2014. április archívum

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Választások

Kedveseim, a Szentháromság figyelme ma különösen is országotokra irányul. Minden szívből jövő ima, amit az engesztelők elmondanak, megtermi gyümölcsét. Bár országotok sorsát a Magyarok Nagyasszonya esdekli ki számotokra a Szentháromság előtt, mégis nagy erők fognak megküzdeni az ellenséges érzületű emberek rosszindulata miatt. Csatlakozzatok egy szívvel a Szűzanyához, hogy esdje ki számotokra a lelki felemelkedést, hogy biztosítva legyen minden magyar ember számára a megtérés kegyelme. Ti pedig azért imádkozzatok, hogy az emberek szívét jó indulatra indítsa a Szentlélek, hogy felismerjék végre, hogy Isten nélkül lehetetlen előre jutni és felemelkedni. Békességre sem találhatnak csak egyedül Istennél.

2014. 04. 05.

 

Kedveseim, hajoljatok lélekben mindnyájan országotok fölé, és lássátok, mit tesz a kegyelem Istene azokkal, akik Isten ügyét szorgalmazzák, és akik állhatatosan imádkoznak egy olyan országért, amelyik képes felemelkedni Isten kegyelméből. Túl erős az ordító oroszlán hangja, azok hangja, akik csak gyalázni tudják és bemocskolni népünk ezeréves múltját. Magyarország őrangyala hathatósan őrködik felettetek, hogy visszaszorítsa a sátáni haderőket. Szűzanyánk, hazánk Nagyasszonya, Szent István királyunk és a többi magyar szentek hathatós segítséget nyújtanak országunknak. Ne féljetek az ellenség hangjától, amivel túl akar harsogni titeket! Csak tegyétek meg, amit a Szentháromság a szívetekbe rejtett! Gondoljatok arra, ha nem lenne ellenség, nem lenne még nagyobb ösztönző erő a jóban való állhatatos kitartásra.

2014. 04. 06. Anna Terézia


http://engesztelok.hu/lelkielet/811-valasztasok

Nagyhét 2014

2014. 04. 13.        VIRÁGVASÁRNAP 

Kedveseim, virágvasárnappal megkezdődött a nagyhét. Jézus életének szenvedés története éljen szívetek középpontjában, hogy amikor a dicsőséges feltámadásának fénye Húsvétkor felragyog, ne veszítsétek el a reményt. Csak a feltámadásban érthetitek meg a szenvedés misztériumát. Engedjétek magatokba ezt a nagy titkot, és soha ne kételkedjetek Jézus Krisztusban, mint Üdvözítőtökben, hiszen Ő az emberiség megváltó Királya. Jöjjetek, hódoljatok előtte és bízzatok Benne. Álljatok most különösen is mellé, és mélyen megrendülve hallgassátok Jézus szavait a Szentírás igéje által. 

 

2014. 04. 15. 

Kedveseim, minden időtöket és cselekedeteket szánjátok az engesztelésre! Az engesztel igazán, aki mindig minden idejét felajánlja az Úr oltárán engesztelő áldozatként. Ha nincs ideje, adja oda a Szentháromságnak, hogy Ő töltse be minden idejét és fogadjon el mindent engesztelésül. Ha van ideje, akkor használja fel jól az időt és imádkozzék azok helyett is, akiknek nincs erre lehetőségük az állapotbeli kötelességük miatt. De vigyázzon, aki imádkozik, nehogy elhanyagoljon valami fontos tevékenységet, amit Isten rábízott, mert akkor az imájának nem sok értéke lesz. De feladataival se takarózzék senki, hogy képtelen miattuk imádkozni, mert bizony ez sem elfogadható Isten előtt. A legjobb, ha mindent imádsággá alakítotok és engeditek, hogy a Szentlélek imádkozzon bennetek és hagyjátok, hogy mindent megcselekedjen, ami fontos mindnyájatok üdvösségére. 

 

2014. 04. 16.          Nagyszerda

Kedveseim, csendesedjetek és mélyüljetek el az előttetek álló szent három nap ünneplésével. Egyre kevesebben vagytok, akik komolyan meg akarják nyitni szívüket Jézus Krisztus kínszenvedésének, halálának és dicsőséges feltámadásának szent liturgiájára. Aki csak teheti, maradjon a szertartások végéig a templomban és méltó módon virrasszon és engeszteljen mindazokért, akik visszautasítják Jézus Krisztust, és nem fogadják el őt Üdvözítő Istenüknek. Különösen azokért imádkozzatok, akik bár meg vannak keresztelve a katolikus hitre, de semmit sem törődnek lelkük jövőjével. Úgy maradjatok együtt a virrasztásban, hogy éljétek át, amennyire csak lehetséges, a kegyelem által, Jézus szenvedés történetét. Gondoljatok arra, hogy most is rengetegen ellentmondanak Neki, mert kihűlt az emberek többségéből az Iránta való részvét. Nem jelent nekik semmit Húsvét, csupán csak pihenőnapot. Imádkozzatok nagyon és higgyétek, imáitoknak nagy ereje van! 

 

2014. 04. 17.         Nagycsütörtök

Kedveseim, Jézus nagycsütörtöki tette példát adott az apostoloknak, hogy ők is azt cselekedjék, amit Ő tett. A lábmosás az alázatos lelkület teljes elfogadása. Az Eucharisztia alapítása az Ő egész életének, értünk való teljes önátadása, a legnagyobb szeretet gesztusa, melyben megígéri, hogy velünk marad mindvégig a világ végezetéig. Jézus főpapi imájában örök példát ad azoknak, akik elfogadják az Ő élete áldozatát. Nekünk sem szabad mást tennünk, mint amit Ő tett, életünket adni barátainkért. Mert ez a tökéletes szeretet csúcsa. Elmélkedjetek és imádkozzatok, mit jelent számotokra, hogy Isten végtelen szeretetében lehajol hozzátok és egészen közel kerül szívetekhez, amikor szentáldozáshoz járultok. Jó mélyen véssétek szívetekbe Jézus szent tanítását, hisz közel van már az idő, amikor mást fognak tanítani és mást kényszerítenek elfogadni veletek.        

                            Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/817-nagyhet-2014

 

Az irgalmasság üzenetei

Húsvét vasárnap

Kedveseim, feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt, de vajon a ti szívetekben is? Hozzátok elé a szíveteket és adjátok át Neki teljesen magatokat, hogy betölthessen szent békéjével! Mert bizony az Ő békéje segít nektek egyedül az örök üdvösségre. Nem az számít, hogy hol, melyik templomban ünneplitek a feltámadt Krisztus dicsőségét, hanem csak az, hogy mennyire tudtok bensőségesen közösségre lépni Vele. Jézus mindnyájatokat meghívott az irgalmas szívének forrásához, csak soha ne vonakodjatok oda bejutni. Még csak nem is a hangulatotoktól függ, hogy Jézus eljön e hozzátok, hanem egyedül a ti készséges és nyitott szívetektől, mely kész arra, hogy megtegyen mindent, amit kér tőletek. Védelmezzétek meg az Ő szent jelenlétét az Oltáriszentségben és hagyjátok, hogy hatalmas dolgokat cselekedjen bennetek!

2014. 04. 20.

Kedveseim, mindig maradjatok hűségesek az isteni Irgalmasság szeretetéhez. Nem is tudjátok felfogni, mekkora kegyelem számotokra, hogy Isten végtelen jóságában lehajolt hozzátok és ígéretével el akar vezetni Üdvösséges Országába. Tegyétek szabaddá a bűntől életeteket és hagyjátok magatokat vezetni Szentlelke által! Ez azt jelenti, hogy igyekezzetek minden vágyatoknak és saját elképzeléseiteknek meghalni. Őrizzétek meg minden nap szíveteket tisztán, hogy megláthassátok azt, amit Jézus készített nektek az irgalmasság ünnepére!

2014. 04. 22.

Kedveseim, Jézus irgalmas szeretete kiárad nemcsak azokra, akik az isteni irgalmasság kilencedét imádkozzák, hanem mindazokra is, akikért felajánljátok!!! Ha hittel, buzgó lélekkel és tiszta szívvel engeszteltek, akkor Jézusnak még több kegyelemmel halmoz el titeket. Az irgalmas Jézus szívének tengerébe igyekezzetek mindenkit behelyezni, mert a Mennyei Atya szívét így tudja kiengesztelni Jézus. Gyűjtsétek össze mindazokat az embereket is, akikről már senki sem emlékezik meg, akikért nem imádkoznak! Szedjétek csokorba ezeket, és úgy ajánljátok fel Jézusnak, hiszen egyedül az Ő irgalmas szeretete mentheti meg őket. Ezért fontos, hogy vezessétek Jézushoz a kilenced minden napján a szóban forgó lelkeket. Bízzatok Isten irgalmasságában és higgyétek, hogy irgalmassága kiárad rátok!

2014. 04. 23.

Kedveseim, ha nem áradna ki az isteni irgalmasság szeretete rendkívüli módon és nem nyílnátok meg mindezek befogadására, akkor nem lennétek képesek elviselni a reátok nehezedő megpróbáltatásokat. Szükséges, hogy előbb kiáradjon a kegyelem, mert csak annak birtokában tudjátok elfogadni és kiinni a szenvedés kelyhét. De bátorítalak benneteket, soha ne a megpróbáltatások tüzére gondoljatok, hanem az irgalom forrásának túláradó mértékére, amely egyedül tesz képessé titeket a szenvedések elviselésére. Jézus szívéből fakadó vér és víz mossa tisztára lelketeket, hogy jól megértsétek üzeneteimet. Jézus szívének tengerében tartózkodni a legnagyobb kegyelem az ember számára, ezért igyekezzetek mindent megtenni, hogy benne maradjatok és sokakat hozzatok ide. Éljen szívetekben ez az öröm, hogy Jézus szívének szeretet-tengerébe befogadott titeket!

2014. 04. 24.

Kedveseim, az irgalmasság órájában nyerjétek el mindazokat a kegyelmeket, mely szükséges lelketek felemelkedéséhez. Adja meg nektek a teljes kiengesztelődést Ővele, magatokkal és embertársaitokkal! Mindig éljen szívetekben a bizalom, hogy az irgalmas Jézus túlcsorduló szeretete irántatok teljesen kiárad. Éljetek mindig abban a boldogságban, hogy az irgalmas Jézus megbocsátja gyengeségeiteket és minden tökéletlenségeteket, ha őszinte szívvel folyamodtok Hozzá! Használjátok ki a szentgyónás lehetőségét bűneitek bocsánatára, amíg megtehetitek! Kérjétek a kegyelmet magatok és testvéreitek számára, hogy mindvégig kitartsatok és soha le ne térjetek az igazság ösvényéről! Bizalmatokat minden nap vessétek Jézusba, mert Neki gondja van rátok!

2014. 04. 25.

Kedveseim, készítsétek szíveteket és egészen nyíljatok meg arra a szeretetre, amellyel meglátogat benneteket az irgalmas Jézus. Alázattal kérjétek a kegyelmeket Tőle, különösen azokat, amelyekre leginkább szükségetek van! Ne feledjétek, mindent kérnetek kell! Szabad akaratotokat adjátok át Jézusnak, mert akkor gazdagon megajándékoz titeket. Örömötök legyen teljes és boldogságotok határtalan, mert jön az Úr és nem késlekedik ígéretét beteljesíteni! Legyetek nagyon hálásak, amiért az Úr meglátogat benneteket és végtelen szeretetével elhalmoz! Gondoljatok azokra, akik távol vannak még Jézus szeretetétől, és akiket szintén nagyon vár, hogy magához ölelje őket. Hozzatok elé minden bűnben megátalkodott lelket és ne feledkezzetek el a tisztítóhelyen szenvedőkről sem!

2014. 04. 26. Anna Terézia

http://www.engesztelok.hu/lelkielet/823-az-irgalmassag-uzenetei

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenetei

2014. április 1. Szentségimádáson Jézus…

Drága gyermekeim, Szívemnek kedves választottai! Most arra kérlek benneteket, hogy virrasszatok és imádkozzatok! Kérjétek a Szentlelket, hogy ragyogja be elméteket és szíveteket, hogy világosítsa meg minden gondolatotokat, és Ő vezesse minden cselekedeteteket, egész életeteket, mert most olyan idők jönnek, és már vannak is, amikor egyre nagyobb lesz a zűrzavar és a káosz. Ellenfelem már régóta készül erre, hogy jól összekuszáljon mindent, és belopja magát az Egyház szívébe, hogy Helyettem őt imádják és bálványozzák.

Gyermekeim! Legyetek hűségesek Hozzám mindhalálig! Maradjatok meg a keskeny úton! Ha el is vesznek Engem, az Oltáriszentséget, ti akkor is csak Engem imádjatok! Ne menjetek azok közé, akik bálványisteneket imádnak! A rejtekben, ha ritkán is, de lesz Szentmise, amelyet szentéletű papjaim fognak bemutatni. Ti oda menjetek! Minden Szentáldozásotokat úgy fogadjátok, mint utolsó útravalótokat, mert egyáltalán nem biztos, hogy halálotok előtt még meg tudtok áldozni.

Gyermekeim! Ez a sátán legnagyobb támadása, amióta fennáll a világ. Most mindent bevet, hogy a legtöbb lelket a pokolba taszítsa. Ti, akik olvassátok, és tettekre váltjátok üzeneteimet, biztonságban vagytok. De jaj azoknak, akik lesöprik, és figyelmen kívül hagyják, sőt ellene beszélnek. Ők süketek és vakok. Behódolnak a sátánnak, és minden csatlósának, mert nem ismerik fel ellenfelem ravaszságát, hogy kilencven kilenc igazságot mond, csakhogy egy hamisságot belecsempésszen. De ez olyan, mint amikor a finom friss ételbe belefullad egy egér. Akkor már senkinek sem kell.

Gyermekeim! Ti, akik elfogadjátok Tőlem a tisztánlátást, imádkozzatok vak és süket testvéreitekért, hogy lehulljon szemükről a hályog, és felismerjék az idők jeleit! Mert most azokat az időket élitek, amelyek le vannak írva a Jelenések könyvében és a Szentírás más helyein, és amiket előre megjövendölt Szűz Anyám. De a legegyszerűbb ezeket félre dobni, és behódolni a sátán embereinek. Mondom nektek, az ilyen emberek az örök üdvösségüket teszik kockára. Imádkozzatok értük, hogy megkapják és befogadják a tisztánlátás kegyelmét.

Drága gyermekeim! Az idő rövid. Hatalmas keresztényüldözés fog végigsöpörni a földön. Sokakat ki fognak végezni Énértem. Készüljetek, és imádkozzatok! Váltsátok tettekre üzeneteimet! Akkor bevezetlek titeket Atyám országába, ahol vég nélkül fogtok Velem együtt örvendezni. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Ima a Szentlélek által: „Jézusom, Te ott függsz a keresztfán. Látom, amint a Véred ömlik. Szentmise van. Te a kereszten a földgolyó fölött vagy. Drága, Szent kiomló Véred beborítja az egész földgolyót. Ez azt jelenti, hogy mindenütt, ahol Szentmise van, a Te drága Szent Véred tisztít meg minden áldozót bocsánatos vétkeitől, amelyeket nem gyónt meg. A Te Véred a mi üdvösségünk és menedékünk. Szent Véred a hatalom, a mi védőpajzsunk, amely elűzi közelünkből a sátánt. Ha a Mennyei Atya a Te drága Szent Véredet látja rajtunk, megenyhül irántunk, nyomorult bűnösök iránt. Rád való tekintettel megbocsátja minden bűnünket. Jézusom, köszönjük Neked ezt a kegyelmet, hogy annyira szerettél, hogy a Véredet ontottad, az életedet adtad oda értünk. A magunk számára csak egyet kérek: Adj nekünk hűséges, szeretettől lángoló szívet, amely sohasem mondja: elég az áldozatból, hanem mindig készséggel öleljük át a keresztet, amelyet megosztasz minden Téged szerető gyermekeddel. Fogadjunk el Tőled mindent, jót, rosszat egyaránt! Minden döntéshelyzetben Veled együtt mondjuk: Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te. Ezt kérem Tőled Jézusom, és azt, hogy végy fel minket is választottaid körébe, ahol vég nélkül imádunk Téged, és örvendezünk Veled. Erre áldj meg minket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

