2014. augusztus archívum

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenetei

2014. augusztus 5. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Az idő rövid. Egyre közelebb álltok ahhoz, hogy megálljatok ítélőszékem előtt, és ki-ki elvegye Tőlem jutalmát vagy büntetését a szerint, ahogy földi életében cselekedett. Térjetek meg, tartsatok bűnbánatot, amíg még nem késő! Még a legnagyobb bűnt is megbocsátom, ha szívből megbánjátok. Nincs az a bűn, amit végtelen irgalmam felül ne múlna. De ennek egyetlen feltétele van, a bűnbánat, ha Irántam való szeretetből bánjátok meg bűneiteket, és bocsánatot kértek Tőlem. A katolikusok járuljanak szentgyónáshoz, ami hatalmas kegyelem.

Gyermekeim! Az óra itt van. Láthatjátok a sok nyomorúságot a földön, ami egyre csak szaporodik, és egyre nagyobb méreteket ölt. Az emberek egymást pusztítják. Természeti katasztrófák és járványok szedik áldozataikat, és ti még mindig nem tértek meg. Azt hiszitek, hogy ráértek. Pedig nincs idő. Ha meg nem tértek, ti is ugyanúgy elvesztek mindnyájan, mint azok, akiket szerencsétlenség ért.

Gyermekeim! Én nagyon szeretlek benneteket. A Véremen váltottalak meg benneteket Szent kereszthalálom által. Engedelmeskedjetek parancsomnak! Éljetek szeretetben! Szeressétek Istent, a Legszentebb Szentháromságot mindenekfölött, egymást pedig Énértem úgy, ahogy Én szerettelek benneteket. Ha kell, az életeteket is áldozzátok fel egymásét.

Gyermekeim! Minden erény alapja az alázat. Nézzetek fel Rám, a keresztre! Ott vagyok kisemmizve, még a ruháimtól is megfosztottak, az életemet is elvették, és Én ezt szótlanul tűrtem. Nem harcoltam az igazamért, hanem szelíden így imádkoztam: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!”

Gyermekeim, ne legyetek gőgösek! Isten az alázatosaknak kegyelmet ad, de a kevélyeknek ellenáll. Minden gőg a sátántól van. Ellenfelem azért lázadt fel Ellenem, mert gőgös volt. Ezt mondta: „Nem szolgálok Istennek.” Le is taszíttatott a mennyből. Ti gőgösök, a sátánt akarjátok utánozni? A kevélyek nem örökölhetik Isten országát. Az a kisgyermekeknek készült, akik Istent szeretik. Őt szeretni annyit jelent, hogy engedelmesen ráhagyatkozom, rábízom az életemet, mindenben bizalommal vagyok Iránta, és megteszem törvényeit.

Gyermekeim! Ne hagyjátok magatokat ellenfelemtől félrevezetni! Sokan mondják Nekem, Uram, Uram, de csak aki Atyám törvényét megteszi, az üdvözül.

Gyermekeim! Mindent tudtul adtam nektek. Már élitek a próféciák beteljesülését. Legyetek szüntelen készenlétben, mert az idő rövid! Én mindnyájatokat üdvözíteni akarlak. Fogadjátok meg figyelmeztetéseimet! Vegyétek komolyan tanításomat, amely megegyezik a Szentírással! Ne legyetek gőgösek, mert akkor mindnyájan elvesztek! A kevély emberrel a sátán azt csinálja, amit csak akar. Jól tudjátok, hogy ő a kárhozatra akar taszítani benneteket. Legyetek alázatosak! Vegyetek példát Rólam és a szentekről! Szent Édesanyámról, nevelő Apámról, Szent Józsefről, és a többi szentről. Éljetek szentül ezen a világon, hogy jócselekedeteitek láttán magasztalják értetek az Istent. Arról ismernek meg benneteket, hogy Hozzám tartoztok, ha szeretettel vagytok egymás iránt. Amit a kicsinyek közül eggyel tesztek, Velem teszitek. Minden gondolatotokról, szavatokról és cselekedetetekről számot fogtok adni Előttem. Én nem vagyok személyválogató. Mindenkinek megfizetek tettei szerint. Az idő rövid. Hamarosan visszajövök megítélni a világot. Hamar lezárul ez a korszak. Az újat csak nagyon kevesen fogják megérni közületek. Ti most egy nagy világégés előtt álltok, amiről Szent Péter levelében olvashattok. „Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld, és ami rajta van, elenyészik. Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak, felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját. Szeretteim, minthogy ezt várjuk, legyetek rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket. Urunk türelmét tartsátok üdvösségnek…” (2 Péter 3. 10-15.)

Imáitokkal még valamelyest enyhíthetitek a csapásokat, de már annyira elharapódzott a bűn, hogy büntetésért kiált. Édesanyám közel száz évvel ezelőtt megmondta Fatimában: ha nem tér meg a világ, és továbbra is sértik a Mennyei Atyát, akkor egy még szörnyűbb világháború lesz. Nem hallgattak Rá, és sajnos bekövetkezett a második világháború. Most még százszor rosszabb a helyzet. Ezért mondom: térjetek meg, amíg még nem késő! Ha Isten a ti Atyátok, és megfogadjátok törvényeit, nincs mitől félnetek. Akkor a halál által, mint egy küszöb által beléphettek az örök boldogságba. De ha nem hallgattok szavamra, és kitartotok gonoszságotokban, az örök tűz és a férgek fognak emészteni a pokolban. Ott lesz sírás és fogcsikorgatás. Ez az Evangélium. Amit akkor mondtam, az örök érvényű valóság. Van sátán, és van kárhozat, ami örökké tart.

Gyermekeim! Az időt jól használjátok fel, mert rossz napok járnak! Ellenfelem a nap minden percében szedi áldozatait. Sajnos nagyon sokan kárhoznak el. „Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta.” (Máté 7,13.) Szívleljétek meg szavaimat! Megerősítő áldásomat adom rátok az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2014. augusztus 9-én, a kegyelem órájában itthon az Úr Jézus…

„A háború egyre jobban ki fog terjedni, míg végül világháborúhoz vezet. Lehet, hogy még ebben az évben kitör. Attól függ, hogy imádkoztok-e a békéért.” Szentírási megerősítés: 2 Péter 1,4. „…ígéreteket kaptunk…”(Istentől)

Jézus: „Vásároljatok be tartós élelmiszereket! A pénz el fog értéktelenedni.” Szentírási megerősítés: Róma 8, 28-39.

2014. augusztus 17. itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…Ima az ellenségért

Ima az ellenségért

2014. augusztus 17. Itthon a kegyelem órájában ezt az imát diktálta nekem az Úr Jézus:

„Jézusom, bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik. Kérlek, add meg neki a teljes megtérés kegyelmét, hogy befogadjon Téged, Aki Magad vagy a tökéletes szeretet, és a Te szeretetedet sugározza tovább kivétel nélkül mindenkire. Te azt mondtad: „Arról ismernek fel benneteket, hogy Hozzám tartoztok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.”

Ezt az imát mondd el érte naponta többször is!”

2014. augusztus 18. itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

 

„Drága gyermekeim! Az idő közel. Készüljetek! Közel van a nagy figyelmeztetés és a keresztényüldözés. Így készüljetek: Tartsátok meg a főparancsot! Szeressétek Atyámat és a teljes Szentháromságot teljes szívetekből, teljes lelketekből, teljes elmétekből és minden erőtökből! Felebarátaitokat pedig úgy, ahogy Én szerettelek benneteket, amikor meghaltam értetek a keresztfán. Az szeret Engem, aki Atyám törvényét megtartja. A mennyet csak azok örökölhetik, akik Istent szeretik. A lelketeket készítsétek! Bocsássatok meg szívből egymásnak! Ha valakinek adóssága van, rendezze! Ha valaki tartozik neki, engedje el! Nem az számít, hogy kinek mennyi a pénze, hanem a becsület, a tíz parancs, és a főparancs megtartása.

 

Gyermekeim! Minden itt marad. Éljetek halálra készen! Gyűjtsetek kincseket a mennybe, ami örökké a tiétek marad. Ezek a kincsek a jócselekedetek, a lelkek megmentése, hogy magasztalják miattatok az Istent. Aki Nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya. Készüljetek! Éljetek szeretetben! Csak ez az egy számít, és visz az üdvösségre. Szeretet nélkül nincs értéke a jótetteknek sem. Őrködjetek lelketek tisztasága fölött! Járuljatok gyakran a szentségekhez, Szentgyónáshoz, Szentáldozáshoz. Asztalt terítettem számotokra. Jöjjetek Hozzám, akik a bűnbánat szentségében tisztára mostátok lelketeket drága Szent Véremben. Vegyétek és egyétek az Én Szent Testemet! Igyátok Véremet, mely sokakért kiontatott! De csak azokat tudom megmenteni, akik megbánták bűneiket. Szabad akaratot kaptatok. Nélkületek nem tudlak üdvözíteni benneteket. Ha ti a bűnt választjátok, és nem akartok szakítani vele, örökre elvesztek. Az idő lejár. Vegyétek nagyon komolyan figyelmeztetéseimet! Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Szentírási megerősítés: Titusz 2,5: „Isten szava” Titusz 3,1: „Figyelmeztesd őket…”

2014. augusztus 24. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Az óra közel. Készüljetek! Elképzelni sem tudjátok mindazt, ami vár rátok. Csak egy biztos, a halál. Erre készüljetek! Kérjétek magatokra a jó halál kegyelmét, mert ez életetek legfontosabb eseménye. Itt dől el sorsotok: örök boldogság, vagy örök kárhozat. Válasszátok az életet! Mindaz, aki megtartja törvényeimet, bemegy az örök életre. Készüljetek, mert mondom nektek, már nagyon közel vannak azok a napok, amelyeken beteljesülnek a próféciák. Ellenfelem már mindent előkészített. Nagyon hirtelen jön a tragédia. Ezért mondom: készüljetek! Imádkozzatok minden nap a békéért! Ezzel enyhíthetitek a csapásokat. Minden nap mondjátok el az irgalmasság rózsafüzérét a világ békéjéért, lehetőleg a kegyelem órájában, du. 3-4 óra között.

