2015. március archívum

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 257. Mennyi Atya:Az erények

ÉGI ÜZENETEK

2015.március 31.

Mennyi Atya:Az erények


Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és eszközöm, Éva hangján szólok hozzátok. Köszönöm, hogy újra eljöttetek, meghallgatni tanításunkat és menteni a lelkeket. Örülök, hogy már egy ideje a három értékes rózsafüzérrel töltitek az irgalmasság óráját. Ilyenkor irgalmasságom lángja leszáll közétek és szándékaitokat meghallgatom. Ezzel a ½ 5-ig is eltartó állhatatos imátokkal a lelkek sokaságát mentitek. Fáradozásaitokért viszonzásul atyai Szívembe zárlak benneteket.
Ma nagyon szép témáról fogtok hallani: az erényekről. Ha magatokra tekintetek, vagy bárki másra, tapasztalhatjátok, hogy a lélekben megtalálható a jó és rossz egyszerre. Mintha ketten laknának benne: az egyik a jó gondolatokra, tettekre sarkallja, a másik rosszra. Máris egy élő példával kezdem. Imre családszerető ember, hűséges a feleségéhez, szorgalmasan gyakorolja a vallását. Jól működő céget vezet, de a beosztottjait kihasználja és igazságtalanul bocsátja el őket állásukból. Nemrég egyik asszonyt azért küldte el, mert megbetegedett és magas lázával 2 hétig otthon maradt. Ez az ember szinte hiába jár templomba és hiába imádkozik, ha a lelkében lévő rossz hajlam szeretetlenséget vált ki belőle. Szent Pál a filippieknek írt levelében ezt mondja az erénnyel kapcsolatban: „Örüljetek az Úrban szüntelenül… Jóságos emberségeteket ismerje meg mindenki! … Egyébként, testvéreim arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos.” A Katolikus Egyház Katekizmusa így határozza meg az erény fogalmát: „Az erény maradandó és erős készség a jó megtételére… Az erényes ember minden testi és lelki erejével a jó felé törekszik, konkrét tetteiben azt keresi, azt választja.” A Katekizmus tanítása szerint négy legfontosabb erény van, nevezzük ezeket sarkalatos erényeknek, a többi erény mind e köré épül. Ezek a következők: 1.) okosság, 2.) erősség 3.) igazságosság 4.) mértékletesség.
Vegyük sorba őket, hogy melyik mit jelent!
1.)Az okosság egy olyan erény, amely felkészíti az ember értelmét, hogy mindig a jót válassza, ami lelke és mások lelkének javát szolgálja. Ezt a fogalmat – kedves Gyermekeim – ne tévesszétek össze a műveltséggel, a tanultsági szinttel. Nemcsak egy tudós vagy professzor lehet erkölcsileg okos, hanem egy földet művelő, állatait gondozó parasztasszony is, vagy egy közmunkát végző utcaseprő is. Pl. okos az az özvegyember, aki hívő, vallásos létére nem kezd bele olyan kapcsolatba, amely kilátástalan, mert nem lehet belőle szentségi házasság. Hiába adódik ismeretségi körében olyan elvált asszony, akinek ő tetszik és neki is szimpatikus, józan ítélőképességére hallgatva kerüli a közelebbi megismerkedést.
Viszont nincs az erkölcsi okosság birtokában egy háromgyermekes családanya, Ilonka, aki mindent megenged rakoncátlan gyermekeinek, majomszeretettel csüng rajtuk és sosem feddi meg őket. Ha férje próbál szigorúbban bánni velük, felháborodik, és a gyerekek előtt leszidja. Miért nem jár el okosan ez az édesanya? Mert az ő kényeztetése következtében gyermekeiből öntörvényű, gőgös, öntelt felnőttek lesznek, akik nem tudnak majd beilleszkedni munkatársaik közé, házasságuk vagy kapcsolatuk csődbe jut, mert hiányozni fog belőlük az engedelmesség és alkalmazkodó képesség. Bizony az okosság erényének hiánya általában súlyos következményekkel jár. Az okos ember lelkiismeretére hallgat, és aszerint cselekszik. Az okosság erénye, mely benne van, segít tévedés nélkül legyőzni a kétségeket a jó és a rossz körül.
2.)A második sarkalatos erény az erősség. Aki ezzel rendelkezik, abban van erő, kitartás és állhatatosság, hogy a jót tegye, és hogy képes legyen legyőzni a kísértéseket. Az erősség, mint minden erény a Szentlélektől kapott ajándék. Egyik gyermekünknek előbb, másiknak később adja meg, van, akinek többet ad belőle, van, akinek kevesebbet. Eszközömnek, Évának 10 éves korában volt egy osztálytársa, Zsuzsi. Egy irányban laktak, s mivel nagyon félős lány volt és egyedül kellett hazamennie az üres lakásba, Évát kérte meg, hogy kísérje haza. Levette a nyakából a kulcsot, kinyitotta a lakásajtót és barátnőjét küldte be, hogy menjen előre, nézzen az ágy alá, nincs-e ott valaki, azután ő is be mert lépni. Ez csak addig tartott, míg Éva anyukája meg nem tiltotta ezekkel a szavakkal: „Téged nem félt, csak saját magát? Többé nem kísérheted el.” Ez a Zsuzsi mindentől félt: a kutyáktól, a rossz emberektől, a feleléstől, később a vizsgáktól. Belőle hiányzott az erősség erénye. Az erősség adománya, mint erény nemcsak a kísértéseket segít legyőzni, hanem a félelmet is, sőt a halálfélelmet is. A vértanúkban a hősiességig fejlődött ez a szép lelki vonás. Gondoljatok Szent Filoménára, aki egy görög király leánya volt és mindössze 13 éves. Akkor már két éves szüzességi fogadalmat ígért Jézusnak. Diokleciánusz római császár hadat üzent Görögországnak. Filoména édesanyja elment Rómába, hogy békét kérjen, de a római uralkodó csak úgy ígérte meg, ha Filoména hozzá megy feleségül. A kislány nem akart engedelmeskedni neki, ezért súlyosan megbüntette: börtönben éheztette, megostoroztatta, horgony kötve a nyakára bedobatta a Tiberis folyóba, lenyilaztatta, de csodálatos módon mindebből épen került ki. Végül lefejeztette és a bátor, hős kislány azonnal a mennybe jutott. Benne és az összes vértanúban az erősség erénye lobogott.
3.)A következő sarkalatos erény: az igazságosság. A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt a fogalmat így magyarázza meg: „Az igazságosság erkölcsi erény, mely erősség és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek és a felebarátnak, amivel tartozik nekik. Az Isten iránti igazságosság neve a „vallásosság erénye”. Az emberek iránti igazságosság készségessé tesz mindenki jogainak tiszteletben tartására és segít az emberi kapcsolatok terén olyan összhang megteremtésében, mely előmozdítja a méltányosságot a személyek és a közjó irányában.”
Gyermekeim! Én, Atyátok szeretném megvilágítani előttetek, hogy mit jelent gyakorlatilag a Velem, Istenetekkel szemben tanúsított igazságosságotok. A belgyógyászat egy kétágyas kórtermében két beteg asszony fekszik: Sárika és Juliska. Sárika két szívinfarktus után lábadozik, Juliskának gyomorfekélyt állapítottak meg. A szívbeteg gyermekem még nagyon gyenge, a beszéd is nehezére esik. Juliska rabja az alkoholnak és a cigarettának, külön szenvedés számára, hogy ezekről most le kell mondania. Egyfolytában panaszkodik, mindenért Engem okol. Ott kezdi, hogy minek teremtettem meg, ő nem akart világra jönni. Miért adtam neki részeges, goromba apát? Miért nem óvtam meg a két rosszul sikerült házasságától? Miért engedtem meg neki ezt a fájdalmas betegséget, és a vele járó gyomortükrözést? Mit vétett ő, hogy Én ilyen kegyetlenül büntetem? Nem gyilkolt, nem rabolt, csupa fáradozás, munka áldozat az élete, kiszolgálja a családját, főz, mos, vasal rájuk. Mi bűne van neki, amiért most szenvednie kell? Ha Isten szeretne, nem lenne ilyen hálátlan hozzám.
Sárika türelmesen végighallgatja és ámul a sok igazságtalanságon, amit előadott a betegtársa. Majd így szól: Juliska! Ne vádold Istent, mert ez nem más, mint káromkodás. Hálás lehetsz, hogy életre hívott, mert csak akkor nyerheted el az örök boldogságot, amit készített neked, ha leéled ezt a földi életet zúgolódás nélkül. Ő minden embert, így édesapádat is jónak teremtette, de elromlott, mert rossz társaságba került. A férjeidet nem Ő választotta neked, hanem te gondolkodás nélkül, igazi lelki kapcsolat nélkül hozzájuk mentél. Amikor jeleket adott neked – köhögést, szívremegést, gyomorfájdalmakat – hogy szakíts az ivással és dohányzással, nem figyeltél oda. Ezt a betegséget bizony te okoztad magadnak. Méghogy nincs bűnöd? Akkor minek számít ez az Isten elleni lázadás? Mesélted, hogy haragban vagy az egyik menyeddel. Alaposan kifakadtál nekem ellene. Ez nem más, mint ítélkezés. Első esküvőd óta nem voltál szentmisén és nem gyóntál: És Isten – annak ellenére, hogy igazságtalanul vádolod – végtelenül türelmes hozzád. Lelkedet meg akarja menteni, még ad időt.
Juliska döbbenten hallgat. Elgondolkozik és kérdezi: „Most mit tegyek?” A közelgő nagy gyomorműtéted előtt gyónjál meg! – felelte Sárika.
Ez az eset csak egyetlen a sok igazságtalanság közül, amit az emberek Rám hárítanak. Látjátok, Gyermekeim? Azért nevezik az Isten iránti igazságosság erényét a „vallásosság erényének”, mert a mélyen vallásos emberek, mint Sárika, elismerik jóságomat, irgalmamat, szeretetemet, Rám bízzák magukat és meg vannak győződve az Én tökéletes igazságosságomról.
4.) A negyedik sarkalatos erény a mértékletesség. A katekizmus szerint „a mértékletesség az az erkölcsi erény, amely mérsékli az élvezetek vonzását és készségessé tesz a kiegyensúlyozottságra a teremtett javak használatában. A mértékletes ember érzéki vágyait a jóhoz rendezi, józanul él, nem ösztönös vágyai szerint.” Ez a mondat gyakorlatilag az jelenti, hogy aki mértékletes életet él, csak a rendezett emberi kapcsolatokban érzi jól magát, mely nem sérti meg a Tízparancsolatot és tudja hol a határ az élvezeti cikkek fogyasztásában. Vágyai fékezése e területeken testének-lelkének egyaránt jót tesz, pl. ha valaki ész nélkül habzsolja az édességeket, elhízik, cukorbeteg lesz, nehéz lesz a mozgása, fullad, nehezen kap levegőt és rövidebb életű. A másvilágon pedig a torkosság bűnéért vezekelnie kell.
Drága, kicsi Gyermekeim! Amiért ilyen figyelmesen végighallgattátok mai tanításomat, jutalomból elhoztam nektek Szentlelkemet.
Először az égből szállt alá hófehér galamb alakjában, mint az OKOSSÁG LELKE. Feje körül glória. Nézzétek, hogy sziporkázik fehér tolla, hol ezüst, hol arany színekben. Csőrében egy izzó parázs piroslik, az okosság erényének szimbóluma. Nyakán aranyláncon egy kis kosár, annyi parázs van benne, ahányan vagytok. Mindenkinek az értelmébe helyez egyet, majd eltűnik.
Másodszor egy mennyezetig érő hatalmas lobogó láng alakjában jön elétek, mint ERŐSSÉG LELKE. E nagy lángban annyi fehéren izzó kard van, ahányan itt ültök és belefoglalva egy lángnyelvecskébe, mint az erősség erénye szívetekbe repül. Ettől bátrak, hősiesek lesztek, legyőzitek a külső és belső ellenségeiteket.
Harmadszor a Szentlélek Isten gyönyörű fehérruhás ifjú alakjában érkezik, mint az IGAZSÁGOSSÁG LELKE. Kezében egy tálat tart, melyen magas fehér láng ég, mint az igazságosság erénye. Körbejár köztetek. Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját, mert letép a lángjából egy csóvát és belétek ülteti. Így az Ő isteni igazságosságának fényében fogjátok látni Istent és teremtményeit, és mindenkinek megadjátok azt, ami őket illeti.
Végül a Szentlélek újra ragyogó, kitárt szárnyú galamb formájában jön közétek. Nézzétek csak, mit hoz nektek Ő a MÉRTÉKLETESSÉ LELKE! A csőrében egy mennyei aranymérleg van: a mértékletesség erényének szimbóluma. Óvatosan leteszi az asztalra, Én, Mennyei Atyátok rálehelek és megsokszorosítom. Ő pedig egyenként csőrébe véve odaviszi hozzátok és szívetekbe helyezi. Ez a kis mérleg ezután segít nektek egyensúlyba tartani emberi vágyaitokat, segít megtanulni, hol a határ az élvezeti cikkek fogyasztásában és megtanít titeket a lemondásokra és önmegtagadásokra. Most pedig Szentlelkem a vállamra száll, és míg Én jobb kezemmel áldást adok felétek, Ő a jobb szárnyával tesz áldó mozdulatot. Megáldunk benneteket a legfontosabb emberi erények gazdagságával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenetei

2015. március 3. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Most hozzátok szólok, akik szerettek Engem úgy, hogy megteszitek akaratomat. Kicsinyeim, most hozzátok fordulok, és kérve kérlek benneteket, hogy ajánljátok fel magatokat Nekem szentelt örök áldozatul. Az Én kínszenvedéseim és kereszthalálom örök érdemeivel egyesítve égi Édesanyátok hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által ajánljátok fel Nekem minden gondolatotokat, szavatokat, cselekedeteiteket, imáitokat, áldozataitokat és szenvedéseiteket, hogy szenteljem meg azokat, mert csak így érdemszerző a lelkek javára. Ne sajnáljátok az áldozatokat meghozni bűnbe süllyedt testvéreitekért, és ha szenvedéseket kérek tőletek, nézzetek fel keresztemre, és Belőlem merítsetek erőt. Tudatosítsátok magatokban, hogy Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig, és mindent Én irányítok a lelketek javára. Engedelmeskedjetek hívó szavamnak! Tegyétek meg minden parancsomat! Öleljétek át a keresztet, amellyel megajándékozlak benneteket, mert egyedül ez válik az üdvösségetekre, és mások üdvére.

Kicsinyeim! Az óra itt van. Sokak számára lezárul az idő, amit itt a földön életnek neveznek. Addig engedelmeskedjetek szavaimnak, amíg még itt vagytok. Mert ha a lelketek már kiszállt testetekből, nem tehettek semmit. Akkor már nem cselekedhettek, nem szólhattok, nem tudtok engesztelni. Értsétek meg: csak a ma a tiétek. Ti bűnösök! Térjetek meg Hozzám még ma, mert a holnap már bizonytalan számotokra. Újra meg újra hívlak benneteket, de süket fülekre találok.

Gyermekeim! Meg akarlak menteni benneteket. De ha nem működtök együtt kegyelmemmel, örökre megfosztjátok magatokat Tőlem, örök életetek Szerzőjétől, és elkárhoztok.

Kicsinyeim! Nagyon szeretlek benneteket. Örök javatokat akarom. Hallgassatok szavamra, és váltsátok tettekre, amit mondok! Én az örök boldogságra hívlak meg benneteket, amelyet rettenetes kínszenvedéseimmel szereztem meg nektek a keresztfán. Ne forduljatok el Tőlem! Szeressetek viszont Engem! Csodálatos ország vár rátok az örök hazában. De ha elszakítjátok magatokat Tőlem a bűn miatt, az örök tűz, a férgek a sötétség és a kárhozat vár rátok. Ma még választhattok. Én azért jöttem, hogy életetek legyen, és bőségben legyen. Válasszátok az életet!

Drága szeretteim, ma még kérlek, de holnap már meg kell, hogy ítéljelek benneteket. Szavaimat vegyétek nagyon komolyan, mint szeretetteljes figyelmeztetéseimet.

Kicsinyeim! Azt akarom, hogy ott legyetek, ahol Én, és lássátok dicsőségemet. Rajtatok múlik örök sorsotok. Már mindent tudtul adtam nektek. Válasszátok az életet! Engedelmeskedjetek felhívásomnak! Erre áldalak meg benneteket megerősítő szeretetteljes áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 

Ezt üzenem X-nek: Szeress Engem lángolóan! Bízzál ígéretemben! Legyen olyan erős a hited, mint a szikla! Ha megteszed, amit kérek, kiirtok a szívedből minden kételyt és hitetlenséget. Újra mondom: higgyél! Hited által tudlak csak teljesen meggyógyítani. Fogadd szeretetteljes megerősítő áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”


2015. március 8. Szentségimádáson Jézus: „Drága gyermekeim! Az idő nagyon rövid. Beteljesedik mindaz, amit mondtam nektek. Vigyázzatok! Senki félre ne vezessen benneteket! Hamarosan fellép az antikrisztus, aki azt fogja állítani, hogy ő Én vagyok. Ne higgyetek neki! Ő a sátán embere, akit maga az ördög segít, mindenféle megtévesztő csodákkal, hogy elhitesse a világgal, hogy ő a messiás. Én ugyanúgy fogok visszatérni dicsőségben erre a földre, mint ahogy felmentem a mennybe. Ugyanúgy fogok ragyogni, amikor visszatérek, mint ahogy azt megmutattam apostolaimnak a Tábor hegyén.

 

Gyermekeim! Csak Nekem higgyetek! Olvassátok az Evangéliumot! Én most is azt hirdetem nektek. Semmi újat, azzal ellenkezőt nem mondok. Ezért hitelesek és igazak szavaim. Én ugyanaz vagyok tegnap, ma és mindörökké. Tanításom megváltoztathatatlan és örök. Mindazok, akik megváltoztatják, hogy ez által a bűnösök elvárásainak megfeleljenek, a sátán emberei. Nem lehet két úrnak szolgálni. Vagy Engem, az élő Krisztust szolgálják úgy, hogy megtartják tanításomat, és azt hirdetik, ami az Evangéliumban van, vagy a gonoszt szolgálják, és akkor meghamisítják tanításomat, és elvesznek ők maguk, és mindazok, akiket megtévesztenek.

 

Gyermekeim! Legyetek résen! Nagyon vigyázzatok! A tét hatalmas: örök élet, vagy örök halál. Ellenfelem az örök tűzbe akar taszítani benneteket. Aki Nekem szolgál, azt gyűlöli és üldözni fogja. Álljatok neki ellen keményen a hit erejével! Ti mindig, minden körülmények között maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig! Ha kell, véretek kiontása árán is. Ne féljetek üldözőitektől! Higgyetek Bennem, és váltsátok tettekre tanításomat! Aki hisz, üdvözül. Aki nem hisz, elkárhozik. Amikor bíróság elé hurcolnak titeket, hogy tegyetek tanúságot Rólam, ne gondolkozzatok azon, hogy mit mondjatok! Maga a Szentlélek fog beszélni általatok. Bízzatok Bennem, és soha ne féljetek! Így dicsőítitek meg az Emberfiát. Bízzatok Bennem, akkor nem fogtok megszégyenülni. Amikor a legnehezebbnek találjátok kereszteteket, akkor mentitek a legtöbb lelket. A mennyben ezeknek fogtok örülni a legjobban. Bízzatok Bennem! Soha nem próbállak erőtökön felül benneteket. Mindig megadom a szükséges kegyelmet, hogy kitartsatok Mellettem mindhalálig.

 

Gyermekeim! Az idő rövid, már itt is van, amikor senkinek sem lehet kétfelé sántikálni. Mindenkinek meg kell vallania a hitét. Vagy Mellettem, vagy Ellenem. Legyetek erősek! Valljatok meg Engem az életetek árán is! Aki elveszíti Értem az életét, megmenti azt.

 

Kicsinyeim! A mennyben a vértanú szentek a legboldogabbak, mert nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért.

 

Kicsinyeim! Szívemnek drága választottjai! Bízzatok Bennem! Én megváltottam a világot. Hamarosan visszatérek dicsőségemben, és magammal hozom jutalmamat, hogy megfizessek mindenkinek cselekedetei szerint. Éljetek szüntelen készenlétben! Ha tettekre váltjátok szavaimat, nincs mitől félnetek. Megáldalak benneteket megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Ima a Szentlélek által: „Hőn imádott Szentlélek Istenem! Veled és Benned magasztalom a teljes Szentháromságot, az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Te légy az én Vezérem, Aki megadja nekem a tisztánlátás kegyelmét, hogy mindig meg tudjam különböztetni a jót a rossztól! Te irányítsd lépteimet, hogy mindig Megváltó Uram nyomában járjak, hogy mindig Őt kövessem, Őt lássam, Belőle merítsek erőt, és az Ő tanítása szerint éljek.

Szentlélek! Te légy Vezérem, hogy minden élethelyzetben Téged kövesselek, hogy mindig felismerjem és megtegyem akaratodat! A Te szavad intsen és buzdítson! Te légy lelkiismeretem sugallata!

Szentlélek! Te imádd bennem a legszentebb Szentháromságot, Te adj mindenért hálát, és Te kérd bennem kimondhatatlan szavakkal a kegyelmet Istenem tetszése szerint!

Szentlélek! Te légy számomra a levegő, ami nélkül nem tudok élni! Te légy a víz, ami nélkül szomjan halnék! Te légy a táplálék, ami megerősíti testemet, lelkemet! Te légy a fény, ami megvilágítja utamat! Te légy az iránytű, amely mindig az örök haza felé mutat! Te légy az Én Istenem és Mindenem, hogy elnyerjem örök Célomat! Ámen.”


