2009. március archívum

PostHeaderIcon Kadarkúti Hétfői üzenetek -23- Jézus a 10., 11., 12., stációról

Jézus a 10., 11., 12., stációról
Jézus: Drága engesztelő Gyermekeim! Én vagyok Jézus Krisztus, a ti Megváltótok és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. Ma keresztutam 10.-11.-és 12. stációjáról fogok beszélni: Jézust megfosztják ruháitól, Jézust keresztre szegezik, Jézus meghal a kereszten.
10. stáció: Jézust megfosztják ruháitól:
Miután Cirénei Simon felsegített a legfájdalmasabb elesésemből, már csak pár lépést kellett megtennem a vesztőhelyig. Megérkeztünk. Keresztemet elvették tőlem és ledobták a földre. Elkezdtek vetkőztetni: levették rólam a bilincseket meg a saját övemet, kíméletlenül leszaggatták Rólam ruhámat feltépve sebeimet, melyben bennmaradtak a ruha anyagának foszlányai. A fejemen keresztül akarták lehúzni a gyapjúruhámat, de mivel a széles töviskorona miatt nem sikerült, leszakították fejemről a koronát, és ezzel feltépték összes fejsebemet, majd feltekerték a ruhámat, és vérző fejemen lehúzták. Már csak a rövid vállruha maradt rajtam és az ágyékkötő. A vállruha gyapja beleragadt mély vállsebembe és irgalmatlanul leszakították rólam, nagy fájdalmat okozva. Végül az alsótestemet fedő ruhát is lerántották. Ott álltam teljesen kiszolgáltatva, meztelenül. Kezeimmel próbáltam eltakarni magam. Hirtelen megjelent egy határozott fellépésű fiatal férfi és ágyékkötőt nyújtott át, amit gyorsan magamra öltöttem. Drága Gyermekeim! Ezzel a vetkőztetéssel átéltem a megszégyenítés, a meggyalázás mélységeit. Ezzel engeszteltem Atyámat az emberek szégyentelensége, szemérmetlensége, testi bűnei miatt, a házasságtörések, a paráznaságok, a fajtalankodások miatt. E mocskos bűnökért nekem, a legártatlanabbnak ekkora szégyent kellett elviselnem. A számonkérésnél – ami nagyon közel van – a test tisztasága ellen vétők látni fogják lelki szemeik előtt szégyenemet, amit elszenvedtem miattuk.
11. stáció: Jézust keresztre szegezik
Most következik a legborzalmasabb testi-lelki szenvedésem, a betetőzése az eddigieknek: Hóhéraim durván rám kiáltottak: „Feküdj”, mintha csak a kutyához szóltak volna. Letérdeltem a kereszt mellé, és mint megváltásom jelképét háromszor megcsókoltam. Közben hálát adtam Atyámnak, hogy a kíméletlen bántalmazások között sikerült eljutni idáig, hogy nem engedett idejekorán meghalni, és befejezhettem amiért e világra jöttem, a ti megmentéseteket. A pribékek ezen nagyot nevettek, majd ráfektettek a keresztre. Két karomat kitártam, hogy magamhoz öleljelek benneteket, az elkövetkező nemzedékeket és vérem által megszabadítsalak titeket a kárhozattól. Jobb kezemmel kezdték, amely a természetes félelemtől ösztönösen ökölbeszorult. Erőszakkal kifeszítgették az ujjaimat, és odahelyezték a nagy tompa szöget. Leírhatatlan fájdalmat éreztem a kemény kalapácsütések alatt, de közben irgalmért könyörögtem Atyámhoz kínzóim és a zsidó főpapok számára. Kértem, könyörüljön rajtuk, mert ők a megváltás eszközei, ők nem sejtik, hogy Isten Fiát feszítik keresztre. Ezután bal kezemet akarták felszegezni, de a fán a szög előre előkészített helye 10-12 cm-rel távolabb volt. Az egyik hóhérom belekapaszkodott a karomba és húzta, de nem ment vele semmire. Így aztán jó erős kötelet kötöttek rá és ketten nagyokat rántottak rajta. Csontjaimat kirángatták a forgóiból. Szörnyű fájdalmamban jajgattam. Ezután nekiláttak felszegezni a bal kezemet is. Nagy fájdalmamban fel-felkiáltottam, de hangomat elnyomta a szörnyű kalapálás csattogó zaja. Felváltva ketten ütötték a szöget: 1….2….3….4….5….6…. Ezt hallgatva közben Atyámat engeszteltem az emberiség és égbekiáltó bűneiért. Kicsinyeim! Ugye ti szerettek és együtt éreztek Velem? Akkor mondjatok el egy rózsafüzért külön csak a balkarom és balkezem szenvedéseiért-hálából! Lábaim utoljára maradtak. Lábaimat is durván rángatva kifeszítették, csak úgy recsegtek a csontjaim, izületeim. A két lábfejemet keresztben egymásra helyezték, hogy a jobb lábam legyen felül, és jó néhány kalapácsütéssel felszegeztek a fára.
Ott feküdtem tehetetlenül a kereszten, odarögzítve, moccanni sem tudtam, hogy példát mutassak nektek, amikor tehetetlenek és kiszolgáltatottak vagytok: pl. mint súlyos beteg ágyhoz kötözve, mint béna a kerekesszékben, mint elnyomott feleség a goromba részeges férj mellett, mint ártatlanul börtönbe zárt rag, mint az utcalányok, akiket fogva tartanak, ütnek-vernek, kihasználnak futtatóik, mint megunt férjek, akiket feleségük egy új szerető kedvéért hajléktalanná tett, mint elnyomott nemzet, mely a rátelepedő nagy hatalom igája alól nem tud szabadulni stb. Ti kiszolgáltatott, mások által keresztre feszített testvéreim, merítsetek erőt az Én golgotai keresztre feszítésemből, teljes tehetetlenségemből! Fogadjátok el és ajánljátok fel lelketekért és mások lelkéért a tehetetlenség fájdalmát! Jutalmatok nagy lesz érte.
12. stáció: Jézus meghal a kereszten
