2014. március archívum

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek a bűnbánat első Golgotájára.

Az első Golgotán nem volt ismeretlen számotokra a tanításom, hisz a tanítást ma az imáról adtam nektek1, hogy hogyan és miképpen lehet imádkozni, hogyan és miképpen lehet átélni, hogyan és miképpen lehet helyesen imádkozni, hisz azt mondottam, ti ne úgy imádkozzatok, mint a farizeusok, hogy sokat beszélnek, mert azt hiszik, hogy ha sokat beszélnek, előbb lesz a meghallgatás.

Én azt mondottam, ti ne kövessétek őket, és ne utánozzátok. Ti imádkozzatok úgy, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok adom nektek a tanításban. Hisz azt hiszik, ha sokat beszélnek, akkor nagyobb a meghallgató kegyelem. Holott Én, Jézus Krisztus Uratok azt tanítottam nektek, hogy az ima helyességében úgy imádkozunk, hogy megbocsátás legyen a kegyelem által.

Hisz most vegyük ezt az imát, ami ebben az Evangélium tanításában van jelen, mikor mondom nektek: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben van.”

Ilyenkor Atyámhoz fordultok az ima révén. És ilyenkor azt mondom nektek, hogy ti, mielőtt szólásra nyissátok ajkatokat, és kérni akartok Tőle, Ő már tudja, hogy mire van szükségetek. De ha ezt így mind megérted, felismered, elfogadod, akkor mégis azt mondjátok, hogy: „Minek is imádkozzam?”

Mert az ima helyessége, fontossága, az megmutatja nektek az élet kegyelmét és ajándékát, mert, ahogy mondottam, Atyához fordulsz.

És akkor utána folytatod: „Jöjjön el a Te országod.”

Ugye, az országról már tanítottam nektek, hogy — Én úgy mondottam nektek, Jézus Krisztus Uratok —, hogy Isten országa köztetek van, Isten országa bennetek van.2 Itt meg azt mondjátok: „Jöjjön el a Te országod.” Mikor már megérted az ima lényegét, akkor már benned van, eljött.

„Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy itt lent a Földön is.”

Mert az akarat, a cselekedet, a kegyelem csak így tud működni rajtatok és bennetek. És akkor már itt a Földön működik a mindennapi életben.

És akkor utána jön az, amikor azt mondod: „A mindennapi kenyeret add meg nekünk ma.”

Mert minden nap kérheted a kenyeret, de mindig arra a napra, ami most a ma napot jelenti számotokra, hogy fontos, hogy a kenyér, amely táplálék a léleknek és a testnek, amivel eggyé válsz, hisz helyet készítesz önmagadban, kialakítod szíved nyitottságával a tabernákulumot, hogy befogadd a Mindennapi Kenyeret ma a szeretet kegyelme által. És élő ez a Kenyér, amely eljön hozzád.3

Mert ha ezeket mind-mind így megértitek, felismeritek és elfogadjátok, akkor tudod az ima fontosságát a helyes felajánlás részében.

S utána jön az a szakasz, amit sokszor már mondottam nektek: „Bocsáss meg nekünk, hogy megbocsáthassunk mi is az ellenünk vétkezőknek.”

Ezt a mondatot az ima révén sokszor és sokszor komolyan kellene venni. Ahogy mondottam már többször: ha komolyan veszed a saját életedet, akkor másképp éled az élet értelmét a mindennapokban.4

Most mondom azt nektek: Komolyan veszitek ennek az imának a fontosságát, jelenét a megtapasztalásban?

És te komolyan meg tudsz bocsátani az ellened vétkezőnek?

Vagy csak: „Elmondom az imát, mert ez is benne van az imában, és nem törődöm a fontossággal, a helyességgel, a megtapasztalással, a kegyelemmel. Mert ha én nem tudok megbocsájtani — most jelképesen mondom neked, neked, neked vagy neked —, akkor én hogyan várjam, hogy ti megbocsássatok?”

Ugye, milyen szép, hogy kölcsönösen működik ebben az imában ezek a mondatok, ezek a szavak a helyes, pontossági sorrendjében?

„És ha már én megbocsájtok az ellenem vétkezőknek, akkor remélhetek, hogy nekem is megbocsájtanak.”

És akkor már boldogan mondom: „Ne engedj kísértésbe esni.”

Ugye, milyen jó ezt megtapasztalni?

De emlékeztek, valamikor a kezdetben azt mondottam: „Ne engedj minket kísértésbe.” Ugye, könnyedén, megtanulva így imádkozzátok.5 De a könnyedében a helyes pontosságát most így mondom: „Ne engedj minket kísértésbe esni.”

Ez fontos, mert ha már megbocsátottam, nekem is megbocsájtanak, akkor megpróbálok úgy élni, hogy nem akarok kísértésbe esni. Megpróbálok a szeretet kegyelmével élni a mindennapokban.

És akkor már nincs félnivalótok. És akkor nem azt mondod, hogy: „Ne vigy minket kísértésbe”„Ne engedj minket kísértésbe esni.”

S akkor érted, hogy az ima mit nyújt számotokra.

És akkor ezek a kis szakaszok még itt a végén, ami az Evangéliumában jelen van: Mert ha ti megbocsájtotok az embereknek, akkor mennyivel jobban bocsájt meg nektek a Mennyei Atya!

De ha ti nem tudtok megbocsájtani az embereknek a felebarátban, a testvérnek, akkor hogyan bocsásson meg nektek a Mennyei Atya?

Ugye, milyen könnyű megérteni az imának a helyességét, pontosságát a felismerésben és az elfogadásában, a megtapasztalás részében?

Hisz ez az ima sem volt a tanításában már ismeretlen számotokra, hisz volt idő, mikor többször és többször elmondottuk közösen, hogy működjön az ima alatt a kegyelem ajándéka, hogy átöleljen, hogy felmelegítsen, hogy érezzem, az imának mondanivalója van, érezzem, hogy az ima alatt mintha simogatna valami, hogy érezzem, hogy az imát most elküldöm a felajánlásban, és biztos legyek, hogy az ima a meghallgatásában elhozza mindazt, amire szükségem van a meghallgató kegyelem által. És akkor már tudom, hogy mi a helyes a pontosságában, a kegyelem működésében, a megtapasztalás ajándékában, és akkor biztos vagyok, hogy az imát, ha úgy mondom el, hogy közben megélem annak tanításának mondanivalóját, és nem csak elhadarom, és nem csak elmondom, hogy minél többet, többet és többet imádkozzam — akkor már nincs a pontosság működésének kegyelme, akkor már nem érzed a mondanivalót, nem érzed általa a szeretetet, nem érzed általa a kegyelmet az ajándékában, akkor lehet, hogy azt mondod: „Imádkozom, és mégis üresnek érzem magam. Mert megszokásból mondom.”

De a megszokásnál nem azt mondom és várom tőletek, hogy néha, mintha egy betanult szöveget mondtok, kimérten, mert néha van, mikor így imádkoztok: „Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy! Szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod; legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Add meg nekünk a mindennapi kenyeret. És bocsáss meg nekünk, hogy mi is megbocsáthassunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.”

És akkor még, mikor imádkozik: „Üdvöz légy, Mária!”

És nem mindenki tudja ezt a követést tartani. Akkor van az, hogy mindig egy taktussal lemaradtok.

Ilyenkor van az, hogy egymásra tekintetek, hogy ki nem akar megint együtt és szépen imádkozni, mint amikor a kezdetekben tanultuk, s mikor imádkoztatok, és nem egymásra kellett figyelnetek, csak önmagatokra. És az önmagatokban is, hogy tudom, hogy mit imádkozom a pontosság helyes sorrendjében, és akkor olyan — mint ahogy ti, a saját szavatokat használom most —, hogy egy száj mondja. Pedig lehet, hogy tízen vagy tizenöten imádkoztok, és mégis, ha csak egy pillanatra valahol megállsz, kicsit távolabb, és becsukod a szemed, és nem nézelődsz, csak szívvel és lélekkel figyelsz, és akkor megtapasztalod: „Igen, együtt, egy szájként imádkozunk. Milyen csodálatos!”

És akkor nem hadarunk, nem sietünk, nem húzzuk el, nem kimérten imádkozunk.

Néha van olyan engesztelési napotok, amikor igazán lehetne szólni: „Na, most fáradtak vagyunk-e, vagy sietünk-e, vagy csak hadarunk, vagy csak minél előbb vége legyen?”

Ehhez be lehet sorolni, hogy mikor, hogyan és miképpen mondjátok a pontosság helyes sorrendjét a felajánló imában, a felajánló kérésben, a felajánló fohászban és a mérhetetlen nagy hálában.

Ezekre, ha kicsit figyeltek, de nem másokra, mindig először önmagadra. És ha önmagaddal már tisztában vagy, érzed a kegyelmet, érzed a működést, érzed a szeretetet, akkor már tudod, hogy: „Boldogan imádkozhatom együtt a testvérekkel. És nem kell figyelni, nem kell meglepődni, nem kell megjegyezni, mert már szívből, szeretettel és átéléssel imádkozunk. És akkor tudjuk az imának működését, ajándékát, kegyelmét a szeretetében.”

A második tanítás6 pedig ehhez folytatódik: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet — hisz ez úgy van leírva számotokra.

Emlékeztek, hogy a régiek hogy mondották?

Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet.

Én pedig azt mondom nektek:

Szeresd ellenségedet. Tegyél meg érte mindent, amire szüksége van. Próbálj imádkozni érte, és ne törődj azzal, hogy ha kicsúfol, megaláz. Te arra gondolj, hogy: „Én a tanításban élek, a tanítás működése révén én azt érzem: szeretem őt, még akkor is, ha gyűlöl, ha megaláz, ha megvet, ha kitaszít. És imádkozom érte, hogy ő is Isten gyermekévé válhat e kegyelem működése által.” Mert a szeretet le tudja győzni a gyűlöletet, az irigységet, a kapzsiságot, a féltékenységet. A szeretettel sok mindent meg tudsz változtatni, a szeretettel több mindent tudsz elérni, érezni a működés kegyelmét. És akkor, mikor tisztában vagy a szeretet szavának jelentésével, akkor már boldogan mondod, hogy „jót cselekszem, imádkozom, és boldogan fogadom el azt, amikor azt mondjuk, hogy a Mennyei Atya, amikor felvirrasztja e napot az igazakra és a bűnösökre egyformán”, mert az igazak ugyanúgy részesülnek belőle, mint a bűnösök. És ha esőt ad, azt is megkapják az igazak is, és a bűnösök is. S akkor nem azt nézem, hogy most én igaz vagyok-e, és — jelképesen mondva — te nem vagy igaz.

Ne ítélkezzetek senki felett7, ne vonjatok ítéletet, mert eljön az az idő, amikor felettetek is ítélkeznek a cselekedetek és a tettek révén. És akkor örülsz, hogy te szeretted ellenségedet, jót tettél a cselekedetekben, imádkoztál érte, hogy Isten vagy — ahogy mondjuk — Mennyei Atya gyermekévé váljon. És akkor nem irigykedsz azon, hogy nem csak a jóknak, hanem a gonoszoknak is felvirrad a nap, nem irigykedsz azon, hogy eső jut az igazaknak és a bűnösöknek is, mert te a felebaráti, testvéri szeretetben megbocsájtasz, a megbocsájtás kegyelme által megpróbálsz úgy élni, hogy tökéletes legyél, amilyen tökéletes a ti Mennyei Atyátok, akinek gyermekei vagytok, akihez tartoztok, aki által a küldetés követésében is felismeritek önmagatokat, és megpróbáltok a szerint élni és cselekedni, és elfogadni elsőként önmagad, a felebarátot, a testvért, és elfogadod mindazokat, akikért imádkozol, és akiket gyűlölsz, vagy éppen haragszol rájuk. Mert számukra is kéred a kegyelem ajándékát a működésében, számukra is kéred a felismerést az elfogadásában, és számukra is kéred, hogy legyen jelen a fény a világosságában a felismeréshez, az elfogadáshoz, és ez által az elinduláshoz. És akkor talán megtapasztalod, hogy hogyan van jelen a változás a mindennapi életben, hogyan van jelen a kegyelem a működésében a felebarátban, a testvérben. S akkor már nem azt mondod, hogy ellenségem a gyűlöletében, hanem a felebarátom és a testvérem, mert imádkoztam érte a jócselekedetek által8, hogy a kegyelem reájuk is áradjon, és működjön rajtuk és bennük. És akkor már ők is, mondhatjuk azt, hogy felvirrad a nap a jókra, s akkor már nem azt mondom, hogy csak a gonoszokra, hanem felvirrad a nap a jókra, és akik változtatnak a megtapasztalásban. Esőt kapnak az igazak, és a megtéréshez változó testvéreknek is a kegyelem által a működésben. Mert akkor érzed, hogy valóban igazi testvérré váltál, és a tökéletességet gyakorlod, „elsőként önmagamon, és majdan a felebaráton”. És nem parancsolok, nem követelek, nem utasítok, nem taszítok, és nem mondom meg, különösképpen, hogy hogyan és miképpen kellene cselekedni.

Ha működik a kegyelem, ha jelen van a szeretet, ha felismertem önmagam, ha felismertem önmagam megbocsájtását, akkor már nekem is megbocsájtanak. Ha felismertem a testvéremet, akiért imádkoztam, hogy ne a gyűlölő testvérem legyen, az ellenségem, hanem felebaráttá váljon, akkor már azt mondom: „Működik a kegyelem az ajándékában.”

És e bűnbánat-idő első Golgotáján a tanításom így szólt felétek, ezt nyújtottam számotokra, hogy elindulni a változás felé, a változás kegyelme által a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvérem által áldásom, töltse be a megnyitott testvérem szívét és lelkét, hogy érintsen meg benneteket ez a szeretet a működő kegyelemmel, öleljen át benneteket, segítsen felismerni önmagatokat, segítsen, hogy „elsőként megbocsássak önmagamnak, s akkor én is megbocsájthatok másoknak, és akkor nekem is megbocsájtanak”, mert a kegyelem az ajándékában így működik.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, ami már a tanítások által élővé vált, működjön rajtatok, bennetek, világosítson meg a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy testvéri-felebaráti szeretetben működjetek, és segítsetek mindazoknak, akiknek szükségük van e kegyelem által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

IMG_4586  jav. honlapra

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotáján, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve elzarándokoltatok, hogy egyek legyetek e szeretet kegyelme által.

A bűnbánat első Golgotáján a tanításom az imáról szólt felétek, hogy hogyan és miképpen imádkozzál, hogyan és milyen értéke van az imának, hogyan és miképpen tudod felajánlani, hogyan és miképpen tudod elfogadni, és hogyan és miképpen tudsz megbocsájtani elsőként önmagadnak, felebarátodnak és testvérednek.

A második tanítás pedig a szeretetről — mert ugye, hogy is mondták a régiek? Szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Gyűlöld ellenségedet.

Én pedig azt mondottam: Szeresd ellenségedet, mint önmagadat. És azt mondottam: Ha olyan vagy, aki csak azoknak köszön, akik kedvesek előtted, akkor mennyivel teszel te többet, mint egy vámos vagy egy farizeus?

Tudni kell megbocsájtani, és tudni kell elfogadni a kegyelmet a szeretetben, hogy ez által legyetek erősek.

És akkor folytatódik a mai nap tanítása1, amikor arról szól, hogy Mózes székében valójában kik foglalnak helyet, kik azok, akik a törvényeket elmondják számotokra? De a törvényekben, azt mondottam, hallgassátok meg, fogadjátok meg, és a törvényekben tegyetek meg mindent, de a tetteikben ne kövessétek őket. Mert a tettekben mit is csinálnak? Összekötnek terheket, és vállaitokra helyezik, de ők maguk egy ujjal sem nyúlnak hozzá. Imaszíjukat szélesre szabják, hogy mindenkinek szembetűnő legyen. Köntöseiken a bojtokat is megnagyobbítják, hogy ők elvárják a figyelmet, a hajbókolást, a köszöntést, és netán a megszólítást a rabbinak, azaz mesternek?

De mit mondottam?

Ne hívjatok ti magatok között senkit sem mesternek, mert egy a ti Mesteretek, akinek testvérei vagytok. De ne hívjatok atyának se senkit, mert egy a ti Atyátok, a Mennyei. És tanítónak se hívjatok senkit, mert egy a ti Tanítótok, a Krisztus.

S ezeket néha hogyan is lehet értelmezni a tanító szék tanításában most a jelenben? Kik azok, akik szeretnek fő helyen lenni? Kik azok, akik elvárják, hogy szinte így hajolj nekik? Kik azok, akik nektek utasítanak, parancsolnak, kitaszítanak, ha kell, követelnek?

Ezek — kérdezem Én tőletek, Jézus Krisztus Uratok —, ezek a törvény tanításai vagy az ember tanításai a tettekben?

És akkor már tudsz válaszolni, hogy te melyiket tegyed, mi szerint élhessél, s mi szerint cselekedjél, mi a fontos a mindennapi életedben, hogy el tudd fogadni szeretettel és kegyelemmel a működésben az életet, és haladni a mindennapokban. Vagy pedig megpróbálsz úgy élni és cselekedni, hogy: „Ami nekem kedves, azt elfogadom: a megszólítást, az üdvözlést, a fejhajtást, a fő hely elfoglalását. Felmagasztalom magamat.”

De ha felmagasztaltad magad, megaláznak.

És aki kicsinyes, megalázza magát, azt pedig felmagasztalják.

Érezni kell, hogy a tanítás hogyan van jelen.

Mert ugye, azt mondottam: Kik foglalják el a helyet Mózes székében?

Írástudók, farizeusok, vámosok?

És a jelenben vannak-e írástudók és farizeusok? Vannak-e olyanok, akik elvárják, hogy ti előttük fejet hajtsatok? Vannak-e olyanok, akik terheket rónak a ti vállaitokra a megaláztatásban, a kitaszítottságban?

Megtapasztalható-e a tanításnak ez a szakasza a felismerésben?

Vagy éppen az alázatosság részében cselekszünk?

Mert ha Én vagy te, testvérem, megalázod önmagadat, eljön az idő, amikor ezért felmagasztalnak, érzed a kegyelmet, érzed a szeretetet, érzed a békét, érzed az örömet, és tudod, hogy hogyan és miképpen kell élni és cselekedni.

De folytatódik ez a tanítás a példabeszédében, egy második példabeszédet elmondva2, hogy van a gazdag ember, aki szőlőt telepít. Gödröt ás a taposóaknához, sövénnyel bekerítette, őrtornyot is épített. Majdan kiadja a munkát a szőlőmunkásoknak, és ő elutazik. De most már beérett a szőlő termése, át kell, hogy vegyük. Elmennek az egyszerű emberek, akiket példaként lehet mondani, hogy szolgák, és mikor oda érnek, mit csinálnak velük? Megverik, megölik és kidobják, és megkövezik.

Ezen az úr meglepődik, és még több szolgát küld, s azokkal ugyanígy bánnak.

— Hát elküldöm egyetlen fiamat, azt csak majd megbecsülik!

És mi történik a fiúval?

— Hát az az örökös! Meg kell ölni, és miénk az örökség!

S ilyenkor mit tesz a szőlősgazda, az úr?

És ki is az úr itten?

Az Atya!

Jelen vannak a szolgák, s jelen van a Fiú.

A szolgák, azok, akik egyszerűen élnek, és elfogadják, amit nekik mondanak. Megpróbálnak a szerint cselekedni, amit az Atya vár tőlük.

És kik a szőlőmunkások? Ugye, egyszerű rá a válasz?

A farizeusok, az írástudók, a vének, akik felismerték önmagukat a példabeszéd révén?

És a jelenben kik a farizeusok, kik az írástudók?

Akik a törvényeket alkották? Akik a törvényekről beszélnek? Akik a törvényeket átadják nektek?

Mert nektek el kell fogadni, s a szerint cselekedni.

De hogy neki a törvény mit mond, azzal nem törődik: „Én megalázhatlak benneteket, mert én vagyok valaki a törvényben!”

De eljön az idő, mint ahogy a szőlőmunkások számon lettek kérve, úgy az ilyen farizeusok, írástudók és vének is számon lesznek kérve.

De sokan vannak még, akik nem hisznek ebben, akik élik az életüket, és utasítanak, parancsolnak, követelnek, és megszabják, hogyan és miképpen éljél te az egyszerűségedben, az alázatban.

Mert a helytartó ezt kéri tőletek: Legyetek alázatosak. Az alázatban menjetek ki a nép közé. Becsüljétek meg a népet, akik hozzátok tartoznak, és ha kell, vezessétek be az Atya házába, hogy ismét szeretetben egyek lehessetek.

De a földi helytartó ezeket elmondja és megadja — és kik azok, akik elfogadják és megtartják e kérést a törvényben? Vagy csak azt mondják: „Hát, hallottunk róla, de ez nem nekünk szól, ezt másoknak kell átadni. Majd mi elmondjuk, hogy hogyan és miképpen cselekedjenek, hogyan és miképpen tiszteljenek bennünket, hogyan és miképpen hajlongjanak előttünk.”

És akkor ők a szőlőmunkásokhoz tartoznak-e, vagy azokhoz a szolgákhoz, akiket megvertek, akiket kidobtak és megöltek, vagy akiket megköveztek?

El lehet gondolkozni a mindennapi élet megtapasztalásában, hogy e jelenben hogyan és miképpen tudsz élni, cselekedni, hogyan és miképpen fogadod el a felebarátot és a testvért, hogyan és miképpen fogadod el a tanítást a törvényben, és hogyan és miképpen akarsz cselekedni, mert a cselekvés a tettekben nem a helyes utat választotta, és nem a helyes utat mutatja számotokra, hanem azt, ami neki tetsző: „És én ezt kiadom, és kell, hogy kövessen, mert utasítottam!”

De ez nem a szeretet szaván történik, és az utasításban terheket rótok az egyszerűekre. Terheket rótok a követőkre, terheket rótok mindazokra, akik hitben és szeretetben élnek, akik felismerik a felebarátot és a testvért, hogy egyek legyetek a mindennapokban, hogy a kegyelem, amely jelen van, reátok árad, működhet rajtatok és bennetek, és a kegyelem mit tud ez által nyújtani számotokra a megerősítő kegyelem által.

És akkor nem kell félnetek attól, ha hitben, békében, szeretetben élsz a tanítás felismerésében, a törvényben, hogy talán elveszik tőletek az országot, és másoknak adják, akik megteremtik annak gyümölcsét, és megpróbálnak a szerint élni és cselekedni, mert: „Már tudom, mi az ima ereje; tudom, mi a szeretet a megbocsájtó békében; tudom, hogy a törvény mit nyújt számomra, és hogyan szeretném a törvényt megtartani, és nem a tetteket a cselekedetekben; hogyan ismerem fel a gazdag szőlős urat az Atyában, hogyan ismerem föl a szőlőmunkásokat a tettek és cselekedetük révén, és hogyan ismerem fel az egyszerűeket a szolgákban és az Egyszülött Fiúban, kinek testvérei lehetünk, és aki által működik a kegyelem e szeretetében.”

Ennek reményében áradjon reátok kiválasztott Mária testvérem által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme a fényben, a megerősítésben áradjon reátok, működjön rajtatok és bennetek, és ez a fény a megerősítésével mutassa meg nektek a helyes utat, ahol a tanításokat felismered, elfogadod, a tanítások által megtapasztalsz és felismersz, és tudod, hogyan cselekedjél, és mitévővé váljál e meghívásban, a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

2923 javKöszöntöm testvéreimet a mai napon, akik eljöttetek, és engedelmeskedtetek a meghívásban. A meghívás, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok megadtam számotokra, de a szív nyitottságával felismertétek és elfogadtátok, hogy a mai napban is egyek lehessetek a jelen szeretetében, a kegyelem működésében.

A bűnbánat harmadik Golgotáján a tanítás, amely felétek szól, elsőként arról szól, hogy senki sem lehet saját hazájában, falujában, városában próféta — mindegy, hogy hogyan és milyen szóval illeted meg, de a felismerés, az megelevenedik előttetek és rajtatok és bennetek. Hisz a bűnbánat első Golgotáján, ugye, a felajánló ima a megtapasztalásában, az ima megtapasztalása mellett a megbocsájtó kegyelem, hogy ha én azt várom, hogy nekem megbocsássanak, akkor én is tudjak megbocsátani. A megbocsátás részében pedig jelen van az Isten országa, hogy eljön közétek, ha tudtok hinni és bízni benne. A jelenben pedig azt mondom: Isten országa már köztetek és bennetek van.

Majdan megtapasztaltátok a szőlős gazdának tanítását, hogy valójában hogyan és miképpen értékelitek — az Atya, a Fiú, a papság és a hívők kegyelmének, ajándékának működése, és felismered, hogy a Hegyi beszéd tanítása hogyan és miképpen visz benneteket közelebb a példabeszéd részében.