Kicsinyeim! Fel nem tudjátok fogni, mekkora harc folyik a lelketekért. Ördögök légiói vesznek körül benneteket, hogy elbuktassanak, és a pokolba taszítsanak. Ezért kértem: szüntelen imádkozzatok, mert ezt a fajtát csak imával és böjttel, vagyis önmegtagadással lehet kiűzni. Tartsátok meg parancsaimat! Éljetek életszentségben! Ne álljatok szóba a sátánnal! Akkor tehetetlen lesz veletek. Maradjatok mindig szorosan Mellettem! Vessétek magatokat erős, mindenható karjaimba, különösen a megpróbáltatás óráiban! Bízzatok Bennem rendületlenül! Erősen higgyétek: aki Bennem bízik, meg nem szégyenül. Karjaimban mindig, minden körülmények között biztonságban vagytok, mint piciny csecsemő szerető édesanyja ölében. Ne féljetek a haláltól! Az csak egy küszöb, ami által beléptek az örök életbe. Halál nem létezik. Csupán átmentek az örök fénybe, Atyám tündöklő, csodálatosan gyönyörű országába, az örök életbe, az örök boldogságba. Újra mondom: ne féljetek a haláltól! Az csak egy átszenderülés Isten Szent Színe látásának örökkévaló boldogságába. Egyedül a bűntől féljetek, ami elválaszt Tőlem, örök életetek Szerzőjétől. Itt a földön akár éltek, akár haltok, mindig biztonságban vagytok, ha kitartotok Mellettem, úgy, hogy megteszitek parancsaimat. Ez az evangéliumi életszentség. De ha hűtlenül elhagytok Engem, és a bűnt választjátok, akkor alapos okotok van a félelemre, mert az örök kárhozat felé meneteltek, és hirtelen a pokol szakadékába zuhantok. Értsétek meg: ettől semmiféle hatalom, sem pénz meg nem menthet. Egyedül az Én értetek kiontott drága Szent Vérem a váltságdíj, ami lemossa bűneiteket, feltéve, ha Irántam való szeretetből őszintén megbántátok azokat. Ezért ne arra pazaroljátok az időtöket és az energiátokat, hogy itt a földön gyűjtögessetek! Ez mind fölösleges. Minden itt marad, és ti üres kézzel fogtok megállni ítélőszékem előtt. Éljetek az Evangélium tanítása szerint, akkor királyi gazdagon jelentek meg Előttem, és kincseiteket, amelyek a ti jó cselekedeteitek, és az általatok megmentett lelkek, akiknek hirdettétek Isten országát, mind magatokkal hozzátok Atyám országába, Aki nagy jutalomban részesít benneteket, mert Ő megtiszteli azokat, akik Nekem szolgálnak. Ó, ha csak egyetlen pillanatra láthatnátok azt a dicsőséget, ami a mennyben vár rátok, amelyet Atyám öröktől fogva nektek készített, szemétnek tartanátok itt a földön mindent, és szüntelenül Isten nagyobb dicsőségére munkálkodnátok a lelkek megmentéséért.

Gyermekeim, készüljetek! Az óra itt van. Éljetek úgy, mint az okos szüzek, akik bementek a Vőlegénnyel a menyegzőre. Mondom nektek: akik készen állnak, hamarosan meglátják Isten dicsőségét. Váltsátok tettekre szavaimat, mert az óra itt van! Megáldalak benneteket Szívem túlcsorduló szeretetével, megerősítő áldásommal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2014. augusztus 29. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Most hozzátok szólok, akik készenlétben várjátok dicsőséges visszajövetelemet. Azt mondom nektek: ne féljetek! A ti számotokra az a nap a ti megváltásotok. Örüljetek, és ujjongjatok, amikor bekövetkezik, mert akkor minden vágyatokat felülmúlja mindaz, amit kaptok Tőlem. Szeressétek Istent mindenekfölött, úgy, hogy megtartjátok parancsaimat! Énértem szeressetek mindenkit úgy, ahogy Én szerettelek benneteket, amikor igent mondtam megváltásotokra, jóllehet előre láttam és tudtam, hogy ez Nekem mit jelent. Halálfélelmemben Vérrel verítékeztem, mégsem utasítottam el a kelyhet, hanem Atyám akaratát teljesítettem. Ti is, amikor kereszteket kaptok, soha ne zúgolódjatok! Ajánljátok fel szenvedéseiteket és áldozataitokat az Én rettenetes kínszenvedésem és kereszthalálom örök érdemeivel egyesítve Nekem, a szegény, szerencsétlen bűnösök megtéréséért! Ó, ha tudnátok, mekkora kegyelem, hogy ezt megtehetitek! Az így felajánlott szenvedéseitekkel és áldozataitokkal lelkeket ragadtok ki a sátán markából, akik nélkületek az örök tűz martalékai lennének. Csak a mennyben fogjátok meglátni, hogy az igazi kincs a megmentett lélek. Ha nem így lenne, soha nem haltam volna meg értetek a keresztfán. Soha ne a szenvedést és az áldozatot nézzétek, hanem az eredményt. A lelkek sokaságát, akik megmenekülnek a pokol tüzétől, és a férgektől, és örökké dicsőíteni és magasztalni fogják megváltásomat, és vég nélkül hálát fognak zengeni Isten felfoghatatlan szeretetéért és irgalmáért.

Kicsinyeim! Szent Pál azért ragadtatott el a mennybe, hogy lássa dicsőségemet, és azt a boldogságot, amelyet Atyám azoknak készített, akik szeretik Őt. Ezért tudta leírni, hogy a föld összes szenvedése nem mérhető a menny boldogságának egyetlen pillanatával. Továbbá azt, hogy az Én fölséges ismeretemhez mérve szemétnek tekint mindent. Ennek ismeretében tudta vállalni azt a rengeteg szenvedést és áldozatot, hogy hirdesse az Evangéliumot, minél több lelket mentve ez által Isten mind nagyobb dicsőségére. Ti is, akik keresztényeknek valljátok magatokat, adjatok hálát szüntelen azért a nagy kegyelemért, hogy megismertétek az Evangéliumot, és ti is hirdessétek mindenkinek az örök életet, mert minden megkeresztelt ember az általános papsághoz tartozik, és rátok is vonatkozik küldetésem: menjetek el az egész világra, hirdessétek az Evangéliumot minden népnek! Ha tettekre váltjátok szavaimat, sok lélek megmentőjévé teszlek benneteket. Atyám pedig megtiszteli azokat, akik Nekem szolgálnak. Ó, ha tudnátok, mit jelent ez! Ragyogni fogtok Isten országában, mint a nap. Ha felfoghatnátok e szavak értelmét, éjjel nappal a lelkek megmentésén fáradoznátok. Ha látnátok apostolaimat és a későbbi hithirdetőket, hogy milyen csodálatos fényárban ragyognak, mily nagy méltóság és tisztelet övezi őket mindörökké. De ne ezért fáradozzatok, hanem Isten és a lelkek iránti szeretetből, mert csak akkor van értéke. Mondom nektek: mindazok, akik meghallják, és tettekre váltják szavaimat, Bennem, a sziklában gyökereznek. A sátán nem árthat nekik, mert Én vagyok éltető erejük, örök boldogságuk. Megadom nekik az erőt és a kegyelmet, hogy lelkeket mentsenek az örök életre. Ti, akik még alusztok, vagy gyávaságból nem meritek hirdetni szavam, ébredjetek! Soha nem látott lelki éhség és szomjúság van ma ezen a világon. Titeket is küldelek. Osszátok meg kincseiteket, az Én tanításomat ezekkel a koldusokkal, akik sokkal szegényebbek, mintha ruhájuk és ételük nem volna. Azért, mert a lélek magasabb rendű, mint a test. A léleknek örök élete van, és nem mindegy, hogy hová kerül: a mennybe vagy a pokolba. Mert itt a földi életben kezdődik el az üdvösség és a kárhozat. Odaát csak folytatódik örökkön örökké. Megáldalak titeket megerősítő áldásommal, hogy teljesítsétek küldetéseteket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

ÉGI ÜZENETEK

2014.07.22

Szűzanya: Jézus élete XXXIX. A bűnbánat fontossága

Szűzanya: Édesanyai szívem forró szeretetével köszöntelek benneteket, Drága engesztelői Kicsinyeim! Örömmel folytatom Szent Fiam életét, mert gazdagítani akarom ismereteiteket Róla.

Jézus, mikor tanítja kortársait, buzdítja őket, hogy higgyenek benne és szavaiban. Érzi, hogy érdeklődve hallgatják, de látja, hogy még gyengék a hitben és a bűnbánatban. Nem csoda, hiszen gyermekkoruk óta a farizeus papoktól Izrael dicsőségéről hallanak, és Isten ígéreteit rózsaszín ködbe burkolva látják. Nem gondolnak arra, hogy ezek az ígéretek a bűn és hűtlenség miatt csak szenvedés és bűnbánat árán teljesülhetnek.

Gyermekeim! A bűnbánat szükségességéről Lukács evangéliumában ezt olvashatjátok: „Épp jött néhány ember, és azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette. Erre megjegyezte: Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mind. Vagy az a 18 ember, akire rádölt Siloámban a torony és agyonzúzta őket, azt hiszitek, hogy bűnösebbek voltak, mint Jeruzsálem lakói közül bárki? Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.”

A farizeusok és a szadduceusok nem vették komolyan e jövőbe látó szavakat. Megmosolyogták a Mestert, mert annyira vakul hittek Izrael győzelmében. Ezt szuggerálták a népnek is. De 40 év múlva a rómaiak valóban felégették Jeruzsálemet, és az égő házak úgy dőltek rá a zsidókra, mint egykor Siloe tornya.

Egy találó hasonlattal mutatja be Jézus saját népének, hogy ami késik, nem múlik, hogy Isten türelme eltart egy darabig, de ha nem lát bűnbánatot, lesújt. Szintén Lukácsot idézem nektek, a terméketlen fügefáról ír: „…Egy embernek a szőlőjében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez. Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így válaszolt: Uram, hagyd még egy évig. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre. Ha mégsem, akkor majd kivágod.”

Kicsinyeim! Hallgassatok ide! Elmondom nektek, hogy ebben a példabeszédben mi mit jelent. A szőlő tulajdonosa a Mennyei Atya. A fügefa a zsidó nép. A gyümölcs, ami nem termett rajta: a bűnbánat és a hit. A farizeus főpapok csak beszélnek az Írásról, a törvényekről, de nem hisznek Isten küldöttjében, a megérkezett Messiásban, inkább rágalmazzák, üldözik és megölik. A népet is erre buzdítják. Az ő hitük nem terem gyümölcsöt a nép lelkében. Dicsekednek a külsőséges szertartásaikkal, imáikkal, véres állatáldozataikkal, de nem verik mellüket bűnbánatukban. Ebben a hasonlatban a szőlősgazda még vár egy évet a fügefa kivágásával. Isten is vár még egy darabig a keménynyakú nép büntetésével.

Ez a két evangéliumi idézet, melyet elétek tártam, vészesen emlékeztet a mai időkre. Miközben Szent Fiam a Jelenések könyvében és mai igaz prófétáin keresztül emlékeztet titeket a bűn elterjedésének következményeire, és beszél az emberiségre váró közeli jövőről: a nagyfigyelmeztetésről, az elragadtatásról, a keresztényüldözésről, járványos betegségről és háborúról, a 3 napos sötétségről, addig az emberek legnagyobb része ezt hallva befogja a fülét, és egy szenvedés nélküli világbékéről beszél. Nyugtatgatják egymást, hogy e sok szörnyűség csak 1000 év múlva, vagy millió év múlva lesz. Közben elfeledkeznek a tízparancsolatról és elmerülnek a bűnök tengerében. A bűnbánatnak még a csíráját is eltapossák magukban. Nem veszik észre Isten figyelmeztető ujját a rengeteg katasztrófában és háborúkban. Talán azt hiszik, velük ilyen nem történhet? Talán azt hiszik, hogy bűnösebbek voltak azok az amerikaiak, akiket a két hatalmas torony maga alá temetett? Fiamat idézem: „Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti is mindnyájan.”

