2013. október archívum

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 192-255. : Mennyei Atya-Jézus-Szentlélek -Szűzanya: Jézus élete

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.08

Mennyei Atya: Jézus élete V. Napkeleti bölcsek


Mennyei Atya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok! Már nagyon vártam, hogy újra találkozhassak veletek. Szeretném úgy elmondani nektek kicsi Fiam, a csecsemő Jézus kezdődő földi életének eseményeit, ahogy innen a Mennyből láttam. Ma a napkeleti bölcsek látogatásával foglalkozunk.

Most már egy éves Szent Fiam. Az istengyermekség minden bájával, szépségével megajándékoztam. Nagyon szép piros arcocskájából kiragyog a kék szeme, göndör szőke hajfürtjei úgy csillognak, mint az arany. Az Én atyai akaratom és az Ő akarata, hogy ne fejlődjön gyorsabban, mint kortársai, így aztán csak néhány szót tud kimondani, és édesen gőgicsél, mosolyog, nevet. De bölcsességének ez a rejtettsége csak az emberek felé mutatkozik, mert a lelke mélyén ott rejtőzik az isteni tudás. Titokzatos, benső beszélgetés fűzi Hozzám és Édesanyjához, mely fogantatása pillanatától folyamatosan tart. Amint a múltkori tanításból hallhattátok, ekkor már nem a barlangistállóban lakik a Szentcsalád, hanem egy jószívű betlehemi asszony lakásában.

Ez idő tájt történt, hogy a csillagjósok egy különösen fényes csillagot láttak feltűnni az égen. Megdöbbenve a szokatlan jelenségen, elkezdtek kutatni őseik hagyományában, és isteni sugallattól felvilágosítva fölismerték e csillagban a Júdeának ígért Messiás jelét. Három ilyen mágus fölkerekedik országából, és tevékre ülve elindul Jeruzsálem felé. Mindenkit megkérdeznek: „Hol van, aki született: a zsidók királya? Mert láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk Őt.” Ez a hír fülébe jutott a gonosz és zsarnok Heródesnek, és magához hivatta a 3 bölcset. Ezt megelőzően kikérdezte a zsidó főpapokat és prófétákat, akiktől megtudta, hogy Betlehem az a hely, ahol Krisztusnak, a Messiásnak születnie kell. A bölcsektől ravaszul megtudakolta, hogy mikor jelent meg nekik a csillag, és Betlehembe irányította őket, mivel hogy ott kell megszületnie a Királynak. „-Kérdezősködjetek a gyermek felől, és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenvén imádjam őt.” Ezután a mágusok elutaztak. Alig, hogy kiértek Jeruzsálemből, ismét feltűnt ugyanaz a csillag, amit keleten láttak. A csillag vezette őket és megállt a ház fölött, ahol a gyermek volt. Én, Mennyei Atyátok egész útjukon figyelemmel kísértem őket. A ház bejáratához lépcső vezetett. Bekopogtak. József nyitott ajtót, és illendően köszöntötte őket. „Kik vagytok?”- kérdezte. Ők, Gáspár, Menyhért, Boldizsár egyenként bemutatkoztak, elmondták miért jöttek, és hogy egy különös csillag vezérelte ide őket, mert ebben a házban lakik a zsidók Királya, a várva várt Messiás. Nem egyedül jöttek szolgák hozták utánuk ajándékaikat. Ó, Gyermekeim, ha láttátok volna, mekkora hódolattal és alázattal viselkedtek ezek a bölcsek! Tisztes távolságban letérdeltek és onnan imádták az anyja ölében ülő kis Jézust. Mária bátorította őket, hogy jöjjenek közelebb. Engedelmeskedtek, és az isteni Gyermek bájos mosolya és csodálatos fönsége egészen elbűvölte őket. Mindhármuk szívét nagy félelem és hódolat töltötte és egészen leborultak előtte, homlokukat a földhöz érintve. Pogány hitükből egy szempillantás alatt megtértek. Csak akkor mertek felegyenesedni, mikor Legszentebb Leányom felszólította erre őket. Tudjátok, Drága Engesztelőim, ezek a kedves bölcsek nem az eljövendő hódítót imádták a Kisdedben, hanem Emmánuelt, a Szabadítót, az igazi Krisztust. A Szentlélektől fölvilágosítva hisznek Benne és imádják Őt. Leteszik gazdag ajándékaikat a Szűzanya lábaihoz: aranyat, tömjént és mirhát. Ők nem is sejtik, hogy ezek az ajándékok milyen mély értelműek: aranyat ajánlanak föl a jövendő királynak, Jézus Krisztusnak, aki Ég és Föld királya és minden gazdagság Neki jár. Tömjént a főpapnak, aki a keresztség első és legnagyobb főpapja, és mirhát az áldozatnak, aki halálának árán alapítja meg az örök királyságot és főpapságot az emberek közt. Ó, mekkora nagy szeretettel és hálával fogadta mindezt az alig 1 éves kicsi Jézus! Azonnal betért a szívükbe, birtokba vette és soha el nem hagyta őket, bármilyen messze sodorta őket az élet Tőle. Kicsi lábát, kezét nyújtotta nekik, hogy csókolják meg. Közben Hozzám, Atyjához imádkozott, hogy erősítsem meg szívükben friss hitüket, Isten-szeretetüket, és hogy ebben a hitben állhatatosak maradjanak, és bármerre mennek, terjesszék a régóta várt Messiás születésének hírét.

A bölcsek olyan jó érezték magukat a Szent családnál, hogy alig tudtak elszakadni tőlük, mégis el kellett határozniuk, hogy elbúcsúzzanak és hazatérjenek országaikba. A kis Jézus tisztában volt Heródes gonosz terveivel, hogy Őt meg akarja ölni, és ezért ravaszul visszavárja a három mágust, hogy megtudja pontos tartózkodási helyét. Ezért arra kért Engem, az Atyját, hogy akadályozzam meg a király aljas szándékát. Meg is tettem. Egy angyalt küldtem álmukban a bölcseknek, hogy visszafelé kerüljék ki Heródest, más úton térjenek haza. Bizony ez az út sokkal veszélyesebb volt számukra, mint a másik, tele rablókkal és szinte járhatatlan utakkal, de Én az egyetlen igaz Isten átsegítettem őket a nehézségeken. Eleinte várta visszatérésüket Heródes, de ahogy múlt az idő, rá kellett döbbennie, hogy terve nem sikerül. Ezért kiadta a legembertelenebb parancsot, hogy fegyveres katonái lepjék el Betlehemet, és minden 2 éven aluli fiú-gyermeket mészároljanak le. Végignéztem ezt a borzalmat, és ez a nagy emberi gonoszság megrázta atyai Szent Szívemet. Láttam, hogy az egész várost betöltötte az anyák zokogása, hallottam a fölcsukló sírást és jajgatást a frissen ásott sír körül. Ez sok ártatlanul megölt kisgyermek azonnal vértanú és szent lett. Országom fényes kapuját nagyra nyitottam, és egyenként Szent Szívemre ölelve a vértanúknak járó dicsőséges koronát helyeztem a fejükre. Ők azok, akiket ma „aprószentek”-ként tiszteltek, minden év december 28-án.

Mikor a zsarnok, gyilkos Heródes elrendelte ezt az iszonyatot, Józsefnek éjszaka álmában megjelent egy angyal és ezt mondta: „Vedd a gyermeket és anyját, és menekülj velük Egyiptomba.” Azonnal felöltözött és felébresztette az alvó Máriát, aki felfogta és szívében mélyen átérezte a veszélyt, hogy kisfia életéről van szó. Ami csak lehetett összecsomagoltak: élelmiszert, ruhákat, meleg takarókat, ahány zsák csak ráfért a szamarak hátára, azt mind teletömték vigyázva, hogy ne terheljék meg nagyon az állatokat, hogy bírják megtenni a hosszú utat. A bölcsek ajándékait is magukkal vitték. Jézus kedvenc játéka is belekerült a csomagba, egy fából faragott kisbárány. Ha a bölcső nem is fért már a szamár hátára, a kicsi matracát még rákötözték valahogy. Mária fölébresztette mélyen alvó kisfiát, megszoptatta, felöltöztette meleg, puha gyapjúruhájába. Ő maga felvette köpenyét, Jézuskát egy kendőbe burkolta. Felült a szamár hátára a csomagok elé, és József felnyújtotta neki a gyermeket. Elindultak a sötét éjszakába, az Én atyai oltalmamban bízva.

Drága Engesztelő Gyermekeim! Tanításom végéhez értem, és most olyat hallotok Tőlem, amit csak Én, Atyátok láthatok. Hirtelen nagy fényesség támad, mert eltűnik a mennyezet és felülről, az Égből egy ragyogó fénysugár ereszkedik alá, és benne megdicsőült Legszentebb Leányom, karján az 1 éves Szent Fiával. Nem egyedül érkeznek a fényben, hanem bájos, vidám, kicsi 2 éven aluli gyermekek serege kíséri Őket. Hófehér ruhában vannak, fejükön pici aranykorona, csillogó piros rubintokkal kirakva. A Szűzanya most leteszi a földre kisfiát. Sorba állítja a fehérruhás kicsiket. Kezében tart egy mennyei aranykelyhet, tele Jézus Krisztus Szent Vérével. Odatartja a kis Jézus elé, aki belemártja ujjacskáját, és mosolyogva keresztet rajzol vérével az aprószentek homlokára és közben mindegyiket egyenként átöleli, és arcukat megcsókolva így szól: „Köszönöm, Kistestvérem, hogy rövid életed feláldozásával, fájdalmaiddal, félelmeddel és haláloddal lehetővé tetted, hogy Én, a világ Megváltója életben maradhassak, és véghezvihessem Atyám akaratát, az emberiség üdvözítését.” Ezután a vértanúk megfogván egymás kezét kört alkotva körbevesznek benneteket, engesztelőket. Belenyúlnak keblükbe és kicsi szívükből kivesznek egy szép piros rózsát, átadják nektek ajándékba, és közben mondják: „Kedves Testvéreink Jézusban! Úgy fogadjátok el tőlünk e rózsaszálakat, mint az áldozatosság jelképét. Jézus Krisztus mai üzeneteit, mint legtisztább igazságot véssétek örökre szívetekbe és védjétek meg, ha kell, életetek árán is!”

Újra Én szólok hozzátok Mennyei Atyátok. Búcsúzom tőletek, és megáldalak benneteket a szeretet, az áldozatosság és az állhatatosság, a bátorság és igazság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.15

Jézus: Jézus élete VI. Menekülés Egyiptomba

Jézus: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközöm, Éva hangján szólok hozzátok. Mindenekelőtt forró szeretetemben végignézek rajtatok és köszöntelek benneteket, akik távolról és közelről eljöttetek, hogy találkozzatok velünk, Égiekkel. Olyan boldog vagyok, mikor látom, hogy csillogó szemekkel, érdeklődve, mély csendben hallgatjátok tanításomat. A mai témánk: Menekülés Egyiptomba. Erről az eseményről édes keveset ír a Biblia. Nincs egyetlen szó se arról, hogy mik voltak ennek a hosszú útnak eseményei, hol telepedett le a Szentcsalád. Csak azt árulja el nektek a Szentírás, hogy Egyiptomban maradtunk egészen Heródes haláláig.

Annál gazdagabb fantáziával őrizték meg a legenda, az apokrit iratok az Én kora gyermekkorom csodákkal tarkított történeteit: a vadállatok egyetlen tekintetemre kezesbáránnyá szelídültek, amerre járok a pálmafák lehajtják ágaikat, hogy köszöntsenek, az egyiptomi bálványok ledőlnek közeledésemre, a megszállottak megszabadulnak jelenlétemkor. A sok csoda felfedi isteni mivoltomat. Ezeket a legendákat az Egyház sohasem szentesítette.

A legrégibb idők hagyományai szerint, amelyek még ma is élnek az egyiptomi kopt egyházban, a mi kis családunk a Matarea forrás mellett pihent meg és kezdetben a régi Kairóban telepedett le, Memphis kapuja közelében. Ezek az ott élő keresztények sok száz évvel ezelőtt egy templomot építettek az Én kisgyermekkori ott tartózkodásom emlékére.

