2014. október archívum

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

ÉGI ÜZENETEK

 

2014.10.07

Jézus:Jézus élete XLVII.Példabeszéd a szőlőmunkásokról

Jézus: Nagy öröm számomra, hogy újra Én, Jézusotok taníthatlak benneteket. Szent Szívem összes melegével köszöntelek mindannyiatokat. Ma a szőlőmunkásokról szóló példabeszédemet fogom elmagyarázni nektek, mert ez könnyen félreérthető. Ehhez először hallgassátok meg Máté evangélistát!

„A mennyek országa hasonlít a gazdához, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. Miután napi 1 dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe. A harmadik óra körül megint kiment, és látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piacon. Megszólította őket: Menjetek ki ti is a szőlőmbe, és majd megadom nektek, ami jár. Azok ki is mentek. A hatodik és kilencedik órában újra kiment, s ugyanígy tett. Amikor a tizenegyedik óra tájában is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: Mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? Nem fogadott fel minket senki. –felelték. Menjetek ki ti is a szőlőmbe – mondta nekik. Amikor beesteledett, így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: Hívd össze a munkásokat és add ki bérüket, kezdje az utolsókon az elsőkig. Jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra tájban álltak munkába, és fejenként egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy ők majd többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak. Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen. – Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, s ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét. – Barátom, -felelte egyiküknek – nem követek el veled szemben igazságtalanságot. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Fogd, ami a tied és menj! Én az utolsónak is annyit szánok, mint neked. Vagy nem tehetem a sajátommal azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy jó vagyok?  Így lesznek az utolsók elsők, az elsők meg utolsók.”

Drága Gyermekeim! Első hallásra sokan megdöbbennek, és kérdik, hol van itt az igazság? Hiszen aki egész nap fáradozott nem többet érdemel, mint aki csak egy órát dolgozott? Bizony ezzel a példabeszéddel tanítványaimnak sem a szociális igazságszolgáltatást mutattam be, hanem valami magasztosabbat, bölcsebbet.  Hogy megértsétek, a mai életből merítek példát erre. A családban két gyermek van. Az egyik szótfogadó, segítőkész, tisztelettudó, a másik engedetlen, feleselő, lusta. Ebédhez szólítja őket édesanyjuk. Vajon a haszontalan fiának kisebb adagot ad a tányérjára, mint a rendesebbiknek? Bizony, nem, hanem egyformán porciózza ki nekik. Mert mind a kettőt szereti.

Van két vallását gyakorló asszony. Kati minden nap 4 rózsafüzért elmond, és naponta szentmisére jár. Egyedülálló, nyugdíjas, senkije sincs, se férje, se gyermeke, se unokája. Edit csak egy tized rózsafüzért mond el minden nap, és csak vasárnap tud templomba járni. Fiával és annak népes családjával lakik. Talán Katinak nagyobb dicsősége lesz a mennyben a sok imával és szentmisével, mint Editnek, aki kevés imát és szentmisét tud felmutatni, de fáradhatatlanul és szeretettel szolgálja családját? Földi szemmel nézve Katié az elsőbbség. De ti emberek rövidlátók vagytok, és nem láttok bele egymás lelkébe. Én figyelembe veszem a két asszony körülményeit és mindent, ami bennük van.

Most térjünk vissza a szőlősgazdára és munkásaira. A szőlősgazda a Mennyei Atya szimbóluma. Induljunk ki abból, hogy Isten végtelenül jóságos. Nagy szeretetében nem zárja ki országából azt a gyermekét se, aki csak az utolsó órában fordult Hozzá, tehát ugyanúgy üdvözülhet, mint aki hűségesen kitartott Mellette kicsiny korától kezdve haláláig. Ezt a jóságát nem kritizálnotok kell, hanem csodálni. Isten országa, inkább a jóság és könyörület, mint az igazságosság hazája. Az ember, ameddig Isten nem hívja, csak tétlen munkás, de mikor hívják, tenni kell a dolgát. A Mennyei Atya igazságosan megfizeti a bérét: megkapja az üdvösséget a munkása. De nem tesz különbséget, hogy a tizenegyedik vagy az első óra munkása, hogy eleitől fogva szolgálta Őt, vagy csak élete vége felé. Fontos, Gyermekeim, hogy elfogadjátok az Ő hívását, és hűek maradjatok Hozzá. Bizony, bizony mondom nektek, sokan vannak a meghívottak és kevesen a választottak. Azért van így, mert nagyon sokan alszanak, elmerülnek a világ dolgaiban és élvezeteiben. Nem hallják meg a hívó isteni szót, így azután nem lesz belőlük választott. Többféle módon próbáljuk hívogatni gyermekeinket: egy-egy mélyen vallásos, apostolkodó, hívő barát, rokon, ismerős által, egy lélekre ható vallásos könyv vagy film által, egy zarándokúttal, egy váratlan, szenvedéssel járó betegségen keresztül, egy sikeres prédikáció egyik szívet megérintő mondatával, karizmatikus összejövetelekkel, égi üzenetek olvasásával, stb. Ezek mind a kegyelem megnyilvánulásai, melyeket vagy képesek befogadni gyermekeink, vagy mereven visszautasítják. A szőlősgazda csak azt veszi fel, aki hívó szavára odafigyel, és engedelmesen beáll a szőlőjébe. Aki továbbra is dologtalanul ácsorog, az kint reked és nem lesz bére. Az Atya bizony csak azt üdvözíti, aki hallgat rá, és rálép a szűk, rögös útra és teljes erővel szent akar lenni. Aki jól érzi magát a bűnös világ zajában, és még az utolsó órában se Istent választja, az a tágas, széles úton halad a kárhozat felé.

Milyen vigasztaló számotokra ez a példabeszéd! Milyen végtelenül irgalmas is a ti Istenetek! Ahelyett, hogy a szociális igazságosságot kutatnátok e szentírási részben, erre a nagy irgalomra gondoljatok. Még akkor is elnyerhetitek ti, vagy családtagjaitok a Mennyországot, ha csak életetek vége felé tértek meg. Gondoljatok bele, mi lett volna, ha egy régi, súlyos halálos bűn állapotában talált volna benneteket a halál? Nem! Isten ezt nem engedte meg. Előre látta, hogy elérkezik megtérésetek órája, és fordulatot vesz az életetek. Elfordultok a bűntől és szíveteket, lelketeket Neki ajánljátok. Mindnyájan benne vagytok üdvözítő terveiben. Ezért engedi meg, hogy a későn érkezők is elfoglalhassák helyüket. Csak az nem kerülhet be az Örök Dicsőségbe, aki szánt-szándékkal keresztülhúzza az Ő isteni akaratát, és aki az utolsó pillanatban a külön ítéleten hátat fordít Nekem, az örök Bírónak és kárhozatra ítéli magát.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Most egy misztikus kép következik. Két életutat mutatok be nektek jelképesen, és mindegyiken halad egy-egy ember. Az egyik út keskeny, rögös és felfelé halad, tele van akadályokkal, gödrökkel, sziklákkal, fönt a hegy tetején messziről valami fény látszik. Ezen a nehéz úton halad egy férfi kereszttel a hátán. Időnként elesik, visszacsúszik, de feláll, és újra próbálkozik. A messzi fényből merít erőt magának. A másik út széles, sima, kétoldalt illatos virágok övezik és a szélén, italboltok, presszók, cukrászdák, szórakozó helyek vannak, és csinos nők kínálják bájaikat. Ezen az úton is megy egy férfi elegáns ruhában, fényes lakkcipőben. Az út vége nem látszik, mert egy darabig fölfelé megy, de a vége felé bukkanó van. Ez a két út egymás mellett fut a bukkanóig és átjárók vannak köztük. Az első átjárónál megáll egy pillanatra ez a jól öltözött ember, és ámulva nézi, hogy mennyire gyötrődik az a másik. Átszól hozzá: – Hé! Dobja le azt a nehéz keresztet, adja a kezét, jöjjön át erre az útra!

-Nem mehetek – feleli a másik – mert az a Fény a végcélom. Fel kell jutnom. Azok az Örök Élet fényei és Jézus Krisztus vár ott rám, de csak akkor, ha ezen a nehéz úton maradok, a szeretet, és szenvedés útján.

-Hát akkor, csak maradjon, Barátom!

-Inkább maga jöjjön át, mert a mag útja könnyű és szórakoztató egyelőre, de nem láthatja a végét. Ki tudja, mi vár ott magára?

-Ugyan már, csupa öröm és kényelem ez az élet. Nézze, most leülök ennek a pazar presszónak a teraszán és gyönyörű, hófehér ruhás leányok hozzák nekem a kávét, és konyakot. Nézze, már megint van itt egy átjáró, jöjjön át, fizetek magának egy röviditalt vagy egy korsó sört. Hiszen csorog a verítéke. Biztosan szomjas.

-Nem mehetek. Várnak rám, ott fönt.