Így a mai nap tanítása pedig, ahogy szól hozzátok, hogy senki sem lehet saját falujában, városában, hazájában próféta.1

Én, Jézus Krisztus Uratok, mikor elmentem arra a helyre, ahol nevelkedtem, ha szólásra nyitottam az ajkamat, szemeiket Reám szegezték, és figyelték, hogy valójában most és miképpen fogom olvasni. És mikor elolvastam számukra a tanítás tekercsét, akkor azt mondottam:

— Most beteljesedett az Írás.

Amit szintén nem tudtak megérteni és elfogadni.

Így a mai nap tanításában pedig, hogyan legyek Én Próféta ott, ahol nem kedvelnek, ahol nem tisztelnek, ahol nem fogadják el tanításomat, azt a tanítást, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok számukra és számotokra megadok. Mert a tanítás miről is szólt?

Hogy mikor az Ég besötétedett három nap és hat órára2, nagy éhínség támadt a Földre. Sokan éltek Izraelben özvegyek, szegények Illés idején. De Illés mégis csak egy özvegyasszonyhoz kapott küldetést, akit meglátogatott.

Majdan folytatódik a tanítás az Eliás próféta idejében: a leprás. Ott is senki más nem tisztult és nem gyógyult meg, csak akihez Eliás szólt, a Námán, amely, pogányok voltak.

Ennek a mai tanításnak, röviden mondhatjuk, az, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem csak az igazakhoz, nem csak a hívőkhöz, hanem a pogányokhoz is jöttem, a pogányokat is felkeresni, elfogadni, s akkor megtapasztalni a felismerésben, hogy hogyan és miképpen működik a tanítás, mert a tanításban ezt mondottam, hogy: Ha már a Száreptében3 lévő asszonyt az özvegyben meglátogatta Illés próféta, és ha Eliás4 próféta idejében pedig a megtisztuló leprás megkapja a kegyelmet, a gyógyulást, akkor az igazak ilyenkor elgondolkodhatnának mindazon, hogy ha ők most az Én szememben pogányok, akkor hogyan működik a kegyelem? Hogyan van jelen? Hogy árad reájuk?

Én, Jézus Krisztus Uratok már elmondottam azt a tanítást, hogy egyformán jövök el közétek.

A tanításban hogy mondottam a bűnbánat első péntekén?

Ha süt a Nap, mindenkinek süt. Ha esik, mindenkinek esik. Nincs kivétel. Mindenki egyformán részesül belőle. Csak hogyan és miképpen ismerem fel és fogadom el e kegyelem ajándékát? Mert ez jelen van a tanítás által. De a tanítást felismerem-e, elfogadom-e? Tudok-e különbséget tenni közötte? Vagy pedig elkönyvelem az én saját magam elgondolását, és ha az nem úgy történik, ahogy én elképzelem, akkor még szóvá is tehetem, hogy: „Uram, Te most azt a testvért és azt a testvért miképpen fogadod el?!”

Milyen jó, hogy ez az egy, hogy mindenki egyforma Számomra, Jézus Krisztus Uratoknak, mert ti mind egyformán Atyám gyermekei vagytok, és az Atyám gyermekeiben Nekem testvéreimmé váltatok, majd Én, Jézus Krisztus Uratok megteszem, hogy ha kell, kiválasztani közületek. De ne ti akarjátok megmondani, hogy ki hogyan és miképpen méltó a meghívásra, a felismerésre, a küldetésre, a követésre és az elfogadásra, hogy ki valójában Atyám gyermeke, és ki valójában az Én testvérem.

Erre pont azt mondhatom számotokra, mint valamikor, pár évvel ezelőtt, mikor azt mondottam: Milyen jó, hogy az Élő Szentlélek működését nem a pásztoraim és a püspökeim mondhassák meg, hogy: „Te erre rááradsz, működsz is benne, és változtatod. Az nem kaphassa meg a Szentlélek kegyelmének ajándékát, működését.” Mert ha rajtuk múlana, valóban ilyen kiválasztások lehetnének rajtatok, bennetek és köztetek. Ezt Atyám és Én, Jézus Krisztus Uratok ajándékul adjuk mindazoknak, akik megnyissák szívüket, s akik befogadják a felismerés által e Élő Szentlélek ajándékát, megengedik, hogy működjön rajta és benne, s ez által elinduljon a változás rajta és benne a felismerésében. És akkor már azt mondod, hogy: „Én nem mondom meg, hogy ki hogyan és miképpen van jelen, hogyan és miképpen kapja meg a próféta által a kegyelmi ajándékot a küldetésben.” Mert Illés próféta meglátogatta, senki mást, csak akihez az Atya küldte; Eliás próféta pedig a lepra megtisztulását a gyógyulásban szintén csak annak adta meg, akihez elküldték.

S akkor ez által ti ne akarjátok megszabni az igazságosságában, hogy ki hogyan és miképpen működjék, mert ugye, a második tanítás a mai napban5 az igazságosságosságában van jelen, s az igazságosságában ki hogyan és miképpen ismeri fel, mert: „Én magamat az igazságosságában felmagasztalom, a másikat lenézem. Magam dicséretét az ima által elhelyezem, a másikat lenézem, megszólom, ha lehet, véleményt alkotok róla.”

Akkor hogyan vagy nyitott? Hogyan működik benned a kegyelem? Hogyan fogadod el a felebarátot és a testvért az irgalmasság szeretetében, ami fontos, hogy működjön rajtatok és bennetek?

Hisz e földi helytartótok azt kéri, hogy fogadjátok el, és ismerjétek fel az irgalmasság szeretetét.

Számotokra ez már nem ismeretlen, hisz évekkel ezelőtt Én már ezt a tanítást megadtam számotokra, hogy jelen van az irgalmasság szeretete, ha felismered, elfogadod, szívedbe zárod, megengeded, hogy működjön rajtad és benned, megengeded, hogy ez az irgalmasság szeretete megváltoztasson, elsőként a bensőben, majd kivetítődik a külsődre. És akkor látszik rajtad, hogy elindultál a változás útján. De amíg nem vagy kiegyensúlyozott és önmagad a felismerésben, nem tudod elfogadni az irgalmasságot a szeretetben, akkor hogyan akarsz változni, hogyan akarod felismerni önmagadat? Hogyan akarod megadni azt a kegyelem-működést, ami benned van, hogy változzon rajtad és benned, és változtasson?

Ezek szintén így szólnak felétek.

És akkor nem ilyen magabiztosan helyezkedsz el, emelt fővel, és azt mondod: „Istenem! Itt vagyok, és boldog vagyok, hogy én imádkozom. Én nem vagyok házasságtörő, és nem vagyok olyan, mint ez itt mellettem, a vámos.”

Ezt hogyan is kell értelmezni a jelenben?

Ítéletet von valaki fölött, vagyis ítéletet mondasz valaki fölött.

Ilyenkor megkérdezheted magadat: „Az irgalmasság szeretetében megvan nekem ez a hatalom, hogy én mások felett ítélkezzek, másokat megszóljak, másokat megalázzak, másokat kitaszítsak, másoknak megmondjam, »hogyan és miképpen kellene neked cselekedni«, holott, mikor önmagammal sem vagyok tisztában, nem vagyok kiegyensúlyozott, nem ismerem az irgalmasság szeretetét, nem engedem, hogy működjön rajtam és bennem, nem engedem, hogy változtasson?”6

Amíg ezeket nem tudjátok mérlegelni, felismerni, elfogadni, addig gyakoroljátok, hogy hogyan is van jelen az irgalmasság szeretete, hogyan és miképpen szeretne ez a szeretet változtatni, nevelni, megmutatni, hogy mi is a fény a világosságában, elindulva a meghívás által az úton?7

A fény világossága egy keskeny út, amelyen, ha haladok, meg kell élnem saját életemet, meg kell küzdenem saját napjaimat, fel kell ismernem saját életem ajándékát. És ha ezek már itt működnek, már tudom, hogy mi ennek az értelme, mi ennek a kegyelme, mi ennek az ajándéka, akkor már tudom, hogy én is az Atyának egy gyermeke vagyok, az Isteni Második Személynek egy testvére, aki meghívott az útra, és a meghíváshoz megmutatta számomra a fényt, a világosságot a felismeréshez és az elfogadáshoz, mert szeretnék ezen az úton járni. Lehet, hogy vannak megpróbáltatások, lehet, hogy vannak nehézségek, lehet, hogy vannak küzdelmek, de ezek megerősítenek a bensőmben, és akkor már biztosabb lépésekkel tudok elindulni és haladni az úton. És akkor talán nem a magabiztosságomban, emelt fővel állok oda, és azt mondom: „Boldog vagyok, Istenem, mert én nem vagyok olyan, mint ez itt mellettem, hanem talán olyanná válhatok, mint az, aki mellettem van, aki tisztában van önmaga érzésével, cselekedeteivel, tetteivel, aki ismeri önmagát, s aki tudja, hogy Atyám, Istenem, Jézusom, még a tekintetemet sem merem Feléd emelni, mert úgy érzem, én bűnös ember vagyok, és irgalmasságot kérek önmagam számára a megbocsájtáshoz a kegyelem működésében. Bocsásd meg, Uram, Istenem, bűnösségemet.”

És akkor érzed, hogy megkönnyebbültél, érzed, hogy valami reád áradt, érzed, hogy valami működik rajtad és benned, érzed a szeretet, melegség kegyelmét. És akkor azt mondod: „Valóban meghallgatás történt.”

Én nem ezt a szót mondom számotokra, mint ebben a tanításban, mikor azt mondottam tanítványaimnak és a jelenlévőknek, hogy:

— Ez megigazulva ment haza, mert megtörtént számára a megbocsájtó kegyelem által a működés.

És a másik nem részesült ezekben a kegyelmekben, mert ő úgy jött, hogy ő biztos volt önmagában, hogy ő mindent helyesen, jól cselekszik, helyesen dönti az életének ajándékát, helyesen próbál mások felett ítélkezni, másokat megalázni, másokat kitaszítani, másoknak megmondani, hogy „te valójában mire is lehetsz képes, hogy neked valójában mit szabad tenni és cselekedni”.

Amikor így érzed a megigazulást, akkor távol vagy az Élő Szentlélektől, az Élő Evangéliumtól, távol vagy az irgalmasság szeretetétől, és távol vagy mindattól, hogy érezd a megbocsájtó kegyelem működését, ami reád árad, ami betöltheti szívedet, lelkedet, ami által szeretheted felebarátodat és testvéredet.

Ez a mai tanítás megint így szól felétek, hogy ne ítélkezzél, hogy téged is meg ne ítéljenek. Ne taszítsál el senkit, mert nehogy téged taszítson el az, akihez úgy érzed, hogy tartozol. Ne akard megmondani másnak, hogy hogyan és miképpen éljen és cselekedjen, helyette inkább imádkozz a felajánló ima révén, és kérjed számára az irgalmasságot a szeretetben, hogy ez által a megvilágosodás felismerése révén elindulhasson, és működhessen rajta és benne a kegyelemben.

És akkor már tisztában vagy e bűnbánat harmadik tanításával, amely folytatódik az első és a második tanítása révén, hogy teljes legyen számodra a tanítás mondanivalója az elindulás szakasza után a küldetés, követés, haladás szakaszában, a tanítás mondanivalójával hétről hétre, napról napra a kegyelem működéséhez a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És hogy ha már ezzel teljesen önmagad vagy a felismerés kegyelme által, akkor örömmel és szeretettel megnyithatod szívedet, lelkedet, hogy készen állj a befogadásra, hogy érezd, hogy: „A tanítás megmutatta számomra, hogy én valójában ki vagyok, valójában hova tartozom, valójában hogyan szeretnék élni és cselekedni, és valójában hogyan fogadom el a felebarátomat, a testvéremet, a szeretteimet e mindennapokban a küldetés, követés részében.”

És akkor így áradjon reátok a mai tanításom, kiválasztott Mária testvérem által áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, ahogy élőként működik rajtatok és bennetek, e tanításban mutassa meg a megvilágosodás felismerését, elfogadását, és „akkor elfogadom a felebarátomat és testvéremet, és megpróbálok úgy élni és cselekedni, hogy a kegyelem működjön elsőként rajtam, s majdan azok felett és azoknak, akikkel szeretnék az irgalmasság szeretetében eggyé válni, hogy szinte testvérek vagyunk” — ahogy szoktam nektek mondani, és megszólítani benneteket, és szinte a megszólítás egy átölelés a felemelkedéshez a kegyelemben, a kegyelemhez.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Pilátus elítéli Jézust

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat negyedik Golgotáján a fájdalom, szenvedés átélésének tanításában.

A tanítás a mai napon egy kicsit, lehet, hogy úgy érzitek, hogy nehezebb, mint a megszokott tanítások, hisz a mai tanítás az első tanításában, amikor arról van szó, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, a Mester, a Názáreti arról tanítom az írástudókat a zsidókban, hogy Atyám, ki szüntelenül dolgozik és munkálkodik, Én, Jézus Krisztus Uratok, a Fiú, szintén szüntelenül dolgozom és munkálkodom, amin felállnak, és így szólnak1:

— Nem elég, hogy a szombat nyugalmát is megszegte, most még Magát is Atyához emeli, hisz azt mondja: „Atyám”, és egyenlővé teszi Atyjával Magát.

E tanításon el kell úgy gondolkodni, hogy valójában ez mit jelent számotokra és mit tükröz. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok azért jöttem, mert az Atya küldött — az Atya, aki elküldte a Fiút, hogy Ő is itt munkálkodjék szüntelenül.

És ez a tanítás a tiszteletről szól és a megbecsülésről. Mert hogyan kell a Fiút tisztelni?

Ha az Atyát tiszteljük, akkor a Fiúnak is megadjuk ugyanazt a tiszteltetet.

De hányan és hányan még az Atyát se ismerik és fogadják el! Akkor hogyan ismernék a Fiút, és hogyan fogadnák el a Fiút? Hogyan fogadod el, hogy a Fiú szüntelenül munkálkodik és dolgozik?

De a Fiú azért jött, hogy megmutassa mindazt, és megadja mindazt, amit az Atyánál látott, hisz az Atya megmutatta Számára, hogyan és miképpen cselekedjen, hogyan és miképpen tegyen jót, hogyan és miképpen mondjon ítéletet, ha éppen azt akarja, vagy éppen megbocsájtani. Hisz az Atya ezeket a hatalmakat mind megadta a Fiúnak. A Fiút így küldte el, hogy így munkálkodjék szüntelenül e cselekvés részében.

S ekkor elgondolkodol mindazon, hogy hogyan és miképpen kell ezt felismerni és elfogadni, hogy az Atya elküldte a Fiút: „De ha az Atyát nem ismerem, hogyan ismerem fel a Fiút?”

Pedig a Fiút az Igaz küldte, felkészítette, elmondta Számára, hogyan és miképpen cselekedjen, hogyan adja meg a tanítást, a tanításban hogyan ismered fel, ami által a küldetést, követést szeretnéd elfogadni. Hisz a megbocsájtás, ami fontos e bűnbánatban, a megbocsájtás az első, a második, a harmadik és most a negyedik tanításban is jelen van. A megbocsájtás az ítélet felismerése révén van jelen, mert az Atya, aki elküldte a Fiút, felkészítette. A Fiú így szól:

— Bizony, bizony, mondom nektek: Aki küldött Engem, az készített fel.

De ki az, aki küldött?

Felismerjük, elfogadjuk, hogy az Atya küldte, az Atya megmutatta Számára, hogyan és miképpen cselekedjen?

Bizony, bizony, mondom nektek: Az Atya nagy csodákat tett, hogy ti csodálkozzatok, és ezt mind megadta a Fiúnak. Ha az Atya feltámasztott a halálból az Élethez, akkor a Fiú is feltámaszthassa mindazokat, akiket Ő akar. És nem azért teszi, mert valaki ezt kéri és mondja, hanem azért, mert Őt az Igaz küldötte, és Ő készítette föl. Az Igaz nem más, mint az Atya, aki által a tisztelet így van jelen. Mert „ha a tiszteletet megadom az Atyának, akkor megadom a Fiúnak is, mert tudom, hogy a Fiú azért munkálkodik, mert az Atya küldötte Őt, hogy egyek lehessenek e tanítás révén itt számunkra”.

És ekkor az Atya megadja a Fiúnak mindazt a döntést, ami az igazságosságról szól az ítéletben.

A Fiú nem ítélkezik Önmagától, csak akkor ítélkezik, hogy ha az Atya megadja Számára, és felkészíti.

De a Fiú ítélete igazságos lesz az igazságban.

„Nekünk ezeket mind-mind fel kell ismerni, meg kell érteni, és el kell fogadni, hogy én Atya gyermeke vagyok, s az Atyához megadom a tiszteletet, mert Hozzája tartozom. Felismerem a Fiút — akkor a Fiúhoz tartozom, és a Fiúnak is megadom a tiszteletet. Ha az Atya tanítást ad, és én ezt a tanítást felismerem, mert hallgatok Reája, akkor haladhatok. De ha nem hallom az Atya tanítását, és nem ismerem, akkor a Fiú tanítását sem ismerem föl, és nem hallgatok Rá.”

És jönnek majd azok, akik távol vannak tőled. A távolságot, példaképpen mondhatjuk így is, hogy a halottak meghallják a tanítást, és a tanítás által a sírokból kijönnek az élethez az életben.

Mit is akar ez jelenteni a mindennapi életben?

Hogy: „Élem a mindennapi életemet — ahogy mondottam a múlt golgotai tanításban —, azt hiszem, hogy én kiegyensúlyozott vagyok, én mindent helyesen cselekszek, én emelt fővel mehetek Atyám házába, és emelt fővel imádkozhatom. És azt mondom: »Hálát adok, Uram, mindazért, amit kaptam, amit tettem, ahogy imádkozom, ahogy cselekszem, ahogy élek, és hogy én nem vagyok házasságtörő, és nem vagyok olyan, mint ez, aki mellettem van.«”

És most, a mai tanítás jelenében pedig azt mondom, hogy ha felismered tanításomat, és a tanítás eljut egészen a szívedhez, lelkedhez, egész lényedhez, akkor megérted ezt a tanítást, szívedbe zárod, és megpróbálsz e szerint élni és cselekedni. S akkor tudod, hogy: A tanítás által nem csak a Fiú tanítását ismerem, aki szól e tanításban felém és hozzám, hanem felismerem azt, aki küldte a Fiút, vagyis az Igazat az Atyában, és érzem, hogy már közeledünk egymáshoz, és nem távolodunk, közeledünk a Szentlélek kegyelme által, ami reánk árad, működik rajtunk és bennünk, és ez meg tud változtatni a szeretethez, a békéhez, az örömhöz, a boldogsághoz a kegyelem ajándékában. Mert ha ezek mind-mind rajtunk és bennünk vannak, akkor tudom, hogy a küldetésben hogyan és miképpen szeretnék élni, hogyan és miképpen fogadom el, hogyan és miképpen működök rajta és benne, hogyan és miképpen ismerem fel mindazt, aki jelen van, és aki Őt küldte felénk és hozzánk, mert megmutatja számunkra a tanítást. A tanítás szívből és szeretettel szól felénk és hozzánk a felismeréshez és az elfogadáshoz, a cselekvés tételével, mert megpróbálok helyesen cselekedni, odaadóan, és figyelem mindazokat, akikkel együtt élek a mindennapokban, a felismerésében. Mert akkor tudom, hogy ez a küldetés a tiszteletben hogyan és miképpen kapcsolódik egymáshoz, hogyan és miképpen élhetek vele együtt, hogyan és miképpen szeretném felismerni mindazt, ami által jelen vagyok, ami által Atyához tartozom a gyermekben, ami által elfogadom az Emberfiát a Fiúban, akihez testvérként tartozom. És mivel már tudom, hogy Atyának gyermeke vagyok, az Emberfiának pedig testvére, ezért meg tudom adni a tiszteletet először az Atya felé, utána az Emberfiának a Fiú felé.

A tisztelet a küldetés, követés részében, a tanítás elfogadásában, az irgalmasság szeretetében, hogy elfogadom mindazt, akikkel együtt élhetek a mindennapokban, és felismerem küldetésemet a követésben. És akkor nem a harag, a gyűlölet, az irigység, a kapzsiság és a féltékenység vezérel. Akkor tudom, hogy mi az igazságosság, és akkor nem készülök arra, hogy ítélkezem, akkor felettem se ítélkezik senki, mert tudom, hogy a Fiú megkapta ezeket a hatalmakat, hogy csodálkozzunk rajta, s a csodálkozásban felismerjük, és a felismerés után elfogadjuk, s ez által működik rajtunk és bennünk e cselekedetekben. És akkor én nem vagyok olyan, aki megbotránkozok, aki megszólom, aki nem fogadom el, hogy „már a szombat csendjét is megzavarta”.

Mert hogyan is szólt a szombat csendje?

Az ember ura a szombatnak, és a szombat ura legyen az embernek, mert a szombat figyelje az embert, és a szerint cselekedjen.

Mert, ugyebár, hányan és hányan úgy gondolkodnak a jelenben is, hogy: „Mi a szombatnak élünk a szombatban, ne pedig a szombat érettünk.”

Holott pedig a szombatnak kellene élni értetek!2

Mert ha ezen a napon egy állatod beleesik egy gödörbe, nem sietsz segítségére, hogy kihúzd, vagy ott hagyod szenvedni?3 Ha egy embertársad várja a te segítségedet a kegyelemben, az irgalmasságban, nem sietsz segítségére? Vagy azt mondod: „Ma nem, mert szombat van. Talán holnap vagy holnapután.”? Hogy addig mi történik az embertársaddal az irgalmassági szeretetben, azzal nem törődünk?

Akkor hogyan adom meg a tiszteletet az Atyának, a Fiúnak, és hogyan várom én el a tiszteletet a szeretet működésében, a kegyelemben?

Ezek mind-mind egymásra épülnek és tartoznak, mert, ugyebár, a megbocsájtás fontos, hogy a mai nap is jelen legyen a felismerésben, az irgalmasságban, az igazságosságban. És akkor nem ítélkezünk, és a Fiúnak sem kell ítélkezni, habár meg van ehhez a hatalma a szeretet kegyelme által, de Önmagától nem cselekszik és nem ítélkezik, csak akkor, hogy ha az Atya ezt kéri Tőle, mert az Atya így adta meg Számára a hatalmat az élet működéséhez, működésében, a mindennapokban.

S akkor érted meg, ha nehezen is, ennek a mai napnak a tanítását, hogy: „Én Atyának gyermeke vagyok. Én Jézus Krisztus Urunknak, Uramnak testvére vagyok. Én megkapom a meghívást a felismeréshez, az elfogadáshoz. Megkapom a tiszteletet, a megbecsülést a küldetés követéséhez, és akkor e szerint élek és cselekszek. Ha én ezekre mind-mind, úgy érzem, méltó vagyok, mert megkaptam, akkor megpróbálok e szerint élni és cselekedni, hogy valóban Atyának gyermeke lehessek, és valóban az Emberfiának testvére lehessek, akik felé én is megadom azt a megbecsült tiszteletet, ami által engem is illettek, és ami által szeretetet árasztok mindazoknak, akik tőlem várják a szeretet ajándékát a kegyelem működésében.”

És akkor már nem ismeretlen előttünk a második tanítás, ami a csoda után történik.4 Ugye, a csoda úgy volt jelen, hogy jelen volt a megtapasztalásban a kenyérszaporítás.

Hogyan van jelen a kenyérszaporítás?

Van öt kenyér és két árva hal.

Van hét kenyér és a hal.

Van több, mint ötezer ember, és van több, mint négyezer ember, akik mind jóllaknak, és még összeszednek tizenkét kosár maradékot, összeszednek hét kosár maradékot.5

Ez a csoda a megtapasztalásban a kenyérszaporítás révén.

De az után viták is vannak, hogy ki hogyan és miképpen értelmezi e csodát. Mert ha nincs jelen, és nem tapasztalja meg, akkor nem ismeri fel, s nem tudja elfogadni. S az, aki jelen van, az, aki megtapasztalta, aki részesült e csoda jelenlétében, és ő is azok között volt, hogy ne maradjon éhen, hanem jóllakhasson, az harcol ezért a kegyelemért, s ezt a kegyelmet szeretné átadni.

És ez elterjedt.

Ekkor a Mester nem akar nyilvánosan mutatkozni, szinte egészen elmegy a tó másik oldalára. S amikor így van jelen, közeledik a zsidók sátoros ünnepe a kovásztalan kenyérben, amelyre sokan és sokan elzarándokolnak, az Ő rokonai is elmentek, ismerősei.

