2013. április archívum

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Bizalom 
 
Kedveseim, kérjétek a bizalom ajándékát, mert megédesíti lelketeket. Ne hagyjátok magatokat megtéveszteni a bizalmatlanság lelkével, mert az rövid időn belül kétségeket áraszt a szívetekbe. Forduljatok mindig bizalommal a Szentháromsághoz, vagyis teljesen hagyatkozzatok Rá, és engedjétek, hogy a bizalom felhőjébe beburkoljon titeket. Akkor olyan biztonságot tapasztaltok meg, amely nagy erőket összpontosít nemcsak lelketek, hanem testetek számára is. A bizalom tehát a teljes odaadással történő Istenre hagyatkozás, melyben az Ő szeretete biztosítja számotokra a benne maradást. Éljetek ebben a kegyelemben, és legyetek áldottak!
 
2013. 04. 05. Anna Terézia
 
 
 
Kiüresedés 
 
Kedveseim, éberen őrködjetek gondolataitok felett! Ne lázadozzatok azért, ha egyre több mindentől megfoszt benneteket a Szentháromság! Ez része a kiüresedéseteknek, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy szabadon közlekedhessetek. Nemcsak a belső szabadság megszerzése, hanem a külső dolgoktól való mentesség is elengedhetetlen a lelki életben való előmenetelhez. Ha észreveszitek, hogy bármi tárgyhoz vagy személyhez odatapad a lelketek, akkor már veszélyben vagytok. Ezért adjatok át mindig mindent és mindenkit, hogy amikor a kísértő megpróbál odakötözni a személyes dolgokhoz, tudjátok azonnal Jóbbal együtt mondani: „Az Úr adta, az Úr elvette, áldott legyen az Úr neve.” Ezt a lelkületet a nagy megpróbáltatásokkal gyakorolhatjátok, amíg ki nem ég belőletek minden rendetlen odatapadás és ragaszkodás. Minden, amit kaptatok, semmi sem a tiétek, mert a Szentháromság gondviselő akarata nélkül létezni sem tudnátok. Fontoljátok meg jól ezeket a gondolatokat, hogy amikor a kísértés közelít, erősen álljatok neki ellen és Isten nevében, az Ő igéje által mondjatok ellen a sátánnak. Így a Szentháromság fénye győzedelmeskedik életetekben.

2013. 04. 06. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/kiueresedes

Komoly próbatételek előtt álltok
 
Kedveseim, ne féljetek, és ne hagyjátok abba az imát, amikor nagy támadások és megpróbáltatások érnek benneteket. Komoly próbatételek előtt álltok. Szükségszerű, hogy megmérettessetek, mert csak aki mindvégig kitart, és bátran küzd, az győzhet. Ne feledjétek, a győzelem az Úr kezében van! Aki Vele és az Ő oldalán harcol, az biztos eredményt fog elérni. Ne hangoljon le a kísértő, amikor megpróbál benneteket kihozni a sodrotokból. Lelketek békéjét nem rabolhatja el, csak ha magatok elveszítitek a Szentháromságba vetett bizalmatokat. Ezáltal elgyöngültök, és feladjátok a reményt a küzdelemben. Ezt soha ne tegyétek, mert súlyos következményei lehetnek rátok nézve és azokra is, akiket hordoztok. Ki fogjátok tudni védeni még a legdurvább támadást is, ha azonnal a szeretet nyelvén válaszoltok. Ezt azonban gyakorolni kell, hogy készséggé váljon bennetek a szeretet erénye. Össze kell törnie minden gőgnek és erőszakos megnyilvánulásnak. Ezért engedjétek, hogy a Szentháromság formáljon benneteket!
2013. 04. 10. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/komoly-probatetelek-eltt-alltok

 

A Szentlélek ajándékai és gyümölcsei
 

 

Kedveseim, soha ne kételkedjetek azoknak a kegyelmeknek a létezésében, amelyeket már birtokoltok! Engedjétek azokat hatékonyan működni azáltal, hogy teljesen átadjátok magatokat a Szentháromság szolgálatára. Bizalom töltsön el benneteket, amikor azt tapasztaljátok, hogy használja és működteti adottságaitokat. Egyre jobban engedjétek, hogy ezek kibontakozzanak és felerősödjenek életetekben. Amikor tapasztaljátok, hogy az ajándékok működnek, akkor a gyümölcsök is érlelődnek. Legyen elég, hogy ezt tudjátok, nem szükséges hozzá más kísérő jelenség vagy kézzelfogható jel, mert a kegyelem működik.

2013. 04. 12. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/a-szentlelek-jandekai-es-gyuemoelcsei

 
 
Felkészülni a nehézségekre
 
Kedveseim,legyetek felkészülve minden olyan helyzetre, amelyek megnehezítik életeteket. Ez nem azt jelenti, hogy félelemben kell élnetek, hanem azt, hogy bármi érhet, akkor sem veszíthetitek el a lélekjelenlétet. Ne féljetek a váratlan eseményektől, mert azokért nem vagytok felelősek, hiszen tőletek függetlenül történnek! Ezért, ha felajánlva mindent átadtok a Szentháromságnak, bármi érjen is titeket, mégsem rabolhatja el belső békéteket, melyet lepecsételtek az égiek. Álljatok készenlétben, imádkozzatok, és kerüljétek a szórakozásokat, mert azok nagyon elvisznek benneteket a világ felé. Legyetek kicsinyek és alázatosak, és akkor nem lesztek meglepődve semmin, ami titeket érhet.

2013. 04. 13. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/felkeszuelni-a-nehezsegekre

 

 Mulasztások
 
Kedveseim,a húsvéti szent időt használjátok fel arra, hogy lelketeket a tőletek telhető legjobban előkészítitek. Ha lemondotok a kényelemről és továbbra is éberen őrködtök lelketek felett, akkor biztosak lehettek abban, hogy jól felkészültök a rátok váró eseményekre. Gondoljátok el, milyen komolyan számon kéri tőletek a Szentháromság azokat, amiket elmulasztotok megtenni, pedig rendelkezésetekre állt a szükséges idő. Ha mégis mulasztáson kapjátok magatokat, akkor azonnal kérjetek bocsánatot és ajánljátok fel azt is amit elmulasztottatok jóvátételként a Szentháromságnak. Nem kíván mást tőletek, csak hogy válaszoljatok minden nap Szentlelke hívására, így megőrzitek lelketek békéjét. Gyakoroljatok önmérsékletet, akkor minden téren kiegyensúlyozottak maradtok. Ez az erény is az alázatban gyökerezik. Ezért, ha alázattal elfogadjátok a rátok háruló megpróbáltatásokat, akkor az önuralmatokat is meg tudjátok őrizni. Készüljetek és készítsetek másokat is az elfogadás útján járni és beszéljetek ezeknek a kegyelmeknek az erejéről is.

2013. 04. 14. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/mulasztasok

 

Eligazodni az információk áradatában

 

 
Kedveseim, amikor figyelemmel kíséritek az eseményeket, ne ne mélyüljetek el rögtön a gondolatokban, hogy mit és hogyan tegyetek! Imádkozzatok és bízzatok a Szentháromság kegyelemosztó bőkezűségében! Ha csupán az eseményekre koncentráltok, könnyen félreinformálódhattok, mert az igazság ismerete Isten kezében van. Az imádsággal az Isten-ismeret gazdagságába merülhettek, mely feltárja szívetekben az igazságot. Akkor ez valóban szabaddá tesz benneteket és nem lesztek megkötözve az információ-áradattól. Az imádságban való elmélyülés megerősíti a Szentháromsághoz való tartozásotokat. Teljetek el az Úr iránti bizalommal, hogy megmeneküljetek lelketek békétlenségétől.

2013. 04. 15. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/eligazodni-az-informaciok-aradataban

 

 

 
Csak az odafönt valókkal törődjetek!

 

 
Kedveseim, ne gondolkodjatok azon, hogy az események hogyan fognak lezajlani. Mindent imádsággal, átadással és felajánlással tegyetek meg, mert így tudjátok bizonyítani a Szentháromság előtt hűségeteket. Legtöbbször csak úgy tegyetek, mintha nem is vennétek észre a körülöttetek zajló eseményeket. Nem közömbösségre intelek titeket, hanem olyan józan megfontolásra, amely figyelmen kívül hagy mindent, ami eltérítene a Szentháromság akaratától. Ti csak felfelé tekintsetek és az odafönt valókkal törődjetek. A megjövendölt események be fognak következni. Ezért nem tehettek úgy, mintha egészen váratlanul érnének benneteket. Mindig legyetek hálásak a Szentháromságnak, mert a legkomolyabb feladatot bízta rátok. Imádkozzatok és hozzatok sok-sok áldozatot a lelkekért!

2013. 04. 17. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/csak-az-odafoent-valokkal-toerdjetek

 

 

Semmihez se ragaszkodjatok

 

 

Kedveseim, bizakodjatok és reményeteket soha ne veszítsétek el, mert a Szentháromságnak gondja van rátok. Életetek el van rejtve Krisztusban, és az Ő szent vére megoltalmaz még a legnagyobb megpróbáltatások idején is, csak tartsatok ki mellette mindvégig. Amikor már látjátok, hogy a jövendölések beteljesednek, emeljétek fel fejeteket, mert meglátjátok Isten dicsőségét. Semmihez se ragaszkodjatok, mert minden e világi dolgot csak használatra kaptatok. Csak a Szentháromság szent akaratát fürkésszétek és belé kapaszkodjatok, akkor nem kell félnetek, mert a félelmet már messze elűzte tőletek.
2013. 04. 18. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/semmihez-se-ragaszkodjatok

Bátran hagyatkozzatok a Szentlélek indításaira!
 
Kedveseim, bízzátok magatokat teljesen a Szentháromságra, nagy szeretettel és védelemmel vesz körül titeket! Bátran hagyatkozzatok a Szentlélek indításaira, hiszen már ismeritek a hangját. Lelketekbe írta mindazt, amit elvár, és amit kér tőletek. Csak figyeljetek a lelkiismeretetekre! Ha jól reflektáltok, felfedezitek azonnal jelzését. Soha ne mulasszatok el egyetlen pillanatot sem, amikor a szívetek megmozdul hívására! Emlékezzetek, mekkora örömet jelent számotokra, amikor megteszitek indításait. Boldog az a szív, amely megcselekszi mindazt, amit az Úr megmutat neki.

2013. 04. 19. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/batran-hagyatkozzatok-a-szentlelek-inditasaira

 
 
Ajánljátok fel életeteket engesztelő áldozatul!
 
Kedveseim, ajánljátok fel életeteket engesztelő áldozatul. Ez a legnagyobb érték, melyet ezen a világon adhattok a Szentháromságnak. Ezáltal lesztek igazán munkatársai Istennek, akikkel minden tervét megvalósíthatja. Semmit sem tehettek a Szentlélek kegyelme nélkül, mert mindent Tőle kaptok. Ezért mindaz, aki engedelmeskedik neki, már most az üdvösség ígéretében él. Szeressetek tettetés nélkül, egyszerűen, ahogy a szívetekből feltör a jót akarás buzgósága és soha ne lankadjatok, amikor jót jóra halmozhattok. Ne feledjétek, még ha mindent meg is tesztek, akkor is csak haszontalan szolgák vagytok! A Szentháromság nagyon szereti az ilyen szorgalmas lelkeket. Örvendjetek és tegyetek meg mindent!

2013. 04. 20. Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/ajanljatok-fel-eleteteket-engesztel-aldozatul
 

Alázatban való elfogadás
Kedveseim, tanuljátok az alázatban való elfogadást, hogy megismerjétek, hogyan akar a Szentháromság rávezetni benneteket a helyes útra. Amikor valami nem úgy sül el, ahogy elterveztétek, és ahogy szeretnétek, akkor se csüggedjen el a szívetek, hiszen mindent a javatokra használ fel, ha felajánljátok nehézségeiteket. Azzal, hogy átadjátok neki, már meg is történt számotokra a kiengesztelődésre való nyitás, és az az elfogadás, amely szükséges a megpróbáltatásban. Ha mindezt zokszó és szemrehányás nélkül elviselitek, akkor óriási értékeket halmoztok fel a mennyei örök életre. Érdemes ezt az utat felemelt fővel járni, mert, ahogy sikerül egyre több mindent elfogadni, úgy válik lelketek egyre boldogabbá, mert tapasztalni fogjátok, mekkora öröm rejlik ezekben a helyzetekben.

2013. 04. 21.
Anna Terézia
http://engesztelok.hu/lelkielet/alazatban-valo-elfogadas

 

Felerősödtek a küzdelmek

Kedveseim, merüljetek el a megpróbáltatások tengerébe, de soha ne egyedül tegyétek ezt, hanem a Szentháromsággal! Ha Velük teszitek, akkor egészen másképp élitek meg a nehézségeket. Ne engedjétek, hogy becsapjon titeket a gonosz lélek, aki szüntelenül azon mesterkedik, hogy ártson nektek! Álljatok résen és álljatok neki ellen a hitben, mert akkor elfut előletek! Valóban felerősödtek a küzdelmek, melyekkel a gonosz erők akarnak becsapni titeket és ártani nektek. De ha nem figyeltek bántalmazásaikra, akkor hamarosan eloldalognak közeletekből, mert nem érték el céljukat. Készüljetek fel, mert mindig ki lesztek téve zaklatásaiknak, de a Szentháromság, aki veletek van, visszaszorítja a gonosz minden erejét, ha kitartóan küzdötök. Soha ne egyedül tegyétek ezt, mert akkor elbuktok! Használjatok fel minden segítséget, melyben a kegyelem által részesültök! Ébredjen és erősödjön hitetek, hogy egyre stabilabban járjátok küzdelmes utatokat!

2013. 04. 24. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/felersoedtek-a-kuezdelmek

 

A jó és a jobb

Kedveseim, maradjatok készenlétben, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát, amikor megmérettettek, mindenki külön-külön tettei szerint, aszerint is, mennyire sikerült a jobbat választania a jó helyett. Mert a Szentháromság előtt minden, ami jóra irányult és jót eredményez, üdvösségre vezet. De ha a jobbat is tehetitek, akkor nem állhattok meg csupán a jónál. Attól függ, kinek-kinek mit mutat meg a Lélek. A készenléthez az is hozzátartozik, hogy amikor a még nagyobb jót tehetitek, el ne mulasszátok, mert lelkiismeretetek vádolni fog benneteket. De az is kísértés lehet számotokra, hogy a számotokra megvalósítható jót elhanyagoljátok egy nagyobb jó miatt, amit viszont nem rátok van bízva. Egyébként, ha mindent meg is tesztek, ne feledjétek, csak haszontalan szolgák vagytok. Ez tartson titeket mindig alázatban és ne engedjétek szívetekben felemelkedni a gőgöt. Maradjatok kicsinyek és szerények, akkor biztosan jó úton jártok!

2013. 04. 28. Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/a-jo-es-a-jobb

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenetei

2013. április 2. Szentségimádáson Jézus: „Az idő rövid. Hamar lezárul ez a korszak. Egy új következik. A béke és a szeretet kora. Visszajövök erre a földre, de előtte megtisztítom a világot. A bűnösök elpusztulnak. Az igazakat Magamhoz veszem a mennybe. De megmarad egy kis csoport, a szent gyökér, amely majd szárba szökken, kihajt, és sok gyümölcsöt hoz. Ez egy nagyon boldog korszak lesz. Ebben mindenki szent lesz. Azért, mert a sátánt megkötözöm, és ezer évre, a pokol fenekére taszítom.
 
Egyházamra most a legnagyobb sötétség borult. A tömegek egy olyan embernek éljeneznek, aki meg fogja fosztani őket Tőlem, a szentek Szentjétől, a legméltóságosabb Oltáriszentségtől. Mindezt a hamis egység jegyében teszi. Mindazok, akiknek eddig sem volt fontos, hogy Engem, a Megváltót a szentáldozásban a szívükbe fogadjanak, utána fognak menni. Sajnos ezek mind el fognak kárhozni, mert ez maga lesz a bálványimádás.”
 
 
 
2013. április 4. Szentségimádáson Jézus: „Drága gyermekeim! Készüljetek! Nagyon felgyorsulnak az események. Beteljesülnek a próféciák. Olvassátok a Szentírást, és értelmezzétek! Ne úgy olvassátok, mint egy regényt, ami emberi gondolat, hanem úgy, mint az Élő Isten szavát, amely olyan, mint az eső, amely lehull az égből, és megtermékenyíti a földet. Istennek minden szava élő, eleven beszéd, amely figyelmeztet, és a maga idejében beteljesül. A próféciák, amelyeket kiválasztott prófétáimon keresztül intézek minden gyermekemhez, komoly figyelmeztetések, hogy térjetek meg, éljetek szüntelen készenlétben, mert elérkezik számotokra is, a számonkérés ideje. Minden szavam, amelyeket igaz prófétáim által intézek hozzátok, tartalmilag megegyezik a Szentírással. Szívem nagy szeretete irántatok, hogy kiemeljem a Szentírásnak a ti korotokra vonatkozó részeit, és mint időszerű gondolatokat megismételjem, és felhívjam figyelmeteket, hogy felismerjétek az idők jeleit, hogy milyen korban éltek. A ti korosztályotok különösen rá van utalva arra, hogy figyelmeztetéseimet megismerje, és tettekre váltsa, mert a ti korotokban a leghatalmasabb a sátán megtévesztése, és a lelkek elvesztésére irányított támadása. Ha nem ismeritek a próféciákat, és nem éltek szerintük, könnyen a sátán prédájává váltok, és áldozatul estek. A tét hatalmas: örök élet, vagy örök halál. Legyetek lélekben kisdedek, és alázatos lelkülettel olvassátok, és fogadjátok a szívetekbe szavaimat, amely lélek és élet! Örök életet szerez mindazoknak, akik tettekre váltják. De jaj a gőgösöknek, akik elutasítják! Ők saját gőgjük áldozatává válnak, mert a kevély emberrel azt tesz a sátán, amit csak akar.
 
Gyermekeim! Már mindent elmondtam nektek. Már régóta élitek az üzeneteket. Már rég beléptetek abba a korszakba, amit végső időknek hívnak. Hamarosan felüti fejét az Antikrisztus, aki sokakat meg fog téveszteni, ha lehetséges, még a választottakat is. Tudjátok, kiket nem tud megtéveszteni? Azokat, akik ismerik a Szentírást és a próféciákat, és azokat tettekre is váltják. Vagyis azokat, akik életszentségben élnek. Ezt kértem mindnyájatoktól: Legyetek szentek! Szüntelen imádkozzatok! Az ima párbeszéd Istennel, és az Istenbe vetett bizalom kifejezése. Az életszentség pedig Isten törvényeinek a megtartása.
 
Gyermekeim! Hamar lezárul ez a korszak. A harmadik világháború zárja le, amelyben az emberiség kétharmada elpusztul. Beteljesül a Szentírás szava: „Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld, és ami rajta van, elenyészik. …az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak.” (2 Péter 3, 10. 12.) Igyekezzetek szentül és vallásosan élni! Így várjátok a halált, amely sokak számára elkerülhetetlen lesz. Valójában nincs halál, mert nincs megsemmisülés. Csupán átmentek egy másik létformába. Előtte mindenki megáll Színem előtt. Látni fog Engem az is, aki nem hitt Bennem. Megtudja az igazságot, hogy Én vagyok, és azt is, hogy Isten, és Bíró vagyok, Aki előtt mindenki köteles számot adni az életéről. Ekkor, mint egy film, lepereg előtte az élete, és tudni fogja, hogy hol van a helye. A jók, akik hittek Bennem, és szeretetben éltek, elnyerik a mennyet. Azok, akik hittek, és bűnbánatot tartottak, a tisztítótűzbe mennek. Azok, akik nem hittek Bennem, nem tisztelték törvényeimet, és Nélkülem éltek, a pokolra mennek.
 
Gyermekeim! Nagy felelősséggel kell leélni földi életeteket, mert örök sorsotok múlik rajta! Jaj azoknak a szülőknek, akik nem tanítják meg gyermekeiket az Isten törvényeire! Minden e világi tudás fontosabb, mint az Isten törvénye. Istenre nincs idő az életükben. Sajnos, ma rengeteg gyermek nő fel ilyen környezetben.
 
Gyermekeim! Nagy a felelősségetek. Isten Igéjét már a föld minden részén hirdetik. Ti nem mondhatjátok: nem hallottam róla. Felelni fogtok magatokról, és a rátok bízottakról. Elsősorban családtagjaitokról, de azokról is, akiket elétek hozok. Nekik is hirdetnetek kell az Evangéliumot! Életpéldátokkal, szavaitokkal és cselekedeteitekkel! Amikor az ítéleten szembesültök mulasztásaitokkal, és annak örökre szóló következményeivel, nagyon-nagyon fogtok szenvedni. Tanuljátok meg végre, hogy a kegyelem, amit kaptok, az időre és az alkalmakra szól. Ha elszalasztjátok, nem tér vissza többé.
 
Gyermekeim! Most egy nagyon nehéz, gyászos kor küszöbére értetek. Imádkozzatok! Imádkozzatok! Imádkozzatok! Most százszorosan érvényesek az Evangéliumban hozzátok intézett szavaim: szüntelen imádkozzatok, és Édesanyám Fatimában elhangzott szavai: Hozzatok sok áldozatot a bűnösökért, mert sokan elvesznek, mert nincs, aki áldozatot hozna értük! Engeszteljétek a végtelenül szerető, nagyon megsértett Mennyei Atyát!
 
Gyermekeim! Vegyétek nagyon-nagyon komolyan figyelmeztetéseimet! A keresztényüldözés már a küszöbön van. Eltörlik a minden nap bemutatott áldozatot. Szentéletű, igaz papjaim csak a rejtekben fogják tudni bemutatni a Szentmisét. Ez sokak életébe fog kerülni. Készüljetek! Amikor mindez beteljesül, és a legrosszabb lesz a helyzet, akkor jön el a nagy figyelmeztetés. Ez nagy szenvedést fog okozni mindazoknak, akik bűnben élnek. Még a szentek is találnak magukban kifogást.
 
Gyermekeim! Az egyetlen helyes készület a bűnbánat, a szentgyónás, és az evangéliumi életszentség, vagyis váltsátok tettekre mindazt, amit az Evangéliumban tanítottam nektek! Éljetek a Szentírás tanítása szerint! Akkor nincs mitől félnetek, mert aki így él, az nem esik ítélet alá. Számára nincs halál, hanem a földi életből átmegy a teljes életbe, a mennyország örömébe. Így éljetek drága gyermekeim! Minden kegyelmet megkaptok Tőlem, hogy tettekre váltsátok tanításomat. Fogadjátok megerősítő áldásomat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2013. április 8. Szentségimádáson Jézus…

 
„Drága gyermekeim! Most hozzátok szólok, akik közel álltok Hozzám. Nagyon kérlek benneteket, ne higgyetek a sátánnak! Most álruhába öltözve közelít felétek. Ne higgyetek neki! Nem az számít, hogy ki mondja, hanem, hogy mit mond. Mindig a tartalomra figyeljetek! Olvassátok újra az Evangéliumot, és ismerjétek meg jól! Csak annak higgyetek, aki ezt hirdeti nektek. Aki elferdíti tanításomat, vagy kihagy belőle, az a sátántól van. Az igaz, hogy irgalmas vagyok, de csak a megbánt bűnöket bocsátom meg. Aki a Szentlélek ellen vétkezik, vagyis megátalkodott, annak nem tudok megbocsátani, mert bezárja szívét kegyelmem előtt. Mindaz, aki csupán az irgalmas Istent hirdeti, fél igazságot hirdet. Isten irgalma abban áll, hogy időt ad az embereknek a megtérésre. De ha az ember nem használta fel a kapott időt, és készületlenül találja a halál, bizony szembe találja magát az Isten igazságosságával. Olvassátok el az Evangéliumot a végítéletről, ami ugyanaz, mint az egyén ítélete. „Jöjjetek Hozzám, Atyám áldottai, mert éheztem, és ti ennem adtatok. Amit a legkisebbek közül eggyel tettetek, azt Velem tettétek. De ott áll a gonoszoknak mondott gondolat is: „Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és ti nem adtatok ennem. Amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, azt Velem nem tettétek. Ezek az örök büntetésre mennek, az igazak meg az örök életre.” (Máté 25, 31-46.) 
Gyermekeim! Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A Szentírásban minden benne áll. Csak ezt kövessétek! Én kaptam minden hatalmat mennyen és földön. Én vagyok az Örök Bíró. Mindazok, akik, megbánják bűneiket, és elhagyják azokat, üdvözülnek. De akik nem bánják meg, és megátalkodottak, elkárhoznak. Ez az isteni igazságosság. Én, az Isten nem örülök annak, ha valaki elvész. Sőt, vérkönnyeket hullatok miatta. De tiszteletben kell tartanom az ember szabad akaratát, és ki kell szolgáltatnom annak, akit választott, és akit földi életében szolgált. Nem lehet két úrnak szolgálni. Dönteni kell. Vagy Isten, és az Ő törvénye, vagyis az életszentség, vagy a sátán, és a kárhozat. Még az is nagy kegyelem részemről, hogy időt adok a megtérésre, és ha őszinte bűnbánatot tartotok, van Hozzám visszaút. De ha visszaéltek türelmemmel, és állandóan megsértetek Engem, számolnotok kell a következménnyel. Például, itt van Szűz Mária, az Én Édesanyám. Ő is szabad akaratot kapott. Ismerte a zsidótörvényeket. Tudta, hogy halálra kövezik, ha nincs apja a gyermekének. Ő mégsem félt, hanem teljesen Istenre hagyatkozott. Évekig imádkozott azért, hogy a Megváltó megszülessen. Annyira vágyott rá, hogy sokszor sírva kérte erre az Istent. Amikor megjelent Neki Gábriel arkangyal, a legtermészetesebb módon igennel válaszolt neki. És ennek az igennek világra szóló örök következménye lett. Megszületett a Megváltó, Aki üdvözítette a világot. Látjátok, mit jelent Istennek igent mondani? Mily sokan mondanak Nekem nemet. Becsukják szemüket, befogják fülüket, amikor hívom őket. Pedig milyen csodálatos következménye lenne, ha igent mondanának hívásomra. Rengeteg lelket mentenék általuk, megváltoztatnám, megjobbítanám a világot, őket pedig szentekké formálnám, boldogokká tenném, és az örök életre vezetném őket. 
Gyermekeim! Tanuljatok Szent Édesanyámtól és a szentektől! Bízzatok Bennem, és adjátok át az életeteket Nekem! A legmerészebb álmaitokat is túlszárnyalja az a kegyelem, amit tartogatok számotokra. Nem ismertek magatokra, ha követtek Engem. Két lábon járó szentekké, példaképekké akarlak formálni benneteket. Rajtatok keresztül akarom megújítani a világot. 
Gyermekeim! Bízzatok Bennem! Aki Istenben bízik, meg nem szégyenül. Én Mindenható vagyok, és úgy szeretlek benneteket, hogy az életemet adtam oda értetek. Túláradó szeretetemmel jutalmazok meg minden nagylelkű embert, aki átadja az életét Nekem. Higgyetek Bennem! Szolgáljatok Engem a felebarátban! Örök jutalommal fizetek meg nektek érte. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

 

2013. április 13. Szentségimádáson Jézus…

„Drága gyermekem! Az emberek szeme be van kötve. Nem akarnak látni és hallani. Menekülnek szavamtól. Csak a saját karrierjük a fontos. Engem megvetnek és kirekesztenek az életükből. Most az Egyházra a nagy hitehagyás éjszakája borul. Engem, Aki a Véremet ontottam, és az életemet áldoztam érte, meg fognak tagadni. Nem kell már az Én drága Szent Testem és Vérem, a Szent Eucharisztia. A papokat kötelezni fogják az új egységes Egyház, a hamis ökumené új Isten tiszteletének a szertartására, amelyből kimarad az átváltoztatás, maga a Szentmise, ami a lényeg. Erre alapítottam az Egyházat az utolsó vacsorán. Ötszáz évvel ezelőtt megcsonkították misztikus Testemet, most pedig darabokra fogják tépni. Gyakorlatilag keresztül fogják húzni Szent Tanításomat, ami a Szentmise lényege, az átváltoztatás, és a saját ízlésük szerinti tévtanításokat fognak hirdetni. Megváltoztatják a Szentírást, és Isten helyett a fenevadat fogják imádni.
 
Gyermekeim! A legsötétebb éjszaka borul most a világra és az Egyházra. Imádkozzatok! Imádkozzatok! Imádkozzatok! Imáitok még gyengíthetik a sátán hatalmát. Imádkozzatok, hogy mielőbb jöjjek vissza a földre, és megrövidítsem az időt!
 
Gyermekeim! Már nem beszélek hozzátok sokáig. Prófétáimat megölik, mert terhükre vannak azoknak, akik ellenem tanítanak, és félrevezetik a népet.
 
Gyermekeim! Tudjátok meg, hogy a Golgotán a legnagyobb szomorúságom ez volt, hogy a sátán ennyire félre fogja vezetni népemet, és sokan behódolnak neki. Nektek, prófétáimnak mondom: Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik! Attól féljetek, aki a testet a lélekkel együtt a kárhozatba taszítja! Engedelmeskedjetek Nekem úgy, ahogy Én is engedelmeskedtem Atyámnak! Ha nem hirdettem volna az Evangéliumot, és nem mondtam volna el az igazságot, nem végeztem volna a keresztfán a latrok között. De ez volt az Atya akarata, mert feltámadásommal mutatta meg a legnagyobb csodát, és azt, hogy Isten vagyok. Engem senki sem tud leutánozni ebben.
 
Drága kiválasztott gyermekeim! Legyetek hűségesek Hozzám, és engedelmeskedjetek Nekem! Tanuljatok apostolaimtól, akik ezt mondták: Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek, és hálát adtak azért, hogy méltóknak bizonyultak gyalázatot szenvedni Értem. Egyesüljetek Velem a szenvedésben és a megaláztatásban! Amilyen mértékben egyesültök Velem, olyan fokban osztoztok majd dicsőségemben. Most jön el az idő, amire már felkészítettelek benneteket. Most válik ketté az Egyház. A hűségesek, akik mindhalálig kitartanak Mellettem, vértanúk lesznek. A hűtlenek, akik behódolnak a fenevadnak, elkárhoznak. Vérkönnyeket sírok azok miatt, akik el fognak veszni. Tartsatok ki Mellettem mindhalálig! Erre áldalak meg benneteket megerősítő áldásommal az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

2013. április 27. délután itthon az Úr Jézus…

 

„Nyisd ki a Szentírást!” Ide nyílt ki: Máté 27, 30-37. „Jézus kigúnyolása, keresztre feszítése.”

Jézus: „Ez vár Egyházamra. Elvesznek Engem tőle. Nagy szenvedést és pusztulást zúdítanak rá, és magukra azok, akik ezt teszik vele.”

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

Voltak imák is, ami szintén azokat tudta megerősíteni, mikor, úgy-e, vannak az özvegyek imája, az árvák imája, a betegek imája, a reggeli, esti ima, hisz sorolhatnám, mi minden, amely szintén jelen van számotokra, ami által erőt kaphattok, és bizonyosságot szerezhettek. Hisz akkor volt még egy író testvéretek85, akihez oda mehettetek még akkor is, amikor problémátok volt. Mert amikor már nem lehetett kérdezni, mint a kezdetekben, hogy szoktátok mondani:

— Ide ülj le, mi imádkozunk, és majd jön az Úr, és akkor mi tudunk tőled itt kérdezni.

És akkor mindig mondta az egyik, „az én ölemhez ülj”, a másik: „az én ölemhez”.

A testvér leül, és akkor ti körbejöttetek, és jobbról, balról tettétek fel a kérdéseket, és akkor a kérdésben néha nem azt a választ kaptátok, amire gondoltatok.

És akkor volt olyan testvér, aki elkezdett ide járni, aki először csak, úgy mondhatom, külső szemlélő volt, kívülről figyelte, hogy valójában mi történik. És akkor magában ezen gondolkodott, mikor haza ment: „Azt nem értem. De azt mondják, az Úr van jelen. Akkor miért kell itt hangosan föltenni a kérdést?! Legközelebb eljövök, majd én félrehúzódva figyelem, és majd gondolatban gondolom, felteszem a kérdésemet, és próbára teszem.”

A próbatételében ő ijedt meg: „Jéé! Itt már jó lesz semmire nem gondolni, mert csak jönnek a válaszok. Még az a szerencse, hogy nem tudják, hogy kimondottan nekem van ez a válasz!”

És most őt szólítom, hogy ő mondja el, hogy utána hogy készült fel, és mit kapott rá. Mert gondolat után volt benne még egy folytatása.

Gugán Istvánné Erzsike:

IMG_5460  jav

Hát köszönöm, Uram, Jézusom, hogy szólítottál. És valóban az elején ez történt, hogy a gondolataimra, meglepődtem, amikor jöttek a válaszok, és még akartam egy-két dolgot kérdezni, de aztán úgy megijedtem, hogy félretettem ezeket a gondolatokat. És félelem szállt meg, vagy nem tudom pontosan, még otthon is. És gondoltam, hogy majd legközelebb, ha eljövök, akkor összeírom a kérdéseket, hogy mit szeretnék tudni. És össze is írtam, és akkor leültem, és mondtam, hogy: Akkor most, Uram, most én összeírtam a kérdéseket, és szeretném, ha válaszolnál a gondolatban föltett kérdésre.

Hát nem történt semmi.

Egy idő után, hát jelenés volt, és mondta az Úr Jézus, hogy hát van itt egy testvér, aki szeretné, ha válaszolnék a gondolataira, de most nem fogok.

Úgy, hogy hát zavarba jöttem, meg úgy el is szégyelltem egy kicsit magam, hát mondom, tényleg, ez nem így működik. De végül is később választ kaptam a gondolataimra, még olyanra is, amit nem tettem föl, csak nem akkor, és nem úgy.

Úgy, hogy hát röviden, hát ez volt ennek a lényege.

Jézus Krisztus Urunk:

A történéseknek ez volt a története az ajándékában, és utána folytatódott még ezzel legközelebb, hogy nem elég, hogy csak ide jársz, innen az út az Atyám házába vezet. Na, ezen megint elszörnyülködött, ahogy ő szokta mondani: „Hát miért? Nem elég nekem itt? Miért kell nekem még elmenni templomba is?”

Gugán Istvánné Erzsike:

Igen, igen. Utána elkezdtem gondolkodni, és… Mert én úgy gondol… Szóval megint azt gondoltam, hogy én ezt elfogadom: hiteles, tehát ezt így, így, az én szavaimmal, én azt mondtam, hogy ez hiteles, és ha megtanultam imádkozni, és én ide fogok járni. Pont. Már.

És akkor az Úr Jézus jelenésben ismét mondta, hogy de nem elég, hogy ide járok, hanem innen az út az Atya házába kell, hogy vezessen.

Hát, hát ezen megint elkezdtem otthon gondolkodni, hogy most miért menjek én oda, amikor itt már imádkozom, itt van az Úr Jézus, hát nem, szóval nem… Megint megzavarodtam ezekben a kérdésekben, és… De hát azért ez foglalkoztatott, tehát itt, ha elhangzott egy-egy mondat, akkor én ezekkel foglalkoztam otthon is. És Marikának is mondtam, hogy: „Képzeld el — mondom —, az Úr Jézus azt szeretné, ha járnák a templomba.”

Hát nem mondott rá semmit.

Mert röviden, hogy később, végül is később az üzenetek86 kapcsán megértettem, hogy mi történik ott a szentmise-áldozatban, tehát hogy tulajdonképp az egy, hát most az én szavaimmal, hogy ez egy olyan misztikus áldozat, ahol megtörténik az Utolsó Vacsora, vagyis a Keresztre, az Utolsó Vacsora, és azt mondta az Úr Jézus, hogy úgy kell oda mennem, hogy ne nézzem a pásztort, és ne ítélkezzek az Egyház fölött, mert az fölött is ítélkeztem, hanem hunyjam be a szemem, és képzeljem el, hogy Ő vár ott, mint az Utolsó Vacsora termében, ahogy…

És amikor így vettem részt a szentmise-áldozatban, akkor egyszerűen nem is, tehát jó érzés töltött el, és nem is vettem észre, hogy tulajdonképp, hogy ez szinte elröpült. És éreztem, hogy ott egy hatalmas erőt, energiát kapok a mindennapjaimhoz, vagy…

Most ez…

Jézus Krisztus Urunk:

A tanításokban a szentmisét szintén megadtam számotokra az átélésben. Mert ezt több testvérnek is volt probléma, hogy miért kell neki elmenni a templomba, mikor ő itt jól érzi magát: „Nem elég, hogy már megtanultam imádkozni, amit azelőtt nem tudtam, hogy miért morzsolják azt a láncot?!” — mert volt, aki szó szerint így mondta: azt a láncot. „És most én már tudom, hogy annak a láncnak mi a mondanivalója, mi az értelme, és mi a kegyelme. Boldog vagyok, hogy itt lehetek, és akkor most miért kell elmenni a templomba?!”

Mária:

És ez a tanítás után én több testvérnek próbáltam ezt elmondani, mert többeknek a pásztorokkal volt problémájuk a szentmisén való részvétellel. S akkor próbáltam átadni számukra, ahogy engem Jó Jézus Krisztus Urunk felkészített, és azt mondottam:

Ne azért menj, hogy te a pásztort figyeljed. Most te bemész az Atya házába. Az Atya háza mindenkié, az mindenki előtt nyitott, oda mindenki bemehet. Foglalj helyet, és még mielőtt kijönne a pásztor, csukd be szemedet, kérd az Úr Jézus jelenlétét, szeretetét, kegyelmét, bármit, amit gondolsz a saját szavaid által, és hidd el, hogy jelen lesz, megérint, érezni fogod, hogy ő ott van, és másképp éled át a szentmisének ajándékát, kegyelmét, titkát, jelenét, ami által ott részt veszel. Mert nem csak kimondottan az Utolsó Vacsora terme, megterített asztala elevenedik meg rajtunk és bennünk a szentmise titkában, hanem jelen vannak a tanítások, és a tanítások, amelyből erőt meríthetünk, ami által érezzük, hogy hogyan működhet a kegyelem, hogyan tudom elfogadni mindazt, amely talán ezen a héten engem körülvett, hogyan tudok ebből kilépni, hogyan tudok haladni előre, mert ezek mind-mind fontosak a mindennapi életben.

És így próbáltam rávezetni testvéreimet, hogy részt kell vennünk a Mennyei Atya házában a szentmise átélésében, hogy mi is részeseivé váljunk, és át tudjuk értékelni ott a legnagyobbat, amikor történik az átváltozás, amikor szinte megelevenedhetik előttünk a mi Urunk, Jézus Krisztusunk abban a Kenyérben, és majdan megelevenedhetik az Ő szenvedésének Vére abban a kehelyben. És én ebből kaphatok, magamhoz vehetek, megerősödhetek, szinte szeretet, nyugalom és béke jár át.

És ha ezeket mind-mind átéljük, akkor tudjuk megérteni a szentmisének, jelenének titkát, ajándékát és kegyelmét. Mert egy szentmise által is működik a kegyelem az ajándékában. Csak ezeket nekünk, testvéreknek kell felismerni, elfogadni, majdan eggyé válni vele a kegyelem által.

Jézus Krisztus Urunk:

És akkor már a pásztort se veszed észre, hogy ha néha talán nem úgy mutatja be a szentmisét az áldozatában, ahogy szeretnéd. Mert mindig így szoktam mondani számotokra, ahogy a Golgota-i tanítás által már kezdetekben is, és azóta már többször mutattam, úgy-e?87

Jelen van számotokra, s akkor így raktam közéje:

Fönt, a csúcs a legkisebb, ott vannak az igaz pásztoraim.

Alatta mindazok, akik rangra törőek, és nem törődnek senkivel és semmivel.

Alul pedig azok, akik azt mondják: „Hát, van munkahelyem, és elvégzem mindazt, amit tőlem várnak.” De hogy ez által jelen van-e a kegyelem, ez által működik-e a kegyelem azokhoz, akik jelen vannak, azzal már nem törődik.

IMG_5461  jav_4

Mária:

És ilyenkor szoktam én azt mondani, ahogy Jó Jézus Krisztus Urunk felkészített engem, kiválasztott Mária szolga-testvérét, hogy: Így próbálj a testvérek felé szólni, hogy Én vagyok jelen, Én várom őket, Bennem higgyenek és bízzanak, és majd utána talán észreveszik a pásztort is, aki bemutatja e csodát a szentmise áldozatában.

És ilyenkor mindig Jó Jézus Krisztus Urunk szavával a tanításban így szóltam:

Nem ítélkezünk, hanem imádkozunk értük, ha kell, helyettük, hogy ők is érezzék szívükben a kegyelmet, az érintést, az ajándékot, és elinduljanak működni, változni e szeretet által, és akkor ezzel a szeretettel tudják bemutatni ezt a csodát, a legnagyobbat, a szentmise áldozatát. Hisz hinni és bízni és reménykedni kell mindabban és mindahhoz, amire szükség van a mindennapokban.

Jézus Krisztus Urunk:

Mert szentmise nélkül nehéz a mindennapi élet. Mert néha ez a lélek sivárrá válik, üressé, szinte úgy érzed, elhagyatottá, és ezt a lelket, ezt a szívet is meg kell erősíteni a kegyelem által. És ez a szív és ez a lélek a táplálékkal kaphassa meg a kegyelmet, ami a szentmise által árad felénk és hozzánk. Hisz most múlott el, nem rég, a bűnbánat-idő, ahogy ti mondtátok, a ti szavaitokat használva: hosszú volt. Hisz mondjam azt, ahogy mondtátok? „Nyolc péntek!88 Mikor lesz ennek vége?!” Most már mondjátok: „Hátunk mögött van. Már csak örülni tudunk.”

Élni az öröméletben és a kegyelemben. Átéltétek itt a tanítást, a Golgotát, az Utolsó Vacsorát, az egyedül maradottságot, a félelmet, a megaláztatást, a kereszthordozást, a keresztre feszítést, a kereszthalált, s majdan a Feltámadást. Ezért most ismét arra nem térünk ki e megemlékezésben, hisz már sokan átéltétek évek folyamán, amikor ezt a megemlékezésben szinte úgy adtam meg számotokra, ahogy meghívtam kiválasztott Mária testvér-szolgámat erre a fájdalomra, erre a szenvedésre, hogy ez által tud ő is segítséget nyújtani mindazoknak, hogy felismerjenek, elfogadjanak és elindulhassanak a mindennapi élet útpályáján Velem együtt a küldetés, követés részében.

És most, mivel ma azt mondottátok, jubileumot ültök és ünnepeltek, ezért most egy olyan ajándékot nyújtok számotokra, hogy aki ma ebben az ünnepben már szólt, az most már nem szól. Most sorban elkezdjük, és minden testvér, kivétel nélkül, egy-egy gondolatot, vagy egy mondatot, vagy van, aki két mondatot, de öt mondatnál ne legyen több, mindenki szóljon a tanúságtételében, a megtapasztalásban, a kegyelemben, az ajándékban, az imameghallgatásban, bármi, ezért soroltam több mindent fel. Ebből lehet élni, érezni mindazt, aminek már részesei lehettetek a mindennapi élet kegyelmében, mert Én, Jézus Krisztus Uratok ölelésre tártam Karjaimat, és így hívtam meg testvéreimet, és akik meghallottátok hívásomat, így a mai nap is, most ezzel ajándékozlak meg benneteket e jubileumban.

Kezdődjék meg ezen a soron, így, utána így sorba mentek, végig. Vagy, aki akar, kijön, ha nem, akkor felállhat a helyén. Mondom: legkevesebb egy mondat, legtöbb öt mondat.

Én, Jézus Krisztus Uratok itt leszek, figyelek, és hogy ha néha kell, akkor helyesbítek, amikor úgy érzem, hogy kell helyesbítenem.

A jelen lévő testvérek sorban, egymás után89:

— Én örülök, hogy itt szolgálhatok, Uram, Jézusom. Volt, amikor kicsit-kicsit melléléptem a dolgoknak, de mindig Máriától ki lettem kicsit egyenesítve, hogy megtaláljam az utamat. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Uram, hogy itt lehetek. Adj erőt, hogy elbírjam a keresztet. Adj erőt, hogy az oltártestvéreim helyt tudjanak állni ezekben a napokban, és össze tudjunk tartani.

— Erősítsd meg, Uram, a Sükösdi Szeretetközösséget, hozd el ide mindazokat, akik még nem találtak ide, fiatalítsd meg őket. Add meg, hogy mindig szolgálhassunk, Sükösdre zarándokló híveket és mindazokat, akik Téged keresnek itten, a Sükösdi Szeretetközösségben.

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy mindig megadod az erőt, hogy amikor annyira vágyakozom, eljuthassak Hozzád. Tudom, Drága Jézusom, még üres kézzel innét soha nem mentem el. Hálát adok Neked, mindent köszönök!

— Köszönöm, Uram, hogy kiválasztottál bástyának, és megpróbálok helyt állni, amennyire tehetem, amennyire tudok. És ígérem, hogy mindig maradok ezen a helyen. Köszönöm.

— Köszönöm szépen, Uram, hogy kiválasztottál engem is bástyának, és hát szeretném én is továbbiakban ugyanígy végezni a feladatomat.

— Köszönöm, Uram, hogy ezt a mi portánkat tudtam fölajánlani erre a célra, és nagyon sok kegyelmet kapunk mi is. Köszönöm szépen.

— Én köszönöm, Uram, hogy Máriát a mi családunkból választottad ki. Köszönöm, hogy a testvére lehetek. És köszönöm, hogy itt szolgálhatok Neked, Uram, a Máriának és a Közösségnek.

