‘0103’ cimkéjű bejegyzések

Ünnepek

 

2018. 01. 01. Szűz Mária Isten Anyja

Gyermekeim!  Szeretném megsokszorozni imádságaitokat, amikor felkészültök az ünnepnapokra. Ez azt jelenti, hogy minden jeles ünnepnapot szentségimádás előzzön meg! Legalább egy órás legyen, hasonlóképpen, mint Szeplőtelen Fogantatásom ünnepén. Fogjatok néhányan össze, és keressetek egy templomot, ahol Szentségimádást tarthattok, és imádkozzatok az én szándékomra. Szorgalmazzátok a szentség jelenlétében való imát, amennyire lehetőségeitek engedik. Végezzetek engesztelő imákat hazátokért, hogy enyhüljenek a megpróbáltatások! Veletek vagyok, és ahol felkértek engem vezetőtöknek, minden segítséget megadok nektek. Édesanyátok  

2018. 01. 03  Jézus Szent Nevének az ünnepe

Kedveseim! „Jézus Nevére hajoljon meg minden térd a mennyben a földön, és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse, az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” Jézus Nevének kimondása által dicsőítjük meg az Atyát. Jézus Nevére hivatkozva, amit keresztségünkben kaptunk, ráparancsolhatunk a sátánra, és minden csatlósára, hogy takarodjanak el tőlünk, és soha többé ne zaklassanak minket. Jézus Neve szent és sérthetetlen, ezért senki ne merészelje sértő módon kiejteni Nevét. Jézus Neve jel azok számára, akik hittel fogadják, mert győzelemre viszi ügyünket. Jézus Nevét mindig valljuk meg azok előtt, akik hitünk felől kérdezősködnek.

2018. 01. 06. Urunk Megjelenésének az ünnepe, Vízkereszt

Szűzanya: Gyermekeim! Jöjjetek, imádjuk, az Atya Egyszülött Szent Fiát, Jézust, Aki ma megjelent, és kinyilatkoztatta magát nekünk. Jézus nemcsak azért jött el, hogy az emberiséget bűntől megváltsa, hanem, hogy kinyilatkoztassa számunkra a Mennyei Atyát. Mindent elmondott Róla, amit tudnunk kell, hogy elvezessen Hozzá az Örök Életbe. Hódolattal hajtsunk térdet Szent Jelenléte előtt, az Oltáriszentségben, és teljes szívünkkel imádjuk Őt. A napkeleti bölcsek hosszú zarándok utat tettek meg, hogy kifejezzék a megszületett Messiás iránti szeretetüket. Nektek hittel el kell fogadnotok Őt, hogy megmaradjatok abban a szeretetben, amelyet az Atya, Jézus által ad nektek. Szűzanya

2018. 01. 18.    Árpád házi Szent Margit

Testvéreim! Egész életemet Jézusnak szenteltem, engesztelésül. Mindenemet átadtam Neki, csakhogy elhárítsam a békétlenséget, amely országunkat fenyegette a családi belviszályok, és a külső ellenség miatt. Igyekeztem Isten segítségével minden alantas munkát örömmel végezni, és a vezeklés legkülönbözőbb formáit testemen alkalmazni, hogy egészen hasonuljak Jézus golgotai keresztáldozatához. Részesülni akartam azokban a gyötrelmekben, amelyet Jegyesem elszenvedett, mert csak ez volt az egyetlen, amit odaadhattam Neki. Az Én áldozatomat Jézus elfogadta, és egyesíti mindazokéval, akik még ez után fogják elszenvedni országunk felemelkedéséért a megpróbáltatást. Igyekezzetek elviselni, amivel meglátogat benneteket az Úr, hogy méltóképpen álljatok meg Előtte. Szent Margit

2018. 01. 24.   Szalézi Szent Ferenc

Testvéreim! Életem legnagyobb nehézségeit, és megpróbáltatásait, mindig odavittem a szentségi Jézus elé, mert meg voltam arról győződve, hogy az Ő jelenlétében tudok gyógyírt találni problémáimra. Mindent megosztottam Vele, és reménytelenségeim is növelték a Belé vetett bizalmamat, ezért voltam képes meglépni azokat a lépéseket, melyeket szívembe öntött. Aki másokért engesztel, annak tudnia kell, hogy egyedül a szentségi jelenlétben találjuk meg problémáinkra a megoldást. Őáltala, Őbenne, és Ővele leszünk képesek megcselekedni, amit Szentlelke által sugall nekünk. Keressétek a lehetőséget minél gyakrabban a szentségimádásra, hogy megkapjátok Jézus lelki Békéjét, és Erejét. Szalézi Ferenc 

2018. 01. 25.   Szent Pál

Testvéreim! Amikor Jézussal találkoztam a damaszkuszi úton, leestem a lóról, mert elvakította szememet látása. Olyan megrázó élményben volt részem, amely azonnal átformálta lelkemet, megváltoztatta életemet. Jézust látni, és hallani, megdöbbentő tapasztalat volt számomra, aki eddig üldöztem a keresztényeket. A legnehezebb mégis az volt, hogy fel kellett vállalnom azok felé a küldetésemet, akiket eddig üldöztem. Szembe kellett néznem önmagammal, és elfogadni a Jézustól való küldetésemet. Hosszú ideig tartott felkészülésem időszaka, de a legnagyobb megpróbáltatást az emberektől szenvedtem el. Jézus valóban megmutatta, mennyit kell Érte szenvednem. Soha sem tudtam meghálálni Neki, ahogy Saulból Pált formált belőlem. Szent Pál

2018. 01. 31. Bosco Szent János

Testvéreim! Az Úr megismertette velem azoknak a fiúgyermekeknek a problémáit, akik az utcákon csellengtek, és céltalanul bolyongtak. Isteni sugallatra, elhívtam őket az én szegényes, és szerény hajlékomba, hogy embert formáljak belőlük. Igyekeztem ellátni őket, de leginkább megismertettem velük Jézus tanítását. Embert formáló küzdelem volt betörni ezeket a gyermekeket, akiknek senkije nem volt, hogy jóra nevelje őket. Az Úr szeretete égett bennem, amikor tanítottam őket a szépre, a jóra, és a szentre. Jézus kegyelme formálta át, a fiú ifjúságot, lépésről-lépésre, amíg felfedezték magukban azt az erőt, amit az Úr művelt bennük. Bosco Szent János. 

2018. 02. 02.   Gyertyaszentelő

Gyermekeim! Örömömre szolgált, hogy Szent Fiam bemutatását a templomban megünnepeltétek. Köszönöm, hogy ezen az ünnepen is felkészültetek a kegyelem befogadására, és az ima-feltételeket teljesítettétek. Továbbra is, minden nagy ünnep előtt tartsatok szentségimádást templomban, ahol ez lehetséges, de otthonaitokban is elvégezhetitek az imádságokat. Köszönöm nektek, hogy egyre jobban érzitek az engesztelés szükségességét, hogy enyhüljenek a rátok mért csapások. Próbáljatok minél több hívet megnyerni ezekre az alkalmakra, hogy együtt, egy szívvel és kitartó lélekkel tudjatok bekapcsolódni az engesztelésbe. Meglátjátok, az imának óriási ereje van, ha hittel teszitek. Szent Fiam szeretetével áldalak meg benneteket, és Szeplőtelen Szívem Szeretetlángja lobogjon bennetek. Édesanyátok

2018. 02. 03. Első szombat, Szűzanya 

Gyermekeim! Ma ismét szólni kívánok hozzátok, hogy megerősítselek benneteket az első szombat kegyelmeiben. Kapcsolódjatok bele mindnyájan, akik az engesztelésen részt vettetek, hogy szívetekben lángra lobbanjon az a tűz, amit megkaptatok. Minden alkalommal hozzátok elém mécseseteket, hogy megújítsam bennetek szeretetlángomat, hogy képesek legyetek továbbadni a rászorulóknak. Ezen a napon ajánljátok fel minden szándékotokat az Én Szeplőtelen Szívem szándékára, hogy egységes legyen áldozatotok. Soha ne lankadjatok, amikor imára hívlak benneteket, hogy Isten előtt kedves legyen felajánlásotok. Édesanyai palástommal takarlak be titeket, hogy megvédjelek az ellenség erőitől. Édesanyátok

2018. 02. 05.   Szent Ágota

Testvéreim! Kínzatásomat, és vértanúhalálomat egyesítettem Jézus kínszenvedésével, és kereszthalálával. Méltónak talált arra, hogy mártírhalálommal egyenesen Jézus karjaiba juthassak. Soha ne féljetek attól, aki a testet megöli, de lelketeket nem veheti el, ha Jézus szeretetében vagytok. Amikor üldözőbe vesznek, soha ne tagadjátok meg Mestereteket, aki értetek is meghalt a kereszten, hanem hitvallóként álljatok Mellé, és vállaljatok érte minden megpróbáltatást. Fogadjátok el mindennapi keresztjeiteket, és ne zúgolódjatok, és ne panaszkodjatok. Rosszakaróitokra áldást mondjatok, és imádkozzatok értük, hogy megmeneküljenek a sátán szorításából. Hívjatok segítségül, amikor bajban vagytok, hogy Jézus elé vigyem ügyeteket. Szent Ágota  

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1292-gyertyaszentelo

http://engesztelok.hu/lelkielet/1294-unnepek-2018-1

Nagyböjt

2018.02.14.

Gyermekeim! Az idei nagyböjti szent időben kötelezzétek el magatokat a böjtre. Használjátok ki a lehetőséget, és komoly böjtöt tartsatok. Aki egészségi okokból nem tud kenyéren és vízen böjtölni, annak van számtalan más lehetőség az önmegtagadásra. Csendesedjetek el, és keressétek akaratomat életetekben! Kérjétek, hogy mutassam meg nektek Szentlelkem által bűneiteket, hogy felismerve imádkozzatok azoktól való szabadulásért. Ismerjétek fel kísértéseiteket, és parancsoljátok el azokat Szent Nevemben. Ne engedjétek, hogy visszatérjenek hozzátok, hanem győzzétek le őket Szent Vérem által. Harcoljatok szent angyalaimmal és a Szűzanyával együtt. Jézus

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1298-nagybojt

a

Ellenszenv – szeretet-gesztusok

 

2015. 12. 30.