 

2015. március 26. Itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus: „Nyisd ki a Szentírást!” Ide nyílt ki: Márk 2, 20: „Eljön a nap, amikor elviszik a Vőlegényt…”
Jézus: „Drága gyermekeim, készüljetek! Hamarosan elvesznek Engem tőletek. Meg lesz csonkítva a Szentmise. Nem lesz átváltoztatás. Nem lesz többé Oltáriszentség. Helyette tévtanításokat fognak hirdetni. Ez lesz az a nagy „egység”, amiről prédikálnak. Eltörölnek Engem, mert útjukban vagyok. Nem bírják elviselni Jelenlétemet, mert tekintetem figyelmezteti őket bűneikre. Mindaz, aki Nélkülem akar élni, és a bűnt választja, a kárhozat felé halad.
 
Gyermekeim! Nem lehet, és nem is kell a világnak megfelelni. Csak egyedül Istennek. Én sem teljesítettem környezetem elvárásait. Nem engedtem Magamat királlyá tenni. Én egyedül Atyámnak engedelmeskedtem. Ti se akarjatok a világ elvárásainak megfelelni! Teljesítsétek Atyám törvényeit! Váltsátok tettekre az Evangéliumot, és kövessetek Engem a keresztúton! Akkor a szűk ösvényen jártok, ami az örök életre vezet.
 
Gyermekeim! Most nagy üldözés fog kitörni ellenetek. Jól jegyezzétek meg szavaimat: csak aki mindhalálig kitart Mellettem, az üdvözül. A rejtekben igaz papjaim be fogják mutatni a Szentmisét. Ide jöjjetek! Itt a szívetekbe térek, és imádhattok Engem a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Máshová ne menjetek! Ne szolgáljatok két úrnak! Valljatok meg Engem az emberek előtt! Akkor Én is megvallak titeket Mennyei Atyám és szent angyalai előtt. Tegyetek tanúságot Rólam, ha kell, az életetek árán is! Akkor vértanú szentekként egyenesen a mennybe jöttök. Ne féljetek üldözőitektől, akik a testet megölik, de semmi egyebet nem tudnak tenni. A bűntől, a képmutatástól féljetek, ami elválaszt Tőlem, és az örök kárhozatba taszít.
 
Gyermekeim! Most színt kell vallanotok. Vagy Mellettem, vagy Ellenem. Maradjatok hűségesek Hozzám mindhalálig, mert csak akkor tudtok bejönni az örök életre. Erre áldalak meg benneteket megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
 
Szentírási megerősítés: Filippi 3, 20-21: „A mi hazánk a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt: az Úr Jézus Krisztust. Ő…átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá teszi megdicsőült Testéhez.”
Máté 27, 31. 50. „Jézust keresztre feszítik. Jézus hangosan felkiáltott és kilehelte Lelkét.”
 
Jézus: „Ez vár most Egyházamra is.”

2015. március 30. Ma délután itthon kértem a Szűzanyát, hogy esdje le számomra a kegyelmet, hogy én is olyan szoros egységben legyek az Úr Jézussal, mint Ő.

Erre Ő ezt válaszolta: „Valahányszor türelemmel viseled szenvedéseidet, vagy teljes szívedből elismétled Szent Fiam szavait, amelyeket a Getszemáné kertben mondott: „Atyám, ne úgy legyen, ahogy Én akarom, hanem ahogy Te.” Vagy amit Én válaszoltam szent Gábriel arkangyalnak: „Íme, az Úr, szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.” Mindig ugyanolyan szoros egységben vagy Szent Fiammal, mint Én.”


PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Az engesztelő imák felajánlások értéke

2015. 03. 15.

Kedveseim, engesztelő országunk sorsa megpecsételődött! Mindazok, akik felajánlják az egész országot a Szentháromságnak, a Szűzanya Szeplőtelen Szívén át, nagy kegyelmeket eszközölnek ki népünkre. Bár úgy tűnik, továbbra sem változik a lelkek állapota, mégis felajánlásaitok által rengeteg lelket sikerült kiszabadítani a sátán kezeiből. Továbbra is tartsatok ki engesztelő felajánlásaitokban, mert akkor még több ember megtérését esditek ki! Most már az engesztelő imaórában nyújtott felajánlásaitok óriási kegyelmeket közvetítetnek a hitetlenek számára. Az imaóra a napotok középpontjába került. Imádságotok úgy száll fel nap, mint nap a Mennyei Atyához, ahogyan a szív lüktetése biztosítja a véráramlást.
2015. 03. 27.
Kedveseim, maradjatok meg állhatatosan az engesztelésben. Ne engedjétek, hogy a kísértő eltántorítson benneteket ettől az óriási nagy lélekmentéstől. Bár a gonosz mindent megkísérel, hogy eltérítsen titeket a kitartó imahadjárattól, ti azonban rá se hederítsetek. Adjátok oda Jézusnak fáradtságaitokat és hősiesen küzdjetek! Soha ne adjátok fel a küzdelmeket, mert ha kitartotok, hatalmas kegyelmeket eszközöl ki nektek Jézus. Óh, bárcsak figyelnétek arra, mennyire nagy szükség van menteni a lelkeket! Ezért legalább az engesztelés órájában tegyetek meg mindent a lelkek érdekében. Ha csak ketten is imádkoztok, és kitartóan kéritek Jézus irgalmas szeretetét a lelkekért, akkor az Úr megsokszorozza imáitokat, mintha egyszerre sokan imádkoznátok. Ez hatalmas kegyelem, éljetek vele!

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/938-az-engesztelo-imak-felajanlasok-erteke

 

A saját helyünk

 

2015. 03. 18.

Kedveseim, közösségeitek épüljenek fel szent házzá, hogy benne mindenkinek helye legyen. Senki ne érezze saját helyzetét alantasnak, mert Isten nagyon jól tudja, hogy kire mit akar építeni egyházában. Jól illeszkedjetek egymás mellé, mint a puzzle játékban, hogy szorosan és résmentesen helyezkedjetek el Isten művében. Legyen mindenki megelégedve a saját helyzetével és ne akarja a másét elkívánni. Ugyanakkor segítenetek is kell egymásnak a helyes és jó beilleszkedésben. Figyelnetek kell a másik adottságaira és nem állhattok senki fölé, de alá sem rendelhetitek magatokat senkinek. Mindenkinek rendeltetésének megfelelően kell beilleszkednie abban a rendszerben, melyet az Úr számára kijelölt. Így lesztek hasznára egymásnak és tudtok kibontakozni a kegyelem által.

Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/939-a-sajat-helyunk

Az engesztelő hivatás

 

2015. 03. 28.

Kedveseim, engesztelő élethivatásotokat úgy ajánljátok oda a Szentháromságnak, hogy lelketeket teljesen adjátok oda Neki. Ezt a küldetést nagyon kevesen kapták meg az emberiség közül. De hazánknak komoly osztályrész jutott ebből. Ha mindenki, aki elhívást kapott erre a küldetésre, komolyan venné, amit kapott Istentől, akkor sokkal nagyobb erővel működne az engesztelés műve. Még ha kevesen is vagytok, legyetek meggyőződve arról, hogy engesztelő mivoltotok felerősíti köztetek és bennetek a kegyelmek közvetítését. Minél buzgóbban végzitek ájtatosságaitokat, annál hatékonyabbá válik a lelkek megmenekülése. Buzgólkodjatok, és ne feledjétek, mekkora ereje van egyetlen összeszedetten elmondott imádságnak, mely hathatósan száll fel a Mennybe.

Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/940-az-engesztelo-hivatas

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Az engesztelők az Oltáriszentség védelmezői

  1. 03. 03. Kedd
Szeráf angyalok közeledtek hozzánk, az engesztelőkhöz és elhelyezték közöttünk a szent frigyládát, amely előtt mindenki mélyen leborult. De nem egyedül jöttek, mert két ember is kísérte őket, az egyik Illés volt, a másik pedig Hénok. Egy kis idő elteltével a Mennyei Atyával találkoztunk, aki karjaiban tartotta „Isten Bárányát” és odahelyezte a szent frigyláda tetejére, annak közepére.
A Mennyei Atya könnyes szemekkel a következőt mondta nekünk:
„Drága gyermekeim, bizonyára szeretnétek tudni azt, hogy mi az oka atyai fájdalmamnak. Elmondom nektek, hogy amikor rátekintek a világ római katolikus templomaira, akkor azt látom, hogy egyre több helyen a templomokat eladják, és olyan gonosz kezekbe jutnak, amelyek mélyen megsértik az Én szentségemet. Máshol szomorúan nézem azt, hogy az Oltáriszentség már nem középen a főoltárnál található, hanem egy mellékoltárnál. Azután látom, hogy a szentmiséken sokan szentségtörést követnek el. Ez nemcsak a klérus részéről történik meg, hanem a laikusok részéről is. Bizony mondom nektek, ne gondoljátok azt, hogy ezekről a cselekedetekről nincs tudomásom. Ezeket a súlyos cselekedeteket számon tartom, és ha az emberek nem tanúsítanak mély és őszinte megbánást, és nem tesznek semmit a kiengesztelődés érdekében, akkor szembesülni fognak az Én igazságommal.
Az igaz emberek jelentik egyetlen vigaszomat, akik szívükben hordozzák Szent Fiam Testét és arra törekszenek, hogy tiszta szívvel járuljanak a szentáldozáshoz. Hűséges gyermekeimtől kérem, hogy az engeszteléseken és virrasztásokon külön hangsúlyt helyezzenek az Oltáriszentség meggyalázásának bűneire és annak kiengesztelésére. Szent Fiam általatok tartja vissza kezemet attól, hogy Szent Haragommal lesújtsak azokra, akik mélyen megsértik az Eucharisztiát. A bálványimádás után, atyai szemeimben ezek a legsúlyosabb cselekedetek! A Sátán ravasz módon tudja, hogyan okozza Nekem a legnagyobb fájdalmat és azt akarja kiváltani Belőlem, hogy ezeket az embereket igazságosan megbüntessem. Én nem büntetni akarom az embereket, hanem megmenteni és üdvözíteni! A bűnök következménye a büntetés, amíg nem találnak jóvátételre az Én Szent Fiam keresztje előtt. Gyermekeim, az Én szeretetem olyan nagy irántatok, hogy mindent elviselek értetek. Szeretetem igazi titka abban áll, hogy Én a bűnök mögött rejlő sebzett embert látom. A közeletekben akarok lenni, mert vágyódom a szeretetetek után. Ahol élő szeretet van, ott az Én világosságom, amely legyőzi a sötétséget nemcsak a körülöttetek lévő világban, hanem a ti bensőtökben is.”
Jézus ott állt a Mennyei Atya mellett, miközben Ő szólt hozzánk. Jézus úgy mutatkozott előttünk, mint az „élők és holtak bírája” – kezében az Élet Könyvével. Ezt a könyvet a Mennyei Atya átvette tőle, kinyitotta és egy komoly kérdést tett fel nekünk: „Gyermekeim, vállalnátok–e még az életetek árán is, hogy itt a földön a szeráf angyalokhoz hasonlóan őrizzétek és védelmezzétek az Eucharisztiát?” Mindannyian igennel válaszoltunk.
A Mennyei Atya feljegyezte az Élet Könyvében ezt a napot és erre a különleges szolgálatra tett ígéretünket. „Gyermekeim, kinevezlek titeket az Oltáriszentség védelmezőivé, és ezzel tudatosítani akarom bennetek a küldetéseteket.” Ezután a Mennyei Atya megparancsolta a szeráf angyaloknak, hogy lássanak el minket, a katonákhoz hasonlóan, minden szükséges harci fegyverrel, és a következő eszközöket kaptuk ajándékba: pajzsokat, lándzsákat, sisakokat, kardokat, íjakat, nyilakat és páncélokat. Ezek a tárgyak mind aranyszínben ragyogtak és látni lehetett rajtuk, hogy angyalok készítették.
Illés és Hénok egyenként felkentek minket és azért imádkoztak, hogy az ő példájukhoz hasonlóan mindvégig kitartsunk Isten mellett még a legnagyobb üldöztetések közepette is, amelyet az igazságért kell elszenvednünk. Jézus Krisztus, miután visszavette az Élet Könyvét a Mennyei Atyától, így szólt hozzánk: „Ne féljetek, Én minden kegyelmet megadok nektek ahhoz, hogy küldetéseteket megéljétek, és annak szolgálatára tudjátok szentelni magatokat. Ezt a napot örökké az emlékezetembe véstem, és nem feledkezem meg róla még az Utolsó Ítélet napján sem, amennyiben hűek maradtok Hozzám. Megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/920-az-engesztelok-az-oltariszentseg-vedelmezoi


Magyarország felajánlása a Világ Győzedelmes Királynőjének a Szentkorona előtt

2015. 03. 15, Vasárnap

Jézus lélekben a magyar Szent Koronához vezetett, és azt mondta: „Elérkezett az idő, hogy a magyar Anyaszentegyház Szent István királyhoz hasonlóan felajánlja Magyarországot szeretett Édesanyámnak, mint a Világ Győzedelmes Királynőjének. Ezt a felajánlást elsősorban az Egyház vezetőitől kérem. Ha megteszitek ezt a felajánlást, akkor Én megadom nektek a kegyelmet, hogy az engesztelő kápolnát mielőbb fel tudjátok építeni a Szent Anna réten.”
Aztán elmentünk a Mennyei Atyához, aki kezében tartott egy olyan könyvet, amely a magyar történelmünket foglalta magába. A könyvben az írás hol aranyszínű betűkkel, hol fekete betűkkel volt olvasható. Miközben a Mennyei Atya szemlélte a történelmünket, láttam az arcán időnként a fájdalmat, máshol az örömöt. Felfigyeltem arra, hogy a könyv utolsó néhány oldala üresen állt, de egy aranypecséttel meg volt jelölve. Mennyei Atya: „Ezek az oldalak azért üresek, mert a jövőben sok tervem van Magyarországgal, amelyet be kell a magyaroknak mielőbb teljesítenie.” Váratlanul megjelent közöttünk Szent István király, letérdelt a Mennyei Atya előtt és közbenjárt hazánkért. Nem hallottam semmit a közbenjárás alatt, de azt láttam, hogy Isten rábólintott.
A beszélgetés után a Mennyei Atya megfogta a kezemet, és megnéztük az Ő szeretett Fiát, Jézust a kereszten. Az Úr egész Szent Testét sebek fedték be, amelyet a Mennyei Atya fájdalmas szemekkel tanúsított felém, hogy ezek között ott vannak azok a sebek is, amelyeket a magyarság okozott. De egyszer csak jöttek az engesztelő emberek hófehér ruhában és kezükben egy gyógyító kenetet hoztak, amellyel megkenték és ellátták az Üdvözítő Szent Sebeit. Láttam az Atyán, hogy lassan megenyhült a szíve, és másként nézett a magyar népre, amelyet a szavaival is kifejezett: „Ez a nép emlékezetemben marad, és lesz örökkön–örökké, mert tudja azt, hogy hogyan kell Engem igazán kiengesztelni. Engesztelésüket egybekapcsolják Szent Fiam engesztelő áldozatával, aki misztikus szenvedésében helyreállítja kapcsolatomat a magyar néppel.”
Megkérdeztem Tőle, hogy elfogadja– e a magyar szent korona előtt az engesztelők felajánlását is, ameddig az Egyház vezetői nem teszik meg azt hazánk érdekében? Ő azt válaszolta: „Igen, elfogadom az engesztelők felajánlását, és ha minél többen megteszik közülük, akkor Én enyhíteni fogom a büntetéseket, amely országotokra vár.”
A magyar zászlóban három szín van jelképezve: piros, fehér és zöld. A Mennyei Atya elmagyarázta, hogy ezek a színek nem véletlenül vannak jelen benne, mert: „A piros szín a piros vértanúságé, a fehér szín a fehér vértanúságé, a zöld szín pedig az engesztelést jelenti.” A Miniszterelnökkel kapcsolatban Jézus azt mondta: „Én akartam, hogy az országotok képviselője legyen, mert méltónak találtam arra, hogy a kereszténység értékei mellett kiálljon. Imádkozzatok érte, mert sok farkas veszi körül és az élete veszélyben van.”

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/923-magyarorszag-felajanlasa-a-vilag-gyozedelmes-kiralynojenek-a-szentkorona-elott

 

Az első felajánlás a Szent Korona előtt

2015. 03. 21, Szombat
Jézus kérésének megfelelően ezen a napon megtörtént az első felajánlás. Ezalatt jött a következő üzenet.
Jézus: „Drága gyermekeim, miközben odatekintek az Országházra, áldásomat küldöm felé, és amikor bementek oda, akkor Én veletek fogok tartani Édesanyámmal. Számomra fontos a Szent Korona misztériuma, amit Magam adtam Magyarországnak. Azt akartam, hogy a koronát a magyar keresztényeknek készítsék el. Mert előre tudtam, hogy Szent István királyotok egy napon felajánlja Édesanyámnak magyar nemzeteteket. Eljön az idő, amikor látni fogjátok azt, hogy hány alkalommal térdelt le Elém a ti Mennyei Édesanyátok és járt közben hazátok megmentéséért különösen akkor, amikor egy magyar ember haldokolt. Természetesen Édesanyám a világ összes haldoklója mellett ott áll és imádkozik értük. De ti gyermekeim, Édesanyám szívében az első helyen vagytok. Ha körbe néztek a világban, akkor vajon hány ország van felajánlva a Szűzanyának? Nem véletlen, hogy Magyarországon nagy kegyelmi áradat van. A Lélek adományait egyre többen megkapják, sokan közületek már látnak és hallanak. Választottaim száma növekszik, mert tervem van veletek. Ti vagytok az Én engesztelő országom, mert bekapcsolódtok életfelajánlásotokkal, életállapototok rendezésével és imádságaitokkal misztikus szenvedésembe. Ti közreműködtök megváltó művemben, és ez a folyamat a világ végezetéig tart. Amikor megemlékeztek Rólam, ott vagytok keresztem alatt Édesanyám oldalán, aki kezével Felém mutat, hogy figyelmetek mindig rám tudjon szegeződni. Bennetek találom minden vigaszomat, miközben sérelmek és elutasítások érnek Engem. Amikor egy lélek elkárhozik és örökre elvész, az olyan fájdalmat jelent Nekem, mintha Szent Szívemből tépnének ki egy darabot. Bízom bennetek, mert tudom, hogy fontosnak tartjátok életetekben a lélekmentést. Szeretlek titeket, és neveteket a szívembe véstem! Érezzétek szeretetemet! Időnként megtapasztalhatjátok jelenlétemet, de szükségetek van a lelki szárazságra is, hogy hitetekben megerősödjetek. Ilyenkor Velem vagytok a pusztában, és a kísértéseket le kell győznötök. Megáldalak titeket az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Szent Korona előtti felajánlás: Láttam lelki szemeimmel, hogy a magyar Szent Korona jobboldalán térdelt a Világ Győzedelmes Királynője és imádkozott. Közben Jézus nagy dicsőségében kezeibe vette a koronát és Édesanyjával együtt elvitték a Mennyei Atyához. A Mindenható Isten a trónszékében ült, és előtte úgy egy méterrel láttam a Földet. Isten bal keze mellett egy olyan koronát láttam, amely az Ő királyságát jelképezi a világmindenség felett. Jézus a mi magyar koronánkat az Atya jobb kezéhez helyezte. Miután Mennyei Atyánk néhány pillanatig szemlélte a Szent Koronát, majd így szólt: „Jobbomon akarom tudni a magyar Szent Koronát. Mert amikor rátekintek, akkor legszentebb leányom – közben odanézett a Szűzanyára– téged látlak benne. A te szenvedésedet szemlélem Magyarországért és a világért, amelyet Szent Fiam keresztje alatt vállalsz. Amikor Szent István király felajánlotta neked ezt a nemzetet megpecsételődött a magyar nép jövője. Mert Én, a ti Atyátok ráhelyeztem kezemet erre az országra, és azóta sem vettem le róla még akkor se, amikor a magyar népnek sok borzalmas eseményt kellett elszenvednie. A megpróbáltatás szükséges az emberek számára, mert ha hagynám, hogy gyermekeim a bűn homályában éljenek, akkor sokan nem gondolnák át az életüket és nem ismernének fel Engem, akitől az életet kapják. Atyai szeretetemet csak Te, Fiam és Leányom ismeritek tökéletesen. Általatok megmutattam az emberiségnek a Hozzám vezető utat. Nélkületek nem lenne Megváltás és gyermekeim nem részesedhetnének az Én országomban. Szeretetem és hálám örökké fennáll, amikor rátok tekintek. Ezért minden kéréseteket meghallgatom, mert Atyai szívemben első helyen álltok. Szomorúan látom, hogy gyermekeimnek más elképzeléseik vannak az Én gondviselésemről, az Én akaratomról. Ennek oka az, hogy még nem jutottak el a tökéletes szeretetig. A magyar nép egyszerű és nem nagy létszámú, mégis Én nagyságomat közvetítem általuk a világ felé. Azt üzenem a magyaroknak, hogy aki még nem tért meg, az mielőbb mutasson Felém tökéletes bűnbánatot, hogy időben megmenthessem lelkét. Ugyanis Magam előtt látom az igazakat és a gonoszokat, a szétválasztás ideje nemsokára lezárul és utána a gonoszok sorsa lepecsételődik. Felszólítom a magyar püspököket és papokat is a megtérésre! Ne higgyék azt, hogy nem látom elhomályosult értelmüket és cselekedeteiket! Minden felszentelt szolgámnak most még adok kegyelmet, hogy titokzatos módon felismerje hívásomat és igazságomat. Ám ha nem élnek a lehetőséggel, hogy most megváltozzanak, akkor nem tudom megmenteni őket. Kérem az engesztelőket, hogy sokat imádkozzanak a püspökökért és a papokért. A kegyelem idejének már az utolsó szakaszát éli az emberiség. Ami utána következik, arra senki ember ne legyen kíváncsi!”
Irgalmasság órájában Szent István király megjelent előttem látomásban és így szólt hozzánk: „Drága magyar gyermekeim, Én a ti első királyotok láttam felajánlásotokat a Szent Korona előtt, amelyet országotok érdekében megtettetek. Amíg itt imádkoztatok, én egyenként odamentem hozzátok, megöleltelek titeket és megérintettem vállatokat bizalmam jeleként. Ti gyermekeim, az én példámat követtétek és boldog a szívem, hogy olyan magyar emberekre találtam, akik képesek elkötelezni magukat hazájukért, miközben a Szűzanya kezeibe helyezik életüket, családjukat és minden vagyonukat. Gyermekeim, a kezemben tartom Magyarország kelyhét, amelyet felajánlásom pillanatában Mennyei Édesanyátok nyújtott felém és az utolsó cseppig ki kellett innom. Ez a kehely szimbolizálja a magyarokra váró későbbi szenvedéseket. Csakis a Szentlélek kegyelméből tudtam erőt venni magamon, hogy elfogadjam ezt a kelyhet, hiszen a szívemben éreztem a súlyát és felelősségét. Hálám ajándékaként most elhoztam közétek e kelyhet, mert meg akarom osztani veletek, hogy ti is ugyanolyan részt vállalhassatok belőle, mint én. Körbe megyek közöttetek, és a kelyhet a kezetekbe helyezem, hogy igyatok belőle. Miközben isszátok, én a szíveteket szemlélem és Isten kegyelméből királyi szívemből odateszem igazi hazaszeretetem lángját a szívetek mélyére, amelyet mindig is hordoztam magamban az életem során. Ugye tudjátok gyermekeim, hogy az én életemben is fontos szerepe volt az engesztelésnek. Uralkodásom alatt sok fizikai és lelki fájdalmat tapasztaltam meg, amit felajánlottam Jézus Krisztusnak a Szűzanya Szent Szívén keresztül. Most itt áll mellettem Magyarország őrangyala és az én őrangyalom, velük együtt elmegyünk a Megváltóhoz, aki a kereszten függ a mai napig is. Jelenlétetekben leveszem fejemről a Szent Koronát és arra kérem az angyalokat, hogy vigyék fel Jézushoz, és helyezzék a koronát a fejére. Közben a ti Édesanyátok is csatlakozott hozzánk. Elmondom nektek, hogy amikor felajánlottam országotokat tudtam, hogy a Szűzanya a magyar népet nemcsak magához öleli, hanem Szent Fia elé is viszi. Így is történt, ami a Mennyben számomra világossá vált. Azért szenved a magyar nép, mert Krisztus él közöttetek. A Trianon eseménye öt részre választotta szét nemzeteteket, miként Jézusnak is öt Szent Sebe van.” Jézus mély szenvedései közepette letekintett ránk és azt mondta Szent István királynak: „Fiam, nemsokára ez az ország látni fogja a paradicsomot. Azt akarom, hogy minél több magyar ember szentté váljon és helyet foglaljanak a Mennyben az Én jobbomon, miként a te királyi családod és leszármazottaid is. A magyaroknak a jobbomon a helye. Ez az a szép jövő, amely Atyám üdvözítő tervében is jelen van. Megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/925-az-elso-felajanlas-a-szent-korona-elott