Miután végeztek a hóhérszolgák a felfeszítéssel, egy nagyon ijesztő mozzanat következett. A fekvő kereszt hátulján kiálló szögeket el kellett hajlítani kalapálással, hogy a felálláskor Testem súlyától a szögek ki ne csússzanak. Ezért oldalról megemelték a keresztet és meglódították, hogy a hátoldala legyen felül. Én arccal a föld felé zuhantam és csodálatos módon pár cm-rel a föld felszíne fölött lebegő helyzetben maradtam. Atyám angyalai felfogtak, nem engedték, hogy még jobban összeroncsolódjak. Közben a pribékek befejezték a szögek elgörbítését, és felállították a keresztet. Volt egy előre megásott félméteres gödör, melybe bele akarták illeszteni. Négyen fogták a keresztfát, az egyik nézte a lyukat és irányította a többit. Egyszer csak belezökkent a helyére. A hatalmas rázkódástól kéz- és lábsebeim kitágultak, ömlött a Vérem, a kínoktól jajgattam. Mint ahogy „jaj”-szavaim és fájdalmaim a körülöttem lévők szívét egy cseppet sem indították meg, ugyanígy ennek emléke a ma élő sok közömbös és hitetlen ember szívét se érinti meg. Amint a magasból lenéztem, láttam, amint ellenségeim elégedetten járkálnak körülöttem és gúnyolódnak. Láttam összetört Édesanyámat a lábam alatt ahogy sírt, mélységes fájdalommal a lelkében nézett Rám. Láttam a hűséges Mária Magdolnát, aki teljesen ki volt kelve magából, a haját tépte és zokogott. Láttam szeretett tanítványomat, Jánost, aki oltalmazón átölelte Anyámat. Csak ők maradtak Velem utolsó óráimban. Háromórás haldoklásom végtelennek tűnt. Hatalmas szomjúság gyötört a nagy vérveszteség következtében. Izomgörcsök léptek fel egész testemben, és fuldokoltam. Ellenségeim körbejárták a keresztet és gonoszul gúnyolódtak:
„Te hazug! Nos, hogyan rontod le a templomot és hogyan építed fel 3 nap alatt?” „Ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!” „Ha a zsidók királya vagy, segíts magadon!” A bal lator pedig odakiáltott: „Most elhagyta őt az ördöge!” E káromkodásra minden erőmet összeszedve felemeltem fejem és így szóltam: „ATYÁM, BOCSÁSS MEG NEKIK, MERT NEM TUDJÁK MIT CSELEKSZENEK!” A bal lator ismét kiáltott: „Ha te vagy Krisztus, segíts magadon és rajtunk!” A jobb lator, Dismas mélyen megindult, mivel ellenségeimért imádkoztam, megszólalt erős hangon: „Ő értetek imádkozik, akik káromolják és megölik Őt. Ő a mi Királyunk, Ő Isten Fia!” Átkiáltott a bal latornak is: „Nem félsz Istentől? Mi tetteink méltó bérét vesszük, de ez itt semmi rosszat nem művelt.” És Jézushoz fordulva bűneit bánva, megvilágosodva ezt mondta: „Könyörülj rajtam, Uram!” Így válaszoltam neki: „BIZONY MONDOM NEKED: MÉG MA VELEM LESZEL A PARADICSOMBAN.” Ott állt Édesanyám és János a kereszt alatt és Anyám esdekelve könyörgött Hozzám, hogy engedjem Őt is meghalni Velem együtt, de Én így szóltam hozzá, rá és Jánosra tekintve: „ÍME A TE FIAD. ÍME A TE ANYÁD.” János átölelte nagy szeretettel Édesanyámat, hogy ezután az ő anyja is lett. Ezekkel a szavaimmal mindenkinek anyjául adtam Máriát, akik Engem úgy szeretnek és fogadnak el, mint János és hisznek Bennem. Ezáltal Isten gyermekeivé válnak és egyúttal Szűz Mária gyermekeivé, aki az Én Édesanyám. A Golgotán a Nap egyre jobban elsötétült, koradélután volt, de a csillagok vörösen izzottak a sötét égen. Nagy rémület szállta meg az embereket. Sokan elfutottak, volt, aki letérdelt imádkozni. Egyre elhagyatottabbnak éreztem Magam a keresztfán haldoklásom alatt. A elhagyatottságnak ezt a kínját keservesebben szenvedtem meg, mint ahogy egy embere képes lett volna, mert Én, mint Istenember az Istentől elhagyott emberségemet éreztem csupán. És így kiáltottam fel negyedszer hangosan a keresztfán: „ISTENEM, ISTENEM, MIÉRT HAGYTÁL EL ENGEM?” Rengeteg vért veszítettem. Gondolatban a szőlőhöz hasonlítottam magamat, amit egészen kisajtolnak. Testem elfehéredett. Teljesen kiszáradtam és elepedtem a szomjújságtól. Kicserepesedett nyelvemmel és ajkammal mondtam: „SZOMJÚHOZOM!” Kérdeztem Jánost, nem tudna nekem egy korty vizet adni, de ő szégyenkezve így válaszolt: „Ó,Uram elfelejtettük.” Ez a feledékenység keservesen fájt Nekem, hiszen ellenségeim eltakarodtak, senki se akadályozta volna meg, hogy megitassanak. Abenadar százados, aki felügyelt a rendre, ecetbe mártott egy szivacsot és felnyújtotta Nekem, szívtam az ecetből egy keveset.
Elérkezett halálom órája. Szeretteim ott álltak nagy együttérzéssel a lábam alatt. Ekkor így szóltam: „BETELJESEDETT!” Majd felemeltem fejem és hangos szóval kiáltottam: „ATYÁM, KEZEDBE AJÁNLOM LELKEMET.” Lehajtottam fejem és kiszállt Belőlem a lélek. Halálom után csend borult a Golgotára. A hóhérszolgák úgy vélték, hogy meghaltam. A latrok csontjait összetörték és elmentek onnét. Volt ott egy fiatal roppant ügybuzgó kancsal tiszt, akit nagyon megrendített, hogy Velem ilyen gyalázatosan elbántak, és meghatódott a Szent asszonyok mély gyászán, és talán abból a megfontolásból, hogy esetleg még élek a kereszten és ne szenvedjek tovább, lándzsáját olyan erővel döfte az oldalamba, hogy a szívemet átszúrva a hegye a bal mellemen jött ki. Oldalsebemből víz és vér tört elé, mely a tisztre hullott. Ő térdreesett, a kancsalsága meggyógyult, nagy kegyelem járta át és hangosan az összes jelenlévő előtt megvallott Engem, mint Isten Fiát. Édesanyám és a többiek a sűrűn folyó vért és vizet palackokba gyűjtötték, és a földön lévőt kendőkkel felitatták.
Drága Engesztelőim! Rettenetes haldoklásommal nemcsak a kínokat mutattam be nektek, hanem azt is, hogy ha majd elérkezik életetek utolsó órája, hogyan kell gondolkoznotok. Először is meg kell bocsátanotok mindenkinek, még az ellenségeiteknek is, mint Én a farizeus papoknak és hóhéraimnak, és kérnetek kell számukra Isten bocsánatát. Azután, ha van mély bűnbánat bennetek, bátran Rám bízhatjátok magatokat, mint a jobb lator. Haldoklásotokkor hívjátok Mennyei Édesanyátokat, hogy lelketeket Hozzám vezesse! Mint ahogy Én szomjaztam a kereszten az emberek szeretete után, úgy szomjazzatok utolsó perceitekben az Én szeretetemre és az Örök Életre! A halálba nem kísér el benneteket senki: se házastárs, se gyermek, se testvér, de Atyám és Én ott vagyunk veletek, és nem hagyunk magatokra soha. Nagy, feltétlen gyermeki bizalommal helyezzétek lelketeket Belénk, az Örök Szeretetbe! Megáldalak benneteket a szenvedés és halál bátor elfogadásának lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen.
2009.03.30., hétfő