Ekkor a Mester is elindul. Titokban szeretett volna maradni, de nem lehet. Majdan bemegy Atyja házába, és tanítást ad, és szól mindazokhoz, akik jelen vannak, akik hallgatnak Rá, akik felismerték Őt. De jelen vannak azok is, akik csodálkoznak:

— Nemde Ő az, akit szinte halálra keresnek, s Ő nem fél semmitől, jelen van, és tanít!

Elgondolkodnak, hogy:

— Talán már a vezetők is elfogadják Őt Messiásnak? De tudjuk, hogy Ő honnan való. És ha a Messiás eljön, arról nem fogjuk tudni, hogy honnan való.

És míg ezen tanakodnak, Ő oda szól feléjük, hogy:

— Valóban ismertek Engem, valóban tudjátok, hogy honnan való vagyok, s valóban halljátok, hogy mit cselekszek. De ezt mind nem Magamtól teszem, hanem az által, aki az Igazban elküldött Engem.

Ugye, milyen érdekes, ahogy mondani szoktátok?

Előtte is az a tanítás van, hogy: Aki küldött Engem — Én nem Magamtól teszem, hanem, aki felkészített, aki megmutatta, és aki ez által elküldött, hatalmat adott, hogy ti néha csodálkozzatok mindazon, ami megelevenedik előttetek és rajtatok és bennetek.

És itt ismételten az van, hogy Én ezt nem Magamtól teszem, hanem — itt úgy mondjuk —, hogy az Igaz, aki küldött, s aki felkészített, a szerint szólottam, a szerint jelentem meg, a szerint tanítottam, és a szerint vagyok jelen köztetek.

Ugye, mit akarnak?

Eljönnek, hogy elfogjanak, de senki sem emel Rá kezet, mert nem jött el még az óra e pillanatában, mert a szeretet szaván a küldetésben így van jelen.

A szeretet szavában hogy van bennetek? És hogy van jelen a küldetés a felismerésben? Hogyan cselekszünk? Hogyan fogadjuk el e tanítás mondanivalóját? Hogyan indulok el a változás útján? Hogyan fogadom el a felebarátot és a testvért? És hogyan ismerem fel, hogy aki küldte Őt az Igazban, mit is ad számunkra, és mit mutat számunkra a felismeréshez és az elfogadáshoz a cselekedetek révén?

Mert ha ezek mind-mind így elevenednek meg rajtatok és bennetek, akkor elfogadom a felebarátomat és a testvért, és mivel bennem jelen van az irgalmasság szeretete, árasztom mindazoknak, akiknek szükségük van erre a szeretetre, hogy ők is felismerjék, elfogadják a küldetés követésében, s ez által eggyé válhassunk a kegyelemben. S akkor már tudom, hogy mi ennek a tanításnak a mondanivalója, hogyan és miképpen készülök fel én is mindahhoz, ami számomra e mondanivaló a felismerés elfogadásában, e kegyelem jelenlétében. Mert ha ezeket mind-mind így felismerjük és elfogadjuk, s e szerint cselekszünk, és bennünk van az ima ereje, tanítása, kegyelme, felajánlása, türelme a megbocsájtásában, a gyakorlásában, közeledik Isten országa, amely már bennünk van, hisz eljött felénk és hozzánk, felismerem az Atyát, felismerem a Fiút, és felismerem önmagam, hogy valójában én munkás vagyok-e vagy szolga. Kiegyensúlyozottá szeretnék válni a tanítás jelenlétében. Elfogadom a felebarátot és a testvért, nem ítélkezek felette, nem erőltetek rá semmit, nem taszítom el, és nem alázom meg, hanem megpróbálok szeretetben, örömben, békében, a megbocsájtó kegyelem által élni a felismerésben. És akkor működik rajtunk és bennünk a tisztelet az Atya és a Fiú felé, és majdan rajtunk és bennünk a megadott tiszteletben. S akkor már tudom, hogy mi a küldetésem a követésemben, hisz a Fiú is azt mondotta:

— Nem Önmagamtól teszem és cselekszem mindezt — az Atyától kaptam, az Atya mutatta meg, Nála láttam, és a szerint cselekszem.

Én pedig felismerem azt a tanítást, ami ma e tanításban felém szól, és akkor e szerint cselekszek. S akkor tudom, hogy hogyan és miképpen kell eggyé válni a testvéri-, felebaráti szeretetben, az irgalmasság szeretetében, mert tudom, mi a küldetésem, a követésem a felebarát felé e tanítás által. És ha kell, elindulok a változás útján, mert soha nem késő rálépni erre az útra a változásában. S akkor érzem, hogy valójában mi is a tanítás mondanivalója e meghívás által a küldetés, követés részében, a kegyelem működésében.

És ez a kegyelem jelen van a mindennapokban. És ha én felkészítem szívemet, lelkemet, egész lényemet, befogadom, eggyé válok vele, és megerősödöm, és tudom, mi a tiszteletadás e szeretetében.

És a mai nap így áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvérem által a szeretet- és a tiszteletadásban, hogy egyek legyünk e kegyelem működésében.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme megvilágosította számunkra a mai nap tanítását a felismerés-, küldetés-követésében, a tiszteletadás megtapasztalásában, elfogadásában, ami által szeretnénk egyek lenni, mert a tanítást meghallottuk, és nem siklunk el mellette, hanem szívünkbe zárjuk, hogy működjön rajtunk és bennünk, és akkor már tudunk együtt haladni a működésben. S akkor nem mindent önmagunktól teszünk, hanem felismerjük a tanítás mondanivalóját, hogy valójában a küldetés követése hogyan van jelen a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


[1][1] Ezen a napon a Golgota előtti első ajándék-tanítás a következő volt: Jézus tanítása a hatalomról: (Jn 5,16―30).

[2] Mk 2,27―28

[3] Mt 12,8―12

[4] Ezen a napon a Golgota előtti második ajándék-tanítás a következő volt: János evangéliumának 7. fejezete, ezen belül kiemelten A főtanács vitája Jézusról c. rész (Jn 7,1―53).

[5] Jn 6,1―15; Mk 8,1―9

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Mindenki hozza meg a maga áldozatát!

 

Kedveseim, imádkozzatok, és minden engesztelő hozza meg azt az áldozatot, amelyet tőle kér a Szentháromság. Van, akinek komoly testi szenvedéseket kell vezeklésként vagy engesztelésül felajánlani. Van, akitől az áldozatvállalás más formáját kérik el, pl. hogy fogja vissza magát és ne panaszkodjon, amikor rosszul megy a sora. Mert ha ezeket a próbákat kiállja, nagy jutalom vár rá a mennyben. Akik az imádság áldozatát ajánlják fel nap, mint nap az Úr oltárán, azoknak rendíthetetlenül ki kell tartaniuk anélkül, hogy elveszítenék türelmüket. Azon legyetek, hogy mindenki hozza meg a neki testreszabott áldozatokat, hogy a lelkek milliói megmeneküljenek a kárhozattól. Minden nap erősödjetek a kegyelem által, amelyet mindazok megkapnak, akik kérik Istentől, és akik kitartanak benne. Ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkűek, mert az Úrnak szolgáltok!

2014. 03. 01. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/804-mindenki-hozza-meg-a-maga-aldozatat

Az isteni tudományban való jártasság

Kedveseim, készüljetek és készítsétek a szíveteket, hogy megerősödjön hitetek, amikor színt kell vallanotok olyanok előtt, akik nem közületek valók. Úgy készüljetek, hogy lelketek nyitott legyen minden kegyelem befogadására, mert nagy szükségetek lesz a Szentlélek ajándékaira. Készületetekben legyen meg a tanulni vágyás, mert hitetek megerősödéséhez elengedhetetlen az isteni tudományban való jártasság. Ez a Szentlélek hét ajándékának egyike. Kérjétek szorgalmasan a Szentlelket, hogy bontakoztassa ki bennetek az isteni tudomány ajándékát. Ehhez nem feltétlenül szükséges teológiai ismeret, mert a Szentlélek maga képes felkészíteni mindazokat, akik nyitott szívvel és őszinte lélekkel ráhagyatkoznak Istenre.

2014. 03. 05. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/805-az-isteni-tudomanyban-valo-jartassag

 

A Szentlélekre figyelni testvéreinken keresztül is

 

Kedveseim, nagyon fontos, hogy a Szentlélek indításaira figyeljetek. Figyeljétek meg hangját egymás tanácsain keresztül is, mert bizony a lélek ott fúj, ahol akar. Van, amikor testvéreinket használja fel arra, hogy figyelmeztessen bennünket valamilyen fontos dologra. Ezért, ha figyeltek Rá, könnyen meghallhatjátok üzenetét. Ne utasítsatok el senkit, ne mondjátok, hogy rajta keresztül biztos, hogy nem tud Isten figyelmeztetni! Inkább szívleljetek meg mindent, ami megérint benneteket! Soha ne a személyt nézzétek, hanem hogy megmozdul-e bennetek valami, ami jó irányba akar terelni.

2014. 03. 06. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/806-a-szentlelekre-figyelni-testvereinken-keresztul-is

Közösségeink egysége

Kedveseim, előzzétek meg egymást a szeretet cselekedeteivel! Bátorítsátok és bíztassátok egymást arra a szeretetre, amely által felemelkedhettek az isteni szeretet magaslataira! Védelmezzétek mindazokat, akik meg akarják menteni az egységet közösségeitekben! Ne álljatok a széthúzók oldalára, akik meg akarnak felelni mások elvárásainak! Mindig tartsatok ki az igazságban és a szeretetben, ne hagyjátok magatokat eltéríteni! Erősödjenek közösségeitek kitartó szeretetetek által és bíztatásaitokkal segítsétek egymás egységét!

2014. 03. 07. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/808-kozossegeink-egysege

Üldözés, vértanúság

Kedveseim, készüljetek, mert hamarosan számon fogják kérni rajtatok a hitet. A világ különböző pontjain már kemény küzdelmet vívnak keresztény testvéreitek. Kegyetlen üldözés és vértanúság a válasz hitük megvallására. Sokan közülük már a Mennyben vannak és értetek imádkoznak, akiket ezután fog érni a kegyetlen üldözés hitetekért. Ne féljetek az üldöztetéstől, inkább attól féljetek, aki a lelketeket akarja megkaparintani, hogy lehúzhassa a nagy mélységbe! Tanítsátok az embereket a nehézségek elfogadására, hogy ezek által megedződjenek és bátrak legyenek, amikor közeledik a megmérettetés ideje! Imádkozzatok, hogy el ne fussatok! Legyetek bátor hitvallók és tüzes lelkű hithirdetők! Ne a kényelmet keressétek, hanem arra figyeljetek, hogy mit kell tennetek!

2014. 03. 10. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/809-uldozes-vertanusag

Bűnbánat, lelkivezető

Kedveseim, nagyon készítsétek lelketeket a bűnbánatban, hogy egészen megtisztuljatok bűneitektől! Ássatok mélyre a lelketekben és kutassátok ki a Szentháromság kegyelmével mindazokat a mélyen gyökerező bűnöket, amelyek még most is visszatartanak sokszor a jó megtételétől. A mélyre hatolás azt jelenti, hogy a kegyelem által igyekeztek felkutatni a jelenben felbukkanó bűnök és tökéletlenségek eredeti okát. Ezeket csak a Szentlélekre hagyatkozva tudjátok felfedezni és lerendezni. Fontos, hogy mindent beszéljetek át lelkivezetőtökkel, akin keresztül Jézus segít nektek! Nagyon fontos, hogy engedelmesek legyetek neki, mert Ő a Mennyei Atya képviselője számotokra. Bízzátok magatokat rá teljesen és engedjétek magatokat általa vezetni. Vigyázzatok, ne akarjatok fontos kérdésben egyedül dönteni, mert összezavarhat könnyen az ellenség!

2014. 03. 13. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/810-bunbanat-lelkivezeto

 

Önvizsgálati kérdések

 

Kedveseim, gondoljátok végig életeteket, tartsatok önvizsgálatot! Vizsgáljátok meg, hogy a Szentháromság parancsait mennyire tartjátok szem előtt. Mit jelent számotokra keresztény hivatásotok, és mennyire tudjátok elfogadni Istennek rátok vonatkozó akaratát? Hogyan viselkedtek, amikor megvalljátok hiteteket és azt a reményt, ami éltet titeket? Hogyan tudtok Jézus Krisztus katonái lenni az engesztelés nagy művében? Mit jelent számotokra ez a hitvallás? Mennyire veszitek észre az idők jeleit napjainkban? Hogyan reagáltok az előttetek álló nagy változásokra? Tudtok-e higgadtan viselkedni? El tudjátok e fogadni, hogy előbb be kell következni az elpártolásnak, a nagy hitehagyásnak? Tudtok-e azért imádkozni, hogy lelketeket ne érje szégyen és gyalázat, amikor sokan megtagadják majd hitüket? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tegyetek fel magatoknak, és kérjétek a Szentháromságot, hogy helyesen tudjatok válaszolni és viselkedni, amikor mindenhol káosz fog uralkodni.    

2014. 03. 14.              Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/812-onvizsgalati-kerdesek

Jézus minden szavában élet van

 

Kedveseim, amikor keresitek az igazságot, mindig Jézus Krisztusra figyeljetek! Az evangélium tanítása által egészen szorosan kövessétek Őt! Jézus minden szavában élet van, ezért nektek is figyelnetek kell mindenre, amit Ő mondott és cselekedett. Nagyon komolyan vegyétek intelmeit, amelyek által meg akar óvni benneteket minden veszélytől, amelyet elkerülhettek, ha figyeltek rájuk. Amint Ő előre megmondta, jönnek olyan megpróbáltatások, melyeket nem lehet kikerülni.  Az emberek égbekiáltó bűnei miatt sújtanak le erre a világra. Mindig csak imádkozzatok, hogy amennyiben lehetséges, enyhüljenek a csapások, és hogy az emberiség nagy tömegei megtérjenek Istenhez, amikor mindezek bekövetkeznek. Vigyázzatok, minden tettetekre, hogy jó lelkiismerettel álljatok meg az Úr előtt!  

2014. 03. 15.     Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/813-jezus-minden-szavaban-elet-van

Kiengesztelődés

Kedveseim, olyan áldozatot hozzatok az Úrnak, amely kedves az Ő színe előtt! Először is vigyázzatok, ha valakinek panasza van a másik ellen, akkor menjen el hozzá, beszéljétek meg egymás között és csak azután ajánljátok fel lelketek áldozatát a szentmisében. A kiengesztelődés kegyelmét kérnetek kell Istentől, hogy őszinte és tiszta szívből meg tudjatok egymásnak bocsátani. Inkább áldást mondjatok azokra is, akik nem kedvelnek titeket, mert az áldás meggyógyítja az összekuszált kapcsolatokat. Áldás legyen mindig ajkatokon és ne a haragvás lelke, mert az nem Istentől való. Kérjétek a minden kegyelem Atyját, hogy gazdagon halmozzon el titeket és ellenségeitek a kiengesztelődés kegyelmével

2014. 03. 17.        Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/814-kiengesztelodes

Az Engesztelő Kápolna rendkívül fontos szerepet fog betölteni

 

Kedveseim, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén arra kér benneteket a Szűzanya, hogy minden imátokat vele együtt végezzétek. Maradjatok az Ő palástja alatt és úgy engeszteljetek az Engesztelő Kápolnáért. Rendkívül fontos szerepet fog betölteni!!! Minden nemzet számára biztos oltalomhely lesz, ahonnan kiárad Isten nagy kegyelme. Minden engesztelőnek szívügye kell hogy legyen e kápolna felépülése. Úgy imádkozzatok ezért a szándékért, hogy emiatt ne kelljen szégyenkeznetek! Bízzatok, de tudnotok kell, hogy MINDEN RAJTATOK MÚLIK, hogy milyen szívvel és lélekkel álltok Isten hatalmas szívügye mellé.

2014. 03. 25. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/szent-anna-ret/803-az-engesztelo-kapolna-rendkivul-fontos-szerepet-fog-betolteni

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

ÉGI ÜZENETEK

2014.02.11

Szűzanya: Jézus élete XIX.  A hegyi beszéd I.

Szűzanya: Drága Gyermekeim! Szívem összes melegével köszöntelek benneteket a mai engesztelésen. Boldoggá tesztek, hogy most is sok lelket fogtok megmenteni. Nagyon szép részlet jutott Nekem Szent Fiam életének történetéből: a hegyi beszéd.

A múlt héten arról volt szó, hogy egyre növekszik Ellene a farizeusok és írástudók gyűlölete. Míg ezek tanácskozásra gyülekeztek egyre gyakrabban, megbeszélni, hogyan veszejtsék el Őt, addig csak nőttön-nőtt a nép érdeklődése Iránta. Csak úgy tódult a tömeg Kafarnaumba minden felől, nemcsak Galileából, hanem Júdeából, Jeruzsálemből, Tiruszból, Szidonból, Föníciából és Szíriából. Jézus némelykor kénytelen a sokaság elől egy kis időre elmenekülni, hogy kipihenje fáradalmait. Most is fölment egy hegyre, mely Kafarnaumtól 3 órányi járásra volt. Ezt a magaslatot a Szent Hagyomány Hattin Szarvá-nak nevezi. Lejtői kopár kőtörmelékkel borítottak. Van itt egy kisebb, enyhén rézsútos síkság, amely kiválóan alkalmas a tanítást hallgató nép letelepedésére. Szent Fiam ezen a helyen töltötte az éjszakát. Itt elmélkedett és imádkozott a következő napra eltervezett nagy beszédjéről. Akkorra már mind a 12 apostolt kiválasztotta, a hegyen is vele voltak. Másnap gyülekezett a nép nagy lelkesedéssel. Leültette őket és szeretettel nézett végig rajtuk. Apostolai felé fordulva így szólt: Nézzétek őket! Pásztor nélkül tévelygő, elhagyott nyáj. Majd búzamezőhöz hasonlítja a tömeget. A termés ugyan nagy, mondja tanítványainak, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. Ez nektek is szól, kedves Engesztelő Gyermekeim! Oly kevés a felszentelt szolgánk! Imádkozzatok új papi hivatásokért! Bizony oly kevesen vannak a papok, különösen vidéken, hogy 8-10 falut is el kell egy papnak látnia. Nem csoda, ha a sok feladat mellett a hívek lelkével már nem tudnak eleget törődni, ha nem vezetik a szentségimádásokat, litániákat, zarándokutakat.

Drága Gyermekeim! A hegyi beszédnek nagy jelentősége van Jézus nyilvános életében és messiási hivatásának gyakorlásában. Nem úgy beszélt a néphez, mint az egyszerű próféták, akik Isten sugallatait közvetítik, hanem saját nevében szólt. Nem vetette el Mózest és Istentől kapott törvényeit, csak kiegészítette. Visszautasította az írástudók merev, szabályokat hirdető tanítását és vádolta őket a képmutatásuk miatt. Jól tudta, hogy minden ember szívében ott él a boldogság utáni vágy, ezért a hegyi beszédet a „nyolc boldogsággal” kezdte:

  1. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Sok mai gyermekem nem jól értelmezi ezt a fogalmat, hogy lelki szegények. Azt hiszik, hogy ez a nyomorgó, nélkülöző, éhező szegénységet jelenti. Szó sincs róla! A gazdag ember is lehet „lelki szegény”. Hát akkor mit tartalmaz ez a kifejezés?

A lélek kiüresítését, amikor az ember lemond mindenről, ami testének és szellemének kedves és vonzó. Tehát élvezeti cikkekről, mint a cigaretta, az alkohol, az édességek, az üdítőitalok, az ínyenc ételek, a feketekávé, és a szellemét szórakoztató szellemi termékekről, minta az üres, tartalmatlan TV sorozatokról, az erőszakot sugárzó horrorfilmekről, erkölcstelen szex-filmekről, értéktelen képes-folyóiratokról, a bömbölő rock zenéről, heavy metal koncertekről. Tehát boldog, aki képes lemondani a világi élvezetekről, minden földi dologról, mert ez a szegénység Isten Országába vezet.

  1. Boldogok a szelídek, mert ők lesznek birtokosai a földnek.

Az öntelt, gőgös, erőszakos, könyöklő, taposó emberek, akik csak a saját akaratukat akarják érvényesíteni, és halálukig ilyenek maradnak, nem nyerhetik el az Örök Boldogságot. Csak abból lehet szent, csak az juthat be a Mennyországba, aki szelíd és alázatos és mindig alárendeli magát az Atya akaratának. Egy példát hozok fel nektek erre a mai életből. Az egyik imacsoportban van egy gyermekem, aki minden héten ott van az imaórán, napi áldozó, zarándokolni jár, és aki felületesen ismeri, azt gondolja róla, hogy olyan, mint egy szent. De Én, a ti Édesanyátok látom az ő igazi „én”-jét. Úgy érzi, hogy ő jobb, különb, buzgóbb és okosabb, mint hittestvérei. Nem ő az imacsoport vezető, mégis diktálja, hogy mikor, mit imádkozzanak. Ő választja ki a következő éneket. Ha valaki ellenkezik, bűbájos, lehengerlő mosolyával, bőbeszédűségével mindig megmagyarázza, miért az a jó, amit ő akar. Zarándokutakon a buszon előretolakszik, hogy az első székre üljön. Meggyőzi a zarándokvezető testvért, hogy majd segít a mikrofonnál. Már az elején kedves hangon kéri a mikrofonon keresztül, hogy akinek nincs jó hallása, inkább ne énekeljen, mert rontja a színvonalat. A szálláson négyen fekszenek egy szobában. Azon az éjszakán rekkenő hőség van, és az egyik szobatárs ablakot akar nyitni, de ő könyörögve kéri, hogy csukja be gyorsan, mert nagyon érzékeny a torka és megfázik. A másik 3 kénytelen miatta szenvedni a melegtől. Ez az akaratos, öntelt leányom, aki csak mindig önmagára gondol, mindent ő akar irányítani, ha nem lesz szelídebb és alázatosabb, bizony nem jut a mennybe.

  1. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást találnak.

Sok gonoszság van a földön, temérdek bűn, mely következtében gyermekeink szíve tele van lelki sebekkel. Van, aki a bántások miatt hangosan sír és ömlik a könnye, és van, aki a szívével sír, befele. Ez az utóbbi a rosszabbik, mert depresszióhoz vezethet. A mi eszközünk, Éva telefonon sok ilyen kesergő embert hallgat. Az egyik a nemrég meghalt férjét siratja, a másik kábítószerező leányát, a harmadik a fiatalok miatt sír, mert elöregedett, tehetetlenné vált és öregek otthonába akarják tenni. Jézus mindegyiket meg tudja vigasztalni különböző tanácsokkal, szerető szavakkal, de egy vonás közös minden vigasztalásban: nekik is azt mondja, amit a hegyi beszédben a tömegnek: „Boldogok, akik sírnak.” Ugyanis ez a lelki bánat – ha elfogadják és felajánlják – lelki kinccsé alakul, érdem lesz belőle, majd a Mennyben megvigasztalják érte.

  1. Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.

Tapasztalhatjátok, Gyermekeim, hogy itt a földön nincs igazság. A nagyszájúak, az erőszakosak és a gőgösek tartják kezükben a hatalmat, a sok pénzt, az anyagi javakat, a szerény, jószándékú, istenszerető, alázatos embereket kihagyják mindenből, elnyomják, lenézik, kihasználják és becsapják. A földi igazságszolgáltatás sem áll hivatása magaslatán. Van egy 3 gyermekes fiatalasszony. Férje egy másik nő miatt elhagyta. 4,7,10 évesek a kicsik, egyedül kell felnevelnie őket. Takarítónő egy iskolában, alacsony fizetéssel. Mielőtt megtörtént volna a tárgyalás a gyermektartásról, a férfi busásan lefizette, megvesztegette az ügyvédet és a bírót is. A feleségről hamis vádakat sorakoztattak fel, és a volt férj pedig hamis orvosi igazolásokat mutatott be, hogy betegsége miatt nem képes gyermektartást fizetni. Szegény asszony elvesztette a pert. Számtalan ehhez hasonló eset van az életben. El kell fogadnotok a tényt, hogy ti, akik most szenvednek az igazságtalanságtól, boldogok lesztek az Örök Életben, mert ott majd kárpótolnak titeket.