— Köszönöm, Uram, én is, hogy Mária a testvérem. Ritkán tudok eljönni, de nagyon kérlek, segíts nekem. Te tudod, mire kérlek. Köszönöm.

— Uram, Jézusom, köszönöm ezt a helyet, ahol megadod nekünk ezt a lehetőséget, hogy imáinkat meghallgatod. Megtapasztaltam a személyes jelenlétedet, ahogy ezt elmondtam a nagyböjti tanúságtételben, hogy erőt kaptam mindig a kereszthordozáshoz. Ezért csak hála és dicsőség a Te Szent Nevednek! Köszönöm.

— Nem vagyok rendszeres látogató, de szeretném, vagy köszönöm, vagy köszönöm, hogy itt lehettem, és szeretném, ha a hitem megerősödne.

— Örülök, hogy itt lehettem. Kérlek, Uram, segíts rajtam, hogy hitben, szeretetben élhessek családommal magam is.

— Én, gyarló ember, a mai napig nem tudom földolgozni azt az ajándékot, amit a Mennyei Atyától és a Szűzanyától kaptam, vagyis hallhattam a hangokat, mert hozzám szóltak. Mai napig nem értem, hogy mivel érdemeltem ki, amikor én egy gyarló ember vagyok. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Uram, Neked a Marikát, és köszönöm a sükösdi testvéreket, és azt is, hogy nagyon-nagyon sok imát kaptam tőletek, és mindig örömmel jövünk ide, mert itt a szeretet, az nagyon nagy. Köszönöm, Uram!

— Köszönöm, Uram, hogy már húsz éve itt vagy velünk, és mindig számíthatunk a segítségedre, és kérésem mindig meghallgatást találhat. Köszönöm, Uram ezt, hogy velünk vagy, ha gondunk van, kérésünk, mindig számíthatunk Rád. Köszönöm szépen.

— Imádott Jézusom! A húsz év alatt rengeteg sok örömöt és nagyon sok keresztet kaptam a családommal együtt. De amikor ide leborultunk, és kértünk Téged s a drága, jó testvéreket, hogy imádkozzanak, most köszönöm meg mindenkinek, hogy megtették, és Te mindig segítettél. Köszönöm, Édes Jézusom!

— Imádott Jézusom! Hálát adok minden szeretetedért, és én úgy érzem, hogy a Mária szolga az egész világ nagy fája, ami az egész világot behálózza, gyökerei. És hálát adok, hogy én ennek a fának a gyümölcse lehetek. És még sok gyümölcsöt teremjen. Köszönöm.

— Én elmulasztottam a tanúságtételemben elmondani, hogy 1994 februárjában az Úr Jézus engem meggyógyított. Innen mentem haza éjszaka, későn, és ahogy lefeküdtem, rövid időn belül már a mentőben voltam, vitt a mentő a kórházba, szívritmuszavarral, és… Még valami volt. Na, mindegy, szív és magas vérnyomás, úgy, hogy nem tudtam menni se, úgy vittek ki.

Majd utána haza kerültem, és nem tudtam kijönni Sükösdre, és Anna testvérem eljött hozzám egy gyönyörű írással, amit Te írattál le, Uram, Jézusom, vele. És én nagyon boldog vagyok, hogy akkor én meggyógyultam. A szöveg, az valahogy így szólt, hogy: „Örömet hoztam Én neked, drága testvérem. Meg fogsz gyógyulni. Vár rád a sok testvér. Légy a kis pacsirtájuk. Mennyei Atyának hiányzik az éneked, légy a pacsirtájuk, gyógyultan kelj fel.” Ezt kaptam meg az Anna testvéremtől, amit Jézus Krisztus Urunk adta. És azóta vagyok én pacsirta. Köszönöm szépen, Uram!

— Köszönöm, Drága Jézusom, hogy ide vezéreltél, és mindazt a szenvedést, amit eddig kaptam, én tudom, hogy Te általad kaptam meg, és Te vetted el rólam. Nagyon köszönök mindent és hálásan, azokat a Szentlelkeket, amit küldtél nekem úgy a lakásomba, mint úton-útfélen mindig vezérel mai napig. És nagy-nagy szeretettel, eleitől fogva, mióta ide jöttem, mostanáig, mindig-mindig, hálásan megköszönöm Neked a Te végtelen, nagy jóságodat. Köszönöm.

— Köszönöm, hogy, Jézusom, itt vagy nekem és a Marika is! És nagyon nagy szeretettel jövök mindig, mert itt nagy szeretetet kapok mindenkitől. S köszönök szépen mindent.

— Köszönöm, Jó Jézusom, hogy íródeákod lehetek. Köszönöm ezeket a meglepetéseket, amelyben részesítesz bennünket, és itt lehetek. Köszönöm a családomat. Köszönök szépen mindent.

— Köszönöm, Drága Jézusom, hogy jelen lehetek ezen a csodálatos helyen. És köszönöm, hogy minden nap felkészít a Te Édesanyád a szolgálatra, így bátran jövök és örömmel, és örömmel térek vissza, mert az áldás velem van, velem van a Drága Szűzanya, és minden áldott nap megkér, hogy: velem van, csak bátran, és semmitől ne féljek. A koromnál fogva nagyon kell, hogy segítsen a Te Édesanyád, hogy én tudjak segíteni és szolgálni. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Jézusom, hogy itt lehetek. Köszönöm azt, hogy az én kéréseimet a családom mindennapjaiban is érezhetem, hogy változások állnak be. S azt az egyet kérném, hogy az egészségem annyira stabilizálódjon, hogy ne legyenek ezek a rosszullétek, és merjek nekiindulni, hogy újra és újra eljöhessek. Köszönöm.

— Ötödik éve járok ide, és itt tértem meg. És hát elég sötét voltam előtte, már a hit terén, és itt tapasztaltam meg a nagy szeretetet az emberek és az Égiek iránt, hogy nagyon szeretem Őket és mindenkit. Köszönöm.

— Köszönöm, Neked, Jézusom, hogy minden alkalommal, amikor meghívsz bennünket, egy különleges áldásban részesítel bennünket. Köszönöm.

— Köszönöm, Uram, hogy tizenhét éve sikerült eljutni ide legelőször, és azóta annyi kegyelmet kaptunk, hogy ezt nem tudjuk, hogy hogy’ háláljuk meg, Uram. Köszönöm szépen.

— Hát én elég későn, nem, hogy hallottam róla, hanem tudtam eljutni ide, de nagyon hálás vagyok, s köszönöm, Jézusom, hogy ide vezéreltél. És fogadj el továbbra is, hogy tudjak legalább a betegekért imádkozni. Köszönöm. Köszönöm, hogy mindig el tudok jönni.

— Köszönöm, Jézusom! Én nagyon beteg voltam, és mondta az orvos, kész vagyok. És a Szűzanya-rózsafüzért tartom a kezeim…, imádkoztam mindig, és csak a Jézus és Szűz Mária segített. Bocsánat, hogy nem tudom jól magyar. És van egy unoka, 28 éves, és 13 éve beteg. Nagyon beteg. És mindig imádkozom, még éjszaka, mikor megyek a villamos, minden, imádkozok, hogy segíts, hogy egészsége legyen, és az egész családnak. Köszönöm nagyon szépen.

— Köszönöm, Uram, hogy mindig velem vagy, érzem a jelenlétedet, a szeretetedet, a nagy kegyelmet és a sok-sok csodát. Mindent köszönök.

— Uram, Jézusom, köszönöm, hogy az út porából kiválasztottál, nem hagytál ott. Ezen a csodás helyen, csodás helyre eljöhetek, s mindig kérem, hogy hívjál meg, egyenesítsd az utamat, hogy mindig el tudjak jönni. Ez a legnagyobb vágyam, az örömöm az életben. Mindig hozom családomat, betegjeinket. Köszönöm, Uram, köszönöm!

— Uram, Jézusom, Te jól tudod, hogy engem 18 évvel ezelőtt a kíváncsiság hozott erre a helyre, de hamar megadtad azt is megértenem, hogy mit jelent ez a hely számomra. Ez a hely a szeretet, a béke, a hit, a remény szigete. És nagyon szépen köszönöm, hogy itt lehetek. Innen üres kézzel még soha nem mentem haza. S nagyon szépen köszönöm a sok kegyelmet, amit itt kaptam.

— Dicsőség és hála Neked, Jó Jézus Krisztus Uram! Köszönöm az itt kapott hitet, szeretetet és a rengeteg kegyelmet. Köszönöm.

— Köszönöm! Én 16 évvel ezelőtt kerültem először ide. Akkor egy olyan kéréssel fordultam a Jó Istenhez, hogy szeretnék egy második gyermeket. 15 éve, azaz három hónapra rá terhes lettem, és megszületett a kisfiam, és az orvosok is azt mondták, hogy ez egy Isten-i csoda, nem tudják, hogy hogy’ lettem terhes. A mai napig, 15 éves a kisfiam, most sajnos egy szembetegséggel küzdünk vele, úgy, hogy kérem a Jó Istent, hogy segítsen. Köszönöm.

— Köszönöm, Édes Jézusom, hogy kiválasztottál engem erre a szent helyre, és nagyon sok kegyelmet kaptam. És volt egy idő, hogy sokáig, másfél évig nem tudtam eljönni, mert műtétem volt, de hála Istennek, megsegítettél, hogy most megint ide jöhetek. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy lekerültem Sükösdre. Kézzel fogható kegyelmeket kaptunk. S arra kérlek, Uram, Jézusom, egy kicsit vegyél vissza a térdfájásomból! Köszönöm.

— Köszönöm, Jézusom, én is, hogy itt lehetek máma, mert most a betegségem nem engedi meg, hogy jöhessek mindig, de máma nagyon örülök, hogy itt voltam. Köszönöm szépen!

— Uram, Jézus Krisztusom! Köszönöm a 17 évet, hogy itten mi megjelentünk a férjemmel. Nagy szeretettel sok kegyelmet kaptunk, és mindig is jönni fogunk. Itt minden meghallgatásra talál, sok minden. Köszönjük szépen!

— Drága Jézusom, köszönöm, hogy itt lehetek! És köszönöm, hogy a Marikát adtad nekünk. És köszönöm azt a sok kegyelmet, ami ért az életemben, mert nagyon sok fájdalmam volt, nagyon sok nehéz keresztem volt, de mindig a jelenlétedet éreztem, mindig velem voltál, nem hagytál el soha. És köszönöm a Szűzanyámnak is, hogy Őt is éreztem mindig, a jelenlétét, és nem hagytak el, és azt, hogy itt lehetek. Köszönöm.

— Köszönöm, Áldott Jézusom, hogy 8 év óta igen sűrűn, úgy, hogy ritkán fordul elő, hogy nem jövök, azóta mindig tudok jönni. És nagyon szépen köszönöm Neked ezt a sok segítséget, hogy családban rengeteg csoda történt, velem főleg, a balesetek után is itt vagyok, pedig az orvos… Voltam olyan beteg, hogy az orvosok lemondtak rólam kétszer, és itt vagyok.

És nagyon szépen köszönöm az Úr Jézusnak ezt a gyönyörű, sok közönséget, ezt az embereket, akik ide találnak, és ide hívja őket, és itt nagy szeretetet és sok mindent lehet tapasztalni, csodát és szeretetet. Hát nagyon szépen köszönöm.

És kérem az Úr Jézust, hogy még adjon erőt, egészséget ahhoz, hogy sokat még tudjak ide jönni a 77 éves létemre, hát, még erőben, egészségben, egy szem gyógyszert nem szedek, és az Úr Jézus adja nekem a gyógyszert. Köszönöm, Uram, Jézusom! És ennek a közönségnek, hogy befogadtak. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

— Én 6 éve járok Sükösdre, hűségesen. A Marika nekem első perctől kezdve teljesen hiteles volt, nagyon-nagyon sok mindent megtanultam, és a kegyelmek kérés nélkül működnek. És ezt nagyon köszönöm az Úr Jézusnak, a Szűzanyának és a Mária szolgának.

— Köszönöm, Uram, a meghívás kegyelmét, a szeretet kegyelmét, amely… Sükösdre a lelki gyógyulásomért jöttem legelőször, és a lelkemet gyógyítgatni. Nagyon sok problémám van, és kérem az Úr Jézustól a családom számára a megtérés kegyelmét, a szeretet, a béke és az elfogadás kegyelmét, a szív alázatának kegyelmét, és az egységnek kegyelmét. Köszönöm, Jézusom!

— Ha most elmúlt volna éjfél, akkor azt mondanám, hogy: Köszönöm, hogy hajszálpontosan egy évvel ezelőtt nem haltam szörnyet, közvetlenül azelőtt, mielőtt egy budapesti antikváriumban rátaláltam Csomor Lajos úrnak, röviden úgy mondom, a piros könyvére. Ez a könyv hozott ide engem.

Természetesen azt is elhoztam, most harmadjára vagyok itt, hogy megmutassam, hogy mi az, ami majdnem a fejemre esett, egy hajszálon múlt, egy pesti bérháznak 15 emelet magasságából.

És ezen kívül azt köszönöm, hogy Jézus Urunk Édesanyja, úgy érzem, hogy egészen komoly kiválasztottja lehetek, bár én nagyon-nagyon kezdő vagyok még.

Viszont azt a szenvedést, azt az áldozatot, amit nekem ez jelent, azt nem kívánom egyetlen embertársamnak is. Ha valakit, engem tényleg csak a hitem tart életben, és az a rengeteg jel, üzenet, ajándék és kegyelem, amit a Szűzanyától kapok. Köszönöm.

— Köszönöm, hogy van ez a hely, hogy eljöhetünk ide, ahol találkozunk a szeretettel. Engem nagyon sokszor elhalmoz Jézus a szeretetével, és nagyon szépen köszönöm.

— Hát, köszönöm, Jézusom, hogy 5 évvel ezelőtt meghívtál egy testvér által, azóta az itt kapott kegyelmekből és a szeretetedből élek. És szeretném, ha még ez után is tudnák jönni, ha megsegítene, hogy ide érjek. Köszönöm.

— Én hálát adni jöttem, minden héten jövök, és megújult erővel megyek el. És még azt megköszönöm a Szentháromságnak, hogy mindig tudok minden embertestvéremért imádkozni, és bízom benne, hogy meghallgatást találunk.

Jézus Krisztus Urunk:

Hol vannak a többiek?

Azt mondtam: Egyenként, mindenki. Kivétel nélkül.

A jelen lévő testvérek, sorban, egymás után:

— Köszönöm, Drága, Jó Jézusom, hogy itt lehetek. Úgy érzem, a mai napra én egy meghívást kaptam, mert a betegségem folytán nehezen tudtam eddig eljutni, de hiába betegen, de olyan vágyat éreztem, hogy eljöjjek. És köszönöm a gyógyító kegyelmet, amit ma megadtál nekem, Drága Jézusom! És bízom benne, hogy ezek után el tudok majd jönni.

— Drága Jézusom! Szeretettel szeretném megköszönni Neked a kegyelmet, a megtérés kegyelmét, amit itt kaptam meg Sükösdön igazán. Mélyen megérintett Szentséges Szíved, amikor először jöttem ide. Köszönöm Neked. Szeretnélek szolgálni alázatban és szeretetben, ehhez adj kegyelmet, Uram. Szeretlek, Uram!

— Drága Jézusom, nem is tudom, hogy mondjam el. Bocsáss meg nekem, bűnösnek! Köszönök mindent, az egész életemben! Nekem nem volt édesapám, Ti voltatok mindig az én szüleim, a Szűzanya az Édesanyám, és Te az Úr Jézusom. Mindent köszönök a magam részére, a gyerekeim részére, anyagiakat is, amit kaptak. De bocsásd meg, segítsd őket, Jézusom, hogy megtérjenek, és hogy Téged nagyon szeressenek. Mindent-mindent köszönök! Köszönöm a testvéreimet, akivel ide járok. Köszönöm Marikát, a helyet, az egész életemet, és segíts, hogy jobban tudjalak szeretni.

És annyit szeretnék a térdeimmel, hogy legalább a szentmisére el tudjak menni, és hogy magamat, csak a legszükségesebbet, el tudjam látni.

Szeretlek, szeretlek, a Szűzanyával! Atya, Fiú, Szentlélek! Mindnyájatokat nagyon szeretlek!

Annak idején el akartam hozni a falumbelieket. Ezt is bocsásd meg, hogy nem sikerült. Próbáltam. Kaptam kegyelmet, ott volt, tudom. Valakivel beszéltem is, de nem hittek nekem. Köszönök, mindent köszönök, Jézusom!

— Köszönöm a 18 évet, amióta ide járok, és azt a sok segítséget betegségben, mindenben, hogy mindenben meghallgattál és segítettél, családomon is és rajtam is.

— Ó, Drága, Édes Jézusom! Köszönöm, hogy ide vezettél a testvérek által, ahol én lakok. Nem régóta járok ide, de amióta ide járok, megváltozott az életem. Köszönöm, hogy megengedted, hogy megismerjelek, és közelebb kerüljek Hozzád, ez által a Mennyei Atyához, a mi Égi Édesanyánkhoz.

Én nagyon korán elvesztettem az anyukámat a házasságom alatt. Nagyon rossz házasságban élek, sajnos, és teljesen tévelyegve bolyongtam a világban, amikor egyszer csak az Úr Jézus megérintett és megváltoztatott, és megmutatott nekem a testvérek által, ahol én lakom, egy olyan helyet, ami itt van Sükösdön. Nem is tudtam, hogy ez a hely itt van, és hogy itt Marika miken megy keresztül, és hogy énértem is és az egész világért, az emberekért mit tesz, nagyon… Amikor ide jöttem először, az tavaly volt, ugyanilyen évfordulón, vegyes érzelmekkel távoztam innen, bár próbáltam kinyitni szívemet, lelkemet, mindenemet, hogy megértsem, hogy mi van itt. Nagyon fölkavart minden, de a testvérek segítettek megnyugtatni az Úr által, szavakkal, szeretetükkel, és újra-újra visszajövök ide a Golgotákra, bár nem mindig tudok eljönni.

És köszönöm a sok segítséget, a szeretetet, a megértést és mindent, ami itt vár, és kint is, amikor jönnek a nehézségek, a szenvedések, a megpróbáltatások, és hogy azt a sok-sok erőt, amit Uram, Te adsz nekünk és az Égi Édesanyánk — azt nem lehet elmondani, csak érezni, és aki testvér érzi, az tudja, hogy én miről beszélek.

Szeretlek, Uram, és köszönöm, hogy ide vezettél, és megtaláltam, és rátettél a helyes útra.

Segíts nekem, hogy a családomért úgy tudjak imádkozni, ahogy megtanítottál és az Édesanyám is megtanított, az Égi Édesanyám, imádkozni, mert nem tudtam. És segíts nekem, adj erőt, hogy legyőzzem az akadályokat, és megmentsem a családomat és a testvéreket és az egész világot. Köszönöm, Uram, szeretlek!

— Köszönöm, Jézusom, a sok-sok kegyelmet, amivel minden nap elhalmozol, a sok tanítást, amivel formálod a személyiségemet, s láthatom, hogy mennyi sebet begyógyítottál bennem, és látom a változást magamon és a környezetemen is. És csak azt kérem, hogy add, hogy jobban szeresselek.

— Köszönöm, Úr Jézus, hogy meghívtál, és hogy eljöhetek. Köszönöm a testvéremet, aki azon az éjszakai szentségimádáson beszélt először Sükösdről, és a következő első pénteken már itt meghívtál, és itt lehettem. Te tudod, hogy a szívemet úgy hoztam el Neked, hogy szerettem volna megérteni azt, hogy hogy’ kell megnyitni a szívemet, és hogy hogy’ kell szeretni. És köszönöm ezt, hogy megérthettem, és megtanultam szeretni. És itt tapasztaltam meg először azt a nagy szeretetet, hogy fizikailag is, kézzel hogy lehet átölelni a testvéreimet. Szeretlek, Jézusom!

— Istenem! Itt vagy velem, látsz engem és szeretsz. Köszönöm a kapott kegyelmeket, Uram! Köszönöm!

— Köszönöm a Szentháromságnak, hogy a Szentlélek által elvezetett ide, és köszönöm azt a sok-sok kegyelmet, amellyel az életemben elhalmozott. És kérem továbbra is az Ő segítségét az életemben, családomra és országunkra, népünkre és a sofőrünkre, akit oly csodálatosan vezettél elénk, hogy többször el tudunk jönni erre a csodálatos helyre. Köszönöm, Jézusom!

— Köszönöm, Drága Jézusom, hogy a nagypapám szenvedése alatt meghívtál ide, Sükösdre, és hogy újra és újra visszajöhetek erre a helyre. És köszönök Neked minden kegyelmet, amelyet nekem adtál. Köszönöm!

— Imádott Jézusom! Te elhívtál engem Sükösdre, és én eljöttem. És Te megtanítottál engem szeretni, megtanítottál engem megbocsájtani. Bár ezen még van tanulnivalóm. Sokszor tárolom magamban a sérelmeket. Uram, segíts kigyógyulnom ebből a rossz tulajdonságomból. Nagyon szeretlek! Köszönöm.

— Köszönöm, Édes Jézusom, hogy én ide eljöhettem. Köszönöm a gyógyulást és a sok-sok kegyelmet a jelenlétedben tapasztalva. De szeretném, ha a családom is megtérne, és azok is megtérnének, akikre most gondolok: meggyógyuljon, és megtérjenek szívből. Köszönöm, Édes Jézusom!

— Köszönöm, Uram, a sok kegyelmet, a hálátlan teremtmény, mivel milyen sok mindennel elhalmozol. Nem tudom meghálálni, hisz földi lény vagyok. De köszönöm Neked mindazt, amit adtál. Köszönöm, Uram, én Istenem!

— Drága Jézusom! Drága Szűzanyám! Köszönöm, hogy szerettek.90 Az Úr Jézus a múltkor egy kicsit megfeddett, hogy tanítványának szólított, és nem úgy értelmeztem. Bocsáss meg, Drága Jézusom, én sértésnek vettem, hogy próbáltál tanítani. Azóta már elgondolkoztam rajta, hogy micsoda kegyelemben volt részem. Nagyon-nagyon szeretlek, és igazi tanítványod szeretnék lenni! Segíts hozzá, Drága Jézusom! Áldd meg a családunkat, adj családi békét, Drága Jézusom, hogy el tudjam őket is hozni ide, Sükösdre. Köszönöm szépen! Szeretlek!

— Köszönöm, Uram, hogy itt lehettem ezen a gyönyörű napon, és mindig a családomért szoktam imádkozni, nagyon szeretem őket. És ha kérni lehet, Te mondtad a Szentírásban, hogy: „kérjetek, és kaptok; zörgessetek, és ajtót nyitnak”, akkor arra kérlek Téged, hogy ne hagyd el a családomat soha se, továbbra is segíts bennünket. Ezt szeretném kérni.

— Én már legutóbb is elmondtam, hogy hálából jövök, jöttem ide Sükösdre, abból a sok kegyelemből egy picit visszaadni az Úr Jézusnak, amit én kaptam, ezért gitározok itt. Úgy-e, nekem van egy énekkarom Szatymazon, itt Margitka jött képviselni az énekkart, őt is köszönöm, hogy van nekem. Anyósom jobbomon ül, ő rakja reggeltől estig a szegfűt, ebből a szegfűből szoktunk mi hozni ide karácsonykor, húsvétkor. A kocsiban szoktunk anekdotázni, hogy milyen kegyelmek szoktak bennünket érni. Van egy rossz autónk, viszonylag, de amikor Sükösdre jövünk, akkor mindig meggyógyul, és ide érünk. Köszönöm, Uram, hogy itt lehetünk.

— Én nagyon szépen köszönöm Uramnak, hogy ide találhattam hozzátok. Sokat hallottam már, és nagyon köszönöm az életem során kapott nagyon sok szeretetet, erőt és kegyelmet, és köszönöm, hogy ez után is biztosan így lesz.

— Köszönöm, Uram, hogy ide vezettél, és nagyon szeretek jönni. 4 éve minden alkalommal itt vagyok, még a böjtök alatt is. Kérem, adjon erőt, egészséget, hogy még sokáig jöhessek. Sokat járok misére. Köszönöm, Uram, hogy meghallgattál.

— Én negyedik alkalommal vagyok itt, és mindenki nagyon kedvesen fogadott, amikor legelőször jöttem, habár nagyon megijedtem, sokan vigasztaltak is, és most már negyedik alkalommal vagyok itt, úgy, hogy köszönöm, hogy itt vagyok, köszönöm, hogy itt lehetek.

— Én az utóbbi években ritkán tudok jönni betegségem miatt. Most el tudtam, köszönöm, Édes Jézusom. S minden nap felajánlom magamat és a családomat a Jó Istennek. Különösen a hitükért, megtérésükért könyörgök. És Jézusom, bízom Benned! Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Drága, Jó Jézusom, hogy itt lehetek, már 20 éve ide járok. 20 év alatt sok kegyelmet kaptam. 3 évvel ezelőtt nagy fájdalmat kaptam: harmadik gyermeket veszítettem el. Csak az öt unokám maradt. De Drága, Jó Jézusom, ha adsz nekem még fájdalmat, szenvedést, szeretettel fogadom, csak abban segítsetek, Drága Jézusom, a Boldogságos Szűzanyával. Köszönöm.

— Köszönöm, Uram, hogy itt lehetek ma. Nagyon boldog vagyok, hogy eljöttem. Én, ha ide eljövök, akkor feltöltődöm. Nagyon szépen köszönöm.

— Már a sükösdi események kezdetén megjövendölte az Úr Jézus, hogy ez egy híres kegyhely lesz. S arra Marika megkérdezte, hát hogy lesz ebből? Hogy fognak ide találni az emberek? És erre az Úr Jézus azt mondta, hogy majd a fájdalom ide hozza. Hát velem pont ez történt ’96 decemberében: egy majdnem tragédia történt a családban, illetve hál’ Istennek nem történt meg, a világ másik végén. És hát én azóta járok ide. Most, hogy már nyugdíjas vagyok, most már többször. És hát egyszerűen elmondhatatlan az a rengeteg segítség, a csodával határos gyógyulás, anyagi segítség, ami nem csak az én és a családom életében, hanem még a környezetemben is. Úgy, hogy hát elég szépen hozok én ide híveket, s hát mindezért millió-millió köszönet Marikának is meg az Úr Jézusnak is.

— Én ’98-ban jöttem el először Délvidékről, és azóta is járok, hát nem rendszeresen, de azért időközönként eljövök. Édesanyám vezetett el. És hát csak hálát tudok adni a sok kegyelemért, az imameghallgatásért, s legfőképpen a lelki nyugalomért, amit itt megkaptam.

— Első sorban, Jézusom, bocsásd meg bűnömet, miért Hozzád fordulnák. Köszönöm gyógyulásomat, köszönöm, hogy Sükösdhöz tartozom. Könyörgöm szeretteimért, elhunytainkért, természetesen azok is szeretteink. Köszönöm, Uram, kéréseimben nagyon sok mindent, amit kértem, megtettél. Köszönöm, hogy ide tartozom. Vannak szép terveim, nem Egyházunk, hanem egyházainkkal szemben. Te jobban tudod nálam is, hogy mire gondolok, Uram. Kérlek, add, hogy ezt megvalósítsam. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Úr Jézusom, hogy fogod két kezem, és vezetsz az úton. És köszönöm a sok szép kegyelmeket, amivel erőt kaphatok a mindennapokhoz. Köszönöm.

— Köszönöm, Jézus, hogy szeretsz engem, hogy a családomat, a gyerekeket, akiket adtál nekem. Köszönöm, hogy le tudok jönni, s hogy vannak, akik lehoznak. És kérlek, segítsd meg azokat, akikért imádkozom, és azokat, akik le szoktak hozni Sükösdre, és a sükösdieket is, mindenkit.

— Köszönöm, hogy eljutottam ide, Te, Jó Isten! Nagyon szépen köszönöm.

— Köszönöm, Uram, Jézus, hogy Rád találtam, és Tebenned megnyugodtam. A lelki nyugalmat, ezt itt találtam meg, és maradj tovább is velem. Azt a sok kegyelmet is köszönöm. Köszönök mindent!

— Köszönöm, Drága Jézus, hogy kiemeltél az út porából, és hogy tisztogatsz. Kérlek, tartsd mindig nyitva a szívemet, az egész lényemet a Magad számára, hogy használni tudj kedvedre. Hálát adok a kis családomért, ami az én kis mennyországom. És nem tudom, Uram, hogy küldesz-e még nekünk egy olyan kisfiút, akit álmomban már láttam, hogy szánsz-e még nekem anyai szerepet a továbbiakban, vagy mást, de nagyon bízom Benned! Szeretlek!

— Köszönöm, Jézusom, a gyógyításokat, ami az egyik legjelentősebb volt, az 1996-ban, amikor Szűzanya megjelent, majd áttűnéssel Te megjelentél, és meggyógyultam, utána három perc múlva kiültem az ágy szélére, és semmi bajom nem volt. És több ilyen gyógyítás is volt, azt is köszönöm, a családnak adott gyógyítást. És kérlek, hogy — a szomszédba költözött egy család, ahol van egy 28 éves fiatalember, akinek hat hónapos agya van —, hogy ha Te őt meg tudod gyógyítani, kérlek, gyógyítsd meg. Köszönöm szépen.

— Uram, hálát adok Neked, hogy itt vagyok. ’95-ben egy látomásban egy nagy búzamezőn egy kombájn ment, és megállt, és egy bogáncs előtt állt meg91, és nem aratta le. Ez a bogáncs én voltam. És addig várt, amíg ebből egy gyönyörű virág lett. Ezt követően csodaszámba menő dolgok történtek velem. Molnár Gyula bácsi könyvére jöttem ide. Az adományok birtokában is azt gondoltam, hogy hiteles-e ez a hely. És el kellett szégyellnem magam, mert hiteles volt. És az adományt igazándiból hitetlenségre gondolva használtam. Most az a kérésem, hogy az adományokat úgy használjam, ahogy ezt szántad embertársaim javára, és adj elég bátorságot, hogy mindig az ügyedet bátran tudjam képviselni, és egyre több embernek tudjam továbbadni a szeretetedet és a tanításodat. Hát, köszönöm, Uram, hogy itt vagyok, és itt lehetek, és hűséges maradhatok. Köszönöm!

— Köszönöm, Uram, hogy engem is meghívtál, és itt lehetek. És köszönöm a mindennapi erőket, amit adsz nekem. És kérem továbbra is magam és a családom számára a sok kegyelmet. És áraszd ránk a Szentlelkedet, mert nagyon-nagyon szükség van a segítségedre, a családom minden egyes tagjára, és mindenkire. És nagyon szépen köszönök Neked mindent, az eddigieket is, és segíts, kérlek, továbbra is mindenben. Mindent köszönök!

— Köszönöm, Uram, hogy ide segítettél, Sükösdre. Itt tanultam meg azt, hogy milyen mérhetetlen nagy ereje van az imának, különösen a csoportos imának. És itt tanultam meg azt, hogy a szentmisének is milyen nagyon nagy ereje van, és milyen fontos az emberi életben a szentmise, mert rettenetes sok kegyelmet tud az ember kapni. Köszönöm!

— Drága, Jó Jézusom! Köszönöm, hogy ide kerültem Sükösdre. Azt is köszönöm, hogy itt maradtam. Köszönöm azt a sok-sok áldást, azt a sok kegyelmet, gyógyulást a lányom részére, saját magam részére is, amit kaptam. Továbbra is kérem a segítségedet, főleg most unokám számára, mert eljött az az idő, hál’ Istennek, amikor érettségizni fog, és ebben kérem a segítségedet, és a többi gondom-bajom is, hogy megoldódjon. Köszönöm szépen, és nagyon szeretem az Úr Jézust is meg az Égieket.

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy ide kerültem. Én is ’97 óta járok ide, hát, nem minden alkalommal, de háromszor-négyszer egy-egy évben. Köszönöm a családomat, hét unokámat, és azt a sok kegyelmet, amit Marikán keresztül kapunk, amit a munka mellett 14 évig apósomat tudtam ápolni nagy türelemmel, és van egy 91 éves anyósom, aki még mindig ott van, a férjem is, az mellett még el tudok jönni. És a szüleim, hogy édesanyám is, hogy a kegyelem által ő is két nap alatt meghalt, hogy megkapta azt a kegyelmet, hogy nem kellett neki szenvedni, s az öcsémnek se. Köszönöm szépen! És köszönöm a további segítségedet is. Szeretlek.

— Drága, Jó Jézusom! Köszönöm azt a csodálatos ajándékot, amellyel meghívtál a zarándokútra, a Szentföldre. És szeretném megköszönni azt a csodálatos ajándékot, amit — nem mondtam még el, vagy nem mondtunk még el a testvéreknek, amikor édesapánk meghalt, előtte való nap, ami kézzel fogható és füllel hallható volt, hogy a Szűzanya másnap elviszi Magával. És szeretném mondani a testvéreknek, hogy: evvel az erős hittel, amellyel mellettünk álltok, és bízunk Bennetek, nincs az a mély gödör, amelyikből ne lehetne evvel az erős hittel és a pozitív gondolkodással kijönni. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Uram, hogy itt lehetek. A messze Vajdaságból jöttem. Egy testvér — ’98-ban meghalt a férjem, özvegy voltam, el voltam keseredve —, és egy testvér azt mondta, hogy jöjjek ide Sükösdre, itt meg fogok gyógyulni. Nagyon szépen köszönök mindent! A térdeim nagyon fájnak, nagyon nehezen jövök, de eljövök, a családért imádkozok. Köszönöm, Jézusom!

— Köszönöm, Imádott Jézusom, hogy Máriát, a Te földi szolgádat kiválasztottad, és így általa én is részese lehetek e sükösdi misztériumnak. Köszönöm, hogy immáron 20 éve ide járhatok, köszönöm mindazt a kegyelmet, a szeretetet, amit itt kaptam. Köszönöm, hogy megnyithatom a szívemet, és e nyitott szívvel figyelni tudok Feléd. Köszönöm, hogy így átértékelődött az életem, hogy másként tudom élni életemet, másként imádkozom, másként tudok küzdeni. És köszönöm azt a mérhetetlen szeretetet, ahogy Ti meggyógyítottatok engem egy nagyon komoly betegségből. Köszönöm, hogy mindig jelen van a remény. Köszönöm, hogy a családomban lévő sok-sok problémával, mindig Eléd vihetem, Eléd tárhatom, és mindig megoldódnak a problémák. Köszönöm, hogy felemeltél az út porából. Köszönöm azt a mérhetetlen csodát, ami itt zajlik, ami itt történik. Köszönöm a testvéreim által mindazt a szeretetet, hogy egymásért tudunk imádkozni, és így tudunk egységet alkotni, így tudunk eggyé válni, és így tudunk örvendezni Nektek. Köszönöm Atyácskámnak, Neked, Jó Jézusom, a Drága Szűzanyának és az angyalaidnak a szeretetét, mit érezhetünk. Dicsőség és hála!

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy én itt lehetek. Ez a Sükösd egy csoda! Marika szokta mindig mondani, hogy nyissuk meg a szívünket, és én szégyellem, nem tudom, hogy meg bírom-e nyitni. Erre kérlek, Uram, Jézusom, segíts, hogy meg tudjam igazán nyitni, ha véletlen nem tudtam volna. És a családi békességet, biztos, addig jövök ide, hogy majd egyszer meg fogom kapni. Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy itt lehettem! Köszönöm.

— Köszönöm, Drága Jézusom, hogy újra és újra megbocsájtod, hogy az elém rakott kereszteket ingó hittel hordozom. Köszönöm jó gyermekemet, és tudom, hogy meggyógyítod a testvéremet, és azt is tudom, hogy azt kell mindig imádkozni, hogy: Legyen meg a Te akaratod. Köszönöm.

— Hát, én köszönöm, Drága Jézusom, hogy megkaptam azt a kegyelmet, hogy amikor Te itt vagy Sükösdön, én is nagyon-nagyon sokszor itt lehetek. Köszönöm szépen.

— Mindig vágyódom Sükösdre. Sükösdön mindig jól érzem magamat, és szeretettel gondolok mindenre. Köszönjük Marikának, hogy értünk is sok terhet vállal. Köszönöm. Minden jót kívánok mindenkinek.

— Hálás szívvel gondolok mindig Sükösdre, és nagy örömmel jövök ide, és nagy erő tölt el minden alkalommal, amikor ez a szerető Közösség sugározza felém a szeretetét, Istennek a jelenlétét. Budapesten vagyok az Örök Imádás-templomban három napot az Oltáriszentség előtt, és nagyon sokszor gondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen azt se tudom, hogy kerültem oda. Most püspök atya már, aki oda vitt engem. De hát most, 75 évet már most megértem, és ezt a sok örömet, amit itten tapasztalok és sok kegyelmet, annyira hálás szívvel tudok mindig Sükösdre gondolni, és ahol tehetem, próbálom eztet elmondani másoknak is. És hát hálás szívvel köszönöm az Úr Jézusnak ezt a rendkívüli kegyelmet, amit Marika szolgán keresztül áraszt felénk. Dicsőség az Úrnak! Ennyit szerettem volna.

— Irgalmas Jézusom, hálás szívvel megköszönöm ezt a 20 évet, hogy itt lehetek ebben a Szeretetközösségben. Köszönöm első sorban Marikánkat, hogy megismerhettem, és hogy fölemeltél engem az út porából, és követhetem ezt a csodálatos kegyelmet, szeretetet ezen a keskeny ösvényes úton. Arra kérlek, Drága Jézusom, hogy férjemet vezesd vissza. Köszönöm!

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy ide vezéreltél engemet Vajdaságból. Én vezetem a csoportot. Adjál lelkeket, hogy minél többet el tudjak hozni. És hálás vagyok a Szűzanyának a sok imameghallgattatásért, amit itten kaptam, a nagy szeretetet, a békességet a lelkembe, meg a csoportom nevében is hálát adok, meg a vajdaságiakat, akit fölajánlok, hallgasd meg imáimat. Köszönöm.

— Köszönöm, Drága, Jó Jézusom, hogy megadtad nekem azt az embert, aki által ide jutottam. És köszönöm a sok tanításodat, és köszönöm azt, hogy letisztázódott bennem egy-két dolog, sőt, ez elég nagy dolog volt, mert én mindig, gyerekkoromtól úgy néztem a keresztre, hogy ez a sok gonosz ember… És most rájöttem, hogy a Te szereteted van benne irántunk. Köszönöm!

— Köszönöm, Uram, hogy ’97-ben ide jöttem. Akivel jöttem, az már, sajnos, most ebben az évben meghalt. Akkor nyolcan jöttünk egy kisbusszal, egy hétköznapi napon, és nagyon sok erőt kaptam itten. Hamar özvegy maradtam, hamar árva maradtam, és a Jó Isten mindig, a Szűzanya erőt adott, hogy sokszor el tudtam ide jönni. Köszönöm szépen, Uram!

— Én már ’95 óta járok. Nagyon szeretek itt lenni, hisz minden engesztelő napokon is voltam már itt. Úgy is volt, hogy magam voltam a sátorban meg a templomban is, meg annak idején kint, a udvaron ültünk kezdetben, oszt a tévé alatt, vagy az ereszet alatt néztük a tévét. Úgy, hogy én minden engesztelő napon itt vagyok, voltam, és böjti napokon is. Én nagyon szeretek itt lenni.

— Köszönöm, Édes Jézusom, hogy kiválasztottál a föld porából, és hogy mindig erőt adtál. Nagyon sok nehéz napjaim voltak, de mindig éreztem jelenlétedet, Édesanyád jelenlétit, és mindig erőt adtatok. Mennyei Atyám, Neked is köszönöm, hogy mindig velem voltatok, férjemet meggyógyítottátok, és a 19 esztendő alatt azt mondjuk: Huss! De 19 esztendő alatt kétszer hiányoztam csak. És Nektek köszönhetem, Édeseim, hogy mindig erőt adtatok, és mindig meg tudtam jelenni. Sokszor testem remegett, lábaim reszkettek, de mire eljött az idő — Jaj, mindjárt indul a buszod! —, megint erőt kaptam, s el tudtam jönni. Köszönöm az egész Közösségnek, és Drága Jézusom, Neked, ezt a csodát, hogy mindig olyan erőt adtatok a férjemnek is, hogy mindig el tudtam jönni. Nagyon hálás vagyok. És legyen meg a Ti akaratotok, ameddig Ti akarjátok, addig járhassak ide. Még egyszer nagyon hálásan köszönök mindent, Szűzanyának, Mennyei Atyának, és Drága, Jézus Krisztus, Neked is! Köszönöm!

— 2000-ben voltam itt, mert akkor jöttem először. És azóta, hát, sok minden volt már, kétszer műtöttek, de a Jó Isten meg a Segítő Szűzanya mindig megsegítettek. És köszönöm Nekük ezt a sok kegyelmet. És köszönöm, hogy itt lehetek. Köszönöm a Jó Istenemnek, a Szűzanyámnak! A földi anyám elment már 14 éve, de a Égi Anyámban bizakodok mindég. És mindég megsegítenek. És kérem a családunkba a békét, a nyugalmat, és az unokáimnak munkahelyet kérek. És kérem továbbra is a Jó Isten áldását, adja rám áldását, és gyógyíja meg a testi-lelki sebeimet. Köszönöm!

— Én negyedszer vagyok itt. És kérem a Jó Istent, hogy segítsen meg, gyógyítson meg, és adjon erőt, hogy mindenhol helyt tudjak állni, akire szükség, ott, ahol szükség van rám, mert idős férjem van, idős édesanyám, a templomi munka, pici onokám — ez mind énrám van. És kérem a gyermekeimnek a megtéréséért, az algyői onokájaim is, hogy járjanak hittanra, és legyenek elsőáldozók, és küldd áldást az ausztrál rokonaimnak, Zakardi Péternek és Katalinnak. Köszönöm.

— Én köszönöm az Úr Jézusnak és a Szűzanyának, hogy 19 évig itt tudtunk lenni, hogy minden héten el tudunk jönni az imaestekre. Továbbra is kérem az Úr Jézust és a Szűzanyát, hogy segítsen, hogy itt tudjak lenni, és köszönöm az elmúlt 19 év kegyelmeit, segítőkészségét és a Marikát, hogy mindig itt tudjunk lenni a Marika mellett. Köszönöm szépen.

— Köszönöm Jó Jézus Krisztusnak, hogy el tudtam jönni, és kérek Tőle továbbra is erőt, egészséget a családomnak. Köszönöm.

— Uram, megtanítottál itt arra, hogy mi a Keresztnek a lényege, és köszönöm, hogy a Kereszten a szenvedéseken s a fájdalmakon keresztül mutattad meg az örömödet, és hogy minden fájdalmon túl mindig ott van a Mennyei Atya öröme az Égben, és ezt, még ha nem is érezzük, tudom, hogy van, és azt is tudom, hogy mindent tudsz, és azt is tudod, hogy szeretlek. Köszönöm!

— Uram, Jézusom, Élő Isten Fia, Föltámadt Krisztusom! Hálatelt szívvel vagyok itt, és tanúságot teszek arról, hogy hiszek Sükösdben, hiszek a Sükösdi Egyházadban, mert minden alkalommal, mikor itt vagyok a Golgotán, egy lelket a teljes búcsú kegyelmében kegyelmedbe ajánlok az üdvösség reménységéért. Ez a hitem tanúságtétele. És ötödik mondatként kérem azt, hogy ezt a kegyhelyet, ezt a zarándokhelyet és ezt a mai szép napot nyilvánítsd ennek a kegyhelynek a búcsúnapjává. Isten áldjon mindnyájunkat!

— Hát, amikor először jöttünk, akkor még egy asztal volt a körtefa alatt, és Regőczy atya mondta a szentmisét, és Gyula bácsi terjesztette az igét, és megcsapott a szeretet. És megcsapott a derű. Úgy, hogy az Evangélium örömhírének a megélésében nagyon segített Sükösd, és a szeretetet pedig, úgy gondoltuk, hogy valamivel jó lenne viszonozni, és segítség volt az, hogy kaptuk a feladatot, hogy lekottázzuk az énekeket. És olyan jó érzés volt meghallani, hogy ó, hát abból táplálkozik, és azt énekli a Közösség, amit mi kottázgattunk le, magnóról lekagylózva a dallamokat. Úgy, hogy nagyon-nagyon nagy öröm volt, és nagyon-nagyon sok szeretetet kaptunk, és nagyon köszönjük az összes eddig itt kapott kegyelmet mindenkinek, és Marikának és az Úr Jézusnak.

— Én is nagyon sok szeretettel és örömmel jövök mindig ide. És köszönöm a Marikán keresztül az Úr Jézusnak azt a sok segítséget, amikor megoldhatatlan problémák előtt álltunk, akár telefonon, akár személyesen jöttünk el, mindig segítséget kaptunk. És köszönöm azt a sok kedves embert, akit itt Sükösdön megismertem, és barátaimnak mondhatom. És ha rajtam múlna, mindenkit ide hoznék. Köszönöm.

— Szeretném megköszönni az Úrnak, hogy ide vezérelt engem Sükösdre. Szeretném megköszönni a Marikát, akit 40 éve ismerhetek, a kezdetektől, a betegségétől addig, hogy hogy’ tudott most meggyógyulni. Szeretném megköszönni azokat a kereszteket, amit kaptam, csak erőt kérek hozzá, Uram. Ha akármekkorát is adsz, segíts vinni. Köszönöm szépen.

— Köszönöm az Úrnak, hogy hát több alkalommal is úgy éreztem, itt jártam, hogy hát segített a betegségemen, erővel tudtam távozni innen, és hogy kinyújtotta a Karját a segítségben. De továbbra is kérem a segítségét. Nem csak itten gyógyított, ezelőtt is gyógyított, kézzel foghatóan, otthon is, úgy éreztem, hogy ott járt nálam. És köszönöm azt a jelenségeket is, amit kapok Tőle, még vasárnap is kaptam (…) a templomban. Köszönöm.

