1962. augusztus archívum

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Te kis szikra, bármily kicsi vagy, te is Általam, Belőlem teremtettél

1962. augusztus 16-án

Ismét panaszkodott:
“Látod leánykám, milyen gondtalanul éli világát sok Nekem szentelt lélek! Mennyi tétlenséggel fecsérlik el az időt a maguk tetszésére! Nekem is odavetnek néhány asztalról lehulló morzsát, mint koldusnak. És Én azt mióta tűröm! De meddig? Ha mennyei Atyám türelme elfogy, jaj lesz nektek! Az Ő büntető kezét nem lesz, aki visszatartsa. Reátok is azt kell mondanom: Távozzatok ti átkozottak, mert országom ügyét nem képviseltétek, nem juttattátok érvényre azt, amiért meghívtalak benneteket. Én annyit jártam utánatok, mennyit szóltam figyelmeztető szavaimmal, és ti egy kézlegyintéssel elintéztetek Engem úgy, hogy még koldusnak is sértő lett volna.” (És szava fájdalmas szomorúsággal hangzott lelkemben.)

Ezt is azon a napon a Szűzanya mintegy megbeszélte velem:
“Én adok erőt az induláshoz, mely igen sok ellenvetésen és rosszindulatú gátláson keresztül mégiscsak érvényre fog jutni. A szenvedések, melyeket reád küldök: a testi fájdalmak, lelki gyötrelmek és az igen nagy lelki szárazság. Fogadd el, hiszen te azért meg leszel óvva minden bűntől. Mi nem engedünk elszakadni magunktól. Itt vagy lábunknál, és határtalan sok kegyelemmel halmozunk el. Hibáidat, gyarlóságaidat lelked hasznára fordítjuk. Ezek tartanak szüntelenül nagy alázatosságban. Minden gondod ez legyen, mert a mi ügyünket csak nagyon alázatos lélek képviselheti. Ne félj! Nem szenvedsz egyedül, hanem Velem, Velünk. A rengeteg ellenvetést, melyet az Istennek szentelt lelkek tesznek szent ügyünk ellen, meg kell szenvedned nagyon. Tudjuk, hogy szeretettel vállalod. Látjuk külső-belső szenvedésedet, és azt is, hogy hónapok óta gondolataid Szeretetlángommal vannak elfoglalva. Láthatod te is, hogy kitartó erő kell hozzá.”

Égi Anyám! Az én gyenge erőm is Tőled táplálkozik.

Az Úr Jézus: ” Bízzál leányom! Az Isten tervét nem tudja semmi keresztülhúzni. Az igaz, hogy megváltó munkámhoz szükségem van a ti erőtökre is. Egyet sem akarok elveszíteni közületek. A Sátán olyan harcot indít az emberek ellen, amilyen még nem volt soha.”

Ma, amikor az Úr Jézus beszélgetett, tanított is:
“Légy az Én szolgálóleányom! Légy mindig ünnepélyes. Aki Engem szolgál, annak minden napja ünnepnap legyen. Ne engedj lelkedhez közel semmit és senkit, ami – vagy aki – lelked állandó ünneplését megzavarná. Vigyázz menyegzős ruhádra, és sugározd a boldogságot! Ahol megjelensz, érezzék rajtad, hogy te mindennap a mennyei lakomán veszel részt. Óhajtsd, hogy mások is részt kérjenek belőle. Az Én Országom eljövetele legyen egyetlen fő célod! Legyetek bátrak!
Valljatok meg Engem az emberek előtt. Tudod, milyen sok lélek van, akik csak a gyávaság miatt nem tudnak Felém közeledni. Ne cselekedj semmit sem Nélkülem! Egyetlen gondolatod se legyen, melybe bele nem viszel Engem. Hiszen Én adom az értelmet nektek, de sajnos, alig akad, aki ezt megköszönné Nekem. Eddig te sem köszönted meg. Pedig az értelem birtoklása nélkül ti sem volnátok különbek a többi teremtménynél. Amit az emberi értelem alkot, az mind az Én értelmemből fakad. Köszönd meg ezt a csodás értelmet mások helyett is.”

Sajnos nincs lelkivezetőm, kinek elmondhatnám a lelkemben történő dolgokat, állandó változásokat. Sok mindenben tanácsot kellene kérnem. Az Úr Jézus váratlanul válaszolt szavaimra:
“Látom kicsinyhitűségedet. Miért vagy türelmetlen? Az Én dolgom, hogy mikor milyen lelkivezetőhöz kerülj. Ne félj! Én majd Szívem szerinti lelkivezetőt adok számodra. Ne félj, soha nem hagylak el!”

És szavai olyan nagyon biztatók voltak, hogy nagy megnyugvást adtak lelkemnek.
Egy alkalommal panaszkodtam az Úr Jézusnak: Uram, oly nehezen tudom ételeimet élvezhetetlenné tenni. Ő igen meg volt hatva, és hosszan és sokat beszélt velem. Kár, hogy a szavakat, melyeket mondott, nem írtam le. Pedig Ő sokszor kér erre. De sokszor úgy eggyé olvadnak szavai bensőmben, hogy nem tudom azokat kifejezésre juttatni.

Az Úr Jézus megígérte, hogy különös erősítést ad nekem a virrasztásokra, és csak szedjem össze magam minden erőmmel. Aznap este azt ígérte, hogy Ő fog éjjel ébreszteni. Ó, milyen boldogság töltötte el szívemet, amikor éjjel megéreztem ébresztő jelenlétét! Olyan gyorsan eltelt a Vele való virrasztás! Miközben elmerültem a Vele való egyesülésbe, csodálatos dolog történt. Lelkem legnagyobb alázatosságával írom le ezeket.