Drága Gyermekeim! A múlt héten ott hagytuk abba életem történetét, hogy legszentebb Anyám és jegyese József egy szamárral megrakodva elindultak velem a sötét éjszakában, egy fáklyával világítva. Körülbelül 500 km-t kellett gyalog megtenniük. Bizony sok keserves, fárasztó napba telt ez az utazás. Körülbelül ilyen messze van Betlehemtől Kairó. Szeretett Anyám hol a szamár hátán ült Velem, hol karjaiban tartva gyalogolt, hogy kímélje az állatot, amely nehéz csomagjainkat hurcolta. Az úton sokat imádkoztak, hálásan dicsőítették Atyámat, amiért megvédett Engem a gyilkos Heródestől. A fárasztó úton többször megpihentünk. Ilyenkor Édesanyám bármilyen éhes és fáradt volt, először Engem megszoptatott és tisztába tett. Milyen nagy felüdülést jelentett ez nekem! Majd elővette otthonról hozott kis ennivalójukat, két részre osztotta, Józsefnek adta a nagyobbik részt. Elmondták ebéd előtti imájukat és ettek. Engem egy puha, vastag takaróra fektetett, arra, amit még a pásztoroktól kaptam. Sietve folytatták útjukat, karjára vett és tovább mentünk. A válla fölött néztem a pálmafákkal díszített tájat. El akartam búcsúzni a fától, amely alatt pihentünk – és képzeljétek csak – ágai meghajoltak Nekem. Mosolyogva integettem neki. Édesanyám azt hitte valami ember tévedt arra, akit köszöntök. Megfordult, és ámulva látta, hogy a fa hajladozik, pedig szélcsend volt. József is csodálkozott a természet hódolatán. Az úton az éjszakák voltak a legkeményebbek. Lement a Nap, hideg volt. Általában Anyámék a puszta hideg földön aludtak, de felváltva. Az egyik mindig őrködött és ölében tartott Engem. Nem mertek a földre tenni, hogy ott aludjak, mert féltek, hogy megfázom. Vadállatok és rablók támadása leselkedett ránk. Ők nem tudták, hogy állandóan nagy fényes angyalok vigyáznak ránk, csak Én láttam Őket.

Ahogy fogyott az út, az élelem is elfogyott. Már se víz, se kenyér nem volt a tarisznyában. Én, aki most is benső beszélgetésben voltam Atyámmal, kértem, küldjön valami segítséget ebben a pusztaságban. Meghallgatott. Isten angyala láthatatlanul egy szalvétába kötözött csomagot tett le eléjük. Ők ezt sem látták, csak Én. –József, hol rejtegetted eddig ezt az ennivalót?

–Nem én tettem ide, talán te, Mária?

Majd csodálkozva felnéztek az égre, és könnyek között köszönték meg Atyám rendkívüli gondoskodását. Ez a csoda a hosszú utazásuk alatt néhányszor megismétlődött. E nélkül éhen haltunk volna.

Időnként ujjongás fogott el Engem, a kisdedet, mert lelkem nem gyermeki volt, hanem isteni. Eszembe jutott, hogy pogányok, bálványimádók közé megyünk, és hogy az Én ott tartózkodásom miatt közülük majd sokan megismerik az egy-Isten-hitet, és megtérnek. Kértem Atyámat, hogy a jövő hittérítőit erősítse meg és bátorítsa, hogy sok pogány lelket megmentsenek. Nemcsak a pusztában gyalogoltunk, hanem lakott területeken is. Józsefben, nevelőatyámban felcsillant a remény, hogy bekopog az idegenek házába és egy kis kenyeret kér. Hiszen mindketten nagyon éhesek voltak. Újra találkozniuk kellett az emberek fösvénységével és kegyetlenségével, mint Betlehemben az Én születésem előtt. Szinte mindenki elutasította őket, szitkozódva, gorombán. Az Én kicsi Szívem nagyon fájt ennyi gonoszság láttán, de felajánlottam szenvedésünket és megaláztatásainkat Atyámnak az irigy és részvétlen gyermekeim bűntől való szabadulásáért. Ott, ahol élelemmel kisegítettek minket, hálát adtam testvéreim nagylelkűségéért, és kértem Atyámat jutalmazza meg őket.

Több ízben előfordult, hogy Egyiptom földjére érve láttam hatalmas fáraó szobrokat és különböző állatszobrokat, melyeket az emberek Istenként imádnak. Ahogy elvonultunk mellettük, utánunk ledőltek a szobrok és darabokra törtek. Atyám ezzel megmutatta a bálványimádó népnek, hogy nem jó úton jár. Megérkeztünk az idegen városba, és nem volt hová lehajtani a fejünket. Nevelőatyám bárhová bekopogott, elutasították. Végre hosszas próbálkozás után rátaláltak egy üres kunyhóra. Ajtaja nem volt, ablakai betörve, egy szál bútor se volt benne, nem lakott senki se ott. Ennél még a barlang istálló is jobb volt. Mégis beköltöztünk. Mikor beléptünk e kicsi házba, József és Mária azonnal letérdeltek a szoba földjére és leborulva dicsérték Atyámat, hogy van fedél a fejük fölött. Beesteledett. Anyám nagy gyönyörűséggel megszoptatott és ágy híján ők a földre feküdtek, Engem Édesanyám a szívére fektetett, hogy meg ne fázzak.

Drága Engesztelőim! Ez a szegény viskó maga volt a Mennyország, de legalábbis a Paradicsom. Ugyanis rajtunk kívül sok angyal lakott benne. Atyám küldte őket, hogy nagy szegénységemben dicsőítsenek és tiszteljenek Engem. Csodálkoztak a nagy szegénységen, amit Én, Ég és Föld Ura választottam magamnak.

Semmi ennivalónk nem volt, Anyámék nagyon éhesen feküdtek le. A reggeli ima után József járta a házakat, hogy alamizsnát kolduljon. Mindenhonnan elzavarták. Végre megszánta egy jószívű asszony, szelt két vastag szelet kenyeret és egy edénybe tejet töltött. Ez a teremtés néhány alkalommal meglátogatott minket a viskóba, és mindig hozott valamit: kenyeret, gyümölcsöt, tejet. Kicsi gyermeki szívem tele lett hálával és megsimogattam jótevőnk arcát. Elpanaszkodta, hogy azért jár bottal, mert a térde pár éve nagyon fáj. Édesanyámhoz bensőleg így szóltam: -Állíts le eléje a földre, hogy ráhelyezzem kicsi kezemet a térdére. Búcsúzásnál, mikor lépni akart, csodálkozva kiáltott fel: -Mi történt? Nem fáj a lábam. Letérdelt előttem, karjába vett, szívéhez szorított és kérdezte: -Ki vagy te, kicsi gyermek? Meggyógyítottál. Attól kezdve gyakrabban jött hozzánk, és ajándékaival próbálta meghálálni segítségemet. Összebarátkozott Édesanyámmal. Megtudta, hogy szépen tud kézimunkázni. Hozott neki hozzá való anyagokat. Drága Anyám keze alól egyre szebb terítők, kendők hímzett fátylak kerültek ki. Ez a jóságos asszony elvitte a munkáit a piacra és eladta neki. Már volt egy kis pénze a családunknak élelemre. Józsefnek ugyanez az asszony ácsmunkákat szerzett. Megélhetésünk nagyon szerényen, de beindult. Józsefnek lassan sikerült annyi faanyagot venni, hogy készített 2 ágyat, és nekem egy bölcsőt faragott. Rendbehozta az ajtót és az ablakot. Nem győzték sok-sok imával megköszönni Atyámnak a jólelkű asszonyt. Mária elhatározta, hogy ezt a bálványimádó, pogány, de jószándékú lelket megmenti a pokoltól. Elkezdett az igazi Istenről beszélni neki. Ámulva hallgatta, és e tanítás mélyen megérintette a lelkét. Másnap elhozta a legjobb barátnőjét, aztán még egyet és egyre többet. Ott ültek körülötte, és amit hallottak, az megragadta a lelküket. Kisgyermekeket is hoztak magukkal. Ó, de boldog voltam, Engesztelőim! Hiszen erre vártam itt Egyiptomban, hogy mentsem a szegény pogányok lelkét. Édesanyám volt rá az eszközöm. Akiket Ő tanított, azok továbbadták az egy-Isten-hitet másoknak, így terjedt a hit egyre szélesebb körben. A vezető, gazdag emberek felfigyeltek rá, és felkutatták, honnan indul ki ez a „zavarkeltés”. Így aztán üldözésben és zaklatásban is volt része az áldott, szelíd és bátor Édesanyámnak.

Évek teltek el, és Én növekedtem az emberek előtt testben és bölcsességben. Megtanultam járni, folyékonyan beszéltem, térdenállva imádkoztam. Első szavaimmal Atyámhoz szállt dicsőítésem, azután Szűzanyámhoz és nevelőapámhoz intéztem köszöntő szavakat velem való fáradozásaikért. Egyiptomban tartózkodásom mély élménye szomorúsággal töltött el. Láttam, hogy a romlott, gyilkos Heródes megátalkodott lélekkel halt meg. Egy pillanatra se bánta meg a sok ártatlan csecsemő lemészárlását, és a pokol mélységébe zuhant. Nagy fájdalom Nekem, hogy az emberek üdvösségéért jöttem e világra, és mégis látnom kell, hogy sokan elkárhoznak.

Elérkezett a napja annak, hogy Atyám Józsefhez angyalt küldött azzal az üzenettel, hogy családjával visszatérhet hazájába, mert meghalt a tömeggyilkos Heródes, már nem fenyeget veszély, Engem, a Messiást.

Ennyit szerettem volna mondani nektek száműzetésünkről és Egyiptomban tartózkodásunkról. Közben végig itt állt mellettem Atyám és a Szentlélek Úristen emberalakban, fehér ruhában, glóriával körülvéve. Mennyei Atyátok egy szép nagy vekni kenyeret és egy vízzel teli üveget tart a kezében. Így szól hozzátok: Drága Engesztelő Kicsinyeim! Hallottátok, hogyan mentettem meg az éhhaláltól a Szentcsaládot? A közelgő megpróbáltatások a jövőben komoly éhínséget vonnak majd maguk után. De ne féljetek! Bármily kevés tartalékot tudtok félretenni, Én ha szükségetek lesz rá, megsokasítom. De csak akkor, ha nem tagadtok meg Engem, és hűségesen kitartotok Jézus Krisztus igaz üzenetei és a Szentségek mellett. Amint látjátok lelki szemeitekkel, az Én atyai kezeim kifogyhatatlanok ételből és italból. Én táplállak majd benneteket.

És most a Szentlélek nyitja ajkait szólásra: Mária és József nem féltek a hosszú, veszélyes úttól. Gyermeki hitet öntöttem lelkükbe, érezték, hogy semmi baj nem történhet, mert a Magasságbeli oltalma alatt állnak. Ígérem nektek, hogy a Nagyfigyelmeztetés alatt egészen megváltoztatlak benneteket. Eltörlök belőletek minden aggodalmat, félelmet, és akkora bátorsággal, elszántsággal, hittel és forró Isten-szeretettel ajándékozlak meg titeket, hogy nem fogtok magatokra ismerni. Ennek egyetlen feltétele van, hogy ne hallgassatok ellenségem hamis, alázatba és toleranciába burkolt ígéreteire, hanem szilárdan tartsátok be a tízparancsolatot, higgyetek az Egyház tiszta hagyományaiban, még akkor is, ha maradinak, ellenségnek, eretneknek, szektásoknak bélyegeznek meg, és rejtőzésre kényszerítenek. Már most előre megerősítést hoztam. Nyissátok ki kicsi szívetek ajtaját! Tenyeremen magasan lobogó Szeretetlángomat nyújtom felétek, melyből egyenként mindegyiketek szívébe 3 fénycsóvát küldök: a feltétel nélküli hit fényét, az állhatatosság fényét, és a bátorság fényét.

Újra Én állok előttetek, a ti Jézusotok. Búcsúzom tőletek, köszönöm figyelmeteket. Mindhárman felemeljük áldást osztó jobb kezünket, és nagy szeretetünkben megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.22 Szentlélek:

Jézus élete VII. Názáreti évek

Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Kezemben tüzes szeretetlángom lobog, nyissátok ki szívetek ajtaját, mert mindannyiótoknak egy fényes lángcsóvát küldök. Ez a láng, ha befogadjátok, megnöveli bennetek a gyermek-Jézus iránti hódolatotokat és szereteteteket. Szent Szívemből köszöntelek benneteket, kik fáradságot és anyagi kiadásokat nem tekintve eljöttetek a messzeségből, és titeket, Kicsinyeim, akik minden kedden itt vagytok, hogy befogadjátok tanításainkat, és mentsétek a lelkeket.

Ma Jézus Krisztus gyermekkoráról, a názáreti évekről lesz szó. Csak Máté és Lukács evangéliumában olvashattok röviden erről a hosszú időszakról. Máté így szól: „Amikor Heródes meghalt, megjelent Egyiptomban álmában Józsefnek az Úr angyala, és így szólt hozzá: -Kelj föl, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak, akik a gyermek életére törtek.”(Máté 1, 19-20) József erre az álomra hallgatva, át is lépte az egyiptomi határt családjával, de mikor meghallotta, hogy Archelaus, Júdea új királya tovább folytatja atyjának, Heródesnek zsarnoki politikáját, jobbnak találta Júdea helyett az attól északra fekvő Galileába menni. Ott Heródes másik fia, Antipas uralkodott, jóval szelídebb, humánusabb fejedelem volt. A Szentcsalád így Názáretben telepedett le. Lukács evangélista így szól nektek a kis Jézusról: „A gyermek pedig nőtt és erősödött, bölcsesség töltötte be, és az Isten kegyelme volt rajta.” (Lukács 2,40)

Az isteni gyermek názáreti éveire két egyszerű szó volt a jellemző: növekedett és engedelmes volt. Testileg éppen úgy fejlődött, mint kortársai, szomszédai, és az utcabeli többi gyermek. Évről-évre a korának megfelelő értelmet, erényeket, kedvességet és erőt mutatta. Isteni bölcsességét, teljes tudását mélyen elrejtette magában. Ideális, engedelmes kisfiú volt, a rossz semmiféle formában nem fért hozzá, szüleinek mindig szót fogadott. Egy-két kedves történetet elmesélek nektek, hogy közelebb vigyem szívetekhez Őt. Ezeket a történeteket hiába keresitek a Szentírásban. Vagy szájhagyományként maradt fenn, vagy Én mesélem el eszközeimnek, mint valóságos eseteket a régmúltból.

