1963. szeptember archívum

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Én megyek szíveket keresni!

1963. szeptember 1. – hétfő

Ez a nap a szenvedő papi lelkekért felajánlott böjt. Ahogyan az Üdvözítő kérte tőlem, kenyéren és vízen való böjtöléssel egy szenvedő papi lelket szabadítok ki a tisztítótűzből. A böjt némileg elgyengít, mivel a házimunkámat is a megszokott módon végzem, gyermekeimnek segítek. Munkám végeztével estefelé az Úr Jézushoz mentem. A Benne való elmerülést egy váratlan kellemetlenség zavarta meg. El kellett köszönnöm az Úr Jézustól. Amint hazafelé mentem, így szólt:
“Várlak otthon, mire hazajössz, ott leszek kis szobácskánkban.” Igen meghatódtam ezen, s az Ő jelenlétében elfogyasztottam szerény kis vacsorámat, mely csak kenyér volt. Az Úr Jézus ott volt velem, nem láttam, de jelenlétének érzetével bizonyította ezt. A nagy fáradtságom miatt nem tudtam soká fennmaradni, hogy térden állva imádjam Őt. Az Úr Jézus végtelen jósággal és figyelmességgel így szólt:
“Pihenj csak le! Én még egy kissé időzöm nálad. Érezd az Én áldott jelenlétemet és Szívem bánatát, melyet megosztok veled. A mi szívünk együtt dobbanjon!”

Könnyeim megeredtek, a bűneim fölötti bánatot fokozta nagyon. Ki ne könnyezne ennyi jóságra és figyelmességre?
Az áhítatos csendben Ő állt mellettem, és utána elköszönt:
“Pihenj békében! Én megyek szíveket keresni!”

Amint éreztem szent jelenlétének távolodását, utána szóltam zokogó hangon: Hová mégy, imádott Jézusom? Ő bánattal teli hangon válaszolt:
“Csak megyek. Először is a Nekem szentelt lelkeket keresem fel, felkínálom nekik újra és újra kegyelmeimet.”

1963. szeptember 2.

Ebéd közben kezembe került a “Vigilia” c. folyóirat. Olvasni kezdtem egy cikket, s az Úr Jézus csendesen megszólalt:
“Tedd el! Elfelejtetted, amire kértelek, hogy mondj le minden szórakoztató olvasmányról? A te életed ez elvonultság, az imádság és áldozat legyen. Avagy nem akarsz igaz kármelita lenni? Ez nagyon fájna Nekem. Nehéz a lemondás? Ne félj, meghálálom neked!”

Szomorúan bántam, amit tettem, és utána gyorsan munkához láttam, miközben imádtam Őt. Amint kimentem a kertbe, a ruhákat teregetni, Ő így szólt:
“Várlak kis szobánkban. Jöjj be egy kicsit Hozzám!”

Amint a kis szobába léptem, abban a pillanatban szent áhítattal töltött el az Ő jelenléte. Rövid imádás után ismét munkához láttam. Az Úr Jézus arra kért:
“Igyekezz és gyere, visszavárlak!”

Visszasiettem és leborultam. Ő elárasztotta lelkemet isteni jelenlétével, és arra kért:
“Csak Engem szeress, csak Nekem szolgálj még jobban! Ugye, ismert szavak ezek előtted? Tudod, mindig azt kérem tőled, amire Szívem legjobban vágyik.”

1963. szeptember 12.

Szentgyónásom után nagy kínokkal árasztott el az Úr Jézus, és ezek a szenvedések változtak. Hol azért kellett szenvednem, mert a kételyek szorongattak, hol pedig a Szűzanya kérésére a haldoklók kínlódását és a Sátánnal való küzdelmét kellett elszenvednem. A Szűzanya újra így szólt:

“Látod, kislányom, ha Szívem Szeretetlángja kigyúl a földön, ennek kegyelmi hatása kiárad a haldoklókra is. A Sátán megvakul, és a ti virrasztó imátok segítségével a haldoklók kegyetlen küzdelme a Sátánnal megszűnik, és Szeretetlángom szelíd fényénél a legmegáltalkodottabb bűnös is megtér.”