PostHeaderIcon Kadarkúti Hétfői üzenetek -22- A Mennyei Atya beszél a Keresztút 7, 8. 9. stációjáról

Mennyei Atya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, Mennyei Atyátok és eszközömön keresztül szólok hozzátok. Ma a Keresztút 7.,8., és 9. állomásáról tanítalak benneteket.: Jézus másodszor esik el a kereszttel, Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat, Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt.
Kezdjük a 7. stációval:
7. stáció: Jézus másodszor esik el a kereszttel.
Ez a második elesése Jézus Fiamnak – már említve volt múlt hétfőn – mikor Édesanyjával találkozott. Amikor vérbeborult szemeivel nagy részvéttel nézett gyötrődő anyja felé. A kereszt terhe alatt a gyengeségtől elbotlott és a térdére, kezére esett. Nagyon megütötte magát a kemény kövezeten, de a hóhér szolgák oly gonoszok voltak, hogy miután Máriát elráncigálták onnan, elkezdték ütni, verni, rugdalni, hogy álljon fel. Senki nem segített neki. Minden erejét megfeszítette, csak úgy remegtek a karjai, lábszárai, de a folyamatos ütlegelések zuhatagában csak harmadszori próbálkozásra tudott felemelkedni.
Egy festőművész festett egy olyan képet, melynek azt a címet adta: „Ha Krisztus ma ismét eljönne…” Nos, gondoljatok bele, mit történne, ha ismét eljönne!? A kép egy mai modern városrészletet ábrázol, és az úttesten megy a töviskoronás Krisztus nehéz kereszttel a hátán, csupa vér az ütlegeléstől, és a festményen azt a mozdulatot látni, ahogy éppen térdre esik. Van néhány jólelkű ember, aki részvéttel nézi egy kapualjból, de rejtőzködnek, nem merik együttérzésüket nyíltan megvallani. Az ablakból kíváncsi, szenzációra éhes fejek nézik ezt a jelenetet. Senki nem meg oda segíteni. Gyermekeim! Ez a kép szimbólum. Minden szenvedő emberben Jézus viszi a keresztjét, és Jézus esik el. A tömeg pedig érzéketlen a szenvedő iránt, úgy mint a képen, Krisztus iránt. Mint Atyátok, Én mindig köztetek vagyok, és gyakran látok, és hallok ilyen eseteket:
  • 1.) Két asszony találkozik bevásárlószatyorral a kezében. Az egyiknek ki van sírva a szeme és kérdi a másiktól: – Van egy kis időd? – Jaj, ne haragudj, most sietek, majd legközelebb! A kisírt szeműnek a csalódás könnyei szöknek a szemébe. Olyan jó lett volna valakinek elmondani, hogy milyen nagy igazságtalanság érte, de senki sem hallgatja meg.
  • 2.) Az iskolából hazatérő gyerek nagy lelkesedéssel mesélné Anyukájának, hogy ma az ő matek dolgozata lett a legjobb az osztályban, de türelmetlen anyja így felel: Most hagyjál! Nem látod milyen sok dolgom van? Ez a kislány, ha 16 éves lesz, bizonyára nem fogja megosztani fiú-ügyeit édesanyjával.
  • 3.) Az öreg mama szeretetotthonban él, mert a fiataloknak útban volt. Nem látogatja senki. Ha valaki kérdezi: „Miért nem jönnek magához sose?” Akkor védelmébe veszi fiát, lányát, unokáit, hogy ők igazán nem érnek rá, nagyon elfoglalt, fontos emberek, s közben nyeli a könnyeit.
  • A kisírt szeműben, az iskolásban és az öreg mamában Krisztus szenved, akivel nem törődnek, akit nem hallgatnak meg. Drágáim, emlékezzetek Jézus szavára: „Bizony mondom néktek, amit nem cselekedtek egynek a legkisebbek közül, Nekem sem cselekedtétek!” Mindig szakítsatok időt az elesettekre, mert megértésre, szeretetre vágynak. Ez annyi, mintha a másodszor térdre eső Jézust felsegítenétek.
8. stáció: Jézus vigasztalja a siránkozó asszonyokat.
Amint Jézus véresen vánszorgott tovább keresztútján, az egyik utcában egy csoport asszonnyal találkozott, akik sajnálkozva, hangosan siratták Őt. Rájuk nézett, mély, lélekbe hatoló tekintetével és mondta: Jeruzsálem leányai! „Ne miattam sírjatok, hanem sírjatok magatok és gyermekeitek fölött!” Szent Fiam és Én is többre tartjuk, ha bűneiteket siratjátok, mint Jézus szenvedését. Ne legyen részvétetek meddő sopánkodás, hanem ha szánjátok Jézust, ne bántsátok többé! Magatokon sírjatok, ez azt jelenti, hogy sírjatok a hiányos, erkölcstelen öltözékben járó kifestett nőkön, az ifjúság romlottságán, a nyílt házasságtöréseken, a fajtalankodásokon, a dolgozókat igazságtalanul megnyomorító munkaadókon, az elszaporodó rablógyilkosságokon, a magzatgyilkos anyákon, a hitetlen és közömbös emberek millióin. Jézus így folytatta az asszonyok felé fordulva: „Mert íme eljő az idő, midőn azt mondják: Boldogok a magtalanok és a méhek, melyek nem szültek és az emlők, melyek nem szoptattak. Akkor majd kezdik mondani a hegyeknek: Szakadjatok ránk! És a halmoknak: Takarjatok el minket! Mert ha a zöldellő fával ezt cselekszik, mi lesz a szárazzal? Ezzel az utolsó Ítéletre utal Uratok, amikor majd mindenki felelősségre lesz vonva.
Az anyák hitre és szeretetre neveljék gyermekeiket, nehogy száraz ág váljék belőlük, hogy tűzre, vagyis kárhozatra jussanak. Jézus, az ártatlan Isten-ember a zöldellő ág jelképe. Ti is, gyermekeim, zöldellő ág legyetek, mint Ő, hogy elnyerjétek egykor a jutalmatokat. Ez a stáció bemutatja nektek az Én Szent Fiam végtelen önzetlenségét. Ugye, ha bajban vagytok – betegség, szomorúság, szegénység – milyen jól esik, hogy sajnálnak benneteket. Jézus a nagy testi-lelki szenvedése óceánjában nem kívánta, hogy Őt sajnálgassák, hanem az asszonyok könnyeit áthárította saját magukra és gyermekeikre. Nem önmagára gondolt nagy bajában, hanem rátok.
Kicsinyeim! Ezt próbáljátok eltanulni Tőle! Ha valami nagy gondotok van, vagy fizikai fájdalmatok, betegségetek, lelki sebetek, emelkedjetek felül magatokon, és Krisztust követve teljes szívvel más problémájával foglalkozzatok. Erre csak az életszentség útján járók képesek.
9. stáció: Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt.
A menet egy régi városfal boltíves kapuján ment át. Itt Jézusnak megint egy nagy követ kellett volna átlépni, de a bilincsövet tartó pribékek akkorát rántottak rajta, hogy hiába emelte fel a lábát, elvesztette az egyensúlyát és teljes hosszában elzuhant. A fejét alaposan beütötte a kőbe, elöntötte a vér. Mozdulni se bírt tovább. Hiába ütlegelték, rugdosták, nem tudott felállni. Ekkor kényszerítették Cirenei Simont – ahogy múlt hétfői tanításában Édesanyátok említette – és ő segítette felállni.
Tudjátok-e, hogy Jézusotok eleséseivel és ezzel a harmadikkal is mire buzdít titeket? Két dologra: 1.) Ha olyan nehéz is a keresztetek, hogy összerogytok is alatta, minden erőtökkel igyekezzetek felállni, és ne akarjatok mindenáron szabadulni tőle, hanem vigyétek tovább, ameddig Én, Atyátok jónak látom. Minden szenvedést lelketek érdekében engedek meg. 2.) Üdvözítőtök azért esett el harmadszor is, hogy kiengeszteljen Engem, amiért mindig újra és újra visszaestek ugyanazokba a bűnökbe. Arra szólít fel titeket ezzel a harmadik elesésével, hogy törekedjetek levetkőzni megrögzött, megszokott hibáitokat, csak így tudtok fejlődni. Azt is tanítja nektek, hogy nincs olyan bűn, amiből ne lehetne felállni, bűnbánattal megtisztulni és új lappal kezdeni.
Drága Engesztelőim! Most a nagyböjt ideje alatt, legyetek különösen hálásak az Én Szent Fiamnak, amiért értetek a Föld porába hullt, megalázkodott, egészen felsebezte, összetörte magát, hogy bűneitekért engesztelve Engem, megszerezze nektek az Örök Életet. Tanuljatok meg jól sírni az Őt sirató asszonyoktól. Vannak, akik elolvasnak egy romantikus regényt és megsiratják szegény főhőst, de ugyanakkor hidegen néznek a feszületre. Vannak, akik hetekig zokognak agyonkényeztetett, imádott macskájuk pusztulása felett, de a szomszéd kisgyermek halála egy cseppet se rendíti meg őket. Van, aki siratja anyagi nyomorúságát, a másik elveszett állását, a harmadik édesanyja elvesztését, de ki sír Krisztus miatt?
Ki siratja az Ő 2000 évvel ezelőtti kínszenvedését és kínhalálát? Ki siratja az Ő nagy lelki szenvedését a szentmisék áldozati részében? Ki siratja a bűnök sokaságát, mellyel töviseket szúrnak a Szívébe? Kicsikéim! Ti vagytok azok. Látlak benneteket a szobátok mélyén, ahogy egyedül imádkoztok, és könnyek között felajánljátok Nekem szeretett Fiam szenvedését, szent Sebeit, kiontott Vérét. Köszönöm nektek és gazdagon megjutalmazlak benneteket érte.
Megáldalak titeket az igazi, értékes könnyek ajándékával az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Az „5 Szent Seb” Rózsafüzér előtt:
Én: Ezt a rózsafüzért drága Megváltónk, a Te szenvedéseid enyhítésére ajánljuk fel és engesztelésül a bűnökért, melyekkel mindig megbántunk.
Újra kérünk valamit: Add meg nekünk a kegyelmet, hogy legalább most a Nagyböjt alatt – miközben a kis szobánkban imádkozunk, nagyon mélyen át tudjuk érezni szenvedéseidet!
Jézus: Drága Kincseim! Szívemnek nagyon kedves ez a kérés, hogy is ne teljesíteném! Hiszen az emberek milliói semmibe veszik, hogy életemet feláldoztam értük, el se hiszik, hogy megváltó Istenük vagyok, talán még történelmi létemet is kétségbe vonják. Ezek után a ti kérésetek balzsam a Szívemnek. Ti nemcsak elhiszitek az Én életáldozatomat, hanem együtt akartok szenvedni Velem.
Elmondom nektek, mit tegyetek, hogy ez valóban sikerüljön. Ha a keresztutat vagy szenvedésemmel kapcsolatos bármelyik imát mondjátok, elmélkedve és szemlélődve tegyétek. Először elmélkedjetek, és utána mondjátok a szóbeli imát. Ha pl. vérrel verítékezésemről van szó, képzeljétek el a rettegésemet, félelmemet, magányomat ezen az utolsó éjszakámon, és képzeletben töröljétek le arcomról a véres verítéket. Utána csókoljátok meg Arcomat jobbról-balról, és köszönjétek meg, hogy vállaltam bűneitekért az előttem álló szenvedést! Mintha most lenne, úgy szemléljétek ostorozásomat és gyengéden, szeretettel simogassátok meg a korbácsütések helyeit. Gondolatban óvatosan vegyétek le töviskoronámat, és a homlokomra, arcomra, szememre folyó vérpatakokat szárítsátok fel. A keresztúton vállsebemről képzeletben emeljétek le a nehéz keresztet, és könnyeitekkel mossátok le e mély Sebet. Gondolatban enyhítsétek kínzó szomjúságomat egy pohár hideg vízzel. Mikor térdre esek, nyújtsátok kezeteket Felém és segítsetek felállni! Behunyt szemmel gondoljatok arra, hogy a kereszt ott fekszik a földön, és Én rá vagyok feszítve. Képzeletben ti is feküdjetek rá a keresztre kitárt kezekkel, kinyújtott lábakkal, hogy kezeitek és lábaitok az Én véres Sebeimre simuljanak, hogy átérezzék végtagjaim fájdalmát. Közben homlokotokat szorítsátok töviskoronás homlokomra, hogy érezzétek Velem együtt a töviseket. Képzeljétek el, ahogy haldoklom, és kékülő arcomhoz simítsátok hozzá a ti arcotokat és súgjátok bele a fülembe: „Jézusom! Köszönöm”
Kedveseim! Ha így elmélkedve imádkoztok gondolataitok nem fognak száguldozni, hanem Velem maradnak, és ezzel jelentősen enyhítitek fájdalmaimat, amit a bűnök miatt érzek.
Megáldalak benneteket a mély Istenszeretet lelkületével!