Jézus 5-6 éves lehetett, mikor gyakran átment játszani a szomszédba. Ott lakott egy nála egy évvel fiatalabb kis barátja, Simon és annak még kisebb húga, Mária. Az udvarban lévő homokból várat építettek. Kis lapátokkal alagutat fúrtak a várba, egymással szembe térdelt a két fiú, addig dolgoztak, míg át lehetett látni a lyukon. A kislány, aki csak 3 éves volt, nagy boldogan felállt a vár tetejére, amely azonnal összeomlott. Simon nagy haragra gerjedt és a kislapáttal nagyot ütött Mária lábacskájára. Mér vérzett is egy kicsit, és a fájdalomtól nagy sírásba tört ki. Jézus kivette barátja kezéből a lapátot és szelíden így szólt: „Simon! Ő még kicsi, nem tudja, hogy a homok ilyen gyenge, puha anyag. Nem akart rosszat. Hajolj le és csókold meg a megsebzett kis lábát.” Erre a kislány megvigasztalódott és Jézus így bíztatta: „Kérj Simontól bocsánatot, és öleld meg. A két kis testvér összeölelkezett és szent volt a béke. Új vár készült, amit már nem rontott szét Mária.

Egy alkalommal, mikor Simon Jézuséknál játszott, agyagból galambokat készítettek. Amelyik elkészült, azt odatették száradni a napra, a ház fala mellé. Volt az utcában egy náluk pár évvel nagyobb, rosszindulatú fiú, aki már sokat bosszantotta, bántotta őket. Nem is sejtették, hogy ma is baj lesz vele. Mikor a 15. agyaggalamb is elkészült, bementek kezet mosni a konyhába. Mária délutáni kézimunkázással volt elfoglalva, de felállt és nagy kedvességgel a fiúk felé fordult: „Bizonyára megéheztetek a nagy munkában. Üljetek asztalhoz, szelek nektek ebből a puha, friss kenyérből, délelőtt sütöttem. Tessék, itt a tej hozzá.” Rövid ima után elfogyasztották az uzsonnát. Már szaladtak is ki az udvarra, de ámulva tapasztalták, hogy valaki széttaposta az agyaggalambokat. Simon sírva fakadt. Jézus kifutott az utcára és látta a sarkon befordulni Jakabot, az ismerős goromba fiút. Letörölte a kis Simon könnyeit és így vigasztalta: „Nézd, csak! Új galambokat csinálok neked és ezekre majd vigyázunk.” Hamarosan elkészült az új madársorozat, ott száradtak a napon. Rövid idő leforgása alatt visszajött a gonosz Jakab, kezében egy vastag bottal. Hangosan kacagva az agyaggalambok felé szaladt. De a kis Jézus hirtelen ennyit mondott: „Madárkáim, hess!” És a játékmadarak megelevenedtek és elröpültek. A rossz gyerek elkerekedett szemekkel, tátott szájjal nézett utánuk és szégyenkezve elkullogott. Simon átölelte kis barátját, és megköszönte a segítségét.

Jézus nemcsak engedelmes volt, hanem segítőkész is. Ott volt a főzésnél Édesanyja mellett és kézre adta az edényeket, szitálta a lisztet, ebéd előtt megterítette az asztalt, megtanult mosogatni, söprögetni, port törölgetni. Ha Mária Józsefhez küldte a műhelyébe, boldogan szaladt. Már 3-4 éves korában a famunka minden fogása a kisujjában volt, de örömet akart szerezni nevelőatyjának és ezt nem árulta el. Hagyta, hogy ő tanítsa meg minden mozdulatra. Alig volt 4 éves, mikor Édesanyja születésnapjára ajándékot készített. Egy zsámolyt a lába alá, mikor leül kézimunkázni. József minden hozzávalót odatett eléje és egy kicsit besegített neki. Már majdnem kész volt vele, mikor Mária benyitott a műhelybe. Ebédelni hívta őket. Gyorsan lekapta magáról kicsi köténykéjét, hogy anyja észre ne vegye a meglepetést. Mekkora öröm volt, mikor eljött a pillanat, hogy első önálló munkáját, mint születésnapi ajándékot édes gyermeki mosolya kíséretében átnyújtotta. Mária könnyes szemmel zárta karjaiba ügyes kisfiát.

Már nagyobbacska volt, mikor atya mellett ácsolt magának egy méretben hozzáillő kicsi keresztet. Józsefet megkérte, vegyen méretet testhosszáról, kitárt karjairól. Csak akkor vette észre nevelőatyja, hogy mire kellenek a méretek, mikor már ácsolta össze kisfia a fadarabokat. Mikor kész volt vele, felemelte a földről, elégedetten nézte, szeretettel megcsókolta és beszaladt vele a szobájába. József mélyen elszomorodott és futott a konyhába Máriához: „Gyere gyorsan, nézd, mit tesz a Fiad.” Benyitottak és akkora már ott feküdt a kicsi kereszt a földön és rajta kinyújtózkodva, kitárt karokkal a 9 éves kis Jézus. Szótlanul álltak szegény szülők, a szomorúságtól és a meghatottságtól egy darabig szólni se tudtak. Majd Mária törte meg a csendet: „Gyermekem, mit művelsz itt?” -közben folyt a könnye. Jegyese gyöngéden átölelte a vállát. Jézus felállt, nagyon komoly volt és ezt mondta: „Meg akartam próbálni, milyen érzés lesz, majd nagy koromban, mikor keresztre feszítenek. Ne aggódjatok, még soká lesz!” Azután mindkettőjüket szeretettel átölelte.

Drága engesztelő Gyermekeim! A kis Jézus tanulásáról és imádkozásáról is szeretnék néhány szót szólni. Míg a mai korban nyilvános iskolákban tanulnak a gyermekek 6 éves koruktól 18 éves korukig, addig Jézus idejében a zsidó gyermekeknek nem volt iskolájuk, ahová járjanak. A nevelés, a tanítás a szülői házban és a zsinagógában történt. Otthon az anya és apa oktatja, a zsinagógában a Tórát tanulja, a műhelyben pedig, a mesterségére készítik. A zsidók házi nevelése kizárólag vallásos és nemzeti volt: csakis a Törvényre, az erkölcsre és a történelemre vonatkozott. A cél az volt, hogy a gyermekekbe belevésődjön a parancsok tisztelte és a hazafiság, a nemzet szeretete. Gyermekeim! Csak olvassátok a Szentírásban a „Példabeszédek”-ben a buzdításokat, melyekben Isten bölcsessége tanítja a gyermeket, hogy hallgassa meg apja oktatásait, és ne vesse meg anyja tanítását.

A názáreti szülői ház volt Jézus igazi iskolája. Atyjától, anyjától tanulta meg olvasni az Írást, az ő szájukból hallotta a Törvény parancsait és népének történetét. Már 6 éves korában folyékonyan olvasott. Nevelőatyja gyakran elvitte a zsinagógába, ahol sokat imádkozott és elmélkedett Isten igéin, amelyek jóformán csak Vele foglalkoztak, s amelyeknek rejtett értelmét egykor majd Ő fogja megmagyarázni. A zsinagógában ülve, ölében a szent tekercsek, olvashatta az Írásban saját sorsát, melyet már régen előre megjósoltak a próféták. Jézus mindig tisztán és világosan hallotta Isten szavát. Ez a hang volt soha el nem apadó örök forrása a benne rejlő bölcsességnek és tudománynak: ez volt az Ő sajátos lángesze.

A 12. év határkő volt Jézus gyermekkorában, ezért ezt új fejezetként tanítjuk nektek a következő alkalommal.

Míg, Én, a Szentlélek ezeket a záró szavakat mondtam, a Mennyei Atya elhatározta, hogy egy szép misztikus ajándékkal lep meg benneteket. Nyissátok ki lelki szemeiteket, és közben hunyjátok be testi szemeteket. Eltűnik a mennyezet, és a ragyogó kék égből egy fehéren világító fényes nagy gömb ereszkedik le. Kinyílik rajta egy ajtó, és kilép rajta Mennyei Édesanyátok, az Üdvösség Anyja, majd az 5 éves kis Jézus és utoljára Szent József. Szembefordulna veletek, a kicsi középen áll. A kis Jézus szeméből könny pereg és nagyon szomorú. Édesanyja látja, és megkérdezi: „Miért sírsz, Kisfiam? Nézd, testvéreid, az engesztelők hogy örülnek Neked!” „Édesanyám, siratom a mai családokat és a mai gyermekeket. Emlékezz, mi milyen szeretetben, boldogságban, békében éltünk itt a földön. A mai családok között alig van hasonló. Rohanás, pénzhajhászás, idegeskedés, türelmetlenség, veszekedés, verekedés, házasságtörés, válás lépten-nyomon. A gyermekek ilyen szörnyű környezetben nevelkednek hit nélkül, Isten nélkül, szeretet nélkül. A bűnös környezet, a sok rossz példa következtében a mai gyermekek többsége már nem olyan ártatlan, mint Én és kortársaink voltunk valamikor itt a földön. Már az 5-6 éves kicsik szívét megtámadja az irigység, a hazugság, a paráznaság, a gorombaság, a trágárság, a hitetlenség gyíkocskája, és ahogy növekszik, úgy halad egyenesen a pokol felé vezető úton.”

Nézzétek, mi történik! Szent József hóna alatt fogva magasra emeli a kis Jézust, aki két kis karját kitárja, és ezt kéri tőletek: „Kistestvéreim! Segítsetek! Imádkozzatok a családok békéjéért, a válások megszűnéséért és a gyermekek buzgó hitre neveléséért. Böjtjeiteket és egyéb áldozataitokat ajánljátok fel értük. Most pedig mondjatok el egy tizedet mellette álló Édesanyámnak a „Szeretetláng” rózsafüzérből!”

Újra Én szólok, a Szentlélek. Míg mondtátok ezeket a fohászokat felszáradtak a Kis Jézus könnyei, mosolyog, mert a rózsafüzér minden egyes szeméből kicsi fényes szív formájában szeretet áradt a családok és a gyermekek iránt a Szűzanya Szent Szívébe. Ezeket a fény szíveket odaadta Szent Fiának, aki kegyelemként szétosztotta a rászoruló családok és gyermekek között. Köszönjük a segítségeteket. Megáldalak benneteket az együttérzés kegyelmével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

2013.10.29

Szűzanya: Jézus élete VIII. A 12 éves Jézus

Szűzanya: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a 12 éves Jézusról szeretnék beszélni nektek. Erre Én vagyok a legalkalmasabb, az Édesanyja, mert előttem cseperedett fel, életének minden mozzanatát és lelkének minden apró rezdülését közvetlen közelről tapasztalhattam.

A 12. év ünnepélyes határkő minden fiatal izraelita életében. Ettől kezdve férfinak tekintik, felszabadul a gyámság alól, tagja Izrael közösségének. A vallásos szertartások alatt homlokán és karjain viseli az imaszíjakat, meg kell tartania a böjtöket és nagy ünnepeken, a pászka és a sátorok ünnepén köteles Jeruzsálembe zarándokolni. Így mikor Szent Fiam betöltötte a 12. évét, Józseffel elvittük a názáreti zsinagógába, ahol fölvették a hit-községbe és megkapta Ő is az imaszíjakat.

Elérkezett a pászka ünnepe, és mint minden jámbor zsidó család, mi is elindultunk Jeruzsálembe. Ennek az ünnepnek az alkalmával zsúfolásig tele volt karavánokkal a városba vezető út. Mielőtt kiléptünk názáreti házunkból, Fiam letérdelt előttem és nevelőatyja előtt a földre és a Mennyei Atya áldását kérte utunkra. Mi is ezt tettük. Végig kettőnk között lépdelt, mert tudta, hogy József és Én egyaránt nagyon örülünk testi közelségének. Mi ketten abból a célból mentünk Jeruzsálembe, hogy eleget tegyünk az előírásoknak és imádjuk a Magasságbelit. Jézusnak magasabb rendű célja volt ezzel az úttal: hogy kinyilatkoztassa Atyja irgalmasságát, és a világgal tudassa eljövetelét. Útközben benső szavakkal arról beszélgetett Istennel, hogy a templomban ezt a célját hogyan fogja megvalósítani. Amerre mentünk, mindenfelé jobb kezét felemelve megáldotta a réteket, a termőföldeket, a legelésző állatokat, a falvakat a benne lakókkal együtt. Kérte az Atyát, hogy termékenyítse meg a vidéket, amit megáldott. Menetközben az emberekre, akik körülöttünk jöttek, mély hatást gyakorolt a 12 éves Szent Fiam személye, mert szépség, báj és szeretet sugárzott belőle. Nem egy asszony odalépett hozzám, és így szólított meg: „Boldog lehetsz, hogy ilyen fiad van!” Viszont egyesek – akik súlyos bűn állapotában voltak – nem merték szemüket Jézusra emelni, lelkiismeretfurdalást éreztek, és mélyen megrendültek.