És most Én, Édesanyátok a terméketlen fügefa hasonlatát a mai, 21. századi emberiségre konkretizálom. A fügefa mely nem terem semmit: a mai emberiség. Mihaszna tömeg, mely elvesztette a hitét és bűnbánatát. Az emberek többségének hite alszik. Nem szeretik, nem ismerik és nem hiszik Teremtőjüket és a túlvilágot. Csak saját magukban hisznek és bíznak. Az önteltség és gőg tölti be őket. Nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól. Ami valamikor erény volt, elismert, megbecsült erkölcsi norma, az ma nevetséges, maradi, konzervatív és gúnyolnivaló. Azokra a mai leányokra és fiúkra, akik vallási megfontolásból önmegtartóztató életet folytatnak, úgy tekintenek, mint valami csodabogarakra, fekete bárányokra és megalázzák, csúfolják őket. Azután a fajtalankodás, amely Isten szemében undorító, taszító bűn, ma nem szégyen, hanem inkább kérkednek vele, nyilvános tüntetéseken hencegnek jogaikkal. Bezzeg régen – akik ebben az elferdült, beteges bűnben éltek, azt se tudták, hogyan takargassák. 100 évvel ezelőtt vagy 50-60 évvel ezelőtt még rossz szemmel néztek azokra, akik vasárnap vagy ünnepnap nem jártak templomba, ma azokat szólják meg, akik a tízparancsolat szerint az Úr napját megszentelik. A múltban azokról a párocskákról, akik házasság nélkül csak úgy összeköltöztek, megbotránkozva suttogtak az emberek. A mai fiatalok úgy beszélnek barátjukról vagy barátnőjükről, akivel együtt élnek, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, pedig halálos bűn, mocskos paráznaság, amely a kárhozatba vezet. Tehát mélyen alszik a lelkiismeret, bűnbánatnak sehol semmi nyoma. Semmivel se jobb az erkölcs, mint Sodoma és Gomora idejében, sőt még romlottabb. Szent Fiam és Atyja sürgősen rendet akar teremteni. Nem akarják, hogy e szegény lesüllyedt emberiség elvesszen. Mint ahogy a szőlősgazda vár még egy évig, hátha a gondozástól teremni fog a fügefa, úgy vár Isten, hogy igaz prófétáin keresztül küldött üzeneteire még talán felfigyelnek az emberek és megváltoznak. Talán a helyi természeti csapások: árvizek, cunamik, földrengések, orkánok, közúti szerencsétlenségek, gyógyíthatatlan betegségek felnyitják a sokaság szemét, hogy rossz úton járnak. Ha mégsem, akkor elkezdődnek a beígért események.

Drága Engesztelőim! Rátok komoly feladat hárul. Minden időtöket és erőtöket az emberiség megtérésére kell fordítanotok. Sok ima, böjt, virrasztás, engesztelés – ez legyen életetek. Arra vigyázzatok, hogy ti magatok egészen tisztítsátok meg lelketeket, hogy ne csupán a kegyelem állapotában éljetek, hanem még a legparányibb bocsánatos bűntől is mentesek legyetek. Minél tisztább az ember, annál több lelket tud menteni.

Nézzétek, mi történik! Itt áll mellettem Szent Fiam kezében egy égi kehellyel, melyben Szent Vére lakozik. Csukjátok be a szemeteket, mert végigmegy köztetek, és Szent Vérével egy piros keresztet rajzol kicsi szívetekre. Ezzel egészen megtisztított benneteket, az előttetek álló lélekmentési útra. Hirtelen eltűnik a mennyezet, és fentről egy hatalmas átlátszó gömb ereszkedik le elétek. Kívülről látom, hogy Szent Mihály arkangyal érkezett vele, vállán egy hófehér galambbal, melynek feje körül ragyogó glória van. A nagy gömb ajtaját kinyitom. Az arkangyal kinyújtja felénk karjait, és így szól: „A Mennyei Atya parancsa, hogy jöjjetek velem.” Gyermekeim! Akartok-e lelkeket menteni? …Akkor gondolatban egyenként lépjetek be eme égi járműbe! Jézus és Én utolsóként szállunk be és becsukjuk magunk után az ajtót. Már indulunk is. A kék égben száguldunk, és sorba hagyjuk el a felhőket. Még a Föld légterében vagyunk, de nagyon magasan, és egy nagy fényes felhőn megállunk. Mindenki kilép, utoljára Szent Mihály. Mindenkivel ott van az őrangyala és fogja a vállát. Friss, üde levegő csapja meg az arcunkat. A Szentlélek, mint galamb fölöttünk köröz, Ő okozza az enyhe fuvallatot. Tekintsetek le a földre Kicsinyeim! Olyan aprók az épületek így messziről, mint a makettek. A Szentlélek sugarakat bocsát értelmetekbe és megkapjátok a kegyelmet, hogy innen messziről lelássatok a házakba és az emberek lelkébe. Iszonyú sötétséget, tisztátalanságot és zűrzavart érzékeltek. A Szentlélek kegyelméből láthatjátok a Sátánt, ahogy vastag, zöldes-barna kígyó formájában tekergőzik a földgolyón és nagyra tátja a száját, hogy elnyelje áldozatait. Pikkelyeiből undorító démonok emelkednek ki és ellepik az embereket. Ravasz, kellemesnek tűnő sugallataikkal kísértik őket a legkülönbözőbb bűnökre. Gyűlöletet, szeretetlenséget szítanak a családok és közösségek tagjai között, bűnös testi vágyakat gerjesztenek a házasokban, hogy megcsalják egymást, nőkben, hogy papokat, szerzeteseket csábítsanak el, szerencsejátékokra bíztatnak sokakat, hogy a mammon megszállottjai legyenek, abortuszt javasolnak az anyáknak, alkohollal és kábítószerrel kötözik meg az arra hajlamosokat. Nem is sorolom tovább. Mindenféle bűnnek más és más démona van, és a bűnöktől, melyeket e gonosz lelkek okoznak, sötétnek látjátok az emberek szívét. Bizony a pokol felé haladnak. Most itt áll közöttetek a felhőn Szent Mihály. Imádkozzatok hozzá! … Szent Mihály arkangyal… Máris támadásba lendül. Kihúzza kardját hüvelyéből, és villámgyorsan repül a Föld felé. Csak megérinti a többmillió démont kardja hegyével, és azok eszeveszetten menekülnek a kígyó pikkelyei közé. Ezután legerősebb ellenségével, a Sátánnal száll szembe. A harc elhúzódik közöttük. A kígyó tátott szájával hadonászik, a kardját akarja elvenni tőle, lángot fúj a torkából, hogy eleméssze az arkangyalt, de Ő fürgébb és erősebb. Száján keresztül kardjával a torkába fúr, és ettől a gonosz porrá válik. Szent Mihály visszarepül hozzánk. A démonoktól megszabadult emberek valami változást érzékelnek, valami csömör félét, undort attól, amit eddig csináltak. Levertek, kedvetlenek, a bűnbánat alszik bennük. Gyermekeim! Segítsetek. Hívjátok a Szentlelket, hisz itt repdes a fejetek fölött… „Jöjj, Szentlélek Úr Isten…” A dicsőséges fehér galamb kiterjeszti szárnyait, és a fény sebességével repül már, ott is lebeg a Föld fölött. Minden bűnösre egyenként fénysugarat bocsát, mely nem más, mint a mély bűnbánat sugara. A sok bűnbeesett felebarátotok most térdre borul és mellét verve bánja tetteit. De bizony a megátalkodottak nem nyitják meg szívüket a Szentlélek irgalomsugarának, folytatják útjukat a pokol felé.

Ezután mindannyian beszállunk a gömbbe és visszatérünk ide, az engesztelő terembe. Újra a helyeteken ültök. Mi Égiek nagyon boldogak vagyunk, hogy segítettetek Nekünk a lélekmentés nagy feladatában. Megáldunk benneteket a bűnbánat és a felebaráti szeretet kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK 2014.07.29
Szentlélek: Jézus élete XL. Utolsó próbálkozás a fővárosban

Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Én vagyok a Szentlélek, a 3. isteni személy és eszközömön keresztül tanítalak benneteket. Meghatottan tapasztalom, hogy következetesen, újra és újra összejöttök engesztelni, hallgatni Minket, Égieket és lelkeket menteni.

Múlt héten Jézus a bűnbánat fontosságát hangsúlyozta honfitársai előtt és ti előttetek. Ma a Jeruzsálemben tett utolsó kísérleteiről lesz szó. Elhatározta egy pár hetes távollét után, hogy még egyszer visszamegy a fővárosba, ugyanis vágyódott arra, hogy a farizeusok hatása alatt álló, hamis ábrándokban élő zsidó népet kijózanítsa. A többség előtt rózsaszín köd lebegett. A messiási kor boldogságát úgy tekintette, mint az egész Izraelnek kijáró kiváltságot, hogy a választott népből kivétel nélkül mindenki üdvözülni fog, mert ha jön a Messiás, megváltja és felszabadítja mindnyájukat. Bizony sokan meglepődtek, mikor Jézus ezt megcáfolta. Lukács evangélista így írt erről nektek: „A városokban és falvakban, amelyeken áthaladt, mindenütt tanított, így tette meg az utat egészen Jeruzsálemig. Valaki megkérdezte tőle: -Uram, ugye kevesen üdvözülnek? Ezt válaszolta neki: -Igyekezzetek a szűk kapun bejutni, mert mondom nektek, sokan akarnak bemenni rajta, de nem fognak tudni. A ház ura feláll, és bezárja az ajtót, ti meg kint maradtok és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyisd ki nekünk! Akkor azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnan valók vagytok. Ti bizonygatjátok: A szemed láttára ettünk és ittunk, a mi utcáinkon tanítottál. De Ő megismétli: Nem tudom, honnan valók vagytok. Távozzatok egy szálig, ti gonosztevők! Lesz sírás és fogcsikorgatás, amikor Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában látjátok, magatok meg kirekesztve. Jönnek majd keletről, nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak az Isten országában. Vannak utolsók, akik elsők lesznek és vannak elsők, akik utolsók lesznek.”

Gőgösen gondolkoztak Jézus honfitársai. Úgy vélekedtek, hogy ők majd mind egy szálig a Mennyországba jutnak, mert ők a választott nép, a pogányok viszont mindannyian el fognak kárhozni. A Mester e példabeszéddel rávilágított arra, hogy a kapu, mely a mennybe vezet, a Jézusba vetett hit, az Ő igéinek elfogadása. Aki nem hisz benne, azelőtt bezárul a kapu. Bizony a zsidó farizeusok, írástudók és az általuk befolyásolt emberek megmaradtak saját merev szertartásaikban, bűneikben, nem hittek a Megváltó, a nagy próféta szavában, nem is jutottak be Isten dicsőségébe. Amikor arról beszél nekik Jézus, hogy jönnek majd a különböző égtájakról, akkor a sok millió kereszténnyé vált pogányokra gondol, például rátok, a jövő nemzedékeire, akik majd üdvözülni fognak. Ott már nem fogják kérdeni tőlük, hogy a választott nép fiai-e vagy máshonnan valók. Egy a fontos, hogy elfogadta és magáévá tette az Üdvözítő igéit, és eszerint élt itt a földön.

