1962. május archívum

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Ugye, azért együtt maradunk?

1962. május

Amióta az Úr Jézus jóságos, szelíd szavait távol tartja tőlem, azóta csend van közöttünk, vagyis csak egyoldalú a beszélgetés…
Gyermekeim vásárolni küldtek. Az ebéd végeztével elindultam, s ahogy a kapun kiléptem, átnéztem, mit kell vásárolnom. Ő közben így szólt:
“Nem zavarok?”
Oly kimondhatatlan gyengéd figyelmességgel közeledett, hogy könnyeimet nem tudtam visszafojtani. Kedvenc szavait suttogtam Feléje: “Soha meg nem szűnő szomjúsággal vágyódom Utánad.” Közben csendesen mentünk, több szó nem esett köztünk. Meghatódtam határtalan szelíd figyelmességén: Imádott Jézusom, bárcsak én is így tudnék Feléd közeledni!
Ezzel a vággyal megérkeztem vásárlásom színhelyére. Ő ott félrevonult. Úgy fájt ez nekem! Ő, az Istenember ily kimondhatatlan gyengédséggel és megértéssel van irántam. Hazajövet újra így szólt:
“Mást nem akarsz mondani Nekem?”

Édes Jézusom, szavaidat imádkozom vissza Hozzád: ” Te vagy az én Szemem fénye!” Hosszú időn át, most, hogy újra megszólalt, nagy öröm tölti el bensőmet. A lelki szárazság igen hosszú volt, és nyomorúságom nagyon a földhöz lapított. Szívesen viselem, hiszen Ő mondta, hogy lelkem érdekében teszi.

Egyik nap már korán reggel kezdett az Úr Jézus nagy szomorúsággal panaszkodni:
“Leányom, sok önmegtagadást kérek tőled, hogy sok kegyelmet adhassak helyette. Szüntelenül lobogjon benned az áldozat, imádság, önmegtagadás szelleme. Tudj hallgatni szünet nélkül, mert Isten szava csak így fog szólni tovább is benned. Tudj hallgatni, és ne dicsérd magad lelki életed a hallgatásban, verjen gyökeret. Hallgatással engesztelj mások üres, tartalmatlan szavaiért. Engesztelj mások bizalmatlan tartózkodásáért. És közben önmagadban is fokozd az Irántam való hűséget és bizalmat. Ó, ha tudnátok, mennyire fáj Isteni Szívemnek, ha mellőztök, és sokan egészen kizárnak szívükből! Minden reggel hozd Hozzám áldozataid felajánlását. Tedd szentségházam ajtaja elé, és az Én szeretetemből lángot fog. Nehogy napközben kialudjék áldozataid lángja! Légy azon, hogy sok ilyen áldozatos lélek szeretete lobogjon Felém, hogy Általam a Mennyei Atya irgalmát leesdjétek.”

Közben elárasított határtalan szeretetével. Még tovább is beszélt hozzám:
“Leánykám, tudod, milyen a lelkek utáni szeretetem? Én minden lélekhez így szólnék, ha ők befogadnák, és menedéket adnának Nekem.”

Ó, Uram, Te adtál előbb menedéket nekem, és ezért örök hálával tartozom Neked, melyet úgysem tudok méltóképpen leróni.

“Ezt nem is kívánom tőled, és senkitől sem. De hogy megkíséreljétek, ez igazán jólesne.”

Ma reggel még sok mindent mondott és kérdezett. Én rácsodálkoztam, mert előző napi álmommal kapcsolatban is kérdezett és mondott több mindent.
” Tudod-e, hogy mi az a fekete korong? Az a Magyarok Nagyasszonya országa. A fehér felhőben az Én Édesanyám volt és az Őhozzá közeleső személy az Én fiam, kinek szíve Hozzám van nőve. Megtesz Értem mindent.” (az atya)