Megérkeztünk, és beléptünk a templomba. Mindhárman leborultunk, homlokunkat a templom kövéhez érintve, és szívünk mélyéből köszöntöttük és dicsőítettük a Mindenhatót. Körülnéztünk és láttuk, hogy a templom környékét, oszlopcsarnokait és udvarait elözönlötte az ájtatos tömeg. A papok bemutatták az áldozatokat, a tanítók, a farizeusok és írástudók vitatkoztak a törvényről, magyarázták a parancsokat. Azért voltak a viták, mert Jeruzsálemnek, mint az akkori hittudomány székhelyének 2 féle iskolája volt: a Hillel és a Sammai iskola. A Hilleré mérsékeltebb volt, mert a törvény erkölcsi oldalát hangsúlyozta, nem annyira a szertartásokat. A Sammai iskola keményebb volt, szigorúbb, a mózesi törvényeket megnehezítette.

Mikor befejeztük imáinkat, felajánlásainkat, a többi názáreti zarándokkal együtt elhagytuk a templomot és elindultunk hazafelé. Fiam most nem közöttünk jött, hanem a többi fiatallal együtt. Este megdöbbenve tapasztaltuk, hogy elveszett. Az első állomáshelyen végigjártuk a pihenő embereket, kérdezgettük nem láttak-e egy 12 éves fiút. Próbáltunk személyleírást adni róla, de senki nem tudott segíteni. Három napig bolyongtunk rettegve, aggódva, de sehol nem találtuk, enni, aludni se tudtunk. Rémes képek tárultak anyai szemem elé: talán rossz emberek megtámadták, megragadták és valami erőszakot követtek el rajta? Talán ravaszul elcsalták hazug ígéretekkel és követte őket? Vagy gyilkosok kezébe került? Egy ember azt javasolta, forduljunk vissza Jeruzsálembe, talán lassabban jött és lemaradt vagy eltévedt, hiszen még gyermek. Elfogadtuk a tanácsát. Visszamentünk a városba, a templomhoz. Átkutattuk a templomudvar minden zegét-zugát. Minden oszlop mögé benéztünk, nem áll-e ott. Sírva kiáltoztuk: Jézus, Jézuskám, hol vagy? Bentről hangok szűrődtek ki. Mintha gyermekhang is vegyült volna bele. Zaklatott szívvel, reménykedve benyitottunk. Láttuk, hogy tudósok, farizeusok, papok egy oszlop közelében szorosan egymás mellett körben állnak, és kihallatszik közülük a mi Fiunk gyermekhangja. Odafutottam, két kezemmel rést csináltam az embergyűrűn, és láttam Jézust, ahogy egy törött oszlop alján áll, és fennkölt szavakkal, bölcsen, hatalommal eltelve magyarázta az írást az álmélkodó papoknak. Azonnal odaléptem hozzá, miközben ömlött a könnyem: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, apád és én szomorúan kerestünk. Ezt felelte: Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell fáradoznom?”

Kedves Engesztelő Gyermekeim, akkor én még nem tudtam azt, amit most, hogy már a Jeruzsálembe haladó úton Ő benső beszélgetéssel megkérdezte Atyjától, hogyan kerítsen sort arra, hogy kinyilatkoztassa az Ő atyai könyörületességét és a saját Messiási eljövetelét. Akkor utasította Őt a Mennyei Atya, hogy hazamenetel közben szakadjon el tőlünk, szüleitől és a zarándokoktól. Így lesz alkalma a tanításra. Én, Mennyei Édesanyátok elnyert dicsőségemből visszatekintve már tisztán látom Jézus beszélgetését a doktorokkal. Valamennyien feszült figyelemmel hallgatták, bölcs szavai megragadták őket. Elmondta nekik, hogy a Messiás már eljött a világba, már él, hogy megmentse az emberiséget. Ezek a tudós papok azt még elhitték valahogy, hogy már megszületett a várva várt Messiás, de amit a gyermek sejtetett velük, hogy íme Ő az, ezt már gőgjük nem tudta befogadni. Még hogy egy egyszerű ács fia, egy ilyen jelentéktelen, alacsony származású fiú legyen a zsidó nép megmentője, vezére, királya, szabadítója? Azt már nem! Pedig értelmükkel felismerték a bölcs, különös gyermek kinyilatkoztatásait, de szívükbe nem tudták befogadni. Keménységük nagy fájdalmat okozott Jézusnak.

Drága kicsi Fiam e 3 nap alatt, ameddig mi kerestük, megismerhette az éhezést és fázást. Egész nap a templomban tanított, estefelé összebarátkozott szegény kis koldusgyerekekkel és próbált alamizsnát kérni a járókelőktől. Egyszer-egyszer kapott valami kis ételt, de azonnal szétosztotta a szegénygyerekek között. Az éjszakát szabad ég alatt töltötte, még pokróca se volt, hogy betakarózhasson. Nappal a templomban állt tovább tanítva a tudós papokat. Milyen kegyetlenek voltak! Egyiküknek se jutott eszébe, hogy ezt a szegény, éhező gyermeket éjszakára befogadja. Így telt el a három nap és két éjszaka. Mikor rátaláltunk és hazavittük, egy szóval se panaszkodott nekünk. Hogy milyen keservesen telt el ez a pár nap, azt a Mennyben tudtam meg. Hogy nem engedetlenség volt részéről, hogy elszökött tőlünk, azt még a válaszából megsejtettem, hogy „Atyám dolgaiban kell lennem.” Emlékeztetett minket arra, hogy Ő elsősorban a Mennyei Atya Fia és csak utána az Én gyermekem. Ez a válasz nektek is szól, drága Engesztelőim. Számotokra az legyen az első és legfontosabb, amire Isten meghívott benneteket, mert Ő a ti Atyátok, az Ő dolgaiban kell lennetek. Titeket, Kicsinyeim azzal a felemelő feladattal bízott meg, hogy mentsétek a lelkeket, a közömbös, hitetlen és bűnökben megátalkodott felebarátaitokat, és segítsetek a tisztítóhelyen szenvedőknek imáitokkal, böjtjeitekkel, áldozataitokkal, önmegtagadásaitokkal.

Kedves Gyermekeim! Próbáljátok átérezni azt a három rendkívül nehéz napot, amiben részem volt, mikor elveszítettem 12 éves Szent Fiamat. Semmit nem tudtam róla. Rám bízta a Mennyei Atya, hogy szüljem meg, neveljem fel, és ha valami baja lesz, ha nem találom meg, hogyan álljak meg Előtte? Éles tőrként hasított a szívembe, hogy talán már sosem láthatom. Ti, imádságos lelkületű, buzgó Kincseim, valami hasonlót érezhettek, mikor Isten lelki szárazságot bocsát rátok. Úgy élitek ezt meg, hogy ti is elvesztettétek Jézusotokat. Nem tapasztaljátok a szeretetét, mint máskor. Ilyenkor a ti szívetek szeretetlángja is kialszik Iránta. Eltűnik az áhítat, az öröm imádkozásotokból. Viszont hasonló boldogságot éreztek az enyéméhez – ahhoz, mikor a Jeruzsálemi templomban megpillantottam Jézusomat – ha Isten véget vet lelketekben ennek a sivár állapotnak, és újra rátaláltok Szent Fiamra, szívetek Királyára.

Most pedig, drága Kincseim, olyan dolog történik, amit csak Én, Édesanyátok láthatok. A Mennyei Atya az Égből küld nektek egy kedves ajándékot. Egy hatalmas, ember-méretű Szentostya ereszkedik alá, és megáll előttetek a földön. Ti, akik szentmisére jártok, nem egyszer tapasztalhattátok, hogy a nagy Oltáriszentség felületén valami kidombordó kép látható: pl. a jászolos kis Jézus, a feltámadt Jézus, vagy egy feszület. Ezen az óriási Szentostyán a 12 éves gyermek Jézus látható fehéren, az Ostya anyagából. Hirtelen elkezd színesedni, megelevenedik, és kilép elétek. Gyönyörű, szőke fiú, haja göndör fürtökben eltakarja a fülét, kreol bőréből, piros arcából kivilágítanak ragyogó kék szemei. Arcának finom, nemes vonásai, bájos mosolya egészen elbűvölő. Mivel a Szentostyában teljes isteni dicsőségében van jelen, most is gazdagon ontja magából a fényt. Először Felém fordul, nagy szeretettel átölel és így szól hozzám: „Forrón szeretett Édesanyám! Köszönöm, hogy ilyen hitelesen és alapos részletességgel bemutattál Engem, mint 12 éves Jézust kistestvéreimnek. Ezzel a tanítással befejezted előttük gyermekkorom történetét.” Egy gyermeki csókot ad arcomra, és újra veletek szemben áll. Térdig érő, hófehér ruha van rajta, és egy aranyöv fogja össze a redőit. Nyakában egy hosszú láncon aranykereszt feszülettel. Így szólít meg titeket: „Drága engesztelő Kistestvéreim! Nem véletlenül érkeztem Szentostyába rejtőzve közétek. Fel akarom hívni figyelmeteket a veszélyre, ami a közeljövőben fenyegeti Testemet és Véremet. Valóságos Jelenlétemet a templomokban hamarosan megszüntetik. Meg akarják akadályozni, hogy tápláljalak benneteket és erősítselek titeket a megpróbáltatások idejére. De ne féljetek! Mi, a Szentháromság tagjai ott fenn a Mennyben tervezgetjük nektek a szentáldozás lehetőségét. Terveinket e tanításban nyilvánosan nem fedhetjük fel előttetek, de titkunkat meg fogjuk osztani legbátrabb, és legbuzgóbb felszentelt fiainkkal és igaz, választott prófétáinkkal. Mint ahogy földi egyházam megtisztul, de nem vész el, fennmarad az utolsó napig, ugyanúgy az Eucharisztia is élő valóságként, mint megtestesült Ige élni fog köztetek eledelként és italként a világ végéig.” A 12 éves Fiam leveszi nyakából a keresztet, melyen megelevenedik szenvedő Teste. Közétek megy, és egyenként mindnyájatokkal megcsókoltatja. Közben ezt mondja: „Megérintem ajkatokat, hogy szenvedésemről mindenkinek beszéljetek, aki befogadja.”

Én, Édesanyátok egy áldással búcsúzom az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenetei

2013. október 1. itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

Drága gyermekeim! Ne higgyetek azoknak, akik félre akarnak titeket vezetni valóságos jelenlétemet illetően az Oltáriszentségben! Én ugyanaz vagyok tegnap, ma és mindörökké. Az Evangéliumban mondott szavaim örök érvényűek. Az utolsó vacsorán a kenyérre ezt mondtam: ez az Én Testem. A borra: ez az Én Vérem. Az Én testem valóban étel, és az Én Vérem valóban ital. Aki eszi az Én Testemet, és issza az Én Véremet, az Bennem marad, és Én őbenne. Aki hittel, és tiszta lélekkel fogad Engem a szívébe, annak örök élete van. Most meg fogják változtatni a Szentmisét. Nem lesz átváltoztatás. A kenyér és a bor csupán jelképpé alacsonyodik. Elhitetik a néppel, hogy nem lehet az Én Testem a kenyér, és az Én Vérem a bor. Ezek csupán megemlékezésül szolgálnak az utolsó vacsorára. Ne higgyetek nekik! Menjetek el onnan, ahol ezt a tévtanítást hirdetik! Ragaszkodjatok Hozzám, az Evangélium tanításához! Én majd indítalak benneteket, és találtok majd felszentelt papot, aki a rejtekben bemutatja nektek az igazi Szentmisét, amelyben Én valóságosan jelen vagyok. Nekem nem szabhat határt senki. Ezt az eretnekséget azért engedem meg, hogy teljesüljön Dániel próféta szava: Eltörlik a mindennapi áldozatot, és a helyébe teszik a kárhozatos undokságot, ami maga a kígyó, a sátán, ami felmászott a keresztre, hogy magát Helyettem imádtassa. Mindez azért fog megtörténni, hogy megrostáljak mindenkit. Külön válasszam a hűségeseket, akik követnek Engem, a hűtlenektől, akik képmutatók, és a sátánt imádják.

Gyermekeim! Éljetek szüntelen készenlétben, és kérjétek magatokra a Szentlelket! Ő elvezet titeket a teljes igazságra. Újra mondom: Ne higgyetek a csalóknak! Csak az Evangéliumban higgyetek mindenkor! Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: 1 János 2, 14. „Isten tanítása” 1 Péter 4, 17. „…itt van az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Isten háza népén.” Jézus: „A keresztényüldözés előestéjén álltok.”

