2012. március archívum

PostHeaderIcon Urunk Jézus Krisztus üzenete Anna Terézia által

Egy akarattal, egy közös célért.

Kedveseim, ragadjatok pajzsot és vértet, és úgy küzdjetek a sátán gonosz támadásai ellen! Fegyveretek legyen kifényesítve, és eddzétek magatokat a harcra! Szüntelenül vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy kik és milyen erők akarnak titeket rászedni olyan dolgokra, amely nem a Szentháromság akarata. Legyetek éberek, és segítsetek egymásnak, ha valamelyikőtöknek problémája van a küzdelem során! Fogjatok össze, imaláncotokat úgy erősítsétek meg, hogy mindnyájan egy akarattal, egy közös célért küzdötök! Így válik rendkívül hatékonnyá kilencedeitek végzése. Nagyon erős bázist alkot az egységben felajánlott imaszándék. Ezekre az ellenséges erők meggyengülnek, és darabokra hullanak. Ezért tartsatok ki minden közösségben mondott imában! Vegyétek ezt nagyon komolyan, akkor majd meglátjátok mily hatékony erőt képviseltek a gonosszal szemben!
2012.03.06.           Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/egy-akarattal-egy-koezoes-celert

 

Próbatételek.

Kedveseim, mindig a kegyelemosztó Szentháromságra tekintsetek! Onnan várjatok minden segítséget, mely a megpróbáltatások miatt szükségesek számotokra. Győzzétek le a félelmet, mely mást akar mondani bennetek, mint amit az Úr irgalma megmutat. Maradjatok mindvégig kitartóak a megpróbáltatások alatt is, és vessétek alá magatokat a Szentháromság átvilágító kegyelmének. A próbatételeket hősies kitartással kell kiállnotok, melynek jutalma nem marad el. Bízzatok és imádkozzatok! Fogjatok össze egymás megsegítésére, akkor még jobban felerősödnek kegyelmeitek. Édesanyánk vezetésével haladjatok továbbra is,
2012.03.07.        Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/probatetelek

Ráhagyatkozni teljesen a Szentháromságra.

Kedveseim, miért nem adjátok át magatokat teljesen és fenntartás nélkül a Szentháromságnak? Ne kételkedjetek, hanem bízzatok, mert Ő vezeti életeteket! Mindig mellettetek áll és megsegít, amikor szükséget szenvedtek. Tanuljatok meg teljesen ráhagyatkozni és engedjétek át magatokat neki! Bízzatok, még ha harcolnotok is kell, mert Ő mellettetek küzd mindvégig. Ezért ti is állhatatosan küzdjetek a Szentháromság oldalán Édesanyánk védelme alatt. Szüntelenül követlek és kísérem göröngyös útjaitokat. Mindig csak felfelé nézzetek, mert csak onnan jöhet a segítség!
2012.03.08.            Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/rahagyatkozni-teljesen-a-szentharomsagra

Irgalmasság órája

Kedveseim, Isten irgalmassága valóban felülmúlja minden elképzeléseteket. Ha az irgalmasság órájában elmerültök a Szentháromság irgalmas szeretetében, és elé hozzátok a bűnben megátalkodott lelkeket, és kéritek rájuk az irgalom végtelen kiáradását, meg fogjátok tapasztalni a kegyelem kézzel fogható jeleit mindazokon, akikért imádkoztok. Ezért ne mulasszatok el egyetlen alkalmat sem, hogy segítségükre siessetek a bajban sínylődő lelkeknek. Bízzatok a Szentháromság irgalmában, mert kész kiárasztani rátok szeretetének áradatát. Miközben másokért imádkoztok, készítsétek lelketeket a nagy találkozásra!
2012.03.09.              Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/az-irgalmassag-oraja

A lelkiismeret szava 
Kedveseim, mindig figyeljetek a belső hang hívó szavára! Ez a lelkiismeretetek hangja, melyet soha nem altathattok el. Jól karban kell tartanotok, hogy tisztán csendüljön fel, és amikor figyelmeztet benneteket, meghalljátok szavát! Éberen őrködjetek tehát, hogy azonnal reagálhassatok! Ha ügyeltek cselekedeteitekre, és engeditek, hogy a Szentlélek Isten bevilágítson lelketekbe, akkor biztosak lehettek, hogy pontosan reagáltok lelkiismeretetek szavára. Ne féljetek soha, amikor mélyen elrejtett dolgokat hoz a felszínre, mert az biztos nem a ti gondolataitokat jelzi, hanem az isteni igazságosság fénye nyilvánul meg bennetek. Engedjétek feltárulkozni az igazság ismeretét, mert csak így tudjátok felfedezni a helyes ösvényt.
2012.03.10.                     Anna Terézia
 
 
 
Önmagunk Szűzanyára bízása
 
Kedveseim, miért kételkedtek abban, aki meghívott titeket? Ne engedjétek, hogy a hitetek bizonyossága elferdüljön, és hamis irányt váltson! Rendíthetetlenül és sziklaszilárdan bízzatok a Szentháromságban, aki felkészített titeket a nehéz küzdelmekre. Bízzátok rá egészen magatokat és tegyetek félre mindent, ami eltérítene az égiek szeretetétől! Édesanyánk veletek együtt érezve szenved, és segít keresztjeitek hordozásában. Bízzátok magatokat egészen őrá, és nyíljatok meg egészen édesanyai szíve szeretetének! Nektek is az ő szeretetét kell továbbítanotok testvéreiteknek, akik mellett soha ne menjetek el üres kézzel, hanem mindig túlcsorduló mértékkel mérjetek nekik abból, amit ti is ingyen kaptatok! Buzgón cselekedjetek!
2012.03.11.           Anna Terézia
 
 
 Hogyan sáfárkodjunk?
 
Kedveseim, most is szeretetem élő jeleként szólok hozzátok, hogy jól sáfárkodjatok az időtökkel és minden feladatotok elvégzésével, amelyet rátok bízott a Szentháromság! Soha nem lehet majd akkora öröm a szívetekben, mint amikor mindennel el tudtok majd számolni neki, amivel megbízott benneteket. Mindent adjatok oda, még a mulasztásaitokat is, az örömötöket is, mert a Szentháromságnak nagy gondja van mindezekre. Amikor valamire nem jut időtök, azt ajánljátok fel. Ha sikerül elvégeznetek valamit, akkor annak örömét adjátok át! Minden, amit tiszta szívből és őszinte bűnbánattal tesztek az Úrnak, az mind nagy kincset jelent számotokra és a lelkek megmentésére. Tehát így szorgoskodjatok, hogy ne maradjon ki semmi értékes dolog, ami nem jut el a Szentháromság dicsőségébe. Legyetek áldottak felajánlásaitokban!
2012.03.13.             Anna Terézia
 
 
 
Már egész nagy tábort alkot az engesztelők közössége
 
Kedveseim, maradjatok meg ti mindnyájan a Szentháromság egységében azáltal, hogy egyesítitek imáitokat és cselekedeteiteket ővele. Már egész nagy tábort alkottok az engesztelők közössége, de minden nap tudatosítsátok egymáshoz tartozásotokat! Nagy erőt képeztek a Szentháromságban, de engedjétek szétáradni a kegyelmeket rajtatok keresztül, akik egymásba kulcsoljátok kezeiteket. Ez az erő felbecsülhetetlen érték, akár hegyeket is megmozgathat, de még háborúkat is visszafoghat. Kötelezzétek el magatokat minden nap, hogy hűségesen kiálltok a csatamezőre, ahol nagy erők vonulnak fel értetek küzdve. Bízzatok, és csatlakozzatok ahhoz a felhíváshoz, mely a Szentháromsághoz hűséges, és Édesanyánk vezetését elfogadva küzd minden nap,
2012.03.16.            Anna Terézia
 

 http://engesztelok.hu/lelkielet/mar-egesz-nagy-tabort-alkot-az-engesztelk-koezoessege

 Isten érkezése
Kedveseim, miképp vélekedtek arról, mit kell tennetek, amikor a Szentháromság megérint titeket? Fel tudjátok e fogni, mekkora kincs számotokra, amikor feltárulkozik előttetek? Hamarosan megtudjátok, és elmétekbe vésitek, milyen hatalmas az élő Isten, aki betölti egészen életeteket! Tegyétek készségessé szíveteket érkezésére! Nem csalódtok benne, mert Ő ígéretéhez híven jön, hogy betöltse ezt a Földet az ő irgalmas szeretetével és igazságos ítéletével. Ne féljetek, ha erős lesz az ítélet, mert ezeknek be kell következnie az írások szerint! Úgy imádkozzatok, hogy szüntelenül figyeljetek a Szentlélek sugallataira, és e szerint kérjétek imáitokban, a Szentháromság segítségét. Bár tisztában vagytok azzal, hogy semmit sem tehettek magatoktól, mert Isten mindent eltervezett és ennek a tervnek a részesei vagytok. Mégis szükséges, hogy azonnal engedelmeskedjetek szent akaratának, és elfogadjátok kezéből mindazt, amit felétek küld minden nap! 
2012.03.17.             Anna Terézia

 http://engesztelok.hu/lelkielet/isten-erkezese

Feltétlen bizalom és teljes ráhagyatkozás 
 
Kedveseim, maradjatok meg a Szentháromság szeretetében és őrizzétek meg kincseiteket, melyeket rátok bíztak! Ne féljetek kamatoztatni azokat, és úgy használjátok fel minden javatokat, ahogyan az csak tőletek telik. Mindennel el kell majd számolnotok, amikor megjelentek az Úr ítélőszéke előtt. Úgy tudtok jól sáfárkodni, ha mindenben a Szentháromság támogatását kéritek. Minden lépéseteket bízzátok rá, és adjátok át neki! Úgy tegyetek, mint a kisgyermekek, akik atyjukra szegezik tekintetüket, és minden segítséget tőle várnak! Legyen meg bennetek is ez a feltétlen bizalom és teljes ráhagyatkozás! Akkor biztosan nem fogjátok saját döntéseitekkel áthúzni az Úr szándékát. Így találtok tetszésre Nála.
2012.03.19.             Anna Terézia
 

http://engesztelok.hu/lelkielet/feltetlen-bizalom-es-teljes-rahagyatkozas

Szentháromságos élet

Kedveseim, készítsétek lelketeket a szentháromságos életre! Mindig tartsátok tisztán lelketeket úgy, hogy éberen őrködjetek felette és ne engedjétek, hogy a kísértő megzavarjon titeket! Ha meghozzátok a mindennapi áldozataitokat és azokat felajánljátok, akkor nagy biztonságban tart benneteket a kegyelem Istene. Forduljatok nagy bizalommal Égi Édesanyánkhoz! Ő vezet mindennapi keresztútjaitokon, és nem hagyja, hogy eltévelyedjetek a világ útvesztőiben. A bizalom istene adja meg nektek a szükséges erőt ahhoz, hogy soha semmiféle kényszer el ne tántorítson a Szentháromság szeretetétől! Azért üresedjetek ki, hogy feltöltődjetek óriási bizalommal, így engedjétek az irgalmas Isten határtalan szeretetét magatokra ölteni.
2012.03. 20.                Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/szentharomsagos-elet

Oldjatok el minden köteléket!

Kedveseim, gondosan fáradozzatok nap, mint nap a lelkek megmentésén! Vegyétek nagyon komolyan imádságaitok, és legyetek nagyon boldogok, ha van mit felajánlanotok, mert akkor biztosan tudhatjátok, hogy sok lelket mentettetek meg áldozataitokkal! Óh, mily nagy szeretettel vesz körül benneteket a Szentháromság és Égi Édesanyánk! Oly jó ezt látni, és megtapasztalni. Legyetek hálásak és szüntelen viszont szeretetetekkel ajándékozzátok meg az égieket! Oldjatok el minden köteléket, amely akadályoz benneteket a szeretet szabad áramlásában! Tegyétek szabaddá lelketeket azáltal, hogy tisztán tartjátok a bűntől! Akkor a szeretet szellője ott fúj, ahol csak akar, és úgy átjár titeket, hogy arra fel sem tudtok készülni, mert a képzeleteteket is felülmúlja. Éljetek szeretetben, jó akarattal!
2012.03. 21.            Anna Terézia

 http://engesztelok.hu/lelkielet/oldjatok-el-minden-koeteleket

Hogy éljük át a Nagyhetet?

Kedveseim, készüljetek! A Nagyhetet úgy éljétek át, hogy minden kegyelmet kieszközöljetek a Szentháromságtól! Fogjatok össze! Lélekben alkossatok egy nagy rózsafüzért, melynek szemeit Jézus szenvedéstörténete alkossa, és az összekötő láncszemek pedig a ti felajánlott szenvedéseitek legyenek! Mindent, ami a nagyheti liturgiában elhangzik, véssetek jól szívetekbe, hogy gyökeret verjen bennetek! Megingathatatlan, biztos cölöpöt verjenek lelketekben Jézus földi élete utolsó állomásának szakaszai. Elmélkedjetek a kereszt misztériumáról, hogy hatékonyan megérlelődjön bennetek Húsvét szent titka, a feltámadás öröme! Miközben szemlélitek az eseményeket, növekedjetek Jézus erényeiben! Legyetek áldottak
2012.03. 30.                       Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/hogy-eljuek-at-a-nagyhetet


Elmélkedjetek a kereszt misztériumáról!

 Kedveseim, készüljetek! A Nagyhetet úgy éljétek át, hogy minden kegyelmet kieszközöljetek a Szentháromságtól! Fogjatok össze! Lélekben alkossatok egy nagy rózsafüzért, melynek szemeit Jézus szenvedéstörténete alkossa, és az összekötő láncszemek pedig a ti felajánlott szenvedéseitek legyenek! Mindent, ami a nagyheti liturgiában elhangzik, véssetek jól szívetekbe, hogy gyökeret verjen bennetek! Megingathatatlan, biztos cölöpöt verjenek lelketekben Jézus földi élete utolsó állomásának szakaszai. Elmélkedjetek a kereszt misztériumáról, hogy hatékonyan megérlelődjön bennetek Húsvét szent titka, a feltámadás öröme! Miközben szemlélitek az eseményeket, növekedjetek Jézus erényeiben! Legyetek áldottak!

2012.03. 30.                Anna Terézia

http://engesztelok.hu/lelkielet/elmelkedjetek-a-kereszt-miszteriumarol

PostHeaderIcon JÉZUS URUNK TANÍTÁSA

Jézus Krisztus Urunk:

Ma még lehet, ma még szavad, borulj le a Kereszt alatt.

Köszöntöm testvéreimet a bűnbánat második Golgotai tanításán, hisz a múlt hét tanítása a szeretetről szólt, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagad, és szeresd ellenségedet, mint önmagadat. Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok adtam ezt a tanítást tanítványaimnak és a nép sokaságának, így a jelenben a számotokra is.

Ma pedig erről szólt a tanításom, hogy legyetek irgalmasok, amint az Én Mennyei Atyám is irgalmas.1 Az irgalmas legyen bennetek, és ez által ne ítélkezzél senki felett, mert akkor feletted sem ítélkeznek. Ne mondj ítéletet mások felett, akkor rád sem mondanak ítéletet. Mert ha ezeket mind megérted, akkor felismered, hogy az irgalmasságnak a jelenléte a tanításban valójában mit is nyújt számotokra, hogy hogyan is kell irgalmasnak lenni a szeretet tanítása részében, a megbocsátásban? Hisz úgy-e, a szeretet, a megbocsátás, a szívből jövő ima, és most az irgalmasság, amivel folytattam felétek tanításomat. De az irgalmasság is csak úgy tud működni rajtatok és bennetek, ha már benned él a szeretet-tanítása, ha benned él a megbocsájtás, ha benned él, hogy miképpen és hogyan imádkozzál, hogyan fogadod el felebarátodat, testvéredet a megbocsátás kegyelme részében, akkor értékelni, felismerni és elfogadni az irgalmasságot, mert a Mennyei Atya irgalmas mindazokhoz, akik hiszik, hogy Atyának gyermekei, akik hiszik, hogy az Atya szeretete árad feléjük, akik hiszik, hogy az irgalmasságban, mint ahogy most itt vagytok jelen, nem csak ezen a helyen, hanem a Szeretet Házába, egyek vagytok. Így akkor már az irgalmasság áradhat felétek, és működhet rajtatok és bennetek, mert az irgalmasság szeretete, megbocsájtása megmutassa, hogy hogyan is nézzél a mai napon is felebarátodra, testvéredre, hogyan szereted, és hogyan nem mondasz felette ítéletet, mert az ítélet akkor épp úgy reád is fog áradni.

Mert hogy mondtam tanítványaimnak?

Hogy ha te mások felett ítéletet mondasz, mindegy, hogy milyen apró kis ítélet, mert te azt hiszed, hogy az apró kis ítélet, az olyan, mint ha el sem hangzott volna. Pedig az ítélet, az megjelent, és elhangzott. Akkor már reád szabad-e ítéletet mondani másnak? És ha te kapod netán, testvérem, az ítéletet, akkor szomorúvá válsz, és a szomorúságodban talán ki is kéred magadnak, hogy: „Mire föl kapok én ítéletet?”

S ezért mondom, ti ne mondjatok senki felett ítéletet, akkor felettetek se mondanak. Így, hogy ha már ezt mind megértettétek az irgalmasság részében, akkor valóban azt mondod, ahogy Én mondottam:

— Adjatok, mert ha adtok, akkor nektek is adnak jól megtömött, csordultig töltött, megrázott tömlőt, amellyel megajándékoznak öletekben. De ha te nem adsz, akkor hogyan várod, hogy talán neked adjanak?

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok az irgalmasságában így szóltam felétek, hogy:

— Ha adtok, akkor nektek is adnak.

És akkor érted meg az irgalmasságnak a kegyelmét, ajándékát, szeretetét, áldását, örömét a felemelkedéshez, mert Én, Jézus Krisztus Uratok nem arról beszéltem számotokra, hogy csak tőletek várom az irgalmasságot, ahogy a tanítványaimnak és a nép sokaságának mondottam e tanításban, ahogy közöttük jártam, és reájuk tekintettem, ahogy most reátok, és azt mondottam nekik örömmel, mosollyal, szeretettel, hogy:

— Legyetek irgalmasok, olyan irgalmasok, amilyen az Én Mennyei Atyám.

S erre talán arra gondoltok, amely megfordul néha bennetek, hogy: „Könnyű ezt elmondani! De hogyan kell ezt megélni, megtapasztalni, felismerni, elfogadni?”

Holott az irgalmasság a szeretet tanításával, a szeretet kegyelmének ajándékával, a szeretet kegyelmének áldásával árad felétek a felismerésben, az elfogadásban. És az irgalmasság nem egy olyan kérés, amelyet lehetetlen megtenni, mert már irgalmassá válsz, ha nem mondasz mások felett ítéletet, ha másokért imádkozol, ha másokat felajánlod, ha másoknak segítesz. Ezek mind-mind irgalmassági jótett-cselekedetek a kegyelem, ajándék részében.

És akkor, ha már benned a szeretet, a megbocsájtás, a felismerés, az ima, és már az irgalmasság itt lakozik, akkor mily könnyű e szerint cselekedni, élni a mindennapokban! Akkor már nem csak a szomorúság, a bánat, a kétely és az aggodalom elevenedik meg rajtatok és bennetek, hanem már érzitek a szépet, a jót, a kegyelmet, az ajándékot, az örömet, a békét a felismeréshez.

