2017. április archívum

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Brüsszel és a Szent Anna-rét

2017. 04. 26, Szerda

Mennyei Édesanyám lélekben elvitt engem Brüsszelbe, az Európai Parlament épületébe, ahol a politikusok Magyarországról vitáztak és komoly kritikákat fogalmaztak meg kormányunk intézkedései ellen. Közben hallottam a magyarok imáit, akik szüntelen Istenhez és a Szűzanyához fohászkodtak, hogy Orbán Viktor mindvégig kitartson és az Európai Unió ne tudjon ártani hazánknak.

Láttam, hogy az ülésező teremben a politikusok mögött a szellemi világ is jelen volt. Szinte az egész alvilág oda sereglett. Bukott angyalok sokaságát szemléltem, akik Luciferrel az élén el akarták tiporni nemzetünket fölhasználva az ellenünk felszólaló politikusokat. Orbán Viktor mellett állt a Szűzanya, Jézus, Szent István király és a magyar szentek. Az ő beszéde alatt a Sátán úgy ordított, mint az oroszlán és el akarta nyelni, mert a hazugság atyjaként számára elviselhetetlen az igazság, hiszen azzal szemben tehetetlen. A Szűzanya piros palástjával betakarta Orbán Viktort, és így szólt a magyar néphez: „Gyermekeim, sokan imádkoztatok arra a szándékra, hogy országotokat ne a kommunizmus követői kormányozzák, hanem olyan emberek, akik keresztények és hazátok javát akarják. Íme, vezetőtök a ti nemzetetekért harcol és Fiam erejével, oltalmával száll szembe mindazokkal, akik a kereszténység értékeit el akarják törölni a Föld színéről. Miközben ő felemeli szavát a hazugság ellen, Mennyei Atyátok különleges módon felemeli Magyarországot és páratlan oltalmával támogat titeket. Dicsőséges fényével elsöpri ellenségeiteket, mert országotok küldetése abban áll, hogy az engesztelés által sokakat elvezessetek Istenhez a világ minden területéről. Fontos, hogy nemzetetek élén milyen vezető áll, mert kormányzása meghatározza népetek jövőjét. Imádkozzatok, hogy megtévesztett fiataljaitok kilábaljanak a homályból, mert az igazságnak látszó hazugság megtévesztésének áldozatai lettek! Ők nem tudják, hogy mit cselekszenek azzal, hogy fellázadnak. Szent Fiam a ti imáitok és életpéldátok által fogja felnyitni szemüket, hogy tisztán lássák a valóságot. Kiesdettem nektek a kegyelmet, hogy az ördög ne tudjon erőt venni Magyarországon, akármennyire is próbálkozik eltiporni. Higgyetek és bízzatok, mert Fiam és én mellettetek állunk.”

Láttam, hogy Szent István király a kardját országunk fölé helyezte, amelyet mennyei fény ragyogott be és közben így szólt: Koronámat a Szűzanyának ajándékoztam, kardomat pedig nektek ajándékozom, hogy most ti harcoljatok vele. Ezzel a karddal védelmeztem az életem során népemet, amelyet ma ti alkottok. A kardot mennyei fény veszi körül, mert Isten áldása van rajta. Ellenségeitek megszámlálhatatlan hada fegyverkezik fel ellenetek, mert nem tudják elviselni, hogy Szűz Mária országa vagytok. Nemzetetek kisebb területből áll (Trianon óta), mint a többi országé. De ne féljetek, mert bár kevesen vagytok látszólag, mégsem tudnak titeket eltiporni, hiszen a mennyei seregek veletek együtt harcolnak! Magyarországnak különleges feladata van Isten tervében, ezért ne csodálkozzatok, hogy a kegyelmek záporaival áraszt el benneteket, amelyet segítségként ad nektek.” Szent István két kezét ráhelyezte a kormányfő vállára és így szólt: „Drága magyar népem, ez az ember azt az utat követi, melyet én meghagytam utódaimnak. Örvendezzetek, mert a világ tekintete Magyarországra néz. Boldogok azok a nemzetek, melyek a magyarokat támogatják, mert ők is részesedni fognak abban a kegyelemben, amelyet Isten országotokon keresztül akar kiárasztani minden népre. Csak azok az országok fognak fönnmaradni, amelyek kiállnak Jézus és Mária mellett, akiknek királysága egyre közeledik. Nemzetetek világosságot ad a bűn sötétségében élő embereknek. Gyermekeim, minden kegyelmet Szűz Mária közbenjárásának köszönhettek, aki különleges anyai oltalma alá helyezte Magyarországot.

Ne féljetek, mert Isten számba veszi minden áldozatotokat, amit a Normafánál a Szent Anna-réten hoztok. Ezek az áldozatok értékesek, mert próbára teszik a fizikai test nyomorúságát. Az ott bemutatott szentmisék, az ott végzett szentségimádások és az ott mondott imádságok fölszállnak a Szentháromság trónja elé, mint illatos áldozat. Nincs még épületetek, és ez mégsem gátol titeket abban, hogy eleget tegyetek a Szűzanya kérésének. Ezt Isten nagyra értékeli, és hazátok üdvére fordítja. Minden együttlétetek során Mária, mint a Világ Győzelmes Királynője köztetek van, és amikor rátok tekint, látja általatok szeretett Fia országának megvalósulását a teremtett világban. Imádkozzatok és munkálkodjatok az egységért, mert egység nélkül nem juthattok előrébb a kijelölt úton! Az ördög nem alszik, és szüntelen ott támad titeket, ahol gyengék vagytok. Hagyjátok el önmagatokat, ne keressétek a saját érdekeiteket! A szeretet képes alkalmazkodni – bármilyen helyzetről legyen is szó. Éljen bennetek Isten szeretete, és hagyatkozzatok a gondviselésére!

Mária Magdolna.

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/1223-brusszel-es-a-szent-anna-ret

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

A feltámadott Jézus jelképszobra

A feltámadott Jézus jelképszobra

Mária1:

Atya, eljött ebben az ünnepben az indulás ideje, hisz túl vagyunk a szentmise-áldozaton, magunkhoz vehettük Jó Jézus Krisztus Szent Testét és Vérét, és most felkészülten, örömmel elindulunk ezen az örömúton, hisz ez már nem a fájdalom útja lesz számunkra, hanem az évfordulóban az öröm, s erre is ugyanúgy kérem áldásodat, ahogy meg szoktál áldani, mikor elindulok a meghívásomban a fájdalom, szenvedés útjára.

A pásztor testvér:

Segítségünk az Úr nevében…

Jelen lévő testvérek:

…aki az Eget és a Földet alkotta.

A pásztor testvér:

Áldjon meg téged a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Jelen lévő testvérek:

Ámen.

(…)

Mária:

Köszönöm. Akkor közösen…

Lovák Istvánné Éva, Mária húga:

Az örömben is megyünk veled, az örömben is.

Mária2:

Eljött számunkra ez a csodálatos ünnep, hisz még bennünk él a Feltámadás hajnalának ünnepe, hisz tudjuk, Jó Jézus Krisztus Urunk vasárnap hajnalban a Feltámadásban eljött közénk, megáldott bennünket, és megadta számunkra a kegyelmének tanítását, és ahogy a pásztor testvér beszélt a szentmise keretében a Keresztről, és azt mondotta, hogy az Úr Jézus szenvedéséhez a mi saját keresztünk szenvedése is hiányzik, de ez mellett Jó Jézus Krisztus Urunk azt mondta, hogy a Keresztben a szeretetet is vegyük észre, ismerjük fel, és azt a szeretetet fogadjuk el szívünkhöz, lelkünkhöz, hogy átöleljen, felmelegítsen, megerősítsen, és így készen állhassunk a meghívásunkban, a küldetésünkben a mindennapi élet-útpályán, ebben a haladásban, hogy Jó Jézus Krisztus Urunk testvérei lehetünk, és Vele együtt elindulhatunk ezen a meghívott úton. A meghívott út a mai napban – most, nem a fájdalomra és nem a szenvedésre hívott meg, ma az örömre, a szeretetre, a békére és a kegyelemre, hisz ma Jó Jézus Krisztus Urunk a megemlékezésben fog hozzánk szólni. Lehet, hogy lesz, mikor kihív egy pár testvért is, hogy emlékszik-e a tanúságtételében vagy éppen egy zarándoklatban, hogy hogyan és miképpen vett részt, vagy hogyan és miképpen kellett neki szólnia.

Nem tudom, hogy a mai napban mit fog nyújtani számunkra, de mi örömmel és szeretettel készülünk fel erre a mai napra, és megpróbálunk öröm- és szeretettel elindulni, hisz Ő ölelésre tárja az Ő Karjait a mai nap is, és így várja mindazokat, akik Hozzája tartozunk, akik azt mondjuk, hogy testvérei vagyunk, és boldogok vagyunk, hogy ezt mondhassuk a meghívás küldetésében.

De a mai nap akkor lesz teljesen örömünnep, ha megemlékezünk azokról, akik ma nincsenek már közöttünk. Hisz tavaly sokkalta több olyan testvér volt itt velünk, aki már erre az időre befejezte a földi pályáját, és a Fény útján elindult az Örök Élet felé, az Örök Hazába, hogy elfoglalhassa ott azt a helyet, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk számukra is elkészített.3

Én különösképpen szeretnék megemlékezni ma itt Boldog Józsefről4, aki, tudjuk, közel huszonkét évig ő vette föl itt a Golgotákat, ilyenkor ezt a hosszú örömünnepet, és most én reménykedek, hogy föntről Jó Jézus Krisztus Urunk megadja neki a mai nap örömünket, hogy itt vagyunk ismét szeretettel és örömmel, és ő is részesülhet ebből a kis öröm-, kegyelemből, hogy nem feledkezünk el róla, mert ő hozzánk tartozik továbbra is.

De ugyanúgy Antal atyáról5, aki közel tizennégy évig volt a lelkivezető, nemcsak nekem, hanem ennek a Közösségnek, és hiszem és remélem, hogy ő is már föntről néz bennünket, és közbenjár érettünk, hogy nekünk itt lent, amire szükségünk van, különösképpen a legjobban a pásztor testvérre, hogy amikor a nagy napjaink vannak, az első péntek, a bűnbánat péntekjei, a tizenharmadikai engesztelések, vagy nagyobb ünnep, hogy ne maradjunk pásztor nélkül, hanem akkor Jó Jézus Krisztus Urunk segítségével és az Édesanya segítségével megkaphassuk számunkra a megfelelő pásztort, aki elfogad bennünket, és aki a szentmisét, a legnagyobbat, bemutatja nekünk, amihez mi is részeseivé válhatunk.

És különösképpen szeretnék én itt hálát mondani a pásztor testvérnek, aki Antal atya halála után a szívében és lelkében érezte, hogy: „Közel húsz éve én is ide tartozok, itt voltam veletek sok-sok ünnepen, ajándékon, kegyelmen, Golgotán, akkor megpróbállak most én, az én plébániám mellett, ahogy lehet, elfogadni.”

És azért, ha most csak visszatekintünk a húsvét előtti hét hétre, végig volt pásztorunk, mert a pásztor testvér hat pénteken keresztül mindig szabaddá tette a napjait, hogy itt lehessen körünkben, nagypénteken pedig egy helyettesítő testvért küldött el számunkra, mert azt mondotta:

– Én majd a nagypénteket elvégzem egyedül, testvér pedig eljön, és ő fog akkor szolgálni itt számotokra.

A húsvét előtt, a Feltámadás előtt, szombaton este pedig Jenő atya jött, és húsvét vasárnap a hajnali Feltámadás után is a szentmisét Jenő atya adta számunkra.

S egy kicsit szomorú lettem, hogy nem tudott eljönni6, pedig nagyon-nagyon készült, és mi nagy szeretettel vártuk őt. Hogy most ez közbejött neki, ez a temetés, hogy nem tudta átrakni se tegnapra, se holnapra, nem tudom, hogy pont miért a mai nap.

A miértre nem keressük most a választ, hisz Jó Jézus Krisztus Urunk mindig azt mondta, idővel a miértre majd eljön a válasz, s akkor megérthessük, hogy éppen miért most ő nincs körünkben. De hisszük és reméljük, hogy utána ismételten itt lesz velünk, ahogy ő is, Antal atya halála után, vállalta a minden hónap tizenharmadikát, hogy igyekszik itt lenni körünkben, és ő is segíteni ebben a Közösségben, bemutatni a szentmise-áldozatot, és elvégezni a szentgyónásokat, hisz nagyon sok testvér, aki ilyenkor járul a szentséghez a szentgyónásban, hogy ezek a kegyelmek továbbra is megmaradhassanak.

Öröm és boldogság ez a mai nap, amelyre most közösen örömmel és szeretettel indulunk el, együtt Jó Jézus Krisztus Urunkhoz, aki vár már bennünket, aki szeretné megkezdeni számunkra a megemlékezésben e örömünnepet, és amelynek részesei lehetünk.

De a mai nap arra kérem most a zarándoktestvéreket: minden évben ez az egy nap, amikor én kérem a testvérektől, hogy először a családom foglal helyet7, utána a bástyák és a segítők. Szeretném, hogy ha ezt tiszteletben tartanák a mai napon is, és mire majd átérünk8, és akik majd velem együtt mennek át, azok elfoglalhassák ott a helyet, amelyet számukra a segítő testvér elkészített.

Hisz tudjuk, az év többi napjain ők mindig oda ülnek, ahol éppen van hely, mert nekik más akkor a feladatuk. De ezen az egy napon, akik már huszonnégy éve itt vannak velem, akik tudják a kezdetet, és próbálják maguk elé vetíteni, hogy hogyan és miképpen történt, azoknak most ezt fontos átélni, érezni és megtapasztalni, azokat a kegyelmeket, amely talán egy kicsit már lehet, hogy feledésbe merült, vagy éppen nem úgy él előttünk a kép, ahogy ez megtörtént, hanem már lehet, hogy egy kicsit fakult benne valami, de most ezeket Jó Jézus Krisztus Urunk ismét elénk tárja, és megmutatja számunkra, hogy hogyan és miképpen értékeljük ezt a mai napot is az ünnepben.

Ennek reményében most elindulunk, de mielőtt elindulunk, ezzel az énekkel kezdünk, hogy: „Megjöttem, Jézusom, látod, itt vagyok”.

Lehet kezdeni.

Jelen lévő testvérek:

Megjöttem, Jézusom, látod, itt vagyok,

Ünnepelve ünnepeljük ezt a szép napot,

Nincs a földtekén Nálad jobb barát…9

Mária:

Ritkán énekeljük. Úgy-e?

Na, mindegy, ne keressétek, akkor megyünk tovább, nem várjuk. Ritkán énekeljük, és nem vagyunk benne. Ezt is kell majd énekelni, hogy tudjuk jobban énekelni kívülről.

Akkor elindulunk az úton. Azt meg már mindenki…10

Akkor most elindulunk az úton a meghívásunkban, és most a bástyák, a pásztor testvér és a segítők előttem mennek. Én fogom zárni a sort.

„Indulj az úton, előre nézz…”11

Figyelem, ahogy mindenki el-e foglalta a helyét.

A segítők, a bástyák?12

Akkor megtalálta mindenki a helyét?

Milyen jó, hogy a Golgotán erre nincs gondunk, úgy-e? Akkor bejövünk, és kezdünk.

Na, most azért, mivel ma volt már a szentmise, a szentmise után mindjárt a pásztor testvér kezdte a körmenetet, utána, a szentmise végén pedig elmentünk, és most jöttünk. De mivel van nekünk két Gyuri testvérünk, és tegnap Szent György napja volt, pásztor testvér ezt nagyon jól tudja, hisz nála tegnap búcsú volt a Szent György-nap tiszteletében, így most a két Gyuri testvérünket szeretném itt köszönteni.

Álljatok fel, drágáim!

Na, énekesek, lehet kezdeni!

Jelen lévő testvérek:

Áldjon meg téged az Úr!

Áldjon meg téged az Úr!

Áldjon és őrizzen meg tégedet!

Legyen a béke teveled!

Legyen a béke teveled!

Legyen a béke teveled!

Legyen a béke, béke, béke teveled!

Hevenu shalom alehem!

Hevenu shalom alehem!

Hevenu shalom alehem!

Hevenu shalom, shalom, shalom alehem!13

Mária:

Akkor Isten éltessen benneteket!

A jelenlévők:

Isten éltessen!

Mária:

Jövőre is ugyanitt!

Csak egy évet mondok.

Na, akkor letérdelek, jó?

Itt van mindenki?14

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

Uram, Jézusom, eljött a mai nap, hogy megjelenhessek Szentséges Szíved előtt, megnyitott szívvel és lélekkel a meghívásban és a küldetésemben, hogy elindultam ezen az úton, mert amikor megkértél, én igent mondottam. És az igenben hosszú idő telt el már, sok-sok hónap és esztendő. Te pedig tanítasz minket, megadod számunkra a tanításokból a sok kegyelmet, a szeretetet a felismerésének elfogadásában, és ez által tudjuk, hogy hogyan és miképpen kell változni, elindulni ezen az úton. Hisz testvéreiddé választottál bennünket, hisz megkerestél az út porában, és kiemeltél. Ebből az út-porból a gyarlóság küldetésében indultam el, és mikor meghívtál, még nem tudtam pontosan, mire és mennyi időre mondottam az igent.

Hosszú idő telt el már a sok tanításod, jelenléted és kegyelmed elfogadásával.

Én szeretném most megköszönni a jelen lévő testvéreimnek, akik megmaradtak Sükösd mellett, akik elfogadják a hívást, és a hívásban elzarándokolnak e helyre, különösképpen most is, a hét hétben, a bűnbánat-időben, majdan az első péntekekben és a tizenharmadikákon.

Kérlek, Uram, Jézusom, továbbra is add meg számukra e meghívást, hogy érezzék, hogy a testvéri-felebaráti szeretetben egyek vagyunk, és az egység csak akkor tud működni, amikor jelen vagyunk. Mert ha az egységből hiányzunk, egyre többen és többen, akkor szinte, mondhassuk azt, mint az imaláncban, hogy lyukassá válik. Akkor hogyan legyen imalánc, ami összeköt bennünket?

Az egység is csak úgy maradhat egy, ha többen vagyunk, együtt vagyunk, szeretjük egymást, és tudunk egymásra figyelni, és egymást elfogadni a Te tanításod szeretete révén.

Mert hisz itt nemcsak magamat hoztam el, Uram, Jézusom, és nemcsak magamról beszéltem. Jelen van a család, jelen vannak a bástyák, jelen vannak a segítők, és jelen vannak a zarándoktestvérek, és jelen legyenek mindazok, akik ma csak lélekben tudnak itt lenni, és lélekben kísérnek el ezen az ünnepen a Te Szentséges Szívedhez és Lábadhoz, hogy érezzük, hogy a kegyelem hogyan árad szívünkhöz, lelkünkhöz, és hogyan fogad el ez a kegyelem bennünket, és hogyan vezet e meghívott úton a mindennapokban.

Köszönöm, hogy itt vannak a testvérek. Ma nem kimondottan a segítség a jelenlétük, ahogy a Golgotán szoktam mondani – ma a szeretet árad felém, mert a szeretetük sugárzik, hogy igen, az örömben is tudunk együtt lenni, egymásra tekinteni, örülni, hogy jelen vagyunk, ismerjük egymást, elfogadjuk egymást, és így működik a testvéri, felebaráti szeretet az imalánccal, az egységgel, hogy egyek vagyunk.15

Jézus Urunk:

(…) Valami történik.16

Beszélnek.

Egymást hívogatják:

– Gyertek, gyertek! Gyertek gyorsan! Valami történt. Gyertek!

Oda léptek, különleges arccal végigmérik, és továbbmennek:

– Azt mondják, valami történik ott, de mi nem látunk semmit, csak valaki fekszik, valami furcsát mond néha-néha, és közben sír.

– Mondd már el, mi történt veled? Láttál valamit? – kérdezik. – Mondd már! Hisz már csak mi vagyunk itt, mindenki elment, itt hagyott. Gyere már! Kelj már föl! Menni kell! Keljél már föl, mert itt hagynak! Menjünk! – így szólnak feléje.

– Én nem bírok felkelni. Nem tudom elmondani hirtelen, mi történt. Valaki szólt hozzám.17

– Mit láttál? – kérdezik ismételten.

– Csak a Fényt. A Fényt, egy Gömb… A Gömbben egy száj, amely mozog. És aki így szólt: „Megszabadultál e bűneidtől, és gyógyulást nyertél a betegségedből.” De hogy ki mondta, és miért mondta, azt nem tudom. De jó érzés, de mégis sírnom is kellett.

Mária:

Ekkor ismét oda jöttek: hajlandók vagyunk már fölmenni a buszra, vagy itt hagyjanak? Mert csak ránk várnak.

Elindultam, de szinte alig bírtam menni, mindenem remegett.

És valahogy még nem akaródott menni, csak maradni és várni, hogy mi történik.

A buszra felmenve mindenki mondja, miért nem siettem, miért vártunk, már csak ránk vártak. De nem is tudom elmondani, hogy mi is történt velem. Csak ültem magamban, és még mindig azon gondolkodtam, hogy mi történt, ki szólt hozzám, s miért pont nekem? Mit akart? De nem láttam senkit!

Majdan haza érve itthon is elmondjuk, hogy mi történt. Meglepődve és csodálkozva néztek. Az után ez volt:

– Miért pont te?!

– Azt én nem tudom. Én nem szóltam senkinek semmit. Nem kértem, csak úgy nekem szóltak, és azt a Fényt láttam.

S megint, mint aki csak sírni tud.18

Meglepődve néznek rám.

Majdan kimegyünk, s kiabálnak a szomszédba:

– Magdi! Magdi! Gyere! Gyere, hallgasd meg!

Ő megáll, és figyel, és meghallgatta mindazt, amit elmondtak neki. Erre ő így szól.

– Ó, gyerekek! Ez óriási! Nem tudom, miért, jönnöm kellett felétek, ide hozzátok. És végig csak azt dúdolgattam magamban, hogy: „Vezetsz, Uram, vezetsz…” De hogy hova vezetett, azt még nem tudtam az énekben, és így jutottam el ide, hozzátok, hogy meghallgassalak benneteket.

S ahogy végighallgatta, akkor így szólt, énekelve:

– Ó, énekeljük el együtt, ha már jönnöm kellett ide felétek: „Vezetsz, Uram, vezetsz…”19

Jézus Urunk:

Örömmel, szeretettel énekelték, nem törődtetek, hogy az utcán vagytok, mert szinte, ahogy elmondották, hogy mi is történt, öröm járt át. De még az örömben nem tudtátok, hogy ez mit jelent.

Másnap kérdezik:

– Na, láttál valamit? Szóltak hozzád?

– Nem.

Megint eltelik egy nap, megint kérdezik:

– Na, láttál valamit? És szóltak hozzád?

– Hát, ez furcsa! Már ennyi nap eltelt, és nem szólt hozzád senki?! És nem is láttál, hanem csak képzelődtél te?!

– Nem, mert én láttam a Fényt, és a Fényben szóltak hozzám.

Mária:

De nem is tudom, hogy mondjam el, mert nem hiszik el.

Elmúlt több, mint egy hét, amikor már nem is kérdezték, hogy: „Láttál-e valamit? Szólt-e hozzád valaki?”, szinte mondhatni azt, hogy már békén hagytak.

Ez után ismételten megjelent a Fény, az erős Fény, és benne jelen van a Gömb a szivárvány színeivel, s egyszer olyan közel, s utána távolodik, aztán egy pillanatra megáll, és megjelenik a száj, amely ismét mozog, és szól hozzám:

– Ma azt mondom, a Földön az emberekben nincs jelen a szeretet, inkább a gyűlölet, az irigység és a kapzsiság a féltékenységében.

És mikor elmondottam, hogy mit szólt hozzám ma a Fényből a száj, többen csak legyintve elmentek, hogy:

– Pont ezt mondja neki, hogy a szeretet nincs az emberekben?!

De én ezt hallottam, nekem ezt mondták!

Nem értik, nem értik, amit mondok.20

Jézus Urunk:

Íme, a kezdet, amelyről egy kis emlékezést adtam számotokra a felismerésében, hogy igen, mikor valaki a földi testvérekben egy hívást kap, a hívásból szólnak feléje, amelyet el kell mondania, s amelyet nem hisznek, és nem fogadnak, nagyon nehéz szembe állni vele e megtapasztalás jelenlétében. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok, aki kiválasztottam kiválasztott Mária testvért, aki által szólok hozzátok, aki által adom számotokra most már a tanításokat és sok-sok kegyelmet a jelen áldásokban, itt, a kezdetben az emlékekből kiemelve, nemigen akarták elfogadni. A családtagok is, a testvérek is először nehezteltek, hogy miért pont ő, s miért pont neki jelent meg. Mert mikor már közel két hónap után láthatott, és elmondotta, hogy:

– Az Úr Jézus az, akit látok! Az Úr Jézus az, aki szól hozzám. Az Úr Jézus az, aki megjelenik előttem.

Ilyen válaszok jöttek feléje, hogy: „Már neki nem is jó a Szűzanya, mint másoknak?! Ő már az Úr Jézust látja.”; „Milyen különleges, hogy Sükösdön megjelenik maga az Úr Jézus.”

Tanácsokkal is ellátták, mert: „Valójában nem Őt látod, hanem a gonosz az Ő képében jelent meg.”

Ezért azt mondották számára:

– Legyen nálad rózsafüzér, legyen nálad szenteltvíz, majd akkor meglátod, hogy ki szól hozzád. – így szóltak feléje, így készítették fel, hogy megtapasztalhassa, hogy senki mást nem lát ő, mint a gonoszt, aki felvette az Úr Jézus arcát.

Mária, mivel tudatlan volt ezekben, nem tudta, hogyan kell ezzel cselekedni: „Rosszat talán nem teszek, ha lesz nálam szenteltvíz meg rózsafüzér.” Igyekezett mindig magánál tartani, hisz nem tudta, mikor jön el számára az újabb ajándék a megjelenésben. És hogy legyen felkészült – ez volt számára a tanács.

Majdan ismét jön a Fény, és a Fényből valaki lépked feléje.

Mária:

Igen, igen, látom már, ismételten Ő az, az Úr Jézus. Az Úr Jézus!

Jaj, hol is van a rózsafüzérem? Hol is van a szenteltvíz?

Jézus Urunk:

Mária szinte kapkodva keresi, Eléje tartja, és a szenteltvízből próbál, így, az üvegcséből, locsolkodni.

Mária:

De senki nem tűnik el!

Még közelebb jön felém, és csak mosolyog. És így szólt:

– Te, kicsinyhitű!

– Bocsánatot kérve, de ezt mondták, hogy tegyem, mert biztos, hogy nem Téged láthatlak, biztos, hogy nem Te szólsz hozzám, hanem a gonosz.

És ekkor azt mondotta:

– Igen, a kicsinyhitűségben kevesen azok, akik hisznek és követnek, és sokan azok, akik csak felületesen tudnak hinni.

Jézus Urunk:

És ekkor a képekben ezt mutattam kiválasztott testvérem számára, hogy azt a tanítást adtam neki, amikor jelen vannak a tanítványok és a nép sokasága, és kérdéssel fordulnak, hogy:

– Hogyan és mitévők legyünk? Hisz minden törvényt és parancsot megtartok.21

Mária:

De ezek után, hogy egészen olyan legyek, mint a tanítványok, akik jelen vannak.

Jézus Urunk:

Ekkor így szóltam, aki kérdezett:

– Menj, add el mindened, és oszd szét a szegények között.

Aki feltette a kérdést, e szavak hallatán szomorúvá vált, hisz gazdag ember. S erre azt mondottam tanítványaimnak és a nép sokaságának:

– Íme, nézzétek, a tevének könnyebb lesz átmenni a tű fokán, mint ennek a gazdagnak a Mennyek Országába.

És mikor e tanítást testvérem végig láthatta, s elmondotta számotokra, csak meglepődtetek, hogyan tudta ilyen pontosan elmondani, ahogy le van írva.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok, akit láthatott, aki szóltam hozzá, megadtam számára, ami által meglepődtetek, és gondolkodóba estetek:

– Akkor mégis láthat valamit? Mégis hallhat valakit? – így tanakodtatok egymás között.

Akkor már egyre többen és többen tudomást szereztetek e helyről. De e helyben nem azért, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok is jelen vagyok, és szólok felétek és hozzátok, hanem akkor még az volt bennetek, és olyan könnyedén mondottátok:

– Elmegyünk, és beállunk. – Hát ez volt akkor, a ti szavatokkal mondva, a mindennapi jelenlétetek. – Majd eldőlünk. Majd érzünk valamit, és akkor jól érezzük magunkat.

És jöttetek, nagyon-nagyon sokan. Emlékezzetek e kezdet hónapjaira, amikor azért jelentetek meg, hogy: „Eljövünk, hogy beállhassunk, hogy érezzük, hogy valójában ki és hogyan fog eldőlni, kit hogyan kell elkapni, és ki hogyan üti meg magát.”

Hisz némelyek csak ezt figyelték.

De vannak itt olyan testvérek a kezdetekből, akik itt voltak, és akihez kiválasztott testvérem oda ment, s reá helyezte kezét, és eldőlt, és arra pont senki nem figyelt, csak azt, mikor hallották, mekkorát puffant. És akkor nézték, hogy:

– Nem tört be a feje?!

Egészen közel mentek megnézni, és várták, hogy mi történik. S mikor kinyitotta a szemét, nézi, hogy őt figyelik, ő meg olyan boldogan mondja:

– Olyan szép helyen voltam! Azt sem tudom, mi történt velem, de nagyon jó volt.

S a többiek csak figyeltek, hogy:

– Nem is ütötte meg magát?!

Igen, vannak különleges kegyelmi ajándékok, amelyek néha úgy vannak jelen, amit ti szabad szemmel nem láthattok, csak érezni lehet a megtapasztalásban, a felismerésben és azt, hogy valaki részesült e beálló kegyelemben. Hisz akkor sokan és sokan, a kezdetévben nem is azért jöttetek, hogy „imádkozzunk-e, énekeljünk-e, vagy fohászkodjunk-e”, az volt:

– Hát egyszer, kétszer, de lehet, háromszor is beállok, és haza megyek, és olyan jól érzem magam.

És többen és többen ezzel megelégedtek.

És így a hír elterjedt, hogy itt van, aki gyógyulásban részesül, és van, aki akkorát esik, és mégsem történik vele semmi, de vannak, akik azt mondották:

– Én beállhatok, de én nem vagyok az a hókuszpókusz, aki bármitől elesek.

És ekkor többen és többen, megjelenve, már nyár vége felé kialakítottátok a kicsi oltárkátokat, ahogy ti mondtátok és becéztétek, akkor már megjelentek a mindennapi imák és énekek. Valahogy úgy éreztétek, „szinte az öröm a szeretetében olyan nagy, amit máshol talán nem tudok úgy érezni, érzékelni és megtapasztalni, és íme, eljövök ide, hogy beállhassak, hogy részesülhessek ebben a kegyelemben”.

Így most ma e megemlékezésben hívok ide egy testvért, aki régebben is jelen volt, a kezdetekben, és boldog volt, hogy ha beállhatott, hogy részese legyen, ahogy mondottátok akkor, a gyógyító kegyelemnek.

Így most kérem, egyetlenegy testvért, Én nem jelölöm ki, azt, aki ide mer most állni, hogy megmutassa, hogyan is történt ez a beállás, és hogyan részesültetek a kegyelemben.

Na, várom a testvért!

Valaki jöjjön!

Lovák Istvánné Éva:

…Uram, mert úgy látom, senki nem akarja.

Jézus Urunk:

Akkor így, úgy-e, sorban álltatok, tehát egymás mellett sokan. És néha volt, aki azon gondolkodott: „Igyekszek az elejére állni, mert talán, ha hátul vagyok, akkor én már nem kapok semmit.”

Mert a gyermeteg gondolatok néha így jelentek meg rajtatok és bennetek.

De ekkor kiválasztott Mária testvér oda lépett – mindig csukott szemmel ment a testvérek felé. Kitárta karjait, és így ide helyezte22 – először, utána később Én kértem, hogy így23 legyen.

Mária:

Jézus nevében átadom a gyógyító kegyelem-, ajándék-áldást, hogy részesülj belőle, hogy töltse el szívedet, lelkedet.24

Jézus Urunk:

Jöhet még egy testvér, ha kételkedik!

És akkor így feküdtek, volt, aki pár percig, volt, aki nagyon hamar, de volt, aki közel öt, vagy közel tíz percig is elmaradt, és várta, hogy részesüljön a kegyelem szeretetében, és ez alatt, hogy végigmenjen rajta az, amit „Jó Jézus Krisztus Urunk” árasztott felétek.25

Mária:

Jézus nevében átadom neked azt a gyógyító kegyelem-, ajándék-áldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt feléd, mert te Jézus Krisztus testvére vagy, a Szent Sebeiben meggyógyulsz, és meggyógyultál.26

Jézus Urunk:

Mielőtt azt hinnék, hogy ellökném, ezért engedi el testvérem is már csak így, a kezéből áradó Fény-erő árad feléje, hogy részesüljön a kegyelemben.

A kezdetekben nagyon sokan, ahogy elnevezték Sükösdöt, a látványért jöttek ide, hogy a látványban részesüljenek, hogy a látványt elfogadják. Mert a látvány, az megadja számukra mindazt, amire szükség van.

De Én, Jézus Krisztus Uratok ezt nem kimondottan a látványnak adtam.

Valóban, sokan és sokan részesültek a gyógyító kegyelemben. A gyógyító kegyelem szeretetében megerősödtek abban, hogy ez mind jelen van, ezt mind érezni lehet, ezt mind fel kell mérni, hogy hogyan és miképpen működik. Van, aki azt mondta, annak idején, hogy ő úgy érezte, mintha áram őt megütötte volna egy kissé, és így végigmegy, és mikor már a lábujjában érzi, akkor érezte azt, hogy: „Talán most már felülhetek, de még felállni nem, csak felülhetek.”

Ezért fontos, hogy ezt most megmutassam nektek, mert ezt nagyon-nagyon régen, a kezdetek elején adtam meg számotokra a megemlékezésben, mert beszélni beszéltünk róla: „Hát eljövünk, beállunk.”, de hogy a beállásnak hogyan és miképpen volt a jelenléte, ezt nagyon-nagyon sokan el tudják mondani.

És most majd fogom kérni itten, úgy-e, a segítőket. Ti is akkor részesültetek a beállásban.

Mondjátok csak el, hogy éltétek meg?

Itt elöl is, hátul is.

Legalább három testvért kérek most, elmondja saját maga élményét.

Na, hol vannak a testvérek?

Mondtam, hogy hárman jöjjetek, és mondjátok, ki hogyan élte meg, hogyan ment végbe rajta és benne. Nem kell ide jönni, ott kint is felállsz, és elmondod.

Gora Mátyásné, Anyóka:

Köszönöm, Uram!

Szeretettel szeretnék ebben nyilatkozni, hogy amikor én legelőször beálltam, nem tudtam, hogy az most mit jelent, de csodálatos volt. Tele volt szeretettel, békével. Nem, nem is akartam fölkelni, csak sose múljon el ez a csodálatos szeretet, ez a nagy élmény, amit soha életemben addig nem éreztem sehol, se imában, se templomban, mint akkor, ott, amikor először, mikor először elestem.

Kimondhatatlanul köszönöm!

És azt sehol, de sehol nem tudtam megkapni, csak itt, amikor beálltam. És igazán szívesen beálltam volna még egyszer27, de már azt röstelltem, nem mertem, Uram, hogy majd megszégyenítem saját magamat.

Nagyon szépen köszönöm, hogy nyilatkozhattam ebben a csodálatos kegyelemben.

Köszönöm szépen!

Reile Józsefné, Pacsirta:

Én pedig azt szeretném mondani, hogy én nagyon nehezen dőltem el. Nem tudom, miért. Nagyon ritkán, és főleg karácsonyra viszont kaptam egy olyan ajándékot, hogy úgy elfeküdtem, hogy azt se tudtam, hogy hol vagyok, és olyan nagyon jól éreztem magam. De ez egy-két alkalommal volt csak így, különben állva maradtam én, mert nem dőltem el.

Köszönöm szépen!

Úgy-e, azért is…

Jézus Urunk:

Én most megválaszolok neked, hogy miért nem dőltél el.

Reile Józsefné, Pacsirta:

Köszönöm!

Jézus Urunk:

Mert benned volt egy olyan, hogy: „Kérem, Uram, szükségem van a kenetre!”

Emlékszel?

Reile Józsefné, Pacsirta:

Igen.

Jézus Urunk:

Benső hangodban.

De benne az volt: „Mi lesz a lábaimmal?!” Elindultál – „Jaj, a lábaim…!”

Na, akkor inkább maradjál állva!28

Ha már nem, pedig megkaptad már a miértre a választ, csak elsiklott feletted. De most lehet, hogy eszedbe jutott.

Reile Józsefné, Pacsirta:

Igen, igen.

Jézus Urunk:

Mert egyszer ezt elmesélted Mária szolgának, évekkel ezelőtt…

Reile Józsefné, Pacsirta:

Hát sok évvel ezelőtt igen.

Jézus Urunk:

…hogy: „Igen, most már tudom, hogy miért nem dőltem el, mert kértem a kegyelmet magamnak, de mellette féltettem a lábaimat.”

Reile Józsefné, Pacsirta:

Hát igen.

Jézus Urunk:

Hát akkor hogy akarsz eldőlni, ha mondod: „Uram, kell a kegyelem, de mi lesz a lábaimmal? Jaj, a lábaim!”?

Hát akkor?

A kegyelem csak addig ment, hogy itt fent érezd, és maradjál állva.

És akkor utána, mikor elmondottad szolgádnak, az ugyanilyen jót nevetett rajtad, emlékezzél.

Reile Józsefné, Pacsirta:

Igen, emlékszem rá.

Jézus Urunk:

Na, a harmadik testvért is kérem, hogy…

Reile Józsefné, Pacsirta:

Köszönöm szépen.

Sipos Józsefné Loncika:

Hát Édes Jézusom meg drága, jó testvéreim, az én esetem, az egy különleges valami. Mikor beálltam, hát el is dőltem pillanatokon belül.

Jézus Urunk:

Mint egy krumpliszsák, ezt tedd hozzá, mert azt mondtad!

Sipos Józsefné Loncika:

Mint a krumpliszsák, pontosan úgy. És én nem tudom, ki fogott, mert kit érdekelt, hogy ki van ott? Nem érdekelt engem, csak az, hogy megyek valahova. És borzalmasan, nagyon-nagyon nevettem. Annyira nevettem, hogy mindenki bámészkodott rajtam, hogy mit nevetek. Rettenetesen. A szegény Józsikám29, mikor magamhoz tértem, azt mondta:

– Jaj, Anyu! Ilyet többet te ne csinálj!

– Hát – mondom – én nem tehetek róla, Józsikám! De képzeld, ilyen kis tollseprűvel birizgálták az orromat.

És akkor tisztára oda volt az uram:

– Jaj, de szégyellem, Anyu!

Következőben ugyancsak be kellett állnom. Majd megszakadtam a nevetéstől, úgy nevettem. Nem tudtam, hova lenni a gyönyörűségtől. És az Úr Jézus olyan aranyos volt, mikor már látta, hogy több a kettőnél, hogy az én uram nem bír belenyugodni abba, hogy én vihogok itt, mint aki öt találatot nyert a lottón, akkor azt mondta, hogy: Azért adom neked ezt az örömöt, mert rengeteg könny van az életedben, nagyon sok szomorúság, bánat. Hát most legyél nagyon boldog.

Hát én nagyon boldog voltam. Én majd még harmincszor biztos agyonröhögtem magam itt kint a gyepen.

De hálát adok a Drága, Jó Jézusomnak, hogy most mosolyogva tudok erről beszélni.

Remélem, a Józsikám is hallja, és jót nevet rajtam.

Köszönöm, Édes, Jó Istenem!

Jézus Urunk:

Valóban volt ilyen, aki ezt úgy érezte, hogy feszélyezve érzi magát, mert volt, aki meg nyelveken szólalt, nemcsak nevetett, hanem valóban nyelveken szólt, és nyújtózkodott közben fölfelé, és azt mondják, hogy:

– Ugyan, az mit akar most csinálni?!

Tehát volt, aki így szólt. És beszélt olyan különleges nyelven, hogy nem nagyon értették a testvérek, annyira figyelték, hogy hátha csak egy-egy szót megértenek belőle, de hát azt mondták:

– Nem is tudjuk, hogy milyen nyelven mondja.

És kapta a kegyelmet.

És akihez tartozott ez a testvér, az azt mondta, hogy:

– Hát elmegyünk, de többet nem állsz be! Engem nem fogsz így megszégyeníteni, mert én inkább be se megyek!

De volt itt – úgy-e, Sáfár testvérem30? –, aki kint az autóban ücsörgött, várja a párját. Egyszer már nagyon elhúzza, azt mondja: „Kénytelen vagyok most már bemenni, ugyan mit csinál már ennyi ideig?!”

Na, Sáfár testvér, te is beszámolhatsz!

„Elhozni elhozom, de én ugyan be nem megyek!”

És most ő lett a Sáfár.

Jól figyeljétek!

Kádár György bástyatestvér:

Akkor a jelenési hely itt a garázsban volt, s én így, úgy-e, elég sokan voltak, én a legvégén álltam, és kerestem valamit, hogy föl bírjak állni, mert nem láttam át a tömegen, s néztem, néztem, és nem tudtam elképzelni, hogy mi ez. Utána visszamentem a kocsiba, s amikor jött a feleségem, akkor mondta, hogy mi is történt.

Hát utána már nem kellett kint a kocsiban várakoznom, mert azóta be is járok.

Jézus Urunk:

És azóta ki lettél választva sáfárnak. Úgy-e?

Kádár György bástyatestvér:

Igen. Igen.

Jézus Urunk:

Ami akkor először meglepő volt, mert, úgy-e, mikor azt mondottam, hogy a bástyákban, hát legyen a sáfár, aki, úgy-e, az anyagi helyzeteket is rendezi. És erre sokan nem értették, mi az a sáfárkodás. Erre a Ház Asszonya31 is azt mondta:

– Ilyen csúnyát mondani a testvérre!

Na, Ház Asszonya, mondd el: hogy szóltak rád?

– Ha nem értesz valamit, akkor ne szóljál megjegyzést!

Mert ő azt mondta:

– Ilyen csúnya jelzőt adni valakire?!

Takács Jánosné Bimbi néni:

Nem ismertem azt a szót. Akkor hallottam először, mikor az Úr Jézus kijelölte Gyurit erre a posztra.

Utána már megtanultuk, és akkor tudtuk, mihez tartani magunkat. Úgy, hogy ezt tudom csak mondani.

Jézus Urunk:

Aki akkor még nem tudta, de akkor utána Én a tanítás végén, mikor megvolt az áldás, akkor elmondottam, hogy nem kell megijedni, ez egy megtisztelő feladat, a sáfárkodás. Az Én időmben, így mondtam a testvéreknek, nem azt mondtuk, hogy pénztáros, nem azt mondtuk, hogy könyvelő, nem azt mondtuk, hogy rendezi az anyagi dolgokat a bankban – ő volt a sáfár, aki tudta, hogy hogyan és mit, mennyit kell kiadni.

Először a testvér is meglepődött a szón, csak mikor megértette, akkor szinte így, könnyeivel, azt mondta:

– Köszönöm, Uram!

Akkor már ő is hálát és köszönetet mondott, hogy ilyen megtiszteltetésben lett része. Mert ezek mind, úgy-e, a kezdet kezdetén történtek.

De ehhez el kell mondani, hogy itt sok vádak érték kiválasztott szolgámat az anyagiak miatt.

Erre azt mondotta a testvér:

– Majd én vállalom! Az én hátam elég széles, rajtam elvághassák a dolgokat, hogy ki mit mond. Én vállalom ezt, hogy mit hogyan kell rendezni itt az anyagiakban.

Mert valahol itt is meg kell lenni mindennek a folyamatában.

És azóta kialakult, nemcsak ez a sátor a garázsból és a zöld prériről – ahogy Loncika testvéretek mondotta, hogy itt a fűben dülöngéltünk, estünk –, kialakult először ez a sátor, november 7-ére32. Hogy örültetek neki, ennek! Ez az első része. Az oltár akkor még a másik felén volt, s itt jöttetek be, és szépen beültetek, imádkoztatok, de akkor is jelen volt még az oltár mellett a kialakított hely, hogy három, nagyon ritkán négy testvér, azért a beállás ne maradjon el. Úgy-e? Az maradjon meg, mert arra szükség van, hogy a kegyelem szeretetében a gyógyítás, a kegyelem működjön rajtatok és bennetek.

És akkor adtam a tanításokat is számotokra, de akkor nem elégedtetek meg a keddel, a csütörtökkel, a péntekkel, még néhányan vasárnap is jöttetek, mert szinte úgy éreztétek, hogy: „Nem lehet otthon maradni, mennünk kell, hátha vasárnap is kapunk – egy tanítást, egy ajándékot, egy kegyelmet?”

S akkor is ismét, ahogy összejöttetek, ahogy beszélgettetek, ahogy énekeltetek, ahogy megtapasztaltátok ennek a jelenlétét, akkor sokan és sokan éreztétek, hogy hogyan és miképpen működik és alakul ki. Szinte akkor már kezdtük mondani: „Talán lesz egy közösségünk?”, mert nem voltunk benne biztosak, hogy ez még egy közösség lesz, mert jöttek, jöttek a testvérek, de amikor rájöttek arra, hogy most már az ima is szorgalmazva van, az énekek is szorgalmazva vannak, amikor már beszéltem Atyám házáról, hogy oda is el kell menni, mert, hogy te megtaláltad ezt a helyet, és itt jól érzed magad, és úgy érezted, hogy neked ez elég, ekkor jelentkeztem Én felétek, és azt mondottam: De innen az út az Atyám házába vezet. Ami ismét némelyeknek egy kicsit nehézkesen indult el, mert azon méltatlankodva, hogy: „Ha én itt jól érzem magam, már megtanultam imádkozni, mert mikor láttam a rózsafüzért, és ezt mind meg kell tanulni.” Hát szinte úgy érezték néhányan, hogy: „Hát ez sokáig fog tartani, míg én azt végig tudom mondani!”

Na, már az is ment: „Most már imádkozni is tudok, énekelni is tudok, ide járok. Most ez még mindig, nem elég? Még a templomba is el kell mennem? Hát ez már nem, nem valahogy jó. Tanításként, meghívásként, jelenlétként kell elkönyvelni?”

Erről inkább olyan testvér tudna beszélni, aki ezt megélte, mert ma is van itt olyan, nem is egy, hanem több olyan testvér, akinek ez nagy-nagy akadály volt, hogy: „Nem elég, hogy megtanulok imádkozni, énekelni, és eljön. Most még a templomba is menjek el!”

Lehet róla beszélni.

Hívom a testvért. Én nem szólok, hogy ki, vannak többen. Valaki jelentkezzen, és a helyén is felállhat, és elmondhassa, hogy ő ezt hogyan élte meg.

Volt itt több is, több testvér is, akinek nagyon-nagyon nehéz volt ez a jelenet, hogy neki még a templomba is el kell menni.

Mert, ugyebár, igaz, hogy jelen van a pásztor testvér, azért beszélhetek róla, hogy sokan azt mondták, hogy: „Még a templommal nincs is baj, csak a pappal! Most én a pap miatt menjek oda?!”

És Én, Jézus Krisztus Uratok elmagyaráztam akkor, hogy nem a pap miatt kell menni, hanem Én várlak ott, Én.

Na, lehet beszélni, aki gondol róla.

Na, nem akar szólni senki? Akkor megyünk tovább.

Jó.

Biztos, hogy nem mindegy erről beszélni, mert ezt meg kellett élni, és ezt meg kellett tapasztalni.

Gugán Istvánné Erzsike:

Igen, én voltam az egyik. Biztos, hogy több, több testvér is volt. Tehát az Úr Jézus már, úgy-e, elmondta, hogy az imát, a Rózsafüzér-imát, az énekeket, tehát elfogadtam, hogy ez a hely hiteles. Tehát, vagyis én azt gondoltam, hogy ide fogok járni, és akkor jó úton vagyok. S akkor jött, amikor ezt gondoltam – tehát nem mondtam ki, csak gondoltam –, akkor jött egy tanítás, hogy „nem elég, hogy ide jársz, hanem innen az út az Atya házába kell, hogy vezessen”.

És akkor, hát akkor, hát, mondom, ezt nem értem. Hát most tényleg már ennyi mindent, megtanultam imádkozni, elfogadtam, hogy… Tehát elfogadtam a tanításokat, hogy… Most nem akarom részletezni, hogy én a Mennyei Atya gyermeke vagyok, hogy az Úr Jézus a testvérem, aki meghalt értem a Kereszten, és hogy az imának a csodálatos energetikáját, ezt is megértettem, elfogadtam, a kenetet is, a kenet energiáját vagy kegyelmét szintén, és a templomba… Tehát a templommal voltak problémáim, meg hát a papokkal és az Egyházzal.

Én elismerem.

Lovró József bástyatestvér:

És előtte nem jártál templomba sose?

Gugán Istvánné Erzsike:

Nem.

És akkor azt mondta az Úr Jézus, hogy én ne ítélkezzek a pásztor meg az Egyház fölött, majd lesz, aki ítélkezik. Hogy én menjek el az Atya házába, és Ő vár. Hunyjam be a szemem, és képzeljem, hogy Ő vár ott engem, az Atya házában.