2014. április 3. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Készüljetek! Az idő rövid. Hamarosan olyan eseményeknek lesztek tanúi, amelyekről nem hinnétek, hogy megtörténhetnek. Éljetek szüntelen készenlétben, mert hamarosan kitör a harmadik világháború. Rengeteg lesz a halott. Ne féljetek a haláltól, mert ez minden halandó sorsa. Ezt senki sem kerülheti el. Inkább nézzetek szembe a halállal, és készüljetek fel rá! Ne az elmúlást lássátok benne, mert az csak a testre vonatkozik, amely porból lett, és újra porrá lesz. A lélek életére fordítsátok figyelmeteket, amely halhatatlan. Ezért mondtam: „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.” A szüntelen készenlét, amelyet az Evangéliumban kértem, azt jelenti, hogy éljetek halálra készen. Más szóval: várjátok kitörő örömmel a nagy találkozást Velem, Isteni Megváltótokkal, Aki úgy szerettelek benneteket, hogy az életemet adtam oda értetek, hogy aki hisz Bennem, el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Gyermekeim! Az idő elszáll. Itt a földön minden ember élete véget ér. Ezért aki bölcs, arra készül, ami felé halad. Ha előkelő vendéget vártok, milyen körültekintő felkészüléssel előzitek meg. Kitakarítjátok a házat, mindenféle finomságokat vásároltok be, és jó ebédet készítetek a tiszteletére. Engem, a második Isteni Személyt hogyan vártok? Először is vegyetek fürdőt a bűnbocsánat szentségében! Bánjátok meg, és gyónjátok meg minden bűnötöket, így tegyétek ragyogó tisztává lelketek szobáját, amely az Én lakásom. Gyűjtsetek be minél több tiszta, önzetlen szeretetből fakadó jócselekedetet! Ezzel ajándékozzatok meg Engem! Amit a kicsinyek közül egynek adtok, azt Nekem adjátok. Végül lángoljon a szívetek az Irántam való szeretettől, így várjátok epekedve a Velem való nagy találkozást, kérve magatokra a jó halál és a végső állhatatosság kegyelmét! Ha így éltek, nem lesz félelmetes a halál, hanem a földi lét velejárója. Ha hisztek az örök életben, amelyet megígértem, minden Bennem hívőnek, akkor örülni fogtok, és várjátok halálotok napját, amely örök boldogságotok kezdete lesz, ha úgy éltek, hogy megtartjátok parancsaimat. A főparancs a szeretet. Az első az Isten szeretete, a második a felebarát szeretete. Atyám azoknak készítette országát, akik Őt szeretik. Igyekezzetek megmaradni a keskeny úton, amely a mennybe visz! Éljetek bűn nélkül, akkor tágasra nyitom előttetek országom kapuját, és bevezetlek benneteket az örök boldogságba. Erre áldalak meg mindnyájatokat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

2014. április 6. Szentségimádáson Jézus…

 

 

„Drága gyermekeim! Az idő rövid. Készüljetek! Hamarosan nagy keresztényüldözés lesz. Minden hirtelen jön. Az Egyház szétválása már megkezdődött. Szinte észrevétlenül, de már itt van. A tévtanítások már rég beszivárogtak az Egyházba. Ilyenek: „Mindenki üdvözül. Isten nem büntet. Isten igazságossága az Ő végtelen irgalma.” Ezek féligazságok. Az Én irgalmasságom csak a bűnbánó lelkekre árad ki. A megátalkodott bűnösökre igazságosságom haragja sújt le. A mennyországban Isten irgalma érvényesül. A pokolban Isten igazságossága, a földön pedig Isten türelme. De türelmem nem végtelen. Az igaz, hogy hosszan tűrő és könyörületes vagyok a bűnösökhöz, és minden lelket üdvözíteni akarok, de ez mindig az ember válaszától függ. Ezért figyelmeztettelek benneteket oly sokszor a megtérésre, a bűnbánatra, mert rajtatok múlik örök sorsotok. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! Az antikrisztus még nem lépett fel, de a rejtekből már régóta manipulálja a világot és az Egyházat. Letagadja a sátánt, a poklot és a bűnt. Ami nincs, az ellen nem kell harcolni, védekezni. Ez ellenfelem félrevezetése azért, hogy még könnyebben elbánjon veletek. Az egész világ erről szól: lefoglalni a gondolatotokat, minden percet a világi és a bűnös dolgokkal, hogy Rám, Istenre ne jusson idő. 

 

Gyermekeim! Kérve kérlek benneteket, hagyjatok Rám időt! Ismerjétek meg az Evangéliumot, és váltsátok tettekre! Ismerjetek meg Engem, és szeressetek viszont úgy, hogy megteszitek tanításomat! Az életetek rövid. Arra kaptátok, hogy elnyerjétek az üdvösséget. Ahhoz, hogy elnyerjétek, azt kell tenni, amit tanítok nektek. Ne rendezkedjetek be erre a rövid földi életre! A hídon nem építenek házat, csupán átmennek rajta. A földi életetek is erről szól. Tőlem jöttetek, és Hozzám kell visszaérkezni. Tartsátok meg törvényeimet, tegyétek a jót, és éljetek mindenkivel szeretetben! Akkor elnyeritek az örök életet. Atyám azoknak készítette országát, akik Őt szeretik. Szeressétek Őt úgy, ahogy tanítottalak benneteket! Teljes szívetekből, teljes lelketekből, teljes elmétekből és minden erőtökből. A felebarátot pedig úgy, ahogy Én szerettelek titeket, hogy az életemet adtam oda értetek. Ezt mondtam: aki követni akar Engem, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, és úgy kövessen. Ha így mentek végig a szűk ösvényen, elnyeritek az örök boldogságot.

 

Drága gyermekeim! Már itt az óra, amikor színt kell vallanotok: vagy Mellettem, ami a Szent Evangélium megtartását jelenti, vagy az antikrisztus mellett, ami az ő tévtanításainak az elfogadása, és a bálványimádás, melynek vége az örök kárhozat. 

 

Kicsinyeim! Óvakodjatok attól, hogy elfogadjátok az antikrisztust és az ő tévtanításait! Őrajta keresztül maga a sátán működik, akinek csak egy célja van: minél több lelket a pokolra taszítani.

 

Gyermekeim! A pokolból nincs visszaút. Addig tartsatok bűnbánatot, amíg még itt élek! Fogadjátok meg szavaimat! Erre áldalak meg benneteket megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. 

 

Drága gyermekeim! Most hozzátok szólok, akik még kerestek, és nem találtatok meg.

 

Gyermekeim! Ott vagyok a lelketek legmélyén, a legbelső szobában. Teremtsetek magatokban csendet bent és kint! Szólítsatok meg Engem! Beszéljetek Hozzám! Én Isten-Ember vagyok. Megértem szavaitokat, belelátok gondolataitokba. Mondjátok el Nekem örömeiteket, bánataitokat, megoldatlan problémáitokat! Én Mindenható és végtelenül gazdag vagyok. Én minden gondotokat meg tudom oldani, de csak úgy, ha bizalommal kértek Engem, és Rám bízzátok a megoldást. Ezt azért kérem, mert egyedül Én tudom, mi válik az üdvösségetekre, és azt meg is adom. 

 

Gyermekeim! Az élet rövid. Addig jöjjetek Hozzám, amíg még ebben a testben éltek, mert ha már kirepült lelketek testetekből, akkor lezárul életetek. Lepereg előttetek minden gondolatotok, szavatok, cselekedetetek. Minden válaszotok, amelyeket hívásomra, indításaimra adtatok. Addig jöjjetek Hozzám, amíg még időt és alkalmat adok rá! Használjátok fel a nektek juttatott kegyelmet, amely az örök életre vezet benneteket!

 

Drága kicsinyeim! Én a Véremet ontottam a ti üdvösségetekért. Nektek is együtt kell működni kegyelmemmel, ha üdvözülni akartok. Nélkületek nem megy. 

 

Drága gyermekeim! Nézzetek föl a keresztre! Ott függök rászegezve. Elmélkedjetek kínszenvedéseimen és kereszthalálomon! Nagy árat fizettem a lelketekért. Nem vagytok a magatokéi, hanem az Enyéim. Meg akarlak menteni benneteket! Válaszoljatok hívó szavamra! Lépjetek személyes kapcsolatba Velem! Szerető Barátotok vagyok. Azt várom, hogy kérjetek, mert segíteni akarok nektek! Jöjjetek Hozzám mindnyájan, és Én felüdítelek benneteket! Itt várlak a lelketekben. Szomjazom a lelketekre, figyelem minden rezdüléseteket! Szólítsatok meg, és Én válaszolok nektek! Mennyei békét és örömöt árasztok a lelketekbe. Innen tudjátok meg, hogy veletek vagyok. Nálam nélkül semmit sem tehettek. De ha hívtok, mindenben segítek nektek. Mindnyájatokat meg akarlak hívni oltáromhoz, ahol drága Szent Testemmel és Véremmel akarom táplálni, erősíteni a lelketeket. Előtte tisztuljatok meg a bűnbocsánat szentségében! A szívetekbe akarok térni. Egyesíteni akarlak benneteket Magammal! Azt akarom, hogy merüljetek el Bennem, mint parányi vízcsepp a hatalmas szeretet óceánban! Azt akarom, hogy Bennem éljetek, és Én tibennetek, elválaszthatatlanul, mindörökre! Akkor elnyeritek a boldog örök életet, amely Én Magam vagyok. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

Ima a Szentlélek által: „Hőn imádott édes jó Jézusom! Te lépdelsz előttem a keresztúton. Drága Szent Fejedből patakzik a Vér. Rajta a szúrós töviskorona. Az egész Fejedet belepi, hogy mindenütt szúrjon. Te némán tűröd, nem veszed le. Csendben lépdelsz, és Válladon cipeled a nehéz keresztgerendát. Inognak Lábaid a kimerültségtől, sajgó Sebeid fájdalmától, amelyek egész Testedet beborítják a megostorozás kínjai miatt. A nap, forró tüze csak fokozza kimerültségedet. Végül is fáradt Lábad nem bírja tovább. Megbotlasz, mert már vonszolni sincs erőd, és elesel. Rád zuhan a súlyos keresztgerenda, hatalmas ütést mérve mindenütt vérző, csupa Seb Testedre. Szent Édesanyád kísér, és sírva, könnyezve néz. Felemelni Téged, nincs ereje, csak imádkozik félig elaléltan. Veronika kilép a tömegből, és odanyújtja kendőjét Neked. Te az Arcodhoz teszed, letörlöd vele Szent Véredet, és az izzadtságot, majd visszaadod neki. Rajta hagyva Szent Arcod képét. A durva hóhérok ordítanak: elég! Láncokkal felhúznak, dorongokkal ütnek. Aztán lassan újra elindulsz felfelé a Golgota csúcsára. 

 

Jézusom! Engem is idehívtál, hogy kövesselek Téged. „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponta keresztjét, úgy kövessen Engem!” A mi számunkra is ez az egyetlen út, amely az üdvösségre vezet. Jézusom, Szent Sebeidre kérlek, amelyeket ártatlanul értem szenvedtél, adj erőt, segíts feljutni a Golgotára! Segíts minden nap újra meg újra odaadni az életemet Neked, hőn imádott drága Megváltómnak, Aki úgy szerettél, ahogy soha senki más. Te az életedet adtad oda értem. Jézusom, segíts, hogy mindig csak Téged lássalak magam előtt a keresztúton! Téged szeresselek, imádjalak és kövesselek egész életemben! Soha ne térjek le a keskeny ösvényről! Mindig csak Rád figyeljek, és megtegyem akaratodat! Szeresselek Téged egyre jobban, hogy ha az életemet kéred tőlem, azt is Neked tudjam adni, szabadon, boldogan. Soha ne mérlegeljek, hanem mindig csak szeresselek úgy, ahogy Te szerettél engem! Erre áldj meg, kérlek, megerősítő áldásoddal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”


 

2014. április 17. Nagycsütörtökön, Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Nagycsütörtök van. Ma éjjel megverték a Pásztort, és szétszéledt a nyáj. Most, a ti korotokban is így van. Ellenfelem beszivárgott Egyházamba. Folyamatosan tévtanításokat hirdet. Csak egy a cél: megnyerni a tömegeket, és lehetőleg mindenkit egyesíteni. Azért, hogy ha majd fellép az antikrisztus, a megtévesztett tömegek minél többen imádják őt, és leboruljanak a fenevad előtt. Mindez ellenfelem műve, aki most az utolsókat rúgja, és minél több lelket akar a kárhozatra magával rántani.

Gyermekeim! Most színt kell vallanotok. Ne higgyetek a gonosznak, aki most mindent összezavar azért, hogy káoszt teremtsen, és ha lehet, még a választottakat is megtévessze.

Gyermekeim! Ti tartsatok ki Mellettem! Ne higgyetek az antikrisztusnak, aki imádtatni akarja magát! Ne boruljatok le a bálványaik előtt! Ti szigorúan csak az Evangéliumban higgyetek: Egy Isten van, Aki három Személy, Atya, Fiú és Szentlélek. Én, a második Isteni Személy, Emberré lettem. A Szentlélek ereje által Szűz Anyám méhében megtestesültem, és megszülettem. Majd felléptem az emberek között. Megkeresztelkedtem, és hirdettem Atyám Igéjét, az örömhírt. Számos csodát műveltem. Minden betegséget meggyógyítottam. Halottakat támasztottam fel. Mivel Isten Fiának neveztem Magam, mert Az is vagyok, és az Igazságot nem lehet elhallgatni, és ezt csodáimmal is bizonyítottam, ezért a zsidók csúfos kereszthalálra ítéltek, mert szerintük káromkodtam. A keresztfán értük imádkoztam: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! Majd harmadnapra feltámadtam. Megjelentem apostolaimnak. Velük ettem, és megérinthették feltámadott Testemet, Szent Sebeimet. Majd fölmentem a mennybe, ahol most is Atyám jobbján ülök, és uralkodom. Előttem hajol meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban. Mint ahogy ezt már többször is megmondtam, most újra megismétlem: nem fogok többet úgy visszajönni a földre, mint először. Másodjára az ég felhőin térek vissza dicsőségben, mint Isten-Ember. Minden szem meglát Engem, még azok is, akik keresztülszúrtak. Olvassátok el a Szentírást! Csak így jövök vissza. Ne higgyetek az antikrisztusnak, aki hamis csodáival fogja megtéveszteni a világot, és azt fogja hazudni, hogy ő Én vagyok. Ő nem a Messiás. Ő csak a sátán megtévesztett áldozata, aki azt hiszi magáról, hogy ő a messiás.

Gyermekeim! Ne hallgassatok rá! Ne boruljatok le előtte! Ne kérjetek segítséget tőle, és ne higgyetek a sátán által művelt hamis csodáiban! Fogadjátok meg szavam, mert ha szóba álltok vele, és igénybe veszitek a segítségét, már eladtátok a lelketeket a sátánnak, aki úrrá lesz fölöttetek, és a pokol szakadékába taszít.

Gyermekeim! Ne kövessetek el bűnt! Akkor a Szentlélek mindent megmutat nektek. Kérjétek Tőle a tisztán látás kegyelmét, és azt, hogy vezessen el az örök életre!

Gyermekeim! Most nagy a tét. Mindenkinek meg lesz rostálva a hite és a hűsége. Tartsatok ki Mellettem mindhalálig, mert csak így üdvözülhettek! Az idő vészesen fogy. Éljetek szüntelen készenlétben, mert hamarosan sokan meg fogtok állni Szent Színem előtt! Ellenfelem már eltervezte a harmadik világháborút. Sok embert ki fog irtani. De ti ne féljetek! Atyám házában sok lakóhely van. Ti csak legyetek lélekben kisdedek, hagyatkozzatok Rám teljesen, és határtalanul bízzatok Bennem! Az ilyeneké a mennyek országa. Aki Bennem bízik, meg nem szégyenül. A mennyország sokkal szebb és tökéletesebb, mint a föld. Igyekezzetek elnyerni az örök életet! Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Ezt üzenem X-nek: Drága gyermekem! Nagyon-nagyon kedves vagy Nekem. Kiválasztottalak téged az Én szent szolgálatomra az új világba. Megadtam neked a tudást, mint annak idején apostolaimnak. Továbbra is megkapod Tőlem a bölcsességet és a tisztán látást, hogy tudj követni Engem, és tudd Hozzám vezetni a lelkeket. Légy nagyon-nagyon alázatos! Magasztalj és dicsőíts Engem! Légy állandóan tudatában annak, hogy minden az Én kegyelmem benned! Nélkülem egy elkárhozott bukott lélek lennél. De Én megmentettelek. Lehajoltam hozzád, és Magamhoz emeltelek. Szent Testemmel és Véremmel táplállak, hogy megerősödj a hitben és a bölcsességben. Tanítalak, hogy tanításomat add tovább a lelkeknek, mint egykor apostolaim. Téged is lélekhalászommá teszlek. Nagyon-nagyon szeretlek. Meggyújtom szívedet, hogy lángoljon Értem, és ebben a szeretet izzásban és lángolásban ne találj nehéznek semmi áldozatot a lelkekért. Ha mégis nehéz, nézz Rám, a keresztre! Belőlem meríts erőt! Én megtanítalak rá, hogy mily édes az a szolgálat, amelyet Irántam való szeretetből tesznek gyermekeim. Nekem is édes volt a kereszt minden gyötrelme, amikor arra gondoltam, hogy lelkek végeláthatatlan sokaságát mentem meg a pokoltól, és ők Velem együtt örvendeznek örökké Atyám országában. Édes volt a kereszt minden kínja és szenvedése, amikor Atyámra gondoltam, Akinek jogos haragját ártatlan Szent Véremmel és Sebeimmel engeszteltem ki az emberi nem bűneiért. Végül édes volt a kereszt minden kínja és szenvedése, ha arra gondoltam, hogy az ördögnek semmi hatalma nem lesz azok fölött, akik Szent Vérem oltalmát kérik, és Atyám szeretetteljes tekintete nyugszik azokon, akiken az Én drága Szent kiontott Véremet látja. Szent Vérem és keresztáldozatom tartja fenn az egész világot.

