1962. október archívum

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Én csodával határos módon segítek nektek

1962. október 19.

A Szűzanya a templomban folytatta a beszélgetést:
“Leánykám, Szeretetlángom olyan nagyon felhevült, hogy nemcsak fényességét, hanem annak melegségét is teljes erejével reátok óhajtom árasztani. Szeretetlángom oly nagy, nem tud megférni Bennem, robbanó erővel tör felétek. Kiáradó szeretetem szétrobbantja a világot fertőző pokoli gyűlöletet, hogy minél több lélek megmenekül jön a kárhozattól. Mondom, ilyen még nem volt. Ez a legnagyobb csodám, amit most teszek veletek. (És esdekelve kért, hogy ne értsük félre Őt!) Hiszen szavaim tiszták és értelmesek, csak ti ki ne forgassátok, félre ne magyarázzátok, mert nagy felelősséggel tartoztok ezért. Álljatok munkába, ne tétlenkedjetek! Én csodával határos módon segítek nektek, melyet érezni fogtok minduntalan. Bízzatok Bennem! Cselekedjetek sürgősen! Ne napoljátok el ügyemet! A Sátán sem nézi tétlenül, rettentő nagy erőfeszítéseket tesz. Érzi már Szeretetlángom kigyúlásának hatását. Ez rettentő dühre ragadta őt. Vegyétek fel a harcot, a győztesek mi leszünk! Szeretetlángom a Sátánt oly mértékben teszi vakká, amilyen mértékben elterjesztitek Szeretetlángomat az egész világon. Akarom, ahogy Nevemet ismerik a világon, úgy ismerjék meg Szívem Szeretetlángját is, mely csodákat tesz a szívek mélyén. Ezzel a csodával kapcsolatosan nem kell vizsgálatoknak indulniuk. Érezni fogja ennek valódiságát mindenki a szívében. S aki megérezte egyszer, az már úgyis továbbadja, mert kegyelmem működni fog benne. Nem kell ehhez hitelesítés. Én fogom ezeket hitelesíteni minden lélekben, hogy megismerjétek Szeretetlángom kegyelmi hatásának kiáradását.” Míg a Szűzanya ezeket mondotta, lelkemet a betlehemi barlang sötét homályában elmerülve tartotta: “És az Ige Testté lett” – csodálatos nagy titkát istenanyai fényességével világította meg, hogy Isten Fia születése pillanatától a legnagyobb szegénységben és alázatosságban jött közénk. A Szűzanya továbbra is az alázatosságban erősített meg. Így szólt: “Légy az a lélek, aki mindig csak az alázatosságot keresi. Akik téged tisztelnek, szeretnek, azoktól menj jó messzire, és csak a megvetést keresd. Szeresd azokat, akik rosszat mondanak rólad, és azokat, akik félreértenek.”

Majd, amikor szavait befejezte, hangja eggyé olvadt az Úr Jézus szavaival. Ő így szólt:
“Ez az Én tanításom. Ezt cselekedd! Adok Én időt és alkalmat, hogy a feladott leckét gyakorold. Megváltó munkámban való résztvételeddel ezeket a lelkeket, akik megvetnek és félreértenek Engem, kell Közelembe hoznod. Nem könnyű, de a mi kezünk együtt gyűjt. Aki pedig Velem gyűjt, az biztos eredményt ér el. Még ha a látszat nem is mutat eredményt, akkor is biztos lehetsz benne. Kérjétek Atyámat az Én nevemben, Ő megadja nektek, amit Általam kértek. Csak legyetek bizalommal, és Szent Szűzanyám Szeretetlángjára hivatkozzatok, mert Ő lekötelezi a Három isteni Személyt. Az Őáltala kért kegyelmeket megkapjátok. Ő a Szentlélek Mátkája, és szeretete úgy felmelegíti a világban kihűlt szíveket, lelkeket, hogy felébredve, megerősödve felemelkedhetnek Istenhez.”

1962. október 25.