És valóban, hát úgy-e, úgy mondom, hogy ott settenkedtem a templom körül, meg be is tértem, meg részt vettem később a szentmisén, de most ezt nem akarom részletezni, mert az Úr Jézus elmondta később, hát úgy éreztem, hogy nekem, de gondolom, többnek szólt, hogy mi is történik, milyen misztikus áldozat történik a szentmisében. És mikor én azt megértettem, tehát ennek az egésznek, úgy mondom, a kegyelmét, akkor valóban úgy vettem részt a szentmisén, ahogy nem is tudtam elképzelni, hogy részt vehet az ember úgy, ahogy végül is részt vettem. Most nem akarom, mert… Különben éreztem is azt a kegyelmet ott, például amikor az ostya átváltoztatása történik a pap megszentelt keze által – most az Úr Jézust idézem, ezt nem én mondtam –, akkor én éreztem annak az energetikáját, tehát úgy elzsibbadt, például, a fejem, és egyebek. Tehát nem akarom… Tehát végül is tényleg nekem nehéz volt a templomba vezető út.

Köszönöm, Uram, de én most úgy éreztem, mert én túl voltam a kápolnában, de úgy gondoltam, hogy átjövök.

Lovró József bástyatestvér:

Az Úr házából jöttél ide!

 

Jézus Urunk:

Az út az Úr házába vezet.

De ehhez még el kell mondani azt is, hogy elmegy, úgy-e, nagy nehezen rászánja magát. Amit elmond, az mind jelen van, csak előtte nem mondta el nektek: jött a szentbeszéd. S mi volt a szentbeszéd? Hát Sükösdöt prédikálták ki. Azt mondja: „Na, ezért kellett eljönnöm, hogy mindjárt azt halljam, hogy nem jó helyre járok?!”

Lovró József bástyatestvér:

Mondja az Erzsi!

Gugán Istvánné Erzsike:

Igen. Igen, ez így volt. Ez így volt.

Jézus Urunk:

Ez kimaradt a beszédedből.

Gugán Istvánné Erzsike:

Hát igen, ezt valahogy… Tehát ez valóban így történt.

Jézus Urunk:

Azt mondja, nagy nehezen rászánja magát, hogy elmenjen, és ennek lesz tanúja.

Gugán Istvánné Erzsike:

Hát igen, és akkor azt mondta a pásztor, hogy az emberek járnak össze-vissza, mindenféle helyekre, ami nem… És akkor mondta, most nem mondom, hogy miket sorolt, csomó dolgot, mit tudom, agykontroll stb., és akkor azt mondta, hogy Sükösd, például Sükösdre is. Hát mondom, hát most tessék. Mondom, eljöttem ide, és most ezt kell itt hallgatni.

De hát utána erőt vettem magamon, hát most lehet, hogy már nem, de hát akkor én nem tudtam, hogy ez hogy is… Hát gondoltam, hogy én utána fölkeresem, és megkérdezem, hogy most miért beszélt erről. És megkérdeztem, hogy:

– Lehet a szentbeszédhez hozzá…? – utána persze, szentmise után.

Mondta, hogy:

– Természetes.

És akkor elmondtam, hogy nekem, hogy, hogy nem értem, hogy miért be… Mondom:

– Volt plébános úr már Sükösdön?

Azt mondta, hogy ő még nem volt.

– Hát – mondom – én meg oda járok, azért jöttem most ide, mert ott azt a tanítást kaptam, hogy jöjjek az Atya házába.

És akkor végül is elbeszélgettünk, és ilyen teológiai meg Szent Teréz, egyebek, hát mondtam, hogy ne arról beszéljünk, hanem a Sükösdről. Hát nem?

És akkor végül is elmondtam, meghallgatott – tehát nem mondom –, s akkor azt mondta, hogy jó, az rendben van, hogy én oda, Sükösdre jártam, és onnan eljöttem ide, de most járjak ide és oda ne.

Akkor mondtam, hogy hát ne haragudjon, ezt nem tudom megígérni.

S akkor ez volt.

Jézus Urunk:

A pásztor, az úgy könyvelte el, hogy akkor annyira rossz Sükösd nem lehet, de ezt nem nyilatkozta ki, csak gondolta.

A gondolatában meg azt mondotta, hogy hát, ha már eddig ide vezette, utána már nincs szükség, hogy ő oda járjon, elég, ha csak ide jön.

Tehát a pásztor ezt akarta leszűkíteni szűk körben számára, de a testvér akkor visszaszólt neki, hogy ezt nem ígéri meg, és az ígéretéhez hűen megmaradt ezen a helyen is. Megkapta azóta a sok kegyelmet, a szeretetet, az örömet.

Na, most a szentmisének az átéléséről röviden, egy pillanatot még visszatérünk, mert azt mondotta a testvér, hogy neki ezt szintén meg kellett ismerni, szinte föl kellett nőni hozzája. Mert akkoriban nem csak ő, most nem sorolom, hogy mely testvéreknek mondottam el Mária szolga által, így felkészítettem, és azt mondtam:

– Oda mész a testvérhez, amikor itt van az engesztelési napon és imádkozik veletek, és nemcsak azért jön, hogy beálljon, akkor próbáld neki elmondani, hogy ha nagyon nehéz neki belépni a templomba, mert valami neheztelése van, talán a pap iránt, vagy valamit a pap nem úgy tett, ahogy ő ezt elgondolta volna, és ezért nincs kedve, vagy nem akar bemenni, akkor próbáld rávezetni.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok Mária szolgának is ezt megadtam akkor, amikor nagyon csúnyán beszéltek róla. És benne is volt egy ilyen, hogy:

– Uram, bárhova elmegyek, de ebbe a templomba nem. Elmegyek vagy Baján, vagy máshol, de ott nem, ahol engem ennyire csúnyán kibeszéltek.

És ekkor elmondottam Mária szolgának:

– Én várlak ott, Én, ölelésre tárt Karommal.

És akkor a testvér ezt megkapta, láthatta. Tehát megmutattam neki, hogy bejön a templomba, foglal helyet, majdan becsukja szemét, és várja, mire Én megjelenek számára.

És Én, Jézus Krisztus Uratok a megnyílt tabernákulumból ölelésre tárt karokkal feléje fordultam, és már nem érezte, hogy hol van, nem érezte, hogy kik vannak mellette, nem érezte, hogy mondanak-e rá valamit, vagy nem, vagy elülnek-e mellőle. Ott teljes átszellemüléssel végig azt tette, amit a szentmise keretében tenni kell: válaszolt, felállt, letérdelt, énekelt. De mégis úgy érezte, hogy ő egyedül van az Úr Jézussal, mert ezt a kegyelmet adtam meg neki, mindent kizártam.

És mondottam számára:

– Ezt add át, hogy ha valakinek problémája van a templomba való járással, akkor mondd neki, menjen be, és mikor bement, és már helyet foglalt, csukja be a szemét, és mondja azt, hogy: „Uram, Jézusom, itt vagyok. Meghívtál engem ide. Én a Te testvéred vagyok, és most azért jöttem, hogy itt, az Atya házában e szentmise keretében Veled vegyek részt.”

És higgyétek el, ezt, ha megteszitek, ezt most is bárkinek mondhatom, ha megteszitek e gondolatmenettel, és felajánljátok magatokat így, szinte érezni lehet a levegőnek a változását, érezni lehet a Fénynek a melegségét, érezni lehet, hogy jelen vagyok Én, Jézus Krisztus Uratok. És szinte kizársz magad mellől mindenkit, és csak a kegyelem árad feléd, és működik rajtatok és bennetek.

És ha ezt többször és többször megteszed, utána már teljesen, szinte el is felejted azt, hogy mi miatt nem volt kedved bemenni az Atya házába, mert már nem a pásztort láttad ott, hanem Velem találkoztál, Jézus Krisztus Uraddal, mert Én mindig jelen vagyok ott. De a pásztorra is szükség van, mindig elmondottam számotokra, aki bemutathassa nektek ezt a csodálatos kegyelmi, átélő szentmisét, aki szinte úgy szól felétek, hogy felemelkedtek a szentmise keretében, amikor érzitek szívetekben és lelketekben a csodálatos békét, a Fény meleg simogatását. És akkor eggyé tudsz válni a szentmisén e jelenléttel, e ajándékkal, ami működik rajtatok és bennetek, és akkor ti is érezhetitek úgy, ahogy némely testvér elmondotta, nemcsak ez az egy, aki most itt elmondta, mások is mondták: szinte úgy érezték, hogy zsibbad a feje, az arca, a kezei, valami csodálatos történt vele. De a csodálatos szóban jól is érezte magát. Szinte nem tudja szavakkal kifejezni annak a megtapasztalását és átélését. És akkor rádöbbentek, hogy: „Milyen csodálatos egy szentmise, amelynek részeseivé válhatunk, amikor tudjuk, hogy Uram, Jézusom, most Veled együtt vagyunk.”

De szoktam mondani testvéremnek, hogy mondja el az olyan testvérek számára is, akik néha betegségük révén vannak otthon, távol maradnak a szentmisén való átélésben, és hogy ha csak tudnak hallgatni, vagy éppen nézni egy napi szentmise-átélést, és ha bele tudtok abba kapcsolódni, és azt mondani, hogy „Uram, én most ott akarok lenni lelkemmel, lényemmel, bele akarok kapcsolódni e betegágyamról”, higgyétek el, megadatik számotokra, csak hinni és bízni kell benne. Mert a hit és a bizalom, az nagyon erős kapocs, amely összeköt benneteket, ami által érzitek, hogy a kegyelem ajándéka hogyan elevenedik meg rajtatok és bennetek. És akkor el szoktam mondani a testvéreknek, hogy kérd magadnak a Lélek szentáldozását:

„Uram, én most lélekkel belekapcsolódtam a szentmisébe, lélekkel szeretném átélni a szentáldozás titkát, kegyelmét és ajándékát, amelyre felkészülök: megnyitom szívemet, kialakítom a tabernákulumot a szívemben, hogy lélekben befogadhassalak, érezzem a meleg szeretetedet, érezzem, hogy eljöttél most hozzám, átöleltél, megerősítettél és felmelegítettél.”

S akkor másképp érzitek a szentmisének az ajándék-titkát, amely már akkor nem titok, mert felismerted, eggyé váltál vele, és tudod, hogy hogyan és miképpen működik ez a kegyelem.

Ez fontos, hogy ezt meg tudjátok tapasztalni, felismerni, érezni, mert a kegyelem így jön el felétek és hozzátok.

De ahogy mondottam már, a pásztorokra mindig szükség van, mert pásztor nélkül nincs szentmise, nincs az, aki átadja nektek ezt a titkot, ezt a kegyelmet, ezt az ajándékot, amely által részeseivé válhattok.

Fontos, hogy ezekre tudjatok odafigyelni e nehéz időkben, amelyben most, ha a jelenről beszélünk, és a jelenben éltek. Hisz kevesebbek lesznek a pásztoraim, és akkor azt veszitek észre, hogy kevesebbek lesznek a szentmisék. De szentmise nélkül hogyan kapcsolódunk bele e titokba, e működésbe, hogy a kegyelem átjárja szívünket, lelkünket?

Ezért kell imádkoznotok, hogy mindig legyen annyi pásztor, aki nektek e csodálatos szentmisét, a titokkal együtt, a kegyelemmel bemutathassa, amely által ti is részeseivé válhattok, és megtapasztalhassátok ennek csodáját, és a csodában a működést.

Mert igen, ezek az elején voltak, de átjöttünk a jelenre is, hogy ez ugyanúgy érvényes most a jelenben is. Mert az első esztendőkben ezek a kegyelmek voltak számotokra „óriási nagyok”, ahogy mondottátok. Ahogy ezt megtapasztaltátok, ahogy ennek részeseivé váltatok, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok mi mindent adtam számotokra a tanítással, a szeretettel és a kegyelemmel, amikor másokat is bevontam, hogy írtatok éneket, írtatok imákat, tudtátok együtt énekelni és imádkozni. És hogy ki ne maradjatok belőle, mikor megjelent egy-egy ének, igyekeztetek írni, hogy megmaradjon, hogy „valamiből is én ki ne maradjak”. Mikor megjelent számotokra a géppel írott „Énekek éneke”, úgy-e, a piros lapokkal, erről az Íródeák33 tudna szólni egy pár szót, hisz ő gépelte, készítette el számotokra, számozva, hogy el ne tűnjön. De ím, a végén mindig volt, hogy hiányzott belőle.

Na, testvérem?

Kádár Györgyné Anna:

Igen, Uram, Jézusom, valóban így volt. Örömmel adták a testvérek számomra, hogy gépeljem le az éneket, de meg kell emlékeznem még az első kis segítőről, úgy hívtuk mi, Kiss Mari, tehát ő is részese volt az énekek összegyűjtésében és a piros, első könyvünk kiadásában, és hát sorszámoztam, hogy nehogy valami elvesszen, és az eredetit mindig megtartva, hogy jó legyen, és úgy írtuk le, és úgy próbálták a pacsirták kitalálni, hogy milyen az énekdallam, és passzol-e.

Köszönöm szépen, Uram, Jézusom, hogy ezt így elmondhattam, vagy tehettem.

Jézus Urunk:

Igen, azt megtettétek, de ahogy mondottam, igyekeztetek mindig megszámolni, mert egészen ötvenig mentetek el ezzel a könyvvel.

Most, ha azt mondanám az egyik testvérnek, hogy hozza fel, és számoljátok meg, mennyi, örülnétek, ha csak a fele meglenne. Mert a többiek úgy aprónként elpárologtak, a ti szavatokkal. Elvitte-e emlékbe, vagy, hogy ne maradjon le semmiről, „nekem legyen meg ez az ének”.

De most már lehet, hogy nem is veszi annyira hasznát, ha csak arra nem gondol, hogy: „Hát igen, a kezdetben még csak ezek voltak számunkra, de mi ennek is nagyon-nagyon örültünk, és boldogan lapoztuk belőle az énekeket, amelyeket énekelhettünk.”

De most már megjelent, úgy-e, az énekeskönyv34, és abban szintén benne vannak az énekek, az, amiből sokat és sokat tudtok énekelni, érezni, hogy hogyan működik rajtatok és bennetek ez a kegyelem, amelyet írtatok.

Úgy-e, most én azt mondottam, hogy az Íródeák szól, de volt az Írószolga35, úgy-e, emlékeztek róla, aki először írogatta, és aki néha volt ám, hogy: „Hát Uram, ez így nem megy!”

Emlékeztek, mikor mondotta?

És mikor mondtam neki, hogy most pedig írni kell:

– Már nem mertem ellenkezni az Úr Jézussal, ott hagytam mindent, ettem. De ne tudjátok meg, hogy az ebédem kozma lett. Kiröpült! Edényestől lábosostól. Mert hát szót fogadtam az Úr Jézusnak, és írnom kellett.

Elfelejtette mondani, hogy: „Uram, de közben főzök.”

Csak arra gondolt, hogy „én most talán nem érek rá”, de mikor megkapta az indíttatást, hogy írni kell, akkor írta boldogan, és nem figyelte, hogy mi történik körülötte.

Mert a kegyelem így volt jelen köztetek és bennetek. És boldogan énekeltétek, és boldogan írtátok az énekeket. És mikor valaki jött, hogy „én ezt írtam”, de volt olyan is, aki elfelejtett szólni: „Hát minek szóljak én? Ezt én leírtam, ez az enyém.” Kiválasztott Mária testvér várt türelmesen, ám volt, mikor megkérdezte, hogy:

– Ezt és ezt az éneket nem akarnád véletlenül megmutatni?

– Miért?! Te honnan tudod?!

Mária:

– Kérdezem tőled, kitől kaphattam én is meg? – mondom neki.

– Jól van, na, akkor odaadom.

Jézus Urunk:

Így működött, tehát ilyen is volt, mert ő azt hitte, hogy az a sajátja, hát minek adja ő ezt le?

De volt olyan is, aki másolt, innen egy-egy sort, onnan egy-egy sort, és akkor jött, hogy ezt ő írta, és ha a testvér nem fogadta el, mert nem kapta meg az indíttatást, akkor ebből néha, úgy-e, emlékeztek, nézeteltérések voltak.

Volt, aki megsértődött, mert, hogy „én biztos nem vagyok olyan kedves, mint az a testvér, vagy az a testvér, akiét elfogadta, és az enyémet nem fogadta el”.

Hisz Mária kiválasztott testvéretek mindig tudta, hogy ki mikor írt, és hogyan írta, és volt, aki mindjárt leadta, és volt, aki későbben adta.

Így azért most énekelünk egy olyan éneket, amit szintén így írtatok le, és mikor íródott, akkor két részletben, de végül kialakult, a versszakok, ami megmaradt számotokra, és azóta mondhassátok már, hogy „szinte a kedvenc énekünkké válik”: „Irgalmas Jézusom, kérlek…”36

Jelen lévő testvérek:

…Figyeljél most mireánk.

Utadat járjuk,

Fényedet várjuk –

Nélküled eltévedünk.

Irgalmad vezessen minket:

Lábad nyomát keressük.

Utadra leltünk, boldog a lelkünk –

Teveled egyesülünk.

Te szolgád irányít minket,

Általa üzensz nekünk.

Köszönjük Néked, csodás az élet –

Irgalmad tette velünk.

Jézus Urunk:

De ez az ének, mikor íródott, akkor nem a ti szolgátok vezetett benneteket, mert elhagytátok!

Emlékeztek?

Jelen lévő testvérek:

Igen.

Jézus Urunk:

Egy lámpánál. Erdélybe utaztak meghívásra a tanúságtételben. Egy lámpánál ők elmentek, nem törődtek, hogy a harmadik kocsi nem jön, hogy annak pirosat mutattak. Ők azért mentek. Már egészen kint a város szélén vették észre, hogy nincs jelen. Na, akkor megálltak, kiszálltak a kocsiból, és toporognak, várnak, imádkoznak, majd csak jön.

Na, mikor mi oda értünk, akivel Mária testvér ment, az azt mondta:

– Most azért sem állok meg. Most ők jöjjenek utánunk!

Úgy-e, emlékeztek?

Többen is a jelenlévők közül:

Igen.

Jézus Urunk:

És akkor kezdődött ez az írás, ott, a másik része már egészen Szeredán37 fejeződött be, az írásból, és akkor tanultátok meg: Hát, ha a mi szolgánk vezet minket, akkor többet nem hagyjuk el!

Tehát voltak ilyen meglepetéseitek is az élet mindennapjaiban, mert ha most arról kezdenénk beszélni, hogy milyen úton és hogyan vettetek részt, és hogyan tapasztaltátok meg ennek a jelenlétét, mert ekkor mentetek talán a legtöbben: három autóval – Mária testvérrel utána mindig csak kettővel mentetek –, hogy megtapasztaljátok a tanúságtételben, a meghívásban, és a meghívásban is, ahogy a templomban, vagy a szentmise előtt, vagy a szentmise után, vagy amikor volt, hogy a testvér a szentmise közben. És így csinált: „Hhhh…!”, mintha legalább őt hívták volna ki beszélni.

A testvérrel együtt, mert nemcsak egyedül volt, hanem az Íródeák is meghibbant egy pillanatra: „Hhhh..!”

Mintha őket hívták volna ki, mert, ugyebár, ott a pásztor próbára akarta tenni kiválasztott testvérünket. És oda értek, az ének ment a szentmisében, már elkezdték, mert azt hitték, talán nem érnek oda, mert nagyon sok felé kellett menni egy nap, de ez a korai, reggeli megjelenés volt, erre, úgy-e, mondotta az egyik testvér:

– Nem tudom, ki lesz reggel fél hétkor a templomban, hogy úgy kell sietnünk.

És nem férnek be, mert annyian vannak, várnak benneteket.

Leültetek ott hátul, és megy a szentmise, és egyszer a pásztor így szól az Evangélium után:

– Hát megjelent a Marikánk, úgy-e, akkor jöjjön ki és a szentbeszéd helyett szóljon hozzátok.

Erre mindketten így szóltak:

– Hhhh…!

Majdnem mondtam nekik, hogy: Hát kijöhettek Velem együtt.

De ott maradtak a padban, és figyelték órára, hogy most mi lesz: „Ha hosszan kezd el beszélni, hát mikor lesz vége a szentmisének?!”

Most ezt az Íródeák mondhassa el, hogy hány percet is számoltál meg, hogy beszélt?

Kádár Györgyné Anna:

Húsz percet, Uram.

Jézus Urunk:

Amennyi kell egy szentbeszédhez. Igaz?

Kádár Györgyné Anna:

Pontosan.

Jézus Urunk:

És akkor megértetted, hogy többet nem kell aggódnunk.

Kádár Györgyné Anna:

Így igaz.

Jézus Urunk:

Mert az Úr megadja azt a kegyelmet, amire szükség van a megjelenésben és a felismerésben, hogy ha kihívják a testvért, akkor a testvér a Szentlélek által úgy szól a testvérekhez, amire szükségük van.

De a pásztor is megtapasztalta, mikor a meghívott testvért elhívta hozzája, hogy ott is a tanúságtételben szóljon az ő híveinek is, és mikor megjelentek, és várják, hogy bemenjenek, olyan szépen felálltak kettes sorba, el is indultak szépen lassan, lassan, lassan, egyszer csak az ének elhalkul, egész messze, óvatosan, hátul, és azt látja, a többiek hátul vannak. Akkor elindulnak visszafelé. Erre a pásztor megszólal:

– Jó helyen vannak, csak jöjjenek és jöjjenek!

Emlékszel, pásztorom?

– Jöjjenek és jöjjenek!

Örömmel várta a testvéreket.

De a testvérek visszamentek, mert, ugyebár, nem bírtak bejönni az egészen egyszerre.

És így még egyszer indult el a menet, hogy beérhessenek az oltárhoz, hogy részeseivé válhassanak e tanítás meghívásában, a tanúságtételben.

És ott is, akkor, emlékezzetek, akik jelen voltatok néhányan, amikor már mindennek vége lett, valahogy nem tudtatok elszakadni a testvérektől, mert kérték, hogy énekeljetek:

– Na, még ezt az egy éneket! Még ezt az egy éneket énekeljük.

És valahogy nem tudtátok, hogy hogyan is lehetne befejezni ezt az estét, mert már szinte éjszakába nyúlott, és mindenki várta, hogy „ott legyünk, együtt legyünk, hisz jól érezzük magunkat”. Mert ezt a jó érzést a kegyelem szeretetében kaptátok meg, a kegyelem szeretetében vittétek el azokhoz, akik meghívtak benneteket, akik várták a ti jelenléteteket, különösképpen akkor, amikor kiválasztott Mária testvér azt mondotta néha-néha, beszéd között, mint itt is, hogy:

– Most pedig egy-egy énekkel folytatjuk a testvéreknek.

És örültek, akik már jártak Sükösdön, és kaptak az énekből egy lapot, és tudták a lappal együtt énekelni azokkal, akik elkísértétek, és felálltatok Mária mögé, és boldogan és örömmel adtátok át azokat az énekeket, amelyeket úgy írtatok, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok megadtam nektek a benső hang indíttatásával, hogy végy elő papírt és tollat, és írd azt, amit a benső hang érzésében megkaptál.

Az öröm szeretete és kegyelme, amely megadta számotokra mindazt, ami által éreztétek, hogy hogyan és miképpen kell ezt mind felismerni és elfogadni.

De ebben az esztendőben38 volt még más is, amelynek részeseivé válhattatok. Hisz emlékezzetek, jó idő volt, jól éreztétek magatokat itt kint, a prérin, énekeltetek, imádkoztatok, és készültetek az ünnepre:

– És az ünnepben hogyan és miképpen vegyünk részt az ünnep – ahogy akkor mondottátok –, az államalapító királlyal?

Az államalapító király akkor nem úgy szerepelt, ahogy most: az új kenyér kegyelme, amely jelen van számunkra. Mert, úgy-e, ma pont úgy kezdtétek a szentmisét az átélésben, hogy először megszenteltétek e piciny búzát, de amely nemcsak kimondottan arra a kis búzára szólt, hanem kint a földeken lévő búzákra, terményekre, hogy jó termést hozzanak a mindennapi kenyér megélhetéséhez, mert erre szükség van a mindennapi életben. És mikor eljön ez az ünnep, akkor már ebből a terményből készítitek el a kenyeret, amely e ünnep ajándéka is, hogy részeseivé válhassatok.

S ekkor e királyként beszélgettetek, aki Magyarország védőszentjeként van jelen, aki óvja és védi az Édesanyával együtt ezt az országot, e nemzetet, e gyermekeket, e testvéreket, akik itt élnek, de mindazokat, akik szívükben igaz testvérnek mondják magukat e anyaországhoz. Mert: „Boldog vagyok, hogy én ide tartozhatom, és boldog vagyok, hogy mondhatom, hogy e Kárpát-medencében én így élhetek, mert van egy királyunk, aki mindig arra gondolt, hogy ez a nemzet megmaradhasson, ez a nemzet fennmaradjon, és tudjon élni és gyarapodni.”

Ezzel a nemzettel sok mindent tettek a múltban, most, a jelenben, és még nem tudjátok mi vár a jövőben.

De a nemzet a gyermekeiben, a testvérben, ha elhiszi, hogy: „Valójában én ennek a királynak a leszármazottja vagyok, és én hiszem és vallom, hogy az Édesanya, aki a Föld és Ég Édesanyja, elfogadott bennünket a felajánlás részében, akkor bánthatnak, megalázhatnak, kitaszíthatnak, bármit tehetnek velünk.”

Vannak, akik ettől megijednek, vannak, akik ettől széthúzást tesznek, és vannak, akik ez után hátat fordítanak, és elmennek.

És vannak azok, akik hisznek az Édesanya jelenlétében, az Édesanya szeretetében, az Édesanya Királynő mivoltában, aki mindenkor figyel az Ő nemzetére és az Ő gyermekeire, akik jelen vannak.

Fontos, hogy ezekről tudjatok elmélkedni, tudjatok gondolkodni, hogy mi minden várt reátok már eddig, és mi mindennek vagytok most, a jelenben, tanúi, és még nem tudjátok, ahogy mondottam, mi vár rátok a jövőben – kivéve azok, akik meg is élik ezt. Mert nem azt mondom, hogy ennek mindenki részese lesz: kivéve, aki megéli.

Hisz akkor, amikor ezt a tanítást adtam számotokra, és amikor arról beszéltünk, hogy ennek az országnak van egy nagy kincse, a kincs az ország Koronája, amely védelmet nyújt számotokra, amely a tiétek, amelyet mások nagyon boldogan megszereznék tőletek, ha lehetne, mert tudják, hogy van neki működő ereje, és tudják, hogy ez védelmet nyújt a kicsinyeknek és az egyszerűeknek, akik tudnak hinni és bízni Benne, akik, ha kell, minden nap összeteszik kezüket, és imádkoznak e kegyelemért, e szeretetért, e jobblétért, és ami a legfontosabb: a békéért. Mert ha béke lakozik szívetekben és lelketekben, és ha te erről példát mutatsz a felebarátodnak és a testvérnek, akkor érzed, hogy: „Nem volt hiábavaló a felajánló imám, a felajánló kérésem, a fohászom, mert meghallgatásra talált, és elhozza számunkra, ha lassan, de biztosan, a jobblétet.”

De hogy a jobblét eljöhessen, ahhoz tenni és cselekedni kell. De nem úgy, ahogy most a jelenben teszik és teszik egyre többen és többen, mert nem az egységre és az eggyé válásra figyelnek, hanem arra, hogy még nagyobb gyűlölet, még nagyobb harag, még nagyobb indulat alakuljon ki az emberi szívekben. És akkor, ha nem lesztek elegen, akik összeteszitek kezeteket és kezeiteket, hogy szívből, őszintén és szeretettel imádkoztok, hogy a működés működhessen rajtatok és bennetek és országotokon, akkor még mindig csak nehézség fog jönni.

De a nehézségből ki lehet lépni, ha nem a gyűlölet, a harag és az indulat vezet benneteket, hanem meg kell keresni szívetekben a szeretetet, a megbocsájtást és a béke kegyelmét, hogy ez legyen rajtatok és bennetek, ez vezessen benneteket, és akkor boldogan mondhassátok, hogy: „Van nekünk egy Királynőnk, aki óvja és védi e országot, e nemzetet, e alattvalókat a gyermekekben, akik itt élünk.”

Mert ha ez így él szívünkben, lelkünkben, akkor nem hiába íródott ez az ének is, hogy: „Koronánk messziről megérkezett, (…) mégis oly hálátlan a magyar néped”39

Hát ne akarjunk hálátlanok lenni, hanem próbáljunk már egy kicsit egységet alkotni!

Az egységben működjön a szeretet és a béke megbocsájtó kegyelme.

Mert ha ezeket megtaláljátok, akkor erősek lehettek, és az erősségben megmaradhattok.

Mert sokan félnek azért ettől az országtól, azt higgyétek el, mert nem minden országnak van olyan Patrónája, olyan Királynője, aki óvja és védi ezt a nemzetet!

Sokan vannak, akik még nem hisznek Benne, de a működés ereje, ha megjelenik, akkor ők is gondolkodóba eshetnek. De ez ezen a nemzeten múlik a gyermekekben, akik itt éltek, akik ne azt mondjátok, hogy: „Várjuk a jobbá fordulást, de nem teszek semmit, és igazat adok azoknak, akik gyűlöletet, haragot és indulatot szítanak az emberi szívekben.”

Azzal még soha nem nyertek csatát, se országot, se embereket.

Csatát szeretettel, békével és megbocsájtással lehet nyerni.

És ennek a nemzetnek – ahogy mondottam már máskor is a tanításban – feladata van. De ezt a feladatot apró lépésekkel lehet megtenni, és sokáig tart.

És különösképpen szomorú akkor a Szívem, az olyan testvéreimtől, hisz most nemrég volt, úgy-e, a Feltámadás örömünnepe a hajnalban, öröm és szeretet járt át benneteket, és pár nap után megint a harag és a gyűlölet tombol rajtatok és bennetek.

És különösképpen azoktól fáj a Szívem, akik azt mondják, hogy: „Imádkozom, templomba járok. Én boldog vagyok, hogy Jézushoz tartozhatok. De a Jézus-tartozásában, a küldetés követésében pedig mégis elhiszem azt, aki széthúz, aki gyűlöletet, aki haragot és indulatot táplál az emberi szívekben.”

El kell gondolkodni, hogy ezt valójában Én, Jézus Krisztus Uratok vagy az Édesanyám adja szívetekbe-lelketekbe, vagy éppen máshonnan jön, és a szerint cselekedtek, és későn veszitek észre, talán, hogy „nem is jó az, amit éreztem és kaptam”.

Fel kell ezt mérni, és el kell gondolkodni, hogy ennek a nemzetnek, akinek van egy ilyen Koronája, és a Koronában várjátok a működő erőt, ahhoz tenni és cselekedni kell. És nemcsak így, most megmutatom nektek, hogy leülök, a ti szavatokat használom: „Ülök a babérjaimon, én jól vagyok. Hát mit várjak? Majd megcsinálják azok vagy azok.”

Akkor hol van az egység az eggyé válás szeretetében?

Hisz éreznetek kell, hogy Magyarország kiváltságos ország lett, és ezért szeretnék tönkretenni. De a tönkretételhez menjetek vissza a múltba: hányszor és hányszor próbálták már ezt az országot tönkretenni. És sikerült-e?

Erről pár gondolat, nem hosszan, pár gondolattal az Író-gyűjtő40 is tud szólni felétek.

Csomor Lajos:

Köszönöm, Uram, Jézusom!

1997 októberében mondtad itt a tanításodban, hogy akik ezt az országot előre akarják vinni, azok legyenek egységesek.

Aztán 2000. július 5-én a Szent Péter-téren Szent II. János Pál pápa azt mondta, hogy: „Amit ez a Korona tanít, az világosítson meg titeket.”

És közben, hogy visszatérjünk a történelemre, néhány mondatban, II. János Pál pápa hivatkozott Szent Istvánra is, és az ő kérésére adott egy tanítást, hogy éljünk úgy, ahogy Szent István élt, és legyünk olyan szentek, amilyen szent Szent István volt. És, úgy-e, aztán mondta, hogy „amit a Korona tanít, az világosítson meg titeket”, és amit a Korona tanít, az Szent István Intelmei, és ebben van leírva Magyarország küldetése. Az egyetlen nép, amelyiknek írásban megvan az Isten által rendelt küldetése, az mi vagyunk. De sajnos a történelem során mi hozzájárultunk ahhoz, hogy el akartak minket pusztítani, mert sokszor nem tartottuk be ezt az Alkotmányt.

Úgy-e, a pusztítás: az egyik legnagyobb volt a tatárjárás – akkor nem tartottuk be, hogy szívesen lássuk a kunokat.

Aztán utána saját magunk hoztunk olyan honvédelmi törvényt, ami pont a nemességet, amelyiknek harcolnia kellett volna, az mentesítette magát, ez a nemesség, a honvédelem alól.41 És ennek egyik következménye lett, úgy-e, a mohácsi vész.

Aztán azt csináltuk, hogy megosztottuk a hitet, ennek a következménye lett aztán – és azzal együtt az országot – és annak következménye lett Buda elfoglalása és az ország három részre szakadása, és akkor a törökök próbáltak minket elpusztítani.

Aztán próbáltak minket elpusztítani a németek.

Aztán próbáltak elpusztítani minket az oroszok.

És most próbálnak elpusztítani minket ez a mostani rettenetes, ilyen, liberálisnak is mondhatom, de inkább azt mondom, hogy a szabadkőműves ideológia. Az Európai Uniót használják fel pillanatnyilag.

Azt mondta nekem Marika 2000. január 25-én vagy 26-án, itt voltam az engesztelésen, és kértétek, hogy beszéljek valamit a Koronáról, és a végén azt mondta Marika, hogy az Úr Jézus azt mondta, hogy van Szent Istvánnak egy tízrészes államjogi műve42, hogy ha ezt a magyarság beépíti a jogrendjébe, és ha e szerint megújítja a jogrendjét, akkor megmaradhatunk.

Persze, ebből az is következik, hogy ha nem, akkor nem.

De ehhez is az egységre van szükség, arra az egységre, amit most itt az Úr Jézus elmagyarázott.

Köszönöm, Uram!

Jézus Urunk:

Igen, mert sokan azt mondjátok, hogy „milyen nehéz a helyzetünk, itt nem lehet élni, innen menekülni kell”. Ahelyett, hogy inkább magatokba néznétek, és elgondolkodnátok, hogy mi az, ami kedves az Édesanyának, a ti Királynőtöknek, aki elfogadott benneteket abban a pillanatban, amikor ez a király úgy érezte: „Nincs kire hagynom az országot: fiam meghalt, én beteg vagyok. Felkészülök az útra, hogy mennem kell, de a nemzetemet, alattvalóimat nem tudom így itt hagyni.”

S ekkor az Édesanyának ajánlotta föl ezt az országot.

Az Édesanya pedig elfogadta a Palástot, az Almát, a Jogart és a Koronát. A Korona jelképes volt a Fején, de 2000. augusztus 15-e óta már egy Korona díszíti az Édesanya fejét, már nemcsak jelkép.

De ezen el kell gondolkodni, hogy: „Erre szükség van-e, hogy én ebben hiszek, vagy nincs szükségem, és nem hiszek benne. És bánom én, mi történik itt!”

Lehet, hogy testvérem vagy testvéreim, némelyek már azt mondjátok: „Hát énfelettem már elég szépen eljárt az idő. Én már talán ezzel nem is törődöm.”

Ebben lehet, hogy egy részében igazad van, de nincs neked családod, gyermekeid, unokáid? Nekik már mindegy, hogy mi jön, és hogyan lesznek? Vagy gondolsz reájuk, és szeretnéd, hogy ha az egység egy legyen.

Hisz emlékezzetek egy nagyon-nagyon régi tanításra a kezdetekből, amikor beszéltetek, hogy hogyan és miképpen van jelen a vallás. S akkor beszéltek arról is, hogy Péterre lett hagyva az Egyház az alapításában és a megmaradásában. És ez el is indult, és ott is voltak problémák és nehézségek. És mit csináltak? Nem megbeszélték, nem egységet alkottak – széthúzták. És ekkor különváltak. Úgy-e? Már nem volt erős az az egység. Mert lehetett annak a testvérnek vagy embernek, mindegy, hogy nevezitek, jó véleménye, de a vélemény nem vitte oda, hogy megbeszéljék, hogyan alakítsák ki az egységet, hanem inkább kiválik az Egyházból, és alakít egy másikat.

Utána, tudjuk, sorolhatjuk, jött a harmadik, jött a negyedik, jött az ötödik és a hatodik. És mind-mind azért, mert nem értett egyet, és kivált – nem megbeszélték, és nem egységet alkottak, hanem kiváltak.

A ti országotokból is lehet kiválni, lehet elhagyni, lehet elmenekülni. S a végén mi marad?

Tegyétek fel a kérdést magatoknak, és gondolkodjatok el most a jelenben erről.

Mert a tanításokban Én akkor megadtam, ahogy az Író-gyűjtő elmondotta dátumokra, hogy hogyan és miképpen kell ennek jelen lenni, hogyan és miképpen kell működni együtt az egységben.

Hisz mikor a koronázás megvolt, ez mellett mi volt még a kérés?

Hogy, úgy-e, jubileumi évet élünk az évben, akkor ismételten ajánljuk fel országunkat, nemzetünket, földünket, embereinket a testvérekben a Boldogságos Szent Szűznek, az Édesanyának, a mi Királynőnknek, hogy továbbra is fogadjon el bennünket, és Hozzája tartozunk az alattvalóban, és az alattvalóban megadjuk azt, amire szükség van.

Fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni. Mert ha nem teszünk semmit, és csak ülünk és várunk, azzal nem történik meg az előrelépés a haladásban.

De mielőtt cselekszünk, akkor pedig tegyük kezünket a szívünkhöz, és az ima elmondása után próbáljuk kérdezni: „Uram, a Szentlélek által add meg a segítő kegyelmet, hogy jól cselekedjem, helyesen döntsek, hogy az egység az országban meglegyen, és elinduljunk előre a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

Mert ha ezeket nem ismerjük fel, akkor hogyan várjuk a jobbá fordulást?

De nem csak ezt a tanítást adtam számotokra a kezdetekben: a kezdetekben, úgy-e, volt az a tanítás is, amikor tanítottalak benneteket az imára, hogy hogyan és miképpen imádkozzatok, hogyan éljétek át az imának a mondanivalóját, hogyan kapcsolódjatok bele, és hogyan érezzétek az egységet az imában is, hogy „ne előre vagy hátra maradjak, ne siessek, vagy ne húzzam, hanem próbáljunk együtt, az egységben imádkozni”.

És mikor ezt már megtanultátok, ez a hír ment el legjobban rólatok, hogy ilyen szépen, egységben talán sehol sem imádkoztak, mint itten.

Na, most kíváncsi vagyok rátok, tudtok-e még ilyen szépen, egységben imádkozni, ahogy tanítványaimat is tanítottam?

Fogjuk össze kezünket.

Lovró József bástyatestvér:

Ülve? Állva?

Jézus Urunk:

Mindegy az.

Csak kezdjétek el az egységet és az egymásra figyelést, mert ha nem, megszakítom az imakört, mint annak estéjében – úgy-e, emlékeztek? –, közel három óráig tartott.

Ha most is azt akarjátok, akkor lehet úgy imádkozni!

Jelen lévő testvérek:

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen.

Jézus Urunk:

Elfogadható. Nem azt mondom, hogy jó! Mert azért volt ám, aki úgy megnyomta a másik részt, hogy: „Most én mitévő legyek?”, a harmadik meg: „Hát úgy, halkan mondom, belekapcsolódok egy kicsit.”

Tehát majdnem mondhatom azt, hogy nem teljesen úgy volt, mint az’ este, de hogy nem úgy ment, mint akkor a végére. Most az „Üdvöz légy, Máriá”-val az Édesanyát köszönjük, most nem megnyomni kell némely szót, hanem próbáljatok minden szónak érezni értelmét, hogy: Te hiszel abban, amit elmondasz? És kinek mondod? Ki van itt előtted?

Na, úgy kezdjük el az „Üdvöz légy, Mária”-köszöntést az Édesanya számára.

Jelen lévő testvérek:

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes!

Jézus Urunk:

Ez már jobb!

Jelen lévő testvérek:

Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.

Jézus Urunk:

Most megdicsérlek. Ez már jó volt.

Jelen lévő testvérek:

Köszönjük szépen!

Jézus Urunk:

Itt most figyeltetek, hogy próbáljatok, mintha egy száj mondta volna az imát.

Tehát a tanítás, az megmaradt bennetek, csak néha azért van, aki ki akart tűnni belőle, és rányomni, mint ahogy, mondjam azt, hogy a bélyeget a másikra?

Nem! Én azt mondom, hogy tanuljunk szépen átéléssel imádkozni. Mert azt mondod, hogy: „Mi Atyánk”.

Evvel kit szólítasz meg?

Az Atyát, akinek a gyermeke vagy, akiben hiszel, hogy te Hozzája tartozol.

És hiszed, hogy Ő a Mennyben van?

„Igen, hiszem.”

Akkor így szólok Hozzája. Úgy-e?

És hogy várod, hogy tovább…?

Hogy szenteltessen meg az Ő neve.

A bensőben, egész lényedben.

Most mennék végig minden mondaton és szón. De akkor, emlékeztek, hogy így adtam nektek? Hogy minden szónak és mondatnak mondanivalója van. S abban tudjunk hinni, hogy én annak a gyermeke vagyok, és én Őt szólítom meg.

Hogy is mondtam akkor nektek?

Mikor imádkozol, és az Atyához fordulsz, mint mikor a gyermek fordul felétek, az apához és az anyához, és kérdez tőletek valamit, és várja tőletek a megfelelő választ, és ehhez nektek kell úgy odafigyelni, hogy megfelelő válasz legyen feléje mondva, amit ő megért.

Ti is, ha imádkoztok, akkor hiszed, hogy „most én ezzel az imával Jézus testvéreként, Atya gyermekeként Hozzája fordultam”, és az ima előtt lehet, hogy elhelyezed szíved nyitottságával a kérésedet, a fohászodat, a felajánlásodat, mert várod, hogy a meghallgatás kegyelme eljöjjön felétek és hozzátok, érintse meg szíveteket és lelketeket, öleljen át az ima felajánlásának meghallgatásában. És akkor azt mondod: „Nincs hiábavaló ima, nincs hiábavaló felajánlás, mert mindenre megtörténik a meghallgatás kegyelme, csak hinni és bízni kell benne.”

De hogy a meghallgatás között a földi életetekben mennyi idő telik el, ezt előre nem lehet tudni. Úgy-e?

Hogy mondottam Mária szolgámnak, mikor ő is már szinte átvette tőletek a méltatlankodást, hogy már milyen régóta imádkozik egy szándékért, amire megkérték, és már így tette föl a kérdést:

– Uram, nem akarlak megbántani, de megkérdezem: Még mindig nem hallgatod meg imámat?

Erre azt mondottam neki:

– Hát miért? Hát nem tegnap tetted fel?

S elgondolkozott: „Eltelt egy év, és még csak tegnap? Hát akkor türelmesen várni kell még.”

Tehát nálatok is így mondom el: Várni kell. Nincs elfelejtve semmi. Minden ima, amit te a szívedből és lelkedből felküldesz az Atyához vagy Hozzám, Jézus Krisztus Uradhoz, az el is indult, és fel is ér Hozzám, és meghallgatom. De a meghallgatás kegyelme működésében türelmesen várjátok a segítségnyújtást.

Hisz hogyan tanítottalak benneteket régebben, évekkel ezelőtt?

Hogy sokan vagytok jelen, nemcsak itt, ezen a helyen, és nemcsak ebben az országban, hanem a világban. Soha nem tudjátok, hogy mely testvéreteknek milyen borzasztó, nagy fájdalma van. Lehet, hogy ő nem beszél róla, lehet, hogy ő nem fakad ki sírásban, lehet, hogy nem panaszkodik fűnek-fának, ahogy mondani szoktátok, a ti szavatokat használva. Ő magában hordozza, és magában helyezi el a kérését. S Én, Jézus Krisztus Uratok és az Atya hozzuk el és adjuk meg számotokra a segítségnyújtást a kegyelem működéséhez és működésében.

Ezt nektek is ki kell várni, hogy mikor történik meg a meghallgatás.

De nem úgy, ahogy itt is történt, ezen a helyen, úgy-e?

Egy testvér jött, hűségesen, utána elhozta ismerősét. Mivel az először érkezett a Golgotára, hát helyet foglalhatott itt elöl. És ő átélte e jelenlétet, e kegyelmet, e szeretetet, és felajánlotta a saját problémáját, és hitt, hogy ez megtörténik a meghallgatásában. És nagyon hamar meg is történt a meghallgatás, és megjött a válasz számára. Majdan, aki elhozta ide, az megjelent, és azt mondotta kiválasztott testvéremnek: Hát nem gondolta Rólam hogy ilyen személyválogató, mert őt biztos, valamiért jobban szerettem, és neki már megtörtént a meghallgatás. Pedig most hozta még csak el ide. „Én meg már mióta járok, és még mindig nem történt meg az én meghallgatásom.”

S akkor a tanításban elmondottam számotokra, hogy nem kiválasztott Mária testvérem adja meg számotokra a meghallgatást.

Hogy is mondja nektek?

– Nyisd meg szívedet, szíved nyitottságával helyezd el a Szentséges Szívhez, majdan a nyitott, üres szívet készítsd fel a kegyelemhez, ahhoz a kegyelemhez, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt felétek – a melegségben, a szeretetben, az átölelésben, a látásban vagy a hallásban? – úgy-e, ezt mind elmondja. – Nem tudom. De bízzatok, mert eljön hozzátok, és megérint benneteket.

És hogy ha ezeket fel tudjátok mérni, és el tudjátok fogadni, és az elfogadásban ki tudjátok várni szeretettel a meghallgató kegyelem segítségnyújtását, akkor váltok részeseivé a meghallgató kegyelemnek.

Fontos, hogy ezekkel is tudjatok egy kicsit ilyen képet alkotni, hogy hogyan jelenik meg előttetek, rajtatok és bennetek, „hogyan ismerem fel, hogyan működik rajtunk és bennünk”, mert a tanítás így jött el felétek és hozzátok.

És eljött számotokra a kezdetben az ünnep e szegényes helyen.43 Úgy-e? És e szegényes helyen azt beszéltétek, hogy mekkora fát kell ide beállítani, hogy „milyen nagy legyen az ünnepünk”.

De Én, Jézus Krisztus Uratok elmondottam számotokra: Ti csak az ünnepet is éljétek meg e egyszerűségében, ahogy kialakítottátok magatoknak ezt a helyet. De ez a hely még mindig jobb és melegebb, mint ahol Én, Jézus Krisztus Uratok születtem.

S akkor értettétek meg azt a különbséget, amelyre tanítottalak benneteket, hogy nem kimondottan az számít ezen a helyen, hogy hogyan és miképpen készülsz az ünnepre. Örültetek a pár ágnak, a gyertyáknak, de legjobban annak, hogy a gyermekek a pásztorjátékkal kedveskedtek nektek.

Úgy-e, milyen ismerős magatok elé vetíteni ezeket a képeket, amelynek tanúi voltatok ezen a helyen, amikor boldogan készültek a gyerekek, az unokák, hogy benneteket megörvendeztessenek e pásztorjátékkal, amelynek részeseivé válhattok e szeretet kegyelmében?

Fontos, hogy érezzétek, hogy a tanítások, azok mindig azt tükrözték számotokra, hogy „hogyan és miképpen éljünk, hogyan és miképpen haladjunk ezen a meghívott úton, és mit kapunk e meghívás kegyelme révén”.

Fontos ezt érezni és érzékelni, mert így jön el felétek és hozzátok az a kegyelem és az a szeretet, amely már lehet, hogy csak a szívetekben van jelen, de a szívből is elő lehet varázsolni a lélek-képet, és örülni neki, hogy: „Igen, ez is jelen volt e szegényes helyen. De mi olyan boldogok voltunk, nekünk valóban szeretetteljes volt az ünnep a megjelenésében. Örömmel és szeretettel vettünk részt, hogy részeseivé válhassunk e kegyelem-működésben.”

És ez az esztendő44, ahogy mondottam, a tanításokról, a szeretetről, az örömről a békével szólt felétek és hozzátok.

Itt az engesztelő ima is, úgy-e, az Örvendetes szentolvasó- és a Dicsőséges szentolvasóval volt jelen számotokra. A Fájdalmas szentolvasót ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok azt kértem tőletek, egyelőre ne imádkozd, majd, ha megérted neki a mondanivalóját, és ennek a mondanivalónak részeseivé váltok, akkor imádkozzátok a Fájdalmas szentolvasót, amikor tudjátok, hogy mit tükrözik számotokra a mondanivalóban.

Hisz áttérve a másik esztendőben, akkor még az öröm szeretetében éltetek, akkor még a kételyekben néha feltettek olyan kérdést, hogy: „Hogyan tud csukott szemmel jelen lenni, hogyan tud csukott szemmel szólni, hogyan tud csukott szemmel menni, és nem történik semmi?”45

S erre azt mondottam számotokra – úgy-e, nem ezek a padok voltak, emlékeztek? –: Ha Én, Jézus Krisztus Uratok akarom, és egyszer meg is mutatom nektek, szinte röpködve fog átmenni innét a másik végére.

És akkor szinte meglepődtetek, hogy semmi baj nem történt, nem botlott el, nem esett el, nem ütötte meg magát, és szinte azt mondtátok, mintha valaki emelte volna, és úgy vitte volna át a padokon.

Volt, aki megpróbálta, elesett, azt mondja:

– Nem tudom, hogy lehet ezt megtenni, pedig én nyitott szemmel jártam, nem is csukott szemmel!

A csukott szem nem azt jelenti, hogy Mária testvérem nem lát.

Emlékezzetek most a jelenben vissza a hajnalra46, amikor mind követtétek úgy Máriát, pedig nektek nyitva volt a szemetek!

Ő egy pillanatra – a Fényt távolabb vettem tőle, és figyeltem, mitévővé válik. Ő is elindult, úgy-e, nem nézte, hogy a Fény megvan-e, csak elindult. Ti meg mind utána: „Nehogy lemaradjunk róla, hát nekünk menni kell!”

S erre megkérdezik:

– Hát hova megy arra?!