Lassan megy az idő, évek telnek el. Az úriember nemsokára a bukkanóhoz ér. Hirtelen megszédül, fejéhez kap és felkiált: Istenem, mi van velem. Kimegy belőle minden erő és összeesik. Agyvérzés és teljes bénulás. Látja ezt a kereszthordozó. Letérdel és imádkozik érte. A beteg kezdi visszanyerni erejét, és néhány lépést tesz előre az úton. Rettenetes látvány tárul eléje: az út egy szakadékba torkollik, melynek mélyén tűz lángol. Egy utolsó átjáró vezet a keskeny, rögös út felé. A beteg látja, hogy ott botorkál keresztjével a szenvedő ember és így kiált át neki:

-Kedves Uram! Most átmennék a maga Krisztusához, de jártányi erő sincs. Segítene?

-Természetesen. Adja a kezét. Na mondja csak, mit látott a bukkanó után?

-A poklot, és a Sátán várakozott rám.

-És maga Jézust választja?

-Igen, ha elfogad engem. –s közben hull a könnye a bűnbánattól.

-Akkor most térdeljen le és kérje Tőle bocsánatot, hogy a bűnös, világi utat járta eddig!

Engesztelő Gyermekeim! Nézzétek, hogy mit teszek most nagy szeretetemben. Megindulok a hegy tetejéről és lemegyek a két küszködő gyermekemhez. Az egyik válláról leveszem a keresztet és magam viszem tovább, a másik térdeplő, későnérő bűnbánó fiamat felsegítem és kézenfogva felvezetem. Megérkeztünk ragyogó, szivárvány színekben pompázó fénypalotámba. A kitartó, keresztjét cipelő gyermekemet beengedem országomba, a másikat szívemre ölelem és így szólok hozzá: Szeretett Fiam! Az igaz, hogy elég későn találtál Rám, de bűnbánatodnak és az Én Szent Véremnek köszönhetően a tisztítóhelyen levezekelheted tartozásaidat. Az utolsó órában érkezőknek is megkegyelmezek.

Hívtam az őrangyalát, hogy vezesse le a helyére.

Ezzel be is fejezem mai tanításomat. Köszönöm, hogy figyelemmel kísértetek.

Megáldalak benneteket a rögös úton való állhatatos kitartás kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK 2014.10.14
Szentlélek: Jézus élete XLVIII. Zakeus

Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Én vagyok a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Áldottak legyetek, amiért eljöttetek meghallgatni Minket és engesztelni, lelkeket menteni. Mindannyiatokat nagy szeretettel köszöntelek, a közelről és távolról érkezőket egyaránt. Ma Én folytatom Jézus életéről szóló tanításainkat.

Jézus Krisztus, a ti Megváltótok mire tanítványaival Jerikóba érkezett, már csak 30 km távolság választotta el a fővárostól. Jerikó vonzó hely volt tágas utcáival, szép ápolt kertjeivel. A húsvéti ünnepek előtt mindig zsúfolásig tele volt itt megpihenő zarándokokkal, akik innen Jeruzsálembe igyekeztek. Egyre nagyobb tömeg vette körül a Mestert, már itt is elterjedte a híre. Most is mindenkin segített, aki rászorult. Egy vak koldus ült az út szélén, és mikor mondták neki, hogy a názáreti Jézus vonul arra, hangos szóval felkiáltott:

-Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! Többször is kiáltozott, hiába csitítgatták. Jézus megállt előtte és megkérdezte: -Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? – Uram – könyörgött a vak – tedd, hogy lássak! –Láss! – mondta neki – A te hited megszabadított téged. A vak azonnal látott és követte Jézust, magasztalván az Istent. És az egész nép, mely ezt látta, dicsérte az Urat. Ujjongva kísérte a sokaság és csodálták tetteit.

Lukács evangélista szintén egy jerikói esetről írt az utókornak. Hallgassátok meg!

„Aztán odaért Jerikóba és végigment rajta. Élt ott egy Zakeus nevű tehetős ember, a vámosok feje. Szerette volna látni Jézust szemtől-szemben, de a tömeg miatt nem tudta, mert alacsony termetű volt. Így hát előrefutott és felmászott egy vadfügefára, hogy láthassa, mert arra kellett elhaladnia. Mikor Jézus odaért, felnézett, és megszólította: – Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom. Erre gyorsan lemászott, és boldogan fogadta. Akik ezt látták, méltatlankodva megjegyezték, hogy bűnös emberhez tér be megpihenni. Zakeus azonban odaállt az Úr elé, és így szólt: – Nézd, Uram, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette. Jézus ezt felelte neki: – Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, aki elveszett.”

Gyermekeim! Ebben a történetben kimagaslik Jézus válogatásnélküli, előítéletek nélküli, határtalan szeretete és irgalma. Tudta, hogy olyan embert választott ki, akinek sok haragosa van, akit mindenki elítél. Egy bűnös vámost. De nem törődött az emberek véleményével. Vajon miért Zakeushoz tért be, miért nem tisztaéletű, vallását buzgón gyakorló zsidó emberhez? Mert ennek nem volt Rá olyan nagy szüksége, mint annak, aki tele van bűnnel, lop, csal, hazudik. A betegnek kell az orvos, nem az egészségesnek. Megszállhatott volna egy főpapnál is, akinek tekintélye van a jerikóiak előtt, de ő a társadalom kirekesztettjét választotta. Mennyire igazak szent Pál apostol szavai: „…azt, ami a világ előtt gyönge, választotta ki Isten, és azokat, akik semmik, hogy azokat, amik valakik, megsemmisítse, hogy egy test se dicsekedhessék az Ő színe előtt.” Nézzétek végig a szentek sorát! Mindegyik életében lenézett, megvetett, kigúnyolt ember volt, a többségük alacsony származású. A Szűzanya jelenések látnokai nagyon egyszerű, alig iskolázott gyermekek voltak. Gondoljatok a lourdesi Bernadettre és a fatimai kis látnokokra. És kik e végső idők választottjai, prófétái? Vezérigazgatók? Vezető politikusok? Miniszterelnökök? Bíborosok? Teológia professzorok? Bizony nem. Egyszerű, gyermeklelkű, teológiailag képzetlen emberek, akik között vannak, akiket a bűn mocskából emelt fel Jézus, megtisztított és nagy kegyelemmel árasztott el. Az Ő módszere az Általa meghívottakkal a következő: Van, akit először nagy szellemi örömökben részesít, ezek az érzelmek váratlanul érik, szeretetet és mély hálát éreznek Isten iránt. Majd türelmesen és fokozatosan megtanítja az áldozatokra és lemondásokra. Ha már ez lélek rálépett az életszentség útjára és imáival, áldozataival a lelkek sokaságát menti, és ha elég erős a hite, megtanítja a szenvedés érelmére és annak zokszó nélküli viselésére.

Mást egészen sajátos úton vezet: Alig, hogy kiemeli a halálos bűn állapotából és megtért, megigazult, átmenet nélkül elhalmozza csodálatos, megrendítő látomásokkal, láthatja, hallhatja Jézust, a Szűzanyát, az angyalokat és szenteket, és lelkét elviszi a túlvilágra, hogy ízelítőt kaphasson belőle. Bármelyik módon közelíti meg Jézus az Ő kiválasztott gyermekét, az nem győz csodálkozni, hogy miért éppen ő? Hiszen vannak nála buzgóbbak, áldozatosabbak. Mindegyikük érdemtelennek tartja magát. A válasz mindig ugyanaz: Azért téged emeltelek ki, mert gyenge, kicsi, gyámoltalan, gyarló, mellőzött, lenézett gyermekem vagy a többi között. Neked igényed, hogy Rám támaszkodj, és bízni tudjál Bennem. Az öntelteknek, a gőgösöknek, a dúsgazdagoknak és hatalmon lévőknek nincs szüksége Rám, csak önmagukban bíznak.

Zakeus, a megtért és megigazult vámos példaképe minden korszak bűnöseinek, mert látják, hogy van kiút a sötétségből a fény felé. Ők is eljuthatnak Istenhez, ha megbánják bűneiket, mint Zakeus. Jézus náluk is szállást akar venni. Jézus utolsó állomása Jeruzsálem előtt Betánia volt. A feltámasztott Lázár, Mária és Márta házában szállt meg apostolaival. Másnap már a bélpoklos Simon hívta meg vacsorára, Lázárék is a vendégek között voltak. Márta szolgált fel, és hamarosan Mária egy drága nárdusz-olajjal teli alabástrom edénnyel megjelent és tartalmát Jézus fejére és lábára öntötte és hosszú hajával törölgette meg. Voltak, akik méltatlankodtak, hogy miért kellett így elpazarolni ezt a kenetet. Különösen Júdás fakadt ki e cselekedet miatt, mert szerinte ezt az olajat 300 dénárért el lehetett volna adni, azután az árát kiosztani a szegényeknek. Ez részéről képmutató humanizmus volt, mert ő bizony, mint pénztáros, el szokta sikkasztani az adományokat. Jézus védelmébe vette Máriát:

-Hagyjatok neki békét, mert az én temetésem napjára cselekedte azt. A szegények mindenkor veletek vannak, én pedig nem vagyok mindig nálatok.

