‘0115’ cimkéjű bejegyzések

Erények, alázat

2018. 01. 08.

Kedveseim! Az évközi időszakban folytatódik a lelki életre való felkészülés időszaka. Soha nem hagyhatjuk abba a munkálkodást, mert minden nap szükséges újból kezdeni a napot, lelki téren is. Ha nem is sikerül megvalósítani az eltervezetteket, holnap újból kell kezdenünk formálódásunkat, amíg a jó készségek, az erények ki nem alakulnak életünkben. Lehet ez egy jó napi beosztás, a munka rendszere, az imádság rendje, és bármi, amit elterveztünk arra a napra. A legfontosabb mindig a szándék, hogy a jót akarjuk megvalósítani. Sokszor nem sikerül a tervünk, de nem is biztos, hogy az én hibám miatt. Ezt az Úr dönti el, nekem az a dolgom, hogy jó szándékkal tegyek mindent, amit elterveztem. Kérhetem az Urat, hogy tegye teljessé mindazt, ami nekem nem sikerült.

2018. 01. 09.

 

Kedveseim! Lelkünk Istenhez való emelését, erénygyakorlatokkal tudjuk végezni, melyet az Úr kegyelméből kaphatunk meg. Ezért alázattal kérjük, adja meg számunkra azokat az ajándékokat, amelyek segítségével elsajátíthatjuk azokat az erényeket, amelyek felemelnek Hozzá. Begyakorolva válik készséggé bennünk az Ő kegyelme, hogy megvalósítsuk, amit eltervezett rólunk. A tisztaság, az alázat a kicsinység, szerénység, az elfogadás, a jóság, a szelídség, a jámborság mind azok a tulajdonságok, amelyek Jézusban megvannak. Ha követni akarjuk Őt, akkor birtokolnunk kell ezeket a tulajdonságokat. Kérjük, és engedjük, hogy tanítsa nekünk ezeket az erényeket jól elsajátítani.

2018. 01. 10.

 

Kedveseim! A legkiválóbb erények egyike az alázatosság. Jézus magáról mondja: „Tanuljatok Tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű.” (Mt. 11. 29) Krisztus egész élete tanítás volt, nemcsak beszéde, hanem cselekedetei is. Az ember a nagyrabecsülést hajhássza, az Úr, megalázta önmagát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Az alázatosság sajátos erénye a keresztényeknek. Biztosabb, és hatalmasabb, mint a fellengző magasság. Bármi jót cselekszünk, ha alázatosság ha alázatosság nincs bennünk, mihelyt a jótett fölött örvendünk, a kevélység megtámadja cselekedetünket. A hiú öntetszelgés felkavarja a szívet. Az igazi alázatosság verjen gyökeret lelkünkben, akkor mienk a többi erény is.

2018. 01. 11.

 

Kedveseim! Amikor az alázatosság mélyen behatol az ember lelkébe, és felszínre hozza az önbizalmat, és Krisztust, mint alapkövet teszi helyébe, akkor az építmény rendíthetetlen lesz. Sem szélvész, sem árvíz fel nem dönti, mert alapja szilárd. De ha az alázatosság nélkül akarunk építkezni, az csakhamar összeomlik, mert homokra épült. Egy erény sem igazán erény, ha nem az alázatosság az alapja. Szükséges, hogy a magasságnak megfelelő mélysége legyen. A hit, a remény, és a szeretet, vagyis a három isteni erény is az alázatosságra támaszkodik. Hisz az alázatos ember beismeri nyomorúságát, és korlátait. Elfogadja, hogy mindaz, amije van Istentől kapta.

2018. 01. 12.

 

Kedveseim! Az alázatosság nagyon szükséges a felebaráti szeretethez. Az alázatos mindig csak saját hibáit nézi, a másikéval, ha az nem tartozik rá, nem foglalkozik. Ma ez a gondolkodás szinte teljesen kiveszett az emberek életéből. Pedig, ha megítéljük társainkat, súlyosan vétünk a szeretet ellen. Az alázatos embert nem zavarja, ha másokat maga elé helyezve tisztelnek. Nem irigykedik, és nem féltékenykedik a másikra, mert tudja, hogy az kevélységből fakad. Az Istentől kapott tartós békesség sem maradhat meg alázatosság nélkül. Ha az imádsággal nem jár együtt az alázatosság erénye, az teljesen erőtlen, és eredménytelen lesz.

2018. 01. 13.

 

Kedveseim! Az alázatosságnak ellenkezője a kevélység. Aki ellenáll Isten akaratának, abban nincs meg az alázat erénye. Kevés ember van, aki a tisztelet magaslatán el nem szédül. A tisztelet az Úrnak szól, és nem nekünk. A kevély tolvaj, mert magának tulajdonítja azt, ami nem az övé. Nagyon veszélyes lehet, ha valaki lelki adományok miatt kevélykedik, hiszen Isten közvetlenül halmozta el ajándékaival, hogy szolgáljon vele, nem pedig azért, hogy nagyobb tiszteletnek örvendjen. Ne bizakodjunk magunkban, saját erőnkben, képzettségünkben, okosságunkban, hanem helyezzük magunkat egészen Istenbe! Minden, amit teszünk, az a Te érdemed, Uram.

2018. 01. 14.

 

Kedveseim! Az igazi alázatosság felismerése nagyon nehéz. Az alázatosság nem abban áll, hogy magunkat bűnös, és nyomorult embernek tartjuk, vagy megvetett munkát végzünk. Ez, sokszor kevélységet takar, mert mások előtt akarhat az illető feltűnni, hogy erényesebbnek tartsák. Ezek a külsőségek ugyan alátámasztják az igazi alázatosságot, de az alázatosság nem ebben áll. Hagyjuk el a mesterkélt, félrevezető viselkedéseket! Az alázatost a türelmén lehet felismerni, mert ez a viselkedés a próbaköve az alázatnak. Próbáljuk átgondolni, milyen a mi türelmünk, mennyire tudjuk elviselni a nehézségeket?

2018. 01. 15.

 

Kedveseim! Az alázatosság gyakorlásában a legfontosabb az önismeret. Alaposan kell önmagunkat ismerni, hogy lássuk valójában, önmagunkban mennyire csekélyek vagyunk. Mert mid van, amit nem Istentől kaptál? Ha az ember tartja magát valamire, és mások dicshimnuszt zengnek róla, bizonyára nem jár igazságban. Isten azért szereti az alázatosságot, mert az az igazságon alapszik. Az ember hiú önteltségben van, amikor magát felmagasztalja, mert valaminek látszani akar. Egyedül Istennek kell megköszönnünk, amivel több vagyunk a semminél.

2018. 01. 16.

 

Kedveseim! Milyen jó lenne, ha gyakrabban fontolóra vennénk bűneinket, és nyomorúságunkat mert akkor mennyivel alázatosabbak lehetnénk. Mennyire kevésbé becsülnénk magunkat, elviselnénk a gúnyt, és a megaláztatást, csakhogy Isten kegyelmében gyarapodjunk. A kísértések legcsekélyebb szele is ledönthet bennünket, mert nem vagyunk szilárdak az erényekben, és a jó feltételeinkben. Ha jócselekedeteinket megvizsgáljuk, számtalan hibát, és tökéletlenséget fedezhetünk fel azokban. Akkor mit tegyünk, hogy el ne csüggedjünk? Menjünk Jézushoz, az Ő isteni jóságához, és minden bizalmunkat Belé helyezzük. Bűneinktől forduljunk el, helyezzük magunkat Isten Irgalmasságába, és szemeinket azonnal Jézusra szegezzük. Akkor felbátorodunk, mert tudjuk, hogy erőnk, és mindenünk az Úr szeretetében van.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1309-erenyek-alazat

a

 

Hozzátartozók

 

2017. 01. 01. Oltáriszentségi Jézus

Gyermekeim! Ne méltatlankodjatok azok miatt, akik nem szeretetben élték meg Szent Karácsony Ünnepét. Tudom, hogy fáj nektek, amikor szeretteitek nem élték át Jézus közelségét. Azt az áldozatot kérem tőletek, hogy értük ajánljátok fel, amit elszenvedtetek. Ne ítéljétek meg őket világias gondolkodásuk miatt, hiszen még nem jutottak el a szeretetre. De ti sem, ha nem hozzátok meg értük zokszó nélkül az áldozatot. Minél több áldozatot hoztok értük, annál nagyobb kegyelmeket közvetítek feléjük. Szeressétek családtagjaitokat és imádkozzatok értük, hogy megkapják a megtérés kegyelmét. Vigyázzatok, ne legyen szívetek tele indulattal, csak azért, mert még nem jutottak el Hozzám. Ne feledjétek a szeretet jóságos, hosszan tűrő, nem rója fel mások bűnét, nem kérkedik, nem féltékeny. Legyetek szeretetem követői és akkor meglátjátok a csodát, amit művelek bennük. Szeretetem nem vonom meg tőlük, még akkor sem, ha ők nem foglalkoznak Velem. Mindent felhasználok, a ti áldozataitokat is, csak hogy magamhoz édesgessem őket. Nektek kell vinni feléjük a szeretet cselekedeteit, hogy felismerjék a bennetek való jelenlétemet. Ne féljetek, mert megígértem nektek, hogy családtagjaitok nem fognak elveszni, ha ti is megtesztek értük mindent önzetlenül. Nem ígérem, hogy könnyű lesz az út, de azt igen, hogy magam egyengetem ösvényeiket, imáitok által. Bocsássatok meg nekik, akkor Én is elfelejtem botlásaitokat. Jézusotok

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1181-hozzatartozok

A Szentlélek személyre szabott adományai

 

2017.01.07

Kedveseim, kérjetek Istentől mindenhez kegyelmet, mert figyelembe veszi vágyaitokat, amit Ő ültetett szívetekbe! Nem minden vágy egyezik meg Isten akaratával. Ezért elsősorban úgy kell kérnetek, hogy az Ő akarata teljesedjen be életetekben. Engedjétek el még a vágyaitokat is, és bízzátok magatokat az Úrra, hiszen Neki gondja van rátok. Ő minden kegyelmet megad nektek ahhoz, hogy beteljesítse rólatok való elképzelését. Imádkozzatok szüntelenül a Szentlélek Istenhez, aki meghallgatja kéréseiteket, ha azok megegyeznek akaratával.

2017.01.14.

Kedveseim! Használjátok adományaitokat, ahogy azt Jézustól kaptátok. Fedezzétek fel azokat és építsétek be hétköznapjaitokba. Ne a másét kívánjátok meg, hanem fedezzétek fel, mivel ajándékozott meg a Szentlélke benneteket. Az imádság lelkét megkapta minden engesztelő, de nem ugyanolyan mértékben. Imádkozzatok, hogy a Szentlélek megmutassa nektek, hogyan kell engesztelnetek! Nincs két egyformán működő lélek, ezért mindenki a saját adományait fedezze fel. Nagyon sok féle módon fejezhetitek ki Krisztushoz való tartozásotokat. Jól és helyesen kell értelmeznetek saját karizmáitokat, mert ha nem így tesztek, akkor könnyen eltérhettek Jézus akaratától

2017. 01.15.

Kedveseim! A Lelki adományok különfélék, ahogy Szent Pál tanítja, de a Lélek ugyanaz. Amikor imádkoztok, mindenki a saját adományának birtokában teszi, ezért másként adjátok oda Istennek, amit tőletek kér. Ez misztérium, amelyet az Atya ajándékozásának mértéke szerint történik. Tehát, amikor egy közösségben az ima Lelkével egyesültök, mindenki egyéni módon engesztel, még akkor is, ha ugyanazt az imát mondjátok. Minél átadottabban végzitek az engesztelő imákat, annál hatékonyabb lesz a közösségben végzett imáitok ereje is. Mert mindenki beleadja saját lelki egyéniségét és így sokszínűvé válik a Mennyei Atya előtt felajánlásotok.

2017. 01. 16.

Kedveseim! Figyeljétek, mire indítja szíveteket a Szentlélek. Nincs nap, hogy ne újuljon meg bennetek a Lélek, ha ti is együttműködtök Vele. Életetek nem lesz unalmas, mert gazdagon kiárad bensőtökben Isten Lelke. Hogyan tudtok Vele együttműködni? Engedjétek, hogy ott legyetek, ahol látni szeretne benneteket! Ha nem ragaszkodtok saját elképzelésetekhez, akkor Ö indít benneteket a cselekvésre. Bármi történjék, kérjétek, hogy a legnagyobb jó származzon belőle. Legyetek készségesek és engedjétek, hogy lendületet kapjon bennetek, mert a Lélek ott fúj, ahol Isten akarja. Ne ragaszkodjatok saját elképzeléseiteket, és hagyjátok működni magatokban a Szentlelket.

2017. 01. 17.

Kedveseim! Keressétek meg, miben tudjátok előmozdítani Isten dicsőségét! Melyek azok a területek, amelyek lelki felemelkedéseteket segítik? Mert ezek lesznek az adományok, melyeket Isten Szentlelkétől kaptatok. Másban nem dicsekedhettek, mint Isten ajándékozó szeretetében. Éljetek ezekkel a karizmákkal, szeretettel használjátok embertársaitok felé. De kérjétek a kegyelmet, hogy be tudják fogadni, irigység nélkül, amit kaptatok. Mindenki másként fogja megtapasztalni Isten adományozó szeretetét, hogy ne kívánjátok el egymásét. Ez a sokszínűség vezet benneteket Mennyei Atyánk örömébe. Szeressétek, amit kaptatok és jól használjátok azokat, Isten legnagyobb dicsőségére.

2017.01.19.

Kedveseim! Isten Szentlelke segítsen benneteket, hogy amibe belekezdtetek, azt maradéktalanul véghezvigyétek. Fedezzétek fel azokat a kegyelmeket, amelyekkel lendületet vesz küldetésetek, és azt erősítsétek meg a Lélek által. Minél több adományt találtok magatokban, annál stabilabb lábakon álltok. De ne feledjétek, mindennek a fő mozgató rugója a szeretet. Mert ha nem a szeretet vezérli cselekedeteiteket, semmit sem fognak érni. Mindig a szeretet vezéreljen titeket! Mindent ennek érdekében tegyetek, akkor hatékony lesz engesztelő hivatásotok.

2017. 01.22.

Kedveseim! Amikor egész valónkat átadjuk Istennek, akkor tud használni minket igazán. A teljes átadás folyamatos lemondást kíván részünkről. Ilyenkor a lélek kiüresedik, és már nem ragaszkodik máshoz, engedi, hogy Isten betöltse. Ezzel Isten ajándékozó szeretetével rendelkezik, elkezdi használni adományait és ebből rengeteg jó származik. A szentek megértették, hogy nem kell félniük a kiüresedéstől, mert akkor érkezik meg számukra Isten kegyelme, amely betölti őket. Minél tökéletesebben használták adományaikat, annál hatékonyabbá vált bennük Isten kegyelme. Aki erre ráérez, megtalálta azt a kincset, amit egyedül Jézus tud felkínálni. Vágyakozzatok erre a kegyelemre, mely megnyitja előttetek az örök élet útját!

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1190-a-szentlelek-szemelyre-szabott-adomanyai

a

 

A Szűzanya közbenjáró szerepe
2015. 01.01. Szűzanya
Gyermekeim, édesanyai szívem aggódik értetek, különösen azokért, akik még elzárják magukat az én segítségemtől. Sokat tehettek ezekért az emberekért.
Beszéljetek nekik édesanyai gondoskodó jelenlétemről. Vigyétek el hozzájuk végtelen szeretetemet, győzzétek meg őket arról, hogy Szent Fiam rám bízott benneteket. Nektek csak igent kell mondanotok rám, és én akkor megoltalmazlak benneteket, anyai palástommal betakarlak, hogy ne tudja az ellenség kivetni rátok a hálóját. Mert bizony nagy veszély fenyegeti azokat, akik önmaguk akarják élni az életüket. Imádkozzatok, hogy egyre többen felnyissák szemüket a kegyelemre, mely általam érkezik hozzátok! Boldog az a szív, mely megtapasztalja ezt a lehajló szeretetet. Bízzatok bennem és engedjétek át nekem minden ügyeteket! Édesanyátok

2015. 01. 02. Jézus
Gyermekeim, jöjjetek az Én feltárt szívem sebébe! Ott megnyugvásra találtok és biztonságot nyertek. Úgy jöjjetek hozzám, és úgy hozzatok oda másokat is, hogy Édesanyám Szeplőtelen Szívén át tegyétek ezt. Soha ne hagyjátok ki engesztelő felajánlásaitokból Szűz Anyám Szeplőtelen Szívét. Ha így tesztek, olyan biztonságos úton juthattok el Hozzám, amilyenen másképp nem tudnátok eljutni. Lehet, hogy szavaitokkal kimondjátok, hogy Szent Szívembe akartok belehelyezkedni, de ha kikerülitek a Szűzanyát, akkor a legnagyobb segítséget utasítjátok vissza. Hiszen Ő az, aki egyedül képes elvezetni titeket Hozzám teljes biztonságban. Ha nem így jártok el, akkor szívetek szándéka nem biztos, hogy beteljesedik, mert a gonosz lelkek, akiket ti nem láttok és nem érzékeltek, félre fognak vezetni titeket és nem juttok el olyan gyorsan hozzám. Figyelmeztessétek erre is testvéreiteket, és imádkozzatok, hogy egyre többen megértsék Édesanyám biztonságot nyújtó akaratát. Jézusotok.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/901-a-szuzanya-kozbenjaro-szerepe


Az Istennek tetsző áldozat

Jézus: Gyermekeim, tanuljatok tőlem, ismerjétek meg az Én szelídségemet és így kövessetek engem! Mutassatok példát életetekkel és legyetek bátrak, amikor megvallotok engem az emberek előtt! Simuljatok szent akaratomhoz, és adjátok át magatokat egészen elégő, nekem tetsző, szent áldozatul. Az a nekem tetsző áldozat,amikor felismeritek küldetésetek célját, és az ahhoz vezető utat; amikor úgy tudtok ezen járni, hogy nem esik nehezetekre követésem; amikor a kereszthordozás édessé válik számotokra, mert felismertek benne engem. Vigyázzatok magatokra, hogy tisztán és fedhetetlenül találjon benneteket a Szentlélek, és úgy tudjon betölteni, ahogyan még sohasem tapasztaltátok. Szükségem van rátok, a ti szenvedéseitekre, amelyeket felajánlotok Nekem! Egyetlen ilyen áldozat sem fog soha kárba veszni, mert annak értéke csak a Mennyben lesz látható. Bízzatok Bennem és tartsatok ki minden jóban és szeretetben! Méltósággal viseljetek minden megpróbáltatást, ne szégyenkezve, mert aki így tesz, az nem képes Engem megvallani egészen.

2015. 01. 04. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/903-az-istennek-tetszo-aldozat


Szentségimádáson


Jézus, szentségimádáson: Gyermekeim, az Oltáriszentségből szólok hozzátok. Ne féljetek tőlem, jöjjetek közel hozzám lélekben és figyeljetek rám. Hagyjatok el most mindent, mert szólni szeretnék hozzátok! Mikor értitek már végre meg, hogy én rátok várok, mert bennetek akarok tovább élni? Hagyjátok el a megszokott, beidegződött rossz szokásaitokat és nagy istenfélelemmel álljatok meg szent színem előtt! Engedjétek, hogy megnyissam lelketeket, mert szükségetek van arra, hogy felrázzalak benneteket. Gyermekeim, jöjjetek hozzám, én át tudlak alakítani titeket saját hasonlatosságomra. Engedjétek, hogy feloldjam szívetek görcsösségét, és hagyjátok, hogy megnyugtassalak titeket! Meg fogjátok tapasztalni jelenlétem gazdagságát. Engedjétek el félelmeiteket, mert csak így tudtok velem egyesülni.