A jelenlévők közül valaki:

A garázsba. A garázsba, igen.

Jézus Urunk:

De nem ment be!

De te hova mentél arra, nyitott szemmel, testvér?!

Lovró József bástyatestvér:

Kiválasztott Mária szolga után.

Takács Zoltán, Mária férje:

Után a kazánházba. (…)

Jézus Urunk:

Hát miért nem mentetek be megnézni, hátha láttok valami csodát ott?

De mit kért a testvér? Hogy mondta?

– Uram, nem látom a Fényt.

Megtapasztaltátok ennek a jelenlétét?

Többen is a jelenlévők közül:

Igen. Igen. Igen.

Jézus Urunk:

És hova nézett?

Többen is a jelenlévők közül:

Föl. Föl.

Jézus Urunk:

És hogy ment?

Többen is a jelenlévők közül:

Fölfele nézve.

Csukott szemmel.

Jézus Urunk:

És fölfele nézve, úgy-e? És nem esett el!

Többen is a jelenlévők közül:

Nem. Nem.

Jézus Urunk:

Volt, aki elbotlott, volt, aki majdnem azt mondta, hogy „kisimítom a földet”.

Nyitott szemmel.

Tehát Én, Jézus Krisztus Uratok megadom nektek is ezt a kegyelmet. Legyen benned hit és szeretet. És mondd azt, hogy: „Uram, én is kérem magamnak ezt a Fényt, csak egy kicsit, hogy kipróbálhassam.”

Érezd a Fénynek a sugarát és a melegségét.

És ha ezt megtapasztalod, akkor már nincs szükséged senkire és semmire, hogy menjél. Te is nézhetsz fölfelé és haladhatsz, és semmi nem történik veled. Nem kell félned, hogy nekimész valaminek.

Mert Mária testvér is elindult, de úgy-e, nem ütötte meg magát, nem ment egészen az ajtóig, nem koppant a fej, nem ment neki sem jobbra, sem balra – visszatért ahhoz a helyhez, ahol a Fény újra megvilágította számára, hogy hogyan és miképpen haladjon.

Ez a kegyelemnek az ajándéka, ami működik rajtatok és bennetek.

Ez az, amit már oly sokszor elmondottam nektek: Ha megnyitod a szívedet, ha befogadod ezt a kegyelmet, amelyet felétek árasztok, ami átölel, ami felmelegít, és ha te ezt hiszed és vallod, akkor érzed, hogyan működik rajtad és benned, rajtatok és bennetek. S nem kell félned, hogy mi történik a mindennapokban.

De úgy-e, jelen van a földi gyarlóság, amelynek részeseivé válunk a mindennapjainkban, és ebből a gyarlóságból néha fel kell állni, tudnunk kell kiegyenesedni, és a hit, szeretet felé nézni, és elfogadni a hit szeretetét a megerősítő kegyelem által. S akkor tudok már szépen haladni.

Így most visszatérve megint a kezdethez, amikor felkészítettelek benneteket, hogy hogyan vegyetek részt a bűnbánat-időben.47 A bűnbánat-idő, amely eljött számotokra, az a bűnbánat-idő, ami szinte megváltoztatta e helynek – mondhatni azt, hogy varázsát, kegyelmét, ajándékát?

Nem történt meg, mert ez mind megmaradt, csak ez mellé még párosult a fájdalom, a szenvedés átélése, mert így tudtok együttműködni, hogy minden meglegyen. Mert ha van szeretet, béke, öröm, megbocsájtás, kegyelem, fénysugár, akkor kell hozzá a fájdalom, a szenvedés az átélésében.

S akkor így voltatok részeseivé e felkészítésben.

Úgy-e, először megmutattam nektek, hogy hogyan van jelen a fájdalom, mert felkészültetek, hogy ti is elmondjátok a fájdalom, szenvedés Golgotáját imával, énekkel, átéléssel az emlékképek előtt. Csak meglepődtetek, mikor kiválasztott testvéretek azt mondotta:

– Nekem nem teljesen úgy kell részt vennem a fájdalom, szenvedés Golgotáján, ahogy ti mentek – mert akkor nem így neveztétek, csak azt mondtátok: „Hát elvégezzük a Keresztutat, és végigmegyünk rajta.”

De Mária testvérnek nem kellett elmondani, és végigmenni rajta, ahogy gondoltátok, hanem Én, Jézus Krisztus Uratok meghívtam ide Magamhoz, és felkészítettem:

Eljött számotokra a bűnbánat-idő. A bűnbánat-időben megtapasztaljátok, hogyan van jelen a fájdalom és a szenvedés. És ha majd ezt megértitek, átélitek, akkor már imádkozhassátok a Fájdalmas szentolvasót, mert tudjátok, mi a mondanivalója az ima révén. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok megmutattam a meghívásban, hogy a bűnbánat-idő péntekjein a keresztúti átélésből valami fájdalomnak átélését adom számodra az elfogadásodban.

Mária testvér, ő sem tudta, mire vállalkozik még ekkor, de boldogan mondott igent, és elfogadta.

És ekkor elkezdtétek az esti engeszteléseteket a bevezető ima révén, majdan felkészültetek, a ti szavatokat használva, a keresztúti ájtatosságra imával, énekkel átélve. Oda is álltatok az első képhez: „Pilátus háromszor hirdeti ki Jézus felett az ítéletet”.

„Imádunk Téged, Krisztus, és áldunk Téged, mert Te a Szent Kereszted által megváltottad a világot” – úgy-e, így elkezdtétek az „Atya, a Fiú s a Szentlélek” után, és az ének után.

És Mária testvér ekkor megkapta, milyen az, amikor átéli a korbácsolást, hisz oda kötözték az oszlophoz.48

És mikor visszatért felétek és hozzátok, akkor megkérdeztétek:

– Ennyire fájt? Mert nagyot kiabáltál.

És mondta számotokra:

– Nagyon fáj, de olyan, mintha a vérbe beleragadna a ruhám. Nem is lehet hozzá érni.

És akkor meg is néztétek egy páran, már később, és megtapasztaltátok a korbácsnak a helyét a hátán.

És így éltétek át a bűnbánat-időt, hogy minden pénteken más-más fájdalmat kapott, hogy átélje49 a kereszthordozást, a töviskoszorút, a kövek jeleit, és ekkor már tudtátok, hogy mit jelent az a Szentolvasóban: „Aki érettünk vérrel verejtékezik.”, hisz tanúi lehettetek. Akkor már tudtátok, hogy mit jelent a Fájdalmas szentolvasó számotokra.

És mikor már minden fájdalmat megkapott, megtapasztalt, átélt, akkor eljött az a bizonyos hét számotokra, ami közvetlen húsvét előtt van, amikor Királyként köszöntöttek, és az után megkérdeztem kiválasztott Mária testvért, hogy elfogadja-e e fájdalom átélését az ifjúság megmentéséért?50

De nem kellett azonnal válaszolnia: Jól fontold meg, hogy mi lesz a válaszod.

Elmondta számotokra, hogy:

– Ma mit kért tőlem a mi Jézusunk, hogy amit hat héten keresztül kaptam a fájdalom és a szenvedés átélésében, elfogadom-e ezt egyben, hogy végigéljem?51 És nem tudtam, hogy mi legyen a válasz.

És úgy-e, így szóltatok:

– Mi nem tudunk helyetted dönteni, de segítünk imádkozni, hogy tudjál helyesen válaszolni.

Úgy-e, emlékeztek e szavakra?

És ti imádkoztatok épp úgy, mint kiválasztott Mária testvérem.

És nem tudta, hogy mi legyen a helyes válasz. Hisz itt még ő is a gyarlóságában magára gondolva, családjára: mi lesz vele?

– Mi lesz a családdal? Mi lesz, ha újra rosszul leszek? – mert ez volt benne is.

De ekkor eljött a nap számotokra, amikor választ kell adni.52 És mindenki szomorú ezen a helyen, hisz várta a megfelelő választ, de nem tudtátok, mi lesz a megfelelő válasz. És mikor bejött közétek szomorúan, sírva, akkor már ti is sírtatok vele együtt, és akkor is azt mondottátok:

– Nem tudunk helyetted dönteni. Semmit nem tudunk mondani. Neked kell megmondani, mitévő leszel.

S amikor a bevezető imát elmondottátok, majdan énekeltetek, és ekkor érezte, hogy fel kell neki állni, ide kell jönnie Színem elé, de a félelem erősebb volt benne.

És ekkor így szólt felétek, könnyek között:

– Lehet, hogy ma lesz az utolsó jelenés, hogy látom az Úr Jézust, de nem tudom elfogadni ezt a fájdalmat, hisz olyan nehéz!53 Mi lesz velem? Hogy bírom el?54

És így jött, úgy-e, Színem elé, hogy „nem fogadom el”. És csak meglepődtetek a más válaszon, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok nem a szép, fehér ruhában, aranyövvel a derekán jelentem meg számára, hanem a Kereszten Függő Jézus, aki nem szólt hozzája semmit, csak a Keresztről e Szenvedő Arcával reá tekintett. Mária testvér pedig fölnézett, és ott működött akkor az igazi kegyelem55, és a kegyelemben azt mondotta:

– Igen, Uram, Jézusom, elvállalom az ifjúság megtéréséért a fájdalom, szenvedés átélését. De kérlek, segíts, segíts, hogy el tudjam fogadni e szenvedést.56

És ahogy így fohászkodott a felajánlásában, könnyeivel, ismét feltekintett, és már nem a Kereszten Függő Jézust látta, hanem ismételten a megszokott Jézusát, akinek igent mondott, és az igenben felkészítette, hogy másnap hogyan járuljon Színe elé, és éli át a fájdalom, szenvedés Golgotáját.

És ahogy így van jelen a felkészülésben, ti is felkészültetek mindenre, úgy jelentetek meg itt, ezen a helyen, mintha már valaki meghalt volna: sírva, mindenki feketében, és várta a fájdalom, szenvedés átélését.

És mikor végigment e fájdalom Golgotáján, és azt éreztétek, mintha megállt volna a szív, de még azért beszél57, akkor, úgy-e, így szóltatok:

– Uram! Azt nem mondtad, hogy el is viszed Magaddal!

Én, Jézus Krisztus Uratok nem vittem el őt, csak megadtam számára az igenben a fájdalom, szenvedés átélését.

És most térjünk vissza a jelenre. Most először fogom a bástyákat kérdezni egyenként, hogy tegyenek tanúságtételt, először azok, akik a kezdetben elfogadták a felkérést, és mikor már kialakult ez a rend, hogy négyen hogyan hozzátok be kiválasztott Mária testvért e helyről: az akkori megtapasztalásotokat most mérjétek össze a mostani bűnbánat-idő jelenével.

Most kérlek benneteket: először azok szólaljanak, akik az első naptól jelen voltak, és utána azok a bástyák, akiket később kértem, és igent mondottak, de ők is tudnak különbséget tenni, ha nem is a kezdet-évektől, attól a naptól, ahogy először hordozta Mária, kiválasztott testét a mostani bűnbánat-golgotához.

Kérlek benneteket!

Vida István bástyatestvér:

Uram, Jézus, én kezdettől fogva itt vagyok, és az első alkalom, amikor be kellett vinni Máriát58, hát nem is tudtuk, hogy hogy tudjuk bevinni. Próbáltuk széken, meg… Széken is, meg minden, és alig bírtuk tulajdonképpen. Ma már ebben, a pokrócos dologgal, sokkal jobban tudjuk ezt megoldani.

De most is el kell mondani, hogy a pokrócban való bevitel is olyan nehéz, hogy mire beérünk, addigra eléggé elfáradunk benne. Visszük a bűneink súlyát.

Köszönöm, én ennyit szerettem volna mondani.

Kiss József bástyatestvér:

Hát, nehéz volt. Azért volt nehéz, mert húztuk, vontuk.

Nem tudom, ha rám néznek, a negyven kilót elbírom. Négyszer négy, az tizenhat59. Akárhogy emeltük, az több volt mindig. Amire egyszer rájöttünk, hogy az a mienké, mind ránk van szabva, hát nagyon nehéz volt. Úgy volt, hogy körülnéztük, nem volt senki, annyian vittük, ahányan voltunk. Nem úgy, mint most, hogy lebetegedett meg tyúkszeme van, nem jön. Oda mentünk, ha Pisti, az vitte, akik éppen értük, vittük.

De hát örültünk, hogy vihettük, mert kevesen voltunk.

És nekünk ez annyira nagy volt, hogy hú, visszük a Marikát, meg azt tesszük, amit elvállaltunk.

Tehát mondom, az a nehézség, amit ottan számoltunk jobbról-balról, ha cseréltünk a Pistivel, azért volt nehéz, a lábához mentem, ott se volt könnyű. Nem lehetett sumákolni. És ott megmaradtam.

Úgy, hogy minden kornak megvan a maga szépsége. Szép volt. Fiatalok voltunk. Huszonnégy év, az nem kis idő, a homlokomon is látszik, a szerkón is. Tettük. Tettük, mert elvállaltuk, igent mondtunk.

Jézus Urunk:

A mókamester megszólalt számotokra.

Kiss József bástyatestvér:

Ennyit akartam mondani.

Jézus Urunk:

Nem, mert azért azt most nem kérdeztem tőle, de Én kiegészítem azzal a részével, mert azt mondta: „Valóban, húztuk, vontuk, cipeltük.”

Volt itt kocsitól kezdve, széktől kezdve, innen kiesett, összetöri magát. Nem is arról van most szó, hanem mikor bevitték, nagy nehezen, úgy-e, elhelyezték, és maguk között beszélték, hogy kinek milyen lett a keze, hogy fehéredett ki meg minden. Mária testvér meg úgy néha fel-feljajdult, hogy fáj mindene. Erre megszólalt:

– Hát jajgathat, úgy összeverték megint, hogy van mit neki jajgatni!

Úgy-e?

Ezt nem mondtad el.

Kiss József bástyatestvér:

Hát nem kérdezték!

Jézus Urunk:

És erre azt mondottam neki, hogy:

– Ne beszélj így, mert olyan nehezen hoztátok be. Nézzétek magatok kezeit, hogy szinte elzsibbadt meg elfehéredett.

És utána ő nem rossz szándékkal, csak hát nem akkor illő volt ez a szó, amit ő kimondott, és elkezdtek nevetni úgy, ahogy most ti is, az ablakot elfelejtették lesötétíteni, s akik ott álltak, azok azt mondták:

– Most ilyenkor mi van? Az ott, látszik, hogy szenved, ezek meg nevetnek.

És el kellett nekik mondanom, hogy ez így nem működik együtt. Hát soha nem tudjátok, hogy ki figyel benneteket.

Emlékszel, testvérem?

S akkor meggondoltátok már, hogy mit is mondjatok.

Régen volt, a kezdetben.

Na, folytatják a többiek. Majd, ahol kell, ott pótolok.

Takács Zoltán bástyatestvér, Mária férje:

Hát úgy, ahogy mondta Mária, először azt se tudtuk, hogy mit csináljunk, mindent kipróbáltunk. De hát akkor sokkal könnyebb volt, mint most.

Kiss József bástyatestvér:

Neked.

Takács Zoltán bástyatestvér, Mária férje:

Miért? Nem, neked is.

Következő? Ki jön?

Kádár György bástyatestvér:

Abban az időben még fiatalok voltunk, és megmondom őszintén, én jártam kőművesekhez, és ötven kilós cementzsákot úgy könnyedén elvittem, amikor kellett. Hát most, amikor az első bevitelnél, hát akkor tényleg nagyon szenvedtünk, mert azt se tudtuk, hogy hogy vigyük. Hát, amikor a pokróc előjött, akkor – nem azt mondom, hogy könnyű, de könnyebben be tudtuk vinni.

S igen, ez a viccelődés, amit Józsi előadott ott bent az ágy mellett, ez tényleg nagyon zavaró volt, mert én is hallottam olyant, hogy nem tudták, hogy most mi ez.

S akkor az Úr rendezte a sorokat.

Nem azt mondom, hogy minden rendben van, de iparkodunk mindig a lehető legjobban teljesíteni.

Köszönöm szépen, Uram!

Jézus Urunk:

S hol az összehasonlítás a jelennel?

Egyik se mondja nagyon el a jelent.

Csomor Lajos:

Hogy most mennyivel nehezebb, például.

Kádár György bástyatestvér:

Most, amikor beérünk, akkor mindenki a levegő után kapkod, és mondjuk, hogy: „Ki vitte el a levegőnket?”

De nagyon-nagyon nehéz, és hát van, amikor még nehezebb, akkor mindig tudjuk, hogy több a bűn, amit cipeltünk.

Köszönöm.

Jézus Urunk:

Ez a bűneink lánca – úgy-e? –, ami ránk szakad.

Ehhez még Én elmondok nektek, az nem közvetlen az elején volt: egyszer, ahogy mondottam, a testvér, akit Barinak60 neveztetek el magatok között, emlékezzetek, a kezdetben, valamiért akkor közbejött neki valami, nem tudott eljönni. És nézték a férfiak, a bástyák, hogy kit hívjanak el segíteni. Ekkor, hát szóltak, úgy-e, az Író-gyűjtőnek. Hát jó, elvállalta, de nem gondolta ő sem, hogy mi ez a nagy – ő látta, hogy szenvednek, de nem gondolta. Na, jól van, bevitte Máriát – és ez bűnbánat-idő volt, azt hozzáteszem nektek. Bevitte Mária testvért. Egy hét múlva megjön a testvér, oda megy hozzá:

– Ide figyelj, te meg ne hiányozzál, mert – azt mondja – én vittem helyetted be.

Erre a testvér visszaszól:

– Nem helyettem vitted, neked is ott a bűnöd! – azt mondja. – Nemcsak a ceruzát kell forgatni, meg kell tapasztalni a súlyt is.

A testvér így csinált. Meglepődött, hogy neki így visszaszóltak, és igazat mondtak. Azóta nem mondja, hogy milyen a súly.

Mert ilyen van sajnos, hogy volt, aki vagy beteg volt, vagy a munkája, vagy valamiért nem tudott eljönni, s akkor mindig néztek olyant, akit látták, hogy talán be tudja vinni Mária testvért. Hát, azt mondják, szólnak a – ők így mondták maguk között, nem az Író-gyűjtő, azt mondják:

– Szólunk a Lajosnak.

Hát ő boldogan elvállalta, mert ő nem tudta még akkor, mi, hanem csak, mikor beért, és letette, és utána ezt fölmérte, hogy milyen nehéz volt. De akkor még ő sem a bűnre gondolt! Csak a nehézségre. És nekiment a testvérnek, hogy máskor ne hiányozzon, őneki ne kelljen helyette vinni. Azt mondja:

– Nem helyettem vitted! Neked is van benne bűnöd!

Úgy-e, jól válaszolt meg?

Csomor Lajos:

Jól.

Jézus Urunk:

Na, most a másik testvérek szólnak még a bástyákban, akik később lettek.

A jelen lévő testvérek:

Józsi, és aztán a Jani.

Jézus Urunk:

Miért? Még közte volt még egy bástya, az hol van?

Kiss József bástyatestvér:

Tibi a műteremben61van.

Jézus Urunk:

De Én most ide hívtam, nem most szóltam, azóta eltelt az idő.

Jelen lévő testvérek:

Jön már!

Kiss József bástyatestvér:

Addig én elmondom, hogy most mennyivel jobb – most ugyan nekem nagyon jó, mert én nem vihetek, mert műtöttek –, nekem idáig akkor azért nem volt jó legutóbb, mert én a Lovróval62 szoktam párban lenni, és ő nagyon ügybuzgó, ó, piszkosul, úgy énekel, hogy borzasztó! Én mondtam neki, hogy mikor oda érünk a tévéhez, akkor hagyd abba, mert összeborulunk, mint az ökrök, és beleordít a fülembe mindig. A legnehezebben. Mondom: „Józsikám, ezt a részt hagyd ki, utána meg, ami a csövön kifér.”

Ez a mostani rész, Marika, mert nem mondta senki, Marikának mondtam, hogy tudja, miről van szó.

Gyere, Tibi, gyere, Tibi, mert…

Itt a Tibi!

Mondjad, Tibi.

Király Tibor bástyatestvér:

Igen?

Csomor Lajos:

Marika vivésének összehasonlítása az első meg a mostani idők között.

Király Tibor bástyatestvér:

Lényegében egész elején én nem voltam bástya, ’97. óta vagyok én bástya, amire fölkért az Úr Jézus, amit nagyon szépen köszönöm, és valóban, az emberek bűneinek a súlyát viszi az ember, amikor Marikát visszük befele, mert az elején nem volt ilyen nehéz. Most lényegében az ő súlya egész elején is ugyanannyi, mint most, de viszont nekünk nehezebb vinni. S valóban úgy van, ahogy a Gyuri mondta, hogy az ember liheg utána, amikor beviszi, mert úgy ki van fehéredve, meg a Józsi is szokta mutatni az ujjait, hogy mennyire ki van fehéredve, ahogy az ember fogja a pokrócot, és ahogy visszük a Marikát befele.

Takács Zoltán bástyatestvér:

Tovább.

Király Tibor bástyatestvér:

Tovább? Milyen tovább? Én nem tudom tovább mondani.

Lovró József bástyatestvér:

Húsz éve járok ide, tizenöt éve, kb. tizenöt éve választott ki az Úr bástyának. Tizenöt évvel ezelőtt is jó erőben voltam, akkor úgy vittem, mintha tényleg, könnyedén vittem Máriát befelé. Nehéz volt, de most elmesélem, hogy mit tapasztaltam azóta, úgy-e, hogy hogy vittem akkor, fiatalon, és hogy viszem most. Most így viszem, minden nap így imádkozok, hogy: „Uram, Jézusom, áldd meg kezeimet, áldd meg lábaimat, áldd meg derekamat, hogy kiválasztott Mária szolgát a Sükösdi Szeretetközösségben, a Golgotán tudjam vinni, és elbírjam.”

Na, hát ilyen nehéz most a Marika, tíz év alatt, én úgy gondolom, többször el szoktam mondani itt a bástyáknak, hogy ahogy jön a nagyböjtnek a vége, úgy érzem, mintha minél több súly nehezedne rá. De ezt látjuk a fájdalmakban is, hogy az utolsó fájdalomnál… Én elég sok fájdalmat látok magam körül, de mikor most legutóbb volt a nagyhétnek a vége, akkor már azt mondtam azoknak a zarándokoknak, akik jöttek velem vissza, az a tizenöt zarándok a kocsiban, elmeséltem nekik, hogy én mit éreztem, hogy milyen fájdalom és milyen nehézséget kaptunk, hogy azt gondoltam, hogy fel kell állnom onnét, és akkor azt kell mondanom nektek, testvérek, hogy fogjuk össze egymás kezét, mert a Marika olyant kapott az első elesésnél, hogy nem fog tudni felállni. Mert én mindig úgy érzem, és ezt sokszor el is szoktam nektek mondani, hogy az a jelenlét, amivel ti itt vagytok, az nem semmi! Az a lélek, az az erő összeadódik. Amikor én máma, tanúvallomást kell tennem arról, hogy éjszaka későn feküdtem le.

Marika most bocsánatot kérek tőled meg az Úr Jézustól, nem jelentettem le mindjárt azt, hogy elindult a zarándokbusz, és 38 fővel.

És tudjátok, ahogy el szokott indulni a zarándokbusz Budapestről a Fradi pályától, én mindjárt felhívom a Marikát, és elmondom neki, hogy…, amit én szeretnék, hogy: 100 fővel indult el a busz; de nem 100 fővel, hanem 38 fővel. És én fél órával vagy negyven perccel később hívtam fel. S erre a Marika fölhív engem Budapesten:

– Józsi, mi van? Nem indult a busz?

– De – mondom –, Marikám – boldogan mondom –, elindult 38 fővel.

Szóval miért mondtam el ezt?

Mert a Marika vállalta a szenvedést értünk, és úgy, ahogy közeledik az óra, mindig érzi azt a szenvedést meg azt a súlyát, hogy mi fog ránehezedni. De ha érzi azt, hogy mennyien eljövünk, és azt az ígéretet, amit itt az elején tettétek, hogy neked kell eldönteni azt, hogy mit fogsz válaszolni. De mi mind együtt fogunk veletek imádkozni. Ezért kell, hogy minél többen itt legyünk, ezért kell, hogy minél többen segítsük imával és azzal a lélekkel, lélekerősítéssel, amivel itt vagyunk.

Marikának válaszolok, vagy az Úr Jézusnak mit válaszolok?

Tizenöt évvel ezelőtt nagyon könnyedén vittem. Most minden nap azért imádkozom, hogy: „Uram, Jézus Krisztus, Atyám! Add meg, hogy kiválasztott Mária szolgát a Sükösdi Szeretetközösségben, a Golgotán kezeimmel, lábaimmal, derekammal tudjam vinni, s elbírjam.”

Tíz évvel ezelőtt sokkal könnyebb volt, úgy látszik, sokkal több a bűnünk, és az egész világnak. Nagyon nehéz.

Én könnyen, én mai napig is jó erőben vagyok, mert minden nap sportolok, de elmondhatom, hogy tíz évvel ezelőtt sokkal kevesebb bűn nehezedett erre a vászonra, amit most kell vinnünk. Nem azért, mert előre haladtunk a korban, ahogy Józsi testvér is mondta, mert az a 160 vagy 100 kiló, vagy Marika mennyi most?

80 kiló.

Azt el kellene vinni.

De nem 80 kiló ez, a lepedőben, ami benne van, annak nincs súlya.

Amikor sokszor mondja az Évike63, hogy emeljétek fel, mert eléri a lépcsőt, én akkor olyant feszítek magamon, szóval megfogom, szinte kihúzom a bástyák kezéből – így van? –, kihúzom ezt a pokrócot, és mégis úgy érzem, hogy 400 vagy 500 kilókat emelünk.

Uram, bocsásd meg bűneinket, s add meg az elkövetkezendő első pénteken meg azt követőkön, nagyon könnyű legyen az a pokróc, mert akkor az lesz, hogy kevesebb bűnünk van.

És köszönöm, hogy kiválasztottál, Uram, Mária szolgádnak. És add meg, hogy erősítsd meg kezeimet, lábaimat, derekamat, hogy sokáig vihessem kiválasztott Mária szolgát.

Köszönöm.

Jézus Urunk:

Most azt mondta nektek a testvér, hogy „könnyedén vittem”, de azért teljesen nem így volt ám ez!

Mikor legelőször bevitte Mária testvért a felkérésben, hogy bástyatestvér, vállalja, és bevitte, nagyon nehéz volt neki, mert nem erre számított. Nem tudta, ő sem tudta, hogy ez ilyen nehéz. Eljött. Most feláll Mária testvér, és megmutatja nektek, így állt, ő meg háta mögé állt, és így megfogta a könyökét, és emelgette.

– Érdekes! Egyedül most föl bírlak emelni! Lehet, hogy három lerakással be is tudnálak hozni. Akkor mi az a büdös nehéz ott a pokrócban?!

Így mondtad.

Emlékszel?

Lovró József bástyatestvér:

Igen, igen! Emlékszem.

Jézus Urunk:

Ezt ki kellett pótolni, mert azt mondta, „könnyedén”.

Nem könnyedén hoztad be Mária testvért akkor se teljesen.

Lovró József bástyatestvér:

Én azt hittem, hogy egyedül beviszem.

Jézus Urunk:

Nem, így eljött, és Mária testvér meg nem tudta, megkérdezte tőle:

– Most te súlyzózol velem, vagy mit csinálsz?

Azt mondja:

– Nem. Tudod, azt néztem meg, hogy így a könyököd alá nyújtom a kezem, te tartsd így, és így, ahányszor lerakunk mi a pokróccal, én annyiszor téged beviszlek. Akkor miért nem bírunk négyen bevinni, s nyolc kéz van?!

Na, most jön az utolsó bástya.

Varga János bástyatestvér:

Igen, Uram, én a legfiatalabb bástya vagyok, szó szerint, és amikor legelőször vittem a Máriát, egy ilyen beugró – bűnbánat-időben –, akkor azt hittem, hogy hát ez semmi, az egész. A végére majd leszakadtak a kezeim. Utána már rákészültem, próbáltam, hogy majd én erős leszek, de hát nem jött össze addig se. És most is ugyanez van, sőt, mi több, még mostanában még sokkal rosszabb, mert még, mint hogyha tényleg húznánk néha a földön, holott állítom, hogy fél méter magasságban van, mert annyira megemeljük végig. És a legvégén…

Lovák Istvánné Éva, Mária húga:

Csak hiszitek!

Varga János bástyatestvér:

Igen, azt hisszük, így van, mert szerintünk a pokróc nyúlik, de…

De azt tudom, hogy amikor a legvégén szoktuk bevinni a Zolival a Máriát, sokkal könnyebb, mint amikor négyen visszük a plédet.

Jézus Urunk:

Addigra megtörtént az üzenet-tanítás, részesült a szentáldozásban is, kezd a test visszaállni az ő saját lényébe.

De azért még itt el kell mondani nektek, mivel a bástyák szóltak, vannak, akik, úgy-e, most a pokrócról beszéltek vagy a vászonról, mindegy, hogy nevezitek, hogy valóban már nem a hosszúsága van meg, hanem lassan a szélessége lesz olyan, mint a hossza, mert, ahogy fogják, és nyúlik, és szakad, most már kezd szakadozni. És erre azt mondották testvérnek:

– Nem jó az, hogy nincs már másik pléded, amit kihozol! Meddig akarod ezt a rongyot cipelni már?

Hát elmondom nektek: Ennek a rongynak még lesz feladata, nemsokára lesz feladata. És akkor, akik ebben a feladatban részeseivé válnak, azok örülni fognak.

Többet nem árulok el róla, akkor is ennyit mondottam.

Valóban meglett a másik helyette, színben hasonló, csak egyszínű, mint a világosabb minta, minden el lett készítve, de Én, Jézus Krisztus Uratok szóltam kiválasztott Mária testvérnek, mert elkészítette ő, hogy:

– Ma már ebben hozzatok be, mert amaz már nagyon…

És kértem:

– Azt csak tedd el. Amivel elkezdtétek, azzal lesz majd befejezve is.

Tehát évek óta van jelen már, és még nem tudjátok, meddig lesz jelen, de amivel elkezdtétek, majd azzal fejezitek is be.

Tehát a pléd vagy a vászon, mindegy, hogy nevezitek, ha nyúlik is, ha szakad is, tinektek fel kell készülni: hát még jobban fogtok.

De ez marad, ezzel viszitek tovább be.

Mária javítgat rajta egy kicsit, mikor látja a problémákat, hogy nektek ez által kicsit könnyebb legyen.

De a fájdalom szenvedését nemcsak a bástyák, hanem olyan testvéreket is szólítok fel most, szóljanak, akik csak itt átélők, és akik szintén a kezdetben is itt voltak, és itt vannak ma is, vagy már mondhatod azt, hogy „mit tudom én… – mondhatja azt bátran és boldogan, hogy – én is már több mint tíz éve vagy tizenöt éve ide járok”, hogy lehet érezni szemmértékkel is, és a látással is, hogy mennyi a különbség a fájdalom, szenvedés Golgotája alatt.

Lehet szólni, aki szeretne.

Senki? Akkor nem élitek át?

Reile Józsefné, Pacsirta:

Én, Uram, elnézést kérek, teljesen az elejétől itt vagyok, és látom a különbséget. És azt is látom, hogy mindig, mindig nehezebb. Mindig fájdalmasabb, hogy Téged, Marikát sajnáljuk, hogy ennyire szenved, és akkor így lehet elmélkedni azon, hogy Uram, Jézusom, de sokat szenvedtél értünk, mert sok bűnt elkövettünk, és sokan vannak, akik még most is bűnben vannak, élnek, és nem tudják fölfogni, hogy bűnbánatot is kellene tartani.

Köszönöm szépen, Uram!

Lovák Istvánné Éva, Mária húga:

Uram, Jézusom! Én szólok, mert én itt hátul nagyon látom. Látom a súlyát, a terhét, hallom a keresztnyikorgást, nagyon sokszor lehet hallani, hogy mennyire nyikorog a Kereszt. Nagyon sokszor hallom, amikor fölveszi Marika a vállára a keresztnek keresztfáját, és elindul – azt a dübörgést, ahogy lép, hogy szinte dübörög a föld alatta.

Most, ebben a bűnbánati időben, mikor az első elesés történt, akkor láttam a vízhólyagot a lábán, amit azelőtt nem láttam, most, ebben a bűnbánati időben láttam először. És az első elesésből a fölállás, az valami iszonyatos. Ilyent még a huszonkét év alatt soha nem láttunk. Ami az idei esztendőben volt, az valami borzasztó. Szóval… Ahányszor, mikor már negyedszer esett vissza, és úgy-e, én a testét is látom, mert úgy-e, én viszem be: a fiúk beteszik a wc-előtérbe, én emelem rá a wc-re, én öltöztetem át. Látni a testét, hogy tiszta véraláfutásos, a kövek helyei látszanak a térdein, mikor bevisszük, a kezei csupa kékek, mikor öltöztetem át. Úgy, hogy ezt…

Évről évre sokkal több, sokkal nehezebb, látszik, sokkal több a testi megnyilvánulás is az egész testén, hogy mennyivel több van rajta. A nyakán szoktuk látni, hogy az biztos, az ostorozás.

Az idei évben nagyon mondta a töviskoszorút, hogy… Csütörtök65 is, mire még majd regenerálódik a feje, hogy nagyon viszket, nagyon fáj neki. Van, amikor látszik is a helye, a tüsöknek66. Úgy, hogy…

Bizony lehet látni mindenében, hogy mennyivel nehezebb.

Köszönöm szépen!

Kiss Józsefné Márti:

Uram, Jézusom, csak egy pár szóval szeretnék megemlékezni arról, hogy én nem sokat voltam bent, a Marikát, hogy mikor az ágyába viszik, de azt tudni kell, mert érezni kell meg hallani kell, amikor itt köhög meg öklendezik, hogy az a borzasztó por, amikor a kezét mossa le, és folyik a kezéről le a por, meg ahogy itt köhög, az a por, amit ott, vagy a kövek közül, amit ott67 fölszív, ahogy liheg, meg ahogy fölszívja, s ahogy lehet látni a nyomait a térdein, a kezein, meg vannak duzzadva a kezei.

Én nem sokat vagyok bent, csak amikor az Évát esetleg helyettesíteni kell, de az egy valami borzasztó. Azt átélni, azt vele együtt érezni, azt… Na.

Nem tudok többet mondani, mert az valami borzasztó.

És ezt mind értünk, mi, emberekért, a mi bűneinkért, a gyermekeinkért, az unokáinkért. És csak hálás szívvel tudom megköszönni az Úrnak, hogy nekünk adta a Marikát, hogy tudjunk, kihez fohászkodni, meg megismertük Őt68 őáltala.

Köszönjük neki!

Jézus Urunk:

Van-e még, aki kíván szólni?

Gora Mátyásné Etuska:

Én nagyon szeretném megköszönni az Úr Jézusnak, de nem is tudom, hogy köszönjem meg, hogy ez a rettenetes hét hét69, ez annyira összeszorította a szívemet. Én még így soha nem tudtam átélni a Golgotát. Átéltem. De most majdnem azt gondoltam, hogy nem is igaz, hogy megmaradok, mert annyira rosszul éreztem magam sokszor, fájdalom gyötörte a szívemet, hogy nem ismertem önmagamra. Nem szoktam ilyen rosszul lenni. De most minden Golgotán ezt a kegyelmet megkaptam, hogy annyira fájt, olyan rosszul éreztem magam, hogy azt hittem, most nekem itt a vég, meghalok, biztos, Uram, meghalok, mert nem bírom már.

Nem győztem szedni a Panangint a szívemre, és hiába szedtem, nem használt. Amíg ez a Golgota nem szűnt meg, nem állt át a békére, a nyugalomra, nagyon nehezen tudtam ezt a… Ha még egy Golgota lett volna, azt mondtam, hogy meghalok én is, nem igaz, hogy kibírom.

És én még soha nem mondhattam ezt el. Átéltem, de nem ennyire. Az idén annyira, annyira jelen volt bennem a fájdalom; nem a félelem, hanem ez a mérhetetlen… Átgondoltam.

Mindig elmentem a Golgotára, amikor a Marika ment: Uram, Jézusom, én is ott vagyok! De már nem bírom ki. Nem bírom érzéssel se, mert annyira fáj!

Úgy, hogy megköszönöm ezt a nagy kegyelmet.

De ez velem történt meg, és ezt nem is akartam elhinni, hogy én ilyen kegyelemben részesülök.

Olyan mérhetetlenül megajándékoztál, Uram, hogy átéltem ennek a hét hétnek a fájdalmát.

És nem beszélve arról, hogy néha, mikor meglátogatom70, a fejét meg szoktam masszírozni, s az tele van gümőkkel.

Úgy higgyétek el, hogy azokon ilyen apró, kis gümők vannak, a fején, s ez mind a koszorútól van.

És ezt köszönöm szépen a Jó Istennek, hogy ezt megkaphattam. Köszönöm!

Jézus Urunk:

Igen, a bűnnek a súlya, az nehéz. De a bűn súlya, az, ahogy mondottátok, az mind az emberiségé, nemcsak kiválasztott Mária szolgáé.

Ti, akik már itt vagytok ennyi esztendeje, a sok tanításban részeseivé váltatok, és megerősödtetek. Tudjátok, hogyan és miképpen kell átélni, és hogyan kell haladni e fájdalom, szenvedés útján.

Az a borzasztó, számotokra elmondom, amikor olyanok jönnek, akik talán először voltak, vagy valamikor nagyon-nagyon régen, és lehet, hogy teljesen nincsenek képben, hogy mi történik itt. E bűnbánat-időben is, az elején is szólottam felétek és hozzátok, amint Mária testvért bevittétek a helyére, felkészülve az üzenet-tanításra, hogy kérjétek meg a testvért, aki itt kint már helyet foglal, és várja, hogy jönnek be az újonnan érkező testvérek, hogy egy pár szó gondolatával készítse fel őket.

Mert higgyétek el, nagyon nehéz annak, aki először csöppen ide közétek, és aki azt hiszi, hogy most végignéz egy szenvedést, és vége, és elmehet. És nem tudják megérteni, mi az a hosszú térdelés itt, ezen a helyen, és szinte azt mondják, nem történik semmi, csak beszél.

Ez mind annak a jele, hogy nincsenek felkészítve a testvérek.

Beszéltek, beszéltek róla, de nem arról, ami ilyenkor kell.

Már egyszer, kétszer, háromszor szóltam. Vannak itt, akik emlékeznek ezekre, és mégis nem mindig a szerint cselekszetek.

Én most itt kérlek benneteket, ezen az ünnepen, hisz ma, mondhatod azt, olyan testvér vagy jelen, aki nem először jöttél, aki szintén, mondhatod, hogy „már én is talán évfordulót ülök”, ha nem is huszonnégyet, lehet, hogy tizenötöt, lehet, hogy tizenkettőt, hetet, úgy, hogy most nem bonyolódunk bele ezekbe a számokba, de itt vagytok. Mikor elhozol valakit, próbáld egy kicsit felkészíteni. De ha úgy érzed, hogy te nem tudod épp úgy átadni neki, ahogy szeretnéd, akkor kérd meg itt a testvért vagy testvéreket, hogy amíg Mária testvér bemegy, és átkészül a fájdalom, szenvedés Golgotájára, hogy kijön, ott van egy bizonyos időszakasz, ami alatt szoktatok énekelni, később már imádkozni, az idő alatt lehet mondani azt, hogy: Látom, vannak talán újonnan érkező testvérek, és feléjük szólnék egy pát szó gondolatával, hogy felkészítsem őket, hogy legyen nekik fogalmuk, mi az a bizonyos hosszú idő, amit Mária testvéretek itt, ezen a helyen térdelve elmondja.

Hisz ti, akik már régóta jártok, ti tudjátok szinte azt is, hogy most befejeződött a felajánlás, most jelen van a tanítás, a tanítás után kezdődik a golgotai menet. De a menetben, úgy-e, hogy kezdődik?

„Ég a tábortűz. Elköltötték vacsorájukat, és beszélgetnek.”

Hisz még híre-nyoma sincs arról, hogy már a városban lesznek. Ahhoz több időnek kellett eltelni, míg a Mester a tanítványaival, úgy-e, bemegy vagy „bemegyünk a városba”. Addig vannak tanítások, a tanításokban ennek a hónapnak vagy ennek a bűnbánat-időnek a tanításai, hisz mindig abból van kiemelve felétek és hozzátok.

Hisz emlékezzetek, mikor a tékozló fiút adom nektek, vagy a házasságtörő asszonyt, vagy most, ebben az esztendőben egészen mást adtam felétek. Mert, ahogy – mondottam már nektek – három évente változik az Evangélium tanítása71, úgy az Én tanításomnak is változni kell. Tehát nem mindig ugyanazt adom, amit talán a múlt évben adtam, és nem mindig azt adom abban a hónapban, amit talán a múlt, vagy három éve ezen a hónapon adtam. Hisz a hónap – a legrövidebb, úgy-e, a 28, a leghosszabb 31 napos –, abból bármely Evangélium tanítását kiemelhetem számotokra. A tanítás lehet ismerős, mert ennyi év alatt újat nem adhatok, mint ahogy most is mondottátok, a Feltámadás-átélés pillanatában, mert, úgy-e, felkészültetek, hogy jön a Szent Magdolna-ének, jön a Szent Magdolna-tanítás. És nem teljesen úgy jött. De nem lehet eltérni tőle, mert hisz a szent asszonyokkal a Magdolna van jelen a Sírnál, akik felfedezték, hogy a Sír megnyitott, és nincs már ott: Testét nem borítja e sírhalom, mert kijött e Sírból. És megszólítja testvért.

De most megszólította az asszonyokat. Hogy mondta nekik?

– Üdv nektek!

Hogy örültetek e hajnal pillanatának átélésében!

Megjött hozzátok ez a kegyelem.

Tehát a tanítás, az úgy jön el felétek és hozzátok, hogy nem lehet más, mint ami a Szentírásban le van írva – egy kicsit kibővíthetem nektek, hogy jobban érthető legyen, de mást nem adhatok, mert abba kötnének bele.

Ezt nektek is meg kell érteni, és fel kell mérnetek, és érezni, hogy hogyan működik, és hogyan van jelen a szeretet és a kegyelem.

És akkor a bűnbánat-időt és a golgotai időket is, amelyek még ez után majd jelen lesznek, hisz úgy-e, hamarosan újra jön a Golgota, akkor ismét átélitek e hónap tanítását. És a tanításból jön felétek a tanítás-üzenet, amibe bele tudtok kapaszkodni, ami által érzitek, hogy mi az, ami hozzátok szól. Mert ebben a bűnbánat-időben felétek adott ének már sokszor megadta számotokra a tanítást, hogy hogy hiszel Jézusban – mert hogy is énekeltétek akkor?

„Jézus Szíve, hiszek Benned, hiszem, hogy szeretsz.”

Ne félj, és ne csüggedj!

Akkor mit énekeltél?

„Ne csüggedj el…”

Úgy-e? Így jöttek felétek az énekek.

Tehát az énekekkel már megadtam számotokra, hogy a tanítás mondanivalója hogyan jön felétek és hozzátok.

A Feltámadásban először az éneket kértem.

Hogy is énekeltük örömmel?

Most elénekeljük újra.

Örvendjetek!

Jelen lévő testvérek:

Örvendetes napunk…

Jézus Urunk:

Nem jól éneklitek!

Jelen lévő testvérek:

Örvendjetek, angyalok!72

Jézus Urunk:

Nem muszáj tovább énekelnetek, mert ezt nem a hajnalban éneke…, ezt a szentmisén énekeltétek. Itt azt, hogy: „Örvendetes napunk támadt”. Csak beleszóltatok, és azért hallgattam el. Mert ez a tanítás adta számotokra az éneket, elénekeltétek, és utána jött a tanítás, hogy a hét első napján az asszonyok kimentek a Sírhoz.

Hogy pörög le bennetek a tanítás?

Hát szinte egy hete történt!

És már nem emlékeztek rá!

Hát akkor hogyan tanultok?

Megkérdezhetném, úgy-e, tőletek, mosolyogva, szeretettel.

Mikor oly régen valami történik, akkor arra hogyan akarsz visszaemlékezni?

Mikor, majdnem azt mondhatod, egy hete, ami történt, már nincs előtted teljesen.

Mert a tanítás ez volt számotokra. Úgy-e?

Mert hogy is mondtam az előbb is?

Mikor elindultak remegve, félve a Sírtól, velük szembe jött Jézus, de nem ismerték föl. Ő köszöntötte őket:

– Üdv nektek!

S úgy-e, hogy felismerték? Átkarolták Lábát, örültek.

Bennetek is ez az öröm legyen, azt mondottam. Ezt az örömet árasztottam felétek. És hogy mondtam?

Örvendjetek és vigadjatok! – Úgy-e, ismerős? – Mert Jézus Krisztus feltámadott! Elhozta számotokra e hajnal illatának kegyelmét és csodáját.

Fontos, hogy ezt mind lehessen érezni.

És itt nem a tanítással kezdtem, hanem előbb azt mondottam, elénekeljük az éneket, és az énekből, ha figyelted, mert fűszert vittek az asszonyok, elmentek a Sírtól, és ez volt a tanítás számotokra.

Ebben az esztendőben a bűnbánat-időben is megadtam számotokra az éneket a tanításhoz, és a Feltámadás hajnalában is. Az ének jelenléte elhozta számotokra a tanítás kegyelmének ajándékát. S ezek erősítenek meg benneteket, ezek mutatják meg számotokra, hogyan ismerjük fel a kegyelem ajándékát, a kegyelem működését a szeretetben, amely átölel, amely felmelegít, amely megerősít, és megadja számunkra azt a csodát, hogy nem vagyunk egyedül, mert valaki mindig mellettünk áll, valaki mindig Fényének sugarát árasztja reánk, valaki mindig megerősít a nagy fájdalomban, a nagy bánatban, a nagy szomorúságban, a nagy magányban, mikor úgy érzitek. De ilyenkor, azt mondottam számotokra, mindig gondoljatok Énrám, gondoljatok az Édesanyámra, akkor már nem vagy egyedül magányodban, már boldogan mondhatod: „Hárman vagyunk, mert itt vagy, Uram, Jézusom, és itt van a Te Édesanyád. És ha még a Szentlélek párosul a szívemhez, lelkemhez, akkor már nem vagyok egyedül a magányban, már öröm és a kegyelem járja át szívemet és a lelkemet, s akkor érzem, hogy hogyan és miképpen fogadjam el mindazt, ami ajándék számunkra.”

Hisz „Jó Jézus Urunk”, mikor felétek szól e tanításból, akkor mindig fel tudjátok ismerni a tanításnak a mondanivalóját, s akkor néhányan így mondjátok, hogy: „Szinte ez a tanítás nekem szólt.”, a másik mondja: „Ez talán mind, mondhatom azt, hogy az én tanításom.”

De Én elmondom számotokra, hogy a tanítás, az a testvéreknek szól, és a testvérek, ha nyitottak szívükben, lelkükben, akkor a kegyelem feléjük és reájuk árad, betölti szívüket, lelküket, és működik rajtuk és bennük, s akkor érzik, hogy hogyan és miképpen lehet ezeket mind elfogadni, érezni és értékelni a mindennapjainkban.

És akkor most a jelenből, úgy-e, menjünk vissza egy újabb évhez, egy olyan évhez, amikor megmutattam számotokra, hogy hogyan van jelen a Szentlélek kegyelme, hogyan működik rajtatok és bennetek, hogyan ismerjétek fel és fogadjátok el, amikor készültetek az ünnepre, és az ünnepben szinte azt mondottam, hogy:

– Kiválasszak közületek Magam mellé testvéreket?

És vannak, akik örültek ennek a kiválasztásnak, és vannak, akik nem hitték el, hogy ez valóban részes az ő részére, és van, aki egy darabig elfogadta, örült, és hitt neki, de utána valahogy a hónapok és év elteltével jött egy újabb év, már nem érezte, hogy neki ez a Szentlélek jelen van, és működik rajta és benne. Pedig akkor úgy örültetek, és nemcsak azért, hogy részesültetek ebből az ajándékból, hanem azért is, hogy ha valaki ki volt melletted választva, átéltétek a testvér-, felebarátnak a szeretetét, kegyelmét és ajándékát. Együtt tudtatok érezni, örülni egymásnak, és különösképpen akkor, mikor valaki szomorú és bánatos volt, és a Szentlélek arra indította, hogy: „Eljössz e helyre, és megosztod a te szeretett testvéreiddel a te saját problémádat, a te saját fájdalmadat, a te szomorúságodat. Felém tárod, Jó Jézus Krisztus Uradhoz, és hiszel és bízol abban, hogy megtörténik a meghallgatás, és a testvérek, Velem együtt, pedig imádkoznak e szándékra, és megtörténik a meghallgatás kegyelme.”

Fontos, hogy ez a jelenben is legyen bennetek, higgyetek ebben az egységben, az eggyé válásban, hogy nincs olyan fájdalom, nincs olyan bánat, nincs olyan szomorúság, amely ne tudjon benneteket összekötni, és megerősíteni a legnagyobb fájdalmatokban és a legnagyobb bánatotokban. Hisz ezt többen és többen már megéltétek, megtapasztaltátok, és szinte éreztétek, hogyan volt jelen a kegyelem, és a kegyelem hogy’ működött felétek, rajtatok és bennetek, és ez által hogyan változott meg az élet a mindennapokban.

Fontos, hogy ezekre tudjatok figyelni, elfogadni és értékelni.

Így a mai nap most olyan testvéreket kérek, akik vállalkoznak arra, hogy elmondják és megosszák veletek a Szentlélek ajándékának kegyelmét, ahogy reátok áradt, ahogy működött rajtatok és bennetek, ahogy segített talán a betegségetekben, talán a fájdalmatokban, a nehézségekben, vagy éppen abban, hogy helyes döntést tudjatok hozni.