A vendégeket elszomorította, hogy Jézus közeli halálára célzott. El se tudták képzelni, hogy ez megtörténhet.

Drága Kicsinyeim! A következő tanításunk Jézus diadalmas bevonulásáról fog szólni Jeruzsálembe. De előtte még egy szép misztikus jelenet résztvevői lehettek.

Én, a Szentlélek Isten látom, hogy egy trón ereszkedik le az Égből, és rajta ül az Úr Jézus királyi öltözékben, arany koronával a fején, és hófehér palásttal. A lábain arany saru van. Feláll, körbe megy köztetek, és fejetekre ráteszi átszegezéstől sebhelyes kezét. Ebben a pillanatban 4-5 éves kisfiúkká és kislányokká váltok. Leül a helyére, és egyenként szólít, hogy járuljatok Elé. Egy angyal ál mellette, arany tintásüveggel és tollal. Kiemeli kicsi élő, dobogó szíveteket, és arany színnel ráír mindenkinek egy szót, mely egy lelki ajándékot jelent. Ezek a következők: alázat, szerénység, böjt, szorgalom, tisztaság, bátorság, állhatatosság, mértékletesség, önmegtagadás, ima, zarándoklás, megbocsátó szeretet, ellenségszeretet, bűnbánat, válogatás nélküli szeretet, együttérzés, virrasztás, bőkezűség, feltétel nélküli szeretet, istenszeretet, szegénység-szeretete, rendszeretet, összeszedett imádkozás, hála, hűség, áldozatkészség.

Az Úr Jézus – miután helyetekre ültetek – így szól hozzátok: „Drága, kicsi Gyermekeim! Mindannyiatokat kiválasztottalak, mert kicsinyek és gyarlók vagytok, és vágyódtok Utánam, mint Zakeus. Nálatok akarok megszállni, de ehhez még hiányzik belőletek valami szép erény. Amit szívetekre írtam, nem láthattátok, mert nem kaptátok meg a látás kegyelmét. De mindegyiketekkel a benső szó kegyelmével megéreztettem, hogy melyik erényt írtam a szívére. Tehát melyik az a jótulajdonság, amit még fejlesztenetek kell. Arra a szándékra, hogy lelketek erősödjön ebben a fontos erényben – arra kérlek benneteket – forduljatok Édesanyámhoz, aki itt áll Mellettem, és kérjétek ehhez a közbenjárását: Most segíts meg Mária… Ó, Kicsinyeim! Mit látok? Mennyei Édesanyátok letérdel előttem, és összetett kezével könyörög Hozzám az erények teljesüléséért, amit szívetekre írtam arany betűkkel. A végén lehajolok Hozzá, kezénél fogva felemelem, és hálás fiúi szeretettel homlokon csókolom. Meghallgattam imáját, és segíteni fogok nektek.”

Most újra Én szólok, a Szentlélek Isten. Jézus Krisztus, a Szűzanya és Én dicsőségünk fényével beburkolunk benneteket, és ebben a ragyogásban újra felnőtté váltok, de lelketek olyan marad, mint a gyermeké: tiszta, őszinte és ragaszkodó. Megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK 2014.10.21
Mennyei Atya: Jézus élete XLIX. Bevonulás Jeruzsálembe

Mennyei Atya: Drága, Engesztelő Gyermekeim! Atyai szívem összes melegével köszöntelek benneteket. Köszönöm, hogy időt, fáradságot nem sajnálva eljöttetek, hogy hallhassatok minket, és engesztelésetekkel mentsétek a lelkeket. Amikor letekintek a földre és végignézek az emberiségen, a temérdek bűn, gonoszság, a közömbösség és hitetlenség mélyen elszomorít, de ha köztetek vagyok, kicsi buzgó Nyájam, lelkem megvigasztalódik és örömmel telik el.

Ma Szent Fiam diadalmas bevonulásáról fogok szólni. Jézus tanítványaival egyre jobban közeledett Jeruzsálemhez. Ezen a napon nagy zarándoktömegek vonultak a szent városba a húsvét alkalmából. A júdeaiak, a galileaiak és a Jordánon túlról jövők tudták, hogy köztük van a híres próféta, és igyekeztek a közelébe tódulni. Különösen Lázár feltámasztásának csodája izgatta fantáziájukat, és alig várták, hogy találkozhassanak Vele, aki még erre is képes. A nép, főleg a galileaiak még mindig Jézus személyét tekintve – álmaik Messiását látták benne, aki majd megszabadítja őket a római elnyomás alól. Ezért elhatározták, hogy hangos, zajos, látványos tüntetéssel fogják bekísérni a fővárosba.

Az úton Jézus megállt, és így szólt két tanítványához: „Menjetek be ebbe a faluba, találtok ott egy megkötözött szamarat, oldjátok el és hozzátok ide nekem! Ha valaki szól, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rá, és ő azonnal bele fog egyezni.” Minden úgy történt, ahogy Jézus megmondta: ott állt a szamár egy kapun kívül megkötve. Eloldozták és odavitték neki. A szamár vemhére ráterítették ruhájukat, felültették rá a Mestert és tovább mentek. A tanítványok és a tömeg nagy rajongással, kiáltozással kísérték. Levették köpenyüket, és a próféta lábai elé terítették. A fák lombjáról ágakat törtek, a mezőről virágokat szedtek, és behintették előtte az utat. Mikor a szamár hátán közelükbe ért, örömrivalgásba törtek ki és hangosan köszöntötték: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott a király, ki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban… Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!”

Drága Gyermekeim! Azt már hallottátok, hogy Fiam mindig kerülte a nyilvános ünneplést, minden tüntetést, aminek politikai színe van, és nem akart földi király lenni népe felett. Most mégis elfogadta ezt az ünnepélyes hódolatot, rajongást, mert tudta, hogy ez az Én akaratom, hogy Ő elfogatása, szenvedése és halála előtt diadalmenetben vonuljon be keresztrefeszítése színterére, Jeruzsálembe. Azzal is tisztában volt, hogy teljesülnie kell Zakariás próféta jövendölésének, mely így szól: „Ujjongj, Sion leánya, Zengj éneket Jeruzsálem leánya! Nézd, közeleg királyod: Igaz és győzedelmes. Alázatos, szamáron jő, szamár hátán, szamárnak csikaján. Szétzúzza Efraimban a harci szekereket, Jeruzsálemben a méneket. Széttöri a harci íjakat, és békét hirdet a népeknek, Uralkodik tengertől tengerig, a Folyótól egészen a föld határáig. (Zakariás 9: 9,10)”

Látjátok, Engesztelőim, hogy micsoda meglepő összefüggés van az Ószövetség és az Újszövetség történetei között? Figyelitek, hogy milyen pontos azonosság van a Krisztus előtt évszázadokkal élt Zakariás próféta által leírt diadalmas jeruzsálemi bevonulás és az újszövetségi Lukács evangélista szavai között? Pedig korban több, mint 500 év volt közöttük.

Jézus szóról-szóra beteljesítette Zakariás jövendölését. Tudta, hogy ez az ünneplés halálba viszi Őt. Örült a tömeg ujjongásának, lelkesedésének, de ugyanakkor keserűség is vegyült érzéseibe. Farizeusok is voltak közöttük. Figyelmeztették a Megváltót, hogy állítsa le ezt a hangos ünneplést. Egyrészt irigyelték a nagy rajongást Tőle, hogy Őt, egy egyszerű ács fiát királyhoz illó hódolattal magasztalják, másrészt attól féltek, hogy tüntetés lesz belőle, meglátják a rómaiak és megtorolják az egész zsidó népen. Bizony Szent Fiam nem állította le e diadalmas kiáltozást, hiszen az Én akaratom kellett, hogy teljesüljön. Így ezért egyre jobban nőtt a lelkesedés zaja. Közben a tanítványok szították a hangulatot, mert ujjongva mesélték a tömegnek Jézus csodatételeit. A gőgös, öntelt farizeusok egyre nagyobb haragra gerjedtek, mert látniuk kellett, hogy ugyanaz a nép, amelyet eddig orruknál fogva vezettek, most hatalmasabbnak, vonzóbbnak találja ezt az alacsonyszármazású názáretit és jobban tiszteli, mint őket, sőt királlyá akarja tenni.

Mikor a menet az Olajfák hegyének tetejére ért, Jézus letekintett, mert ott látta szépségében és fenségében Jeruzsálemet. Szamarát megállította egy percre és mégy szomorúság töltötte be Szívét. Nem az előtte álló szenvedéseire és kínhalálára gondolt, hanem a városra, mely a jövendölés szerint pusztulásra van ítélve. Látta honfitársait, zsidó férfiakat, nőket, gyermekeket halomra gyilkolva. Erre a gondolatra megindultak a könnyei. Még ezt az utolsó, egynapos örömét is, amit halála előtt ajándékba kap Tőlem, Atyjától, megkeseríti hálátlan népének borzasztó végzete. Az is fáj neki, hogy a főpapok, az írástudók, akik a hit hagyományainak őrzői, miért nem hisznek neki, miért fordulnak ellene. Még mindig meggondolhatnák magukat, elfogadhatnák Őt Messiásnak és így megmenthetnék Izraelt. Lelki szemei előtt leperegtek a zsidó nép történetének évszázadai, ahogy az idők végezetéig hamis tévúton járnak, még mindig várva a Messiást, háborúkba keverednek, és szétszóródnak az egész világban, nagy zsidóüldözéseket kell átélniük, és a kereszténység, a Megváltás megtagadásával csak hosszú, tisztítóhelyi szenvedés után nyerik majd el az örök boldogságot.