— Köszönöm szépen az Úr Jézusnak, hogy ilyen nagy kegyelemmel, nagy ajándékkal áldotta meg a családunkat, a rokonságunkat, hogy a Marikát adta nekünk. És köszönjük a majdnem 20 évet, hogy itt lehettünk a testvéreimmel. Egy meghalt, de ketten azért még, amennyit tudunk, eljövünk. És köszönöm az Úr Jézusnak meg a Szűzanyának, hogy a legnagyobb fájdalmamban is fogták a kezemet, és nem roppantam össze. Köszönöm!

— Uram, Jézusom! Köszönöm, hogy a hosszú idő után ismét itt lehetek ezen a szép ünnepen, és megköszönöm Neked, a testvéreimnek a közbenjárását, hogy kiválasztottad őket eszközként, hogy én most itt lehetek. Egyben köszönöm Neked, Jézus Krisztus Uram, hogy kiválasztottál szolgálódnak, és arra kérlek, adj erőt, adj egészséget, szeretetet a szívembe, hogy még nagyon sokat tudjak Neked szolgálni. És Te tudod, ha nem is lehetek itt, de lélekben mindig Sükösdön vagyok, mindig bennem vannak azok a sok tanítások, az a sok kegyelmi megélés, amit én itt megtapasztaltam és átéltem. Köszönöm, hogy itt lehettem.

— Köszönöm az Úr Jézusnak és a Szűzanyának, hogy itt lehetek ezen a csodálatos helyen. Én másodszor vagyok itt. És kérem az Úr Jézust, hogy a családomat segítse meg, és ami most akadály van a házunkban, családunk környékén, abban is segítsen meg, meg egészségünk legyen meg. Kérjük szépen a kegyelmet. Köszönöm szépen.

— Uram! Köszönöm szépen a 20 évet és azokat a kegyelmeket, amiben részesítettél engem és a családomat és a környezetemet és az egyházközséget. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, hogy itt lehetek, és még nagyon sokszor szeretnék ide érni. Köszönöm szépen.

— Drága Jézusom! Köszönöm, hogy a nagy bánatomban megsegítel.

— Köszönöm, ó, köszönöm, Uram, Jézusom és Drága Szűzanyám, hogy 20 éve ide járok, és oly sokszor, mindig segítesz nagy bánatomban! És érzem, hát egyedül vagyok, és érzem minden este, hogy velem vagytok, mert mondják, hogy: „Nem félsz?” Nem félek! Mert nem vagyok egyedül! Itt van velem a Szűzanyám, az Úr Jézus, Szűzanyám és az őrangyalom velem van. És nagyon szépen köszönöm az Úr Jézusnak, hogy van, aki el tud hozni, van bástya. Nagyon szépen köszönöm, Uram, Jézusom!

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy 20 éve ide járok, még álmomban sem mertem volna gondolni, hogy ennyi évig ide jövök. Köszönöm az egészséget eddig, de most van egy kis problémám, és ebben kérem a Te segítségedet. Köszönöm ezt a sok kegyelmet, a sok tanítást, a nagyon sok szeretetet. És kérlek, Uram, Jézusom, segítsed meg a bástyákat, akik itt vannak a Mária szolgádnál, hogy tudjanak még sokáig helyt állni. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Jézusom, hogy itt lehetek. Köszönök minden kegyelmet, amit kaptam. Segíts meg a betegeket, a kórházban levőket. Köszönöm, Szűzanyám! Segítsetek meg bennünket.

— Uram! Hálával tartozok a két Legszentebb Szívnek! Köszönöm, hogy gyarlóságom ellenére is elhívsz ide, és szeretsz engem. Kérlek, küldd el a Szentlelket, hogy vezessen azon az úton, amit kiszabtál nekem. Köszönöm.

— Drága, Jó Jézusom! Köszönöm a családomat, mert mióta ide járok, azóta vagyok kibékülve a gyerekeimmel. És kérem a segítségét, hogy adja meg nekem, mert a menyem igen beteg, adjon neki erőt, egészséget, és ezt nagyon szépen megköszönöm.

— Köszönöm, Uram, hogy végül eljutottam ide.

— Köszönöm, Drága Jézus Krisztusom, hogy ide jutottam, hogy megismerhettem ezt a Sükösdöt, elhozott a barátnőm. És annyira szeretek ide járni ebbe a Közösségbe, szeretetbe! És van a családunkban egy kis beteg gyerek, hogy annak a Jó Isten, az unokám, gyógyítsa meg. Köszönöm szépen.

— Köszönöm azt az anyámnak, hogy itt lehetek. 8 éve járok ide, s nagyon szeretek ide jönni. És kérem az Istent meg a Jó Szűzanyát, hogy segítsen továbbra is ide jönni. Köszönöm szépen.

— Drága, Jó Jézuskám! Köszönöm szépen, amit adtál nekem. Köszönetet mondok mindazért, amit elvettél. Köszönetet mondok mindazért, amit meg nem adtál. Köszönöm a 20 évet, amit itt eltölthettem a testvérek között. Köszönöm szépen, Uram, Jézusom! Köszönöm!

— Hálásan köszönöm a Jó Istennek, hogy ide vezérelt Sükösdre, és hogy itt megtartott. És köszönöm, hogy a Marikán keresztül szolgálhatom az Urat és az embertársaimat. Köszönöm szépen.

— Köszönöm a Szűzanyának ezt a sok… Nem. Köszönöm a Szűzanyának ezt a…92

Jézus Krisztus Urunk:

…elmúlt évek folyamán. Emlékezzünk csak a kezdetben, mikor megjelentél. Így néztél, hogy: „Kiválasztanak imádkozni?! Jaj, csak én ne kerüljek oda! Hát én hogy fogok imádkozni?! Mi lesz velem?”

Kezedbe nyomták az imakönyvet, s azt mondták:

— Nézd csak, ezt az egy mondatot, vagy ezt, az ötből valamelyiket fogod. Nem igaz, hogy nem tudod!

„Csak én ma ne imádkozzak!”

Amikor vége lett, azt mondta:

— De jó, kimaradtam!

Másik alkalommal eljött, ő azt hitte, hogy hát most már ő túl van ezen. Olyan nyugodtan ül. Erre kiválasztott Mária szolga csukott szemmel oda megy, s azt mondja:

— Megörvendeztetlek téged, hogy ma te imádkozzad a Szentolvasó első titkát.

Abban a pillanatban már nem örült! Már az idegesség, az izgalom járt:

— Jaj, most mit?

— Nem kell félned! — súgják háta mögött. — Majd segítünk! Itt a könyv, letérdelsz, és mondod.

Most már boldogan kijössz ide imádkozni, úgy-e?

Király Tibor bástya:

Igen, Uram! Köszönöm szépen.

Jézus Krisztus Urunk:

Tehát voltak ilyen meglepetések is, mikor valaki félt attól, hogy ha imádkoznia kell.

Folytassátok.

Takács Zoltán, Mária férje:

Én már lassan több mint 58 éve járok ide…

Jézus Krisztus Urunk:

A saját portádon…

Takács Zoltán, Mária férje:

Köszönöm az Úrnak, hogy ezt a helyet választotta, és ebben a kiválasztottságban nagyon sok segítséget nyújtott, mert mi kaptunk a 20 évben hideget is, meleget is, úgy, hogy ezt túléltük, úgy, hogy jöhet, Uram, a következő 20 év, azt is kibírjuk.

Jézus Krisztus Urunk:

De mellette mondd el azért mindenkinek, hogy a kezdetben az volt, hogy: „Pont te?! Miért pont téged talált meg?”

Takács Zoltán:

Hát, azt már Te elmondtad…

Jézus Krisztus Urunk:

Ezt azért elmondhatod.

Takács Zoltán:

Hát ezt már elmondtad az elején. Hát arról volt szó, hogy öt mondat. Hát, ez már tizenöt volt!

A jelen lévő testvérek sorban, egymás után:

— Köszönöm, Drága Jézusom, hogy itt lehetek. Köszönöm a sok-sok segítségedet, kegyelmedet, áldásodat, és köszönöm a Drága Szűzanyámnak is minden jóságát, kegyelmét, szeretetét. És kérem továbbra is az Ő segítségüket, az Égiek áldását is családomra, szeretteimre, minden ember számára, a megtérés kegyelmére. Köszönöm, köszönöm százezerszer! Drága Jézusom, nagyon szeretlek! Köszönöm szépen, hogy itt lehetek.

— Köszönöm, Jézusom, hogy meghívtál. Hálát adok Neked mindenért. Köszönöm.

— Köszönöm, Szűzanyám, Jézusom, hogy itt lehetek, ennyi éven keresztül már, ahogy elkezdődött. Sok megpróbáltatás azért, minden ment az ember… Elvesztettük a dédunokánkat, minden. Úgy, hogy nagyon szépen köszönöm a Szűzanyának, hogy átsegítette a családot ezen a nagy megpróbáltatáson, meg a Jézus.

— Köszönöm, Jézusom, hogy újra itt lehetek, a nehéz betegségemben megsegítettél, velem voltál. És köszönöm, hogy a testvérek sokat imádkoztak értem a műtétem előtt. Köszönöm.

— Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy 17 évvel ezelőtt ide segítettél, és olyan szeretetben volt részünk itt, amilyent talán soha sehol nem tapasztaltunk. Itt mindenki mindenkit szeretett, és itt nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Igaz, hogy egy pár évet nem tudtam jönni, de most újra megszólított az Úr Jézus, és azóta újra minden első pénteken itt vagyok. És nagyon szépen köszönöm az Úr Jézusnak. Köszönjük Marikának, hogy elfogadta az Úr Jézusnak a kérését, és hogy ezt végig tudja — értünk is — csinálni. Nagyon szépen köszönöm. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

— Köszönöm a Jézusnak és Máriának, hogy a sok nehézségeken átsegítettek, és szívesen jövök, és ami nyugalmat ad énnekem itt, azt megtapasztalom. Köszönöm.

— Köszönöm, Jézusom, hogy itt lehetek. 16 évvel ezelőtt jöttünk először, az eső zuhogott, a gyertyák lobogtak, a testvérek kikísértek a kapuba, és csak egyetlen ének jutott eszembe, amikor búcsúzni kellett:

„Csak állok szótlanul, a dárda földre hull.

Itt más erő az Úr, itt más erő az Úr!”

És azóta is érzem.

De jó néhány évvel ezelőtt gondok jöttek, anyagi gondjaim. S kértem az Úr Jézust, hogy segítsen meg engem, adjon munkát, nem kegyelemkenyeret, csak munkát. Munkám van bőven.

És most azt kérem Tőle, hogy nagy munkámhoz, gyerekekhez adjon nekem tovább is erőt, kitartást, hogy továbbra is tudjam szeretettel végezni azt a munkát, amit rám bízott. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Úr Jézusom, hogy 20 éve már ide járok, és megerősödtem annyira, hogy a szenvedéseket el tudtam fogadni és elviselni. És köszönöm a hét dédunokámat, s hogy a nyolcadik is egészségesen jöjjön a világra. Köszönöm.

— Ma vagyok itt először, s nagyon köszönöm a szép fogadtatást, és az egész napi szép műsort, imát, sok éneket. És kérem a Szűzanyát, hogy segítsen családommal együtt. És köszönök mindent.

— Köszönöm a Szűzanyának, hogy ide eljöhettem. Szüleim elvesztése után most értem oda, hogy igen, el kellett jönnöm. Valaki hívott, hogy itt legyek, és továbbra is próbáljak meg többször eljönni, hogy a hívást, azt tovább folytassam, és ne hagyjam abba, és próbáljak erőt adni másnak is, meg hívni őket, hogy jöjjenek. Családomat is próbálom, hogy ők is ebbe’ a hitbe’ éljenek, meg a többi falum-népünknek próbáljuk átadni ezt a mindenséget, hogy mennél többen jöjjenek, fiatalok, próbálják ki az egészet, hogy ők is átélhessék azt, amit mink itt átélünk. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Uram, ezt a sok kegyelmet, amit Tőled kaptam. Add, Uram, hogy az én gyermekemnek is megnyíljon a szíve, és Rád találjon, és országunk fiataljainak is, hogy a hit és a tisztesség útján járjanak. Köszönöm.

— Köszönöm, Jézusom, hogy 15 évvel ezelőtt ide vezettél, és itt Marikától megkaptam az első rózsafüzért, amit azóta is a szívemen hordok, s éjjel-nappal, amit megfogadtam, azt betartottam. Szépen kérlek, a jövőben is, 83 éves korban, engedd meg, hogy eljöhessek ide máskor is. Köszönöm.

— Dicsértessék! Köszönöm, Jézusom, hogy a több év után újra eljöhettem, és kérem az Úr Jézust, hogy az unokáimat őrizze meg. Köszönöm szépen. Dicsértessék a Jézus Krisztus!

— Köszönöm szépen az Úr Jézusnak és Szűz Máriának, hogy itt lehetek, hogy már többször eljöhettem. Mert nagyon szeretek ide jönni, mert engem nagyon felüdít, nagyon jó érzés itt az imádkozás meg az éneklés. Nagyon szépen köszönöm, hogy annyi egészséget ad, hogy el tudjak jönni. Köszönöm szépen.

— Köszönöm, Úr, Jézusom, mit eddig adtál. Kérlek, hogy hallgassál meg imáimban, hogy a családjaimnak is legyenek része ebben az élményben, amiben nekem is van. Szeretném, ha ők is eljönnének, de nem nagyon akarnak hinni. Köszönöm szépen.

— Szeretném az Úr Jézusnak megköszönni azt a lehetőséget, hogy visszakaptam az autómat, és nem kell olyan nagy nehézségek között ide jutnunk Sükösdre, mint ahogy egyébként busszal, több átszállás után tudunk csak ide érni. Úgy, hogy még egyszer nagyon köszönöm ezt a nagy kegyelmet.

— Én Békésről jövök egyedül, tizennegyedik éve, még a Paksi Jani bácsi hozott el. Pusztaencsen voltam a húgomnál látogatóban, és azt mondta, hogy eljövünk valahova Sükösdre. Mondom: Nem tán virágföldért, mert én még csak Sükösdről azt hallottam, hogy nagyon jó virágföld van. Nem, azt mondja, másért.

És heten eljöttünk a Jani bácsival busszal Paksról, és a húgom elmaradt, mert ő nem mert eljönni. De én Békésről, hát, fél hétkor elindulok, fél egyre ide érek, de még idáig a Jó Isten megsegített, majdnem minden hónapban jövök. Hoztam már két békési asszonyt, egy reformátust. Hát ő kétszer eljött, ő, úgy-e, nem találta föl… Akkor hoztam egy másik asszonyt, az meg megbetegedett, az nagyon szerette Marikát, most a szociális otthonba’, úgy, hogy egyedül jövök.

És nagyon köszönöm a Jó Istennek, hogy még elsegített.

De a múlt hónapban nem mertem, vagy januárban nem mertem, vagy most nem mertem eljönni, mert féltem a víztől, de most jöttem. És ha a Jó Isten segít, továbbra is szeretnék. Köszönöm szépen.

— Drága Jézusom! 20 éve kiválasztottál a porból. Köszönöm Neked, s hogy adtad a Marikát, aki által segítesz, vezetsz bennünket, és tanítasz minket. S köszönöm, hogy meghallgattad könyörgésemet, imámat, hogy meggyógyult az unokám. Dicsőség Neked!

— Köszönöm az Úr Jézusnak, hogy 18 éve ide járhatok. Köszönök minden kegyelmet, amit családomnak és nekem adott. És köszönöm még, hogy a Marikát 20 év óta segíti ebben a borzalmas, nagy fájdalomban. Köszönöm szépen.

— Köszönöm az Úr Jézusnak ezt a nagy hitet, amit adott egész életemben, és ezt a nagy szeretetet, amit itt kapunk Tőle, Marikától is, s az Úr Jézustól is. Köszönöm.

— Köszönöm, Uram, hogy itt lehetek Veled. Köszönöm a sok kegyelmet, a gyógyulást is. A Szűzanyának köszönhetem, hogy Medjugorjeban meggyógyított. De továbbra is kérem a segítségeteket, hogy gyógyuljak meg, családomban is békesség, és a szülőknek legyen az érettségire sikerülési dolog. S a körülöttem lévőket is szeretném, hogy pártfogásotokba vegyétek. Köszönöm.

— Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm a sükösdi tanításodat, ami által erősítesz minket, hogy híven és becsülettel tudjuk szolgálni Édesanyádnak, a mi Királynőnknek országát, családunkat és a Közösséget. Ismered kérésünket, kérlek, hogy teljesítsd. Tebenned bízunk, adj új életet családunkba. Ámen.

— Várom a társaimat, mert mennénk haza. Egyébként nagyon jól éreztem magamat. Évek óta járunk ide egy csoporttal, a gitáros a főnökünk, és máskor is eljövünk. Nagyon jó, minden nagyon jó volt. Már vacsorát is fogyasztottam.

Jézus Krisztus Urunk:

A mai hála, köszönet mellett többen és többen ezzel a kéréssel fordultatok, hogy a hit kegyelmét a megtérésben kértétek. Azon testvéreimnek e tanításrészt emelek ki, amely már nem ismeretlen előttetek, hisz Mária, kiválasztott testvérem, nem egyszer mondotta el nektek a felkészített beszéde által, amikor felétek szól, hogy legyen hit és szeretet benned. Legyen nyitott a szíved, szíved nyitottságával imádkozz a szeretteidért, családodért, gyermekeidért, unokáidért. Hagyd meg őket az ő saját szabadságában, hisz soha senkit ne akarjatok irányítani, formálni, ráerőltetni valakit valamire. De szívedből, lelkedből soha ne engedd el. Mindig maradjon benned, és mindig add meg szíved nyitottságával a felajánló kérést.

És ha ezeket mind-mind így meg tudod tenni — hisz hogyan is szoktuk mondani felétek?

Minden ima elindul felfelé a meghallgatás kegyelméhez.

Egy ima sem hull le a porba, hogy semmivé váljon.

De néha egy felajánló imáért nem elég egyszer, kétszer, egy héten, egy hónapban vagy egy évben imádkozni. Néha többet és többet kell felajánlani szívből és szeretettel.

És most visszatérek a testvéreknek a vicces mondanivalójukra, mert mikor valamire kitértem, és azt mondottam: tegnap, azt mondják: „Hát, igen, közel 20 éve, az tegnap volt.”

Hisz azt mondottam nektek már nem egyszer, amikor kiválasztott Mária szolga-testvéremet — ez az író-gyűjtőnek nagyon ismerős lesz —, hogy melyik naptári évvel számoljunk?93

Fölsoroltatok egy párat.

S Én, Jézus Krisztus Urad azt mondottam, emlékezz: Ma vagy. Holnap leszel-e, az nem biztos. De amit ma felajánlasz, az eljut Hozzám, s meghallgatom. Hogy közben a földi életedben eltelik egy év vagy kettő, az Nálam még tán egy perc sem.

Néha így gondolkozzál, hogy lehet, hogy neked itt hosszúnak tűnik az élet, hosszúnak tűnik a felajánló imakérés a szándékában, de ilyenkor mindig gondolj arra, hogy „a világban nem egyedül élek”. A világban nagyon-nagyon sokan. Most, ha csak egy pillanatra arra gondolsz, hogy ebben a pillanati órában hányan és hányan imádkozhatnak. Most csak egy pár helyet emeljünk ki, ahol tudjátok, hogy sokan és sokan lehetnek. Próbáljuk először nézni azt a helyet, ahol Én éltem és tanítottam, amit ti úgy mondotok: a Szentföld vagy Jézus nyomában élő élet. Majdan menjél egy pár, Édesanyám kegyhelyének helyére. Sorolhatok itt is többet, ott hányan lehetnek. Próbáljál gondolni most a földi helytartó helyére, aki elfoglalta az új helyet, hogy ott hányan lehetnek.

Ilyenkor úgy kellene mérlegelnetek, hogy: „Igen, Uram — ahogy némelyek mondották —, legyen meg, Uram, a Te akaratod. Mert én imádkozom, és nem szűnök meg imádkozni, nem válik az ima teherré, hanem az imával tudom, hogy kegyelmet és ajándékot kaphatok a meghallgatás által.”

És mikor megtörténik a meghallgatás, akkor árad felétek az öröm, a felemelkedés kegyelme és ajándéka, és akkor azt mondod: „Kézen foghatóan történt velem valami.”

Holott mindig történik veletek valami, csak a szív nyitottsága nem teljesen úgy van jelen, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok tanítalak és megadom nektek.

Hinni és bízni kell. És hogy ha ezek benned élnek, akkor már tudsz szeretni, tudsz elfogadni, tudsz elindulni a változáson, és a változásban imádkozni azokért, akik fontosak számodra. De néha imádkozhattok azokért is, ahogy már a bűnbánat-időben is mondottam, akiért úgy gondolod, talán nem imádkozik senki: „Hát most én szívem nyitottságával talán imádkozok egy hajléktalanért, talán imádkozok egy elesettért, talán imádkozok egy börtönben valóért.”

Hisz tudjátok — hogy is van? — akik már jártak a Boldogság hegyén a nyolc boldogságában:

Éhes voltam — adtatok ennem.

Szomjas voltam — adtatok innom.

Beteg voltam, és meglátogattatok.

Börtönben sínylődtem, és szintén meglátogattatok.

Sorolhatnám végig a boldogság ajándékát, kegyelmét, szeretetét.

Ezeket mind-mind a jó tettekben nem csak önmagatoknak, hanem másoknak a felebarátban és a testvérben tudjátok teljesíteni és megajándékozni.

Ez alapján kell hinni és bízni mindabban, amire szükség van a mindennapi életben.

Mellette volt a sok felajánlás, kérés, a hála-köszenet mellett, mert ezt mindenki elmondotta, a gyógyulásért a felajánló ima önmagatoknak, szeretteiteknek a családban vagy ismerősötöknek.

Itt szintén ugyanígy mondom el: hisz aki jelen volt már egy fájdalom-, szenvedés Golgotáján, az tudja, hogy a felajánlás megtörténik. Ha részt vettek a szentmise áldozatán, ott, tudjátok, hogy a felajánlás mindig megtörténik. Ha összejöttök a hétköznapi engesztelésekre, a felajánlások megtörténnek. De a felajánlásban azoknak is imádkozni kell, akik bizalommal és szeretettel hozzátok fordulnak, ehhez a helyhez, a testvérekhez, hogy összetett kézzel tudjunk imádkozni.

Hisz a hála és a köszönet mellett többen és többen azért arról is tudtak beszélni egy gondolatban, ahogy a testvérek itt megint viccesen mondták, mert nekik már fárasztó volt hallgatni, azt mondták, hogy:

— Hát ez nem öt mondat! Még egy óra is el fog telni, mire befejezzük!

Hova siettek?

Ki vár benneteket?

Nem Én vagyok jelen?

Nem Velem kell örülnötök?

És ekkor azt mondottam azon testvéreim felé akkor is és most is:

Igen, kérjük az imát a felajánlás részében. De mindazon testvéreim, akik bizalommal és szeretettel és hittel fordulnak, mert érzik szívükben, hogy: „Ha én most ezt elhelyezem és felajánlom, megtörténik a meghallgatás.”

Igen, megtörténik, de hogy megtörténhessék, aki kéri a felajánlásban, azoknak is össze kell tenni kezeiket, meg kell nyitni szívüket, és nekik is őszintén és szeretettel imádkozni kell.

Hisz a kezdetekben voltak itt olyan testvérek is, akik eljöttek ide, és szó szerint így szóltak kiválasztott Mária testvéremhez:

— Neked az a kötelességed, hogy imádkozz, mert én nem érek rá.

Akkor hogyan várja a kegyelem működését a szeretetben?

A kérdés, ahogy a bűnbánat-időben vagy a tanításokban, szoktam felétek mondani, néha nyitottan szól felétek, s ilyenkor azt szoktam mondani: Ti saját magatok adjátok rá meg szívetekből és szeretettel a választ.

Igen, valóban itt imádkozunk, de nem kötelességből, hanem szeretettel, ahogy az a testvér, aki azt mondotta:

— Köszönöm, Uram, hogy itt tanultam meg, hogy a Keresztre hogyan kell tekinteni, hogy Te szeretetből adtad Önmagadat értünk — ezt már Én folytatom — a mi megváltásunkért.

Mert ha nem lett volna Kereszthalál, hogyan lett volna Feltámadás?

Ezen így kell elgondolkozni. A kettő együtt mehet, hogy egy legyen, hogy ez által működjön rajtatok és bennetek mindaz, ami ajándék, szeretet, öröm, béke, kegyelem, ami által lehet élni a mindennapokban, a mindennapokhoz.

És most örömmel, hogy kicsit élénkek legyetek, énekelünk. Egy — ismét olyan — énekre térünk vissza, ami a kezdetben szólt felétek, ahogy mondta a testvér, az almafa alatt volt egy asztal, azon volt egy szobor, és így imádkoztunk. És alul szólt a zene időnként, hogy énekeljünk: „Tüzed, Uram, Jézus, szítsd a szívembe!”94

Mert itt egy testvér azt is felemlítette számunkra, most mondhatjuk úgy, hogy a tanúságtételben a sok hála, köszönet, kérés mellett, hogy valamikor a kezdetben a szeretet úgy elevenedett meg rajtatok és bennetek, amikor azt kértem tőletek, hogy szeretettel fogadjátok testvéreiteket, akik meglátogatnak benneteket, elzarándokolnak erre a helyre, és majd szeretettel kísérjétek ki, mert a gyertyaláng fénye, amely világosságot nyújt a sötétben. A gyertyaláng fénye felmelegít, mint az énekben, ahogy énekelted, majdan nézed a gyertyát a tisztaság jelében, amely erőt ad, hogy „megtanuljak szeretetben és békében élni a tisztaság jelével”. És majdan, mikor az ének szívemből szeretettel és örömmel száll a testvérekhez, ők is örömmel, néha könnyekkel és szeretettel megtelve távoztak otthonaikba, szeretteik körébe. És át tudták adni, ha csak egy öleléssel, ha csak egy simogatással, ha csak egy mosollyal azt a szeretetet, amelyet megtapasztalhattak, amelyet élhettek, ami által elindulhattak, és utána még mindig bennük égett ez a meleg szeretet a kegyelemmel.

És ilyenkor éreztétek azt, hogy: „Igen, Uram, Jézusom, Te kimondottan maga a Szeretet vagy, és Te számunkra kimondottan ezt a Szeretetet adod sokszor és sokszor a tanítás által.”

Ami által néha vannak, akik ezt megkérdőjelezik, akik azt mondják néha, hogy nem is biztos, hogy jó ez a hely, mert miért a szeretetet adja ebben a nehéz világban?

Ebben a nehéz világban, akik néha így gondolkoznak, már nem elég neki az, hogy szinte leroskadt a saját keresztje súlya alatt az út porába, és ő nem bír felállni, mert nincs benne hit a kegyelemhez. És az út porában küszködik, talán mérgelődik, talán haragszik, talán gyűlölködik, és nem érzi mindazt, hogy létezik ez a csoda a szeretetében. Mert volt egy Isteni Második Személy, aki leszületett a Földre, a pusztába, hogy elhozza a Fényt, a békét és a szeretetet.

Sokan akkor sem ismerték fel Őt, de ezért nem haragudott, hanem árasztotta azt a szeretetet, amelyre az Atya felkészítette.

És akkor növekedett, elérte azt a bizonyos kort, amit az Atya megadott Számára, majdan kiment a pusztába, hogy felkészüljön a küldetés tanítására. Majdan kiválasztotta tanítványait, és megkezdte működését. És ez által tanítást adott mindazoknak, akik hallgattak szavára.

Ahogy ez akkor, úgy most is jelen van.

Én, Jézus Krisztus Uratok senkire sem erőltetem rá Magamat. Senkire sem erőltetem rá szeretetemet. Senkire sem erőltetem rá békémet, kegyelmemet, ajándékomat, örömömet.

Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, és figyelek, és amikor megnyissátok szíveteket, megnyissátok lelketeket, amikor úgy érzitek, hogy szükségetek van valakire és valamire, és amikor felismered, valaki talán segített felismerni, hogy neked talán ez volna a helyes út, Én csak elmondom. Te saját magad döntsd el, hogy el akarsz-e indulni rajta, vagy szükséged-e van rá. S akkor, ha megtapasztalod, felismered és elfogadod, akkor elindulsz a mindennapi élet-útpályádon. S akkor történhet már, szíved nyitottságával, a felajánlás, a kérés, a fohász.

És mikor ezek mind-mind megtörténnek, akkor szíved szeretetével, a mérhetetlen nagy hála, ajándék, kegyelem, ami által éljük a mindennapjainkat, ami által érezzük mindazt, amire szükségünk van, hogy: „Mégis érezzem, hogy én is egy olyan porszem vagyok, akit kikerestek a föld-út porából, kiemeltek, mert szükség van reám. Megkaptam a meghívást, és a meghívást felismertem és elfogadtam. És elindulok a keskeny úton, mert az a biztos út, amely Veled együtt haladva a mindennapokban.”

Hisz a széles út, az így is jelen van, azon el lehet indulni. De a széles úton eltévelyeghetsz, a széles úton érezheted, hogy nem vagy biztonságban, a széles úton érezheted, hogy talán nem érzed mindazt, amire szükséged van az élethez, a szeretethez, a kegyelemhez. Úgy érzed, hogy talán: „Teher az élet. Minek is élek?” — ahogy némelyek mondani szokták.

Az élet ajándéka mindig fontos a mindennapnak. Minden napnak varázsa, fénye, kegyelme, amikor felvirrad számodra egy újabb nap. Ahogy a Feltámadás-hajnal örömében, mikor a Kereszt felé tekintettünk, és azt mondottam Én, Jézus Krisztus Uratok:

Örüljetek minden ilyen feltámadt, örömteli napnak, amely megadatik számotokra. Lehet, hogy még nem tudod, hogy mi vár rád ezen a napon, de ha te Hozzám fordulsz hittel, szeretettel és bizalommal, és kéred a segítséged, megkaphatod; kéred a segítséget az élethez, a munkához, a családhoz, a tennivalókhoz, amelyek körülvesznek, hidd el, hogy megkapod.

És hogy ha kéred, mikor egy olyan beteg szeretted, családod, ismerősöd van, akinél úgy látod, hogy nagyon nagy a szenvedése, akkor felajánlhatod: „Uram, elhelyezem a Te Szentséges Szíved oltalmába. Legyen meg a Te akaratod szerint.”

És a tanúságtételben erről is hallottatok, aki azt mondotta, nem maradt szenvedni az édesanya: „mert bíztam, hogy, Uram, meghallgatsz, és elvitted”.

És ilyenkor szoktuk mondani: a jó halál kegyelme áradjon és működjön mindazoknak és mindazok felett, akiknek erre van szükségük a mindennapi életben. Mert: „Ezt sem mi mondjuk meg, földi, gyarló emberek a testvérben, hanem Reád bízzuk, Uram, Jézusom, Neked ajánljuk fel, és Tőled várjuk a segítséget, az Édesanyádhoz fordulunk, mint a Legközelebbi Közbenjáró, és Ő adja meg számunkra mindazt, ami szintén szükséges az élethez.”

És most ebben az örömben hát szeretettel és örömmel énekeljétek ennek az ünnepnek az énekét.95

Most, mivel azt mondottátok a délután folyamán, hogy jubileum és ünnep van, ezért most áldásomat küldöm reátok.

És akkor készüljetek az örömünnepre, amelyet néhányan elkészítettek számotokra.

E évforduló ünnepén eljöttetek nyitott szívvel és szeretettel, hogy érezzétek azokat a kegyelmeket, érezzétek az emlékeket, amelyből élni lehet, hogy élő legyen a tanítás az Élő Evangéliummal, legyen nyitott szíved az Élő Szentlélekhez, ami által el tudsz indulni és haladni a mindennapi élet-útpályán a küldetés, követés részében. Hogy kinek mi a küldetése, azt minden testvéremnek saját magának kell felismerni, elfogadni. De ha nem ismeri, akkor kérje, kérje a fénysugár által a felismerést. És hogy ha megtörténik, akkor elfogadja, és elindul a mindennapi élet útpályáján a követésével, és akkor már tudja, hogy mi is az ő küldetése, és megpróbál ezzel a küldetéssel élni, cselekedni és tenni. És nem csak önmagának, hanem felebarátnak, testvérnek az eggyé válásban, az eggyé váláshoz.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok így e ünnepben pont erre hívtalak meg, hogy ismét éljen bennetek a szeretetben az eggyé válás, az eggyé váláshoz, hogy egyek lehessünk, hogy érezzük egymás szeretetét, kegyelmét és ajándékát, érezzük egymásért való felajánló imánkat, érezzük az egymásért való hálát, köszönetet, ami által boldogság, öröm és szeretet töltheti el szívünket, lelkünket. És akkor érezzük azt, hogy: „Igen, Uram, ha nehéz is az élet, de könnyebb elindulni, mert tudom, hogy velem vagy, tudom, hogy foghatod kezemet, és már akkor ketten haladunk az úton. És az út haladásában elbotlok? Elfáradok? Térdre roskadok? Tudom, hogy kihez nyújthatom fel kezemet, ki az, aki ismét lehajol, ki az, aki ismét megfogja kezemet, és ki az, aki ismét megadja azt a kegyelmet, hogy önmagam lehessek, és ismét haladhassak a mindennapokban.”

És ennek reményében most áradjon reátok áldásom e jubileum áldásában, a Szentlélek kegyelmével, hogy töltse be szíveteket, lelketeket, és erősítsen meg a mindennapokban, a mindennapokhoz, kiválasztott Mária testvér-szolga által:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme világosítson meg minden testvéremet, aki megnyissa szívét a kegyelemhez, a békéhez, az örömhöz és a mérhetetlen nagy szeretethez, mert így másképp lehet élni és elfogadni a mindennapi életet.

Ennek reményében most énekeljetek szívből és szeretettel: „Jöjj, Szentlélek, Úristen”96

Jelen lévő testvérek:

Glória szálljon a Mennybe fel,

Jöjjön a Földre a béke!

És az emberi szívbe a jóakarat.

Ámen. Ámen.97

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Ezen a napon a Sükösdi Szeretetközösség Jézus Krisztus Urunk sükösdi megjelenésének 20. évfordulóját ünnepli. Ezen alkalomból Jézus Krisztus Urunk — kiválasztott szolgája, Takács Zoltánné Rogács Mária által — visszaemlékezik az elmúlt 20 évben adott egyes tanításaira és a Közösség életében történt néhány emlékezetes eseményre.

Mária 1 :

Eljött a mai szép ünnep, amikor megjelenünk itt együtt a Szeretet házában2, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk kért, hogy számunkra legyen jelen, ahol összegyűlünk imára, énekre, de ez mellett a legnagyobb áldozatra, a szentmise áldozatára, amelyet Isten dicsőségére és a mi lelkünk üdvére mutatunk be, hogy ez által gazdagodjunk a lelkünkben, megerősödve, és így tudjunk elindulni a mindennapi élet-útpályánkon.

IMG_5343

 

Vannak megpróbáltatások, vannak néha nehézségek, amelyeket le kell küzdenünk, le kell gyűrnünk. Néha nem értjük, hogy hogyan és miképpen — elcsüggedünk. Szomorúvá válunk, és nem tudjuk, hogy mi vár reánk. Hisz Jó Jézus Krisztus Urunk, mikor engem is kiválasztott húsz éve, ezen a napon, Bátmonostoron, azon a napon én sem gondoltam volna még délelőttjében, hogy velem valami történni fog. De éreztem, hogy valami különleges, amely körülvesz. És különösképpen az, amikor én is részt vettem, mikor elmentem arra a helyre, ahol gyógyítást adtak át az embereknek3, és a betegségem révén, mi a földi gyarlóságunkban néha mindenben kapaszkodunk, néha egy szalmaszálban is, mert szeretnénk meggyógyulni. Most már meg tudtam érteni ebben a húsz évben, hogy nem a testi gyógyulás a legfontosabb, hanem a lelki gyógyulásunk. Ha a lelkünk rendben van, meggyógyult, működik rajtunk és bennünk a kegyelem, akkor már a testünk is más, másképp élünk, másképp érezzük a környezetet, és másképp érezzük mindazt, amely körülvesz bennünket. És ezen a napon, mikor én is elmentem erre az összejövetelre, és ott tartottak beszédeket némelyek, hogy ők mit éreztek a gyógyulás részében, én is, ahogy ott álltam a tömegben, egyszer csak azt vettem észre, mintha hátulról valaki meglökött volna, szinte úgy, hogy kilépek, nem tudtam magam megtartani. Először azt hittem, hogy a papa4 az, rá is néztem, és úgy megjegyeztem, hogy miért lökdös. Ő rám néz, olyan csodálkozva, s azt mondja:

— Nem nyúltam én hozzád!

Eltelik egy bizonyos idő, egy húsz perc körülbelül, mikor ismételten érzem ezt a lökést, de akkor már annyira erős volt, hogy szabályosan, mint aki kiesik a tömegből, s azt hitték, hogy én is szólni akarok, és mindjárt szóltak, hogy hát menjek, ha már szólni akarok, pedig én egyáltalán nem akartam szólni. Azt sem tudtam, hogy mit is kellene itt mondani, meg miért is vannak ott, akik ott beszélnek. (…)

IMG_5372  jav

És akkor azon a napon történt velem, egy olyan másfél óra elteltével, amikor én is szinte hanyatt vágódva a földön, a fűbe, először sírtam, utána furcsa nyelveken beszéltem. Többen rám néztek, és gondolták, hogy valami különleges bajom lehet, és ott hagytak, és elmentek.

Majdan, később, eltelik egy bizonyos idő, még mindig nem történik semmi. Most már egy óra, másfél óra, a busz szeretne elindulni vissza Sükösdre, és én mindig fekszek, egyedül már, Bátmonostoron, a futballpályán. Rángatnak, ébresztgetnek, szólogatnak, hogy keljek föl, mert menni kellene. De — azt mondták — én nem reagáltam semmire, a szememből a könny csak úgy gurult, és csak még mindig valami furcsa nyelven beszéltem.

Majdan, mikor nagy sokára, már sötétedett, kinyitottam a szememet, és akkor láttam, hogy egy páran vannak már csak körülöttem, és azt mondják:

— Gyere már, mert itt hagynak! Miért kellett neked ennyi ideig feküdni?!

S akkor megszeppenve ismét sírásba burkolóztam:

— Nem tudom, de én nem bírok még most sem elindulni, még egy kicsit várni kell.

Később felsegítettek, majdan oda mentem a buszhoz, s akkor már ott azért kezdték kérdezni, hogy:

— Valami történt veled?

— Igen. De most nem tudom elmondani.

Mikor már úgy megnyugodtam a sírásból, az után tudtam elmondani, hogy:

— Egy fényt láttam, a fényből szivárványszínek jelentek meg, majdan egy Száj alakult ki, és beszélt hozzám.5 De úgy beszélt, hogy megértettem, amit mondott. És én is beszéltem Vele.

Erre azt mondták:

— Te! Hát te olyan furcsán beszéltél, hogy azt, semmit nem lehetett érteni!

De aki engem hallgatott, az tudta, hogy én mit mondok, hogy miről beszéltünk.

Ennek a történetnek ma húsz éve. Az öröm, a boldogság, a szeretet, amely átjárhatta szívemet, lelkemet, egész lényemet. Ma, húsz év után, így mondom, de az első évfordulón sírva azt mondottam:

— Uram, én ezt nem kértem Tőled. Én visszaadom. Hisz azóta kitaszítanak, bolondnak néznek, gyermekeimet megalázzák, és egy édesanyának ez a legnagyobb fájdalma.

De az Úr Jézus csak mosolygott, és azt mondotta:

— Vannak körülötted és lesznek, akik meghallják hívásomat, és öröm tölti el szívüket, hogy itt lehetnek.

Ma, húsz év után, azt mondom, valóban öröm tölti el szívünket, mindazokkal, akik ma itt vagyunk. De mindazokkal, akik ma lélekben vannak jelen, elsőként Antal atyát6 helyezem, és majdan mindazon testvéreimet, hisz többen, akiket most talán nem láttok a jelenben, és a bűnbánat-idő, Húsvét-időben mindig itt voltak, sőt, még a nagy három szent napot itt töltötték a Szentsírnál, és most kórházban van7. Számára is kérem a segítséget és a kegyelmet, hogy mielőbb itt lehessen körünkben.

Én akkor is hálát és köszönetemet fejeztem ki feléje és feléjük, és most is mindazoknak, akik ma eljöttetek, hogy felkészülve az ünnepre, örömmel és szeretettel vegyünk részt.

Hogy ma az ünnep részében mit kapunk, miben lesz részünk, hogyan próbáljuk értékelni mindazt, amit az Úr Jézus ebben a húsz évben — visszatekintésként? Nem tudom, mert eddig mindig így volt — fogja nyújtani, nem tudom. De mi boldogok vagyunk, és boldogok leszünk, ha érezzük az Ő jelenlétének szeretetét, meleg simogatását, átölelését, ahogy felemel az út porából, mert szüksége van minden egyes testvérére, akik Hozzája tartozunk, akik felismertük az Ő hívását, és megpróbáltunk Vele együtt elindulni a mindennapi élet-útpályánkon.

És most mielőtt még folytatnánk az ünnepet, szeretném először a testvéreknek átnyújtani azon testvéreimmel azt az ajándékot, amit erre a húsz éves évfordulóra készítettek. Most, amit be fognak mutatni számotokra, az először csak egy minta része lesz, de elkezdődött a szerkesztése, és ez után majd mi is, mivel már tudjuk, ahogy a János atya a szentbeszédében is azt mondotta, most már az elektronikus út, ami biztosan előre halad, így Sükösdnek is lesz egy honlapja, ahol több mindent tudunk tájékoztatni: Jézus Krisztus Urunk tanításait, a következőt, és amit már eddig megkaptunk, majd föltenni. Ha lesznek olyan testvérek, akik vállalják, ahogy itt a tanúságtételüket átadták, hogy azokból föltehessünk, vagy akinek valami más része és gondolata van. Ezekkel mind szeretnénk majd mi is ezt a honlapot éltetni, továbbnyújtani, és ez által mindazokat megajándékozni, akik talán nehezebben tudnak eljönni felénk és hozzánk.

Most kérem majd azokat a testvéreket, hogy jöjjenek, és osszák meg ők elsőként a testvérek felé ezt az ajándékot erre az ünnepre. (…)

De addig Józsi testvér elmondja röviden, mert ő volt a kivitelező az anyagi részében.

Lovró József:

Én nem tudom, sírjak vagy nevessek, de úgy gondolom, hogy ezen az ünnepen az Úr Jézussal, Marikával együtt kell ünnepelnünk, és nagyon boldogoknak kell lennünk, hogy itt lehetünk húsz év…

Jaj, ne rakjam ilyen közel.8 Jó.

Egész évben, úgy-e, motoszkált bennem valami, és úgy-e, többször nekimentem ennek a gondolatnak, hogy Sükösdről, úgy-e, ahogy a Marika a beszédében az elején, mikor köszöntött bennünket, említette, hogy a világon tulajdonképpen nincs olyan földrész, ahol nem ismerik. De énbennem év eleje óta valahol motoszkált az Úr, és azt mondta:

— Józsi, ebben az évben is kell valamit cselekedned, és valamit tenned azért, hogy Sükösd minél távolabbi földrészekre, és minél közelebb lévő embertársainkhoz és hivatalokhoz eljusson.

Hisz miről szól a világ?

A fiataljaink, és nagyon sokan, idősek, akik úgy-e, ágyhoz vagy asztalhoz vannak kötve, mind min keresztül tájékozódnak? Interneten, vagy úgy-e, nevén, magyarul nevezve, laptopon keresztül jutnak mindennapi információhoz.

Én úgy gondoltam, olyan sok sarat szórtak Sükösd, olyan sok minden rosszat leírtak, akkor miért ne írjuk le mi is a másik oldalon azt, hogy miről is szól a Sükösd, hogy milyen jó, hogy itt lehetünk, milyen jó, hogy van ez a Sükösd számunkra.

És ekkor tulajdonképpen, úgy-e, mindig azt szoktam mondani, nincsenek véletlenek az életben, egy alkalommal nem tudtam elmenni, lekéstem egy buszt vagy egy vonatot, és Fekete Gábor barátommal és Zsuzsival, feleségével, Csomor Lajossal együtt utaztam egy autóban. És megszületett a megoldás, mondtam a Zsuzsinak, Gábor feleségének:

— Az Úr téged és engem választott ki arra, hogy a világban megmutassuk, a világ dolgain keresztül Sükösdöt.

S megírhassuk, és ahogy Marika is elmondta, felvállalhassuk.

Felvállalhassuk azért, hogy az sok ember, aki itt járt és itt jár, elvigye, ahogy az atya is prédikálta, valamennyiünknek kötelessége a hitet terjeszteni, nem csak szóval megvallva, tetteinkkel, lábainkkal, hanem elektronikusan is.

Én úgy gondolom, hogy ebből a Közösségből valamennyien ki kell lépjünk ezen az elektronikus úton keresztül, meg kell szólítani ez által a fiataljainkat, hogy a Sükösdi Szeretetközösség a következő húsz évben még jobban gazdagodjon hitben, szeretetben, fiatalokban, ismeretlenekben, ismerősökben, és mindenki értesüljön arról, ne csak, úgy-e, újságokon keresztül, szólás-mondáson keresztül, hanem a legmodernebb hírközlési eszközön keresztül, úgy-e, az interneten is, a laptopokon keresztül, otthon azok az idősek vagy fiatalok, akik nem tehetik meg, hogy eljönnek.