Íme, hívom és várom pár testvéremet, akik szeretnének ebben szólni, és ezzel erőt adni a felebarátnak és a testvérnek, hogy az egység működik az eggyé válásban, csak hinni és bízni tudjunk benne.

Ki szól elsőként?

Sipos Józsefné Loncika:

Én szólok.

Pillanatnyilag úgy érzem, hogy rendkívül nehéz a keresztem az által, hogy az én drága Józsikám73 elment. De olyan hatalmas kegyelmeket kaptam, kétségbe voltam először esve, azt hittem, hogy ezt nem is lehet túlélni, nincs a világon ilyen fájdalom, negyvennégy év után megválni attól, aki az én Cirennei Simonom volt egész életemben, azt gondoltam, ezt nem lehet túlélni.

És tudjátok? Amikor az én drága Szeretetközösségem eljött a temetésre, énnekem olyan csodálatos erőt adtak, hogy én ezt nem is tudom megmondani, egyszerűen nem tudnám megmagyarázni, mi ment át bennem, csak amikor már vége volt a fogadásnak, és haza mentem, és végre magam maradhattam a szobámban, akkor lerogytam, és azt mondtam: „Uram, köszönöm! Pedig azt hittem, hogy nem bírom ki, ezt nem lehet kibírni.”

És igenis, hívtam a Szentlelket segítségül, mert nagyon meggyőződtem róla, hogy Ő az, aki oda jön azonnal, ha hívod, de őszinte szívvel, tiszta szívvel. Elmondtam, hogy: „Úgy-e, látod, hogy mennyire szenvedek, hogy mi az, ami nekem nagyon-nagyon fáj? Nagyon-nagyon szépen kérlek, ölelj át engem a Te szereteteddel, a Te melegeddel.”

Hívtam a Drága, Boldogságos Szűzanyát, hogy az Ő Szeretetlángja öleljen át engem. És soha-soha ki nem hagytam az Isteni Szentháromságot, hogy legyenek velem, és próbálják fölszárítani a könnyeimet.

És tudjátok? Egy hónap után megtanultam újra mosolyogni, és olyan boldog voltam, amikor jöttem ide, és azt mondták:

– Loncika! Olyan jó rád nézni, hogy újra olyan vagy, mint régen.

Itt bent még mindig valami fáj, mert azt az űrt nagyon-nagyon nehéz betölteni, ami nincs, ami – aki elment, aki a minden volt, aki a legjobb volt a világon, az életemben, és aki tényleg a társam volt.

És akkor sokan azt mondták:

– Na, elmehettek ám Sükösdre a Lonciék! Áhá! Elmehettek. Elvitte az Isten a Jóskát. Most itt van a Lonci, most kapaszkodhat, ám! Bizony!

A Loncinak volt, kibe kapaszkodni.

Hálát adok a Jó Istennek százezerszer, mert annyi kegyelmet kapok, naponta. Igaz, hogy megköszönök minden napot, amit megélhetek, megköszönök minden reggelt, hogy átaludhattam az éjszakát, vagy imádkozhattam. És én nem vagyok egyedül. Soha ennyi társam nem volt, mint most, mióta az én drága Józsikám elment.

Köszönöm a Jó Istennek, nagyon-nagyon köszönöm, és minden szentnek, akit hívok, hogy segítsen. Mert igenis, legyen bizalmatok hozzá, különösen a Szentlélek Úristent nagyon hívjátok segítségül. Mert tudjátok, hogy a gonosz ott áll acsarkodva, vicsorogva, és úgy súgja a füledbe, hogy te nem vagy méltó arra, hogy élj, menj el utána, hát mit akarsz az életedtől még?!

És tudjátok, hogy ha nem lenne ilyen erős a hitem, és ha nem lett volna nekem ez a csodálatos Sükösdöm, nem tudom, hol kötöttem volna ki.

És most még egy testvéremről meg kell emlékezni, Drága Úr Jézusom, aki a tizenhét éves kislányát elvesztette annak idején, és azt mondta, ha nem lett volna Sükösd, ő öngyilkos lett volna.

Most halt meg, ezelőtt egy hete temették el ezt a drága, jó asszonyt.

Én nagyon imádkoztam érte, amikor hallottam, hogy most temetik, mert azt gondoltam, hogy ez a Maca most nagyon boldog, találkozik biztos, az ő szerető kislányával, akit, úgy gondolta, hogy nem tud, nem bírja túlélni. És túl bírta élni, és jött Sükösdre, amikor csak bírt, amíg csak lehetett. Most már nagyon meg is öregedett, szegény, megbetegedett, elment.

Ennyit akartam csak mondani, és nagyon szeretném a szívetekbe vésni, hogy szeressétek a Jó Istent, de nagyon szeressétek az Isteni Szentháromságot. És adjatok hálát ezért a helyért, mert én úgy érzem, hogy ez egy mentőöv nekünk, a Sükösd, olyan, mint a fuldoklónak, amikor bedobják azt a mentőövet. Igen.

Énnekem az a Sükösd, az a mindenem, és nem tudnék nélküle élni.

Énnekem hiányzik a Barika74 is, amikor a hülyeségét elfelejti elmondani, akkor elmondja a telefonba.

Tehát itt van boldogság, itt van öröm, itt a fájdalom is, de el lehet viselni, ha akarjuk.

Köszönöm szépen, Drága Jézusom.

Jézus Urunk:

Kíván-e még valaki szólni?

Kiss Józsefné Márti:

Az összetartozáshoz csak egy párt szót.

Az én férjem nagyon beteg volt, tudják a testvérek, és nem tudtam, hogy hirtelen, a nagy idegességben meg a nagy megijedésben, hogy merre legyek. Bevitték a…, bent Kalocsán voltunk a folyosón, őtet bevitték a műtőbe, és egy pillanat alatt csak, hogy: „Hívjál testvért!”. És az Etuskát tudtam csak felhívni, és utána Marikát, mert annak nem tudtam a telefonszámát, fölhívtam, és kértem nagyon, hogy:

– Imádkozzatok, mert a Jóska nagyon beteg.

Akkor volt nagyon kétséges, hogy marad, vagy nem marad.

És csak annyit az összetartozáshoz, hogy ez az imádság, meg mindenhol el is mondtam, meg köszönöm is az Úr Jézusnak, hogy adott hozzá erőt, hogy ha nem lett volna Sükösd, ha nem imádkoztatok volna érte, ha abban a pillanatban nem tudtam volna, hogy mit tegyek, abban, tényleg, az ijedtségben vagy nem tudom, miben. Hát én csak hálát tudok mondani azért, hogy összefogtak, és imádkoztak, és az ima segített, hogy oda vezették azt az orvost, aki segített rajta. Szóval, tudnám végig sorolni, de nem mondom, mert a férjem már elmondta, de az összetartozás, hogy ez a kapocs, ami itt, Sükösdön van, ezt kéne mindenfelé elvinni. Hirdetni, mondani, bátran, és akkor biztos, hogy lesz béke, békesség.

Jézus Urunk:

Kíván-e még valaki szólni?

Lovró József:

Sokat gondolkodtam azon, hogy megszólaljak-e, de úgy érzem, hogy kötelességem.

Tizenhat évvel ezelőtt kapta meg a feleségem azt a betegséget, amiben a mai napig is szenved.

Húsz évvel ezelőtt úgy kerültünk ide, hogy nekünk semmi bajunk nincs, erősek vagyunk, fiatalok, szépen, mindent, amit lehet a földi javakból megkaptunk, sikeres vállalkozóként kerültem ide, nagyon sok embert hoztam nagyon sok buszt járattam, embereket.

Akkor is pont egy nagyon szép projektben voltam benne, és jött a hír, hogy a feleségemnek le kell vágni az első mellét, a bal mellét. Emlékszem rá, mentem fel a budai hegyekbe, egy nagyon szép házat építettem, megálltam a kanyarban, és az volt az első, úgy érzem, úgy emlékszem, hogy nem a Marikát hívtam, hanem Loncikát.

Úgy-e, Loncika, így volt?

Sokan megkérdezik, úgy-e, annak idején, az egri püspök is megkérdezte, mikor Ferenc atyát75 nem akarta elengedni Ausztráliába Marikával, hogy:

– Miért?! Mi van ott azon a Sükösdön?! Lopnak, csalnak, zsarolnak, becsapnak benneteket.

Mondom:

– Miért mond ilyent, püspök úr? Maga járt már ott?

– Nem, de hát ezt mondják.

Én azt mondtam neki:

– Akkor jöjjön el, tapasztalja meg.

Miért mesélem ezt a dolgot? Azért mesélem el, mert később a Ferenc atya, úgy-e, itt nekünk haláláig hűséges pásztorunk lett.

Imádkoztam érte akkor is sokat, hogy…

Úgy-e, akkor úgy volt, hogy Ottó atya76 után – jól mondom? – nem volt papunk. Én mondtam, ha nem lesz papunk, majd lízingelek egyet, mint egy autót, ahogy szoktak lízingelni, elmegyek Erdélybe, fogadok egy papot, megfizetem, és elhozom Sükösdre.

Addig próbálgattam lízingelni, míg meglett Ferenc atyánk.

Ezt miért mesélem el?

A betegség mellett és a ti imáitok mellett már akkor is kértelek benneteket, imádkozzatok, hogy legyen papunk. Azt is meghallgatta az Úr.

Tizenhat éve imádkoztok, és amikor ezelőtt két évvel megoperálták a feleségemet Nyíregyházán, amikor azt mondta a nyíregyházi professzor, hogy:

– Maga hívő ember. Egyet tehet: azért imádkozzon, hogy minél tovább tartson a műtét.

És akkor nyolc és fél órán keresztül tartott – tudtam, hogy ha hat órát tart, akkor az még nem elég. Nyolc és fél órát tartott a műtét, és nyolc és fél órán keresztül imádkozott a Marika és mindazok, akik itt vagytok.

Én nem veszek ki senkit, én…

A sükösdi imának olyan ereje van, én tudom elmondani, erősebb az atombombától, a lánctól, minden, meggyőzte az egri püspököt: Ferenc atyát elengedte Ausztráliába.

Én úgy gondolom, hogy amikor két héttel ezelőtt is elmentünk a sztómás orvoshoz, úgy-e, mert a nejemnek nemcsak a két veséje van kivezetve, hanem ki van vezetve a végbele is, amikor meglátta ez a sztómás orvos, ez egy híres, fiatal sebész, aki a Kútvölgyi Kórházban dolgozik, ahol ilyen nagy fejeseket, mint Kádár János meg ezeket szoktak operálgatni meg gyógyítgatni, ez a fiatal sebész azt mondta, fölnézett az Égre:

– Ez Isteni csoda! – azt mondja. – Még ilyent nem láttam.

Mikor a feleségem levetkőzött – ti látjátok, hogy néz ki: egyszerűen nem lehet róla megállapítani azt, hogy milyen súlyos beteg.

Úgy-e, Marika?

Azt mondta az az orvos, fölnézett az Égre:

– Ez Isteni csoda! Ilyent még nem láttam.

Isteni csoda mellett a ti imáitok, a Sükösdnek az ereje.

Ezt azoknak a zarándokoknak, akik velem jönnek, mindig elmondom: a ti imáitok, a Sükösd ereje, az mindentől többet ér.

Minden reggel úgy imádkozom: „Sükösdi Jézusom! Te, aki Sükösdön megadod az erőt, a betegségekből a menekülést, a hitet, add meg kedves feleségemnek a gyógyulás kegyelmét, add meg lányomnak a boldog anyaiság örömét, és add meg unokámnak a boldog keresztény szellemet, keresztény hitet, hogy növekedni tudjon megfelelő erőben, egészségben, szeretetben, békességben, keresztény hitben, s ő is ismerhesse meg a Sükösdi Szeretetközösség csodáját.”

Visszakanyarodva a Marikának a felkészítéséhez, amiről beszélt az Úr Jézus az előbb, öt perccel…

Engedjétek meg.

Ez előtt egy héttel a volt kolleganőm itt járt, és a lánya, itt ültek. Erzsi, úgy-e, ő is nagy cukros, 18-as vagy 20-as a cukorja. Én ott ültem, és azon drukkoltam, hogy az Erzsit ide ültettük az első sorba – én nagyon sok embert hoztam ide, és láttam, hogy élte át, bár a lányomat se hoztam volna ide77, és ültettem volna mindjárt az első sorba, mert azóta olyan mély nyomot hagyott benne, hogy nem mer eljönni. Nagy tisztelője a Marikának, mi minden nyáron együtt vagyunk a családdal, de nem tud eljönni.

És higgyétek el, ahogy az Úr Jézus mondta: ha ide hoztok valakit, készítsétek fel.

Én, amikor a Marika ide jött a lányával, az Erzsivel, biztos emlékeztek rá, egy ekkora darab a lánya, azon drukkoltam, ne legyen rosszul.

Szóval itt átélni, az első sorban, azt, ami a Marikával történik, és legutóbb történt, amikor mondtam, én már akkor úgy éreztem, hogy most szólnom kell, hogy most mindenki fogja meg a kezét78, mert a Marika nem fog fölállni a földről.

Szóval elő kell készíteni azokat, akik ide jönnek. Bár sokan jönnének ide, hogy megismerjék, hogy a Sükösdi Szeretetközösség imájának és helyének és erejének és a ti imáitoknak milyen ereje van.

Én erről tudok tanúskodni, de úgy gondolom, nagyon sokan tudnak tanúskodni.

Én köszönöm nektek azt a sok imát, amit az én feleségemért, családomért elmondotok.

Nem lehet megköszönni, nem lehet elég hálásnak lenni az Úrnak.

Én csak azt tudom csinálni, hogy bűnös ember lévén megpróbálok minél több jót tenni. Nem tudok mást csinálni. Bűnös vagyok, de megpróbálok minél több jót tenni.

És imádkozok, persze, én is naponta, szüntelenül, mert úgy-e, itt Sükösdön azt tanuljuk, nem lehet eleget imádkozni. Amikor lehet, ahogy lehet, aki, ahogy tud. Én mindenkit arra buzdítok, imádkozzon, mert a Sükösdi Szeretetközösségnek, annak az imájának – erősebb a legerősebb atombombától.

Köszönöm nektek!

És mindenkit áldjon meg az Úr, és hozza ide, hogy a Sükösdi Szeretetközösség meg tudjon újulni, minél több fiatal, minél több ember ismerje meg ezt a helyet addig, amíg lehet.

Én mindig azt szoktam mondani a zarándoktestvéreimnek: Nem tudjuk, hogy milyen kiválasztottak vagyunk, miben vagy részünk. Ahogy máma a pásztor testvér prédikálta, nem a nagyszerű professzorokat választja ki az Úr Jézus, hanem az egyszerű, szegény halászembereket, pásztorokat.

Én úgy gondolom, mi is ezek a halászemberek, pásztorok vagyunk, ki több, ki kevesebb. Becsüljük meg ezt a Sükösdi Szeretetközösséget, annak az erejét, és én úgy gondolom, ahogy a Marika is mondta ezt a pokrócot, még nagyon sok öröm vár ránk, hisz azt mondta, hogy az első pokrócot el kell tenni. Én ebben nagyon bízok.

És köszönöm nektek, és imádkozzatok továbbra is feleségemért, hogy ő is eljöhessen, újból itt legyen.

Hajrá, Sükösd!

Jézus Urunk:

A testvérek most néhányan szóltak, hogy a Szentléleknek az ereje hogyan van jelen, hogyan működik rajtatok és bennetek, és hogyan köt össze az egységhez az eggyé válásban. Mert ez az egység, amit most a mai napban, lehet, hogy meglepő számotokra, hogy többször visszatérünk rá, mert szükség van erre az egységre. S ez az egység veszélyben van. S ezt az egységet szeretném újra egyesíteni a ti szívetekkel és a ti lelketekkel, hogy működhessen rajtatok és bennetek, hogy felismerhessétek azt a csodát és azt a kegyelmet, ami által érzitek a jelenlétet, érzitek, hogy kinek a testvérei vagytok, és hogyan szeretnétek élni; érzitek a meghívást szívetekben és lelketekben. És hogy ha ezt felismeritek, elfogadjátok, akkor megpróbáltok elindulni rajta, hogy a kegyelem ajándéka működhessen rajtatok és bennetek, és vezessen ezen a meghívott úton, mert a meghívás, a küldetés és a követés mindig kegyelmekkel jár, és ez a kegyelem ad erőt a mindennapokhoz.

És akkor valóban lehet – úgy, ahogy a testvérek mondották itt többen már – megköszönni a napot, megköszönni az éjszakát, megköszönni azt, hogy „még tudok tenni és cselekedni”, és megköszönni azt, hogy: „Tudok másokért is imádkozni, felajánlani. Lehet, hogy mást most nem tudok tenni, mert lehet, hogy egy kicsit fáradt vagyok, egy kicsit betegnek érzem magam, de Uram, a szívem nyitottságával az imámat, a felajánlásomat Neked adom.”

Ez is a Szentlélek ereje a működésben.

És úgy-e, milyen csodálatos ez, mikor lehet érezni a szívünkben, hogy valaki talán értünk imádkozik, mert hogy „én egyedül erre képtelen lettem volna”.

Biztos, hogy már többen és többen ezt megtapasztaltátok, hogy: „Én erre egyedül képtelen lettem volna. De most érzem a segítséget és a kegyelmet.”

És ezt csak annak tudom elmondani, aki hisz ebben, aki tudja, hogy lehet csendben felajánlani valakiért imát, őszintén kérni a segítséget számára, számukra, s ezzel megváltozhat mindaz, ami összefog benneteket. És akkor a Szentlélek kegyelme megvilágosít belülről és kívülről, hisz kivetődik az arcotokra s egész lényetekre, és már érzitek az örömet, s akkor szinte örömmel tudtok egymásra nézni, és azt mondani: „Milyen jó, hogy testvérek vagyunk! Milyen jó, hogy egymásra számíthatunk! Milyen jó, mikor összefoghassuk kezünket, és működik a szeretet az imaláncban, amely erőt ad számunkra!”

S akkor ez a jelen kötődött a múlthoz, hisz a múltban adtam számotokra a Szentlélek tanítását az Élő Szentlélekben. Hisz emlékezzetek pásztorotokra79, aki ugyan nincs már köztetek, de közbenjár értetek, aki sokszor így szólt felétek:

– Higgyetek az Élő Szentlélekben! Higgyetek az Úr Jézusban! Vegyétek komolyan az életet, mert Jézus testvérei vagytok.

Úgy-e, milyen szépen szólt felétek és hozzátok? Szinte erőt meríthettetek belőle. Az erő összekovácsolt. És mikor problémátok volt, akkor oda mehettetek hozzája, soha nem küldött el senkit, mindenkit meghallgatott, mindenkinek próbált segíteni a Szentlélek működése által, ahogy megkapta a kegyelemben, s ami által megerősödtetek, és akkor éreztétek, hogy nincs hiábavaló felajánló ima, kérés, fohász, hisz a pásztor is ezt adta és tanította számotokra, mert mindig próbálta elmondani, hogy óriási a szeretet, amely a szívben lakozik, és ez a szeretet tud összekötni benneteket a mindennapokban.

Hisz hogy’ mondta a testvér a kezdetekben?

Volt már annyi fájdalom, bánat és könny, hogy most már nevetni kellett, egy kicsit felvidult, egy kicsit másképp látta körülötte a világot. S ez mindenkinek megadatik, aki egy kicsit talán bánatos, egy kicsit szomorú, egy kicsit nehéz a mindennapi élete, és érezni akarja, hogyan árad ez a Szentlélek, amely élővé vált felétek, reátok és bennetek.

Mert amikor kaptátok a Szentlélek-áldást, mikor azt mondottam, alakítsatok ki egy láncot, a láncban csak bentre80 gondoltatok: „Hát mi bent vagyunk, mi kapunk. Mit törődünk mi a többivel!” S akkor azt mondottam: A felebarátodra és a testvéredre is gondolj! Akkor már megnyitottátok, és szóltatok, hogy a többiek is részesüljenek e kegyelemből. Mert ez a lánc81, amikor eljött felénk és hozzánk, és amikor felmelegített, éreztétek, hogy milyen csodálatosan működik, amikor reátok áradt, amikor azt mondottam:

Most érezd a fejed felett a lángnyelvet, amely most reátok száll, árassza felétek a Szentlélek kegyelmének áldását, töltse el szíveteket és lelketeket, hogy működhessen rajtatok és bennetek.

És ha most kéritek ezt az áldást, akkor részesüljetek belőle.

A jelenlévők közül többen is:

Kérjük! Kérjük!

Jézus Urunk:

Na, akkor mire összefogjátok kezeitekkel a láncot, addig két versszakot elénekeltek: „Szállj szívünkbe, Nagy Isten, Lélekadó Lélek…”82

Na, ha kész a lánc, és összefogtátok a kezeiteket, nyissátok meg szíveteket, és készüljetek fel, hisz hamarosan jön ez az ünnep, de hogy részesüljetek most is e megemlékezésben, arra az időre, amikor azt mondottam számotokra:

Fogadd el a lángnyelvet, ami most fejetek felett lebeg, és leszáll reátok, és betölti szíveteket és lelketeket, hogy felmelegítsen, átöleljen, és érezd a melegség működését e kegyelemben.

Áradjon reátok e Élő Szentlélek. Világosítsa meg a ti szíveteket és a ti lelketeket a mindennapi élethez, küldetéshez, követéshez, ami által „örülünk, hogy Jézus testvérei lehetünk, és a mindennapi élet-útpályán haladhatunk”.

S akkor boldogan elénekeljük, hogy áradjon még szívünkbe e láng: „Jöjj, Szentlélek Úristen”83.

A Szentlélek lángja melegítsen, óvjon, védjen, és a meghívás küldetésében segítsen, hogy a mindennapokban tudjatok haladni, és megmaradhassatok testvérnek a testvéri, felebaráti szeretetben.

És ekkor sokan és sokan örültetek, hogy ennek részeseivé váltatok.

De történt köztetek olyan is, amikor évente egy alkalommal mindig azt mondom: Készüljetek fel, a mai napban megáldom a kegytárgyaitokat, bármit, amit elhoztatok magatokkal, hogy részesülhessetek e áldásban.

És akkor a testvérek örültek, hogy: „Igen, ennek részesei lehetünk.”

De vannak olyanok köztetek, úgy-e, akik elkezdték keresni cuccaikat a táskában, hogy „kiszedem, mert ezt is akarom, hogy megáldja, azt is akarom, hogy megáldja”. Mire mindent kiszedett, és felnézett, azt vette észre, hogy vége lett az áldásnak. És szomorúság ült az ő szívébe. Majdan fel is hívta Mária testvért, és azt mondotta:

– Hát nagyon szomorú vagyok.

Megkérdezte a testvér:

– Miért? Mi történt?

– Hát nem kaptam meg az áldást.

– Hát hogy, hogy nem kapta meg? Hát ilyenkor mindenki megkapja, aki itt van!

– Hát, de én nem arra figyeltem.

– Hát hol voltál? – kérdezi tőle.

– Hát ott voltam én a helyemen. Csak én nem magamra gondoltam, meg abba, hogy ami nálam van, az mind részesül. Nekiálltam keresni, hogy mindent kirakjak magam mellé.

– Ó, testvér! Hát te nem tudtad, hogy az Úr Jézus a táskában ugyanúgy megáldja mindazt, ami nálad van?!

– Most már megtanultam.

Úgy-e, milyen érdekes kis, apró, ami megtörtént?

Mert lehet rajta mosolyogni, de ebben azt kell érezni, hogy a testvér itt jobban arra figyelt, hogy ami nála volt, hogy az mind részesüljön az áldásban, de addig már nem figyelt, hogy az Úr Jézus azt is meg tudja neki áldani. Gondolatban oda helyezi, hogy „ami nálam van, az is részesüljön az áldásban”, hanem nekiállsz keresgetni.

És így valóban nem tudta átélni az áldást, mert próbálta neki mondani, hogy kapott ő is azért belőle. Azt mondja:

– Hogy kaptam, amikor nem is figyeltem rá?!

És ez nagyon nehéz, mikor ezt valaki megérti, hogy vele mi történt. Mert van neki hite és szeretete, csak ezt nem értette, hogy az Úr Jézus azt is meg tudja áldani, ami nincs szinte így kirakva Eléje.

Ezért van az, amikor mondom nektek, és kiválasztott testvéretek is mondja, hogy a beszélgetés néha fontos, hogy jelen legyen számotokra. Mert a kezdetekben hogyan is voltatok itt jelen?

Mikor még csak ez a szűk hely volt, utána volt ez a folyosó rész, utána kibővítettétek. Úgy-e? Mert ilyen részben ment ez az építkezésben – úgy-e? – az a csodálatos, nagy mű84 az építkezésben.

És hogy mondta számotokra a Koros szolga85?

– Milyen szép brüsszeli csipkétek van!

De ti örültetek ennek a „brüsszeli csipkének”.

Örültetek, hogy nektek ez megadatott. Olyan boldogan, pár nap alatt, elkészítettétek. És az elkészítésben voltak kegyelmek – úgy-e? –, ha csak feltekintetek. A csövek, úgy-e, megmaradtak, itt van most már huszonnegyedik éve, ősszel lesz. Holott arra a télre kaptátok. Emlékeztek?

Többen is a jelenlévők közül:

Igen. Igen.

Jézus Urunk:

És hogy mondotta a testvér nektek?

Átjött, izgatottan, szinte idegesen, járkálva.

Megkérdeztük tőle:

– Magdikám! Hát mi a baj?

– Mi a baj? Nagy a baj!

– Hát mi a baj?

– Hát azt mondta Janim, ha éjjel nem lesz az eső, őtet nem érdekli, hogy milyen sátor van itt, úgy kihuzigálja a csöveket, és elviszi.

Erre mit mondtatok?

– Most összefogunk, és nagyon imádkozunk.

És hajnalban megjött az eső.

Nem jött kihuzigálni a csöveket!

Ez többször megtörtént számotokra.

Később már azt mondta:

– Most már én is megértettem, hogy annak ott kell maradni. Azt valóban nem szabad szétszedni.

És itt maradt számotokra, ahogy némelyek mondták, ez a „szegényes”, volt, aki azt mondta, „primitív” hely. De ti annál jobban örültetek neki, és az örömben énekeltetek, és sokáig beszélgettetek, és a beszélgetésben sokszor nem is akartatok elmenni. Órákig vártátok, hogy mi fog történni. Akkor azt mondottátok, emlékezzetek:

– Még hangosabban imádkozzunk. Eldől a Mari, imádkozzunk!

Erre mit szólt nektek gyermeke?

– Tessék most visszaimádkozni, mert nincsen anyukám!

És ti akkor döbbentetek rá, hogy azért ezt mindig nem lehet, hát a gyermekeknek is szükségük van reája.

Mert ti csak vártátok a kegyelmet, a tanítást, a szeretetet, az örömet és a békét, amelynek részeseivé váltatok. Hisz akkor nem törődtetek az idővel, hogy mennyi ideig maradtok itten. Hányszor és hányszor elindultatok, volt, aki ki is ment, és utána csak annyit hallott:

– Elindult az üzenet! Mari eldőlt!

Úgy kocogtatok vissza, nehogy valamiről lemaradjatok. Nem törődtetek azzal, hogy elmúlott már az idő, nem törődtetek azzal, hogy „pár órát alszok, és menni kell ismételten” – lehet, hogy dolgozni vagy máshova: „Nehogy valamiről lemaradjunk!”

A kezdetben úgy éreztétek, hogy ezt mind-mind meg kell ismerni, tudni kell elfogadni, érezni és értékelni, mert a kegyelem – akkor még nem így mondtátok, hanem azt mondottátok:

– Nem tudom, mi történt, de valami jó! Valami csodálatos történik.

Később értettétek meg, hogy a kegyelemnek a működése van jelen rajtatok, bennetek és e helyen.

És akkor örömmel voltatok jelen.

Hányszor és hányszor tudtatok egymás között beszélgetni, megosztani a problémákat. Most néha ezek kimaradnak. Néha csak így vagytok, hogy – az imában: „Hát te is ered, te is eredj, és megyünk mink is.”

Holott az átélés kell, hogy jelen legyen. Holott néha szükség van e közösségben is, ha úgy érzitek, hogy vannak, akiknek vannak problémáik, és szeretnék megosztani veletek, mert számítanak rátok, és bíznak bennetek. És a bizalom, az nagy kegyelem, higgyétek el! Mert ha egyik testvér tud hinni és bízni a másikban, és el meri mondani az ő saját problémáját, fájdalmát és bánatát, hogy megoszthassa a felebaráttal és a testvérrel, s akkor azt is imának lehet mondani, mert „próbáltunk így is egyek lenni”.

Mert az imát – hogy mondtam nektek? – nemcsak kimondottan a megszokott imában kell elhelyezni, hanem szabad saját szavaitokkal, átéléssel, gondolattal felajánlani s elhelyezni.

Úgy-e, ez is ismerős? Mert ez is már elég régóta el volt számotokra mondva.

És az is, amikor átkerültetek erről a helyről86 a másik helyre87, akkor néha mondottam számotokra: Átmentetek testben, de nem teljesen lélekben, mert valamit itt hagytatok, valami a szeretetből, az örömből és a békéből nem ment veletek. Valamit itt hagytatok ezen a helyen, hisz nem úgy tértetek át, mint mikor itt voltatok, mint mikor itt tudtatok néha, úgy-e, felhőtlenül mosolyogni? Mikor itt imádkoztatok? Menjünk csak a kezdetekhez, nem kimondottan az első évről beszélek.

Ültetek, úgy-e, itt, ezen a padon, ültetek szemben, szemben, és vannak egyre többen és többen az engesztelési napokon is, akkor, úgy-e, többen jöttek, és jelen van a bástyatestvér, mellette a másik bástyatestvér, mellette kiválasztott Mária, mellette párja, és azt veszi észre, hogy valaki ezt csinálja: „Khrrrr, khrrr…”88

Mondja a bástyának:

– Bökjed már meg, hogy ne aludjon!

– Én nem! Én nem!

Akkor Mária testvér így átnyúlt mögötte, csak éppen, hogy megérintette, felugrott, azt mondja:

– Itt vagyok!

Mintha jelentést kellett volna tennie, hogy: „Itt vagyok!”

Úgy-e, Barikám?

Felugrottál, s azt mondottad:

– Itt vagyok!

De ha hirtelen kellett volna valamit mondanod, nem tudtad volna, mit is kell mondani. Testben itt voltál, de lélekben valahol máshol.

De ez nem baj, mert akkor örültetek és mosolyogtatok, tudtatok különbséget tenni, hogy az öröm hogyan tudja megváltoztatni az életet. Hisz szinte hogy mondtátok?

– Szárnyalni tudtunk az örömben. Szárnyalni, mintha nem is ezen a Földön járnék. – Úgy-e? Így feleltetek akkor többször és többször és többen. – Valami különleges a kegyelem ajándékában.

És mikor a tanításokat adtam számotokra, amelyet szintén megtapasztalhattatok? És voltak, akik nem értették a tanítást:

– Hát majd segítek elmagyarázni.

És többen megijedtek: „Nehogy én legyek az, aki magyaráz. Mert mi lesz akkor velem, ha valami olyan van rajtam és bennem, amit nem kell, hogy más tudjon? Akkor elhessegessük a gondolatainkat, hogy az ne legyen jelen.”

Fontos, hogy ezeket mind át tudjuk élni és megtapasztalni.

De volt abban is részetek, úgy-e, amikor próbáltatok egymásra figyelni a szeretet kegyelme révén, elfogadni egymást, örülni egymásnak, szinte jó volt egymásra tekinteni, hogy „ismét itt vagyunk, ismét egyek vagyunk, mert szükségünk van a kegyelem ajándékára, és a kegyelem ajándékában megtapasztalni: nincs olyan fájdalom és bánat és szomorúság, ami eltántorít minket e helytől, mert e helyben a szeretet kegyelme van jelen, s annak részeseivé válhatunk, és akkor örömest veszünk részt e mindennapokban”, még akkor is, amikor az ima alatt néha egy-egy viccelődő gondolat, később már nemcsak gondolat, hanem szóként elhangzott, és tudtatok nevetni.

De volt bennetek egy kis félelem is, úgy-e, amikor arra tanítottalak benneteket, hogy kiválasszuk, hogy kik fognak imádkozni a Szentolvasó imában, a tizedek között. És mikor Mária testvér csukott szemmel elindult köztetek, hányan és hányan azt mondtátok: „Jaj, csak ne én legyek! Jaj, csak ma ne én legyek, mert lehet, hogy el sem tudom imádkozni.”

És mikor mégis ki lett választva, olyan izgalomba jött, hogy azt mondja:

– Jaj, adjatok egy könyvet, mert nem tudok imádkozni! Nem is tudom, mit is kell mondani.

Mert az izgalom nagy volt rajtatok és bennetek.

De viszont voltak olyanok is köztetek, és ma is vannak jelen, akiket pedig kiválasztottam kiválasztott Mária testvér által, és azt mondottam: Megajándékozlak ma ezzel a tizeddel, hogy jöjj, és imádkozz. Nyisd meg szívedet, és helyezd el azt a problémát, fájdalmat, ami benned van, hogy megkönnyebbülj.

S volt, aki utána megkérdezte az engesztelés végén Máriától:

– Honnan tudtad te, hogy nekem ilyen problémám van?!

S Mária testvér válaszolt:

– Nem én, Jó Jézus Krisztus Urunk tudta, hogy neked szükség van most a segítségnyújtásra a kegyelem szeretetében.

Úgy-e, milyen szép volt ezt átélni?

Ma is vannak jelen olyan testvérek, akik akkor így voltak kiválasztva, és tanultak. Volt, aki tanult, hogy imádkozni tudjon; volt, aki a könyvet tartotta a kezében, hogy véletlen se tévessze el; és volt, aki pedig örült, hogy ő megkapta ezt a megtisztelő, örömi feladatot, mert ezzel ő megkönnyebbült, ezzel ő el tudta helyezni az ő saját problémáját, fájdalmát, bánatát a felajánló kegyelemben, és akkor a szeretet betöltötte helyette a szívét, és már ő is tudott örülni, és ha kellett, mosolyogni, mert érezte, hogy „valóban más lettem e ima elmondása alatt”.

Voltak sok-sok kegyelmi ajándékaitok a megtapasztalásban és a szeretetében, a tanúságtételében, hisz voltak itt nálatok olyan testvérek is, akik, úgy-e, azt mondották, hát azért ők egy kicsit tanultabbak, mint akik itt jelen vagytok, de a tanultakban mégis azért nem mindig tudtak megfelelni és szólni úgy, ahogy kellett volna, mert mikor Mária testvér, a kiválasztott, szólt feléjük, vagy kérdezett tőlük valamit, szinte gondolkodóba estek.

Így volt annak idején az Író-gyűjtő is, aki eljött, hogy egy kérdése van, de lehet, hogy kettő lesz belőle, és a tíz órából este fél hét lett, és végül úgy mentek el:

– Na, itt is voltunk.

Mert nem tudta elfogadni mindazt, amit kapott. Két hét kellett neki, mire feldolgozta, és mire megértette, hogy mégis jó az, amit kapott, mégis a szerint kell neki cselekednie, és akkor már nem azt mondta, hogy „itt is voltunk”, hanem: „Visszatérek e helyre, mert nekem szükségem van, hogy ott lehessek én is e helyen.”

Igen, voltak itt ilyen testvérek, de voltak olyanok is, akik így szóltak kiválasztott testvéremnek, hogy őt nem illeti meg ez a tanítás, amit megkapott. Ezt adja át, mert ő ehhez nem ért.

Erre Mária testvér azt mondotta:

– Hát nálam nincs leírva semmi.

– Hát akkor hol van a tanítás?!

Mária:

Hát – mondom – a fejemben.

– A fejedben? Hát akkor nem tudod átadni? Mert az nem téged illet meg.

Jézus Urunk:

S erre a testvér így szólt feléje:

– Hát, ha én kaptam meg, akkor biztos engem illet meg.

Mária:

De hát erre neki nagy szüksége van, és nekem illene ezt átadni.

Jézus Urunk:

Már viccesen a Mária azt mondotta:

– Hát, ha elviszi fejemet, akkor megkapja. Mert én nem tudok semmit odaadni.

Ezen megsértődött, elment. Többet nem is jött e helyre. Sőt e hely ellen beszélt. De azután eltelik közel másfél év, mire leírja a két ilyen vékony kötetű könyvét, és ez a hely, úgy-e, nem jó, meg nem őt illeti meg ez a tanítás, ezért elküldte számára89 a könyvet, hogy nézze meg, hogy van-e benne hiba.

Hát, ha nem hiszek ebben a helyben, nem őt illeti meg ez a tanítás, akkor miért akarom próbára tenni, hogy még elviszem hozzája e könyvet?

Nem ő hozta, csak küldte.

De a testvér nem fogadta el, hisz ezt adtam meg számára a bensőben. De egy pár mondattal azért levázolta, annak ellenére, hogy nem olvasta, kezébe nem vette, hogy vannak benne hibák, hol és melyik részen.

Mikor visszaértek vele, hát igencsak nem tetszett, de pár hónap után bebizonyosodott, hogy a könyvet be kell szedni, és szinte össze kell zúzni, mert helytelen.

És ezt majd nektek jobban, pár gondolattal az Író-gyűjtő tudja elmondani, mert neki is azt mondta:

– Csak nem arra a helyre akarsz járni?!

Úgy-e, így szólt hozzád?

Csomor Lajos:

Így, így volt. Igen.

1990-ben jött hozzám ez a pap bácsi Németországból, és elmondta, hogy:

– Hát akkor most ezentúl együtt fogunk dolgozni, s te be fogod nekem bizonyítani, hogy a Magyar Szent Korona örmény.

És ezt a feltételezését tartotta végig, és ezzel a feltételezésével jött a Marikához, és amikor megtudta, hogy itt az Úr Jézus megjelenik, és a Szent Koronáról és a magyarságról is tanít, és akkor a Marika nem mondott neki semmi olyant, amit az Úr Jézus nem engedett, és akkor ő megírta ezt a könyvecskét. Közben akkor még én nem is tudtam, hogy ő ide jött; közben az én könyvem is készült, és, úgy-e, próbált engem meggyőzni arról, hogy hát akkor írjuk azt, hogy a Szent Korona örmény. Ez persze nem sikerült. És akkor a kalocsai érsek úrnak mondta, hogy mivel a Marika nem engedelmeskedett az Egyháznak, ezért ő úgy gondolja – mert ő képviselte az Egyházat, egyébként szentszéki bíró volt, és pont jelenésekkel foglalkozott ott Németországban –, és ha nem engedelmeskedett neki, akkor nyilván ez nem jó.

És akkor, úgy-e, megjelentek ezek a kis, először az egyik füzet, amit aztán, úgy-e, ő úgy gondolta, hogy be kell zúzni, aztán írt másikat és egy harmadikat is, de a tévedés, az végig megmaradt. Végig megmaradt.

Jézus Urunk:

És téged is le akart beszélni erről a helyről.

De te is megkaptad a könyvedhez az intelmeket. És az mentette meg a könyvedet.

Csomor Lajos:

Igen.

Jézus Urunk:

Hogy a tiedét nem kellett bezúzni.

Mert te akkor már rájöttél, úgy-e, testvér, hogy „nemcsak voltam itt, hanem kaptam is segítséget”, amin el kellett gondolkodni, és föl kellett dolgozni. És a feldolgozással előre jutottál.

Ez a testvér, ez elküldte ide a könyvet, abban bízott, hogy ez egy egyszerű, primitív asszony – ő így könyvelte el a Mária testvért –, ha meg úgy is most nem ő jelenik meg, és majd meglátja, mit fog…

Csak akkor lepődött meg, hogy a könyv nem kellett, a könyvet meg sem fogta, és mégis el tudta mondani, mi benne a hiba.

És mikor visszavitték neki, akkor először szinte tombolt, hogy:

– Ez nem létezik!

Még elment a testvérhez is, elmondja:

– Az nem létezik, amit neked90 az asszony mondott!

De egy rövid idő után bebizonyosodott. Akkor ő már tudta, hogy ez nem kitaláció, mert ezt bárki nem tudná így elmondani, főleg, hogy még bele sem néz. Itt csak valaki adja neki azokat a szavakat, ami által meg tudott felelni, ami által tudta, hogy hogyan szóljon, és ami által elgondolkodott. De hát a hibát és a tévedést nagyon nehéz beismerni.

Tehát ő véges végig már tudta, hogy ez jó91, de nem vonta vissza azokat a szavakat, amelyeket abban a felindultságában elmondott.

Ez az, amiről Én beszéltem nektek már a kezdetek óta, hogy soha nem késő rádöbbenni saját hibádra a cselekedetek és a tettek révén, vagy azt, hogy talán nem jó úton haladsz, ha valaki még segít is felismerni az út felismerését. És ha megállsz, elgondolkodol, végig próbálod pörgetni az életedet, a cselekedeteidet, a tetteidet, és rádöbbensz, hogy mennyivel más megállni, és ha kell, visszamenni az elejére, és elindulni a keskeny úton, ahol lehet, hogy kevesebben vannak, lehet, hogy lassabban haladsz, de a haladásban biztosabbak a lépéseid, és a lépésekben biztosabban tudsz haladni, és megkaphatod mindazt, amire szükségetek van a felismerés révén.

A tanítás ezért volt számotokra mindig fontos ezen a helyen, mert Én, Jézus Krisztus Uratok próbáltalak benneteket is szinte úgy elfogadni, mint mikor kiválasztottam tanítványaimat, és őket tanítottam, együtt éltem velük, jelen voltam a mindennapokban. Öröm és boldogság övezte át az életüket e tanítás által. És számotokra is így adtam mindig a tanításomat.

De a tanítványok, úgy-e, hogy is mondjuk egyszerűen és könnyedén?

A földi gyarlóságban néha megtorpanunk, néha megállunk, néha félelem övez át bennünket?

A tanítványok is, mikor már a fájdalom-, szenvedésről hallottak, valahogy nem akarták elfogadni, valahogy nem tetszett nekik az a része, amikor azt mondotta számukra, úgy-e, a Mester:

– Egy rövid idő, amit veletek töltök, és láttok Engem. És egy rövid idő, amikor nem leszek veletek, és nem láttok Engem.

De nem merték megkérdezni. S mikor elmondotta, hogy mit tesznek az Emberfiával, s ekkor hogy szólt Neki Péter?

– Én, Uram, én mindig Veled leszek! Én nem hagylak el, én Melletted leszek.

S erre a Mester hogy is szólt feléje?

– Még ma, mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg Engem.

– Ez nem lehet. Én nem teszem meg.

És úgy-e, hogy megtette?

És a harmadik megtagadása után találkozik a Mesterével, akit addigra már megkorbácsoltattak, és összetalálkoznak, és sírásban tör ki ez a nagy ember, hisz szembesült azzal, amire a Mester felkészítette, de nem akarta elhinni, hogy ez valóban beteljesedik.

Itt ti is hányszor kaptatok ilyen tanítást, ilyen kegyelmet, hogy szinte szembesültetek vele?

De amíg nem történt meg, addig nem akartátok elhinni, és bízni benne. Csak, amikor megéltétek, amikor részeseivé váltatok, s amikor megtapasztaltátok, akkor már öröm és boldogság járt át benneteket, és akkor már örömmel tudtatok a küldetés-, követésben járni ezen a meghívott úton.

Mert, úgy-e, a meghívást, ahogy mondottuk a kezdetekben, nemcsak kimondottan Mária, kiválasztott testvérnek adtam meg, hanem számotokra is egyenként. Hisz a meghívásban, mikor elindultatok ezen az úton, ha most úgy visszatekintetek erre a hosszú időre, akkor úgy lepörög előttetek, hogy: „Mi mindent tanultunk, mi mindent kaptunk! Milyen jó, hogy van nekünk ez a hely, ahova tartozhatunk, ami által különbséget tudunk tenni, és ami által megtanultuk, hogy mi az öröm, és az örömben hogyan lehet jót nevetni.”

Úgy-e, milyen csodálatosak most, ha ezeket így magatok előtt pörgetitek le?

Hányszor és hányszor volt az út előttetek. Hisz vannak itt olyan testvérek, akik azt mondják, néha felelevenítik, és nagyokat tudnak nevetni rajta, hogy: „Mi mindenen keresztülmentünk! És milyen jó, mert szinte megerősödök, mikor visszatekintek és visszagondolok azokra a pillanatokra, azokra a kegyelmekre.”

Hisz, ahogy mondottuk az énekben, úgy-e, hogy az is az út alatt íródott. De van, ami nem kimondottan az út alatt, hanem itt, ezen a helyen történt, és számotokra az is felemelő a kegyelemben. S akkor érzitek, hogy: „Ki vagyok, és hova tartozom, kit követek, kinek a testvére vagyok, és ki által működik rajtam és bennem a kegyelem.”

S mikor ezt az éneket énekelitek, akkor úgy sorról sorra szinte végig lehet élni az élet tanítását a mindennapokban:

Jelen lévő testvérek:

Ki vagyok én, Uram? Egyre csak tűnődöm.

Ki vagyok én, Uram, s mért élek a Földön?

Mi célból érkeztem erre a világra?

Csak Te vagy, óh, Uram, ki nékem feltárja:

Porszemből lettél te, s azzá leszel újra,

Isteni Felségem, mert ezt így akarja.

Azért vagy e Földön: Engem megismerjél,

Tetteddel, imáddal Engem dicsőítsél.

Szeretetemet hintsd széjjel a nagy Földön,

Hogy minden gyermekem üdvösségre nőjön.

Minden teremtménynek van egy saját útja.

Figyelj, hogy rátalálj, s ne tévedj el újra!

Fogd a kezem, Uram, s szorítsd jó erősen.

Ne engedd, hogy nyájad el-elténferegjen.

Jó Pásztor vagy, Uram, s a bárányod sebzett,

Öleld most Magadhoz, add rá szent kegyelmed.

Oly jó így, Teveled, szeretetben, Uram!

Segíts meg, hogy mindig Hozzád vigyen utam.

Szeretlek, óh, Uram, imádlak és áldlak!

Segíts, hogy hagyja el szívemet a bánat.92

Jézus Urunk:

Igen, s ha végigmentetek a sorokon, akkor szinte lehet érezni, hogy ezt lehet mondani, hogy „ez mind talán rólam szólt”, másik testvér is mondhatja, hogy „rólam szólt”, mert valóban porszemből lettem, s majd idővel porszem leszek, de még mielőtt újra porszem leszek, addig végigélem az életem, az életemben pedig felkészülök mindahhoz, amit kaphatok, ami által felismerek, ami által elfogadok, és ami által más lehetek, mert változtathatok. És elfogadom a felebarátot, a testvért, hogy valóban egyek legyünk e szeretettel, e kegyelemmel, amely megadatik számunkra a mindennapokban, a mindennapokhoz. És fontos, hogy érezzük, hogyan működik rajtunk és bennünk mindez a tanítás által. Mert ha ezek így eljönnek felénk és hozzánk, és átöleljük, érezzük, hogy szinte sajátunk lett, mert: „Az enyém e kegyelem, és e kegyelemmel tudok másra tekinteni, másképp tekinteni, felismerni és elfogadni, és érezni azt, hogy boldog vagyok, Uram, Jézusom, hogy testvéred lehetek, hogy kiválasztottál az út porából, mert felismertél, hisz megvillantam az út porában, és nem hagytad, hogy semmivé váljak, mert szükséged volt reám, és e szükségben kiemeltél, Magadhoz öleltél, felmelegítettél, megerősítettél, és megadtad, hogy milyen az élet, amellyel szeretnénk együtt élni és haladni a mindennapokban.”

Fontos, hogy ezekre tudjunk figyelni, mert ezek a tanítások az évek folyamán valóban jelen voltak és jelen vannak számotokra a kegyelem megtapasztalásában. De érezni lehet mindazt, amikor az öröm megy rajtatok és végbe bennetek. És ezzel is meg tudtok változni, és tudtok örülni, és e örömmel szeretettel figyelni másokra, és ezt a szeretetet – hisz hogy mondtátok az énekben? „Hintsd széjjel a Földön.” Hát megpróbálod széjjelhinteni a mosolyoddal, az örömöd szeretetével, hogy ők is részesülhessenek e kegyelem megtapasztalásában.

De ezeket is csak annak tudod átadni, akinél látod, hogy felkészült, és ő is szeretné elfogadni, szeretne vele együtt érvényesülni, és ha érvényesült, akkor érezni, hogy valójában ez a szeretet, amely megjelenik rajtatok és bennetek, hogyan van jelen a mindennapokban, hogyan volt jelen akkor köztetek, mikor, emlékezzetek, bevittétek szolgát, Mária testvért, a kiválasztottat, a golgotai fájdalom szenvedésében. Megtörténik a tanítás, és többen már felálltok, és elindultatok ki. És voltak olyan pillanatok, mikor Mária testvér néha kapott egy-egy képet, amelyet láthatott, és szinte nevetésben tört ki, és ti akkor hogy’ örültetek: „Nem baj, Uram, ha nem tudjuk, min, de mink is nevetünk. Ha már ő nevet, akkor hadd nevessünk mink is!”

És egymásra tekintettetek, akik bent voltatok, és nagyokat nevettetek.

De emlékezzetek, volt, mikor a pásztor93 visszalépett, és csodálkozva nézte, mert nem tudta, hogy mi történt. Azt mondja, hogy:

– Úgy szenvedett az előbb, úgy kopogott a feje, és most miért nevet ennyire?

Erre hogy mondtátok?

– Atya, valamit kapott, valamit lát. De olyant kapott, amin így kell neki nevetni.

– És maguk is kaptak?

– Nem, mi csak nevetünk vele együtt.

És nézte, hogy most valójában itt mi történik.

És másnap próbálta kérdezni kiválasztott testvért, hogy mit kapott, de akkor mindjárt nem tudta elmondani, majd egy rövid idő után. És mikor elmondotta a pásztornak, hogy mit kapott, hát a pásztor is jókat derült. Azt mondja, hogy:

– Nem tudja, hogy ilyen létezhet.