Hogy ki az, azt nem mondta, és én is elfelejtettem megkérdezni. Közben az Úr átadta a szót a Szent Szűznek. Tette ezt olyan nagy tisztelettel és áhítattal, hogy a szívem erősen dobogni kezdett hallatára. Most a Szűzanya ismételte el az Úr előbb mondott szavait az Ő kedves fiáról. Utána ismét az Úr Jézus szólt:
” Tudod-e, mit jelent a korongon a sűrű feketeség? Ez a hét főbűn. Ez a korong hét lemezből van összerakva, és úgy van elfedve egyenként, de mégis úgy látszik, mintha eggyé lenne olvasztva. A legfelső a bujaság. Ez igen vékony és erős, de hajlítható lemez, melyet el kell onnan hajlítani. Ezt sok áldozatos imádság teszi hajlíthatóvá. Utána következik a másik, ez a jóra való restség. Ezt nem lehet elhajlítani. Ez olyan fekete fémből van, mely törik, és csak apró szilánkokra törve, rettentő nagy fáradsággal lehet egy-egy porszemnyit lekoptatni belőle. De félni nem kell, Én veletek leszek a nagy munkánál. De vigyázzatok, mert a gonosz sem marad tétlenül és csak a szünet nélküli törekvés az, mely lekoptatja a jóra való restséget, a kemény korongot.”

És újra a Szent Szűznek adta át a szót. A Szent Szűz hangja határtalanul biztató volt és egyben könyörgő is:
“Tekintsetek már Rám, és vegyétek igénybe közbenjáró segítségemet! Én akarok és tudok is segíteni, csak már látnám a jóakaratot és szorgalmas elindulástokat! Ne halogassátok! Igen sok időt elvesztegettek. A gonosz sokkal, több eredménnyel és szorgalommal dolgozik, mint ti. Úgy fáj ez Nekem!
Kármelita kislányom! Hozzád hajolok, és anyai szeretetemmel simogatlak, megóvlak minden lelki veszedelemtől. Ne félj a gonosztól, ki állandóan ott settenkedik körülötted. Én letiportam, s nincs mitől félned. Rejtőzz palástom mögé, és illesd csókjaiddal szent ruhámat , amelyet viselsz. “

A Szent Szűz szavai után az Úr Jézus mondott még több mindent, de sajnos, nem tudok sok mindent leírni belőle. A szentáldozás után mélységes hálával megköszöntem a sok kegyelmet, és bocsánatát kértem, hogy olyan sokszor fogadtam Őt méltatlanul a szívembe. Azokért is engeszteltem, akik most is méltatlanul fogadják be Őt. Az Úr Jézus bánkódásomra, és engesztelésemre bőséges panaszkodásba kezdett.
Csak úgy ömlöttek panaszos szavai:
“Leánykám, ha a szülő új ruhát vesz gyermekének, megköszönteti vele, és lelkére köti, hogy vigyázzon rá, mert nehezen tudta megszerezni. Mennyei Atyám is új ruhát adott a szent keresztségben, a megszentelő kegyelem csodás szépségű ruháját. És ti mégsem vigyáztok rá! Van-e szülő, ki többet szenvedett, mint Én azért, hogy a megszentelő kegyelem ruhája újra tisztítható legyen! Rendeltem a szentgyónást, és ti mégsem veszitek igénybe. Azért izzadtam vért. Azért koronáztak tövissel. Önként feküdtem Szent Keresztem áldott fájára. A kínok kínját szenvedtem, és utána elrejtőztem jelentéktelen külső alá, szerénységgel, hogy megközelíthető legyek számotokra és hogy ne féljetek Tőlem. Mint fehér pólyába takart kisgyermek, úgy rejtőztem a Szentostyába. És ha szívetekbe térek, vigyázzatok, ne legyen lelketek ruháját semmi szenny, sem szakadás, sem folt. Mert van-e szülő, ki többet szenved gyermeke ruhája megszerzéséért?