PostHeaderIcon Kadarkúti Hétfői üzenetek -21- A Szűzanya a 4.-5.-6. stációról

A Szűzanya a 4.,5.,6. stációról
Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok, égi Édesanyátok, Éva hangján szólok hozzátok. Ma Jézus keresztútjának a 4., 5. és 6. stációjáról tanítalak benneteket.
4. stáció: Jézus Szent Anyjával találkozik, 5: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni, 6.: Veronika kendőt nyújt Jézusnak. Ez az a három mozzanat a Keresztúton, melyben Szent Fiam némi enyhülést, vigasztalást kap, de ezekbe a vigasztalásokba fájdalom is vegyül. Nézzük végig e 3 állomást!
4. Jézus Szent Anyjával találkozik
Ó, Gyermekeim! Életem legfájdalmasabb napját éltem meg ekkor. A pilátusi ítélet után úgy éreztem, Fiam mellett van a helyem. János és néhány asszony kíséretében elindultunk, hogy lássuk őt ezen a fájdalmas úton. Egy átjáró házon kellett átmennünk, hogy a szomorú menet elé kerüljünk. Mát hallatszott a közeledők zaja, kiabálás, kürtök harsogása. Azon gondolkodtam, ki fogom-e bírni Szent Fiam látását, vagy inkább forduljunk vissza. Mégis úgy döntöttem, hogy maradok. A farizeusok lovagoltak elől, utánuk egy fiú a felirattal, amit a keresztre készítettek és néhány lépésnyire tőle az Én Jézusom. Alig ismertem rá saját gyermekemre. Támolyogva, kimerülve, görnyedten lépegetett vállán a nehéz kereszttel, fején töviskoronával. Arca, az Ő drága imádott szép arca kínzásoktól eltorzítva csupa vér, seb, daganat, köpet, sár, por. Vérbeborult, beesett szemével komolyan és részvéttel nézett Rám, szenvedő anyjára. Drága édesanyák! Ti akik nem egyszer virrasztottatok lázas gyermekeitek ágya fölött, ti, akik a műtő előtt vártatok reszketve, mikor tolják ki sápadt fiaitokat, ti, akik tehetetlenül nézitek lelki fájdalmakban küszködő leányotokat rossz házassága miatt, bizonyára át tudjátok érezni anyai fájdalmamat, mikor rápillantottam összetört, vérben ázott Fiamra. Láttam, amint térdre esett, mert elbotlott. Nem törődve a durva katonákkal, odasiettem Hozzá, mellétérdeltem és átkaroltam Őt. Eszembe jutott, hogy mikor pici volt, elesett és sírva fakadt, mindig odaszaladtam, ölbe kaptam és össze-vissza pusziltam, vigasztaltam. Most nem tudtam ölbe kapni, de még felemelni sem. A katonák gorombán elkergettek mellőle. Nagyon elgyengültem a fájdalomtól. János és az asszonyok egy kapu tövébe kísértek, ahol már nem bírtak el a lábaim, és összeestem. Ez a találkozás Szent Fiam szívében egyrészt vigasztalást keltett, hogy szeretett anyja a legnagyobb bajban vele van, másrészt növelte a szenvedését, mert az Én anyai gyötrelmem nagy részvétet keltett Benne.
Mivel nem csak Jézus az Én gyermekem, hanem ti is, mindnyájan, együtt érző anyai szeretetem sokszor próbára van téve. Minden bajotokat, gondotokat, gyötrelmeiteket, fájdalmaitokat, betegségeiteket szívemen hordozom és együtt szenvedek veletek. Féltelek titeket, különösen lelketeket, amely örök és hallhatatlan. Sürgetem a megtérést, a bűnbánatot, az imákat és áldozatokat, de mindhiába. Oly kevesen hallgattok üzeneteimre. Az olyanokat, akik bezárkóznak és nem figyelnek Rám, nem tudom megmenteni a kárhozattól. Véres könnyeket hullatok értük. Többségüket nem tudom megóvni a közelgő Figyelmeztetés kemény szenvedésétől. Miért ilyen érthetetlenek az Én szeretett gyermekeim? Bennetek van minden reményem kicsi, hűséges engesztelőim, hogy Velem együtt fáradhatatlanul imádkoztok értük, a megtérésükért. Csak együtt tudunk segíteni rajtuk.
5. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Emlékezzetek, hogy mikor először esett el a kereszttel, akkor is egy kiálló kőbe botlott bele. Most is ez történt. Elzuhant és olyan gyenge volt, hogy nem bírt felállni. Az egyik farizeus megjegyezte, hogy élve kell feljutnia a hegyre, segítséget kell keresni. Éppen arra jött egy pogány kertész: Cirenei Simon családjával. Megfogták és követelték, hogy vigye az elítélt Jézus keresztjét. Hevesen ellenkezett, hallani se akart róla, fáradt volt és sietett volna haza. Ránézett Jézusra, aki olyan véres, piszkos és sáros volt, hogy undorodott tőle. De az Én Szent Fiam sírt és olyan könyörgően nézett Simonra, hogy az fölsegítette a Földről. Ettől kezdve ketten vitték a nehéz keresztet. Simon pár perc múlva mély részvétet érzett Megváltónk iránt. Jézus a nagy szenvedése közben még azt a csekély vigasztalást se érezhette, hogy az Őt szerető barátai közül az egyik segít neki. Látnia kellett, hogy az az idegen milyen dühösen, kedvetlenül, kényszerítve nyúl a kereszthez. Így érezheti magát a szenvedő, ágyban fekvő, tehetetlen öreg, akit lánya vagy menye szeretetlenül, zúgolódva ápol. De mikor látta Jézus, hogy Simonban részvét támad, megbocsátotta neki ezt a rossz hozzáállást és megjutalmazta a hit kegyelmével. Simon késve kialakult együtt érző szeretete adott némi vigasztalást Szent Fiamnak, hiszen nemcsak hogy vitte a keresztet, hanem védelmébe is vette Jézust, mikor látta, hogy az egyik elesésekor milyen kíméletlenül ütlegelik. Rákiabált a hóhérszolgákra, hogy ha tovább kínozzák, ledobja a keresztet, és keressenek mást helyette. Ezért a viselkedéséért meg is ölhették volna Cirenei Simont, tehát nagy bátorság volt tőle. Drága Gyermekeim! Ezt a stációt vonatkoztassátok saját mai élethelyzeteitekre! Segítsetek a szenvedőn! Annyi, mintha Szent Fiamnak segítenétek. Gyűrjétek le magatokban az ellenállást, amit a gonoszt támaszt ilyenkor bennetek! Szívesen, együtt érző szeretettel segítsetek azon, aki hozzátok fordul. Oly sok lehetőség kínálkozik erre: egy nélkülöző családnak bevásárolni egy reklámszatyor élelmiszert, egy öreg, beteg, magányos néninek befűteni, hogy ne fázzon, egy munkanélkülit összeköttetéseitek révén álláshoz juttatni, egy öregotthon szomorú lakóját meglátogatni, egy lelkileg összeomlott felebarátodat megvigasztalni, és még sok-sok alkalmat találtok. Ezeket a szeretetcselekedeteket Mennyei Atyám beírja az Élet Könyvébe és nagy jutalomban fogtok részesülni.
6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Ahogy a menet lassan haladt az utcán, egy szép nagy házból egy magas, előkelő asszony lépett ki kislányával és szaladt Jézus felé. Szeráfiának hívták, ti Veronikának nevezitek. Siráknak, a templomtanács tagjának felesége volt. Ezután Veronikának fogom nevezni. Veronika rokonuk volt, Keresztelő Szent János nagynénje, nálam 5 évvel idősebb volt. Mikor az én 12 éves kis Jézusom 3 napig a templomban tanított, Veronika szerzett neki szállást és vitt neki ennivalót. Mikor odalépett Jézushoz egy gyapjúkendő volt a kezében és a 9 éves kislányának egy borral telt korsó. Veszélyes vállalkozás volt, mert a durva katonák akadályozták őket. Jézus elé lépett és térdrehullva felnyújtotta neki a kendőt és így szólt Hozzá: „Méltass engem arra, hogy Uram arcát felszárítsam!” Szent Fiamnak jobb kezével a keresztet kellett tartani, így bal kezével megfogta a kendőt és tenyerével véres arcára borította. A 9 éves kislány felemelte a boros korsót, de a katonák kiütötték a kezéből, darabokra törté és elfolyt a tartalma. Szegény, drága Fiam egy kortyot se ihatott gyötrő szomjúságában. Mikor Veronika hazatért, a kendőt kinyitotta, kiterítette az asztalra és megdöbbenésében ájultan esett össze, a kislánya ott sírdogált mellette. Bejött a lakásba egyik ismerősük és így találta őket. Veronikát magához térítette, azután ámulva és imádattal nézték a kendőt, melyre Szent Fiam véres, elkínzott Arca csodálatos élesen rá volt nyomódva. Veronika bátorságáért, együtt érző szeretetéért ezt a nagy ajándékot kapta.
Ez a stáció, Gyermekeim, sok mindenre tanít benneteket. Ha olyan helyzetbe kerültök, hogy meg kell vallani hiteteket, Isten-szereteteteket, akkor nem kell törődni mások véleményével, elutasításával, támadásával, hanem nyíltan meg kell vallani meggyőződéseteket, még akkor is, ha hátrányotok lesz belőle, sőt életetek árán is. Hiszen mondta nektek Jézus: Aki megtagad Engem az emberek előtt, azt Én is megtagadom Atyám előtt.
Bátorságot is tanulhattok Veronikától. Mit számított neki a sok fenyegetőző, szitkozódó katona, pedig bármikor letámadhatták volna. Csak rohant Szent Fiam felé a kendővel. Pedig ő csak egy gyenge nő volt. A katonák és poroszlók annyira megdöbbentek elszántságán és merészségén, hogy meglepetésükben elfelejtették lefogni és megfenyíteni. Hányszor és hányszor előfordul a ti életetekben is, hogy bátornak kell lenni.
Már gyermekkorban is előfordul, hogy gyengébb, félősebb játszópajtásotokat meg kell védeni egy agresszív, nagyobb gyerektől. Vagy szüleidnek be kell vallani, hogy focizás közben betörtél egy ablakot, vagy rossz jegyet kaptál az iskolában. Ahhoz is bátorság kell, hogyha megtudod, hogy gyógyíthatatlan beteg vagy, csak hónapjaid, vagy heteid vannak hátra. Ilyenkor le kell győznöd a félelmet, ami elkeseredésbe kerget. Bátorság kell ahhoz, hogy kiállj barátod mellett, akit mindenhonnan támadás ér. Ezekben az esetekben gondolj a hősies Veronikára, aki életét is kockáztatva sietett Jézus segítségére. És ami a legfontosabb, együtt érző szeretetet meríthettek e jóságos asszony viselkedéséből.
Tanuljatok meg együtt örülni és együtt sírni fele barátaitokkal. Hány és hány ember panaszkodik, hogy míg jól ment a sora, volt sok pénze, autója, szép háza, addig rengeteg barátja volt. De amint rosszra fordult az élete, elvesztette állását, leszegényedett, mindenki elfordult tőle. Magára maradt. Ez azért van, mert sokan önzőek és érdekből tartják a kapcsolataikat. Hiányzik az igazi, mély hiten alapuló, együtt érző felebaráti szeretet. Drága Gyermekeim! Belelátok az emberek életébe: nem mennek át a haldokló szomszédhoz, mert nem bírnak ilyen nézni. Nem segítenek az úttesten fekvő embernek, mert hátha részeg. Ha az utcán férfiak letámadnak egy magányos nőt, hogy kirabolják, a járókelők – bármily sokan vannak – nem védik meg. Hiába sikoltozik segítségért egy anya gyermekeivel, mert brutális, részeg férje félholtan üti őket, senki nem nyitja rájuk az ajtót.
Csak tibennetek van reményem kicsi Engesztelőim, hogy a bajbajutottakat nem hagyjátok magukra és Veronikaként nyújtjátok segítő karjaitokat feléjük. Mind a három stáció – amit ma hallottatok – együtt érző szeretetre, segíteni akarásra nevel benneteket: az Én mély anyai együttérzésem Fiammal, Cirenei Simon szívből eredő szánalma és Veronika nőies színvallása.
Megáldalak benneteket az együtt érző és segítő felebaráti szeretet lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
 