Mert valakit látott, és elmondotta, hogyan és miképpen élte meg annak a jelenlétét. Hisz volt itt már annyi minden köztetek, ami miatt lehetett jókat nevetni.

Emlékezzetek a Koros szolgára, mikor itt foglalt helyet, és téli időben felemás cipőben jött. De nem a film szerint, a történetben: egy téli vastag és egy nyári lyukacsos cipőben, a legnagyobb hóban. És kirakta így a lábait, és mikor a szembeni testvérek meglátták, úgy derültek a nevetésben, és így föl-fölemelték fejüket. A Boldog József94 meg azt hitte, hogy rajta nevetnek. Már körbenézte magát, mindent, már megkérdezte testvérét, hogy:

– Valami van velem?

Ezek még nagyobban nevetnek, köztük Bari testvérrel az élen, mert ő közbeszólt, hogy:

– Biztos, náluk nem ilyen időjárás van, mint itten.

És ezen még nagyobb nevetés tört ki. Ekkor a testvér felállt, mint aki egy kicsit megsértődött, mert azt hitte, hogy őt nevették ki, elindult kifele, úgy léptek már utána, s mondták neki:

– Józsi, nem rajtad nevetünk, csak nem tudtuk… Menjél vissza, és nézzél Gyula bácsi lábára.

Hát Józsi csodálkozott, hogy mi ez. Visszajött, és így lenézett, erre ő is akkorákat, szinte hahotázott. Akkor értette meg. És ez akkor volt szó, mikor így maga alá szedte a lábait, akkor nem, hanem utána egyszer gondolta, megint így kinyújtotta, akkor mindig derültek a testvérek. Ez az este az imában így ment el, még a végén volt, aki megjegyezte:

– Hát a mai imánkat nem biztos, hogy az Úr Jézus elfogadta meg a Szűzanya, mert – azt mondja – végig ennyit nevetni!

Ha nem fogadtam volna el, akkor szóltam volna felétek és hozzátok.

Ez az, amit mondottam, hogy sokszor derültetek, sokszor örültetek, és jól éreztétek magatokat. És ezt azért itt hagytátok egy kicsit, ezt fogadjátok el. Erről lehetne most egyenként beszélgetni a kezdetben itt lévő testvérekkel, akik túl is vagytok95, hogy ott mertek-e egyáltalán szólni vagy nevetni. Pedig ott is ugyanúgy lehet, néha, megosztani, hogy öröm és boldogság járja át szíveteket, lelketeket.

Most nevettetek a Feltámadás után, mikor mindenki elmesélte, hogy:

– Nem akartunk ám lemaradni rólad, úgy kocogtunk utánad a garázshoz!

Mária:

S megkérdeztem:

– És mit kerestetek ott?

– Hát nehogy lemaradjunk valamiről.

– Hát miért? Én arra…?

Azt mondja:

– Hát arra mentél, s mi meg úgy követtünk téged hűségesen!

Jézus Urunk:

És ezen nevettetek nagyokat, derültetek nagyokat. De az előtt meg lehet gondolni, hogy mikor, lehet, hogy több év is eltelt, mire ilyen jó nagyot nevettetek, kacagtatok, derültetek, és jól éreztétek magatokat.

Hisz az ima ereje is egészen másképp indul el rajtatok és bennetek, mikor ilyen örömmel kezdtek el imádkozni, öröm és mosoly van az arcotokon, mint mikor így, így. Akkor sokszor Mária azt nézi, kinek mi lehet a baja. Gondolkozik, magában kéri is. De nem mindig kap rá választ, és csak nézi. S ilyenkor a szomorúság nagyon erősen ki tud rajtatok vetítődni, az arcotokon. Mert vannak valóban pillanatok, amikor valami történik, valami fájdalom és bánat jelentkezik, vagy szomorú hír, vagy betegségről hallotok, és próbáltok ezzel is eggyé válni, egyesülni, s akkor valóban nem így vagytok jelen az imában, hanem átélitek. De vannak olyan napok, amikor igenis, lehetne ezt az imát szeretet örömével kezdeni, ujjongani, felajánlani: „Uram, itt vagyok, fogadd el imánkat. Jól érezzük magunkat.”

Úgy-e, mennyivel más, hogy ha ilyen öröm szeretetében kezdtek el imádkozni, mintha csak: „Hát elmondjuk. Itt is voltunk. Ma vége lett, majd jövünk legközelebb.”

Meghallgatásra talál az az ima is, nehogy félreértés történjék köztetek! Csak a meghallgatása mellett van jelen az, hogy a fájdalmában indult el, és fájdalmában fejeződik be, holott lehetne egy kis bátorság, egy öröm és egy mosoly rajtatok és bennetek a felajánló kegyelem részében, a megtapasztalás szeretetében. Mert, úgy-e, sokszor és sokszor a kezdetekben ezen a helyen, míg nem mentetek át oda, hányszor és hányszor milyen jókat nevettetek, átéltétek az estét, éreztétek, hogy jelen vagytok, számíthattok egymásra még akkor is, ha nevetünk, mert a nevetésben is lehetünk egyek, mert összekovácsol bennünket.

Hisz hányszor és hányszor meg lehet tapasztalni mindazt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok adok e kegyelem szeretete által a tanításban. Hisz ha most a jelent nézzük, a mindennapi élet így is nehéz, nem tudjátok, hogyan és miképpen haladjatok rajta és benne, és nem tudjátok, hogy „mi vár reánk, lehet, hogy már a jövő héten vagy a jövő hónapban”. És a szomorúság átölel benneteket, s ilyenkor egy kicsit magatokra kell ismerni, egy kicsit fel kell emelkednetek, egy kicsit örülni, mert az örömben lehet mondani azt, hogy: „Uram, én annak örülök, hogy Hozzád tartozhatok, testvéred lehetek. Hát milyen boldog ez, hogy én testvéred lehetek!”

Ha felméred ennek az értékét, akkor valóban tudsz örülni e szeretetben.

Mellette úgy is jelen van a fájdalom és a szomorúság a bánatban, és szinte nem tudod, hogyan és miképpen alakítsd ki életedet. De ha van, aki egy kis örömet és szeretetet áraszt feléd, az mindjárt mást tud nyújtani, és megváltoztatni a kegyelemben.

Milyen csodálatos, úgy-e, így végiggondolni és elmélkedni az engesztelést, a jelenlétet és a kegyelmet, amely megadatik mindenki számára, csak „én felkészült vagyok-e ehhez, és tudom-e befogadni, tudok-e vele érvényesülni és érezni, s akkor más vagyok, és akkor tudok figyelni a felebarát-szeretetre a kegyelemben”, és akkor a zarándoktestvérek is boldogan mondhassák azt, hogy: „Én is ide tartozom, és örülök, hogy helyem van itt, testvér lehetek, és a testvérben reám is számítanak.”

Most a zarándoktestvérek, néhányan, szóljatok, hogy nektek mit ad ez a hely, és hogyan élitek át az itteni jelenlétet – nem kimondottan most csak a fájdalomról beszélni, az öröm szeretetéről is és az eggyé válás kegyelméről is.

Hátul vannak, úgy-e, a zarándoktestvérek, most szóljatok.

Lovró József:

Aki nem szól, az lemarad a buszról!96

Na, gyerünk, negyvenen megszólalni!

Kádár György bástyatestvér:

Csak harmincnyolcan vannak.

Lovró József:

Harmincnyolcan?

Menjél97 hátra szépen, mindenkit szólaltass meg. Aranka kezdi, figyeljetek.

Zaja Sándorné Aranka:

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Zaja Sándorné vagyok Markaz községből.

Hát, igaz, hogy ’96 óta járok ide, de nem minden alkalommal tudok eljönni, de mikor eljövök, mindig kapok valami ajándékot, és mindig várakozok és vágyakozok ide. És amikor huszonkét éves évfordulón, mikor itt voltunk, és mindig kegyelmet kapok, és mindig gyógyulást, mert mindig nagyon terhelten jövök, a családdal el vagyok foglalva, és az unokákat most, úgy-e, volt egy kis feladatom, hogy imára, keresztvetésre, és kértem itt őket, hogy adja meg a Jó Isten, hogy szülessenek meg, hogy legyenek nagymamai örömeim.

És két-három évvel ezelőtt már, és most már harmadik évben a visszaemlékezésen – egyet a sok közül emelek ki – ment a körmenet, és a körmeneten nagyon gyönyörű dolgokban volt részünk, nemcsak egyedül, mert többen is biztos, hogy megkapták és megtapasztalták, és a fény, ahogy kísérte a körmenetet, ezt már a tíz éves évfordulón is igen láttam, és tudtam végig, hogy jó helyen vagyok. És, ahogy a fény kísért, majd utána, ahogy jöttünk, volt a szeretet, a piros, a gyász-lila szín, a Szűzanya kékje, majd, ahogy elfordultunk a kápolna elé, majd ott a hófehér fal világoskék színt árasztott ki a kápolnából, és alig értünk volna ide a sátorhoz, mert azon elmélkedtünk meg gyönyörködtünk, akkor már kezdtek kijönni innen a kápolnából, és minden ember, az atyák, Marika, minden ember, akit láttunk, színaranyban volt, az aranysárga fény megjelent mindnyájatokon.

Ezt, már a huszonkettedik évfordulón is ugyanezt láttuk, akkor a huszonharmadikon is, és most is, a huszonnegyedik évfordulón is láttuk többen, nemcsak én, mert kellett látni másnak is ezt a nagy csodát.

És nagyon-nagyon jó érzés fogott el most is, vagy már, mikor évekkel ezelőtt, mert most is voltam virágvasárnap előtti szenvedésen, és évekkel ezelőtt is jöttünk még kocsikkal: Domoszló–Markaz községből, és öten jöttünk a személygépkocsival, és akkor a személygépkocsiba, ahogy a nap megsütte a szurkos, fekete utat, az színarany volt előttünk, ez a fekete, szurkos út. És mondom, nem szólok, de a többiek rögtön szóltak, hogy: „Nézzétek csak!”. Akkor felkaptuk a szemünket a Napra, és akkor, amikor felkaptuk, akkor láttuk a gyász-lila színt körben, a Szűzanya-kéket nagy udvarán, és a nemzeti-szín szalagot.

Hát ezeket. És mindig-mindig valami apró csodát, szeretetet, szívembe, lelkembe melegséget, és mindig nagy gyógyulást kaptam itt, mikor itt voltam. Mindig megterhelten, összeroskadva jövök, és mire haza érek, akkor a szívemben egy kis erő van, hogy a mindennapokban az unokák körül meg a főzésben, mindenben részt tudok venni jobban. Ezt mondva, hogy négyszer vagyok gerincre műtve és csavarozva, lemezelve meg nagyon sok műtétem volt már eddig, és hát mindig erőt meg mindent, felépülést megkaptam az Úrtól. És köszönöm továbbra is, hogy egyengeti utamat, és hogy a családot, hogy eggyé legyünk, és szeretetben, békében és egyetértésben legyen a család.

És köszönöm, Uram, Neked!

Mindenkinek nagy kegyelmet és szeretetet, békét.

Jelen lévő testvérek:

Köszönjük szépen.

Egy asszonytestvér:

Én szeretném megköszönni az én Drága Jézusomnak és a Szűzanyámnak, hogy mindig velem vannak, és a testvéreimnek, akik kiimádkozták itt fönt a Golgota-keresztnél: másodszor voltam itt, és megértették, hogy utcára kerülök. És imádkoztak, és egy napon belül lakást kaptam, otthonom lett. És ezt köszönöm az én Jó Istenemnek, hogy meghallgatott engem.

Köszönöm szépen!

Paulenka Sándorné Marika:

Uram, Jézusom, azért szeretnék szólni, hogy mindig eszembe jut, amikor Antal atya tanított bennünket, hogy örüljünk. És sokszor megtapasztalom otthon, az életben, amikor el vagyok keseredve vagy valamilyen szomorúság ér, betegség a családban, mindig eszembe jut, hogy Antal atya mit mondott, hogy: örüljünk. Mert az Úr Jézus akkor tud bennünket megérinteni, hogy ha örömben vagyunk; mert hogyha szomorúak vagyunk, félelemben vagyunk vagy aggódunk, akkor az Úr Jézus nem tud úgy megérinteni, hogy az Ő szeretetével átöleljen és segíteni tudjon nekünk, hogy észrevegyük azt a kegyelmet, amit Ő nekünk tud nyújtani.

Én nagyon köszönöm, hogy ide kerültem Sükösdre, nagyon sok kegyelmet kaptam, úgy a lányom gyógyulása, mint a saját gyógyulásomban.

Továbbra is kérem az Úr Jézust, hogy itt lehessünk örömben. Nagyon tudok örülni a testvéreimnek és annak, hogy én itt lehetek, meg hogy itt is maradtam.

Köszönöm szépen.

Jézus Urunk:

Így a mai nap ez a pár testvér szólt a zarándokok közül, pedig többen is szólhattak volna, hisz többen kaptak sok kegyelmet, megtapasztalást a meghívásukban, vagy hogy ki miért és hogyan jött el erre a helyre. De hát, ha ma csak ennyi testvér szeretett szólni, akkor ezt elfogadjuk, hisz tudjuk, a bűnbánat-időben is, és minden Golgota jelenlétében kiválasztjuk a testvéreket, akik a tanúságtételben szólnak felétek és hozzátok, és elmondják, hogy valójában ők miért is jöttek erre a helyre, mi indíttatta őket, hogyan érezték szívükben a meghívást, és a meghívásban hogyan próbálnak engedelmeskedni, hogy a kegyelem reájuk áradjon, és működhessen rajtuk és bennük. És így a bűnbánat-idő és a Golgota-idő alatt többen és többen szóltatok már, most e esztendőben is a jelenben és az elmúlt időben is, hisz most már ez elég régóta van jelen köztetek és bennetek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nemcsak a pásztortestvért hívom és várom a tanúságtételben, hanem hívom és várom a zarándoktestvéreket is: kiválasztok hol e helyről, hol pedig a kápolnában a szentmise alatt ki hol foglalt helyet, és a szerint szólt a megtapasztalásában, a felismerésében és az elfogadásában.

És tudjuk, hogy vannak olyan testvérek is, akik már többször és többször szólaltak fel. Ilyenkor van, aki méltatlankodik, hogy: „Az nem létezik, hogy ismét ugyanez a testvér szól, ismét ugyanez a testvér szól!”. Eltelik egy bizonyos idő, és ismét a testvér szól. Már ő is úgy szólt, hogy:

– Hát én, Uram, nem is tudom, hogy már mit kellene mondani.

Itt majd hívni fogom az Íródeákot, hogy ő itt majd segít nektek ebben az ő saját szavának gondolataival, hogy megválaszoljon arra, amit Én most elmondok nektek. Én, Jézus Krisztus Uratok, mikor kiválasztom például – így szoktam mondani – Mária keze irányában a második padban, vagy a harmadik padban, vagy az első padban az első személy, vagy a második, vagy a harmadik, vagy itt szólok, hogy a széken foglal helyet, vagy a padon foglal helyet, vagy az oszlop mögött, ismerős számotokra ez a kiválasztás. És mikor látjátok, hogy egymás után már egy testvér többször és többször fel van szólítva – most nem azt mondom, közvetlen egymás után, eltelik közte egy kis idő, és megint. S akkor a méltatlankodás megjelenik rajtatok és bennetek, hogy: „Miért ez?!”

Én, Jézus Krisztus Uratok akkor azért szólítom őt föl, mert nem arról beszélt, amit Én kértem tőle, és nem azt adta át, amit el kellett volna mondania. S Én ilyenkor várom.

S emlékezzetek, az elmúlt esztendőben meg azelőtt, az Íródeákot is egymás után többször szólítottam. Ő sem értette már, miért.

Mária:

Én nem szóltam neki, én csak felajánlottam és imádkoztam: „Uram, Jézusom, ha ismételten felkéred, add meg szívébe és a lelkébe, mit vársz tőle, és mondja el.”

Jézus Urunk:

És mikor elmondotta, azóta most nem volt felszólítva.

Tehát ő mondja el számotokra ezt a megtapasztalási élményt.

Kádár Györgyné Anna:

Igen, Uram, Jézusom. Ez akkor történt, amikor kiválasztasz három tanítványt, és egyik alkalommal egy picikét úgy éreztem, hogy: „Hű, de jó annak a testvérnek, akinek a vállára teszed a kezét, és hogy – úgy mondom – a szemébe nézel, hogy alszik, és hogy miért alszik, és miért nem tud imádkozni.” És pont a Gyuri, a férjem mellett ültem, de előbb nem szoktam ülni, csak ide-oda üldögéltem, és egyszer csak ott kötöttem ki mellette, és kiválasztottál, hogy szóljak, és teljesen – úgy mondom – sokkot kaptam, hogy most mit is mondjak, mert nem ez, nem ezt éreztem, hogy most arról kéne beszélni, hogy én mit éreztem ez miatt. És utána a következő alkalommal ismételten fölszólítottál, és akkor értettem meg valójában, hogy azt kéne elmondanom, hogy ez mekkora nagy ajándék, amikor kiállhatunk, mikor fölszólítasz, mikor érezhetünk, mikor kézzel foghatóan tapasztalhatjuk, és így én is, hogy valójában nem a Marika rakta a kezét a vállamra, és nem a Marika nézett rám, hanem Te, Uram, Jézusom. És akkor úgy ebből az erőből hogyan tudok élni az előttem levő héten, hisz Te tudod, hogy néha-néha igencsak a padlóra kerülök, és mégis hogy tudok fölkapaszkodni.

Köszönöm szépen, Uram, hogy ezt elmondhattam, ha erre gondoltál.

Jézus Urunk:

Igen, mert ez az, amiről beszélek nektek, mikor meghívlak benneteket a tanúságtételben, majdnem mondhatom, hogy minden alkalommal, de ha nem is, akkor egyszer, ha nem, a következőben biztos, hogy mondom: a tanúságtételben a megtapasztalásod e helyről – nem, nem tudom Én, hol jártál te, és te ott mit láttál, és azt itt elmondani.

Én, Jézus Krisztus Uratok itt választottalak ki, itt kértelek fel a tanúságtételre. Akkor próbálj erről a helyről beszélni, ennek a megtapasztalását, ennek a kegyelmét. Hisz most hogy mondta az Íródeák? Hogy ide-oda üldögéltem.

A Sáfár testvér is egyszer itt ült, egyszer ott ült, egyszer ott maradt egész hátul, ahogy bejövünk az ajtón, és mindjárt ott. És elindult a fájdalom, szenvedés Golgota alatt, hogy kimegyünk, úgy-e, a Gecsemáni kertbe a tanítványaimmal, és imára buzdítom őket, hogy imádkozzanak és virrasszanak Velem és Értem, hogy a félelem erőt ne vegyen rajtuk és Rajtam a félelemmel együtt. S akkor kiválasztom a tanítványokat, s akkor is így elindultam. Erre mit gondolt – csak gondolta! – Sáfár testvér? Így fölnézett, lehajtotta a fejét: „Uram, olyan messze vagy hozzám, mint Makó Jeruzsálemhez!”

Erre gondolt. Senkinek semmit nem szólt. Így maradt. Egyszer azt mondja, csak azt vette észre, hogy a vállát valaki megfogta:

– De ez nem te voltál! – így mondja. – Itt valaki más.

És akkor értette meg, hogy az Úr Jézus hogyan választja ki a tanítványokat – a jelképes tanítványokat, ezt mindig elmondottam, a jelképes tanítványokat! – a felismerés elfogadásában.

És akkor valóban lehet érezni, hogy van olyan, hogy talán szorosabban kell fognia az első kiválasztás részében. Amikor már másodszor tér vissza a tanítványaihoz, és akiket ismételve alva talál, hogy is mondja? Szinte ilyen melegen, simogatja őket, érzik a meleg kegyelmet, a szeretetet, a nyugvást, s akkor azt mondja:

– Aludjatok csak, ha fáradtak vagytok, hisz hamarosan úgy is mennie kell az Emberfiának, és ti is felkeltek, és követtek.

És ezt több testvértől szerettem volna hallani, hogy elmondjátok a különbséget a kettő között, hogy hogyan érint meg ez a kegyelem és ez a szeretet, hogyan tudsz különbséget tenni, hogy: „Igen, Uram, most kiválasztottál, szinte mondhatom azt, hogy erősen, hogy most én a jelképes tanítványod legyek. Imára kulcsolom kezem, és imádkozom. De megjelenik az álom, és elalszom. És ismét megjelensz, és akkor már szinte, mondhatni azt, szinte mintha ringatózva, lágyan megsimogatsz, átölelsz melegségeddel, és másképp élem meg ennek a jelenlétét.”

Úgy-e, testvérek, a bűnbánat-időben ezt többen megéltétek, s mégsem mertetek szólni róla?

Van-e még olyan testvér, aki el meri mondani, hogy ő hogy élte meg, aki kiválasztott lett a jelképes tanítványok közül?

Egy asszonytestvér:

Amikor az Úr kiválasztott tanítványnak, én otthon arra gondoltam, csak, hát úgy gondoltam, hát ez nem, hát szégyellem ezt, mondjuk így.

Annyira szeretem én az Úr Jézust, s akkor így gondoltam, hogy hát adna nekem valami olyant, nem tudom, nem. De nem, nem kérek én jelet, mert akkor azt hiszi, hogy hát nem hiszek, nem bízom Benne.

Na, lényeg az, hogy jött az Úr Jézus, és kiválasztott, és olyan erővel megfogta a vállamat, hogy most már tudtam: Ő az Úr Jézus – Marika így nem fogja meg.

És boldog voltam.

Ennyi.

Csomor Lajos:

És mi volt a második?

Az asszonytestvér:

A második… Ugyanakkor…

Csomor Lajos:

Ugyanakkor, amikor visszajött, akkor mi történt?

Az asszonytestvér:

Jaj! Jaj, értem, persze, persze, Ő ezt kéri, az Úr.

Csomor Lajos:

Mert akkor már nem szorított.

Az asszonytestvér:

Az Úr ezt kéri, persze!

Hát akkor már, én akkor elfogadtam, hogy Ő kiválasztott, és hogy valóban, akkor tényleg már csak egyszer szorított meg nagyon, így, jó erősen, és hát akkor már másodszor, akkor már nem úgy.

S gondoltam is magamban, hogy hát nem tudom, hogy miért így, hogy nem tudom, hogy miért, de hát az elég volt ám, mert azért egy csomó ideig még éreztem, hogy…

Egy csomó ideig éreztem, hogy fájt. Fájt.

Jézus Urunk:

A kereszthordozást is lehet érezni, mikor valakinek a lábát eltaláljuk a lépésben. Arról is lehetne beszélni, ki néha hogyan élte meg, mert volt, aki azt hitte, hogy eltörik a lába, és az nem igaz, hogy ezt az Úr Jézus akarja. Úgy-e?

Hogyan éltétek meg az ilyent is?

Lehet erről is beszélni, akik itt elöl foglaltak helyet, és átélték, hogy valaki, kirakva, vagy ha nem is rakta annyira ki, de a kiválasztott testvér a kereszthordozásával egy kissé, ahogy ti szoktátok mondani, megtaposta a lábát.

Lehet róla beszélni, aki megélte.

Reile Józsefné, Pacsirta:

Meg is csavarta az Úr Jézus a lábát az én lábamon egyszer, olyan erősen, és ki akartam húzni a lábamat az Úr Jézus lába alól, hát nem tudtam, és szó szerint így csinált, megtekerte az Ő lábát, és nem tudtam elvenni. De annyira fájt! De utána nem fájt, csak akkor éreztem.

Köszönöm szépen, Uram!

Minka testvér:

Egy alkalommal ott ültem elöl, oldalt, és az Úr Jézus megközelített kereszthordozáskor, s rálépett a lábamra, de olyan erősen, hogy ha nem tudom azt, hogy az Úr Jézus, biztos, hogy elkiáltom magam a fájdalomtól. De ez nem volt elég, hogy egyszer, hanem jött, és pumpálta szinte lábamat, taposta, taposta, taposta. Nagyon fájt.

De nagyon tűrtem, mert tudtam, Uram, Jézusom, ez Te vagy.

És hálás voltam, és köszöntem, hogy így megfigyelt és megtisztelt.

De az egyik ujjam viszont véraláfutásos lett, mert annyira megtaposott az Úr Jézus.

Soha nem fogom elfelejteni.

Köszönöm szépen!

Jézus Urunk:

S ez a megtapasztalásban, úgy-e, az, hogy Mária testvér oda megy a lábbal, mert ő nem biztos, hogy ilyent éreztek.

Ez a megtapasztalás a kereszthordozásában, hogy milyen a kereszt súlya. Mert úgy-e, a bástyák elmondották, hogy milyen nehéz, elmondották, mikor már bent visznek a helyemre, a kettő között is van különbség, de mégis nehéz. És lehet érezni, hogy milyen a súly a Kereszt hordozásában, amikor valamelyik testvérnek a lábára rálépek. Érezni a súlyt.

De a súlyban mégis azt mondom számotokra, hogy ez a szenvedés, amire azt mondjátok, hogy óriási, ez a szenvedés, amire azt mondottátok a bűnbánat-időben, hogy „nem igaz, hogy ezt lehet fokozni”. És minden pénteken fokozva volt számotokra a megtapasztalásában.

Mégis, Én így mondom számotokra: ez csak egy parányi abból a szenvedésből, amelyet Én végigjártam a megváltásért és a kegyelemért. Mert ez által tudtam számotokra elhozni mindazt, ami által most egyek vagyunk e örömben.

Mert ha ez a Keresztút a Golgotában ne lett volna, akkor ma hogy’ szólnék felétek, hogyan éreznétek a szeretet kegyelmét, hogyan lehettek ennek tanúi, és hogyan ismeritek fel mindazt, amit megtapasztalhattok?

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok sokszor és sokszor megadom számotokra, hogy meg lehet tapasztalni mindazt, aminek részeseivé váltok, mert nemcsak nézitek és nemcsak szembe álltok vele, hanem meg lehet tapasztalni a kiválasztásban, vagy – ahogy mondta a testvér – a lábtaposásban. De van olyan is, aki addig-addig helyezkedik, míg kiszámolja magának, „talán most én leszek a meghívott a kiválasztásban”, és mikor belenyugodunk és megmaradunk egy helyen, és nem változtatunk, akkor vesznek észre, és akkor választanak ki, hogy te is szólj a tanúságtételben, testvérem. Mert nem mindig azt kell, hogy „most itt ülök, ott ülök, amoda ülök, hátra ülök, megpróbálom kiszámolni, hogy múltkor innen hívott ki, hát akkor most oda ülök, mert most biztos onnan fog lenni”.

Ez nem így működik.

A kegyelem nem így van jelen rajtatok és bennetek.

És Én látom, testvéreim, a ti szíveteket, hogy kinek van szüksége szólni a megtapasztalás szeretetében, hisz fontos, hogy érezd és értékeld a kegyelmeket.

Hisz vannak itt olyan testvérek, akik ma nagyon-nagyon hallgattak, nem mertek semmit szólni, pedig ők is annyi sokféle ajándékot és kegyelmet kaptak, de most még úgy könyvelik el, hogy: „Ez a sajátom, ezzel élek. Majd, ha már betelek vele, talán megadom másnak is, megosztom velük.”

Nem baj, csak örüljön, és ha majd betelik vele szíve és a lelke, és érzi, hogy most már kiadhassa, akkor megadja másik testvéreknek is, hogy „igen, van ilyen kegyelem a szeretet jelenlétében, mert boldog vagyok, hogy én itt lehetek, boldog vagyok, hogy kiválasztott lehetek, boldog vagyok, hogy tanúságtételt tehetek”.

Hisz íme, itt van köztetek testvéretek, aki, úgy-e, ritkán jön el közétek, de azért, mert mikor a pásztorotok itt van, akkor ő állt helyt otthon. De amikor itt van köztetek, akkor őt is eltölti az öröm szeretete, és örömmel jön, mert „én is ide tartozom, én is ennek a Közösségnek a tagja vagyok, és ehhez a Közösséghez tudok szólni”. És ez a testvér örömmel szólt felétek és hozzátok azon a bizonyos nagy napon98, amikor vártátok.

Én most kérem, hogy ismét szóljon egy pár szót a testvérekhez, ha eljöttél, hogy megtapasztald az örömet is. Hisz tudod, voltál már örömben is többször és többször. De örülünk, hogy elfogadtad a Közösséget a felkérésben.

A megszólított testvér:

Igen, megtapasztalni itten az Istennek a jelenlétét, az egy óriási, nagy dolog. Sokan nem is tudják az Istennek a jelenlétét megtapasztalni. Ez a kegyelem által, a természetfölötti, amit az Isten adott az ember számára, annak alapján tudja megállapítani a szenvedést s a boldogságot. És a szenvedés által kapunk Istentől boldogságot. Aztán, mikor szenvedünk, nemcsak a bűneinkért szenvedünk, hanem kapunk Tőle egy lelki erősséget, biztonságot. Ezért kell tudatos kereszténynek lenni, tudatosan élni a vallást, és a szerint gyakorolni, persze nem könnyű, az ember téved, de vissza kell jönni. És mindig kérni kell a Szentlelket. A Szentlélek, az a Harmadik Isteni Személy, inspirálja az embert, hogy cselekedjen jól, és hagyja abba a bűnös dolgokat. Tehát járatosnak lenni a vallási dolgokban. Óriási.

És kérni kell naponta, amikor fölkelünk reggel, hogy ma mit szeretnénk megcsinálni, hogyan, mit terveztünk, az Istentől kérni a kegyelmet. Az sokat tesz.

Vagy van, mikor pillanatok alatt: „Jaj, mit is kell csinálnom? Jaj, igen. Ezt kérem, Uram.” És megadja.

Tehát meg kell tapasztalni.

És áldozat-meghozatal nélkül nem tudjuk az Istennek a jelenlétét, az Istennek a jóságát megérezni.

Isten mindig adott, a világban választott ki személyeket, akin keresztül szólt, Ószövetségben is, Újszövetségben is, nézzük meg, és mennyire az embert felemelte lelkileg. Azt mondja: Isten nélkül nem tehetünk semmit.

Az egyik pap mondta, hogy ő majd mit, hogy, mint csinál. Nem azt mondja: Jézus teszi velünk. Mindig a Jézus.

S az első az ima, amely által az emberi lélek át tud alakulni. Megadta az Isten az első parancsnak, a Tízparancsolatban, az imát. És ha betartanák az emberek a Tízparancsolatot, tudnák, a világban nagy boldogság lenne.

A börtönök nyitva volnának, nem volna annyi nagy rossz, ami van a világban, annyi szerencsétlenség, halálesetek. És még több ember el tudna férni a Földön, nem amennyi most van, még több a kegyelem által.

És Istentől nekünk kérni kell. Mi itt vagyunk, és sokat kell kérni. És lesz részünk a boldogságban.

Nagyon fontos.

Mi is emberek vagyunk, nem tudunk fölmenni magas szintre, de azért igyekezni kell, és akkor az Isten megadja, és látni fogjuk.

És a vallási dologban tájékozódni, azért kell a kicsi gyermekeket nevelni az Isten-hitre, mit fogadott ő el, és ő is lássa a tapasztalat alapján, és így tud haladni előre. Mert akkor az ember élete értékes. Isten meghívta az embert munkatársainak, s akarja az embert fölemelni lelkileg. És azt fogadjuk el, és törekedjünk. Mert ha törekszik az ember, az már egy pozitív dolog, és jobban ki tud bontakozódni. De ha még kap hozzá, az még nagyobb.

Én, amikor a Szentföldön jártam először – hát egyszer voltam még –, sokat magyaráztuk, hogy a Föltámadásnál a két tanítvány megy, szomorú, csatlakozik hozzájuk egy fehér ruhás férfi, nem ismerik föl. És amikor oda érnek Emmauszba, el akar menni: „Ne menj el! Gyere mihozzánk, majd elmész holnap.”

S amikor Egyiptom felé mentünk be, akkor láttam, hogy mennyi homoksivatag van, s ahogy közelebb értünk Zsidóországhoz, mennél több oázis volt, tehát a fák és a víz.

S miért mondta azt, hogy, a két tanítvány: „Ne menj el! Maradj itt. Majd holnap menj el.”

S akkor értettem meg, mikor ottan jártam Emmauszban, abban a templomban, azon helyen, ahol megtörtént ez az eset. Az olyan élmény volt számomra, hogy az valami!

Tehát Isten-i élmények szükségesek. Az Isten mindig ad. Csak eljut-e hozzánk?

De sokan mondták az ima által a jócselekedetek is, csak csinálni kell a jócselekedeteket, semmi több, aztán menni fog, menni fog. És hogy azt gyakorolják, ezért kell az, hogy jót tenni, ne a rosszat. S lelkileg erősnek lenni, az megint egy másik, nagyon nehéz, nem könnyű. Míg élünk a Földön, addig igyekezni kell, akár fiatalok vagyunk, akár idősebbek vagyunk: mit tudok én megtenni, mekkora az adósságom, és én tegyem, a többi az Úrnak a dolga.

És Isten jelenlétében lenni, Jézussal, Máriával, a szentekkel. Nagyon sokat tesz, nagyon sokat tesz.

Máriát is.

Sokat megértem, mert zarándokoltam sok felé. Vagy eljöttem ide, itt is sokat kaptam lelkileg, biztosan. De amikor én megyek zarándokútra vagy jövök ide, már előre készülök lelkileg, már előre. Ez fontos. Legalább egy-egy mondatban naponta mind közelebb hozzám. Ha nem sikerült eljönnöm: Miért? Nem probléma, de majd kapok.

Vagy lélekben itt lenni. Nem bírtam eljönni valamiért, de lélekben itt lenni. És akkor részesülök abból az áldásból. Úgy-e?

Emlékezzenek vissza, lehet, hogy a… Voltak nagyszüleik, s mikor haza jöttek a templomból, akkor azt mondták: Részesítse az Isten azokat is, akik nem voltak a templomban, a szentmise-áldozatból.

Egy szentmisén, ha részt vesz, többet ér, mintha 300 napig éjjel-nappal imádkozna, olyan nagy.

Persze nem tudjuk megérteni a szentmisét, de elmegyek: kaptam Istentől, más vagyok.

Más az, aki eljár a templomba, és más az, aki nem jár a templomba. Tudja?

S a gyermekek élménnyel jönnek haza a templomból, vagy aki eljön a templomba a szentmisére. Közre kell működni a szentmisén, nem hallgatni kell, hanem részt venni: hogy tudok benne, a szentmisén, részt venni, úgy kapok lelkierőt, lelki táplálékot, és akkor tudok cselekedni.

S az Isten sok mindent meg tud mutatni. Rengeteg csoda történik, rengeteg, én már kitapasztaltam: kisebb-nagyobb csodák történnek velünk, csak föl kell rá figyelni, csak föl kell rá figyelni. Én már régóta figyelem, úgy-e, tanultam hittant, meg lelki életet próbáltam élni, ifjúsági, meg azelőtt is, gyermekkorban is, még, úgy-e, még tanítottak bennünket, hogy bizony, bizony, bizony, közre kell működni, hogyan működök közre.

S a szentmise a legtöbbet tesz, a szentségek, a szentségek és a Szentírás. Ezt mondta az Iván is Medjugorje-ben, a Szentírás, a szentségekre való fölkészülés lelkileg. Ez biztos. És a Szentírás.

Jó. Köszönöm.

Jézus Urunk:

Hisz ma a szentmisét adtam Én is számotokra, számotokra, hogy hogyan érezzük, és hogyan éljük át, s hogyan érezzük a titkát, varázsát, amibe bele tudom élni magamat én is. És fontos ezt felismerni úgy, amikor más mondja el számotokra, hogy milyen nagy kincse és ajándéka van neki, ha tudok benne hinni, és ha el tudom fogadni, és az elfogadás által tudom érvényesítni nemcsak magammal és magamban, hanem másokkal is eggyé tudok válni, és belevinni ehhez a kegyelemhez és ehhez a szeretethez.

Fontos, hogy hogyan élem a mindennapjainkat, mert a mindennapok, azok ajándékok. A mindennap-életet megélheted, kegyelmeket kaphatsz, tanulhatsz, érezheted, hogyan működik rajtad és benned, de figyelni kell, hogyan ismered fel, és hogyan tudsz te élő lélekkel és jelenléteddel belekapcsolódni a mindennapi élet ajándékába, amely nap mint nap megjelenik számotokra. Mert ha megjelenik, akkor a kegyelem ajándékot tud nyújtani a felismerés által. S akkor tudod, hogy kinek a testvére és kinek a gyermeke vagy. Hát akkor boldogan mondhatod: „A Mennyei Atya gyermeke vagyok és Jó Jézus Krisztus Urunk testvére, és az Édesanya gyermeke, akik nap mint nap jelen vannak a mindennapi életemben, és ebből az életből merítem az erőmet, s ezzel az erővel tudok menni és haladni a mindennapokban. És a kegyelem így jön el felénk és hozzánk, és ölel át a meghívások által.”

Így a tanítások a megemlékezésében ma lehet, hogy nagyobb szerepet adtak és nyújtottak számotokra, mint most kimondottan, hogy hogyan és miképpen történt meg talán egy zarándoklat, vagy egy tanúságtétel, vagy egy megtapasztalás a jelenlétben, amelynek részeseivé váltatok. De Én tudom mondani számotokra, hogy a mai nap ajándéka is öröm, és erre az örömre építettem fel a mai megemlékezést, hisz még ebben az örömben élünk, hogy boldogan mondjuk, hogy: „Feltámadt Krisztus e napon. Örüljünk és vigadjunk, hogy mi ebben tudunk hinni, és a hit szeretete vezet bennünket, és megadja azokat a kegyelmeket e hit szeretete által, amire szükségünk van a megemlékezésben is, mert figyeltünk egymásra, figyeltünk testvéreinkre, figyeltünk a jelenlévőkre, megemlékeztünk azokról, akik már nincsenek közöttünk, vagy ma nincsenek közöttünk, hogy érezzék, hogy egyek vagyunk továbbra is az egységben. És ez az egység kössön össze bennünket, és segítsen, hogy ez által tudjunk haladni e meghívásban és e küldetésben.”

Hisz a meghívást és a küldetést, ha kell, minden nap megadom szívetekhez és lelketekhez, csak nektek kell felismerni, nektek kell elfogadni, és nektek kell eggyé válni.

Én, Jézus Krisztus Uratok senkire sem erőltetek rá semmit, Én szeretetből szólok hozzátok, és ezzel a szeretettel adom meg a meghívást, és ezzel a szeretettel várom, hogy ismét egyek legyünk, s egyek maradjunk e egységben. És akkor tudunk örömmel végignézni a testvéreken a felebaráti szeretet által, és akkor tudjuk azt, hogy ez a mai ünnep ezt hozta el számotokra.

Lehet, hogy mást vártok és vártatok, hisz vannak mindig ebből a hosszú időből, amit még ki lehetett volna emelni, el lehetett volna hozni hozzátok és felétek, ahogy némelyek ezt megtapasztalták, ahogy ezt átélték, ahogy részeseivé váltak, de a huszonnégy esztendőt az évben nem tudom nektek ma mind megadni. Ma próbáltam nektek Én, Jézus Krisztus Uratok – hogy mondja kiválasztott testvér a fájdalom, szenvedés Golgotáján a felajánlás végén?

– Uram, Jézusom, a megtisztelő bizalommal hozzám forduló testvéreim kérését próbáltam összeszedni, mint egy szép virágcsokrot, a felajánló kérésben és a mérhetetlen hálában Eléd helyezni.

Ma Én, Jézus Krisztus uratok próbáltam így összeszedni e emléket az emlékezésben, hogy átnyújtsam számotokra, hogy részeseivé váljatok, és örüljetek neki, hogy ma ezeket adtam nektek. Hisz mind nem lehet megadni, mert a mindből sok lenne. Volt benne, úgy-e, öröm, volt benne átélés, volt benne egy kis fájdalom megtapasztalása, voltak tanúságtételek, voltak, akik a saját maguk megélését, kegyelmét és ajándékát adták át, és voltak, akik a beállásról is mutattak számotokra, hogy hogyan is történt.

És ma nem mondottam el, hogy a gyógyító kenetben, mikor már nem így adtam oda testvéreknek, hanem így imádkoztunk, akkor féltek, hogy „mi nem részesülünk belőle, csak, akik ott vannak előtte”, holott mutattam számotokra, hogy ha jelen van a kegyelem, és így próbálom felétek árasztani, és lehet érezni a melegség szeretetét, érezni, hogy hogyan árad feléd és hozzád, és hogyan próbál megerősíteni e kegyelemben.

Fontos, hogy ezeket tudjátok felismerni, elfogadni, és örülni, hogy ennek ti is részesei voltatok.

Most már úgy lehet mondani: voltatok. De azért megmaradt bennetek, nem felejtettétek el, és nem taszítottátok el magatoktól. Mert az egy szép emlék, az emlékben egy öröm, és az öröm, amely átölel, amely mosolyt fakaszt arcotokra, szívetekbe, s akkor szeretettel tudtok egymásra tekinteni.

És így a mai nap részesültetek az imában, részesültetek az áldásban, az Élő Evangélium áldása áradt reátok, töltötte el szíveteket és lelketeket, hogy öleljen át, melegítsen, és adja meg továbbra is a meghívást, és a meghívás küldetésében tudjunk haladni rajta. S akkor örömmel és boldogan élünk e mai nap ünnep-ajándékából, amelyek ma megelevenedtek előttetek, rajtatok és bennetek, mert a kegyelem szeretete a mai napban így jött el felétek és hozzátok, és ölelt át.

S ennek reményében most szeretettel és örömmel énekelve e ünnep ajándékában, hogy évfordulóra jöttünk.

Jelen lévő testvérek:

Évforduló Ünnepére99

Ide jöttünk e szent helyre,

Amit az Úr megáldott,

Fényével elárasztott.

Kápolnát is azért kérte,

Alvó embert felébressze.

Szeretetnek szaván szólt,

Figyeljetek nagyon jól!

Ismerjed fel Istenedet,

Aki vezet benneteket!

Kápolna is felépült.

Aki eljön, üdvözül.

Tekintsél fel oltárára:

Jézus vár Jó Szűzanyával.

Hódolj tiszta szíveddel,

Áldjad igaz lelkeddel!

A gonoszság nagy a Földön,

Megtéveszti a jó lelket.

Közel van a tisztulás,

Figyeljed Urunk Szavát!

Szeretetedet növeljed,

Irigységedet fékezzed,

Bánjad meg a bűnödet –

Felkarol Ő tégedet.

Amit Atyám eltervezett,

Ellene semmit nem tehetsz.

Borulj le Lába elé,

Adjál hálát mindenért!

Az Oltári Nagy Szentségben

Imádunk és áldunk Téged!

Láthatatlan Fényeddel

Erősíts fel bennünket! Ámen.

Jézus Urunk:

Részesülve e csodálatos énekkel az évforduló ünnepében, így a mai nap, mivel részesültetek az áldásban, így az ünnep vége felé járva az emlékekben, az átélésben és a megtapasztalásban. Nézem szíveiteket, és majd testvérem fogja még jobban figyelni, hogy mit lát rajtatok, hogy öröm és szeretet övezi át arcotokat, vagy éppen szomorúság és bánat? Hisz az ajándék eljött hozzátok a megemlékezésben, megérintette minden testvérem szívét, aki megnyitotta, és aki befogadta e kegyelmet, és ez a kegyelem átölelte, megerősödve, hogy ismételten felkészülni egy újabb esztendőre, amely ismét megkezdi működését. Hogy hogyan és miképpen veszel rajta részt, az mind rajtatok múlik.

Én, Jézus Krisztus Uratok továbbra is megadom a meghívást, megérintem szíveteket és lelketeket. Kiválasztott testvérem is megadja felétek és hozzátok kérését, hogy:

– Jöjjetek, testvéreim, szükségem van reátok, hisz ma örömünnepben vagyunk. De, úgy-e, hamarosan itt lesz ismét a fájdalom, szenvedés Golgotája. És hogy érezzem jelenléteteket, érezzem azt a segítséget, s azt a kegyelmet, amivel ti megerősítitek szívemet, és így az igenben úgy tudok elindulni, ahogy ezt Jó Jézus Krisztus Urunk várja tőlem. De ehhez szükség van a ti segítségetekre.

Én megköszönöm minden testvéremnek, aki elfogadta a felkérést, s aki elfogadta a meghívást, és a felkérés meghívásában a szerint cselekedett. Hisz tudom, vannak testvérek, akik nem mindig tudnak eljönni, hisz más a feladatuk, de azt mondják, „lélekben veletek vagyunk, lélekben elkísérünk, és ott vagyunk”.

Ez mind szép és jó, de kell, akik azért itt is vannak, mert Mária testvéretek azok által kapja az erőt és a kegyelmet a felkészülésben.

És így, ha ő is felétek fordul, és kéri, hogy jöjjetek, hallgassátok meg az ő kérését is.

Lovró József bástyatestvér:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Urunk:

Uram, Jézus, köszöntünk most Téged…100

Jelen lévő testvérek:

Szeretetből fakadt ez az ének.

Tengernyi sok bűnnel megbántottunk,

Bocsásd meg, hogy olyan rosszak voltunk.

Szeretetünk, ha Egekig érne,

Jézus Szíve boldogságban élne.

Testvéreim, szeressük hát egymást,

Ne okozzunk Jézusnak csalódást.

Uram, Jézus, azért imádkozunk,

Bűneinktől szabadítsd meg múltunk.

Szeretetünk legyen határtalan,

Így kívánja Jézus, az Ártatlan.

Örömünk csak akkor lehet teljes,

Ha szívünk tiszta, igaz és türelmes,

Megbocsátás lakozik közöttünk –

Tanításhoz csak így készülhetünk.

Uram, Jézus, szívünket kitárjuk,

Fohászkodunk, segíts eggyé válnunk.

Ne engedd, hogy szanaszét széledjünk,

Tartsd meg a mi kicsi Közösségünk!

Megbocsájtás, szeretet és béke –

Fogadjuk meg, Jézusunk ezt kérte.

Így éljünk majd nagy-nagy boldogságban,

S egykor Jézus drága otthonában.

//: Glória szálljon a Mennybe fel,

Jöjjön a Földre a béke

És az emberi szívbe a jóakarat.

Ámen. Ámen. ://

Dicsőség és hála, Uram, Neked!

Dicsőség és hála, Uram, Neked!

Dicsőség és hála, Uram, Neked!

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete

2017. április 2. Itthon a kegyelem órájában Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Higgyetek üzeneteimben! Csak annyi történhet meg, amennyit megengedek. Én a szívek és vesék vizsgálója vagyok. Egyházamat most forgatják ki sarkaiból azért, mert ők nem képviselik azokat az értékeket, amelyeket Egyházamra bíztam. Nem kell nekik az erkölcs, a tisztaság, a becsület, a tisztesség és legfőképpen a szeretet és az életszentség. Ők a sátán eszközei, akik zűrzavart teremtenek, amerre csak járnak-kelnek. Falakat húznak ember és ember közé, hogy megosszák őket. Így könnyebben elbuktatják, mert ahol összefogás és szeretet van, ott több az erő, és nehezebb elveszejteni.

 

Drága gyermekeim! Én, Aki a szíveket és a veséket vizsgálom, belelátok gondolataikba, és tudom, mit terveznek. Meg fogják fosztani híveimet a legnagyobb erőforrástól: Tőlem, Aki a Legméltóságosabb Oltáriszentségben jelen vagyok. Utána a papság következik. Papjaimat nem fogják fölszentelni. Érvénytelenné teszik az egyházi rend szentségét, pontosan úgy, mint a protestánsoknál, ahol nem szentség a pappá szentelés, sem a házasság. Nincs bérmálás, gyónás, Oltáriszentség és betegek szent kenete. Egyedül a keresztséget hagyták meg. Ha viszont papjaimat nem szentelik föl, akkor nem is mutathatnak be Szentmisét. Ez a céljuk. Ha már eltörölték az Oltáriszentséget, ne legyenek papok, akik lehívják a Szentlelket, hogy átváltoztassa a kenyeret és bort az Én Testemmé és Véremmé. Ezért, drága gyermekeim, mindent, ami a szentségekkel összefügg, tehát a papszentelést is, csak a rejtekben, titokban lehet majd megtenni, mivel a hivatalos egyház mindezeket el fogja törölni. Csak imitálni fogják a szentelést, ami nem szentség többé. Az engedelmességet, amit az eretnek felsőbbségnek tesznek, a világvallásra fogják letetetni. Mivel ez nem szentelés és nem szentség, így érvénytelen. Ezért ugyanúgy, mint a Szentmisét, az igazi pappá szentelést is csak a rejtekben lehet majd lebonyolítani. A sátán teljesen felrúgja Egyházam törvényeit. Ez a végső csapás Egyházamra, mivel a sátán száz évet kért Egyházam megsemmisítésére. De amint már mondtam nektek, a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Jóllehet, az eretnekek, akik a hivatalos egyházban működnek, csak a hamisságot, és a hazugságot fogják hirdetni. A rejtekben levő Egyházam lesz az, amire érvényesek szavaim: a pokol kapui nem vesznek erőt rajta azért, mert ők hűek maradnak tanításomhoz. Hűségesen megtartják törvényeimet, és az Én szavaimat elismételve mutatják be a Legszentebb Áldozatot, a Szentmisét. Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre. Ezért csak oda menjetek, ahol ezeket a szavakat halljátok.