Kedveseim, sajátítsátok el az istenszeretetet és gyakoroljátok embertársaitokon! Ha törekedtek a másik ember javára és fontossá válik számotokra, hogy a szolgáló szereteteteket kinyilvánítsátok, akkor már bennetek működik a szeretet Istene. Örvendjetek és örüljetek, ha jót tehettek testvéreitekért, de még inkább azokkal, akik nem kedvelnek titeket. Ez abból az unszimpátiából adódik, amit ellenetek gerjesztenek azok, akikben ellenszenv uralkodik. Nekik még inkább fejezzétek ki szeretet-gesztusaitokat, mert csak ezek fogják rádöbbenteni őket az istenszeretet titkára. Győzzétek le ellenállásaitokat, illetve ajánlátok fel Krisztusnak, és Ő gyengéden fog rátok tekinteni. Mindig Róla vegyetek példát és alázattal viselkedjetek embertársaitok iránt! Az igazi alázat feltételezi a tiszta és önzetlen felebaráti szeretetet.

2016. 01. 17.

Kedveseim, ne engedjétek, hogy a szeretetlenség és az ellenszenv eluralkodjon rajtatok! Amikor ilyet tapasztaltok, kérjétek a Szentlelket, segítsen legyőzni bennetek, mert ha engeditek kifejlődni lelketekben az utálat magvait, akkor nagyon nehéz lesz leküzdeni ezeket. Ne féljetek, csak kérjétek a szeretet Istenét, hogy segítsen elutasítani és legyőzni a rossz és gonosz lelkeket, melyek egyre jobban igyekeznek közelíteni hozzátok. Minden nap és minden imádságotok elején kérjétek a kegyelmet, hogy a rossz erők ne fejlődjenek ki bennetek. Egyre több áldozatot kér tőletek az Úr, de ne lankadjatok, hanem tartsatok ki mindvégig, akkor nem fog eluralkodni köztetek a rossz. Soha ne féljetek, mert a félelem nem az Úrtól van!

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1041-ellenszenv-szeretet-gesztusok

Maradjatok meg abban a hitben, amelyet Jézus Krisztustól kaptatok

 

2016. 01. 03.

Kedveseim, találjátok meg a Krisztushoz vezető legrövidebb utat, mely a keskeny ösvényen található meg. Bízzatok benne, hogy Ő világítja meg utatokat és akkor nem jártok sötétségben! Boruljatok le Előtte és valljátok meg szívből jövő szereteteket és hiteteket. Bizony közel az idő, amikor színt kell vallanotok az üdvözítő Krisztusról. Imádkozzatok, buzgón imádkozzatok, és ne engedjétek magatokat félrevezetni! Mert már nyomotokban járnak a ragadozó farkasok, akik fel akarnak falni benneteket. De aki bátran kitart Krisztus megvallásában, annak lelkét nem háborgathatják. Tegyetek tanúságot, de csak ott, ahol alkalmas! Mert az ellenség igyekszik csapdát állítani még a választottaknak is, hogy elbukjanak. Kapaszkodjatok Krisztusba és az Ő édesanyjába, hogy felismerjétek a Mennyei Atya vezetését és a Szentlélek sugallatait, mely mindig iránytű számotokra.

2016. 01. 04.

Kedveseim, maradjatok meg abban a hitben, amelyet Jézus Krisztustól kaptatok. Kérjétek a kegyelmet, hogy kitartsatok a hitben járás magaslatain. Olyan erősen és elevenen éljen bennetek a hit, hogy azt senki ki ne tudja kezdeni! Őrizkedjetek a bálványok imádásától, inkább tartsátok mindenkor szem előtt Krisztus igéit, amely, ha helyesen követitek, hatalmas erőforrásként fakad majd fel szívetekben. Óh, mennyire vágynak erre a kegyelemre az emberek, hogy legyenek, akik hirdessék nekik az örömhírt. Előszeretettel forgassátok a Szentírást, hogy Isten igéje gyökeret verjen a szívetekben. Mert csak arról tudtok hiteles tanúságot tenni, amit megéltetek. Vágyódjatok erre a tudásra, mely által nagy bölcsességre tehettek szert!

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1052-maradjatok-meg-abban-a-hitben-amelyet-jezus-krisztustol-kaptatok

a

Készenlét

Kedveseim, álljatok résen és legyetek készenlétben, mert bármikor bekövetkezhetnek az ígért események! Nem kell tennetek mást, mint felfegyverkezve készenlétben állni, hogy amikor elérkezik az óra, tudjátok, mit kell tennetek. Aki nem áll készenlétben, az úgy jár majd, mint a balga szüzek, akik lámpásukba nem készítettek olajat, ezért nem volt mit felszítaniuk, amikor megérkezett a vőlegény. Ti azért legyetek készenlétben, hogy azonnal segítségére lehessetek azoknak, akik nincsenek felkészülve az eseményekre! A Szentlélek nem késlekedik megadni nektek, akik szüntelenül ráfigyeltek, a kegyelmet mindezekhez. Nektek csak fel kell ismernetek és használnotok kell, amit felkínál kincsestárából. Jól kell felhasználnotok minden kegyelmet, hogy meg tudjatok állni egykor a Szentháromság színe előtt. http://engesztelok.hu/lelkielet/759-keszenlet


Napi lelkiismeretvizsgálat

Kedveseim, hosszan vizsgáljátok át napjaitokat, amikor lelkiismeret vizsgálatot tartotok! Ne hagyjatok figyelmen kívül semmit, ami lelketek szempontjából fontos lehet! Legyen vizsgálódásotok mindenre kiterjedő! Ne ragadjatok ki csupán egy-egy mozzanatot, hanem engedjétek, hogy a Szentlélek feltárja bennetek mindazt, ami fontos! Mondjátok el Jézusnak, mennyire fáj és bánt benneteket bűnötök, hiszen az őszinte bűnvallás nélkülözhetetlen a jó szentgyónáshoz. Tartsatok bűnbánatot azokért, és azok nevében is, akik gátlástalanok, és megátalkodottak bűneikben! Fejezzétek ki fájdalmatokat miattuk és irgalomért könyörögjetek Jézusnál, hogy adjon a bűnösök számára megtérést. Vigasztaljátok a két legszentebb szívet minden istenkáromlás, kevélység, irigység, harag, fösvénység, bujaság, torkosság, jóra való restségelkövetőjéért! Engeszteljétek, engeszteljétek a Szentháromságot, hogy irgalmat találjanak a bűnösök és megtérjenek!

 
2014.01.05. Anna Terézia
 

 

Álmunkban is imádkozni

 

Kedveseim, hosszan vizsgáljátok át napjaitokat, amikor lelkiismeret vizsgálatot tartotok! Ne hagyjatok figyelmen kívül semmit, ami lelketek szempontjából fontos lehet! Legyen vizsgálódásotok mindenre kiterjedő! Ne ragadjatok ki csupán egy-egy mozzanatot, hanem engedjétek, hogy a Szentlélek feltárja bennetek mindazt, ami fontos! Mondjátok el Jézusnak, mennyire fáj és bánt benneteket bűnötök, hiszen az őszinte bűnvallás nélkülözhetetlen a jó szentgyónáshoz. Tartsatok bűnbánatot azokért, és azok nevében is, akik gátlástalanok, és megátalkodottak bűneikben! Fejezzétek ki fájdalmatokat miattuk és irgalomért könyörögjetek Jézusnál, hogy adjon a bűnösök számára megtérést. Vigasztaljátok a két legszentebb szívet minden istenkáromlás, kevélység, irigység, harag, fösvénység, bujaság, torkosság, jóra való restségelkövetőjéért! Engeszteljétek, engeszteljétek a Szentháromságot, hogy irgalmat találjanak a bűnösök és megtérjenek!

2014. 01. 07. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/762-almunkban-is-imadkozni

a

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet a mai napon, hisz elkezdtük az egyházi új évet, s elkezdtük a földi számítás új évét a mai nappal. Az új év Golgotájában folytatjuk a tanításokat is, a felkéréseket is, amit az egyházi év első Golgotájával elindítottunk.

Ma három tanítást adtam számotokra ebben a hónapban jelen lévő tanításokból. Az első tanítás, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok tanítványaimmal együtt és Édesanyám jelenlétével meghívottak lettünk a galileai Kánába, a menyegzőre. Majdan következett az a tanítás, amikor a lepra Előttem leborult, és azt kérte, ha akarom, tisztítsam meg, hogy ez által gyógyulást nyerjen. És a harmadik tanítás pedig arról szólt, hogy hogyan és miképpen adjam tanítványaimnak s mindazoknak, akik jelen vannak, hogy hogyan tudják maguk elé képzelni, vetíteni, megtapasztalni Isten országát.

Na, most Isten országát a példabeszédekben adtam számotokra, de a példabeszédekben van jelen a kánai menyegző történelme, példabeszédben van jelen a leprás gyógyulása. Így most kiemeljük ma a példabeszédeket az első golgotai tanításában1, hisz Én, Jézus Krisztus Uratok itt kezdtem meg az első csodás, megjelent működésemet e kánai menyegzőn, mikor tudomást szereztünk arról, hogy fogytán van a bor. A bor, ami miatt szégyen ne érje a házigazdát a vendégek előtt.

Nem ismeretlen ez számotokra, hisz már ez a tanítás is volt előttetek a példában, s akkor is lehet, hogy nem teljesen e szavakkal közelítettem meg számotokra, mint amit most mondok, de nincs messze tőle. Hisz a kánai menyegzőt, azt most a jelenben épp úgy lehet magatok elé vetíteni, átgondolni, amikor ti is tartotok itt egy menyegzőt, a menyegzőre vannak meghívottak, a meghívottakban vannak olyanok, akik az első helyet foglalják el, és olyanok, akik szintén elfoglalhatnák az első helyet, de megelégszenek vele, ha valahol hátrább foglalnak helyet. A menyegzőn ilyenkor sok minden kegyelmet, ajándékot, jólétet próbálnak számotokra tükrözni, hogy jól érezd magad e meghívásban, e ünnepen. És akkor, hogy szégyen ne érje azokat, akik meghívtak benneteket, ezért a működés a csodában itt először jelenik meg, és ez által dicsőség övezi e működést: a tanítványok hinni kezdenek mindabban, amit láttak, és aminek tanúi voltak. Holott nem csak annak kell a hitet érezni, megtapasztalni, aki látja, és megtapasztalja a tanítást, a működést, a csodajelet. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok ezen a menyegzőn mint vendég, és mint rokon vettem részt. De mint vendég, és mint rokon mégis tudtam, hogyan és miképpen kell cselekedni. A jelenben szintén ezt mondom nektek: mikor meghívott vagy egy ünnephez, egy ünnepre, egy megtapasztalásra, és hogy ha észreveszel valami problémát, valamit, ami talán nem helyes, vagy talán nem jó, vagy ez miatt talán szégyen érheti mindazokat, akik meghívók voltak a meghívottakban, akkor a szeretet, a kegyelem működésével ezt sugallja szívedbe, lelkedbe, hogy tégy jót, cselekedjél jót, ne hagyd szégyenben azokat, akinek vendégei lettél, hanem próbálj figyelni mindarra, ami által segítséget tudsz nyújtani e kegyelem és e szeretet által. Mert a szeretetet már oly sokféle formában megadtam nektek, hogy a szeretet hogy működhet, hogyan van jelen, milyen szeretet van, és a szeretetből hogyan tudsz erőt meríteni, a szeretettel hogyan tudsz örülni, a szeretettel hogyan tudsz kikapcsolódni, a szeretet hogyan mutassa meg számodra, amire szükséged van.