 

2. felajánlás a Szent Korona előtt

 
2015. 03. 22, Vasárnap Egy második csoport felajánlása (13-an voltak jelen)

Az angyalok sorfalat alkottak egymás mellett és leborultak a Szent Korona előtt, amelynek jobb oldalán újra ott térdelt a Világ Győzedelmes Királynője. Felajánlásunk során Jézus eljött közénk, kezébe vette a koronát és átadta a köztünk lévő papnak e szavakkal:
„Fiam, elfogadtam felajánlásodat. Átadom neked a magyarok Szent Koronáját, mert azt akarom, hogy édesanyámmal együtt imádkozz Magyarországért és annak vezetőiért. Ez a korona a ti magyar kereszténységeteket képviseli. Látom mögötted az engesztelőket, és hallottam felajánlásaikat. Most rajtad keresztül küldöm feléjük áldásomat! Atyám ezekben a pillanatokban rátok tekint, és azt mondja Nekem: „Fiam, hozd Elém őket, mert kedvem telik bennük.” Az angyalok lélekben fölvittek minket a Mennyei Atya Szent Színe elé, ahol a magyar szentek körül vették a Szentháromság trónusát és ünnepeltek.
A Mennyei Atya így szólt hozzánk: „Gyermekeim, vágyva vágytam azután, hogy a magyarok közül egyre többen megtegyék Szent István királyhoz hasonlóan ezt a felajánlást. Angyalaim körbe veszik Szent Koronátokat, mert méltó Szűz Máriához, mint a Föld és az Ég királynőjéhez. Ez az egyetlen olyan korona a Földön, amelyet Én, a Mindenható Isten elismerek. Szeretett Fiamnak a töviskorona jelképezte Isteni hatalmát, és minden megaláztatást elviselt értetek. Legszentebb leányomnak – a ti tökéletes Évátoknak – készíttettem egy földi koronát, mert emberségében és nem istenségében győzte le a sátánt élete utolsó pillanatáig. Ezért azt akarom, hogy elsőként a ti Mennyei Édesanyátok győzelme váljon nyilvánvalóvá az egész világ számára, és előkészítse Szent Fiam királyságát. Minél többen felajánlják magukat a Világ Győzedelmes Királynőjének, annál hamarabb fog elérkezni a Sátán és bukott angyalainak a veresége. A bűnbeesett Éva csábította bűnre Ádámot, most pedig a tökéletes Évának kell felemelnie engedelmességével és alázatával a tökéletes Ádámot és bemutatnia őt az utolsó időkben e nemzedék számára. Mert ez a nemzedék önmagában hordozza Ádám és Éva ősi kötelékét. Ám, amikor Krisztussal és Egyházával egyesültök a szentségek vétele során, akkor megkapjátok a kegyelmet Tőlem, hogy lassan közelebb kerüljetek Hozzám és ne távolodjatok. Nagy szellemi háború zajlik a Földön, de biztosítalak titeket arról, hogy nemsokára ez a harc a végéhez ér. Sok esemény még nem teljesült be, ezt az Én szeretetemnek köszönhetitek, mert nemcsak igaz gyermekeimre gondolok, hanem legfőképpen azokra is, akik még nincsenek tudatában annak, hogy mit tesznek és életük milyen irányba halad. Elsősorban őket akarom megmenteni, mert Országom kapui előttük is nyitva állnak.
Gyermekeim, amikor az emberekre tekintetek – legyen az az ellenségetek, felebarátotok vagy rokonotok – tudatosítsátok magatokban, hogy ők ugyanúgy örökösei az Én országomnak, mint ahogyan ti is azok vagytok. Szeretetem nem válogat vagy kivételez az emberek közül, hanem mindent meg akar osztani, amije csak van. Ez a gondolat járja át nap, mint nap a szíveteket! Megáldalak titeket a kölcsönös szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
Az angyalok közül az egyik legmagasabb főangyal, Szent Gábriel azt mondta nekünk: „Nemsokára eljön az az idő, amikor a magyarok saját szemükkel látni fogják Szűz Mária fején Szent Koronájukat, aki Szent István király felajánlásával méltó és jogos uralkodója lett Magyarországnak.” A magyar szentek közül Szent István király is elénk jött, és könnyes szemekkel elővette kardját és Magyarországra mutatott, közben így szólt: „Szemeim könnyesek, mert látom magyar népemet és bűneiknek következményét. Csak ti vagytok képesek arra, hogy imádságotokkal és felajánlásotokkal enyhítsétek a magyarokra váró büntetést. Mi szentek közbenjárhatunk értetek, de vétkeitekkel nektek kell elszámolnotok és jóvátennetek lehetőségetek szerint még a Földön. Ez Isten törvénye. De ne féljetek, mert az Úr angyalaival meg fogja tisztítani országotokat és akkor mindent újjáépíthettek beleértve az életeteket is. Amíg ez nem valósul meg, addig minden szentmisében a papok, akik képesek befogadni ezeket az üzeneteket, a magyarok nevében, gondolatban a Szent Korona előtt helyezzék országotokat Édesanyátok elé, mert e felajánlások által felkészítheti a magyar népet Szűz Mária országának az eljövetelére és siettetheti annak mielőbbi elérkezését.” Szent István király a jelenlévő atyát palástjával betakarta, és általa mindazokat is, akik a felajánlást elvégzik. A magyar szentek védelmezni fognak minket és segítenek nekünk abban, hogy az Úr tervét Magyarországgal kapcsolatban véghez tudjuk vinni, mert ez a mi küldetésünk.
Jézus: „Édesanyám küldte számotokra a sarki fényt felhívásként a napokban, mert közeledik országotok felé a háború. Nem véletlen, hogy most kérésére össze kell gyűlnötök a Szent Korona előtt, hogy együtt imádkozzatok nemzetetekért és ajánljátok fel neki, mint a Világ Győzedelmes Királynőjének. Ha az engesztelő kápolna nem épül meg, akkor a háborút nem fogjátok tudni elkerülni.
Sarki fény (aurora borealis) a dobogókői kilátóból fotózva. Fotó: MTI/Mohai BalázsAz idő kevés! Fontoljátok meg alaposan minden egyes lépéseteket, és bölcsen használjátok ki az elétek gördülő lehetőségeket. Mert váratlanul fogtok belépni az eseményekbe.”
Mária Magdolna

 

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/929-2-felajanlas-a-szent-korona-elott

 

Az ítélő Isten

 


 

2015. 03. 27, Péntek

Két szeráf angyal kísérte el a Mennyei Atyát egy helyre, ahol az Ő Szent Jogara található. Amikor Isten a kezébe vette a jogart, azt mondta: „E jogar jelképezi az Én hatalmamat minden nép fölött és igazságosságomat, amelyet azokkal szemben alkalmazok, akik megsértik Szent Nevemet és minden művemet, amit végtelen szeretetemből alkottam.

Szeretett Fiam minden fájdalmát és szomorúságát látom olyan lelkek miatt, akik felül akarnak kerekedni minden emberen és bűneik megbánása nélkül élnek. A hatalom iránti vágy az ember vesztét okozza, de még súlyosabb az, amikor valaki gőgjében Luciferhez hasonlóan istenné akar válni. Ti, angyalaim Velem együtt láthatjátok, hogy az emberiség milyen irányba halad. Atyai szívem számtalanszor megsebződik attól, hogy a bűn mennyi ember halálát okozza. Nemsokára elérkezik az Én időm, és elküldöm Szent Fiamat másodszor is a Földre, hogy a világot megtisztítsa mindattól, aminek semmi köze nincs Hozzám. A szorongattatás sok véráldozatot fog magával hozni, ugyanakkor egyre több embernek meg fog nyílni a szeme az igazságra. Ó, mennyire vágyódom azután, hogy lehulljon szemükről a fátyol. De nem feledkezek meg választottaimról sem, akik az Én oldalamon állnak és viszont szeretnek. Bizony mondok nekik, hogy fényes jövő áll előttük, és boldogságuk eléri a tökéletességet. Mielőtt igazságom időszaka megvalósul a Földön, előtte minden választottamnak elküldöm felhívásomat. Ez a felhívás arra szólítja őket, hogy készüljenek fel és másokat is figyelmeztessenek.”

A Mennyei Atya felhívása úgy történt, hogy a Szűzanyával minden nemzet fölött megálltak és közben az Atya jogarát háromszor a Földhöz verte, amelynek hangját minden ember valamiképpen érzékelte. Az utolsó nemzet Magyarország volt, és a Szűzanya elvezette a Mennyei Atyát a Szent Koronához. Isten megengedte nekem, hogy az Ő szemével lássam, hogy eddig hány ember tette meg a napokban a felajánlást Édesanyánknak, mint a Világ Győzedelmes Királynőjének. Majd szomorúan az Atya így szólt: „Keveslem a felajánlásokat, még több magyartól várom, hogy tegyék meg ezt a lépést nemzetük érdekében. A papok is csatlakozzanak hozzájuk, mert felajánlásuk értékesebb, mint a híveké. Ha megteszik, akkor sok püspök és pap részesül az Én irgalmamban és elkerülik a halált. Mert Szentlelkem eljövetelekor nemcsak kegyelmet oszt szét, hanem ítéletet is. Egyházam klérus tagjait előbb fogom felelősségre vonni, mint a világ vezetőit. Ugyanis ők tisztában vannak Szent Fiam tanításával, és tudják mit vár Szentlelkem tőlük. Az angyalok ismertek Engem, hiszen színről színre láttak, és amikor Ellenem döntöttek az örök sötétségbe zuhantak. Ti gyermekeim, még megváltoztathatjátok döntéseteket, de amikor eljön számotokra a különítélet, onnantól kezdve csakis szabad akaratotokra lesztek utalva és a Földön eltékozolt vagy kegyelemben teljes életetekre. Imádkozzatok a papságért, hogy felismerjék a lehetőséget és ne elutasítsák!”

Amikor egy pap megteszi a felajánlást a Szent Korona előtt, vagy szentmisében gondolatban a Szent Korona elé képzeli magát, akkor a Mennyei Atya áldásainak sokaságát küldi Magyarország felé, és megtöri az átkokat, amely mögött a Sátán áll. Az átkok hozzák a magyarokra a legtöbb büntetést, hiszen általa olyan pecsétek nyílnak fel a pokolban, melynek következtében a legerősebb démonok szállják meg hazánkat, de különösképpen a családokat. Az áldás Isten fénye, amit a gonosz lelkek nem bírnak elviselni és ezért kénytelenek visszamenni a pokolba.

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/931-az-itelo-isten

 

 

 

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

10. R  IMG_6311  jav.Jézus Krisztus Urunk:

 {Köszöntöm} a mai napon testvéreimet, akik eljöttetek a bűnbánat ötödik Golgotájára, akik meghallottátok szívetekben a hívást, és a hívásban engedelmeskedve, hogy egyek legyetek e mai bűnbánat ötödik Golgotáján e jelen ünnep megtapasztalásának átélésében.

A mai tanítás1 ismét olyan felétek, amit már hallottatok, és a mai estében is már volt róla szó, hisz pásztorom a szentmise keretében egy pár gondolattal kitért e evangéliumi tanításra. De az Evangélium-tanítás arról szól, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ki megjelentem, és kit nem ismertek fel mint Próféta, és nem fogadtak el mint Messiás, mert ők csak azon voltak jelen, hogy ha hallották a jeruzsálemi templomban tanításomat, hallgatták, álmélkodtak, és némelyek így szóltak:

– Ő a Próféta?

A másikok:

– Ő lenne a Messiás?

És a többiek?

– Hogyan lehet ő Messiás?! Hát hisz Ő galileai! Szerintetek valami jöhet jó Galileából?

Hát a galileaiakat le kell nézni, és szinte nem emberszámba venni.

És a tanítás ezt próbálta számotokra tükrözni, hogy a jelenben hogyan van a Próféta és a Messiás előttetek és szívetekben, hogyan ismeritek fel, hogyan követitek, hogyan hallgatjátok szavait a tanítás által. És ti nem azok vagytok, akik megkérdőjelezitek, hogy: „Talán Ő lenne a Próféta?!” Vagy: „Ő lenne a Messiás?!”

De a jelenben is sokan vannak így, akik nem akarják felismerni, s nem akarják elfogadni. De nem kimondottan azért, mert ezzel a jelzővel illetik, hogy Ő a galileai.

Ő valóban élt ott is, de mivel azt mondják, hogy az Írást, ha ismeritek, akkor tudnotok kell, hogy Dávid családjából és Dávid városából.

Na, most ki a Dávid családja?

Ugye, most nem oly régen ünnepeltétek a Boldog József ünnepét.

És a Boldog József Dávid családfájából származik és tartozik.

És ha az Ő Édesanyját veszitek, akit ti úgy neveztek, Boldogságos Szent Szüzet, az Ő ágán is el lehet menni Dávidig.

Na, ez a családfa, amit csak röviden vázoltam felétek.

S hogy van jelen Dávid városa?

Mit neveztek Dávid városának?

Betlehem.

És sokan és sokan a jelenben is azt mondják, mikor példának csak ennyit kérdeznek tőle vagy tőletek:

– Hol született?

– Názáretben.

– Hát hol Názáretben? Hát az a neve?

Nem.

Ő Betlehemben született, Dávid városában. És nevelkedett Názáretben, ami Galileához volt közel, s azért nevezték Őt Galileainak.

És a galileaiakat, mert lehet nézni, és nem emberszámba venni.

És a jelenben hányszor és hányszor élitek ezt át, hogy oly könnyedén lenézitek a felebarátot, testvéreteket, embertársatokat. Sokszor és sokszor némelyeket nem veszitek emberszámba, pedig azoknak is nagyon jó lenne, ha valakik észrevennék, ha valakik emberszámba vennék, ha valakik imádkoznának értük, ha valakik kérnének számukra kegyelmet a működéshez és az ajándékhoz. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok e pár mondat szavának tanítását, amit most nektek megadtam, el lehet gondolkodni, hogy hogyan volt jelen a múlt, és hogyan van jelen most a jövő, és hogyan vagy a jelenben, hogyan és miképpen cselekszel. Mert a múltból tanulhatsz, a múltból erőt meríthetsz, a múlt nélkül nincs a jelen, és nem lesz a jövő, mert a múltnak is mondanivalója van a tanítás részében, a tanítás részéhez, a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És akkor a múlt jelen tanítása, ahogy ott azt mondottam, hogy szakadás támadt közöttük.

Most a szakadást hogyan is értelmezitek?

Egymásnak meg akarják mondani, hogy hogyan és miképpen kell ezt értelmezni.

És a szakadásban harag, gyűlölet, irigység, kapzsiság, féltékenység – és akkor mi is ennek a bűnbánatnak, az első tanításának mondanivalója, ami elkísér egész bűnbánatban?

Hogy jelen van a félelem, a kétely és az aggodalom.

Ezeket most sem lehet kihagyni, mert ezek által ismered fel mindazt, ami körülvesz.

S ennek a tanításnak mi még a mondanivalója?

Elküldték a szolgákat, de a szolgák, kik jelen vannak és hallgattak, nem mertek oda jönni, hogy elfogjanak. Nélkülem tértek vissza.

S ekkor az írástudók, a farizeusok és a főpapi tanácsosok nekik támadtak:

– Hogy, hogy nem hoztátok el Őt magatokkal?!

Ekkor ők mentegetőztek:

– Embert még úgy nem hallottunk beszélni!

De nem kimondottan a beszéd, ami miatt ők nem jöttek, hogy elfogjanak. Látták, hogy sokan voltak jelen azok, akik tudtak hinni és bízni e megjelenésben, nemcsak, akik úgy érezték, hogy szakadás támadt közöttük, hanem vannak és voltak jelen a múltban, akik felismertek, és akik elfogadtak, akik érezték, hogy a jelenlét tanítása hogyan és miképpen adja meg számotokra azt a kegyelmet a működéshez, a szeretethez és a békéhez. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok sok tanítást és sok példabeszédet a szeretet szaván adtam számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz. És ha ezeket szívetekbe zárjátok, akkor megtapasztaljátok mindazt, ami ennek a tanításnak a mondanivalója, hogy ki az, aki tud hinni. Mert nem voltak ott a főpapi tanácsból, nem voltak ott írástudók és farizeusok, akik értenek a törvényhez.

Kik voltak ott?

Milyen jelzővel illették őket?

Ez az átkozott emberi nemzet, akik hallgatták Őt, de nem ismerik, mi a törvény.

A jelenben is lehet mondani: sokan nem ismerik, mi a törvény, hogy a törvény valójában mit nyújt, mit ad, mi a védelme, s a törvénynek is mi a kegyelme a működésében.

Hányan és hányan a törvény fölé szeretnének emelkedni és azt mondani: „Hát, én már csak megtehetem, mert én egy olyan ember vagyok, aki mehetek a törvények felé.”

És most itt nem csak az egyszerűek, nem csak a tanultak, nem csak a kiemeltek, és nem csak az ország-vezetőitek, itt sokat lehet mondani az Egyházat körülvevő testvérekről. És az Egyházban sokan és sokan, akik néha úgy gondolkodnak, mint itt ezek a főpapok a tanácsból, hogy a törvényt csak ők ismerik, és a törvény csak az, amit ők mondanak.

De a jelenben a múlt tanítása nem így működik. A jelenben már az az emberiség van, aki már tud hinni, tud bízni, tud megnyílni, tud felismerni és tud elfogadni, s aki már tud különbséget tenni, a különbségben meg tudja saját maga válaszolni, kiválasztani, hogy mi az ő úti célja a felismerésben, a küldetésben és a követésben. Mert követés nincs küldetés nélkül, és küldetés pedig nincs követés nélkül. Ez a kettő, ahogy egymásba kapcsolódik és tartozik, úgy tartozik az Emberfia mindazon testvérekhez, akik bíznak Benne, akik hisznek Benne, akik Hozzá mernek fordulni kéréssel, fohásszal, felajánlással, és akik megnyissák ehhez a szívet és a lelket a felismerés elfogadásában és a működés kegyelmében. S akkor érzitek mindazt, hogy valójában a törvény hogyan van jelen a mindennapi életben.