 

Drága gyermekeim, készüljetek föl, mert beteljesülnek szavaim. A még szentelés előtt álló kispapjaim nagyon gondolják meg, hogy kinek tesznek hűségesküt. Jobb, ha nem „szentelik” őket az eretnek egyházba, mert ténykedéseikben ezzel korlátozzák őket: vagyis nem mutathatnak be Szentmisét. Mindezeket azért mondtam el nektek, hogy ne lepődjetek meg, ha ezzel a változással találkoztok. Mindenre jó előre fölkészítettelek benneteket. Szavaim igazak és ámenek és beteljesülnek a maguk idejében. Megáldalak titeket Szívem túláradó szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Ef 5, 6-7: „Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait. Tehát ne vállaljatok velük közösséget.” Mt 26, 56: „…beteljesedjenek a próféták írásai” 75: „Jézus szava” Tit 3, 9: „Kerüld az oktalan vitát…” 11: „…az ilyen ember megromlott, bűnben él és saját magát ítéli el”

2017. április 3. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Eljön az óra, amikor meg kell vallanotok Engem. Most választom szét az igazakat a képmutatóktól. Azért beszélek erről ismétlődően nektek, mert nyomatékosítani akarom bennetek ennek a páratlanul fontos, jelentőségteljes történelmi korszaknak a lényegét: hová fajult az emberiség Isten nélkül. Amikor egy ember önmagát akarja megvalósítani, akkor mindig a sátán elképzeléseit teljesíti. Amikor átadja életét Istennek, akkor Isten lehajol hozzá és szentté formálja. Ti is, drága kicsinyeim, amikor azt imádkozzátok a Miatyánkban, hogy „Legyen meg a Te akaratod”, ezt kéritek Tőlem, mert mi más lenne az Én akaratom, mint az, hogy szentek legyetek, mint ahogy Én magam is Szent vagyok, mert csak így vagytok méltóak Hozzám, és csak így tudtok feljönni Hozzám a Mennybe.

 

Drága kicsinyeim! Ti ne akarjatok szentek lenni, mert nem tudjátok hogyan kell. Ti csak kövessetek Engem az erények megvalósításában, az önmegtagadásban és a kereszthordozásban. Adjátok át az életeteket Nekem, és akkor majd Én szentekké formállak titeket. Erre áldalak meg benneteket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Zsid 6, 5: „Isten tanítása” 1Pét 1, 16: „Szentek legyetek, amint én is szent vagyok.”

 

 

2017. április 4. Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Az óra itt van. Hamarosan rejtekbe kényszerültök. Készüljetek! Mindazt, aki megvall Engem, üldözni fognak. Egyházam kettészakad. Lesz egy hivatalos Egyház, ahol Én nem leszek többé. És lesz egy földalatti Egyház, ahol a rejtekben Engem imádtok a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Engem, Akit keresztre feszítettek a ti üdvösségetekért. Titeket is üldözni fognak Értem. Nagyon sok vértanúm lesz. Erre készüljetek. Már most így imádkozzatok: „Jézusom, elfogadom a halált értem átszegzett Kezedből úgy, ahogy azt nekem szántad, és az idejét akkor, amikor Te akarod.” Ha teljes szívetekből elmondjátok ezt az imát, nagy békét adok a lelketekbe. A szíveteket megtöltöm Irántam való szeretettel. Vértanúságotok könnyű lesz és édes, mert a szeretet szárnyain vágyódtok Hozzám, üdvözítő Királyotokhoz. Én pedig teljesítem vágyatokat. Halálotok pillanata égi születésnapotok lesz. Letörlök szemetekről minden könnyet. Örökké ujjongó örömmel fogtok dicsőíteni és imádni Engem. Vég nélkül hálát adtok hatalmas művemért és mindazért a kegyelmemért, amely által üdvözítelek benneteket. Ezt lássátok! A jövőre, örök boldogságotokra szegezzétek tekinteteket! Ne az ideig való szenvedést tekintsétek! Az hamar elmúlik, de érte járó jutalmam örökké tart.

 

 

 

Drága gyermekeim! Az óra eljött. Készüljetek fel mindarra, amit előre megmondtam nektek! Higgyetek Bennem! Szavaim igazak és ámenek, beteljesülnek a maguk idejében. Megáldalak benneteket Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”


 

2017. április 5. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Ne az ideig valókkal foglalkozzatok, eszmékkel, tanításokkal, felfogásokkal, kultúrákkal, tárgyakkal. Ezek mind elmúlnak, megsemmisülnek, nyomtalanul eltűnnek. Ti csak csüngjetek az Én szerelmes Szent Szívemen, mint a szerelmesek arájuk szeretetén, mert Én vagyok a ti imádott isteni Jegyesetek, Aki örökké együtt maradok veletek. Velem töltekeztek, Velem egyesültök minden Szentáldozásban, minden Szentmisében, imában és szeretet-megnyilvánulásban. Én örökkön-örökké egy vagyok veletek, elválaszthatatlanul. Legyetek hűségesek Hozzám mindhalálig, szeressetek Engem lángolóan, és így mutassatok példát embertársaitoknak, mert a leghitelesebb tanítás a példamutatás.

 

Drága gyermekeim! Az égen már gyülekeznek a sötét viharfelhők. Hamarosan olyan dolgoknak lesztek tanúi, amilyen még nem volt Egyházam történetében. De ne botránkozzatok meg rajta, mert ami a Szentírásban meg van írva, annak be kell teljesednie. Ti csak tartsatok ki mindhalálig! Ne foglalkozzatok az eretnektanításokkal! Hagyjátok figyelmen kívül, mintha nem is létezne! Ti csak szüntelen legyetek elmerülve Bennem, Engem imádjatok, szeressetek, szolgáljatok, és teljes szívetekből vágyakozzatok Hozzám, Szent Színem látására. A lelkekért pedig imádkozzatok, hogy megkapják a tisztánlátás kegyelmét, hogy a jó oldalra álljanak, ha majd megítélem őket, az áldottak közé tudjam sorolni.”

Legyetek igaz, hű katolikusok életetek végéig! A protestánsok ingoványos talajon járnak. Hiányzanak náluk a szentségek, ezért a sátán erőteljesebben tudja támadni őket. Felszentelt katolikus papjaimat, Pongrácz Istvánt, Grodecz Menyhértet és Kőrösi Márkot megölték hitük miatt. Ők a kassai vértanúk.

 


Eleve elrendelés nem létezik, mert Isten, amikor megteremtette az embert, szabad akarattal és értelemmel ruházta fel. Ez akkora méltóság, hogy még a sátán sem veheti el. Illetve megkísérli, de Én mindig megadom a menekülés útját a kísértésekből. Ha nem így volna, nem létezne pokol és tisztítótűz, hanem csak Mennyország, mert Én üdvözíteni akarok minden embert. Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen. Sajnos az ember szabad akarata húzza keresztül Isten rá vonatkozó örök, szent tervét. Emiatt hiúsítják meg magukban kegyelmemet, ezért pokolba hullnak, jobb esetben pedig a tisztítótűz fenekére. Az Egyház-szakadás az ördög műve azért, hogy legyengítse az embereket, megfossza Tőlem, a Védőpajzstól, Aki az Oltáriszentségben valósággal jelen vagyok. Miután megfosztotta, könnyűszerrel leteperi és kárhozatba dönti.

 

Kicsi gyermekeim! Határolódjatok el minden leszakadt tagtól! Maradjatok meg az Általam alapított katolikus=egyetemes Egyházban, amelyet drága Szent, értetek kiontott Véremmel és kereszthalálommal pecsételtem meg. Erre áldalak meg titeket, Szívem túláradó végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Kol 4, 2. 5. 6: „Legyetek kitartók és éberek az imában meg a hálaadásban. A kívülállókkal való érintkezésben legyetek okosak. Beszédetek legyen mindig szíves, sóval ízes, akkor majd helyesen meg tudtok felelni mindenkinek 12: „Teljesen és tökéletesen megvalósítsátok Isten akaratát.”

 

Mk 12, 29: „Jézus válaszolt” Tit 3, 10: „A tévtanítót… kerüld”

 

 

2017. április 13. Nagycsütörtökön Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Nagycsütörtök van, elfogatásom éjszakája. Júdás, egy a tizenkettő közül, elárult Engem azért, mert nem teljesítettem elvárásait. Ma is sokan elhagynak, mert nem azt kapják Tőlem, amit elvárnak, vagy amit kérnek. Pedig ha azt kapnák, még többen elkárhoznának. Aki igazán szeret Engem, az Rám hagyatkozik. Elfogadja a kereszteket, és a próbatételeket. Szívesen osztozik sorsomban, mert örül annak, hogy a Jelenlétemben lehet. Nem ragaszkodik saját akaratához, hanem az Enyémhez szabja azt. Velem együtt ismételgeti minden szorongatott helyzetben: „Atyám! Ne az Én akaratom legyen, hanem a Tiéd!” Az ilyen lélek nem csalódik Bennem. Kisdedként simul ölelő karomba, és szeretettől lángoló Szívemre hajtja a fejét, mint Szent János apostol az utolsó vacsorán. Az ilyen lélek osztozik szenvedésemben, ahogy János is keresztem alatt állt. Az ilyen ember megtapasztalja a legnagyobbat: az Én békémet és derűmet, amit azoknak ígértem, akik követnek Engem.

 

 

 

Gyermekeim! Soha ne zúgolódjatok! Osztozzatok sorsomban! A Mennybe vezető út, a keresztút, az Én követésem. Más út nincs. Ezért nagy bizalommal és erős hittel adjátok át az életeteket Nekem, és hagyatkozzatok Rám mindig! Bennem soha nem fogtok csalódni. Az életeteket elszáll, mint a gondolat. Utatok végén Én várlak benneteket, hogy keblemre öleljelek, és bevigyelek az Atyai Házba. De csak azokat tudom, akik Istent szeretik. Ha Isten van az első helyen az életetekben, akkor könnyű az önmegtagadás. Alázatosan engedelmeskedtek törvényeinek, és ha teljesen átadjátok magatokat Nekem, Én szenteket formálok belőletek. Júdás, aki ellenállt akaratomnak, a kárhozat fia lett. Ne kövessétek példáját! Olvassátok az Evangéliumot, és váltsátok tettekre! Akkor az életszentség útjára léptek, ami az örök boldogságba visz. Erre áldalak meg titeket, édes kicsi gyermekeim, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 


 

2017. április 14. Nagypénteken Szentségimádáson az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Nagypéntek van. Kínszenvedésem és keresztre feszítésem napja. Mindezeket azért szenvedtem el, hogy megszerezzem a ti üdvösségeteket. Hatalmas árat fizettem megváltásotokért. Mielőtt vétkeznétek, és ezzel könnyelműen eltékozolnátok lelketek üdvösségét, nézzetek fel Rám, a keresztre! Ne tegyétek hiábavalóvá magatokban kínszenvedésemet és halálomat! Nem vagytok a magatokéi, hanem az Enyéim. Jobban szeretlek titeket, mint ti magatokat. Minden kegyelmet megadok, ami az üdvösségetekre válik. Jóllehet, ez legtöbbször nem egyezik meg azzal, amit kértek. De nem az a fontos, hogy itt a Földön, e rövid életetek alatt milyen életet éltek, hanem egyedül csak az, hogy innen hova mentek. Ez utóbbi ugyanis örökké tart. Ezért, kicsinyeim, fogadjátok el a kereszteket, amelyekkel megajándékozlak benneteket, mert csak a kereszt visz az üdvösségre. Engem, a Földön, a kereszten találtok meg. Ha Velem akartok egyesülni, akkor fel kell jönnötök Hozzám a Golgotára, a keresztre. Oly édességes a Velem való együttlét, hogy örülni fogtok társaságomnak, még a szenvedések közepette is, és nem vágyakoztok sehova. Mindig csak Velem együtt akartok maradni.

 

 

 

Gyermekeim! Tekintsetek a vértanúkra, akik megízlelték szeretetemet, és inkább áldozatul adták életüket Értem, minthogy megtagadtak volna. Hamarosan a ti számotokra is megnyílik a lehetőség, hogy döntsetek: Mellettem, vagy Ellenem. Emlékeztetlek benneteket az Evangélium szavaira, amelyben ezt mondtam: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül.” Ha a Földön osztoztok sorsomban, megaláztatásomban és szenvedéseimben is, akkor a Mennyben részesültök dicsőségemben. De ha hűtlenül elhagynátok és megtagadnátok, akkor Én is megtagadnálak titeket Atyám és szent angyalai előtt. Ez pedig azt jelentené, hogy sohasem látnátok meg dicsőségemet. Imádkozom értetek Atyámhoz, hogy befogadjátok kegyelmét, és erővel eltelve hősök legyetek, akik még a vértanúságtól sem rettennek vissza. Hűségesek maradjatok Hozzám mindhalálig. Erre áldalak meg titeket gyermekeim az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 


 

 

 

2017. április 19. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Ítélet alatt áll most a világ. Keresztre feszítésem újra meg újra megismétlődik. Sokan hátat fordítanak Nekem. Leköpdösnek, megostoroznak és megölnek Engem a lelkükben. Ez akkor történik, amikor erőszakkal elhallgattatják lelkiismeretük szavát, ami a jóra inti őket. Helyette a rosszat választják, és vétkeznek. Közben nem fogják fel, hogy ezzel magukat juttatják az örök kárhozatra. Az ilyen emberek miatt kerül ítélet alá a világ. A bűn már annyira elhatalmasodott, hogy büntetésért kiált.

 

 

 

Kicsi gyermekeim! Ti, akik hűségesen megtartjátok törvényeimet, és szüntelenül imádkoztok, ti tartjátok fenn ezt a bűneiben sínylődő világot. Ti vagytok a világ világossága, akik az Én fényemet hordozzátok, melyet rajtatok keresztül árasztok szét a világban.

 

 

 

Drága gyermekeim! Ti soha ne hallgassatok el! Hirdessétek Evangéliumomat, akár alkalmas, akár nem! Életpéldátokkal, szavaitokkal és cselekedeteitekkel. Így még sok lelket ragadtok ki a sátán markából. Folytassátok ezt életetek végéig, amíg még időt adok rá! Megáldalak titeket, Szívem végtelen szeretetével, megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

 

Szentírási megerősítés: Máté 27, 50: „Jézus…felkiáltott, és kilehelte lelkét.”

 


 

2017. április 20. Szentségimádáson Jézus: „Drága gyermekeim! Készüljetek! Hamarosan meg kell vallanotok Engem. Ne féljetek! Olyan ékesszólást adok nektek, hogy nem tudnak ellene mondani. Maga a Szentlélek fog beszélni általatok.

 

 

 

Kicsinyeim! Az ég és a föld elmúlnak, de az Én igéim soha el nem múlnak. Mint ahogy az égből jövő eső megtermékenyíti a földet, úgy Szent Igém is elvégzi a lelkekben, amiért küldetett. Sok lélek fog megtérni Szent Evangéliumom által. Ne féljetek, amikor üldözésről fogtok hallani! Az Írásnak be kell teljesülni. Örüljetek, amikor mindezek bekövetkeznek, mert sok vértanúm látja meg dicsőséges Arcomat. Visszajövetelem pedig egyre közeledik, amikor szám leheletével elsöpröm a gonoszt, és letörlök szemetekről minden könnyet. A Mennyben annak fogtok örülni, hogy hűségesek voltatok Hozzám mindhalálig.

 

 

 

Kicsinyeim! Hagyatkozzatok Rám teljesen! Engedjétek, hogy szenteket formáljak belőletek! Ti magatok nem tudtok azzá lenni, de Én Mindenható vagyok.

 

 

 

Drága gyermekeim! Az óra itt van. Már benne éltek az időben, amikor beteljesülnek a Szentírás szavai. Éljetek szüntelen készenlétben! A napot és az órát nem ismeritek, de a jeleket látjátok. Várjátok kitörő örömmel dicsőséges visszajövetelemet! Akkor Magamhoz emellek benneteket Atyám Házába, ahol vég nélkül fogtok dicsőíteni és magasztalni Engem. Örökké hálát fogtok adni megváltásomért. Erre áldalak meg benneteket, Szívem mindeneket felülmúló, csodálatos szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”


 

2017. április 23. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Ezt üzenem X-nek: Drága kislányom! Nagyon – nagyon szeretlek téged. Szívem eleped a lelkedért! Szeress Engem még lángolóbban! Vágyakozz Szent Színem látására! Vágyad megdicsőít Engem.

 

Gyermekem! Hamarosan megállsz Szent Színem előtt. Ne félj! Elkerülöd az ítéletet, mivel minden szentgyónásban megítéled magadat, töredelmesen megbánod és megvallod bűneidet, amelyeket eltörlök, sőt el is felejtek örökre. Lelkedet érted kiontott Szent Véremmel mosom hónál tisztábbra, napnál ragyogóbbra minden szentgyónásban.

 

Kislányom! Készülj! Hamarosan kiragadlak ebből a világból. Soha nem látott csodálatos, gyönyörű országba vezetlek. Atyám Házában helyet készítettem neked. Örülj és ujjongj, mert neved fel van írva az Élet Könyvében. Szent angyalaim kísérnek fel az örök hazába. Örökre egyesülve leszel Velem, Megváltó Isteneddel lélekben, úgy, ahogy ez földi testedben lehetetlen lenne, mert belehalnál a boldogságba. Amíg még itt élsz, adj hálát szüntelen megváltásom hatalmas művéért! Törekedj arra, hogy imáiddal, és áldozataid, szenvedéseid felajánlásával, amelyeket az Én kínszenvedéseimmel és kereszthalálommal egyesítesz, még sok lelket ments meg az örök életre! Táplálkozz gyakran Velem, Aki az Oltáriszentségben valóságosan jelen vagyok! Amikor a szívedbe fogadsz, teremts csöndet a lelkedben! Egyedül Nekem hódolj és Engem imádj! Ne legyenek más gondolataid! Megsemmisülve adj hálát Nekem azért, hogy köztetek maradtam, és megalapítottam a legméltóságosabb Oltáriszentséget. Gondolj arra, hogy ez mibe került Nekem. Szent kereszthalálomat vételeztem előre az Utolsó Vacsorán. A világ végezetéig szenvedek a szentségtörések és a meggyalázások miatt, amit Szentségi Jelenlétem ellen elkövetnek. Forró szereteteddel engesztelj Engem a sok közömbösség és bűn miatt!


Gyermekem! Kiválasztottalak Magamnak. Minden nap mondd el a Te Deumot ezért! Életed legfőbb célja a lélekmentés legyen! Akkor munkatársam leszel, mint apostolaim. Országomban mellettük foglalsz majd helyet. Gondolj Rám szüntelen! Amikor a rózsafüzért imádkozod, merülj el szent titkaimban! Többet ér Előttem egy szeretettel teli fohász, mint bármennyi gépies ima. Hozz Elém mindenkit, akit csak ismersz! Esdj le számukra kegyelmeket! Én Mindenható vagyok, és minden emberi elképzelést felülmúlóan gazdag. Én Magam vagyok a ti Örök Életetek. Számomra nincs lehetetlen. Bármennyi lelket is kérsz, megadom neked. Az az Én boldogságom, ha mindenki üdvözül. Sajnos a szabad akarat miatt, amit Én messzemenően tiszteletben tartok, sokan elkárhoznak. Pedig Én ezt mondtam: „Azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.” Atyám házában sok hely van, de csak azoknak készült, akik Istent szeretik. Készülj! Hamarosan fölemellek az örök dicsőségbe, és Magam mellé ültetlek. Imádj Engem szüntelen, és adj hálát jóért és rosszért egyaránt! A környezetedhez légy türelmesebb! Mindent és mindenkit fogadj el úgy, ahogy van. Minden mögött Én állok. Mindenből jót hozok ki. Mindent a ti üdvösségetekre fordítok. Azért, akitől szenvedsz, ajánld föl mindazt a szenvedést, amit okozott neked, az Én kínszenvedéseim és kereszthalálom örök érdemeivel egyesítve, annak a személynek az üdvösségéért, aki ezt okozta. Akkor a sátán el fogja őt hagyni. Az Én békémet adom neked. Megáldalak téged, szeretteidet és útjaidat Szívem minden emberi értelmet maghaladó, csodálatos szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

Szentírási megerősítés: Apcsel 15,35: „…hirdették az Úr szavát.”

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján, akik meghallottátok szívetekben hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

Köszöntöm mindazokat a mai napon, akik lélekben kísértek el benneteket e fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Hisz már közelebb vagyunk a bűnbánat-időben haladva előre a fő ünnephez, és így ma a tanítás már egészen közel jár ahhoz az időhöz, amikor szinte Mária felkészít temetésem napjára, hisz úgy kell elfogadni e tanítás mondanivalóját, hogy felkészített a temetésem napjára. Hisz a múlt héten még a bűnök súlyát a bűn megszabadulásától, feloldozástól készítettelek fel benneteket, és ma már pedig arról szól a tanítás, hogy eljött az ünnep.1

Hisz hogyan is kezdődik?

Hat nappal a zsidók kovásztalan kenyér ünnepe előtt elmentem Betániába a testvérekhez, ahol feltámasztottam halottaiból Lázárt. S ez a hír gyorsan elterjedt, hogy milyen csoda, amit művelt a Názáreti. És ez a csoda megtapasztalása és látása alapján egyre többen és többen hinni kezdtek Bennem.

De ez a hit hogyan is van jelen?

Hisz a bűnbánat-időben már az elején a hit tanítását adtam számotokra, hogy: „Hogy’ tudok hinni Benned, Uram, Jézusom, és a hit által követni?”

És a mai tanítás is szintén egy kicsit a hitet tükrözi számotokra, hogy a hit szeretete hogyan van jelen, és hogyan működik rajtatok és bennetek. Mert itt a zsidók és a főpapok a csoda miatt hittek. De nem kimondottan a csoda miatt kellett volna hinniük, hanem mindabban, amit már a tanítás által is adtam számukra. De a tanítás felett elsiklottak, és ők csak a csodára figyeltek – a csoda, amely a feltámasztást adta számukra a megtapasztalás jelenlétében.

De ennek a mondanivalónak nem kimondottan ez volt csak a jelenléte és jelentősége, hanem ez a tanítás azzal folytatódott, hogy jelen van Márta, aki felszolgál, jelen van Lázár, aki helyet foglal a Mesterrel és tanítványai körében, és jelen van Mária, aki pedig vesz egy font illatos nárduszolajat, amellyel megkeni az ő Mesterének lábát, és hajával megtöröli. És az illat betölti, mint például e helységet, erősen lehetett érezni az illatot.

És sokan nem ennek az illatnak örültek, sokan nem azt figyelték, hogy mit cselekszik ez az asszony, hanem többekben az elevenedett fel bennük, és közülük is egy tanítványban, aki azt mondotta, hogy:

– Miért kellett – szinte nem úgy mondta, de ez az értelme –, miért kellett pocsékolni ezt az illatos olajat?! Miért nem adtuk el 300 dinárért? – Milyen sokat ért ez a megnevezés a dinárban. – És ezt szét tudtuk volna osztani a szegények között.

De ezt nem azért tette, mert neki figyelme és odaadása lett volna a szegények felé, hanem azért, hogy elvett az adományokból, amelyben ő volt a pénztáros, és valahogy, gondolta, hogy visszahelyezi.

És ekkor a Mester reá szólt, úgy-e, a tanításban:

– Hagyd őt békén, hisz temetésem napjára készíti.

Hisz Mária így mutatta meg az ő Mesterének azt a szeretetet, amelyben ő részesült. A megbocsájtás és a kegyelem ajándéka révén valahogy ezt ki kell fejezni, s ezt a kifejezést ő úgy adta meg, hogy vette e font illatos olajat, amellyel megkente Mesterének lábát. Ő ekkor még nem kimondottan a temetésre gondolt, ő csak az ő szeretetét akarta volna, tükrözve, átadni a Mester számára. A Mester már tovább ment, és azt mondotta:

– Hagyd őt békén, hisz temetésemre készítette el.

Mindezt, amelynek részeseivé váltunk, fel kell ismerni, hogy valójában hogyan és miképpen alakítsuk ki a mindennapi életünket, mert ezt a tanítást ma szinte három részre lehet bontani: az első rész az, hogy meglátogattam a testvéreket, és közülük is azt, akinek, akit feltámasztottam a halálból; a második része pedig az, hogy a testvér, aki megvette az olajat, hogy megkenhesse a Mester lábát; a harmadik pedig az a része, amikor a tanítvány, aki ezt nem jó szemmel vette, s azt javasolta, hogy miért nem adtuk el, és segítettünk volna a szegényeken.

De ha tovább megyek, akkor mondhatom, hogy van még egy része, és ennek a része pedig azt tükrözi számotokra, hogy szegények mindig lesznek veletek, de Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, Én nem leszek mindig veletek.

Itt még nem értették, hogy hamarosan eljön az idő, és Neki mennie kell. El kell hagynia e Földet, meg kell halnia, hogy majd feltámadhasson, mert az Élet erősebb lesz a halálnál.

De ezt mind-mind meg kell élni, végig kell menni rajta, és érezni e kegyelem ajándékának működését e szeretetben. És hogyha ezeket felismerjük és elfogadjuk, akkor mi is a tanítások részeit ugyanebben a formájában el tudjuk fogadni, és mi olyan testvérekké válunk, akik ismerjük a Mestert, akik elfogadjuk a Mester tanítását e bűnbánat-időben, és akik azt mondjuk – úgy-e –, hogy mi nem akarunk olyanokká válni, akik nem jól sáfárkodnak a földi életükben, hanem inkább a cselekedetekben bíznak, még akkor is, hogyha ezek a cselekedetek nem az igaz szeretetében van jelen. Mert ha sáfárkodok, és helyesen döntök, és helyesen sáfárkodok, akkor nem azt a szót illetik reád, hogy talán te is lopós voltál, mert az adományokból el-elvettél, és utána csak arra figyeltél, hogyan is lehetne ezt visszaadni, még mielőtt észrevennék. De hogy én visszategyem? Hát az nem érte el az ő szívét és a lelkét, őbenne az volt, hogy máshonnan: „Hát, ha ma megjelenik ez az illatos olaj, hát akkor ezt kellett volna eladni jó pénzért, és akkor adhattunk volna…” – mert ő akkor sem a szegényeknek adta volna, hanem visszatette volna az adományok közé, ahonnan elvett.

És valóban, ennyi esztendő után, amelyben most ti a jelenben éltek, ti is megtapasztalhatjátok, hogy szegények a mai nap is vannak köztetek, de Én, Jézus Krisztus Uratok szintén jelen vagyok, és veletek lehetek, és élhetek bennetek, de most annyi a különbség a két tanításnak a mondanivalója között, ami akkor szólt tanítványaimhoz, és most, a jelenben, hogy ott azt mondottam: „Temetésemre készíti elő. Mert szegények lesznek mindig veletek, de Én nem leszek mindig veletek.” Most azt mondom: Már itt vagyok veletek, ha megnyissátok szíveteket, be tudtok fogadni, és már együtt élhetünk és haladhatunk a mindennapi élet meghívott-útpályán. Hisz ez az útpálya köt össze benneteket a szeretet által. És a szeretetet, ha elfogadom szívembe és a lelkembe, és megpróbálok a szerint élni és cselekedni, és ezt a szeretetet árasztani önmagamból felebarátaim és testvéreim felé, és érezni, hogy hogyan van jelen és működik, és a működés által hogyan tartozunk egymáshoz, szinte a láncban, mint mikor összefonódtok a szívből jövő, őszinte imákkal. Mert tudjátok, érzitek, hogy az imának ereje van; tudjátok, érzitek, hogy az ima meghallgatásra talált; tudjátok, érzitek, hogy az ima összeköt bennünket, egymáshoz a szeretet jelenlétében, és tudunk figyelni egymásra a mindennapi életben.

És hogyha ezek már így működnek rajtatok és bennetek, akkor el tudjátok fogadni e tanítás mondanivalóját, s akkor ti nemcsak akkor hisztek Bennem, ha csodát láttok, hanem akkor is, amikor a tanítás megjelenik itt előttetek, és „a tanítást elfogadom, s a tanítás szerint élek a mindennapi életemben, hogy a kegyelem áradjon reánk, működjön rajtunk és bennünk, és megadhassa mindazt, amire szükség van, és amire vágyakozunk”.

És hogyha ezeket, e bűnbánat-idő tanításait, ami szépen egymásra épült, mert, úgy-e, a tanítás, amit már azt mondjátok néha, hogy „már oly régen volt az első Golgota, már talán nem is emlékszek, mi volt” – kimentem a pusztába, és a kísértő megjelent. A kísértő, az mindig figyel, rátok is, hogy mikor jelenhet meg mellettetek, mikor adhat számotokra a kísértő egy olyan gondolatot, egy szavat, amit, ha nem vagy éber, és nem figyelsz, szinte elfogadod, s megpróbálsz, lehet, hogy a szerint cselekedni. De ha rádöbbensz, hogy: „Nem ez az én utam! Én nem a kísértővel akarok élni, cselekedni és haladni a mindennapokban! Én elhagyom ezt a kísértőt, és megmaradok Jézus Krisztus Urunk mellett, az Ő tanításában, az Ő szeretetében és az Ő kegyelmében, mert Ő ezt árassza mindazoknak és mindazok felé, akik felkészülünk, akik megnyissuk szívünket, hogy be tudjuk fogadni.”, érezni és értékelni, hogy a kegyelem ajándéka hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek.

„S akkor mink is nem úgy éljük életünket a mindennapokban, hogy hallom ezt az Evangélium tanítását, de nem értem a tanítás mondanivalóját, mert hisz azzal kezdődik, hogy hat nappal húsvét előtt – vagyis, hogy érthetőbb legyen: a kovásztalan kenyér ünnepe előtt – Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítványaimmal bevonulok Jeruzsálembe, a városba, hogy ott legyek az ünnepen, mert az Írás a jövendölésében ezt adta, hogy Nekem részt kell vennem ezen az ünnepen, hogy ennek az ünnepnek részesévé válhassak, s ez által ti is a küldetés követésében, a megtapasztalásában. És akkor a tanítás megadja számotokra azt a kegyelmet, ami által összeköt benneteket, mint ahogy meghívlak benneteket a mindennapi imához, hogy alakítsatok ki egy élő, őszinte Rózsafüzér-imaláncot, mert ti vagytok az élő szemek az összekötöttségben, akik egymás kezét, ha megfogjuk, akkor egymáshoz tartozunk, és egymás felé tudunk figyelni, és a figyelemmel tudunk egymásnak segítséget nyújtani a mindennapi élet jelenlétének elfogadásában, a kegyelem szeretetében. S akkor mi boldogan mondhassuk azt: „Uram, valóban, szegények lesznek állandóan velünk, de mi azt akarjuk, hogy Te is mindig itt legyél velünk, szívünkben, lelkünkben érezzük jelenléted szeretetét, a meleg kegyelmet, amelyet árasztasz mindazoknak, akik hiszünk és bízunk Benned, és követünk Téged a mindennapokban e kegyelem szeretete révén.”

Ennek reményében áradjon reátok a mai nap tanítás áldása, amely meghív benneteket e ünnephez, és e ünnepen legyetek örömmel és szeretettel, és fogadjátok el szívetekhez és a lelketekhez e bűnbánat szenvedésének jelenlétében azt a Mestert, aki értetek vállalja a kereszthordozást és a kereszthalált, hogy ez által megválthasson, és halála által bennetek életre kelhessen, és működhessen rajtatok, bennetek, és ez által vezessen a mindennapokban.

Ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme töltse be szíveteket, lelketeket, melegítsen fel, kössön össze benneteket a meghívás küldetéséhez a felismerésben, és tartozzatok együtt, egymáshoz élő Rózsafüzér-ima révén az imalánccal. S akkor érzitek, hogyan van jelen a szeretet kegyelme. S akkor értitek meg igazából e bűnbánatnak ezt a mondatát, ami elkísért benneteket hétről hétre, hogy Én szeretetből vállaltam mindezt, és szeretetből mondhatom azt, hogy: Halálom által életre kelek bennetek ebben a világban, hogy tartozzatok Hozzám, fogadjatok el, és kövessetek a mindennapi élet-útpályán a meghívásban.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

IMG_8869 jav

Az üres sír

Mária1:

Itt a hajnal fénylő illata. A követ elgördítik. Az angyal reá ül, és a Sír nyitottá válik, hisz fel kell támadnia, amit sokan nem értettek, ezért kijön e sziklasírból, mert Testét nem fedi sír. A fénylő hajnal és illata, amely új életet adott, hisz halálod által életre keltetted e világot. E világ, amely most új életbe öltözve megkezdi működését; de nem működését – uralmát és kormányzását.

Az élet erősebb lett a halálnál.

Az angyalok énekelnek, fújják a harsonákat, mert új hajnal, fénylő napra virradtunk.2

Feltámadt az Úr, amint megmondotta. Örüljetek és vigadjatok mindnyájan, mert hatalma, uralmának kormányzása mindörökkön él!

Íme, a Sírhely3, amely már Testét nem fedi, hisz az Élet erősebb lett a halálnál, hisz elmondotta: „Fel kell támadnom harmadnapra.” És ez most végbement e illatos hajnalában. És a Test új erőre éledt, és az új erőből az angyal megnyitotta Számára a Sír ajtaját, és kijött a Sírból, mert az Élet erősebb a halálnál.

S ezért örvendjünk és vigadjunk, mert amit mondott és tanított, most e hajnallal végbement. Végbe, mert megmutatta, hogy a dicsőség hatalma, uralkodásának vagy kormányzásának eljött az ideje, amely már most és mindörökké megmarad.

Feltámadt e halálból, mert az Élet erősebb lett a halálnál, és új idő kezdődik e hajnal illatával.4

Jézus Urunk:

Íme, ismét itt vagyunk e helyen – a hely, amely már ismerős minden ember és testvér számára, akik jelen vannak és jelen voltak, hisz e helyen a szenvedés átélésének lehettünk tanúi. De ez a szenvedés nem büntetés, nem parancs; az ember mulandó életéhez a szenvedés, az a szeretet; és a szenvedés, amely megerősít és megtisztít a bensőben, ami nem látszik, de kívülre kivetítődik, és akkor egészen fehér, szép fényessé válhatunk, mert ez a szenvedés, ez jelen van az ember mivoltában. De a szenvedést, azt nem Atyám adja nektek. A szenvedés, az a szeretet jelszavával párosul minden gyermek- és minden testvérrel együtt, mert így tudunk megújulni, mint ez a hajnal illatának kezdetével az Élet. Nekünk is mindig meg kell újulnunk bensőnkben, lelkünkben, testünkben, hogy egészen mások lehessünk e megkezdett hajnal illatának életével. S akkor érezzük, hogy valóban szeretet a szenvedés.

Mert hogy’ is mondottam nektek már a tanítás által?

Hogyha a keresztre nézel, és jelen vagyok, ne a Kereszten Függő Embert figyeld, akit Jézusnak nevezünk, úgy-e, szeretettel, hanem azt, hogy ez mind a szeretetből elevenedett meg, és a szeretetből van jelen felétek. Mert ez által az Élet megerősödik, és nemcsak arra gondolsz, hogy a saját bűnök terhe, amely a szenvedést adja, hanem Isten szeretete, amely így erősít, és így ölel át benneteket.

„Örvendetes napunk támadt…”5

Mária:

Korán reggel az asszonyok kimentek a Sírhoz örömmel, de mikor oda értek, látták, hogy a Sír nyitott. Sietve oda érve, majdan remegve, félelmükkel elindultak, elhagyják a sírhelyet. De örömmel sietnek és futnak, hogy elvigyék a testvéreknek a hírt.

És ím, Jézus jön velük szembe, majdan köszönti őket:

– Üdv nektek!

E szavak hallatán felismerték Őt, Eléje siettek, leborultak, átkarolták Lábát. Erre azt mondja nekik:

– Ne féljetek! Keljetek föl, induljatok, vigyétek meg a jó hírt testvéreimnek, hogy induljanak Galileába, mert ott viszontláthatjuk egymást.

Ők e hír hallatán még nagyobb örömmel elindultak. De ahogy a város felé vették útjukat, már hallották, hogy a katonákból néhányan már jelen vannak a városban: elmentek a főpapokhoz, és elmesélték, hogy mi történt. Ekkor ők a vénekkel tanácsot tartottak, és a tanácsban megbeszélték:

– Sok pénzt adunk nekik, és azt mondják, hogy „amíg mi éjnek idején elaludtunk, eljöttek a tanítványai, és elvitték a Holttestet”.

Ki is jöttek, átadták a sok pénzt a katonáknak, és meghagyták nekik, hogyan cselekedjenek a történetben. Ők pedig elfogadták a pénzt, és kimentek, és mindenhol híresztelték, hogy:

– Éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek a tanítványai, és elvitték a Holttestet.

Ez a szóbeszéd még a mai nap is megvan a zsidók beszédeiben, jelenlétükben. Ők nem hitték el, amiről tanított, hogy az Emberfiát elítélik, megalázzák, arcul ütik és köpik, s majdan megölik, és az Emberfia harmadnapon fel fog támadni a halálból, mert az Élet erősebb lett a halálnál.6

Így, akik hittek Benne, azok pedig elfogadták azokat a híreket, amelyekkel az asszonyok érkeztek a városba, hogy: Nem fedi már sír Jézus Testét. Angyal ült a kövön. És Jézust látták, hallották, és átkarolták Lábát, mert feltámadt, mert az Élet erősebb lett a halálnál. Mert ez által váltotta meg mindazon testvéreit az emberiségben, akik hittek Benne, akik hisznek Benne, és akik felismerték és követik.

„Föltámadt Krisztus e napon, / Alleluja!…”7

Jézus Urunk:

Most pedig arra kérlek benneteket, fogjuk össze kezeinket szívünk szeretetével, a szívünk pedig legyen nyitott, legyen felkészült, hisz eljött a várva várt hajnal, amelyre már hét héten keresztül készülődtetek, és mindig azt mondottátok: „Majd csak eljön ez a csodálatos nap!”

Hát ez a csodálatos hajnal most jelen van számotokra, és részesüljetek e meleg kegyelemből a Szeretet-szív érintéséhez, ami által most felétek árad áldásom, szeretetem, örömöm, hogy ti is ujjongjatok és vigadjatok, és örüljetek e csodálatos napnak e hajnal kezdetében, amely most jelen van számotokra.

És az áldás átölel most, felmelegít, megerősít, és megadja számotokra e bűnbánat-időnek azt a gondolatát, amelyet adtam számotokra, hogy Nekem meg kellett halni, hogy feltámadhassak. S erre így szóltam felétek: Halálom által életre keltettem ezt a világot, mert a világ, amely jelen van, s amelyben éltek, az most ismét új életre indul e kezdettel, e hajnal fényének ragyogásával és illatával.

És most szívünk szeretetének nyitottságával, a melegség érintésével köszöntjük imával, ahogy mondani szoktátok, Jézus Krisztus Urunkat és Édesanyját, aki szintén végig jelen van Mellette, elkíséri fájdalmában, de jelen van az örömben is.

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól, mert Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség…

Amellyel most uralkodik.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Áradjon reátok e hajnal fényének ragyogásának Feltámadás-áldása. Öleljen át benneteket, melegítsen, erősítsen, óvjon és védjen, hogy ez által elindulhassatok e Feltámadás után e Új Élettel a mindennapokban, a felismerésben, a küldetésben és a követésben.

Dicsőség-ének.8

Mária:

Köszönöm, Uram, ezt a csodálatos hajnalt, hogy megadtad, megélhettem. Köszönöm!

Jézus Urunk:

Az ének elmarad?9

Mária:

Eljött e csodálatos hajnal!

Eljött e csodálatos hajnal.

Örüljetek és vigadjatok!

Jézus Urunk:

Íme, a Golgota, amely jelen van számotokra, s ez a Golgota azt adja vissza, hogy jelen van a szenvedés, ami által az Élet megtörte a halált. Hisz, ahogy mondottam, a Kereszt a Szeretet Keresztje legyen számotokra, mert az Atya, ahogy Engem szeretett, és mégis megadta, hogy elítéljenek és megalázzanak, és a Kereszten meghaljak – ez mind szeretetből történt, nem azért, hogy elhagyott, nem azért, hogy büntessen, s nem azért, hogy ezzel embereit a gyermekeiben félemlítse, hanem a szenvedés, amely megváltoztathat bennünket, nemcsak a külső részében, hanem a bensőnkben is, és a bensőnkben a szeretet gyökeret verhet. És ez a szeretet nagyra duzzadhat bennünk, s ez által átölelhessük, szinte mondhatjuk, a világot, amelyben élhetünk, és ami által kegyelmet kaphatunk.

Jelen van az Édesanya, aki pedig mindig Fia mellett van – elkísérte e fájdalom-úton is –, erősítette, óvta és védte, amennyire csak egy édesanya teheti.

A világban az édesanyák is így figyeljenek gyermekeikre, unokáikra. Örüljenek, akik örömet adhatnak. Mert egy édesanyának mindig öröm a gyermekáldás, de nem azért, hogy uralkodjon felettük, nem azért, hogy csak parancsoljon, nem azért, hogy oktassa – ezek is fontosak. De egy édesanyának legnagyobb anyai szívének szeretete, amelyet áraszthat a gyermekeinek, általa unokáinak, és így egy a család.

És az Édesanya, mikor Reá tekintetek, mindig ez jusson, így, elétek, hogy ez az Édesanya, amint igent mondott a felkérésre, még leányként, megváltozott az élete. De soha nem szállt szembe azzal, aki meghívta Őt erre az útra a küldetésében. Elfogadta.

Vegyünk Róla, Belőle példát.

Mária10:

Uram, nem látom, merre kell menni. Hol a fény?

Vissza.

Itt van a barlang, a kereszt. Akkor most fordulok, jó.11

Mária – éber állapotban:

Akkor jó reggelt mindenkinek!

Feltámadott az Úr, amint megmondotta!

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Nagyhét

 

2017. 04. 10.

Kedveseim! A Nagyhéten gondolkodjatok el cselekedeteiteken! Mennyire vagytok képesek elfogadni a mindennapi keresztjeiteket, azokat a megpróbáltatásaitokat, amelyeket Krisztusért viseltek el? Mennyire sikerül utánoznotok a szelíd és alázatos szívű Krisztust, aki elszenvedve viselte azt a keresztet, amelyet mi raktunk rá? Megbocsátó lelkülettel vagyunk egymás iránt, vagy neheztelünk azokra, akik rosszat tettek nekünk? Milyen lelkülettel bocsátunk meg embertársainknak, a szavak szintjén, vagy szívünk mélyén is? Mindig Jézus legyen a példaképünk!

2017. 04. 11.

Kedveseim! A Nagyhét minden áldozatát hozzátok meg. Jézus iránti szeretetből. Ne féljetek a nehézségektől, amelyekkel szembesültök minden nap. Inkább gondoljatok arra, Jézus milyen gyötrelmeken ment keresztül, azért, hogy megmentse az emberiséget. Amikor Jézus odaért keresztútján a siránkozó asszonyokhoz, nem véletlenül mondta nekik: „Ne miattam, hanem magatok és gyermekeitek miatt sírjatok”. Tudta, hogy visszatérő bűneink miatt számtalanszor elesünk. Ha nem kérjük Jézust, hogy emeljen fel Magához, és adja meg a gyónásban a megszentelő kegyelem ruháját, akkor elveszünk! Imádkozzunk magunkért és gyermekeinkért, hogy képesek legyünk Jézus mellett kitartani.

2017. 04. 12.

Kedveseim! Amikor saját megpróbáltatásaink miatt szenvedünk, akkor gondoljunk Jézus keresztútjára! Ő mindnyájunkért elviselte, elszenvedte, és felajánlotta életét a Mennyei Atyának. Legyünk végtelenül hálásak Neki, mert kereszthalála által megnyitotta nekünk a Mennyország ajtaját! Szeretetével elhozta nekünk az Atya végtelen irgalmát. Viseljünk el tehát mindent, ami nehezünkre esik! Türelemmel hordozzuk a mások által ránk ruházott kereszteket. Alázattal fogadjuk azokat a nehézségeket is, amelyekkel saját magunk korlátait cipeljük!

Nagycsütörtök, Gecemáni óra

 

Gyermekeim! Nagycsütörtök éjszakáján meghívlak benneteket, hogy virrasszatok Velem. Érezzétek át elhagyatottságomat, és vérrel verejtékezésem gyötrelmeit. Minden erőtökkel azon legyetek, hogy megvigasztaljatok Engem. Mert ma is elszenvedem misztikus módon ezeket a fájdalmakat. Kiáltsatok fel Atyámhoz, „ha lehetséges múljék el ez a kehely”, mert az emberek ma is ugyanazt teszik Velem, mint kétezer évvel ezelőtt. Irgalomért könyörögjetek, hogy bocsássa meg Atyám az égbekiáltó bűnöket. Virrasszatok, imádkozzatok, és böjtöljetek, hogy megállhassatok Igazságom napján. Most is gyengéden szeretlek titeket, mert arra vágyom, hogy mindnyájan elérkezzetek Hozzám. Maradjatok együtt, és szeressétek egymást, ahogy Én halálosan szerettelek benneteket! Maradjatok Velem, akkor nem kell félnetek semmitől, mert gondoskodom rólatok! Engedjétek, hogy vezesselek titeket, mert veletek járok mindenhol, ahol megfordultok! Bízzatok Bennem, és tartsatok ki Mellettem mindhalálig! Haláltusát vívó Jézus

2017. 04. 14. Nagypéntek

Kedveseim! Eljött az óra, hogy Jézus beteljesítse az Atya akaratát. Meghalt, elszenvedte a kereszthalált, hogy onnan forrásozzon a kegyelem. Szent Oldalából, melyet a katona lándzsája nyitott meg, vér és víz folyt ki. Jézus oldalából kifolyó víz mosson tisztára minket, hogy be tudjuk fogadni mindazt a kegyelmet, amelyet nekünk készített. Olyan mély átéléssel végezzük a keresztutat, mintha a magunkét járnánk végig. Jézus mindig mellettünk áll, amikor saját keresztutunkat járjuk, mert egyedül nem bírnánk azt elviselni. A mi bűneinkért szenvedte el a kereszt gyötrelmét, hogy utat mutasson nekünk az üdvösségre. Szeressük Jézusnak ezt a nagy tettét, amellyel előttünk járt, és ne féljünk a megpróbáltatásoktól sem.

2017. 04.15     Szűzanya   Nagyszombat

Gyermekeim! Fájdalmas Szűzanyaként jövök most hozzátok. Mély fádalommal éltem át Szent Fiam keresztről való levételét és gyorsan történő eltemetését. A szívemet valóban hét tőr járta át, ahogy Simeon megjövendölte nekem. Lelkem gyötrelmei felfoghatatlanok voltak. Egyedül Istenben találtam megnyugvást, mert bíztam Benne rendületlenül. A megpróbáltatás idején soha ne veszítsétek el a reményt, mert Isten mindenre ad megoldást. Nehezen értettem meg, milyen választ fog adni Atyám Jézus keresztáldozata után. De bíztam Benne, hogy szeretetének a legtökéletesebb útját mutatja meg. Imádkozzatok, hogy a keresztények szívéhez eljusson a Feltámadás Fénye.

Anna Terézia



http://engesztelok.hu/lelkielet/1213-nagyhet

http://engesztelok.hu/lelkielet/1214-nagypentek-nagyszombat

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

 

Nagyböjt 2017

 

2017. 03. 01.

Kedveseim! Megkezdődött a nagyböjti szent időszak. Az engesztelőkre komoly feladat hárul. Fogadjatok el mindent az Úr kezéből. Minden nap a Szűzanya Szeplőtelen kezei által Jézus oldalsebébe helyezzétek azokat a személyeket, akikért imádkoztok. Minden eseményt ajánljatok fel Jézusnak, és törekedjetek a jóra. Legyetek bátrak hitetek megvallásában, és erősek az elfogadásban. Ne érzékenykedjetek, és ne tulajdonítsatok jelentőséget, amikor benneteket szidnak. Inkább imádkozzatok azokért, akik rágalmaznak titeket! A rosszat jóval viszonozzátok! Tanuljátok meg az ellenségszeretet parancsát! Törekedjetek az erények megszerzésére!

2017.03.02.

Kedveseim! A lemondás kegyelmét nemcsak a nagyböjt ideje alatt gyakorolhatjuk, hanem állandóan. Úgy kell élnünk, hogy igyekezzünk lemondani dolgokról azért, hogy felajánlhassuk Istennek a lelkek megmentésére. Ha Jézus példáját követjük, akkor értelmet kap lemondásunk. Jézus értünk jött, hogy szolgáljon nekünk, és ezt a cselekedetét nekünk is azzal kell utánoznunk, hogy másokért élünk. Ugyanazt teszi a családanya, a pap, a szerzetes, és mindaz, aki lemond életéről mások javára. Ti miben tudnátok áldozatot hozni testvéreitekért?

2017. 03.03.

Testvéreim! Úgy tegyétek a jót, hogy ne tudja a jobb kezed, mit tesz a bal. Nem kell kürtölnötök magatok előtt jótetteiteket, hiszen a Mennyei Atya látja cselekedeteiteket, és megjutalmaz érte. De ha a jutalom fejében teszitek a jót, annak nincs értéke. A meglepetést nyújtó szeretet cselekedet igen nagy kegyelem. Imádkozzatok azokért, akik nem számítanak imáitokra. Sokkal értékesebb, amikor azokért imádkoztok, akik ellenségesen viselkednek veletek. Hozzatok értük minél nagyobb áldozatot. Keressétek és találjátok meg a számotokra legmegfelelőbb lehetőséget a jótettekre.

2017. 03. 04.

Kedveseim! Arról tudják meg, hogy keresztények vagyunk, hogy szeretettel viseltetünk egymás iránt. Ha tényleg jó akarat és jó szándék vezet minket embertársaink felé, minden személyválogatás nélkül, akkor bennünk működik Isten szeretet parancsa. Nagyon nehéz minden ember felé szeretettel fordulni. Ez csak Jézussal lehetséges, ha az Ő példáját nézzük. Neki mindenkihez volt kedves szava. Csak, akik magukat igaznak tartották, azokat korholta, figyelmeztette, mert letértek a helyes útról. De Jézus azoknak is jót akart, akik elítélték és elárulták, mert minden embert meg akart menteni. Úgy szeressétek ellenségeiteket, hogy nem kívántok nekik rosszat, még akkor sem, ha nektek ártanak. Mondjatok azokra áldást, akik átkoznak titeket, akkor szívetekbe nem fog felgyülemleni a harag gerjedelme. Imádkozzatok, hogy megkapjátok a kegyelmet, és mentesek kegyetek minden gyűlölettől.