S míg ezeket mondta, szenvedéseim annyira fokozódtak, hogy a fájdalomtól majd összeestem.

Megjegyzés:

“Ha a Szentírás (Mt. 12,31) a Szentlélek elleni bűnökről azt mondja, hogy sem a földön, sem a másvilágon nem bocsáttatnak meg, akkor ennek oka nem a bűnbocsátó hatalom hiányában, hanem a bűnös bűnbánatának hiányában keresendő. Nem a bűn nagysága az, mely a bűnt meg nem bocsáthatóvá teszi, hanem a bűnös megrögzöttsége, bánatának hiánya.” (Univ. Prof. Dr. J. Pritz: Dogmatik -Skriptum)

Prof. Dr. Schütz Antal ugyanúgy fejti ki a Szentírás eme idézetét, s egy lépéssel tovább megy: “Az Üdvözítő itt nem azt mondja, hogy a Szentlélek elleni bűnök egyáltalán nem bocsáthatók meg, hanem hogy nehezen nyernek bocsánatot, nehezebben, mint bármely más bűn. Márpedig nem azért, mert a bűnbocsátó hatalom velük szemben kevésbé hatékony, hanem mert mivoltuknál fogva akadékot vetnek a bűnbánó lelkületnek. A Szentlélek elleni bűn ugyanis a megismert hitigazság elleni tusakodás, amelynek nyomában jár a penitenciátlanság. Az ilyen bűnök az Üdvözítő szavai értelmében nagyon nehezen kapnak bocsánatot, nem azért, mert a bűnbocsátó hatalom rájuk nem terjeszkedik ki, hanem azért, mert a bűnbocsátás tényleges elnyerésének alanyi feltételeit hiúsítják meg…” -(Dogmatika, 11. 561)

Szent Jánost idézve (1Jn. 5,16) pedig ezt fűzi hozzá: “Lelkiállapotuk miatt az ilyen bűnösöknél kevés remény van megtérésükre… Egyébként nem tilalmazza (=Szt. János), hogy az ilyenekért imádkozzanak a hívők, csak nem buzdítja rá, minthogy meglehetősen kilátástalannak tartja.” (U.o.) Ha már most, adott esetben, egy bűneiben megátalkodott bűnössel szemben Isten kénytelen érvényre juttatni igazságosságát, akkor bölcsessége és mindenhatósága megtalálja az utat és módot, hogyan és mikor vessen véget az ilyen ember hiú és vakmerő terveinek. A halál óráját minden körülményével ugyanis senki sem tervezheti ki magának, és: “Isten nem hagy magával csúfot űzni!” De ettől eltekintve, fenti kifejtés alapján nem állítható a Szentírásról (Mt. 12,31), hogy a meg rögző” bűnösök megtérésének lehetőségét tagadná. Ez reménykeltő megállapítás, mely a Szentírás analóg összehasonlítására épült (Mal. 1,2,3; Oz. 4-14; Jer. 3,12-14, 3.22; Róm. 9), mint pl, Oz. 14,5: “Meggyógyítom hűtlenségüket, és szívemből szeretni fogom őket, elfordul tőlük haragom!”)