Jézus folytatja: „Drága gyermekeim! Készüljetek, mert olyan hirtelen jön, mint derült égből villámcsapás. Már minden elő van készítve. Hamarosan fellép az Antikrisztus. Rémuralma nem tart sokáig, de nagy próbatétel lesz minden keresztény számára. Készüljetek! A hiteteket soha ne adjátok fel! Imádkozzatok! Imádkozzatok! Imádkozzatok! Legyetek szikla szilárdak tanításaim megtartásában! Akkor nincs mitől félnetek. Én Mindenható vagyok. Bevezetlek titeket Atyám országába. Akik üldözni fognak titeket, és a fenevadat szolgálják, soha nem láthatják meg dicsőségemet. Örökre ki lesznek zárva a szeretet és a béke országából. Ti, akik hűségesen kitartotok Mellettem mindhalálig, örökké örvendezni fogtok az Én dicsőségemben, amelyet úgy hullatok rátok, mint nyári záport. Ezért készüljetek, mert nagyon komor idők jönnek. Üldözni fogják az igaz Egyházat, és kényszeríteni fognak benneteket, hogy a fenevadat, a sátánt imádjátok. Ne féljetek tőlük és fenyegetéseiktől! Tartsatok ki Mellettem mindhalálig, életetek feláldozása, véretek kiontása árán is! Országomban olyan dicsőségben részesítelek benneteket, amely a legmerészebb álmaitokat is felülmúlja. Uralkodni fogtok Velem mindörökké. Higgyetek Bennem, és váltsátok tettekre szavaimat! Én, megerősítelek benneteket. Egyikőtöket sem próbállak erőtökön felül. Szeressetek viszont Engem! Ezer Sebtől vérző drága Szent Testemet lássátok mindig magatok előtt a keresztfán, hogy mennyit szenvedtem értetek! Belőlem erő árad, és sugárzik a szeretet. Ha Engem láttok, megerősödtök, és beteljesítitek rátok vonatkozó örök szent tervemet, amely sokak számára a vértanúság piros rózsája lesz. Megáldalak benneteket megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Drága kislányom! Ajánld fel magadat Nekem tetsző örök áldozatul! E szavakkal imádkozz: “Hőn imádott Jézusom! Te ott függsz a keresztfán. A Véred ömlik. Már a halál hideg verítéke folyik végig Testeden. Tested még egy utolsót vonaglik. Felkiáltasz: szomjazom! Kiáltásod fülembe hasít. Rám szomjazol, és én igent mondok Neked. Nézd, itt vagyok. Tőled kaptam az életemet. Visszaadom Neked. Tégy velem úgy, ahogy kedves Neked. Nézd, a Tiéd a testem, lelkem. Ha Te úgy akarod, legyek Neked szentelt örök áldozattá. Vedd életemet akkor, amikor akarod. Oltsd ki mécsesem lámpását úgy, ahogy Te akarod. Csak egyet kérek Tőled, gyújtsd lángra szívemet Irántad való szeretetre, hogy amit most nagylelkűen felajánlottam, azt tettekre is tudjam váltani. Kérlek, add nekem a Te szeretetednek azt a fokát és érzületét, hogy úgy szeresselek Téged életem végóráján, ahogy Te szerettél engem, amikor értem a keresztfára mentél. Megadom, amit kértél. Vég nélkül fogsz örvendezni szentjeim sorában. Megáldalak téged megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

2013. október 2.

Itthon a kegyelem órájában Jézus: „Drága gyermekeim, Szívemnek kicsi választottjai! Nem tesztek ki népes sereget, de ti vagytok a világosság fiai, és a föld sója. Egy szobában elég egy gyertya, hogy fényt árasszon. Egy fazék ételbe elég egy kanál só, hogy megsózza. Tehát nem kell belőletek sok. Ti sem vagytok sokan, de életpéldátokkal megváltoztathatjátok a világot, ha szeretetben éltek. Ezért mondom nektek: úgy világítsatok az emberek között, hogy világosságotokat lássa mindenki! Éljetek mindenkivel szeretetben, elsősorban így hirdessétek az Evangéliumot! Életpéldátokkal, szavaitokkal és tetteitekkel. Ha ezt teszitek, rátok is azt fogják mondani a pogányok, amit az első keresztényekre: nézzétek, milyen szeretetben élnek egymással! Ha így tesztek, vonzóvá teszitek mások számára is az Evangéliumot. Sokan fognak követni benneteket, és ezzel nagyon megdicsőítitek a Nevemet. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”


2013. október 9.

Itthon a kegyelem órájában Jézus: „Drága gyermekeim! Az idő közel. Senki félre ne vezessen benneteket! Én, az élő Isten szólok hozzátok, Aki öröktől fogva vagyok. Az Én Igém szent és igaz, és az is marad mindörökké. Aki megváltoztatja szavaimat és törvényeimet, az hazug. Az a sátántól, a hazugság atyjától származik. Azt Atyám ki fogja törölni az élet könyvéből. Aki ilyet művel, az maga választja a kárhozatot, az ördögök társaságát, a pokol tüzét, amely égetni fogja mindörökké. Vigyázzatok! Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! Ne engedelmeskedjetek a hazug vezetőknek! Aki az Én szavaimat, szent Igémet, és törvényeimet megváltoztatja, annak fordítsatok hátat! Már korábban is mondtam, most megismétlem: sajnálatos módon a világban két Egyház lesz. Egy eretnek, amelyik törvényeimet megmásítja, felrúgja, csak azért, hogy a tömegek tetszését megnyerje, és egy igaz Egyház, amely a rejtekbe lesz kényszerítve azért, mert ők megtartják törvényeimet, szent Igémet.

Gyermekeim! Akik mindvégig hűségesek maradnak Hozzám, Megváltó Istenükhöz, azok üdvözülnek. De akik csatlakoznak a tévtanítókhoz, örökre elvesznek.

Gyermekeim! Nézzetek fel a keresztre! Nagy árat fizettem értetek a keresztfán. Azért, mert megmondtam az igazságot, vagyis Isten Fiának neveztem Magam. Ti is, amikor meg fogtok vallani Engem Üdvözítő Királyotoknak, ugyanarra a sorsra fognak ítélni, mint Engem, Akinek a Vérét ontották értetek. Ezért azt mondom nektek: kérjétek magatokra az Én lángoló tűz szeretetemet, hogy ti is úgy szeressetek Engem, ahogyan Én szerettelek titeket, amikor értetek a keresztfára mentem. Akkor mindnyájan megkapjátok Tőlem a végső állhatatosság és a jó halál kegyelmét. Erre áldalak meg benneteket megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: Lukács 4, 21. „(Jézus) elkezdte beszédét: Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.”

 

2013. október 13. itthon a kegyelem órájában az Úr Jézus…

„Drága gyermekeim! Most hozzátok szólok, akik hűségesek vagytok Hozzám, és várjátok eljövetelem napját. Ez a nap már nagyon közel van. Jól teszitek, ha várjátok, mert így nem ér meglepetésként, és készenlétben talál. Most azt mondom nektek: nem az üdvözül, aki azt mondja Nekem: Uram, Uram. Eljár Szentmisére, de utána folytatja bűnös életét. Ne legyetek képmutató keresztények, mert miattatok távolodnak el az Istenkeresők az Egyháztól. Tudjátok meg, hogy rajtatok fogom számon kérni ezeket a lelkeket, akik miattatok maradtak távol Tőlem, és szektákhoz csatlakoztak. Pedig Én elepedek a lelkükért, hogy őket is tápláljam drága Szent Testemmel és Véremmel. Értsétek meg: Én nem vagyok személyválogató. Én mindnyájatokat megváltottam, de a ti válaszotoktól függ örök üdvösségetek. Felelősek vagytok egymásért. Mindaz, aki megkapta a megtérés kegyelmét, köteles hirdetni az örömhírt, az Evangéliumot, amit Én tanítottam nektek. Ha elmulasztja, úgy jár, mint a példabeszédben az az ember, aki elásta az egy talentumot, ahelyett, hogy kamatoztatta volna, és az örök kárhozatban végezte.

Gyermekeim! Ti a világosság fiai vagytok, Nektek világítani kell ezen a földön. Ez azt jelenti, hogy jó cselekedeteitekkel ki kell tűnnötök a sötétség fiai közül, és az Én szeretetemet kell sugároznotok közöttük, és hirdetnetek kell tanításomat, az Evangéliumot életpéldátokkal, szavaitokkal és tetteitekkel. Ha nem ezt teszitek, képmutatók vagytok, akkor életpéldátokkal kigúnyoltok Engem és tanításomat. Rátok is vonatkoznak szavaim: aki nem vall meg Engem ez előtt a bűnös nemzedék előtt, azt Én sem vallom meg Atyám, és szent angyalai előtt. De aki megvall Engem, azt Én is megvallom Atyám előtt. Legyetek hűségesek Hozzám mindhalálig, így tegyetek tanúságot Rólam mindenki előtt! Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

Szentírási megerősítés: 1 Péter 1, 25. „…az Úr szava örökre megmarad.”

 

2013. október 15.

Itthon a kegyelemórájában az Úr Jézus: „Drága gyermekeim! Most jön el az óra, sőt már itt is van, amikor beteljesedik mindaz, amire felkészítettelek benneteket. Ne féljetek a haláltól! Tudjátok, mitől féljetek? A bűntől. Kerüljetek minden bűnre vezető alkalmat! Tartsátok mindig patyolat tisztán a gondolataitokat! Ez azt jelenti, hogy mindig Rám irányítsátok a figyelmeteket! Engem szemléljetek! Hozzám imádkozzatok, és Engem imádjatok, Aki a szívetekben lakom! Akkor tehetetlen lesz veletek ellenfelem, és megőrzitek lelketeket az örök életre. Az idő rövid. Hamarosan meg fogtok állni Színem előtt. 

Most olyan események következnek, amilyenek még soha nem voltak a földön. A gonoszság úgy elharapódzik, mint még soha. Készüljetek fel a legrosszabbra! A pokol összes ördöge ki lesz engedve. Ezeket a gonosz emberek szabadítják magukra, és embertársaikra. Elérkezett az idő. Megítélem a földet. Készüljetek! Nagyon sok lesz a halott. A gonoszság a tetőfokára hágott. De ti, kicsinyeim, ne féljetek! Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig. Megoltalmazlak benneteket, és felviszlek Atyám országába, ahol örvendezni fogtok mindörökké. Megáldalak mindnyájatokat megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” 

Szentírási megerősítés: Efezus 6,17. „…Isten szava.”

 

2013. október 17. Szentségimádáson Jézus…

Drága gyermekeim, Szívemnek választottjai! Hamarosan nagy dolgoknak lesztek tanúi. Készüljetek! Éljetek szüntelen készenlétben! Várjatok Engem, mint az okos szüzek, mert hamarosan visszajövök dicsőségemben. Mindaz, aki olvassa szavamat, és tettekre is váltja, nagyon, nagyon boldog lesz, amikor visszajövök erre a földre. De mindazok, akik elolvassák, de tettekre nem váltják, el akarnak majd rejtőzni Előlem, de nem lesz számukra hely. Tekintetem elől el nem menekülhetnek. Saját cselekedeteik lesznek a vádlóik. Tetteik szerint fogom megítélni őket. 

Drága gyermekeim, Szívemnek választottai! Ne hallgassatok azokra, akik megtiltják nektek, hogy üzeneteimet elolvassátok! Ők süketek és vakok kegyelmeim befogadására. Hasonlítanak a farizeusokhoz, és a törvénytudókhoz, akik ugyanígy elutasították tanításomat. Még a csodáknak sem hittek, amelyeket a szemük előtt műveltem. Végül csúfos kereszthalálra adtak Engem hatalomféltésből, mert nem akarták elismerni, hogy Én vagyok a Messiás. De feltámadásommal még több hívet szereztem Magamnak, és kereszthalálom által még több követőre találtam. 

Gyermekeim! Újra mondom: ne higgyetek azoknak, akik meg akarják tiltani, hogy próféciáimban higgyetek! Hisz a saját szemetekkel láthatjátok ezek beteljesülését. Engedelmeskedjetek felhívásaimnak, amelyeket kiválasztott gyermekeimen keresztül üzenek nektek, úgy, mint Szent József, aki hitt az angyal szavának. Feleségül vette Máriát, mert hitte, hogy Én, az Isten Fia vagyok. Majd elmenekült Velem, és Máriával Egyiptomba, mert hitt az angyalnak, aki megmondta neki, hogy az életemre akarnak törni. Azonnal cselekedett. Még éjnek idején útnak indult a Szent Család. Vállalta az áldozatot, a fáradtságot. Ha nem engedelmeskedett volna Isten üzenetének, Szent Anyámat megkövezték volna a zsidótörvények szerint, mert nem lett volna apja a gyermekének. Ezzel meghiúsult volna Isten örök terve. Hasonlóképpen, ha Szent József, a nevelő apám nem menekült volna el azonnal Betlehemből, Heródes emberei Engem is lemészároltak volna. Hisz Miattam, hatalomféltésből küldte oda gyilkosait Heródes. Látjátok, mindaz, aki nem működik együtt Istennel, meghiúsítja magában Isten rá vonatkozó örök tervét, amely az életszentség, és az üdvösség. Azt mondják, hogy az utolsó apostollal lezárult a kinyilatkoztatás. Ez annyiban igaz, hogy senki sem hirdethet Isten nevében mást, mint ami a Szentírásban áll. De Én ugyanaz vagyok tegnap, ma és mindörökké, és fenntartom Magamnak a jogot, hogy szóljak hozzátok kiválasztott prófétáimon keresztül. Figyelmeztetlek benneteket, és felkészítelek az eljövendő eseményekre, amint ezt kezdettől fogva megtettem, amióta ember él a földön. 