Kisfiam! Tiszteld, imádd és szeresd az Én érted kiontott Véremet, és egész életedben arra gondolj, hogy milyen nagy volt a lelked ára! Élj méltóan életed minden pillanatában ehhez a nagy áldozathoz, amelyet a keresztfán meghoztam érted! Szeress Engem lángolóan, úgy, ahogy Én szerettelek téged, amikor vállaltam érted a rettenetes kínszenvedést és a kereszthalált! Nézd, milyen értékes a lelked, amelyért Maga a második Isteni Személy ekkora áldozatot hozott, hogy megmentse! Soha ne engedd, hogy ellenfelem beszennyezze a lelkedet! Őrizd jobban lelked tisztaságát, mint szemed fényét! Ha mégis megengedem, hogy megbotolj, az csak azért van, hogy el ne bízd magad. De azonnal fuss a gyóntatószékbe, és Én hónál fehérebbre, napnál ragyogóbbra mosom lelkedet, hogy újra meg újra örömömet találjam benned. Légy az Én hű szolgám mindhalálig! Lelked az Én palotám, király trónom. Én legyek a te Kincsed, Mindened, örök boldogságod! Erre áldalak meg az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2014. április 18. Nagypénteken, Szentségimádáson a Szentlélek imája:

„Drága jó Jézusom! Te itt függsz a keresztfán. Szent Tested már halott. Tanítványaid levesznek a keresztről, és Szent Édesanyád ölébe fektetnek. Ó mily nagy volt az Ő szomorúsága! Csak a hit és a remény tartotta benne az életet, hogy meg nem szakadt az Ő Szeplőtelen Szíve. Erősen hitt és remélt szavaidban: „Harmadnapra feltámadok.” Imájával siettette feltámadásod óráját. Amikor feltámadtál, megjelentél Neki. Elsőnek Ő látott meg, és forró öleléssel, lángoló szeretettel Szeplőtelen Szívére szorított. Ó mily nagy volt az Ő boldogsága! Soha többé nem veszít el, mert az első halál már elmúlt, és a feltámadás örökké tart. Már csak egyetlen vágya volt, hogy Veled együtt Ő is felmenjen a mennybe. Később, amikor a megalakuló Egyháznak nem volt már rá szüksége, ez a vágya is teljesült.                               

Édes jó Jézusom, imádott Krisztusom! Köszönöm, hogy feltámadtál és örökké élsz, hogy köztünk maradtál, és hiszünk Benned, hogy Veled együtt mi is feltámadunk. Köszönöm, hogy nekünk is helyet készítettél a mennyben, ahol Veled együtt örökké örvendezni fogunk. Jézusom, imádott Királyom! Már csak egy nagy vágyam van: vigyél fel engem is Magad mellé a mennybe! Kérlek, add, hogy mindörökké gyönyörködjek Szent Színed látásában! Örökké imádjalak, és dicsőítselek! Magasztaljam örök jóságodat, szeretetedet és irgalmadat! Jézusom, örömöm, örök boldogságom! Kérlek, add meg a kegyelmet, hogy amíg e földön élek, egyfolytában csak engeszteljelek, imádjalak, és mindenekfölött szeresselek! Úgy akarlak Téged szeretni, mint Ahogy Te engem, hogy az életedet adtad oda értem! Erre áldj meg, kérlek, megerősítő áldásoddal, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.”

 

2014. április 24. Szentmisén, Szentáldozás után Jézus…

„Szeretlek. Felfogni nem tudod, mennyire szeretlek. Merülj el Szívem szeretetének lángtengerében, mint parányi vízcsepp a hatalmas szeretetóceánban! Semmisülj meg teljesen Bennem! Hagyd, hogy Én éljek, és működjek általad! A szíved lángoljon Értem! Szeress úgy, ahogy Én téged! Add az életedet Értem! Mindnyájatoktól ezt kérem. Áldozzátok az életeteket Értem a szent szolgálatban, amelyet felebarátaitokért kérek! Az életáldozatban egészen a vértanúságig. Már nagyon közel az óra, amikor színt kell vallani: vagy Velem, vagy Ellenem. Készüljetek! Én mindnyájatoknak megadom a szükséges kegyelmet, hogy hűségesen kitartsatok Mellettem mindhalálig. Én mindnyájatok fejére fel akarom tenni az örök élet koronáját. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Mária:

A feltámadott Jézus jelképszobra

A nyitott sír ridegsége, amely átölelt.1 De elég már e hely pihenése, elég már a sötétségből!

A ridegség eltávozik, és Szeretet éledezik. A szeretet feleleveníti és megerősíti a Fényt, és a ridegség sötétsége fénnyé változik.

Íme, e Fény erőssége megnyitja e Sírt, amely a bezártságot, a hidegséget és a sötétséget uralta. Most a Fény, amely a szeretettel éledezett, erősödött, tág teret adott, és már a Fényben megjelenik a hajnal illata, a hajnal szüremköző fénye.

Íme, a Szeretet Fénye, mely életet jelenthet, az élet, amely most itt megjelenve, hisz az Élettelen Test e Fényben, e hajnal illatában megerősödve leveszi a leplet.

Elhelyezve e kendőt. És itt vannak, kik őrizték e sötét ridegség, élettelen Test, a Fényben (…) az angyalok, kik hódolnak és üdvözölnek.

E hely, mely a pihenést adta e sötét ridegségében, most már Fény öleli át a megerősítő szeretettel, mert a Szeretet megmutatta, hogy a Fénnyel Élet ébredezett, és az Élet erősebb lett már e Élettelen Testnél, és a Test is már erőre kapott.

A hajnal illata, szürkülő fénye, a fény élettel találkozik, és eggyé vált. Ekkor elindul, és a Sír kő-ridegsége üresen tátong.2

IMG_6446

Íme, a megemlékezés sírhelye, amelyet elkészítünk emlékezésünk tiszteletében. Most itt is hódolunk, és fejet hajtunk, hisz itt pihen az Élettelen Test, de az Élet már erősebb lett e Fény szeretetével a haláltól.

A Test felül, levette a lepleket, és ott hagyja, kiket az Atya küldött, hogy őrizzék mély pihenését. E Fényben jelen vannak, és itt maradnak, hisz a Test, aki megerősödött az Élet fényének szeretetével, elindul, hogy köszönthesse mindazokat, akik egybe gyűltek, és várják e megemlékezésben e dicső, fényes hajnalt az Élet fényének szeretetével.3

(…) fénylő hajnal egybe gyűlt, jelen e köszöntésben.

E Kősír ürességében van jelen. A hét első napján kora reggel még sötét van. Mária Magdolna elindul, hogy a Sírhoz menjen. És mielőtt oda ér, már messziről látja, hogy valaki a követ elmozdította. Mikor oda ér, és valóban szembesül a Sír nyitottságával, ekkor elindul siettében, és szalad Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, így szól nekik:

— A Sír üres, a követ elmozdították. És nem találtam az Urat — sírva, zokogva. — Valaki elvitte, és nem tudom, hogy hova.

Ekkor Simon Péter és a másik tanítvány, akit a Mester szeretett, elindultak a Sír felé, és siettek, futottak. A másik tanítvány gyorsabban futott, és előbb ért a Sírhoz, s azt látja, hogy valóban, a követ elmozdították, a Sír üressége ott tátong, és látja az ott hagyott gyolcslepleket. De nem megy be.

Ekkor oda ér Simon Péter, ki belép a nyitott Sírba, és látja a lepleket, majd látja a kendőt, amely Jézus Arcát, vagyis a Mester Arcát takarta. Ez nem volt együtt a többi leplekkel, ez ott feküdt szépen összehajtva, külön egy helyen.

Ekkor belépett a másik tanítvány is, és ő is mindezt látta.

És hisznek e megtapasztalás után, hisz addig nem értették meg, hogy a Mesternek valóban fel kellett támadni e halálból.

Majdan elindulnak, hogy visszatérhessenek a többi egybegyűlthöz, és megvihessék a hírt. De félelem szálla meg őket, és ekkor bezárkóznak, és tanakodnak egymás között, hogy hova ment az ő Mesterük, hisz többször és többször a tanúságtételében, a tanításban elmondotta tanítványainak:

— Az Emberfia meghal, és majd harmadnapra feltámad.

Most értették meg azok tanítását, amelyeket többféle formában elevenített fel számukra.4

És ahogy így vannak félelmükben bezárva, összebújva, ketten kopognak az ajtón, és betérnek, és örömmel mondják:

— Feltámadt a Mester! Hisz lángolt a szívünk, amikor beszélt hozzánk! Öröm járta át egész testünket! És mikor oda értünk, hogy betérjünk otthonunkba, ahol laktunk, behívtuk magunkkal, hisz már esteledik. És mikor együtt ülünk az asztalnál, és beszélgetünk, szemünk el volt zárva a látástól, fülünk a hallástól, de megnyílt szemünk és fülünk, mikor megtapasztaltuk, hogyan törte meg a kenyeret előttünk. És mire szinte magunkhoz tértünk, addigra már nem volt jelen közöttünk. De eljöttünk, hogy elmondjuk nektek is, hogy mi láttuk a Mestert, és felismertük Őt a kenyértörésben.

Ekkor Simon Péter is elmesélte, hogy:

— Az asszony, amit elmondott, ami megzavart szinte minket, elmentünk, hogy megnézzük, és szembesültünk mi is az üres Sírral és az ott hagyott leplekkel. És megértettük, amit a Mester mondott, hogy fel fog támadni a halálból. És most beteljesedett.5

Jézus Krisztus Urunk:

E dicső hajnal köszöntése az egybegyűlteknek, kik részesülnek e kegyelem jelenében. Hisz a dicső Fény a szeretet erejével megjelent e rideg Sír kövei között, és a Fény ereje megnyitotta e Sírt.

E dicső hajnal illata, fénye, szeretete, jelenléte öleljen át, erősítsen meg, és világosítsa meg az egybegyűltek életútját a felismeréshez, az elfogadáshoz és majdan az elinduláshoz. E dicső hajnal fényének szeretete, amely megadja a meghívást a küldetés követéséhez.

És így most e örömmel, ujjongó szívvel, Szeretet Fényének erejével öröm boldogságát érezzük és adjuk ki, és énekeljük: „Dicsőség, szent áldás, tisztesség…”6

Most az egybegyűltek összefogják kezeiket.

És e hajnal fényének, szeretetének élete e remény megerősítésével, íme, most megjelent köztetek, és a szívből jövő, őszinte szeretet-ima, amely által ti is tanítva lettetek, mint annak idején tanítványaim, szívből imádkozunk, és közben megnyissuk szívünket, egész lényünket, és felkészülünk e hajnal fényének élő szeretetére, hogy átöleljen, hogy felmelegítsen, s ez által megerősödjél, és ez által felismerd e meghívást a küldetés és a követés részében e Élet fényének elfogadó erejével.

Amire tanítványaimat tanítottam és titeket az egybegyűltekben, most szívből hangozzon fel őszinte imádságotok:

Mi Atyánk7, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Áradjon reátok e hajnal fényének szeretete, amely megerősített most benneteket, és meghívott az útra, hogy ismételten felismerjétek e Fényt a Világosságban az élethez, felismerjétek a Fényt az úthoz, felismerjétek szívetekben az érintést, és felismerjétek szívetekkel az elindulást. És akkor e szeretet, hajnal fénye, ölelése, megerősítése vezet e meghívásban, e küldetésben, e elindulásban, e meghívott úton, ami előtted van, ami nyitott, de ti, az egybegyűltek, a szabad akarat-, cselekvésetek részében önmagatoknak kell felismerni, értékelni, érezni, megerősödni, érezni a Fény melegségét a szeretetében, hogy biztos lépésekkel elindulhass. E hajnal fényének szeretete és kegyelme, amely ma a köszöntés az egybegyűlteknek, így jött el felétek e dicső hajnalban, és e dicső hajnallal elkezdődik ez az Új Élet, amely most megmutatta a megtapasztalásában, hogy erősebb lett e Élettelen Testnél, mert a Szeretet Fényének ereje életet adott, és ez az Élet erős lett, és felállhatott, és elindulhatott, hogy köszönthesse mindazokat, akik várták e dicső hajnal fényének, szeretetének köszöntését.

Szent Magdolna elmene ama reggel sírva…8

E Fény ragyogása az ünnep ajándéka.

Örüljetek e Fénynek a szeretetében, ami e hajnal köszöntésében eljött hozzátok.

Megtapasztaltátok a hajnal illatát. Íme, érezzétek most fényének szeretetét.9

Íme, a hajnal fényének szeretetével köszöntjük az Édesanyát, azt az Édesanyát, aki kiválasztott lett az egyszerűségével, és a kiválasztásával elfogadta mindazt, amire Őt az Atya meghívta. Elfogadta az életútját, mindazt, ami elkísérte: örömet, szeretetet, boldogságot, ami megerősítette Szívét, de tudjuk, itt jelen van a nélkülözés, a kitaszítottság, a bánat, a fájdalom. De az Édesanya ezt is szeretettel fogadta, és hűen viselte, óvta Gyermekét a kiválasztottságával, és védte, mindenkor Mellette és Vele. És a dicső hajnal fényének köszöntése e szavakkal, e jelenléttel Őt köszönti.

És így Édesanya lett Ő minden nyitott szívű gyermeknek, akik elfogadják Őt Édesanyának, hisz Ő jelen van Anyai Szívével, szeretetével, ölelésre tárt Karjaival várja mindazokat a gyermekeiben, akik hittel, bizalommal, szeretettel Hozzá mennek, mert ez az Édesanya, ez mindenkor jelen van az Ő gyermekei számára. Ez az Édesanya mindenkor segít az Ő gyermekei számára.

De hogy ezt megtapasztalhassuk, megélhessük, részeseivé válhassunk, ehhez nekünk, gyermekeknek tenni és cselekedni kell. Mert ha így jövünk és jövök az Édesanya nyitott Szívéhez, mindenkor meghallgatja gyermekeit, és mindenkor kieszközli számára, számukra azt a kegyet, amire szükség van.

Most e Fény szeretetének hajnala erősített meg benneteket, és ennek örömével köszöntöttük Édesanyát.10

Íme, Dicső Hajnal Keresztje!

IMG_ 5280 Sükösd 2013. Feltámadás 2. R1

A Kereszt, amely már e jelenben jelkép nektek. De a jelképben örömmel és szeretettel tekints Rá, mert Én, Jézus Krisztus Uratok is szeretettel vagyok jelen e Kereszten, szeretettel vállaltam értetek a megaláztatást, a kicsúfolást, a kereszthordozást, és végül a kereszthalált. Mert ha ez a Kereszt halála nem lehetett volna meg, hogyan lehetett volna benneteket megváltani? Hogyan lehetett volna nektek megmutatni a megtapasztalásban, hogy milyen az Élet ereje a szeretetében, milyen a hajnal illata, és milyen a fénysugár melegsége, amely átölel, felmelegít és megerősít?

Ezért e Keresztre, ahogy már régebbi tanításomban mondottam számotokra, nem csak így jövünk, szinte összeroskadva és sírva, és szinte fel se merek nézni, hanem bátran, nyitottan, őszintén, hogy „jelen legyen szívemben az a szeretet, amit e Kereszt által megkaphattam”, mert tudjátok, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretettel vállaltam a megváltásért. És ez a Kereszt a Szeretet Keresztje legyen számotokra, hogy ez által van élet az Új Élet erejével. Azóta tudjátok, amióta a Kereszt létezik, hogy az Isteni Második Személy, aki Betlehemnek pusztájában Földre szállva a szeretetében, elhozta a fényt, a békét és az örömet a kegyelemben, egy darabig jelen is volt, de utána ez kissé eltávozott, ahogy most a jelenben is lehet mondani, hogy ismételten szükség van e Szeretet-kereszt fényére, örömére, békéjére, kegyelmére, hogy megerősödhessünk szívünkkel, lelkünkkel, s ezzel felismerjük, hogy valóban mondhatjuk: „Igen, Uram, értem is meghaltál, hogy engem is megválthassál, hogy én is részesülhessek e dicső hajnal fényének szeretetében, amely erőt adott, amely átölelt, amely megerősített, és ami által tudom, hogyan kell cselekednem a szabad akarat révén, amit a Földre érkezésemmel Atya gyermekeként megkaphattam.”11

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Az irgalmasság kilencede és az engesztelők

 

Nagypénteken miközben az irgalmasság kilencedét imádkoztuk, Jézus ezt üzente: „E kilenced alatt irgalmas szívembe emellek titeket és ott hordozlak benneteket az Isteni Irgalmasság vasárnapjáig, addig, amíg lelketek makulátlan hófehér tiszta nem lesz. Szent Véremben fogtok megfürdeni és új életet kezdeni. Az örök üdvösség felé vezető utatokon ez egy fontos lépés lesz.”