Az „5 Szent Seb” Rózsafüzér előtt:
Én: Jelenleg legfontosabb feladatunk a közömbös és hitetlen lelkek mentése. Ezt a rózsafüzért az ő megtérésükért ajánljuk fel. Segíts, Uram, hogy a Nagy Figyelmeztetés előtt egyre többen megtérjenek és megbánják bűneiket, hogy a rájuk váró nagy szenvedéstől mentesüljenek.
Édes Jézusom! Tanácsot szeretnék Tőled kérni. Szinte szakadatlanul küldöd az égi jeleket, melyek arra engednek következtetni, hogy a Nagy Figyelmeztetés igen közel van. Hogyan viselkedjünk, ha bekövetkezik? Maradjunk a lakásban? Vagy menjünk ki a szabad ég alá? Vagy siessünk a templomba? És ha éppen úton vagyunk? Bújjunk össze családtagjainkkal, vagy mindenki vonuljon a saját szobájába?
Jézus: Kicsinyeim! A Figyelmeztetés nagyon hamar és egészen váratlanul fog jönni. Lesz, aki álmából ébred, lesz, aki éppen főzi az ebédet, lesz, aki a kertben dolgozik, lesz, aki az irodájában ül, lesz, aki éppen utazik valahova. A járművek és gépek le fognak állni. Az egész Földön egy időpontban, egyszerre következik be, így az egyik helyen éjszaka lesz, a másik helyen nappal. Ezért teljesen mindegy, hogy hol lesztek, és mit csináltok éppen.
Attól kezdve, hogy meglátjátok a keresztemet az égen, térdepeljetek le és bánjátok bűneiteket! Imádkozzatok családtagjaitokért, szeretteitekért és minden ember megtéréséért! Ne féljetek! Veletek leszek! Nektek és szeretteiteknek a haja szála se fog görbülni. Teljesen hagyatkozzatok Rám, Édesanyámra és az egész Szentháromságra. A bátorság lelkületét öntöm szívetekben.
2009. március 16.

PostHeaderIcon Kadarkúti Hétfői üzenetek -20- A Szentlélek beszél az első 3 stációról

Szentlélek az első három stációról
Szentlélek: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok a harmadik isteni személy a Szentlélek Isten és eszközömön, Éván keresztül szólok hozzátok. A Keresztút első 3 stációjáról szeretnék beszélni: 1. Jézus elítéléséről, 2. hogy vállára veszi a keresztet, 3. és hogy először esik el a kereszt súlya alatt.
  • 1. stáció: Jézust elítélik
    Elfogták Üdvözítőtöket és kegyetlenül megkötözték. Kezeit mell előtt keresztbetéve csuklóit könyökéhez kötötték, derekára belül tüskés bilincsövet erősítettek és ehhez is hozzákötötték a kezeit. Majd nyakára is belül tüskés övet tettek. Ezekről az övekről erős szíj lógott, melynél fogva rángatták. Ettől a rángatástól útközben többször is elbotlott, ilyenkor ütötték, hogy álljon fel. Útközben a Kidron patak hídján haladtak át és a hídról kötelekkel bedobták a sziklás patakba, hogy igya tele magát. Hosszan ivott a vízből, a sziklákba össze-vissza ütötte-verte lábait, kezeit, hátát, majd gorombán felhúzták.