Ez a szentírási idézet a szűk kapuról azokra a vallási csoportokra is vonatkozik, akik nem hisznek Jézus Krisztusban, mint Isten fiában, mint 2. isteni személyben. Bizony, míg meg nem térnek, nem juthatnak be Isten országába. De azokat is érinti, akik konokul ragaszkodnak meggyőződésükhöz, hogy Jézus nem volt több, mint egy jóságos, áldozatos történelmi személy. Csak akkor üdvözülhetnek, ha haláluk előtt elismerik Jézus istenségét.

A Megváltó nyilvános működése alatt gyakran tapasztalhatta, hogy a zsidó nép egészen máshogyan értelmezte a „Messiás” fogalmát, mint Ő maga. Nem volt benne semmi politikai jelleg, semmi földi vagy világi elem. Azt hirdette, hogy a Messiás Isten fia, maga Isten az emberben, aki nem keresi a dicsőséget, kerüli a pompát, ünnepeltetést, világi hivalkodást, az alázatosokat gyűjti maga köré, rájuk támaszkodik, és nemcsak Izrael fiait üdvözíti, hanem az egész emberiséget. És hogyan magyarázták a „Messiás” kifejezést ezzel ellentétben zsidó kortársai? Szerintük a várva várt Messiás azért jön, hogy Izraelt felszabadítsa a római zsarnokság alól. Katonának, hódítónak képzelték, aki fegyverrel vívja ki a zsidó népnek a szabadságot és a világuralom dicsőségét. Mások, akik rabjai voltak a zsidó szertartásoknak, a törvénynek, azt várták a Messiástól, hogy a pogányokat Izrael ősi vallására fogja téríteni. Mivel a zsidók egyik ábrándjukat se látták Jézus fellépésében, szavaiban, szelíd jellemében, türelmetlenül faggatni kezdték. János evangéliumában így írt erről: „A zsidók körülvették és kérdezték tőle: -Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mond meg nekünk nyíltan! –Mondtam már nektek – felelte Jézus – de nem hisztek. A tettek, amelyeket Atyám nevében véghezviszek, tanúságot tesznek mellettem. Mégsem hisztek, mert nem vagytok a juhaim közül valók. A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit. S én és az Atya egy vagyunk.

A zsidók újra meg akarták kövezni. Jézus megkérdezte tőlük: -Láthattátok mennyi jó vittem végbe Atyám erejéből. Melyik jótettemért akartok megkövezni? – Nem jótettedért kövezünk meg – felelték a zsidók – hanem a káromlásért, azért, hogy ember létedre Istenné teszed magadat. Jézus folytatta: – Hát nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok? Ha már azokat is isteneknek mondta, akikhez az Isten szólt – és az Írás nem veszítheti érvényét -, akkor hogy vádolhatjátok káromlással azt, akit az Atya megszentelt és a világba küldött azért, mert azt mondtam: Isten fia vagyok? Ha nem Atyám tetteit viszem végbe, ne higgyetek nekem. De ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem hisztek, higgyetek a tettekben, hogy végre lássátok és értsétek: az Atya bennem van és én az Atyában vagyok.

Erre ismét el akarták fogni, de kiszabadult kezük közül.”

Drága Gyermekeim! Ahogy az ókorban Jézusnak nem hittek, elítélték, bolondnak tartották, csodáit, tetteit szemfényvesztésnek tekintették, így fogadják a mai kor választottjait is. Nincs az a tény, érv, csoda, mely képes meggyőzni azt az embert, aki elveit, saját vallását vagy hitetlenségét csalhatatlannak vagy tévedhetetlennek tartja. Önteltsége annyira elvakítja, hogy meg se akarja hallgatni a nála bölcsebb vagy nagyobb kegyelmekkel megáldott gyermekeink véleményét. Felszentelt szolgáim között is szép számmal akad olyan, aki úgy gondolja, hogy őt teológiai képzettsége feljogosít arra, hogy az Egyház tisztaságának megvédése ürügyével minden égi üzenetet és jelenést válogatás és felülvizsgálat nélkül elvessen. Minél magasabb fokon áll az ilyen pap az egyházi hierarchiának, annál inkább gátat vet a magán-kinyilatkoztatásoknak. Megakadályozza, hogy sok fontos égi üzenet eljusson a széles tömegekhez. Ó, Kicsinyeim! Mekkora öröm számunkra, mikor látunk alázatosan és felelősségteljesen működő püspököket, akik veszik a fáradságot, felkeresik választottjainkat, és alapos, lelkiismeretes vizsgálódás után meggyőződnek hitelességükről. Ők a mi igaz és hőn szeretett fiaink, akik a hívek sokaságát előkészítik Jézus második dicsőséges eljövetelére. Általuk, az ő engedélyükkel akadálytalanul terjedhet égi Szavunk, mely megtérésre, imára, böjtre, kiengesztelődésre buzdítja az emberiséget. Ők nem tartják félelemben egyházközösségükben szolgáló papjaikat, nem fenyegetik áthelyezéssel, felfüggesztéssel, amiért elmennek egy jelenésre, vagy egy igaz látnokukhoz.

E hosszú kitérő után visszakanyarodok Jézusra. Elhagyta Jeruzsálemet, de még egyszer hátratekintett, hogy lássa a várost és keserűen így szólt:

-Jeruzsálem, Jeruzsálem, mely megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldenek: hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat… és te nem akartad. Íme pusztán hagyatik nektek a ti házatok. Mondom pedig nektek, hogy nem láttok engem, mígnem eljön az idő, mikor mondjátok: „Áldott, aki az Úr nevében jő!”

Itt győzelmes bevonulására gondolt, mikor hozsannázás, és virágos ágak kíséretében ünnepelte a nép: „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő.”

Ezután már csak meghalni tér vissza Jeruzsálembe.

Drága Engesztelőim! Csukjátok be szemeteket, egy misztikus és szimbolikus képet mutatok nektek:

Balról félhomályt láttok és a közepén egy püspök fekete sziluettje, alatta sok-sok templom. Hétköznap délután van, a templomok zárva vannak és üresek. Egyik templomban öt asszony ül, egyik sekrestyés, van kulcsa. A négy nagy rózsafüzért imádkozzák, gépiesen, elmélkedés nélkül. Erre van engedélyük. A távolban lakóházak, és az egyikben egy 10 tagú, lelkes engesztelőcsoport énekel, imádkozik. A vezetőjük egy választottunk, aki közvetíti az égiek szavát. A testvérek nemcsak rózsafüzért mondanak, hanem elmélkedve, szemlélődve is tudnak imádkozni. Egy asszony elmegy a nyitott ablak alatt és hallgatózik. Telekürtöli a falut, hogy az egyik házban szekta működik. Vasárnap a szentmise után elmondja suttogva a plébánosnak, aki kötelességének érzi, hogy felvilágosítsa a püspököt. A püspök nem hajlandó kivizsgálni, inkább elhiszi a vádat, és papjával betiltja az engesztelő közösséget. A bátor kis csoport nem ijed meg. Az egyik testvérnek a közelben van egy tanyája. Szépen kitakarítja, és mivel két autós is van közöttük, ott minden szerdán összejönnek. Az Úr Jézus rengeteg kegyelemmel árasztja el üldözött kis követőit. Valóságosan közöttük tartózkodik, ők nem láthatják, de Én, a Szentlélek igen.

Gyermekeim! Egy derűsebb kép következik. Csukjátok be testi szemeiteket és a lelkieket nyissátok nagyra!

Jobbról, Én a Szentlélek Isten fényt, világosságot látok, a közepén fehér fényes sziluettje egy másik püspöknek. Alatta templomok sokasága. Az egyik falu templomában örökimádás folyik. 48 asszony egymást váltva 1-1 órát kettesével szentségimádást végez. Most éppen éjszaka van. Lakóhelyükért, a lakosság megtéréséért, a katasztrófák elkerülésére végzik a sok imát. Másfelé egy város templomában heti egy alkalommal karizmatikus engesztelés folyik. A helyi plébános minden alkalom előtt szentmisét tart a közösségnek. Gyóntat is áldoztat is. A foglalkozásokat egy választottuk vezeti, akit a benső szó kegyelmével áldottunk meg. Az atya egy alkalommal meghívja a püspök urat, hogy vegyen részt az engesztelésen és mondjon véleményt. A csoport előtt fejti ki, hogy itt a szentírással megegyező, tiszta tanítások, imák, énekek hangzanak el, és szeretettel megáldja a közösséget. És képzeljétek, mit látok Én, a Szentlélek! Mi hárman, a Szentháromság, és a Szent Szűzanya ott jár, kel a templomban gyermekeink között, megölelik, homlokon csókolják őket és Ők mondják a szép tanításokat.

Papfiaim és vezetőik bizony sokat tehetnek a hitéletért. Ahol gátakat állítanak, ott elsorvad. Ahol örülnek a kezdeményezéseknek, engedik és vezetik a zarándoklatokat, az engeszteléseket, szentségimádásokat, ott kivirágzik a hit.

Imádkozzatok buzgó, áhítatos, Isten szerető papokért! . Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK 2014.08.12
Mennyei Atya: Jézus élete XLI. A meghívottak

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Atyai szívem összes szeretetével köszöntelek benneteket. Ma Én folytatom, a ti Mennyei Atyátok Szent Fiam életének történetét, de előtte még körbejárok köztetek és homlokotokra egy arany háromszöget rajzolok, az „egység” jeléül. Legyetek egyek Velem, Szent Fiammal, a Szentlélekkel és legyetek egységben egymással.

Jézus elhagyta Jeruzsálemet, és a Jordánon túl, Betharabában telepedett le, ahol János 2 évvel ezelőtt megkeresztelte. Már csak 3 hónap választotta el elfogatásától. A nép örömmel fogadta, és látta benne beteljesülni a Keresztelő jövendölését: „Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit.” Még nem tudták, hogy milyen kínszenvedés és halál vár rá, de érezték, hogy tanításai magasabbrendűek minden eddigi prófétáénál, és úgy beszél az igazságról, mint akinek hatalma van. De a farizeusok ebben a városban sem voltak tétlenek. Igyekeztek tőrbe csalni rafinált kérdéseikkel. Elhívták vendégségbe magukhoz, hogy közelebbről megfigyelhessék és gonosz vádjaikat rábizonyíthassák. Jézus el is fogadta ezeket a meghívásokat, de nyitott szemmel figyelte mesterkedéseiket. Lukács evangélista így ír erről: „Amikor Jézus szombaton egy vezető farizeus házába ment, hogy nála egyen, figyelték. Állt ott egy vízkóros ember. Jézus megkérdezte a törvénytudókat és farizeusokat: -Szabad szombaton gyógyítani, vagy nem szabad? Azok hallgattak. Erre megérintette kezével, meggyógyította, és útnak bocsátotta. Aztán hozzájuk fordult: -Ha valamelyiketeknek a fia vagy az ökre kútba esik, nem húzza-e ki rögtön, akár szombaton is? Erre nem tudtak mit felelni.”