A csendes nyári éjben, amint így meghitten, hosszan beszélgettünk, egyszer csak megszakadt a Vele való társalgás, és Ő észrevétlenül elment, de előbb házunk előtt hosszan időzött. Éreznem engedte, hogy elgondolkozva áll házunk előtt, és elkezdte nekem sorolni családunk gyermekkori érdemeit, azokat az erényeket, melyeket én gyakoroltattam gyermekeimmel, mikor ők még kicsik voltak. Érdemül említette a meghitt esti imákat, és külön megjegyezte, milyen jólesik Neki a kis fohász, amelyet az esti ima után végeztünk. Majd hivatkozott arra is, hogy a mi családunk az Ő Szent Szívének van fölajánlva, és még utána sem mozdult, csak állt. Én éreztem áldott szent jelenlétét, és igen meghatódtam. Annyi megbántással illetjük, és Ő mégis milyen jóságos! Ő közben így szólt:
“Megáldom e házat, mely Szent Szívemnek van szentelve.”
Lélekemelő volt ezt az áldást érezni, melyet házunk előtt hosszan időzve adott családunkra.
Utána még mindig nem mozdult. Jósággal, fenséggel teljes jelenlétét még sokáig éreznem engedte. A meghatottságtól úgy éreztem magam, mit kis parányi semminél is semmibb, és csak ennyit tudtam mondani:

“Menj el tőlem Uram, mert igen bűnös vagyok!”

Ő erre azt válaszolta:
“A mi Édesanyánk lekötelez Engem erre. A sok kegyelem, melyet áldásommal házad népére adtam, az Ő kérésére történt, mivel te vagy itt a házban, aki szíved egész vágyával óhajtod az Ő Szívének Szeretetlángját továbbadni.”

Utána a Szent Szűz kezdett beszélgetni velem. Arra kért, hogy imádkozzam a visszautasító lélekért, “ki szent ügyemet nem méltatta arra, hogy kezébe vegye, pedig személyeddel kapcsolatban világosságot nyújtottam neki. Tudom, nagyon szenvedtél, mikor elutasított. Szent Fiam a te megaláztatásod szenvedését egyesíti az Ő örök értékű szenvedéseivel. S most készülj fel lélekben és testben még nagyobb szenvedésekre is. Bármilyen formában és nagyságban törjön is rád, ne hátrálj! Légy alázatos, türelmes és kitartó!”

Mikor a Szent Szűz szavait befejezte, igen nagy szorongást éreztem. Máskor is ígért már szenvedést, de most annyira összerezzentem bensőmben… Minden olyan sötétnek és bizonytalannak látszik, az ügy sikertelensége miatti nehézségek rémesen tódulnak felém… Imádott Jézusom, és drága jó Szűzanyám, nagyon félek a következő szenvedésektől és megaláztatásoktól. Nélkületek nyomorúságos semmi vagyok. Fogjatok szorosan!

Éppen a templomban adoráltam. Valaki ottlétem alatt az orgonán gyakorolt. Az Úr Jézus váratlanul megszólalt lelkemben:
“Kislányom, látom küszködésedet, a melléfogott hangok zavarnak. A ti Hozzám intézett szavaitok is gyakran szórakozottak és melléfognak. Én türelemmel és szeretettel várom, hogy Hozzám intézett szavatok és hangotok tisztán csengő legyen. Légy te is másokkal és magaddal türelmesebb!”

Egy alkalommal a 7 órai szentmise után el akartam köszönni az Úr Jézustól, Ő így szólt hozzám szelíd, marasztaló hangon:
“Miért akarsz elköszönni Tőlem, hát nem együtt járunk? Ne menj el! Miért sietsz úgy? (Kertemben akartam gyomlálni, mert az idő igen alkalmas volt.)

“Ejnye, a következő szentmise-áldozaton nem akarsz részt venni? Tudod-e, miért hívtalak ily közel magamhoz? Az értem való áldozat mindennél előbbre való legyen neked! Mit mondtam? A te érdemed a szenvedés, bármilyen formában is nyújtom azt neked. Halmozd el csókjaiddal szent kezemet. Elfelejtetted, hogy kérésedre szentséges lábamhoz láncoltalak? Miért akarsz holmi mulandóságot előtérbe helyezni? Vagy nem bízol a szenvedések értékében? Én értéket adtam szenvedéseidnek, és ha ezt nem becsülöd meg, ez Nekem nagyon fájna. Azt kellene hinnem, hogy nem szeretettel vállalod. E nélkül pedig nem sokat ér az egész.”

Más alkalommal így oktatott az Úr Jézus:
“Kármelita kislányom! Hallgass sokat, és ne csodálkozz azon, hogy ezt neked annyiszor elmondom. Tudod, ki az igazi bölcs? Aki sokat hallgat. Az igazi bölcsesség a hallgatás talajában érik meg, és csak a csendben tud begyökeresedni. Azért tanítalak. Én, a te Mestered vagyok. Én is harmincévi hallgatással készültem háromévi működésemre. Mivel Én a te Mestered vagyok, mellettem te is bölcs leszel.
Csak akkor szólj, ha megadom erre a jelet. És csak úgy mondd, ahogy Tőlem tanultad, és úgy, ahogyan Én mondanám. Szóval, Engem utánozz! Meglátod, a kevés szóhoz igazán sok és jó gyümölcsöt a lelkekben.”

1962. augusztus 20.