Tévedtek a farizeusok. Ez a békés, örömteli bevonulás egyáltalán nem bosszantotta a várost megszálló rómaiakat, de annál jobban a főpapokat. Magas palotáikból gyűlölettel tele szívvel tekintettek le az alattuk hömpölygő diadalittas, lelkendező áradatra. Azon tanakodtak, hogy veszélyes felforgató ez az ember, minél hamarabb kézre kell keríteni. Féltek attól, hogyha erőszakosan, nyilvánosan elfogják, a nép, amely annyira rajong érte, fellázad. Ebbe a lázadásba pedig fegyverrel beleavatkozhatnak a rómaiak, és a vérontás majd őket, a papokat fogják felelősségre vonni. A törvényesség és igazság leplébe akarták burkolni gonosz terveiket. Elhatározták, hogy Jézust ravasz kérdésekkel olyan kijelentésekre bírják majd, melyeket felhasználhatnak Ellene, mint vádakat. Úgy akarják beállítani Őt a nép előtt, mint olyan embert, aki a törvény és az államrend ellen izgat.

Jézus éppen a templom tornácai alatt sétált és tanította a körülsereglőket, mikor a farizeus papok küldöttsége Elé állt és kérdőre vonták, hogy mi jogon meri állítani, hogy Ő a Messiás.

-Micsoda hatalommal hirdeted ezeket? – kérdezték – Ki adta neked ezt a hatalmat? Mivel nem a főtanács, ezért zavargó, bitorló, és a törvények ellen lázadó vagy.

Azt várták, hogy Jézus kijelentse, – mint máskor is – hogy Ő a Messiás, az élő Isten Fia. Tudták ők, hogy Jézus ezt állította magáról, de most tanúk előtt akarták, hogy kimondja ezt. Szent Fiam túljárt az eszükön, és felelet helyett kérdést intézett hozzájuk:

– Ha megfeleltek nekem, én is megmondom, kitől kaptam a hatalmamat. Mondjátok meg tehát, hogy János keresztsége honnan való volt: mennyből-e, avagy az emberektől?

A küldöttek így tanakodtak magukban:

– Ha azt feleljük, hogy a mennyből, akkor a Mester megkérdezheti, hogy miért nem hittünk benne. Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől, akkor a vele szimpatizáló tömeg felbőszül, és megkövez minket, mert közülük mindegy egy szálig prófétának tartotta Jánost.

A farizeus küldöttek kiértek a válasz elől és csak ennyit szóltak: -Nem tudjuk.

– Akkor Én sem mondom meg nektek, hogy miféle hatalommal cselekszem ezt.- felelte nekik.

Elgondolkoztató, Gyermekeim, hogy a Szanhedrin főpapjai nem tudták, hogy keresztelő Szent János valóban Isten küldötte volt, hiszen évszázadokkal előbb Izaiás és Makaiás megjövendölte János mennyei hivatását. Talán nem ismerték eléggé az Írásokat? Ezzel a gyáva válasszal önmagukat ítélték el.

Különös, hogy az egyszerű nép elfogadta Jézust és Jánost, mint Isten küldöttét, de a főpapok és írástudók nem.

Drága Engesztelőim, ma éppen ez a helyzet. A Mennyből érkező kinyilatkoztatásokat, a mai próféták által közölt üzeneteket csak az egyszerű, gyermeklelkű emberek fogadják el. A teológiailag képzett, a Szentírást alaposan ismerő egyházi vezetők közül és felszentelt gyermekeim közül sokan elítélik, eretnekségnek tartják, akik terjesztik, azokat hiszékenynek, naivnak nevezik, gúny tárgyává teszik őket.

Kicsinyeim! Akartok-e ennél jóval nagyobb dicsőítést és hozsannát látni, mint Jézus Jeruzsálembe való bevonulásakor? … Akkor gyertek Velem, Atyátokkal! Elviszlek benneteket a jövőbe, Jézus 2. dicsőséges eljövetele színhelyére. Túl vagyunk a Nagyfigyelmeztetésen, Nagy Csodán és Büntetésen. Maradék gyermekeim remegve, hunyorogva bújnak elő rejtekeikből a 3 napos sötétség után. Az Új Világ, ami eléjük tárul leírhatatlanul gyönyörűséges: Erdőkkel borított hegyóriások között végelláthatatlan mező, virágokkal, üde zöld fűvel borítva. Ezüstösen csillogó patakok, folyók. Tiszta kék égbolt itt-ott szelíd bárányfelhőkkel. A magasból, felhőkön, vakító fényesség ereszkedi alá, és rajta áll Jézus Krisztus ragyogó, fénylő isteni dicsőségében, hatalmában, fenségében és rálép az Új Földre. Karjait kitárja felétek. Nem egyedül érkezik. Vele van a Szent Szűz hófehér ruhában, földig érő palástban, fején csillogó aranykoronával. Két kis kezével rózsaszirmokat szór a csodálkozó, térdeplő, megilletődött maradék gyermekeire. Jézus Uratokkal rengetegen érkeznek szentek és angyalok. Ők mindnyájan térdre borulnak az Új Világ királya előtt és a megmaradt igaz Egyház tagjaival együtt ujjongó, harsogó hozsannázással köszöntik. Gyertek, Kincseim, gondolatban ti is térdeljetek le és dicsőítsétek Őt a szentekkel, az angyalokkal. A boldog és tisztalelkű maradék testvéreitekkel együtt. Jézus Krisztus most felemelkedik egy kicsit, hogy mindenki láthassa. Kezeit magasra emeli, amelyeknek Sebeiből gazdagon áradnak kegyelme sugarai. Ti, drága Engesztelőim egy nagy csokor virágot szedtek a rét félig égi, félig földi növényeiből Jézusnak, és egy másik nagy csokorral Mennyei Édesanyátoknak. Mikor készen vagytok vele, magasra emelitek, de a sokaság miatt nem tudjátok odavinni Nekik. Jézusotok ezt meglátja, megfogja a Szűzanya kezét, felemelkednek, a tömeg fölött idelebegnek hozzátok, és leszállnak elétek. Üdvözítőtök most csak nektek szól: „Drága kis Engesztelőim, hát itt vagytok? Soha nem felejtem el nektek a sok-sok millió lelket, akiket megmentettetek. Ezért egyenként megajándékozlak titeket. Tartsátok homlokotokat, egy láthatatlan fénylő csillagot helyezek rá, mely azt az erőt biztosítja nektek, hogy ha valakit, aki közömbös vagy hitetlen, meg akartok téríteni, akkor ebből a csillagból az Én kegyelmem fog sugározni rá. Édesanyám pedig, anyai szeretetével egyenként átölel benneteket, és csókot hint arcotokra.”

Most miután átadtátok a virágcsokrokat Jézusnak és a Szűzanyának, visszavezetlek benneteket engesztelő helyetekre. Csak ennyit mutattam meg nektek e csodálatos eseményből. Készüljetek, mert dicsőséges 2. eljövetelem nagyon közel van! Megáldalak benneteket a türelmes, boldog várakozás kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

 

2014.10.28  Szűzanya:

 

Jézus élete L. Ravasz kérdések

Szűzanya: Drága, Gyermekeim! Mennyei Édesanyátok vagyok, és Éva hangján szólok hozzátok. Hófehér ruhám fölött bő, virágmotívumokkal díszített, égszínkék palást van rajtam, a földig ér. Egy mozdulattal levetem magamról ezt a gyönyörű, hatalmas palástot, felemelkedem fölétek, és rátok borítom. Meg akarlak védeni benneteket ebben a kísértésekkel teli, zűrzavaros időkben. Így óvlak meg titeket a gonosztól és csatlósaitól. Imádkozom értetek Szent Fiamnál, hogy vegyen el tőletek minden félelmet, aggodalmat, adjon nektek tisztánlátást, hogy a körülöttetek zajló hazugságok között el ne tévedjetek. Most újra itt állok eszközöm jobboldalán és folytatom a tanítást Szent Fiam életéről.