A szeretet fontosságára tanította őket, hogy első a szeretet és nem a merev, lelketlen szabályok. Ma is vannak köztetek, gyermekeim között olyanok, akik elfelejtkeznek erről. Egy 5 éves kisfiú szülei külföldi útra mentek és a kicsit rábízták a nagymamára. Napokig semmi probléma nem volt, de vasárnap reggel a gyerek belázasodott. Ilonka, a nagymama megmérte a lázát, ágyba fektette, odakészített neki egy bögre teát, beadott neki egy lázcsillapítót, rázárta az ajtót, és elment a kilenc órai szentmisére. Gondolta, nem lesz baj, majd siet haza. Egy óra múlva arra érkezett, hogy a kis beteg piros, mint a rózsa és eszméletlen. Telefonált az orvosnak, aki azonnal kijött és egy injekcióval levitte a lázát és jobban lett. Ilonka megrendült és bűnbánattal a szívében gondolt majdnem végzetes tettére: a gyerek mellett kellett volna maradnia, mert ilyenkor indokolt a vasárnapi szentmisemulasztás. Helyes és fontos, hogy az Úr napját megszenteljétek, de a 3. parancs betartása nem mehet a szeretet rovására. A beteg ápolása komoly indok, de a házi, és kerti munka, a főzés, a vendéglátás, kirándulás, TV nézés már nem. Halálos bűnt követ el, aki ilyesmi miatt elhanyagolja a vasárnapi és ünnepnapi szentmisét.

Jézus, amikor vendégségeken részt vett, nemcsak a szabályok merev, szeretetlen betartásáról beszélt, hanem több dologra tanította a kortársait. Például az alázatosságra.

Szintén Lukács evangéliumában olvashatjátok: „A meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogy válogatják az első helyeket. –Amikor lakodalomba hívnak, ne telepedjél le a főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha megérkezik, jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet. És szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod… Foglald el az utolsó helyet, hogy a házigazda ezt mondja neked: Barátom, menj följebb. Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg előtt. Mert aki magát felmagasztalja, azt megalázzák, aki magát megalázza, azt felmagasztalják.”

Szent Fiam ezzel a régi példázattal titeket is tanít, Kicsinyeim. Nem egyszer produkál az élet olyan helyzeteket, hogy fény derül arra, hogy ki a szerény és ki a gőgös. Aki egy társaságban megállás nélkül beszél mindarról, ami őt érdekli és másokat nem hagy szóhoz jutni, aki a legkényelmesebb helyre ül, aki a legszebb és legnagyobb falatokat veszi ki a tálból, aki gúnyosan élcelődik másokon, hogy nevetségessé tegye, aki a buszon mindenkit felöklelve elsőnek száll fel, aki az ÁBC-ben a pénztárnál veszekszik, ha valaki elé áll a sorba, aki az imaórán megsértődik, ha olyat énekelnek, amit nem ismer, aki folyton méltatlankodik, ha valaki hiányzik a litániáról vagy hétköznapi szentmiséről, akik dühbegurul, ha valaki gyorsan vagy lassan mondja a rózsafüzért, vagy szóvá teszi, ha más hamisan énekel – az gőgös, öntelt ember. Ó, milyen kedves a szememben, aki alázatos! Közösségben nem akar főszereplő lenni. Illően hallgat, mikor más beszél. A zarándokbuszon a legkényelmetlenebb, rázós, hátsó széken foglal helyet. Nem dörömböl, ha azonnal nem nyitnak ajtót, hanem csendbe vár. A sorban maga elé engedi a fájós lábú idős nénit, vagy várandós kismamát. Ha tudja, hogy valakinek árt a huzat, még ha csorog róla a víz, akkor sem nyit ablakot. Mivel szerénységében minden területen háttérbe szorítja önmagát, hogy a többieknek jobb legyen, tehát megalázza magát – jutalomból, Nálam, a Mennyben nagy dicsőségben lesz része, ott majd felmagasztaltatik.

A Messiást egy alkalommal vendégségen valaki megszólította: „Boldog, aki asztalhoz ülhet az Isten országában.” Erre ezt válaszolta Lukács leírása alapján: „-Egye ember nagy vendégséget rendezett. Sokakat meghívott. Amikor eljött a vendégség kezdetének ideje, elküldte szogáit, mondják meg a meghívottaknak: Gyertek már, minden készen van. De elkezdtek mentegetőzni. Az egyik azt üzente neki: Földet vettem és el kell mennem megnézni. Kérlek, ments ki! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek őket kipróbálni. Kérlek, ments ki! Ismét más ezt mondta: Megnősültem, azért nem mehetek. Visszatért a szolga, és átadta urának az üzeneteket. Megharagudott a házigazda és megparancsolta szolgájának: Fogd magad, és eredj ki a város tereire és utcáira és hívd ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat. A szolga jelentette: A parancsod teljesült, de még mindig van hely. Az Úr erre ráparancsolt a szolgára: Menj ki az országutakra és a sövények mentére, és beszélj rá mindenkit, jöjjön el, hadd teljen meg a házam. Mondom nektek, azok közül, akik hivatalosak, senki sem lesz a lakomámon.”

Drága Gyermekeim! Elmagyarázom nektek, mit is jelent ez az evangéliumi tanítás a lakomáról, és az arra meghívottakról. Az Úr, aki lakomát rendez: Én, a Mennyei Atya. A meghívottak a választott nép, Izrael. Közülük sokakat leköt a világ, az érdekek, a földi javak, nem hallgatnak a szolgára, aki hívja őket, és aki nem más, mint Jézus Krisztus, a Messiás. Nem hisznek szavaiban és visszautasítják Isten meghívását az Ő dicsőséges országába. Pedig a próféták már az előző századokban elkészítették a lakomát, a mennyei asztal már terítve van. A városok utcáiról, tereiről elhívott szegények a farizeusok és írástudók által elnyomott és félrevezetett egyszerű zsidó gyermekeim, akik lelkesedtek a Messiásért, csüngtek a szavain és ámultak cselekedetein, akikből az első keresztények lettek. Az országútról összeszedett idegenek a pogány népek, akik Jézus és apostolai tanítása nyomán megtértek, ide tartoznak a 2000 éve megtért nemzetek. Ti is, kicsiny Gyermekeim a meghívottak között vagytok, Isten országának örökösei. Égi lakomára várlak benneteket. Kívül marad az Én Országomon mindenki, aki gazdag, hatalmas, okos, büszke és erős, ha csak önmagát szereti, gőgös, öntelt, hitetlen, a földi örömök és bűnök rabja, és nem hallgat az őt hívó szolgára, Krisztusra. Viszont tárt karokkal várom lakomára azokat, akik hisznek bennem és szeretnek Engem, minden földi jóról lemondanak, áldozatosak, gyermeki lelkületűek és nagyon alázatosak.

Most, miután befejeztem tanításomat, Én szerető Mennyei Atyátok egyenként elétek állok, karjaimat kitárom, és Szent Szívemre ölellek benneteket. Emeljétek fel fejeteket, mert homlokotokra egy arany keresztet rajzolok, mely belépő jel az Én Mennyei lakomámra. Ezután felemelkedek és felszállok az Égbe. Elfoglalom királyi trónomat és leküldöm hozzátok Szent Fiamat, hogy mint ahogy a példabeszédekben az Úr szolgája tette, gyűjtse össze a vendégeket Nekem.

Jézus: Drága Testvéreim, Követőim, áldozatos Engesztelőim. Én állok előttetek, a ti Megváltótok. Azt a megtisztelő feladatot kaptam Atyámtól, hogy látogassam meg és hívjam meg az Égi Menyegzőre azokat a Gyermekeimet, akik már készen állnak, érett búzakalászok, akik mennyei aratásra várnak. Akartok-e segíteni ebben?… Fogjátok meg őrangyalotok kezét, és körbeszáguldjuk a Földet. Először felkeressük az engesztelő csoportokat és virrasztó közösségeket. Mindannyiatok kezébe egyenként adok egy aranyfestéket tartalmazó tégelyt. Magyarországgal kezdjük, hiszen ti vagytok a világ engesztelésének kiinduló pontja. Minden városban és községben megállunk és a lakóhelyeken imádkozó összes gyermekemet megjelöljük. Ujjatokkal nyúljatok bele az aranyfestékbe, és egyenként rajzoljatok egy keresztet a homlokukra. Ne hagyjuk ki az egyedül imádkozó öregeket, betegeket. Őket is jelöljétek meg. Most pedig gyertek tovább a plébániákra, templomokba, kolostorokba, és a Nekem szentelt lelkek közül megmutatom nektek a már érett búzakalászokat. Ők is kapnak aranykeresztet. Jöjjetek! Megmutatom nektek az Én magyar választott Gyermekeimet. Néhány megtévesztett kivételével Őket is megjelöljük. Magasra emelkedünk hazátok fölé. Most segítek az éretlen búzakalászokon, hogy el ne késsenek a megtéréssel. Nézzétek! Keblemből kiemelkedik lándzsával megsebzett, töviskoszorúval körbevett, lángoló Szent Szívem. Szívsebemből gazdagon árasztom Szent Vérem tisztító sugarait azokra, akik még nem készültek fel: közömbösekre, hitetlenekre, megtévesztettekre és megátalkodottakra, mert Én mindenkit üdvözíteni akarok. Majd újra eljövök láthatatlanul a Nagyfigyelmeztetés után, hogy megajándékozzam őket is a belépővel, az arany kereszt jegyével. Folytatjuk a feladatot a szomszédos és távolabbi országokkal, Európán túl Ázsiával és a többi földrésszel. Szent Véremmel kifogyhatatlan Szívsebemből, minden ország éretlen termését megöntözöm.

Drága Követőim, akik hűségesen hallgattok Szavamra, az Igazság Szavára, imádkozzatok az egész emberiség megtéréséért, hogy mindenki fogadja el irgalmasságom kezét, mert Szentlelkem eljövetele oly közel van, hogy nem is álmodjátok. Könyörögjetek azokért, akik akkor még mindig halálos bűnben lesznek, hogy el ne kárhozzanak, és azokért, akik e nagy történelmi pillanatban meg fognak térni. Kérjétek, hogy vissza nem essenek a gonosz karmaiba! Ezt a szándékot naponta legalább egyszer tegyétek imátok elé. Most pedig szélvész-sebesen visszatérünk kiinduló pontunkra, az engesztelés helyére. Segítségetekért ajándékot adok egyenként mindenkinek. Nyissátok ki szívetek ajtaját, egy érett Búzakalászt teszek bele, mely szimbóluma a lelketeknek. Erre a kalászra Szent Véremből egy cseppet ráhullajtok, ezzel lelketeket tisztán tartom, megvédem a kísértésektől. A kalászra egy könnycseppemet is ráejtem, hogy együtt érezzetek fájdalmammal, amit Teremtésem bűnei miatt érzek.

Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2014.08.19

Szűzanya: Jézus élete XLII.  A tékozló fiú

Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Újra nagy szeretettel köszöntelek benneteket és örömmel nyugtázom, hogy már megint eljöttetek mindent félretéve, hogy meghallgassatok bennünket és mentsétek a lelkeket.

Jézus Krisztus, az Én szeretett Fiam, ma egyik legszebb és legelragadóbb példabeszédét mondja el a vámosok és bűnösök gyülekezetében, hogy irgalmasságra hangolja a fölfuvalkodott, gőgjükben megkeményedett szívű farizeusokat.

A jól ismert tékozló fiú történetét hallhatjátok Lukács evangéliumából: „Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik egyszer így szólt apjához: Apám, add ki nekem az örökség rám eső részét. Erre szétosztotta köztük vagyonát. Nem sokkal ezután a fiatalabbik összeszedte mindenét, és elment egy távoli országba. Ott léha életet élve eltékozolta vagyonát. Amikor már mindenét elpazarolta, az országban nagy éhínség támadt, s nélkülözni kezdett. Erre elment és elszegődött egy ottani gazdához. Az kiküldte a tanyájára sertéseket őrizni. Örült volna, ha éhségét azzal az eledellel csillapíthatta volna, amit a sertések ettek, de még abból sem adtak neki. Ekkor magába szállt: Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben – mondta – én meg éhen halok itt. Útra kelek, hazamegyek apámhoz és megvallom: Apám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó, csak béreseid közé fogadj be.

Csakugyan útra kelt és visszatért apjához. Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta. Erre a fiú megszólalt: -Apám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. Arra, hogy fiadnak nevezz, már nem vagyok méltó. Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt, és életre kelt, elveszett és megkerült. Erre vigadozni kezdtek. A idősebbik fiú kint volt a mezőn. Amikor hazatérőben közeledett a házhoz, meghallotta a zeneszót és a táncot. Szólt az egyik szolgának, és megkérdezte, mi történt. Megjött az öcséd, és apád levágta a hizlalt borjút, hogy egészségben hazakerült. -felelte. Erre az megharagudott és nem akart bemenni. Ezért az apa kijött és kérlelte. De ő szemére vetette apjának: Látod, én annyi éve szolgálok neked, és egyszer sem szegtem meg parancsodat. És nekem még egy gödölyét sem adtál soha, hogy egyet mulathassak a barátaimmal. Most meg, hogy ez a fiad megjött, aki vagyonodat rossz nőkre pazarolta, hizlalt borjút vágattál le neki. Azt mondta neki: -Fiam, te mindig itt vagy velem, és mindenem a tied. S illett vigadnunk és örülnünk, mert ez az öcséd halott volt, és életre kelt, elveszett és megkerült.”

Kedves Gyermekeim! A farizeusok, akik hallották ezt a példabeszédet bizony magukra ismerhettek a tékozló fiú irigy bátyjában. Ők, a szemet-szemért, fogat-fogért elv követői nem tudják magukévá tenni a megbánást, a megbocsátást. Irigyek és féltékenyek azokra a vámosokra és bűnösökre, akik bánva eddigi életüket a Mestert követik, aki feloldja őket bűneik alól és szeretetét árasztja rájuk. De nemcsak Jézus régi kortársai, hanem a ma élő, örökségen marakodó testvérek is elgondolkozhatnak ezen a példabeszéden.

Nemrég történt, hogy egy asszonynak, Erzsikének meghalt a férje. Két leánya van, a nagyobbik Kriszti és a kisebbik Andrea. Mindkettő férjnél van és gyermekeik vannak. Kriszti és családja együtt lakik édesanyjával, békében, szeretetben, egymás segítésében. A másik leány egy távoli városban lakik, csak ritkán jön haza. Erzsi a haláleset után összehívja a családot, és megbeszéli velük, hogy kettőjükre iratja a családi házat és ő csak a haszonélvezetre tart jogot. Egy ideig nincs is semmi baj. De a gonosz elrejti az irigység gyíkocskáját Krisztibe és férjébe. Így kísérti őket: -Nekünk több járna a házból, hiszen 15 éve itt élünk, kivűl-belül a renoválást anyával felesbe fizettük, mi vittük a kórházba anyát, látogattuk és az epeműtét után mi ápoltuk. Andi csak vendégségbe jön ide a családjával és csak felforgatják a rendet, még a füvet se nyírják le, mikor hazajönnek. A feszültség egyre nő, és mikor Andiék családostul megérkeznek, még barátságosan köszöntik egymást, de az ebéd után beszélgetéskor felmerül az örökség-probléma. Krisztiék kifejtik, hogy nekik a házból 2/3 rész jár, ezt megindokolják, és nem tágítanak. Andi keserűen gondol arra, hogy ők kispénzű emberek, hónapról-hónapra élnek, nincs mindig munkahelyük. Bezzeg Krisztiék mindketten vezető beosztásúak, jó módban élnek, rengeteg pénzük van a takarékban. Az édesanya az eredeti állásponton van: az örökséget meg kell felezni. Ettől kezdve vége a család nyugalmának. Kriszti és férje letámadják Erzsit. Andiék hajtogatják, hogy nincs igazság, hiszen ők sokkal nehezebben élnek. Hosszú, elmérgesedett veszekedés után másnap kora reggel nagy dirrel-durral hazautaznak. Azóta dúl a harag és gyűlölet a két testvér között. Az édesanya sír és imádkozik.

Ó, Kicsinyeim! Hány ilyen feldúlt család van, ahol a pénz, az anyagi javak utáni sóvárgás tette tönkre a szeretetet. Ezek a veszekedő testvérek tanulhatnának a példabeszéd „édesapjától” megtérést, irgalmat, megbocsátást, bűnbánatot, szeretetet.

„A tékozló fiú” fejezete azért olyan megható, mert óriási vigasztalást nyújt minden idők bűnös emberének. Az irgalmas atya magát a Mennyei Atyát személyesíti meg. Az isteni irgalom számotokra, gyermekeik számára, a legreményteljesebb, a legfontosabb és leggyönyörűbb tulajdonság. Ha Isten nem lenne irgalmas, az első súlyos bűn után elkárhoznátok. Igaz, hogy szent Fiam mondja, hogy aki az eke szarvát fogja, csak előre nézzen, ne hátra, mégis most azt kérem, egy pillanatra gondoljatok vissza életetek eseményeire, gyermekkorotoktól elkövetett bűneitekre. Közületek egyetlen egy se mondhatja el, hogy semmi bűne se volt. Ó, mi is lenne veletek, hogyha Isten csak igazságos lenne, és az irgalom hiányozna Belőle? Egyiketek sem üdvözülhetne. De ez nem lehetséges, mert Ő Szentlelkével bűnbánatot kelt szívetekben, majd atyai karjaival átölel benneteket, felemel, Szívére szorít és csókjaival borít be. Ismeri gyengeségeteket, gyarlóságotokat, mindent megbocsát nektek, mert célja, hogy mindannyian részesei lehessetek az Ő országának. A megbocsátás után a legdrágább ruhát adja rátok, mint a tékozló fiúra az apja, a megszentelő kegyelem hófehér ruháját. Gyűrűt húz az ujjatokra, sarut a lábatokra. Ez azt jelképezi, hogy a lelketeket a megtisztító kegyelem után értékes erényekkel díszíti fel, és az életszentség keskeny és göröngyös útjára állít titeket, a jóra való útra, a megigazulás útjára.

Aki olvassa ezt az evangéliumi példabeszédet, az tapasztalhatja, hogy minden sora mély, szívekig hatoló gondolatot ébreszt benne. Mikor már majdnem éhen hal a bűnös életet élő tékozló ifjú, eszébe jut apja, hogy van még kihez fordulni. Amikor ti, gyermekeink elestek, a mélyponton vagytok, már senki nem segít, mindenki elfordul tőletek, kiüresedett a szívetek, senkiben nem tudtok bízni, akkor egyszer csak megmozdul lelkiismeretetek és bűnbánatotok, felcsillan a remény, és ezt gondoljátok: Fölkelek, és Atyámhoz megyek. Az igaz, hogy nem vagyok méltó lelki ajándékaira, mint a szentéletű emberek, de bízom benne, hogy megbocsát nekem és elrontott életemet elölről kezdhetem. Valamikor gyermeke voltam, mikor még tisztán éltem, most azzal is beérem, ha legutolsó szolgája lehetek.

Csakhogy Isten hasonlít a tékozló fiú atyjához. Ha megtérve, könnyhullatások között hozzá fordultok, nem szolgájává fogad, hanem igaz gyermekévé. A bűnben halottak voltatok, de a bűnbánatotok után a lelketek feltámadt. Végtelenül örül a Mennyei Atya, hogy egy időre elvesztetek ugyan, de megtalált benneteket.

Drága Kicsinyeim! Most hunyjátok be testi szemeteket és nyissátok ki a lelkieket, mert a legmagasabb isteni irgalom és megbocsátó szeretet allegóriáját szeretném bemutatni nektek. Megnyílik a mennyezet és az égből fényesség ébred, mely betölti az egész termet. Én, Édesanyátok először csak az erős fényt látom, majd lassan kirajzolódik benne Mennyei Atyánk fenséges és ragyogó alakja. Feje fölött lebeg a Szentlélek, mint galamb és mellette áll jobbról Jézus Krisztus, mintha most támadt volna fel, hófehér lepel lebeg körülötte, és szent Sebei kezein, lábain, oldalán valósággal tündökölnek. A Szentlélek feje körül glória, és fehér szárnyait nyitogatja. A Mennyei Atya vállát aranyszínű palást borítja, fején égi drágakövekkel kirakott aranykorona. Ég és Föld leghatalmasabb Ura, ajkát most szólásra nyitja:

Drága Engesztelő Gyermekeim! Ma nem hatalmamat, mindenhatóságomat és igazságosságomat mutatom be nektek, hanem végtelen irgalmamat, mely eddig mindig jelen volt életetekben, ma is és a jövőben is körülölel benneteket.