Egyébként ki meri magának fenntartani a jogot, hogy valamely bűnösön a megrögzöttség fokát megállapítsa? Ez az ítélet csak Istennek jár ki! Azért helyénvaló az ima és áldozat a megrögzött bűnösökért is, sőt őértük még inkább, mert a “legjobban rászorulnak Isten irgalmára.” (Fatimai-ima) Mindezek alapján tehát megállapíthatjuk, hogy a Szűzanyának a megátalkodott bűnösök érdekében adott ígérete nem ellenkezhet a Szentírással. Ha egy bűnös a maga erejéből nem képes bánatot indítani, akkor csak rendkívüli segítő kegyelemmel érheti el ezt. Ilyen -emberileg szólva – reménytelen esetekben a mi hatalmas Szószólónk: az Irgalmasság Anyja még mindig bánatra indíthatja a haldoklót. De ezt a kegyelmet hittel és bizalommal kell kérnünk és az Általa nyújtott “eszközök”-et igénybe vennünk. A csodásérem által történt rendkívüli megtérések, pl. nem beszédes bizonyítékai-e a Szűzanyának a lelkek feletti nagy hatalmának? A zöld skapulárét pedig a Szűzanya kifejezetten a megátalkodott bűnösök megtérése érdekében adta nekünk, s mennyi feltűnő megtérés történt általa! Napjainkban a Szűzanya “új eszköz”-t ad a kezünkbe. Mivel a Sátán vak gyűlölete tetőfokát érte el, s ezt a testben-lélekben legyöngült haldoklókon tombolja ki előszeretettel, azért a Szűzanya is hatványozott fokban árasztja rájuk anyai Szívének irgalmát. Áldozatos virrasztó imánk hatására a Szent Szűz ráirányítja a haldoklóra Szeretetlángja fényét, mely a Sátánt megvakítja. A Sátán szorongattatásaitól megszabadultan, a haldokló új erőre kap, s most már szabadon dönthet végső sorsát illetően.

Az ilyen nagy kegyelmeket azonban ki kell esdenünk. Nem hiába kéri tőlünk a Szűzanya a haldoklók megmentése érdekében áldozatkészségünk legmeggyőzőbb jelét: az éjjeli virrasztást, mert az emberi természetnek ez a tapasztalat szerint nehezebbre esik, mint a kenyéren és vízen való böjtölés. – S nem ok nélkül beszél XII. Piusz pápa “megrendítő titok”-ról, hogy oly sok lélek megmentését a jó Isten a mi imánktól és áldozatunktól teszi függővé. (Mystici corporis kezdetű enciklika)

A Szent Szűz felhívását nem szívlelhetjük meg eléggé. Tudatos-e bennünk az oly sok lélek örök elvesztése feletti nagy felelősségünk? Enyhítsük a Szűzanyának a lelkek elvesztése feletti fájdalmát, csillapítsuk így az Úrnak a lelkek utáni szomját! – A Kiadó.

1963. szeptember 14.

Munkám közben a Szűzanya sürgetett, hogy menjek el és sürgessem szent ügyét. Én annyira zavarban voltam emiatt, és eddig még soha nem érzett ellenállás kezdett gyötörni. Vajon a Szent Szűz hangja-e? Nem az én képzelgésemnek estem-e áldozatául? Ez azért merült fel bennem, mert a két nap előtt történt szentgyónásom után, amikor a lelkiatyámnak átadtam a Szent Szűz újabb kérését, mely szintén sürgető volt, ő azt válaszolta, hogy ne menjek a Püspök atyához, ő majd vállalja a Szent Szűz előtt a felelősséget. Ha a Szűzanyának sürgős, akkor intézkedjék Ő. Továbbá: Várjam meg, ha a Püspök atya a városba jön, akkor szóljak neki. Erre azt válaszoltam lelkiatyámnak: Igen, teljesen alávetem magam mindannak, amit mond, és semmit sem teszek az ő parancsa és engedélye nélkül. A Szűzanya közben tovább sürgetett:
“Menj sürgősen!”

Megkérdeztem: Édesanyám, hová, merre menjek? Kihez? Ő határozott választ adott:
“Menj az esperes atyához, és kérdezd meg őt, tudja-e, mikor jön a Püspök atya?”

Mikor e szavakat meghallottam, zavaromban már azt sem tudtam, hová legyek. Ez nem várt utasítás volt. De még mindig nem tudtam magam elhatározásra bírni. Magamban már előre számoltam az előttem lehetetlen következményekkel, hogy a Püspök atya ilyenkor nem szokott jönni, és mit fog szólni az esperes atya, ha elébe állok kérdésemmel. De a sürgetés sokkal erősebb volt, semhogy ellen tudtam volna neki állni. Abbahagytam házimunkámat, és sietve az atyához mentem, hogy ezt megkérdezzem. Ő nem lepődött meg, így válaszolt: “Igen, hétfőre várjuk sírkő-szentelésre, de még pontos választ nem kaptam.” Megkértem, jelezze az időt, ha eljön, beszélni szeretnék vele. Utána eléje térdeltem, kértem őt, áldjon meg, még mielőtt távozom. Ő – mikor áldást kérek – mindig meglepődik, én viszont ezt természetesnek tartom.