Oly nagy csend honolt a lelkemben! Az Úr most nem árasztott el jóságos szavaival, de betöltötte lelkemet isteni érzetével, mely úgy hatott belém, hogy csodálatosan éreztem ereimben, csontjaimban. Egész testem minden ízét úgy áthatotta, elárasztotta, de csak rövid időre, hogy ezek érzetére remegés fogott el. Máskor is éreztem ezt, sőt sokszor megszakítás nélkül, heteken át, de ily nagymértékben még soha. Testem szinte megsemmisült, csak lelkem érzete uralkodott, melyet betöltött Isten kegyelme.

1962. augusztus 21.

Másnap arra ébredtem, hogy milyen a szentek hódolata és imádata. Hódolatuk és imádatuk eltöltötte az én lelkemet is, és oly nyomorúságos kis semminek éreztem magam Őmellettük. A Szent Szűzhöz folyamodtam: Anyám, adj Szeretetlángodból, hogy meg tudjak maradni, és bele tudjak kapcsolódni a szentek és szeráfok Isten-imádatába. Közben az Úr hallatta hangját lelkemben. Oly csodálatos volt ez, mert még ilyen hangon nem szólt hozzám:
Te kis szikra, bármily kicsi vagy, te is Általam, Belőlem teremtettél, csak közeledj Felém! Én átadom ragyogásomat, és így egymásra ragyogva nem fogod látni te sem lelked homályát. Látod, ők, a nagy szentek is, kis sziporkáim voltak. Őket is Én tettem naggyá. Mindegyiket oly mértékben, amilyen erővel közeledtek Hozzám. Azok a lelkek, kik nagy erővel közeledtek Felém, hamarább vették át fényességem sugarát. Tehát Előttem nincs idő. Vannak lelkek, kik rövid idő alatt is nagy utat tesznek meg, és Én korán elszólítom őket. Vannak, akik későn kezdenek, és elérnek még többet is, mint akik lassú léptekkel, óvatosan járják az Én utamat. Tudod, mit mondtam Én egyszer neked? Te nyílegyenesen repülsz az Ég felé, de ne nézz vissza a földre, nehogy a világ zaja elszédítsen! Most pedig azt mondom, helyezkedj Belém bizalommal, és gázolj át mindenen, ami vissza akar tartani Tőlem!”

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Most te is segíts Nekem!

1962. augusztus 3-án

Délelőtt ismét nézeteltérések voltak a lakásügy miatt. Annyira levert ez engem! Péntek volt. Déli 12-től 15 óráig az Úr Jézus kérésére engesztelő imádásra kellett mennem. Alig bírtam elindulni, olyan szétszórt voltam. Lelkemet annyira feldúlta a megismétlődő családi nézeteltérés. Az első imaóra gondolataim rendezésével telt el, alig tudtam megnyugodni. Szétszórtságom úgy lehangolt, hogy még szóbeli imára is képtelen voltam. A tisztítóhelyen szenvedő és nagyon elhagyatott papi lelkekre gondoltam, hogy a keresztutat is értük ajánlom fel. A nagy fáradtság miatt többször is abba akartam hagyni. Közben a szomorú Üdvözítő így szólt:
“Én sem hagytam abba és nem szakítottam meg a fájdalmak útját. Gyere, ketten menjünk, akkor neked is könnyebb lesz, meg Nekem is! A megosztott bánat, fél-bánat. Tudod, én is milyen nehezen vonszoltam magam! És nem ok nélkül kényszeríttették Cirenei Simont, hogy segítsen. Most te is segíts Nekem!”

Miközben már kezdtem elmerülni Benne, ismét szólt:
“Leánykám, sajnállak. Látom nagy erőfeszítésedet, de nehogy azt, hidd, hogy ez hiábavaló! Megáldom családodat nagyon. Megszabadítom őket a gonosztól, mert ő dúlja fel a ház békéjét. Csak bízzál Bennem!”

Ó, Uram, olyan nagy a családi nézeteltérés, hogy itt csak csoda segíthet.

“Úgy gondolod, hogy nem tudok csodát tenni?”

Uram, de nem vagyok méltó erre.

“Én mégis csodát teszek, és az elintézhetetlennek látszó ügyedet úgy megáldom, hogy elsimul minden.”

Én közben a Szent Szűzhöz folyamodtam: Kérjed a Te Szent Fiadat érettünk! Mire befejeztem keresztutamat, az Üdvözítő négyszer is megígérte:
“Kislányom, elsimítok minden nehézséget. A mi Édesanyánk ismét Szeretetlángjára hivatkozott. Én nem tudok ellenállni Neki. Megkért, hogy akire Ő rábízta Szeretetének Lángját, attól Én sem tagadjak meg semmit sem, csak osszam kegyelmeimet, bárki javára kéri is.”

Le nem írhatom, hogy milyen nagy kegyelmet, erőt és bizalmat adott szavaival…

1962. augusztus 6.

Reggel a szentáldozáskor, vagyis már előtte, az Úr ismét panaszaival árasztotta el lelkemet:
“Egyetlen léleknek sem szabadna elkárhoznia, kiket papjaim gondjaira bíztam. Ez a szó, hogy elkárhozik, iszonyatos fájdalmat okoz Szívemnek. Újra átszenvedném a kereszthalált minden lélekért, de ezerszerte nagyobb fájdalommal is, mert az elkárhozottaknak már nincs reményük. Előzd meg ezt, vágyaiddal mentsd meg a lelkeket! Tudod, ugye, hogy háromféle keresztség van: víz-, vér- és vágykeresztség. A lelkek megmentésénél is ez a három a megmentő. Szentséges Szívemből is vér és víz folyt ki reátok, és a hatalmas vágy, mellyel ezt tettem értetek. Tudod-e, mi az a vágy? Ez csodálatos, érzékeny eszköz, mely még a legtehetetlenebb embernek is birtokában van, és mint csodás eszközt használhatja fel a lelkek megmentésére. A fontos az, hogy a vágyát egyesítse az Én oldalamból kifolyó Szent Véremmel. Leánykám, fokozd vágyaidat minden erőddel, mert ez sok lelket ment meg!”