Utazás közben, Benne elmerülve, azon gondolkodtam, mit tegyek, hogy szeretetéhez mind közelebb legyek. Az Úr Jézus így szólt hozzám:
“Tudod, mennyire tetszel Nekem? Csak tedd magadévá tanításomat! Fáradozásom nem hiábavaló. Ennek igazán örülök. Csak azt nem értem, miért vagy nagyravágyó? Miért nem elégszel meg a kis áldozatokkal, miért nem akarsz egészen kicsinek maradni? Ne hidd, hogy a nagy dolgok hamarabb szentté tesznek! Tévedsz! A nagy dolgok magukban hordják a dicsőséget és elnyerik jutalmukat itt a földön. A mi kezünk együtt gyűjtsön. Amit együtt gyűjtünk, az mind nagy érték, még a legkisebb is. Előttem nincs csekélység. Én mindent nagyra becsülök, amit Értem teszel.”

1962. október – utólagos bejegyzés

Az alábbi leírtakat a Szűzanya még ebben az évben: 1962-ben mondta. Sokáig hordtam magamban, de nem mertem leírni. A Szűzanya kérése:
“Az Engem tisztelő imába, az Üdvüzlégy-be foglaljátok bele ezt a kérést, ily módon:
Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled…
Imádkozzál érettünk, bűnösökért.
“Áraszd Szeretetlángod kegyelmi hatását az egész emberiségre most és halálunk óráján. Amen.”

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Én vagyok a bor, te a víz

1962. október 9.

Ma, amikor az édes üdvözítőnél voltam, Ő árasztotta lelkembe Szívének örömét:
“De jó, hogy jöttél! Úgy vártalak! Mondtam már máskor is, merülj el Bennem, mint csepp víz a borban. Én vagyok a bor, te a víz. Ha Velem így egyesülsz, te szinte megsemmisülsz, csak Én uralkodom benned. Az Én Testem és Vérem erőt, életet ad nektek. Mily boldogság lesz, ha éltető erőmet mind többen igénybe veszitek! Gyűjts Velem!”

Szomorúan panaszkodtam az Úr Jézusnak, hogy a gonosz ismét kikezdi családunk békéjét. Adj békét nekünk! Kértem az Ő bőséges kegyelmét, hogy gyermekeim is mind a kegyelem állapotában legyenek. Ő kedves, vigasztaló hangját engedte hallanom:
“Amelyik gyermeked halálát az égből fogod szemlélni, annak ágya mellett ott leszel. A te olajcsepped belehull az ő üres mécsesükbe, és a Szent Szűz Szeretetlángja kigyúl. Ez a nagy kegyelmi kiáradás megmenti lelküket a kárhozattól. Ők akkor érezni fogják a te simogató anyai kezedet. Te pedig érezni fogod, hogy annak a sok szenvedésnek, melyet elviseltél…, mily nagy értéke van. Ott ők is érezni fogják, a te segítő kezedet haláluk pillanatában, és látni fogják a te érdemszerző életedet, melyet most itt a földön nem sokba vesznek.”

Egy más alkalommal kegyetlenül kísértett a Sátán. Alig tudtam gondolataimat Istennél tartani. Így okoskodott: “Ne erőlködj már annyit, úgysem érsz el semmi célt! Láthatod, nincs pártfogód. Csak önfejűségednek köszönheted értelmetlen erőlködésedet.” A szörnyű zaklatások közben a Szentlelket kértem: Értelem Lelke, Erősség Lelke, Bölcsesség Lelke, szállj rám, végy birtokodba! A gonosz ordított lelkem mélyén: “Csak a te szabad akaratodban van az erősség, bölcsesség, az értelem. Miért nem élsz emberséges jogaiddal? Nem vagy te rossz, csak rettentően önfejű… Légy erős, és akarj megszabadulni ettől a hiúságtól. Lásd be, úgysem éred el célodat, csak szégyenbe fullad szüntelenül… A sok kudarc után térj észre! Élj csendes, nyugalmas életet! Mit sanyargatod magad? Úgysem kapsz jutalmat érte! …”

1962. október 11.

Az Úr Jézus szavai:
“Kis kármelitám! Szeretném, ha azt, amit most mondok, leírnád és eljuttatnád azoknak, akiknek nagy szükségük van arra, hogy eligazodjanak elhivatottságuk kérdésében.