2015. 01. 04. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/904-szentsegimadason

Átkok, szidalmak


Kedveseim, vigyázzatok, ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz lélek ott kószál körülöttetek és arra vár, mikor eshet nektek. Legyetek szelídek, mint a galambok és okosak, mint a kígyók. Ne engedjétek, hogy durva szavakkal elvegyék lelkiismeretetek békéjét! Imádkozzatok rágalmazóitokért, és azokért, akik durva szavakkal illetnek titeket. Kerüljétek el ezeket az embereket, de soha ne ítéljétek el őket. Inkább erősen imádkozva könyörögjetek értük, hogy az Úr bocsásson meg nekik, mert nem is tudják, mit mondanak, mi mondatja ki belőlük az ocsmány szavakat. Az ilyen beszéddel megátkoznak titeket, ezért törjétek meg Jézus nevében magatok felett az átkokat és hirdessetek áldást mindazokra, akik átkoznak titeket! Esdjétek le az Úr áldását magatokra és üldözőitekre a teljes kiengesztelődés és megbocsátás kegyelmét kérve, hogy érintse meg szíveteket az Úr szerelme.

2015. 01. 05. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/905-atkok-szidalmak

Isteni és emberi szeretet


Gyermekeim, hordozzátok egymást nagy szeretettel és türelemmel! Mindaz, aki komolyan veszi a testvéri közösséget, az nem fog közömbösen elmenni embertársa mellett. De arra is fel szeretném hívni a figyelmeteket, hogy nem mindenki képes arra, hogy elfogadja a ti szeretet-közeledéseteket. Figyelnetek kell erre is, mert hatalmasat sérülhet a lelketek, amikor ezt visszautasítják. Meg kell vizsgálnotok, milyen a kapcsolatotok a másikkal. Mennyire nyit felétek és mennyire tud elfogadni titeket. Természetesen, nektek is figyelnetek kell arra, hogy ne legyetek tolakodóak, lehengerlőek. Nektek sem szabad többet nyújtanotok a másik számára, mint, amit képes belőletek elfogadni. Ez egy alapszabálya annak, hogy a kettőtök közti kapcsolat egyensúlyban legyen. Ha ti Rám figyeltek, nem fogjátok elveszíteni ezt a mértéket. Jézusotok

2015. 01. 07.

Gyermekeim, senki sem mondhatja azt, hogy szeret, ha nincs meg benne az önfeláldozó jóakarat. Akiben nincs önzés, mert engedi, hogy Én lépjek be az életébe, az egyre jobban megfeledkezik önmagáról és egyre jobban kitárulkozik szeretetem befogadására. Aki képes egyre jobban elveszíteni önmagát, csakhogy megnyerjen Engem, az képes igazán szeretni. Gyermekeim, törekedjetek erre a legértékesebb adományra, amely mindenben a másik javát keresi és szolgálja. Aki meghal önmagának azért, hogy a másik szolgálatának éljen, annak szeretete hasonlít ahhoz a szeretethez, amit Én kínálok nektek. Ha keresitek és vágyakoztok utána, akkor soha nem fogjátok nélkülözni azt. Jézusotok.

2015. 01. 08. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/906-isteni-es-emberi-szeretet


A világ nagy veszélyben van – engeszteljetek


Kedveseim, ne mulasszatok el egyetlen pillanatot sem, amit engeszteléssel tölthettek. A lelkeket nagyon gyötrik a sátán és csatlósai. Nem látnak kiutat és nem találnak megnyugvást, mert nem Istenben keresik azt. Ezért is nagyon fontos, hogy értük is engeszteljetek. Ajánljátok fel az ő szenvedéseiket is, mivel ők képtelenek ezt megtenni. Tanítsátok meg az emberekkel az engesztelés értékét és rendkívüli fontosságát, azt, hogy mindent felajánlva lelkek tengerét menthetitek meg. Sőt, az Úr a legnagyobb rosszat is jóra tudja fordítani, ha ti is ezt akarjátok, és nem süllyedtek bele az önsajnálat útvesztőjébe. Sokat tehettek és tegyetek is meg, mert a világ nagy veszélyben van. Fogjatok össze és imafelajánlásokat tegyetek szüntelen.

2015. 01. 12. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/907-a-vilag-nagy-veszelyben-van-engeszteljetek

Depresszió


Kedveseim, ne engedjétek, hogy a gonosz lelkek depresszióba vigyenek titeket! Ne engedjetek a depresszió szellemének, mely arra törekszik, hogy egészen lehúzzon titeket a sárga földig. Inkább tekintsetek felfelé, ahonnan a kegyelem érkezik, és egészen adjátok át magatokat neki! Honnan is jöhetne máshonnan segítség, mint egyedül a Szentháromságtól és égi Édesanyánktól? Tudatosítsátok ezt magatokban. De készüljetek fel arra is, hogy egyre nagyobb kilengéseket fogtok tapasztalni a gonosz lelkek fondorlatosságai által. Azonban, szóra se méltassátok őket, mert azzal nem tudnak mit kezdeni, amikor figyelembe se veszik őt az emberek. Ez nem is olyan egyszerű, mert a sátán támadása mindig a vesénkig hatol. Ezért nehéz semmit sem reagálni rá. Kérjétek hát azt a közömbösséget, amely képes elterelni a gonosz lelkekről a figyelmeteket. Ezért is fontos, hogy mindig, minden ügyes-bajos dolgotokkal az Úrhoz fussatok és Vele beszéljetek át mindent. Akkor biztosan győzelemre viszitek ügyeiteket.

2015. 01.14.           Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/910-depresszio

 

 

Elvonulás, elcsendesedés

Remete Szent Pál           

Gyermekeim, mindnyájatoknak szükségetek van arra, hogy időnként elvonuljatok és teljesen elcsendesedjetek. Ha nem adjátok meg magatok számára ezt az igen fontos lehetőséget, akkor lelketek könnyen elsorvad. Mert a teljes csend elvezet benneteket egy olyan kiüresedésre, amelyben lelketek meghallja Isten hangját a szívetekben. A ma embere el sem tudja képzelni, milyen hatalmas erőt jelent számára a csendben való Istenre hallgatás. Ne féljetek sohasem ettől a termékeny csendtől, amely lelketek mélyéből felfakad! Ilyenkor szólal meg tisztán a lelkiismeret hangja és megszületik szívetekben az a tanítás, amely elvezet titeket Isten titkainak megismeréséhez. Legyetek ilyenkor nagyon boldogok, mert ekkor álltok legközelebb Istenhez. 

2015. 01.15.            Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/911-elvonulas-elcsendesedes

 

 

Ismerjük meg egyházunk tanításait!


Kedveseim, maradjatok egységben és fogjatok össze imádságaitokban. Ne hanyagoljatok el semmit, ami fontos lehet üdvösségetek érdekében! Tanuljatok és készüljetek a katolikus egyház tanításaiból, hogy meg tudjatok állni, amikor elérkezik számotokra a megmérettetés ideje. Keressetek olyan tanítót, aki otthonosan mozog a Katolikus Egyház tanításában, és aki megmagyarázza a Szentírást és a legfontosabb ismereteket! Nagyon fontos ismerni a Hiszekegyet, hogy jól megértsétek és másoknak is el tudjátok magyarázni az ismereteket. Legyetek egyházunk tanításában nagyon otthonosak, hogy bátran meg tudjátok vallani hitetek alapját és a reményt, amelynek beteljesülését várjátok. Imádkozzatok és tanuljatok, hogy jól kiálljátok a próbát.

2015. 01. 16.             Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/912-ismerjuk-meg-egyhazunk-tanitasait

 

 

 

Az egységben mondott ima


Kedveseim, mindig maradjatok egymással egységben, hogy imátok hatékony legyen! Mert ha tudjátok, hogy kik azok, akikkel együtt engeszteltek, akkor biztosak lehettek abban, hogy az Úr felerősíti imáitokat. Ezért fontos minden ima elején tudatosítani, és felajánlani Istennek, hogy közösen, másokkal egységben akartok imádkozni. Mert ha így tesztek, nagyon felerősödik imaáldozatotok, amely igen kedves az Úrnak. Így nem egyedül fogtok imádkozni, hanem lelki közösségben, lelki egységben. Higgyétek, hogy ez Istennek nagy ajándéka bennetek és köztetek. Ennek révén elérhetitek azt, hogy soha nem kell magányban végeznetek imáitokat. Bízzátok magatokat a Szentlélekre, akkor biztosan nem tévelyedtek el! Nagy összeszedettségben tegyetek meg mindent, hogy kedve teljék bennetek a Szentháromságnak!

2015. 01.17.           Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/913-az-egysegben-mondott-ima

 

a

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.10

Mennyei Atya: Jézus élete XIII. Jézus Szamáriában és Galileában

Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Hallgassátok tovább Szent Fiam életét. Legutóbb Nikodémussal való beszélgetés kapcsán kifejtette, hogy Ő vízzel és Szentlélekkel keresztel. Ma további útját ismertetem veletek.

Elhagyta Júdeát, és tanítványaival együtt Szamárián keresztül Galileába igyekezett. Útközben Szamária egy régi városának, Szichemnek határában pihent meg. Ez a város valamikor régen, hajdani fénykorában Izrael királyságának fővárosa volt, de Jézus idejében egy jelentéktelen hellyé zsugorodott.

Bevezetésül el kell mondanom, hogy Szamária lakói és a többi zsidó – a júdeaiak és a galileaiak között – évszázadok óta kibékíthetetlen ellentét volt. A többiek azért gyűlölték a szamáriabeli zsidókat, mert pogány népekkel keveredtek. Azonkívül, volt egy esemény, amely még jobban eltávolította őket egymástól. Ugyanis amikor a zsidók hazatértek a babilóniai fogságból, és tervezték, hogy felépítik Jeruzsálemet és a templomot, a szamáriabeliek felajánlották segítségüket hozzá, de durván visszautasították őket. Bosszúból a szamaritánusok egy hasonló templomot építettek a Garizim hegyen, hogy vetélytársa legyen a jeruzsáleminek. Az igazhitű júdeai zsidók erre nagy haragra gerjedtek és földig rombolták a szamáriai templomot.

Jézus idejében ez már történelemnek számított, de a honfitársai szívében kemény előítélet élt. Ennek ellenére az Én Szent Fiam szerette a szamaritánusokat, tudta, hogy jobban elfogadják majd Őt, mint a sajátjai.

Jézus szomjasan, fáradtan leült Szichem szélén egy kút mellé, melyet Jákob kútjának neveztek. A tanítványok bementek a városba eleségért. December volt és dél körül járt az idő. Egy szamáriai asszony jött vizet meríteni. „Adj innom!”- szólította meg. Az asszony kiejtéséből észrevette, hogy zsidó, és így felelt: „-Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem inni, aki szamáriai asszony vagyok?” „- Ha tudnád, hogy ki az, aki neked mondja: adj innom, talán te kérted volna őt, és ő élő vizet adott volna neked!” A rejtélyes beszéd meglepte a szamáriabeli nőt és fölébresztette kíváncsiságát: „-Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély. Honnan vennél hát élő vizet? Csak nem vagy te nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, melyből ő maga ivott, és fiai és jószágai?”

Jézus így folytatta: -Mindaz, aki ennek a kútnak a vizéből iszik, ismét megszomjazik, aki pedig abból a vízből iszik, amit Én adok neki, soha többé nem szomjazik mindörökké, hanem a víz, amit Én adok neki, az örök életre szökellő vízforrás lesz benne.

Erre így válaszol az asszony: „-Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne szomjazzam többé, és ne járjak ide meríteni.” Ebből Jézus azonnal látta, hogy a nő nem érti, amit mond, és felszólítja, hogy hívja ide a férjét. Bevallotta szégyenkezve, hogy nincs ura.

„-Mert öt urad volt, és aki most van, az nem az urad.”

„- Uram, látom próféta vagy. A mi atyáink ezen a helyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell.” Jézus erre azt felelte neki, hogy eljön az óra, hogy nem itt vagy ott, hanem lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát. Már el is jött ez az óra. „Tudom – mondta az asszony – tudom, hogy eljön a Messiás.” Jézust meghatotta ez az őszinte hit és kinyilatkoztatta magát ennek a léleknek: „Én vagyok a Messiás, aki veled beszélek.”

Drága Gyermekeim, itt el kell mondanom valamit, ami beleillik ebbe a történetbe. Évának, az Én eszközömnek adtam egy álmot 4 éves korában. Ma is úgy emlékszik rá, mintha most látná. Azt álmodta, hogy 7 éves bátyja és ő meghaltak. Egy nagyon hosszú, égigérő fehér lépcsősort láttak maguk előtt. Megfogták egymás kezét és elindultak fölfelé. Fönt, a lépcső végén volt egy ajtó. Bekopogtak, és az Úr Jézus hosszú, fehér ruhában kinyitotta és ők így köszöntek: „Kezicsókolom.”

„-Szeretettel köszöntelek benneteket, Gyermekeim – szólalt meg Szent Fiam – ugye nagyon elfáradtatok? Szomjasak vagytok?” Éva bekukucskált a háta mögé, és egy egyszerű, fekete-fehér kockás kővel borított konyhát látott és szemben egy vízcsapot. Jézus egy poharat vett elő, behívta őket és nyújtotta feléjük a pohár vizet e szavakkal: „- Kicsinyeim! Most olyan vizet adok nektek, amitől soha többé nem lesztek szomjasak.” Mindketten jó nagy kortyot ittak belőle. Ez az álom azért figyelemreméltó, mert egy 4 éves gyermek, még olyan kicsi, hogy nem ismerheti a Szentírást és ebből a szamáriai asszony történetét. Az Én Évámnak ebben a zsenge korában kinyilatkoztattam az evangélium egy mondatát.

Visszatérve a biblia történetéhez, az asszony vitte haza a kútról a vizet. Szíve tele volt hittel és lelkesedéssel. Szétkürtölte a városban, hogy itt a Messiás, Jákob kútjánál. Szichem lakosai azonnal eléje jöttek, lelkesen fogadták, és kérték, hogy maradjon náluk. Minden előítélet eltűnt belőlük. Két napig volt közöttük. Tanította és gyógyította őket. Szavai, a jó magvak, termékeny talajra hullottak. Jézus boldog volt, mert itt mindenki hitt benne, áhítattal hallgatták. Itt nem voltak rosszindulatú elöljárók, akik az egyszerű népet ellene hangolták volna, itt nem vártak csodákra, nem kértek jeleket bizonyítékul. Az elpogányosodott szichemiek között bőséges aratás volt. Az Én drága Fiam szíve tele volt reménységgel, hogy evangéliuma, ha terjed a pogány világban, sokkal nagyobb sikerrel fog járni, mint a zsidók között.

Otthagyva Szamáriát, tanítványaival együtt elindult Galilea felé, északi irányban. Közeledve hazájához szomorúan mondogatta barátainak: „-Prófétának nincs becsülete saját hazájában.”

Gyermekeim! Nem kell messzire menni. Nézzétek Nagyfalut, Sükösdöt, Kadarkútot! Saját lakosaikból alig jár oda néhány ember, pedig kegyelmekkel bőségesen elárasztott helyek. Például ez az ajándék, amit ezekben a percekben kaptok, ti, akik hűségesen jártok ide – páratlan kegyelem. Nem sok helyen van összekötve az engesztelés égi tanítással. A helyben lakók nagy része mégsem vágyódik ide, szívük zárva van a kegyelemáradat előtt. Miért? Mert senki se próféta a saját hazájában, ahogy Jézus mondja.

Galileába érkezvén Jézus egyedül maradt, mert tanítványai szétszéledtek, ki-ki visszatért hazájába: Kánába, Betszaidába és Kafarnaumba. Ez utóbbi helyen történt a következő eset. Jézus Péter házában szállt meg és felkereste egy főtiszt fényes kíséretével. Elé terjesztette kérését, hogy gyógyítsa meg haldokló fiát. Jézus először nem akart segíteni. Úgy érezte, nem a Messiást látják benne, hanem a csodatévő embert, aki meggyógyítja őket nyavalyáikból. Így méltatlankodott: „-Milyen hit a tiétek? Ha csak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek!”

„-Uram, – könyörgött a főtiszt – jöjj le, míg meg nem hal a gyermekem!” Jézus meghatódott e fájdalomkitörésen. „- Menj el, a te fiad él – mondta az aggódó apának.” A tiszt habozás nélkül hitt, és távozott. Útközben elé jöttek szolgái és megnyugtatták, hogy fia él. Abban az órában hagyta el a láz, mikor ő Jézussal beszélt. Ennek a csodának nagy visszhangja lett. Amilyen csöndben történt a kánai menyegzőn a víz borrá változtatása, épp oly feltűnő és nyilvános volt a főtiszt haldokló fiának meggyógyulása. Ezzel a csodával meg kívánta erősíteni Szent Fiam a közvélemény előtt hatalmának, mindenhatóságának hírét. Ezután körülbelül 3 hónapig maradt Galileában. Városról városra, faluról falura járva tanította a népet és sok csodálatos gyógyítást vitt végbe. Egyre nagyobb lett a tekintélye. Februárban tartották Jeruzsálemben a Purim (a Sors) ünnepét. Ez volt a második látogatása a fővárosban. Ott tartózkodása döntő hatással volt küldetése további fejlődésére.

Amint a mai tanításban hallottátok, Jézus a szamáriai asszonynak egy olyan vízről beszélt, amitől többé nem lesz szomjas. Ő és Én, Atyátok ma lélekben, misztikusan ezzel a különleges vízzel szeretnénk megitatni benneteket. Mi ketten, itt állunk egymás mellett. Dicsőségünk fénye betölti az egész termet. Fölöttünk lebeg a Szentlélek Isten, galamb alakban, kiterjesztett szárnyakkal. Megváltótok kebléből kiemeli Szent Szívét, melyet a bűnök fekete töviskoszorúja fon körül. Tetején magas szeretetláng lobog, mely irántatok érzett szeretetét szimbolizálja. Szívsebe, a lándzsa helye egyre jobban ragyog és hirtelen egy fényes vízsugár tör ki belőle. Én, Mennyei Atyátok az Égből hoztam magammal egy csillogó aranykelyhet, melyet a vízsugár elé teszek és teletöltöm. Mire megtelik a nagy kehely, a Szívseb már nem ontja magából tovább a vizet. Jézus, ahogy jobb kezében tartja Szívét, rátok emeli tekintetét, mely végtelen szeretettől sugárzik és megnyitja ajkait. Hallgassátok! Drága, szeretett Engesztelőim! Szent Szívem Sebe az Örök Élet vizének forrása. Atyám és Én most megajándékozunk e csodálatos vízzel benneteket. Ha ezt a vizet megízlelitek lelketekbe háromféle kegyelmet kaptok:

1.) Először is bőséges, magasfokú szellemi örömöket, melyektől megnő bennetek az Istenszeretet, lángol a szívetek az Isten iránti érzelemtől, mintha kitágulna a kebletek, szólni se tudtok a boldogságtól. E vízzel ezt árasztom belétek.

2.) Másodszor e vízzel az együttérzés kegyelmét adom nektek. Magasfokú empátiát fogtok tapasztalni az én szenvedéseim iránt. Ugyanakkor ezután a korty után sokkal jobban át tudjátok érezni felebarátaitok örömét és bánatát.

3.) Ez a víz, az Örök Élet Vize, megadja nektek a könnyek ajándékát. Elég, ha rátekintetek egy szentképre, mely Engem ábrázol, vagy egy templom előtt elhaladtok, vagy kiejtitek a nevemet, és máris könny szökik a szemetetekbe.

Atyám, kezében tartva a vízzel teli kelyhet, közétek megy. Mindenki előtt megáll, ajkatokhoz érinti és ti kortyoljatok belőle! Most nyeljétek le! Olyan mértékben fog működni bennetek az Élet Vize, amilyen erős a belé vetett hitetek, és amekkora áhítattal és összeszedettséggel fogtok ezután imádkozni egyedül és közösségben egyaránt.

A Szentlélek ehhez az áhítathoz és összeszedettséghez hozott nektek egy erősítő ajándékot. Mindenkinek a feje fölé repül és egy tüzes lángnyelvet bocsát rátok, mint az apostolokra valamikor. Ez a lángnyelv az Ő isteni szeretetéből forró áhítattal és szent összeszedettséggel tölti el szíveteket.

Újra Én szólok hozzátok, Kicsinyeim! Köszönöm, hogy végighallgattátok a felnőtt Jézus fontos küldetésének eddigi állomásait. Mélyen szívjátok magatokba életének minden részletét, mert majd tovább kell adnotok frissen, újonnan megtért felebarátaitoknak.