2017. 03. 05. Szentségi Jézus

Gyermekein! Szentségi Jelenlétemben szólok hozzátok, hogy felnyíljon a szemetek bűneitek felismerésére. Olyan dolgokra figyeljetek, amelyeket a Szentlélek tár fel előttetek, és amelyekre eddig nem annyira figyeltetek oda. Vannak olyan viselkedési formák, amelyek mellett könnyen el lehet menni. Pl. hogyan viselkedtek mások előtt, és mit tesztek, ha megbántanak titeket? Ha valaki egyedül él, kevésbé gondol arra, hogyan alkalmazkodjon a másikhoz, ezért sokkal nehezebb neki másokat szolgálni. Nehezebben küzd meg mások problémáival, mert neki is szüksége van meghallgatásra. Szoktatok arra gondolni, hogyan vagytok jelen az emberek között? Hogyan viselkedtek, és mit gondoltok másokról és magatokról? Mennyire ismered fel, és fogadod el mások megpróbáltatásait, vagy olyankor te is a sajátodéra gondolsz? Menyire tudsz együttműködni másokkal, amikor közösségben vagy velük? Meghallgatod őket, vagy fontos neked, hogy téged is meghallgassanak? Mennyire tudod magadat másoknak szentelni, vagy fontos, hogy rád is fordítsanak időt? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressétek a választ. Őszintén figyeljetek lelketek mozdulásaira. Fontos a helyes szemléletváltozás, hogy az eddigi bevett helytelen viselkedésformákat el tudjátok hagyni. Ha helyesen gondolkodtok önmagatokról, akkor könnyebben megtaláljátok a mások felé vezető utat. Ha bevett szokássá válik nálatok a másokért való önzetlen szolgálat, akkor fogtok teljesen megfeledkezni önmagatokról. Akkor más azt fogjátok keresni, minek örülne testvéred, és mivel tudnál neki kedveskedni. Még sok mindenre szeretném felhívni figyelmeteket, csak nyissátok meg szíveteket. Tanuljatok Tőlem, ahogy a szentek tették, hogy eljussatok Atyám dicsőségébe. Jézus

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1209-nagybojt-2017

Imapárok – egységben az erő

 

2017. 03. 13.

Kedveseim! Törekedjetek arra, hogy ne maradjon el az Irgalmasság, és a Szeretetláng rózsafüzér mindennapjaitokból. Ezek az imádságok legyenek mindennapi kenyeretek. Isten kiárasztja Irgalmát, és a Szűzanya Szeplőtelen Szívének Szeretetlángja szétárad mindenhol, ahol imádkozzák. Most van a kellő idő a kegyelem befogadására. Lehetőség szerint, délután három órakor mondjátok el, hogy egyszerre egy időben felerősítse az Úr imáitokat, hiszen egységben az erő.

2017. 03.18.

Kedveseim! Buzgó szívvel imádkozzatok, és ne feledjétek, nagy kegyelmeket nyertek Istentől. Bátorítsátok egymást és kerítsetek alkalmat az együtt imádkozásra. Alkossatok párokat és legalább a közös engesztelő imákat mondjátok együtt. Hozzatok egymásért egy kis áldozatot! Hatalmas erő rejlik az így mondott imákban, és még jobban oda tudtok figyelni azokra. Már nincs arra lehetőség, hogy elhagyjuk imádságainkat, mert túl nagy a tét. Ha kitartóan mondjátok, megtermi majd gyümölcsét az ima. Apostolkodjatok, hogy mindenkinek legyen imatársa! A Szűzanyának ajánljatok fel minden imaszándékot, mert Ő eljuttatja Szent Fiához.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1204-imaparok-egysegben-az-ero

Nagyböjti program, lelkiismeretvizsgálat

 

2017. 03. 21.

Kedveseim! Legyetek nyitottak az Úr Igéinek befogadására. Olvassátok és gondolkodjatok el azon, mit vár el tőletek Jézus. Úgy elmélkedjetek a hallottakon vagy olvasottakon, hogy gondoljátok végig, mit akar ma mondani nektek Jézus. Melyek azok a cselekedetek, amelyeknek örülne, ha megtennétek. Nyitott szemmel járjatok, de a világ dolgain ne ragadjatok le, mert azok félrevezetnek benneteket. A napi eseményekben kövessétek a lelkiismeretetek hangját, mert az figyelmeztet benneteket. Indítsátok el a napot imafelajánlással, és a nap végén (végezzetek lelkiismeret vizsgálatot?) nézzétek végig az eseményeket, és szűrjétek meg, ami nem Istennek tetsző cselekedet volt, azt bánjátok meg, de a jóért, adjatok hálát Istennek.

2017. 04. 03.

Kedveseim! Hosszú idő telt el a nagyböjti szent időből, mégis oly kevesen értették meg mit jelent Isten irgalmas szeretetében megmaradni. Ez egy olyan kegyelmi idő, ami nem fog visszatérni, mert itt és most valósul meg azok számára, akik jól felhasználják lehetőségeiket. Mik ezek a lehetőségek? Az elcsendesedésben Istenre figyelni, és megragadni minden alkalmat a kegyelem befogadására. Odahallgatni a Szentlélekre, hogy mit kér tőlünk, hogy mire figyeljünk oda, és mit valósítsunk meg a mindennapi életben. Nagyon egyszerű dolgokat kér tőlünk Isten, mégis milyen nehezünkre esik jól átgondolni mindezeket. Ami jó, azt tartsuk meg, de ami nem visz előre és nem terem jó gyümölcsöt, attól szabaduljunk meg!

2017. 04. 04.

Kedveseim! Nem gondoltok sokszor arra, milyen komoly veszélyt jelent a meggondolatlan szavak kiejtése. Bekerültek mindennapi a szóhasználatunkba olyan kijelentések, amelyeket nem vizsgálunk meg, mielőtt kimondanánk. Ne engedjünk azoknak a szleng szavaknak, amelyeket a világban használnak. Ebben az esetben is kérjük a Szentlélek segítségét, hogy tisztán és értelemmel nyilvánuljunk meg. Ne beszéljünk feleslegesen. Inkább győződjünk meg arról, miről szeretnénk beszélni. Értékeljük a csendet, és a hallgatást is, mert nagy kegyelmeket hordoz. Gondoljuk át, mit szeretnénk mondani, mielőtt belekezdenénk. Imádkozzunk, hogy megtapasztaljuk az Úr vezetését.

2017. 04. 05.

Kedveseim! Amikor felemeltétek lelketeket Krisztushoz, szabadon kötelezzétek el magatokat Neki. Ne az emberek véleményét keressétek, mert senki nem képes töretlen tükröt tartani elétek. De amit Isten a lelkiismeret által feltár bennetek, az olyan tükör, amely valóságosabb képet mutat. Minél tisztább, és feddhetetlenebb az életünk, annál könnyebben felismerhetjük, hogy Isten milyennek lát minket. Ha bűnben maradunk, eltorzultan látjuk magunkban Krisztus lenyomatát. Adjunk Istennek szabad teret lelkünkben, hogy átformálhasson minket!

2017.04 06.

Kedveseim! Vegyétek komolyan a lelkiismeret szabadságának ajándékát. Ez olyan kegyelem, amelyben eljutunk arra a felismerésre, hogy bűneink által vétkeztünk Isten ellen. Mindenkinek személyesen tárja fel Isten lelkében a felismerést. De az is kegyelem, hogy erőt kapunk a megbánáshoz és a jóvátételhez. Azonban olyan mélyen kell megbánni bűneinket, hogy azokat soha többé ne akarjuk elkövetni. A legfontosabb az a szándék, hogy törekedjünk nem visszacsúszni oda, ahonnan kijöttünk. Imádkozzunk azért, hogy gyengeségeink, ne tudjanak minket lehúzni, és ne essünk bele a sátán csapdájába.

2017. 04. 07.

Kedveseim! Járjátok a keresztutatokat nagy türelemmel, hogy igazi engesztelést nyújtsatok Istennek. Az legyen a kedves áldozatotok, hogy elviselitek azokat a nehézségeket, amelyeket elszenvedtek. Ne panaszkodjatok, és ne is zúgolódjatok, hanem álljatok Jézus keresztje mellé Cirenei Simonként. Tanuljátok meg Jézustól, hogy amikor keresztjét hordozta, mindent értetek ajánlott fel a Mennyei Atyának. Elmélkedjétek át a keresztút állomásait, és jelenlétetekkel éljétek át amennyire tőletek telik.

2017. 04 08.

Kedveseim! Elérkezett a nagyböjt utolsó hete, adjunk számot Istennek az eddig eltelt időről. Örömmel hoztunk áldozatot, a Mennyei Atyának? Sikerült megtenni mindennap a felajánlásunkat, vagy voltak alkalmak, amikett elmulasztottunk? Mennyire vettük komolyan, amit megtettünk? Hálásak voltunk Istennek, hogy erre a nemes feladatra meghívást kaptunk? Törekedtünk-e közösségben, társainkkal együtt imádkozni? Alázatos hittel, és töredelmesen kérjünk bocsánatot minden hiányosságunkért. Így készüljünk a húsvéti misztériumokra.

2017. 04. 09. Jézus Virágvasárnap

Gyermekeim! Jeruzsálemi bevonulásomkor mindenki a tömegből királyként tisztelt és üdvözölt Engem. Senki közülük nem gondolt arra, hogy az Én időm lejárt. Elindultam arra az útra, amely a Golgota felé haladt. Eltervezték kivégzésemet a farizeusok és a főpapok, mert mindennek be kellett teljesednie az írások szerint. Ti mindezt a Feltámadás fényében látjátok, és vajon milyen lélekkel ünnepelitek jeruzsálemi bevonulásomat? Átérzitek Velem együtt, mit jelentett Nekem az emberek éljenzése? Amikor az ember az egyik pillanatban dicsőít, azután pedig „feszítsd meg”-et kiált? Mennyire gyorsan megváltozik az ember viselkedése! Arra vágyom, hogy maradjatok Mellettem, és tartsatok ki a végsőkig, mert mindent feláldoztam értetek. Jézus

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/1211-nagybojti-program-lelkiismeretvizsgalat

Az engesztelő ima által tartja még Isten a világot

 

2017.03. 23.

Kedveseim! Tartsatok ki a három órai (15.00-16.00) engesztelő imában. Ha sikerül párosan mondani, hatalmas kegyelmekben részesültök. Mert most van a kegyelmi idő, amit a legjobban ki kell használnotok. Csak a legvégső esetben maradjon el az imaóra, de igyekezzetek még aznap pótolni. Fogjatok össze három órakor, és az egész engesztelő tábor alkosson egy fűzért. Az ima elején fejezzétek ki, hogy együtt imádkoztok a többi testvérrel, a Szűzanya oltalma alatt. Igyekezzetek minél többen bekapcsolódni ebbe a közösségbe. Kérjétek a Szent Vér oltalmát magatokra, hogy ne tudjon semmi megzavarni benneteket. De, ha mégis közbejön valami, az imapár be tudja fejezni az imát. Legyetek kitartóak, és áldottak.

2017. 03.24.

Kedveseim! Imádságaitokban legyetek nyitottak Isten Szentlelkének befogadására. Imádkozás közben gondoljatok arra, amiről szól az ima. Így biztos nem kalandoztok el. Készítsétek lelketeket, és hangolódjatok rá. Hagyjátok el a világ zaját, és emelkedjetek fel a Lélek szárnyán az imádság színterére. Ne feledjétek, ott már az angyalok és szentek társaságában vagytok, a Szűzanyával együtt. Minden erőtökkel koncentráljatok imáitokra. Ha egységben tudtok imádkozni, nagy kegyelmeket nyertek azoknak, akikért végzitek. Legyetek ennek tudatában!

2017. 03. 29.

Kedveseim! Legyetek készenlétben az imádság alatt, hogy lelketek felemelkedjen ahhoz, amit imádkoztok. Fontos, hogy ne kalandozzatok el, hanem tartsátok magatokat az ima szövegéhez. Imádkozzatok, hogy, megmaradjatok és kitartsatok az imában! Sajnos nagyon sok kísértés megzavarhatja az imát. Gondoljatok arra, hogy Isten előtt álltok, amikor engeszteltek, és másokért közben jártok. Óriási felelősség terheli a vállatokat, mert Isten előtt kell számot adni minden kimondott szóért. De ez a felelősség ne bénítson meg titeket!

2017.03. 30.

Kedveseim! Imádságaitokat vegyétek nagyon komolyan, mert ha az engesztelők nem imádkoznak, és elhanyagolják felajánlásaikat, akkor nehezedik a helyzet. Ti tartjátok imáitok által a világot. Isten szeretetét élvezitek, és minden kegyelmet megkaptok, hogy Neki tetsző módon végezzétek engeszteléseiteket. Különös kegyelmekben részesíti az Úr azokat, akik rendíthetetlenül minden nap kitartanak az imában. Rajtatok nyugszik Atyátok szeme, hogy megtegyétek, amit rátok bízott. Úgy imádkozzatok, hogy minden imátokat meghallgatják az égiek. Legyetek kitartóak, buzgók, és állhatatosak, mert az Úr katonái vagytok.

2017. 03. 31.

Kedveseim! Adjátok oda szíveteket az engesztelésben az Úrnak, és ne szabjatok feltételt Neki. Úgy tegyetek mindent, ahogyan kéri tőletek. Ne adjatok hozzá se többet, se kevesebbet, mert minden úgy jó, ahogy kaptátok. Ne tűnjetek ki a többiek közül. Az imádságotok olyan legyen, mintha mindnyájan egyszólamban énekelnétek. Ne szóljon ki feltűnően a hangja senkinek. Minél jobban belesimultok az isteni kórusba, annál tökéletesebben szóltok. Legyetek összhangban nemcsak azokkal, akikkel együtt imádkoztok, hanem minden engesztelővel is. Így szálljon éneketek a Mennybe.

2017. 04. 01.

Kedveseim! Az engesztelő ima által tartja Isten a világot. Ezért nagyon sok múlik azon, hogyan állnak hozzá az engesztelő közösségek. Óriási jelentősége van annak a kitartó munkának, amit belefektetünk. Soha nem szabad unottan és érzéketlenül végezni imáinkat, mert Isten szeme rátok szegeződik. Olyan különleges kegyelemben részesültök, amelyet csak azok értenek meg, akik benne vannak az imahadjáratban. Látjátok, mennyire fontos szerepe van imáitoknak, ezért minden áldozatot hozzatok meg.

2017. 04. 02. Oltáriszentségi Jézus

Gyermekeim! Amikor Szentségimádásra jöttök, tudatosítsátok magatokban Jelenlétemet. Közel vagyok hozzátok, mindent Elém hozhattok, mert örömmel hallgatlak benneteket. Beszélgessetek Velem úgy, mintha szemtől szemben állnék veletek, mert valóban így is van. Teljes közvetlenséggel szólítsatok meg, mintha a legjobb barátotokkal beszélnétek! De ne csak ti szóljatok, hanem hallgassatok is el, mert Én is szeretnék szólni hozzátok. Leginkább a szívetekben adom meg kérdéseitekre a választ, mert a szív gondolatai őszinték. Hallgassatok a csendben, és hagyjátok, hogy megérintsem szíveteket. Ha jól figyeltek Rám, megkapjátok a választ, hogy mit várok el tőletek. Imádkozzatok, hogy a csendben eltöltött idő, termékenynek bizonyuljon, hogy megszülethessenek azok a cselekedetek, amelyeket elvárok tőletek. Bár a csendben kiüresedik a lélek, és úgy tűnik nincs semmilyen gondolata, de ha képes vagy tovább csendben maradni, akkor hamarosan megnyílnak az ég csatornái, és betöltik szívedet. A csendben hozom el számodra a lelki békét, és azt a feltöltődést, amely által képes leszel Értem mindent megtenni. Szeressetek az Én csendemben megmaradni, és engedjétek magatokba szeretetem kiáradását! Arra vágyom, hogy mindnyájan megtapasztaljátok, mit jelent Jelenlétemben maradni. Megáldalak benneteket az Oltáriszentségből az Atya, Fiú, és a Szentlélek nevében. Ámen! Jézus

Anna Terézia


http://engesztelok.hu/lelkielet/1210-az-engesztelo-ima-altal-tartja-meg-isten-a-vilagot

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat negyedik fájdalom, szenvedés Golgotáján, mindazokat, akik a mai napon is meghallottátok szívetekben hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik szintén hallották a hívást, de ma valamiért nem tudtak eljönni közétek, de lélekben elkísérnek benneteket, hogy egyek legyetek e jelenlétben.

A mai nap tanítása felétek arról szól, ami szintén nem ismeretlen előttetek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok elindulok Szamáriából Galilea felé1, holott jóllehet, azt mondottam, saját hazájában a prófétának nincsen becsülete.

Úgy-e, milyen igaz ez, itt, ezen a helyen is, most, ennyi év után is ez a tanítás?

Épp ezt adja, tükrözi számotokra, hogy itt sincs becsülete a prófétának, bárhogyan cselekszik, bármit tesz, hogyan tanít. Mindig vannak, akik tőle másképp értelmezik, okosabbak, és mást akarnak inkább látni, mint őt ezen a helyen.

Pedig Én, Jézus Krisztus Uratok is, mikor megjelentem saját helyemen, Tőlem is a csodajeleket várták, hogy ha azok vannak, akkor egy ideig-óráig figyelnek, elfogadnak, talán még örülnek is, de amint nincs csodajel, akkor már ezek mind-mind eltávolodnak tőlük. Mert az emberi gyarlóságban sokszor hamar felejtünk, hogy valójában néha mi az a kegyelem a szeretet ajándékában, amelyet ajándékul adhattam, ami által részeseivé válhattál, ami által megtapasztalhattál sok mindent. És ha már ez egy kicsit eltávolodik, akkor már feledésbe is merül, s akkor, ha már nincsen segítő, a csodajel, akkor mit is várjunk a jelekre?

A mai tanítás nemcsak erről szólt felétek, hogy saját hazájában senki sem lehet próféta, mert nem fogadják el. Itt, ebben a tanításban pont most azt a részt emeltem ki nektek, amikor szívesen fogadtak, mert jól látták, hogyan és miképpen cselekedtem Jeruzsálem ünnepeiben, ahol ők is részt vettek az ünnepen.

Mert mikor valaki valamit lát és megtapasztal, akkor mindjárt másképp tudja kialakítani az életét, akkor másképp tudja elfogadni mindazt, amiről talán beszélnek a felismerés és az elfogadás részében.

Fontos, hogy ezekre tudjunk odafigyelni e kegyelem mindennapjában.

De ennek a tanításnak van még egy része a beszédben, amikor van a királyi tisztviselő, akinek beteg lett fiúgyermeke, és mikor tudomást szerez arról, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis, ahogy írva vagyon, a Názáretinek majd arra kell jönnie, akkor hogyan gondolkodik?

– Elmegyek Eléje, és megkérem, hogy jöjjön segítségünkre, mert fiam már halálán van.

És Én, Jézus Krisztus Uratok ebből a tanításból próbálom számotokra azt kiemelni, hogy úgy-e, van a királyi tisztviselő – most a tisztviselőben lehet mondani a ti nyelvezetetekben is, akik nem kimondottan az Egyházban dolgoznak, nem kimondottan a vallásosságot, ahogy mondani szokták, „a vallásosságot gyakorlom”, holott Én nem a vallásosságot kérem tőletek, hanem a hitet. Tehát nem a hitben él, a hit szeretetében, de mégis ismer Engem, hallott Rólam, és azért elfogad. Mert a jócselekedeteket néha nem kimondottan csak azoktól a testvérektől és földi emberektől várhatod, akik azt mondják, ismételten mondom e szót, ami nem kedves Előttem, hogy „vallásos vagyok”.

Nekem a hitetek kell, a szívetek szeretetével, hogy hitben éljünk, örömben és békében, mert akkor nem a megszokottságában fogsz menni, hanem egy kicsit kell önmagadból adni, egy kicsit jobban, talán, oda kell figyelned, hogy a hitben hogyan fogadod el a felebarátot és a testvért, hogyan segítetek egymásnak.

Mert itt is a hit elevenedett meg.

Hisz hogy is mondottam?

Mikor ő szólt, hogy:

– Uram, jöjj segítségemre, mert fiúgyermekem nagyon beteg, halálán van.

Én hallottam, Jézus Krisztus Uratok e kéréseket, de ekkor még az előzőekhez válaszoltam, hogy:

– Ha nem láttok apró jeleket, csodákat, akkor mit tegyek?

Ő ekkor ismételten megszólított, de már csak pár szó gondolatával:

– Uram! Jöjj, segíts fiamnak!

Erre szólok neki:

– Menj, fiad él.

És ő hitt ezeknek a szavaknak. És elindult.

Pedig ki is volt ő?

Tisztviselő.

Tehát róla nem mondhatod el azt, amit most néha ti itt magatokról azt mondjátok: „Hát én vallásos vagyok! Én imádkozom.”

És mégis, ha hallanál ilyen szót, elengednéd füled mellett, nem is figyelnél, hogy mi a mondanivalója. Holott a hit így elevenedik meg rajtatok és bennetek.

És hogyan is indultunk ma a bűnbánat negyedik Golgotájára? Mi is volt ma az éneketek?

„Jézus Szíve, hiszek Benned…”

Úgy-e?

Figyelitek? Minden héten a tanítást már szinte föl lehet ismerni az ének alapján. Ha nyitott, persze, a szíved, ha tudsz különbséget tenni, mert mindig úgy szólt hozzátok, ahogy múlt héten is volt, hogy: „Ne csüggedj…!”

Most nem megyek vissza teljesen az elejére, most csak éppen, hogy a múlt hétre mentünk vissza, és ma pedig ez volt. És ma mi a tanítás? A hit a szeretetében és a megtapasztalásában. Mert akkor másképp éled az életed, hogy hogyan és miképpen szeretném kialakítani, és hogyan fogadom el a felebarátot és a testvért, akikkel szeretnénk kialakítani ilyen közös imádkozó estet, vagy egy beszélgetést, vagy hogy figyeljünk csak egymásra, mert testvérek vagyunk?

Igen, ezek mind-mind csak egy apró, kis megnyilvánulások, de ezek mind a szeretet jelében szoktak történni. És a szeretetben jelen van a hit kegyelme, ami által hitt abban, amit neki a Názáreti Jézus mondott, hogy: „Menj, fiad él.”

És akkor ő elindult.

De hogy szerzett bizonyosságot arról, hogy ez valóban meg is történt?

Mert ő elindult: hitt a szavaknak.

Amikor eléje jöttek az ő szolgái.

És hogy fogadták őt?

Kijelentették neki, hogy:

– Fiad él!

Öröm tölti el a szívét és a lelkét, és ebben az örömben azért megkérdezi:

– És mikortól lett jobban a fiam?

S erre elmondják neki:

– Tegnap, olyan déltájban hagyta el a láz.

Mindjárt le tudta maga előtt pergetni:

– Hát akkor szólt nekem a Mester, hogy: „Menj, fiad él.”

S ez által nemcsak ő hitt, nemcsak családja, hanem vele együtt az egész háza népe elindult a hit, szeretet útján, hogy Hozzája tartozzanak.

De nemcsak azért indultak el, mert megtapasztalhatták ezt a csodát, hanem azért, mert részeseivé váltak, hogy az ő uruk, a tisztviselő, az tudott hinni az Ő szavaiban még akkor, amikor nem tapasztalta meg a csodát.

Hányszor és hányszor kaptok ti is apró jeleket, apró figyelmességeket a felismerés elfogadásában!

Van is, hogy egy ideig-óráig örültök is neki, de azért annyira nem, hogy úgy érezzétek, hogy ez felbecsülhetetlen öröm. Pedig néha, ha ti is így könyvelnétek el az önmagatok apró, kis ajándékát, kedvességét a felismerésében, amely ajándékul jelen van nálatok, rajtatok és bennetek, s akkor rádöbbentek, hogy: „Igen, igen. Köszönjük, hogy így szeretsz és megajándékozol bennünket!”

Az ajándékok a tanításokban mindig jelen vannak. És a tanítások mindig úgy szólnak felétek, amely az Élő Evangélium tanításából szól felétek és hozzátok, de nem azért, hogy valami mellett el lehessen siklani. És ha a tanításokat figyelitek az Élő Evangéliumában, nagyon-nagyon ritkán van olyan, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a tanítványaimra félelmet árasztok, vagy félelemben szeretném tartani őket. Néha-néha, ha egy kicsit elszaladt velük – mondjuk azt, a ti szavatok használatával – a ló, akkor néha meg kell őket állítani, és beszélgetni velük, hogy visszataláljanak ismételten a helyes útra.

De ez nem azt jelenti, hogy félelmet árasztok, szakadást zúdítok.

Mert azok, ha nincsenek jelen az Élő Evangélium tanításában, akkor az honnan is jön felétek és hozzátok?

Akkor azokra lehet boldogan mondani előre, hogy a Golgota első tanítása volt a bűnbánat-időben, hogy a kísértő megjelenik, mindegy, hogy hol vagy, mindegy, hogy mit csinálsz. Ha egy kis rést észrevesz a te saját szíveden és a lelkeden, ha észreveszi, hogy egy kicsit nem vagy kiegyensúlyozott, akkor már a kísértő megjelenhet, és átveheti szinte az uralmat felettetek, és már másképp vezethet benneteket. És akkor elfogadjátok azt, hogy félelemben, megaláztatásban, megpróbáltatásokban kell csak élni, hogy mellette nincsen szeretet, nincsen öröm, nincsen béke, nincsen megbocsájtás, holott ezeknek ugyanúgy jelen kell lenni a mindennapokban, hogy felismerjétek és elfogadjátok, hogy a kettő csak tud együtt működni. Mert a félelem, a kétely, a megpróbáltatás, az is néha azért van jelen, hogy ez által csiszolódunk, ez által felismerünk, és ez által haladunk előre a mindennapokban, mint a második golgotai tanításon, mikor azt mondottam, hogy: Engedjétek, hogy a Szentlélek legyen olyan, aki megcsiszol benneteket, mint a drágakövet, hogy értéke legyen, hogy bennetek is érték legyen, hogy értékesek legyetek a mindennapi életben, s nemcsak önmagatoknak, hanem mindazoknak, akik lehet, hogy tőletek várják a segítő kegyelmet.

Fontos, hogy ezeken el tudjunk gondolkodni, hogy a mai nap tanítása, amely két részre van bontva, valójában mit nyújtott számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez, hogyan szeretnék kialakítva élni e mindennapokban.

Fontos, hogy ezeken el tudjunk gondolkozni, hogy ennek a tanításnak ma az a mondanivalója, hogy a hit szeretete valójában mit tud nyújtani neked, neked vagy neked, testvérem; megengeded-e, hogy megérintse szívedet és a lelkedet; megengeded, hogy működjön rajtad és benned; megengeded, hogy ez által vezet, és elindulsz ezen a meghívott úton a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Fontos, hogy ezeken el tudjunk gondolkodni, mert akkor mi is boldogan mondhassuk önmagunkra, hogy: „Már úgy tudtunk változni, hogy mi is olyanok vagyunk, mint a királyi tisztviselő. Ha csak egy fél mondatot hallunk, mi is örülünk annak, és a szerint cselekszünk. Nem várjuk, hogy lesz-e csoda a megpróbáltatásában, nem várjuk, hogy valóban ezzel valami változik-e, és majd csak az után lépek.” Hanem bennünk is éljen ez a hit a szeretet meghívásában, mert akkor tudom, hogy mi az én úti célom, és hogyan és miképpen szeretnék élni és haladni, és elfogadni a felebarátot és a testvért a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert akkor másképp tudom elfogadni a szeretetet.

Így a mai napban már, úgy-e, átjöttetek egy új nap kezdetébe2, s az új nap kezdetében ma ünnep van számotokra, a ti szavatokat használva, hogy: Gyümölcsoltó Boldogasszony. Vagyis ma hírül jön Gábor angyal, ki elhozza a hírt az érkezésről, és amelyre felkészült ez a Mária, hogy képes legyen befogadni mindazt, amire kiválasztott lett e gyermekáldással a szeretet kegyelmében.

Figyelni kell, hogy a tanításoknak a mondanivalója valójában mit nyújt számotokra a kegyelem szeretetében, a felismerésben, az elfogadás működésében, s akkor „tudom, hogy ki vagyok, hova tartozom, és hogyan szeretném kialakítani az életemet, amelyben jól érezzem magam, amelyben érezzem azt, hogy én is egy testvér vagyok, egy gyermek vagyok, és aki várhassa azt a segítséget, amelyre szükség van a hit reményében, hogy a kegyelem átöleljen, felmelegítsen, erőt adjon, s akkor készen állok mindahhoz és mindarra, ami fontos a mindennapi életben”.

Ennek reményében áradjon reátok ma áldásom a hit szeretetének ajándékában, hogy töltse be szíveteket és lelketeket.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme nyújtson világosságot e meghívásban, e küldetésben a mindennapi élethez, hogy a hit szeretete kovácsolódjon össze rajtatok és bennetek, és ez által tartozzatok egymáshoz a felebarátban és a testvérben, s akkor ki tudjátok alakítani a mindennapi életet e felismerés szeretete által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján a meghívásban, akik megnyitott szívvel és lélekkel felismerték és elfogadták, szívükbe zárták, s a mai nap ismét e ünnepben megjelentetek, hogy egyek legyetek.

A mai nap tanítása a bűnbánatban most arról szólt felétek, a hit után, hogy ha szabadok akarunk lenni, hogy hogyan és miképpen lehetünk szabadok. Hisz ha tudunk hinni abban a tanításban, amelyek jelen vannak számotokra, és a tanítást elfogadom, tanítvánnyá változhatok, válhatok, és akkor várhatom azt, hogy felszabadítanak, szabad lehetek.

De a szabadságban hogyan kell értelmezni ezt a szabadot?

Mert a bűneid súlyát, amelyek jelen vannak, azokon el tudsz gondolkodni, és a bűntől szeretnél megszabadulni, mert a bűn, az megadja számotokra, hogy a tanítás a tanúságtételben, a megtapasztalásában, a bűn igazságosságot tud nyújtani, hogy ha felismerem, és ki szeretnék lépni belőle. Mert ha kilépek, akkor szabaddá válhatok.

Ha szeretet lakozik szívünkben-lelkünkben, akkor is tudunk bocsánatot nyújtani a felebarátnak és a testvérnek a felismerésnek elfogadásában.

Hisz hogyan is szólt ez a mai tanítás?

A Bennem hívő zsidók felé szóltam1, akik egy kicsit már kezdtek elgondolkodni, hogy hogyan kell a küldetést és a követést felismerni, elfogadni, hogyan kell változtatni az életen. De amikor meghallották azt, hogy „ha megfogadjátok a tanításomat, tanítványaimmá válhattok, és akkor meg tudtok szabadulni, hogy szabadok legyetek”:

– Hát azt már nem igen akarjuk elfogadni, hogy szabadok legyünk. Mink szeretnénk úgy élni, ahogy nekünk ezt Ábrahám atyánk megadta. Mert Ábrahám atyánk leszármazottai és utódai vagyunk.

És ti, a jelenben, akik itt vagytok, ti pedig Hozzám tartozhattok, Jézus Krisztus Uratokhoz vagy a Mennyei Atyához, akit itt az Írásban is úgy mondunk, hogy Isten vagy Isten Fia, mert Isten az Atya, és a Fia, az a Második Személy, Én, Jézus Krisztus Uratok.

S Én szóltam a Bennem hívő zsidóknak, hogy hogyan és miképpen tudják kialakítani az életet, mert a tanúság és a tanítás megad mindent a válaszhoz, a felismeréshez és az elfogadáshoz.

De ha ők csak ragaszkodnak ahhoz, hogy ők Ábrahám atyához tartoznak, az ő leszármazottai vagy utódai, de mégsem fogadják el azt a tanítást, amit Ábrahám is adott nekik, hisz – hogy is mondottam számukra?

– Ti nem fogadjátok el a tanítást, nem akartok szabaddá válni, ti életemre törtök. De mégis azt mondjátok, hogy ti Ábrahám atyához tartoztok, és megpróbáltok a szerint élni és cselekedni. Holott Ábrahám atyátok sosem tett ilyent. Ő soha nem tört volna az Én életemre, mint ahogy ti teszitek majd.

Mert: „Ha én szabad akarok lenni, akkor a tanúságot elfogadom a tanításban. És a tanítás megmutatja, hogy hogyan és miképpen alakítom ki azt az életet, amelynek részesévé válhattam.”

Úgy-e, közelebb vagyunk már a bűnbánat-időben, majdan, az öröm, Feltámadás ünnepéhez. Ezért most már nem a pusztában vagyok jelen, akit megkísértett a kísértő. De nem is az vagyok e tanításban már, aki megmutatta, hogyan és miképpen alakítja ki az életét, mert a kísértő, az eltávozott. És jelen a szeretet és az öröm a békében. Utána jelen van a hit, szintén a szeretetével. Jelen van most, a mai napban, hogy: Ha a tanításban élsz, akkor szabaddá válhatsz, mert a szabadság, az jelen van minden testvéremnek, aki felismeri, s aki elfogadja, és szívébe zárja; mert a szabadság megmutatja, hogy hogyan és miképpen alakítod ki az életedet a felismerésben és az elfogadásban.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok elmondottam itt a Bennem hívő zsidóknak is, hogy:

– Ha ismernétek Engem, mert Én nem Magamtól jöttem, Engem az Atya küldött, és mindent azt teszek és cselekszek, amit az Atyánál láttam vagy hallottam.

Mert Én nem Magamtól jöttem, úgy-e, Engem küldtek, hogy Én szeretetet, örömet és békét vigyek mindazoknak, akik felkészülnek, és befogadják ezeket a kegyelmeket.

E bűnbánat-időben mindenből volt részetek a tanításokban, hogy hogyan és miképpen ismerjük fel, hogyan és miképpen fogadjuk el, hogyan és miképpen fogadom el a felebarátomat és a testvéremet. Mert hogy is mondtam itt ezt a tanítást Én a Bennem hívő zsidóknak?

– Hogy ha tudnátok, hogy Én ki vagyok, ha ismernétek Engem, hogy aki küldött Engem, az Isten, az Atya, akit ti azt mondotok, hogy nektek is van atyátok, de ti az Ábrahámot nevezitek atyának, akkor hogyan akartok a felismerés szeretetében eggyé válni a tanításban?

Mert az Élő Evangélium és a tanítás, az együtt párosulva megadja nektek, hogy „hogyan és miképpen cselekedjünk, hogyan szeretnék én Jézushoz tartozni, hogyan szeretnék az Ő testvére lenni, hogyan fogadom el az Ő tanítását, és majd a tanításban élni”. Mert itt ebben a tanításban az is van, hogy aki a bűnnel él együtt, s a bűnt nem tudja elhagyni önmagától, akkor azt mondhatom, hogy a fiú elhagyja, idővel, az ura házát, mert nem maradhat ott végleg. De az Isten Fia, Jézus, az mindvégig ott marad.

Úgy-e, milyen érdekes ez a tanítás?

Hogy hova tartozom?

Kit követek?

Kinek a gyermeke és a testvére vagyok?

Hogyan ismerem fel ennek a tanításnak a mondanivalóját a szeretetben, a szabadságban? Mert szabad lehetek, ha elfogadom, ha nem tiltakozok ellene. Ha elzárkózok ellene, akkor senki sem erőlteti rátok a szabadságot. Mert a szabadságban meg tudunk változni, meg tudjuk ismerni a felebarátot és a testvért.

Hogy is van?

„Szabadságom, Uram, Néked visszaadom…”

Igen, akkor adod vissza, mikor rádöbbensz arra, hogy nélküle nincs élet.

Sivár és kopár a szomorúságában?

„Nem akarok megmaradni, nekem a szabadság csak akkor kell, ha Benned élhetek, Uram, a szabadságommal, és hogyha érzem a szabadságban a szeretetet a kegyelem által. Mikor átölel ez a szeretet a kegyelemmel, akkor érzem, hogy szabad a szívem, a lelkem, tudom, hogy hova tartozom, tudom, hogy kinek a gyermeke, és kinek a testvére vagyok, és ez alapján szeretném kialakítani az életemet a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor mi nem azok a testvérek vagyunk, úgy-e, akik Jó Jézus Krisztus Urunk életére akarunk törni, mint a Benne hívő zsidókban. Mert ők már azért hittek egy kicsit Benne, elfogadták. De ha már a tanítás szerint kell élni, akkor már elzárkóznak. Mi a jelenben elfogadjuk a tanítást, megpróbálunk a tanításban élni, és a tanítás által jön a szeretet, a szeretet által jön a szabadság, és szabadok leszünk, mert testvéreid vagyunk a mindennapi életünkben. És akkor mi megismerünk, hogy Te az vagy, akit az Atya küldött, és azt tanítod számunkra, amit láttál az Atyánál, hallottál az Atyánál, hogy ezt hozod el felénk és hozzánk a kegyelem szeretetében.”

S akkor tudod, hogy kinek a testvére vagy, és kinek a gyermeke vagy. Akkor tudod, hogy’ szeretnéd kialakítani a mindennapi életet ebben a szeretetben, ebben a kegyelemben, ami felétek árad, működhet rajtatok és bennetek. És akkor a tanítás, az megmutatja, hogy hogyan és miképpen induljunk el ezen az úton, és az út haladásában hogyan és miképpen kapom meg mindazt, amire szükség van, amire vágyakozok, ami által változok és változtatok, és elfogadom a felebarátomat, elfogadom a testvéremet, mert szeretnék eggyé válni velük e tanítás által, mert akkor: „Mink is azok a testvérek vagyunk a tanításban, a tanításhoz, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk tanít számunkra a kegyelemben, mert mi is a Benne hívő testvérei vagyunk, akiket meghívott az útra, mert szüksége volt reánk. Mi ezt a meghívást felismertük és elfogadtuk, ez által elfogadtuk az Élő Evangéliumot, az Élő Szeretetet – az Élő Szeretetet, és ez által működik rajtunk és bennünk a Szentlélek működése, amely szintén élővé válik rajtunk és bennünk, s akkor már várhassuk a szabadságot is a kegyelem ajándéka révén, hogy szabad testvéreid, szabad gyermekeid lehessünk. De a szabadságunkat nem úgy akarjuk elfogadni, ahogy mi szeretnénk, hanem ahogy Tőled és Atyától megkapjuk a kegyelem működése révén a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor ismerem azt, aki küldött, ismerem azt, aki miatt eljöttél, ismerem azt, amit tanítasz, és szeretettel átadsz mindazoknak, akik Benned hisznek, Hozzád tartoznak, és követnek a mindennapokban, hogy a kegyelem működhessen rajtunk, bennünk, és megmutathassa e meghívott szeretet-utat a szabadságban és a kegyelemben. S akkor mi nem azok a testvérek vagyunk, akik az életre törnek, vagy akik azt mondjuk, hogy van nekünk atyánk, Ábrahám atyánk, mi hozzája tartozunk. Mi már a jelenben Hozzád tartozunk, Uram, Jézusom, mert Te vagy a mi testvérünk, és Teáltalad kerülünk az Atyához, akinek gyermekei vagyunk a mindennapi életünkben, az elfogadásunkban, a küldetésünkben, a felismerés által. És akkor tudod, hogy mi, a szabad gyermekek és testvérek a kegyelemmel együtt haladunk e mindennapokban, a meghívásban. És elfogadjuk mindazokat, akiket ajándékul adsz számunkra a testvéri felebarátban, hogy a szeretet-testvérekként a szabadságunkban egyek legyünk, fogadjuk el egymást, tudjunk egymásnak örülni, és egymással kialakítani az életet a mindennaphoz, a szeretethez, az örömhöz, a békéhez, mert a kegyelem, az mindig jelen van.”

De a kegyelmet fel kell ismerni, és tudnunk kell befogadni, és megengedni, hogy működhessen rajtunk és bennünk.

És hogy ha ez már jelen van, akkor érezzük a szabadság ízét a szeretet által, amely szinte így jön felétek e kegyelemben.

És akkor tudod, hogy kinek a testvére, és kinek a gyermeke vagy e mindennapi életben a küldetés-követésed részén a felismerésben. S akkor boldogan mondhatod azt, hogy: „Szabadságomat, Uram, köszönöm, amelyet megadtál, ami által testvéred lehetek, s ami által követlek a tanításod és az Élő Evangéliumod részén a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

És így áradjon reátok a mai nap áldásom, amely a kegyelemben most a szeretet mellett a szabadságot is árassza felétek, mert a szabadság megérinti szíveteket, és a szabadságban tudod, hogy hogyan és miképpen szeretnéd kialakítani az életet, hogyan fér bele ebbe a szabadságba a tanítás az Élő Evangéliummal, ami megmutatja a meghívást a küldetéshez és a követéshez.

S ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, amely élővé válik rajtatok és bennetek, működjön, vezessen, neveljen, és mutassa meg az utat, amelyre ráléptek, és amelyen haladtok a szeretet szabadságának felismerésében, küldetésében és követésében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenetei

2017. március 2. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Hamarosan beteljesülnek próféciáim. Most különösen sokat imádkozzatok papjaimért! Most lesz a végső összecsapás, amikor szétválasztom a juhokat a kosoktól.

Kicsinyeim, újra mondom: imádkozzatok most még többet, hozzatok még több áldozatot a lelkek megmentéséért, mert ez az idő a sátán végső, elkeseredett harca a lelkek ellen, hogy kilopja belőlük a hitet, és miután kilopta, könnyűszerrel leterítse őket.

Kicsinyeim, Véremen megváltott gyermekeim! Ne tegyétek magatokban hiábavalóvá rettenetes kínszenvedésemet és kereszthalálomat! Ne hagyjátok, hogy ellenfelem a kárhozatba taszítson benneteket, és örökké gúnyolódjon rajtatok, hogy el tudott buktatni.

Gyermekeim! Legyetek felkészülve! Így készüljetek: Kérjétek magatokra a sziklaszilárd, erős hitet! Olvassátok naponta a Szent Evangéliumot, váltsátok tettekre annak tartalmát! Ami azzal ellentétes tanítás, hangozzék el bárkinek az ajkáról is, azonnal vessétek el magatoktól!

Kicsinyeim! Az antikrisztus már készen áll, hogy fellépjen, csak a megfelelő pillanatot várja. Ne higgyetek neki, amikor azt hazudja, hogy ő Én vagyok. Ne higgyetek megtévesztő csodáinak, melyeket a sátán művel általa. Az ördög az Isten majma, de ti ne dőljetek be neki.

Kicsi gyermekeim! Én legyek a ti egyedüli reményetek, Aki hamarosan visszajövök dicsőségemben az ég felhőin, hogy szám leheletével elsöpörjem a gonoszt, és megítéljem a népeket. Ítéletem kardja a Szent Evangélium és a főparancs: a szeretet. Mindazok, akik tettekre váltják tanításomat, Velem együtt fognak győzni, és uralkodnak majd örökkön-örökké. De aki bedől a tévtanításnak és az antikrisztusnak, az az örök vesztesekhez csatlakozik, és a kárhozat lesz az osztályrésze.

Kicsinyeim! Most van itt a nagy megmérettetés. Minden embernek magának kell döntenie örök sorsa felett. De nektek, akik osztatlan szívvel szerettek Engem, olyan lesz ez, mint egy színjáték, amire ti nem fogtok odafigyelni, mert elhatárolódtok tőle. A lelketekben zavartalanul fogtok imádni Engem. Tettekre váltjátok tanításomat és üzeneteimet, és boldogan várjátok a Velem való nagy találkozást, amikor színről-színre megláthattok Engem. Én pedig bennetek fogom elismételni főpapi imámat: „Atyám, a feladatot, amelyet Rám bíztál, elvégeztem, megdicsőítettem nevedet a Földön.” Legyetek hűségesek Hozzám, drága kicsinyeim, és Én veletek maradok mindennap a világ végezetéig! Amikor pedig elhozom a ti végórátokat, Magamhoz emellek benneteket örök dicsőségembe, ahol vég nélkül fogtok Velem együtt örvendezni. Ég és föld elmúlnak, de az Én igéim soha el nem múlnak. Fogadjátok megerősítő áldásomat, Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: 1Kor 7, 29: „az idő rövid” Fil 3, 6: „Az egyház üldözése”.

Tit 1, 2-3: „igazmondó Isten megígért” és „kinyilatkoztatta tanítását”

2017. március 4. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Vigasztalódjatok! Ne a körülöttetek levő világra és a jelenre tekintsetek, hanem Rám, a keresztre Feszítettre, Aki feltámadtam és örökké élek. Titeket is feltámasztalak, és beviszlek Atyám házába. Én, Aki veletek vagyok minden nap, a világ végezetéig, fogom kezeteket, az ölemben tartalak, a szívetekben élek, és ti az Én Szívembe vagytok beírva. Ha így éltek, elmerültök irgalmas Szívem tűzkohójában, kiégetek belőletek minden tökéletlenséget, minden bűnt, még az árnyékát is. Akkor megtelik a szívetek derűvel, békével és az Isten iránt való végtelen szeretettel. Akkor úgy fogtok tekinteni a rátok váró szenvedésekre, mint átmeneti állapotra, ami gyorsan elmúlik, és örök dicsőséget szerez Nekem, mivel engedelmességetekkel megdicsőítitek Nevemet, és ezzel lelkek millióit mentitek meg.

 

Drága kicsinyeim! Így lássátok az eseményeket! Ne rémüldözzetek! Reményetek mindig csak Én legyek, és akkor soha nem fogtok csalódni. Fogadjátok szeretetteljes, megerősítő áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: Lk 1, 45: „Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki.”

 

 

2017. március 5. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottai! Ez a végső szakasza Egyházam megsemmisítésének. Most vesznek el Engem tőletek, Aki az Egyház lényege és Feje vagyok.

 

Gyermekeim! Ez a cselekedet magára vonja jogos haragomat, amely az Egyháznak és a világnak pusztulását fogja okozni. Ezt a világot ugyanis az Én ártatlan, Szent Testem és Vérem tartja fent. A Szentmise az Én keresztáldozatom vértelen megjelenítése. Ha ez megszűnik, nem lesz többé irgalom, mert Mennyei Atyám eddig az Én kereszten haldokló, áldott, Szent Testemen keresztül látta ezt a bűneiben fetrengő világot, és azért könyörült meg eddig rajta. De ha elvesznek Engem (a Szentmisét, és az Oltáriszentséget), akkor már nem lesz ezen a világon és az Egyházon az Én ártatlan, Szent Testem és Vérem védelme. Akkor már csak a bűn marad. Egyházam nem lesz többé szentté, amelyet Én Magam tettem azzá. Pusztán a külső udvar, amelyre ez vonatkozik: Jelenések könyve 11, 1-2: „Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: „Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt. De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják.” E miatt, hogy engedelmeskednek a sátánnak, és megfosztják Tőlem híveimet, nagyon sok embernek el kell pusztulnia és kárhoznia. Mert mindazok, akik ezt meg merik tenni, és azok is, akik egyetértenek ezzel a kárhozatos eretnekséggel, áldozatul esnek ellenfelemnek, és a pokol tűzében fognak égni örökkön-örökké. Az ilyenek számára nincs irgalom, mert ők sem irgalmaztak Nekem, és rájuk is érvényesek a Szentírás szavai: aki a Szentlelket káromolja, örök vétek terheli, vagyis ez a megátalkodottság. Ők nem tartanak bűnbánatot, nem kérnek bocsánatot, ezért bűnük örökre megmarad. Minden bűn következménye a büntetés, és a meg nem bánt bűnök következménye az örök halál.

 

Kicsinyeim! Most vigyázzatok, figyeljetek, mert Egyházamban olyan megtévesztéseket és szokatlan dolgokat visznek végbe, amit csak figyelmes híveim fognak észrevenni. Ha már nem halljátok a Szentmisében az átváltoztatás szavait, akkor ne vegyetek részt rajta, és még véletlenül se fogadjátok el a kenyeret és a bort, mert ezeket a sátán maga nyújtja nektek, eszközein keresztül. Ha pedig annyira megszentségtelenítik templomaimat, hogy eretnek személyeket visznek be paphiányra hivatkozva, kerüljétek ki a templomot és ne lépjetek be oda! Ne hallgassátok eretnek szövegeiket, nehogy megfertőzzék a lelketeket! Ne értsetek velük egyet, akik majd azt hangoztatják, hogy egy az Isten és minden vallás egy. Az igaz, hogy valóban egy az Isten, Aki három Személy, és Én, a Második Isteni Személy rettenetes kínszenvedésem és kereszthalálom árán megalapítottam a Legméltóságosabb Oltáriszentséget és a Szentmisét, melyre vonatkozóan parancsba adtam apostolaimnak: „Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre!” Ez az egyetemes, az egész világra szóló apostoli Anyaszentegyházam megalapítása volt Részemről. Én csak ezt az egyetlen egy Egyházat hoztam létre, ahol valósággal jelen vagyok, ahol az átváltoztatott Szentostya és Bor színe alatt Legszentebb Testemmel és Véremmel táplálom a népeket, hogy megerősítsem lelküket. Általam éljenek és Én őbennük, hogy megvédjem őket a sátán támadásaitól, és az üdvösségre vezessem őket. Amikor emberi szempontok miatt széttépték Egyházamat, és a kárhozatos eretnekség kárhozatos bálványimádásnak minősítette a Legméltóságosabb Oltáriszentség imádását, ezzel kiközösítették magukat szentségeimből, és különváltak. Ellenfelem most ezt a levált tagot akarja beolvasztani a nagy egységbe, hogy megmételyezze a megmaradt igaz Egyházat, és az eretnekséget állítsa a szentség helyére. Ezért, mondom nektek, nem marad számukra mentség: a büntetés haragja sújt le rájuk. De meghagyok egy kis magot, egy szent nyájat, akik szüntelenül imádnak Engem, és égig érő kiáltással könyörögnek Hozzám, hogy maradjak köztük. Az ő szeretetteljes óhajukra, vágyukat betöltve szentéletű papokat jelölök ki és indítok rá, hogy a rejtekben bemutassák az Általam alapított Szentmisét, amely Egyházam lényege. Táplálom ezt a kis nyájat, ők Belőlem élnek, mint szőlővessző a Szőlőtőkéből. Én bennük leszek, fenntartom és üdvözítem őket. Így teljesítem ígéretemet, amikor azt mondtam: „Veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig.” A hivatalos egyházból, ahonnan száműznek Engem, nem maradok ott. Kiszolgáltatom őket ellenfelemnek, akit szolgálnak és választottak maguknak. Így teljesül be a kép, amiről beszéltem, hogy Egyházam, mint egy hajó, recsegve, ropogva kettészakad a viharos tengeren, és a leszakadt tag egészen a pokol fenekére süllyed. De akik a rejtekben is imádnak Engem, ők kikötnek a két kardinális oszlophoz: Hozzám, a Legméltóságosabb Oltáriszentséghez és Szent Édesanyámhoz, Aki szüntelenül közbenjár gyermekeimért. XVI. Benedek pápa vezeti a rejtekben működő Egyházat, az ő láthatatlan közbenjáró működésével, állandó imáival és felajánlott szenvedéseivel irányítja a megmaradt nyájat, akik hűségesek lesznek Hozzám mindhalálig. Imádkozzatok érte, hogy kegyelmem megóvja őt mindattól a sok rossztól, ami körülveszi és fenyegeti. Őt adtam vezetőnek és az ő Hozzám felszálló imái és szenvedései által mentem meg maradék Egyházamat.