A főpapokat erősen felingerelte, hogy Jézust ujjongó, hozsannázó tömeg kísérte be Jeruzsálembe. Mindenáron el akarták veszejteni. Ők maguk a háttérben maradtak, és egy küldöttséget választottak a farizeusokból és heródiánusokból, akik majd ravasz kérdéseikkel tőrbe csalják, azután bevádolják a Főtanács előtt. Legszívesebben azonnal elfogták volna, de féltek a rajongó tömeg bosszújától. Tudnotok kell, hogy a farizeusok és a heródiánusok egymás politikai ellenfelei voltak. Míg a farizeusok a nemzeti függetlenségért, a római elnyomás ellen szónokoltak, addig a heródiánusok zsidó voltuk ellenére Heródes támogatói voltak, akiben nem volt semmi zsidó vér, a közel keleti Edom államból származott, Nagy Heródes fia, akinek nevéhez fűződik a betlehemi gyermekgyilkosság. Szóval ez a két csoport most félretette politikai ellentétét, összefogtak és megállapodtak a cselvetésben. Odaálltak a Jézust áhítattal hallgató nép közé és hízelegve így szóltak Hozzá:

-Mester – tudjuk, hogy igazmondó vagy, és igazságban tanítod Isten útját… Mondd meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?

Akkoriban veszélyes kérdés volt, mert minden izgató az adóval lázította a közvéleményt. A küldöttek abban reménykedtek, hogy a galileai, mint a nép barátja, elítéli az adófizetést. Ha ezt megteszi, fel lehet jelenteni a római hatóságoknál, mint a római hatalom, a császár elleni lázítót. De az én Szent Fiam átlátott rajtuk, és azt mondta nekik: -Mutassátok meg nekem az adópénzt! Kié ez a kép és fölírás?

-A császáré. –felelték neki.

-Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami Istené – válaszolta.

Amíg független volt Izrael, addig államformája teokrácia volt, melyben a vallás egy volt az állammal. A római megszállástól kezdve Izrael csak egyház volt. Minden zsidó az idegen politikai hatalom alattvalója lett, de mivel vallásukat gyakorolhatták, Isten alattvalója is voltak. Él a vágy a nemzetben, hogy felszabaduljanak, és újra teokráciában élhessenek. Ennek az új országnak megalapítását várták a tömegek a Messiástól. Ezzel a válaszával, amit a küldöttségnek mondott az adóról, véget vetett a hiú politikai reményeknek és rávilágított, hogy ő lelki országot akar, melyben nem a bosszú és gyűlölet van a nép fiaiban, hanem szeretet, béke és megbocsátás. Ez a bölcs mondat, nemcsak Jézus kortársainak ad útmutatást, hanem az utána követő századok és évezredek nemzeteinek is. Amikor a ránehezedő politikai hatalom miatt lázadást, forradalmat akar egy nép, neki szól ez a mondat: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré.” Ne ontsatok vért, ne gyűlöljétek elnyomóitokat, inkább imádkozzatok értük, mert Isten előtt zsarnokságukért keményen meg kell fizetniük. Mikor a fennálló politikai hatalom – itt gondoljatok a kommunizmusra – erőszakosan elnyomja a lelkiismeretet, a hitet és vallásos meggyőződést, akkor igenis ki kell állni Isten és tanításai mellett, mert Üdvözítőtök így fejezte be a válaszát: „… és adjátok meg Istennek, mai az Istené.” Mert ti, drága Gyermekeim, mindnyájan az Övé vagytok és nincs az a zsarnokság, ami elszakíthatna Tőle. Hitetekért küzdeni kell, akár életetek árán is.

Látjátok, Gyermekeim? Nem sikerült Szent Fiamat tőrbe csalni a ravasz küldötteknek. Ezután a mindenben kételkedő szadduceusok próbálkoztak Vele. Ez egy olyan párt volt, amely nem hitt a másvilágban, a feltámadásban, csak a törvényt fogadták el a zsidó vallásból, a mózesi törvény bölcsességét, mert az ember életének szabályozását látták benne. Jézus elé álltak és az Írásból idézték Neki Mózest: „Ha valakinek a fivére meghal, kinek felesége van és gyermektelen, akkor vegye el azt annak fivére feleségül és támasszon magzatot testvérének.” Példát is mondanak, hogy van 7 testvér és az egyik megnősül, de a felesége magtalan, nem lesz gyermekük. Ez a férj meghal, és az egyik testvére elveszi az özvegyet, ez is meghal. A többi testvér is így jár. A 7. utána az asszony is meghal. – Mester, -kérdezték – Feltámadáskor kinek a felesége lesz az asszony? Mert hát mind a hétnek felesége volt.

Jézus így válaszolt e szőrszálhasogató kérdésükre: – Ennek a világnak fiai házasodnak és férjhez mennek, azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni ama világot és a halálból való föltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek; mivel többé már meg se halhatnak, mert hasonlók az angyalokhoz és az Isten fiai, a föltámadás fiai lesznek.

Ezek a szadduceusok azért tettek fel ilyen kérdést, mert anyaghoz ragadottan képzelték el a túlvilágot. A farizeusok is hallották ezt a kioktatást a Mestertől, és tetszett nekik, hogy ellenfeleiket, a szadduceusokat okos válaszával így megszégyenítette.

Kicsinyeim! Jézusnak ebből  a bölcs feleletéből nehogy arra következtessetek, hogy a Mennyben azok, aki házastársak voltak itt a földön, már nem is találkozhatnak, hanem külön életet fognak élni! Ellenkezőleg! Ott a lelki kapocs sokkal erősebb lesz közöttük, a sokszorosára nőtt szeretet egészen összefűzi őket. Ez a vonzalom sokkal magasabbrendű lesz, mint a földi szerelem, mely nem mentes a testi kapcsolattól, és mindenféle lehúzó indulatoktól. Gondoljatok arra, mekkora szerelmet éreztek Szent Fiam iránt, de ez az érzelem végtelenül tiszta lelki síkon van. Valahogy így lesz ott fent a családtagok között. Így szeretik most is egymást, akik már elmentek közületek és üdvözültek.

Miután Jézus okos válaszaival leszerelte a farizeusokat, herodiánusokat és szadduceusokat, elhagyta a templomot, tanítványaival leült a várossal szemben az Olajfák hegyének lejtőjén, és oktatta, bátorította őket. Megjövendölte nekik Jeruzsálem pusztulását, és beszélt a nagyon közeli eseményekről, arról, hogy ellenségei kezébe kerül. Ekkor már megvilágosodott előtte apostolkodásának kudarca. Ékesen szóló tanításai, csodái hiábavalónak látszottak előtte. Azt látta, hogy a nép hitt benne, de ez a hit befolyásolható, és megbízhatatlan. Nem a Megváltót látta benne, hanem a nemzeti szabadítót a római iga alól. Nagyon fájt neki, hogy minden igyekezete ellenére nem tudta a begyöpösödött farizeusokat meggyőzni Isten-fiúságáról, arról, hogy Ő a várva-várt Messiás.

A farizeus papok már nagyon izgatottak és nyugtalanok voltak. Kaifás udvarában gyűltek össze, és azon tanakodtak, hogy valami ügyes csellel mihamarabb el kellene fogni Jézust. Nem akarták az ünnepnapon,- látva a nép rokonszenvét – hanem majd utána. Akkor még nem sejtették, hogy nincs szükségük cselre, mert a Mestert előre nem sejthető, aljas árulás adja a kezükre.

Miközben az apostolok szomorúan hallgatták Jézus jövendöléseit, egyiküknek, Júdásnak a fejében született meg az árulás alávaló gondolata. Ennek az embernek egész élete gonoszság és képmutatás volt. Ő kezelte az adományokat, és gyakran lopott belőle. Tolvaj volt. Az árulásban az anyagi érdek vezérelte, a gonosz irányította gondolatait. Mialatt Júdás elmegy a főpapokhoz, és 30 ezüstpénzért elárulja Mesterét és a Szanhedrin azon tanakodik, hogyan kerítse kézre, Jézus Betániába megy és előkészíti tanítványait közeli halálára. Ott tölti a szerdai napot. Máté evangélista így ír erről:

„- Tudjátok, hogy két nap múlva Húsvét lesz, és az Emberfiát elárulják, hogy megfeszítsék.”

Ezeket a szavakat az apostolok hitetlenkedve, megrendülve és aggódva hallgatták. Szinte megbotránkoztak rajta, pedig Mesterük már nem először beszélt nekik erről. Ilyesmi gondolatok jártak a fejükben: Ez nem történhet meg, hiszen Ő Isten fia, az igazi Messiás. Isteni erővel bír. Ha egy mozdulatával le tudta csendesíteni a vihart a tengeren, ha halottakat támasztott, akkor most miért ne bírna el ellenségeivel? Képtelenek voltak felfogni, hogy Jézus csak úgy tudja beteljesíteni Atyja akaratát, az emberiség megváltását, ha a szelíd bárányhoz hasonlóan engedi magát elfogni, és önként elviseli a kínszenvedést és kínhalált. Folyton ez a kínzó kérdés ágaskodott bennük: -De miért kell az Emberfiának meghalnia?

-Bizony, bizony mondom nektek: ha csak a földbe esett gabonaszem el nem hal, egymaga marad, ha pedig elhal, sok termést hoz.

Most, hogy már csak 1-2 nap választotta el halálától, szorongani kezdett a lelke. Tudta, hogy eljött a Megváltás dicső órája és Atyjának engedelmeskednie kell, mégis félelem kerítette hatalmába. Félt a kínzatásoktól és haláltól. Így kiáltott fel: -Atyám, ments meg ettől az órától. De az életösztön érzését, rögtön elnyomta az akarata: -Atyám, dicsőítsd meg nevedet!