Sokan meg sem köszönik illendően. Mindennap ugyanazokat a közömbös szavakat mondják csak el, érzés nélkül, oda sem figyelnek, gondolatuk máshol kószál. És így jönnek mindennap, és így megy az évről évre. Nem gondolnak arra, hogy Én Ember is vagyok, és úgy kell Hozzám szólni, csak egyszerű emberi szavakkal. Nem kell a két lépés távolság illemszabályt megtartani, hisz a szívükbe fogadtak.

Tehát ne hagyjatok ott egyedül, Szívem szeretetre és bizalomra vágyik. Én kérlek, hogy szóljatok Hozzám, hogy alkalmam legyen szavaitokat kegyelmeim teljességével megválaszolni.
Leánykám, ahol csak teheted, hozd a lelkeket közelebb Hozzám!”

1962. május 24.

Könnyekig meghat, ha Eléje borulok, mint kisgyermek elé. Ő lélekben felém, nyújtotta két kis kezét, és így szólt:
“Csókold meg azok helyett is, akiknek hiába nyújtom!”

Elhalmoztam Őt lelkem minden vágyódásával, és megkérdeztem: Van-e olyan, aki felé nyújtod, és nem törődik Veled?

“Sajnos van! Csak azt sajnálom, hogy ezek előtt szigorú bíróként kell majd felemelnem kezemet.”

Ma így szólt hozzám:
“Engesztelj azok helyett is, akik Nekem szentelt lelkek és mégsem törődnek Velem. Akiket Szívemen melengettem, elhalmoztam drága kincseimmel, és ők ott hagyják porosodni lelkük mélyén. Pedig ha a bűnbánat szentsége által megfényesítenék, ismét rajtuk ragyogna kegyelmeim fényessége. De őket ez nem érdekli, ők csak a világ tarkaságain szórakoznak. Aki nem gyűjt Velem, az szétszór.”

Megkért az édes Üdvözítő, hogy elmélkedjem át Vele az Ő örök óhajtásait. Ez hosszú időn át tartott. Az imádságot átelmélkedte velem. Kár, hogy nem tudom leírni, mert ez csak úgy átment énem tudatába. Annyira behatolt bensőmbe és eggyé olvadt vele, hogy nem lehet szavakkal kifejezni. Időre vállalt munkám volt, s akkor láttam meglepetten, hogy sietnem kell. Ő még hozzám szólt:
“Ugye, azért együtt maradunk?”
Nem válunk el soha, hisz ki sem bírnánk egymás nélkül!
Ezek a szavak oly egyszerre hangzottak lelkemben, hogy szinte nem is tudom, Ő mondta-e előbb vagy én.

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Ne féljetek a Lángtól

1962 május 14.

Ismét a Szent Szűz ébresztett fel. Most pihenő helyzetemben maradtam.
“Kármelita kislányom! Most az éj csendjében szeretnék beszélni veled. Hallgass meg és közben pihenj! Ugye tudod, milyen nagy bánat van Szívemben? A Sátán szédítő iramban szedi a lelkeket. Miért nem igyekeztek ezt minden erőtökkel minél előbb megakadályozni? Szükségem van a ti erőtökre. Emészti lelkemet a fájdalom, mert látnom kell a sok lélek elkárhozását. Pedig sokan közülük jó szándékuk ellenére sodródnak bele. A gonosz vihogva nyújtja ki karjait, és szörnyű kárörömmel ráncigálja azokat, akikért pedig Szent Fiam szörnyű kínt és halált szenvedett. Segítsetek!”

1962. május 17-én

A reggeli imádságom közben a Szűzanya beszélt hozzám, s a szentmisén is szünet nélkül panaszkodott igen szomorú hangon. Úgy éreztem, kezét tördelte és esdekelt:
“A Sátán vad dühe fokozódik, hogy még az állhatatos lelkeket is megkaparintsa. Ne hagyjátok! Segítsetek!!! “

És esdekelve könyörög tovább. Lelkének fájdalma átömlik az én lelkembe is, és én is tehetetlenül vergődöm, imám is sírásba fullad. Most, hogy e sorokat írom, ismét fájdalom hasít szívembe. Abba kell hagynom az írást a sírás miatt. “Édesanyám, mit tudok én tenni?”

