1962. december archívum

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Az én érdemem a szenvedés

1962. december 18.

Új lakásomba költöztem, mely engesztelés végett semmi egyéb, mint 2×2 méteres szoba. Ez a kert végében épült. Ma este volt az első nap, hogy ott aludtam. Hiába voltam fáradt, szememre nem jött álom. Éjfél felé járt már az idő, s még mindig ébren voltam. Közben arra gondoltam, ha most nem tudok elaludni, mire elérkezik a virrasztás ideje, nem tudok felébredni. Ahogy így ébrenlétemben a Szent Szűz Szeretetlángjára gondoltam, mert a virrasztás egyik óráját a Szent Szűz Szeretetlángja kigyúlásáért ajánlom fel, egyszer csak ütést éreztem testemen. Az elsőt a második, majd a harmadik követte. Utána még egy kisebb ütés. Borzalmas éjszakám volt. Félelem nemigen volt bennem. Az ütések után fáradtság és fájdalom vett erőt rajtam, aztán elnyomott az álom. Két óra után felébredtem, de még egy órát sem tudtam virrasztani. Úgy éreztem magam, mint akit jól elvertek. Az ördög ütlegelt, tudom. Éreztem jelenlétét. Csak azon csodálkoztam, hogy a negyedik ütés nem fájt úgy, mint az előzőek. Úgy éreztem, mintha egy kéz visszatartotta volna. Alig háromnegyed órai virrasztás után ismét lefeküdtem. Az álom mélyen elnyomott, ami nem szokott velem megtörténni. Hét óra előtt ébredtem. A mi templomunkban elvállaltam a harangozást, mivel a sekrestyés nővér beteg volt. El lehet képzelni ijedtségemet. Mire a templomba értem, már a roráténak is vége volt. Szomorúan panaszkodtam a Szűzanyának, hogy az ördög elvert, és nem tudtam felkelni. Csodálatos az, amit most írok. A Szent Szűz így szólt:

“Mi is ott voltunk, Szent Fiam és Én! Mi engedtük, hogy ütlegeljen, de Én hamar lefogtam: Elég!”

A Szent Szűzanya erről nem szólt többet. Én igen szégyelltem magam emiatt. Még napok múlva is szégyen ömlött el arcomon. Napközben a gonosz vigyorgott: “Ugye, ugye, ki akartalak józanítani bolondériádból. Elég legyen már a sok böjt és virrasztás! Hagyj fel vele! Nincs semmi értelme ennek a sok hiábavalóságnak. “

S a Szent Szűz az ördög szavaiba beleszólt, és megígérte, nem fogja megengedni többé, hogy a gonosz ütlegeljen, de erre most szükség volt. A Szűzanya tovább beszélt hozzám:
“Kislányom! Hozd meg áldozataidat, és merülj el az alázatosság mélyreható megsemmisülésében. Kedves kis eszközöm vagy, és a nagy alázatosságra való törekvésed igen kedves Nekem. Szeretetlángom kegyelmi hatásának kiáradása ez, mely által ily kitartó a törekvésed.”

A Szent Szűz szavai igen nagy erőt adtak nekem hosszú időre. Mivel X. atya beteg volt hosszú időn át, újra B. atyához mentem gyónni. Ő nagyon meglepődött, és örült is: “Miért nem jött?” – kérdezte. Ő már várt. Elmondtam neki, hogy a közbeeső időben X. atyánál voltam. Az atya azonban visszautasított… Mivel rendkívüli lelkiállapotom miatt, amelyben élek, sehogyan sem tudom e dolgok megemlítése nélkül a szentgyónásomat elvégezni, azért most arra hivatkoztam, hogy nem a magam akaratából, hanem csak a mellém rendelt nővér által tanácsolt indításnak engedelmeskedve jöttem ismét vissza az atyához.

Mikor B. atyának elkezdtem beszélni a szent ügyről, már sok mindenre nem emlékezett… Majd türelemre intett: “Isten ügye lassan jut érvényre” – mondta. Majd a régebben kapott írásból, melyet neki átadtam, megállapította, hogy az Úr Jézus engem nagyon szeret. Ezért az átlagon felüli szeretetért, mellyel elhalmoz, legyek Neki nagyon hálás…Majd kijelentette, hogy ő nem érti a dolgokat. -Nem csodálom, mondottam én neki. Aztán elbeszéltem neki a Szent Szűz kegyhelyén történt szentgyónást, mikor a Szent Szűztől vezettetve kellett egy egészen ismeretlen Atyához mennem, és az Ő utasítására át kellett adnom az Ő közléseit. Az az Atya is kétszer olvasta el, és ő is azt mondta, hogy nem érti a dolgokat. Én értem. Ugyanis gyakran visszaimádkozom a Szent Szűz szavait, és kérem a Szentlelket, derítsen fényt azokra, akik már tudnak róla.

Az atya azt válaszolta, úgy veszi észre, hogy én nagyon erőszakolom a dolgokat. Ne tegyem ezt, mert Isten dolga, hogy meglegyen. Mondtam neki, jól veszi észre, de én nem tehetek róla, nekem igen erős indításom van, hogy sürgessem az ügyet. Ezt az erőszakos sürgetést X atya is észrevette, és azt mondta, várjam meg, az Isten akarata úgyis kitisztul. Borzalmasan megviseli testemet-lelkemet ez az erőszak. A magam erejéből ezt nem tudnám megtenni, mert az olyan megaláztatást jelent számomra, s ha csak rajtam múlna, a számat sem nyitnám ki szóra. A hang, mely által szólok, a Szent Szűz sürgetése, amely lelkemben már szinte állandósult. Nem tudok ellenállni a Szent Szűz sürgetésének.

Az atya erre azt mondta, legyek csak nyugodt és szívemben őrizzem meg az Úr békéjét. Utána még nagyobb vita lett, nem tudtam elhallgatni. Éreztem, ez a beszéd nem az én természetes erőmből származik. Végül is az atya azt mondta, hogy átadja az ügyet egy másik főtisztelendő atyának átolvasás végett. Legyek hozzá bizalommal, mert az illető nagyon bensőséges lelkületű (G.).

1962. december 27.

Reggel a tabernákulum előtt térdeltem, és lelkem gyötrő kínjaiban sírva, zokogva kiáltoztam az Úrhoz: Imádott Jézusom, hol vagy? Miért kell nélküled élnem? Add meg a megtérés kegyelmét! Egész életemben nem sírtam annyit, mint mostanában. Égi Anyám, Te hol vagy? Ha Szeretetlángodra gondolok, majd felégeti arcomat a szégyen. Miért van ez? “Jobb lett volna nem születned, amint Júdásról mondták. Térj már észre!” Most a hang üvölteni kezdett, borzalmas dühre ragadva. Akkor megismertem egy pillanatra, hogy a gonosz tombolt, azért hogy rákényszerítsen a beismerésre. Utána egy pillanatra szelíd érzés fogott el: vajon Isten akarata-e ez? De a másik pillanatban még nagyobb súllyal nehezedett rám hazugságom nyomasztó kínja: nincs kiút a kárhozatból! Szédülök a gondolattól, hogy inkább elkárhozzam, mintsem hogy belássam és visszavonjam hazudozásaimat, melyekről úgy véltem azelőtt, hogy égi szavak beszélnek hozzám. S ezek miatt kárhozzam el.

Ó, karácsonyi kisded Jézus, én nem tartozom a megváltott lelkek közé. Aki Anyám nevében hazudik, az kárhoztatva lesz. Most már nem találok szavakat a lelki gyötrelmek e tetőfokán…

Drága jó Nővérkém, ezek után nem tudom, mi lesz a szava hozzám? Hogy Ön minek tart, azt el tudom gondolni. Lehet, hogy Ön tapintatból nem fog megvetni, mint X. atya tette. Legyen Ön előtt mentségemre, hogy belátom téves hazugságomat. De sajnos, ez nem könnyít lelkemen… Ismételten kérem, segítsen rajtam, imádkozzék értem, és ha lehet, látogasson meg. 1962. december 30. A kísértések gyötrelmei lassan eloszlottak lelkemben. Egyik nap a szőnyeget javítottam az egyházközség templomában, mely hideg és fűtetlen volt. Kezem már megdermedt a hidegtől, alig tudtam fogni a tűt. Arra gondoltam, ha készen leszek, hazasietek jól felmelegedni. Ez a szőnyegjavítás az oltár előtt történt, a szentségi Jézus jelenlétében. Ekkor váratlanul elömlött lelkemben az Úr jelenléte, s ennek nyomán az Úr Jézus szólalt meg lelkemben:
“Miért sietsz úgy el Tőlem? Nem jó itt Nálam? Maradj még Velem! Senki sem jön társalogni Hozzám!”

Ahogy elkészültem munkámmal, Eléje borultam. Némán figyeltem Rá.
“Ugye kimerítettek a nagy, heves szenvedések? Miért lepődtél meg? Nem készítettelek-e elő erre? A nagy kegyelmek, melyeket előtte adtam, erőt adtak a nagy szenvedésekre, és az elviselt nagy szenvedésekért most a kegyelmek még nagyobb bőségét árasztom rád. Ezeket a nagy szenvedéseket szaporítanom és fokoznom kell állandóan lelkedben. De a tökéletes Reám való hagyatkozás kegyelmével azért erősítelek meg, hogy sikert arassunk mindketten. A Sátán dühe vad, és Én rád engedem, hogy lássa, milyen az Én kegyelmem ereje a Reám hagyatkozó lélekben.”

Ezek után még sokáig maradtam Nála. Uram, jó nekem itt lenni! Lelkem teljesen felszabadult a gonosz lélek szörnyű, zavartkeltő hatása alól. Az újabb szenvedések még nem rohantak meg, nem tudom, milyen formában fognak meglepni. Az édes Üdvözítő már régebben megmondta, hogy az én érdemem a szenvedés lesz…Akkor még nem tudtam, milyen kegyetlenül tud a Sátán meggyötörni. Most, hogy a lelkem az Úr békéjében pihen, eszembe jutottak a nővérke szavai, amikor X. atyától hazajövet azt mondta nekem, hogy ezért az elutasításért énekeljek Te Deum-ot, úgy, mint a védőszentem: Szent Erzsébet tette…

Az Úr Jézus arra kért, hogy a Reá való hagyatkozás kegyelmét igen becsüljem meg… Ő ezt a Szent Szűz kérésére adta meg nekem, és ismét az Ő Szeretetlángjára hivatkozott, mely Őt lekötelezi…

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

A cselekvő én vagyok

1962. december 15.

Ma erre a csodálatos hatású, megnyugtató áldásra ébredtem. Szívem valósággal remegett az örömtől. A Szent Szűz Szeretetlángjára gondoltam. Ahogy a szentmisére mentem, a Szűzanya szólt:
“Nyugodj meg, kislányom! Együtt megyünk… Én is veled fáradoztam, de most jól kipihenjük magunkat.”

Míg így beszélgettünk, elvégeztem a harangozást. Utána az Úr Jézus elé borultam: Imádott Jézusom, de sok mondanivalóm van! Majd újra elmondtam Neki, ami annyira megnyugtatott, és megköszöntem Neki a sok kegyelmet, aztán csendes hallgatással imádtam Őt…
Ő szelíd szavakkal mondta:
“Nagy szenvedésekre kell felkészülnünk, de nem hagylak egyedül, és ha kell, csodát is teszek. Szenvedéseid módfelett nagyok lesznek. Most jön az üldöztetés, mellyel Heródes halálra kerestetett Engem, mint kis Gyermeket, hogy megöljön. De amint Én és Anyám a mennyei Atyára hagyatkoztunk, úgy hagyatkozz Te is Ránk!”

Közben újabb, csodálatos kegyelmével árasztott el. Nem tudom semmi módon szavakkal kifejezni ezt a kegyelmet, melyet reám árasztott, és közben ezt mondta:
“Ez a teljes Reám való hagyatkozás nagy kegyelme, melyet most adok. Egészen tökéletesen uralni fogja lényedet egész életeden át, mely át fog sugározni lelkedből másokra is.”

Csodálatos érzés az Istenre való hagyatkozás felbecsülhetetlen és semmivel össze nem hasonlítható fenséges kegyelme! Nem is bírnám ki, ha nem adna külön kegyelmet ennek elviselésére. Testemben megsemmisülve éreztem át mindezt, és időközben az Úr Jézus beszélt tovább:
“Ugye meghatott az áldás, amit a Püspök atyától kaptál?! Én voltam jelen, amikor a Püspök atya homlokodra keresztet rajzolt. Tettem ezt kettős okból: hogy sok szenvedésedért jutalmat adjak, és hogy a Püspök atya is megérezze személyeddel kapcsolatban isteni akaratomat.”

1962. december 16.

A máriaremetei kegytemplomba mentem, ahhoz az atyához, akinek egy héttel ezelőtt átadtam a Szent Szűz közléseit. Ő már néhány szó után rámismert. Kérdéseket intézett hozzám…
Közben megemlítettem neki, hogy voltam a Püspök atyánál. Átadtam a Szent Szűz közléseit, és elmondtam néhány szóval, mit mondott a Püspök atya. Erre azt válaszolta, hogy ő is ugyanezt mondta volna. Majd rátért a Szent Szűz közléseire. Azt mondta, elolvasta kétszer, de nem érti. Ezen én nagyon csodálkoztam, és szerettem volna a Szent Szűz Szeretetlángjáról ékes szavakat mondani, de hiába erőlködtem, nem jött elmémbe gondolat, sem szó az ajkamra. Elgondolkoztam, hogy lehet ezt nem érteni? Ő közben azt is mondta, hogy az első-péntek és az első-szombat is az engesztelés napja. Úgy vettem észre, hogy fölöslegesnek tartja ezeket a közbeékelt kegyelmi napokat. Amikor elhagytam a gyóntatóhelyiséget, a gondolat, hogy nem érti, még jobban fájt. A Szent Szűzhöz fohászkodtam: “Édesanyám, akihez küldtél, az nem érti Szeretetlángodat.” Kértem a Szentlelket, világosítsa meg és járja át őt is a Szent Szűz Szeretetlángja, úgy, mint engem. Elmélkedésem közben rettenetes lelki kínok kezdtek gyötörni.

Közben eltávoztam a templomból, az úton még jobban fokozódott a fájdalom. Lelkemben a gonosz ismét kételyeket támasztott: “Látod, nem csodálom, hogy nem érti zavaros gondolataidat. Ő pedig igen okos pap, és mégsem tud eligazodni zagyva kitalálásaidon. S te még beképzeled, hogy neked azért szenvedned kell?! Tudod, ilyet csak egy zavarteszű hisz el. Miért kísérletezel?

Minden erőmmel rendezni igyekeztem gondolataimat. A szenvedések oly borzalmas kínokat okoztak, hogy útközben szerettem volna a szembejövőkkel tudatni, hogy milyen borzalmasan szenvedek.
Közben a gondolataim is elhomályosodtak. Újra eszembe jutott, miért nem tudtam a Szent Szűz Szeretetlángjáról beszélni. Most magam is arra a gondolatra jutottam, hogy én sem értek mindent. Miközben hazaérkeztem, vidám dalokkal igyekeztem takarni lelkem nagy szenvedését, nehogy gyermekeim észrevegyék szenvedéseim miatti lehangoltságomat. Borzalmas lelki kín ez! Ki tudna tőle megszabadítani? Hiszen senki sem ért meg, hiába is mondanám el bárkinek!

1962. december 17.

A Szent Szűz szavai, mint megvilágító jóság, úgy hatoltak lelkembe:
“Kislányom, miért erőlködtél? Miért akartál te szólni ékes szavakkal Szeretetlángom mellett? Tartsd szem előtt rendeltetésedet, a szenvedést, és emlékezz Szent Fiam szavaira, melyeket mondott. A szenvedést vállald, és szünet nélkül hozz áldozatot! Szenvedéseid nem hiábavalók, de az nem a te dolgod, hogy ki értse meg Szeretetlángomat. Kis eszköz, ne csodálkozz azon, hogy nem tudtál szólni ékes szavakkal. A cselekvő Én vagyok, és Szeretetem Lángját Én gyújtom ki a szívek mélyén. Szavaidat Én állítottam el, és elmédet is Én homályosítottam el. Nem akartam, hogy az önteltség befészkelje magát lelkedbe. Ez nagy hiba lett volna. Te kis eszköz, térj már észre, és légy egészen alázatos. Eszköz vagy a kezünkben. Mi vigyázunk rád, és nem engedjük a bűnt közel hozzád. A kísértésekre pedig vigyázz, mert a gonosz ugyancsak felhasznál minden alkalmat, hogy alázatosságodat megingassa.”

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Én veled megyek

1962. december 1.

“Leányom, látom, nagy szorongásaid vannak. Félsz a nagy úttól, hogy újabb megpróbáltatás lesz számodra Szeretetlángom átadása. Legyen fellépésed nagyon alázatos, bátor és határozott. Én veled megyek. A Szeretet Lelkének birtokában vagy, az Ő ereje kísér és megvilágítja azok lelkét, akikhez menned kell.”

A Szent Szűz azt is mondta, hogy milyen lelkülettel fogadják Szeretetlángját azok, akikhez mennem kell. S tovább folytatta erőt adó beszédét:
“Sok és fájdalmas félreértés és a megaláztatások fokozottabb vállalásán kell keresztülmenned. Akihez irányítlak, az is szenved. Őt is a fájdalom és kétely gyötri, még jobban, mint téged. Lásd, kislányom, miért kell annyit szenvedned, imádkoznod és böjtölnöd, és azoknak is, akikhez irányítlak. Hogy valamiképpen érdemet szerezzetek Szeretetlángom továbbadására, mert igen nehezen indul meg. Nem ok nélkül juttatom kétkedő lelkületűekhez, teszem azért, hogy megérezzék Szeretetlángom kegyelmi hatásának kiáradását, hogy higgyenek és bízzanak Bennem.”

Mikor a Szűzanya jóságos szavait meghallottam, igen elcsodálkoztam. Az előző napi szenvedések és kísértések után az Úr Jézus így szólt:
“Szenvedj Velem! Fokozni fogom lelked szenvedéseit, és szavamat távol tartom tőled.”

Ilyenkor mindig megremegek a szomorúságtól, de az Üdvözítő jóságos szavakkal vigasztalt:
“Jelenlétem érzetét meghagyom benned. A nagy szenvedésekben, melyeket most reád árasztok, igen nagy erőt ad Anyánk Szeretetlángja. Ez az, mely Engem is lekötelez, hogy jelenlétem érzetét meg ne vonjam tőled. Neki is köszönd meg!”

A Szűzanya még sokat beszélgetett velem. Úgy oktatott, mint kislányt:
“Mondd, miért félsz?”

Én ugyanis azzal a gondolattal foglalkoztam, hogy a Püspök atyához kell mennem. Ha erre gondoltam, mindig összeszorult a szívem.
“Nincs okod a félelemre. Lelkedet ugyan alkalmassá tettük, de mégis érezned kell szüntelenül, hogy eszköz vagy a kezünkben. Ne tulajdoníts semmit magadnak! A félelem oktalanság, mert még mindig önteltséged visszatükrözése. Azt hiszed, te képes lennél valamire? Kislányom, add át már magad egészen. Lásd be semmiségedet! Mi vezérlünk téged.”

1962. december 12.

Átadtam a máriaremetei kegytemplomban a Szent Szűz közléseit annak az atyának, akihez a Szent Szűztől vezettetve mentem. Az atya azt mondta, hogy egy hét múlva választ ad rá.

Ugyanaznap mentünk Székesfehérvárra. A vonatunk délután 2 órakor indult. A Szent Szűz közléseit vittem a Püspök atyához. Megérkezésünkkor az est homálya borult már a hófödte városra. A Szent Szűz szavain elmélkedtem: “Szállást kell keresnünk Szeretetlángomnak.” Lelkem megtelt áhítattal. Tehát ez lesz a hely, ahol a Szent Szűz Szeretetlángja szállást kap? Most a Szűzanya csak ennyit mondott:
“Induljunk el!”

A mellém rendelt nővérrel mentünk. A vonatról leszállva az első utunk Kaszap István, az ifjú jezsuita sírjához vezetett. Miután az ő oltalmába ajánlottam magam, bementünk a templomba, a szent püspök, Prohászka Ottokár sírjához is. Ott hosszan imádkoztam, az ő szavain elmélkedve: “Mit kívánsz Te nagy Úr tőlem, ki Tőled függök, Általad és Benned élek?” Ahogy sírjánál térdeltem, nagyon meghatódtam. Nehezen jöttem el, sok-sok mondanivalóm volt: a sok kérés, mely a lelkek közügye. Segíts, szent Püspök Atya, és áldj meg engem!

A Szűzanya úgy intézte a dolgokat, hogy minden az ügy javára történjék. Még aznap este a püspöki misén is részt vettem. Az elszállásolásunk várakozáson felüli volt. (Ugyanis a mellém rendelt nővérrel mentem.)
Másnap a hajnali szentmisén a Szűzanya így szólt:
“Nézz az előtted ülő két kisgyermekre!”

Felnéztem, két sovány gyermek ült előttem. Mivel a Szent Szűz hívta fel figyelmemet a két kisgyermekre, hosszan elnéztem őket. Meglepően illedelmesek voltak, ruhájuk szegényes, de gondozott volt. A Szent Szűz tovább beszélt:
“Kislányom, erre a két kis gyermekre rálehelem Szeretetlángom kegyelmét. Vágyódásod ajándéka ez. Tartsd szem előtt e két kisgyermeket, különösen sokat imádkozz értük. Szeretetlángom különös kegyeltjei ők mostantól fogva. Segítsd őket anyagilag is!”

Ahogy a Szent Szűz éreznem engedte, hogy Ő általam, engedi a kisgyermekekre az Ő Szívének Szeretetlángját rálehelni, sírva fakadtam. Anyám, mily jóságos vagy Te! Átzokogtam a szentmisét. Mily sok az a kegyelem, melyet Ő áraszt ránk! Szentmise után szemmel tartottam a gyermekeket, mikor kimentek, utánuk siettem, hogy nevüket és címüket megtudjam. Közben azt is megtudtam, hogy sokgyermekes család gyermekei.

Tíz óra előtt 10 perccel átvezettek a püspöki palotába. Nem a rendes bejáratnál, hanem előbb a konyhába mentünk. Ott az egyik nővér, aki tésztagyúrással foglalatoskodott, munkáját abbahagyva, intett, hogy menjünk utána. Az alagsoron, sötét folyosón keresztül vezetett utunk, míg felértünk végre a püspöki váróterembe. Kis várakozás után a Püspök Úr titkárához vezettek. Ő a kápolnába vezetett. Ott hamar mély áhítatba merültem. Imádott Jézusom, végre itt vagyunk!

Rövid várakozás után észrevettem, hogy valaki bejött, és a Veni Creator Spiritus imát kezdte egészen hangosan. Én nem néztem oda mindjárt, hogy ki imádkozik, de mivel az ima tovább tartott, odanéztem: a Püspök atya volt. Míg én felálltam, ő az imazsámolyt maga elé készítette. Eléje térdeltem, hogy az előre bejelentett szentgyónást elvégezzem. Hosszan tartó volt ez. Csodáltam szent nyugalmát és azt az önfegyelmet, melyet a hosszú időn át tanúsított. Egyetlen egyszer sem szakított félbe, egyetlen közbeszólással sem. Miután befejeztem, még kissé várakozott, s csak utána kérdezte meg, szeretnék-e még valamit mondani? Nem! – mondtam. Ő mindent megválaszolt. Csodáltam rendkívüli szellemi frissességét, mellyel megválaszolta kérdéseimet. Feloldozás után még egyszer hosszan megáldott. Szavai megnyugtatták lelkemet, eloszlatták gyötrő, kínzó kételyeimet. Ott nyomban leborultam hálát adni az Úrnak. Közben a Püspök atya is még rövid fohászt végzett. Mikor felálltam, hozzám lépve, jóságosan, atyai kezével homlokomra keresztet rajzolt. Erre nem voltam elkészülve. Hirtelen mozdulattal, csókkal illettem áldást osztó kezét, ez úgy meghatott. S miután ő kiment, én még ott maradtam, és átelmélkedtem a Szent Szűz közléseinek átadását. A Szűzanya jósággal és szelídséggel szólt hozzám:

“Ez a rendkívüli megkönnyebbülés, melyet most érzel, az Én ajándékom. Most pihenjünk egyet, hogy legyen erőd a további küzdelemre, mely rád vár.”

S ahogy ezeket a szavakat kimondta, anyai szeretetének jóságával simogatta lelkemet. Én lélekben megpihenve a Püspök atya különös áldására gondoltam, mert áldása nyomán az Úr békéje töltötte el lelkemet oly csodálatosan, amilyet még soha, semmiféle áldás után nem éreztem. Ha rágondoltam, még néhány nap múlva is boldog megnyugvás árasztotta el szívemet.

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Látod, mennyit járok a lelkek után?!

1962. november 23.

“Leánykám, jer, gyűjtsük össze az elhullott búzaszemeket!”

Hirtelen nem értettem, mit kíván tőlem az édes Üdvözítő. Csendben vártam, hogy tudtomra adja szavainak értelmét. Ő kérlelő hangon így szólt:
“Ne haragudj, amiért Szívem jól ismert bánatát tárom feléd. Tudod, a Nekem szentelt lelkek, kik jó földbe hullottak, bő termést hoztak, s most széthullva azt hiszik, nekik már nincs rendeltetésük, csak az, hogy barmok eledelévé váljanak. Nem hagyják magukat összeszedni és megőrletni, pedig e nélkül nem lesznek hasznos teremtmények. Ó, mennyire fáj lelkem ezekért az elhullott búzaszemekért! Leánykám, panaszos szavaim fájdalmát fogd fel. A mi bensőnk együtt érezzen!”

1962. november 29.

Ma gyónni voltam B. atyánál, akinek átadtam a Szent Szűz közléseit. Ő több mindent beszélt, míg végre áttért a Szent Szűz közléseire, mert csak néhány sort olvasott belőle. Egy hete, hogy átadtam. Én szomorúan hallgattam. Jó Szűzanyám, láthatod, mit tudok én tenni? Semmit! Te cselekszel általam. Nem rajtam múlik, hogy még eddig semmi sem történt. Az atya mindenről beszélt, csak a Szent Szűz Szeretetlángjáról nem… Tovább fejtegette, hogy a léleknek milyen kirobbanásai vannak, és nem biztos, hogy isteni eredetű. Engem igen zavartak ezek a dolgok, szerettem volna szót kérni, de nem tettem meg. Türelmet, alázatosságot és nyelvem fékezését gyakorolva hallgattam további fejtegetéseit: Ő csodálatos Gondviselésnek tartja, hogy hat gyermekemet egyedül nevelem fel. Hozzátette, hogy úgy igaz, ahogy én mondom. Kételkedő szavaira csak azt mondtam: Isten látja a lelkemet! Igen fájt hozzám való bizalmatlansága. Arra gondoltam, Isten az, Aki cselekedte velem, én semmi vagyok. Övé a dicsőség! Boldogan tettem az Úr Jézus Lába elé ezeket a megaláztatásokat. Hiszen a Szűzanya megmondta, csak ezek által leszek alkalmas Szeretetlángja továbbadására.

Az Úr Jézus egy alkalommal, szelíd szavakkal kért:
“Ne légy türelmetlen! Másokkal elnéző vagy és türelmes, önmagaddal meg türelmetlen. Önmagaddal szemben is vannak kötelességeid. Fordulj csak Felém! Az Én fényességemet vedd át, és add át felebarátiadnak. Élj elrejtett életet! Nézd az erdők ibolyáját. Nem megható? Alig látszik ki a földből, és mégis, hogy keresik illatáért! A kis virág is Tőlem vette illatát. A te életed is legyen rejtett és illatos. Az Én illatomat árassza és utána fognak menni a lelkek. Te csak hagyd magad megszedni, Én pótolom majd kegyelmeimmel újra az illat áradását. Megkérlek, szeresd felebarátaidat, és ha azt hallod, hogy valaki az Én nevemet sóhajtozva ejti ki, figyelj fel rá. Az Én nevem kiejtése zengjen füledben, és a felsóhajtó lelket segítsd közelembe!”

Péntek. Ez a nap mindig a szenvedések és fokozott áldozatvállalások napja. Most is a fáradtságtól vergődve vonszoltam magam az Úr lába elé. A három szent órán, melyet szenvedéseiben elmerülve szeretnék eltölteni, minden erőmet összeszedve igyekeztem imádságra hangolni lelkemet. Az édes Üdvözítő megszánta gyengeségemet, és lelkének magányosságában, szerető szavakkal szólt hozzám:
“Nézd, hol járok? Elhagyottan, falvakban és városokban. Amerre csak nézel, mindenhol Engem látsz, gondozatlan ruhában, fenséges lényemen elömlik szomorúságom, sikertelenségem.”

Lelkemet úgy meghatották szavai, hogy csak úgy zokogtam. Ő így szólt újra:
“Látod, mennyit járok a lelkek után?! S nem akarnak észrevenni. Rám pillantanak, azután elkapják, elfordítják fejüket, mikor meglátják szomorú pillantásomat. Vannak, akik azt mondják, sajnálunk, de majd máskor. A legtöbben észre sem vesznek.” (És fájdalmasan felkiáltott lelkemben): Ó, határtalan közöny! Leánykám, Szívem itt marad veled. Kissé megpihenek. Tudom, te megértesz, kedvemben jársz minden erőddel. Kérlek, maradj Velem. Ó, ez az egyedüllét, ez a megvetettség! Enyhítsd fájdalmaimat gyakori jelenléteddel!”

Imádott Jézusom, látod, milyen gyarló vagyok. Lelkem óhajtva kíván, testem fáradtsága meg arra kényszerít, hogy elbúcsúzzam Tőled. Közben órámra néztem, közeledett három óra. Az Úr Jézus így szólt:

“Megfogom kezedet. Veled megyek. A mi lábunk együtt járjon!” S nem hagytuk abba a beszélgetést. Ő csak tovább panaszolta lelkének elhagyatottságát, és újra esdekelve kért:
“Leánykám, ne hagyj el! Most még jobban, még szorosabban Magamhoz fűzlek szenvedéseim által.”

1962. november 30.

Ma reggel, mikor a hat órai harangozást elkezdtem, a Szűzanya szólt kedvesen:
“Napközben is ajánljátok fel munkátokat Isten dicsőségére! Ez a kegyelem állapotában történő felajánlás is a Sátán megvakítását fokozza. Éljetek tehát kegyelmeim szerint, hogy mindjobban és mind nagyobb területre terjedjen ki a Sátán megvakítása. A sok kegyelem melyet nektek nyújtok, ha jól felhasználjátok, ez a lelkek tömeges megjavulását vonja maga után.”


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    1962. december
    h k s c p s v
    « nov   jan »
     12
    3456789
    10111213141516
    17181920212223
    24252627282930
    31