De a múlt törvénye is, amelyet nem lehet kihagyni, amelyet nem lehet csak úgy elmondani, hogy ez a törvény ekkor érvényes, és egy kisebb idő eltérésével már nem biztos, hogy ugyanazt a törvényt értelmezik benne. Mert a törvény betűje, mondanivalója a múltban is azt adta és tükrözte, ami által megtudtátok mindazt, amire szükség van a mindennapi élethez. És a jelenben a törvény ismét megadja számotokra a jelen felismerését és a jelen elfogadását a működéshez, és a kegyelem a kettőt köti össze, és a kettővel van egy, a múlt a jelenében, a felismerés a küldetés követésében. És akkor tudod, hogy a törvény szava valójában hogyan van jelen.

S akkor ennek a tanításnak volt az utolsó szakasza, amikor jelen van egy tanácstag, akit itt meg is neveztünk e tanításban, hogy Nikodémus, aki hallgatott szavamra, aki felkeresett az éj leple alatt, hogy beszélgessen, felismerjen, elfogadjon és kövessen. S ekkor ő így szól az írástudókhoz, a főpapi tanácshoz és a farizeusokhoz, hogy:

– A mi törvényünk nem ítélkedik2 anélkül, hogy meg ne hallgattuk volna, hogy valójában mi az, ami által el kell ítélni, mert rosszat cselekszik. A mi törvényünk azt adja, hogy először meg kell hallgatni, és csak az után mondani Felette ítéletet a törvényben.

De nem meghallgatták, hanem nekiestek e főpapi tanácsoshoz is, aki ehhez a tanácshoz tartozott. Mit mondtak neki?

– Miért véded?! Te is galileai vagy? – Az a legkönnyebb! – Ha már az vagy, akkor kutass és keress, hogy Galileából semmi jó nem származhat!

Pedig, ha egy kicsit tovább megyünk a tanításban, Galileában is olyan testvérek vannak jelen, akik ismerik a törvényt, akik tudnak hinni és bízni, akik felismerik mindazt, ami körülveszi őket, és ez által tudják, hogy mi a küldetés a követésében, és haladnak a mindennapi élet útpályáján.

Mert ha felismerték volna a Prófétát, felismerték volna a Messiást, akit az Atya küldött – és azért, hogy segítséget nyújtson az elesetteknek, a szomorúaknak, felkarolja mindazokat, akiknek szükségük van, hogy a kegyelem ajándéka működhessen, átöleljen, érezd a szeretetet, érezd a melegséget, és érezd, hogy valahova tartozol?

Nem kimondottan csak ez a küldetés a követésében, hanem Engem az küldött, aki az Igaz. Mert azt mondjátok, ismertek Engem, de nem ismeritek azt, aki küldött Engem. Akkor hogyan akartok Engem megismerni? Előbb fel kell ismerned azt, aki küldött Engem, s az után ismered azt, aki vagyok itt jelen köztetek.

És az Én tanításom, ami most hétről hétre, és ha elmúlik a bűnbánat-idő, akkor hónapról hónapra így szól felétek, hogy a felismerés, az elfogadás, a működés, a követés, a küldetés mind olyan, amit Én, Jézus Krisztus Uratok nektek adok, mert ha már ismersz Engem, s elfogadsz, és tudsz követni, akkor elfogadod a tanítást, elfogadod a kegyelem-működést, elfogadod mindazt a sok ajándékot, amellyel már megajándékoztalak és megerősítettelek benneteket, hogy felismerd a mindennapi élet-útpályádat a küldetés, követés részében.

És akkor nem ismeretlen előttetek a két héttel ezelőtti tanítás sem, hogy saját hazájában senki sem lehet próféta. Mert: „Hát, ismerjük családját, ismerjük Őt. Hát Ő nekünk ne akarjon beszélni, tanítani, és megmutatni s megmondani, hogy mitévők legyünk!”

De visszatérünk az egy hét tanítására, ott ismételten az van, hogy valóban saját hazájában nem lehet Próféta. De megjelenek, és szívesen fogadtak, mert látták a csodatéteményeket a jelekben, amelynek ők is tanúi lehettek. Akkor már elfogadtak. Nem ott, ahol éltem, nem ott, ahol jelen voltam, csak egy kicsit tovább menjünk, és ha már jelen van a segítség, a csodatétel a megtapasztalásban, akkor már fel lehet ismerni, akkor már el lehet fogadni, és akkor hallgatni lehet szavára, tanítására.

És itt kiemeltem számotokra a királyi tisztviselő kérését, fohászát, felajánlását, hogy:

– Jöjj, mert fiam nagyon beteg! Jöjj, mert fiam halálán van!

– Ne félj, fiad él, és menj!

És ő e szavaknak hitt, és hallgatott rá, és elindult.

És így van ez a mai nap tanítása is, hogy aki felismer mint Prófétát, és elfogad mint Messiás, azok mind érzik a kegyelmet, az ajándékot, ami reátok áradhat, működhet rajtatok és bennetek, és vezethet e meghívott élet-útpályán. És már nem egyedül kell járnod ezen az élet-útpályádon, mert van, akiben hiszel, és van, akitől várhatod a segítséget és a kegyelmet az ajándékában. S akkor nem a félelem, a kétely és az aggodalom vezet benneteket. Mert ha azokra hagyatkozol, akkor nem biztos, hogy ezen az úton tudsz menni, akkor nem biztos, hogy te is felismered a Prófétát és a Messiást. Akkor lehet, hogy a félelem, kétely aggodalmával te is azokhoz tartozhatsz, akik azt mondják, hogy: „Nem ismeritek az Írást? Hisz Galileából jó nem származhat.” És könnyedén ítéletet mondotok.

De az ítéletben, ahogy már a bűnbánat-, ezelőtti tanításokban is mondottam: eljön, amikor felettetek mondanak ítéletet, és akkor szembesülsz azzal az ítélettel, ami pont téged ítél meg. Ha nyitott a szíved, él benned a lélek a Szentlélek erejével e tanítás által, akkor magad elé pörgetheted, testvérem, hogy hányszor mondtatok ti ítéletet mások felett.

Hisz a mai napban is mi van? Mit kér a főtanács tagja, Nikodémus?

– A mi törvényünk nem ítélkezik addig, amíg meg nem hallgatjuk. És hogy, ha meghallgattuk, csak az után lehet elítélni, hogy mi az, amit rosszat cselekszik.

De ha nincs Benne olyan, ami rossz a cselekedetekben, akkor nem mondhatunk ítéletet, hanem fel kell ismerni, hogy mi a tanítás lényege e kegyelem ajándéka által a működéshez és a működésben.

Így a mai nap megemlékeztünk Dávid családjáról, aki valóban jelen van, és Dávid városáról, ahol megszülettem, és az Ige, ahogy mondani szoktátok, a ti szavatokat használva, Emberré lett.

De Én, Jézus Krisztus Uratok sokszor inkább ezt a szót és ezt a tanítást adtam számotokra, hogy: Betlehemnek pusztájában Földre szállt a Szeretet. Mert a Szeretet az, ami a legnagyobb, a Szeretet az, ami összeköthet, a Szeretet, amely vigasztalhat, a Szeretet, amely erőt adhat, a Szeretet, amely megmutassa az igaz utat, a Szeretet az, aki elvezet benneteket e meghívott úton a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Így a mai nap a Szeretet-áldásomat küldöm felétek, hogy töltse be szíveteket, lelketeket, öleljen át, melegítsen fel, és mutassa meg számotokra a kijelölt utat a felismeréshez és az elfogadáshoz, mert a Próféta és a Messiás jelen van ezen az úton, és hogy ha felismeritek, és ha elfogadjátok, akkor érzitek szívetekben, lelketekben e Próféta, e Messiás szeretetét, ami a mai napon áradhat felétek kiválasztott testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme e Szeretet fényének sugarával áradjon reátok, öleljen át, és mutassa meg a meghívott utat, és a meghívásban ismerjétek fel a Prófétát és a Messiást, és a küldetés követésében próbáljatok Vele együtt haladni e meghívott úton a mindennapokban, a mindennapokhoz.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] Ezen a napon a Golgota előtti ajándék-tanítás a következő volt: A főtanács vitája Jézusról (Jn 7,37―53).

[2] Mária így mondja ki ezt a szót.

9. R  IMG_6307  jav.Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon jelen lévő testvéreimet, akik a bűnbánat hatodik fájdalom-, szenvedés Golgotájára elzarándokoltatok, hisz meghallottátok szívetekben hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve megjelentetek.

De köszöntöm mindazon testvéreimet, akik szintén meghallották szívükben a hívást, de ma nem tudtak megjelenni, de lélekben részt vettek, és lélekben elkísértek benneteket, hogy ők is részesülhessenek e fájdalom-, szenvedés-golgotán a lélekjelenlét-imával, felajánlással, majdan az eggyé válással.

A bűnbánat hatodik Golgotáját, amelyet a mai napban most átéltetek, ez egy kis öröm, egy kis szeretet, egy kis béke jelében tükröződött számotokra, hisz már közelebb kerültetek az ünnephez, hisz az ünnep a bevonulás pillanatával elevenedik meg rajtatok és bennetek. És ti is örültetek, némelyek épp úgy, mint tanítványaim, akik tudomást szereztek róla, hogy:

– Holnap, ha felvirrad a nap, útra kelünk1, és a város felé vesszük utunkat. Öröm és boldogság, hogy mi is ott lehetünk az ünnepen!

Majdan ugyanígy örültek a mai jelenlétben is többen, hogy közeledik az ünnep számunkra a bevonulás pillanatának átélésében2, amikor a Mester, a Názáreti, a Próféta – szinte királyként köszöntik, hogy király.3

De a Mester, a Názáreti és a Próféta nem akar király lenni, ezért hamarosan lejön e szamárcsikóról, hogy ne nézzék királynak.

De az ünnep megelevenedik-e rajtatok és bennetek?

S az ünnep után a bevonulásával már közelebb kerültek ismételten ahhoz az ünnephez, ami elhozza számotokra az élet ajándékát, kegyelmét, szépségét, hisz hogy is kezdődik a mai nap tanításotok e mellett?

Hogy húsvét előtt hat nappal4 Én, Jézus Krisztus Uratok elmentem Betániába, ahol Lázár él, és akit feltámasztottam a halálból. S ennek híre elterjedt. És ezért sokan és sokan jöttek, hogy láthassák, hisz itt nem Én, Jézus Krisztus Uratok kellettem a megtapasztaláshoz, a találkozáshoz és a látáshoz, hanem itt az kellett, hogy láthassák azt az embert, aki halott volt, és akit feltámasztottam a halálból. Azzal szerettek volna találkozni, szembenézni és megélni, hogy ilyen csoda is történhet, hogy meghal, sírba helyezik, és a sírból a Fény erejével és az Atya segítségével új életre kel: az élet, amely itt erősebb lett a haláltól.

Sokan kezdtek hinni és bízni, és követni.

És itt, ezen az ünnepen, a vacsora tiszteletében, kik helyet foglaltak, részesültek e kegyelemben, és itt Mária, aki nem az asztalhoz ült, aki nem felszolgált, hanem ő elment, és vett egy fontért illatos nárduszolajat, amellyel megkeni az ő Mesterének Lábát, majd hajával megtörül, és az illat betölti a helységet.

S akkor, ugye, jelen vannak a vendégek között tanítványaim, és az egyik megjegyzi, hogy:

– Nem kellett volna ezt inkább eladni 300 dinárért, és szétosztani a szegények között?

Ugye, ilyenek a jelenben is vannak, akik így gondolkodnak, akik azt nézik, hogy nekik hogy legyen jó. Hogy a másik emberrel kell-e törődni, észrevenni, az nem olyan biztos.

Hisz itt mit mondott?

Hogy:

– Ha eladjuk 300 dinárért ezt az illatos olajat a kenetben, akkor szétosztjuk a szegények között.

De ezt ő nem azért mondotta, mert netán gondja lett volna a szegényekre! Ő ezzel saját magáról le akarta tenni, hogy őt figyeljék, és netán a tanítványtársai tolvajnak nevezzék – ki az adományokat megnézte, megcsonkította, vagy elemelt belőle, vagy, ahogy írva vagyon, hogy ellopta?

Mindegy, hogy melyik szót használjátok, a jelenben ez nagyon ismerős, mert most ezt élitek – senki nem törődik a másikkal a felebarát testvériségében: „Én érvényesüljek, és én a másikkal nem törődöm.”

Ugye, ismerős számtokra?

Hányan és hányan beleesnek ebbe a hibába! Hányan és hányan, mikor probléma jelenik meg körülötte, és a ti szavatokat használva, most azt mondják, és azt mondjátok: „Szinte a hullámok összecsaptak a feje fölött. És hogyan, mert nincs kiút e nehézségből, amely körülvett, a hullámcsapásokból, amelyek megjelentek?”

Ilyenkor kell arra gondolni, hogy a tanítások mit nyújtottak számotokra a jelenben, a tanításokkal hogyan hívtalak meg benneteket a jelenhez, a tanítás által hogyan működhet a jelenben mindaz, amit megadtam számtokra e bűnbánat időszakában.

A félelem, a kétely, az aggodalom?

Az imádság?

A szeretet?

A kegyelem elfogadása, a működése, hogy minden embert a felebarátban egyformán kell szeretni, elfogadni, tisztelni?

És nem csak azt, aki kedves számomra, és nem csak azt, aki által élhetem az életem, hanem mindazt, aki talán úgy van előtted, hogy nem kedves saját hazájában, otthonában: „Csak nem, hogy ő fog nekünk szólni, megmutatni, vagy erőt adni?!”

Hisz a kegyelem az ajándékában ezt mutatja számotokra.

Így ez a mai nap tanítása már a bűnbánat-idő – a bűnbánat-idő – összefoglalása, mondhatni azt, szinte a befejezése, mert ez után már csak az öröm és a szeretet elevenedik meg rajtatok és bennetek. De e bűnbánat-időben is hányszor és hányszor megadtam számotokra a szeretet örömét, a békéjét és a kegyelem működését, és áldással ajándékoztalak meg benneteket a megerősítés kegyelme révén. És akkor ez a mai tanítás már nem úgy lebeg előttetek, mint tanítványom felett, hogy szétosztani a szegényeknek.

Szegények a jelenben is vannak, és a jelenben is lesznek.

De Én, Jézus Krisztus Uratok is vagyok a jelenben, és szeretnék lenni mindazoknál, akik felismertek, akik elfogadtak, és akik követnek a küldetés követése részében.

Hisz a múlt tanításában hogyan is szólottam?

Szegények mindig vannak veletek, de Én, Jézus Krisztus Uratok nem leszek veletek.

És ezt az olajat a kenetben már temetésem napjára készítették elő.

És ezt így kell elfogadni és értékelni és érezni, hogy valójában Én, Jézus Krisztus Uratok hogyan vagyok jelen e múlt tanításában, és hogyan tudjátok áthozni a jelen tanításába a mai nap megtapasztalásában és a mai nap elfogadásának felismerésében. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok a jelenben itt szeretnék maradni veletek. De hogy felismerjetek, elfogadjatok, kövessetek, ehhez nektek is tenni és cselekedni kell, és mindabban és mindahhoz, amit már a tanítások által megadtam számotokra a megerősítésben és a kegyelem felismerésében.

Így a mai nap tanítása ezt tudja tükrözni számotokra, hogy a múlt jelene hogyan kapcsolódik össze, és hogyan ismered fel, és hogyan tudsz ebből kilépni, és átlépni a jelenhez, e szeretet-kegyelemhez, érezni az öröm békéjét a felismeréshez és az elfogadáshoz. És akkor ti nem olyanok lesztek, mint a múltban, hogy egyre többen és többen megjelennek, de nem azért, hogy Velem, Jézus Krisztus Uratokkal találkozzanak, vagyis a Názáretivel, hanem azért, hogy: „Hadd láthassuk azt az embert, aki feltámadt!” – vagyis akit feltámasztottam.

De ők itt már nem kimondottan azt figyelik, hogy mi alapján jelent meg az életben, hanem, hogy jelen van az életben, és „mi ezért szeretnénk őt felkeresni és megismerni, és ha már ő jelen van, akkor tudunk hinni, bízni, reménykedni és követni”. Mert a csoda a múltban megelevenedett. De a csodát a jelenben is sokan és sokan várjátok, hogy megelevenedjen a felismeréshez és az elfogadáshoz. De a csoda nem mindig így tükröződik számotokra, mint ahogy a múlt tanításában elevenedett meg, hogy azért jöttek, hogy nem Jézus Krisztus Urukat, vagyis a Názáretit és a Prófétát szerették volna látni, hallani a felismerés megtapasztalásában, hanem csak azt, hogy ha Ő cselekedett, s cselekvés révén feltámasztotta e halott Lázárt, és jelen van, és beszél, szól, megy, megjelenik, akkor ő a csoda, és már hozzája kell tartozni, benne kell hinni, felismerni és elfogadni, és követni.

És a jelen tanítása nem teljesen ezt akarja számotokra megmutatni, hanem azt, hogy csodák a múltban is voltak, és a jelenben is vannak. De a csodákat fel kell ismerni, tudni kell elfogadni, és tudni kell vele eggyé válni. De a csodában ne ezt várjátok a jelenben, hogy: „Most én is azt figyelem és keresem, hogy Uram, van még valaki, akit feltámasztottál a jelenből, hogy felkeressük, és hozzája tartozzunk?”

A tanítás ezt nem tükrözi számotokra.

A jelenben a tanítás azt adja: jelen lett az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek, ami által a jelenben hogyan tudsz működni, hogyan tudsz mögéje állni, hogyan érzed, hogy te egy testvér vagy, és a testvérben tudsz cselekedni, és a cselekvés révén talán mások is tudnak rád figyelni, felismerni és elfogadni. És akkor érzitek, hogy ez a csoda ereje a jelen tanításának összekötésével a múltban és a múlttal. Mert figyelni, észrevenni, megtapasztalni és eggyé válni kell mindazzal, ami jelen van előttetek, amivel eggyé válhattok, ami által működhettek, és a működésben megengeditek, hogy a szeretet itt foglaljon helyet, a szeretet erősítsen, a szeretet mutassa meg számotokra az utat, a szeretet kössön össze benneteket a múlt tanításával, a jelen tanításához. És a szeretet segít felismerni mindezt, hogy: „Ez valóban csoda a kegyelem ajándékának működésével, ami most a miénk, amit megkaphattunk, amivel megerősödtünk, és mi nem csak olyanok akarunk lenni, hogy csak a csoda miatt tudunk hinni, és a csoda miatt szeretnénk megmaradni, hanem bennünk él és működik a Szentlélek kegyelme az Élő Evangéliumában. És én a tanítást felismerem, és melléje vagy mögéje állok, és a szerint cselekszem.” Mert ez által működik a kegyelem a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És akkor valóban ajándék ez a tanítás, közeledvén a húsvéthoz, és a húsvétban nem csak az lenni, hogy felismerem, hogy ki az, aki fontos számomra, ki az, akiért tudok tenni vagy cselekedni, hanem mindenki legyen fontos a testvéri felebarátban számomra, és mindenkiért tudjak tenni és cselekedni, ha másképp nem, akkor őszinte, szívből jövő felajánló ima révén, hogy a kegyelem ez által tudjon működni, és megmutatni mindazt, ami fontos a mindennapi élethez, az eggyé váláshoz, a kegyelem szeretetéhez.

És így a mai nap megajándékozlak benneteket e szeretet, kegyelem áldásával, hogy a múlt tanítása legyen példa a jelenhez, mert a jelen nem érvényesülhet a múlt nélkül. Ezért kell összekötni, összekovácsolódni, hogy eggyé válhassatok, de már nem kimondottan a múlt tanításával, hanem a jelen tanítása, ami mögé állhatok, amivel szembesülhetek, amiért harcolhatok, és ami által megváltoztathatom mindazt, ami bennem rejlik, és ha én változhatok, példát adhatok azoknak a testvéri felebarátban, akik ismernek, akik elfogadnak, és akik tudnak követni.

És így akkor a mai nap áldás, e kegyelem áldásaként árad reátok, hogy az illat töltse be a nyitott szívű testvéreimet, és ha még mindig nincs meg a kellő megfigyelés, a felismeréshez és az elfogadáshoz, még mindig meg lehet jobban és jobban nyitni szíveteket e felismeréshez és e elfogadáshoz, a működéshez és a kegyelemhez e szeretet révén.

S ennek reményében árad reátok e szeretet-, kegyelem-áldás az illattal együtt.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek megerősödik, élővé válik az Élő Evangéliumával, a bűnbánat tanításával összekötve, mert a múlt nélkül nincs jelen, és a jelen sem működik a múlt helyett.

Ezeknek tessék így, szinte eggyé válni, egymáshoz tartozni, és akkor a Szentlélek is meg tudja mutatni számtokra, hogy ez a bűnbánat – összekötve, összekapcsolva, egymásra – valójában mit nyújtott a felismeréshez, az elfogadáshoz, a küldetéshez és a követéshez. És így a mai tanítása pedig ezt tükrözi számotokra, hogy jelen van ez az illatos olaj a kenetben, amelyet temetésem napjára készítettek elő.

Én most nem a temetésem napját tükrözöm számotokra, hanem a szeretetet a felismeréshez, az elfogadáshoz, az eggyé váláshoz, és az illat kegyelme vezessen e meghívás által a mindennapokban, e bűnbánat-idővel és az elkövetkezendő hetekben, hónapokban e szeretet-kegyelemben, hogy érezd és érvényesülhessél mindazzal, ami a tanítás számotokra, és hozzátok szól, hogy élővé váljon rajtatok és bennetek, és melléje vagy mögéje állhassatok a működésben, a mindennapokban, a mindennapokhoz.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 256. Szentlélek: Bevezetés a Katolikus Egyház Katekizmusába, Az erkölcs és a lelkiismeret

ÉGI ÜZENETEK

2015. március 24.