Megáldalak benneteket az igaz ismeretszerzés örömének lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.12.17

Szentlélek: Jézus élete XIV. A betszaidai csoda

Szentlélek: Drága Engesztelőim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Áldottak legyetek, amiért eljöttetek és elfogadtátok meghívásunkat. Tudom, ma is sok lelket fogtok menteni. Hallgassátok figyelemmel az Úr Jézus életének további eseményeit. Ebben a szép adventi időben gondoljatok vissza beszéd-sorozatunk elejére, az Ő különös, misztikus fogantatására! Olyan szent áhítattal és buzgó előkészületekkel várjátok születésének ünnepét, mint Mennyei Édesanyátok tette. Áldozatokból, böjtökből, önmegtagadásokból, lemondásokból készítsetek egy nagy ajándékcsomagot a kis Jézusnak, amit majd Szenteste a karácsonyfa alá tesztek.

Amint említettük, Jézus 3 hónapig tartózkodott Galileában, és innen Jeruzsálembe ment. Már az első idelátogatásakor feléje fordult a nemzet érdeklődése. Mindenki róla beszélt: a nép, a papok, a farizeusok és az írástudatlanok egyaránt. A csodatételei miatt sokan prófétának tartották, akik viszont ismerték a szent írásokat – mint Nikodémus – Isten küldöttjét, a Mestert tisztelték benne. Messiásnak senki sem nevezte, mert se az egyszerű emberek, se az előítéletekkel teli farizeusok nem tudták elképzelni, hogy egy názáreti ács lesz az ő királyuk, aki majd megszabadítja őket a zsarnok római elnyomatás alól és üdvözíti az emberiséget. Messiási kilétét Ő maga sem fedte még fel népe előtt, még akkor sem, mikor a kereskedők kiűzése miatt heves támadás érte. Isten házának bátor megvédésével észrevették benne a vallásújítót, akit lángoló buzgóság emészt Istenért. Ez volt az első ok, ami kiváltotta ellene a farizeus főpapok gyűlöletét. Tíz hónappal később, mikor újra megjelent a fővárosban, egy nyilvános csodával még jobban maga ellen haragította a merev törvényeket tisztelő papokat.

Egy szombati napon, a betszaidai fürdőben történt a következő eset. Az emberek e tó vízének gyógyító erőt tulajdonítottak. Azt beszélték, hogy időnként valami rejtélyes erő hullámokat okoz a vízen, és aki először belelép a tóba, az azonnal meggyógyul. Volt ott egy ember, aki már 38 éve béna volt. Jézus megszánta és hozzá lépett. –Akarsz-e meggyógyulni? –Uram, nincs emberem, aki engem a tóba bocsásson, mire fölkavarodik a víz, mire pedig én odaérek, más száll le előttem. –Kelj föl, – mondta neki Jézus – vedd az ágyadat és járj!

És azonnal meggyógyult az ember, fölvette ágyát és elment. Azon a napon pedig szombat volt. A farizeusok ezt látván megbotránkozva mondták: –Szabbat van, nem szabad vinned az ágyadat. Az ember így válaszolt nekik: –Aki meggyógyított, azt mondta nekem, vedd az ágyadat és járj! – Kicsoda ez az ember, aki ezt mondta neked? – kérdezték tőle. A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki volt az, mert Jézus hamarosan eltávozott onnan. Jézus később találkozott a meggyógyulttal és így szólt hozzá: –Íme egészséges lettél, többé már ne vétkezzél hát, hogy rosszabbul ne járj!

A béna azelőtt bűnös életet élt és Jézus a lelkét is meg akarta gyógyítani. Ez az ember ettől kezdve mindenfelé dicsérte, magasztalta megsegítőjét, nem is sejtve, hogy ezzel fölébreszti a farizeusok irigységét és gyűlöletét. Ez a csoda volt első feltűnő ténykedése az Üdvözítőnek jeruzsálemi látogatása kezdetén. Napközben a templomban tanított, beszélgetett és egyre jobban elnyerte jótéteményeivel, nyilvános nagy beszédeivel a nép rokonszenvét. Egyre többen hallgatták nagy áhítattal. Nyíltan hirdeti, hogy Ő Isten Fia. Arról beszélt, hogy megalapítja Isten országát, és Istent jóságos, irgalmas Atyának mutatja be. A „szemet szemért, fogat fogért” törvény helyett ellenség-szeretetről, megbocsátásról beszélt. A főpapok az Ő „istenfiúság” elméletét legnagyobb istenkáromlásnak minősítik. Féltik tőle merev törvényeiket, melyekkel rémségesen elferdítették Mózes törvényét. Rengeteg kicsinyes előírást tettek hozzá, és így megnehezítették az egyszerű zsidó emberek életét. Amikor Jézust kérdőre vonták, hogy a fürdőben hogyan merészelt szombaton gyógyítani, Ő Atyjának példájára hivatkozva mondta: –Az én Atyám mind ez ideig (öröktől fogva) munkálkodik, én is munkálkodom tehát.

Isten maga a cselekvés, az Ő működése által él mindenki és van minden. Ha megszűnne a munkája, minden teremtmény megsemmisülne. Azzal a bátor kijelentéssel, hogy a farizeusok szemében Istent Atyának nevezi, nyíltan állítja, hogy Ő nem más, mint Isten Fia. Ez volt az első ünnepélyes kinyilatkoztatás, ami elhagyta ajkát. A farizeus főpapok nagy részét ez az istenfiúi kinyilatkoztatás azért botránkoztatta meg, mert még nem ismerték a Szentháromság titkát. Azt hirdették: –Jehova a mi Istenünk, és Jehova egy. Ebbe a fogalomba sehogy se tudták beleilleszteni, hogy Istennek fia van, aki ugyanolyan isteni hatalommal és erővel bír, mint Ő. Pedig Jézus kijelentette, hogy az Atya és Én egyek vagyunk… Aki engem lát, az Atyát látja. Ezt a tényt a főpapok nem tudták elfogadni.

Tehát Isten leküldte a várva-várt Messiást az emberiségnek, de nem hittek benne, elhatározták, hogy elfogják és megölik. A farizeus főpapok nem fogadták el az Ő bátor egyenes szavait arról, hogy Ő Isten fia. Tanúbizonyságra vártak. Nem vették észre, hogy az első tanú keresztelő Szent János volt, aki rámutatva így szólt: Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ezt az első tanút, mint igaz prófétát, lefejezték. A második tanú maga a Mennyei Atya volt, aki János és a sokaság előtt a felhőkből így szólt: „Ez az Én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Istenben sem hittek, mint tanúban. Harmadszor Jézus csodái tanúskodtak az Ő istenfiúsága mellett, de ezeket a gonosz lélek hatalmának tulajdonították. Végül a Szent Írások tanúsítják, hogy elérkezett a Messiás. Olvashatjátok Dávid 110. zsoltárában a Messiás főpapságáról: „Azt mondja az Úr az Én Uramnak: Ülj jobbomra és minden ellenségedet lábad alá teszem zsámolyul. Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette. Születésed óta tiéd a királyi méltóság a szent hegyen…” Az akkori főpapok Izajás próféta jövendölésében sem ismerték fel Jézus Krisztust, a Messiást: „Mert gyermek születik, fiú adatik nékünk, az Ő vállára kerül az uralom: így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten… Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában…” Jákob jövendölése se ébresztette föl őket, mely meghatározza a Megváltó eljövetelének idejét és Mózes jövendölése se, mikor a hozzá hasonló nagy próféta eljövetelére céloz, azzal fenyegetve azokat, akik nem hallgatnak rá, hogy ki fognak írtatni a népből.

Kedves Engesztelő Gyermekeim! Ma sincs másképp. A nagyok, az előljárók, a teológiai doktorok közül sokan vajon hogyan fogadnák Jézus Krisztust, ha most testben eljönne közétek? Hiszen a nyilvános jelenéseket sem hiszik, és évtizedeken át vizsgálgatják, abból a célból, hogy megvédjék Isten tiszta igéjét. Azt hangoztatják, hogy nem kellenek látnokok, próféták, jelenések, mert az evangéliumban minden benne van. Csakhogy az a baj, hogy ismerik ugyan az evangéliumot, de nem élik. Jézus ma nem testben van közöttetek, hanem a választottak, próféták által küldött szent szavaival. Rajtuk keresztül felhívja az emberiség figyelmét arra, hogyan kell az evangélium szerint élni. Azonkívül segít nektek felkészülni a rátok váró komoly megpróbáltatásokra. Mivel a sok akadályozás miatt sokkal több gyermekünkhöz nem jutnak el az üzenetek, minta ahányan olvassák, ezért minden esemény váratlanul fogja érinteni őket. Emberek millióit éri majd úgy a Nagyfigyelmeztetés, hogy elmerülve a világban, gyanútlanul, súlyos bűnökben, hitetlenségben, közömbösségben kell majd megtapasztalniuk életük legnagyobb megrázkódtatását. Ha viszont ilyen tárgyú szentbeszédeket, előadásokat, TV műsorokat hallhatnának és láthatnának, ha a rádiók széltében-hosszában sugároznák, és a napilapok foglalkoznának e fontos témával, az emberek tömegével bűnbánatot gyakorolnának, gyónni mennének, megtérnének és a templomok megtelnének. Mint ahogy Jézust az Ő korában nem fogadták el, üldözték, ma szent szavát rejtik véka alá, és aki mégis terjeszteni meri, hamis prófétának, eretneknek bélyegzik meg, és gúny tárgyává teszik.

Drágáim, egy hét múlva itt a Szenteste. Szívetek tele van szent várakozással. Szeretnénk megajándékozni benneteket egy szép megható misztikus élménnyel. Ugyanaz a Jézus száll le közétek, aki a betszaidai tónál meggyógyította a bénát, de most újszülöttként érkezik. Hirtelen ragyogó, fehér fény tölti be a termet, mely mindannyiótokat beborít. Én, a Szentlélek Isten látom, hogy a fény angyalok sokaságából árad. Kezükben hárfa, trombita, citera, lant. Szent Rafael arkangyal áll előttük és intésére megindul a mennyei zene és ének. E percben a magasból egy fényes fehér felhőn alászáll Mennyei Édesanyátok karján az újszülött Jézussal. A Szűzanya ünnepi ruhát öltött, világoskéket, aranyszínű csillagokkal díszítve. Fehér fátyla körül 12 csillagból álló korona. Vállait hófehér, puha szőrmének látszó, rövid palást borítja. A kisded fehér térdig érő ruhácskában van. Alszik Édesanyja szívéhez simulva. Az angyalok zenéjére fölébred és érdeklődve néz körül. Rámosolyog Édesanyjára, aki így szól hozzá:

–Kisfiam! Ez az éteri muzsika Neked szól. Születésnapi ajándék az angyaloktól.

Csilingelve nevet örömében, és kezecskéjével puszit dob a zenélő angyalok felé. Majd rátok tekint, engesztelőkre, akik egészen át vannak itatva az égi fénytől és kéri a Szűzanyát, hogy vigye körbe Őt köztetek. Elindulnak felétek. Mindenki előtt megállnak egy percre.

–Édesanyám, úgy szeretnék egyenként egy kicsit a karjukban lenni!

–Kisfiam, kérésed máris teljesült. Már ott is van nálatok a kis Jézuska. Nyújtja a karját és szeretettel megsimogatja arcotokat. Mivel nála nincs lehetetlen, ez egyidejűleg történik mindegyiketekkel és most egyes szám második személyben szól hozzátok:

–Ó, drága Kistestvérem! De jó az öledben lenni. Úgy érzem most magam, mint mikor szentáldozás után a szívedbe szállok. Tisztaság és szeretet árad belőled Felém. A mai tanításban hallhattad, hogy a farizeus főpapok milyen ridegek, ellenségesek, irigyek és szeretetlene voltak Irányomban. Te, most testvérem, ölelő karjaiddal, csókjaiddal és dédelgetéseddel egészen megvigasztalsz az ő szeretetlenségük miatt. Vigasztalsz a sok-sok kortársad miatt is, akik Karácsonykor elmerülnek az ajándékozás, evés-ivás, szórakozás, vendégeskedés örömeiben és egy pillanatra se gondolnak Rám. Kedvesem! Köszönöm, hogy olvasod és terjeszted üzeneteimet – amennyire lehet – és olvasod az utolsó prófétámmal küldött imáimat. Talán nem is sejted, hogy ezekkel az imákkal milyen sokat segítesz az emberiségen. Hajolj le hozzám! Ajándékul egy égi, színes virágokból álló rózsakoszorút teszek a fejedre, áldott Karácsonyt kívánok neked. Most visszamegyek Anyukám ölébe. A Szűzanyával és a Szentlélekkel együtt mindhárman megáldunk benneteket a szeretet ünnepi lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.01.15

Jézus: Jézus élete XV. Galileában

Jézus: Szívem összes szeretetével köszöntelek benneteket. Ne féljetek, Gyermekeim, Én vagyok, a ti Üdvözítőtök. Ma a galileai működésemről szeretnék részletesebben beszélni nektek.

Mindenekelőtt az akkori Galileát mutatom be, hogy milyen volt ez az ország az Én koromban. Míg a dél-keletebbre fekvő Júdea volt a zsidóság politikai, nemzeti és vallási központja – hiszen ott volt a főváros, Jeruzsálem, a templom, ott székelt a kormány – addig Galileát lenézték, gúnyosan „pogányok kerületének” hívták. Heródes egyik fia, Antipas kormányzott fölötte. Termékenysége és vidékének változatossága, természeti szépségei miatt ez a tartomány volt Palesztínának legértékesebb és leghíresebb tartománya. Itt nőttem fel, Názáretben, itt volt a kánai menyegző, első csodám színhelye. Itt van a gyönyörűséges, és szeretett Genezáreti tó, és itt folyik a Jordán kezdődő szakasza. Ahogy rátekintettem fennsíkjaira, rónáira, hullámos dombjaira, magas hegyláncaira, zordon szakadékaira, zöld fűvel borított üde lejtőire, csillogó víztükreire, mindig betöltött a hála Atyám iránt, hogy ennyi szépséget ajándékozott népemnek. Ó, Gyermekeim! Mára mi lett Galileából? Végtelen pusztaság, ahol arabok legeltetik nyájaikat. A régi városok romjain a mecset és a minaret körül nyomorúságos négyszögletes házak sorakoznak. Néhány kereskedő karaván vonul át ma a kihalt országon. Názáretet ma már nem nézik le, mint az Én időmben, hanem zarándokok látogatják, keresvén ott a Szentcsalád emlékeit. Merő rágalom volt, hogy „pogányok”-nak nevezték a galileaiakat, mert őket nem rontották meg a szomszédaik. Megtartották tiszta zsidó hitüket. Igaz, hogy sok római, föníciai és szír ember lakott ebben a tartományban, de ők megmaradtak igazi zsidónak. A háborúk idején az idemenekült, üldözött júdeaiakat nem egyszer befogadták és rejtegették. Már csak hálából se szabadott volna lenézni őket. Itt is a népet az iskolázott írástudók, farizeusok vezették. Ők is egyetértettek a köznép rómaellenes viselkedésével, de volt egy pártjuk: a herodiánusok. Szadduceusoknak nevezték őket. Ez a gazdag és tekintélyes párt elismerte a Heródesek uralmát, barátkozott velük és ellenzett minden zendülést, ami a rómaiak ellen volt. A farizeusok és a szadduceusok tanításai a népet nem érdekelték. A tömeg érzelmeit a hazaszeretet és a Messiás-várás jellemezte. Tele voltak az emberek reménnyel, hogy közel van már a mennyek országa. Mivel beszédeimben gyakran használtam ezt a kifejezést, felgyújtottam vele a galileaiak szívét. A zsidók között volt egy politikai csoport „Isten országa” névvel, mely Izrael királyságának visszaállításáról, a római elnyomás alól való szabadulásról álmodozott, és egy olyan Messiásról, aki világi feje lesz a birodalomnak. Ez, drága Gyermekeim, csalódást okozott Nekem. Én nem azért jöttem a világra, hogy politikai hatalomra tegyek szert, hanem hogy elhozzam az egész emberiségnek az üdvösséget. Amikor Isten Országáról beszéltem hallgatóimnak, akkor tudatosítottam bennük, hogy ez az ország nem e világról való, mert a földi világban csak anyag, állatiasság, és ész van, és ezek mind alacsonyabb rendűek Isten Lelkénél. Volt, aki megkérdezte, hogyan lehet bejutni abba az országba, hiszen mi is anyagból vagyunk? Azt feleltem neki, hogy nagy átváltozáson kell átmenni, le kell mondani az anyagi javakról, a kényelemről, a bűnökről, el kell fogadni a szenvedést, mely tisztítja a lelket. Azt is kifejtettem nekik, hogy az „Isten országa” örök. Mivel Isten, aki öröktől fogva van és lesz, létrehozta ezt a helyet, örökké létezővé tette, hogy fölötte álljon minden időknek és századoknak. Elmondtam, hogy ez a békesség országa, mert Isten maga a szeretet, és ahol Ő uralkodik, ott béke és szeretet van.

Drága Gyermekeim! Ha akkor éltetek volna, amikor Én, és Galileában születtetek volna, lelketek ugyanígy vonzódott volna Hozzám, mint itt. Elmélyülten hallgattátok volna szavaimat. Igyekeztetek volna minél közelebb letelepedni körém, hogy jobban halljatok és lássatok Engem. Lehet, hogy egyiketek megkérdezte volna:

-Mester! Honnan való ez az ékesszólás?

-Gyermekeim! A nyilvános beszéd tehetsége a Lélek csodás adománya. Aki így szól a néphez, az szilárd meggyőződést tud kialakítani a hallgatója szívében és magasztosabb elhatározásokra, a hősiesebb erényekre és az önzetlenebb szeretetre ösztönzi őt. Egy másikotok ezt kérdezné tanításom közben:

-Drága Mester! Hogy lehet az, hogy szavaid mindig a legtalálóbb aranymondásokat tartalmazzák.

-Azért, mert Isten Fia vagyok, birtokosa Atyám teljes tudásának. Konkrétan melyik mondásra gondolsz, kedves Fiam?

-Például a felebaráti szeretet elmélyítésére ezt mondtad: „Mit látod meg a szálkát atyádfia szemében, magad szemében pedig a gerendát nem veszed észre.” A bűnösök iránti elnéző jóságot tanítva így szólsz: „Aki közületek bűn nélkül vagyon, az vesse rá először a követ.” Ekkor eloldalgott a dühös tömeg, és Te megbocsátottál a házasságtörő asszonynak. A hóhéraidnak pedig ezt mondtad: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.” Végül így vigasztaltad a csüggedőket és szenvedőket: „Jöjjetek Hozzám mindnyájan, ki elfáradtatok és meg vagytok terhelve, Én felüdítelek titeket.”

Majd a harmadik engesztelő is hozzám fordulna kérdésével:

-Édes Jézusom! Hogy lehet az, hogy tanításod minden szava egyaránt megérinti kortársaid lelkét, és a miénket is, akik a 21. században élünk?

-Drága Kicsi Engesztelőm! Ez azért van, mert az én Igéim örökérvényűek, soha el nem múlnak. Figyeld csak! A legnagyobb művészek, tudósok, politikusok, királyok, császárok és különböző vallásalapítók szavait, évek, évszázadok, évezredek után homály fedi, emlékük eltűnik, de az Én mondásaim örökre ott tündökölnek az Evangélium lapjain.

Kedveseim! Volt még valami a szónoki képességem mellett, ami a galileaiakban növelte a tisztelet Irántam: a csodatevő erőm. A csodák még jobban megfogják az emberek szívét, mint a szavak.

Most pedig elmesélem nektek, mit történt Velem a galileai zsinagógában, Názáretben. Az imák és a törvények szakaszainak felolvasása után Engem kértek fel, hogy olvassak fel valamelyik prófétából. A kezembe adták a szent tekercset, kigöngyölgettem és Izaiásra akadtam:

„Az Úr lelke énrajtam, azért kent föl engem, elküldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, hogy meggyógyítsam a töredelmes szívűeket, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak, és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, hogy hirdessem az Úr kedvenc esztendejét és a visszafizetés napját.”

Összetekertem a könyvet és visszaadtam a szolgának, majd helyemre ültem. Mindenki engem nézett és ennyit mondtam nekik: -Ma teljesedett be az írás, füleitek hallatára.