    Éjfél körül értek Annás főpap palotájába. Összecsődítették a farizeusok a sok gonosz, bosszúálló embert hamis tanúnak. Annás egy magas dobogón ült és 28 tanácstag vette körül. Az volt a feladata, hogy a tanítás tisztasága felett őrködjön. Ott állt Jézus, lehajtott fejjel, hallgatva, és teleszórta szidalmakkal, igazságtalan vádakkal, hazugsággal és dühösen kérdezte Jézus: „Felelj, mi a te tanításod?!” Jézus így felelt: „Én nyilvánosan beszéltem mindenki előtt. Kérdezd azokat, akik hallották tanításomat!” Annás erre dühös lett és egy talpnyaló katona vaskesztyűs kezével durva ütést mért Jézus szájára, arcára e szavakkal: „Így felelsz a főpapnak? Azután Annás felszólította az összegyűlt hamis tanúkat, akik elborították hazug vádjaikkal. Annás egy tekercsre felírt néhány vádat ezek közül, beletette egy lopótökbe és gúnyosan Jézus kezébe adta, hogy mint saját kormánypálcáját vigye Kajafáshoz, a főpaphoz. Kajafás is gúnnyal és kérdések özönével fogadta, itt is felbőszítve zúgtak a hamis tanúk, de Jézus csak állt és hallgatott. A hamis tanúk összekeveredtek egymást megcáfolva, és ez egészen felbőszítette Kajafást. Odament Jézushoz és kiabálva mondta: „Kényszerítelek téged az élő Istenre, mondd meg nekünk, te vagy -e Krisztus, a Messiás, a felséges Isten Fia?!” Ekkor Jézus méltóságteljesen így felelt: „Én vagyok, te mondád. De mondom néktek, majd látni fogjátok az Emberfiát a Fölséges jobbján ülni és eljönni az ég felhőin.” Kajafás erre azt mondta: „Káromkodott!” Megszaggatta ruháját, és a népet ítéletre szólította. A nép így zúgott: Méltó a halálra! A főpap elvonult és hagyta, hogy a sok gonosz ember letámadja, üsse, vágja, köpdösse. Kb. reggel 6 órakkor vezették Pilátus elé, aki megkérdezte gúnyosan és fölényesen a főpapoktól: „-Micsoda vádat hoztok fel ellen az ember ellen? Úgy formálták a zsidó papok a vádakat, hogy Jézus császár ellen vétő gonosztevőnek tűnjék
    fel: népámítónak, lázítónak, a köznyugalom felkavarójának. Hogy arra bíztatja a népet, hogy ne fizessenek adót a császárnak. Hogy azt tanítja, Ő a zsidók megígért királya. Jézust Pilátus odahivatta közelebb magához és megkérdezte: „Te vagy-e tehát a zsidók királya?” Jézus így felelt: „Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna országom, bizonyára volnának szolgáim, akik harcolnának értem, hogy ne adassam a zsidók kezébe.” Pilátus nem talált vétket benne, nem akarta elítélni és tovább küldte Heródeshez.
    Heródes utálkozó részvéttel nézett rá és megparancsolta, hogy mosdassák meg. A szolgák durva kézzel letisztogatták sebes arcát. Heródes borral kínálta Jézust, de nem fogadta el. Hízelegve kérte, mutasson valami csodajelet neki. De Jézus hallgatott és ez feldühítette és így szólt: „Vigyétek ki ezt a bolondot!” A katonák lökdösték őt egy udvarba, és ott össze-vissza kínozták. Egy zsákba öltöztették, taszigálták, gúnyolták, szurkálták, ütötték, verték. A feje csupa vér volt. Ellenségei dühösen visszavitték Pilátushoz. Ezen az úton is fejbeütésekben, rúgásokban, ráncigálásokban volt része. Pilátustól kérte a nép, hogy régi szokás szerint az ünnepre bocsásson el nekik egy foglyot. Barrabást Jézus mellé állította, aki egy ismert zendülő és gonosztevő gyilkos volt. A hálátlan nép Barrabás szabadon bocsátását követelte és Jézus keresztre feszítését. A gyáva Pilátus ezért Jézust ostorozásra ítélte.
    Drága Gyermekeim! Láttátok, hogy viselkedett Üdvözítőtök az ítélet alatt? A rengeteg rázúduló, igazságtalan rágalmat, megalázatást némán, lehajtott fejjel tűrte. Tudott volna védekezni? Nincs az az ügyvéd, aki olyan védőbeszédet tudott volna mondani, mint Ő, és ennek következtében azonnal szabadon bocsátották volna. De Atyja iránti engedelmességből és irántatok érzett lángoló szeretetből nem bújt ki a megváltás lehetősége alól. Ezért jött közétek! Hogy futamodhatott volna meg? Azon kívül, ezzel a hallgatással példát adott elétek, hogyan viselkedjetek ti a ma emberei, ha igazságtalan ítéletek érnek. Gyermekeim! Látom küszködéseiteket. Ebben nem könnyű követni Őt. Tőlem, a Szentlélek Istentől kérjetek erőt a néma tűréshez! Ha nem vágtok vissza a megalázó ítéletekre, győzelmet arattok a gonosz felett, és méltó követői lesztek Megváltótoknak, eggyé váltok Vele.
    Eddig az ítéletről volt szó, az 1. stációról.
  • 2. Most a második stációról kívánok beszélni nektek: Jézus vállára veszi a keresztet. Uratokat az ostorozás és töviskoronázás után egy percig se hagyták pihenni, pedig alig állt a lábán, csak úgy szédelgett a fájdalomtól és gyengeségtől. A pribékek már hozták is a keresztet és ledobták eléje a földre. Ekkor Jézus letérdelt melléje és 3-szor megcsókolta és megköszönte az Atyának, hogy elkezdheti a megváltást. Felállt, a jobb vállára vette a keresztet és a jobb kezével ölelte át. A világ bűneinek súlya teljesen ránehezedett. A
    kereszt végére két kötelet kötöttek, hogy lebegjen, ne súrolja a földet. Jézus derekán lévő bilincsöv köteleit másik két szolga fogta. Az Üdvözítő balkezével bő ruháját fogta, hogy ne essen el benne. Így indult meg a keresztúton támolyogva, étlen-szomjan, álmatlanul, sebektől, láztól kimerülve, mezítláb.
    Ő szeretettel fogadta a keresztet, tőletek Gyermekeim csak annyit kíván, hogy fogadjátok el és ajánljátok fel a szenvedést, és máris nagy érdemeket szereztek vele. Ti emberek, ha jön egy fejfájás vagy fogfájás, azt se tudjátok, hogyan szabaduljatok meg tőle minél hamarabb. Beveszitek a fájdalomcsillapítót. Ha van a családotokban vagy közösségetekben egy rosszakarótok, legszívesebben eltávolítanátok onnan, hogy többé ne bántson meg. Jézus várta a keresztet, ti pedig szabadulni akartok tőle. Az elfogadott és felajánlott szenvedés örök kinccsé válik, a káromkodva és zúgolódva viselt szenvedés értéktelen teher.
3,stácó: Jézus először esik el a kereszttel
Ahogyan haladt a menet, az úton volt egy mély gödör, amiben víz és sár szokott összegyűlni, és hogy át lehessen menni rajta, egy nagy kő volt beleállítva, mint a többi gödörbe is Jeruzsálem utcáin. S mikor Jézus a súlyos kereszttel odaért át akarta lépni, de gyengesége és nagy terhe miatt képtelen volt rá. A pribékek megrántották a kötelekkel és Ő teljes hosszában végigvágódott rajta. A kereszt is nagy puffanással lezuhant a földre, felsebezve hátát, kezeit, lábait. A térde, könyöke csupa vér lett. A kínzói csak rugdalták, ütötték, hogy álljon fel. Ő a remegő kezét nyújotta feléjük, hogy segítsenek. Nagy nehezen felemelte a fejét, és egy gonosz gyermek visszanyomta a fejébe a leesett töviskoronát. Végül mégis talpraállították, hogy tudjon tovább menni. Így támolygott tovább a súlyos kereszttel az egyre jobban emelkedő úton.
Drága engesztelő Gyermekeim! Egy percre álljatok meg, és gondoljátok végig eddigi életetek szenvedéseit. Emlékezzetek vissza, hogy volt már olyan nehéz keresztetek, hogy összerogytatok alatta. Erőtök elhagyott, úgy éreztétek nem megy tovább, nem bírtok felállni. Az embernek elég egy kilátástalannak látszó súlyos, fájdalmas betegség és lelkileg összeesik. Senki nem tud segíteni neki, hogy felálljon ebből a bajból. Elég egy rossz természetű, követelőző, goromba, önző gyermek a szülőnek és úgy érzi, nincs tovább, már egészen a padlón van, meg akar szabadulni tőle, el akarja kergetni. Elég egy részeges, agresszív férj, aki undort és rémületet kelt a feleségben, aki hiába kér segítséget rokonoktól, szomszédoktól, rendőrségtől. Magára marad és lelkileg összeomlik a tehertől, ami ránehezedik. Elég, ha egy családapa minden igyekezete ellenére nem talál munkahelyet, hiába kéri, senki nem segít rajta. Éhező apró gyermekeinek nem tud enni adni. Lassan idegileg felőrlődik ebben. Ó, Drágáim! Mindegyiketeknek volt már olyan élethelyzete, hogy úgy érezte nincs kiút, nincs segítség. Ilyenkor nagy bizalommal tekintsetek a Keresztúton eleső Jézusra, aki szelíden és némán tűrte az elesettségét és boldogan felajánlotta a ti megváltásotokra. Életetek mély hullámvölgyeit ti is hasznosítsátok: ajánljátok fel saját lelketek tisztulásáért, hozzátartozóitok hitének erősödéséért, a tisztuló lelkekért, közömbös és hitetlen felebarátaitok megtéréséért stb..
Kedveseim! Jézusotok Keresztútjának 3 első állomását véssétek mélyen a szívetekbe és tanuljatok belőle: némán tűrjétek az igazságtalan ítélkezést, bátran, hősiesen vállaljátok a szenvedést, és ha összerogytok a tehertől, az előttetek álló nemes cél érdekében álljatok talpra, s folytassátok a küzdelmet.
Megáldalak benneteket a kitartás és állhatatosság lelkületével az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Az „5 Szent Seb” rózsafüzér előtt:
Én: Még mielőtt elkezdjük az engesztelést, szeretném megkérdezni Tőled, hogy hogyan kövessünk Téged az igazságtalan megítéléskor, ha mélyen megsértenek minket. Szinte lehetetlen számunkra, hogy ilyenkor ne szóljunk vissza. Mit tegyünk?
Jézus: Drága Gyermekeim! Mikor köztetek jártam a földön, mint ISTENEMBER, ugyanolyan fájdalmasan érintették Szívemet a bántások, mint nektek. Különösen kínszenvedésem alatt kerekedett felül Bennem az emberségem. Ilyenkor Atyámhoz fordultam erőért és türelemért és Ő maximálisan megadta. Figyeljetek Rám! Abban a pillanatban, mikor elhangzik a sértés, semmit se várjatok! Mielőtt elborít a harag így hívogassatok: „Jézus, gyere gyorsan, segíts! Ne engedd, hogy felfortyanjak, hogy visszaszóljak! Jézus, jöjj, adj megbocsátó szeretetet nekem! Bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik!” Ha elkéstek ezzel és engeditek, hogy betöltsön az önsajnálat és a düh, akkor már nem tudtok hallgatni. Akkor már ellenségem, a gonosz birtokba vesz benneteket és miután jól beolvastatok megbántótoknak, csak akkor döbbentek rá, hogy megint bűnbe estetek. Tehát azon múlik minden, hogy ne késlekedjetek, azonnal Felém forduljatok. Erre csak az képes, aki „szüntelenül imádkozik”, tehát egész nap belevon Engem gondolataiba, cselekedeteibe.
Megáldalak benneteket a megbocsátás és türelem lelkületével.
2009.03.09 hétfő