Megbocsátó szeretetemet, mely irgalmam megnyilatkozása, szeretném kiterjeszteni családtagjaitokra, rokonaitokra, barátaitokra, ellenségeitekre és szomszédaitokra. Mindnyájan tékozló fiúk vagytok, csak a különbség köztetek, és a hozzátok tartózók között, hogy ti a kisebb bocsánatos bűneitek révén már nem távolodtok el messzire Tőlem és csak rövid időre, addig közülük sokan súlyos bűneikkel kiesnek a kegyelem állapotából, és Rólam elfelejtkezve belemerülnek a világba. Akartok-e rajtuk segíteni? …. Akkor most hozzátok Elém ezeket a szegény tékozló, eltévedt lelkeket, mert maguktól nem találnak ide Atyjukhoz. Köszönöm, Gyermekeim, már itt is vannak körünkben családtagjaitok, rokonaitok, barátaitok, szomszédaitok, ellenségeitek közül a tékozló lelkek. Ó, milyen sokan vannak! Csak mi Égiek látjuk őket. Kérjétek a Szentlelket, aki itt lebeg a fejem fölött, az ismert éneketekkel: „Jöjj, Szentlélek Úristen…” A Szentlélek már el is kezdte áldott működését: egyenként minden általatok hozott lélek feje fölé száll, és beborítja őket a mély bűnbánat fényével. Nézzétek! Térdre borulnak és sírnak. Ezután Szent Fiam következik: kinyújtva karjait, két sebes tenyerét feléjük fordítja és piros fénysugárral pásztázza végig őket, így mossa fehérre Szent Vérével lelküket. Végül az Én atyai Szent Szívem megtelik irgalommal: mindegyikük elé odaállok, lehajolok hozzájuk, felemelem őket a térdeplésből, karjaimat kitárom – mint a tékozló fiú apja – és irgalmas Szívemre ölelem őket. Ne féljetek, buzgó Engesztelőim, szeretteiteket gyermekeimmé fogadom. Közülük egy sem veszhet el. Hálából, amiért lehetővé tettétek, hogy irgalmammal beborítsam őket, szeretetemben megajándékozlak titeket. Nyissátok ki szívetek ajtaját! Kezemben tartok egy díszes ékszerdobozt, a Mennyből hoztam: pici drágakövekkel díszített aranykoronákkal van tele. Ez nem más, mint a szentek koronájának jelképe, mely a tiszta, buzgó, áldozatos lélekmentő gyermekeim jutalma. Ilyet fogtok kapni Tőlem természetes méretben, miután átléptétek a Mennyország kapuját. Most ezt a kis szimbólum-ajándékot helyezem a szívetekbe. Homlokotokra egy kis keresztet rajzolva búcsúzom tőletek.

Újra Én szólok hozzátok, Édesanyátok. Köszönöm, hogy csendes áhítattal végighallgattatok Minket. Legyetek egymáshoz irgalmasok, mint ahogy Isten is irgalmas hozzátok. Édesanyai Szívem összes szeretetével áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen

 

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban ismételten egyre többen és többen engedelmeskedtetek, hogy megjelenjetek e helyen, hogy az ünnep fényét, jelenlétét, szeretetét emeltétek jelenlétetekkel.

A mai nap tanítása, amely felétek szólt, ha az első tanítást veszem, nem volt ismeretlen számotokra, mert a tanítás az, amit már az évek folyamán hallottatok, az évek folyamában, amikor a kisgyermekekről szólt felétek tanításom. Most a mai nap e tanítást vettem számotokra, amikor a gyermekeket elhozták Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz, hogy imádkozzam felettük, és tegyem rájuk Kezemet.1 És a tanítványok ezt nem jó néven vették, és először akadályoztatták őket, vagyis szerették volna elküldeni. De Én, Jézus Krisztus Uratok szóltam nekik:

— Hagyjátok, és engedjétek őket Hozzám! Engedjétek Hozzám a gyermekeket, mert övék a Mennyek Országa.

Ha majd ti is ilyen kisgyermekekké tudtok válni a szívben és a lélekben a cselekedetek és a gondolatok révén, akkor megértitek, hogy hogyan és miképpen kell eljönni Jézus Krisztus Uratokhoz, ahogy őket is az édesanyák elhozták, mert szerették volna, hogy részesülhessenek a szeretet-kegyelemben, hogy imádkozhassam felettük, és reájuk helyezzem Kezemet.

Ti, akik a jelenben eljöttök erre a helyre, hányan és hányan, különösképpen, ha visszatérünk a kezdetekre, milyen öröm és boldogság járta át a szíveteket és a lelketeket, amikor kiválasztott Mária testvérem felettetek imádkozhatott, amikor elmondhatta felettetek az imát, amikor kezeit reátok helyezte, és amikor úgy éreztétek: „Mintha valami végigsugárzik és végigmegy rajtunk és bennünk, és szinte felemelkedünk a kegyelem szeretetében. Érezni az örömet, érezni, hogy most mintha valami kiszállt belőlem. De én most az örömet és a boldogságot és a felszabadultságot érzem.”

Érezni kell, hogy ezek az édesanyák is a gyermekeiket azért hozták, mert érezték, hogy szükségük van a jelenre, a kegyelemre, az imára és a kézrátételre, mert ez együtt mind a kegyelem működését adja számotokra, ami végbemehet rajtatok és bennetek, ami által elindulhat a változás, ami által működik mindaz, ami a tanítás révén számotokra hónapról hónapra jelen van, és megelevenedik előttetek, rajtatok, idővel bennetek. Hisz szintén ez is egy folyamat, amelynek végbe kell menni, amelyet nem lehet csak elmondani, vagy csak figyelni, vagy csak gondolni. Mert ezek mind-mind szép, de nem teljes a kegyelem működésében, a kegyelem működéséhez. Fontos, hogy érezzétek, hogy ti is szeretnétek ilyen gyermekekké válni, érezni szívetekben, érezni a lélekben és az egész testetekben, hogy hogy’ működik a kegyelem, hogyan van jelen az ima, hogyan van jelen a kézrátétel. Hisz most nem akarom annyira ezt számotokra felboncolni szakaszokra, a ti szavatokat használva, hisz ennek a kezdetekben a jelenlévők között is sokan és sokan tanúi lehettetek a megtapasztalás, szeretet kegyelme révén. Én, Jézus Krisztus Uratok, mikor a megemlékezés-ünnep évfordulójában néha-néha kiemelek egy-egy testvért, akihez elküldöm kiválasztott testvér-szolgámat, és ott akkor halljátok az imát, és megtapasztalhassátok a kézrátételt az elhelyezésben, hogy hogyan és miképpen árad és működik rajtatok és bennetek. De hogy ez mind-mind teljes legyen számotokra, nektek is a szabad akarat cselekedetében és cselekvésében nyitottaknak kell lennetek. Mert amikor nem vagytok nyitottak, Én, Jézus Krisztus Uratok nem erőltetek rátok semmit. Én jelen vagyok. Ahogy a gyermekek nyitottak minden befogadáshoz az élet felismerésében, úgy nektek is nyitottaknak kell lenni, felkészülni, hogy el tudjátok fogadni az imát, a kézráhelyezést, és akkor érzitek a szeretet, kegyelem működését. És akkor már nem ismeretlen előttetek, hogy milyen is lehet Atyám Országa.

De ha visszamegyünk egy másik tanításra, amelynek szintén már tanúi voltatok, ahol már azt mondottam, hogy Atyám Országa, mert, ahogy ti mondjátok, hogy Isten Országa, Én mondhatom nektek: Atyám Országa már bennetek él.2 Hisz már annyi sok tanítást, annyi sok kegyelmet, annyi sok imának lehettetek tanúi a megtapasztalásban, annyi sok tanítást, amelyet elhelyeztetek önmagatokban, hogy abból élhessetek, abból merítsetek erőt a szeretet, kegyelem által a működéshez, a működésben, akkor megértettétek, hogy hogyan és miképpen van jelen Atyám Országa, és hogyan és miképpen tud működni rajtatok és bennetek. Mert valóban, ahogy itt e megtapasztalás tanításáról beszéltem nektek, hogy engedjétek Hozzám, mert övék az Isten Országa, övék Atyám Országa, mert a gyermekek, azok meg tudnak nyílni, azok képesek befogadni, azok még nem tudják, mi az, hogy szívvel elzárkózni, mi az, hogy szívvel kitaszítani, mi az, hogy szívvel haragudni, gyűlölködni. Ezek majd idővel a folyamatban megjelennek, de nem mindegy, hogy addig hogyan részesül a kegyelemben, hogyan értékeli a szeretetet, hogyan fogadja el az ima erejét a tanítás által, amelyet néha, ahogy itt is, hozták a gyermekeket — ugye: hozták!

Ti is hozzátok őket, és ti is beszéltek róla, és ti is megpróbáljátok megmutatni számukra, hogy hogyan és miképpen kell felismerni és elfogadni azokat a kegyelmeket az ajándék révén, amely megelevenedhet rajtatok és bennetek.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, de Én egyedül nem erőltethetem rájuk, semmit, ahhoz kell egy folyamat, egy elindulás, amikor a szülők és a nagyszülők, akik itt is, ahogy mondottam: hozták.

Ti is hozhassátok őket, majdan szívvel és lélekkel mindig lehet hozni. Soha nem kell őket szívetekből és a lélekből elengedni, azoknak legyen mindig helye bennetek a felajánlásban, a kérésben, a fohászban, az imában, a segítségnyújtáshoz, hogy a kegyelem működése megelevenedhet rajtuk, bennük, és ez által működik, és ez által lehet érezni, hogy ez a gyermek valamit kaphatott, valamit átélhetett, valami által működik, és valahogy ő is érzi, hogy most már tartozik valahova.

De nem mindegy, hogy a tartozásában hogyan és miképpen próbálunk beszélni róla. Hisz fontos, hogy ezt a tanítást, hogy Atyám Országa, az hogyan jön el, hogyan foglalhassa el a helyét e szívben és e lélekben, és hogyan tud működni rajtatok, bennetek e kegyelem által. Mert amikor már ez itt erőt vesz, és elindul a szívben és a lélekben a működésében, akkor ott már érzitek a kegyelem szeretetét.

És akkor boldogan emlékeztek vissza arra, mint a mai tanításban, ahogy a gyermekekre tekintettem, ez után, és tanítványaimmal tovább haladtam.

De ez nem azt jelenti, hogy elhagytam őket. Hisz, ahogy rájuk tekintettem, ez által nyújtottam is nekik valamit, valamit, ami kézen foghatóan a szeretet, az öröm, a béke, a kegyelem működésében megelevenedik rajtuk és bennük a felismeréshez és az elfogadásához.

A mai második tanítás pedig arról szól, hogy hogyan és miképpen hallgassuk meg a tanítást, és hogyan és miképpen helyezzük el szívünkbe, lelkünkbe a cselekedet működése révén. Hisz hogyan próbáltam a hasonlatokat megadni számotokra?3

Hogy vannak, akik meghallgatják tanításomat, és megpróbálnak úgy élni, hogy ahhoz az okos emberhez hasonlítanak, aki házát sziklára építette.

Mert mi is történt ott?

Szakadt az ár, ömlött a víz, süvített a szél, s ez mind nekizúdult a szikla falának és a háznak. Lehet, hogy beleremegett, de nem dőlt össze.