Ezután konkrétan megmagyaráztam a názáretieknek, hogy Én vagyok, akire leszállt az Úr lelke, akit felkent. Én vagyok a Messiás, és azok a feladataim, amit Izaiás megjövendölt. A zsidó papok feldühödtek és jeleket, csodákat követeltek tőlem, amivel bizonyítom előttük Messiási mivoltomat. Nem voltam hajlandó csodákat tenni, ezért még jobban haragra gerjedtek. Így feleltem nekik: -Bizony, bizony mondom nektek, hogy egy próféta se kedves saját hazájában. Ezzel a mondatommal éreztettem velük, hogy ha itt nem hisznek Nekem a saját honfitársaim, majd megyek a pogányokhoz, akik bizonyára befogadnak.

Erre habozás nélkül kiűztek a zsinagógából, kitaszítottak a városukból, és le akartak lökni a hegy szirtfokáról. Isten ereje védett meg. Senki sem tudott bántani és sértetlenül átmentem közöttük.

Drága Gyermekeim! Nemcsak 2000 éve űztek ki Engem a templomból, hanem megint ezt fogják tenni Velem hamarosan. Bízom benne, hogy ti, Követőim megvédtek majd Engem. Én, most a képzelet szárnyán a jövőbe viszlek benneteket, a közeljövőbe. Fogjátok meg a kezem, indulunk. Már több templomot átrendeztek, modernné alakították. A TV-ben is láthatók az átalakított, leegyszerűsített templombelsők. Megérkeztünk a helybéli templom elé. Gyanús, hogy tárva-nyitva van és nagy teherautó áll előtte. Engem nem látnak a benn pakoló sötétöltönyös férfiak, de titeket igen. Rátok parancsolnak, hogy most nem lehet imádkozni, mert felső utasításra nekik ki kell üríteni a templomot. Megragadják a két oltárt, viszik és becsúsztatják az autó hátsó nyitott ajtaján. A tabernákulum következik. Túl terebélyesek az oltárok ez már nem fér be, leteszik a templom külső fala mellé. Egy engesztelő társatok nem fogadott szót. Ott maradt és elbújt kívül a templom mögé. Az emberek folytatták a pakolást a képekkel és szobrokkal. Beszállnak a gépkocsiba, és úgy tervezik, hogy a maradékért visszajönnek. Ahogy elindul az autó és eltűnik, az én bátor gyermekem előjön, körülnéz, és odamegy a tabernákulumhoz. Sajnos be van zárva. Minden erejét összeszedve felfeszíti, kiemeli a kicsi Szentostyákkal teli cibóriumot. A szentségtartót otthagyja, mert üres. Újra körbenéz. A végtelenül értékes Oltáriszentséget elrejti a táskájába és felszáll egy buszra. Egy távoli városba utazik, annak is a legszélére. Én, Jézus ott ülök mellette a buszban. Egyik kezemmel átölelem a vállát, a másikkal fogom a táskáját, ami az ölében fekszik. Megérkezik a házba, ahol egyik buzgó engesztelőtársa lakik. Suttogva mutatja, amit hozott, közösen elrejtik egy szekrénybe, rázárják az ajtót. A kulcs a háziasszony zsebébe kerül, mindketten letérdelnek és könyörögve kérnek Engem, hogy küldjek ide egy bátor felszentelt papot és sok engesztelő testvért. Én a hátuk mögött állok, kezemet áldólag a fejükre teszem. Mikor az ima végén felállnak, egyenként Szent Szívemre ölelem őket. Akié a ház, annak homlokára aranykeresztet rajzolok, a másikára egy piros véres keresztet. A vendég siet haza, már viszi is a busz.

Ti, a többiek, akiket hazaküldtek a helyi templomból, szomorúan, rémülten, reszketve imádkoztok. Van, aki családtagjaival beszéli meg az eseményeket. Minden engesztelőm lakásába elmegyek. Átölelem és megáldom. Ugye érzitek szeretetemet? Este 6 órára ér haza az Én bátor gyermekem, aki megmentett Engem a megsemmisítéstől és meggyalázástól. Nem is sejti, hogy van egy árulója. Egy asszony a ablakból végignézte a tabernákulum feltörését és a „lopást”. Mikor az öltönyösök visszajöttek a többi holmiért, ott állt a templom előtt, és elmondta, mit látott. Azt is tudta, ki volt a tettes. Még aznap este a sötétben elkísérte a két férfit gyermekemhez. Azok becsöngettek, két karjánál megragadták az Én védelmezőmet, és betuszkolták az autóba. Ő mosolygott és ennyit mondott nekem: -Uram, eljött az én órám, követlek. Fogadd el áldozatomat és használd fel szenvedésemet és halálomat a lelkek javára! Amen.

És most, drága engesztelőim, visszatértünk a jövőből. Itt ültök előttem, megrendülve. Ne féljetek! A galileaiak kiűztek a templomukból, de még a városukból is. Ti soha nem fogtok kiűzni Engem, mert veletek, bennetek, szívetekben, lelketekben és lakásaitokban élek. Kölcsönösen vigyázunk egymásra.

Megáldalak benneteket az örök hűség lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.01.21

Mennyei Atya: Jézus élete XVII. A bélpoklos és az inaszakadt

Én: Drága Mennyei Atyám! Hálásan köszönöm, hogy te Ég és Föld leghatalmasabb Királya leszállsz közénk, porszem gyermekeidhez és égi szavaiddal ajándékozol meg minket. Jöjj Szentlélek Istenem, hogy Atyánk bölcs szavait méltóképpen tudjam közvetíteni! Szent Mihály arkangyal, védelmezz…

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a ti Mennyei Atyátok, Teremtő és Gondoskodó Istenetek, és eszközöm hangján szólok hozzátok. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket. Öröm számomra, hogy újra az Én kedves egyszülött Fiamról beszélhetek nektek. Folytatom nyilvános működésének eseményeit. A kafarnaumi ördögűzés után a genezáreti tavat környező többi várost is végigjárta. Legtöbbet Betszaidában és Korazimban tartózkodott. Betszaida egy kis halászfalu volt, ott született Péter. Ezt a várost egy fontos karavánút keresztezte, mely a Földközi tengert összekötötte Damaszkusszal. Ma már csak a romjai vannak meg. A másik város, ahol sokat tanított, gyógyított Jézus: Korazim. Kafarneumtól északra épült a tó partján. A jelenlegi romokból lehet látni, hogy volt zsinagógája is. E két városban és a többi tóparti településen is sokat tevékenykedett Jézus. Lenyűgöző beszédeivel, csodáival, gyógyításaival nagy hírnévre tett szert. Bármelyik városba belépett tanítványaival, csak úgy özönlött felé a lelkes nép apraja-nagyja. A Genezáreti tó körüli eseményekből az evangélium csak egy történetet jegyez fel, azt, amikor meggyógyította a bélpoklost. Ez egy ragályos betegség, és még ma is felüti fejét Palesztinában. A zsidók a bélpoklosságot Isten büntetésének tekintették, és átkozódásaikban is csak a leghalálosabb ellenségeiknek kívánták. Az ilyen beteg bőre tele van pikkelyekkel, hámlik, szemük vörös gyulladásban van, fülük és orruk csupa fekély, bőrük fehér és fényes. Szegények nagyon szánalmasak és visszataszítóak.

Az ördögűzést követően Szent Fiam Kafarnaumból igyekezett a tóparti városok felé, hogy az ott élő honfitársait is taníthassa. Már besötétedett, csak az apostolai voltak vele. A város szélén egy ilyen visszataszító bélpoklos közeledett felé félve, térdre borult előtte és alázatosan kérte, hogy gyógyítsa meg. A tanítványok rettegve hátrébb léptek, és figyelmeztették Mesterüket, hogy hozzá ne érjen, mert elkapja a betegséget. Jézus hátrafordult, rámosolygott tanítványaira, megköszönte féltő szeretetüket, és kérte, hogy bízzanak benne. Mélyen meghatotta a beteg alázatos hite, pikkelyes, sebes arcát megsimogatta és így szólt hozzá: „Akarom, tisztulj meg!” És még hozzátette: „Vigyázz, ne mondd el senkinek, hanem menj, mutasd meg magad a papnak, és ajánld fel a Mózes rendelte áldozatot bizonyságul!” Az apostolok nem győztek csodálkozni, mert az érintés után az ember teljesen egészséges lett. A bélpoklos gyógyítása volt a legnagyobb csodák egyike, mely az Ő korában igazolhatta messiási küldetését. Az egész Ószövetségből csak Mózes és Illés tett ilyet. Mózes a nénjét, Miriámot, Illés pedig a szíriai Námánt gyógyította meg.

Hiába tiltotta meg Jézus a meggyógyultnak, hogy beszéljen róla, ujjongó boldogságát nem tudta magába zárni és mindenütt hirdette. Ennek azután az lett a következménye, hogy Fiam elhagyta a várost. Még korainak tartotta, hogy a farizeus főpapok vádló szemei elé kerüljön. Ettől kezdve nagyon sok bélpoklost meggyógyított, mindet, aki csak hittel és bizalommal fordult felé.

Útja megint Kafarnaumba vezetett. Alighogy megérkezett, rengetegen vették körül. Már alig várták, hogy visszatérjen. Egy emeletes ház felső ablakába állt és onnan szólt a néphez, akik széles gyűrűbe vették körül az épületet. Nemcsak egyszerű emberek gyűltek ott össze, hanem farizeus papok, írástudók, Júdea tartományaiból, még Jeruzsálemből is eljöttek. Egyesek nem annyira azért voltak jelen, hogy tanuljanak tőle, hanem hogy cáfolják, belekössenek szavaiba. Miközben beszélt a tömeghez, egy inaszakadt beteget akartak eléje vinni. Mivel a ház körül oly sokan voltak, hogy képtelenség volt átfurakodni az emberek között, egy két ügyesebb közülük a padlásra vezető létrán fölmászott a tetőre, lebontották a Jézus feje fölötti tetőrészt, és kötélen eresztették eléje a beteg, béna ember ágyát. Az Én drága Fiam jó Szíve nagyon meghatódott ekkora hit buzgóságának a láttán. Hogy mit tette erre, azt eszközöm fogja felolvasni nektek Márk evangéliumából:

„Hitüket látva, Jézus így szólt a bénához: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.”Néhány írástudó is ott ült. Ezek ilyen gondolatokat forgattak magukban: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?” Jézus lelke mélyén rögtön belelátott gondolataikba. „Miért gondoltok ilyet magatokban?”-kérdezte. „Mi könnyebb, azt mondani a bénának : Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok, hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására. Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza.” Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment. Mindnyájan ámultak, dicsőítették az Istent s hozzáfűzték: „Ilyet még nem láttunk soha!” ”

Drága Gyermekeim! Ezzel az evangéliumi részlettel szeretném felhívni figyelmeteket Szent Fiam bölcsességére. Hogyan, milyen sorrendben gyógyította az inaszakadtat? Először a lelkét, azután a testét. Nektek is szabad gyógyulást kérni magatok vagy betegeitek számára, mint a bénának, de ha helyesen akartok imádkozni, akkor először bánjátok meg bűneiteket, és kérjetek bocsánatot magatoknak és azoknak, akiknek gyógyulást kértek, és csak utána könyörögjetek a testetek egészségéért, vagy más fizikai gyógyulásáért.

Van egy asszony, Marika, akit súlyos, hátsófali infarktussal műtöttek. Mélyen hívő sógornője éjjel-nappal imádkozott a műtét sikeréért, életben maradásáért. De bizony valahogy eszébe se jutott, hogy ateista lelkének megtérésért kérje. E buzgó gyermekem kérését teljesítettem, az orvosok ámulatára sikerült visszahozniuk a klinikai halálból, ma is él, dolgozik, végzi a háztartását. Változatlanul nem hisz Bennem, gúnyosan mosolyog, mikor sógornője emlékezteti csodálatos gyógyulására, az ima erejére. Gőgös és folyton elégedetlen, hálátlanul hátat fordít Nekem. Jelenleg a pokol felé halad. Jobb lett volna az imát a lelkével kezdeni. Csak azért gyógyítottam meg, hogy irgalmamban időt adjak neki a megtérésre, mert ha a műtőasztalon hald volna meg, a Sátán markába került volna.

Az evangéliumnak ebben a szakaszában bölcsességén kívül szerénysége is kiviláglik: Emberfiának nevezi magát. Pedig még soha nem élt ember, aki ilyen fönséges szavakat mert volna kiejteni, mint Ő: „Fiam, bűneid bocsánatot nyertek.” Bizony a bűnt csak Isten bocsáthatja meg. Ő azért mert jogot formálni erre, mert Én, az Atya lakozom benne, Velem egyenlő. Olyan tökéletes, hatalmas, mindenható és irgalmas, mint Én vagyok. Bizony nem káromkodás volt ez Tőle, hanem isteni igazság. Ő, mint Emberfia, Isten fia is, és mint ilyen, bemutatja erejét, hatalmát és meggyógyítja az inaszakadtat.

Drága Gyermekeim! Lehet, hogy néha megfordul fejetekben, hogy milyen jó lett volna akkor élni, amikor Jézus, és ott lenni a közelében. Odamenni Hozzá betegségeitekkel és odakísérni hozzá betegeiteket, szenvedő testvéreiteket. Semmi akadálya! Nem választhat el Tőle ez a 2000 év! Itt áll előttetek, mint feltámadt, megdicsőült Jézus és így szól hozzátok: Köszöntelek benneteket, drága Testvérkéim. Lélekben egyenként járuljatok Elém! Mutassátok szíveteket, hadd tekintsek bele. Ó, egyik-másik gyermekem szívében túláradó örömet látok. Neked, Gyermekem, béke és nyugalom árassza el lelkedet… Téged szomorúnak látlak, új seb van benned, egészen közeli szeretted ütötte rajtad. Engedd, hogy megsimogassam! … Te, kicsim, úgy érzed, kihasználnak. Ne aggódj, ez növeli az alázatodat… Benned is, Fiam, ott az apai fájdalom, mert gyermekeid, mire felnőttek lettek, eltávolodtak a hitüktől… Te, leányom, ugyanabban a cipőben jársz. Vallásos nevelést adtál nekik, és most még csak nem is imádkoznak… Ó, mit látok? Ez a szív magányos. Egy megértő, jó társra vágyakozik. Egyelőre szeretetemmel próbálom pótolni ezt a hiányt… Hát, te miért sírsz, Gyermekem? Mert a fiataljaid már nem törődnek, beszélgetnek veled? Ők a saját családjukkal vannak elfoglalva. Gyere, sírd ki magad a vállamon… Te, kicsi lányom, reszketsz a félelemtől. Ezt ellenségem kelti benned, nem engedem, hogy bántsanak. A gonosz csak ijesztget, de nincs hatalma rajtad… Te pedig, Gyermekem, mindig fáradt vagy. Túl sok terhet veszel magadra. Lazíts!… Ó, te Engem követő Harcos gyermekem! A családban mindenki túlbuzgónak tart, túlzásnak tartják a napi szentmisére járásodat. Ne búsulj, majd követnek… Úgy örülök, hogy te, aki most elém álltál, tele vagy hálával, derűvel és mosollyal. Mindenkit ilyennek szeretnék látni! … Téged nyomaszt, hogy nem tudsz eleget imádkozni, mert folyton zavar a család. Ne feledd, első a szeretet gyakorlása. A szeretetszolgálat is imának számít. …Kislányom, elém hoztad fizikai fájdalmaidat. Megsimogatom fájós derekadat, lábadat. Ez az állandó szenvedés, ha elfogadod és felajánlod, mennyei kincseket biztosít neked… Neked pedig Fiam, köszönöm, hogy nem magadra gondoltál, és idehoztad szenvedő betegeidet. Közülük azt gyógyítom meg, akinek az lelki hasznára válik… Kislányom! A te szívedben egy nagyon mély sebet látok. Leányod együtt él valakivel, de nem szentségi házasságban. Mivel hiába figyelmezteted, imádkozz mindkettőjükért. Az anyák imája ragyogó fénysugárként érkezik egyenesen Atyám szívébe. … Gyermekem! Amióta döntöttél Szent Szavaim mellett, az IGAZSÁG mellett, látom megsebezték a szívedet. Azok a lelki testvéreid, akik eddig egyetértettek veled, húzódoznak tőled, és alig köszönnek. Ne ítéld el őket, hanem imádkozz szegény megtévesztett hittestvéreidért…. Ó, te szegény édesanya! Még mindig elhunyt fiadat siratod? Hidd el, Velem van és boldog… Hogy kerül ide ez a sok pap Elém? Te hoztad őket, Gyermekem? Köszönöm, hogy felszentelt szolgáimra gondoltál. Különösen közülük ezekre a lanyhákra. Nemcsak a te lelked fáj értük, hanem az Enyém is. Próbálom megérinteni őket…

Most drága, szeretett Engesztelőim, elégedjetek meg azzal, hogy láthatatlanul állok előttetek és Szent Szavaimat egyenként küldöm nektek. Hamarosan elérkezik az ideje 2. dicsőséges eljövetelemnek, mikor nem eszközömön keresztül, hanem fönséges, királyi hangomon szólok hozzátok. Az Én hangom olyan méltóságteljesen zengő, mint a legszentebb mennyei zene, olyan édesen szeretetteljes, mint a kicsinyét altató édesanya dala és olyan lágy és meleg, simogató, mint a nyári éjszaka enyhe fuvallata. Aki hallhatja, elolvad a boldogságtól. De nemcsak hallani fogtok Engem Eljövetelemkor, hanem látni is. Még a látnokaim is csodálkozni fognak, hogy a legelragadóbb látomásaiknál is felülmúlhatatlanabb vagyok. Mert akkor úgy jelelnek meg nektek, mint ahogy a Mennyben látnak a megdicsőültek, színről színre. És most búcsúzom tőletek, kegyelmem sugaraival beburkolva benneteket.

Újra Én, Mennyei Atyátok szólok. Ezennel befejezem mai égi tanításomat és megáldalak titeket Jézus Krisztus iránti szeretetetek növekedésének kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.02.04

Mennyei Atya: Jézus élete XVIII. A farizeusok növekvő gyűlölete

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én állok előttetek a ti, Teremtő és Gondoskodó Istenetek, szerető Mennyei Atyátok. Örömmel tekintetek végig rajtatok, hogy ti, a leghűségesebbek, újra eljöttetek meghallgatni tanításunkat és menteni a lelkeket. Nagyon alaposan meg kell ismernetek az én szeretett Fiam földi életét, hogy majd alkalmas időben ezt a tudást átadhassátok az újonnan megtért gyermekeimnek. Meglátjátok, éhezni és szomjazni fognak minden szavatokra. Ugyanis Szentlelkem kiáradása után a tömegeknek felébred a hite, de tudatlanok lesznek. Tőletek várják majd a segítséget. Ezért, Kicsinyeim, alaposan véssétek értelmetekbe és szívetekbe, amit Jézus Krisztus életéről hallotok. Közben szorgalmasan olvassátok otthonaitokban az Újszövetséget, hogy a sok ismeretanyag még jobban elmélyüljön bennetek!

Legutóbb az inaszakadt meggyógyításáról volt szó. Ma azt szeretném kifejteni előttetek, hogy minél több jót tett Jézus a köré sereglő néppel, annál inkább növekedett ellene a farizeusok gyűlölete. Hát nem így van veletek is, Engesztelőim? Mivel nemcsak vasárnap, hanem naponta jártok szentmisére, áldoztok, gyóntok, órákig imádkoztok a TV nézés helyett, böjtöltök, áldozatokat hoztok, sok mindenről lemondotok, ezek miatt eltávolodnak tőletek a többi hívők, családtagjaitok, rokonaitok, szomszédaitok. Túlzásnak veszik, amit tesztek, régi barátaitok, ismerőseitek elszakadnak tőletek. Miért? Mert lelketek – az Én irgalmamból – előbbre jár, mint az övéké. Ha veletek ezt teszik, ne csodálkozzatok, hogy Szent Fiam sorsa is ez volt a hithű farizeusok részéről, hiszen hol van a ti jóságotok, istenszeretetetek és áldozataitok az Övétől?

Jézus nyilvános működése alatt a nép sorai közé vegyülve állandóan ott settenkedtek a kíváncsiskodó farizeusok, és várták, mikor lehet belekötni szavaiba, tetteibe.