Én úgy gondolom, hogy Zsuzsi, úgy-e, körülbelül két hét múlva, úgy-e?

Fekete Zsuzsi:

Igen.

Lovró József:

Zsuzsi és azoknak a patrónáknak a jóvoltából, akik ebben dolgoznak — úgy-e, minden pénzbe kerül. És köszönöm azoknak a testvéreknek, akik nincsenek itt, de anyagiakkal támogatják, úgy-e, azt, hogy tulajdonképpen ez létrejöhessen és működhessen.

Szeretném mondani, hogy nem férnek hozzá egyedileg. Marikánk engedélye nélkül senki nem fog hozzáférni. Nem kell attól félni, hogy ezt a lapot majd bárki is bármilyen más célra használhatja.

Úgy-e, Zsuzsi?

Úgy tudom, ez csak a Marika engedélyével lehet.

Fekete Zsuzsi:

Így van.

Lovró József:

Igen.

Megérkezett közben Fekete Gábor és technikusunk is, és mindjárt bemutatjuk.

Ez, mondom, egy próbálkozás, ez csak az első oldal, de remélem, hogy két hét múlva vagy az első, a következő, a júniusi első péntekre Zsuzsi jóvoltából és azoknak a patrónusoknak, akik ehhez hozzájárulunk anyagilag, már az interneten keresztül is láthatjátok Sükösdöt.

Isten áldja meg mindazokat, akik ebben segítenek, kiviteleznek, és eljuttatják az egész világra Sükösd szeretetét, és úgy-e, a mai nap boldogságát, amiben, Marika is mondta, biztos lesz részünk.

Köszönöm szépen.

Tudjátok, minden kezdet nehéz, a technika mindig megpróbál bennünket, de úgy-e, a tavalyi évben megajándékozott bennünket az Úr azzal, hogy egyszerre láthatjuk most már az üzeneteket, nem kell várni nektek és nekünk meg, kiválasztottaknak, bent.9 Úgy-e, a kiválasztott részt vehet, értesülhet előbb. De biztos, hogy ez is be fog állni, és mindenki otthon, az otthonában láthatja. És úgy-e, ahogy a Marika is mondta, akik felvállalják majd ennek a nyilvános szereplésnek a lehetőségét, úgy-e, magukat is megnézhetik majd otthon a televízióban10.

Zsuzsi! Hadd mutassam be, neki kell köszönni, mert ő vállalta a háziasszony szerepét, én csak a finanszírozási oldalt próbálom összehangolni. Megvan.

Fekete Zsuzsi:

Én csak annyit szerettem volna mondani, illetve kérni, hogy akinek van Sükösddel kapcsolatban tanúságtétele, és gondolom, sokunknak van, akkor az, ha tudja, nyugodtan írja le. Ha van számítógépes segítség, akkor, ha számítógépen leírja, és nekünk elküldi vagy elhozza, akkor lesz egy olyan rovat az oldalon, ami a „Tanúságtételek rovat”, és akkor ide szépen fölkerülhet, hogy akik meglátogatják, lássák azt, hogy itt azért húsz év alatt történtek dolgok. Jó?

Köszönöm.

Igen, itt annyit szerettem volna, hogy… Menjünk lejjebb, nem tudom, most ezen a képernyőn csak ennyit lehet hirtelen látni.11 Ez csak egy mintabejegyzés. A háttérben most ez a kép állt rendelkezésünkre, amit így be tudtak tenni, de nem a Szűz Mária lesz a középpontban, hanem az Úr Jézus, a kereszt.

És —visszamehetsz —, ott van egy video rész, ez úgy-e, nem Sükösdhöz tartozik ez a videó, ez is csak egy minta most. Lehetőségünk lesz, hogy videofelvételt vagy részletet is közöljünk. Ez mind-mind csak egy minta, hogy a Marikának megmutassuk, hogy milyen lehetőségeink vannak, és majd ezen kialakítjuk a végleges formát.

Ennyit. Köszönöm szépen.

Lovró József:

Fel kell készülni arra, hogy sokan fogják támadni, úgy-e, eddig keveset írtak rólunk, úgy-e, biztos, többet fognak írni, de mi még több tanúságot fogunk tenni a szeretetről, a megbékélésről és az alázatról. Mivel fogjuk őket legyőzni? Az alázattal. Így van?

János atya:

Meg imával.

Lovró József:

Ahogy te mondtad, hogy biztos, ez után még jobban támadnak bennünket, de hát…

Köszönjük meg az Úrnak, hogy ezt is megadta.

Úgy, hogy a következő alkalommal, a következő még nagyobb évfordulóra már nagyobb templomot is kell építeni.

Mária:

Ahogy mondottam, valóban, ez tényleg csak egy minta része volt, hogy már így működik a számítógép. Majd hamarosan fog teljesen élőben menni, a Sükösdi Szeretetközösség nevében lesz fönt, majd ez lesz a címe, és ez alapján tudják a testvérek majd keresni akkor, amikor már majd beszélünk róla teljesen, hogy miért. Ezt még most csak pár napja kezdték el, ennyire tudtak jutni, hogy ennyit összeállítsanak a mai napra, hogy meg tudják mutatni, hogy ez alapján fogunk mi is létezni fent az interneten, a számítógépeken.

És most már mivel az ünnep hatásában az ajándékot is láthattuk, amit a Közösségnek nyújtottak, ennek reményében indulunk el közösen Jó Jézus Krisztus Urunkhoz, aki ölelésre tárja a mai nap is az Ő Karjait, és így várja mindazokat, akik hiszünk és bízunk Benne.

Az évforduló révén csak most annyit szeretnék elmondani, ilyenkor, tudják a testvérek: egy évben ez az egy nap, amelyet szoktam mindig elmondani, hogy ez a családé, a bástyáké és a segítő testvéreké az első padok részében. Most is arra kérem a testvéreket, akik már netán elfoglalták a helyüket, mint máskor, egy Golgota-i napon, ne sértődjenek meg. A többi napokon a segítők, a bástyák, a család, azok szolgálnak. Szolgálatot teljesítenek, hisz a szolgálatra Jó Jézus Krisztus Urunk felkérte. Ezt a szolgálatot ők elfogadták, és most már hűen végzik ezt a szolgálatot húsz éve. Igaz, hogy ők egy kicsit később lettek felkérve, közel egy év után, tehát akkor mondhassuk, hogy tizenkilenc éve, és minden évben ezen az egy napon szoktam kérni a testvérektől, hogy senkiben se legyen se harag, se olyan, hogy kiválasztom az embereket.

Nem választom ki.

Ezt Jó Jézus Krisztus Urunktól kaptuk, hogy minden évben ezen az egy napon, amikor az első sorokban a családtagok szoktak ülni, és ha van még hely, akkor természetes, a segítők és a bástyák megosztják, és utána a második, és úgy, körbe, mondom, elöl, ahogy a Józsi testvér szokott a videóval működni. Tehát mellette is most ne olyan testvér üljön, aki máskor ott szokott ülni, hanem adja át a helyet majd a segítőknek, bástyáknak, akik itt vannak ilyenkor.

Tehát szeretném most kérni a testvéreket, hogy mire átkerülünk, addigra legyen hely, hogy ők is elfoglalhassák ott a helyet, ahogy minden évben ezen az egy napon, az évfordulón.

S ennek reményében indulunk el, és most nem kimondottan a megszokott énekkel, hogy „Indulj az úton”, mert Jó Jézus Krisztus Urunk mindig jelen van az életünkben, jelen van az utunkon, és jelen van mindennapjainkban. Tehát Hozzája megyünk, ezt az utat végig kell járni, valóban, mindenkinek, és ezen az úton Ő fog várni bennünket ölelésre tárt Karjaival. Így most a sükösdi könyvből12, majd mindjárt mondják, hányas éneket fogjuk énekelni. Húszas! Akkor lehet kezdeni.13

Nézem a bástyákat. Hol a Tibi bástya?

Segítők?

Zsóka?

Juliska?

Hát várom, hogy… Mert ilyenkor létszámot tartok. Hát kénytelen vagyok, mert ha nem, akkor nem… Képes nem jönni be! Pedig csak egy évben egyszer kapnak ilyen ajándékot!

Na, akkor most már úgy látom, mindenki itt van, úgy-e?

És hol van Loncika? Hát nem ül a helyén? Loncikát ott kerestem.

Sipos Józsefné Loncika:

Én itt vagyok az énekesekkel.

Mária:

Jó. Hát mert máskor itt szokott ülni. S most kerestem a helyén.

Lehet, hogy meleg lesz egy kicsit most, megértük ezt a szép napot, hogy meleg van, nem hideg. Télen volt hideg mindenféle formában, és akkor is azért kitartottatok, és itt voltatok velem.

Az ünnepet elkezdtük már a szentmise elején, azóta folyamatosan megy. Volt, mert az előbb a bekezdés ott megtörtént14, most itt majd letérdelek, és majd kezdjük akkor.

Ma mi lesz, azt nem tudom, de azt mondom mindenkinek: ma nincs felajánlás. Többen kérték a felajánlásokat, azt majd holnaptól, meg majd jövő héten, a Golgotán ismét megteszem. De ma nem a felajánlás van, meg ma nincs rózsafüzér-osztás, ezt is elmondom mindenkinek. Ezt már mindenki tudja. Jó?

Akkor kezdjük el.15

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Uram, Jézusom, eljött ez a csodálatos ünnep a mai napban, hogy megjelenhessek Szentséges Szíved előtt. Felkészültem nyitott szívvel és lélekkel, hogy ismét részese legyek ennek a csodának, ennek az ajándéknak, ennek a kegyelemnek, amelyre kiválasztottál. Én a kiválasztást először elfogadtam, de tudod, utána a földi gyarlóságában, a kételyben, a megaláztatásban már szerettem volna inkább visszaadni, de Te megerősítettél, és felkészítettél az útra. És ez által ismételten végig tudtam járni az utat, mindazt, amelyet számomra ebben a húsz évben megadtál, hisz sok Golgota, amelyet elvállaltam, amelyen végigmentem. A Golgotában elsőként az ifjú testvéreimért kérted, hogy vállaljam el a fájdalom-, szenvedést a megtérésükért, a felismerésért, és majdan az elindulásért. Hisz a fiataljaink, mikor már egy kicsit felnőtté válnak, akkor önmaguk életét szeretnék élni, és ebben a szabadságban néha letérnek az útról, és hogy el ne tévelyedjenek, el ne vesszenek, ezért a felajánlást a fájdalom-, szenvedésében elsőként értük kérted.

Majdan később a pásztorokért. Hisz a pásztorokért is kell, hogy imádkozzunk, kell, hogy szenvedést vállaljunk, kell, hogy érezzék, hogy vannak mellettük testvérek, akik buzdítják őket arra a feladatra, hogy ők is elinduljanak a mindennapi élet-útpályájukon.

Majdan utána kérted már az összes testvérekért, akik a világban élnek, akik ismernek Téged, és akik Hozzád tartoznak. De utána azt mondottad: „Nem csak azokért, akik ismernek, és akik már Hozzám tartoznak és követnek, hanem mindazokért is, akik még talán tévelygők és keresők, és nem tudják, hogy hova tartoznak a mindennapi élet-útpályájukon.” Értük is vállalva ezt a csodálatos felkérést, hogy ők is megismerjenek, elfogadjanak, meghalljanak, és elindulhassanak Veled a mindennapi élet-útpályán.

Ennek reményében jelentem meg most Szíved előtt, felkészülve, hogy elindulhassak az örömünnephez.16

Pateri popoli, pateri popoli…17 Santa Maria… (…)18

Jézus Krisztus Urunk:

Most elmondom nektek, Én, Jézus Krisztus Uratok, hogy valójában most mi történt, hisz Mária, kiválasztott testvér-szolga a kezdetben szaggatottan beszélt felétek, amikor, ahogy ti mondottátok a ti sa-ját sza-va-i-tok-kal: el-vá-gó-dott a fű-ben. Hal-lot-tá-tok, hogy sír, és hal-lot-tá-tok, hogy be-szél, de nem ér-tet-té-tek a sza-va-it:

— Gyertek! Gyertek! Valami történt Marival! — az egyik így szól.

A másik:

— Hát, oda megyek, ha már hív — rátekint, és továbbmegy.

Majdan elkezdik rángatni:

— Keljél már föl! Keljél már föl! Meddig akarsz itt feküdni?!

Kiválasztott szolgám nem hallja e szavakat, nem érzékel semmit, és nem lát senkit. Ő a fényben van jelen.

Ismételten szólongatják, azt mondják többen:

— Küldjétek már oda a gyerekeit! Már csak azoknak föl fog kelni! Meddig akar még ott feküdni?!

A gyermekek sírnak:

— Anyu! Anyu! Keljél már föl, mindenki kiabál. Anyu! Keljél föl! Kiabálnak, itt hagynak!19

Kiválasztott szolga a testvérben semmire sem reagál. Nagy sokára kinyitja a szemeit, körbenéz, és nem törődik senkivel. Megismételi. Majdan felkeltik, s azt mondják, menni kell.

— De nem bírok elindulni. Olyan nehéz mennem. Én olyan jól érzem itt magam.

Már azt hitték, újra, mint aki alszik, nem törődik semmivel és senkivel. Ketten, jobbról és balján, letérdelnek, sírnak, imára kulcsolt kezeikkel, hogy majd csak történik valami. Majdan most már fel bír kelni, s akkor már kérdezik tőle lassan, ahogy haladnak, ez a pár személy, aki még mellette maradt:

— Mondd már, mi történt? Miért nem akartál fölkelni? Már olyan mérgesek a buszon. Azt mondták, ha azonnal nem megyünk, itt hagynak.

Mária:

De azzal sem törődve, hisz nem is értem, mi az, amit mondanak. Majd elmondom:

— A fényt láttam. A fény, amely itt jelen van.

— De mi nem láttunk semmit. Pont te látsz valamit?!

— Nagyon szép fény volt, mint aki forgott, majdan, mint aki közel jön hozzám. De olyan volt a fény, hogy melegített is. Utána a fény átalakult, átváltozott. Olyan szép, színes volt.20 S utána abban egy Száj, amely mozgott.

Majdan így szólnak:

— No, már ilyen hülyeséget ne mondj!

— Én csak azt mondom, amit láttam, amit hallottam. A Száj mozgott21, és hangok jöttek ki felém. (…)

— És ki mondta neked ezeket?

— Azt nem tudom. Én csak a fényt láttam, amely utána színes volt, ez a Száj, amely mozgott, és csak ezt hallottam.

— Jó lesz, ha nem beszélsz ezekről, mert azt mondják, hogy hülye vagy!

Majdan haza érünk, majd így szólnak a férjnek:

— Marival történt valami. Mari látott valamit, meg hallott.

— Persze! Pont ő! Miért? Más nem volt ott, csak ő?!

— Hidd el! Ez velem történt!22

— De miért veled? Pont veled?!

Senki se hiszi, amit mondok.23

— Majd mondjuk a Magdinak24, hátha ő elhiszi!

Ő is csodálkozva néz. Hallgat.

— Ez nagy dolog! — ő így szól. De teljesen nincs tisztában vele, de úgy érezte, valamit mondania kell.

Majd másnap várják, hogy mi történik:

— Na, mondjad már, láttál valamit? Szólt valaki hozzád? Nem képzelődtél te? Vagy tán elaludtál?

Jézus Krisztus Urunk:

Mindenféle szavakat adtak. De elkezd sírni, és azt mondja továbbra:

— Én nem mondhatok mást, csak azt, amit láttam, és amit hallottam.

— De akkor miért beszéltél olyan furcsán, hisz mi semmit nem hallottunk. Láttuk, hogy mozog a szád, és beszélsz. De nem értettük. És sírtál.

— Sírtam, mert először megijedtem, amit láttam, s utána, hogy hallom a hangot. De mégis jó volt. Olyan: a béke, nyugalom, amit ott éreztem. Azt nem tudom elmondani nektek úgy, ahogy én azt ott éreztem. De nagyon-nagyon jó és szép volt.

— De akkor most miért nem látsz és hallasz semmit?!

Újabb nap, ami ismételten nem hoz semmit sem a látásban, sem a hallásban.

— Ah, nem is kell ezzel foglalkozni! Lehet, hogy csak beképzelte!

Majdan eljön a harmadik nap, amikor ismét, ahogy ti mondottátok, elesett. De most már annyira nem sírt, csak úgy, mint aki meglepődött:

— Pateri, popoli, pateri. Nincs béke és szeretet a Földön. A gyűlölet és az irigység tombol. Szeretetre és békére van szükségünk — ezeket hallottam ma. Erről beszélt. Ezt láttam. De olyan szép, olyan jó érzés érezni az átélés kegyelmével.

De ismételten nem akarnak hinni, nem akarják elfogadni a hallást, a látást.

Majdan eltelik közel egy hónap, amikor már felkészítették testvéremet, a kiválasztott szolgát:

— Jó lesz, ha vigyázol, mert lehet, hogy a gonosszal cimborálsz, lehet, hogy a gonosz jelent meg neked!

— Én nem tudom, de olyan jó ott lenni! Olyan jó érzés, amikor ott vagyok. Érzem a melegséget, érzem azt a különleges nyugalmat, azt a különleges érzést, amit nem is tudom, hogyan kell elmondani.

— Kérdezd meg, hogy ki az, akivel beszélsz! Hát nem látod?!

— De nem tudom, hogy szabad-e megkérdeznem. De megpróbálom.

Mária:

Eljött ismét a nap, amikor megjelent a fény, a fényben a színes színek, mint a szivárvány színe, vagy nem tudom, hogyan is mondjam, és a Száj, aki arról beszél, hogy megbocsájtás lakozzék bennünk a hit szeretete által.

Majd elmondom, de hogy hogyan fogadják, azt nem tudom.

Veszek magamon erőt, és megkérdezem, ki az, aki szól hozzám, kivel beszélek.

Félelem van bennem, nem tudom, hogy most mi fog történni.

És a fény eltávolodott, mint aki elmegy, és itt hagy.

Ismételten jön vissza.

— Bocsáss meg nekem!25 Nem magamtól kérdeztem. Azt mondták, hogy kérdezzem meg, azért tettem.26 Bocsáss meg nekem!27 Köszönöm! És boldog vagyok. Igen, elmondom.

Elment a fénnyel, és már nem látom.

Ismételten rángatnak és kérdeznek:

— Na, kit láttál? Mondjad, kit láttál?! Biztos, hogy láttál valakit!

— Az Úr Jézust láttam.

— Biztos, hogy te az Úr Jézust láttad?! Hát szabad azt látni?

Jézus  jav_4— Én Őt láttam, és Ő szólt hozzám. Most már nem csak a Száj van előttem. De először a fény elment. Azt hittem, hogy már ott hagyott. És utána ismét visszajött, és akkor kialakult benne először, mintha csak egy alakot láttam volna, és utána az Úr Jézust láttam. De olyan szép! Fehér ruhában, derekán van egy öv, ilyen, mintha aranyszíj lenne, vagy nem tudom pontosan elmondani. A haja, az vállig ért, ilyen minimális hullámokkal, s ilyen, ilyen, nem sötétbarna, hanem kicsit világosabb, nem is tudom, gesztenyének vagy minek mondjam. Hogy a Szeme milyen? Azt nem tudom megmondani. Olyan erős a fény, hogy azt nem láttam Neki, hogy milyen Szeme van. De mosolygott. És nyújtotta a Kezét, de nem mertem megfogni, nem mertem oda nyúlni, féltem, és bocsánatot kértem. De elmondtam, hogy nem magamtól kérdtem, hogy kivel beszélek, hisz azt mondtátok, kérdezzem meg, ti mondtátok, ti! Én most megkérdeztem, és Őt láttam.

Ez még hihetetlenebb volt, mint amit eddig mondtam. Megkérdezték:

— És hogyan mutatkozott be?

— Hát mondom, hogy Ő az Úr Jézus.

— És nem azt mondta, hogy „a Názáreti Jézus vagyok”?

— Nem. Nem azt mondta.

— Hát akkor te nem az Úr Jézust láttad! Ha nem mondta neked, hogy Ő a Názáreti, akkor te nem az Úr Jézust láttad.

— De mondom, hogy Őt láttam! Ő az. Fogadd el, hogy Ő az! Őt láttam!

Tudom, hogy nem hisznek.

De miért történt ez velem? Senki nem akar hinni.28 Bármit mondok. És miért pont én, azt mondják. De én ezt nem akartam, nem én kértem magamnak. Nem tudom, miért van ez így. De majd legközelebb megkérdezem.29

Erre így készítenek fel — azt hittem, hogy ők az okosabbak, hát őket el kell fogadnom, meg kell hallgatnom —, azt mondták nekem, legyen nálam szenteltvíz, magamat is szenteljem meg, legyen nálam rózsafüzér, mert talán akkor nem fog a gonosz többet jelentkezni, mert:

— Biztos, hogy a gonosz az, akit te látsz, aki szól hozzád.

— De hogy a gonosz ilyent tud adni?!

— Az mindent tud!

Elfogadtam.

Felkészültem, hogy nálam legyen, ahogy mondták, a rózsafüzér, legyen mindig nálam szenteltvíz egy kis üvegben. Magamat is megszenteltem, elmondtam az imát, amit mondtak. Most így minden nap ezt megismétlem, és majd várok.

S mikor ismételten megjelenik, s ismét megjelenik előbb a fény, ez a csodálatos, szép fény, és benne először csak az alakot látom, majdan, ahogy közeledik hozzám, ismételten az Úr Jézus az.

— Köszöntelek, Uram, Jézusom!

S veszem elő a szenteltvizet és a rózsafüzért, hisz azt mondták, tartsam oda, majd a szenteltvízzel, hogy „szenteld meg, és majd eltűnik”. S erre nagyon ügyeltem, hogy megtegyem.

És nem ment el!!

Itt maradt!!

És csak mosolyog rajtam, vagy nem tudom, de csak mosolyog.

Bocsánatot kérek, és elmondom:

— Nem magamtól tettem megint, mert azt mondták, hogy biztos, a gonosz van jelen nekem, és a gonosszal beszélek. Majd, ha megszentellek, meg, ha odateszem a szentolvasót, a rózsafüzért, akkor úgy is elmész. Bocsáss meg nekem, Uram, Jézusom, bocsáss meg!

Majdan így folytatja felém, mosollyal, a fény simogatásával, e nyugalommal:

— A kicsinyhitűség a gyarlóságában így van jelen. De nem baj, hogy megtetted. Most elmondhatod, hogy nem mentem el, itt maradtam. Kiválasztottalak az út porából, mert szükségem van reád, hogy taníthassalak.

— Engem tanítani?! De miért kell engem tanítani? És mire kell tanítani? De elfogadom mindazt, amit mondasz, mindazt, amit mutatsz. S azt mondottad: a kicsinyhitűség gyarlóságában nyissuk meg szívünket a hithez a szeretetben, mert a hit a szeretetében erőt ad nekünk. Köszönöm. Köszönöm, hogy nem mentél el. Köszönöm, hogy itt maradtál. És köszönöm ezeket a szavakat, amit most adtál, s amit átadhatok, amikor kérdeznek.

Jézus Krisztus Urunk:

Ekkor már a hír elterjedt, ahogy a faluban szokás: „A Takácsék udvarában leszállt az Úr Jézus. Vagy mondjuk azt, hogy az Úr? Annyi ember megy oda! De hogy miért, azt még nem tudjuk. Majd mi is elmegyünk, és megnézzük, hogy mi van ott.”

És ahogy ott összejönnek, először csak énekelnek énekeket. Az énekek, amelyek először csak hangszórón érkeztek felétek, de ti azoknak is, kik eljöttetek, örültetek, és megpróbáltátok vele együtt énekelni mindazt, ami akkor éppen jelen lett számotokra. Később már bevezettétek, hogy imádkozzatok is a rózsafüzérben. De többen és többen azt mondták: „Elmegyünk beállni, mert az fontos, hogy beálljunk.30 A Mari közöttünk járkál, mond valamit. Van, aki elesik, van, aki állva marad. De hogy mi az értelme, azt még nem tudjuk. De elmegyünk, mert azért jó érzés.”

Így terjedt el ennek a helynek a kiválasztása.

És akkor többen és többen, mikor énekeltetek, hányszor és hányszor tapsolva, énekkel, mosollyal, hisz azt mondottátok: „Szinte szárnyalunk, mintha nem is a Földön járnánk. Hát most már többen és többen vagyunk.” És a kezdetiek, azok már azt mondták: „Hát mi már valakik vagyunk, mert mi már most már lassan két hónapja ide járunk! Hát nekünk már megszokott helyünk van, ahol leülhetünk, vagy állhatunk, meg beszélhetünk. Beállhatunk. Vannak markos emberek, akik figyelnek ránk, hogy el ne essünk.” És mindenki ennek reményében, ennek örömében eljött.

IMG_5450

És akkor hányszor és hányszor boldogan énekeltétek még ezeket az énekeket, amelyeket máshonnan vettetek el, hogy: „Add a kezed, hogy zengjünk az Úrnak31, zengjünk az Úrnak álleluját…”

S akkor ennek az éneknek örömében örültetek, énekelve, mosollyal, és azt mondottátok: „Mint aki feltöltődött, mint egy elem, most már mehetünk haza. Most már boldogok vagyunk.”

Némelyek megjegyezték még azt is:

— Hát, ha nem jön ma az Úr közénk, akkor elhúzunk, mint a vadlibák! —azt mondja. — El is indulunk.

És erre a kapuig értek, azt hallják:

— A Mari eldőlt!32

Nem baj, futás vissza mind, mind, mind!

— Megnézzük, hogy most mi történik. Most már nem megyünk haza!

Visszaértek, körbeállták, és föntről nézték lefelé. Erre mosolyogva megkérdeztem:

— Már nem húztok el, mint a vadlibák?

— Nem, Uram, már maradunk! Nem sietünk.

Örömmel vártátok, hogy ma mely tanítás lesz számotokra, mi az, aminek részesei lehettek az öröm, szeretet, kegyelem által. Éreztétek, hogy: „Igen, Uram, Te valóban jelen vagy. Te adod ezeket a szavakat felénk. Te érinted meg szíveinket, és Te adod mindazt, ami által érezzük — ahogy némelyek mondották —, mintha a Föld felett járnák, olyan boldog vagyok. Olyan szeretet járta át szívemet, nem is tudok haragudni. Mindenkit szeretettel átölelek, megpuszilok, mert én most boldog vagyok, és ezt átadom másnak is.”

És akkor éreztétek mindazt, amit néha most már e megemlékezés ünnepében elfelejtetek. Azt mondjátok: nehéz az élet, vannak megpróbáltatások, vannak szenvedések, jelen van a betegség? Némelyek azt mondjátok: „Már a kor is velünk van.”

De most kérdezem: a kor most hol volt benned, mikor énekelni kellett vagy tapsolni? Úgy-e, elfelejtetted, hogy hány éves vagy? Most boldogan énekelsz, és most azt mondod, nem kell már lecserélni, úgy-e? Mert azt mondtad, nem oly régen: „Tán már le kéne cserélni. Én már elfáradtam.”

A fáradtságot mindenki úgy érzi, ahogy él. Hisz ezt a tanítást már megadtam nektek. Vannak néha nehézségek, vannak néha megpróbáltatások, és vannak, ami által meg kell élned mindennapodat. De a mindennapnak, most a megemlékezésben menjünk csak vissza e Feltámadás-hajnal örömünnepére, mit mondottam ott, ahogy a Keresztre tekintettetek?

Ne csak azt a Keresztet nézd, amelyen a Szenvedő Jézust látod, hanem nézd ennek a hajnalnak fényének varázsát, szeretetét, életét, örömét, kegyelmét és ajándékát. Érezd, hogy itt vagyok. Érezd, hogy ha problémád van, hogy kihez fordulj. Érezd, hogy ki ölel át, ki segít felemelni, és ki az, aki veled együtt halad a mindennapi élet-útpályádon. És akkor már nem is fogod érezni a korodat. Nem érzed mindazt, amely körülvesz. Akkor ismételten úgy tudsz örülni, énekelni a mindennapnak, ahogy az előbb örültetek és énekeltetek.

Mert, ugyebár, volt itt az az ének is, és már az ezen a helyen történt, amikor szintén egy testvéretek magába zuhanva a problémáival, kételyeivel elfoglalta a helyet, és nem tudtátok megvigasztalni, mert ő akkor csak azzal foglalkozott, és azzal, amit mondottak, hogy: „Talán te nem jó helyre jársz.” S Én, Jézus Krisztus Uratok, veletek együtt, ismételten megajándékoztam, és örömmel ismét énekeltétek, szeretettel, ezt az éneket is, mert ez is még abból az énekből való, amikor kint még örömmel énekeltetek, mikor még ez a hely33 nem volt számotokra. És boldog öröm és szeretet, amely akkor is megjelent, ami által örültetek egymásnak, tudtatok beszélni, tudtatok örülni, mikor valaki eljött, átöleltétek boldogan, mintha saját testvéred lett volna — most a saját testvérben úgy mondom, hogy úgy a testvéred, mint mikor jelen vannak egy anyától, egy apától a testvérek, szinte így tudtatok figyelni egymásra. De most Én azt mondom, lelki testvérek vagytok, ami még jobban összeköt benneteket a mindennapokban. És boldog szeretetében erősítették mindazokat, akiknek szükségük volt e jelen kegyelem szeretetére.

És akkor jött a tanítás, amikor már a tanítást ismét e rövid, szaggatott szavakkal adtam számotokra.34 S akkor megpróbáltam arról beszélni, amit most már többször hallottatok az Élő Evangélium tanításában, hogy oda megy a gazdag ember az ő Mesteréhez a Názáretiben, és megkérdezi, hogyan és miképpen éljen, mit cselekedjen, mitévővé váljon, és hogy elinduljon ő is a követés révén. Ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok így szólottam feléje:

— Menj haza. Add el mindenedet, oszd szét a szegényeknek, és majd jöjj, és kövess Engem.

A gazdag ifjúnak ezek a szavak nem tetszettek: hogy ő mindenét adja el, ossza szét a szegényeknek?! Eltávolodott, és nem kereste már a Názáreti közelségét.

S ekkor így szólottam mindazoknak, akik jelen vannak:

— Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdag embernek a Mennyek Országába.

És sokan és sokan nem értik ezt a tanítást, mert sokan azt mondják: „Hát azért, hogy én követni akarom Jézus Krisztus Uramat, ezért hát hadd ne kelljen mindenemet szétosztani.”

Most a minden nem kimondottan csak az anyagiakról szólt, hanem arról is, hogy önmagadból kivetkőzve, szeretettel, lélekkel elindulhass az úton a küldetés követésében, amikor felismered, hogy mi a küldetésed a követés révén. És ez által tudsz segíteni mindazoknak, akik talán éppen tőled, tőled vagy tőled várják a segítséget, néha talán egy jó szó, néha talán egy átölelés, néha talán egy szívből jövő, őszinte ima a felajánlásban, ami megerősíthet a kegyelem, szeretet része által, ami által érzed, hogy a testvérednek részesévé váltál a mindennapi életben a kegyelemmel. S akkor érzed azt, hogy: „Igen, Uram, köszönöm, hogy elmondod számunkra, hogy valójában az Evangélium tanításának mi a mondanivalója.”

Mert ezt a tanítást, amit most elmondottam, ezt most kiválasztott Mária szolga által, Velem együtt így adja nektek. De emlékeztek rá, mikor még így beszélt:

Pateri, popoli, pateri.

S erre megjegyezte, hogy:

— Uram, nem értjük.

Majdan hangosabban beszélve, e szavakkal:

— Még mindig nem értjük.

S utána elmondotta kiválasztott Mária, testvér-szolga számotokra a tanítást:

(…) ta-ní-tá-sa, kö-ve-té-se a kül-de-té-sé-ben. Mi-kor el-mon-dot-ta ne-ki, hogy ho-gyan cse-le-ked-jen.35

S ekkor ezt nagyon nehéz volt azoknak ezt megérteni, jegyzetelni, hogy megjelentető lehessen. Sokszor, többször, többször, néha mondották: „Órák is kellettek a visszahallgatáshoz, hogy néha egy pár mondatot értelmesen, olvashatóan le tudjak gépelni.”

Voltak testvérek, és vannak testvérek, akik vállalták ezt a feladatot is a mindennapi életben, mert ők így ismerték fel saját küldetésüket a követés részében, hogy: „Ez az én küldetésem. Elfogadtam az én küldetésemet, és ezzel a küldetéssel megpróbálok élni és haladni, és ez által tenni és adni mindazoknak, akik erre várnak, vágyakoznak, hogy így tudják elolvasni mindazt, ami itt megjelenik.”

S akkor volt olyan tanítás, amikor kiválasztott Mária testvér szintén elfeküdt, és halkan beszélt. Szinte nem is lehetett hallani a tanításban. Erre viccesen valaki megjegyzi, fel fogjátok ismerni:

— Uram, társaságban nem illik sugdolózni!

Pateri, popoli…36 — elkezdett Mária testvér beszéli nyelvek szólásán.

Majdan megkérdeztem tőle:

— Testvérem, most már jól hallod, és érted-e?

— Nem, Uram, most még rosszabb, mint eddig volt!

Van olyan tanítás, amelyet mindjárt nem adtam ki nektek, hanem először kiválasztott Mária testvéremet tanítottam.37 Hisz volt a kezdetekben, mikor már úgy az év vége felé jártatok, és azt vettétek észre, a családfő: „Úh! Mari beszél! Szaladok mamának szólni!”:

— Anya! Gyere! Mari beszél!

— Úh! Kinek is szóljunk?! Ki jöjjön át?

Nem törődtek, hogy éjfél után van:

— Hát, ha mi halljuk, hallják meg mások is.

Elkezdi számolni:

— Egy, kettő, három, négy, öt. Jól megjegyeztem. Na, majd holnap elmondom.

Erre a befejezés: ezt nem lehet elmondanotok, mert így tanítottam és készítettem fel szolgámat a következő napra.

De másnap azt mondja:

— Nem is tudom elmondani, mintha kiesett volna a fejemből. De tudom, hogy ötféle volt38, de hogy mi, nem tudom. Pedig úgy megjegyeztem, felsoroltam, megszámoltam, és mégsem tudom.

Igen, mert nem neki kellett megtanulni és elmondani. Ő csak boldog lehetett a jelen tanításában.

De voltak ilyen mások is, aki szintén megjelenve hallgatta, jegyzetelt:

— Majd én. Majd én! Megtanulom.

De ő sem tudta utána átadni.

Utána következtek az ajándékok már, hisz készültetek az ünnepekre: az ének kegyelemének ajándéka. Az ének, amelyeket ajándékul adtam nektek az ima megelevenedésében.

Most majd kérek két olyan testvéremet, aki leírta az éneket, és egy éneket a sokból most kiválaszt, hogy ti is eléneklitek, elsőként a gráciák közül hívom a testvért, aki azt mondotta:

— Én? Én? Én írok? Én? Velem ilyen megtörténhet? De, Uram, de úgy jön a dallam, az írás, csak leírom! De azért én ezt most hozzam el? Vagy mit csináljak vele?

Megjelent — akkor még abban a sarokban foglalt helyet, meghúzódva, mint akivel nem történt semmi.39 Majdan testvér oda megy, s azt mondja neki:

— Neked nincs semmi mondanivalód?

— Jaj, jaj, velem történt valami, de nem tudom, hogy mondjam-e el?

— Nem véletlen kérdeztelek.

Most szeretném, ha a testvér megjelenne, és elmondaná, hogy hogyan is történt vele, és hogyan adta meg számára a dallamot, számára az írást, és hogyan fogadtad el, és hogyan tudtál örülni neki. És egy éneket kiválasztva elénekeltek.

Majdan utána pedig azt a testvéremet hívom, ő is felkészülhet, aki szintén sok-sok éneket írt, imát, amelyek megjelentek számotokra. De őt pedig majd arra fogom kérni, amikor az első évben utaztatok, és az utazásra való énekét, amelyet írt.

Grácia! Kérvény kell, ahogy te szoktad mondani? A te szavadat ismételem, mert másra azt mondtad!40

Azt mondottam: grácia!

Csomor Lajos:

Hárman vagytok, nem? Valaki a három…

Jézus Krisztus Urunk:

Nem! Ő tudja, ki írta az éneket, akire rászóltam ott a sarokban annak idején!41

Nem, ő máshol foglalt helyet. Ő majd még ez után jön! Ő nincs elfelejtve.

Egy asszonytestvér:

Hány grácia volt?

Többen:

Három.

Egy asszonytestvér:

Álljon föl a három grácia, s akkor…

Jézus Krisztus Urunk:

Ki írta az énekeket?

Többen:

Zsóka.

Jézus Krisztus Urunk:

Zsóka testvér!! Nem grácia vagy? Nem írtál? Kérlelteted magad?! Te szoktad mondani másokra, hogy miért kérlelteti magát, ha ki kell hívni — most te is ezt várod?!

IMG_5413  jav

Pankart Antalné Zsóka:

Jézusom! Így már értem, ha a nevemet mondod.

Jézus Krisztus Urunk:

Miért? Mikor szoktam nevedet mondani? Nem gráciának hívtunk? Ti neveztétek el magatokat: három grácia! Arra mutattam, ott foglalsz helyet. A másik testvér nem ott ül.

Pankart Antalné Zsóka:

És melyik ének?

Jézus Krisztus Urunk:

Előbb mondd el az első találkozásodat az írással — azt kértem. Amikor nem merted elmondani, és kiválasztott Mária testvér-szolga oda ment, és megkérdezte: „Neked nincs semmi mondanivalód?” Emlékezzél. Régen volt, de magad elé vetíted a gondolatot, a szavakat, a képet, és mindent tudsz.

Pankart Antalné Zsóka:

Úr Jézus! Azt se tudom, melyik volt az első énekem. Uram, Jézusom, segíts meg! „Falunk felett szállnak angyalok”. Énszerintem nem. Hát én… Nem tudom. Akkor mondd meg, Uram, nem tudom. Vers volt vagy ének? „Mindenható, Örök Istenünk”? Nem tudom. Ó!

Jézus Krisztus Urunk:

Akkor elmondom.

Pankart Antalné Zsóka:

Jaj!

IMG_5358

Jézus Krisztus Urunk:

Mert majdnem minden nap látod a Kereszten a refrénedet.42 Emlékezzél, mikor itt volt a pásztor testvér, és énekelt. És mit mondtál? „Haza mentem, és csak a dallam egész napokat járt a fejemben, fejemben, fejemben, mire egyszer írnom kellett.” Emlékszel már?

Pankart Antalné Zsóka:

Most már igen. Most már igen.

Lovák Istvánné Éva:

39-es.43 Kezdhetjük. Kezdd el.44

Jézus Krisztus Urunk:

Most mondd el azért a testvéreknek, hogy hogy élted meg, míg ezt leírtad.

Pankart Antalné Zsóka:

Köszönöm, Uram, Jézusom. Annyira jöttek a gyönyörű szavak, a gondolatok és ez a dallam, és annyira gyönyörű volt! És én ezt nem tudom elmondani, hogy hogy jött ilyen gondolat, hogy ilyen gyönyörűen, hogy Jézus… Nem tudom. Nem tudom elmondani. De annyira szép volt! Akkor is sírtam, és nem tudtam ettől a gondolatoktól szabadulni. És a többi énekek is, amik jöttek. De annyira, hogy…!

Ma, ahogy gondolkozok, nem tudom elhinni, hogy ilyen gyönyörű gondolatok hogy tudtak jönni. És olyan gyorsan kellett mindig leírni, s utána írtam tisztán. És szóltam a Marikának, bármelyik éneket. De otthon is, ha imádkozok, annyira gyönyörű, hogy sírni tudok otthon is, hogy ilyen gyönyörű ajándékokat, amiket én itt kaptam! Megkaptam a szenvedést, a betegséget, de meggyógyultam, hiszem, hogy meggyógyultam, mert itt vagyok.

Ezek olyan gyönyörű dolgok!

És mindig azt mondom otthon is, hogy köszönöm a szenvedést, mert ez által láttam meg az Úr Jézust ott, a betegágyam felett, amit eddig nem mertem elmondani. S most a múltkor a tanúságtételben elmondtam. Mert imádkoztam az Irgalmas rózsafüzért a betegágyamon a kórházban. S egy olyan gyönyörű kép jött elém, és felismertem, hogy az Úr Jézus. És így lebújtam, hogy: Istenem, most meg fogok halni, mert eljött értem az Úr Jézus!

Pedig utána olyan gyönyörű gondolat jött, hogy nem azért jött, hogy meghalok, hanem azért, hogy meggyógyított, és megmutatta, hogy velem van, és nem féltem tovább a műtéttől, se semmitől.

És köszönöm minden nap.

Uram, Jézusom, nem tudom megköszönni, attól félek.

Ez olyan gyönyörű volt, hogy ezt soha el nem felejtem. És tudom, hogy velem van, és velünk van, mindegyikünkkel. Dicsőség érte Neki, és azért a sok gyönyörű énekért, imákért. Köszönöm. Köszönöm most is, hogy énekelhettünk. Köszönöm.

Jézus Krisztus Urunk:

Most azt a testvéremet hívtam, aki az utazásra írta az éneket, mikor mentetek kettő busszal Budapestre, mikor a Korona tanításán, hogy részt vegyetek. Örültetek, hogy van ebben részetek, hogy közelről majd megláthassátok, és majd hallhassátok mindazt, ami ott megelevenedik. Számára nem ez volt az első, amelyet leírt, de Én most csak ezt kérem tőle, hogy ezt mondja el, ezt adja át a testvéreknek.

Akkor, amíg ide ér, hogy el tudja nektek mondani, addig énekeljétek el…

Többen is:

Jön már.

Németh Kati:

Köszönöm, Uram, Jézusom, hogy újra szólítottál ezzel az énekkel kapcsolatban.

Ez egy csodálatos élmény volt, és nagyon nagy ajándék, hogy ezeket az énekeket kaptuk.

És itt voltam azon az estén, előző este, amikor a Marikát először a Koronára tanítottad. Köszönöm ezt a kegyelmet, hogy akkor részt vehettem benne. És másnap hajnalban arra ébredtem, énekelve, hogy a „Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád” dallamára énekeltem, hogy:

Koronánk Szent István

Terád hagyta,

Őrködjél felettünk

Kegyes Szűzanya.

Ha újra élni kezd,

Működőképes lesz,

Akkor hát, Istenem,

Segíts népeden.

Koronánk messziről

Megérkezett,

Ezt nagyon köszönjük

Néked, Istenem.

Két drága ereklye

Róla még hiányzik,

Gyöngyszemét a földben

Angyalok őrzik.

És akkor annyira sírtam, hogy nem tudtam elképzelni, hogy: Istenem, hát ilyent egy halandó ember hogy írhat le? Hát én hogy írhatok ilyent, hogy „a gyöngyszemét a földben angyalok őrzik”?

És alig vártam az estét, hogy jöhessek ide, és hogy megosszam a többiekkel, hogy most ez mi volt ez a, vagy…

Jézus Krisztus Urunk:

A többiek — most itt elnézést, hogy szólok, nem szoktam beleszólni, de itt elmondom úgy, mint az előtte lévő testvér: volt nektek, többiek, elsőként, akit ti magatok között Loncikának45 neveztek. Először mindig vele osztottátok!

Csak az után jöttetek Máriához, mikor Mária rátok kérdezett!!

Nem őt tartottátok először olyan fontosnak!

Előbb vele!

Németh Kati:

Igen.

Jézus Krisztus Urunk:

Vele! Majd ő megmondja, hogy jó-e!

Nem szolgám mondja meg, hogy jó!

Németh Kati:

IMG_5424

Nem tudom, Uram, Jézusom, olyan gyarló vagyok Nélküled, hogy a gyarlóságomban, és ez a sok kegyelem, amit itt kaptunk, hogy ránk zúdult ez a… Nem tudtunk mit kezdeni vele, hogy, hogy, hogy… Olyanok voltunk, hogy mint az emmauszi tanítványok, hogy lángolt a mi szívünk, hogy…

Én két kilométerről jártam biciklivel mindig, de úgy éreztem, hogy kettőt tekerek a biciklin, és már otthon vagyok. De öt órakor ide ültünk, és ilyen téglákra tett deszkán ültünk, és akkor itt voltunk még egy óra körül is, éjjel egy órakor, mert nem jött hozzánk az Úr. Vártuk, hogy majd jön, és hazafelé nem féltem, de már énekeltem az úton. Ceruza, papír mindig nálam volt, mert… Szóval csodálatos időket éltünk meg. És ez az ének is úgy…

És akkor jöttem este, hogy megmutassam, és kevesen voltunk, nem olyan sokan a szobában, és Marika mellé ültem le, és később a Marika kiment valahova, és akkor a Loncikának átnyújtom, nyújtom a papírt, hogy:

— Loncika, mi ez? Képzeld el!

Azt mondja:

— Juj! Ne mutasd a Marikának, nem szabad ezt tudnia.46

Akkor így visszaültem a helyemre, és így magam alá csúsztattam, és Marika bejött, s kihúzta alólam. Azt mondja:

— Mi ez a papír?

És akkor elkezdte olvasni, és akkor a fejéhez kapott, hogy:

— Jaj, de fáj a fejem, úgy szorít, mint az este!

És hát nem tudom, nem tehettem róla, hogy ő meglátta ezt a papírt, hogy átélte azt a fájdalmat, amit a Korona-tanításnál, ahogy kapott.

És akkor másnap a munkahelyen meg folytatódott tovább, hogy egymás után jött, a dallam nem ment ki a fejemből, állandóan benne volt, és akkor jött a többi versszak utána. És ez, ez csodálatos volt. És nagyon-nagyon köszönöm.