Mikor az édes Üdvözítő azt mondta, hogy iszonyatos fájdalom volt Neki a lelkek elvesztése, elkárhozása, ebből a fájdalomból nekem is részt engedett éreznem. Lelkemben olyan hasító fájdalmat éreztem, hogy majd összerogytam.
Uram, Jézusom! Minden erőmmel azon leszek, hogy a rám bízott lelkek el ne kárhozzanak.

1962. augusztus 7-én

Panaszkodtam: Jézusom, olyan elhagyott vagyok!

“Akkor mit szóljak Én? Van-e Nálamnál elhagyottabb, megvetettebb, akit jobban elfelednek, mint Engem? Ha tudnák, mennyire sóvárgok utánuk! Folytonos egyedüllétemben sok szeretettel és türelemmel szólítgatlak benneteket, és ti úgy tesztek, mintha Én érzés nélküli személy lennék. Pedig ha bizalommal közelednétek, megéreznétek azt a szeretetet, melyet Szent Szívem irántatok, érez, mellyel értetek lángol. Ha valahol tűz támad, hogy összefuttok, és mentek segíteni, hogy a tűz minél kevesebb kárt okozzon. A Sátán tüzét mégsem oltjátok! Engeditek, hogy pusztítson a pokol lángja. De jaj nektek, kik gyáván nézitek, kik felelősek vagytok! Eltakarjátok szemeteket és engeditek tovább a lelkek elkárhozását!

Ismerhettek, tudjátok ti választott lelkek, türelmem és jóságom határtalan, de ismeritek szigoromat is, mellyel el fog hangzani felettetek: Távozzatok tőlem az örök tűzre! Kezetek nem gyűjt Velem, csak szétszór. Ó, ti igazán szerencsétlen, Nekem szentelt lelkek! Szálljatok magatokba, és térjetek már Hozzám! Van még idő. Ne engedjétek úrrá lenni magatokon a jóra való restséget! Ez minden bajnak a gyökere, mely lelketekbe férkőzik. Koptassátok le magatokról legalább ti minél előbb azt a szörnyű, kétségbeejtő bűnt, melyről nem akartok tudomást szerezni. A Sátán úgy eltorlaszolta lelketekben az isteni Fény útját, hogy az be ne hatoljon és ennek a Fénynek éltető világossága nélkül a restség sötét nyomása alatt, szenvedtek és kínlódtok.

Jöjjetek Hozzám, kik a jóra való restséggel terhelve vagytok, Én leveszem vállatokról, és megkönnyítlek benneteket! Az Én Testemnek vétele segíthet csak ki ebből a gonosz által oly gondosan feltorlasztott sötétségből. Csak engedjétek át magatokat Nekem! Nem veszitek észre, mennyit járok utánatok? A sok figyelmeztetés is hiábavaló? Vegyétek észre, hogy a sok zűrzavaros dolog a Sátántól ered, az ő műve a sok rossz. A Sátán műve csak addig tart, ameddig Én engedem. Én fogom a kezeteket, csak ne szakítsátok ki magatokat az Én ölelő karjaimból.
Térjetek Hozzám, és áldozzátok fel magatokat az elvonultság és belső vértanúság szent oltárán!”

Itt megkérdeztem az édes Üdvözítőt, hogyan értsem ezt, hiszen a külső tevékenység úgyis eléggé meg van akadályozva. Ő erre azt válaszolta:
“Akarjátok észrevenni, hogy ez az Én akaratom. Ezt a belső mártíromságot a Sátán nem tudja megakadályozni. Ez a harc a lelkek mélyén bőséges gyümölcsöt hoz, mint Értem elviselt mártíromság. Imádkozzatok és virrasszatok, és jöjjetek össze ketten-hárman, s így vegyétek fel a harcot a sötétség fejedelmével, pusztító erejével. Ne tétlenkedjetek! Úgy tesztek, mintha nem volna mennyei Atyátok az égben, ki figyel rátok. Vágyaitokkal öleljétek át a Földet! Áldozataitokkal, melyek a tiszta szeretettől izzanak, perzseljétek fel a bűnt. Ne higgyétek, hogy ez lehetetlen. Csak bízzatok Bennem! Ez a hit és bizalom millióknak fog erőt adni a kitartáshoz. Leányom, te se légy kishitű! Csatlakozz a Nekem szentelt lelkekhez! Téged is meghívtalak, s ne legyen ez hangulat szerinti cselekedet, hanem kitartó áldozatvállalás, mert ez bő termést hoz a lelkek számára.”

1962. augusztus 8-án

Amikor este a szentségimádásról hazafelé jöttem, akkor is egész úton beszélgettünk, vagyis csak Ő beszélt hozzám. Én meglepődve figyeltem Rá. Emlékezetembe idézte fiatalasszony koromból azt a fohászt, melyet a családdal együtt az esti ima után még elimádkoztunk:
“Édes Jézusom, add, hogy a bűnösök és a pogányok is megismerjenek, megtérjenek, és Téged nagyon szeressenek!”

“Leánykám, tudod-e, hogy akkori vágyakozásaiddal mennyi lelket kívántál Nekem, amit Én meg is hallgattam?!
S a lelkek óhajtásaid által meg is ismertek, sokan megtértek és közülük sokan igen szeretnek. Tudod-e, miért említem meg ismét? Mert látom kételyeidet, mivel állandóan zaklat a gondolat, mit is tudnál elérni vágyaiddal. Sokat! Csak fokozd magadban, áldozatvállalásaiddal együtt!

Kármelita kislányom! Életedből kell újra a példát felhoznom. Nemrég még az volt a vágyad, ha gyermekeidet felnevelted, szeretnéd, ha annyi időt adnék neked, hogy jól elkészülj a halálra. Látod, ezt a vágyadat is teljesítettem. Jegyezd meg tehát jól, hogy a vágy csodás eszköz, mely összeköti a mennyet a földdel. Én már emberi létem első pillanatától vágytam megváltó munkám után. Állandó vágyakozás töltötte be Szívemet, hogy a lelkek üdvözüljenek. Ez a vágy égjen, izzon bennetek is a lelkek után. Ne légy kishitű! Tudod, mit mondtam: Ha erős támogatásra van szükséged, menj és mondd: Atyám, erős atyai támogatásodra van szükségem! Ő feléd, nyújtja erős atyai karját, csak kapaszkodj bele, de ne csak egyedül, hanem mindazokkal a lelkekkel, akiket reád bíztam.”

Aznap még a Szent Szűz is beszélt hozzám:
“Kármelita kislányom! Én is arra kérlek, a Szeretetlángom utáni vágyadat is fokozd állandóan!
Tudod, mily nagy bánatom van országom miatt. A családok, ó, a magyar családok szétziláltan, mintha lelkük nem is volna halhatatlan, úgy élnek. Én Szeretetlángommal fel akarom melegíteni a családi tűzhelyeket, össze akarom tartani a szétszórt családokat. Legyetek minél többen, mert ez által sok-sok lélek fog csatlakozni Szeretetlángomhoz. Segítsetek Nekem, hiszen rajtatok áll, hogy ez a Láng kigyúljon már! A magyar családok imádságos lélekkel könyörögjenek, hogy Szent Fiam büntető kezét így közös erővel visszatartsuk.”

Augusztus egyik napján az Úr Jézus így szólt:
“Ugye tudod, hogy meghívtalak különleges küzdő táboromba? (Szavait úgy mondta el, hogy többes számban beszélt hozzám.) Ne a világ vonzzon magához benneteket múló kényelmével, hanem országom eljövetele legyen földi életetek célja. E szavaim el fognak jutni a Nekem szentelt lelkek sokaságához. Bízzatok! Kegyelmem veletek lesz, és Én csodával határos módon foglak segíteni benneteket. (És most az Úr szavai keményen hangzottak lelkemben. Nagyon meglepődtem, mert én mindig csak szelíd szavait hallottam.)

Leánykám, ne lepődj meg, hogy most szigorú hangomat hallattam lelked mélyén. Ezt is szeretettel teszem. Ne legyetek kényelemszeretők és gyávák, és ne hitessétek el magatokkal és másokkal sem, hogy nincs értelme semminek. Van! Csak könnyebb kényelemben várni a vihar elülését, mint a viharba menni, és lelkeket menteni. Nem kell nektek semmiféle példázgatás. Tudtok ti mindent, csak cselekedjetek már! Ez a tétlenség a Sátán, a bűn melegágya. Mivel rázzalak fel benneteket? Vegyétek észre a körülöttetek öldöklő veszedelmet, mely a ti lelketeket is fenyegeti! ”

Utána arra kért, hogy juttassam el az illetékeseknek szavait. Majd Ő módot ad erre. Már abba akartam hagyni panaszos szavainak leírását, de az Úr Jézus újra kért, hogy írjam csak tovább. Éppen a réten mentünk keresztül, szerettem volna térden állva tovább írni szavait, de mivel erre nem volt alkalmam, a fűre telepedtem. Elővettem jegyzetfüzetemet. Ő közben jelenlétének csodálatos érzésével árasztott el, és így szólt:
“Teszem ezt azért, hogy bizonyságot adjak neked. Ne intézzétek el kézlegyintéssel, mert Nekem kimondhatatlanul fáj ez a tiszteletlen viselkedés. Viseljétek szíveteken az Én sóvárgó és fontos kívánságomat, és ki-ki magába szállva kezdjen új életet, melyhez Tőlem vegyetek erőt. Tudom, ez nektek nem új szó, hiszen eleget beszéltek róla. De az fáj nagyon, hogy miért csak beszéltek, és miért nem igyekeztek magatokban kialakítani az Isten országát. Ti tudjátok legjobban, hogy az Én országom eljövetele milyen nagy erőszakot szenved. Ne éljetek képmutató módon! Bemutatjátok a szent áldozatot a lelkek felé, de ez csak külsőség marad számotokra. De sok ilyen van köztetek!”

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Imádott Jézusom, adj erőt nekem!

1962.augusztus 1-én

Beteg voltam. Napokig nem tudtam virrasztani, annyira el voltam gyengülve. Ehhez még hozzájárult a nagy nyári meleg is. Alig volt jártányi erőm. Amint kissé jobban lettem, erősen elhatároztam, újra virrasztani fogok. Este forrón kértem az Urat: “Imádott Jézusom, adj erőt nekem.” Hajnali három órakor az Úr Jézus ébresztett az Ő jelenlétével és szavaival:
“A magányos éjben szíveket keresek.”