A béna meggyógyítása után a Mester elhagyta a házat. Tanítványaival és egyre több Őt követő emberrel sétálgatott a Genezáreti tó partján, útközben tanított. Megállt egy vámszedő hivatala előtt, akit Lévinek hívtak, csak ránézett elbűvölő, átható tekintetével, és ennyit mondott neki: -Kövess Engem! Puszta szavai, melyek előbb meggyógyították a bélpoklost, talpra állították az inaszakadtat, most tanítványává, apostolává tették a hitetlen vámost, aki Máté néven a Szentírás evangélistája lett. Lévi e pár szóra ott hagyott mindent, fölkelt, és követte Őt. Egyik nap nagy lakomát rendezett Neki, melyre meghívta barátait, ismerőseit, akik bizony többségükben nem voltak vallásos, hívő emberek. Drága Gyermekeim, tudnotok kell, hogy a farizeusok, törvénytudók, és az őket vakul követő buzgó lelkületű zsidók szóba se álltak azokkal a vallástalan emberekkel, akiknek társasága felfogásuk szerint beszennyezte volna őket, mivel egyedül magukat tartották tisztának, mert ők vakbuzgón követték az előírásokat. Milyen másképpen gondolkodott Jézus. Ő nem tett különbséget tanult és tanulatlan, tiszta és bűnös, szegény és gazdag között. Az Ő szemében mindenki ember, akit meg kell váltani. Szerinte két csoportba lehet osztani az emberiséget: az egyik kitárja a szívét Isten igéje előtt, a másik nem hajlandó meghallgatni Isten hívását, és a kárhozat széles országútján tévelyeg. Kicsinyeim! Nektek Szent Fiam példáját kell követni. Nehogy a farizeusokhoz hasonlóan lenézzétek a közömbös és hitetlen felebarátaitokat! Inkább segítsetek nekik az igaz útra lépni, imáitokkal, áldozataitokkal és apostolkodásaitokkal.

Tehát a farizeusok, mikor látták, hogy Jézus egy asztalról eszik a vámosokkal és bűnösökkel, megbotránkoztak rajta, és tanítványaitól kérdezgették, hogy tehet ilyet. A Mester tanítványai helyett így felelt nekik:

Nem az egészségesek szorulnak orvosra, hanem a betegek. Mert nem jöttem az igazakat hívni, hanem a bűnösöket… Máté így folytatja a Szentírásban: „Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.” Az Én Szent Fiam szemében az erény kedvesebb a szertartásnál, és a jóság többet ér, mint az áldozat. Itt a zsidó vallás állat-áldozataira gondol. Ahogy éppen ezeket mondta tanítványainak, az utána tóduló embereknek és a közéjük vegyülő farizeusoknak, a zsinagóga egyik elöljárója, Jairus lépett hozzá. A 12 éves kislánya haldokolt. Odaborult a Mester lábai elé, és így könyörgött: -Leánykám halálán van, Mester. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen! Jézus azonnal követte őt. Rengetegen tolongtak körülötte, és közben egy már 12 éve vérfolyásban szenvedő asszony mögötte megérintette a ruháját. Szegény, mindenét ráköltötte az orvosokra, de senki se tudott rajta segíteni. Azt gondolta, ha csak ruháját megérintheti, meggyógyul. Úgy is lett, abban a pillanatban elállt a vérfolyása. Lukács ezt az esetet így folytatja a Szentírásban: „-Jézus megkérdezte: – Ki érintett? Mindenki tagadta. Péter pedig megjegyezte: -Mester! A tömeg szorongat és lökdös. Jézus azonban megismételte: -Valaki megérintett, mert éreztem, hogy erő áradt ki belőlem. Az asszony látva, hogy nem titkolhatja tovább, remegve előlépett, eléje borult, és az egész nép füle hallatára megvallotta, hogy miért érintette meg, és hogy meggyógyult abban a pillanatban. Jézus megnyugtatta: -Leányom, hited meggyógyított. Menj békével.”

E csodálatos gyógyítás után alig tett néhány lépést az elöljáró után, hogy siessen lányát meggyógyítani, odaért hozzájuk egy hírvivő, hogy Jairus ne fárassza a Mestert, mert kislánya meghalt. Innen eszközöm, Éva Lukács szavaival folytatja a történetet: „Ennek hallatára Jézus így szólt hozzá: -Ne félj, csak higgy! Megmenekül. Amikor odaértek a házhoz nem engedett be senkit, csak Pétert, Jakabot, Jánost meg a lány apját és anyját. Mindenki sírt, jajgatott, gyászolta a leányt. –Ne sírjatok, szólt rájuk, nem halt meg, csak alszik. Kinevették, mert tudták, hogy meghalt. De Ő megfogta kezét és emelt hangon megszólította: „Leány, kelj fel!” Erre visszatért a lelke, és rögtön fölkelt. Ezután meghagyta, hogy adjanak neki enni. A szülők nem tudtak hová lenni az ámulattól. Megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak a történtekről.” Ezután kedves engesztelőim a csodák sorozata következett. Két vak járult elé gyógyulásért könyörögve. Ezt kérdezte tőlük: -Hisztek-e, hogy megtehetem, amit kértek? – Hisszük mester – felelték áhítattal. Jézus megérintette a két vak szemét és mondta: -Legyen nektek a ti hitetek szerint! Figyelmeztette őket, hogy erről senkinek se szóljanak. Azután eléhoztak egy némát és egy megszállottat. Meggyógyította mind a kettőt: az ördöngösből kiűzte a gonoszt, a némának megnyitotta a nyelvét. A csodák hatására a galileai tömeg egyre jobban lelkesedett, egészen lenyűgözték a Mester tettei. A farizeusok azonban kételkedtek, és elferdítették a csodákat. Azt híresztelték róla, hogy az ördög nevében űzi ki az ördögöket. Ahol csak lehetett belekötöttek. Például egyik szombaton búzatáblában vonult át tanítványaival. Mivel éhesek voltak letéptek egy-egy érett búzakalászt, a szemeket kidörzsölve belőle, megették. A farizeusok ezt látván fölháborodtak. Szombati napra teljes nyugalmat parancsol Mózes törvénye. Még a kalászból sem szabad leszakítani, nem szabad semmit dolgozni, még gyógyítani sem. Jézus megvédte tanítványait. Emlékeztette a farizeusokat Dávidra, és akik vele voltak, hogy bementek Isten házába, és ettek a kitett kenyérből, ami csak a papok számára volt ott. Mégsem kárhoztatják őt. A szükség fölött áll az előírásoknak.

Mikor Jézus újra a zsinagógába ment tanítani megint éppen szombat volt. Új alkalom kínálkozott, amivel megint maga ellen haragította a farizeusokat. Egy elszáradt kezű ember könyörgött hozzá gyógyulásért. Azonnal meggyógyította. Az írástudók ezután megkérdezték tőle: Szabad-e gyógyítani szombaton.

Ő a farizeusok felé fordult és megkérdezte: -Szabad-e szombaton jót tenni, vagy rosszat? Életet menteni vagy veszni hagyni? Azok csak hallgattak. Szent Fiam ezt a kérdést is nekik szegezte: -Ha valakinek közületek egyetlen juha van és az szombaton gödörbe esik, nem ragadja-e meg és nem húzza ki azt? Pedig mennyivel többet ér az ember a juhnál. Ennélfogva szabad szombaton jót cselekedni. A farizeusok a csodától nem hatódtak meg. Jézus szavaitól megszégyenültek és elteltek gyűlölettel. Kezdtek azon tanakodni, miként veszíthetnék el Jézust.

Drága Engesztelőim! Nagyon vigyázzatok lelketekre, hogy a farizeusi gondolkodásnak még a csírája se üsse fel a fejét bennetek. Ne vessétek meg azokat a lelki testvéreket, akik csak vasárnap járnak a szentmisére! Lehet, hogy állapotbeli kötelességeik, lehet, hogy kényelemszeretetük, lehet, hogy családtagjaik ellenállása tartja vissza őket. Ne tegyétek szóvá, hogy a hétköznapi szentmisékre, a közös imaórákra, szentségimádásokra és engesztelésekre rendszeresen járó lelki testvéreitek néha miért nincsenek ott. Ne botránkozzatok meg a temetési szentmiséken résztvevők tudatlan viselkedésén! Lelketek mélyén ez a farizeusi, öntelt érzés lehet ilyenkor úrrá rajtatok: „Lám, én tudom, mikor kell felállni és letérdelni, leülni, hogy mit kell a papnak felelni. Bezzeg ők semmit se tudnak, úgy ülnek, mint a moziban.” Az is farizeusságnak számít, mikor lelki testvérednek büszkén sorolod, hogy naponta hány rózsafüzért és litániát mondasz el. A böjtöket, áldozatokat, lemondásokat is magatokban kell tartani, csak Én, az Isten és te tudjál róla. Így nem veszít értékéből.

Eddig olyan enyhébb farizeusi viselkedésről beszéltem, amelyek még veletek, legbuzgóbbakkal is előfordulhatnak. Most a súlyosabb farizeusi lelkületet szeretném bemutatni nektek.

Ugye ismeritek Szent Fiam elvét, hogy nem az nyeri el Isten Országát, aki mondogatja, hogy Uram! Uram! Hanem az, aki a szeretet alapján cselekszik. Van egy idős asszony, aki napi áldozó. Gyónni nem szokott menni, mert neki a koránál fogva már „nincs semmi bűne”. Amúgy mindenkiről van egy-egy rosszindulatú megjegyzése a szemében, a háta mögött. Családja életét parancsolgatásával, veszekedéseivel pokollá tette. Öregkorára teljesen egyedül maradt. Leesett a lábáról, idegei tönkrementek és egy öregotthonba került. A templomban nála senki se tette össze szebben a kezét. Senki se mondta hangosabban és kifejezőbben a rózsafüzéreket. Az ilyen mai farizeusok nagyon távol vannak tőlem, a széles, pokol felé vezető úton haladnak. Sokat kell imádkozni értük, hogy megváltozzanak.

Vagy másik gyermekem, aki szintén élenjár az imádkozásban, szíve mélyéből, saját szavaiból szól Hozzám, de ugyanakkor több ember felé haragot táplál magában. Nem képes megbocsátani, minduntalan ítélkezik és rágalmaz. Ezek a vallásukat gyakorló, mai, farizeus lelkű gyermekeim nagyobb fájdalmat okoznak nekem, mint a hitetlenek és közömbösök.

Egy szomorú, megdöbbentő, misztikus képet mutatok nektek, melyet csak lelki szemeitekkel láttok. Én a ti szerető Atyátok, itt állok előttetek eszközöm jobb keze mellett. Piros palást borítja vállamat a szenvedés jelképeként. Keblemből kiemelem fájdalmas atyai Szent Szívemet. E piros, lüktető, dobogó szív feketéllik a tövisektől. Nagy és kis tövisek borítják, egy négyzetcentiméternyi üres hely sincs rajta. Ezek most nem a legnagyobb bűnök, hanem a ma élő farizeus viselkedésű gyermekeim bűneinek a szimbólumai. Akarjátok-e enyhíteni szenvedésemet? … Köszönöm. Akkor lélekben gyertek elém! Nézzétek, minden tövis alól egy piros vércsepp folyik a földre. Gondoljatok azokra, akik álszent módon viselkednek és közben gonoszkodnak, rágalmaznak, ítélkeznek. Azután gondoljatok azokra, akik napi áldozók és közben haragot tartanak. Reggel szentáldozáshoz járulnak, és otthon átkozzák családtagjaikat. Azok is jussanak eszetekbe, akik szentmiséről kijövet szidják-hordják a papot. Miután összegyűjtöttétek e sok farizeusi bűnt, melyet Én annyira utálok, húzzátok ki e bűnök jelképeit fájdalmas szívemből és csorgó véremet töröljétek le. Ó, Gyermekeim, minden tövis eltűnt! Mekkora megkönnyebbülés ez Nekem. Magasra emelem örömtől sugárzó Szentséges Szívemet és annyi fénysugár árad rátok, ahányan vagytok. E fény egyenként mindnyájatok kicsi emberi szívébe behatol, körüljárja és átmelegíti. Ezzel az Én atyai szeretetemet és hálámat sugároztam belétek. Mai tanításom véget ért. Köszönöm figyelmeteket! Megáldalak benneteket az őszinte, alázatos vallásosság és áhítatos hit kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

2013.01.08.
 
A SZABADKŐMŰVESSÉG I.
 
 
Éva: Drága Testvéreim! Ezt a szót: szabadkőművesség mostanában gyakran halljátok, de talán jó lenne ezzel a fogalommal bővebben megismerkedni. Ehhez a tanításhoz felhasználtam Paul Josef Jakobius: „Utolsó harc a fény és a sötétség között” c. könyvét.
 
 
A szabadkőművesség keletkezése a régi középkorra nyúlik vissza, amikor a román és gót stílusú díszes templomokat építették. Ezekhez az épületekhez a nehéz, durva munkát, a kövek kifaragását a kőművesek végezték. A finomabb, művészi faragásokat, pl. a díszeket, a kőcsipkézeteket, a szobrokat, ablakokat az úgynevezett szabadkőművesek. Azért hívták őket „szabad”-kőműveseknek, mert szabadon mozogtak, oda mentek, ahol szükség volt rájuk. Míg a durva munkát végző kőművesek helyi céhekbe tömörültek, addig a szabadkőművesek szervezetekbe. Kunyhóikat „loge”-nak, páholynak hívták. A szabadkőművesség Angliából származik. A nevükben szereplő „szabad” szóra építették alapelvüket: Az ember az első és legfontosabb, szabadnak kell lenni Istentől, vallástól, erkölcstől. A szabadkőművességet 3 angol férfi alapította: 1. egy protestáns udvari lelkész, 2. egy protestáns ókor-kutató, 3. és egy londoni protestáns prédikátor. 1717-ben alakultak és hárman létrehozták a nagypáholyt. Hamarosan e páholyok elterjedtek Németországban, Franciaországban és mindenfelé. Akik ezekbe a szervezetekbe beléptek, engedelmességgel tartoztak a nagymesternek. Árulásért vagy kilépésért meggyilkolták őket. Ugye, ez a hitleri gestapóra, a testvérgyilkosságra emlékeztet? Ott is mindenki kémkedett mindenki után, és aki hibát követett el, azt megölték. Hogy ez a szervezet alapelvét, az emberi szabadosságot megteremtse, azok ellen fordult, akik ezt akadályozták: 1. Az állam ellen, mely hozza a törvényeket és betartatja, 2. a pápa és a katolikus egyház ellen, aki a Tízparancsolat törvényeinek figyelembevételére nevel hitre, istenszeretetre. Céljuk lett a királyok és fejedelmek, valamint a pápa és az Egyház megsemmisítése. Azt mondták a szabadkőművesek, hogy minden vallás el fog tűnni, és a tiszta emberiesség vallása, a szabadkőművesség lesz a jövő évszázadok és évezredek vallása. De hát gondoljatok bele, Testvéreim, hová vezet ez az öntörvényűség, a törvény sárba tiprása? A káoszba, a zűrzavarba, a bűn mocskába.
 
 
Most azt szeretném bemutatni nektek, hogy a szabadkőművesek hogyan befolyásolták a történelmet. Ők indították el az I. és II. világháborút, és ők fogják előkészíteni a háttérből a III. világháborút is.
 
Nézzük mi történt az I. világháború előtt! Az angol uralkodó, VII. Edwárd látta, hogy a szabadkőművesség a legnagyobb titkos hatalom. Ezért ő is belépett közéjük, az angol páholy nagymestere lett. Az volt a terve, hogy Ausztriát és Németországot leveri, megdönti a monarchiát és így ebben a 2 országban uralomra kerülnek a szabadkőművesek. Ausztriában ekkor az öreg Ferenc József volt a császár, aki jó katolikus, mélyen vallásos volt. De fiát, Rudolfot a langyos vallású, egyházellenes Erzsébet császárné nevelte. Gyenge jellemű, erkölcstelen fiatalember volt a zseni és az őrült között. Már 18 évesen titkos szabadkőművesek közé keveredett. Angliába került és összebarátkozott VII. Edwárddal, a szabadkőművesek vezetőjével. Ez felbíztatta őt, hogy Ausztriában, apját, Ferenc Józsefet letaszítsa a trónról. De ezt az árulást a császárt védő titkosszolgálat felfedezte és megakadályozta. Erre Rudolf szerelmével együtt főbelőtte magát. Ezzel meghiúsult az angol szabadkőművesség terve, hogy osztrák-magyar szabadkőműves államot hozzanak létre. Elhatározták, hogy Németországot fogják bekebelezni. Sikerült nekik Olaszországot és Franciaországot a németek ellen fordítani és Belgiumot rávenni, hogy náluk landolhassanak az angol csapatok, hogy alkalomadtán Ausztriát és Németországot letámadhassák. Ausztriában még mindig Ferenc József öreg császár uralkodott, de ott volt mellette a trónörökös, Ferenc Ferdinánd, aki erős kézzel rendet akart teremteni. Ráncbaszedte az osztrák-magyar monarchiát. Felvette a harcot a támadó Boszniával. Mint a hadsereg főparancsnoka vezette az ütközetet, amely 1914. júniusában volt. Közben a szabadkőművesek mesterkedései eredményeként a trónörököst, Ferenc Ferdinándot Szarajevóban meggyilkolták. Az osztrák rendőrség kimutatta, hogy a szerb szabadkőműves páholy parancsára ölték meg feleségével együtt. A szabadkőművesség parancsára Oroszország hadat üzent Ausztriának és Németországnak. Folyton a németek győztek, és úgy tűnt, csődöt mondtak a szabadkőművesek. Ebbe a csődbe nem nyugodtak bele. Politikát változtattak: ne legyen háború, de legyen forradalom. Ezzel a forradalommal, amit Wilson szabadkőműves amerikai elnök ajánlott, megdöntötték az osztrák-magyar monarchiát. Így lett vége az első világháborúnak.
 
 
Látjátok, Kedves Testvéreim, mit műveltek a szabadkőművesek? Hátulról, a rejtekből egymásnak ugrasztották a nemzeteket, a végén pedig szörnyű forradalmakat szítottak.
 
 
Nézzük mi volt a II. világháború előzménye? Vajon kinek fordult meg először a fejében egy új világháború terve? Az akkori amerikai szabadkőműves elnöknek Franklin Rooseveltnek. Azt mondta, hogy egész Európát bombatámadásokkal kell megsemmisíteni. Ez lesz a szabadkőművesek jövendő Országa. De nem úgy lett, ahogy Roosevelt gondolta, hanem Oroszország lett a győztes. Jött a nemzetekre a bolsevizmus. Roosevelt, mint elnök és szabadkőműves nagymester nem tudta elfogadni a vereséget. Ezért Japánt izgatta fel. Japán nem akart háborúskodni, de Amerika sokat bosszantotta őket és végül egy ultimátumot adott nekik. A japánok erre úgy válaszoltak, hogy 1000 repülőgépet küldtek és megsemmisítették az amerikai flottákat. 4000 fiatal amerikai tengerész veszett oda.
 
A szabadkőművesek szervezik majd meg a III. világháborút is. A Szűzanya az ecuadori Patriciának ezt mondja: „Közel van a harmadik világháború. Imádkozzatok gyermekeim Kínáért, Oroszországért, Csehszlovákiáért. Imádkozzatok a déli országokért. Ott katasztrófák lesznek. Imádkozzatok Pamamáért, Nicaraguáért, El-Salvadorért. Tartsatok bűnbánatot, böjtöljetek, vezekeljetek! Mondd meg nekik, hogy mindegyiküket nagyon szeretem! Imádkozz sokat Latin Amerikáért és Közép Amerika országaiért. Imádkozz értük. Ezek az országok fognak résztvenni a 3. világháborúban. Németország, Anglia is köztük lesz.”
 
Érdekes, hogy Magyarországot és Lengyelországot az európai államok közül kihagyta a Szűzanya! Talán azért, mert ők felajánlották a koronájukat és országukat Neki?
 
Most pedig az Úr Jézus szeretne szólni hozzánk. Jöjj, Szentlélek Isten, hogy Megváltónk szavait méltóképpen tudjam közvetíteni testvéreimnek.
 