Isten válaszolt azonnal: – Meg is dicsőítem, és újra meg fogom dicsőíteni.

Jézus felszólítja tanítványait, hogy kövessék őt a szenvedésben, és a szeretetben. Ez a felszólítás minden megváltott gyermekének szól. Nektek is, Kicsinyeim.

Drága Gyermekeim! Meghívlak benneteket egy különös utazásra. Átlépünk a közeljövőbe. Egy idegen európai országban vagyunk. Mindenütt füst, korom, égő házak, fegyverropogás. Éppen most száll el felettünk egy harci repülőgép, kegyetlenül bombázza a várost. Nem találunk menedéket, de ne féljetek! Velem van a hatalmas kék palástom, amelyben a tanításom előtt érkeztem közétek. Rátok borítom, és ez teljes védelmet ad a feketeruhás terrorista csoport támadásaival szemben. Különben sem látnak minket, mert a képzelet szárnyán repültünk ide. Nézzétek, mit történik! A helység két templomát: a katolikust és a reformátust bombatámadás érte, lángokban állnak. Jöjjetek utánam. A katolikus templom előtt állunk, a torony bármikor ránk zuhanhat. Nem tudunk bemenni, mert a kapu zárva van. Felnézek az Égre és kérem a Mennyei Atyát, hogy segítsen. Ebben a pillanatban feltárul a kapu két szárnya. Öt alakot látunk homályosan a füstben: egy papot és négy asszonyt. A váratlan támadás előtt engesztelni jöttek ide ebben a háborús időben. Recsegnek a gerendák, valahogy ki  kell innen menekülniük. Felszentelt szolgánk kivette a tabernákulumból az átváltoztatott Szentostyákkal teli kelyhet, a cibóriumot, és kezébe vette a nagy Oltáriszentséget, ami a szentségtartóban volt. Ruhája alá rejtette. Az egyik asszony összeesett a füstmérgezéstől, fekszik ájultan. A másik három viszi ki, sietve futnak ki az égő templomból. Nagy robaj, lezuhan a lángoló torony mögöttük egy méterrel. Az egyik asszonynak nagy pincéje van, oda menekülnek. Az ájult lassan, nagy köhögések közben magához tér. A pap kihelyezi az Oltáriszentséget egy fásládára. Mind az öten leborulnak előtte, és hálát adnak az életükért. Nem sokáig tart az örömük, mert hangosan dörömbölnek az ajtón. Feltörik és két fegyveres feketeruhás sötétbőrű terrorista alak áll az ajtónyílásban és mögöttük a szomszéd, aki tudta, hogy ebben a házban egy „túlbuzgó”, templomba járó nő lakik. A katonák keresztényeket kerestek, és ő, az áruló, segített nekik. Az egyik fegyveres a papot és a ház lakóját betuszkolta az autóba. A másik a három remegő asszonyt érzéketlen, gépies módon főbelőtte. Nézzétek! Vakító fény tölti be a pincét. Szent Fiam isteni dicsőségében áll a három áldozat holtteste fölött. Pillanatok alatt lelkül elhagyta a testüket, és ott állnak leborulva Jézus ragyogó alakja előtt. Ő gyengéden felsegíti őket és így szól hozzájuk:

-Drága szeretett Gyermekeim! Köszönöm, hogy követtetek engem a szenvedésben és halálban. Mint hős vértanúk véretek ontásával sok ezer felebarátotokat mentettétek meg a kárhozattól. Jöjjetek, áldozatos Kicsinyeim. Fejetekre aranykoronát helyezek rubintokkal díszítve, homlokotokra pedig véremmel keresztet rajzolok. Atyám vár titeket és nagy dicsőséggel ajándékoz meg mind a hármatokat. Őrangyalaitok már indulnak is veletek a Mennybe. Nekem még sok dolgom van itt.

Most újra Én szólok hozzátok, édesanyátok. Gyertek, menjünk az autó után. Éppen akkor érünk oda, mikor a kocsi megáll egy középület előtt. Kirángatják a papot és az asszonyt. Tolmács segítségével vallatni kezdik őket. Egyre gorombább módszerrel próbálkoznak, de egy keresztény nevet sem tudnak kicsikarni belőlük. Imádkozzunk értük! Mondjátok Utánam: „Drága Atyám, küldj segítséget e két bátor gyermekednek! Neked nincs lehetetlen. Amen.”

A papnak még van annyi ereje, kiveszi ruhája alá rejtett szentségtartót az Oltáriszentséggel. Az üveg eltört rajta az ütésektől. Magasra emeli, és a Szentostyából 3 fénysugár lövel ki, egy a parancsnokra, aki irányítja a vallatást, a másik kettő pedig, a kínzást végző katonákra. Mind a hárman ájultan esnek össze. Majd Jézus kilép az Oltáriszentségből, és megható, együttérző szeretettel átöleli őket és kivezeti ebből a veszélyes házból. Egy biztos rejtekhelyre viszi őket, ahol zavartalanul segíthetnek a bujdosó keresztényeknek. Papfiamnak feladatul adja, hogy szentmiséket mutasson be, és szentségeket szolgáltasson ki. A bátor idős asszonyt arra kéri, gyűjtsön össze a pincékben bujdosó megbízható híveket ide a titkos rejtekhelyre.

Jöjjetek velem, Édesanyátokkal. Visszaviszlek benneteket a jelenbe. Látjátok, Kicsinyeim? Így lesz ez mindenütt a szorongattatások alatt. Egyházatok fennmarad a világ végezetéig. Szent Fiam sorsa és a tiétek egy. Ő szenvedésével és kínhalálával megdicsőítette Atyja nevét. Nektek is meg kell dicsőíteni az Atyát. Van, akinek vértanúsággal, van, akinek szenvedéssel, betegséggel, van, akinek apostolkodással, van, akinek igehirdetéssel.

Búcsúzom Tőletek, körbejárva mindenkinek egy keresztet rajzolok a homlokára. Újra itt állok eszközöm mellett. Felemelem jobb kezemet és édesanyai szeretetem összes melegével, és a bátorság kegyelmével megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

PostHeaderIcon Kiengesztelődési találkozó 2014. 10. 25. Vác

Láttam, hogy az oltár fölött egész áldott napon ott függ Jézus Krisztus a kereszten és Mennyei Atyánk szeretett Fiának öt Szent Sebén keresztül tekintett ránk. Az Úr dicsőséges sebeiből kiáradó fény kihalt felénk és közben egy tisztuláson mentünk keresztül.

Napközben az Üdvözítő kezében az eltört Mózesi kőtáblát láttam, amelyet Édesanyjával együtt a frigyláda és az egész Mennyei udvar jelenlétében elvitt az Atyához. Jézus ezeket a szavakat mondta: „Atyám, Te látod néped imádságát és minden áldozatát. Fogadd el, kérlek Tőlem engesztelő áldozatomat. Nevükben e jelentős napon saját vérem árán helyre akarom állítani minden olyan cselekedetüket, amellyel Téged megbántottak.” Atya: „Szent Fiam, a Te tökéletes és tiszta áldozatodat elfogadom. Szenvedésed értéke mindig felül fogja múlni a teremtett világot. Nagy fájdalom atyai szívemnek minden seb, amely megmutatkozik testeden az emberiség vétkei miatt. Elviselem, mert szeretem az embereket, mivel saját képmásomra formáltam őket és meg akarom menteni Általad a lelküket az ördög kezeiből. Menj és cselekedj szeretetem ajánlata szerint! Ez egy újabb hívást jelent számukra, hogy meg térjenek és komolyabb változáson menjenek keresztül.”

Miután Isten Fia helyreállította az engesztelők és az Atya közötti szövetséget, akkor Szűz Mária egy fehér galambbal odament Bocsa atyához és következőket mondta neki: „Fiam, fogadd el tőlem e fehér galambot az engesztelő közösségek nevében. A békét adom most mindnyájatok számára! Mennyei Atyátok megbocsátott nektek és megbékélt veletek. Adjatok hálát érte, mert nagy ajándékban részesültetek! Őrizzétek meg e rendkívüli ajándékot és ne veszítsétek el. Csak úgy tudtok eljutni az életszentségre, ha kiengesztelődve éltek egymás mellett és szeretettel elfogadjátok: családtagjaitokat, rokonaitokat, barátaitokat, munkatársaitokat és közösségeiteket. A mai napon őseitekkel kiengesztelődtetek és mindazokkal is, akiket ismertetek, de már meghaltak. Édesanyai szívem lángoló szeretetével most átölellek titeket és palástommal betakarlak benneteket. Védelmem és oltalmam veletek marad, amíg csak éltek a földön.”

Jézus: „Az eltört kőtábla különösen az engesztelő közösségekben lévő megosztottságot, engedetlenséget, alázatlanságot, lázadást és a nem igazi felebaráti szeretetet jelképezi. Ezek a bűnök olyan fájdalmat okoznak a Szentháromságnak, melyet ti nem tudtok tökéletesen kiengesztelni. Törekedjetek Atyám törvényeinek betartására, veletek szemben már nagyobbak az elvárásaim, mivel sokan közületek elégendő információt szereztek arról, hogy mi is valójában az Én akaratom és kívánságom felétek.”

Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/talalkozok/877-kiengesztelodesi-talalkozo-2014-10-25-vac

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, s a hívásban engedelmeskedve megjelentetek ismételten e ünnep keretében a fájdalom, szenvedés átélésében.

14. R  IMG_6326  jav.És köszöntöm mindazokat, akik imával, lélekkel próbáltak jelen lenni ezen a mai átélésen, ha csak távolból is kísértek benneteket.

A mai nap tanítása elsőként arról szólt felétek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok imádkoztam, a tanítványaimnak pedig vágyuk volt, hogy talán nekik is jó lenne, ha megtanítani őket imádkozni.1 Hisz hogy’ is szóltak Felém?

– Uram, taníts meg minket imádkozni, ahogy János is tanította az ő tanítványait.

De amikor imádkozol, akkor próbálod átélni az ima szavait a mondanivalóban. Nem feleslegesen, hanem mindig csak annyit, amit szíved szeretetével átélsz és megtapasztalsz és megértesz. Hisz hogy’ is kezdtem el tanítványaimnak?

Azt mondottam, hogy:

– Azt mondjátok először is, hogy: Atyánk.

És ki számotokra az Atya?

A Mennyei Atya, akihez fordulsz.

Igaz, hogy van olyan ima is, amikor imádkoztunk, és akkor így mondottam tanítványaimnak, hogy: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben van.”

De most itt az Atyához szólt az ima, és az imában megpróbáltam számukra azt adni, hogy ami a legfontosabb az imában. Mert először megszólítják az Atyát, majdan folytatódik az ima, mert hogy’ mondotta Atyánk?

Utána: „Jöjjön el a Te országod.”

Mert erre szükség van itt lent, a Földön a megtapasztalás szeretetében.

„Add meg nekünk a mindennapi kenyeret.”

S a kenyeret nem úgy kell értelmezned, ami a táplálékot jelenti számodra, és akkor, ha jóllaktál, akkor már nem vagy éhes. A mindennapi kenyér: a lélek táplálékát is kell felismerni és elfogadni, mert a lélek, ha táplálék nélkül marad, nem tud úgy működni a nyitottság felismerésében, mint ha a táplálék megeleveníti a mindennapjaiban.

S majdan, utána azt mondottam: „Bocsásd meg nekünk bűneinket, ahogy mi is megbocsájtunk az ellenünk vétőknek.”

Ugye, ha érted a mondanivalót e szavakban. Hányan és hányan elmondjátok ugyan ezt az imát, de nem teljesen értitek a mondanivalóját, mert „én magamnak várom, hogy bűnbocsánatot nyerhessek, de hogy én megbocsássak annak, aki talán ellenem vét, az már nem teljesen működik”.

És majdan mi a vége?

„Ne engedj kísértésbe.”

Fontos, hogy ezen is elgondolkozz, mert Én, Jézus Krisztus Uratok mellettetek vagyok, és segítelek, s nem viszlek kísértésbe benneteket, hanem a kegyelmet árasztom a szeretet jele által. S amikor már ezt az imádságot megtanulod, ezzel az imádsággal imádkozol, akkor érted az imádságnak a mondanivalóját, és különösképpen azt, hogy először az Atyához fordulsz, mert hiszed, hogy te az Atya gyermeke vagy, te hiszed, az Atya segíthet neked, s az Atya meghallgat téged, hiszel abban, hogy Ő jelen van.

Majdan felkészülsz, hogy eljöjjön az Ő Országa, ami által a kegyelem és a szeretet árad, mert az Ország így jön el hozzátok és felétek.

És majd hogyan jön el a mindennapi kenyér a táplálék részében, nem csak testben, hanem lélekben, ami fontosabb a testnél? Mert ha a lélek tápláléka jelen van, és a lélek megerősödik, akkor már a test is erőssé válhat, mert a lélek tud figyelni a testre, de a test nem teljesen tud figyelni a lélekre. Ezért kell megtapasztalni és felismerni mindazt, amit az ima – a tanításának kegyelme és ajándéka, hogyan van jelen, és hogyan fogadod el, hogyan ismered fel.

S utána jön: „Bocsáss meg nekem, mert akkor talán én is megbocsátok.”

De nem talán, hanem, ha én várom, hogy nekem megbocsájtanak, akkor nekem is meg kell bocsájtani mindazoknak, akik ellenem vétettek.

Amíg ez a megbocsájtás-kegyelem nem működik oda-vissza rajtatok és bennetek, addig szintén nem jöhet el az Ország közétek, szintén nem érezhetitek a kegyelem működését. És hogyan legyen jelen akkor a táplálék a mindennapokban? Mert ha valamelyiket nem hiszem, és ha valamelyikben nem bízok, és ha valamelyiket nem engedem, hogy működjön rajtam és bennem, akkor hogyan indulok el a változás útján, s akkor hogyan mondom én boldogan és szeretettel: „s ne engedj engem kísértésbe esni”?

Ugye, milyen szép, hogy tudod, hogy ezzel az imádsággal valaki vigyázhat reád, valaki foghassa kezedet, és valaki figyelmeztethet akkor, amikor talán nem a helyes úton haladsz, amikor talán nem helyesen cselekszel, amikor talán nem fogadod el a felebarátodat és a testvéredet?

Ezek mind-mind fontosak e imádság által, e rövidebb változatának, különleges ajándékának szeretetével. Mert jelen van a hosszabb, azt is már próbáltam nektek mondatonként megadni, hogy megérthessétek, hogy hogyan és miképpen kell felismerni és elfogadni, és szinte megerősödni az ima ereje által, mert az imádság, az kegyelem a működésében, a szeretet jelenléte. És akkor nem csak arra törekszek, hogy hát elimádkozom minél gyorsabban és gyorsabban, mert akkor úgy mondom: „Hát, ezt a mai napot is befejeztem, mert megadtam azt, hogy elimádkoztam.” De hogy az imát megértettem-e, felismertem-e és megengedtem, hogy alatta működjön a kegyelem és a szeretet, azzal lehet, hogy nem foglalkozom.

Akkor hogyan vagytok jelen az imádságban?

Hisz tanítványaimat is nem véletlen tanítottam először így, hogy felismerjék, hogy az imádság mily fontos a mindennapi testvéremnek a mindennapi életben, a kegyelem jelenlétének ajándéka, működése által.

Fontos, hogy érezd.

Mert ha ezek jelen vannak, akkor ehhez tud kapcsolódni az az ima, amit szintén már megadtam, hogy ehhez, ugyanúgy átélve, átgondolva érzed, hogy a saját szavaiddal hogyan és miképpen szeretnél imádkozni, megfontoltan, és ezzel átadva mindazt, ami benned rejlik a kegyelem szeretete révén.

Fontos, hogy érezd az ima erejének működését a szeretet által és a kegyelem megtapasztalásában. Mert ha ezeket felismeritek, elfogadjátok, akkor másképp tudtok imádkozni, másképp tudjátok élni az imádságnak az erejét, kegyelmét és ajándékát, és akkor szinte azt mondod: „Nem csak imádkoztam, hanem éreztem az ima mondanivalóját a megtapasztalásomban, s éreztem, hogy én hogyan működhetek ebben az imában e szeretet kegyelme révén.”

Majdan jött a második tanítás, ami hogyan is szólt hozzátok?

Az örökség megosztása.2

S az örökség megosztását hogyan is próbáltam nektek átadni, ahogy tanítványaimnak?

Hogy: Én nem vagyok bírótok, hogy elosszam vagyonotokat. Én nem ezért vagyok jelen. De azért sem, hogy gyűjtsetek, mert akkor ismételten nem tudod, hogy ki vagy és hova tartozol.

S ekkor a földi kincsek megelevenednek, és gyűjtöd magadnak, és akkor azt mondom: Jaj azoknak, akik kapzsivá válnak, s jaj azoknak, akik arra törekszenek, hogy az örökségét megkaphassa, mert az őtet3 illeti meg, mert az az övé, s: „Azt én nem adom senkinek, és harcolok érte! Először lehet, hogy elkezdem szépen, később már lehet, hogy haraggal, gyűlölettel, indulattal.”

És akkor mondhatom azt, ahogy a példabeszédben mondottam a tanítványaim részére:

Ugye, van a gazdag ember, a földje sok termést hozott, és nem tudja, hova elhelyezni. Higgyétek el, ez egy nagy probléma, mikor valakinek van, és nem tudja, mit csináljon vele. Hát akkor kigondolja: „Hát még nagyobb helyeket készítek számára, hogy mindent jól el tudjak helyezni. És akkor a földi gazdagság kincsében azt mondom: »Hát, jól vagyok. Sokat termett a termés, sok évig elég a vagyonommal együtt, hát minek dolgozzak már? Eléldegélhetek, jól élhetek, ehetek, ihatok és mulathatok.«”

Ugye, milyen a földi gazdagsága?