Jézus Krisztus Urunk borrá változtatja a vizet. Oltárkép a galileai Kánában, a víz borrá változtatásának templomában.

Jézus Krisztus Urunk borrá változtatja a vizet. Oltárkép a galileai Kánában.

 

Úgy-e, most csak néhányat emeltem ki a tanítások közül, és rádöbbensz, hogy hogyan és miképpen tudod értékelni mindezt, ami jelen van e tanításban. És akkor, ha testvér vagy, és olyan testvér, akinél jelen van a szeretet, jelen van már a kegyelem, a kettő működik rajtad és benned, akkor hogyan tudsz megbocsátani, hogyan tudsz békét teremteni, hogyan tudod elfogadni a felebarátot és a testvért, hogyan tudsz segítséget nyújtani mindazoknak, akiknek pont tőled van szüksége a segítségnyújtásra. Mert ha ezeket mind-mind megérted, szívedbe zárod, megengeded, hogy működjön rajtad és benned, akkor mindjárt tudod értékelni, felismerni és elfogadni, hogy a szeretet működése hogyan és miképpen van jelen akkor, amikor mégis valami nagyot tudsz elképzelni, és nagyot tudnál várni a csodajelben, az ajándékban, a kegyelemben, a megtapasztalásban, vagy érzed mindazt, ami fontosságot tükröz számodra a mindennapokban. És akkor tudsz különbséget tenni, hogy a kánai menyegző a szeretetről szólt, a békéről szólt, az eggyé válásról, a felismerésről és az elfogadásról.

Hogyan akarod ezeket mind összekapcsolni?

Hogyan vagy te vendég?

A vendégben hogyan figyelsz?

Hogyan tapasztalod meg mindazt, ami körülvesz?

Hogyan tudsz segítséget nyújtani mindabban, ami éppen tőled telik, és tőled várják?

És hogyan ismered fel mindazt, aki a meghívást végezte a meghívottak felé? És hogyan figyelsz reája, hogy szégyen ne érje, hanem valóban érezze ennek a menyegzőnek varázsát, kegyelmét, ajándékát, a jelen ünnepét, ami miatt együtt vagyunk, ami miatt érezzük az együttlét fontosságát?

És akkor érzed azt, hogy nem hiábavaló a jelenlét, a jelenlétben a csodák, a csodás meghallgatás, a jelenlétben a segítségnyújtás, és a jelenlétben a felismerés, hogy hogyan is dicsőítsük mindazt, aminek tanúi lehettünk e kegyelem által.

És akkor tovább haladtál már ahhoz a tanításhoz, ami a kegyelem megtapasztalása a vendéglátásban, az ünnepben, a szeretetben elvezet a gyógyuláshoz, mert fontos, hogy gyógyult legyél lelkedben, testedben s egész lényedben. Mert ha ezeket ismételten te is megtapasztalod, akkor figyelsz mindarra, ami téged körülvesz ezzel a tanítással.2 Hisz hogyan is szól ez a tanítás csak röviden, egy-két gondolatrészében, hogy ne vázoljuk le az egészet?

Hogy jött egy beteg, a beteget megnevezzük most, ahogy e tanítás által, hogy leprás, aki leborul a Názáreti előtt, és megkéri:

— Ha akarod, akkor megtisztítasz engem.

Mi ennek a jelentősége?

Ő tudta, ő várta, hogy segítséget kaphasson. De nem úgy állt oda, hogy: „Márpedig követelem, márpedig parancsolom, márpedig utasítalak, mert Neked megvan ez a hatalmad, hogy segíts rajtam!”

E helyett leborult Előtte, Reá tekintett, és azt mondotta:

Ha akarod, meggyógyítasz, és megtisztítasz engem.

Én, Jézus Krisztus Uratok reá tekintettem, felismertem őt, s felismertem ez által, hogy hogyan és miképpen lehet segíteni mindannak, aki Hozzám fordult, mert ő komolyan kérte a segítségnyújtást.

A jelenben a komolyságotok, a kérésetek, a felismerésetek, az elfogadásotok valóban a komolyságát tükrözi rajtatok és bennetek?

Valóban azt mondod, hogy „én, Jézus Krisztus Uram, most átadom önmagam Neked, legyen meg minden, ahogy Te szeretnéd”?

Ezt most a jelenben, mondhassuk, hogy elmondottam.

Eltelik pár nap, egy hét, egy hónap, mondhatjuk, egy év, és már nem veszem komolyan ezeket a szavakat, már nem figyelek rá, már nincs is értelme és értéke.

Akkor Én, Jézus Krisztus Uratok hogyan nyújtsak segítséget? Hogyan figyeljek reátok? Hogyan várod, hogy leboruljál, és kérd a segítséget?

De ennek a tanításnak is van egy másik mondanivaló része, mert mi is a mondanivaló része? Mert nem kimondottan az, hogy megesett rajta a Szív, és segítséget kapott a gyógyulásban, hanem ettől volt egy fontosabb része a tanításnak e kegyelemben: hogy is szólt feléje?

— Most erről ne beszéljél, hanem helyette inkább cselekedjél. Menjél, és mutasd meg magad a papnak az elöljáróban.

Mert akkoriban papok voltak az elöljárók, és ha ők azt mondták valakire, valamire, hogy te talán meggyógyultál, te talán ott lehetsz, te számodra van hely itten, akkor biztos, hogy ez megtörtént. De ha ő azt mondta, hogy „te még mindig leprás vagy, te még mindig beteg vagy, te még mindig nem vehetsz részt e közösségben”, akkor ki lehet taszítani, nincs szükség reád.

Holott ő kérlelte leborulva a segítségnyújtáshoz. Ezzel nincs is probléma, hanem azzal, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok hogy is szóltam feléje?

— Most te erről ne beszéljél, ne menjél hirdetni. Te először menj el, és mutasd meg magad a papnak az elöljáróban.

És utána foglalhatsz helyet úgy e tanításban, e tanítás mellett, hogy „hogyan és miképpen kell cselekednem, hogyan és miképpen várjam a segítségnyújtást a kegyelemhez, a működéshez”.

Ezeket mind-mind meg kell érteni, fel kell ismerni, és komolyan kell venni, nem úgy, hogy: „Ma szükségem van, Uram, a Te segítségedre. Te felismertél, megesett rajtam a Szíved, segítséget nyújtottál. Mit nekem most már ezzel foglalkozni, hogy nekem talán áldozatot kellene bemutatni, talán hálát kellene mondanom, talán megköszönni mindazt, aminek részese lehettem?! Ezzel már nem foglalkozom.” És akkor csodálkoznak mindazon, hogy a komolyság lényege hogyan van jelen, hogyan kell elfogadni, hogyan kell működni, és hogyan fogadom el mindazt, ami által jelen van a komolyságom fontosságának lényege.

Érezni kell, hogy valójában mi az én mondanivalóm. Érezni kell, hogy hogyan és miképpen fogadom el az ajándékot, a kegyelmet, hogy működhessen rajtam és bennem, és hogyan tartozom mindahhoz, amire szükségem van. És akkor már egész közel vagy ahhoz a tanításhoz, ahol példabeszédekben szóltam tanítványaimhoz, de a nép sokaságához is, és utána ismételten a tanúságtételben megtapasztalom mindazt, ami hivatott volt itt a jelenben.

És akkor már közel vagyok a harmadik tanításhoz3, amely szintén a példabeszédben van jelen, a példabeszédben elsőként a hozzám tartozóakat próbálok felismerni és elfogadni, és segítséget nyújtani, utána mindazokért, akik fontosak nekem, és akikért imádkozom, és utána talán a zarándoktestvérek, és talán mindazok, akik ma a jelenben itt vagytok. Pedig Én, Jézus Krisztus Uratok e harmadik tanításában, pont a példabeszédben arról szóltam, hogy hogyan és miképpen kell felismerni, elfogadni és eggyé válni ezzel a tanítással, hogy hogyan mutassam meg nektek, hogyan beszéljek nektek az Isten országáról, hogyan próbáld felismerni és elfogadni. Ekkor többen és többen egy távoli helyre próbálnak gondolni: „Hát az olyan messze van! Talán nem is szabad vennem a számra, talán én soha nem tapasztalhatom meg mindazt, ami erről szól, hogy mi az Isten országa!”

Pedig Én, Jézus Krisztus Uratok olyan könnyedén megadtam számotokra már a választ e tanításokban. Hogy hasonlítsam ahhoz, amikor az ember magához vesz vetőmagot, és elmegy, és kiszórja. S akkor azt őrizheted, figyelheted, gondozhatod, ha kell, locsolhatod is, és nézed, hogy mi történik vele. És akkor látod, hogy kipattan, kicsirázik, szárba szökken, kalászt hoz. A kalászban mik vannak jelen? Egészséges búzaszemek, akik megférnek egymás mellett, nem lökdösődnek, nem utasítanak, nem parancsolnak, és nem követelnek, hanem megpróbálnak együtt és egyek lenni. És akkor azt mondani, hogy igen, mert te a magvetésben egy szem mag vagy, aki elhullajtottad a szeretet, kegyelem által önmagadat. Majdan kipattantál, csírába szöktél, a csírából szár lett, a szárból pedig egy kalász, amelyben jelen vannak a búzaszemek, és ezek a szemek egészségesek, örülnek egymásnak, figyelnek egymásra, és érzik, hogy milyen szorosan tudnak egymás mellett lenni, és nem lökdösődnek, hogy: „Te nehogy mellém ülj! Én veled nem akarok kezet fogni!”