Később láttam, hogy az engesztelők közössége ott volt abban a sírboltban, ahova Jézus Szent Testét elhelyezték és egy lepellel letakarták. De nemcsak mi voltunk ott, hanem velünk együtt az angyalok is, akik szüntelenül dicsőítették és magasztalták a Szentháromságot. A szeráf angyalok az Úr mellett őrködtek, majd az egyik közülük így szólt hozzánk: „Jöjjetek közelebb testvéreim! Adjatok hálát Istennek, mert ígéretét beteljesítve megváltotta az emberiséget! Ti azok közé tartoztok, akik hűséggel és teljes odaadással tudnak Neki szolgálni. Nagy kiváltságban van részetek, hiszen a kegyelmek folyamatos áradatát élvezhetitek nap, mint nap, amíg csak éltek. Kevés olyan közösség van a világban, ahol ennyi kegyelem árad! Mennyei Édesanyátok oly szorosan mellettetek van, hogy azt el sem tudjátok képzelni. Ő arra hívott titeket, hogy vele együtt beteljesítsétek Isten tervét, amelyet az engesztelőkre bízott. Ahogyan mi most virrasztunk Krisztus halott Szent Teste fölött, úgy kell nektek is őrködnötök az Eucharisztia fölött még az életetek árán is. Nekünk, angyaloknak szükségünk van olyan emberekre, akik készek ezt az áldozatot meghozni. Egyedül csak ti vigasztalhatjátok a Mennyei Atyát mindazért a sok fájdalomért, amelyet Szent Fiának okoztak.

A Menny összes lakójának tudomása van arról, hogy hamarosan minden engesztelő össze fog gyűlni Isten nevében Vácon, a kegyelmek forrásának egyik helyén azért, hogy egységetek újból helyre álljon, mert a gonosz mindenkit komolyan megpróbált az utóbbi időkben. Mindazok, akik megnyílnak a kiengesztelődés kegyelme előtt, egy maradandó pecsétet kapnak a szívükre, mint az engesztelő hivatás jelképét. Imádkozunk azért a szándékért, hogy minden országban legyen egy olyan nap – legalább az év egy napján ‒, amikor az emberek kiengesztelődnek Istennel és egymással is. E kegyelemmel teljes napok előkészítik Krisztus dicsőséges második eljövetelét. Amikor megtörténik a kiengesztelődés köztetek, ti mindnyájan lélekben a Sínai hegyen lesztek és visszatértek a kezdetekhez, életfelajánlásotokkal pedig elkötelezitek magatokat a Szent Törvények iránt. A ti feladatotok az, hogy az embereket elvezessétek ahhoz a szövetséghez, amely Krisztusban újjáéledt.”

E szavak után lélekben egészen megerősödtünk és megújultunk. A harmadik napon egy vakító fény áradt a sírboltba, és a nagy kő elgördült a sírhely bejárata elől. A Szentháromság három személye állt meg nagy dicsőségben a mennyei seregek kíséretében, és láthattuk az Üdvözítőt az Atya jobbján. Jézus a Mennyei Atya és a Szentlélek áldásával belépett a sírboltba és mielőtt egyesült Lelke Szent Testével, felénk fordult és a következőt mondta: „Feltámadásom napján ti is lélekben fel fogtok támadni az örök életre. A halál fölötti győzelmem legyen mindnyájatoknak erősítés és példa a bűn feletti győzelemre! Különleges áldásomat adom az engesztelők közösségére! Azt akarom, hogy Velem legyetek, és mindig az Én oldalamon harcoljatok a lelkekért! Irgalmam kapuja most oly szélesre tárult, mint eddig soha. E napok félelmetesek a gonosz számára, mert sok vereséget kell elszenvednie. A kitartás és buzgóság lelkületével áldalak most meg mindnyájatokat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2014.04.18. Nagypéntek Mária Magdolna


http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/819-az-irgalmassag-kilencede-es-az-engesztelok

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

ÉGI ÜZENETEK

2014.03.25

Jézus: Jézus élete XXV. Gerazai ördögűzés

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus, a ti Megváltótok. Lángoló szeretetemben már alig várom, hogy életem eseményeiről Én taníthassalak benneteket.

A múlt héten a vihar csodálatos lecsendesítésről volt szó. A bárka minden baj nélkül kikötött a Genezáreti tó keleti partján, közel Geraza városához, melynek környékén több barlang van, ahová a halottakat szokták temetni. Ahogy kiszálltunk a hajóból, egy rémisztő külsejű ember közeledett felénk. Piszkos és elhanyagolt volt, ruhát nem viselt. Dühöngő őrültnek látszott, kövekkel marcangolta testét és emellett láttam rajta, hogy megszállott. Mikor meglátott Engem, így kiáltozott: – Mi közöm veled Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek: Ne gyötörj engem!

Az ördög beszélt belőle. Atyám megsejtette ezzel a tébolyulttal, hogy Én, aki vele szemben áll, Isten Fia vagyok és a benne lévő gonosz lélek meghunyászkodott, és könyörgőre fogta. Tudjátok, Gyermekeim, ezeknek a démonoknak nagy gyötrelem a pokol fenekén lenni. Megkönnyebbülés és szórakozás nekik beleköltözni az emberek testébe. Így válaszoltam a benne lévő gonosz léleknek.

-Tisztátalan lélek! Takarodjál ki ebből az emberből. Mi a neved?

-Légió – felelte a gonosz és könyörögve kért, hogy ne űzzem vissza a pokolba. A közelben egy legelésző sertéscsordát láttam.

-Küldj minket oda a sertésekbe – visítozták a gonosz lelkek a megszállottból – hogy azokba költözhessünk.

Megengedtem nekik, és azonnal átköltöztek az állatokba. Erre a 2000 sertés a tóba rohant és belefulladt. A kondások ijedten szaladtak haza és elújságolták, mi történt. Perceken belül összeszaladtak az emberek és látták, hogy az őrült, megszállott ember egészségesen, felöltözve ül a lábaimnál. Ahelyett, hogy csodálták volna természetfeletti hatalmamat és örültek volna, hogy megszabadítottam őket ettől a félelmetes és veszélyes ördöngöstől, csak egy gondjuk volt: a sertések pusztulása. Bizony, az anyagiasságba süllyedt ember, csak a kárt veszi észre, még y legnagyobb csoda is hidegen hagyja. Figyeljétek meg, Gyermekeim, hogy ha egy mai orvos – aki nem tartozik a hívők közé – szembe találja magát egy megmagyarázhatatlan, természetfeletti gyógyulással, próbál okoskodni: talán pszichés alapon bemagyarázta magának ez a beteg, hogy meggyógyul és ennek a görcsös, erős akaratnak eredményeként elpusztultak a beteg sejtek, és új sejtek, szövetek képződtek. Ugye belátjátok Kedveseim, hogy ez ostobaság? Az igazság abban áll, hogy Isten élet és halál Ura, és ha úgy kívánja, hogy tovább éljen valaki, egyik pillanatról a másikra meggyógyítja. Az ateizmus, mely az egész világon tért hódított, kiűzte az emberek értelméből a csoda lehetőségét. Mint ahogyan 2000 évvel ezelőtt, a sertéscsorda pusztulása esetében az emberek hitét megzavarta az anyagi kár feletti ijedelem, így van ez a mai nemzedékeknél is. A nagy pénzhajhászás, a mammon-imádat eltereli gyermekeim figyelmét a transzcendentális, természetfeletti valóságról, a csodákról, Istenről és a túlvilágról.

Tehát visszatérve a gerazénusok siránkozására és rémületére a megfulladt csorda felett, csodálkozás helyett féltek Tőlem, és megkérték, hogy távozzak a környékről. A meggyógyult ördöngös Velem akart jönni, mert nagyon hálás volt. Nem vittem magammal, inkább arra bíztattam, apostolkodjon, tegyen tanúságot szabadulásáról honfitársai előtt. Meg is voltak ennek a gyümölcsei: az ő népe is meghallotta messiási híremet, az őrültségből és ördöngösségből felépült ember hálája meghatotta őket. Hiszen látták, hogy ez a szerencsétlen és számukra félelmetes ember mekkora változáson esett át. Megértették, és szívükben elfogadták, hogy csak Isten Fia képes erre a különleges jócselekedetre.

Drága Gyermekeim! Felszentelt szolgáim és a laikusok között is vannak, akik nem hisznek a gonosz lelkek létezésében és a ördögűzésben. Vajon ők hogyan magyarázzák ezt a szentírási történetet? Bizony ők csak dühöngő tébolyodottat látnak a gerazai ördöngösben: a tengerbe rohanó disznócsorda megijedt az őrültnek az ordítozásától és a riadt kondások kiabálásától, ezért megvadult és a tengerbe rohant. Van, aki azt gondolja, hogy Én hipnotizáltam az őrültet és lecsillapítottam. Az igazságnak ezek az elferdítői szeretik ráfogni az evangélistákra, hogy tanulatlan, hiszékeny emberek és nem igaz történeteket, hanem legendákat, meséket írtak. Pedig az általuk megőrzött tanításaim, gyógyításaim, ördögűzéseim, csodatételeim oly igazak, fenségesek és tiszteletreméltóak, hogy semmi kétség nem fér hozzájuk. Aki megtagadja az evangélistákat, mint szemtanúiamat, az Engem tagad meg. Aki azt állítják, hogy démonok nem léteznek és így nincs ördögűzés, azok nagyot tévednek. A megszállottak sokasága bizonyítja ennek ellenkezőjét. Ha ezek sohasem szabadulnának meg, talán lehetne gondolni, hogy idegbetegek, őrültek. Az elmegyógyintézet lakónak legalább a fele megszállott. Aki közülük exorcisták, ördögűzők kezébe kerül, annak nagy esélye van, hogy megszabadul az őt megszálló ördögtől. A mai világban rengeteg ilyen szabadítás történik, és ezek tanúskodnak a gonosz lelkek létezéséről. Mindenféle gyógyszer és hosszú kezelés nélkül, erős szabadító imák hatására, hirtelen minden panasza elmúlik az ilyen ördöngős gyermekemnek.

Ezután folytatom életem történetét. Gerazából – mivel onnan kiutasítottak – apostolaimmal visszatértem Kafarnaumba. A nép lelkesen várt, de csak átutaztam közöttük, és Názáretbe igyekeztem. Nagyon vágyódtam haza, pedig néhány héttel ezelőtt halálos fenyegetéssel és megátkozva elzavartak onnan. De Én annyira szerettem őket, hogy elfelejtettem a sértéseket és újra megpróbáltam megvilágosítani őket. Abban reménykedtem, hogy más városokban szerzett jó hírem oda is eljutott, és talán megenyhültek a zsinagógában. Úgy láttam, hogy az ellenszenv és gyűlölködés enyhült valamelyest. Ahogy beszéltem, többen álmélkodva hallgattak, nem tagadták csodatételeimet. De sajnos, a farizeusok hatására, alacsony származásom mégy mindig botránykő volt a szemükben. Ilyeneket mondtak egymás között:

-Honnét van ennek ez a bölcsessége és csodatévő ereje? Nemde ez az ács fia? Az anyját nem Máriának nevezik? És atyjafiai nemde Jákob és József, Simon és Júdás? És nővérei nemde nálunk vannak? Honnét vette hát mind ezeket?

Mint egyszerű mestert, a nép fiát elfogadtak volna a názáretiek, de mint a jövendő, várva-várt Messiást, mint Isten Fiát… azt már nem. Még a saját rokonságom sem volt mentes ettől a botránkozástól. Emlékezzetek nevelő atyám testvérére Alfeusra, aki még haldoklásában is gyűlölt, mert fiai Hozzám csatlakoztak. Elmeháborodottnak nevezett Engem. Hogyan is hitt volna Messiási mivoltomban, Istenfiúságomban, mikor még emberként se fogadott el Engem. A saját fiaim, a názáretiek megvetettek, ellenben a szamaritánusok és más idegen népek boldogan befogadtak, szerettek, csodáltak és imádtak. Többször keserűen megjegyeztem: -Bizony, bizony mondom nektek: senki se próféta saját hazájában.

Ezért aztán nem is maradtam ott sokáig. Néhány hozzám forduló beteget meggyógyítottam kézrátétellel, majd elbúcsúztam a leghűségesebb názáreti barátaimtól, és többé nem tértem vissza ebbe a városba.

Drága Kincseim! Most, hogy befejeztem ezt a tanítást, egy különös élményben lesz részetek. Leküldte Atyám a Mennyből közétek a 4 evangélistát, akikről azt állítják egyesek, hogy tanulatlan, nem hiteles emberek voltak. Megtagadják őket, tehát az egész Újszövetséget mesebeszédnek tartják. Most itt állnak egymás mellett, veletek szemben. Máté, Márk, Lukács homlokukon piros kereszt van és fehér hosszú, ruhájuk fölött bíborszínű palást. Ez azt jelképezi, hogy hárman vértanúk lettek. János evangélistának nincs kereszt a homlokán és egy hófehér, hosszú ruha van rajta, a szentek viselete. Mind a négyük fején csillogó aranykorona, égi drágakövekkel kirakva. Mindegyikük kezében feltekert, sárgásfehér pergament tekercs van. Egyenként mutatkoznak be nektek:

Az első egy lépést tesz felétek és így szól: -Máté vagyok, vagy másik nevemen Lévi. Szeretettel köszöntelek benneteket Testvéreim, akik hűségesen lapozzátok írásomat. Mint Jézus Krisztus apostola, szem és fültanúja voltam a vele történt eseményeknek. Összegyűjtöttem és gondosan megőriztem Mesterem szavait, elraktároztam magamban cselekedeteit, és születése után 40-ben leírtam erre a tekercsre. E pergamenről minden betű ragyogó fényt áraszt felétek, és szívetekbe hatol. Kibontom e tekercset, nagy része leomlik a földre. Beleolvashattok. Vámos voltam, ami a zsidók szemében elítélendő, de Jézus hívására felkeltem és követtem Őt. Evangéliumom 7 részből áll: elejére került Jézus gyermekkora, a végére szenvedése és feltámadása. A közepén van a 3 évi nyilvános működése, különösen kiemelten írtam a mennyek országának eljöveteléről. Gyakran rámutattam arra, hogy beteljesednek az Ószövetségi jövendölések. Vértanúként haltam meg, követve drága Mesteremet. Nagy dicsőséget kaptam Tőle, mindig körülötte lehetek. Gyakran leborulok Előtte, és könyörgöm értetek e nehéz időben.

-Márk evangélista vagyok. Szeretném, Testvéreim, ha közelebbről megismernétek. Jeruzsálemben éltem és még 10-12 éves gyermek voltam, mikor Jézust megkeresztelték és nyilvánosságra lépett. Édesanyámnak, Máriának a házában volt az Utolsó vacsora. A Getsemáni kert is a mi tulajdonunk volt, ahol Ő vérrel verejtékezett. Péter apostollal egész közeli kapcsolatom volt, csak úgy ittam a szavait, mikor a Megváltóról beszélt. Mikor Péter nagyon megöregedett, kérték a rómaiak, hogy foglaljam írásba prédikációit. Ezek alapján írtam az evangéliumomat. Ezért olvashattok tőlem apró részleteket, amiket Péter a szemével látott, elmondta nekem. Pl. Jézus – amikor a vihart lecsendesítette – előtte a hajó végében egy párnán aludt. Krisztus után 50-60 között születtek írásaim. Én alapítottam meg az Alexandriai Egyházat. Traianus császár idejében vértanúságot szenvedtem.

-Lukács evangélista vagyok. Személyesen nem ismertem Jézust. Pogány voltam, de Barnabás és Pál tanítványaként buzgó keresztény lettem. Orvosként működtem Antiochiában. A Szentlélektől vezérelve Galileába és Jeruzsálembe utaztam, hogy utána járjak mindannak, amit Jézusról hallottam. Az Ő édesanyjával, Máriával is találkoztam, ezért tudtam olyan részletesen megírni Jézus gyermekkorát. Beszélhettem olyanokkal, akiket ő gyógyított meg, támasztott fel. Pl. Lázárral. Szent Pál mellett működve állítottam össze az evangéliumomat. Én vagyok a szerzőse az apostolok cselekedeteinek. Ott voltam Pál mellett a fogsága alatt, egészen haláláig. Dél-Görögországban püspökké szenteltek és Patara városában vértanúként kivégeztek. A mai Egyházért szüntelenül imádkozom.

-Testvéreim! Én János evangélista, szeretnék magamról szólni nektek. Így vagyok emlegetve a Szentírásban: „A tanítvány, akit Jézus szeretett.” Az utolsó vacsoránál Én hajtottam a fejemet a Mester keblére. Rám bízta édesanyját, mikor haldoklott. Ott lehettem a színeváltozásakor, és én voltam egyike azoknak, akik a getsemáni kertbe előre mehettem vele. Testvéremet, Jakabot és engem a „mennydörgés fiainak” nevezett. Mi voltunk azok, akik kérték, hogy majd a Mennyben egyikünk a jobbjára, másikunk a baljára állhasson. Ezután helyretett minket. Mikor édesanyám meghalt, Efezusba költöztem. Ígéretemet betartva Jézus édesanyja, Mária haláláig velem élt, oltalmam alatt állt. Már öreg voltam, mikor Domitiánus császár halálra ítélt. Forró olajjal teli üstbe dobtak, de sértetlenül kiléptem belőle. Majd méreggel akartak megölni, az se ártott nekem. Pathmosz szigetére száműztek és egy viharos éjszakán a tengerparton kaptam a látomást az Egyház jövőjéről. Így született a Jelenések Könyve, a 4. evangélium 90-100 között, azután visszatértem Efezusba. Halálom közeledtével az oltár mellett ásattam meg a síromat. Leszálltam a sírgödörbe, imára tártam karjaimat, vakító fény villant, s mire a körülállók észhez tértek, testem eltűnt a szemük elől. Elragadtattam.

Miután a 4 evangélista bemutatkozott nektek, egyszerre felemelték jobb karjukat és megáldottak benneteket.

Köszönöm figyelmeteket és az Evangélium örömhírének kegyelmével megáldalak titeket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.04.01

Mennyei Atya: Jézus élete XXVI. Hogyan tanítja az apostolokat

Mennyei Atya: Drága Engesztelőim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Forró szeretettel köszöntelek benneteket, akik hűségesen és kitartóan részt vesztek az Én nagy Művemben, az engesztelésben. Ezeket a szorgalmas eljöveteleteket mindig feljegyzem az életkönyvetekben, és gazdag mennyei jutalom vár ezért rátok.

Ma arról hallotok, hogy Szent Fiam hogyan tanította apostolait. Miután kiválasztotta a tizenkettőt, mindenfelé magával vitte őket, hogy tanulják Tőle az apostolkodást: a hithirdetést. Az volt a terve, hogy tizenkét tanítványát világraszóló nagy feladattal bízza meg. Nekifogott az alapos kiképzésüknek. Kafarnaumban gyűjtötte össze őket, Péter házának felső szobájában. Az igaz, hogy tanításának erről a helyéről az evangéliumok nem tesznek említést, de Én elárulom nektek, hogy Jézus ezt a helyszínt választotta. Azt akarta, hogy először választott népem, Izrael részesüljön a megváltás ígéreteiben, ezért így szól az összegyűlt tanítványaihoz: -Ne menjetek a pogányok útjára és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek: hanem inkább menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz.

Fiam apostolkodási szándékában benne voltak a pogányok is, a megfelelő időben. Azután így folytatta: -Elmenvén pedig, hirdessétek, mondván, hogy elközelgett a mennyek országa.

A mester kidomborította előttük ennek a nagy fontosságát. Előző tanításainkból hallhattátok, Gyermekeim, hogy nagy súlyt fektetett Isten országának hirdetésére. Sokszor ismételgette a zsinagógákban, a nép előtt mondott példabeszédekben. Bíztatta apostolait, hogy ha majd elindulnak téríteni, bátran beszéljenek arról, hogy Isten országa a Messiás országa, a Messiás pedig elérkezett, mi ismerjük Őt. Gyermekeim, mint ahogy 2000 évvel ezelőtt, ma is vannak apostolok, akiknek ugyanaz a dolguk, mint a régieknek: beszélni arról, hogy Isten országa közel van, ahová csak úgy lehet bejutni, ha a halandó ember befogadja magába Isten személyes és élő Lelkét, melynek egyedüli forrása, Jézus, aki nemcsak forrás, hanem kapu is, és csak ezen keresztül lehet elérni az örök boldogságot. A Mennybe jutás eszközei, feltételei a következők: a rendíthetetlen, szilárd hit Krisztus tanításában, a lemondások, az önmegtagadások, a lelki tisztaság és a teljes bűnbánat. Az az igehirdető, aki nem ezekről beszél, arra nem hallgassatok, az hamis próféta. Jézus tisztában van azzal, hogy tanítványai még gyengék, gyarlók és esendők. Fegyvert ad a kezükbe, hogy képesek legyenek az apostolkodásra: átruházza tanítványaira Isten Lelkét, aki benne lakozik, és így bocsátja útnak őket:

-Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, poklosokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki!

Drága Gyermekeim! Az apostolok saját erejükből ezt nem tudták volna megtenni, csak az Én erőmből, melyet a Szentlélek ültetett beléjük. A mai kor választottjai is megkapják a Szentlélek különleges ajándékait: a tanítás és prófétálás, a gyógyítás, a szabadítás, a látás-hallás, a benső szó kegyelmét, a nyelveken beszélést. De akár a régi, akár a mai apostolok az erőt az emberek javára kapják. Csak így tudják enyhíteni mások testi-lelki fájdalmát, csak így képesek egyeseket megszabadítani a gonosz lélek támadásaitól és csak így tudják továbbadni maradéktalanul az igét, csak így tudják felébreszteni a hitetlen, közömbös és megátalkodott felebarátaiknak alvó lelkiismeretét. Mivel a 12 apostolnak nem saját érdemük volt az erő és a hatalom, hanem a bennük lakó Lélek ajándéka, így szól hozzájuk Jézus: -Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! Ne legyen se aranyotok, se ezüstötök, se pénzetek övetekben, se táskátok az útra, se 2 köntösötök, se sarutok, se bototok; mert méltó a munkás az ő élelmére…

Ez azt jelenti, hogy az apostol azoknak az adományaiból fog élni, akiknek a hitet hirdeti, és azok hálájából, akiket meggyógyított. A Mester továbbá arra utasítja őket, hogy az útra kettesével menjenek, hogy támogathassák egymást. Nem a zsinagógákba és a tömeg közé küldi őket egyelőre, mert tudja, hogy még nem elég erősek, hanem házakhoz, családokhoz.

-Ha bementek valamely faluba vagy városba, tudakozódjatok, ki méltó abban és maradjatok ott, míg tovább nem mentek. Bemenvén pedig a házba, köszöntsétek azt mondván: „Békesség e háznak!” És ha méltó ez a ház, rászáll a ti békességtek; ha pedig nem méltó, békességtek visszatér hozzátok. És ha valaki nem fogad be titeket, sem beszédeiteket nem hallgatja, kimenvén abból a házból vagy városból, rázzátok le a port lábaitokról.

Figyeljétek, Kicsinyeim, hogy Fiamnak ezen szavai rátok is vonatkoznak. Eszetekbe ne jusson a templomokban kiállni az oltár elé és ismeretlen hittestvéreiteknek hirdetni igaz prófétáim üzeneteit! Az ilyennek a vége merev ellenállás és fenyegetőzés lesz, rosszabb esetben a szentségek megvonása és kitiltás onnan. Az utcasarkokról se prédikáljatok, mert kigúnyolnak, kinevetnek benneteket. Családtagjaitokon, szomszédaitokon, legjobb barátaitokon kezdjétek az evangelizálást. De náluk se ajánlatos ajtóstól a házba törni. Először családjuk munkájáról, egészségi állapotáról beszélgessetek velük. Azután tegyetek személyes tanúságot arról, hogy milyen pozitív változásokat hozott az életetekben, hogy egészen Felém fordultatok. Az ő problémái is egycsapásra megoldódhatnának a hit fényében. De ha látjátok, hogy keményen tiltakozik, ne erőltessétek a térítést. Ez esetben csak imádkozni lehet értük.

Jézus a hithirdetés veszedelmeit is feltárja a 12 előtt, és megnöveli bátorságukat. Így szól hozzájuk: -Íme, úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé… Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. Óvakodjatok pedig az emberektől, mert átadnak titeket a törvényszékeknek és megostoroznak benneteket a zsinagógában, és a helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak majd én érettem… Mikor pedig átadnak titeket, ne legyen rá gondotok, hogy miképpen és mit mondjatok, mert adatik nektek azon órában, hogy mit szóljatok. Hisz nem ti vagytok, akik beszélnek, hanem Atyátok Lelke az, amely szól belőletek… Mikor pedig üldöznek benneteket az egyik városban, fussatok a másikba… A mi sorsunk közös. Veletek is úgy bánnak tehát, mint Velem. Mert nem nagyobb a tanítvány a Mesterénél, sem a szolga az uránál. Azt is mondja apostolainak, hogy senkitől nem kell félniük, csak éppen attól, aki mind a testet, mind a lelket megölheti és gyehennára vetheti.

Végül Mesterük így fokozza bennük a bátorságot és reményt: -Mert mindenkit, aki megvall Engem az emberek előtt, Én is megvallom az Atyám előtt, ki a mennyekben vagyon. Aki pedig megtagad Engem az emberek előtt, Én is megtagadom az Atyám előtt, ki a mennyekben vagyon.

Arról is beszél, hogy Ő nem békét hozni jött a világra, hanem kardot. Az Ő megjelenésével kétfelé oszlott az emberiség. Azokra, akik hisznek benne, és szereti Őt, és azokra, akik nem hisznek Isten-fiúságában, és gyűlölik Őt. E téren megoszlanak a családok, a vallásos közösségek és az egész emberiség. Ezzel az embernek ellenségévé válik a saját háza népe. Arra oktatja tanítványait, hogy szívükben Ő legyen az első, ne a családtagjaik. Bátorítja őket, hogy ne féljenek a haláltól. –Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen Engem. Ne féljetek kockára tenni életeteket énértem ebben a világban, amely öl. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszti azt, aki pedig elveszti életét énérettem, megmenti azt. Mit is jelent ez, Gyermekeim? Hogy aki e rövid földi életét föláldozza, örök életet nyer. Viszont ha valaki mindenáron meg akarja tartani azt, ami mulandó, méltatlan lesz arra, ami sosem múlik el, a Mennyországra.

Drága Engesztelőim! Azért nagyon fontos, hogy beszéljek nektek arról, hogyan tanította Jézus apostolait, mert szinte minden szava rátok is vonatkozik. Ugyanis mindannyiatokat apostolnak választottalak ki. Az Ő idejében, az első keresztények életében nagy keresztényüldözés volt. És ma? Már jó ideje halljátok a hírekben, a TV-ben, rádióban, olvashatjátok az újságokban és interneten, hogy egyes országokban milyen válogatott kínzásokkal írtják a hitüket bátran megvalló keresztényeket, Afrikában és Keleten van a legtöbb keresztényüldözés: Észak-Koreában, Szaud Arábiában, Irakban, Szomáliában, Iránban, Jemenben, Maliban és a Maldiv szigeteken. Európában még nem üldözik a keresztényeket, de a keresztény értékeket itt-ott megcsorbítják. Van egy keresztény segélyszervezet, Open Doors a neve melynek jelentésében benne van, hogy 2000 és 2010 között a Földön a keresztény áldozatok száma meghaladta az 1 milliót. Az utóbbi 10 évben szerintük a világon naponta 270 keresztény szenvedett vértanúságot. A keresztényüldözés egyre nagyobb méreteket ölt. Kicsinyeim, rátok is nagy megpróbáltatások várnak. Szent Fiam prófétái által előre jelzi nektek a veszélyhelyzetet, nem ijesztegetés céljából hanem, hogy ne érjen váratlanul a jövő. Hogy lelketeket kellőképpen készíthessétek fel sok imával, böjttel, áldozatokkal, rendszeres szentgyónással és szentáldozással, folytonos bűnbánattal. Ne féljetek semmitől, mert veletek van védelmem, az Élő Isten Pecsétje, Szent Fiam Vérével, Legszentebb Leányom pedig palástjával borít be benneteket. Szent Lelkem ezekben az utolsó időkben szokatlan nagy bátorsággal és elszántsággal, forró hittel és reménnyel tölti majd be kicsiny szíveteket.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Hunyjátok be a szemeteket, mert egy képzeletbeli utazásra hívlak benneteket a jövőbe. Nem mondom meg, melyik évben járunk, mert dátumot sosem adok nektek. Egy biztos. Megtörtént a Nagyfigyelmeztetés. Sok milliárd ember lelke hiszi, hogy Én, Mennyei Atyátok létezem. Az átélt, megrázó élmények után gyermekeim lelke tele van bűnbánattal, tudásszomjjal. A templomok zsúfolásig megtelnek. A gyóntatószékek előtt kígyózó sorok állnak. A hívek oly sokan vannak, hogy a kevés pap képtelen a gyóntatásnak eleget tenni. Egy fiatalasszony rettenetesen zokog, próbál bejutni, már harmadik napja várakozik, de nem kerül rá a sor. Meséli a mellette állónak, hogy egész sorozat abortusza volt, és a Szentlélek kiáradásakor megmutatta neki azt a borzasztó helyet, ami a pokolban várna rá, ha őszinte bűnbánattal nem gyónik meg. A szomszédja, akit megszólított, szintén nagyon aggódik lelkéért. Ő a tisztítóhely legmélyének szenvedéseit élte át, mert az ítélkezés szokásává vált. Úgy érezte, hogy szájürege, az ajkai, a fogínye, torka és nyelve telis-tele volt fekélyekkel, és nagy fájdalmakat élt át. Egy hang közölte vele, hogy ezt történt volna, ha most meghal. Egy férfi is bekapcsolódott a beszélgetésbe. Hulló könnyek között előadta, hogy Jézus megjelent neki a keresztrefeszítés előtti pillanatokban, meztelenre vetkőztetve, megalázva, tetőtől-talpig vérben. Gondolati úton közölte vele, hogy az ő házasságtörései miatt kell elszenvednie ezt a nagy szégyent, és csak a szentgyónás mentheti meg, a kárhozattól. Hála felszentelt gyermekeim áldozatkészségének, pár hét múlva ritkulnak a gyónások. Az emberek megnyugszanak, megkönnyebbülnek. Egyre több a mosolygós, boldog arc. A szentmiséken tömegek vannak, be se férnek a templomba. A kinnrekedtek hangszórókon hallják a szentmise szövegét. A többség még se tudja, mikor kell állni, térdelni. Semmit nem tudnak, de szívük tele van hittel, Isten iránti szeretettel és szomjaznak az Igére.

Ti, engesztelő gyermekeim kívülről nézitek ezt a lelkes, kíváncsi, érdeklődő tömeget. Mindannyiatoknak van valami a kezében: Biblia, imakönyv, rózsafüzér, Engesztelő imafüzet, keresztes imahadjárat füzet, Igazság Könyve stb. Ahogy ott álltok körülöttem, hívom Szentlelkemet. Máris megérkezik galamb alakjában. Kicsi csőrében parazsat hoz és homlokotokhoz, szívetekhez és ajkatokhoz érinti. Bátorságot, tudást, szónoki képességet, tüzes szeretetet éreztek magatokban. A mise végén a templomból kiáradó tömeg körülvesz benneteket és ti boldogan és felkészülve, nyelveken imádkozva tanítani kezditek őket, és közbenjáró imákat mondotok értük. Beszédetek után a családok egymást átölelve, sugárzó örömmel hálálkodnak nektek, és elbúcsúznak tőletek, hogy átadhassák helyüket másoknak. Közületek, kis Apostolaim, többen meglátták a Mennyországot a Nagyfigyelmeztetés perceiben, ezért tudtok olyan lenyűgözően szólni a frissen megtért gyermekeimhez. Nyújtsátok kezeteket, Kicsinyeim, visszaviszlek benneteket az engesztelő terembe, visszatérünk a jelenbe. Megmutattam nektek, hogy terveim szerint mindnyájan apostolok lesztek, és hinteni fogjátok a sokaságnak a hit és Isten szeretet magvait. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.04.08

Szentlélek: Jézus élete XXVII. Hamis-Messiás várás

Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Ma Én tanítalak benneteket, a Szentlélek Isten, eszközömön, Éván keresztül. Szívem tüzes szeretetlángját végighordozom közöttetek, hogy szíveteket lángragyújtsam Megváltótok, Jézus Krisztus iránt. Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, és megköszönöm, hogy újra eljöttetek. Láthatatlanul itt vagyunk előttetek mind a hárman, mint a Szentháromság tagjai és mellettünk áll Mennyei Édesanyátok.

A múlt héten arról hallottatok, hogy Jézus Kafarnaumban hogyan készítette fel apostolait a rájuk váró feladatokra. Ma arról lesz szó, hogy az Őt követő nép mennyire félreértette messiási szerepét.

Kafarnaumban hajóra szállt tanítványaival, átkelt a tavon és a keleti parton kötöttek ki. Jézus a magányt kereste, hogy imádkozhasson Atyjához és elindult egy dombra. Észrevette, hogy a szomjas nép utánaeredt. Kedvesen, szelíden fogadta őket, és a domb tetején letelepedtek. Egész nap fáradhatatlanul beszélt nekik Isten országáról. Beesteledett és a sokaság megéhezett. Az apostolok kérték a Mestert, hogy bocsássa el a népet, hogy a faluban valami eleséget vegyenek maguknak. Jézus így felelt:

-Szánom a sereget, mert íme harmadnapja vannak már velem és nincs mit enniük. És ha étlen bocsátom őket haza, kimerülnek az úton, mert némelyek közülük messziről jöttek… Adjatok nekik enni!

-Hogyan? -álmélkodtak az apostolok, hiszen ennyi embernek hol és miből vegyenek kenyeret. Erre Jézus megkérdezte őket, hogy hány kenyerük van. András, Péter bátyja körülnézett, tudakozódott, kinél van valami étel és jelentette:

-Csak öt kenyerünk és 2 halunk van, de mi az ennyinek? Ötezren voltak férfiak, az asszonyokat és gyermekeket nem is számítva. Jézus így szólt tehetetlenkedő apostolaihoz:

-Hozzátok ide, amitek van, és telepítsétek le a népet ötvenes csoportokban.

Az apostolok így is tettek. A Mester pedig vette az 5 kenyeret és 2 halat, föltekintett az égre, hálát adott, megáldotta azokat, megszegte és szétosztotta tanítványainak, hogy a sereg elé vigyék, hasonlóképpen a halakból is, amennyit akarnak. A kenyerek és halak pedig, megszaporodtak kezeiben. És mindnyájan ettek és jól laktak, a megmaradt kenyér darabokból és halakból pedig 12 kosarat szedtek tele. A nép csodálkozva, rajongva tekintett Jézusra. Az emberek lelkesen mondogatták egymás között, hogy Ő a Messiás, az Isten fia, Ő az e világra jövendő. Kétségtelen, hogy csodái közül az Ő korában ez volt a legnépszerűbb, hiszen nem egy emberrel tette, hanem a sokasággal.

Gondoltatok-e már arra, Gyermekeim, hogy ez a csodálatos kenyér- és halszaporítás előképe a mai szentáldozásnak? Míg a kenyér és a hal a test eledele, földi táplálék, mely életben tartja a testet, addig az Oltáriszentség lelki eledel, mely a lelket táplálja és őrzi meg az örök életre. Mint ahogy Jézus a hegyen maga köré telepítette a népet és megszaporította számukra a földi kenyeret és halat, és ezzel lakatta jól őket, úgy most is maga köré gyűjti gyermekeit. A mennyei eledel, a Szentostya kezeiben megszaporodik, és apostolai utódaival, a papokkal a szentáldozás keretében táplálja őket.

A kenyérszaporítás volt az a csoda, mely az ókori zsidó népet meggyőzte arról, hogy Jézus nem egy egyszerű próféta, mint elődei, hanem maga a Messiás. A baj az volt, hogy félreismerték Őt. Földi, nemzeti, politikai vezért láttak benne, aki, mint egy elszánt forradalmár, megszabadítja őket a rómaiak zsarnokságától. Királlyá akarták kiáltani. A hazafias szenvedély lobogott a tömegben és ez hajtotta őket Jézushoz. De az Ő országa nem e világból való volt. Mennyei, lelki Messiásként jött a világra, hogy az egész emberiség lelkét megmentse, megváltsa. Mivel a nép nem tágított e hamis Messiás-képtől, és a Mester féltette tanítványait, hogy őket is megfertőzik a zendülés elvével, ezért elhatározta, hogy nem marad a tömeg közt. Meghagyta az apostoloknak, hogy szálljanak hajóra és evezzenek a túlsó partra, Ő pedig, a sokaságot elbocsátva felment a hegyre imádkozni. Hirtelen nagy szél kerekedett és látta, hogy Péterék veszélybe kerültek, ezért eléjük sietett. A háborgó hullámok tetején járva közeledett hozzájuk. Azok megijedtek, mert azt gondolták, szellemet látnak. De Jézus így bátorította őket:

-Bízzatok….Én vagyok…Ne féljetek!

Péter így válaszolt: -Uram, ha valóban te vagy, parancsold nekem, hogy hozzád menjek a vízen!

-Jer! – mondta neki Jézus. Simon Péter azonnal kiszállt a hajóból és elkezdett lépegetni a víz tetején, de az erős széltől megijedt és elkezdett merülni és így kiáltozott: – Uram, ments meg engem!

És Jézus kinyújtotta a kezét, kiemelte és ezt mondta neki: -Kicsinyhitű, miért kételkedtél?

Mindketten beszálltak a hajóba, és a szél elcsendesedett. Az apostolok csak mondogatták csodálkozva: -Valóban Isten fia vagy.

Jézus hiába kerülte a rajongó néppel való találkozást, mégis utána mentek. A múltkori kenyérszaporítás nem volt elég jel nekik. Abban a csodatételben ők csak a földi kenyeret látták, amelytől jóllakhattak. Nem értették, hogy Isten ennél sokkal nagyobb ajándékot küld nekik: az Élő Kenyeret. Szemrehányásként emlegették, hogy Mózes nemcsak 5000 embert laktatott jól, hanem 40 esztendőn át táplálta a zsidó népet a pusztában. Jézus megmagyarázta nekik, hogy a manna eredete mennyei, de lényegében mégiscsak anyagi volt és a test fenntartására szolgált. Azt mondta nekik, hogy most Isten az élet kenyerét, mennyei kenyeret ad nekik. Felfedte a tömegnek, hogy kicsoda Ő: – Én vagyok az Élet Kenyere, aki énhozzám jön nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik… A kenyér, amelyet majd én adok, az Én testem a világ életéért… Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én föltámasztom őt az utolsó napon. Mert az Én testem valóban étel és az Én vérem valóban ital… Aki eszi az Én testemet és issza az Én véremet Énbennem marad és Én őbenne.

Jézusnak ezek a mélyértelmű kinyilatkoztatásai nagy felháborodást keltettek a nép körében. Ilyeneket suttogtak: – Azt merte mondani, hogy ő az élet kenyere, mely a mennyből szállt alá. Ugyan kicsoda ez az ember? Nemde József és Mária fia? Gyermekeim! Képzeljétek magatokat a helyükbe! Hogy gondolkoznátok, ha ma odaállna elétek egy kortársatok, hogy ő az égből szállott kenyér és egyétek az ő testét és vérét? Mit képzelnétek felőle? Talán kannibál? Vagy egy pszichiátriai eset? Valahogy így érezhettek az akkori zsidók, akik a csodák, jelek ellenére se tudtak hinni abban, hogy Jézus Isten Fia, a Messiás. Mert ha hittek volna Benne, akkor tudták volna, hogy Istennél nincs lehetetlen, képes élő kenyérként táplálni őket, saját testével és vérével. Nektek, mai hívő keresztényeknek könnyebb elhinni, túl az utolsó vacsorán történt Oltáriszentség alapításon és az évezredes hagyományokon. Mégis hány és hány olyan katolikus keresztény van, aki kétségbe vonja Jézus Oltáriszentségi jelenlétét. Két asszony, Aranka és Juliska szomszédok, és minden vasárnap együtt járnak a szentmisére. Juliska gyakran gyónik, és minden vasárnap áldozik. Aranka sosem járul szentségekhez. Juliska már nem bír tovább hallgatni és kérdezi:

-Mondd, Arankám, te miért nem jössz áldozni velem? Talán valami akadályba ütközik? Esetleg nem szentségi házasságban élsz? Vagy nem voltál elsőáldozó?

-Ó, dehogy! Nincs semmi akadálya. Egyszerűen külsőségnek tartom. Miért egyek meg egy üres, íztelen ostyát? Én is tanultam valamikor, hogy abban Jézus teste és vére van, de ez csak a papok kitalációja.

-Gondolod, Aranka, hogy ez a sok ember, aki itt szentáldozásra sorakozik, tévedésben lenne? Számtalan Oltáriszentség csoda tanúsítja, hogy Jézus, sőt az egész Szentháromság ott van a Szentostyában, a kenyér és bor színe alatt.

Két hónap múlva a plébános zarándokutat szervezett Horvátországba, Ludbregbe. Juliska hívogatta Arankát, hogy iratkozzanak fel erre az útra. Ott megható élmény várt rájuk. Az ottani plébános elmesélte, hogy régen 1401-ben a pap misézése közben, az Úrfelmutatás alatt sóhajtozva gondolt arra, hogy bizony képtelen hinni a valóságos jelenlétben. És miközben ezen elmélkedett a magasra emelt Szentostyából elkezdett hullani a vér. Kehelybe felfogta, és a meghatottságtól remegve vitte megmutatni az elöljárójának. Azóta a friss állapotban való vért egy szép díszes ereklyetartóban őrzik, és minden zarándok láthatja. Ez a vér több vizsgálaton ment át és megállapították, hogy zsidó ember vére, és vérképe megegyezik a torinói lepel vérképével. Aranka az ereklye előtt térdelve könnyek között bánta meg kételkedését, és azóta buzgón minden vasárnap szentáldozáshoz járul.

Sajnos Aranka nem egyedül van. A vallásukat gyakorló gyermekeim közül sok az Oltáriszentségben kételkedő. Még felszentelt szolgáim között is akad. Ó, mekkora fájdalmat okoznak ezzel a visszautasítással! Nemcsak a kafarnaumi régi zsidók okoztak bánatot neki hitetlenkedésükkel, hanem a ma élő hívők is.

Mint ahogy ebben a tanításban megvilágosítottam előttetek, hogy Jézus nem forradalmárként, hadvezérként jött el, mint Messiás, a zsidó népet felszabadítani a római iga alól, úgy összefoglalom az Ő igazi, magasztos tervét, mint az emberiség Messiásának célkitűzését.

Az Ő fenséges messiási tervének gerince a megváltás. Nem az elnyomatás, a szenvedés megszüntetéséért jött el a földre, hanem az egész bűnös emberiség lelkének megmentéséért. Ehhez eszközül használta a három éves nyilvános működését, kínszenvedését, kínhalálát és az Oltáriszentség megalapítását. Végtelen nagy szeretetében üdvözítésetekre kínálja fel mindannyiatoknak szent Testét és Vérét, mely úti eledel számotokra az Örök Életre.

Eme égi tanítás méltó befejezéseképpen, Jézus Krisztus lelki áldozásban kíván részesíteni benneteket. Először gondolatban mélyen bánjátok meg bűneiteket, és együtt hangosan mondjátok: „Teljes szívemből bánom…”A Mennyei Atya 2 kelyhet tart a kezében. Az egyikben bor van, ezt a Szűzanya kezébe adja, a másikban annyi ostya, ahányan vagytok. Ezt Jézusnak nyújtja. Én, a Szentlélek, keresztet rajzolok a két kehely fölé, és mindkettőre rálehelek. Erre a bor vérré válik, az ostya pedig, Szentostyákká. A Lélek leheletétől misztikus láng veszi körül a két kelyhet és beborítja a tartalmát is. Térdeljetek le és nyissátok ki a kis szájatokat! Jézus és Szűzanyátok körbe jár. Jézus felemeli a lángoló Szentostyát, belemártja a tűzzel égő vérbe, és mondja: „Ez az Én Testem.” Majd a nyelvetekre helyezi. Nyeljétek le! Mennyei Édesanyátok megsimogatja arcotokat, és Jézus egy keresztet rajzol homlokotokra. Jézus így szól hozzátok: Drága Gyermekeim! Az egész Szentháromság költözött belétek Szeretetlángjával. Így szíveteket csordultig töltöttük a Mi tüzes szeretetünkkel. Ezután ezt sugározzátok mindenki felé. Az Élet Kenyerét és Italát ajándékoztuk nektek, mint üdvösségetek legszentebb eszközét. Megáldunk mind a négyen benneteket az Oltáriszentség iránti hódolat lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.04.15

Szűzanya: Jézus élete XXVIII. Jézus további utazásai

Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Nagy szeretettel köszöntelek benneteket, Én, Égi Édesanyátok, és örömmel folytatom Jézus életének ismertetését.

Ha nem is kísérhettem el Őt minden útjára, mégis lélekben vele voltam és tanítványai gyakran hozták nekem róla a hírt, hogy hol jár, mit csinál. Így tudtam meg, hogy egyre messzebbre jutott, átment Galileán, egészen Szidon és Tírusz határáig, és eljutott Dekapolisba, a 10 város területére, ahogy annakidején nevezték. A kafarnaumi beszéde után, mikor kifejtette, hogy Ő az égből alászállott kenyér, és aki eszi az Ő testét, és issza az Ő vérét, annak örök élete van, bizony sokan elhagyták, még tanítványai is kételkedtek benne. A farizeusok azon igyekeztek, hogy rontsák népszerűségét. Heródes is gyűlöli, és a lefejezett keresztelő szellemét látja benne. A forrongó tömeg még mindig hadvezérré és királlyá akarja tenni, pedig kifejtette előttük, hogy Ő az emberiség megmentéséért jött, az üdvözítéséért. Ezért apostolaival igyekszik távol tartani magát a néptől. A farizeusok, írástudók ott kötöttek bele, ahol csak lehetett. Éppen látták Jézus tanítványait ebédelni és megbotránkoztak, hogy a kenyértörés előtt nem mostak kezet, és ezt szóvá is tették neki. Tudnotok kell, Gyermekeim, hogy a zsidóknál a mosakodás elmulasztása súlyos bűn volt, kiközösítették a zsidó hitközösségből azt, aki ezt elmulasztotta. Meg kellett mosni a helyeket, az edényeket, az ágyakat. Különbséget tettek a meghintés, a mosás és a vízbemerülés között. Előírták, hogy a szükséges vízért 4000 lépésnyire kell fáradni, és inkább szomjan kell halni, mint megszegni ezt a régi hagyományt. Természetes, hogy az Én Fiam felháborodott ezeken a túlzásokon. Mikor megkérdezték tőle a farizeusok, hogy tanítványai miért nem mosakodnak evés előtt, így válaszolt nekik: – Képmutatók! Jól jövendölt rólatok Izaiás: „Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szíve pedig távol vagyon tőlem… Elhagyva az Isten parancsolatait, az emberek hagyományait tartjátok.” Itt többek között arra gondolt, hogy kijátszák a 4. parancsolatot, hogy atyádat és anyádat tiszteld. Úgy tanítják, hogy csak addig kell tisztelniük szüleiket, ameddig saját hasznukra válik, azon túl már nem tehet értük semmit. Ez egy képmutató, gőgös jámborság, merev előírás, amit Szent Fiam keményen elítélt. Apostolainak így magyarázta a nemtetszését: – Nem látjátok-e, hogy mindaz, ami kívülről megyen az emberbe, nem szennyezheti be őt, mert nem megyen be a szívébe, hanem a gyomrába jut és a csatornába kerül, ami megtisztít minden ételt? Hanem ami az emberből kijön, az szennyezi be az embert. Mert belülről, az emberek szívéből erednek rossz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, lopások, kapzsiság, gonoszságok, csalárdság, kicsapongás, irigység, káromkodás, kevélység, bolondság. Mind ez a rossz belülről származik és bemocskolja az embert.

Egy példát mondok erre, Én, Édesanyátok. A városban van egy feltűnően csinos szép fiatalasszony. Mielőtt lemegy vásárolni, tetőtől talpig megfürdik, illatos dezodorokkal lepermetezi magát, sokáig fésülködik, begöndöríti hosszú szempilláit, körülfesti a szemeit, kirúzsozza a száját, és három ruhát is felpróbál, mielőtt elindul. Ez a készülődés egy órát vesz igénybe. Valóban szép, tiszta, illatos és kívánatos. A bolt előtt összetalálkozik egy barátnőjével és legalább fél órát beszélgetnek. Elmondja, hogy Julika, aki közös osztálytársuk volt, férjhez ment, és hűséges, becsületes férjét, már a harmadik emberrel csalja meg. Megjátssza az álszentet, mindig templomba jár, és közben házasságtörések sorozatát követi el. Ez az ápolt fiatalasszony, aki ilyen elítélően beszél, nem tudja, hogy Julika ártatlan az ügyben, mert édestestvéreivel szokott találkozni, jönnek hozzá és ő is időnként meglátogatja őket. Amint halljátok, ez az asszony kívülről tiszta és ápolt, de lelke mocskos a rágalmazás bűnétől. Ami a szájából kijön, az piszkolja be. Ez nem azt jelenti, hogy ne törődjetek testetek tisztaságával, mert hiszen azt mondja a közmondásotok, hogy a tisztaság félegészség. Természetesen továbbra is evés előtt kezet kell mosnotok egészségetek védelmében. De a testi tisztaságnál sokkal fontosabb a lelketek tisztántartása.

Tovább kísérem Szent Fiam útját. Fönícia határai felé tartott. Apostolaival belépett egy házba, ahol nagy vendégszeretettel fogadták őket. Figyelmeztette a házigazdát, hogy ne beszéljen érkezéséről. Mégis a szomszéd pogányok tudomást szereztek róla és egy föníciai asszony bekopogott hozzájuk. Márk evangélista ezt a bájos jelenetet így örökítette meg nektek:

„Mert mindjárt neszét vevé egy asszony, kinek leányában tisztátalan lélek volt, eljött és lábaihoz borult… és nagy buzgósággal kérte a Mestert: – Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! Az én leányomat gonoszul gyötri az ördög.

Jézus nem felelt. Mire tanítványai kérték őt…: -Bocsásd el, mert utánunk kiált! –Én csak Izrael házának juhaihoz küldettem. -felelte Jézus. Az asszony, pedig lábai elé borulván imádta Őt, mondván: – Uram, segíts rajtam!

Jézus próbára akarta tenni az asszony hitét: – Nem helyes elvenni a gyermek kenyerét és az ebeknek vetni. Az asszony zúgolódás nélkül belenyugszik, és sóhajtva így szól: -Úgy van, Uram, csakhogy a kiskutyák is esznek a morzsákból, melyek lehullanak uraik asztaláról.

Ez a nagy alázatosság meghatja Jézust: – Ó, asszony, nagy a te hited! Legyen hát neked, ahogy kívánod!

És meggyógyult a lánya attól az órától fogva, mikor Jézus e szavakat mondta.”

Az igaz, hogy az Én drága Fiamat a Mennyei Atya először a választott népéhez küldte, de szava eljutott a világ összes népéhez, akik nem morzsát-szedegető kiskutyák, hanem mind Isten gyermekei. Ma is sok pogány van, ateisták sokasága. Jézus nem zárja ki őket Szívéből, mindannyiukat üdvözíteni akarja. Hány és hány friss megtérésről lehet hallani. Eszközömnél, Évámnál telefonon jelentkezett egy fiatal rendőr. Feleségével, gyermekeivel és szüleivel együtt élte a maga világias, Istentől, hittől távol eső életét. Az internetet nézegetve ráakadt Évánk lelki naplójára. A belőle áradó gyermeki hit és tisztaság, a szentmise lényegének kifejtése és a szentségek mélysége annyira megérintette lelkét, hogy személyesen felkereste eszközünket. Azóta Jézusnak nagy tervei vannak vele, buzgó gondolkodásra serkenti. Egyre több ilyen megtért báránykánk van a világban, és buzgó, áhítatos engesztelések következtében mindig egyre több lesz. Szent Fiam, mint ahogy segített a pogány, föníciai asszonynak, ma sem zárkózik el a hitetlen és közömbös felebarátaitok elől. Azt akarja, minden ember szívéhez eljusson az örömhír, az üdvösség ereje.

Drága Kicsinyeim! Az igaz, hogy Jézus próbálta kerülni a tömeget, mely még mindig királlyá akarta koronázni, de ennek ellenére nem tudta megtagadni segítségét a hozzáforduló nyomorultaktól. Vakok, némák, sánták kerültek útjába. Szent Márk így írja le a süketnéma meggyógyítását: „Félre vivén őt Jézus, külön a seregből, füleibe bocsájtá ujjait és köpvén, illeté nyelvét, és föltekintvén az égre, fohászkodék és mondá neki: -Effeta! –azaz: Nyílj meg! És azon nyomban megnyílának fülei és megoldódék nyelvének köteléke és helyesen szól vala.”

Néhány nappal később megtörtént a második csodálatos kenyérszaporítás. Most is étlen-szomjan már 3 napja hallgatta tanítását a tömeg és Ő megsajnálta őket. 7 kenyér és néhány hal megszaporításával bőségesen ellátta a 4000 férfit, nőket és gyermekeket élelemmel.

Kedveseim! Ne féljetek, most az utolsó időkben, mikor szűkölködni fogtok, Jézus nem felejtkezik el rólatok. Ő most is ugyanaz a bőkezű, irgalmas Isten, mint 2000 évvel ezelőtt. Fontos, hogy legyen valamennyi félretett, nem romlandó élelmiszeretek, és ha gyermeki bizalommal hiszitek, meg fogja szaporítani ételeteket. Hát nem ezt üzeni mai prófétáival? Higgyetek Benne! Különösen akkor lesz ez nyilvánvaló előttetek, mikor bátran visszautasítjátok a fenevad bélyegét. Ne aggódjatok! Hűségeteket látva, nem hagy nélkülözni és éhenhalni benneteket.

Drága Kicsinyeim! E mai tanításból lépten-nyomon kicsendül Megváltótok segítőkészsége, irgalma és szeretete. Akarjátok-e ebben követni Őt? … Amit ezután mondok nektek, azt csak Én láthatom, Édesanyátok, mer ti még nem kaptátok meg a látás kegyelmét. Itt áll előttetek Jézus Krisztus görnyedve, nehéz kereszttel a vállán. Jobb oldalán egy angyal annyi kereszttel ahányan vagytok. Ezek különböző méretűek. Az egyik nagy tűhegyes tövisekkel van tele, a másik kisebbekkel, van, amelyiken nincs is tövis. Jézus így szól hozzátok: – Köszönöm, hogy önként résztvesztek keresztutamban. Egy magas, sziklás hegy áll előttünk. Ott fönn a csúcson egy tündöklő kristálypalota, utunk célja, mely nem más, mint a boldog Örök Élet. A kereszteket tartó angyal látja, hogy minden keresztre aranybetűvel ráírtam a neveteket, ismerem erőtöket, kitartásotokat, gyengeségeteket. Az egyiketek kisebb, a másikotok nagyobb keresztet kap. A másik angyal a töviskoronákat illeszti fejetekre. Mutatom neki, melyik korona kire való. Én megyek elől, drága Követőim, gyertek utánam. Míg viszitek saját keresztjeiteket, feladatokat kell végrehajtanotok, olyan formában, hogy segíteni kell a rászorulóknak. Az egyiketek jó nagy keresztet cipel: meghalt legkedvesebb hozzátartozója és minden férfimunka ráhárul, pedig már nem fiatal. Bármilyen nehezére esik, súlyos terhe mellett segítenie kell beteg szomszédasszonyának, aki magányos és tehetetlen. Naponta 3-szor átmegy megetetni. Hálából odamegyek a háta mögé, és egy kicsit szabad kezemmel megemelem a keresztjét, hogy könnyebb legyen neki. A töviskoronáján 1 tövis piros virággá változott. A másik engesztelőm egy kisebb keresztet hordoz: sokat fáj a dereka. Ennek ellenére naponta viszi és hozza unokáját az óvodába. Odamegyek hozzá, ahogy lépeget a sziklákon, megsimogatom fájós derekát, és szeretettel megcsókolom. Az ő töviskoronája is megváltozott, az egyik tövisből egy fehér virág lett. A harmadik közületek közepes nagyságú keresztet visz, mely áldozatok sokaságából tevődik össze. Ő többgyermekes családapa. Nem szűnik meg gyermekei lelkéért imádkozni, a nagyobbakért, akik nem akarják követni a szülők buzgó hitéletét. Meg kell állnia a nehéz úton, mert a szűkölködőkön segíteni akar. Odasietek hozzá, adakozó szívét megcsókolom. Egy piros rózsa nyílik egyik tövise helyén. A következő az Én kicsi apostolkodó lányom, bátor harcosom, aki nagy keresztet hordoz: legközelebbi hozzátartozójától nem kap hűséges szeretetet. Utána sietek, megérintem töviskoronáját, és egyik tövis helyén egy lobogó láng gyullad. Van egy engesztelőm, aki kicsi keresztet cipel, mely rágalmakból és gúnyolódásokból, jelentéktelen fizikai fájdalmakból áll, ezért ő ide-oda cikázik a hegyen és segít másoknak vinni a terhét. Az egyik töviséből egy világoskék virág lesz. Nem is sorolom fel mindannyiótokat, mert hasonló a sorsotok. Csak annyit mondok, hogy közületek többen nem törődve terhükkel Nekem, Üdvözítőjüknek segítenek cipelni a keresztet. Mindegyiknek az egyik tövise színes virággá változik. Ahogy telik az idő, és fogy a meredek, sziklás út, hullik a veríték mindenkiről, mindig több virág lesz a töviskoronákon, és mire fölérünk a csúcsra, minden töviskorona virágba borul. Feltűnik a kristálypalota és nyitott kapujában a Mennyei Atya vár minket. Keresztjeinket letesszük a lábához, Ő pedig, hálásan szívére öleli minden gyermekét, aki Engem követett. Vége ennek a misztikus útnak, és Édesanyám visszavisz benneteket az engesztelő helyre. Mindketten itt állunk előttetek. Mennyei Édesanyátok így szól: -Ha hűségesen és kitartóan, másokat segítve végigviszitek kereszteteket az úton, a végén nagy boldogság vár rátok.

Megáldunk benneteket az áldozatosság soha meg nem szűnő lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

Jézus vállára veszi a keresztet

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat ötödik fájdalom, szenvedés Golgotáján e tanításban.

És köszöntöm mai nap mindazon testvéreimet, akik ma lélekben vagytok jelen, és lélekben kísértétek el kiválasztott Mária testvéremet a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

A bűnbánat ötödik Golgotája, hogy közeledtek beljebb és beljebb e bűnbánatban, és már az ötödik Golgotán vagytok túl, most már a tanítás is így szólt hozzátok, hogy már nagyon el akarnak fogni, de még nem jött el az óra a pillanatában, hogy elfogjanak. Hisz az első tanítás az első bűnbánat Golgotájában arról szólt, hogyan is imádkozunk, mi az imának a mondanivalója, s az imában hogyan tudok felajánlani, kérni vagy hálát adni. Majdan a második tanítás: hogyan van jelen az Isten országa, hogyan ismered fel, és hogyan válik eggyé a te lelkeddel és szíveddel, mert — ahogy mondottam —, Isten országa bennetek lehet, ha megnyitod szívedet, és felkészülsz a tanításra. Majdan jött, hogy ne ítélkezzél, hogy téged se ítéljenek meg, mert eljön az idő, amikor akkor mondanak feletted ítéletet, amikor nem is gondolod. Folytatódott a tanítás a megbocsájtó kegyelemmel: ha én meg tudok bocsájtani, akkor nekem is megbocsájtanak, de ha én nem tudok megbocsájtani, akkor hogyan várom el, hogy nekem bocsássanak meg? Majdan folytatódik a tanítás: hogyan és miképpen fogadod el a felebarátot és a testvért, és hogyan és miképpen taszítod ki, hogyan és miképpen akarod megmondani, hogyan cselekedjen?

Most minden tanításból csak egy-egy gondolatot emelek és emeltem ki számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz a jelenben. Így a mai tanításom, amely arról szól felétek és nektek e jelenben, ahogy akkor a templomban a zsidóknak tanítottam a jelenlétben, hogy Én vagyok a Világ Világossága.1

Hogyan is értelmezitek ezt?

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok eljöttem közétek, és elhoztam számotokra a tanítás által a világosságot. És ha a tanítást felismered és elfogadod, és elindulsz a küldetés követésében, akkor a világosságot felismerve már az élet világosságát fogadod el önmagad számára e kegyelem által. De ti, testvéreim a jelenben, olyan testvéreim legyetek, akik a tanítás által felismertétek a fényt a Világ Világosságában. És ti nem azok a testvérek vagytok, akik e szavakon megbotránkoztok s kételkedtek, és azt mondjátok: „Te Önmagadról teszel tanúságot?! Akkor ez a tanúság Önmagadról nem érvényes!”

Ti, ha felismeritek e tanítás mondanivalóját, akkor ti azok a testvérek legyetek, akik elfogadjátok a tanúságtételt, amely most jelen van számotokra. Felismertétek, és akkor azt mondjátok, hogy: „Én elfogadom e tanúságtételt még akkor is, ha nem Önmagától teszi, hanem az által, aki küldte Őt az Igazban: az Atya.”

És akkor, ugye, ti, testvéreim, nem kételkedtek, hogy: „Ki a Te Atyád?”

Mert ti akkor azt mondhassátok: „Én tudom, hogy Te honnan jöttél, s hová akarsz menni. Én nem az vagyok, aki azt mondom: »Én ismerlek Téged, tudom, hogy honnan való vagy, és hova mész.«”

És erre Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom számukra, hogy:

— Te ismersz, te tudod, hogy honnan jöttem és hová megyek, de nem ismered fel azt, aki küldött Engem. Így nem ismered azt, aki az Atya.

Mert Én az Atyáról teszek tanúságtételt, és az Atya Rólam tesz. Így már ketten vagyunk, és ha már ketten vagyunk, az Írásokban az van: Ha ketten egyenlően bizonyítanak valamit, akkor azt el kell fogadni.

Én tehát, Jézus Krisztus Uratok az Atyával vagyok jelen, mert Én az Atyáról teszek tanúbizonyságot, az Atya pedig Rólam. És akkor már igaz az Én tanításom, mert Én nem ítélkezek, mint a zsidók, akik a test szerint ítélkeznek. Én az igazságban, ha kijelentek valamit, akkor azt felismeritek és elfogadjátok, mert igaz az Én kijelentésem. S akkor elfogadod a tanítást, és felismertél Engem, és ha már Engem, Jézus Krisztus Uradat felismerted, akkor felismered az Atyát is, mert aki nem ismer Engem, az az Atyát sem ismeri, és akkor megbotránkozik és csodálkozik, hogy: „Hogyan mondhat Ő tanúságot?!”

Ugye, a mai tanítás felismerhető a tanítások révén már, amelyeket az elmúlt időkben megadtam számotokra? Mert Én és az Atya Egy vagyunk: Én az Atyában, az Atya Bennem. Ez a tanítás sem ismeretlen számotokra, mert már megtapasztalhattátok és részesei lehettetek e kegyelemnek. És akkor érzed a tanítás mondanivalóját, hogyan működik rajtatok és bennetek, hogyan akarsz az igazságban és a világosságban együtt élni, az igazságban és a világosságban együtt haladni. És akkor felismerted mindazt, aki jelen van, felismerted azt, aki tanítást ad, aki a szeretetet, az örömöt, a békét, a kegyelmet, a fénysugárt árasztotta már felétek, ami által megsimogatva, átölelve felemellek, felmelegítelek, hogy önmagatok lehessetek, és haladhassatok a világosságban. Mert ha követsz a tanítás által, felismerted, akkor te nem a sötétségben fogsz járni, felismered az Élet Világosságát, amelyre szükséged van a mindennapokban, a mindennapokhoz, és akkor nem botránkozol meg, és nem teszed fel ismételten azt a kérdést a tanúságtételben, hogy: „Ki a Te Atyád, és ki vagy Te? Honnan jöttél, és hova mész?”

Mert ezt a tanítást Én, Jézus Krisztus Uratok a templomban adtam, a kincstár mellett, s a kincstárnak is itt mondanivalója van az igazságosságban és a világosságban.

Hogyan kell ezt felismerni és megtapasztalni, és hogyan fogadod el a jelen életedhez? Mert: „Már én látom a fényt a világosságban, és szeretnék kilépni e sötétségből a világosság felé. S akkor felismerem az igaz igazságosság történetét, és így haladok a mindennapi életben.”

Mert aki a kincstárnál van jelen, azoknál előfordul, hogy nem mindig a fény felismerésének igazságosságában vannak jelen és járnak együtt a mindennapi élet-útpályán.

És itt sem tudtak még elfogni, mert nem jött el az Én órám.

S akkor figyeld nyitott szívvel, szeretettel, hogy hogyan van jelen az átölelés e világosság által, ami ajándék e mai nap tanításában számotokra.

A mai nap második tanítása pedig arról szólt számotokra, hogy ismét jelen vagyok, és ismét tanítást adok azoknak, akik nyitott szívvel vesznek részt e tanításból a megerősítő kegyelemben és a működésben.2 De ez a tanítás miről is szólt?

A zsidók, az írástudók, a farizeusok, akik jelen vannak a jelenben is — ugye, ez nem ismeretlen számotokra? —, köveket ragadnak:

— Hát, megkövezzük!

De miért is akarnak megkövezni?

Ez most a jelenre is vonatkozhat.

Miért akarnak benneteket szinte kitaszítani? Mert a megkövezést így is lehet értelmezni.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok sem voltam kedves előttük, hisz meg is kérdeztem tőlük:

— Melyik jócselekedetemért akartok megkövezni?

Hogyan is válaszolnak magabiztosan?

Ugye, a magabiztosság is — volt a bűnbánatban már szó róla két Golgotával ezelőtt. Mert az egyik magabiztosan megy Atyám házába, hogy imádkozzék, a másik pedig lesütött szemmel. És most itt is magabiztosan mit mondanak?

— Nem a jócselekedeteidért akarunk megkövezni, hanem azokért, amelyeket végbevittél, és ami által Te káromkodsz, mert Istenhez emelted fel Magadat, Istenhez hasonlítottad Magadat! Szinte azt mondod: Egy vagy az Istennel.

Pedig Én, Jézus Krisztus Uratok e tanításban is csak az igazságot mondottam el részükre, hogy:

— Én nem az vagyok, aki Önmagamtól teszek és cselekszek. Én az vagyok, aki — az Igazban az Atya küldött Engem — a szerint cselekszem, a szerint teszem a jócselekedeteket, a szerint tanítok, és a szerint teszem a csodákat, amelyeket itt előttetek végbevittem.

De ők ezt nem ismerték fel.

És a jelenben hogy van számotokra jelen a tanításom, a jócselekedetem és a csodám?

A tanítást Én, Jézus Krisztus Uratok adom felétek.

A jelenben Én, Jézus Krisztus Uratok szólok hozzátok, és a csodában Én mutatom meg számotokra, hogy miben részesülhettetek már e hónapok és évek folyamán, és sokszor kézen foghatóan a megtapasztalásban, a felismerésben. Most csak egy gondolatot emelek ki a Golgotából — a bűnbánat idején, vagy egy első pénteki Golgota, ahogy ti mondjátok a jelenben? A kezdetről kell, hogy emlékezzetek, mikor ezért Mária, kiválasztott testvér-szolgámat kérdőre vonták, hogy:

— Honnan gondolod e szavakat mondani? — mikor a kezdetben felkértem szolgámat, hogy vállalja a fájdalom, szenvedés Golgotáját a pásztoraimért.

Ugye, ismerős számotokra, némelyek, akik a kezdetben jelen voltatok, és jelen vagytok?

És mikor most, próbáljunk arra a pillanatra rátérni, amikor kiválasztott Mária testvéremet, mielőtt az elfogadás lett volna a bűnbánat-időben, ugye, mindig egy Golgotán egy valamit éltetek át abban az estében.

Ismerős számotokra? Magatok elé tudjátok vetíteni? És akik kint vannak, és most szembesülnek e szavakkal?

És mikor eljöttünk ahhoz a szakaszhoz, mikor részesei lehettetek e Ünnepi Vacsorának, ahol jelen voltam tanítványaimmal, Édesanyámmal, akik csak egy pillanatra jöttek, és utána elmentek. S akkor jelen vagyok tanítványaimmal, és mikor már a Vacsora közepén lehettek e tanításból, és azt mondottam itt, e helyen, kezembe vettem a kovásztalan kenyeret, tekintetemmel együtt bemutattam Atyámnak, majdan áldást mondva, és megtörve, és azt mondottam:

— Egyetek ebből mindnyájan, mert ez az Én Testem, amely értetek és sokakért kiontatik vagy töretik.

Mert mind a két résznél ezt a szót mondom, hogy: sokakért.

Ekkor többen támadásnak indultak:

— Ez nem hiteles! Ne fogadjátok el, mert mi úgy mondjuk, hogy: mindenkiért.

Ugye?