Mivel az atya nem jelezte az időt, nagy volt a belső megaláztatásom. Nem tudtam, mire jó ez? Habár az indítás, mely után elmentem, igaznak bizonyult, bennem mégis a kételyek szorongása vett erőt. S ha ez mégsem a Szent Szűz indítása volt? Vagy akkor melyik hatalom késztetett erre?

1963. szeptember 16.

A Szűzanya ismét szólt:
“Kislányom, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását minden népre és nemzetre kiterjesztem, nemcsak az Anyaszentegyházban élőkre, hanem mindazokra a lelkekre is, akik Szent Fiam áldott keresztjének jelével megjelöltettek.”
Utólagos naplóbejegyzés: “a meg nem kereszteltekre is!” (Ezeket a Szűzanya 19-én és 22-én is újra mondta.)

1963. szeptember 24.

Majd újra így szólt: “Szeretetlángom, melyet Szívemből reátok óhajtok árasztani mind nagyobb mértékben, kiterjed a tisztítóhelyen szenvedő lelkekre is. Jegyezd fel jól szavaimat, írd, amit mondok s add át az illetékeseknek: Azok a családok, akik csütörtöki vagy pénteki napon a családjukban az engesztelő imádási órát megtartják, ha a családban meghal valaki, egyetlen szigorú böjti nap után (a család egy tagja részéről megtartva -megjegyzés) a család halottja kiszabadul a tisztítóhelyről.” (Ha a kegyelem állapotában hunyt el.)

Az Úr Jézus így szólt:
“Tetszel most Nekem. Kérdezed, miért? Csak iparkodj! Mit mondott az őrangyalod? Fokozd magamban az imádást és hódolatot Isten szent fölsége iránt. Látod, elhatározásod által, hogy óránként tartasz lelkiismeret-vizsgálatot, lelked mindjobban hangolódik az Istenben való elmerülésre és imádásra. Hódolatod is nagymértékben fokozódik Isten szent fölsége iránt. Ez az elhatározásod igen nagy összeszedettséget kíván. De a szeretet előtt nincs lehetetlenség. Erre Én elég példát adtam. Erőszakos természeted megmarad, de ebből a rossz természetedből – ha alárendeled magad isteni kezemnek – Én mesterművet alkotok. Csak hagyd Rám magad úgy, mint a megtaposott szőlővessző, mely az átalakulás után borrá lesz, és ebből lesz Szent Vérem. Te is az Én Szent Véremtől ittasulsz meg, de csak akkor, ha előbb átalakulsz, és mint a must, kitisztulsz. Vagy mint a búza, mely őrletés után lesz csak Szent Testemmé átváltoztatva. Te is csak az őrletés után változol át és lesz istenivé nyomorúságos természeted. Ugye érted? Sokat elmélkedtünk erről együtt. Aki eszi az Én Testemet és issza az Én Véremet, az Bennem marad, és Én őbenne. Akiben Isten van, az istenivé lesz. Kislányom, éld bele magad ebbe a nagy kegyelembe!”

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Engem nem lehet felülmúlni a nagylelkűségben

1963. augusztus 1. -Első péntek

Lelki és testi szenvedések gyötörtek. Az Úr Jézus kérlelt, éppen tésztagyúrás közben:
“Fogadd el, bármennyire is fáj ez a nagy szenvedés. Tudod, oly sok kegyelmet kapsz, hogy sok lélek évtizedek folyamán át kap ennyi kegyelmet, mint te. Légy nagyon hálás ezért! Anyám Szeretetlángja az, mely szüntelenül lekötelez. Sokat hangoztattam, Ő különös kegyeltjei közé választott téged.”