  1. Boldogok az irgalmasok, mert majd őnekik is irgalmaznak.

Azt hiszem, drága Kicsinyeim, egy sincs köztetek, aki ne érezte volna Isten irgalmas szeretetét. Életének egy olyan periódusában, amikor hanyagoltátok a lelketeket, esetleg ima címén az esti fogmosás alatt eldaráltatok gondolatban egy Miatyánkot és gépiesen leültetek a TV elé, ha akkor szólít el az Úr, vajon hová kerültetek volna? Ha életetek legnagyobb bűne elkövetése közben kellett volna Szent Fiam ítélőszéke elé állni, lehet, hogy a pokolban kötöttetek volna ki. De Isten végtelenül irgalmas és türelmes volt hozzátok. Követnetek kell őt, és minden felebarátotokkal – aki rászorul – nektek is irgalmasnak kell lenni. Minden esetben gyakorolnotok kell az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit. Segítsetek a nélkülözőkön, betegeken, magányosokon, vigasztaljátok a szomorúakat, imádkozzatok a szenvedő lelkekért, és a közömbös, hitetlen és bűnös testvéreitekért! Ha így tesztek, veletek is irgalmas lesz Mennyei Atyátok.

  1. Boldogok a tisztaszívűek, mert meg fogják látni az Istent.

A tiszta szív nagyon kedves Szent Fiam előtt. Kimondhatatlan öröm számára, mikor a szentáldozásban egy tiszta szívbe térhet be. Ragyogó, meleg fehérség veszi körül és az ilyen lélekből szeretetsugarak áradnak az Ő Testébe, Lelkébe, melyek simogatják, dédelgetik. Az ilyen gyermeke szívét nem kell Szent Vérével megtisztítania, mert semmi homály, folt nincs rajta. Az Én édes sokat szenvedett Fiam legdrágább pihenőhelye az ilyen lélek. Egy üdítő oázis a bűnös emberiség sivatagában. Kicsikéim! Ha szeretitek Istent, akkor minden erővel arra törekedtek, hogy szívetek tiszta legyen. Ezt a mindennapi lelkiismeretvizsgálattal, bűnbánattal, gyakori szentgyónással és a teljes búcsú igénybevételével lehet elérni. Leírhatatlan boldogságban lesz részetek, ha kiáradásakor egészen tiszta lélekkel talál benneteket Szentlelkem.

  1. Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak fognak hivatni.

Sok gyermekem panaszkodik, hogy nincs béke és nyugalom benne. Ideges, minden kihozza a sodrából, a bántásokat nem tudja megbocsátani. Ezt a zaklatottságot a bűn okozza, ami benne van. Figyeljétek csak meg, hogy egy jó szentgyónás, szentáldozás és teljes búcsú elnyerése után, milyen kellemesen érzitek magatokat. Még a sértések, szurkálások sem fájnak, egy boldog megelégedettség uralkodik a szívetekben. Még a legnagyobb gondok is eltörpülnek, teljes gyermeki ráhagyatkozást éreztek, mert az Atya tenyerén vagytok. Tehát nem a körülményeken múlik a belső béke, hanem rajtatok. Az a titka, hogy nem kell gyűjtögetni a bűnöket, meg kell szabadulni tőlük.

  1. Boldogok, aki üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Jézus, itt a 8. boldogságnál így szól az Őt elmerülten hallgató tömeghez: „Bizony, bizony mondom nektek, igen boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudván, minden rosszat beszélnek ellenetek, én érettem… De örüljetek és vigadjatok, mert bőséges lesz jutalmatok a mennyekben.” Ez most nagyon aktuális nektek, hűséges engesztelőim. Amiért idejártok tanításainkat hallgatni, szektásoknak neveznek titeket, és eljön majd az idő, hogy templomotokból kizárással fognak fenyegetni. Mindez azért lesz, mert bátran Jézus Krisztus mellé álltok, az egyetlen Igazság mellé. Jól választottatok, mert a másik út a pokol felé vezet. Ezzel a választással megalapoztátok lelketek örök sorsát, üdvösségeteket.

Drága Kicsinyeim! Én is mondom Jézussal együtt, hogy ne féljetek az üldözéstől. Csukjátok be földi szemeteket és lelketekkel nézzétek, mit történik itt. Most már nem egyedül állok előttetek, hanem az angyalok sokasága vesz körül. Ruhájuk a szivárvány minden szívében tündököl. Fejük körül glória csillog. Leveszem magamról hosszú, bő, világoskék csillagokkal borított palástomat. Ők megfogják a szegélyét körbe, magasabbra emelve kiterítik és beborítanak benneteket vele. Ez a láthatatlan anyai palást meg fog védeni benneteket és szeretteiteket minden megpróbáltatás idején. Először is a gonosz lelkek belső támadásaitól, akik egymás ellen akarnak uszítani benneteket, megvédi palástom családotokat a viszályoktól, békétlenségtől. Oltalmat nyújtok nektek, engesztelőknek az üldözőitekkel szemben, akik eleinte hittestvéreitek soraiból kerülnek majd ki. Védelmet ad a ragályos betegségek ellen, megóv a fenevad bélyegétől és a háborútól. Sokan közületek, különösen az egészen tisztalelkű felnőttek és kisgyermekek nem fogják mindezt átélni, mert elragadják és csak az Új Világba hozzák vissza őket. Lesznek vértanúk is, és lesznek, akik e borzalmak között sértetlenül megmaradnak és élve lépnek a gyönyörűséges Új Világba, ahol Szent Fiam és Én várjuk őket. Mi minden gyermekünket üdvözíteni akarjuk. Ti, engesztelők nagyon sokat tudtok segíteni nekünk ebben: felajánlott imáitokkal, áldozataitokkal, szenvedéseitekkel. Az összes ima kedves előttem, de most mutatok nektek 3 rózsafüzért, melyek nagyon hatásosak a lélekmentésben.

Az első rózsafüzér, amit felemelek az Irgalmasság Rózsafüzére. Minden szeme egy csillogó vércsepp, mely azt jelenti, hogy minden fohásszal egy vércsepp hullik azokra, akikért mondjátok, Krisztus Vére.

A levegőbe emelem a második rózsafüzért, a Keresztút Rózsafüzért. Minden szeme egy piros kereszt, Jézus kínhalálának és kínszenvedésének szimbóluma, mely által ezrek és ezrek menekülnek meg a kárhozattól.

Felemelek egy rövid, csillagokból álló rózsafüzért, a medugorjei rózsafüzért. Miközben imádkozzátok, e csillagocskák ráhullanak a tisztuló lelkekre és kiszabadulnak.

Drága Gyermekeim! E hosszú tanítás után búcsúzom tőletek, és megáldalak benneteket a nyolc boldogság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Szűzanya: Drága Gyermekeim! Szívem összes melegével köszöntelek benneteket a mai engesztelésen. Boldoggá tesztek, hogy most is sok lelket fogtok megmenteni. Nagyon szép részlet jutott Nekem Szent Fiam életének történetéből: a hegyi beszéd.

A múlt héten arról volt szó, hogy egyre növekszik Ellene a farizeusok és írástudók gyűlölete. Míg ezek tanácskozásra gyülekeztek egyre gyakrabban, megbeszélni, hogyan veszejtsék el Őt, addig csak nőttön-nőtt a nép érdeklődése Iránta. Csak úgy tódult a tömeg Kafarnaumba minden felől, nemcsak Galileából, hanem Júdeából, Jeruzsálemből, Tiruszból, Szidonból, Föníciából és Szíriából. Jézus némelykor kénytelen a sokaság elől egy kis időre elmenekülni, hogy kipihenje fáradalmait. Most is fölment egy hegyre, mely Kafarnaumtól 3 órányi járásra volt. Ezt a magaslatot a Szent Hagyomány Hattin Szarvá-nak nevezi. Lejtői kopár kőtörmelékkel borítottak. Van itt egy kisebb, enyhén rézsútos síkság, amely kiválóan alkalmas a tanítást hallgató nép letelepedésére. Szent Fiam ezen a helyen töltötte az éjszakát. Itt elmélkedett és imádkozott a következő napra eltervezett nagy beszédjéről. Akkorra már mind a 12 apostolt kiválasztotta, a hegyen is vele voltak. Másnap gyülekezett a nép nagy lelkesedéssel. Leültette őket és szeretettel nézett végig rajtuk. Apostolai felé fordulva így szólt: Nézzétek őket! Pásztor nélkül tévelygő, elhagyott nyáj. Majd búzamezőhöz hasonlítja a tömeget. A termés ugyan nagy, mondja tanítványainak, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába. Ez nektek is szól, kedves Engesztelő Gyermekeim! Oly kevés a felszentelt szolgánk! Imádkozzatok új papi hivatásokért! Bizony oly kevesen vannak a papok, különösen vidéken, hogy 8-10 falut is el kell egy papnak látnia. Nem csoda, ha a sok feladat mellett a hívek lelkével már nem tudnak eleget törődni, ha nem vezetik a szentségimádásokat, litániákat, zarándokutakat.

Drága Gyermekeim! A hegyi beszédnek nagy jelentősége van Jézus nyilvános életében és messiási hivatásának gyakorlásában. Nem úgy beszélt a néphez, mint az egyszerű próféták, akik Isten sugallatait közvetítik, hanem saját nevében szólt. Nem vetette el Mózest és Istentől kapott törvényeit, csak kiegészítette. Visszautasította az írástudók merev, szabályokat hirdető tanítását és vádolta őket a képmutatásuk miatt. Jól tudta, hogy minden ember szívében ott él a boldogság utáni vágy, ezért a hegyi beszédet a „nyolc boldogsággal” kezdte:

  1. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.

Sok mai gyermekem nem jól értelmezi ezt a fogalmat, hogy lelki szegények. Azt hiszik, hogy ez a nyomorgó, nélkülöző, éhező szegénységet jelenti. Szó sincs róla! A gazdag ember is lehet „lelki szegény”. Hát akkor mit tartalmaz ez a kifejezés?

A lélek kiüresítését, amikor az ember lemond mindenről, ami testének és szellemének kedves és vonzó. Tehát élvezeti cikkekről, mint a cigaretta, az alkohol, az édességek, az üdítőitalok, az ínyenc ételek, a feketekávé, és a szellemét szórakoztató szellemi termékekről, minta az üres, tartalmatlan TV sorozatokról, az erőszakot sugárzó horrorfilmekről, erkölcstelen szex-filmekről, értéktelen képes-folyóiratokról, a bömbölő rock zenéről, heavy metal koncertekről. Tehát boldog, aki képes lemondani a világi élvezetekről, minden földi dologról, mert ez a szegénység Isten Országába vezet.

  1. Boldogok a szelídek, mert ők lesznek birtokosai a földnek.

Az öntelt, gőgös, erőszakos, könyöklő, taposó emberek, akik csak a saját akaratukat akarják érvényesíteni, és halálukig ilyenek maradnak, nem nyerhetik el az Örök Boldogságot. Csak abból lehet szent, csak az juthat be a Mennyországba, aki szelíd és alázatos és mindig alárendeli magát az Atya akaratának. Egy példát hozok fel nektek erre a mai életből. Az egyik imacsoportban van egy gyermekem, aki minden héten ott van az imaórán, napi áldozó, zarándokolni jár, és aki felületesen ismeri, azt gondolja róla, hogy olyan, mint egy szent. De Én, a ti Édesanyátok látom az ő igazi „én”-jét. Úgy érzi, hogy ő jobb, különb, buzgóbb és okosabb, mint hittestvérei. Nem ő az imacsoport vezető, mégis diktálja, hogy mikor, mit imádkozzanak. Ő választja ki a következő éneket. Ha valaki ellenkezik, bűbájos, lehengerlő mosolyával, bőbeszédűségével mindig megmagyarázza, miért az a jó, amit ő akar. Zarándokutakon a buszon előretolakszik, hogy az első székre üljön. Meggyőzi a zarándokvezető testvért, hogy majd segít a mikrofonnál. Már az elején kedves hangon kéri a mikrofonon keresztül, hogy akinek nincs jó hallása, inkább ne énekeljen, mert rontja a színvonalat. A szálláson négyen fekszenek egy szobában. Azon az éjszakán rekkenő hőség van, és az egyik szobatárs ablakot akar nyitni, de ő könyörögve kéri, hogy csukja be gyorsan, mert nagyon érzékeny a torka és megfázik. A másik 3 kénytelen miatta szenvedni a melegtől. Ez az akaratos, öntelt leányom, aki csak mindig önmagára gondol, mindent ő akar irányítani, ha nem lesz szelídebb és alázatosabb, bizony nem jut a mennybe.

  1. Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást találnak.

Sok gonoszság van a földön, temérdek bűn, mely következtében gyermekeink szíve tele van lelki sebekkel. Van, aki a bántások miatt hangosan sír és ömlik a könnye, és van, aki a szívével sír, befele. Ez az utóbbi a rosszabbik, mert depresszióhoz vezethet. A mi eszközünk, Éva telefonon sok ilyen kesergő embert hallgat. Az egyik a nemrég meghalt férjét siratja, a másik kábítószerező leányát, a harmadik a fiatalok miatt sír, mert elöregedett, tehetetlenné vált és öregek otthonába akarják tenni. Jézus mindegyiket meg tudja vigasztalni különböző tanácsokkal, szerető szavakkal, de egy vonás közös minden vigasztalásban: nekik is azt mondja, amit a hegyi beszédben a tömegnek: „Boldogok, akik sírnak.” Ugyanis ez a lelki bánat – ha elfogadják és felajánlják – lelki kinccsé alakul, érdem lesz belőle, majd a Mennyben megvigasztalják érte.

  1. Boldogok akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek.

Tapasztalhatjátok, Gyermekeim, hogy itt a földön nincs igazság. A nagyszájúak, az erőszakosak és a gőgösek tartják kezükben a hatalmat, a sok pénzt, az anyagi javakat, a szerény, jószándékú, istenszerető, alázatos embereket kihagyják mindenből, elnyomják, lenézik, kihasználják és becsapják. A földi igazságszolgáltatás sem áll hivatása magaslatán. Van egy 3 gyermekes fiatalasszony. Férje egy másik nő miatt elhagyta. 4,7,10 évesek a kicsik, egyedül kell felnevelnie őket. Takarítónő egy iskolában, alacsony fizetéssel. Mielőtt megtörtént volna a tárgyalás a gyermektartásról, a férfi busásan lefizette, megvesztegette az ügyvédet és a bírót is. A feleségről hamis vádakat sorakoztattak fel, és a volt férj pedig hamis orvosi igazolásokat mutatott be, hogy betegsége miatt nem képes gyermektartást fizetni. Szegény asszony elvesztette a pert. Számtalan ehhez hasonló eset van az életben. El kell fogadnotok a tényt, hogy ti, akik most szenvednek az igazságtalanságtól, boldogok lesztek az Örök Életben, mert ott majd kárpótolnak titeket.

  1. Boldogok az irgalmasok, mert majd őnekik is irgalmaznak.

Azt hiszem, drága Kicsinyeim, egy sincs köztetek, aki ne érezte volna Isten irgalmas szeretetét. Életének egy olyan periódusában, amikor hanyagoltátok a lelketeket, esetleg ima címén az esti fogmosás alatt eldaráltatok gondolatban egy Miatyánkot és gépiesen leültetek a TV elé, ha akkor szólít el az Úr, vajon hová kerültetek volna? Ha életetek legnagyobb bűne elkövetése közben kellett volna Szent Fiam ítélőszéke elé állni, lehet, hogy a pokolban kötöttetek volna ki. De Isten végtelenül irgalmas és türelmes volt hozzátok. Követnetek kell őt, és minden felebarátotokkal – aki rászorul – nektek is irgalmasnak kell lenni. Minden esetben gyakorolnotok kell az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit. Segítsetek a nélkülözőkön, betegeken, magányosokon, vigasztaljátok a szomorúakat, imádkozzatok a szenvedő lelkekért, és a közömbös, hitetlen és bűnös testvéreitekért! Ha így tesztek, veletek is irgalmas lesz Mennyei Atyátok.

  1. Boldogok a tisztaszívűek, mert meg fogják látni az Istent.

A tiszta szív nagyon kedves Szent Fiam előtt. Kimondhatatlan öröm számára, mikor a szentáldozásban egy tiszta szívbe térhet be. Ragyogó, meleg fehérség veszi körül és az ilyen lélekből szeretetsugarak áradnak az Ő Testébe, Lelkébe, melyek simogatják, dédelgetik. Az ilyen gyermeke szívét nem kell Szent Vérével megtisztítania, mert semmi homály, folt nincs rajta. Az Én édes sokat szenvedett Fiam legdrágább pihenőhelye az ilyen lélek. Egy üdítő oázis a bűnös emberiség sivatagában. Kicsikéim! Ha szeretitek Istent, akkor minden erővel arra törekedtek, hogy szívetek tiszta legyen. Ezt a mindennapi lelkiismeretvizsgálattal, bűnbánattal, gyakori szentgyónással és a teljes búcsú igénybevételével lehet elérni. Leírhatatlan boldogságban lesz részetek, ha kiáradásakor egészen tiszta lélekkel talál benneteket Szentlelkem.

  1. Boldogok a békességesek, mert Isten fiainak fognak hivatni.

Sok gyermekem panaszkodik, hogy nincs béke és nyugalom benne. Ideges, minden kihozza a sodrából, a bántásokat nem tudja megbocsátani. Ezt a zaklatottságot a bűn okozza, ami benne van. Figyeljétek csak meg, hogy egy jó szentgyónás, szentáldozás és teljes búcsú elnyerése után, milyen kellemesen érzitek magatokat. Még a sértések, szurkálások sem fájnak, egy boldog megelégedettség uralkodik a szívetekben. Még a legnagyobb gondok is eltörpülnek, teljes gyermeki ráhagyatkozást éreztek, mert az Atya tenyerén vagytok. Tehát nem a körülményeken múlik a belső béke, hanem rajtatok. Az a titka, hogy nem kell gyűjtögetni a bűnöket, meg kell szabadulni tőlük.

  1. Boldogok, aki üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

Jézus, itt a 8. boldogságnál így szól az Őt elmerülten hallgató tömeghez: „Bizony, bizony mondom nektek, igen boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket és hazudván, minden rosszat beszélnek ellenetek, én érettem… De örüljetek és vigadjatok, mert bőséges lesz jutalmatok a mennyekben.” Ez most nagyon aktuális nektek, hűséges engesztelőim. Amiért idejártok tanításainkat hallgatni, szektásoknak neveznek titeket, és eljön majd az idő, hogy templomotokból kizárással fognak fenyegetni. Mindez azért lesz, mert bátran Jézus Krisztus mellé álltok, az egyetlen Igazság mellé. Jól választottatok, mert a másik út a pokol felé vezet. Ezzel a választással megalapoztátok lelketek örök sorsát, üdvösségeteket.

Drága Kicsinyeim! Én is mondom Jézussal együtt, hogy ne féljetek az üldözéstől. Csukjátok be földi szemeteket és lelketekkel nézzétek, mit történik itt. Most már nem egyedül állok előttetek, hanem az angyalok sokasága vesz körül. Ruhájuk a szivárvány minden szívében tündököl. Fejük körül glória csillog. Leveszem magamról hosszú, bő, világoskék csillagokkal borított palástomat. Ők megfogják a szegélyét körbe, magasabbra emelve kiterítik és beborítanak benneteket vele. Ez a láthatatlan anyai palást meg fog védeni benneteket és szeretteiteket minden megpróbáltatás idején. Először is a gonosz lelkek belső támadásaitól, akik egymás ellen akarnak uszítani benneteket, megvédi palástom családotokat a viszályoktól, békétlenségtől. Oltalmat nyújtok nektek, engesztelőknek az üldözőitekkel szemben, akik eleinte hittestvéreitek soraiból kerülnek majd ki. Védelmet ad a ragályos betegségek ellen, megóv a fenevad bélyegétől és a háborútól. Sokan közületek, különösen az egészen tisztalelkű felnőttek és kisgyermekek nem fogják mindezt átélni, mert elragadják és csak az Új Világba hozzák vissza őket. Lesznek vértanúk is, és lesznek, akik e borzalmak között sértetlenül megmaradnak és élve lépnek a gyönyörűséges Új Világba, ahol Szent Fiam és Én várjuk őket. Mi minden gyermekünket üdvözíteni akarjuk. Ti, engesztelők nagyon sokat tudtok segíteni nekünk ebben: felajánlott imáitokkal, áldozataitokkal, szenvedéseitekkel. Az összes ima kedves előttem, de most mutatok nektek 3 rózsafüzért, melyek nagyon hatásosak a lélekmentésben.

Az első rózsafüzér, amit felemelek az Irgalmasság Rózsafüzére. Minden szeme egy csillogó vércsepp, mely azt jelenti, hogy minden fohásszal egy vércsepp hullik azokra, akikért mondjátok, Krisztus Vére.

A levegőbe emelem a második rózsafüzért, a Keresztút Rózsafüzért. Minden szeme egy piros kereszt, Jézus kínhalálának és kínszenvedésének szimbóluma, mely által ezrek és ezrek menekülnek meg a kárhozattól.

Felemelek egy rövid, csillagokból álló rózsafüzért, a medugorjei rózsafüzért. Miközben imádkozzátok, e csillagocskák ráhullanak a tisztuló lelkekre és kiszabadulnak.

Drága Gyermekeim! E hosszú tanítás után búcsúzom tőletek, és megáldalak benneteket a nyolc boldogság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2014.02.18

Szentlélek: Jézus élete XX.  A hegyi beszéd II.

Szentlélek: Forrón szeretett Engesztelő Gyermekeim! Köszöntelek benneteket, Én a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy. Kitárt karral, mosolyogva állok itt előttetek, és Éva hangján szólok hozzátok. A Hegyi Beszédben nemcsak a „8 boldogság” hangzott el, hanem Jézus Krisztus, egészen lenyűgözve a hallgatóságot, sok bölcs és lényeges dologra tanította őket. Fényt derített az emberek értelmében arról, hogy óriási különbség van a mózesi Törvény és az írástudók hagyományai között. A farizeusok összezavarták a törvényt a hagyományokkal, megtoldották a törvényeket, megnehezítették, hogy elviselhetetlen teherként zúdultak a népre. Ezt a kritikát hallván, haragra gerjedtek, Jézust fölforgatónak nevezték és szembeállították Mózessel. A Mester, hogy tanítványai el ne higgyék ezt a rágalmat, kijelentette, hogy Ő nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy beteljesítse. Szerinte ég és föld elmúlhatnak, de a törvényből egyetlen szó se maradhat ki. Drága Engesztelőim! Beléptetek a harmadik évezredbe, és a Tízparancsolat ugyanúgy érvényben van, mint mikor a nagy próféta kapta. Csakhogy ezt mai gyermekeim figyelmen kívül hagyják. A hitetlenségnek ebben a zűrzavarában sokan nem is hallottak róla. A bűn és az erény szívükben össze-vissza keveredik. Jézus korában senki sem fedte fel a kőtáblákba vésett törvények igaz értelmét, úgy mint Ő. Itt van pl. az V. parancs: Ne ölj! Az írástudók vitatkoztak az emberölés különböző eseteiről, mikor is az megengedett. Ő szembeszállt ezzel, mert embernek nincs joga kioltani a másik életét. Sőt, továbbmegy ennél: mindaz, aki haragszik felebarátjára, méltó az ítéletre. Aki pedig azt mondja „bolond”, „istentelen”, méltó a gyehenna tüzére. Elgondolkoztató, hogy hányszor és hányszor mondtátok ki erre vagy arra az emberre, hogy „bolond” vagy „istentelen”. Soha ne tegyétek, Gyermekeim, mert ezért súlyosan felelnetek kell. Nemcsak az vét a másik ellen, aki megöli, hanem az is, aki szóban sértegeti. Amikor keményen, szeretetlenül és igazságtalanul megbántjátok egy családtagotokat vagy másvalakit, esetleg egyenes, bátor viselkedésnek gondoljátok ezt, mert nem a háta mögött, hanem a szemében mondjátok. Tévedtek! A szeretetlenség az V. parancs elleni súlyos bűn. A harag szintén az. Hiába gyónjátok meg, ha nem engesztelődtök ki. De mi van akkor, ha a haragosod nem akar békülni, annak ellenére sem, ha bocsánatot kértél tőle? Az már nem a te bűnöd. Neked ilyenkor az a feladatod, hogy imádkozz a lelkéért, és ha úgy adódik az életben, hogy rád van utalva, segíts rajta. Ezzel tökéletesen megszűnik a te haragod, és teljes megbocsátást nyersz Istentől. A veszekedés és verekedés is ez ellen a törvény ellen vét. A testi sértést még a földi törvényszék is bünteti.

A hegyi beszédben Jézus a VI. és IX. paranccsal kapcsolatos házasságtörésről is beszél.

– Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne törj házasságot! Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz, hogy megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében… Az asszonyok megkívánását úgy kell megfékezni, hogy már csírájában elfojtassék a tilos vágy. Ezzel a tanításával a Mester visszaállítja a házasság fölbonthatatlanságát.