“Menj, szólj az Én fiaimnak, ők az Én követeim lesznek.”

Szűzanyám! Szólj Te mellettem! Én olyan nyomorúságos, semminél semmibb vagyok, engem nem vesznek figyelembe, pedig már átadtam szavaidat. De most mit tudok én tenni? Édesanyám, még egyszer megkérlek, szólj Te. Szent Fiad azt ígérte, hogy Te majd igazolsz engem. Kérlek, Szűzanyám, igazolj engem, hogy higgyék el esdeklő könyörgésedet. Édesanyám, én is Veled őrlődőm, szenvedek emiatt, hogy kérésed még mindig nem talált megértésre annál, akihez küldtél.

Ugyanaznap még az Úr Jézus szólalt meg lelkem mélyén, lelkem nagy csendjében. Alig hallhatóan, szinte sóhajszerűen szólt:
“Leányom, vigyázz! Mondj le egészen magadról. Add át magad egészen Nekem. Tudod, milyen nagyon féltelek! Nagy árat fizettem érted, a lelkedért szenvedéseimmel. A sok kegyelemből, mellyel elhalmozlak szünet nélkül, el ne vesszen egy szemernyi sem. Vigyázz! A gonosz észrevétlenül akarja magát bevenni lelkedbe, és mint ragadozó, el akarja szívni lelked erejét.”

Hogyan, édes Jézusom? Hiszen én már az ébredés pillanatában, ahogy elmém is öntudatra ébred, szívem első gondolatával, magamat mellőzve és megvetve, Neked ajánlom magam, nehogy a gonosz helyet találjon az ébredésnél lelkemben: Fogadj el engem, én Uram és én jó Istenem!

“Mondd ezt Nekem egész nap, ne csak az ébredésnél!” És halk sóhajjal csak ennyit hallottam:
“Leánykám!”

1962. május 23-án

Reggel alig vártam, hogy az Úrhoz érjek és megköszönjem a virrasztásra adott erőt, mellyel elhalmozott. Ő igen meg volt hatva, és én meg alig bírtam ki Szívének dobogását. Úgy hangzott szívemben, mint eddig soha nem érzett édesség. Uram, nem vagyok méltó erre, amit velem teszel. De igyekezni fogok minden erőmmel, hogy valami módon megháláljam jóságodat. Ő tovább éreztette velem rendkívüli szeretetét.
Kihagytam az álmomat, nem akartam leírni, de Ő mellém állva így szólt:
“Írd csak le, kislányom, ezt is!”

Május 16-áról 17-ére virradólag ezt álmodtam. Nemigen szoktam álmodni, és ha igen, mire felébredek, azt is elfelejtem. De ezt az álmot nemhogy elfelejtettem volna, hanem az ébredés után még jobban és élénkebben előttem volt.

Egy nagy fekete korongot láttam, körülötte szürkésen gomolygó felhőkkel. A korong oldalán különös kinézésű férfiakat láttam. Egészen soványak, majdnem testnélküliek voltak, szürkés ruha volt rajtuk. Arcukat nem láttam, csak tarkójukat. Hirtelen megéreztem, hogy ördögök, mégpedig a fő gonoszok. Mikor a korongra pillantottam, éppen akkor lettek készen valami vasszerű lemezzel. Elfedték az imént még kristálytisztán látható korongot. Amikor a vaslemezzel elfedték, jól megvizsgálták, és nagy, vigyorgó önteltséggel megállapították, hogy jó munkát végeztek. A jobboldali fehér felhőkből, éreztem, hogy valaki nézi őket. Nem tudom, hogy ki volt az. Csak éreztem, hogy nem rosszindulattal van. Lábánál három férfit láttam. Nem tudom, kik voltak, de úgy éreztem, a gonosz ellenfelei lehettek, mert ahogy nézték a fekete korongot, azon tanakodtak, hogy miképpen lehetne eltávolítani. Közben a baloldali személyek közül az, aki a legközelebb állt a jobboldali személyekhez, közel hajolt, és így szólt szörnyű kárörvendően, mint aki egészen biztos a dolgában: Ezt aztán vizsgálgathatjátok. Ezt jól megcsináltuk! -S még azt is mondták: Sok bajotok lesz vele!