És ezt a jelenben most hányszor tapasztaljátok meg Atyám házában, különösképpen akkor, amikor az Úr imáját mondjátok, amelyre Én, Jézus Krisztus Uratok tanítottalak, tanítványaim, és itt, ezen a helyen, a kezdetekben benneteket, hogy hogyan és miképpen kell. És akkor elmondod az imát, és mikor ahhoz a részhez szól, érsz, hogy szívből, szeretettel engesztelődjetek ki, és akkor először körbenézel: „Ki is van mellettem, körülöttem vagy hátam mögött? Csak nem fogok én azzal kezet!”

Nézzél akkor önmagadba, szívedbe: van benned egyáltalán megbocsátás? Működik benned a kegyelem? Hozzám tartozol te egyáltalán? Vagy csak azért jelensz meg, hogy „mert én vagyok valaki”? Vagy: „Azért jelenek meg, mert én ezt megtehetem, mert talán tartozom valahova. És ha én már tartozok valahova, hát akkor lenézhetem azokat, akik nem kedvesek előttem.”

Hányszor lehetett ezt megtapasztalni, ugye, a kezdetekben kiválasztott Mária testvérem-szolgával? Hányszor felkeltek mellőle, úgy féltek, mintha ő is olyan beteg lett volna, mint a második tanítás, leprában szenvedett: „Nehogy hozzám érjen! Nehogy kezet kelljen fognom!”

Akkor ilyenkor joggal lehetne megkérdezni: Komolyan veszed te, hogy Mennyei Atya gyermeke vagy?

Komolyan lehet megkérdezni tőled, hogy veszed, hogy Én, Jézus Krisztus Urad jelen vagyok Atyám házában?

Azt mondod, eljössz Atyám házába, hogy részt vegyél egy szentmise-áldozaton, mert szükséged van, a lelkednek.

Hogyan van szükséged, a lelkednek, ha a felebarátot nem fogadod el?

Akkor te nem egy komoly ember vagy, akkor te nem komolyan mondod azt, hogy: „Uram, én Hozzád tartozom. Uram, én felajánlom önmagamat Neked.”

Te csak ezeket a szavakat kiadtad ajkadon, és nem érted a fontosság lényegét.

És akkor te nem tartozol ebbe a kalászba, ahol jelen vagytok szorosan, együtt, és nem lökdösődtök, nem keltek fel, és nem nézitek meg, hogy „egyáltalán kivel szeretnék kiengesztelődni”.

Ez a példabeszéd ezt próbálja számotokra megadni.

De ennek a tanításnak is volt még egy példabeszéde: mihez hasonlítsam nektek az Isten országát? Hogyan magyarázzam el nektek a példabeszédben?

És erre azt mondom: ismételten van egy mag, ami a legkisebb a konyhakerti növények közül4, alig veszed észre. De ezt a magot, ha elszórtad, és ha ez kipattan, szárba szökken, szinte fává alakul, az ég madarai fészket tudnak rajta tenni, ágai között megpihenhetnek. Erőssé válik. Így van jelen előttetek az Isten országa. De ezt az Isten országát el is fogadhatod, ide belülre, hogy eggyé válhass vele a kegyelemben. És akkor nem azt nézed, hogy: „Én vagyok valaki, én parancsolhatok, én követelhetek, én utasíthatok, és hogy ha ezt valaki nem fogadja el, akkor az előttem nem ember, akkor én azzal nem is akarok találkozni, nem is akarok szóba állni vele, pláne békejobbot nyújtani a kiengesztelődésben!”

Ezekre nincs szükség, mert ilyenkor Én, Jézus Krisztus Uratok ismételten kérdezhetem tőletek: Komolyan veszitek ti a saját életeteket? Komolyan veszitek ti azt, amit néha kimondtok önmagatokból szívből, szeretettel, őszintén, felajánlással, mert érzed a kegyelem működését? „Akkor én ezzel a kegyelemmel mondom el? Vagy csak elmondom, és nem törődöm vele?”

Akkor már nem érzed a fontosságot, nem érzed, hogy hogyan és miképpen kellene cselekednetek, „hogyan és miképpen fogadom és ismerem fel a felebarátaimat, a testvéreimet az eggyé váláshoz, a kegyelemben”.

Ezért mondottam nektek már el, nem egyszer, és nem kétszer, és nem utoljára, hogy szükségem van e Sükösdi Egyházra, amelyet még sokan most lenéznek, amelyet még sokan most nem ismernek, de majd közeledik most már az az idő, amikor rádöbbennek, hogy „talán nekem is szükségem volna arra a nyugalomra, arra a békére, arra a szeretetre, s arra a kegyelemre, amely működik, talán csak nekem is valahol helyt kellene keresnem, ahova tartozom, ahol észrevesznek, ahol örülnek, ahol átölelnek, és érzem a felemelkedést”. Mert ezeket sajnos most, e jelenben, ahogy mondottam az egyházi év megkezdésében, e bábeli zűrzavarban egyhamar nem fogjátok érezni, hisz ahol olyan pásztoraim vannak, akik nem törődnek saját nyájukkal, nem törődnek azzal, hogy marad-e még hívője, nyája, nincs benne szeretet, kedvesség, tisztelet, megbecsülés, akkor hogyan akarja azt, hogy neki egy működő egyháza legyen? Mert az egy és a ház, az így lehet csak együtt, hogy az működjön.

Ezért kell a fájdalom-, szenvedésnek ismételten ily erősen jelen lenni előttetek.

A segítségnyújtás pedig tőletek mindaz, ha imádkozol mindazokért, akikért látod, hogy szükséges, hogy imádkozz, hogy működjön benne a Szentlélek-kegyelem, megváltoztassa, nyitottá váljon, a nyitottságában felismerje testvéreit a nyájban, és próbáljon úgy oda állni melléjük, hogy: „Fontosak nekem, mert együtt tudunk haladni ezen az úton.”

Lehet, hogy hosszú ma a példabeszéd magyarázata, de ebben a bábeli zűrzavarban fontos, hogy figyeljetek, fontos, hogy felismerjétek, fontos, hogy észrevegyétek, és fontos, hogy ti e Egyházban érezzétek a szeretet megtapasztalását, érezzétek az átölelést, érezzétek a felemelkedést, és érezzétek azt, hogy ti nem vagytok elveszve, mert tőletek működhet a kegyelem mindazok felé, akik talán ridegek, akiket, lehet mondani, a kezdetekben, mikor azt mondottam: szinte jégtömb van a szívük helyén, és azt először el kell kezdeni felmelegíteni, hogy elkezdjen olvadozni, majdan szétpattanni, és már érezni, hogy valami ott jelen van, valami ott működik, valamit ott melegíteni, és erőt adni, hogy el ne vesszen. Fontos, hogy ezeket mind-mind megtapasztaljátok, s akkor érzitek itt belül, hogy igen, Isten országa nem ott, nem ott, és nem ott van, hanem Isten országa itt lehet, belül, benned, amit te szeretet kegyelme által áraszthatsz mindazok felé, hogy azok is felismerjék, megtapasztalják és elfogadják, hogy működő kegyelem legyetek, működés által segítsetek mindazoknak, akiknek ezekre szükségük van.5 És különösképpen azért az Egyházért kell sokat tennetek, akik nem törődnek mindazzal, hogy mire tették le az esküjüket, hogyan tették le az esküjüket, hogyan segítsenek azoknak, akik hozzájuk tartoznak, hogy megmaradhassanak, és hogyan vezessék őket az Egy Pásztorhoz és az egy nyájhoz. Ne csak az legyen, hogy: „Én vagyok, én parancsolhatok, utasíthatok, követelhetek, és megmondhatom, hogy hogyan és miképpen!”

Ebben a mai világban, ebben a jelenben így nem lesz Egyház némely pásztoromnak.

És akkor ne a félelem vegyen rajta erőt, hanem a helyett önmagába nézzen, hogy benne jelen van-e az Isten országa, benne működik-e a kegyelem, érzi-e Jézus szeretetét, érzi-e, hogy Atyám gyermeke lett, érzi-e, hogy neki volt egy vállalása, érzi-e, hogy komolyan vette-e e vállalást, és a szerint cselekedett-e?

Vagy csak: „Én vagyok, és majd én megmutatom!”

Így e jelenben már nem lehet működni. E változó világban — a ti szavatokat használva — nekik is változni kell, s el kell fogadni a tanítások példabeszéd-mondanivalóját.

Így árasztom felétek mai nap áldásomat, ahogy megkezdtem a kegyelemmel, mert elsőként fontos a kegyelem, hisz már évek folyamán megkaptátok az Élő Szentlelket, az Élő Evangéliumot, az élő szeretetet, az irgalmasság szeretetét, sorolhatom. Most odáig jutottunk, hogy ebben az esztendőben, a megkezdése által, a kegyelmet adom nektek. És hogy ha a kegyelmet felismered és elfogadod, és szívedbe zárod, és ezekkel, amit előzőleg megkaptál, szinte, ahogy mondani szoktuk, összetársulsz itt belül, és működik rajtad és benned, akkor valóban tudsz segítséget nyújtani mindazoknak, akik tőled várták és várják a segítségnyújtást.

Ennek reményében áradjon reátok mai áldásom a kegyelemben, hogy érezd, hogy ha vendég vagy, akkor is, ha szükség van, segítséget nyújtsál, hogy ne legyen szégyenérzet. Ha betegségben jelen vagy, vagy másokat látsz, nyújts számára is segítséget, és különösképpen akkor, amikor netán hozzád fordul. És aki a betegségből felgyógyul, és segítséget kap, az pedig ne felejtse el, Én nem azt mondom, hogy mózesi törvény szerint áldozatot tegyen, hanem szíve szeretetével, e kegyelem működésével adjon hálát imával, énekkel, virággal, jelenléttel, mindegy, fel fogja ismerni, hogy tőle mi várható. És majdan Isten országát felismerni, megengedni, hogy eggyé válni, és megengedni, hogy kegyelem által működhessen rajtad és benned a segítségnyújtásban. És akkor komolyan tudod venni elsőként önmagadat. Amíg ez nem történik meg, hogy önmagadat komolyan veszed, hogy te egy ember vagy, az emberben Isten gyermeke, az emberben Jézus, az Isteni Második Személy testvére, és hogy „én így szeretnék működni, jelen lenni”, addig te egy olyan testvér vagy a felebarátban, aki nem veszi komolyan még saját magát sem, nem pedig azt, hogy „én felajánlom önmagamat”. De szinte azt lehet mondani, hogy nevetséges, a jelen szavakkal.