Gyermekeim! Most már látjátok, milyen fontos az együttműködés Istennel. Nem elég megtartani a törvényeket, ezt Szent József is megtette. De engedelmeskednie kellett az angyal figyelmeztetésének, hogy beteljesítse Isten örök tervét. Ez rátok is vonatkozik. Olvassátok el figyelmesen üzeneteimet, és váltsátok tettekre! Engedelmességetekre adom kegyelmemet. Az engedelmes angyalok mind szentek, és a mennyben vannak. Az engedetlenek letaszíttattak a pokolba. Higgyetek szavaimnak! Vessétek össze a Szentírással! Ha tartalmilag megegyezik vele, akkor Tőlem vannak. Ha ellenkezne vele, akkor vessétek el! Az Én Tanításom szent, mint ahogy Én Magam is Szent vagyok. Ezt mondtam: az ég és a föld elmúlnak, de az Én Igém soha el nem múlik. Mint ahogy az égből lehulló eső megtermékenyíti a földet, úgy az Én Igém is beteljesül. Ezért drága gyermekeim, újra mondom: tartsátok nyitva a szemeteket! Lássátok meg az idők jeleit! Olvassátok az Evangéliumot! Már minden jel itt van, amely dicsőséges visszajövetelemet megelőzi. Már csak egy jel van hátra, a nagy csaló, az Antikrisztus színre lépése. A rejtekből már régóta működik. Nemsokára megmutatja, és imádtatja magát. Sokan be fognak dőlni neki. Tudjátok, kik lesznek ezek? Elsősorban azok, akik nem ismerik az Evangéliumot, és üzeneteimet, amelyet felkészítésül és figyelmeztetésül adok a világnak. Mindez az Én nagy kegyelmem, hogy megóvjalak benneteket az elbukástól, és az örök kárhozattól. De mint ahogy Szent Józsefnek is engedelmeskednie kellett az angyal szavának, úgy nektek is engedelmeskedni kell hozzátok szóló üzeneteimnek, hogy megmentsétek a lelketeket a sátán ravasz cselszövéseitől, és elnyerjétek az örök életet. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. 

Drága kislányom, Szívemnek kedves választottja! Add Nekem szívedet egészen újra meg újra, életed minden pillanatában! Ne hagyd, hogy a földi gondok elrabolják! Pihenj meg Szívemen! Adj át Nekem mindent! Örömöt, bánatot, sikert és kudarcot egyaránt! Itt minden elmúlik, de Én örök vagyok. Pihenj meg Szívemen, amelyet neked adok! Elsősorban minden Szentáldozásban, de minden Felém irányuló szeretet megnyilvánulásodra is. Szeress Engem lángolóan! Erősen higgyed, hogy Én a tied vagyok, és te az Enyém! Ezen kívül ne érdekeljen semmi, mert csak ez az egy a fontos. A mi szeretet kapcsolatunk és állandó együttlétünk a mennyben örökké folytatódni fog. Ezért szálltam alá a mennyből, hogy egészen közel legyek hozzátok, hogy Velem egyesüljetek, hogy a szívetekben lakjak, hogy Én legyek lelketek Királya, a ti boldogságotok, békétek legjobb Barátotok, Bizalmasotok. Én legyek, Akiben feltétel nélkül megbíztok, Akinek mindent őszintén elmondotok. Én legyek a ti Tanítótok, Akinek feltétel nélkül engedelmeskedtek. Ha így éltek, nagyon boldoggá tesztek Engem, Én pedig örök jutalommal ajándékozlak meg benneteket a mennyben. Magamat adok nektek. Lélekben örökre egyesülve lesztek Velem, ami felfoghatatlan boldogság most számotokra, és Magammal együtt nektek adom az országot, amelyet Atyám öröktől fogva azoknak készített, akik szeretik Őt. 

Drága gyermekeim! Elképzelni sem tudjátok, milyen boldogságot készített nektek Atyám. Igyekezzetek úgy élni, hogy ezt el is nyerjétek! Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

2013. október 20. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekeim! Az idő elérkezik. Beteljesül mindaz, amire felkészítettelek benneteket. Ha figyelmesen olvassátok hozzátok szóló üzeneteimet, elfogadjátok, és tettekre váltjátok, elnyeritek az örök üdvösséget. De ha nem, úgy könnyen hiszékenyekké válhattok az Antikrisztus tévtanítására. 

Gyermekeim! Figyeljétek a jeleket! Hamarosan meg fogtok Engem látni dicsőségemben. Készüljetek! Bánjátok meg bűneiteket, és éljetek életszentségben! Járuljatok gyakran, lehetőleg naponta Szentáldozáshoz! Ha hagyjátok magatokat Általam átformálni, Én rövid úton szentekké teszlek benneteket. 

Drága gyermekeim! Az idő rövid. Éljetek szüntelen készenlétben! Hamar lezárul ez a korszak. Egy új következik A béke és a szeretet korszaka. Az Isten ismeret kora. A Szentlélek kiáradása minden emberre. Megkötözöm ezer évre a sátánt, és a pokol fenekére vetem. Lerombolom bálványait, amelyeket az emberek elé állított, hogy elvegye a lelkeket Tőlem, az egy igaz Istentől, legnagyobb Jótevőjüktől, Megváltójuktól. Ami most jön a földre, az még sohasem volt. A menny leszáll a földre, és az élő Isten uralkodik a Szentlélek által. Minden ember telve lesz az Isten ismeretével. Senki sem fogja kérdezni: hol imádjuk? Mindnyájatok szívében fogok élni a legméltóságosabb Oltáriszentségben. Az emberek nagyon boldogok lesznek, és sokat fognak imádkozni. Minden nap Szentmisére járnak, és imádni fognak Engem a legméltóságosabb Oltáriszentségben. A föld bőven megtermi gyümölcsét. 

Gyermekeim! Ez egy nagyon boldog korszak lesz. Készüljetek, mert hamar eljövök megítélni a világot. Tűz által tisztítom meg a földet. Forduljatok el bálványaitoktól! Mindent itt hagytok. Egyedül az élő Istent imádjátok, Aki három Személy, és csak Őt szolgáljátok! Ha tudnátok, mi vár rátok országomban, szemétnek tekintenétek az Én fölséges ismeretemhez képest mindent. 

Gyermekeim! Térjetek meg Hozzám! Várlak benneteket. Üdvözíteni akarlak titeket. De nélkületek nem tudlak, mert szabad akaratot kaptatok, ami a legnagyobb méltóság a földön, de a legnagyobb felelősség is. A ti döntéseteken múlik örök sorsotok. Ma még választhattok, de hamar lezárul életetek. Jól vigyázzatok, mert odaát cselekedeteitek következményei szerint fogtok örök boldogságban élni, vagy vég nélkül szenvedni. Fogadjátok meg szavam! Én a javatokat akarom. Megáldalak titeket megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

2013. október 28. Szentmisén, Szentáldozás után Jézus…

 

„Adj hálát minden Szentáldozásért, mert csak értetek, igaz lelkekért maradtam köztetek. A sátánisták elvisznek Engem szeánszaikra, szeggel szurkálják Testemet, késsel darabolnak, leköpnek, és Rám taposnak. Mérhetetlenül fáj ez Nekem, szerető Szívemnek, Aki értük is kínhalált haltam.” Mindezt oly szomorúan és szenvedésekkel telve mondta az Úr, hogy sírva fakadtam. Azt hittem, hogy fájdalmamban megszakad a szívem. Majd ezt kérdeztem Tőle: Uram, mit tegyek, hogy méltóképpen engeszteljelek ennyi megszentségtelenítésért, fájdalomért? Az Úr Jézus ezt válaszolta: „Menj végig a megkezdett úton! Tarts ki tántoríthatatlanul! Én még életedben igazollak. Ne kérd, hogy mielőbb vegyelek Magamhoz! Csak akkor, amikor Én akarom. Csak így teljesíted rád vonatkozó örök tervemet. Megáldalak Szívem túlcsorduló szeretetével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.” 

Szentírási megerősítés: Zsidóknak Írt levél 12, 22-25: „…ti Sion hegyéhez járultatok…Jézushoz, a ránk hulló Vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábel. …ne utasítsátok vissza azt, Aki hozzátok szól.”

 

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

Az emberiség megmentésében számítok engesztelő gyermekeimre

 

Az Úr egy közepes méretű oszlop előtt állt, melyre rá volt helyezve egy aranykalitka. Ebben a kalitkában egy fehér galamb tartózkodott. Ekkor eszembe jutott Pio atya próféciája: „Magyarország olyan kalitka, melyből egyszer gyönyörű madár fog kiszállni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra.” Később a Mennyei Atya is mellénk társult és így szólt az Ő Szent Fiához: „Fiam, elérkezett az idő. Tudod, hogy mit kell tenned.” Jézus kinyitotta a kalitka ajtaját és a fehér galamb a tenyerébe repült. Ezután elindult a Föld irányába, de közben a Szűzanya éppen felénk haladt, és amikor meglátta Szent Fia kezében a galambot, akkor letérdelt és azt mondta: „Fiam, kérlek, könyörülj népemen. Légy irgalmas hozzájuk, hiszen nem tudják, hogy mit cselekszenek!” Jézus: „Édesanyám, Magyarország nem elpusztul, hanem megtisztul. Megismertetem velük Atyám Szent Akaratát. A megtérés lehetőségét fogom felkínálni a magyaroknak. Az emberiség megmentésében feltétlenül számítok engesztelő gyermekeimre. Általuk fogom meghirdetni győzelmedet a világban.”

2013. 10. 10. Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/2013-11-20-08-15-46

Angyalokkal kötött szövetség

A váci 7. kiengesztelődési találkozón történt meg a Szent Angyalokkal való szövetségkötés. Előtte, illetve alatta ezt láttam.

A Menny összes angyala szeretett Atyánk elé gyűlt, aki így szólt hozzájuk: „Drága hűséges teremtményeim, ma egy különleges eseménynek lesztek tanúi. Az emberekkel fogtok szövetségre lépni. Ez a szövetség a veletek való szorosabb kapcsolatra fogja buzdítani gyermekeimet. Így most felszólítom közületek Szent Mihály arkangyalt, aki az Én erőmmel legyőzte Lucifert!” Ekkor Szent Mihály előlépett, és mély alázattal, tisztelettel letérdelt a Mennyei Atya előtt és azt mondta: „Atyám, itt vagyok és bármit kérsz tőlem, azt én örömmel teljesítem.” Mennyei Atya: „Azt akarom, hogy te képviseld az angyalokat és lépj szövetségre gyermekeimmel!” Jézus egy kelyhet helyezett Szent Mihály kezeibe, melyben az Ő drágalátos Szent Vére volt és a következőt mondta neki: „Az Én hűséges követőim mindig legyenek egységben a Szentháromsággal. Szent Vérem lesz az, amely igazán össze fog kötni titeket.” Amikor az emberek Szent Mihályhoz mentek a szövetségkötés úgy jött létre, hogy mindketten (angyal és ember) ujjukat belemártották a kehelybe és megjelölték egymás homlokát a kereszt és háromszög jelével. Ezután elmentünk Mózeshez, aki karjaiban tartotta a két aranyszínű kőtáblát, és Szent Mihállyal együtt a kezünket ráhelyeztük a tízparancsolatra. Közben ő így imádkozott: „Atyám, az angyalok nevében örök hűségünket megújítjuk előtted és szeretett teremtményeid az emberek e napon mellénk társulnak. Szabad akaratukból elhatározták, hogy minden erejükkel törekedni fognak a Te Szent Törvényeid betartására. Ez egy újabb lépést jelent számukra, hogy még nagyobb egységben működjenek Veled. Köszönöm, hogy közvetítői és tanúi lehettünk e szövetségkötésnek. Mindent megteszünk, hogy ez a szoros kapcsolat tökéletes egységet alkosson. Boldogok vagyunk, hogy az emberekkel együtt szolgálhatunk Téged! Általa megrövidülnek a sátán és bukott angyalainak napjai.” Amikor visszamentünk, a Mennyei Atya így szólt hozzánk: „Gyermekeim, ti most különleges védelemben részesültetek. Örömömre szolgál, hogy hűséges angyalaimmal együttműködtök jobban, mint eddig valaha. Mellettük megismeritek azt, hogy mit is jelent az igazi hűség és hogyan kell azt megvalósítani. Ők tudatában vannak létezésemnek és a valós igazságnak. Bátran kérjétek segítségüket! Sokat tanulhattok tőlük, hiszen hasonló küldetésben van részetek. Áldásomat adom egységetekre! Tegyetek róla tanúságot és adjátok hírül testvéreiteknek! Békesség veletek!”