 
Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Elmondom nektek, hogy ezután a tanítás után mi történik Velem. A pusztában vagyok, bűnös gyermekeim közé igyekszem, hogy kegyelmeimmel felébresszem őket. Szembe jön Velem ellenségem, a gonosz. Öntelten és gúnyosan vigyorogva így szól: „Csak nézz körül itt a Földön! Láthatod, hogy az embereket megnyertem magamnak. Már nem hisznek benned és Atyádban. Sárba tapossák parancsaitokat. A gonosz lelkek és földi szolgáim segítségével a bűn útjára léptek. Kiöltük az erényt belőlük. A végén minden ember az Enyém lesz és pokolba kerül. Legnagyobb szolgálatot tette nekem a szabadkőművesség és a bolsevizmus. Látod? Hiába áldoztad fel magad az emberiségért, egy embert se hagyok neked. Az én követőim és neveltjeim: az antikrisztus és a hamis próféta mindent megtesznek, hogy elragadják Tőled gyermekeidet, még a leghűségesebbeket is.”
 
 
 
Én, Jézus erre így reagálok: „Tévedsz, gonosz. Mutatok neked valamit. Jöjj Velem az űrbe. Nézd, itt a Föld bolygó! Sűrűn tele van égő gyertyákkal. Minden gyertyaláng egy engesztelő közösséget jelent.” A Sátán nevet és leheletére a lángok harmada kialszik. Én, Jézus így folytatom: „Szentlelkem hatalmasabb nálad. Azon nyomban leszáll a Földre és Szeretetlángjával újra éleszti a kialvó engeszteléseket. Azt is megmutatom neked, hogy mikor elhatalmasodnak híveimen a te gonosz megbízottjaid, maradék Egyházam tovább él a rejtekekben. Hamarosan cselvetéseidnek vége. A 3 legnehezebb nap után eljövök dicsőségben égi seregemmel és Téged csatlósaiddal együtt megláncolva a pokolra küldelek. Nézd! Mutatom neked az Új Világot. Látod ezt a fehérruhás tömeget? Örülnek, ujjonganak. Ők az Én hűséges követőim, a Mennyország örökösei. Ők az Én Egyházam, mely legyőzhetetlen, örökkön örökké fennmarad.” Azután így szóltam hozzá fenséggel és hatalommal: „Most pedig távozz Tőlem, Sátán, ne merj kísérteni tovább, mert Én vagyok a te Urad, Istened!” Mutató ujjammal megérintettem a mellét és ő azonnal köddé vált.
 
Drága Gyermekeim! Bízzatok Bennem! Csak imádkozzatok, engeszteljetek, harcoljatok és Én végső győzelemre vezetlek benneteket.
 
Megáldalak titeket a remény lelkületével: az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.”
 
 
       
 
2013.01.15.
 
SZABADKŐMŰVESSÉG II.
 
 
 
Éva: Kedves Testvéreim! Ma újra rám bízta az Úr, hogy készítsek egy másik beszámolót is a szabadkőművességről, mégpedig az egyházi szabadkőművességről.
 
Egy idézettel kezdem a Jelenések Könyvéből. János így szól: „Akkor láttam, hogy egy hatalmas angyal száll le az égből… Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Azután az égi hang újra szólt hozzám: „Menj, vedd el a nyitott könyvet az angyal kezéből, aki a tengerben és a földön áll.” Odamentem az angyalhoz, hogy adja át nekem a könyvecskét. Így szólt hozzám: „Nesze, nyeld le! Keserű lesz tőle a gyomrod, de a szád olyan édes, mint a méz.” Elvettem és lenyeltem.
 
 
Testvéreim! Ez a könyvtekercs a lepecsételt igazság könyve volt, azért kellett Jánosnak lenyelnie, hogy a tartalma ne kerüljön kinyilatkoztatásra egészen az idők végéig, akkor majd felfedhető lesz. Most érkezett el ennek az ideje. Ez a könyv az igazság könyve, az ír látnoknőé, és Isten üzenetei vannak benne, az eddig elrejtett titkai a jövőről. János gyomrának azért volt keserű, mert sokak számára az igazság megismerése keserűséget és félelmet okoz. Szája azért érezte édesnek, mert ez az igazság édes azoknak, akik elfogadják Isten irgalmát, szeretetét, elismerik bölcs terveit. Az Igazság Könyvének egyik titka azt fedi fel, hogy a szabadkőműves csoportok, melyek Angliából indultak és terjedtek szét az egész világban, összeesküvést szőttek Isten és minden terve ellen. Ez az összeesküvés azzal indult, hogy a szabadkőművesek beszivárogtak az Egyházba.
 
 
Ugye ismeritek a Szentírásból, a Jelenések könyvéből a két vadállatot? Az egyik a tengerből emelkedett ki, a párduchoz hasonlított, a Sátán erővel és hatalommal ruházta fel: ez Testvéreim, a szabadkőművesség jelképe. A másik vadállat a szárazföldből jött elő, a bárányhoz hasonlított. Ez az egyházi szabadkőművességet jelenti. Beékelődtek a hierarchia tagjai közé, papok, szerzetesek közé. A templomba járó hívek között is van belőlük. A szabadkőművesek az ateista, egyház- és Isten ellenes érzelmű tagjait a papi szeminárum szolíd, tisztaszívű hallgatói közé küldik. Ezek a ravasz, báránybőrbe bújt farkasok hamarosan püspökök, bíborosok lesznek, és belülről bomlasztják az Egyházat. Közülük egyesek tanítani fognak a szemináriumban és a kispapokat félreinformálják. Képzeljétek csak, egyik nap felhívott egy anya, akinek mindkét fia papnak készül. A nagyobbik, aki már utolsó éves, majdnem sírva panaszkodott, hogy az egyik paptanár kifejtette, hogy a meséket nem kell elhinni, ugyanis Jézus személye nincs jelen valóságosan az Oltáriszentségben, mely csak az utolsó vacsora emlékeként van a szentmisén. Megdöbbenten hallgattam ezt a hírt a telefonban. Hiszen az ilyen tanár keze alól kikerült és felszentelt fiatal papok ki tudja, hány százaléka nem fog hinni a valóságos jelenlétben, és ezt a hamis elméletet ülteti bele hívei lelkébe.
 
 
Ezek után már nem is kételkedek abban, hogy a múltban is a nem odavaló elemek hozták az Egyházba a reformokat. A pápák a hagyományok hívei, a Szentlélek vezeti őket. Higgyétek el, nem ők találták ki az újításokat. Ti még emlékeztek a szép fehér csipketerítővel borított áldoztató rácsokra. A mi drága Jézusunk milyen boldog volt, hogy mi, az Ő gyermekei szentáldozáskor térdeplésünkkel hódolatunkat fejezzük ki iránta, Ég és Föld leghatalmasabb ura iránt. Az egyházi szabadkőművesek befolyására hamarosan bevezették a másik tiszteletlenséget: a kézben áldoztatást. Szomorúan nézem az elsőáldozók szentmiséjén, hogy a gyermekek ezt a szent cselekményt külső tiszteletadás nélkül végzik. Úgy tanítják meg nekik, hogy a Szentostyát állva és tenyerükkel vegyék magukhoz. Azután tekintsetek a szembe misézésre. A papok, ellentétben a régi évszázadok szokásával, hátat fordítanak a szentségi Jézusnak, aki be van zárva a tabernákulumba. Azután az egyházi szabadkőművesek nyomására megszüntették a latin nyelvű szentmisét, mely azelőtt az Egyház egységét fejezte ki. Régen bármelyik országban elmehettünk templomba, értettük a mise menetét. Megszoktuk a latin szavakat és a fordítását olvashattuk az imakönyvből.
 
 
Az is a szabadkőművesek beszivárgását jelenti az Egyházba, hogy a templomokban lecsökkentik a különböző vallásgyakorlatokat. Sok testvér azzal a panasszal fordul hozzám, hogy falujukban vagy városukban egyáltalán nincs szentségimádás. Mások mondják, hogy nem engednek rózsafüzért imádkozni a szentmisék előtt. Sok helyen különböző indokkal megszüntetik az engesztelést Isten Házában. A szentgyónásokat is helyenként elsorvasztják, mondván, ott a közgyónás.
 
A Sátán hatására az Egyház szerkezetébe is beleszólnak a szabadkőművesek. Nézzük a nemzeti püspöki konferenciákat. A II. vatikáni zsinat után hazatértek a püspökök és saját nemzeti konferenciát létesítettek. Olyan irányba fejlődtek, hogy a Vatikán egyre kevesebb szerephez jusson náluk. Lassan a püspök személyes felelőssége megszűnik, együtt döntenek mindenről. Ez olyan eljárás, amire nem volt példa a történelemben.
 
Jézus Krisztus utolsó prófétájához, az ír látnoknőhöz így szól: „A katolikus Egyház az Antikrisztus első számú célpontja és ő addig nem fog megállni, ameddig Egyházam vezetőinek legalább a felét el nem térítette ezen a Földön. Olyan felkészületlenek a bíborosaim, püspökeim és papfiaim, hogy nem képesek felismerni azokat a kifinomult változásokat, melyek a saját köreikben észlelhetők. Szegény, szeretett szolgáim! Sokan közülük csak ártatlan gyalogosok az élet sakktábláján, ki vannak szolgáltatva azoknak a sötét erőknek, a szabadkőműveseknek, akik óvatosságból nem fedik fel kilétüket.”
 
 
Az Antikrisztus csatlósainak, a szabadkőműveseknek az a feladata, hogy a lelkeket romlásba vigyék, amikor bálványimádásra késztetik őket. Az utóbbi 40-50 évben az emberiség elé undorító bálványokat állítottak: a pénzt, a vagyont, a szabad szerelmet, a homoszexualitást. A legnagyobb bálvány, amit imádtatni fognak mindenkivel: a hamis Krisztus, a tengerből kiemelkedő, párduchoz hasonló vadállat, az Antikrisztus. Az ökumenizmus jegyében az összes vallást világegyházba tömörítik. Ezek az egyházi szabadkőművesek hamis próféták lesznek és próbálják elhitetni velünk, hogy szavaik Istentől valók. Azért küldi őket az Antikrisztus és a Sátán, hogy felkészítsenek titeket a következő pápa fogadására, aki a Hamis próféta lesz. De most még van egy akadály előttük: XVI. Benedek pápa. Tervbe vették, hogy elüldözik vagy megölik. Egyenlőre próbálják rávenni a reformokra: a cölibátus eltörlése, az abortusz törvény, az eutanázia engedélyezése, az egyneműek házasságának bevezetése. Ha a pápa engedne ezeknek a bűnös reformoknak, a 10 parancsolat ellen cselekedne, már nem lenne az a szikla, amelyre Krisztus az Egyházat alapította. Ez soha nem lesz, mert Jézus azt ígérte, hogy a „pokol kapui sem vesznek erőt rajta”.
 
A szabadkőművesek nemcsak a pápa ellenségei, hanem a Tanítóhivatalé is. Régimódinak, középkorinak, elmaradottnak tekintik. Ha meg akar maradni, át kell alakulnia az új idők szelleméhez. Az evangéliumot is elítélik, korszerűtlennek tartják. El akarják taposni a vallást, főleg a katolikust és az emberiséget hitetlenségbe, pogányságba sodorni.
 
De ne féljetek, Testvéreim az Egyházat nem lehet eltiporni. Titkos helyeken, pincékben, lakásokban működik tovább. Jézusnak vannak lánglelkű, bátor, elszánt papfiai, akik lángoszlopként vezetnek bennünket. Szentmiséket tartanak majd a rejtekekben és kiszolgáltatják nekünk a szentségeket. Az Egyház Isten oltalma alatt lesz, és új fényben, megtisztulva fog kikerülni a megpróbáltatásokból.
 
Még a szabadkőműves szimbólumokról szeretnék szólni néhány szót. Az emberiség történetét jelképek, szimbólumok kísérik, melyekkel mutatni akarnak valamit. Pl. ilyen jelkép a kereszt, Krisztus megváltásának jele. A náci uralom szimbóluma a horogkereszt, a szovjet hatalomé a vörös csillag és a vörös zászló. A szabadkőműveseknek is vannak szimbólumai. Ilyen a pentagram, amit boszorkányszögnek neveznek. Ez egy ötágú csillag, a belsejében ötszög van. A sugárzó csillag, Lucifer, a fényhordozó jelképe. Kifejezi az Istentől megszabadított embert, aki széttárt karokkal terpeszállásban áll. Ha a csillag fordított, egy hegyén áll, akkor sátánközpontúságot jelent. Ezt a szimbólumot a szabadkőművesek mindenhová belopják: ruhákba, reklámokba, cipőkbe, játékokba, ékszerekbe, futball-labdákba, még a kegytárgyakra, rózsafüzérekre is igyekszenek rárakni. Olyan kegytárgyakat, rózsafüzéreket ne terjesszünk, amelyeken egyértelműen láthatók ezek a jelképek.
 
 
A másik szabadkőműves jelkép az ököl, amely a tengerből kiemelkedő vadállat jelképe, az erőszaké. A nyitott ököl, amikor a mutató és középső új V alakban szét van terjesztve és a többi új bezárva, az a meghamisított Krisztus jelet, a hamis pápa jelét mutatja. Ezt a szimbólumot „Győzelem-jelként” hozták forgalomba.
 
A negyedik a sarló és a kalapács. A kalapács a hatalom és erőszak, a vadállat szimbóluma. A sarló a hamis papság jele, a hamis ellenegyház szimbóluma, de jót is jelent, a Holdat, a holdsarlót, mely a jelenések könyve szerint Szűz Mária lába alatt van, az Ő győzelmét szimbolizálja az utolsó időkben.
 
Ezután a Mennyei Atya kíván szólni hozzátok. Jöjj, Szentlélek, segíts nekem, hogy az Atya szavait méltóképpen tudjam közvetíteni!
 
Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és Éván keresztül szólok hozzátok. Elmondom, mit látok. Szent Fiam hatalmas alakjának körvonalát fényből. Az Ő teste az Egyház. Az igaz, hogy beletartozik a győzedelmes és a szenvedő Egyház is, de most csak titeket, a küzdő Egyházamat mutatom meg benne. Ott hemzseg a belsejében a sok ember, hívők és hitetlenek, tiszták és bűntől feketéllők, férfiak és nők, gyermekek, fiatalok, öregek. Mindenki a szokásos életét folytatja: esznek, isznak, dolgoznak, szórakoznak, imádkoznak, engesztelnek, templomba járnak, rabolnak, fosztogatnak, házasságot törnek, paráználkodnak, betegségekben szenvednek. Látom, hogy a föld mélyéből démonok jönnek fel undorító szörnyalakokban és ellepik őket. Fülükbe vallásellenes, istenkáromló szavakat suttognak és titkos szervezetekbe terelik őket. Ezek a szabadkőművesek. Hamis jelszavakkal, mint szabadság, egyenlőség, testvériség, szeretet, szabad szerelem, önmegvalósítás, sok hiszékeny embert toboroznak maguk köré. Zakójukban jelvényeket hordanak: pentagram, sarló és kalapács, zárt ököl, nyitott ököl. Vezetőjük kimagaslik közülük és egy földgömböt tart magasan a kezében és ezt kiáltozza lelkesen: „Világkormány, egységes világvallás, Új Messiás!” Híveit csatasorba rendezi. Célpontja a Római Katolikus Egyház és feje, a Pápa. Fegyverük a hazug szó, az új bálványok, a szabadosság, a bűn. Az Egyházon mély sebeket ütnek. Jézus szeméből patakokban hullik a könny, Szent Szíve teljesen el van borítva tövissel. Tagjai közül a legbuzgóbb, legbátrabb felszentelt szolgái, a leglángolóbb hitű, imádságos lelkületű hívei és a buzgón engesztelők sokasága odaáramlik Szíve köré. Kihúzogatják töviseit, letörölgetik véres sebeit és csókjaikkal borítják. Ti is köztük vagytok, drága kicsi Gyermekeim. Majd így szól hozzájuk: Köszönöm, Barátaim, az együttérző szereteteteket, vigasztalásotokat. Már sokat enyhítettetek szenvedésemen. Fájdalmaimat akkor tudnátok teljesen elmulasztani, ha imádkoznátok rosszakaróitok, az egyházi szabadkőművesek megtéréséért. Ők is az Én szeretett gyermekeim, és a kárhozat felé haladnak. Kérjétek Szentlelkemet, hogy a Nagyfigyelmeztetéskor az egyházi szabadkőművesek is fogadják el Irgalmasságomat, láthassák meg utálatos bűneiket és bánják meg azokat. Ti vagytok, Kicsinyeim, az Én bátor hadseregem. Fegyveretek a Keresztes imahadjárat füzete és a rózsafüzérek, pajzsotok az Én Szent piros Vérem, mellyel tetőtől talpig beborítottalak benneteket. Győzelemre vezetlek benneteket.
 
Köszönöm, hogy meghallgattatok és nagy szeretetünkben Atyám és Én egyszerre áldunk meg titeket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
2012. január 3. Szentségimádáson Jézus: „Drága kislányom! Készülj! Beteljesül mindaz, amit mondtam neked. Már nagyon közel van. Készülj a nagy találkozásra! Meglátsz Engem, és mindörökre elmerülsz Szívem végtelen szeretet óceánjában, Szent Vérem fürdőjében.”
 
