1964. szeptember archívum

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Értsd meg végre ezt az egyszerűséget

1964. szeptember 3.

A kis kápolnából átvittem a monstranciát (üresen!) a Szentlélek-plébániatemplomba, s amint vittem, útközben is beszélgettem, imádtam és engeszteltem az Urat. Ő meghatva így szólt:
“Te élő szentségtartóm vagy.
A Mennyei Atya elküldött Engem, mint egyszülött Fiát, hogy titeket megváltsalak, de nektek is részt kell vállalnotok az Én megváltó munkámban, melyet szeretettel hívjatok elő lelketek mélyéből. Ott szunnyad, csak ne legyetek restek, ébresztgessétek és tápláljátok magatokat Szent Véremmel.
Megkérlek, ne haragudj, hogy pihenő idődben ily hosszan zavartalak, de nincs más a közelemben, s úgy vártam, hogy kibeszélhessem magam valakivel. Kis testvérkém, szolgálj Engem az Én tetszésem szerint!”

Ez még júniusban történt, 13-án, keresztelésem 51-ik évfordulóján. Amint este kis szobámba léptem, abban a pillanatban az Úr Jézus elárasztott jelenlétével. Én megrendültem, mert annyira közel állt velem szemben, és így szólt:
“Látod, testvérkém, csak ennyi az egész: ez a leheletszerű lepel választ el minket egymástól, s tudod, mi ez? Az élet, mely még fogva tart a földön.”

Elmélkedésem közben arra gondoltam: Imádott Jézusom, a bűneim! Ó, bocsáss meg, hogy semmi el ne válasszon Tőled! -s Ő akkor csak egyetlen szóval ennyit mondott:
“Bízzál!”

Utána még hosszan időztem Előtte. Nem tudom leírni örömömet, melyet az Úr szavai nyomán éreztem. Amikor azt írtam, közel állt velem szemben, nem láttam, csak éreznem engedte jelenlétét. Azért írom ezt, nehogy félreértés legyen.

1964. szeptember 14.

Estefelé, amikor imádási órára készültem, az Úr Jézus kezdett ismét szólni:
– “Jöjj, csak jöjj! Alig tudom kivárni jöttödet. Minél több és nagyobb az áldozat, melyet meghozol, annál boldogabbá teszel. Hidd el, hatalmatok van az Istent boldoggá tenni. S Én ezt a boldogságot rajongva várom, mely által lekötelezel, és kegyelmeimet harmatként hullatom reátok állandóan.”

1964. szeptember 18.

Reggel a szentmisén az Úr Jézus beszélgetett. Akkor nehéz lelki kínjaim miatt nem tudtam leírni. Utólag csak azt írtam le, amire az Úr Jézus külön megkért:
“Erzsébetem, nagyon-nagyon köszönöm, hogy a sok szenvedést elfogadtad.”

Most lelkem megkönnyebbült. Az Úr hangjának hallatára megszűnt lelkemben a gonosz hatalma is, de néhány óra múlva újra hatalmába kerített, annyira, hogy majd megzavarodtam. Este már nem bírtam ki. Elmentem a mellém rendelt nővérhez, és megmondtam neki, milyen hazug vagyok, és bocsánatát kértem, hogy állandóan hazudoztam neki. Ő mindenáron meg akart nyugtatni: nem gondolná, hogy félre akarom vezetni őt. Ez azonban nem nyugtatott meg.

Azért tehát 19-én reggel elmentem lelkiatyámhoz, hogy neki is meggyónjam gyötrő kételyeimet, melyek miatt annyira szenvedek. Ő meglepve hallgatta vallomásomat, és alig ismert rám, hogy mi történt velem? Én tovább vallottam, hogy nem új ez a kín, hosszú hónapok szenvedései alatt görnyedek, nem bírom tovább. Nem merek a szentáldozáshoz járulni, állandó vétek nyomja a lelkemet. Nemegyszer sírva fuldokoltam bűneim miatt, melyektől sehogy sem tudok szabadulni. Ő jóságos szavaival mindenképpen meg akart nyugtatni, s így szólt: “Járuljon csak nyugodtan a szentáldozáshoz. Én magamra vállalom a teljes felelősséget, mert meg vagyok arról győződve, hogy nem követ el bűnt.” Ő még több mindent mondott: hogy biztos a dolgában, és lássam be én is, a gonosz akar engem távoltartani Istentől, és kétségbe akar ejteni.

Addig, míg szavait hallgattam, meg is nyugodtam, de amint kiléptem a gyóntatószékből, abban a pillanatban ismét elárasztottak a kínzó kételyek, de úgy, mint még soha. Százával támadtak rám a gonoszok, és úgy éreztem, kórusban ordították lelkembe, hogy igenis hazug vagyok, és siránkozásommal gyóntatómat is megtévesztettem, s ez még csak súlyosbítja hazugságaimat. -El lehet gondolni, hogy ezek után mily rettenetes lelki gyötrelmeim voltak! Teljesen Isten végtelen és irgalmas szeretetébe ajánlottam lelkemet… A Szűzanyához folyamodtam: Édesanyám, takard el vétkeim sokaságát Szent Fiad elől, hogy ne szomorodjék el rajtam …

1964. szeptember 20. és 23-a között

Az Úr Jézus többször kért:
“Leányom, tedd rendbe földi dolgaidat. Az idő gyorsan halad, s te úgy repülsz Felém, hogy sebességét már szinte nem is érzed. Szédítő távolság van a lelked és a föld között. Kedvesem, várlak szerető Szívvel. Az Isten hív mérhetetlen szeretetével.”

1964. szeptember 24.

“Leányom, most, miután pihentél, ne lepődj meg azon, hogy a szenvedések ismét elárasztják lelkedet. Ugye, érzed a gonosz kísérletezéseit? Ne bánkódj, hiszen Én veled vagyok s benned működöm. Sötét körülötted minden, és gátlásaid ismét előtörnek lelkedből. Mondtam már, így lesz ez halálod napjáig. Mint az éj és a nappal, úgy váltakoznak lelkedben a fény és a sötétség. Én nem engedem az éjt állandóan uralkodni lelkedben, de a nappalt sem. Nem akarom, hogy állandóan világosság legyen. Hidd el Nekem, így kell ennek lennie. Én tudom, mi válik lelked javára. Te csak add át magad továbbra is isteni tetszésem követeléseinek.”


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    1964. szeptember
    h k s c p s v
    « aug   okt »
     123456
    78910111213
    14151617181920
    21222324252627
    282930