Álmomban én is jól szemügyre vettem a korongot, és nem tudom, hogy a jobboldali személyek is észrevették-e, de ahogy én elgondolkozva nézegettem, miként lehetne a korongot a sötétségtől megszabadítani, észrevettem, hogy a szélénél kis hajszálnyi átlátszó rés van. Miután ezt észrevettem, nagy megkönnyebbülés vett erőt rajtam. Elhatároztam, hogy szólok a többinek, nincs minden elveszve. Csak fogjunk hozzá a fekete lap eltávolításához, mert úgy érzem, sikerülni fog. Felébredtem.

Utána élénken átgondoltam az álmomban látottakat. Nem tudom, mit jelent, csak az a tudat maradt meg bennem, hogy bármilyen nehéz is, sikerül a lehetőséget megtalálni, és a sötét korongot ismét átlátszóvá tenni.

PostHeaderIcon Mennyeiek üzeneti Kindelmann Erzsébet által

Szenvedj Velem, leányom!

1962. május 2-án

Elvittem X. atyához a leírt közléseket. Ott azzal fogadtak, hogy X. atya beteg, nagy műtéten esett át, nem lehet vele beszélni… Szívem szomorúsággal telt meg, arra gondoltam, hogy most a Szent Szűz Szeretetlángja ismét hátráltatva lesz…

Az Úr Jézus beszélgetett:
“Kis kármelitám, …ne félj, Szent Szívem állandó pihenőd lesz. Ugye, érzed ezt? Amikor érzed, máris pihensz. Az együttérző szeretet szünet nélkül egymásért dobog. Maradj meg szeretetemben és hozz másokat is a közelembe! Tudod, olyan kevesen vagyunk, könnyen áttekinthető a mi kis táborunk. Ezt a kis létszámot Én szemmel tartom. A hiányzókért nagyon fáj a Szívem. Tarts ki Mellettem, nehogy keserű csalódást kelljen megérnem!” Oly esdeklően kért, hogy lelkem valósággal izzott Érte. Másnap szívem szorongó érzéssel telt meg, úgyhogy testi erőmet nagymértékben csökkentette. Az Úr Jézus szólt:
“Szenvedj Velem, leányom!”

Egyik délben, a Városmajorban jártam. Az Úr Jézus váratlanul beszélgetni kezdett. Szomorúan panaszkodott, és kért, hogy írjam le panaszos szavait:
“Leánykám, Én vagyok az ország koldusa. Engem nem akarnak foglalkoztatni. Minden koldulást betiltottak az országban, csak Én koldulok. Étlen-szomjan járok utcáról utcára, házról házra, faluból városba, hideg télen, tikkasztó nyárban, süvítő szélben, zuhogó esőben. Nem kérdezi meg senki Tőlem, hogy hová megyek ilyen szánalmas állapotban.

Hajam vértől csapzott, lábam összerepedezett az utánatok való gyaloglástól, kezemet állandó segélykérésre kinyújtva. Szívről szívre járok, és alig kapok egy kis alamizsnát. Utána gyorsan becsukják szívük ajtaját, alig tudok bepillantani oda. Vissza kell húzódnom szerényen, és kegyelmeim felhalmozva maradnak Szívemben. Leánykám, kérj te sokat mások részére is. Ó, szinte lekötelezel, meg kell köszönnöm hűségedet. Ugye, csodálkozol ezen? Ne ámulj el, minden kicsi áldozatod enyhíti határtalan, gyötrő szomjúságomat. Egy pillanatig se élj áldozat nélkül!

Leányom, meg kell neked mondanom, a közelmúltban sok lelket felszólítottam az Én különös követésemre, de csak igen kevesen értik meg, mit óhajtok tőlük. Imádba szünet nélkül foglald be őket, és hozz áldozatot értük, hogy az engesztelő táborom, melyet így próbálok gyűjteni, ellensúlyozza igazságos haragomat. Édesanyám kérlel. Ő tartotta vissza eddig is igazságos haragomat. Szeretetlángja Engem is lekötelez.”

Egy alkalommal imádás közben így szólt az Úr Jézus:
“Szívednek minden dobbanásában legyen benne a bűnbánat. Minden lélegzetvételnél az Én szeretetemet lélegezd be, és a kilégzésnél add tovább felebarátodnak.”

1962. május 2-án a mellém rendelt nővér azt kérdezte, hogy milyen különbséget éreztem, mikor az Úr helyett az őrangyalom ébresztett. Én akkor nem tudtam neki választ adni. Most, hogy az Úr szelíd hangját visszavonta tőlem, csak egyoldalú beszélgetésbe kezdek. Megkértem Őt: Édes Jézusom, sok mindent átértettél velem, amit a Te sugallataid által kifejezésre is tudtam juttatni, de mikor ez történt, akkor már csendet borítottál a lelkemre. Most elmém ugyan fölfogja, de szavaimmal kifejezni mégsem tudom. Ahogy így csendben az Úr színe előtt térdeltem, lelki szemem előtt egy végeláthatatlan fényesség keletkezett. E fény kápráztató sziporkáiból apró, kisebb-nagyobb szemcsék szikráztak ki mindenfelől. A porszemnél is kisebbek voltak, de csodálatos tündökléssel ragyogott még a legkisebb is. Ahogy így szemléltem, az Úr éreznem engedte, hogy miért nem tudtam erre elmémben kifejező szavakat találni. Az apró, de csodálatos tündöklésű szemcsék az Úr teremtményeinek érzetét keltették bennem. Aznap kedd volt, a gyermekeimért a lelkiáldozásokat kezdtem végezni. A Szent Szűz oltalmába ajánlottam őket. De a lelkiáldozásból még egyet sem tudtam elvégezni. Most, hogy az Úr Jézus nemcsak szavaitól, de jelenlétének érzetétől is megfosztott, nagy szárazság tikkasztotta lelkemet. Néma mozdulatlanságban térdeltem. Eszembe jutottak az Úr szavai, hogy a nagy lelki szárazság idején elmondott egyetlen Miatyánk vagy Üdvözlégy sokkal gyümölcsözőbb, mint a kegyelmektől duzzadó lélek áradozása. Az Úr szavait magamban visszaidézve, a lelki szárazság is nagy megnyugvást adott lelkemnek.

Ahogy így szótlanul térdeltem, elkezdődött a májusi ájtatosság, a Szent Szüzet dicsérő litánia. Még soha életemben nem éreztem ily nagyon, hogy a közös ima milyen csodálatos áhítatra hangolja a lelket.
Az ájtatosság csendjében maradtam. Ima nem jött ajkamra, hiába erőlködtem. Ehelyett a gonosz támadt rám, s lelkemet kezdte gyötörni. Gondolataimat nem tudtam sehogy sem hatása alól kivonni. Először nagy félelmet támasztott bennem. Ez olyan borzasztó érzés volt, mintha meg akart volna szállni, de ebben valami megakadályozta volna őt…

Egy darabig csak elhomályosult elmével térdeltem, megdermedt félelemben, és arra gondoltam, mielőtt a gonosz egészen hatalmába ejt, odamegyek a főtisztelendő atyához, és megkérem, hogy imádkozzék értem. Láttam, hogy É. atya a templomon keresztül elmegy, nekem azonban nem volt erőm elindulni. Az atya távozása után egy darabig moccanni sem tudtam, és folyton az az érzés nyomott, hogy én egy ördögtől megszállott vagyok, és nekem semmi helyem a templomban… Az ördög kiparancsolt a templomból, én azonban hosszú ideig ott tartózkodtam. Még nem tudtam, hogyan tudnék megszabadulni a gonosztól.

A templomból való távozásom után a gonosz velem jött, és egészen emberségesen kezdett velem beszélni: “Térj vissza családodhoz! Ne akarj te kiválóbb lenni! Látod, milyen fáradttá és élettelenné tesz ez téged! Az egész életed küzdelem volt, pihenj most már! Hisz úgyis olyan rövid ez az élet, mit hajszolod magad? Buta gondolataidat miért akarod továbbadni? Ne hidd, hogy felfigyelnek rád! Ugye, ez hízelegne neked? Állj meg és gondolkozz, meglátod, nekem van igazam. S ha rájöttél, még hálás leszel nekem, hogy mennyi bajtól mentettelek, meg Megörültem, amikor a kapuhoz értem. Kis unokáim apró kedveskedéseikkel vidáman vártak. Ez megszüntette bennem a gonosz zavargásait.

Vacsora után új lakásomba mentem. A gonosz ott sem hagyta abba zaklatásait. Rám tört újra. Minden erőmmel megkíséreltem elvetni magamtól. Nagy eréllyel az elmélkedésbe vetettem magam, de a sok zavargás gondolkodásra késztetett. Megvizsgáltam lelkiismeretemet, nem tudok sehogy sem eligazodni rajta. Úgy érzem, mielőtt az ügyet tovább adom, nagyon meg kell fontolnom, mert a kevélység, melyet a gonosz elém tárt, nagyon is megtorpantott… Nagy tépelődésemben pihenőre tértem. Minden égi támogatás megszakadt, csak az éj sötét nyugtalansága szakadt rám. De jó volna most az Úr szelíd hangját hallani! Mit szólna Ő most ezekhez? Ezekben a napokban sok és nagy kísértésem volt. A gonosz mindenképpen ki akart forgatni emberi mivoltomból.


Keresem az(oka)t a rendelete(ke)t mellyel elvették a templomok közvetlen környezetét a plébániáktól, hogy ily módon szabadkőműves tereket varázsoljanak és elszívják az emberek pozítív energiáját!!!
Kategória
Uram, vágyom erre a tisztességre és a drága kiváltságra. Ha élvezhetem ezt, a mennyet a földön érzem majd. Tégy engem minden dolgomban igazzá, hogy ma, holnap és mindennap színed előtt maradhassak, mert szeretném nevedet mindörökké magasztalni.Map"Hűséged végtelen, Atyám nagy Isten, Elhat a mélybe az egek fölé, Irgalmad nem fogy a múló idővel, Ki voltál az maradsz mindörökké. Hűséged végtelen, hűséged végtelen, Mindennap új áldás árad reám. Hiányom pótolod hatalmas kézzel, Hűséged végtelen, Uram hozzám!"
Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te kifelé nyújtasz! Az élet tükröt tart cselekedeteidnek. Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet! Ha megértésre vágysz, te is érts meg és tisztelj másokat! Ha azt akarod, hogy az emberek türelmesek és tisztelettudóak legyenek veled, te is légy türelmes és mutass tiszteletet! A természet eme törvénye életünk minden területére érvényes. Az élet mindig azt adja vissza neked, amit te másoknak nyújtasz! Az élet nem véletlenek sorozata, hanem tetteidet tükrözi...Free counters!
Megelégedni az élettel
Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény. Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik. Igyekezz törődni velük. Azzal, ami még a világ szépségéből csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is. Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz. (Wass Albert)
HonlaprendszerüNK

2010. december 17-e óta szerkeszthetetlenek:

2013. február 26-a óta szerkeszthetetlenek:

2015. január 22-e óta szerkeszthetlenek:

Jézus az Emberiséghez
Legutóbbi hozzászólások
    1962. május
    h k s c p s v
    « ápr   jún »
     123456
    78910111213
    14151617181920
    21222324252627
    28293031