És mennyivel más úgy élni a mindennapokat, ha átélitek a tanítás mondanivalóját, és már az irgalmasság szeretetében éled mindennapjaidat. És már el tudod fogadni felebarátodat, testvéredet a megbocsájtás kegyelme részében; ha át tudod ölelni felebarátodat, testvéredet, mert a bűnbánat tanítása a szeretetről szólt, a megbocsájtásról szólt, az imáról szólt, „az ima által hogyan tudom felismerni mindazt, amit számomra ez a tanítás nyújt”.

És ma folytatod az irgalmassággal, amely már szeretetteljessé válik rajtad és benned, és e szerint élsz és cselekszel. És akkor nem mondasz mások felett ítéletet, talán a rágalomban, talán a fájdalomban, talán a bánatban. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok tudnék nektek legtöbbet mondani, hisz most éltük át a fájdalom, szenvedés Golgotai átélését. És ha most csak egy kicsit visszatekintünk, egy pillanatot, mit mondok számotokra a megelevenítésben?

A nép sokaságában sokan énekelnek, táncolnak, kockát vetnek, gúnyolnak, ha megfoghatják ruháimat, megrángatnak, ha tehetik, arcul köpnek.

Ezek szerintetek az irgalmasság cselekedetét mutassák számotokra?

Nem. Ez az ítélet a mások felett.

De ha Én pedig arról beszélek nektek, Jézus Krisztus Uratok, hogy reájuk tekintettem, elfogadtam, és némán haladtam el mellettük, mert nem figyeltem, hogy az irgalmasságban hogyan mondtak Felettem ítéletet. Az irgalmasságban Bennem a szeretet tükröződött számukra. És ez a szeretet érinti meg mindazokat, akik megnyissák szívüket és befogadják. És hogy ha befogadták, akkor ezzel tudnak együtt élni, elfogadni, és akkor érzik, hogy az irgalmasság valóban Isten Országával van jelen, mert Isten Országa nem eljön, hanem már itt lehet benned. Mert a tanítások részén úgy élsz, a felismerésed részében, hogy benned él, eggyé váltál vele a szeretet-kegyelemmel. És akkor már változtál a változás útján, és tudod szeretni ellenségedet.

Tudom, hogy nehéz hallani e szavakat. Hisz ha visszatekintünk a kezdet tanítására, mikor Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok a nép sokasága között, a hegy oldalában, és ahogy helyet foglalnak és figyelnek, és Én szólok hozzájuk, és szeretettel vannak jelen, és örülnek egymásnak, ahogy néha ti is örültök egymásnak, akivel talán régen találkoztál és szinte magadhoz öleled.

Így van jelen a tanítás!

És akkor azt mondottam nekik:

— Igen, szeresd felebarátodat épp úgy, mint önmagadat.

És akkor egy kicsit megálltam, és a farizeusokra és a vámosokra, a zsidókra és a pogányokra mutatva, és azt mondom:

— Szeresd ellenségedet, mint önmagad.

— Hát ez lehetetlen!

El is mentek. Nem is voltak már kíváncsiak tovább a tanításra.

Én ezt kérem tőletek, ti ne legyetek ilyenek. Bennetek éljen a tanításom a szeretet szaván. Fogadjátok el. Éljétek. Mert így már az irgalmasság is megmutatta, hogy hogyan és miképpen tudtok haladni együtt. Amikor szoktam mondani, úgy-e: Fogjuk össze kezünket láncba, legyünk egyek e szeretetben. Érezzétek e szeretet ajándékát, és ez által irgalmassá tudtok válni, és akkor már nem azt nézitek, hogy ki felett, hogyan és miképpen ítélkezel, és ítéletet mondasz.

Mert ha te ezt nem teszed meg, akkor feletted se mond senki ítéletet.

De amíg ezeket nem tudjátok felismerni, elfogadni, eggyé válni vele, addig a tanítást meg kell adni számotokra ismételten a felismeréshez és az elfogadáshoz. Mert már elindultál a változás útján, elfogadtad a tanítás kegyelmének ajándékát a szeretetben, de a változásban, néha ilyenkor, mint a mai tanításban és a múlt heti tanításban, megállsz, elgondolkodsz, hogy: „Hogyan tudom szeretni ellenségemet? Hogyan tudok ez által irgalmassá válni? Hogyan tudom átélni a szeretetet? Hogyan tudok megbocsájtani? És hogyan élem mindazt, amit már nyújtottál számomra a mindennapokban?”

És akkor ma folytattam a tanítást számotokra ismételten arról, amit már máskor is hallottatok a fájdalom, szenvedés Golgotáján, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szóltam elsőként tanítványaimnak, hogy:

— Jeruzsálembe megyünk, mert az Emberfiának mennie kell. Itt az idő, hogy kicsúfolják, megalázzák, arcul üssék és köpjék, és majdan megöljék, és keresztre feszítsék.

És úgy-e, mikor ezeket halljuk, akkor át tudjuk értékelni, hogy mi is a fájdalom a szenvedésében.

De ez a tanítás nem kimondottan erről szólt számotokra, hanem arról — ahogy ti is jelen vagytok a mindennapi életben —, ott mi történt?

Két tanítványom, anyjával, Zebedeus2 és János, Elém jöttek. Leborultak Előttem, hogy kérhessenek.3 S megkérdezem tőlük, hogy mi a kérésük. És erre az anya megszólal, mert ő csak a két fiának szeretné, hogy jó legyen.

Hogy „az egyik fiam jobbodon”, a másik pedig balomon.

Úgy-e, hányszor, a mindennapi életben, ti is szeretnétek erre gondolni, átélni, megtapasztalni: De jó lenne egy jó helyen lenni! De jó lenne jobbomon és balomon ülni és szolgálni!

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok nem azért jöttem ebbe a világba, hogy Nekem szolgáljanak.

Én azért jöttem, hogy Én szolgáljak másoknak, mindazoknak, akik felismerik és elfogadják ezt a szolgálatot.

Ezért mondottam e két tanítványnak és anyjának:

— Készen álltok kiinni azt a kelyhet, amely Számomra is jelen van?

Boldogan mondták:

— Készen állunk!

Igen, készen álltak a szenvedés-kehelyre, mert a szenvedés számukra is jelen van, ahogy néha számotokra is jelen van.

De a szenvedés mellett még jelen a megaláztatás, a kitaszítottság, amelyet nem mindenki tud egyformán elfogadni, ami által úgy érzi: „Ha erről szól a tanítás a hitben, akkor talán én nem szeretném ezt a hitet a tanításával elfogadni, és vele együtt élni és haladni a mindennapjaimban.”

És ezért mondottam tanítványaimnak, amit most ismételtem nektek is mondok: Ti ne akarjatok ilyenek lenni. Ti ne kövessétek.

Mert ott is azt mondottam: A farizeusok, az írástudók, a pogányok teszik ezt. Ha hatalmuk van, akkor ezt a hatalmat gyakorolják mások felett, hogy biztosan tudtukra adhassák, hogy ők ezzel a hatalommal mit bírnak, mi szerint élhetnek, és mit cselekedhetnek.

Én pedig erre, Jézus Krisztus Uratok, azt mondottam nekik, tanítványaimnak:

— Ti ne a szerint éljetek, a szerint cselekedjetek. Ti szeressétek egymást, bocsássatok meg egymásnak, éljétek a szeretet kegyelmét, érezzétek az irgalmasság jelentőségét, és érezzétek, hogy mennyivel más így elfogadni egymást a szeretetben, a megbocsájtásban, az örömben és a békében.

Mert akkor tanítványaim ismét egyek lettek a tizenkettőben. Nem úgy, mint a tíz külön, és kicsit meglepődve figyelte a kettőt, hogy milyen kiváltságosat kérnek önmaguk számára.

Kérni, felajánlani minden testvérnek szabad szíve szeretetével.

De hogy a felajánlásában, a kérésében valójában mi történik a meghallgatásában, a segítségnyújtásában, ahogy itt tanítványaim részére is megmutattam a tanításban, így megmutatom számotokra is a jelenben, a mindennapjaitokban. Hisz vannak néha talán olyan kérések, amelyeken ti is saját magatok elgondolkodtok, hogy: „Nem is tudom, hogy illő-e ezt felajánlani, és kérni?”

A szíved szeretetével és őszintén, ha elhelyezed, és elmondod, hogy miért is fontos neked ez a kérés, akkor idővel megkapod a választ a segítségnyújtáshoz, vagy éppen a felismerés elfogadásában, vagy éppen, hogy rádöbbensz arra idővel, hogy nem történt meghallgatás. De a meghallgatás nem azért nem történik meg, mert nem jutott el az Én Szívemhez, hanem azért, mert talán olyat kértél — kérni lehet, de nem biztos, hogy megtörténik a meghallgatás.

Fontos, hogy átértékeljétek ti is, ahogy tanítványaimnak is mondottam, hogy hogyan és miképpen kell kérni, felajánlani, hogyan kell elfogadni felebarátodat, testvéredet, ahogy tanítványaimnak is mondottam. S ők is elfogadták már egymást.

És hogy mondtam nekik?

Ők ne legyenek olyanok, mint a farizeusok, az írástudók és a pogányok, akik a hatalmukat mindenki felett megmutatgatják, hogy:

— Nekünk van ez a hatalom, ezzel bírunk, és ti kicsinyek vagytok ehhez a hatalomhoz. Nektek csak ott lent törekedni kell a szolgálatban, a szolgálattételben.

Én ekkor így szóltam tanítványaimhoz:

— Ti legyetek olyanok, hogy szeressétek egymást. Fogadjátok el egymást. Bocsássatok meg egymásnak. És akkor megértitek, hogy az Emberfia miért is jött el közétek, hogy ne Neki szolgáljatok, hanem Ő fog szolgálni nektek.

Mert az Emberfiának ez volt a küldetése is, amikor eljött, és kiválasztotta a tizenkét tanítványát a tanításhoz, a felismeréshez, az elfogadáshoz és végül a haladáshoz.

Ezért mondom ma nektek, hogy a jelen tanítás, amelyet most hallottatok, épp olyan érvényes ma számotokra, mint ahogy — érvényes a tanítás — a tanítványaim részére volt.

Fontos, hogy érezd és értékeld, valójában ma mi is a mondanivalója ennek a tanításnak a felismerésben, az eggyé válásban, mert így tud működni rajtatok és bennetek a szeretet, a megbocsájtás, a szívből jövő, őszinte ima, az imának mondanivalója, értéke és ajándéka, kegyelme.

És érezni, hogy „hogyan tudok irgalmassá válni, mert az irgalmasság, szeretet, ha már bennem él, mennyivel jobban tudom elfogadni a felebarátjaimat, testvéreimet”.

„És akkor megpróbálok úgy élni, hogy nem csak azt nézem, mi jó nekem, és nem törődök senki mással, csak én éljek jól, én érezzem, hogy nekem mit, hogyan és miképpen kell értékelni a hatalmamat, hanem felismerni, hogy én nem ilyen szeretnék lenni, mint az írástudók, farizeusok és pogányok. Én Jézus testvéreként szeretnék élni a jelenben. A testvérben pedig elfogadni felebarátaimat, testvéreimet, és ha szükséges, adni számukra, mert ez által én is kaphatok. Megbocsájtani, mert ez által nekem is megbocsájtanak. És nem ítéletet mondani, mert akkor felettem se mondanak ítéletet. És akkor tudom, hogy Hozzád tartozom, Uram, és valóban testvéredként követhetlek a mindennapokban, a szeretet irgalmasságának ajándékával e tanítás részében.”

Ennek reményében árasztom reátok a bűnbánat második Golgotának tanításában áldásomat, hogy áradjon reátok kiválasztott Mária testvér által.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme megvilágosítja számotokra e bűnbánat tanítását.

„És a tanításokat elfogadom, elindulok vele a változás útján, és a szerint élek és cselekszek. Nehéz az elindulás, de hiszek és bízom Benned, Uram, e tanítás részében, és szeretettel, békével, megbocsájtással elindulok az irgalmasság kegyelme által a mindennapokban, a mindennapokhoz a küldetés, követés része, tanítása révén.”

A jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

Az irgalmas Jézus

Köszöntöm a mai napon a bűnbánat harmadik Golgotáján testvéreimet.

Köszöntöm mindazokat, akik elfogadtátok a meghívást, és a meghívásban a mai napon egyek lettetek.

És köszöntöm mindazokat, akik ma lélekben vannak jelen, imával, szentmise áldozatával a bűnbánat Golgotáján.

A mai nap tanítása, az első tanítását, ha felétek tárom, hisz ha nézzük a Szentírás tanítását a mai napra, az előrészben így írnak: Jézus Krisztus azért jött a küldetésében, hogy tanítást adjon a farizeusoknak, a pogányoknak is.

De Én, Jézus Krisztus Uratok a mai napon a jelenben így szólok felétek: hogy valóban a farizeusokhoz és a pogányokhoz szóltam. Vagyis nekik is szólt — helyesbítve — a tanításom, és szól minden testvéremhez, aki megnyissa szívét a felismeréshez és az elfogadáshoz.

És a tanítás hogyan is szól?

Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, ahol nevelkedtem, vagyis Názáretben.1 És ott bemegyek a zsinagógába. És sok mindent beszélnek, és sokan mások felett ítélkeznek. De az ítéletet a múlt tanításán épp kiemeltem számotokra, hogy ne ítélkezz, nehogy téged is megítéljenek.

Így a mai napon ezt mondottam nekik:

— Bizony, bizony, mondom nektek, egyik prófétának sem könnyű saját hazájában.

S ezt a szót vagy ezt a mondatot nem csak így kell értelmeznetek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem voltam kedves abban a városban, ahol nevelkedtem, ahol ismertek.

Hisz ha arra figyeltek a jelen tanításában, kiválasztott Mária testvérem, ő sem ezen a helyen nevelkedett, de mégis megvetik. Épp úgy, ahogy abban a faluban, ahol nevelkedett.

De a megvetés nem kimondottan erről szól, hanem a megvetés arról szól, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok is jelen vagyok most a jelenben, és jelen vagyok a tanítás része által számotokra.

Hisz Én sem voltam kedves azon a helyen. Mert Rólam azt mondották:

— Egyáltalán valami jöhet jó Názáretből?2

Ezt a mai nyelvre fordítva, egyáltalán, ha csak a falvak megjegyzését az ítéletben mondom:

— Pont ő tud nekünk valamit mondani? — a szülőfalujában is így beszélnek.

Pedig ők azt mondják: „Mi egy vallásos falu vagyunk. Járunk a templomba, és imádkozunk.”

Rólatok is azt lehetne mondani, ahogy a tanítás jelenében, ott is jelen voltak az írástudók, a farizeusok, a pogányok is, kik megjelentek, de nem azért, hogy nyitott legyen a szívük, és a szív nyitottságával: „Én hiszem, hogy Uram, Te, itt e tabernákulumban jelen vagy. Én hiszem, hogy a Szentmise áldozatában, e szentségben jelen vagy, és hozzám jössz.”

Mert ha ezt el tudnátok hinni, akkor nem ítélkeznétek oly könnyen másokról és mások felett. Hanem akkor talán ti is megértenétek mindazt, ami a tanítás részében van jelen.

Hisz hogyan is szólt?

Sokan éltek Izraelben, de mégis a Próféta csak egy özvegyasszonyhoz ment.

Sokan voltak leprások Izraelben, de mégis csak egy tisztult meg, akihez Elizeus próféta elment.

A három nap, hat óra elteltével besötétedik az Ég a Földhöz.

Most ezt a jelenben sokan így képzelik, hogy „három napos sötétségre készüljünk”.

Holott akkor három év és hat hónapról van szó.

Én, Jézus Krisztus Uratok kiválasztott testvéremet szintén elküldöttem szülőfalujába. Akik most itt jelen vagytok, ha megnézitek így önmagatokat és a melletted lévőt, rádöbbensz, hogy azért még talán mi vagyunk a (…), akik akkor ott jártunk, akik elkísértük.

Akik szintén akkor nevettek, és csúfolták, hogy:

— Mit nekünk?! Majd a Mari parancsol! Majd a Mari tanítást ad!

Holott nem ismerték fel, hogy nem a Mari szólt, és nem a Mari parancsol, s nem a Mari adja a tanítást, hanem őáltala Én, Jézus Krisztus Uratok.

Most már megtapasztalták egyre többen és többen, amit e testvér által számotokra megadtam, annak már tanúi vagytok.

És hányan fogadtátok el azóta saját falujának — mondhatod — prófétáját?

Nem próféta, csak kiválasztott.

De a régi időben, ha visszamegyünk, az Őskereszténységben az ilyen kiválasztott testvéreket nevezték időnként prófétának.

Ahogy elküldöttem az özvegyasszonyhoz vagy a lepráshoz a prófétát, ami miatt Názáretben az írástudók és a farizeusok mit csináltak? Haragra támadtak, mert:

— Mit?! Nekünk pont annak az Ácsnak a Fia fog beszélni?! Ő ad számunkra tanítást?!

Ők sem fogadták el. És nem ismerték fel, hogy Ő nem csak egy egyszerű ácsnak a Fia.

Így a mai tanítást így adom nektek.

Hisz először beszéltünk a megbocsátásról, hogy ne legyél haragban senkivel. Szívből és szeretettel tudjál megbocsátani.

Majd jelen az irgalmasság, hogy légy te is olyan irgalmas, amilyen a Mennyei Atya az irgalmasságban felétek.

Utána jött a tanítás szeretete, hogy hogyan szeresd felebarátodat, és hogyan szeresd ellenségedet. Ami miatt azóta többen és többen így gondolkodnak, nem mindig merik kiejteni e szót: „Hát, Uram, ez egy kicsit nehéz. Talán nem is kicsit, hanem nagyon-nagyon nehéz. Hogy én szeressem ellenségemet?!”

Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a példa, ahogy mondottam már nektek máskor is.

Én nem parancsolok, Én nem követelek, Én nem utasítok.

Én, Jézus Krisztus Uratok voltam a példa a tanítványaimnak, a nép sokaságának, és vagyok a példa most a jelenben.

Ha csak a mai fájdalom-szenvedés Golgotáját nézed?

Megaláztak.

Kicsúfoltak.

Arcul ütöttek és köptek.

Megkötöztek.

Elítéltek.

Végül keresztre feszítettek.

És mégis, hogyan szólottam?

— Ó, Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.

Szeretem-e ellenségemet?

Imádkozok-e érte?

Kérem-e számára a feloldozást, a segítséget?

Úgy-e, milyen könnyen meg lehet érteni a tanítás mondanivalóját?

De utána folytatódott a tanítás, hogy ne ítélkezz, mert téged is megítélhetnek.

Most a jelenben, ha csak kitérünk erre az országra, amelynek ti a lakói vagytok. Erre az országra, amelynek Édesanyám a Királynője.

Hányan hisztek ebben?

Hányan reménykedtek a segítségében?

Hányan bíztok a jelenlétében?

Hányan fogadjátok el szívvel és szeretettel az Ő szeretetét, amit az Édesanya, a Királynő az Ő gyermekeinek áraszt, ami által elindulhatsz a szebb és a jobb jövő reményébe?