Érezni kell a kegyelem fontosságának működését.

És ha ezek mind benned vannak, akkor a kegyelem fog átölelni, felmelegíteni, erőt adni, elindítani, hogy te Isten országával együtt élsz, és segítséget nyújthatsz mindazoknak, akikre rámosolyogsz, akiknek szükségük van, ez a kegyelmi ajándék.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek élővé vált bennetek. Most váljon élővé Isten országa, és a kegyelem működjön rajtatok, bennetek, és vezessen mindoda és mindahhoz, ahol fontos, hogy jelen legyetek, talán a segítségnyújtásban, talán a megtapasztalásban, talán az odafigyelésben, talán mindahhoz, hogy ez által komolyan vegyétek önmagatokat.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

2012. január 3. Szentségimádáson Jézus: „Drága kislányom! Készülj! Beteljesül mindaz, amit mondtam neked. Már nagyon közel van. Készülj a nagy találkozásra! Meglátsz Engem, és mindörökre elmerülsz Szívem végtelen szeretet óceánjában, Szent Vérem fürdőjében.”
 
A Szentlélek így imádkozott bennem: „Ó áldott légy, Aki meghaltál és feltámadtál értem, Aki helyet készítettél nekem! Áldott légy mindörökké Te végtelen jóság, végtelen szeretet! Áldalak és imádlak most és mindörökkön örökké, Jézusom, Szerelmem, hőn imádott Isteni Hitvesem! Örök Főpapom, hála és dicsőség Neked, Aki itt maradtál köztünk a világ végezetéig minden nap a kenyér és a bor színe alatt a legméltóságosabb Oltáriszentségben, hogy tápláld lelkünket, és védőpajzsunk légy a sátán támadásai ellen. Áldalak és imádlak ó hatalmas nagy Isten! Mindenható Megváltóm áldott légy ezerszer, milliószor örökkön örökké! Magasztalom és dicsőítem a Te hatalmas Nevedet Jézusom, Királyom, Krisztusom, Megváltóm! Köszönöm Neked, hogy én, a porszem, a semmi dicsőíthetlek és imádhatlak Téged, a mindenség Urát, Aki által minden lett. Köszönöm, hogy a szívembe térsz minden nap. Köszönöm, hogy formálsz, és megszentelsz ó végtelen igaz örök szeretet. Köszönöm, hogy lángra gyújtottad szívemet. Ez a szív már csak Érted lángol, csak Téged imád. Ez a szív már eleped, sőt haldoklik a vágytól, hogy Téged színről színre lásson, dicsőítsen és imádjon egy egész örökkévalóságon át. Ó Jézusom, hőn imádott drága Megváltóm! Kérlek, add meg, amire oly nagyon vágyódom, hogy ott legyek, ahol Te vagy, és lássam szépségedet, dicsőségedet, és mindörökké gyönyörködjek Benned! Ó imádott Megváltóm! Szívem minden dobbanásával Te Deumot zengek Neked. Imádlak, szeretlek Téged Önmagadért. Mindenért, amitől megfosztottál, hogy kiüresítetted szívemet, hogy be tudjon fogadni Téged, az egy igaz Istent, a végtelent. Hálát adok mindenért, amit megadtál, hogy megismerhettelek és megszerethettelek Téged. Hálát adok a Szentlélekért, Aki bennem imád Téged, és a Te Atyádat, Akit nekem adtál, Aki az én legédesebb örök mennyei Atyám. Hálát adok minden kegyelemért, hogy kiválasztottál és meghívtál. Azért, hogy a megszentelő kegyelem állapotába emeltél, és üdvözítesz engem. Hálát adok minden lélekért, akiket általam emeltél Magadhoz, akiket a Veled egyesített áldozataim által kimentesz a sátán karmaiból. Hálát adok minden szenvedésért és könnyért, amelyekkel oly bőkezűen elhalmoztál, azért, hogy lelkek ezreit mentsd meg általam az örök kárhozattól, és köszönöm, hogy megértetted velem, hogy nem hiábavaló az áldozat és a szenvedés, ha a Te örök érdemeiddel egyesítve ajánljuk fel Szent Édesanyád hétfájdalmas Szelőtelen Szíve és könnyei által az örök Atyának. Mindezek aranyvaluták, amelyeken lelkek százait, ezreit mentjük meg. Majd csak az örök haza dicsőségében fogunk tudni igazán örülni minden nehézségnek, amit itt a földön elszenvedtünk. Akkor majd meglátjuk a népes sereget, akiket megmentettél, és mindörökké hálát adunk Neked. Dicsőség, hála, imádás legyen Neked ó Legszentebb Szentháromság Atya, Fiú és Szentlélek most és mindörökké Ámen.”
2012. január 13. Szentségimádáson Jézus: “Drága gyermekeim! Az idő rövid. Beteljesülnek a próféciák. Minden nagyon hirtelen jön. Éljetek életszentségben! Kérjétek meg a Szentlelket, hogy világosítson meg, hogy felismerjétek minden tökéletlenségeteket, és gyónjátok meg! Különösen a szeretet elleni bűnöket és a megszólást. Legyetek mindenkihez kedvesek és szeretetteljesek! Amikor majd megláttok Engem színről színre, örömötöknek soha nem lesz vége. Olyan gyönyörű vagyok, hogy azt a legmerészebb álmaitokban sem tudnátok elképzelni. Nem fogtok tudni betelni Velem az egész örökkévalóságon át. Örökké a teljes Szentháromságot fogjátok csodálni és imádni. Maradjatok hűek mindhalálig, hogy elnyerjétek jutalmamat, amelyet nektek tartogatok! A legnagyobb jutalom minden üdvözült lélek számára Szent Színem látása, és a Velem való lelki egyesülés, és az Istennel való közösség. Igyekezzetek elnyerni az örök üdvösséget, mert ez olyan hatalmas nagy kegyelem, amihez semmi nem ér fel. Ez a végtelenül szerető Isten ajándéka mindazon lelkek számára, akik Őt szeretik. Ezért mondtam: keressétek a mennyek országát, és annak igazságát, a többi mind megadatik nektek. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
2012. január 13. Szentségimádáson a Szentlélek így imádkozott bennem: “Hőn imádott Isteni Mesterem! Magasztalom és áldom Szent Nevedet most és az egész örökkévalóságon át. Dicsőítelek és imádlak Téged, Aki a mennyben trónolsz az Atya jobbján, de velünk maradtál minden nap a világ végezetéig. Csodálom mindenhatóságodat és találékonyságodat, hogy elrejtőztél egy falat kenyérben és egy csepp borban, hogy Magadat add nekünk lelkünk megerősítésére és táplálására. Ilyenkor Téged, a feltámadott Isten- Embert fogadunk a szívünkbe. Kérlek, add nekünk mindig ezt a kenyeret és bort, a Te drága Szent Testedet és Véredet! Én, akit meghívtál: “Áldozz meg!” majd: “Térjél be közéjük!” nem akarok, és nem tudok már Nélküled élni. Kérve kérlek, add meg nekem, méltatlan gyermekednek ezt a nagy kegyelmet, hogy ezután is életem minden napján a szívembe fogadjalak Téged, Akit teljes szívemből imádok. Számomra az élet Te vagy, és nem akarok nélküled élni, csak addig, amíg minden nap a szívembe fogadhatlak Téged, én Uram, én Istenem és Mindenem. Te vagy az én erőm, orvosságom, boldogságom, vigaszom és örömöm. Nélküled puszta, sivár, értelmetlen lenne az életem. Ó, hogy is tudtam élni azelőtt Nélküled, az Oltáriszentség nélkül! Az egész örökkévalóság kevés lesz rá, hogy hálát adjak Neked, amiért meghívtál: “Áldozz meg! Térjél be közéjük!” Azóta csupa öröm az életem. A lelkem fényárban úszik, mert Te a nap beragyogod minden Szentáldozásban. Ha támad a sátán, és elcsüggedek, Te betérsz a lelkembe, és erőt adsz, felüdítesz. Eltaposod a sátánt, és én önfeledt boldogságban imádlak Téged, Aki leszállsz az oltárra minden Szentmisében, hogy a szívembe térj. Ó felfoghatatlan kegyelem minden Szentáldozás! Maga az Isten száll le a tiszta lelkekbe, hogy az embert bevonja az Isteni titkokba. Mily nagy kegyelem a hitünkkel szemlélni az Isteni titkokat: “Aki eszi az Én Testemet, és issza az Én Véremet, az Bennem van, és Én őbenne. Annak örök élete van.” Már itt a földön, mert itt kezdődik el örök életünk. Odaát a mennyben csak beteljesedik és folytatódik örökkön örökké. Mily nagy kegyelem! Uram, köszönöm, hogy lehajoltál hozzám, porszemhez, semmihez, és megadtad nekem azt a kitüntetést, hogy hordozhatlak Téged. Én, a por, a semmi, Téged, a halhatatlan, mindenható, örök Istent. Az ember a legmerészebb álmában sem képes elképzelni ekkora csodát. Erre csak Isten végtelen szeretete képes. Adjunk hálát ezért a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak, és mindig csak tiszta lélekkel járuljunk a Szentáldozáshoz! Imádkozzunk az Egyház egységéért, hogy elszakadt testvéreink is visszatérjenek a Krisztus által alapított egyetemes=katolikus Egyházba, és ők is járuljanak a szentségekhez, a szentgyónáshoz és a Szentáldozáshoz. Nincs ennél nagyobb orvosság és kincs, amely az örök életre visz. Legyen hála és dicsőség ezért a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak, Aki Szent Testét és Vérét nekünk adva megalapította az Egyházat, majd a keresztfán meghalt a mi bűneinkért, hogy Vele együtt mi is meghaljunk a bűnnek, és elnyerjük az örök életet. Hála és dicsőség és Te Deum örökké az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek. Ámen.”
2012. január 15. Szentségimádáson Jézus: “Édes, drága kislányom! Az idő hamar lejár. Élj szüntelen készenlétben! Tarts állandóan lelkiismeret vizsgálatot! Tartsd mindig patyolat tisztán a lelkedet és a gondolataidat! Ne engedj be egyetlen hiábavaló és vétkes gondolatot se az agyadba és a lelkedbe! A gondolataidat és a lelkedet töltsd meg szüntelenül Isten imádásával! Csak akkor ne foglalkozz ezzel, amikor dolgozol. Egyébként mindig röpítsd a gondolataidat Hozzám! Én legyek minden gondolatod tárgya! Csak Rám gondolj, csak Engem imádj! Akkor elmenekül tőled a sátán, mert nem tudja elviselni az ilyen tiszta, imádkozó lelket. Soha ne állj szóba vele, akkor tehetetlen lesz veled, Én pedig megdicsőülök benned. A mennyben dicsőségemet úgy hullatom vissza rád, mint a nyári záport. A mennyben nagyon meg fogsz lepődni, mert a legkisebb jócselekedetedért is megjutalmazlak. Mivel Én tökéletes vagyok, ezért tetteim is tökéletesek. A föld összes szenvedése nem mérhető a mennyország örömének egyetlen pillanatával. Így lásd szenvedéseidet! Mindent a saját üdvösségedre, és a lelkek megmentésére kapsz. Adj hálát mindenért! Jóért és rosszért egyaránt! Mindennek az értelmét majd csak országomben fogod meglátni.”