A Szentlélek így imádkozott bennem: „Ó áldott légy, Aki meghaltál és feltámadtál értem, Aki helyet készítettél nekem! Áldott légy mindörökké Te végtelen jóság, végtelen szeretet! Áldalak és imádlak most és mindörökkön örökké, Jézusom, Szerelmem, hőn imádott Isteni Hitvesem! Örök Főpapom, hála és dicsőség Neked, Aki itt maradtál köztünk a világ végezetéig minden nap a kenyér és a bor színe alatt a legméltóságosabb Oltáriszentségben, hogy tápláld lelkünket, és védőpajzsunk légy a sátán támadásai ellen. Áldalak és imádlak ó hatalmas nagy Isten! Mindenható Megváltóm áldott légy ezerszer, milliószor örökkön örökké! Magasztalom és dicsőítem a Te hatalmas Nevedet Jézusom, Királyom, Krisztusom, Megváltóm! Köszönöm Neked, hogy én, a porszem, a semmi dicsőíthetlek és imádhatlak Téged, a mindenség Urát, Aki által minden lett. Köszönöm, hogy a szívembe térsz minden nap. Köszönöm, hogy formálsz, és megszentelsz ó végtelen igaz örök szeretet. Köszönöm, hogy lángra gyújtottad szívemet. Ez a szív már csak Érted lángol, csak Téged imád. Ez a szív már eleped, sőt haldoklik a vágytól, hogy Téged színről színre lásson, dicsőítsen és imádjon egy egész örökkévalóságon át. Ó Jézusom, hőn imádott drága Megváltóm! Kérlek, add meg, amire oly nagyon vágyódom, hogy ott legyek, ahol Te vagy, és lássam szépségedet, dicsőségedet, és mindörökké gyönyörködjek Benned! Ó imádott Megváltóm! Szívem minden dobbanásával Te Deumot zengek Neked. Imádlak, szeretlek Téged Önmagadért. Mindenért, amitől megfosztottál, hogy kiüresítetted szívemet, hogy be tudjon fogadni Téged, az egy igaz Istent, a végtelent. Hálát adok mindenért, amit megadtál, hogy megismerhettelek és megszerethettelek Téged. Hálát adok a Szentlélekért, Aki bennem imád Téged, és a Te Atyádat, Akit nekem adtál, Aki az én legédesebb örök mennyei Atyám. Hálát adok minden kegyelemért, hogy kiválasztottál és meghívtál. Azért, hogy a megszentelő kegyelem állapotába emeltél, és üdvözítesz engem. Hálát adok minden lélekért, akiket általam emeltél Magadhoz, akiket a Veled egyesített áldozataim által kimentesz a sátán karmaiból. Hálát adok minden szenvedésért és könnyért, amelyekkel oly bőkezűen elhalmoztál, azért, hogy lelkek ezreit mentsd meg általam az örök kárhozattól, és köszönöm, hogy megértetted velem, hogy nem hiábavaló az áldozat és a szenvedés, ha a Te örök érdemeiddel egyesítve ajánljuk fel Szent Édesanyád hétfájdalmas Szelőtelen Szíve és könnyei által az örök Atyának. Mindezek aranyvaluták, amelyeken lelkek százait, ezreit mentjük meg. Majd csak az örök haza dicsőségében fogunk tudni igazán örülni minden nehézségnek, amit itt a földön elszenvedtünk. Akkor majd meglátjuk a népes sereget, akiket megmentettél, és mindörökké hálát adunk Neked. Dicsőség, hála, imádás legyen Neked ó Legszentebb Szentháromság Atya, Fiú és Szentlélek most és mindörökké Ámen.”
2012. január 13. Szentségimádáson Jézus: “Drága gyermekeim! Az idő rövid. Beteljesülnek a próféciák. Minden nagyon hirtelen jön. Éljetek életszentségben! Kérjétek meg a Szentlelket, hogy világosítson meg, hogy felismerjétek minden tökéletlenségeteket, és gyónjátok meg! Különösen a szeretet elleni bűnöket és a megszólást. Legyetek mindenkihez kedvesek és szeretetteljesek! Amikor majd megláttok Engem színről színre, örömötöknek soha nem lesz vége. Olyan gyönyörű vagyok, hogy azt a legmerészebb álmaitokban sem tudnátok elképzelni. Nem fogtok tudni betelni Velem az egész örökkévalóságon át. Örökké a teljes Szentháromságot fogjátok csodálni és imádni. Maradjatok hűek mindhalálig, hogy elnyerjétek jutalmamat, amelyet nektek tartogatok! A legnagyobb jutalom minden üdvözült lélek számára Szent Színem látása, és a Velem való lelki egyesülés, és az Istennel való közösség. Igyekezzetek elnyerni az örök üdvösséget, mert ez olyan hatalmas nagy kegyelem, amihez semmi nem ér fel. Ez a végtelenül szerető Isten ajándéka mindazon lelkek számára, akik Őt szeretik. Ezért mondtam: keressétek a mennyek országát, és annak igazságát, a többi mind megadatik nektek. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
2012. január 13. Szentségimádáson a Szentlélek így imádkozott bennem: “Hőn imádott Isteni Mesterem! Magasztalom és áldom Szent Nevedet most és az egész örökkévalóságon át. Dicsőítelek és imádlak Téged, Aki a mennyben trónolsz az Atya jobbján, de velünk maradtál minden nap a világ végezetéig. Csodálom mindenhatóságodat és találékonyságodat, hogy elrejtőztél egy falat kenyérben és egy csepp borban, hogy Magadat add nekünk lelkünk megerősítésére és táplálására. Ilyenkor Téged, a feltámadott Isten- Embert fogadunk a szívünkbe. Kérlek, add nekünk mindig ezt a kenyeret és bort, a Te drága Szent Testedet és Véredet! Én, akit meghívtál: “Áldozz meg!” majd: “Térjél be közéjük!” nem akarok, és nem tudok már Nélküled élni. Kérve kérlek, add meg nekem, méltatlan gyermekednek ezt a nagy kegyelmet, hogy ezután is életem minden napján a szívembe fogadjalak Téged, Akit teljes szívemből imádok. Számomra az élet Te vagy, és nem akarok nélküled élni, csak addig, amíg minden nap a szívembe fogadhatlak Téged, én Uram, én Istenem és Mindenem. Te vagy az én erőm, orvosságom, boldogságom, vigaszom és örömöm. Nélküled puszta, sivár, értelmetlen lenne az életem. Ó, hogy is tudtam élni azelőtt Nélküled, az Oltáriszentség nélkül! Az egész örökkévalóság kevés lesz rá, hogy hálát adjak Neked, amiért meghívtál: “Áldozz meg! Térjél be közéjük!” Azóta csupa öröm az életem. A lelkem fényárban úszik, mert Te a nap beragyogod minden Szentáldozásban. Ha támad a sátán, és elcsüggedek, Te betérsz a lelkembe, és erőt adsz, felüdítesz. Eltaposod a sátánt, és én önfeledt boldogságban imádlak Téged, Aki leszállsz az oltárra minden Szentmisében, hogy a szívembe térj. Ó felfoghatatlan kegyelem minden Szentáldozás! Maga az Isten száll le a tiszta lelkekbe, hogy az embert bevonja az Isteni titkokba. Mily nagy kegyelem a hitünkkel szemlélni az Isteni titkokat: “Aki eszi az Én Testemet, és issza az Én Véremet, az Bennem van, és Én őbenne. Annak örök élete van.” Már itt a földön, mert itt kezdődik el örök életünk. Odaát a mennyben csak beteljesedik és folytatódik örökkön örökké. Mily nagy kegyelem! Uram, köszönöm, hogy lehajoltál hozzám, porszemhez, semmihez, és megadtad nekem azt a kitüntetést, hogy hordozhatlak Téged. Én, a por, a semmi, Téged, a halhatatlan, mindenható, örök Istent. Az ember a legmerészebb álmában sem képes elképzelni ekkora csodát. Erre csak Isten végtelen szeretete képes. Adjunk hálát ezért a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak, és mindig csak tiszta lélekkel járuljunk a Szentáldozáshoz! Imádkozzunk az Egyház egységéért, hogy elszakadt testvéreink is visszatérjenek a Krisztus által alapított egyetemes=katolikus Egyházba, és ők is járuljanak a szentségekhez, a szentgyónáshoz és a Szentáldozáshoz. Nincs ennél nagyobb orvosság és kincs, amely az örök életre visz. Legyen hála és dicsőség ezért a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak, Aki Szent Testét és Vérét nekünk adva megalapította az Egyházat, majd a keresztfán meghalt a mi bűneinkért, hogy Vele együtt mi is meghaljunk a bűnnek, és elnyerjük az örök életet. Hála és dicsőség és Te Deum örökké az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Ámen.”
2012. január 15. Szentségimádáson Jézus: “Édes, drága kislányom! Az idő hamar lejár. Élj szüntelen készenlétben! Tarts állandóan lelkiismeret vizsgálatot! Tartsd mindig patyolat tisztán a lelkedet és a gondolataidat! Ne engedj be egyetlen hiábavaló és vétkes gondolatot se az agyadba és a lelkedbe! A gondolataidat és a lelkedet töltsd meg szüntelenül Isten imádásával! Csak akkor ne foglalkozz ezzel, amikor dolgozol. Egyébként mindig röpítsd a gondolataidat Hozzám! Én legyek minden gondolatod tárgya! Csak Rám gondolj, csak Engem imádj! Akkor elmenekül tőled a sátán, mert nem tudja elviselni az ilyen tiszta, imádkozó lelket. Soha ne állj szóba vele, akkor tehetetlen lesz veled, Én pedig megdicsőülök benned. A mennyben dicsőségemet úgy hullatom vissza rád, mint a nyári záport. A mennyben nagyon meg fogsz lepődni, mert a legkisebb jócselekedetedért is megjutalmazlak. Mivel Én tökéletes vagyok, ezért tetteim is tökéletesek. A föld összes szenvedése nem mérhető a mennyország örömének egyetlen pillanatával. Így lásd szenvedéseidet! Mindent a saját üdvösségedre, és a lelkek megmentésére kapsz. Adj hálát mindenért! Jóért és rosszért egyaránt! Mindennek az értelmét majd csak országomben fogod meglátni.”

2012. január 15. Szentségimádáson a Szentlélek így imádkozott bennem:
“Drága Jézusom! Imádott Istenem! Köszönöm, hogy itt vagy köztünk a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köszönöm, hogy Magadat adod nekünk minden Szentáldozásban. Veled, a feltámadott Isten-Emberrel egyesülünk a kenyér és a bor színe alatt. Ó, mily felfoghatatlan kegyelem! Erre csak a Mindenható Isten képes. Elrejtőzöl a legegyszerűbb táplálékban, hogy ne féljünk Tőled. Elrejtetted hatalmadat, hogy ne rettegjünk Tőled. Arra használtad mindenhatóságodat, hogy átváltoztatod a kenyeret és a bort saját Testeddé és Véreddé. Így emlékeztetsz minket kereszthalálodra, megváltásunk drága szent titkára. Legszentebb Szívedből folyt ki a Vér és a Víz akkor, amikor már meghaltál értünk. Mindenhatóságodban feltámadott Testedet és Véredet adod nekünk. Kérlek, add nekünk mindig Magadat a legméltóságosabb Oltáriszentségben! Kérlek, adj nekünk erős hitet, hogy higgyünk abban, amit tanítottál nekünk:
“Az Én Testem valóban étel, és az Én Vérem valóban ital. Aki eszi az Én Testemet, és issza az Én Véremet, annak örök élete van, és Én feltámasztom az utolsó napon. Vegyétek és egyétek! Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre!”
Mily megható végrendelet! Mekkora szeretet! Emberi elme felfogni képtelen, de ha hiszünk benne, megtapasztaljuk a csodát. Minden ember méltatlan rá, hogy az Istent fogadja magába. De Te felszólítottál erre bennünket: “Vegyétek és egyétek! Ha nem eszitek az Emberfia Testét, és nem isszátok a Vérét, nem lesz élet bennetek. (Jn.6,53) A Te parancsod az, hogy életszentségben éljünk. “Legyetek szentek, mert Én Szent vagyok!” Mivel tudod, hogy a sátán támad, ezért a szívünkbe akarsz jönni, amelyet előbb meg kell tisztítani a bűnbocsánat szentségében, és Te vagy a védőpajzs, Aki távol tartod tőlünk a sátánt, hogy a pokol kapuja ne vegyen erőt rajtunk, mint az Egyház tagjain, és magán az Egyházon sem. Ez a titka. A Te mindenható, féltő, üdvözíteni akaró szereteted.

Ó imádott jó Uram, mily nagy boldogság kettesben lenni Teveled minden szentáldozás után! Ott csak Te vagy, és én. Amikor betérsz hozzám, kiüresítem magam. Nem létezik senki és semmi, csak egyedül Te. Csak Téged szemléllek, csak Rád figyelek, és Te szólsz hozzám. Szelíd szeretettel, egyszerűséggel. Szavaid balzsamként hatnak a lelkemre. Te meggyógyítasz és megvigasztalsz. Én pedig imádlak Téged, én Uram, Istenem, és Mindenem! Kérlek, add, hogy életem minden napján a szívembe fogadjalak Téged! Te tápláld bennem ezt a szomjat és vágyat, és ezt a lángot, hogy soha ki ne aludjon, hanem egyre jobban lángoljon, és ez a szeretetláng égjen, és folytatódjon egy egész örökkévalóságon át! Hála és dicsőség legyen Neked, ó mindenható, végtelen szeretet! Dicsőítelek és magasztallak Téged, és követni akarlak, bárhová hívsz. A keresztútra, a golgotára, a keresztre. Mindegy. Mindent vállalok, csak a Te akaratodat teljesítsem, és örökre együtt legyek Veled. Ez minden vágyam, és hiszem, hogy Te adtad ezt a szent vágyat, és be is teljesíted. Én pedig örökre zengeni fogom dicsőségedet. Ámen.

2012. január 16. délután itthon a Szűzanya: “Drága gyermekeim! Rendkívül nagy kegyelem, hogy köztetek vagyok most ebben az utolsó időben, ennek is a végső szakaszában. Nagyon kérlek titeket, hogy gyűljetek körém, és Velem együtt imádkozzatok a lelkek megmentéséért! Most a történelem sorsdöntő szakaszához érkeztek. Szent Fiam hamarosan megadja minden embernek a tisztánlátás kegyelmét. Mindenki meglátja egész addigi életét, és döntenie kell a jó és a rossz, Isten vagy a sátán között. Imádkozzatok! Imádkozzatok! Imádkozzatok, mert még ennek ellenére is lesznek megátalkodottak, akik ellenetek fordulnak, acsarkodva minden rosszat fognak rátok, és üldözni fognak titeket. Ti azért tartsatok ki a hitben, mert csak, aki mindvégig kitart, az üdvözül. Erre áldalak meg titeket drága gyermekeim, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Üzenet egy kiválasztott léleknek: “Ajánld fel magadat, minden nyomorúságodat az Én Szent Fiam örök érdemeivel egyesítve, az Én hétfájdalmas Szeplőtelen Szívem és könnyeim által a lelkek megmentéséért!”

2012. január 17. Szentmise, Szentáldozás után, Jézus: “Drága kislányom! Elérkezik ennek a korszaknak a vége. Készüljetek! Készítsétek a lelketeket! Minden itt marad. Mindent itt hagytok, de a cselekedeteiteket magatokkal hozzátok. Tartsatok bűnbánatot! Mossátok tisztára lelketeket a bűnbánat szentségében! Így készüljetek drága gyermekeim! Ne a világi dolgokkal foglalkozzatok! Ezek mind elmúlnak. Arra irányítsátok tekinteteteket, ami odafönt van, Rám, a Krisztusra, az Isten egyszülött Fiára, Aki elhozza a szívetekbe a békét, amit a világ nem adhat, ha szeretetben éltek, és megtartjátok Isten törvényeit. Erre készüljetek kicsi gyermekeim, mert az idő rövid. Hamarosan megítélem ezt a világot. Úgy éljetek, hogy bármely pillanat készenlétben találjon benneteket. Erre áldalak meg titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2012. január 24. Szentmisén Jézus: “A szívedbe tértem, hogy Magammal vigyelek a mennybe. Minden Szentáldozással közelebb jutsz ahhoz a dicsőséges naphoz, amely előtted áll. Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem foghatja, amit neked készítettem. Nagy lesz jutalmad a mennyben. Készülj! Az idő rövid. Ne aggódj! Én gondoskodom. Erre áldalak meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Ó, boldog halál!

1965. január 1.

Újév napján a Szűzanya így szólt:
“Szeretetlángom kiáradása által ráteszem a siker koronáját a szent zsinatra.”

Január közepe óta nagy lelki szárazságban és sötétségben élek, s elhagyatottságomban mindinkább erőt vett rajtam az a tudat, hogy eddigi életem csupa képzelődés és hazugság. Megkíséreltem ezt minden erőmmel elhárítani magamtól. De minél jobban erőlködtem, annál jobban hatalmába estem ennek a tudatnak. Ezt a nagy elhagyatottsággal járó lelki szorongást még nehezebbé tették az állandó hit elleni kételyek zavaros gondolatai. Minden erőmmel azon igyekeztem, hogy megtartsam lelki egyensúlyomat, mely már igen félrebillent, és gyengeségemben zavaros gondolataim mindent rossznak bizonyítottak. Ez a bizonytalanság egyre nőtt és hullámzott lelkemben. Majd kétségbeejtő erőszak arra kényszerített, hogy állandó hazugságaimat gyökerestől számoljam fel, mert ha ezt nem teszem, elkárhozom. Erre a gondolatra megtántorodtam: nem akarok vétkezni! Kitépem lelkemből egyszer s mindenkorra hazug képzelődésemet, mindennel szakítok, ami csak összefüggésben van hazugságaimmal. Nem akarok személyekkel érintkezni, akik tudnak rólam. Szakítok a mellém rendelt nővérrel, és gyóntatómhoz sem megyek többé. Állandóan az az érzésem, hogy ő gyenge hozzám és rám hagyta hazug képzelődésemet. -Az Úr Jézus szavait nem mertem tovább írni, mert állandóan az élt bennem, hogy ez csak az én kitalálásom, melyet önteltségből és kevélységből írok le. Rendkívüli nagy kínokban vergődtem. Ha pedig abbahagytam, újabb félelem fogott el, hogy nem engedelmeskedtem az Úr Jézus kérésének. Ezen kínok között vergődve már alig tudtam imádkozni. Nagy lelki sötétségemben egy kis időre feladtam a küzdelmet, és közben az Úr Jézus szavát hallottam:
“Ma még egy szavad sem volt Hozzám!”

E szavakra összerezzentem, de a lelkemben nem volt világos, hogy vajon ez az Úr Jézus szava-e, avagy csak hazugságaim utórezgése? A másik percben a Szűzanya zokogását éreztem lelkemben. De én ezt is képzeletem kísértésének tekintettem az elmúlt időkből. Tovább erőlködtem, hogy megszabaduljak életem e zavaros áltatásaitól, melyekről úgy éreztem, tetőfokát érték el.

Borzalmas lelkivilágban élek, de most még egy utolsó erőfeszítést teszek, hogy végképp felszabadítsam lelkemet a sok zűrzavaros ámítástól. Megkíséreltem ezt már sokszor, de gyenge akaratom mindig cserbenhagyott, és akkor újra kezdődött elölről, vagyis fokozódott tovább a régi. Hiába kértem meg a Püspök atyát, X. atyát, D. atyát is, hogy szabadítsanak meg a gonosz szellemektől, senki sem tette meg. Csak lecsitítottak, hogy várjak, majd kitisztul bennem Isten akarata. Számomra gyengék voltak ezek a szavak, és ez okozta, hogy hazugságaimat tovább folytattam. A gyóntatómat is hiába kértem, legyen hozzám szigorú, mert úgy éreztem, hogy ő tapintatból nem fedi fel súlyos hibámat. Rettenetes küzdelmeim voltak. Ha meggyóntam, akkor sem tudtam megnyugodni és megelégedni azzal a gondolattal, hogy ő nem veszi észre hazugságaimat. Volt idő, mikor a nyugtalanság lelkemet annyira gyötörte, hogy már nem mertem szentáldozáshoz járulni. Sírva könyörögtem gyóntatómnak: Atyám, ne higgyen nekem, mert én hazug ámító vagyok, és bűneim sokasága visszatart a szentáldozástól. Atyám, Ön tudja, mit mondott? Hogy csak járuljak továbbra is, mert Ön vállalja lelkemért a felelősséget, és én csakis az Ön parancsának engedelmeskedve mertem ezt megtenni.

Utána egy rövid ideig meg is nyugodtam, de ez lelkemben állandóan változott. Nem bírom ezt a küzdelmet tovább. Amikor utoljára gyóntam, Ön biztatott, hogy csak beszéljek és könnyítsek a lelkemen. De én nem bírtam elbeszélni a lelkemben történő dolgokat. Sokszor egészen váratlanul gátlást éreztem magamban, és azt, hogy Ön jóhiszemű. Legjobb lesz, ha Önt nem áltatom tovább az én szűnni nem akaró hazugságaimmal, mert nemcsak én kárhozom el, hanem Ön is. Borzalmas kín ez! Nem tudom ezt elviselni! Eddig minden gondolatomban és cselekedetemben Ön vezetett, mondván, hogy minden áldozatot hozzak meg a szent ügyért. De hogy valóban így van-e: hogy az ügy nem tőlem való, ezt senki sem tudja. Én magam sem vagyok biztos felőle. Hogy nem az ördögtől van, ezt már a Püspök atya is megmondta, meg X. atya és D. atya is. Atyám, Ön is megnyugtatott. Egyszer a Sátán is rám rontott: “Tőlem sincs, de Istentől sem. Ez csakis tőled ered!”

Uram, bocsásd meg vétkeimet! Nem bírom magam tovább áltatni, végképp meg akarok nyugodni. Látom, teljesen értelmetlen az, amit tettem, és nem tudom miért, de csak azóta szenvedek. Hiszen a bűnből ered, nem lehet érdemszerző. Szabadulni, szabadulni ettől a szörnyű kíntól! Ez az egyetlen imádságom az ég felé. Csakis a halál! Ó, boldog halál!… Számomra ez lesz a megváltás, mely megszabadít a földön átélt pokoli kínoktól. Ezt szenvedem már évek óta! Ó, boldog halál! Isten irgalmára hagyatkozom. Ha elveszi életemet, s ha az utolsó ítéletig is ott felejt a jó Isten a szenvedők között, azt is boldogan fogadom el, mert tudom, hogy ott -bármeddig is leszek ott -nincs többé alkalmam a bűnre. A halállal megszűnnek zavaros gondolataim és hazugságaim, és így már nem bántom meg Istent.

Amikor lelkemben azt hallottam, hogy mikor lesz a halálom napja és hogy mikor leszek az üdvözültek között, mélységes hálát éreztem lelkemben… El nem képzelhető gyönyörűség lesz számomra a földtől való megszabadulás. Addig is új gyóntatóhoz megyek, akinek nem említem meg a lelkemben lezajlott bűnös képzelgéseimet. Ezektől mentesen akarok vétkeimtől szabadulni, mert az előbbi szentgyónásaim -úgy érzem -tele voltak tettetéssel. Ez okozza a gyötrő nyugtalanságot lelkemben. Nem akarok a régi gyóntatómhoz menni, mert a múlt hazudozásai által okozott sebek ismét felszakadnának, és ez megingatná bennem erős elhatározásomat és feldúlná lelkem békéjét. Borzalmas kínokat élek át…

1965. január 7.