Gyermekeim! Ha a mai időkben visszajönne a ti Üdvözítőtök hegyi beszédet tartani, lenne mit tanítania a házasságtörésről. Hiszen már alig akad szentségi házasság és egészen eltűnőben van a hűség. Még a polgári házasságkötés is csak szórványos. A férfiak és nők rövidebb-hosszabb lejáratú bűnös kapcsolatban élnek. Még büszkék is rá, és kigúnyolják azokat, akik nem így tesznek. A testi kapcsolatokon épülő együttélést hamar megunják, szétköltöznek és új élettárs után néznek. Az a szomorú, hogy mindezt nem is érzik bűnnek, pedig szegénykéim a pokol felé vezető, széles úton járnak.

A VIII. parancs a hazugságon, a rágalmazáson kívül magába foglalja a hamis esküt. Erről is beszélt Jézus ott a népnek. Egy súlyos vallási tévedése volt a zsidóknak az esküről megfogalmazott törvény. „Ne esküdjél hamisan!” – hagyta rá népére Mózes Isten szavát. A farizeus írástudók hagyták az embereket hadd esküdözzenek csip-csup dolgokról fölöslegesen, csak azzal törődtek, hogy igazat bizonyít-e az eskü. Megszaporították az eskü fajtákat. Jézus ezzel szemben figyelmeztet, hogy nemcsak a hamis esküt, hanem a hiábavaló esküt is kerülni kell. Azt mondja, hogy egyáltalán ne esküdözzetek semmire se. Legyen a ti beszédetek: igen, igen…nem, nem! Aki esküszik, gyanakszik másra, hogy nem hisz neki. Akik szeretik egymást, azok között bizalom van, nincs szükségük esküdözésre.

Az ókorban szinte miden népre a megtorlás vastörvénye nehezedett. A zsidók törvényében is ott állt: a szemet-szemért, fogat-fogért elv. A megtorlás joga növelte az emberekben a bosszúvágyat. Ez a vágy eleinte testi büntetésekben realizálódott, de a későbbiek folyamán a zsidó hagyomány pénzbüntetésre változtatta. Ez enyhítette a bosszú-vezette megtorlást, de az alapelv megmaradt. Megváltótok erre így reagált: -Ne álljatok ellen a gonosznak, hanem aki megüti jobb orcádat, fordítsd oda neki a másikat is. És annak, aki pörölni akar veled, hogy elvegye köntösödet, engedd át a palástodat is. És ha valaki kényszerít 1000 lépésnyire, menj vele kétannyira. Aki kér tőled, adj neki, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. Ugyanis az ellenállás csak megfékezi a gonoszt, a szelídség viszont, megtérítheti. Tetteivel bizonyította nektek Üdvözítőtök, hogy Ő nem azok közé tartozik, akik bort isznak és vizet prédikálnak, hiszen ellenállás nélkül tűrve, szelíden szenvedett. Gondoljatok bele, Kicsinyeim, hogy hányszor estek nektek rosszakaróitok igazságtalan, vádló szavakkal! És mit tettetek? Védeni kezdtétek magatokat, elborított a méltatlankodás. Veszekedésbe torkollott az egész. Fölháborodásotokban eszetekbe se jutott az ártatlan, szelíd Jézus, ahogy szó nélkül állt a főpap és a hamis tanúk előtt. Itt az ideje, hogy példát vegyetek Róla.

A híres hegyi beszédben Jézus sokat beszélt a szeretetről. „- Hallottátok, hogy mondatott? Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek Atyátoknak… Mert micsoda jutalmatok lesz, ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek? Nem azt cselekszik a vámosok is? És ha csak atyátok fiait köszöntitek, mi különöset műveltek? Nem azt cselekszik-e a pogányok is?”

Jézus a gőgöt úgy emlegeti tanításában, mint a legnagyobb bűnt. Óva inti tanítványait attól, hogy kevélyek legyenek, mint a farizeusok, akik jobban szeretik önmagukat, mint Istent, és minden tettükben saját dicsőségüket keresik. Nagyon jámbornak és vallásosnak tüntetik fel magukat. Csak pereg az idő a történelem lapjain, de az ember mindig ugyanaz. Van egy középkorú asszony, aki az idős asszonyokat meghaladó buzgósággal, zengő hangon elmélkedik a templomban az imaórákon a rózsafüzér alatt. Gyakran látogatja az egyedülálló beteg öregeket, és ezt mindenkinek elmondja, szerettei lelkéért nagyon sok szentmisét fizet be. Mindig észreveszi a nélkülözőt és gyűjtést rendez számára. Megszólja a többieket, hogy nem követik példáját, elhanyagolják a hitéletet. Környezetétől szomjasan várja az elismerést. A vele együtt imádkozóknál minden apró hibát észrevesz és szóvá tesz. Érzékeny, hamar megsértődik. Sok rosszakarója van és állandóan valami belső gyűlölet fűti vélt ellenségeivel kapcsolatban. Ő a mai kor farizeusainak egyik megtestesítője. „Mikor alamizsnát adsz- mondja Jézus a hallgatóinak – ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták a jutalmukat… Te ellenben, mikor alamizsnát adsz, ne tudja balkezed, hogy mit cselekszik a jobb kezed… és egyedül Atyád kedvéért cselekedd azt… mert Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked.” A farizeusok olyan álszentek voltak, hogy még az imádkozásukkal is kérkedtek. A zsinagógákban állva, fennszóval, jó hangosan imádkoztak, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ezt tették az utcákon, tereken, hogy az egész város lássa, hogy ők milyen jámborok.  Jézus pedig, így oktatta tanítványait: „… mikor imádkozol, menj be kamarádba és ajtódat becsukva imádkozzál Atyádhoz a rejtekben, és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked… Mikor böjtöltök ne legyetek szomorúak, mint a képmutatók; meghervasztják orcáikat, hogy böjtölni lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te pedig, mikor böjtölsz kend meg fejedet és orcádat mosd meg, hogy ne lássanak böjtölni az emberek, hanem a te Atyád, ki a rejtekben vagyon. És Atyád ki lát e rejtekben, megfizet neked.”

Mit is jelent ez nektek, a mai kor engesztelőinek? Ne beszéljetek egymás között arról, hogy hetente hányszor és hogyan böjtöltök, mert ezzel a dicsekvéssel elvész az értéke az áldozatnak. Így az emberek elismerésével már meg is van jutalmatok. Van egy férfi az engesztelők között, aki szenvedélyesen böjtöl, de sose szól róla. Arca mindig csupa mosoly és derű. Nem panaszkodik, hogy éhes. Tele van rejtett áldozatkészséggel, kitartóan imádkozik, vezetés közben az autóutakon, bárhova utazik. Közben vigyáz rá a Szentháromság és gazdag, titkos áldozatait mennyei kincsekké alakítja.

Az örökérvényű hegyi beszédben Jézus az Istenbe vetett bizalomról és felesleges aggódásról is beszél: „… ne aggódjatok, hogy mit egyetek és mibe öltözzetek… Nézzétek az ég madarait, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem értek-e ti többet azoknál? Nézzétek meg a mezők liliomát, mint növekednek, nem dolgoznak és nem fonnak; pedig mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül… Ha pedig a mezei füvet, mely ma van és holnap kemencébe vetik az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek… Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnapi nap majd gondoskodik magáról, elég a napnak a mai baja.”

Itt a hegyen az ítélkezést is emlegeti Jézus, mint gyakran előforduló bűnt: – „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket… Mit látod meg a szálkát atyádfia szemében, magad szemében pedig a gerendát nem veszed észre?”

Kicsinyeim! Ugye észrevettétek, hogy az összes ember közül magatokat ismeritek legkevésbé? Elfogultak vagytok önmagatokkal szemben. Erre utal Megváltótok a szálka és gerenda hasonlattal. Egyik telefonáló panaszkodik eszközömnek, Évának, hogy szomszédja ítélkezik, mindenkiről az utcában van néhány rossz szava. Törődve inkább saját hibáival, hiszen folyton különböző ürügyekkel utazgat. Mindenki tudja, hogy a barátjához megy, megcsalja a férjét. Mástól hallotta, hogy az ő fiát is kibeszélte, elújságolta a fél falunak, hogy megbukott matematikából. Jézus, Éva hangján keresztül felvilágosította a panaszkodót, hogy ő semmivel sem különb ítélkező szomszédjánál. Először bánja meg és gyónja meg saját ítélkezését, és csak azután segítsen felismerni hibáit a szomszédasszonynak.

Amint hallottátok, a ti Mesteretek magasan túlszárnyalta az ókori bölcsek és a zsidó főpapok erkölcsi tanításait, mert Ő úgy tanított, mint még soha senki, az abszolút igazságot, szeretetet, szelídséget, áldozatosságot, bölcsességet oltotta bele az Őt hallgató nép és a mai nemzedékek szívébe. A hegyi beszéd örökérvényű igazságként, kincsként tündöklik az evangélium lapjain. Minden szavát raktározzátok el magatokban, mert az örök üdvösségre vezet el titeket.

Drága engesztelő Gyermekeim! Most egy misztikus dolog következik. Én, a Szentlélek Isten egy magas hegyet látok, melyet ragyogó fény vesz körül. A hegy csúcsán áll Jézus Krisztus fehér ruhában, arany övvel a derekán és kezében egy csengőt tart, a másik kezében egy díszes arany pásztorbotot. Ő a jó pásztor. Juhai szorosan körülveszik. Leül egy sziklára. Az egyik bárány nem tudja leküzdeni lángoló szeretetét és felugrik az ölébe. Van, amelyik lábához dörgölőzik, sokan békésen legelésznek. Drága Engesztelőim, ti vagytok körülötte a szelíd bárányok. A hegy lábánál sötétség van. Hirtelen farkasüvöltés hallatszik. A pásztor megsimogatja az ölében lévő báránykát és leteszi a földre. Rövid keresgélés után kiválaszt egyet közülük és a csengőt a nyakába teszi. Így szól hozzá: Akadt egy kis dolgom, hamar visszajövök. Helyettesíts, legeltesd nyájamat! Néhány bátor, elszánt bárány könyörögve kéri, engedje meg, hogy kövessék Őt, segíteni akarnak. Jézus lehajol, megsimogatja őket, és közben szent kézsebeiből erőt sugároz beléjük. Megengedi, hogy kövessék. A hang irányába mennek és odaérnek a sötét helyre, és látják, hogy egy farkascsorda körben áll körülzárva sok bégető, reszkető bárányt. Hol egyik, hol másik farkas befut a körbe és beléjük harap. A Jézussal érkező bátor bárányok segíteni próbálnak testvéreiken, de a farkasok megtámadják és szétszaggatják őket. Vérüket a föld issza fel. Erre Jézus felemeli botját és így szól a farkasokhoz: Takarodjatok! Ők az Enyémek. A pásztorból és botjából természetfeletti fény árad, mely megvakítja az ellenséget, és fejveszetten futnak szerte-széjjel. Először letérdel hős juhainak maradványai előtt, és lelküket szívére ölelve felküldi őket Atyjához. Ők a vértanúkat szimbolizálják, akik közületek, Engesztelők véreteket fogjátok adni testvéreitekért.

Majd odalép az egymáshoz simuló, reszkető bárányaihoz, akik még időben nem hallották meg a csengő szavát. Simogatásaival begyógyítja sebeiket és hívja, hogy kövessék Őt. Ők a megtért bűnösök. Visszaérnek a fénybe, és elvegyülnek a többi boldogan legelésző társuk között. Szívük tele van hálával, alig tudnak tágítani Megmentőjük mellől. Ó, Gyermekeim, újra Én állok előttetek, a Szentlélek. A jövő-kép eltűnt. Jelenleg, Jézus hűséges nyája, még nem életeteket kell áldozni testvéreitekért, hanem sokat kell imádkoznotok értük, hogy megmeneküljenek a farkasok, tehát a gonosz lelkek kezéből, kísértéseiből. E hosszú tanítás után megáldalak benneteket a határtalan felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Szentlélek: Forrón szeretett Engesztelő Gyermekeim! Köszöntelek benneteket, Én a Szentlélek Isten, a 3. isteni személy. Kitárt karral, mosolyogva állok itt előttetek, és Éva hangján szólok hozzátok. A Hegyi Beszédben nemcsak a „8 boldogság” hangzott el, hanem Jézus Krisztus, egészen lenyűgözve a hallgatóságot, sok bölcs és lényeges dologra tanította őket. Fényt derített az emberek értelmében arról, hogy óriási különbség van a mózesi Törvény és az írástudók hagyományai között. A farizeusok összezavarták a törvényt a hagyományokkal, megtoldották a törvényeket, megnehezítették, hogy elviselhetetlen teherként zúdultak a népre. Ezt a kritikát hallván, haragra gerjedtek, Jézust fölforgatónak nevezték és szembeállították Mózessel. A Mester, hogy tanítványai el ne higgyék ezt a rágalmat, kijelentette, hogy Ő nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem hogy beteljesítse. Szerinte ég és föld elmúlhatnak, de a törvényből egyetlen szó se maradhat ki. Drága Engesztelőim! Beléptetek a harmadik évezredbe, és a Tízparancsolat ugyanúgy érvényben van, mint mikor a nagy próféta kapta. Csakhogy ezt mai gyermekeim figyelmen kívül hagyják. A hitetlenségnek ebben a zűrzavarában sokan nem is hallottak róla. A bűn és az erény szívükben össze-vissza keveredik. Jézus korában senki sem fedte fel a kőtáblákba vésett törvények igaz értelmét, úgy mint Ő. Itt van pl. az V. parancs: Ne ölj! Az írástudók vitatkoztak az emberölés különböző eseteiről, mikor is az megengedett. Ő szembeszállt ezzel, mert embernek nincs joga kioltani a másik életét. Sőt, továbbmegy ennél: mindaz, aki haragszik felebarátjára, méltó az ítéletre. Aki pedig azt mondja „bolond”, „istentelen”, méltó a gyehenna tüzére. Elgondolkoztató, hogy hányszor és hányszor mondtátok ki erre vagy arra az emberre, hogy „bolond” vagy „istentelen”. Soha ne tegyétek, Gyermekeim, mert ezért súlyosan felelnetek kell. Nemcsak az vét a másik ellen, aki megöli, hanem az is, aki szóban sértegeti. Amikor keményen, szeretetlenül és igazságtalanul megbántjátok egy családtagotokat vagy másvalakit, esetleg egyenes, bátor viselkedésnek gondoljátok ezt, mert nem a háta mögött, hanem a szemében mondjátok. Tévedtek! A szeretetlenség az V. parancs elleni súlyos bűn. A harag szintén az. Hiába gyónjátok meg, ha nem engesztelődtök ki. De mi van akkor, ha a haragosod nem akar békülni, annak ellenére sem, ha bocsánatot kértél tőle? Az már nem a te bűnöd. Neked ilyenkor az a feladatod, hogy imádkozz a lelkéért, és ha úgy adódik az életben, hogy rád van utalva, segíts rajta. Ezzel tökéletesen megszűnik a te haragod, és teljes megbocsátást nyersz Istentől. A veszekedés és verekedés is ez ellen a törvény ellen vét. A testi sértést még a földi törvényszék is bünteti.

A hegyi beszédben Jézus a VI. és IX. paranccsal kapcsolatos házasságtörésről is beszél.

– Hallottátok, hogy mondatott a régieknek: Ne törj házasságot! Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz, hogy megkívánja, már házasságtörést követett el vele szívében… Az asszonyok megkívánását úgy kell megfékezni, hogy már csírájában elfojtassék a tilos vágy. Ezzel a tanításával a Mester visszaállítja a házasság fölbonthatatlanságát.

Gyermekeim! Ha a mai időkben visszajönne a ti Üdvözítőtök hegyi beszédet tartani, lenne mit tanítania a házasságtörésről. Hiszen már alig akad szentségi házasság és egészen eltűnőben van a hűség. Még a polgári házasságkötés is csak szórványos. A férfiak és nők rövidebb-hosszabb lejáratú bűnös kapcsolatban élnek. Még büszkék is rá, és kigúnyolják azokat, akik nem így tesznek. A testi kapcsolatokon épülő együttélést hamar megunják, szétköltöznek és új élettárs után néznek. Az a szomorú, hogy mindezt nem is érzik bűnnek, pedig szegénykéim a pokol felé vezető, széles úton járnak.

A VIII. parancs a hazugságon, a rágalmazáson kívül magába foglalja a hamis esküt. Erről is beszélt Jézus ott a népnek. Egy súlyos vallási tévedése volt a zsidóknak az esküről megfogalmazott törvény. „Ne esküdjél hamisan!” – hagyta rá népére Mózes Isten szavát. A farizeus írástudók hagyták az embereket hadd esküdözzenek csip-csup dolgokról fölöslegesen, csak azzal törődtek, hogy igazat bizonyít-e az eskü. Megszaporították az eskü fajtákat. Jézus ezzel szemben figyelmeztet, hogy nemcsak a hamis esküt, hanem a hiábavaló esküt is kerülni kell. Azt mondja, hogy egyáltalán ne esküdözzetek semmire se. Legyen a ti beszédetek: igen, igen…nem, nem! Aki esküszik, gyanakszik másra, hogy nem hisz neki. Akik szeretik egymást, azok között bizalom van, nincs szükségük esküdözésre.

Az ókorban szinte miden népre a megtorlás vastörvénye nehezedett. A zsidók törvényében is ott állt: a szemet-szemért, fogat-fogért elv. A megtorlás joga növelte az emberekben a bosszúvágyat. Ez a vágy eleinte testi büntetésekben realizálódott, de a későbbiek folyamán a zsidó hagyomány pénzbüntetésre változtatta. Ez enyhítette a bosszú-vezette megtorlást, de az alapelv megmaradt. Megváltótok erre így reagált: -Ne álljatok ellen a gonosznak, hanem aki megüti jobb orcádat, fordítsd oda neki a másikat is. És annak, aki pörölni akar veled, hogy elvegye köntösödet, engedd át a palástodat is. És ha valaki kényszerít 1000 lépésnyire, menj vele kétannyira. Aki kér tőled, adj neki, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj. Ugyanis az ellenállás csak megfékezi a gonoszt, a szelídség viszont, megtérítheti. Tetteivel bizonyította nektek Üdvözítőtök, hogy Ő nem azok közé tartozik, akik bort isznak és vizet prédikálnak, hiszen ellenállás nélkül tűrve, szelíden szenvedett. Gondoljatok bele, Kicsinyeim, hogy hányszor estek nektek rosszakaróitok igazságtalan, vádló szavakkal! És mit tettetek? Védeni kezdtétek magatokat, elborított a méltatlankodás. Veszekedésbe torkollott az egész. Fölháborodásotokban eszetekbe se jutott az ártatlan, szelíd Jézus, ahogy szó nélkül állt a főpap és a hamis tanúk előtt. Itt az ideje, hogy példát vegyetek Róla.

A híres hegyi beszédben Jézus sokat beszélt a szeretetről. „- Hallottátok, hogy mondatott? Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért, hogy fiai legyetek Atyátoknak… Mert micsoda jutalmatok lesz, ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek? Nem azt cselekszik a vámosok is? És ha csak atyátok fiait köszöntitek, mi különöset műveltek? Nem azt cselekszik-e a pogányok is?”

Jézus a gőgöt úgy emlegeti tanításában, mint a legnagyobb bűnt. Óva inti tanítványait attól, hogy kevélyek legyenek, mint a farizeusok, akik jobban szeretik önmagukat, mint Istent, és minden tettükben saját dicsőségüket keresik. Nagyon jámbornak és vallásosnak tüntetik fel magukat. Csak pereg az idő a történelem lapjain, de az ember mindig ugyanaz. Van egy középkorú asszony, aki az idős asszonyokat meghaladó buzgósággal, zengő hangon elmélkedik a templomban az imaórákon a rózsafüzér alatt. Gyakran látogatja az egyedülálló beteg öregeket, és ezt mindenkinek elmondja, szerettei lelkéért nagyon sok szentmisét fizet be. Mindig észreveszi a nélkülözőt és gyűjtést rendez számára. Megszólja a többieket, hogy nem követik példáját, elhanyagolják a hitéletet. Környezetétől szomjasan várja az elismerést. A vele együtt imádkozóknál minden apró hibát észrevesz és szóvá tesz. Érzékeny, hamar megsértődik. Sok rosszakarója van és állandóan valami belső gyűlölet fűti vélt ellenségeivel kapcsolatban. Ő a mai kor farizeusainak egyik megtestesítője. „Mikor alamizsnát adsz- mondja Jézus a hallgatóinak – ne kürtöltess magad előtt, mint a képmutatók teszik a zsinagógában és az utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták a jutalmukat… Te ellenben, mikor alamizsnát adsz, ne tudja balkezed, hogy mit cselekszik a jobb kezed… és egyedül Atyád kedvéért cselekedd azt… mert Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked.” A farizeusok olyan álszentek voltak, hogy még az imádkozásukkal is kérkedtek. A zsinagógákban állva, fennszóval, jó hangosan imádkoztak, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ezt tették az utcákon, tereken, hogy az egész város lássa, hogy ők milyen jámborok.  Jézus pedig, így oktatta tanítványait: „… mikor imádkozol, menj be kamarádba és ajtódat becsukva imádkozzál Atyádhoz a rejtekben, és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked… Mikor böjtöltök ne legyetek szomorúak, mint a képmutatók; meghervasztják orcáikat, hogy böjtölni lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te pedig, mikor böjtölsz kend meg fejedet és orcádat mosd meg, hogy ne lássanak böjtölni az emberek, hanem a te Atyád, ki a rejtekben vagyon. És Atyád ki lát e rejtekben, megfizet neked.”

Mit is jelent ez nektek, a mai kor engesztelőinek? Ne beszéljetek egymás között arról, hogy hetente hányszor és hogyan böjtöltök, mert ezzel a dicsekvéssel elvész az értéke az áldozatnak. Így az emberek elismerésével már meg is van jutalmatok. Van egy férfi az engesztelők között, aki szenvedélyesen böjtöl, de sose szól róla. Arca mindig csupa mosoly és derű. Nem panaszkodik, hogy éhes. Tele van rejtett áldozatkészséggel, kitartóan imádkozik, vezetés közben az autóutakon, bárhova utazik. Közben vigyáz rá a Szentháromság és gazdag, titkos áldozatait mennyei kincsekké alakítja.

Az örökérvényű hegyi beszédben Jézus az Istenbe vetett bizalomról és felesleges aggódásról is beszél: „… ne aggódjatok, hogy mit egyetek és mibe öltözzetek… Nézzétek az ég madarait, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem értek-e ti többet azoknál? Nézzétek meg a mezők liliomát, mint növekednek, nem dolgoznak és nem fonnak; pedig mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül… Ha pedig a mezei füvet, mely ma van és holnap kemencébe vetik az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek… Ne aggódjatok tehát a holnapért; a holnapi nap majd gondoskodik magáról, elég a napnak a mai baja.”

Itt a hegyen az ítélkezést is emlegeti Jézus, mint gyakran előforduló bűnt: – „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek, mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket… Mit látod meg a szálkát atyádfia szemében, magad szemében pedig a gerendát nem veszed észre?”

Kicsinyeim! Ugye észrevettétek, hogy az összes ember közül magatokat ismeritek legkevésbé? Elfogultak vagytok önmagatokkal szemben. Erre utal Megváltótok a szálka és gerenda hasonlattal. Egyik telefonáló panaszkodik eszközömnek, Évának, hogy szomszédja ítélkezik, mindenkiről az utcában van néhány rossz szava. Törődve inkább saját hibáival, hiszen folyton különböző ürügyekkel utazgat. Mindenki tudja, hogy a barátjához megy, megcsalja a férjét. Mástól hallotta, hogy az ő fiát is kibeszélte, elújságolta a fél falunak, hogy megbukott matematikából. Jézus, Éva hangján keresztül felvilágosította a panaszkodót, hogy ő semmivel sem különb ítélkező szomszédjánál. Először bánja meg és gyónja meg saját ítélkezését, és csak azután segítsen felismerni hibáit a szomszédasszonynak.

Amint hallottátok, a ti Mesteretek magasan túlszárnyalta az ókori bölcsek és a zsidó főpapok erkölcsi tanításait, mert Ő úgy tanított, mint még soha senki, az abszolút igazságot, szeretetet, szelídséget, áldozatosságot, bölcsességet oltotta bele az Őt hallgató nép és a mai nemzedékek szívébe. A hegyi beszéd örökérvényű igazságként, kincsként tündöklik az evangélium lapjain. Minden szavát raktározzátok el magatokban, mert az örök üdvösségre vezet el titeket.