2012. január 15. Szentségimádáson a Szentlélek így imádkozott bennem:
“Drága Jézusom! Imádott Istenem! Köszönöm, hogy itt vagy köztünk a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Köszönöm, hogy Magadat adod nekünk minden Szentáldozásban. Veled, a feltámadott Isten-Emberrel egyesülünk a kenyér és a bor színe alatt. Ó, mily felfoghatatlan kegyelem! Erre csak a Mindenható Isten képes. Elrejtőzöl a legegyszerűbb táplálékban, hogy ne féljünk Tőled. Elrejtetted hatalmadat, hogy ne rettegjünk Tőled. Arra használtad mindenhatóságodat, hogy átváltoztatod a kenyeret és a bort saját Testeddé és Véreddé. Így emlékeztetsz minket kereszthalálodra, megváltásunk drága szent titkára. Legszentebb Szívedből folyt ki a Vér és a Víz akkor, amikor már meghaltál értünk. Mindenhatóságodban feltámadott Testedet és Véredet adod nekünk. Kérlek, add nekünk mindig Magadat a legméltóságosabb Oltáriszentségben! Kérlek, adj nekünk erős hitet, hogy higgyünk abban, amit tanítottál nekünk:
“Az Én Testem valóban étel, és az Én Vérem valóban ital. Aki eszi az Én Testemet, és issza az Én Véremet, annak örök élete van, és Én feltámasztom az utolsó napon. Vegyétek és egyétek! Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre!”
Mily megható végrendelet! Mekkora szeretet! Emberi elme felfogni képtelen, de ha hiszünk benne, megtapasztaljuk a csodát. Minden ember méltatlan rá, hogy az Istent fogadja magába. De Te felszólítottál erre bennünket: “Vegyétek és egyétek! Ha nem eszitek az Emberfia Testét, és nem isszátok a Vérét, nem lesz élet bennetek. (Jn.6,53) A Te parancsod az, hogy életszentségben éljünk. “Legyetek szentek, mert Én Szent vagyok!” Mivel tudod, hogy a sátán támad, ezért a szívünkbe akarsz jönni, amelyet előbb meg kell tisztítani a bűnbocsánat szentségében, és Te vagy a védőpajzs, Aki távol tartod tőlünk a sátánt, hogy a pokol kapuja ne vegyen erőt rajtunk, mint az Egyház tagjain, és magán az Egyházon sem. Ez a titka. A Te mindenható, féltő, üdvözíteni akaró szereteted.

Ó imádott jó Uram, mily nagy boldogság kettesben lenni Teveled minden szentáldozás után! Ott csak Te vagy, és én. Amikor betérsz hozzám, kiüresítem magam. Nem létezik senki és semmi, csak egyedül Te. Csak Téged szemléllek, csak Rád figyelek, és Te szólsz hozzám. Szelíd szeretettel, egyszerűséggel. Szavaid balzsamként hatnak a lelkemre. Te meggyógyítasz és megvigasztalsz. Én pedig imádlak Téged, én Uram, Istenem, és Mindenem! Kérlek, add, hogy életem minden napján a szívembe fogadjalak Téged! Te tápláld bennem ezt a szomjat és vágyat, és ezt a lángot, hogy soha ki ne aludjon, hanem egyre jobban lángoljon, és ez a szeretetláng égjen, és folytatódjon egy egész örökkévalóságon át! Hála és dicsőség legyen Neked, ó mindenható, végtelen szeretet! Dicsőítelek és magasztallak Téged, és követni akarlak, bárhová hívsz. A keresztútra, a golgotára, a keresztre. Mindegy. Mindent vállalok, csak a Te akaratodat teljesítsem, és örökre együtt legyek Veled. Ez minden vágyam, és hiszem, hogy Te adtad ezt a szent vágyat, és be is teljesíted. Én pedig örökre zengeni fogom dicsőségedet. Ámen.

2012. január 16. délután itthon a Szűzanya: “Drága gyermekeim! Rendkívül nagy kegyelem, hogy köztetek vagyok most ebben az utolsó időben, ennek is a végső szakaszában. Nagyon kérlek titeket, hogy gyűljetek körém, és Velem együtt imádkozzatok a lelkek megmentéséért! Most a történelem sorsdöntő szakaszához érkeztek. Szent Fiam hamarosan megadja minden embernek a tisztánlátás kegyelmét. Mindenki meglátja egész addigi életét, és döntenie kell a jó és a rossz, Isten vagy a sátán között. Imádkozzatok! Imádkozzatok! Imádkozzatok, mert még ennek ellenére is lesznek megátalkodottak, akik ellenetek fordulnak, acsarkodva minden rosszat fognak rátok, és üldözni fognak titeket. Ti azért tartsatok ki a hitben, mert csak, aki mindvégig kitart, az üdvözül. Erre áldalak meg titeket drága gyermekeim, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Üzenet egy kiválasztott léleknek: “Ajánld fel magadat, minden nyomorúságodat az Én Szent Fiam örök érdemeivel egyesítve, az Én hétfájdalmas Szeplőtelen Szívem és könnyeim által a lelkek megmentéséért!”

2012. január 17. Szentmise, Szentáldozás után, Jézus: “Drága kislányom! Elérkezik ennek a korszaknak a vége. Készüljetek! Készítsétek a lelketeket! Minden itt marad. Mindent itt hagytok, de a cselekedeteiteket magatokkal hozzátok. Tartsatok bűnbánatot! Mossátok tisztára lelketeket a bűnbánat szentségében! Így készüljetek drága gyermekeim! Ne a világi dolgokkal foglalkozzatok! Ezek mind elmúlnak. Arra irányítsátok tekinteteteket, ami odafönt van, Rám, a Krisztusra, az Isten egyszülött Fiára, Aki elhozza a szívetekbe a békét, amit a világ nem adhat, ha szeretetben éltek, és megtartjátok Isten törvényeit. Erre készüljetek kicsi gyermekeim, mert az idő rövid. Hamarosan megítélem ezt a világot. Úgy éljetek, hogy bármely pillanat készenlétben találjon benneteket. Erre áldalak meg titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2012. január 24. Szentmisén Jézus: “A szívedbe tértem, hogy Magammal vigyelek a mennybe. Minden Szentáldozással közelebb jutsz ahhoz a dicsőséges naphoz, amely előtted áll. Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív fel nem foghatja, amit neked készítettem. Nagy lesz jutalmad a mennyben. Készülj! Az idő rövid. Ne aggódj! Én gondoskodom. Erre áldalak meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Áldott lélek vagy te!

1966. január 3.

Reggel korán feltört lelkemből a mélységes bűnbánat. S amint a reggeli imádásra és az utána való szentmisére mentem, közben egész úton Ő beszélgetett. Nem tudom leírni, csak ezt a néhány szót, mely élénk nyomott hagyott lelkemben bűneim bánata közben:
“Látod, kedvesem, mily óriási hatalom a bűnbánat! Az Isten hatalmát, mellyel büntetni készül, ti lefegyverezhetitek. Nézd, Erzsébetem, büntetésre emelt kezemet a bűnbocsánatra készteted te és mindazok, kik másokért engesztelnek. Én mennyei Atyám elé kiterjesztettem keresztre szegett kezemet, hogy megvédjelek, megmentselek benneteket az örök kárhozattól. Elégtételt nyújtottam Atyámnak. Nektek is ezt kell tennetek. Ez az igaz részvétel az Én megváltó munkámban.”

1966. január 13.

Szentáldozás után az Úr Jézus szólt:
“Megható a bűnbánatod. Testvérkém, fényjelet nyomok lelkedre. Ugye, értesz? A színarany fémjelével jelöllek meg, melyet bűneid folytonos bánata által már rég kiérdemeltél. Kedvesem, ne szabadkozz! A bűnbánattól fénylő lelked-halálod után is ragyogva tündököljön! S lelked fénye, mely a bűnbánattól ily ragyogó, mások lelkére is a bűnbánat fényét derítse!”

Még ugyanaznap este, lefekvés előtt történt. Imádságomat mindig a bűntudattal kezdem, mert úgy érzem, csak akkor tudok igazán elmerülni Isten imádásában, ha előbb a bűnbánat sóhajának szépséges szőnyegét terítem az Úr elé és ezen nesztelenül leborulok. Bűneim bánata közben az Úr Jézus ismét szólt:
“Áldott lélek vagy te!”

S ebben a pillanatban elragadta lelkemet a földről, s csak szavainak utóhangja az, miről megkísérlem ezt a néhány szót leírni. Mert utána még ezt mondta:
“Csak a bűntől megtisztult lelket ragadom így Magamhoz.”

Erről többet nem tudok írni. Ez az Istenhez való felemelkedés nem foglalható szavakba.
Másnap a szentmise alatt az előző esti beszélgetésből egy mondatról elmélkedtem: “Áldott jó lélek vagy te!” Az Úr Jézus állandóan arra kért, hogy az én Hozzá intézett szavaimat írjam le! Én az Úr Jézushoz visszaimádkoztam azt, amit Ő mondott rólam: Imádott Jézusom! Lehetnék-e áldott, ha Te meg nem áldottál volna? Lehetnék-e jó a Te kegyelmed nélkül? Ó, Jézusom, áldott legyen a Te Szent Neved, mely által én is áldott lettem, én nyomorúságos kis semmi! Uram, imádott Jézusom, ez is a Te határtalan jóságod, mely a Te dicsőségedet hirdeti. Mily jó vagy, hogy állandó alázatosságban tartod lelkemet! Uram, hogy engem dicsértél, ezáltal a Te dicsőséged nagyobbodott. Én megsemmisülve, mint porszem, lábadhoz hullok.