A szövetségkötés után nagy ünnepség volt a Mennyben. Lábaink elé pálmaágakat szórtak, a gonosz lelkek feletti győzelem előjeleként. Ünnepség közben a Szűzanya hófehér ruhában odajött hozzánk és egy arany színű stólával átkötötte kezünket Szent Mihály kezével, és azt mondta: „Az angyalok királynőjeként édesanyai áldásomat adom a köztetek, angyalok és emberek között létrejött szövetségre. Ekkor különböző színű rózsaszirmok hullottak az égből, miként az eső. A Szentlélek ezt mondta: „Életetek minden napján bőséges kegyelemben lesz részetek.”

2013. 10.19. Mária Magdolna
http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/2013-10-26-11-52-37

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Napi önvizsgálat


Kedveseim, hallgassatok lelkiismeretetek hangjára, és engedjétek, hogy vezessen benneteket. Hiszen ilyenkor is a Szentlélek szól lelketek mélyéből, amit egyedül csak magatok vagytok képesek felismerni. Ha ügyeltek lelketek tisztaságára, akkor tisztán meghalljátok a belső hang általi figyelmeztetéseket. Amikor naponta magatokba szálltok, és esténként visszatekintetek a napotokra, akkor bevilágítja a kegyelem lelketek rejtekeit, és akkor fel fogjátok ismerni, mit nem tettetek jól. De ne csak a vádlás hangjára figyeljetek, hanem ismerjétek fel azt a sok jót is, amit Isten bennetek művelt. Ilyenkor szívetek túlcsorduló hálával dicsőítse a teljes Szentháromságot, hogy kegyelmet kaptatok a nehézségek ellenére is. Legyen boldog a szívetek, mert az Úr örül bennetek.

2013. 10. 01. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/2013-12-11-20-17-16

 

Oltáriszentség

 

Kedveseim, nézzétek, mekkora erő rejlik a szentségi Jézus jelenlétében lenni. Érezzétek át, milyen hatalmas az ő vonzása irántatok. Elsősorban nem az érzéki megtapasztalás a fontos, hanem az a biztonság, melyet jelenlétében tölthettek. Oh, mekkora kegyelem ez számotokra! Ha felismernétek életetekben jelenlétének pillanatait, akkor biztosan megváltozna életetek. Aki Jézushoz jön, az nem lehet szertelen vagy közömbös. Tudatosítsátok magatokban, hogy Jézus szüntelenül veletek jár, és ismerjétek fel, mekkora hatással kell, hogy legyen életetekre. Mindig vonzódjatok az Oltáriszentségben jelenlévő Jézushoz, még akkor is, amikor majd megvonják tőletek. Ne féljetek, mert Jézus nem hagyja el azokat, akik Őbenne bíznak.

2013.10. 06. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/2013-12-11-20-21-24

Győzzétek le magatokban a világ szellemét!

 

Kedveseim, győzzétek le magatokban mindazt, ami földies. Ha engeditek, hogy az isteni kegyelem eltöltsön benneteket, akkor tudtok elfordulni a világ szellemétől. Amikor Jézus jelenlétében éltek, és tudtok bizalommal ráhagyatkozni, akkor olyan erő birtokába kerültök, ami legyőzi bennetek a világ szellemét. Sokszor nagyon nehéz felmérni mi az, amire igazán szükség van. Mert amikor valaminek a hiányát kielégítitek, csak akkor döbbentek rá, hogy nem is igazán volt szükségetek rá. Legtöbbször így vesz rá titeket a kísértő arra, hogy hamisan értékeljétek szükségleteiteket. Vigyázzatok, mert nagy szemfényvesztő, aki minden nap próbálkozik csábításaival!

 

2013.10. 07. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/2013-12-12-19-25-30

 

Magyarok Nagyasszonya

 

Kedveseim, Magyarok Nagyasszonya ünnepén hálatelt szívvel köszöntsétek a Szűzanyát! Különös szeretettel és oltalommal van jelen közöttetek. Álljatok mellé és segítsetek Neki az engesztelésben és az imádkozásban. Fogjatok össze és mondjátok vele együtt a rózsafüzért, mert ez az imádság megtart benneteket. Engeszteljetek mindazon bűnökért, melyekkel a magyar ember megbántja a Szentháromságot és Égi Édesanyánkat. Hallgassatok a zarándokhelyek üzeneteire, és vegyétek komolyan, amit a Szűzanya üzen látnokain keresztül. Ne féljetek, csak higgyetek abban, amit Égi Édesanyánk kér tőletek, és minden pillanatot használjatok fel.

 

2013.10. 08. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/magyarok-nagyasszonya

 

A Szentháromság egysége

 

Kedveseim, készüljetek, mert számot kell adnotok hitetekről! A sátán már megindította köztetek a megosztottságot okozó tervét. Mindenkit elgáncsol, aki nem akar a Szentháromság egységébe kapaszkodni. Vigyázzatok, ne engedjetek ellenállást szítani magatokban, azokkal szemben, akik másként gondolkodnak, akik megvetnek titeket, azért mert hisztek bizonyos üzenetekben. Imádkozzatok a Szentlélekhez és kérjétek vezetését, hogyan viselkedjetek a támadóval szemben. Figyeljétek Jézus golgota útját és szemléljétek keresztútja minden mozzanatát. Nektek, akik követitek Őt, végig kell mennetek az Ő útján. Ezért viselkedjetek úgy, ahogy Ő tett. Álljatok szorosan mellé a kereszthordozásban, és tanuljátok el tőle a szelíd és alázatos lelkületet!

2013.10. 11. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/2013-12-12-19-32-33

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

Sükösd kiadványok010Köszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, és a hívásban engedelmeskedve eljöttetek, hogy ismét egyek legyetek a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Köszöntöm a mai nap is mindazon testvéreimet, akik ma nem vagytok jelen a testi jelenlétetekkel, de lélekben megpróbáltok egyek lenni felajánló imával, szentmise áldozatával, hogy részesülhessetek ti is a tanítás kegyelmének ajándékából.

A mai nap tanítása nem ismeretlen számotokra, hisz már hallottátok ezt a tanítást nem oly régen egy más változatával. Most pedig ez a változat, amely ma megjelent előttetek ennek a hónap tanításában, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok tanítványaimmal együtt jelen vagyok, és meghívnak egy házba, amely a farizeus háza, hogy részesüljek ott e vendéglátásban.1

Én a meghívást elfogadtam, le is ültem az asztalhoz, de nem a külsőségekben jelentem meg, hanem a benső kegyelmének ajándéka, amely kijön és kiül a külsőségedre, ami által látod a fényt, a békét, a szeretetet, az örömet, a kegyelmet; érzed azt, hogy valami történik körülötted, rajtad és benned. És a vendégségnek eleget téve, megjelenve. De itt a külsőségekre mentek mindazok, akik okosnak tartják magukat, és a jelen megfigyelés résztvevőiben, hogy kit hogyan, miképpen kell majdan értékelni.

Értékelni könnyen lehet az embert, a testvért, a felebarátot. Csak akkor szomorú, amikor ez visszafelé sül el — a ti szavatokat használva most e mondat gondolatával —, amikor pont azoknak szól, akik másokat szeretnek megítélni, mások felett dönteni, és oly hamar véleményt alkotni, mint ahogy a farizeusok Rólam, Jézus Krisztus Uratokról.

Mert mi volt itt a vélemény?

Hogy asztalhoz ültünk, és milyen dolog ez, hogy nem mosunk kezet?!

Úgy-e, ez a külsőség jele, ami által megítéljük mindazokat, akik felett ítélkezhetünk. Nem nézünk tovább, hogy a külső mögött mit rejt a benső, a benső hogyan és miképpen működik rajtatok, bennetek, előttetek.

És akkor, amikor átlátni rajtuk, hogy mi célból vesznek részt ezen a vendéglátáson, hogy hogyan, kit megnézni, megítélni a külsőségében.

Most ezt a külsőséget Én, Jézus Krisztus Uratok átviszem egy másik tanítás-formára:

Elmentek Atyám házába, részt vesztek ott a szentmise áldozatán. A szentmise áldozatában nem a bensőtökkel foglalkoztok, nem a benső ajándékkal, hogy valójában miben veszel részt, mit kaphatsz, hogyan tapasztalhatod meg, hogyan erősödsz meg, hogyan érzed a kegyelem működését, hanem ismételten a külsőségekre mentek, a külsőségben ki hogyan van jelen, ki milyen ruhában van, ki hogyan vesz részt Atyám házában, ki mit csinál: imádkozik, térdel, nézelődik?

Ezek a külsőségek, úgy-e, amelyeket szabad szemmel lehet látni, oly könnyedén meg lehet ítélni, és nem törődve azzal, hogy Atyám házában vagy jelen, Atyám házában a bensőre kellene menni, hogy a benső mit alkot — mert a benső, az alkotja a külsőt is, ha figyeltek, ha megtapasztaljátok, ha elfogadjátok a tanítás mondanivalóját. Mert úgy-e, ítéletet mondani mások felett nagyon könnyedén a külsőségében megtesszük. Hogy ha ezzel talán meg is sérted, nem törődsz vele, mert: „Én így gondolom. Én így látom. Én így értékelem, és ha már én értékelem, akkor már hadd mondjam el a véleményemet a külsőségében! Nem törődöm azzal, hogy megbántom, fájdalmat okozok, mert csak arra megyek, hogy amit nekem el kell mondani, azt megtegyem a külsőségében!”

De ha egy kicsit önmagamra figyelek, ha egy kicsit figyelek, mi rejlik a bensőmben, hogy a bensőm mit szeretne tenni és cselekedni — fontos, hogy ezeket mind-mind épp így mondjam el?

Fontos, hogy ne törődjek a másik testvér-felebarátnak a bensőjével?

Fontos, hogy fájdalmat és bánatot okozzak neki?

Igen, akkor tesszük ezeket, amikor nem törődünk senkivel, semmivel, csak azzal, hogy a külső mit nyújt számunkra. De hogy a benső mit rejt, azzal nem törődök.

Úgy-e, kezedbe veszel most, ahogy a tanításban is van egy pohár vagy egy tál. A pohár most legyen nem átlátszó. Tehát ha csak így ránézel, akkor a külsejét nézed. Hát a külseje nagyon szép! De azt már, hogy egy kicsit megemelkedj, és belenézz a belsőbe, arra már nincs érdeke, fontossága, szeretete és kegyelme, hogy a benső valójában mit rejt, hogy a benső tisztasága tükrözi a külsőt, a benső tisztasága fényt sugároz, a benső tisztasága átölel, a benső tisztasága kegyelmet ad, a benső tisztasága felemel, a benső tisztasága megmutatja, hogy mi az élet a felismerés elfogadásában, a mindennapokban.

Hogy ha ezeket mind-mind átértékeljük, akkor érezzük azt, hogy milyen fontos mindaz, amely körülvesz a mindennapokban.

De Én, Jézus Krisztus Uratok a farizeusok felé most itt egy kicsit erélyesebben szóltam, mert azt mondottam nekik:

— Ne törődjetek a külsővel, mert aki alkotta a bensőt, az alkotja a külsőt is.

De hogy te tiszta legyél a bensőddel a külső felé, akkor azt mondottam:

Ha sok mindened van, oszd szét a rászorultaknak, és akkor majd meglátod és megtapasztalod, hogy megtisztultok egészen, teljesen a benső és a külső eggyé válásával a szeretet, kegyelem által. Mert szeretet nélkül ez nem működik.

A szeretettel együtt működik ez számotokra a mindennapokban. Mert akkor érzed, hogy mi valójában a meghívás, mi valójában a kegyelem, mi valójában a béke, az öröm a szeretetében, „ami által megerősödök, és ami által érzem, hogy én egy testvér vagyok, akinek nem csak külsője van, hanem akit a benső is alkotott, és megpróbálva, megerősödve, eggyé válva, hogy egy legyen a benső és a külső a működés kegyelme által”.

Hogy ha ezeket mind-mind így fel tudjátok ismerni, el tudjátok fogadni, meg tudjátok érteni, akkor érzitek a fontosságot, és akkor ti már testvérek vagytok a felismerés révén, és nem azok a farizeusok, akik, ha kell, szinte nagyító alá vesznek benneteket, és úgy figyelnek, hogy mikor ítélhetnek meg, mikor alkothatnak rólatok véleményt a kegyelem által, mert ők úgy érzik, hogy a kegyelem így működik, ha véleményt alkothat.

Holott ez hibás tévedés a felismerésében, mert a működés csak úgy lehet teljes számotokra, ha ez mind a szeretet által van jelen, és a szeretet lakozik szívetekben, lelketekben, vagyis a bensőtökben, és ha ezt a szeretetet kivetítitek a külsőtökre, hogy ezt érzékeljék, értékeljék, észrevegyék és lássák a kegyelem által a működésben.