Ez azt nyújtja számotokra, hogy ti is, ha halljátok a tanítást, lehet, hogy meglepődtök, elgondolkodtok, vagy talán némelyek egy kissé meg is ijednek, holott mindig azt mondom, hogy nem kell megijedni és félni, hanem élni és megtapasztalni kell a kegyelem ajándékát a tanítás által a működésében: hogy valójában a tanítás hogyan érinti meg szívedet és lelkedet, hogyan simogat, hogyan melegít, hogyan ölel át, hogyan akarja megmutatni, hogy te egy erős lélek-testvér vagy, akihez valóban odazúdulhatott ez az ár a süvöltő széllel. Lehet, hogy meg is ingottál egy kicsit, de nem estél el, talpon maradtál, mert a hited a tanításában már meg tudta erősíteni mindazt, amire szükséged van, ami által nem egykönnyen esel el egy süvítő széltől, egy szakadó ártól, mert benned él a tanításom, „amibe kapaszkodhatok, és ha már meg tudtam benne kapaszkodni, akkor ez a tanítás kiemel, ez a tanítás elvezet, ez a tanítás megmutathassa, hogy hogyan és miképpen éljen rajtam és bennem ez a tanítás”.

Mert a tanítás azt is meg tudja mutatni, hogyan legyél a testvéreddel felebarátban a szeretet által. Mert különben olyan testvérek lehetnek, akik hallották tanításomat — itt mondhatom azt: hallottak Sükösdről, de nem elfogadni, hanem inkább letaszítani, ha lehet, megtaposni, eggyé tenné azzal a homokkal, amelyik ostoba emberként a homokra építette házát — ott is megelevenedett: szakadt az ár, megjelent a víz, süvített a szél, és ez mind nekizúdult a háznak, és egy nagy romhalmaz alakult ki belőle. Vagyis a tanítás szinte így szertefoszlott, „mert a tanítást nem fogadtam el, nem találta meg a helyét a szívemben, a lelkemben, a működésében”.

Akkor hogyan működik a felebaráti szeretet a testvérben?

És itt lehetne most ismét többféle formában megadni számotokra e tanítás mondanivalóját, hogy ki hova és miképpen tartozik, hogy az okos emberhez, aki elfogadja és megszívleli tanításomat, vagy az ostobához, aki hallott ugyan róla, de úgy érzi, nincs rá szüksége, „olyannyira, hogy ha kell, már másokat meg is alázhatok, kitaszíthatok”.

És mikor ezeket megteszi, akkor azt mondja: „Szeretett testvérem!”

Ezt néha pásztoraim is megteszik.

Egy-egy testvért a nyájból kitaszít, megaláz, ha lehetne, meg is taposna, de a testvér azért megjelenik Atyám házában, és akkor ő hogyan szól?

Szeretettel köszöntöm testvéreimet!”

És akkor elkezd a szeretetről beszélni.

Na, itt meg Én felteszem nektek a kérdést: Ez a pásztorom vajon hova tartozik a két tanítás közül?

Az okos, megfontolt, bölcs tanító tanításában, vagy az ostoba, hallott, de nem ért el szívéig, és bármit tehetek-tanításhoz?

Néha nekik is önmagukba kellene nézni.

Hányszor és hányszor a jelenben mit hallotok? Nem csak itt, e országban, nagyobb területről is lehet most beszélni: „Hát, ezek a fiatalok, ezeknek nincs szükségük semmire.”

Ezek a fiatalok, amit ti szívből és szeretettel átadtatok, csak abból érvényesülhetnek.

De valóban volt-e szív, és valóban volt-e szeretet, vagy csak megaláztatás, kitaszítottság; megaláztatás, és utána azt mondom: „Szeretett testvérem!”, és majd beszélek neked a szeretetről.

Az ilyen testvért már nem biztos, hogy a jelenben meg tudod már érinteni.

Néha, mielőtt cselekszel szavakkal, gondolattal, tettekkel, először önmagaddal legyetek tisztában, hogy a kegyelem a tanításában hogy van jelen, és hogyan működik rajtatok, bennetek, és hogyan mutassa meg a tanítás mondanivalóját, amibe belekapaszkodok, amiből erőt merítek, ami által kiegyenesedhetek, ami által önmagamra ismerhetek, ami által érzem, hogy valahova tartozom, és ami által érzem, hogy szeretet ölel át.

Amíg ezek nincsenek teljesen rajtatok és bennetek, addig ezek a testvérek vagytok, akik nem teljesen a működés felé, a szeretet felé, a kegyelemhez, az örömhöz és a békéhez szeretnék terelni a testvéreket. És itt mondhatom ezeket a fiatalokat is, akik a jelenben élnek.

És akkor azt mondjátok, hogy Atyám háza lassan kiürül, mert Atyám háza ott áll, és kevesen látogatják.

De ezen itt el kellene néha gondolkodni, hogy miért. Nem mindig a nyáj csak a hibás. Néha fontos, hogy a pásztor hogyan van jelen, él-e benne az igazi szeretet a kegyelmében, működik-e benne, és elmegy-e azért az egy elveszett bárányért a nyájból, a kilencvenkilencet pedig ott hagyja az Atya házában, mert biztos abban, hogy ők jó helyen vannak, s „elmegyek azért az egyért”. Vagy: „Kitaszítom, megalázom, nem árasztok szeretetet, és akkor utána szeretném várni, hogy talán majd ismét visszatér, talán majd ismét megtalálja a helyét az Atya házában.”

Péter utódja mit kér tőletek, pásztoraim?

Nektek kell már lassan kimenni, és összeszedni nyájatokat, és bevezetni az Atya házába.

Hisz régen az őseitek imádkoztak a pásztorokért. Most lassan megfordul a helyzet, már a pásztornak kell imádkozni, hogy legyen neki nyája, mert a szeretet a tanítás működésében ezt nyújtja számotokra.

Ha nem tudtok változni itt belül, akkor hogyan működjön a szeretet, és a szeretetet hogy adod át? Mert a szeretet nem olyan, amiről csak beszélsz, és majd valahol, valamikor megjelenik. A szeretet itt van, s ez a szeretet innen kell, hogy elinduljon hozzád, hozzád, hozzád és hozzád és hozzád. Most csak egy pár példát mondottam az összetartozáshoz. És ha egy elkezdi árasztani csak két testvér felé, az a kettő ismét tudja árasztani, és már elindulhat a folyamat a működésében. De amíg nincs szeretet, és nincs megbocsájtás, addig a tanításom nem tud teljesen elmenni egészen ide, a szívhez, a lélek működése révén e kegyelemben.

Fontos, hogy elgondolkodjatok, hogy hogyan és miképpen szeretnétek kialakítani saját magatok életét a szabad akarat cselekvése révén, mert semmit nem parancsolok, semmit nem utasítok, és semmit nem követelek. Az az idő elmúlt, hogy parancsolunk, utasítunk és követelünk. Most mindent a megbocsájtás, és mindent a szeretet szavával lehet elindítani, és idővel megnyerni, és eggyé válni a kegyelemben, hogy ez a tanítás, ami a mai nap tanítása ebből a hónapból, erőt adjon a felismeréshez és az elfogadáshoz.

Mert ti a magyar népben, a magyar nemzetben, hisz van, aki azt mondja: „Én most hova is tartozhatom?” Különösképpen ezt olyan testvér teszi, aki úgy érzi, hogy ő elszakított lett ebből az országból. De most mégis úgy érzi, hogy ide tartozik, és eddig is úgy érezte, hogy ide tartozott. A magyar nép a nemzetében megpróbál összekötni benneteket. És ehhez jelen a Királynőtök jelenléte, amit nem minden nemzet és nép mondhat el magáról. Ez egy kiváltság, egy kegyelem és egy ajándék. És ezt sokszor és sokszor meg kell köszönni imával, énekkel, szívünk szeretetével, hogy nekünk, e nemzetnek ez mind-mind megadatott e kegyelemben.

Fontos, hogy értékeljétek, hogy hogyan és miképpen élitek a mindennapi életet e földön, e népben és e nemzetben, amelynek ünnepeit hamarosan élitek és megtapasztaljátok. És ezek az ünnepek valóban erről kell, hogy szóljanak a szeretet, az öröm, a béke, és mellette, ami a legfontosabb, a megbocsájtás: „A megbocsájtásban így valóban kezet nyújtok ahhoz, akire talán valamiért nehezteltem, vagy valamiért éppen úgy éreztem, csak még magamnak sem merem bevallani, hogy haragudtam. De most, ha ez a tanítás elért a szívemhez, akkor rávilágított arra, hogy elsőbb talán nekem kell cselekedni, és békejobbot nyújtok a megbocsájtás felé, és utána megelevenedik a szeretet, az öröm békéjében.”

Erre van most legnagyobb szükségetek itt e ünnep révén a nép nemzetében, hogy a szeretet a kegyelmében megelevenedhessen e ünnep által a nép-nemzetben, és ez által tudjon működni a felismeréshez, az elfogadáshoz, és ez által, ha csak egy pici lépéssel az elindulás életéhez a szeretet, kegyelem működésében a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És akkor számotokra fontos lesz, hogy nem azt mondjátok: „árva, bűnös magyar népe…”

Bűnösek lehettek, mert bűnösök mások is, de „van nekünk Királynőnk, Édesanyánk, Magyarok Pátrónája” — ahogy mondani szoktátok. És van nektek egy köszöntő éneketek: „Magyarország Pátrónája”4. De ezt néha úgy is énekelhetnétek az első sorában, hogy: Magyarok Királynője. És akkor mindjárt másképp élitek meg a szeretet-kegyelmet, amely megelevenedett rajtatok és bennetek.

S ennek reményében árasztom felétek ma áldásomat e tanítás felismerésének elfogadásában, hisz hogy’ is mondottam?

Jöjjetek Hozzám, mint a kisgyermekek. Változzatok kisgyermekekké, és legyetek nyitottak, mert akkor működhet rajtatok a kegyelem. És legyetek olyanok, akik okosak, akik megfontolnak, akik elfogadják a tanítást, hogy szívükben megérinthesse, s ez által működik a szeretet.

Ennek reményében árasztom felétek kiválasztott Mária testvér által áldásomat, hogy az áldás valóban megérintse a nyitott szívű testvéreimet a felebarát testvériségében a felismeréshez, az elfogadáshoz, hogy „valóban szeretet lakozzék szívünkben, lelkünkben, amelyet táplálunk, amelyet árasztunk, ami által eggyé válhatunk, és ami által meg tudunk bocsájtani, és egyek lehetünk a nép nemzetének ajándékában”, ahol a Magyarok Királynője reátok tekint, és vigyáz, óv és — ha kéritek imával, felajánlással, énekkel — ez a Királynő az Édesanyában segítséget nyújthat a népnek a nemzetben, hogy előre tudjon lépni, ha csak egy kis lépéssel is a mindennapi élethez.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme a szeretetében áradjon ma reátok, töltse be a kisgyermekként hasonló nyitott szíveket, és emeljen fel bennetek, hogy egyek lehessetek e szeretet által a tanítás felismerésében és működésében a mindennapi élet haladásában, küldetésében és követésében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2014. augusztus
    h k s c p s v
    « Júl   Sze »
     123
    45678910
    11121314151617
    18192021222324
    25262728293031