PostHeaderIcon Kadarkúti Hétfői üzenetek – 19 – Szűzanya beszél a nagyböjti előkészületekről

Szűzanya: A nagyböjti előkészületek
Szűzanya: Drága engesztelő Gyermekeim! Ne féljetek, Én vagyok Mennyei Édesanyátok, és Éva hangján szólok hozzátok. Ma a Nagyböjti előkészületről szeretnék tanítani benneteket. Mint, ahogy a Karácsonyt Advent időszaka vezeti be, úgy Húsvétot a Nagyböjt liturgiája. A Nagyböjt előhírnöke Jézus Krisztus kínszenvedésének, kínhalálának és dicsőséges feltámadásának.
Szent Fiam nyilvánosságra lépésekor, 40 napig és 40 éjjel a pusztában bujdokolt és böjtölt. Most felolvasom Máté evangéliumának idevaló részét:
„Jézus megkísértése: Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. 40 nap és 40 éjjel böjtölt, végül megéhezett. Odalépett hozzá a kísértő és így szólt: Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré! Azt felelte: Meg van írva, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik. Most a szent városba vitte a sátán, és a templom párkányára állította: Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, hiszen írva van: „Parancsot adott angyalainak, a kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.”
Jézus így válaszolt: Az is meg van írva: „Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, és felvonultatta előtte a világ minden országát és dicsőségüket. „Ezt mind neked adom – mondta -ha leborulva imádsz engem.” Jézus elutasította: „Távozz, sátán!” Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj! Erre otthagyta a sátán és angyalok jöttek szolgálatára.”
Mint mindennek, ennek is volt előképe az Ószövetségben: a zsidó nép kivonulása Egyiptomból, vándorlás a pusztában. A zsidók is éheztek és szomjaztak, Jézus is. Isten égből hullott mannával táplálta őket és Mózes által sziklából fakasztott vízzel itatta őket.
A zsidó népet is megkísértette a sátán. Hányszor és hányszor vissza akartak fordulni az egyiptomi húsosfazekakhoz.. Szent Fiam ezzel a 40 napos böjttel példát mutatott nektek, hogy ha valami szent célért harcoltok – lelkek megtéréséért, haldoklókért, betegekért, tisztuló lelkekért – hogyan kell magatokat teljesen kiüresíteni és egészen odaáldozni a szent célnak. Tételezzük fel, hogy egy mélyen hívő engesztelő gyermekemnek vagy egy hitetlen, ateista fia. Nagyon szeretné, ha megtérne. Bizony az ima itt kevés. Böjtölni és virrasztani kell érte, lemondani érte minden élvezeti cikkről a megtéréséért. Így sokkal nagyobb esély van rá, hogy fia Isten felé fordul.
A nagyböjt összefüggésben van a böjt fogalmával. A böjtről nem kívánok bővebben szólni, mert Jézus az áldozatokról c. tanításában részletesen kitért rá. A böjt nagyon régi eredetű szokás. Már az ószövetségi zsidók is böjtöltek. Prófétájuk Joel ezt hangsúlyozta: Istenhez kell térnünk böjttel, sírással és jajgatással. A régi zsidók, ha valami fájdalom vagy tragédia érte őket, megszaggatták ruhájukat. Joel pedig ezt mondta nekik: Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruháitokat. Isten Joelen keresztül igazi bűnbánatot kér népétől, ami a szív megszaggatásával jár, vagyis a szívről le kell tépni a bűn láncait, de azt is jelenti, hogy a megtépedt szívből patakozni kezdhetnek a bánat könnyei.
A mohamedánok is böjtölnek, már nagyon régóta. Szigorúan tartják a ramadánt, vagyis egész nappal nem esznek semmit, amikor azonban a müezzin énekkel jelzi a naplementét, nekiesnek az evésnek, akár hajnalig is egyfolytában.
Mi katolikus módon böjtölünk. Régen szigorúbb volta a böjt, az év minden péntekjére vonatkozott, hogy húst nem szabadott enni. Ma már csak a Nagyböjt péntekjeire érvényes ez. A többi pénteken szabad húst enni, de helyette valami áldozatot kell hozni. A liturgiában egész évben csak két nap van, amikor szigorú böjtöt kell tartani: a hamvazószerda és a Nagypéntek.
Ez azt jelenti, hogy ilyenkor 3-szor ehettek, de csak egyszer lakhattok jól és húst nem fogyaszthattok. Hamvazószerdával bűnbánati idő kezdődik az Egyházban. Ha vasárnap és 40 köznap nem énekelünk Alleluját és lilába öltözik a miséző papság. Az egyház bűnbánatot hirdet, és böjtöt kér. Nézzük, drága Gyermekeim, hogy ebben a nagyböjti időben hogyan kell előkészülnünk Szent Fiam szenvedésére, halálára és feltámadására!
  • 1. Mindennapi lelkiismeretvizsgálattal. Törekednetek kell arra, hogy legalább most Nagyböjtben egészen tisztán tartsátok szíveteket. Én, égi Édesanyátok kérlek benneteket arra, hogy még a legkisebb bűnt is kerüljétek! Lefekvés előtt este térdepeljetek le, és kérjétek a Szentlelket, hogy világosítsa meg előttetek az aznap elkövetett bűneiteket, eleséseiteket. Még azokért a hibákért is kérjetek bocsánatot Jézustól, amire nem tudtok emlékezni. Bánjátok mások bűneit is, gyermekeitekét, unokáitokét, a legmegátalkodottabb emberekét is. Minden bűn egy tövis Jézus homlokába. Gondolatban törüljétek le a vércseppeket, melyek fején, arcán végiggördülnek a tövisek sebéből. Ha így vizsgáljátok meg lelkiismereteteket, akkor eredményes lesz. Az én irgalmas Fiam a bűnbánat könnyeit fogja fakasztani szemetekből, és bűneitek azonnal bocsánatot nyernek. Kicsinyeim! Ti két csoportra szoktátok osztani a bűnöket: bocsánatos és súlyos bűnök, csak az a baj, hogy nem mindig érzitek, hogy hol a határ közöttük. Ebben szeretnék néhány példával segíteni.