S akkor érzed azt: „Milyen jó, hogy én testvér lehetek e meghívás által! És nem akarok véleményt alkotni. Én boldog vagyok a bensőmmel, és boldog vagyok, hogy ide tartozhatok a mindennapokban.”

Majdan folytatódott a tanítás, e hónap tanításában ismételten, úgy-e, ha megfigyeltük, hogyan és miképpen van jelen?

Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok — most példának mondjuk a mai jelenlétet, ahol szintén mondhatjuk azt, hogy nem csak a tanítványok vannak jelen, hanem vannak a nép sokaságából. Én tanítást adok, s ekkor valaki megszólal:

— Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem a nekem járó örökséget.2

Erre mi is a válasz?

— Honnan gondolod te, hogy Nekem hatalmam van, hogy Én megosszam testvéreddel az örökséget? Én nem vagyok a ti bírátok.

Ezeket mind-mind nektek kell megoldani, felismerni és elfogadni.

De ez is hogyan tud működni?

Ha jelen van a szeretet, ha jelen van a béke, ha jelen van a megbecsülés az elfogadásában.

Mert ha ezek nincsenek jelen, akkor a harag, a gyűlölet, az irigység és a kapzsiság vezet.

Na, most jöttünk el a tanítás’ ehhez a részéhez:

Óvakodjatok. Figyeljetek. Ne akarjatok kapzsivá válni, mert a kapzsiság a pénz értékével nem az embert alkotja az Isten szeretetéhez.

Te inkább maradj meg a tanítás szeretetének kegyelme révén, s akkor érzed, mi is a szeretet fontossága.

És ekkor jön a tanítás. De a tanítás sem ismeretlen számotokra. Itt csak röviden arról, hogy van a gazdag ember, aki úgy gondolkodik, hogy most már mindene van, semmivel nem kell törődnie, ehet, ihat, jól élhet, élheti az életét, nem kell semmivel törődni, mert van bőséges vagyona. Csak arról feledkezik el, hogy most az éjszakában, ha az Atya megjelenne és számon kérné tőle az életet.

Ilyenre felkészülünk-e?

Készen állunk-e, hogy: „Uram, ha ma megjelensz és számon kéred az életet a meghívásban és az elindulásban, hogy akkor hogyan és miképpen cselekedjek?”

Mert ilyenkor nincsen elrendezve a család szeretetében mindaz, amely körülveszi őket, mert csak a gazdagság kapzsisága elevenedik meg előttük, rajtuk és bennük. Holott ha a benső bennetek van, működik rajtatok, bennetek, a külsőre kivetíted, és akkor tudsz figyelni, tudsz értékelni, tudsz elfogadni, és tudsz szeretetben élni testvéreddel, felebarátoddal. Akkor már nem azon gondolkodol, töprengsz, hogy „mi lesz az örökségemmel”, akkor már a bensődre figyelsz, felkészülsz:

És ha mellette jelen van az örökség, akkor elfogadom, és megpróbálok a szerint élni és cselekedni. De akkor is az az első, hogy én felkészült legyek a számadáshoz, mert a számadásnál meg kell jelenni. És ha meg tudtam jelenni, akkor nem arra figyelek, hogy semmit nem tudtam elintézni, mert csak önmagammal foglalkoztam, az én életemmel, az én jólétemmel, az én anyagi javaimmal, és nem gyűjtöttem a földi kincsek gazdagságában a Mennyei Atyához való szeretet kegyelmének ajándékát, amely erőt ad, amely átölel, amely megmutatja számomra, hogy hogyan és miképpen kell felismerni mindazt, amely körülvesz bennünket e mindennapi életben.”

Érezni, hogyan is vagyok jelen ebben a rohanó világban, hogyan is készülök fel ebben a rohanó világban, hogyan fogadom el a külsőt a bensővel, hogyan értékelem az életem, és hogyan osztom meg mindazt, ami talán fontos a felismerésben, a felebarátban és a testvérben, hogy ne csak a harag, a gyűlölet, az irigység és a kapzsiság uralkodjon, hanem vegyen részt életünkben a szeretet, a béke, az öröm, a türelem, a megbocsátás a felismerés elfogadásával. És akkor érzem, hogy nem volt hiábavaló a tanítás mondanivalója, mert el tudtam gondolkodni, elmélkedni, érezni az élet különleges fontosságán a felkészülésemben, majdan az elindulásomban, mert ha már elindulok, akkor nem törődök a földi kincsemnek javaival, hanem akkor már mindazzal, amit az Atyám felé gyűjtöttem a szeretet, kegyelem által a megtapasztalásban.

S akkor folytatódott a harmadik tanításom, ami ismételten arra ösztönöz bennünket, hogy ahogy a farizeusok jelen vannak minden tanításban, és mindig csak a megjelenésben a figyelemre összpontosítanak, hogy kit hogyan vegyenek szemügyre, ki hogyan, mit cselekszik, és mikor, különösképpen, mert vannak napok, amikor sok mindent nem volna szabad tenni és cselekedni:

— És ha valaki nem tartja be ezeket a napokat, akkor azokat el kell ítélni, meg kell büntetni, ha lehet, megkövezni, ha lehet, kitaszítani, mert ők nem tartoznak mindazokhoz, akik ezeket alkottuk!

És akkor már felismertétek, hogy kiről is szól, úgy-e?

A farizeusok.

Ismételten a meghívást elfogadtam egy fő farizeus házához, és jelen vagyok. De mielőtt még a vendéglátás elkezdődött volna, jelen van Előttem egy beteg testvér.3 Most mindegy, hogy ki milyen betegségben szenved, mindegy, hogy ebben a tanításban valójában mi is van leírva a betegség okának. Itt nem kimondottan a betegségről van szó, hanem a cselekedetről, és a cselekedet hogy’ van jelen a szeretetben. Mert úgy-e, ilyenkor ismét, ahogy mondottam, szinte nagyító alá vesszük a testvért, hogy hogyan, mibe lehet belekötni elsőként, s ez által megítélni. De mielőtt ez még megtörtént volna, Én, Jézus Krisztus Uratok átláttam rajtuk, s először kérdést indítottam feléjük, hogy:

— Ezen a bizonyos napon szabad-e jót tenni, szabad-e gyógyítani, vagy hagyni kell, hogy elvesszen?

Ezek, akik nagyító alá vesznek bennünket, meglepődnek, úgy-e, a kérdésen, és inkább nem szólnak semmit, mert ha azt mondják, hogy nem szabad, akkor hogyan lehet hagyni, hogy elvesszen az érték, az ajándék, a kegyelem, a tanítás.

Ha azt mondjuk, hogy szabad, akkor pedig ellene mondunk annak, amit eddig tartottunk.

Inkább csöndben maradnak. Nem szólnak semmit.

Ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok megérintem a beteget, hogy ez által gyógyulást nyerhetett.

De mielőtt még a beteg elmenne, és elkezdődne ismételten az ítélet a megítélésben, folytatom a kérdést feléjük:

— Ha közületek valakinek ma, ezen a napon szamara, ökre vagy bármi állata — most az emberről a testvérben nem beszélünk, csak egy ilyen egyszerű kérdésben —, ha kútba esik, akitől te függesz a mindennapi élet jelenlét-munkájában, hagyod, hogy elvesszen és semmivé váljon, vagy segítséget hívsz, hogy kiemeljed, mert szükséged van a mindennapi élet munkájában?

S ezek után már végképp csendben maradnak, és folytatom számukra:

— Mert úgy-e, az ember ura ennek a napnak, mert nem ez a nap van az emberért.

Mert az ember, a testvér, a felebarát ura lehet ennek a napnak, és megadhassa mindazt e kegyelem által, a mindennapi élet tanítását, kegyelmét, ajándékát, működését. És akkor talán meg tudod érteni, hogy hogyan és miképpen cselekedjünk.

Én, Jézus Krisztus Uratok most nem azt mondom, mert már az Ószövetség, ahogy ti mondjátok, az őskereszténységében, ez a nap, amit most már nevezzünk a napjának a szombatban, volt jelen. De ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok megszülettem erre a Földre és embertestet öltve itt éltem, és ez által megtörtént a tanítások, megtörtént a keresztrefeszítés, majdan megtörtént a Feltámadás, ami által már nem a szombat a fontossága a napnak, hanem a vasárnap.

Most, ha a vasárnapról beszélünk, Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondom e tanítás által: ennek a napnak is meg kell adni mindazt, ami megilleti, de nem úgy, hogy ítélkezz, utasíts, parancsolj, követelj, megítélj, hanem legyen benned szeretet, öröm, béke, türelem, megbecsülés, megértés, mert akkor tudod értékelni ezt a napot, hogy mit kell ennek a napnak neked nyújtani, hogyan szeretnéd ezt nyújtani, és miképpen. Mert amikor olyan problémák vesznek körül, hogy igenis, ahogy mondottam, ha csak az állatról beszélünk, annak enni, inni, részt kell venni, majdan, ha megsérül, segítséget nyújtani, mert szükséged van az életedhez, szükséged van a mindennapodhoz, szükséged van a munkádhoz e kegyelem által. És akkor tudod értékelni ezt a napot, hogy tudod, hogy hogyan és miképpen, mit tudsz nyújtani. És nem megítélni mindazokat, akik talán másképp cselekszenek, mint ahogy te elvárnád, mint ahogy te parancsolnád, mint ahogy te utasítanád, mint ahogy te ítéletet mondanál.

Ezek fontosak, hogy megérteni, felismerni, elfogadni, mert így tudjátok értékelni a testvéri, felebaráti szeretetet, mert Én, Jézus Krisztus Uratok a ti testvéretek vagyok, mert Én elfogadtalak benneteket testvéreimnek, ezért megpróbálunk egyek lenni a tanítás, a kegyelem, a Szentlélek működése által, hogy egyek legyünk a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor figyelni egymásra, szeretni egymást; ha szükséges, segíteni egymásnak; ha fontos, észrevenni, értékelni, és akkor érzed, hogy: „Valóban, én egy testvér vagyok a tanítás által a felebarátban, mert nem csak azért vagyok jelen, hogy kitaszítsanak, megítéljenek, bántsanak, fájdalmat okozzanak, hanem azért, hogy én is egy legyek a sok között, akit elfogadnak, akit tisztelnek, akit szeretnek, akit megbecsülnek, akivel tudok együttműködni.”

Mert a szeretet ezt próbálja számotokra tükrözni a megbocsátás kegyelmében.

Hisz ehhez a tanításhoz lehetne az év tanításából hozzátenni azt, amit már megadtam számotokra, hogy az erőszak, a gyűlölet, az indulat, a féltékenység, az irigység, a kapzsiság, a hatalomvágy soha nem visz előre. Abból elindulsz, de lehet, hogy belekerülsz, mint egy malomkőbe, és csak körbe-körbe haladsz, és nagyon nehéz kijönni belőle, mert nem tudod érezni és értékelni azt a szeretetet és azt a kegyelmet, aki mást és mást tud nyújtani feléd és számodra a felismerésben és az elfogadásában. Ezért fontos, hogy tudjatok értékelni, érezni, felismerni, elfogadni a bensőben, hogy valójában mire van szükségetek, és ezt akkor kivetíteni a külsőre, hogy lássák rajtatok, hogy valójában a külső alatt mi van, mit rejt a benső a bizalom szeretetében, e kegyelem által.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom a mai napon, hogy felismerve és elfogadva mindazt, amely körülvehet benneteket, mert fontos, hogy értékeld a tanítás mondanivalóját a mai napban, mert a külső a bensővel együtt működik. A megítélés szintén csak úgy lehet jelen, ha nem működik benned mindaz, amit a tanítás által kaphattál, ha felismered a felebarátot és a testvért, ha nem akarsz kapzsivá válni, ha nem gyűjtöd csak a földi kincseid gazdagságát, hanem mellette figyelsz a benső értékre, az Isten szeretetére e kegyelem által. És ha majd érzed, hogy melyik nap fontosságában hogyan és miképpen cselekedjél, mert te legyél ura minden napnak a tanítás kegyelme által.

Mert hogy’ mondottam ennek az évnek tanításában már?

Minden nap lehet ünnep, ha ünneppé alkotod önmagad számára a szeretet által. Akkor minden nap, ha ünnep, akkor egyik nap sem tehetsz semmit, mert te megpróbálsz szeretetben, ünnepben élni?

Ezért kell tudni különbséget tenni, és megalkotni azt a napot, ami által te ura vagy ennek a napnak.

És ha ezeket mind-mind értékelted, felismerted, elfogadtad, akkor árad reátok az Élő Szentlélek kegyelme e áldásban:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme élővé vált a tanítások által, reátok áradt, betöltötte szíveteket, lelketeket, ha elfogadtátok, és megengeditek, hogy működjön rajtatok és bennetek, és hogy ha szükséges, változtasson benneteket, ha kell, csiszoljon benneteket, akkor így tudtok megerősödni a kegyelem által, és haladni a fény útján a meghívásban, a mindennapokban, a mindennapokhoz, e kegyelemben.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2013. október
    h k s c p s v
    « Sze   nov »
     123456
    78910111213
    14151617181920
    21222324252627
    28293031