1966. január 16.

Délután tűzrakás közben gyufát gyújtottam. Az Úr Jézus ismét meglepett szavaival:
“Látod, kedvesem, te is ilyen gyufa szál vagy. Az Én isteni Kezemben meggyúltál, mert Én akartam, és gyújtani fogod az egész világot, mint egyetlen szál gyufa, mert ezt az Isten akarja. Kicsiny eszköz vagy te éppúgy, mint kezedben a gyufaszál. Ne lepődj meg azon, hogy Én mondom: Egyetlen szál gyufával Lángra lobbantom milliók lelkében Anyám Szeretetlángját , melyet a Sátán tüze nem tud eloltani, hiába készíti borzalmas gyűlölettől égő gonoszságait. Egyetlen szál gyufa, melyet Anyám gyújt, meg fogja vakítani, és te vagy az, kit Anyám erre eszközül használ.”

1966. január 25.

Este hazajövet, amint a buszról leléptem, a jeges hóban alig tudtam megállni, s ebben a percben nyomasztó egyedüllét lepett meg. Amint körülnéztem, az utasok hamar elszéledtek, legtöbben kísérővel. Egyedül maradtam. A sötét, jeges úton alig mertem menni. S amint elindultam, az Úr Jézus meglepett, először csak szavaival, s utána fokozott jelenlétével. Közben ezt kérdezte:
“Mondd, testvérkém, miért gondolod, hogy egyedül vagy? Hiszen téged Én vezetlek. Ne félj! Nem engedlek el. Gyere, menjünk együtt, és máskor ne gondolj ilyesmire, hogy te egyedül vagy!”

S míg ezeket mondta, még jobban felfokozta lelkemben jelenléte érzetét, és tovább beszélt velem:
“Erzsébetkém, régen, mikor még nem gondoltál olyan sokat Reám, Én akkor is melletted voltam, hogy az élet jeges és síkos útján megvédjelek az esésektől. Ugye, akkor nem hitted el, hogy Én tartalak vissza a tengernyi eséstől? Pedig ez így volt, mert Én különösen vigyáztam minden lépésedre. Ó, kedvesem, ha az elhagyatottságot csak magadban gondolod is, Én fájlalom ezt a legjobban. A mi bensőnk együttérzése és elménk gondolata is e g y, tehát tekintsd kizártnak az egyedüllétet. Ez kettőnk között lehetetlen. S ha mégis ezt gondolod, ez nagyon fájna Nekem. Ugye, nem gondolsz többé ilyet!? Szívem dobbanása szívedben visszhangzik, s ha egyedül vagy, ezt még jobban kell hallanod. Látod, ha csak egyetlen pillanatig nem gondolsz Rám, máris milyen nehéz a szenvedés! Tudom Én ezt jól. Ez az Én szeretetem örökké tartó biztosítéka. S most megkérdezlek, van-e valami óhajod?”…

Igen, van. Mindenekelőtt lelkeket kívánok Neked, és azt, hogy minden lélek bírja Istent, a Te végtelen jó és megbocsátó szeretetedet!

-S közben -míg elmerültem Benne -Ő csendesen lelkembe sóhajtotta:
“Köszönöm, Erzsébet! Ezt el is vártam tőled. Látom, nem vész kárba kegyelmem lelkedben.”

1966. január 26.

A reggeli szentmisén, amint az orgona hangja megcsendült, a karácsonyi ének egyik során keresztül elragadta az Úr a lelkemet. Ilyenkor valóban úgy vagyok, hogy se látok, se hallok, csak az Úr Jézus szavait hallgatom, amint egészen hatalmába kerítve lelkemet, ismét beszélgetni kezdett:
“Igen, kedvesem: szép ajándékot vivén szívünkben magunkkal. Tudod, mi a legszebb ajándék?”

Ebben a pillanatban bűneim bánatával feleltem az Úr Jézusnak. – Isteni Mesterem, nem tudom, mástól milyen legszebb feleletet várnál, de énnekem nincs semmim, csak bűneim bánata. Ezt az ajándékot hozom én szívemben, és hordozom lelkemben alázatos hittel és reménységgel, és hálás szeretettel Neked kínálgatom, isteni Mesterem. -S ezekben az elragadtatott percekben az Úr Jézus szívet-lelket cserélt velem, és éreznem engedte, hogy most az isten Szív dobban meg bennem, és az Ő lelke hatja át bensőmet. Ami még lelkemben történt, annak nincs leírható formája, ez részesedés Isten végtelen jóságából.

1966. március 4.

Az Úr Jézus ismét szólt, vagyis hosszasan beszélgetett. Tartott ez egész délelőtt. Ha valaki olvasni fogja soraimat, ne gondolja, hogy ez a beszélgetés szünet nélküli. Az Úr Jézus közben elárasztotta és fokozta bennem jelenlétének érzetét, s közben mond néhány szót. Tudja Ő jól, hogy én minden szavát, mint imádságot, úgy hallgatom meg. Tanítását át meg átgondolom. Ma is ez történt Estefelé e szavakkal szólt:
“Lelked húrjain úgy pendítem meg a bűnbánat dallamát, hogy annak hallatára még a megrögzött bűnös is megtér. Áldozatos szenvedéseid refrénje ez, mely mások lelkébe hangzik át, s így a lelkeket ezáltal Hozzám tereled te, és mindazok, kik a bűnösökért engesztelnek.”

1966. március 16.

“Te az isteni színmű súgója vagy. Azért mondom ezt, hogy ne engedj az álláspontodból. Ez az isteni elv, melyet az Én kegyelmemből magadévá tettél, szent és igaz legyen előtted. A gonosz most kétségbe akar ejteni olyan cselszövéssel, melyről láthatod, hogy ismét a te alázatosságodat akarja meglékelni. Tudja a gonosz, ha léket üt alázatosságodon, akkor ő minden egyéb gonoszságát lelkedbe tudja csempészni. De te csak légy alázatos! Kell-e tudni a nézőknek a súgóról? Nem! Minek? A súgó szerepe, hogy a mű érvényre jusson. De neki nem szabad csillognia, sem felszínre jutnia. Még sokszor levegőt sem vehet kénye-kedve szerint, hanem csakis ahogy a mű kívánja. Leányom, ez a te helyzeted! Tudj meg mindent, amire az isteni műnek szüksége van, ott súgj, ahol kell! Én, a te Mestered, mindenre megtanítottalak, s ha tanításomat megtartod, nem kell félned. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy te itt pihenőt tarthatsz kényed-kedved szerint, csak ha a mű engedi. Tudom, látom gondolatodat, erőlködésedet, mellyel isteni kérésemnek s akaratomnak eleget akarsz tenni. Ez Nekem elég! Erzsébetkém, Én nem is eredményt várok tőled. Azért mondom ezt, hogy légy megalázva. Most, ezekben a napokban és nehéz időkben a megaláztatások felnagyítására és megsokszorozására van a legnagyobb szükséged. Tudom Én ezt. Azért küldöm reád mindazt, ami által lelked fürödhet a megaláztatásban, mely nélkül nem maradhat meg lelked tisztasága. ”

1966. március 17.

…Szentáldozás előtt bűneim mélységes bánatát küldtem az Úr Jézus felé: Ó, imádott Mesterem, nagyon fájlalom mindazt, amivel megbántottalak. Végtelen jóságod csodálatba ejt, hogy Te mindezt megbocsátottad. -Utána az Úr Jézus válaszolt:
“És mondd, még miért bánkódsz, és mit fájlalsz?”

Az Úr Jézus kérdését néhány pillanat alatt átgondoltam, és meg is válaszoltam: Ó, imádott Jézusom! Bánkódom azon, hogy mások is megbántanak, és fájlalom mindazt, hogy ők sem fájlalják bűneiket. Szavaim után ismét az Úr Jézus szólt:
“És még miért bánkódsz? Mondd, édes lelkem! Úgy szeretem hallani beszédedet, mely dallam Nekem és örömmel tölti el isteni Szívemet! Mondd csak tovább, hogy egyedüllétemben felvidulj, hogy gazdagságom bőségéből kinek juttassak? Hallani akarom szíved óhaját!”

Ezen idő alatt jelenlétének csodás áradata járta át testemet-lelkemet, s ez létrehívta lelkemből az Úr Jézus kérdésére a választ: Hogy még miért bánkódom? Ó, Jézusom, azokért fáj a szívem a legjobban, akik oly gőgösen visszautasítják feléjük kínált kegyelmeidet, hogy e miatt az elkárhozás szörnyű veszélye fenyegeti őket. Ó, imádott Jézusom, ezeknek adj a te isteni gazdagságod bőségéből! Mert Te kérdeztél, én alázatosan kérek számukra is kegyelmet. Jézusom, az előbb azt mondtad, hogy édes lélek vagyok Részedre, és úgy szereted hallgatni beszédemet, mely dallam Neked és örömmel tölti el isteni Szívedet. Ó, Te végtelen jóság és irgalom! Most még bátrabbá tettél. Adj nekem is gazdagságod bőségéből, hogy minden fohászom olyan dallam legyen, hogy a visszautasító lelkek a Te isteni kegyelmedtől áthatott lelkülettel folytassák azt a dallamot, mely Neked oly kedves. Közben elérkezett a szentáldozás ideje, lelkemben néma csend lett. Még a szívverésem is csendesebb lett, az Úr tért be lelkembe. Szavai még fülemben csengtek, de az egyesülés pillanatában lelkemben minden rezgés eggyé olvadt Istennel. Csoda ez, mely megismétlődik mindennap, és újra mossa lelkemet az Ő Szent Vérével és táplál Szent Testének erejével, mely által képes vagyok lelkemtől távol tartani a gonosz minden cselszövését.

1966. április 9.

A Szentsírnál imádtam az Urat. Át akartam gondolni a nagy kínt, melyet Jézus értem szenvedett. Az Úr Jézus csendes sóhaján keresztül így kezdett beszélgetni:
“Látod, az Ige Testté lett.”

Én hiába próbálkozom, soha nem jutok el egy lépést sem tovább. Gondolatomat most az Úr Jézus erre hívta fel. Nem tudom felfogni még most sem, imádott Jézusom, ezt a csodát. -Az Úr Jézus újra szólt:
“Engem ez nem lep meg, leánykám. Megnyugtatlak, ezt a nagy csodát Anyámon kívül még senki sem fogta fel, mert ez Rajta kívül még nem adatott senkinek sem, mivel ennek megértéséhez a szenvedéseket is hozzá kell kapni. S csak a szenvedéseken keresztül fogja fel a lélek az Ige megtestesülése nagy csodáját. Az áldozat beteljesülése által világosodik meg lelkedben az, amit érted, értetek tettem.”

Imádott Jézusom, mély gondolatok ezek, melyeket megvilágítottál előttem. Isten Mesterem, nem tudom felfogni, csak azt érzem, hogy mindezt bűneim bánatával tudom csak meghálálni. Nincs más szavam és kérésem sem, mint a jobb latornak volt: “Uram, emlékezzél meg rólam országodban!” -S ahogy e szavakkal kérleltem az Úr Jézust, a Szűzanya közben hozzám szólt:
“Igen, kis kármelita leánykám, forduljatok mindannyian Szent Fiamhoz bűnbánó lélekkel! Akkor szereztek örömet Szent Fiamnak és Nekem, ha gondoltok Szent Fiam Országára, és megtesztek mindent, hogy az eljöjjön mindannyiatok számára. -Azért akarom kiárasztani Szeretetlángomat a földre, hogy lássátok az utat, mely Szent Fiam Országába vezet .”

Majd újra szólt az Úr Jézus:
“Neked is azt mondom, amit a jobb latornak: Még halálod napján Velem leszel a paradicsomban. Te sem vágyódhatsz jobban Utánam, mint Én teutánad, hiszen a mi szívünk együtt dobban. Halld meg Szívem dobbanását, mely szívedben visszhangzik!”

Most, hogy e sorokat leírtam, térdre ereszkedtem. Szívének dobbanása térdre kényszerít, és nem tudtam tovább írni.

1966. április 14.

Az esti imánál sokszor elmondtam: Uram Jézusom, köszönöm, nagyon köszönöm a Te végtelen jóságodat! -Közben arra gondoltam, volna-e erre egy illendőbb kifejezés? Hirtelen eszembe jutott az, ha embertársaim jót tesznek velem, mindig azt mondom: “Isten fizesse meg!” -Édes Jézusom, ki Magad vagy a mindenható Isten, Neked csak köszönetet tudok mondani. -Utána csöndben hallgattam, és közben átgondoltam: Istennek nem lehet fizetni! -Jézusom, de én vakmerő vagyok, ne vedd ezt neveletlenségnek, sem gőgnek, hogy én ezt gondolni merem: Én bűneim bánatával fizetek Neked. Azt adom, ami Neked nincs, és nekem van. -Ahogy így beszéltem az Úr Jézushoz, Ő így szólt:
“Erzsébetem, tudod, hogy nem régen szívet-lelket cseréltem veled. Ez azt jelenti, hogy az Én Szent Vérem árán bűneidet már megvásároltam tőled. De hogy a te, felajánlásod ne legyen értéktelen, úgy fogadom el ezt most tőled, hogy másoknak fizess te az Én nevemben. Érted? A te bánatod által a lelkek tömegesen tökéletes bánatra indulnak.”

1966. április 18.

Reggel a szentmisén a Szűzanya így szólt:
“Szeretetlángom és a te bűnbánatod együttműködik, és ezáltal sok lélek Szent Fiamhoz tér.”

1966. április 19.

“Elcsodálkozol azon, hogy az isteni titkokat ily világosan látod és fogod fel? Ezt csak az tudja így látni, kinek szeme összeforrt az Én isteni szememmel, és gondolata is egy az Én isteni gondolatommal. Erzsébetem, a sok isteni titok, mit az elragadtatások közben isteni fényességemben átéltél, legyen erőt adó kegyelem ahhoz a sok szenvedéshez, melyet a lelkek megváltásáért neked is el kell viselned. Tudom, hogy örömmel szenvedsz, áldozatkészségedet azonban állandóan erősítem, mert erre – tudom – szünet nélkül szükséged van neked, és mindazoknak, kikhez utasítottalak a mi szent közléseinkkel kapcsolatban. Neked őértük is meg kell hoznod áldozataidat. Azért mondom ezt újra és újra, hogy legyen ez frissen és üdén a te állandó imádságod.”

1966. április 24.

Reggel, a szentmise előtt, amint Eléje borultam, e szavakkal köszöntöttem: Imádott Jézusom, Te vagy az én Szememfénye! S amint hosszan, csendben térdeltem Előtte, egy szót sem tudtam volna többet mondani, mert az Úr Jézus így fogadta szavaimat:
“Oly ritkán mondod ezt Nekem, pedig emberi természetemnél fogva Én is vágyom a becézgetésre!”

1966. május 8.

Amint hazafelé jöttem az esti szentségtátogatásról, az Úr Jézus szólt:
“Minden csepp könny, melyet a szenvedés sajtol ki szemedből, a bűnösök lelkére hull és a bűnbánat könnyeit indítja meg lelkükben.”

1966. június 3.

A Szűzanya szólt. Én ugyanis a Szűzanyának néhány nap előtt elmondtam, hogy mit mondott a gyóntatóm: Míg az Úr Jézus, vagy Te, Édesanyám, nem adod tudtára kéréseiteket, addig ő nem tesz semmit.
Erre felelt most nekem a Szűzanya:
“Kislányom, az Én Szeretetlángom nem tesz kivételt az Ő lelkében sem. Őt is szelíd fényével árasztom el, melynek nem fog tudni ellenállni sem ő, sem mások, kik hivatva lesznek a kegyelmeket továbbvinni. Amint a te lelkedbe is szelíd fényt árasztottam, akképpen cselekszem másokkal is. Csak azt meg kell mondanom neked, kislányom, hogy minél tisztább az a lélek, aki befogadja, annál teljesebben fog ragyogni lelkében Szeretetlángom kegyelme. Mert a lélek tisztasága az, melyen keresztül Szeretetlángom ragyogásában visszaverődik a kegyelemnek az a Fénye, mely fogékonnyá teszi a lelket. S akkor a bűnbánat könnyeit hívom létre anyai szeretetemmel.”

A Szűzanya ezen szavaira tökéletes nyugalom tért be a lelkembe.

1966. június 12.

Reggel, amint az oltár előtt imádtam Őt, és Eléje tártam lelkem nyomorúságát, Ő közben ezt mondta:
“Kedvesem, Én most befödöm lelked nyomorúságát, és érezd ezt te is, hogy erőt meríts! Lelked nyomorúságát immár befödtem, s most már csak a szépség az, mely kiragyog belőled. S ha te érzed is lelked nyomorúságát, de mások ezt nem érzik, kisugárzik lelkedből az Én Istenségem gazdagsága, melyből másoknak osztogathatsz. Szóval, kegyelmeim sáfárjává tettelek.”


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • A szenvedés szeretetté, a kereszt pedig a szeretet útjává válhat…
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Adni, hogy még többet adhassak!
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Advent-ÚrJövet
  • Afrikai Látnokokat követvén
  • Ahogy kapom, úgy adom!
  • Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet
  • Áldott legyen mindörökké az Úr neve!
  • Amerikai Látnokokat követvén
  • Anzix
  • Anzix
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Áradások-figyelmeztetések
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában
  • Armageddon nyomában etnikai tisztogatású polgárháborúkban
  • Áttekintő irodalmi jelleggel
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Böjt-engesztelés-ima
  • Bölcsen Okosan Magyaran Természetben
  • Bölcsességek, tapasztalatok, népi kutatások
  • Dél-Alföld
  • Dél-Dunántúl
  • Délvidék
  • Ébredések, jelenések
  • Egri Érseki Kerület
  • Erdély-Csángóföld-Bánát-Körösmező-Máramaros-Székelyföld
  • Észak-Alföld
  • Észak-Magyarország
  • Esztergom-Budapesti Érseki Kerület
  • Esztergom-Vác
  • Eucharisztia
  • Európai látnok által követvén
  • Európai látnok által követvén
  • Fejezetek
  • Fejezetek
  • Felvidék-Kárpátalja
  • Figyelmeztetések, üzenetek minden szinten
  • Friss Üzenetek a Nagy Figyelmeztetés előtt
  • Frissülés
  • Gomora Szodoma Technika alapján a Végső Időkbe
  • Gomora Szodoma Technika Ellen a Végső Időkben
  • Gondolkodó Szemlélődő
  • Gyarlóságunk miatt az utolsó háború elkerülhetetlen
  • Gyökereink
  • Haladunk, haladunk, az ösvényt ne tévesszük szem elől…
  • Hamis Béke
  • Helyreállítás egységben egységért egyben míg élhet… Földkerekségen
  • Himnuszok-dalok településekről
  • Hogyan akartam, de mégse úgy lett
  • Igazságokat keresek, nem féligazságokat!
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus az Emberiséghez
  • Jézus Krisztus Urunk Dobogó Szíve és Szeretete
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém
  • Kadarkút-Siófok-Veszprém-Esztergom-Vác
  • Kalocsa-Kecskeméti Érseki Kerület
  • Karácsony
  • Kegyelemteljes Áldásodat kérjük jóságos Uram!
  • Keresztény bizonyságok, életek, történetek
  • Keresztény életek, filmek, történetek
  • Közép-Dunántúl
  • Közép-Magyarország
  • Legendák, mesék, mondák
  • Lelkitársaknak, majdnem lelkitársaknak
  • Magyarán-magyarul hazánk, nemzetünk, nemzedékünk
  • MártírSors
  • Meddig még?
  • Mi hunok 300millióan vagyunk
  • Munkanapló
  • Nyugat-Dunántúl
  • Olvasó gondolkodó
  • Örökimádás
  • Öntsünk Tiszta Vizet a Pohárba!
  • Örömhír
  • Örömhír
  • Őrvidék-Gyepüvidék
  • Őszinte alázatos erkölccsel
  • Pünkösd-ElJövet
  • Segítek, hogy segíthessek!
  • Sopron-Vác-Mohács
  • Szentek köztünk élnek, a múlt róluk beszélnek
  • Szentek köztünk járnak, csodák bennünk élnek
  • Szeretve szeretett egységben szép az élet, ha nem adják meg-vissza türelemmel várd a lelkitársad!
  • Szétszaggatott szívek, akik összetalálkozhatnak, ha egymásra figyelnének mennyei segítséggel
  • Természet Bűnös természetünk ellen lázad!
  • Titkok, amelyre ideje, hogy fény derüljön!
  • Üzenet
  • Üzenet
  • Üzenet a Kárpát-medence területéről
  • Üzenet a Kárpát-medencén kívülről
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Üzzed El a Sötétséget!
  • Veszprémi Érseki Kerület
  • 2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

    2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

    2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek: