mások szeretetét és egy cseppet sem kap belőle,
merítsen magának ebből a fájdalmas jelenetből és az Én mai nagy
szomjúságomból. Mert most a mai világban még jobban szomjazom, mint
akkor 2000 éve. Vágyódom Gyermekeim szeretetére, akik elfordulnak Tőlem,
semmibe veszik kínszenvedésemet és kínhalálomat, nem ismernek és nem is
akarnak megismerni. Ti, engesztelők vagytok az Én vigaszaim, mély
együttérzésetekkel jelentősen enyhítitek szomjamat. A szeretetlenség
tikkadt, száraz sivatagában, ti vagytok az Én oázisom, ahol
megpihenhetek és felüdülhetek.


Drága, forrón szeretett Követőim! A képzelet
szárnyán szeretnélek elvinni benneteket a Golgotára. Eljöttök-e Velem? …
Már indulunk is. Itt nem dicsőségem fényében, ragyogó hófehér ruhában
láthattok, ahogy eddig álltam előttetek, hanem elgyötörten, fáradtan,
támolyogva nehéz keresztem alatt. Eddig, míg tartottam ezt a tanítást,
szent arcom isteni szépségében és dicsőségében pompázott, tekintetem
lángoló szeretettől sugárzott rátok. Most viszont, ahogy ott álltok a
jeruzsálemi utcán és várakoztok, a megdöbbentéstől összeszorul a
szívetek. Amint a szomorú menet a közeletekbe ér, láthatjátok, hogy
Szent Arcom úgy eltorzult a kínzatások miatt, hogy nem ismertek Rám. Még
csak nem is emlékeztetek az imakönyvetekben tartott szép, vonzó
szentképekre, és a stációképek kicsinosított, fenséges Krisztusarcaira.
Vér, por, sár és köpetek borítják szent vonásaimat. Tele vagyok a
kegyetlen bántalmazások nyomaival: kék-zöld foltokkal, duzzanatokkal,
sebekkel. Orrom betörve, egyik szemem csukva, mert kiszúrták a
töviskoronázáskor. Előttem volt egy mély gödör, ki akartam kerülni, de
kísérőim közül az egyik váratlanul nagyot rántott a derekamra erősített
kötéllel és így lábam beleakadt a mélyedésbe. A másik pribék ezt
észrevette, és hogy kirángasson, a nyakamon lévő durva kötelet erősen
meghúzta és a szorítástól fuldokolni kezdtem. Szabad kezemmel próbáltam
lazítani a szoros köteléken, majd elzuhantam. Nemcsak térdre estem,
hanem teljes hosszában elvágódtam. Ép szememmel, ahogy ott feküdtem,
könyörgő pillantást vetettem rátok, Engesztelőkre:


„-Segítsetek, Drágáim! Nem tudok egyedül felállni!”
Már meg is indultatok Felém. Nem akadályoznak a katonák, mert csak
képzeletben vagytok itt. Két legerősebb fiam a hónom alá nyúl és sikerül
nekik térdelő helyzetbe hozni. Közben zuhognak rám a botok és ostorok
és szitkozódások, ordítanak kínzóim, hogy ne kényeskedjek. Többen
közületek ki akarják venni az ütlegelők kezéből a szerszámokat, de csak a
levegőt markolják, mert mindez képzeletben van. Ahogy ott térdelek
felsebzett lábaimmal, egyik drága kislányom hoz egy üveg vizet és
kiszáradt ajkamhoz tartja. Nagyokat kortyolok, majd a maradékkal
lelocsolja, felfrissíti véres, felsebzett arcomat. Hárman ott vagytok
mögöttem, és minden erőtöket megfeszítve kiemelitek durva, nehéz
keresztemet mély vállsebemből. Egyiketek szeretettel és könnyek között
megcsókolja ezt a csontig hatoló sebet. Van köztetek egy kislányom, aki
mindig különös nagy szeretettel szokta tisztelni és imádni fejsebeimet, ő
most kíméletesen leemeli töviskoszorúmat és eldobja messzire. Próbálok
egyedül felállni, csak úgy remegnek az izmaim az erőlködéstől.
Gyermekeim, segítsetek, állítsatok fel! Köszönöm! Végre újra talpon
vagyok. Szédelegve, támolyogva folytatom utamat. Ketten jobbról-balról
támogatnak, a többiek pedig mind sorba helyezkednek és súlyos
keresztemet vállukra emelve együtt viszik Mellettem. Nézzétek,
Gyermekeim! Egy széles ragyogó fénysugár árad mindannyiunkra az Égből.
Amiért ilyen buzgón és fáradhatatlanul segítettetek rajtam, Mennyei
Atyátok meghatódottan küldi hálás szeretetének és irgalmának sugarait
rátok. Így szól hozzátok onnan a Mennyből: „-Köszönöm ezt a hosszú,
együttérző szemlélődést Szent Fiam szenvedései felett, itt a Golgotán.
Fogadjátok Atyai áldásomat.”


Drága Kincseim! Most újra Én szólok hozzátok, a ti
Megváltótok. Visszajöttünk ide, az engesztelés helyére. Jövő héten
folytatjuk keresztutamat. Hálás szeretetemben, amiért oly sokat
segítettetek nekem, megáldalak benneteket az együttérző szeretet
kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Szentlélek: Jézus élete LX. Keresztút 2.


Szentlélek:
Drága Engesztelőim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a
harmadik Isteni Személy és eszközünkön, Éván keresztül köszöntelek
benneteket. Folytatom tanításomat Jézus Krisztus szenvedéseiről.
Nyissátok meg szíveteket Előttem, ne csak fületeket, mert most belétek
akarom árasztani az együttérző szeretet lobogó lángját. Minél
intenzívebben átérzitek Megváltótok golgotai fájdalmait, annál jobban
enyhítitek Lelkében azokat a szenvedéseket, amit ma kell átélnie az
emberiség tengernyi sok bűne miatt.


A szomorú menet még mindig a főváros utcáin, a
házak között haladt. A nyitott kapukból és kitárt ablakokból kíváncsi
emberek nézték végig, hogy mi történik. Csúfondárosan nevettek, és
különböző szitkokat küldtek Jézus felé. Volt közülük nem is egy, aki
szemetet, moslékot és mindenféle undokságot öntött a fejére, mikor a
közelébe ért. Nem rég, még nagy érdeklődéssel, tátott szájjal hallgatták
tanításait, ámultak csodatételein, és többen közülük részesültek
gyógyításaiban. A farizeusok megtévesztése miatt, most úgy tekintettek
rá, mint csalóra, szemfényvesztőre, közönséges bűnözőre. A
megaláztatások zuhatagában Atyját arra kérte, nézze el nekik, mert nem
tudják, mit cselekszenek. Ne büntesse meg őket, inkább nyissa fel
szemüket, hogy megláthassák Benne a várva-várt Messiást. Higgyétek el,
fohászai hatására e csúfolódok közül sokan megvilágosodtak és megtértek,
megkeresztelkedtek feltámadása után. Ma is hasonló a helyzet. Sok
hiszékeny gyermekünket Isten nevében eltántorítanak igaz prófétáinknak
adott szavainktól. Ők a megtévesztés áldozatai. Ti is engesztelőim,
Megváltótokhoz hasonlóan imádkozzatok félrevezetett, becsapott
testvéreitekért, hogy el ne vesszen a lelkük, és azokat is próbáljátok
megmenteni, akik megtévesztik őket álnok hazugságaikkal.


Lelkileg és fizikailag nagyon keserves volt ez az
út szeretett Üdvözítőtöknek. Csupa sértegetésben és ütlegelésben volt
része. Körös-körül gonoszkodó, kárörvendő arcokat látott, nem talált
semmi vigaszt. Egy ember se volt, aki szánalommal és szerető
együttérzéssel tekintett volna rá. De egyszer csak megpillantotta
Édesanyját egy kapualjban, ahogy két oldalról János és Mária támogatta.
Mély, gyermeki fájdalom hasított a szívébe, mikor közelébe ért, mert
látta, hogy mennyire megviselte az anyai szenvedés: szemei beesve és
vörösre sírva, arca sápadt, könnyei patakokban hullanak, és Fia
szívszorító látványa annyira elgyengítette, hogy alig állt a lábán.
Benső szóval hívta Jézus, hogy jöjjön közelebb Hozzá. János a szeretett
apostol nem akarta engedni, szorosan fogta, féltette a durva katonáktól a
törékeny, elgyötört anyát, de ő mégis – erőt kapva Istentől –
odatámolygott megkínzott gyermekéhez. A pribékek – az Atya akaratából –
néhány pillanatra szinte lebénultak, nem tudták ellökdösni e bátor,
elszánt asszonyt. Mikor a ti Mennyei Édesanyátok odaért Szent Fia elé,
forrón átölelte, nem törődve azzal, hogy töviskorona megszúrja, és
ruhája, arca, keze csupa vér és szenny lesz. Csak ennyit tudott mondani:
-Fiam!


Csak nézte, mit műveltek az Ő jóságos, ártatlan és
szép szál Fiával. Alig ismert rá vonásaira. Éles tőrként hasított
szívébe a fájdalom.


Jézus lelkében Édesanyja szomorú látványa bizony
nem vigasztalást hozott, hanem megnövelte lelkében a keserűséget, hogy
nem tud segíteni rajta. Tudta, hogy mind a kettejük szenvedése benne van
az Atya akaratában, a Megváltás művének teljesítésében.


Drága Engesztelőim! Nézzetek körül
környezetetekben, mennyi anyai fájdalom létezik. Eszközünket sok szomorú
anya hívja, hogy vigaszt találjon Jézusnál. Az egyiknek leánya súlyos
immun beteg. Akkora fájdalmai vannak, hogy múltkor már betelt a pohár
nála, kinyitotta a kórház emeleti ablakát, hogy kiugorjon. A mellette
lévő beteg hívta a nővért, aki ágyba fektette, és egy injekcióval
megnyugtatta. Sajnos ez a 35 éves beteg lány nem hisz Istenben és a
túlvilágban. A hitetlenség, a betegség és a fájdalom lelkei megkötözik,
és nem engedik, hogy a hitben vigasztalást találjon. A mi eszközünk
telefonon az édesanyján keresztül mondhatott csak szabadító imát érte.
Annyi visszajelzést kapott, hogy a fájdalmak egy kissé csökkentek és
nyugodtabban viseli. Andreának hívják és Bécsben él. Ó, Gyermekeim! A
közös imának nagy ereje van. Megtennétek-e, hogy itt együtt elmondotok
érte, lelke és teste gyógyulásáért egy tizedet a Szent Sebek
rózsafüzérből?… Akkor kezdjük el: „Örök Atya! Felajánlom neked a Te
Fiad, Jézus Krisztus szent Sebeit, hogy lelkünk sebei begyógyuljanak.
Jézusom, Szent Sebeid érdemei által bocsáss meg nekünk és könyörülj
rajtunk…”


Köszönöm drága segítségeteket. Jézus uratok most
odamegy Andreához, fájó fejére helyezi sebes, átszúrt jobb kezét,
melyből szeretet, irgalom és gyógyító sugarak áradnak meggyötört,
közömbös lelkébe. Majd odalép bánatos édesanyjához, lehajol hozzá,
megcsókolja a szívét és megvigasztalja.


Egy másik asszony már évekkel ezelőtt elvesztette
fiát, de csak sír, lázadozik, Istent hibáztatja. Jézus üzenetével az ő
szemét is felnyitotta: A Mennyei Atya fia lelkét a legjobbkor hívta
magához, amikor a legoptimálisabb helyzetben volt a lelki állapota,
akkor történt az autóbaleset. Már éppen készült, egy züllött, bűnöző
banda bekebelezni, amely kábítószer csempészéssel foglalkozott.
Sofőrként akarták alkalmazni, magas fizetéssel. Még mielőtt döntött
volna, tiszta lelkét Isten megmentette. Már csak kevés idő van hátra és
megnyílik előtte a Menny kapuja.


A szülők, akiknek gyermekével baj van, nem
keseredjenek el, hanem vegyenek példát Mennyei Édesanyjuktól, az Ő
gyermeki ráhagyatkozásáról, önuralmáról, türelméről és szilárd hitéről.


Ezután a hosszú kitérő után, figyelmeteket újra az
első keresztutat végző drága Jézusotokra irányítom. Ahogy botladozva,
ütlegelve vitte nehéz terhét, látta, hogy tőle jobbra áll egy síró
asszonycsoport, akik nagy részvéttel nézték Őt. Megérintette Szívét a
szánalmuk és szelídségük, ezért megállt mellettük egy pillanatra és így
szólt hozzájuk:


-Ne felettem sírjatok, hanem önmagatok és gyermekeitek felett.


Látjátok milyen végtelenül önzetlen a ti Uratok?
Még akkor is mások lelkével és szenvedésével volt elfoglalva, mikor a
legnagyobb bajban volt. Vajon ti, Engesztelőim, tudtok-e mások
problémáira gondolni, mikor éppen betegek vagytok, vagy egy
családtagotok mélyen megsértett? Inkább jólesik nektek, ha valaki
együttérez veletek és mellétek áll, vigasztal. Jézus tudja, hogy az
embernek bűnei miatt sokat kell szenvedni, ha pedig nem bánja meg, az
örök kárhozat elképzelhetetlen fájdalmai várnak rá. Előre látja
honfitársai üldöztetését a történelem folyamán, hiszen átkot kértek
magukra: hogy a názáreti vére legyen rajtuk és fiaikon. Teljesült az
átok: a zsidó nép szétszóródott, rengeteget szenved és még szenvedni
fog. Megváltótok nemcsak a síró jeruzsálemi asszonyokat figyelmeztette,
hanem mindenkihez szólt, hozzátok is. Azt hangsúlyozta, hogy sirassátok
bűneiteket és mások bűneit is, minden bűnösét, hogy irgalmasságot
találjanak az Atyánál. Mert ha a bűnt ilyen keményen bünteti Benne, az
ártatlan Bárányban, aki magára vállalta a világ bűneit, akkor mi lesz
azzal a bűnössel, akire a pokol vár?


Az út egyre emelkedett, és Jézus ereje egyre jobban
fogyott. A vérveszteségtől és fájdalmaktól újra elesett, és ez volt
utolsó esése. Hanyattvágódott és fejét beleütötte egy kiálló sziklába.
Más ott rögtön meghalt volna, de a Mennyei Atya ezt nem engedte, ugyanis
a Megváltásnak be kellett teljesednie. Teljes erőből próbált felállni,
de moccani sem bírt. Lándzsával, botokkal verték, de hasztalan.
Ordítozva vonszolták, húzták a kötelekkel, amik nyakához, derekához
voltak erősítve, de nem mentek semmire vele. Hóhérai megalázónak
tartották volna átvenni Tőle a keresztjét. Éppen arra ment Simon, aki
Cirénéből való volt. Ráparancsoltak, hogy vegye vállára a keresztet. Nem
akarta, de megfenyegették, hogy megölik, ha nem engedelmeskedik.
Kényszerből vállára vette, majd lehajolt a majdnem élettelen názáretihez
és segített neki felállni. Ahogy szembekerültek egymással Jézus
végtelenül szenvedő, könyörgő szemével rátekintett, és Simon e
lélekbemarkoló nézéstől eltelt iránta szánalommal és szeretettel.
Meggyőződött arról, hogy ártatlanul ítélték el, és elfogta a bűnbánat.
Ettől a belső lelki változástól az amúgy nehéz keresztet könnyűnek
érezte és jó szívvel, örvendezve vitte. Közben Jézus, aki alig vonszolta
magát, belékapaszkodott, ő pedig készségesen segített neki lépkedni.
Hirtelen az egyik gonosz hóhér megelégelte a lassúságot, siettetni
akarta az elítéltet és egy bottal nagyot csapott a hátára. Simon
megfordult és dühösen rárivallt:


-Ha ezután ehhez az ártatlanhoz egy újjal hozzá
mertek nyúlni – még ha megöltök is – ledobom a keresztet, és itt hagylak
benneteket.


Ettől kezdve nem merték ütlegelni a Jézust. Ez az
ember Jézus feltámadása után megtért, megkeresztelkedett, és az első
vértanúk közé került.


Gondoljatok bele, mennyire emberi volt a Cirenei
viselkedése! Hát nem ti is úgy vagytok, Gyermekeim, hogy először
húzódoztok a kereszttől? De aztán lassan rádöbbentek, hogy a szenvedés
nem hiábavaló, hanem Isten érdemszerző ajándéka. Van, akinek azért
engedi meg, hogy bűneiből megváltsa magát. Van, akinek azért, hogy
megrövidüljenek a tisztítótűzbeli szenvedései, vagy általa elkerülhesse
azt. Van, akinek azért, hogy nagy nemes célokra felajánlja. Van, aki a
betegség és fájdalom megismerésével válik együttérzővé a szenvedők
iránt. Szeretnék Simon példájából rámutatni arra is, hogy ha szívesen,
zúgolódás nélkül fogadjátok a keresztet, az könnyűvé és édessé válik.
Gondoljatok a vértanúkra: mosolyogva és énekelve mentek a halálba, mert
tudták, azonnal az örök boldogság lesz a jutalmuk.


Azután, a keresztútnak ez az állomása rávilágít
arra is, hogy segítenetek kell annak, aki bajba jutott. De nem mindegy,
milyen lélekkel fogtok hozzá. Hogy eshetett a végtelenül kimerült
Jézusnak, hogy Simon először tiltakozik, és úgy kell kényszeríteni?
Szomorúan gondolhatta, hogy barátai, pl. Péter vagy János, milyen
szívesen vették volna át tőle a keresztet, és ezt az idegent úgy kellett
fenyegetni. Kicsinyeim! Ha valaki rátok van utalva, és módotokban van
segíteni, ne szabadkozzatok és magyarázkodjatok, hogy nektek mekkora
nagy áldozat, hanem szívesen, örömmel álljatok szolgálatára, hogy érezze
szereteteket és nagylelkűségeteket.


Ami ezt követi: Jézus Krisztus felfeszítése és
halála, olyan szívbemarkoló és lényegbevágó, betetőzése a Megváltás
művének, hogy megérdemel egy új fejezetet tanításunkban.


Figyeljetek, Drágáim! Jézus misztikusan lejött
közétek. Kezében egy kehely van, melybe az angyalok eddigi szenvedésének
minden csepp vérét összegyűjtötték. Másik kezében egy arany edény,
melyben a keresztúton hullatott könnyeit fogták fel. Körbemegy köztetek
és lepermetez benneteket egyenként, hogy e vérrel védelmezzen a
gonosztól. Könnyeivel, pedig meghinti fejeteket, hogy a könnyek
ajándékát árassza rátok. Ezáltal mélyebben át fogjátok érezni az Ő
végtelenül érékes kínszenvedését a böjti időkben.


Én, a Szentlélek megáldalak benneteket a mély együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Én vagyok a nagy Véradó

1964. január első vasárnapja

A kórházban voltam. Egyik gyermekem látogatásából hazajövet a nagy hideg miatt már alig tudtam menni, és közben arra gondoltam, öt órakor kezdődik a szentségimádás, ott szeretnék lenni én is a közös szentségimádáson. Leküzdöttem magamban a dermesztő hideget, mely miatt lábamat már alig éreztem, és sietve mentem az Úr Jézushoz. Ő útközben csendes, hálálkodó szavaival így kezdett velem beszélgetni:

“Jaj, de örülök, hogy Hozzám jössz! Annyira kedvemben jársz! Ez a kegyelmek újabb bőséges áradatát jelenti számodra.”

Szentségimádás közben arra kért, hogy sugallatainak elhanyagolásáért, amivel oly sokan megbántják, engeszteljem Őt. Ó, az én bűneim jutottak rögtön eszembe! Én is e sokat megbántók között voltam. Lehet-e erre könnyek nélkül gondolni? Uram, bocsásd meg bűneimet! S újra és újra felindítottam magamban azt a bűnbánatot, melyet az Úr irgalma hívott létre lelkemben. Úgy akarom bánni bűneimet, ahogy még soha senki sem bánta meg bűneit. S úgy akarlak szeretni, ahogy még egyetlen megtérő bűnös sem szeretett. Ő bűneim miatti bánkódásom közben tovább beszélt:

“Tudod, a világ nagy vétke az Én sugallataim elhanyagolása, ami miatt a világ sötétségben jár, és a Nekem szentelt lelkek lanyhasága miatt. Ők segítségemre tudnának lenni, de még ők sem tartják szem előtt ezt a nagy veszéllyel járó lanyhaságot. Megkérlek, légy oly jó, közöld lelkiatyáddal Szívem óhaját: Ő és ők, kik a lelkek vezetésével foglalkoznak, kövessék fokozottabban sugallataimat, s vezessék rá a lelkeket ennek fontosságára, ami nélkül nem lehet lelkiéletet élni. Bármily nagy is az igyekezetük, szent sugallataim elhanyagolása mind az ő lelkük, mind a rájuk bízott lelkek, elsorvadását idézi elő.”

1964. január 13.

Elmélkedésem közben az Úr Jézus ismét szavára méltatott:
“Erzsébetem, vigyázz, lelked hosszas és nagy küzdelmek színtere lesz. A gonosz lelked legfőbb értékét akarja elvenni tőled. Meg akarja ingatni alázatosságoddal, Tudja, látja, ez az egyetlen érték, melyet döngetnie kell. Csakis ezen keresztül tudja megingatni lelked állhatatosságát. Irtózatos erővel tör feléd, és gyűlöletének minden eszközét felhasználja veled szemben. Zavarni fogja gondolataidat, minden cselekedetedet bizonytalanná teszi, szavain keresztül minden ocsmányságot megkísérel, és kegyetlen kínokkal fog elárasztani. Oly dolgokra akar rászedni, hogy hagyj fel alázatos törekvéseddel.”

…Az Ő szavai után néhány óra múlva valóban megkezdődött a gonosz zavargása. Ha az Úr Jézus előre nem figyelmeztet, nem is tudom, hogyan tudtam volna eligazodni elmém rendetlen zavargásain… Nem tudom gondolatomból elűzni, gyűlöletének minden erejével rám zúdul. Lelkem tehetetlen nyomorúságban sínylődik, és csak azt tart vissza a helytelen cselekvéstől, hogy az Úr Jézus mintegy figyelmeztetésként előre megmondta.

1964. január 15.

Az Úr Jézus arról beszélgetett:
“Kislányom, tudod-e milyen nagy az olvasók tábora? Sokszor és sokat olvasnak szent tanításomról, de nem érnek el vele semmit. A lámpafény, a napfény csak a betűket világítja meg. Értelmét csak azok fogják fel igazán, kik Hozzám jönnek. Én isteni fényességemmel az Előttem leboruló léleknek átadom Istenségem értelmét, és ez által felér majd az elméjük az Én örök óhajtásomhoz, mely a lelkek megmentése. Akarjatok részt venni az Én megváltó munkámban! Ez legyen életetek legfőbb célja, legfőbb értéke, melyet Elém hozhattok. Ragadjatok meg minden alkalmat és módot a lelkek megmentésére! Ezért fáradozzatok! Tudod, mit olvastál egyszer: ,Ha minden keresztény csak egyetlen lelket mentene is meg, nem volna elkárhozott’.”

Amint az Úr Jézus befejezte szavait, a Szűzanya fájdalmas szavaival szólt hozzám:
“Kislányom! Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. Akarjátok ti is Velem együtt! Azért adom kezetekbe a Fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja.”

S míg e szavakat mondta, az én lelkemben is fokozta Szívének fájdalmát.

1964. január 16.

A szentmise alatt és áldozás után is az Ő Szent Vérének erejéről beszélt az Úr:
“Én vagyok a nagy Véradó. Isteni Véremtől megistenülhettek. Felfogjátok ezt ésszel? Ugye nehéz? Én, a világ egyetlen Véradója! Fogd fel hatalmas szeretetemet! Tűnődj el rajta most, szent fényességem világosságánál. Ugye, te érzed ezt a Szent Vért? Szent Vérem bemelegíti, mozgásba hozza a lelketek fagyos, megbénult erejét. Én átömlesztem és átömleszteném az egész világon minden emberbe, csak adjátok át magatokat isteni Kezem szent kezelésébe. Engedjétek lelketekben működni! Miért akartok közönséges lelkű emberek maradni? Akarjatok megistenülni, hogy gyönyörűségem teljék bennetek, veletek élni.

Asztalom szünet nélkül terítve van. Én, a vendégváró Gazda, mindent feláldoztam. Önmagamat adom. Tekintsetek lelketekbe a Szent Vér befogadása után, és vegyétek észre azt a pezsgést, melyet Szent Vérem ereje művel bennetek. Ne legyetek annyira érzéketlenek. Ne a megszokás szürke hatalma hozzon ide szent oltáromhoz, hanem az áldozatos szeretet tüze, mely itt, szeretetemtől tüzet fog, és Általam, veletek összefogva, kiégeti lelketekből a bűnt. Ó, hogy vágyom erre a nagy elhatározástokra és erre az önkéntes szeretetre! Mikor jöttök már végre Hozzám?”

Ezek az isteni átélések oly állapotban tartják lelkemet, hogy ilyenkor a gonosz zavaró ereje nem tud érvényre jutni, teljesen megsemmisül lelkemben.

1964. január 17.

Ma az Úr Jézus a názáreti hajlékról kezdett beszélni, mely a Család kedves, meleg fészke volt:
“Tudod, itt készítettem elő lelkemet Én is a nagy áldozatra, a szenvedésekre, melyeket értetek vállaltam. Neked is a családi szentélyben kellett megérlelődnöd. Mivel árva voltál, ezért a te családalapításod által készített otthon számodra az a hely, ahol lelkednek el kellett készülnie arra a nagy hivatásodra, mely csakis a családi szentélyben érlelődhetett meg. Én tudom, ismerem adottságaidat, és azért isteni Gondviselésem tervszerűen rendezett el mindent, hogy alkalmassá tegyen mindarra, amit rajtad keresztül akarok a világnak tudomására hozni. A családi szentélyből kell el indulnotok az életre, az élet nehéz küzdelmeire. Ennek összetartó melege az, melynél újra felmelegednek a lelkek a nagy eltévelyedések után. Itt önmagukra találnak és újra Istenhez térnek. -Kell, hogy ti édesanyák, szívetek megértő melegét kiárasszátok még a családok elválása után is. Nagy felelősség ez, mely reátok hárul. Nehogy azt higgyétek, ha a gyermek megnő, szülőre nincs szüksége. Anyám is követett Engem szeretetével, áldozataival és imáival mindenüvé. Ezt kell tennetek nektek is, és Én megáldom törekvéseteket. Édesanyám lekötelez erre. Az Ő közbenjáró nagy hatalma az, mellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a Földre árasztani. Ahogy Ő mondta: Ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család kegyhely legyen, egy csodás hely, hol veletek összefogva teszi csodáit a lelkek mélyén. Szívről szívre járva, kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró Sátánt a ti áldozatos imáitok, által megvakítja.”

A Szűzanya is szólt még néhány szót:
“Kármelita kislányom! Általad kívánom nyilvánosságra hozni anyai Szívem határtalan szeretetből fakadó aggodalmát a veszély miatt, mely a családi szentélyek széthullása folytán fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásomat mindenekelőtt hozzátok intézem, és veletek összefogva akarom a világot megmenteni. Kislányom, neked engedem először érezni ezt a nagyhatalmú erőkifejtést, melyet a Sátán megvakítására indítok. Megosztom veled halálod napjáig Szívem aggodalmát. Együttérző szíved az, mely érdemessé tesz erre, Szeretetlángom továbbadására. S aki Velem érez, mind jogosult lesz erre a nagy kegyelemre, mellyel a lelkeket megmentjük az örök kárhozattól.”

1964. január 18.

A mellém rendelt nővérnél jártam. Ő a rádióban éppen egy kedves hangversenyét hallgatta. Amint közben más elfoglaltsága lett, a fülhallgatót átadta, mondván, hallgassam addig. Hamarosan belefeledkeztem a zene szépségébe. Alig néhány perc után a zenei hangok szépségén keresztül az Úr Jézus leheletszerü finom szavakkal szólt hozzám:

“Nem gondolod, hogy ilyenkor féltékeny vagyok rád? Mit mondtam? Hajszál se férjen közénk!”

Szavai úgy hangzottak lelkemben, hogy a zene szépsége felett uralkodott, és Ő tovább kért:
“Isteni szavaimat a világ zenei művészetén és szépségén keresztül is halld meg! S mondj le önmagadról, a magad szórakoztatásáról. Kis leánytestvérkém! Gondolj arra, amit veled cselekszem, és ne engedj be a lelkedbe semmi mulandó szórakozást. Ne szórd szét lelked összeszedettségét holmi kis földi művészek produkciói miatt. Neked csak egy a szükséges: a megváltó munkámban való szünet nélküli részvétel. Ez szórakoztasson! Ne mondd, hogy Én nagyon szigorú vagyok. Nem kértelek-e sokszor, hogy mondj le önmagadról? Ezt pillanatról pillanatra meg kell tenned. Nem kapcsolódhatsz ki ebből még rövid időre sem. Én vagyok az út, az Élet számodra. Minden megsemmisül, csak a lélek munkája marad meg, melyet a lelkek érdekében végzel.”

1964. január 19. (vasárnap)

Ma csak egy szentmisét hallgattam. A lábaimon a régi fagyás kezd kiújulni, és ez tartott vissza, hogy az esti szentmisére is elmenjek. Elmaradt az esti imádási óra is. Úgy gondoltam, ezen a napon pihenek. Jól fűtött kis szobámban apró elfoglaltsággal töltöttem el a délutánt és az estét is. Időközben kimentem a kertbe, és abban a pillanatban a jeges hó tetején könnyed lépéseket hallottam. Körülnéztem, nem valami éhes állatka keres-e ennivalót, és ahogy mentem, néhány pillanat múlva az Úr Jézus jelenléte árasztotta el lelkemet. Erre az érzésre megrendültem, mert jelenlétével éreznem engedte azt is, hogy szorosan mellém állt, és én egész testemben remegtem a Tőle kiáramló kegyelmek hatása alatt. Úgy elhagyott a testi erőm, hogy majd összeestem. Csak remegve tudtam lépni. Már sokszor történt az, hogy meglep jelenlétével, de ez most felülmúlta az eddigieket. Testem remegése oly nagy volt, mint még soha. Nem láttam, és nem tudom, hogyan, mégis megéreztem ruhája érintését, mely minden ízemben, mint a kegyelmek rendkívüli suhogása, úgy töltötte el lelkemet Isten jelenlétének érzetével. Ez mind a havas kertben történt. Amikor visszamentem kis szobámba, akkor láttam, hogy mennyi ideig tartott ez. Utána az Úr Jézus kedvesen beszélgetni kezdett:

“Tudod, annyira egyedül voltam, és mivel te nem jöttél, eljöttem Én hozzád. Öröm Nekem veled lennem. Megköszönöm most a sok rámgondolást. Ó, ha tudnád, mennyire kedvemben jársz, hogy Szent Véremről oly sok áhítattal elmélkedsz, engesztelsz és imádsz Engem! Illőnek tartottam, hogy ezért ily különösen tiszteljelek meg Én is téged. S az egyedüllét! Ó, ez a magány és ridegség, mely állandóan körülvesz! Azért most melletted maradok. Nem zavarom pihenésedet, csak itt leszek csendben veled. Dobbanjon szívünk együtt! Te csak végezd tovább, amit eddig tettél. Én itt maradok még sokáig nálad, mert mit is csinálnék egyedül? Nem jönnek imádásomra, sem engesztelésemre, sem kérni, sem hálát adni. Tudom, te nem maradsz el Tőlem ok nélkül. Neked nincs igazolatlan órád. Erzsébetem, Istenségemmel ajándékozlak meg. Szoríts a szívedre, hiszen Én emberi érzéssel is érzek. A szent remegést, melyet előbb éreztél, kitüntetésnek szántam az irántad érzett hálám jeléül.”

1964. január 20.

“Írd, amit mondok. Az előző napon történt isteni kiáramlást, mellyel megtiszteltelek, bárki, bárhol olvassa, az kivétel nélkül részesülni fog kegyelmeim kiáradásában, melyeket isteni érdemeimmel egyesített érdemeid által a lelkekre árasztok, mintegy előlegként szenvedéseid olajcseppjeinek kisajtolása által.”

1964. január 28.

Ma írom ezt le, de nem ma, hanem néhány nappal ezelőtt történt. Olyan nehezen fogtam hozzá, mert elmém nehezen fogta fel azt, amit mondott:

“Ne tépelődj! Mire jó ez? Úgysem tudod felfogni, hogy mekkora utat kellett megtenned, míg lelked ily magaslatra emelkedett. Nemhogy te, de még a föld összes csillagászai sem tudnák kiszámítani azt az utat, melyet te ily rövid idő alatt megtettél, melyen még az ég angyalai és szentjei is csodálkoznak. Ugye érzed azt, hogy az a megoldás Részemről mily egyszerű. Én szeretetemmel ragadtalak el, hogy – amint már mondtam – nyílegyenesen repülj Felém, Hozzám! Ismétlem: nyílegyenesen! Ez a szeretet útja, mely nem kerülget, nem latolgat, és mivel te ezt az Általam nyújtott szeretetet elfogadtad és minden erőddel magadhoz ragadtad, azért most itt vagy Nálam. Ne csodálkozz most már tovább egy pillanatig sem, ha azt teszem veled, amit szeretetedért adok. Én sem tudok ellenállni, mert az Én szeretetemből felkínált áldozat nálad megértésre talált. Ez az, ami miatt kegyelmeim gátlás nélkül működnek lelkedben. S ha előfordul az, hogy Magamhoz ragadlak, ez ne ejtsen téged gondolkodóba. Vedd úgy, amint adom, és amiért teszem. Ezen ne töprengj! Mindenesetre a nyomorúságodban való elmerülésed igen tetszik Nekem. De ezt sem tulajdoníthatod magadnak, mert ez is az Általam nyújtott rendkívüli kegyelmek gyümölcse. S ahogy nem tudod felfogni elméddel az elragadtatás által történő elszakadást a földtől, éppúgy nem tudsz számot, vagyis magyarázatot adni a kapott kegyelmek bőségéről sem, mely sokakat fog ámulatba ejteni. Mert a te lelkedet Én vettem Kezembe, te csak az Én Kezem munkája vagy. S miután előre megmunkáltam lelkedet, ezért minden dicséret Engem illet. Mondom, azért nem juttattalak lelkivezetőhöz, mert Magam akartalak megnevelni nagy elhivatottságodra. S hogy megengedtem a sok bukdácsolást, ez is szándékos volt, mert így edzettem meg lelkedet arra nagy alázatosságra, mely nélkül semmire sem mentem volna veled.

Most is Én vezetlek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy gyóntatód szavai nem Tőlem valók. Sőt, igenis hangsúlyozom, fogadd el minden utasítását, és csak azt tedd, amit ő mond. Az ő szava az Én szavam. Ő az Én sugallatomból veszi mindazt, amit mond. Bárcsak megértené és megfogadná ezt minden lélek, és alázatos engedelmességgel követné!”

1964. január 29.

Néhány nappal ezelőtt a mellém rendelt nővér arra kért, hogy kérdezzem meg a Szűzanyát, meghal-e a súlyos beteg nővér, kinek halálával kapcsolatosan több nehéz ügy elintézése merül fel. Mondtam a nővérnek, ilyesmit nem szoktam a Szent Szűztől megkérdezni. A Szűzanya válasz nélkül is hagyta kérdésemet, melyet a nővér kérésére mégiscsak feltettem. Majd néhány nap múlva, mikor már nem is gondoltam rá, egyszerre az Úr Jézus, mintegy meglepve engem, így szólt:

“Miért akar a melléd rendelt nővér nem rád tartozó dolgot megtudni? Az az Én dolgom, hogy kit és mikor szólítok el. Mindenesetre mindent javatokra fordítok. Vegyétek észre az Én erőteljesen és gyorsan működő isteni Gondviselésemet, mely megszakítás nélkül működik az egész emberiség javára. Az enyéimnél ez még fokozottabb és gyakran szeretetemnek igen gyengéd megnyilvánulásában juttatom érvényre, nem a kíváncsiság kielégítésére, sem a ti rövidlátó elképzelésetek megnyugtatására. Az Én gondviselésem kifürkészhetetlen úgyis számotokra. Bízzatok! Hozzátok Hozzám mindazt, amit nehéz és sötét, Én megkönnyítem és megvilágítom azt mindennap újra előttetek.”

Cselekedj! Kérésemet ne mellőzd el!

1963. január 14.

Az Úr Jézus így szólt:
“Szenvedéseidet fokozni és szaporítani fogom, de erősítő és bátorító kegyelmet is adok hozzá. Látom, hogy a Reám való hagyatkozás kegyelmét jól használod fel. Csak igyekezz, hogy e csodás kegyelmet, mely lelkedet tökéletesen uralja, el ne veszítsd soha! Igyekezz továbbra is jól felhasználni! A Sátán tudja ezt, és minden erejével meg akar fosztani e kegyelemtől. Én engedem meg, hogy lássa, a Reám való hagyatkozás mit tud művelni lelkedben.”

Ezekben a napokban a Szűzanya jóságos szavaival kérlelt:
“Kislányom, légy nagyon alázatos!”
Szavai valósággal belesimogatták lelkembe a kegyelmet, mely megerősítette bennem az alázatosságot.

A Sátán ezekben a napokban a kevélység gondolatait igyekezett minden erejével a lelkembe belebeszélni. Rettenetes küzdelem volt ez! Sem éjjelem, sem nappalom nem volt nyugodt miatta. Most az Úr Jézus egy csodálatos kegyelemmel erősített meg újra. Nem jelenlétének érzetét árasztotta el bennem, hanem Szemének átható tekintetével néz rám és kísér. Azt mondta:
“Kislányom, csak nézz Rám! A mi szemünk egymásra nézzen, és tekintetünk összeforrjon!”

Ez a csodálatos és eddig még soha nem látott tekintet, mely lelkemet kíséri, nagy győzelemre segített a gonosz borzalmas kísértései ellen. Az Úr Jézus így szólt:
“Csak nézz Rám! Szemem nézését el ne hagyd, mert ebben az újabb küzdelemben, mellyel a Sátán hozzád akar férkőzni, az Én Szemem pillantása fogja a Sátánt megvakítani. Ez nem lesz még egyhamar, mert Én engedem, hogy csak kísértsen. Tekintetünk forrjon össze!”

Mikor ezek történtek, én bűneim miatti bánatomban sírtam és zokogtam. Lelkem közben könnyűvé és tisztává lett. Utána megkérdeztem az Urat: Imádott Jézusom, mit érezhetsz most? Ő kérdésem válaszául azt engedte éreznem, hogy Ő mindenkit így fogad, csak bánják bűneiket.
“Leánykám, légy azon, hogy sok megtérő bűnös jöjjön Hozzám. Sirasd és bánd az ő bűneiket is.”

X. atya szavai gyakran eszembe jutnak: “Szenvedjen szelíden!” – és bármikor, ha erre gondolok, mindig új erőre kapok. Ó, mily csodálatos az ő egyetlen szava, melyet mondott! Isteni erővel van áthatva. S szelíd szenvedéssel, újult erővel tovább szenvedek. Sokszor gondolok arra, amit az Úr Jézus mondott: “lelkiatyád szavai mind Tőlem valók. Fogadd el azokat a legnagyobb tisztelettel, és szent engedelmességgel kövesd!” Ahogy így visszaimádkozom az Úr szavait, kissé megkönnyebbülök, de lelkem vaksága azért nem oszlik el…

Lelkem gyötrelmei annyira kínosak! A Szent Szűz Szeretetlángjára alig tudok gondolni, félek, és úgy érzem, az ügy nincs is rám bízva. Mintha másnak adta volna továbbadását a Szűzanya. Avagy lelkemben megsértettem Őt kevélységemmel? Vagy késedelmes vagyok kérésének teljesítésében? … Mi van velem? – kérdezem sokszor önmagamtól. Megszállt engem a gonosz? Vagy körülvettek a rossz szellemek? A lelki vakság teljesen sötétségben tart.

Az Úr Jézus megismételte:
“Szenvedéseidet szaporítani és fokozni fogom.” Ezek után nehéz óráim következtek …A küzdelem, melyet folytatnom kell, nagyon kihat testi erőmre is, és nemegyszer fáradtan rogyok össze.

Itt nem írok dátumokat, olyan össze-vissza vagyok, nem is tudom, milyen nap és hányadika van. Most éppen a Sátán kevélységem miatt zaklat, s nem tudom, mit kell tennem.
Ahogy ezen töprengek, a Szűzanya így szólt:
“A világon a legkisebb, legtudatlanabb és legkevésbé érdemes lélek vagy, kit valaha is kiválasztottam a kegyelmek továbbadására, mégis a te kicsinységeden és alázatosságodon keresztül akarom vinni közléseimet.”

A Szűzanya szavait mélyen átgondoltam. Ő tudja, ki és mi vagyok. Ez igen megnyugtatott, hisz elmémre egy kis megvilágosító fény derült: “A világon a legkevésbé érdemes…” Ó, Szűzanyám, de jó, hogy mondtad ezt nekem! Ez az, amit érzek én is állandóan…

A Szűzanya munkám végzése közben így szólt:
“Milyen sokan és sokszor kimondják ezt a szót: ‘Fájdalmas Anya’ és arra nem gondolnak, hogy Én most is szenvedek, nemcsak Szent Fiam keresztútján.”

A Szűzanya fájdalma gyakran elárasztja lelkemet, s hő vágyat érzek Szeretetlángja továbbadására.
E nap hajnalán, a hajnali virrasztás idején, elmélkedésem közben ismét az Úr szemének átható tekintete jelent meg szemem előtt… Szívének óhajtását, melyet már régebben közölt, most nem szavakkal, hanem szemének átható tekintetével kérte tőlem. Ó, ezek a szemek! Testi szemem ki sem bírja tekintetét! Szememet szorosan lecsuktam, és remegve is alig bírtam rápillantani. Szemének nézése olyan, mint a villám, mely mindeneket megvilágít. Úgy hatotta át egész lényemet, minden titkos bűnömet megvilágítva láttam és éreztem. Könnyeim özöne úgy elárasztott, hogy órákon keresztül csak úgy ömlöttek szakadatlanul. A bűneim! Jaj, a bűneim! – sóhajtoztam nyögve. Közben szívem fájdalma bűneim felett oly nagy volt, melyet még soha ennyire nem éreztem. Ő pedig Szemének átható tekintetét tovább pihentette rajtam. Kibírhatatlan fényesség ez! Közben az Úr azt mondta:
“A mi szemünk egymásba nézzen, és tekintetünk összeforrjon!”

Én bűnös! Én igen nagy bűnös! S hogy még az én bűnös szemem összeforrjon isteni Szemed pillantásával!? S nemcsak az én szemem, hanem a Te óhajtásod szerint minden szem?! Azt mondta az Úr Jézus:
“Aki Velem jár, és Velem együtt gyűjt, annak tekintete is összeforrjon Velem!”

Reggelre ez a rendkívüli lelkiállapot, mely előzőleg lelkemben uralkodott, mire a szentmisére értem, teljesen megszűnt. Sötét és nehéz órákat éltem át. -Ahogyan a szentmisén részt vettem, a Sátán borzalmasan rám rontott… Gondolataimat zavarta, hol hízelkedéseivel, hol kegyetlenkedéseivel. Az Úr Szent Testének és Vérének felmutatásánál borzalmasan feldühödött erővel fogott hozzá: “Légy te is vértanú, és áldozd fel életedet, mint Imádottad! …Ő is elvette magától az életét, miért ne tennéd meg te is? Vesd el magadtól, így te is vértanú leszel, és életed elvesztése egyszer s mindenkorra végét szakítja gyötrő kínjaidnak. Úgyis életedet kell adnod! Add csak oda jószántadból!” Minden erőmmel igyekeztem távoltartami magamtól égbekiáltó kísértéseit…és a mennyei Atyához küldtem gondolataimat: “Jóságos mennyei Atyám! Én, kis parányi szikra, akit tervedbe vettél, megteremtettél, és még halálom óráját is meghatároztad, végtelen jóságodba és hatalmadba ki merne belekontárkodni? Ments meg engem a gonosztól, aki isteni Fölségedet merészeli megkísérteni. Ó, jóságos mennyei Atyám! Kezednek erős támogatására van most szükségem. Szent Fiad úgy oktatott, legyek csak igen kicsinyke. Lehetek-e más a Te nagyságod és dicsőséged mellett, mint parányi kis szikra, aki a Te ragyogó fényességedből veszi ki szikrázó tényességét és ragyogását?

Ó, áldott Szent Szűz, vakítsd meg a Sátánt a Te Szeretetlángoddal, hisz égbekiáltó bűnbe akarja taszítani a lelkemet!
Nyílt és ostoba támadása volt ez a Sátánnak. Éreztem, hogy fejét vesztve nem tudja már, mihez kapkodjon könyörgésem közben. A mennyei Atya irgalmas jóságával megsemmisítette a gonosz esztelen és vakmerő kísértéseit. -Azért írom mindig azt, hogy a “Sátán”, mert ő többször is kijelentette, nem küld hozzám senkit. Ő maga akar észre téríteni, de még ő sem tud megingatni, s azért nem bízza másra.

1963. január 18-19.

Ma voltam X. atyánál gyónni. December 24-én, amióta utoljára gyóntam, azóta az ő egyetlen szavából merítettem erőt: “Szenvedjen szelíden!” Könyörögve kértem az atyát, szabadítson meg a gonosz szellemektől, melyek állandóan körülvesznek. Ő megnyugtatott, hogy ilyenkor imádkozzam és kérjem a Szent Szüzet, mintegy vonjon függönyt elém. Őrizzem meg lelkem nyugalmát és békéjét, melyre a Sátán állandóan leselkedik, és mindenképpen az Istenre való hagyatkozás kegyelméből akar megosztani a szentgyónás, melyet X. atyánál végzek, mindig oly kegyelmekkel indít útnak, melyek egészen csodálatosak. Így volt ma is lelkemben, amikor a szentgyónás után eltávoztam. Előzőleg úgy fel volt forgatva a gonosz állandó zaklatásaitól, hogy ő is azt mondta, nem tudja látni, és tisztán érteni a dolgokat, melyeket neki elmondtam. “Atyám, hisz éppen azért jöttem, hogy rendkívüli lelkiállapotomban segítsen eligazítani.” Ő azt mondta, éljek csak Istennek tetsző életet, és ki fog tisztulni bennem Isten akarata. Szavai nyomán lelkem békéje csodálatos módon visszatért. Ez életem legnagyobb örömnapja volt…

Az Úr Jézus már hónapokkal ezelőtt azt mondta:
“Kislányom, ne hagyj soha szenvedéseid nélkül!”

Néhány nap óta most többször mondja ezt… Szavai valósággal szenvedélyes óhajtást váltottak ki lelkemből. Annyira kívántam a szenvedést, és most váratlanul éppen a Szentáldozás előtt így szólt:
“E naptól kezdve a szenvedést állandósítom lelkedben, és oly fokban, mely felülmúlja az eddigieket.”

Nagy öröm töltötte el lelkemet. Végre teljesül az Ő vágya! Ő már régebben arra kért, hogy vessem bele magam a szenvedések kohójába. Most az Ő kegyelméből megtehetem ezt… Most, hogy a szenvedést állandósítottad lelkemben, sok-sok bukdácsolásom után végre mégiscsak Hozzád érkeztem. Most végre helyben vagyok Nálad…

Ez az állandóan váltakozó lelki kín, mely egyrészről arra késztet, hogy adjam át a Szent Szűz közléseit, a másik pillanatban meg visszatart: Lelkivezető nélkül ne tégy semmit! Így tehát a kényszer hatása alatt állandóan őrlődöm: A hang bíztat: “Égesd el, tüzeld el! -míg ezt nem teszed, nem lesz a lelked nyugalma teljes…” X. atya szavaira gondoltam: Ne engedjem magamhoz a zavaró gondolatokat.

1963. január 20.

Így szólt az Üdvözítő:
“Lelkedben a vakság és fényesség úgy fog váltakozni, mint ahogy az éj felváltja a nappalt. Ezen Én nem változtatok. Csak hagyatkozz Rám, az Én akaratom fog úgyis érvényre jutni! Csak figyelj és várj az intésemre, mikor jelt adok az indulásra!”

Az elmúlt napokban az Úr Jézus, meg a Szűzanya is többször felszólított, hogy most már ne halogassam az indulást. Az Úr Jézus még azt is mondta:
“Erős ellentmondásaid azért vannak, mert Én ezáltal is biztosítani akarlak, hogy az ügy Tőlünk ered.”

Ezek hallatára szenvedésem valóban az eddiginél is nagyobb fokra emelkedett. Ahogy az Úr Jézus azt előre megmondta, a küzdelmek ismét majd levesznek a lábamról. Van idő, amikor az Úr csodálatos fényessége néhány pillanatig bevilágít lelkembe, és úgy érzem, tisztán látom a dolgokat, de amint ez a néhány pillanat elmúlt, még kínosabbá válik állapotom.

1963. január 24.

Újabb indítást kaptam az Úr Jézustól:
“Cselekedj! Kérésemet ne mellőzd el!”

A szavak, melyeket hallottam, erélyesek voltak. Lelkem megremegett. Azután a Szűzanya így szólt:
“Az ellenkezés, mellyel szavaimat fogadod, emberi kételyeidből fakad, s ezekkel csak elnyomod lelked cselekvő képességét, s ez lelked kárára van. S ha ezeket nem igyekszel magadtól távol tartani, ez megingat a ránk való hagyatkozásban.”

1963. január 26.

A szenvedésekben, melyek immár ízes élvezetté tették számomra életemet, most olyan fordulat állt be, mely végképpen össze akar dönteni bennem mindent… Most megszűnt bennem a jó, mely állandó küzdelmet indított lelkemben rossz énem ellen. Most csak a rossz az, mely eláraszt teljesen. A jó már szinte nincs is bennem… Ó, ha most szólít magához az Úr! … Rettenetes halálfélelem van bennem megátalkodott bűnösségem miatt. Égi Anyám, imádkozz értem, most és halálom óráján! …


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: