1963. május archívum

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Kis vízcseppecském vagy te!

1963. május 16.

Főzés közben az Úr Jézus:
“Arra kérlek, ne gondolj ezen túl magadra, gondolatod csak egy legyen: Mi! Ha Hozzám jössz, ha Rám gondolsz, úgy gondoljad, hogy mi ketten egyek vagyunk. Ne legyen köztünk semmi hézag! Én betöltöm lelked hiányait kegyelemmel, te meg engedd át magad, úgy, hogy élsz még, de már Én élek benned s te csak Általam élsz.”

Majd újra elismételte:
“Kislányom, de nagyon szeretünk Mi téged!”
Néhány nap múlva:
“Mondom, most már ne beszélj önmagadról, az ,én’ szűnjön meg benned teljesen. Neked csak Én legyek! Ez az igaz életed.”

1963. május 17.

Reggel az oltár előtt hiába térdeltem az áldoztató rácsnál. Mivel csak egyedül voltam, a pap nem áldoztatott meg. Én így szóltam: Jaj, de rosszul esett ez nekünk!

“Ez igaz!” – szólt az Úr Jézus is. “Legyen a mi örömünk és bánatunk is egy. Ugye, most érezzük mindketten a mellőzést, és fáj ez nekünk. Viseljük el ezt a sóvárgást együtt!”

Így most könnyebb, s míg így beszélgettünk, Ő elárasztott bensőséges érzésével:
“Kis vízcseppecském vagy te! Merülj el végtelen Istenségem mámorító borában, éltető erejében, illatában, melyet Általam árasztok. Terjengjen körülötted illatom. Erre mások is Általam – általad – Hozzám hajolnak. Látod, így kell nekünk egynek lennünk. Ne tapadj a föld sarába, mely tele van nyüzsgő férgekkel. A föld csak ennyi legyen számodra: nézz le rá, és a lelkeket mentsük az őket veszélyeztető és körülöttük nyüzsgő férgektől. Ezekért vezekelj, imádkozz! Áldozatvállalásod a só, melyet, ha a nyüzsgő férgekre szórsz, leesnek mind, mint élettelen piócák. Összezsugorodnak és megsemmisülnek. Tehát egy gondolatunk legyen csak: a lelkek megmentése.”

1963. május 18.

“Nekem mindig új, friss áldozatokat adj! Én elhintem lelkedben kegyelmeim magvát, az Én szent tanításomat. De gondod legyen, hogy imáiddal, önmegtagadásaiddal, állandó áldozatvállalásoddal ápold lelkedben. Ne feledd el, mennyire fáj az útszélre esett magvak sorsa. Szedd le a lelkedben ápolt virágaidat, és mindig frissen hozd Elém. Itt, Nálam illatoznak és virulnak. Csak vágott virágokat kérek, olyan nem kell, mely a földben gyökeredzik. Az nem tud Engem megörvendeztetni, mert az olyan áldozat a földtől is veszi erejét és nedvét.”

Amit most írok, az nem szavak által történt. Az Úr Jézus kérésére írom le. Egy alkalommal az oltár előtt térdeltem imába mélyedve. Isten szeretetének tüze izzott lelkemben. Amint így imádtam Őt, valaki felém közeledett (nővér), és amint egészen közel ért, mintegy belekerült ebbe a lelkemben izzó szeretet lég áramlatába, mely engem Isten szent Fölsége közelében tartott. Az Úr éreznem engedte, hogy ő is mily nagymértékben tapasztalta ezt a kiáramlást. Ugyanezt az isteni átáramlást érezte a mellém rendelt nővér is, csak sokkal jobban és hosszantartóbban. Nála is előfordult, hogy imádság közben hozzám közeledett, és Isten éreznem engedte, mily mértékben áramlott reá az Ő jelenlétének érzete.

Abban az időben Isten jelenlétének érzete annyira betöltött, hogy az említett mellém rendelt nővér szinte heteken át mintegy velem osztozkodva élt az Ő kegyelmi kiáradásában.

Egy alkalommal, egy papi személlyel találkoztam az utcán (K.). Ő hirtelen rám köszöntött. Amint kicsit közelebb értem hozzá, a lelkemből kiáramló isteni jelenlét őrá is átáradt. Egy másik papi személlyel is, előfordult ez többször is, de különösnek találtam, az előbbi személyhez mérten az ő lelkébe való átáramlás volt a leggyengébb. Mikor ezek történtek, igen elcsodálkoztam ezen, és az Úr Jézus közben így szólt:
“Ezeket a kegyelmeket Én árasztom rád, és rajtad keresztül a hozzád közeledők lelkébe. Anyánk Szeretetlángja lekötelez…”

1963. május 19.

Az Úr Jézus:
“Tegyétek már félre az álalázatosságot, mely csak visszatart a Hozzám való közeledésben. Tudod, miért mondom ezt? Mert olyan címen tartjátok távol magatokat Tőlem, hogy nem vagytok méltók. Sajnos azt kell mondanom, hogy bűneitek azok, melyek miatt szeretetemre kiéheztetek. A bűnbánat által tegyétek is méltókká magatokat. Neked meg azt mondom, szenvedj értük, és akármilyen sötétnek is látszik előtted a szenvedés, hozd meg az áldozatot. Csak közeledjetek Felém! A szenvedés csak addig sötét előttetek, amíg a Földhöz közel vagytok. Leánykám, ugye te már értesz Engem?

Életed pergamenjére, mikor megszülettél, ráírtam a szenvedést, és végig ezt írom rá most is, de kegyelmemmel megvilágítottam, hogy lásd az értékét. Minél közelebb jössz Hozzám, annál jobban rád ragyog fényességem. S mikor megérkezel, látni fogod a Szentháromság trónja előtt soha nem múló és nem halványodó értékét. Én ott ‘előhívom’ és csodákkal telített érdem lesz belőle. Ez az átváltozás az Én érdemeimmel egyesítve és a Szeretet Lelkének megvilágosítása által gyönyörűséges élvezetekbe engedi elmerülni lelkedet. Gondolj arra a lehúzó papírra (matrica), amivel gyermekkorodban úgy szerettél játszani… Meg kellett vizezni és kevés dörzsölés után szépséges színekben pompázó táj, királyfi, sárkány, vagy más egyéb tűnt elő. Látom, rám csodálkozol, mit mesélek Én most ilyen gyermekes dolgokat.

Leánykám, az Én tanításom egyszerű és gyermeteg. Én nem a tudomány nyelvén szólok hozzátok, az még senkit sem üdvözített! Az Én egyszerű, gyermeki lelkekbe elhintett és elplántált tanításomat fogadjátok el. Az Én tanításom az egyszerű és ártatlan, semmit sem latolgató gyermeki lelkeké, kik ámulattal hallgatnak és hisznek Nekem. Látod, ilyeneké az Én országom, a hitet befogadók sokaságáé. A hitetlenekért ajánld fel az Általam nyújtott szenvedéseket… Ne légy kényelmes, most már írd tovább! S ha Hozzám ért sok-sok leírt szavad és a megváltó munkámban elviselt szenvedésed, reád fog ragyogni az Én éltető napsugaram. Hasonlóképpen, mint mikor a Nap fölkel, de a völgy még homályban szunnyad, és a korán kelők gyönyörködve merülnek el pompázó szépségében. Most elég ennyi! Szavaimat befejezem. Élj addig tanításomból, míg újra szólok hozzád, és imádkozd vissza szavaimat.”

Ez korán reggel, az oltár előtt történt. A hosszas beszélgetés után rövid szünet, és a csendességben a Szent Szűz úgy hallatta szavát lelkemben, hogy az Úr Jézus utolsó szavát az övébe kapcsolva folytatta:

“Kislányom, a korán kelők között vagy te is, kire lelked éjének homályában Szeretetlángomat ráragyogtattam és enyhe, simogató melegségével új erőt adtam. Sok ilyen szunnyadó lélek van, és ezekre is rávetítem anyai Szívem éltető sugarát: Szeretetlángom kegyelmi hatását. Tudod, a Föld most olyan, mint vihar előtt a természet, és olyan, mint a tűzhányó, mely, ha kirobban, pokoli füstjével, visszahulló lávájával fojtogat, öl, vakít. Rengésével romba dönt maga körül mindent. Ez most a Föld borzalmas helyzete. Forr a gyűlölet krátere. Gyilkos, kénes hamuja szürkévé, színtelenné akarja tenni a mennyei Atya által Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelkeket.