Jézus Krisztus Urunk:

Lehet közösen énekelni.47

Amikor ez az ének megíródott, s azóta sokszor és sokszor eléneklitek, ebben az énekben, ha figyelitek minden sorát, kimondottan nektek, magyaroknak szólt, ennek a népnek a nemzetben. De hogy ez az ének megjelenhetett előttetek, és ezt az éneket így kezeitekbe vehetitek és olvasva énekelhetitek, ehhez adódott nektek az a tanítás, ami a Korona története és jelene. A mai napig erőt ad számotokra, ha a Koronára tekintetek.

Most nem azt emelem ki számotokra e megemlékezés ünnepében, amikor az író-gyűjtő testvér48 megjelenése, kérdése, hogy hogyan és miképpen cselekedjen, hisz ezt már máskor kiemeltem, máskor tanúi lettetek, megtapasztaltátok.

Csak itt azt jegyzem meg, hogy az első eljövetele délelőtt tíz óra, két kérdéssel. A két kérdésből tíz órától délután fél hétig tartott. Tehát akkor képzelhetitek, hogy mekkora két kérdés volt, amelyre válaszolva. Azt is elfelejtettük, hogy közben lehetett ebédidő, közben lehetett volna valamit magunkhoz venni folyadékital részében, hisz az idő csak úgy szinte repült.

Mert most már, ahogy megneveztem számotokra író-gyűjtő testvért, akkor ő az ő saját maga szavait mondotta, és talán mondhatjuk azt, saját maga igazát, mert „hát kutattam, utána jártam, annak biztos, hogy jónak kell lenni”.

— És te még el sem olvasod? Csak így két kezed közé rakod49, és elmondod, hogy mi a rossz benne?! Hát ezt valahogy nem értem! Ezt valahogy nem tudom elfogadni.50

Végül úgy mentek el, mikor már kint, hogy beüljenek a járműjükbe, amellyel jöttek, hogy:

— Itt is voltunk…

Akkor képzelhetitek, hogy mit éreztek! Mert nekik újat mondani, hogy ez nem jó, mikor ő utazott, kutatott, keresett, írt! S mégis azt mondják neki, hogy nem jó, s még el se olvassa.

Kiválasztott Mária szolga-testvéremnek nem volt szüksége rá, hisz nem is lehetett volna abban a pillanatban ilyen vastagságú könyvet elolvasni, megmagyarázni. Ő csak így tette, és azt mondotta:

— Én nem tudom, hogy mi van ebben a könyvben, de majd megkérdezem az Úr Jézust, és majd Ő megadja rá a választ.

S a válasz hamarosan megérkezett, ami alapján kialakultak néha a szó szóváltásai, és ezért nyúlott — elmondom azt — délután, majdnem estébe.

De most már író-gyűjtő testvér már nem így látja. Már sokszor azt mondja:

— Boldog vagyok azoknak a szavaknak, mert ez által tudom, hogy mi mindent kaphattam, mi mindent megtanulhattam, és mi által tudok megjelenni továbbra is mind ott, ahol szükség van, és ahol várják, hogy továbbadjam, ami bennem van.

De hogy ez a tanítás megelevenedhessen rajtatok és bennetek, hogy „mi, magyarok elnyomottak vagyunk, mi, magyarok, akiket sokan lenéznek, mi, magyarok, akiknek nehéz az élet, ezeket csak velünk tehetik meg”.

És készültetek az ünnepre.51 Az ünnep, amely eljött számotokra. De hogy az ünnep tökéletes legyen a magyarok ünnepében, Én, Jézus Krisztus Uratok megadtam ezt a tanítást felétek, számotokra és nektek, hogy ne legyetek olyan szomorúak, kétségbeesettek, hogy úgy érezzétek, hogy senkik vagytok, hisz nektek van egy nagy kincsetek, a kincs, amely az egész országnak kincse: a ti Koronátok. Az a Korona, amelyet a ti királyotok felajánlott Édesanyámnak, országával, népével, nemzetével, óvja, védje ezt az országot, ezt a népet, ezt a nemzetet, akik itt együtt éltek.

De hogy miért kincs ez a Korona, és miért fontos, hogy erre szinte a magyar nép a nemzetében büszke lehessen, mert ez a kincs a Koronában úgy érkezett hozzátok, hogy köze van Hozzám, Jézus Krisztus Uratokhoz. Mert ti nem az a nép s az a nemzet vagytok, akikre azt mondhassátok, hogy semmit sem értek. Mert néha valóban vannak, akik így gondolkodnak.

És e szavak után jelen vagytok, és figyeltek, és pont ezen a napon kevesen vagytok, számban nem akarok mondani, de azt mondom, szinte, mint egy nagyobb család. Egy családot el tudtok képzelni, hány főből lehet, csak ennyien voltatok akkor jelen, amikor a legelső tanítást, megelevenedést adtam számotokra:

Mária:

Látok egy ajtót. Fény veszi körül. És most megnyílik az ajtó, s mintha valamit kivennének. S akkor látom, mintha párna lenne. De mintha bordó is lenne a színében.

Jéé! Ezt csak képen láttam még! Ez biztos az lenne?! Jobban megnézem.

Ez talán a mi Koronánk! Olyan.

De én nem ismerem, mert csak képen láttam még.

S úgy közelebb jön felém.

Ez a Korona!

És rajta Alma.52

De mit képez az Alma?!

Alma?!

Az meg olyan, mintha Jogar lenne mellette.

Ez így együtt van!

Együtt kell ennek lenni?!

Nem tudom. Megnézem jobban.

Jéé! És emelkedik föl a Korona! De hova megy?! A fény viszi.

Jéé! Ez már itt felettem van!

Nekem akarják adni?!

Mi akar lenni ebből?

De már itt van felettem!

Nyugodtan várok, most mi történik.

Jéé! A fejemre teszik. Hm! Nekem? Fejemre?!53

Miért?!

Miért kellett elfogadnom?!

Jaj, de fáj!!

Jaj!

Nincs már itt, de úgy fáj!54

Jaj! Jaj! Jaj!55

Nem is baj, ha elviszik!

Én ezt többet nem kérem, ez nagyon fájt!

Azt se tudom, ki vette ki, vagy miért adták ide.56

Jézus Krisztus Urunk:

Majdan kinyissa szemét, és széjjelnéz. S mindjárt kérdezik:

— Mi volt veled? Olyan nagyon kiabáltál és sírtál! Mi történt veled?

— Nem tudom, el-e szabad mondani, de nagyon fáj még mindig.57

— Mondjad már, mi történt veled? Mi is megijedtünk.

— Jaj! Arról kaptam most — tanítás-e? Arról beszélt nekem a mi Jézusunk, hogy mi, magyarok örüljünk, s legyünk büszkék a mi kincsünkre. Talán elmondhatom, most nem érzem már jobban a fájdalmat, akkor talán elmondhatom: a Koronát. De olyan szép ez a Korona, amit én láttam!

De türelmetlenek, mindjárt közbeszól, hogy:

— Milyen Korona?! Mit láttál?! — közbeszólnak.

— A mi Koronánkról beszélek, az országnak a Koronájáról. Én még nem láttam, csak képen, de most itt láttam. Volt egy ajtó előttem. És olyan erős fény vette így körbe. S akkor ez az ajtó megnyílt, de hogy ki, mi, mert én kezeket nem láttam, lehet, hogy a fény, így, ahogy az ajtó kinyílt, először megemelkedett, és csak jött, jött, jött kifele. És mikor jobban megnéztem, akkor láttam, hogy ez a Korona. Mert úgy nézett ki, mint a képen. De nem teljesen, mert ennek fénye van. De volt mellette Alma is, meg Jogar is. S olyan bordó valami, nem tudom, hogy párna-e vagy mi, mintha azon olyan szépen el volt helyezkedve. És akkor először arról a bordóról felemelkedett, akkor még itt nem tudtam, mi történik, csak úgy figyeltem, hogy most mi lesz, és… Először csak úgy ment, ment fölfele. Már fejem fölött volt, még meg is néztem, és utána elhelyezték a fejemre. Akkor még olyan jó érzés volt. És utána, nem tudom, de szörnyű, nagy fájdalmam lett. Itt, így. Én, még most is úgy bizsereg a fejem, itt érzem. Itt. Nagyon fájt. Olyan volt, mintha be lett volna szorítva, vagy nem tudom. Nagyon, nagyon! Ezt nem akarom senkinek, hogy átélje. Ez nagyon-nagyon nem jó. Nagyon fájdalmas! De hogy miért kellett nekem ezt megnéznem, vagy elfogadnom, hogy rám rakják, azt nem tudom, erről nem volt több szó. De remélem, többet nem kapom meg, mert ez nagyon-nagyon fáj. Ezt én nem akarom.

Mária:

Akkor faggattak, kérdeztek, hogy más nem történt semmi, más semmit nem hallottam, nem mondtak semmit?

Nem.

Majd eltelik egy pár nap, amikor ismét e jelenben jelen van a fény, az ajtó, amely ismételten kinyílik előttem. S megint, mintha valami csak úgy kihozza. De én már előre félek, mert én most ezt nem akarom! Én ezt már többet nem kérem!

Nem akarom többet! Nagyon fáj! Nem kérem többet!

Így előttem ez nagyon szép.

S ekkor, íme, ezt hallom:

— Ez a kincs, amely az ország Koronája, amelyet, ahogy mondottam, királyotok felajánlott Édesanyám oltalmába. Ehhez úgy van közöm Nekem, Jézus Krisztus Uratoknak, hogy ezt a Koronát nem a magyar népnek akarták elküldeni, teljesen más népnek és nemzetnek. És majdan a földi helytartó megkapta az éjszakában, hogy: holnap, mikor útnak indítja, a magyar népnek vigyék el ezt a Koronát.58

Így van hozzá Nekem is, Jézus Krisztus Uratoknak közöm.

— Igen, Uram, ezt én most megértem. De miért fájt a fejem ennyire, amikor a fejemre tettétek? Nagyon! Már most attól félek, ha megint a fejemre teszitek.

— Íme, nézd a Koronának eredeti jelenét.

És most másképp látom, mint tegnap.

Jéé! És föntről, mintha ilyen fény, körbe így vonná!59 És így van előttem.

— Ez a fény, amit most láthattál: a Korona működő ereje. Ennek a Koronának van működése. És ezt a Koronát ezért nem szabad elhelyezni a fejre, csak fölötte, mert a működő erő ilyen fájdalmat bocsájt ki.

És most milyen szép ebben a fényben!

Látom ezeket a csüngőket is most. Azt tegnap nagyon észre se vettem.

S azok ott mit jelképeznek?

A képek, a kövek, a gyöngyök. Megfigyeltem. Tudom, ha eljön az idő, beszélhetek róla. Igen.Már megint emelkedik fölfelé! Csak nem a fejemre akarják tenni?!60 Nem! Nem kérem! Nagyon fáááj!!61

Nem! Neeem!!

Megtapasztalom…62

Most nem annyira fájt, mint tegnap.

Ez a működő erő, amelyet kibocsájt a Korona a fény által.

Majd sokan jönnek e hír hallatán. És mindenki tudni akarja e Korona jelenének tanítását.

S ez után valóban egyre többen és többen, akik felkerestek. És mind úgy jött el: „Én vagyok a Korona-kutató. Én írok a Koronáról, és add át, ami van neked a Koronáról.”

Jézus Krisztus Urunk:

De sokan és sokan nem értették, hogy kiválasztott Mária szolga-testvérem soha nem jegyzetelt semmit. Őneki mindent, amit megadtam, így tudott átadni, és csak akkor tudta átadni, ha Én, Jézus Krisztus Uratok is jónak láttam, hogy átadhassa. Ha nem, akkor néha szomorúan, néha haragosan, néha megjegyzésekkel távoztak el erről a helyről.

De volt, aki megjegyezte: „Már hány éve kutatok, keresek! Le is írtam a könyvbe. Ővele még sosem találkoztam, sosem beszéltem, és ő azt mondja, most kapta, nem oly régen. Nekem évek mentek rá, ő meg pár óra alatt majdnem elmondja azt, amit én nagy nehezen leírtam. Akkor mi van még neki?! És nem akarja nekünk elmondani?!”

Nem értették.

De azért úgy nyilatkoztak némely helyen, hogy: „Igazat mond, mert vannak igaz szavak, mondatok, amiket elmond. Csak nem mondja el az egészet! Csak szinte, mondhassuk azt, morzsákat ad nekünk. S nekem évek mentek rá! De akkor ő miért hivatott erre, hogy ő ezt tudja? Egy egyszerű, falusi asszony?!”

Én, Jézus Krisztus Uratok nem mindig a DDr-eket kerestem!

Én az egyszerű embereket a testvérben keresem, akikkel taníthatok, aki által a működést megadhatom, aki által érzitek mindazt, hogy hogyan van jelen a kegyelem a szeretetében.

És most eltelt egy bizonyos idő — most kérem majd sáfár testvért63, és kérem, még innen két testvért, megnézhetitek még mindig a működő erőnek a jelenlétét.64

Mehetsz följebb is, még akkor is érzed.

És most, aki néha szokta az órát, ilyen, nézni, hogy hogyan, és megnézhette, hogy hány perc telt el azóta, ahogy kiválasztott Mária testvérem fejére elhelyeztem e Koronát a működésében, és utána még mindig érzitek a működő jelenét65, akkor elképzelhetitek, hogy milyen erős a fénye a működésben, amelyet kibocsájthat, ami által, ismételten azt mondom nektek, mint ahogy ezt akkor, az első esztendőben, hogy legyetek büszkék a ti kincsetekre! Mert ha tudtok hinni e kincs jelenének működésében, segítséget kaphattok a nép nemzetében, és elindulhattok.

Most Mária, kiválasztott testvér-szolga szavait mondom, ahogy szokott nektek szólni, mikor beszél: hogy ha csak egy lépéssel megyünk előre, már az is óriási, mert hinni és bízni kell mindabban, ami jelen lehet számotokra a mindennapokban.

Majdan, a jelenben most már többször és többször megtapasztalhattátok, hogy hogyan és miképpen van jelen számotokra ez a kincs a működésében.

És most jelen van köztetek író-gyűjtő testvéretek, aki nem oly régen szintén egy tanúságtételt tett a nemzetnek és a népnek, és itt próbálta úgy átadni, hogy érthető legyen az egyszerű embernek is.66 Mert ugyebár, az író-gyűjtő testvér is itt tanulta meg, hogy az egyszerűségében előre halad. Mert visszatérünk most azokba az esztendőkbe, mikor már megtalálta itt a helyét, és elkezdett jegyzetelni, és azt mondotta: „Most megírom ezt a könyvet.”67

A könyv íródik egy éve, a könyv íródik második éve, a könyv íródik már lassan harmadik éve. Hoz egy piszkozatot: olvassa el szolgám.

De szolgám nem olvasta, helyette olvasta a család többi tagja. Majdan, mielőtt ők szólnának, hogy ez így nem lesz jó, nem ám, mert ide az egyszerű emberek járnak, nem pedig lexikonokkal. Ismételten kértem író-gyűjtő testvéremet: Próbálj az egyszerűségében élni.

Az első piszkozat volt: „Az Égből szállott Szent Kenyér” — úgy-e, jól emlékszem?

Csomor Lajos:

Igen, jól, Uram.

Jézus Krisztus Urunk:

Utána változtat rajta, ismételten elhozza. Akkor az egyszerűségében elindult, de helyette rakott be elég kemény olyan szavakat, ami néha a külföldi szóhoz hasonlít. Ekkor mit mond neki a testvér68?

— Ide figyelj, Lajos! Hát nehogy azt hidd, hogy lexikont tartok magam mellett, és így olvasok! Hát nézzél már szét, hogy kik jönnek ide! Hát gondolkozz már el! Majd a Mari is mondja neked, nyugodj meg!

Azt mondta:

— Jó.

Na, harmadszor nekiáll. Az már alakul!

De ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam feléje:

— Író-gyűjtő testvérem, találd meg most már a pontot az írás végében, mert ha így haladsz, akkor mikor lesz könyv belőle?

Mindjárt be tudta fejezni!

Mindjárt nem azon gondolkodott, hogy mit hogyan kéne még neki megszerkeszteni, átírni. És rádöbbent ő is, hogy:

— Igen, Uram! — ahogy testvérem69 mondotta számára: ha valahol megakadsz, kérdezz, segítek.

De néha az is segítséged lehet, hogy elmondasz egy imát, kéred: „Uram, Jézusom, adj nekem segítséget!” — és ott nyílott meg számodra a Szentírás, ami által tudtad, hogy hogyan és miképpen kell írnod.

Most nem a könyvről kérdezlek, most inkább szólj arról, ahogy a tanúságtételben szóltál a magyar néphez, röviden, pár gondolattal e Koronáról, mert a Korona azért fontos számodra, mert az után70 a felkérésben te elkészítetted úgy a másik Koronát, amely Édesanya Fejére helyezve, hogy valóban a felajánlás az újabb 1000 évre megtörténjen.

Csomor Lajos:

Amit a Marika látott, az a Korona és a mai Szent Korona, az ugyanaz, de nem úgy nézett ki akkor, ahogyan Marika látta, ahogy az elkészült, hanem a tetején, ahogy — akik itt voltak régen, azok tudták —, hogy a tetején nem kereszt volt, hanem egy Szentháromság-jelkép, nem 9 csüngője volt, hanem 7, és a 7 csüngőben volt 8-8 gyöngy71, és az alatt volt a kő72.

És hátul nem a 3 földi uralkodó képe volt, hanem a Szűzanya képe volt, és 2 arkangyal-kép.

Tehát a Szent Korona 4 arkangyal-képpel készült és a Szűzanya-képpel, és így aztán a többi jelképpel együtt, a 64 piros kővel, melyek az Úr Jézus Vérét jelképezik, és ez által, mivel ez Korona, a Töviskoronát is jelképezi, és ez által az Úr Jézusnak a Feltámadás után elnyert világ feletti teljes hatalma, tehát amikor azt mondta az apostoloknak, hogy: „Most már Enyém a minden hatalom a Mennyben és a Földön.” És mivel az Úr Jézus ezt a hatalmát az Egyháznak adta át73, Péternek és az utódainak, ezért az ilyen jelképekkel az Égből származó földi hatalom a szenvedés által elnyerhető, Égből származó földi hatalom jelképeivel készült el ez a Korona, ezért kapta meg Szent István azzal a küldetéssel, amit II. Szilveszter pápa adott neki, hogy a magyar népnek védeni kell az Egyház szabadságát, az Egyház hitét, és engesztelnie kell. És ezért tanítja az Úr Jézus mindig azt, hogy a magyar népnek, úgy, ahogy a Szűzanyának, szenvednie kellett, úgy a Szűzanyának felajánlott Korona által irányított nemzetnek is szenvednie kell.

És ezért aztán a Szűzanya Koronája, amit a koronázására készítettünk el, készítettem el, az már 4 arkangyal-képpel és a Szűzanya képével készült el. És így vált alkalmassá arra, hogy a Szűzanya Koronázási Koronája legyen.

Jelen lévő testvérek:

Köszönjük szépen.

Jézus Krisztus Urunk:

Mert ugyebár, az énekben hogy énekelték?

Két ereklyét az angyalok a földben őrzik, a gyöngyszemekkel együtt.

És voltak olyan testvérek e Korona elkészítése előtt — ezt író-gyűjtő is tudja —, hogy mondjam meg, hogy merre kell keresni, bár csak a helységet.

A helységben megadtam.74

S megkérdeztem utána tőlük:

És merre mentek el? Északnak, délnek, keletnek vagy nyugatnak? Vagy azt mind ott fölássátok? És keresitek? És nem történik semmi, akkor azt mondjátok, hogy Én nem jó helyet adtam számotokra?

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok azt mondottam: Ha majd itt lesz az idő, akkor előjönnek az ereklyék, amelyek őrizve vannak.

De amikor a koronázás történt, a koronázásra már nem a földi királyok képével kell az Édesanyát megkoronázni. Azt már teljesen annak a mivoltával kell készíteni, ahogy az eredeti annak idején ennek a népnek megérkezett. Mert ez a nép megkapta, ennek a népnek ezzel a Koronával élni, haladni, küzdeni kell.

És ahogy mondotta író-gyűjtő testvér, hogy ha az Édesanyám példáját veszitek, jelen van az egyszerű, mondhassuk azt, hogy falusi Leány, aki éli a kialakított mindennapi életét Istenben bízó emberként, vagyis ahogy mondani szokták a régiek: Istenfélőként. Holott nem félni kell, a szeretet kegyelme révén kell élni.

Majdan kiválasztottá lett, a kiválasztottságában elfogadta mindazt, amire a Mi Atyánk, vagyis a Mennyei Atya meghívta. Elfogadta, és attól kezdve ismerős számotokra már ez a szó vagy szavak a mondatában, a tanítás által már megjelent, hogy teljesen megváltozott az élete, és az életben megjelentek a nehézségek, néha a küzdelmek. De mivel Ő megnyitotta Szívét és Lelkét, és Szívével fogadta el a felkérést, Ő a felkéréséhez hű maradt, és a hűsége által haladt és élt a mindennapjaiban, az Ő saját útpályáján, amely Számára is megjelent.

És ezért Én, Jézus Krisztus Uratok már nem egy Golgota-i tanításában e évek alatt megadtam számotokra: Édesanyám legyen számotokra a példa, a kegyelem-erőt Ő is árasztja felétek, és higgyetek és bízzatok az Édesanya jelenlétében. És most már Ő a ti Királynőtök, hisz most már jelképesen is megtörtént a koronázása75, megtörtént újabb 1000 év felajánlása, ami által várhassátok azt a segítséget, amire szükségetek van a mindennapokban. És hinni és bízni kell mindabban, amit ez által a Királynő, az Édesanya nyújthat számotokra. Nem szabad félni, nem szabad kétségbe esni, nem szabad szomorkodni, hanem a hitnek, a reménynek, a bizalomnak, a békének és a kegyelemnek kell működni rajtatok és bennetek.

És ha ezeket mind-mind felismertétek, elfogadtátok, akkor megéreztétek és megérzitek, hogy valóban az Édesanya, a Királynő a közbenjáró segítségével megadhassa számotokra mindazt, amire szükségetek van, amire vágyakoztok.

És most ismételten azt mondom, mint amit már a bűnbánat-időben, vagy az elmúlt évek folyamán elmondottam számotokra: nem a harag, nem a gyűlölet, nem az indulat vezethet benneteket előre, hanem a szeretet — elsőként —, a béke, a kegyelem, a megbocsájtás és az alázat. Ha ez jelen van a magyar nép nemzetében, akkor elindulhatunk. És ehhez, ami a legnagyobb, a szeretettel együtt, amit mondottam nem egyszer: az összefogás.

És hogy van jelen az összefogás?

Ha nem mindig csak azt nézitek, hogy kiben milyen hiba van, ki felett hogyan törünk pálcát, kit hogyan ítélünk meg, kiről mit mondunk, kit hogyan húzunk le a földig, és ha kell, még meg is tapossuk, mert talán ő egyenlő legyen a föld porával!

Holott ezt Én, Jézus Krisztus Uratok már többször, ismételten megadtam: hagyjátok meg az ítéletet Atyámra, majdan Énrám, mert eljön az idő, amikor mindenki felett ítélkeznek. És akkor lehet rádöbbenni mindarra, amely körülvesz benneteket.

És hányszor és hányszor azt mondjátok magatokról a nép nemzetében, hogy: „Itt élni?!”

Hányan és hányan most azt mondják: „Itt maradni?! Szinte szégyellem, hogy magyar vagyok.”

A magyar szégyenével te az Édesanyámat is akkor elhagyod.

A magyar szégyenével megalázod ezt az országot, ahol életet kaptál, ahol működött a kegyelem és élt a szeretet.

De hogy te megnyitottad-e szívedet ehhez? Azt nem kérdezed meg, úgy-e, magadtól, hogy te valóban tökéletes ember vagy a testvérben? Vagy neked is vannak hibáid?

És Én, Jézus Krisztus Uratok a bűnbánat tanításában szintén elmondottam:

Ne húzzatok szét, hanem inkább legyetek egyek. Az egység adja meg számotokra a kegyelem-erőt, ami által elindulhattok.

Az egységet, amelyet nektek megadtam, emlékezzetek, mikor eljött a Feltámadás fénylő hajnala a tündöklő ragyogásban, akkor, mikor örömmel, örömmel — mondjam? —, örömmel énekeltetek? És azt mondottam: De azért szeretlek benneteket, és megáldalak ajándékommal.

Most, hogy érezzétek, hogyan van jelen a működő erő az egységben, fogjuk össze kezünket.76

A hajnal tündöklő fényének ragyogásában megajándékoztalak benneteket e kegyelem szeretetének ajándékával, hisz elhoztam nektek az Életet, mert az Élet erősebb lett a halálnál. És hogy érezzétek az Élet jelenének kegyelmét és ajándékát, áradjon reátok áldásom.

Most ez az áldás, ahogy reátok árad, mutassa meg minden megnyitott szívű testvérem felé a működő egységet az eggyé váláshoz, hogy próbáljatok így eggyé válni e szeretet, kegyelem által. És próbáljatok így hinni és bízni a Királynőben, az Édesanyában, aki mindenkor jelen van az Ő országában, az Ő nemzetének népében, akik mind Hozzája tartozunk, hisz alattvalói lehettünk, és ezért csak hálát és köszönetet mondhatunk. És kérhessük nyitott szívvel és lélekkel az Édesanyát, hogy közbenjáró segítségével hozza el ennek a nemzetnek, ennek a népnek a reményt a felemelkedéshez.

De hogy ez a remény a felemelkedésben jelen legyen, nem haragszunk, nem gyűlölködünk, nem kiabálunk, nem ítélkezünk, és nem törünk pálcát, hanem megpróbálunk a szeretet-, kegyelem-, békének, alázatosságának jelenével működni együtt a mindennapokban, a mindennapokhoz, és így várhassuk azt a segítséget, ami fontos, hogy jelen legyen ennek az országnak népének nemzetében.

Ennek reményében most közösen úgy imádkozunk, ahogy a Hegyi beszédben tanítványaimat is és a nép sokaságát tanítottam a legfőbb imára. De a legfőbb ima után, mivel az Édesanya a Királynőtök, Őtet is köszöntjük.

A legfőbb ima:

Mi Atyánk…77

…aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved! Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj78 minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te Méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk, bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.

Magyarok Királynője, hozd el ennek az országnak a szebb és a jobb jövő reményét a kegyelemben!

Ez az ország megpróbál ehhez az Édesanyához, ehhez a Királynőhöz egységet alkotni, hogy az erőben, a szeretet kegyelme által, hittel és bizalommal imádkozni, abban a reményben, hogy mint Édesanya, mint Magyarok Királynője elfogadod szívből jövő, őszinte imáit, énekét, fohászát, felajánlását, és mint Közbenjáró Segítség elhozod e országnak, e nemzetnek, e népnek mindazt, amire szüksége van, amire vágyakozik, ami által érezze, hogy boldog, hogy ebben az országban él, és ehhez az országhoz tartozik.

Hogy ne csak az foglalkoztassa, hogy „én szégyellem, hogy magyar vagyok”.

Mert ha ezek a gondolatok, felajánlások mennek az Anyai Szív oltalmához, akkor hogyan hozza el számotokra a segítséget, a közbenjárással a jelenben?

Ezért kell hinni, bízni és reménykedni, mert a reményt soha nem szabad eldobni önmagatoktól. A remény tud éltetni, erőt adni. A reménnyel a kegyelem árad, és a reménnyel az erőt az egységhez meg tudod alkotni, és haladni a mindennapokban.

És ha minden nap csak egy ilyen rövid fohászt szívből és szeretettel elhelyezel az Anyai Szív Királynőjéhez, a meghallgatás megtörténhet, és eljöhet számotokra — ahogy eddig, úgy továbbra is — a szebb és a jobb jövő.

Hinni és bízni és reménykedni kell. A kegyelem csak így tud működni a jelenben és a mindennapokban.

Most folytatódva felétek az a megemlékezés, amikor arról volt szó számotokra, hogy hogyan elevenedik meg rajtatok a beállásban a gyógyító kegyelem. Mert, úgy-e, akkor egyesével jöttetek a testvér elé, egyesével vártátok mindazt, hogy reátok helyezve imádkozzék.

Mivel mindig többen és többen jelentetek meg, akkor már két testvért választott ki testvér, és így ment felettük.

Mikor már a két testvér is kevésnek bizonyult, akkor Én, Jézus Krisztus Uratok itt e helyen felállítottam kiválasztott Mária testvéremet, és azt mondottam: Majd közösen így imádkozol, azt az imát, amelyre megtanítottalak, majd az ének, amely megjelenik számotokra, és akkor megnyitott szívvel áradt felétek a gyógyító kegyelem ajándékáldás.

Na, ekkor, e szavak után megindul a versengés! Ki legyen elöl?! Mert: „Én ott hátul ennyi ember után mit kapok?!”

Nem kell félnetek, Én, Jézus Krisztus Uratok, ha így, pásztával nyújtom felétek áldásomat, és ha megnyitod szívedet, elfogadod, érzed, és működik rajtad.

És ekkor elkezdtetek potyogni szépen lefele, hisz még nem ezek a padokon voltatok — olyan szépen tudtatok potyogni lefelé!

Azt mondj a testvér, ott ült a kép alatt, szinte szörnyűvé vált előtte, azt mondja: „Mint egy csatatér! Uram, én hiszek! Én hiszek! Én nem akarok leesni, mint a többiek!”

Tehát így van jelen előttetek néha a kicsinyhitűség a gyarlóságában, mert: „Ha én úgy érzem, nem itt lehetek, csak hátrább, akkor hogyan élem meg a kegyelmet az ajándékában?”

És most ezért fogok hátramenni, mert itt vártátok. Azt mondjátok: „Minden évben mi kapjuk!” Sorban haladok, most megyünk hátra.

Kiválasztott a leghátsó testvérhez (…)

Nyissátok meg szíveteket, fogadjátok el a gyógyító kenetet, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott Mária szolga-testvér által árasztok felétek, hogy érezzétek a kegyelem ajándékát a működésben.

Mária 79 :

Jézus nevében átadom nektek azt a gyógyító kegyelem-, ajándékáldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt általam felétek, mert ti mind Jézus Krisztus testvérei vagytok, és Szent Sebeiben meggyógyultok vagy meggyógyultatok.

Kérlek, fogadd el tőlem felajánló testvéreimet, akiket szeretnék elhelyezni a Te Szentséges Szíved oltalmába. És tudom, hogy testvéreim most a legjobb helyre kerülve, és szeretettel és türelemmel várják a gyógyító kegyelem ajándék-áldását, ami most reájuk árad, betölti szívét és lelkét, és működik rajtuk és bennük, hogy ez által gyógyulást nyerhessenek.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Jézus nevében80 átadom nektek azt a gyógyító kegyelmi ajándék-áldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt általam felétek, mert ti mind Jézus Krisztus testvérei vagytok, és Szent Sebeiben meggyógyultok vagy meggyógyultatok.

Kérlek, jöjj a testvéreimhez, fogadd el őket e felajánlásban, hisz elhelyezem őket a Te Szentséges Szíved oltalmába, és tudom, hogy testvéreim most a legjobb helyre kerülve, és szeretettel és türelemmel várják a gyógyító kegyelem ajándék-áldását, amely most reájuk árad, betölti szívét és lelkét, és ez által működik rajtuk és bennük, és meghozza számukra a gyógyulás kegyelmét.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Jézus Krisztus Urunk:

És most innen81 adom felétek imámat, minden nyitott szívű testvéremnek, hogy ne azt mondjátok, hogy mindig csak onnan82 kapjátok. Most érezzétek, hogy közeletekben van a kegyelem és az áldás, ahogy néha némelyek így gondolták. Én nem azt mondom, hogy ti, csak voltak ilyen testvérek, akik azt mondták: „Hát, ha ennyien előttem vannak, akkor én mit kapok?” — ahogy mondottam az elején.

Ahogy annak idején Mária, kiválasztott testvérem szokta mondani számotokra az összejöveteleken, az engesztelésben:

Kérlek benneteket, nyissátok meg szíveteket, ajánljátok fel mindazt, ami bennetek van, és a nyitott, üres szív felkészülésében, hogy el tudjam fogadni azt a kegyelmet, amire szükségem van a gyógyító kegyelem által.

És mellette most azt kérem tőletek, helyezzétek el mindazokat, akiket ismertek vagy szeretteitek közül, akiknek fontos, hogy részesülhessenek a gyógyító kegyelemben, kegyelemből.

Mária:

Jézus nevében átadom nektek azt a gyógyító kegyelmi ajándék-áldást, amelyet Jó Jézus Krisztus Urunk áraszt felénk, mert mi mind Jézus Krisztus testvérei vagyunk, és Szent Sebeiben meggyógyultunk vagy meggyógyulunk.

Kérlek, fogadd el tőlem felajánló testvéreimet, akiket elhelyezek a Te Szentséges Szíved oltalmába, és tudom, hogy most testvéreim a legjobb helyre kerültek e felajánlás által, és szeretettel és türelemmel várjuk a gyógyító kegyelem ajándék-áldását, ami most reánk áradhat, betöltheti szívünket, lelkünket, hogy ez által működhessen rajtunk és bennünk.

Jézus Krisztus Urunk:

S ilyenkor történik az ének.83

S akkor, ilyenkor, hogy mondja Mária, kiválasztott testvérem?

— Köszönjük, Uram, hogy itt vagy közöttünk, hogy elfogadtál testvéreidnek, és megajándékoztál bennünket e gyógyító kegyelemmel. És köszönjük mindazon testvéreinket, akik most nem voltak közöttünk, de lélekben megpróbáltunk egyek lenni, reájuk gondolva, felajánlani őket, és csak reménykedünk, hogy ők is részesülhettek a gyógyító kegyelmi ajándék-áldásból ott, ahol jelenleg most tartózkodtak.

S ezért kell hinni és bízni mindabban, hogy a felajánlás megtörténik. Meg kell nyitni szívünket, és elfogadni mindazt, amit ez által kaphatunk, hogy érezzük a gyógyító kegyelemnek ajándékát, ami átölel bennünket, felmelegít, és erőt és kegyelmet érzünk általa.

És most kicsit visszatérve az énekekre, mikor még ez a része nem volt meg e jelen sátornak. Itt volt a vége, itt volt, úgy-e, az ajtótok, ahogy bementetek. Akkor minden még fordítva állt: ott voltatok elöl. És itt kuporgott most a második grácia84 testvér, aki azt hitte, hogy őtet senki nem is látja, nem is veszi észre. Most mintha ide begubóznám magamat, és így csinált: időnként felemeli fejét, nézi, mi történik, így. Mária testvér, ahogy mondottam, a beállások ideje volt, és ahogy erre jött és odalépett:

— Nem szabad ám azokat leírni! Az nem azért van ott jelen a te kezedben — mert akkor még a gépelt papírra szedtük össze az énekeket, és kemény lapból piros borítót tettünk.

— De hát… De hát én soha nem érek ide, és én meg akarom tanulni.

— Úgy sem tudod mind egyszerre megtanulni — mert ő azt hitte akkor, hogy még csak az a pár ének lesz, amit ő akkor látott.

Na, most, testvér, mondd el, akkor mit éltél át.

Mert itt erősödött meg benne, abban, hogy az Úr Jézus akkor is látta, mikor „én, úgy érzem, hogy elbújok, és engem nem lát senki”.

Csatai Lászlóné Juliska:

IMG_5456  jav

Köszönöm, Uram, Jézusom, ha szólítsz. És nagyon-nagyon megköszönöm ezt a sok kegyelmet, amit kaptam. Azt mindig is tudtam, hogy én mint földi ember, gyönge vagyok. De mikor olvashattam ezeket, meg énekelhettem ezeket az énekeket, én annyira boldog voltam, hogy elmondani nem tudtam, most se tudom. Mert annyira boldogság ez, hogy itt nekem megmutatta az Úr azt, hogy látott, amikor írtam, és hogy: „Nálam nélkül nem tudod. De ha veled vagyok, nézd meg, milyen csodákat adok, hogy olyanokra képes vagy, amit, te is látod, hogy nem úgy van, mint földi ember létedben tenni te tudnád.”

És én nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy énekelhettem, imádkozhattam a testvérekkel, és megtapasztalhattam azt, hogy az Úr Jézus szeretete milyen végtelen, hogy mennyire nagyon szeret engem, annyira éreztem minden éneknél, amikor leíratta is velem. Olyan csodálatos volt mindig, könnyek között, boldogan, örömmel! Mindig azt gondoltam, hogy én minden éneket meg fogok tudni tanulni! Dehogy is, nem is így van ez, de akkor úgy gondoltam.

Jézus Krisztus Urunk:

Igen, mert most te arról beszéltél, amikor te írtad az éneket, mint más testvéreid. Én azt kérdeztem, amikor ott titokban írtál! Mikor rád kellett szólni, mikor elszégyellted, úgy-e, magad! Mert azt mondottad: „Hát én azt hittem, evvel nem teszek rosszat, mert meg akarom tanulni.”

Csatai Lászlóné Juliska:

Igen, Jézusom, így volt, így volt. Azt hittem, hogy óh, hát én ezt leírhatom, és megtanulhatom. Hisz akkor még aktív munkás voltam a munkahelyemen, és mindig elkéstem. Mire kijöttem ide, kiértem a munkából, addigra már csak ott hátul volt egy kis hely. Volt egy aranyos testvér, az mindig ide előre szólított, hogy ha volt egy kis hely. De én annyira boldog voltam, hogy akkor is ide értem. De mindig úgy éreztem, hogy mindenről lemaradok, az elejéről. Hisz én azért gondoltam, hogy majd legalább ezeket, amiket én majd otthon megtanulom, és együtt leszek a többi testvérekkel. De ez, akkor még nem gondoltam, hogy ennyi ének lesz, és én ezt majd nem fogom győzni, úgy, ahogy az Úr Jézus is a Marika által nekem mondta.

Nem tudom, még mit mondjak, Uram.

PostHeaderIcon Vác

Ma délután Shiny Sabu India Kerala államában élő fiatal édesanya, feleség tanúságtételt tett előttünk a váci Szent Anna Piarista Templomban. Miközben folyamatosan lefordították nekünk Shiny beszédét rendkívüli kegyelmekben részesültünk, amit bizonyára mások is tapasztaltak.
Őrangyalaink elvezettek minket egy csodálatos forráshoz. A mi Urunk személyesen kínált meg mindenkit ebből a forrásból, majd így szólt: „Gyermekeim, Én most az igazság forrásából kínáltalak meg titeket. Felfrissítettem lelketeket és a hit évének ajándékaként megerősítettem mindnyájatok hitét az Örök Élet iránt. Tőletek különösen elvárom, hogy a szentségi életben növekedjetek és végső célotok a saját üdvösségetek mellett mások üdvösségre segítése legyen. Ez a ti legnagyobb hivatásotok itt a földön. Ez a világ a szakadék felé vezeti legtöbb eltévedt gyermekemet. Szükségem van a ti imáitokra, hogy őket megmenthessem a gonosz karmaitól. A lelkekért való harc egyre jobban erősödni fog hamarosan szemmel láthatóan is. De ne féljetek! Mert ezek a megpróbáltatások előre jelzik második eljövetelemet. Sokszor mondjátok: Urunk, mikor jössz el közénk és vetsz véget e bűnös világnak? Bizony, bizony mondom nektek, egyetlen imát, sóhajt sem engedek el fülem mellett. Várjatok Engem örömmel és türelmesen! Ígéretemet be fogom tartani, és teljesíteni fogom. Ó, mily nagy öröm fog akkor sugározni választottaim arcán, amikor az égből angyalaim szózata elhangzik dicsőséges eljövetelemről a Föld minden táján. Ez a nap oly emlékezetes lesz minden teremtményem számára, mint a betlehemi születésem. Mielőtt mindez bekövetkezik, azt kívánom mindnyájatoktól, hogy kövessetek Engem és tartsatok ki Mellettem. Béke veletek gyermekeim!”
 
A Szűzanya sokak számára érezhetően jelen volt köztünk. Mindenkit átölelt édesanyai szeretetével és azt üzente nekünk: „Kicsinyeim, veletek vagyok szorosan Szent Fiammal. Örömmel jöttem el közétek, hogy kiosszam kegyelmeimet köztetek is. Boldog vagyok, mert több gyermekem tiszta szeretettel mélyen a szívébe zárt engem, és elhatározták, hogy mindennap tisztelettel fognak rám gondolni és kérni fogják közbenjárásomat szükség idején. Hálátokat látva édesanyai könnyeimmel megjelöltem homlokotokat és kértem Szent Fiamtól, hogy árasszon el titeket békéjével. Mindig boldogan járuljatok szentáldozáshoz! Én minden szentáldozás alkalmával jelen vagyok előttetek és mellétek állok. Ahol Szent Fiam van, ott vagyok én is, mivel elválaszthatatlanok vagyunk. Tehát valójában Szent Fiam az, aki mellétek rendel engem. Adjatok hálát Mennyei Atyátoknak az eucharisztia csodájáért! Ha nem lenne eucharisztia, akkor mind elvesznétek. Ezért használjatok ki minden alkalmat, hogy szentmisén vehessetek részt. Én fogom a kezeteket és mutatom nektek az utat az életszentség felé. Csak úgy tudtok igazán kedvesek lenni Mennyei Atyátok előtt, ha szeretetben éltek a nap 24 órájában. Ne gondoljátok, hogy ez lehetetlen! Mennyei Atyátok szeretete és kegyelme által minden lehetséges. Édesanyai békém töltse be szíveteket és védelmezzen titeket a gonosz minden kísértétől!”
 
A szentmisében Szűzanyánk mindenkit Jézus irgalmas szívébe helyezett úgy, mint a fehér liliomokat. Szentáldozásnál az Úr így szólt: „Én vagyok az igazság. Aki ezt az igazságot megtalálja, másokat is elvezet az igazságra.”
 
Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/20130419-vac

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 178-180: Mennyei Atya-Szentlélek-Jézus: Az alázatosság a mindennapi életben

2013. március 19.
Mennyei Atya: Az alázatosság a mindennapi életben
Mennyei Atya: Drága, Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok és ma Én tanítalak benneteket. Az alázatosságról lesz szó, az erények erényéről, mely az életszentség alapköve. Csak az alázatosak juthatnak be a Mennyországba. Arról fogok beszélni, hogy életetek mindennapjaiban hogyan kell megnyilvánulnia ennek a fontos erénynek.
Egy példával kezdem, melyet az életből merítettem. Van egy imacsoport, nyolc buzgó rózsafüzéres asszonyból áll. Ők nemcsak a szóbeli imákat ismételgetik, hanem minden alkalommal saját szavaikkal, szívük mélyéből is szólnak Hozzánk. Egyikük, Erzsike ott a templomban az Oltáriszentség előtt folyton hangoztatja: Uram, én csak egy porszem vagyok, méltatlan arra, hogy rám tekints, hogy meghallgass. Én, utolsó féreg, a legnyomorultabb bűnös, egyenesen a kárhozatot érdemlem. Viszont mikor arról van szó, hogy az imakönyvből mit énekeljenek, és a csoportvezető kiválaszt egy szép éneket, így szól: „Én ezt nem ismerem. Ha nem választotok másikat, csak énekeljétek!” Ezután sértődötten összecsomagol és elviharzik. A többiek ámulva összenéznek. Még arra se marad idejük, hogy Erzsike kiengesztelésére egy másik éneket válasszanak, mert addigra eltűnt. Ez a gyermekem hiába mondogatja „porszem vagyok, a legutolsó…”, ha önzésével ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Az alázatosság elsősorban nem szavakban mutatkozik meg, hanem a cselekedetekben. Gyermekeim, az alázatos ember valóban semmisége tudatában él. Belátja, hogy egyetlen olyan érdem nincs benne, amely arra jogosítaná, hogy tartsa magát valaminek. Hiszen minden egyes jótulajdonságot a Szentlélek Isten ültetett bele. Viszont, ami rossz van benne: a gyarlóság, a bűn, a gyengeség, a nyomorúság – az az övé. Továbbá az igazán alázatos ember arra gondol, hogy nincs az a legnagyobb bűn, gonosztett, amit ő el ne követhetne. Egyedül csak az Én kegyelmemnek köszönheti, hogy segítségemmel ideáig nem esett bele. Szent Ágoston szerint, „nincs bűn a világon, amit ember elkövetett, hogy egy másik ember el ne követhetné, ha a kéz, amely az embert teremtette, megszűnnék őt támogatni.”
Erre is mondok egy példát. Élt egy asszony, Ágnes, aki azóta öreg korában már meghalt. Úgy teltek az évtizedek felette, hogy sosem vétett a VI. parancs, a tisztaság ellen. Szűzen ment férjhez, és férjét sohasem csalta meg. Szentmisére járó jó keresztény volt, kezdett erre büszke lenni. Egy engesztelő közösségben megismerkedett, mint 42 éves 2 gyermekes családanya, egy hasonló korú leánnyal. Összejártak, és mély lelki kapcsolat alakult ki közöttük. Együtt imádkoztak és zarándokutakra jártak. A túlzásba vitt ragaszkodás, egymás bálványozása a legocsmányabb bűnbe torkolt, a fajtalankodásba. De Én, végtelen szeretetemben és irgalmamban beleszóltam az életükbe. Ágnes hamarosan kiismerte leszbikus hajlamú barátnőjének egyre önzőbb természetét. Egészen ki akarta sajátítani őt magának. Őrülten féltékeny volt férjére és két kislányára. Minden dologban az ő akaratának kellett érvényesülnie. Ágnesnek kezdett terhessé válni és mardosta a bűnbánat. Szakítani akart. Rettegett attól, hogy férje és gyermekei megtudják ezt a bűnös helyzetet. Ekkor léptem Én közbe. Ágnes idegei felmondták a szolgálatot és idegösszeroppanással kórházba került. Barátnőjének így már nem kellett, betegen. Elhagyta, és más nő után nézett. Ágnes, ahogy gyógyultan elhagyta a kórházat elment a szentmisére és sírva, zokogva meggyónt, megáldozott. Gondoskodtam róla, hogy ezt a szégyenteljes megbánt bűnt levezekelhesse. Egy hideg téli napon elcsúszott a jeges utcán, és eltörte az egyik lábát. Hosszú ágyhozkötözöttsége alatt volt ideje saját lelkéért és másokért imádkozni és fájdalmait felajánlani. Megtanulta, hogy egyetlen erényére se lehet büszke, mert gyengeségében bármikor elveszítheti.
Gyermekeim, a valóban alázatos emberben kell, hogy legyen istenfélelem és egy bizonytalanságérzet saját lelke felől. A mélyen hívő ember sohasem érzi magát egészen tisztának, tökéletesnek, csak a szentgyónás és szentáldozás után végzett teljes búcsú elnyerésével. De csak addig, amíg nem jön egy újabb kísértés és bűn. Nem lehet biztos abban, hogy elnyeri-e az örök életet, vagy akár elkárhozik. Abban meg különösen bizonytalan a buzgó keresztény, hogy halála után elkerüli-e a tisztítótüzet vagy még oda kerül vezekelni. Kicsinyeim, örüljetek ennek a bizonytalanságnak, mert Én adom, azért, hogy alázatosságban tartson benneteket. Eszközöm, Éva egyik testvérével a Nagyfigyelmeztetésről beszélt, és arról, hogy lelkét meg kell előtte tisztítani, hogy felkészülve tudja várni a Szentlelket. Ő így válaszolt: „Én jó ember vagyok. Mindenkinek segítettem, aki rászorult. Emlékezz, rajtad is. Nem gyilkolok, nem lopok, nem csalom meg a feleségemet. Nincs semmi bűnöm.” Ó, mennyire téved! Bioenergetikai gépeket gyárt, aurával foglalkozik és nem szentségi házasságban él már 45 éve. Ő, aki félhetne Jézus ítélőszéke előtt megjelenni, teljes biztonságban érzi magát. Sajnos teremtményeim 80-90 %-a így gondolkodik.
Drága, Engesztelő Gyermekeim! Csak akkor hihetitek el, hogy igazán alázatosak vagytok, ha tapasztaljátok magatokban a szelídséget, a türelmet, az engedelmességet és az önmegtagadások cselekedeteit. Csak ha le tudtok mondani saját érzelmeitekről és saját véleményetekről, ez irtja ki belőletek a helytelen önszeretetet, mely táptalaja a kevélységnek. Nézzük sorba ezeket a kialakítani valókat az alázat érdekében. Itt van pl. a szelídség. A goromba, kiabáló, veszekedő viselkedés nem csupán rossz modor, hanem kevélység, gőg. Az ilyen ember azért durva a környezetéhez, mert különbnek tartja magát náluk. Legyetek mindig szelídek, kedvesek, győzzétek le indulataitokat. Ha ez sikerül, építitek magatokban az alázatot. A másik a türelem. Ha családtagjaitok, munkatársaitok, szomszédaitok, ismerőseitek másságát, gyengeségét és hibáit képesek vagytok tolerálni, ha tudjátok a fájdalmakat, a szenvedéseket tűrni, akkor jó úton jártok. A harmadik bizonyítéka alázatotoknak az engedelmesség. A gőgös, kevély, öntelt ember képtelen engedelmeskedni, mert önmagát mindenkinél jobbnak tartja. Vizsgáljátok meg magatokat, mennyire tudtok engedelmeskedni az Én Tízparancsolatomnak! Meg tudjátok-e állni, hogy senkiről ne mondjatok rosszat? Mindig csak igazat mondotok? Isten nevét nem ejtitek ki feleslegesen? Tényleg első vagyok a szívetekben? Vigyáztok-e gondolataitok tisztaságára? Azután tudtok-e engedelmeskedni felebarátaitoknak, családtagjaitoknak, lelki testvéreiteknek, feletteseiteknek? Ha igen, akkor növekszik bennetek az alázat. Utolsóként említem az alázat próbái közül az önmegtagadó cselekedeteket. Ilyen például: vendégségben a legkényelmetlenebb széket választani, a legkisebb húst kivenni a tálról, a zarándokbuszon a leghátsó és legrázósabb helyre ülni, nyári hőségben az utca napos oldalán menni, buszon felszálláskor másokat előreengedni, meghallgatni a panaszkodókat, akkor is, ha fáradt vagy stb. Ha mindezt megteszitek, akkor Én, Atyátok meglátom lelketekben az alázatot, mint ragyogó drágagyöngyöt, mely belépő a Mennyországba.
Drága Gyermekeim! Most misztikus dolog következik, amit csak Én, a ti Mennyei Atyátok, látok. Itt állok előttetek, miután elmondtam tanításomat. Hosszú, hófehér ruha van rajtam, isteni dicsőségem sugarait ontom rátok. E pillanatban az a kívánságom, hogy váljatok kicsi, kétéves gyermekekké. Már meg is történt. Ott ülök a széken, oly csöppek vagytok, hogy lábatok le se ér. Csupa mosolygós, szép kislány és kisfiú. Ezzel azt akarom érzékeltetni veletek, hogy lelketekben legyetek egészen kicsinyek. Az alázatos ember a legkisebbnek képzeli magát. Az következik, hogy Én, Égi Atyátok itt az asztal előtt leguggolok, kitárom karjaimat, és mosolyogva kérdezem: „Ki szeret engem?” Erre ti nagy igyekezettel leszálltok a székről, és szinte egymással versenyezve ide szaladtok Hozzám. Átöleltek, ahol értek, szakállamat simogatjátok, arcomat csókolgatjátok és kedves, szerető szavakat suttogtok a fülembe. Felállok és a Mennyből a mennyezeten át egy szép, magas fehérruhás fényes angyal repül ide mellém. Az Én ajándékomat fogja a kezében. Egy doboz, díszes világoskék csomagolópapírban, széles aranyszalaggal átkötve. Eszközöm, Évám felé fordulok, és ezt mondom: „Bontsd ki, légy szíves!” Egy fénylő mennyei nagy ékszerdoboz van benne. Éva felnyitja a tetejét, lehajol és megmutatja nektek. Annyi fehér kagyló van benne, ahányan vagytok. A nyitott dobozt átadja az angyalnak. Felétek fordulva így szólok hozzátok: „Drága Kicsinyeim, akik itt tolongtok kíváncsian Körülöttem! Mindegyiketeknek hoztam egy ajándékot. Ezeket a kagylókat angyalaim a trónom előtti üvegtengerből halászták ki, és mindegyikben más színű igazgyöngy van. Opálos fényű, különböző színű gyöngyök. Az angyal Felém nyújtja az ékszerdobozt, Én pedig boldogan osztogatom a kagylókat. Most, hogy mindnyájan megkaptátok, feszegessétek szét a kagylók héját és vegyétek ki belőle a pici gyöngyöt. Tudjátok mit jelent ez? Az alázatot. Helyezzétek a lelketekbe. Ez az igazgyöngy, a ti alázatotok. Ahogy telik az idő és gyakoroljátok magatokban az erényeket, ez az igazgyöngy mindig fényesebb és nagyobb lesz bennetek. Mikor majd hazaszólítalak titeket, visszakérem tőletek ezt a kis ajándékot. Akinek ez a gyöngye legnagyobb és legfényesebb lesz, az kapja meg Tőlem a legnagyobb mennyei dicsőséget. És mindenki annak arányában részesül a dicsőségből, amekkorára növelte magában az alázatot. Még mindig kicsinyek vagytok. Egymásután ölbe veszlek benneteket, és homlokotokra egy Atyai szeretetcsókot lehelek, majd a helyetekre küldelek. Máris úgy ültök a széketeken, mint felnőttek.
Köszönöm, hogy végighallgattátok tanításomat és nagy atyai szeretetemben megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

ÉGI ÜZENETEK

 
2013. április 2.
 
 
 
Szentlélek: Az alázatosság a mindennapi életben II.
 
 
Szentlélek: Drága Gyermekeim! Ma is az alázatosságról lesz szó, az egyik legfontosabb erényről, az életszentség alapjáról. Örömmel hallgatom, mikor így fohászkodtok: „Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te Szíved szerint.” Mélységes alázatát már fogantatása előtt bizonyította azzal, hogy vállalta az emberré-válást, a megtestesülést. Hatalmas, fényes Istenségből, Mindenhatóságából átváltozott egy kicsiny, gyenge emberré. A Mennyország gazdagsága, ragyogó pompája után elfogadta az alacsonyabbrendű földi életet, a szegénységet, a fáradságot, az igazságtalan ítélkezéseket, a kínszenvedést és a kínhalált. Szerényen, ellenkezés nélkül tűrte a hamis tanuk rágalmait, Pilátus ostorozásra ítélését. Engedelmesen hagyta, hogy a töviskoronázás alatt gúnyt űzzenek belőle. Nem futott el a nehéz kereszt hordozása elől, hanem felvonszolta a Golgota tetejére. Mikor durván rálökték a fekvő keresztre, alázatosan megcsókolta és átölelte a fát, melyre majd rászögezik. Ezzel az irántunk, a megváltandó gyermekei iránt érzett szeretetét fejezte ki. Hálával gondoljatok az Ő kimondhatatlanul nagy és szelíden viselt fájdalmaira.
 
Tanuljatok tőle alázatot, amely erényben Ő utolérhetetlen. Most is, mint múlt héten a Mennyei Atya, Én is adok nektek néhány tanácsot az alázatosság mindennapi gyakorlására. A beszéd az egyik terület, melyben megmutatkozik, hol tart ebben az illető. Erre kiemelek nektek egy példát az életből. Juliska társaságban szeretné megünnepelni 60. születésnapját. Férjével szépen megterítették az ünnepi asztalt és várták a vendégeket: húgát, Irénkét a férjével és bátyját Pistát a feleségével. Először Pistáék érkeztek, helyet foglaltak a halban és kellemesen, vidáman társalogtak. Hamarosan megjött a másik házaspár. Irénke harsogó, kitörő lelkesedéssel ölelte át a többieket. Bedobta magát a legkényelmesebb fotelba és elkezdett beszélni. Hosszasan ecsetelte, hogy csak pár napja gyógyult ki az influenzából és milyen sokat szenvedett vele. Elújságolta, hogy unokájuk egyedül lett kitűnő az osztályban. Felháborodva mesélte, hogy menye milyen hallgatag, kedvtelen, barátságtalan vele. Férje, Zoli meg se tudott szólalni mellette, pedig neki is lett volna mondanivalója. A többiek is csak ültek, megfagyott a levegő körülöttük. Zoli végül is felemelte a hangját és így szólt: Irénkém! Most már elég volt, engedj minket is szóhoz jutni. Szeretnénk felköszönteni Juliskát. Drága Gyermekeim! Akiből ömlik a szó és mindenkit lehengerelve uralja szavaival a társaságot, abból hiányzik az alázat. De Irénkében az is kifogásolható, hogy folyton önmagáról beszél, henceg és panaszkodik. Ott ülnek még öten körülötte, de egyáltalán nem érdekli, hogy mi van velük. Az igazán alázatos ember társaságban csendesen viselkedik, és csak akkor szól szerényen, egyszerűen és röviden, amikor kell. Ha nem hallgatják meg, akár lekicsinylésből, akár bármilyen más okból, nem érzékenykedik, és békével viseli a megaláztatást. Csak akkor beszél saját magáról, ha oka van rá. Nem dicséri önmagát, hogy ezáltal elismerjék, tiszteljék.
 
Nemcsak a bőbeszédűség mutatja az alázat hiányát, hanem a csipkelődő, gúnyolódó beszéd. Mindenki tudja az irodában, hogy Andreát bántja a súlyfeleslege. A mellette dolgozó Kata hangosan megjegyzi: Milyen jól nézel ki! Mintha híztál volna egy kicsit. Szegény kis asszony piros lesz a szégyentől és hallgat. Bizonyára, Gyermekeim, ti is találkoztatok már másokat megszégyenítő, magukat eredetinek tartó emberekkel, akik a többieken élesítik a nyelvüket, akik humorosnak akarják magukat feltüntetni, miközben áldozatuk tekintélyét megcsorbítják. Az ilyenek felelni fognak önteltségükért.
 
Az az ember sem alázatos, akinek beszédje tele van ítélkezéssel. Őrizkedjetek más tetteinek megítélésétől. Ha valakit szidnak előttetek, próbáljátok az illetőt védelmetekbe venni és azt emlegetni, ami benne jó. Ha pedig nyilvánvaló a rossz, amit elkövetett, igyekezzetek kisebbíteni a bűnét, meggondolatlanságnak, hirtelenségnek betudni. Mondjátok az ítélkezőnek, hogy bízza Istenre, Ő majd megítéli. Tehát az alázatos ember óvakodik mások megítélésétől, de annál inkább szigorú önmagához. Ti is, Gyermekeim, legyetek magatok vádolói, szigorú bírái tetteiteknek, hiszen ott lapul a sok hiba bennetek és követelődzik az önszeretetetek. Nehogy új járjatok, ahogy a Szentírásban olvasható: hogy mások szemében a szálkát is meglátod, de a magadéban a gerendát sem. Mint a 86 éves Mariska néni, aki már egy órája áll a kapuban és szapulja az ismerősének a szemközti házban lakó 16 éves Zsófikát, aki diszkóba jár, és hol egyik, hol másik fiú kíséri haza. Már eszébe se jut, hogy ő valamikor fiatal korában kicsapongó asszony hírében állt. A háború alatt orosz katonák szeretője volt, akik hálából elhalmozták rablott ékszerekkel és élelmiszerrel, ruhaneművel. Odavezette a katonákat a gazdagok házaihoz, elárulta őket. Kinek nagyobb a bűne? A szomszéd diszkózó Zsófikának, vagy Mariska néninek? Már erősen közeledik számára a különítélet, ahol az örök bíró keményen felelősségre vonja majd.
 
Az, aki alázatos, vigyázni szokott arra, hogy jelentéktelen dolgokban ne ellenkezzen azzal, akivel beszélget. Kerülje a veszekedésre az alkalmat. Inkább szerényen enged a másiknak. Viszont ha az igazságot kell megvédeni, bátran teszi azt, de harag és gúnyolódás nélkül. Sajnos vannak rosszindulatú, piszkálódó emberek, akik igazságtalanul sértegetnek, szidnak benneteket. Legtöbbször hitetek, vallásosságotok, Isten- szeretetetek miatt, hogy elkeserítsenek titeket. Engesztelő magatartásotokat túlzásnak, rögeszmének tartják, szentfazéknak neveznek. Azt mondják, minek csúsztok, másztok a templomba és zarándokhelyekre, hiszen Istennek nagyobb a gondja, mint hogy veletek törődjön. Ezt az igaz, tiszta engesztelést szektának nevezik. Csúfolnak, hogy ide jártok. Ha ezek bármilyen mély sebet is okoznak nektek sértő szavaikkal, legyen erőtök a nyugalom határain belül maradni. Ne gondoljatok rájuk bosszúvággyal, hanem bocsássatok meg nekik szívből. Higgyétek el, ez a legjobb módszer arra, hogy Isten eltörölje az Ellene elkövetett bűneiteket. Mindig arra kell gondolni, hogy rosszakaróitokat az Én ellenségem és démonai piszkálják fel ellenetek. Imádkozzatok értük, hogy kiszabaduljanak a Sátán bilincséből. Akkor vagytok igazán alázatosak, ha bántóitokkal kapcsolatban képesek vagytok így gondolkozni. De a megbocsátásnak valóságosnak kell lenni. Ferinek volt egy csinos mennyasszonya, de Laci elcsábította és elvette felségül. Nagy volt a harag, körülbelül 10 évig nem szóltak egymáshoz. Azután látszólag kibékültek, és köszönő viszonyban vannak. Azóta eltelt 50 év. Nem rég megkérdezte Ferit a felesége, hogy miért haragszik még mindig Lacira, hiszen fiatal korukban olyan jó barátok voltak. Feri csodálkozva így szólt: Isten őrizzen, hogy haragudjak rá, csak nem szeretek a közelében lenni. Semmi közöm hozzá. Sajnos e két férfi ellenszenve a kevélységből fakad, azért nem tudnak igazán kibékülni, mert gőgösek. Az ilyenek hiába mondogatják, hogy nincs bennem harag, gyűlölet. Míg le nem győzik ezt az ellenszenvet az alázattal, nem juthatnak be a Mennyországba.
 
Drága Gyermekeim! Veletek vagyunk mind a négyen. Nyitva van a mennyezet, megnyílik az ég és Mennyei Atyátok dicsősége fényét árasztja rátok. Az egész terem veletek együtt ragyog a fényben. E fénysugárban lassan, méltóságteljesen leereszkedik egy hatalmas, hófehér, ragyogó Szentostya. Én, a Szentlélek Isten eszközöm mellől, ahol eddig is beszéltem, figyelem, mi történik. Az Eucharisztián egy kétszárnyú ajtó jeleneik meg, kitárul és kilép belőle Jézus Krisztus, a ti Üdvözítőtök. Ezután az Oltáriszentség eltűnik. Jézus gyönyörű szép. Körvonala feloldódik a körülötte lévő nagy fényben. Mennyei Édesanyátok is itt van, Tőlem jobbra. Kezében tartja Szent Szívét, melyen szeretetlángja lobog. Először Jézus nyitja meg ajkait és szeretetteljes, elbűvölő mosolyával így szól hozzátok:
 
„Drága Engesztelő Gyermekeim! Lángoló Szent Szívem isteni szeretetével köszöntelek benneteket. Tanuljatok Tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű! Ha most Velem jöttök, megmutatom nektek, milyen az igazi alázat. Szükségem van rátok, kísérjétek el. Egy kórház női kórtermébe nyitunk be. Az egyik ágyban fekszik egy 70 éves nő. Nagy beteg. 2 éve gyomorrákos. Áttételei vannak a májában, veséjében, beleiben. Iszonyú fájdalmakban haldoklik. Nincs egyedül, mellette ül egy pap és gyóntatja. Bűnbánatában hullik a könnye. Vádolja magát, sorolja bűneit, még a kicsi hibáit is halálos bűnnek érzi. Gyónás közben Hozzám könyörög, hogy legyek irgalmas hozzá és engedjem be a tisztítótűzbe. A feloldozáskor már megengedem neki, hogy ne pap fiamat, hanem Engem lásson. Boldogságában nem is érzi a fájdalmakat és ezt mondja Nekem: „Sajnálom, hogy nem tudtalak eléggé szeretni. Meg tudsz bocsátani nekem? Hadd kapcsoljam hozzá hatalmas kínszenvedésedhez e csekély fájdalmakat, amit betegségem miatt elszenvedek. Így akarom felajánlani a Mennyei Atyának a szegény hitetlen, közömbös és megátalkodott lelkekért.” Válaszolok neki: „Tisztaszívű Gyermekem, feloldozlak minden bűnöd alól. Alázatod, mellyel szenvedésedet hordozod, megrendítette Szent Szívemet. Fogadd ezt az útravalót” Nyelvére helyezem Szent Testemet és Véremet. Ebben a pillanatban lelke elhagyja testét, Édesanyám és Én szívünkre öleljük és átadjuk őrangyalának, aki azonnal elindul vele a Menny felé. Ezt a kedves, alázatos lelket, drága Gyermekeim, énekszóval kísérjük a Mennyországba vezető úton. Nyissátok ki a Hozsannát a 154. éneknél: „Jézusomnak Szívén…”
 
Újra Én szólok hozzátok, Kicsinyeim, Én a Szentlélek Isten. Kinyújtom tenyeremet felétek: sok kicsi, arany színű mag csillog benne. Tárjátok ki szívetek ajtaját, mert körbemegyek és mindannyiótoknak a szívébe elültetek egy ilyen csöpp magot. Öntözgessétek sok jócselekedettel, szelídséggel, önmegtagadással, felajánlott szenvedésekkel, hadd hajtson ki, hadd szökkenjen szárba, szép lombos fává terebélyesedjen és hozza az alázat édes zamatos gyümölcseit.
 
Köszönöm, hogy türelmesen végighallgattátok tanításomat. Megáldalak titeket a szelídség és alázat lelkületével, az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

ÉGI ÜZENETEK

2013.04.09
Jézus: Az alázatosság a mindennapi életben III.
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Hogy az alázatosság az erények királya, az is utal rá, hogy már harmadszor beszélünk róla. Csak akkor juthattok be az Örök életbe, ha sikerül levetni magatokról a gőg, az önteltség és kevélység legutolsó maradványait is.
Hogy ki az alázatos és ki öntelt, azt sok mindenből le lehet mérni. Például abból, hogyan viseli a lelki bánatot.
Van egy idős leány, 75 éves. Ildikónak hívják. Nagyon szép fiatal leány volt, derékig érő, hosszú, göndör szőke haja, ragyogó nagy kék szemei, csinos alakja felhívta magára a férfiak figyelmét. Özvegy édesanyja egyetlen, elkényeztetett gyermeke volt. Megszokta, hogy mindig az ő akarata érvényesül. Öntelt, gőgös viselkedése miatt párkapcsolatai rövidéletűek voltak, senki nem akarta feleségül venni. Teltek az évtizedek, egyre magányosabbá és elkeseredettebbé vált. A szomszédaival állandó haragban van. Még egy barátnője sincs. Egy fiatalkori főiskolás társnője fel szokta hívni. Állandóan panaszkodik neki. Ha ilyenkor a hit erejével próbálja vigasztalni, gorombán helyreutasítja, hogy nincs is Isten és túlvilág, ne zaklassa ostobaságokkal. A gonosz szegény Ildikó szíve köré gőgből és kevélységből egy kemény, fekete burkot képezett, mely egészen elzárta mindenkitől és keserűvé tette. A magány és a másoktól kapott lelki sebek számára elviselhetetlenek, mert nincs benne egy szikra alázat sem.
Az a hajdani csoporttárs, aki néha vigasztalni próbálja szeretetével, Rózsa, aki szintén leány maradt. Őt nem fogja el a kétségbeesés, nem érzi magányosnak magát. Neki is van bánata. Unokahúga, szemefénye külföldre költözött egy házasemberrel, aki itt hagyta miatta két gyermekét és feleségét. Sokat imádkozik érte, félti lelkét, de hatalmas gyermeki ráhagyatkozással bízik Bennem, Jézusában, hogy helyes útra fogom terelni a kis rokonát. Rózsa élete tartalmas. Vallását gyakorló, jó katolikus, mint festőművész művésztelepekre jár, és közben apostolkodik. Sok kiállítása van és kedves, jó barátai. Egy cseppet sem érzi magányosnak magát. Soha nem vétett a VI. parancs ellen, szíve egészen az Enyém.
Külsejéből és lelkéből sugárzik az alázat. Néha ő is szomorú, mert bántják a hite, vallásossága miatt, de alázatában nem kérdez semmit Tőlem, hanem bánatát leteszi a lábam elé, felajánlja a lelkekért, és Én azonnal megvigasztalom.
Abból is látszik, hogy ki alázatos és ki gőgös, hogy hogyan viszonyul a bántásokhoz, sértésekhez vagy igazságtalan elítélésekhez. Ó, Gyermekeim! Nekem milyen sokszor részem volt ilyesmiben:
Amikor szeretett zsidó népem ellenem fordult, és hamis tanúként vádolt Engem a főpapok előtt, Pilátustól Barabás szabadon bocsátását követelte és az Én keresztre feszítésemet. Pedig előtte való napokban még tanítottam, gyógyítottam őket és lelkesen ünnepeltek. Én ezeket a sértéseket alázatosan, méltatlankodás nélkül, irántatok érzett szeretetből elfogadtam. Kicsinyeim, ha olyanok bántanak benneteket, akik inkább megérdemelnék a bántást, akkor ne mondogassátok magatokban: „Jobban tenné, ha magával törődne!” Inkább nézzetek mélyen magatokba, hogy nincs-e elrejtve bennetek valami hiba, amit a sértés által okozott fájdalom levezekelhet. Vagy egyszerűen azért engedem meg e lelki sebet, hogy ez által növekedjen alázatotok.
Drágáim! Abból is lehet látni, hogy valaki hol tart az alázatosság dolgában, hogy milyen mértékben vágyódik a többi ember szeretetére és elismerésére. Az a vágy, hogy rendkívüli módon másoknál jobban szeressenek és becsüljenek, nem egyeztethető össze az őszinte alázatossággal. Ha már lelketek nem áhítozik a teremtmények szeretetére, akkor az Én Sebeimben keres hajlékot magának és az Én imádásra méltó Szívemben, melyben kimondhatatlan isteni édességet élvez. Az a szeretet, amit Én nyújtok nektek, magasan felülmúl mindenféle emberi szeretetet. Ha lemondotok a földi örömről és a teremtmények iránt táplált szeretetről, akkor osztatlan szívvel tudtok szeretni Engem. Nehogy attól féljetek, hogy így kihűl bennetek a felebaráti szeretet! Ellenkezőleg! Tisztább és tökéletesebb szeretettel szeretitek majd embertársatokat, mert nem saját érdeketekből szeretitek – azért, hogy viszontszeressen –, hanem egyedül Isten tetszéséért.
Egyik gyermekem, akinek nagy kegyelmeket adtam, Zsófia, helytelenül értelmezi ezt. Bezárja szívét a környezete, családja, lelki testvérei előtt, és naphosszat elmélkedik, imádkozik magában. Hetekig nem szól azokhoz, akik vágyakoznak szeretetére. Ez nem helyes. Az Én lángoló szeretetemet kell nyújtania feléjük szavakkal és tettekkel. Ez az igazi alázat, mert az Én szeretetemet engedi áradni az emberek felé.
Kedves Gyermekeim! Abból is lehet következtetni, hogy alázatos-e az illető, hogy elfogadja-e másoktól a jó tanácsot. Eszközöm, Éva gyakran fordul kérdéseivel lelkivezetőjéhez, aki mindig nagyon bölcs tanácsokkal látja el. Ne higgyetek azoknak a választottaknak, akik állítják hogy nekik nem kell lelkivezető, mert ők maguk el tudják dönteni, hogy ki szól hozzájuk. Nincs az a választottunk, aki 100%-ig minden szót Tőlünk, Égiektől kap. Néha belekeveredhet saját gondolata vagy ellenségemé. Erre kell a megkülönböztetés kegyelmével megáldott lelkivezető pap, aki átvizsgálja a közvetítendő szavakat. A tanácskérés mindannyiatokra vonatkozik. Fontos dolgokban ne szégyelljetek nálatok jártasabb, okosabb emberhez fordulni, természetesen olyanhoz, aki közel áll az életszentséghez.
Aki igazán alázatos, az nem bízik meg magában, bármily magas fokát érte el az erényeknek. Akkor sem, ha egész életét buzgó áhítatban élte le, ártatlanságban és áldozatosságban, mert bármikor eleshet. Emlékezzetek a Szentírás egy részletére. Két ember megy be a templomba imádkozni. Az egyik előre megy, és hálásan köszöni Istennek, hogy ő milyen tiszta, jó és bűntelen. A másik hátul megáll, tele van bűnbánattal és kéri a Mindenhatót, hogy irgalmazzon neki szegény, nyomorult bűnösnek. Az első önteltségében, gőgjében távozott, a második viszont megigazultan, alázatos szívvel.
Kicsinyeim, ha ezt a legfontosabb erényt, az alázatot el akarjátok nyerni, lássátok be, hogy milyen igaz, amit XIII. Leó pápa tanított, hogy „Isten kegyelme nélkül semmire sem vagytok jók, és kérjétek szakadatlanul, hogy legyen hozzátok irgalommal, és ne hagyjon a magatok kénye-kedvére egyetlen pillanatra sem!”
Gyermekeim! Most megint olyan jelenet következik, amit szemetekkel nem láthattok, de Én, a ti Jézusotok elmondok nektek. Ketten állunk előttetek. Fehér ruha és piros köpeny van rajtam, a kezemben egy üveg forrásvíz. A Mennyből hoztam, Atyám trónjából eredő örök élet vizének forrásából. Édesanyám itt áll mellettem világoskék, csillagokkal díszített ruhájában, derekán arany övvel, fején fehér tüllfátyollal. Egy aranytálat tart a kezeiben. Kérésemre közétek megy. Nyissátok ki kebleteket, mert kiemeli, és a tálban összegyűjti kis szíveteket. Ide hozza Elém, Én pedig, az örök élet vízével egyenként alaposan megmosom a ti piros, dobogó, élő szíveiteket. Teljesen letisztítom róluk az önteltség, gőg, kevélység legapróbb porszemeit is, rálehelek, bevonom az alázatosság, szerénység fényével, megcsókolom és visszahelyezem a tálba. Ó, milyen szépen ragyognak! Mennyei Édesanyátok boldogan, mosolyogva viszi és visszarakja kebletekbe. Őrizzétek meg ezt az értékes ajándékomat, és ne engedjétek, hogy az alázat ragyogása behomályosodjon a kevélység foltjaival.
Köszönöm, hogy végighallgattátok tanításomat. Az alázat kegyelmével megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

 

IMG_5369  jav. honlapraKöszöntöm testvéreimet a mai napon, akik meghallottátok hívásomat, hogy ismét egyek lehessünk a jelenben.

A mai nap a fájdalom, szenvedés Golgotájának tanításában, amelyet megadtam számotokra, a hit, a szeretet felismerése áradt reátok és felétek a kegyelem által, hisz ha nézzük az első tanítást, amely a kenyérszaporítás napján történt, hisz a csoda már jelen van a kenyérszaporítás által, ami által már a hit jelenléte megelevenedik rajtuk és bennük.1 Mert ha már a csoda, amely megjelenik, kézen fogható, akkor abban már csak hinni lehet.

Úgy-e, hányszor és hányszor így mondjuk magunk között?

De a hit nem csak a kenyérszaporítás pillanatában van jelen, hanem a hit akkor is, amikor elindulunk, hogy bárkába szállva átevezzünk a túlsó partra. De ahogy evezünk, a tó háborog. Fúj a szél, s akkor mi jelenik meg az emberi szívben? Hát a félelem. Ekkor a félelem úrrá tud lenni, nem csak tanítványaimon, hanem a mai nap jelen embertársain a felebarátban, a testvéren. Amikor a félelem oly hamar el tud hatalmasodni rajtatok és bennetek, hogy a félelem által nem tudjátok felismerni mindazt, amely az ajándékkal szinte így kínálkozik nektek a kegyelemben. Érezni, hogy valójában hogyan és miképpen van jelen. Mert ez a tanítás a csoda által, a csoda megtapasztalásából átment a hithez és a szeretethez.

Hogyan is van a hit előttetek?

Hogyan lehet bennetek?

Hogyan mutassa meg ez a hit a kegyelmet?

Mert hogyan mondottam tanítványaimnak?

Higgyetek, és ne féljetek, mert Én vagyok, Én, Jézus Krisztus Uratok.

A tanítványaimnak pedig csak így szóltam:

— Én vagyok, és ne féljetek.

Mert elindultak a sötétben, és haladtak. S Én, Jézus Krisztus Uratok nem vagyok velük, akkor a félelem hamar megelevenedik rajtuk és bennük. S akkor nem érzik mindazt, amely körülveszi őket. S akkor kell figyelni egymásra, elfogadni egymást, a szeretetben tekinteni egymásra, ha kell, segíteni egymáson, mert így működik rajtatok és bennetek a hit kegyelme e tanítás által. Mert nem csak az a csoda, amikor tanúi lehettek — és ti tanúi lehettek a tanítás által a kenyérszaporításról. Mert a kenyérszaporítás, az hogyan is elevenedik meg előttetek és rajtatok? Mert azt nézitek, hogy ez csoda, mert „jóllakhattunk, ha éhesek vagyunk”.

Ebben a kenyérszaporításban, ha csak az egyik részét nézitek, az a test táplálékaként elevenedett meg rajtatok és bennetek. De ha tovább megyünk, akkor megelevenedhet rajtatok és bennetek a lélek tápláléka. És a lélek táplálékában hogy értékelitek, s hogyan fogadjátok el? Hogyan váltok vele eggyé, és hogyan nyissátok meg szíveteket a hithez?

Mert a hit kegyelme így erősít meg benneteket a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert akkor érzed és értékeled mindazt, ami e tanítás által összefog benneteket.

Majdan haladunk tovább2, az a tanítás egy kicsit, ahogy mondani szoktátok néha: „kedves az én szívemnek, az én lelkemnek, mert akkor érzem, hogy én is egy olyan testvér vagyok a juhban, mikor azt mondja: »Én vagyok a Jó Pásztor, és a Jó Pásztor életét adja juhaiért.«”

A „juhai” — akik jelen vagytok, akik a mai napon is közösen e jelenben meghallottátok hívásomat, és igyekeztetek, hogy ti is juhokká válhassatok e tanítás által. De a tanításban hogy is mondom nektek?

Én vagyok a Jó Pásztor, aki életét adja a juhokért.

S akkor vannak a béresek.

Na, most ilyenkor fel lehet tenni a kérdést önmagatok számára, hogy köztetek ki a béres? Ki az, aki figyel rátok, s ki az, aki elfogad benneteket, ki az, aki nevel, vagy éppen, ha kell, megfogja kezeteket és vezet, és ki az, aki, ha szükséges, időt szakít rátok, hogy meghallgasson?

Úgy-e, ha ezeket megtapasztaljuk, akkor azt mondjuk: Van nekünk is pásztorunk, aki, ha nem is az életét adja ránk, de a szabad idejét, a jelenlétét, a szolgálatát megadja nekünk, hogy egyek lehessünk.

És akkor jönnek a béresek, akiknek nem fontosak a juhok. Nem is törődik velük. És ha látja, hogy jön, messziről, egy ragadozó a farkasban, ott hagyja, és el is szalad, mert: „Én béres vagyok! Nem az enyémek, hát mit törődjek velük?!”

Most ezt ti hogyan értékelnétek?

Van ilyen az Egyházban?

Megtapasztaltátok már az Egyházban az ilyen pásztorokat, akik béresek, akik talán még egy juhért se mennének el? Ahogy egy közösségért sem adnák oda önmagukat. Mert azt mondják: „Ó, hát én vagyok a pap! Hát csak nem, hogy én megyek utánuk?!”

Akkor ő milyen pásztor?

Úgy-e, könnyedén mondhassuk, hogy ő a béres, aki: „Ha vannak juhok a testvéri felebarátban, akkor misézem, ha nincsenek, mert szétszéjjeledtek, hát mit törődök én velük?! Én élem az én kialakított saját életemet.”

Akkor hogyan tudunk haladni együtt?

Hogyan van jelen a hit kegyelme?

Mert itt miről szól? Hogy a hit megerősít, mert Én, Jézus Krisztus Uratok Életemet adtam mindazokért, akik hittek és bíztak Bennem, akiknek fontos volt ez az Élet odaadása, mert ezzel az Élettel megválthattam mindazokat, akiknek szükségük volt erre a Megváltásra.

S akkor mondom: Én vagyok a Jó Pásztor, aki ismeri juhait. Ismerem Enyéimet, Enyéim is ismernek Engem. Nem kell félnünk, tartózkodnunk: mi ismerjük egymást, s egymáshoz tartozunk. S akkor boldogan mondhatom, hogy az Atya szeret Engem, és Én szeretem az Atyát, mert az Atya hatalmat adott Nekem, hogy Én az Életemet szeretetből átadtam mindazokért, akiknek szükségük volt, akik részesei lettek ennek a kegyelemnek. Mert a hatalmat megkaptam, hogy szeretettel átadtam, és mivel az Atya szeret Engem, és Én is szeretem az Atyát, ezért megkaptam azt a hatalmat, hogy ha szükséges, visszavegyem.

De hogyan vegyem vissza az Életet?

Hisz most ünnepeltük a Feltámadás fényének tündöklő ragyogását!

Éreztétek a Feltámadás-hajnal illatát.

Éreztétek a kegyelmet.

És akkor érzitek az Atya szeretetét és jelenlétét a felismerésben.

Érezni, hogy ez által visszavettem az Életemet, mert hatalmat kaptam reá. És ez a hatalom arra indított, hogy most visszavettem az Életemet az Új Életben e kegyelem által, mert a kegyelmet az Atyától kaptam. S ezzel a kegyelemmel tudtam megjelenni, s ezt a kegyelmet tudom átadni nektek és felétek, hogy erőt kaphassatok, betöltekezzetek, és ezzel a hatalommal, ezzel a kegyelemmel érezzétek, hogy higgyetek és bízzatok, mert Én valóban a Jó Pásztor vagyok, aki annyira szereti mindazokat, akik Hozzá tartoznak, hogy ha kell, az Életet is átadom értetek, a ti megváltásotokért, hogy a kegyelem felétek áradjon, és működhessen rajtatok és bennetek.

De hogy mondom itt e tanításban?

Vannak még más juhaim, akik lehet, hogy távol vannak? Akik lehet, hogy keresnek? Akik lehet, hogy várják, hogy valami történjék velük. Mindegy, hogy hova és miképpen sorolod, de Én azt mondom: Mivel az Atya szeret, s az Atya elküld feléjük és hozzájuk, ők felismerve hallgatnak szavamra, és vezethetem őket, és ők pedig követnek Engem, mert érzik a hit kegyelmének ajándékát, jelenlétét és erejét a szeretet által. S akkor már ők is ehhez a Pásztorhoz és ehhez az akolhoz tartoznak, mert akkor már, mikor így eggyé válunk, már csak Egy Pásztor és egy akol lesz, aki mindenki előtt jelen van. Mindenki felé megvan a meghívás, mindenki saját maga, szíve szerint eldönti, hogy szeretne-e Hozzá tartozni, felismerni, hallgatni e szavakra, és ez által követni és érezni a Pásztor jelenlétét, szeretetét, kegyelmét, ajándékát és hitét, „amelyet felénk áraszt a felismerés megtapasztalásában”.

És akkor érzed teljesnek, hogy: „Igen, Uram, a testvérben én is egy juhod vagyok, akire figyelsz, akit terelsz, akit nem engedsz, hogy elszakadjon, szétszéledjen, aki felismer.” — mert Én ismerem őt, és ők is ismernek Engem; s ő is ismer Engem, és Hozzám tartozik.

Úgy-e, mennyivel más a tanítás megtapasztalása?

És akkor már nem törődsz azzal, hogy volt-e béres, és az a béres hogyan volt jelen, az a béres mit tett, az a béres hajlott-e szavakra, vagy nem törődött semmivel, a béresben azt nézte: „Felfogadtak, megfizettek — mit törődöm én a többiekkel?!”

Úgy-e, milyen könnyű így elkönyvelni a mindennapi élet jelenlétét?

Pedig, ha az a béres megnyitotta volna szívét egy kicsit a szeretet felé, és ezt a szeretetet, amely itt jelen van, amely nekik is jelen volt, és ezt a szeretetet egy kicsit elfogadta, akkor megváltoztatta volna az ő szívét is, és akkor már nem kimondottan csak a béres megszólítása által elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek, hanem megelevenedhet a béres jelenléte úgy, hogy „elindultam a változás útján”, mert elsőként talán a béresnek is változni kell, hogy ez által változzanak mindazok, akik reá vannak bízva, akikre figyelnie kell, akiket össze kell terelni, szeretetet árasztani, és a szeretetben érezni azt a kegyelmet, amely most e tanítással szintén jelen van rajtatok és bennetek.

Majdan folytatódott a tanítás e hónap vége felé lévő tanításával3, amikor az Ünnepi Vacsoráról emlékezünk meg, az Ünnepi Vacsorában, amikor Én így szóltam az Enyéimekhez, akikkel együtt töltöttük ezt az ünnepet e Vacsora tiszteletében, s azt mondottam számukra:

— Békesség nektek! Ezt a békét adom nektek. De ezt a békét Én nem úgy adom, ahogy a világ adja számotokra ezt a békét. Ezt a békét Én úgy adom nektek, hogy felismerjétek, elfogadjátok, szívetekbe zárjátok, és megtanuljatok ezzel a békével élni a mindennapokban.

Mert ez a béke megváltoztathassa mindazt, amely körülvesz benneteket, ami által érzed, hogy valójában te ki vagy: te egy testvér vagy a földi életedben, és a testvérben kihez szeretnél vagy kihez tartozol?

Jó Jézus Krisztus Uradhoz, aki a tanítás által megadta neked, hogy hogyan lehet jelen, hogy: „Békességet adok nektek, az Én békémet.”

De ezt a békét Én nem úgy adom, ahogy a világ megjelenik előttetek.

S akkor már nem azt mondod, hogy hiábavaló volt ez a tanítás, hiábavaló volt ez a megtapasztalás, mert Én azt mondottam:

— Elmegyek, de majd visszajövök hozzátok.

Azért mondom el ezt mind nektek, mert felkészítelek titeket, és ha majd bekövetkezik, ne féljetek, hanem higgyetek benne, mert a hit ereje itt szinte megvilágosodik rajtatok és bennetek, hogy eggyé válhattok vele, mert ez mind-mind jelen van számotokra. És akkor érzitek a kegyelem ajándékát a szeretet által. És akkor ti a jelenben nem azt mondjátok, s nem nehezteltek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok talán elhagytalak és elmentem az Atyához, mert az Atya szeret Engem, és Én szeretem az Atyát. És ezt a szeretetet, s ezt a békét tudom elhozni számotokra, mert az Atya hatalmasabb és nagyobb Tőlem, és Én Őhozzája megyek. És ha ezt mind megértitek, akkor örülni tudtok ennek a cselekménynek, ennek a kegyelemnek és ennek az ajándéknak. Mert ha Én az Atyához tudtam elmenni, akkor nem jövök vissza közétek üres kézzel, üres szívvel: megtöltöm Szívemet kegyelemmel és szeretettel a hit által; megtöltöm Kezeimet a kegyelem, hit ajándékához, az áldáshoz. És akkor érzitek mindazt, hogy eljött hozzátok a világnak ura, de nem úgy, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok jövök el közétek és hozzátok. Én nem szabok meg semmit, Én nem parancsolok, Én nem utasítok, Én nem fenyegetlek. Én Szívemet megnyitom, árasztom nektek a szeretetet a béke kegyelme által, hogy megerősödve ismét egyek lehessetek, és együtt indulva, és haladni a mindennapi élet-útpályán. És akkor lesz számotokra teljes az a szó, hogy: Ne féljetek, hogy itt hagylak, és elmegyek az Atyához.

Örülni kell ennek a szónak, ennek a pillanatnak és ennek a tanításnak, mert ha Én az Atyához mehetek, az által kaphattok ti is békét, szeretetet, kegyelmet, ajándékot a betöltekezéshez, a betöltekezésében. Mert akkor érzed azt, hogy valóban teljes volt számodra mindaz, ami által eggyé váltunk e tanítás jelenében a kegyelem által. Mert ma a tanításom a hit szeretetének kegyelme, amely megelevenedik rajtatok és bennetek, mert a tanítások pont arról szólnak, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok a Feltámadásban együtt vagyok tanítványaimmal, és a tanítványaimat megerősítem, hogy ne féljenek, ne szomorkodjanak, hanem erősek legyenek, mert a hit kegyelme megerősítheti őket. És ma azt mondom nektek is a jelenben, hogy a hit kegyelme megerősíthet benneteket saját szívetekben, a saját lélek által, ami által jelen vagy saját testedben és saját lényeddel. Mert akkor érzed azt, hogy: „Uram, boldog vagyok, hogy Hozzád tartozhatom. Boldog vagyok, hogy testvéred lehetek, és boldog vagyok, hogy én részese lehetek ennek a tanításnak, amely a mai napon is a kegyelem által szólt felénk és hozzánk, és megmutatta mindazt, ami által hogyan erősödik meg rajtunk és bennünk a hit kegyelme a szeretet által.”

Mert ezek mind-mind fontosak, hogy az Új Élettel, az elfogadásában ti is tudjatok mit kezdeni, cselekedni és haladni a mindennapokban. Érezni a meghívást, érezni a cselekmény ajándékát, és érezni, hogy: „Igen, én nem vagyok már egyedül, mert én tartozom valahova, mert kaptam a meghívást a megtapasztalásban, éreztem a hit szeretetének jelenlétét, éreztem, hogy ez a tanítás megerősített a felismeréshez, a felismerésében. És akkor már nem vagyok magányos, szomorú, egyedülmaradott, hanem érzem, hogy én is boldog vagyok, hogy a testvéreimmel egyek lehetünk e mai tanítás által a felismerésben, az Új Életben, hogy egymáshoz tartozunk a juhban, mert van egy Jó Pásztorunk, aki annyira szeretett bennünket, hogy az Életét adhassa érettünk.”

De ezt az Életet szeretetből adja oda; és szeretettel, ha szükséges, vissza is veszi, mert a kegyelem hatalma így elevenedik meg rajtatok és bennetek a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor érzed, hogy nincs miért félni, mert a félelem talán nem jó tanácsadó, és nem jó felé vezet bennünket. A félelemben megnyitom szívemet a hithez, a kegyelemhez és a szeretethez. És ha már ezek bennem vannak, akkor ismerem az én Pásztoromat, mert Ő is ismer engem, és Hozzája tartozhatom, és Vele együtt élhetek és haladhatok a mindennapi élet-útpályámon. És akkor ölel át a teljes boldogság a kegyelemben, mikor meg tudom érteni ennek a tanításnak azt a mondanivalóját, hogy az én Uram, Jézusom nem hiába adta értem szeretettel az Életet, és szeretettel visszaveszi a Megváltás által, mert én tudtam hinni és bízni Benne, és így ez a hit megerősít a kegyelem-ajándékhoz. És akkor a kegyelemben érzem a békének ajándékát, amely szintén összeköt és megelevenedik rajtunk és bennünk. És akkor már nem csak a világ urainak békéjére vagyok figyelmes, amely talán nem ezzel a szeretettel, ezzel a kegyelemmel és ezzel az ajándékkal jön felém és érinti meg szívemet, egész lényemet. Mert akkor már nem csak a világ uraira figyelek, hanem figyelek az én saját benső hangomra, hogy az valójában mit tükröz számomra, és mi a tanításnak a jelen mondanivalója e hónap mindennapjaiban, amely napról napra felvirrad számunkra, a tanítás által megelevenedik, és boldog lehetek, hogy tanúja lehetek ennek a csodának és ennek a kegyelemnek, és ennek a tanításnak.