Drága engesztelő Gyermekeim! Most egy misztikus dolog következik. Én, a Szentlélek Isten egy magas hegyet látok, melyet ragyogó fény vesz körül. A hegy csúcsán áll Jézus Krisztus fehér ruhában, arany övvel a derekán és kezében egy csengőt tart, a másik kezében egy díszes arany pásztorbotot. Ő a jó pásztor. Juhai szorosan körülveszik. Leül egy sziklára. Az egyik bárány nem tudja leküzdeni lángoló szeretetét és felugrik az ölébe. Van, amelyik lábához dörgölőzik, sokan békésen legelésznek. Drága Engesztelőim, ti vagytok körülötte a szelíd bárányok. A hegy lábánál sötétség van. Hirtelen farkasüvöltés hallatszik. A pásztor megsimogatja az ölében lévő báránykát és leteszi a földre. Rövid keresgélés után kiválaszt egyet közülük és a csengőt a nyakába teszi. Így szól hozzá: Akadt egy kis dolgom, hamar visszajövök. Helyettesíts, legeltesd nyájamat! Néhány bátor, elszánt bárány könyörögve kéri, engedje meg, hogy kövessék Őt, segíteni akarnak. Jézus lehajol, megsimogatja őket, és közben szent kézsebeiből erőt sugároz beléjük. Megengedi, hogy kövessék. A hang irányába mennek és odaérnek a sötét helyre, és látják, hogy egy farkascsorda körben áll körülzárva sok bégető, reszkető bárányt. Hol egyik, hol másik farkas befut a körbe és beléjük harap. A Jézussal érkező bátor bárányok segíteni próbálnak testvéreiken, de a farkasok megtámadják és szétszaggatják őket. Vérüket a föld issza fel. Erre Jézus felemeli botját és így szól a farkasokhoz: Takarodjatok! Ők az Enyémek. A pásztorból és botjából természetfeletti fény árad, mely megvakítja az ellenséget, és fejveszetten futnak szerte-széjjel. Először letérdel hős juhainak maradványai előtt, és lelküket szívére ölelve felküldi őket Atyjához. Ők a vértanúkat szimbolizálják, akik közületek, Engesztelők véreteket fogjátok adni testvéreitekért.

Majd odalép az egymáshoz simuló, reszkető bárányaihoz, akik még időben nem hallották meg a csengő szavát. Simogatásaival begyógyítja sebeiket és hívja, hogy kövessék Őt. Ők a megtért bűnösök. Visszaérnek a fénybe, és elvegyülnek a többi boldogan legelésző társuk között. Szívük tele van hálával, alig tudnak tágítani Megmentőjük mellől. Ó, Gyermekeim, újra Én állok előttetek, a Szentlélek. A jövő-kép eltűnt. Jelenleg, Jézus hűséges nyája, még nem életeteket kell áldozni testvéreitekért, hanem sokat kell imádkoznotok értük, hogy megmeneküljenek a farkasok, tehát a gonosz lelkek kezéből, kísértéseiből. E hosszú tanítás után megáldalak benneteket a határtalan felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK     2014.03.04  Mennyei Atya: Jézus élete XXII.  Példabeszédek

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Édesapai szeretetem minden melegével köszöntelek benneteket. Én azt szeretném megmagyarázni nektek, hogy Szent Fiam miért használta oly sokszor a példabeszédeket tanításaiban.

Az ókorban minden népnek megvolt a maga előadás stílusa. A hinduknak a meseszerű, fantasztikus hősi mondakörük, a görögöknek és rómaiaknak a mese és a hitregék világa, a zsidó szónokok pedig, a példabeszédekben és közmondásokban tanították a hallgatóikat. Jézus is így tett, de a régi rabbik, a farizeus papok fellengzős, hangzatos beszédeit nem utánozta. Magát a példabeszédet, mint népszerű előadásformát felhasználta, de leegyszerűsítette. Megtöltötte józan életbölcselettel, természetes logikával és igazsággal. A példabeszéd nem más, mint jelkép, allegória, a lényege az összehasonlítás. Az elvont dolgokat és igazságokat látható, kézzel fogható dolgokhoz hasonlítja. Jézus, mint legkiválóbb szónok, tudta, hogyan kell a nép elé tárni az igazságot. Tapintatosan, óvatosan, nehogy a konkrét megfogalmazást közömbösen, vagy megvetéssel hallgassák. Hogy megértsék, egy példát hozott fel rá, a Magvető példáját. A világvégi igazságszolgáltatásról kellett felvilágosítania a köré sereglett népet. Nem így szólt: Reszkessetek, mert hamarosan itt a világvége és a bűnös, gonosz emberek az örök tűzre vettetnek, a jók pedig üdvözülnek. Ő a világ végét aratáshoz hasonlította, a rosszakat a konkolyhoz, a jókat a búzakalászokhoz, az ellenségét, aki a rossz magot veti a Sátánhoz, azt aki a jó magot veti az Emberfiához hasonlította. Gyakran hozzátette, hogy akinek füle van a halláshoz, az fel tudja fogni a példabeszéd rejtett értelmét. Figyeljétek meg, kedves engesztelő Gyermekeim, hogy a mai idők prófétáin keresztül már sokkal konkrétabban szólnak az Égiek. Pl. La Salett-ben Melániának mondja a Szűzanya: „A Földet mindenféle csapások érik a járványok és éhínségek mellett… háborúk sorozatai lesznek az utolsó háborúig, az Antikrisztus egyeduralkodója lesz a Földnek… Az évszakok megváltoznak. A föld nem terem mást, csak rossz gyümölcsöt. A csillagok eltérnek megszokott pályájuktól. A Hold elmosódott, pirosas fényt ad ki…” Borzalmas földrengések lesznek, amelyek elnyelnek hegyeket és városokat. Róma elveszti hitét és az Antikrisztus székhelye lesz… Rettenetes jégesőben állatok fognak a földre hullani… az emberek halálukért esdekelnek.

Jézus kortársai nem akarta lesújtani a meztelen nyers igazság erejével, mert akkor még nem jött el annak az ideje, hanem szelíd fénnyel árasztja a világosságot, ezért tanított rejtélyes szavakkal, példabeszédekben. De mikor beesteledett, eloszlott a tömeg és egyedül maradt apostolaival, pihenés közben kitárta előttük legbensőbb gondolatait, bölcsességének és szentségének kincseit, melyekről a világnak sejtelme sem volt. Ugye, kedves Engesztelőim, ti is úgy vagytok, hogy legrejtettebb lelki titkaitokat csak itt beszélitek meg egymás között, hiszen nem tartozik a világra. Szent Fiam miért is beszélt volna nyíltan, kendőzetlenül a Mennyország kimondhatatlan gyönyörűségeiről és a pokol elviselhetetlen szenvedéseiről a köré sereglő népnek, mikor ők csak a látható, megérinthető világról tudtak képet alkotni magukban, a láthatatlanról, a természetfelettiről nem.

Jézus tanításának alapeszméje Isten országa volt. Városról-városra, faluról-falura haladva mindenütt a mennyek országát hirdette. Apostolai mindenhová követték. Szent asszonyokat állítottam Neki segítségül. Ilyen volt az Ő Édesanyja, Mária, Mária Magdolna, Johanna, aki Heródes felügyelőjének a felesége volt, és Zsuzsanna. Ők hárman gazdagok és bőkezűek voltak, fedezték utazásai költségeit, gondoskodtak a kis társaság élelmezéséről és kiválasztották a házakat, ahol vendégszeretettel fogadták őket. Isten országának evangéliumát vagy egyik hegyen, vagy a genezáreti tó partján egy bárkából vízen ringatózva hirdette a Mester. Egyszer így szólt:

-Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, melyet az ember elvetett a földjébe; mely kisebb ugyan minden magnál, de mikor felnő, nagyobb minden veteménynél, fa lesz belőle, az égi madarak eljönnek és ágai között laknak.

Bizony ez igazi jelképe Krisztus Egyházának. Ott, az utolsó vacsorán, mikor megalapította, még kicsiny volt, mint a mustármag, de az évszázadok során egyre erősödött, növekedett és a Föld nemzetei megpihennek és boldogan laknak ágai között.

-Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz – magyarázza Szent Fiam tanítványaimnak – mindenféle halat összefog. Kihúzzák a partra, leülnek, kiválogatják a javát edényekbe, a selejteset pedig kivetik. Így lesz a világ végén is. Majd kimennek az angyalok és az igazak közül kiválasztják a gonoszokat és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lészen aztán sírás és fogak csikorgatása.

-Hasonló a mennyek országa a szántóföldön elrejtett kincshez, melyet az ember, aki megtalálta, eldugott, és azon való örömében megy, és eladja minden vagyonát, és megveszi a szántóföldet.

-Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, ki szép gyöngyöket keres. Találván pedig egy drágagyöngyöt, elment és eladta minden vagyonát és megvette azt.

Bizony, Gyermekeim, ha a Mennyországba akartok jutni, fel kell áldozni önmagatokat, minden világi dologról le kell mondanotok, hogy megvehessétek a szántóföldbe ásott kincset vagy a drágagyöngyöt, mely nem más, mint az Örök Élet. Vizsgáljátok meg lelketeket este, mikor egyedül vagytok. Soroljátok fel magatokban, miről sikerült eddig lemondanotok, amihez ragaszkodtatok, és kedves számotokra. Vannak-e még olyan élvezeti cikkek, melyekhez erősen kötődtök? Kávé, szeszesital, üdítőital, édességek, cigaretta, üres, de szórakoztató TV filmsorozatok, túlzott internetezés, számítógépezés, szerencsejátékok stb. Ide tartozik a felesleges időtöltés haszontalan, végnélküli fecsegésekkel, személyesen vagy telefonon. Nem egyszerre kell mindenről lemondani, hanem fokozatosan. Ha csak az édességet tekinted, először a csokoládét kell mellőzni, majd a fagylaltot. És ha ehhez sikerült hozzászoknod, jöhet a jégkrém, a gyümölcsjoghurt. Ha ez már jól megy, elmaradhatnak a krémes-habos sütemények. Hidd el, Gyermekem, csak a kezdet nehéz. Egyszer csak szokásoddá válik a lemondás, és kincseket szerzel vele magadnak a Mennyben. Persze csak akkor válik áldozattá, ha felajánlod valami nemes célra. Pl. lélekmentésre, valaki megtéréséért, halottaid szabadulásáért, engesztelésül a világ bűneiért, stb.

Most még azt szeretném, drága Kicsinyeim kifejteni előttetek, hogy mi mindent jelent a Mennyek Országa, amit Jézus példabeszédekben mutatott be. Először is magát a Mennyországot jelenti, ahol lakik a Szentháromság, és ahol laknak a Szentek és az angyalok. Másodszor Isten földi országát, a Paradicsomot, amit Szent Fiam második dicsőséges eljövetelekor ad nektek. Harmadszor a tiszta, áldozatos, alázatos gyermekeim szívében is ott van a Mennyek Országa. Ott trónol benne a Szentháromság, akit az ő szívében dicsőítenek az angyalok és szentek.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Most egy nagyon kedves, ünnepélyes élményben szeretnélek benneteket részesíteni. Eljönnétek-e Velem jövendő otthonotokba? … Fogjátok meg a kezemet, és már indulunk is. Az Oltáriszentség hirtelen elkezd növekedni, 2 m átmérőjű körlappá változik. Van rajta egy ajtó két szárnnyal és Én, Atyátok kitárom előttetek. Szépen sorban lépjetek be rajta. Én leszek az utolsó és becsukom magam után az ajtót. Egy hosszú tündöklő szivárvány úton lépkedünk. Ugye milyen puha? Az ég nem kék, hanem aranyló sárga. Az út két oldalán arany színben játszó selymes fű van tele egészen különleges színekben pompázó virágokkal. A fű is és a virágok is hajladoznak, mintha minket köszöntenének. Egy magas dombhoz közeledünk, melynek a tetején kerítéssel körülvett hatalmas kristálypalota látható. A szivárványútról rálépünk egy hófehér végelláthatatlan, hosszú lépcsősorra, mely puha felhőkből készült. Jobbról-balról mosolygós angyalok állnak, mindegyik karján a megszentelő kegyelem fehér ruhája. Csak az léphet be a Mennyországba, akin ilyen ruha van. Emeljétek fel a karotokat, hogy rátok adhassa az angyal. Nézzétek rá van hímezve a nevetek, de nem az, amit most hordotok, hanem az új név, amit Én adok majd nektek üdvözülésetekkor. Ez a név csak a tiétek lesz, mást nem neveznek így. Ez a név magába foglalja teljes egyéniségedet, személyiségedet, a Hozzám való viszonyodat, Istenszereteted fokát. E palotának sok kapuja van és mindegyik bejárat előtt két gyönyörű angyal áll. A kapuk fényből vannak, nem kell kinyitni, mert akadálytalanul át lehet hatolni rajtuk. Az angyalok térdet hajtanak előttem, és mi bevonulunk. Először egy halványkék fényben úszó terembe lépünk be. Nézzétek ki fogad benneteket?! Mennyei Édesanyátok. Boldogan mosolyog és köszönt titeket. Mellette gyermekangyalok pompás virágkoszorúkat tartanak és egyenként nyújtják a Szűzanyának, aki megölel benneteket és fejetekre illeszti az ajándékot. Így szól: Ezt azért kaptátok, drága Kincseim, mert az utóbbi időben többszázezer lelket mentettetek nekünk. Mindnyájatok homlokára egy kis keresztet rajzol, így búcsúzik tőletek. Tovább megyünk és benyitunk egy piros fénnyel teli szobába. Azonnal észreveszitek, hogy a fény forrása egy nagy piros szív, tetején szeretetláng lobog. Hatalmas töviskoszorú fut körbe rajta, és lejjebb ott van Jézus Szívsebe, melyből kihúzták a lándzsát. E Szent Sebből árad szüntelenül a piros fény, mely betölti az egész termet. Gyermekeim! Aki ide belép, az feltöltődik a Megváltó szenvedése iránti együttérző szeretettel, és e szentséges Szívből áradó piros fény lelkéről minden homályt eltüntet.

Az egész Mennyországot nem fogom megmutatni nektek, de egy fontos helyet még megtekinthettek: a könyvtárszobát. Itt Szent Fiam várakozik ránk. Nagyon örül nektek. Mindenkit Szívére ölel és rámutat a könyvekkel teli polcokra: „Nézzétek, itt tartom az életkönyveket, a tiétek is itt sorakoznak a polcon.” Egy pillanat alatt végighordozza tekintetét a ruhátokra hímzett neveken és levesz annyi könyvet, ahányan vagytok. A kezetekbe adja. A tetején arany színnel ugyanaz az új név van, ami fehér mennyei ruhátokon. Elkezdtek lapozni a könyvben. Különböző színű írások vannak benne. Kékkel a bocsánatos bűnök, pirossal a felajánlott szenvedések, lemondások, önmegtagadások vannak feljegyezve, arannyal az imádságok. „Tudjátok, gyermekeim – folytatja Jézus – az életkönyvekben szoktak lenni fekete írások is, ezek a halálos bűnök, de ti a könyvetekben egy sincs ilyen, mert a meggyónt bűnöket örökre eltöröltem. Mi, amint látjátok, mindent rögzítünk, ami történik veletek földi életetek folyamán. A piros és arany bejegyzésekért sok mennyei kincset fogtok kapni. Boldog vagyok, hogy Atyám elhozott ide benneteket, és örülök, hogy mindezt megmutathattam nektek.”

Üdvözítőtök szívére ölel mindenkit, és szeretetcsókot lehel homlokotokra. Észreveszi, hogy közületek egyik engesztelőnek elered a könnye. Odamegy, letörli szemét egy fehér selyemkendővel és így szól: „Ezek örömkönnyek-drágagyöngyök.”

Kedveseim! Mai tanításomnak vége. Köszönöm figyelmeteket. Hazaérkeztünk a csodálatos utazásból. Megáldalak titeket édesapai kezemmel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Mennyei Atya: Drága Gyermekeim! Édesapai szeretetem minden melegével köszöntelek benneteket. Én azt szeretném megmagyarázni nektek, hogy Szent Fiam miért használta oly sokszor a példabeszédeket tanításaiban.

Az ókorban minden népnek megvolt a maga előadás stílusa. A hinduknak a meseszerű, fantasztikus hősi mondakörük, a görögöknek és rómaiaknak a mese és a hitregék világa, a zsidó szónokok pedig, a példabeszédekben és közmondásokban tanították a hallgatóikat. Jézus is így tett, de a régi rabbik, a farizeus papok fellengzős, hangzatos beszédeit nem utánozta. Magát a példabeszédet, mint népszerű előadásformát felhasználta, de leegyszerűsítette. Megtöltötte józan életbölcselettel, természetes logikával és igazsággal. A példabeszéd nem más, mint jelkép, allegória, a lényege az összehasonlítás. Az elvont dolgokat és igazságokat látható, kézzel fogható dolgokhoz hasonlítja. Jézus, mint legkiválóbb szónok, tudta, hogyan kell a nép elé tárni az igazságot. Tapintatosan, óvatosan, nehogy a konkrét megfogalmazást közömbösen, vagy megvetéssel hallgassák. Hogy megértsék, egy példát hozott fel rá, a Magvető példáját. A világvégi igazságszolgáltatásról kellett felvilágosítania a köré sereglett népet. Nem így szólt: Reszkessetek, mert hamarosan itt a világvége és a bűnös, gonosz emberek az örök tűzre vettetnek, a jók pedig üdvözülnek. Ő a világ végét aratáshoz hasonlította, a rosszakat a konkolyhoz, a jókat a búzakalászokhoz, az ellenségét, aki a rossz magot veti a Sátánhoz, azt aki a jó magot veti az Emberfiához hasonlította. Gyakran hozzátette, hogy akinek füle van a halláshoz, az fel tudja fogni a példabeszéd rejtett értelmét. Figyeljétek meg, kedves engesztelő Gyermekeim, hogy a mai idők prófétáin keresztül már sokkal konkrétabban szólnak az Égiek. Pl. La Salett-ben Melániának mondja a Szűzanya: „A Földet mindenféle csapások érik a járványok és éhínségek mellett… háborúk sorozatai lesznek az utolsó háborúig, az Antikrisztus egyeduralkodója lesz a Földnek… Az évszakok megváltoznak. A föld nem terem mást, csak rossz gyümölcsöt. A csillagok eltérnek megszokott pályájuktól. A Hold elmosódott, pirosas fényt ad ki…” Borzalmas földrengések lesznek, amelyek elnyelnek hegyeket és városokat. Róma elveszti hitét és az Antikrisztus székhelye lesz… Rettenetes jégesőben állatok fognak a földre hullani… az emberek halálukért esdekelnek.

Jézus kortársai nem akarta lesújtani a meztelen nyers igazság erejével, mert akkor még nem jött el annak az ideje, hanem szelíd fénnyel árasztja a világosságot, ezért tanított rejtélyes szavakkal, példabeszédekben. De mikor beesteledett, eloszlott a tömeg és egyedül maradt apostolaival, pihenés közben kitárta előttük legbensőbb gondolatait, bölcsességének és szentségének kincseit, melyekről a világnak sejtelme sem volt. Ugye, kedves Engesztelőim, ti is úgy vagytok, hogy legrejtettebb lelki titkaitokat csak itt beszélitek meg egymás között, hiszen nem tartozik a világra. Szent Fiam miért is beszélt volna nyíltan, kendőzetlenül a Mennyország kimondhatatlan gyönyörűségeiről és a pokol elviselhetetlen szenvedéseiről a köré sereglő népnek, mikor ők csak a látható, megérinthető világról tudtak képet alkotni magukban, a láthatatlanról, a természetfelettiről nem.

Jézus tanításának alapeszméje Isten országa volt. Városról-városra, faluról-falura haladva mindenütt a mennyek országát hirdette. Apostolai mindenhová követték. Szent asszonyokat állítottam Neki segítségül. Ilyen volt az Ő Édesanyja, Mária, Mária Magdolna, Johanna, aki Heródes felügyelőjének a felesége volt, és Zsuzsanna. Ők hárman gazdagok és bőkezűek voltak, fedezték utazásai költségeit, gondoskodtak a kis társaság élelmezéséről és kiválasztották a házakat, ahol vendégszeretettel fogadták őket. Isten országának evangéliumát vagy egyik hegyen, vagy a genezáreti tó partján egy bárkából vízen ringatózva hirdette a Mester. Egyszer így szólt:

-Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, melyet az ember elvetett a földjébe; mely kisebb ugyan minden magnál, de mikor felnő, nagyobb minden veteménynél, fa lesz belőle, az égi madarak eljönnek és ágai között laknak.

Bizony ez igazi jelképe Krisztus Egyházának. Ott, az utolsó vacsorán, mikor megalapította, még kicsiny volt, mint a mustármag, de az évszázadok során egyre erősödött, növekedett és a Föld nemzetei megpihennek és boldogan laknak ágai között.

-Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz – magyarázza Szent Fiam tanítványaimnak – mindenféle halat összefog. Kihúzzák a partra, leülnek, kiválogatják a javát edényekbe, a selejteset pedig kivetik. Így lesz a világ végén is. Majd kimennek az angyalok és az igazak közül kiválasztják a gonoszokat és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lészen aztán sírás és fogak csikorgatása.

-Hasonló a mennyek országa a szántóföldön elrejtett kincshez, melyet az ember, aki megtalálta, eldugott, és azon való örömében megy, és eladja minden vagyonát, és megveszi a szántóföldet.

-Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz, ki szép gyöngyöket keres. Találván pedig egy drágagyöngyöt, elment és eladta minden vagyonát és megvette azt.

Bizony, Gyermekeim, ha a Mennyországba akartok jutni, fel kell áldozni önmagatokat, minden világi dologról le kell mondanotok, hogy megvehessétek a szántóföldbe ásott kincset vagy a drágagyöngyöt, mely nem más, mint az Örök Élet. Vizsgáljátok meg lelketeket este, mikor egyedül vagytok. Soroljátok fel magatokban, miről sikerült eddig lemondanotok, amihez ragaszkodtatok, és kedves számotokra. Vannak-e még olyan élvezeti cikkek, melyekhez erősen kötődtök? Kávé, szeszesital, üdítőital, édességek, cigaretta, üres, de szórakoztató TV filmsorozatok, túlzott internetezés, számítógépezés, szerencsejátékok stb. Ide tartozik a felesleges időtöltés haszontalan, végnélküli fecsegésekkel, személyesen vagy telefonon. Nem egyszerre kell mindenről lemondani, hanem fokozatosan. Ha csak az édességet tekinted, először a csokoládét kell mellőzni, majd a fagylaltot. És ha ehhez sikerült hozzászoknod, jöhet a jégkrém, a gyümölcsjoghurt. Ha ez már jól megy, elmaradhatnak a krémes-habos sütemények. Hidd el, Gyermekem, csak a kezdet nehéz. Egyszer csak szokásoddá válik a lemondás, és kincseket szerzel vele magadnak a Mennyben. Persze csak akkor válik áldozattá, ha felajánlod valami nemes célra. Pl. lélekmentésre, valaki megtéréséért, halottaid szabadulásáért, engesztelésül a világ bűneiért, stb.

Most még azt szeretném, drága Kicsinyeim kifejteni előttetek, hogy mi mindent jelent a Mennyek Országa, amit Jézus példabeszédekben mutatott be. Először is magát a Mennyországot jelenti, ahol lakik a Szentháromság, és ahol laknak a Szentek és az angyalok. Másodszor Isten földi országát, a Paradicsomot, amit Szent Fiam második dicsőséges eljövetelekor ad nektek. Harmadszor a tiszta, áldozatos, alázatos gyermekeim szívében is ott van a Mennyek Országa. Ott trónol benne a Szentháromság, akit az ő szívében dicsőítenek az angyalok és szentek.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Most egy nagyon kedves, ünnepélyes élményben szeretnélek benneteket részesíteni. Eljönnétek-e Velem jövendő otthonotokba? … Fogjátok meg a kezemet, és már indulunk is. Az Oltáriszentség hirtelen elkezd növekedni, 2 m átmérőjű körlappá változik. Van rajta egy ajtó két szárnnyal és Én, Atyátok kitárom előttetek. Szépen sorban lépjetek be rajta. Én leszek az utolsó és becsukom magam után az ajtót. Egy hosszú tündöklő szivárvány úton lépkedünk. Ugye milyen puha? Az ég nem kék, hanem aranyló sárga. Az út két oldalán arany színben játszó selymes fű van tele egészen különleges színekben pompázó virágokkal. A fű is és a virágok is hajladoznak, mintha minket köszöntenének. Egy magas dombhoz közeledünk, melynek a tetején kerítéssel körülvett hatalmas kristálypalota látható. A szivárványútról rálépünk egy hófehér végelláthatatlan, hosszú lépcsősorra, mely puha felhőkből készült. Jobbról-balról mosolygós angyalok állnak, mindegyik karján a megszentelő kegyelem fehér ruhája. Csak az léphet be a Mennyországba, akin ilyen ruha van. Emeljétek fel a karotokat, hogy rátok adhassa az angyal. Nézzétek rá van hímezve a nevetek, de nem az, amit most hordotok, hanem az új név, amit Én adok majd nektek üdvözülésetekkor. Ez a név csak a tiétek lesz, mást nem neveznek így. Ez a név magába foglalja teljes egyéniségedet, személyiségedet, a Hozzám való viszonyodat, Istenszereteted fokát. E palotának sok kapuja van és mindegyik bejárat előtt két gyönyörű angyal áll. A kapuk fényből vannak, nem kell kinyitni, mert akadálytalanul át lehet hatolni rajtuk. Az angyalok térdet hajtanak előttem, és mi bevonulunk. Először egy halványkék fényben úszó terembe lépünk be. Nézzétek ki fogad benneteket?! Mennyei Édesanyátok. Boldogan mosolyog és köszönt titeket. Mellette gyermekangyalok pompás virágkoszorúkat tartanak és egyenként nyújtják a Szűzanyának, aki megölel benneteket és fejetekre illeszti az ajándékot. Így szól: Ezt azért kaptátok, drága Kincseim, mert az utóbbi időben többszázezer lelket mentettetek nekünk. Mindnyájatok homlokára egy kis keresztet rajzol, így búcsúzik tőletek. Tovább megyünk és benyitunk egy piros fénnyel teli szobába. Azonnal észreveszitek, hogy a fény forrása egy nagy piros szív, tetején szeretetláng lobog. Hatalmas töviskoszorú fut körbe rajta, és lejjebb ott van Jézus Szívsebe, melyből kihúzták a lándzsát. E Szent Sebből árad szüntelenül a piros fény, mely betölti az egész termet. Gyermekeim! Aki ide belép, az feltöltődik a Megváltó szenvedése iránti együttérző szeretettel, és e szentséges Szívből áradó piros fény lelkéről minden homályt eltüntet.