Oly könnyen ítéletet mondotok mások felett. A harag, az indulat, a gyűlölet vezérel néha benneteket. Majdnem olyanokká váltok, mint ahogy Názáret zsinagógájában szinte Nekem támadtak az írástudók, a farizeusok, a pogányok, a zsidók. Mert szinte mit csináltak?

Kiűztek.

Holott Nekem ott, az Isteni Második Személynek helye van.

De elfogadtam a megaláztató jelenetet. Hisz kiűztek.

De ez nem volt számukra elég. Felvittek arra a hegyre, ahol a városom épült, egészen a szakadék széléhez:

— Lehet, hogy csak egy ujjal meglökjük, és lezuhan!

De Én, Jézus Krisztus Uratok, kinek nincs félteni valója, kiben a szeretet és az irgalmasság van a kegyelemben, reájuk tekintettem, és elindultam, és elhaladtam, és ott hagytam őket.

Érezni kell azt a szeretetet és azt a kegyelmet, amivel oly sokszor megajándékoztalak benneteket. Mert a tanítás csak így lehet teljes a testvéreim számára a felismerésben és az elfogadásban. Mert akkor tudod értékelni mindazt, ami számotokra itt jelen van e tanítás, kegyelem által. És akkor valóban hiszel, bízol és reménykedsz, hogy nincs miért haragra gerjedned, nincs miért gyűlölködnöd, nincs miért kiabálnod, és nincs miért ítélkezned.

Mert ha lehet, hogy jobban önmagadba nézel, rádöbbensz, hogy terád is haragudhatnak, téged is gyűlölhetnek, feletted is ítélkezhetnek. És akkor mivé válsz, mikor szembetalálod mindazzal magad, amelyeket ti néha oly könnyedén megtesztek mások felett?

Akkor azt mondod: „Jaj, de fáj!”

Pedig csak megtapasztaltad mindazt, amit lehet, hogy te önmagadból könnyedén kiadtál a mindennapokban, a mindennapokhoz. És akkor tudod értékelni mindazt, ami a jelen tanításában is itt van.

Én, Jézus Krisztus Uratok senkire sem erőltetem rá Magamat, Jézus Krisztus Uratokat.

Senkire sem erőltetem rá kiválasztott Mária testvéremet a szolgámban.

Mindenkinek meghívással fordulok.

A meghívás részében nyitott vagy-e, elfogadod-e, eggyé válsz-e vele?

De majd ne válj akkor szomorúvá, amikor rádöbbensz, hogy: „Számunkra is, Uram, Jézusom, eljöttél, tanítottál, üzentél, neveltél és meghívtál. És nem értékeltük, nem ismertük, és nem fogadtuk el.”

Mert valóban saját hazájában senki sem lehet se próféta, sem kedves, sem elfogadott.

De ez nem azt jelenti, hogy ez mind haraggá, gyűlöletté és indulattá váljék. Hanem éljen bennetek a szeretet a kegyelem békéjével és örömével, mert így meg tudsz bocsájtani, szeretni, elfogadni, változtatni.

És akkor érzed a felemelkedést, érzed a felebarátodat, érzed a testvéred jelenlétét. Érzed, hogy szükség van egymásra, mert így tudunk teljessé válni a tanítás mondanivalója részében.

De ha átmegyünk a második tanításra, amely szintén más formájában elevenedik meg előttetek. Itt már e tanítás törvényéről van szó és a prófétákról.3 Mert sokan azt hitték, hogy azért jöttem a küldetésben, hogy megváltoztassam a törvényt és a prófétákat.

Holott nem azért volt és van a küldetésem, hanem épp azért, hogy azokat kifejtsem számotokra, hogy még tökéletesebbek legyenek.

Ahogy, ha figyelitek a tanításokat, most, ha csak ennek az esztendőnek tanítását veszed — először hónapról hónapra, most a bűnbánat időben hétről hétre —, hogy a tanítások nem ismeretlenek előttetek, mert a tanításokat már más esztendőkben, bűnbánat-időkben megadtam számotokra. És akkor is így könyveltétek el, hogy „csodálatos ez a tanítás, mert meg tudom érteni könnyedén most, hogy ez az Evangélium-tanítás valójában mit rejt, és mit sugall és mond számomra”, és számotokra.

De mikor már egy tanítást többször veszünk elő, és még mindig Én, Jézus Krisztus Uratok a törvényben vagyok jelen, és a törvényt tökéletesítem, más szavakkal adom, ezt nem úgy kell értelmezni, hogy talán elvettem belőle egy betűt vagy egy vesszőt. Én inkább a tökéletességében kibővítettem számotokra a felismeréshez, az elfogadáshoz, az eggyé váláshoz. Mert ha ezeket így meg tudod érteni, és e szerint éled életed, és e szerint adod a tanítást, és e szerint szereted testvéreidet. és e szerint fogjátok meg egymás kezeit, és haladtok az élet útpályáján, akkor, ha majd eljön az idő, nagyokká váltok Atyám Országában.

De ha valamit elvettek, mert az ítélet, a harag, a gyűlölet erre vezérelt benneteket, hogy: „Ez így nem jó. Ezt meg kell változtatni. Ezt nem akarom elfogadni. Ez nem kedves előttem. Én nem e szerint szeretnék élni.” — És megpróbálnak benneteket így tanítani, és e szerint nevelni és vezetni.

Mindazok, akik ezt így cselekszik, nagyon-nagyon kicsik lesznek Atyám Országában.

De hogy ez ne így legyen, ezért van számotokra jelen a tanítás a megtapasztalásában. A tanítás mindahhoz, hogy milyen testvér legyél a földi élet emberében, ennek az országnak egy gyermeke. Mert Édesanyámban ti mind gyermekei vagytok.

És ha nem tudsz hinni elsőként önmagadban, akkor hogy akarsz hinni másban?

Ha nem tudsz te példát mutatni, akkor hogyan várod el mástól?

Ha nem tudsz imádkozni nyitottan, őszintén és szeretettel, akkor hogyan akarsz imádkozni másokért?

Ha nem tudsz megbocsátani elsőként önmagadnak, akkor hogyan akarsz megbocsátani másoknak?

Ha nem tudsz szeretni, mert nem tudod saját magadat szeretni, akkor hogyan akarsz szeretni másokat? Hogyan legyen tökéletes benned az irgalmasság szeretete?

És ha még saját magadat is időnként megítéled, és a megítélést úgy kell értékelni, érzékelni, hogy nem vagy kibékülve önmagaddal, s ez által megítélsz másokat. És mikor szembetalálod önmagad netán azzal az ítélettel, amely tőled származik, és éppen feléd megy vissza, akkor talán haragossá és gyűlöletté válsz. És akkor rádöbbensz, hogy nem találod helyed ebben a világban vagy ebben az országban.

Hányan és hányan zúgolódtok. Hányan és hányan ítélkeztek. Hányan és hányan azt mondjátok, hogy nem jó. És akik ezt teszik, olyanok, mint a farizeusok, olyanok, mint az írástudók. Ha nekik nem jó, és nem fogadják el, akkor másnak se legyen jó.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok itt, ebben az országban, ahol jelen vagyok, ahol Édesanyám a Királynő, ahol jelen számotokra a tanítás — hogyan indul el az irgalmasság szeretete a megbocsátó kegyelem révén?

Hogyan fogadod el felebarátodat, testvéredet?

Hogyan szereted ellenségedet?

És hogyan nem akarsz élni a gyűlölet, irigység, kapzsiság, indulat részében?

Mert ilyenkor nézz önmagadba, és nézz Édesanyámra, és nézz Reám, Jézus Krisztus Uradra, aki a példában a tanítást megadja számodra és számotokra.

És próbáljatok szeretettel összekovácsolódni, és így élni.

Mert ha ítélkeztek, gyűlölködtök, haragszotok, szemben álltok, mondhatom azt, mint a farizeusok, mikor kitaszítani akarnak valakit, akkor hogy várjátok, hogy Édesanyám, a Királynő és Én, Jézus Krisztus Uratok e jelen tanítása által segítséget nyújtsak számotokra, ha ti nem ismeritek önmagatokat, értékeiteket, a szeretet kegyelmének ajándékát?

Mert akik oly haragosak, indulatosak vagytok néha itt ezen a helyen is, azoknak a jelenben boldogan lehetne mondani:

Menj oda, és mutass példát! Mert te írástudó vagy. A másik talán farizeus, és ti majd megmutatjátok, hogy mi jó nektek, és hogyan kellene élni és cselekedni.

De ha még nem tudtok önmagatokból szeretettel, örömmel, békével, türelemmel, megbocsátással, a kegyelemmel elindulni, addig ennek a mai tanításnak is jelen van minden betűje a tökéletességben; de hogy megérinti-e szíveteket a felismeréshez, ez rajtatok múlik a cselekvésben.

Ennek reményében árasztom felétek áldásomat kiválasztott Mária testvér által, hogy a mai nap tanítása mutassa meg e bűnbánatban, hogy: „Hogyan, miképpen szeretnék szeretettel és örömmel élni. És elfogadni felebarátomat. Elfogadni saját falum kiválasztottját. Elfogadni általa kapott tanításokat. Mérlegelni. Mert a tanítás, az a tökéletes törvény által árad felém. És ha mind elfogadom, és a szerint tanítok és szólok másokhoz, idővel, ez által, majd naggyá válok Atyám Országában.”

És így áradjon reátok e Fény-áldás, a tökéletességhez, hogy az irgalmasság szeretete megmutassa mindazt, amit már a bűnbánatban e tanítás által felétek árasztottam.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme, fénye áradjon reátok, és mutassa meg számotokra továbbra is a meghívott utat, amelyen elindultál a meghívásban, hogy haladhassál, és „a tanításokat felismerve, elfogadva tökéletessé tegyem szívem szeretetének jelenlétével”.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

JÉZUS URUNK RENDKÍVÜLI TANÍTÁSA

A SÜKÖSDI SZERETETKÖZÖSSÉGHEZ

ÉS A MAGYARSÁGHOZ

Nem szoktam számotokra a tanítást belevenni az országotok jelenlétéhez és helyzetéhez. Ezek általában mindig a magyarság ünnepéhez szoktak kapcsolódni. De mivel ma olyan tanítást árasztottam felétek Szívem szeretetével, hogy ne legyen már bennetek ez a mérhetetlen nagy harag, gyűlölet, indulat, kapzsiság, féltékenység, mert ha ezeket engeditek, hogy jobban és jobban elhatalmasodjon bennetek és rajtatok, mivé váltok?

Hisz hányan és hányan csak úgy próbálják élni az életüket, hogy „Nekem legyen jó. Mit törődöm én a szomszédommal, felebarátommal vagy családtagommal?”

Akkor hogyan éled és értékeled a tanítás szavait a törvény tökéletességében?

Hisz a bűnbánati idő, megfigyelhettétek, másképp van jelen számotokra a tanításban. Másképp van jelen számotokra a fájdalom-szenvedés Golgota átélésében. És másképpen van jelen számotokra a kegyelmek ajándékában, hogy ki hogyan és miképpen részesül a kegyelem, ajándék elfogadásával, hogy elfogadja-e, értékeli-e és eggyé válik vele. Mert az elfogadás a tanításban, ha tanúságtételhez hívlak. Elfogadás a tanításban, ha éppen egy látást vagy egy hallást tapasztalsz meg. Elfogadás a tanításban, ha érzékelsz valamit a fájdalomból a felismerésben; ha elfogadsz, és érzékeled a meghívást bármely szolgálathoz a szolgálat tételében.

Ezek mind-mind másképp ábrázolják számotokra e bűnbánat elkezdését a mindennapokban, a mindennapokhoz, amely előtt álltok.

Fontos, hogy érezd a felismerést a szeretethez, az örömhöz, a békéhez. És ha megnyitod szívedet e kegyelmi ajándékokhoz, és befogadod, és eggyé válsz vele, akkor nem a harag, a gyűlölet, a kapzsiság, a féltékenység, az indulat fog vezérelni, hanem érzed a különbséget, hogy mennyivel más, ha a szeretet örömében, megtapasztalása révén éled az életed; a mindennapokban és a reményben bízol a Királynő jelenlétének segítségében, aki soha nem hagy el, aki soha nem fordít hátat, aki soha nem haragszik, nem gyűlölködik, aki mindig jelen van, és elfogadja mindazt, amivel a gyermekek a nemzet által e Királynőhöz fordulnak, ha szükség van a segítségre, a megtapasztalásra.

Jézus Krisztus Urunk:

Kormenet közben az évforduló ünnepén 2011. április 25-én

Köszöntöm testvéreimet a mai napon, kik meghallottátok és elfogadtátok hívásomat.

És köszöntöm mindazokat, akik a mai napon a lélekjelenlétükkel próbáltak eggyé válni a fájdalom, szenvedés Golgotáján.

Ma a bűnbánat negyedik Golgotája volt jelen számotokra a felismerésben és az elfogadásában. Hisz ha visszamegyünk az elmúlt hétre, akkor, úgy-e, arról volt a tanítás, hogy senki sem lehet saját hazájában próféta. De ha a mai tanítást vesszük, ma pedig arról szólt, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok elmentem Jeruzsálembe, és ott a Juh-kapunál bementem a fürdőbe1, amely magas, a csarnokában öt oszlopa van, és Betezdának is neveztétek. Ahol sokan vannak jelen, sánták, bénák és vakok, kik várják a segítséget. A segítség, amely a víz által jelenik meg. Hisz mozgásba jön a víz, és úgy volt írva: „Akik az elsők között térnek be, gyógyulást nyerhetnek.”

És ilyenkor jelen van egy elesett, béna ember, kiről azt hallom, már nagyon régóta van ott. Évszámot is mondanak, hány év telt el.

Reá tekintek, s megkérdezem tőle, hogy:

— Meg akarsz gyógyulni?

A jelenben ma ismét kérdezem tőletek is, kik betegnek érzitek magatokat, hogy:

Meg akarsz gyógyulni?

A jelen lévő testvérek közül:

Igen!

Jézus Krisztus Urunk:

Várod a kegyelmet?

Várod a jelenlétem ajándékát, a szeretetet, ami által megajándékozlak?

Hisz ott a férfi mit is mondott? Meglepődött e kérdésen. De azért nem jött teljesen zavarba, mert feltekintett saját ágyáról, és így szólt:

— Uram, nincs emberem, ki engem a vízhez vigyen.

Ő őszintén vallott. Ő vágyakozott a gyógyulásra, vágyakozott, mert hitt a csodában. És azért maradt ott ilyen hosszú ideig, mert a hit ereje erősebb volt, hogy: „Majd csak egyszer velem is megtörténik, hogy az elsők között léphetek a víz mozgásához, a vízbe.”

Úgy-e, milyen a hit?

Ő hit abban, hogy ott mások is meggyógyultak — „akkor talán Én is!”

S erre vágyakozott.

De azt el sem tudta képzelni, hogy még a víz közelébe se fog menni, s mégis gyógyulást nyerhet!

S kérdezem Én a jelen testvéreimtől:

Hányan hiszitek ti is ezt el, hogy ti se értek talán ennek a víznek a közelébe, de ha nyitott a szíved, a lelked, és hiszel az Én jelenlétemben, hiszel abban, hogy tőled is épp úgy kérdezhetem: Akarsz-e meggyógyulni?

És ha azt mondod, hogy: „Igen, Uram!”, akkor legyél nyitott a kegyelemre, a kegyelem befogadására, és érzed, hogy gyógyulás árad feléd.

Mert e béna hitt a víz erejében. De azt, hogy Én, Jézus Krisztus Ura megjelenek mellette, reá tekintek, és megkérdezem — ezt nem azért nem hitte, mert nagyon nem is hallott Rólam, és nem is ismert.

De a válasz, mikor megérkezett, hogy nincs embere, akkor ennyit mondtam neki:

— Kelj föl! Fogd ágyadat, és járj!

És ő nem kételkedett! Ő hit ebben a szóban! És ő érezte a gyógyulás erejét, érezte, hogy felállhat. Érezte, hogy felveheti az ágyat.

Ma kérdezem tőletek:

Hányan hinnétek, hogy azt mondom számodra: „Kelj fel! Fogd ágyadat, és menj! Járj, vagy menjél.”?

Vagy azt mondod, hogy: „Hát most higgyek? Hát most induljak el? Hát én félek! Hát…! De mégis, ez megtörténhet?!”

Ilyenkor kérdezem Én tőletek:

Hol van a hitetek?

Hol van a szeretet és a kegyelem, amivel megajándékoztalak benneteket?

Hol van az, hogy teljesen át tudod adni önmagad Felém, Jézus Krisztus Uradhoz?

Nem akarok most neveket mondani, de sokaktól megkérdezhetném ma, hogy: A „hát” még megvan jó barátnak?

S elkönyveled, hogy belenyugszol a mindennapi életed kegyelmébe. Belenyugszol, hogy „Igen, Uram, Hozzád tartozom.” Belenyugszol: „Uram, én Veled vagyok, és Te bennem. Nincs miért félnem, mert tudok hinni és bízni a szeretet, kegyelem részében.”

Oly példákat adok számotokra, amelyek szinte kézen foghatóak, amelyekbe belekapaszkodhatsz, ami által megkaphatod a segítséget, ami által ti is kiegyenesedhettek.

Nektek nem azt mondom, hogy fogd ágyadat, és járj.

Neked azt mondom:

Fogd a kegyelmet, és zárd be szívedbe. Erősödjél meg vele, és indulj el az élet-útpályádon a meghívásban, a küldetésben, a követésben. És ha megtapasztalod a kegyelmi ajándékokat, részesévé válsz, akkor te is azt mondod, hogy „tudom, kitől kaptam a segítséget”.

Mert a béna azt felelte, mikor rászóltak az írástudók és a farizeusok, hogy:

— Ma szombat van! S hogyan gondolod te vinni az ágyadat?!

Ne az ember legyen a szombatért, hanem a szombat legyen az emberért.2

Erről már adtam számotokra tanítást, hogy a szombat a megszentelésében abban az időben volt jelen. Ma a megszentelésében az Úr napját, a Feltámadást ülitek és ünneplitek. De ezen a napon is, ahogy a szombat tanításában is azt mondottam nekik, az írástudóknak, a farizeusoknak:

— Ha állatod egy verembe esik, mert szombat van, ott hagyod, hogy semmivé váljon? Vagy félre teszed a szombatot, és sietsz segítségére?

Ezért mondom ismételten, Én most az Úr napjáról beszélek, amelyet megültök és megszenteltek a Feltámadás részében.

És a szombatot is oda helyezem, hogy ne a szombat legyen a fő szempont, és ne te, testvérem az emberben legyél a szombatért, hanem a szombat menjen utánad, ahogy az Úr napját is megadom nektek a mindennapokban, a szeretet, kegyelem részében.

És ha már felismertél, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szólottam hozzátok, Én, Jézus Krisztus Uratok tanítottalak, Én, Jézus Krisztus Uratok árasztottam felétek gyógyító kegyelmemet, ami által gyógyulást nyerhetsz a hitben, a reményben és a szeretetben, akkor te valóban kitartasz ez mellet, mert ez a béna, ez még akkor nem tudta, hogy ki volt az, aki meggyógyította. Ő örült annak, hogy hosszú évek folyamán e betegségből felállhatott, és még ágyát is vihette. Nem törődött ő azzal, hogy azt mondják, hogy „szombat van, és miért viszed az ágyadat?”