 

Kicsi gyermekeim! Maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig, mert csak így üdvözültök! Megáldalak titeket Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: 1Tessz 2, 13: „Isten szava” 14-16: „Ti ugyanazt szenvedtétek el saját népetektől, amit ők a zsidóktól, akik Urunkat, Jézust és a prófétákat is megölték, minket pedig üldöznek, ezért az Isten előtt nem kedvesek, és az embereknek is ellenségei. Akadályoznak bennünket, hogy a pogányoknak ne hirdessük az evangéliumot az üdvösségükre. Így betelik egyszer s mindenkorra bűneik mértéke, s már rajtuk is az Isten haragja, végérvényesen.”

 

2017. március 6. Itthon az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! Arra irányuljon a figyelmetek, ami Előttem kedves, és amit meg is éltek az Én kegyelmemből. A szentségre, a tiszta lelkűségre, az alázatra, az engedelmességre, az Én hűséges követésemre, amely az önmegtagadásban és a kereszthordozásban nyilvánul meg. Ez töltse be a lelketeket, mert mondom nektek, minden másról számot kell adni ítélőszékem előtt. Én megfizetek mindenkinek tettei szerint. De aki az Én törvényeim szerint erényes életet él, a fölött nem ítélkezem, mert kegyelmemből már átment az ítéleten. Mert ami gyarlóságuk volt, attól megszabadultak a bűnbánat szentségében. Valahányszor elestek, mindig fölkeltek, és Nekem tetsző nagy igyekezettel mindig egyedül csak Nekem akartak megfelelni.

 

Drága kicsinyeim! Azt kérem tőletek, hogy szeressétek egymást, viseljétek el egymás gyengéit türelemmel, és mindig bocsássátok meg egymásnak. Váltsátok tettekre a Szeretet himnuszának szavait, amiben ez áll: „a rosszat föl nem rója, mindent eltűr, mindet elvisel, a szeretet soha el nem múlik.” Most különösen nagy fontossággal bírnak ezek a tanítások, amelyeket meg kell valósítanotok, mert csak így tudjátok átvészelni a jelen és a közeljövő nyomorúságos korszakát. Miattatok rövidítem meg a napokat, hogy el tudjátok viselni. Azért, hogy megmentsem a lelketeket, mert a gonosz még a választottakat is a kárhozatba szeretné dönteni, de ezt Én nem engedem meg. Amikor majd látjátok, hogy Egyházamat a pusztulásba dönti, ne kérdezzétek Tőlem mit jelent: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”? A látszat sokszor csal. Ellenfelem csak azokat tudja elbuktatni, akik együttműködnek vele. De már most is van, és megmarad egy csoport, akik nem értenek egyet a romlás szellemével, és elhatárolódnak tőle. Szentségeimmel táplálkozva, Belőlem merítenek erőt, és csak Belém helyezik minden bizalmukat. Rájuk érvényesek szavaim: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta”. Ők alkotják Egyházam igazi arcát. Ők, a hűségesek, akik a rejtekben imádnak, és Velem táplálkoznak. Ők azok az emberek, akikben Atyám Engem lát, és rájuk is azt mondja, amit Rám mondott: „ezek az Én szeretett gyermekeim, akikben kedvem telik.” Így értelmezzétek az Evangéliumban leírt szavaimat, amelyeket megvalósítok: „a pokol kapui nem vesznek erőt rajta (Egyházamon)”. Miután szétválasztottam a hamisakat az igazaktól, a hűtleneket a hűségesektől, miután megítéltem a Földet, lejövök dicsőségemben, és szám leheletével elsöpröm a gonoszt. Egyházamat megújítom, mint Menyasszonyomat felékszerezem, gyönyörű, tiszta, új ruhába öltöztetem, hogy gyönyörködjek benne. Olyan lesz, mint Vőlegényének felékesített Menyasszony, akiben Istennek kedve telik.

 

Drága kicsinyeim! Imádkozzatok Egyházamért, hogy megújulva maradéktalanul beteljesítse rá vonatkozó örök, szent tervemet. Egyházam újra szép lesz, tiszta, egészséges. Rengeteg gyermekem fogja itt megkapni az életszentség kegyelmét a szentségek megújító, megtisztító hatalma által. Egyházam lesz a lelkek bölcsője, dajkája, anyja, táplálója. Mindezt Én, a feltámadott Megváltó, Üdvözítő viszem végbe, Aki drága szent Testemmel és Véremmel táplálom és éltetem hűséges gyermekeimet. Erre áldom meg minden követőmet, akik pedig hátat fordítanak Nekem, kigúnyolnak, megostoroznak és keresztre feszítenek, azokat átengedem ellenfelemnek, akit szolgálnak. Fogadjátok megerősítő áldásomat, drága kicsi gyermekeim, melyet Szívem túláradó, visszavonhatatlan szeretetével adok rátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

 

Szentírási megerősítések: Tit 1, 2: „Az igazmondó Isten megígért”


2017. március 7. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottjai! Nagyon nehéz, megpróbáltatásokkal teli időszak köszönt rátok. Véget ér a kényelem, üldözni fognak titeket, menekülnötök kell egyik helyről a másikra. Az idő rövid. Hamarosan beteljesülnek szavaim. Ezt a mostani időt tekintsétek úgy, mint utolsó alkalmakat, amikor még köztetek lehetek a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, amikor még templomaitokban nyíltan, akadálytalanul bemutathatják a Szentmisét, mert mondom nektek, már készen van a terv, hogy miként változtassák meg a liturgia szövegét, amely által kilopnak Engem a Szentségből. Akkor már nem lesz többé Szentostya, csak kenyér, profán tárgy, amiben Én nem leszek jelen. Ti oda ne menjetek, mert aki már egyszer birtokolta a teljességet, azt nem lehet kielégíteni a semmivel.

 

Kicsi gyermekeim! Tudatosítsátok magatokban, hogy Én soha nem hagylak el benneteket. Oly nagyon szerettelek titeket, hogy Véremmel fizettem értetek váltságdíjat. Megáldalak titeket kicsi gyermekem, Szívem minden emberi értelmet felülmúló, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

Szentírási megerősítések: 1Pét 1, 25: „az Úr szava”

 

2017. március 8. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Vegyétek nagy kegyelemnek és kitüntetésnek minden szavamat, hogy végtelen szeretetemben leszálltam közétek a parányi Ostyába, hogy a szívetekbe tudjatok fogadni, hogy Velem egyesüljetek, és ne ti éljetek többé már, hanem Én éljek bennetek. Megváltásom óta az Enyéim vagyok, nem vagytok többé a magatokéi, mert Én fizettem értetek hatalmas váltságdíjat, amivel kiváltottalak titeket a sátán rabszolgaságából, és átmentelek benneteket az üdvözültek dicsőséges seregébe, Atyám Országába. De csak akkor tudlak, ha ti is közreműködtök benne. Nélkületek nem tudlak titeket üdvözíteni, mert amikor Atyám megteremtett, a saját képére és hasonlatosságára alkotott meg, és nagy méltóságot helyezett belétek: értelmet és szabad akaratot kaptatok Tőle. Ezt Én, a Második Isteni Személy, az Atya Fia, teljességgel tiszteletben tartom, mint Atyám ajándékát, ezért soha nem merném szabad akaratotokat semmiben sem korlátozni. Nem így a sátán, aki engedetlen volt Atyámnak, és így engedetlen továbbra is Isten törvényeinek, és ezért kígyó képében már az első embert rászedte és becsapta, befolyásolva ezzel szabad akaratát, és így hazudozik a világ végezetéig élő összes embernek, akik szóba állnak vele.

 

Drága kicsinyeim! Ha nem akartok magatoknak rosszat, szenvedést, kellemetlenkedést, soha ne álljatok szóba ezzel a hazug kígyóval! Ti csak legyetek olyanok, mint a kisgyermekek: szelíd lelkűek, engedelmeskedjetek mindig Atyám törvényeinek, és a derűt úgy őrizzétek a szívetekbe, mint megtalált drága kincset, amelytől soha ne akarjatok megválni, mert ez segít a Velem való bizakodásra és az üdvösségre.”

 

Ó, gyermekeim! Ha tudnátok, mily nagy jutalom és kitüntetés vár rátok, amikor így éltek Engem követve. Örüljetek és adjatok hálát rágalmazóitokért, mert nagy lesz jutalmatok a Mennyben. Fogadjátok megerősítő áldásomat, melyet Szívem túláradó szeretetével adok rátok, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

Szentírási megerősítés: Mk 7, 13: „Isten szava”

 


 

2017. március 9. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Nagyon nehéz idők várnak rátok. Szavaim beteljesülnek úgy, ahogy megmondtam nektek. Azt kérem tőletek, ne az ideig való szenvedést nézzétek! Ne sajnáljátok azokat, akiket és amiket itt kell hagyni: sem személyeket, sem tárgyakat, hanem a jövőre tekintsetek, amelybe azonnal beléptek, mihelyst kiszáll lelketek porsátor testetekből. Ez az azonnali jövő pedig az Én szent színem látása: az örök boldogság, és béke. Letörlök szemetekről minden könnyet, és az Én dicsőségem ragyogja és tölti be lelketeket örökkön-örökké.

 

Drága kicsinyeim! Erre gondoljatok, ha majd elhurcolnak és kivégeznek titeket Miattam, mert meg van írva, hogy mindaz, aki Krisztusban buzgón él, üldözést szenved. Másutt pedig ez áll: titeket vágójuhok módjára tartanak Értem. Ezért, gyermekeim, ne csüggedjetek! Mindennek be kell teljesülnie. Ez az Evangélium. Így válnak ki a hűségesek a hűtlenektől, mert senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja Istenért. Erre áldalak meg, kicsi gyermekem, Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Mk 16, 15: „(Az Úr Jézus) szólt hozzájuk…”

 

Mk 14, 42. 49: „Itt az óra, az Emberfiát a bűnösök kezére adják. …az Írásnak be kell teljesednie.” Mt 26, 45: „Elérkezett az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják.” Szó szerint ugyanaz, két Evangéliumban. 2 Kor 4, 2: „Isten szava”

 


 

2017. március 11. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim, Szívemnek szeretett választottjai! Az idő rövid. Már benne éltek a próféciák beteljesülésében. Kérjétek mindig magatokra a Szentlélek vezetését és a tisztánlátást! Mondjátok az elrejtő imát, mert a sátán leselkedik rátok!”

 

Ima rejtettség védelméért

 

„Rejtsen el minket a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú, és a Szentlélek, a Szűzanya, és Szent József palástja alatt, a szent angyalok keze által abba a csipkebokorba, amelyből az Úr Jézus töviskoronáját vették, hogy semmilyen pokoli, testi vagy világi támadás ne tudjon nekünk ártani, sem testvéreinknek, sem ellenségeinknek. Ámen.”

 

„Kicsi gyermekeim! Nagyon szomorú idők jönnek Egyházamra, darabokra törik, szakad. Soha nem látott káosz fog uralkodni Egyházamban és a világban, ami már el is kezdődött. Maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig, akkor megadom nektek a kegyelmet, hogy világítótornyokként ragyogjatok ebben a világban, akik Engem hordoztok: a világ Világosságát, és tanúságot tesztek Rólam, amikor eljön az ideje. Fogadjátok megerősítő áldásomat, melyet Szívem túláradó szeretetével adok rátok, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: 1Tessz 5, 19-20: „Ne oltsátok ki a Lelket, a prófétai beszédet ne vessétek meg.”

 

2017. március 13. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Száműzetésem rövid ideig fog tartani. Csak addig, amíg az antikrisztus fel nem lép, illetve az ő uralkodása alatt, ami három és fél év lesz. Majd amikor leszállok dicsőségemben a felhőkön, elsöpröm szám leheletével, megsemmisítem a gonoszt, és akkor helyreállítom Egyházamat: olyan tiszta, szent és szeplőtelen lesz, mint kezdetben, amikor megalapítottam.

Gyermekeim! Ne sírjatok! Mindennek be kell következnie, mert az Írásnak be kell teljesülni. Most élitek a végidőket, annak is a legvégét, amikor minden összeomlik: a világ és az Egyház egyaránt. Mert a hivatalos „egyház” nem maradhat meg, mert az már nem az Általam alapított Egyház lesz, hanem eretnekek gyülekezete. Azt akarják elhitetni népemmel, hogy ez az egységesített egyház. Ezt Én nem tűröm meg, és ezért megsemmisítek mindent, ami akadályozza az igaz Evangélium terjedését, tanítását. Most teljesül a Jelenések könyve 11, 1-2: „Ekkor bothoz hasonló mérőnádat adott ezeknek a szavaknak a kíséretében: „Menj, mérd fel az Isten templomát az oltárral és a benne imádkozókkal együtt. De a templom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd fel, mert a pogányoké lesz, akik a szent várost negyvenkét hónapig tiporják.” A szentély a rejtekben élő Egyház, az a kis mag, akik bemutatják az igaz Szentmisét, amely fönntartja ezt a világot; az udvar pedig az eretnekek és a tévtanítók gyülekezete, akik harcba szállnak igaz keresztény papjaimmal és gyermekeimmel. Ez a végső nagy összecsapás az anti-egyház és az igaz Egyház, az anti-evangélium és a hiteles Evangélium között.

Kicsinyeim! Jól vigyázzatok, hogy hova tartoztok, mert a szerint lesztek megítélve, a szerint kapjátok örök jutalmatokat, vagy büntetéseteket, a Mennyországot, vagy a poklot. Jaj, azoknak, akik a gonoszt választják, az e világi karrier és mammon érdekében. De akik hűségesen kitartanak Mellettem, azokra ez vonatkozik: ők ragyogni fognak Atyám Országában, mint a Nap.

Gyermekeim! Már mindent elmondtam nektek. Készüljetek föl a végső nagy megmérettetésre. Teremtsétek meg a feltételeket rejtekbe vonulásotokra! Az idő rövid. Már beteljesülnek a próféciák. Legyetek szüntelen készenlétben, mint a kivonulás előtt az Én népem Egyiptomban, mert az óráitok, perceitek meg vannak számlálva. Száműzetésetekben (a rejtekben) gondoljatok arra, hogy Üdvözítőtök sorsában osztoztok, amikor Nekem is menekülnöm kellett a gyilkos Heródes elől Egyiptomba, és nem mehettem a nyilvánosság elé tanítani és gyógyítani ellenségeim miatt, akik már összeesküdtek elfogatásomra és meggyilkolásomra. Így tekintsétek az előttetek álló eseményeket, és vegyétek nagy kitüntetésnek, hogy Miattam, az igaz hit miatt üldözni fognak benneteket. De Én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. Fogadjátok megerősítő áldásomat, Szívem túláradó szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Mk 4, 1 cím: „Jézus… tanít.” 17: „üldözés”

 

2017. március 14. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! A Szívem ezer sebből vérzik, amikor az emberi gonoszságot szemlélem szerte a világban. Az emberek olyanok, mint a bogár, amit elvakít a fény, és jóllehet éhes, a táplálék előtte van, de nem veszi észre. Az emberek lelke is éhezi az Istent, Aki ott él a szívükben, de nem vesznek róla tudomást, hanem a hamis csillogás elvakítja őket, és a földi dolgok után futnak.

Kicsinyeim! Ti, akik Hozzám tartoztok, szüntelen adjatok Nekem hálát azért, hogy az Enyéim lehettek, hogy megismertétek a Szent Evangéliumot, Engem, a megtestesült Igét, Aki Atyám tanítását lehoztam a Földre. Váltsátok tettekre tanításomat! Kamatoztassátok a talentumokat, amelyeket kaptatok Tőlem! Imáitokkal még meg tudjátok menteni ezeket a hamis csillogás által megvakított embereket, akik a boldogságot keresve hamis értékekkel töltekeznek, amilyenek a bűn, a mammon-imádás, a paráznaság, a hatalomvágy, és a hiú dicsőségvágy. Elsősorban példamutatásotokkal, szavaitokkal és imádságaitokkal tudtok hatni ezekre az emberekre, mert megengedem, hogy ne legyenek boldogok, hogy csalódjanak mindabban, amit választottak maguknak. Fájdalmaikban, szenvedéseikben Engem keressenek, az egyedüli menekvést, a gyógyító Istent, Aki szent Testemmel és Véremmel táplálom enyéimet a Legméltóságosabb Oltáriszentségben, minden Szentmisében. Imáitok és jó példátok hatására sokan megtalálnak Engem, és megmenekülnek az örök kárhozattól.

Drága kicsinyeim! Az Én Vérem az erősek Bora, amelyet csak a tiszta lelkűek, vagyis az erősek vehetnek magukhoz. Mindazok, akik bűnben veszik, a kárhozatukra veszik. Ezért imádkozzatok azért, hogy papjaim gyakran hirdessék, amiről most leszoktak, hogy csak az járuljon Szentáldozáshoz, aki lélekben felkészült, vagyis tiszta lelkébe akar fogadni, és tudja, hogy Kit vesz magához, vagyis volt Elsőáldozó. Ezt minden áldoztatás előtt ki kellene hirdetni minden papomnak a Szentmisében. Ezért imádkozzatok, mert ennek nagyon-nagy jelentősége van! Fogadjátok megerősítő áldásomat, melyet Szívem túláradó szeretetével adok rátok, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: 2Tim 2, 9: „Isten szava”

2017. március 15. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Olyanok vagytok Számomra, mint az illatos balzsam, amellyel Mária Magdolna megkente lábamat. Szívetek az Én királyi palotám, amelyben trónolok. Előttem minden gondolatotok, szavatok, cselekedetek nyitott könyv. Születésetektől fogva, halálotok pillanatáig. Az a legértékesebb kincs számotokra, amikor akaratomat teszitek, mert akkor Én cselekszem általatok, és rátok vonatkozó örök tervemet valósítjátok meg. Erre adom Országomban a legnagyobb jutalmat. Minden kis elhajlás, amit szabad akaratotokból tennétek, másik útra irányítana, amely nem az Én ösvényem. Ezért, drága gyermekeim, szüntelenül kérjétek a Szentlélek megvilágosító kegyelmét, hogy mindenkor fölismerjétek és tettekre váltsátok akaratomat. A tisztánlátás a legnagyobb kincs, mert akkor nem jártok sötétben, és nem tud félrevezetni a sátán. Az életetek rövid. Csak egy szempillantás ezen a Földön. A Tőlem kapott idő a legnagyobb ajándék, amelyet kamatoztathattok mind a saját üdvösségetek, mind a lelkek megmentése javára. Ezért azt kérem tőletek, mindig az Én akaratomat helyezzétek a tiétek elé, s mindig kérjétek, hogy Én cselekedjek általatok, s akkor teljesen és tökéletesen megvalósítjátok Isten akaratát.

 

Kicsi gyermekeim! A mai nap még a tiétek. De hamarosan új körülmények között találjátok magatokat, amely nagy szomorúsággal fogja eltölteni lelketeket. Gyászolni és siratni fogtok Engem, mint az apostolok, amikor látták kereszthalálomat, illetve értesültek róla. De nektek is azt mondom, amit annak idején nekik: egy kis idő, és újra láttok Engem. Megengedtem ellenfelemnek, hogy megpróbálja megsemmisíteni Egyházamat, de ezt csak a ti érdeketekben tettem, hogy különválasszam az igazakat a bűnösöktől, mert így kinyilvánul minden bűn, képmutatás és gonosz tett. Akik karrierjük érdekében az embereknek akarnak megfelelni, és nem Énnekem, azok a pokol tüzében fognak égni örökkön-örökké. Akik viszont sziklaszilárd hittel, halált megvető bátorsággal megtagadják az eretnekségeket, őket trónomra ültetem Országomban, és ragyogni fognak örökké, mint a Nap.

 

Kicsinyeim! Ma még ti választhatjátok meg örök sorsotokat. A döntés a ti kezetekben van. Nagy méltóságot kaptatok Atyámtól: értelmet és szabad akaratot. De ha már kiléptetek porsátor testetekből, döntéseitek következményeit fogjátok viselni örökkön-örökké. Azért azt kérem tőletek, ne az ideig való földi életeteket akarjátok fölépíteni, hanem az odafent valókra figyeljetek. Egyedül az Én törvényeimet teljesítsétek, és akkor biztosítjátok magatoknak az örök életet. Nem lehet két úrnak szolgálni. Én elétek tártam az igazságot: Atyám igéjét, a Szent Evangéliumot. Keresztre feszítésemmel és kínhalálommal bizonyítottam irántatok való végtelen szeretetemet, mint a ti Megváltó Istenetek. Harmadnapra dicsőségesen feltámadtam, fölmentem Atyámhoz, hogy helyet készítsek nektek. Aztán visszajövök, és Magammal viszlek titeket oda, ahol Én vagyok, hogy lássátok dicsőségemet, és vég nélkül örvendezzetek Velem együtt. Mindig csak ezek a szavak lebegjenek előttetek, mert ezek örök érvényű igazságok. Ne higgyetek azoknak, akik mindent túlbonyolítanak, és Nélkülem akarják megoldani azt, amit nem tudnak. Mert Nálam nélkül semmit nem tehettek.

 

Drága kicsinyeim! Imádkozzatok az egységért, amint ezt Én is tettem Főpapi imámban: „Atyám, azt akarom, hogy egyek legyenek, amint Te és Én egy vagyunk.” Újra mondom: az egység csak abban nyilvánul meg, ha az Én tanításomban vagytok egyek. Vagyis részt vesztek az Utolsó vacsorán úgy, amint azt elétek tártam, amikor a kenyeret és a bort átváltoztattam saját feltámadott, megdicsőült Testemmé és Véremmé. Meghagytam apostolaimnak és az ő utódainak, hogy ezt cselekedjék az Én emlékezetemre. Mert az Eukarisztia az Egyház alapja és csúcsa, e nélkül nem lehet Egyházról beszélni. Az egység pedig a Velem való szoros egyesülés, a Szentáldozás, és az egymással való egység pedig a testvériség, ami szintén a Velem való egységből táplálkozik. Én vagyok a központ, az alap és a csúcs, Én vagyok a Fő, Aki összefogja a tagokat, és a tagok csak és kizárólag Énbennem lehetnek egyek. Aki Nélkülem akar egységet, az a sátán csapdájába esik. Az Egyház az Én oldalamból származik: a Vérből és vízből úgy, mint Ádám oldalából Éva, az ő felesége. Az Egyház az Én Menyasszonyom, az Én tulajdonom, aki Belőlem és Tőlem van. Ezért az Egyház nem választható el Tőlem, a Megtestesült Igétől, Akit Atyám azért küldött e világba, hogy Rám építse az Egyházat. Szavaim világosak és érthetőek. Aki mást tesz, vagy mond, az Ellenem van. Az a hamis egységnek állít kultuszt. Attól határolódjatok el, és ne kövessétek! Az egyetlen egység az Általam alapított katolikus, egyetemes Egyházban van jelen. A leszakadt tagok térjenek vissza ide, és akkor egységben lesznek. De a megszentelt tagok, az Egyház, nem térhet a leszakadt tagokhoz, mert akkor mind eretnekekké válnak. Ennek bölcs tudatában készüljetek föl az elközelgő nagy hitehagyásra, eretnekségre, káoszra és a vele járó nagyméretű üldözésre. Ha kell, adjátok oda az életeteket is az igaz tanításért, amit feltártam előttetek. Tegyetek tanúságot Rólam, és áldozzátok életeteket és véreteket is Értem, amint azt igaz apostolaim is tették.

 

Gyermekeim! Az idő elérkezett. Mindnyájatoknak színt kell vallani: vagy Mellettem vagytok, vagy ellenségeimmé váltok, és Júdást követitek. Szavaim igazak és világosak mindenki számára. Ti döntitek el, hogy mit választotok. Örök sorsotok múlik rajta. Én elküldtem nektek a bölcsesség és a jó tanács Lelkét, Aki lelkiismeretetek szava által tudatja veletek, hogy jó, vagy rossz irányba mentek. Figyeljetek lelkiismeretetek szavára, és válasszátok az üdvösséget! Erre áldalak meg benneteket, szeretett gyermekeim, Szívem féltékenyen szerető áldásával, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítések: Fil 3, 1 cím: Óvás a téves tanítástól. 6: „Az Egyház üldözése” Mk 3, 28-29: „Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad.”

2017. március 16. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Nagyon kedvesek vagytok Szívemnek. Az Én drága Szent Vérem nem omlott értetek hiába. Nagyon megvigasztaltok Engem ebben a zűrzavaros világban. Már a keresztfán láttam mindazok lelkét, akik a történelem folyamán igennel fognak válaszolni hívásomra, és megteszik szent akaratomat.

Drága kicsinyeim! Most azokról beszélek nektek, akik csak szomorúságomat és fájdalmaimat növelik. Ők azok, akik hitetlenségükkel elutasítják üzeneteimet, mondván, hogy az Evangéliummal lezárult a kinyilatkoztatás. Annyiban igazuk van, hogy újat nem mondhat senki, ahogy már Szent Pál apostol is leírta: „átkozott legyen, aki mást hirdet, mint amit tőlünk hallottatok.” (Gal 1, 8-9.) De az Evangéliumban szereplő próféciák időszerűségét nem lehet elvitatni. Mt 24, 14: „Az országnak ezt az evangéliumát hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég.” Ez az ismertető jele annak, hogy hamarosan visszatérek dicsőségemben. Ugyanígy az ezer éves béke uralma sem történt meg mindeddig, az elmúlt kétezer év során, hanem majd csak ezután teljesül be, mert amíg az ördögök és démonok hada belepi a Földet, és kínozza, gyötri a lelkeket, kísérti őket, addig nem lehet békéről beszélni. Ezért tehát, drága kicsinyeim, ti, akik szomjazzátok szavaimat, és megnyitjátok üzeneteim előtt a lelketeket, boldogok vagytok, mert tisztában vagytok az idők jeleivel, és az események sorrendjét fölismeritek, hogy milyen korban éltek. Ezért, drága kicsinyeim, készüljetek föl egy világméretű, hatalmas keresztényüldözésre, amely az Egyház megtisztulását fogja eredményezni. Készüljetek föl mindannak beteljesülésére, amit jó előre megmondtam nektek. A sátán megpróbálja megsemmisíteni Egyházamat; benne legelőször Engem, Aki az Oltáriszentségben jelen vagyok. Mert jól tudja, hogyha Tőlem megfoszt benneteket, elestek attól az erőforrástól, amit az Én védelmem jelent számotokra. De újra mondom: ne féljetek! Ne essetek kétségbe! Mert Én hű és igaz vagyok, veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig. Gondoskodom rólatok, hogy a rejtekben igaz és hű papjaim bemutassák újból és újból a Legszentebb Áldozatot, a Szentmisét; és kiosszanak Engem nektek, mint erőforrást és védelmet, Aki a Szent Eucharisztiában jelen vagyok. Azt kérem tőletek, hogy ebben a zűrzavaros, kaotikus korszakban, többszörözzétek meg imáitokat, kérjétek szentjeim és szent angyalaim közbenjárását, legfőképpen pedig azt, hogy rejtselek el benneteket, és akkor nincs mitől félnetek, mert még ha meg is engedem, hogy közületek sokan vértanúimmá legyetek, a végső győzelem a ti kezetekben van. Mert aki Bennem bízik, meg nem szégyenül. Az örök győztes, az Isten, Én vagyok. Bármennyire is acsarkodik a sátán és az ő eszköze, az antikrisztus, mindenféle szemfényvesztő csodáival megtéveszti áldozatait, ti ne higgyetek neki, ne menjetek oda. Határolódjatok el tőle! Ti csak Engem imádjatok, Aki a lelketekben trónolok! Engem, az élő Istent, a ti üdvözítő Királyotokat. Én megfizetek mindenkinek tettei szerint. Mindenkinek meg kell állni az Én ítélőszékem előtt, hogy elvegye örök jutalmát, vagy örök büntetését a szerint, amit földi életében cselekedett.

Drága kicsinyeim! Tartsatok ki mindhalálig! Bízzatok Bennem, és Én mindig megmutatom nektek segítő hatalmamat, mindenhatóságomat, még a legkilátástalanabbnak tűnő helyzetekben is. Fogadjátok szeretetteljes áldásomat, mellyel megerősítelek titeket a végső nagy harcra, amiben már benne éltek, és ami még csak fokozódni fog, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: 1Tessz 5, 19-20. „Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg.” Mk 4, 1 cím: „Jézus… tanít.” 17: „üldözés”.


2017. március 20. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Tisztítsátok meg a lelketeket még a legkisebb gyarlóságoktól is a bűnbánatban szentségében! Azt akarom, hogy minden szempontból méltókká váljatok fogadásomra! A lelketeket Én magam tisztítom meg a Szentáldozásban minden hiábavaló és vétkes gondolattól, minden gyarlóságtól. Az Én fényességem, amely titeket betölt, távol tartja tőletek a gonoszt, amely retteg belépni az Én fényembe, mert megláttatom veletek dicsőségem által az ő rútságát és ocsmányságát. Undort támasztok bennetek minden kísértés és bűn iránt. Lelketeket pedig fölemelem az Én dicsőségembe, ahol méltóképpen imádtok, magasztaltok és dicsőítetek Engem, a szentek Szentjét, Aki a Legméltóságosabb Oltáriszentségben köztetek trónolok.

 

Drága kicsinyeim, Szívemnek kedves választottjai! Ti vagytok az Én vigaszom, akik már a kereszten függve is megvigasztaltatok Engem, mert előre láttam életszentségeteket, amely jóllehet az Én kegyelmem, de ti együttműködtök vele.

 

Drága gyermekeim! Maradjatok ilyenek mindig! Menjetek végig a keskeny úton, az önmegtagadás és a kereszthordozás útján, amely az Én követésem, és ez az út a Mennybe torkollik. Hívjatok meg ide mindenkit, akit csak elértek, és akiket nem, azokért imádkozzatok, hogy meghallják szavam, amikor a lelkiismeretük által szólítgatom őket, és a helyes irányba terelem. Nincs nagyobb boldogság Számomra, mint amikor egy lélek megtér, ahogy mondtam, hogy jobban örülnek a Mennyben az egy megtérőnek, mint a kilencven kilenc igaznak. Gyarapítsátok a megtérők számát, hogy ők is üdvösségre jussanak, és ezzel örömet szerezzenek Nekem, hogy Megváltásom és kínszenvedésem hatalmas ára nem lett hiábavalóvá bennük.

 

Drága gyermekeim! Most az Egyházról beszélek nektek. Egyházamat próbának vetettem alá. Ezért engedtem meg a főördögnek, aki kikérte, hogy megrostálja. Nagy fájdalmat jelentenek Számomra azok a lelkek, akik elbuknak, és a pillanatnyi dicsőség és karrier miatt nem Engem, hanem a világot és benne a sátánt szolgálják. De még több örömömet találom a hűséges, kicsiny lelkekben és szentéletű papjaimban, akik alázatosak, engedelmesek és kisded lelkűek a Belém vetett bizalomban és hűséges szolgálatomban. Ők az Én anyám és testvéreim, akik megteszik Atyám akaratát. Most különösen nagy örömömre szolgálnak ezek a kisded lelkek, amikor felkészültek a szenvedésre, még a vértanúhalálra is, Irántam való szeretetükből és hűségükből. Még ha nem is lesznek vértanúkká, a szándékukat úgy veszem, mintha azzá lennének.

 

Drága gyermekeim! Imádkozzatok ezekért a kisdedlelkű testvéreitekért, hogy megmaradjanak a szűk ösvényen, és semmi el ne tántorítsa őket az Irántam való szeretetüktől és hűségüktől. A másik táborra csak azt kérjétek, hogy megkapják és befogadják a tisztánlátás kegyelmét, és ne szolgálják a fenevadat, hogy ne rántsanak magukkal még több lelket, akik hiszékenyek, tudatlanok és könnyű őket a kárhozat széles útjára terelni. Mindazonáltal, mindenkit a kapott talentum szerint ítélek meg, vagyis aki keveset kapott és tudatlan, annak enyhébb lesz a büntetése, mint annak, aki sokat kapott, mert attól sokat kérek számon.

 

Drága gyermekeim! Életetek Előttem nyitott könyv elejétől a végéig. Igyekezzetek úgy élni, hogy az Nekem tetsző legyen életetek minden pillanatában. Erre áldalak meg titeket Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Zsid 2, 3: „az Úr hirdetett” 6: „Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá?”

 

 

 

2017. március 23. Itthon az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Az óra itt van. Hamarosan kitör az üldözés. Legyetek szüntelen készenlétben! Éljetek életszentségben, hogy bármikor megvalljatok Engem ez előtt az erkölcstelen nemzedék előtt, és az életeteket tudjátok adni Értem.

 

Drága gyermekeim! Ti vagytok az Én kedves báránykáim a báránybőrbe bujtatott farkasok között. Határolódjatok el tőlük! Most különösen időszerűek szavaim: Óvakodjatok a képmutatóktól és eretnektanításaiktól! Ne féljetek megvallani Engem magaviseletetekkel, szavaitokkal és cselekedetekkel! Csak annyi történhet meg, amennyit Én megengedek. Az óra eljött. Éljetek halálra készen! Nagyon sok vértanúm lesz. Véghez viszik gonosz tervüket. De ez lesz a vesztük, mert amikor azt hiszik, hogy győztek, akkor fognak a legnagyobbat bukni, egészen a pokol fenekére. Mindezt pedig azért engedem meg, hogy szétválasszam az igazakat a hamisaktól, a képmutatóktól. Nektek pedig, drága kicsi gyermekeim, akik hűek vagytok, és azok is maradtok Hozzám mindvégig, ezt mondom: irgalmas Szívembe rejtettelek benneteket. Örüljetek és ujjongjatok, mert nevetek fel van írva az élet könyvében. Bármikor megölhetnek titeket Értem, akkor se féljetek, mert mint vértanú szentek jöttök fel Atyám dicsőségbe.

 

Az idő itt van, hirtelen történik meg minden. Elvesznek Engem, az örök élet szerzőjét. A saját kárhozatukra cselekszenek. Ti határolódjatok el tőlük, maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig! Vonuljatok a rejtekbe, ahol helyet készítettem nektek, ahol újra meg újra bemutatjátok a Szentmisét, és Én a szívetekbe térek.

 

Így imádkozzatok: „Imádott Jézusom! A Te kínszenvedésed és kereszthalálod örök érdemeiért kérlek – melyet Égi Édesanyám Hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve által ajánlok fel Mennyei Örök Édesatyámnak. Engesztelésül a bűnösök megbántásaiért, amelyet Ellened és a Legszentebb Szentháromság és Égi Édesanyánk ellen elkövetnek. Égi Édesanyánk közbenjárására és Vele egyesülve, égig érő könyörgéssel esedezem Hozzád: add meg nekünk a kegyelmet, hogy maradéktalanul beteljesítsük ránk vonatkozó örök, szent tervedet!”

 

Ha így imádkoztok, csodákat fogtok megtapasztalni. Megkapjátok a tisztánlátást.

 

Megáldalak titeket megerősítő áldásommal, Szívem túláradó végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: 2Tessz 1, 4: „üldözés” 2, 1-8: „Van még egy kérésünk: Urunk, Jézus Krisztus eljövetelét és vele való egyesülésünket illetően ne veszítsétek el rögtön józanságotokat, és sem lelki kinyilatkoztatás, sem állítólag tőlünk eredő mondás vagy levél ne ijesszen meg benneteket, mintha az Úr napja már küszöbön állna. Semmiképpen meg ne tévesszen valaki titeket, hiszen előbb be kell következnie az elpártolásnak, és meg kell mutatkoznia a bűn emberének, a kárhozat fiának, az ellenségnek, aki mindenek fölé emelkedik, amit Istennek és szentnek neveznek. Sőt, Isten templomában foglal majd helyet, és istennek akar látszani. Nem emlékeztek, hogy minderről beszéltem nektek, még amikor nálatok voltam? Tudjátok azt is, mi késlelteti föllépésének idejét. A gonoszság titka már munkálkodik, csak annak kell még az útból eltűnnie, ami még késlelteti. Akkor majd megjelenik a gonosz, de Urunk, Jézus elsöpri szája leheletével, és megsemmisíti jövetelének tündöklésével. Megjelenését a sátán erejéből mindenféle feltűnő tett, jel és hamis csoda kíséri, meg mindenféle gonosz csábítás is, azok vesztére, akik elkárhoznak, mert nem voltak fogékonyak az igazság szeretetére, ami üdvösségükre szolgált volna. Azért szolgáltatja ki őket az Isten a kísértés hatalmának, hogy higgyenek a hazugságnak. Így azok, akik nem hittek az igazságban, hanem a gonoszságban telt kedvük, mind ítéletet vonnak magukra.” 2Kor 4, 2: „Isten szava”

 

2017. március 26. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Nagyon szomorú események előtt álltok. A sátán mindent előre eltervezett. Régóta készül győzelmének megülésére. Az ő győzelme Fölöttem az lesz, hogy eszközei által elvesz Engem tőletek. Ezzel rengeteget árt nektek, mert mindazok, akik nem látnak tisztán és elfogadják tévtanításaikat, az eretnekekhez csatlakoznak. Ingoványos talajra jutnak, és sokan elkárhoznak közülük. Ez az ördög győzelme Fölöttem, amikor elrabolja Tőlem a lelkeket, akikért Én haltam kínhalált. Nagyon sajnálom mindazokat, akik csapdájába esnek, és örökre elvesznek.

Kicsinyeim, drága gyermekeim! Készüljetek föl, mert nemsokára csak a rejtekben fogják bemutatni kiválasztott és szentéletű papjaim a Szentmisét úgy, ahogy azt rátok hagyományoztam, amire ezt mondtam: „Ezt cselekedjétek az Én emlékezetemre.”

Drága gyermekeim! Nagyon kedvesek vagytok Nekem. Bízzatok Bennem mindenekfölött! Csak annyi történhet meg, amennyit Én megengedek. Tartsatok ki mindhalálig a Belém vetett hitben, szeretetben, alázatban és engedelmességben! Az idő rövid. Minden szavam beteljesül a maga idejében. Megáldalak titeket Szívem túláradó, végtelen, minden emberi értelmet felülmúló szeretetével, megerősítő, védelmező áldásommal, ami majd a rejtekre is vonatkozik, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: Ef 1, 9: „Tudtunkra adta… akaratának titkát” Fil 3, 6: „üldözés”

 

2017. március 27. Itthon az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Nagyon szomorú idők várnak rátok. Az Egyház üldözése már elkezdődött. Imádkozzatok, hogy kitartsatok az életszentségben, Atyám törvényeinek megtartásában! Ne az eretnekek számát szaporítsátok, hanem a földalatti Egyház tagjai legyetek, mint igaz tanúim, akik megtartjátok Atyám törvényeit. Hű és igaz papjaim vezetésével továbbra is részt vesztek a legszentebb Áldozatban, a Szentmisén, és a szívetekbe fogadtok Engem.

Drága kicsinyeim! Ne keseredjetek el! Mindez nem tart sokáig. Rövid idő, és visszajövök dicsőségemben, amikor szám leheletével elsöpröm a gonoszt. Megújítom a Föld színét és visszaállítom az Általam alapított Egyházat eredeti szépségébe és fényébe. Egyházam ragyogása és fénye Én magam leszek a Legméltóságosabb Oltáriszentségben. Ti pedig, akik tiszta lélekkel a szívetekbe fogadtok Engem, mind fényhordozóim lesztek, akik által kisugárzom jóságomat, szeretetemet környezetetekre és az egész világra.

Kicsinyeim! Ne aggódjatok, hogy ez hogyan és miként következik be! Bízzátok magatokat Rám, hagyatkozzatok Rám teljesen, mindenben! Én gondoskodom rólatok, és beteljesítem rátok vonatkozó örök, szent tervemet.

Drága gyermekeim! Bízzatok Bennem! Az Én békémet adom nektek, és Szívem szeretetét, amely lángra gyújtja pici szíveteket, hogy viszontszeressetek Engem, és Énbennem testvéreiteket, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Erre áldalak meg benneteket, Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Mk 9, 7: „a felhőből szózat hallatszott: ez az Én szeretett Fiam, Őt hallgassátok” 1Kor 10, 7: „Ne legyetek bálványimádóvá…” 20-22: „Amit a pogányok áldoznak, azt nem Istennek, hanem az ördögöknek áldozzák. Igazán nem óhajtom, hogy közösségre lépjetek az ördögökkel. Ti nem ihatjátok az Úr kelyhét is, meg a sátán kelyhét is. Nem részesedhettek az Úr asztaláról, meg az ördögök asztaláról. Vagy ingerelni akarjuk az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?”

 

2017. március 28. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! Templomaimban el fogják törölni az Átváltoztatást. Sokan ezt még észre sem fogják venni. Azok, akik gépiesen áldoztak, és nem volt Velem személyes kapcsolatuk, őket sokkal könnyebb lesz félrevezetni, mint titeket, akik éberen figyelitek a Szentmise minden szavát, és lángoló szeretettel imádtok Engem a kenyér és a bor színe alatt, ami az Én valóságos Testem és Vérem, amely Szent Jelenlétemet hordozza.

 

Drága gyermekeim! Rögtön e siralmas idők után, egy új világban fogjátok magatokat találni. Hűlt helye lesz mindannak a testi-lelki nyomorúságnak, amin keresztülmentek. Teljes szabadságban fogtok szárnyalni lélekben Felém, és Én betöltöm szíveteket és az egész Földet. Az Én dicsőségem fénye fogja beragyogni Egyházamból (a Földet). Az örök élet vizét fogjátok inni nap, mint nap Belőlem, a Sziklából, Aki az Oltáriszentségben jelen vagyok. Belőlem fogtok töltekezni, és már nem vágytok senkire és semmire, és nem hiányzik semmi, mert Isten, Aki betölt benneteket, egymaga elég. Ebben a reményben lássátok a rátok váró nagy szorongatást, ami előtt álltok. Bízzatok Bennem rendületlenül! Én gondotokat viselem, Bennem nem fogtok sohasem csalódni. Megáldalak titeket Szívem túlcsorduló, szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: Zsid 4, 12: „Isten szava”

 

2017. március 29. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

 

 

„Drága gyermekeim! Nagyon kedvesek vagytok Nekem. A megrostálás elkezdődik. Én, Aki a szíveket és a veséket látom, úgyis tudom, hogy kiben mi lakik. De mindezt miattatok engedem meg, hogy ti, akik csak a külsőt szemlélitek, a megrostálás által tudatában legyetek annak, hogy ki hova tartozik.

 

Az óra itt van. Mindaz beteljesül, amit előre elmondtam nektek. Készüljetek fel mindarra, ami rátok vár! Bízzatok Bennem! Én veletek maradok minden nap a világ végezetéig. Megáldalak titeket Szívem túláradó szeretetével, megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítések: Ef 1, 9: „Tudtunkra adta akaratának titkát.” Mk 14, 42: „Itt az óra. Az Emberfiát a bűnösök kezére adják.” 49: „Az Írásnak be kell teljesülnie.”

 

2017. március 31. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! Most a Mennyországról beszélek nektek. Atyám csodálatos helyet készített nektek, minden embernek, akik a világ végezetéig fognak élni. Egy új Országot, egy végtelen boldogságot, örök boldog életet. Amikor beleteremtette Ádámot és Évát a Paradicsom-kertbe, akkor úgy képzelte, hogy az ember az Istennel lesz együtt, társalogni fognak, látják egymást, és mint egy nagy család, végtelenül szeretetteljes kapcsolatban élnek.

 

De sajnos az ember, az asszony hitt a kígyónak, pedig ha azonnal elutasította volna, semmi hatalma nem lett volna a sátánnak az ember fölött. Ahogy ma sincs, ha ti, szabad akaratotokból és élő hitetekkel visszautasítjátok a kísértéseket. Sajnos Éva hitt a kígyónak, aki Engem hazugnak nevezett, és rávette Évát, hogy ne engedelmeskedjen Nekem. Ezzel kitaszította magát a Paradicsomból, és a halált választotta.

 

Drága kicsinyeim! Ma is mindazok, akik engedetlenek Nekem, elvágják magukat éltető kegyelmemtől, mint a szőlővessző a szőlőtőkétől, aminek következménye az örök kárhozat.

 

A Mennyország ma is nyitva áll mindazok előtt, akik engedelmeskednek Nekem, megtartják törvényeimet, és hűségesen kitartanak követésemben, mindhalálig. Éva és Ádám bűne miatt kellett kínhalált szenvednem az emberiség megváltásáért. Már akkora volt a bűn, hogy csak az Isten Fia, Én voltam alkalmas rá, Aki szent, tiszta, szeplőtelen, ártatlan Bárányként Magamra vettem a világ összes bűnét, és kereszthalálommal kiengeszteltem Atyám jogos haragját. Ezzel megnyitottam az emberiség számára Atyám Országának kapuját. De a szabad akarat továbbra is keresztülhúzhatja Megváltásom szent tervét, mert csak azok üdvözülhetnek, akik Istent szeretik. Ez a főparancs: szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből, felebarátodat pedig úgy, mint magadat. Atyám házában csak szeretet van. Akik nem éltek a Földön szeretetben, azok nem hordozzák magukban ezt az ismeretet (mármint a szeretetet), ezért nem tudnak már odaát sem szeretni. Az ember ugyanis csak addig tud változni, fejlődni, változtatni, amíg testben él ezen a Földön. Mihelyst a lélek kirepül testéből, olyan marad, amilyen halála előtt volt. Ezért ez azt jelenti, hogy ha valaki bűnben élt ezen a Földön, a szeretet helyett a gyűlöletet választotta, akkor olyan marad az egész örökkévalóságon át. Az ilyen lelkek nem akarnak bejönni a Mennyországba, hanem elbújnak a sötétségre, mivel tudják, hogy cselekedeteik bűnösek, ezért titkolják azokat. A Mennyben csupa fényesség uralkodik, és minden tett napvilágra kerül. Én egyetlen lelket sem akarok a pokolra küldeni: ezt ők maguk választják maguknak. Én mindegyiket meg akarom menteni, de csak azokat tudom, akik együttműködnek kegyelmemmel. A szabad akarat és az értelem, amelyet az ember azért kapott, hogy Isten hasonlóságát hordozza magában, meghatározza életét, és döntése az egész örökkévalóságra is kihat. Ezért engedtem meg a poklot és a tisztítótüzet, mivel tiszteletben tartottam az ember szabad akaratát, hogy döntéseik következményét viseljék. Az ember menekül a szenvedés elől. Jóllehet Én az örömre, a boldogságra teremtettem, de a bűn következménye a szenvedés és a büntetés. Csak azok nem szenvednek örökké, akik a Földön elfogadták a kereszteket, megtagadták magukat, és Irántam való szeretetből követtek Engem. Őértük mondtam: Atyám, azt akarom, hogy akiket Nekem adtál, ott legyenek, ahol Én, és lássák dicsőségemet.

 

Drága gyermekeim! Amíg éltek, mindig lesz keresztetek, mert mindazokkal, akiket szeretek, megosztok egy kis szálkát hatalmas keresztemből. Hamarosan beléptek a nagy szenvedésbe, a nélkülözésbe, a rejtekbe. Mindezeket úgy vegyétek, hogy az Én szenvedéseimben osztoztok. A derűt soha ne hagyjátok kirepülni a lelketekből! Tegyetek úgy, mint Szűzanyátok, Aki örömeiből táplálkozott minden szenvedésében. Ti is, amikor szenvedtek, gondoljatok azokra az örömökre, amelyeket megosztottam veletek, hogy kibírjátok mindazt, ami még rátok vár. Bízzatok Bennem! Mindig megkapjátok Tőlem az erőt. Soha nem foglak benneteket erőtökön felül próbálni. Amíg ezen a Földön éltek, mindig próbatételeknek foglak titeket alávetni azért, hogy bizonyítsátok hűségeteket és szereteteteket Irántam. Kövessetek Engem a keresztúton, és akkor bennetek is el tudom mondani halálotok óráján: Atyám, a feladatot, amit rám bíztál, elvégeztem. Megdicsőítettem nevedet a Földön. Erre áldalak meg titeket, kicsi gyermekeim, Szívem túláradó, végtelen szeretetével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

 

Szentírási megerősítések: 1Tim 4, 5: „Az Isten tanítása”



Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2017. április
    h k s c p s v
    « Már   máj »
     12
    3456789
    10111213141516
    17181920212223
    24252627282930