Tevékenységük visszaszorítottságát, mely miatt jelenleg oly sokat szenvednek, ajánlják fel engesztelésül a lelkekért. S mindazok a lelkek, akik bármilyen formában Nekem szentelték életüket, és most, jelenlegi állapotuk miatt külső tevékenységet nem fejthetnek ki, vessék bele magukat a lelki elmélyülésbe, mely csodás termést hoz majd számukra és a lelkeknek. Én számon tartom most is szeretetüket. Úgy áhítozom rá! Ó, bárcsak figyelnének és meghallanák feléjük küldött sóhajtásaimat! Segítsetek hordozni keresztemet, hiszen oly nehéz! Ne hagyjatok magamra! Nem azért hívtalak meg, mert nincs szükségem reátok. Sőt, most igazán itt az ideje és alkalma annak, hogy bizonyságot tegyetek Mellettem. Ne legyetek kényelmesek! Nézzetek Rám, s a keresztre! Mi kényelmet engedtem meg Magamnak? Ez nem hat meg benneteket? Vagy már úgy megszoktátok az Én jóságomat, hogy semmibe sem veszitek? Ó, ti lanyhák, mi tudna hatni rátok, ha az Én mérhetetlen szenvedésem mellett érzéketlenül elmentek? Még ti is, akiket pedig Szívemen melengettelek, és ennyi hűtlenségetek ellenére is szeretettel hívogatlak? Csak jöjjetek, Én megváltottalak benneteket az örök haláltól! Vagy nem akartok élni Velem? Elég nektek a földi mulandóság? Ó, Szívem epedő bánatát vegyétek észre! Szabad akaratotok van, és Én azt szeretném, ha tisztán a szabad akarat útján jönnétek Hozzám.

Kis kármelita leányom! Írd, csak írd panaszos sóhajomat! Hátha megtörnek tőle a kemény szívek! S ha csak kevesen is, te már akkor is jó munkát végeztél. A mi ajkunk együtt könyörög az Örök Atyához!”

1962. október 13.

Már hónapok óta beszél az Úr Jézus hozzám. Nem írtam le, nincs mindig módom rá. Ma reggel is a templom csendes magányában tartózkodtam. A haldokló papokért könyörögtem. Az Úr Jézus elérzékenyedve a fülembe súgta:
“A mi kezünk együtt gyűjtsön!”

A Szent Szűz Szeretetlángja kegyelmi kiáradását kértem a szenvedő lelkekre is, és közben az Úr Jézus éreznem engedte, hogy most egy lélek kiszabadul a tisztítótűzből. Lelkemben leírhatatlan megkönnyebbülést éreztem. Ebben a pillanatban Isten kegyelméből lelkem elmerült az Isten színe elé jutott lélek mérhetetlen boldogságában. Azután lelkem minden összeszedettségével a haldokló papokért imádkoztam. Közben igen szorongó érzés árasztotta el egész bensőmet. Olyan szenvedések ezek, melyeket az Úr Jézus megad, azért, hogy Vele gyűjthessek. Elmerülésem közben a Szűzanya leheletszerű finom sóhaja lepte meg lelkemet:
“Kislányom, részvéted a szegény lelkek iránt úgy meghatotta anyai Szívemet. Megadom a kért kegyelmet. Hogyha bármikor Szeretetlángomra hivatkozva elimádkoztok tiszteletemre három Üdvözlégyet, minden alkalommal egy lélek szabadul ki a tisztítóhelyről. A halottak hónapjában (novemberben) pedig egy-egy Üdvözlégy elimádkozása által tíz lélek szabadul ki a tisztítóhelyről. A szenvedő lelkeknek is érezniük kell anyai Szívem Szeretetlángjának kegyelmi hatását.”

1962. október 15.

Az Úr Jézus oly szomorúan, esdeklően, szinte könyörgő szavakkal fordult felém:
“Kislányom, jöjj, hajtsd ide fejedet Hozzám, megbeszéljük, mi a nehéz! A sok áldozat, amit Értem hozol meg?”

Sorra vette minden nehézségemet, mellyel küszködöm, és megkérdezte:
“Akarsz-e lemondani róluk? A kísértések, melyek miatt annyit szenvedsz, ne távolítsanak el Tőlem. Együtt szenvedünk. Engem is megkísértett a Sátán, te sem lehetsz különb Mesterednél. A te életedben még nincs befejezett munka.”

Szavai mélyen a lelkembe hatoltak, és megígérte, hogy külön erőt ad mindezekhez. Én csak erőlködjem tovább. “A fő az állandó küzdelem…”

Még tovább is beszélt velem sok mindenről, de nem tudok mindent leírni. E nagy jóság hallatára szívem megindult, és így szóltam az Úr Jézushoz:
“Imádott Jézusom, Te tudod, hogy a lélek ugyan kész, de a test gyenge.” Ő erre megtöltötte lelkemet kegyelmének erejével… Mintha ember lett volna, úgy beszélt hozzám:

“Látod, ilyen az Én gazdagságom! Rád vagyok szorulva, és mennyi mindent adok neked! Így most már a kezünk együtt gyűjtsön, hisz a mi gondolataink is egyek és a bensőnk is együtt érez. Ugye, milyen bensőséges ez a mi imádságunk! Kislányom, ha sokan lesznek majd, akikkel így el tudok beszélgetni, akkor panaszos szavam is megfogyatkozna. Megkérlek, használj ki minden lehetőséget, kérd mennyei Atyánkat, hogy minél többen megértsenek Engem. Tudom, sokaknak ez nem könnyű, de ezt a nehézséget csak addig érzitek, mígnem egészen a Közelembe férkőztök. Ha már Mellettem vagytok, ott már minden könnyűvé válik, mert a szeretet súlytalanná teszi számotokra az áldozatvállalást.”

Egy alkalommal az Ő isteni fényességét árasztotta lelkembe. Mondott sok mindent, de nem vagyok képes abból semmit sem leírni. Vagyis csak ennyit: ,,És az Ige Testté lőn. Éld át ezt a fenséges titkot, mely a világ megváltását jelenti.” Amit e szavakkal kapcsolatban átgondoltam, nem vagyok képes szavakkal kifejezni. Hónapokon át csak erről elmélkedtem, mint ki nem meríthető csodáról.

1962. október 18.

“Leányom, ugye sok a szenvedés, melyet az elmúlt napokban reád küldtem? Arra kérlek, ne sokalld meg ezeket a nagy fájdalmakat. Viseld el, ne csak a magad, hanem az egész ország családjaiért. Tudod, a Sátán feldühödött erővel dúlja fel a családokat. Szenvedjünk együtt! Én veled egyesülve szenvedek, te pedig Velem. Nagyon szeretlek, nem hagylak szenvedés nélkül. Ölelj te is magadhoz! Csak Engem szeress, szolgálj hűséggel, és ne csodálkozz azon, hogy szeretetemet mindig szenvedésekben juttatom érvényre. Leánykám, Szívem túláradó szeretete ez, mely által szenvedésekre méltatlak. Csak így menthetsz meg sok lelket! Te is családanya vagy, sokféle módját ismered a családok szétszórtságának. Erre a célra vesd be magad a szenvedések kohójába. á, a családok szétszórtsága, de sok bűnt halmoz fel ellenem! Engesztelj és szenvedj értük! Ne mulaszd el a legkisebb alkalmat sem! A mi elménk gondolata egy legyen. Lásd tisztán szenvedéseid értékét. Gondold el, milyen kicsi azok száma, ki Velem gyűjt. Tudod, miért? Mert nincsenek szenvedést vállaló lelkek, főleg olyanok, akik kitartóak. E nélkül pedig nem tudják magukat érdemessé tenni kegyelmem szüntelen kiáradására.”

Míg Ő így beszélgetett, éppen elővettem szerény ebédemet. Csütörtökön és pénteken az Úr kérésére kenyéren és vízen böjtölök, és felajánlom a 12 papi személyért és az Úr engesztelésére. Közben az Úr Jézus lélekben mellém ült és beszélgetett.
“Ó, de nagyon jól esik ez Nekem! Úgyis olyan ritkán van részem ilyen bensőséges lakomában! Kevés az áldozatos lélek, ki hűséggel, szemmel tartja óhajtásaimat.”

S közben, míg kenyerünket falatoztuk, lelkemet eltöltötte az Ő bensőséges együttérzésével, és lelkembe lehelte kegyelemmel teljes szavait:
“A mi bensőnk együtt érezzen, mert akkor kezünk is együtt gyűjt.” Míg így tovább eszegettük kenyerünket, egymás gondolataiba elmerülve, Ő:
“Mit nem adnék meg neked? Kérj, csak kérj! Szerény ebédedet busásan pótolom kegyelemmel. Szívem szeretetének áramlását azoknak nyújtom, akik meglátják segélyt kérő kezemet. (Úgy áradozott felém!) Most megtöltöm szívedet Istenségem érzetével, csak gyűjtsünk együtt minél többet!”

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Szívem túlárad a szeretettől

1962. október 1.

Ma az Úr Jézus ismét szólt:
“Ugye szenvedsz? Csak szenvedj Értem, ez az Én ajándékom. Ilyent csak Tőlem kaphatsz. Tiszta szeretetből viseld Értem, akár lelki, akár testi szenvedés az. Tudod, mit mondtam: fel kell érnünk a Kálváriára. De a mi lábunk együtt járjon! S ha úgy érzed, hogy egyedül vagy, ezt csak azért engedem meg, hogy érdemed legyen, melyet a te hibáidért és a Nekem szentelt lelkekért ajánlj fel. Ne légy türelmetlen lelkivezetőd miatt. Most Én irányítalak, te csak figyelj Rám. Ha a kételyek sötétségében tartalak, Én akkor is veled vagyok. Ne felejtsd el, amikor a hajón aludtam, a tanítványokat is megfedtem kicsinyhitűségükért. Csak egy szavamba kerül, és csöndesség és fényesség lesz lelkedben, melyet esetenként más által is küldök számodra. Akitől jön, fogadd el, ha még oly gyarló is az, aki által szólok hozzád. Újra mondom, teszem ezt azért, hogy alázatosságodat növeljem. Ne aggódj lelkiatyád miatt, csak bízz és remélj Bennem. Hagyatkozz Rám, ez a legfontosabb.

Kis Napraforgóm, csak fordulj Felém! Én, az isteni Nap, érlellek téged a szenvedések és fájdalmak által. Ne riadj meg a szenvedéstől, mely gyakran átvonul lelkeden. Azért teszem ezt, hogy hozzászoktassalak, mert e szenvedések által együtt járunk, és együtt gyűjtünk!”

1962. október 2.

“Kis kármelitám! Az állandó hűség, melyet Irántam és megváltó munkám iránt tanúsítasz állandó áldozataiddal, a vértanúság útjára léptetett. Ne félj, a mi lábunk együtt jár, és bárhogy fáj is, csak menjünk együtt. Ó, leánykám, azért adom neked a kegyelmek bőségét, mert Szívem túlárad a szeretettől, valósággal pazarolok. Minden erőfeszítésedet ezerszeres kegyelemmel halmozom el. Bárcsak sok ilyen lélek szeretne Engem! Mily örömöm lenne, ha sok ilyen léleknek oszthatnám ki kegyelmeim bőségét!”

Imádott Jézusom! Fogadd el egyetlen fohászom, melyet szívem teljes vágyával küldök Hozzád: Szeretlek, nagyon-nagyon!

1962. október 3.

Ebéd után az ebédlő csendjében maradtam, tépelődtem. Az Úr Jézus meglepett jóságos, vigasztaló és megerősítő szavaival:
“Legyen fényesség lelkedben! Légy alázatos, és fogadd el teljes elméddel az Én akaratom teljesítését. Tudd meg, ha Én valamit szólok és az ellenkezést vált ki lelkedből, arról megismerheted, hogy ez az Én akaratom.”

Az Úr Jézus már két napja arról beszél, hogy a Szent Szűz Szeretetlángjának elindítását újra meg kell kísérelnem, mégpedig ott, ahol már egyszer elutasítást kaptam. Szívem ezekre a szavakra megremegett. Minden porcikámban, mint éles fájdalom, úgy hatolt bele az elmúlt sikertelenség és a merev elutasítás, a megaláztatás. S közben ismét arra gondoltam. Vajon ez az Úr Jézus hangja-e lelkemben? Ahogy így vonakodtam, az Úr Jézus ismét hallatta szavát lelkem mélyén:
“Meg kell aláznod magad, bárhogy és bármilyen formában történjék is.”

1962. október 4.

Ezen a napon ismét a Szent Szűz szólt:
“Emlékezz, azt mondtam, el kell indulni Betlehem sötét, sáros, lármás, fárasztó útján, szállást keresni Szeretetlángomnak. Kármelita kislányom, Velem jössz és Szent Józseffel. Szívem Szeretetlángja szálást keres. Vedd az Én anyai Szívem egész aggodalmát és szeretetét, mellyel Én is megalázva, a sötét bizonytalanságban, Szent Józseffel szállást kerestem. Most neked is ezen az úton kell elindulnod csendben, zokszó és panasz nélkül, megalázottan, félreértetten, kimerülten. Tudom, nehéz ez. De veled van Megváltód. Nekem is ez adott erőt. Szent József kísér, csak kérd Őt! Ó jóságos, csak kérd hathatós pártfogását!”

Egy alkalommal szentséges litánián voltam. Az Úr Jézus meglepett szavaival:
“Ma nagyon szétszórt vagy. Alig fordítottad Felém lelkedet. Miért mellőzöl? Mikor Én úgy lesem szavadat és lelked minden rezdülését!”

Bocsáss meg, édes Jézusom! S míg így bűnbánó lélekkel elmerültem Benne, elkezdődött a litánia. Amint a szentségtartóra felnéztem, melyben Ő hófehéren pihent, mélységes hódolattal pillantottam Rá. Abban a pillanatban a szentségtartó megmozdult és kissé felém fordult. Az Úr határtalan szeretete ömlött át szívembe. Lehunyt szemmel, mélységes alázattal, nyomorúságom tudatában felajánlottam magam és átadtam minden gyarlóságomat, mert mást nem tudtam nyújtani Neki. Ő megindultan így szólt hozzám:
“Látod, az isteni Nap feléd fordult, mert te nem fordultál Feléje. Elszórtad szavadat haszontalanságra, azért most Én feléd fordulva behozom a lemaradást, melyet te elmulasztottál. Most csak tereld gondolataidat Felém. Gyűjtsünk együtt! Minden csepp olajra szükség van. Olajos magvaid csak az isteni Nap sugarában tudnak megérni, és bő termést hozni. Szolgálj Nekem még jobban! Ne feledd el, hajszál se férhessen közénk. Sok a tennivaló és kevés a munkás. Maradj meg állandóan megváltó munkámban, minden erőddel. Azért, mert későn álltál munkába, jutalmad nem lesz kevesebb a korán jövőkénél. De természetesen megkívánom szorgalmadat és hűségedet, mely sírig tartó legyen, mert csak így tudsz fentről te is segíteni. A mi kezünk ott együtt gyűjt.”

Másnap reggel a templomban panaszkodni kezdett:
“Szívem fájdalma oly nagy a sok Nekem szentelt lélek miatt. Pedig hogy járok utánuk! Lépten-nyomon követem őket kegyelmeimmel. Mégsem vesznek észre, és meg sem kérdezik, hová megyek. Látom őket, amint unottan, fásult tétlenséggel, csak a maguk kényelmét keresve, és Engem mellőzve élnek. Bele-belekapaszkodnak minden olyan lehetőségbe, mely mellett gyáván meghúzódhatnak, és önmagukat áltatva úgy járnak, mintha nem is az Én munkásaim lennének. Ó, ti szerencsétlenek, hogy fogtok számot adni az elfecsérelt időről? Ne erőszakoljátok ki szentséges Kezem átokra emelését! Én magam vagyok a Szeretet, a türelem, a jóság, a megértés, a megbocsátás, az áldozat, az üdvösség, az örök élet. S ez nem kell nektek? Keresztre feszített, vértől ázott Szent Testem hiába emelkedik a magasba? Ti vakok és szívtelenek! Nem látjátok, hogy mit tettem értetek? Nem indul meg szívetek? Nem akartok Velem járni, Velem gyűjteni? Szívetek nem dobban Velem? Bensőtök nem érez Velem? Hiába nyitottam meg Szívemet? A kegyelmek bőségét ott hagyjátok? Nem kellenek érzéseim? Szívem dobbanását, mely szelíd és jóságos, nem akarjátok hallani? Azt akarjátok, hogy majd dörgő hangon kiáltsam felétek: mit álltok itt tétlenül?

Ne finnyáskodjatok, ne válogassatok! Ahová állítottalak benneteket, ott álljátok meg helyeteket szilárdan, önfeláldozóan. Én mindent kitaláltam, csakhogy értetek szenvedhessek, és ti kényelmesek, semmi készséget sem mutattok, csak mentegetődztök, ez az egész életetek. Vegyétek már fel azt a keresztet, melyet Én is Magamhoz öleltem, és feszítsétek fel már magatokat, mint Én, mert különben nem lesz örök életetek!

Kis napraforgóm! Sok-sok panaszomat, tudom, meghallgatod. Szíved melegénél Én is felmelegszem. Olyan egyedül vagyok! Maradj sokáig Nálam! Dobbanjon szívünk együtt. Legyen ez a fenséges érzés a jutalom hűségedért. Bensőnk együtt érezzen. Mily boldogság ez Nekem! Merülj el Bennem, kegyelmeim tengerében! Megadom a kegyelmet, hiszen te kérted, hogy engedjelek elmerülni. Kis kármelita leányom, csak kérj! Én boldogan osztom kincseimet, melyeket beválthatsz majd halálod óráján. Amennyi volt a szenvedésed, annyi lesz a jutalmad, úgy gondolod? Dehogyis! Azt földi szóval nem lehet kifejezni, amit számotokra tartogatok. Várom a pillanatot, hogy megérkezz. S bőséges ajándékkal várlak. Szívem megdobban jöttödre, és a sok szenvedő lélek is, kiket kiszabadítani segítettél áldozataid által, szívrepesve fognak üdvözölni. Mint jó barátaid, várják a veled való találkozást. Éld bele magad ebbe a határtalan örömbe, és ne legyen számodra semmi se fárasztó, amit megváltó munkámért tenned kell. A szemünk egymásba nézzen! Vértől könnyes Szememben meglátod Szívem sóvárgását a lelkek után. Gyűjts Velem, leánykám! Én ojtottam szívedbe a vágyat a lelkek után, és még állandóan fokozom is. Csak ragadj meg minden lehetőséget te is!”

1962. október 5. – Első péntek

“Leánykám, Szívem örömmel vár ma minden lelket. Különös kegyelmeimet árasztom rátok, csak éljetek az alkalommal, mely által oly gazdagságot osztok ki számotokra. Kislányom, légy te Anyaszentegyházam ablaka, melyet az Én isteni kegyelmem tisztán ragyogóvá, fényessé tesz. Hogy ez így legyen, azért neked állandóan munkálkodnod kell. Hogy az isteni Nap mindig beragyoghasson rajta, különösen azokra, akik Anyaszentegyházamban a te lelkedhez közel vannak. A te ablakod fényessége az Én ragyogásom által adja tovább a fényt. Érezzék azt közeledben, hogy az isteni Nap ragyog rájuk rajtad keresztül. Ez is az Én megváltó munkám hatását fokozza a lelkekben.”

Ezeket a szentáldozás után mondta az Úr Jézus. Ugyanakkor a Szűzanya is szeretetteljes anyai jósággal beszélni kezdett hozzám:
“Kislányom, magamhoz forrasztalak. Szívem Szeretetlángja, melyet reád bíztam, legelőször reád veti bőséges kegyelmi sugarát, s ez az égben is folytatódni fog. Olajcseppjeidet, melyeket oly nagy szorgalommal gyűjtögetsz, megáldom anyai Kezemmel. S ha megérkezel, anyai szeretettel várlak. Ó, kármelita kislányom! A szenvedésed által kisajtolt olajcseppjeid a földön maradt üres, pislogó lélekmécsesekbe fognak visszahullani, és az Én Szeretetlángomtól meg fognak gyúlni. Neked tehát mellettem lesz a helyed a világ végezetéig.”

1962. október 6.

A szentáldozásnál újra a lelkivezető hiánya nehezedett lelkemre. Az Úr Jézus szeretettel szólt rám:
“Légy türelmes, és legyen világos előtted szenvedésed értéke. Megmondom, miért tartom távol tőled a lelkivezetőt. Ajánld fel ezt a szenvedést is arra a célra, hogy sok és igazi lelkivezető legyen. Neked is tapasztalni engedem, hogy milyen fájó érzés ez sokaknak. Kérj sok kegyelmet, hogy sok és szent életű gyóntató legyen. De sok lélek kerülne közelembe ez által, ha a lelkivezetők több megértéssel és türelmes áldozatvállalással vezetnék a lelkeket! Ez is missziós munkád legyen. Hozz érte sok áldozatot! A mi kezünk együtt gyűjtsön (és hangja kedvesen kérő volt).


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    1962. október
    h k s c p s v
    « Sze   nov »
    1234567
    891011121314
    15161718192021
    22232425262728
    293031