Az egész Mennyországot nem fogom megmutatni nektek, de egy fontos helyet még megtekinthettek: a könyvtárszobát. Itt Szent Fiam várakozik ránk. Nagyon örül nektek. Mindenkit Szívére ölel és rámutat a könyvekkel teli polcokra: „Nézzétek, itt tartom az életkönyveket, a tiétek is itt sorakoznak a polcon.” Egy pillanat alatt végighordozza tekintetét a ruhátokra hímzett neveken és levesz annyi könyvet, ahányan vagytok. A kezetekbe adja. A tetején arany színnel ugyanaz az új név van, ami fehér mennyei ruhátokon. Elkezdtek lapozni a könyvben. Különböző színű írások vannak benne. Kékkel a bocsánatos bűnök, pirossal a felajánlott szenvedések, lemondások, önmegtagadások vannak feljegyezve, arannyal az imádságok. „Tudjátok, gyermekeim – folytatja Jézus – az életkönyvekben szoktak lenni fekete írások is, ezek a halálos bűnök, de ti a könyvetekben egy sincs ilyen, mert a meggyónt bűnöket örökre eltöröltem. Mi, amint látjátok, mindent rögzítünk, ami történik veletek földi életetek folyamán. A piros és arany bejegyzésekért sok mennyei kincset fogtok kapni. Boldog vagyok, hogy Atyám elhozott ide benneteket, és örülök, hogy mindezt megmutathattam nektek.”

Üdvözítőtök szívére ölel mindenkit, és szeretetcsókot lehel homlokotokra. Észreveszi, hogy közületek egyik engesztelőnek elered a könnye. Odamegy, letörli szemét egy fehér selyemkendővel és így szól: „Ezek örömkönnyek-drágagyöngyök.”

Kedveseim! Mai tanításomnak vége. Köszönöm figyelmeteket. Hazaérkeztünk a csodálatos utazásból. Megáldalak titeket édesapai kezemmel az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.


ÉGI ÜZENETEK

2014.03.11

Szentlélek: Jézus élete XXIII.  A farizeusok megbocsáthatatlan rágalma

Szentlélek: Drága Engesztelőim! Ne féljetek, Én vagyok a 3. isteni személy, és Éva hangján szólok hozzátok. Fehér ruhás ifjú alakjában állok előttetek és tenyeremen lobogó szeretetlángomat nyújtom felétek. Lángra lobbantom vele szíveteket, hogy tanításom alatt lángoljon, hiszen a számotokra oly forrón szeretett Üdvözítőtökről fogtok hallani Tőlem.

Kafarnaum, a tóparti város egyre híresebbé vált Jézus nyilvános működése során. A nép csodálta és lelkesedett az új próféta iránt. Messzi vidékről tódultak az emberek, hogy láthassák és hallhassák Őt. Viszont tanításai és csodái az itteni farizeusokban és írástudókban is hódolat és elismerés helyett gyűlöletet, féltékenységet keltettek ellene. A gyűlölet legravaszabb és leghatásosabb eszköze a rágalom. A lelkendező tömeg között elterjesztették a leggyalázatosabb rágalmat, hogy ne hallgassák Jézust, mert nem Isten lakozik benne, hanem az ördög. Ez a fogás kísértetiesen hasonlít ahhoz az aljas rágalomhoz, amivel egyesek a ti engesztelőcsoportotokat megnyirbálták: „Ne menjetek oda, mert ott már nem a Szentlélek működik!” Ha valakinek tekintélye és jó rábeszélő készsége van, akkor a rosszat könnyen elhiszik neki. Így történt Kafarnaumban is. Volt, aki elmaradozott a Mester mellől, de azért megmaradt a hűséges, hívő serege, akik továbbra is követték mindenhová. Közben a farizeusok ráfogták, hogy varázsló és ördöngös. Azt állították, hogy a gonosz lélek parancsol neki: Belzebub nevében űzi ki az ördögöket. Jézus nem bátortalanodott el ettől. Továbbra is hirdette az igazságot, tette a csodákat és szabadította a megszállottakat, de keményen visszautasította a rágalmakat és így szólt a farizeusokhoz: – Hogyan űzheti ki a Sátán a sátánt? Ha valamely ország önmagában meghasonlik, nem állhat fönn az az ország. És ha a ház önmagában meghasonlik, nem állhat fönn az a ház. És ha a Sátán önmaga ellen támad és meghasonlott, nem maradhat fönn, hanem vége van. És ha Én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? … Ti azt mondjátok, hogy Isten nevében: de miért nem mondjátok rám is ugyanezt? … Ha pedig Én Isten lelke által űzöm ki az ördögöket: akkor elérkezett hozzátok az Isten országa… Aki nincs velem, az ellenem van.

Ezzel azt akarta mondani, hogy ha Ő Isten Lelke által cselekszik, akkor az, aki nincs Ővele, Isten Lelke ellen van. Aki nem gyűjt ebben a Lélekben, az csak szétszórhat. És még ezeket a szavakat vágta oda a farizeusoknak: – Azért mondom nektek: minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek elleni káromlás meg nem bocsáttatik. És ha valaki az Emberfia ellen szól valamit, megbocsáttatik neki, de aki a Szentlélek ellen szól, annak meg nem bocsáttatik sem ezen a világon, sem a jövendőben.

Tehát Jézus szerint, aki a gonosz léleknek tulajdonítja az Ő isteni cselekedeteit: az ördögök kiűzését, a halottak föltámasztását és számos csodát, az a Szentlelket sérti meg. Sőt, ha Őt magát is gonosz léleknek nevezi, az istenkáromlás és nem bocsátható meg.

Gyermekeim! Ezeket a szavakat nyugodtan a jelenlegi végső időkre is vonatkoztathatjuk. Ugyanis, aki a mai kor igaz prófétáinak üzeneteit az ördögnek tulajdonítja, akkor a Szentlelket káromolja, és olyan halálos bűnben él, ami megbocsáthatatlan. Vigyázzatok, Kicsinyeim, mielőtt ítéletet mondotok egy üzenetről, mert háromféle helyről származhat az: vagy Istentől, vagy az ember saját gondolataiból, vagy a gonosz lélektől. Mint ahogy gyümölcseiről lehet felismerni a jó fát és rossz fát, ugyanígy gyümölcseiről lehet következtetni az igaz prófétára vagy a hamisra. Az igaz próféta tanítása nyomán megtérések, lelki előrehaladások, lelki megújulások fakadnak. Az ilyen választottat nem hajtja a feltűnési vágy, a szereplési ösztön. Nagyon alázatos, és érdemeit nem magának tulajdonítja, hanem a Szentlélektől kapott ajándéknak. Nem várja hallgatóságától az elismerést, a dicséretet. Ha személyes üzenetet kell átadnia valakinek a tiszta, hízelgés-mentes igazságot közvetíti, mert célja, hogy az illető lelke egyre jobban tisztuljon, csiszolódjon, fényesedjen az égiek hiteles üzenetei által. Az igaz választottat onnan is fel lehet ismerni, hogy rajta keresztül Isten nem fedi fel a személyes jövőt, nem sorolja fel mások bűneit, hibáit, és eltakarja az égi titkokat. Pl. ide tartozik, hogy a túlvilágon az elhunytak hová jutottak. Isten, eszközén át a betegről sosem állít fel diagnózist. Ez az orvostudomány feladata. Azt sem jósolja meg, hogy meggyógyul-e vagy meghal. Az igazi próféta nem anyagias, nem húz hasznot a kegyelemből. Nem irigy és féltékeny a többi választottra, mások lelki ajándékaira.

Mindezeknek gyökeres ellentéte a hamis próféta, akit valóban a sátán vezet. A jövőről mindig rózsaszín képet fest, eltakarja az igazságot. Célja, hogy hangzatos beszédeivel, kívülről betanult szentírási idézeteivel, színészi tehetségével elbűvölje az őt hallgató közösséget. Az igaz prófétákat leszólja, elhitelteleníti. Anyagi haszonra törekszik. A személyes üzeneteiben mindig úgy beszél, hogy az őt kérdezők tetszését hízelgéssel, sima szavaival elnyerje. Hamis jósolásaival – amit az ördög sugall neki – félrevezeti őket. Veszélyes és ravasz módszere, hogy a sok szép és igaznak tűnő mondata közé rejt egy-egy hamis megtévesztő eszmét. A hamis próféta gyümölcsei romlottak. Az őt hallgatók lelke visszahanyatlik, lelkiismeretük elalszik, prédái lesznek a gonosznak, hiszen az ő eszköze vezeti őket. Sok-sok ember, aki tanítványává válik, a széles tágas útra lép, mely a pokolba vezet.

Sajnos az ördög az igaz prófétákat is megtámadja néha. Ez azért van, mert Isten próbára teszi őket. Beleköltöznek az Égiek alakjába, szavaiba és mézédes, fennkölt hangon, nagyon megtévesztően tudnak szólni. Ravasz módon jónak látszó tanácsot adnak, de Isten embere a Szentlélek segítségével előbb-utóbb rájön, hogy a gonosz incselkedett vele. Az ördögnek ilyenkor az a célja, hogy elbizonytalanítsa az illetőt, el akarja hitetni vele, hogy nem az Égiek szólnak hozzá, hanem saját agya szüleménye ez a kommunikálás. Az Én eszközömet, Évát egyszer majdnem egészen elszakította Tőlünk. Több mint 10 évvel ezelőtt, mikor kezdődött ez a kegyelem, a benső szó ajándéka, naplót kezdett írni. Már 40 oldal kézirat volt belőle, mikor a következő dolog történt. A gonosz lélek két napon át tartó kételkedést bocsátott rá. Úgy érezte, egy szó sem igaz ebből a párbeszédből, már hogy is szólhatna hozzá Jézus, hiszen Ő egy méltatlan porszem. Tépelődött, sírt, bánkódott. Megfogta a naplóját, és lement a kazánhoz, hogy elégesse. De az Úr Jézus nem engedte. A lépcsőn egy kimondhatatlanul nagy szeretettel és gyengédséggel beburkolta és így szólt hozzá: „Gyermekem, az ördög tudja, hogy nagy terveim vannak veled, e napló által sok lélek felém fordul, majd és nagy lépésekben megindul az életszentség felé. Írd tovább szavaimat, higgy Nekem! Én szólok hozzád. Ez komoly próbatétel volt, hited próbája, hogy ezután is fogsz-e Velem beszélgetni, vagy sem.” A mi gyermekünk engedelmesen fölment a lakásba és folytatta a naplóírást. Így tudott kifejlődni városotokban az engesztelés műve, és terjedtek szét az országban általa küldött üzeneteink, tanításaink.

Gyermekeim! Mai beszédem elején kifejtettem nektek, milyen súlyos következménnyel jár, ha valaki Isten igaz üzeneteit a sátán szavának tekinti. Nincs számára bocsánat. De vajon mi történik azzal a gyermekünkkel, aki túlzott óvatosságból igaz égi szavainkat emberi agyszüleményének gondolja? Talán azért teszi, nehogy csorba essen az Egyház tanításainak tisztaságán. Ezt a tévedést segítünk, mi Égiek helyretenni benne, és ez a Mi szemünkben megbocsátható. Az interneten olvasható próféciákat alaposan vizsgáljátok meg, hasonlítsátok össze a Szentírással, és meggondolatlanul sose vonjátok le a következtetést, hogy a sátántól vannak. Ha hamis üzenetről van szó, akkor ezoterikus elemeket találtok benne: pl. univerzum-imádat, energia, reinkarnáció, meditáció, önmegváltás, ufó-hit, jóga, agykontroll stb. Ezek mind az okkultizmus területei és bátran megállapíthatjátok róluk, hogy az ördögtől valók, az ilyesmiket tartalmazó üzenetektől óvakodjatok!

Drága Engesztelőim! Szomorú valóság, hogy ebben az Istentől eltávolodott, hitetlen világban nagy teret hódít az okkultizmus. Terjed a fekete és fehér mágia, a jóslások, asztrológia, boszorkányság. Közömbös gyermekeink szívében hiányérzet van, valláspótlékot keresnek, és ellenségem gazdag kínálatot nyújt nekik. Aki belekeveredik ebbe az okkult világba, lelkét eladja a sátánnak. A haldoklók közül egyre több ilyen lélek hull a pokolba. Szeretném, ha lélekmentés céljából most eljönnétek velem egy szegény szerencsétlen haldoklóhoz. Eljöttök? Felülünk a gondolatunk szárnyára és elindulunk. Forgalmas autópályára érkezünk. Egy meggondolatlan előzés miatt két kocsi összeütközött. Több súlyos sérült fekszik az út szélén, az egyik haldoklik. Középkorú nő vörös festett hajjal, csillogó műkörmökkel, arany ékszerekkel feldíszítve. Én, a Szentlélek ott állok mellette és ti körülöttem, várjátok mi fog történni. A mentők először a haldoklót próbálják élesztgetni, oxigénpalackot tesznek rá, de úgy látszik már késő. Hirtelen fény támad, és megjelenik Jézus, itt tartja a különítéletet. Nem egyedül van. A nő másik oldalán a sátán várakozik. Nagyon biztos a dolgában. Az orvos nem tud segíteni, a másik sérülthöz lép. Ti nem láthatjátok, de a nőből a fején keresztül kicsúszik a lelke és talpra áll. Ugyanolyan formája van, mint a testének. Bodorított hosszú haja, kövér arca, elomló formája. Csodálkozik, alig ismeri fel saját holttestét. Ámulva látja Jézust, és mellette egy feketeruhás jómegjelenésű fiatalembert. Próbál visszaemlékezni gyermekkorára, amikor nagymamája a templomba vitte és egy szentképet adott neki az imakönyvéből: a fehérruhás feltámadt Üdvözítőt ábrázolta. Azt hitte, hogy csak a mesében létezik, most itt áll előtte a valóságban. A másik, a fekete öltönyös kedvesen és csábítóan közeledett hozzá, megfogta a kezét, magához húzta és ígérte, hogy nagyon boldoggá és gazdaggá teszi, mert évtizedek óta hűségesen szolgálja. Jézus is odalép mellé és így szól: Leányom! Jézus vagyok, Megváltó Istened. Életemet adtam érted, bánd meg bűneidet és megmentelek. Ne higgy ellenségemnek, a pokolba taszít. – Nem ismerlek. Ő gazdagságot, sikert, gyönyöröket adott nekem a földön, most is ezt kínálja, vele megyek. Jézus szeméből bánatában egy könny csordul ki, felétek fordul, Engesztelők, és ezt mondja: Segítsetek! Hívjátok Szent Mihály arkangyalt az ismert imával!… Szent Mihály arkangyal… Szent Mihály arkangyal fehér lovon érkezik, leszáll róla, kivonja a kardját és megérinti vele a fekete ruhás fiatalembere szívét, aki e pillanatban felveszi rút, ijesztő sátánformáját. A nő sikoltozni kezd és igyekszik kiszabadulni a gonosz karmainak szorításából. Ezt kiáltozza: Jézus, segíts! Jézus erélyesen ráparancsol a gonoszra, aki elengedi, és dühösen, káromkodva eltűnik onnan. A lélek leroskad Megváltója lába elé, nem mer a szemébe nézni, csak irgalomért könyörög, és egyfolytában zokog. Jézus felemeli, megsimogatja az arcát, és rátok mutat. Engedi, hogy megpillantson benneteket. „Rajtam kívül nekik köszönheted menekülésedet. Sokat kell még vezekelned, Gyermekem, őrangyalod fog a tisztítóhelyre kísérni.”

Átveszem a szót, Én a Szentlélek elbúcsúzom tőletek, Drágáim! Köszönöm, hogy türelmesen végighallgattatok. Megáldalak benneteket Megváltótok iránti szeretetetek növekedésének kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

 

ÉGI ÜZENETEK

2014.03.18

Szűzanya: Jézus élete XXIV. A süllyedő bárka

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Köszönöm, hogy újra eljöttetek lelkeket menteni és tanításainkat meghallgatni. Szeretettel nézek végig rajtatok és gyönyörködöm a hűségetekben és kitartásotokban. Ugye megígérte nektek Szent Fiam, hogy a ti engesztelő csoportotok meg fog maradni végig, de a külső és belső támadások hatására létszáma lecsökken? Akik ma idejárnak, azoknak a szíve telve van Istenszeretettel és felebaráti szeretettel, hiába próbál a gonosz titeket egymás ellen fordítani, nem sikerül neki, mert édesanyai védelmem alatt álltok. Nézzük Szent Fiam életének további eseményeit!

Miután a farizeusok a legszörnyűbb rágalommal illették, hogy Belzebub nevében űzi ki az ördögöket és Ő keményen visszautasította őket, elhagyták a házat. A nép egyszerű fiai körbevették és vigasztalták szomorú lelkét. Egyre többen érkeztek, már be se fértek az épületbe. Én, Édesanyátok néhány rokonommal ott várakoztam a tömeg között. Valaki észrevett minket, bement és így szólt Jézusnak: -Íme, anyád és atyádfiai kinn állnak, keresve téged. – Kik az én anyám, és kik az én atyámfiai? –kérdezte. Rámutatva a népre így folytatta: – Íme, az én anyám és atyámfiai. Mert aki Atyám akaratát cselekszi, aki mennyekben vagyon: az az én fivérem és anyám.

Odahallatszott, amit mondott és a mellettem álló asszony megkérdezte: – Csak nem tagad meg téged a fiad? Első pillanatra magam is megdöbbentem, de a Szentlélek megvilágosított, ezért így válaszoltam a szomszédomnak: – Fiamnak nem fontosak a test és vér kötelékei, hidd el, azért nagyon szeret engem. A többit elhallgattam előtte, mert úgysem értette volna meg. De nektek, Engesztelőim elmondom: Ha ugyanaz a lélek lakozik bennetek, mint Jézusban, akkor mindnyájan a mennyei családba tartoztok. Jézus a Szentlélektől született, és Ő tölti el. Ha tibennetek is a Szentlélek él, akkor mindannyian anyja, húga, fivére vagytok az én Szent Fiamnak.

Egy csodálatos eseményt mesélek el nektek, amit jól ismertek a Szentírásból. A Mester egész nap a Genezáreti tó partján tanított és estére nagyon elfáradt. A tanítványok ezt látva elbocsátották az összesereglett népet és Jézus így szólt hozzájuk: – Menjünk át a túlsó partra.

Úgy látszik, a Mennyei Atya terveiben benne volt, hogy az apostolokban megerősítse Fia természetfeletti hatalmába vetett hitét. Beszálltak a bárkába, és kifeszítették a vitorlákat. Jézus fáradtan leheveredett és elaludt a hajó hátuljában. Hirtelen vihar kerekedett. A nagy hullámok között vészesen himbálódzott a bárka és megtelt vízzel. Már a tó közepén voltak, és nagyon féltek, hogy elsüllyednek. Felrázták a mélyen alvó Mesterüket:

– Uram, szabadíts meg minket, mert elveszünk!

– Mit féltek kicsinyhitűek? – mondta nekik. Fölkelt, kiterjesztette karjait a hullámok fölé. Parancsolt a szeleknek és egészen lecsendesítette a tengert.

– Még sincs hitetek? – kérdezte a tanítványokat.

Azok pedig ámulva mondogatták: – Kicsoda ez, hogy még a szelek és tenger is engedelmeskedik neki?

Bizony ti is így vagytok, kedves Gyermekeim, ha veszélyhelyzetbe kerültök. Ó, hisztek ti Isten létezésében, gondoskodásában, és ezt szavaitokkal meg is valljátok, de a bajban közületek többen megijednek, és nem tudják rábízni magukat és szeretteiket a Gondviselésre. Egy példát mondok erre. Egy édesanya sírva hívta fel eszközömet, Évát, hogy leánya missziós küldetést vállalt és egy kis csoporttal elment Afrikába néhány hónapra. Vallását gyakorló jó katolikus, és mégis egészen összetört ennek a hatására. Minden szörnyűséget elképzelt, hogy egyetlen gyermekét ott az őslakók megbecstelenítik, megölik, vagy valami ragályos betegséggel megfertőzik. Az én drága Fiam szerető, együttérző szavakkal nyugtatta: – Ne félj! Leányodat én választottam ki e nemes feladatra. Ott is vele vagyok, vigyázok rá, a tenyeremen hordozom. Az egész földkerekségen mindenütt ott van az Én jelenlétem. Bízz Bennem, légy türelmes! Felesleges aggodalmaidat ajánld fel hitetlen férjed megtéréséért!

Három hónap múlva nagy öröm érte, mert hazaért a leány boldogan, tele szép lelki élményekkel. Nem győzött hálát adni Istennek, hogy vigyázott gyermekére.

Drágáim! Ugye tapasztaltátok már nem is egyszer, hogy lelketek olyan, mint a viharos tenger. Ilyenkor gondok emésztenek, lelki fájdalmak gyötörnek, még imádkozni se tudtok rendesen. Minden olyan reménytelennek tűnik. Ti tudjátok, hogy ilyen nehéz helyzetekben Jézushoz kell fordulni. Ő nemcsak a szeleknek és a tengernek tud parancsolni, hanem lelketek ura is. Ha hívjátok, hogy segítsen, már ott is terem. Ott áll előttetek láthatatlanul, hosszú, fehér ruhájában. Együttérzően átöleli vállatokat és átlyuggatott kezét zaklatott, feldúlt, remegő szívetekre helyezi, és értelmetekbe ezeket a gondolatokat adja:

– Drága nyugtalan, szenvedő Gyermekem! Ezt a lelki sötétséget és vihart a szívedben ellenségem okozza. Én csak boldogságot, nyugalmat és szeretetet tudok adni neked. Azért engedem meg a gonosznak, hogy némelykor bántson, incselkedjen veled vagy kísértsen, mert ezáltal növelem benned az alázatot. Időnként éreztetem kicsinységedet, kiszolgáltatottságodat, gyengeségedet, hogy fordulj Felém, és kérd segítségemet. Legtöbbször az ördög legközelebbi hozzátartozóid, hittestvéreid, munkatársaid, szomszédjaid által sérteget, kínoz téged. Ilyen esetben ne hibáztasd őket, hanem a mögöttük álló ellenségemet. Így nem lesz a szívedben harag. Most pedig elveszem lelkedből, értelmedből a zaklatottságot és az Én tökéletes békémet helyezem beléd.

Drága Engesztelőim! Gondoltatok-e arra, hogy a vihar lecsendesítésének csodája nem más, mint allegória? Péter bárkája; az Egyház. A vihar az emberiség történelmének felkorbácsolt tengerét jelenti, most a végső időkben, amelyben éltek. A bárka, az Egyház, ezen a viharos tengeren, elindul az örök révbe. Ott van Krisztus a bárkán, nem hagyja el Egyházát, de alszik, azaz láthatatlan. Gyermekeink – akik hisznek szent Fiamban – látván a tornyosuló hullámokat, katasztrófákat, zűrzavart a világban és Egyházban, megijednek és imádkoznak. Az Oltáriszentségben rejtőző, láthatatlan Krisztus megfedd benneteket, hogy féltek, nem elég erős a hitetek. Rajtam és prófétáin keresztül beszél nektek a rátok váró megpróbáltatásokról, és harcba hív. Fegyvert ad a kezetekbe: rózsafüzért, imahadjáratot, önmegtagadásokat, lemondásokat és a szenvedések, böjtök felajánlását. Valójában Jézus kormányozza az Egyház bárkáját, ezért nem süllyed el sohasem.