Mert:

— Aki engem meggyógyított, az azt mondta: hogy: „Fogd ágyadat, és vidd!” És én szót fogadtam neki. De nem csak azért, mert meggyógyított — mert hittem a szavában!

Hányszor kérdezem tőletek, hogy csak akkor hiszitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok veletek vagyok, ha tanítást, kegyelmi ajándékot, megtapasztalást árasztok, adok nektek? Vagy akkor is, amikor bizonyságtételben valóban meg kell vallanod, hogy Hozzám tartoztok, Jézus Krisztus Uratokhoz, az Isteni Második Személyhez, aki lélekben megerősített és meggyógyított? És ez által már a test is gyógyulást nyerhet a mindennapi életben, a mindennapi élethez.

De ennek a tanításnak van egy mondanivalója még, mikor a templomban találkozok vele, e bénával, a meggyógyítottal, és így szólok feléje:

— Íme, lásd, örülj, hogy meggyógyultál. Éld életed, de vigyázz, nehogy elkövessél valamit. Nehogy még nagyobb problémád legyen.

Ezért kell hinni és bízni a jelen tanításban, a szeretetben, mert ha csak visszamegyünk az elmúlt tanításra, akkor pont arról beszéltem nektek, amikor Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok abban a városban, ahol nevelkedtem, ami által a nevemet is adták, és azt mondták:

— Senki sem lehet saját hazájában próféta. Senkit sem fogadunk el, akit ismerünk.

És így ma rátérünk a második tanításra. Abban hittek és örültek, hogy jelen van a csodálatos kenyérszaporítás, ami által sokan jóllaktak, ami által örültek, énekeltek. És ennek híre elterjedt, és ezért többen üldöztek.3 Ezért már csak Galileában maradok, és Júdeába most nem megyek, mert keresnek, s talán még Életemre is törtek volna. De még nem volt itt az óra. Ezért mivel következett a zsidók sátoros ünnepe, és rokonaim mind elzarándokoltak a városba, ezért hát titokban Én is elmentem, nem nyilvánosan.

Hát a titkot, azt úgy kell értelmezni, hogy a tanítványaim is előre elmentek. Én még maradtam egy kicsit, és később indultam el. De mikor oda értem, már nem titkoltam, hogy jelen vagyok. Már oda mertem állni, és tanítani mindazokat, akik hittek, és várták a tanítást. És akkor jönnek azok, akik néha kételkednek, akik néha nem hisznek, akik néha másokat is megbotránkoztatnak. Meglepődve figyelik:

— Íme, mióta keresik Őt, és mégis itt van, és nyilvánosan tanít!

Ennek láttán meglepődnek: ha már taníthatok, akkor talán már elhiszik, hogy Én vagyok a Messiás?

A jelenben talán elhiszitek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szólok hozzátok?

A jelenben elhiszitek, hogy Én árasztom felétek tanításomat?

A jelenben elhiszitek, hogy Én ajándékozlak meg benneteket a kegyelemmel?

Ezt a mai nyelvben így lehet lefordítani számotokra.

De Én, Jézus Krisztus Uratok így vagyok jelen, és meglepődve figyelnek. S ekkor azt mondják:

— Hát mi ismerjük Őt. Azt is tudjuk, hogy honnan jött.

Úgy-e, mit mondottam múltkor?

— Názáretből jöhet valami jó?! Hát a Prófétának nem onnan kell jönni! A Mesternek nem onnan kell jönni!

A Messiásnak?!

Hát arról már nem is akarnak hallani, hogy Názáretből jöhet.

Egyáltalán ott van valami jó, amire mi figyeljünk, amit mi elfogadjunk, ami által érvényesüljünk?

Igen. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, akit a nép sokaságában nem csak Mesternek, nem csak Prófétának, hanem a Názáretinek is nevezték, valóban jelen vagyok, és valóban onnan jöttem, és valóban ismerhettek, ahogy ma Én is ismerlek benneteket, hogy ki honnan jött.

Nem akarom most sorolni, hisz vagytok a közelből, e helyről. Vagytok egy kicsit távolabb helyről, vagytok egy kicsit messzebbről, s vagytok talán még messzebbről.

De mind egyek vagyunk a szeretet tanításában, a szeretet jelenlétében, a szeretet meghívásában.

És ti is ismeritek ezt a helyet, hogy hova is jöttetek, ki vár itt benneteket, kihez jöttetek. Mert sokan és sokan azt mondjátok, főleg olyanok, akik még soha nem voltak itt, vagy ha egyszer igen, de oly nagy volt benne a kíváncsiság, hogy a kíváncsisága mellett nem tudta felismerni, hogy valójában ki van itt — mert nem „a Mari”, s nem „a Marihoz” jöttök.

Ezt is már többször elmondottam.

Felismeritek, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok, aki ölelésre tárja az Ő karjait, és így várja mindazokat, akik hisztek és bíztok Bennem, és eljöttök, mert ismertek Engem. Már felismertetek a tanítások és az ajándékok és a kegyelmek részén, a bizonyosság megtapasztalásában, a felismerésében.

S akkor nektek nem kell azt mondanom: Igen, ti ismertek, hogy honnan jöttem — Én valóban Názáretből jöttem.

De Én nem Magamtól jöttem: Engem küldött az Igaz, akit Én ismerek, de ti nem ismertek.

És ki az Igaz? A Mennyei Atya, kinek gyermeke, kinek testvére e jelenben. Mert gyermekei vagyunk, és mivel az Atya és Én egyek vagyunk, ezért Nekem testvéreim vagytok.

És az Igaz elküldött erre a helyre is, ami most is jelen van számotokra, hogy szóljak hozzátok, hogy tanítsalak benneteket, hogy felismerjetek, hogy elfogadjatok, és a felismerés és az elfogadás után elinduljunk közösen, együtt az úton. És már az út az elindulásában, nem kimondottan csak a keskeny út és a keskeny kapu van, hanem a széles út és a széles kapu talán egy kicsit megváltozik. Mert ha tudunk hinni és bízni az Ő jelenlétében, az Ő szeretetében, az Ő kegyelmében, vagyis Bennem, Jézus Krisztus Uratokban, akkor valóban tudjátok, hogy: „…hogyan és miképpen jövök el, hogyan és miképpen fogadom el a tanítást, hogyan és miképpen érvényesülök e tanítással, hogyan és miképpen alakítom ki az életemet e tanítással. Mert ha ezeket mind-mind felismerem, elfogadom, akkor engesztelő testvérré válva, akkor elfogadom a tanításnak e bűnbánatban, hogy igen, mi is a felismerésben, az elfogadásban, hogy szeretem felebarátaimat, testvéreimet, és szeretem ellenségeimet. Megbocsátok elsőként önmagamnak, azután felebarátaimnak, testvéreimnek, ellenségeimnek. Ha ezeket már tudom gyakorolni, akkor már tudom, mi az irgalmasság a szeretetben. Mert Uram, Jézusom, a Te Atyád, a Mennyei Atya árasztja felénk az irgalmasságot. Mert ki a Legnagyobb Irgalom a szeretetében? A Mennyei Atya és Te, Uram, Jézusom. És mi a tanítás lévén ebből részesülünk.”

„És hogyan tudok megbocsátani felebarátaimnak, testvéreimnek? És ha már a megbocsátást is gyakorlom, akkor nem mondok ítéletet senki felett, nehogy engem is megítéljenek.”

Mert könnyű ítéletet mondani mások felett. De ilyenkor arra kell gondolni, „ez az ítéletmondás épp úgy vonatkozik miránk is”, mert feletted is ítélkezhetnek, reád is mondhatnak ítéletet, amin elgondolkozol, hogy hogyan és miképpen kell értékelni, majdan jelen a tanításban: senki sem lehet saját hazájában próféta.

„De a hit szeretetében megtanulok e szerint élni, cselekedni a felismerésben.”

Ti még nem éritek meg azt, amit Én, Jézus Krisztus Uratok, hogy azt mondják:

— Kitaszítunk. Vigyük fel e város hegyére, ahol épült városunk. Hisz van ott szakadék, ahova levethessük.

De végül nem történik semmi, mert reájuk tekintek, és elindulok, és közöttük elhaladok.

És akkor tudom megérteni mindazt, ami által a tanítások így vannak jelen, mert így a mai tanítását is értem és érzékelem.

Mert jött a zsidók húsvétja, és Én is elmentem e városba, és e városban széjjelnéztem. És észrevettem a betegeket, és ismét működött mindaz, amiről tanítottam, mindaz, amit felismerhettek, és mindaz, amit megtapasztalhatok. Nem csak akkor a múltban, hanem ma itt a jelenben.

És akkor tovább haladva, a csodatételt mindenki elfogadja. Olyankor mindenki örül, olyankor éljeneznének, olyankor, ha lehetne, és ha engedném, szinte királlyá kiáltanának. De nem csak azért kell felismerni, elfogadni, éljenezni és szinte királlyá kiáltani, mert csodát tettem, hanem akkor is, amikor talán nem nyilvánosan, de titokban vagyok jelen, talán a saját szívedben, talán a saját lelkedben. Mert Én, Jézus Krisztus Uratok, úgy-e, felismertelek, kiemeltelek az út porából, mert szükségem volt reátok. Meghívtalak az útra. A meghívást, ha felismerted, elfogadtad, elindultál, akkor eggyé válhattál Velem. És Én nem csak titokban, hanem örömmel is szeretnék nyilvánosan mutatkozni rajtatok, bennetek a szeretet, kegyelem részében, az eggyé válásban, a mindennapokban, mert akkor valóban testvéremmé tudsz válni. Akkor valóban át tudod adni önmagad bármilyen problémával, nehézséggel, fájdalommal, bánattal, betegséggel, szomorúsággal. És ha ezeket mind-mind önmagadból kiadtad, akkor tudsz igazán felkészülni a szeretetre, az örömre, a békére, a kegyelemre, az ajándékra, a megtapasztalásra, mindarra és mindahhoz, ami által Én, Jézus Krisztus Uratok jelen vagyok, tanítalak a tanítás által oly közel vagyok hozzátok, hogy szinte érzitek, hogy megfoghatom kezeiteket. Mert Én itt vagyok, és már nem jön el az az óra, amelyet már megéltem. Mert ezért nem fogtak el az üldözés részében, mert még nem volt itt az a bizonyos óra, az Írás a jövendölésében.

Én most itt vagyok, tanítalak, szeretlek, felemellek, ha szükséges, hogy együtt haladhassunk a mindennapi élet-útpályánkon, hogy érezd, hogy a tanítás ma is megadta számotokra mindazt, ami által testvéreimmé válva a hit, szeretet, kegyelem részében, átadjátok önmagatokat a felismerésben, a felismeréshez, és haladhatunk együtt e meghívott és e megvilágított úton a mindennapokban.

Ennek reményében most áradjon reátok áldásom kiválasztott Mária testvér által, hogy ma a hit felismerése az eggyé válásban a szeretethez, hogy valóban elhiszed, hogy ma Én, Jézus Krisztus Uratok hozzátok szólottam, és tőletek kérdeztem, ahogy a bénától, hogy: Akarsz-e gyógyulni?

És ha hiszel ebben, megnyitod szívedet, lelkedet, egész testedet és befogadod e gyógyító kegyelmet e hit szeretetének jelenlétében, a felismerésben és az elfogadásában.

És akkor tudod, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok szeretettel válok eggyé veletek, és már nem titokban, hanem nyilvánosan.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, világosítsa meg számotokra e bűnbánat negyedik Golgotájának a tanítását a hit tanúságtételében, az elfogadásban, a szeretetben és a kegyelemben, mert akkor valóban eggyé tudsz válni, és valóban hiszel abban, hogy akarsz-e meggyógyulni.

És hogy ha igen, akkor felkészülsz, és elfogadod e kegyelmi ajándékot, amely jelen van számotokra a felismerés elfogadása részében.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

IMG_5369  jav. honlapraKöszöntöm testvéreimet a bűnbánat ötödik Golgotáján, amikor a tanítást a mai napon kiemelve arról szólt felétek, hogy az Emberfia, akit az Atya küldött, szabaddá tesz mindazokat, akik „elfogadjuk a tanítását, és tanítványaivá szeretnénk válni, és hiszünk az igazságban, mert az igazságosság szabaddá tehet bennünket”.1

Ezt a tanítást adta a benne hívő zsidók részére. De akik meglepődtek először ezeken a szavakon, majdan tiltakoztak, hogy ők, mivel Ábrahám utódai, ezért senkinek sem szolgálnak, mert ők nem ezért vannak jelen. De hogy a bűnt elfogadva és bűnben élve, az igazságosság részében, hogy elfogadja-e? Mert hogy Ábrahám leszármazottja? Erre nem gondolnak, és nem figyelnek. Bennük csak az van, amit az atyáiktól hallottak. Mert az atyáik ezt mondják részükre, hogy ők nem szolgálnak másoknak, és nem fogadják el mások tanítását, hogy tanítványokká váljanak.

Így a jelenben ma is meg lehet kérdezni a testvéreimtől, hogy ti elfogadjátok-e ezt a tanításomat, hogy Én a tanítást megadtam nektek? Most, ha csak a jelenben nézzük, hétről hétre, hogy ez által tanítványaim lehessetek. És ha tanítványaim vagytok, akkor felismeritek az igazságosságot, mert az igazságosság, az megszabadíthat benneteket, és szabaddá tehet. Mert akkor már nem a bűnben kell élned, mert a bűn jelen van, és sokan e bűnt úgy értékelik, hogy nem leszel magad hazája vagy háza — mindegy, hogy melyik szót használod — e bűnnek.

De az Emberfia, az megmarad mindörökké, mert szabaddá teheti mindazokat, akik elfogadják a tanítást, és a tanítás által tanítványokká szeretnének válni, és felismerik az igazságot az igazságosságban.

Ezért fontos, hogy értékeljed és érezzed most a jelenben, hogy a bűnbánat-időben mi is volt számotokra a tanítás, amely igazságos, hogy igazságossá váljon?

Hisz megkezdődik a bűnbánat-idő az irgalmassággal, mert a Mennyei Atya is irgalmas felétek.

A szeretet, mert a Mennyei Atya is szeret benneteket.

A megbocsátás, mert a Mennyei Atya és Én, Jézus Krisztus Uratok a szeretet által megbocsátást adtam nektek, s arra tanítalak benneteket, hogy a megbocsátás lévén hogyan és miképpen értékeljed és fogadjad el a mindennapokat.

Majdan haladva még a tanítással, hogy hogyan és miképpen kell felismerni a Prófétát. Mert a Próféta saját hazájában nem lehet Próféta. Nem fogadják el. Megvetik, még ha lehetne, üldöznék és kitaszítanák. De mivel ez nem történt meg teljes mértékében, ezért még mindig a megvetés jelen van számára.

Majdan a csodatétel jelei a tanításban, az igazságban jelen van számukra, ahogy számotokra is. Hisz hogyan is mondjuk a kenyérszaporítás után?

Hisz az öröm és boldogság, ez a csodálatos csoda!

— Mert éhesek voltunk, és enni kaptunk, de úgy, hogy mikor ránéztünk az ételre, elgondolkodtunk, hogyan történik ez meg, hogy mindenki ehet, s végül jól is lakhat, és még maradék is marad?

Ez a csoda a csodatételben.

Amikor ilyennek vannak tanúi, akkor örülnek, énekelnek, szinte királyként köszöntik a Mestert, a Názáretit. De ha valaki megítéli, megveti, még ha kitaszíthassa, akkor oly könnyen el tudják fogadni, és a szerint cselekedni.

A jelenben most ezt szintén ugyanúgy élitek meg. Mert ha kézen foghatom, ajándékot, kegyelmet, csodát, áldást árasztok felétek, akkor örültök, szinte úgy érzitek, hogy ez az öröm, amely átölel, ez az ajándék a kegyelmében, ami reátok áradt, mintha felemelne, és lebegnél, mintha elfelejtenéd, hogy valóban egy egyszerű ember vagy a földi életben, Isten gyermekében.

De amikor jön egy kis nehézség, egy kicsi megpróbáltatás, egy kicsi kitaszítottság, akkor már mindjárt gondolkodóba esve, hogy ez valójában miért is van jelen.

Ilyenkor már nem hiszitek el, hogy a tanítással, az igazsággal az igazságossága elevenedik meg előttetek, rajtatok és bennetek, hogy tanítványaimmá válhassatok e szeretet, kegyelem részében.

Ne akarjatok ti is olyanokká válni, mint a Bennem hívő zsidók, farizeusok vagy írástudók. Mert nem csak zsidók voltak, hanem voltak néhány farizeus, és néhány írástudó, aki elgondolkodott a tanítás szavain, a csoda megtapasztalásán, ami által, mert hívővé vált, és már a követés is megelevenedik rajta és benne. De amint Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításban, a tanúságtételben, a megtapasztalásban, a felismerésben e tanítás igazságossága részében szólok, és nyújtom át részükre, „azon már el kell gondolkodni, azt már el kell hessegetni önmagunktól, ha lehet, tiltakozok, mert én, ki Ábrahám utódja vagyok és leszármazottja, én ugyan nem hódolok, és nem szolgálok senkinek, hisz mi nem azért vagyunk, hogy másoknak szolgáljunk, hogy én másoknak elfogadjam mindazt, amivel hozzám fordul, talán a tanítás részében.”

Igen, a jelenben is vagytok ilyenek. A jelenben is lehet tapasztalni ilyen testvéreket, akikre szintén lehetne mondani, ahogy most mondom: Bennem hívők vagytok, talán imádkozol, talán hiszel, de a hitben, ha valamit szolgálni és tenni kell, megtapasztalni, tanítvánnyá válni, ami már feladattal jár, „akkor már erre nincs szükségem, akkor már azt nem akarom elfogadni, akkor az ellen tiltakozom”.

Hisz Én, Jézus Krisztus Uratok így szóltam e testvéreknek is, hisz azt mondottam:

— Igazatok van. Valóban ti Ábrahám leszármazottai vagytok. De mégis nem a szerint éltek és cselekedtek, hanem csak a szerint, amit hallotok, amit atyáitok hallottak, és ami megmaradt számotokra. Mert ha pedig a szerint élnétek és cselekednétek, ahogy Ábrahám tette, mert Ábrahám nem tört életemre. És ti pedig életemre törtök. Ti csak a szerint cselekszetek, amit atyáitok hallottak, és a hallás szerint megtapasztalva teszitek.

Holott Én, Jézus Krisztus Uratok pont erre hívom fel testvéreimet, hogy hogyan él bennetek a hit. Hisz ha visszamegyünk a tanítások részében a múlt hetire, mi is volt múlt héten a tanítás? A béna, az nem vetette el önmaga hitét — az a hit jelen volt, és megmaradt benne még akkor is, ha néha a kétely erőt vett rajta, hisz: „Nincs emberem, ki engem a vízhez vigyen. De mivel nincs emberem, ezért itt, ahol nem akadozom, itt megmaradok a hitem reményében, és várakozok.”

És ekkor nem más, mind maga Jézus Krisztus, az Isteni Második Személy vagy az Emberfia, mindegy, hogyan nevezed, szólította meg e bénát.

És a tanítás így van jelen számára.

És a tanítást így adom nektek is hétről hétre a felismerésben és az elfogadásban. Mert ha ezt a tanítást elfogadod az igazságban, hogy igazságossá válhassál, és akkor valóban érzed az Emberfiának jelenlétét, aki szabaddá tehet.

Most a szabaddá tételt, a szabadságot nem kimondottan úgy kell értelmezni, hogy „én most itt jelen vagyok, és szabad vagyok”.

A szabadságot úgy kell értelmezni, hogy szabad vagy itt belül, szíveddel, lelkeddel. Szabad vagy, mert nem kötöd meg magadban a bűnt, hanem kiadod önmagadból, mert neked szükséged van a szabadságra, és ez a szabadság a tanítás szeretetét árasztja és tükrözi számotokra. És vágyakozol erre a szabadságra, ami által érzékelni tudod, hogy valójában mi van körülötted, hogyan és miképpen fogadod el, hogyan fogadod el ezt a szabadságot, és hogyan szeretnél vele élni e mindennapokban, e meghívott úton a küldetés, követés részében. Mert így akkor rádöbbensz arra e tanítás révén, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok nem magamtól jöttem, mert amit Én tanultam, és amit Én láttam, azt nem máshol, mint Atyámnál. És az az Atya küldött el Engem, akire azt mondták ők is, hogy „Ábrahám leszármazottai vagyunk, de egy Atyánk van, az Isten.”

De ha ismernék az Istent, Atyámat, akkor nem törnének Életemre, hanem elfogadnák a szabadságot, a szeretetet, a kegyelmet, a tanítást, ami által igazságossá válnak, ami által kiadják önmagukból a bűnt, és nem engedik, hogy benn maradhasson önmagukban, a házban. Mert az Emberfia örökké megmarad e tanítás által, hogy tanítást nyújthasson számotokra, és szabaddá tehessen benneteket.

Így lesz teljes számotokra a bűnbánat tanítása az elfogadás felismerésében, hogy: „Érzem a tanítás mondanivalóját. Érzem, hogy szükségem van a szabadságra, a felismerésben. Érzem, hogy én is Mennyei Atya gyermeke vagyok, mert egy Atyánk van, akit ismerek, akit elfogadok, aki által ki szeretném alakítani az életemet, akitől várhatom a segítséget, a kegyelmet, mert eljött az, akit az Atya küldött. Hisz nem Önmagától, hanem azért jött el közénk, mert az Atya küldte, hogy minket is taníthasson, hogy tanítványaivá válhassunk e igazság részében, az igazságosság megtapasztalásában. És ezáltal érezzük, hogy szabaddá válhattunk szívünkkel, lelkünkkel és egész lényünkkel. És így haladunk a bűnbánat tanításával a felismerésben, az elfogadásban és a megtapasztalásban, hogy valójában hogyan jön számunkra a bűnbánat hétről hétre e tanúságtételében, ami által én is változok, változtatok, ami által én is elgondolkodom, s ami által én is boldog vagyok, hogy ehhez az Isteni Második Személyhez, az Isten Fiához tartozhatom, akit az Ata küldött számomra, akit az Atya küldött számunkra a felismerésben és az elfogadásában. Mert így tudom értékelni a tanítás mondanivalóját hétről hétre.”

Hisz most nem minden tanítást emeltem ki számotokra, csak néhányat az elmúlt négy hétből. Hisz a négy hét tanítása, lényegében nyolc tanítás elevenedett meg számotokra, s ebből néhányat emeltem ki, ami által felismerheted, hogy valójában ki vagy, hogy valójában hogyan szeretnéd élni életed, és valójában hova tartozol, és valójában, hogy elfogadd mindazt, aki küldött Engem, akitől tanultam, és amit láttam. Mert ezt szeretném átadni mindazoknak, akik tanítványaimmá szeretnének válni a tanítás részében, a megtapasztalásban. És akkor valóban érzik, hogy szívükkel, lelkükkel szabaddá válhattak a mindennapokban, a mindennapokhoz e szeretet, kegyelem része által.

És érezd és értékeld mindazt, ami e bűnbánati időben hétről hétre összeköt a tanítással, hogy tanítvánnyá válva az igazságban az igazságosság felé, mert „így elnyerem szeretetemet, szabadságomat e öröm kegyelmének ajándéka részében”.

És most így érezd és fogadd el áldásomat, amellyel megajándékozlak ma benneteket, hisz ma Én, Jézus Krisztus Uratok jöttem el hozzátok, mert az Atya küldött e küldetés részében. Ahogy mondottam a tanításban, Én nem Magamtól jöttem, Én csak láttam, tanultam, megtapasztaltam, és az Atya, aki a ti Atyátok is, elküld, hogy e bűnbánatban árasszam felétek irgalmasságomat, szeretetemet, békémet, örömömet, megbocsátásomat, ami által el tudom fogadni felebarátaimat, testvéreimet, ami által tudom, hogy hogyan és miképpen kell élni, még akkor is, ha nem lehetek próféta saját hazámban e felismerés részében, de mégis tudok szólni mindazokhoz, akik hisznek és bíznak Bennem e felismerés részében, elfogadták tanításomat, és a tanítás a hit reményében megváltoztathat e felismerésben, és „ami által én is a tanítás igazságának igazságosságában szabaddá szeretnék válni, mert Te, Uram Jézusom ma azért jöttél, mert az Atya küldött felénk és hozzánk, hogy e áldás által szabaddá tegyél szívünkkel, lelkünkkel, egész lényünkkel e mindennapokban, a felismerésben, az elfogadásban, a küldetésben és a követés részében”.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok és a mai nap tanítása tanúságtételében, a bizonyságban, hogy szabaddá válhassatok szívetekkel és lelketekkel e felismerés részében a küldetés követésében, hogy valóban testvéreimmé váltok e tanítás tanítványaiban, a mindennapokban, a mindennapokhoz.

Jelen lévő testvérek:

Dicsőség Neked, Istenünk!

Jézus Krisztus Urunk:

IMG_5358

Köszöntöm a mai nap testvéreimet, akik ismételten elfogadtátok hívásomat, hogy egyek lehessünk a mai nap fájdalom, szenvedés jelenlétén, és most a tanítás üzenetén. Hisz a tanítást a mai napon, ismételten azt mondhatom, szinte két részre lehet osztani, ahogy az elmúlt héten is. Egy tanítás két szakaszában, amely ma felétek szólt, hisz egyre közelebb és közelebb e bűnbánat-időben a megemlékezés-naphoz a fájdalomban. És ahogy közelebb kerülünk, így akkor már a tanítás is így szól hozzátok. Hisz ma a tanítás, ahogy szolgám mondotta számotokra, amikor megkapta:

— Köszönöm, Uram, Jézusom e tanítást, ahol megmutattad számomra a tanítványaid — nem is tudom, hogy szabad-e ezt a szót mondani: hűtlenségét. Hisz az egyik tanítványod elárult, a másik pedig megtagad.

Most ezt a jelenre fordítva ismételten számotokra is el lehet mondani: a jelenben hányan és hányan árulnak el, hányan és hányan tagadnak meg1, ha olyan kedvező a jelenlét a helyzetben. Mert vannak, akik nem merik megvallani mindazt, hogy ő a vallás szerint él. De a vallás szerint — Én nem arról a vallásról beszélek, amelyet (…) A vallás a hit szeretetének jelenlétében van jelen, ahol azt mondod: „Én hiszek, Uram, Jézusom, a Te létezésedben. Én hiszek a Te szeretetedben. Én hiszek a Te kegyelmedben. Én hiszek a Te ajándékodban. Én hiszek, hogy valóban itt vagy, és fogod kezemet.”

Ezek már nem ismeretlenek előttetek, mert részesültök ebből a kegyelemből. Tanúi lehettetek e tanításoknak. De így most arról beszélünk, amikor elárulnak.

Hányan és hányan árulnak el most a jelen időben, amikor úgy kedvező számukra a megjelenés talán egy baráti körben, talán egy munkahelyen, talán egy ünnepi vacsorán, hisz sok mindent fel lehet sorolni, amikor nem mersz kiállni a te szíved szeretetének, jelenlétének, kegyelmének ajándékáról az igazban. Úgy érzed, könnyebb, ha azt mondod, elárulva, hogy: „Én nem ismerem Őt. Én nem akarok a szerint élni, amit Általa hallok, mert könnyebb így az élet a mindennapokban.”

Csak akkor döbbenünk rá, hogy ez az árulás, ez nem teljesen a szívből fakadó. Ez inkább, úgy kell értelmezni, ahogy az idő és a pillanat hozza. És „az időnek és a pillanatnak szeretnék megfelelni, nem pedig szívből és szeretettel, hanem néha a kényelmesebb utat választva a mindennapokban, a felismerésben és az elfogadás részében”.

Hisz akkor, mikor azt mondottam tanítványaim számára, hogy: „Bizony, bizony, mondom nektek, ma egy közületek elárul Engem.”, mit mondott a szemben ülő tanítvány, Simon Péter, aki a Kéfa, a mellette levő tanítványnak, aki a vacsora alatt végig Jézus mellett, vagyis a Mester mellett ült?

— Hát kérdezd meg, kire gondol?

És ekkor Én, Jézus Krisztus Uratok válaszolok:

— Kinek nyújtom e falatot, amelyet a tálba merítek.

S azt mondom neki:

— Ha menned kell, akkor most gyorsan menj, és cselekedd azt, amit cselekedned kell.

Ekkor többen gondolkodóba estek:

— Hát mit kell neki cselekedni? Őnála van a pénz, talán ő lesz az, aki most elmegy, és megvásárolja, amire ezen az ünnepen szükségünk lesz?

Pedig ezen az ünnepen már semmire sem lesz szükség e vacsorán kívül. És a vacsora megadatott számotokra, ahogy jelen van a mindennapi életben. Ha nyitott szívvel és szeretettel kérsz valamit, számotokra is épp így megjelenik minden, ahogy ez a vacsora jelen lett Számomra és tanítványaim számára.

— Vagy talán a szegényeknek ad belőle? — így gondolkodnak.

És nem döbbennek rá addig, amíg azt nem veszik észre, hogy elhagyja e ünnepi termet. Elhagyja a házat, és kimegy az éjszakába, mert már várják őt a cselekvésében.

Hányan és hányan szeretnétek felállni néha ti is egy ünnepi asztaltól, talán azért, mert nem meritek megvallani, hogy: „Igen, én hiszek, Uram, Benned, és én nem akarlak elárulni, se megtagadni. Én a Te testvéred akarok lenni, vagy a testvéred szeretnék lenni.”

Mindegy, hogy melyik szót használod. Mert most sokszor azt mondják, hogy az akarom szó, az nem illő e tanításban. De Én, Jézus Krisztus Uratok a tanításomat sokszor e szóval adtam számotokra, mert hogy ha akarom, akkor felismered, és elfogadod. Mert ha szeretnéd, az még nem biztos, hogy eljut addig, hogy el is indulj az úton, felismerd mindazt, ami jelen van számodra.

Majdan elmondom számukra, hogy:

— Most dicsőült meg az Emberfia.

Nem értik még tanítványaim, hogy jelen vagyok közöttük, és hogyan fogok most itt megdicsőülni, vagy az Atya hogyan fog Engem megdicsőíteni. De az Atya, kit talán nem is ismerünk — de aki ismer Engem, az ismeri az Atyát is.

Ez a tanítás is már ismerős számotokra, hisz már jelen volt a tanításokban, az Élő Evangélium részében a mindennapokban.

És ekkor arról beszélek, hogy:

— Most Én elmegyek, és ti nem követtek Engem.

— Hát hova mehet a Mester, ahova mi nem követhessük?

S melyik tanítvány az, aki pont erőlködik, hogy:

— Bárhova mész, Uram, én követlek, még ha kell, az életet is odaadom Érted.

Igen, itt még nem mondtam neki, de egy másik tanításban már szóltam neki:

— Igen, eljön az idő, hisz most te övezed föl magadat, akkor majd mások öveznek fel. S eljön az idő, amikor valóban életedet adod Érettem. De nem most. Most még először megtagadsz, hogy nem ismersz Engem.

Én nem tartozom Hozzája. Én nem vagyok az Ő tanítványa.

Mert kényelmesebb volt megtagadni.

És: „Ezt a megtagadást valóban addig tettem, ameddig a kakas megszólalt.”

És mikor a kakas megszólalt, azonnal eszébe jutott Simon Péternek a Mester szavai, hogy: „Háromszor tagadsz meg Engem.”

És ez a megtagadás után a felismerésében összetalálkozik a Mesterrel a szempár, és elszégyelli magát. És ez a bátor ember a tanítványok közül sírva fakad, mert mégis úgy történt minden, ahogy a Mester elmondotta számára. Holott ő fogadkozott, ígérgetett, és mégsem történt úgy, ahogy ő szerette volna, hanem akképpen, ahogy a Mester adta meg számára.

Én, Jézus Krisztus Uratok hányszor és hányszor szeretettel szólok felétek, hányszor és hányszor áldást adok nektek, hányszor és hányszor felemellek benneteket, hányszor és hányszor megsimogatlak, hányszor és hányszor megvilágosítom számotokra az utat. Ezek mind-mind olyanok, amelyeket már ti is megtapasztalhattatok az életetek folyamán, a mindennapokban, mert felismertelek benneteket, mert szükségem van reátok, és ha a régi időben beszélünk, szükségem volt reátok, és kiemeltelek az út porából, hogy el ne vesszetek, és semmivé váljatok, hanem meghívjalak az útra, és a meghívást felismerve, elfogadva, és elindultok az úton. És ekkor már ismertek Engem, és Hozzám tartoztok, és bátran merjétek vállalni az ismeretséget és a hovatartozásotokat, mert ez által érzitek e bűnbánat-időnek tanításait is. Hisz most ismételten menjünk végig, hogy mi is volt a tanítás számotokra: az irgalmasság-szeretet, hogy legyetek olyan irgalmasok, amilyen az Atyám felétek, gyermekeihez. Legyen bennetek olyan szeretet, ahogy Én, Jézus Krisztus Uratok lejöttem közétek, testet öltve, hogy szeretetet árasszak, és ez a szeretet irgalmassággá válik az irgalom részében. Éljetek a megbocsájtó kegyelemmel, mert Én, Jézus Krisztus Uratok is azt mondom, mielőtt még a keresztre feszítés után elhal e Test:

— Ó, Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekszenek.

Én, Jézus Krisztus Uratok vagyok a példa a tanításban számotokra, hogy hogyan és miképpen gyakoroljátok a megbocsájtó kegyelmet.

Hisz ahogy Simon Péter kérdezte:

— Hétszer? Egyszer hétszer?

— Nem hétszer hetvenszer, hanem hetvenszer hétszer.

Gyakorolni kell a megbocsájtó kegyelmet, mert ez által váltok igazi testvéreimmé.

Majdan, mikor megkérdeztem tőletek, hogy: Ti is szeretnétek, vagy akarnátok meggyógyulni, ahogy a béna? Nem vetette el magától azt a reményt, hogy „nincs emberem, aki a fürdő vizébe vigyen.” Hosszú ideje várakozott. És ahogy akkor őt megszólítottam, soha nem tudjátok, hogy köztetek kit szólítok meg a jelenben, hogy: Mire van szükséged, testvérem? Vagy ahogy akkor mondottam: Akarsz-e gyógyulni? És feleltetek, hogy: „Igen, Uram, akarok. Kérem a gyógyító kegyelmet, hogy áradjon reám, töltse be szívemet, lelkemet.”

Majdan arról is tanítást adok számotokra, hogy ne akarjatok se olyanok lenni, mint a zsidók, se olyanok, mint a farizeusok vagy az írástudók, hanem ti váljatok igaz testvéreimmé, Mennyei Atya gyermekeivé, és alakítsátok ki a mindennapi életet e szeretet-tanítás révén. És akkor valóban szabaddá váltok, és senkinek sem kell a földi élet megtapasztalása részében megmondani, hogy te vagy te, testvérem, hogyan és miképpen éljél, vagy ezt csináljad, vagy azt csináljad, mert ha szabaddá válsz, akkor a szabadság megmutatja itt belül, hogy hogyan és miképpen éljél az emberben. Az ember, aki testvér, és gyermekké válik a felismerésben és az elfogadásában.

Így van jelen számotokra e bűnbánat tanítása, és így szól felétek ma, hogy Én, Jézus Krisztus Uratok meghívlak benneteket e Ünnepi Vacsorára, hogy eggyé váljunk, ahogy tanítványaimmal. A megterítet asztalnál öröm, boldogság és szeretet járja át szíveteket és a lelketeket. És hogy ha ezt megtapasztalod, akkor már nem az foglalkoztat, hogy: „Uram, eláruljalak, hogy Te vagy-e a Názáreti? Megtagadjalak, hogy ismerlek vagy Hozzád tartozom?”

„Én már a tanításokból tanultam, a kegyelmekből élve, felismerve az utamat, és szeretném ezt az utat a meghívásban végigjárni.”

Ez az út néha lehet nehéz, néha lehet fájdalmas, néha lehet olyan, ahogy régen, a kezdetekben beszéltem nektek e tanítás részében, a bűnbánatban, hogy elindulsz az úton a felismerésben, de megtorpansz, és nem tudsz küzdeni, nem tudsz harcolni, nem tudsz kitűzni magad elé célokat, és visszaesel. Az még mindig nem baj, testvérem, mert ha visszaesel, az nem azt jeleni, hogy el is veszhetsz. Még mindig van idő, hogy felismerd önmagad, tudd, hogy ki vagy, tudd, hogy hova tartozol, tudd, hogy hogyan szeretnéd élni az életed. És ismét elkezdesz küzdeni, elkezdesz harcolni, mert szeretnéd ezt az utat végigmenni. Mert ezen az úton Én, Jézus Krisztus Urad, aki meghívtalak, ölelésre tárom a Karjaimat, és így várom mindazokat, akik hisznek és bíznak Bennem, és Hozzám jönnek. És nem félnek, mert a félelem nem vesz erőt a szíven, a testen és a lelken. Mert a félelem, ahogy már régebben mondottam e tanításokban, nem jó tanácsadó. A félelemmel elsiklotok, a félelem megtorpanhat, a félelem által másfele indulhatsz el, mert a félelem lévén talán egy könnyebb utat felismersz, és elindulsz rajta. De nem biztos, hogy az a te meghívott utad. Nem biztos, hogy azon az úton vagyok jelen, és azon várlak, testvérem. Ezért fontos, hogy érezd a felismerést, és már nincs jelen az árulás; érezd a szeretetet, és nincs jelen a megtagadás; érezd, hogy valóban Én, Jézus Krisztus Uratok várlak, tanítalak, nevellek, Fényem sugarát e áldás által árasztom. Mert ha ezek mind-mind bennetek vannak, akkor örömmel és szeretettel tudjátok élni a mindennapokat, örömmel és szeretettel tudjátok elfogadni elsőként a családot, ahogy éltek, a szeretteiteket, akikkel egyek vagytok, talán a barátokat, a munkahelyet, az engesztelő helyeket, hisz sok mindent lehet ilyenkor felsorolni, mi minden van jelen a mindennapokban, a mindennapokhoz, mert akkor érzed és értékeled, hogy: „Igen, Uram, én a Te testvéred lettem a meghívás révén, és a mindennapokban szeretnék Veled együtt élni és haladni az úton. És most már e bűnbánati idővel, e sok kegyelmi ajándékokkal a tanítás révén megtanultam a szabadságom révén változni és változtatni. És ez a változás azt mutatja meg számomra és számunkra, hogy hogyan fogadjuk el egymást a felebarátban, a testvérben, a felemelkedésben. Érezzük azt, igen, Uram, hogy Te most jelen vagy, és árasztod felénk a szeretetedet.”

Így e bűnbánat-idő jelenlétében, hisz elérkeztünk a bűnbánat-tanítás utolsó tanításához. És ez a bűnbánat utolsó tanítása legyen számotokra egy felemelő, egy kegyelmi ajándék áldásában. Ezért most, ahogy jelen vagyunk a megterített asztalnál, hisz meghívtalak benneteket, és ma a megterített asztal jelenléte volt számotokra a tanítás. A tanítást is ebből nyújtottam a bűnbánat utolsó tanításában a felismeréshez és az elfogadáshoz, hogy érezd, hogyan vagyunk egyek a mindennapokban. Így a mai napban ismételten kérlek, fogjátok össze kezeiteket a láncban, hogy egy nagy családot alkothassatok. A családban érezzétek, hogy most ti is meghívottak lettetek e ünnepi, megterített asztalhoz. És az ünnepi, megterített asztalnál elsőként azt mondottam tanítványaimnak:

— Íme, e kovásztalan kenyér. Íme, e borral telt kehely, amely Testemmé és Véremmé válik.

Ezzel megajándékoztam tanítványaimat, és azt mondottam számukra:

— Egyétek és igyátok az Én Testemet és az Én Véremet. E ünnepi vacsora jelenlétében ezt adom nektek, és ezt hagyom hátra.

És most az áldásban ezt a csodálatos, felemelkedő kegyelmi ajándékot árasztom felétek a felismerésben, hogy áradjon reátok ez a szeretet, ami jelen van e ünnepi, megterített asztalnál tanítványaimmal. És ez az áldás öleljen át benneteket, emeljen fel, és mutassa számotokra meg, hogy: „Igen, Uram, Hozzád tartozom, mert ismerlek Téged, és nem akarlak sem elárulni, sem megtagadni. Én boldog vagyok, hogy meghívtál az útra, és a küldetés, követés részében együtt haladhatunk a mindennapokban.”

És most így áradjon felétek áldásom, ahogy tanítványaim felé is áradt e ünnepi vacsora révén. Hisz felkészítettem tanítványaimat, titeket pedig meghívtalak az útra, az Élet útjára, amelyen elindultál, hogy végig tudjál járni rajta a mindennapokban.

Ennek reményében árad áldás felétek pásztorral, aki elfogadta a felkérésben, hogy a ti pásztorotok lesz. Elfogadta, hogy bátran a szolgálatban hozzája fordulhattok. Elfogadta, hogy a tanításban jelen van, és a tanítás által szól felétek e jelenben. Ennek reményében most e ünnepi vacsorán így árad felétek áldásom.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek.

A Szentlélek kegyelme áradjon reátok, töltse be szíveteket, lelketeket, és mutassa meg továbbra is a megvilágosított utat a meghívásban, a kegyelemben és a szeretetben.

A jelen levő testvérek:

 

Dicsőség Neked, Istenünk!

PostHeaderIcon Az Úr Jézus Krisztusnak Mária Julianna által adott üzenete

2012. március 6. Szentségimádáson Jézus: “Drága kislányom! Az idő nagyon közel van. Hamarosan megítélem ezt a világot a számból kijövő kétélű karddal, az Igével. Ez azt jelenti, hogy mindenkit az Evangélium igazsága fog megítélni, vagy megszentelni. Aszerint, hogy az illető milyen életet élt. Az igazak még szentebben lesznek, de a bűnösök nagyon fognak gyötrődni. Sokakat félelem kerít a hatalmába már ezen üzeneteim elolvasásakor is, mert tudják, és érzik, hogy a bűn útján járnak, és rettegnek szembesülni rémes tetteikkel, és Velem, az örök Bíróval. Pedig Én irgalmas vagyok mindenkihez, csak meg kellene bánni a bűnöket, és az igazak útjára kellene térni. De ha valaki megátalkodott, és semmibe veszi figyelmeztetéseimet, akkor viselnie kell a következményeket. A poklot maga választja az ember, ha megmarad bűneiben, és nemmel válaszol hívásomra. Az ilyet magára hagyom, lemondok róla, mert Én előre látom mindenkinek a sorsát. Jóllehet, még a vesztébe rohanó bűnös lelkeket is figyelmeztetem a lelkiismeretük vádja által, és más megtért embereken keresztül. De ha nem akar megtérni, nem erőltetem, mert tiszteletben tartom a szabad akaratot. A ti imáitok azért fontosak a bűnösök számára, mert olyan kegyelmeket esd le nekik, amelyeket a ti áldozataitok, szenvedéseitek és imáitok nélkül nem kaphatnának meg. Azért kicsi gyermekeim imádkozzatok!
Hozzatok még több áldozatot, és viseljétek türelemmel szenvedéseiteket! Minden imátokat a bűnös lelkekért ajánljátok fel, mert a ti felajánlásaitokon múlik örök sorsuk. Jóllehet, a tisztítótűzben szenvedő lelkek sokat szenvednek, de ők már nem kárhozhatnak el. De ha ti nem imádkoztok a bűnösökért, azok elkárhoznak, és az örök tűzre mennek a pokolba, a vég nélküli kínszenvedésre. Szegényeket elvakítja a sátán. Már nem tudják megkülönböztetni a jót a rossztól, a hasznosat a károstól. Ezért kell értük imádkozni. Sokszor egy tragikus végkimenetelű baleset, vagy egy súlyos betegség által kényszerülnek szembesülni a halállal. Tele vannak félelemmel, mert mindegyikük érzi, hogy rossz úton jár, és az élete végén az ítélet következik. Olyan ez, mint amikor egy ember megöli a másikat a pénzéért. Kirabolja, és utána retteg, mert tudja, hogy ha elfogják, megbüntetik. Még a hitetlen ember is érzi, mert a lelkiismerete figyelmezteti, hogy van számonkérés. Ezért tele van félelemmel a halált illetően.
Gyermekeim! Mondom nektek: rengetegen kárhoznak el. Az időt, a földi életet elfecsérelik. Előbb felesleges dolgokkal foglalkoznak, majd vétkeznek. Hamar lecsúsznak a lejtőn, és a szakadék szélére esnek. Ha ilyen állapotban találja őket a halál, a pokolba zuhannak. A legnagyobb betegség a megátalkodottság. Találóan mondja a közmondás: a fa arra zuhan, amerre dől. De az állhatatos, hittel teli ima, és a türelemmel elviselt szenvedés, amelyeket az Én szenvedéseimmel egyesítetek, ki tudja hozni a lelkeket a megátalkodottságból. Azért, mert a Velem egyesített áldozatos élet és szenvedés láttán Atyám az Én Véremet látja a bűnösökön, akikért felajánljátok, és a ti szenvedéseiteket és áldozataitokat úgy fogadja, mintha azt Én hoznám meg itt és most általatok. Ezért nagy irgalomra indul a Szíve, és még bőkezűbben árasztja ki a kegyelmét. Gyermekeim, a mennyben mindenki annyira gazdag és boldog, amennyi lelket mentett meg a földön. Újra mondom: imádkozzatok, és hozzatok még több áldozatot a szegény bűnösökért! Ezzel megdicsőítitek a Nevemet, és nagy örömöt szereztek Nekem. Az idő rövid. Addig imádkozzatok, amíg még le nem zárul ez a korszak. A nagy figyelmeztetéssel, amely már itt van a küszöbön, elkezdődik a korszakváltás. Megáldalak benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”
 
2012. március 6. Szentségimádáson a Szentlélek így imádkozott bennem:
“Hőn imádott egyetlen Istenem, Uram, Megváltóm, Mindenem! Hálát adok Neked, hogy megteremtettél, hogy megismertelek és megszerettelek. Hálát adok, hogy meghívtál a Katolikus Egyházba. Hálát adok minden Szentmiséért és Szentáldozásért. Amikor betérsz a lelkembe, lángra gyújtod szívemet. Lelkem csendjében Te szólsz hozzám. Árad Belőled a szeretet, és én kimondhatatlanul boldog vagyok, amiért leereszkedsz hozzám, méltatlan teremtményedhez. A legnagyobb boldogság számomra az, hogy a Te ostyád, a Te otthonod lehetek. Lelkem a Te palotád, és a Te fényed ragyog be engem. Téged sugározlak ki az emberek között. Olyan nagy öröm Veled egyesülni a Szentáldozásban, hogy ha Te nem tartanál életben, bele halnék a boldogságba. Jézusom, Uram, Istenem és Mindenem! Már csak egy nagy vágyam van. Az, hogy belehaljak ebbe a nagy boldogságba, és színről színre lássalak Téged. Kérlek, végy fel engem, méltatlant szentjeid sorába! Add, hogy lássam dicsőségedet, és egy egész örökkévalóságon át hálát adjak Neked! Szó nem képes kimondani, mennyire szeretlek. Elepedek Érted, szüntelen Rád gondolok, és Téged imádlak. Bármely pillanatban kész vagyok, és várom, hogy Magadhoz vegyél az örök hazába, a Te dicsőségedbe, a Te boldogságodba. Vágyva vágyom Hozzád! A lelkem már haldoklik ettől a nagy vágytól. Jöjj el Uram Jézus! Jöjj, a Te hitvesedhez! Jöjj mielőbb! Várlak, imádlak, elepedek Érted! Kérlek, jöjj! Ámen.”
 
 

2012. március 9. Szentségimádáson Jézus: “Drága kislányom! Az idő rövid.
Készülj! Mindaz hamarosan megtörténik, amit megjövendöltem általad.
Meglesz a nagy figyelmeztetés, utána a keresztényüldözés. Sokakat elhurcolnak és megölnek. A terv már előre el van készítve. Ha tudnád, hogy mi van a rejtekben, halálra rémülnél. Kivégzőeszközök, amelyekkel tömegével pusztítják majd az embereket. Gyermekeket, felnőtteket, nőket és férfiakat válogatás nélkül. Ez a terv már évtizedek óta el van tervezve, és most akarják megvalósítani. Nagyon sok embert ki fognak végezni. Gázkamrák vannak és hullaégető kemencék, amikkel szinten pillanatok alatt emberek tömegét fogják eltüntetni nyomtalanul. Ezek az emberek, akik ezt kitervezték és megvalósítják, soha nem láthatják meg az Én dicsőséges országomat. Örökre elvesznek.
Imádkozzatok, hogy megtérjenek a nagy figyelmeztetéskor, és ne vetemedjenek ekkora gaztettre. Mert ha a nagy figyelmeztetés ellenére is megátalkodottak maradnak, a pokol rettenetes tüze fogja égetni őket örökkön örökké.

Kislányom! A történekem legnagyobb keresztényüldözése előtt áll Egyházam. Elsősorban titeket, katolikus gyermekeimet fognak üldözni. A vád ellenetek ez lesz: tiltott bálványimádás. A “bálvány” az Oltáriszentség lesz, amelyben valóságosan jelen vagyok feltámadott Testemmel és Véremmel. Mivel ti Engem imádtok, Aki értetek kínhalált szenvedtem, és harmad napra feltámadtam, ezért meg fognak ölni benneteket. De ti ne rémüldözzetek! Ezeknek mind be kell teljesülni.
Nem különb a szolga az Uránál, a tanítvány a Mesterénél. Ha Engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ahogy Engem megöltek, mert Isten káromlónak tartottak, úgy titeket is meg fognak ölni, mert ti Engem, a Feltámadottat imádtok. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy ne érjen váratlanul. Előre felkészítelek benneteket. Virrasszatok és imádkozzatok! Legyetek szüntelen készenlétben, mert nagyon hirtelen fog kitörni a keresztényüldözés.

Drága gyermekeim! Most hozzátok szólok, akik megtartjátok törvényeimet. Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, mert ezen kívül semmi egyebet sem tudnak tenni. Tartsatok ki mindhalálig!
Valljatok meg Engem az emberek előtt! Tegyetek Rólam tanúságot! Akkor Én is megvallak titeket Atyám, és az Ő szent angyalai előtt, és befogadlak benneteket az Én dicsőségembe, az örök boldogságba.
Letörlök a szemetekről minden könnyet. Ott nem lesz többé gyász, sem jajkiáltás. A mennyország örökösei lesztek. Ragyogó feltámadott szellemi testet fogtok kapni. Fiatalok és erősek lesztek mindörökké.
Ott minden kívánságotok teljesül. Sőt, a mennyország minden vágyatokat felülmúlja, mert az Isten végtelen és mindenható. Bármit megtehet.
Atyám úgy szeret benneteket, hogy nektek adja az országot, ahol Velem együtt fogtok uralkodni mindörökké. Tartsatok ki mindhalálig!
Valljatok meg Engem az emberek előtt! Akkor elnyeritek Atyám országát, amelyet azoknak készített, akik Őt szeretik. Erre áldalak meg titeket kicsi gyermekeim az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2012. március 9. Szentségimádáson Jézus: “Drága kislányom! Az idő rövid.
Készülj! Nemsokára a véreteket fogják kiontani Énértem. Ne féljetek, és ne rettegjetek! Így fogjátok megdicsőíteni az Emberfiát, amiképp apostolaim is vértanúságukkal dicsőítették meg az Istent. Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért.
Barátaimnak mondalak titeket. Én az életemet adtam értetek. Ti is adjátok az életeteket Értem, és akkor a földről egyenesen a mennybe jöttök. Vértanú szentjeim sorába emellek benneteket, és a mennyei boldogság legmagasabb fokát fogjátok elnyerni, mert a legnagyobb szeretetet tanúsítjátok Irántam. Így lássátok a rátok váró szenvedést!
Szeressetek Engem lángolóan, és akkor könnyű lesz és édes, mert az Én igámat veszitek magatokra, és az Én terhemben osztoztok.

Gyermekeim! Az idő elérkezik. A haladék lejár. Készüljetek! Minden itt marad. Mindent itt hagytok, de a cselekedeteiteket mindet magatokkal hozzátok. Az élet rövid. De elég ahhoz, hogy elnyerjétek az örök életet. Használjatok fel minden lehetőséget és alkalmat a szeretet jócselekedeteinek a meghozatalára! Tegyetek jót minden rászorulóval, különösen hittestvéreitekkel, hogy miattatok dicsőítsék az Istent! Az idő hamar lejár. Készüljetek! A nagy figyelmeztetés már itt topog a küszöbön. Utána gyorsan kitör a keresztényüldözés. Gyermekeim!
Készüljetek! Ne féljetek! Tegyétek a jót! Tegyetek meg mindent, amire még lehetőséget és időt kaptok Tőlem! Elsősorban imádkozzatok!
Járuljatok a szentségekhez! Tanítsátok a tudatlanokat! Oly sokan nem ismernek Engem, örök életük Szerzőjét! Vegyetek Szentírást! Elsősorban Újszövetséget, és adjátok oda a rászorulóknak! Azoknak, akik még nem ismernek Engem, hogy megismerjenek és megszeressenek, és elnyerjék az örök életet. Szólítsátok meg az embereket, különösen a fiatalokat, de előtte imádkozzatok értük! Imádkozzátok el az ördögűző imát (Szent Mihály kezdetűt), és kérjétek a Szentlélek kiáradását! Csak ezután beszéljetek nekik Rólam, és imádkozzatok értük, és velük, hogy megtérjenek! Mutassatok nekik jó példát! Ti asszonyok és lányok! Ne kövessétek ezt a parázna divatot! Viseljetek hosszú szoknyát és bő blúzt! A ruha ne adja ki az alakotokat! Öltözködjetek szemérmesen!
Kövessétek az Én Szent Édesanyámat mindenben! Ő legyen a ti példaképetek! Legfőképpen pedig szeressetek! Akkor mindnyájan szépek lesztek, mert a szeretet kiül az arcotokra. Ne használjatok arcfestéket! A lelketeket díszítsétek, akkor kívül is szépek lesztek!
Azt mondtam: az Én békémet adom nektek, amit a világ nem adhat. De csak azoknak tudom adni, akik befogadják. Higgyetek az Evangéliumban és Bennem is! Adjátok át az életeteket Nekem! Hagyatkozzatok Rám teljesen! Akkor beteltek az Én békémmel, és a Szentlélek vezet benneteket. Megtapasztaljátok Atyám gondviselő szeretetét, és nem fogtok aggódni a holnap miatt. Gyermekeim! A mennyország köztetek van, ha hitben és szeretetben éltek. Az örökkévalóságban az folytatódik, amit itt a földön éltek. Itt dől el örök sorsotok. Ti választjátok meg, hogy kinek szolgáltok: Istennek vagy a sátánnak. Gyermekeim! Ne kövessétek a sátán hívását, mert az a kárhozatba visz! Engem kövessetek, a jó Pásztort, Aki az életemet adtam juhaimért. Ha Engem követtek, akkor utánam jöttök a keresztúton, mert Én minden követőmet az önmegtagadásra és a kereszthordozásra hívtam meg. Én megyek előttetek fel a Golgotára, a keresztre. Ide hívom meg szentjeimet, akikkel megosztom dicsőségemet. Ne vonakodjatok a szenvedéstől!
Amilyen mértékben azonosultok Velem a megaláztatásokban és a szenvedésekben, olyan fokban fogtok részesülni dicsőségemben. Legyetek bátrak! Tartsatok ki mindhalálig, és akkor a fejetekre teszem az élet koronáját. Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2012. március 11. Szentségimádáson Jézus: “Drága kislányom! Elérkezett az óra. Beteljesülnek a próféciák. Aki áll, az vigyázzon, hogy el ne essék! Most elválik, hogy kinek mit ér az építménye. Aki Rám, a sziklára épített, az bő jutalmat kap. Aki képmutató volt, az a képmutatók sorsára jut. Aki igaz volt, az elnyeri méltó jutalmát. Jaj, a gonoszoknak, mert a pokol tüze vár rájuk. Drága gyermekeim! Befejeződik ez a korszak. Egy új következik, amit csak kevesen érnek meg. Vigyázzatok! Éljetek szüntelen készenlétben! Mindenki éljen halálra készen, mert bármikor elragadhatja a halál. Ítélet köszönt most erre a világra. Már eddig is sok természeti csapás és háború sújtotta a földet. Jaj, azoknak, akik mindezek láttán nem tartottak bűnbánatot, mert ők is elvesznek, akárcsak a többiek. A türelmi idő, a haladék lejár. Ítéletem végig söpör az egész világon. Megítélek mindenkit tettei szerint. A nagy figyelmeztetés most jön. Ez a legutolsó lehetőség a megtérésre. De százszor jobb annak a sorsa, aki nem hagyta az utolsó pillanatra. Aki megtért, annak nyugodtabb lesz a lelke, és háladalt fog Nekem zengeni a nagy figyelmeztetéskor. Azok, akik megrögződtek bűneikben, sokan szörnyet fognak halni a rémülettől. Egyszer Avillai Szent Teréz azt kérte Tőlem, hogy mutassak meg neki egy súlyos bűnben élő lelket. Én azt válaszoltam neki, hogy nem, mert bele halna a látványba. De megmutattam neki egy bocsánatos bűnben élőt. Ő ettől olyan rosszul lett, hogy ágynak esett. Ma pedig szinte alig akad egy-egy igaz ember. Mindenki bűnben él. Sokan, rengetegen halálos bűnben. Ez azt jelenti, hogy a pokol itt van a világon, mert a bűnös emberek, akik a sátán rabszolgái, a poklot szabadítják rá a világra. Ezért van annyi rossz dolog a földön. Az igaz emberek viszont, akik Engem szolgálnak, nem állnak szóba a gonosszal. Ezért az igazak által a mennyország is a földön van. Mint ahogy a tűz meg a víz nem fér meg egymás mellett, úgy a gonoszok sem tudnak együtt élni az igazakkal. Azért, mert más az értékrendjük. A bűnösök a bűnt magasztalják, és azzal dicsekszenek, amit szégyellniük kellene. Az igazak pedig az Istent magasztalják, és a szeretet törvénye szerint élnek. Ezért a gonoszok gyűlölik az igazakat, és ellenük fordulnak. Maga a sátán gyűlöl bennük, mert irigy az igazakra, hogy elnyerik az örök boldogságot, amit ő végképp elveszített. De ti, gyermekeim, csak tartsatok ki mindvégig törvényeim megtartásában! Kövessetek Engem a keresztúton! Ha Mellettem maradtok, Én megvédelek titeket. Ti soha ne féljetek a sátántól! Szálljatok szembe vele keményen a hit erejével! Én Magam harcolok értetek. Ti az Én védelmem alatt álltok. Szent Vérem borít be benneteket. Szent Testem a ti védőpajzsotok, amit magatokhoz vesztek minden Szentáldozásban. Ti soha ne féljetek! Én már legyőztem a sátánt. Ő csak annyit tehet, amennyit Én megengedek neki. Attól se féljetek, ha megölik a testet! Állhatatosságotokkal és hűségetekkel dicsőítitek meg az Istent. Rövid szenvedés után az örök boldogság lesz a jutalmatok. Újra mondom: ti soha ne féljetek! Én veletek maradok minden nap a világ végezetéig. Éljetek szüntelen készenlétben! Tartsatok ki mindhalálig, és Én a fejetekre teszem az örök élet koronáját. Erre áldalak meg benneteket kicsi gyermekeim az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2012. március 11. Szentségimádáson a Szentlélek így imádkozott bennem:

“Hőn imádott édes jó Jézusom! Mindenek fölött szeretlek Téged. Imádlak Téged. A lelkem eleped Utánad. Vágyva vágyom Szent Színed látására! Minden Szentáldozással egyre jobban átlényegülök Beléd. Mi ketten egyek vagyunk a mindeneket felülmúló örök szeretetben. Jézusom, örömöm, egyetlen vigaszom. Te vagy boldogságom, támaszom, Megváltóm. Te vagy a gyógyítóm, tanítóm, mesterem. Csak Belőled élek, Te vagy a fény, amely megvilágítja elmémet. Te vagy a bölcsesség, amely a tudást adja. Te vagy a menny, az örök élet. A Te Tested éltet, a Te Véred tisztít és táplál. Te vagy a védőpajzs. Te tartasz fenn ebben a siralomvölgyben. Te vagy a remény és minden jónak forrása. Te fönt vagy a kereszten, és mindeneket Magadhoz vonzol. Drága Szent Megváltóm! Kérlek, engedd meg, hogy egyesüljek Veled a szenvedésben és a halálban, és egy legyek Veled a feltámadásban. Drága Jézusom! Imádott Megváltóm! Kérlek, vedd Magadhoz Hozzád vágyódó lelkemet! Mikor lesz már Uram, hogy meglátom Arcodat? Téged vágylak látni, csodálni, imádni az egész örökkévalóságon át! Köszönöm, hogy megadod, mert Te is ezt akarod. Köszönöm, hogy Te adod a szívembe a vágyat, amelyet be fogsz teljesíteni. Köszönöm, hogy itt minden véget ér, és a Te országodban van örök életünk, ahol vég nélkül fogunk örvendezni Veled, a szentek Szentjével az örökös dicsőségben. Ámen.”

2012. március 14. Szentmise, Szentáldozás után Szentségimádáson a Szentlélek: “Most egy imád diktálok neked: Drága imádott Úr Jézus Krisztusom! Hálát adok Neked mindenért. Köszönöm, hogy a szívembe tértél. Köszönöm, hogy élő tabernákulumod, élő ostyád lehetek. Köszönöm, hogy én is hordozhatlak a szívemben, mint egykor Szent Édesanyád a Szíve alatt. Köszönöm, hogy én is hordozhatlak az emberek között, és Te kisugárzod általam a Te végtelen szeretetedet és békédet. Ó mily jó elmerülni Benned, ó Te végtelen szeretet-óceán, Te végtelen jóság és béke, amely semmihez sem hasonlítható! Ó, imádott Uram, aki Téged hordoz, az már itt a földön a mennyországban van. Kimondhatatlan öröm és boldogság a Te társaságod. Én is úgy ülök a lábadnál, mint egykor Mária, és hallgatom szavaidat. Köszönöm, hogy a jobbik részt kínáltad fel nekem, és én ezt választottam. Boldog az az ember, akinek Te vagy az Istene és Mindene. Nem is veszíti el soha. Mert ezen a földön mindent itt hagyunk, de Te, a szívünk Királya, velünk maradsz mindörökké. Mert Te Magad vagy az örök élet, Te vagy a mennyország. Ezt mondtad: aki eszi az Én Testemet és issza az Én véremet, annak örök élete van. Gondolat, szó nem képes megköszönni ekkora ajándékot. Csak az önátadott élet lehet válasz ekkora végtelen szeretetre. Jézusom, Megváltóm, Üdvözítő Királyom! Neked adom egész életemet. Kérlek, rendelkezz velem tetszésed szerint. Szívesen szenvedek, mert Te is szenvedtél értem. Boldogan meghalok, ha úgy akarod, mert Te is az életeddel fizettél az én üdvösségemért. Nekem csak egy a fontos: hogy életem minden pillanatában a Te rám vonatkozó örök szent tervedet teljesítsem. Legyen az bármi, elfogadom. Csak a Te kegyelmedet és erődet kérem, hogy mindhalálig kitartsak az Irántad való lángoló szeretetben, hűségben és engedelmességben. Akkor tudom, hogy jó célba érkezem, és egy egész örökkévalóságon át énekelni fogom a Te dicsőségedet, és háladalt zengek Neked, ó Fölséges, Dicsőséges, egyetlen Úr, Dicsőséges Szentháromság Atya, Fiú és Szentlélek. Ámen.”

2012. március 15. Szentségimádáson Jézus: “Drága kislányom! Az idő rövid. Beteljesítem mindazt, amit megjövendöltem általad. Sajnos a világ nem tér meg, így nem kerülheti el a rá váró büntetést. Imádkozzatok! Imádkozzatok! Imádkozzatok! Így még sok lelket menthettek ki a sátán karmaiból. Egyébként a hitetlenek száma egyre nő, és sajnos nagyon sok lélek kárhozik el. Ti, kicsi gyermekeim, legyetek szüntelen készenlétben, mert soha nem látott természeti katasztrófákkal és eseményekkel látogatom meg a föld lakóit. Ne féljetek! Inkább imádkozzatok! Mindenek fölött reménykedjetek Bennem, a Megváltóban, Aki megszereztem számotokra az örök életet. Ne feledjétek: az örök élet a síron túl van. Ezért reméljetek Bennem mindhalálig! Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

2012. március 28. Szentségimádáson Jézus:
 
“Drága kislányom! Az idő rövid. A Nagyfigyelmeztetés után minden a helyére kerül. Mindenki fel
fogja ismerni, hogy hol a helye. Aki megtér, az az Én akaratomat fogja teljesíteni. Aki nem, az még megátalkodottabb lesz. Sokan meg fognak halni. De aki csak egyszer mondja ki hittel a Nevemet, és a segítségemet kéri, az nem vész el. Nagy az Én irgalmam a szerencsétlen bűnösök iránt. Sokan mennek a tisztítótűzbe, ami az Én irgalmam helye. Ha ez nem lenne, elkárhoznának. Készüljetek a Nagyfigyelmeztetésre! Éljetek életszentségben, tegyétek a jót, és most még többet imádkozzatok! Minden percet használjatok ki! A mulasztás nagy bűn. Az áldozatokat és a szenvedéseket fogadjátok, és viseljétek el türelemmel! Az Én kínszenvedéseim örök érdemeivel egyesítve ajánljátok fel Nekem, égi Édesanyátok hétfájdalmas Szeplőtelen Szíve és könnyei által. Ezzel rengeteg lelket mentetek meg a pokol tüzétől. Ha így készültök, akkor nagyon boldogok lesztek a Nagyfigyelmeztetéskor. Látni fogtok Engem, és örülni fogtok, mert mosolyogni fogok rátok, és megköszönöm minden imátokat, áldozatotokat és szenvedéseteket. Odaát a mennyben pedig nagyon meg foglak jutalmazni érte. Tudjátok olyan lesz ez, mint az iskolás gyermeknek a vizsga. Az a gyermek, aki megtanulta a leckét, jó jegyet kap. Igyekezzetek megfelelni elvárásaimnak, és akkor megjutalmazlak benneteket!
 
Jaj, a bűnösöknek! Meglátják irtózatos tetteiket, amelyeket még kimondani is szégyen, amiket titokban művelnek. Meglátják cselekedeteik gyümölcseit, azok következményeit, és a poklot, amelyet tetteikkel kiérdemeltek. Akkor lesz sírás és rettegés, kétségbeesés és jajveszékelés. Akkor már szeretnék meg nem történtté tenni bűnös cselekedeteiket, de nem lehet. Csak egy lehetőségük lesz, megtérni Hozzám, a Megváltóhoz. Ha hittel ki tudják mondani: Uram irgalmazz, megmenekülnek. De ha megátalkodottak maradnak, magukra hagyom őket, és kiszolgáltatom annak, tudniillik a sátánnak, akit addig is szolgáltak.Nagy kegyelem lesz a Nagyfigyelmeztetés, de egyben ítélet is. Nagy kegyelem azért, mert még egyszer lehetőséget kap minden bűnös, hogy meglátva rémes tetteiket, elforduljanak a bűntől, és megtérjenek Hozzám, Aki az életemmel fizettem az ő üdvösségükért.
 
Gyermekeim! Az ember életében a legnagyobb kegyelem a tisztánlátás. Ezt kapja meg mindenki a Nagyfigyelmeztetéskor. A jók még jobbak lesznek, a bűnösök megtérhetnek. Gyermekeim, vigyázzatok! Aki áll, az vigyázzon, hogy el ne essék! Éljetek szüntelen készenlétben, mert nem tudhatjátok a Nagyfigyelmeztetés időpontját! De előre figyelmeztettelek benneteket, felkészítelek, hogy ne érjen váratlanul.
 
Az állapotbeli kötelesség nem teljesítése a legnagyobb bűn. Ezért drága gyermekeim, a szeretet jegyében legyetek figyelmesek egymás iránt! Mindenki teljesítse a kötelességét! Az édesanyák és az édesapák mondjanak igent a megfogant életre! Szeressétek gyermekeiteket, mutassatok nekik jó példát, és neveljétek őket az evangéliumi tanítás szellemében az életszentségre! A szülők beszélgessenek gyermekeikkel! Minden szabad idejüket fordítsák a családra! Ne akarjanak önző módon külön programot csinálni, mert annak a gyermek issza meg a levét. Tudjanak gyermekeik minden lépéséről, és irányítsák őket a jó útra! A család minden este imádkozzon együtt! A vasárnap pedig ne múljon el közös Szentmisén való részvétel nélkül!
 
Amikor csak tehetitek, lehetőleg naponta olvassatok fel egy szakaszt az Evangéliumból, és azon elmélkedjetek! Különösen gondolkodjatok el az Én kínszenvedéseimen, hogy mennyire szeretlek benneteket! Mekkora áldozatot hoztam a ti üdvösségetekért. Szeressetek viszont Engem, és Irántam való szeretetből hozzatok ti is áldozatokat egymásért és a szegény bűnösök megtéréséért! Akkor szereztek Nekem örömöt, ha lelkeket mentetek meg az örök életre. Ezzel értelmet adtok rettenetes kínszenvedésemnek és kereszthalálomnak. Mondom nektek: a mennyben ezeknek az általatok megmentett lelkeknek fognak örülni a szent angyalok és a szentek. Ti pedig velük együtt hálát fogtok adni nagy irgalmamért. Az élet egyedüli értelme itt a földön a lélekmentés. Erre teremtett Atyám. Ezért haltam kínhalált. Ezt hagytam nektek végrendeletül: Menjetek el az egész világra! Tegyetek tanítványaimmá minden népet! Arra kaptátok a földi életet, hogy megszerezzétek mind a magatok, mind mások számára az örök életet.
 
Erre áldalak meg benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.”

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 141. Szentlélek: A szentgyónás tulajdonságai

2012.03.27   ÉGI ÜZENETEK                Szentlélek: A szentgyónás tulajdonságai
Drága Engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik Isteni személy és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Nagy-nagy szeretettel köszöntelek benneteket, boldog vagyok, hogy újra eljöttetek ide. Szeretetlángomat végig viszem köztetek, és mindenki szívéhez hozzáérintem, hogy fellobbantsam, hogy nagyobb érdeklődéssel hallgassátok, azokat a nagyon fontos dolgokat, amikről szó lesz. Az elmúlt alkalmakkor a szentgyónás szükségességről, alapításáról, a bűnbánatról, az elégtételről, Jézus elégtételi szenvedéséről volt szó. Most a szentgyónás tulajdonságairól beszélek nektek. A szentgyónás legyen teljes, őszinte, érthető és titkos. Mikor teljes a szentgyónás? Hogyha gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással vétett bűneiteket, mindet kivétel nélkül megbánjátok. Emlékezzetek vissza, hogy nem olyan régen a Szűzanya úgy mutatta be Jézust nektek, mint egy gyóntató atyát. Ott ült vele szemben egy középkorú asszony, és szándékosan kihagyta a házasságtörését. Jézus nem oldozta fel, csak miután töredelmesen megbánta. Gyermekeim, hogyha valami olyan bűnötök van, amit szégyelltek elmondani a papnak, azt akkor is el kell mondani, mert aki egyetlen súlyos bűnt kihagy a szentgyónásából, annak a gyónása érvénytelen. És ha még ráadásul utána áldozik is, akkor kettős szentségtörést követ el. A bűnbocsánat szentsége ellen és az oltáriszentség szentsége ellen. Drága Gyermekeim! A szentgyónás teljességét jól véssétek bele a szívetekbe! Ha egy bűn kimarad feledékenységből, az nem baj, attól még érvényes a szentgyónás, áldozni is lehet. Viszont a következő szentgyónásban meg kell ezt a kihagyott bűnt említeni. A feledékenység ellen küzdeni kell. Nagyon alapos, gondos lelkiismeret vizsgálattal kell készülni a szentgyónásra, vagy pedig nem kell nagyon összegyűjteni a bűnöket, elég ha két-három bűnöd van, és már menj is gyónni, mert biztos, hogy eszedbe fog jutni. De ha van 10-15 bűnöd, hosszú idő eltelt, akkor azokat össze kell írni egy papírra, és fel lehet olvasni a gyóntatószékben. A katolikus vallás tanítása szerint a szentgyónáskor a bűnök közül csak a súlyos bűnöket kell meggyónni, de ez nem azt jelenti, hogy nem szabad a bocsánatos bűnöket is. Én, a Szentlélek arra kérlek benneteket, hogy minden egyes bűnötöket gyónjátok meg, mert akkor lesz teljesen tiszta a lelketek. Sokkal felszabadultabbnak, könnyebbnek érzitek majd magatokat. A szentgyónás gyakoriságával kapcsolatban az egyház azt tanítja, hogy minden évben egyszer kötelező gyónni, húsvétkor. De ez ne legyen elég nektek, gyónjatok minden hónapban, vagy 3-2 hetenként, hetenként, ahogy szükség van rá. Hogy ha tudnátok, hogy milyen végtelenül közel van az Én kiáradásom, akkor egyetlen bocsánatos bűnnel már szaladnátok is a gyóntatószékbe. A gyónás teljességét úgy lehet még fokozni, hogy ha nem csak a bűnt valljátok meg, hanem a súlyosbító körülményeket is. Pl. hogy ha valakit mélyen megbántotok, nagy fájdalmat okoztok neki, vagy a becsületébe gázoltok, akkor az már egy súlyos bűn, súlyosbító körülménnyel. Van egy férfi, aki az egyik munkatársát beárulja a főnöknek, hogy lopott, kiszivárog a hír, és mindenki olyan rossz érzéssel néz erre a férfira. Kiderül, hogy nem is lopott. Bűnbánatában a rágalmazó elmegy meggyónni, hogy hazudott. El kell mondania, hogy milyen körülmények között hazudott. Azért fontos a súlyosbító körülmény meggyónása, mert a bűn súlyosságát, jellegét egészen megváltoztatja. Vagy pl. ha egy fiatal lány elcsábít egy nős embert, amikor gyónni megy, nemcsak annyit kell meggyónnia, hogy paráználkodott, hanem, hogy egy nős embert a házasságtörés bűnébe vittem bele. Az a tény, hogy a gyermekeim nagy része nem tudja, hogy hol a határ a bocsánatos és a súlyos bűnök között. A súlyos bűnnel nagy kárt okoz az illető másnak, magának, és még mélyebben megbántotta az Istent, mint egy bocsánatos bűnnel. Néhány példa: Van egy asszony, aki jön hazafelé a munkájából, nyár van, érik a megy, szinte roskadásig van a fa, nem tudja megállni, megeszik egy 10-20 szemet. Ezzel csak bocsánatos bűnt követett el, mert nem okozott kárt az illetőnek. De másnap hoz egy reklámszatyrot, és jól teleszedi, hogy milyen jó lesz, el tesz belőle télire. Ebben az esetben halálos bűnt követett el. Vagy pl. valaki hétköznap is jár a szentmisére, és egyszer elkésik, és amikor kérdezik, hogy miért, azt hazudja, hogy éppen vendég volt nála, és nem akarta kitenni a lakásból. Hát ezzel nem ártott senkinek, enyhe bűn, de saját magának ártott, hazudott. De ha pl. egy illető arról beszél, hogy a szomszédban van egy lány, akihez egymás után járnak a férfiak, de ebben egyáltalán nem biztos, mert nem látta, csak azt látja, hogy ez a lány sétálgat egy férfival az utcán. Ez már rágalmazás, nincs róla meggyőződve, de mégis megrágalmazta ezt a lányt. A vasárnapi szentmisével kapcsolatban az emberek sokan nem tudják, hogy ha kihagyják, az súlyos bűn. Betegség esetén nem az, de ha valaki azzal védekezik, hogy neki főzni kell a vendégek, vagy a család számára, és nem megy el a szentmisére, akkor súlyos, halálos bűnben van, ugyanis az ebédet előre el lehet készíteni az előző napon, vagy vasárnap korán reggel. A szombat esti szentmisén való részvétel csak indokolt esetben helyettesítheti a vasárnapit. Ilyen fontos akadály, ha valaki vasárnap dolgozik a munkahelyén.
Az életgyónással, vagy egyetemes gyónással a gyónás teljességét lehet fokozni. Az összes, életetek folyamán elkövetett, akár már egyszer meggyónt bűnt, vagy az életetek egy szakaszából összeszedett bűneiteket gyónjátok meg, de elég, ha csak egyszer teszitek meg az életben, mert különben kétségbe vonjátok Isten irgalmasságát, miszerint az egyszer meggyónt bűneiteket megbocsátja. A gyónásnál fontos az őszinteség. Van aki úgy megy be a gyóntatószékbe, hogy azt mondja, hogy a férje úgy felbosszantotta, hogy ezt és ezt a bűnt követte el. Nem lehet másra hárítani a felelősséget, mindenki csak a saját bűnét gyónja meg, ne a családtagokét, vagy ismerősökét. Pl. van egy férj, aki azt mondja a gyóntatószékben, hogy enyhe szóváltás volt ma reggel a feleségem és köztem, nem azt mondja, hogy veszekedtem, csak szóváltás. Gyermekeim! Én a Szentlélek mindenhol ott vagyok, és láttam a ma reggeli „szóváltást”. Trágár szavak és tányérok repkedtek a levegőben, az egyik szomszéd hallgatózott, a másik befogta a fülét. A szentgyónás érthető, hallható legyen. Titkosnak is kell lennie. Egyrészt a pap részéről, akit kötelez a gyónási titok, hogy még élete árán se mondja el, amit a gyóntatószékben hallott. A hivőkre is vonatkozik a titoktartás, hogy ne mondja el, hogy miket gyónt meg, ez csak Istenre és a gyónóra tartozik.
Abban a pillanatban, ahogy megérkeztetek az engesztelésre, a terem mennyezete megnyílt, és egy hatalmas fehér rózsabimbó szállt ide le, kinyílt és kilépett belőle négy ragyogó fehér ruhás alak: A Mennyei Atya, Jézus, a Szűzanya és Én, a Szent Lélek Isten. Az Atya egy hegy tetején állt, felemelte a két karját, és egy kőtáblát tartott magasra, Mózesre emlékeztetett, mert arcán harag volt látható. Lábainál nagy tömeg volt, fekete és foltos ruhás emberek, mindenféle bűnöző. Az Úr Jézus, a Szűzanya, és Én körülvettük Őt, és láttuk, hogy karja remeg az indulattól, hogy bármikor odavághatja a tömeg közé a kőtáblát. Megfogtuk a két karját, és könyörögve kértük, hogy még várjon egy kicsit, meg fognak térni, nem tudják mit cselekszenek. És akkor kivált a tömegből sok kicsi 2-3 éves gyermek, hófehér ruha volt rajtuk, felmásztak a hegyre, a Mennyei Atya lábát átölelték, és könyörögve kérték, hogy legyen irgalmas a lent lévő emberekhez. Meghallotta ezt a Mennyei Atya, megenyhültek a vonásai, lehajolt, a kőtáblát letette a földre, a gyermekek fejét megsimogatta, egyenként felemelte őket, és egy Édes Atyai csókot adott homlokukra, majd felemelte magasra őket, akik vidáman nevettek. Tudjátok kik voltak ezek a kicsiny gyermekek? Ti voltatok, Drága Engesztelő Gyermekeim, akik mindig imádkoztok a bűnösök megtéréséért, könyörögtök az Atyának, hogy ne sújtson le még a földre. Ti, akik őt nagyon szeretitek, és dédelgetitek őt a szívetekben. Ezen az Atya nagyon meghatódott, és a felebaráti szereteteteken, hogy az idegenekért, a bűnösökért így harcoltok, hogy el ne vesszenek. Az Atya hálásan néz rátok és így szól: Drága Gyermekeim! Köszönöm a segítségeteket, hogy türelmet adtatok nekem. Most mind a négyen felemeljük a karunkat, keresztet rajzolunk a levegőbe, és nagy szeretettel megáldunk benneteket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 140. Szűzanya: Elégtételi szenvedés