Szentlélek: Bevezetés a Katolikus Egyház Katekizmusába, Az erkölcs és a lelkiismeret


Szentlélek: Új fejezet következik tanításainkban. Mint a 3. Isteni Személy állok előttetek, dicsőségem fényével elárasztva benneteket. Én, a bölcsesség lelke egyre jobban szélesíteni akarom tudásotokat, ezért közelebb kívánlak vinni titeket egy általatok homályba borult, vagy még nem eléggé ismert területhez a hitéletben: a katekizmushoz. Valamikor hittanórán találkoztatok vele a biblia könyvetek mellett, de akkor még csak a legalapvetőbb ismeretek birtokába juthattatok. 6 éve hallgatjátok égi tanításainkat és ezelatt értelmetek és szívetek oly sokat gazdagodott, hogy alkalmasak vagytok mélyebben megismerni a Katolikus Egyház Katekizmusát. Ennek a könyvnek alaptervezetét 1986-ban II. János Pál pápa készítette el, Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa irányításával egy 12 tagú szakértő bizottsággal.

Ismertetem veletek, hogy ez a nagy katekizmus mit tartalmaz: 1.) Hiszekegy részletes magyarázatát, 2.) A liturgiát és a szentségeket, 3.) Az erkölcstant a tízparancsolat szerint csoportosítva és 4.) az imádságot.


Mivel a mai korban az emberek életvitelében mi Égiek a legnagyobb hiányosságokat az erkölcsiségben és a tízparancsolat be nem tartásában látjuk, ezért a négy nagy témát a harmadikkal kezdem. Ez az a terület, amelyről a hívek oly kevés tanítást kapnak a prédikációkban: hogy mi az erkölcsös, mi az erkölcstelen, mi a bűn, mi az erény? E kettő összemosódik gyermekeink értelmében. Ezért nagyon figyeljetek tisztasára törekvő Engesztelőim, mert ti tanácsaitokkal sokat tudtok segíteni a környezetetekben élő felebarátaitokon.


Az emberek cselekedeteit erkölcsileg kétféleképpen lehet minősíteni: jók vagy rosszak. A kocsmából hazatérő részeg férj üti-veri feleségét és gyermekeit. Ez nyilvánvalóan rossz cselekedet. Egy bátor fiatalember egy fuldokló kisfiút élete veszélyeztetésével kiment a folyóból, ez bizony jócselekedet. Az erkölcsi tett kétféle dologtól függ: a szándéktól és a körülményektől. A cél és a szándék határozza meg, hogy valóban jót tesz-e az illető. Egy példa az életből. Zoltán nősülés előtt áll, de lakásvásárlásra nincs elég pénze. Ili néni 93 éves, nincs senkije és már nehezen látja el magát. Zoli menyasszonyával szinte minden nap meglátogatja. Befűtenek neki a kazánba, beviszik az ebédjét a kapuból és leülnek beszélgetni vele. Az idős asszony el van ragadtatva kedvességüktől. Így megy ez 3 hónapig, majd a fiú közli a barátnőjével, hogy a néni lakása éppen jó lesz nekik, csak legyen türelemmel, míg meg nem hal. A jó érzésű vallásos lány megbotránkozik, és hosszú vita után szakít Zolival. A vőlegény célja jónak tűnt, hogy az új feleségével lakáshoz jusson. Még drága idejének egy részét is rááldozta az idős nénire. Jónak látszott ez a viselkedés, de ott lapult szíve mélyén a ravasz szándék. A néni látogatása volt az eszköz. Lám-lám, a célt nem szentesíti az eszköz.
Gyermekeim, ahányszor ez az ifjú pár bement az idős asszonyhoz, Jézus bekísérte őket, leült a fiú mellé, bánatosan nézte és hallgatta, közben egy könnycsepp gördült végig az arcán.
Hogy az erkölcsi viselkedés jó vagy rossz, függ a körülményektől is, sőt a következményektől is.
Egy 16 éves lány, Zsanett teherbeesik és barátja megfenyegeti, hogy otthagyja, ha nem veteti el. Az apa behemót, kemény, durva ember, már ismerte a kezét. Rettenetesen félt, és otthon nem merte elmondani. A fiú pénzt adott neki, elküldte egy orvoshoz és megtörtént az abortusz. Miért döntött így a kislány? A körülmények miatt: szerette a párját, rettegett, hogy elhagyja és félt a goromba apától. A következmény is súlyos volt: az orvos a műtét után közölte vele, hogy többé nem fogan meg, nem lehet gyermeke. Nem is beszélve a kicsi magzat sorsáról, az elkülönített helyre került a lelke. Nem sokáig maradt ott, ne szomorkodjatok, Gyermekeim! Mert egy hozzátok hasonló közösség megkeresztelte és az őrangyala felvitte a Mennybe.


Zsanett nem vallásos, fel se fogta, mit tett. Tovább éli bűnös életét. A körülmények nem mentik fel erkölcstelen viselkedése alól.
Az ember erkölcsében nagy szerepet játszanak a szenvedélyek. A szenvedély forrása mindig az emberi szív, onnan indul ki. Vannak jó és rossz szenvedélyek. Általában jó szenvedélynek látszik a szeretet, mely jó cselekedetet idéz elő. Pl. valaki szenvedélyesen szereti Istent, az abszolút jóságot és tökéletességet, minden erejével Őt imádja, szolgálja. Ez a pozitív szenvedély az üdvösségbe torkollik. Vagy szenvedélyesen szereti a nála gyengébb, bajban lévő, rászoruló felebarátait és minden igyekezetével azon van, hogy vigasztalja és segítse őket. Minden elesett, szenvedő, gyámolításra szoruló emberben a szenvedő Jézust látja. A szenvedélyes szeretetnek ez a fajtája is a boldog Örök Élet felé vezeti őt. De vigyázzatok Gyermekeim, mert a szeretet el is fajulhat. Erre bemutatok néhány esetet:
Ibolya és Klári egy irodában dolgoznak. Egyirányban laknak és hazafelé menet sokat beszélgetnek. Kiderül, hogy nagyon hasonló az érdeklődési körük, szeretik a klasszikus zenét és az irodalmat, vasárnaponként szentmisére járnak, gyakran gyónnak, áldoznak. Ibolya meghívja vendégségbe Klárit és késő estig beszélgetnek. A szimpátia egyre nő közöttük. Azon veszik észre magukat, hogy még akkor is egymásra gondolnak, ha nincsenek együtt. A kezdeti ártatlan szeretet szenvedélyes érzéki szerelemmé változik. Addig igyekszik a gonosz felcsigázni egymás iránti érzelmeiket, míg ledölnek náluk az erkölcs falai, és beleesnek a fajtalankodás halálos bűnébe. Az ilyen rendetlen szeretet a kárhozat felé hajtja őket. Így járnak a szentségi házasságon kívül együtt élő párocskák is, akik azt vallják, hogy ők szenvedélyesen szeretik egymást, a szeretet csak nem bűn?
Másféle emberi kapcsolat is produkálhat a szeretetből bűnös, rossz szenvedélyt. Pl. képzeljetek magatok elé egy anyát, aki egyetlen fiát csodálattal, imádattal veszi körül. Ő az élete értelme, mindenki előtt büszkélkedik vele, sorolja a pozitív tulajdonságait, ő az istene. Az ilyen anya, ha majd számonkérik tőle az első parancsolatot, hogy Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj, hogy fog megállni az Örök Bíró előtt? Számtalan példát tudnék még felhozni előttetek, hogy a szeretet, mint a legpozítivabb érzelem a szenvedélyek között, mennyire elferdülhet, milyen veszélyes lehet.
A másik szenvedély a szeretettel ellentétben a gyűlölet, mely szintén a szívből ered. A gyűlöletet a rossztól való félelem váltja ki. Aki gyűlöl valakit, abban az illetőben rosszat lát és ettől a rossztól el akar fordulni. Képtelen észrevenni a másikban a jót, rosszindulatúnak és gonosznak érzi. A gyűlölet általában haragban végződik.
Andi és Szilvi már évek óta jó barátnők. Szilvi a főiskolán egy bálban megismerkedik egy harmadéves fiúval. Néhány hét után elhatározza, hogy bemutatja Andinak. Hárman egy presszóban találkoznak, vidáman, barátságosan telik az este. A fiú elkíséri őket a kollégiumi szállásra és elbúcsúznak. Ettől kezdve Szilvi körül megfagy a levegő. Egy kis faggatás után elmondja észrevételét Andinak, látta, hogy az ő barátján nem egyszer rajta felejtette a szemét és tekintetük többször találkozott. Szóljon, ha tetszik neki, le tud mondani róla. Andi tiltakozott, hogy egyáltalán nincsenek ilyen tervei, de Szilvi hajthatatlan volt. Ettől kezdve nem szóltak egymáshoz. Mindkettőjük lelkében nagy szomorúság és csalódás volt. Szilvi másik szobába kérte magát és már nem is fogadta barátnője köszönését. A harag teljesen beborította. A gyűlölet a legveszedelmesebb szenvedély, mert gonosz cselekedetre sarkall, és a szeretet parancsát lábbal tiporja. Aki kiengesztelődés nélkül haragban hal meg, a tisztítóhely legmélyebb fokára kerül és sokáig tartó nagy szenvedésekben lesz része.
Ma már csak egy fontos témáról szeretnék megemlékezni az erkölcsi lelkiismeretről. Mikor Isten a lelketeket Belétek lehelte, mindannyiatoknak adott egy nagy ajándékot: a lelkiismeretet. Ez egy törvény, mely arra insprálja az embert, hogy szeresse és tegye a jót, és kerülje a rosszat. A lelkiismeret Isten szava, mely visszhangzik a belsejében.

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

KADARKÚTI ÉGI ÜZENETEK
2015. MÁRCIUS.03. MENNYEI ATYA: JÉZUS ÉLETE LXI. KERESZTRE FESZÍTÉS

MENNYE ATYA: Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, akik hűségesen minden héten eljöttök, és azokat is, akik ma a távolabbi helyekről is megérkeztetek tanításomat meghallgatni és buzgó imáitokkal lelkeket menteni.
Ma nagyon megrázó eseményről fogok beszélni nektek, Én Mennyei Atyátok, Szent Fiam kínszenvedésének csúcspontjáról, a keresztre feszítéséről. Vannak a hit kezdeti stádiumában élő gyermekeim, akik úgy gondolkodnak: „Vajon Isten, ha olyan jóságos, miért nem saját maga ment a keresztre? Miért Fiát küldte?” Ők tudatlanságukban nyilatkoznak így. Hát, egy földi szülőnek nem nagyobb bánat látni gyermekét szenvedni és meghalni, mintha neki kellene ezen átesni? Én is így voltam. Másrészt lelkemben végigszenvedtem vele minden fájdalmat, elfogatásától kínhaláláig. Amúgy a Szentháromság közös döntése volt, hogy hármunk közül a Fiú fog megtestesülni és Ő fogja beteljesíteni nagy tervünket, a Megváltást.
Miután a menet felért a Kálváriára már nem volt szükség Cirenei Simonra, elzavarták. Jézus ott állt a kivégzés helyszínén végtelenül fáradtan és lesújtottan. A keresztet elvették Tőle és ledobták a földre,
csak úgy döngött. Majdnem a lábára zuhant. Mellé hajították a vastag, tompa, rozsdás szögeket, a kalapácsot és a fogót. Üdvözítőtök irtózva, hatalmas félelemmel tekintett ezekre az eszközökre. Hozzám
sóhajtott, hogy segítsek ezt a nagy rettegést legyőzni Benne. Teljesítettem is kérését, és úgy várta keresztre feszítésének pillanatát, mint nagy jelentőségű, magasztos áldozatot az egész emberiség megmentéséért. Először a pribékek egy erős és keserű, undorító italt kínáltak neki erősítésül a kegyetlen fájdalmak elviseléséhez. Mivel erőszakosan ajkához tolták, megkóstolta. Ecet és epe keveréke volt.
Ahogy lenyelte, nyelve, szájürege eltelt ezzel a maró, csípős, keserű ízzel és gyomra kavargott tőle.
Eddig minden kínzást és a velük járó fájdalmat kívülről érzett: a bőrén, húsán keresztül. Ezzel a korttyal testét belülről is megkínozták. E keserű, bántó íz alatt se magára gondolt, hanem szeretettel felajánlotta azokért, akik a torkosság bűnében élnek. A gyomor az istenük, ínyencek és tobzódnak a finomabbnál finomabb, ízletes ételekben, nem törődve az éhezőkkel. Könyörgött Nekem, Atyjának, hogy az ilyeneket gyógyítsam ki ebből a bűnből. Azokért is felajánlotta ezt a nagyon rossz ízű italt, akik súlyos betegségük miatt a testi gyógyulásért undorító, keserű gyógyszert kell, hogy szedjenek. Kért Engem, hogy ilyenkor figyelmüket irányítsam Rá és merítsenek erőt Belőle, hiszen amit Vele itattak, az sokkal keserűbb minden orvosságnál. A daganatos betegek a kemoterápia utóhatásainál szintén gondoljanak arra, hogy az ecet-epe keveréke milyen nagy rosszullétet okozott gyomrában. Azért is könyörgött Hozzám, hogy a jövő keresztények üldözöttjei fogadják el a sok keserűséget, rágalmat, szidalmazást, emlékezve az általa megkóstolt undorító kortyra! Ha így tesznek, Jézus a keserűségüket megédesíti. Higgyétek el, Üdvözítőtöknek e régi kortynál sokkal keserűbb látnia a rengeteg megátalkodott bűnöst és a kárhozatba hulló lelkeket. Ti, kedves Engesztelőim szorgalmas imáitokkal sokat enyhítetek az Ő mai keserűségén. Ezután következett a levetkőztetés. Először letépték a töviskoronát, melynek következtében fejsebeiből dúsan ömlött a vér. Sietve, erőszakosan leráncigálták Róla ruháit, nem törődve azzal, hogy sebeit feltépik. Szent Vére takarta el valamennyire meztelenségét. Arca kipirult a szégyentől és kezeivel próbálta eltakarni magát. Feltekintett az égre és megaláztatását felajánlotta Nekem a paráznákért, házasságtörőkért, fajtalankodókért, a tisztátalan gondolatokkal, könyvekkel, folyóiratokkal, TV-vel, internettel foglakozó teremtményeiért. E felajánlások után, én az Ő szerető Atyja egy magas, bátor férfit küldtem hozzá egy kendővel, amiből aztán ágyékkötőt készített magának. Durván fejére tették a töviskoronát és keményen ráparancsoltak, hogy feküdjön rá a keresztre. Engedelmeskedett, és közben kettős érzés dúlt benne: irtózás az iszonyú fájdalmaktól és lángoló szeretet az emberiség iránt, hogy végbevigye az Én akaratomat. A hóhérok alig várták ezt a pillanatot. Nagy lelkesen egymásnak adogatták a köteleket, mellyel rögzíteniük kellett a végtagjait, a kalapácsot és a 3 nagy szöget. Ezt mondogatták közben: „Csakhogy felfeszíthetjük végre ezt az alávaló csalót és gonosztevőt, lázítót és szemfényvesztőt!” Ahogy erőszakosan megragadták karjait, lábait, lelki szemei előtt megjelentek a méltatlan felszentelt szolgái a jövő századokból, akik a szentmisén az átváltoztatás szavai közben bűnös, szentségtörő kézzel érintik Őt, az Oltáriszentségben, mint ezek a pribékek. Azután elképzelte a híveket,
akik évek óta nem gyóntak, és bűnös lélekkel veszik magukhoz az Ő Szent Testét és Vérét. Látta az utolsó időket, mikor Egyháza újítása miatt sokan kézből áldoznak, méltatlanul érintve az Oltáriszentséget.
Ugyanígy érzi ezeket az érintéseket, mint a durva hóhérokét.
Szent Fiam jobb kezét odakötözték a kereszthez egy erős kötéllel, hogy félelmében el ne mozdítsa.
Ráigazították kézfejét a keresztre fúrt lyukba és egyik szolga beverte az első szöget. A fájdalom akkora volt, hogy a szívéig hatolt. Nem jajgatott, csak összeszorította ajkát és homlokáról patakokban folyt a veríték. Közben így könyörgött Hozzám: „Atyám, engedd meg Nekem, hogy az utolsó ítélet napján minden gyermeked a jobbodon állhasson! Add, hogy elérhessék a Mennyországot, melyet e fájdalmasszenvedésem által kiérdemeltem számukra!”
Azután két szolga odament a bal kezéhez, de itt akadályba ütköztek. Látták, hogy nincs jól lemérve a távolság a karja hosszának megfelelően. 10 cm-rel távolabb van. Dühükben szitkozódni, káromkodni kezdtek. Haragjukat Szent Fiamon töltötték ki. Így ordítoztak: „Na, mi van? Nem akarsz kinyújtózni? Mi majd segítünk.” Köteleket kötöztek bal karjára és ráncigálni kezdték. Ezzel az erőszakos beavatkozással csontjait eltávolították egymástól, a forgókat, izületeket, izmait, bőrét szétszaggatták, a könyökcsontja kilátszott a bőre alól. Ettől a rángatástól még a mellcsontjai is elmozdultak. Addig húzták hárman is a kötelekbe kapaszkodva, míg végre elérték, a lyukat, a szög előregyártott helyét. Hát nem egyszerűbb lett volna új lyukat fúrni? Most már nem volt akadály, felszegezték a bal kezét is.

Drága Gyermekeim! Mivel Szent Fiamnak a bal karja felfeszítésével elviselhetetlenül nagy kínjai voltak, elmélkedésetek alatt, ebbe a Szent Sebbe a megátalkodott felebarátokat helyezzétek bele, akiket
megállás nélkül húz a gonosz a bűn felé és nem akarja elveszteni, míg be nem húzza maga után a pokolba. Miután ezek a kegyetlen szolgák végeztek a kezei felszegezésével, pihenésül és frissítésül körbeadtak egymásnak egy borostömlőt és jó nagyot ittak belőle. Majd vitték a kalapácsot és a 3. szöget a lábához, természetesen a köteleket is. A karjai erős kifeszítése miatt az egész teste feljebb csúszott a kereszten. Bizony már megint messze volt az előre elkészített lyuk. Köteleket tekertek mindkét lábára és kegyetlenül húzták, rángatták. A medencecsontjából nagy erővel kitépték a forgókat. Recsegtek a csontok, izületek.

Gyermekeim! Most egy megrázó, lélekbemarkoló dolgot mondok el nektek a lábai felszegezésével kapcsolatban, amit Szent Fiam más választottjával is megosztott. Tudjátok, akkoriban a keresztre feszítésre ítéltek lábfejeit 2 szöggel egyenként, egymás mellé szegezték a keresztfára.
Jézusnak kieszeltek egy sokkal fájdalmasabb módot. Az alaposan kinyújtott két lábfejét keresztbe egymásra helyezték, hogy majd egy nagyobb szöggel egyszerre átfúrják és felszegezzék. De ezt nem tudták megoldani. Így aztán először felszegezték a jobb lábfejét, majd utána külön átfúrták a bal lábát is.
Ezt követte egy embertelen lépés: fogóval kihúzták a szöget mindkét lábából. Most már elkészült a két lyuk, egymásra illesztették a lábfejeket, hogy a lyukak pontosan egymás fölé kerüljenek, és egy jóval nagyobb szöggel, mint amit a kezeknél használtak, felszegezték a fára.
A fájdalmak, melyeket átélt drága Szent Fiam, kimondhatatlanul nagyok voltak. Maga a keresztre feszítés volt a csúcsa kínszenvedésének. Ezt csak az a lelki gyötrelem szárnyalta túl, amit azok láttán érez, akik semmibe veszik ezt a hatalmas áldozatot. Mindenkitől szeretné azt a hálát és együttérzést megkapni, amit tőletek.