Az Úr Jézus ezt mondta:
“Ne töprengj azon, ki lesz az az erős, ki elindítja közléseinket! Nekem erőre nincs szükségem. Az alázatos és áldozatos lelkeket választom ki. És a fontos az, hogy bizalommal közeledjenek Felém. Bízzatok Bennem! Ismétlem, ez az, mely által teljesen közelembe férkőzhettek.”

1965. január 11.

Gyónni voltam. Két-három napig annyira megkönnyebbültem – nem, ezt nem is így kell írnom, mert ez a könnyedség elszakított a földtől, és napokon át elragadtatott boldogságban telt el az idő.

Boldogságom oly nagy volt, hogy úgy éreztem, nem fér meg bennem. Azokban a napokban is a k. házban jártam s ott tartózkodtam néhány órát. Úgy szerettem volna, ha mindenki velem érezte volna ezt az elragadtatást! Alig bírtam magamban tartani. Munkám közben átmentem s a mellém rendelt nővért homlokon csókoltam. E közben az Úr Jézus megengedte, hogy a nővér is érezze a lelkemben lakozó kegyelem csodálatos hatását.
Az Úr Jézus így szólt: “Az Isten Szeme pihen rajtad.”

1965. január 15.

“Kislányom, lelked isteni szavaim felvevőkészüléke. Ne remegj meg! Ez így van, még ha bármily méltatlannak is érzed magad erre. Hiszen tudod, hogy kicsinységedet, tudatlanságodat és alázatosságodat használom fel e célra, s főleg az utolsó szón van a hangsúly.” (Az alázaton.)

Én vagyok a nagy Véradó

1964. január első vasárnapja

A kórházban voltam. Egyik gyermekem látogatásából hazajövet a nagy hideg miatt már alig tudtam menni, és közben arra gondoltam, öt órakor kezdődik a szentségimádás, ott szeretnék lenni én is a közös szentségimádáson. Leküzdöttem magamban a dermesztő hideget, mely miatt lábamat már alig éreztem, és sietve mentem az Úr Jézushoz. Ő útközben csendes, hálálkodó szavaival így kezdett velem beszélgetni:

“Jaj, de örülök, hogy Hozzám jössz! Annyira kedvemben jársz! Ez a kegyelmek újabb bőséges áradatát jelenti számodra.”

Szentségimádás közben arra kért, hogy sugallatainak elhanyagolásáért, amivel oly sokan megbántják, engeszteljem Őt. Ó, az én bűneim jutottak rögtön eszembe! Én is e sokat megbántók között voltam. Lehet-e erre könnyek nélkül gondolni? Uram, bocsásd meg bűneimet! S újra és újra felindítottam magamban azt a bűnbánatot, melyet az Úr irgalma hívott létre lelkemben. Úgy akarom bánni bűneimet, ahogy még soha senki sem bánta meg bűneit. S úgy akarlak szeretni, ahogy még egyetlen megtérő bűnös sem szeretett. Ő bűneim miatti bánkódásom közben tovább beszélt:

“Tudod, a világ nagy vétke az Én sugallataim elhanyagolása, ami miatt a világ sötétségben jár, és a Nekem szentelt lelkek lanyhasága miatt. Ők segítségemre tudnának lenni, de még ők sem tartják szem előtt ezt a nagy veszéllyel járó lanyhaságot. Megkérlek, légy oly jó, közöld lelkiatyáddal Szívem óhaját: Ő és ők, kik a lelkek vezetésével foglalkoznak, kövessék fokozottabban sugallataimat, s vezessék rá a lelkeket ennek fontosságára, ami nélkül nem lehet lelkiéletet élni. Bármily nagy is az igyekezetük, szent sugallataim elhanyagolása mind az ő lelkük, mind a rájuk bízott lelkek, elsorvadását idézi elő.”

1964. január 13.

Elmélkedésem közben az Úr Jézus ismét szavára méltatott:
“Erzsébetem, vigyázz, lelked hosszas és nagy küzdelmek színtere lesz. A gonosz lelked legfőbb értékét akarja elvenni tőled. Meg akarja ingatni alázatosságoddal, Tudja, látja, ez az egyetlen érték, melyet döngetnie kell. Csakis ezen keresztül tudja megingatni lelked állhatatosságát. Irtózatos erővel tör feléd, és gyűlöletének minden eszközét felhasználja veled szemben. Zavarni fogja gondolataidat, minden cselekedetedet bizonytalanná teszi, szavain keresztül minden ocsmányságot megkísérel, és kegyetlen kínokkal fog elárasztani. Oly dolgokra akar rászedni, hogy hagyj fel alázatos törekvéseddel.”

…Az Ő szavai után néhány óra múlva valóban megkezdődött a gonosz zavargása. Ha az Úr Jézus előre nem figyelmeztet, nem is tudom, hogyan tudtam volna eligazodni elmém rendetlen zavargásain… Nem tudom gondolatomból elűzni, gyűlöletének minden erejével rám zúdul. Lelkem tehetetlen nyomorúságban sínylődik, és csak azt tart vissza a helytelen cselekvéstől, hogy az Úr Jézus mintegy figyelmeztetésként előre megmondta.

1964. január 15.

Az Úr Jézus arról beszélgetett:
“Kislányom, tudod-e milyen nagy az olvasók tábora? Sokszor és sokat olvasnak szent tanításomról, de nem érnek el vele semmit. A lámpafény, a napfény csak a betűket világítja meg. Értelmét csak azok fogják fel igazán, kik Hozzám jönnek. Én isteni fényességemmel az Előttem leboruló léleknek átadom Istenségem értelmét, és ez által felér majd az elméjük az Én örök óhajtásomhoz, mely a lelkek megmentése. Akarjatok részt venni az Én megváltó munkámban! Ez legyen életetek legfőbb célja, legfőbb értéke, melyet Elém hozhattok. Ragadjatok meg minden alkalmat és módot a lelkek megmentésére! Ezért fáradozzatok! Tudod, mit olvastál egyszer: ,Ha minden keresztény csak egyetlen lelket mentene is meg, nem volna elkárhozott’.”

Amint az Úr Jézus befejezte szavait, a Szűzanya fájdalmas szavaival szólt hozzám:
“Kislányom! Azt akarom, hogy egyetlen lélek se kárhozzék el. Akarjátok ti is Velem együtt! Azért adom kezetekbe a Fénycsóvát, mely Szívem Szeretetlángja.”

S míg e szavakat mondta, az én lelkemben is fokozta Szívének fájdalmát.

1964. január 16.

A szentmise alatt és áldozás után is az Ő Szent Vérének erejéről beszélt az Úr:
“Én vagyok a nagy Véradó. Isteni Véremtől megistenülhettek. Felfogjátok ezt ésszel? Ugye nehéz? Én, a világ egyetlen Véradója! Fogd fel hatalmas szeretetemet! Tűnődj el rajta most, szent fényességem világosságánál. Ugye, te érzed ezt a Szent Vért? Szent Vérem bemelegíti, mozgásba hozza a lelketek fagyos, megbénult erejét. Én átömlesztem és átömleszteném az egész világon minden emberbe, csak adjátok át magatokat isteni Kezem szent kezelésébe. Engedjétek lelketekben működni! Miért akartok közönséges lelkű emberek maradni? Akarjatok megistenülni, hogy gyönyörűségem teljék bennetek, veletek élni.

Asztalom szünet nélkül terítve van. Én, a vendégváró Gazda, mindent feláldoztam. Önmagamat adom. Tekintsetek lelketekbe a Szent Vér befogadása után, és vegyétek észre azt a pezsgést, melyet Szent Vérem ereje művel bennetek. Ne legyetek annyira érzéketlenek. Ne a megszokás szürke hatalma hozzon ide szent oltáromhoz, hanem az áldozatos szeretet tüze, mely itt, szeretetemtől tüzet fog, és Általam, veletek összefogva, kiégeti lelketekből a bűnt. Ó, hogy vágyom erre a nagy elhatározástokra és erre az önkéntes szeretetre! Mikor jöttök már végre Hozzám?”

Ezek az isteni átélések oly állapotban tartják lelkemet, hogy ilyenkor a gonosz zavaró ereje nem tud érvényre jutni, teljesen megsemmisül lelkemben.

1964. január 17.

Ma az Úr Jézus a názáreti hajlékról kezdett beszélni, mely a Család kedves, meleg fészke volt:
“Tudod, itt készítettem elő lelkemet Én is a nagy áldozatra, a szenvedésekre, melyeket értetek vállaltam. Neked is a családi szentélyben kellett megérlelődnöd. Mivel árva voltál, ezért a te családalapításod által készített otthon számodra az a hely, ahol lelkednek el kellett készülnie arra a nagy hivatásodra, mely csakis a családi szentélyben érlelődhetett meg. Én tudom, ismerem adottságaidat, és azért isteni Gondviselésem tervszerűen rendezett el mindent, hogy alkalmassá tegyen mindarra, amit rajtad keresztül akarok a világnak tudomására hozni. A családi szentélyből kell el indulnotok az életre, az élet nehéz küzdelmeire. Ennek összetartó melege az, melynél újra felmelegednek a lelkek a nagy eltévelyedések után. Itt önmagukra találnak és újra Istenhez térnek. -Kell, hogy ti édesanyák, szívetek megértő melegét kiárasszátok még a családok elválása után is. Nagy felelősség ez, mely reátok hárul. Nehogy azt higgyétek, ha a gyermek megnő, szülőre nincs szüksége. Anyám is követett Engem szeretetével, áldozataival és imáival mindenüvé. Ezt kell tennetek nektek is, és Én megáldom törekvéseteket. Édesanyám lekötelez erre. Az Ő közbenjáró nagy hatalma az, mellyel kieszközölte Tőlem a családok részére ezt a nagy kegyelmi áradatot, melyet most készül a Földre árasztani. Ahogy Ő mondta: Ilyen még nem volt, mióta az Ige Testté lett. A baj gyökerére teszi anyai jóságának gyógyító erejét, melyet nem nyilvános csodának szánt, mint a nagy, csodálatra indító és világhírű kegyhelyeket. Ő azt akarja, hogy minden család kegyhely legyen, egy csodás hely, hol veletek összefogva teszi csodáit a lelkek mélyén. Szívről szívre járva, kezetekbe adja Szívének Szeretetlángját, mely a családokban uralkodni akaró Sátánt a ti áldozatos imáitok, által megvakítja.”

A Szűzanya is szólt még néhány szót:
“Kármelita kislányom! Általad kívánom nyilvánosságra hozni anyai Szívem határtalan szeretetből fakadó aggodalmát a veszély miatt, mely a családi szentélyek széthullása folytán fenyegeti az egész világot. Édesanyai segélykiáltásomat mindenekelőtt hozzátok intézem, és veletek összefogva akarom a világot megmenteni. Kislányom, neked engedem először érezni ezt a nagyhatalmú erőkifejtést, melyet a Sátán megvakítására indítok. Megosztom veled halálod napjáig Szívem aggodalmát. Együttérző szíved az, mely érdemessé tesz erre, Szeretetlángom továbbadására. S aki Velem érez, mind jogosult lesz erre a nagy kegyelemre, mellyel a lelkeket megmentjük az örök kárhozattól.”

1964. január 18.

A mellém rendelt nővérnél jártam. Ő a rádióban éppen egy kedves hangversenyét hallgatta. Amint közben más elfoglaltsága lett, a fülhallgatót átadta, mondván, hallgassam addig. Hamarosan belefeledkeztem a zene szépségébe. Alig néhány perc után a zenei hangok szépségén keresztül az Úr Jézus leheletszerü finom szavakkal szólt hozzám:

“Nem gondolod, hogy ilyenkor féltékeny vagyok rád? Mit mondtam? Hajszál se férjen közénk!”

Szavai úgy hangzottak lelkemben, hogy a zene szépsége felett uralkodott, és Ő tovább kért:
“Isteni szavaimat a világ zenei művészetén és szépségén keresztül is halld meg! S mondj le önmagadról, a magad szórakoztatásáról. Kis leánytestvérkém! Gondolj arra, amit veled cselekszem, és ne engedj be a lelkedbe semmi mulandó szórakozást. Ne szórd szét lelked összeszedettségét holmi kis földi művészek produkciói miatt. Neked csak egy a szükséges: a megváltó munkámban való szünet nélküli részvétel. Ez szórakoztasson! Ne mondd, hogy Én nagyon szigorú vagyok. Nem kértelek-e sokszor, hogy mondj le önmagadról? Ezt pillanatról pillanatra meg kell tenned. Nem kapcsolódhatsz ki ebből még rövid időre sem. Én vagyok az út, az Élet számodra. Minden megsemmisül, csak a lélek munkája marad meg, melyet a lelkek érdekében végzel.”

1964. január 19. (vasárnap)

Ma csak egy szentmisét hallgattam. A lábaimon a régi fagyás kezd kiújulni, és ez tartott vissza, hogy az esti szentmisére is elmenjek. Elmaradt az esti imádási óra is. Úgy gondoltam, ezen a napon pihenek. Jól fűtött kis szobámban apró elfoglaltsággal töltöttem el a délutánt és az estét is. Időközben kimentem a kertbe, és abban a pillanatban a jeges hó tetején könnyed lépéseket hallottam. Körülnéztem, nem valami éhes állatka keres-e ennivalót, és ahogy mentem, néhány pillanat múlva az Úr Jézus jelenléte árasztotta el lelkemet. Erre az érzésre megrendültem, mert jelenlétével éreznem engedte azt is, hogy szorosan mellém állt, és én egész testemben remegtem a Tőle kiáramló kegyelmek hatása alatt. Úgy elhagyott a testi erőm, hogy majd összeestem. Csak remegve tudtam lépni. Már sokszor történt az, hogy meglep jelenlétével, de ez most felülmúlta az eddigieket. Testem remegése oly nagy volt, mint még soha. Nem láttam, és nem tudom, hogyan, mégis megéreztem ruhája érintését, mely minden ízemben, mint a kegyelmek rendkívüli suhogása, úgy töltötte el lelkemet Isten jelenlétének érzetével. Ez mind a havas kertben történt. Amikor visszamentem kis szobámba, akkor láttam, hogy mennyi ideig tartott ez. Utána az Úr Jézus kedvesen beszélgetni kezdett:

“Tudod, annyira egyedül voltam, és mivel te nem jöttél, eljöttem Én hozzád. Öröm Nekem veled lennem. Megköszönöm most a sok rámgondolást. Ó, ha tudnád, mennyire kedvemben jársz, hogy Szent Véremről oly sok áhítattal elmélkedsz, engesztelsz és imádsz Engem! Illőnek tartottam, hogy ezért ily különösen tiszteljelek meg Én is téged. S az egyedüllét! Ó, ez a magány és ridegség, mely állandóan körülvesz! Azért most melletted maradok. Nem zavarom pihenésedet, csak itt leszek csendben veled. Dobbanjon szívünk együtt! Te csak végezd tovább, amit eddig tettél. Én itt maradok még sokáig nálad, mert mit is csinálnék egyedül? Nem jönnek imádásomra, sem engesztelésemre, sem kérni, sem hálát adni. Tudom, te nem maradsz el Tőlem ok nélkül. Neked nincs igazolatlan órád. Erzsébetem, Istenségemmel ajándékozlak meg. Szoríts a szívedre, hiszen Én emberi érzéssel is érzek. A szent remegést, melyet előbb éreztél, kitüntetésnek szántam az irántad érzett hálám jeléül.”

1964. január 20.

“Írd, amit mondok. Az előző napon történt isteni kiáramlást, mellyel megtiszteltelek, bárki, bárhol olvassa, az kivétel nélkül részesülni fog kegyelmeim kiáradásában, melyeket isteni érdemeimmel egyesített érdemeid által a lelkekre árasztok, mintegy előlegként szenvedéseid olajcseppjeinek kisajtolása által.”

1964. január 28.

Ma írom ezt le, de nem ma, hanem néhány nappal ezelőtt történt. Olyan nehezen fogtam hozzá, mert elmém nehezen fogta fel azt, amit mondott:

“Ne tépelődj! Mire jó ez? Úgysem tudod felfogni, hogy mekkora utat kellett megtenned, míg lelked ily magaslatra emelkedett. Nemhogy te, de még a föld összes csillagászai sem tudnák kiszámítani azt az utat, melyet te ily rövid idő alatt megtettél, melyen még az ég angyalai és szentjei is csodálkoznak. Ugye érzed azt, hogy az a megoldás Részemről mily egyszerű. Én szeretetemmel ragadtalak el, hogy – amint már mondtam – nyílegyenesen repülj Felém, Hozzám! Ismétlem: nyílegyenesen! Ez a szeretet útja, mely nem kerülget, nem latolgat, és mivel te ezt az Általam nyújtott szeretetet elfogadtad és minden erőddel magadhoz ragadtad, azért most itt vagy Nálam. Ne csodálkozz most már tovább egy pillanatig sem, ha azt teszem veled, amit szeretetedért adok. Én sem tudok ellenállni, mert az Én szeretetemből felkínált áldozat nálad megértésre talált. Ez az, ami miatt kegyelmeim gátlás nélkül működnek lelkedben. S ha előfordul az, hogy Magamhoz ragadlak, ez ne ejtsen téged gondolkodóba. Vedd úgy, amint adom, és amiért teszem. Ezen ne töprengj! Mindenesetre a nyomorúságodban való elmerülésed igen tetszik Nekem. De ezt sem tulajdoníthatod magadnak, mert ez is az Általam nyújtott rendkívüli kegyelmek gyümölcse. S ahogy nem tudod felfogni elméddel az elragadtatás által történő elszakadást a földtől, éppúgy nem tudsz számot, vagyis magyarázatot adni a kapott kegyelmek bőségéről sem, mely sokakat fog ámulatba ejteni. Mert a te lelkedet Én vettem Kezembe, te csak az Én Kezem munkája vagy. S miután előre megmunkáltam lelkedet, ezért minden dicséret Engem illet. Mondom, azért nem juttattalak lelkivezetőhöz, mert Magam akartalak megnevelni nagy elhivatottságodra. S hogy megengedtem a sok bukdácsolást, ez is szándékos volt, mert így edzettem meg lelkedet arra nagy alázatosságra, mely nélkül semmire sem mentem volna veled.

Most is Én vezetlek. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy gyóntatód szavai nem Tőlem valók. Sőt, igenis hangsúlyozom, fogadd el minden utasítását, és csak azt tedd, amit ő mond. Az ő szava az Én szavam. Ő az Én sugallatomból veszi mindazt, amit mond. Bárcsak megértené és megfogadná ezt minden lélek, és alázatos engedelmességgel követné!”

1964. január 29.

Néhány nappal ezelőtt a mellém rendelt nővér arra kért, hogy kérdezzem meg a Szűzanyát, meghal-e a súlyos beteg nővér, kinek halálával kapcsolatosan több nehéz ügy elintézése merül fel. Mondtam a nővérnek, ilyesmit nem szoktam a Szent Szűztől megkérdezni. A Szűzanya válasz nélkül is hagyta kérdésemet, melyet a nővér kérésére mégiscsak feltettem. Majd néhány nap múlva, mikor már nem is gondoltam rá, egyszerre az Úr Jézus, mintegy meglepve engem, így szólt:

“Miért akar a melléd rendelt nővér nem rád tartozó dolgot megtudni? Az az Én dolgom, hogy kit és mikor szólítok el. Mindenesetre mindent javatokra fordítok. Vegyétek észre az Én erőteljesen és gyorsan működő isteni Gondviselésemet, mely megszakítás nélkül működik az egész emberiség javára. Az enyéimnél ez még fokozottabb és gyakran szeretetemnek igen gyengéd megnyilvánulásában juttatom érvényre, nem a kíváncsiság kielégítésére, sem a ti rövidlátó elképzelésetek megnyugtatására. Az Én gondviselésem kifürkészhetetlen úgyis számotokra. Bízzatok! Hozzátok Hozzám mindazt, amit nehéz és sötét, Én megkönnyítem és megvilágítom azt mindennap újra előttetek.”


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: