2010. február archívum

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi üzenetek-55- Szentlélek: Mit tanít Krisztus a vagyonról?

2010. február 24., Szentlélek: Mit tanít Krisztus a vagyonról?
 
Én: Édes Jézusom, nagyon szeretlek! Tégy engem békéd eszközévé! Szentlélek Istenem! Köszönjük, hogy ma a Te égi Szavaidat hallgathatjuk. Légy szíves segíts nekem, hogy akadálytalanul tudjam közvetíteni üzenetedet.
Szentlélek: Drága Engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek! Én vagyok a Szentlélek Isten, a harmadik isteni személy és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma arról lesz szó, hogy Jézus hogy viszonyul a gazdagsághoz és hogyan a szegénységhez. Sajnos az emberek, kicsik és nagyok egyaránt húzódoznak a szegénységtől és ajnározzák a gazdagságot. A következő példa is ezt mutatja. A kis másodikosok közé jár egy nagyon szegény, kopott öltözetű kislány. Úgy látszik a gyerekek már ebben a kicsi korban is átveszik a szülők előítéletét a szegényekkel szemben. Szomorú ez a kicsi lány, mert a sorban senki se akar a párja lenni, nem fogják meg a kezét, az ebédnél a napköziben senki se ül mellé és az udvaron senki se játszik vele. Bezzeg az orvos kislánya mindig a legdivatosabb, legdrágább cipőkbe jár. Körülveszik, kérik mindenben a véleményét, versengenek ki viheti a táskáját, mikor hazafelé mennek.
Ez jellemző a felnőttekre is: lenézik a nyomorgókat, és azokkal barátkoznak szívesen, akiknek jó anyagi hátterük van. Megvetik a tanulatlanokat, és csak a diplomásokat veszik emberszámba. Kirekesztik magukból az ügyetleneket és tehetségteleneket, és csak az ügyes talpraesett embereket fogadják be. Milyen más volt Jézus, mint ti teremtmények. Ezt az utolsó vacsora lábmosási jelenete mutatja a legjobban. Amikor felkel Jézus az asztaltól, nem szól egy szót sem. Nem lázít egyetlen társadalmi osztály ellen sem, nem hirdeti, hogy a gazdagok pokolba valók, hogy le az elnyomókkal, hanem Ő, a világ hatalmas Ura és Teremtője letérdel az egyszerű halászok elé, és megmossa azok lábát. Tudjátok mit akar ezzel a lábmosással mondani nektek Krisztus? Körülbelül ezt: Az osztálykülönbségeket az emberek között eltörölni nem lehet. Ahány ember, annyi féle. Mindig lesznek a földön tanultak és tanulatlanok, erősek és gyöngék, ügyesek és kétbalkezesek, egészségesek és betegek, vagyonosak és szegények. És Én nem a társadalmi osztályokat összeveszíteni jöttem, nem gyűlöletet hinteni, nem a tekintélyt lerombolni, hanem a gazdagabbakat, erősebbeket, tanultabbakat megtölteni azzal a gondolattal, hogy magától érthetődő SZOLGÁLÓ SZERETETTEL igyekezzenek kitölteni az űrt az osztályok között. Nemcsak egy méltányosabb új társadalmi rendszer tudja megoldani a szociális problémákat, hanem a végső megoldás csak akkor biztosítható, ha az Úr megmossa a szegény ember lábát, azaz ha ezt a Jézusi példát átváltjátok mindennapi életetek, viselkedésetek, bánásmódotok, beszédtónusotok megnemesítésére. Ez a lábmosási gesztus arra hívja fel a vagyonosok figyelmét, hogy ők is szolgálni jöttek a világra.
Drága Gyermekeim! Most nézzük közelebbről, mit hirdetett Krisztus a vagyonról, a magántulajdonról, a földi kincsekről! Emlékezzetek a Szentírásra, mit is mondott a gazdag ifjúnak, aki megkérdezte tőle, mit tegyen, hogy elnyerje az Örök Életet? Hogy tartsd meg a parancsokat. És mikor az mondta, hogy mindezeket megtartotta, ezt válaszolta neki: „Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid van és oszd el a szegényeknek és jöjj kövess Engem!” Ez már sok volt az ifjúnak. S míg Jézus szomorúan nézett a távozó után, csak ennyit mondott: „Bizony mondom nektek, hogy nehéz a gazdagoknak bejutni a Mennyek Országába. De milyen vigasztaló, hogy a gazdag is megmenekülhet, ha gyöngeségének tudatában Istenre támaszkodik, ha becsülettel igyekszik vagyonával Isten terveit betölteni.
Most elmondom nektek, hogy vált egy házaspár a mammon, a pénz áldozatává. Két gyermekük volt és egy jól menő vállalkozásuk egy kisvárosban. Szépen gyarapodott a pénzük. Építettek egy családi házat parkkal, fürdőmedencével. Tervezgették, hogy majd a fiúk, ha megnősülnek ott fognak lakni. Azután csak gyűlt-gyűlt a sok pénz, már nem is tudták mire költsék. Alkalmazottaikat minimálbérért dolgoztatták, hogy több hasznuk legyen. Közben a gyerekek elvégezték az egyetemet. Az egyik külföldre ment dolgozni, a másik megnősült, és a fővárosban kapott egy magasabb vezetői állást. Évente 1-2 alkalommal találkoztak gyermekeikkel. Ebben a hajszás életformában bizony teljesen elhanyagolták a lelküket, mindig a pénz volt az istenük. A betegséggel és öregedéssel kezdődtek a bajok. A férfi agydaganatot kapott, amely 1 év alatt elvitte. Szegény asszony teljesen egyedül maradt. Ahogy teltek az évek egyre keserűbb lett és gyengébb. Egy váratlan agyvérzés egészen lebénította. Gyermekei öregotthonba tették, és ott rövidesen meghalt, hit nélkül, szentségek nélkül. Íme egy vagyonos házaspár szomorú vége. Gyermekeim! Miért is veszedelmes a nagy vagyon az ember lelkére? Azért, mert az ilyen ember könnyen a vagyonába helyezi minden reményét, bizalmát, vágyát, törekvését, mint az előző házaspár, s elveszti bizalmát Istenben. Mert az ilyennek könnyen lesz a földi élvezet az egyetlen vágya. Könnyen lesz a pénz az istene: amelyik lélekben pedig a pénz az isten, ott nem talál helyet az igaz Isten.
Most még azt vizsgáljuk meg, hogy a magántulajdonról hogy vélekedik Jézus! Az igaz, hogy egy ízben mondta: „Jaj nektek, gazdagok!” Lukács evangéliumában találjátok. De ez nem azt jelenti, hogy a magántulajdon ellen szól: hogy nem lehet valakinek földje, autója, háza, üzeme, vállalkozása. Ez azt jelenti, hogy jaj nektek, kiket megszállott a pénz ördöge, és a pénz kedvéért letapostok erkölcsöt, hűséget, barátságot, hitet. Jaj nektek, ti pénzzel jólakottak, ti pénzzel mindent megrontók, ti pénzzel bűnre csábítók! A pénz titeket nemcsak szívtelenekké tesz, hanem vakokká és süketekké is, halljátok hát e szót, hogy még ti is belerendüljetek: „Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mind a gazdagnak bemenni a Mennyek Országába” (Máté 19,24.)
Tehát, Gyermekeim így kell érteni Jézus szavait, és nem úgy, hogy Ő minden vagyont elítélt és minden gazdagságot a kárhozatra szánt. Azt a gazdagságot nem kárhoztatja Jézus, aki lelke örök üdvét a pénz fölé tudja helyezni, aki irgalmas, aki a szegényen és elhagyottan segít, akinek keze tiszta, szeme részvétteljes, szíve adakozó.
Drága Engesztelőim. Most gondolkozzatok el, hogy mi következik Jézus bölcs tanításából, amit a vagyonról, gazdagságról mondott? Az, hogyha ti igazán jó keresztények akartok lenni – legyetek akár gazdagok vagy szegények, tanultak vagy tanulatlanok, előkelőek vagy egyszerűek, a következőképpen viselkedjetek: Önmagatokhoz legyetek kemények, fegyelmezettek, szigorúak, embertársaitokhoz pedig megértőek, elnézőek és segítésre készek. Ha mindenki így viselkedne, megoldódnának a mai szociális kérdés fenyegető problémái: nem lenne munkanélküliség, nem lennének befizetetlen számlák, házelárverezések, nem lennének hajléktalanok. Megszűnne az önzés, és tért hódítana a szeretet. Hiába változnak a kormányok, ha a szívek önzők, kemények maradnak.  A nemzetek vezetőinek természetesen ki kellene vetni magából a pénz-imádatot, a kapzsiságot, a korrupciót, az önzést és önszeretetet, hogy példát mutassanak a középnek az együttérzésből, segíteni akarásból, szeretetből, szorgalomból, igazságosságból. Imádkozzatok hazátokért, hogy nemes gondolkodású, hazaszerető, keresztény vezetői legyenek. Ezért a szándékért ajánljátok ma fel az 5 Szent Seb Rózsafüzért, mert drága hazátok telis-tele van sebekkel.
Megáldalak benneteket a bölcs szociális keresztény gondolkodás lelkületével az Atya, a Fiú és Szentlélek nevében.

PostHeaderIcon Kadarkúti Égi üzenetek – 54 – Mennyei Atya szavai: Mit tanított Krisztus a munkáról?

2010. február 2. Mennyei Atya: Mit tanított Krisztus a munkáról?
 
Én: Jézusom, szeretlek, tégy engem békéd eszközévé! Mennyei Atyám! Köszönöm, hogy Te az Ég és Föld hatalmas Ura leszállsz közénk kicsi gyermekeidhez és tanítasz minket.
Szentlélek Úristen! Segíts nekem, hogy akadálytalanul tudjam közvetíteni Mennyei Atyánk Szent szavait!
Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, Mennyei Atyátok, és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma arról fogok beszélni nektek, hogy Szent Fiam, Jézus Krisztus hogyan gondolkodik a munkáról, és mit tanít nektek róla.
Mi a különös ismertetőjele az életnek? A mozgás, a tevékenység, a munka. Vajon Jézus mellette vagy ellene van-e a munkának? Helyesli-e az emberek nagy munkalázát vagy tiltja? Mit szól a dologtalansághoz? Van-e Krisztusnak egyáltalán szava a munkálkodó emberiséghez? Az Ő evangéliuma tud-e fizikai és szellemi munkának irányt szabni, tudja-e azt megszentelni?
A régi ókori pogányok szerint a munka szégyen volt. Plátó, a halhatatlan görög bölcselő is azt hirdette, hogy a szabad polgároknak meg kellene tiltani minden ipart, mert nem méltó hozzájuk, és azt a rabszolgákra hagyni. Az arisztokraták nagy része is így gondolkodott hosszú évszázadokon át, hogy a munka nem nekik való, hanem a cselédeknek. A mai kor új pogányai, az ateisták, a mi korunk félrenevelt fiataljai is lenézik a munkát. Ők bizonyára nem olvasták Szent Lukács evangéliumában, hogy „Dolgozzatok, mindent megfeszítve és minden áldozatot meghozva, dolgozzatok az Isten országának elnyeréséért!” De a régi magyar közmondást se ismerik: „Aki nem dolgozik, az ne is egyék.” Erre egy példát mutatok be az életből a sokezer közül. Hétköznap délelőtt van, és két fiatalember találkozik a falu központjában. Ráérősen beszélgetnek:
– Neked sincs munkád?
– A lakatos szakmában nincs. Az erdészethez hívtak, de nem vagyok bolond, hogy havi 60 000-ért dolgozzak nekik. Nem érdekes! Az öregek nyugdíjából egész jól kijövünk.
– Én meg nem azért tanultam ki a műbútorasztalosságot, hogy kukás legyek. Egyelőre keresgélem a külföldi lehetőségeket az interneten.
Drága Gyermekeim! Én tudom, hogy a legnagyobb hiba a gazdasági válságban és az ebből fakadó munkanélküliségben van, de gyakran a munkához való rossz viszonyulás és a kényelemszeretet is közrejátszik.
Arra a kérdésre, hogy Jézus mellette vagy ellene van a munkának, egyértelmű a válasz: Mellette. Egész fiatalkorát ácsként szorgalommal, verítékkel végigdolgozta nevelőapja mellett, apostolait halászok közül választotta és nyilvánosságra lépése után 3 évig fáradhatatlanul tanított. Tehát saját példájával bizonyította, hogy a munka fontos és értékes. Tehát a munkát, amit az előtte lévő nemzedékek alantas dolognak tekintettek, azt Ő fölemelte. Ha a teremtő Isten nem restellte a munkát és nem húzódozott a munkától, akkor nincs a világon teremtett ember, akinek szégyellnie kellene azt, nincs ember a föld hátán, akinek munka nélkül joga volna az élethez! Légy gazdag vagy szegény, erős vagy gyönge, férfi vagy nő, tanult vagy tanulatlan, fiú vagy leány, gyártulajdonos vagy napszámos, ha nem dolgozol – vagy az eszeddel, vagy a kezeddel – nem vagy ember! Mert emberségetekhez hozzátartozik a testi vagy szellemi munka.
Gyermekeim! Jézus nemcsak felemelte a munkát, hanem megszentelte és egyenesen istentiszteletté magasztosította. A munka Krisztus óta is éppoly verítékes, éppoly görnyesztő, éppoly keservesen nehéz, mint előtte volt, de nem oly gyönge már az a lélek, amely a munkás testet élteti. Krisztus óta a munka a kereszt egy részévé vált, részévé annak a keresztnek, amelyet hordani minden embernek kötelessége, aki Krisztus nyomdokaiba akar lépni. „Ha valaki utánam akar jönni, vegye fel keresztjét minden nap, és kövessen Engem!” (Luk.9,23.) Nos, melyik az a kereszt, melyet minden áldott reggel, talán kelletlenül, talán húzódozva, de minden embernek újra meg újra vállára kell vennie? Ugye a mindennapi munka keresztje! Sokaknak sötétben, korán kell kelni, hogy odaérjen a munkahelyére, a nagymamáknak óvodába kell vinniük az unokájukat és végezni a háztartást, az iskolásnak is időben fel kell ébredni, hogy odaérjen az iskolába és mindenkinek a napi munkáját, ott ahol van, el kell végezni. Mindez egyformán nehéz és fárasztó vallásos és hitetlen embereknek egyaránt. De ha a mélyen hívő gyermekem Krisztusra emelt szemmel és az Én akaratomat teljesítő készséggel végzi, akkor az ő munkája Krisztust követő kereszthordozássá, imádsággá, tehát istentiszteletté magasztosul.
Eddig arról szóltam, hogy Jézus felemelte és megszentelte a munkát. Ezenkívül megemlítem, hogy Ő a munkának helyes értékelésére is tanít benneteket. Ha már olyan nehéz és fáradságos a munka és ugyanakkor mindenkinek kötelessége, akkor fontos, hogy megtanuljátok, hogyan kell értékelni. Ugyanis az értékelésben végetek vannak. A mai világban vannak lusta, dologtalan, csavargó, heverésző emberek, akik lenézik, és semmibe veszik a munkát, másokon élősködnek. Ez súlyos bűn és egyszer majd felelni fognak ezért ítélőszékem előtt. A másik véglet, akik istenítik, és öncéllá teszik a munkát. Beletemetkeznek, hajszolják magukat, egy percet se hagynak családjukra, barátaikra és lelkükre. Ez is nagy bűn. Számon fogom kérni tőlük. A helyes, igazi krisztusi világnézet pedig a két véglet között, középen áll: becsüli a munkát, de csak eszközt lát benne, és nem az ember végső célját.
Van egy házaspár: a férfi jól kereső főmérnök, az asszony tanárnő. 2 fiúk van: az egyik 17, a másik 19 éves. A férj imádja a munkáját, fél éjszakákat a számítógép előtt tölt, a látványrajzokat készíti. Nem lehet szólni hozzá, úgy belemerül a munkába. Csak a feleség hívő katolikus. Nem rég eszközömet, Évát felhívta telefonon, és elpanaszkodta, milyen nagy baj van náluk. A nagyobbik fiú kábítószerezik és az öccsét is kezdi rászoktatni. Kicsapongó, erkölcstelen életet élnek, egyik barátnő a másik után. Hangos házibulikat rendeznek a szobájukban, zavarva a szomszédok és szülők nyugalmát. A nagyobbik otthagyta az egyetemet, a kisebbik bukásra áll. Teljes csőd a gyermeknevelésben. Az anya bevallotta, hogy úgy teltek az évek, hogy nem maradt idejük beszélgetni, játszani a gyerekekkel. Ő sokat túlórázott, hurcolta haza a sok dolgozatot javítani, a fiúk meg mentek a maguk útján, vallásos nevelést egyáltalán nem kaptak.
Látjátok Gyermekeim? A munka istenítése, tehát helytelen értékelése, a pénz hajszolása ide vezet. Elszakít mindenkitől és minden szép és nemes dologtól, így a lelketek ápolásától is. Elszigetel Tőlem, Istenetektől. Bálványimádókká váltok így, Engem teljesen félreállítotok a életetekből. Hová vezet ez? Egyenesen a kárhozatba.
De ha okosan és jól értékelitek a munkátokat, ha Én állok első helyen a szívetekben, akkor ilyen, mint a fenti esetben nem történhet meg veletek. Mert akkor Engem imádva és szeretve, hagytok időt családtagjaitokra – még ha ezáltal kevesebb pénzhez is juttok –  és a munkában is helytálltok. A sorrend a következő legyen: Első a szívedben Isten, második a család, harmadik a munka és negyedik a szórakozás.
Ez a bölcs Jézusi felfogás, ez az arany középút, hogy a munka csak eszköz legyen a Mennyország eléréséhez, éppen ez védi meg az embert, hogy munkája közben igavonó állattá ne alacsonyodjék, aki eltorzult dühvel cipel terhét. Csak a helyes sorrenddel, amit mondtam, lehet békét és nyugalmat teremteni lelkedben és családodban és lehet elnyerni az Örök Életet.
Megáldalak benneteket a szorgalom és helyes mértéktartás lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.

Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2010. február
    h k s c p s v
    « jan   Már »
    1234567
    891011121314
    15161718192021
    22232425262728