Munka közben, ahogy beszélgetett, még több mindent mondott. Közben családtagjaim több ügyes-bajos dolgaikkal jöttek hozzám. S erre az Úr Jézus elhallgatott. Ő a végtelen figyelmesség.

Három óra előtt 20 perccel éppen órámra néztem, s közben az Ő kínhalálára gondoltam. Egy alkalommal panaszkodott, hogy halála előtt 20 perccel voltak legkínosabb szenvedései. Még ugyanaznap estefelé így szólt:
“Ugye most már nem kételkedsz abban, hogy a megváltás munkásai közé választottalak. Sok missziós pap sem tud többet tenni, mint te. Áldozataid állandó megújítása és folytonos erőlködésed igen kedves Nekem. S az élő hit, melyet Belém vetsz, az, ami lelkedet állandó üdeségben tartja, és a kegyelmek bőségének befogadására képessé teszi. Így, kislányom, csak Engem szolgálj!”

Ezt mondja az Úr mindazoknak is, akik áldozatot hoznak az Ő megváltó munkájában.
Az első csütörtök és első péntek mindig a szenvedések különös napja. Az Úr Jézus fokozottan elárasztja lelkemet ezeken a napokon. Ma így szólt:
“Sok az aratnivaló, de kevés a munkás, főleg az, aki szívvel-lélekkel áll be munkásaim közé. Ugye érted? Ne csak ímmel-ámmal tegyétek azt, amit tesztek.
Égjetek, mint az égő csipkebokor, mely ég, de el nem ég! Ilyen áldozat kell Nekem, mely soha el nem ég és a szeretettől lángoló tüze Hozzám elér.”

1963. augusztus 4.

“Leánykám, meg kell mondanom, hogy ilyen nagy tisztelete még nem volt Anyámnak, amióta az Ige Testté lett, mint most lesz, mikor Szeretetlángjának kegyelmi hatását árasztja a szivekbe-lelkekbe. Minden fohász és ima, melyet bárhol, bárki Hozzá intézett az egész világon, Szeretetlángjának érvényre jutása napján mintegy eggyé-olvadt segélykéréssé válik, s így fog az emberiség Istenanyai lábához borulni, hogy hálát adjon az Ő határtalan anyai szeretetéért.”

Még aznap mondta ezt:
“Add át szavaimat az illetékeseknek, és kérd őket az Én nevemben, hogy cselekedjenek, és ne hátráltassák ezt a világra szóló kegyelmi kiáradást, melyet Anyám Szeretetlángja által akar a Földre bocsátani.”
(1967. március 13-án is kért, hogy adjam át.)

1963. augusztus 6.

“Tudod, mi teszi a lelket igazán élővé? Az imádság és az áldozat állandó gyakorlása. E nélkül beteg lelkek vagytok, és halott lelkek lesztek. Hiszen a testnek is meg kell adnia a maga követeléseit. S a lélek is követel, de a test és a lélek közt ott a gonosz, ki ide-oda rángatja a lelket, s ha a lélek nem fogja szorosan a gyeplőt, bizony szomorú dolog, akkor ennek kárát vallja.”

Ugyanaznap később:
“Kérjetek csak sokszor és sokat! Ahányszor és amennyit kértek, annyiszor és annyit kaptok. Sőt, ha látom bizalmatokat, kéréseiteket bőségesen, sokszorozva teljesítem. Engem nem lehet felülmúlni a nagylelkűségben. Ugye, leánykám, ezt te is érzed? S ez nagy erőt ad neked. Ha meg is botlasz, te csak kicsit esel. Tudod, miért? Mert lábamhoz láncoltalak, saját kérésedre. Magamtól ezt nem tettem volna, a szabad akarat a tied. De ha látom bizalmatokat, máris leköteleztek, s ez azt jelenti:
Kifoszthattok, ahogy csak akartok. Én nem zárkózom el, Szívem szeretetével elétek állok. Itt vagyok, hogy boldogítsalak benneteket.”

1963. augusztus 7.