Kicsinyeim! Most engedjétek el magatokat, hunyjátok be földi szemeteket, mert a képzelet szárnyán egy nagy tenger partjára viszlek benneteket. Nyújtom a kezem. Ugye eljöttök velem, Édesanyátokkal? / … – Igen… /Köszönöm.

Ez a tenger az Örök Élet vize, melynek forrása Mennyei Édesapátok trónja. A parton egy hatalmas, díszes hajó van kikötve. A hajó orra felett egy nagy, 2 méteres átmérőjű Szentostya lebeg. Hosszanti irányban 3 felé törik és átalalkul 3 fényes, fehérruhás ifjúvá és ott áll előttük a teljes Szentháromság: az Atya és jobbra tőle a Fiú, balra a Szentlélek. Ők hárman elsőként lépnek be a bárkába, majd felénk fordulnak, akik a parton állunk. Atyám először Engem szólít:

– Jöjj, legszentebb Leányom! A te segítségedre az Egyháznak nagy szüksége van.

Jézus felém nyújtja kezét, mosolyogva, segít beszállni. Majd mindhárman kitárják karjukat és ti egyenként röpültök hozzájuk. Az idősebbeknek segítenek beszállni. Ahogy a bárkából visszatekintetek a partra, csodálkozva veszitek észre, hogy nemcsak a ti közösségetek várakozik ott, hanem a világból sok-sok engesztelő csoport, rózsafüzérrel a nyakukban és imafüzetekkel a kezükben. Fehérek, sárgabőrűek, feketék egyaránt. A hajóról azt is láthatjátok, hogy nagy kígyó tekereg a kavicsos parton és körülötte fekete öltönyös emberek várakoznak. A kígyó felemeli a fejét és sziszeg nekik valamit, majd elvegyülnek a tömegben. Mindegyikük kezében egy nagy ékszerláda van, és csak úgy csillog-villog bennük a sok drágaság. A népből sokan körülveszik őket. Ravaszul mosolyogva mondják: – Semmi akadálya, hogy válogassatok magatoknak ezekből a drágakövekből, de cserében egy csekélységet kérünk, azt ami nálatok van: a rózsafüzért és az imafüzetet.

A tömegnek körülbelül harmadrésze engedett a csábításnak és beleegyezett a cserébe. A többiek pedig futottak a bárka felé, amit majdnem lekéstek. Ó, drága Gyermekeim! Mennyire örülök, hogy ti itt vagytok Velem az Egyház bárkáján. Bizony a többiek pórul járnak. A feketeruhások, az Antikrisztus csatlósai azokat, akiket meg tudnak vesztegetni a széles útra terelik, és testüket, lelküket elpusztítják. Jézus Krisztus a kormányhoz lép, Ő vezeti a hajót az Örök Élet felé. A Mennyei Atya, a Szentlélek Isten és Én ott járunk-kelünk az engesztelők között. Segítünk az imádkozásban, böjtben, engesztelésben, áldozatok vállalásában és jó tanácsokkal látjuk el őket. Méltóságteljesen halad a bárka a történelem alkonyán a nyugodt tengeren, de néha feltámadnak a hullámok. Még vannak kételkedők, akik próbálják meggyőzni a többieket, hogy talán mégse kellett volna beszállni, talán jobb lett volna a feketeruhásokra hallgatni. Háborog a lelkük. De Jézus ilyenkor feláll a kormány mellől, lecsendesíti a vihart és békét ad a szívükbe. Mert Ő mindenkit üdvözíteni akar.

Drága Kicsinyeim! Most hagyjuk ringatózni az Egyház képzeletbeli bárkáját az örök élet nyugodt vizén és menjünk vissza az engesztelés termébe.

Higgyétek el, hogy aki mélyen hívő, akár kételkedő, akár botladozó, az nem vész el, mert Isten irgalma mindenen átsegíti.

Megáldalak benneteket az erős hit és gyermeki bizalom lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenetei

2014. március 2. itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Nézzetek fel Rám, a keresztre! Ezen a földön csak a kereszten találtok meg. Ott vagyok veletek minden szenvedésben. Velem azonosultok, ha kigúnyolnak és megaláznak benneteket Énértem. Veletek vagyok, ha Miattam mindenféle rosszat és rágalmat mondanak rátok. A szenvedésben, a kereszthordozásban vagytok Hozzám a legközelebb. Erre hívtalak meg benneteket, amikor felszólítottalak, hogy Engem kövessetek. De csak úgy tudtok követni, ha megtagadjátok Értem magatokat. Mi az önmegtagadás? Az, ha teljesen lemondotok mindenről. Ha saját akaratotokat az Enyém alá helyezitek. Ha minden élethelyzetben Velem együtt mondjátok: Atyám, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint Te. 

Gyermekeim! Ez a ti üdvösségetek. Átkarolni és elfogadni a kereszteket. Vakon és rendületlenül bízni Bennem, Megváltó Istenetekben, hogy egyedül Én tudom, mi válik az üdvösségetekre, és azt meg is adom, mert Mindenható vagyok.

Gyermekeim! Ne lázadjatok semmi ellen! Fogadjátok el a kereszteket zúgolódás nélkül! Rendületlenül higgyétek, hogy mindezek örök javatokat szolgálják. Adjátok át az életeteket Nekem! Hagyatkozzatok Rám teljesen! Bízzatok Bennem, mert Én minden rosszból jót hozok ki! Imádkozzatok egymásért, hogy békében és szeretetben éljetek! Adjátok át Nekem megromlott kapcsolataitokat! Imádkozzatok ellenségeitekért! Én barátokká alakítalak át benneteket. Higgyétek: minden az Én kegyelmem. Ha hittel imádkoztok, csodákat fogtok megtapasztalni. Én a lélekmentésre hívlak meg mindnyájatokat. Nektek is azt mondom, amit apostolaimnak: tegyetek tanítványaimmá minden népet! Most nektek is ezt mondom: Hirdessétek az Evangéliumot! Életpéldátokkal, szavaitokkal és cselekedeteitekkel! Éljetek tanításom szerint! Akkor tele kézzel érkeztek meg Hozzám. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” 

Szentírási megerősítés: Zsid. 8, 8. 10. „…mondja az Úr.”

 

2014. március 4. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Már itt az óra, amikor beteljesülnek a próféciák. Higgyetek Bennem, és váltsátok tettekre szavaimat! Figyelmeztetéseim hamarosan befejeződnek, egyben beteljesülnek. Amint azt már előre megmondtam nektek: mindenki meg lesz rostálva. Nem lehet többé két úrnak szolgálni. Ellenfelem, a sátán már nyíltan támadja Egyházamat. Hamarosan olyan kaotikus dolgokat fogtok látni Egyházamban, hogy azt fogjátok mondani: nem hiszünk a szemünknek. Nem, ezt nem engedheti meg az Isten. Onnantól, hogy megváltoztatják tanításomat, elferdítik, félreértelmezik az igazságot, már bármi megtörténhet. Felrúgják törvényeimet. Új szokásokat állítanak fel, vagyis Egyházamban már minden szabad lesz. Behozzák a liberális szokásokat. Már nem csak egy férfi és egy nő járulhat a házasság szentségéhez, hanem két férfi, és két nő is. Innentől a házasság nem lesz többé szentség, mert elveszíti szentségi tartalmát, ami az Én tanításom. Mint ahogy a világban zűrzavar és káosz uralkodik, ugyanaz lesz az Egyházban is. Ekkor már megszűnik a mindennapi áldozat. Beteljesül Dániel próféta jövendölése. Lesz, ahol a kenyeret és a bort csupán jelképként kezelik. De lesznek helyek, ahol magát a sátánt fogják imádni a kígyó és a fenevad képében. Keresztemet meggyalázzák, fejjel lefelé fordítják, és a sátánt teszik fel rá a kígyó és a fenevad képében. Most elszörnyülködve olvassátok ezeket a sorokat. De száz évvel ezelőtt kikérte Egyházamat a sátán, hogy megsemmisítse. Most fog letelni a száz év. Ezek az utolsó évek. Ellenfelem most támad a leghevesebben, ahogy a döntő ütközetben harcolnak az ellenfelek. De csak annyit tehet, amennyit Én megengedek neki. Csak azokat ragadhatja magával a pokolba, akik hisznek neki. 

Gyermekeim! Száz éve a világ különböző helyein megjelenik Édesanyám. Üzeneteket adunk Én és Ő. Figyelmeztetünk benneteket. Mindazok, akik elolvassák, és tettekre váltják szavainkat, megmenekülnek. Akik viszont hátat fordítanak Nekünk, beleesnek a sátán csapdájába, és örökre elvesznek.

Gyermekeim! Most döntő óra nehezedik erre a világra. Újra mondom: nem lehet kétfelé sántikálni. Vagy Velem, vagy Ellenem. Örök sorsotokat ti magatok döntitek el a szerint, hogy ki mögé sorakoztok fel. Vagy Engem követtek a keresztúton az önmegtagadásban és a kereszthordozásban, vagy ellenfelemet, aki hazug élvezeteket kínál fel nektek, aminek a vége az örök kárhozat. 

Gyermekeim! Figyeljétek a jeleket! Már teljesülnek a próféciák. Gyűljetek körém, amíg még nem késő! Az idő nem áll meg. Az életetek véget ér, és mindnyájatoknak meg kell állni ítélőszékem előtt, hogy ki-ki elvegye örök jutalmát, vagy örök büntetését a szerint, ahogy földi életével kiérdemelte. Olvassátok a Szentírást, benne tanításomat, az Evangéliumot, és váltsátok tettekre, amíg még nem késő! Tartsátok meg törvényeimet! Csak egy mennyország van, de azt ne a földön keressétek! A mennyország Én Magam vagyok, és Atyám országa, amely örökké tart. A mennyország az Isten végtelen szeretete és dicsősége, a halhatatlan örök élet, örök boldogság. A mennyország a Szentháromságos egy Isten színről színre látása mindazoknak, akik hisznek Benne. A mennyet azoknak készítette Atyám, akik Őt szeretik. Ez a főparancs: Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből! A felebarátot pedig úgy, ahogy Én szerettelek titeket, amikor az életemet adtam oda értetek. Ha így éltek, a mennybe jöttök. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

 

2014. március 6. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Ti mindig csak így imádkozzatok: Atyám, legyen meg a Te akaratod! Jézusom, ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy Te! 

Kedves gyermekeim! Ti vagytok magatoknak a legnagyobb ellenségeitek. Mert mindaz, amit ti akartok, az lehet a sátán kísértése. De ha mindig úgy imádkoztok, ahogy Én tettem a Getszemáné kertben, akkor nem tud becsapni a sátán. Akkor Atyám cselekszik az életetekben, és ez maga az üdvösségre vezető út.

Kicsi gyermekeim! Széles az út, amely a kárhozatra visz. Sokan mennek rajta. Adtam nektek, Mózes által, a tíz parancsot. Mindaz, aki betartja, üdvözül. Az Evangéliumban adtam nektek a főparancsot. Ez megerősíti a tíz parancsot. Ha szeretetben éltek egymással, akkor nem tudtok rosszat tenni a másiknak. Az Evangéliumban példabeszédekben tanítottam a népet. Ha tettekre váltjátok tanításomat, életszentségben fogtok élni. 

Drága gyermekeim! Ezt az életet arra kaptátok, hogy megszentelődjetek, és másokat is megszenteljetek. Mit jelent ez? Azt, hogy ismerjétek meg tanításomat, és váltsátok tettekre! Ha ezt megteszitek, szentekké lesztek. Életpéldátokkal és tanításotokkal másoknak is hirdessétek az Evangéliumot, szeretetetekkel és jó cselekedeteitekkel vonzzátok őket Hozzám! Ha így éltek, rátok is vonatkoznak szavaim: akik sokakat tanítottak az igazságra, ragyogni fognak Atyám országában, mint a nap.

Gyermekeim! Ne hagyjátok magatokat elcsábítani a gonosznak! Ha kísért, azonnal mondjatok neki ellent! Ne feledjétek: a tíz parancsot és a főparancsot soha át ne hágjátok! Akkor szentül fogtok élni a földön, és elnyeritek az örök boldogságot. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” 

Ima a Szentlélek által:„Hőn imádott drága jó Jézusom! Te ott függsz a kereszten. Szent Tested csupa Vér. A hajad a Véredtől van összetapadva, ami a töviskorona szúrásai miatt patakzottak drága Szent Fejedből. Az egész Tested csupa Seb, melyet a megostorozás okozott Neked. Az ostor végén levő ólomgolyók összeszaggatták Testedet, darabokat téptek ki belőle. Leírhatatlan kínokat szenvedtél el ártatlanul a mi bűneinkért. De még ez sem volt elég. A nehéz kereszt benyomódott Szent Válladba, amelyet Veled cipeltettek fel a Golgotára. Drága Szent Testedet keresztben, hosszában széttépték, hogy az előre kifúrt lyukakhoz szegezzék. Te mindezt szótlanul tűrted. Ha mégis megszólaltál, zsoltárokat mondtál, és Atyádat kérted: Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Kétezer éve tanítasz bennünket, hogyan viseljük el a sértést, a szenvedést. Azt tanítottad, hogy hetvenszer hétszer bocsássunk meg egymásnak. És mi mégis haragot tartunk. Gyűlöletben égünk, a másikat hibáztatjuk, miközben magunkat vádjainkkal még jobban beszennyezzük. Urunk, Te türelmesen vársz a mi megtérésünkre. Példát éltél elénk. Évről évre minden Nagyböjtben lelkiismeret vizsgálatra intesz. Az életünk elszáll, mint a perc. A halál nem kér bebocsátást. Sokszor hirtelen jön. Te figyelmeztetsz: Éljetek szüntelen készenlétben! A Miatyánkban ezt tanítottad: Atyánk, bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Vannak, akik kihagyják ezt a részt az imából. De jaj azoknak, akik nem bocsátanak meg, mert ők sem nyernek bocsánatot. Uram, kérlek, add meg minden embernek a megbocsátás kegyelmét!

Jézusom, Te a keresztről ezt kiáltottad: Szomjazom! A mi lelkünkre szomjazol a világ végéig. Kérlek, add meg nekünk a kegyelmet, hogy mi Rád szomjazzunk! Téged megismerjünk és viszontszeressünk! Irántad való szeretetből mindig megbocsássunk mindenkinek! Akkor feloldasz bűneink súlya alól. Akkor már nem nehezedik vállunkra a meg nem bocsátás óriási terhe. Akkor be tudunk menni a szűk kapun a mennybe. Erre hívtál meg bennünket. Hatalmas árat fizettél a lelkünkért. Nem vagyunk a magunkéi, hanem a Tiéd. 

Drága Jézusom, hőn imádott töviskoronás Királyom! Taníts meg bennünket, hogy hogyan kövessünk Téged az önmegtagadás és a kereszthordozás útján! Add, hogy mindig a Te Vérző, csupa Seb Testedet lássuk magunk előtt a keresztfán! Csak Téged szeressünk, imádjunk, kövessünk! Így vegyél fel Magadhoz az örök hazába! Ámen.”

 

2014. március 9. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Az idő rövid. Készüljetek! Hamarosan sokaknak meg kell állni Szent Színem előtt. Éljetek szüntelen készenlétben, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát! A háborúk egyre több helyre ki fognak terjedni. Nemsokára ki fog törni a harmadik világháború. Rengeteg lesz a halott. Fiatal életek mennek az ítéletre. Imádkozzatok az ifjúságért! Tudatlanok és tapasztalatlanok. De Én megadom nekik a kegyelmet, hogy felismerjenek Engem, a világmindenség Alkotóját, és vágyakozzanak Hozzám, Teremtőjükhöz akkor is, ha soha nem hallottak Rólam.

Gyermekeim! Én Mindenható vagyok. Ha Én vonzok egy lelket, az már nem kárhozik el. Mondom nektek, ha soha nem is hallott Rólam, de felnéz a csillagos égre, tudni fogja, hogy ezt a természetet Valaki alkotta, és ez a Valaki teremtette szeretetből az embert. Ó, ha látnátok, hányan vannak a mennyben, elesett fiatal kiskatonák, akik egy örökkévalóságon át hálát adnak Nekem azért, hogy megadtam nekik a kegyelmet, hogy felismerjenek Engem a természet szépségéből, a világ Alkotóját, és higgyenek Bennem, hogy haza várom őket, mint jóságos Atya, Aki helyet készítettem nekik országomban.

Gyermekeim! Mondom nektek: elsősorban a lelkek üdvösségéért imádkozzatok, csak azután kérjetek mást, mert ez a legfontosabb. Nem az számít, hogy egy ember mennyit élt ezen a földön. Egy napot, vagy száz évet, hanem csak az, hogy üdvözüljön. Jóllehet, nagy kegyelem a hosszú élet, de csak annak, aki kamatoztatja. Aki kincseket gyűjt a mennybe. Aki eltékozolja az időt és a lehetőségeket, annak nehéz lesz róla számot adni. Ezért kicsinyeim életetek minden pillanatát kamatoztassátok! Használjátok ki becsületes munkára, állapotbeli kötelességeitek teljesítésére, és minden szabad időtöket fordítsátok imára, mert ma erre van a legnagyobb szükség! Ima a Szentírás, vagy más vallásos könyv olvasása. Ima a kötetlen beszélgetés Velem. Ima, ha saját szavaitokkal kértek Engem magatokért, vagy másokért. De ima az is, ha figyelmeztettek valakit szeretettel, hogy hogyan maradjon meg a keskeny úton, amely hozzám vezet. Végül ima, ha hirdetitek az Evangéliumot, hisz ezt adtam parancsba: „Menjetek el az egész világra! Hirdessétek az Evangéliumot minden népnek!”

Gyermekeim! Minden ima, ami Rólam beszél, és Hozzám vonzza a lelkeket. De vannak olyan helyzetek, amikor egy ember süket és vak a tanítás befogadására, mert vagy súlyos bűnben él, vagy kísértés alatt áll. Ilyenkor nem mondom, hogy beszéljetek vele, hanem mondjatok érte kilencedet, és ajánljátok fel a Szentmisét! Az ilyen lelkekről mondtam: ne beszéljetek nekik Rólam, hanem Nekem beszéljetek róla! Én meghallgatom, és megadom a szükséges kegyelmet. A hittel teli ima csodákat művel. Engeszteljetek és imádkozzatok a békéért! Ha nem is tudjátok elkerülni a harmadik világháborút, mert már annyi a bűn, de enyhíteni lehet a csapásokat, és lelkeket lehet menteni, hogy ne haljanak meg fiatalon, és később is üdvözüljenek.

Gyermekeim! Vegyétek nagyon komolyan szavaimat! Az idő rövid. Készüljetek! Éljetek halálra készen, hogy amikor meg kell állnotok ítélőszékem előtt, a jobbomra tudjalak állítani benneteket, és ezt halljátok Tőlem: Jöjjetek, Atyám áldottai! Vegyétek birtokba az országot, amely öröktől fogva nektek készült! Mondom nektek: Hamarosan lezárul ez a korszak. Egy új világ következik, amit csak nagyon kevesen fognak megérni. Ezért figyelmeztetlek benneteket, vegyétek nagyon komolyan szavaimat! Éljetek szüntelen készenlétben, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát! Életetek minden pillanatában éljetek úgy, ahogy halálotok pillanatában szeretnétek, hogy éltetek volna! Akkor megnyílik előttetek országom kapuja, és elnyeritek az örök életet. Erre áldalak meg benneteket, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Ima a Szentlélek által: Hőn imádott édes jó Jézusom! Kérlek, szánj meg minket, nyomorult bűnösöket! Őrizz meg a bűntől, ments meg a pokol tüzétől! Tarts távol minket minden bűnre vezető alkalomtól! Add, hogy csak egytől féljünk: bűnt soha el ne kövessünk! A jelszavunk ez legyen: inkább meghaljunk, mint vétkezzünk! Mert a test halála után, ha a lelkünk a kegyelem állapotában van, egyenesen felmehet a mennybe, az örök életbe. De a bűn elválaszt Tőled, legnagyobb Jótevőnktől, drága Megváltónktól. Te felvitted bűneinket a keresztfára. Te fizettél helyettünk ártatlanul elégtételt. Kérjük kegyelmedet, hogy jobban vigyázzunk lelkünk üdvösségére, amelyet ártatlan kiontott drága Szent véred szerzett meg nekünk, mint szemünk világára! Soha, soha bűnt el ne kövessünk! A szeretetet, amelyet főparancsba adtál, mindig megtartsuk! Úgy, ahogy Te parancsoltad: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! Szeresd felebarátodat, mint magadat!” És Te hozzátetted: „Úgy szeressétek egymást, ahogyan Én szerettelek titeket!” Te az életedet adtad értünk. Add, hogy mi is az életünket adjuk felebarátainkért, és hitünkért, ha Te így kívánod! Erre áldj meg minket édes Üdvözítőnk, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!”

2014. március 12. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Az idő közel. Elvesznek Engem tőletek, Aki a legméltóságosabb Oltáriszentségben most még köztetek vagyok. Utálatosságokkal fognak Engem az ál ökumenizmus jegyében felcserélni. De mindennek be kell teljesülni. Most válnak valóra Dániel próféta szavai: „Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap (=3,53 év) lesz.” (Dániel 12, 11.) Ellenfelem most rúgja az utolsókat. Azt hiszi, hogy győzni fog, pedig most fogom megláncolni ezer évre.

Gyermekeim! A sátán most azon van, hogy minél több lelket rántson magával a pokolba. Rajtatok múlik örök sorsotok. Soha ne imádjátok őt, sem a bálványisteneket, akiket elétek fog állítani. Tartsatok ki Mellettem mindhalálig, akkor tehetetlen lesz veletek, és lelketeket megmentitek az örök boldogságra.

Gyermekeim! Tudjátok meg, hogy ezt a bűnös világot a Szentmise, az Én vértelen keresztáldozatom, és az igaz, tiszta engesztelő lelkek tartják fenn. Ha eltörlik a Legszentebb Áldozatot, az Eucharisztiát, vagyis Engem, akkor Atyám olyan büntetést zúdít a földre, amilyen még nem volt, és nem is lesz soha. Az emberiség kétharmada kipusztul. Hatalmas természeti csapások és világméretű háború fogja sújtani a földet. A sátán emberei, akik azt hiszik, hogy majd uralkodhatnak a megmaradt embereken, nagyot tévednek. Tüzet bocsátok le rájuk, és egy pillanat alatt megemészti őket. A lelküket, amely halhatatlan, pedig az örök tűz fogja égetni a pokol legalján.

Gyermekeim! Legyetek hűségesek Hozzám mindhalálig! Soha ne kövessetek el bűnt! Akkor Én, Aki Mindenható vagyok, és látom lelketek tisztaságát, Magammal viszlek benneteket Atyám házába, abba az örök boldogságba, amely azoknak készült, akik Istent szeretik.

Gyermekeim, készüljetek! Soha nem látott eseményeknek lesztek tanúi. Tartsatok ki Mellettem mindhalálig! Akkor Én a fejetekre teszem az örök élet koronáját. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2014. március 17. itthon a kegyelem órájában az Ú Jézus…

„Drága gyermekeim! Az idő rövid. Hamarosan fellép az antikrisztus. Addig jöjjetek Hozzám, amíg még köztetek vagyok, mert hamarosan elvesznek Engem tőletek. Addig járuljatok a Szentségekhez, amíg még megtehetitek, mert nemsokára megszüntetik a Szentgyónást a Szentáldozást, és a többi Szentséget is.

Gyermekeim! A saját üdvösségetek érdekében kérlek benneteket, ne halogassátok megtéréseteket, mert hamar lezárul a kegyelem ideje. Az antikrisztus korában már nem lesznek Szentségek, csak bálványok. Kigúnyolnak Engem, amikor a helyembe magát a sátánt ültetik.

Gyermekeim! Mindez már nagyon-nagyon közel van. Jöjjetek Hozzám mielőbb! Járuljatok a Szentségekhez, amíg még lehet! Kérve kérlek benneteket, ne hagyjátok elveszni a lelketeket! Buzdítsátok egymást a megtérésre, amíg még időt kaptok rá! Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2014. március
    h k s c p s v
    « feb   ápr »
     12
    3456789
    10111213141516
    17181920212223
    24252627282930
    31