Utána rögtön magamra hagyott. Jelenlétének távozása után arra gondoltam, hogy most mire ajánljam fel a virrasztó órát. Közben megerősödött bennem az a tudat, hogy a Szent Szűz Szeretetlángja kigyúlásáért ajánlom fel. Elhatározásom pillanatában a gonosz jelenléte szorongó érzéssel töltött el. Alig bírtam mozdulni, csak a Szent Szűz Szeretetlángjára gondoltam. Égi Anyám, most is azért virrasztok minden erőmmel és szívem egész vágyával. De én olyan semmi vagyok! Mit tudok én tenni?

Míg így elmerültem a Szent Szűz Szeretetlángjában, azon vettem észre magam, hogy a gonosz szorongása megszűnt, és szinte észrevétlenül eltávozott. Úgy éreztem, mintha egy világtalan tapogatódzott volna el mellőlem. Nagyon meglepett ez az érzés. Utána lelkem olyan könnyű lett, amilyennek még soha életemben nem éreztem.

Mikor ez történt, olyan érzésem támadt, mintha testem elhagyta volna lelkemet, és én, mint puszta lélek térdeltem teljesen megsemmisülve. Úgy éreztem, hogy lelkemet koldusmódra összefoltozott rongyok takarják. Igen nyomasztó érzés fogott el.

Imádott Jézusom, látod, milyen vagyok! S ahogy ezt így könyörögve kimondtam, a Szent Szűz palástjával eltakarta szánalmas rongyaimat, és így szólt:

“Kislányom, ilyen az Én országomban sok lélek (Magyarországon). De Én veled együtt reátok borítom anyai palástomat, és elfedem Szent Fiam elől is a ti koldus lelketeket, hogy el ne szomorodjon rajtatok.”

A Szűzanya tovább beszélgetett velem:
“Az elmúlt napok, ugye, sok szenvedést hoztak részedre? Lelkedben sok kételyt, hogy nem hiábavaló-e a sok áldozatvállalás, melyet minden erőd megfeszítésével táplálsz. Örömmel néztem rád, csak akkor még nem akartam kételyeidre vigaszt adni, azért, hogy még több erőt meríts a még több áldozatvállaláshoz. Nagy kegyelemben engedlek részt venni.”

Amint e szavakat kimondta, csodálatos módon éreznem engedte Szeretetlángjának kegyelmi hatását, melyet most nemcsak én éreztem, hanem az egész országban minden lélek. Majd ismét így szólt:
“Most a Sátán megvakult és néhány órára megszűnt uralkodni a lelkekben. Különösen a bujaság bűne az, mely annyira szedi áldozatait. Mivel a Sátán most tehetetlen, világtalan, a gonosz lelkek dermedt tétlenséggel figyelnek. Nem tudják, mi történt, a Sátán megszűnt nekik parancsolni. S közben, míg a lelkek felszabadulnak a Sátán gonosz hatása alól, a jóra való restséggel ellenkező elhatározásokat tettek. Mire rájuk köszönt a reggel, sok millió lélekben erőre kapott a jó szándék a megjavulásra.”

Ahogy a Szent Szűz ezeket mondta, minden szavát úgy engedte átélnem, ahogy a lelkekben a kegyelem hatása végbement.
Ennek a csodálatos kegyelemnek érzetével már hajnalban elindultam a templomba. Ó, Te nagy hatalmú Szent Szűz! – köszöntöttem Őt. Mily nagy nyomorúságból szedtél ki engem! S mivel semmi érdemem nincs, miért adod ezt a sok kegyelmet? A Szűzanya tovább beszélt hozzám:
“Kislányom, meríts erőt a sok kegyelemből. Azért halmoztalak el, hogy ha újabb kételyek törnek rád, lelkedben égjen már Szeretetlángom kiolthatatlan tüze, melyről most már láthatod, milyen csodálatos.”

Ezen a napon a Szent Szűz még sok mindent mondott:
“Mondom neked, leánykám, ilyen hatalmas kegyelmi erőt még nem bocsátottam rendelkezésetekre, mint most: Szívem Szeretetének lobogó Lángját. Amióta az Ige Testté lett, ily nagy megmozdulás még nem történt részemről, mely így tört volna felétek, mint Szívem Szeretetének Lángja. Ilyen még nem volt, mely a Sátánt így megvakítaná. S rajtatok áll, hogy vissza ne utasítsátok, mert ez nagy pusztulást vonna maga után.”

Égi Anyám! Rám, a világon leggyámoltalanabbra bízod ezt a hatalmas nagy ügyet? Én rongyokban sínylődő kolduslélek! Hiszen én szóba sem jöhetek, még emberi számítás szerint sem. Hát még Te előtted!

“Leánykám, Szeretetlángom először a Kármelben fog kigyúlni, mert van-e hely, hol jobban tisztelnek Engem, mint ők, vagy legalábbis ők vannak erre legjobban hivatva, és a Szentlélek Leányai, akik a Szeretetláng elterjedésén működjenek együtt tisztelőimmel. Igyekezzetek leánykám! Közel az idő, mikor Szeretetlángom ki fog gyúlni, és abban a pillanatban vakká lesz a Sátán, melyet éreztetni fogok veletek, hogy bizalmatokat fokozzam. S ez nagy erőt ad nektek. Ezt az erőt mindenki érezni fogja, akihez csak eljut. Mert nemcsak a Nekem ajánlott országokban, hanem az egész földkerekségen ki fog gyúlni, és az egész világon el fog terjedni. Még a legmegközelíthetetlenebb helyeken is, mert a Sátán előtt nincs megközelíthetetlenség. Merítsetek erőt és bizalmat. Én eddig soha nem látott csodákkal segítem munkátokat, mely észrevétlenül, szelíden, csendben fog hatni Szent Fiam engesztelésére. Kérem a Szentatyát, hogy Szívem Szeretetlángjának ünnepét Gyertyaszentelő Boldogasszony napján, február 2-án tartsátok. Nem kívánok külön ünnepet.”

Egy alkalommal sok elfoglaltságom miatt reggeltől késő délutánig nem gondoltam az Úr Jézusra. (Amióta ebben a rendkívüli kegyelmi állapotban vagyok, ez egyszer fordult elő.) Miután magamra maradtam, igen panaszos szavakkal így szólt hozzám:
“Látod, milyen vagy? Már megint magad vesződöl ügyes-bajos dolgaiddal. Miért nem hozod Hozzám? Úgy teszel, mintha egyedül is tudnál valamit tenni. Tanuld meg már végre, hogy bizalmamba férkőzve mások számára is elérsz mindent. Szedd össze felebarátaid nehézségeit, a családod zökkenőit, és Én elintézek mindent neked. Higgy hatalmamban! Ha nem bízod Rám ügyedet, hogyan intézzem el azokat?
Feltétlen bizalmadat kérem!” 

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Leánykám, szeress te még jobban

1962. július 2-án

Az Úr Jézus Sarlós Boldogasszony napján, a délutáni szentséglátogatás alatt ismét panaszos kéréseivel árasztott el:
“Leánykám, holnap Szent Szívem péntekje. Úgy szeretném kiárasztani kegyelmeim bőségét lelketekbe! Kérj sokat, ne csak a magad, hanem mindenki részére!”

Az Úr Jézus a csütörtöki panaszait pénteken is folytatta:
“Szeress Engem még jobban, hívebben, és ne essék nehezedre, hogy Én csak panaszkodom. Leánykám, azért sok a panaszom, mert oly kevés az, aki meghallgat! Hiába panaszkodom a Nekem szentelt lelkeknek, nem térnek be lelkük mélyére, hogy ott nálunk is hallathatnám panaszos szavaimat. Pedig de sok megbeszélni valóm volna velük országom eljövetele érdekében!”

1962. július 12-én

“Látod, még alig történt valami. Édesanyám Szeretetlángja még mindig nem indul. Leánykám, te csak szítsd a tüzet, mert erre vagy kiszemelve. Nagy kitüntetés ez. Vágyaiddal, áldozataiddal nehogy szünetet tarts, mert ez igazán fájna Édesanyánknak.”

Uram, Jézusom, ugye tudod, milyen égető vágy van szívemben? Úgy szenvedek miatta én is, hogy még mindig nem történt semmi! Aznap egész nap önteltségemmel küszködtem. Ő szomorúan szólt hozzám:
“Leánykám, önteltséged elszórakoztat téged. Én szomorúan figyellek, meddig tart ez még így? Úgy, de úgy fáj!”

1962. július 14-én

“Tudod-e, mit beszéltetek az ismerősöddel: A legnagyobb boldogság mást boldoggá tenni. Én úgy, de úgy szeretnélek boldoggá tenni benneteket, és ti mégis máshol keresitek és nem Nálam! Az Én boldogító kegyelmeimet elkerülitek. Megismétlem előbb elmondott szavaimat: Úgy, de úgy fáj!”

1962. július 15-én

“Leánykám, meddig hagytok még várni? Mikor ölelhetlek már Szívemre mindnyájatokat? Türelmem határtalan. Én már annyi jót ígérek, csak hogy Magamhoz édesgesselek benneteket. Ti mégis olyan érzéketlenek vagytok Irántam.”

Július 15-én, a kilencnapi szigorú böjt után így szólt:
“Hívj meg asztalodhoz vendégnek szerény reggelidhez! Ne légy közömbös, ne mutass unott arcot, mert akkor azt kell hinnem, hogy kelletlenül teszed Értem. Hozd el gyengeségeidet Hozzám. Nehogy azt hidd, hogy ez nem érdemszerző! Ismerlek Én nagyon jól, nyitott könyv Előttem lelked legelrejtettebb zuga is. De elvárom, hogy valld be fogyatékosságaidat, mert így már ezek is érdemszerzők lesznek számodra.”

Én Jézusom, úgy akarom bánni bűneimet, ahogy még soha senki meg nem bánta. Szívemnek minden dobbanása az kevés. Ahány kis porszem van a világon, mindbe belehelyezem szívem bánatát, hogy fújja a szél Hozzád, engesztelésül megszámlálhatatlan sok bűnömért. Mikor így elkeseregtem bűneim bánatát, Ő nagyon meg volt hatva, és csendes, halk szóval csak ennyit mondott:
“Leánykám, ennyi bánatra ráteszem egyetlen csepp Véremnek egy parány kis részét, és teljesen megbocsátva elfelejtem bűneidet. Ezt a nagy bűnbánatot ajánld fel Nekem a bűnösök helyett.”

Örömömben azt sem tudtam, hogyan szóljak Hozzá:

Édes Jézusom, megyek Hozzád a nyár
harmatos, virágos, üde reggelén.
Mikor a szívek még szunnyadnak álom rejtekén,
hogy elsőnek köszöntselek én.

Mindig kevés az idő, mit Nálad töltök,
elrepül, mint felhőn úszó fény.
Megyek tikkasztó melegben, égető napsütésben,
mert nagyon szeretlek én.

Megyek Hozzád az est párás homályában,
az örökmécs hív, érzem,
Nálad nincs senki.
Nagyon szeretlek, Hozzád viszem a lelkeket.

Megyek hófödte mély árkokon át,
s csak szállongó hópelyheket lát szemem.
Megyek zuhogó esőben, feneketlen sárban,
mert szívem Érted ver, Istenem!

(A mellém rendelt nővér ismerte szívem minden rezdülését, és amikor olvasta ezt, utána megkérdezte, hogy miből írtam ezt a szép részt. -Isten kegyelme hívta elő lelkemből – válaszoltam.)

1962. július 16-án

Elmentem a templomba, s ahogy a Fájdalmas Szűzanya oltára elé térdeltem, nagy szomorúság vett erőt rajtam. X. atyára gondoltam, ki még most is beteg volt. Szomorúan panaszkodtam a Szűzanyának. A Szűzanya csak ezt mondta:
“Ajánld fel fájdalmadat gyógyulásáért!”

Megkérdeztem a Szűzanyát, meg fog-e gyógyulni? Ő oly kedves szavakkal vigasztalt:
“Igen, nemsokára, de nem sokáig.”
A Szűzanya így beszélt az atyáról:
“Ő már nemsokára Hozzám fog érkezni, útban van már Hozzám az Én szeretett, kedves fiam, ki úgy Szívemhez van nőve.”

1962. július 20-án

Az Úr Jézus arra kért:
“Leányom, végy el minden ízt ételeidből, mert Én csak úgy leszek vendéged. Ami neked jó, az nekem ízetlen. Azért kérlek, ha meghívsz vendégségbe, Nekem kedvezz!”

Ezen a napon a Szűzanya arra kért, hogy ajánljam egyházközségünket az Ő és Szent József oltalmába, és mindennap kérjem a lelkek számára a jó halál kegyelmét.

1962. Úrnapján

Az édes Üdvözítő eltöltötte lelkemet Szent Testének és Szent Vérének csodás érzésével. Úgy hatott ez rám, hogy heteken keresztül állandóan erről elmélkedtem. Az Ő óhaja volt, hogy éljem át Vele ezt a határtalan nagy és kegyelmekkel teljes gondolatot: “Aki eszi a Testemet és issza a Véremet, az Bennem marad és Én őbenne.” Nem lehet azt leírni, amit elmélkedésem közben átéltem és heteken át nem tudtam betelni Vele. Erre nem lehet szavakat találni.

Ezt a csodálatos erőt adó kegyelmet a gonosz megirigyelte, és mellém szegődve, állandó zaklatásaival el akarta velem hagyatni a Szent Eucharisztiára való gondolást: “Miért vagy úgy oda? Én is tudok csodákat tenni, még nagyobbakat is…” A sok gyalázatos beszédre így szóltam hozzá: “Lehet, hogy sok csodát tudsz tenni, de csak annyit, amennyit Isten megenged, és ameddig engedi, de üdvözíteni nem tudsz senkit.” Ez úgy eltalálta őt, hogy magam sem gondoltam volna, mennyire lefegyverzi ez a szó. Dühös szégyennel felhagyott további zaklatásaival.

1962. július 30-án

“Kis karmelita leányom, mindig csak panaszkodom. Ó, Szent Szívemnek mennyire fáj, hogy ilyen sok közös lélek van együtt. Most, hogy ismét az első-péntek következik, igen szomorúan gondolok erre. Szívem túláradó szeretete nem kap viszonzást a lelkektől. Leánykám, szeress te még jobban, ölelj szívedre még szorosabban. Légy áldozatos lélekkel Irántam, és csak Engem szolgálj mélységes meghódolással azok helyett is, akik ezt nem teszik meg, pedig Nekem szentelt lelkek.”

Meg kellett az írást szakítanom, mert Szívének fájdalmát ismét lelkembe árasztotta. Ó, az Ő Szívének fájdalma mily hasító! Írás közben leborulva imádtam Őt, és Szívéhez súgtam: Minden megtérő bűnösnél jobban akarlak szeretni! Sokszor van, hogy úgy eláraszt Szívének fájdalmával, hogy abba kell hagynom az írást.
“Tudod, azért is panaszkodom, mert te menedéket adtál Nekem Szívedben. Tudom, ami Nekem fáj, azt te is Velem együtt érzed. Leánykám, szenvedj Velem!”

Még ugyanaznap a Szent Szűz is kérlelő hangon beszélt hozzám:
“Kármelita kislányom, fokozd vágyadat Szeretetlángom elindulásáért, fokozd áldozatvállalásodat!”

Ugyanezekkel a szavakkal szólt hozzám Sarlós Boldogasszony napján is:
“Fokozd áldozatvállalásodat, ne kérdezd, hogyan, légy találékony!”

Én erre a kérésére kilenc napig csak kenyeret és vizet és kevés gyümölcsöt vettem magamhoz. Mikor másodszor is kért, a vizet is megtagadtam magamtól több napon át. Ez a rettentő melegben igen nehezemre esett. De szívem annyira együtt érez a Szent Szűz óhajtásaival, s ez igen nagy erőt ad böjtölésem idején. Így szóltam a Szűzanyához:
“Égi Édesanyám, annyira vágyom Szeretetlángod kigyúlása után, hogy igen nagy szomorúságot és szívfájdalmat érzek ennek hátráltatása miatt. Édesanyám, egyengesd azok útját, akik hivatva vannak ügyedet továbbvinni!”


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    1962. augusztus
    h k s c p s v
    « jún   Sze »
     12345
    6789101112
    13141516171819
    20212223242526
    2728293031