  • Ha elmész egy ház előtt és látsz egy érett gyümölcsökkel teli fát, megszomjazol és eszel belőle néhány szemet a gazda megkérdezése nélkül, az bocsánatos bűn. Ha másnap visszamész egy reklámszatyorral és szedsz a családodnak is, az súlyos bűn. Ha vasárnap azért nem mész szentmisére, mert lázas beteg vagy, esetleg nagy fájdalmaid vannak, az egyáltalán nem bűn. Ha azért maradsz otthon, mert van a egy jó film a TV-ben, vagy egyszerűen főznöd kell, vagy nincs kedved elmenni, ez mind súlyos bűn. A főzést előző este, vagy vasárnap kora reggel is meg lehet oldani. Ha egy súlyos beteg ápolása az akadály, az nem számít bűnnek. Az ítélkezéssel kapcsolatban is mondok néhány esetet. Ha
    megbántanak és elmondod legbensőségesebb barátodnak vagy családtagodnak és ezzel a megbántód hibáját feltárod, az bocsánatos bűn. Ha ugyanezt sokaknak elpanaszolod, hogy eláztasd ellenségedet, az súlyos bűn. Ha hallasz valami rosszat valakiről és meggyőződtél, hogy igaz és elmondod másnak: az ítélkezés bocsánatos bűn. Ha becsületbe vágó, erkölcstelen dolgot tudsz meg valakiről és anélkül, hogy meggyőződnél róla, hogy igaz-e, mégis elmondod, az rágalmazás és súlyos bűn. Ez csak ízelítő volt, nem sorolom tovább.
  • 2. A nagyböjt alatt legalább egyszer gyónni kell, hogy tiszta lélekkel várhassátok az ünnepet. A súlyos bűnöket mindenképpen meg kell gyónni, a bocsánatos bűnöket nem kötelező, de ajánlatos. Komolyan és mély bűnbánattal a szívetekben járuljatok szentgyónáshoz. Tulajdonképpen Szent Fiamnak gyóntok, a pap csak eszköze neki. Azzal a szándékkal kell bemenni a gyóntatószékbe, hogy ugyanezeket a megszokott bűnöket már nem akarjátok elkövetni többé. Akkor eredményes igazán a gyónásotok, ha ezek a régi bűnök lassan egészen elmaradoznak. Aki azt akarja, hogy tisztítóhelyi adóssága bűnei után ne gyarapodjon, az gyónás közben nagyon mélyen bánja meg, hogy megsértette Istent és ne elégedjen meg a feladott 1-2 Üdvözléggyel, hanem elégtételül még ajánljon fel böjtöt, virrasztást, valami önmegtagadást. Így lehet tartozásaitoktól itt a földön megszabadulni.
  • 3. A Nagyböjtben nagy örömet okoznátok Szent Fiamnak, ha naponta elmondanátok a Keresztutat. Közben átélve, szemlélődve mondani ezt a szép imát. Amikor együttéreztek 2000 ével ezelőtti szenvedésével, enyhítitek fájdalmait, amit bűneitek miatt érez.
  • 4. A Nagyböjtben el kell határoznotok, hogy sokkal jobbak lesztek, mint eddig voltatok, növekedni akartok a felebaráti szeretetben. A rosszakaró, az ellenség is felebarát, küzdenetek kell azért, hogy őt is tudjátok szeretni. Ki kell engesztelődnötök mindenkivel, meg kell tudni bocsátani.
  • 5. Jócselekedeteitekkel is elő kell készülnötök e nagy ünnepre, Húsvétra. Elsősorban azokkal kell a legtöbb jót tenni, akikkel együtt éltek: a családtagokkal. Hogyan? Morgolódás, zúgolódás nélkül szeretetből megteszitek helyettük azokat a házi munkákat, ami az ő dolguk lenne. Az az igazi, ha közben nem érzitek mártírnak magatokat. Ha van betegetek, ha van magányos ismerősötök, aki szeretetre, társaságotokra vágyik, akkor most Nagyböjtben látogassátok meg! Ha van nálatok sokkal szegényebb felebarátotok, aki szemmel láthatóan nélkülözik, adjatok neki feleslegeitekből. De a jócselekedet csak akkor lesz Isten előtt kedves, és csak akkor jutalmazza meg, ha más nem tud róla, csak Ő meg te.
Ha így mindezeket figyelembevéve töltitek ezeket a nagyböjti heteket, akkor előkészületetek Istennek tetsző lesz és legnagyobb ünnepetekre boldogságot és békét áraszt a szívetekbe. Édesanyai áldásomat küldöm nektek az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
 
Az 5 Szent Seb Rózsafüzér előtt
Én: Édes jó Jézusunk! Ezzel a rózsafüzérrel arra kértünk, hogy az idei Nagyböjtre valami egészen különleges bűnbánattal töltsd meg a lelkünket, olyannal, ami még nem volt.
Jézus: Drága Kicsinyeim! Teszek egy ígéretet nektek. Amikor a mai engesztelés után hazamentek és otthon kis szobátokban esti imátokat mondjátok, történni fog valami veletek. Amennyiben sikerül elcsendesednetek és kinyitnotok a szíveteket Felém, megkapjátok a mély bűnbánat könnyeit. Bánni fogjátok régi bűneiteket, mert akkor még nem szerettetek eléggé Engem, és bánni fogjátok jelenlegi apró mulasztásaitokat, eleséseiteket. De nemcsak magatok bűneit, hanem a sok hitetlen és közömbös ember rengeteg bűnét, melyekkel sok fájdalmat okoznak Nekem. Ezzel a ti mai nagy bűnbánatotokkal és az Én Szent Véremmel hófehérre mosom lelketeket. Akinél a mai napon ez a különleges bűnbánat nem történik meg, az számítson rá, hogy a Nagyböjt bármelyik napján megtörténhet vele. Megáldalak benneteket Én, a megbocsátó, irgalmas Jézus a bűnbánat kegyelmével.
(Most álljanak fel azok a testvérek, akik szívesen vállalnának bármekkora szenvedést itt a földön, csak azért, hogy a tisztítóhelyet kikerülve egyenesen a Mennyországba juthassanak!)
Én: Drága, forrón szeretett Jézusom! Nézz végig rajtunk, akik most állunk! Erősíts meg minket, bátoríts minket és add meg nekünk kegyelmedet, hogy tartozásainkat itt a földi életbe róhassuk le, legyen az bármilyen gyötrelmes és nehéz!
Jézus: Ó, Kicsinyeim! Mennyire szeretlek benneteket ezért a bátor elhatározásért. Mindezt azért teszitek, hogy majdani halálotok után ne kelljen Rám várnotok, azonnal együtt lehessetek velem az Örök Életben. Én is alig várom, hogy színről-színre lássuk egymást, és Magamhoz öleljelek benneteket. Ha tudnátok, milyen boldog vagyok! Ilyen felajánlást már kaptam 1-1 gyermekemtől, de így közösen még nem. Úgy vigyázzatok, hogy elfogadom választásotokat. Megáldalak benneteket a bátorság lelkületével!
2009 Március 2.

 


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    2009. március
    h k s c p s v
    « feb   ápr »
     1
    2345678
    9101112131415
    16171819202122
    23242526272829
    3031