2012.03.20   ÉGI ÜZENETEK                Szűzanya: Elégtételi szenvedés
Drága Engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. A múltkor a szentgyónással kapcsolatban már beszéltünk az elégtételről. Mielőtt még ezt a témát kifejtem, nagy-nagy szeretettel köszöntelek benneteket, a rendszeresen járókat is, és azokat is akik Budapestről, oly messziről jöttek el, hogy engeszteljenek,  és lelkeket mentsenek. Most körbejárok, és keresztet rajzolok a homlokotokra, majd egy édesanyai szeretetcsókot lehelek rá.
A gyóntató általában ima formájában adja fel az elégtételt, és ti gyermekeim ezt kiegészítitek egyéb jóvá tételekkel, áldozatvállalásokkal, lemondásokkal, önmegtagadásokkal. Az elégtétel annyit jelent, mint jóvá tétel. Az általad okozott kár kiegyenlítése. Ti emberek, bűneitekkel megbántjátok Isten jóságát, szeretetét, és ezt a kárt egyedül jóvátenni képtelenek vagytok. Helyettetek és értetek is Jézus adja a Mennyei Atyának szenvedésével és kereszthalálával. Jézus a világon elkövetett, és a jövőben elkövetendő összes bűnért elégtételt adott. Ádám és Éva bűnéért, és egyenként, mindannyiatok bűnéért. Én most Szent Fiam szenvedéséből kiemelek néhányat, és bemutatom nektek, hogy ezekkel a konkrét szenvedésekkel, melyik bűnökért szerzett elégtételt nektek a Mennyei Atyánál. Hunyjátok be szemeteket, és nézzétek a megkötözött, ártatlan véresre vert Jézust, ahogy oda ráncigálják a főpapok, Pilátus és Heródes elé. Igazságtalan vádak özönét borítják rá, és ő hallgat. Ezért a hallgatásért egy katona vaskesztyűs kezével szájon vágja, elered az orra vére és a szájából is folyik a vér. Azért nem szól vissza, hogy elégtételt adjon Istennek azért, amiért ti emberek a rágalmakat dühösen, haraggal, veszekedéssel és panaszkodással fogadjátok. Elégtételt adjon azok helyett, akik ezeket a hazug elítéléseket másokra rázúdítják, és a tisztességes emberek becsületébe belegázoljanak. Hogy elégtételt adjon az ítélkezők helyett, akik mindig mások hibáiról fecsegnek, ahelyett, hogy a maguk hibáival törődnének. Ti, drága Gyermekeim, már a lelki fejlődésnek egy olyan magas fokán áltok, hogy nem szoktatok rágalmazni, hazug ítéleteket mondani. De előfordul, hogy átsuhan a gondolatotokon egy rossz gondolat, valakiről, aki titeket megbántott, vagy kimondjátok ezt az elítélő szót érte. Soha ne ítélkezzetek, mert úgy ítélnek meg majd benneteket, ahogyan ti ítélitek meg egymást. Gyermekeim, itt áll előttetek Jézus az ostorozó oszlop mellett. Minden ruhát letéptek róla, nézzétek, hogy meggörnyed, kezeivel próbálja eltakarni mezítelenségét a kaján, vigyorgó szeme előtt. Képzeljétek el, hogy meztelenül odakötöznek benneteket egy város lakossága előtt egy villanyoszlophoz, és csúfolnak, nevetgélnek rajtatok. Újjal mutogatnak rátok. Bizony ez a keresztény-üldözéskor előfordulhat. Érezzétek a legszentebb, legtisztább, legártatlanabb ifjú Jézus szégyenét. A hatodik parancsolat ellen elkövetett bűnökért adott ezzel elégtételt. A mai fiatal lányok kacér bűnre ingerlő öltözködéséért. Az ízléstelen szex kártyák, folyóiratok nézegetéséért, a ma már általánossá vált házasságon kívüli testi kapcsolatokért, a házasságtörésekért, a züllött társaságon belüli szexért, a fajtalankodásokért, a test áruba bocsátásáért. Nézzétek, mit tesznek Szent Fiammal, rákötözik az oszlopra, és hosszú ideig elől, majd hátul ostorozzák. Friss hosszanti sebeiből hull a vére, még az arcát sem kímélik, szemét majdnem kiverik. Mikor köteleit elvágják, erőtlenül belehull Szent vérének tavába, amely a lábánál összegyűlt. Az ostorozás elégtétel a testi sértésekért, a verekedésekért, a gyilkosságokért, abortuszokért, és azokért a kényes nyafogó gyermekeinkért, akik a legkisebb testi fájdalomra panaszkodással, sírással válaszolnak, és rögtön fájdalomcsillapítóhoz nyúlnak. Most Megváltótokat leültetik, egy véres, piszkos katona köpenyt borítanak a vállára, és fejére egy töviskoszorút nyomnak, a tetejére még rá is vágnak egy bottal. Sebeiből patakokban ömlik a vér, leköpdösik, botokkal böködik, kövekkel dobálják, majd letérdelnek előtte, és nevetve imádják: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Ezzel a gőgért, az önteltségért, mások megvetéséért, nevetségessé tevéséért, a csúfolódásért, a kárörömért ad Jézusunk elégtételt.  Drága Engesztelőim!  Ebben a csúfolódásban nektek is részetek van, amikor elítélő szavakat mondanak rátok, hogy jártok az engesztelésre, szentfazéknak neveznek, meg hogy csúsztok-másztok a templomba, meg a zarándokhelyekre. Tekintsétek ezt a csúfolódást nagy értéknek, mert miért is lenne a tanítvány különb a mesterénél. Jézust is sokat csúfolták, most hallottátok. Jézusotok megkezdi keresztútját, görnyedten vonszolja magát, a kereszt kemény fája csontig belefúródik vállába, szinte megállás nélkül ütlegelik, hajtják, és a vérveszteségtől végtelenül szomjas. Nem dobja el keresztjét, hanem végigviszi, mert bűneitekért elégtételt nyújt az Atyának. A kényelemszeretetért, az önsajnálatért, a szenvedés, betegség, lelki szenvedés miatti zúgolódásért, káromkodásért, a lustaságért, a hatalmon lévők zsarnokoskodásáért, kegyetlenkedéséért, a munkabérek visszatartásáért. Az Úr Jézus szenvedésének és kínhalálának minden pillanatával, minden csepp elhullajtott vérével, verítékével, könnycseppével elégtételt, jóvátételt adott bűneitekért, és csak ezért nyerhetitek el az örök életet.
Nézzük, hogy van jelen ma a Szentháromság, és a Szűzanya. A Mennyei Atya királyi trónján ül, szomorúan nézi az emberiséget, ahogy bűnökben hever, csak vár a megtérésre, de egyre fogy a türelme. A szenvedő Jézust látjátok, véresen, piszkosan, vállán nehéz keresztjével. Én, Édesanyátok, megfogom Szent Fiam véres kezét, és vezetem Atyám felé. Ti, engesztelőim, mögöttem vagytok, imádkoztok az emberiség megtéréséért. Mire odaérünk Jézussal Atyám trónja elé, Szent Fiam összerogy a fáradtságtól. Fejét az Atya ölébe hajtja és így szól: Ó, Atyám, látod, hogy szenvedek, minden fájdalmammal jóvá akarom tenni gyermekeid bűnét, hogy kiengeszteljem helyettük drága Atyai Szíved. Bocsáss meg nekik kedvemért, mert nem tudják, mit cselekszenek! Tekints az előtted ülő Engesztelőidre, hallod, hogy kérik irgalmadat? Ó, gyermekeim! Mondjátok utánam: Örök Atya felajánlom Neked szeretett Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak testét és vérét, lelkét és istenségét engesztelésül bűneinkért, és az egész világ bűneiért. Jézus fájdalmas szenvedéséért irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Köszönöm, hogy velem imádkoztatok. Az Atya int a Szent Lélek Istennek, aki galamb alakjában a bűnös emberiség fölé röpül és kegyelmekkel árasztja el. Újra sokan megtérnek. Látjátok még tart az Atya türelme. Mosolyogva néz rátok, és szeretettel megáld benneteket, mert hiszen a ti imáitokat tudta kegyelemmé alakítani. Most a Szentlélek az Atyához repül, majd emberi alakot vált. A Mennyei Atya a trónja előtt, a szenvedő Jézus a keresztjére támaszkodva, és Édesanyátok, mind a négyen megáldanak benneteket az elégtételért adott hála lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi Üzenetek 139. Mennyei Atya: Bűn, bűnbánat, szentgyónás

2012.03.06   ÉGI ÜZENETEK                Mennyei Atya: Bűn, bűnbánat, szentgyónás
Drága Engesztelő Gyermekeim, ne féljetek, Én vagyok Mennyei Atyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. A nagyböjti időszakban a bűnről, a bűnbánatról és a szentgyónásról szeretnélek tanítani benneteket. Az áteredő bűn miatt, ami ősszüleitektől maradt rátok, az ember természete rosszra hajlik. Könnyebben teszi a rosszat, mint a jót. Az igaz, hogy a keresztség lemosta rólatok az eredendő bűnt, de a bűnre való hajlam megmarad bennetek. Ezt a hajlamot lehet csökkenteni neveléssel, szívós akarattal. A bűn ellen harcolni kell egy életen át, csak így juthattok el az életszentségre. Csak az tud harcolni a bűn ellen, aki felismeri a bűneit. Erzsike és Marika együtt szoktak szentmisére járni. Marika egyedül él, Erzsike a családjával. Szentmise után így beszélgetnek: – Marikám, olyan nyugodt, békés a lelkem, hogy ma meggyónhattam. Könnyűnek érzem magam. Még csak két hete gyóntam, és már megint összegyűltek a bűneim. Marika így válaszolt: – Nekem elég egy évben egyszer gyónni. Mond, milyen bűnöket tudok én elkövetni, hiszen egyedül vagyok, nincs akivel veszekedjek, mindennap mondom a rózsafüzért, nem lopok, nem gyilkolok, nem paráználkodok. Figyeld meg csak meg Líviát, minden vasárnap ott van a templomban, heti áldozó, és az internetről összeszedett férfiakat váltogatja, hol egyikkel, hol másikkal alszik. Látod, ő aztán bűnös. Hallottad, hogy már több abortusza volt. Marikám, ezt nem hallottam, de már találtam is egy meggyónni való bűnt a lelkeden, mégpedig az ítélkezést. – Hát én csak az igazat mondtam, ez is bűn? – De még mennyire, hogy az! És ha mégsem igaz, csak pletyka, akkor bizony rágalmaztál, az pedig súlyos bűn. Marika elgondolkodik, és lehajtott fejjel szégyenkezve mondja: – Jövő vasárnap elmegyek gyónni.
Gyermekeim, segítsetek a másiknak felismerni a bűneit, hogy a bűnbánat megindulhasson benne. Mit jelent a bűnbánat? Mit bántok ilyenkor? Elsősorban azt, hogy ilyenkor Nekem fájdalmat okoztok, Jézus szívébe tövist szúrtok, másodsorban bánjátok, hogy lelketeken foltot ejtettetek. Súlyos bűn esetén kiestetek a megszentelő kegyelem állapotából. Aki bűnt követ el, nem érzi jól magát, alig várja, hogy megváljon terhétől. A bűnt nem elég megbánni, hanem jóvá kell tenni, engesztelni kell érte, mert ha nem teszitek, tartozásokat gyűjtötök magatoknak a tisztítóhelyre. Hogy hogyan lehet jóvátenni. Pl. úgy, hogy aznap lemondasz valamiről, amit szeretsz, vagy valami többletmunkát vállalsz, ami nem a te dolgod lenne. Az a helyes, ha a bűnbánatot a szentgyónás követi. A szentmise elején a közgyónás nem helyettesítheti a fülbe való gyónást, hiszen ott nincs a bűnök személyes beismerése és nincs feloldozás. Hány és hány olyan szentmisére járó van, aki azt hiszi, hogy a közgyónással minden bűn el van törölve, pedig tudnotok kell, hogy ezzel a formával csak a bocsánatos bűnöktől lehet megszabadulni, a halálos bűnöktől nem, tehát a szentmisén csak akkor áldozhattok, ha nincs súlyos bűnötök, a megszentelő kegyelem állapotában vagytok. A szentgyónás nem emberi találmány, hanem isteni alapítás, a feltámadt Jézus húsvét vasárnap este bűnbocsátó hatalmat adott apostolainak, amikor így szólt: Vegyétek a Szent Lelket, akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, és akinek megtartjátok, az bűnben marad.
Drága Gyermekeim! Nagyon fontos, hogy tudatosítsátok magatokban, hogy a gyóntatószékbe a pap az én helyettesem, eszközöm. Nem egyszerűen csak emberhez mentek, és mondjátok el bűneiteket, hanem Nekem, Istennek teszitek. A pap helyettem bocsátja meg bűneiteket. Ebben a nagyböjti időben még fogtok hallani a bűnbánat szentségéről, de mára ennyi elég.
Itt van körülöttetek a Szentháromság és a ti Mennyei Édesanyátok. Jézus, az Én szeretett Fiam papi ruhában ül. Vele szemben térdel egy középkorú asszony, mivel ő azt hiszi, amit lát, hogy a gyóntató pap van ott, akit személyesen ismer, szégyelli bevallani az egyik bűnét, ezért csak a többit mondja el. Jézus a pap ajkán keresztül így szól hozzá: – És a múlt heti házasságtörésedről miért nem beszélsz? A nő megdöbbenten néz rá: – Honnan tudja? – Én minden pillanatodat látom, Gyermekem – és felfedi magát teljes valóságában az asszony előtt. Láthatóvá válik. A gyónó ámulva nézi őt, elszégyelli magát bűne elhallgatása miatt, és elfogja a mély bűnbánat, a zokogás. Ezt a bűnt is meggyónja, és Jézus feloldozza. Ott áll a Szűzanya, és egy szép hófehér ruhát ad rá, a megszentelő kegyelem fehér ruháját. Most pedig Engem, Mennyei Atyátokat láthattok lelki szemeitek előtt. Két angyal áll mellettem, jobbról és balról. Egyik egy vérrel teli kelyhet, a másik egy könnyekkel teli kelyhet tart a kezében. Így szólok hozzátok: – Drága Gyermekeim! Körbe megyek angyalaimmal, és megjelölöm homlokotokat az Úr Jézus Golgotán összegyűjtött vérével és a szíveteket a Szűzanya értetek ontott könnyeivel. Ezután, amikor beléptek a gyóntatószékbe, mindig kiosztom nektek e két lélektisztító jelet. A Szentlélek óriási fehér galamb formájában kering felettetek, szárnyaiból lila virágszirmokat hullajt rátok, melyek a bűnbánat jelképei. Drága Gyermekeim, töltse el szíveteket őszinte, mély bűnbánat. Gondoljatok arra, hogy személy szerint ti is hozzájárultatok Szent Fiam golgotai és mai szenvedéséhez. Megáldalak benneteket a bűnbánat lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2012. március
    h k s c p s v
    « feb   ápr »
     1234
    567891011
    12131415161718
    19202122232425
    262728293031