És ha ma a jelenben figyelitek átéléssel a szentmise áldozatát, mit mondanak most már pásztoraim? Nem mindenkiért, hanem: sokakért.

Ez is kézen fogható tanítás volt számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok e helyen megadtam, amikor még ebben megütköztek, és most már ők is úgy mondják.

Vagy mondhatjuk a „Mi Atyánk” imáját, amelyre tanítványaimat tanítottam, általa benneteket, mikor azt mondottam: „Ne engedj minket kísértésbe esni”, vagy: „Ne engedj minket kísértésbe” — hisz tudjátok.

Akkor is hányan támadtak felétek! És most már a megjelenő új írásokban, hamarosan hallani fogjátok, már többfelé így fogják imádkozni.

Ez ismét számotokra bizonyság.

De többet kiemelhetnék a kezdetből a jelenhez, ami által visszatérünk a jelen tanításához.

Hogyan van jelen számotokra akkor a csoda?

Számotokra nem az a csoda kell, ahogy Lázárt feltámasztottam a nyitott sírból. Nektek ezek a csodák, ami által kézen foghatóan bizonyosságot szerezhettek, hogy nem kiválasztott testvérem mondja el számotokra, hanem Én, Jézus Krisztus Uratok adtam meg e tanítást.

Vagy térjünk vissza még mindig: a szentmise átélésének pillanatában a jelen földi helytartó ettől az esztendőtől mit kért?

Mikor elmondjátok a felajánlásokat, és jelen van — hogy is mondjátok?

„Ferenc pápáért, püspökökért, papokért…”

Majdan jön tovább a felajánlás, s elértek ahhoz a szakaszhoz, amelyet most többen már, láttam, hogy felemeltétek fejeteket, mikor azt mondja a pásztor: „Szent József, Szűz Mária Jegyeséért…”

Számotokra ez sem ismeretlen, mikor Én, Jézus Krisztus Uratok megadtam ezt a tanítást, hogyan is van jelen ez az egyszerű, kiválasztott ember, akiről azt mondják mindig, Édesanyámmal együtt, hogy nem sokat lehet hallani Róluk a Szentírásban. De annyit biztos, hogy nem szabad elsiklani mellette, mert Édesanyám és Nevelőatyám a Szent Józsefben, ahogy most nevezitek, fontosak voltak a mindennapi életben.

És így kell értelmeznetek a jelenben a tanításomat a megtapasztalásban, hogy részesei lehessetek a tanúságtételben, hogy nem csak kimondottan Én, Jézus Krisztus Uratok oda állok, és Önmagamról teszek tanúságot — a szerint teszem, aki felkészített, és aki megadta Számomra ezt a hatalmat; a szerint teszem a csodákat, a jócselekedeteket, aki szintén elküldött hozzátok, most a jelenben ide, hozzátok, közétek, hogy taníthassalak, mert először megadtam a meghívást a felismerésben, mert Én, Jézus Krisztus Uratok felismertelek, mert szükségem volt reátok. S ez után megadtam a meghívást, a meghívás most rajtatok múlik, hogy ki hogyan fogadja el, hogyan zárja szívébe, hogyan válik küldető követésében, a fény világosságában, az élet világossága megtapasztalásában most, a jelenben, ennyi idő után, és hogyan működik rajtatok és bennetek az a kegyelem, amelyet már oly sokszor megadtam, és részesei lehettetek a mindennapi életben. Ezért hát Én, Jézus Krisztus Uratok e mai tanítást megpróbáltam úgy megadni számotokra, hogy magatok elé vetítsétek mindazokat, amelyen számodra kézen fogható tanítás a csodában és a megtapasztalásban, „amiből erőt merítve tovább tudok lépni, és tovább tudok haladni a fényben, a világosságban, mert nem akarok a sötétségben maradni, én az Élet-világosságot keresem a mindennapi életemhez és a kegyelemhez, amelyre szükség van”. És akkor boldog vagyok, hogy ezt a tanítást, amelyet a mai napban megadtam számotokra, mert először többek, akik tudták követni, így könyvelték el magukban: „Hát, ez megint egy nehéz tanítás. Ennek mi is pontosan a mondanivalója?”

Most már a tanításban megadtam számotokra a mondanivalót a felismeréshez, a küldetéshez és a követéshez, mert ennek a mai tanításnak, hogy Én vagyok a Világosság, és a Világosságban meghívlak benneteket, akik még nem léptetek ki a sötétségből, hogy elinduljatok a sötétségből a Világosság felé, és megtaláljátok az Élet Világosságát a megerősítő kegyelem által.

A második tanítás pedig, hogy felismerjél a jócselekedetek megtapasztalásában, és ne csak a csodát keressed, hogy: „Milyen csodát láthatok, ismerhetek fel?” Mert a csoda nem mindig úgy van jelen számodra, ahogy te az egyszerűségedben elképzeled, hanem az egyszerűségében így adom meg, amelynek már részesei lehettetek e évek folyamán a megtapasztaló tanítás által a felismerésben, a felismeréshez.

És akkor így közeledtek ti e bűnbánat-időben mindig előrébb az ünnep felé, és a tanítás megadja számotokra mindazt, hogy „hogyan és miképpen szeretnék élni e bűnbánat tanításaival”. Hisz a mai nap nem minden tanítást emeltem ki, amit megadtam a bűnbánat-időben, hisz a mai nappal együtt már tíz tanításnak voltatok és vagytok tanúi a jelenben. Most csak egy párat emeltem ki, de nem ismeretlen számotokra a múlt heti vagy az előtte való tanítás, ami által bele tudsz kapaszkodni, erőt meríteni, megerősödni, önmagadra ismerni, és ez által haladni a mindennapok cselekedeteiben, hogy jócselekedeteket végezzetek el ti is, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok megmutattam számotokra a mai nap tanítása által.

S ennek reményében árasztom felétek kiválasztott Mária testvérem által áldásomat, hogy töltse be szíveteket, lelketeket az eggyé válás-kegyelemben.

Áradjon reátok áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme ma a Fény Világosságában az Élet Világosságát árassza felétek, töltse be szíveteket, lelketeket e megnyitottság által a felismeréshez, az elfogadáshoz és a megerősítéshez, és „akkor tudom, hogy hova tartozom, tudom, hogy honnan jöttem, hova megyek, kit szeretnék követni, és hogyan szeretnék jócselekedeteket én is teljesíteni”. De a jócselekedetek olyanok legyenek, ami által számotokra nem kell köveket venni a kitaszítottság révén, hanem érezd a szeretetet és az örömet, a békét, amely felemel, és megmutatja, hogy milyen is a küldetés a követés részében e mai tanítások által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Jézus vállára veszi a keresztet

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján.

A mai nap tanítása nem volt ismeretlen számotokra, hisz ha a Golgotát átéléssel figyeltétek, akkor a tanítás mondanivalója számotokra minden Golgotán szinte jelen van. Hisz hogyan is kezdődik a mai tanítás?

Lázár feltámasztása után Mártához és Máriához jöttek a zsidók, az írástudók és némely farizeus, akik a csoda által hittek Jézusban.1

S ez a tanítás minden Golgotán jelen van, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok elmondom számotokra, hogy követek érkeznek, kiket a két testvér küldött, s elmondják, mi célból érkeztek:

— Jöjj segítségükre, mert Lázár nagyon beteg.

Lázár ugyanaz az ember, akit megsirattam, s akit testvérként szerettem. És ő — a feltámadás után öröm és boldogság járja át őket.

De ez a tanítás nem csak ezt tükrözi számotokra — ez a tanítás azt adja, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a jövendölésben meghalok a népért:

― Inkább Egy Ember haljon meg, mint többen, hogy a nép tönkre ne menjen, a rómaiak szentélyeinket szét ne rombolják ― ezért hát ők így gondolkodnak.

Pedig ez a tanítás mondanivalója épp az, hogy Jézus, akit az Atya küldött az Igazban, azért jött, hogy mielőtt még meghalna a népért, összegyűjtse mindazokat a gyermekeket, akik széjjelszóródtak, akik talán hallottak Rólam, hallották tanításomat, de távol vannak; akik valamikor el is indultak ezen az úton, hittek és bíztak a tanítás jelenlétében, érezték a kegyelmeket, érezték az áldásokat, amelyek már oly sokszor jelen voltak számotokra az évek folyamán, most, ha csak a jelenről beszélek e helyben. És mégis a szétszóródás azt tükrözi számukra, hogy valami mást hallott, valaki éppen eltántorítja, valaki éppen megítéli, hogy: „Te egy nem rendes, egy nem normális emberként oda mész?! Hát te elfogadod, hogy téged így szólítsanak?” Akkor elgondolkodik: „Hát, tényleg nincs ilyen megszólításra szükségem! Akkor eltávozom, szétszóródok.”

De az ilyen testvérek szétszóródtak, de még nem vesztek el! Számukra még lehet remény a szeretet kegyelmében, ha valaki figyelmezteti őket, ha valaki így szól feléjük: „Jöjj, testvérem, mert szükség van reád is. El ne vesszél! Ha még el is távolodtál, de visszatérhetsz mindahhoz, a kezdetben, aki tanított, aki megerősített, aki ajándékot adott, aki által működik a kegyelem a szeretetében.”

És már nem is egy elveszett gyermek, nem is egy szétszóródott gyermek, ő már ahhoz a néphez tartozik, akiért Egy Ember haljon meg, mint hogy az egész nép tönkremenjen.

De ezeket ki is mondta?

Aki még jelen volt a főpapságában ennek az esztendejében, és aki hallott a főpapi prófétáról, hogy hogyan és miképpen jövendölte meg mindezeket, és e szerint szeretett volna cselekedni, e szerint szerette volna továbbadni mindazoknak a tanácsban, hogy megtapasztalják, hogy „hogyan és miképpen éljünk e tanítással, e mondanivalóval, e kegyelemmel, e szeretetben, ami átölel, s ez által eggyé válhatok a mindennapokban”.

Fontos, hogy a jelen lévő testvéreim, akik ma és e bűnbánat-időben jelen voltatok, és mindazok, akik lélekben vettetek részt e bűnbánat-időben, testvéreim legyetek a népben, akikért ez az Egy Ember meghal.

És ki is ez az Egy Ember?

Ugye, nem ismeretlen számotokra, a tanítás szerint, ahogy ők mondják: a Názáreti, aki csodát tett, és nem szabad hagyni, hogy tovább működjön? Mert:

— Ha hagyjuk, hogy tovább működjön, hát a rómaiak minket és szentélyeinket tesznek tönkre! Hát, ezt nem szabad hagyni! A szerint kell cselekedni, hogy inkább Ő egyedül vesszen, s Ő egyedül haljon meg!

Igen, boldogan mondhatta Kaifás, a jelen főpap e szavakat, mert nem magától mondotta, mert tudta, mi a próféta jövendölése, és a jövendölést ő úgy adta elő, mintha ő saját maga mondaná e szavakat, holott bizonyosságot nyert, hogy nem önmagától teszi.

Ugye, a jelenben hányszor lehet ilyent megtapasztalni, mikor valakik önmaguktól próbálják megadni számotokra valami szavakat, gondolatokat, tetteket, cselekedeteket, amin el lehet gondolkodni, elmélkedni? S utána rádöbbentek: „Ó, hát könnyű volt ezt neki mondani! Hát nem magától mondotta, mert ezt már hallotta, talán épp itt ezen a helyen, talán épp olvasta.” És könnyű elsajátítani, és úgy adni elő, hogy „a sajátom”.

De, ugye, ez a tanítás már közel visz benneteket a bűnbánatban ahhoz az időhöz, amikor már eljön az Emberfia számára, hogy mennie kell, mert már közeledik, ahogy itt, e Írásban írva vagyon, a zsidók húsvétja, vagyis a kovásztalan kenyér ünnepe, amelyre sokan felzarándokolnak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek, és akik hisznek a Názáretiben, vagyis Jézusban, mert tanúi voltak a csodának a megtapasztalásukban, és ők ez által hisznek, és szeretnék követni. De Ő nincs jelen, hisz a sivatag mellé, Efránba2 ment, és ott várja ki tanítványaival azt az időt, mire bevonul a városba.3

És tanakodnak:

— Vajon eljön az ünnepre? Vajon részt mer venni még akkor is, ha tudja, hogy már a főpapok kiadták a parancsot, hogy bárki tud valamit a Názáreti hollétéről, akkor jelentse, hogy elfoghassák és megölhessék?

De a Názáreti nem foglalkozik e szavakkal, mert a Názáreti a jövendölés szerint fog megérkezni, szinte oda megy, és Önmagát adja a népért, a felebarátért, a testvérért, az egység-, eggyé-válásért e szeretet kegyelme által.

Fontos, hogy ezeket felismerjétek és megtapasztaljátok, és akkor ez a bűnbánat-idő teljes lesz számotokra, hisz az ima tanítása az első e bűnbánatban.

A második, hogy eljön számotokra Isten országa, vagyis már jelen van.

Ne ítélkezz, hogy téged is meg ne ítéljenek.

Tarts bűnbánatot, legalább annyira, amennyire önmagadnak várod a megbocsájtó kegyelmet a bűnbánatban.

Ismerd fel az Atyát és a Fiút, mert Ők jelen vannak, és nem csak akkor, amikor eljönnek a beérett gyümölcsért, hanem jelen vannak a mindennapi életben.

És fontos, hogy: „Én ne okozzak fájdalmat mindabban és mindahhoz, aki meghívott az útra, és felismertem és elfogadtam. Nem leszek irigy és kapzsi, és nem akarok olyan lenni, aki másoknak megítéljem, hogy »neked mit és hogyan kellene cselekedni«, és nem taszítok ki senkit, mert nincs meg ez a hatalmam, hogy kitaszítsak. De nem is kövezek meg senkit a szavakkal, a tettekkel és a cselekedetekkel.” Mert a kövezést nem úgy kell értelmezni, ahogy mondottam, hogy felveszel most egy követ, és azt mondod, odadobod. Azt ugyan oda dobhatod, de nem azzal történik a fájdalom, a bánat, a megaláztatás, a kicsúfolás, hanem mindazzal, amikor fájdalmat okozol, amikor megalázol valakit, amikor kicsúfolsz valakit, amikor megítéled, amikor nem kérsz bocsánatot, hisz nem tudod a megbocsájtó kegyelmét elfogadni, hogy működjön rajtad és benned. És nem mondod meg, hogy hogyan és miképpen éljen a cselekvés által.

És akkor ez által tudsz figyelni a meghívásban a Világosságra, mert ugye, most az Élet Világosságát adtam nektek. De már régebben, elmúlt tanítások révén már volt jelen számotokra, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a Fény, a Világosság, amit szeretnék árasztani felétek, ami által meghívlak, hogy elindulj az úton, de most már, ha ezeket mind felismerted és elfogadtad, akkor már az Élet Világossága jön el közétek, felétek és hozzátok a felismerés elfogadásában és az elindulásában.

És akkor ide értek a mai tanításhoz, amikor arról van szó, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a próféták által megjövendölve, hogy meghalok a népért, de mielőtt még meghalnák4, összeszedem a szétszóródott gyermekeket Atyám gyermekeiben, hogy el ne vesszenek, mert szükség van reájuk a felismerés kegyelme által és e megtapasztalásokkal, ami a tanítás által jelen van, és jelen lesz, és jelen volt számotokra, mert most, ha úgy kezdjük, hogy volt, van és lesz, és a kegyelem e szerint tud működni a cselekedetek által. És akkor ti, mivel nem vesztetek el e meghívásban, már megértitek, mi az, amikor azt halljátok, hogy Egy Ember meghalt a népért, „inkább Ő egyedül vesszen el, mint a szentélyeink és nép”. Mert a megszentelő kegyelem így van jelen rajtatok és bennetek.

És aki már követi tanításomat az Élő Evangélium és az Élő Szentlélek által, az akkor tudja, hogy „valójában ki az, aki megváltott halálával engem vagy minket, ki az, akitől kaphattam a kegyelmet, a szeretetet, az örömet, a békét, a türelmet a felismeréshez, a felismerésében”, mert a kegyelem a megszentelésben így van jelen a mindennapi élet által.

És ennek reményében fogadjátok el kiválasztott Mária testvér által áldásomat, és a mai nap a bűnbánat hatodik Golgotájának tanításában a megszentelő kegyelem áldását árasztom reátok, hogy megerősödve, betöltekezve, felkészülve mindahhoz és mindarra, ami jelen van számotokra e bűnbánat-tanítás által a meghíváshoz, a küldetéshez, a követéshez, mert akkor már „a megszentelő kegyelem működhet rajtunk és bennünk, és érezhessük a szeretet, kegyelem ajándékát az összefogásban, a testvéri felebarátban az irgalmasság szeretete által”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme ma a megszentelő kegyelem által áradt reátok, töltötte be szíveteket és a lelketeket a felismeréshez, az elfogadáshoz, a megtapasztaláshoz és az elinduláshoz a mindennapokban, a mindennapokhoz e küldetés, követés része által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


[1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: A főtanács halálos ítélete; a főpap prófétai szavai (Jn 11,45―53).

[2] ti. Efrainba

[3] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: Jézus kerüli a nyilvánosságot (Jn 11,54―57).

[4] Így hangzott el ez a szó.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2014. április
    h k s c p s v
    « Már   máj »
     123456
    78910111213
    14151617181920
    21222324252627
    282930