Kicsi Teremtményeim! Idehoztam nektek Megváltótokat és lefektettem közétek a padlóra. Csak azért ide, mert ebben a környezetben enyhülést, vigasztalást és szeretetet kap. Azzal az egy megmaradt szemével könyörögve néz rátok. Fájdalomtól elbágyadt hangon szól hozzátok:
-Drága Testvéreim! A Golgotán csupa gonosz, durva arc vett körül. A hóhéraim dühösen, türelmetlenül, embertelenül feszítettek fel, úgy, hogy minél jobban gyötörjenek. A farizeusok gyűlölettel nézték végig az egészet. A nép rosszindulatúan, gúnyolódva és kárörömmel várta, hogy felállítsák keresztemet. De most,
itt fekszem közöttetek, akik szeretnek. Gondolatban jöjjetek közelebb! A hálátokat szeretném érezni.
Vegyetek körül és térdeljetek le. Néhányan jöjjetek a felszegezett jobb kezemhez. Óvatosan húzzátok ki a szöget és egyiketek hozzon egy tálacskát, és gyűjtse össze kiomló véremet. Közben térdre omolva
csókoljátok meg kézsebemet és simogassátok meg. A ti bűneitek is hozzájárultak, hogy felfeszítsék ezt a kezemet. Gondoljatok vissza régi legnagyobb bűneitekre és kérjetek bocsánatot. Tudom, már meggyóntátok, de olyan vigasztaló Szent Szívemnek bűnbánatotok. A tálba gyűjtött Véremet osszátok el magatok között és vigyétek el ereklyének, megőrzöm nektek frissességben.
Másokat arra kérem, hogy vegyék körül bal kezemet. Simítsátok végig megkínzott karomat, húzzátok ki a szöget és a kicsurgó vért ne hagyjátok a padlóra folyni, kis üvegekbe gyűjtsétek össze! Térdre borulva, karomra és vállamra hajtva homlokotokat bánjátok meg családtagjaitok, barátaitok, ismerőseitek bűneit. E Szent Vérrel gondolatban permetezzétek le lelküket, hogy megtisztíthassam őket.
Megint mások térdeljenek felszegezett lábaim elé. Nektek, Testvérkéim az a feladat jutott, hogy sírva bánjátok meg a közömbös, hitetlen és megátalkodott felebarátaitok bűneit és közben húzzátok ki a legnagyobb szöget. Ne féljetek, ha spriccelő Vérem lepermetez titeket, mert lelketeket tisztítom vele. Egy nagyobb edényt töltsetek meg Szent Véremmel és gondolatban vigyétek szegény rossz úton járó
felebarátaitoknak és öntsétek lelkükre, hogy segíthessek rajtuk.
Titeket, a maradékot pedig, szenvedő Fejemhez állítalak. Vegyétek le a töviskoronát, töröljétek le vérző, verejtékező Arcomat. Érintsétek fejeteket az Enyémhez és mélyen bánjátok meg megtévesztett és bűnös úton járó felszentelt fiaim és leányaim bűneit. A fejsebeimből csordogáló Véremet ti se hagyjátok elveszni, vigyétek a papoknak és szerzeteseimnek, akiket az előbb említettem és fürösszétek meg benne lelküket!
Nézzétek, mi történik! A kereszt és Én fényben úszom. Sebeim eltűnnek, felállok, hosszú hófehér ruhámban, aranyövvel derekamon állok előttetek, felemelem keresztemet, mely aranyszínűvé vált.
Bűnbánatotok és együttérzésetek egészen begyógyította Sebeimet és megvigasztalt Engem. Boldoggá tettetek. Atyám itt áll Mellettem és egy áldással befejezi mai tanítását.

Drága Kicsi Teremtményeim! Atyai Szívem olvadozik az örömtől, hogy ennyire szeretitek áldozatos Szent Fiamat. Megáldalak benneteket a további együttérzés lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.

KADARKÚTI ÉGI ÜZENETEK 2015.MÁRCIUS.10
SZŰZANYA: JÉZUS ÉLETE LXII.

A KERESZT FELÁLLÍTÁSA, UTOLSÓ SZAVAI, HALÁLA.
SZŰZANYA:
Drága Engesztelő Gyermekeim! Én vagyok Édesanyátok, a fájdalmas Anya. Mély, sötétkék köpenyt viselek itt előttetek, mint a Golgotán. Szívem tele van szomorúsággal, míg Szent Fiam szenvedésének ezt a soron következő részét elmondom nektek. Az évezredek eltűnnek Számomra, s nekem olyan, mintha mindez most történne.
Az Én végtelenül megkínzott, felfeszített Fiam ott fekszik a földön, élve, rettenetes fájdalmakban elmerülve, arccal az ég felé. A tömeg miatt nem mehettem a közelébe és nem hallhattam a megható szavakat, amit Atyjához suttogott, de most már tudom, miket mondott Neki: -Nézz le Rám, isteni Atyám, hogy ölelésre tárt karjaimmal Feléd fordulok. Ezt művelték Egyszülött Fiaddal. De hiszen ezért jöttem a földre. Lásd, teljesítettem akaratodat. Tekints teremtményeidre, akik elmerülnek a bűn tengerében! A kínszenvedésem nélkül mindnyájan elkárhoznának. Megmenekülésük ára e temérdek fájdalom, amit most nagy szeretetemben felajánlok Neked.
Kincseim! Próbáljátok elképzelni, mi játszódott le az Én anyai lelkemben, míg Ő ott megfeszítve feküdt.
Az ötödik fájdalmas tőr járta át a szívemet. Arra gondoltam, hogy milyen jó lett volna, ha helyette Engem szegeznek fel arra a keresztre, vagy legalább mind a kettőnket egyszerre. Az is bántott, hogy nem tudtam eltitkolni Előtte lelkem fájdalmait, mert csak növeltem ezzel az Ő szenvedéseit.
Jézus hóhérai miután kipihenték magukat, folytatták munkájukat. A keresztet, drága Szent Fiammal együtt odahúzták az előre elkészített gödörhöz, mely körül volt rakva kövekkel, sziklákkal. Még hátra volt egy fontos művelet: Oldalára fordították a keresztet, de így a labilis helyzet miatt, nem tudtak a kalapáccsal akkorákat ütni, hogy elgörbüljenek a vastag, kemény vasszögek. Ezért közös erővel meglökték, hogy az elülső oldalán feküdjön. Az édes Jézus rémülten tapasztalta, hogy arccal zuhan a föld felé. Mit törődtek ezek a durva emberek azzal, hogy egészen összetörik ezzel az elítéltet. A Mennyei Atya ezt a szörnyűséget már nem engedte meg. Hiszen a jövendölésekben is benne van, hogy csontjai nem törnek össze. Leküldte angyalait a Mennyből, akik felfogták a keresztet egy néhány cm-re a földtől.

Ó, Gyermekeim! E három szög ellapítása alatt minden kalapácsütés kimondhatatlan fájdalmat okozott Üdvözítőtöknek. Képzeljétek csak el, hogy ahányszor rávertek a hátul kilógó szögre, Jézus friss, mély Sebeibe megfordult a szög feje. Kérlek benneteket, drága együtt érző Engesztelőm, hogy ezután elmélkedéseitekben a szögek elgörbítésével járó fájdalmakat is köszönjétek meg Megváltótoknak.
Miután ezzel végeztek, hatan megragadták a keresztet és belezökkentették a gödörbe. Ez a kíméletlen eljárás elviselhetetlen kínokat okozott Jézusnak. Sebei nagyon kitágultak, vérkeringése az álló helyzettől megfordult, két kezéből és lábából bőségesen ömleni kezdett a Vér. Nem volt elég, hogy testi fájdalmai a végtelenségig felfokozódtak, elborították a lelki megaláztatások is. Ellenségünk, a Gonosz szétküldte démonait, akik rátelepedtek a nép értelmére, szívére. Elkezdődtek a szitkozódások, káromlások, csúfolódások: „Ha Isten Fia vagy, most miért nem mented meg magadat! Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Azt mondtad: Romboljátok le a templomot és én három nap alatt felépítem. Hogy fogod felépíteni, hiszen mindjárt meghalsz? Hazug! Szemfényvesztő, csaló! Igaza volt a papoknak, hogy rád nem kell hallgatnunk. Közönséges bűnöző és hamis próféta vagy! Na, mi van? Miért nem jönnek tanítványaid, hogy megszabadítsanak? Már ők sem hisznek benned? Hol vannak, akiket meggyógyítottál, feltámasztottál és áhítattal hallgatták tanításaidat? Látod, mindnyájan tudják, hogy csaló és szemfényvesztő vagy. Csak egyetlen tanítványod kísért el a halálba, anyád és az az utcanő? Hová tűnt szónoki képességed, vonzerőd? Most már nem tudsz beszélni, mert nem segítenek az ördögök.”

Drága Szent Fiam lelkében igen mély sebeket szántottak ezek a káromlások, de nem válaszolt nekik.
Csak ennyit mondott az Atyának:
-Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Ez volt első szava a keresztről.
Istent mélységesen elszomorította és szent haragra ingerelte a farizeusok és a megtévesztett nép gonosz viselkedése. Le akart súlytani rájuk, de Jézus kérlelte:
-Mindezekért a szitkozódásokért inkább fogadd el eddigi fájdalmaimat és míg élek, adj még több elégtételre lehetőséget Nekem!
Azután elkezdett imádkozni az elkövetkezendő századok gyermekeiért, akik követői lesznek és szidalmazni fogják őket ezért. Bizony értetek is, Kicsinyeim, akik most hallgattok Engem, Édesanyátokat.
Ugye észrevettétek, hogy már elkezdődött? Szektának csúfolják ezt a helyet, ahová jártok, ahol a legszentebb égi tanításokat hallgatjátok és engesztelitek az Atyát a világ bűneiért, a nagy hitehagyásért, könyörgök a tisztuló lelkek szabadulásáért. És mindezt teszitek egy olyan római katolikus szerzetes-pap ellenőrzésével, aki ismert bölcsességéről és jó megkülönböztető kegyelméről. Később pedig, mikor nyíltan állást kell foglalnotok Jézus igaz üzenetei és a hazugságok között, még inkább rátok zúdul a sok igazságtalan elítélés, rágalmazás. Ne féljetek! Szent Fiam és Én veletek leszünk, vigyázunk rátok.
Megváltótok az első szava után, amit a keresztről mondott, még összesen hatszor szólt. Látta, hogy a
jobbján felfeszített lator lelkében megtért, Őt a Mestert védelmébe vette a másik gonosztevő előtt, megesett a szíve rajta. Különösen, mikor ez a bűnös fejét Felé fordítva ezt kérte:
-Uram, emlékezzél meg rólam, amikor országodban leszel. Erre így válaszolt az Úr: -Még ma velem leszel a Paradicsomban. Ez volt a második mondata.
Mikor János és Én ott álltunk a kereszt lábánál, drága Szent Fiam fájdalomtól elgyötört szemével ránk tekintett és kimondta évezredekre szóló végrendeletét. Jánosnak ennyit mondott: -Íme, a te Anyád. Majd Jézus Rám tekintve így folytatta: -Asszony, íme a te fiad.
Ebben a percben kezdtem érezni magamban az egész emberiség iránti anyai szeretetet. Azok iránt, akik éltek, élnek és még meg sem születtek. Ez a végrendelet volt az Ő harmadik szava a keresztről.
A keresztre feszített haldokló Krisztus a legnagyobb fizikai és lelki gyötrelmek közepette egyre jobban úgy
kezdte érezni, mintha Atyja elhagyta volna. A Mennyei Atya valóban minden istenségéből származó megerősítést felfüggesztett. Ez volt az utolsó csepp a szenvedés kelyhéből, amit Szent Fiamnak ki kellett innia a Megváltáshoz. Jézus úgy érezte, hogy Ő már nem is szólíthatja Atyjának Istent, mert Ő csak egy bűnös ember. Ezért így kiáltott fel: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Ez volt a negyedik fájdalmas mondás, mely elhagyta ajkát. Vannak választottak, akikkel megkóstoltatja Szent Fiam, milyen a teljes elhagyatottság. Elfordul tőlük, nem szól hozzájuk, nem mutatkozik előttük, lelki sötétségbe burkolja őket. Megkóstoltatja velük is a kehely utolsó cseppjét. De aztán hamarosan elárasztja őket jelenlétével és mennyei örömökkel. Lám, lám, Ő csak halála után kapott vigasztalást.
A nagy vérveszteségtől rendkívül nagy szomjúság tört rá. Az ajka, a nyelve, az egész szájürege, a torka, nyelőcsöve ki volt száradva. Keserűségében felkiáltott az ötödik szóval: -Szomjúhozom.
Ő nemcsak fizikailag volt szomjas, hanem a közömbös, hitetlen, megátalkodott lelkek sokaságára, akiket mind magához akart vonzani, üdvözíteni akart. Megfeszítői, hogy még jobban kínozzák, nem vizet adtak neki, hanem egy nádra spongyát tettek, belemártották az ecet és epe levébe és így nyújtották neki.
Megkóstolta, de nagy fájdalmat okozott neki.
Haláltusája vége felé, mikor már érezte, hogy hamarosan kileheli lelkét, újra Atyjának szólította a Mennyei Atyát és így kiáltott Hozzá:
-Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet! Ezt a hatodik szavát azért hagyta rátok, emberekre, hogy ti is e szavakkal bízzátok rá magatokat Istenre. Az utolsó pillanatokban egészen megvilágosodott előtte, hogy hűségesen teljesítette Atyja akaratát, és megvalósította a Megváltást, amit megjövendöltek róla az Írások.
Ezért így szólt utoljára, hetedszer a kereszten: -Beteljesedett.

Kedves Gyermekeim! Ha majd közeledik végórátok, úgy éljetek le az életeteket, hogy bátran mondhassátok: mindent teljesítettem, ami Isten tiszteletére és dicsőségére szolgált. Ahogy Üdvözítőtök kimondta a „Beteljesedett” szót, feje mellére hanyatlott, és kiadta lelkét, mely azonnal a Mennyei Atya ölébe került, felülmúlhatatlan boldogságba.
Kincseim! Most pedig hunyjátok be testi szemeteket és lelketekkel nézzetek magatok elé! Ketten állnak előttetek: Mennyei Atyátok és dicsőséges Megváltótok, aki a tanításban éppen az előbb lehelte ki lelkét.
Mindketten hosszú, fehér ruhában vannak és ragyogó fényben tündökölnek. Ők ketten szembefordulnak egymással. Jézus egyik kezében egy üres aranykehely van, a másik kezében fehér fényből egy kereszt, a Megváltás szimbóluma. Az Atya a Föld bolygót tartja, szívére szorítva. A Fiú így szól:

-Ó, drága, forrón szeretett Atyám! Beteljesítettem két szent és nemes célt kínszenvedésemmel és kínhalálommal. Az egyik az emberiség megváltása a pokoltól, a másik, hogy még halálom előtt kialakuljon Szent Szívemben az Egyház Véremből és vízből. A kettő egymástól elválaszthatatlan. Hiszen Egyház nélkül nincs üdvösség. A Vér, mely egyik alkotórésze az Egyháznak, nem kérdés, hiszen egész szenvedésem alatt ontottam testvéreimért. És a Víz, mely a másik szükséges eleme az Egyháznak? Úgy került Szent Szívembe, hogy mikor megízleltem a kereszten az epéből és ecetből készített italt, az megsebezte benső részeimet a vérkeringéssel Szívembe jutott, mint áldozatom által megtisztult tiszta víz,és megédesedett Szeretetlángom forró tüzétől. Szívem Vére egyesült ezzel a nemes vízzel és ott, az Én élő Szívemben alakult ki Egyházam titka. Nem sokkal később, mikor halálom után lándzsával megnyitották oldalamat, ez a Vér és Víz folyt ki Oldalsebemből. Az igaz, hogy még elfogatásom előtt, mindent elmondtam Péternek és a többieknek az Egyházalapítást illetően, de erről nem tudtak, hogy Egyházam hogyan fog a kereszten misztikusan megszületni. Köszönöm, Atyám, hogy ezt a titkot eddig megőriztük. Nézd, isteni Atyám! Szabaddá teszem oldalsebemet és e kelyhet teletöltöm a belőle kifolyó Vérrel és Vízzel. Így adom át Neked. Te már tudod, mit tegyél vele.
Én, Édesanyátok, így folytatom:
A Mennyei Atya meghatódva átvette a kelyhet és tartalmát a Föld bolygó tetejére öntötte, egyenletesen elosztva, hogy mindenhová jusson belőle, hogy terjedjen el az Egyház az egész világon. Most, a végső időkben, mikor már nincs nép, mely ne hallott volna a kereszténységről, külső és belső veszélyek fenyegetik Egyházunkat. Jézus Krisztus, aki megalapította, most védelmezni akarja és harcba hívja minden követőjét. Fegyvereitek a szentmise, a szentáldozás, önmegtagadások, böjtök és rózsafüzérek. Harcra fel! Drága kis Katonáim!
Megáldalak benneteket a bátorság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK 2015.március 17.
Jézus: Jézus élete LXIII. (Feltámadás)

Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Mint feltámadt Megváltótok állok előttetek dicsőségem sugarait ontva rátok. Így mondom el nektek e hosszú tanítás-sorozat befejező részét, a feltámadásomat. Lángoló szeretettel köszöntelek benneteket, hálás vagyok, hogy életem e terjedelmes és eseményekben gazdag történetét türelmesen végighallgattátok. De ezt nem elég egyszer hallani, többször vissza kell tekinteni a részletekre az internet, a róla készült könyvek vagy magnókazetták segítségével, hogy életem története mélyen belétek vésődjön. Csak így tudjátok majd átadni Rólam ismereteiteket az újonnan megtérteknek.

Kedves Követőim! Minden ember, mikor elérkezik élete utolsó pillanata, kileheli lelkét, mely a fején keresztül távozik belőle. Kibújik testéből, mint egy használhatatlan régi ruhából és ott hagyja. A lelke a test formája, felismernétek az illetőt, ha láthatnátok. Mivel teljesen ember vagyok, halálom pillanatában Én is átéltem azt, amit mindenki, testemet elhagytam, de ellentétben a többi emberrel, Istenségem összeolvadva Lelkemmel, mint a második isteni Személy azonnal drága Atyám karjaiba került. Leírhatatlan az az öröm, mely átjárta és betöltötte frissen szabadult Lelkemet, és ez a boldogság örökkön-örökké élni fog. Hálát adtam Atyámnak a megváltás jótéteményeiért, ami Bennem és Általam teljesülhetett, imádtam és áldottam érte. Ő pedig végtelen nagy atyai szeretetével köszönte meg engedelmességemet, áldozatosságomat, gyötrelmes kínszenvedésemet és kínhalálomat.

Feltámadásomat megelőzőleg még feladataim voltak. Ezért kibontakozott Lelkem Atyám öleléséből és sok angyal kíséretében leszálltam keresztem tövéhez, melyen ott függött még szent Holttestem. Itt, Előttem megnyílt a föld – amit a jelenlévők nem láthattak – és angyalaimmal együtt leszálltam a föld mélyébe. Első feladatom volt, hogy a pokolba lemenjek és feltárjam a gonosz lelkek előtt Istenségemet, éreztessem velük hatalmamat és győzelmemet felettük. Ettől kezdve tudták, hogy Én vagyok Isten Fia, aki az emberiséget megváltotta. A Sátán és csatlósai dühödten vették tudomásul, hogy kínszenvedésemmel és kínhalálommal, melyhez ők nagymértékben hozzájárultak, elvettem tőlük a lelkek sokaságát.

A pokolban, mely a gyűlölet, a harag, az átok és a szörnyű szenvedés helye, csak pillanatokig időztem. Angyalaim kíséretében elhagyva ezt a helyet felfelé szálltam. Oda, ahol azok a lelkek tartózkodtak Ádám-Évától az Én dicsőséges halálomig, akik megbánva bűneiket várták szabadulásukat. Voltak közülük, akik adósságaik miatt még sokat szenvedtek, vezekeltek –talán évszázadok és évezredek óta, és voltak, akik a remény helyén, az Isten utáni vágyakozásban, epekedésben töltötték az életüket. Végighaladtam közöttük és kinyilvánítottam előttük, hogy Én vagyok Isten Fia, Jézus Krisztus, aki most üdvözíteni jött őket. E lelkek mind leborultak Előttem, imádtak Engem és megteltek ujjongó hálával Irántam. Én pedig minden megtisztult lelket kiszabadítottam és ők boldogan csatlakoztak Hozzám. Felvezettem őket egy csodálatos mennyei helyre, ahol öröm és felüdülés várta őket mennyei asztaloknál.

Gyakran gondoltam fájdalomba merült Édesanyámra és elhatároztam, hogy feltámadásom előestéjén megvigasztalom. Egy angyallal megüzentem Neki, hogy a Mária kapu közelében várjon, mert találkozni fog dicsőséges Lelkemmel. Úgy is történt. A rengeteg megtisztult lélek kíséretében megjelentem Neki, Sebek nélkül és átöleltem. De ez csak egy pillanatig tartott és eltűntem. Ő boldogan megcsókolta a földet, ahol álltam. Ezt titokban tartva, de lélekben megerősödve ment vissza a szent asszonyokhoz.

A boldog, megszabadított lelkek társaságában, visszamentem a sziklasírba, ahol szent holttestem feküdt. Éjszaka volt, a sír körül mély csend honolt, ott üldögéltek és álldogáltak az őrök kötelességüket teljesítve. Bent a sírpadon feküdt Testem beburkolva, és két angyal őrködött felette, egyik a lábánál, a másik a fejénél. Minden fényárban úszott. Holttestemről levettem a lepleket, hogy a velem lévő boldog lelkeknek megmutassam a kínzások nyomát, Szent Sebeimet, akik e látványtól nagyon meghatódtak. Ezután megtörtént feltámadásom: Szent Lelkem beleolvadt Szent Testembe, mely megelevenedett, még szebbé és tökéletesebbé vált, mint valaha volt. A szenvedésnek minden nyoma eltűnt Rólam, és Szent Sebeim a kezeimen, lábaimon és Oldalamon a legragyogóbb brilliánsnál is jobban tündököltek. Az üdvözültek, akik körülöttem álltak megkapták a kegyelmet, hogy elsőként láthattak Engem feltámadva fényben sugárzó szépségemben. Leborultak és imádtak Engem. Földön élő ember, legyen az bármilyen szentéletű, még nem láthatott Engem feltámadásom dicsőségében. A látomásaikban szemlélt alakom meg sem közelíti azt. Ó, drága Engesztelőim! El se tudjátok képzelni, mekkora ajándék lesz a számotokra a Mennyben Feltámadt Testem szemlélése. 2. Dicsőséges eljövetelemkor is így fogtok látni Engem: sziporkázó fehér ruhában, 5 fénylő Sebemmel. De ennél a külső látványnál még nagyobb hatással lesz rátok a lángoló szeretet, ami majd felétek sugárzik Belőlem.