Szinte kapzsivá válik.

És ekkor szól az Atya:

– Te, esztelen!

És ha ma számon kérik tőled lelkedet, hogyan van jelen a lelked, és mi lesz azzal a gazdagságoddal, amit összegyűjtöttél?

Már nem tudsz vele törődni, nem tudod, hogy mi történik vele, mert itt már nem a földi gazdagság a fontos, hanem az Isten kincsének gazdagsága a lélek jelenlétének működésével, mert ha számon kérik az életem lelkét, akkor tudjam, hogy hova tartozom, akkor tudjam, hogy mitévő lehetek, akkor tudjam, hogy merre indulhatok el, és van, aki felismer, és van, aki oda vezethet, és van, aki talán kezességet vállal értem, mert nem csak a földi gazdagság kincsére törekedtem, hanem megpróbálok az Atya szeretetében és az Atya kincseiben is gyűjteni, hogy a kegyelem működése így legyen teljes számunkra a mindennapokban és a mindennapokhoz.

Mert hogyan is tudod az Atyánál a mennybéli kincsidet gyűjteni?

Ha például a lelkedet kiegyensúlyozottá teheted, amikor tudod, hogy ki vagy, amikor tudod, hogy hova tartozol, amikor tudod, hogy mit szeretnél a mindennapi élet küldetésében és haladásában; amikor a lélek felismerésével elfogadod a felebarátodat és a testvéredet, amikor érzed, hogy a lélek kincse szinte összeköt a felebarát szeretetével.

És akkor érzed, hogyan is működik rajtad és benned az Isten kegyelme, a lélek szeretete az eggyé válásban és a felebarátban?

S akkor nem csak önmagamra számítok, és nem csak meghúzódva figyelek a földi gazdagságomra, amelyben lehet, hogy egy rövid ideig van örömöm, de hosszú távon nem lehet öröm benne, mert nem maradhat meg. És ha valami nem maradhat meg, akkor annak nem tudok örülni. Örülni csak annak lehet, ami jelen van, s ami segít, s ami átölel, és aki a szeretetet, az örömet és a békét árassza e kegyelemben a felismeréshez és a felismerésében.

S akkor már érzed, hogy hogyan is van jelen Atyám, vagyis, ahogy itt mondottam tanítványaimnak, Isten Országa, a működése a lélek ajándéka szeretetével. Mert ezek már, mikor fontosak nektek a mindennapi élet-jelenlétben, akkor tudod, hogy valójában neked mi a tennivalód e cselekvés által.

Majdan jött a harmadik tanítás: Tarts bűnbánatot.4

Mert ha bűnbánatot tartunk, önmagunkba nézünk, és láthassuk, hogy az nem a bűnbánat kegyelme és szeretete, „talán nem tartottam meg mindazt, amiről hallottam, s amire felkészítettek, hanem én önmagam akarom a bűnbánatot gyakorolni” – ezzel addig nincs is probléma, amíg lehet különbséget tenni, hogy mi is a bűnbánat a cselekedetekben, és a szeretet hogy’ elevenedik meg rajtatok és bennetek, és hogyan tud működni ez a kettő együtt a mindennap jelenében a szeretet által. Mert ha ezeket fel tudjuk ismerni, el tudjuk fogadni, akkor érezzük, hogy hogyan és miképpen tanított meg e tanításban Jó Jézus Krisztus Uram, hogy én hova tartozzam, és hogyan tartok bűnbánatot, hogyan tisztulok és nyílok meg, és hogyan fogadom el Általa a kegyelmeket, és a kegyelemmel hogyan tudok működni, s a kegyelemmel hogyan tudom elfogadtatni önmagamat, és hogy én is elfogadjam mindazokat, akik lehet, hogy most úgy érzem, hogy távol vannak tőlem, de a távolság nem lehetetlen, akiben él az igaz szeretet a kegyelmében. Mert az igaz szeretet erősít meg, védelmez, és megadja mindazt, ami fontos a mindennapi életemben. És akkor tudok bűnbánatot tartani, és nem félni mindattól, ami ez által jelen van, hogy önmagamba nézek, először felismerem önmagamat, és önmagammal szeretnék békét kötni az egyezségben és a szeretetben. És ha már ezek működnek teljes szívvel, lélekkel, odaadással, akkor tudom már a többi testvért is elfogadni, és tudok már a szeretet segítsége által kegyelmet nyújtani, hogy hogyan és miképpen működünk, hogyan és miképpen fogadjuk el a felebarátot és a testvért, és hogyan és miképpen próbálunk engedelmessé válni a mindennapok tanítása révén, amely a bűnbánatot hozta el számunkra.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok megadtam ma az ima erejét, ajándékát és kegyelmét, megadtam számotokra, hogy ne legyetek kapzsivá válva, hanem inkább működjön bennetek az irgalmasság-szeretet, a kegyelmem, hogy „én Atyám gyermekeként tudjak különbséget tenni mindabban és mindahhoz, hogy mi tartozik reám, és hogyan működök vele, és hogyan fogadom el a felebarátot és a testvért, és hogyan próbálok segíteni neki, hogy ő se váljon kapzsivá, hanem a szeretet működése mutassa meg számára a meghívást az úthoz, az útban a kegyelem ajándéka révén”.

Mert ha ezek mind-mind rajtunk és bennünk működnek, akkor nem akarok olyan lenni, aki azt mondom: „Hát, van bőven, sok évig elég, hát mit törekedjek? Majd csak eléldegélek valahogy! Tudok enni, inni, ha kell, mulatni, és nem vagyok éber, és nem vagyok felkészült mindarra, hogy lehet, hogy kopogtatnak szívem ajtaján, hogy: »A lélek meghívásáért jöttem.«”

S akkor nem megijedni és elszomorodni kell, hogy: „Ilyen létezhet?”

Mert hogyan értelmeztem a tanítást és a mondanivalót a kegyelem ajándéka révén?

És akkor tudom értékelni, felismerni, hogy hogyan kell bűnbánatot tenni, nem csak önmagammal, hanem a felebarát és a testvér felé egyaránt, egyformán, hogy egyek lehessünk a kegyelem szeretete révén a mindennapok ajándékában. Mert ha ezeket mind-mind felismerem és elfogadom, s talán most elhelyezem szívembe, lelkembe, és lehet, hogy sok, ami most bennem van jelen, de ha tudok különbséget tenni köztük és köztük, ha tudom sorba rakni őket, ha tudom, hogy mi a legfontosabb az én saját életvitelemhez, hogy hogyan és miképpen alakítsam ki a mindennapi életemet, akkor értem és érzem azokat a kegyelmeket a szeretet által, ami által tudom, hogyan szeretnék én megfontoltan bűnbánatot tartani Veled, Uram, Jézusom, e kegyelem szeretetével a mindennapokban, a mindennapokhoz.

S akkor fontos számunkra ez a tanítás, hogy elfogadom a testvért, aki talán hozzám tartozik, s akinek talán segítenem kell, hogy felismerje mindazt, amely körülveszi őt e kegyelem által, e működéssel a mindennapokban, a mindennapokhoz.

S ennek reményében ajándékozlak meg benneteket áldásommal, amelyet kiválasztott testvérem által árasztok felétek, hogy töltse be szíveteket, lelketeket, és működhessen rajtatok és bennetek.

És a mai áldásom elsőként az ima felismerésének, kegyelmének ajándéka, majdan, hogy „nem vagyok kapzsi, és szeretetben szeretnék élni, kiegyensúlyozva, a felebaráttal és a testvérrel, és nem akarok olyanná válni, hogy van elég, sokáig eltart még, és mit nekem, hogy hogyan és miképpen élek”.

Fontos, hogy különbséget tudjunk tenni ebben és ehhez.

És „majdan hogyan tartok bűnbánatot először önmagammal, lelkemmel, testemmel, egész lényemmel, és hogy ha ezt már felismertem, és megtapasztaltam, és jól érzem magam, akkor tudom kialakítani mások felé is a bűnbánat kegyelmét”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok ma e különleges tanítás szeretetével a felismeréshez, az elfogadáshoz és az elinduláshoz, hogy először önmagammal béküljek meg, önmagamat ismerjem fel, önmagamban legyen a szeretet e kegyelem szeretete által, s akkor tudok nyitni a felebaráthoz, a testvérhez a tanítás által, lehet, hogy egy fohász-imával, lehet, hogy egy átöleléssel, lehet, hogy azért, hogy találkozhatunk, és akkor érzem, hogy a szeretetben nincs helye kapzsiságnak, az irigységnek, nincs helye a földi kincseknek, csak Isten Országának jelenléte és szeretete, a lélek felismerése és elfogadása a működésében. És akkor, mivel már kiegyensúlyozottá váltam önmagammal, tudok bűnbánatot tartani, először önmagammal, majdan a felebarátaimmal és a testvéreimmel.

Mert a kegyelem a szeretetében így áradhat reátok, és működhet rajtatok és bennetek.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2014. október
    h k s c p s v
    « Sze   nov »
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    2728293031