“Az Én szeretetem mindenható. Éld bele magad e nagy csodába, hogy Én állandóan rendelkezésetekre állok. Nálam nem kell sorba állni, sem időt, sem helyet kijelölni. Mindenkor, mindenhol jelen vagyok. Ha hívtok, fülem máris szíveteken van, figyel rátok, simogatok, gyógyítok. Nem kérek beteglapot, Én csak a bűnbánat hangjára vagyok kiéhezve. Ez az egyetlen lépés hoz közelebb Hozzám: a bűnbánat. Tudom, hogy sokan újra elestek, de ha azt látom, hogy nem kószáltok el Mellőlem messzire, Én gyorsan fel tudlak emelni benneteket elesettségetekből, mert isteni kezem közel van hozzátok. Ha felemellek, a bűn lehull nyomban rólatok, könnyűvé lesztek ismét. Én azért nem kívánok mást, csak hálát, egy ‘köszönöm’ szót küldjetek érte. Azt kérdezitek, hányszor? Ahányszor felemellek. Ez persze csak a legkevesebb, amit tehettek, de ha mások helyett is hálát adtok, az már a haladás komoly útja. Erzsébetem, imádkozz te is, hogy a bűnbánó és hálás lelkek száma mindegyre növekedjék.”

1963. augusztus 10.

Vasárnap volt. A szentmiséről kijövet egy érdekes mintájú ruhát láttam. Az volt a szándékom, hogy közelebbről megnézem a szép, mintás összetételt. Az Úr Jézus csendesen rámszólt:
“Fékezd a szemedet! Azt gondolod, hogy Én nem tudom pótolni ezeket? A mi szemünk egymásba nézzen, és tekintetünk összeforrjon!”

1963. augusztus 13.

A kápolna takarításánál segítettem, és örömmel mondtam: Itt vagyok, édes Jézusom! Ő sem hagyott válasz nélkül:
“De jó lesz nekünk!”

Amikor másnap portörlővel a kezemben ismét Eléje térdeltem, közben arra kértem: Édes Jézusom! Mivel most szentgyónáshoz készülök, légy oly jó és töröld le Te is lelkemről a port, hogy a Te szent akaratodat mindig tisztábban lássam, és ez által mindig méltóbb legyek a Te szent szolgálatodra.

Azután a villamoson is Vele beszélgettem, és közben arra gondoltam, hogy milyen tiszta az Ő hajléka. Ő meglepett gondolataimban, és így szólt:
” Én is örülnék, ha a hajlékomhoz tartozó személyek lelke is ily kevéssé lenne poros, és ily gondozott lenne, mint szent hajlékom.”

Megkérdeztem Őt: és ez nem így van? – Egy fájdalmas mondattal adta tudtomra:
“Sajnos nem!”
Nagyon elérzékenyedtem, és szomorúan gondoltam szavainak fájdalmára. Az Úr Jézus most szavak helyett a lelkembe sóhajtotta:
“A mi bensőnk együtt érezzen!”

1963. augusztus 17.

Ebéd közben igen nehezemre esett ételeimet ízetlenné tenni. Arra gondoltam, felét megeszem, és csak a másik felét teszem ízetlenné. Az Úr Jézus szomorúan rám szólt:
“A szenvedéseket Én minden latolgatás nélkül magamra vállaltam, és nemcsak némely, hanem összes bűneidtől megváltottalak. Ne légy szűkkeblű! A mi kezünk együtt gyűjtsön. Fordítsd Felém olajos magvaidat, mert csak így lesznek duzzadtabbak, teltebbek és önátadásod teljessége által lehet csak kisajtolni összegyűjtött olajcseppjeidet.”

1963. augusztus 22.

A Szent Szűz Szeplőtelen Szívének ünnepén betegen fekszem. A magas láz már elhagyott a délelőtt folyamán. A Szent Szűz tiszteletére a rózsafüzért imádkoztam. Imádság közben az Úr Jézus tisztelt meg szavaival. Igen meglepett, amit mondott, mert amire most választ adott, már régen történt, és a nagy megaláztatás és szenvedés, melyből akkor nekem bőven kijutott, napokon át felzavarta lelkem csendjét és az Úr Jézusba vetett bizalmamat.

Abban az időben többször is megkérdeztem az Urat, hogy nem az én képzelődésem volt-e az, amikor Ő és a Szent Szűz X. atyához irányítottak, hogy vállalja el lelkem vezetését. Utána még magamban vajúdtam, és egynéhányszor megkérdeztem az Úr Jézust, nem estem-e hamis képzelődés áldozatául? Mivel erre az Úr Jézustól akkor választ nem kaptam, igen sokat szenvedtem. De most már régen napirendre tértem felette és nem is gondoltam rá.

“Leánykám, nagy tisztelettel és megértő szeretettel méltányolom eddigi türelmes szenvedésedet és megaláztatásodat… Látod, az atyának – akihez küldtelek -szabad akarata van. Ugye ő megmondta neked, hogy kételyei vannak. Én mondom, hogy még most sem tiszta előtte az ügy. Ő nem tért felette napirendre, és nem ment nála feledésbe. Lelkében még mindig homály az a határozott utasítás, mellyel hozzá küldtelek. De minden beigazolt lesz. Viszont neki is szenvednie kell. Megmondtam neked, aki bármit is tud Anyánk Szeretetlángjáról, annak csakis szenvedések, és megaláztatások által lehet érdemeket szereznie, hogy méltó legyen ügyünk szolgálatára.”

1963. augusztus 26.

“El kell indulnod szeptember hónapban Szeretetlángomat tovább sürgetni. Az Én szavaimon kívül semmit ne beszélj, csak add át Üzenetemet a Püspök atyának. Én kérem, vegye kezébe az Én szent ügyemet. Csak ha kérdeznek, arra válaszolj, és légy nagyon alázatos.”
(Gyóntatóm nem engedett a Püspök atyához.)

1963. augusztus 30.

“Ne akarj többnek látszani! Tudod, miért mondom ezt? Légy tisztában az Én illemszabályaimmal. Csak írd szavaimat úgy, amint tudod! Nem kell azt másokkal kijavíttatni. Örülök, hogy szent tisztelettel vagy szavaim iránt, de nem kell az illem és helyesírás szabályaival megtisztelned. Te csak maradj egészen kicsi és tudatlan! Mondtam már, hogy így vagy kedves Nekem. Ne keress te semmi olyat, amitől okosnak látszhatnál. Ha Nekem úgy telne kedvem benned, Én megadtam volna a módot és lehetőséget ahhoz is. Mi kicsiségeden és tudatlanságodon, és főleg alázatosságodon keresztül akarjuk szent ügyünket általad elindítani. Vigyázz, ne engedd a hiúságot magadhoz férkőzni! Azért figyelmeztetlek, légy nagyon alázatos, ez legyen minden törekvésed, mely által a többi eredményeid is mind megszilárdulnak!”

1963. augusztus 31.

Az esti szentmisén is részt vettem. Utána még sokáig Vele maradtam. Hosszan könyörögtem Hozzá. A sekrestyés nővér, ki nem vett észre, rám zárta az ajtót. Kettesben voltunk: Isten és én a könyörgő imámmal. Elmerülten a szenvedő lelkekért könyörögtem. Lelkemet nagy vágy égette, hogy minél többen szabaduljanak ki a szenvedés helyéről. Nagy vágyakozásom közben a Szűzanya így szólt:

“Kislányom, lelked nagy vágyát és részvétét, melyet a szenvedő lelkek iránt érzel, megjutalmazom. Eddig három Üdvözlégy-et mondtál tiszteletemre egy lélek kiszabadulásáért. Most, hogy vágyad csillapodjék, ezen túl tíz lélek fog kiszabadulni a szenvedés helyéről.”

Alig tudtam értelmemmel felfogni ezt a nagy jóságot. Hálálkodó szavak helyett csak egy nagy sóhaj jött ajkamra: Irgalmasság Szent Anyja, hála, hála a sok kegyelemért!


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    1963. szeptember
    h k s c p s v
    « Júl   okt »
     1
    2345678
    9101112131415
    16171819202122
    23242526272829
    30