Amikor eltűntem a sírból, az angyalok elmozdították a nagy kerek követ a sír bejáratánál. Első utam – így feltámadva – Édesanyámhoz vezetett. A Kálvária hegyén jelentem meg Neki, aki végigjárta Keresztutamat. Ragyogó Sebeimet megmutattam, mire Ő leborult, hogy lábaimat megcsókolva imádjon Engem. Én kezét megfogva felemeltem és eltűntem. Most már nemcsak a Lelkemet láthatta, hanem feltámadt Testemet is. Ez nagy boldogsággal és erővel töltötte el, melyre szükség volt a még félénk apostolok irányításához.

Közben a Szent asszonyok sírom felé igyekeztek, hogy megkenjék testemet olajokkal, fűszerekkel, de a sír nyitva volt, és nem találtak ott. Hiába mondta a két angyal Magdolnának, hogy feltámadtam, ő csak vigasztalanul távozott. Ott maradt a sír körül és keresgélt. Szembe jöttem vele, de ő nem ismert fel, kertésznek nézett. Sírva kérdezte, hogy Én vittem-e el a Mesterét, mert akkor ő elmenne érte. De mikor nevén szólítottam felismert, és lelkét nagy öröm töltötte el. Át akarta ölelni lábamat, hogy megcsókolja, de Én nem engedtem, hanem küldtem a többi asszonyhoz, hogy vigye el a jó hírt nekik.

A szent asszonyok minden kételkedés nélkül hittek Magdolnának és folyton Rólam beszélgettek. Ott voltam köztük láthatatlanul és gyönyörködtem bennük. Egyszer csak láthatóvá tettem magam, olyan alakban, ahogyan ismertek. Nagy szeretet támadt a szívükben Irántam, és lábamhoz borulva imádtak. Magdolna volt az első, aki örömkönnyekkel öntözte és csókolta lábaimat, azután a többiek. Megparancsoltam nekik, hogy mondják el az apostoloknak.

A következők, akiknek megjelentem az emmauszi tanítványok voltak. Szomorúan mentek Jeruzsálemből Emmausz felé. Vándorként csatlakoztam hozzájuk és kérdeztem, miért szomorkodnak. Csodálkoztak, hogy Én nem hallottam a názáreti Jézusról, és mindent elmeséltek. Azt is, hogy úgylátszik mégsem támadok fel, ahogy ígértem. Meghívtak vacsorázni és vigasztaltam őket, hogy higgyenek az Írásban, meg fog történni a feltámadás. Elérkezett a pillanat, hogy kinyilatkoztassam magamat nekik. Vettem a tálból egy kenyeret és megtörtem. Erről a kenyértörésről boldogan felismertek, majd hirtelen eltűntem. Nem győzték mondogatni: „Hogyan lángolt a szívünk, mikor beszélt! Hiszen a Mester személyesen volt közöttünk.”

Mielőtt feltámadt testemmel tanítványaim között megjelentem volna, Pétert választottam ki közülük elsőnek. Nagyon alázatosan fogadott, eszembe juttatta háromszoros tagadását és minden bűnét. Nem találta méltónak magát arra, hogy láthasson Engem. De Én megbocsátottam neki és feloldoztam. Lelkére kötöttem, hogy értesítse a többi tanítványt, és mondja el nekik, hogy valóban feltámadtam.

Tanítványaim éppen izgatottan beszélgettek feltámadásomról. Hittek Péternek és az emmauszi taníványoknak és alig várták, hogy nekik is megjelenjek. Nem várattam őket sokáig. Hirtelen beléptem közéjük e szavakkal: „Béke veletek!” Boldogságuk leírhatatlan volt. Sajnálták, hogy hamar eltűnök. Tamás későn érkezett. Lelkendezve mesélték neki, mi történt, de ő bosszankodott, hogy nem volt jelen, és kijelentette, hogy ő nem hiszi el, csak ha a saját szemével látja és érintheti a szegek által okozott sebeimet. Társai elszomorodtak. Hamarosan újra megjelentem közöttük és Tamás közölte Velem, hogy csak akkor hiszi, hogy Én vagyok Jézus, az Isten Fia, ha érintheti Szent Sebeimet. Megengedtem neki és így szóltam: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

Még 40 napon át jelentem meg nekik: együtt beszélgettem velük, együtt örvendeztünk, ettünk és tanítottam őket. Ezt követte dicsőséges mennybemenetelem.

Ma, drága Engesztelőim, olyan kegyelemben részesítelek titeket, amit még eddig egyetlen közösségnek sem adtam. Egy különös misztikus élmény lesz, méltó befejezése a „Jézus élete” sorozatnak. Szeretnélek visszavinni benneteket a feltámadásom utáni időre. Eljöttök-e Velem? … Jöjjetek kicsinyeim utánam a képzelet szárnyán együtt a kiszabadított ősatyákkal és minden feltámadt szenttel, akik követtek Engem a feltámadt Megváltót a Mennyországba. Megérkeztünk a csodálatos aranykapukhoz, melyek most tárva vannak előttünk. A feltámadt szentek már mennyegzői hófehér ruhában jönnek velünk, de nektek még át kell öltözni. Az őrangyalotok rátok adja a megszentelő kegyelem fehér ruháját, és mindannyiatok kezébe egy piros rózsát ad. A boldog pátriárkák és az Engem kísérő összes üdvözült lelkek, akik sokáig szenvedtek a hosszú várakozás miatt, egy kicsi aranykeresztet hoznak. Én lépek be a kapun elsőnek, a ti Megváltó Krisztusotok hófehér ruhában, mely körüllengi testemet és kezemben tartom a győzdelmi zászlót: feltámadásommal legyőztem az örök halált, kínszenvedésemmel és kínhalálommal kiengeszteltem Istent bűneitek miatt. A Mennyei Atya Elém jön királyi ruhában. Hatalmas szeretettel átölel, könnyes szemmel köszöni meg áldozataimat, leveszi díszes aranykoronáját a fejéről és az Én fejemre helyezi. Átadja Nekem a hatalmat, hogy ítélkezzek a világ felett, a külön ítéleten és az utolsó ítéleten egyaránt. Rám ruházza a hatalmat a gonosz lelkek fölött is. Jobbjára ültet. Nézzétek, Gyermekeim, mekkora nagy ünnepség van itt fönt! Az Angyalok kilenc kara körbe veszi a Szentháromság trónját. Előveszik a hárfákat, fuvolákat, cimbalmokat és az Én tiszteltemre, hogy feltámadtam, soha nem hallott, gyönyörűséges, égi zenét adnak, a többi angyal térdelve énekkel kíséri. A Velem érkezett boldog üdvözültek – nézzétek, köztük van Szent József, Szent Anna, az agg Simeon, a jobb lator, Mózes, Ábrahám, Ádám és Éva és még sokan mások – hozzák Hozzám ajándékukat, arany keresztjeiket,és az ölembe helyezik. Most következtek ti, Kicsinyeim. Oda jöttk a közelembe és szeretetetek jelét, a rózsát helyezitek karomba. Egyenként mindegyiketek arcát megsimogatom és így szólok hozzátok: „Gyermekeim! Hálásan köszönöm, hogy a 63 részből álló, életemről szóló tanítássorozatunkat türelemmel és érdeklődéssel végighallgattátok. Ezek az ismeretek nem csak nektek szólnak, töltsétek meg nyitott szívű felebarátaitok értelmét és lelkét velük, hogy hitük és Isten iránti szeretetük növekedjen.

Gyertek, Drágáim! Visszakísérlek benneteket az engesztelés helyére. Köszönöm, hogy résztvettetek ünneplésemben.

Hálából kitárom felétek karjaimat és mind az 5 sebemből irgalmam és szeretetem sugarát bocsátom a szívetekbe. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

4.  IMG_6339 jav.Jézus Krisztus Urunk:

 Köszöntöm a mai napon, a bűnbánat 3. Golgotáján minden jelen lévő testvéremet, akik meghallottátok szívetekben a hívást, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok e helyre.

De köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben, imával kísérnek el benneteket ezen a mai napon, hogy így részesülhessenek mindabból, amely a tanítás által nektek és feléjük szól.

A bűnbánat harmadik golgotai tanítása, most, ha úgy vesszük, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis ahogy írva vagyon e tanításban, nemcsak a farizeusokhoz jövök és jöttem, hanem a pogányokhoz is a küldetésben, hogy hozzájuk is szóljak a tanítás megtapasztalásában. Hisz a mai tanítás, ha szakaszokra bontjuk, hogy is szólt az első gondolatmenet?

Jelen vagyok a názáreti zsinagógában.1 Ugye, ez nem ismeretlen előttetek, hisz Én, Jézus Krisztus Uratok, mielőtt megkezdtem működésemet, Názáretben éltem. Majdan hogy folytatódik? Senki sem lehet próféta saját hazájában.

Én, Jézus Krisztus Uratok, ha haza tértem a názáreti zsinagógába, ha tanítást, ha példabeszédet adtam mindazoknak, akik jelen voltak, s hányszor csodajelet vártak. De hogy is mondottam, ha visszatérünk az elmúlt időszaki Golgotára?

Nem adok csodajelet. Ez a nemzedék gonosz nemzedék.2

Most ismét jelen vagyok a jeruzsálemi zsinagógában, ahol pedig, ha szólok a példabeszédben vagy a tanításban, hallgatják szavaimat. Visszatérve a názáreti, a jeruzsálemi helyről, a názáreti zsinagógába, ott pedig a farizeusok nem tudják elfogadni azokat a szavakat a tettekben, amelyek megjelennek előttük, hisz elsőként nem tetszett nekik, hogy szólottam. Majdan: senki sem lehet próféta saját hazájában.

Ezen már megütköztek.

Most térjünk a jelenbe: jelen van e kiválasztott Mária testvérem, aki által szólok, aki által tanítok, aki által áldást, szeretetet és békét árasztok felétek. És őrá hogyan is lehet mondani a múlt szavait a jelen megfogalmazásában?

Senki sem lehet próféta saját hazájában.

Hisz ha nézzük ezen a helyen, és ha nézitek a szülőhelyét, egyik helyen sem fogadják – mind a két helyen nagyon könnyedén megítélik és ítéletet mondanak. De bennük nincs jelen azok a tettek, azok a cselekedetek, azok a megtapasztalások – most nem kiválasztott Mária testvér által, hanem az Élő Evangélium által.

Hogy is tanítottam Én tanítványaimat, ami megmaradt számukra e jelenhez?

Eljön az idő, amikor felettetek mondanak ítéletet. Akkor nem biztos, hogy ilyen könnyedén fogadjátok azokat az ítéleteket, amelyeket felettetek mondanak el.3

Hisz most ti néha könnyedén mondtok ítéletet e kiválasztott Mária testvér felett. De Mária testvérem – sok időnek kellett eltelnie a jelenben, hogy megerősödve el tudja fogadni, és ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai tanításban: rájuk tekintettem, és elhaladtam mellettük.

Mária testvérem is most már rájuk tekint, és elhalad mellettük.

Ezért a mai tanítás ez számotokra, hogy ítéletet lehet mondani mások felett, de meg kell érteni a szív nyitottságában s a szív szeretetében, hogy az Élő Evangélium mit is nyújtott már számotokra az elmúlt bűnbánati idők folyamán? Hogy jelen van az Élő Evangélium, jelen van az Élő Szentlélek, amelyet, ha megnyitod szívedet, lelkedet, befogadod, és működik rajtad és benned, és ez által tudsz változni, változtatni. De ha ezek nincsenek benned, akkor könnyen ítélkezel, és arra nem gondolsz e Élő Evangélium tanítása által, hogy eljön az idő, amikor éppen így felettetek mondanak ítéletet, vagy mindazok felett, akik most könnyedén tudnak ítéletet mondani.

De a farizeusok nem kimondottan ez miatt haragudtak meg, gerjedtek be, hanem azon, amikor azt mondottam:

– Hát miért? Nem hallottátok, amikor három évre és hat hónapra bezárult az Ég és Föld, és sötétség zúdult a Földre, nagy éhínség támadt? És mégis Illés próféta senkihez sem kapott küldetést, csak a száreptei4 özvegyasszonyhoz.

Itt magukra ismertek, de még mindig várták, hogy a példabeszéd tanítása mit fog nyújtani.

Majdan a példabeszéd tanítása folytatódik:

– Nem hallottátok, hogy sok leprás élt Izraelben, és mégis Elizeus próféta egyedül a szír Námánhoz ment el, aki megtisztult e lepra betegségéből.

Mert ezeket ők nem tartották komoly embernek. Ezek nem tartozhattak az ő közösségük közé. Ezeket ők, ha lehetett volna, kitaszították, megalázták volna.

És Én, Jézus Krisztus Uratok, vagyis ahogy ők neveztek, a Názáreti, pont ezt a példabeszédet mondja, hogy hogyan és miképpen van jelen a küldetés, s hogyan és miképpen kell felismerni és elfogadni a küldetést. Hisz itt próbáltam azt átadni, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem csak a farizeusokhoz jöttem, hanem a pogányokhoz is, mert nekik is, ha szólok, ha tanítok, ha felismerik, ha megtapasztalják, és ez által önmagukba néznek, akkor elindulnak a változás útján.

És ezekért harag támadt szívükben, lelkükben: Én már nem vagyok közéjük való, Én, Jézus Krisztus Uratok, ki kell, hogy taszítsanak a zsinagógából.

De ez még mind nem elég.

Felvezettek a hegyre, ahol városuk épült. Oda állítottak a szakadék széléhez, hogy mielőbb, ha kell, letaszítsanak.

De Én, Jézus Krisztus Uratok nem ijedtem meg tőlük. Először reájuk tekintettem, majdan áthaladtam közöttük, s ahogy ők mondták, eltűntem. Holott csak elmentem.

A tanítás mondanivalója épp ez számotokra, hogy lehet jelen tanítás, lehet jelen kézen fogható megtapasztalás, felismerés, hallás, látás, de ha nem nyílik meg a szív e befogadásukhoz, akkor a próféta nem kedves saját hazájában. Nem kedves a jelenben, ahogy a múltban volt, hisz a jelen tanításában pont ezt próbálom nektek átadni. Sokan és sokan azt mondjátok: „Megtapasztaltam. Valami történik. Valami van, mert ezt mind-mind így betanulni nem lehet. Én lehet, hogy könyvből nézném, mégis eltévednék. Valakitől valamit kap. De akkor se tudom elfogadni: pont ő?! Nekem egy ilyen ne beszéljen!”

S ez az, amikor ítéletet mondtok, könnyedén, mások felett, és nem érzitek, hogy eljön az idő, mikor felettetek mondanak ítéletet.

Ez a tanítás az idei bűnbánat-időben most csak megemlékezésében van jelen, de ha visszamentek elmúlt évhez, ott majd megtapasztaljátok, hogy az ítélet ítéletet von. És ha ítélkezel, akkor hogyan imádkozol, hogyan mondod el azt az imát, amelyre Én, Jézus Krisztus Uratok tanítottam tanítványaimat és tanítványaim által e jelenben a jelenlévőket?

Hogyan tudsz megbocsájtani szívből és szeretettel? És nem csak elmondani, hanem valóban az egy megtapasztalás legyen a kegyelem szeretetének működésével.

E bűnbánat-időben kiemeltem számotokra a félelmet, a kételyt és az aggodalmat, mert ezek, amíg nagy helyet foglalnak el a szívben, a lélekben, nem tudsz működni, nem tudsz teljesen megnyílni, nem tudod teljesen átadni önmagadat, mindazt, ami benned rejlik. Nem tudsz könnyedén tovább lépni, és azt mondani: „Most valóban megteszem, Uram, Jézusom, azt, hogy Neked adom szívemből, lelkemből, mindent, ami most jelen van bennem, és nem félek, nem kételkedek, és nincs bennem az aggodalom. Most azt mondom: A Te Kezedhez, a Te Szívedhez ajánlom, ami bennem rejlik, és várom, hogy ez által hogyan és miképpen cselekedjek.”

És akkor többen és többen megtapasztaljátok, hogy milyen szép így az élet. Ilyenkor olyan dolgokat is észreveszel a kegyelem által, ami azelőtt is előtted volt, csak a félelem, kétely aggodalma eltávolította tőled, nem engedte, hogy megérintse szívedet, nem engedte, hogy befogadjad, nem engedte, hogy működjön rajtad és benned, mert szinte le voltál kötözve, és még a felajánló imád, kérésed, fohászod sem tud elindulni a fény útján, akihez küldöd a meghallgató kegyelem révén.

Fontos, hogy e bűnbánat-időben ezeken elgondolkodjatok, hogyan és miképpen cselekedjetek, hogyan és miképpen érezzétek a szeretet kegyelmét a működésben. S akkor ez a mai tanítás örömet és boldogságot hoz el szívetekhez és a lélek működésében, mert akkor fel tudod mérni, hogy: „Lehet, Uram, hogy valamikor én is úgy éreztem, mintha farizeus lettem volna, vagy éppen pogány, de ez mind nem baj, mert meg tudtam nyitni szívemet és a lelkemet, és fel tudtam ismerni, ami által hozzám szóltál, mint ahogy abban az időben a küldetést a próféta, egyik is, és másik is olyan emberhez ment, aki nem lett fontos az ő közösségükben.”

Néha ti is úgy érzitek, hogy nem vagytok fontosak, néha úgy érzitek, hogy megvetnek benneteket, néha úgy érzitek, hogy kicsúfolnak és megaláznak. S akkor lehet, hogy könnyedén ezt mondjátok: „Hol van az Élő Evangélium, az Élő Szentlélek áldása? Hogyan működhet rajtam és bennem? Mert hiszek, Uram, felismertem, úgy érzem, elfogadtam, úgy érzem, elfogadtam, de hát nem tudok szabadulni a félelem, kétely aggodalmától, s akkor már nem tudok szeretettel élni és haladni a mindennapjaimban. Mert akkor lehet, hogy a nap első szakaszában öröm és boldogság ölel át, de ha a félelem, kétely aggodalma bennem van, akkor a nap középső szakasza már megint azt sugározza belőlem, hogy engedjem át magam e félelem, kétely aggodalmához. S akkor megint rettegek, remegek: »Jaj, mi lesz? Hogyan lehet megoldani? Mit várhatok? Miképpen éljek, s hogyan cselekedjem?« Akkor a nap utolsó szakasza, mielőtt lemenőbe megy a Nap, akkor megpróbálok izgatottan, idegesen, remegve úgy imádkozni, hogy ha lehetne, szinte szétszedném a szentolvasómat, mert én most imádkozom, és nekem ezt át kell adni, ennek oda kell jutni a Szentséges Szív elé!”

Lehet, hogy így teszed, de hogy itt még nem indult el belőled a fény-út felé, hogy eljusson oda, ahova szeretnéd.

Ezért fontos, hogy próbáljál és próbáljatok egy kicsit visszatekinteni a bűnbánat-időkben azokhoz a tanításokhoz, ahol szeretettel adtam nektek az Élő Szentlelket, szeretettel adtam nektek az Élő Evangéliumot, megajándékoztalak benneteket a szeretet többféle formájával, hisz nem is tudtam már, hogy milyen szót illessek a szeretethez: az irgalmasság, a szívből jövő, az átölelő, a fénnyel érkező – hisz ugye, ismerős mindez, amit megtapasztaltál vagy megtapasztaltatok?

S akkor e bűnbánat-idő tanítása össze tud bennetek érni, felismerni, elfogadni, és akkor már érzed hétről hétre, hogy ezek a nehezebb tanítások hogyan és miképpen érintik meg szíveteket és a lelketeket, és hogyan és miképpen működjön rajtatok és bennetek, és hogyan nyissátok meg a küldetéshez a szívet és a lelket. Hisz a küldetésben nem tudod, ki az, akit Én, Jézus Krisztus Uratok elküldök felétek és hozzátok. Ma a jelenben kiválasztott testvérem, Mária, aki szól hozzátok, vagy aki által Én szólok hozzátok és adom tanításomat, és a küldetésben szinte megérintelek benneteket, hogy érezzétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretlek és átadom nektek Fényem sugarát a küldetésben, az Illés prófétában vagy az Elizeus próféta jelével – mindegy, hogy melyik szót használod, s melyik prófétát, csak felismerd a küldetést, hogy ez által tudjon működni rajtad, rajtatok, benned és bennetek, mert akkor felismeritek mindazt, aki által Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak és jelen vagyok köztetek, jelen vagyok bennetek, árasztom felétek szeretetemet, a meleg fénysugárt a megerősítő kegyelemhez e befogadás által. És akkor nem csak reátok nézek, és nem csak haladok el köztetek, ahogy ezt tettem mindazok között e tanításomban, akik nem fogadtak, akik nem ismertek fel, és akik arra gondoltak, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem érdemelek mást, mint a hegy, a szakadék széléről, ha lehet, letaszítsanak. De az Én küldetésem nem ez volt, s nem ezért kellett eljönnöm. Ezért tudtam reájuk tekinteni, és áthaladni közöttük.

Ezért tudok itt lenni most köztetek, és tanítani benneteket, átadni szeretetemet, érezni jelenlétemet, mert e bűnbánat-idő a küldetésében ezt tudja nyújtani számotokra, mert ha ezeket befogadod, eggyé válsz vele, és ki tudsz kapcsolni, és ki tudsz lépni néha önmagadból, akkor már nem a félelem, a kétely és az aggodalom vezet a mindennapokban.

És akkor ne mondjátok azt: Hiszek, de… Boldog vagyok, de… Imádkozom, de

Ezért mondottam, hogy mindenki saját maga oda teszi a de után, amit gondol a félelem, kétely aggodalma révén.

Mert akkor tudsz tisztán látni, hogy Én, Jézus Krisztus Urad mire tanítalak, s mit várok tőled és tőletek. S akkor nem kell félnetek e tanítás mondanivalója révén, hogy a küldetésben csak némely testvéremhez jutok el, hanem mindazokhoz, akik felismernek, akik elfogadták a felkérésemet, akik rá mertek lépni az útra, akik igent mondanak, és akik a küldetés-követésükben haladnak a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvérem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme öleljen át, melegítsen fel, és vezessen benneteket a mindennapi élet-útpályátokon, hogy felismerjétek továbbra is a küldetés-követéseteket, hogy hova és miképpen tartozzatok, és hogyan és miképpen szeretnétek élni e meghívott utat, érezni a szeretet kegyelmének ajándékát, melegségét, átölelését, vagy inkább a félelem, kétely aggodalma foglaljon el nagyobb helyet rajtatok és bennetek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

11. R  IMG_6315  jav.Jézus Krisztus Urunk:

 {Köszöntöm} a mai napon, a bűnbánat negyedik Golgotáján mindazon testvéreimet, akik elfogadtátok a felajánló kérést, hisz kiválasztott Mária testvér, szolga kéréssel fordult felétek és Hozzám, Jézus Krisztus Urához, hogy adjam meg számotokra a meghívást a felismeréshez és az elfogadáshoz, hogy ismét egyek lehessetek e bűnbánat-idő negyedik Golgotáján, az ünnepben.

A mai nap tanítása, az folytatódik, ugye, ahogy a bűnbánatban szoktuk egymásra építeni a golgotai tanításokat. Ma a királyi tisztviselő fiának gyógyulásáról szólt felétek a tanítás1, és hogyan és miképpen ismerték fel a tetteket a csodajelekben, amelynek tanúi lehettek a megtapasztalásokban. De ez a tanítás folytatódik az elmúlt hét tanításáról, hisz ott is arról van szó, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában, és nincs is neki becsülete. Így a mai nap is úgy kezdődött, hogy mivel Én, Jézus Krisztus Uratok haladok Galileába Szamáriáról, és jóllehet, pont Én, Jézus Krisztus Uratok mondottam e szavakat, hogy senki sem lehet próféta saját hazájában, és nincs is számára becsület, de mégis elindultam, és oda értem, és ők szívesen fogadtak, mert megtapasztalták a jeruzsálemi városban, hogy hogyan és miképpen működtem, tanítottam és vettem részt az ünnepek alatt, aminek ők is tanúi voltak, hisz ők is jelen voltak az ünnepen. De nem kimondottan ez a mai tanítás lényege, hanem az, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, mikor átmentem Galileába, megjelentem Kánában is, ott, ahol a vizet borrá változtattam a csodajelben, és majd Kafarnaumban.

Ugye, Kafarnaum ismerős előttetek, mikor az a tanítás van: Ó, te, Kafarnaum! Meddig tündökölsz, vagy éppen meghajolsz egészen a föld poráig?2

És most ebben a Kafarnaumban vagyok jelen, amikor a királyi tisztviselő sietve jön Elém, hisz tudomást szerzett róla, hogy jelen vagyok, és mivel a fia nagyon beteg, halálán volt, kérlelt, hogy induljak el, hogy meggyógyíthassam. De Én nem mindjárt elindulok, hanem még szólok feléjük és hozzájuk a tanítás-tételben, hogy:

– Valójában mit vártok még? Csodajeleket? Mit mutassak még számotokra, hogy felismerjetek és higgyetek?

De amit Jeruzsálemben láttatok, azt egyre többen és többen elfogadták, ezért fogadtak szívesen, mikor megjelentem, s ezért van jelen, hogy a tisztviselő ismételten kérlel, mert ő felismerte mindazt, ami jelen van, s amiről beszélgettünk, de számára az volt a nagyobb kegyelem, ajándék, csodatétel, ha Én, Jézus Krisztus Uratok meghallom az ő kérését, és a kérésben segítséget nyújtok számára, hisz másodszor már így szól:

– Jöjj, és gyógyítsd meg fiam, ki már halálán van.

– Ne félj, indulj csak el, hisz fiad élt, él.

És ő nem kételkedett, benne nem a félelem, aggodalom és a kétely elevenedett meg – ő felismerte azt, akihez fordult, s akitől várta a segítséget. És akitől várta a segítséget, az azt mondotta neki, hogy:

– Menj csak, fiad él.

És ő elfogadta e felismerést, és elindult haza, mert tudott hinni: az ember, e tettek szavának.

És a jelenben hányan és hányan ismeritek fel a tettek jelét a szavak által? Hogyan tudsz hinni, bízni, felismerni és elfogadni?

Vagy csak még mindig az van: „Hát, hiszek, hát, bízok, de azért a félelem, a kétely aggodalma, az azért jelen van, mert a nélkül nem tudok… Hogyan is kellene cselekedni?”

Cselekedj úgy, ahogy ez a királyi tisztviselő. Ez nem kételkedett, ebben nem jelent meg a félelem és az aggodalom a szavak hallatán, hanem tudott hinni benne. Hisz mi volt számára, ugye, a válasz?

– Menj csak, fiad él.

És neki ezek a szavak bőven elegendőek voltak a megtapasztalásában, majdan az elindulásában.

És mikor eléje szaladtak a szolgái, elmondották számára, hogy:

– Fiad jobban van, már elhagyta a láz.

Ekkor a tisztviselőnek eszébe jutottak a cselekedetek a tettek révén, hát megkérdezte:

– És mikor lett jobban fiam?

Ekkor ők elmondják, hogy mikor hagyta el őtet3 a láz és lett jobban.

– Pont ez az az óra, amikor számomra a Mester, a Názáreti azt mondotta: „Ne félj, menj csak, mert fiad él.”

Hányan és hányan várakozunk, hogy mikor kapjuk meg mi is e szavakat a tettek, cselekedetek révén, hogy: Menj, ne félj csak, fiad él, lányod jól van, unokáid elfogadják a felismerésben, ami megelevenedik rajtuk és bennük.

Hisz a jelenben nemcsak a múlt szavait kell felidézni, hanem a jelen mondanivalóját, hogy a jelennel mit tudsz megtapasztalni, mit tudsz felismerni, és mit tudsz elfogadni, mert a kegyelem a jelen révén így tud működni felétek és rajtatok és bennetek, ami által észreveszed mindazt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok nyújtok számotokra a felismerésben, a mindennapi életben.

Hányan és hányan várjátok úgy a segítségnyújtást, mint ahogy ez a királyi tisztviselő várta, mert bízott és reménykedett, és nem a kétely, a félelem aggodalma vezérelte, hanem a bizalom szeretete.

Mennyivel más, hogy ha a bizalom szeretete van jelen, hogy ha azzal tudod érvényesíteni mindazt, ami átölel, ami felmelegít, ami megerősít, és amely meghív a mindennapi élet-útpályádon, hisz fontos, hogy felismerd e meghívást.

Mert ugye, a tisztviselőnek mi is az utolsó mondatai: mikor már meggyőződött mindarról, hogy fia meggyógyult, él, és melyik órában lett jobban, akkor már nem csak ő, hanem az egész családja és háza népe is tudott hinni és bízni mindabban, amely megjelent rajtuk, bennük és előttük.

Hányszor és hányszor Én, Jézus Krisztus Uratok számotokra valamit a tanításokból a felismeréshez és az elfogadáshoz adom, hogy ha ezeket mind-mind felismered, akkor tudjál e szerint cselekedni, tudjad, hogy valójában mire van szükséged a kegyelem működésének szeretetében, mert a kegyelem szeretete csak úgy lehet teljes előttetek, hogy ha felismeritek mindazt, ami körülvesz benneteket a kegyelem által, e szeretetben. Hisz akkor teljes előttetek ennek a tanításnak a mondanivalója, ami kapcsolódik az elmúlt héthez, hisz úgy is kezdődik, hogy nem lehet próféta senki sem saját városában, és nincs is becsülete.4

S ekkor a tanítás ezt tükrözi számotokra, hogy lehet, hogy nincs becsület, lehet, hogy nem lehet próféta a saját hazájában, de mégis kap valami kegyelmet, valami ajándékot a szeretetben, amit nem akar megbántani, nem akar eltaszítani, hanem meghagyja önmaga számára, mert érzi, hogy szüksége van rá e kegyelem működésében, mert a kegyelem a szeretetében csak így lehet teljes, és megmutathassa számotokra a felismerést a mai nap tanításához a tanításban, hisz ma a gyógyító kegyelem ajándéka elevenedett meg rajtatok és bennetek.

Ugye, most a bűnbánat-időben vagyunk. A bűnbánat-időben részesülhettek ti is a gyógyító kegyelemben, hisz hányan és hányan várakoztok és vágyakoztok, hogy részesei lehessetek ennek az ajándéknak és ennek a kegyelemnek. De mivel ma a tanításom pont ekképpen szólt hozzátok a felismerés és az elfogadás részében, és a hit szeretetének kegyelme, hogy „tudok-e hinni mindabban”, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok elmondok számotokra, és nem csak itt a tanítványoknak, a királyi tisztviselőnek, hanem most itt, a jelenben, a jelenlévőknek, akik szintén fel tudjátok ismerni, hogy a mai tanítás a gyógyító kegyelem által mit tud számotokra nyújtani, mi az, ami által érzitek, hogy működik rajtatok és bennetek, és megerősít a mindennapi élethez, a felkészüléshez, és mindahhoz, amelyre szükségetek van? Mert a gyógyító kegyelem, az ajándék, az működőképes, csak meg kell hozzá nyitni szíveteket, a lelket a befogadáshoz, a kegyelemhez és a működéshez. És ez minden testvért megillet. Mert ez a gyógyító kegyelem a működésében azt próbálja tükrözni számotokra, hogy a tanítást is többször és többször már megadtam, és kiválasztott testvérem is többször és többször elmondja számotokra: Legyünk felkészültek, mert ma vagyunk, de senki sem biztosít arról, hogy holnap vagy holnapután is leszünk. S ezért ez a kegyelem, ez egy gyógyítás a működésben, ami fontos, hogy minden nyitott szívű testvérem, ha felkészül, és szeretné elfogadni, akkor részesülhessen benne. Ez nem csak kortól függően van jelen.

Hányszor és hányszor – most a ti szavatokat használom – nem mindig a koros megy, hanem a soros. A sorosban nem biztos, hogy a koros megy elsőként el, hanem a sorosban néha meglepődtök: „Jé, egy fiatal, ki befejezte földi pályáját!”

S ilyenkor, pásztoraim, mit mondotok?

„Hát miért nem hívtátok – a ti szavatokat használom – a papot, hogy a gyógyító kegyelmet… – vagy már, mikor azt mondják, hogy halálán van, akkor lehet mondani, hogy az utolsó kenetet – megadjuk?”

De mikor jelen van a gyógyító kegyelem minden év bűnbánat-időben, akkor miért nem cselekedtek? Miért kötitek korhoz és betegséghez? Ki biztosítja, most csak, ha itt a jelenlévőket veszitek a mai napban, nem csak itt bent, a Szeretet házában, melyik pásztor merné vállalni, hogy egy év múlva vele találkozom? Biztos abban, hogy akinek most azt mondja, jár ez a kenet a gyógyító kenetben, a megerősítésben, mert ő koros, és elmehet. Holott egy fiatal a sorosban kikerüli a korost.5

Ezen, pásztoraim, el kellene gondolkodnotok, hogy nem korhoz kell kötnötök azt a kegyelmet a gyógyításban, amely minden testvéremet megilletné.

A bűnbánat-idő a tanításában és sok pásztorom szavát idézve azt mondja, az ő nyájának, az ő testvéreinek, az ő híveinek, hogy: „Tegyetek többet! Imádkozzatok többet! Legyen sok jó cselekedet!”

És a pásztorom mit tesz?

Most ezt Én, Jézus Krisztus Uratok kérdezem.

Ő megteszi azt, amit neki kellene nyújtani a saját híveinek, a testvéreinek, vagy korhoz kössük?6

És a korhoz kötésben is megpróbáljuk kiválasztani azt a szentmise-áldozatot, ahol tudjuk talán, hogy a legkevesebben vannak jelen, hogy még kevesebben részesüljenek ebben a csodálatos gyógyító áldásban, amely nem csak a betegséget, hanem a lelket gyógyítja elsőként, és az után a betegségekre megy.

És a lélek táplálékát e gyógyítással meg kell adni, s meg kell ajándékozni mindazoknak, akik felkészülnek és elfogadják.

Így a mai napon, kik ma jelen vagytok és elzarándokoltatok a bűnbánat negyedik Golgotájára, amelyre egyre több és több testvéremnek megadtam szívébe a meghívást, de mivel nem tudtátok, hogy ma azt a tanítást emelem ki, ahol a királyi tisztviselő fia gyógyulást nyer, így nem tudjátok előre, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok ma árasztom felétek a gyógyítást a kegyelemben, hogy betöltse szíveteket, lelketeket, egész lényeteket, és működhessen rajtatok és bennetek, és majdan, mikor egyek vagytok, és felkészültök a legnagyobb áldozatra, a szentmise átélésére, akkor ott szívetek nyitottságának szeretetével, örömmel, e kegyelmi ajándék, gyógyítás, áldás után majdan eléneklitek e gyógyító kegyelmi áldáshoz való éneket, s akkor is lehet mondani azt, hogy: „Uram, én még mindig érezni akarom azt az ajándékot, amit a mai napon számunkra megadtál.”

Most, mielőtt összefogjuk kezeinket, minden testvéremet arra kérem, nyissátok meg szíveteket, és szívetek nyitottságával helyezzétek magatok mellé mindazokat, akik fontosak számotokra, hogy részesülhessenek e kegyelemben.

Egy kis csendben helyezzétek ide mindazokat, akik fontosak önmagatok számára, a család, a szerettek, a gyermekek, az unokák, a testvérek, a sógorok, a sógornők, a munkatársak, az engesztelők, és akik lélekben vannak jelen, hisz Én, Jézus Krisztus Uratok egy pár gondolati segítségnyújtáshoz felsoroltam számotokra pár testvért az elhelyezéshez és a felajánláshoz. A többit pedig tegyétek ti meg.

A mai tanításom a tisztviselő-fiú gyógyítása. Ennek reményében megajándékozlak benneteket e gyógyító kegyelmi ajándék-áldással, hogy töltse be szíveteket és a lelketeket. Érezzétek a működő fénysugárt a Szentlélek által, amit most minden testvérem felé elküldök, aki felkészült e kegyelem befogadásához, mert ez a gyógyító kegyelem először érintse meg minden nyitott szívű testvérem lelkét, majdan szívét, testét, egész lényét, hogy működjön rajtatok és bennetek, hogy részesülhessetek e meleg fénysugár kegyelmének ajándékával, hogy megerősödve e gyógyító kenetben, ami fontos, hogy táplálék legyen a léleknek, a szívnek és az egész testnek, ami által működik rajtunk, bennünk, ami által elfogadjuk e gyógyító kegyelem gyógyítását. Hisz ez a gyógyítás, ez számotokra is, lehet mondani, ahogy pásztor testvérem többször és többször már elmondotta számotokra, hogy ez egy terápia. A terápia megmutassa, hogy a működéssel hogyan és miképpen tudtok erőre kapni, felkészülni és haladni e meghívott úton.

És a mai nap áldásom így öleljen át benneteket, mint ahogy most összefogjátok kezeiteket, hogy érezzétek a fénysugár melegségét e Szentlélek működésének kegyelme által, szinte összekovácsolva, megerősödve, felkészülve, hogy „így részesülhettem a gyógyító kenetben”.

Áradjon reátok fényem sugara, minden testvéremre, akiket elfogadhatok, akiket felajánlottatok, hogy érezzék ők is ott e melegséget, ahol most jelen vannak. Mert ez a jelen mutassa meg minden testvérnek, hogy ne félj, ne kételkedj, ne aggodalmaskodj. Legyen erős hited, reményed, békéd és szereteted, mert ha ez teljes rajtad és benned, akkor tud működni, akkor tudsz eggyé válni, és akkor részesülhetsz e csodálatos kegyelem, ajándék működésében, a gyógyító kegyelemben, amely összekovácsol, és amely megmutatja, hogy a lélek tápláléka milyen fontos a mindennapi életben, a mindennapi élethez.

És ekkor boldogan mondhassátok, énekelhetitek majd, ahogy felkészítettelek benneteket a szentmise-áldozat átélésében, hogy áradjon reátok e fénysugár, töltse be szíveteket, lelketeket, és működjön rajtatok és bennetek, és szinte érezd a melegség simogatását, érezd, mintha felemelne és lebegnél, érezd, hogy te is fontos vagy, mert te is az a testvér lehetsz, akiért az atya a fiáért fordul, hogy: „Jöjj segítségére, és gyógyítsd meg, mert már halálán van.”

S erre Én, Jézus Krisztus Ura így szólok feléje:

– Menj csak, fiad él.

Ezzel adom nektek is áldásomat:

Menj csak, éld életed, és működjön bennetek ez az Élő Gyógyító Kegyelem az áldásban, és ez által tudjátok elfogadni az ajándékot, amely a mai napban a melegség szeretetét árasztotta felétek, reátok a befogadásban, hogy bennetek legyen, és ez által működik rajtatok, és megmutassa, hogyan és miképpen alakítsd ki e meghívott utat a mindennapi életben.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom.

Most majd pásztor testvéreimmel együtt árasszuk áldásomat számotokra, akik szintén tudják, és megértették, hogy mily fontos ez a gyógyító kegyelem a működésben minden testvérem számára, aki felkészül, és aki befogadja.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

 A jelen lévő testvérek:

 Ámen.

  Jézus Krisztus Urunk:

 Pásztoraim még szólnak felétek egy-két szót, hogy ennek az áldásnak valójában, mikor ők adják rátok, és azt mondják, nyújtsd kezedet, homlokod, és megérint e különleges olajjal, hogy részesülj e kegyelmi csodában.

Kiválasztott szolgámnak is van egy különleges olaja, amelyet már sokszor megadtam számotokra, és még nincs kizárva, hogy idővel majd részesülhettek belőle.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

Antal atya:

 Uram, nagyon sajnálom, hogy ezt megtiltotta a püspök, de én nem fogom az után magamat irányítani, visszahozom ezt a kenetet, mert Te akarod, és én adom tovább a híveimnek.

 János atya:

 Nagyon fontos a betegek szentségét kiszolgáltatni, persze nem csak a haldoklóknak, de szoktatni az embereket, hogy igenis, azt gyakrabban is föl lehet venni minden évben. És elkezdtem, már tavaly csináltam egyszer azt, hogy… És az idén is volt, meg jövő évben is szeretném folytatni, hogy bárki kívánta, a templomban kiszolgáltattam, mert föl lehet venni. Csinálják ottan, Vajdaságban, van egy, mondhatnám, olyan búcsújáró-szerű hely, február 11-én7, püspök jelenlétében is kiszolgáltatták a betegek szentségét. Mondom, hát akkor nekem is szabad.

És a hívek azért örülnek.

Meg húsvétra, akit meglátogatom, azt a betegek szentségével ellátom.

Általában elfogadják.

Úgy, hogy nem kell félni. Magyarán, ez valóban a lelket segíti.

S annyi esetben megtörtént, még amikor még haldoklott is valaki, utána jöttek a rokonok: „Atyám, úgy megnyugodott az illető!”

Ez már az Úr Jézusnak a segítsége, biztos.

Meg amúgy is. Többen mondták, akik nem haldokoltak, lehet, hogy még öt-hat év múlva is élni fognak, hogy segített nekik.

Hát a kegyelem segít. Az Úr segít a kegyelmekkel. Külön kegyelmi kiáradás.

 Jézus Krisztus Urunk:

 A kegyelem, az az, ami mindig fontos, hogy megkaphassák azok a testvéreim, akik vágyakoznak rá, és nem pedig korhoz kötni, és betegekhez. Mert ez a szeretet, ez mutatja meg, hogy ti is, ahogy mondani szokták pásztoraim, Jézus Egyházához tartoztok. Jézus Egyházában ez is jelen van, s Jézus Egyházában fontos, hogy ez működjék, hogy azok a hívek, akik vágyakozva várják, hogy ők is részesülhessenek ebben a kegyelemben, nem elzárni vagy elküldeni, mert még nincs abban a korban, vagy „nem vagy halálodon a betegségedben, hogy részesülhessél benne”.

Fontos, hogy ezeket a pásztoraim részére el lehet mondani. Hívő is oda állhat, és elmondhassa, vagy ha nem akarja elfogadni tőle, akkor bátran tegye fel a kérdést: „Miért, atyám, én nem Jézus nyájához tartozom, nem Jézus Egyházában? Én nem részesülhetek abban, amire vágyakozom, amire szükségem van, hogy a lelkem tápláléka meglegyen, hogy a testem is erőre kapjon?”

Így a mai tanítás meghozta számotokra ezt a várva várt kegyelmet, amire vágyakoztatok.

 Jelen lévő testvérek:

 Dicsőség Neked, Istenünk!

[1] ti. február 11-e Szűz Mária lourdes-i jelenéseinek emléknapja, emlékünnepe

[1] Ezen a napon a Golgota előtti ajándék-tanítás a következő volt: Gyógyítás Galileában (Jn 4,43―54).

[2] Mt 11,29; Lk 10,15

[3] Mária így mondja ki ezt a szót.

[4] 2015. március 6-án Jézus Krisztus Urunk a következő evangéliumi tanításhoz adott újraevangelizációs magyarázatot számunkra: Jézust elutasítják saját falujában (Lk 4,24―30).

[5] Jak 5,13―18; Jn 4,43―54; Mk 5,21―43 stb.

[6] Ef 6,9


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2015. március
    h k s c p s v
    « feb   ápr »
     1
    2345678
    9101112131415
    16171819202122
    23242526272829
    3031