Én, a Hajnal Szép Sugara, megvakítom a Sátánt.
Megszabadítom ezt a Sátán gyűlöletétől elhomályosult és kénes, füstös lávájától megfertőzött világot, melynek következtében lelkeket éltető levegője fojtó és halált okozó lett.
Egyetlen haldokló sem kárhozhat el.
Szeretetlángom már kezd gyújtani. Tudod kislányom, a választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, mely el akarja pusztítani még a választott lelkek hitét és bizalmát is. De a most készülő rettenetes viharban észlelni fogjátok Szeretetlángom eget-földet bevilágító fényességét, melyet kegyelmi hatásának kiáradása által e sötét éjben a lelkeknek nyújtok.

Ugye tudod, mit mondtam? Szeretetlángom szállást keres Heródes gyűlölete elől. Tudod, kik az üldözők? A gyávák, kik féltik kényelmüket, az óvatosak és restek. Az okosság jelmezébe öltözve Szeretetlángom kioltására törnek, úgy, mint Heródes az ártatlan gyermek Jézus kis testére. S ahogy akkor a mennyei Atya gondot viselt Rá, úgy fog most is gondot viselni Szeretetlángomra.”

A Szent Szűz szavai úgy hatottak lelkembe, mint még soha. Amint szavait befejezte, olyan érzést támasztott bennem, hogy Ő a világ hatalmas Fejedelemasszonya, Királynője, aki előtt térdre fog hullani minden ember bűnbánó lélekkel.

Rövid csöndesség után újra megszólalt lelkem mélyén:
“Látod ezt, leánykám? Én felemellek benneteket és elvezetlek az üdvös hazájába, melyet Szent Fiam az Ő mérhetetlen szenvedései árán szerzett meg.”

Így, ilyen hangon még nem hallottam a Szent Szüzet szólni. Hangja fenséggel és hatalommal és mindenre elszánt határozottsággal beszélt hozzám. Semmi szóval ki nem fejezhető csodálattal és remegéssel hallgattam. Néhány perc után a Szűzanya egészen más, csendes anyai hangon így szólt szelíd kedvességgel:
“Kislányom, ezt kell neked megindítanod. Ne remegj, kicsi eszközöm, bízz anyai hatalmamban!”

1963. május 24.

Egy lélekért imádkoztam, ki már évtizedek óta nem gyónt. Mikor meghallottam, hogy milyen súlyos beteg, egy napon hírt hoztak róla, hogy felvette az utolsó kenetet. ‘Imádott Jézusom, hála végtelen irgalmadnak!’ Ő azt válaszolta:

“Bízzál! Mindig mondtam, amit bizalommal kérsz, azt már meg is kaptad. El tudod gondolni, hogy mikor Tőlem lelkeket kérsz, ne adnám meg neked? A mi kezünk együtt gyűjtsön! Kérj, ne légy soha fáradt kérni, kívánni Nekem. Ha sokan kérnének, milyen sokan megtértének! Én mindannyiótokat meghívtam megváltó munkámhoz. Apákat, anyákat, művelteket és tudatlanokat, egészségeseket és betegeket. Értem mindenki dolgozhat, a szabad ember és a rabságban sínylődő, mert a lélek készsége a fontos és a lélek szabadsága, mely egyben a lélek műveltsége is. Főleg a betegek, ők igazán a feltétlen bizalom szárnyán repülhetnek Hozzám. Egyetlen kérésükkel a lelkek tömeges megtérését eszközölhetik ki.” (Ha a betegek szenvedéseiket felajánlják, ez a Sátánt megvakítja és ez által a lelkek az üdvösség útjára lépnek.)


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    1963. május
    h k s c p s v
    « ápr   jún »
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    2728293031