És ezzel a tanítás által árasztom reátok kiválasztott Mária szolga-testvérem által áldásomat, amely ma kimondottan a hit szeretetének kegyelmét árassza reátok, hogy ez által betöltekezve, megerősödve felismerjétek az utat, felismerjétek a ti Pásztorotokat, felismerjétek, hogy Hozzája tartozzatok, elfogadjátok a béke kegyelmének ajándékát, és akkor érzitek azt, hogy: „Igen, Uram, Hozzád tartozunk, és Veled együtt szeretnénk élni és haladni a mindennapokban, a mindennapokhoz.”

És áradjon reátok Szívem szeretetének békéje, kegyelme, hite a felismeréshez, a felismerésében.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon most reátok, hisz már nem mondom, hogy az Élő Szentlélek. Annyiszor megadtam ezt az ajándékot és ezt a kegyelmet, hogy most a béke kegyelmét a hit szeretetében, a megerősítő kegyelemben ajándékoztam és árasztottam reátok, hogy szinte felemeljen. Érezd, hogy éled az életet a mindennapokban e Új Életben, s ebben az Új Életben ismételten elindulhass és haladhass, és felismerd a küldetésed, követésed jelenének tanítását, megtapasztalását a szeretet, a hit, a béke kegyelme által.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat harmadik Golgotáján.

A mai nap tanításai ismét folytatólagos az elmúlt két golgotai tanításához, hisz ha megfigyeled, ott is jelen volt az ima, jelen van a kérés, a zörgetés a kegyelemben. Jelen van az irgalmasság, és jelen van a bűnbocsájtó kegyelem.

És a mai napban folytatódik, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok, ki Kafarnaumban vagyok tanítványaimmal. Jönnek Jeruzsálemből az írástudók, akik azt terjesztik, hogy a Belzebub fejedelmével vagyok egy, s annak az erejével működöm és űzöm ki az ördögöt vagy a gonoszt — mindegy, hogy mely szót használod, az értelme ugyanaz.1

És ha megfigyeled ennek a tanítását, ennek nem kimondottan ez a tanítás, hogy mit is mondanak, hanem hogy ki mondja, és hogyan mondja. Mert a Belzebubról beszélnek, s ezzel Engem, Jézus Krisztus Urukat, vagyis — ahogy ti is hívtok — Én, „Jézus Krisztus Uramat” kicsúfolták, megalázták.

És ez a tanítás azt próbálja megvilágosítani számotokra, hogy amikor ezt hallod, akkor hogy is folytatódik?

Ha Én a Belzebub fejedelmével működöm együtt, akkor jelen van egy ország, amely meghasonlik. Ez az ország nem maradhat fent. Jelen van egy család, és ez a család is meghasonlik, ez sem maradhat fent. És jelen van a sátán, aki önmaga ellen támad, s ez által meghasonlik — ő sem maradhat fent.

Ezt úgy kell értelmezni, hogy könnyű másokat elítélni, pedig azt mondottam a múlt tanításában: Ne ítéljetek meg senkit, akkor titeket se ítélnek meg. Most ismét jelen ez a tanítás, amely ítéletet von maga mögött. De az ítéletnek van magyarázata, hogy hogyan és miképpen működik a kegyelem — az a kegyelem, amelyet Én, Jézus Krisztus Uratok árasztok felétek, ami jelen van előttetek, s amelyet el lehet fogadni, fel lehet ismerni és eggyé válni vele a mindennapokban, a kegyelem részében. És akkor ezt a példabeszédet meg tudod érteni épp úgy, mint az elmúlt golgotai péntekeken adott tanításokat, hisz most a bűnbánat-időben eddig még példabeszédben szóltam felétek a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És így ez a tanítás folytatódik, mert hogyan is megy tovább?

Mikor azt mondom, hogy az Emberfia, aki jelen van, és utána vannak az egyszerű emberek a fiaiban, akik néha nem törődnek senkivel és semmivel, és káromkodnak, káromolnak. De ezek mind-mind, ha eljutnak ahhoz a kegyelemhez, hogy bűnbocsánatot kérhessenek önmaguk számára, ezek mind-mind megbocsájtható bűnök, és bűnbocsánatot nyerhettek.

De ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bűnbocsánatot, az magával hordozza az örökös bűnt a tettekben.

De hogyan is kell értelmezni ezt?

Mert a Szentlélek, az az Isteni Harmadik Személy.

Úgy-e, ismerős előttetek már, mert van az Atya, van a Fiú s van a Szentlélek, ami Három, de így Egy.

És itt a Fiút is megalázták, kicsúfolták, egy szintre emelték a Belzebub fejedelmével. Nem figyelték, hogy a Fiú nem oda tartozik, mert megalázzák, kicsúfolják, szinte káromolják. És jelen ott a Szentlélek — az Atya, Fiú, Szentlélek, ami Egy. És így a Fiú által a Szentlelket is csúfolják és megalázzák.

De hányszor és hányszor a mindennapi élet történetében vannak, akik megfeledkeznek, és néha azt mondják: „Hát csak kiszaladt a számon: e szavak, e káromlás, e csúnya beszéd.” Sokszor fel sem mérik ennek súlyát, hogy lehet, hogy most könnyedén azt mondja, kiszaladt. De eljön a számadás tétele, amikor erről is számadást kell tenni, és akkor is ilyen könnyedén azt mondjuk, „hát kiszaladt, elmondtam”? Vagy akkor már megpróbálok mérlegelni, és rádöbbenni, hogy mi is ennek a tanításnak a mondanivalója. Hisz Jézus Krisztus Uratok, vagyis Én, aki jelen vagyok most köztetek, aki kiválasztott Mária szolga által a testvérben szólok felétek e tanítás példabeszédében, meghívást adtam mindazoknak a jelenben, kik elfogadnak és hisznek Bennem, követnek, és felismerik küldetésüket, és ezt megpróbálják komolyan venni, a hitet, a felismerést, a küldetést a követés részében. Mert az a legnagyobb probléma, amikor nem komoly ez a felismerés és elfogadás a küldetés, követés részében, amikor csak azt mondod: „Hát jelen van, hát hallottam. Hát figyelek. De hogy a hit, amelyet megkaphattam, komolyan veszek-e, vagy eltávolítom magamtól” — ez ismét a saját szabad akarat, cselekvés megelevenedése rajtatok és bennetek.

Érezni, hogy ez a tanítás hogyan és miképpen van jelen. Érezni, a bűnbánat-idő példabeszéde összekapcsolódik hétről hétre, hogy: „Igen, megpróbálok hű testvérré válni a küldetés, követés részében, a hitem, a szeretetem és a kegyelmem által, amelynek már részese lehettem a sok ajándék elfogadása révén. S ezeket mind-mind megpróbálom komolyan venni, és nem csak elsiklok felette, és nem törődöm vele.”

És idővel rádöbbensz, hogy: „Igen, kaptam én egy tanítást, ami kapaszkodó lehetett volna számomra, de elsiklottam felette, és nem törődtem a kapaszkodó segítségével.”

Érezni kell, hogy hogyan és miképpen vagyok jelen, s akkor ezt a részét is megértem, amikor azt mondottam: egy erős házába nem fogunk bemenni, és nem törünk be, mert onnan nem vihetünk el akkor semmit. De ha az erőst lefogom, lekötözöm, szinte mondhatjuk azt, hogy megsemmisítem, akkor már boldogan mehetek be, és szinte kirabolhatom holmijaiból. S akkor érzem, hogy én is vagyok olyan erős, mint ő.

De ez a tanítás nem ezt sugallja számotokra. Ez a tanítás pont arra akar rávezetni, hogy mindegy az, hogy erős vagy-e, vagy gyengének érzed magad — ha te komolyan veszed a saját életed, ha komolyan veszed a saját hitedet, ha komolyan veszed a saját meghívásodat, ha komolyan veszed a kegyelem ajándékát, ha komolyan veszed a küldetésed a követésben, és ha komolyan veszed a saját életed, akkor nem ilyen ember akarsz lenni a testvérben és a felebarátban, hanem tartozni valahova és valakihez, elfogadni a kapaszkodót, ami által előrébb juthatok, és ami által nem csak azon gondolkodom, hogy meghasonlik-e a sátán önmagával, és meghasonlik-e bennem — mert megjelenhet, és akkor semmivé válhatsz. És akkor érzed azt, hogy céltalan az életed, nincs szükséged senkire és semmire, szinte az élet is kényszer, amíg valaki kapaszkodót nem nyújt számodra a felismerés elfogadásában, hogy te egy ember vagy a testvérben, aki elindulhatsz a kegyelem útján a szeretet, az öröm és a béke felé a kapaszkodóban, a mindennapokban. És akkor tudsz különbséget tenni e mai példabeszéd tanítása részében.

És akkor már boldogan megérted a tanítás folytatását, hogy van egy lámpás, amelyet meggyújtunk.2 De ezt a lámpást nem dugjuk se az ágy alá, se a véka alá, hogy letakarjuk, hanem ennek a lámpásnak van egy megfelelő helye, ahova felteszem, hogy világosságot nyújtson, és nem csak önmagamnak, hanem mindazokat, akik észreveszik ezt a világosságot a fényben, és elindulok a fény fele. És ha ezeket mind megtapasztalom, akkor nem a szerint élek, hogy: „Jaj, csak ki ne tudódjon most valami, ami történt velem!” Megpróbálom mélyen elrejteni, szinte, ha lehet, eltűntetni, és hallgatni róla.

De ilyen nem történhet meg, mert idővel minden a felszínre kerül, és minden napvilágot lát. Néha, lehet mondani a saját szavaitok számításában: lehet, hogy el kell telni neki egy hétnek, lehet, hogy el kell telni egy hónapnak, lehet, hogy fél évnek, lehet, hogy egy évnek, és már úgy érzed, „ó, feledésbe merült, jó mélyen el tudtam rejteni az én saját titkomat, amit nem szabad kiadni, mert nehogy probléma legyen belőle”, és mikor már úgy érzed, hogy „most én biztonságban vagyok”, és akkor jön a félelem, az aggodalom, mert felszínre került és napvilágot látott, és nem tudod, hogy „hogyan és miképpen cselekedjek, és hogyan és miképpen cselekednek pont épp velem ez miatt”. És akkor szégyent érzek? Félelmet érzek? Elbujdosni szeretnék? Vagy akkor sem késő, és azt mondani: „Hát szerettem volna elrejteni, mert a földi gyarlóságában gondolkodtam, és nem azzal a kegyelemmel, a példabeszéd tanításával, hogy a lámpás is a lámpatartón van, hogy világosságot adjon, mert abból a világosságból én is merítettem, és senki nem rakta el, hogy én nem érdemlem meg. Mert én is egy testvér vagyok a földi életemben. S ezzel a földi életemmel tartozom valahova, és biztonságot szeretnék érezni.”

Soha nem késő önmagunkba nézni. Soha nem késő elgondolkodni. Soha nem késő bűnbocsánatot kérni önmagunk számára, ha szükséges. Mert akkor ezt a tanítást is a befejezésében úgy tudod értékelni, amikor azt mondom, hogy: Boldog légy, testvérem, mert ha megértetted e tanításomat, ami a felszínre és a napvilágra került, akkor majd te is megérted, hogy te milyen mércével mértél, olyannal mérhetnek neked. De ne lepődj meg akkor, ha úgy cselekedtél, hogy ráadást is adnak számodra.

De a ráadásban nem mindig épp úgy kapod, ahogy várjátok önmagatok számára, hanem a ráadásban néha lehet jó a szeretet kegyelmében, és néha érezheted, hogy elhagyatottá váltál, és nem érzed a szeretetet, s nem érzed a kegyelmet, s úgy érzed, önmagadra maradtál.

És ilyenkor, mikor ez a példabeszéd-tanítás jelen van számodra, akkor elhelyezed szívedbe, lelkedbe, és mikor ilyenhez kapcsolódva szinte úgy érzed, hogy talán most ez a tanítás, ahogy néha mondani szoktátok, „pont nekem szól”, akkor ne vedd felületesen, hanem engedd szívedbe, lelkedbe, engedd, hogy együtt élhess vele, és engedd, hogy, ha eljön az idő, a szükség kegyelme révén erőt adjon — az élethez, a küldetéshez, a felismeréshez, a kegyelemhez, az ajándékhoz, a biztonsághoz? Mert „én egy ember vagyok a Te testvéredben”.

És akkor érzed teljesen a boldogság átölelését, felemelkedését, és akkor azt mondod: „Igen, lehet, hogy rövid ez a példabeszéd, de a tanításában kiteljesedik, és ezzel a kiteljesedéssel ajándékot kaphatok az élet kegyelme révén a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor érzem teljesnek a jelenlétemet, akkor érzem teljesen, hogy Te is, Uram, Jézusom, szeretsz, mert szükséged volt reám, kiemeltél az út porából, átöleltél, felmelegítettél, megfogtad kezemet, ha szükséges, és már Ketten haladtunk a meghívott úton. De ebben a meghívott útban, ha haladtam, szomorúvá váltam, nehézség ölelt át, elszomorodok, és talán úgy fél tekintetet hátra teszek, és öröm tölti be szívemet, mert Ketten vagyunk, Uram, Veled. Mert ha szükséges, Te felemelsz, Magadhoz emelsz, átölelsz, és így nyújtod számomra azt a segítséget a kegyelemben, amire szükségem van a mindennapok felismerésében. Érezni, hogy Hozzád tartozom. Érezni, hogy a Te testvéred lehetek. Érezni, hogy fontos vagyok a mindennapokban, e életben.”

És hogy ha ezeket már megtapasztalod, felismered, akkor kell igazán komolyan venni e tanítás-példabeszéd mondanivalóját, az emberi értékedet a mivoltodban, és érezni, hogy: „Igen, nem vagyok egyedül, mert valaki szeret, átölel, és megmutatta, hogy milyen az, amikor imádkozom az ima szépségében, kegyelmében, felajánlásában, megtapasztalásában. Tudom, hogy milyen az, mikor hittel, bizalommal és szeretettel Hozzád fordulhatok, kérhetek, felajánlhatok és zörgethetek, mert akkor meglátogatsz, és ha kérek, akkor kaphatok, ha zörgetek, ajtó nyílik számomra. És nem a félelem és a megtorpanás elevenedik meg rajtam és bennem, hanem oda merek állni, és hogy ha érzem a hívást, beléphetek rajta. És ez által akkor megtapasztalom, hogy mi az az igazi irgalmasság, hogy az irgalmasság szeretetében eggyé válhassak. Ahogy a Mennyei Atya irgalmas, és ezt adja a Fiú által nekünk, én szívembe zárom, hogy eggyé válhassak vele a kegyelem részében. S ezzel az irgalmassággal meg tudok bocsájtani a felebarátnak és a testvérnek és mindazoknak, akiknek szükségük van az én saját bocsánatkérésemre.”

Majdan átlépek a példabeszéd, Hegyi beszéd tanításában arra a biztonságra, hogy jelen van az Atya, aki e Földön szőlőt telepít, hogy gyümölcs teremjék rajta. Mikor ez mind-mind megelevenedik nekünk és számunkra, és látjuk, hogy az Atya a bizalom szeretetében, a biztonságban ezt a szőlőt, amelyet bekerített, hogy megvédhessen, ezt a szőlőt, hogy biztonságban legyen, tapasógödröt is állított. Ebbe a szőlőbe őrtornyot épít, ami erőt ad a biztonságban, hogy „én oda tartozhatom”. Akkor elküldi először a szolgákat, hogy beszedjék a termést. De ilyenkor megelevenedik a kapzsiság és az indulat, és tudjuk, hogy mi történik e tanítással.

„És mi nem ilyenek akarunk lenni. Mi azok akarunk lenni, akik felismerjük a Fiút, aki eljön hozzánk, hogy a termés szeretetében, a felismerésben egyek legyünk.”

Majdan haladok tovább a mai tanításban, hogy: „Igen, Uram, a felismerésben én komolyan veszem mindazt, amit a tanítás által és a példabeszéddel nekünk adtál. És én nem mondok ítéletet, és nem mondok Reád olyant, hogy ez által káromoljam a Szentlelked, Általa, Veled, mert én bűnbocsánatot szeretnék nyerni minden tetteimre és cselekedeteimre. És én hiszem és vallom, hogy Te nem a Belzebub fejedelmével működsz, hanem Te a kegyelemmel és a szeretettel.”

És akkor lehet teljes számodra, hogy a fény világossága, amely most itt megelevenedik, hogy mindenkinek egyformán tud áradni, mert egyformán szeretlek benneteket, és egyformán tartoztok Hozzám. És nem az akarok lenni, aki elrejtem, eldugom, szinte elzárom, hogy senki semmiről ne vegyen tudomást, mert én így gondolkodom. És akkor jön a fájdalom, a megpróbáltatás, a félelem, az aggodalom, akkor, mikor a felszínre kerül és napvilágot lát.

De még akkor sem késő elgondolkodni, hogy: „Én nem ez vagyok, én komolyan vettem a Te tanításodat, a Te kegyelem-ajándékaidat, amelynek részese lehettem. És komolyan veszem, hogy én mit adok ki önmagamból, és ezt hogyan mérik, és majd hogyan kaphatom vissza, hogyan részesülhetek vele. És ha van ráadás, ha valóban, a ráadásban a kegyelmeket kaphassam a szeretet megtapasztalásával, és ne a félelmet, a kételyt, az aggodalmat, ami által elcsüggedek, ami által nem merek talán tovább haladni a komoly élet-útpályámon, amelyet pedig már megtapasztaltam és eggyé váltam.”

Így kell érezni, felismerni a bűnbánat tanítását e bűnbánat minden napján a kegyelem szeretetében, hogy ünnep legyen szívünkben, lelkünkben, egész lényünkben.

S ennek reményében megajándékozlak a mai nap áldásommal, hogy töltse be szíveteket, lelketeket.

Kiválasztott Mária testvér által árasztom felétek a mai tanítás-példabeszéd áldását, hogy felismerd önmagad, higgyél önmagadban, és próbáld komolyan venni az életet e ajándékával, amely jelen van, és akkor a Szentlélek valóban megelevenedik, és felétek áradhat a kegyelemben.

És akkor érzed a fényt a világosságában, aminek részese lehetsz, s akkor nem a szerint élsz, hogy „valamit elrejtek, hogy nehogy napvilágra kerüljön, hanem úgy szeretnék élni, hogy komolyan vettem az életem, komolyan veszem a Szentlelket, és komolyan veszem mindazt, ami által cselekszek a mindennapokban, mert a mérce így erősödik meg, amivel majd találkozhatok, és örülhetek”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És mivel ma a Szentlélek kegyelmének ajándék-tanítása a példabeszédben megelevenedett rajtatok és bennetek, így ez az Élő Szentlélek, ami már nem ismeretlen előttetek, áradjon reátok, árassza reátok a lámpásnak fényének sugarát a világosságában, hogy töltse be szíveteket, melegítsen fel, erősítsen meg, és így tudd elfogadni a felismert utadat a küldetés, követés részében, a komoly élet-megtapasztalás tanulságában.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat negyedik Golgotáján és a Golgota utáni tanításon.

A tanítás a mai nap, amely folytatódik a bűnbánat tanításában, hisz már nem kimondottan a Hegyi beszéd tanításai vannak jelen, hisz egyre közelebb és közelebb kerülünk az ünnephez e szent negyven napban, ahogy mondani szoktátok. Ezért már nem a Hegyi tanításokat adom nektek, hanem már azt, amikor Életemre törnének, és már a templomban vagyok1 jelen, és a városban2 vagyok. De ez még nem azt jelenti, hogy most teljesen ott maradok — még elhagyom a várost, és visszatérek. De a mai nap tanítása, az első tanítás3[/t az, amikor a templomban vagyok jelen, és tanítást adok mindazoknak a nép sokaságában, akik körülvesznek, hallgatják szavaimat, némelyek Prófétának neveznek, némelyek Mesternek, némelyek azt mondják:

— Nemde, Ő a Messiás, akire vártunk?

De e szavak után többen és többen nem akarják elfogadni, hisz azt mondják:

— Ő az, aki tanítást ad, és szól.

Ezért Életére törve jöttek azok, akiket a főtanács küldött a farizeusokban és az írástudókban. De ők is hallgatják szavait, és végül Nélkülem mennek vissza, amit nem jó szemmel vesznek. Kérdőre is vonják őket a szavak után:

— Talán már titeket is félrevitt?

De ők csak próbálják elmondani, hogy ember így nem beszélt, amit ők hallottak. Szinte mentegetőznek e szavak hallatán.

E tanítást többen és többen most talán úgy gondolják, hogy: „Mi is ennek a mondanivalója? Hogyan és miképpen éljük és fogadjuk el? Hogyan és miképpen érezzük, hogy ez számít és fontos számunkra?”

Íme, jelen van a Mester, aki elmegy a templomba, aki tanítást ad, de akit nem fogadnak el, hisz nem ismerték fel, hogy ki Ő.

Ő az, akit küldöttek.

De ki küldte, és miért?

Ezen el lehet gondolkodni a jelenben is.

Hányszor és hányszor van jelen, hányszor és hányszor segítséget nyújtana.

Hányszor és hányszor, ha felismernéd, mennyivel könnyebb lenne az elindulás az út haladásában.

De hányan és hányan eltávolítjátok önmagatoktól mindazt, ami ez által jöhet hozzátok a szeretet, kegyelem részében.

De itt még az a legnagyobb tanítás, hogy Ő galileai.

— Hát jöhet egyáltalán valami jó arról a helyről?!

Úgy-e, milyen könnyen lehet ítéletet mondani?

Holott miről is tanítottalak az elmúlt Golgotákon?

Ne mondjál ítéletet, mert akkor téged sem ítélnek meg.

De ők ezt a tanítást nem ismerték, nem fogadták el. Ők saját maguk döntenek mind a felett, amit ők úgy éreznek, hogy elmondhatnak.

És a jelenben hányan és hányan hallották a múltkori tanításokat, és most hányan és hányan fogadják el, és nem mondanak ítéletet mások felett? Mert könnyű ítélkezni, könnyű másokra ítéletet mondani, de nem gondolkodunk el azon, hogy eljön az idő, amikor talán éppen felettünk is ítélkeznek. Hisz azok, akik itt azt mondották, hogy: „Jöhet-e valami jó Galileából?!”, nem hiszik, és nem fogadják el. Ezért azt mondják:

— Életére lehet törni, mert nem Ő lehet a Messiás! A Messiás Dávid családjából, Dávid városából, Betlehemből kell érkezni!

És úgy-e, ha figyelték volna a kezdetet, mert annak az Ácsnak a Fia, az hol is jött világra?

Hol szállt le a Szeretet?

Betlehemnek pusztájában.

Hát valójában Dávid családjából érkezett Dávid városába.

De ők ezt nem fogadják, ők csak azt mondják: galileai vagy názáreti. S onnan semmi jó nem származhat!

Mondhatjuk most a jelenben — hogy is?

Mária4 honnan való?

Mi az ő helye?

Onnan semmi jó nem származhat!

Hányszor és hányszor lehet ezeket mind-mind megtapasztalni a jelen életben, amely körülvesz benneteket a szeretet kegyelmében.

Mert Én, Jézus Krisztus Uratok elfogadtam mindazt, amivel illettek, mindazt, ahogy cselekedtek. Én, Jézus Krisztus Uratok maga a Szeretet vagyok, és a Szeretet szaván, a Szeretet ajándékának kegyelmével ölellek át, árasztom reátok, megerősítelek, felmelegítelek, hogy ismét elindulhassatok az úton.

Számotokra nem azt mondom, mint tanítványaimnak az Ünnepi Vacsorában:

— Tiszták vagytok ugyan, de nem mindnyájan. És jöjjetek, hogy megmossam lábaitokat, hogy megtisztulhassatok az út porától, hogy ismét elindulhassatok.

Felétek csak annyit mondok:

Ti a szeretet, kegyelem részében vagytok jelen. Megajándékoztalak benneteket ezzel a szeretettel, ezzel a kegyelemmel, ezzel az ajándékkal. Ha felismerted, elfogadtad, szívedbe zártad, akkor elindulsz a mindennapi élet-útpályán e kegyelem jelenlétével, e kegyelem szeretetében, és akkor el tudod fogadni a felebarátot, a testvért. És akkor örülsz, hogy: „Igen, én boldog vagyok, hogy hallottam a tanítást. Én boldog vagyok, hogy ez a tanítás néha engem felemelt, néha erőt adott, néha e tanítás felmelegített, néha e tanítás megmutatta az élet útpályáját a mindennapjaimban, hogyan és miképpen éljek és haladjak, hogyan és miképpen fogadjam el a mindennap küzdelmeit, a mindennap megpróbáltatásait.”

Mert az ünnepben vannak küzdelmek, vannak megpróbáltatások és vannak nehézségek. Csak nem mindegy, hogyan fogadod el, és hogyan értékeled, hogyan indulsz és haladsz és működsz vele a mindennapok által e szeretet, kegyelem részében.

Fontos, hogy érezzétek mindazt, ami a tanítás által felétek áradt, mert ennek a tanításnak az a legnagyobb mondanivalója, hogy nem fogadtak el Engem, Jézus Krisztus Uratokat, mert aki Galileából érkezik, onnan senki sem jöhet, semmi jó nem származhat. De ha mégis beszélek, jót mondok, cselekszek, teszek, elgondolkodnak, el is indulnak, mert megtapasztalják, de amikor már az ellenfelet hallják, akkor ismét arra fordulnak, és a szerint élnek és cselekszenek.

És ez néha, néha —mondhatjuk: majdnem mindig — a jelen életben is jelen van. Hisz hallod tanításomat, megkapod áldásomat, szeretetemet, Fényem sugarát; örülsz, azt mondod, boldogság járta át szívedet, lelkedet, egész lényedet: „Boldog vagyok, hogy én ennek tanúja lehettem a tanúságtétel mellett.”

S ez a boldogság benned van — és meddig?

Míg egy ellenfeled meg nem áll melletted, előtted, mögötted, s el nem kezdi mondani reátok, hogy ti milyenek vagytok, a XXI. században ti hogy tudtok még ilyenben hinni?!

Oly könnyen el tudtok fordulni!

Már nincs szükségetek az igaz útra, az igaz életre, az igaz szeretetre, az igaz kegyelemre.

Már akkor: talán az az út jobb, talán az az út könnyebb, talán azon az úton történhet valami — „Hát miért maradjak én itt, ami nem kézen fogható, és amiben nem hiszek?”

Fontos, hogy értékeld és érezd, hogy ennek a tanításnak mi a mondanivalója, mert Én, Jézus Krisztus Uratok valóban galileai vagyok, valóban názáreti vagyok, s valóban Betlehemből jöttem. De ezek mind-mind megfogható tanítás kegyelmének ajándéka.

De aki úgy éli az életét, hogy ő mindenben hibát keres, az találhat, beleköthet, még ha nem is kézen foghatóan. Lehet boldog, ha ítélkezhet, boldog, ha piszkálhat, boldog, ha megalázhat, boldog, ha kitaszíthat, boldog, ha kicsúfolhat. És akkor rádöbben, hogy az ő boldogsága sincs jelen már, és úgy érzi, egyedül maradt, hisz az egyedüllétében szinte semmivé válik.

De még ekkor sem késő, ha rádöbben az egyedüllétére, és az egyedüllétében elindul kapaszkodni talán egy testvérért, talán egy ismerősért, talán egy felebarátért, talán egy családtagért. Talán megpróbálja meggondolni az életét, hogy hogyan is jobb élni az egyedülmaradottságában, amikor úgy érzi, hogy semmivé válik, nincs már öröme, nincs már békéje, nincs már nyugalma, nincs már szeretete a kegyelemben. És akkor el kell fogadni az élet szépségét, ajándékát, kegyelmét, szeretetét. És „akkor érzem a tanítások mondanivalóját, a bűnbánat hétről hétre kapott tanítását, és akkor felismerem”, mint Nikodémus, aki felismerte, és aki azt mondotta, hogy:

— A mi törvényünk olyan, hogy nem ítélünk el senkit addig, amíg meg nem hallgattuk, amíg ki nem vizsgáljuk, hogy valójában jót tesz, vagy rosszat cselekszik. És ha ezeket mind-mind így kivizsgáljuk, csak az után illik ítéletet mondani Felette.

S mikor valaki ilyen kedves szavakat mond, milyen könnyű arra is ráförmedni:

— Miért?! Talán már te is galileai vagy?! Próbálj keresni és kutatni, hogy mit találsz, hogy jöhet-e valami jó Galileából vagy Názáretből.

Ezért fontos, hogy érezd e tanítás súlyát a kegyelemben. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, ahogy akkor, most is jelen vagyok; ahogy akkor tanítottam, most is tanítalak; ahogy akkor árasztottam a kegyelem-ajándékot a szeretetben, a megtapasztalásban, úgy most is jelen van. De a szabad akarat cselekvésében, hogy mit ismersz fel, hogyan fogadod el, hogyan értékeled, és hogyan válsz vele eggyé a mindennapokban.

Majdan rátérhetünk a második tanításra, ami egy kicsit, úgy mondhatom a ti szavatokat használva: „Talán egy kicsit keményebb. Nincs talán neki összefüggése, vagy nem is tudom, hogy mi is ennek a mondanivalója, és hogyan kell ezt érezni, értékelni, felismerni?”

Ami nem másról szól, csak arról, hogy ha tiszteled az Atyát, és ha szereted az Atyát, akkor tiszteld a Fiút, és szeresd a Fiút. Mert a tisztelet épp úgy kijár a Fiúnak, ahogy az Atyának. Mert az Atya szüntelenül munkálkodik, és a Fiú Vele együtt munkálkodik.5

De miért is munkálkodik?

Hogy segítsen. Hogy elfogadjátok. Hogy felismerjétek. Mert Ő csak azt teszi, amit az Atyánál látott.

És a küldetésben csak azt adja meg, és az ítéletet úgy adja, amit az Atya a küldetésben megadott Számára.

Vagy mondhassuk azt, hogy adom tanításomat, mint ahogy most e bűnbánat-időben, Szívem szeretetével számotokra, hétről hétre. Most aki ezt a tanítást meghallja, az szívébe zárja, és megpróbál vele együtt élni, és figyelni, és hallani. És van, aki szintén jelen, meghallja ezt a tanítást, de a tanítás által nem figyel, nem fogadja, nem ismeri.

Akkor hogyan is lehet mondani a küldetés munkálatokban?

Hogy a Fiú hatalmat kapott, hisz Egy az Atyával, és az Atya megadta Neki azt a hatalmat, amely Neki is megvan. Ezzel a hatalommal működik, ezzel a hatalommal tanít, ezzel a hatalommal hív meg, ezzel a hatalommal szól mindazokhoz, akik hallják az Ő szavát.

És itt nem mindig azok hallják, akikre talán gondolnánk, felismernénk vagy elfogadnánk. Itt néha a halottak hallják meg a tanítás szavait, és előjönnek a sír mélyéből a Fénnyel, hogy tanúi legyenek, mert meghallották a Fiú szavait, és megpróbálnak a szerint élni és cselekedni. És ha jól éltek, cselekedtek és tettek, akkor a jó felé támadnak a Fényhez. És ha rosszak voltak a cselekedet-tételükben, akkor is a feltámadás megelevenedik előttük, de nem a Fényhez és a Szeretethez, hanem a kárhozathoz.

Tehát, ha figyelitek a tanítást, még itt sem késő, ha rádöbbensz, hogy: „Talán én nem a jó úton vagyok, talán én nem hallottam a Fiú szavait a tanításában, és nem a szerint cselekedtem. De most hallom a tanítást, szeretnék vele eggyé válni, és a szerint cselekedni. És ha feltámadok az életben, az élethez, akkor a jó, a Szeretet Fényéhez fordulhassak, és haladhassak. De ha rosszat teszek és cselekszek, akkor is megtörténik e csoda a feltámadásában, az új életben, az új élethez, csak nem a Fényhez, és nem a Szeretethez, hanem a kárhozathoz.”

Ezért fontos, hogy ezeken elgondolkozzunk, hogy „hogyan és miképpen szeretnék élni és haladni, és akkor elfogadom mindazt a tanításban, amelyek jelen vannak a mindennapokban”. Mert ebben a tanításban többször mondottam el:

Bizony, bizony, mondom nektek, hogy Én nem Önmagamtól teszem mindazt, amit láttok, amit hallotok, vagy amit cselekszek. Engem az Atya küldött. És ha ismered az Atyát, ismersz Engem. Ha szereted és tiszteled az Atyát, akkor szeress és tisztelj Engem is. Mert Engem is megillet ez a szeretet és ez a tisztelet. És Én csak azt teszem, amit láttam az Atyánál, és amit megmutatott.

De Ő mutat még több minden mást is, amelyre meghívott lettem, és akkor feltámaszthatok — mindazokat, akiket akarok. De ezt nem Önmagamtól teszem, s nem Önmagamért, hanem az által, aki küldött Engem. Mert Ő hitt Bennem, és ezt a hitet hoztam el nektek a tanítás által. És ezt a hitet fogadod el — és komolyan veszed-e, és megpróbálsz élni a mindennapok részében a kegyelem által. Mert akkor nem szomorkodsz el azon, hogy: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy Én azt teszem, és azt cselekszem, aki tanított, és aki küldött Engem. És nem azért küldött, hogy Önmagamnak cselekedjek, és Önmagam által tegyem, hanem azért küldött: megkaptam a hatalmat, megkaptam az ítélethez való jogot, és mindenki felett a szerint ítélkezek, hogy hogyan él és cselekszik a jó és a rossz révén, „hogyan és miképpen ismerem fel a tanítás szavait, és fogadom el, és élek vele, és hogyan és miképpen ismerem fel mindazt, amit az Atya mutatott, tanított és láttam”, hogy e szerint tudjak Én is meghívni, mindazokat, akik felismernek és elfogadnak, és követnek az élők közül, és ne csak a holtak hallják meg szavamat, akik a sír rejtekéből előjönnek, hanem mindazok, akik komolyan veszik a mindennapi élet szeretetét a kegyelemben.

És akkor közelebb vagytok mindahhoz az ünnep tanításában, hisz ha figyeljük a bűnbánat tanításait, úgy-e, az első tanítás a bűnbánat első Golgotáján ez volt: Kérjetek — adnak nektek. Keressetek — találtok. Zörgessetek — ajtó nyílik.

Majdan jött a második tanítás: hogyan és miképpen imádkozzam az ima szépségének működő erejével.

Majdan jött az irgalmasság az irgalmasságában, hogy milyen a Mennyei Atya irgalmassága, hogyan működik és árad, és hogyan van jelen a mindennapokban.

Majdan jön a bűnbocsánat a megtapasztalásában, hogy „én is bűnbocsánatot kérjek önmagam számára és mindazoknak, akikkel talán haragban vagyok, vagy ítéletet mondottam felette”.

Majdan folytatódik a tanítás, hogy a hit kegyelme hogyan van jelen, és hogyan veszem komolyan, hogyan élem a komolyságát a mindennapokban a küldetés, követés részében, a felismerésben. És majdan felismerem mindazt, hogy hogyan fogadom el a felebarátot, a testvért, és próbálom kialakítani a mindennapi életet a szeretet, kegyelem részében, mert így a bűnbánat-időben haladhatunk előre, a Hegyi beszédtől egészen a templomig, ahol most tanítást adtam, szólásra nyitottam Ajkamat, ahol megbotránkoztak mindazon, hogy megszegtem a szombat napjának ünnepét, és Atyával Egy akarok lenni.

Úgy-e, mily szépek ezek a tanítások, ahogy szinte láncban összefonjuk, és végigmehetünk rajta? És érezzük a tanítás fontosságát, mert akkor érzed a mai tanítást is, hogy: „Igen, hogyan tartozom Hozzád, Uram, hogyan vagyok a Te testvéred, hogyan szeretnék élni a mindennapokban, és hogyan fogadom el a felismerést a tanítás révén, a küldetés követésében, a szeretet, kegyelem része által a mindennapokban.”

És mivel mindezeket meg tudtátok tapasztalni, elfogadni, felismerni, és ami a legfontosabb, meghallani, és „ha már meghallottam, akkor megpróbálok vele együtt élni és cselekedni, és akkor kaphatom meg azokat a kegyelmeket”, amelyek jelen vannak hétről hétre, felétek árasztom. Én nem erőltetem reátok. Mindenkinek saját szíve joga a szabad akarat cselekvésében, a szabadságában, hogy elfogadja. Mert szabadok vagytok, de a szabadságotokkal hogyan és miképpen működtök, ezt fel kell ismerni, meg kell érteni, el kell tudni fogadni, ahogy azt is, hogy a galileai és a názáreti, azok ilyen leértékelt emberek, onnan semmi jó nem jöhet, ahogy a jelenben ti is hamar tudtok leértékelni, néha még saját magatokat is, nem csak másokat. Vagy, ha figyelitek az Atyának a munkálkodását a szüntelenségében, ezt mind azért teszi, hogy a Fiú lássa, felismerje, megtapasztalja, és ha eljön, e szerint tudjon cselekedni, e szerint tudjon átölelni benneteket, e szerint tudjon vezetni a meghívott úton. És ha ezeket mind-mind hallottad, akkor könnyebb élni és haladni e meghívott úton a küldetés, követés részében.

S ennek reményében ajándékozlak meg benneteket a mai napon kiválasztott Mária szolga által áldásommal, hogy áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, mutassa meg mindazt, amire szükségetek van e kegyelem által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, hogy munkálkodhasson bennetek és rajtatok, és felismerjétek mindazt a tanítás által, ami fontos a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy hogyan és miképpen éljed életedet, hogyan és miképpen ismerjed fel a Fiút, és hogyan és miképpen adjad meg Számára a megtisztelő bizalmat, tiszteletet, elismerést. Ezek mind-mind rajtatok és bennetek van e tanítás által. És ahogy a múlt Golgotán a Szentlélek ajándékával erősítettelek meg benneteket a tanítás révén, úgy most a munkálkodás kegyelmének ajándékát árasztom reátok. Hogy ha te szívedbe zárod, akkor engedd, hogy rajtad és benned is munkálkodjak, rajtad és benned is felismerést adhassak. És ha ezek mind-mind megelevenednek rajtad és benned, akkor felismerted a Fiút, felismerted a Fiúnak a működését, munkáját, ajándékát, kegyelmét, szeretetét. És akkor tudod tisztelni, megbecsülni és örülni, hogy Hozzá tartozol.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a mai napon a bűnbánat ötödik Golgotáján.

A mai nap tanítása ismételten közelebb, a ti szavatokat használva, a szent városhoz, és a szent városban történő események tanítása. Hisz a mai nap tanítása, hogy valójában ki van közöttünk, felismerjük-e, ki az, aki küldötte Őt hozzánk, és mi az, amit szeretne nekünk átadni, mi az, ami által Hozzája tartozhatunk, és mi az, ami által Vele együtt haladhatunk a mindennapi élet-útpályánkon.

Így a tanításra rátérve a sátoros ünnepén, amikor is Ő jelen van, és megkérdezi a farizeusoktól, miért akarják Őt megkövezni1: azért a jó cselekedetekért, amelyeket végbevitt, és amelyeket megadott?

Ők boldogan és büszkén vállalják:

— Nem, nem a jó cselekedetekért, mi azért, amit a káromkodásoddal tettél, mert káromoltad a Mennyei Atyát, az Istent, akivel Eggyé tetted Magadat.

De a Mester, vagyis Én, Jézus Krisztus Uratok, elmondom számukra, hogy Én Egy vagyok az Atyával, és csak azt teszem és cselekszem, ami által az Atya küldött, és amit az Atya megmutatott, és ami által így vannak jelen azok a tettek a cselekedetben.

De ők ezt nem tudják elfogadni, ők nem értik: nincs jelen a felismerés az elfogadásában, hogy valójában ki van jelen:

— Mert ha ismernétek, akkor tudnátok.

Hát akkor már veszik a bátorságot, s megkérdezik:

— Miért? Ki vagy Te?

— Én az vagyok, aki Engem küldött. És azért küldött, hogy hirdessem az Ő tanítását. Azért küldött, hogy jó cselekedetet adjak mindazok számára a tettekben, amelyek jelen vannak itt előttetek. De már, ha nem tudtok hinni Énbennem, nem tudtok hinni mindabban, amit mondottam számotokra, akkor nézzetek bár a jó cselekedetekre, amelyeket itt végbevittem előttetek.

Úgy-e, ez a tanítás is ma, mondhassátok, „egy kicsit más, mint amit megszoktunk, ez a tanítás egy kicsit talán nem is nekünk szól” — hanem mindazoknak, akik közel vannak a farizeusokhoz? Közel vannak mindazokhoz, akik felett ítélkeznek? Közel vannak mindazokhoz, akiket talán kitaszítunk, megalázunk, megkövezünk? Akinek nincs helye, élete a mi életünkben, e jelenben?

Fontos, hogy a felismerés a megismerésében legyen jelen számotokra a mindennapban, a mindennaphoz. Mert amíg ezeket nem tudjátok értékelni, felismerni és elfogadni, ahogy a múlt héten mondottam a hit tanításának komolyságában, az ima erejének komolysága, amely fontos, hogy ezeket mind-mind összekösse a mindennapi élethez, a mindennapi életben.

Érezd mindazt, ami e tanítás által számotokra jelen van, mert akkor felismered azt, aki küldött Engem, és megpróbálok úgy cselekedni és működni és tanítani, hogy Atyámnak kedve teljék Bennem.

E szavak hallatán:

— Nem elég, hogy Istennek nevezed Magad?! Nem elég, hogy Atyával Egy vagy?! Most még kedve teljék Benned?! — ezt már nem tudják elfogadni, ezért ismét megfogni, megragadni, hogy nem elég már csak a kövezés, hanem a kitaszítottságnak is jelen kell lennie.

De Én, Jézus Krisztus Uratok kiszakítottam Magam e megragadt kezekből, reájuk tekintettem, és elhaladtam mellettük. Elhagytam a várost, és elmentem oda, ahol jelen a nyugalom, a béke, és jelen mindaz, ami e tanítás által megelevenedett rajtatok és bennetek.

De akik felismertek, akik elfogadták szavaimat és tanításomat, felismerték, hogy valójában ki vagyok, azok Utánam jöttek. Így a jelenben ti is, akik felismertek, elfogadtok, elfogadjátok tanításomat, akkor a küldető követése részébe álltok, és megpróbáltok követni. Mert Engem is az Atya küldött a küldetésben. S ebben a küldetésében cselekedtem, s ezt a küldetést adtam és tanítottam mindazoknak, akik hittek Bennem, és akik felismertek, és elindulnak az úton, és követnek a mindennapokban e kegyelem által, mert a kegyelem fontossága, hogy jelen legyen bennetek a mindennapok jelenében. És akkor megértitek a tanítás mondanivalóját, hogy Én ki vagyok, felismerjétek, hogy Én nem ide tartozom, mert ti alulról valók vagytok, Én pedig felülről jöttem. Ti ebből a világból valók vagytok, Én pedig nem ebből a világból való vagyok.2

S akkor ismét gondolkodva, hogy valójában akkor ki lehetek, aki se ide se tartozik, oda se tartozik: „De mégis jelen van! Mégis szól hozzánk, és tanítást ad számunkra a felismeréshez.”

Mert Atya küldetése így van jelen, és így elevenedik meg rajtatok és bennetek a mindennapokban, különösképpen e nehéz időszakaszában, amelyben most jelen vagytok, amikor elcsüggedtetek, amikor úgy éreztétek, elfáradtatok, amikor úgy érzitek, hogy: „Hogyan és miképpen éljük a mindennapokat?”

De Én, Jézus Krisztus Uratok már a kezdet tanításában is azt mondottam: Ne félj, ne szomorkodj, ne essél kételybe, és ne csüggedj el, mert a tanítások úgy elevenednek meg előttetek, rajtatok és bennetek, hogy ha nyitott a szíved és a lelked, akkor be tudod fogadni mindazt, ami e tanítás által jelen van, és megelevenedik rajtatok és bennetek. És akkor felismertek. És ha már felismersz, akkor öröm járja át szívedet. Ezzel az örömmel tudsz te is a küldetés követésében haladni, s akkor megpróbálsz úgy cselekedni, hogy valóban az Atyának kedve teljék bennetek is. Mert a tanítás ezt akarja számotokra nyújtani, hogy Én Egy vagyok az Atyával, és Én nem káromlom Őt, hanem csak igazságot szolgáltatok, és igazságot mondok mindazoknak, akik nem hisznek, és akik távol vannak.

De fontos, hogy felismerjétek a tanítás szavait a mondanivalóban, mert akkor érzed teljesen mindazt, ami a mai napban megelevenedett számotokra a felismeréshez és az elfogadáshoz, a hithez, a kegyelemhez, a békéhez, az örömhöz, mert ezek mind-mind a mai nap is e tanítás által jelen vannak számotokra. Mert nem csak az ima ereje, tanítása, ami volt az elején, majdan — hogy is? Kérjetek — adnak nektek; keressetek — találtok; zörgessetek, és ajtó nyílik számotokra. Jelen van az irgalmasság a szeretetében, hogy váljunk irgalmasokká, ahogy a Mennyei Atya is irgalmas, s ezt az irgalmasságot árasztja mindazoknak, akik a gyermekben Hozzája tartozunk. Majdan jön a bűnbocsánat: ne ítélj meg senkit, hogy téged se ítéljenek. Ne mondj ítéletet mások felett, mert akkor reád sem mondanak ítéletet.

