1962. november archívum

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Induljunk el!

1962. november 19.

Szűzanya:
“Hosszas vergődésedben most, íme, elmondom, miért éppen neked adtam át elsőként Szeretetlángomat. Ugye, te magad is mondtad, nem vagy méltó erre. Ez igaz. Náladnál sokkal érdemesebb lelkek is lennének erre. De a kapott kegyelmek, melyekkel elhalmoztalak, és a szenvedések, melyeket oly nagy hűséggel viselsz el, érdemessé tettek téged. Én látom az állhatatosságra való törekvésedet, és jó előre megjutalmazlak érte. S hogy ne légy ezért elkeseredett, egy kis apróságot felhozok érdemül, ami Nekem is igen jólesik. Sokan ismernek téged évek óta itt, ahol laksz: az emberek előtt vívtad meg nagy harcodat. Sokan vannak, akik csodálnak, és még ellenségeid is tisztelettel beszélnek rólad. Ezt Nekem is jólesik hallanom. Az édesanya szereti, ha gyermekét jónak látják. Te pedig duplán gyermekem vagy. Kármelita kislányom, tudom, tiltakozol. Erre van is elég okod. Én is örülök, hogy nem vagy elbizakodott. Ez az, amiért hozzád hajoltam. Én, az Irgalmasság Anyja, kegyelmeim kiválóságát ruháztam rád: Szeretetlángom továbbadását. Miért éppen reád? Elmondom. Nézd leányom, te is sok gyermekes családanya vagy. Ismered a családi élet búját-baját saját gyermekeiden keresztül. Tudom, sokszor roskadoztál a megpróbáltatások keresztje alatt. Sok fájdalmad volt és van is gyermekeiddel. Ezeknek elviselése érdemszerző neked, és minden édesanyának. A tapasztalatok, melyeket Isten rendeléséből átéltél, nem hiábavalók. Ezeket méltattam Én is. Tudom, te megértesz Engem, e z é r t osztottam meg veled anyai Szívem érzését. Ez az Én fájdalmam is. Mint a tied, sok ilyen család van országomban, kik igen közömbösek. Ezeket és a többieket fel akarom melegíteni Szívem Szeretetlángjával. Látom, nagyon megérted, hiszen benne élsz. Ezért Velem érzel, Velem aggódsz. Látod, ezért adtam át nekem elsőként kegyelmeim bőségét. Egy anya tud csak igazán együtt érezni Velem. Én igazán Fájdalmas Anya vagyok, úgy szenvedek lelketek elvesztése miatt! Gyötrő, kínzó fájdalmaim vannak, mikor látom Szent Fiam szenvedését. Ne sajnálj te semmi fáradságot, légy szenvedéseimnek örök segítőtársa. Ezt kérem tőled.”

1962. november 22.

Átadtam a Szent Szűz Szeretetlángját B. atyának. Azt gondoltam, most végre kissé megkönnyebbül lelkem. S most kezdődött szenvedéseim rettentő fájdalma. A gonosz borzalmasan kezdett zaklatni. Ilyen még nem volt eddig…

Felmentem a máriaremetei kegytemplomba. Itt könnyű volt elmerülni az Ő Szeretetlángjában. Miközben a Szűzanya azt mondta.
“Vágyakozásod nagy, de tudod, mit mondtam: Szállást kell keresni Szeretetlángomnak. Induljunk el!”

Szívem erre összeszorult. A szenvedések és megaláztatások, melyeket a Szeretetláng átadásánál el kell viselnem, mindig újabb nagy küzdelmet jelentenek számomra. Lehajtott fejjel, csendben figyeltem a Szűzanya szavaira, kihez is menjek:
“Most, itt a kegytemplomban add át!”

A Szűzanyától vezettetve átmentem a másik oldalra. Az ott gyóntató Atyánál először meggyóntam, és csak utána mondtam el, amiért hozzá kellett jönnöm. Szívem a torkomban dobogott. Ez az atya előttem teljesen ismeretlen volt. Mikor még csak a felénél tartottam, azt kérdezte az Atya, miért kellett ezt neki elmondanom és miért vagyok olyan nyugtalan? Közben megkorholt, hogy ezt öt perc alatt is el lehetett volna mondani. Aztán folyton sürgetett. Sajnos, nehezen kapok levegőt, és ez még lassította is elbeszélni valómat… Nem részletezem a gyötrő kínt, a megaláztatást és szégyent, amit átéltem. Azután a sarkalatos erényekről kezdett beszélni, és hivatkozott az okosságra, mely közülük a legfontosabb. Majd Szent Pál szavait idézte: “Vizsgáljátok meg a lelkeket!” Hosszas beszélgetés után végre abban állapodtunk meg, hogy a legközelebbi vasárnap elviszem hozzá a Szent Szűz közléseit. Ő közömbös hangon még ennyit mondott: “Ha éppen akarja, hozza el. Elolvasom, de ez még nem jelent semmit.” Még utoljára arra kért, hogy imádkozzam a Szeretet Lelkéhez. Én is megkértem, imádkozzék értem és áldjon meg még egyszer. Mikor kijöttem a gyóntatószékből, átgondoltam a hallottakat, és kértem a Szentlélek Úristent, derítsen fényt azok lelkében, akik a Szeretetlángról már valamit tudnak, hogy hassa át bensőjüket a Szent Szűz Szeretetlángjának kegyelmi kiáradása. Azután a sarkalatos erényekre gondoltam. Az okosság a legnagyobb erények egyike? Imádott Jézusom, én a Te iskoládba járok, és ha valamit nem tudok, az a Te dolgod, hogy tudjam-e vagy sem. A Szeretetláng átadásánál nincs szükség a sarkalatos erényekre, mert akkor Te kioktattál volna erre engem. Ebben meg is nyugodtam…

A gonosz mind nagyobb erővel tört rám. Heteken át az a gondolat gyötört, hogy minden önmagamtól származik, s hogy hiába áltatom magam, hiúság minden, amit teszek, mert telve vagyok gőggel és önteltséggel. Kevélységem az, mely miatt el fogok kárhozni. “Az okosság az lesz, ha lemondasz arról, hogy ezt az ügyet tovább viszed. Láthatod, akinél voltál, az is csak azt mondta, elolvassa, de ez nem jelent semmit a dolgokra nézve.” Ez a gondolat arra kényszerít, hogy lássam be az Atya előtt is tévedésemet, menjek el hozzá és a mellém rendelt nővérhez is, és neki is alázatosan valljam be gőgös hazudozásomat, mellyel őt félre akarom vezetni. Ha ezt megteszem, akkor megnyugszik a lelkem és önmagam előtt is tisztán, és őszintén állhatok meg…

Már elérkezett a szentáldozás ideje, és én még mindig vajúdtam magamban: merjek-e szentáldozáshoz járulni… Bánatom igen nagy volt, és lelkemben remegve így szóltam: Imádott Jézusom, én nem akarlak megbántani, akkor hogy-hogy most ebbe a nagy bűnbe estem? S ha nem akarom, akkor miért vétkeztem? A gyermekkori katekizmus kérdése jutott eszembe. Bűnt az követ el, aki tudva és akarva nem engedelmeskedik Isten parancsának. Egy pillanat alatt megvizsgáltam lelkiismeretemet: én nem akarom a bűnt, tehát nem is vétkeztem. Ezt elmém így diktálta, de testem mozdulata még mindig ellenállt, nehogy az Úr oltárához menjek. Kétségbeejtő volt ez a küzdelem. Uram, légy irgalmas hozzám!

Odatérdeltem az áldozók közé. Amikor rám került a sor, a pap megállt előttem, én nyitott ajakkal remegve vártam az édes Üdvözítőt, és arra gondoltam, talán meg sem áldoztat, de ő csak az összetapadt Szentostyákat igyekezett szétszedni. Ahogy a pap ajkamra tette a Szentostyát, nem egy, hanem kettő volt. Amint a nyelvemre helyezte, kissé fogamhoz érintette, az érintéstől kettévált, és mint szárny – úgy éreztem – repült lelkembe. Ez határtalan megkönnyebbülést hozott lelkemnek. Sírva fakadtam: “De jó, hogy jöttél!” Az Ő szavait imádkoztam vissza Hozzá. Ugye, Te nem vetsz meg engem? Éppen bűnösségem az, mely miatt megkettőzve adod erődet. Mily jóság, mily határtalan könyörület a vergődő bűnöshöz! Hosszú időn át hálálkodtam Neki végtelen irgalmáért.

Azután még egy másik kápolnába is betértem, ahol késői szentmise volt. Ott folytattam hálaadásomat, hosszan átgondolva bűnös nyomorúságomat. A gondolat, hogy a Szent Szűz Szeretetlángja az én kitalálásom, sehogy sem látszott előttem tisztán. Arra gondoltam: Imádott Jézusom, én átadtam magam Neked teljesen, rég lemondtam önmagamról, akaratomról…Tehát nincs bennem semmi, ami tőlem származik. Ismételten átadom magam Neked újra és újra, fogadj el, kérlek szépen! …

Most az Úr Jézus nem szólt, hanem jelenlétének fenséges érzetével árasztotta el lelkemet és elmém tudatába szavak nélkül is, átárasztotta a megnyugtató érzést, hogy mivel már rég átadtam magam teljesen Neki, nyugodjak meg. Semmi sem származik önmagamtól. A kegyelmek csendes átáramlása által tisztán éreznem engedte, hogy miért voltak a nagy gyötrelmek és szenvedések.

Egy alkalommal a Szűzanya így szólt:
“Ha olyankor hallgattok szentmisét, amikor az nem kötelező, és a kegyelem állapotában vagytok, Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását úgy árasztom ki, hogy ezen idő alatt is megvakítom a Sátánt. Ezáltal a kegyelem bőségesen árad azokra, akikért felajánljátok. A világtalan Sátán ugyanis hatalmától megfosztottan nem tud semmit cselekedni A szentmise-áldozaton való részvétel a legnagyobb mértékben fokozza a Sátán megvakítását. Borzalmas bosszútól lihegve, gyötréseivel még ádázabb küzdelmet folytat a lelkekért, mert érzi megvakítását.”

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Hajszál se férhessen közénk

1962. november 2.

A Szűzanya több mindent beszélgetett az Ő Szeretetlángjáról:
“Kislányom, ugye, ez a mi közös gondolatunk, a mi Ügyünk! Kell, hogy megdicsérjelek. Oly nagy boldogságot adsz Nekem azáltal, hogy szíved szüntelenül Szeretetlángomnál időzik! Újra csak azt kell mondanom, sok boldogságot szerzel Nekem.”

Nem tudom leírni, amit a Szent Szűz dicsérő szavai után éreztem. Szerettem volna megsemmisülni.

1962. november 4.

A Boldogságos Szűzanya hozzám hajolva kezdett beszélgetni:
“Kármelita kislányom! A magyar szentek ujjongó örömmel esdekelnek, hogy Szeretetlángom mielőbb kigyúljon országuk felett.”

A Szűzanya nekem is éreznem engedte ezt. Lélekben bekapcsolódtam a szentek háládatos hódolatába, miközben a Szűzanya valósággal simogatta lelkemet, és tovább beszélt:
“Kislányom, az összes magyar szentek között Szent Imre imája a legmeghatóbb, az Ő könyörgése az ifjúságért.”

Lelkemben a szentek csodás egységét engedte éreznem. Le nem írható öröm töltött el.

1962. november 6-7.

Térdeltem csendben, szótlanul. Ő pedig csak úgy áradozott felém. Közben az ördög akart gyötörni, de legnagyobb csodálkozásomra, a jelenléte különös érzést, de nem félelmet keltett bennem. Ártani nem tudott, de felfigyeltetett magára. Én erősen csak az Úr szavaira gondoltam. Az ördög pedig tehetetlenül vergődött, és azt mondta: “Könnyű lesz most neked, kisiklottál a karmaim közül!” Én csak álmélkodtam, és nem tudtam, mi lehet ez? Még nem történt meg velem, hogy órák hosszat csendben térdelve gondoljak arra, miért olyan elkeseredett az ördög Ahogy így térdeltem, a Szent Szűz hangját hallottam lelkemben:

“Leánykám, kegyelmekkel teljes Szeretetlángom hatását rád árasztom először, és veled együtt minden lélekre. Ha valaki engesztelő szentségimádást tart, vagy szentséglátogatást végez, ezen időtartam alatt abban az egyházközségben a Sátán hatalmát veszti a lelkek felett. Mint világtalan megszűnik a lelkek felett uralkodni.”

Hogy írjam le a nyomorúságot, melyet lelkemben éreztem, mikor a Szent Szűz ezeket közölte velem? Elmélkedésem közben hallottam:
“Leánykám, áldozatvállalásod és hűséged késztet arra, hogy Szeretetlángom még nagyobb hatását árasszam reátok, és köztük elsősorban a legnagyobb mértékben reád, mert te vagy az első, aki kapja.”

Ezután még nagyobb szenvedésre készített elő a Szűzanya, de ez nem okozott most bennem semmi félelmet, mert a Szent Szűz Szeretetlángjának bírása és a tudat, hogy milyen erőt ad, szinte földöntúli erőt és vigaszt nyújtott.

1962. november 10.

Ma az édes Üdvözítő hosszan beszélt. Megmondta, hogy milyen nagyon tetszik Neki a kicsi és gyámoltalanságában ráhagyatkozó lélek:
“Újra a te életedből emlékeztetlek. Amikor még a gyárban dolgoztál és, hogy felelősséggel teljes munkádnak eleget tudj tenni, sok fáradtsággal tanultál, tudtad és érezted, hogy nagy iparkodásod ellenére nem sok eredményt érsz el, vizsgád nem fog sikerülni (minőségellenőrző tanfolyam). Mint hatgyermekes édesanya, ezernyi gondtól és fáradtságtól terhelve dolgoztál, és vergődve tanultál. Ugye, mennyire meglepődtél, hogy a legjobb bizonyítványt te kaptad. Akkor nem gondoltál Rám, pedig már akkor is az Én kezem volt a dolgokban. Amikor a hatalmas, négyorsós automata gépeken dolgozó munkásoktól átvetted a sok anyagot, melyet a gép percek alatt termelt, mennyire kellett figyelned, hogy ne legyen selejt. A gépek között állandóan figyelő gépmester ügyelt, hogy a gépek jól működjenek, mert ellenkező esetben leállította, mivel még a század-milliméteres eltérést sem engedte meg. Emlékezetedbe idézem ezeket, hogy lásd, nem a tudásoddal, hanem a lelkiismeretes szorgalmaddal tudtál boldogulni. Én melletted vagyok. Mint gépmester ott sétálok, járok közeledben, nehogy selejt álljon elő. Még a század-milliméteres eltérés sem lehetséges. Mondtam már neked, hajszál se férhessen közénk.”

Azután egy másik munkahelyemre vezette gondolataimat:
“Amikor a brinelezőben (keménységmérés) ellenőriztél, mily nagy körültekintéssel kellett végezned munkádat. Amelyik anyag keményebb volt a megengedettnél, azt külön kellett raknod. Visszavitték az öntödébe, és újra beolvasztották. Kislányom, én is hányszor újraolvasztom a kemény lelkeket szeretetem kohójában. Nem akarom, hogy selejt legyen belőlük. Leányom, viseld el, hogy téged is annyiszor átolvasztlak szeretetem Lángjával. Végzem ezt azért, hogy Szívem követelményeinek megfelelj, mert a további megmunkálást csak ezzel tehetem lehetővé.”

Egy alkalommal az Úr Jézus így szólt:
“Nézd a szántóföldeken a nagy, terebélyes körtefát, mely árnyékot ad és üdítő gyümölcsöt kínál a szegény fáradtaknak. Te már ilyen terebélyes fává nem nőhetsz. Tudod, mit? Légy te az Én kis napraforgóm, és fordítsd felém olajos magvaidat, melyek az isteni Nap sugarában megérnek. Akarod-e, hogy olajos magvaid mind teltebbek legyenek? Fogadj el minden áldozatot, melyet felkínálok, mert olajos magvaid csakis így lehetnek hasznosak. Akarod-e, hogy olajos magvaidat kisajtoljam? Ha igen, ezt is csak a meghozott áldozatok árán érhetjük el. Ezek a szenvedések által kisajtolt olajcseppek a lelkek üres mécsesébe hullva, Anyám Szeretetlángjától kigyúlnak, és ennek fényénél látni fogják a Hozzám vezető utat. Ez az olajcsepp, melyet szenvedéseid által kisajtoltam, az Én érdemeimmel egyesítve ráhull azokra a lelkekre is, kiknek nincsen még mécsesük. Ők csodálkozva keresni fogják ennek okát, és megtalálják az üdvösségre vezető utat. (Ezek a pogányok, akik még nem birtokolják az igaz hit világító mécsesét. Megjegyzés.)

1962. november 17.

Ma hajnalban arra ébredtem, hogy az őrangyalom szólt:
“Nagy csodálkozással néznek rád az angyalok és a szentek.”

Arra kért, hogy fokozzam magamban minden erőmmel a mélységes hódolatot és imádást Isten szent Fölsége iránt, mert:
“Ezek a nagy kegyelmek szinte példa nélkül keveseknek jutottak osztályrészül.”

Figyelmeztető szavai hallatára bűnös nyomorúságom súlya nehezedett rám, hogy mennyire méltatlan vagyok a kegyelmek bőségére, melyet a Szent Szűz Szeretetlángjának kegyelmi hatása reám áraszt…
Ezen a napon a Szűzanya hosszan beszélgetett velem. Nem tudok mindent leírni, csak azt, ami a reggeli órákban történt. Kimondhatatlan nagy nyomorúságom nyomasztólag hatott lelkemre. Most, hogy a Szűzanya szavait hallottam, az eddiginél is sokkal, nagyobb tisztelettel figyeltem Rá. Éreztem, hogy Ő is rendkívüli dolgokat fog most számomra közölni… A szentmise idején a Szűzanya lelkem tudatába árasztotta, hogy mi is az, amit most érzek, ami annyira könnyűvé tette és oly fenséges állapotba helyezte lelkemet:
“Leánykám, ez a nagy kegyelem a szent tisztaság.”

Szavaira nagyon megrendültem. A Szűzanya rövid, csendes várakozás után így folytatta:
“Most teljesen megtisztultál minden olyan folttól, mely a tisztaság elleni vétek nyoma. Ezen túl, ahol megjelensz, sokaknak megadatik, hogy megérezzék lelked különös tisztaságát, melyet Szeretetlángom kegyelmi hatása árasztott rád és árasztani fog mindazokra, kik hinni és bízni fognak Bennem.”


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    1962. november
    h k s c p s v
    « okt   dec »
     1234
    567891011
    12131415161718
    19202122232425
    2627282930