Úgy-e, milyen ismerősek a tanításnak a mondanivalói, amelyek megelevenedtek rajtatok, bennetek és előttetek? Mert ezek fontosak a mindennapokban.

Majdan folytatódik a hit felismerése, és a hit ereje a komolyságában, a megtapasztalásában és az elfogadásában. Hogy ha ezek is mind-mind bennetek élnek, akkor tudod, hogyan és miképpen kell cselekedni, hogyan és miképpen tudod az életedet elfogadni, s ezzel az élettel élni és haladni, mert ez az élet az Örök Életbe vezet át benneteket. Mert ha nem haltok meg bűneitekben, akkor átléphettek az Örök Életbe, mert az Örök Élet már itt van előttetek. És akkor érzed a tanítást, ahogy közelebb kerültél a Hegyi beszéd tanításából egészen közel a város történetének tanításába, mert a város történetének tanítása, az már azt akarja számotokra megadni, hogy közel vagyunk mindahhoz, amit ez a bűnbánat-idő rejt számotokra. Közel vagyunk már ahhoz, hogy ez a bűnbánat-idő beteljesedjék. Közel vagyunk már ahhoz, hogy ez a bűnbánat-idő megadja számunkra azt a felismerést a kegyelemhez, ami által tanultunk a tanítás révén, ami által közelebb kerültünk nem csak önmagunkhoz, hanem a felebaráthoz, a testvérhez. És ez a bűnbánat-idő közelebb vitt ahhoz, hogy elfogadd önmagad, elfogadd szeretteidet, elfogadd mindazokat, akikkel kialakítottad a mindennapi életedet. És akkor ez a bűnbánat-idő megmutatja számotokra, hogy nincs miért félni, aggodalmaskodni, kételybe esni, mert ha mégis megelevenedik előtted a sötétség a mindennapi életben, ebben a világban, nem kell félned, mert úgy-e, hogy is volt az elmúlt hét tanítása?

A lámpást sem azért gyújtják, hogy az ágy alá helyezzék, hogy ne lássa senki, hanem azért gyújtják, hogy feltegyék a magasba a lámpatartóra, hogy mindenkinek egyformán világítson, mert ti mind egyformák vagytok Atyám szeretetében, Én, Jézus Krisztus Uratok szeretetében, aki itt vagyok, és aki tanításom által szólok hozzátok, és meghívlak ismételten e bűnbánat-idő tanításaira, amelyek megelevenedtek itt előttetek a felismeréshez és az elfogadáshoz, a kegyelem részében.

És ha ezek mind-mind rajtatok és bennetek van, és kialakítottátok már úgy az életet, hogy így próbáltok élni, hogy ezekkel a kegyelmekkel, akkor miért féltek, testvéreim?

A hit komolysága nem ad elég biztonságot a kegyelemhez?

Vagy nem érzed, hogy jelen van a kegyelem?

Vagy nem érzed, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, a tanítás által szinte kinyújtom felétek Kezemet?

Elérhető vagyok, ha elérhető a szíved és a lelked a tanítás által az eggyé váláshoz és a szeretethez.

És akkor biztos lépésekkel el tudtok indulni a mindennapokban. És akkor nem csak az aggodalom, nem csak a félelem vett erőt rajtad és benned, és a szerint szeretnéd kialakítani az életedet, és nem tudsz már másra figyelni, mert mindig itt táborozol le a gondolataiddal, és ha már tábort versz, akkor nem biztos, hogy abból a táborból ki szeretnél jönni. S akkor rádöbbensz, hogy „talán ez a tábor az élet jelenével nem biztos, hogy nekem jó, nem biztos, hogy általa kapom a kegyelmet, nem biztos, hogy általa ismerem fel mindazt, ami e bűnbánat-időben megelevenedett előttem, és ajándékul felém áradt a kegyelem szeretete révén”.

És akkor érzed a hit szeretetének komolyságát, biztonságát, kegyelmét és ajándékát. És akkor tudod értékelni e bűnbánat-időnek az első tanításától a mai nap tanításáig a mondanivalóját, mert szinte, ahogy a ti szavatokat használod, szinte mondhatod azt, hogy most itt a boldog József megfog egy zsinórt, és átnyújtja az íródeáknak, és ahogy ez benneteket összeköt, mert te fogod az egyik végét, és te fogod a másik végét, és rádöbbensz, hogy „mi így egyek vagyunk”. S milyen boldogság lehet, ha így az egészen tudtok eggyé válni a szeretet kegyelmében! Amikor boldogan tekinthetsz fel az egyikre és a másikra, boldogan öleled át szíved szeretetének melegségével. És akkor mennyivel jobban érzed magad, ha örülsz az életnek, mennyivel felemelőbb, és akkor az a szomorúság, az a bánat, az a kétely, az a fáradtság, azok a néha negatív gondolatok, amelyek szinte leterheltek nem csak lélekben, hanem testben is, valahogy így eltávoznak, szinte elröpülnek tőletek. S akkor érzed az élet értékét, ajándékát, szeretetét és kegyelmét, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok a mai tanításában szóltam mindazoknak, akik jelen voltak. Hisz hogy mondtam?

Ott voltak a farizeusok is, ott voltak az írástudók is, ott voltak az egyszerű emberek, akik hallgattak. Mert hogy mondtam a múltkor: Akinek nyitott a füle, és meghallja, az megpróbál a szerint élni a kegyelemben. És akkor azok felismerik a küldetést a követés részében, és elindulnak. S akkor nem csak a félelem, az aggodalom, a kétely, a szomorúság, és vele együtt a negatív erő foglal helyet szívedben, lelkedben, és szinte elgyöngül a tested, élettelenné válsz, és szomorúság ül az arcodra, és szinte úgy érzed, ahogy néha a gondolataitokkal, mert nem mondjátok ki, csak a gondolataitokkal: „Milyen nehéz ez az élet! Minek is élek?”

Igen. Ezeket néha megteszitek, de csak ekkor, amikor ezek vannak bennetek. De amikor érzed a kegyelmet, az örömet, a boldogságot, a szeretetet, amikor úgy érzed, szinte repülni tudnál, amikor úgy érzed, hogy „nem vagyok egyedül, mert valaki fogja a kezemet, és vezet”, akkor már két kézzel ragaszkodhatnál az élethez.

És lehet, hogy ragaszkodsz is, de lehet, hogy az élet szépsége és ajándéka nem sokáig marad meg. S akkor ismét elcsüggedsz, ismét szomorúvá válsz, hogy hogyan és miképpen történik ez meg.

Ha hiszel Bennem, Jézus Krisztus Uradban, ha hiszel a tanításomban, ha hiszel a szeretetben, ha hiszel a kegyelemben, ha elfogadod mindazt, amit e bűnbánat-időben már az áldással ajándékul adtam, szívedbe zárod, megerősödsz általa, akkor boldogan haladj a Fény útján, és szinte feltekinthetsz, hogy látod-e a lámpának fényét a világosságban, érzed-e a fény simogatását a melegségben, érzed-e a kézfogást, érzed-e azt, hogy valaki veled van, és valaki szeretne átölelni, megerősíteni, hogy így induljunk és haladjunk e bűnbánat-úton, de nem csak a bűnbánatban, hanem majd tovább a mindennapi élet-útpályához. És akkor érzed, hogy te valóban felismertél, és te nem fogtál követ, hogy megkövezzél.

De a követ nem így kell értelmezni, hogy most kezedbe veszel egy követ, és így kövezel.

A kő lehet a megaláztatás, a kitaszítottság. A kő lehet, hogy nem hiszel Bennem. A kő lehet, hogy nem hallgatsz szavamra. A kő lehet, hogy „nekem nincs szükségem a tanításra”. A kő lehet, hogy „én nem érzem a szeretetet”. A kő lehet, hogy „távol vagyok Tőled, Uram”.

Most egy párat csak emeltem ki mindabból, ami által meg lehet kövezni, meg lehet alázni, és szinte azt mondani, hogy kitaszítani, ahogy a farizeusok szerették volna. De mivel nem tudták, ezért ők is elmentek, és Én is elhagytam e helyet.

De most itt vagyok köztetek, és ezt a helyet nem akarnám úgy elhagyni, ahogy akkor elhagytam a farizeusok által megjelent helyet.

Ez a szabad akarat cselekvése részében a bűnbánat tanításának, kegyelmének ajándékával jelen van számotokra, működik rajtatok és bennetek, hogy egyek lehessünk a mindennapokban. És „akkor én nem kételkedek abban, hogy Te valóban az Atyával Egy vagy, és Téged valóban az Atya küldött a küldetésben, mert felismertelek, elfogadtalak, és elfogadtam meghívásodat, a meghívásban megpróbálok hű testvérként követővé válni, és Veled élni és haladni a mindennapokban, a mindennapokhoz”.

Ennek reményében áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér-szolga által, hogy érezd a szeretetet, érezd a kegyelmet, érezd, hogy ma Én szólottam hozzátok e tanítás által. És akkor érezd, hogy valójában ki vagyok, és ki szólt hozzátok, és akkor érezd, hogy valójában ki küldött Engem a küldetésben, hogy követőim legyenek a mindennapi életben.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, ereje, Fénye áradjon reátok, töltse be szíveteket, melegítse fel szíveiteket, hogy érezzétek a mai tanítás meghívását a küldetéshez a felismerésben, mert csak akkor lehet számodra teljes a küldetés, ha felismerted mindazt, hogy ki van jelen, ki szól hozzád, és ki az, aki meghívott, és a meghívásban ki az, aki a küldetést megadta számodra, hogy a küldetésben együtt haladjunk, eggyé válva a mindennapokban, a mindennapokhoz, hogy a bűnbánat-idő így hozza el számunkra mindazt, a kegyelem által, amire az első bűnbánat Golgotája tanítása révén felkészítettelek, és így haladunk előre most már a város tanításának közelsége az ünnephez.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat hatodik Golgotáján.

E Golgota a mai napban a tanítás, bűnbánat utolsó része van számotokra, hisz a mai nap összefoglalva a bűnbánat hétről hétre adott tanítások kegyelmének ajándékát. De a mai nap tanítása elsőként az volt számotokra, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok abban az időben, ahogy írva vagyon, elmentem Názáretbe. Názáret az a hely, ahol nevelkedtem. És mikor ismét megjelentem, hisz akkor tudjátok, még a szombat volt a nap, olvasásra jelentkeztem. Mikor a felolvasás részéhez átadták Számomra Izajás próféta tekercsét, pont arra tekintettem, ahol ez vagyon írva: Az Én Lelkem van Rajtad.

Sokan és sokan nem értik ennek a mondanivalóját, pedig nem nehéz megérteni, hisz ha figyeltétek a bűnbánat tanításait, és ha csak a múlt heti tanítást nézitek, amikor azt mondottam: Én az Atyával Egy vagyok. S Engem az Atya küldött. És Önmagamtól semmit sem teszek, csak amit az Atya megmutatott, és még más csodát, amit adott s megmutatott, azt adtam.

Így a mai nap tanítása már: Az Úr Lelke Rajtam.1

Ezt már könnyű megérteni, megtapasztalni a tanítás részében, hogy valójában így Én az Atyával Egy vagyok.

De a tanítás folytatódott ma. Most már nem is azt mondhatjuk: a városban történő tanítás közelsége — most már az ünnephez kapcsolódó tanítást adtam számotokra, ami már az ünnep megkezdésének pillanatát adja számotokra az átélésben.

Mert hogyan is szólt ez a tanítás? Hogyan is van leírva?

Jézus jelen van az Ünnepi Vacsorán, és mélyen megrendül Lelkében.2

Én most, Jézus Krisztus Uratok pedig úgy mondom: Valóban megrendültem Lelkemben, de nem azért, mert a félelem vett csak Rajtam erőt, hanem azért, hogy tudtam, hogy mi fog történni; tudtam, hogy itt az idő, és az Írás a jövendölésében be kell, hogy teljesedjék.

És ekkor így szóltam tanítványaimhoz:

— Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Mindjárt vannak, akik felteszik a kérdést:

— Hát kire gondolsz, Uram?

Úgy, mint a mai helyzetben, mikor probléma történik köztetek, rajtatok és bennetek, akkor is oly hamar felteszitek a kérdést, hogy miért és hogyan, és: „Pont velem?!”

Úgy-e, ismerősek ezek a szavak? Mert ezek a mindennapi élet megtapasztalásai, amellyel együtt éltek a mindennapokban.

De itt a tanításában Én elmondom tanítványaimnak, hogy ki az, aki nem más, mint Simon fia, Iskarióti Júdás. De ő nem azért tette, mert rá lett volna szorulva bármire, ami ez által megadatott volna számára. Ő nem is kimondottan az árulás célját nézte maga előtt, hanem azt, hogy ők is megtapasztalják.3 Hisz ha emlékeztek, a fájdalom, szenvedés Golgotáján mindig elhangzik, amikor azt mondja Kaifásnak, hogy „milyen a mi Mesterünk, hogy milyen csodákat tesz, hogyan gyógyít, és hogyan tanít, és hogyan adta vissza a szegény asszony gyermekét”.

S erre mit mond Kaifás, a főpap? Szinte lekezelően:

— Hát mi is hallottunk Róla.

Hát ezzel már nem is kellene foglalkozni. Itt már tovább lehet lépni, ahogy ti a jelenben megtapasztaljátok néha, hogy hogyan és miképpen élitek át a mindennapokat. És ha csak ebből a szakaszból indultok el, itt azért figyeljetek arra, hogy ő nem kimondottan az árulás céljára törekedett. Ő azt hitte: „Ha már nekünk olyan csodálatos, mi, akik hiszünk Benne, mi, akik követjük Őt, mi, akik elfogadjuk mindazt, amit számunkra megad, akkor miért ne tapasztalja meg ezt más?”

Most ezt a jelenben hogy lehet érzékelni és értékelni?

Én, Jézus Krisztus Uratok a jelenben is itt vagyok. Most nem csak kimondottan ezen a helyen, ahol tanítalak, s ahol szólok hozzátok — jelen vagyok a szentmise áldozatában, jelen vagyok, amikor a szentáldozásban hozzátok térhetek, amikor eggyé válhatunk. És hányan és hányan elfordultok ezektől az ajándékoktól, ezektől a kegyelmektől. Hányan és hányan azt mondják a jelenben: „Nekem erre nincs szükségem.”

Vagy hányan és hányan, ahogy a farizeusok akkor és a főpapok és az írástudók megítéltek és mondtak, és hányan és hányan most azt mondják a pásztoraimban: „Csak nem hiszed el, hogy ebben jelen van neked az Úr Jézus?!”, mikor a szentáldozásról van szó.

És akkor néha gondolkodóba estek, hogy valójában ilyen történhet a pásztoraim között?

Most nem akarok se neveket mondani, se megjegyzéseket, de már a kezdetekben is mondottam számotokra, hogy mi minden várható. A jelenben is elmondottam, hogy mi minden van, amit megtapasztalhattatok, amiről a kezdetben beszéltem4, hogy már most jelen van a jelenben5.

És hányszor és hányszor azt mondottam számotokra, hogy a bizalom, a szeretet és a hit komolysága legyen jelen rajtatok és bennetek, és ne ítélkezzetek, hogy benneteket se ítéljenek meg.

Úgy-e, ezek mind-mind e bűnbánat tanításai voltak jelen számotokra. Ez által kell érzékelni, ahogy most azt mondom a jelenben, ahogy néha pásztoraim cselekednek, és néha, aki megbotránkozik ezen, vagy úgy érzi, hogy fájdalom és szomorúság ül az ő szívébe, lelkébe, ez abból a részéből jó dolog, abból a részéből elfogadható, mert benned jelen lehetek Én, Jézus Krisztus Urad, és érzed, hogy ez egy nem jó kifejezés, megtapasztalás, elfogadás, mert: „Én nem erre akarok törekedni, Uram, én nem akarlak Téged se meghazudtolni, se elhagyni, se letagadni. Én, Uram, Hozzád szeretnék tartozni, mert én a Te testvéred vagyok, hisz testvéreddé fogadtál, és ebben a testvériségben szeretnék Veled együtt élni a mindennapokban.”

És akkor érzed azokat a kegyelmeket, amelyek e bűnbánat-időben a mai nappal szinte teljessé válnak számotokra, és érzed, hogy most már valóban Egy vagyok, nem úgy csak, ahogy a múlt héten mondottam, hogy így kihúznátok magatok között egy zsinórt, egyik vége itt van fogva, a másik vége túl, és akkor ti úgy érzitek, hogy egyek vagytok, ha egymásra tekintetek. S érzitek tán a különleges kegyelmi erőt, „mely mintha összekötne bennünket”. De ez a különleges kegyelmi erő, ez ma összefogja az egész bűnbánat tanítását, hogy szinte, mint ahogy így egy szép kört alkotnánk, és ez a kör adja meg számotokra a tanításnak a mondanivalóját a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Ez által tudsz felállni, ez által tudsz felemelkedni, ez által tudsz elindulni és haladni. És ez által tudod elfogadni a felebarátot, a testvért. És ez által érzed azt, hogy „a tanítás, az ima szépsége, mondanivalója, felajánlása, megtapasztalása valójában mit nyújt számunkra”.

Majdan folytatódott, úgy-e: keressetek — találtok; zörgessetek — ajtó nyílik nektek; kérjetek, és adnak nektek jól megrázott, csordultig tömlőt.

Majdan folytatódik az irgalmasság szeretete, hogy legyetek irgalmasok, ahogy az Én Mennyei Atyám is irgalmas. És ezt az irgalmasságot árasztom felétek.

Majdan folytatódik, hogy meg ne ítélj senkit, és ne vegyél ítéletre senkit, mert akkor téged se ítélnek meg. És amit szeretnél elvárni önmagad számára, hogy veled hogyan bánjanak felebarátaid, testvéreid, legalább te is ennyit, hogy ha egy kicsivel többet tudsz nyújtani, mennyivel más a mindennapi élet a felismerés elfogadásában.

Majdan folytatódik az a tanítás, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok már befejezve a Hegyi beszédet, és most már a városba térek. Abba a városba, ahol jelen van az élet, a nép sokasága a megtapasztalásában. Érzed a város közelségét, érzed, hogy itt már valami történni fog, és a történet arról az Emberről szól, akit csak úgy neveznek: a Názáreti, vagy csak úgy nevezik: a Próféta, és a tanítványaim pedig úgy: a Mester.

És akkor ebben a tanításban az van, hogy Én nem azért vagyok jelen, hogy mikor megítéltetek másokat, hogy benneteket is megítélhessenek. És utána a tanításában így szólok felétek, hogy:

Én, Jézus Krisztus Uratok itt vagyok, és szeretlek titeket, és a szeretetemet árasztom felétek, hogy betöltekezzél ezzel a szeretettel. Ne akarjatok olyanok lenni, mint a farizeusok és az írástudók, akik szinte meg akarják szabni, hogy hogyan és miképpen cselekedjenek. Mert mit is mondtak a szolgáknak?

— Menjetek, fogjátok el, és hozzátok el.

De ők Nélkülem tértek vissza, és azt mondták: így Embert még hallani nem hallottak, ahogy beszélt.

Azonnal rájuk válaszoltak:

— Csak nem, hogy ti is már hisztek Benne?!

Mert úgy-e, hinni nem kell.

A hit szeretete, e tanítása részében azt akarták volna a farizeusok, az írástudók és a főpapok számotokra sugallni, hogy nem kell hinni:

— Egyáltalán ki hisz Neki közülünk?! Csak az — hogy is mondták? — átkozott nép!

Nem baj, ahogy mondottam, ti örüljetek, hogy csak azok is lehettek! Mert az ilyenekben van jelen a szeretetem! Mert ők felismerik az Én szeretetemet, elfogadják ezt a szeretetet. És akkor érzik, hogy „a hitnek az ereje hogy van jelen, hogy fogadom el mindazt, ami körülvehet”.

Majdan folytatódik, úgy-e, a megkövezéssel. Ez a múlt héten szólt felétek. Itt most csak kiemelem, hogy ez a tanítás is jelen volt számotokra, hisz oly közel volt, hogy még itt élhet bennetek, nem úgy, mint az első, a második, a harmadik, negyedik. Azok már egy kicsit távolabb voltak tőletek, de az ötödik, hát azt, mondhatom úgy, mint ahogy pásztor testvéretek szokta mondani: csak egy gondolat, és már itt van. Vagy egy gondolat, és elmúlott. Mert minden szép a kegyelem ajándékában, amelynek részesei lehetünk és megtapasztalhassuk.

És jelen volt az a tanítás is, hogy hogyan és miképpen van jelen a lámpás, és hova helyezem: nem azért, hogy elrejtsem, hogy senki ne lássa, mert az az enyém — föltesszük, hogy mindenkinek egyformán világítson. Mert hogy is mondottam?

Mert ti mind egyformák vagytok a testvérben, a felebarátban.

És ez a legfontosabb a tanításában az egyszerű testvéreimnél, akik felismertek, akik elfogadtatok, akik hittetek és bíztatok, és akik nem féltetek zörgetni, nem féltetek kérni, s nem féltetek keresni, és akik felismertétek az irgalmasság szeretetét, hogy hogyan és miképpen működik rajtatok és bennetek, és ez által tudjátok, hogy mi az imának az ereje, szépsége, kegyelme és ajándéka.

És akkor a mai bűnbánat tanításában már nincs miért félni — örülni és felkészülni az ünnep kezdetére, mert ennek az ünnepnek a kezdete, ez jelen kellett, hogy lenni. Mert e tanításában most csak addig mentünk el, hogy azt mondottam:

— Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.

Kérdezni:

— Kire gondolsz, Uram?

— Akinek a mártott falatot adom.

Hisz ennek az évnek az Evangélium tanítása ez számotokra. De a Szeretet-tanítás által pedig:

— Akivel egyszerre nyúlok a tálba.

De ne azon nézzetek, hogy mikor melyik szó van jelen: az értelme mindig ugyanaz felétek és számotokra.

És nem mentünk tovább, csak addig, hogy itt az Atya megdicsőül, és Én megdicsőülök az Atyában. És az Atya megdicsőülhet Engem most, e pillanata által, mert készülünk az ünnep megkezdésére.

De hisz folytatódik, úgy-e, ez a tanítás e Ünnepi Vacsora által, hogy mit adok nektek, és mit hagytam hátra:

Egyétek és igyátok az Én Testemet és az Én Véremet.

Amihez most már van egy kis elképzelés, hogy „valójában nagy küzdelmek árán adatott, töretett és ontatott érettünk”. Hisz ez a hosszú év sorozata megadta számotokra a parányi részben a fájdalom, szenvedés megtapasztalását, felismerését és elfogadását.

És így érezzétek teljesnek a bűnbánat felkészülését az ünnephez, ahhoz az ünnephez, ami által ti is testvéreimmé lettetek, hisz a Kereszt tövénél, hogy ne maradjatok Nélkülem abban a pillanatában mit mondottam?

Édesanyámra bíztalak benneteket. És így az Ő gyermekei lettetek, hogy ne érezd, hogy magad maradtál.

De utána megtörténik az ünnep legnagyobb kegyelmének ajándéka, s akkor már érzitek, majdan ismét, hogy testvéreimmé válva a mindennapokban a szeretet, kegyelem része, felismerésének elfogadásában.

És akkor érzed teljesen, hogy hogyan van Rajtam az Úr Lelke, hogyan dicsőített meg, és a megdicsőülés által hogyan ajándékozlak meg benneteket e bűnbánat hatodik tanításának a Golgotáján. Hisz a bűnbánat tanítása a mai Golgotával ebben a részében befejeződik. Ez után már csak az öröm szeretete elevenedik meg rajtatok és bennetek. De addig ne maradjatok, ahogy néha mondani szoktátok, sivárak, egyedülmaradott, hiányos — ehhez nyújtom számotokra a bűnbánat hatodik Golgotáján áldásomat. Áldásom pedig kiválasztott Mária testvér, szolga által árad felétek, és ebben az áldásban megadom számotokra e bűnbánat tanításának egy-egy gondolatát: az ima felajánlásának, erejének szépsége, a kérések elfogadása, felismerése, zörgetése az ajtó nyitáshoz, hogy ne félj belépni rajta, majdan az irgalmasság szeretetének megtapasztalása, eggyé válása. Közeledsz, hogy: „Nem ítélek meg senkit, hogy engem se ítéljenek meg. Csak azt nyújtom másoknak, amit saját magam részére is várok. Az után felismerem a hit kegyelmének ajándékát, és megpróbálok a szerint élni. És a bizalom, amely erőt ad mindahhoz, ami által én is egy testvér lehetek e meghívás által. Felismerem, hogy a hit által a követés-, küldetésem részét, hogy hogyan és miképpen haladok e küldetés követésében”. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok is csak azért jöttem, mert küldtek, és azért adtam meg mindazt, amire szükség van.

És így a mai napban pedig az Úr Lelke van Rajtam, és ez által örömhírt hirdetek a szegényeknek, világosságot a vakoknak, szabadulást a raboskodóknak, mert ez által érzed, hogyan lehet teljes számodra a bűnbánat tanítása a felismerésében, hogy ma már az ünnep megkezdett pillanatát éltétek át a megdicsőülésében, és ez a Megdicsőült kegyelmének ajándéka áradjon reátok:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

És a Szentlélek árasszon reátok e megdicsőülés révén Fényt, szeretetet, örömet, békét a kegyelemhez, mert a kegyelemben akkor már felismered a küldetésedet a követésben e bűnbánat-idő összekötött tanítása által.

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Mária kiválasztott szolga minden Húsvét vasárnap hajnalán — kiválasztotti kegyelmi állapotban — látja Jézus Krisztus Urunk feltámadását és a hozzá kapcsolódó eseményeket. Ebből az alkalomból Jézus Krisztus Urunk is szól a Sükösdi Szeretetközösséghez és a világhoz.

Mária 1 :

Jeruzsálem, Szent Sír-templom. A feltámadott Jézus ezüst ikonja a Szent Sírban.

Hallom az éneket. Örömmel, szeretettel énekelnek.2

Hajnalodik. A fény megjelenik. A fényből ének szózatként szól felém.

Dicsőséges, szép hajnal, kit így köszönt ma e hang.

Illatos olajjal elindulnak. És ahogy mennek, a hajnal illata öleli át őket. Hogy oda érhessenek a kertben (…) a Sírjához.

De hogy ott megjelennek, félelem öleli át őket, mert a követ valaki elvette. Nincs a helyén.

Krisztus feltámadt!

Örüljünk és vigadjunk e dicsőséges, szép napon!

Mert az Élet halni szállt e Sír rideg mélységébe, megpihenve, életre kelve, mert az Élet erősebb lett a halálnál e dicső, fénylő, ünneplő hajnalon.

Köszönöm e fényt, köszönöm az éneket, s köszönöm az Életet!3

Elindulunk az úton (…)

„Dicsőséges szép hajnal, kit így köszöntött az angyal…”4

Hol az ének?

Hol az öröm?

„Dicsőséges…”5

Íme, a Sír, amely már üres, hisz a kő már nincs jelen.6 A követ valaki elmozdította. Ezért, kik illatos olajjal érkezve, megijedve, és csak messziről figyelik, valójában most mi történt. Egymás között tanakodnak:

— Oda kellene menni, és megtekinteni a Sírt.

IMG_0111

De a Sír üres.

A Test nincs itt. A Test eltűnt.

Remegve, sírva elmennek.

Ó, Sírnak nyitott mélye, ki e ridegséget árasztottad, de a ridegséget átvette a fény és a melegség. A fény melegségében az üresség, ahol:

— Már nincs jelen a mi Urunk! Valaki ellopta, valaki elvitte.

Félelmükben elindulnak.

„Krisztus feltámadott…”7

Félelem és remegés jelenlétével, elindulva. Szól az ének ajkakon. Elhalkulnak. [Mt 28,1—8]

Dicsőséges, szép hajnal köszönt ma itt benneteket. E fénysugár szeretete, melegsége ölelje át mindazokat, kik megnyissák szívüket e öröm szeretetének kegyelméhez.

És eljött Magdolna. Ott álldogál e hajnal fényében a Sír mellett. Sírdogál a kőszikla-sírnál. Betekint a Sírba, és azt látja, hogy ahol az ő Jézusának Holtteste lett volna, nincs már ott más, mint két fehér ruhába öltözött angyal. Az egyik a fejénél, a másik a lábánál foglalt helyet. Szent Magdolna szomorúan, sírdogálva, illetődve áll a Sírnál. Ekkor az angyalok megkérdezik tőle:

— Asszony, miért sírsz?

Mária Magdolna így válaszol:

— Miért ne sírnék, mikor nincs itt az én Uram! És nem tudom, hol van, hol keressem.

Megfordul az üres Sírtól, és Jézus áll vele szemben. De ő csak nézi, nézi, és nem ismeri fel. Ekkor Jézus megszólítja:

— Asszony! Miért sírsz? Kit keresel?

— Uramat keresem, akit nem találok.

Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész áll vele szemben, így folytatja:

— Ha Te vitted el, mutasd meg, hova vitted, hadd lássam, hogy magammal vihessem.

Ekkor Jézus megszólítja őt:

— Mária!

Mária felkiált, hisz felismerte Őt:

— Rabboni! — amit Mesternek is szólítunk.

Ekkor Jézus így szól feléje:

— Ne tartóztassál. Még nem mentem fel. De te most menj, vidd a hírt testvéreidnek, hogy elmegyek az Én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az Én Istenemhez, a ti Istenetekhez. De még nem jött el e pillanat.

Mária Magdolna ekkor sietve elindult, elment a tanítványokhoz. Örömmel és mosollyal:

— Láttam az Urat! Ő küldött hozzátok, hogy hozzam el az Ő üzenetét nektek. [Jn 20,11—18]

Ekkor többen és többen nem értették e asszony szavait:

— E csendben megzavar bennünket?

Ketten — az egyik, akit Jézus szeretett — felálltak, elindultak, később már szaladtak, hogy oda érjenek a Sírhoz. Akit Jézus szeretett, előbb ért oda, de nem ment be. Megvárta, míg a másik tanítvány is oda ér, aki ekkor belép, és látja, hogy üres a Sír, és nincs már ott senki, csak azok a leplek, amelyek Jézust fedték. Amely pedig Arcát takarta, külön össze volt hajtva.

Megijedtek, hogy hova lett az ő Uruk.

Ekkor egymásra tekintenek:

— Az asszony, aki hírül adta nekünk, hogy látta az Urat, valóban az Úrral találkozhatott?!

És visszatérnek a többiekhez. [Jn 20,1—10]

Jézus Krisztus Urunk:

Pedig e dicsőséges hajnalon örülni kell, érezni szívünkben e hajnal fényének illat-erejét, örömét, amely felénk árad a szeretettel — a szeretet, amely összeköt e kegyelemmel. Örülni és vigadni kell e hajnalnak, e fénynek, e csodálatos illatnak, ami most megérinti egész lényünket. E hajnal illata, a fény melege, hogy átölelje mindazokat, akik felkészülve várták e dicső hajnal örömét, fényét, kegyelmét és szeretetét, hogy átöleljen, felmelegítsen, erőt adva. Érezni a csodálatos illatot, amely most áradhat felénk. Mert az öröm így jött el most hozzánk e köszöntéssel. E köszöntés fénye, ragyogása, öröme, békéje, szeretete emeljen fel.

Ennek örömében és fényében a szeretet lakozik már bennetek, és a félelem eltávozott, a remegés elhagyta ajkatokat, örömmel és szívvel énekeljetek, nem úgy, mint eddig:

„Szent Magdolna elmene…”8

Így örültök?9

Így várjátok a Feltámadás örömillatát?!

„…Erre-arra sírva jár, nincsen nyugodása…”10

„…Merre menjek, én, szegény, keserűségemben?”

Ez már nem keserűség! Öröm!11

Most már ez örömmel szólt, de a kezdetekben, mikor elkezdtem az éneket: egyiket sem ismertétek? Nem tudtátok, hogyan kell énekelni?

Hol van bennetek akkor a felkészülés virrasztó éjszakája, ha nem készültetek fel fogadásra?

Érezni kellett volna már szívetekben a melegség fényének kegyelmét, hogy melengeti szíveteket, simogatja: „Már nincs sok! Már csak egy pillanat, és újra itt lesz közöttünk. 11a Mert eljön a fénylő hajnal, és elhozza nekünk e dicső Feltámadást e Öröm Ünnepére. E Öröm Ünnepében érezzük, hogy nem volt hiábavaló mindaz, amire felkészítettél, mindaz, amin átmentünk, és mindaz, amit elfogadtunk, és megértettünk. Megpróbálunk a szerint élni és cselekedni, és érezni, Uram, a Te melegségedet, a Te szeretetedet, a Te kegyelmedet, ahogy átölelsz, ahogy felmelegítsz, ahogy erőt adsz, ami által mi is újraéledtünk, mint e dicső hajnalban a Feltámadás-élet. És akkor érezzük, hogy igen, Hozzád tartozunk, Uram, a Te testvéreid lehetünk, hisz felismertél, megkerestél, elfogadtál, meghívtál, és most így eggyé válva haladunk e dicső hajnal ünnepén együtt a fény szeretetének varázsában, kegyelmében és ajándékával.”

És ez az ajándék, hogy valóban teljes legyen számotokra, az Élő Szentlélek kegyelmének jelenlétével így most összefogjuk kezeinket.12

E dicsőséges, szép hajnal köszöntő ünnepében és jelenlétének szeretetében, amely most megérinti testvéreim szívét, hogy felmelegítse, és erőt adjon, érezzék az Élő Szentléleknek ajándékát, fényét, kegyelmét, melegségét, ahogy most végigmegy rajtatok és bennetek, ahogy átölel ez az Élő Szentlélek fényének melegsége a kegyelemben és a kegyelemhez. Mert ez által érzed azt, hogy: „Igen, Uram, most a Feltámadás fényének ajándéka valóban itt van, valóban szívemet simogatja, melegíti, erősíti. És akkor érzem a kegyelemnek a szeretetét, ajándékát, örömét, békéjét és varázsát, amely összeköt most bennünket, mint ahogy most ez a lánc kialakult együtt az eggyé válásban, a kegyelemben.”

Mária:

Ennek reményében most közösen együtt elmondjuk a köszönő, hála, szívből, szeretettel jövő imánkat, ami vezet bennünket a mindennapi élet-útpályánkon. Ezzel köszöntjük, nem csak Jézus Krisztus Urunkat szívünk szeretetének jelenlétével, hanem köszöntjük az Atyát, kinek gyermekei vagyunk. Majdan köszöntjük az Édesanyát, ki szintén elfogadott bennünket, hogy gyermekeivé lehettünk:

„Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedj minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Ámen.”

„Üdvöz légy, Mária, kegyelemmel teljes! Az Úr van Teveled. Áldott vagy Te az asszonyok között, és áldott a Te méhednek Gyümölcse, Jézus. Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek Szent Anyja, imádkozzál érettünk bűnösökért most és halálunk óráján. Ámen.”

Jézus Krisztus Urunk:

E Feltámadási Fény tündöklő ragyogásának illata, békéje, szeretete, öröme áradjon az Élő Szentlélekkel most reátok. Érezzétek a Fény melegségét, a Feltámadás Fényének örömét, amely most átjárja szíveteket, átjárja egész lényeteket, s ami által érzed, hogy valóban a felmelegedés jelen van, átölelve, érezve, hogy: „Igen, ez a Feltámadás a Fényben ismételten megadta számunkra az Új Életet a kegyelemhez, mert az Élet megtörte a halált, mert az Élet erősebb lett ettől a haláltól.”

És ebből a halálból, e üres Sziklasír mélyéből, ahol csak a ridegség, a hidegség és a sötétség volt jelen, és ez most mind megszűnt, mert a Sír megnyílott, és megjelent benne a Fény melegsége, szeretete, öröme, békéje, és ez árad most mindahhoz és mindazokhoz, akik nyitott szívvel, lélekkel, felkészülve elfogadták.

Ennek reményében érezzétek e Feltámadás ajándékát a kegyelemben, amellyel most teljes lett számotokra a felkészülés a bűnbánat várakozásában a kegyelem ajándékához, amelynek most részesei lehettek e dicső, fénylő hajnal örömünnepében.

Mária:

E öröm ünnepében boldogan és örömmel köszöntünk Téged, ó, Uram, Jézusom, ki már jelen vagy ismét közöttünk, hisz felkészítettél itt bennünket is, ahogy tanítványaidnak mondottad:

— Egy rövid idő, amit még veletek töltök, és egy rövid idő, amikor nem leszek veletek, és nem láttok Engem.

De érezni a szívben a melegség jelenlétét.

Jézus Krisztus Urunk:

És most ez az Élet ismét a Fényben, e dicső hajnalban eljött, hogy megerősítsen, hogy egy rövid idő után újra örömmel és szeretettel itt vagyok köztetek, veletek, és ha lehet, bennetek. Mert ezt tudjátok, rajtatok múlik. Én, Jézus Krisztus Uratok szárnyalok mindazokhoz, akik megnyissák szívüket, lelküket a befogadáshoz. Én most, úgy-e, hogy mondhatom, most itt, előtted állva, testvér: Ha te képes vagy e kegyelem, ajándék befogadására, akkor megnyitod a szíved, s akkor eggyé válhatunk e kegyelem ajándéka által a mindennapjainkban. És akkor könnyebb az élet útján együtt haladni. Akkor már nem csak a szomorúság, és nem csak a bánat ül az arcotokra, hanem ez a dicsőséges hajnal örömünnep mosolya! Ez világítson benneteket a mindennapokban. És akkor tudtok örülni minden új napnak, ahogy ennek a hajnalnak is örültetek, erre a hajnalra vártatok, készültetek, és most érzitek kegyelmének ajándékát a szeretetben.

Ennek reményében köszöntve Jó Jézus Krisztus Urunkat, ahogy mondani szoktátok, és az ének most ismételten szívből, örömmel és szeretettel szóljon, hogy: „Krisztus, virágunk…”13

Vigadjatok!

IMG_ 5280 Sükösd 2013. Feltámadás 2. R1

Ó, Kereszt a Szeretet Keresztjében!14

Mert ezen a Kereszten távozott el az Élet a Testből. De erre a Keresztre, ha feltekintünk, szeretet és öröm övezzen át bennünket. Mert ez a Kereszt lett a mi megváltásunk a mindennapi élet kegyelméhez. Mert ezzel a Kereszttel kaphattuk meg mindazt, hogy ha rátekintesz, ne a fájdalom, ne a bánat, ne a szomorúság, és ne csak a könnyek jussanak eszetekbe és jöjjenek elétek, mert ez a Kereszt a Megváltás szeretete, öröme és békéje. Mert ezzel a Kereszttel valósult be mindaz, amit az Írás megjövendölt, hogy az Emberfia szeretetből Önmagát adja mindazokért, akik hittek Benne, és mindazokért, akik felismerték és követik Őt. És ez a Kereszt adta meg számotokra az Új Élet ajándékát a kegyelemhez. Mert ha ez a Kereszt nem lenne, az Új Élet sem jöhetett volna el felétek és hozzátok. Ezért ez a Kereszt a Szeretet Keresztje, a tündöklésében elevenedjen meg rajtatok és bennetek.

És érezzétek azt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok erre a Keresztre, mikor már ott voltam, szeretetből mentem, szeretettel adtam oda Önmagam, mert a szeretet így tud megvalósulni rajtatok és bennetek. Mert a szeretetet sem megvenni, sem erőszakolni nem lehet. A szeretet a szívben és a lélekben van jelen, ami által él a tested. És ez a test szeretet nélkül üressé, rideggé és keménnyé válhat, mint a Sírnak üressége, mélysége, félelme, amikor e Keresztről a Testet elhelyezték. De ez a Test ebből a ridegségből, ebből a sötét félelemből feléledt, Új Életet adott, és Új Életet áraszt mindazoknak, akik a jelenben tudnak hinni, bízni, elfogadni tanítását, elfogadni szeretetének kegyelmét, ajándékát, áldását, megérinti a szíveket, és akkor lehetsz teljes, érezheted, hogy: Testvérem, Hozzám tartozol. Én meghívtalak. De a meghíváshoz ajándékot, kegyelmet, Új Életet, szeretetet árasztottam. És akkor tökéletes és teljes lehet az életed, ha ezeket mind elfogadod, és a te életed pedig ehhez a Kereszthez és ehhez a szeretethez szívből átadod. Nem csak mondani — átadni. Eggyé válni. És akkor lehet e szeretetben, e Fény hajnalában is teljes, tökéletes a szeretetében. S akkor ezzel a szeretettel nem csak magadat, hanem mindazokat tudod szeretni, átölelni, akik hozzád tartoznak a szeretteidben, hozzád tartoznak a felebarátban, a testvérben, s akkor ismered már az irgalmasság szeretetének kegyelmét, ajándékát, működését, s akkor lehetsz teljesen boldog, s akkor tudod örömmel élvezni, szeretettel a mindennapi életet, amely mint e dicső hajnallal most eljött számotokra, hogy ez az öröm vezessen benneteket a mindennapokban, mikor egy új nap virrad fel számotokra, amelyet meg lehet köszönni, hogy: „Boldog vagyok, hogy ismét egy új nap, amely megadatott nekem, amelyben élhetek, amelynek örülhetek, és amellyel teljes lehetek.”

Szeretettel és örömmel köszöntünk a Keresztnek.15

Mária 16 :

Most már kezdek látni, de még olyan erős a fény.

Azért mondom, hogy: Jézus feltámadt a dicső hajnalon, a Fény szeretetében!

Akkor köszöntök mindenkit!

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Mária Magdolna által

A lesújtani készülő kéz

 

A Szent István Bazilika, Szent Jobb kápolnájában

Szentmisén megjelent előttem a Mennyei Atya, aki jobb kezét felemelte, mintha büntetéssel akarná sújtani nemzetünket. De Jézus, Szent István és a Szűzanya könyörgésére nem tette meg. Láttam, ahogyan visszaemelte kezét és könnyek hullottak végig arcán. A távolban meglátott engem és megesett rajtam a szíve. Senkinek se kívánom, hogy lássa Isten Szent Haragját! A Mennyei Atya oda lépett hozzám, kezemet az arcához simította. Ezzel éreztetni akarta velem szeretetét. Ekkor elmondtam szerető Atyámnak, hogy mennyire elszomorít országunk helyzete. Erre Ő így válaszolt: „Népem még mindig nem tanult a megpróbáltatásokból. Várom, hogy visszatérjen Hozzám, hívásomat azonban nem hallják meg. Országotok csak azért maradt még fent, mert mindig találok olyan áldozatkész embereket, akik készek az életüket is feláldozni hazájuk megmentéséért.”

2013. 03. 07, Csütörtök Mária Magdolna

Az ilyen üzeneteket vannak, akik kételkedve fogadján, mert nézetük szerint az Istenen belüli meghasonlottságot fejeznék ki. Pedig az ilyen üzenetek teljesen bibliai alapon állnak.

Lásd ennek bővebb kifejtését!

 

 

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/a-lesujtani-keszuel-kez

 

Húsvétvasárnap

A Mennyben mindenki aranyszínű ruhát viselt a feltámadás ünnepe alkalmából. Mindenhol boldogság, öröm és béke uralkodott. Jézus kísért végig engem, majd találkozhattam Mózessel és Illéssel is. A szívem tele volt hálával és boldogsággal a Szentháromság iránt. Ezért fel sem tudtam fogni, hogy bűnös ember létemre találkozhattam e két hatalmas szenttel. Illés annyit mondott nekem: „Talán azt gondolod gyermekem, hogy mi tökéletesek voltunk?” A Mennyei Atya is ott volt és kedvesen kitárta előttem kezeit és azt mondta: „Hát itt van az én elveszett bárányom. Jöjj pásztorodhoz kedves lélek! Sok teher van válladon, enged meg Nekem, hogy megkönnyítsem szeretetemmel.” Sírva átöleltem Atyámat, ekkor azt mondta: „Kislányom, ne sírj! Ünnepelj Velem, hiszen Fiam feltámadt és vele együtt te is.” Láttam, miként muzsikáltak az angyalok különböző hangszereken és mindenki táncolt a boldogságtól. A Mennyei Atya is közénk lépett és együtt táncolt teremtményeivel. A tánc alatt egymás derekát fogtuk egy kört alkotva. De egyszercsak minden leállt, mivel a feltámadt Jézus megjelent köztünk, oda lépett szeretett Atyjához, letérdelt előtte Ő pedig így szólt: „Fiam, Én mindig bíztam benned. Tudtam, hogy szeretetem által be fogod teljesíteni a megváltást.” Ezután homlokon csókolta szeretett Fiát, aki örömkönnyek között azt mondta: „Köszönöm, Atyám!” Ez a pillanat leírhatatlan volt. Ez az atyai szeretetcsók magában hordozta a szeretet teljességét. A misében a szentáldozáskor a Mennyei Atya így szólt: „Egyszer ti is feltámadtok Fiam szeretetében, és a Szentlélek által megtisztultok az örök életre.” Áldás után a himnusz alatt Magyarország Isten dicsőségében fénylett. Jézus: „Miképpen Én feltámadtam a halálból úgy fogom feltámasztani Édesanyám országát is a bűnből, és megtisztítani az új Jeruzsálem eljövetele előtt.”

2013. 03. 31. Mária Magdolna

http://engesztelok.hu/egi-kegyelmek-zapora/husvetvasarnap


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2013. április
    h k s c p s v
    « Már   máj »
    1234567
    891011121314
    15161718192021
    22232425262728
    2930